LHC VESZÉLY MI AZ LHC?

LHC VESZÉLY Sokan abbéli aggályukat fejezték ki, hogy a nemrégiben elkészült szupergyorsító olyan hatalmas kapacitással fog üzemelni, hogy működése beláthatatlan következményekkel járhat, s akár egy valódi katasztrófával fenyegetheti a földet. MI AZ LHC? Az LHC, vagyis a Large Hadron Collider, magyarul a Nagy Hadronütköztető az Európai Részecskekutató Központ (CERN) egyik szupergyorsítója, amelyet 2008-ban adtak át. Az LHC a svájcifrancia határon fekszik. Működése alatt közel 80 állam 7000 fizikusa fog részt venni az LHC kutatásaiban. A gyorsító egy 27 km kerületű kör alakú, 3 méter átmérőjű föld alatti alagútban helyezkedik el, a domborzattól függően 50-150 méter mélyen. Tulajdonképpen, a korábban működött, nagy elektron– pozitron ütköztető gyűrű (LEP) alagútját hasznosítják újra. Azért is a föld alatt helyezték el a részecskegyorsítót, mert így nagy mértékben csökkenthető a kozmikus sugárzás, de természetesen a felszínen is vannak épületek, illetve kompresszorok, ventillátorok és hűtőtelepek. A fizikusok a következő kérdésekre keresik a választ az LHC kísérleteivel: Sérül-e a Higgs-bozon elmélet, amely magyarázattal szolgálhat az elemi részecskék tömegére? Ha nem, hányféle Higgs-bozon van, és mekkorák a tömegeik? Továbbra is összhangban lesz a barionok még pontosabban mért tömege a részecskefizika standard modelljével? Léteznek-e a jelenleg ismert részecskéknek szuperszimmetrikus („SUSY”) partnerei? Miért van több anyag, mint antianyag? Léteznek-e extra dimenziók, ahogy a húrelmélet ihlette modellek jósolják, és „látjuk”-e őket? Milyen természetű az az anyag, amely a világegyetem tömegének 96%‑át alkotja, és a jelenlegi csillagászati megfigyelések számára elérhetetlenek (sötét anyag, sötét energia)? A gravitáció miért gyengébb nagyságrendekkel, mint a másik három alapvető kölcsönhatás? ISTENI RÉSZECSKE Maga a gyorsító egy kör alakú pályán gyorsítja fel a részecskéket a fénysebesség közelébe, a fénysebesség 0,999999991-ed részére. A részecskék több csomagban keringenek, a gyorsító ezeket a részecskecsomagokat több óráig keringeti mindkét irányban, két olyan csőben, amelyben nagy vákuum van. A gyorsító kerületén négy nagy detektor található, amelyek középpontjában a részecskenyalábok pályáját keresztezik, így jön létre a részecskék ütközése. Kétféle ütközést hoznak létre: az egyikben protont ütköztetnek protonnal, s protononként 7 TeV energia szabadul fel, a másikban ólomatommagot ólomatommaggal 1312 TeV energiával. Teljes üzemben 25 ns-onként fogják egymást keresztezni a nyalábok: ilyenkor várható ütközés. Ebben a részecskegyorsítóban és ütköztetőben fognak 7 TeV-os (terraelekrtonvoltos) energiájukra gyorsulni a protonok (illetve időszakonként ólomionok) mindkét körüljárási irányban. Majd a felgyorsult protonnyalábok több órán keresztül keringenek egymással szemben, miközben pályájukat úgy módosítják majd, hogy proton–proton ütközések történjenek. A LHC 2008. szeptember 10-én kezdte meg a működését. Az ütköző részecskék energiáját fokozatosan növelik, mígnem elérik a végleges 7 TeV energiát. Ez lesz a legnagyobb energiájú gyorsító. Éppen ez aggasztja a kritikusokat, ugyanis a szupergyorsító kapacitásának nagysága megrémiszti és akár kontrollálhatatlanná teheti a gigászi energiákat. Ennek a kutatásnak a középpontjában az áll, hogy a világ keletkezésének nevezett Nagy Bumm előtti első milliomod másodpercet megelőzően milyen volt az anyag sűrűsége, hőmérséklete és egyáltalán milyen tulajdonságokkal bírt ez a plazmatikus állagú, végtelenül tömör

valami, az isteni részecske, amelyből azután az egész univerzum kialakult. Ezt a jelenséget négy detektor fogja érzékelni és elemezni. VESZÉLYEK ÉS AGGÁLYOK Arról van szó, hogy az ütköztetések hatására miniatűr fekete lyukak keletkezhetnek. A kétkedők aggálya éppen ezekre vonatkozik, mondván, a Föld létét is veszélyeztetheti egy balul sikerült kísérlet. Ha esetleg ezek a parányi, ám mégsem elhanyagolható apró fekete lyukak – strangeletek – megnőnének egyik pillanatról a másikra, akkor visszafordíthatatlan katasztrófát idézhetnének elő. A CERN vezető kutatói szerint nincsen veszély. Ami ennek ellenére mindig benne van a pakliban az az, hogy eddig soha nem látott, detektált részecsketípusok is létrejöhetnek, amelyek tulajdonságairól fogalmuk nem lehet a tudósoknak. Így sokan nem tartják hitelesnek ezt a kijelentést, hiszen mi a garancia arra, hogy valamiről, amit még nem ismerünk, biztonsággal állíthatjuk, hogy kordában tudjuk tartani. Ez inkább a jóslás kategóriája, nemde? Ezen felül azt sem lehet előre tudni, sőt még megjósolni se nagyon, hogy az atommagok tömeges ismeretlen anyaggá történő átalakulása milyen láncreakciókat indíthat be a szubatomi részecskék világában. Ha a bírálóknak lesz igaza, akkor bolygónk szinte észrevétlenül esik áldozatul legfejlettebb lakói által elkövetett egyetlen hibának. Másfelől, nem szabd ideje korán farkast kiáltanunk, hiszen lehetséges, hogy hatalmas tudományos áttörés előtt állunk éppen, s mint az ilyenkor lenni szokott, a szirénhangok is felerősödnek. Ami miatt még gondolkodóba eshetünk, hogy ha sikerül ilyen gigantikus energiákat létrehozni, illetve felszabadítanunk, akkor ezt a tudást milyen szándékokkal és kivált milyen célok érdekében óhajtják majd felhasználni a hatalmasságok, akiké a technológia. AZ LHC CANOSSÁJA Az Emberi Jogok Európai Bírósága végül nem állíttatta le az LHC-t és megadta a lehetőséget a veszélytelenség bizonyítására. A részecskefizikusok többsége azzal érvelt, hogy csak olyan mikroszkopikus fekete lyukak jönnek majd létre, amelyek azonnal „elpárolognak”. Sajnálatos módon a sors ismét közbeszólt, 2008. szeptember 15-én, amikor kiderült, hogy a berendezés számítástechnikai rendszere kívülről feltörhető. Ezért a működését felfüggesztették. 2008. szeptember 18-án a hűtőrendszer hibásodott meg, emiatt leállították az LHC-t. Az egyik 30 tonnás elem kicserélésének költsége 6,4 milliárd euróba került, de megoldották. Egy nap múlva azonban újra meghibásodott, ezért két hónapra leállították. Az újra indítást ezután 2009 márciusára várták, ezt követően 2009 júliusára várták. A világ legerősebb ütköztetője végül működésbe kezdett. Az első sugárnyaláb 2009. november 20-án indult el. Az első ütköztetést 23-án jelezték a detektorok. December közepére már 2,36 TeV energiával 50 000 ütköztetést figyeltek meg. A kutatások továbbra is folynak. Az aktuális eseményeket bárki nyomon követheti magyarul is a CERN blogján: http://cernblog.wordpress.com/ Száraz György Boldog napot!

A PÁPÁK ÉLETE ÉS KIVÁLASZTOTTSÁGA A katolikus tanítás szerint a pápa Péter apostolnak, Jézus tanítványának utóda. De vajon mivel jár egy egyházi főméltóság élete, milyen terhek nyugszanak a vállain és spirituális szempontból minden pápa kiválasztottnak mondható-e?

A PÁPASÁG SZÜLETÉSE Itt természetesen erősen archaikus hagyományokról beszélhetünk csak, s a sokszor tényként kezelt adatok valódisága már visszaellenőrizhetetlen. Ezzel együtt némi fogalmat alkothatunk a pápák életéről és munkásságáról, ha több aspektusból is megvizsgáljuk a történelmet. Péter apostol Róma első püspökeként halt vértanúhalált Krisztus után 67-ben. Péternek és a nyomdokain haladó utódoknak elsőbbségét az apostolok, valamint a későbbi püspökök között az Újszövetségi Szentírás szövegeiből vezetik le. Ezek egyikét idézzük (Máté 16. fejezet, 18-19): „Te Péter vagy és én erre a sziklára fogom építeni egyházamat, és ezen az alvilág erői nem fognak győzedelmeskedni. Neked adom a mennyek országának a kulcsait; amit a földön megkötsz, az meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” A katolikus hagyománnyal szemben a történészek álláspontja az, hogy pápaságról kezdetben egyáltalán nem eshetett szó, mivel a Római Birodalomban eleinte egy eretnek szektaként tartották számon, s világhódító útról akkortájt nem is lehetett volna szó. Spirituális nézőpontból pedig úgy látszik, hogy afféle keresztény felekezetek már Jézus előtt is léteztek és ügyködtek, tehát Jézus nem is a kereszténységet alapította meg, hanem egy eszmeáramlatot, amire később többen felfigyeltek és lecsaptak a személyére, hiszen roppant látványos dolgokat művelt és hivatkozása alapnak kitűnő volt. Tovább elemezve a történelmet és az elfogultságot - amennyire lehet - félretéve állíthatjuk, hogy a 4. századig egészen biztosan nem létezett a pápaság funkcióját betöltő intézmény, hiszen törvényileg engedélyezetté, s majdan államvallássá csak ekkor vált. Voltaképpen nagyon elgondolkodtató, hogyan tudott egy sokáig csak üldözött, majd megtűrt vallási felekezet nagyon rövid idő alatt Róma meghatározó eszméjévé válni, sőt a régi természetvallásokat egyszerűen háttérbe szorítani. Róma püspökei a 4. századtól kezdték használni azokat a címeket, amelyek a pápaság meghatározó és elengedhetetlen tartozékai és ismérvei mindmáig. Ezek közé tartozik maga a pápa, azaz atya, Szentatya kifejezés, a pontifex maximus cím, továbbá a Péter apostol utóda, Jézus Krisztus helytartója, az egyház feje titulusok. A pápa titulus illette meg a 4. századig az összes keresztény püspököt is. Kevésbé ismert, hogy a pápa címet jelenleg a kopt ortodox egyház, a római katolikus egyház és az alexandriai ortodox egyház feje viseli. A kopt egyházban elsőként Héraklász, Alexandria tizenharmadik püspöke (232–249), a római egyházban elsőként I. János pápa (523–526) viselte. A római katolikus pápa székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt, a másik kettőé Alexandriában. A keleti egyházszakadás után (KR.u.395.) az ortodox egyházak fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli viselője lett. A PÁPÁK ÉLETE A legnagyobb katolikus egyházi méltóság több címet is magában foglal. A pápa teljes címe: Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója (vicarius Christi), az Apostolfejedelem (Szent Péter) utóda (az apostolutódok, azaz a püspökök testületének vezetője), az egyetemes Egyház legfőbb főpapja (az egész katolikus egyház pásztora, Pontifex Maximus), a Nyugat pátriárkája – XVI. Benedek 2006-ban elhagyta e címet, Itália prímása, a római érseki tartomány metropolitája, Vatikánváros Állam uralkodója, Isten szolgáinak szolgája (Servus Servorum Dei). A pápai cím betöltéséről a konklávé dönt, amely a 80 év alatti bíborosokból áll. A konklávé 1241 óta működő rendszerének az 1274-es lyoni 14. egyetemes zsinat adott átfogó szabályozást, amelyen azóta többször változtattak. Eszerint a pápa elhunyta után 15, legkésőbb 20 nap múlva össze kell

