Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete Japanológia Tanszék
SZAKDOLGOZAT
A nemek pragmatikája: nyelvi sztereotípiák a japán nyelvben
Konzulens:
Készítette: Kaba Ariel Japanológia mesterképzési szak II. évfolyam
Budapest 2016
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék .................................................................................................................... 1 Köszönetnyilvánítás ............................................................................................................... 6
1. FEJEZET Bevezetés 1.1. Témafelvetés .................................................................................................................... 7 1.2.1. „A nemek” .............................................................................................................. 7 1.2.2. Pragmatika .............................................................................................................. 8 1.2.3. Nyelvi sztereotípiák ................................................................................................ 9 1.2.4. Popkultúra .............................................................................................................. 9 1.2. Célkitűzés ........................................................................................................................ 10 1.3. Technikai megjegyzések ................................................................................................. 11
2. FEJEZET A gendernyelvészet horizontja 2.1. Interkulturális premisszák ............................................................................................ 12 2.1.1. Kulturális értékeink ................................................................................................ 12 2.1.2. Sztereotípiák ........................................................................................................... 15 2.1.3. Nyelvi sztereotípiák ................................................................................................ 16 2.2. Társadalmi norma — nyelvi norma ............................................................................. 18 2.3. A gender-jelenség ............................................................................................................ 19 2.3.1. A genderkutatások elméleti kerete ......................................................................... 20 2.3.1.1. Esszencializmus.......................................................................................... 21 2.3.1.2. Konstruktivizmus ........................................................................................ 21 2.3.1.2.1. Gender-identitás ....................................................................... 21 2.3.1.2.2. Gender-ideológia ...................................................................... 22 2.3.2. A genderkutatások elméleti kerete — összefoglalás .............................................. 23 2.4. Gender-szerepek ............................................................................................................. 23 2.5. Társadalmi egyenlőség, és a nők Japánban ................................................................. 25 2.6. Nyelvi nemi-diszkrimináció ........................................................................................... 28 2.7. A nyugati genderkutatások összefoglalása ................................................................... 29
1
3. FEJEZET A japán gendernyelvészet 3.1. Diszkriminatív diskurzusok........................................................................................... 30 3.1.1. A hétköznapok nyelve ............................................................................................ 30 3.1.2. Szexista diskurzusok .............................................................................................. 31 3.1.3. Nyelvhasználati kérdések ....................................................................................... 32 3.2. A genderlektusok kialakulása ....................................................................................... 33 3.2.1. Terminológiai kitérő ............................................................................................... 33 3.2.2. A genderlektusok rövid története ........................................................................... 33 3.3. A genderlektusok sajátosságai ...................................................................................... 37 3.3.1. A nyelvtani nem univerzalitása............................................................................... 37 3.3.2. A japán genderlektus .............................................................................................. 39 3.3.3. Kizárólagos vs. preferenciális ................................................................................. 44 3.3.4. Feminitások vs. Maszkulinitások ........................................................................... 46 3.4. A zárópartikulák ............................................................................................................ 49 3.4.1. A zárópartikulák jellegzetessége ............................................................................ 49 3.4.2. A zárópartikulák megfeleltetése ............................................................................. 50 3.4.2.1. A diskurzusjelölők ...................................................................................... 50 3.4.2.2. Diskurzusjelölő? ........................................................................................ 52 3.4.2.3. Illokúció-modulátor? ................................................................................. 52 3.4.2.4. Genderjelölő? ............................................................................................ 53 3.4.3. A zárópartikulák esszenciája .................................................................................. 53 3.4.4. Genderpartikulák .................................................................................................... 55 3.4.4.1. Hagyományos genderspecifikumok ............................................................ 55 3.4.4.2. Mai genderspecifikumok ............................................................................ 56 3.4.4.3. Variabilitiás ............................................................................................... 57 3.5. A gendernyelvészet mai helyzete ................................................................................... 59 3.6. Az anomália: Valóban nem jelölnek többé a genderjelölők? ..................................... 62
4. FEJEZET A japán szerepnyelvezet 4.1. Szerepek a nyelvben ....................................................................................................... 63 4.2. Merőben új téma ............................................................................................................. 65 4.3. A megnyilatkozáskarakter ............................................................................................. 65 4.4. A szerepnyelvezet típusai ............................................................................................... 69 2
4.5. Megnyilatkozáskarakter-sémák .................................................................................... 70 4.5.1. Karakterkártyák ...................................................................................................... 71 4.5.2. Karakterkopula és karakterpartikula....................................................................... 76 4.5.3. A megnyilatkozáskarakter-modell ......................................................................... 76 4.6. Jakuvarigo: a nyelv, amelyet nem beszélnek ................................................................ 78 4.7. Virtuális nyelvhasználat vs. reális nyelvhasználat....................................................... 80 4.7.1. Reális nyelvhasználat ............................................................................................. 80 4.7.1.1. Csúnyibjó? Cundere? ................................................................................. 81 4.7.2. Virtuális nyelvhasználat ......................................................................................... 83 4.7.2.1. A virtuális nem valós? ................................................................................ 83 4.7.2.2. A potenciális nyelvezet aktualizáció-modellje ........................................... 84 4.7.2.3. A fikció materializálódása ......................................................................... 88 4.7.2.4. Élőbeszéd vs. nem-élőbeszéd...................................................................... 89
5. FEJEZET A virtuális karakterreprezentáció korpuszalapú vizsgálata 5.1. A kutatás alapadatai ...................................................................................................... 90 5.1.1. Az elemzés célja ..................................................................................................... 90 5.1.2. Az elemzés módja .................................................................................................. 91 5.1.3. Kutatási kérdések ................................................................................................... 92 5.1.4. Hipotézisek ............................................................................................................. 92 5.1.5. Az elemzés menete ................................................................................................. 93 5.2. A statikus médiumok ...................................................................................................... 94 5.2.1. Szépirodalom .......................................................................................................... 94 5.2.1.1. Macska vagyok ........................................................................................... 94 5.2.1.2. „A macska” ................................................................................................ 95 5.2.1.3. „Don Macugoró élete” .............................................................................. 96 5.2.2. Manga ..................................................................................................................... 98 5.2.2.1.Naruto ......................................................................................................... 98 5.2.3. Tankönyvek .......................................................................................................... 107 5.2.3.1. Keigo (Nagara 1988) ............................................................................... 107 5.2.3.2. Nihongo szómatome csókai N1 (Szaszaki—Macumoto 2011) ................. 108
3
5.3. A dinamikus médiumok ............................................................................................... 110 5.3.1. Játék a tudományban? Tudomány a játékban? ..................................................... 111 5.3.2. Filmek vs. videójátékok........................................................................................ 113 5.3.2.1. Különbségek: narratíva vs. játékélmény .................................................. 113 5.3.2.2. Hasonlóságok: „nőifikáció” .................................................................... 114 5.3.3. The game is the message ...................................................................................... 116 5.3.4. Filmek ................................................................................................................... 117 5.3.4.1. Mad Max .................................................................................................. 117 5.3.4.2. The Hobbit: The Desolation of Smaug..................................................... 118 5.3.4.3. Star Wars ................................................................................................. 119 5.3.4.4. The Danish Girl ....................................................................................... 121 5.3.4.5. Xena / Jeena ............................................................................................. 122 5.3.4.6. Deadpool .................................................................................................. 124 5.3.4.7. Zootopia ................................................................................................... 125 5.3.5. Videójátékok ........................................................................................................ 126 5.3.5.1. Gamifikáció: „Játék a világ s karakter benne minden player” ............... 127 5.3.5.2. Játék a játékért? ....................................................................................... 128 5.3.5.2.1. Metajátékok ............................................................................... 131 5.3.5.3. Fallout 4 ................................................................................................... 132 5.3.5.4. Star Wars: The Force Unleashed............................................................. 137 5.3.5.5. The Elder Scrolls V: Skyrim ..................................................................... 139 5.3.5.6. Assassin’s Creed IV: Black Flag ............................................................. 144 5.3.5.6.1. Assassin’s Creed IV: Aveline .................................................. 147 5.3.5.7.Assasin’s Creed: Rogue ............................................................................ 148 5.3.5.8.Tomb Raider.............................................................................................. 148 5.4. Összegzés ....................................................................................................................... 150 5.5. Az eredmények evaluálása ........................................................................................... 150
6. FEJEZET A karakternyelvészet távlatai 6.1. A szerepnyelvezet funkciói .......................................................................................... 154 6.2. Teleologikus magyarázat ............................................................................................. 154 6.3. A szerepnyelvezet határai ............................................................................................ 155 6.3.1. Beszédaktus-e a szerepnyelvezet? ........................................................................ 158 6.3.2. Akkor mi is az a jakuvarigo? ............................................................................... 158 4
6.4. Karakternyelv ............................................................................................................... 159 6.4.1. Karakterjelölők ..................................................................................................... 159 6.4.1.1.Karakterjelölők vs. szerepnyelvezet .......................................................... 159 6.4.1.2. Karakteridióma ........................................................................................ 160 6.4.1.2.1. Karakteridióma vs. kjaragobi ................................................. 160 6.4.1.3.Karakter-beszédmód ................................................................................. 160 6.4.1.4.Karakter-viselkedésmód ............................................................................ 161 6.5. Karakternyelv vs. szerepnyelvezet .............................................................................. 161 6.6. Szerepnyelvészet vs. karakternyelvészet .................................................................... 162 6.7. Mit nyújt a szerepnyelvészet a gendernyelvészet számára? ..................................... 163
7. FEJEZET Összefoglalás 7.1. Összegzés ....................................................................................................................... 165 7.1.1. A főbb tézisek felvázolása .................................................................................... 166 7.2. Konklúzió ...................................................................................................................... 168 7.3. A kutatás hiányosságai ................................................................................................. 169 7.4. A kutatás érdemei ......................................................................................................... 170 7.5. Kitekintés ..................................................................................................................... 171 修士論文概要 ....................................................................................................................... 172 Források ............................................................................................................................... 175 Irodalom (elsődleges) ........................................................................................................... 178 Irodalom (másodlagos) ........................................................................................................ 184 Plágiumnyilatkozat .............................................................................................................. 189 Témabejelentő-lap ............................................................................................................... 190
5
Köszönetnyilvánítás
Nagyban hozzájárult a dolgozat létrejöttéhez Wakai Seiji tanár úr, aki a szerepnyelvezettel kapcsolatban lényegi szakirodalmat ajánlott; akárcsak Sági Attila tanár úr, aki a gendernyelvészetben, és Máté Zoltán tanár úr, aki a nyelvészetben nyújtott nagy segítséget. Gergely Attila tanár úrnak azért tartozom köszönettel, mert fontos módszertani kérdésekre hívta fel a figyelmemet a tanulmányaim során is, és a jelen dolgozat kapcsán is. Varrók Ilona tanszékvezető-tanárnőnek, és Somodi Júlia tanárnőnek pedig köszönöm, hogy kidolgozásra érdemesnek találták a témámat. S végül Vihar Judit tanárnőnek szeretném megköszönni azt, hogy értékelte a két évvel korábbi dolgozatomat, az addigi munkámat, így motiválva a további kutatások kivitelésében.
Hálával tartozom az öcsémnek, aki felhívta a figyelmem a korpusz bővíthetőségére, s aki soksok inspirációt nyújtott a dolgozat megírása során — Neki ajánlom a jelen munkát. Köszönöm a családomnak, hogy támogattak, és támogatnak akkor is, amikor senki más nem.
6
1. FEJEZET Bevezetés 1.1.
Témafelvetés
1.2.1.
„A nemek”
Napjainkban fontos fogalomnak számít a politikai korrektség és a gender-tudatosság is. Olyan világban élünk, amelyben fontos tudni, melyek azok a viselkedésminták, illetve nyelvi normák, amelyekkel alkalmazkodni tudunk a globalizáció generálta interkulturális helyzetekhez. A tény viszont az, hogy még egy kultúrán belül is hatalmas a diverzitás: más-más normákra, értékrendekre lelhetünk a társadalom különböző rétegeit tekintve, s akár egy-egy közösségen belül is — így a férfiak és a nők között is. Jelen dolgozat az intrakulturális kommunikáció egyik legproblémásabb területével, a genderlektusokkal foglalkozik. Azon kérdésekre keressük a választ, elsősorban japánirányultságban, hogy milyen társadalmi és nyelvi normák jellemzőek a „nemekre”; miben gyökereznek ezek az elvárások; mennyiben állandó és mennyiben változó az ember társadalmi neme? A tankönyvek általában nem igazán tanítják meg, hogyan lehet a tanuló a célnyelven „nőies” vagy „férfias”; s azt sem, hogy bizonyos személyi interakciót kívánó helyzetekben (pl.: meglepődés kifejezése, bátorítás), milyen stílus használata ildomos, ugyanakkor mely kifejezések használata kerülendő, mert esetleg a beszélő téves megítéléséhez vezethetnek. A nyugati genderkutatások általában olyan nyelveket érintenek témájukban, amelyekben nincsen sem explicit, sem exkluzív markere a gendernek, így főleg szóhasználati frekvenciát, szintaktikai sajátságokat, biológiai tulajdonságokat vizsgálnak. Emellett létezik az a tendencia, hogy a „nyelvi kuriózumok” kutatása sokszor csak erősen izolált, vagy alig beszélt nyelvekre korlátozódik, ám a japán nyelv „elég nemzetközi” (mainstream), így az eredmények is praktikusabbak. A genderkutatásokban általában jellemző egyfajta elfogultság, méghozzá a férfiak helyett — a nők felé. Ezafajta — mondhatnánk kis túlzással — „kutatási diszkrimináció” vajon azért van, mert érdekesebb volna a „női nyelv”, vagy csak a „férfi-nyelvről” már mindent tudni vélünk, így nincs mit kutatni? Természetesen nem. A valódi ok inkább a szociokulturális normákban keresendő. Bár a férfiak nyelvhasználatáról is egyre több munka készül, de továbbra is a „női-témák” dominálnak. A szakirodalmi elfogultságból kifolyólag a jelen dolgozatban is olykor a nők különböző aspektusai kerülnek előtérbe a férfiakéval szemben. 7
Egyébiránt már készült néhány gender-témájú szakdolgozat a tanszéken, például Füredi Csilla, Hrabovszky Dóra, és Csermely Szilárd munkája. Amiben innovatív a jelen dolgozat, és nem csak a tanszéki keretek között, hogy egy komplex, ugyanakkor nem teljeskörű, leírást kíván adni a gendernyelvészet főbb ideológiáiról, kutatási módszereiről, lehetséges témáiról és hiányosságairól — mindezt egy japánspecifikus értelmezési keretben.
1.2.2.
Pragmatika
Ha létezne egy toplista a nyelvészetben, tegyük fel, egy linguistic billboard, akkor a csúcsra nagy valószínűséggel a gender és a tiszteletiség kerülne. Japán viszonylatban ez kiegészülne a névmások és a zárópartikulák kutatásával is. A japán nyelvben alapvetően különösen markánsak a genderlektusok közti különbségek, mi több láthatóak, ergo a lexika szintjén explicit módon reprezentáltatnak. Míg a legtöbb nyelven leginkább szupraszegmentális tényezők, illetve nyelvhasználati ráták (nyelvi hiba elkövetése; rétegnyelv vagy konkrét jelentéssel bíró lexika használata) segítségével definiálják a genderlektusokat, addig a japánban az eddig említett tényezőkön kívül akár nem konvencionális jelentéssel bíró nyelvi elemek is közrejátszhatnak. Ilyen elemek a zárópartikulák, amelyeknek különös fontosságot tulajdonítunk a dolgozatban. Annál inkább is, hiszen meglehetősen nehéz megadni a zárópartikulák funkcióját. Ennek ellenére azonban a nyelvkönyvek nem taglalják bővebben ezt a bonyolult szófajt, így a jelen kutatásban a zárópartikulák (szituatív) funkcióit is felderítjük. A zárópartikulák képesek a gendert is jelölni, ezért genderjelölőknek nevezzük őket a dolgozatban. A (nyelvészeti) probléma viszont az, hogy a nemek közti határok kezdenek eltűnni, azaz genderneutralizáció megy végbe, így kérdésessé válik a nők, illetőleg a férfiak által használt nyelv létjogosultsága — így a genderjelölőké is. Mindennek ellenére azonban, ha megvizsgáljuk a japán nyelvű (pop)kulturális produktumokat, például a mangákat vagy a videójátékokat, az előbbi tendenciának nyomát sem látjuk: a nők „nőiesek”, a férfiak „férfiasak”. A jelenség magyarázatára szükséges bevezetni egy fogalmat, amely hazánkban még nem ismert, nevezetesen a szerepnyelvezet koncepcióját (jakuvarigo 役割語 , Kinszui 2000, 2003; a magyar terminus saját kreálmány).
8
1.2.3.
Nyelvi sztereotípiák
A japánban a nyelvi sztereotípiákat valós nyelvhasználati jellegzetességek útján tetten lehet érni. Ezeket a sztereotípiákat foglalja magába az úgynevezett szerepnyelvezet, s ugyanakkor operál is velük. A szerepnyelvezet témája még nem honosodott meg sem a nemzetközi, sem a hazai kutatásokban, illetve az oktatásban sem, így úttörő munka a jelen dolgozat. Így van ez mindannak ellenére, hogy milyen lényeges elemről van szó. Mivel hazai viszonylatban teljesen új,1 Japán viszonylatban viszonylag új (egyévtizedes) kutatási területről van szó, a terminusok legtöbbjét a szerzőnek kellett létrehoznia: nemcsak a magyarított változatokat (szerepnyelvezet, megnyilatkozáskarakter, etc.), de teljesen egyedi, eredeti kreálmányok is születtek, magyar—japán megfelelőkkel. S nemcsak, hogy új terminusokat vezetünk be, hanem en bloc a szerepnyelvezetet helyezzük egy komplexebb értelmezési keretbe (ld. hatodik fejezet). Mitöbb egyedi, innovatív módon a generikus karakterreprezentáció folyamatát, és magát a nyelvi produkciót is modelláljuk, a virtuális és a valós tényezőket is figyelembe véve — (nyelv)filozófiai behatással.
1.2.4.
Popkultúra
A popkultúra kutatása mindig kényes témának számít. Van-e egyáltalán létjogosultsága? Ha van is, akkor milyen módszerekkel lehet integrálni a tudományba? Sok nehezen megválaszolható kérdést vet föl a fogalom. A jelen dolgozat választ próbál keresni ezen kérdésekre azonmód, hogy a kutatásban a szépirodalomtól kezdve, a mangákon keresztül, a videójátékokig mindent lefedünk. Ez a döntés pedig nemcsak a leendő („Z-generáció”), vagy a mai fiatal kutatók nemzedékének („Y-generáció”), hanem a mai tudományos trendeknek megfelelő, sőt innovatív, hiszen sem a mangákkal, sem a videójátékokkal nem foglalkoznak nyelvészeti megközelítésben — még nemzetközi vonulatban sem széleskörűen. Gendernyelvészet-, illetve japánrelációkban pedig még annyira sem, így úttörő munka ebből a szempontból a dolgozat. A dolgozat következő újítása, hogy kísérletet tesz a videójátékok (cél-elvű) funkcióalapú tipologizálására. Erre a korpuszválasztás megkönnyítése végett volt szükség: a modell segít diszcernálni a videójátékokat aszerint, hogy mennyiben tulajdonítanak fontos szerepet a játékban szereplő karaktereknek, történetnek, etc. — a narratívának.
1
Bár előzményeket fel lehet lelni, vö. Albecker — Ucsikava — Kakuda 2008. Ez a tanulmány viszont nem a szerepnyelvezet lényegi feltárást célozta meg — amelyre viszont jelen dolgozatban vállalkozunk. 9
1.2.
Célkitűzés
A jelen dolgozat egy pilot-study: a későbbi disszertáció előfutára, elméleti alapozása. Ebből fakadóan meglehetősen kísérletező szellemű, különféle megközelítésmódokat használtunk fel benne: (i) az interkulturális nyelvészetre alapozva a szociopragmatika, a kontrasztív nyelvészet, korpusznyelvészet, a gendernyelvészet és a szerepnyelvészet2, s még a nyelvfilozófia is, mind-mind helyet kapott a dolgozatban; (ii) a korpusz nagy variabilitást mutat, az okból, hogy rámutassunk a szerepnyelvezet esszenciális voltára, i.e. az élet minden területén, minden processzusban jelen van, legyen szó akár eredeti japán alkotás, akár lokalizált anyag. Abból kiindulva, hogy a japántanulónak, akár kezdő, akár haladó, problémát okoz a zárópartikulák használata, s hogy a zárópartikulák elidegeníthetetlen funkciót töltenek be a japán nyelvű társalgások során, a zárópartikulákat tesszük meg a kutatás fókuszául. A zárópartikulák, akárcsak a szerepnyelvezet elemei ott rejlenek a mindennapokban, egy beszélgetésben, egy tankönyvben, egy sorozatban, és így tovább. Bár a használati szabályaik eltérnek, mindkét jelenség esszenciális a japán nyelv elsajátítása során. A dolgozatban a használati „szabályokat” kívánjuk megeleveníteni azonmód, hogy minél több funkcióját mutatjuk be ezen nyelvi jelenségeknek. A szerepnyelv, és így a japán kommunikáció (kommunikációs implikatúra) jobb megismerése révén a tanulók nyelvi kompetenciája (idegennyelvi kommunikációs kompetenciája) is elmélyül. Jelen interdiszciplináris empirikus kutatás célja tehát az, hogy a hazai japánul tanulóknak mélyebb betekintést nyújtson a japán társalgási implikatúrába, s felfedje a sztereotip nyelvi szerepek leképezésének módjait — mindezt egy széles palettájú, (kommunikatív—) funkcionális alapon szegmentált, modern3 korpusz felhasználásával kívánjuk megvalósítani. A dolgozat célja az, hogy gyakorlati hasznot hozzon a japánnyelv-oktatásnak. Gyakorlati haszon alatt azt értjük, hogy ne szofisztikált elvont elméletek, számadatok (ráták), képletek álljanak a disszertáció eredményeként, hanem olyan megállapítások és példák, amelyeket alapul véve a japánnyelv-tanuló képes lesz a társas interakció különféle (implicit/explicit) tényezőit észlelni és értelmezni, legyen szó virtuális vagy valós beszédeseményről. A szituativitás fókuszba helyezése okán pedig, a kutatás perspektívájából (gender, szerepnyelvezet, zárópartikulák), a legfontosabb tényező a felsorolt példák diverzitásában rejlik: különféle helyzetek, karakterek, médiumok (vs. egy konkrét műfaj, és annak fordítása).
2
Saját terminus, bővebben ld. 6.6. Hagyományos (szépirodalom, tankönyvek), s egyben „kortárs” anyagról volna szó (manga, filmek, videójátékok, internetes médiumok: blogok, kommentek). A válogatás célja, hogy (i) „a számítógép és az internet korában felnőtt nemzedéket” („Y-, Z-generáció”) is a hozzájuk közel álló témák kutatására bíztassa; (ii) a popkultúra kutatásának legitimalizációját egy lépéssel elősegítse. 3
10
1.3.
Technikai megjegyzések
Dolgozatunkban a japán nyelv átírására az akadémiai előírás a mérvadó. Ettől csak akkor térünk el, ha a szóbanforgó szerző vagy munka más írásmóddal került lejegyzésre. Tehát „mindig az eredeti szerint” alapelv mintájára járunk el. A dolgozatban a koreai nyelv magyar átírására a Mártonfi Ferenc által kidolgozott (1981) szabványt alkalmazzuk. A stilisztikai elemeket a mondandó hangsúlyozására használtuk. Egy-egy szó értelme szituációnként változó, így a hagyományos értelemben véve, nem feltétlenül mondható minden esetben következetesnek a stilisztikai elemek a haszálata. Mivel gendernyelvészeti írásról van szó, meg kell jegyezni, hogy a férfi—női jellegzetességek ismertetése során nem tulajdonítunk (diszkriminatív) értelmet azok sorrendjének, i.e. nem számít, hogy „női vagy férfi”, illetve „férfi vagy női” sorrendben szerepel a két fogalom. Jelen dolgozat alapvetően japánspecifikus témáról szól, így azt feltételezzük, hogy az olvasó ismeretes a japanológiai-kutatások főbb vonulatában, ezért nem tartjuk szükségesnek, hogy bizonyos jelenségeket, kifejezéseket bővebben értelmezzünk. Ebből következően olykor japán szavakat is használunk a szövegben magyar átírásban (e.g. „kjaragobi”, „keigo”, etc.) „kvázimagyar lexikaként”, különösebb magyarázat nélkül. A dolgozatban szereplő nyelvi példákat az adott médium jellegének megfelelően más-más megközelítésmóddal, ábrázolásmóddal illettük. Ennek okán számbeli, feldolgozásbeli devianciák mutatkozhatnak, ami azonban nem jelent negatívumot, hiszen a kutatás egyik fő célja, hogy releváns beszédhelyzeteket, karaktereket, megnyilatkozásokat vonultasson fel, így csak az ilyen jellegű példákat szemléltettük. S végül annak okán, hogy a dolgozatban nem a japán nyelv és a magyar nyelv korpuszalapú összevetése a cél, ezért többnyire a romanizáción kívül nem szerepel a magyar fordítása a példáknak. Kontrasztív nyelvészeti diskurzusok lesznek, de a fordítástudományt nem érintjük.
11
2. FEJEZET A gendernyelvészet horizontja 2.1.
Interkulturális premisszák
2.1.1.
Kulturális értékeink
Mi alapján vélünk egy-egy dolgot jónak vagy rossznak; mi alapján ítéljük meg a megszokottól különböző, más dolgokat? A fenti kérdések megválaszolásához a három legismertebb kultúramodellt alkalmazzuk.4 Mint az ismeretes, kultúránként eltérő attitűdök jellemzőek az adott kultúra tagjaira, amely attitűdöt nyelvtipológiai eltérések is árnyalják, e.g. bizonyos nyelvtani sajátosság megléte. Viszont ez a kulturális csoportjellemző még tovább differenciálódik az egyén szintjén is, i.e. az adott személy máshogyan közelíti meg a valóságot, tehát egyáltalán nem teljes mértékben homogén a kultúra, bizonyos szóródások kikezdik a szellemi konstruktum integritását. Edward T. Hall (1976, 1987) munkássága egyenest a populáris mainstreambe emelte a kultúrakutatásokat; az írásának köszönhető, hogy mindenki tudatában van annak, hogy a kultúra nem egy megfoghatatlan, absztrakt valami, hanem precízen strukturált szellemi képződmény, amely néhol látható, máshol pedig rejtett elemekből áll. Az első ábrán a híres jéghegy-modellt láthatjuk.5 A teória fő szervező ereje a dualitás: külső tér—belső tér; explicit elsajátítás—implicit elsajátítás; objektív ismeret—szubjektív ismeret. A külső tényezőket könnyű, míg a belső tényezőket nehéz megváltoztatni. A látható kultúra csupán a „jéghegy csúcsa”; a rejtett kultúrában találhatóak azon tényezők, amelyek igazán meghatározzák az egyén kulturális identitását, például a hiedelmek, értékek.
A fejezet címe megegyezik Huszár Ágnes egyik munkájának (2013) címével. A dolgozatban nem kerül mély ismertetésre a kultúra rétegződése, mert nem a fő témája a dolgozatnak. 5 Schein, illetve Goldman jéghegy-modelljéről nem lesz szó. 4
12
I. ábra. Hall „jéghegy-modellje” Hall munkájában nagy hangsúlyt helyez a kontextus koncepciójára, hiszen bármely jelenség esetében inherens módon ott-található a háttértudás által raktározott információtöbblet. A kontextuális ismeretek félreértelmezése problémát okoz(hat) eltérő kultúrájú emberek között, de még azonos kultúra tagjai között is. Hall ígytehát megkülönböztet magas-kontextusú (kontextus-gazdag) illetőleg alacsony-kontextusú (kontextus-szegény) kultúrákat. Ezelőbbi kategóriába tartozik több ázsiai ország mellett Japán is. Ezen csoport tagjainak minimális háttérinformációra van szüksége az interakció során, azaz kevés (e.g. nyelvileg) kódolt üzenetre van szükségük.6 (vö. Falkné Bánó 2001, 2002: 48) A második ábrán Geert Hofstede ’hagyma-modellje’ (1980; idézi Lázár 2013b) Hallétól eltérő módon nem lineárisan (pontosabban vertikálisan), hanem körkörös mintázatként ábrázolja a kultúra rétegeit. Más terminusokat használ, ami viszont a jelen helyzetben fontos, (i) hogy a modell szerint az értékek kategóriája (values) központi szerepet játszik a kultúrában; (ii) a hősök (heroes) ’rétege’ pedig, amely az adott kultúrában normatív viselkedésmodelleket képezi le, a legbelső körök egyike.
6
Az alacsony-kontextusú kultúrákról bővebben ld. Falkné Bánó 2001. 13
II. ábra. Hofstede „hagyma-modellje” Hofstede a kultúrát az emberek pszichikai beprogramozásának egy tényezőjének tartja — magát a szocializációt ebből következően a számítógépek programozási folyamatához hasonlítja: a kultúra ígytehát az a „kollektív szellemi beprogramozás”, amely az emberi közösségeket megkülönbözteti egymástól (Hofstede 199[4]: 5, idézi Falkné Bánó 2002: 45). 7 A harmadik ábrán Fons Trompenaars (1995, idézi Lázár 2013) kultúra-modelljét láthatjuk. Már első ránézésre felvázolható az analógia Hofstede munkájával: ugyanúgy megjelennek a szimbólumok és a struktúrák (itt: normák) mint külső és középső réteg; míg a magja az egész modellnek a ki nem mondott szabályok összessége, az axiómák (alapfeltevések).
III. ábra. Trompenaars kultúra-modellje Trompenaars felfogása szerint a kultúra azt a jelenséget takarja, azt a mechanizmust fedi le, amely szerint az emberek a problémákat megoldják (Trompenaars 1995: 6, idézi Falkné Bánó 2002: 45)
7
A kutató kulturális dimenzióiról nem szólunk bővebben. 14
A három modell összevetése után láthatjuk, hogy mindhárom teória központi szerepet tulajdonít a nem látható, implicit dimenziónak — az értékeknek.
2.1.2.
Sztereotípiák
Az előző alpontban felvázoltak szorosan összekapcsolódnak a sztereotípiákkal, hiszen a sztereotípiák ott rejteznek minden kultúra „rejtett zugaiban” — automatizált mechanizmusokról van szó, amelyeket nehéz tudatosítani, s főleg komplikált módosítani őket. A sztereotípiákat számtalan módon lehet definiálni, illetve csoportosítani. Felfoghatjuk őket mint természeti meghatározottság, vagy mint társadalmi meghatározottság, vagy akár technikai, illetőleg ideológiai meghatározottságként is. Általánosan elmondható, hogy: „ [a] sztereotípia kategorizációs keret, mely az információk egyszerűsítésére, és rendszerezésére szolgál, egyszerűsíti az azonosítás, felidézés, jóslás és a válasz magatartás folyamatát, ez szociális tekintetben adott kulturális csoportokban egyeztetett és elfogadott módon más kulturális csoportok tagjaira vonatkozó megítélést tartalmaz, mely konzervatív, rögzült és a változásnak ellenálló látásmód ill. meggyőződés” (Lázár 2013c).
A sztereotipikus ismeret előnye, hogy nagymennyiségű információ feldolgozása esetén hasznosnak bizonyulhat, hátránya azonban, hogy ezen sok esetben „ismeretek” pontatlanok: A sztereotip ismeretek birtokában automatikusan, „magától értetődő módon” elvárunk bizonyos dolgokat bizonyos emberekről, hiszen tudni véljük az elvárásunk igazságértékét, az elvárás (sztereotip) megalapozottságát. Tehát a sztereotípiák magyarázó, diszcernáló szerepet töltenek be: egyszerűsítik a bejövő információt, könnyen érthetővé teszik a bonyolult szociokulturális jelenségeket. Olyanynyira erős az emberekben a sztereotípiákhoz való ragaszkodás, hogy akár a nemzettudatba is beépülhet egy-egy (hiányos) ismeret. Ez azért probléma, mert a sztereotípiák nem reflektálnak a diverzitásra, a variabilitásra, ami megfigyelhető a világ kultúráiban; s általában véve túlzó hatásúak, mitöbb elmélyítik a belső- és a külső csoportok közti szakadékot: a "normális"”(természetes) és a nem normális (nem természetes) közt.
15
A sztereotípiák alapvetően kétfélék lehetnek: pozitív vs. negatív (előítélet). Lázár Imre (2013c) munkája alapján a sztereotípiák fajtái a következők: egyéni sztereotípia: egyéni hiten alapul a sztereotípia; konszenzusos (kollektív sztereotípia): a konszenzusos hiten alapuló felfogás szerint a sztereotípiák kollektív hitek összessége egy embercsoport személyes tulajdonságairól; autosztereotípia: A magunkról alkotott klisék, sémák és mások rólunk alkotott kliséi, sémái; heterosztereotípia: kognitív struktúra, mely tartalmazza az észlelő tudását, hitét és elvárásai egy emberi csoportról. Az általunk másokról alkotott sztereotípiák. A mások másokról alkotott sztereotípiái. Nyelvi sztereotípiák
2.1.3.
Nemcsak olyan sztereotípiák vannak, amelyek a kultúrákat címkézik fel, illetve embercsoportok viselkedési mintáit „állapítják meg”, hanem léteznek a nyelvvel, illetőleg a nyelvhasználóval kapcsolatos sztereotípiák is. A genderkutatás főáramlatába tartozó kutatók eredményeit (Tannen 1993, 1997; Lakoff 1973, 1975; Labov 1966: 288, 1970, 1990, 2001; Trudgill 1974; Holmes 1995, idézi valamennyiüket Cseresnyési 2004: 80–82; Gal 2001; Cameron 2001; Huszár 2009b) az alábbiakban szemléltetjük: A nők több visszajelzést adnak, folytatják egymás gondolatmenetét, és bevonják a másikat beszélgetésbe:
a férfiak a diskurzus menetének irányítói, kompetitív lények;
a férfiak jóval többet beszélnek, és többször szakítják félbe a nőket, mint fordítva;
a nők ritkábban határozzák meg a beszélgetés (rész)témáját.
„A férfiak inkább dolgokról, a nők inkább érzelmekről beszélgetnek” (Coates 1996, idézi Kormos 2009):
a nők jobban meg tudják hallgatni a másikat, így ők inkább kooperatív társalgók;
női beszédben érzelmi elemek, és a másikkal való szolidaritást jelző elemek nagyobb száma.
A nők ritkábban használnak nem sztenderd nyelvi elemeket és durva kifejezéseket. Kevesebbszer használnak a nők „helytelen”, stigmatizált formákat, mint a férfiak. A nők kevesebbet beszélnek, mint a férfiak.
16
Bizonyos lexika, vagy szintaktikai struktúra korlátozottsága: kizárólag férfi, illetőleg női használat. Például a japán nyelvben a felszólító módú igelakot nők nem használhattak férfiakkal szemben. Bár ez a jelenség elhalványulóban van (Huszár 2009a: 42). Mint látjuk, a dolgozat témájából kifolyólag valamennyi példa a férfi—női nyelvhasználattal kapcsolatos, de ez természetesen nem korlátozza le a nyelvi sztereotípiákat erre a két kategóriára. Továbbá érdemes megjegyezni, hogy meglehetősen homályos, és furán hangzó megállapítások is szerepelnek a fentiekben: miben áll a „többet—kevesebbet beszélés”? Milyen szituációban értjük ezt? A férfiak ezek szerint nem beszélnek érzelmekről? Ezen kérdések is azt mutatják, hogy a sztereotípiák mennyire felületes ’ismeretet’ közvetítenek. Összegezve a fentieket azt mondhatjuk, hogy a nők megküzdenek a társalgás sikerességéért, bármit is jelentsen ez az adott szituációban, i.e. az a tendencia, hogy betartják a társalgási maximákat, illetve az együttműködés-elve szerint járnak el; a férfiak pedig egyfajta irányítóként tűnnek fel a beszélgetésben: nem a „közös nevező” elérése a cél (rapport), hanem a dominancia a céljuk (report), amely maxima-sértést is vonhat maga után. Biztosan felmerült a kérdés az olvasó fejében, hogy mely férfiak, mely nők beszélnek, viselkednek így — azaz mi volt a kutatások alapja, illetve ki volt a kutatás alanya? Általában a nyugati kutatási eredményekről számolnak be a kutatók, tehát főleg az euro-amerikai népességre vonatkoztathatóak az említett nyelvi sztereotípiák. Szinte minden tudományterületen erősen tartja magát a Max Weber által (is) promotált nyugati univerzalista álláspont (1988, idézi Nakamura—Wiener 1964: 25): a partikularista megközelítések eredményei sem képesek megdönteni a metodologikus individualizmust — diffuzálni a nyugati merev kategóriákat (Hamaguchi 1985, idézi Sato 2010: 193–194). Ezen a ponton üt vissza a sztereotípiák homályossága, hiszen a férfi és a nő univerzális fogalom, így könnyen arra következtethet az olvasó a példákat látva, hogy a világon minden férfi, illetőleg nő ezen eljárásokat használja a beszédében. Másik nehezítő tényező, hogy maguk a kutatók sem határozzák meg mindig, mely médium segítségével, mely kultúráról, mely társadalmi rétegről, mely korosztályról, melyik nemről készültek a megfigyelések — feltéve, ha nem eleve a kutató által inventált esetekről van szó. A hiba kiküszöbölése céljából fontosak az empirikus kutatások. Példának okáért az empirikus kutatások nem erősítették meg, hogy a női beszédben gyakoribbak volnának a többértelmű és homályos kifejezések; illetve azt sem, hogy a nők többet beszélnek a férfiaknál. Már a nyelvi sztereotípia megfogalmazása is félrevezető: mi számít „többértelmű és homályos kifejezésnek”; meddig számít soknak a beszéd, meddig kevésnek? 17
Mindezek tetejébe, ha összehasonlítjuk az egyes kultúrák nő-, illetőleg férfiképét, egy láthatatlan falba ütközünk: megintcsak kérdések elé kerülünk, mert újfent megbuknak a sztereotípiák.
2.2.
Társadalmi norma — nyelvi norma
Általában véve a társadalom minden tagja rendelkezik bizonyos attribútumokkal, amelyek megkülönböztetik, elkülönítik a társadalom többi tagjától, illetőleg más csoportoktól. Ezen attribútumokat nevezzük összefoglaló néven státusznak.8 Ugyanakkor az egyén státuszával különféle mértékű és súlyú felelősség is jár, amelyet a közösség elvárások formájában kér számon az egyéntől. A közösség feltételezi, hogy az egyén meg akar felelni ezen elvárásoknak. Az elvárásoknak megfelelni vágyó munka, i.e. (fizikai és szellemi) cselekedetek rendszere, amelyeket a társadalmi nyomás (social constraint) idéz elő, összefoglaló neve a (társadalmi) szerep. Az egyénre nem csupán egy szerep jellemző, hanem elkerülhetetlen módon egyszerre többféle „szerepet játszik”. Különféle élethelyzetekben más-más szerepet várnak el az egyéntől, legyen szó a családról, munkahelyről, hitközösségről, klubokról, és így tovább — minden egyes pozícióhoz erős konvenciók kötődnek. A konvenciók egyikéhez, tehát a közösségi normák egy részéhez tartoznak a nyelvi normák. A státusz és a szerep mind korrelálnak a nyelvi normával. A státusz kiosztja a szerepet, a szerep pedig megszabja a nyelvi önkifejezés módját. Míg azonban a szerep alárendeltje a státusznak, addig a nyelvi önkifejezés nem csupán az előbbi kettőnek van alárendelve, hanem egy egyetemes normának is: a nyelvi normának. A nyelvi norma mintegy követendő mintaként tárolódik az elmében. Ezt a mintát hívjuk elő minden megnyilatkozásunkkor, különböző tényezők figyelembe vétele mellett. A nyelvi normák a nyelvközösségekre, illetőleg a beszélőközösségekre vannak hatással, és a nyelv különböző szintjein érvényesülnek. A nyelvnek többféle változata létezik egy nyelven, illetőleg egy nyelv-, és egy beszélőközösségen belül is; ezen változatokat lektusoknak nevezzük. Lektus például a köznyelvi, a társadalmi, a különböző szak-, és rétegnyelvi, a nyelvjárási változat, de még az egyéni nyelvváltozat is. Azt a nyelvváltozatot, amelyet a nők, illetőleg a férfiak használnak genderlektusnak nevezik.9
8
A „státusz” szó írásmódja körül sok vita forog, ám erről nem szólunk. A dolgozatban az általánosan elfogadott státusz formát használjuk. 9 Erről bővebben ld. 3.2.1. 18
A norma az, amely a sok-sok nyelvváltozatot disztingválja, s meghatározza, hogy mi normatív és mi nem. Ami nem normatív az a normálishoz képest ítéltetik meg. Ez az ítélet nem mindig semleges, olykor stigmatizált változat megállapításához is vezethet.
2.3.
A gender-jelenség
Már az előző alpontban is kerülgettünk a téma szempontjából egy létfontosságú fogalmat — a genderről volna szó. Társadalmi nemnek szokás fordítani, de sokszor meghagyják gender [dzsender], vagy akár dzsender formában is (vö. Cseresnyési 2004, Huszár 2009a, Bodó 2012). A szerző szerint a ’gender’ terminus eléggé meghonosodott ahhoz, hogy ne anglicizmusként használjuk, hanem magyar hangalakkal rendelkező idegen eredetű szóként, ergo: [gender].10 Ez a nemfogalom a biológiai nem és a nyelvtani nem fogalmakhoz részben hasonló, részben eltérő jelentéssel bír. Annyiban hasonlóak, hogy mindhárom nem egyfajta dichotómiát képvisel: a maszkulin—feminin duális szemléletet tükrözik;11 annyiban eltérőek, hogy mi alapján ragadják meg a jelöltet: a biológiai nem biológiai, fiziológiai alapon; a nyelvtani nem a nyelvi struktúrák alapján;12 a társadalmi nem az egyén társadalmi szerepe függvényében. Ahhoz, hogy megértsük a gender fogalom komplexitását, definiálnunk kell más fontos fogalmakat, amelyek a dolgozatban eddig nem kerültek tárgyalásra, először is az identitás, vagy a téma ismeretében másképpen: a gender-identitás fogalmát. Dióhéjban az identitás azt az integritást szimbolizálja, amelyet az egyén magával kapcsolatban egységesnek, elhatárolhatónak, egynek és oszthatatlannak, ergo individuumnak vél; például ilyen az, amit önmagáról, a világról gondol. Mind a társadalmi státusz, mind a társadalmi szerepek kihatnak az egyén identitására, önképére. Természetesen még számos élettani, pszichológiai, kulturális, szociokulturális, és más interakciós tényező játszik szerepet az identitás alkotásának, formálásának folyamatában, de azokról nem lesz szó jelen dolgozat keretein belül. A gender-identitás annyiban különbözi az identitástól, hogy az előbbi része az utóbbinak, tehát rész—egész viszonyban állnak: az egyén gender-identitása csak egy az egyén iden-
10
A magyar nyelv az esetek többségében magyarít a terminusok terén, ezért a gender mint [gender] terminust részesítjük előnyben. Más idegen eredetű szavak, amelyekben a ’g’ mint [g] fordul elő: re[g]iszter, [g]eneráció, [g]enerál, [g]enerális, konver[g]encia, diver[g]encia, kon[g]ruencia, [g]enezis, [g]én. 11 A nyelvtani nem természetesen lehet semleges is néhány nyelvben. 12 Az elkülönítésnél főleg a morfológiai, illetőleg a szemantikai struktúra a döntő. 19
titásának tárházából. A gender-identitás abban áll, hogyan vélekedik az egyén saját magáról mint férfi vagy nő, avagy mindekettő vagy egyik sem. A gender-megnyilvánulás13 szorosan összekapcsolódik a gender-identitással, ugyanis gender-megnyilvánulásnak azt az interakciót (megnyilatkozás, viselkedés) nevezzük, amely során az egyén a gender-identitására reflektálva 14 vesz részt (vö. UG 2016). A társadalmi nyomás, tehát a társadalmi elvárás is összefüggésbe hozható ezzel a folyamattal. Az eddigi fogalmakat összevetve már kellőképpen értelmezhető a gender fogalma. Tehát szűkebb értelemben a gender megfeleltethető a gender-identitással. Tágabb értelemben véve pedig a gender olyan társadalmi normatív konstrukció, amely a biológiai nem, a genderidentitás és a gender-megnyilvánulás konvergenciájaképpen újra és újra rekreálódik, így performatív és dinamikus jellemzőkkel rendelkező, komplex koncepció. A még teljesebb definícióhoz a kultúra, illetve a megismerés más rétegeit is be lehet vonni, például a gender leképzésének kognitív folyamatát, de olymódon végtelen definíciókba keverednénk, és az nem célunk. A genderkutatások elméleti kerete
2.3.1.
Röviden a következőképpen lehet összefoglalni az utóbbi fél évszázad genderkutatásainak főbb szervezőerejét, axiómáit:15 Az úgynevezett modern felfogás szerint a gender (társadalmi nem) és a (biológiai) nem elválaszthatatlan, i.e. születésünktől16 fogva determináltak vagyunk egy adott nemi szerepre. Az úgynevezett posztmodern felfogás szerint a diverzitás a lényeg; a fő kérdés az, hogy hogyan jön létre a gender-identitás (Nakamura 2004a: 16) — nagy hangsúlyt kap a liminalitás. Kicsit bővebben a nyelvi ideológiák: az esszencializmus és a konstruktivizmus, s ezek kritikájának körbejárása révén mutatjuk be a gender-problémakört, Nakamura (2004a) alapján. A deficit-hipotézisről, a dominancia-elméletről, etc. nem szólunk, mert ezen elgondolások a következőekben felvázoltakra alapszanak: bővebben Huszár (2009a) írásában lehet tájékozódni.
13
Gender expression az angol terminus. Vagy akár reflektálás nélkül. 15 A feminizmus és a „maszkulinitások” (masculinities) tárgyalása nem célja a dolgozatnak. Mindenesetre tény, hogy a szakirodalom egy részét a feminista írások töltik ki; viszonylag újabban (az utóbbi tíz évben) pedig már a maszkulinitások is a kutatási palettára kerültek. 16 Pontosabban fogalmazva, már jóval korábban. 14
20
2.3.1.1.
Esszencializmus17
Az esszencializmus gender-koncepciójának főbb pontjai a következőek: maszkulin—feminin-dualitás; az egyén társadalmi neme inherens: azért csupán, mert valaki nő, ennélfogva a férfiaktól eltérően nyilatkozik meg; a gender már a nyelvi interakció előtt létezőnek tekintendő; a nyelv funkciója annyi, hogy jelezze a beszélő nemi hovatartozását. Az esszencializmus azonban figyelmen kívül hagyja az interakciók potenciális sokféleségét. Egyrészt nem igaz az az állítás, hogy a nők azért beszélnek valamely módon, hogy kimutassák, melyik nemhez tartoznak, és vice versa a férfiakra ez úgyszint (nem) igaz. Másrészt az alábbi tényezők függvényében egyazon ember más-más nyelvi stratégiával él(het): életkor; （Okamoto—Sato 1992, idézi Nakamura 2004a: 15） bizalmasság (intimacy):18
családon belüli kapcsolatok,
alá—felé-rendeltség,
nemzedékek közti különbségek;
iskolázottság, illetőleg munkatapasztalat.
2.3.1.2.
Konstruktivizmus19
A konstruktivista megközelítésnél két központi-fogalommal dolgozunk: gender-identitás és gender-ideológia. Az előbbi ismertetésével kezdünk.
2.3.1.2.1.
Gender-identitás
Az érv azért szól a gender-identitás koncepció használata mellett, mert egyazon-nemű emberek közt is nagy a diverzitás: az életkor, a nemzedék, a földrajzi elhelyezkedés, a csoport mind-mind fontos tényezők. A gender-identitás elveti a maszkulin—feminin dualitást, és helyébe a férfiasság— nőiesség fogalmakat vezeti be. Pontosabban többféle férfiasságot, illetőleg többféle nőiességet.
17
Nakamura 2004: 14–15. Esetleg: közeliség, intimitás. A japánban a sinszo-kankei 親疎関係 kifejezést használják, amely inkább a kapcsolatok „közelségre” vs. „távolságára” utal. 19 Nakamura 2004: : 15–17. 18
21
Egy japánnyelvű példával szemléltetjük a férfiasság lehetséges változatait: A boku 僕 E/1 személyű személyesnévmás azt sugalmazza, hogy a használó valószínűsíthetően rendes, kedves, „jófiú”, jólnevelt (férfi).20 Az ore 俺 E/1 személyű személyesnévmás többek között azt sugalmazza, hogy a használó „rosszfiú”, alacsonyabb társadalmi réteg tagja. 21 Végül pedig a konstruktivista megközelítés utolsó fontos alaptézise, hogy a gender a nyelvi önkifejezés eredménye, s nem az oka. Mi több a gender-identitás dinamikusan formálódó jelenségnek tekintendő, annak ellenére, hogy sok megkötés korlátozza a dinamizmust: nem attribútum, hanem az egyén által kivitelezett, önmaga performanciájának a függvénye.
2.3.1.2.2.
