ISSAI 1
A legfıbb ellenırzı intézmények nemzetközi standardjait (ISSAI) a Legfıbb Ellenırzı Intézmények Nemzetközi Szervezete (INTOSAI) adja ki. További információ: www.issai.org
Limai Nyilatkozat
INTOSAI
Tartalomjegyzék Elıszó ...............................................................................................................................................4 Preambulum .....................................................................................................................................5 I. Általános rész................................................................................................................................6 II. Függetlenség ................................................................................................................................7 III. Kapcsolat a parlamenttel, a kormánnyal és a közigazgatással ...................................................8 IV. A legfıbb ellenırzı intézmény jogosultságai ............................................................................9 V. Ellenırzési módszerek, ellenırök, nemzetközi tapasztalatcsere ...............................................10 VI. Jelentéskészítés ........................................................................................................................11 VII. A legfıbb ellenırzı intézmény ellenırzési hatásköre ............................................................12
Elıszó Amikor több mint két évtizede, 1977 októberében a perui Limában az INTOSAI IX. Kongresszusának küldöttei közfelkiáltással elfogadták az ellenırzés alapelveirıl szóló Limai Nyilatkozatot, csak remélni lehetett, hogy a dokumentumnak világmérető sikere lesz. Az azóta eltelt idı tapasztalatai felülmúlták a legnagyobb várakozásokat is és bizonyították, hogy a Limai Nyilatkozat döntıen befolyásolta az egyes országok számvevıszéki ellenırzésének adott körülmények közötti fejlıdését. A Limai Nyilatkozat egyaránt jelentıs az INTOSAI-ba tömörült valamennyi legfıbb ellenırzı intézmény számára, függetlenül attól, hogy annak mely regionális szervezetéhez tartozik, milyen fejlettséget ért el, milyen módon integrálódott a kormányzati rendszerbe vagy miként szervezték meg. A Nyilatkozat sikere mindenek elıtt annak köszönhetı, hogy kitér a számvevıszéki ellenırzéshez kapcsolódó összes célra és kérdésre, ugyanakkor módfelett lényegre törı és tömör marad, így könnyen használható. Világos nyelvezete biztosítja, hogy a figyelem a fı kérdésekre irányuljon. A Limai Nyilatkozat fı célja, felhívni a figyelmet a számvevıszéki ellenırzés függetlenségének szükségességére. Az a legfıbb ellenırzı intézmény, amely nem teljesíti ezt a követelményt, nem felel meg a standardoknak. Ezért nem meglepı, hogy a legfıbb ellenırzı intézmények függetlenségének kérdése olyan téma, amely újra és újra napirendre kerül az INTOSAI közösségén belül. A Limai Nyilatkozatban megfogalmazott követelmények azonban nem teljesülnek a legfıbb ellenırzı intézmény által éppen csak elért függetlenséggel; ezt a függetlenséget törvényben is biztos alapokra kell helyezni. Ezért létre kell hozni a jogbiztonság jól mőködı intézményeit, amelyek csak a jogállamon alapuló demokráciában találhatók meg. A jogállamiság és a demokrácia így fontos feltétele az igazán független számvevıszéki ellenırzésnek és ezek azok a pillérek, melyeken a Limai Nyilatkozat nyugszik. A Nyilatkozatban található alapelvek idıtállóak és fontos értéket képviselnek, megtartották aktualitásukat az elfogadásuk óta eltelt évek során. A döntés, hogy a Nyilatkozatot több mint 20 év múltán újra kiadjuk, tanúskodik a szerzık színvonalas és elıretekintı munkájáról. Külön köszönet illeti a „Számvevıszéki Ellenırzés” (Government Auditing) címő nemzetközi folyóiratot, amely felismerve e dokumentum alapvetı jelentıségét - amit teljesen megérdemelten a számvevıszéki ellenırzés Magna Chartájának tartanak –, erıfeszítéseket tett a Limai Nyilatkozat új kiadásának megjelentetése érdekében. Most már tudjuk, hogy a Limai Nyilatkozatot a jövıben is terjeszteni fogjuk. A Nyilatkozat magasztos eszményeinek való megfelelés mindannyiunk folyamatos feladata marad. Bécs, 1998. szeptembere Dr. Franz Fiedler az INTOSAI fıtitkára