ülnie a bíborosok testületének (1870-től a Vatikánban) és ott a legnagyobb titoktartás mellett, kétharmados többséggel kell megválasztaniuk az új pápát. A pápa a legfelső törvényhozói, kormányzati és bírói jogköröket gyakorolja, ezáltal gyakorlatilag teljhatalmú úr az egész katolikus egyházban. Ha a pápa hoz egy Ítéletet, vagy határozatot, akkor fellebbezésnek helye nincs és semmilyen módon nem lehet megkerülni hivatalos úton. A pápát nem iktatják be a szó „hagyományos” értelmében, mivel ha megválasztották, akkor jogköreit automatikus megkapja. Az I. vatikáni zsinat 1870-ben hitigazságként mondta ki, hogy a pápa Isten kegyelme által tévedhetetlen, amikor hit és erkölcs kérdésében, a világegyház püspökeivel egységben, ünnepélyes formában a tévedhetetlenség igényével (ex cathedra Petri) nyilatkozik. E hatalommal a pápák mindösszesen háromszor éltek: IX. Piusz pápa 1854. december 8-án (Ineffabilis Deus: Szűz Mária szeplőtelen fogantatása), XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén (Munificentissimus Deus: Szűz Mária mennybevételének dogmája), valamint II. János Pál pápa 1995-ben (Evangaelium vitae: Az emberi élet kioltása erkölcstelen). A PÁPÁK KIVÁLASZTOTTSÁGA A pápa megválasztása utáni életfeladata a hitletétemény (Depositum Fidei) őrzése, a katolikus tanítás kifejtése és tisztaságának őrzése. Ez szinte tökéletes katolikus szempontból, ám a pápaság nem pusztán egy vallásfilozófiai intézmény, hanem komoly gazdasági és politikai hatalom. S mint önmagát legitimált hatalmi szervezet óriási befolyást gyakorol a több mint 1 milliárd hívének köszönhetően. Spirituális szempontból azzal tökéletesen egyet lehet érteni, hogy a mindenkori pápa valamilyen felsőbb erők által kiválasztott személy. Kérdés: milyen felsőbb erők választották ki? Milyen célokat szolgál? A kiválasztottság kérdése mindig is egy kényes kérdés. Ezért erről diplomatikusan csak annyit mondhatok, hogy gyümölcséről ismerszik meg a fa. Sok szép, nem eszmét és nem utolsó sorban paradicsomi ígéreteket és lelki üdvözülést hirdet a pápa. De mindezek beteljesedése nem ezen a világon, hanem a túlvilágon vár a hívőre. Spiritualitás viszont szóba sem jöhet, hacsak nem a pápa jóváhagyásával. A rendszer annyira tökéletesen fel lett építve, hogy gyakorlatilag teljes abszolutizmusként működik. Ez kihasználva változtatta meg XVI. Benedek a pápai címert oly módon, hogy visszakerült bele a püspöki Tiara (hármas korona) a püspöki süveg helyére. Így ismét a pápai hatalom került hangsúlyozásra. Tény, hogy a jelenlegi pápa a liberális püspökök helyére a legelhivatottabbakat ültette. Ezzel kivívta más „kiválasztottak” ellenszenvét. A Szentszék 2010-ben egyértelműen felszólította a szentföldi keresztényeket, hogy ne adják el házaikat a zsidóknak. Ezenkívül kiállt a palesztinai arab lakosság jogai mellett a zsidó települések létesítésével szemben. A Szent Város a három nagy monoteista vallás: a zsidóság, a kereszténység és az iszlám hívői számára egyaránt fontos. Jeruzsálem eddig is egy puskaporos hordónak számított, s most a pápa kissé felizgatta a kedélyeket ezen lépéseivel. Nem is csoda, hiszen a szentatyának többször felrótta a nemzetközi zsidóság a németségét, a Hitlerjugendben és Wehrmachtban való ifjúkori szerepvállalását. Ezzel csupán szemléltetni kívántam a pápa világhatalmi befolyását és szerepét. Spirituális oldalról szemlélve a pápák munkásságát, leszögezhetjük, hogy háborúkat, népek és nemzetek sorsát eldöntő hatalmuk és „áldásuk” okán hatalmas kiválasztottak. Az viszont aligha derülhet ki, hogy lelkileg melyik egyházatya, milyen kvalitásokkal rendelkezik, mivelhogy a pápaság rendszere annyira pontosan megtervezett és üzemeltetett gépezet, hogy a színfalak mögé nem lehet belátni, s az egyes döntéseket, de még a beszédeket is – külön erre a célra specializált csoportok írják. A spiritualitás és a pápaság kiválasztottjai ádáz harcot vívtak egymás ellen. Előbbiek a létjogosultságukért, utóbbiak a hatalmuk totálissá tételéért küzdött egyfolytában vállvetve. A pénz, a befolyás, a hatalom stb. megszerzéséért és megtartásáért vívott, több millió ártatlan ember életét követelő mészárlások – úgy vélem – a józan emberek számára talán leleplezik azokat a kiválasztottakat, akik mindkét oldalon olykor-olykor eltértek/eltérnek az eredeti krisztusi eszméktől. Száraz György

Boldog napot!

ŐSI TUDÁST HORDOZÓ JÓGIK KICSODA A JÓGI? A jóga az ősi, időtlen bölcsesség egyik keleti megközelítési módja. Célja az emberben lakozó testi és szellemi erők felébresztése. Indiában fejlődött ki még több ezer évvel ezelőtt. Művelői, a jógik ősi tudás hordozói. A jóga létének híre, majd nem sokkal ezután a jóga divatja a 20. században hódította meg Európát és a nyugati világot. A jóga elnevezés a szanszkrit „judzs” tőből vezethető le, amelynek jelentése: egyesít, összeköt és igába fog. Ezzel máris eljutottunk a jóga gyökeréhez, amely nem más, mint az egyéni léleknek (átma) az univerzális lélekkel (paramátma) történő egyesítése, egységre lépése. A jóga szerint minden emberben egyesülnie kell a testnek, az elmének (tudatnak) és a léleknek, mert csakis így képes az ember betagozódni a világegyetembe. A jóga művelése éppen ezért életstílus, illetve egy komplett életprogram. Azokat, aki teljesen elkötelezték magukat a jóga irányzata iránt, jógiknak nevezzük. Ezen belül megkülönböztetünk férfi jógikat, ők a joginok és a női jógikat, ők a joginik. A jógát már megtaláljuk a több ezer évvel ezelőtti Indiában, a buddhizmus és a hinduizmus őshonában. Az évezredek alatt számos válfaja kialakult, melyek között a magam részéről azért sem tennék lényegi különbséget, mert mindenkinek a személyiségéhez legjobban illőt kell megtalálnia. A mai állás szerint a következő négy iskola a legnépszerűbb: Bhakti jóga (az imádat és az odaadás vagy önátadás jógája) Karma jóga (az önzetlen munka jógája) Dzsnyána jóga (a tudás és a józan ítélőképesség jógája) Rádzsa jóga vagy „királyi jóga” (nyolc ágra osztott képzési rendszer, amely kihangsúlyozza a meditációt). A félreértések elkerülése végett rögvest megjegyzem, hogy ezek a jógairányzatok nevükben csak a látásmódra utalnak, szó sincs arról, hogy bármelyik jógairányzat ellentmondásban állna a többivel, vagy hogy ne gyakorolná a többi iskola elveit. Inkább csupán hangsúlybéli eltérések és a filozófiai megközelítés, no meg a gyakorlati stílusok mások, ugyanakkor viszont az alapcél megegyezik. Az alapcél mindegyiknél az, hogy az ember a magasabb tudatosságú alkotóelemével kerüljön kapcsolatba. HONNAN SZÁRMAZIK A JÓGI ŐSI TUDÁSA? Először tisztázni kell, hogy a jóga tudása mire irányul. A jóga végső célja a megszabadulás (móksa) elérése. Azért nevezik „megszabadulásnak” ezt az állapotot, mert aki elérte egyszer, annak többé már nem kell visszaszületnie a földre emberi testbe, tehát kiszabadul a lélek a születés és a halál körforgásából (szamszara). A jóga képzése nagyon összetett, kivált, ha meggondoljuk, hogy a test, az elme, az érzelmek és a vágyak uralását valósítja meg. Másfelől nem egyik napról a másikra következik be, hanem ezért a fokozatért keményen meg kell dolgoznia minden jóginak. Az ősi tudásra minden jógi apránként tesz szert, s a valóság ennek megfelelően fokozatosan tárja fel magát. A jógi mindaddig embernek számít, amíg tökéletesen nem egyesül az önvalójával. Az egyesülés bekövetkezhet az egyéni lélekkel (Átman), de a mindenhatóval (Brahman) is. aki ezt a szintet eléri, annak egoja szertefoszlik és felismeri, illetve megtapasztalja minden élőlény egységes mivoltát.

