létünk XIV. évfolyam, 5. szám, szeptember október Forum Könyvkiadó, Újvidék TÁRSADALOM, TUDOMÁNY,

létünk TÁRSADALOM, T U D O M Á N Y ,

KULTÚRA

X I V . évfolyam, 5. szám, 1984. szeptember—október

„Nem

az

hanem

megfordítva,

emberek

amely

tudatukat

Kari Marx: A Előszó, 1859.

F F o r u m K ö n y v k i a d ó , Újvidék

tudata

az,

társadalmi

amely Utitk

létüket, az,

meghatározza."

politikai

gazdaságtan

bírílatiho

Szerkesztő

bizottság

Árokszállási B o r z a G y ö n g y i s z e r k e s z t i Ing. Bácsi Sándor Bózsó István Fehér K á l m á n Fejős I. István magiszter Gabrié-Molnár Irén magiszter D r . G y ö r e Kornél főszerkesztő-helyettes Illés Lajos műszaki szerkesztő I D r . Matkovics József | Boriilav Martin magiszter D r . Rehák László f ő - és felelős saerkesztő Szilágyi Gábor D r . Szórád G y ö r g y D r . T ó t h Lajos D r . Várady Tibor

Szerkesztői

tanács

A p r ó László D r . Ballá Ferenc Borza József Csonti János D r . Gyüre István Földessy László Franc Lajos Gere Terézia Gutási Miklós D r . J a n k o v i c i József Kelemen D e z s ő D r . Bozidar K o v a í e k Borislav Martin magiszter 1 D r . Mirnics József | Vladimir P o p i n D r . Rehák László Szilágyi Gábor Szirovica A n t a l D r . Teleki G y ö r g y T ó t h István, a tanács elnöke D r . Vajda József Zrilié Ilona

Szerkesztőségi titkár Terényi Zsófia

A fedőlapot 1 Sáfrány Imre | és Szilágyi Gábor

tervezte

Készült a Forum nyomdájában, Ú j v i d é k e n A szám kéziratának leadási Megjelent 1984. október 1. Y U ISSN 0350-4158

ideje augusztus

1.

TARTALOM Jelen * * *

és

jövő

A z ember, aki a jövőben él 611 — Beszélgetés Stjepan H a n professzorral a tervezés, nozálás és a futurológia n é h á n y kérdéséről

* * * Kovács

Géza

Eleonara

B. Masini

Burdev

prog-

Törpe gondolatok — törpe jövő. Beszélgetés K o v á c s G é z á v a l a M T A jövőkutatási szakosztályának vezetőjével 622 A jövőkutatás és a hosszú távú tervezés kapcsolata M a g y a r ­ országon 628 A hosszú távú előrejelzés történelmi, filozófiai és politikai v o ­ natkozásai 644 Az

Aleksandar

a

AVNO]

Bevezető

II. ülése és Vajdaság

autonómiája

654

Milivoj Kovacevic Miodrag Jovicic

Jugoszlávia történelmi kontinuitásának kérdése 658 A területi autonómia változatai a világban 662

Svetislav

Radovanovic

Borivoje

Pupic

Vajdaság autonómiájának a z A V N O J - h a t á r o z a t o k által történő megalapozása, mint a nemzetek és nemzetiségek szuverén elha­ tározásának kifejezése 668 A z A V N O J - i szellem és eszme, v a l a m i n t napjaink jugoszláv politikai rendszerének aktuális kérdései 679 N é h á n y megjegyzés a z o s z t á l y - és a nemzeti emancipáció k a p ­ csán 693

Marijana

Rehák

Pajvancic

László

A z a u t o n ó m Vajdaság mint valós közösség Nemzetközi

Jan Briza Pierre Kossi

Odi

László

szemle

Latin-Amerika válságos pillanatai 718 A z Angolai N é p k ö z á r s a s á g gazdasági fejlődésének lemvonása 728 Könyv-

Rehák

697

és

K é t kevésbé ismert M a r x - k ö t e t

736

A z emberi v i s z o n y o k humanizálásáért

(Hódi

Vágó László

tartásformák és társadalmi v i s z o n y o k )

745

Bálint

A z emberiség e g y és oszthatatlan (Willy Brandt: 747 Lazar M o j s z o v : Világunk és az elnemkötelezettség A Les Temps Modernes 1 9 8 4 / 2 . száma 756

/. Garai Béla Pékár Erzsébet

jel­

folyóiratszemle

Szöllősy István

néhány

Sándor:

Maga-

Észak—Dél) 753

JELEN ES JOVO AZ EMBER, AKI A JÖVŐBEN ÉL* . . . BESZÉLGETÉS

STJEPAN H A N

PROFESSZORRAL

A P R O G N O Z Á L Á S ÉS A F U T U R O L Ó G I A N É H Á N Y

A

TERVEZÉS, KÉRDÉSÉRŐL

KORPA: — E g y idézettel kezdeném beszélgetésünket: Aurelio Peccei, a R ó m a i Klub elnöke egyik interjújában a következőket m o n d o t t a : „ A mai nem­ zedékek a történelem fordulópontján élnek, s p r o b l é m á i k a t nem u t a l h a t ­ ják á t gyermekeiknek. Katasztrófa előtti k o r b a n élünk, amikor i r á n y t kell v á l t o z t a t n i . A nyolcvanas évek a döntések évei, u t á n u k ugyanis sokkal nehezebb, v a g y talán lehetetlen is lesz v á l t o z t a t n i . V a n még 5—6 é v ü n k ahhoz, hogy felfedezzük, hogyan élhet 5—6 milliárd ember egy szegény bolygón." Valóban ilyen sürgősek a gyökeres változások? HAN: — N e m kétséges, hogy számos ok gondolkodásra, sőt nagy horderejű döntések meghozatalára is késztet bennünket. A demográfiai r o b b a n á s , amelyről Peccei beszél, minden bizonnyal egyike azon tényezőknek, amelyek m á r ö n m a g u k b a n véve is megváltoztatják a világot: a 2000. év körül feltornyosulnak problémáink. A d d i g r a m á r nemcsak azzal kell szá­ molni, hogy a jelenleginél sokkal több ember él majd bolygónkon, hanem azzal is, hogy többségük elégedetlen lesz sorsával, azzal a sorssal, amely az emberiség nagy h á n y a d á n a k , az úgynevezett h a r m a d i k világnak az osztályrésze. Ezek az emberek a mostaninál sokkal több használati érté­ ket fognak követelni m a g u k n a k , nagyobb szabadságot, magasabb élet­ színvonalat. Mindez egy egész értékrenddel növeli majd a z o k a t a p r o b ­ lémákat, amelyekkel ma a világ szembe néz. E z é r t túlságosan le­ egyszerűsítenénk a dolgokat, h a azokat, a k i k rendszeresen foglalkoznak a jövő k u t a t á s á v a l csak két csoportra — b o r u l á t ó a k r a és derűlátóakra osztanánk. Bár egy ilyen egyszerű felosztás is jó szolgálatot tehet beszél­ getésünk kezdetén. Ó v a t o s n a k kell azonban lennünk. T a l á n nem v a g y u n k túlságosan g y a n a k v ó a k , ha azt állítjuk, hogy a pesszimista eszmék mögött olyan emberek állnak, akik hajlamosak a dirigálásra, akik az állam szerepének erősítése felé hajlanak nemcsak a gazdaságot, de a társadalom­ irányítást illetően is. Ezzel szemben az optimisták azok, akiket volta* A beszélgetést Korpa Béla, az Újvidéki Televízió szerkesztőriportere vezet­ te és készítette a Létünk megbízásából.

képpen t e c h n o k r a t á k n a k kellene neveznünk — persze nem éppen abban az értelemben, a h o g y a n az utóbbi, néhány évben publicisztikánkban tért h ó d í t o t t —, pontosabban olyan emberek, akik tudásukkal, képességeik­ kel és munkasikereikkel nagyobb tekintélyt szereztek m a g u k n a k t á r s a d a l ­ m u n k b a n . N y i l v á n v a l ó azonban, hogy ez nem a plátói filozófia igazo­ lása. Platón tévedett, mert nagy szerencsétlenség lett volna a népre nézve, ha filozófust ültettek volna a trónra. Igaz, másfelől a technokrácia sem lehet eszményünk, b á r v a n n a k ennél sokkal rosszabb megoldások is. K a h n , a nemrégiben elhunyt futurológus és Wiener azon optimisták közé t a r t o z n a k , a k i k úgy vélik, hogy a t u d o m á n y a technológia segítségével a mainál sokkal több embernek is lényegesen magasabb életszínvonalat biztosíthat. A komplikációk másik forrása ökológiai természetű: víz- és levegő­ szennyeződés, energia- és nyersanyaghiány stb. A Római Klub ezen a téren is a pesszimisták oldalára állt, t u d a t alatt is az etatizmus felé elha­ jolva, míg az optimisták úgy vélekedtek, hogy amit a technológia elrontott, a-a a technológiai ki is javíthatja, elsősorban a természet onorvoslására támaszkodva. Pecceinek igaza van, amikor a nyolcvanas éveket a diszkontinuitás éveinek tekinti, ami többek k ö z ö t t azt jelenti, hogy az elkövetkező né­ h á n y évben h o z a n d ó döntések bizonyos értelemben sorsdöntőek lesznek. Az viszont, hogy a Római K l u b szinte zsarolva sietteti a döntéseket, az m á r politikum, s itt nagyon is résen kell lennünk. A sorsdöntő h a t á r o z a t o k aligha lesznek kifogástalanok és megfelelőek, ha nem alapulnak a jövő előrejelzésén. Ezeknek az előrejelzéseknek pedig valóban t u d o m á n y o s a k n a k és végsőkig o b j e k t í v a k n a k kell lenniük. H a a jós a saját egzisztenciája végett vagy a hatalmi harctól elvakítva a h a t a ­ lom képviselőinek csak a korábbi állításait igazolja és támasztja alá t u d o ­ mányosan, a k k o r idővel m á r azok számára is érdektelenné válik, akiket olyan híven szolgált. A hosszú távlatú jósok mindig rosszul jártak, ha a pillanatnyi politika szolgálatába szegődtek. E r r e számtalan példát hozha­ tunk fel. A kulturális, katonai-stratégiai és politikai kérdésekben rendkí­ vüli tekintélynek örvendő delphoi jóshely nem Thuküdidész és Euripidész cinikus megjegyzése — „ . . . akik még hisznek a jóslásban" — végett ero­ dált, hanem a delphoi papság opportunizmusa taszította a pusztulásba, azoknak a p a p o k n a k a megalkuvása, akik a jövőbelátást előbb az új m a k e ­ dón uralkodó, majd később a római megszállók igényeihez idomították. N e m szeretném Pecceit és a Római Klubot azzal vádolni, hogy egy konkrét ország politikai érdekeinek a szolgálatába álltak, ám Peccei sürgetése, amikor dz elkövetkező 5—6 évről beszél, valamiképpen gya­ nút kelt, hogy a jövőkutatás politizálásáról van szó, amití jó adag óva­ tossággal és bölcsességgel kell fogadni. KORPA: — Említette a pesszimistákat. A pesszimisták az új technológiától való félelemről beszélnek, a haladás visszafejlődéséről. A z t állítják, hogy az e.^yre bonyolultabb technológia t o v á b b növeli a szakadékot azok között,

akik a tudással, az információkkal rendelkeznek és azok között, akik mindezen kívül rekedtek, ö n hogyan vélekedik erről? HAN: — Előbb h a d d mondjak el egy régi angol a d o m á t , miszerint a pesszi­ misták voltaképpen született optimisták, csakhogy m á r sok tapasz­ talatot szereztek. A z , sajnos, valóban igaz, hogy egyre jobban m é ­ lyül a technológiai szakadék azok között, akiknek „ v a n " és azok között, akiknek „nincs". Ez azonban nemcsak a technológiára, hanem a fejen­ kénti nemzeti jövedelemre, v a l a m i n t az irányításra, a saját sors irányí­ tására is v o n a t k o z i k . Irányítás viszont n e m lehetséges jó előrejelzés nél­ kül. Az irányításban első lépés az előrejelzés, c t á n a következik a terve­ zés, a szervezés, a diszponálás, a k o o r d i n á c i ó és az ellenőrzés. M á r ­ pedig az irányításban való lemaradás — management gap — sokkal jobban veszélyezteti a világ szilárdságát, mint a technológiai fejlődésben való lépésvesztés. KORPA: — Igazolt-e a technológia fejlődésétől való félelem, az attól való ret­ tegés, hogy a jövőbeli fejlődés az egyre bonyolultabb technológián alap­ szik? HAN: A kérdés rosszul van megfogalmazva, m e r t maga a technológia nem veszélyes. A technológia csak a kétes nézetű és hajlamú ember kezében válik veszélyessé. A probléma a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k n a k és az eti­ k á n a k a technológiától való lemaradásában rejlik. A technológiát fantasztikus méretekben lehet jóra, vagy rosszra fordítani, az ember­ től függ, hogy a technológia boldogulást hoz-e v a g y a poklot sza­ badítja rá. N e m állíthatom tehát, hogy igazolt a „technológiától való félelem". Én inkább az embertől félek, vagyis a technológiával való vissza­ éléstől. I t t még nagyon sok tennivaló vár ránk ebben a mi sűrűn lakott világunkban, amelyben egyre intenzívebbek az emberek közötti inter­ akciók, ahol a kívánságok, a szükségletek és az ambíciók egyre nagyob­ bak, s ahol egy egész sor patologikus változás rosszindulatú d a g a n a t k é n t burjánzik. Az agresszív nacionalizmus pl. csak egyike ezeknek a p r o b ­ lémáknak. Mi joggal estünk gondba a kosovói zavargások miatt, viszont mindez gyerekjáték ahhoz képest, amivel Anglia küszködik Észak-Íror­ szágban, illetve ami a Közel-Keleten játszódik le. A vallási háborúk gyö­ kerei is nyilván a gazdaságban és politikában rejlenek, azt a démoni mozgatóerőt viszont, ami pl. a z iráni—iraki h á b o r ú t hajtja, a mélyen meghúzódó vallási motívumokból nyerik. Ezek pedig csak bizonyos m a ­ nifesztációi a n n a k a napjainkban pusztító k ó r n a k , amely sokkal veszé­ lyesebb a t u d o m á n y n á l és technológiánál, mert ez utóbbiak voltaképpen semlegesek, s csak az 'ember kezében v á l n a k a jó vagy a rossz forrásává. KORPA: — Amikor a félelmet említettem, a k k o r arra gondoltam, hogy a tech­ nológiai forradalmat nem lehet megállítani, ez általános jelentőségű változásokat hoz magával. H a t a l m a s léptekkel halad előre az informa-