Limai Nyilatkozat az ellenırzés alapelveirıl
Preambulum A Legfıbb Ellenırzı Intézmények Nemzetközi Szervezetének (INTOSAI) Limában ülésezı IX. Kongresszusa, •
mivel a közpénzügyek megfelelı vitelének és a felelıs szervezetek döntései eredményességének egyik fontos elıfeltétele a közpénzek szabályos és hatékony felhasználása;
•
mivel ennek a célnak az eléréséhez feltétlenül szükséges, hogy minden országnak legyen legfıbb ellenırzı intézménye, melynek függetlenségét törvény garantálja;
•
mivel az ilyen intézményekre annál inkább is szükség van, mert az állam tevékenysége kiterjed a szociális és gazdasági szektorokra, így immár a hagyományos pénzügyi keretek határain túl mőködik;
•
mivel az ellenırzés céljai, nevezetesen a közpénzek rendeltetésszerő és eredményes felhasználása; a megbízható gazdálkodás kialakítása; az igazgatási tevékenység megfelelı ellátása; tárgyilagos jelentések segítségével szükséges a közfeladatot ellátó szervek és a nyilvánosság tájékoztatása ahhoz, hogy az országok stabilitása és fejlıdése összhangban álljon az ENSZ céljaival;
•
mivel az INTOSAI elızı kongresszusain a plenáris üléseken elfogadott határozatok terjesztését minden tagország jóváhagyta;
ELHATÁROZTA, hogy jelen dokumentumot „Limai Nyilatkozat az ellenırzés alapelveirıl” címen kiadja és terjeszti.
I. Általános rész 1.§ Az ellenırzés célja Az ellenırzés fogalma és intézménye a közpénzügyek vitelének szerves része, mivel a közpénzekkel való gazdálkodás bizalom kérdése. Az ellenırzés önmagában nem végcél, hanem elválaszthatatlan része egy szabályozási rendszernek. Célja, hogy idıben feltárja a gazdálkodásban az elfogadott normáktól való eltéréseket, a jogszerőség, a hatékonyság, az eredményesség és a gazdaságosság elveinek megsértését, hogy ezáltal lehetıvé váljék az egyes esetekben javító intézkedések meghozatala, hogy az elszámolásra kötelezettek vállalják a felelısséget, hogy a károk megtérüljenek, illetve, hogy lépéseket tegyenek az ilyen jogsértések elkövetésének megakadályozása, vagy legalábbis megnehezítése érdekében.
2.§ Elızetes ellenırzés és utólagos ellenırzés 1. Az elızetes ellenırzés az igazgatási, pénzügyi tevékenység végrehajtása elıtti, míg az utólagos ellenırzés azok végrehajtása utáni ellenırzését jelenti. 2. Az államra bízott közpénzekkel való megbízható gazdálkodáshoz elengedhetetlen az elızetes ellenırzés. Ezt végezheti a legfıbb ellenırzı intézmény vagy más ellenırzı intézmény. 3. A legfıbb ellenırzı intézmény által végzett elızetes ellenırzés elınye, hogy a kár megelızhetı még a bekövetkezése elıtt, de hátránya, hogy többletmunkával jár és elmossa a közjogi felelısség határait. A legfıbb ellenırzı intézmény által végzett utólagos ellenırzés rávilágít az elszámolásra kötelezettek felelısségére, az okozott kár megtérítését eredményezheti és megakadályozhatja a jogsértések megismétlıdését. 4. Azt, hogy egy legfıbb ellenırzı intézmény végez-e elızetes ellenırzést, minden egyes országban a jogrendszer, a körülmények és az igények határozzák meg. Az utólagos ellenırzés viszont minden legfıbb ellenırzı intézménynek elengedhetetlen feladata, függetlenül attól, hogy végez-e elızetes ellenırzést vagy nem.