A jóga tudástára tele van számos erkölcsi és etikai alapelvvel, alkalmaz számos testi pozitúrát, úgynevezett ászanát, amelyek az energiaáramlást hivatottak elősegíteni, kiemelt szerep jut a légzés szabályozásának, a mantrák – szent hangsorok – ismételgetésének, a meditációnak és elmaradhatatlan a szellemi vezető, a guru iránymutatása is. Aki valamelyik jóga irányzat kipróbálására adja a fejét, az számíthat az egészségi állapotának javulására, a jobb közérzetre, a gondolkodásának megtisztulására, a stressz csökkenésére és az életminőségének egyértelmű jobbulására. Aki pedig teljesen beleveti magát és mélyebb praxist folytat, komoly meditációs élményekre számíthat. Az igazi jógik transzcendentális tudásuk révén már felismerik, hogy az ember belső énje valójában isteni. Éppen ezért minden jógi az isteni bölcsességre világít rá, amely minden emberben és magában a természetben mindenütt folyamatosan jelen van. Akár egy megszemélyesített istenségben, akár az örök emberi értékekben, mint a könyörületesség vagy a megértés, jelöljük meg a tudáshoz vezető út lényegét, minden gyakorló előbb vagy utóbb eljut a megvilágosodás állapotába. Először azonban a tudatosság fejlesztésével kell kezdeni ezt az utat és alapvető erényeket kell gyakorolni a mindennapi életben. Az egyik jógi azt tanította, hogy napi egy óra meditációt – spirituális erőfeszítést – kövessen nyolc óra gyakorlás, amikor az ember ki is próbálhatja, hogy mennyire volt tényegesen hatékony a meditációja. A jóga tudásáról érdemes tudni, hogy nem csak a vallásos emberek számára hozzáférhető, sőt kifejezetten nem tekinthető vallásnak. A jógik nem zárnak ki senkit az önismeret felé vezető jógatípusok köréből. A gyakorlásba úgyszólván bárki bármikor belekezdhet. HÍRES JÓGIK A régi korokból legismertebb jógik között említhető Nárada, aki a bhakti szútrákat alkotta meg. Nárada Muni híres bölcs volt, aki a hindu szentírások szerint Brahmá homlokából jelent meg. Sok Purána tesz említést róla. Ő utasította Vjászát a Védák, a hinduizmus szent könyveinek, összeállítására, majd a Srímad-Bhágavatam megírására. Nárada inspirálta Valmikit a Rámájana, a híres óind eposz megalkotására. Úgy tartják róla, hogy ő találta fel a vínát, ami egy csodálatos hangú húros hangszer és ő tanította a mennyei bolygók zenészeit és énekeseit a zene művészetére. Shankaracharya, az advaita vedantát szülőatyja, amely a dzsnyána jóga alapja. Maga a Shankaracharya egy tisztség is, amely a tudás őrzőjét jelenti. Patandzsali, a rádzsa jóga létrehozója. Patanjali Rsi i.e. 200 évvel korszakalkotó módon összegezte a szájhagyomány útján terjedő ősi, isteni eredetű tanítást, a Jóga Tudományát. A jóga elméletének és gyakorlatának elemeit világos rendszerbe foglalta. Az úgynevezett szútrákkal vezérfonalat ad az érdeklődő kezébe az élet céljához, ami az Önmegvalósítás vagy Megvilágosodáshoz, avagy a Samadihoz. Az indiai jóga szinte újraszületett Ramakrishna Paramahamsa (1836-1886) munkásságának hatására. A Káli anya híveként és Advaita Vedanta mestereként ismert bhakti jógi azt hirdette, hogy minden vallás ugyanahhoz a célhoz vezet. Sri Rámana Maharshi jógi és szent (1879-1950) a dzsnyána jóga legismertebb alakja, aki hihetetlen szerénységben és szegénységben teljesítette megvilágosodottként az isteni szolgálatát. Sri Aurobindo indiai jógi, filozófus és szerző fordította le újra a jóga szent iratait, a Bhagavad Gítat és az Upanisadokat. Epikus költeménye a Savitri a hindu jógairodalom gyöngyszeme és a valaha írt egyik leghosszabb angol nyelvű mű. Sri Aurobindo Ashramjában a jóga négy főirányzatának – karma, dzsnyána, bhakti és rádzsa – egységesítésével megalkototta az integrál jógát.

Több indiai jógi írt könyvet a jógáról és a spiritualizmusról, amelyben népszerűsítik a jóga tudományát. Ilyen volt többek között Swami Rama Tirtha és Swami Sivananda. A 20. század folyamán sok jógi nyugatra költözött és itt terjesztette a jógát. Magyarországon Selvaraja Yesudian élt és tanított. Ramakrishna Paramahansza tanítványa, Swami Vivekananda a jógáról szóló művei mellett a hinduizmus újraélesztője volt. Swami Sivananda (1887-1963) többféle nézőpontból írt könyveket a jógáról, a filozófiáról, a vallásról, a hinduizmusról, a spiritualizmusról, az etikáról, a higiéniáról és az egészségről. A jóga úttörőjeként vált ismertté. Mottója: „Szolgálat. Szeretet. Adakozás. Meditálás. Megtisztulás. Felismerés.” Paramahansa Yogananda (1893-1952), a krija jóga követője volt, aki a jógát összekötő kapocsnak tekintette a hinduizmus és a kereszténység között. Önéletrajza az egyik legsikeresebb jógáról szóló könyv lett. Swami Vishnudevananda (1927-1993), Swami Sivananda taníványa, a hatha és rádzsa jóga művelője volt. Az International Sivananda Yoga Vedanta Centre alapítója. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada a bhakti jógát népszerűsítette. 1966-ban megalapította az International Society for Krishna Consciousnesst, azaz a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét, ismertebb nevén a Hare Krisna mozgalmat). A transzcendentális meditációt Maharishi Mahesh Jógi dolgozta ki. A meditáció mantrás beavatással működik. Jelentős kutatási eredményeket értek el a meditáció emberre gyakorolt hatásait illetően. Swami Rama (1925-1996) a Himalájai jóga hagyományt népszerűsítette. Yogiraj Gurunath Siddhanath, az 1980-as években kezdte oktatni a hamsza és a krija jóga himalájai változatait, az általa alapított Hamsa Yoga Sangh élén. Meglátása szerint az emberiség a tudatosság szintjén egységet alkot. A fenti példákból egyértelműen kitűnik, hogy a keleti jógik, milyen csodálatos, ősi tudás birtokosai. Ha valaki utánanéz a számára legszimpatikusabb jógi tanításainak, könnyen meggyőződhet róla, hogy milyen, amikor egy isteni tudatú szellemi vezető – guru, jógi – útmutatásokat ad a hallgatóságának. Felemelő és magával ragadó élményben lehet részed. Száraz György Boldog napot!

HOMEOPÁTIÁS HÁZIPATIKA Hazánkban egyre többször bizonyul hatékonynak a homeopátiának nevezett szelíd gyógymód. Ismerkedjünk meg az alapjaival és mindazokkal a tudnivalókkal, amelyek hasznosak lehetnek a házipatikánk szempontjából. A HOMEOPÁTIA SZÜLETÉSE A homeopátia Samuel Hahnemann (1755–1843) német orvos és kémikus nevéhez fűződik. Hahnemann korszakalkotó felfedezése az volt, hogy a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kinin az egészséges embereken ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a betegség maga. A tudós arra következtetett, hogy a „hasonló hasonlót gyógyít”. Ez lett a homeopátia első és legfontosabb elve. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy szer nagy dózisban betegségtüneteket vált ki egy egészséges emberen, az kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet. Furcsának hangzik a modern ember számára, de ténylegesen arról szól a homeopatikus gyógyászat, hogy minél kevesebb a hatóanyag a szerben, annál erőteljesebb a hatása. Ennek érdekében sokszorosan higított hatóanyagokat, illetve