tika, az automatizáció, a mikroelektronika, a világűri technológia, és ha­ marosan lehetővé válik a gének megváltoztatása is. Mindez szinte elkép­ zelhetetlen mértékben nyit teret a manipuláció előtt. HAN: — Az biztos, hogy korlátlan lehetőségek v a n n a k manipulációra, de a mikroelektronika es a génsebészet nélkül is az emberek iszonyatos p u s z t í ­ tásra és kegyetlenségekre voltak képesek. Elég, ha csak a második világhá­ ború emberirtására emlékeztetek, ami szinte tegnap történt. Igaz, a háború, a kínzás, a mészárlás és a genocídium az egész emberi t ö r t é ­ nelmet végigkíséri és átszövi. T e h á t az említett problémára térünk vissza: a baj forrása nem a t u d o m á n y b a n és a technológiában van, h a n e m az emberben, az embeii társadalomban. A b b a n , hogy még mindig nem sike­ rült az ember természetes, biológiai agresszivitását olyan irányba terelni, hogy az ne más ember ellen, hanem a természet irányába, a t u d o m á n y , a technológia és az ökonómia problémái felé forduljon. Az ö n kérdését azonban még nem válaszoltam meg teljes egészében. A z ember ugyanis olyan, amilyen, nehezen és lassan változik. A kérdést tehát inkább úgy fogalmazhatnánk meg: nagyobb lehetősége v a n - e a mai em­ beriségnek a technológiával való manipulálásra és visszaélésre, a génsebé­ szet és a mikroelektronika rossz i r á n y b a való felhasználására, mint k o ­ rábban? E r r e a kérdésre igennel válaszolhatunk, mert valóban ezek a le­ hetőségek jóval nagyobbak. D e ki merészelné ezért megállítani a t u d o ­ m á n y t , hogy a nullanövekedést szorgalmazza, amikor egyaránt ismerjük a t u d o m á n y és a technológia veszélyeit, de lehetőségeiket is, hogy az emberisé­ get valóban megszabadítsák a nehéz m u n k á t ó l és olyan életet tegyenek szá­ mára lehetővé, amelyben alkotó m ó d o n kifejezheti m a g á t a t u d o m á n y ­ ban, a zenében, a költészetben, vagy a különféle sportokban, mindabban, ami kedvére való, hogy valóban kitörjön a szükségszerűség börtönéből, és megközelítse M a r x szabadságbirodalmát, amelyben az ember nemcsak a puszta megélhetésért fog dolgozni, hanem azért, hogy kielégítse v a l a ­ melyik szükségletét. Ezek a lehetőségek m a m á r közelibbek, vilá­ gosan kirajzolódnak. Tudjuk például, hogy a 42 órás m u n k a h é t még mindig hosszabb, mint amennyi optimális lenne. Látjuk, hogy az ipari­ lag fejlett országokban 35—36 ó r á t t a r t a m u n k a h é t , és néhol m á r beve­ zették a 30 órás m u n k a h e t e t ; tudjuk a z t is, hogy az ember murikakora a t u d o m á n y n a k és a technológiának köszönhetőleg belátható időn belül lényegesen le fog rövidülni. Tehát nemcsak a munkahét, hanem a m u n k a ­ kor is: az ember t o v á b b fog tanulni és h a m a r á b b megy nyugdíjba, ami (tulajdonképpen nem is nyugdíj lesz, hanem t a n u l á s a z élet végéig. Ezt is a t u d o m á n y és a technológia kínálja, s hogy ez ne forduljon a fonákjára — ez m á r az emberiség nevelésétől függ. Sajnos, ennek a nehéz kérdésnek a megoldására aligha kerülhet sor egyhamar, pedig az ember léte vagy bukása múlik rajta. KORPA: — M a r a d j u n k még egy kicsit ennél a kérdésnél. A Business Week amerikai hetilap azt állítja, hogy az elkövetkező két évtizedben a m i k r o -

elektronika megszünteti, vagy megváltoztatja a jelenlegi munkahelyek 45 százalékát. Egy ilyen rettenetesen gyors fejlődési ütem azzal jár, hogy a m a n k a a jövőben egyre i n k á b b kiváltsággá válik, ha máris nem az ö n mit gondol erről? HAN: — Lehetetlen megőrizni a társadalmi stabilitást ilyen nagyszámú munkanélkülivel, mint jelenleg. M a 32 millió munkanélküli van a vilá­ gon — legalábbis a statisztika szerint — és számuk rohamosan növek­ szik. Időszerűvé vált a m u n k a k o r radikális megrövidítése. V a n n a k azon­ ban más megoldások is. A robottechnika J a p á n b a n sokkal fejlettebb, mint a világ más országaiban. Egyes becslések szerint J a p á n b a n több robot van a termelésben, mint a világ többi országaiban együttvéve, márpedig J a p á n b a n — Amerikától, N y u g a t - N é m e t o r s z á g t ó l , Franciaországtól és N a g y - B r i t a n n i á t ó l eltérően —, igen alacsony a munkanélküliség. H o g y mennyire igazolt a félelem a hagyományos munkahelyek megszűnésétől, igazolja ezt J a p á n , Amerika és N y u g a t - N é m e t o r s z á g a u t ó i p a r á n a k , ill. ezek termelékenységének az összevetése. Amerikában, N y u g a t N é m e t ­ országban és Franciaországban pl. évente egy m u n k a h e l y r e vetítve 7—9 autó készül el, míg J a p á n b a n 78, ami n y i l v á n v a l ó v á teszi, hogy miért rohannak egyre-másra Tokióba a fejlett nyugati országok külügyminisz­ terei, illetve iparügyi miniszterei. Azért könyörögnek, hogy ne árasszák el a japánok olcsó és jó gépkocsijaikkal piacaikat. Mégis J a p á n b a n , ekko­ ra termelékenység, robotokkal teletömött gyárak és szinte munkás nélkül dolgozó üzemek mellett, csak 2—2,5 százalék a munkanélküli, míg N y u ­ gat-Németországban 10 százalékon felüli, A m e r i k á b a n pedig 12—13 százalék. A választ a kisüzemi gazdaság adja meg: J a p á n ugyanis egy­ idejűleg és párhuzamosan a nagyipar automatizálásával intenzíven fej­ lesztette a kisgazdaságot is, amely a nemzeti jövedelemnek több mint 50 százalékát adja. Amerikában ez az arány 30 százalék és ugyanennyi a töb­ bi nyugati országban is, míg nálunk csupán 4—5 százalék. A kisgazdaság semlegesítheti tehát a mikroelektronikának az iparra mért ütéseit. A mikroelektronika más módon is megrázza majd a világot. H a m a r o s a n olyan forradalomhoz vezet, amely szociológiai, gazdasági és pszicholó­ giai-etikai következményeit tekintve sokkal mélyebb megrázkódtatásokat idéz elő, mint a n n a k idején az első ipari forradalom. KORPA: — A z o k n a k az embereknek, akik a jövőt vizsgálják, igyekezniük kell a mai világban megtalálni a jövő jegyeit. Most például milyen jelzésekről beszélhetnénk: HAN: — Számos ilyen jelről beszéltünk. A z egyik például a strukturális munkanélküliség, amit az előbb említettünk. A másik a demográfiai rob­ banás, minek következtében a fejlődő országokban a r á n y a i t tekintve is jó­ val több ember fog élni, mint a fejlettekben. A h a r m a d i k , hogy egyre in­ k á b b elmosódik a h a t á r a szellemi és a fizikai m u n k a között. Amellett jelentkezik egy állandó nyugtalanság, melynek legfőbb o k a a jelenlegi

világgal való általános elégedetlenség. Ennek a nyugtalanságnak pedig nemcsak sokféle forása, de sokféle megnyilvánulási formája is v a n , kezd­ ve a m á r említett nemzeti és vallási összetűzésektől, az ökológusok m o z ­ galmáig, mint például a nyugat-németországi „ z ö l d e k " mozgalma. A korszerű tudományos jövőkutatás nagymértékben alapszik a z o k n a k a tüneteknek a felkutatásán, osztályozásán, rendszerezésén és interpretá­ cióján, amelyek a jövőt fogják befolyásolni. KORPA: — H a jövőről beszélünk, a k k o r mindig el kell választani a kontinui­ tást a töréstől. A kontinuitás azonban nem a múlt ismétlődését, hanem a í okozatos átalakulást jelenti. A törés diszkontinuitáshoz vezet, olyan folyamatot idéz elő, amely új dolgok evolúcióját eredményezi. Erről az oldalról vizsgálva a dolgokat, mi az, ami ma dominál a viiágban? HAN: — N e m szeretném megsérteni, de másodszor is úgy gondolom, hogy rosszul van megfogalmazva a kérdés. Beethoven egyszer azt m o n d t a , hogy az igazán jó zene annak a keveréke, amire számítunk, hogy hallani fogjuk és a meglepetéseké. H a nincs meg hozzávetőlegesen egyforma mértékben az, amire az ember előre számít — a kontinuitás, ahogyan ö n mondja —, és az, ami új, a k k o r ez n e m jó zene. V o ­ n a t k o z t a t h a t ó ez a jövő előrejelzésére is. Természetes, hogy bizonyos hosszú távú trendek folyamatosan érvényesülnek, s a k k o r bekövetkezik, amire az ember számít, vagy joggal számíthat. De ugyancsak természe­ tes az is, hogy mindig sor kerül a diszkontinuitásra is, amiből néha több, máskor kevesebb van. A dominancia azonban — szerintem — inkább politikai, mint prognosztikai fogalom. A jövőkutatásnak több módszere v a n . Egyik ilyen a precedens, ami­ kor arra gondolunk, hogy ezentúl is az lesz, a m i korábban volt. A másik az analógia módszere: ami ma másutt van, az hamarosan nálunk is. be­ következik. A h a r m a d i k az extrapoláció módszere. Az első kettő a szel­ lemi lustaság, illetve a politikai o p p o r t u n i z m u s bizonyítéka, noha ezeket alkalmazzák leggyakrabban — példa rá számos beruházásunk. A har­ madik módszer, az extrapoláció lenne, amit ö n kontinuitásnak ne­ vez, amikor feltételezzük, hogy a jövőben hasonlóan történnek majd a dolgok, ahogyan a múltban történtek. Ez a módszer azonban távolról sem azonos a statikus precedenssel, noha mégis egész sor ellenőrzési intéz­ kedéssel kell felülvizsgálni, hisz nem tudni, hogy honnan leselkedik ránk a diszkontinuitás. KORPA: — A m i k o r ezt a kérdést feltettem, arra gondoltam, hogy vajon gya­ koriak-e a mai világban ezek a törések, egyre gyorsabban követik-e egy­ mást, vagy mégis inkább a kontinuitás állapota, a lassú, fokozatos át­ alakulás folyamata dominál? HAN: — Az utóbbi időben egyre több a diszkontinuitás. Kérdését is nyilván Drucker The Age of Discontinnity című könyve inspirálta. E szerint

ugyanis mind gyakoribbak lesznek a mutációs ugrások, de a iövő alaku­ lására mégiscsak a hosszú távlatú evolúciós trendekkel együtt hatnak majd. KORPA: — Beszélgetésünk elején ö n említette a pesszimistákat és az optimis­ tákat. A Római Klub futurológusai meglehetősen sötét színekkel ecsete­ lik a jövőt, vitára késztetnek, és nem hagyják nyugton az embert. Talán épp ez is a célja a sötét jövő előrevetítésének. Melyek a fő jellegzetességei a futurológiában érvényes nézeteknek és i r á n y z a t o k n a k a mai világban? HAN: — N e m könnyű rövid idő alatt, mélyebb analízis nélkül többet mon­ dani a pesszimistákra és optimistákra való felosztásról. Helyes az O n ielismerése, hogy a sötét jövő festése gondolkodásra késztet. Én egy lé­ péssel tovább mennék: szerintem minden jövőkutatás célja befolyá­ solni a mai döntéseket. Többen úgy vélik, hogy a jövő előrejelzésénél nem az a fontos, hogy eltaláljuk, mi fog történni, hanem az, hogy prog­ nózisaink helyes irányba terelik a mai nagy horderejű döntéseket. Az 'nyilvánvaló, hogy a borúlátó, sötét jövő ecsetelése bizonyos folyamatok leállítását, a takarékosságot és a fejlődés korlátozását szolgálja. Mellék­ terméke pedig az emberiség értékrendjének és cselekvési ö n t u d a t á n a k a megváltoztatása. N e m az a fontos, hogy az embernek legyen valamije, hanem fontosabb ennél, hogy mi az ember — például Fromm ideológiája, szerint, ami jobbára azoktól származik, akik sötétnek látják a közvetlenül előttünk álló jövőt. Ilyen értelemben nem v i t a t h a t ó el hasznuk. Másfelől az optimisták továbbra is hedonista m ó d o n tekintenek a világra, annak szükségére, hogy fejenként minél többet termeljünk, minél több dologgal rendelkezzünk, minél többet fogyasszunk és minél jobban éljünk — ha jobb életnek lehet azt nevezni, hogy több dolog áll rendelkezésünkre. Nehéz megmondani, hogy e két iskola közül melyik ma a fontosabb vagy időszerűbb. Egyiknek is, másiknak is egyre t ö b b a követője, ami úgy is m a g y a r á z h a t ó , hogy ma m á r egyetlenegy k o r m á n y , hadsereg, gazdasági korporáció vagy politikai p á r t sem kezdhet e l h a m a r k o d o t t akcióba és nem hozhat büntetlenül elsietett, felületes döntéseket a jövő tudományos előrejelzése nélkül. Ettől a felismeréstől azonban még hosszú és rögös az út a prognosztikai módszerek célszerű alkalmazásáig. Azok, akik tervez­ nek, márpedig nemcsak a reális szocializmus országai terveznek, hanem azok is, amelyek egyébként esküsznek a szabad piacra és a szabad vállal­ kozásra, még mindig kevés helyet és teret szentelnek a tudományos prog­ nózisnak. N e m túlzás, ha azt állítjuk, hogy azok az országok terveznek legjobban, amelyek idejekorán felismerték a prognózis fontosságát. Pél­ dául Franciaország és Magyarország, ahol különválasztották a prog­ nosztikát a tervezéstől. A prognózis és a tervezés továbbra is ezer szállal kapcsolódik egymáshoz, de a prognózis a z első lépés, a tervezés alkotó­ része. H a a tervek nem a dilettáns voluntarizmus kifejezői — márpedig nálunk igen gyakran azok —, akkor csak úgy játszhatják el szerepüket, ha megfelelő prognózisokon alapulnak, s noha az előrejelzés és a tervezés

szorosan kötődnek egymáshoz, mégis két diszciplínáról van szó. Ezért m i n d k e t t ő megkülönböztetett figyelmet érdemel, különösen ma, amikor ki a k a r u n k lábalni a válságból, amelybe részint épp a prognosztika elha­ nyagolása miatt j u t o t t u n k . N e h é z ugyanis megcáfolni, hogy ma ezt a nagy á r a t a tíz, tizenöt és húsz évvel ezelőtt hozott, e l h a m a r k o d o t t dön­ tésekért fizetjük. A h a t á r o z a t o k pedig majdnem mindig azért voltak roszszak, mert nem vették figyelembe a jövő előrejelzéseit. KORPA: — Milyenek a prognosztika tényleges lehetőségei? HAN: — E r r e talán úgy lehetne legjobban válaszolni, ha a prognosztikát nem tekintenénk valami egységes diszciplínának. A prognózisok explorációsakra és n o r m a t í v a k r a oszthatók. Az explorációs prognózis a r r a a k é r ­ désre keresi a választ, hogy mi fog történni, a n o r m a t í v prognózis pedig a r r a : minek kell történnie meghatározott körülmények között. Egy példa .1 normatív prognózisra: H a tudjuk, hogy a Távol-Keleten 20C0-ben ? milliárd ember él majd, s föltételezzük, hogy azok n e m fognak meg­ elégedni a mai életszínvonallal, hanem hogy évente m e g h a t á r o z o t t össze­ gű — fejenként 500 dollár — nemzeti jövedelemre t a r t a n a k majd igényt, a k k o r azt sem lesz nehéz kiszámítani, hogy mennyi energiára, élelemre, acélra, cementre, kompjuterre stb. lesz szükség. H a ezeket a feltétele­ zéseket nagyobb fokú bizonyossággal h a t á r o z t u k meg, a k k o r a n o r m a t í v prognózistól nagyon sokat v á r h a t u n k . Ésszerű döntéseket ugyanis ilyen normatív prognózisok nélkül aligha hozhatunk. Ezeknek a normatív prognózisoknak a valószínűsége egyre nagyobb a különféle m a t e m a t i k a i ­ statisztikai módszerek alkalmazásával, az informatika segítségével, és a korszerű kompjuterek alkalmazásával. A veszély ma nem a módszer t ö ­ kéletlenségében rejlik, hanem a prognózálók ideológiai és egyéb előítéle­ teiben. A prognózisok minőségét ez befolyásolja leginkább, mert a prog­ nózissal foglalkozók előítéletei, fantáziája, kívánságai, reményei és ret­ tegései jelentik a legfőbb hibaforrást. KORPA: — Van-e lényeges különbség a tudományos prognózis és a futuroló­ gia között? HAN: — H o g y n e . A futurológia J u n g jegyeit viseli magán, vagyis inkább explorációs prognosztikával foglalkozik, míg a jelenlegi jövőkutatás n a ­ gyobb mértékben n o r m a t í v jellegű és arra a kérdésre válaszol, hogy mi fog történni, h a az A, B, C és D stb. feltételeknek eleget t t s z ü n k . E z nagy különbség. Emellett létezik még a Gastón Berger által a l a p í t o t t „prospectíve" mozgalom, amely a múlt bűvkörétől való mentesülést szor­ galmazza. Állandóan afelé fordulunk, ami volt, hogy honnan jöttünk, hogy melyik nemzethez t a r t o z u n k stb., amit v a g y eltalálunk, vagy nem, de változtatni semmi esetre sem t u d u n k rajta. Ahelyett, hogy a jövőbe tekintenénk, hogy olyasmivel foglalkoznánk, ami mozgósítja az embert, mint például a reneszánsz, v a g y az ipari forradalom, amikor az embereket