Gender-ideológia
Már azelőtt, hogy beszélnénk, léteznek a fejünkben elképzelések bizonyos ideákról, ideálokról, például „tudjuk”, milyen egy jófiú vs. egy rosszfiú. Másfelől a nyelvben is elérhetőek azon elemek, amelyek a kívánt ideál eléréséhez segít. Maga a nyelvi ideológia terminus (Silverstein 1979, idézi Nakamura 2004: 17) egyfajta integrált értékrendet takar,22 amelyet a nyelvi megnyilatkozásainkkor, vagy mások megnyilatkozásának értelmezése során hívunk elő. A gender-ideológia a nyelvi ideológia altípusa. A gondolati és a nyelvi sík együttes működése során (tkp. az interakció maga) a választott ideál reprodukálódik, és tovább él a nyelvhasználók tudatában. Konzerválódik maga az ideál is, az ideálok közti különbség is, és az ideált reprodukáló nyelvi jelölő is. Összegezve: Azt az absztrakt rendszert, (i) amely a köztudat és a valós ismeret közti megkülönböztetésen, interferencián alapul; (ii) amelynek a fókusza a társadalmi nemek relációja, gender-ideológiának hívjuk. Az ideológiai rendszert alkotó elemek az élet, illetve az emberi megismerés legkülönbözőbb területeiről származhatnak, például történelem, hagyományok, zene, festészet, tánc, etc.
20
Érdekességképpen előfordul női nyelvhasználatban is ez a személyes-névmás. Érdekességképpen előfordulhat a női nyelvhasználatban is ez a személyes-névmás; korlátozott körülmények között. Eredetileg egyébként a női nyelvi repertoár részét képezte ez a névmás, akárcsak a 君 E/2 személyű személyes-névmás. 22 Tógóteki-kacsikan 統合的価値観. 21
22
2.3.2.
A genderkutatások elméleti kerete — összefoglalás
Nakamura (2004:16) rámutat, hogy az esszencializmus szimplán megmarad az ideológia szintjén, amelynek a kutatása csak a (sztereotípiák) reprodukcióját támogatja, így nem enyhíti a gender-előítéleteket, inkább counter-productive — ellenben a konstruktivizmussal. A nyelvi ideológia terminus bevezetése a genderkutatások világába hasznos, mert a gender-identitás építőelemei a gender-ideológia dimenziójában találhatóak, i.e. adott nyelvi elemek, például a jelentéssel bíró lexika nem csupán konvencionális jelentéssel bír, hanem a gender-ideológia és a szemantikus hálók, szimbólumrendszerek összefonódásának függvényében új értelmezési keretet kapunk. A gender-ideológia alapvetően a heteroszexuális személyekre koncentrál. Az újabb kutatási hullám viszont az azonos neműek sajátosságait, interakcióit is felöleli.
2.4.
Gender-szerepek
A szociokulturális nemi szerepeket nevezzük férfiasságnak—nőiességnek. Az úgynevezett „női” és „férfi” tulajdonságok alapvetően társadalmi eredetűek. A társadalmi nyomás következtében az egyének már a szocializáció kezdeti szakaszában megtanulják (vö. Lakoff 1973), tudatosan vagy tudat alatt, hogy melyek azok a (gender-) sémák, amelyeket ha követnek, a közösség elfogadottnak tartja őket. Ha az elvárásoknak megfelelően viselkedik az egyén, akkor jutalmazzák, ha nem, akkor szankcionálás, esetleges kirekesztés lehet a következmény. De mi is az a szervező-erő, ami az elvárásokat motiválja? A ’nyugati társadalmakban’ (Európa, USA, etc.) meglehetősen régtől fogva él az a fajta elgondolás, mitöbb „meggyőződés”, hogy a férfiak alapvetően racionális lények, míg a nők pedig elsődlegesen érzelem-orientáltak. Az irodalom is ezt a képzetet erősíti, például a Háború és béke,23 az Értelem és érzelem, a Mrs. Dalloway, etc. A ’keleti társadalmakban’ (Kína, Korea, Japán, etc.), amelyekben a konfucianizmus ideológiája a fő szervező erő, a nők mindig is alárendeltnek számított; a férfival „egyszinten” meg nem tűrhető ’tényezőként’ tartatnak számon. A hiedelemvilág, a legendák mind-mind tükrözik ezt az elgondolást: a nők általában negatív karakterként tűnnek fel. Ennek magyarázata a taoizmusban rejlik, ugyanis a nő mint jin 陰 (’hold’) princípium, a misztika szerint, önvalójánál fogva nem is viselkedhet másképpen, i.e. jang 陽 (’nap’) princípiumként (alias ’férfi’). 23
Vö. Natasa karaktere. 23
Összegezve a sztereotip elvárásokat, mindkét kultúrkörben hasonló szerepben ábrázolják, hasonló szerepet tölt be a „nőies” jellegű, illetőleg a „férfias” jellegű princípium: a férfi mint vezető, a nő mint beosztott tűnik fel, egyfajta eredendő ellentétpólust képviselnek a társadalmi szerepüket tekintve a konvenciók szerint. Ez ad némi magyarázatot arra, hogy a fentebbi alpontban (ld. 2.1.3.), miért azok a (sztereotip) tulajdonságok jellemzőek a nőkre, illetőleg a férfiakra, amik. Sandra Bem (1971, idézi Dér 2015) a következő nemi szerepeket különbözteti meg a tipológiájában (BSRI):24
Férfias: gyenge feminin és erős maszkulin jelleg;
Nőies: erős feminin és gyenge maszkulin jelleg;
Androgün: erős feminin és erős maszkulin jelleg;
Nem differenciált: gyenge feminin és gyenge maszkulin jelleg.
A fenti kategóriák már egy vonással árnyaltabbak, mintha csak szimplán férfiasságról, illetőleg nőiességről beszélnénk. A probléma abban rejlik, hogy ha megkülönböztetjük a férfias és a nem-férfias, a nőies és a nem-nőies viselkedésformákat, akkor ezzel a cselekedettel a (társadalmi) nemek közti ellentétet konzerváljuk. „A sztereotípiák a gender állandóságát sugallják” (Dér 2015), de a gender, ahogyan a korábbi alpontokban láthattuk, nem inherens, nem statikus, hanem állandóan változó jelenség. A gender esszenciája a performativitás. „A gender viselkedésformák összessége, amelyet az egyének az egyik szituációban kifejezésre juttatnak, másikban nem – nem tanúsítunk minden pillanatban” olyan viselkedést, amely a genderünket jelzi (ibid.). Maga a szociolingvisztikai megközelítés is „a nő/férfi identitását a beszédtől független, eleve adott létezőnek tekinti, s ezért női/férfi nyelv az, amit ez az adottnak vett nő/férfi különféle helyzetekben mond.” (Bará[t] 2014, idézi Dér 2015) Ez a tény is azt mutatja, hogy milyen erősen jelen van a közhiedelemben, mennyire magától értetődő a köztudat számára a női—férfi-gender dichotómiája. Pedig abból kiindulva, „hogy a nők x nyelvi stratégiát követnek, ’x’ nyelvi alakot használnak, attól az a stratégia, nyelvi alak nem tekintendő »női«-nek, »nőies«-nek, nem lesz a »női nyelv«-et jelölő sajátosság. Azaz, nincs direkt, közvetlen ok-okozati viszony a kettő között. A beszélő neme és nyelvi megnyilatkozásai indirekt, közvetített viszonyban állnak egymással” (Cameron–Kulich 2003; idézi Dér 2015).
24
Bem Sex-role Inventory. 24
Ergo nem idealizált, normatív férfias—nőies viselkedésről, illetőleg beszédmódokról — i.e. „női nyelv”, „férfi nyelv” (vö. Tannen) — van szó, hanem egy univerzálisnak vélt, „magát neutrálisnak […] láttató nyelvi norma (standard)”, és egy ettől eltérő nem normatív lektus — tkp. a női beszédmód (vö. Lakoff) — létezése a jelenség magja (Barát 2014, idézi Dér 2015). A fentiek alapján tehát, például amikor a „női nyelvről” beszélünk, akkor nem a nők által valóban használt kifejezésekre gondolunk, hanem egy olyan elvont normarendszerre, amely egyrészt keretek közé szorítja a lehetséges megnyilatkozás-módozatokat; másrészt ez a keret az, amely eleve lehetővé teszi a nyelvi megnyilatkozást (vö. Nakamura 2004a: 17). Összefoglalásképpen: a szocializáció alatt sajátítjuk el a gender-szerepeket. A genderszerep, i.e. férfias—nőies, egy absztrakt fogalomrendszer, amely az adott kultúra függvényében, a társadalmi elvárások és az egyéni tapasztalatok kölcsönhatása révén a tudatunkban automatizált mechanizmussá válik. Továbbá nem létezik beszédtől független (gender-) identitás: „az ember az identitását úgy építi fel és erősíti meg folyamatosan, hogy a bevett nemi szerepeket ismétli” (Gyuricza 2006, idézi Dér 2015). Az úgynevezett gender-ideált nem lehet elérni: mindig ott van a sikertelenség lehetősége (vö. drag queen, drag king); a gender megformálása során a társadalmi kényszer mértéke a mérvadó (vö. Bodó 2015). Érdekességképpen a gender-performancia szofisztikáltságára mutat rá az is, hogy egy magyar társkereső oldalon végzett kutatás során megállapították, hogy a résztvevők a célgender (férfi—nő) preferenciáit próbálták megalkotni a saját bemutatkozó rovatukban, ergo egyfajta (gender-) attitűd-neutralizáció ment végbe (vö. Bajner Mária munkáját idézi Korpics 2015) 2.5.
Társadalmi egyenlőség, és a nők Japánban
Annyi szó esett a társadalmi nyomásról, és a társadalmi nemről, hogy szükségessé válik felvázolni a gender-jelenség társadalmi hátterét is. Mivel jelen dolgozat a japán nyelv és nép jellegzetességeit vizsgálja, ezért a japán társadalmi struktúráról lesz szó az alábbiakban. A japán társadalmat alapvetően homogénnek tartják mind külső, mind belső szemlélők; prominens japán tisztségviselők és tudósok hangoztatják újra meg újra. Az utóbbi húsz év akadémiai munkásságának fókusza az volt, hogy szétzúzza a homogén japán állam illúzióját, így mára már inkább a multikulturális diverzitás, és a hibriditás a jelszavak (Siddle 2011: 159). 25
25
Mindezen tendenciák ellenére a minoritás-kérdés máig kényes téma (vö. a Japánban élő koreaiak helyzete). 25
A japán társadalomban él az a tendencia, hogy a hatalmi dominancia helyett inkább a társadalom tagjai közt teremt harmóniát (stress harmony). Ennek következtében a nyomás, amely a társadalmi megszorító tényezők, és az egyénre nehezedő kényszer együtthatója, jóval nagyobb volumenű, mint az a legtöbb országban tapasztalható. (Nakamura—Wiener 1964: 384) Tehát a japán emberek számára a szociális kapcsolatok előjogot élveznek az egóval szemben. Ez azt jelenti, hogy mivel a szociális működés erősen terhelt szabályrendszert formál, így a szociális kapcsolatok nemcsak, hogy elsőbbséget élveznek az egyénnel szemben, de olykor túl is mutatnak rajta. Ergo azzal, hogy az emberi kapcsolatok a fentebb leírt módon terheltek, úgy a fő nyomóerő egy sajátos korlátozott humán-nexusra (human nexus), a különböző személyek közti relációkra esik, és nem szimplán az egyénre mint individuális entitás. (Nakamura—Wiener 1964: 498) Az említett humán-nexus iránti abszolút elhivatottság ahhoz vezet, hogy az adott nexus által képviselt értékeket reprezentáló személy felé is hasonló odaadás testesül meg. A japánok nem absztrakt módon fogják fel a humán-nexust, hanem hajlamosak egy konkrét egyént követni, aki a (hagyományos) japán társadalmi értékrendnek hús-vér reprezentációja.26 (Nakamura—Wiener 1964: 449) Az eddigiekből következően ez a fajta csoportformáció megszabja a belső körhöz és a külső körhöz tartozók közt a határt: a csoporttudatot kiélezi a „mi” (ucsi 内) és az „ők” (szoto 外)
ellentétére, egyidejűleg pedig rivalizációt szít a különböző csoportok között is.27 (Nakane
1970, idézi Kim 2004: 29) A japán társadalom erősen patriarchális társadalom. A nők mindig is alárendelt státuszúnak számítottak a férfiakkal szemben; határozatok és íratlan szabályok tiltották a szociális érintkezés különböző módozatait a számukra. A jelenség létéhez hozzájárul a konfuciánus etika és értékrend évszázados tisztelete is, amely szigorúan regulázta a japán társadalmat. Egyes kutatók szerint már a kezdetek óta létezik a férfi—női elkülönítés a nyelvhasználat szintjén is (Kojano 2004: 57). 28 Manapság viszont az a tendencia figyelhető meg, hogy a genderspecifikus elemek használata visszaesett, és egymáshoz közelít a két lektus. Ennek oka többek között a nemek közti egyenlőségre törekedő mozgalmak, illetőleg kezdeményezések sikere. Egyre több nő kerül magasabb beosztásba, és számos szervezet irá26
A család fogalma is ilyen a hagyományos japán felfogásban: maga a családfő testesítette meg a családot mint jelenséget. 27 Aminek például a gazdaságban többnyire kedvező következményei lehetnek. 28 Erről bővebben a következő fejezetben szólunk, ld. 3.2.2. 26
nyul a nők emancipációjának elősegítésére; mindez a kormány támogatásának köszönhetően vált lehetségessé, hiszen a kormányprogram alapvető része a nők, és a gyermekvállalás támogatása (vö. womenomics).29 A japán kormány 2000-ben végzett „gender-egyenlőség” témájú közvéleménykutatása (男女共同参画社会に関する世論調査, idézi Kojano 2004: 59–60) alapján kiderül, hogy a válaszolók közel 76%-a úgy érzi, hogy a férfiak kivételezett helyzetben vannak a japán társadalomban. Érdekesebb a dolog, ha összevetjük az eredményeket az iskolákban felvett kérdőívekkel: a válaszolók 63%-a szerint férfiak és nők között egyenlőség van. Ahhoz, hogy a két eredmény közti szakadék áthidalhatóvá váljék, az oktatásban is reflektálni kell a nyelvhasználat és a gender problematikájára. Ugyanabban az évben (2000) felvettek egy kérdőívet a nyelvhasználattal kapcsolatban is, amelyben arra kérdeznek rá, hogy egyetért-e a résztvevő azzal, hogy jó az, hogy a japán nyelvben léteznek férfi—nő-specifikus formák, kifejezések. A válaszadók 52%-a igenlő választ adott; ez majd 10%-al több, mint az 1995-ös felmérés eredménye (44%), s igaz, hogy nem sokkal, de több, mint a „társadalom”, pontosabban a megkérdezettek fele. (Kojano 2004: 60) Összefoglalásképpen a gender Japánban is a társadalmi, a kulturális és a történelmi folyamatok hatásaként alakult ki. A japán társadalom egyik sajátossága azonban, hogy a nők nemcsak a korábbi korokban, de a mai világban is („viszonylag”) elnyomottnak tekintendőek — az ország más nemzetközi mutatóival paradox helyzetben. Ennek okán a japán gender-ideológiában a nőkre akár teljesen eltérő szabályok vonatkozhatnak, mint például a nyugati társaikra; ugyanez igaz a férfiakra is. Kojano (2004: 62) szerint a (japán) gender-szenzivitás
30
elmélyítésének módjai, (i) hogy az egyén a
genderspecifikus, esetleg a szexista elemeket csak megszorításokkal alkalmazza; (ii) hogy az egyén feltérképezi és tanulmányozza a saját kultúrájában és idiolektusában fellelhető, olykor nem is tudatosan használt genderrel kapcsolatos elemeket, és azok hatásait. Kojano (2004: 61–62) szerint a japán genderkutatás szakirodalma gazdag és széleskörű, viszont a probléma az, hogy az átlagember nem igazán olvassa el ezen munkákat, többek között pont azért, mert különösen kényes31 témáról van szó a japánok számára (is).
29
Az elöregedő társadalom (kóreika-sakai 高齢化社会) és a gyermektelenség (sósika 少子化), s még sok tényezője van a jelenségnek, ám ezekről nem szólunk. 30 Itt a közismert értelemben használjuk a terminust: a másikra való tekintettel, gender-tudatossággal. 31 Sikii ga takai 敷居が高い. 27
2.6.
Nyelvi nemi-diszkrimináció
Ha valamelyik gender felé valamely aspektusban olyan elhajlás, elfogultság figyelhető meg, amely negatív értékítéletet tartalmaz (tkp. diszkrimináció), akkor szexizmusról beszélünk. A XIX.—XX. századi elmélkedők közt Otto Jespersent (1922, idézi Dér 2015 illetve Huszár 2009a: 16) szokták kiemelni a szexizmus kapcsán, hiszen főbb intuitív megállapításai a női nyelv silányságát illetően „nyílt” (biológiai) nemi diszkriminációt tükröznek.32 Ennek valószínűleg megvan a maga szellemtörténeti, illetőleg történelmi oka, amelyről itt nem szólunk. A II. világháború után fordulat figyelhető meg a gender-jelenséget érintően: az 1970es évek feminista mozgalma hatással volt az írott nyelv számos műfajára. A férfi és női egyenjogúság problémáját kísérő közfigyelem miatt az elmúlt évtizedekben a nyelv és a nem közötti kapcsolat az érdeklődés középpontjába került. (Dér 2015) A nyelv nemcsak, hogy képes tükrözni és fenntartani a nőkkel és férfiakkal kapcsolatos társadalmi beállítottságot, diszkriminációt, hanem „többé-kevésbé észrevétlenül újra [is] termeli azt” (Cseresnyési 2004: 80). Ez a nyelvi diszkrimináció. 1975-ben kiadták a Nemi megkülönböztetés törvényét (Sex Discrimination Act), s Angliában módosultak bizonyos foglalkozásnevek és a hozzájuk kapcsolódó nyelv jelentős része. Ez azért fontos az angol nyelvterület szempontjából, mert a nemileg semleges, E/3 személyesnévmás hiányzik az angolban; a szókincs területén pedig a nemileg közömbös szövegkörnyezetben előforduló „férfialapú” szavak használata is kényes; ezért jobb, ha semleges, illetőleg általánosabb lexikát használnak, amelyek mentesek a gendertől. (vö. Cseresnyési 2004; Huszár 2009a; Dér 2015) Japán a genderkutatásokat tekintve viszont nem ezek a fő témák. Az eddigiektől eltekintve, ami alapvetően markáns a japán társadalomra nézve az a nyelvhasználati diszkrimináció. 33 „A nők – a férfiak dominanciája, […] a két nem által betöltött eltérő társadalmi szerepek miatt – udvariasabban beszélnek, mint a férfiak, és ez a nőktől elvárt nyelvi udvariasság komoly hatást gyakorol a nyelvhasználatra. […] Ugyanaz a címzett tehát magasabb udvariassági szintet követel meg egy nőtől, mint egy férfitól, a nőknek udvariasabb formákat kell használniuk a férfiaknál ahhoz, hogy ugyanazt az udvariasságot kifejezzék, és még ha a két nem ugyanazt a formát használja is, női beszélő esetén udvariatlanabbul hangzik, mint a férfiak esetén (Füredi 2012: 152, 154).”
32
Például: a nők elmaradottak ész, tehetség, jellem dolgában, aminek az okai: kisebb koponya, labilitás a menstruáció, szülés, szoptatás miatt; erkölcstelenség. 33 Japánban is hoztak egy rendeletet, amely bár közel sem olyan volumenű és célú, mint a Sex Discrimination Act, de a nőkre vonatkozó tiszteleti elvárásokat tartalmazza — a japán rendelet neve: reihójókó-kaiszecu 礼法要 項解説. 28
A nyugati genderkutatások összefoglalása
2.7.
A sztereotípiák dimenziójában az érték és a hiedelem kategóriája mélyen gyökerezik, és központi szerepet foglal el; mindig a rejtett, implicit ismeretek közt szerepelnek (vö. Hall, Trompenaars, Hofstede), ezért nehéz megragadni, modulálni ezeket az automatizált kognitív mechanizmusokat. A különféle értékek és előítéletek megtestesülése attitűd formájában történik. Az attitűd aktív, verbális leképzése során pedig létrejönnek a nyelvi sztereotípiák, amelyeknek különböző attribútumai vannak a fonetikától kezdve a pragmatikáig. Ha negatív értékítélet is kapcsolódik a sztereotip attitűdökhöz, akkor szexizmusról beszélünk. A szexizmus, tehát a nemi diszkrimináció megjelenhet különféle formákban, így a szókincs és a nyelvhasználat terén is. A férfiakra és a nőkre általában véve minden kultúrában léteznek konvenciók, amelyek alapján genderspecifikus viselkedésmódot, illetve genderszenzitív nyelvhasználatot várnak el az egyéntől. Elmondható, hogy a „női nem mindenütt marginalizált és a férfinemhez, a „normálishoz” képest jelölt kategória” (Cseresnyési 2004: 79). Különféle nyelvi sztereotípiák léteznek arra nézve, (i) hogy a nők illetőleg a férfiak hogyan kommunikálnak; (ii) illetve hogy a nőknek illetőleg a férfiaknak milyen módon kell megnyilatkozniok. A sztereotípiáktól eltekintve más nyelvi ideológiák is léteznek, amelyek az egyén identitásának a megartikulásában fontos tényezőnek számítanak. A modern nézetek szerint az egyén neme nem determinálja a genderét: heterogén, diverz, s állandóan változó képet kapunk egy-egy ember identitásáról, hiszen a gender nem határozza meg a nyelvi formák milyenségét, csupán a megnyilatkozások eredményeképpen tekintünk a genderre. Elmondható, hogy a nyugati genderkutatásokat áthatja egyfajta ideológiai terheltség: a nemi harcok, a feminizmus, a társadalmi folyamatok mind-mind érezhetőek a munkák többségében, kisebb-nagyobb mértékben. Továbbá a (nyugati) kutatások jellemzően kommunikációs tendenciákat, szóhasználati rátákat vizsgálnak és állapítanak meg; s alapvetően a genderkuriózumokat ritka, vagy alig ismert, vagy alig beszélt nyelvekkel kapcsolatban kutatják. Végül pedig az „occident accident” 34 jelenségre kívánunk rámutatni, i.e. meglehetősen nyugat-orientált a tudományos közeg nagyrésze. Jelen esetben a ’nyugati’ genderkutatásokat érintő tudományos eredményeket univerzálisnak tüntetik fel implicit vagy explicit formában, így (i) könnyen a sztereotípiák gyújtópontjaivá lehetnek; (ii) nem reflektálnak a partikuláris dimenziókra. 34
Saját terminus. 29
3. FEJEZET A japán gendernyelvészet ．．． ．．． 《たかがことば、されどことば》35
3.1.
Diszkriminatív diskurzusok
Az előző fejezet gondolatmenetét követve, a jelen alpontot a diszkrimináció témájával kezdjük — japán kontextusban. Először a nyelvi szexizmussal (szeiszabecu-go 性差別語), utána a nemi alapon történő diszkriminációval (szeiszabecu 性差別) foglalkozunk. Végül pedig a japán nők nyelvhasználati sajátosságainak egy példáját mutatjuk be.
3.1.1.
A hétköznapok nyelve
Vegyük azt a szót, hogy tál; a szó japánul nabe なべ, illetőleg onabe おなべ36 formában ismeretes. Látszólag teljesen hétköznapi szó, viszont, ha felütjük egy teljesen általános szótárban 37 a szót, még két érdekes jelentését láthatjuk a fogalomnak: nevezetesen (i) Edo-kori női szolga; (ii) transzvesztita (nő). Vagy nézzünk egy szót, amelynek kandzsija tartalmazza a nő (onna 女 ) jelentésű kandzsi-gyököt (busu 部首 ). A kan/kasimasii 姦・姦しい olvasatú kandzsiban egyenest három ’nő’ értelmű írásjegy is található; a szó jelentése pedig a következő: lármás, ravasz, fortélyos, bűnös, ártalmas.38 Utolsó példaként pedig vegyük a dandzso 男女 kandzsi-összetételt. A jelentése ’férfi— nő(i)’. Ami itt azonban érdekes, hogy a dandzso-összetétel (男女) soha nem fordul elő fordítva, 、、
azaz *dzsodan 女男 formában. 39 Azért esett a fenti példákra a választás, mert ha (i) az onabe おなべ szót elemezzük, kiderül, hogy bármely akár mindennap használt szavunkban ott rejtezhet a szexizmus; (ii) a kan 姦 olvasatú kandzsit elemezzük, belátást nyerhetünk a nyelvi logika elsajátítása során tapasztalható tudat alatti automatikus bevésődés veszélyére; (iii) a dandzso 男 女 kandzsiösszetételt nézzük, az kivált mind az anyanyelvi, mind az idegen-anyanyelvű olvasóból egy35
„Bár csupán szavak, mégiscsak szavak.” Az o お, illetőleg a go ご prefixum a bikago 美化語 szócsoportba tartozik. Ezen szavak funkciója, hogy enyhítsék a megnyilatkozás direktségét, s kifejezzék a beszélő szerénységét, „udvariasságát”. 37 Jelen esetben a wakan 和漢 (Filip Kábrt 2003) elektronikus szótárat. 38 A wakan 和漢 elektronikus szótár, illetve az ejje.weblio online szótár alapján. 39 Bár csak csupán véletlen egybeesés, s erőltetettnek tűnik, de ezutóbbi kandzsi-összetétel egyébiránt hangzásában nagyon hasonlít a ’vicc’ jelentésű szóra, amely japánul dzsódan 冗談. 36
30
fajta meghasonlást: „Miért is nem használjuk fordítva?” — e szembesítés révén nyilvánvalóvá válik a normakövetés jelensége. „Természetesen” a japán nyelvben is vannak olyan szexista-szavak, mint amelyekről a nyugati genderkutatások többje is szól, tehát a ’nő’ elő-, utótagú szavak, foglalkozásnevek, etc. Ilyen szavak a japánban, például az onnadatera 女だてら, az otokomaszari 男勝り, és a dzsoszei-csidzsi 女性知事 is (Endó 2004: 38). Az onnadatera 女 だ て ら annyit tesz, mint „’nő’ létére, a ’nő’ mivolta miatt”; az otokomaszari 男勝り az „erős, magabiztos, határozott nő-típust” fedi; a dzsoszei-csidzsi 女性知 事 kifejezés
pedig a ’nő-előtag’ (dzsoszei 女性) miatt „sántít” a genderkutatás perspektívájából
— miért kell nyelvileg kifejezni, explicit módon megkülönböztetni a kormányzót, ha nő? De ugyanez igaz a látszólag „ártatlan” ’diák’ szóra a japán nyelvben, hiszen olyan kifejezés van, 、、、
hogy ’lánydiák’ dzso-gakuszei 女学生, viszont olyan, hogy ’fiúdiák’ *dan/nan-gakuszei 男学生
a standard nyelvhasználat keretein belül nem létezik. Az említett példákon kívül még számtalan jelenséget lehet fellelni, ami a nyelvi nemi diszkriminációval korrelációba hozható (vö. Cseresnyési 2004: 78; Kojano 2004: 58).
3.1.2.
Szexista diskurzusok
Amióta létezik írásbeliség Japánban, a nők ’hivatalosan’ nem tanulhattak meg írni-olvasni,40 mert az a férfiak, s köztük is a nemesség, illetőleg a vallási személyek kiváltsága volt. Bár ennek ellenére, például már a Heian-korban (平安時代 794–1185)41 is találunk rá példát, hogy egy nő is „megtanult írni”, méghozzá nem is akármilyen szinten.42 A nőket azonban nemcsak szellemileg, a tudás megszerzésében korlátozták, hanem fizikai akadályok is gátolták őket, például „a nők belépési tilalma ([njonin-kinszei] 女人禁制) nemcsak a sintó vallás helyeire vonatkozik, hanem a halászhajókra is, mert a hajószellem (funadama [船霊・魂]) nem tűri a nőket”. A nem tűréssel kapcsolatban: Kaibara Ekken 貝原益 軒
a Nőknek szóló nagy tanítás (女大学, 1716) című művében azt fejtegeti, hogy a nők miért is
annyira „bajosak” (Cseresnyési 2004: 79).43 A japán városi legendákban, illetve hiedelemvilágban is találhatóak egyértelműen negatív karakterek, amelyek szintén nők, például a kucsiszake-onna 口裂け女, a jukionna 雪女, s 40
A Japán történelem jelentős részében a kínai nyelv és a kínai klasszikusok ismerete volt a tanultság mércéje. A nőknek csupán a stigmatizált japán írás maradt, a kanamodzsi 仮名文字— mivel a kezdetekben főleg nők használták a kanát, női írás, szó szerint „női kéz” onnade 女手 néven is ismert. 41 Természetesen a lírában már korábban is voltak nagyot alkotó költő(nő)k, vö. Ono no Komacsi 小野小町, a Rokkaszen 六歌仙 tagja. 42 Vö. Muraszaki Udvarhölgy 紫式部. 43 Kaibara idézett ’munkássága’ hasonlatos Jespersenéhez (ld. 2.6.) 31
a róka ( 狐 ) maga is a nőt szimbolizálja: „a ravasz, csalfa, alakváltoztató szörnyeteget”. Ezutóbbira a koreai hiedelemvilágban is találunk analógiát, hiszen a kumiho 구미호, azaz a kilencfarkú-róka ugyanezt a „szerepet” tölti be.44 De nem is kell a misztikába keverednünk, hogy szexista diskurzusokra találjunk, hiszen a „makeinu-jelenség” megtapasztalható a mai japán társadalomban, a japán emberek mindennapjaiban. A makeinu 負 け 犬 kifejezés annyit tesz, mint a gyengébbig fél, azaz „underdog”; viszont japánban egy különös jelentésárnyalata alakult ki, mégpedig azokra a nőkre használják ezt a kifejezést, akik már a harmincas-éveikben vannak, de még nem házasok, s nincsen gyermekük sem. Szakai Dzsunko (2003) kifejti, hogy azért lesz makeinu a japán nők többsége, mert félnek, hogyha gyermeket vállalnak, akkor nem találnak többé munkát — aminek nem kevés valóságalapja van. A társadalom nyomás persze azt diktálja, hogy a nő kacsiinu 勝ち犬 legyen inkább, tehát vállaljon gyermeket, házasodjon meg. A fő paradoxon a jelenség kapcsán pedig az, hogy ha még így is tesz, tehát kacsiinuvá válik, akkor pedig azzal a gúnnyal illetik, hogy tama-no-kosi 玉の輿, magyarul talán úgy lehetne visszaadni a legkifejezőbben, hogy aranyásó.45 (Jonejama—Neiszan 2006: 247–249) Nyelvhasználati kérdések
3.1.3.
A japán nyelv és a gender viszonylatában azonban nemcsak a szexista szavak okoznak problémát, tehát a lexika szintje, hanem a pragmatika területén is fellelhetőek gender-különbségek, amelyek sokszor tudtunk nélkül is bántóan hathatnak (Kojano 2004: 58). Endó Orie 遠藤織枝 2003-ban készült kutatásának (idézi Endó 2004: 38) eredménye szerint a férfiak használták csak a rárivallás beszédaktusát (donaru toiu hacuvakói 怒鳴るとい う発話行為),
méghozzá az esetek többségében női „beszédpartnerrel” (elszenvedővel) szemben.
A beszédpartner a beszélő édesanyja, illetve a beszélő felesége volt. A nők ilyesfajta (a kutatási anyagban tanúsított) „tapintatossága” már régtől megfigyelhető — szinte „konvenciónak” számít [a szerző]. Endó (2004) kutatásában négy-négy igét, illetőleg melléknevet vizsgált meg, 46 s érdekesmód az eredmény nem más, mint hogy a nők nem használnak egyértelmű pontos megfogalmazást, viszont többértelmű, homályosat sem! A kutatás végeredménye, hogy a nőknek
44
Európában is találni olyan történetet, amelyben a ’nő mint szörnyeteg’ jelenik meg, például a Beowulf legendában Grendel anyja, akiről pontosan nem tudni, hogy boszorkány-e vagy szörnyeteg-e, mindenesetre a fia egy szörnyeteg, ami jelent valamit. 45 Nem teljesen fedi a japán fogalmat, de a hatás érzékeltetésére megfelelő a magyar fogalom. 46 断言・明言・主張・強調（２００例）穏やか、静かに、はっきり、あいまい（１３０例） 32
nincs meg sem az hatalmuk, sem a státuszuk ahhoz, hogy homályosan fogalmazzanak (ibid. 46). Endó (ibid. 47) konklúziója, hogy még az olyan beszédszituáció során is, amelynek úgy gondoljuk, semmi köze sincsen a genderhez, még arra is befolyással van a gender, hogyha mélyebben értelmezzük a helyzetet.
3.2.
A genderlektusok kialakulása
3.2.1.
Terminológiai kitérő
Ahogyan az előző fejezetben (2.2.) rámutattunk, a női, illetőleg a férfi beszédstílust genderlektusnak nevezzük. A terminus angol eredetű, genderlect; és alapjában véve Deborah Tannen (1991, 2014) nevéhez köthető. A magyar szakirodalomban is főleg a genderlektus szakszót használják (ld. Boronkai 2006), viszont előfordul a genolektus (ld. Cseresnyési 2004), illetve a szexlektus (ld. Budai 2005, idézi Kegyesné Szekeres 2009: 159) elnevezés is. Az utóbbi két terminus használata ellen mindössze annyi szól, hogy más a szemantikai töltetük, i.e. mást jelentenek, mint amit az angol eredeti, vagy mint maga a gender-jelenség sugall. A genolektus inkább a görög genosz47 szót implikálja;48 míg a szex az angol biológiai nemet.49 Végül pedig a genderlektusok közötti interakciót az angol intergender communication kifejezés (Dragneva 1992; Gaur 2006; Wiedermann—Kittler 2006), illetve a kultúraközi kommunikáció kifejezés mintájára genderközi kommunikációnak nevezzük a dolgozatban. A magyar szakirodalomban nem jellemző az utóbbi terminus használata, de elvétve fellelhető, például Lázár Imre munkájában (2013).
3.2.2.
A genderlektusok rövid története
A genderlektus fogalom rámutat, hogy a nők, illetőleg a férfiak által használt beszédstílust két külön kulturális kódként (two distinct cultural dialects) kell értelmezni (vö. Tannen 2014: 433). Mindkét genderlektusnak megvannak a maga jellemzői, amelyek többnyire csupán sztereotip képek, viszont olykor bántó (diszkriminatív, szexista) értékítéletek is lehetnek.
47
A genosz (γένος) szó jelentése: ’rassz’, ’sarj’, ’fajta’; konnotációi: osztályozás-kritérium (biológia). Ezek alapján inkább „fajta-beszédstílusnak” hangzik, mint a férfiak és a nők nyelvhasználatának. 48 Bár a generikus szónak van „nemi vonatkozású” értelme a magyarban, az etimológiája ugyancsak a genus latin (görög genosz) szó, amely szintén nem reflektál a genderre. 49 Mellékesen a magyar megfelelőjét is. 33
A japánban már a Manjósú 万葉集 (VII.–VIII. század) köteteiben is megbizonyosodhatunk arról, hogy létezett a férfi—női különbség; tehát nagy múltú ez a fajta distinkció (Terada 2000: 169; Kojano 2004: 57). A japán genderlektusok a ma ismert formájukat a Meidzsikorszak utolsó évtizedeiben XIX. század végén, a XX. század fordulóján érték el ([Szugimoto] 1985, Terada 1993, [Pan] 1981, Reynolds 1985, Ide—Terada 1998, Shibamoto 1985ab, 1987, Ide—McGloin 1991ab, Takahara 1991; idézi valamennyiüket Cseresnyési 2004: 87).50 Inoue Miyako (2006: 4) a „japán női nyelv” létrejötte kapcsán megjegyzi, hogy: „[…] »Japanese women's language« is not simply a set of speech forms and functions that operate in the interpersonal micro-context as a gender marker. Rather, the cultural tenacity and condition of the possibility of women’s language are intimately bound up with the emergent social formations of modernity, capitalism, and nationalism, which Japan has expreienced since the late nineteenth century.” A női nyelvezetről, pontosabban annak elődjéről először a Muromacsi-korszakban (1336– 1573) jegyeztek fel adatokat: az udvarhölgyek szókincsét njóbó-kotoba 女房詞 tekinthetjük a mai női nyelvezet egyik elődjének (Kunita 1964, 1977, idézi Cseresnyési 2004: 86). Az udvarhölgyek nyelvezete a Tokugava-korszakban (1603–1868) már a közemberek közt is terjedni kezd, mígnem a „kurtizánnyelv”, júdzso-go 遊女語 [kuruva-kotoba 廓詞] egyes elemeivel is egybeolvad ([Jamazaki] 1973, 1975, 1976, idézi Cseresnyési 2004: 87). Tehát a ma ismert női nyelvezet autentikus, normatív formájában egyrészt a XX. század elején lezajló nyelvi standardizációs, illetőleg egységesítési folyamatok következményeképp, másrészt a japán nyelvtörténet során megállapítható női lektusok fúziójának eredményeképpen jött létre. Ergo a női nyelvezet nem egy inherens jelenség a japán nyelvben, hanem ahogyan a szakirodalom is rámutat, egy ember által gondosan tervezett konstrukcióról van szó (Inoue 2003, 2004, 2006; Nakamura 2004bc, 2005, 2010ab, 2011), amely már a megalkotása idején életkor-, illetőleg társadalmi réteg-specifikus attribútumokkal rendelkezett (Cseresnyési 2004: 87). A felhasznált szakirodalom nem reflektál a férfi-nyelvezet kialakulására, így nem szólunk róla külön — egyfajta elfogultság figyelhető meg a női-nyelvezet kutatása iránt.51 Tulajdonképpen az említett folyamatok igazak a férfi-nyelvezetre is, nevezetesen a múlt századforduló idején lezajlódott standardizációs folyamatok, és a tudatos nyelvpolitika alakították ki a ma ismert férfi-nyelvezetet. 50 51
Az idézett kutatók nevének a magyaros átírása a szerző műve. Bővebben a témáról ld. (Nakamura 2005, Kinszui 2010). 34
A férfiakra, illetőleg a nőkre más-más viselkedési normák, gender-normák vonatkoznak, így eltérő habitust követelnek meg tőlük. A japán társadalomban ez a fajta meggyőződés52 annyira szilárd, hogy a nyelv is tükrözi: a gender-ideológia konkrétan a különböző nyelvi szinteken materializálódik (Szatake 2004: 64). Ilymód az a helyzet áll fenn, hogy mind a társadalom, mind a nyelv, illetőleg a nyelvhasználat egymást segítve együtt generálja a genderközi szakadékot a szellemi és a fizikai valóságban egyaránt. Nem minden kutató osztja azt a nézetet, amelyet a jelen alpontban ismertettünk, nevezetesen, a japán genderlektusok múltját illetően. Ezen kutatók szerint (Inoue 1994, Endó 1997, Nakamura 2001, Vasi 2001, idézi valamennyiüket Szatake 2004: 64; Kindaichi 1998: 50) a japán „férfi nyelv”, illetőleg a „női nyelv” a modern idők gyártmánya (近代の産物). Ez azt jelenti, hogy a Meidzsi-restauráció (明治維新) következtében kialakult komplex ideológia-, és értékrendszer53 egyik (mellék)terméke a genderlektusok szabályszerű elkülönítése is (Szatake 2004: 64). A folyamatban a nyelvi standardizációs kezdeményezések is közrejátszottak. Szatake Kuniko (2004: 65) szerint a japán genderlektusok egyik fő jellegzetessége a nyelvi asszimetriában rejlik:54 külön nyelvi eszköztár létezik a nőknek, illetőleg a férfiaknak, amelyek közt a konvenciók szerint, a hagyományos nyelvi normát követve nem igazán van átjárás. A Meidzsi-korszak harmincas éveihez (1890-es évek vége, 1900-as évek eleje) érve már nagyjából lezajlottak a nyelv megreformálásának főbb mozzanatai (Arakava 1998: 44). A standard nyelv alapjául a tokiói középosztály nyelvét (Jamanote-kotoba 山手言葉)55 tették meg, amelynek a fő sajátossága a számottevő genderizált56 nyelvi formák megléte (Tanaka 1983, idézi Szatake 2004: 66–67). Ergo a beszélőnek állandóan tudatában kell lennie a „helyes” formáknak, reflektálnia kell a standard nyelvi normára. Már a korabeli média is tükrözte az új nyelvi normákat, amely nagy segítség volt az egységes japán standard nyelv elterjesztéséért tett törekvések során. Akkoriban az írott médiában bevett szokás volt, hogy megjelentetik az olvasói írásokat is (Szatake 2004: 67, 72).
52
Sinnen 信念. 今日自明視・自然視なる： 家族観、結婚観、恋愛観、身体観、国語観、国家観等。 54 Ez többek között a héber nyelvre ( )עבריתis igaz. Sőt az ivritre méginkább jellemző a genderizáció, hiszen már abban az egyszerű mondatban is, hogy „tanuló vagyok”, meg kell jelölni, hogy nő-e ( )אני תלמידהavagy férfi-e ( )אני תלמידa beszélő. S a nyelvhasználat más dimenzióiban is erősen jelen van a gender, például a megszólításokban is: ha nővel beszélünk, akkor az E/2 névmás ;אתha férfival, akkor אתה. 55 Edo egykori városrésze, ahol az előkelők, a szamurájok éltek. 56 Szeibecuka szareta 性別化された. 53
35
Így ha vetünk egy pillantást az első lányokat célzó magazin, a Sódzsokai 少女会 1905 áprilisi számára, azt látjuk, hogy az olvasói írásokat taglaló rovatban a szerzők: (i) a beszélt nyelvet használják; (ii) genderspecifikus elemeket használnak írásaikban (Szatake 2004: 71, 73, 74). Az előbbi (i) pont azért fontos, mert egészen a nyelvreformig57 az írott nyelv nem tükrözte a beszélt nyelvben végbement változásokat; az utóbbi (ii) pont azért fontos, mert a tény, hogy a genderspecifikum megjelenik a mindennapi nyelvhasználatban, azt jelzi, hogy az új normák kellő társadalmi beágyazottságra tettek szert; így az utóbbi (ii) pont igazolja az előbbi (i) pontot. Az alábbiakban hozunk néhány példát azon genderspecifikus kifejezésekre, amelyek az említett magazinban szerepelnek: A lányok és nők nyelvhasználata：
あたし、あなた、様、出来ないの、盛んなのね、開かれ升ってね、大すきよ、ききた くってよ、上がられないことよ、御羨しいわ、思ひますわ
A fiúk és férfiak nyelvhasználata:
僕、君、クン、ぞ、ではないか、のだ、である、頂きたい
Ugyanezen magazin VIII/3. (1909) számában (Szatake 2004: 71) a korabeli iskolások társalgásai kerülnek ismertetésre. Ugyanaz a tendencia figyelhető meg, mint a korábbi számban: az iskoláslányok az úgynevezett tejodava-nyelvezetet テヨダワことば használták, az iskolásfiúk pedig a lányokkal ellentétben sok direkt-, férfiasnak ható formát választottak. Bár a szakirodalomban, a Meidzsi-korban kialakult (férfias) fiú-nyelvezetre használatos a sónengo 少年語, vagy soszeikotoba 書生ことば, a tejodava mintájára egy hasonlóan találó kifejezést indítványozunk, mégpedig oredaze-nyelvezet オレだぜことば. A korabeli Japánban viszonylag kevés középiskolás, illetőleg diáklány volt,58 ezért a nyelvezet, amelyet használtak, egyfajta magasabb értéket képviselt az átlag lektusokkal szemben. Tulajdonképpen a tanult réteg és az átlagember szembeállításáról volt szó, aminek következtében a „deáknyelv”59 elit-nyelvezetként (eríto-szerifu エリート台詞) kezdett elterjedni a köztudatban. 57
Amelyet a genbun-iccsi 言文一致 mozgalom indított el, s lényegében a kokugo-csószaiinkai 国語調査委員会 „fejezett be”. 58 Ennek okaiba most nem megyünk bele. Viszont ami érdekes lehet jelen esetben, hogy a cikk írója a csúgakuszei 中学生, illetőleg a dzso-gakuszei 女学生 szavakat használja a fiú-, és a lány-diákok megnevezésére, amely elnevezések nem gender-korrektek ilyen relációban. 59 Jelen esetben természetesen nem a latin. 36
A fentiek ismeretében érdekesen hangzik a tény, hogy az a tejodava-kotoba, amelyet az 1890-es években még közönségesnek tartottak, alig egy évtized eltelte után már a középosztály embere számára mindennaposnak (normatívnak) számított. (Szatake 2004: 72) Az alpont zárásaként pedig következzék egy rövid áttekintő a genderlektusok történetéről:
I. ábra. A japán férfi—női-nyelvezettel kapcsolatos ideológiák genealógiája (Nakamura 2004: 23) Az első ábrán láthatjuk, hogy mely politikai-, tudományos-, és erkölcsi ideológiák hatottak a női-, illetve a férfi-nyelvezet képzetére. A női-nyelvezet minden korban a normától való eltérésként, devianciaként értelmezték, míg maga a norma a férfi-nyelvezet volt.
3.3.
A genderlektusok sajátosságai
3.3.1.
A nyelvtani nem univerzalitása
Sokféle módja van annak, hogy definiáljuk a férfiak, illetőleg a nők által használt nyelvet. Bármely nemhez is tartozzék azonban az ember, a megnyilatkozás során alapvetően a saját személyiségének a hiteles kivetülését kívánja elérni, tehát az önkifejezés a cél — mindamelett, hogy tudatában van annak, hogy mely szavakat ildomos használni; melyek azok a stratégiák, amelyek a beszédszituáció és a beszédpartner tekintetében adekvátnak számítanak (Kojano 2004: 57).
37
De honnan is származik az az illúzió, hogy a Nők is, és a Férfiak is a saját „homogén” módjukon beszélnek? Huszár Ágnes (2009a: 13) ismerteti a férfi és a női nyelv ideológiájának az eredetét,60 ezért az alábbiakban csak szemléltetésképpen Kaneko (2009) alapján röviden áttekintjük a világ néhány nagyobb nyelvére jellemző főbb gender-képzeteket. Európában általában a nyelvtani nemmel hozható összefüggésbe a ’gender’-jelenség mint nyelvtani-nem (gender), hiszen sok germán-, illetőleg szinte kivétel nélkül az összes újlatin nyelvcsaládhoz tartozó nyelvben létezik legalább kettő, de olykor három nyelvtani-nem is. A második ábra azt mutatja, hogy az ENSZ hivatalos nyelvei közül, melyekben található meg a nyelvtani nem kategóriája. A világon a két legtöbb beszélővel rendelkező 61 kínai-, illetve angol nyelv mind mentesek nemhogy a genderspecifikus elemektől, de még a nyelvtani nem kategóriájától is.62
II. ábra. Az ENSZ hivatalos nyelveit beszélők adatai, és a gender-jelenség (Kaneko 2009) A nyelvtani-nem maszkulin/feminin/semleges attribútummal látja el a főneveket, s hatással van a főneveket módosító szófajokra is, például a melléknevekre (vö. Huszár 2009a: 44–48). De nemcsak a névszókra van hatással a nyelvtani-nem, hanem az igékre is: példának okáért az oroszban az ige múlt idejű alakja kétféle lehet: maszkulin, illetőleg feminin (Huszár 2009a: 38). Ami azonban lényeges, hogy ezen változásoknak nincsen semmi köze a beszélő, az alany genderéhez. Az említett nyelvektől eltérően a japán azon ritka nyelvek közé tartozik, amelyekben a beszélő gendere alapvetően meghatározza a nyelvhasználatot.
60
Európában a XVI. században jelent meg a szóbanforgó ideológia; ironikus, vagy éppen ponthogy érthető módon azon utazók, hittérítők, kereskedők számoltak be erről a jelenségről, akik megjárták Ázsiát. 61 A világ nyelvet beszélőinek circa 30%-a (Kaneko 2009). 62 Természetesen a nőt, illetőleg a férfit jelölő személyes névmások léteznek ettől függetlenül. 38
A japán genderlektus
3.3.2.
