Original
scientific
paper
Letsch Endre NYELVI EKVIVALENCIA, POLISZÉMIA A (POLGÁRI) JOGI NYELVBEN
Még mielőtt megindokolnám a címben föltüntetett két jelenség, ille tőleg jogi nyelvi vizsgálati kritérium párosításának o k á t , megjegyzem, hogy b á r m u n k á i m jelentős h á n y a d á t az idegen szavak indokolatlan használata kiküszöbölésének szenteltem — j ó m a g á m n a k sem sikerült tel jesen megszabadulnom tőlük. A z t a nézetet is t ö b b ízben megbíráltam, mely szerint a t u d o m á n y o s nyelvi jegyeket a z idegen műszók d o m b o rítják ki. A z e l m o n d o t t a k a t enyhítendő, h a m a r j á b a n megadjuk a z ek vivalencia és poliszémia szakszók valamivel kevésbé szakjelleget öltő, de a l k a l m a z h a t ó megfelelőit (ekvivalenseit): ekvivalencia — megfelelés; poliszémia — többértelműség. Meglátásom szerint kitűnően párosítható ez a két búvárlati ismérv, nagyon közeli jelenségekkel állunk szemben. M e r t pl. a nyelvi megfele lés egyik fajtáját, a /»o/iekvivalenciát kétnyelvű közegi, a fordításnyelv felől a oélnyelvre vetítődő többértelműségként, azaz több fordítási le hetőség fölkínálkozásaként foghatjuk föl, u g y a n a k k o r a po/iszémiát n y u godtan tekinthetjük egynyelvű közegbeli többértelműségnek. A z itt föl rajzolt tétéi a szaknyelvi világosság, egyöntetűség elve szempontjából mintha egy kissé sántítana, ezért szeretném k i m u t a t n i a gyakori hiba forrást, a terminológiai félreérthetőséget k i v á l t ó részek közti összefüg géseket, hisz a szakszókincsi tökéletesség felé vezető út egyik leglénye gesebb állomása ez, olyan, melyen le kell szállni, meg kell állni, rendet teremteni. Vizsgáljuk meg a nyelvi m o n o - és poliekvivalenciát, a m o n o - és p o liszémiát. H a l a d j u n k hát sorjában, hogy azután a p é l d á k a t főleg a polielőtagú jelenségek megvilágításának szolgálatába állíthassuk. H á r o m f é l e nyelvi ekvivalenciát (megfelelést) különböztetünk meg: 1. Monoekvivalencia — egy forrásnyelvi egységnek egy célnyelvi egy ség felel meg; 2. Bi-, illetve poliekvivalencia — illetve több célnyelvi egység felel meg;
egy
forrásnyelvi
egységnek
két
3. A z ekvivalencia h i á n y a — a forrásnyelvi egységnek nincs megfe lelő célnyelvi egysége. M á r a használt szakszavak félreérthetetlenné teszik, hogy a nyelvi ekvivalencia jelensége eleget tesz egy k o n t r a s z t í v , esetünkben a szerb h o r v á t — m a g y a r jogi terminológiai vizsgálat követelményeinek. A for d í t ó a forrásnyelvben kisebb (esetünkben lexikai szintű) egységekre b o n t ja a m o n d a n i v a l ó t , s ezeknek megfelelőit azonosítja a célnyelvben. P é l daelemzésünkben m i is ezt a módszert fogjuk követni a z z a l a kikötés sel, hogy az ekvivalencia h i á n y á n a k jelenségét tagadni fogjuk, hiszen ha elfogadnánk, egyúttal a fordítás halálának hirdetői lennénk. Végső soron újszerű és alkalmas v a g y csak a n n a k kikiáltott műszavakat, k i fejezéseket alkotni lehet nyelvújítással, nyelvteremtői eljárással (neoneológia). „Minden nyelv alkalmas minden m o n d a n i v a l ó kifejezésére." A f o r d í t á s t u d o m á n y t szélesebb társadalmi összefüggések szövevényé be áthelyezve megelégedéssel szögezhetjük le, hogy jugoszláv—magyar állami-társadalmi és s z e r b h o r v á t — m a g y a r nyelvi viszonylatban, lévén szó viszonylag hasonló, sok elemben azonos „kulturális h á t t é r r ő l " , a közös vonások eredményeképpen a nyelvi ekvivalenciának a r á n y l a g ke vés problémájával találkozunk. E z a megállapítás a jogi n y e l v r e csak nagy általánosságban v o n a t k o z t a t h a t ó , m e r t a jogi rendszerbeli sajátosságok, a szerbhorvát és a m a g y a r jogi nyelv között fölismerhető lényegbevágó ellentét