3.§ Belsı és külsı ellenırzés 1. A belsı ellenırzési egységet az egyes kormányzati szerveken és intézményeken belül hozzák létre, míg a külsı ellenırzés nem része az egyes ellenırizendı intézmények szervezeti struktúrájának. A legfıbb ellenırzı intézmény külsı ellenırzı szerv. 2. A belsı ellenırzési egység szükségszerően alárendelt azon szerv vezetıjének, amelyen belül létrehozták. Ugyanakkor feladatköre tekintetében és szervezetileg a vonatkozó szabályozási kereteken belül, amennyire csak lehet, függetlennek kell lennie. 3. Külsı ellenırként a legfıbb ellenırzı intézmény feladata a belsı ellenırzés eredményességének vizsgálata. Ha a belsı ellenırzést eredményesnek ítélik, akkor - a legfıbb ellenırzı
intézmény általános ellenırzési jogkörének sérelme nélkül - törekedni kell a feladatok legmegfelelıbb megosztására vagy átadására és együttmőködés kialakítására a legfıbb ellenırzı intézmény és a belsı ellenırzés között.
4.§ Törvényességi, szabályszerőségi ellenırzés és teljesítmény-ellenırzés 1. A legfıbb ellenırzı intézmény hagyományos feladata, hogy vizsgálja a gazdálkodás és az elszámolások törvényességét és szabályszerőségét. 2. Az ilyen típusú ellenırzésen kívül, mely továbbra sem veszít a jelentıségébıl, van egy másik hasonlóan fontos ellenırzési típus, a teljesítmény-ellenırzés, amely a közigazgatás teljesítménye, annak gazdaságossága, hatékonysága és eredményessége vizsgálatára irányul. A teljesítmény-ellenırzés nemcsak az egyes pénzügyi mőveletekre terjed ki, hanem a kormányzati tevékenységek teljes körére, beleértve a szervezeti és igazgatási rendszerek mőködését. 3. A legfıbb ellenırzı intézmény ellenırzési céljai - a gazdálkodás törvényessége, szabályszerősége, gazdaságossága, hatékonysága, eredményessége – lényegüket tekintve egyformán fontosak. A legfıbb ellenırzı intézménynek a célok fontossági sorrendjét minden konkrét esetben meg kell határoznia.
II. Függetlenség 5.§ A legfıbb ellenırzı intézmény függetlensége 1. A legfıbb ellenırzı intézmény csak akkor képes tárgyilagosan és eredményesen végezni feladatát, ha az ellenırzött szervezettıl független és védett a külsı befolyástól. 2. Bár az állami intézmények soha nem lehetnek teljesen függetlenek, mivel az államnak, mint egésznek a részei, a legfıbb ellenırzı intézménynek feladatai elvégzéséhez feladatköri és szervezeti függetlenséggel kell rendelkeznie. 3. A legfıbb ellenırzı intézmények létrehozását és függetlenségük szükséges mértékét az alkotmányban kell rögzíteni. A részleteket egyéb törvényekben lehet rendezni, különösen azt, hogy a legfelsıbb bíróságnak kell garantálnia a megfelelı jogi védelmet a legfıbb ellenırzı intézmény függetlenségébe és ellenırzési hatáskörébe történı bármilyen beavatkozással szemben.
6.§ A legfıbb ellenırzı intézmény tagjainak és tisztségviselıinek függetlensége 1. A legfıbb ellenırzı intézmény függetlensége elválaszthatatlan tagjainak függetlenségétıl. Tagok alatt azokat a személyeket értjük, akik a legfıbb ellenırzı intézmény döntéseit meg-
hozzák és ezekért a döntésekért felelısséggel tartoznak harmadik félnek, azaz akik egy döntéshozó testület tagjai vagy az a személy, aki egy monokratikusan szervezett legfıbb ellenırzı intézmény vezetıje. 2. A tagok függetlenségét az alkotmánynak kell biztosítania. Nevezetesen a megbízatás megszőnésének szabályait is az alkotmányba kell foglalni, és ezek nem befolyásolhatják hátrányosan a tagok függetlenségét. A tagok kinevezésének és visszahívásának szabályai az országok alkotmányos berendezkedésétıl függ. 3. A legfıbb ellenırzı intézmény ellenıreit szakmai pályafutásuk során az ellenırzött szervezetek nem befolyásolhatják, és nem függhetnek ezektıl a szervezetektıl.