A japánban mégha el is tekintünk a gender-jelenségtől, akkor is különféle megszorítások nehezítik, komplikálják a kommunikációt, például az alá—fölé-rendeltségi viszonyok. Visszatérve a gendernyelvészetre Füredi Csilla (2012: 151–152) szavait kölcsönözzük a japán genderlektusok fő jellemzőinek a felvázolása kapcsán (vö. Ogava 2004):63 „A japán nyelvben számottevő eltérés van a férfiak nyelvhasználata és a nők által használt […] nyelv között. A kutatók a fonetika, a morfológia, a lexika és a szintaxis szintjén figyeltek meg különbségeket; eltér a hangmagasság, nők és férfiak más mondatvégi partikulákat és személyes névmásokat használnak, más a szókincs és a nyelvtan, sőt még a mondatszerkesztésben is találtak általánosítható eltéréseket (például Shibamoto 198[5], Ide[—Yoshida] 1999, idézi őket Füredi 2012: 152).” Már csupán az idézet gondolatmenetéből ítélve, de az eddigi alpontokban tárgyaltakat is latba vetve már kirajzolódik, hogy a japánban a metainformációnak64 explicit jelölői vannak. Már ez a tény is rendkívüli más nyelvekkel szemben, viszont ami még különlegesebb, hogy ezen nyelvi elemek egyértelmű módon jelölik az adott szituációban releváns tényezőket. Csupán azzal, hogy egy ránézésre egyszerűnek tűnő verbális megállapítást teszünk, máris rengeteg információ jut el akaratlanul is a címzettnek — akár tudatában van ennek a beszélő, akár nem. Hogy ne csak elvont elméleteket említsünk, vagy ahogyan a japánban mondják „ne maradjon pusztán az asztalon” a téma,65 ezért egy érdekfeszítő, frappáns példán keresztül mutatjuk be a fentebb felvázoltakat. A múlt század, s talán a mindenkori Japán egyik legnagyobb nyelvészének tartott Kindaicsi Haruhiko 金田一春彦 (1988[a], idézi Ogura 2013: 6–7; Kindaicsi 1988b: 220) a következő módon mutat rá a japán nyelv páratlan egyedülállóságára. Ozaki Kójó 尾崎紅葉 híres művéből idéz, a kondzsiki-jasa 金色夜叉66 egy jelenetet eleveníti fel, ahol egy Karuta-verseny カルタ会
alkalmával minden szem egy dúsgazdag személy, Tomijama Tadacugu 富山唯継 ujjá-
ra szegeződik, ugyanis egy ragyogó gyémántot látni rajta — mindenki elámul a csodálatos látványtól, és a következőt mondják:
63
Az idézetben található hivatkozás hibás az eredetiben, ezeket javítottuk. Itt: azt tekintjük metainformációnak, amit nem lehet inferálni pusztán a propozíció értelmezése révén. 65 Japánul: Kidzsó 机上; szó szerint csak annyit jelent, hogy „az asztalon”, „asztali”. A kissé erőltetett parafrázis a szerző műve. 66 A Jomiuri Sinbun 読売新聞 közölte le, epizódokban, a múlt századfordulón. 64
39
ダイアモンド
(1a)
金剛石！ [Daiamondo]
(2a)
うむ、金剛石だ [Umu,kongószekida ]
(3a)
金剛石？？ [Kongószeki]
(4a)
なるほど金剛石！ [Naruhodo kongószeki]
(5a)
まあ、金剛石よ [Má, kongószeki jo]
(6a)
あれが金剛石？ [Arega kongószeki]
(7a)
見たまえ、金剛石 [Mitamae, kongószeki]
(8a)
あら、まあ金剛石？？ [Ara, má kongószeki]
(9a)
すばらしい金剛石 [Szubarasí kongószeki]
Valamennyi hozzászólás propozíciója az, hogy „gyémánt”; japánul kongószeki 金剛石. Eltérés csak a megnyilatkozások modalitásában, és az interakciós mondatszók betoldásában figyelhető meg.
40
Kindaicsi (1988a: 19, idézi Ogura 2013: 7) hangzatosan azt írja: „Nekünk, japánoknak nyilvánvaló, hogy férfi avagy nő-e az illető a szövegben: Meg tudjuk becsülni, hogy hány éves, és hogy milyen státuszú ember is lehet valójában”.67 Egyszóval a japánok maguk elé tudják képzelni a szereplőket még akkor is, ha mindössze annyit mondanak, amit a fenti példában láthattunk. A fő kérdésre, nevezetesen „ki kicsoda?”, viszont nem kapunk választ, legalábbis a nyelvésztől, ugyanis Kindaicsi írásában nem taglalja tovább ezt a példát, hiszen nyilvánvaló módon magától értetődő benne minden — a japánok számára. A feltételezhetően adekvát, autentikus választ egy internetes kérdezz—felelek-oldal kommentjei (QA 2012) alapján lehet megállapítani:
(1b) ダイアモンド
「金剛石！」 Gender: férfi/nő Kor: fiatal (10–20 éves) Státusz: átlagember
(2b) 「うむ、金剛石だ」 Gender: férfi Kor: ötvenes-éveiben járó Státusz: felső-réteg
(3b) 「金剛石？？」 Gender: nő/férfi Kor: nem tudni Státusz: bármely státusz
67
「われわれ日本人はこれを読んで、どれが男のことばで、どれが女のことばだということが大体わ かる。年恰好や身分まで想像がつく。そうして、それが当たり前のことだと思っている。」 41
(4b) 「なるほど金剛石！」 Gender: férfi/nő Kor: 20–30 körül Státusz: átlagember
(5b) 「まあ、金剛石よ」 Gender: nő Kor: 40 körül Státusz: felső-réteg
(6b) 「あれが金剛石？」 Gender: férfi/nő Kor: nem tudni Státusz: átlagember
(7b) 「見たまえ、金剛石」 Gender: férfi Kor: 40–60 körül Státusz: közép—felső-réteg
(8b) 「あら、まあ金剛石？？」 Gender: nő Kor: 40–60 körül Státusz: felső-réteg
42
(9b) 「すばらしい金剛石」 Gender: férfi/nő Kor: 20 feletti korosztály Státusz: közép—felső-réteg S végül a konklúzióként a következő sémát állapítják meg: Női-nyelvezetnek számít:
「あら、～」「まあ、～」68「～よ」
Férfi-nyelvezetnek számít:
「うむ」「～したまえ（見たまえ）」
A felsőbb-osztályra jellemző nyelvhasználat:
「あら、～」「まあ、～」「～よ」「うむ」「～したまえ」
Középkorú vagy idősebb emberekre jellemző nyelvhasználat:
「あら、～」「まあ、～」「～よ」「うむ」「～したまえ」
Dzsong Hjeszon 鄭恵先 (2007, idézi Li 2013: 7) is igazolja az imént tapasztalt jelenséget; mitöbb mangaelemzés útján japán—koreai példával azt is megmutatja, hogy a koreai nyelvben is a japánéhoz hasonló sajátságok vélhetőek fel, annyi különbséggel, hogy a koreaiban általában a gender-jellegzetességekkel szemben inkább a beszélő korosztályát lehet tetten érni a nyelvhasználat során, míg a japánban inkább a gendert lehet megállapítani, mint a kort.
(10a) 가르쳐주게. (세일즈)69 [karücshjo dzsuge]
(10b) 教えてくれ!（セールス） [osietekure]
68 69
Ennek ellenére sokszor hallani férfiaktól is. Oldalszám nélkül szerepel a Li írásában is, így nem tudjuk megadni pontosan a hivatkozást. 43
(11a) 관두쇼… (블랙잭) [kvandu sjo]
(11b)
やめろよ。（ブラック）
[jamero jo]
Végezetül Kindaicsi (1988a, idézi Ogura 2013: 6–7) azonban rámutat, hogy a fentebb említett példákban látottakhoz hasonló jelenséggel a nyugati irodalomban nem találunk, tehát „Nyugaton”, ha csupán a szöveget használjuk, nem állapíthatjuk meg, hogy nőről avagy férfiról van-e szó. Ennek kapcsán fontos megemlíteni, hogy Ogura (2013: 6) is, s az egyik kommentelő is kritikával illeti Kindaicsi megállapításait (QA 2012): szerintük vagy túloz a nyelvész, amikor a japán nyelvhasználat gender-, illetve társadalmi-tényezőiről beszél, vagy csak szimplán a nyelvész nemzedékére, arra a korra volt jellemző az ismertetett attribútum. Erről a témáról egy kicsit bővebben szót ejtünk a [3.4.4.3.] pontban.
3.3.3.
Kizárólagos vs. preferenciális
Az előző alpontból kiviláglik, hogy a japánok számára vélhetően különféle támpontok vannak elhelyezve a nyelvben, amelyek nem mindig számítanak evidensnek a nem anyanyelvi beszélőnek. De melyek is azok a kifejezések, amelyeket a köztudat szokványos módon a két genderlektusnak tulajdonít? Cseresnyési (2004: 88) táblázata segítségével szemléltetünk néhány (tipikus) genderspecifikusnak tartott jellegzetes motívumot:
44
III. ábra. Tipikus férfi-, illetőleg női-nyelvezet (Cseresnyési 2004: 88) Láthatjuk, hogy a női nyelvezetet szemléltető példák eltérnek a férfi nyelvezetet szemléltető példáktól mind a szóhasználat terén, mind a tiszteletiség fokában. A tipikus női nyelvhasználati példákban bikago 美化語, tiszteleti forma (deszu—maszu-tai です・ます体), és nőiesnek ható genderpartikula a jellemző, míg a férfi nyelvhasználati példákban az egyszerű, rövidebb, direkt formák (da-tai だ体), és a férfiasnak ható genderpartikulák dominálnak. Szatake (1998, idézi Kojano 2004: 59) alapján elmondhatjuk, hogy a (japán) „női nyelv—férfi nyelv”70 koncepció túlságosan is egybeforrott a szexizmussal, ezért el kell vetni azt. Mellesleg a gender statikusságát implikálja. Hasonló következtetést von le Cseresnyési (2004: 78) is: „Bár a szakirodalomban előfordulnak ilyen állítások, valójában nem tudunk olyan [genderlektusról], amely az egyik nem kizárólagos tulajdona lenne: azaz a férfiak és nők valószínűleg azért nem értik egymást, mert mindenütt ugyanazon a nyelven beszélnek.” Továbbá ezt a megállapítást igazolja az a jelenség is, hogy a „[…] kimi [君] a férfi [genderlektus] részét képezi, valójában egyre gyakrabban előfordul, hogy nők is használják alárendelt, fiatalabb partnerrel szemben, amikor férfiasabbnak, parancsolóbbnak akarnak hatni” (Mogi 2002: 16, idézi Füredi 2012: 157, a kiemelések a dolgozat írójának műve).
70
Dzsoszeigo 女性語・男性語 danszeigo. 45
A fentebb leírtak függvényében ezért Cseresnyési (2004: 78) alapján célszerű a genderspecifikus kifejezésekre az alábbi dichotómia alkalmazása: Kizárólagos választás a személyesnévmás-használat: ore 俺 vs. atasi あたし. Preferenciális választás a partikulahasználat: zo ぞ alapvetően „férfias” elem, de női beszélőknél is előfordul vs. va わ alapvetően nőies elem, de férfi beszélőknél is előfordul. Feminitások vs. Maszkulinitások
3.3.4.
Az előző alpontban kifejtésre került a genderközi viszonyok tanulmányozásának lényegi alapvetése; jelen alpontban pedig amelett érvelünk, hogy érdemes nemcsak az intergender, hanem az intragender relációk71 aspektusait is figyelembe venni, ahogyan azt a konstruktivizmus sugallja. Terada Tomomi (2000: 171) a következő modellt indítványozza: Női-nyelv 女性語:
Kizárólagos női-nyelv 絶対女性語: csak a nők használják.
Relatív női-nyelv 相対女性語: a férfiak is használják, de a tendencia szerint a nők gyakrabban teszik.
Férfi-nyelv 男性語:
Kizárólagos férfi-nyelv 絶対男性語: csak a férfiak használják.
Relatív férfi-nyelv 相対男性語: a nők is használják, de a tendencia szerint a férfiak gyakrabban teszik.
Tehát ahelyett, hogy csak szimplán, „a ’homogén’ férfi-, illetőleg női-nyelvről” beszélnénk, a modell árnyaltabbá teszi a genderlektusokat. Jelen dolgozat szerzője viszont annyi változtatást indítványoz a szakirodalmi álláspontra alapozva (például Nakamura 2004: 17; ReinorozuAkiba 1993), (i) egyrészt hogy a ’nyelv’ (go 語) szó helyett a ’nyelvezetet’ (kotoba 言葉) szó használata; (ii) másrészt, hogy a szei 性 szó elhagyása helyénvalóbb a gender-diskurzusok területén.
71
A genderen-belüli viszonyokra. 46
Terada kutatásában (2000) szinte az egész Nacume Szószeki életművet feldolgozta. 72 203 szereplő (70 nő és 133 férfi) megnyilatkozásait vizsgálta meg a mondatvégi kifejezések függvényében. Alább láthatjuk, hogy mely mondatvégi kifejezések voltak a kutatás fókuszában, s a negyedik ábrán pedig azt, hogy az előbbi táblázatban található kifejezések, mely derivált változatai kerültek vizsgálat alá. A vizsgált zárópartikulák: あ／ い ／ え ／ か ／ か し ら／ か し らん ／ こ と ／ さ ／ ぜ ／ ぞ ／ た い （方 言） ／ ち ゃ ／ っ け／ て ／ て ば ／ と も／ な／ なあ／ ね ／ ね え ／ の ／ の う／ ぱ い （方言〉／ まい ／ め え／ もの ／ や ／ よ ／ わ
IV. ábra. A kizárólagos—relatív női-nyelvezet taxonómiája (Terada 2000: 173) Terada tipológiája73 két fő típuson alapul, amelyek voltaképpen a kizárólagos női nyelvezet, illetőleg a relatív női nyelvezet kategóriájának feleltethetőek meg: Hjógen-A (表現 A; 8-féle) és Hjógen-B (表現 B; 25-féle).
72
『吾輩 は猫 で あ る』 （1905）『草枕』 （1906 ）『虞美 人草』 （1907）『 四郎』 （1908） 『そ れ か ら』 （1909）『門』 （1910）『彼崖 過 迄』 （1912 ＜明治 45＞ 年 1 月）『行 人 』 （1912） 『道草 』 （1915）『明暗』 （1916） 73 A dolgozatban a taxonómia és a tipológia szavakat egymás szinonim párjaként használjuk. 47
Talán érdekesnek tűnhet, hogy a kizárólagos nyelvezetnek titulált csoportban csupán a koto こと és a va わ található, míg a relatív nyelvezetnek titulált csoportban a tejo てよ, davane だわね,
vajo わよ, és még sok nőiesnek tartott nyelvi változó található. Ennek oka részben az lehet, hogy a kutató konkrét szóelőfordulási kritériumot is meg-
állapított a két kategóriára nézve: A Hjógen-A (29 fajta összetétel) azon kifejezések tára, amelyeket kivétel nélkül csak a női szereplők használtak; a Hjógen-B (605 fajta összetétel) kategóriába pedig azok kerültek, amelyeket vagy kevés beszélő (5 alatt) használt, vagy megfigyelhető férfitól származó szóelőfordulás is. Viszont még a taxonómia ismeretében is szokatlannak tűnhet, (i) hogy a férfi szereplők többször használták a kasira かしら mondatvégi kifejezést, mint a nők tették azt; (ii) hogy majd’ megegyezik azon szereplők száma, mind női, mind férfi részről, akik a mono もの mondatvégi kifejezést használták (ld. alább).
V. ábra. A kizárólagos és a relatív női nyelvezet alaptípusai (Terada 2000: 183) 48
Fontos megjegyezni viszont, hogy Terada fenti kutatási eredményei Nacume Szószeki műveire érvényesek, így a Meidzsi-kor nyelvhasználatára reflektál, s ezen belül is főleg az értelmiség nyelvezetére. Terada ismertetett kutatásában, bár érintette a relatív női nyelvezetet is, elsősorban a kizárólagos női nyelvezettel foglalkozott; viszont más tanulmányában (2001, 2002, 2003) a relatív női-, illetve férfi, s a kizárólagos férfi-nyelvezetet is lefedi.
3.4.
A zárópartikulák
3.4.1.
A zárópartikulák jellegzetessége
Az előző alpontokban már láthattuk, hogy szimplán az írott szöveget alapul véve, többféle módon lehet ’tetten érni’ a beszélő genderét pusztán a lexikai szint vizsgálata révén is. A japán nyelvben a személyes névmásoktól kezdve, az indulatszókon (tkp. interakciós mondatszókon) keresztül, a ragozásig egy sokrétű színes paletta áll rendelkezésre, amely képes jelölni a gendert. Mint azt a korábbi példák bemutatták, a japánban nemcsak a konvencionális jelentéssel bíró nyelvi elemek játszanak meghatározó szerepet a nyelvi közlésben a társas interakció során, hanem a nem konvencionális jelentéssel bíró elemek az esetek nagy részében jóval többet tesznek hozzá a társalgási implikatúrához. Más nyelvekben, például a magyarban is inkább „töltelékszónak” tituláljuk a partikulák és a mondatszók (~diskurzusjelölők) kategóriáját,74 holott a szerepük csöppet sem hanyagolható el a társalgás során. Ennek oka, hogy a magyar nyelvben más elvek szerint szerveződik a diskurzus, mint a japánban: a magyarban redundánsan hat a diskurzusjelölő, ha sok, s néha még akkor is, ha kevés; sőt olykor tájnyelvi jelleggel (biza’, no), vagy más egyéb stigmát hordozó jelentésárnyalattal rendelkezik. Ezzel szemben a japán nyelvben viszont a zárópartikulák, olykor a közhiedelemmel, 75 sőt a szakirodalmi vagy oktatási állásponttal ellentétben is, nem perifériális helyet foglalnak el a nyelvben: a mindennapi kommunikáció szerves részei; s mint ilyen, célszerű az (idegennyelv-)oktatásban is kitérni a szófaji csoport funkcióira.
74
Ezen szófajok feleltethetőek meg leginkább a japán zárópartikuláknak, erről bővebben később ld. 3.4.2.2.3. Egyébiránt a diskurzus szót is többféle írásmódban használják (Cseresnyési 2004; Albert 2003, 2011), de a dolgozatban kitartunk a magyarított változat mellett, hiszen kellő beágyazottsággal rendelkezik a nyelvünkben. 75 Az átlag japán ember számára sem egyértelmű 49
A nyelvi kategória erős pragmatikai töltete, illetőleg szekvenciális funkciói (vö. Saigo 2006, 2011), s az íratlan szabályai miatt a japánul tanulók számára bonyolult és körülményes76 terület. A zárópartikulák hatással vannak a beszélő személyiség-reprezentációjára, és a túlnyomó többségük erős illokúciós erővel rendelkezik. A zárópartikulák megfeleltetése
3.4.2.
Az előző alpontban a zárópartikulák jellemzőinek taglalása során, a töltelékszók kapcsán említésre kerültek a magyar partikulák, illetőleg mondatszók. Ennek okát alább magyarázzuk. A szerző a BA-szakdolgozatában, két írásában és egy konferencia-előadás alkalmával (2014, 2015, 2016, megjelenés alatt) a zárópartikulák funkcióival, s a zárópartikula-fordítás lehetséges módjaival foglalkozott, japán—magyar szépirodalom, illetőleg manga viszonylatban, i.e. hagyományos fordítás vs. vizuális fordítás.77 Az említett írásokból, előadásokból idézünk az alábbiakban. Az elemzésekből kiderült, hogy a fordítók a legtöbbször árnyaló-, illetőleg rémakiemelő partikulával, illetve interakciós mondatszóval adták vissza azon forrásnyelvi megnyilatkozásokat, amelyekben zárópartikulák szerepeltek. A kutatások eredménye azt mutatja, hogy a regény és a manga esetében a zárópartikulák fordítása a lexikai illetőleg a grammatikai műveletek szintjén nem követhető le — az implicitáció a jellemző tendencia.
3.4.2.1.
A diskurzusjelölők
Manapság azonban a magyar kutatások zömében mégsem a partikulákról esik szó, hanem az úgynevezett diskurzusjelölőkről. A külföldi szakirodalom java is egyöntetűen a discourse markereket kutatja, viszont azon nyelvekben, amelyekben léteznek partikulák, mint például a magyar vagy a német,78 felmerül a kérdés, hogy mi a különbség partikula és diskurzusjelölő közt? Dér (2009: [11]) ábrájával kísérelünk meg választ adni:
76
’Macerás’. A vizuális fordítás terminus a szerző kreálmánya: a hagyományos-, illetőleg az audiovizuális fordítás közötti jelenségre utal. Indoklás: a pusztán szöveggel való interakció során ’kevesebb’ információt kapunk, mint egy vizualitás-orientált „kevert” szövegből, így nemcsak az értelmezési folyamatok, de a fordítási processzus is másképpen zajlik le. 78 Hogy egy ázsiai nyelvet is említsünk, a koreaiban is léteznek partikulák 조사, ezek azonban az említett funkciókat nem látják el, hanem egyszerűen a mondatstruktúra (nyelvtani) szervezőelemeinek számítanak — pragmatikai vonatkozás nélkül. 77
50
VI. ábra. A diskurzusjelölők és partikulák közti különbségek (Dér 2009: [11]) Az egyetlen markáns különbség, hogy a partikulák jobban függnek a mondatstruktúrától, mint a diskurzusjelölők, s hogy a partikulák funkciója modális viszonyt fejez ki, míg a diskurzusjelölők funkciója a diskurzusszervezés. Ez a táblázat sem oszlat el minden kétséget, hiszen a diskurzusjelölők osztálya is már önmagában kérdések sorát veti föl. Alapjában véve még a partikuláknál is nehezebb téma, mert en bloc a diskurzusjelölők mibenléte meglehetősen vitatott téma. A diskurzusjelölők magyar anyanyelvi beszélők általi megítélése kapcsán Schirm Anita (2010) kutatása azt bizonyította, hogy a (vizsgált) diskurzusjelölők stigmatizáltsága erős, bár ennek ellenére a nyelvhasználók felismerik a diskurzusjelölők funkcióit (emocionális, expresszív, interakciós), i.e. nem tartják funkció nélküli nyelvi elemnek őket. Röviden azt lehet mondani, hogy a diskurzusjelölők szóosztálya egy hibrid funkcionális szóosztály, amelybe többféle eredetű (~szófajú) szó tartozhat; ezen szavak legfőbb funkciója pedig a diskurzusszervezés. Magyarul a fentebb említett töltelékszók, indulatszók, partikulák, mondatszók, és még sok más szófaj ezeken kívül mind-mind diskurzusjelölőként is funkcionálhat.
51
Azért használtuk újfent a megengedő módot (vö. „tartozhat”; „funkcionálhat”), mert a diskurzusjelölők szóosztályának funkcionális volta pont abban rejlik, hogy lényegében bármely nyelvi elem tagja lehet ennek az ad-hoc csoportnak, ami be tud tölteni olyan funkciót, amely a szóosztályra jellemző. Ezutóbbi kijelentés igencsak homályosan hangzik, s a diskurzusszervezés fogalom sem ad bővebb információt arról, hogy konkrétan mi az a kritériumrendszer, amely szerint egy szó diskurzusjelölő lehet-e vagy sem.
3.4.2.2.
Diskurzusjelölő?
Az előző alpontokban tárgyaltak során körvonalazódott, hogy a zárópartikulák alszófaja bizonyos hasonlóságot mutat a diskurzusjelölők szóosztályával: diskurzusjelölőnek tekinthetjük a zárópartikulákat (vö. Kat[ó] 2001, idézi Saigo 2011: 15). A lényegi egyezés a két kategória esszenciális funkciójában figyelhető meg, i.e. társalgásszervezés.79 Emellett a zárópartikulák és más szófajok között ’szófaji átjárások’ is megfigyelhetőek (vö. no の, na な, zo ぞ partikulák) ugyanúgy, mint a diskurzusjelölők esetében, bár kisebb mértékben.
3.4.2.3.
Illokúció-modulátor?
Mivel a zárópartikulák funkcióit meglehetősen körülményes definiálni (vö. 2016), 80 s a diskurzusjelölők funkciója sem ragadható meg konkrétan, ezért a szituativitást helyezzük előtérbe a két nyelvi elemről való diskurzus során. Azt feltételezzük a japán diskurzusjelölőkről (jelen esetben a zárópartikulákról), hogy a társalgás során nem csupán szervezik a diskurzust (azaz egyes dolgokat kiemelnek, áthelyezik a mondandó hangsúlyát), hanem a hallgatóra fejtenek ki hatást, perlokutív hatást érnek el. Ígytehát illokúció-modulátornak tartjuk azon (japán) diskurzusjelölőket, amelyek inherens, esszenciális funkció töltenek be az adott megnyilatkozásban, és a hallgatóra performatív hatással vannak. A szakirodalomban található hasonló kezdeményezés (vö. illocutionary particles, Goddard 1998: 169, idézi Saigo 2011: 62).
79
Itt a diskurzusszervezés szinonimájaként használjuk a terminust. Elkerülhetetlenül is csak homályosan lehet megragadni a funkciójukat. A tankönyvek következetlenül használják sokszor a zárópartikulákat; paradox módon alig esik szó a partikulákról. Lehetséges ok: a kezdőket célozzák meg, s ebből fakadóan még bonyolult volna a partikulák elsajátítása számukra 80
52
3.4.2.4.
Genderjelölő?81
Jelen alpontban még egy lépéssel tovább megyünk: a zárópartikulák nemcsak, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a diskurzusjelölők, hanem némely zárópartikulák ezen felül a gender attribútumával is bírnak: azaz genderpartikuláknak számítanak, s ennek folytán genderjelölő-elemeknek tekintjük őket annak okán, hogy ez az a szófaj, amely amellett, hogy a legszemléletesebben realizálja a beszélő karakterét,82 az esetek többségében a beszélő társadalmi nemét is implikálja — méghozzá explicit módon. Ezelőbbi implikáció alatt azt értjük, hogy nem minden zárópartikula jelzi egyértelműen a beszélő genderét; ezutóbbi explicitáció alatt azt értjük, hogy nem absztrakt gondolati utakat kell bejárni ahhoz, hogy eljussunk az identifikációhoz, hanem szimplán a lexika szintjét kell szemügyre vennünk hozzá.
3.4.3.
A zárópartikulák esszenciája
Végezetül néhány egyszerű, ám lényegretörő sorral írjuk körül a zárópartikulákkal kapcsolatos főbb jellemzőket. Dióhéjban azt mondhatjuk, hogy a zárópartikulákra is kiterjeszthető a Valenz-Theorie: annyi sajátossággal, hogy esetünkben nem szemantikai valenciáról van szó, hanem úgymond pragmatikai valenciáról, i.e. a zárópartikulák által indukált köthetőségek „bekötése” vagy a befogadó (vö. a mirativitásjelölő jo よ partikula), vagy akár maga a beszélő (vö. az evidencialitásjelölő ne ね partikula) interakciós munkája. Ez a munka az esetek túlnyomó részében tulajdonképpen a perlokúcióval feleltethető meg. S hogy mely köthetőségeket sugallja a partikula — azt az alábbiakban fejtjük ki: Megállapíthatjuk, hogy a zárópartikula a nyelv „feketelyuka”, mivel temérdek (meta)információt tömörít és szuggesztál is egyaránt — mindezt önkényes módon: akár megfelel a közölt tartalom a beszélő intenciójának, akár nem. A zárópartikula híd az ’írásban’ történő verbális és nonverbális kommunikáció közt,83 hiszen képes rekreálni a beszédszituáció bizonyos aspektusait úgy, hogy indikálja a szupraszegmentális tényezőket. Az indikáció két turnusban zajlik le: a zárópartikula aktivizálja az olvasó azon tapasztalatait, amelyeket a társas interakciók során élt át (aktív turnus), és az olvasó ezt az élményt vonatkoztatja majd az adott szituációra (passzív turnus). Valamelyest hasonlít ez a folyamat az onomatopoeiák működéséhez is. 81
Bővebben ld. Kaba (megjelenés alatt). Még ennél is egy lépéssel tovább lehet menni ld. 6.4.1. 83 A nonverbális kommunkáció funkcióiról bővebben ld. Huszár 2009a: 77. 82
53
Ergo az olvasók olyan élményt élhetnek át, mintha egy tényleges beszédszituációban vennének részt — annyi különbséggel, hogy a másik mondandójából nem kihallják a pluszinformációt, hanem kiolvassák. Mi több, az érzelmek tárgyiasult jelölőiként is tekinthetünk rájuk, annak ellenére, hogy az érzelmeket rendszerint metanyelvi-, illetőleg nonverbális tényezőkkel, és természetesen cselekvés formájában jelenítik meg az emberek. Minden zárópartikulának megvan a maga érzelmi töltete. Példának okáért a zo partikulával durvább, a ne partikulával enyhébb hatást érhetünk el. Az imént említett jelzők meglehetősen homályosak, aminek az oka, hogy ezek csak absztrakt alapértékek. A zárópartikulák által indukált érzelmek konkrét intenzitását csak az adott szituáció széleskörű ismerete alapján lehet felmérni. S végül az utolsó főbb jellegzetessége a zárópartikuláknak: a genderszenzitivitás. A terminus a szakirodalomban — dióhéjban — úgy ismert, mint „nem szexista nyelvhasználat”. Jelen esetben egy másfajta szenzivitást84 értünk: nem a beszélgetőpartner genderére való odafigyelésről, hanem szimplán a nyelvi elem gender-töltetének felismeréséről, tudomásul vételéről. Ergo úgy értelmezzük a terminust, mint „nyelvileg megragadható gender”. Tulajdonképpen azért genderszenzitív nyelvi elem a zárópartikula, mert a nyelvi sztereotípiák és a szociokulturális tényezők együttes hatásaképpen inherens vonásává lett a gender ezen szófaj bizonyos elemeinek. Szűkebb értelemben a genderszenzitív nyelvhasználat alatt pedig elsősorban azt értjük, ami a (nyelvi) gendersztereotípiák modulálásával kapcsolatos. Ez a tényleges nyelvhasználat során a zárópartikulák — tudatos vagy nem tudatos — alkalmazása révén valósul meg.85 Tágabb értelemben tehát felfoghatjuk úgy is a genderszenzitív nyelvhasználatot, mint egy
stratégiát,
amelynek
segítségével
a
befogadóban
élő
genderrel
kapcsolatos
(pre)koncepciókra fejtünk ki (intencionált) hatást. A genderspecifikus nyelvhasználat terminus hiányosságainak a pótlásaképp volt szükség erre az új terminusra. A genderspecifikus nyelvhasználat ugyanis azt implikálja, hogy ez a fajta nyelvhasználat az adott genderre jellemző nyelvhasználat; a genderszenzitív nyelvhasználat terminus pedig enyhít ezen, és csak annyit állít, hogy a genderre érzékeny, a genderre valamely szinten reflektáló nyelvhasználatról van szó.
84
Sensus (latin): érzékelni, érezni, érzékelés, érzet; szenzitivitás: képesség valaminek a befogadására; érzékelni; benyomás. 85 Tudatos alatt azt értjük, hogy a nyelvhasználó érti a megnyilatkozásában fellelhető valamennyi információt. Nem tudatos alatt pedig ennek az ellentétét. 54
3.4.4.
Genderpartikulák
3.4.4.1.
Hagyományos genderspecifikumok
A mai értelemben vett genderspecifikus zárópartikulák prototípusai a múlt század fordulóján alakultak ki. Terada táblázataival (2000: 187) szemléltetjük a feltételezhetően Meidzsikorabeli zárópartikulák megoszlását. A leggyakoribb gender-exkluzív partikulák a va わ illetőleg változatai, illetve a no の illetőleg változatai (ld. alább).
VII. ábra. A kizárólagos női-nyelvezet zárópartikulái (Terada 2000: 187)
55
Terada a nyolcadik ábrán található mondatvégi kifejezéseket, és még többet is (vö. ibid.), a kizárólagos női nyelvezetbe való bevételre javasolja.
VIII. ábra. A kizárólagos női-nyelvezetbe való átvételre ajánlott zárópartikulák (Terada 2000: 187)
Masita (1969, idézi Terada 2000: 173) kutatása szerint a nők által gyakran használt zárópartikulák a következők: え ／ の ／ よ ／ さ ／ わ ／ だ わ ／ な ／ ね （ね え ）／の よ／ の さ／ の だ わ ／ の ね （の ね え） ／ わ よ ／ わ ね （わ ね え）／ だ わ ね （だ わ ね え）／ の だ わ ね （の だ わ ね え）
Terada (ibid.) némi kivetnivalót talál ebben a felsorolásban, pontosabban a „gyakran” szó használatában, ugyanis, például a sza さ partikulát a férfiak is gyakran használják, míg ugyanakkor az e え partikula alig-alig fordul elő csak.
3.4.4.2.
Mai genderspecifikumok
Manapság tipikusan genderspecifikusnak tartott zárópartikulák a következők (Ogava 2004, Ide—Yoshida 1999, Ozaki 2004): „Férfias” hatású tő-genderpartikulák:
よ、な、ぜ、か、ぞ、や、さ、い.
„Nőies” hatás tő-genderpartikulák:
ね、よ、わ、の、かしら、かな.
A zárópartikulák szófajában vannak gender-exkluzív, illetve gender-relatív elemek egyaránt, ezért látható például a jo よ partikula mindkét gendernél. Jobban árnyalja a szituációt Ide Szacsiko (1979: 89, idézi Ide—Yoshida 1999: 465) ábrája, ahol a genderpartikulákat láthatjuk a használati arányok függvényében. 56
8
IX. ábra. A genderpartikulák (Ide 1999: idézi Ide—Yoshida 1999: 465)
3.4.4.3.
Variabilitiás
Mint arra már korábban Kindaicsi, illetve Terada példáinál rámutattunk, koronként változhat a zárópartikula-használat. A szerző kutatásában (2014) is tapasztalhatunk ilyen változást. A tizedik táblázatban láthatjuk, hogy a a Naruto című mangában, és a Kölyök című műben a partikulák disztribúciója jelentősen eltérnek. A jo partikulák száma a Narutóban közel háromszorosa (24.4%) a Kölyökben előfordulóknak (9.2%). A ne partikula előfordulási adata azonban a Kölyökéhez képest (24.8.%) a negyedére esett a Narutóban (6.8%). Érdekes a ze és a zo partikulák megoszlása: az adatok pont egymás ellentettjei. A Nacume művében inkább a ze, míg Kisimot mangájában inkább a zo partikula fordult elő többször — s nem csak a zo partikulára igaz ez, hanem általában valamennyi zárópartikulára.
57
Jo Kölyök Naruto Kölyök Naruto
Token/% 22 9 Token/% 64 24 INTER INTER 5
Kana 2 1 15 1 1 1
Zárópartikula86 Na Ne Sza Ze Zo Token 24 10 59 25 24 10 26 11 5 2 238 46 18 18 7 37 14 4 2 29 11 262 1 9 6 2 21 1 6 29 44
X. ábra. Mind a két szövegben egyaránt előforduló partikulák (Kaba 2014) A japán nyelvjárási elemeket (namari 訛 ) is figyelembe lehet venni, hiszen kisebbnagyobbfokú diverzitás figyelhető meg az egyes nyelvjárásokban, így a mondatvégi kifejezések rendszerében is. A Kölyök című műben például a ~mosi ～ も し utótagú partikulaösszetételek a sikokui tájszólást hivatottak reprezentálni. S ha vetünk egy pillantást az előfordulási rátájára (ld. alább), akkor láthatjuk, hogy viszonylag nagyszámban fordultak elő.87
a)
Token INTER
Gana 4 -
Ganamosi 14 -
Gane 4 -
Zárópartikula Gena Ja Jo 3 3 22 1 -
Kai 1 -
Kana 2 1
Kanamosi 6 -
Zo 5 -
Zona 1 -
Zonamosi 25 -
b)
Token INTER
Kane 10 -
Na 24 1
Namosi 5 -
Ne 59 9
Zárópartikula Sza Ze 24 26 6 2
XI. ábra. A Kölyök c. műben előforduló zárópartikulák (Kaba 2014) Terada is megemlíti a tájnyelvi zárópartikulákat munkájában (2000: 176). A va わ partikula tájnyelvi alakja a あ formában ismert. Az a különlegessége, hogy mindkét nem használja, különböző összetételekben: a nők úgy használják, mint maszaane まさあね; a férfiak pedig, mint maszaa まさあ, raa らあ, daana だあな; s mindkét gender egyaránt úgy használja, mint daane だあね,
deszaane でさあね.
86
Általában a zárópartikulákról ld. Kawashima 2009; Chino 1991, 2005; Suzuki, Hayashi et al. 1994; Matsumura 1995: 599–684; Shirane 2005: 209–253; Martin 2003: 914–958; Kiss Sándorné Székely 2008: 414. 87 Példákért ld. a kutatás függelékét (Kaba 2014). 58
A gendernyelvészet mai helyzete
3.5.
Kaneko (2009) beszámol róla, hogy anno egy lifelong-learning kutatóközpont felvett egy kérdőíves tesztet iskolásokkal (kis-小, közép-中, és felső-高), amiben arra kérdeztek rá, hogy mondanak-e ilyet, hogy:
(12)
カレーライスうまいね！
[karéraiszu umai ne]
(13)
おまえ、いいかげんにしろよ！
[omae, í kagen ni siro jo]
A lányok 33.5%-a igenlő választ adott az előbbi példára, az utóbbira szintén igenlőt, mégpedig 27.6%-ban. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az utóbbi időkben elhalványolodni látszik a férfi-, és a női-beszéd közti képzeletbeli határvonal. Az utóbbi két évtized kutatásai is hasonló eredményre jutottak: azt mutatták ki, hogy egyre inkább neutralizálódnak a genderlektusok, i.e. genderkonvergencia zajlik: a férfiasnak tartott elemeket a nők is használják, a nőiesnek tartott elemeket a férfiak is használják, s ha egyáltalán mód van rá, akkor inkább a semleges nyelvi változót preferálják (Huszár 2009a: 42; Ozaki 2004: 48; Kojano 2004: 57; Cseresnyési 2004: 87–88). Cseresnyési
(2004:
87)
egy
2001-es
japán
hivatalos
közvéleménykutatást
(kokugonikanszuru joroncsósza 国語に関する世論調査 ) felhasználva beszámol róla, hogy a közvélemény 22%-a szerint a férfiak nőiesen beszélnek, ami azért érdekes, mert Ozaki tanulmányában (2004: 48) pont amellett érvel, hogy a nőket szokták inkább kiemelni, amiatt hogy „férfiasan beszélnek” manapság. Visszatérve a felmérésre, a közvélemény 15%-a szerint a nők pedig férfiasan beszélnek. Továbbá a résztvevők 52%-a szerint jó, hogy létezik a „nemek közti eltérő nyelvhasználat”. Ami külön érdekesség, hogy a genderneutralizáció főleg egyirányban domináns: a férfiak kezdik el használni a női nyelvezetet, viszont ez fordítva kevésbé jellemző (Ozaki 2004: 52). A férfiak is gyakrabban használnak már bikagot 美化語(vö. Shibata 1972, idézi Cseresnyési 2004: 88); bár még így is szilárdan tartják magukat a zárópartikulák: kevésbé vannak kitéve a neutralizációnak (Sakata 1991, idézi Cseresnyési 2004: 88).
59
Ozaki kutatása (2004: 49) is az utóbbi állítást támasztja alá: a kizárólag férfiasnak tartott partikulákat (ze ぜ, zo ぞ) nem használják a nők; a kizárólag nőiesnek tartott partikula-használatot (Nf+jo/ne よ・ね; IGE+vajo わよ; KOP+vajo わよ) nem veszik át a férfiak (ld. alább).
XII. ábra. A nők és férfiak gendeszenzitív nyelvhasználata (Ozaki 2004: 49) Az igaz, hogy a kizárólag férfiasnak tartott elemeket nem használják a nők, viszont ahogyan a tizenhetedik ábrán is látszik, a gender-relatív mondatvégi kifejezéseket elég nagy arányban használják, az egyetemistáktól kezdve a negyvenes-korosztályig bezárólag.
XIII. ábra. A nők által használt férfias nyelvi változók aránya (Ozaki 2004: 50) Ami viszont még figyelemre érdemesebb, hogy a nők között főleg az idősebb korosztályok használják nagyobb arányban a hagyományosan kizárólagos női-nyelvezetnek tartott nyelvi változókat (ld. alább). Ergo a fiatalabb korosztály a genderkonvergencia érdemi előidézője: ahelyett, hogy a jelölt női alakokat használnák, ezeket elhagyják, s a jelöletlen formát, főleg a középkorú férfiakra jellemző nyelvi változókat használják helyettük (Ozaki 2004: 50).
60
XIV. ábra. A nők által használt nőies nyelvi változók aránya (Ozaki 2004: 50) Ozaki (2004: 53–54) egy frappáns példával ábrázolja az eredményekben látható „jelöltség-kerülést”. Hogyha volna egy olyan (jelöletlen) személyesnévmás, hogy *tasi, s egy jelölt is, mint atasi/vatasi, akkor a nők biztosan a jelöletlen változatot használnák ebben a helyzetben is. A nőkkel ellentétben a férfiaknál többnyire kiegyensúlyozott tendenciát láthatunk a kizárólagos férfi-nyelvezet használata kapcsán (Ozaki 2004: 51). Ozaki (2004: 52) négy pontot állapít meg, amelyek a genderkonvergencia fázisait jelentik: 1. A nők abbahagyják a nőiesnek titulált nyelvi formák használatát. 2. A nők alapvetően férfiasnak tartott formulákat kezdenek el használni. 3. A férfiak elhagyják a férfiasnak tartott formákat. 4. A férfiak nőies formulákat kezdenek el használni. A kutató szerint az egyesszámú-pont az, ami manapság beigazolódni látszik. A dolgozat írója szerint, viszont ha csak kisebb mértékben is, s bár nem a valós nyelvhasználatban, de valamennyi jelenség már egy ideje megfigyelhető a szépirodalomtól kezdve a videójátékok nyelvhasználatáig. Ozaki (2004: 54) is hivatkozik egy közvéleménykutatásra, amelyben ismét rákérdeztek arra, hogy jónak tartják-e a genderlektusok közti különbségeket, mire a középkorúak és az idősebb igenlően válaszoltak, a fiatalabb korosztályok viszont nemleges választ adtak. Ebből ítélve nemcsak a statisztikák szerint figyelhető meg egyfajta közeledés (szekkin 接 近 ) a genderlektusok között, hanem a köztudatban, az ideológia szintjén is változás zajlik a mai napokban is.
61
Az anomália: Valóban nem jelölnek többé a genderjelölők?
3.6.
Ha az, amit feljebb leírtunk, igaz, akkor mivel magyarázható, hogy például a videójátékokban mindennek ellenére tipikus genderspecifikus nyelvi változókat használnak a karakterek? Mitöbb a férfi karakterek a ’nőiesnek’ ható gender-exkluzív zárópartikulákat is haszálják (vö. Niazi 2014). Tehát a kérdések, amelyekre nem kapunk választ a genderkutatások eredményei útján: Az előző alpont szerint a genderjelölők nem jelölnek többé? Ha elvileg már nem használják a nők a „jelölt” gender-exkluzív elemeket, akkor a játékokban, a tankönyvekben, szépirodalomban, filmekben miért szerepelnek még mindig? Ha a férfiak még nem használják elvileg a (kizárólagos) női nyelvi változókat, akkor a játékban miért? A fenti kérdések megválaszolásához egy merőben új megközelítésre van szükség: nevezetesen a szerepnyelvezet koncepciójára, amelyet a következő fejezetben taglalunk bővebben.
62
4. FEJEZET A japán szerepnyelvezet 4.1.
Szerepek a nyelvben
Jelen fejezetben a japán nyelv egyik legkülönlegesebb aspektusáról lesz szó — az úgynevezett szerepnyelvezetről (jakuvarigo 役割語, Kinszui 2000, idézi Kinszui 2012, 2015; 2003a).88 Általában véve minden embernek van egyfajta elképzelése arról, hogy bizonyos személyekre, karakterekre milyen beszédstílus (azaz nyelvezet) jellemző. A szerepnyelvezet mint nyelvi sztereotípia ezen elképzelések fókuszpontja (Kinszui 2013). A japán nyelvben bizonyos szavakból kiindulva, vagy szimplán a hanghordozás alapján, képesek vagyunk következtetéseket tenni a beszélő különféle attribútumaival kapcsolatban, ígytehát a korára, genderére, foglalkozására, státuszára, kinézetére, etc. Azon szavakat, kifejezéseket, tényezőket, amelyek ehhez hozzásegítenek, szerepnyelvezetnek nevezzük (Kinszui 2003a: 205, idézi Li 2013: 1). Más nyelvekben is vannak többé-kevésbé meghatározott jellemzők,89 amelyek a környezetünkben, illetőleg a világon fellelhető tipikus karakterekre vonatkoznak, ámde ezek főleg nonverbális jellegűek, nyelvileg nem igazán ragadhatóak meg. Ami viszont valóban egyedi a japánban, hogy egy karakterre jellemző tulajdonságokat az absztrakt elemektől eltekintve,90 ráadásul még konkrét nyelvi eszköztár is realizálja. Az előző fejezetet forrásul véve nem meglepő, hogy az előbb említett konkrét nyelvi eszköztár reprezentatív eleme a zárópartikula. Mivelhogy tudniillik a zárópartikulák használata révén többet mondunk, mint amit a felszíni struktúrák jeleznek. Populáris viszonylatban azt állíthatjuk, hogy „árulkodnak rólunk a szavaink”.
88
A jakuvarigo 役割語 terminus magyar nyelvre való adaptálásának körülményei: a keigo 敬語, tiszteleti/udvarias-nyelv mintájára lehetne ’szerepnyelv’, viszont a nyelv fogalma komplexebb, mint amit ezen kategóriák jelentenek, ezért szerencsésebbnek tartjuk a nyelvezet szó használatát, amely fogalom a jakuvarigo esszenciális aspektusát implikálja, i.e. egyedi beszédstíl. A go 語 terminus a japánban meglehetősen nagy variabilitást mutat a használatát tekintve, viszont a magyarban félreértelmezhető, hiszen nálunk — a kézenfekvő másik jelentése mellett — csupán „a Nyelvre” használják. Ezzel szemben a nyelvezet jelentése már 1862-ben („A magyar nyelv szótára”) is 'irály', illetőleg 'nyelvbeli eléadás' volt, ezért adekvát adaptációnak tekinthető. A manapság divatos ~jelölő, például diskurzus-, gender-, pragmatikai jelölő mintájára: a szerepjelölő elnevezést el kell vetni, hiszen a jakuvarigo holonimája az említett kategóriáknak. A szerepszavak elnevezést is hasonló alapon el kell utasítani. 89 Sztereotip képzetek. 90 Például a metanyelv; a nem nyelvi jelek; a szupraszegmentumok. 63
A szerepnyelvezet nyelvi eszköztára tehát előhívja a beszélő karakterét, i.e. a megnyilatkozáskaraktert (Szadanobu 2006: 122, idézi Li 2013: 2).91 Mindkét elgondolás közös gyökerekre vezethető vissza: a koncepciók magját a (nyelvi) sztereotípiák alkotják. A szerepnyelvezet tehát az interakcióban részt vevő felek számára releváns, nyelvileg és kulturálisan kötött információt közvetít. Az üzenetváltás alkalmával a közvetítés módja lényegében kétféle lehet: implicit vs. explicit, i.e. nonverbális vs. verbális.92 Elsődlegesen nyelvi koncepció lévén,93 a szerepnyelvezet kutatása során értelemszerűen az explicit közvetítés számít relevánsnak. Az explicit módon történő interakció lehet jelölt illetve jelöletlen.94 Jelen esetben jelölt alatt azt értjük, ha a megnyilatkozás során a szerepnyelvezet eszköztárát vesszük igénybe; jelöletlen alatt pedig azt, ha ezt nem tesszük meg. A megértés folyamata pedig szintén kétféleképpen vázolható fel: komplex módon, valamennyi implicit tartalommal vs. részleges módon, csupán az explicit (fél-)jelentésekkel.
a.
Komplex értelmezési folyamat: A befogadó (tipikusan: anyanyelvi beszélő), hogyha nem tudatosan is, de ismeri a nyelv mélystruktúráját. Kellő interakciós tapasztalattal és nyelvi ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy megértse a teljes üzenetet, a rejtett információkkal együtt; és hogy megítélje a beszédstílus milyenségét.
b.
Részleges értelmezési folyamat: A befogadó (tipikusan: nem anyanyelvi beszélő) nem ismeri, akkor a felszíni explicit információt (e.g. zárópartikula) érzékeli/észleli csak, így az üzenetet csak részlegesen értelmezi.
Mint láthatjuk, a szerepnyelvezet csak akkor funkcionál adekvát módon, ha adottak az interakció során szükséges teljesülési feltételek: mind a résztvevő felek (kognitív mechanizmusok), mind a nyelvi oldal (jelöltség) függvényében.
91
. A koncepcióról bővebben ld. 4.3. Szűken értelmezve. A verbális-, és nonverbális terminusokat általánosíásképp használjuk itt. 93 Pontosabban fogalmazva: nyelvi sztereotípia lévén. 94 A jelöltség (markedness) témája a tudomány sok ágazatában ismeretes, így különféle definíciói léteznek, ennek okán pedig igen vitatott terminus. Itt a szó szoros értelmében használjuk a terminust: jelölt beszédesemény az, ha például zárópartikulával nyilatkozik meg a beszélő, hiszen a partikula jelöli a szerepnyelvezetet — utal a szerepnyelvezetre, ennek révén pedig a megnyilatkozáskarakterre. 92
64
4.2.