következ ményeképpen az „ a r á n y l a g kevés" megjelölés „viszonylag s o k " - k á vedlik át. A szerbhorvát nyelv a jogi és köznyelvi rendszer viszonylatában eleve poliszémikus, ha pedig fordításnyélvként tekintjük, poliekvivalens, mert a jogot, a n n a k t a r t a l m á t nem elsősorban műnyelvvel adja vissza, h a nem a meglévő, köznyelvi általános s z a v a k n a k , szókincsnek más, szak mai jelentést kölcsönöz. Ezzel szemben a magyar jogi nyelv h a t v á n y o z o t t a b b a n műnyelv, s ezért kevésbé tekinthető poliekvivalensnek, poliszémikusnak. Bár ellenpéldák természetszerűleg úgyszintén fölsorakoz tathatok, h a d d mutassam be ezt a tételt két polgári jogi intézmény szerb h o r v á t illetve m a g y a r nevén keresztül: a k ö z n y e l v b e n : posluga — kiszolgálás; ostava — éléstár, éléskamra; a jogi nyelvben: posluga — haszonkölcsön; ostava — letét. A terminológia monoszémiája ( m a g y a r á n : a szakszókincs egyértelmű sége) minden szaknyelvnek, így a joginak is a l a p v e t ő követelménye. E r r e a jogi nyelv kétségtelenül törekszik. Mindennek dacára a poliszémia (a többértelműség, az tudniillik, hogy egy szónak több jelentése v a n ) elkerülhetetlen — s nem is föltétlenül n e g a t í v — jelenség. A jogi terminológiai poliszémia o k a i : 1. A jogi terminológia m i n d i n k á b b közikincs, az egyén általános mű veltségének szerves része, a szakszót használók köre tehát bővül — ez pedig maga u t á n vonja a szakszó jelentésének bővülését is. 1
2. A szaknyelvi k o m m u n i k á c i ó n a k a nyelvi gazdaságosságra való t ö rekvése rövidülést (pl. az összetett terminusok egyes részeinek elhagyá sát) von maga u t á n . E z potenciális poliszémia, mely sok esetben tény legeset eredményez (pl. a keresetlevélnek keresetté rövidülése b i z o n y t a lanná tesz bennünket afelől, vajon a polgári jogi igény tartalmi — ke reseti kérelem — , avagy formai — az írásbeli b e a d v á n y — részéről van-e szó, ugyanez v o n a t k o z i k a lerövidült v á d szóra is: vádirat, v á d indítvány, vádemelés, vádállítás, v á d t a r t a l o m ; fantasztikus poliszémikus özön!). 3. A poliszémiát egyes terminusok eltérő értelmezése is kiválthatja. A különböző interpretáció történhet: a) azonos s z a k m á b a n , de két állam jogrendszerében (a legjobb p é l d a : a társadalmi tulajdon eltérő jelentése Jugoszláviában és M a g y a r o r s z á gon); b) ugyanazon államban, különböző t á r s a d a l o m t u d o m á n y i szakterüle teken (pl. a szokás v a g y a házasság jogi ¿11. szociológiai értelmezése), s történhet c) egyazon s z a k m á n a k más-más ágában, részterületén (pl. a keresel a polgári perjogban í 11. a gazdasági jogban). 4. A t u d o m á n y legáltalánosabb terminusai hajlamosak a leginkább a többértelműségre. Minél általánosabb egy fogalom, annál többféle képpen értelmezhető (pl. az általános és lerövidült személy műszó a polgári jogban lehet természetes személy, jogi személy és ennek sok-sok válfaja . . . ) . A poliszémiának m i n d e n á r o n való monoszémiára váltása g y a k r a n k í nos fontoskodást eredményezhet, s ezért az eltérő értelmezéseknek új terminusrendszerre váltása pl. csak a szinonimitás mértékét növelné, ez a tendencia pedig szintén nem föltétlenül követendő, kívánatos i r á n y vétele jogi nyelvünknek. A teljes egyértelműség elérése lehetetlen, így célszerűtlennek tekint hető. A z abszolút monoszémia tana a valóságtól e l v o n a t k o z t a t o t t elkép zelés volna. C s u p á n viszonylagos egyértelműség szükséges és lehetséges — jogi nyelvünkben ezt kívánjuk megvalósítani. 2
Dologi jogi
összevetések