á t h a t o t t á k a v á r h a t ó események, megmozgatták fantáziájukat és a krea­ tív erőket, s nemcsak a rendkívüli emberekét, az elitét, hanem a tömege­ k é t is a jövő felé i r á n y í t o t t á k . Ez nem a történelem, a múlt vizsgálata — ami nélkül nem lehet megérteni a jelent, és a jövőt sem előrejelezni — ellen szóló vádbeszéd, hanem inkább a múltban való túlzott keresgélés és a jövő elhanyagolásának bírálata. Ezek szerint nagy különbség van a között, amit ma több kevesebb pontossággal egyrészt futurológiának, másrészt a jövő kutatásának, harmadszor pedig „ p r o s p e k t í v á n a k " nevezünk. A gon­ dolkodó ember ugyanis csak úgy oldhatja meg a világ égető és fogas kérdéseit, ha megfelelő módon kombinálja a retrospektív-analitikus és a perspektív-heurisztikus módszereket. Egyikre is, másikra is szüksége v a n a j ö v ő k u t a t á s és az előrejelzés megalapozásaihoz. KORPA: — H o g y a n tekintenek nálunk a jövő előrejelzésére? HAN: — A Kelettől és a N y u g a t t ó l eltérően m i még most is csak, a b b a n je­ leskedünk, hogy miként kell mellőzni az alapos és megfontok j ö v ő k u t a ­ tást. N á l u n k a jövő k u t a t á s á r a úgy tekintenek, m i n t a bibliai és k á v é zaccióslatok keverékére. Kivétel ez alól csupán a hadsereg, amely inten­ zíven és jól dolgozik ezen, de csak a saját céljaira és szükségleteire. A társult m u n k á n a k pedig még a legnagyobb szervezetei sem foglalkoznak rendszeresen és szervezetten prognozálással, ami nyilvánvalóan egyik oka jelenlegi súlyos gondjainknak. A z iparilag fejlett országokban ma m á r a közepes vállalatok k ö z ö t t sincs olyan, amely ne foglalkozna szervezetten és rendszeresen rövid-, közép-, sőt hosszú távú előrejelzéssel is. A nagy ipari korporációk, a multinacionális cégek el sem képzelhetők anélkül, hogy stratégiájukat ne a l a p o z n á k a rövid-, a közép-, és hosszú távú jövőkutatásra. N á l u n k viszont még a tervezési k ö z p o n t o k n a k sincs semmilyen prognózissal foglalkozó magva, hogy a munkaszervezetekről ne is beszéljünk. Vállalataink n é h a azt sem tudják, hogy ilyesmi létezik. Lesújtó a helyzet Franciaországhoz, az N D K és N S Z K - h o z vagy M a g y a r ­ országhoz képest, ahol pl. K o t á n y i v a l az élen, olyan iskolát h o z t a k létre, amely nemcsak Keleten, d e N y u g a t o n is n a g y tekintélynek örvend. KORPA: — A mai társadalmi és gazdasági válság fokozottabb mértékben sür­ geti-e a jól megalapozott t u d o m á n y o s prognózist? HAN: — Magától értetődik. N e m lábalhatunk ki ebből a válságból anélkül, hogy többé-kevésbé világosan ne l á t n á n k , milyen lesz a saját jövőnk, s általában véve a jövő. Jövőformálásunk két a l a p k ö v e : a világgazdaság­ hoz való felzárkózás és a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcso­ lódás, v a l a m i n t az önerőre való támaszkodás. Sem az egyik, sem a m á ­ sik nem valósulhat meg jó tervek nélkül. J ó tervet pedig nem dolgozha­ tunk ki mélyreható és sokoldalú prognózis nélkül. KORPA: — H o g y a n h a t á r o z n á meg a tervezés és a prognozálás viszonyát? j

HAN: — A z imént m á r beszéltünk erről. Ez két különböző dolog, amelyek különféle módszerekkel közelítik meg a különféle célokat, de egymáshoz sok-sok szállal, ok-okozat formájában kapcsolódnak. N á l u n k a tervezést úgy képzelik el, hogy ez a prognózis és bizonyos döntések keveréke, tehát azoknak az akcióknak az előkészítése, amelyeket az erőforrá­ sok kihelyezésének nevezünk. A szervezéstudomány művelőinek azon­ ban még a legjáratlanabbja is tudja, hogy külön kell választani azt, ami irányt ad a közeli, illetve távolabbi jövő fejlődését illetően, azoktól az intézkedésektől, amelyek egy meghatározott cél elérését szolgáiják. A z erőforrások kihelyezése, illetve a tervezés ez esetben azt jelenti, hogy a feltételezett jövőbeli fejlődés alapján m e g h a t á r o z o t t célokat tűzünk ki, s hogy ezek elérése végett gondot viselünk a r r ó l : mennyi pénzre, m u n k a ­ erőre, cementre, k i l o w a t t ó r á r a , különféle nyersanyagra stb. lesz szüksé­ günk. E z utóbbi a tervezés, az előbbi pedig a prognozálás, ami szükséges előfeltétele a h a t é k o n y tervezésnek. KORPA: — Keveset szóltunk a prognozálás lehetőségeiről a társadalmi m o z ­ gásokban. Ezzel a tudósok m i n t h a kevesebbet foglalkoznának? HAN: — A kettő k ö z ö t t a k k o r a a különbség, m i n t általában a természet- és t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k között. E jelentős különbségek oka nemcsak mennyiségi, hanem minőségi természetű is, de elsősorban a z o k n a k a fenoméneknek a számától függ, amelyekkel az említett k é t t u d o m a n y k a t e gória foglalkozik. A fizika törvényei azért olyan pontosak, mert az ato­ mok, molekulák, elektronok milliárdjait, trillióit vizsgálják, míg a tár­ sadalmi fenomének legfeljebb néhány millió emberre v o n a t k o z n a k . A társadalom egy olyan rendszer, amelynek alrendszerei között eszméivel, képességeivel, ambíciójával, szimpátiájával, gyűlöletével és babonásságával együtt jelentős helyet foglal el az ember, aki sohasem passzív objek­ tuma meghatározott erőknek, hanem önmaga is tudatosan tevékenykedik, méghozzá kiszámíthatatlan módon. így a társadalmi prognózisok össze­ állításakor, de még inkább a m a g y a r á z a t u k k o r , sokkal óvatosabban kell bánni a tényekkel, mint a technológiai fejlődés esetében. KORPA: — Beszélgetésünk végén arra kérném, hogy mondja el: milyen az ö n jövőképe, hogy tekint ö n a jövőre? HAN: — Súlyos nehézségeken kell túljutnunk, de azután jobbra fordulnak a dolgok. M i n t látja m a g a m a t is az optimisták — de nem a technokra­ ták — közé sorolom. Remélem, hogy az atomháború Damoklész kardja nem fog lesújtani, és nem következik be az emberiségnek és m i n d a n n a k a pusztulása, amit előbb a természet, majd az emberiség alkotott, mert azok, aki döntenek, jól tudják, hogy milyen veszélyek rejlenek dönté­ seikben. E z persze nem jelenti azt, hogy többé nem lesz háború, hiszen •A h a r m a d i k világháború elkezdődhet ott, ahol a második véget ért H i -

roshima és N a g a s a k i előtt. „ Á r t a t l a n " , klasszikus fegyverzettel vívjak majd. Ez a sötét jövő, ám az emberiség nem pusztul el. Egyetért velem abban, hogy Ernst Bloch trilógiája — A remény elve —, amelyet nemrégiben nálunk is k i a d t a k , jelentős mértékben szolgál filozófiai alapul mindahhoz, amiről eddig beszélgettünk? B b c h azt ál­ lítja, hogy az ember v o l t a k é p p e n a jövőben él, azzal, hogy fél attól, amit a jövő rejteget számára, vagy reménykedik, hogy egyik-másik kivánsága teljesülni fog. Majd arról beszél, hogy a dekadens társadalom­ ban a jövőtől való félelem jut túlsúlyba, viszont az ember a kilátásta­ lanság állapotát képes a legkevésbé elviselni. így aztán jövőbeli akciói­ nak legfőbb m o t í v u m a és hajtóereje a remény m a r a d . A remény mint forradalmi elv, m e r t minden forradalom mozgatóereje a szebb jövőbe vetett hit. Ernst Bioch ebben a kapitális művében joggal véli, hogy M a r x 11. tézise Feuerbachról tulajdonképpen az egész probléma gyökere. Mint ismeretes, M a r x ebben a következőket mondja: „ A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk." Ez pedig szoros összefüggésben áll a jövő irányvételével. Ilyen p l a t f o r m ­ ról szemlélve a jövőt reménykedhetünk, hogy tudatos, szervezett ak­ ciókkal taláncsak sikerül elérnünk tervezett céljaink egyikét-másikát!

TÖRPE GONDOLATOK — TÖRPE JÖVŐ* BESZÉLGETÉS K O V Á C S GÉZÁVAL, A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S JÖVŐKUTATÁSI

SZAKOSZTÁLYÁNAK

AKADÉMIA

VEZETŐJÉVEL

K O R P A : Egy idézettel kezdeném a beszélgetést: „ A jövő kritikus el­ ágazási p o n t j a i " című könyvében ö n azt irta, hogy a problémák a k k o r válnak kényesekké, ha nem figyelünk fel időben az új jelenségekre, a fejlődés fordulópontjaira, az örvénylésekre, és nem készülünk fel idejé­ ben a megfelelő megoldásokra. N é z e t e szerint most milyen fordulópon­ tokra kellene különösen odafigyelni? K O V Á C S : N e m csak egyes fordulópontokra kellene odafigyelnünk. A jelenlegi időszaknak az a legfőbb jellemzője, hogy a problémák úgy váltak összetettekké, hogy egész komplexitásukban egy új i r á n y z a t o t kell a fejlődésnek venni. Közgazdászok m á r hosszabb idő óta beszélnek róla, hogy új növekedési p á l y á k r a kell átállni. Kevesebb szó esett arról, hogy az új növekedési p á l y á k egyben új társadalomfejlődési p á l y á k r a v a l ó átállást is feltételeznek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gazdaság struk­ túrájának is jelentősen meg kell változnia. A gazdasági s t r u k t ú r á v a l együtt nyilván változni fog a társadalom tagozódása, változni fognak a gazdaságban, a társadalomban érvényesülő prioritások, amelyek tudati, morális és egyéb kérdéseket is maguk u t á n v o n n a k . É p p e n az a lényeges a változásban, hogy megnő a minőségi változásoknak, tehát a szó szoros értelmében vett tendencia változásoknak a szerepe. A fejlődés, még ha fojtottabb is, ha lassúbb is a gazdasági növekedés, számos területen fel­ gyorsul majd, g y a k r a b b a n következnek be minőségi változások és azok nagyon különböző területen t a r k í t h a t j á k az új i r á n y o k r a való átállást. K O R P A ; A t u d o m á n y forradalmát jól mutatják a tudományos k u t a ­ tásoknak azok az irányai, amelyek a jövő szempontjából kiemelkedő je­ lentőségűek. Melyekre kellene gondolni? K O V Á C S : Mindenekelőtt kiemelném a mikroprocesszoros forradalmat, amitől nemcsak technikai v o n a t k o z á s b a n v á r n a k új fejlődési i r á n y o k a t . Ez erőteljesen érinti majd a gazdasági fejlődés struktúráját is, lényegesen megváltoztatja a társadalom életmódját, értékválasztási szempontjait is, * A beszélgetést Korpa Béla, az Üjvidéki Televízió számára készítette. A te­ levíziós beszélgetések követelményei nem tették lehetővé, hogy az egész beszél­ getés elhangozzon a képernyőn. Ezúttal közöljük a felvételezett beszélgetés tel­ jes szövegét.

és nem egészen alaptalan az a vélekedés, hogy ha a jövő társadalmát nem is lehet egyértelműen egy mikroprocesszoros vagy informatikai társada­ lomnak tekinteni, biztos, hogy a z információknak s ezzel együtt az in­ formatikának és a mikroprocesszoroknak is nagyon nagy lesz a szerepe. A mikroprocesszorokkal összefüggésben valószínű leszűkítését jelentené a kérdésnek az, ha ezt egyszerűen a termelési robotokkal h o z n á n k kapcso­ latba. A mikroprocesszoros forradalom radikálisan át fogja alakítani pl. az oktatás egész rendjét, minőségileg más helyzetbe hozhatja az egészség­ ügyi hálózat szervezését, és nem utolsó sorban a társadalom irányítás­ technikáját, szervezeti rendjét is. E z t az utóbbit annál is inkább kiemelném, mert a kelet-európai or­ szágokban széles körben, így Magyarországon is, a társadalmi mobilitású p á l y á k n a k , az úgynevezett vertikális mobilitásnak szinte eszményképe volt az, hogy a munkás-paraszt szülők gyermekei tisztviselőkké váljanak, és a munkásból, parasztból tisztviselővé válás nagyon széles lakosságréte­ gek számára jelentett emelkedést, álmot, fiaik, gyermekeik jövője szem­ pontjából. E z a fejlődési út, legalábbis ebben a formában vagy mint karrierpálya, mintha megkérdőjeleződne. A másik ilyen n a g y terület a biotechnikák, a biológia széles körű al­ kalmazása lesz, részben azért is, mert a biológia mint t u d o m á n y egyre többet fog nyújtani, részben pedig azért, mert láthatóan számos terüle­ ten, hogy úgy mondjam — túlfutások figyelhetők meg ebben az iparo­ sítási folyamatban. A túlméretezett gépi technika alkalmazásával a ké­ miai anyagok, vegyszerek széles körű elterjedése ma m á r mérhető veszé­ lyeket jelent egyes emberekre, kisebb közösségekre, nagy térségre, sőt bizonyos vonatkozásban az emberiség egészére nézve is. K O R P A : Mi a legnehezebb a j ö v ő k u t a t á s b a n , mi az, amit a legkisebb valószínűséggel lehet előrelátni? K O V Á C S : Talán legnehezebben a t u d a t i mozgásokat és értékválasz­ tási szempontokat lehet előrelátni. Viszonylag könnyebben lehet boldo­ gulni a technikai fejlődés előrelátásában és talán a társadalmi struktúra vonatkozásában is. A tudati szféra nehezebben kezelhető, kevesebb a meg­ mért, számszerű összefüggés benne, és t u d o m á n y o s a n is kevésbé föltártak azok az intellektuális, pszichés folyamatok, amelyek ezen a területen jelentősek és még inkább növekvő jelentőségűek lesznek. Viszont ezzel együtt nagyon fontos felismerésnek kell tekinteni azt, hogy a tudati, de az össztársadalmi fejlődés szempontjából is, az oktatásnak is kiemelkedő jelentősége van és lesz, és valószínű, az oktatás k i v á l t k é p p azok közé a területek közé fog tartozni, ahol új v á g á n y o k r a kell átállni. K O R P A : Engedjen meg még egy idézetet könyvéből. A társadalomtu­ d o m á n y o k k a l kapcsolatban ö n azt írja, hogy meggyőződése szerint az ezredfordulóig fejlettség tekintetében ezek is felzárkóznak a természet­ t u d o m á n y o k színvonalára. Mire alapozza ezt a meggyőződést, és miben m u t a t k o z i k meg leginkább ez a lemaradás? K O V Á C S : A t u d o m á n y o k fejlődésének, úgy látszik, van egy történetitörténelmi sorrendisége. A z úgynevezett igazi t u d o m á n y o k sorában az