7.§ A legfıbb ellenırzı intézmény pénzügyi függetlensége 1. A legfıbb ellenırzı intézményt el kell látni a feladatai teljesítését lehetıvé tevı pénzeszközökkel. 2. A legfıbb ellenırzı intézménynek rendelkeznie kell azzal a jogosultsággal, hogy - szükség esetén - közvetlenül az ország költségvetésérıl döntést hozó szervhez fordulhasson a szükséges pénzeszközökért. 3. A legfıbb ellenırzı intézményt fel kell jogosítani arra, hogy a külön költségvetési fejezetben számára elıirányzott összegeket saját belátása szerint használhassa fel.
III. Kapcsolat a parlamenttel, a kormánnyal és a közigazgatással 8.§ Kapcsolat a parlamenttel A legfıbb ellenırzı intézmény alkotmányban és törvényekben biztosított függetlensége nagyfokú kezdeményezési jogot és autonómiát garantál még azokban az esetekben is, amikor a legfıbb ellenırzı intézmény a parlament szerveként mőködik, és annak utasítására végzi az ellenırzéseket. A legfıbb ellenırzı intézmény és a parlament kapcsolatát az alkotmányban kell rögzíteni minden egyes ország körülményeitıl és igényeitıl függıen.
9.§ Kapcsolat a kormánnyal és a közigazgatással A legfıbb ellenırzı intézmény ellenırzi a kormány, a közigazgatási szervek és más alárendelt intézmények mőködését. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a kormány a legfıbb ellenırzı intézménynek alá lenne rendelve. A kormány teljes és kizárólagos felelısséggel tartozik tevékenységéért és mulasztásaiért, valamint nem nyerhet felmentést azzal, hogy a legfıbb ellenırzı intézmény ellenırzési megállapításaira és szakértıi véleményére hivatkozik, kivéve, ha ezeket a megállapításokat jogerıs és végrehajtható ítéletekként adták közre.
IV. A legfıbb ellenırzı intézmény jogosultságai 10.§ Ellenırzési jogosultságok 1. A legfıbb ellenırzı intézménynek hozzáférési jogosultsággal kell rendelkeznie a gazdálkodással kapcsolatos összes nyilvántartáshoz és dokumentumhoz, továbbá jogosultnak kell lennie arra, hogy szóban vagy írásban bármilyen általa szükségesnek tartott információt megkérjen. 2. Minden egyes ellenırzés esetében a legfıbb ellenırzı intézménynek kell eldöntenie, hogy az ellenırzést az ellenırzött intézménynél vagy a saját irodáiban célszerő-e lefolytatni. 3. Törvényben vagy egyes konkrét esetekben a legfıbb ellenırzı intézménynek kell meghatározni azt a határidıt, ameddig a legfıbb ellenırzı intézmény részére át kell adni az ellenırzéshez szükséges információkat vagy okmányokat, egyéb nyilvántartásokat, beleértve a pénzügyi beszámolókat is.
11.§ A legfıbb ellenırzı intézmény megállapításainak érvényre juttatása 1. A legfıbb ellenırzı intézmény megállapításaira vonatkozó észrevételeiket az ellenırzött szervezeteknek egy adott határidın belül kell megtenniük, amelyet általában törvény ír elı vagy egyedi esetekben a legfıbb ellenırzı intézmény szab meg és jelezniük kell, hogy milyen intézkedéseket tesznek az ellenırzési megállapítások eredményeképpen. 2. Amennyiben a legfıbb ellenırzı intézmény megállapításait nem jogerıs és végrehajtható ítéletek formájában teszi meg, a legfıbb ellenırzı intézményt fel kell hatalmazni arra, hogy ahhoz a szervhez fordulhasson, amelyik felelıs a szükséges intézkedések meghozataláért, és követelhesse az elszámolásra kötelezett féltıl, hogy ismerje el felelısségét.