E jogág fő kategóriája szerbhorvát nyelven stvar, m a g y a r r a vetítvén s egyúttal tekintetbe véve a köznyelv és a t ö r v é n y t u d e m á n y i műnyelv lehetséges variációit, az egyik legpoliekvivalensebb (szak)szava a for rásnyelvnek, olyannyira, hogy ebből a tulajdonságából számtalan cél nyelvi fordításinterferencia sarjad. Stvar — dolog, ügy, tárgy. A s z e r b h o r v á t — m a g y a r nagyszótárban föltüntetett nyolc értelmezési lehetőség közül szándékosan szemeltem ki épp a föntieket, egyrészt azért, mert a jog, a n n a k nyelvezete és t é m á n k összefüggései m a g y a r á z á s á r a a legalkalmatosabbak, másfelől pedig a t ö b -
bi ekvivalensre a kelleténél nagyobb, tisztán köznyelvi fény vetődik. A tárgy terminus is k i z á r h a t ó a szűkebben értelmezett perjogi és dologi jog ági fölfogásból, így a s t v a r műszó a jogi nyelvben a biekvivalenciának lehet példája. H a átengedjük m a g u n k a t a bölcselkedés gyönyö rűségének, kizárólag dologi jogi kontextusban csupán a stvar — dolog fordítás a szabatos. E l é r k e z t ü n k hát egy tételszerű megállapításhoz: olyan behatárolt rész-szakterületen, mint amilyen egyetlen jogágé, bi-, illetve poliekvivalencia nemigen jelentkezhet, mert a n n a k csakis a jelentés egy értelműségét megimbolygató következménye lehet. Így is éppen elegendő gondot okoz nekünk a jogágközi és interdoktrinális z a v a r o k és a poliszémiából fakadó szótévesztések elburjánzásá n a k megzabolázása. A leggyakrabban a pongyolán köznyelvesített stvar — t á r g y hibafajtával, vulgáris interferenciával találkozunk. Még csak e n n y i t : a perjogon belül a stvar — ügy az egyedüli elfo g a d h a t ó fordítás, ami újabb bizonyítéka a rész-szakterületi monoekvivalenciának. N é m i k é p p ellenpéldának is tekinthető, á m „egy fecske nem csinál n y a r a t " a l a p o n , hitünkben/véleményünkben kissé sem ingathat meg, hogy a szerbhorvát, latin eredetű okupacija szakszó tisztán dologi jogi vetí tésben is a biekvivalencia jelenségéhez vezet el bennünket: O k u p a c i j a — elsajátítás, foglalás. A z occupatio igen lecsupaszított meghatározása u r a t l a n dolgok fölötti tulajdon-, illetve birtokszerzés v o l na. A két lehetséges értelmezés/fordítás más-más helyzetben való meg felelőségét a m ű s z a v a k kifejezéssé terebélyesítésével érhetjük el: tulaj donlétesítő foglalás és elsajátítási jog. A z ilyenfajta elkülönítés, m á r m i n t azon megállapítás megtétele nélkül, hogy a foglalás terminus a tényleges tett, művelet, cselekedet megjelölője, a z elsajátítás pedig a jo gosultságé, a kvázi-biekvivalencia köntösébe bújtatott szinonímia zsák utcájába tévednénk. Így viszont a „valódi kétértelműség" kontrasztív n y e l v t u d o m á n y i , egy jogágon belül kivételes, s ezért értékes esetét re gisztrálhattuk. Mielőtt a következő példa megvilágítására térnék át, megjegyzem: a dologi jog nyelvében a z occupatio — megszállás fordítástévesztéssel t a lálkoznánk, a t u d o m á n y k ö z i nyelvi ekvivalencia-zavar ingoványos t a lajára l é p n é n k , hiszen itt m á r h a d t u d o m á n y i és a szűken fölfogott nem jogi: á l l a m t u d o m á n y i terminológia átfödése áll elő. Teljes állam- és jog t u d o m á n y i szaknyelvi viszonylatban — ezek szerint — mivel a for rásnyelvi okupacija egységnek h á r o m célnyelvi egység, az elsajátítás, a foglalás és a megszállás felel meg, a poliekvivalencia jelenségét azonosít hattuk. A z egyazon szakmai részterületeken jelentkező (dolog-, tulajdonjog), de két állam (Jugoszlávia, Magyarország) jogrendszerében különfélekép pen értelmezett/meghatározott egyik szakkifejezés a társadalmi tulajdon. Ez szolgáltatja a jogi szaknyelvi poliszémia legzamatosabb példáját, amelyet m i n t az önigazgatású és másmilyen szocializmus egyik kulcs intézményét lehetetlen n e m megvizsgálni.