elsők k ö z ö t t léptek fel a természettudományok: a fizika, és kémia t u ­ d o m á n y a , a biológiát pedig még s z á z a d u n k első évtizedeiben is —> nem egészen alaptalanul — a fiatal hölgyek és idős szerzetesek kedvenc ol­ vasmányának tekintették. Az utóbbi időben azonban rohamos léptekkel halad előre a t u d o m á n y o k rangsorában a biológia t u d o m á n n y á válása. E z azért fontos, mert a biológia k u t a t á s á n a k a t á r g y a m á r az élő orga­ nizmus, tehát m ű k ö d ő élő rendszerek tanulmányozására a biológia jobb lehetőséget kínál, mint, mondjuk, a fizika vagy a kémia. D e á t k ö t ő szerepet jelenthet a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k k ö z ö t t is. Egyrészt tehát a b ­ ban bízom, hogy a biológia fejlődése, s vele együtt a biológiai rendszerek működésének a jobb megismerése — legalábbis közvetett formában — segítséget nyújthat a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k igazi t u d o m á n n y á válásá­ ban. M i n t ahogy a biológiát nem volna célszerű a biokémián keresztül kémiává vagy fizikává redukálni, mert épp a z élő organizmus jellege tűnne el, így a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k is k o m p l i k á l t a b b kérdésekkel fog­ lalkoznak, mint a biológia. Gondoljunk csak arra, hogy a társadalom tagjainak együtt és, egyenként is van egy történelmi tudata, amit itt be kell kapcsolni, és más tényezők is v a n n a k — de ez egy lényeges elem lesz. A másik lényeges elem valószínűleg az lesz, hogy egyre inkább erő­ södik nemzetközi méretekben és a t u d o m á n y b a n az a felismerés, hogy a világ problémái tényleg globálisakká v á l t a k . Egyes országok, térségek problémáit csak egy- globális gondolkodásmód segítségével lehet megol­ dani. Ez azt kívánja, hogy a t u d o m á n y t sokkal inkább kell a t á r s a d a l o m ­ t u d o m á n y o k vonatkozásában a jövő n a g y kérdései felé fordítani. T ú l ­ méretezett volt eddig a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k b a n a történészkedő haj­ lam, miközben a jövőben is szükség lesz természetesen korszerű történe­ lemszemléletre. E z a jövő felé való fordulás, ez a t u d o m á n y további fejlődésének és a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k n a k a létfontosságú kérdése. H a pedig a jövőt jobban meg tudjuk ismerni, s h a a t u d o m á n y segíteni tud a jövőformáló, megalapozott döntéseknél, a k k o r megfelel a n n a k a k r i ­ tériumnak — ugyanúgy m i n t a természettudományok —, hogy igazi tu­ d o m á n n y á váljék. Én erre a két tényezőre a l a p o z t a m ezt a föltételezé­ semet, vagy prognózisomat. K O R P A : H o g y a n vélekedik k o r u n k fenyegető kérdéseiről: az ener­ giaválságról, a munkanélküliségről, a környezetszennyeződésről, az élel­ miszer-ellátásról és a népesedésről? K O V Á C S : Egyrészt messze vinne bennünket, ha k o r u n k n a k egy még átfogóbb kérdésével itt részletesebben is foglalkoznának. E z a világhá­ ború lehetőségének vagy a háború és béke kérdése, amit nem kapcsolnék ki a globális problémák sorából. Meggyőződésem szerint ugyanis nőtt a világháború veszélye, s ez össze is függ a tulajdonképpeni t é m á n k k a l , egy­ részt azért, m e r t a mikroprocesszoros forradalom különösen nagymérték­ ben á t a l a k í t o t t a a katonai technikát, benne a vezérlés és irány-ítás tech­ nikáját, s ezzel növelte a kísértést az első csapás megtételére, másrészt pedig stratégiai-tervezési elvvé v á l t a katonai szektorban egy lokalizált európai háború megvívásának lehetősége, amiben én ugyan nem hiszek.

D e a modern technikának egy európai lokalizált háborúba való b e k a p ­ csolása a két nagy szövetségi rendszer szembekerülése miatt tényleg k a ­ tasztrófát o k o z h a t n a . Tehát ilyen értelemben kell foglalkozni ezzel, de bízzunk benne, hogy ezen a kérdésen túljutunk. Ami a többi, úgyneve­ zett globális problémát illeti, ezek valóban globális problémái az emberi­ ségnek és együttes megoldást k í v á n n a k . A magyarországi hosszú távú tervezési m u n k á k részeként mi elvégeztük ezeknek a világmodelleknek egy magyar távlati tervezési szempontú feldolgozását és olyan következ­ tetéseket v o n t u n k le, hogy a globális problémák Magyarországon v a g y a világ más részeiben nem egyformán fogalmazódnak. A demográfiai robbanás, az élelmiszerek elégtelensége inkább Délkelet-Ázsiát érinti. A környezetszennyezés viszont inkább a közepesen fejlett ipari országoknak okoz gondot. Tehát, a globális p r o b l é m á r a a kölcsönös függőség, az inter­ dependencia elve alapján úgy lehet megoldást találni, hogy a térségi specifikumokat jobban figyelembe vesszük. D e v i t a t h a t a t l a n , hogy ezek valóban globális problémák és csak együttes, világméretű összefogással oldhatók meg, aminek a föltételei mind pénzügyi, mind kormányzási vagy világirányítási szempontból egyaránt csak k o r l á t o z o t t a n adottak. K O R P A : A polgári közgazdászok és filozófusok közül többen a k o m ­ munizmussal szemben álló a l t e r n a t í v a k é n t fogalmazzák meg a tőkés t á r ­ sadalom továbbfejlődését, magasabb fokra jutását. E z t a magasabb fokra jutást posztindusztriális társadalom megnevezéssel illetik. A ,övó társa­ dalmának csupán e két fő alternatívája köré csoportosulnak a jövő­ kutatók? K O V Á C S : N y i l v á n v a l ó , hogy a világ jövője — hosszabb-rövidebb időszakot figyelembe véve — többféle társadalmi alakzatban i¿ előre h a l a d h a t . Tüzetesebben meg kellene vizsgálnunk azt is, hogy ezt a posztindusztrializmust hogyan értelmezzük. Az egészen biztos, hogy mondjuk, egy kollektív közösségi társadalom felé való fejlődésnek egy lehetséges térsége a fejlett tőkés országok térsége is. A kapitalizmust itt is v a l a m i ­ lyen formában meg kell haladni, m á r csak a termelő erők adott iránya és struktúrája, fejlődése miatt is. H a tehát ezzel a posztindusztrializmussal mi valami olyasmit a k a r u n k hangsúlyozni, hogy a következő fejlődési szakasz nem egy hagyományos értelemben vett ipari társadalom lesz, akkor a gondolkodásunkba ezt a posztindusztriális problémakört b e k a p ­ csolhatnánk. H a azonban ennek olyan ideológiai jelleget kell kölcsönöz­ nünk, amely a kapitalizmus mostani rendszerének a védelmét jelenti, ak­ kor nyilván nem fogadható el. Én úgy vélem, hogy a fejlett tokcs orszá­ gok közgazdászai is egy olyan fejlődési szakaszon gondolkodnak, amely több tekintetben, minőségileg haladja meg a mai tőkés társadalom ipari struktúráit, annak osztálytagozódását. A kommunizmusról alkotott vélekedésünk több p o n t o n elmélv'tést k í v á n n a , hiszen nyilvánvaló, hogy nagyon általánosak azok az érdek­ megjelölések vagy karakterisztikus elemek, amelyek a kommunizmussal kapcsolatban a szakirodalomban, elsősorban a marxizmus klasszikusainak feldolgozásával megtalálhatók. Ennél többet kellene mondani a követ-

kező fejlődési szakaszról, és ilyen értelemben én el t u d o m képzelni, hogy a kommunizmusnak és a szocializmusnak nemcsak a kapcsolatát kellene jobban kidolgozni, hanem a lehetséges különbségét is. H a ebben a jövő társadalomban, mint egy informatikai t á r s a d a l o m b a n gondolkodunk, egy több szabadidőt kináló társadalomra gondolunk, a k k o r összegyűjthetünk olyan elemeket, amelyek egészen biztos, hogy nem egy ilyen szó szoros értelemben vett ipari társadalomként jellemzett fejlődési szakaszt k í n á l n a k lehetőségül — még Kelet-Európában sem. T e h á t ennek a meg­ haladása i t t is igénnyé v á l h a t és nagy dilemma a világban, hogy vajon végig kell-e járni a fejlődésnek azt az útját — egy jövő fejlődési fokra való átállás szempontjából —, amit a fejlett tőkés országok vagy a kelet­ európai szocialista országok végigjártak. És n e k ü n k sem biztos, hogy el kell odáig mennünk az ipari s t r u k t ú r á k olyan alakításában, amilyent a tőkés országokban t a p a s z t a l h a t u n k . T e h á t lehetne itt u t a k a t rövidíteni, átvágni, de meg kellene keresni ennek a feltételeit és részleteit, amit a t u d o m á n y még nem képes megmondani. Ú g y h o g y amennyiben a k o m m u ­ nizmust v a g y ezt a posztindusztrializmust nem egy ilyen időben végtelen fejlődési szakaszként értelmezzük, h a n e m valamilyen leszűkítcttebb idő­ keretben gondolkodunk — mi például az elkövetkező 40 évet tettük vizsgálat t á r g y á v á —, a k k o r nagyon változatos fejlődési irányok, fej­ lesztési modellek a l a k u l h a t n a k ki, illetve érvényesíthetők a világ külön­ böző térségein. N e m kell egy síkon boldoggá tenni a világot, m e r t v a l ó ­ színűleg nem is lehet. 1

K O R P A : A szabadkai tanácskozásra írt d o l g o z a t á b a n ö n megálla­ pítja, h o g y a szocialista és tőkés országok jövőbeli fejlődésének egymás­ hoz való viszonyát, a k ö z t ü k levő verseny alakulását nagymértékben befolyásolja, hogy melyikben halad gyorsabban a reform szükségességé­ nek felismerése és a reformfeltételek megteremtése. M i t m u t a t n a k az eddigi összevetések? K O V Á C S : Ebben a t a n u l m á n y o m b a n kitértem arra is, hogy jelenlegi problémáink tekintélyes h á n y a d a mélyebb strukturális természetű p r o b ­ léma. Miközben tényleg nagy gondot o k o z h a t a fizetési mérleg javítása, a lakossági vásárlóerő és a társadalmi á r u a l a p szolgáltatásainak kínálat­ összehangolása, itt mélyebb strukturális problémákról van szó a tovább­ fejlődést illetően. Ennek kapcsán a gondjaink jelentős része — nálunk is, a tőkés országokban is — abból adódik, hogy ilyen különböző időtar­ tamú, tehát ilyen b — 7 éves, 50—70 éves, netán egy-két száz évet magá­ ban foglaló fejlődési ciklusoknak ilyen h a n y a t l ó szakaszai most időben egybeestek. Ebből az következik, hogy kifulladnak azok a fejlődési trendek, prioritások, amelyek az utóbbi évtizedekben a világban sza­ bályozták vagy ösztönözték a fejlődést. Új növekedési szakaszra kell áttérni. N e m lehet követő stratégiákat érvényesíteni, mert útkeresési szakaszba kerültek a tőkés országok is. Mi is ugyanilyen útkeresésben vagyunk a fejlődő országok térségében is, m e r t k ö v e t ő stratégia nincs, az útkeresés és az ezzel kapcsolatos dilemmák egyaránt nagy gondot o k o z n a k m i n d e n ü t t A problémák megoldását illetően alapvető jelentő-

ségűvé v á l t egy új típusú, más minőségű gondolkodás és ösztönzés, és ténylegesen nagy előnyök s z á r m a z h a t n a k abból vagy nagy h á t r á n y o k is, h a a világ egyes rendszerei vagy térségei előbb találják meg a „hogyan t o v á b b " útját, m i n : mások. N e m c s a k megismerni kell a jövőbeli lehe­ tőségeket, hanem a jövő felé való fokozott nyitottság, a problémák jövő szempontú kezelése megoldásuk lényeges eszköze is. E z é r t ezeknek a re­ formtörekvéseknek a felkarolása, az új gondolatok befogadása, új érté­ kek tudatos megvizsgálása utáni beépítése a társadalmi mozgás mecha­ nizmusába kulcskérdéssé vált, és itt nagy előnyöket vagy nagy lemara­ dásokat lehet összeszedni. K O R P A : Beszélgetésünk befejezéseként ö n milyennek látja a jövőt: a borús vagy a derűs színek dominálnak benne? K O V Á C S : Én a nagyobb távlati jövőt illetően mindenképpen o p t i ­ mista vagyok. N e m azért, mert ez a távolabbi jövő messze van, és lehet hogy már meg sem érem, hanem azért, m e r t a p r o b l é m á i n k n a k nagy részén — ha kellőképpen felismerjük és megvan a fogékonyságunk ah­ hoz, hogy meg is oldjuk őket —, túl is lehet j u t n i , és ilyen értelemben föl lehet szabadítani a z o k a t a k o r l á t o k a t , amelyek ténylegesen szebb, a jelenlegitől lényegesen eltérő fejlődést tesznek lehetővé. Ennek a föltéte­ leit meg lehet teremteni. E l m o n d t a m előadásomban a z t is, hogy az ilyen távolabbi jövővei való foglalkozás mindig magában rejti az utópizmus veszélyét is, és az utópizmus veszélyével szemben most is föi kell lép­ nünk. Jóllehet az utópizmusról és az utópiákról való gondolkodásunkat valószínűleg gazdagabbá, á r n y a l t a b b á kell tenni, m i n t amilyen az a k o ­ rábbi — a marxista irodalomban is — volt. A z o n b a n legalább ennyire hangsúlyoztam azt is, hogy ugyanilyen v a g y talán nagyobb mértékű ve­ szélyek s z á r m a z h a t n a k a távolabbi jövőt illetően abból, h a jelenlegi gaz­ dasági problémáink — legyenek a z o k a fizetési mérleggel összefüggés­ ben vagy mások — együttesen egy ilyen fojtottabb gazdasági növekedést eredményezve olyan félelmet szülnek bennünk, amely leszűkíti a gon­ dolkodásunkat, és a törpe gondolatok törpe cselekvési p r o g r a m o k a t ered­ ményeznek, vagy esetleg a félelem szülte leszűkített p r o g r a m o k leszűkítik azt a mozgásteret is, amely valójában a történelem által k í n á i t a n a ren delkezésre áll, és ezért nem tudjuk kibontani a jövőt. T e h á t a jö-\ő nem a n n y i r a borús hosszabb távon, mint a m e n n y i r e a rövidebb távú p r o b ­ lémáink miatt azt ma látjuk. B á t r a b b , fantáziadúsabb jövőkép kidolgo­ zása b á t r a b b cselekvésekre ösztönöz, és én ezért v a g y o k optimista, hogy a jövőben túl lehet jutni a nehézségeken és egy gazdagabb, szebb jövő felé haladhatunk. Jegyzet 1

Dr. Kovács Géza: A jövőkutatás és a hosszú távú tervezés kapcsolata Ma­ gyarországon; „A jövőkutatás lényege, módszer és jelentősége" című Szabad­ kán 1983. okt. 20—21-én megtartott nemzetközi tudományos tanácskozásra készült.