12.§ Véleményezési és konzultációs jog 1. Ha szükséges, a legfıbb ellenırzı intézmény a parlament és a közigazgatás rendelkezésére állhat szaktudásával szakértıi vélemények formájában, beleértve a törvény- és egyéb pénzügyi jogszabály-tervezetek véleményezését. A közigazgatási szervek kizárólagos felelıssége, hogy az ilyen szakértıi véleményeket elfogadják-e; sıt ez a kiegészítı feladat nem befolyásolhatja a legfıbb ellenırzı intézmény jövıbeni ellenırzési megállapításait, és nem mehet az ellenırzések eredményességének a rovására. 2. A megfelelı és lehetı legegységesebb számviteli eljárásokra törekvı szabályokat csak a legfıbb ellenırzı intézmény elızetes egyetértésével lehessen elfogadni.
V. Ellenırzési módszerek, ellenırök, nemzetközi tapasztalatcsere 13.§ Ellenırzési módszerek és eljárások 1. A legfıbb ellenırzı intézménynek a saját maga által meghatározott program alapján kell ellenıriznie. Ez nem érinti egyes közintézmények azon jogát, hogy külön ellenırzések elvégzését kérjék. 2. Mivel egy ellenırzés csak ritkán lehet teljes körő, a legfıbb ellenırzı intézmény rendszerint mintavételen alapuló megközelítést alkalmaz. A minták kiválasztását azonban mindig egy meghatározott mintavételi eljárás szerint kell végrehajtani és a mintának megfelelı méretőnek kell lennie ahhoz, hogy a gazdálkodás minıségét és szabályszerőségét meg lehessen ítélni. 3. Az ellenırzés módszereit mindig a gazdálkodással kapcsolatos tudományok és vizsgálati technikák fejlıdéséhez kell igazítani. 4. Célszerő, hogy a legfıbb ellenırzı intézmény ellenırzési kézikönyveket készítsen az ellenırök munkájának segítésére.
14.§ Ellenırök 1. Ahhoz, hogy a legfıbb ellenırzı intézmény tagjai és ellenırei teljes mértékben el tudják látni feladataikat, szakképzett és erkölcsileg feddhetetlen embereknek kell lenniük. 2. Új munkatársak felvételénél a legfıbb ellenırzı intézménynek az átlagon felüli tudásra, készségekre és a megfelelı szakmai gyakorlatra kell hangsúlyt helyeznie. 3. Különös figyelmet kell fordítani a legfıbb ellenırzı intézmény minden tagjának és ellenırének a belsı, az egyetemi és a nemzetközi képzési programokon keresztül történı elméleti és gyakorlati szakmai fejlıdésére. Ezt a fejlesztést minden lehetséges pénzügyi és szervezeti eszközzel támogatni kell. A szakmai fejlesztésnek túl kell lépnie a jogi, gazdasági és számviteli ismeretek hagyományos keretein és magában kell foglalnia egyéb szervezési és vezetési technikákat is, mint például az elektronikus adatfeldolgozás. 4. A kiváló felkészültségő ellenıri állomány biztosítása érdekében a juttatásoknak is arányban kell állniuk az alkalmazás speciális követelményeivel. 5. Amennyiben egy különleges szaktudás nem található meg az ellenırök körében, szükség esetén a legfıbb ellenırzı intézmény külsı szakértıt vehet igénybe.
15.§ Nemzetközi tapasztalatcsere 1. A legfıbb ellenırzı intézmény munkáját nagyban segíti a Legfıbb Ellenırzı Intézmények Nemzetközi Szervezetének keretén belül folytatott elméleti és gyakorlati tapasztalatcsere. 2. A kongresszusok, az ENSZ szervezeteivel és más intézményekkel közösen szervezett továbbképzési szemináriumok, a regionális munkacsoportok, valamint a szakmai folyóirat kiadása mind ezt a célt szolgálják. 3. Kívánatos ezeknek a törekvéseknek és tevékenységeknek a kiterjesztése és fokozása. Elsıdleges fontosságú a számvevıszéki ellenırzés egységes terminológiájának kidolgozása, alapul véve az összehasonlító jogot.
