Liege

Liege 2011. 04. 10-14. 2010-ben a Perigeaux-i találkozón kapcsolódott be az AGRARIA-APURE JNSZM-i egyesülete a francia civil szervezetek által elindított Parpadela projektbe, melynek irányítója Egyesülsetünk képviseletében három fős kis csapat utazott el a belgiumi Liegebe, a őrojekt következő állomására: Nagyné Gulyás Anna, mint az értelmi fogyatékos gondozás és ellátás szakértője, aki hosszú éveken át a Pusztataskonyi intézmény vezetője, számos hazai és nemzetközi kapcsolatot épített ki a hasonló feladatot végző szervezetek között. Szabó Gyuláné az egyesület, valamint a JNSZM Népfőiskolai Társaság tagja és Bali István az Agraria-Apure elnöke. A találkozóra - rajtunk kívül - Belgiumból, Franciaország 3 régiójából, Németországból, Lengyelországból érkezetek résztvevők. A házigazdák nevében Joseph Simon a Liege-i Népfőiskolai Társaság elnöke köszöntötte a vendégeket. Röviden ismertette az intézmény történetét. Elmondta, hogy a mozgalom elindítója egy ácsmester volt a második világháború idején, aki kezdetben a helyi ellenállást szervezte, majd az újjáépítést és az ehhez szükséges szakképzést. Felismerte, hogy nemcsak az elpusztult anyagi javakat kell pótolni, hanem mentális tréningeket is szervezett a túlélők számára. A későbbiekben ebből a szervezetből fejlődtek ki a népfőiskolai társaságok Liege-ben és Brüsszelben egyaránt. Nehézséget jelent számukra a francia nyelv, hiszen mind a mai napig él a vallonflamand ellentét. Ugyanakkor a francia szervezetekkel jó kapcsolatokat ápolnak, sok segítséget kapnak. Fontosnak tartják megismerni és elfogadni egymást a nyelvi különbözőség ellenére is, felhasználni a szimbolikát. A beszélgetésben kell a csend, hogy legyen idő megfontolni a másik gondolatát. Perigeaux-ben határozták meg a programot. A francia kezdeményezés nemzetközivé vált, tovább fejlesztve a „Paroles Partagées” fő gondolatát, miszerint a középpontban a beszéd, mint társadalmi tevékenység áll a legkülönbözőbb rétegek bevonásával, felhívva figyelmünket egymás problémáira, toleranciára, türelemre késztetve, a párbeszéd eszközét használva. Kiemelt téma a civil társadalmi tevékenység fontossága, az európai partnerség

1

gondolata az élet minden területén: nyelvi-, kulturális-, oktatási téren, valamint a szervezetek közötti együttműködés. A 3 résztvevő francia csoport közösen összegezte a tapasztalatokat, a belgák is írtak rezümét és elküldték a leendő résztvevőknek véleményezésre. Létrehoztak egy blogot, ahol mindenki számára hozzáférhető a projekttel kapcsolatos aktuális információk, az elért eredmények, leírhatók a vélemények. Javaslatok születtek a liege-i találkozót érintően, amit a rendezők beépítettek a programba. Ez is jó példa az interkulturális párbeszédre. Liege-ben tisztázni kellet a Perigeaux-ben elhangzottakat, mert nem volt teljesen egyértelmű a megfogalmazás. A német csoport és mi is úgy véltük, előbb az egyéni kommunikációs képességeket kell fejleszteni, a jól képzett, tájékozott polgár képes - magánemberként és valamilyen szervezet tagjaként is – hatékonyan képviselni és érvényesíteni az érdekeit. A Parpadela projekt azonban a társadalmi párbeszédről; az eltérő szociális, kulturális, nyelvi csoportok közötti kommunikációról, mint napjaink egyik nagy kihívásáról szól. A németek 3 fő pontot fogalmaztak meg: 1. Milyen eszközökkel lehet a projektet fejleszteni? (Milyen módszer működik, milyen nem.) 2. Hogyan lehet a blogot fejleszteni, ha megtorpan az együttgondolkodás? (Szükséges felhívást közzétenni, ki tud megoldást a problémára.) 3. Egyén is hozzászólhat, nemcsak szervezet, de jobb eredmény várható, ha előtte tartanak csoportkonzultációt. A belga csoport ajánlotta, hogy más projektek résztvevői hozzászólhassanak, ha érintettek a témában. A franciák álláspontja: 1. Minden csoport mutasson be egy projektet. 2. A liege-i találkozó végén készüljön olyan összegzés, amellyel mindenki egyetért, és amelyben a programot előrevivő javaslatok szerepelnek. 3. A projekt nyelve egységesen francia legyen. 4. Az időközben bekapcsolódók is megismerhessék a projektet, véleményt nyilváníthassanak, javaslatot tehessenek. Magyar részről az egyesület partnerszervezeteinek a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaságnak és a JNSZM Népfőiskolai Társaságnak egy közös munkáját, a Vállalkozó Nők Vidéken cm. projektet mutattuk be. A „Paroles Partagées” gondolatához kapcsolódóan a projekt belső és külső kommunikációját emeltük ki. Kitértünk arra, hogy heterogén volt a résztvevők összetétele mind iskolai végzettségüket, mind korukat tekintve, ráadásul a 2