Kovács Géza A JÖVŐKUTATÁS ÉS A HOSSZÚ TÁVÚ TERVEZÉS KAPCSOLATA MAGYARORSZÁG O N

1. önálló

elemző és prognosztizáló munkaszakasz a magyar hosszú távú tervezésben

A z Állami Tervbizottság 1979 márciusában elfogadta az 1981—2000. évig terjedő hosszú távlatú terv kidolgozásának a m u n k a p r o g r a m j á t . A m u n k a p r o g r a m az 1979—1982. évekre szóló — a hosszú t á v l a t ú terv kidolgozásával kapcsolatos — teendőket foglalja magában. A m u n k a ­ program a tervezési feladatokat két, egymástól részben elkülönített, de egymással mégis szoros összefüggésben levő munkaszakaszra osztja. A z első munkaszakaszt elemző és prognosztizáló munkaszakasznak nevezi, a másodikat a koncepciókat kidolgozó munkaszakasznak. Ez utóbbi munkaszakaszban m á r nagyobb követelmény a konzisztencia, a szelek­ tivitás. Az elemző-prognosztizáló munkaszakasz keretében az elemzéseket el<ő<;orban az Országom Tervhivatal munkatársai, a minisztériumok közre­ működésével végzik. Sokoldalúan elemzik a kibontakozó, uralkodó és az elhaló fejlődéstendenciákat, s emellett feldolgozzák a korábbi hosszú távlatú tervezési m u n k á k k a p c s á n szerzett t a p a s z t a l a t o k a t is. Az elem­ zéseket azért a tervező hatóságok, illetve tervező szervek végzik, hogy c/által megfelelően felkészüljenek a prognózisok fogadására, hiszen a prognózisokat a tervezés további munkáiban nekik kell hasznosítaniuk. Az elemzéseknek a tervező szervek által való elvégzése egyben azok hatá­ rozott jelenlétét biztosítja a tervező munka minden szakaszában. A prognosztizálást viszont nagyobbrészt külső szakértők — nagy súlylyal a tudományos kutatóintézetekre, akadémiai bizottságokra alapozva — végzik. A prognosztizálás a jelenlegi tervezési gyakorlatban a ter­ vező m u n k a előkészítő-megalapozó szakasza. A korábbi tervezési gya­ k o r l a t b a n a prognosztizálás nem jelent meg önálló munkaszakasz­ ként, sokkal jobban beolvadt a tervezés munkafázisaiba, dokumen­ tumszerűen sem készültek — néhány kivételtől eltekintve — ön-

álló prognózisok. A korábbi tervezési g y a k o r l a t azzal a következ­ ménnyel is járt, hogy a prognosztizálási tevékenység sajátosságai, k a r a k ­ terisztikus vonásai nem is érvényesültek kielégítő mértékben, hiszen mind a m u n k á k , mind a d o k u m e n t u m o k beleolvadtak más tervezési fázisokba és d o k u m e n t u m o k b a . A r r a sem volt mód, hogy a külső szakértőket, köz­ tük a különböző s z a k t u d o m á n y o k képviselőit, olyan nagy számban von­ ják be a tervezésbe, mint jelenleg. A prognosztizálási munkaszakasz — miközben szerves egységet alkot a tervezés többi szakaszával — önállóságának a növekedése, relatív elkülönülése nagyobb lehetőséget kínál a nem hagyományos kérdésfelve­ tésekre és válaszkeresésekre, nagyobb a szabadságfok a különböző alter­ natívák, prognózisvariánsok kidolgozása tekintetében. Hiszen pl. ilyen körülmények k ö z ö t t mód van a r r a is, hogy olyan hipotéziseket is fel­ állítsanak, amelyeket esetleg nem lehet verifikálni. Meg lehet vizsgálni olyan fejlődési a l t e r n a t í v á k a t is, amelyek a későbbiekben a tervekben nem vehetők figyelembe. Ettől még ezek az alternatívák fontosak lehet­ nek. Egyrészt azért, mert fejlesztik az alternatívákban való gondolkodás készségét, másrészt azért, m e r t a kisebb valószínűséggel bekövetkező, ke­ vésbé várt események esetére is kínálnak felkészülési lehetőségeket. T o ­ vábbá a nagyobb számú variánsok jobban felszínre hozzák az egymást keresztező tendenciákat, és lehetőséget k í n á l n a k ezek fejlődést fékező hatásának csökkentésére, esetleg kiküszöbölésére. Végül nem mellékes az sem, hogy a prognózisvariánsok nagyobb száma széles körű vitalehető­ séget kínál, jobban biztosítja a különböző nézetek, s nézetrendszerek üt­ köztetését. Ez utóbbiak azért lényegesek, mert — minthogy a p r o g n ó ­ zisok kidolgozásában nagy számban vesznek részt a t u d o m á n y o k műve­ lői, akiknek életformájukhoz tartozik a vitatkozás — ennek révén mód nyílik arra, hogy a viták konstruktív jellegét biztosítsuk, hiszen nem elég a meglevőt bírálni, szükség van a továbbhaladás felvázolására is, és a viták így szervezetten kézben t a r t h a t ó k . Minthogy a prognózisok nagyon változatos kérdésekkel foglalkoznak, egységesen alkalmazott módszertant nem írtak elő a prognózisok kidol­ gozásához. U g y a n a k k o r a prognózisoknak a tervező m u n k á b a való terv­ szerű beillesztése megköveteli, hogy tartalmi, szervezeti, metodológiai követelményeket — persze eléggé tág h a t á r o k k ö z ö t t — egységesen érvé­ rt vesítsenek. Ezért az Országos T e r v h i v a t a l a következőket ajánlotta a prognóziskészítő szervek és m u n k a k o l l e k t í v á k figyelmébe: 1. Valamennyi prognózisnak tartalmaznia kell a prognosztizált folya­ matok múltbeli alakulásának bemutatását, a vizsgált folyamatra ható té­ nyezők feltárását, az összefüggések közgazdasági értelmezését. Mivel a prognózisokban általában 20 éves periódust vesznek alapul a jövőre vonatkozóan, célszerű bázisidőszakként is legalább 20 évet fi­ gyelembe venni a múltra v o n a t k o z ó elemzéseknél. Ezek az időkategó­ riák azonban nem merevek. A prognosztizálás műfaji sajátosságához tar­ tozik a problémák változatosabb, szabadabb közelítése, és ez értelem­ szerűen azt is jelenti, hogy a vizsgált i d ő t a r t a l m a t sem szabad mereven

kezelni. Ha a fejlődén tendenciák feltárása a prognosztizálás célja, ak­ kor számolni kell azzal, hogy a fejlődési tendenciák változása sem a múltba, sem a jövőre vonatkozóan nem követi mereven a teror.zesi perió­ dusokat. M á r p e d i g nemcsak a fejlődési i r á n y o k r a , hanem a fejlődési irá­ nyok megváltozására, fejlődési fordulópontok, sőt fejlődési töréspontok bekövetkezésének v á r h a t ó időpontjára, időszakára is kell prognosztizálást végezni. N e m mellékes az sem, hogy a t u d o m á n y o s előrelátás i d ő t a r t a m a problémaköröktől függően is eltérő, és m á r csak ezért sem lehet egysé­ ges megfontolásokat érvényesíteni az időszak hosszúságának kijelölésekor. Figyelembe kell venni azt is, hogy bizonyos fajta prognózisoknak egy­ a r á n t alkalmasnak kell lenniük a k ö z é p - és hosszú távú tervek t u d o m á ­ nyos megalapozására, másfajta prognózisok viszont csak a hosszú vagy a középtávú terveket alapozhatják eredményesen. 2. A prognosztizálási folyamatok értékeléséhez minden olyan esetben, amikor ez lehetséges, nemzetközi összehasonlítást is kell alkalmazni. A nemzetközi összehasonlítások részben azért fontosak, mert M a g y a r o r ­ szágon különösen nagy a külkereskedelmi áruforgalom jelentősége, h i ­ szen a nemzeti jövedelem mintegy 5 0 % - á n a k megfelelő érték cserélődik ki nemzetközi szinten. Ezért a nemzetközi összehasonlítások közvetlenül is jelentősek. Ezen túlmenően azonban átfogóbb értelemben is fontosak ezek az összehasonlítások. Orientációt adnak a tudományos és a műszaki fejlődési tendenciákról. Hasznos segítséget jelentenek a t u d o m á n y o s és műszaki fejlődés, részben a gazdasági fejlődés területén érvényesülő tör­ vényszerűségek feltárásához és megértéséhez, és minthogy Magyarország közepesen fejlett ország, gazdasági és műszaki szempontból a nemzetközi összehasonlítások segítséget nyújthatnak a következő stratégiák kidolgo­ zásához is. 3. A prognózisok készítői a prognosztikai munka dokumentálásakor ismertessék fő vonalakban az alkalmazott prognosztikai módszereket éi a módszerek kritikai értékelését is. A m i n t ez ismeretes, a prognosztikai szakirodalom mintegy 130—150 olyan prognózis-metodikát ír le, ame­ lyek a prognosztizálásban egyaránt a l k a l m a z h a t ó k . Ezek k ö z ö t t a meto­ dikák k ö z ö t t nagy számban v a n n a k olyanok, amelyeket más területre dolgoztak ki. Minthogy a prognosztizálási m u n k a keretében eléggé nagy szabadságfok érvényesült a p r o b l é m á k felvetésekor, az a l t e r n a t í v á k ki­ választásánál érthető m ó d o n nagy szabadságfokot biztosítanak a prog­ nosztizálási m u n k a irányelvei a módszertani választások tekintetében is. Hiszen a vizsgálódás tárgya, metodológiája és részben még a metodi­ kája is, összefügg egymással. H a a prognosztizálás tárgya specifikumokat m u t a t más prognózis-tárgyakkal szemben, a metodológiának is kell hogy legyenek specifikumai. Emellett számolni kell azzal is, hogy a prognózi­ sok készítői eltérő mértékben ismerik a különböző metodikákat. Való­ színű, hogy a prognózis-tárgy metodológiája egymástól eltérő metodikai kombinációkra is felépülhet, és ez még nem feltétlenül veszélyezteti a prognózisok minőséget. A z z a l azonban számolni kell, hogy a különböző

metodikákat nem egyforma mértékben próbálták ki. Ezért nincs kielégítő mértékű tapasztalat a különböző metodikák előnyeiről és korlátairól. Így a jelenlegi prognosztizálás hasznosan járulhat hozzá a prognózis metodi­ kákkal kapcsolatos tapasztalatok gyűjtéséhez és kritikai feldolgozásához. 4. A prognózisok eredményeit összefoglaló dokumentumok tartalmaz­ zák azt a hipotézis-rendszert is, amelyből az adott prognóziseredmények következnek. Abból adódóan, hogy a prognózisok a tervezés tudománvos megalapozását szolgálják, érthetően maguk is tudományos p r o d u k t u m o k . Tudományos produktumok létrehozásának folyamatában a hipotézisal­ kotás és a hipotézisek verifikálása egyaránt fontos mozzanatok. Hiszen a múltbeli fejlődésből, kiváltképpen hosszabb időszakokat figyelembe véve, többféle továbbfejlődési út, lehetőség is kínálkozik az esetek döntő t ö b b ­ ségében. Emellett szerepe van a prognóziskészítő személyek szubjektív értékítéletének is. A prognózis készítésekor ugyanis el kell dönteni, hogy mit t a r t u n k a jövőre nézve fontosnak a múltbeli fejlődési tendenciákból, milyen jelenségek v a n n a k kis súllyal jelen, olyanok-e, amelyek a jövő csíráit képezik, vagy olyanok, amelyek m á r elhaló elemek, avagy olya­ nok, amelyek sohasem voltak és sohasem lesznek fontosak. így tehát a prognosztizált jövő a múltnak és a jelennek nem mechanikusan extrapolált változata. A prognosztizált jövőben is mindig van egyfajta ér­ tékítélet, a jövőnek tehát olyan változatai jelennek meg, amelyek a báziselemzés kapcsán, „prekoncepciók" formájában, a prognóziskészí­ tők fejében állnak össze első alkalommal. N e m minden hipotézis, nem minden prekoncepció verifikálható a jövőre nézve, és a prog­ nóziskészítőknek eléggé erőseknek kell lenniük ahhoz, hogy hipotézisei­ ket, prekoncepciójukat — azok tarthatatlansága esetén — bátran és gyorsan elvessék, nehogy azok előítéletté merevedjenek a jövőt érintő kérdésekben. 5. A prognózisok kidolgozásakor több alternatíva kialakítására kell törekedni, be kell mutatni egyes alternatívák megvalósulásának, illetve megvalósíthatóságának a realitását is. A z t a jövőkutatás már eléggé meg­ győzően bebizonyította, hogy a jövő többféleképpen alakulhat. A jövő­ nek ténylegesen v a n n a k alternatívái. Természetesen, a történelmi példák egész sorával lehet bizonyítani, hogy a m ú l t n a k is voltak alternatívái, függetlenül attól, hogy valójában mindig csak egy alternatíva valósulhat meg, köztük nem ritkán olyan, amely reális alternatívaként talán nem is tudatosult a történelem szereplőinek a fejében. A z alternatívák létéből a d ó d ' k , hogy a jövővel csak valószínűségi alapon lehet foglalkozni. Ha viszont az alternatívák valószínűségi jellegűek, akkor az is valószínű, hogy a különböző alternatívák megvalósulásának valószínűségi értékei is eltérőek. Ezeket az eltérő valószínűségi értékeket is lehetőség szerint ki kell mutatni, termés7etesen azzal is számolva, hogy a valószínűség ter­ mészetéből adódóan a kisebb valószínűségi alternatívák is megvalósul­ hatnak. 6. Minthogy a különböző prognózisok sok esetben azonos tartalmú mutatószámokat foglalnak magukban, az Országos Tervhivatal közölte

a prognóziskészítőkkel a mutatószámok értelmezését. A z értékbeni mu­ tatók összehasonlítása érdekében az 1976. évi változatlan árak alkalma­ zását tekintették irányadónak és a nemzetközt összehasonlításokban a rubel- és a dollár-alapon való összehasonlítást egyaránt előírták. Az elkészült prognózisok kétféle fórumon kerülnek zsűrizésre. Egyik fórum-típust a Magyar Tudományos Akadémia osztályai, bizottságai és alkalmi testületei képezik. A másikat az Országos Tervhivatal által szer­ vezett, lényegében tehát a prognózisokat felhasználókból alakított zsűrik töltik be. Az Országos T e r v h i v a t a l által szervezett zsűriző bizottságok­ ban részt vesznek a különböző minisztériumok és más tervező szervek képviselői is. A kétféle zsűrizésben természetesen más-más szempontok kerülnek előtérbe. A Magyar Tudományos Akadémia keretében szervezett zsűrizés alap­ vető célja: az egyes prognózisok tudományos megalapozottságának c megállapítása. Ennek keretében a következő kérdésekre kell választ a d n i : a) Milyen az adott prognózis tudományos színvonala, érvelésének megalapozottsága? Figyelembe veszi-e az adott területen a hazai és a külföldi tudományos eredményeket? A nemzetközi tendenciák keretében a prognózis mennyire megalapozott, realisztikus? b) Milyen a prognózis módszertani megalapozottsága? Az adott terü­ leten a szóba jöhető legjobb módszereket alkalmazták-e, s korrektül, szakszerűen jártak-e el a módszer alkalmazásakor? c) Milyen más ítszteniletnek, tudományterületnek a befolyása az a d o t t prognózisra- E tekintetben mire hívják fel a tudományos testületek fi­ gyelmét? Az akadémiai vitára készülő tervezetet a prognózis végső határideje előtt három hónappal kell elkészíteni. Minden prognózis akadémiai vitá­ jához két opponens indokolt. A vita alapján a z esetleges korrekciókat egy hónapon belül keli megvalósítani és a prognózist az Országos T e r v h i v a ­ talhoz benyújtani. Az Országos Tervhivatal által szervezett zsűrizés szükség szenr-.t véle­ ményt alkot a Magyar Tudományos Akadémia zsűriző munkajárni, más­ részt értékeli a prognózist a tervezésben való hasznosíthatóság szempont­ jából. Ez a zsűri a következő kérdésekre keres válaszokat: a) A prognózisban k ö r v o n a l a z o t t fejlődési irányok, sávok hogyan v i ­ szonyulnak azokhoz az előzetes elgondolásokhoz, következtetésekhez, amelyekre az Országos T e r v h i v a t a l saját elemzése alapján jutott? Milyen következtetések vonhatók le az eltérésekből? b) H á n y variánst, dolgoztak ki a prognózisokban, és azok milyen jel­ legűek? Valójában kifejezik-e a prognózisok karakterisztikusan a fejlő­ dési irányokat? Mely variánsok ajánlhatók elsősorban a további m u n k á ­ ban felhasználásra? Szükség van-e újabb variánsok kidolgozására? c) Mennyire érvényesülnek az a d o t t prognózisban a hatékonyság k ö ­ vetelményei? Reálisak-e a prognózisok a termelési tényezők szempont­ jából? 1

d) H o l m u t a t h a t ó ki a kapcsolódó prognózisok között már most logi­ kai ellentmondás, illetve hol h i á n y o z n a k a kapcsolódó prognózisok és a megfelelő variánspárok? Az Országos Tervhivatal keretében szervezett zsűrizés után nem kerül sor a prognózisok újbóli átdolgozására. Bizonyos kiegészítések azonban kérhetők. A prognózisok és azok értékelő vitáinak tapasztalatai alapján a Terv­ hivatal összefoglaló dokumentumot készít. E d o k u m e n t u m két részből áll. Az első rész a prognózismunkának mint tevékenységnek az. értékelését tartalmazza. A második rész a prognózismunka kapcsán szerzett tartalmi eredményeket foglalja össze. A hosszú távlatú tervezés jelenlegi munkaszakaszában az Országos Tervhivatal megbízásából és elvi irányításával 27 prognózis került ki­ dolgozásra. Ez a 27 prognózis a hosszú távlatú társadalmi-gazdasági fej­ lődés számos és egymástól különböző aspektusát érinti. A prognózisok első csoportját a magyar népgazdaság külső köt nyele­ iére vonatkozó prognózisok képezik. E n n e k keretében került kidolgozás­ ra a világgazdasági környezet változását feltáró prognózis, továbbá a z elkészült világmodellek kritikai elemzését és a modellekből levonható következtetéseket magában foglaló t a n u l m á n y . A prognózisok második csoportját a hazai társadalmi-gazdasilgi fejlő­ désre vonatkozó alap-prognózisok képezik. E prognóziscsoport kereté­ ben került kidolgozásra pl. a népesség hosszú távú alakulását feltáró prognózis, a foglalkoztatás feltételeinek változását feltáró prognózis, a hazai természeti erőforrások v á r h a t ó alakulását feltáró prognózis, a tár­ sadalmi fejlődés feltételeit feltáró prognózis, a gazdasági növekedés és a strukturális a r á n y o k prognózisa. A prognózisok h a r m a d i k csoportját a társadalmi-gazdasági fejlődés egyes részterületeire vonatkozó prognózisok képezik. A népgazdasági ágak, ágazatok, gyártmánycsoportok alakulását feltáró prognózisok, a lakosság jövedelmi viszonyainak prognózisa, az egészségügyi, valamint az oktatás, az idegenforgalom, a sport stb. fejlődését feltáró prognózisok tartoznak ebbe a csoportba. A prognózisok negyedik csoportját a területi és a környezetvédelmi prognózisok képezik. Ide t a r t o z n a k a termelőerők területi lehelyezésével, a településhálózat fejlődésével, a környezetszennyezés és a környezetvé­ delem alakulásával kapcsolatos prognózisok.