A z önigazgatású Jugoszlávia, ezt n e m lehet elégszer hangoztatni, a társadalmi tulajdon létesítésével eredeti, a szocialista állami tulajdontól eltérő tulajdonformát olt bele a v i l á g k ö z t u d a t b a . A J S Z S Z K szocialista társadalmi berendezése a társadalmi tulajdonban levő termelőeszközök kel végzett szabad társult m u n k á n , v a l a m i n t a dolgozók önigazgatásán alapul.* A jugoszláv társadalmi t u l a j d o n n a k nem az állam a jogosultja, hor dozója (úgy néz k i , hogy egyáltalán nincs „tulajdonosa", illetve jogilag testet öltő viselője), hanem az egész társadalom, k o n k r é t a n pedig a t á r suk m u n k a szervezetei. Senki, sem az egyén, sem a kollektíva nem sa játíthat ki többet a társadalmi tulajdonból, mint amennyiért megdolgo zott. A m i k o r a szerbhorvát društvena svojina terminust a jugoszláviai m a gyar értelmezésű társadalmi tulajdonként fordítjuk, büszkélkedve szö gezhetjük le: Jugoszláviában a m a g y a r n y e l v , terminológia minőségileg újszerű jelentéstartalommal telítette a társadalmi tulajdon kifejezést. Magyarországon társadalmi tulajdonnak a n á l u n k kollektívnak ne vezett tulajdonformát hívják. A szocializmusban mint átmeneti társa dalomban — tanítják, hirdetik a magyarországi s z a k k ö n y v e k — a t u lajdon (de i m m á r nem a magán-, h a n e m a társadalmi tulajdon) még huzamos ideig alapvető szerepet játszik. Egyértelmű, hogy a m a g y a r o r szági terminológia a magántulajdon ellenpólusaként emlegeti a n á l u n k kollektív tulajdonnak titulált, általánosabb, gyűjtőfogalomként használa tos kategóriát, a társadalmi tulajdont, melyből a z t á n a szocialista ö n igazgatású társadalom sajátos tulajdonformája alakul k i : a jugoszláv társadalmi tulajdon. O l y a n jelenséggel találtuk m a g u n k a t ezúttal szemben, amely ellen egyébiránt á d á z harcot folytatunk, ti. hogy a z egységes m a g y a r nyel ven belül megértési nehézségek állhassanak elő. T a g a d h a t a t l a n a jugo szláviai viszonyokat n e m ismerő magyarországi kommunikációs társnak ez a sajátos terminus csalóka rejtvény. Mi mégis b á t r a n hirdetjük a jugoszláviai társadalmi tulajdon anyagi és alaki (nyelvi) oldalát egy aránt, abban a meggyőződésben, hogy a kellő tartalmi ismeretek m a radéktalanul hatástalanítják a terminológia poliszémikus kelepcéit.
Kötelmi
jogi
összevetések
A nyelvi ekvivalencia és poliszémia ismérvbeharangozó fejtegetéseit hangsúlyozottan elméleti jellegük d a c á r a sikerük megfűszerezni a k ö telmi jog különös, azaz egyes szerződésfajtákkal foglalkozó részének két konkrét példájával. H a b á r a haszonkölcsön és a letét mint a szerbhor vát posluga és ostava szakszavak ekvivalensei egy kötelmi jogon belü li taglalást is megérdemelnének, az ismétlések elkerülése végett foglal kozzunk most inkább k é t másik biekvivalens esettel. A z első szerbhorvát szerződésnevezet, mely a m a g y a r nyelvre és jogra e g y a r á n t kétféle for-
dítási lehetőséget, u g y a n a k k o r t a r t a l m i különválasztást kínál föl, sőt tesz kötelezővé az az Ugovor o zakupu — bérleti, haszonbérleti szerző dés. A jugoszláv kötelmi jog nem von h a t á r t a bérlet és a haszonbérlet fogalma között. A kötelmi t ö r v é n y k ö n y v idevágó rendelkezéseiből félre érthetetlenül következik, hogy a z a k u p szerződésfajtában a bérlet és a haszonbérlet jegyei is összpontosulnak: „ A bérleti szerződéssel a bér beadó kötelezi m a g á t , hogy m e g h a t á r o z o t t dolgot a bérlőnek használat ra á t a d , az utóbbi pedig kötelezi magát, hogy ezért m e g h a t á r o z o t t bér leti díjat