megye két különböző tájáról érkeztek, a Jászságból és a Kunságból. Számos kérdést tettek fel a hallgatók az együttműködésére, az elméleti és gyakorlati oktatásra, a tréningekre, az eredményességre, a projekt utóéletére vonatkozóan, amikre Szabó Gyuláné, a JNSZM NF tagja és egyben a program egyik résztvevője válaszolt. Különösen felkeltette a figyelmüket, hogy a fentiekben említett vegyes összetételű társaság eredményesen tudott kiscsoportos feladatokat megoldani, a képzés rugalmassága, amely szerint nem kötelező vállalkozóvá válni, fontos felismerni, alkalmas lehetek-e a feladatra, megfelelőek-e a feltételeim. Ha nem, akkor felkészítést kapok állásinterjúra, szakmai önéletrajzírásra, részt vehetek stílus tanácsadáson, stb. Nagy sikere volt az oktatás utáni Vállalkozói Női Klub létesítésének, mint a közösségi kommunikáció egyik személyes színterének, valamint az internetes kapcsolattartásnak, ami napjainkban nélkülözhetetlen, hiszen folyamatosan lehet frissíteni a híreket, megosztani a tapasztalatokat. Köszönettel tartozunk a projekt szervezőinek, hogy rendelkezésünkre bocsátották a francia nyelvű prezentációt. Ez nagyban segítette, hogy a döntően francia nyelvű hallgatóság könnyen befogadja a látottakat, hallottakat. Kovács Béláné Pető Magdolna, Nagyné Kiss Mária, Kovács Béla és a SEED munkatársai, az oktatók, trénerek munkája lehetővé tette, hogy minőségi magyar munkát ismertethessünk meg a külföldi hallgatósággal, ezzel bővítve a nemzetközi kommunikációs csatornát: Lengyelország és Franciaország után Belgiumban is megismertetve a projektet. Ez a munka is mozaikdarabja annak a képnek, amely Magyarországról új, Európa számára eddig kevéssé ismert arculatot fog kialakítani; bemutatva, hogy képzettségünk és képességeink által minőséget, értéket teremtünk. A német prezentációban egy multikulturális, többgenerációs házat mutattak be. Az intézmény 35 éve működik Frankfurtban, spanyol bevándorlók hozták létre. Jelenleg 20féle nemzet alkotja a tagságot. Kezdetben csak gyermekekkel foglalkoztak, 4 éve azonban több generációt is bevontak, fejlesztették, bővítették a házat. A fenntartás a német Családügyi Minisztérium támogatásával lehetséges. Jelenleg 8-10 projektjük van folyamatban, 65 fizetett alkalmazott és számos önkéntes dolgozik együtt. A foglalkoztatottak nagy része emigráns. A vezetők ¾-e nő, szakképzett szociálpedagógusok, szociális munkások. Jelen volt az egyesület egyik alapító tagja Alonso … is. A németországi emigránsok szervezeteit több intézmény támogatja: • helyi önkormányzat • szövetségi állam • régió • EU Szociális Alap • Deutsche Bank