tapasztalatai alapján bevezetett egy dinamizálásnak vagy potenciálásnak nevezett eljárást, ami mechanikai rezgetést, illetve rázást jelent. Hahnemann eredményeit először 1796-ban publikálta. A homeopátia gyorsan elterjedt Hahnemann határozott fellépésének, a folyóiratoknak és a korabeli gyógymódok brutalitásával szemben érzett érzelmi ellenállásnak köszönhetően. A homeopátia az érvágáshoz, hashajtáshoz, hánytatáshoz és a gyógyszerekhez képest egy kímélő, emberséges gyógymódnak számított akkor és annak számít ma is. A homeopátia a szervezet öngyógyító képességét serkenti, s nem a betegség ellenszereként hat. Manapság több mint 4000-re rúg a legális homeopatikus készítmények száma.. HOMEOPÁTIÁRÓL RÖVIDEN A homeopátia vagy hasonszenvi gyógymód alternatív megoldás, mely lényege abban áll, hogy az alkalmazott szerek hígításával és rázásával a szer toxikus hatásai teljesen eltűnnek és a vivőanyag – víz, cukor, alkohol – megőrzi a szer tulajdonságait. Tehát semmilyen vegyszer nem kerül az emberi szervezetbe, csupán a vivőanyag, ami lehet: víz, cukor, alkohol. Így csak az információ jut a testbe, illetve az aurába, s mindeközben semmilyen veszélyes vagy kétes mellékhatással nem kell számolni. A tudósok és a gyógyszerészek egy csoportja vitatja a placebo hatáson túli hatásosságát, de a gyakorlat az ellenkezőjét igazolja. A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy a klinikai kísérletek nem megismételhetők és erősen megkérdőjelezik az aktív hatóanyagok nélküli homeopatikus készítmények tudományos megalapozottságát. A homeopátiát alkalmazó orvosok viszont komoly eredményekről számolnak be, s elutasítják a sarlatánság vádját azokkal a gyógyult betegekkel, akiket a homeopátia kúrák tette újra egészségessé. Jelenleg több mint százezer orvos alkalmazza praxisában a homeopátia módszerét az akadémikus, illetve a gyógyszeres terápiák mellett. A homeopaták nem utasítják el kategorikusan a védőoltásokat, az antibiotikumokat és a konvencionális orvoslás módszereit, de ismerve azok kétes mellékhatásait és szövődményeiket, előnyben részesítik a hasonszervi gyógymódot, mert kímélni óhajtják a saját és a családjuk egészségét a sokkal rizikósabb gyógyszerekkel szemben, ha egy mód van rá. Nem beszélve arról, hogy a homeopaták figyelembe veszik az individuum, az adott egyén lelki állapotát és a szokásait, temperamentumát, valamint egy sor viselkedésmintát. Teszik ezt annak érdekében, hogy a homeopatikus szer kiválasztása ne csak testi, hanem lelki és szellemi szinten – a rezgések síkján is – a lehető legjobban illeszkedjen a páciens állapotához. A HELYES SZER KIVÁLASZTÁSA Sarkalatos kérdés a potenciál helyes ismeret és megválasztása. Magyarországon forgalmazott potenciák: D6, D9, D12, D30, D200, C6 (CH6), C9 (CH9), C12 (CH12), C15 (CH15), C30 (CH30), C200 (CH200), C1000 (CH1000 vagy 1M), C10000 (CH 10000 vagy 10M) és az LM potenciák.  Alacsony potenciát (D6-D15 vagy C6-C12) akkor alkalmazunk, ha főleg testi tüneteken szeretnénk segíteni.  Közepes potenciát (D30, C15, C30) akkor alkalmazunk, ha a probléma egyforma súllyal van jelen a testi, illetve a lelki síkon.  Magas potenciát (D200, C200 és magasabb) lelki tünetek esetén adható, illetve elsősegély esetén (például amikor erős vérzéscsillapításra van szükség.) A C12-es rövidítésű (alacsony, gyenge) hígítási arány fölötti, tehát jelzések szerint: C15, CH15, C30, CH30, C200, CH200, C1000, CH1000, 1M, C10000, CH10000, 10M, LM jelzésű szerek mindegyike lényegében (alkalmazástól függően) 100%-os cukros víz. Ennek ellenére a homeopaták mindenkit intenek, hogy magas potenciájú szert kizárólag szakember javasolhat.

LM-potencia olyan esetben írható fel, ha a beteg életereje kicsi (például nagyon idős vagy súlyos beteg), ha sok allopátiás szert szed, vagy ha kapott egy magasabb potenciájú szert, és valami miatt utána folyamatos adagolásra van szükség. Az adagolás mindig a beteg egyéni érzékenységétől függ, ezért körültekintést igényel. Helytelen adagolás esetén a tünetek akár rosszabbra is fordulhatnak. Ez nem azt jelenti, hogy minden rosszabbodás a helytelen szerválasztásra vezethető vissza. A Hering-szabály szerinti gyógyulás folyamata például a tünetek változásával járhat: a betegség felülről lefelé, belülről kifelé és időben visszafelé távozik, azaz megjelenhetnek bőrtünetek vagy akár gyerekkori tünetek is. Mivel a homeopátiás szer információt tartalmaz, az információ (szerbevétel) ismétlése sokkal fontosabb az egy alkalommal adagolt szer mennyiségénél. Az ismétlés kérdésében az alábbi szabályok elfogadottak, illetve gyakoriak:  D6 potenciát napi 4-8x  D12 és a C6 potenciát napi 3-6x  D15 és a C9 potenciát napi 1-4x  D30 és a C15 potenciát napi 1-2x (2 naponta akár)  C30 potenciát heti 1-7x (akár havonta is)  D200 és a C200 potenciát 35 napnál nem gyakrabban (akár évente)  C200-nál magasabb potenciák adagolásánál rendszerint a két adag közötti kivárás egy hónapnál hosszabb idő. Az LM potenciát folyamatosan adagoljuk, gyakran a potencia folyamatos, enyhe emelésével. Megjegyzendő, hogy az LM-potenciát igénylő beteg folyamatos szeradagolását csak szakértő felügyelete mellett szabad végezni! HOMEOPÁTIÁS HÁZIPATIKA A következőkben felsorolok néhány olyan homeopatikus készítményt, amely alkalmasint nagy szolgálatot tehet a házi patikában. ACONITUM C30 - Sisakvirág - hirtelen, heves lázra, pánikra, félelemre, hideg szél, erős lehűlést követően éjjel jelentkező magas láz és fülfájás, éjfél körül jelentkező ugató köhögés, betegség kezdetekor főként adható AESCULUS C6 - Vadgesztenye - aranyérre, vénás keringésre, tüszős mandulagyulladás ALLIUM CEPA C12 - Konyhai hagyma - csípős érzetre, szénanáthára, allergiás és vírusos nátha ALOE - hasmenésre APIS C12 - Házi méh - méhcsípésre, állati harapásra, égő érzetre, amelyet a hideg csillapít, lázra, kanyaróra, mumpszra ARGENTUM NITRICUM C12 - Ezüst nitrát - kapkodásra, szorongásra, hasmenéssel kísért félelemre ARNICA C30 – Árnika – sérülésre (lágy szövetekre, izmokra, véredényekre hat), baleset utáni lelki sokkra, műtétre, csonttörésre ARSENICUM ALBUM C30 - Fehér arzén - égő érzettel járó fülfájás hajnali egy és három óra között rosszabbodik, szorongásra, ételmérgezésre, általánosan rossz és szorongó állapotra BELLADONNA C30 - Maszlagos nadragulya - hirtelen fellépő, lüktető heves fájdalomra, magas lázra, bőrpírre, sugárzó meleg érzetre, izzadásra (főként az arcon) BRYONIA C30 - Fehér földi tök - mozdulatlanságra, minden kiszáradt nyálkahártyára, influenzára CALENDULA D6 - Körömvirág - elsősegélyre, horzsolásra, égésre, kisebb sebekre, csípésekre, fertőtlenítésre, fájdalom- és vérzéscsillapításra CEPHAELIS IPECACUANHA – bronchitisre, hányingerrel járó köhögésre, hányásra

CHAMOMILLA C30 - Kamilla - csecsemő bélgörcsére, fogzásra, fülfájásra, nyugtatóként, görcsoldásra CHINA C12 - Kínafa kérge - nagy folyadékveszteség utáni legyengülésre, kiszáradásra, erős hasi felfúvódásra, hasmenésre, nagyfokú vérveszteségre CINNABARIS ( Hydrargium sulfuratum rubrum) - homloküreg gyulladásra COCCULUS C12 - szédülésre, émelygésre, utazási betegségre, kialvatlanságra CORYZALIA - fájdalomcsillapításra, náthára ECHINACEA D4 - Kasvirág - immunrendszer erősítésére, nehezen gyógyuló sebekre ECHINACEA ANGUSTIFOLIA - gyulladásos folyamatok, immunrendszer erősítése FERRUM PHOSPHORICUM - nem túl magas, fokozatosan emelkedő lázra, „hol sápadt, hol kipirult” tünetekre, fülgyulladásos orrvérzésre, légcsőhurutra GELSEMIUM - összetörtség-érzéssel járó influenzára HEPAR SULPHURIS - zöldessárga váladékra (a torok és a fül is érintett lehet), szálka-érzésre, izgatott, huzatra érzékeny betegnél HYDRASTIS CANADENSIS - állandó, sűrű orrfolyásra égető váladékkal, garaton váladékozásra HYPERICUM C30 - Tűzdelt levelű orbáncfű - szúrt sérülésekre, idegfájdalmakra, rovarcsípésre IGNATIA C30 - Ignác-bab - érzékenységre (ellentmondásokkal) KALIUM BICHROMICUM - nyúlós orrváladék és orrgyöki nyomás esetén KALIUM IODATUM - duzzadt, piros orr, maró váladék, szemhéjduzzadás, könnyezés esetén LEDUM - rovarcsípésre, szúrt sérülésekre LUFFA C30 - orr, torok és az orrmelléküregek nyálkahártyáinak szárazságára LYCOPODIUM C12 - Kapcsos korpafű - emésztési zavarokra, gyors teltségérzetre, jobb oldali panaszokra, ekcémára MERCURIUS SOLUBILIS C12 - gennyesedésre, hőmérsékletváltozás megérzésére, maró, égető, csípős váladékra MEZEREUM C12 - Farkasboroszlán - elviselhetetlen viszketésre, (a váladékkal teli arcüregek miatt) éjszaka jelentkező csontfájdalmakra NUX VOMICA C12 - Hánytató dió - túlzásokra, stresszre, emésztési problémákra, görcsös fájdalmakra, hányásra, allergiás reggeli tüsszögésre PHYTOLACCA C12 - Alkörmös - mirigyekre, mandulára, emlőre hat, gombócérzésre a torokban, amely fülbe sugárzó fájdalommal jár PULSATILLA C12 - Kökörcsin - változékonyságra, görcsös ragaszkodásra, vándorló, fokozatosan erősödő fájdalomra, fülgyulladásra, sárgás orrváladékra, emésztési panaszokra RHODODENDRON C12 - Havasi vadrózsa - viharos időre érzékeny reumatikus fájdalomra, fogfájásra, arcidegzsábára RHUS TOXICODENDRON C12 - Mérges szömörce - nyugtalanságra, bemozgatásra javuló fájdalomra, viszketéssel járó hólyagos kiütésre RUTA GRAVEOLENS C12 - Bűzős ruta - rándulásra, ficamra, a szem kifáradására SAMBUCUS NIGRA C12 - Fekete bodza - újszülött kori orrdugulásra, szénanáthára URTICA URENS C12 - Égető csalán - „csalánkiütésre“, viszketésre, „melegkiütésekre“, rovarcsípésre Száraz György Boldog napot!