Merőben új téma
A szerepnyelvezet témája, fogalma, relevanciája még nem ismert, még nem honosodott meg a hazai kutatásokban, így úttörő munka a jelen dolgozat. Japán munkáktól, és néhány skandináv szakdolgozattól eltekintve még a nemzetközi munkák száma is igen gyér a témában;95 mindannak ellenére, hogy mily’ lényeges elemről is van szó. Ennek fényében talán nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy a szerepnyelvezet kutatása frissnek mondható: alig egy évtizede került a kutatási horizontra. Magától értetődő módon igen kedvelt téma Japánban, világszinten azonban nem mutatható ki ez a tendencia. Talán ennek egyik oka a téma újszerűsége, a másik pedig az úgynevezett nyugati társadalmakban mélyen gyökerező univerzalizmus.96 A nemzetközi szakirodalom tehát egyelőre csak néhány angolnyelvű-publikációból áll; japán viszonylatban pedig a „szerepnyelvezet atyja”, Kinszui Szatosi a szerepnyelvezetkutatás meghatározó vezéralakja, az általa írt monográfiák (2003a, 2014b), illetőleg az általa szerkesztett kötetek (2007, 2011b, 2014a) adják a szerepnyelvezet szakirodalmának döntő részét. Jelen dolgozat (és a későbbi disszertáció) egy lépés volna magyar részről a szerepnyelvezetet érintő tudományos diskurzusba való belépéshez.
4.3.
A megnyilatkozáskarakter
A szerepnyelvezet nyelvi sztereotípia. A szerepnyelvezet használatával karaktereket eleveníthetünk meg. A megjelenített karakterek esszenciája ígytehát a sztereotip mivoltuk. Szadanobu Tosijuki meghatározása alapján (2006: 120, idézi Li 2013: 10) a szerepnyelvezet által kódolt (megjelenített) sztereotip karaktereket megnyilatkozáskarakternek (hacuva-kjarakuta 発話キャ ラクタ)
nevezzük. A megnyilatkozáskarakter fő attribútuma a részlegesség, és az átmeneti,
ideiglenes mivolta (Li 2013, passim).
95
Yoko Hasegawa (2015) legújabb munkájában már taglalja, bár csak röviden, a jakuvarigot is. Angol nyelven ezen kívül csak egy tanulmánykötet jelent meg szerepnyelvezet témában. 96 Vö. 2.13. illetve 2.7. 65
Emellett további karakterleképezési-modellek is léteznek (Szadanobu 2006, idézi Li 2013: 10), nevezetesen (i) a beskatulyázás útján történő módozat, amely az alanyt direkt módon írja le („előítélet-karakter” ラベルづけされたキャラクタ); (ii) az alanyt a cselekedetei alapján megítélő, indirekt módon ábrázoló módozat („tett-karakter” 動 作キ ャラク タ ); (iii) az alanytól való elidegenedés útján, az alany egy ’másik’ karakterét, 97 vagy más ember karakterét megszemélyesítő módozat („kívülálló-karakter” 他人キャラ, Jamagucsi 2011, idézi Li 2013: 8). Li (2013: 8, passim) ezutóbbi helyett („kívülálló-karakter”) az úgynevezett performansz-karakter (dzsóen-kjara 上演キャラ ) terminust és modellt indítványozza, amely abban áll, hogy a beszélő ilyenkor lényegében el-, illetve megjátsza, azaz performálja az adott karaktert, inkább mint az (el)idegenítést hangsúlyozná. A dolgozat fókusza a Szadanobu által megalkotott megnyilatkozáskarakter, ígytehát a többi karakterleképezési módozatról ennél bővebben nem szólunk.98 A magyar terminus a japán eredeti 発話キャラクタ・発話キャラ tükörfordítása, nevezetesen: „megnyilatkozás” mint „hacuva” 発話; „karakter” mint „kjarakuta” キャラクタ; illetőleg találó szórövidüléssel élve a hacuvakjara 発話キャラ is gyakran használatos (Li 2013: 9) A tükörfordítás oka egyrészt, hogy a hacuva terminust következetesen megnyilatkozás értelemben használja a japán szakirodalom is, s a megnyilatkozáskarakter maga csupán a nyelvi közlés útján leképződő karakterre utal — a vizuális elemek, a hanghordozás, a „légkörteremtés” mind-mind a megnyilatkozáskarakter keretein kívül vannak (vö. Li 2013: 1). Másrészt a karakter terminus mint egyéniség, személyiség, jellem, jellegzetesség, (film)szereplő, (mese)figura széles körben ismert hazánkban,99 ezért nem éreztük szükségesnek ezt az anglicizmust magyarítani. Japánban pedig egyértelműen fiktív alakokra utaló kollokációi vannak a kjara キャラ terminusnak,100 például kjaraben キャラ弁,101 jurukjara ゆるキャラ102.
97
Például a „múltbeli önmagát”. Li a disszertációjában (2013) még egy karaktert megemlít (fujo-kjara 付与 キャラ ), de ez valójában a performansz-karakter egy altípusának tekinthető a jelen dolgozat szerzője szerint, ezért nem vesszük külön kategóriának a felosztásban. 99 Triviális dolog, de természetesen betűt, illetőleg betűhelyet is jelent a terminus; ez most azonban nem releváns. 100 A kjarakuta キ ャ ラ ク タ terminus is hasonló jellemzőkkel rendelkezik, de valamelyest az etimonjára (’character’) emlékeztet, amely értelmében a magyarban is létező fogalmakra utal. 101 Olyan bentó 弁当, amelyet úgy dekorálnak ki, hogy „jópofa” kis karaktereket formáljon az étel. 102 Eredetileg a következő módon, kandzsival írják 緩キャラ ; a jurui 緩い szó jelentése: könnyed, laza. Azért ez a megnevezés, mert a jurukjara rendeltetése, hogy oldott hangulatot teremtsen. 98
66
Azért sem célszerű átváltani a karakter szót, mert ha esetleg jellem vagy ehhez hasonló értelmű szóval fordítjuk, azzal azt sugalljuk, hogy a megnyilatkozó egyénisége kimerül az implikált karaktertípusban. A tény viszont pont az ellenkezője: mint azt a második fejezetben kifejtettük az identitás meglehetősen divergens (vö. 2.3.1.2.1.), i.e. nem igazán „skatulyázható be” egy-egy ’homogén’ típusba — főleg nem pusztán egy megnyilatkozás alapján. Az alábbi ábra is ezt hivatott ábrázolni: az ember személyisége megannyi megnyilatkozáskarakter reprezentációját teszi lehetővé — integritásproblémák nélkül.
I. ábra. A karakter és a megnyilatkozáskarakterek kapcsolatábrája (Li 2013: 13) Máskülönben a karakter szemantikus hálója, és a kollokációi adekvát módon korrelálnak a megnyilatkozáskarakter jelenségével. A karakter terminus azt implikálja egyfelől, hogy nem feltétlenül valós személy a megnyilatkozó; másfelől, hogy nem az ő jelleméről van szó, hanem csupán egy jellemző vonásáról. Elképzelhető, hogy ez a sajátosság csak az adott beszédszituáció keretei között reprezentálódik, de az is meglehet, hogy valóban a jellemének az attribútuma a szóbanforgó tényező (ld. alább).103
103
Vö. Niazi 2014. 67
II. ábra. Változékonysági skála az egyéni jelemzők függvényében (Szadanobu 2006: 118, idézi Li 2013: 9) Ergo, mint az a korábbi fejezetekben a gender-identitással kapcsolatban is megállapításra került, az ember személyisége (dzsinkaku 人格) nem következik direkt módon csupán a megnyilatkozásából. A leginkább változékony jellegű felszíni elemek, tehát a beszédstíl (szutairu ス タイル),
illetve az attitűd (taido 態度) kifejeznek a beszédesemény során egyfajta „alkalmi”
jellemvonást, azaz karaktert (kjarakuta キャラクタ) — elkerülhetetlenül is, de nem képesek leképezni reprezentatív módon az ember személyiségét (identitását), ezutóbbi tényezők rendkívüli diverzitása, komplexitása okán. Szadanobu modellje szerint magától értetődő módon a test (karada/sintai 身体) a legszilárdabb tényező, a személyiség már egy fokkal változékonyabb, és így tovább. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tényezők variabilitása pedig pont a fordítottjaképpen artikulálódik meg, i.e. a ’legsokszínűbb’ tényező a beszédstíl és az attitűd, ezután a karakter mutat nagyobb diverzitást, és így tovább. A kutató rámutat arra is, hogyha már csupán a karakter szintjén bekövetkezik valamiféle változás, már az kihatással van a befogadó beszélőről alkotott imázsára — akár kellemetlen (kimazui 気まずい), nem kívánatos módon. (vö. Szadanobu 2006: 118, idézi Li 2013: 9)
68
4.4.
A szerepnyelvezet típusai
A megnyilatkozáskarakter és a szerepnyelvezet koncepciói „összeforrottak”: nem lehet az egyiket a másik nélkül értelmezni (Li 2013: 1–2) — egyfajta ’nyelvi szimbiózisnak’ lehetünk tanúi. Az alábbi ábra ezt az említett jelenséget mutatja be, nevezetesen amikor a szerepnyelvezetet használjuk, akkor a megnyilatkozáskarakter is létrejön, amely a megnyilatkozó egy attribútumát jeleníti meg.
III. ábra. A szerepnyelvezet és a megnyilatkozáskarakter kapcsolatábrája (Li 2013: 12) Már sok szó esett külön-külön a szerepnyelvezetről és a megnyilatkozáskarakterről, de még nem mutattuk be, milyen típusú karakterek léteznek egyáltalán. Kinszui (2003a) részletesen leírja az egyes típusok eredetét, kialakulását, történetét, ezért az alábbiakban csak röviden vázoljuk fel a kutató által javasolt szerepnyelvezet-tipológiát. Kinszui (2003ab, idézi Li 2013: 1–2, 4–5; 2011b, 2012, 2013) tehát a következő alapvető szerepnyelvezet-típusokat különbözteti meg: idősek nyelvezete (ródzsingo 老人語); standardnyelv (hjódzsungo 標準語); nem-standardnyelv (hi-hjódzsungo 非標準語); férfi-nyelvezet (danszeigo 男性語); női-nyelvezet (dzsoszeigo 女性語); idegen-nyelvezet (idzsin-kotoba 偉人ことば).
69
Az idősek nyelvezete (ródzsingo 老人語 ) az Edo-korig nyúlik vissza. Alapvetően NyugatJapánra (kamigata 上方) jellemző nyelvhasználati elemeket foglal magába (vasi わし, dzsa じ ゃ,
oru おる, nu/n ぬ・ん); meglehetősen konzervatív nyelvszemléletet tükröz. Ebbe a csoport-
ba tartozik az úgynevezett szakembernyelvezet (hakaszego 博士語) is. A standardnyelv (hjódzsungo 標準語) és a nem-standardnyelv (hi-hjódzsungo 非標準語) is az Edo-korból eredeztethető. Mint szerepnyelvezet a fő jellemzőjük, hogy jelöljék a történetekben, hogy ki „a főhős”, és ki „a gonosz”: a hősök a standardnyelvet, míg a gonoszszereplők inkább a nem-standardnyelvet használják. Érdekesmód ez a tendencia figyelhető meg a Disney-filmek szereposztásában is.104 A férfi-nyelvezet (danszeigo 男性語) csoportjába tartozik a sónengo 少年語, a dzsósigo 上司語.
A férfinyelvezet eredetileg a már említett (3.2.2.) Meidzsi-kori „deáknyelv” soszei-
kotoba 書生ことば elemeit takarja.105 A női-nyelvezetbe (dzsoszeigo 女性語 ) tartozik az úgynevezett (úri)hölgy-nyelvezet odzsószama-kotoba お嬢様ことば, más néven tejodava-kotoba テヨダワことば. Mint láthattuk az előző fejezetben (3.2.2.), korábban standardnyelvi státusszal bírt ez a csoport, sőt elitnyelvezetnek számított. Ugyanakkor a kurtizánnyelv is a női-nyelvezet része, amelynek elnevezései kuruva-kotoba 廓詞, júdzsogo 遊女語, arinszu-kotoba ありんす言葉 (vö. Kinszui 2014a). Az idegen-nyelvezet (idzsin-kotoba 偉人ことば) a Meidzsi-korból származik, s a külföldiek („a Nyugatiak”),106 és a különböző korok emberének a nyelvhasználatát fedi; sőt még az UFO-k (vélt) nyelvezete is ide számít. Főbb jellegzetessége, hogy nyelvileg (grammatika, fonetika, pragmatika) ’hibás’ alakok tartoznak ide, például a „kínaiak által használt” szerepnyelvezetet arujo-kotoba アルヨことば néven tartja számon ez a felosztás.107
4.5.
Megnyilatkozáskarakter-sémák
Ebben az alpontban felvázoljuk azokat az elemeket, amelyek a megnyilatkozáskarakter leképezésében szerepet játszanak.
104
Meglehetősen kedvelt téma az interneten található anyagokból ítélve. Saját terminussal: oredaze-nyelvezet オレダゼことば. 106 Vö. Joda 2007, bővebben ld. uő. 2011. 107 Erről bővebben ld. Kinszui 2014b. 105
70
Karakterkártyák
4.5.1.
Az előzőekben láthattuk, hogy milyen kategóriákat különböztet meg a szerepnyelvezet teóriája. Jelen alpontban be is mutatjuk a főbb karaktertípusokat. A dolgozat irányultságából kifolyólag a férfias, illetőleg a nőies karakterekre koncentrálunk. Kinszui (2013) kidolgozta a szerepnyelvezet viszonylatában is az úgynevezett karakterkártyákat (kjarakaruta キャラカルタ). A karakterkártya egyetlen kritériuma, hogy legyen rajta legalább egy figura, és esetleg valami felirat is. Rendkívül sokféle karakterkártya létezik Japánban; a felhasználás módja szerint különféléket gyártanak. Az oktatástól kezdve, a szimpla kártyajátékig bármilyet lehet találni.108 Jelen esetben szerepnyelvezet-kártyáról beszélünk. Ezen karakterkártyák az előbbi csoportba, az oktatásban használt kártyák közé tartoznak. A segítségükkel könnyedén megérthetjük a szerepnyelvezetet. Az alábbiakban öt figurát (karaktert) láthatunk a rájuk „jellemző” tipikus megnyilatkozásokkal.
IDŐS EMBER, SZAKEMBER, DOKTOR
わしは、この町が大好きなんじゃ。 [vasi va kono macsi ga daiszuki nan dzsa]
vasi わし dzsa じゃ
108
Egészen a koreai-irányultságú rasszista-kártyákig: vannak részben diszkriminatív (vö. Usibe 2015), illetve teljes mértékben diszkriminatív (vö. Karuta 2015) kártyák. 71
LÁNY, NŐ
あたしは、この町が大好きなのよ。 [atasi va kono macsi ga daiszuki nano jo]
atasi あたし nojo のよ
ÚRIHÖLGY
わたくしは、この町が大好きですわ。 [vatakusi va kono macsi ga daiszuki deszu va]
vatakusi わたくし va わ
72
FIÚ, (MESE-) HŐS
ぼくは、この町が大好きさ。 [boku va kono macsi ga daiszuki sza]
boku ぼく sza さ
FÉRFI
おれは、この町が大好きだぜ。 [ore va kono macsi ga daiszuki da ze]
ore おれ ze ぜ
73
Az alábbiakban az előzőekhez némileg hasonló karaktertípusokat vázolunk fel, és a rájuk jellemző beszédstílust láthatjuk egy-egy példa segítségével (Kinszui 2011b, 2012). Idős ember (男性の)老人: (1)
おお、そうじゃ、わしが知っておるんじゃ
[ó, szódzsa, vasi ga sitteoru n dzsa]
(2)
そうじゃ、わしが知っておる
[szódzsa, vasi ga sitteoru]
Lány 女の子: (3)
そうよ、あたしが知ってるわ
[szó jo, atasi ga sitteru va]
(Úri)hölgy お嬢様: (4)
あら、そうよ、わたくしが知っておりますわ
[ara szó jo, vatakusi ga sitteorimaszu va]
(5)
そうですわよ、わたくしが存じておりますわ
[szódeszu vajo, vatakusi ga zondzsiteorimaszu va]
Fiú 男の子: (6)
うん、そうだよ、ぼくが知ってるよ
[un, szóda jo, boku ga sitteru jo]
(7)
そうだよ、ぼくが知ってるのさ
[szóda jo, boku ga sitteru no sza]
74
Vidéki ember 田舎の人: (8)
んだ、んだ、おら知ってるだ
[nda, nda, ora sitteru da]
(9)
んだ、おら知ってるだ
[nda, ora sitteru da]
Kanszaiból származó ember 関西人: (10)
そやそや、わしが知ってまっせー
[szoja-szoja, vasi ga sitte masszé]
(11)
そや、わてが知っとるでえ
[szoja, vate ga sittoru dé]
Kínai 中国人: (12)
そうあるよ、わたしが知ってるあるよ
[szó aru jo, vatasi ga sitteru aru jo]
Szamuráj 武士: (13)
うむ、さよう、せっしゃが存じておりまする
[umu, szajó, szessa ga zondzsiteorimaszuru]
(14)
左様、拙者が存じておる
[szajó, szessa ga zondzsiteoru]
Azt láthatjuk, hogy a személyesnévmások, és egyéb mondatszervezési, szintaktikai sajátosság mellett, a mondatvégi kifejezések töltenek be karakterreprezentáló szerepet — köztük is a partikulák a szerepnyelvezet legkifejezőbb elemei.
75
4.5.2.
Karakterkopula és karakterpartikula
Bár Kinszui (2003a: 188) csupán a kjaragobi キャラ語尾 elnevezést használja azon elemekre a szerepnyelvezet eszköztárán belül, amelyek egyedi módon fejezik ki a használó karakterét, Szadanobu (2007: 27–28, idézi Li 2013: 6) azonban megkülönböztet a szerepnyelvezet eszköztárán 109 belül karakterkopulákat (kjarakopjura キ ャ ラ コ ピ ュ ラ ) és karakterpartikulákat (kjaradzsosi キャラ助詞). Beszélő elnevezések ezek, hiszen a karakterkopula olyan kopulát jelez, amelyet bizonyos karakterek használnak (e.g. szakember: dzsa じゃ); a karakterpartikula pedig olyan partikulákat, amelyek feltételezhetően nem tartoznak a standard nyelv (záró)partikuláihoz, viszont bizonyos karakterek idiolektusában előfordulnak (e.g. jon よん; menyét: hjón ひょーん). Szadanobu megjegyzi egyrészt, hogy a karakterkopula fordított mondatszerkezetben, illetve mondatközben a bunszecu-határokon gyakrabban fordul elő, mint a karakterpartikula. Másrészt a mondaton belüli sorrendjük a következő: karakterkopula > zárópartikula > karakterpartikula — tehát a karakterkopula felbukkanhat a zárópartikula előtti helyeken, a karakterpartikula viszont csak a zárópartikula után lévő helyeken. Az állatok nyelvi megnyilatkozásmódjának bizonyos elemei, például kutyák által „használt” van ワン, illetőleg a macskák által „használt” nja ニャ (vö. Kinszui 2013) a dolgozat szerzője szerint mindkét kategóriába besorolható; de erről bővebben a hatodik fejezetben szólunk (ld. 6.4.1.2.).
4.5.3.
A megnyilatkozáskarakter-modell
Szadanobu (2007) rámutat arra is, hogyha más nyelvre alkalmazzuk a szerepnyelvezet-teóriát, például a koreaira, akkor nem biztos, hogy a japánéhoz hasonló eredményt kapunk. Bár léteznek a koreaiban is karakterpartikula-féle, illetve karakterkopula-féle nyelvi elemek, ám a különbség az, hogy pusztán ezek használatával nem jeleníttetik meg egyértelmű módon a használó karaktere, i.e. a megnyilatkozáskarakter-modell (発話キャラクタモデル) nem aktivizálódik (15).
109
A köztudatban kissé leegyszerűsítve kjaragobiként キャラ語尾 ismert. Bővebben a hatodik fejezetben szólunk róla. 76
(15a) 놀러가용. [nollo kajong]
(15b) 遊びに行きます。 [aszobi ni ikimaszu]
Noha karakterkopula-jellegű (キャラコピュラ的) a jong kopula, de a megnyilatkozáskaraktermodell nem aktualizálódik, i.e. nem lehet vitathatatlanul beazonosítani a beszélő attribútumait. Mindannak ellenére írja ezt a kutató, hogy a digilektus (netszleng) szerves része: az Instagram és különféle blogok (SNS)110 mind-mind teli vannak ilyesfajta „cuki” hatású111 kifejezésekkel — főleg nők nyelhasználatában. Nem így a következő példában, ahol a karakterpartikula-jellegű ( キャラ助詞的 ) kjo 112
겨,
és amit Szadanobu nem említ meg, hogy a karakterkopula-jellegű jo 여 is,113 vélhetően
utal a beszélőre, tehát a megnyilatkozáskarakter-modell aktualizálódik, i.e. idős vidéki emberről lehet szó.
(16a) 뭐여, 바둑 두러왔는겨? [mvojo, baduk turo vannün gjo]
(16b) 何だ碁打ちに来たんか？ [nanda go ucsi ni kitanka]
Hasonló tendencia figyelhető meg japán videójátékok angol lokalizációi esetén: az eredeti japán karakterek elvesztik a nyelvi jellegzetességeiket; a megnyilatkozáskarakter-modell nem aktualizálódik az angolban. A japánban a szerepnyelvezet szofisztikált, minden részletet érintő nyelvi eszköztárát nem igazán lehet megalkotni az angolban, így fenn áll a veszélye annak, hogy másfajta karaktert kap az angol befogadó, mint az eredeti. (Niazi 2014: 4, 19, 21).
110
Social Networking System. Vö. QA 2011, 2016. 112 A 것인가요 rövidített változata (Vö. QA 2010). 113 A standard köznyelvi változata ja 야; amit a példában látunk tájnyelvi változat. 111
77
Ennek kapcsán Dzsong Hjeszon (2007, idézi Li 2013: 7) megjegyzi a japán—koreai relációjú mangakutatása alapján, hogy elkerülhetetlen, és tulajdonképpen nem is szükségszerű az, hogy egy japántól eltérő nyelven a nyelvi tényezők révén ugyanolyan imázst kapjunk, mint az eredetiben. Ugyanakkor amely módszerrel hasonló hatást lehet elérni, az a tájnyelv applikálása: mind a koreaiban, mind a japánban autentikus szerepnyelvezetnek számítanak, s még a két nyelv viszonylatában megfeleltetések is megfigyelhetőek. Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy a megnyilatkozáskarakter-modell akkor aktualizálódik, ha direkt hatású, explicit nyelvi jelölőkkel történik a karakterreprezentáció. A korábbi fejezetben (2.4.) említett megállapítás ellentettjéről van szó pont; némi változtatással a következőképpen parafrazáljuk: azzal, hogy ’y’ formát használ egy karakter, egyértelműen kifejezi az ’y’ jelleghez való affiliációját. S végül a karaktermodelleknek az adott nyelv nyelvi közegében, szociokulturális kontextusában kell funkcionálniok, s ez azzal jár, hogy a forrásnyelvi anyag nyelvi reprezentációja és a célnyelvi anyag reprezentációja között aszimmetrikus viszonyt állapíthatunk meg.
4.6.
Jakuvarigo: a nyelv, amelyet nem beszélnek114
Jelen fejezet elején már rámutattunk, hogy a szerepnyelvezet a japán nyelv egyik legérdekesebb, legegyedibb aspektusa. Ezen állításunkat elméleti síkon igazoltuk, bemutattuk a funkcióit, a típusait, viszont a gyakorlati dimenziót még nem jártuk körbe — ezt fogjuk megtenni ebben az alpontban. Ha csak az eddig ismertetett attribútumait nézzük a szerepnyelvezetnek, már akkor is meglehetősen komplex jelenségnek tarthatjuk, de ami még ennél is egy fokkal érdekesebbé, s valójában teljessé teszi a szerepnyelvezetről alkotott képet, a használati sajátosságokban rejlik. Tudniillik a szerepnyelvezet megléte révén „egy egész nyelv” létezik a japán nyelven belül, amelyet nem használnak effektíve — mindennek ellenére valamennyi japán ismeri, érti; még akkor is, ha a jakuvarigo 役割語 terminusról mégcsak nem is hallottak.
114
Erről bővebben ld. Kaba (megjelenés alatt) — ugyanezen címmel. 78
A köztudatban többnyire inkább mint kjaragobi キャラ語尾 él; hétköznapi nyelven így utalnak a szerepnyelvezetre.115 Ez az elnevezés hasonlít arra, ahogyan mi, magyarok ráhúzzuk a diskurzusjelölőkre a töltelékszó köznapi kifejezést. Amiben viszont a jelen eset a magyar jelenségtől eltér, hogy a kjaragobi csupán a szerepnyelvezet egy része. Méghozzá végletes eleme, ugyanis a kjaragobi kizárólagos választás, amely vitathatatlanul jelzi a megnyilatkozó karakterét; míg a szerepnyelvezet maga javarészt preferenciális választás eredménye, amelynek függvényében többé-kevésbé ki lehet ötölni a beszélő kilétét, i.e. karakterét. A későbbiekben (hatodik fejezet) tisztázzuk a kjaragobi és a szerepnyelvezet problematikáját, de most a szerepnyelvezet használatának kérdését taglaljuk alább. A jelenség magyarázata az lehet, hogy a szerepnyelvezet elsődlegesen a virtuális valóságban116 tölt be nemcsak aktív, hanem esszenciális szerepet is (vö. Kinszui 2003a: 202), s így, mint olyan a valóságban elveszíti a performatív funkcióját. Ennek az oka látszólag kézenfekvő: mivel a szerepnyelvezet fiktív karaktertípusokra (megnyilatkozáskarakter) utal nyelvileg, következésképpen a valós nyelvhasználat során nem igazán van szükség rá — hiszen minden bizonnyal egyaránt érzékeljük, illetőleg értjük azt,117 amit a másik közvetít magáról, akár a viselkedésével, akár a nyelvhasználatával. A szerepnyelvezet valós használatával egyfajta kódváltás, mitöbb normaszegés történik meg, hiszen a szerepnyelvezet a virtuális normák és keretek szerint működik, míg a valós nyelvhasználat pedig „valós” alapokon nyugszik, a társadalmi normák szervezik azzá, ami.
115
Szó szerinti fordításban a következőt jelenti: karakter-szóvégződés; másképp esetleg: karakterrag. Bár ezutóbbi terminus félrevezető, hiszen voltaképpen nem affixumokról van szó. A problémát nyelvészeti szemszögből maga a gobi 語尾 terminus jelenti, hiszen tágabb értelemben inflexiós szóvéget jelent; magába foglalja a szuffixálás folyamatát is. A szerepnyelvezet használatakor azonban az esetek többségében inflektálás helyett, nem ragozható szó (segédszó) odaillesztése történik csak. A terminusok félrevezető jellege a japánban nem igazán érezhető, csak a magyarban jelent problémát a toldalékokhoz kapcsolódó ismereteink miatt. Amit nálunk ragozással old meg a nyelv, náluk partikulák közbevetésével. 116 Sok elképzelés van arról, hogy mi számít virtuális valóságnak. Általában a technika által kreált valóságra értik, tehát a kibertérre, a számítógépek és a játékok világára. A köztudatban tehát a szó eredeti jelentésének csak egy szegmensét produkálja — a virtuális szimplán annyit jelent mint ’nem valódi’. 117 Az „érzékeljük” és „értjük” szavak jelentését egy anglicizmussal össze lehet foglalni: persziváljuk (percieve). 79
4.7.
Virtuális nyelvhasználat vs. reális nyelvhasználat
4.7.1.
Reális nyelvhasználat
A szerepnyelvezet fő jellegzetessége tehát, hogy a hozzá tartozó elemek döntő többségét, vagy egyáltalán nem is alkalmazzák, vagy más módon, nem olyan intenzitással használják a mindennapokban. Alapvetően sem a japán társadalmi normák, sem a tiszteletiséghez köthető nyelvi normák nem teszik lehetővé, hogy a szerepnyelvezetet a való életben kultiválják. Kinszui Szatosi szellemes facebook-posztja (FB 2016) is erre a jelenségre reflektál:118
A képaláírásban a következő áll:
(17)
博士じゃ！
[hakasze dzsa]
Látszólag semmi különös nincs ebben a kiírásban, hiszen a kutató valóban doktor. A fentebb tárgyaltakat, és Kinszui munkásságát ismerve azonban csak egy dologra gondolhatunk a poszt láttán — az alábbi példára:
(18)
わしは博士じゃ。
[vasi va hakasze dzsa]
118
A posztot a dolgozat írója mentette le a saját facebook-profilja útján. 80
A fenti példa Kinszui úttörő munkájából (2003a, idézi Li 2013: 4) való. 119 Ezzel a példával szemlélteti a kutató a szerepnyelvezet azon részét, amelyet tipikusan úgymond doktori-, illetőleg szakember-nyelvezetnek120 tart. Ez a nyelvezet pedig az úgynevezett idősek nyelvezetének121 egy alcsoportja. Ugyanakkor rámutat arra is (2013), hogy nem igazán valószínűsíthető az, hogyha találkozunk egy idősebb férfival Tokióban, akkor a beszélgetés során a férfi az idősek nyelvezetét használja, s olyat mondjon, hogy:
(19)
わしは知っておるんじゃ。
[vasi va sitteorun dzsa]
Magától értetődő módon a szerepnyelvezet kategóriájába tartozó űrlények nyelvezetét sem, s az állatok nyelvezetét sem hallhatjuk a való életben — kezdve azzal, hogy az űrlények mégcsak nem is léteznek. Bár ennek megvitatása már más hasábokat kíván.
4.7.1.1.
Csúnyibjó? Cundere?
Jelen alpontban egy blog anyagából fogunk idézni (Jumeszaki 2012), hogy rávilágítsunk a hétköznapi nyelvhasználat és a szerepnyelvezet közti űrre. A blog szerzője azt a címet adta a bejegyzésének, hogy 汎用性の高い軽度厨二病台詞,122 ami hozzávetőlegesen annyit tesz, mint „Hasznos, ámbár kissé ’elvarázsolt’ kifejezések a mindennapjainkban”. A címben szereplő csúnibjó 厨二病・中二病123 terminus bár tartalmazza a betegség (病) szót, nem igazi betegségre, hanem azon nyelvi és viselkedési tendenciákra vonatkozik, amelyek a pubertás idején jellemzőek az alsó-középiskolásokra (中学生). A blogger olyan kifejezéseket gyűjtött össze, amelyek bár gyakran előfordulnak animében, illetőleg mangában, használhatóak a hétköznapok során is; anélkül, hogy kényelmetlen helyzetbe hoznánk magunkat és a beszédpartnereket.
119
Szadanobu is hasonló példát hozott fel a karakterkopula szemléltetése végett (4.5.2.). Hakaszego 博士語. 121 Ródzsingo 老人語. 122 Hanjószei no takai keido csúnibjó szerifu. 123 Mind a kétféle írásmód létezik. Az előbbi talán ritkább, mint az utóbbi. A csú olvasatú kandzsi 厨 jelentése annyival többet ad a terminus jelentéséhez, hogy ez az a szó, amelyet az internetszleng a trollokra, illetőleg a gyerekes, "elvarázsolt" posztolókra használ. 120
81
(20)
ついに始まったな
[cuini hadzsimatta na]
(21)
そろそろ来る頃だと思っていたよ
[szoroszoro kuru koro da to omotteita jo]
(22)
君の好きなようにするといい
[kimi no szukina jóni szuru to í]
(23)
僕はどっちでも構わないけどね
[boku va doccsidemo kamavanai kedo ne]
(24)
そう来ると思っていたよ
[szó kuru to omotteita jo]
(25)
まあまあ、そう怖い顔をするな
[mámá, szó kovaikao o szuru na]
(26)
悪いようにはしないさ
[varuijóniva sinai sza]
(27)
もう分かってるんだろ？
[mó vakatteru n daro]
Ha megnézzük a példákat, látjuk, hogy voltaképpen semmi különös nincsen bennük: a személyesnévmás-használata hétköznapi; a zárópartikula-használata semleges; s általában normatív (standard) nyelvet használ, kivéve az utolsó példát.124 Ergo a szerepnyelvezetnek még a felszínét is aligha érinti ezafajta nyelvhasználat. Noha ennek dacára a blogger célja az volt, hogy olyan kifejezéseket adjon meg, amelyekkel színesebbé tehetjük a mindennapjainkat, kitűnhetünk egy kicsit a többiek közül. Valóban ezek volnának azok a kifejezések, amelyek „kissé”125 olyan hatást váltanak ki az átlagemberből, mintha a beszédpartner egy álomvilágban élne, vagy gyerekesen beszélne? 124 125
Vö. daro だろ és vakatteru わかってる. Vö. a blog címében szereplő keido 軽度. 82
Mondhatjuk, hogy ezek a példák csak egy blogon szerepeltek, vagy hogy a fenti csak szimplán egy mai huszonéves véleménye,126 mindenesetre sokat elárul a japán társas interakció viselkedési normáiról, annak szigorú íratlan szabályairól, és korlátozó erejéről.127
4.7.2.
Virtuális nyelvhasználat
4.7.2.1.
A virtuális nem valós?
Az eddigieket egybevetve megállapíthatjuk, hogy a szerepnyelvezet nem reális nyelvhasználat. Ergo jelen alpontban nyerhetünk betekintést érdemben a szerepnyelvezet izgalmas világába, elvégre a szerepnyelvezet élettere a virtuális világ. Triviális dolognak számít, hogy a virtuális világ nem a való élet, hanem fikció: a valóság alapján kreált dimenzió.128 Magyarán, minden, amit teszünk, illetve mondunk a való életben, előfordulhat a virtuális létben is; ugyanakkor minden, amit nem teszünk, illetve nem mondunk a való életben, az is megtörténhet a virtuális realitásban — ergo ahogyan a népszerű mondás szól: „a határ a csillagos ég”. A japán nyelv unikum, mivelhogy rendelkezésre áll benne egy nyelvi repertoár a valós nyelvhasználatra, ezenfelül ugyancsak rendelkezésre áll egy nyelvi repertoár a virtuális nyelvhasználatra is. A két nyelvezet közti átjárás lehetséges, de döntően csak egy irányban jellemző: valós virtuális (vö. alábbi ábra). A virtuális nyelvezet a valóságban stigmatizáltnak számít, ezért nem tanácsos a használata.
126
A blogger 1991-es születésű. Hasonló témában (cundere ツンデレ) bővebben ld. Nisida 2011; Togasi 2011. 128 A filozófiától kezdve a játékkutatókig rengeteg diskurzus létezik a virtualitásról, de nem célunk a ilyen mélységű értekezés a témában. 127
83
4.7.2.2.
A potenciális nyelvezet aktualizáció-modellje
Az előző pontban felvázolt jelenség definiálásaképpen egy egyedi modellt állítunk fel: bevezetünk két fogalmat: potenciális nyelvezet (nyp) vs. aktuális nyelvezet (nya). A potenciális nyelvezeten belül megkülönböztetjük a virtuális nyelvi repertoár (ViNyr), illetve valós nyelvi repertoár (vaNyr) kategóriáit. Az előbbi végtelen kiterjedésű (---), így magába foglalja a világ valamennyi kulturális ismeretanyagát, ideológiáját, amely a nyelvvel kapcsolatos; az utóbbinak viszont határt szabnak a társadalmi és kulturális normák (—).
ViNyr vaNyr
IV. ábra. A potenciális nyelvezet A virtuális nyelvi repertoár egyik konkomitáns része a szerepnyelvezet (nysz); a valós nyelvi repertoár egyik konkomitáns része a standardnyelv (Nys). A virtuális nyelvi repertoár használatnak okozata a virtuális nyelvhasználat; a valós nyelvi repertoár használatának okozata a valós nyelvhasználat.
ViNyr
vaNyr
nysz
Nys
V. ábra. A potenciális nyelvezet tényezői
84
Az aktuális nyelvezeten belül megkülönböztetjük a beszédszituáció, az identitás, és a személyközi viszonyok tényezőit. Ez a három tényező meglehetősen konvergens: ha az egyik tényező változást mutat, akkor a másik két tényező is reagál rá. A beszédszituáció a legmegragadhatóbb, ezért ez van alárendelve a többi tényezőnek; az identitás kerül középre, mert a személyközi viszonyok felülírhatják az adott beszédszituáció függvényében.
IDENTITÁS BESZÉDSZITUÁCIÓ SZEMÉLYKÖZI VISZONYOK
VI. ábra. Az aktuális nyelvezet A személyközi viszonyokat pedig egy újabb beszédszituáció formálhatja át, amely szituációban az identitás egy újabb szegmense aktivizálódik — az aktualizált személyközi viszonyok függvényében. Az újonnan aktualizált nyelvezet (*nya) korrelációba hozható a korábbi nyelvezettel (nya) a beszédesemény síkján ().
identitás beszédszituáció személyközi viszonyok IDENTITÁS BESZÉDSZITUÁCIÓ
’nya
SZEMÉLYKÖZI VISZONYOK
*nya
VII. ábra. Az aktuális nyelvezet folyamatábrája
85
BESZÉDSZITUÁCIÓ
<motiváltság> kommunikatív cél, intenció, propozíció, előzmények, referenciapontok
IDENTITÁS
szokások, gender, státusz, karakter, értékek, preferenciák, tapasztalatok
SZEMÉLYKÖZI VISZONYOK
ucsi 内—szoto 外 kapcsolatrendszer; gender, tapasztalatok, életkor, státusz, tiszteletiség
VIII. ábra. Az aktuális nyelvezet tényezői A potenciális nyelvezet és az aktuális nyelvezet között indirekt viszonyt lehet feltételezni:
nyp
nya
IX. ábra. A potenciális nyelvezet és az aktuális nyelvezet kapcsolatábrája (A) Méghozzá, azért mert a potenciális nyelvezet az adott csatorna szűrőjén keresztül artikulálódik meg — aktuális nyelvezetként:
nyp
NYELVI MEDIÁLIS
CSATORNA
nya
X. ábra. A potenciális nyelvezet és az aktuális nyelvezet kapcsolatábrája (B)
86
A nyelvi mediális csatorna kétféle lehet jellegét tekintve: virtuális vs. valós. A virtuális szűrő (Vsz) a következő faktorokból tevődik össze: intertextualitás, regiszter, reprezentációs eszközök: hang-, képhatások; technikai sajátságok, etc. A virtuális csatorna materializációi a statikus médiumok (Mst), illetőleg a dinamikus médiumok (Md). A valós szűrő (vsz) a következő faktorokból tevődik össze: interferencia (e.g. zaj), beszédszituáció, kognitív képességek, tér, fiziológiai sajátságok, etc. A valós csatorna materializációja a vokális kód (Mv), i.e. élőbeszéd.
Mst
Vsz Md
vsz
faktor
faktor
faktor
faktor
faktor
faktor
faktor
faktor
faktor
faktor
faktor
faktor
Mv
XI. ábra. A nyelvi mediális csatorna: S végül a komplett folyamatábra:
XII. ábra. A potenciális nyelvezet aktualizálódásának folyamatábrája:
87
4.7.2.3.
A fikció materializálódása
S ami talán a legfontosabb: a dichotómia megléte nincs megosztó hatással a nyelvhasználókra; nem okoz szokatlan, furcsa érzést bennük (vö. Kinszui 2003a, idézi Li 2013: 4),129 hogy a teljes nyelvi repertoárnak csak egy szegmensét használják aktívan, a többi tényezőjével pedig csak passzív kapcsolatban vannak. De mire is vonatkozik konkrétan ez a passzív kapcsolat? — az emberi (szellemi) alkotások, a fikció világára (ibid.): dióhéjban mindenre, ami „papíron, írásban”, i.e. valamilyen módon lejegyzett formában létezik. Ilyenek a popkultúra produktumai, mint például az anime, a manga, a videójátékok, a filmek, etc.; illetve a szépirodalom, a tankönyvek, etc. Ígytehát megkülönböztetünk statikus illetőleg dinamikus médiumot: statikusnak tekintjük azon médiumot, amelynek fő szervező ereje az írással történő nyelvi közlés, illetve a nem mozgó vizualitás; dinamikusnak tekintjük azon médiumot, amelynek fő szervező ereje a hang által történő nyelvi közlés, illetve a vizualitásnak az a fajtája, amely a hangi és képi elemek konvergenciájának vagy divergenciájának függvényében ad át információt. Meglehet, hogy felmerül némi kétség az előbbi felsorolásban szereplő elemekkel, és azok fiktivásával kapcsolatban. Az audiovizuális, illetőleg a vizuális130 tételek lejegyzettsége a forgatókönyvben, a szövegkönyvben,131 az ábrákban, a rajzokban materializálódik. A papíralapú tételek magától értetődő módon az írás révén jegyeztetnek le. Valamennyi tétel fiktivitása pedig abból fakad, hogy egyik esszenciája sem a valóság, hanem az utánzás: a valóságra való reflekció; lényegében egyfajta konvergencia a valósággal. Továbbá egyik tétel sem valósidejű direkt mediáció132 (i.e. a produkcióval egy időben történő kogníció), hanem térben és időben késleltetett indirekt mediáció (i.e. a kogníció a reprodukció során történik meg).
129
Japánul ivakan 違和感. A terminust a mangával kapcsolatos jelenségekre használjuk a dolgozatban. Vö. vizuális fordítás (3.4.2.). 131 Ha színi előadásról van szó. 132 A mediáció terminust közvetítésként értelmezzük. 130
88
4.7.2.4.
Élőbeszéd vs. nem-élőbeszéd
A fentiekben implicit módon az élőbeszéd133 és a nem-élőbeszéd134 problematikája fogalmazódott meg. Az élőbeszéd fő jellemzője a spontaneitás, a társas interakció, és a beszéd hangzó mivolta, míg a nem élőbeszédé szimplán a megtervezettség. Tehát ebből analogikus módon az következik, hogy a nem-élőbeszédnek van kijelölt „eleje és vége”, ergo szisztematikusan felépített; lehet monológ is;135 nem feltétele a fonetikai realizáció.136 Élőbeszédnek tekintünk minden nyelvi közlést, amely a valóságban elhangzik, illetőleg elhangzott; továbbá az élőbeszéd esetén a kommunikáció valós személyek között zajlik, s az adó—vevő szerep dinamikusan változó jellegű: maga a befogadó is lehet aktív része a beszédeseménynek, így kommunikatív céllal, intencióval bír az adott szituációra nézve. Nem-élőbeszédnek tekintünk minden nyelvi közlést, amely bár ugyancsak társas kommunikáció, ám valamely médiumon keresztül realizálódik, például írásban, vagy hangszórókon; továbbá a nem-élőbeszéd során a kommunikáció elsősorban fiktív személyek között zajlik. Maga az interakció statikus jellegű, a szerepek előre fixáltak, így a befogadó csupán megfigyelő lehet: passzív résztvevője a beszédeseménynek, így nem bír kommunikatív céllal, intencióval az adott szituációra nézve.
133
Esetleg: élőszó, hangzóbeszéd, kvázi-élőbeszéd, pszeudo-élőbeszéd. Esetleg: írott szöveg; „írott beszéd”. 135 Itt elsősorban az előadásokra, nyilvános beszédekre gondolunk. A monológ (soliloquy) műfajának besorolása kérdéses. 136 Erről bővebben a disszertációban szólunk. 134
89
5. FEJEZET A virtuális karakterreprezentáció korpuszalapú vizsgálata A kutatás alapadatai
5.1.
A virtuális nyelvhasználat elemzését felettébb változatos és különféle műfajú korpuszon lehetséges végrehajtani, ami a szerepnyelvezet esetén nyilvánvaló, és tudvalevően előnyös is, lévén a jakuvarigo 役割語 ’természetes’ lelőhelyei a virtuális világban találhatóak. Töméntelen mennyiségű japán nyelvű anyag áll rendelkezésre: szimplán a mindennapokból kiindulva akár egy tankönyvben, a médiában el-elszórva, egy-egy regényben — mindenütt jelen van a szerepnyelvezet. Ráadásul nemcsak, hogy számtalan anyagot lehet fellelni, hanem a kiválasztott anyagokon belül is óriási a szórás: rengeteg adathalmaz található. Ezenfelül, ha hozzávesszük a kutatási megközelítések elképzelhető módjait, akkor voltaképpen végtelen a lehetséges vizsgálati-relációk száma. Egy biztos: a sokszínűség révén tehát lehetővé válik egy kihívásokkal teli, reprezentatív minta vétele. Jóllehet az eddigiekben már ismertettünk néhány példát a szerepnyelvezet megnyilvánulásaival kapcsolatban, viszont ezek túlnyomó része művi, „kifundált” példa volt. Az elkövetkezendő alpontokban ez okból kifolyólag valós nyelvi anyagok virtuális nyelvezetét ismertetjük és elemezzük. Az elemzés célja
5.1.1.
A kutatási relációkat leszűkítjük azzal, hogy csupán a genderlektusokra koncentrálunk. Az elemzés célja, hogy feltérképezze a szerepnyelvezet virtuális életterét, s így bemutassa a virtuális nyelvhasználat sajátosságait, relevanciáját, s hogy felfedje a sztereotip nyelvi szerepek leképzésének módját. Ígytehát a különféle karakterek, illetőleg gender-szerepek leképezési módjait, és a zárópartikulák szituatív funkcióit is felderítjük a kutatásban. Jelen elemzés, s maga a dolgozat is egy pilot-study, a későbbi hasonló témájú disszertáció előfutára, így megeshet, hogy néhány helyen aránytalanság lelhető fel, vagy különféle hiányosságok mutatkoznak a kivitelezésben: akár az elemzés módjában, akár a korpusz ismertetése során. 90
Mivel nem jellemző az audiovizuális diskurzusok elemzése a japanológia területén (sem hazánkban, sem külföldön), kiváltképp a videójátékok kutatása mutat űrt, így a dinamikus médiumok van a hangsúly a korpuszelemzés során, mind számszerűleg, mind kidolgozottság terén. Az elemzés módja
5.1.2.
Lévén a szerepnyelvezet fő jellemző markere a zárópartikula, így az elemzés tárgya a genderspecifikus zárópartikulák csoportja, ezért a szemléltetett példák is a zárópartikulák függvényében kerültek kiválasztásra. Mivel a genderlektusokat és a szerepnyelvezetet is többféle elem alkotja, ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a zárópartikulákon kívül más genderszenzitív elemet is megemlítsünk. S végül, azért hogy reprezentatív mintát nyerjünk ki, úgy válogattunk a virtuális világot magában hordozó produktumok közül, hogy mint számuk, úgy műfajuk is nagy variabilitást mutasson. Különösen érdekes, hogy az anyagok közt találhatóak eredeti japán nyelvű művek illetve lokalizált anyagok is, amelyeknek összevetése releváns információval szolgálhat a szerepnyelvezet fontosságára nézve. A dolgozat keretei, a rendelkezésre álló idő, s a szerző képességei is megszabták a feldolgozható anyag mennyiségét, minőségét. Tehát az elemzésben végül öt műfajból hozunk példákat a szerepnyelvezet bemutatása céljából: (i) a statikus médiumokból: szépirodalom, manga, tankönyvek; (ii) a dinamikus médiumokból: filmek, játékok. Valamennyi anyag reprezentatív a maga műfajában. A vizualitással rendelkező médiumok esetén, a vizualitással nem rendelkező médiumoktól eltérő módon, szó szerint másfajta keretben elemezzük a nyelvi anyagot, így kihasználva a vizualitás által nyújtott előnyöket. A korpuszban főleg egy-egy kiragadott megnyilatkozás szerepel, ezért ezek nem minden kétséget kizáróan reprezentálják az adott karakter valós stílusát, csupán egy aspektusát jelenítik meg, amely jelen kutatásban nem hátrány, hiszen a nyelvi sztereotípiákat kutatjuk, s ha egy szereplő, például már akár egy film circa egyperces előzetesében is sztereotip nyelvi változót használ, az hasznos anyagnak számít az elemzésünk perspektívájából.
91
Kutatási kérdések
5.1.3.
KK1: Milyen funkció ellátására használják a szerepnyelvezetet, a zárópartikulákat? KK2: Gender-exkluzív illetőleg genderszenzitív nyelvhasználat jellemzi a korpuszt? KK3: Hasonló karaktertípusok hasonló módon reprezentáltatnak? KK4: Azonos beszédaktusok, kommunikatív cél esetén megegyezik a nyelvi közlés? KK5: A személyközi viszonyok milyen hatással vannak a beszédhelyzetre a zárópartikulahasználat függvényében? KK6: A statikus vs. dinamikus korpusz közt milyen párhuzamok, ellentétek figyelhetőek meg? KK7: Milyen normatív képet sugall a korpusz: nyelvileg, illetve a gender-jelenség függvényében?
5.1.4.
Hipotézisek
(H1)
Szerepnyelvezet
Első fő-hipotézisünk, hogy a szerepnyelvezet nem opcionális aspektusa, hanem elhagyhatatlan tényezője a japánnyelv oktatásának, lévén szinte mindenütt előfordul a virtuális nyelvhasználatban, így nélkülözhetetlen a szerepnyelvezet értelmezése a nyelv-elsajátítás során. 1. A szerepnyelvezetet csak megfelelő intimitás esetén használják. 2. A szerepnyelvezet használata célorientált (teleologikus), mégha ez nem is mindig explicit. A cél lehet: a kívánt beszédaktus (illokúciós/perlokúciós erő) elérése; szimpla back-channel jelzés (aizucsi). 3. Az előző pontból következően a szerepnyelvezet nem csupán a karakterek leképzésének előidézői, hanem konkrét kommunikációs célok instrumentumai is.