fizet. — H a másként le nem szerződték vagy nem szokásos, a használat dologi élvezetét (termésösszegyűjtés) is magában foglalja.' Ezzel szemben, ha föllapozzuk a magyarországi P t k - t , kiderül, hogy az külön szerződésre osztja a csak a használat jogát feltételező szerződést, a bérletet; v a l a m i n t a használatot és a haszonszedés jogát egyaránt fel ölelő k o n t r a k t u s t , a haszonbérletet. H a k o n k r é t eseteink pontos fordftáseljárásán t ű n ő d ü n k el, úgy tet szik, újabb alcsoporttal, csoportokkal sikerül gazdagítani a nyelvi ekvi valencia-elméletet. H a a z a k u p fogalmat, terminust híven t ü k r ö z t e t v e a jugoszláviai m a g y a r jogi nyelvi közegbe helyezzük, kézenfekvő, föl téve hogy a teljes lényegi födés elvéhez igazodunk, nem elégséges a k ö telmi kódexben a l k a l m a z o t t csupasz bérlet változat, hanem az e sorok írója által bevezetett kumulatív biekvivalencia fogalmából sugallt m ó d szerrel szükségeltetik a célnyelv m i n d k é t egységét kifejezéssé bővíteni, s így elvégezni a fordítást: Z a k u p — bérlet és haszonbérlet, M i u t á n ez a megoldás picit csorbít ja a rövidség, gazdaságosság ugyancsak megszívlelendő igényét, helyet tesítésként a (haszon)bérlet szakszóalak is j a v a l l h a t ó , de csak írott szö vegben. M á s a helyzet, h a a magyarországi jogrendszeren belüli szerbhorvát— m a g y a r szakfordítás sajátos problémáját kell megoldani. A z a k u p szót m i n t — mondjuk — a magyarországi szerb(horvát) nemzetiségi jogi m ű s z a v á t m a g y a r r a vetítvén a fordítás az alternatív (vagylagos) biek vivalencia elvét konkretizálja; az a d o t t esettől, a megelőző t a r t a l m i elemzés eredményétől függően vonja majd a szövegbe v a g y a bérlet, vagy pedig a haszonbérlet terminusa technicust. A részleges analógia vonásait sikerül fölfednünk, ha összehasonlítjuk a fönt részletezett p é l d á t a következővel: U g o v o r o prevozu — szállítási szerződés, fuvarozási sz. A szerbhor v á t nyelv szóbőségének bizonyítéka, hogy az élő jogi nyelvhasználatból rég k i i k t a t o t t szakszavakkal tudja illetni a m a g y a r fuvarozás műszót: p o d v o z , voznja k i r i j a ( s e n j e ) . . . Fölvetődik a kérdés, mi is i n d o k o l h a t t a e hasznos jogi nyelvi elemek „ n y u g d í j a z t a t á s á t ? " A válasz a szerb h o r v á t jogi nyelven és a jugoszláv jogon belül mindenképpen megnyug t a t ó . A mai jugoszláv jogrendszer nem tesz különbséget a szállítás és a fuvarozás között, rokonelemeit egyetlen szerződésfajtába tömöríti. E z t magyarul — érzésem szerint és ellentétben a kötelmi t ö r v é n y k ö n y v b e n látott megoldásokkal — helyesebb a szállítás szakszóval jelölni, hiszen 4
5
6
a személy- és dologszállítás (nem fuvarozás!) elhatárolást, ha nem is oly kifejezetten, mint a jugoszláv jogszabály, hallgatólagosan a m a g y a r P t k . is ismeri, elismeri. Ilyenformán a biekvivalencia példájának kikiáltott jelenség jugoszláv — jugoszláviai m a g y a r viszonylatban a monoekvivalencia felé közelít. H a pedig Magyarországon lenne szükséges a s z e r b h o r v á t — m a g y a r for dítás, a prevoz ekvivalense egyszer szállítás, másszor fuvarozás volna, mert: 1. „Szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meg h a t á r o z o t t dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek á t a d n i , a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az á r á t megfizetni." 7
2. „Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében k ö t e les a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek ki szolgáltatni." 8