2. Az elkészült

prognózisok

zsűrizése

Mindenekelőtt örvendetes tényként kel! leszögeznünk, hogy végül is valamennyi prognózis elkészült és számottevő időbeli elcsúszás a prognó­ zisok készítésének többsége' kapcsán nem volt. így tehát a prognózisokat időben az Országos Tervhivatal rendelkezésére lehetett bocsátani. Értelemszerűen nagy érdeklődés és várakozás előzte meg a prognoszti-

zálásl munkaszakaszt és örvendetes tény, hogy az M T A , annak intézetei, az egyetemi tanszékek, különböző főhatóságok és alkalmi team-ekbe be­ kapcsolt szakemberek a k t í v a n vettek részt e m u n k á b a n . Kiemelném azt is, hogy különösen élénk volt az akadémiai testületek bizottságainak vé­ leményező munkája. Igen g y a k r a n nagyon sok eredeti látásmódra való el­ képzelést fejeztek ki, javaslatot ötletet fogalmaztak meg a vita alapjául szolgáló prognózisokban foglaltakhoz kapcsolódva, de nem ritkán azo­ kon túlmenően is. Gyakran volt tapasztalható az is, hogy az eredetiséget, a különösen kritikus problémákat illetően a zsűriző viták rendszerint gazdagabbak voltak, mint a vita alapjául szolgáló prognózisok. Látnunk kell azonban u g y a n a k k o r azt is, hogy ezek az eredeti látásmódot tük­ röző észrevételek, javaslatok gyakran — a viták természetéből adódóan — az ötlet szintjén maradtak és ezért a z o k n a k prognosztikai hasznosí­ tása elmélyültebb további prognosztizálási m u n k á t tételez fel. Talán általánosítható jellemzője a z elkészült prognózisoknak, hogy kimunkáltabbak voltak bennük a fejlődési folyamatok, az esetek többsé­ gében kontinuitást feltételezve. Kisebb hangsúlyt kapott a prognózisok­ ban a szintáttörések, fejlődési fordulópontok, sőt esetenként a fejlődési töréspontok bekövetkezésének valószínűsítése. Az alternatív probléma­ kezelés is még további k i v á n n i v a l ó t hagy maga után. Érdekes tanulság az is, hogy jobban megfeleltek a prognosztikai k ö ­ vetelményeknek azok a prognózisok, illetve prognózis-eredmények, ame­ lyek részint olyan intézetekben készültek, ahol prognosztizálással már hosszabb idő óta foglalkoznak, részint pedig olyan témakörben, amelynek előzményeként korábban m á r nagyobb időhorizontú O M F B vagy más koncepciók is kidolgozásra kerültek. Tartalmazott bizonyos egyenetlen­ séget a prognózisokban szereplő számszerűsített információk mennyisége és minősége azon túlmenően, hogy a különböző témakörök mérhetőségi szempontból, számszerű információk vonatkozásában eltérő feltételekkel rendelkeznek. Végül e kérdéskörrel kapcsolatban megemlítem a z t is, hogy bár bizo­ nyos előrelépés megfigyelhető volt a prognózisok kidolgozása és zsűrizése kapcsán, az ágazatköziség és az interdiszciplinaritás elmélyítése irányá­ ba, mégsem lehet azt mondani, hogy az előrehaladás e tekintetben ki­ elégítő lenne. Sok még az interdiszciplinaritás címén a t u d o m á n y o k hoz­ zájárulásának párhuzamos, illetve egymásutáni felvázolása, nem min­ denütt álltak össze a problémakörök interdiszciplináris rendszerré. Érde­ kes módon, a természettudományok és a műszaki tudományok képviselői nagyobb érdeklődést mutattak prognosztizálási munkájuk kapcsán — le­ gyen szó akár a prognózisok kidolgozásáról, a k á r azok zsűrizéséről — társadalmi-gazdasági kérdések iránt, mint amekkora érdeklődés a társa­ dalomtudományok képviselőiben természeti és műszaki kérdések iránt megfigyelhető volt.

3. A fejlődési

ciklusok

hanyatló

szakaszainak

egybeeséséről

A világ és h a z á n k mai nagy problémáinak egyik nagy kérdéskörét vitathatatlanul az egyensúlyi problémák képezik. Ezek az egyensúlyi problémák nagyon változatos területekre terjednek ki. A z egyensúlyi problémák megoldása rendkívül fontos, nagyobbrészt azonban rövid-, közép- és részben hosszú távú problémakezelést igényelnek. Amennyiben igyanis az egyensúlyi problémák zömükben rövid-, k ö z é p t á v ú és csak részben hosszú távú problémákként nem o l d h a t ó k meg, a k k o r a p r o b ­ lémák már nem egyensúlyi jellegűek, hanem mélyebb strukturális ter­ mészetűek. Ez utóbbiak m o n d a n i v a l ó n k szempontjából a lényegesebbek. A világ mai problémáinak jelentős része abból származik, hogy a külön­ böző időtartamú fejlődési ciklusok hanyatló szakaszai egybeestek. Hazai társadalmi-gazdasági p r o b l é m á i n k n a k is ez egyik lényeges területe. H á ­ rom, egymástól jelentősen eltérő i d ő t a r t a m ú , logisztikus görbék segítsé­ gével egyaránt jól leírható fejlődés jutott el lassuló-hanyatló szakaszába. Ezek egyike a fejlődés középtávú, 7—10 éves ciklusa, a másik a fej­ lődésnek mintegy 50—70 áves ciklusa, a harmadik pedig a fejlődésnek több száz éves, az ipari társadalomként jellemezhető ciklusa. A k ö z é p t á v ú ciklusokkal a tőkés országok vonatkozásában rendszere­ sen foglalkoztak a szakirodalomban. Az utóbbi évtizedekben a szocia­ lista országok v o n a t k o z á s á b a n is. Vizsgálni t o v á b b i n k á b b azt lehetne, hogy van-e, és milyen mértékű összefüggés v a n a tőkés és szocialista országok fejlődési ciklusa között, követi-e, és ha igen, milyen i d ő k ü l ö n b ­ ségekkel követi a szocialista országok fejlődési ciklusa a tőkés országokét M o n d a n i v a l ó m szempontjából fontosabbak az 50—70 éves társadalmi­ gazdasági ciklusok. Az 50—70 éves társadalmi-gazdasági fejlődési cik­ lusok közül az utolsók az 1930-as években alakultak ki és az 1980-as, 90-es években, tehát még az ezredforduló előtt zárulnak le. Ez a fejlődési ciklus nagyfokú leegyszerűsítéssel élve az állami beavatkozás, a központi tervszerű szabályozás kialakulásának és megvalósulásának ciklusaként fogható fel. Elméleti megalapozottságában fontos szerepet játszott egyfelől Keynes angol közgazdász, másfelől pedig kiemelkedő szerepük volt a Szovjetunióban a 20-as években lezajlott tervezéselméleti és irányítási vitáknak. A z állami beavatkozás és tervezés, központi irányítás gyakor­ lati terepei voltak a N e w - D e a l az U S A - b a n , a hitleri N é m e t o r s z á g gaz­ dasági rendszere és egészen más társadalmi viszonyok közepette a szov­ jet tervgazdasági rendszer. Az említett próbálkozások történelmi párhu­ zamok voltak! Természetesen mind a szóban forgó elméletek, nézetek, mind pedig a gyakorlati megvalósításuk terén napjainkig jelentős fejlő­ dés következett be. Miközben a N e w - D e a l 1—2 év után megszűnt, a hitleri Németország pedig megszűnt történelmi p r á h u z a m lenni a I I . vi­ lágháború befejezésével, a fejlett tőkés országokban, különösen a szo­ cialista és szociáldemokrata k o r m á n y o k , szocialista vonatkozásban a Szovjetunió és a I I . világháború után mindenekelőtt a keleti-európai népi demokratikus országok is jelentős eredményeket értek el tervezési és irá-

nyitási rendszerük továbbfejlesztéseben. Így tehát ezek a szóban forgó történelmi p á r h u z a m o k a kezdeti és későbbi fejlettebb szakaszában útke­ resések voltak a kor kihívására: # gazdaság hagyományos piacgazdaság­ ként való működését így vagy amúgy, de mindenképpen meg kellett ha­ ladni! E n n e k a fejlődési szakasznak — a tőkés és a szocialista t á r s a d a ­ lom között meglévő minőségi különbségek ellenére — lénveges közös vonása volt az áilam szerepének a növekedés (esetenként túlsúlyossá válása), s ezzel együtt a centralizáltabb irányítási rendszer kiépítése és fejlődése, a gazdaságpolitikának és a szociálpolitikának valamilyen öszszekapcsolása. A fejlődés folyamán különösen az utóbbi években, nem kis mértékben a középtávú fejlődési ciklus h a n y a t l ó szakasza miatt jelentkező problé­ mák és egyensúlyhiányok következtében k i ü t k ö z t e k bizonyos k o r l á t o k is. Ismételten a tőkés és a szocialista országok között meglévő lényeges különbségek figyelembevétele mellett nyilvánvalóvá vált, hogy a köz­ gazdasági racionalitás követelményét csak nagyfokú kompromisszumok révén lehet összekapcsolni szociálpolitikai elvek érvényesítésével Az utóbbi időben ez a felismerés a fojtott gazdasági' növekedés talaján éle­ sebb határvonal meghúzását eredményezte a gazdasági racionalitás, illet­ ve a szociálpolitikai követelmények mellett érvelők között. Ez pl. jobban növelte a nyugat-európai országokban a jobboldali p á r t o k és a szocialista, szociáldemokrata kormányzási p á r t o k közötti nézetkülönbségeket. U g y a n ­ a k k o r élesebb v i t á k a t eredményezett a szocialista országok társadalom­ tudósai k ö z ö t t is. Mindezzel együtt a tervezés és irányítás kialakult rendjének hatékony­ sága és ezzel együtt számos tervelméleti tétel is megkérdőjeleződött. Mint­ hogy azonban a tervezés és irányítás jelenlegi meghaladó új rendjét csak újabb fejlődési szakasz kialakításával összefüggésben lehet valóra vál­ tani, és ennek átfogó összefüggés-rendszerét a tudomány még nem tárta jel, kézenfekvő lehetőségként kínálkozott egy liberálisabb piaciúb tár­ sadalmi-gazdasági, irányítási rendszerhez való visszatérés gondolatának a felkarolása. Ez elsősorban az U S A - b a n volt hagyományosan megfigyel­ hető, emellett a nyugat-európai jobboldali p á r t o k szociálpolitikát korlá­ tozó törekvéseiben, és részben a szocialista országok közgazdasági nézet­ rendszerének a feilődésében is, jóllehet hangsúlyozni kell, hogy a szocia­ lista országokban a piacot t á m o g a t ó mechanizmusreformnak továbbfej­ lesztett variánsai hangsúlyozottabban korrekciós jellegűek, a túlzott köz­ pontosításnak és a piac túlzott háttérbe szorításának mérsékléséi célozzák. Nem bizonyított az az állítás, miszerint a szocializmus szovjetunióbeli vagy kelet-európai modellje nem nyújt további perspektívát. Ez az állí­ tás nyilván nem is bizonyítható. Nagy valószínűséggel állítható azonban, hogy a kelet-európai szocialista országok fejlődésének egy lényeges szaka­ sza zárul le a 90-es években és szükségszerűen át kell térniük egy követke­ ző fejlődési szakaszra. Azok a reformtörekvések, amelyek pl. a Szovjet­ unióban a X X . kongresszustól k e z d v e ismételten k i b o n t a k o z t a k és az u t ó b ­ bi időben újból felerősödtek, m á r ennek az útkeresésnek, átállásnak a je-

gyében is folynak. Sikeres valóra váltásuk messzebb m e n ő következmé­ nyekkel jár majd, mint ahogy ezt m a el tudjuk képzelni. U g y a n ú g y per­ sze nagy h á t r á n y o k , lemaradás a d ó d n a akkor, h a reformtörekvések el­ a k a d n á n a k . Amennyire ezt napjainkban egyáltalán kívülről meg lehet ítélni, történelmi analógiákkal élve, persze nem irányait, hanem mére­ teit tekintve, itt egy I. Péter-féle belső reform megismétlésének az igé­ nyéről és talán kezdetéről van szó. Természetesen, a többi népi demok­ ratikus országnak, így h a z á n k n a k is jelentős erőfeszítéseket kell tenniük a reformfolyamatok felkarolásában, egy következő fejlődési szakaszra való átmenet feltételeinek a megteremtésében A kép teljességéhez persze az is hozzátartozik, hogy ugyanilyen jelen­ tős átalakulások küszöbére érkeztek a fejlett tőkés országok is. Egy új fejlődési szakaszra való áttérés — m i n t m á r u t a l t a m rá — o t t is t ö r t é ­ nelmi szükségszerűség. A szocialista és tőkés országok jövőbeli fejlődésé­ nek egymáshoz való viszonyát, a köztük levő verseny alakulását nagy­ mértékben befolyásolja, hogy melyikben halad gyorsabban a reform szük­ ségességének felismerése és a reform fellételeinek megteremtése. Egészen nagy időhorizontú, több száz éves fejlődési ciklus hanyatló szakaszának bekövetkezése az ipari társadalom, az ipari civilizáció nagy­ távlatú továbbélésének megkérdőjelezését jelenti. N e m tekinthető vélet­ len jelenségnek, hogy éppen a legfejlettebb tőkés országokban vált egyre nyilvánvalóbbá az ipari társadalom k o r l á t a i n a k felszínre kerülése. Az ipari társadalom legfejlettebb fokát tőkés társadalomként érte el. Ebből az is követikezik, hogy az ipari társadalom — a profitszempontoktól motivált szervezési racionalizmusa tőkés gazdasági racionalitásként mű­ ködik a legeredményesebben. Valószínű, hogy ezt a racionalizálnági fo­ kot a szocialista országok nem tudják elérni! A tőkés országok gazda­ sági racionalizmusát mérséklő jóléti — mindenekelőtt szociáldemokrata — politikák reformista útkeresések. Ellentmondásos voltuk abban van, hogy a tőkés t á r s a d a l m a t mint ipari civilizációs típust akarják egyide­ jűleg megreformálni és megmenteni. A z ipari civilizáció megkérdőjelezéséből következik, hogy a további, újabb fejlődési szakasz már nem, vagy legalábbis kevésbé lesz ipari ci­ vilizációs szakasz. Ebből adódóan, különösen az európai szocialista or­ szágok — amelyek ugyancsak ipari társadalmak, mégha közepesen fejlett gazdasággal is — egyre kevésbé tekinthetik az .ipari formációkat köve­ tendő példának. A szocializmussal, mint fejlődési szakasszal, p o n t o s a b ­ ban fejlődési periódussal úgy érdemes számolni, hogy a n n a k meghaladá­ sa az ezredfordulóig egyben az ipari társadalom meghaladásának, egy következő civilizációs típusra való átállásának a fokozott k i b o n t a k o z á ­ sát jelenti. Az említett fejlődési ciklusoknak, pontosabban azok hanyatló szaka­ szainak egybeesése deformálja is egymást. így pl. nem kizárt, hogy a r ö ­ videbb ciklusok fellendülési szakaszai esetleg mérsékeltebb emelkedést m u t a t n a k majd. U g y a n a k k o r azzal is számolni kell, hogy a távlati ter­ vezésünkben egyes jövőbe mutató, jövőt generáló technikai rc.ulszere-

ken, technikai-termelési viszony-elemeken túlmenően egyre kevéske lehet követő stratégiát kialakítani. Az alkotó m u n k á n a k , az eredeti útkeresés­ nek — ami persze nem jelenti az országonként külön u t a k o n való járást — m á r csak ezért is megnő a jelentősége.