(H2)
Zárópartikulák
Második fő-hipotézisünk szerint bizonyos zárópartikulák genderjelölőként is funkcionálnak annak ellenére, hogy a valóságban pont az ellenkező tendencia lelhető fel, i.e. genderneutralizáció: nem jelölnek a genderjelölők. 1. A megnyilatkozáskarakterek leképzése döntően a zárópartikulák révén fog történni. 2. Az egyes zárópartikulákat, gender-exkluzív, illetőleg gender-relatív, egyaránt nyomaték kifejezésére használják majd.
92
3. A
gender-szerepeknek
megfelelő
szerepnyelvezet-használatra
számítunk,
i.e.
genderjelölő-használat. 4. Az előbbi pontból következően a gender ábrázolása főleg a zárópartikulák segítségével valósul meg. 5. Az előző pontok okán pedig a zárópartikulák szófaja egyaránt a genderjelölők és a karakterjelölők reprezentatív elemei. (H3)
Korpusz
Harmadik fő-hipotézisünk, hogy a virtuális nyelvhasználat korpuszában sok egyedi megoldást találunk a karakterek nyelvi megjelenítésére nézve — kiváltképp a manga és a játékok esetében. 1. A lokalizált anyagokban (film, videójáték) is sztereotip nyelvhasználatra számítunk. 2. A vizualitás nagyban kihat a kognitív folyamatokra: a mangák elemzése során sok inherens információt szolgálnak a tisztán szövegen kívüli tényezők, például „buborékok”, a stilizálás (fontok); így terelve a befogadót az üzenet egyéb mondanivalója felé. 3. A tananyagelemzés során következetlen nyelv-, illetőleg szerepnyelvezet-használatra számíthatunk: a kontextusra való fókusz hiánya, vagy a pragmatikai tényezők, tehát en bloc a személyközi viszonyok elhanyagolása miatt. 4. A fiktív műfajok elemzése során, különösen a manga, illetve a videójátékok esetében meglehetősen színes megnyilatkozásokra számíthatunk; míg a filmek esetében moderáltabb beszédeseményekre.
5.1.5.
Az elemzés menete
Az elemzés első felében a statikus médiumokat vesszük górcső alá: először a szépirodalom, aztán a manga, s végül a tankönyvek műfaját. Az elemzés második részében a dinamikus médiumokat vizsgáljuk meg alaposabban: először a filmek, aztán a videójátékok példáit. Minden alpont elején felvázoljuk a legfontosabb tudnivalókat, jellegzetességeket az adott médiumról, műfajról. A korpuszban szereplő anyagok mindegyike az anyagokat előállító cégek tulajdona, s az anyagokat érintő valamennyi jog ezen cégek illeti.
93
A statikus médiumok
5.2.
A statikus médiumok elemzését szépirodalmi műveken, mangán, illetve tankönyveken végezzük el. A korpusz a következő anyagokból áll: Szépirodalom:
Nacume Szószeki: Macska vagyok
Hosi Sinicsi: „A macska”
Inoue Hiszasi: „Don Macugoró élete”
Manga:
Kisimoto Maszasi: Naruto
Tankönyvek:
„Keigo”
„Nihongo szómatome csókai N1”
5.2.1.
Szépirodalom
5.2.1.1.
Macska vagyok
Nacume Szószeki a japán irodalom kimagasló alakja. Jelen elemzésben a „Macska vagyok” című művét vesszük rövid vizsgálatba, az első fejezetre koncentrálva.137 A mű 1905-ben a Hototogiszu ホトトギス nevű folyóiratban138 jelent meg folytatásokban január és augusztus közt; az elemzésben az Aozora bunko 青空文庫 honlapján található 1987-es változatot használjuk fel. A magyar nyelvű fordítást Erdős György készítette, 1988ban jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
(1)
吾輩は猫である。
[Vagahai va neko dearu]
— szól a mű kezdőmondata.139 Már ebből az egy sorból kiviláglik a macska karaktere, hiszen meglehetősen feszes, írottnyelvi formát használ. Külön érdekesség, hogy az elbeszélő archaikus, erősen ’férfiasnak’ ható személyesnévmást használ önmaga megnevezésére: vagahai 吾輩.
137
Bővebb elemzés, példák ld. Terada 2000. A hototogiszu jelentése: kakukk. Az író legjobb barátja, Maszaoka Siki 正岡子規 (1867–1902) gondozta a folyóiratot, akinek ugyancsak kakukk volt a művészneve — tőle származik az elnevezés. 139 Mivel a művek online változatát használtuk, és ott nincs megadva oldalszám, így nem tudjuk jelölni őket. 138
94
Bár a Meidzsi-kor végén még több kifejezést használtak, amely a mai nyelvhasználat szerint archaizmusnak számít, így mondhatnánk, hogy a vagahai 吾輩 szóban nincsen semmi különös. Ám a genbun-iccsi 言文一致 mozgalom által elindított nyelvújító-hullámnak köszönhetően már nagyjából létezett a mai kommunikációban használatos szavak tára, tehát az író választása tudatos volt. Ugyancsak a műben fellelhető harmadik macska, Setét esetében: Az elbeszélő merésznek, bárdolatlannak, fennhéjazónak nevezi Setétet, ami érthető, hiszen a fekete macska bemerészkedik más kertjében, ott trónol, és aztán még modortalan is. Nemcsak a tettei, de a szavajárása is tükrözik Setét faragatlanságát.
車屋の方が強いに極まっていらあな。御めえのうちの主人を見ねえ、まるで骨と皮ばかりだ
(2)
ぜ
[kurumaja no hó ga cujoi ni kimatteirá na. omé no ucsi no sudzsin o miné, marude kocu to kava bakari da ze] Meglehetősen „élénk” a macska nyelvi megnyilatkozása; sokat felfed a jelleméből, hiszen telis-teli van nyelvtani hibákkal, és kiejtési deformitásokkal, például: Nem normatív, „hibás” alak > normatív, „helyes” alak
*きまっていらあな > きまっているな;
*御めえ > 御まえ;
*見ねえ > 見れば・見るなら.
Magyarul azt mondanánk, hogy halandzsázik. Mégha a fordításban ezt nem is teszi meg, kellően érezhető, hogy nem kifinomult a beszélő. Ezeken kívül a ze ぜ zárópartikulával fejezi be mondatát, ami a férfi-genderlektushoz tartozó gender-exkluzív nyelvi változó.
5.2.1.2.
„A macska”
„Nacume Szószeki macskáitól” eltérő módon „Hosi Sinicsi (星新一) macskája (1972, Neko ネ コ)”
nőies. Az alábbi példákban láthatjuk, hogy „a macska” a rejtélyes űrlénnyel való beszél-
getés alkalmával a női-genderlektus gender-exkluzív nyelvi változóit használja, például a va わ
és a no の zárópartikulát.
95
(3)
あら、ちゃんと話が通じるわ。べんりな方法があるものね。ところで、見なれないかただけ ど、なんの用できたの
[ara, csanto hanasi ga cúdzsiru va. benri na hóhó ga aru mono ne. tokorode, minarenai kata dakedo, nan no jó dekita no] (Hosi 170)
(4)
いちいち驚くようでは、支配者の地位はたもてないわよ
[icsi-icsi odorokujó deva, sihaisa no csii va tamotenai vajo] (Hosi 170)
(5)
自分たちのことを、人間とよんでいるわ。あたしたちの、ドレイの役をする生物よ。まじめ によく働いてくるわ。
[dzsibuntacsi no koto o, ningen to jondeiru va. atasitacsi no, dorei no jaku o szuru szeibucu jo. madzsime ni joku ugoitekuru va] (Hosi 171)
5.2.1.3.
„Don Macugoró élete”
Inoue Hiszasi ( 井上ひさし ) Don Macugoró no szeikacu ドン松五郎の生活 című művében (1978), amely a korábbi Nacume Szószeki regény analógiáján alapszik, kutyákkal találkozhatunk. Don Macugoró ドン松五郎 a főhős (kutya) rendszerint ore 俺 személyesnévmással utal magára; az édesanyjának pedig a (na)nodajo (な)のだよ kifejezés a szavajárása (Inoue 12–13, passim). Don Macugoró (átmeneti) gazdái is a nyelvi sztereotípiáknak megfelelően kommunikálnak.
Az anya: (6)
ママだって、周囲に人の気配があれば静かに発進するわよ
[mama datte, súi ni hito no kehai ga areba sizukani hassin szuru vajo] (Inoue 15)
(7)
とてももう一匹、犬を飼う余裕などありませんわ
[totemo mó ippiki, inu o kau jojú nado arimaszen va] (Inoue 17)
(8)
たしかに犬も一匹ぐらいなら残飯で間に合うかもしれないわよ
[tasika ni inu mo ippikigurai nara zanpan de maniau kamo sirenai vajo] (Inoue 17) 96
A fiú: (9)
一週間に十八冊だぜ
[issúkan ni dzsúhasszacu daze] (Inoue 18)
(10)
すこし昼メロのみすぎだぜ
[szukosi hiru-mero nomisugida ze] (Inoue 18)
(11)
ねえ、ママ…
自転車を持っていない子はクラスで三人しかいないんだぜ
[né, mama… dzsitensa o motteinai ko va kuraszu de szannin sika inai n da ze] (Inoue 18)
A lányok, akik megtalálják: (12)
和子んちには犬がいないんでしょ。…
[kazuko-ncsi niva inu ga inai n deso] (Inoue 25)
(13)
そりゃ飼いたいわ。でもだめ
[szorja kaitai va. demo dame] (Inoue 25)
(14)
お父さんは犬を嫌いなの。あたしが…
[otószan va inu o kirai na no. atasi ga…] (Inoue 25)
(15)
うちのママがこのあいだこういってたわよ。
[ucsi no mama ga konoaida kó itteta vajo] (Inoue 25)
(16)
とにかくお父さんが第一の難物だわ
[tonikaku otószan ga dai’icsi no nanbucu dava] (Inoue 26)
Kazuko apja: (17)
わしはたしかに犬の声を聞いたがね
[vasi va tasika ni inu no koe o kiita gane] (Inoue 30)
97
Isikoro tanár úr (Isikoro szenszei 石ころ先生) viszont nem az iménti „apamodellt” követi: a megnyilatkozásában tükröződnek az otthoni viszonyok, azazhogy ő valójában egy papucsférj, méghozzá azáltal, hogy nem direkt formát használ, hanem csak sejtet (vö. monodaró kané も のだろうかねえ):
(18)
この仔犬を家に置いてやるわけにはいかないものだろうかねえ
[kono koinu o ucsi ni oitejaru vakenivaikanai mono daró ka né] (Inoue 16)
5.2.2.
Manga
Bár már a szerző más írásaiban (2014, 2015, 2016, megjelenés alatt) foglalkozott a Naruto mangával és magyarnyelvű fordításával (visual translation),140 jelen alpontban a mangában fellelhető nyelvi gendersztereotípiák közül szemezgetünk. A manga különösen érdekes a vizsgálódásra, hiszen a vizualitása még az audiovizuális médiumokkal összehasonlítva is egyedi módon közöl információt a befogadóval. A manga sajátos recepciófolyamatot generál a nonverbális elemek, és a stilisztikai, illetőleg művészi eszközök egymásrahatása eredményeképpen. Ezen lényegi tényezők ott találhatóak minden egyes oldalon, kezdve a fonttal, egészen a buborékokig.
5.2.2.1.
Naruto
A dolgozat korpuszának a karaktereit tekintve talán a legsokszínűbb anyagra a Naruto mangában leltünk. Számtalan egyedi megnyilatkozásmód szerepel a kötetekben. A Naruto manga rendkívüli mennyiségű kulturális ismeretanyagot hordoz magában, reflektál a japán történelemre, legendákra, hitvilágra, 141 s még több különböző japánspecifikus jelenségre, amelyek mind a japán anyanyelvű befogadónak, mind az idegennyelvű befogadónak intellektuális kihívást jelenthet — s nem utolsósorban egy másik kultúra, annak egy aspektusának a megtapasztalását.142 Az alábbiakban ismertetünk néhány olyan karaktert, amelyek megnyilatkozásaikban valamiféle nyelvi jellegzetességgel bírnak a gendernyelvészet keretén belül.
140
Saját terminus a mangafordításra. A szerző szerint a manga átmenet a hagyományos (’írott-szöveg’) és az audiovizuális médiumok közt. A szakirodalomban csupán a constrained translation terminust használják rá. 141 Izanagi 伊邪那岐, Izanami 伊邪那美, Amateraszu 天照, Szuszano’o 須佐能乎, Kuszanagi-kard 草薙剣, daimjó—szamuráj-, illetőleg daimjó—nindzsa kapcsolatrendszer, versengő klánok, etc. 142 Japánul: ibunka-taiken 異文化体験. 98
Ha a Naruto mangáról van szó, akkor biztosan felmerül a főhős, Naruto ナルト különleges személyisége, s egyedi beszédstílusa — a legjellegzetesebb szófordulata a ttebajo ってばよ összetett-zárópartikula (3/73, 3/76, 52/164, 47/140, 5/33, 11/9, 62/171, passim):143 ha boldog, ha mérges, vagy ha semmi ok sincsen rá, akkor is, szinte mindig használja.
Cím: Naruto
Forrás: 5/33144 もっと濃ゆいのが出て来たってばよ—！！ motto kojui no ga detekita ttebajo a manga jellegezettége: non-verbális elemeket
a résztvevők kapcsolata, intenciója, elvárható megnyilatkozás a szitáció jellege, helye, kontextus: történéseke, tapasztalok, a múlt, illokúciós erő, perlokúciós erő meglepődés, felkiáltás Név: Naruto
Archetípus: világmegváltó főhős
Cím: Naruto
Forrás: 47/140 何で息子のオレに九尾なんか封印したんだってば よ！！ nande muszuko no ore ni kjúbi nanka tóin sitannda ttebajo おかげでオレってばすっげー大変だったんだぞ！！ okagede ore tteba szuggé taihen datta n da zo
kérdőre vonás: indulat, szomorúság; vádaskodás
Név: Naruto
Archetípus: világmegváltó főhős
Az érdekesség az, hogy ennek a zárópartikula-komplexumnak van egy ’nőies’ változata is (ttebane ってばね), amelyet nem is annyira meglepő módon Naruto édesanyja, Kusina クシナ használ(t). Egyébiránt nemcsak a valóságban számít kuriózumnak a ttebane használata, hanem Naruto maga is meglepődik az anyja nyelvhasználatán — mindkét példában
143 144
A ttebajo és a hozzá hasonló kifejezésekre egy új terminust vezetünk be ld. 6.4.1.2. Kötet/oldalszám. 99
Cím: Naruto
Forrás: 53/62 違うってばね！！ csigau ttebane …てばね…？ tebane
érzelmi felindulás, „meggyőzés”
Név: Kusina
Archetípus: szerető anya
Cím: Naruto
Forrás: 53/70 な…何が…恥ずかしいってばね na
naniga
hazukasí ttebane
こういう場合は動揺って言うんだってばね！ kó iu baai va dójó tte iunda ttebane
szégyellősség, magyarázkodás
Név: Kusina
Archetípus: szerető anya
Az utóbbi példában Naruto észreveszi, hogy az édesanyja a ttebane ってばね formát használja, s ekkor a Kusina reflektál is rá: azt mondja, ha izgatott, akkor kicsúszik a száján. S jelen esetben izgatott volt a téma miatt: Naruto az apjáról kérdezett. De mégha nem is mondta volna, hogy izgatott, akkor is tudjuk, hiszen a karakter elpirul, mitöbb a buborékon belül a kanahasználat is megváltozik: az írásjegyek is olyan hatást tesznek, mintha „remegnének”.
100
Narutóra általánosan jellemző, hogy nyersen nyilatkozik meg, mint a következő példákban:
Cím: Naruto
Forrás: 63/22 もう逃げらんねーぞ！！ mó nigeranné zo
halálos fenyegetés, düh Név: Naruto
Archetípus: világmegváltó főhős
Kicsit hasonlít a fentebb bemutatott Setét beszédére, bár Naruto nem annyira csiszolatlan a beszédstílusában, mint a feketemacska (Setét). A megnyilatkozásban látható zo zárópartikula, illetve a tagadóalak ilyesfajta használata általában a rosszfiúkra jellemző, mint az alábbi jelenetben:
Cím: Naruto
Forrás: 1/42 やるなら妖狐の力が出る前だぞ！！ jaru nara jóko no csikara ga derumae da zo どのみち
ろくな奴じゃねーんだ
dono micsi
rokuna jacu dzsané n da
hergelés, felháborodás, gyűlölet
Név: Naruto
Archetípus: világmegváltó főhős
101
Az alábbi két példában is tanúi lehetünk Naruto gender-exkluzív nyelvhasználatának: Cím: Naruto
Forrás: 63/186 オレってば四代目火影の息子だぞ！！！ ore tteba jondai’me hokage no muszuko da zo
magabiztosság, fenyegetés Név: Naruto
Archetípus: világmegváltó főhős
Cím: Naruto
Forrás: 60/101 さあ行こうぜ！！！ szá ikó ze
magabiztosság, kvázi-parancs Név: Naruto
Archetípus: világmegváltó főhős
A manga egyik legérdekesebb és legmegosztóbb karaktere Orocsimaru 大蛇丸. Már elég idős, amikor először megjelenik a mangában, de a kora nincs hatással sem a kinézetére, sem a nyelvhasználatára. Ami igazán meglepő az első szereplése során, hogy női álcában tűnik fel, s nemcsak külseje, hanem a beszéde is nőies: none のね, deso でしょ, vane わね, va わ, nojo のよ (6/31, 6/38, 6/63, 6/82, 6/83, 85, 101).
Cím: Naruto
Forrás: 6/38 やっぱりただの獲物じゃないわね… jappari tada no emono dzsanai vane
evidencialitás, felfedezés nyugtázása
Név: Orocsimaru
Archetípus: (itt:) rejtélyes főgonosz
102
Cím: Naruto
Forrás: 6/82 いろいろと君の力が見れて楽しかったわ iroiro to kimi no csikara ga mirete tanosikatta va やっぱり兄弟だわね… jappari kjódai da vane
felkiáltás, evidencialitás; felfedezés nyugtázása Név: Orocsimaru
Archetípus: (itt:) rejtélyes főgonosz
A különös az, hogy miután felfedi kilétét, sőt miután újjáéled (!), azután sem változik egy szemernyit sem a nyelvezete: továbbra is gyakran használja a va わ genderjelölőt és ennek változatait,145 amely jelen esetben nem igazán azt a gendert jelöli, amire gondolnánk (14/73; 16/95; 17/179; 18/25; 33/149; 62/106; 62/113).
Cím: Naruto
Forrás: 18/25 見付けたわよ micuketa vajo
rosszat sejtő, félelemkeltő érzelmi felindulás Név: Orocsimaru
Archetípus: (itt:) rejtélyes főgonosz
Cím: Naruto
Idő/kód: 16/95 私を慰めるような台詞は止めなさい… (v)atasi o naguszamerujóna szerifu va tomenaszai
殺すわよ…… koroszu
vajo
fenyegető kvázi-kérés, halálos fenyegetés
Név: Orocsimaru
145
Archetípus: (itt:) rejtélyes főgonosz
Még a kasira かしら partikulát is. 103
S végül egy trivia, egy érdekeség: Japánban él az a közhiedelem, hogy ha valaki egy fehér kígyót lát, akkor nagy szerencse éri majd. Ennek ellenére bár Orocsimaru maga egy „fehér kígyó”, de a történet legvégéig csak rosszat tesz. A manga egy másik különös karaktere Tobi トビ, aki nem különben jelentősebb, mint az előző két szereplő. Tobi hasonló színjátékot visz véghez, mint Orocsimaru tette azt a hatodik kötetben. Amikor megismerjük őt úgy tűnik, mintha kissé ügyefogyott karakter volna. Az alábbi példában a stilizálás is jelzi a hebehurgya Tobi hóbortosságát: (i) a „hái” szövegszerkesztőbeli lejegyzése alkalmával a példában feltüntetett emotikonok jelennek meg; (ii) a buborékban cikk-cakkos hosszabító-jel található a sze és az n szótag között.
Cím: Naruto
Forrás: 39/76 ハーイ
（(^O^)／・(^o^)丿）
hái すいませーん！ szuimaszé--n
közvetlenség, öröm, bugyutaság Név: Tobi
Archetípus: titokzatos ’bohóc’
A következő példa azért érdekes, mert a saját nevével utal magára — miközben magában beszél. Cím: Naruto
Forrás: 31/185 これでボクも“暁”のメンバーに入れますかね… korede boku mo ’akacuki’ no menbá ni iremaszu kane トビはいい子だ tobi va í ko da
érzelmi felindulás: öröm; evidencialitás Név: Tobi
Archetípus: titokzatos ’bohóc’
104
Ezen kívül csak rá jellemző még, hogy kihagy egy szótagot a kopulából, és csak a szu ス szótagot ejti, mint alább:
Cím: Naruto
Forrás: 39/115 マジッスか！？速！ madzsi sszu ka haja(i) で、どっちすか？ de doccsi szu ka
érzelmi felindulás: meglepődés, csodálat; kérdés: érdeklődés
Név: Tobi
Archetípus: titokzatos ’bohóc’
Cím: Naruto
Forrás: 39/148 瞬身の術が速すぎてボクらじゃムリっスよ～ sunsin no dzsucu ga hajaszugite bokura dzsa muri sszu jo~
magabiztosság, hencegés
Név: Tobi
Archetípus: titokzatos ’bohóc’
105
Viszont amint olyan környezetbe kerül, ahol nem kell megtévesztenie senkit, abbamarad a színjáték, és szimpla férfias szerepnyelvezetet használ (43/130; 54/82).
Cím: Naruto
Forrás: 43/130 遅かったな oszokatta na 見てたならちゃんと撮ってあるんだろうな？ mitetanara csanto tottearu n daró na 後でじっくりと見せてもらう
すぐに行くぞ
ato de dzsikkuri to miszetemorau
szugu ni ikó zo
enyhe megrovás; kvázi-kérdés: evidencialitás; kvázi-kérés: parancs; parancs
Név: „Ucsiha Madara”
Archetípus: főgonosz, ősellenség
Egyszer nála is előfordul a va わ partikula (39/128), akárcsak Orocsimarunál, viszont Tobi esetében inkább a „korral jár” ez a kifejezés, i.e. a középkorú vagy idősebb férfiakra olykor jellemző ez a jelenség. Fiatalkorában Obito hasonló nyers módon beszélt, mint Naruto (63/44, 49, 95, 98).
Cím: Naruto
Forrás: 63/95 なおさらここにはいられねェ naoszara koko ni va irarené 待ってろよ…カカシ…リン！ matterojo kakasi
rin
オレは生きてる！！
ore va ikiteru
érzelmi felindulás: düh, izgalom, aggódás Név: Ucsiha Obito
Archetípus: vakmerő, hűséges főhős
106
Tankönyvek
5.2.3.
A tankönyvek elemzését azért tartjuk fontosnak, mert ezek azok az anyagok, amelyeket a nyelvtanuló felhasznál, ezen nyelvi normákat sajátítja el. Ebből következően a tankönyvkészítőknek minden bizonnyal a Japánban, illetőleg a japán nyelvben létező valós nyelvi normát ismertetik meg az olvasóval.146 A tankönyv-korpuszban találtunk példákat a női-genderlektusra jellemző kizárólagos formákra, viszont a férfias gender-exkluzív nyelvi változókra nem; sőt azon megnyilatkozások, amelyek férfiaktól származnak, megkérdőjelezik a ’férfiasságot’ magát, hiszen sokszor inkább a konvenciók szerinti nőies beszédstíl szerint nyilatkoznak meg a szövegekben. Ezutóbbi tendencia korrelál a valós nyelvhasználattal, tükrözi a társadalmi tendenciákat, tehát a társadalmi-, és nyelvi genderkonvergenciát; viszont továbbra is fenntartja a sztereotip nőies nyelvi változókat: igaz azonban, hogy ezen megnyilatkozásokból főleg idősebb hölgyekre lehet következtetni, de az audiovizualitás hiányában erről nem tudunk pontos adatot közölni.
5.2.3.1.
Keigo (Nagara 1988)
A tankönyv hátránya, hogy teli van pragmatikailag ’hibás’ mondatokkal (Nagara 1988: 34–37; 83), amelyeknek a hibája abban rejlik, hogy nem reflektálnak a beszédeseményre, a kontextusra, mint például az alábbi (Nagara 1988: 83): [Beszédszituáció: buli] (19)
「失礼ですが、お国はどちらですか」 [sicurei deszuga, okuni va docsira deszuka] 「北欧です。フィンランドからまいりました。」
[hokuó deszu. finrando kara mairimasita]
Nyilvánvaló, hogy a könyv a tiszteleti nyelvezetet 147 tanítja, de egy társalgás szimulációja esetén nem szabad figyelmen kívül hagyni a beszédszituáció alapvető tényezőit.
146
További tankönyvek elemzéséről bővebben ld. Kaba 2016. Ugyanazon okok miatt, mint a jakuvarigo esetében (4.1.), a keigo megnevezésére is a nyelvezet terminust használjuk. 147
107
Természetesen a valóságban ez az üzenetváltás nem történik meg egy buliban. Ennyiben hasonló a tiszteleti nyelvezet a szerepnyelvezethez: a szerepnyelvezet fő élettere a virtuális világ, viszont a tiszteleti nyelvezetet elméletileg (még!) használják a mindennapok során, de egyre inkább arrafelé tendál, hogy integrálódik a virtuális nyelvhasználatba.148 A genderlektusokat tekintve: Az „anyák” és általában a nők (Nagara 1988: 6; 42; 84; 87) következetesen gender-exkluzív nyelvi elemeket használnak (va わ ; no の; mono もの; kasira かしら):
(20)
そうね、今晩は十時ごろになると思うわ (Nagara 5)
[szóne, konban va dzsúdzsigoro ni naru to omo’u va]
(21)
仕事の後で友達に会うって言ってたから、遅くなるんじゃないかしら。 (Nagara 30)
[sigoto no ato de tomodacsi ni au tte itteta kara, oszokunaru n dzsanai kasira]
5.2.3.2.
Nihongo szómatome csókai N1 (Szaszaki—Macumoto 2011)
Az anyakarakterek, illetve több női karakter ebben a tankönyvben is a női szerepnyelvezetet használja (Szaszaki—Macumoto 2011: 96; 106; 108; 110; 114; 118; 134; 136; 140). Nőies, lányos: (22)
おもしろいもんですか。(Szaszaki—Macumoto 78)
[omosiroi mon deszu ka]
(23)
急行のすぐあとなの？じゃ、そんなに混まないかもよ。 (Szaszaki—Macumoto 88)
[kjúkó no szugu ato na no? dzsa, szonna ni komanai kamo jo]
(24)
だからもうやめたの。 (Szaszaki—Macumoto 90)
[dakara mó jameta no]
148
A tiszteleti nyelvezet főleg a formális eseményekre korlátozódik, s akkor is írásban történik nagyrészt az egyoldalú (!) ’üzenetváltás’ (vö. Sági 2016). 108
A férfiak pedig főleg rövidformákkal fejezik ki a „férfiasságot”: Férfias, fiús: (25)
でさー、部長が怒っちゃってさー、ははは、おもしろいだろ？ (Szaszaki—Macumoto 78)
[deszá, bucsó ga okoccsatte szá, hahaha, omosiroi daro?]
(26)
まあ、似合ってるからいいんじゃない？(Szaszaki—Macumoto 90)
[má, niatteru kara í n dzsanai]
Külön érdekesség, hogy sok esetben a korpuszban szereplő férfiak a no の partikulát használták megnyilatkozásaikban, amely konvencionálisan a női-genderlektus gender-exkluzív eleme. Ez a tény megintcsak arra enged következtetni, hogy a tankönyv készítői reflektálnak a társadalmi folyamatokra (vö. 3.5.). Bár, például a 88. oldalon olyan hatása van az egésznek, mintha felcserélték volna a gender-szerepeket. „Atipikus férfiasság”:149 (27)
コンタクトに変えたんじゃなかったの？(Szaszaki—Macumoto 90)
[kontakuto ni kaeta n dzsanakatta no]
(28)
あれ、何か送るの？(Szaszaki—Macumoto 118)
[are, nanika okuru no]
(29)
送り返すの？ (Szaszaki—Macumoto 118)
[okurikaeszu no]
(30)
わかったってば！ (Szaszaki—Macumoto 140)
[vakatta tteba]
A legutóbbi megnyilatkozást szinte teljesen megegyező formában, de más gender-relációban: Lara Croft-tól is hallhatjuk (vö. 5.3.5.8.).
149
Itt: nem a konvenciók szerinti férfi-genderlektus. 109
A dinamikus médiumok
5.3.
A dinamikus-korpuszban filmelőzetesek, illetve játékmenetek lettek feldolgozva. A példák összeállításához circa húszórányi anyag átnézésére volt szükség: ebből az előbbi circa egy óra, az utóbbi circa tizenkilenc óra. A filmelőzetesek esetében egyszerű volt az anyaggyűjtés, viszont a játékok esetében előbb végig kellett játszani a játékot — vagy csak addig játszani, amíg releváns anyagra nem bukkantunk, és csak ezután kerülhetett sor az anyaggyűjtésre. A teljes anyagnak (867 screenshot) azonban csak egy részlete szerepel a dolgozatban (film: 20; játék: 32). A feltüntetett példákon kívül is rengeteg releváns anyag áll rendelkezésre, de azok elemzésére nem volt keret. Mivel nem minden játék érhető el hazánkban japán nyelven, így olykor végigjátszásokhoz kellett folyamodnunk, amelyek megkönnyítették a munkát (ld. Fallout 4, Skyrim, etc.). A korpusz a következő anyagokból áll: Filmek:
Mad Max: Fury Road
[5 p]
Mad Max II.
[2 p]
The Hobbit: The Desolation of Smaug
[5 p]
Rogue One
[2 p]
Star Wars VI.
[3 p]
Star Wars VII.
[10 p]
The Danish Girl
[10 p]
Xena / Jeena
[3 p]
Deadpool
[12 p]
Zootopia
[10 p]
Videójátékok:
Fallout 4
[1,8 ó]
Star Wars: The Force Unleashed
[3,5 ó]
The Elder Scrolls V: Skyrim
[5 ó]
Assassin’s Creed IV: Black Flag
[5-6 ó]
Assassin’s Creed IV: Aveline
[0,5 ó]
Assasin’s Creed: Rogue
[2 ó]
Tomb Raider
[0,5 ó] 110
Jelen korpuszban nem számíthatunk a statikus-korpuszban, a mangánál tapasztalt kirívó kjaragobira; az érdekesség többé-kevésbé a karakter kilétében, történetében rejlik. Amiben viszont több ez a korpusz, mint a már ismertetett, hogy jelen esetben a hangsáv, a felirat, és a vizualitás is többletinformációkhoz juttatja a befogadót, így teljes képet kaphatunk a beszédszituáció valamennyi tényezőjéről. Mintapélda: Cím
Idő/kód Forrásnyelvi szöveg Romanizáció Átírat kép
Lehetséges célnyelviszöveg Szerepnyelvezet kommunikációs cél
Név
Archetípus Játék a tudományban? Tudomány a játékban?
5.3.1.
Viszonylag újonnan a mainstreambe került a film, a sorozat, és úgy általában az audiovizuális diskurzusok mint kutatási témák — már bevett jelenségnek számítanak; különböző tudományok foglalkoznak vele a művészettől kezdve a kivitelezésig, különböző módszertani perspektívából. A (videó)játékok kutatása, a ludológia150 sem teljesen új dolog: a filmekhez hasonló módon vannak technikai megközelítésű kutatások, illetve a narratíva-kérdést boncolgató kutatások, viszont még nem vert gyökeret a tudományos életben a játékok nyelvészeti megközelítése, a játéknyelvészet. Olyannyira nem jellemző a videójátékok ilymódú kutatása, hogy nemzetközi viszonylatban mégcsak a video game linguistics terminus sem létezik, hazánkban pedig ugyancsak nem széles körben ismert a játéknyelvészet. 151 Ezutóbbi szakszó Balogh Andrea (2012, 2013, 2015ab) kutatásában használatos.
150
Gonzalo Frasca használta (így) a terminust először (vö. Frasca 1999). A szerző javasolja mind az angol video game linguistics, mind a magyar terminus, a videójátéknyelvészet bevezetését 151
111
Nemzetközi szinten manapság a game studies, tehát a ludológia dimenziójába tartoznak a következő témák: a videójáték-dizájn, a lokalizáció,152 és a játszás társadalmi vetülete, tehát interdiszciplináris kutatási terület, amelyben a programozástól kezdve, a kreatív tervezésen keresztül, a szociológia és a pszichológia tudományáig változatos relációkat lehet konstruálni. Tehát pusztán „a játékon” kívül fókuszba kerül a maga a „játékot játszó”, és a játékos háttere is. Gonzalo Frasca (2001) definíciója szerint a ludológia a játékokkal foglalkozó tudományág, amelynek célja kettős: egyrészt a játék tanulmányozása mint olyan, másrészt a játék mint a média-ökológia egy elemének a tanulmányozása. Hazai viszonylatban — Balogh (2015ab) alapján — főleg a lexikai szintű megközelítés
jellemző
(vö.
szókincskutatás:
Veszelszky Ágnes,
Balogh
Andrea;
névadási
jellegezetességek: Kepes Júlia), bár a vizualitás és a nonverbális kommunikáció hatása (vö. Veszelszky Ágnes), s a társadalmi tényezők (vö. pszchológia: Újhelyi Adrienn) is a kutatási palettára kerülnek. A tendencia ígytehát a következő: a játékok helyett a játékot játszók kerültek fókuszba, a játékok nyelvhasználata helyett a játékosok nyelvhasználata a kutatások tárgya. Ergo a videójátékokat ’tisztán’ pragmatikai megközelítésben egyelőre nem kutatják hazánkban, míg nemzetközi viszonylatban azonban itt-ott, főleg egy svéd egyetemen (Göteborgs Universitet), fellelhető egy-egy részben pragmatika-témájú dolgozat (vö. Gillbert 2013; Niazi 2014) — részben, ugyanis ezen munkák is a lokalizáció témakörébe tartoznak, a japán—angol nyelvpárt érintő lokalizáció körülményeit vizsgálják, a fordítási elégtelenségekre153 fókuszálva. Az előbbi dolgozatok egyedisége, hogy a videójátékok kutatása során a japán nyelv relációit (is) vizsgálják, ami a szakirodalmi álláspont szerint hiánypótló (vö. O’Hagan— Mangiron 2013, idézi Zolczer 2014).154 A videójátékok nyelvi megközelítésén alapuló kutatások mindegyikére elmondható, hogy ’hiánypótló’, hiszen egészen napjainkig negatív előítéletek övezték, illetőleg övezik a ludológiát (vö. Niazi 2014): stigmatizált témának számított, illetőleg számít mind a játszás, mind a videójáték mint a kutatás tárgya.
152
Itt: többek közt fordításelméleti megközelítések. Nem-adekvátság, etc. 154 Kínaispecifikus kutatásokra több példát találni a szakirodalmban (vö. O’Hagan—Mangiron 2013) 153
112
5.3.2.
Filmek vs. videójátékok
5.3.2.1.
Különbségek: narratíva vs. játékélmény
Talán a legelemibb problematika a játékok viszonylatában a narratíva megléte, avagy annak hiánya. Egyes kutatók szerint így van, más kutatók szerint úgy van, ebbe a kérdéskörbe most nem mennénk bele. Egy azonban biztos: ha létezik narratíva, ha nem, a filmek és a játékok különböznek abban, hogy milyen viszonyrendszer köti a médiumot a narratívához. A filmeknél immanens tényező a narratíva, viszont a játékok esetében nem feltétlenül szükséges, illetve nem evidens a narratíva relevanciája. Ennek miértje a játékélményben keresendő. Míg a filmekben kizárólag megfigyelők, passzív résztvevői vagyunk a produktumnak, addig a játékokban a passzivitás mellett, aktív szerepet is betöltünk: alakíthatjuk a történet kimenetelét, a szereplők személyiségét, megjelenését, és még sok más aspektusát a játéknak — akár valós időben bele is szólhatunk a játékba (vö. 5.3.5.2.1). A Rayman példáján keresztül remekül ábrázolható a narratíva-kérdés mibenléte. A Rayman 2D-s ügyességi játékot 1995-ben mutatták be: az ügyességi játék részétől eltekintve egy komplett történettel is rendelkezett, amelyben Rayman mint ’a felszabadító’ szerepelt. A későbbi változatai már mobiltelefonon is megjelentek, például 2012-ben a Rayman Jungle Run című játék: ebben azonban csak egy ’futóbolondként’ láthatjuk Raymant — a játéknak csupán az ügyességi jellege maradt meg, a narratíva elveszett. A 2015-ben (szintén mobilra) kiadott Rayman Adventures már kis szegmensekben pótolja a narratívát, de ez a játék is főleg az ügyességi aspektusra koncentrál. De ugyanez a tendencia megfigyelhető a Sonic the Hedgehog, illetve a Prince of Persia bizonyos változataira, és az Assasins Creed Chronicles játéksorozatra is. Ami összeköti az említett játékokat az az,hogy nem kötelező megérteni a játékot: elég ha csak kikerüljük az akadályokat, legyőzzük az ellenséget, és ami a legfontosabb, hogy hiába nem ismerjük a játék történetét, a szereplőket, a helyeket — a narratíva hiányában is teljes (játék)élményt kapunk; a narratíva nélkül is effektíven, adekvát módon tud funkcionálni a médium.
113
5.3.2.2.
Hasonlóságok: „nőifikáció”
Napjainkban egyfajta koncentrált ’nőifikáció’, 155 ’pro–nő’ motívum figyelhető meg mind a filmek, mind a játékok világában. A különlegessége ennek a hullámnak, hogy nem a hagyományos, sztereotip női szerepeket viszik vászonra, hanem erős, talpraesett, önálló, független, ikonikus vezetőket ábrázolnak. A Star Wars történetében először a tavalyi Star Wars VII-ben (2015), illetve az idei Rogue One-ban (2016) egyaránt női szereplők kerültek a főhős szerepébe. Jól mutatja az innováció jellegét a sajtóvisszhang: az USA-ban felháborodtak egyes Star Wars fanok, hogy „egy nő bitorolja” a főszereplői státuszt (Scandal 2015, 2016ab). A Batman v Superman című filmben (2016), bár a címben nem esik szó Wonder Womanről, sem az alapsztori nem foglalja magába őt, de mégis megjelenik a vásznon — a karakter kreációja óta eltelt több, mint hetven évvel később. Itt közrejátszik a film-marketing is, hiszen 2017-ben egy ’önálló’ Wonder Woman film fog a mozikba kerülni. Érdekesmód a három fő férfi szuperhőst is felülmúlva talán pont a nő volt a legerősebbik. Egy másik képregényalapú szuperhőstörténet, a Suicide Squad (2016) egyik karizmatikus főszereplője (Harley Quinn) is nő. A Hunger Games filmek (2012—2015) fókusza is egy női vezető. Melissa McCarthy főszereplésében pedig egy „tökös, szellemes, megmondó” típusú nőt vittek vászonra a rendezők 2013-ban a Női szervek című filmben, és 2015-ben a Kém című filmben. Idén pedig még az állati történetekben, a Zootopiában (2016) is női főszereplővel találkozhatunk, aki egy nyúl. Ami viszont valóban egyfajta fordulópontot jelenthet az a Mad Max: Fury Road (2015), amelyben nem is a sorozat címadója, nem Mad Max a főszereplő, hanem Furiosa, ’a pusztaság (wasteland) megváltója’ — aki nő. A játékok terén is megfigyelhető a filmeknél tapasztalt tendencia: Csak szemléltetésképpen három grandiózus játék-franchise-ban, a World of Warcraft MMORPG-ben 156 (2004—2016), az Elder Scrolls sorozatban (1994—2014), és a Mass Effect sorozatban (2007—2017) is választhatunk,157 hogy női- avagy férfikarakterrel kívánunk-e játszani — az utóbbiban a rasszt is meg lehet választani, így teljes mértékben PC (politically correct). Természetesen ma már bármely kisebb-nagyobb online vagy offline játékban (főleg RPG-ben)158 adottak ezek a választások.
155
Vö. womenification. Massively Multiplayer Online Role-Playing Game. 157 A játékok marketing-termékei viszont mást sugallhatnak; például a Mass Effect három fő játékának a plakátjain a tipikus, férfi (Lieutenant) Commander Shepard látható. 158 Role-Playing Game. 156
114
A korábban említett óriás-franchise-ok közé sorolható Assassin’s Creed sorozat legújabb tagjában, a Syndicate-ben egyszerre két főszereplőt irányíthatunk: egy férfit és egy nőt; továbbá a játék két korábbi kiadványában (Liberation 2012; Chronicles: China 2015) rendhagyó módon nő a főszereplő — méghozzá az előbbiben afro-amerikai (Aveline), az utóbbiban pedig kínai (Shao Jun 邵君)159. Bár már régebben is voltak játékok, filmek, amelyekben erős, független nők szerepeltek (például a Kill Bill I–II. 2003a, 2004), viszont napjainkban koncentrálva jelennek meg az újabbnál újabb alkotások ugyanazon motívummal. A jelenségben közrejátszanak mind globális-, mind társadalmi folyamatok, a gender-mainstreaming, a genderszenzitivitás egyre inkább tudatossá válása, és így tovább. A genderkonvergencia kapcsán érdekességképp érdemes megemlíteni, hogy a Streets of Rage III. nevezetű arcade-játékban (eredeti japán neve: Bare Knuckle ベア・ナックル) az első pálya közepén meg kell küzdeni egy „mid-boss”160 karakterrel, Ash-el, aki egy meglehetősen sztereotip homoszexuális karakter (ld. alább).
I. ábra. Ash (Streets of Rage III) A „csavar” ott rejlik, hogy csupán az eredeti japán verzió része Ash, míg az USA-ban kiadott játékban nem található meg ez az ellenség, kihagyták belőle — bár a forráskódok módosításával fel lehet oldani (unlock).161
159
Magyar átírásban: Sao Tyün. A főellenség alatti, kisebb fokozatú ellenséges karakter. 161 Bár ettől az esettől eltekintve a South Park részeiben minden további nélkül ott található Mr. Slave, aki hasonló karakter, mint Ash. 160
115
További érdekesség, hogy a női játékosok stigmatizálva vannak a köztudatban, és akár még egyes gamer-körökben is. Bár már folyamatban van, úgy tűnik a következő lépés, amelyet meg kell lépnie a világnak, az a női játékosok emancipációja lesz — az emberközösség valamely oknál fogva szinte mindig ugyanazon problémákkal küszködik a történelem során.
5.3.3.
The game is the message
Az alpont címében Marshall McLuhan (1964) szállóigéjét — „The medium is the message” — parafrazáltuk, s fogalmaztuk át annak okán, hogy a lokalizáció fő kritériuma a játékélménykreáció. Ahhoz, hogy a médium által generált virtuális valóság, „az élő illúzió” (vital illusion)162 adekvát módon funkcionáljon, számos teljesülési feltételnek kell fennálnia — jelen esetben az anyagokban használt nyelvi változók, és en bloc a virtuális nyelvhasználattal kapcsolatos tényezők kongruenciájáról volna szó. Magyarán a korpuszban szereplő karaktereknek szellemi beágyazottságra van szükségük az adott kultúrában: a társadalmi normák elsajátításával, a szocializáció során kondicionált tényezők segítségével egy komplex értelmezési keretbe kell kerülniük, és adekvátan működniük — ergo az átlagember számára is persziválhatónak kell lenniük. Jelen esetben tehát a lokalizáció során a japán kultúrának, a japán társadalomnak megfelelő karakterek kell felvonultatniok a lokalizátoroknak. Élményfordításnak is nevezik ezt a processzust, hiszen azon karaktereket, amelyek eredetileg nem a japán kultúrában kreálódtak, japanizálni kell. Az audiovizuális diskurzusok viszonylatában ez a vokális kód szintjén, a szinkron révén, illetve a nyelvhasználat szintjén, a felirat révén valósul meg. Az elkövetkezendő példákban (5.3.4., 5.3.5) láthatjuk, hogyan oldották meg japán lokalizátorok a ’szerepek kiosztását’ a nyelvhasználat függvényében. Az audiovizuális médiumok esetében különösen sokat bízhat a lokalizátor a befogadóra, hiszen a nonverbális és metainformációs tényezők, illetve a vokális kód lefedi a kommunikáció legnagyobb részét. A kérdésfelvetésünk pedig: vajon még ilyen körülmények közt is szükség lesz-e a szerepnyelvezetre? — az elemzésből kiderül.
162
Vö. Baudrillard 2000. 116
5.3.4.
Filmek
A korpuszban ismertetett filmrészletek esetében többnyire feliratok vizsgálatáról lesz szó, egyrészt mivel japánnyelvű szinkron vagy nem készült, vagy nem volt elérhető hozzájuk, másrészt a jelen kutatásnak nem célja, hogy összehasonlítsa a szinkront és a feliratokat. Ugyanakkor készültek fan-feliratok is egyes filmekhez, de ezek s az eredeti változatok összevetése is jelen dolgozat keretein kívül esik. S nem utolsósorban a filmfeliratok használata tulajdonképpen kézenfekvő egy kutatás számára, hiszen transzkribált nyelvi adat, míg a szinkronnál külön le is kellene jegyezni, amely feladat elvégzésében (főleg) az anyanyelvűek kompetensek. A hátránya, hogy egyfelől a dramaturgiai-munka (tkp. ’szinkronizálás’) során megváltozik a film szövege, másfelől a filmfeliratot sem feltétlenül ugyanazon szolgáltató készíti el, ugyanazon szöveg alapján, így szükségképpen eltér(het) a szinkron a felirattól (FK 2016).
5.3.4.1.
Mad Max
A Mad Max sorozat valamennyi filmje egy olyan disztópiát jelenít meg, ahol az emberek már teljesen kiszipolyozták a Földet, ráadásul bekövetkezett a nukleáris holokauszt is: szinte semmilyen energiaforrás nem érhető el — a víz és a hajtóanyag a legnagyobb kincs. Ebben a világban kell helytállnia Max-nek is, aki keményen küzd önmagával és a környezetével is, hogy ember maradjon e zord körülmények között is. Az alábbi példában az Immortan Joe despotát szolgáló banda (War Boys) egyik tagját láthatjuk, Nux-ot. Nem is kérdés, hogy egy ilyen típusú karakter miképpen nyilatkozik meg:
Cím: Mad Max: Fury Road
Idő/kód: 1.07/F-MMFR-01/F-f:p いいぞ！ í
zo
Jó
Pny
Ez az! GEm Pz: zo ぞ
felkiáltás Név: Nux ♂
Archetípus: „gonoszból jóvá lesz” típus
117
Ami érdekes, hogy a feldolgozott anyagban Max egyszer sem használt gender-exkluzív zárópartikulát: nyelvi szinten személyesnévmással és egyszerű formákkal sugallja a genderét.
Cím: Mad Max II.
Idő/kód: 1.08/F-MMII-01/F-f:n 俺を見くびるな ore
o
mikubiru
na
én
ACC
megvet
Pt
Ne becsülj alá engem! GEm Nsz: ore 俺 Pz: na な fenyegetés Név: Mad Max ♂ 5.3.4.2.
Archetípus: „magányos farkas”, megmentő
The Hobbit: The Desolation of Smaug
A Hobbit, mint az köztudott, a Gyűrűk Ura előzménytörténete, bár a film kissé egy átlagos spin-off hatását kelti. A történet középpontjában Zsákos Bilbó utazásai, kalandjai állnak — s természetesen „a gyűrű”. Nyelvileg ami releváns, hogy (’Szürke’) Gandalf az idősnyelvezetet (ródzsingo 老人語) beszéli, emellett genderjelölőket is használ, mint alább:
Cím: Hobbit A
Idő/kód: 1.18/F-HDS-01/F-f:k
1.25/F-HDS-02/F-f:p
何をじゃ？ / 役に立つぞ Nani o Mi
dzsa
ACC KOPk
/ Jaku ni tacu
zo
/ hasznavevehető Pny
Hogy micsoda? / Na, még a végén kapóra jössz! GEm KOPk: dzsa じゃ GEm Pz: zo ぞ (baráti) dicséret Név: Gandalf ♂
Archetípus: bölcs vezető
Az alábbi példában (’Barna’) Radagast (Radagast the Brown) „férfias” megnyilatkozását látjuk, amikor is figyelmezteti Gandalfot a közelgő szörnyű veszélyre.
118
Cím: Hobbit B
Idő/kód: 0.26/F-HDS-01/F-f:p.gr 生きては戻れんぞ！ ikite va
modoren
zo
él-TE TOP visszatér-PASS Pny
Holtbiztos, hogy nem térsz vissza élve! GEm Pz: zo ぞ GRd NYb: ru る n ん (baráti) figyelmeztetés Név: Radagast ♂ 5.3.4.3.