Kompenzacija — 1. beszámítás, (kölcsönös) kiegyenlítés; l a . összevezetés; 2. kártérítés, kárpótlás; 2a. ártámogatás, ártérítés, árkiegészítés. H a a k ö n n y e b b eligazodás végett számokkal (és klasszifikáció-jelölő betűkkel) el sem l á t t a m volna az ágas-bogas szócikket, címszót, a k k o r is természetszerű és nyilvánvaló lenne, hogy a nem kevesebb, mint hét fordításváltozat közül mindegyik nem lehet r o k o n - vagy hasonértelmű szó, kifejezés. I t t aztán a poliekvivalencia egységei v á r a k o z n a k a ter minushalmaz lebontására, azaz a fordítástudományi ekvivalencia k í v á nalmainak megfelelő, szövegkörnyezettől függő kiválasztásra. A kötelmi jogon belüli beszámítás kifejezés (az egyedüli kitűnő ter minus, sokkal jobb, mint a kölcsönös kiegyenlítés) röviden ezt jelenti: az adós a hitelezővel szembeni követelését tartozásából levonhatja. L á t ható: a beszámítás nem csak pénz, hanem egyéb dologtartozások formá jában jelentkezik. A készpénzfizetés teljes kiküszöbölésében nyilvánul meg a kereske delmi, illetve a bankjogba, sőt tágabban az üzletviteli, egészen széles körűen pedig az ügyviteli jogba csapó kompenzáció-fajta, az összeve zetés, melynek esetében a követelés és a tartozás összege p á r á r a , fillér re megegyezik. Az i r d a t l a n n a k m o n d h a t ó szakszó-őserdő kettes számmal jelölt ber kének — kártérítés, az obligáció igen jelentős része bár a kötelmi joggal megvalósuló közeli tartalmi kapcsolatát aligha tagadhatjuk — jómagam szívesebben helyezem a nem szűken jogi önigazgatási-társadalmi-politi kai-gazdasági műszavak táborába. Nézetemet kellően támasztja alá a M a g y a r Szó egykori, sajnálatos módon megszüntetett mellékletének, a N y e l v m ű v e l ő n e k szójegyzék-megindoklása (a szóban forgó szógyűjte ményben ez áll: kompenzacija — 1. ártámogatás, ártérítés, árkiegészítés; 2. kompenzálás), mely szerint a szószedet A társult m u n k á r ó l szóló tör9
v é n y terminológiájának a meghatározott (nemzetiségi nyelveken való) egységesítését h i v a t o t t elősegíteni. E z t a k ö r ü l m é n y t és azt a n y i l v á n v a l ó tényt, hogy a kötelmi jog a kártérítésre v o n a t k o z ó részben nem él a kompenzáció szakszóval, hasz nálom föl a n n a k bizonyítására, hogy a poliekvivalenciát a kötelmi jogi részterület és egy szélesebb szakmai szféra „határvillongása", egybeesése, majd elkülönülése teszi lehetővé. H a n g s ú l y o z o m : ha a fordítás m a g y a r ról szerbhorvátra történik, a poliekvivalens m a k a r ó n i — félig szakmai, de immáron a köznyelvbe t ü r e m k e d ő — szót csak az igénytelen, szak mai elemekkel t a r k í t o t t , a laikusokhoz önbizalom-túltengéssel szóló ú j sájgírónyelven l á t h a t n á n k viszont. A z elmondottak szolgáljanak újabb (közvetett) bizonyítékául a szakmai részterületek örvendetes monoekvivalens v o l t á n a k . A z újabb példák szövegbe vonása és a szószaporítás elkerülése végett helyezzük á t egynyelvű, újra csak szerbhorvát környezetbe a k o m p e n zacija szót. N e m lesz nehéz rájönni, hogy a poliszémia iskolapéldája M o n a Lisa-i m ó d o n tekint reánk. A monoszémiát a k k o r tudjuk majd karnyújtásnyira megközelíteni, ha szakmai önbecsüléssel a lehető leg nagyobb mértékben leszűkítjük, h a t á r o z o t t a n k ö r v o n a l a z z u k szakmai felségvizeinket a legegzaktabb kötelmi jogi v á l t o z a t b a n , s miután nagy ívű szakhódítói pretenziókkal aligha haragítjuk m a g u n k r a a tudomá nyosság magasztos eszméit emelt fővel hirdetőket, befejezésül még egy szer írjuk le a legmonoszémikusabb kompenzáció-értelmezést: prebija nje, azaz beszámítás.