3

Párhuzamosan több projekt fut. Van „Kultúra és konyha” címmel beszélgetős, filmnézős program, „Bölcsőde és óvoda” program. Az utóbbi kétnyelvű, német és arab. A zenének itt fő szerepet szánnak, mint a kommunikáció, az ismerkedés közvetítője van jelen. Amíg a gyermekekkel foglalkoznak, addig a papa és a mama németet tanul, segítve a beilleszkedést. 1905 óta létezik egy munkásnegyed, ahol főként kameruni bevándorlók élnek. Itt működik 35 éve a „Gallus-ház”, amelyben összefogásra ösztönzik az embereket. Az idős emberek által elmondott élettörténeteket összegyűjtötték egy könyvbe, amelyben egyedi sorsokat mutattak be. Céljuk: több generáció, több kultúra békés egymás mellett élése. Ennek fenntartásának egyik záloga a folyamatos, több síkon zajló párbeszéd, egymás megértése, elfogadása. A kialakult párbeszéd eredménye, hogy 2010-ben közös javaslatot tettek a környék fejlesztésére. Bárki csatlakozhat hozzájuk, aki tenni akar önmagáért és a közösségért. Frankfurt multikulturális város. A spanyolok igyekeznek átörökíteni kultúrájukat, hagyományaikat a fiatal generációra. Különböző életkorban kerültek Németországba. A gyerekeket megismertetik a korábbi idők eseményeivel, életkörülményeivel. Minden nemzetnek teret kell adni, hogy tudjanak egymás mellett élni. A hangsúly az önkéntes részvételen van. Erős demokratizálódás folyik napjainkban, Frankfurt városában, főként a Gallus negyedben. Franciaországból 3 területről - Franche-Comtéból, Dordogne-ból, Nord Pas de Calais –ból érkezett civil szervezet képviseltette magát. Franciaországból indult a „Paroles Partagées” gondolata 2007-ben a Kulturális Minisztérium támogatásával, 180 fizetett tisztségviselővel. Gyorsuló világban élünk, korlátlan az információáramlás. Az információs társadalom kaotikus világában szükség van a párbeszédre. Az információsmellet jelen van a társadalmi globalizáció problémája is. Előtérbe kerülnek a szociális ellentétek, konfliktusokat szül a különbözőség. Ezeket a feszültségeket, pedig sokszintű kommunikációval, interkulturális együttműködéssel lehet feloldani. A színteret, pedig a civil szervezetek adhatják, nagy szükség van az általuk nyújtott szolgáltatásokra, valamint jól illeszkedik a népfőiskolák céljaihoz. Az első szakaszban 40 településről érkeztek helyi képviselők megosztották tapasztalataikat más egyesületekkel. Kutatók és a minisztérium összegzést készített, felvázolták a Parpadela projekt várható eredményeit: • felkelti az igényt a helyi lakosság körében a tapasztalatcsere iránt • tagjai lehetnek az egyesületnek, ahol pozíciót is betölthetnek (civil önszerveződés folyamata elindul) • internetes oldalt nyitnak, így bárki véleményt nyilváníthat 4

Mindezek következtében hatással lehetnek lakókörnyezetük formálására, fejlődésére. A második szakaszban még szélesebb körrel osztották meg tapasztalataikat. 5 régióban tartottak 6 napos képzést önkénteseknek és fizetett tisztségviselőknek. A folyamatot a Kulturális Minisztérium finanszírozza, amikor elkészítik a pénzügyi jelentést, ugyanakkor a visszacsatolás is megtörténik, fel tudják hívni az állami intézmény figyelmét az egyesületekben folyó munkára. A Perigeaux-ből érkezők projektje nagymértékben felkeltette az érdeklődésünket, mert nálunk is gondot okoz a vidék elöregedése. Első lépésként felmérték egy település, Vertignac-ot és környékét szociális és demográfiai szempontból. Majd létrehoztak egy munkabizottságot önkéntesek és tisztviselők bevonásával, felmérték, milyen intézmények tudnak segíteni. A bizottság az intézmények vezetőit együttműködésre kérte. Felismerték, a helyi közösségnek is be kell kapcsolódnia az idősekkel való foglalkozásba, ellátásukba. Elérték, hogy minden idős embert naponta legalább egyszer felkeres valaki. Sajnos a projekt részletes kifejtésére nem maradt idő, de a szolnoki állomáson megismerhetjük a részleteket, erről már megállapodtunk a francia kollégával. A belga házigazdák legnagyobb problémája - számunkra is nyilvánvalóan érzékelhető volt - a szegregáció és az emigránsok kérdése. A nehézipar válságát Liege még ma sem heverte ki, sok a munkanélküli, de aktuálisan a legnagyobb gondot a nagytömegű bevándorlás jelenti. Fizetett tisztviselők és önkéntesek bevonásával folyik az integráció. Bemutattak olyan intézményeket, ahol összejöveteleket tudnak tartani a számukra, illetve, ahol a francia nyelvre történő tanításuk zajlik. A helyi népfőiskola is alkalmazza néhányukat, közben szociális munkássá képzik őket. Ők bizonyára empatikusabbak sorstársaikkal, hiszen azonosak a gondjaik. A Parpadela projekt következő állomása Magyarország, Szolnok lesz októberben. Szabó Gyuláné

5