Archetípus: hóbortos jóbarát
Star Wars
A „Star Wars univerzumot” nem kell senkinek sem bemutatni: az első rész megjelenése óta számtalan média formájában, több nemzedéket érintve terjed a Star Wars-hullám — globális szinten. Bár a kezdetekben inkább az írott médiumok által reprezentálta magát a saga, különösen az utóbbi tíz–tizenöt évben rengeteg számítógépes-játék, és (animációs-)sorozat is képviseltette magát — az „új” és a „legújabb” trilógia mellett. A legújabb kiadvány a Rogue One nevezetű film, amely idén decemberben fog megjelenni. Már a film rövid trailerében is érdekes nyelvi jelenségre bukkanhatunk: a főhős, Jyn Erso genderszenzitív nyelvhasználatáról van szó. Amikor teszteli őt a Felkelők (Rebels) vezetője (Mon Mothma), akkor Jyn minden kételyt eloszlatva a következőt mondja:
Cím: Rogue One
Idő/kód: 0.28/F-SWR1-01/N-n:p やるわ jaru
va
csinál Pny
Megteszem! GEf Pz: va わ
felkiáltás: magabiztosság, rátermettség kifejezése Név: Jyn Erso ♀
Archetípus: rátermett, elszánt főhős
119
Az alábbi két példa a Star Wars VII: The Force Awakening filmből származik. A film egyik leghíresebb (epic) jelenetében a legendákat láthatjuk: Han Solo és Chewbacca jelenik meg. Han Solo megnyilatkozása gender-exkluzív zárópartikulával történik:
Cím: Star Wars VII. A
Idő/kód: 1.30/F-SWFA-01/F-f:p 帰って来たぞ kaettekita
zo
visszatér.jött Pny
Hazaértünk! GEm Pz: zo ぞ
felkiáltás: érzelmi manifesztáció Név: Han Solo ♂
Archetípus: „a jó rosszfiú”
A film főhőse, Rey rendszerint genderjelölőket használ beszédében:
Cím: Star Wars VII. B
Idő/kód: 1.39/F-SWFA-02/N-n:p 何者でもないわ nanimono demonai valaki
va
még.az.sem Pe
Egy senki vagyok. GEf Pz: va わ
titokzatosság, bizonytalanság, mélabús Név: Rey ♀
Archetípus: bátor, világmegváltó főhős
A Star Wars VI: Return of the Jedi filmből kiragadt részletek Jabba a Hutt bázisán zajlanak. A bűnbanda-vezér elfogatja Luke-ot, aki pont, hogy a barátai kiszabadítása végett érkezett. Az alábbi példában a két barát ironikusan reagál az ismerős helyzetre:
120
Cím: Star Wars VI. A
Idő/kód: 0.19/F-SWRJ-01/F-s:p 助かるか？
0.21/F-SWRJ-02/F-s:p
/ 毎度のことさ
taszukaru ka
/
maido
no
koto
megment-PASS Q
/
mindig GEN FF
sza Ph
Na és van valami terved? Hát valamit csak kitalálunk! Mint mindig… Pz:
sza さ
belenyugvás, irónia, lazaság Név: Han Solo ♂ / Luke Skywalker ♂
Archetípus: jófiú / világmegváltó főhős
Jabba, lévén gengszter, „nyelvileg is rosszfiúnak kell lennie”: gonosz és korrupt vezetőhöz hűen kell reprezentálni. A film lokalizációja kifogástalan megnyilatkozáskaraktert nyújt a befogadónak.
Cím: Star Wars VI. B
Kód: F-SWRJ-01/F-f:n.gr.p おれにはお前の術は通用せんぞ ore ni
va omae no
én LOC TOP te
GEN
dzsucu
小僧
va cújószen zo kozó
technika TOP hat-NEG Pny fiú
Rám nem hatnak a kis trükkjeid, kisöreg! GEm Nsz: ore 俺 GRd NYa: sinai しない szen せん GEm Pz: zo ぞ fenyegetés, magabiztosság, hivalkodás Név: Jabba the Hutt ♂ 5.3.4.4.
Archetípus: gengszter, főgonosz
The Danish Girl
A Danish Girl Lili Elbe (született: Einar Wegener) tragikus történetét meséli el, aki átesett az első nemátalakító-műtéten. A kiemelt példában már nyíltan felvállalja a gender-identitását: nőként öltözik, nőként viselkedik, és ami a kutatásunk szempontjából releváns — nőként beszél.
121
Cím: The Danish Girl A
Idő/kód: 1.01/F-DG-01/N-n:p できないわ dekinai
va
képes-NEG Pny
Nem tehetem. GEf Pz: va わ
nyomatékosítás, a nőiesség kifejezése, bánat Név: Lili Elbe a.k.a. Einar Wegener
Archetípus: romantikus, elszánt főhős
Einar felesége Gerda, ahogyan az várható is volt, női nyelvezetet használ.
Cím: The Danish Girl B
Idő/kód: 0.12/F-DG-02/N-n:n.p 私はあなたの妻よ
すべて知ってるわ
(v)atasi va anata no
cuma
én
feleség Pm teljesen tud-TE-SEG Pe
TOP
te
GEN
jo szubete sitteru
va
A feleséged vagyok: ismerlek jól! GEm Nsz: atasi 私 Pz: jo よ GEf Pz: va わ nyomatékosítás, bizonyítás, meggyőzés Név: Gerda Wegener ♀ 5.3.4.5.
Archetípus: romantikus, hűséges főhős
Xena / Jeena
A kilencvenes-évek egyik legkedveltebb (strong cult) sorozata a Xena: Warrior Princess volt — „Nyugaton”. Japánban ugyanis a hat évadból egy sem ment le, csak egy film-szerű produktum készült el az alaptörténetre alapozva Jeena ジェーナ címmel. Vajon ennek mi lehetett az oka — sok elképzelhető magyarázat van, de egy nagyon valószínű: hogyha a japán kultúrát tekintjük nem igazán találkozunk olyan történettel, amelyben egy nő Xenához hasonlóan férfiakat megszégyenítő módon különféle nagy tetteket visz véghez, s még az isteneket is legyőzi. Ergo a japán kultúrába nehéz beágyazni, még a felszínen is, egy ilyen narratívát.
122
Xena személyisége tehát meglehetősen karakán, s eztafajta nőiességet a nyelvezete is valamelyest tükrözi. Az első példában nőies megnyilatkozást láthatunk:
Cím: Xena / Jeena
Idő/kód: 1.18/F-X-01/N-n:p 魂を救うために霊になるしかなかったの tama o
szukuu
tameni rei ninaru
sikanakatta no
lélek ACC megment cél-LOC szellem.válik NEG-PST
Pe
Csak úgy menthettem meg a lelkem, ha szellemé leszek! Pz:
no の
meggyőzés, magyarázkodás Név: Xena (Jeena) ♀
Archetípus: bátor harcos
Az alábbi példában viszont megjelenik a zo ぞ ’mondatszó’, közbevetés (kantódzsosi 間投助 詞),
amellyel máris olyan hatása lesz a közlésnek, amelyből érezzük, hogy Xena nem egy át-
lag női-karakter, hanem egy harcias főhősnő.
Cím: Xena / Jeena
Idő/kód: 0.34/F-X-02/N-f:i これぞ本物の剣 kore zo
honmono
no
ez
valódi
GEN
INT
curugi kard
Na ezt már nevezem! INT:
zo ぞ
izgatottság, felkiáltás, evidencialitás Név: Xena (Jeena) ♀
Archetípus: bátor harcos
123
5.3.4.6.
Deadpool
Az idei év talán első block-buster filmje a Deadpool is a korpusz része lett. A döntés legfőbb oka a főhős karizmatikus karakterében rejlik: egyszerre vicces, olykor komoly, és úgy általában teli van ironikus önreflexióval, ami a filmre is igaz, és ez teszi igazán élvezetessé a produkciót.163 Deadpool az alábbi példában biztosítja a nézőket, hogy ez a film nem a megszokott szuperhős-film.
Cím: Deadpool
Idő/kód: 0.33/F-DP-01/F-f:n.p 残念だ
俺はただのヒーローじゃないぜ
zannen da
ore va tada
kár
én TOP szimpla GEN hős
KOP
no
híró dzsa nai
ze
KOP-NEG
Pny
Bocs, én nem egy átlag-szuperhős vagyok! GEm Nsz: ore 俺 GEm Pz: ze ぜ meggyőzés, dicsekvés Név: Deadpool a.k.a. Wade Wilson ♂
Archetípus: bohókás, karizmatikus szuperhős
Deadpool legjobb barátja, „Weasel” cinkeli, ugratja a haverját — férfi-nyelvezettel:
Cím: Deadpool
Idő/kód: 1.26/F-DP-02/F-f:p 誰かさんのケツの中みたいな顔だぞ darekaszan no
kecu no naka mitaina kao da
valaki
fenék.belseje.tűnik
GEN
arc
zo
KOP Pny
Olyan mintha a segged a fejed helyén lenne! GEm Pz: zo ぜ
meglepődés, oltogatás, ugratás Név: Weasel a.k.a. Jack Hammer ♂
163
Archetípus: sidekick (a mindenkori főhős bajtársa)
Mellesleg a magyarnyelvű adaptációja is frappánsra sikerült. 124
5.3.4.7.
Zootopia
Az idei év (eddigi) legtöbbet profitált (animációs) filmje a Zootopia, amelyben mikroszinten egy nyúl és egy róka sajátos kapcsolata, románca, illetve makroszinten az állatok társadalmát érintő esszenciális probléma megoldása a fő mozgatórugó. Az alábbi példában Judy, a nyúl-rendőr felvázolja a szituációt, inkább önmaga megnyugtatásaképpen, mint tájékoztatásul, s indirekt módon Nick segítségét kéri tipikus kizárólagos genderszenzitív nyelvi elemekkel.
Cím: Zootopia A
Idő/kód: 1.22/F-ZT-01/N-n:n.p 私にはあと３６時間しかないの
一緒に解決しかないわ
vatasi niva ato 36dzsikan sikanai no issoni kaikecu sikanai va én
TOPk
még 36óra.csak
Pe
együtt megold.kell
Pny
Csupán 36 órám van hátra… Segítened kell! GEm Nsz: atasi 私 Pz: no の GEf Pz: va わ evidencialitás, felkiáltás, segítségkérés Név: Judy Hopps ♀
Archetípus: „az igazság bajnoka” típusú főhős
Ha rókáról van szó, mindenkinek eszébe jut az a jelző, hogy ’ravaszdi’. Bár ÉszakkeletÁzsiában más hiedelmek köthetőek a rókához, a lokalizátoroknak is eszébe kellett jutnia valami hasonlónak, hiszen Nick megnyilatkozásai igen körmönfontra sikeredtek.
Cím: Zootopia B
Idő/kód: 0.14/F-DP-02/F-s:p ここで仕事が早いのはフラッシュさ kokode sigoto ga
hajai no va
furassu
sza
itt-LOC
gyors-TOPk
Flash
Ph
munka-NOM
Szélvész itt a leggyorsabb. Pz:
sza さ
rászedés: ravasz, rafinált színjáték Név: Nick ♂
Archetípus: „a skatulyából kitörő” típusú főhős
125
Cím: Zootopia B
Idő/kód: 0.29/F-DP-03/F-s:p ナマケモノだって手早くできるさ namakemono datte
tebajaku dekiru sza
lajhár
sebes.képes
KOP-QUOT
Ph
A lajhárok ám aztán az igazán fürgék! Pz:
sza さ
rászedés: ravasz, rafinált színjáték Név: Nick ♂
Archetípus: „a skatulyából kitörő” típusú főhős
Videójátékok
5.3.5.
Bár az ismertetett játékok többsége (japán) szinkronizált verzióban is elérhetőek, jelen korpuszban az elemzett játékszegmensek esetében többnyire csupán a feliratok vizsgálatáról lesz szó annak okán, hogy a jelen kutatásnak nem célja, hogy összehasonlítsa a szinkront és a feliratokat. S nem utolsósorban korpuszban taglalt feliratok 95%-a megegyezik a szinkronnal, s emellett alapvetően kézenfekvő a használatuk a kutatásban, hiszen transzkribált nyelvi adatról van szó, míg a szinkronnál külön le is kellene jegyezni azt, amely feladat elvégzésében (főleg) az anyanyelvűek kompetensek. A játék-korpuszban előforduló magyar szakszavakat a szerző találta ki, lévén nincsen magyar fordítása egyik játéknak sem. Továbbá a játékoknál bajos meghatározni a pontos forrást — felmerül a kérdés, hogy mire hivatkozzunk? — Talán a játékidőre, ami relatív, hiszen a játékos tempójától is függ; vagy a küldetésre, amelyenek a „(mérték)egységeit” meglehetősen nehéz megragadni; vagy esetleg bizonyos személyközi viszonyok fennállására, amelyek viszont nem egyszeriek, hanem többször ismétlődnek, így ugyancsak nehéz meghatározni pontosan. Talán ezutóbbi definíció volna a legcélravezetőbb. Az egyszerűség kedvéért, és azért, mert a játékok esetében a szituativitás elemi fontosságú a „mértékegységekkel” szemben, megadjuk az adott beszédesemény vizuális reprezentációját (screenshot). Viszont mielőtt még belekezdenénk a példák ismertetésébe, némi elméleti alapozásra van szükség a játékokkkal kapcsolatban.
126
5.3.5.1.
Gamifikáció: „Játék a világ s karakter benne minden player”
Manapság a gamifikáció az élet szinte minden területén jelen van: a különféle applikációktól kezdve, a valódi játékokon keresztül, az oktatásig mindenhol fellelhetjük a gamifikáció jeleit. A futós-applikációkban például a teljesítmény mérése, és a program személyreszabhatósága; a sorozatokban maga az azonosulás lehetősége; az oktatásban pedig a komoly játékok (vö. 5.3.5.2.) felhasználása mind-mind a gamifikáció egy-egy aspektusa. Külön érdekesség, hogy napjainkban azok a játékok számítanak mainstreamnek, a legnépszerűbbek az átlagember számára, amelyek eredetileg csak a videójátékok mellékes elemei voltak — a mini-game témájáról van szó. A mini-game-ek csak egyfajta átvezetőt képeztek a valódi játék során: a játékmenet vagy a történet flow-jában. Ennek ellenére mára a „miniből maxi lett”, sőt — a köztudatban főleg ezek számítanak „játéknak”. A gamifikáció, és a gamifikáció eredményének lényege — egyszóval a játékok esszenciája a szimuláció.164 A játékok tehát egyfajta szimulációs funkciót látnak el, például életszimulátor funkciót: szó szerint egy másik életet, egy második életet (second lives) kreálnak,165 (i) ahol „más kultúrába születhetünk, más emberekkel találkozhatunk” — a narratíva keretei közt; (ii) amelybe bármikor beléphetünk, s tetszés szerint bármikor kiléphetünk.166 Az előbbi példánál maradva a futós-applikáció valójában egy versenyszimulátor: az ember versenyezhet magával, vagy a program által kitűzött célokkal; a (valódi) videójátékok esetében is a fentebb leírtak történnek, csupán játékonként más arányban. Minden játék eszszenciája a játékélmény, amely a sikerélmény nehezen körülhatárolható, meglehetősen diffúz, diverz jelensége. Az is sikerélménynek számít, ha egy szakadékot átugrott a karakterünk, vagy ha megoldott egy rejtvényt (puzzle), vagy ha sikerült egy headshotot véghezvinnie, de még az is, ha csak szimplán egy szép (virtuális) tájat lát az ember — játékos, illetőleg játéka válogatja az élmény mibenlétét.
164
A szimulációról, és a szimuláció—szimulákrum viszonyairól bővebben ld. Baudrillard 1981, 1994. A filmek is idetartoznak abban a tekintetben, hogy karakterek, életszituációkat realizálnak, viszont ezek egyszeri jelenségek, míg a sorozatokra „rá lehet szokni”, a sorozat hosszabb kötődést alakít ki. 165 Vö. Ensslin—Muse 2011. 166 Ebben a tekintetben is nagyon hasonló a filmek és a sorozatok világa a szimulált világéhoz. 127
5.3.5.2.
Játék a játékért?
A videójátékokat alapvetően két típusra lehet osztani: komoly-játékok (serious games; applied games) vs. szimpla (videó)játékok (videogames; casual games). Az előbbiben jellemző módon egy konkrét feladat megoldása a cél, s ez a cél akár fel is áldozhatja azt a szórakozást, amelyet általában egy játék nyújt; az utóbbi csoportba pedig szinte minden más jellegű játék betagozható, mert a fő kritériuma annyi csupán, hogy szórakoztasson. A (szimpla) videójátékok kategorizálására a következő célelvűségen167 alapuló tipológiát ajánljuk: „Lūdus gratia lūdī”168 jellegű játékok vs. immerzív-játékok. Az előbbi terminust röviden „g4g” alias: game for gaming formában applikáljuk.169 Azért nem a games szó szerepel a terminusban, mert a többszófajúság jelensége miatt (game vs. to game), így még többet implikál a game for gaming terminus: „játék a játszásért”, avagy „játszás a játszásért” — egál, hiszen mindkét verzió megfelel az elgondolásunknak. A „játék a játékért” („g4g”) típusú játékok esetében mellékes a karakterrel történő, illetőleg a virtuális világgal való azonosulás (tkp. immerzió). Ezen játékok felhasználóinak a célja a rekreáció, amelyet a játék azzal segít elő, hogy a kívánt képesség170 birtokába juttatja a játékost, mitöbb olyan szituációkat teremt újra és újra, amelyekben ezt a képességet adekvát módon reprodukálhatja a játékos. Ergo a képesség maga lesz a játékélmény, s mivel valamennyi játék célja a játékélmény, ezért a „lūdus gratia lūdī” játéktípusokban a narratíva nem az élmény fundamentuma, csupán járulékos elem, amely a játékélménynek van alárendelve. A játékos csak passzív aktor a játékfolyamatban, i.e. sodorja magával a játékfolyam (game flow).171 Ígytehát mégha nem is figyelünk a narratívára (ha egyáltalán van), akkor is „eljutunk A-ból B-be”. Az immerzív-játékok esetében inherens a karakterrel történő, illetőleg a virtuális világgal való azonosulás (tkp. virtuális én). Ezen játékok felhasználóinak a célja a kreáció, amit a játék azzal segít elő, hogy olyan virtuális teret teremt, amelyet a játékos a kedvére alakíthat, különféle módon szabadon járhat be, s amelyben egyedi megnyilvánulásokat, tetteket vihet véghez, számtalan eljárás útján. Ráadásul nemcsak az előbb felsorolt tényezők artikulálják meg a játékélményt, hanem az esetek többségében172 a narratíva is esszenciális aspektusa az élménynek — fontos, hogy a játékos aktívan reflektáljon a narratívára, mert így történik meg 167
Bővebben ld. 6.2. Esetleg: „le jeu pour le jeu”, azaz „játék a játékért”. A latin kifejezést részesítjük előnyben, lévén a játékkutatás elnevezése is a latinból származik (vö. ludológia; ludo: ’játék’; ludere [lusi, lusus]: ’játszani’). 169 Bár a go for gold, vagy gaming for good idiómák léteznek, ám jelen esetben nem ezeket értjük a terminusunk alatt. 170 Itt: lehetőség, cselekedet, operáció, reakció, etc. 171 Saját terminus mind a magyar, mind az angol. 172 Nem mindig van dominanciája a narratívának, vö. Minecraft. 168
128
a játékfolyamat érdemi és lényegi kreációja. Tehát mondhatni a játékos „belemerül a játékba”, a game flow aktív aktorává, inherens részévé lesz. Az ismertetett kategóriákon belül további alkategóriákat állapíthatunk meg a játékmechanizmus, a játékélmény, és a játékmenet függvényében:
a. A játékmechanizmus kétféle lehet: egyszerű vagy bonyolult. Egyszerű, ha ugyanazon algoritmusok alkalmazása révén valósítjuk meg a célunkat; bonyolult, ha nincs meghatározva mely módon juthatunk el „A-ból B-be”.
b. A játékélmény kétféle lehet: monoton vagy komplex: Monoton, amennyiben egy játéktípuson belül a játéktípussal megegyező elvek szerint kell eljárni, például a lövöldözős-játékokban lőni kell, hogy elérjük a célunkat, az ügyességi játékokban pedig mindig ügyesnek kell lenni, hogy leküzdjük az akadályokat; komplex, ha játékköziség (intergamicitás) 173 figyelhető meg, tehát az adott játék nem csupán a típusából fakadó elvek szerint működik, hanem több műfajt integrál magában, így állandóan különféle módon kell eljárni, például egy szerepjátékban vannak szintúgy akciódús részek, mint feladatmegoldó (ügyességi) részek is.
c. A játékmenet kétféle lehet: önmagát generáló vagy a játékos által koordinált: Önmagát generáló, ha determinált a játék lefolyása, tehát szoros keretek közé van szorítva a játékos-autonómia, i.e. a játékos számára elérhető döntések lehetősége korlátozott; a játékos által koordinált, ha saját magunk alakíthatjuk, változtathatjuk a karakterünket, tehát autonóm a játékos: szabadon hozhatunk döntést, széles választékból szemezgetve.
173
Saját terminusok. Az intertextualitás mintájára „interludulitás” is lehetne, de mivel ez a magyarban furcsán hangzik, inkább a játékköziség, vagy az intergamicitás terminusokat ajánljuk. Indoklás: jelen esetben a terminusnak mindössze egy kritériuma van: reflektálnia kell a játéktípusok vagy a játékműfajok közti interferenciára, konvergenciára. 129
Az eddig elmondottakat az alábbi táblázatban összegezzük.
KRITÉRIUMOK ESSZENCIA JÁTÉKÉLMÉNY JÁTÉKMECHANIZMUS JÁTÉKMENET NARRATÍVA JÁTÉKFOLYAM
G4G
IMMERZÍV JÁTÉKOK
REKREÁCIÓ KÉPESSÉG-ORIENTÁLT REKURZÍV ALGORITMUSOK
KREÁCIÓ IMMERZIÓ-KÖZPONTÚ KÖTETLEN, SZABAD
AUTOMATIZÁLT DEPENDENS PASSZÍV AKTOR
KOORDINÁLT DOMINÁNS AKTÍV AKTOR
II. ábra. A videójátékok célelvűségen alapuló taxonómiája Ígytehát a tipikus tőműfajok jellemzői és típusai az alábbiak: a. Jellegzetes „lūdus gratia lūdī” játéktípusok jellemzői: egyszerű játékmechanizmus, monoton játékélmény, önmagát generáló játékmenet. Tőműfajai: akció-, verekedős-, lövöldözős-, horror-, ügyességi-, (építős) stratégiai játékok. Például: Tekken, Mortal Kombat, Call of Duty, Medal of Honor, Battlefield, Doom, Amnesia: The Dark Descent, Yandere Simulator, Surgeon Simulator, Slither.io, Need for Speed, Crash Bandicoot, Rayman, Crash Bandicoot, Prince of Persia, Simcity, Black and White, Age of Empires, Commandos, Desperados, etc. b. Jellegzetes immerzív játéktípusok jellemzői: bonyolult játékmechanizmus, komplex játékélmény, a játékos által koordinált játékmenet. Tőműfajai: szerepjátékok (RPG), szimulátorok, open world-, sandbox-játékok. Például: Elder Scrolls, Assasin’s Creed, Mass Effect, Fallout, Fable, The Sims, City Car Driving, GTA, Watch Dogs, Minecraft, etc. A stratégiai játékokra a két főkategória szintéziseképpen is tekinthetnénk, ám ezt nem tesszük azonban, mivel a narratíva nem játszik kiemelkedően fontos szerepet a játékélmény megartikulása szempontjából. Érdekes példája a stratégiai játék és a szerepjáték látszólagos keveredésének a Rise and Fall, amelyben a stratégiai nézetből egyenest a választott hős szemszögébe válthatunk át (third person view) — ám csupán a nézetváltás miatt még nem számít szerepjátéknak ez a kiadvány, hiszen a játékmechanizmus változatlan marad. A fenti érv miatt került a Prince of Persia is a „játék a játékért” típusba: bár fontos a narratíva a játékban, de nem esszenciális (!): akció—ügyességi—kaland-játékként a narratíva nélkül is továbbfunkcionálhat a kiadvány.
130
5.3.5.2.1.
Metajátékok
Az utóbbi tíz évben, de különösen az utóbbi pár év során roppant népszerűséget vívtak ki az (tömeges) online játékok (MMO):174 MOBA, MMORPG, MMOFPS, MMORTS, MMOSG, etc. — szinte minden játéktípusra van MMO-változat. Ezen játékok alapelve: „fizess, ha továbbra is játszani kívánsz” — olyan mint, amikor „régebben” a játékok demóját disztributálták, mint egyfajta reklámanyag, amely felfedi néhány funkcióját az adott játéknak, de csak akkor játszható a játék teljes egészében, ha megveszi az ember. Namármost mára a legtöbb játék, bár vannak kivételek (Elder Scrolls Online), ingyenes hozzáférést biztosít az érdeklődő számára, ám a teljes játékélményhez in-game (játékbeli) pénzre van szüksége — vagy a havidíj befizetésére (subscription) —, amelyet a játszás során szerezhet, bár csak csekély mértékben. Ebből kifolyólag természetesen valódi pénzből is elő lehet teremteni a kívánt summát. A teljes játékélmény itt jelenthet mindent az egyszerű tárgyaktól és skinektől kezdve a játék valós értelemben teljes (ki)játszásáig. Az előbbire játékokra példa a League of Legends (LOL), a Defense of the Ancients (DOTA), Smite, Tera, és így tovább; az utóbbira példa a Star Wars Galaxies, Elder Scrolls Online, Counter-Strike: Global Offensive (CS:GO). Az előbbi kategóriák keveréke a World of Warcraft (WOW) és a Star Wars: The Old Republic (SWTOR), ahol a játékmenet korlátozott, ha nem havi feliratkozó a játékos — számukra bizonyos játékmechanizmusok később érhetőek el csak, vagy egy adott ponton megszűnnek, vagy akár egyáltalán nem is férhetőek hozzá. Ez a fajta „játékos-csalogatás” jellemző a már említett mini-game-ekre, applikációkra is, annyi különbséggel talán, hogy ezutóbbiaknál a reklámok megtekintése révén is szerezhetünk in-game valutát. A jelen alpontban említett játékokat metajátékoknak nevezzük. A metajátékok, mint azt az elnevezés is indikálja, túlmutatnak csupán a játék által generált téren. Miközben szimulál egyben a valósággal is egyidejűséget képez le, azaz a metajátékokban a valóság és a virtuális valóság koegzisztens. Bele tudunk ’szólni’, szó szerint, a játékba (e.g. LOL, DOTA, CS:GO), interakciót tudunk folytatni a többi játékossal mind a karakterek segítségével, mind a valósidejű beszédesemény révén. „Games are not only cyberspace — they are REAL” (Yi 2016) — a játékosok a játékon keresztül alakítanak ki kapcsolatokat; egy virtuális, illetőleg valós térben, időben játszanak nemcsak hobbiként, hanem profi ’sportolóként’ (e-sport) is.
174
A teljes elnevezés MMOG, de általában csak MMO-ként említik a „gémerek”. 131
A korábban felvázolt kategóriák közé egyértelműen nem lehet besorolni ezen játékokat, mert mindkét jelenség elemei megtalálhatóak a metajátékokban, ugyanakkor ezen játékok túl is mutatnak a felvázolt kategóriákon, ezért új csoportnak kell tekinteni a metajátékokét. Jelen elemzés szempontjából nem mindegyik játéktípus alkalmas a vizsgálatra annak okán, hogy (i) a játékban nem a narratíva a fókusz (például: Half Life, Quake, Dying Light); (ii) alig vagy egyáltalán nincs benne párbeszéd (például Ori and the Blind Forest; Rainbow Six, The Sims, Far Cry Primal); (iii) nem produkál elégséges mértékű variabilitást a karakterek tekintetében. Ergo olyan anyagokat kellett összegyűjteni, amelyek kellő mennyiségű és változatosságú személyiségtípust, illetőleg kontextust vonultatnak fel, elemi funkciójú a narratíva bennük, s reflektálnak a japán szociokulturális tényezőkre.
5.3.5.3.
Fallout 4
A Fallout-széria egy (2077-ben) esedékes nukleáris apokalipszis utáni világot jelenít meg, ahol kétfajta élőlény létezik: nukleáris fertőzést elszenvedett vs. megmenekült. Az előbbi élőlények már kevésbé élőek, lévén erősen deformáltak, szörnyekké váltak, míg a megmenekültek, „a kiválasztottak csoportja” a Vault-Tec Corporation ’menedékhelyein’ (Vaults) átvészelték a nukleáris katasztrófát — többnyire, ugyanis a menedékhelyek esszenciális funkciója nem a menedékadás, hanem az emberek tesztelése. A Fallout világszerte várva várt negyedik részében is bekövetkezik a katasztrófa, mindössze a játék „valósideje” később zajlik az előző részekhez képest.175 Külön érdekesség, hogy amint kijött a játék japán változata, ezzel egyidőben megjelentek olyan modok, amelyek a női-szinkront megemeli, a férfi-szinkront pedig mélyebbé teszi. A prológusban ellenben még a katasztrófa előtt állunk néhány perccel. A TV-ben közlik, hogy egy nukleáris töltetet már ledobtak az USA egy részére, így az emberek özönleni kezdenek a menedékhelyek felé, viszont engedélyt csak az kap a belépésre, aki regisztrált felhasználó a Vaul-Tec adatbázisában.
175
Bár a prológus minden eddigi Fallout-játéknál előbb játszódik. 132
Ironikus módon egy Vault-Tec dolgozó, aki pár perccel korábban a főhőssel (the Sole Survivor)176 íratta alá a menedékhely-szerződést, őmaga pediglen nem kap belépési engedélyt.
Cím: Fallout 4 A
Idő/kód: 12.43/J-FIV-01/F-f:p そんな馬鹿な。私は VAULT–TEC 社員なんだぞ！ szonna baka na vatasi va olyan
ostoba Ph én
TOP
Vault-Tec sain
nanda zo
VT-alkalmazott Ph-KOP Pny
Ostoba! Én a Vault-Tec ügynöke vagyok! Pz: na な GEm Pz: zo ぞ
felháborodás: meggyőzés, kérdőre vonás Név: Vault-tech officer ♂
Archetípus: mellékszereplő
Cím: Fallout 4 A
Idő/kód: 12.45/J-FIV-02/F-f:p 入るぞ。止められるわけがない hairu
zo tomerareru
vake ga nai
bemegy Pny megállít-PASS értelme.van-NEG
Akkor is bemegyek! Nem állíthat meg! GEm Pz: zo ぞ
elkötelezettség: határozottság, fenyegetés Név: Vault-tech officer ♂
Archetípus: mellékszereplő
A következő példában már majd’ kétszáz évvel (2227) a lefagyasztás (decontamination) után időlegesen abbamarad a dekontaminációs-fázis, mert két rejtélyes személy megszakította azt, abból a célból, hogy elrabolják a főhős kisgyermekét, ezért csak a főhős feleségének (Nora) a kapszuláját nyitják fel. Nora küzd a gyermekéért, viszont az egyik idegen lelövi őt.
176
Esetleg Nora, ha nővel játszik a játékos, vagy Nate, ha férfival. 133
Cím: Fallout 4 B
Idő/kód: 3.54/J-FIV-03/F-f:p 赤ん坊をはなせ。一度しか言わないぞ akanbó o
hanasze
icsido sika
baba
elenged-IMP
egyszer-csak mond-NEG Pny
ACC
ivanai
zo
Ereszd el a gyereket! Nem mondom többször! GEm Pz: zo ぞ
halálos fenyegetés: ultimátum, utasítás Név: Rejtélyes személy ♂
Archetípus: gazfickó
Az alábbi három példában már Concordban vagyunk, ahol a főhős rálel néhány túlélőre. Az alábbi azt láthatjuk, hogy a zo ぞ partikulát nemcsak az előbbi módokon, i.e. fenyegetés, felháborodás funkciókra lehet használni, de akár aggodalom kifejezésére is. Mamma Murphy újfent „gyógyszereket” (jaku 薬) kér, viszont Preston ennek nem örül, és lebeszéli erről.
Cím: Fallout 4 C
Idő/kód: 9.28/J-FIV-04/F-f:p そのうち死んでしまうぞ szonoucsi sindesimau zo előbb-utóbb meghal-TE-SEG Pny
Ha így folytatod, nem húzod soká’! GEm Pz: zo ぞ
(baráti) figyelmeztetés: aggódás
Név: Preston Garvey ♂
Archetípus: bátor vezető
Az alábbi példákban Mamma Murphy a főhőssel társalog, és egyszer biztosítja, hogy Dogmeat nem az ő kutyája, máskor pedig sajnálja, hogy már nem tudja használni a hatodik érzékét, mert elfáradt.
134
Cím: Fallout 4 C
Idő/kód: 0.26/J-FIV-05/N-n:p 私の犬じゃないわ。ちがうのよ。 atasi no
inu
én
kutya NEG
GEN
dzsanai va Pny
csigau
no jo
nem.úgy.van Ph Pm
Hát ez nem az én kutyám! Téved, kérem! GEf Pz:va わ Pz: jo よ kijelentés: tagadás; bizonygatás, meggyőzés Név: Mamma Murphy ♀
Archetípus: szeszélyes öregasszony, látnok
Cím: Fallout IV. C
Idő/kód: 9.20/J-FIV-06/N-n:p あの、もう疲れたわ。 ano, mó cukareta va nos már elfáradt
Pe
Az igazat megvallva, kicsit elfáradtam. GEf Pz:va わ
negatív közlés: nehezére esik, de muszáj Név: Mamma Murphy ♀
Archetípus: szeszélyes öregasszony, látnok
A következő példában már Gyémántvárosban (Diamond City) a Valentine Detektív-irodában (the Valentine Detective Agency) járunk — viszont késve érkeztünk, így csak az asszisztensével találkozunk, aki nem kimondottan „vendégszerető”.
Cím: Fallout 4 S
Kód: J-FIV-07/N-n:p 少し遅かったかな。もう閉まってるわ szukosi oszokatta kana
mó
kicsit
már bezár-SEG Pe
késett
Ph
simatteru
va
Kissé későn jött: zárva vagyunk! Pz: kana かな GEf Pz:va わ
közömbösség; barátságtalan közlés: felszólítás Név: Ellie Perkins ♀
Archetípus: közönyös mellékszereplő
135
Az alábbi példában Orrnélküli Bobbit kérdezi a főhős, hogy mi is az valójában, amit keresnek, ugyanis a ’féligzombi-nő’ (intelligent ghoul) eddig elővigyázatosságból igen titokzatos volt. Egyébként Bobbira általában is egyfajta gyanakvó stílus jellemző. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy bár a külsejéből ítélve még az ember-mivolta is megkérdőjelezhető, de ha a nyelvi megnyilatkozásait tekintjük, nagyon is ’nőies’ formát használ a játék során.
Cím: Fallout 4 D
Idő/kód: 2.12/J-FIV-08/Ne-n:p 好奇心が強いわね？ kókisin
ga
cujoi va ne
kíváncsiság
NOM
erős
Pe Pev
Á, szóval furdall a kiváncsiság, ugye? GEf Pz: vane わね
körmönfont, csalafinta kérdés; nyugtázás Név: Bobbi No-Nose ♀
Archetípus: fortélyos mellékszereplő
Az utolsó példában pedig egy másik féligzombival találkozunk először, Hancock-kal, aki Goodneighbor polgármestere. Ugyanúgy, mint Bobbi esetében, Hancock is gender-exkluzív zárópartikulát használ.
Cím: Fallout 4 E
Idő/kód: 10.40/J-FIV-09/Fe-f:i.p おい、グッドネイバーだぞ。 oi, Goodneighbor da
zo
hé, Goodneighbor KOP Pny
Üdv Jószomszédságban! GEm IND: oi おい GEm Pz: zo ぞ visszacsatolás, megerősítés, magabiztosság: hitelesség Név: Hancock ♂
Archetípus: megbízható vezető
136
5.3.5.4.
Star Wars: The Force Unleashed
Jelen játék a harmadik és a negyedik Star Wars film közötti időszakra tehető, amikor Darth Vader látszólag az uralkodó tudta nélkül egy páratlanul tehetséges tanítványt (the Apprentice)177 fogad magához, annak okán, hogy elpusztítsa magát a sötét nagyurat, és en bloc a Birodalmat (the Galactic Empire). Az első példában a Tanítvány egy (volt) jedi-mesterrel, Rahm Kota tábornokkal találkozik, mert nem kisebb kérése van felé, minthogy fel akarja kérni arra, hogy formáljon egy alakulatot, amely a Birodalommal is képes szembe szállni. A tábornok előbb a jedi-lét felőli, majd a tanítvány tervére irányuló szkepticizmusát fejez ki a példában.
Cím: SW Force Unleashed A
Idő/kód: 2.45/J-SWTFU-01/F-s:p 私はジェダイなんかじゃないさ… vatasi va
dzsedai nanka dzsanai
én
jedi-féle
TOP
sza
KOP-NEG Ph
Nem vagyok többé Jedi… Pz:
sza さ
lemondás, bánat, gyenge nyomaték Név: Rahm Kota ♂
Cím: SW Force Unleashed A
Archetípus: bölcs vezető, bajtárs
Idő/kód: 2.56/J-SWTFU-02/F-s:p 帝国に喧嘩を売って勝ってる奴なんていないさ、坊や teikokuni
kenkao uttekatteru
jacunante inai sza bója
birodalom-LOC
vita.okoz.nyer-TE-CON fickó.féle
NEG Ph
fiú
Nincs olyan „bolygóközi vagány”,178 aki szembe tudna szállni a birodalommal, öcsikém! Pz:
sza さ
lemondás, pesszimizmus, meggyőzés Név: Rahm Kota ♂
177 178
Archetípus: bölcs vezető, bajtárs
Eredeti neve Galen Marek; még Starkiller néven ismert. Idézve: Star Wars I. Baljós Árnyak. 137
A következő példában az Uralkodó (the Emperor)179 Darth Vader zászlóshajójára tör, mert rájött, mit tervez ellene Vader.
Cím: SW Force Unleashed B
Idő/kód: 1.16/J-SWTFU-03/F-f:gr.p さもなくばお前たち二人を滅ぼしてくれるぞ szamonakuba
omaetacsifutario horobositekureru
úgy.van-NEG-HIP ti.két.ember-ACC
elpusztít-SEG
zo Pny
Ha nem, akkor mindketten megsemmisültök! GRd NYa: szamonakuba さもなくば GEm Pz: zo ぞ
életveszélyes fenyegetés: félelemkeltés, gyűlölet Név: Darth Sidious (the Emperor) ♂
Archetípus: főgonosz, ősellenség
A játék prológusában Darth Vader a Kashyyyk bolygóra ’látogat’, ahol egy nagyon erős egyén kilétét érzi. A jedi, akit a markában tart éppen reluktáns Vader kérdéseivel szemben.
Cím: SW Force Unleashed C
Idő/kód: 13.16/J-SWTFU-04/F-f:p お前より遥かに強い力を近くに感じるぞ omaejori harukani cujoi csikara o csikakuni kandzsiru zo te.képest messze.erős.erő-ACC
közel-LOC érez
Pny
Náladnál sokkalta hatalmasabb erő jelenlétét érzem!
GEm Pz: zo ぞ
halálos fenyegetés, autoritás, hatalom, kérdőre vonás: a perlokúció elkerülhetetlen Név: Darth Vader ♂
Archetípus: „jógonoszjó típus”, megosztó főhős
Az alábbi példában a Tanítvány hajója a helyszín: a Nar Shadaa bolygóra indulnak. A kapitány, Juno Eclipse informálja a többieket — nőiesen —, hogy bevitte a koordinátákat a fedélzeti számítógépbe.
179
Sith-nevén: Darth Sidious. 138
Cím: SW Force Unleashed C
Idő/kód: 18.28/J-SWTFU-05/N-n:p 光速移動の準備をするわね kószokuidó no
dzsunbi o
szuru va ne
fénysebesség-GEN
készülés-ACC
csinál Pe Pev
Hiperűrsebességre kapcsolok. Pz:
vane わね
tájékoztatás: evidencialitás, megerősítés Név: Juno Eclipse ♀
Archetípus: sidekick, a főhős társa
Az alábbi példában a Tanítvány beszivárgott az ellenség bázisára, azérthogy kiszabadítsa Leia hercegnőt. A hercegnő azonban bérgyilkosnak nézi a megmentőjét.
Cím: SW Force Unleashed D
Idő/kód: 9.07/J-SWTFU-06/N-n:i.p あら、暗殺者が来るとはね…卑怯者のやり方だわ ara anszacusa ga kuru tova ne hikjómono no ó
jarikata da va
bérgyilkos TOP jön-QUOT Pev gyáva.ember-GEN mód
KOP Pny
Lám-lám, egy orgyilkos… Gyáva húzás! GEf IND: ara あら Pz: ne ね GEf Pz: (da)va (だ)わ meglepődés: gúnyos; felkiáltás: megvetés Név: Leia Organa ♀ 5.3.5.5.
Archetípus: talpraesett, bátor, karizmatikus vezető
The Elder Scrolls V: Skyrim
Az Elder Scrolls sorozat ötödik játéka Tamriel északi részébe, kalauzol el minket, amelynek neve Skyrim. A játék történetének meghatározó tényezője (i) egyrészt a sárkányok újjáéledése; (ii) másrészt a polgárháború, amely Skyrim két hatalma között zajlik: az úgynevezett „Viharkabátosok” (the Stormcloaks) 180 és a Birodalmi Légió (the Imperial Legion) közt; (iii) harmadrészt, és talán leginkább, a főhős maga — a Dovahkiin.181
180 181
Esetleg Stormcloak-hívek, hiszen a felkelés a vezetőjéről kapta a nevét, nevezetesen Ulfric Stormcloak. Angolul Dragonborn; magyarul a Sárkányszülött megnevezéssel lehetne visszadni. 139
Az első példában „Fehérfolyam Vármegye” (Whiterun Hold) vezetőjével (Jarl) Nagy Balgruuf-al (Balgruuf the Greater) találkozunk. Balgruuf kiskirályi pozícióval rendelkezik Skyrimben; a nyelvi megnyilatkozásaiban a noka のか összetett-zárópartikula fordul elő többször is, mint az alábbi példában.
Cím: TESV Skyrim S
Kód: J-TESV-01/F-f:p ドラゴンを自分の目で見たのか？ doragon o
dzsibun no me de
sárkány-ACC saját-GEN
mita
no ka
szem-INST lát-PST Ph Q
Valóban tulajdon szemeddel láttad a sárkányt? Pz:
noka のか
autoritás, kérdőre vonás, magabiztosság, elkerülhetetlen perlokúció kiváltása Név: Balgruuf ♂
Archetípus: bölcs vezér
Amikor a sárkányról kérdez, akkor is az előbbi asszertív módon teszi ezt meg:
Cím: TESV Skyrim S
Kód: J-TESV-02/F-f:p 監視塔を攻撃しているのか？ kansitó o
kógeki siteiru
no
ka
őrtorony-ACC
támad-TE-SEG
Ph
Q
Hogy az őrtornyot célozta meg? Pz:
noka のか
autoritás, kérdőre vonás, magabiztosság, elkerülhetetlen perlokúció kiváltása Név: Balgruuf ♂
Archetípus: bölcs vezér
140
Balgruuf rezidenciájába (Dragonsreach) belépve a vezér ’testőre’ (housecarl) állja utunkat, és a következőt mondja — nőiesnek ható nyelvi változókat használva:
Cím: TESV Skyrim S
Kód: J-TESV-03/N-n:p 邪魔してどうしようっての？ dzsama site dó sijó tte
no
zavar-TE
Ph
mihez.kezd-QUOT
Mire véljem ezt a háborgatást? GEf Pz: no の
(ellenséges) kérdőre vonás, fenyegetés Név: Irileth ♀
Archetípus: hűséges bajtárs
Cím: TESV Skyrim S
Kód: J-TESV-04/N-n:p バルグルーフ首長は訪問者には会わないわよ barugurúfu sucsó va hómonsa niva avanai
va jo
Balgruuf.vezér TOP
Pny Pm
látogató
TOPk
találkozik-NEG
A Jarl nem fogad látogatókat! GEf Pz: vajo
szigorú figyelmeztetés: elkerülhetetlen perlokúció Név: Irileth ♀
Archetípus: hűséges bajtárs
141
Még mindig Fehérfolyamban vagyunk, annak ’külvárosában’ találkozunk össze az úgynevezett Bajtársak (the Companions) néhány tagjával, köztük Aelával, aki mellesleg farkasember is, és a nyelvhasználatában már az első találkozás alkalmával is tükröződik a gendere.
Cím: TESV Skyrim S
Kód: J-TESV-05/Ne-n:p どんな価値があるか見抜くわ donna kacsi ga
aru ka minuku va
milyen érték TOP van Q
átlát
Pe
Megmondja, hogy méltó vagy-e rá! GEf Pz: va わ
tájékoztatás: meggyőzés; felkiáltás Név: Aela ♀
Archetípus: hűséges bajtárs
Nemcsak farkasemberek, de az ősellenségük is, a vámpírok is képviseltetik magukat a játékban. Az alábbi példában Harkon nagyúrral, a Volkihar vámpírklán vezetőjével beszél a főhős. Harkon erős, férfias vezető lévén nyelvileg is magához méltó módon nyilatkozik meg.
Cím: TESV Skyrim A
Idő/kód: 17.36/J-TESV-06/Fe-f:p この力が手に入るのだぞ？ kono csikara ga
te ni iru
no da
ez
megszerez
Ph
erő
TOP
zo
KOP Pny
Ily hatalmas erő birtokába juthatsz! GEm Pz: zo ぞ
dicsekvés, felvágás, asszerció, magabiztosság Név: Harkon ♂
Archetípus: főgonosz
142
Harkon lánya, Serana, aki szintén vámpír, is genderszenzitív nyelvhasználattal él interakciói során. A beszédmódja megfeleltethető az „úrihölgyi nyelvezettel” (お嬢様ことば).
Cím: TESV Skyrim B
Idő/kód: 25.17/J-TESV-07/Ne-n:p 存じませんわ…
誰なのかしら
zondzsimaszen va
dare na
tud-POL-NEG
ki
Pny
no
KOP Ph
kasira Pe
Bevallom, nem tudom --- kiről volna szó? GEf Pz: va わ GEf Pz: kasira かしら GRd NYa NYk: ondzsimaszen 存じません őszinteség: tagadás; érdeklődés Név: Serana ♀
Archetípus: bátor, elszánt bajtárs
Skyrim („újmódi”) különlegessége, hogy sárkányok is élnek még a területén; közülük az egyik Odahviing. Ez a sárkány a főhős társa lesz, s mint a többi sárkány, beszélni is tud — méghozzá férfiasan.
Cím: TESV Skyrim S
Kód: J-TESV-08/Fe-f:p ドヴへの羨望が高まるばかりだぞ dov e no
szenbó
ga
Dov-LOC-GEN irigység TOP
takamaru bakari da nő-egyre
zo
KOP Pny
És most megmutatom a többi sárkánytársamnak! GEm Pz: zo
asszerció, biztosítás: ígéret betartása Név: Odahviing ♂
Archetípus: hűséges bajtárs
143
Ahogyan már eddig is láthattuk, Skyrimben még „hisznek a mesének”, vannak varázslók, sárkányok, démonok, szellemek, szörnyetegek és így tovább. A játékost azonban nemcsak az élők tudják megszólítani, hanem például egy szobor is — pontosítva egy „démoni kegyhely” (Daedric shrine), amelyben ott lakozik a démon lelke. Jelen esetben a pusztítás, a változás, a forradalom és a becsvágy hercegéről (Daedric Prince of Destruction, Change, Revolution and Ambition) Mehrunes Dagon démonról, a szelleméről van szó, aki ugyancsak férfias nyelvi változókat használ.
Cím: TESV Skyrim S
Kód: J-TESV-09/Fe-f:p 定命の者よ、話をしてやってもいいぞ。 dzsómjó no mono
jo
hanasi o sitejattemo ii
zo
halandó
Pv
beszél-SEG-HIP
Pny
jó
Kósza halandó, hozzád szólni támadt kedvem! Kv: jo よ GEm Pz: zo ぞ
autoritás, asszerció; kételkedés; megvetés Név: Mehrunes Dagon (szelleme) ♂
5.3.5.6.
Archetípus: hatalmas gonosz félisten
Assassin’s Creed IV: Black Flag
Az Assassin’s Creed negyedik része (Black Flag) karib-tengeri kalózokról szól. A történet a Kalózok Aranykorának idején, a kora XVIII. században játszódik. A főhős Edward Kenway, aki a történet során közönséges kalózból az Orgyilkos-rend (Assassin Order) tagjává, így a Templomos-rendek (Templar Orders) ellensége lesz. Az alábbi példában az egyik kalóztársával, James Kidd-del tervezi a beszirvágás mikéntjét, amikor hirtelen váratlan fordulat következik be. Kiderül, hogy James Kidd valójában nem férfi, hanem nő. Az angol eredetiben csupán a vizuális élmény közvetíti ezt az üzenetet, viszont a japán lokalizált verzióban a nyelvhasználat szintjén is megváltozik a karakter: egészen eddig férfias nyelvi változókat használt, de amint felfedi a valódi kilétét, máris nőies nyelvi változókat alkalmaz.
144
Cím: ACIV Black Flag A
Idő/kód: 1.05/J-ACBF-01/Ne-n:i.p まあね、行くわよ má
ne iku
va
jo
hát
Kev
megy Pe
Pm
Nos, akkor én odébb is álltam! GEf IND: má ne まあね GEf Pz: vajo わよ meghökkentés, a nőiesség kifejezése Név: James Kidd a.k.a. Mary Reid ♀
Archetípus: rejtélyes, bölcs bajtárs
Az alábbi példában Kenway és kalóztársa, Thatch beszélgetnek. Thatch, aki a későbbiek folyamán „Feketeszakállá válik”, valamennyi megszólalása során férfiasnak ható formákat használ.