öröklési
jogi
összevetések
A poliekvivalencia és poliszémia összeházasításából eredően a követ kező konstatációra j u t o t t a m : az egyes szerkezetek lerövidülésével kiala kuló vadonatúj homályos terminuscsonkok egyaránt torkollnak nem kívánatos poliekvivalenciába és poliszémiába. Vegyük most elemzésünk példájának a gondnok elrettentő szakkife jezés-maradványt. A fordítás ezúttal m a g y a r r ó l szerbhorvát nyelvre tör ténik; a perjogi ügygondnok terminustól kezdve a kötelmi és családi jogba is t a r t o z ó eseti gondnokon, v a l a m i n t a személyi jogi méhmagzati gondnok alakzaton keresztül az örökjogi hagyatéki gondnok szakkifeje zésig néhány variáns hiteti el velünk minden kétséget k i z á r ó a n : a szak szókincs ilyen lerövidülése nem a szaknyelv gördülékenységét szolgál ja, ellenkezőleg, félreértéshez vezet, sőt értelemzavart idéz elő, kerék be töri a kommunikációt. Persze a föntiek miatt beálló poliekvivalen ciát m a g á t súlyosan azért mégsem szabad elítélnünk (meggyőződésem: a jogi nyelv a valóságban mégis a r á n y l a g ritkán eredményezi a fordítá si tanácstalanság „patthelyzeteit"), de rögzítsük csak a helyes fordí tásmódozatokat: — ügygondnok — privremeni zastupnik (fordított irányban gyakori
a t ü k ö r f o r d í t á s : privremeni zastupnik — ideiglenes képviselő; ha ezt a megoldást kibővítjük az ü g y g o n d n o k műszóval, a biekvivalencia látszóla gos lesz, a pontos osztályozás értelmében pedig a reális szemantikai in terferencia jelenségével találjuk m a g u n k a t szemben). Ezek után adjuk meg a leegyszerűsített meghatározást is: a jugoszláv általános közigazgatási eljárás során az ügyfélnek a k k o r rendelnek ügy gondnokot, h a cselekvőképtelen, törvényes képviselője nincs, a z ügy viszont sürgős . . . Eseti gondnok — staratelj ad hoc. E kifejezéspár felállításával mint ha csökkenne lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy átléptem az öröklési jogtól messzebb eső jogágnak, a közigazgatási jognak szintúgy görön gyös földjére, e pillanatban azonban sikerült visszakanyarodni a p o l gári illetve öröklési joghoz egészen közel álló családi jog (és a kötel mi jogi képviselet) területére. Eseti g o n d n o k o t gyámi érdekellentétkor vagy a k k o r rendelnek el, ha a szülő, g y á m vagy gondnok jogszabályi rendelkezés vagy egyéb tényleges a k a d á l y miatt nem j á r h a t e l . 10
Méhmagzati gondnok — staratelj zacetka (zametka) nasciturusa. A gyermek részére m á r megszületése előtt g o n d n o k o t kell kirendelni, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges. 11
Végre-valahára h a d d kössünk ki a színtiszta öröklési jogi kifejezés párnál: hagyatéki gondnok — staratelj zaostavstine. H a az örökösök isme retlenek vagy t a r t ó z k o d á s i helyük ismeretlen, a bíróság (ideiglenes) ha gyatéki g o n d n o k o t nevez ki, hogy az örökösöket k é p v i s e l j e . . . 1 2
Most, hogy végezetül egy példa segítségével végigpásztáztunk néhány jogág tárgykörében potenciálisan felmerülő, a rövidítésből eredő elté rő értelmezéseken, még egyszer nyomatékosíthatjuk: ezeket az interdisz ciplináris bi- és poliekvivalencia-, avagy poliszémia-eseteket egytől egyig a tilos csonkítás eljárása h í v t a létre. A z alapos, tudatos és felelős ter minológiai precizitás és jogi fogalomismeret m i n d e n k é p p a kivánatos monoekvivalenciához, viszonylagos monoszémiához vezet.
Jegyzetek 1
2
3
4
5
6
Mikes Melánia: A nyelvi ekvivalencia szociolingvisztikai szempontjai, Szarvas G. Nyelvművelő Napok, Ada, 1974. Nem elsősorban társadalomtudományi példákkal támasztja alá értékes el méleti fejtegetéseit Heltai Pál: Poliszémia a terminológiában c. mun kájában, Magyar Nyelvőr, 1981/4. Vo. a JSZSZK Alkotmánya, 1974. 10. szakasz. A kötelmi viszonyokról szóló törvény 567. szakasza A JSZSZK Hivatalos Lapja 1978/29. Helyesebben, precízebben: gyümölcsszedés, haszonszedés. Hogy ez mennyire reálhelyzet lehet, rávilágít Merényi Imre: Jogi és állam-
7
8
9
1 0
1 1 1 2
igazgatási fordítások Magyarországon c. írása, Szarvas Gábor Nyelv művelő Napok, Ada, 1974. A Polgári Törvénykönyv, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979. (Ptk) 379. szakasz. Ptk, 488. szakasz. 1977/5. sz. Ptk., 225. szakasz. Ptk., 10. szakasz. Törvény az öröklési jogról, 130. szakasz (A VSZAT Hivatalos Lapja, 1975/8.).