AZ EMBEREKBE NEVELT SZKEPTICIZMUS HISZEM, HA LÁTOM - VAGY AKKOR SEM? Gondoljuk végig, hogy ha valamilyen újdonsággal találjuk magunkat szembe: egy vallással, egy spirituális irányzattal, egy technikai újdonsággal, akkor vajon miért állunk eleve tamáskodva,

kételkedve a kérdéshez? Kik és hogyan nevelik belénk a kételkedő magatartást? Miért állunk kapásból negatívan szinte mindenkihez és mindenhez? Miért keressük a hibákat és a gyenge pontokat a bizonyítékokban? Meddig egészséges és hová vezet ez a gondolkodásmód? A filozófusok és a tudósok több ezer éve vitatkoznak egymással. Mi az igazság? Mi szabja meg az igazság kritériumait? Mitől nyer bizonyítást egy tétel, lett légyen az tudományos, vagy a legelvontabb spirituális? Minden fronton, szinte minden időben zajlanak a háborúk és a hadakozások az emberek megannyi fejlődési útra tért megismerési irányzataik között. A klasszikussá vagy konvencionálissá vált felfogás szerint a tudománynak van kizárólagosan joga azt eldönteni, hogy mi valós és mi nem az, mi igazi és működőképes, s mi nem. Miért? Mert önmagát ezzel a szerepkörrel ruházta fel és kész. A tudomány a saját módszereire mondja, hogy a tényeket kutatja és hogy objektív igazságokat tár fel. Nos, én úgy vélem, hogy a tudomány nem mindig a tényeket kutatja és egyáltalán nem mindig objektív. Például a tudományt sokszor az öncélúság, az önzőség, a pénz, a hírnév, a presztízs, hatalmi érdek, és egy sor egyéb egyáltalán nem objektív cél motiválja. A tudomány alapállása szkepticizmus, ami még nem lenne baj. Viszont, hajlamosak a tudomány vezéralakjai elfelejteni – nem mindenki, de sokan –, hogy nem a végső valóságot kutatja, hanem csak annak a burkát, továbbá, hogy felismerései időlegesek és átmenetiek. Ha ennek megfelelően, a kellő alázattal viszonyulna a tudós elme minden jelenséghez, amelyet az emberi fej kitalálni képes, akkor a kételkedéssel semmi gond nem volna, sőt a fejlődést szolgáló egyik nagyszerű eszközzé válna. Sajnos a sznobizmus és az ego ezt az alapállást sokszor elhomályosítja és a tudósok nem csak más megközelítési módok, de sokszor még egymás ellen is lázadnak és még egymást is megtámadják. A szkepticizmus görög eredetű szó, melynek jelentése „körbenézni, megfontolni”. Két alapvető ága létezik: a filozófiai és a tudományos szkepticizmus. A filozófiai iskola azt vizsgálja kritikusan, hogy az érzékek által közvetített valóság és a szerzett tudás mennyiben feleltethető meg egyáltalán a valóságnak, illetve lehet-e bárki is birtokában a tökéletes igazságnak. A tudományos szkepticizmus az olyan állítások valóságosságát kérdőjelezi meg, amelyek nincsenek a tudományos módszer szerint igazolva. A mindennapi gondolkodás fő problematikája az, hogy a jelenlegi és a jövőbeli nemzedékek gondolkodását és „kultúráját” alapvetően befolyásolja a tudomány. A tudománynak azonban van egy haladó és egy maradi rétege. A konzervatív tudósok körömszakadtáig ragaszkodnak a materialista látószöghöz, vagyis nem hajlandók az anyagelvűségükből egy jottányit sem engedni. Ezért állítom én azt, hogy az ilyen esetekben a diploma egyike az önkorlátozási igazolásoknak. Hiszen ezen esetekben csak azt mutatja meg, hogy hol húzódnak egy gondolkodásmód és felfogás korlátai, avagy tabui. Ez ivódik bele az emberekbe és ezt tartják sokan standardnak. A tankönyvek nagy részét ennek a materiális-szkeptikus szellemiségnek a jegyében írják, a média pedig elsősorban nekik enged teret, miként a tudományos berendezkedés is ennek az irányzatnak a véleményére épül. Az ilyen gondolkodású, vagy inkább berögződésekkel rendelkező tudósok akkor sem hinnék el, hogy léteznek földönkívüliek, ha előttük állna egy és valamilyen megmagyarázhatatlan jelenséget produkálna, például a telepatikusan kommunikálna vele vagy levegőbe emelkedne pusztán az akarata segítségével, segédeszközök nélkül. Ezzel szemben a tudomány haladó képviselői nem dogmatikusak, hanem nyitottak és erkölcsi felelősségüknek érzik, hogy a nagyközönséget folyamatosan tájékoztassák a tudomány legfrissebb eredményeiről és felfedezéseiről. A filozófiai szkeptikusok eredetileg nem hittek a logikában és a logikán alapuló vitában, mert megbízhatatlannak tartották. A szkeptikusokról sokáig úgy hitték, hogy tagadják az igazság létezésének lehetőségét, de valójában egy olyan kritikai iskola volt, ami azt állította, hogy a filozófusok még nem találtak rá az igazságra.

A tudományos szkepticizmus valójában kizárja a filozófiai szkepticizmust. Főként a természetfelettivel kapcsolatban hitetlenkedők tartoznak ide. Szkeptikus embereknek pedig azokat a személyeket hívjuk, akik egy adott szituációban bírálóként lépnek fel, s legtöbbször a kritikai gondolkodás és a tudományos módszer (tudományos szkepticizmus) elveit alkalmazzák. Ezáltal mutatják ki egy állítás, vagy módszer lehetséges tévedéseit. A szkeptikusok váltig állítják, hogy a tapasztalati bizonyítékok a fontosak, mert ebben látják a biztonság és a csalhatatlanság garanciáját. S itt érkezünk el az érzéktartományok témaköréhez. Mert nem mindegy, hogy valaki csak az öt érzékszervének hisz, vagy a teleszkópjának vagy mikroszkópjának hisz, vagy a láthatatlan kvantumfizikában hisz, vagy az érzéktartományait sok-sok dimenzióra terjeszti ki, avagy éppen konkrétan a tudatosságát fejleszti tökélyre. Ez utóbbiakra jó példát szolgáltatnak a keleti jógik és megvilágosodottak. A tudományos megalapozottságú szkepticizmussal az a másik fő gond, hogy sokan a saját véleményük igazolására használják. Ez viszont máris megbukott tudományos szempontból, mivel egy önhitt ember kezében a legcsodálatosabb eszköz is veszélyek forrásává válhat, s sajnos válik is. Ez az emberi egó műve, amely szeret kritizálni, bíráskodni, erkölcscsőszt játszani és felsőbbrendű szerepekben tetszelegni. Így fordul át a szkepticizmus észrevétlenül egy harccá, amely már a cinizmus kategóriájába tartozik. A cinizmus olyan irányzat, amely szerint kizárólag önös érdekek mozgatják az embereket, akik nem hajlandók az emberi őszinteségre, erényre és önzetlenségre építeni. Ez az oka annak, hogy gyakran összekeverik, de valljuk be, hogy rendszerint össze is kapcsolódik egymással a cinizmus és a szkepticizmus. Minkét jelenségkör pejoratív szóvá vált a társadalmunkban. Ezt már csak az is tetézi, hogy sokszor komoly és szent jelenségekkel szemben is cinikusan és/vagy szkeptikusan viselkednek egyes személyek. A belénk nevelt szkepticizmussal azért vigyázzunk, mert a szűklátókörűségünk csakhamar a megismerésünk, a tudományos és a szellemi-lelki haladásunk kerékkötőjévé válhat. A másik dolog, amin szintén érdemes időnként elgondolkodnunk, hogy attól még elfogadható lehet valami, hogy tudományosan nem bizonyították. Sokszor a szkepticizmus egészen vad agyszüleményeket szül és szó szerint áldozatokat követel. Ilyenek a középkori boszorkányüldözések, -perek és -égetések, de a mai áltudományos propagandával jogosan vagy jogtalanul vádló-támadó attitűd meglehetősen komoly következményeket vont már maga után. Manapság pedig léteznek olyan szervezetek és mozgalmak, akik nagy hangsúlyt fektetnek a szkeptikusság mint világnézet ifjú generációkba történő belenevelésére. A Sors szemszögéből nézve a dolgokat azt kell mondjam, hogy sem a tekintélyelvűség, sem a sértődöttség, sem az igazságunkba vetett intenzív hit, sem a gazdasági, sem az ideológiai érdek, sem az ész kizárólagossága nem kellő alapja a fejlődésnek, illetőleg a titkok kifürkészésének. Értékteremtő lélek és szabadon szárnyaló szellem nélkül biorobotok volnának. Kételkedni persze szabad, de vajon megéri-e ezt alapmintává tenni? Mindenben kételkedni vajon értelmes cselekedet? Semmiben nem hinni még értelmesebb? Nem mutatni hajlandóságot a változások iránt bölcs dolog? Nem kevertük-e össze a szkepticizmust a vallásellenességgel és a filozófiautálattal? Mennyiben tudományos és ésszerű bezárva élni egy összefonódottságáról és összetettségéről híres univerzumban? Ha pedig nem vált be a szkeptikus módszer, mert momentán olyan jellegű bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, akkor nem volna érdemes letenni az előítéleteinket és új irányokba nyitni? S végül tegyük fel a döntő kérdést önmagunknak: vajon a szkepticizmus minek a pótléka az életünkben? Száraz György Boldog napot!