VI. Jelentéskészítés 16.§ Jelentés a parlamentnek és a nyilvánosságnak 1. Az alkotmányban kell meghatározni a legfıbb ellenırzı intézmény jogát és kötelezettségét arra, hogy évente és függetlenül jelentést készítsen ellenırzési megállapításairól a parlamentnek, vagy más felelıs közintézménynek; ezt a jelentést nyilvánosságra kell hozni. Ez széleskörő tájékoztatást és vitalehetıséget biztosít, és megnöveli annak a lehetıségét, hogy a legfıbb ellenırzı intézmény megállapításai érvényre jussanak. 2. A legfıbb ellenırzı intézményt arra is fel kell jogosítani, hogy a különösen fontos és jelentıs megállapításairól az év folyamán jelentést tegyen. 3. Általában az éves jelentésnek magában kell foglalnia a legfıbb ellenırzı intézmény valamennyi tevékenységét; csak olyan esetekben kell a legfıbb ellenırzı intézménynek gondosan mérlegelnie, hogy elınyös-e a nyilvánosságra hozatal, amikor védelemre érdemes, vagy törvény által védett érdekekrıl van szó.
17.§ A jelentéskészítés módja 1. A jelentéseknek a tényeket és azok értékelését tárgyilagosan, világosan kell bemutatniuk és a lényegre kell összpontosítaniuk. A jelentések megfogalmazásának pontosnak és közérthetınek kell lennie. 2. A legfıbb ellenırzı intézménynek megfelelıen mérlegelnie kell a vizsgált intézmény ellenırzési megállapításokkal kapcsolatos véleményét.
VII. A legfıbb ellenırzı intézmény ellenırzési hatásköre 18.§ Az ellenırzési hatáskör alkotmányos alapja; a közpénzekkel való gazdálkodás ellenırzése 1. A legfıbb ellenırzı intézmény alapvetı ellenırzési hatáskörét az alkotmányban kell rögzíteni; a részletes szabályokat pedig egyéb jogszabályokban lehet rendezni. 2. A legfıbb ellenırzı intézmények tényleges ellenırzési hatásköre az egyes országok követelményeitıl és igényeitıl függ. 3. A közpénzekkel kapcsolatos valamennyi gazdálkodási tevékenység, függetlenül attól, hogy megjelenik-e és milyen módon a nemzeti költségvetésben, a legfıbb ellenırzı intézmény ellenırzése alá kell, hogy tartozzon. A közpénzekkel való gazdálkodás egy részének nemzeti költségvetésen kívül helyezése nem eredményezheti ezen területek kivonását a legfıbb ellenırzı intézmény ellenırzési hatásköre alól. 4. A legfıbb ellenırzı intézménynek ellenırzésein keresztül elı kell segítenie egy világosan meghatározott költségvetési szerkezet és egy, amennyire lehet egyszerő és átlátható számviteli rendszer kialakítását.
19.§ A külföldön közfeladatot ellátó szervek és egyéb intézmények ellenırzése Általános elv, hogy a legfıbb ellenırzı intézménynek a külföldön közfeladatot ellátó szerveket és egyéb intézményeket is ellenıriznie kell. Ezen intézmények ellenırzése során a nemzetközi jog által szabott korlátokat figyelembe kell venni; ahol az indokolt, a nemzetközi jog fejlıdésével ezeket a korlátokat le kell építeni.
20.§ Adóellenırzés 1. A legfıbb ellenırzı intézményt fel kell hatalmazni arra, hogy az adók beszedését a lehetı legteljesebb mértékben ellenırizze, és ennek során vizsgálja az egyes adónyilvántartásokat is. 2. Az adóellenırzések elsısorban törvényességi, szabályszerőségi ellenırzések; azonban amikor a legfıbb ellenırzı intézmény az adótörvények alkalmazását ellenırzi, meg kell vizsgálnia az adóbeszedés rendszerét és hatékonyságát, a bevételi elıirányzatok teljesítését, és ha szükséges, javaslatot kell tennie a törvényalkotónak.