Cím: ACIV Black Flag S
Idő/kód: J-ACBF-02/F-n:p そんなのは子供向けの作り話だぜ。 szonnna no va
kodomomuke no
cukuribanasi da
az-GEN-TOP
gyerek.való-GEN fikció
ze
KOP Pny
Csak mese az egész história! GEm Pz: ze
meggyőzés, lebecsülés Név: Edward Thatch ♂
Archetípus: rosszfiú, rátermett bajtárs
Az Assassin’s Creed sorozat különlegessége, hogy egy olyan fiktív jelenbe helyezi a játékot, ahol a játékos az úgynevezett Abstergo Industries egyik gyanútlan tesztelője. Az Abstergo feltalálta az Animus nevezetű virtuális valóság-kreáló mechanizmust, amellyel az emberi géneket (genetic memories) lehet „olvasni”, i.e. az adott személy leszármazottjainak az átélt eseményeit is képes leképezni. A tesztelő feladatköre tehát egyszerű: rá kell kapcsolódni az Animus Omega nevezetű terminálra, és valójában csak „játszania” kell — „játék a játékban” jelenség.
145
Az alábbi példában a virtuális játékos az Abstergo egyik (visszatérő) alkalmazottjával, Melanie-val „beszélget” — azazhogy Melanie beszél a játékoshoz csak, mert a játékos soha nem szólal meg.
Cím: ACIV Black Flag S
Idő/kód: J-ACBF-03/N-n:p サンプル 17 スタジオの方へ向かうわ。 szanpuru 17 szutadzsio no
hó e
mukau
minta.17.stúdió-GEN
irány-LOC indul
va Pe
A 17-es tesztalany-műhely felé vesszük az irányt! GEf Pz: va わ
felkiáltás: tájékoztatás, bizonygatás Név: Melanie Lemay ♀
Archetípus: gyanútlan beosztott, segéd
Az utolsó példában pedig szemléltetjük azt, hogy nem kell zárópartikula ahhoz hogy a karakter félelmetesnek, hatalmasnak, férfasnak tűnjön — a vizualitás egyértelmű hatása mellett elég, ha csak egyszerű-formát használ a beszélő.
Cím: ACIV Black Flag S
Idő/kód: J-ACBF-04/F-f:gr おのれ[…] 恐怖を与えてやるのだ。悪しき夢を。 onore kjófu o én
ataetejaru
félelem-ACC ad-te-SEG
no da
asiki jume o
Ph
rossz.álom-ACC
KOP
Rettegj, mert valóra váltom a legrosszabb rémálmaidat!
GEm Nsz: onore おのれ GRd NYa: asiki 悪しき megfélemlítés, hencegés, figyelmeztetés Név: Feketeszakáll a.k.a. Edward Thatch ♂
Archetípus: (itt:) gengszter, főgonosz
146
5.3.5.6.1.
Assassin’s Creed IV: Aveline
Jelen játék az Assassin’s Creed IV. DLC-je182; három rövid küldetést tartalmaz, s a főszereplője Aveline de Grandpré, akinek a feladata, hogy egy újoncot toborozzon az Orgyilkos-rendnek. Patience, a „kiválasztott” viszont bizalmatlanul fogadja Aveline-t, ami a nyelvhasználat szintjén is megmutatkozik: egészen addig nem használ egyik nő sem gender-exkluzív partikulát, amíg nem tudják egymás intencióit, amíg barátságosabbá nem válik a légkör. Bár a vizuális tényezők alapján nem tűnik úgy, mintha barátokká váltak volna már, de Aveline ekkora már többször is megmentette Patience életét, így elnyerte a lány bizalmát. Patience tehát az alábbi példában használta először a no の genderjelölőt.
Cím: ACIV Aveline S
Idő/kód: J-ACA-01/N-n:p ニューオリンズの？じゃあ本当にいたのね njúorinzu
no
New Orleans Pny
dzsá
hontó ni ita
akkor valóban
no ne
volt Pe Pev
Azt mondod New Orleans? Tényleg te lehetsz az! GEf Pz: no の GEf Pz: none のね kérdőre vonás: meglepődés, evidencialitás Név: Patience Gibbs ♀
182
Archetípus: ’ellenségből bajtárs’ típus
Downloadable Content. 147
5.3.5.7.
Assasin’s Creed: Rogue
Az Assassin’s Creed következői kiadványban, a Rogue elnevezésűben is a Black Flaghez hasonló lokalizációs stratégiával találkozhatunk, i.e. a nők nőiesen beszélnek, a férfiak férfiasan. Éppen ezért csak az alábbi példát ismertetjük, amelyben a va genderjelölő eddig nem ismertetett funkcióját láthatjuk.
Cím: AC Rogue S
Idő/kód: J-ACR-01/N-n:p 遅いわよ
天気が怪しいわ
oszoi va jo
tenki
késő
időjárás NOM furcsa
Pny Pm
ga
ajasí
va Pe
Már megint késtél! Ráadásul még a vihar is tombol!
GEf Pz: vajo わよ GEf Pz: va わ megfeddés: számonkérés, panasz; bánkódás Név: Hope Jensen ♀
5.3.5.8.
Archetípus: vakbuzgó, megvezethető sidekick
Tomb Raider
A jelen játék a Tomb Raider sorozat sokadik fejlesztő által kiadott (sokadik) rebootja, amelynek szimplán „Tomb Raider” a címe. A Tomb Raiderben Lara Croft hősnővel ismerkedhetünk meg, aki a címből ítélve, nomen est omen, különféle relikviák, titokzatos helyek után kutat. A rebootban az ősi Jamatai-koku 邪馬台国 után kutat, amelynek a legenda szerint az uralkodónője Himiko 卑弥呼183 volt.
183
Az ősi japán hangzórendszert nem lehet teljes bizonyossággal, teljes mértékben rekonstruálni, ezért olykor Pimikonak is írják az uralkodó nevét. 148
Lara és csapata (hajója) pont az alábbi monológ megtörténte után a „Csendes-óceán Bermuda-háromszöge” (Ma no umi 魔の海)felé veszi az irányt.
Cím: Tomb Raider
Idő/kód: 19.32/J-TR-01/N-n:p
19.40/J-TR-02/N-n:p
わかってるってば
突破口が開けたの
vakatteru tteba
toppakó ga
aketa
ért-TE
törés
nyit-INTRANS-PST Pe
QUOT-Ph
NOM
no
Igen, megvan! A hullámtörés körül lehet! Pz:
Pz:
tteba ってば no の
heuréka-élmény: felfedezés, érzelemkitörés Név: Lara Croft ♀
Archetípus: tapasztalatlan, de elszánt főhős
Bár az előbbi példában még fel volt dobva Lara, a következő példában már ’vissza is zuhan’ a kétségei miatt. Az érdekesség, hogy a két érzelmi állapotot ugyanazon genderjelölőkkel adja vissza nyelvileg.
Cím: Tomb Raider
Idő/kód: 19.46/J-TR-03/N-n:p 要は
自信がないの…
jó
va
dzsisin
ga
lényeg
TOP
önbizalom NOM
nai
no
NEG
Pe
De az a baj, hogy magam sem vagyok biztos benne… Pz:
no の
bizonytalanság, lemondás, szomorúság Név: Lara Croft ♀
Archetípus: tapasztalatlan, de elszánt főhős
149
Összegzés
5.4.
A virtuális valóságban „élő” karakterekétől eltérő módon, a valóságban jóval szolidabb nyelvhasználat jellemzi az embereket. Ha esetleg valaki a szerepnyelvezet elemeit veszi igénybe a megnyilatkozása során, fenn áll a veszélye annak, hogy megbélyegzik a használót — „furcsán néznek rá”, hiszen ebben az esetben a nyelvhasználó egy olyan nyelvi normát követ, helyesebben mondva: utánoz, amely el nem várt tőle. A fiktív nyelvi norma nem a saját világára érvényes, hanem a fikció világára.184 A szerepnyelvezet tehát nem egy nyelvi ideál; nem egy követendő nyelvhasználati normát formál meg. A szerepnyelvezet tehát nem performatív eszköz, hanem a kognitív folyamatokban segít, hiszen a valóságban nem igazán használják ezeket a fordulatokat, vagy nem annyira elnagyoltan, mint azt a virtuális produktumokban látjuk. Ergo mégha nem is használják a valóságban, fontos ismerni, mert enélkül nem tudjuk adekvát módon, teljes egészében megérteni a nyelvi megnyilatkozások mibenlétét.
5.5.
Az eredmények evaluálása
KK1: Milyen funkció ellátására használják a szerepnyelvezetet, a zárópartikulákat? KE1:185 A nyomatékosítástól kezdve az enyhítésig mindenféle funkcióban használták a karakterek a zárópartikulákat. Ez a tény is azt mutatja, hogy milyen nehéz egy komplett definíciót adni a zárópartikulákról.
KK2: Gender-exkluzív illetőleg genderszenzitív nyelvhasználat jellemzi a korpuszt? KE2: Kivétel nélkül a gender-szerepeknek megfelelő nyelvhasználattal találkoztunk az elemzés során — még akkor is, ha az adott beszélő gendere megkérdőjelezhető (vámpír, vérfarkas), vagy akár az ember mivolta is kérdéses volt (zombi). A transzgender-karakter is a genderének „megfelelően” nyilatkozik meg japánul. Érdekesség, hogy egy férfi-karakter (Orocsimaru) a női-genderlektust használja, annak ellenére, hogy nem tipikus transzgender-karakter.
184
A dolgozatban a fiktív, illetőleg a virtuális szót egymás szinonim párjaként használjuk. Indoklás: ami kitalált az nem valódi. 185 A kutatás eredménye. 150
KK3: Hasonló karaktertípusok hasonló módon reprezentáltatnak? KK4: Azonos beszédaktusok, kommunikatív cél esetén megegyezik a nyelvi közlés? KE3,4: A nő-karakterek „nőiesek”, a férfi-karakterek „férfiasak” voltak a korpusz szövegének döntő részében. Viszont volt olyan karakter, aki férfi létére bizonytalan nyelvi formát használt (Isikoro), illetve olyan példamondatok, amelyekben a férfiak tipikus női nyelvi formákat használtak (tankönyvek). Továbbá a korpusz alapján fel lehet tételezni, hogy az „állatok nyelvén” is léteznek genderlektusok, hiszen az egyik macska-karakter ’férfiasan’ (Macska vagyok), a másik macska-karakter („A macska’) ’nőiesen’ kommunikált. Ezen példákat tekintve nem egyezik meg a hasonló szerepű karakterek nyelvhasználata. Ha azonban a „rosszfiúk” nyelvezetét tekintjük, akkor nagyon is sok az átfedés: rövid formák, archaizmus, „nyelvi hibák”, férfi-genderjelölők, alacsonyabb nyelvi regiszter használata jellemzi őket, s a beszédaktusok is, amelyeket véghez vittek, sokszor „tipikus” férfiakra jellemző beszédaktusok voltak: parancs, fenyegetés, kérdőre vonás.
KK5: A személyközi viszonyok milyen hatással vannak a beszédhelyzetre a zárópartikula-használat függvényében? KE5: Ha megfelelő közelségű emberekről van szó, i.e. az intimitás kellő fokú, akkor igen nagy variabilitást mutat a nyelvhasználat is. Például az egyik anyagban a két nő-karakter esetében csak akkor történt kódváltás, azaz genderszenzitív nyelvhasználat, amikor kiderült, hogy nem ellenségek, i.e. felfedték egymás intencióit (Aveline vs. Patience). Egy másik anyagban pedig az egyébként nagyon indulatos és karakán karakter (Naruto) is „visszavett a modorából”, amikor az identitását érintő helyzetbe — erősen emotív szituációba került.
151
KK6: A statikus vs. dinamikus korpusz közt milyen párhuzamok, ellentétek figyelhetőek meg? KK7: Milyen normatív képet sugall a korpusz: nyelvileg, illetve a gender-jelenség függvényében? KE6,7: Kissé sarkítva megállapíthatjuk, hogy jelent valamit az, ha a korpuszban még a szobor is férfiasan társalog a főhőssel. Mindent összevetve tehát a (virtuális szövegeken alapuló) korpuszban tapasztalható nyelvhasználat, a karaktertípusok, a gender-jelenség mind-mind szöges ellentéte a valóságnak. Olyan mintha száz, vagy még több éve alatt semmi nem történt volna a világon, pontosabban a virtuális valóságban, ami lényegében igaz is — a száz évvel ezelőtti karakter is majdhogynem teljes mértékben ugyanazt a genderlektust használja, mint a mai társa, médiumtól függetlenül. Ezek szerint a virtuális nyelvhasználat nem reflektál a társadalomban lezajlott folyamatokra. Inoue Hiszasi művében a férfi és a női szerepek meg vannak cserélve: határozott nő vs. papucsférj. A filmekben és a játékokban aránylag nagyszámban lelhetőek fel az előbbihez hasonló női karakterek, de a domináns kép: a nő mellékszereplő vs. a férfi főszereplő — s ez a gender-exkluzív nyelvhasználtban is megmutatkozik. Bár egyrészt a tankönyvek férfiakat érintő nyelvhasználata, illetve egy mangakarakter (Orocsimaru) nyelvezete meglehetősen nőies hatású; másrészt egy filmkarakter (Xena) genderlektusa nem olyan arányban tartalmaz genderspecifikus elemeket, mint a „norma” megkívánja, minden más anyagban a (sztereo)tipikus gendernormák érvényesültek — legyen szó akár eredeti japán műről, akár lokalizált anyagról. Ez a tény rámutat, hogy mennyire lényegi, elemi tényezőről van szó a szerepnyelvezetet jelensége kapcsán.
(H1) H1.1. A szerepnyelvezetet csak megfelelő intimitás esetén használják. HE1.1.186 Beigazolódott, ld. KE5, amennyiben a „megfelelő intimitás” egyben az ellentettjét is, tehát megfelelő távolságot is jelent, i.e. ellenséges viszonyt (Uralkodó vs. Tanítvány). H1.2. A szerepnyelvezet használata célorientált […] H1.3. […] a szerepnyelvezet nem csupán a karakterek leképzésének előidézői […] HE1.2,1.3 Beigazolódott, hiszen például a barátság kifejezésére (Gandalf — Bilbó), a genderidentitás kifejezésére (Lili) használták a karakteret egyfajta stratégiaként, i.e. a szerepnyelvezet nem csupán egy sztereotip nyelvi repertoár, amely bizonyos karaktereket elevenít meg, hanem egy stratégia is: egy kommunkatív instrumentum, amely implicit jelentés- és kapcsolatrendszerrel dolgozik (vö. 6.2.). 186
Hipotézis-evaluáció. 152
(H2) H2.1. A megnyilatkozáskarakterek leképzése döntően a zárópartikulák révén fog történni. HE2.1. Nem csak szimplán zárópartikulával történt a karakter visszaadása, sőt, sokszor a névmások, indulatszók, illetve más pragmatikai, illetve szintaktikai sajátosságok többet sugalltak, mint a partikulák. H2.2. Az egyes zárópartikulákat […] egyaránt nyomaték kifejezésére használják majd. HE2.2.Nem igazolódott be, vö. KE1. H2.3. A gender-szerepeknek megfelelő szerepnyelvezet-használatra számítunk […] H2.4. […] a gender ábrázolása főleg a zárópartikulák segítségével valósul meg. H2.5. […] zárópartikulák szófaja egyaránt a genderjelölők és a karakterjelölők reprezentatív eleme. HE2.3,4,5. Beigazolódott, vö. KE2,3,4,6,7.
(H3) H3.1. A lokalizált anyagokban (film, videójáték) is sztereotip nyelvhasználatra számítunk HE3.1. Beigazolódott, vö. KE6,7. H3.2. A vizualitás nagyban kihat a kognitív folyamatokra: a mangák elemzése során […] HE3.2. Beigazolódott, hiszen például Tobi karakterének az esetlenségét, és Kusina szégyellősségét is a vizuális elemek (e.g. stilizálás) implikálták. H3.3. A tananyagelemzés során következetlen nyelv-, illetőleg szerepnyelvezet-használatra számíthatunk: HE3.3. Részben beigazolódott, hiszen a férfi-karakterek sok női nyelvi formát használtak, de ez betudható esetleg annak, hogy a tankönyv készítői egy „modern”, kortárs nyelvi normát kívántak leképzeni, amelyben a genderkonvergencia következtében elmosódnak a határok a genderlektusok között. H3.4. […] a manga, illetve a videójátékok esetében meglehetősen színes megnyilatkozásokra számíthatunk; míg a filmek esetében moderáltabb beszédeseményekre. HE3.4. Beigazolódott, hiszen a filmek és a játékok nyelvezete szimplán sztereotip volt, míg a mangában rengeteg egyedi karakterleképezési módozatot (vö. .6.4.1.2.) lehetett megfigyelni.
153
6. FEJEZET A karakternyelvészet távlatai A szerepnyelvezet funkciói
6.1.
Már többször jeleztük ebben a fejezetben, hogy a szerepnyelvezet használata nem jellemző a valóságban a különböző konvenciók miatt. Nos, akkor mégis miféle haszna van ennek nyelvi eszköztárnak? Igaz, hogy a szerepnyelvezetet gyakorlatilag nem beszélik, amiben nincsen semmi kivetnivaló, hiszen a szerepnyelvezet nem a nyelvhasználó részéről performatív (nyelvi) eszköz, hanem pont ellentétesen: a szerepnyelvezetet a nyelvhasználóra ható performativitás jellemzi: egy kognitív mechanizmus indukálója, amely az egyes sztereotipizált karaktertípusok felismerésében segít. Mindent összevetve elég pusztán ismerni, sőt javallott tájékozódni a szerepnyelvezet módozatairól, hogy mélyebben megértsük az adott szituációt, az adott üzenetváltást. Mind az olvasásélményt, mind az audiovizuális diskurzust teljessé teszi, ha tudatában vagyunk, mely nyelvi tényező, milyen üzenetet közvetít, illetve mit sugall, i.e. észleljük a társalgási implikatúra valamennyi aspektusát. A szerepnyelvezet révén ábrázolt karakter értelemszerűen nem valós; csupán az adott tágabb vagy szűkebb értelemben vett szituációban megformált tipikus szerepeket hivatott jelezni. Ezzel egyfajta azonosulás-folyamatot indít be a külső résztvevőben: belehelyezi a befogadót a beszélő fiktív szociokulturális helyzetébe, és ennek eredményeképpen létrejön egy virtuális én, amely egyfelől a virtuális világ által generált tényezők, i.e. a virtuális kontextus segítségével, másfelől a virtuális világon kívüli (valós) én ismereteinek függvényében határozza meg önmagát. Valamivel konkrétabban fogalmazva, ha például egy női karakter a va わ partikulát használja a megnyilatkozásaiban, akkor ezzel olyasfajta benyomást kelt a befogadóban, mintha ’ismerné’ a karaktert, ’tudná’, milyen személyiség. Azért valósulhat meg ez a folyamat, mert a szerepnyelvezet olyan kognitív mechanizmusokat hoz működésbe a befogadóban, amelyek aktivizálják a befogadó háttértudását és azon tapasztalatait, amelyek az adott szituációban az üzenetváltás megértése szempontjából elengedhetetlenek. Jelen esetben tegyük fel, hogy a befogadónak van ismerete a zárópartikulák sajátosságaival kapcsolatban, mi több, már olvasott olyan szöveget is, amelyben a nők a va わ partikulát használták; ergo máris számottevő elvárással közelít az adott beszédszituációhoz. Ráadásul a megannyi háttérinformáció (implicit tényezők) függvényében hatványozott az értelmezési keretek száma. 154
6.2.
Teleologikus magyarázat
Nicolai Hartmann (1882–1950) filozófus teleológiai 187 munkásságból (1970: 128–143) — amit Arisztotelész „Metafizikájára” alapoz (Hartmann 1970: 130–131) — merítünk ihletet ahhoz, hogy megmagyarázzuk a karakterreprezentációk folyamatát. A dolgozat szerzője szerint tehát a szerepnyelvezet működése teleologikus, úgymond célorientált, cél-meghatározott. Alapvetően kétfajta meghatározottságot különböztetünk meg: „generikus” okságot,188 illetve cél-okságot.189 Az okság (I. ábra) esetén egy mindig bekövetkező, statikus jellegű, kiindulási pont által meghatározott eseményről van szó (Hartmann 1970: 130–133).
I. ábra. A kauzális determináció (TW 2016) A cél-okság (II. ábra) esetén viszont ránézésre többféle kimenetel is elképzelhető (’C’; ’D’). Gyakorlatilag azonban a cél fix (’B’), ezért végpont által meghatározott folyamatról van szó — mindössze az odavezető út nincsen determinálva: ergo a kiindulási ponton (’A’) még csak az ideális cél (’b’) létezik, amely majd az eszközválasztás útján konkretizálódik végső célként (’B’). (Hartmann 1970: 133–139)
II. ábra. A cél-okság (TW 2016)190 Az elképzelésünk szerint a szerepnyelvezet-teória az utóbbi kategóriába tartozik; tehát a szerepnyelvezet által generált folyamat cél-oksági folyamat.
187
Céltan: teleosz τέλους (’a célnak’) + logia λογία (’tan’). Kauzális determináció. 189 Teleológia. 190 Hartmann ábrája némileg eltér, de az alapmechanizmus megegyezik, vö. Hartmann 1970: 134. 188
155
Azzal indokoljuk a nézetünket, hogy a szerepnyelvezet általi karakterreprezentáció során (III. ábra) a megnyilatkozó (’A’)191 kitűz egy kommunikatív célt (’b’),192 amelyet jelen esetben adott módon a szerepnyelvezet eszköztárának a segítségével valósít meg, s így történik meg a megnyilatkozáskarakter (’B’) produkciója. Ha a folyamat valamely részében anomália lép fel, akkor az eredetileg kívánt karaktert (’B’) eltéveszti, és más (megnyilatkozás)karaktert (’C’; ’D’) formál meg a folyamat végeredményében.
III. ábra. A cél-okság (TW 2016) Az anomália lehet funkcionális, illetve esszenciális. Mivel a szerepnyelvezetet valós nyelvhasználó nem használja, így ebben az esetben csak a szerepnyelvezeten kívüli hibára gondolhatunk (tkp. funkcionális-anomália), például zárópartikula-tévesztésről: evidencialitásjelölő helyett mirativitásjelölőt használ. A szerepnyelvezeten belüli deviancia (esszenciálisanomália) pedig a következő: a karakter az elvárt „férfias” nyelvi változó helyett „nőies” nyelvi változót (vö. Niazi 2014) alkalmaz. Tehát a szerepnyelvezet használata egy stratégia is egyben, amely bizonyos karakter megnyilvánulása iránti törekvésben érhető tetten. Akár ugyanannak a karakternek az elérése érdekében a megválasztott eszköz a szituáció függvényében más és más lehet. Akár ugyanannak a megnyilatkozónak más-más beszédszituációban különböző megnyilatkozáskaraktere performálható, különböző nyelvi eszközökkel. Ergo a szerepnyelvezet intenzív zárópartikula-használatából következően maguk a zárópartikulák működése is célorientált (teleologikus), mégha ez a folyamat nem is mindig explicit. A cél lehet: a kívánt beszédaktus (illokúciós/perlokúciós erő) elérése; szimpla backchannel jelzés (aizucsi). Ugyanakkor mégsem performatív eszköz, hanem a kognitív folyamatokban segít, hiszen a valóságban nem igazán használják ezeket a fordulatokat, vagy nem anynyira elnagyoltan, mint azt a virtuális produktumokban látjuk.
191 192
Ego, én, identitás, genderidentitás. A kívánt hatás: illokúció, beszédaktus, üzenetátadás, etc. 156
A felvázolt modellek közül egyik sem ad értelmezési keretet a különféle médiumok sajátos funkcionális attribútumaira, a valós karakterábrázolásra, és en bloc a kultúra és a normák korlátozó—behatároló szerepére. Ennek okán új modell bevezetésére van szükség. A generikus karakterreprezentáció (’k’) cél-oksági (’T’) folyamata a karakterrel (’K’) kezdődik. Ez lehet motivált, valós karakter (’Kv’), vagy kvázi-motivált fiktív karakter (’kV’). Az implicit, passzív produkció (’Pp’) során a karakter kitűz egy kommunikatív, idealizált célt (’Ti’), amelyet a médium (’M’), és a passzíveszköz (’Ip’) modulál, így megkapjuk a kvázi-idealizált célt (’ti’). A karakter reflektál a kváziidealizált célra,193 és megtörténik az explicit, aktív produkció (’Pa’), amikor is az aktív-eszköz (’Ia’) megartikulálja a célt — ez a realizált cél (’Tr’).
Ti
K
Kv
kV
M
Tr
Ia
k
Ip K
T
ti IV. ábra. A generikus karakterreprezentáció cél-okság modellje A folyamatban pivotális szerepet játszik a médium (’M’) tényezője. Egyfajta gravitációs vonzáspont az egész folyamatra nézve: a médium meghatározza nemcsak, hogy az eszközt (’I’), de még a karaktert (’K’) is. A médium kategóriájába tartozik a kultúra, a társadalmi normák, és a korábban felvázolt nyelvi mediális csatorna is (ld. 4.7.2.1.). Az eszköz (’I’) tényező elemei a korábban ismertetett (ld. 4.7.2.1.) potenciális nyelvezet (’Ip’) valamint aktuális nyelvezet (’Ia’).
193
Evaluálja a karaktermodell integritását. 157
A karakterreprezentáció (’k’) cél-okság modellje egy dinamikus processzus, amelynek dinamizmusát a karakter (’K’) által kijelölt cél (’T’), s a célt megvalósító mód (’M’ és ’I’) egymásrahatása adja. Ígytehát közvetett a karakterleképzezési folyamat (’K’ ’k’): a karakternek a célja elsődlegesen kommunikatív, tehát nem a reprezentáció a folyamat kiváltó oka — a reprezentáció csak inherens vetüléke, következménye a cél-oksági folyamatnak.
K
Kv
kV
Tr
k
V. ábra. A generikus karakterreprezentáció modellje A bemutatott cél-okságon alapuló teória olyan elméleti és gyakorlati értelmezési keretet ad, amelynek segítségével modellálni lehet a karakterleképzés valamennyi módozatát: a fiktívtől a reálisig, a virtuálistól a valósig valamennyi relációt felölel az ismertetett elmélet.
6.3.
A szerepnyelvezet határai
6.3.1.
Beszédaktus-e a szerepnyelvezet?
A szerepnyelvezet nem sorolható be sem Austin (1962), sem Searle (1969) taxonómiájába. Az előbbi elképzelés szerint konstatívum azért nem lehet, mert nem pusztán megállapít; performatívum pedig azért nem, mert nem mindig hajt végre beszédtettet, nem performál — austini értelemben véve. Searle igeközpontú kategóriái pedig azért „szűkösek” a szerepnyelvezet számára, mert a szerepnyelvezet nem „ige-jellegű”, nem verbális elem, hanem pont fordítva: a szerepnyelvezet a különféle beszédaktusok (komisszívum, direktívum, etc.) inherens kiegészítő tényezője — a beszédtett folyamatában árnyaló, illetve moduláló funkciót tölt be, így hozzásegítenek a beszédaktus teljesüléséhez.
6.3.2.
Akkor mi is az a jakuvarigo?
A fejezet végéhez közeledve elérkezett az idő arra, hogy feltegyük a kérdést: Mi is tulajdonképpen a szerepnyelvezet? Szimplán egy nyelvi sztereotípia manifesztációja, vagy egy virtuális, passzív nyelvi eszköztár? Mennyiben számít karakterkreáció a szerepnyelvezet által leképzett karakter? Mennyiben tartható aktív, performatív jelenségnek a szerepnyelvezet? 158
A szerepnyelvezet lényegi attribútuma a virtuális nyelvhasználati stratégia mivolta, de ez nem magyarázza meg, hogy mely elemek, és hogyan járulnak hozzá a sztereotip karakterleképezés folyamatához — s egyáltalán, hogy miért számítanak a szerepnyelvezetnek azon elemek, amelyeket annak tartunk. A szerző elgondolása szerint a szerepnyelvezet mint terminus (役割語, szerepnyelvezet/*szerepnyelv, role language) nem képes lefedni azt a szinte végtelen kiterjedésű jelenséget, amelyet takarni kíván. Tehát mind a szerepnyelvezetkutatás, mind a szerepnyelvezet egy szűkebb szegmensét ragadja meg egy ettől jóval nagyobb jelenségnek. Hogy mi is ez a jelenség? — az alábbiakból kiderül.
6.4.
Karakternyelv
6.4.1.
Karakterjelölők
Az elemzésünkből kiderülhetett, hogy a zárópartikulák pivotális szerepet játszanak a nyelvi sztereotip-, illetőleg gender-szerepek leképezése, és en bloc a mindenkori interakció során is. Ebből kiindulva amelett érvelünk, hogy a zárópartikuláknak nemcsak diskurzusszervező (diskurzusjelölő),
194
illetve genderszenzitív (genderjelölő) attribútuma van,
195
hanem a
zárópartikula mint karakterjelölő a (megnyilatkozás)karakter reprezentáció-folyamatához is hozzájárul. A japán terminus a magyar alapján kjarahjósiki キャラ標識; az angol terminus pedig szintén a magyar mintájára: character marker.
6.4.1.1.
Karakterjelölők vs. szerepnyelvezet
Míg a szererpnyelvezet valamennyi eleme konstans, s ezen állandó elemek a mindenkori sztereotip karakterábrázolás eredői, addig a karakterjelölő általában nem oka a karakterreprezentációnak, hanem okozata, i.e. az adott beszédesemény során aktualizálódott jelentések függvényében alakul ki egy többnyire ideiglenes karakterjelölő, ígytehát szituatív alkalmi kreációról van szó. A karakterjelölő terminus segít jelölni a szerepnyelvezeten belüli és kívüli „szavakat”, így azon végletes elemekre is, amelyekre eddig csupán a kjaragobi elnevezést lehetett volna ráhúzni. A karakterjelölő kiterjeszti az eddigi terminusok által (szerepnyelvezet, karakterkopula, karakterpartikula, kjaragobi) implikált szemantikus hálót: egy olyan részben nyelvi, részben nem nyelvi (!) eszköztárat testesít meg, amely valósággal minden tényezőre kiterjed, 194 195
Vö. 3.4.2.2.3.1. Vö. 3.4.2.2.3.3. 159
amely a karakterrel kapcsolatos — legyen szó sztereotip karakterről (vö. szerepnyelvezet, megnyilatkozáskarakter) akár valós személyről. Karakteridióma
6.4.1.2.
Mivel rengeteg karakterjelölő-funkciót betöltő nyelvi elem van, amelyet nem lehet sem kopulának (karakterkopula), sem partikulának (karakterpartikula), sem indulatszónak (kandósi 感動 詞)
megfeleltetni, ezért szükség van egy új nyelvi kategóriára. A karakterjelölők első típusa a karakteridióma;196 a japán terminus kjara-szerifu キャ az angol pedig character idiom. A karakteridióma vagy nem rendelkezik jelentéssel,
ラ台詞;
vagy ha rendelkezik is, akkor az is csak karakterárnyaló funkciót tölt be, i.e. jellegzetesé teszi a karaktert. Minden olyan szó, kifejezés, szófordulat, amelyre eddig nem volt (adekvát) megnevezés a karakteridiómák csoportjába tartozik.
6.4.1.2.1.
Karakteridióma vs. kjaragobi
A kjaragobi (Kinszui és Szadanobu általi) definíciója túl homályos, és kizárólagossága azt sugallja, hogy csak azon elemek tartoznak hozzá, amelyek egyediek, ugyanakkor egyértelműen jelölik (tkp. indexként) a megnyilatkozáskaraktert. Mellesleg a gobi terminust kisajátította a morfológia, s egyébként nem helyénvaló kollokációkat ad, hiszen a ’szóvég’, ’ragozás’, ’mondatvég’ jelentések közül csak az utóbbi az, amely részben utal a karakteridiómákra, ám a szófordulatok nem mindig a mondat végén jelennek meg, sőt, olykor mégcsak nem is mondatban, hanem, mint mondatszó. Szadanobu értelmezése csak még jobban elkülöníti a kjaragobit a karakteridiómától, hiszen a kutató kifejti az aktív-karaktermodell teóriájában, hogy a kjaragobi (tkp. karakterpartikula és karakterkopula) sztereotip (megnyilatkozás)karakterekre utal.
6.4.1.3.
Karakter-beszédmód
Mivel a karakterjelölők nem csupán a nyelvi közlésre, s nem csak a virtuális világra vonatkoztathatóak, így meg kell nevezni azon tényezőket is, amelyek hang formájában realizálódnak. A karakterreprezentáció kapcsán a különféle szupraszegmentális tényezők (intonáció, hangsúly, etc.), s az akcentus nyelvi jelölését a kjara-akuszento キ ャ ラ ア ク セ ン ト (karakterbeszédmód) végzi.
196
„Magyarosabban”: karakterszófordulat, karakterbeszédfordulat. 160
6.4.1.4.
Karakter-viselkedésmód
A karakterjelölők a hangon kívül a vizuálisan érzékelhető tényezőket is jegyzik, így a mimika, a testbeszéd, a gesztikuláció, a különféle cselekvések mind-mind a kjara-furumai キャラ振る舞 い
(karakter-viselkedésmód) révén kerülnek kifejezésre.
6.5.
Karakternyelv vs. szerepnyelvezet
Több új terminus is elhangzott, s rengeteg szó esett a karakterről és annak jelölőiről, viszont arról még nem szóltunk, hogy mely jelenségnek a manifesztációiról volna szó. A szerző teóriája szerint az összes eddigi terminus, s maga a szerepnyelvezet is besorolható az úgynevezett karakternyelv キャラクタ語 szuperkategóriája alá.197
KARAKTERNYELV KARAKTERJELÖLŐK A PRIORI VIRTUÁLIS
A POSTERIORI VIRTUÁLIS/VALÓS
VALÓS NEM-SZTEREOTIP
SZTEREOTIP SZEREP-
KARAKTER-
KARAKTER-
KARAKTER-
NYELVEZET
IDIÓMA
BESZÉDMÓD
VISELKEDÉSMÓD
VERBÁLIS
VERBÁLIS
VERBÁLIS, HANG
VERBÁLIS, VIZUÁLIS
PARTIKULA, NÉVMÁS,
BÁRMELY NYELVI
[BÁRMELY SZÓFAJ]
[BÁRMELY SZÓFAJ]
KOPULA, KJARAGOBI
MEGNYILVÁNULÁS
BÁRMELY TÉNYEZŐ
BÁRMELY TÉNYEZŐ
FIKTÍV KARAKTER
FIKTÍV/REÁLIS KARAKTER
VI. ábra. A karakternyelv A taxonómia esszenciája a jelenségek megartikulálásának folyamatában rejlik: a szerepnyelvezet a priori, hiszen már az aktuális beszédesemény észlelése előtt tudjuk (a priori), hogy melyek a tipikus (sztereotip)karakterleképzési nyelvi eszközök.
197
Azért nem szerepnyelv a kategória neve, mert a ’szerep’ szó szemantikai tere sztereotip, elkötelező: feltételezi, hogy vannak szerepek, amelyeket kiosztanak, el kell játszani, így megfosztja a performativitástól ezt a jelenséget — ami a szerepnyelvezetnél működik, viszont a karakternyelv a valósággal való kapcsolata miatt performatív esszenciájú. 161
A másik három kategóriánál viszont emergens a képzettársítás folyamata, i.e. csak az aktuális beszédesemény által indukált kognitív mechanizmusok adják meg a „kiválasztott szavak” karakterjelölői attribútumát (a posteriori). A taxonómia fő rendszerező elve a terminusok által jelölt jelenségek virtuális avagy valós volta, illetve a sztereotip avagy nem-sztereotip jellege. A táblázatban látható módon a szerepnyelvezet csupán egy része a karakternyelvnek: a szerepnyelvezet elsődlegesen sztereotip virtuális nyelvhasználati jelenség, amely fiktív karakterreprezentációkat visz véghez, mint például megnyilatkozáskarakter, performansz-karakter, és így tovább. A karakteridiómát átmeneti kategóriának lehet tekinteni, mert hasonlít valamelyest a szerepnyelvezet eszköztárára, viszont jellegét tekintve a valós nyelvhasználatra is, a reális karakterekre is reflektál, s a nyelvileg nehezen behatárolható megnyilvánulásokat is értelmezni lehet ezzel a csoporttal. Amiben viszont többet nyújt a karakternyelv másik két kategóriája, hogy nem csak a verbális tényezőket veszi figyelembe — s ezen tényezők jelen esetben csak úgymond járulékos elemeknek számítanak —, hanem az összes nyelven kívüli tényezőt is. Ígytehát a karakternyelv bevezetésével még sokkalta több reláció válik elérhetővé a kutatások során.
6.6.
Szerepnyelvészet vs. karakternyelvészet
Az eddigi gondolatmenetet folytatva ki kell jelölni azt a kutatási keretet, amely a fentebb említett jelenségekkel foglalkozik. Ebből kifolyólag két új terminust javaslunk használatra: szerepnyelvészet vs. karakternyelvészet. Nomen est omen — (i) a szerepnyelvészet (szerepnyelvezet-kutatás 役割語研究) az a tudományág, amelynek a nyelvi szerepek leképzése a tárgya, így a szerepnyelvezet és a különféle megnyilatkozáskarakterek; (ii) a karakternyelvészet198 az a tudományág, amelynek a tárgya a generikus199 karakterreprezentáció mikéntje, folyamata, valamennyi nyelvi és nyelven kívüli tényező közbeiktatásával. A szerepnyelvészet fókusza a fiktív karakterek, és azok virtuális nyelvhasználata; a karakternyelvészet fókusza bármely karakter (fiktív—reális) bárminemű (nyelvi—nem-nyelvi) megnyilvánulása. Ezen tény pedig arra enged következtetni, hogy a szerepnyelvészeti megközelítés statikus jellegű: a passzív értelmezési folyamatokra koncentrál; a karakternyelvészet pedig dinamikus jellegű: az aktív értelmezési folyamatokra koncentrál — legalábbis ami a performativitást érinti. 198 199
Bár a karakter konnotációja miatt másra is lehetne gondolni. Itt: a fiktív és reális karakterekre is értve. 162
Szadanobu ábráját (4.3.) felidézve: a szerepnyelvezet a karakter (キャラクタ) leképezését tanulmányozza az attitűd (態度) és a stílus (スタイル) beiktatásával; a karakternyelvészet pedig az attitűdön, a stíluson, és a karakteren kívül, a személyiséget (人格)200 is megkísérli feltérképezni.
VII. ábra. Változékonysági skála az egyéni jelemzők függvényében (Szadanobu 2006: 118, idézi Li 2013: 9) Mit nyújt a szerepnyelvészet a gendernyelvészet számára?
6.7.
A nyugati genderkutatások álláspontja szerint indirekt viszony van a gender és a megnyilatkozás között, a megnyilatkozásban foglaltak nem indexe a beszélő genderének (vö. Bodó 2012: 106; vö. Cameron—Kuli[k] 2003).” Keleten”, a japán nyelvben a tény azonban az, hogy a szerepnyelvezet útján történő megnyilatkozás bizony nem csupán eszköze a gendernek, hanem indexe is egyben. Példának okáért a gendernyelvészet fogalmi eszköztárával nem is lehet megmagyarázni, értelmezni azt, hogy a virtuális világban változatlanul úgy beszélnek, mint eddig, míg a valóságban lezajlott, pontosabban még mindig zajlik egyfajta neutralizáció. A szerepnyelvezet mint virtuális sztereotip nyelvhasználat applikálásával azonban értelmezhető minden: nem egy valós nyelvi normáról van szó a virtuális közegben, hanem egy kognitív-mechanizmusról, egy sajátos jelrendszerről.
200
„Identitás”. 163
Ezek szerint az úgynevezett „férfi-, illetve női nyelv” kérdése (mítosz? vs. valóság?) megválaszolásra talált: valóság, hiszen „használják” — a virtuális térben. A kijelentést pontosítani kell, hiszen a szerepnyelvezet célja nem a valóban használt genderlektus leképzése, nem normaképzés, nem normakövetés, hanem egy fiktív világ, fiktív „férfi—női beszédének” a generálása. Olyan megnyilvánulások generálása, amelyeknek az archetípusait és kapcsolathálóit a befogadó közösség ismeri, és értelmezni képes. Bár Japánban és a japán nyelvben valamely mértékben tapasztalható, de a világ legbeszéltebb nyelveiben, a valóságban nincsen egységes, explicit (i.e. nyelvileg jelölt) kizárólagos női—férfi identitásnorma:201 a beszédszituációk és a célok függvényében változik a megnyilatkozás jellege is: egyszer ilyen, másszor olyan identitás-szelet kerül kifejezésre. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a szerepnyelvezet nem minden eleme, s a genderjelölők maguk sem jelölik állandóan, stabilan a gendert (karaktert), hanem dinamikus jellegűek: elsődlegesen a kommunikatív cél elérése érdekében, mint egyfajta stratégia használják őket. Mondhatni, a nemi- és a nyelvi sztereotípiák játéka ez — szerepjátszás. A jakuvarigo tehát forradalmasítja a genderkutatást: megszűnik a „nőies—férfias beszéd” diszkriminatív töltete, s csak a sztereotip, mi több virtuális beszédstílus marad meg, amely jellegénél fogva mentes mindenféle valós értékítélettől. Ígytehát megszünteti a nyugati genderkutatásat érintő megbélyegzettséget is: szexizmus, diszkrimináció. A szerepnyelvészet keretein belül valóban „a női nyelv” és a „férfi-nyelv” a téma — a genderkutatásoktól eltérően annyi árnyalatnyi különbséggel, hogy a szerepnyelvészet mégcsak távolról sem kívánja úgy feltüntetni magát, mint az autentikus genderlektus leképezője: pusztán sztereotípiákkal dolgozik. A jakuvarigo célja nem a norma megtestesítése, hanem csupán archetípusok megjelenítése. A szerepnyelvészet tehát olyan elméleti keretet (theoretical framework) teremt, amelyben (i) könnyen értelmezhetőek a genderspecifikus elemek, és a nyelvi sztereotípiák; (ii) újraértelmezhető en bloc a japán gendernyelvészet mint kutatási ágazat.
201
Tkp. a gender-identitás és a hozzá tartozó nyelvi megnyilvánulások. 164
7. FEJEZET Összefoglalás 7.1.
Összegzés202
A dolgozat fókuszában a nyelv és a kultúra kapcsolata, illetve a nyelvközösség áll: A kultúrából, illetőleg a társadalmi normákból eredeztethető nyelvi sajátosságokat elemeztük a nyelvhasználók függvényében. Magyarán a dolgozat célja egy olyan értelmezési keret kialakítása volt, amellyel a japánnyelv-tanuló képes lesz a társas interakció különféle (implicit/explicit) tényezőit észlelni és értelmezni, s alapjában véve mélyebb tudatosságot sajátít el a társalgás jelenségét illetően — legyen szó virtuális (szerepnyelvezet) vagy valós (zárópartikula) beszédeseményről. A kutatás alapvető célja az volt, hogy megismertesse a különféle karakterek kivetülési módjait a japán nyelvben, különféle médiumok tükrében. Ehhez egyfelől az eredeti japán produktumokat, másfelől a japánra történő lokalizációt vizsgáltuk. 203 Emellett fontos szerepet kapott a reális illetőleg a fiktív nyelvhasználat, amelyet egy egyedi modellben ábrázoltunk is. A kutatás metódusa befogadó-, és kontextus-orientált: a megnyilatkozásban reprezentált karakterek, illetve az interakció-stratégiák kerültek a tárgyává. A hangsúly a beszédszituációkon (személyközi viszonyok, szituativitás), a karakteren ( identitás), s a kommunikatív célon volt. Ezen kritérium szabták meg az egész kutatás jellegét, minden más tényező másodlagosnak számítottak.
202
A dolgozat struktúrájáról, s főbb témáiról ld. a japán nyelvű összefoglalót (概要). Ebben a fejezetben tézisszerűen foglaljuk össze a dolgozatban tárgyalt főbb témaköröket. Az előző fejezet végén a kutatás eredményeit már kielemeztük. 203 Azért a lokalizáció szót használjuk a fordítás helyett, mert szorosan véve, az utóbbi csak a szövegek átváltását jelenti, míg a lokalizáció az adott kultúrába való adaptálást is — s ráadásul elsősorban az audiovizuális anyagokra vonatkozik ezutóbbi terminus, amely előnyös, hiszen a kutatás egyik központi elemei ezen anyagok. 165
7.1.1.
A főbb tézisek felvázolása
T1 A japán nyelvben léteznek látható (nyelvi) sztereotípiák, amelyeket összefoglaló néven szerepnyelvezetnek (役割語) 204 hívnak. A szerepnyelvezet azon kifejezések tára, amelyeket a való életben nem igazán használnak — a jakuvarigo teljes valójában a virtuális világban érhető nyomon: szépirodalom, manga, film (és más mozgó-, hangzókép), játékok. Legfőbb funkciója, hogy a köztudatban élő karakter-archetípusokat az elvárásoknak megfelelően reprezentálja: újra és újra — a performativitással táplálja a nyelvi sztereotípiát. A szerepnyelvezet által reprezentált személyiségtípust (tkp. karaktert) megnyilatkozáskarakternek nevezzük. A japánban a névmások is hozzátesznek, de a zárópartikulák realizálják a legszemléletesebben a beszélő karakterét. Bár több nyelvi, illetve nem nyelvi jelölője van a szerepnyelvezetnek, a szerző preferenciája miatt, a zárópartikulák (tkp. karakterjelölők) játszottak központi szerepet a kutatásban. Mitöbb szituatív definíciókat adtunk a zárópartikulákkal kapcsolatban. „Hivatalosan” csak a japán nyelvben létezik a szerepnyelvezet; maga a feltaláló is elsődlegesen japánspecifikumként jelöli meg, bár utal az univerzális aspektus eshetőségére is. A dolgozatban az utóbbi érv mellett tesszük le a voksunka, és amellett érvelünk, hogy univerzális ez a jelenség, így minden nyelvben létezik egy eszköztár a (sztereotip) karakterreprezentációra, mindössze annyi különbséggel, hogy nem a japánéhoz hasonlóan explicit, illetve nyelvileg megragadható. Hogy ezt bizonyítsuk, felállítottunk egy karakterreprezentációmodellt, amely kellőképpen reflektál a virtuális—valós dichotómiára, a különféle médiumok beszédeseményformáló erejére, és így tovább.
T2 A szerepnyelvészet fundamentális pontja: virtuális nyelvhasználatról van szó, fiktív karakterekről: a szerepnyelvészetben nyilvánvaló az tehát, hogy sztereotípiákkal dolgozik az ember, így az értékítéletek (szexizmus) is kiküszöbölhetőek, hiszen ezek csak sztereotip tényezők, nincs mit megítélni: bárki lehet ilyen vagy olyan karakter, ha akarja. Ennek alapján célszerű a genderkutatások során való alkalmazása.
204
A terminus adaptálásának körülményei: a keigo, tiszteleti-/udvarias-nyelv mintájára lehetne szerepnyelv, viszont a nyelv fogalma komplexebb, mint amit ezen kategóriák jelentenek, ezért szerencsésebbnek tartom a nyelvezet szó használatát, amely fogalom a jakuvarigo esszenciális aspektusát implikálja, i.e. egyedi beszédstíl. A nyelvezet jelentése már 1862-ben („A magyar nyelv szótára”) is „irály”, illetőleg „nyelvbeli eléadás” volt. A manapság divatos ~jelölő, például diskurzus-, gender-, pragmatikai jelölő mintájára: a szerepjelölő elnevezést el kell vetni, hiszen a jakuvarigo holonimája az említett kategóriáknak. A szerepszavak elnevezést is hasonló alapon el kell utasítani. 166
T3 A karakternyelvészet argumentációja: Premissza I.: Különböző kultúrákban különböző konvenciók kötődnek az egyes karakterekhez; Premissza II.: a karakternyelvvel explicit módon érvényre lehet juttatni ezeket a karaktereket; Konklúzió: a karakternyelvészet célja ígytehát a „kifejezésre juttatás folyamata”, módja (Premissza II), illetve a különböző kultúrákban létező karakterek feltérképezése, s definiálása (Premissza I).
T4 Azt indítványozzuk, hogy a gendernyelvészetet a karakternyelvészet elméleti keretében értelmeztessék; több okból is: a karakternyelvészet bevezetésével megszűnnek azon tényezők, amelyek ’rányomják a bélyeget’ a genderkutatások elméleti keretére, i.e. értékítélet: szexizmus, „férfi vs. női ellentét”, a nő—férfi-dualizmus (mégha többféle diverzitás is figyelhető meg az egyes csoportokon belül): mindegyik elmélet, ideológia magját az előbbi tényezők alkotják: rákényszerítik a kutatót, a befogadót, hogy letegye a voksát valamelyik oldal mellett, s ez egyfajta feszültséget, (ideológiai) terheltséget teremt a kutatásokban. A karakternyelvészet viszont csupán az embert mint kommunikatív lényt helyezi a fókuszba, s a gendere és minden más egyéb csak másodlagos; a fontos csak az interakcióban tapasztaltak: a fókusz a megnyilatkozásban reprodukálódó karakter. Ennek a karakternek csak egy attribútuma a gender, ugyanúgy, mint minden más személyiségjegy, amelyekre a megnyilatkozás során a karakternyelv utal. A karakternyelvészet fogalmi eszköztárát, és elméleti alapvetését is megtettük. Mindezt oly módon, hogy a szerepnyelvezet-teóriát adekvát módon integráltuk az egyedi kezdeményezésünk által létrejött jelenségbe.