4. A társadalmi stabilitás és az átállás megvalósításának

megőrzése összekapcsolása

A nagyobb történelmi átalakulás, jelentős strukturális és értékrendbeli változásokat von szükségszerűen maga után, s óhatatlanul feszültségek­ k e l jár, még a k k o r is, ha e feszültségek a jelen és a j ö v ő konfliktusából a d ó d n a k . Törekedni kell arra, hogy a feszültségek és feloldásuk az elviselhetőség határain belül maradjanak, megszüntetésükre azonban nem célszerű vállalkozni. A feszültségeknek h ú z ó hatása is van, gondoljunk csak a forradalmak, reformok jövőt formáló szerepére. A társadalmi stabilitás megőrzése semmiképpen sem jelentheti jelenlegi viszonyaink, értékeink — amelyek átalakulása egyébként is megkezdő­ dött m á r — változatlan átmentését, következésképpen a mai állapotok konzerválását. Meg kell őriznünk társadalmunk jövőbe mutató vívmá­ nyait, és arra kell törekednünk, hogy az érték- és prioritás-váltás, struk­ turális átrétegeződés úgy valósuljon meg, hogy lehetőség szerint ne le­ gyen szakadás mai struktúráink, értékeink, prioritásunk megszűnése fis az új struktúrák, új értékek, új prioritások kialakulása között. Igényként fogalmazható meg az is, hogy az átalakulások időszakában a bizonyos irányokban való túlfutásokból szükségszciüen következő korrekciók vég­ rehajtása ne eredményezze a korábbi állapotok, a reálisan m e g h a l a d o t t fejlődési fokokhoz való visszatérést. Ennek egyik lehetséges módja a n n a k a megkeresése — és az általam vezetett k u t a t á s o k n a k ezt a problémakört állítottuk középpontjába —, hogyan lehet összekapcsolni a tudományos alapokon nyugvó lakossági szükségletek biztonságos kielégítését egy tudományintenzív termelési és szolgáltatási stratégia kidolgozásával és valóra váltásával? A lakossági alapszükségletek körébe — t á r s a d a l m u n k jó értelemben vett tömegtársa­ dalom jellegéből adódóan — a lakosság lehető legszélesebb rétegét érintő szükségletek t a r t o z n a k . A t u d o m á n y i n t e n z í v termelési és szolgáltatási stratégia kidolgozásának és valóra váltásának viszont az a célja, hogy olyan területeket fejlesszünk, amelyek a társadalmi-gazdasági fejlődés jövőbe m u t a t ó területeinek minősülnek, amelyek lehetővé teszik az új fejlődési szakaszra való eljutást és természetesen, a lakossági szükségle­ teknek, benne a z alapszükségleteknek is lényegesen magasabb színvona­ lon, ám nem m i n d e n ü t t növekvő mennyiségben való kielégítését. M u n k a ­ hipotézisünk, hogy az ipari civilizációs típust már részben meghaladó, következő formációs szakasznak is jellemzője lesz a társadalom tömeg­ társadalomként — közben persze nagyon változatos formai és tartalmi gazdaságot felmutató tömegtársadalomként — való működése. A követ-

kező formációs szakaszban is nagy szerepe lesz a lakosság legszélesebb rétegeit érintő szükségletek kielégítésének. Az alapszükségletek körét a szakirodalom hol szélesebben, hol szű­ kebben értelmezve tárgyalja. N e m ritkán attól függően is, hogy a k u t a ­ tásoknak a d o t t időszakban és a d o t t térségben vagy országban mely p r o b ­ lémakörök állnak középpontjában. Az alapszükségletek körébe tartozik mindenekelőtt a táplálkozás, a ruházkodás, a lakás, az egészségügyi, az oktatási-művelődési és az egészséges ökológiai környezet iránti szükség­ let. Alapszükségletnek minősül a mozgás-helyváltoztatás, a munka-, a szabadidő, a közbiztonság, az emberi szabadság, az identitás és a belőle is származtatható stabilitásérzet, a közéleti részvétel formájában megnyilvánvaló szükséglet, sőt egyes időszakokban adott társadalmi mechaniz­ musok talaján még a radikálizálódási szükségletet is ide lehet sorolni. Az alapszükségletek körének pontos lehatárolására itt most nem töreksziem m á r csak a z é r t sem, mert mi a jelenlegi k u t a t á s a i n k b a n ennek egy viszonylag szűkebb csoportjával foglalkozunk. M i n t látható, az alapszükségletek a szükségleteknek csak egy megha­ t á r o z o t t körét foglalják m a g u k b a . Viszont az alapszükségletek az em­ bernek mint bio-pszicho-szociális lénynek a szükségletét jelentik, ame­ lyek kielégítése feltétele a történelmi időben és a térben szervezett kö­ zösségi társadalomban való létezésnek és a harmonikus személyiségjegyek­ kel való fejlődésnek. A z alapszükségletek köre nem k o r l á t o z ó d h a t a biológiai szükségletek­ re, illetve azok kielégítésére. Amennyiben a társadalom tagjainak a fej­ lődésében a bio-pszicho-szociális aspektusok tekintetében egyenlőtlen fej­ lődés alakul ki, ez személyiségkárosodást von maga után. Személyiség­ károsodás viszonylag gyorsan kialakulhat, ám nagyon nehezen számol­ ható fel. Ezért a jövőben fokozott mértékben kell tervezési elvnek te­ kinteni a harmonikus személyiségekkel való fejlődés feltételeinek a biztosítását. Miközben elfogadjuk a nemzetközi igazságtalanság egyik megnyilvánu­ lási formájának az Észak-Dél szükségletei és ezen belül alapszükségletei kielégítettségében levő nagy szakadékot, nem fogadhatjuk el hazánkra nézve az alapszükségletek fejlődő országok szintjén való kielégítését, még átmenetileg sem. Ugyanakkor elvetjük a fejlett tőkés országok manipulatív fogyasztásának pazarló vonásait és a pazarló vonások szocialista országokban, köztük hazánkban való megjelenését is. M i n d az alapszükségletek köre, mind pedig azok történelmileg meg­ h a t á r o z o t t és tudományosan is feltárható mértéke térben is és időben is nyitott. U g y a n a k k o r vizsgálni kell az alapszükségletek kielégítettségének mértékét, a létminimumhoz való viszonyát, persze azzal, hogy az a l a p ­ szükségletek kielégítettségének jelentősen meg kell haladnia a létminimu­ mot a tudományosan meghatározható szükségleti n o r m á k irányában. Az alapszükségletek kielégítettségében persze figyelembe kell venni a lakos­ sági aspirációkat is. E z utóbbiak is azonban befolyásolhatók, és a t u d o ­ mányosan m e g h a t á r o z h a t ó igények i r á n y á b a kell befolyásolni őket. Az

alapszükségletek kielégítettsége terén is megfigyelhetők túlfutások, olya­ nok, amelyek nem jövő' mutatóak. Ezért a használati értékek pazarlását jelentik. Ilyen túlfutások a táplálkozásban, a lakásszükségletek kielégíté­ sében és más szükségleti csoportok esetében is megfigyelhetők egyes la­ kossági rétegeknél. A z alapszükségletek és; azok kielégítése egyaránt vizsgálható az egyén, a kisebb közösségek szintjén, az irányítás mező- és makroszférájában. R e n d k í v ü l lényeges, hogy a z alapszükségletek az egyén és a kis közös­ ségek szintjén is kezelhetők. így lehetőség nyílik arra, hogy az egyének és a kis közösségek felelősségük bekapcsolásával vonhatók be szükségle­ teik kielégítésébe. E z t a felelősséget hosszú időn keresztül nem hangsú­ lyoztuk kielégítően. Hosszú időn keresztül elsikkadt a k ö z t u d a t b a n az is, hogy az alapszükségletek kielégítése és egyáltalán a szükségletek ala­ kulása oktatási-nevelési és kulturális p r o b l é m á k r a is visszavezethető, az oktatás-művelődés aJapszükségleti csoporton túlmenően is. Ez is arra utal — más fontos o k o k k a l e g y ü t t — , hogy feltétlenül szükséges a k ö ­ vetkező formációs szakasz struktúráit, értékrendjét és prioritásait figye­ lembe vevő jövőkép kidolgozása. A t u d o m á n y i n t e n z í v termelési és szolgáltatásfejlesztési stratégiák egy­ részt nem azonosak a növekedési p á l y a módosulása olyan értelmezésével, m i n t h a az extenzív fejlődési szakaszról az intenzív fejlődési szakaszra való átállásról lenne szó. Másrészt, nem vagylagosan veti fel a kérdést a termelés, illetve az infrastruktúra-fejlesztés alternatívája közül válasz­ tásra k o r l á t o z v a a problémát, jóllehet ez utóbbi rendkívül lényeges kér­ déskör. T o v á b b á a t u d o m á n y i n t e n z í v termelési és szolgáltatási stratégia valóra váltása egyaránt alkalmas az alapszükségletek jövőbe m u t a t ó k i ­ elégítésének alátámasztására és a termelés és szolgáltatás jelenlegi szint­ jének meghaladására is, persze, megfelelő mechanizmusbeli feltételek biz­ tosításával. A tudományintenzív termelési és szolgáltatás-fejlesztési stratégiák ki­ alakítása kiterjed a társadalmi tevékenység valamennyi fontos területére. Hiszen pl. a mikroprocesszorok elterjedése ugyanúgy eredményezi az ipa­ ri robotok térhódítását, mint a közlekedés korszerű szervezését, a tele­ fonok elterjedését, v a g y az egészségügyi szolgáltatások elterjedését, az oktatás, közigazgatás új alapokra való helyezését. A biotechnikák tér­ hódítása kiterjedhet a bio-chipek perspektivikus térhódítására csakúgy, mint az élelmiszer-termelés és táplálkozás egész vertikumára, ökológiai környezetünk fejlesztésére, a gyógyászatra, génsebészetre stb. A hulladék­ mentes technológiák elterjedése, a k ü l ö n b ö z ő a n y a g o k újbóli felhaszná­ lása jelentős nyersanyag- és energia-megtakarítással jár, messzemenő környezetkímélő hatása v a n . A p é l d á k a t t o v á b b sorolhatnám. A p é l d á k ­ ból is jól látható azonban, hogy vizsgálataink szakítanak a hagyományos ágazati jellegű s t r u k t ú r a k é p z ő szempontokkal. A t u d o m á n y i n t e n z í v termelési és szolgáltatási stratégiák kifejlesztése egyik fontos feltétele a t u d o m á n y o s alapokon m e g h a t á r o z h a t ó lakossági alapszükségletek kielégítésének. A z alapszükségletek a d o t t sávhatárokon

belül maguk is fejlődnek, kielégítésük is egyre korszerűbbé válik. Kö­ vetkezésképpen az alapszükségletek fejlődése és kielégítése a társadalmi­ gazdasági fejlődésnek maga is húzóereje. A t u d o m á n y i n t e n z í v fejlesztési és szolgáltatási stratégiák természete­ sen feltételezik, h o g y az ilyen irányú tevékenységek nagyobb mértékű anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesüljenek. I t t a tudományintenzív, innovatív tevékeny elismerésről van szó, s nem csupán, sőt nem is első­ sorban ágazatok, vagy szakmák kiemelt bérezéséről. A társadalmi-gazda­ sági tevékenység m i n d e n területén lehet, és kell hogy végbemenjen a t u d o m á n y i n t e n z í v fejlődés, s ennek letéteményesei m é r n ö k ö k és k ö z g a z ­ dászok, pedagógusok és orvosok, szakmunkások és tisztviselők egyaránt lehetnek. H a a tevékenységet ismerjük el a kiemelt bérezésben, k i t ü n ­ tetésekben, a k k o r egyben megteremtjük az elismerés tényleges feltételeit is, hiszen e tevékenység magasabb szintű társadalmi teljesítményt és ez jobb feltételeket teremt. A tudományintenzív termelési és szolgáltatási stratégiák valóra vál­ tása növekvő követelményeket támaszt a döntéshozással szemben is. Az új fejlődési szakaszra való átállás egészében is, a tudományintenzív ter­ melés és szolgáltatás-fejlesztési stratégiák vonatkozásában különösen meg­ növeli a döntésigényt.

Rezime Povezanost istraživanja budućnosti i dugoročnog planiranja u Mađarskoj Prva faza izrade dugoročnog programa je analiza i prognoza, a druga faza je izrada koncepcija. Analizu rade planske organizacije, a prognozu stručnjaci izvan tih organizacija. Prognoza — iako sastavni deo planiranja — pruža veće mogućnosti usled raznih alternativa. Ne postoji jedinstveni metod prognozira­ nja, ali treba da se obuhvati dosadašnji razvojni trend i elementi od uticaja na razvoj. Treba računati sa faktorima, koji utiču na razvoj i na njihovu vremensku neodređenost, kao i na vanjske međunarodne uticaje. S druge stra­ ne, postavljanja i verifikacija hipoteza su važni elementi prognoze. Iz ana­ lize proističe, da se sa budućnošću može zabaviti samo kao sa mogućnošću; »ve mogućnosti iz raznih alternativa trebaju se oceniti. Mađarska akademija nauka proučava naučnu potvrđenost pojedinih prog­ noza; naučni nivo; metodijsku osnovu i upliv pojedinih naučnih postavki na prognozu. Zavod za plan proučava sve postavke prognoze sa stanovišta real­ nosti, broja varijanti i logičnog jedinstva. U sadašnjoj fazi izrađuju se 27 prognoza. Izrađene prognoze se podvrgavaju naučnom razmatranju pojedinih stavova. Razvojni ciklusi se u određenim periodima ubrzavaju ili usporavaju. Radi se ili o srednjoročnom ciklusu od 7—10 godina ili o dugoročnom od 50—70 godina. Jedan takav ciklus započeo je u tridesetim godinama, a završava se pre isteka ovog veka. Posle drugog svetskog rata otpočeo je period bitnog unapređivanja pre

svega sovjetskog i drugih istočno-evropskih socijalističkih država, u pogledu unapređenja sistema planiranja. To su bila traženja puteva, jer je bilo potreb­ no svakako prevazići razvoj privrede, kao tržišne. Karakteristika tog perioda je porast uloge države i centralizovano upravljanje razvojem. Zahtev racional­ nosti privrede se teško može podvrći postavkama socijalističkog, centralističkog planiranja, usled još nedovoljne razvijenosti planskog sistema. Potrebno je bilo izgraditi jedan liberalniji, tržišniji sistem upravljanja privredom. Nije dokazana tvrdnja da model sovjetskog i istočno-evropskog socijalizma ne pruža dovoljne daljnje perspektive. Bez sumnje se devedesetih godina za­ vršava jedna faza razvoja i počinje druga. To se odnosi i na socijalističke i na kapitalističke zemlje. Odnos između zemalja u razvoju i razvijenih kapitalis­ tičkih zemalja uveliko ovisi od ovog razvitka. Industrijsko društvo se razvilo pre svega u kapitalističkim zemljama. Postavlja se pitanje da li je industrijska civilizacija najpovoljnija. Treba obavezno razviti dalje naše rezultate, da bi se prioritet našeg sistema i našeg vrednovanja, održalo i dalje razvilo. Postavlja se zadatak obezbeđenja osnovnih potreba stanovništva. Te su pot­ rebe u članku naširoko nabrajane. Isto tako treba obezbediti ravnomeran raz­ voj pojedinih delova stanovništva. Pojedinci i male zajednice se mogu i trebaju uključiti u obezbeđenje osnovnih potreba. To obezbeđenje je naučno-intenzivnog karaktera i obuhvata razvoj čitavog društva.

Resummee

D i e Verbundenheit der Zükunftsforschung und der langfristigen P l a n n u n g in U n g a r n Die erste Phase der Ausarbeitung des langfristigen Programmes ist die Ana­ lyse und Prognose, die zweite Phase ist die Ausführung der Konzeptionen. Die Analyse wird von den Plannungsorganisationen, die Prognose, von Wissen­ schaftlern, ausser dieser Organisationen bearbeitet. Die Prognose, die ein Teil der Planung ist, gibt mehr Möglichkeiten wegen verschiedenen Alternativen, die sie vorbringt. Es gibt keine einheitliche Prognosierungsmethode, aber sie muss die bisherigen Entwicklungstrende und die Elementen, die für die Ent­ wicklung wichtig sind, unbedingt enthalten. Man muss die Faktoren, die die Entwicklung beeinflussen und die äusseren internationalen Einflüsse, im Auge behalten. Anderseits ist die Aufstellung und Verifikation der Hypothesen, ein wichtiger Bestandteil der Prognose. Aus der Analyse folgt dass die Zukunft, als Möglichkeit zu betrachten ist und man muss alle Möglichkeiten aus den ver­ schiedenen Alternativen bewerten. Die ungarische Wissenschaftsakademie untersucht die wissenschaftliche Be­ gründung der Prognosen; das wissenschaftliche Nivo; die begründete Metho­ dik und den Einfluss einzelner wissenschaftliche^ Feststellungen auf die Prog­ nose. Der Plannungsinstitut untersucht alle Aufstellungen der Prognose vom Standpunkt der Realität, der Zahl der Varianten und der logischen Einigkeit. In der jetztigen Phase, werden 27 Prognosen ausgearbeitet. Dia ausgearbei­ teten Prognosen werden mit allen ihren Feststellungen wissenschaftlich unter­ sucht.