AZ EGYIPTOMI PAPOK AZ IDŐ ŐRZŐI Az egyiptomi papok még ismerték az univerzum rendező elveit, a spirituális törvényeket és a megvilágosodás fortélyait. Tudatuk képes volt elhagyni testüket és az idő, valamint a tér korlátai leomlottak előttük. Kérdés: hogyan voltak erre képesek? Hol van ma ez a tudás? KOZMIKUS CIKLUSOK Miután az atlantisziak evolúciója lezárult és elhagyták a Földet, egy Thot nevű félisten e hatalmas tudás birtokában létre kívánt hozni egy várost, melyen teremtői tulajdonságaival kedvére uralkodhatott. A Félisten tudta, hogy az emberiség egy új Kozmikus Év (25920 éves fejlődési ciklus) küszöbén áll, így átmentette ezen információkat és technikákat az akkor még kevésbé fejlett Egyiptomba. Thothoz csatlakozott még néhány Félisten, akikkel karöltve hatalmas és tündöklő kultuszrendszert hozott létre. Atlantiszi tudását Thot nem egyetlen helyre juttatta el Egyiptomban. A különböző technikákat és a sokféle tudásanyagot Egyiptom különböző helyeire mentette át. Két fellegvára volt a tudásnak, ahol a legnagyobb és legtitkosabb tanokat rejtette el. Az egyik Luxor, amelyet ma is ismerünk, a másik egyelőre titok. Ezen kívül Abu Szimbelbe és a Nílus mentén nagyon sok városba vitt át tudást. Például Edfuba, Denderába és Abüdoszba. De az atlantiszi tudásból, illetve erőkből és energiákból telepített a Sínai-félszigetre, ugyanakkor vitt Abu Szírbe és Szakkarába is, valamint több egymástól nagyon távol eső helyre. Az erők legjavát félreeső helyekre, a tudás nagy részét pedig rejtett városokba és azon városok titkos templomaiba rejtette el. Ennek köszönhetően a szétszóródott tudás megannyi kultusz megszületését eredményezte. Ezért van olyan sokféle isteni-félisteni lény az egyiptomi mitológiában. Egyiptom különböző városaiban és régióiban más és más módon tisztelték Thot-ot és a többi Félistent, valamint követeiket. Miután az egyiptomiak megkapták az atlantisziak tudását, csiszolniuk kellett, át kellett alakítaniuk annak érdekében, hogy ez számukra is felhasználható legyen. Az atlantisziak tudásának nyomdokain haladva világos volt számukra az Univerzum működése. Így többek között az, hogy minden csillagrendszer életében megvannak a sajátos fejlődési ciklusok, melyek alatt az adott csillagrendszer teremtményeit tökéletesedési folyamaton kísérik végig. Nagyon egyszerű a képlet. Központi csillagunk, a Nap körüli forgásunk ideje egy év, azaz 365 nap. Ugyanakkor létezik egy központi nap is, amely körül a naprendszerünk forog. Ez a keringés 25920 évig tart. Ez egy nagy fejlődési szakasz (világév), amely 12 egyenlő részre, világhónapra osztható. A denderai templomban láthatjuk az egyik szentély mennyezetén a zodiákust, benne a 12 állatövi, illetve egy sokkal részletesebb és bonyolultabb ciklust. A reinkarnációs körforgás úgy működik, hogy az ember (lélek) mindegyik korszakban, tehát ennek a 25920 évnek valamennyi korszakában leszületik a földre. Mindegyik korszakban más hatások érik őt, hiszen ahogyan forgunk a központi nap körül, mindig más csillagok hatnak ránk. Az egyiptomiak tudták az atlantisziak tudása alapján, hogy az Univerzumot energiák hatják át. Talán a piramisokban lehet a legjobban érzékelni ezeknek az energiáknak a hatását, ahogyan teremrőlteremre szállunk alá. Minél nagyobb egy piramis, annál erősebben fogja be az Univerzum rezgéseit és alakítja az ember számára fogyaszthatóvá az energiákat. IDŐ ÉS IDŐTLENSÉG Az egyiptomi papok aurájuk, egyszersmind tudatuk rezgését olyannyira megemelték az évekig tartó spirituális képzésük alatt, hogy tudatuk megnyílt és alkalmassá vált a magasabb valóságszintek érzékelésére. Továbbfejlesztve magukat elérték, hogy tudatosan képessé váljanak testüket elhagyni,

s utazni a megannyi világ között. Így az egyiptomi papok szelleme egy szempillantás alatt ott tudott teremni az univerzum legtávolabbi pontján, s a következő minutumban már ismét itt volt a Földön. Az egyiptomi misztériumiskolák tananyagának szerves részét képezték az időtlen világokba tett látogatások, de nehogy azt higgyük, hogy céltalanul tették ezt. A papoknak feladatuk volt, hogy megismerjék a személyes múltjukat és felelevenítsék előző életeikben megszerzett bölcsességüket és képességeiket. Később pedig a legkiválóbbak a kozmikus múlt és jövő titkaiba is bepillanthattak. Onnan nyerték abbéli tudásukat, hogy a népet és az országot melyik irányba vezessék. A papok így átlátták a reinkarnációs körforgás lényegét és folyamatait, úgymond szabadabbá és minden emberi léptéket meghaladóan gyorssá váltak. Egyiptom szokásrendjében, hitében, kultúrájában, filozófiájában és építészetében megtalálhatóak e magasabb rendű tudás lenyomatai. Az egyiptomi vallás fontos részét képezte a múlt tisztelete. A Birodalomban már igen korán kialakult, hogy nem csak világi megnyilvánult lét van, hanem túlvilági élet is létezik a meg nem nyilvánult létben. „Az a létezés, az is az élet, ha léted jól éled” - mondta valaha Amon Ra. „A létezés, az is az élet, ha jól éled, elkísérlek”. – Ezt szintén Amon Ra mondta. Hermész, vagyis Thot, hozzátette: „Hogyha figyeled az idő mozgását, gyorsan telik. Őrizhetitek a napkeltét, vagy a napnyugtát, az azonban nem az idő, csupán a mozgás, az élet áramlása. Az áramlás mozgás. A mozgás pedig az élet meghatározó tényezője. Az időnek sem kezdete, sem vége nincs. Így hát az élet sem szűnik meg soha, csak a létformák cserélődnek.” Ilyen és ehhez hasonló tanításokkal láttál el azokat a papokat hajdanán, akiknek sikerült elméjük bilincseit elszakítaniuk a földhöz kötő rezgésektől. A Nílus menti birodalom fejlesztői foglalkoztak alkímiával, csillagászattal és alkottak egy naptárat a kiszámíthatóság miatt. Szoláris (Napközpontú) és sziderikus (Holdközpontú) időszámításuk is volt. Az idő révén tartottak rendet az életükben. A központi idő a sziderikus idő volt a számukra, mivel az irányítók az éjszakában tevékenykedtek. Sokat tudtak a csillagok mozgásáról, ezért ez alapján felosztották az éjszakát. Tudták, hogy a csillagok körpályát írnak le és kiszámíthatták, hogy hogyan mozognak és rájöttek, hogy mérhetőek. Az éjszakai időt tizenkét egyenlő részre osztották, s a párját is megalkották, a nappali életet ugyanúgy, a nap mozgásához tartva, tizenkét részre. Egy teljes nap tehát huszonnégy rész, vagyis huszonnégy óra. A sziderikus nap tehát a csillagok teljes fordulatát mérte az égbolton. Mindegyik felosztott rész, vagy óra kezdetét egy csillag felkeltéhez kötötték. Mivel nappal nem látták a csillagokat, ezért napórát alkottak, mely tökéletessé tette az időbeosztásukat. Ezután a főpapok egy bonyolultabb rendszert is ötvöztek a luniszoláris naptár mellé, amely a tér és idő általános relativitásán alapult. De ez a rendszer később eltűnt. A mai ember még most sem képes rájönni erre, tudásunk egyelőre homályos. Tudósaink néhány írásrészlet alapján tudják, hogy volt ilyen, azonban azt nem tudják, hogy hol található. Egyiptom népének fogalma sem volt róla, hogy a templomkörzetekben lakó papság micsoda hatalmas tudással bír, s hogy életük minden egyes mozzanatát ők irányítják. Pedig a valóságban a papság sokat kísérletezett és tanult a korábban létezett atlantiszi kultúrától és az azt megelőzőektől, miután már képes volt átkelni az idő hullámain. Így gyarapodott irdatlan ütemben Egyiptom tudása. Azután egyszer csak mindennek vége szakadt. Egy új evolúciós ciklus köszöntött az emberiségre, mert az emberi testet öltött lelkek fejlődése ezt kívánta meg. Egyiptom mély álomba szenderedett. A papok ezt előre látták és felkészültek Egyiptom leállítására. Minden tervszerűen történt, véletlenek és meglepetések nem voltak. Csak az utókor hiszi azt, hogy Egyiptom megbukott, holott erről szó sincs, csupán leállították egy időre. A papság előre tudta, hogy bő kétezer év múlva ismét feltámad Egyiptom csillaga, s kezdetét veszi a Hórusz-program újabb szakasza, amely annak az evolúciós folyamatnak az elnevezése, amely Atlantisz után kezdődött. A Hórusz-program az emberi tudat tökéletesedéséről szól, amely az emberiség fejlődésének egy hosszabb fejlődési ciklusát öleli fel. Hamarosan lezárul a Föld életében egy ciklus és egy újabb periódusba lépünk át. Ezt az eónt szokás Vízöntő-korszaknak, vagy amerikai

szóhasználattal élve New Age-nek, azaz Új Korszaknak is nevezni. Ez a Hóruszi korszak fogja újra felemelni az embert, hogy méltó legyen a teremtésben kijelölt helyére. Száraz György Boldog napot!