21.§ Beszerzések és beruházások a közszférában 1. A közintézmények által beszerzésekre és beruházásokra fordított jelentıs összegek indokolttá teszik a felhasznált összegek különösen alapos ellenırzését. 2. A legkedvezıbb ár és minıségi feltételek elérésére a közbeszerzési eljárás a legmegfelelıbb. Azokban az esetekben, amikor nyilvános pályázat kiírásra nem kerül sor, a legfıbb ellenırzı intézménynek tisztáznia kell annak okát. 3. A közszféra beruházásai ellenırzésénél a legfıbb ellenırzı intézménynek elı kell segítenie megfelelı követelmények kialakítását ezen beruházások lebonyolításának szabályozásához. 4. A közszféra beruházásainak ellenırzésénél nemcsak a kifizetések szabályszerőségét kell megvizsgálni, hanem a kivitelezés irányításának hatékonyságát és a kivitelezési munka színvonalát is.
22.§ Az elektronikus adatfeldolgozó rendszerek ellenırzése Az elektronikus adatfeldolgozási rendszerekre fordított összegek nagysága szintén megkívánja azok megfelelı ellenırzését. Ezeknek az ellenırzéseknek rendszerszemléletőeknek kell lenniük és ki kell terjedniük olyan szempontokra, mint a szükségletek megtervezése; az adatfeldolgozó berendezés gazdaságos használata; a megfelelı szakértelemmel rendelkezı, lehetıleg a vizsgált szerv munkatársainak alkalmazása; a nem rendeltetésszerő használat megakadályozása; valamint az elıállított információk hasznossága.
23.§ Gazdasági társaságok állami részesedéssel 1. Az állam gazdasági tevékenységét gyakran kiterjeszti a magánjog keretébe tartozó vállalatok létesítésére. A legfıbb ellenırzı intézménynek ezeket a vállalatokat is ellenıriznie kell, különösen, ha az állam azokban többségi részesedéssel vagy meghatározó befolyással rendelkezik. 2. Az ilyen ellenırzéseket célszerő utólagos ellenırzésként elvégezni, melyeknek ki kell terjedniük a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség kérdéseire. 3. Ezen ellenırzésekrıl a parlament és a nagy nyilvánosság számára készített jelentéseknek figyelembe kell venniük az ipari és kereskedelmi titkok védelmére vonatkozó szabályokat.
24.§ A támogatott intézmények ellenırzése 1. A legfıbb ellenırzı intézményt fel kell hatalmazni a közpénzekbıl nyújtott támogatások felhasználásának az ellenırzésére.
2. Ha a támogatás összege különösen nagy, akár önmagában véve, akár a támogatott intézmény bevételeihez vagy vagyonához viszonyítva, az ellenırzés - ha szükséges - kiterjedhet a támogatott intézmény teljes gazdálkodására. 3. A céltól eltérı felhasználás esetén követelni kell a támogatások visszafizetését.
25.§ A nemzetközi és nemzetek feletti szervezetek ellenırzése 1. Az egyes országokban végzett ellenırzésekhez hasonlóan, független, külsı ellenırzés alá kell tartozniuk azoknak a nemzetközi és nemzetek feletti szervezeteknek, melyek kiadásait a tagországok hozzájárulásaiból fedezik. 2. Habár ezeknél az ellenırzéseknél figyelembe kell venni az adott szervezetek feladatait és az általuk felhasznált források nagyságát, az ellenırzéseknek hasonló elveket kell követniük, mint a legfıbb ellenırzı intézmények által a tagországokban végzett ellenırzéseknek. 3. Az ilyen ellenırzések függetlenségének biztosítása érdekében a külsı ellenırzı szervezet tagjait fıként a legfıbb ellenırzı intézmények munkatársai közül kell kinevezni.