167
7.2.
Konklúzió
K1 A kutatásból kiderül, hogy a zárópartikula több, mint egy grammatikalizálódott nyelvi kategória (vs. magyar partikulák): diskurzusjelölő, genderjelölő, és karakterjelölő egyben.205 Egyedi módon explicit nyelvi jelölője van a metainformációnak a japán nyelvben, amely hatással van a beszélő karakterére, jellemére, önkép-ábrázolására. A zárópartikula átmentet képez a verbális és a non-verbális kommunikáció közt, hiszen nem konkrét lexikai jelentéssel bír, hanem a beszédeseményt modulálja: írásban olyan erővel bír, mintha a szöveget életre keltené, azaz meganimálja a fiktív beszédszituáció, például: szupraszegmentális aspektusait, amelyek természetesen az élőbeszéd során adottak és tudatosan vagy tudat alatt automatizáltan értelmezzük őket. Ezenkívül nagy mennyiségű kulturális ismérvet, ismeretet tömörít magába, s számos fontos információt szuggesztál, közvetít is egyben a befogadónak, tekintet nélkül arra, hogy erről a beszélő tud-e vagy sem — ezért a használatuk mikéntjét szükséges kutatni. A zárópartikulák definíció mindig funkcionális aspektusból közelítenek (pl.: nyomatékosít, szuggesztál, bizonytalanságot fejez ki), de ezek a leírások homályosak: relatív, hogy mi számít, például nyomatékosításnak — ezért a zárópartikulákról való diskurzuskor a szituativitást helyeztük előtérbe, hiszen mindig az adott beszédhelyzet szabja meg, hogy mi mindent, és mit nem kell érteni a partikula implikálta jelből: tendenciák megállapítása a cél, s ez már valós nyelvhasználati adatokon (beszédeseményeken) nyugszik.
K2 Az audiovizuális műfajok esetében a (nem japán) szinkron megtölti a szerepnyelvezet hiányából fakadó űrt, ellátja a szerepnyelvezet funkcióit. Mi több, nem is biztos az, hogy „űrt” okoz a japán értelemben vett szerepnyelvezet látszólagos „hiánya”, hiszen a különböző kultúrák, nyelvek különböző módokon ábrázolhatják az adott nyelvközösségre jellemző karaktereket. A korpusz műfaja alapvetően behatárolja, meghatározza a nyelvhasználatot: a tankönyvek egyfajta „laboratóriumi”, művi nyelvet használnak, ami nem mindig célravezető. A szépirodalom a valóságot imitálja, míg a manga kevésbé reflektál a valós nyelvhasználatra. A film is próbálja valós nyelvhasználatként feltüntetni magát, de olykor túlnyomó többségbe kerülhetnek a virtuális nyelvi változók.
205
Mindhárom terminust az MA-szakdolgozatban applikáljuk először a zárópartikulákra. A három közül két terminust egyedi, innovatív módon alkalmazzuk: a genderjelölő szakszó nem bevett kifejezés a hazai kutatásokban; a karakterjelölő (funkcionális szóosztály) pedig saját terminus. 168
Ezutóbbi tendencia jellemző a játékok világára is. Ergo a korpuszban, és ennélfogva a virtuális médiumok anyagaiban nem a normatív nyelvet találjuk, hanem egy külön világ, külön szabályrendszerét, amelyet befogadóként szükséges ismerni, ám reprodukálni nem.
K3 Bár a japánban valamely mértékben tapasztalható, de a világ legbeszéltebb nyelveiben, a valóságban nincsen egységes, szélsőséges (i.e. nyelvileg jelölt), kizárólagos férfi/női identitásnorma (tkp. gender-identitás): a beszédszituációk és a célok függvényében változik a megnyilatkozás jellege is: egyszer ilyen, másszor olyan identitás-szelet kerül kifejezésre.
7.3.
A kutatás hiányosságai
KH1 Nagy nyelvhasználati variációt kaptunk, a webszlengtől (digilektus) a szépirodalomig, de a beszéltnyelv nem került a kutatásba, pedig ennek tanulmányozása révén lehetne még jobban árnyalni a virtuális nyelvhasználatot. Azzal magyarázható a kihagyás, hogy a szerepnyelvezet alapvetően virtuális jellegű, így a valóságban nem igazán figyelhető meg, tehát nagy energiaráfordítással lehetett volna csak releváns mintát venni.
KH2 Maga a korpusz időbeli kerete is nagyszabású: Nacume Szószekitől a Zootopiáig eltelt több, mint száz év — ez idő alatt a világ is és a nyelv is sokat változott. Növelni lehetett volna a reprezentativitást, ha csak egy adott korszakra, vagy egy évre koncentrálunk.
KH3 Néhány fogalomról, jelenségről kevés szó esett, vagy egyáltalán nem is esett szó, például az audiovizualitásról, a megszólítások genderizáltságáról, a személyesnévmások további jellemzőiről, az egyes partikulák funkcióiról, és így tovább. A fordítások elemzésével is jelentős információkat lehetett volna felderíteni, ám mindezekre nem volt keret jelen esetben: sem idő, sem hely.
KH4 Sok másodlagos irodalom található a bibliográfiában, még a fő elméleti alapozó jellegű műveket illetőleg is. Ennek oka, hogy hazánkban valósággal elérhetetlen a szerepnyelvezet szakirodalma, ennélfogva főleg információszegmensek alapján, nagyfokú intuitivitás révén, jelenségszinten kellett rekonstruálnunk a komplex teóriát. 169
Hatványozottan igaz ez, ha azt nézzük, hogy a szerepnyelvezetnek egészen eddig nem létezett fogalmi eszköztára, de a kutatás eredményeképpen ennek kiküszöbölésére is módot találtunk — mitöbb egy komplex elméleti keretet alkottunk, amelyben értelmezhető valamennyi eredmény, amelyet a szerepnyelvészet (szerepnyelvezet-kutatás) szakirodalma felmutatott. Ergo egy egész kutatási ágazat vázlatos elméleti alapvetését végeztük el a jelen dolgozattal — a hazai japanológiában, de még a nemzetközi színtéren is pionír munkának számít a mostani.
7.4.
A kutatás érdemei
KÉ1 A hazai japán stúdiumokra szakosodott intézmények főleg történelem/gazdaság-, illetve irodalom/esztétika-, és filológiaorientáltak, így a nyelvészeti irány hasznosnak tűnik. Nem gyakoriak a japán relációjú alkalmazott-nyelvészeti kutatások, így a pragmatika-, vagy a gendernyelvészet-témájú dolgozatok hiánypótlóak. KÉ2 Jelen kutatásban mai kutatási trendeknek megfelelő anyagokat, illetve a „kortárs nemzedékhez” közeli témákat adaptáltunk, ami azért fontos, mert egy lépésnek tekinthető a popkultúra tudományos keretek közé való integrálása végett. Emellett a nemzetközi kutatásokkal összevetve is újnak számít egy „keleti nyelv” és a videójátékok nyelvészeti elemzése (vö. 5.3.1.). KÉ3 Honosítottuk a japán nyelv egyik legelemibb, és legkülönlegesebb jelenségét: a szerepnyelvezetet — mitöbb ki is bővítettük azt. KÉ4 A zárópartikulák funkcióinak szituatív felderítésével hozzájárulunk e nehezen megragadható szófaj jobb megértéséhez. KÉ5 A genderkutatásokra jellemző, hogy elég izolált nyelvekből hoz példát a genderlektusokra, ám jelen esetben a japán nyelvről volt szó, így az eredményeket nagyobb eséllyel lehet hasznosítani, például a nyelvtanulás során.
170
7.5.
Kitekintés
Számos témáról nem szóltunk, amely érdemes a kutatásra, például: Létezik-e a magyarban is jakuvarigo? Milyen kapcsolat állapítható meg az élőbeszédbeli és a nem-élőbeszédbeli nyelvhasználat közt? Hogyan, és mely beszédaktusok valósulnak meg a jelöletlen (szerepnyelvezet nélkül) szituációkban? A szerepnyelvezet liminalitásának leképzése: mely elemek kerülnek át a valós nyelvhasználatba? Mivel a fordítástudomány nem helyez hangsúlyt a karakterreprezentációra, felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetne modellálni a karakterleképzési lehetőségeket két nyelv interakciója során? Bár jelen alkalommal a kutatás keretein kívülre esett a fenti kérdések megválaszolása, a közeljövőben egy nagyobb volumenű munkában kívánjuk kidolgozni őket.
171
修士論文概要 ジェンダーレクト
ス テ レ オ タ イ プ
性別詞の語用論的検討：日本語に於ける言語上固定観念の考察 著者：カバ・ありえる 所属：日本学科
0.序 この論文は「ジェンダー・終助詞・役割語・キャラクタ表出」という理論的枠組みで作成された。 本論文の目的は、日本語で於ける〈会話の含意〉及び〈諸キャラクタ表出〉を研究することである。 本論文は、「ジェンダー」及び「仮想言語運用」に焦点をあて、「応用言語学」及び「対照言語学」 等といった「異文化間言語学」を採用する学際的研究である。 第一部〈理論〉は、第１章「 Bevezetés」、第２章「A gendernyelvészet horizontja」、第３章「A japán gendernyelvészet」、第４章「A japán szerepnyelvezet」からなり、第二部〈研究〉は、第５章「A virtuális karakterreprezentáció korpuszalapú vizsgálata」、第６章「A karakternyelvészet távlatai」、第７章 「Összefoglalás」からなる。 本概要は論文の本文に論じたものの主要点を含有している。概要は以下の如し。
1．
ジェンダーの謎 ジェンダー・アイデンティティ
1.1．
性 同 一 性：
社会通念にては人々のアイデンティティが統合性を持っており、安定していると見なされているが、 実際は実証的研究が人々のアイデンティティが多様性を持っており、動的な現象であると指摘されて いる。性不一致問題を取り上げろうとする局所的研究も盛んになってくる。
1.2． 性役割： 社会の次元にて解釈するなら、社会的強制が生成された一定の、性と絡んでいた行動様式である。 ストラテジー
言語の次元にて解釈するなら、談話に見られる性によるコミュニケーション 戦 略 である。 ドミナンス
談話の場では男性にとっては、対話自体や人間関係を支配すること（ 優 性 ）が、女性にとっては、 、、 親密感や感情的な繋がりといった人間関係（交感）が重要と見なされている。女性のこのような慎み ラポール
を従来求められている。
1.3． ジェンダーレクト（〈性方言〉か〈性別詞〉）の旨： 慣習的な原点に基づいて、女・男だけが使用される独特のことば（絶対女・男ことば）を、或いは 男・女が頻繁に使用される独特のことば（相対男・女ことば）を提示している。
172
1.4． ジェンダー収束： 但し現在の「男女共同参画社会」に於いては、行動様式も言語運用も転移している結果、【１.３.】 ギャップ
で述べたような性別による絶対形式の使用頻度は段々減少しつつ、女及び男の言葉遣い間の 差 が縮 小してきたものである。 2．
終助詞の真髄
2.1.
基本機能：
終助詞が多面の特殊性を持つ。このため適当な定義を与えるのはいささか難物である。終助詞は談 話過程を取り扱うが故に、談話標識と見なす。尚且つ、終助詞は発話内行為として対人関係を内在的 に左右するのを主張した上、終助詞が発話内行為変調機能をも有していると論じる。
ジェンダー・マーカー
2.2．
性 標 識：
終助詞のうちには性別詞を著しく実現する典型的なものがあるので、終助詞をジェンダー・マーカ ーと勘考している。されども【１.４.】によるば、男ことば及び女ことばが収束しつつ、それで「性 標識が何を標示しているのか」という疑問が出て、性標識が無理ではないかと考えてもよかろう。
3．役割語の〈役〉 3.1.
発話キャラクタとは：
日本語ではあらゆる人物の特定の言語運用によって当人物の諸属性を推測出来る。推測過程を促す 言語要素を〈役割語〉と称する。役割語を利用した上で表れた人物像を〈発話キャラクタ〉と名付け る。只、このような人物像（キャラクタ）が言語固定観念に基づくが故、当人物の「人格」に必ずし も反映するわけではない。
3.2.
仮想言語運用：
役割語の本質的特性が言語運用の観点にある。要は役割語の生存環境が「仮想現実」にあり。即ち、 ． ．． 役割語は人の創られた環境にしか現れぬ。言い換えて、作り話の世界以外にあまり採用傾向の判明す ることが出来ない。 4．
発話キャラクタの表出法
4.1.
研究課題：
本研究はコーパスに基づいたものである。コーパスを次の如き二重に分別された：第 1 次調査が 〈静的媒体〉（文学・漫画・教科書）になり、そして、第 2 次調査が〈動的媒体〉（映画・ビデオゲ ーム）になる。コーパスの元になる資料の可変性の原因は次の如し。役割語の限界を探求するので、 色々な状況を考察しなければならいとは明白である。詰まり、当コーパスの編集の原因は、キャラク タがどのような場合にて、どんなふうに表れるかを総合的に観察するためである。 この研究の目的は役割語及び終助詞の諸場面で実現された〈機能〉の確認することです。一方、ジ ェンダーの描写方法及びコーパスに出現された〈規範〉の特徴の映し出すことである。
173
4.2.
研究結論：
発話キャラクタが圧倒的に役割語を以って、そのうち終助詞〈性標識〉を以って顕在化されたとい うことが分かるようになった。それゆえ終助詞が〈キャラクタ標識機能〉を持つのを提唱している。 また、ジェンダー収束の現象に関わらず、コーパスでは一般的に典型的な性役割に応じて発話をする という検討を付けることができる。
5．
〈役割語〉の展開：〈キャラクタ語〉への招待
5.1.
提議の要領：
参考文献及び研究結果に基づいて〈キャラクタ語〉という唯一の概念を提唱している。役割語対キ ャラクタ語にて本質的な相違がその対象にある。役割語は〈仮想キャラ〉の「言語上」表出に関わる 一方、キャラクタ語は〈実際キャラ〉の表出をも対象にしており、「言語要素・非言語要素」の両方 を配慮しながら。 因みに、仮想キャラ及び新たなる実際キャラの違いや表出法が理解出来るようになるために、〈合 目的性〉に基づいた〈汎用キャラクタ表出モデル〉を作り上げた。
5.2.
〈キャラクタ標識〉の分類：
キャラクタ語を実現する要素を総称として〈キャラクタ標識〉と名付ける。キャラクタ標識の範疇 には四項目が含有され、〈役割語〉 ・〈キャラ台詞〉・〈キャラアクセント〉 ・〈キャラ振る舞い〉 となる。
5.3.
役割語研究のジェンダー研究への貢献：
役割語という概念をジェンダー研究へ導入するのは、ジェンダー研究に潜む〈性差別〉、〈偏り〉 等を解ける。なぜなら、役割語は実際の人物や性同一性を表出というより、所謂〈原型〉を表出して いる。原型は必ずしも実物ではなく、ステレオタイプであるので、価値観に関わる偏見（鑑定）なし に動作出来る。 また、【2.2.】及び【4.2.】間の逆説をも対処し得、〈仮想現実〉の言語運用や言語規範等対〈現 実〉の言語運用や言語規範等の対立関係の分析を以って解釈し得る。
6．
纏め
本論文は洪牙利に於ける日本学にては先駆研究だと謂える。なぜならば、洪牙利に於ける日本学の 主流は「語用論」、「ジェンダー研究」、云々、といった〈応用言語学〉分野を除外されている。本 研究は語用論はもちろん、ジェンダー研究をも含まれているだけではなし、国際研究の範囲にてもい ささか新たなる「役割語研究」という課題をも挑戦し、洪牙利の役割語研究を先駆したことである。 ポップ・カルチャー 、、 尚且つ、〈大 衆 文 化 〉の産物をも研究範囲に盛り込み、かくして、現代社会の実況をも取り扱っ ている。
174
Források Abrams, J.J. (rendező, 2015): Star Wars VII: The Force Awakens (film). Walt Disney Studios Motion Pictures, Burbank. (A) https://www.youtube.com/watch?v=cvruvNeN1ck (B) https://www.youtube.com/watch?v=q59JOAt2hpc Blackman, H. (tervező, 2008): Star Wars: The Force Unleashed I (videojáték). LucasArts, San Francisco (A) https://www.youtube.com/watch?v=g4fd0hLHi30&index=7&list=PLHAxSKeW3xbM T7CFi1NP0kkLMCwPhXju- (B) https://www.youtube.com/watch?v=wK7rII4fxTQ&index=6&list=PLHAxSKeW3xb MT7CFi1NP0kkLMCwPhXju- (C) https://www.youtube.com/watch?v=zom0uMgsZII&list=PLHAxSKeW3xbMT7CFi1 NP0kkLMCwPhXju-&index=1 (D) https://www.youtube.com/watch?v=zom0uMgsZII&list=PLHAxSKeW3xbMT7CFi1 NP0kkLMCwPhXju-&index=1 (E) https://www.youtube.com/watch?v=iV_1_f1KRbc&list=PLHAxSKeW3xbMT7CFi1N P0kkLMCwPhXju-&index=8 Capel, M. -Lozanov, M. -Kroushkov, S. (tervezők, 2014): Assassin's Creed: Rogue (videojáték). Ubisoft, Montreal Edwards, G. (rendező, 2016): Rogue One: A Star Wars Story (film). Walt Disney Studios Motion Pictures, Burbank. https://www.youtube.com/watch?v=B5ZSLg1SrQ&list=PLBE597C4BBC175A56&index=8 Hooper, T. (rendező, 2015): The Danish Girl (film). Universal Pictures International, Universal City. (A) https://www.youtube.com/watch?v=SDnpX9cVDjM (B) https://www.youtube.com/watch?v=lL6IFwMwXZI Howard, B.- Moore, R.- Bush, J. (rendezők, 2016): Zootopia. Walt Disney Studios Motion Pictures, Burbank. (A) https://www.youtube.com/watch?v=CwwzRAboMdA (B) https://www.youtube.com/watch?v=FYy3n-ICuBo Howard, T. (tervező, 2011): The Elder Scrolls V: Skyrim (videojáték). Bethesda Softworks, Rockville. (A) https://www.youtube.com/watch?v=snw5V5aYSa0 (B) https://www.youtube.com/watch?v=NdvnTtQA-6Y
175
Howard, T. (tervező, 2015): Fallout 4. (videojáték). Bethesda Softworks, Rockville. (A) https://www.youtube.com/watch?v=fLvGmmijBs&list=PL4fd59i0eA3UMnLPoMQ3BDN8ZETBjRy9n (B) https://www.youtube.com/watch?v=oR7H4NgerQU&index=2&list=PL4fd59i0eA3U MnLPoMQ3BDN8ZETBjRy9n (C) https://www.youtube.com/watch?v=LQQCKu_g7RE&index=6&list=PL4fd59i0eA3U MnLPoMQ3BDN8ZETBjRy9n (D) https://www.youtube.com/watch?v=ttMPJAIN5Hw&index=77&list=PL4fd59i0eA3U MnLPoMQ3BDN8ZETBjRy9n (E) https://www.youtube.com/watch?v=0Zaxnl7Np7I&list=PL4fd59i0eA3UMnLPoMQ3 BDN8ZETBjRy9n&index=78 Hughes, N. -Chayer, D. -Neuburger, D. (tervezők, 2013): Tomb Raider (videojáték). Crystal Dynamics, Redwood City. https://www.youtube.com/watch?v=VoXTsgqhhrI Ismail, A. -Guesdon, J. (tervező, 2013): Assassin's Creed IV: Aveline. DLC. (videojáték). Ubisoft, Montreal Ismail, A. -Guesdon, J. (tervező, 2013): Assassin's Creed IV: Black Flag (videojáték). Ubisoft, Montreal. (A) https://www.youtube.com/watch?v=wetW9MQkmTI&index=22&list=PLCdV_g64BHe32CYEgNJChHjYnpiSgsMl Jackson, P. (rendező, 2013): The Hobbit:The Desolation of Smaug (film). Warner Bros. Pictures, Új-Zéland. https://www.youtube.com/watch?v=wTW4u99ukuM&index=89&list=PL68EDC6E6C C349533 Lucas, G. (rendező, 1984): Star Wars VI: The Return of the Jedi (film). 20th Century Fox. Los Angeles. (A) https://www.youtube.com/watch?v=yYLrDx2wEoY (B) http://nihonshock.com/2009/12/star-wars-quotes-in-japanese/
Miller, G. (rendező, 1982 ): Mad Max II. (film). Kennedy Miller Productions Crossroads Mad Max Films, Ausztrália. https://www.youtube.com/watch?v=IRLT-ewlcvY Miller, G. (rendező, 2015): Mad Max: Fury Road (film). Roadshow Films, Ausztrália. https://www.youtube.com/watch?v=C45fcET8yoY Miller, T. (rendező, 2016): Deadpool (film). 20th Century Fox. Los Angeles. https://www.youtube.com/watch?v=7ze5bCsgOgI
176
Nacume, Sz. 1988. Macska vagyok. Fordította: Erdős György. Európa Könyvkiadó. http://terebess.hu/keletkultinfo/macska1.html Xena / Jeena (r. n., s. a. ): Warrior Princess. https://www.youtube.com/watch?v=NDTyELrdnoI 井上 ひさし 1978. ドン松五郎の生活. 新潮社. 夏目漱石 1987. 吾輩は猫である 『夏目漱石全集 1』 筑摩書房. http://www.aozora.gr.jp/cards/000148/files/789_14547.html 岸本斉史 2000. 『ナルト』 第 1, 3, 6, 11, 16, 18, 31, 39, 43, 47, 52, 53, 54, 60, 62, 63 巻. 集英社. 佐々木仁子 — 松本紀子 2011. 日本語総まとめ N1 聴解. アスク.「日本語能力試験」対 策. 星 新一 1972. ネコ. きまぐれロボット. 角川文庫. 名柄迪（監修）1988. 敬語. 荒竹出版. 外国人のための日本語例文・問題シリーズ（10）
177
Irodalom (elsődleges) (FK 2016) 2016. Kerekasztal beszélgetés a magyarországi filmfordításról. Elhangzott: A MAGYAR FORDÍTÓK ÉS TOLMÁCSOK NAPJA. XVIII. Fordítástudományi Konferencia. 2016. április 7–8. ELTE BTK Kari Tanácsterem. „金色夜叉 QA” [QA] 2012. http://oshiete.goo.ne.jp/qa/7661805.html Albert Sándor 2003. Fordítás és filozófia. Budapest: Tinta Könyvkiadó. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához XVII.) Albert Sándor 2011. „A fövényre épített ház”. A fordításelméletek tudomány- és nyelvfilozófiai alapjai. Budapest: Áron Kiadó. Austin, J. L. 1962. How to do Things with Words: The William James Lectures delivered at Harvard University in 1955. Oxford: Clarendon Press. (eds. J. O. Urmson and Marina Sbisà) Balogh Andrea 2012. Számítógépes játékok nyelvi környezetének vizsgálata. Elhangzott: TEHETSÉGNAP. A Magyar Nyelvtudományi Tudományos Diákkör és a Tantárgypedagógiai Tudományos Diákkör tavaszi konferenciája. 2012. június 12. Budapest. Balogh Andrea 2013. Egy számitógépes játék nyelvi környezetének vizsgálata. Elhangzott: XXXI. OTDK HUMÁN TUDOMÁNYI SZEKCIÓ. Debrecen. 2013. április 4. Balogh Andrea 2015a. Számítógépes játékok egy nyelvész szemszögéből. Elhangzott: Őszi Kultúr 7. 2015. november 3. Kőrös Csoma Sándor Kollégium. Balogh Andrea 2015b. A számítógépes játékok nyelvi környezetének vizsgálata. Elhangzott: 11. Félúton konferencia. 2015. október 8. Bodó Csanád 2015. Nyelv és gender. Elhangzott: Eötvös József Collegium. 2015. október 15. Bodó Csanád 2012. A dzsender-paradoxon és magyar szociolingvisztikai recepciója. TNTeF. 2/2. 93–112 Boronkai Dóra 2006. A „genderlektusokról”. Egy szociolingvisztikai diskurzuselemzés tükrében. Szociológiai Szemle. 2006/4. 64–87. Cameron, D. 2001. A munkavállaló stilizálása: Társadalmi nem és a nyelv áruvá válása a globalizált szolgáltatóiparban. Replika. 45–46: 213–237. Cseresnyési László 2004. Nyelvek és stratégiák. Avagy a nyelv antropológiája. Budapest: Tinta Kiadó. Dér Csilla Ilona 2009. Diskurzusjelölők – funkcionális szóosztály? A Budapest Uráli Műhely (BUM) 5. – SzóOSZTÁLYtalálkozó. A konferencián elhangzott előadás írott, lektorált változata. MTA Nyelvtudományi Intézet, 2006. január 11–13.
178
Dér Csilla Ilona 2015. Nemek nyelvhasználata. Elhangzott: KGRE BTK, tréninghét. 2015. március 25. ejje.weblio.jp. Online szótár. Falkné Bánó Klára 2001. Kultúraközi kommunikáció: Nemzeti és szervezeti kultúrák, interkulturális menedzsment aspektusok. Budapest, Püski. Falkné Bánó Klára 2002. Az interkulturális kommunikáció nyelvi és kulturális aspektusai. Új kihívások a nyelvoktatásban. 45–50. Frasca, G. 1999. LUDOLOGY MEETS NARRATOLOGY: Similitude and differences between (video)games and narrative. Parnasso 3. Frasca, G. 2001. What is ludology. http://www.ludology.org/2001/07/what-is-ludolog.html Füredi Csilla 2012. Személyes névmások, személyre utaló szavak a japán genolektusokban. In: Takó Ferenc (szerk.) „Közel, s Távol” II. Az Eötvös Collegium Orientalisztika Műhely éves konferenciájának előadásaiból 2012. Eötvös Collegium. Gal, S. 2001. Beszéd és hallgatás között. A nyelv és társadalmi nem kutatásának kérdései. Replika. 45–46: 163–189. Gillberg, T. 2013. Lost in localisation. A translation analysis of Final Fantasy VII. Kandidatuppsats. Hall, E. T. 1976. Beyond Culture. Anchor Books. Hall, E. T. 1987. Rejtett dimenziók. Fordította: Falvay Mihály. Budapest: Gondolat. Hartmann, N. 1970. A teleológiai gondolkodás. Fordította Redl Károly. Budapest: Akadémiai Kiadó. Hasegawa, Y. 2015 Japanese. A Linguistic Introduction. Cambridge University Press. Huszár Ágnes (szerk.) 2013. A gendernyelvészet horizontja. Nyelvészeti Doktorandusz Füzetek 9. Huszár Ágnes 2009a. Bevezetés a gendernyelvészetbe. Tinta Kiadó. Huszár Ágnes 2009b. Női nyelv? férfi nyelv? Gendernyelvészet Magyarországon. Magyar Tudomány. 9/3. Ide, S. — Yoshida, M. 1999. Sociolinguistics: Honorifics and Gender Differences. In: Tsujimura, N. (ed.) 1999. The Handbook of Japanese Linguistic. Oxford: Blackwell Publishers Ltd. 444–480. (Blackwell Handbooks in Linguistics) Inoue, M. 2003. The listening subject of Japanese modernity and his auditory double: Citing, sighting, and siting the modern Japanese woman.
179
Inoue, M. 2004. Gender, Language, and Modernity Toward an Effective History of “Japanese Women’s Language”. In: Japanese Language, Gender, and Ideology. Cultural Models and Real People. Okamoto, S. — Shibamoto Smith, J. S. (eds.). Oxford University Press. 57–75. Inoue, M. 2006. Vicarious Language. Gender and Linguistic Modernity in Japan. Univ. of California Press
Kaba Ariel (megjelenés alatt) „A ne és jo japán zárópartikulák vizsgálata egy manga fordításának tükrében”. VI. "Közel, s Távol" Orientalisztika Konferencia. 2015.03.06. Kaba Ariel (megjelenés alatt) A japán nemek pragmatikája: nem jelölnek a genderjelölők?. „Tavaszi Szél” Konferencia. 2016.04.16. Kaba Ariel (megjelenés alatt) Yakuwarigo: a nyelv, amelyet nem beszélnek (?). VII. "Közel, s Távol" Orientalisztika Konferencia. 2016.03.04. Kaba Ariel 2014. „Fordítási kérdések a japán–magyar nyelvpár viszonylatában — A zárópartikulák korpuszalapú vizsgálata, különös tekintettel a ne és jo partikulákra”. BA-szakdolgozat. Kaba Ariel 2015. „A partikula nem partikuláris! A ne és a jo zárópartikulák fordítási lehetőségeinek vizsgálata”. In: Farkas Ildikó — Sági Attila (szerk.) Kortárs Japanológia I. L’Harmattan Kiadó. Kaba Ariel 2016. „Na ne, így jó?! Minden, amit tudni kell a japán zárópartikulákról: a ne és a jo funkcióinak feltérképezése tankönyvek, szépirodalom és manga segítségével”. Elhangzott: XVII. Eötvös Konferencia. 2016.04.22–24. Kábrt, F. 2003. 和漢. Elektronikus szótár. Karakterkopula kérdezz-felelek [QA] 2016. http://lineq.jp/q/38556509 Karakterkopula—kérdezz-felelek [QA] 2011. http://detail.chiebukuro.yahoo.co.jp/qa/question_detail/q1057683860 Karakterpartikula kérdezz felelek [QA] 2010. http://detail.chiebukuro.yahoo.co.jp/qa/question_detail/q1248104942 Karuta 2015. http://mera.red/%E6%9C%9D%E9%AE%AE%E3%82%AB%E3%83%AB%E3%82 %BF%E4%B8%80%E8%A6%A7 Kegyesné Szekeres Erika 2009. Tankönyveink gender-szemüvegen át. A nemi szerepek reprezentációi a magyar mint idegen nyelv tankönyveiben. Hungarologiai_Evkonyv. 10. 159–168.
180
Kim, B. 2004. From Ethnicity to Class: The Changing Basis of Minority Inequality in Contemporary Japan. Manuscript: For the Presentation at the APSA 2004 Annual Meeting. Kindaichi, H. 1998. Nihongo. Fordította: Hirano, U. Charles E. Tuttle Company — 岩波書店. Kinszui Szatosi Facebook-posztja (FB) 2016.04.04. Facebook.com. Kormos Bea 2009. Szexizmus a nyelvben. Nyelv és tudomány. http://www.nyest.hu/hirek/szexizmus-a-nyelvben Korpics Márta 2015. Megértés vagy félreértés? A női és a férfi kommunikációról. Elhangzott: KGRE BTK. 2015. október 19. Lakoff, R. 1975. Language and Women’s Place. New York: Harper and Row. Lázár Imre 2013a. A szervezeti kommunikáció alapfogalmai és kutatásának története: Bevezetés a szervezeti kommunikáció elméletébe digitális tananyag TÁMOP-4.1.2. A/111/1-2011-0091 "Információ - Tudás - Érvényesülés" pályázat keretében. Lázár Imre 2013b. Understanding culture, understanding communication. Digitális tananyag TÁMOP-4.1.2. A/1-11/1-2011-0091 "Információ - Tudás - Érvényesülés" pályázat keretében. Lázár Imre 2013c, Sztereotípiák és a kultúraközi érintkezés fejlesztése. Digitális tananyag TÁMOP-4.1.2. A/1-11/1-2011-0091 "Információ - Tudás - Érvényesülés" pályázat keretében. Mártonfi Ferenc 1981. Koreai nyelv. In: Ligeti Lajos (szerk.) Keleti nevek magyar helyesírása. Budapest: Akadémiai Kiadó. 483–498. McLuhan, M. 1964. Understanding Media: The Extensions of Man. McGraw-Hill. Nakamura, H. (author) — Wiener, P. P. (ed) 1964. Ways of Thinking of Eastern Peoples. India-China-Tibet-Japan. University of Hawaii Press. National Foreign Language Center Technical Reports. Niazi, M. 2014. Problematic particles A translation analysis of sentence-final particles used in Tales of Vesperia. Kandidatuppsats. Sági Attila 2016. Modern japán nyelv IV. Udvarias nyelv. Elhangzott: 16/04/19 KGRE. Saigo, H. 2011. The Japanese Sentence-Final Particles in Talk-in-Interaction. John Benjamins Pub. Co. Saigo, H. 2006.The pragmatic properties and sequential functions of the Japanese sentencefinal particles ne, yo and yone. Doctoral thesis. Durham University. Sato, Y. 2010. Are Asian Sociologies Possible? Universalism versus Particularism. In: Burawoy, M., Chang, M., Fei-yu, M. (eds) FACING AN UNEQUAL WORLD: CHALLENGES FOR A GLOBAL SOCIOLOGY VOLUME TWO: ASIA. 181
SCANDAL
2015.
http://nymag.com/selectall/2015/12/people-online-are-mad-about-star-
wars.html SCANDAL 2016a.
https://www.romper.com/p/rogue-ones-female-lead-is-upsetting-some-
star-wars-fans-but-they-need-to-get-over-it-8481 SCANDAL 2016b. http://screencrush.com/rogue-one-female-lead-angry-fans/ Schirm Anita 2010. Mit jelölnek a diskurzusjelölők. In: Kukorelli Katalin (szerk.) A tartalom és forma harmóniájának kommunikációja. Dunaújvárosi Főiskola. Dunaújváros. 81–88. Searle, J. R. 1969. Speech Acts: An Essay in the Philosophy of Language. Cambridge University Press. Siddle, R. 2011. Race, ethnicity, and minorities in modern Japan. In: Routledge Handbook of Japanese Culture and Society, Tannen, D. 1991. You Just Don't Understand: Women and Men in Conversation New York: Ballantine Books. Tannen, D. 2014. Genderlect Styles. In: Griffin, E. et al. A First Look at Communication Theory. 9th edition. McGraw-Hill. 432–443. Teleológia [TW] 2016. Wikipedia. Link: https://hu.wikipedia.org/wiki/C%C3%A9l Understanding
Gender
[UG]
2016.
https://www.genderspectrum.org/quick-
links/understanding-gender/ Zolczer, Péter 2014. Revízió: Minako O´Hagan, Carmen Mangiron: Game Localization: Translating
for
the
Global
Digital
Entertainment
Industry.
In: Fordítástudomány:tanulmányok az írásbeli és szóbeli nyelvi közvetítés elmélete, gyakorlata és oktatása témaköréből. 16/1. 85–89. アルべケル A. 内川、K.
角田、J. 2008. ハンガリーにおける役割語. Ozbek, A. —
Sengul, A. (eds.) 第１３回ヨーロッパ日本語教育シンポジウム報告・発表論文 集. 292–299. れいのるず・秋葉 かつえ (編集) 1993. おんなと日本語. 有信堂高文社. 이기호
2016. „Korean popular culture”. Elhangzott: KGRE. 2016. 03.18.
中村桃子 2004a.女ことばの成立と.『日本語学』6 号. 明治書院. 佐竹久仁子 2004.女ことば／男ことば
規範の形成.『日本語学』6 号. 明治書院.
夢前黎 2012. 日常生活でも使える！？ 汎用性の高い軽度厨二病台詞. http://www.reiyumesaki.net/%E3%83%86%E3%82%AD%E3%82%B9%E3%83%88/%E3%83%8D %E3%83%83%E3%83%88%E5%A8%AF%E6%A5%BD/%E6%B1%8E%E7%94%A8%E5%8E%A8%E4%BA %8C/ 182
寺田智美 2000. 明治末期の女性語について: 夏目漱石の小説に見える「絶対女性語」 の考察. 早稲田大学日本語研究教育センター紀要. 13. 169—187. 小倉慶郎 2013. 日→英翻訳の問題点を考える: なぜ日本語小説の英訳では直接話法が 間接話法に転換される場合があるのか. 大阪大学日本語日本文化教育センター 授業研究. 1–11. 小川早百合 2004. 話し言葉の男女差
－定義・意識・実際－. 日本語とジェンダー. ４
号.（第四回日本語ジェンダー学会大会フォーラム） 小矢野哲夫 2004.暮らしの中に潜む日本語とジェンダー. 『日本語学』6 号. 明治書院. 尾崎喜光 2004.日本語の男女差の現状. 『日本語学』6 号. 明治書院. 李熙穎 2013. 談話レベルにおける発話キャラクタの研究. 山口大学院東アジア研究科. 博士論文. 米山 司理 — リチャード ネイサン 2006. 英語で話す 日本ビジネス Q&A（講談社バイ リンガル・ブックス） 荒川清秀 1998. 日本漢語の中国語への流入 (特集 近代語から現代語へ) 日本語学. 明治 書院. 17/6. 39–46. 遠藤織枝 2004. 新聞記事の発話行為. 『日本語学』6 号. 明治書院. 酒井 順子 2003. 負け犬の遠吠え. 講談社 金子亨 2009. コトバの性差がうすれゆく「男女の言葉遣い」比較文化論
もともと日
本語は珍しい. http://r25.jp/topic/90007306/ 金水敏 2003b. 役割語の不思議な世界. Elhangzott: NKK AM 第 1 放送 11 時 30 分過ぎ 『ラジオ深夜便』内コーナー「ないとエッセー」. Script. 金 水 敏 2011b. 「 役 割 語 」 研 究 の 展 望 . Elhangzott: The 13th EAJS International Conference at Tallinn University. Estonia. Handout. 金水敏 2012. ヴァーチャル日本語 役割語について. Elhangzott: International Conference on Practical Linguistics of Japanese (ICPLJ6). Handout. 金水敏 2013. 「役割語」とは何か
日本語教育通信. 第 41 回日本語・日本語教育を研
究する. 金水敏 2015. マンガと役割語研究. Elhangzott: 京都国際マンガミュージアム 2015 年 9 月 26 日（土）. 第 7 回国際学術会議 「コミコロジー:理論と実践を絡み合わせ る新《研究》」. 金田一春彦 1988/b. 日本語〈下〉. 岩波新書.
183
Irodalom (másodlagos)
BEM, S. 1971. Bem Sex Role Inventory. http://garote.bdmonkeys.net/bsri.html Barát, E. 2014. A kritikai kutatások „mássága” avagy a nyelvi jelentés beágyazódottsága. TNTeF. 4/1. 167–181. Baudrillard, J. 1981. Simulacres et simulation. Galilée. Budai László 2005. „Szóbeli közlés”. Cameron, D. — Kulick, D. 2003. Language and Sexuality. Cambridge University Press. Coates, J. 1996. Women Talk. Oxford: Blackwell Publishers. Dragneva, R. 1992. Intergender Communication Stereotypes. Communications. 17/1. 91–102. Ensslin, A. — Muse, E. (eds.) 2011. Creating Second Lives. Community, Identity and Spatiality as Constructions of the Virtual. Routledge. Esyun Hamaguchi, E. 1985. A Contextual Model of the Japanese: Toward a Methodological Innovation in Japan Studies. Journal of Japanese Studies. 11/2. 289–321. Goddard, C. 1998. Semantic Analysis: A Practical Introduction. Oxford: Oxford University. Gyuricza, E. 2006. A nemiség performativitása. Holmi. Hofstede, G. 1994. Cultures and Organizations, Software of the Mind. Harper Collins Publishers. Holmes, J. 1995. Women, Men and Politeness. London: Longman. Ide, R. & Terada, T. 1998. The historical origins of Japanese women’s Speech. International Journal of the Sociology of Language. 129: 139–156. Ide, S. & McGloin, N. H. 1991a. Aspects of Japanese women's language. Journal of Pragmatics 16: 596–599. IDE, Sachiko & Naomi H. McGLOIN l991b. Aspects of Japanese Women’s Language. Tokyo: Kuroshio. Ide, S. 1979. 大学生の話し言葉に見られる男女差. Handout for the 6th ICU symposium of the study of language and society. Inoue, M. 1994. Gender and linguistic modernization: historicizing Japanese women’s language. In: Bucholtz, Mary et al. (eds.) Cultural Performances. Labov, W. 1966. The Social Stratification of English in New York City. Washington, D.C.: Center for Applied Linguistics. Labov, W. 1970. The study of language in its social context. Studium Generale 23: 66–84. LABOV, William 1990. The interaction of sex and social class in the course of Linguistic change. Language Variation and Change 2: 205–254. Labov, W. 2001. Principles of Linguistic Change 2: Social Factors. Oxford: Blackwell. Lakoff, R. 1973. Language and Woman’s Place. Language in Society 2: 45–79. 184
Mogi, N. 2002. Japanese Ways of Addressing People. Investigationes Linguisticae. 8. 14–22. Nakane, Ch. 1970. Japanese Society. University of California Press. Okamoto S. — Sato S. 1992. Less feminine speech among young Japanese females. In K. Hall — M. Bucholts [sic] — B. Moonwomon (eds.) Locating power: Proceedings of the Second Berkeley Women and Language Conference. 478–488. Berkeley Women and Language Group. O´Hagan, M. —Mangiron, C. 2013. Game Localization: Translating for the Global Digital Entertainment Industry (Benjamins Translation Library) Reynolds, K. A. 1985. Female speakers of Japanese in transition. Proceedings of the First Berkeley Women and Language Conference 183–196. In: Sachiko Ide & Naomi H. McGloin szerk. Aspects of Japanese women's language. Journal of Pragmatics 16: 129–146 és Jennifer Coates szerk. Language and Gender: A Reader. Oxford & Malden, MA: Blackwell. 1998. 299–308 Sakata, M. 1991. The Acquisition of Japanese 'Gender' Particles. Language & Communication: An Interdisciplinary Journal 11: 117–125. Shibamoto, J. S. 1985a. Japanese Women’s Language. Orlando, FL: Academic Press. SHIBAMOTO, Janet S. 1985b. Japanese women's language: As spoken by women, as spoken by men. Proceedings of the First Berkeley Women and Language Conference, 171–182. Shibamoto, J. S. 1987. The Womanly Woman: Manipulation of Stereotypical and Nonstereotypical Features of Japanese Female Speech. In S. U. Philips, S. Steele and C. Tanz szerk. Language, Gender, and Sex in Comparative Perspective. Cambridge: Cambridge University Press. 26–49. Shibata, T. 1972. The honorific prefix “o-” in contemporary Japanese. Papers in Japanese Linguistics 1: 29–69 [más munkáiban SIBATA Takesi átírást alkalmaz]. Shubhra P. Gaur 2006. Achieving Inter-Gender Communication Effectiveness in Organizations, Vision: The Journal of Business Perspective. 10/11. Silverstein, M 1979. Language structure and linguistic ideology. In Clyne, P. R. — Hanks, W. — Hofbauer, C. L. (eds.) The elements: A Parasession on Linguistic Units and Levels. 193–247. Takahara, K. 1991. Female Speech Patterns in Japanese. International Journal of the Sociology of Language 92: 61–85.
185
Tannen, D. (eds.) 1993. Gender and Conversational Interaction. Oxford University Press. TANNEN, Deborah 1997. Women and Men Talking: An Interactional Sociolinguistic Approach. In: Mary Roth Walsh szerk. Women, Men, and Gender. Ongoing Debates. Yale University Press, 82–100. Trompenaars, F. 1995. Riding the Waves of Culture. London: Nicholas Brealey Publishing. Trudgill, P. 1974. The Social Differentiation of Speech in Norwich. Cambridge University Press. Weber, M. 1988. Gesammelte Aufsätze zur Religionssoziologie I. Mohr. Wiedemann, K. — Kittler, M. G. 2006. Measuring Effectiveness and Efficiency in Intra- and Intergender Communication. Thinking Gender — the NEXT Genereation. Conference Proceedings. University of Leeds. パン, F.C. (編). 1981. 日本語の男女差. Tokyo: The East–West Sign Language Association. 依田恵美 2007. 〈西洋人語〉「おお、ロミオ！」の文型―その確立と普及―.金水敏 (編) 『役割語研究の地平』 依田恵美 2011. 「役割語としての片言日本語 ―西洋人キャラクタを中心に― 」. 金水 敏(編). 『役割語研究の展開』.213–248 遠藤織枝 1997. 女のことばの文化史. 学陽書房. 遠藤織枝 2003. 「男は怒鳴り、女は怒鳴られる――新聞投書集『お父さん、怒鳴らな いで』と新聞記事検索データから――」.『ことば』(24). 26–42. 現代日本語研 究会. 加藤しげひろ. 2001. 文末助詞ネ・ヨの談話構成機能. 富山大学人文学部紀要. (35): 31– 48. 牛辺さとし 2015. 朝鮮カルタ . 青林堂. 金水 敏 2003a.『ヴァーチャル日本語 役割語の謎』 東京：岩波書店. 金水 敏 2014b.『コレモ日本語アルカ？異人のことばが生まれるとき』岩波書店. 金水敏 2000. 「役割語探求の提案」佐藤喜代治（編）『国語史の新視点』国語論究. 第 8 集. 国語史の新視点. 311–351. 金水敏 2007. 「役割語としてのピジン日本語の歴史素描」金水敏(編) 『役割語研究の 地平』 金水敏 2010. 「男ことば」の歴史―「おれ」「ぼく」を中心に. ジェンダーで学ぶ言 語学. 金水敏(編) 2007. 『役割語研究の地平』くろしお出版.
186
金水敏(編) 2011a. 『役割語研究の展開』.くろしお書店. 金水敏(編) 2014a. 『〈役割語〉小辞典』研究社. 金田一春彦 1988a. 『日本語新版(上)』岩波書店. 国田百合子 1964/1977. 女房詞の研究. (正編, 続編) 東京: 風間書房. 佐竹久仁子 1998. 『女ことば／男ことば』規範をめぐって.『ことば』１９号. 現代日 本語研究会. 山口治彦 2007. 「役割語の個別性と普遍性 -日英の対照を通して-」金水敏(編) 『役割 語研究の地平』 山口治彦 2011. 「役割語のエコロジー ―他人キャラとコンテクストの関係―」. 金水 敏(編). 『役割語研究の展開』. 9–25. 山崎久之 1973, 1975, 1976. 遊里のことばの研究. 群馬大学教育学部紀要. 23: 1–32, 25: 1–36, 26: 1–44 寺田智美 1993. 日本における女性語研究史. 日本語学 12: 262–309. 寺田智美 2001. 明治末期の男性語について : 夏目漱石の小説に見える「絶対男性語」 の考察.早稲田大学日本語研究教育センター紀要. (14). 201–219. 寺田智美 2002. 夏目漱石の小説にみえる「相対男性語」の考察 : 女性が使用する場合 を中心に.早稲田大学日本語研究教育センター紀要. (15). 179–197. 寺田智美 2003. 夏目漱石の小説にみえる「相対女性語」の考察--男性が使用する場合 を中心に. 早稲田大学日本語研究教育センタ紀要. (16). 143–159. 真下三郎 1969. 婦人語の研究. 東京堂出版. 杉本つとむ 1985. 江戸の女ことば: あそばせとアリンス と. 東京: 創拓社. 西田隆政 2011. 「役割語としてのツンデレ表現 ―「常用性」の有無に着目して―」. 金水敏(編). 『役割語研究の展開』. Nakamura, M. 2010a. Emotional attachments to Japanese women's language: language, gender, and affect in colonialism. 自然・人間・社会. (49). 1–27. Nakamura, M. 2011. Theorizing the constructive-ideological approach to Japanese women's language. 自然・人間・社会. (50). 1–25. 中村桃子 2001. 言葉とジェンダー. 勁草書房. Nakamura, M. 2003. Discursive Construction of the Ideology of "Women's Language": From Kamakura, Muromachi to Edo Periods (1180-1867). 自然・人間・社会. (34). 21–64.
187
Nakamura, M. 2004b. Discursive Construction of the Ideology of "Women's Language": The Impact of War (1914-45) . 自然・人間・社会. (37). 1–39. Nakamura, M. 2004c. Discursive Construction of the Ideology of "Women's Language": "Schoolgirl Language" in the Meiji Period (1868-1912). 自然・人間・社会. (36). 43–80. Nakamura, M. 2005. Construction of"Men's National Language"in Japan (1868-1926). 自 然・人間・社会. (38). 91–125. Nakamura, M. 2010b. Desiring one imperial language: affect, gender and colonialism. 自然・ 人間・社会. (48). 1–27. 定延利行 2006. ことばと発話キャラクタ.『文学』七巻六号. 岩波書店. 117–129 定延利之 2007. 「キャラ語尾が現れる環境」金水敏(編) 『役割語研究の地平』. 27–47. 鄭惠先 2007. 「日韓対照役割語研究 -その可能性を探る-」金水敏(編) 『役割語研究の 地平』 田中章夫 1983. 東京語—その成立と展開—. 明治書院. 冨樫純一 2011. 「ツンデレ属性における言語表現の特徴 ―ツンデレ表現ケーススタ ディ―」. 金水敏(編). 『役割語研究の展開』. 礼 法 研 究 会
( 編 ). 1941. 礼 法 要 項 解 説 . 帝 国 地 方 行 政 学 会 .
http://dl.ndl.go.jp/info:ndljp/pid/1450195 鷲留美 2001.「女ことば」と権力
—
「少女」雑誌から見えるもの—.女性学. (9).
188