MENTALISTÁK ÉS VALÓDI PARA KÉPESSÉGEK Már megint egy fogalomzavarral, emberek lejáratásával, félrevezetéssel és nevetségessé tétellel, anyagi haszonra vágyással és ámítással van dolgunk. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Tisztázzuk, ki mitől mentalista? Mi különbözteti meg a mentalistákat a valódi para képességekkel rendelkezőktől? S vajon hirdetné-e magát egy igazi parafenomén a mai világban? A mentalizmus egy régi előadó-művészeti forma. Gyakorlóit mentalistáknak nevezik. A mentalisták elsősorban az eszüket és éleselméjűségüket használják fel mutatványaik során, amelyek első pillantásra lenyűgözik a közönségüket. A mentalisták legfőbb fegyvere az intellektusuk, ezért olyan jeleneteket adnak elő a színpadon, amelyben bizonyítani tudják intellektuális fölényüket. Ilyenek például az emlékezőtehetségük, a manipulációs készségük és az emberismeretük. A mentalisták bizonyos értelemben az emberi természet kiváló ismerői, speciális pszichológusoknak nevezhetnénk őket feltéve, hogy a pszichológusok ezen nem sértődnek meg. A latin „mens” szó alapjelentése gondolkodni, ezért a belőle képzett „mentalis” több nyelvben is az elmével és az intellektussal összefüggő folyamatokkal kapcsolatos. A mentalisták repertoárjában szereplő megoldások, trükkök, fortélyok és rafinériák a 19. századi nagy okkultista és spiritiszta divat hatására indult világhódító útjára. Az embereket lenyűgözték a csodák és egyfajta csodavárásban éltek, s élnek a mai napig. Hosszú lenne elmesélni, hogy mi áll ennek a világfolyamatnak a hátterében, úgyhogy elégedjünk meg annyival, hogy a mentalisták népszerűsége mindig annak köszönhető, hogy az ember tudat alatt vonzódik a természetfelettihez és olthatatlan kíváncsisággal bír. A történelemben minden nagy államférfinak, királynak, uralkodónak és hadvezérnek voltak látói és jósai, akikkel konzultált, mielőtt egy fontosabb lépésre rászánta volna magát. Ezt látva az emberek szívesen fordultak olykor-olykor javasasszonyokhoz, boszorkányokhoz, alkimistákhoz és ezoterikus emberekhez. De sokáig tiltott tettnek számított a pórnép számára és az egyház keményen üldözte a paraképességekkel rendelkező személyeket. Ez a 19. században látszott megfordulni, amikor az egyház cenzúráját átvette a tudomány. A tudomány ellenpólusaként pedig világszerte beindultak a spiritiszta szeánszok, mozgalmak, tikos társaságok és szellemi műhelyek. Megjelent a Luxori Hermetikus Testvériség, a Teozófia, az Antropozófia és számos okkultista páholy soraikban jó képességű beavatottakkal és mágusokkal. Ekkor jött divatba a mentalizmus is, mivel egyes emberek kapva kaptak az alkalmon és éreztek magukban annyi spirituszt, hogy kiálljanak a nagyérdemű elé és demonstrálják nem létező „képességeiket”. A mentalisták voltaképpen utánzók, akik csak elhitetik a tömeggel, hogy ők is rendelkeznek azokkal a természetfeletti képességekkel, amelyek vele születetten csak a kiválasztottaké. A mentalista tehát csak mutat, ámít, manipulál, ügyesen megtéveszt, trükköt alkalmaz, mint egy bűvész, de nem vallja be, hogy „csal” Természetesen a mentalizmus nem bűvészet, de hasonlít rá. Ezen a ponton kell egy éles határt húzni a mentalisták és a valódi para képességekkel rendelkezők között. Ugyanis a mentalista okos és tud valamit, amire a legtöbb ember nem képes, vagy nem jön rá, de nem áll szolgálatában természetfeletti hatalom. Ellenben a para képességekkel rendelkező személyek, mint amilyenek a valódi parafenomének, a mágusok, az okkultisták, az alkimisták – attól nyerik hitelességüket, hogy működő spirituális adottságaikat tudatosan használják. Utóbbi esetben

tehát mágiáról van szó és valódi varázslatról, nem pedig annak illúziójáról, mint a mentalisták esetében. A valódi paraképességgel rendelkező személyek ténylegesen, a mentalisták pedig csak művileg képesek az alábbi mutatványokra: Telepátia Távolbalátás Jóslás Prekogníció Pszichokinézis Telekinézis Médiumitás Hipnózis A magyar nagyközönség által ismert egyik leghíresebb mentalista Uri Geller, aki valójában nem is annyira mentalista, mint parafenomén, mivel működő és képzett spirituális képességei vannak. A másik érdekes eset David Copperfieldé, aki önmagát mágusnak vagy illuzionistának titulálja, de mentalista trükköket is vegyít az előadásaiba, vagy legalábbis ezt igyekszik elhitetni. Végül, annyit jegyezzünk meg, hogy szíve joga minden mentalistának, mágusnak és félig-meddig képzett, para képességekkel rendelkező személynek eldönteni, hogy csillogtatja-e adottságait és tudását mások előtt vagy sem. Ami viszont elkerülhetetlen, az a karma. Van, akinek kifejezetten a mágikus képességekkel történő mutatás az életfeladata, van, aki csak a pénzért csinálja, s olyan is akad, aki többnek igyekszik látszani annál, mint amennyit valójában tud. Mi ne bíráljunk senkit, nem a mi dolgunk, de ha lehet, tegyünk különbséget a valódi és a hamis között. Száraz György Boldog napot!

SZABAD AKARAT KONTRA SORSSZERŰSÉG A szabad akarat kérdése az egyik legősibb és legvitatottabb fogalom. Létezik-e egyáltalán szabad akarat? Ha igen, vannak-e és hol húzódnak a határai? Milyen feltételek mellett van szabad akaratunk? Létezik-e sorszerűség és determináció? Melyek a különbségek? Vannak-e kivételek? A szabad akarat problematikájának vannak teológiai, etikai, filozófiai, tudományos, pszichológiai és spirituális vetületei. A teljesség igénye nélkül ismerkedjünk meg az alapokkal! Először is nem árt tisztázni, hogy a szabad akarat nem jelent szabadosságot, mint azt oly sokan hiszik és értelmezik. A szabad akarat a választás szabadságára vonatkozik. Ilyenkor merül fel az emberben, hogy tulajdonképpen ki hozza meg a döntést. Hozhat-e egyáltalán döntést egy ember tisztán, mindentől és mindenkitől függetlenül? Természetesen nem – ez könnyen belátható! Második kérdéskör: ki az, aki meghozza a döntést? A helyénvaló válasz erre, hogy természetesen mi magunk. Ez esetben meg kell válaszolni azt a kérdést is, hogy kik vagyunk valójában, illetve hogy kinek gondoljuk magunkat momentán, vagy ha nem csak mi veszünk részt a döntésben, akkor még milyen külső tényezők befolyásolnak bennünket döntéseink meghozatalában. Lehetünk mi agármennyire intelligensek, a válaszaink az igazságnak csak egy szeletét fogják lefedni, mert nem vagyunk tökéletes ismeretek birtokában. Egy ember sem rendelkezik tökéletes önismerettel, világismerettel, életismerettel, létismerettel, istenismerettel stb. A mágia oldaláról megközelítve a szabad akarat kérdését, sokkal egyszerűbb a helyzet, mert egy döntés vagy megszületik, vagy nem. Vagy az egyik mellett döntünk, vagy a másik választás mellett, de

a nem döntés is döntés, a tétlenség is egy választás. A mágia látószögéből valami vagy igen, vagy nem, vagy plusz, vagy mínusz. Ennek megfelelően íródik az ember életében a sors. Tehát létezik sorsszerűség, hiszen a múltban meghozott döntéseink következményei alkotják a sorsunkat, annak jelenével és jövőjével egyetemben. Más lapra tartozik, hogy a sorsszerűség nem lineáris, hanem sokkal inkább egy folyóhoz hasonlít, amelybe menet közben belecsatlakozhat több kisebb áramlás, de le is ágazhat belőle, sőt menet közben irányt változtathat, vagy aszályos vidékre tévedhet, vagy csapadékban bővelkedő vidékeken is kanyaroghat. Amit mindig figyelembe kéne vennünk, az az életünk folyamának, áramlatának a terelése. Amit jómagam sorsszerűségnek nevezek, abba ez is beletartozik. Nem mindegy ugyanis, hogy az életem patakját vagy folyóját a Sors milyen domborzati és klimatikus viszonyok között vezeti keresztül, hogy plasztikusan fogalmazzak. Lehet sivatagos, de lehet dzsungeles, lehet lankás vagy épp hegynyi akadályokkal teli, sík vagy zúgós, és így tovább. Azért az élet és a szabad akarat a szükségszerűségben van tartva, tehát a rendező elvek és a meder adott. Az ember pedig a hal, aki lubickolhat bizonyos feltételek mellett. Hogy ki milyen nevet ad a kondícióknak, s hogy mennyire elégedett velük, mennyire van kibékülve velük, az is egy döntés kérdése. Sokszor felvetődik a kérdés: vajon egy felsőbb hatalom befolyásolja-e a sorsunkat, s ezáltal korlátoz-e bennünket. Nos, úgy vélem, nincs is más, mint felső hatalom. Minden egyes ember ugyanis egy felsőbbrendű lény megnyilvánulási formája. Ebből következik, hogy az eredeti kérdés rosszul lett megfogalmazva. Nemhogy a felsőbb hatalom – egó feletti – irányítja az embert, kifejezetten ő az ember létének oka. A kérdés helyesen a következőképpen hangozhatna: mekkora teret ad a Felső Én az alsóbbrendű énnek, vagyis annak az énképnek, akivel momentán azonosítjuk magunkat. Ennél a pontnál lép be a képbe a karma, az ok-okozat törvénye. Amit ugyanis a Felső Énünk bevállal karmaként, az mindenképpen szembejön velünk, ez elkerülhetetlen, viszont amit az alsóbb énünk menet közben – életünk folyamán – okoz magának karmikusan, az valamivel képlékenyebb karma. Ebből kitűnik, hogy a szabadság egy létszinfüggő és tudatosságfüggő dolog. A megoldás: minél közelebb kerül valaki a Felső Énjéhez, annál nagyobb tudatosságra tesz szert, annál több létsíkot lát át és annál szabadabbá válik. Ugyanez másként megfogalmazva: minél jobban eloldódik valaki az egójától és minél kevesebb tényező köti őt az anyagi világ rezgéseihez, annál inkább spiritualizálódik. Márpedig a valódi spiritualitás mindig befelé irányul, ahol a valóság található, s nem kifelé, ahol a teremtett illúziók birodalma van. Hiba volna a szabad akaratot élesen és ellentmondást nem tűrően szembeállítani a determinizmussal, mert az élet tartalmazza mindkettőt, de többségében a kettő keverékét, illetve árnyalatait. Tehát szabadabban élni – reális cél mindenki számára. Megszabadulni az érzelmi és gondolati függőségeinktől, megint csak reális egy átlagember számára. Másfelől, a mi tudatosságunk nagyon csekélyke ahhoz, hogy átlássuk a múltat, a jelent és a jövőt, ezért sok, számunkra előre nem látható dolog váratlanul következik be az életünkbe – jobbára ezt hívjuk determinizmusnak, mert úgy érezzük, hogy ezt, ha akartuk volna, akkor se tudtuk volna kivédeni vagy kikerülni. Vagy igaz ez a vélekedés, vagy nem. Azonban ez pusztán a tudatosságunk hiányával magyarázható, illetve azzal, hogy nem ismerjük a karmánk nagy részét. Mindezekért együttesen érezhetjük életünkben a korlátokat és a szabad akaratunk határait. Amit azonban jó, ha mindig szem előtt tartunk, hogy az élet megismerhető és a tudás szabaddá tesz mindenkit. Ez pedig egy olyan időtlen lény számára, mint a lélek – az isteni Felső Én – a tökéletesedés végtelenbe tartó távlatait nyitja meg. Az élet tehát lehetőséget kínál mindenkinek, hogy sorsa urává váljon. Ennek egyik előfeltétele, hogy önmaga urává váljék, s mire idáig eljut, birtokában lesz az a tudás, ami a szabadság állapotába juttatja. Addig pedig a szabad akarat kontra sorsszerűség kérdésében marad a „mindenki addig nyújtózkodhat, amíg a takarója ér”, avagy minden egyes ember életének a sorsszerűségi és szabad akarati faktorát úgy állítják be, hogy legyen lehetősége a tervezett életútját sikeresen végrehajtani. Ilyen értelemben az dönti el, hogy mit tehetünk meg és mit nem, hogy kinek milyen hosszú az a bizonyos spirituális „póráz”.