Rezime Jezička ekvivalencija, polisemija u jeziku (građanskog) p r a v a U uvodnom, opštem delu svoga rada autor daje adekvatne termine za stra ne reči iz naslova, na maternjem jeziku: ekvivalencija — istovrednost, istoznačnost, jednaka vrednost; polisemija — mnogoznačnost, višeznačnost. Kod pojave ekvivalencije razlikuje: 1. Monoekvivalenciju, kada jednoj je dinici izvornog jezika odgovara jedna jedinica ciljnog jezika. 2. Bi- odnosno poliekvivalenciju, kada jednoj jedinici izvornog jezika odgovaraju dve ili više jedinica ciljnog jezika. 3. Nedostatak ekvivalencije, kada jedinica izvornog jezika nema odgovarajuću jedinicu u ciljnom jeziku. Ove kategorije se stav ljaju u kontekst komparativne analize srpskohrvatskog i mađarskog građansko-pravnog jezika. Nasuprot poliekvivalenciji, polisemija se sagledava u okviru jednog jezika odnosno jedne pravne terminologije. Razlozi polisemije su: 1. Pravna termi nologija sve više postaje opšte jezičko blago, krug korisnika se proširuje što daje za posledicu i proširenje značenja termina. 2. Terminološka komunikacija teži ka ekonomičnom izražavanju, duži i složeniji termini sc skraćuju, što može da prouzrokuje neželjene efekte, nejasne polisemične termine. 3. Razlog poli semije može da bude i različita interpretacija istih termina: a) u istoj struci, no u dve države, b) u istoj državi ali na različitim područjima nauke, c) u različitim granama, delovima iste struke. Opšte konstatacije se u posebnom delu rada potkrepljuju pojedinačnim primerima iz oblasti stvarnog, obligacionog i naslednog prava. Autor uvodi i ne ke nove kategorije u svojoj kontrastivnoj analizi kao što su napr. kumula tivna i alternativna biekvivalencija kod prevođenja termina zakup itd. Na kraju svoje studije autor napominje da je željeni cilj postizanje bar re lativne monoekvivalencije i monosemije u građansko-pravnoj terminologiji.
Rcsummee
Sprachenequivalenz, Polisemie in der (bürgerlichen)
Rechtssprache
In dem Einführungs-allgemeinem Teile seiner Arbeit, gibt der Verfasser entsprechende Termine für die fremden Wörter, aus der Anschrift in der Mut-
tersprache: Equivalenz — Gleichbedeutung, gleicher Wert; Polisemie — viel fache Bedeutung, Mehrbedeutung. Bei der Erscheinung der Equivalenz unterscheidet er: 1) Monoequivalenz, wenn einer Einheit der grundlegenden Sprache, eine Ein heit der Zielsprache entspricht. 2) Bi- bzw. Poliequivalenz wenn einer Einheit der Grundsprache mehrere Einheiten der Zielsprache entsprechen. 3) Equivalenzmangel, wenn einer Einheit der Grundsprache keine entspre chende Einheit in der Zielsprache entspricht. Diese Kategorien werden im Kontext der komparativen Analyse der serbo-kroatischen und ungarischen bürgerlich-rechtlicher Sprache gestellt. Entgegen der Poliequivalenz, Polisemie wird im Ramen einer Sprache bzw. einer rechtlichen Terminologie betrachtet. Die Ursachen der Polisemie sind: die Terminologie des Rechtes wird immer mehr allgemeiner Sprachenschatz werden, Kreis der Gebraucher verbreitet sich und dessen Folge ist die Ver breitung des Terminsinnes. 2. Terminologische Kommunikation führt zum öko nomischen Ausdruck, längere und kompliziertere Termine wurden gekürzt, das zu ungewollten Erfolgen führen kann, zu unklaren polisemischen Terminen. 3. Ursache der Polisemie kann auch verschiedene Interpretation derselben Termine sein: a) in dem selben Fache aber in zwei Ländern, b) in selben Land, in verschiedenen Wissenschaftsgebieten, c) in verschiedenen Zweigen desselben Gebietes. Allgemeinen Feststellungen werden in besonderen Teilen der Arbeit, mit Beispielen aus dem Gebiet des tatsächlichen Obligationären- und Erbschafts rechtes angeführt. Er führt einige neue Kategorien in seine kontrastive Ana lyse ein, sowie z. B. kumulative und alternative Biequivalenz bei der Über setzung des Termins Pacht usw. Am Ende seiner Studie bemerkt der Verfasser dass das gewünschte Ziel wenigstens das Erreichen rellativen Monoequivalenz und Monosemie in der bürgerlich-rechtlichen Terminologie ist.