Száraz György Boldog napot!

TUDOMÁNY ÉS PRÓFÉCIA Thaiföld, Chile, Izland, Japán és még számos vidék – köztük Magyarország – kezdi érezni a saját bőrén, hogy valamilyen változás következik be a Föld sorsában. A végén még igazuk lesz a világvége jóslatoknak? Mindez pusztán véletlen egybeesés volna? KINEK HIGGYÜNK? A tudomány képviselői igyekeznek minden rémhírt megcáfolni, amely arra vonatkozik, hogy világunkban már fújdogálnak a korszakváltás előszelei. Nem lesz itt semmi – szajkózzék és igyekeznek megnyugtatni a közvéleményt. Az embereknek azonban két fülük van. S az egyikkel a tudomány vaskalapos képviselőinek prognózisait hallgatják, de a másikkal azért érzékelik, hogy 2012 végére, és az ezt követő időszakra több próféciai is vonatkozik, amelyek lassan, de biztosan igazolódni látszanak. A jövendölések szinte minden természeti nép, azaz spirituális kultúra szerves részét képezik. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy szakrális vezetői – a mindenkori papok – hajszálpontosan látták előre, hogy a saját és az őket követő kultúrák milyen kardinális változásokon és korszakokon fognak keresztül menni, mígnem mindazt elsajátítják, amiért erre a világra születtek. Elegendő a maja próféciákra, Nostradamus jóslataira, az egyiptomi vízáradatra és tűzözönre, vagy éppen János Jelenések Könyvére utalnom, hogy képet kapjunk a közelgő természeti katasztrófák mikéntjéről. De azt tapasztalom, hogy fatálisan félreértik, s egyes tudósok tudatosan félremagyarázzák a jövendölések tartalmát. Tudniillik, ez nem a világ teljes megsemmisülésével egyenértékű fordulat lesz, hanem egy döcögős átmenet egy régi világból egy újba. Sok ilyen váltás történt már a Föld történelmében, nem az előttünk álló lesz az első, sem az utolsó. TERMÉSZETI CSAPÁSOK Sokan rejtélyekről beszélnek, holott a próféciák egyértelműen nyilvánvaló és többségében vallási meggyőződéstől függetlenül jósolják meg előre a globális csapásokat. Ne feledjük el, hogy az új dolgok mindig csak a régi helyére költözhetnek. Ha csak az előjeleknek számító legutóbbi évek eseményeire gondolunk, akkor kijelenthetjük, hogy a tudomány abszolút felkészületlenül fogadta és teljes mértékben képtelen volt befolyásolni a veszélyeket. Őszintén, egy földrengést, vagy egy vulkánkitörést, vagy egy szökőárat jelenlegi tudásunkkal és technológiai szintünkkel nem tudunk elhárítani, sőt sok esetben még előre jelezni is csak röviddel a káosz bekövetkezése előtt lehet. Így a sorscsapásoknak a víz, tűz, föld és levegő által bekövetkezett jóslatait nem tudjuk elhárítani. Ha jönni fognak, akkor ki leszünk szolgáltatva tudomány ide, vagy oda. Ha valakinek nem világos vagy esetleg szkeptikus a kérdésben, olvasson nyugodtan utána, mire képes egy vulkánkitörés, egy 8-as erősségű földrengés, egy szökőár vagy egy tájfun, egy szimpla erdőtűz. De példákért nem kell a szomszédba mennünk, mert az árvíz és a belvíz is gyorsan átrajzolja a magyar emberek életét is, akiknek az egzisztenciája kerül veszélybe. Csak nehogy azt higgyük tudományos alapon, hogy velünk speciel ez nem történhet meg! A katasztrófakárosultakat sem értesítették előre, vagy ha igen, sok mindent akkor már nem tudtak megmenteni életük munkájából. Még jobb, ha ellátogatunk egy-egy ilyen helyszínre és beszélgetünk az érintettekkel, mert akkor látni fogjuk, hogy mire képes a Sors! VILÁGŰR ÉS KLÍMA

Vessünk egy pillantást a világűrre. Elvileg nincsen reális veszély a tekintetben, hogy a fejünkre zuhan egy kis bolygó. Igaz, ki sem zárható. Annak viszont nagyon is realitása van, hogy a napkitörések pillanatok alatt befolyásolják az életünket. A Földünket a kozmikus sugárzással szemben védő mágneses mező nem tud ellenállni minden sugárzásnak. Sőt, ami az illeti, egyre durvább napkitörések történnek és a napszél képes lebénítani a tömegkommunikációs hálózatainkat, az elvékonyodó láthatatlan védőrétegeken keresztül pedig bejutnak a károsító sugarak, amelyek nincsenek jó hatással a bőrünkre (napozás), de a többi élőlényre sem. A számunkra oly kényeztető elektromosság és energiaellátás pillanatok alatt bénul meg, ha egy komolyabb elektromágneses záporba kerülünk. Ez nem prófécia, nem tudomány, hanem mindennapi tapasztalat, amit az ember igazol. Nézzünk körbe és őszintén mondjuk ki, hogy minden ugyanúgy megy, mint régen. Ez nem volna igaz állítás. A klímaváltozások szintén tudományosan megalapozottak, mérhető hatásaik vannak, sajnos ismétlődő és egyre szélsőségesebb következményekkel járnak. Ilyen például az üvegházhatás, a tengerek felmelegedése, jégsapkák és a gleccserek olvadása, az éghajlati övek átrendeződése, a tengerszint emelkedése, az elsivatagosodás, és természetesen a következményeik, amelyek között első helyen szerepel az életfeltételek drasztikus és drámai romlása, a megélhetési gondok. Látható, hogy nem feltétlenül kell nekünk a világűrből érkező csapás – meteorit és hasonló – mi pár évtized alatt képesek vagyunk tönkretenni élőhelyünket. PRÓFÉCIÁK Egy nagy hibát elkövettünk: önteltté váltunk. Véleményem szerint emiatt nézzük le az indián próféciákat, ezért nevetjük ki a bibliai és a védikus irodalmak jóslatait. Meg merem jósolni, hogy éppen ez lesz a vesztünk. Nevezetesen, hogy azt képzeljük a jövőnkről, hogy velünk ez nem történhet meg, az emberiség nem pusztulhat ki, nem tűnhet el a föld színéről. De megjegyzem, ezt a legtöbb prófécia nem is állítja! Csak annyit mond, hogy több lehetőség közül választhatunk, de magát a változást nem kerülhetjük el semmilyen struccpolitikával, semmilyen langyos, limonádé ideológiával lett légyen szó próféciáról, vallásról, tudományról vagy bármilyen más mentális rendszerről. Mellesleg az asztrológia és az asztronómia közötti ellentét feloldhatóvá fog válni hamarosan, mert az élet igazolni fogja éveken belül a változásokat. A régészet tudja, az asztrofizika ismeri, a spiritualitás vallja, a vallások hiszik, a biológus sejti, a filozófus érvekkel támasztja alá, hogy az emberiség fejlődése több égitest függvénye, ilyesformán az emberiség élete a csillagoktól függ, illetve kölcsönhatásban áll egyes égitestekkel. Az ősi, kozmikus tudást birtokló papság jóval a 21. századi tudósok előtt jártak. Felfedezéseiket sorra igazolják a tudományok képviselői. Például a maják azt tanították, hogy a Tejútrendszerünk közepén egy hatalmas fekete lyuk van, amely egyfajta kozmikus anyaméhként csillagokat szül. Én hajlamos vagyok annak hinni, aki ezt több száz vagy ezer évvel ezelőtt „látta”, tudta, mint annak, aki hülyeségnek bélyegezte évtizedeken át, majd a felfedezése után meg pironkodott. A maják asztronómiai számításait legfeljebb a számítógépek szárnyalják túl, de az eltérések még így is roppant csekélyek. Az csillagerők befogására alkalmas egyiptomi piramisokhoz foghatót – amelyek kiterjesztették a papok érzékszervi észlelési körét – modern ember még nem produkált, sőt a sugárzásuk olyan erős, hogy a műszereink rendre meghibásodnak. Ebből pedig az következik, hogy még ma is működnek. Egy szó, mint száz, a régi korok tudorai valami olyan hallatlan precizitással és megalapozottsággal készültek a korszakváltásokra, hogy semmi okunk nincs feltételezni, hogy tévedtek volna a közeljövőnket illetően. Az emberi logika és tudás lehet akármennyire hasznos itt és most, korántsem biztos, hogy a jövőre is alkalmazható. Ha így volna, akkor nem volna ennyi bizonytalansági faktor az emberek mindennapjaiban, ugye? Száraz György Boldog napot!