Die Entwicklungsperioden beeilen sich und werden langsamer in bestimmten Zeitabschnitten. Es werden mittlere Zeitabschnitten von 7—10 Jahren und langjährige von 50—70 Jahren behandelt. Eine Solche Periode began in den dreissiger Jahren und endet vor dem Ende unseres Jahrhunderts. Nach dem zweiten Weltkrieg fängt eine Periode der besonderen Entwicklung des Plannungssystems der Soviet-Union und der osteuropäischen sozialistischen Zwänder an. Das waren wegsuchende Zeiten, da die Marketwirtschaft unbedingt übergangen werden musste. Die Charakteristik dieser Periode ist das Wachstum der Macht des Staates und der zentralistischen Entwicklungsver­ waltung. Die Nötigkeiten der Rationalität der Wirtschaft sind schwer mit den Feststellungen des sozialistischen zentralen Plannungssystems zu vereinbaren, da dieses System noch nicht genug entwickelt ist. Es war also nötig ein freie­ res, liberaleres Wirtschaftsystem auszuarbeiten. Die Behauptungen über die ungenügende Perspektiven des sovietischen und ost-europäischen sozialen System der Plannung, sind nicht bewiesen. Es ist sicher, dass in den neunziger Jahren eine Phase dieser Entwicklung beendet wird. Das ist gleichbestimmt für die kapitalistischen und sozialistischen Län­ dern. Eine neue Phase wird beginnen. Die Beziehungen zwischen den Ländern in Entwicklung und dem hochentwickelten Ländern, hängt in vielem davon ab. Die industrielle Gesellschaft entwickelte sich zuerst in den kapitalistischen Ländern. Es stellt sich die Frage, ob die industrielle Gesellschaft, die beste Gesellschaftsform ist. Man muss unbedingt unsere Resultate weiterentwickeln um dass die Prioritäten unseres Systems und unserer Wertungen sich weiter besichtigen. Es stellt sich die Aufgabe der Sicherung der grundlegenden Brauche der Einwohnerschaft. Diese Nötigkeiten sind im Artikel detailliert aufgeführt. Man muss auch die Entwicklung der einzelnen Teile, der Einwohnerschaft sichern. Die Einzelnen und die kleinen Gemeinschaften sollen da eingeschaltet werden. Die Sicherung ist wissenschaftlich-intensiven Charakters und enthält die Entwicklung der ganzen Gesellschaft.

Eleonora B. Mašini A HOSSZÚ TÁVÚ ELŐREJELZÉS TÖRTÉNELMI, FILOZÓFIAI ÉS POLITIKAI VONATKOZÁSAI

N o h a a jövőkutatás még aránylag új keletű t u d o m á n y — csupán a I I . világháború után alakult és indult fejlődésnek —, mégis gazdag történet­ tel dicsekedhet már. Ezen írásunk nemcsak a futurológiatörténet rövid v á z l a t á t adja, de a jövőkutatási t a n u l m á n y o k filozófiai hátterét is meg­ világítja. E u r ó p á b a n elsőként a franciák foglalkoztak a jövő t u d o m á n y o s és politikai vonatkozású tanulmányozásával és kutatásával. Az ötvenes évek második felében Gaston Berger megalapította a Prospektív T u d o ­ m á n y o k (Prospective Studies) Központját. A „ p r o s p e k t i v e " kifejezés olyan döntéshozásra utal, mely nemcsak a jelen pillanat követelményei­ nek tesz eleget, hanem figyelembe veszi a döntés jövőbeli következmé­ nyeit is. Berger korai halála u t á n az előrejelzés terén megkezdett munkáját Pierre Masse közgazdász folytatta. A Francia T e r v h i v a t a l megbízottja­ ként Masse fejlesztette tovább Berger elképzeléseit, s ennek eredménye­ ként készült el az 1985-ig terjedő társadalmi terv. Ugyanebben az idő­ szakban Bertrand de Jouvenal is jelentősen felélénkítette a mozgalmat a hatalom, az irányítás és a politikai irányvétel kérdéseivel foglalkozó t a n u l m á n y a i v a l . Legfőbb gondolata a múlt, jelen és jövő átfogó egysé­ gére v o n a t k o z t a t o t t . Szerinte csak ilyen felfogás teszi lehetővé a sikeres politikai tevékenységet. Jouvenal kutatásai napjainkban is folynak, s emellett ő a megalapítója a Futurológusok N e m z e t k ö z i Egyesületének (Association Internationale de Futuribles) is, mely afféle clearinghousek é n t működik a jövőkutatás területén. A futurológia rohamos fejlődését igazolja az is, hogy Franciaországban az utóbbi években mind az államirányításban, mind pedig az üzleti életben egyre fontosabb szerepet tölt be. Megalakult néhány fontos in­ tézmény, mint például a Gazdasági Előrejelzés Tájékoztató Irodája (Bureau d T n f o r m a t i o n et de Prevision Economique), a Fogyasztáskutató és Dokumentációs K ö z p o n t (Centre de Recherches et de la Documentation sur la Consommation) és a Franciaország Igazgatási F o r m á i n a k T u d o m á ­ nyos Rendszere (Systéme d'Etudes du schéme d'amenagement de la Francé). Ez utóbbi Pierre Masse elképzeléseit váltja valóra.

Franciaországban a nagyszámú intézményen kívül, ami egyébként E u r ó p á b a n szinte egyedülálló, sok különböző ágazathoz t a r t o z ó tudós is foglalkozik előrejelzéssel: Jerome M o n o d , Jacques D u r a n d , Alfréd Sauvy demográfus, Yona F r i d m a n építész és Roger G a r a u n d y filozófus, aki szerint „minden létező a jövő függvénye". Megállapítható, hogy filo­ zófiai, szociológiai v o n a t k o z á s b a n csakúgy, mint politikaiban Francia­ ország a jövőkutatás bölcsője. Más európai országok is hozzájárultak a jövőkutatás fejlődéséhez. H o l l a n d i á b a n Fred Polák szociológus, Prognózis (Prognostics, 1971) és A jövő víziója (The Image of the Future, 1973) című műveiben a jö­ vőkutatás eredetével foglalkozik. A z 1966—1977-ig terjedő időszakban a holland politikai a l a p í t v á n y tanúsított némi érdeklődést a jövőkutatás iránt, sőt 1974-ben létrehozott egy politikai t u d o m á n y o k k a l foglalkozó osztályt. Igen jelentős J a n Tinbergen csoportjának munkája is, kivált­ k é p p Az új világrend ( N e w International O r d e r ) című t a n u l m á n y , mely a Római K l u b számára készült. Ez a t a n u l m á n y merész és közvetlen módon tárja fel a fejlett és fejlődő országok közötti viszonyt, r á m u t a t v a arra, hogy a z új világrend megteremtése nem kizárólag gazdasági in­ tézkedések függvénye, hanem alapvető szociális kérdések megoldásáé is, melyek jelszava az „egyenlőség". Szintén H o l l a n d i á h o z fűződik egy nemrégiben elkészült t a n u l m á n y , melynek témája az előrejelzés európai alkalmazása az o k t a t á s és az urbanizáció terén. E z a m u n k a az E u r ó p a i Kulturális A l a p í t v á n y g o n d o ­ zásával készült. Elkészítésében több európai tudós v e t t részt. Említésre méltó még a H . Linnemann vezetésével kidolgozott t a n u l m á n y , mely­ nek címe A világ növekvő szaporulásának táplálkozási szükségletei (Food for a G r o w i n g W o r l d Population). E z 1976-ban jelent meg egy t a n u l ­ mánysorozat zárófejezeteként. E t a n u l m á n y s o r o z a t címe A nemzetközi mezőgazdasági viszonyok modellje ( M O I R A — A Model of I n t e r n a ­ tional Relations in Agriculture). M i n d e n t összevetve a társszerzők ta­ nulmányai H o l l a n d i á b a n gyakran foglalkoznak hosszú távú előrejelzés­ sel, az utóbbi időben pedig az érdeklődés középpontjában az állami operatív trendek állnak. N a g y - B r i t a n n i á b a n a N e w Scientist k i a d v á n y b a n 1964 folyamán k ö ­ rülbelül 100 szerző jelentetett meg cikket, melyeknek témája a húsz­ éves előrejelzés volt. A z Ecologist folyóirat, melynek szerkesztője Edw a r d Goldsmith, szintén érdekes cikkeket közölt, többek k ö z ö t t Dennis G á b o r Nobel-díjas fizikus A jövő feltárása (Lnventing the Future) című írását, v a l a m i n t a Felnőtt társadalom ( M a t u r e Society) címűt 1972-ben. Az utóbbi időben megkülönböztetett figyelmet érdemel a Sussexi Egye­ tem tudománypolitikai kutatóosztályának munkája. Ez a kutatóosztály az előrejelzés elméleti alapjainak lefektetésével próbálkozik, egy nemzet­ közi kutatócsoport közreműködésével. A m u n k a interdiszciplináris vol­ ta és a k ö z r e m ű k ö d ő k viszonylag fiatal életkora igen érdekfeszítővé teszi ezt a próbálkozást. Egyik nemrégiben megjelent munkájuk címe E u r ó p a 30 (Europe 30). Szerzői különféle t u d o m á n y á g h o z tartozó szakemberek

és más-más módszert a l k a l m a z n a k m u n k á j u k során. A miniszterek ta­ nácsának h a t á r o z a t a alapján az E u r ó p a i Közösség bizottsága Lord Kenneth-et b í z t a meg e hosszú t á v ú előrejelzési m u n k a vezetésével. A z utóbbi időben a s k a n d i n á v országok is foglalkoznak j ö v ő k u t a t á s ­ sal, az állami hosszú t á v ú előrejelzés, v a g y pedig különböző intézmények és szervezetek keretein belül. Svédországban 1971 óta létezik egy igen aktív munkacsoport, mely Olaf P a l m e miniszterelnök kezdeményezésé­ re alakult. A Svéd Jövőkutatási Titkárság m á r több, a közvélemény érdeklődését is felkeltő t a n u l m á n y t és tudósítást jelentetett meg. E z a próbálkozás kétségkívül elősegíti a jövőkutatás demokratizálódását — legalábbis E u r ó p á b a n . Ezek a t a n u l m á n y o k a munkakörülményekkel, az üzemanyag-problémával és más hasonló, a lakosságot érintő kérdéssel foglalkoznak. A z intézmények munkáján kívül említésre méltó a külön­ böző csoportok és egyének munkája is. E z utóbbiak közül a legtekintélye­ sebbek G u n n a r M y r d a l és Lars Ingelstam. N o r v é g i á b a n folyamatban van a lakosság e területen történő képzése a televízió különböző műsorai által, melyek nagyon közkedveltek. A jövőkutatás legismertebb norvégiai képviselője J o h a n G a l t u n k , a J ö v ő ­ kutatási Világszövetség (WFSF) és az Egyetemközi K ö z p o n t volt elnöke. D á n i á b a n az A k a d é m i a és a J ö v ő k u t a t á s i Intézet mellett más intézmé­ nyek is szerveznek ilyen témájú tanfolyamokat. Állami szinten pedig a D á n T á r s a d a l o m t u d o m á n y i K u t a t ó Tanács kezdeményező szerepe ösz­ tönzi a jövőkutatást. A z N S Z K - n a k több jelentős j ö v ő k u t a t ó intézete van, beleértve a Heidelberg Tervrendszert (Heidelberg Systemplan). E z az intézet még 1968-ban a l a k ú k és olyan neves személyiségek vettek részt munkájában, mint például Ossip Flechtheim, R ó b e r t J u n g k és H e l m u t Klages. Meg­ alakulása óta többször is átszervezték. A Heidelberg Tervrendszer tevékenysége rendszerelemzésen alapszik, tárgya pedig az emberi szükségletek kielégítése. A m u n k á b a n kiváló szakemberek vesznek részt. A németek nagy hangsúlyt fektettek egy második R ó m a i K l u b kialakítására, mely a F o r d u l ó p o n t o n az E m b e r i ­ ség nevet viseli. Szerzői E d u á r d Pestéi a H a n n o v e r i Műszaki Egyetem t a n á r a , és Mihajlo Mesarovic, a Case Western Reserve University tagja. A hannoveri egyetem egy olyan modellel kísérletezik, mely a bonni kor­ m á n y megbízásából készült. Ausztriában az A l k a l m a z o t t Rendszerelemzés N e m z e t k ö z i Intézete (In­ ternational Institute for Applied Systems Analysis) ért el figyelemre méltó eredményeket. E z az intézet több nemzeti akadémiai t u d o m á n y o s és anyagi t á m o g a t á s á v a l jött létre. K ö z ü l ü k legjelentősebbek az Egyesült Államok Művészeti és T u d o m á n y o s Akadémiája és a Szovjetunió T u d o ­ mányos Akadémiája. A kutatások gyújtópontjában a rendszerelemzés különböző területeken történő alkalmazása áll, beleértve a n a g y fon­ tosságú energiagazdálkodást. A z I I C A nagy nemzetközi tekintélyt vívott ki magának azokkal a globális modelljeivel, melyeket t ö b b nemzeti, ku­ tatóintézet közreműködésével készített. Legfontosabbak a Fordulóponton

az emberiség és az Űj társadalom v a g y k a t a s z t r ó f a címűek. Ez utóbbi a latin-amerikai világmodell, melyet a Bariloche argentínai a l a p í t v á n y ké­ szített, H . Linnemann vezetésével. Minden kétséget k i z á r v a az I I C A és a Sussexi Egyetem a k é t legerősebb jövőkutatási k ö z p o n t napjainkban. Svájcban a j ö v ő k u t a t á s i Szervezet folytat kiemelkedő tevékenységet, melynek elnöke Brune Fritsch közgazdász. A genfi Battelle Intézet a D e matel projektumáról ismert, melynek célja a világ problémáinak k ö n y nyebb megértése. Szintén az említett intézet nevéhez fűződik több euró­ pai ország megrendelésére készített előrejelzési t a n u l m á n y . A görög, az olasz és a spanyol jövőkutatás inkább humánus tárgyú. A görögországi Ekistics kutatócsoportot főleg az emberi települések fog­ lalkoztatják. Tevékenységét a néhai C. Doxiades vezette. N e m r é g az Ekistics folyóirat újította fel a csoport tevékenységét. Görögországban is kilátásba helyezték a jövőkutatási szervezet megalapítását. Olaszországban a francia Futuribles-sel e g y ü t t m ű k ö d ő Futuribili v o n t a magára az olasz értelmiség figyelmét. A Futuribilit a néhai Pietre Ferraro vezette. K i a d v á n y u k , a Futuribili elősegítette Olaszország jövőjének meg­ ismerését. Az Agnelli a l a p í t v á n y szintén hozzájárult a jövőkutatás fej­ lődéséhez csakúgy, mint az A l k a l m a z o t t K u t a t á s o k és T u d o m á n y o k I n ­ tézete. Ez utóbbi, sajnos m á r beszüntette tevékenységét. Az A l k a l m a z o t t Kutatások és T u d o m á n y o k Intézete volt a jövőkutatás a d a t - és infor­ mációtára E u r ó p á b a n . Számos ország jövőkutatása számára szolgáltatott információt, intézetekről, egyénekről, k i a d v á n y o k r ó l , így b á t r a n állít­ hatjuk, hogy a jövőkutatás leggazdagabb európai a d a t t á r a volt. Foly­ t a t o t t néhány módszertani kutatást is, nemzetközi iskolák filozófiai ala­ p í t v á n y a i számára. N a p j a i n k b a n az olasz jövőkutatás legfőbb hordozója a P i o m a n z ú környezeti s t r u k t ú r á k k a l foglalkozó nemzetközi k u t a t ó k ö z ­ pont, melynek legfőbb célkitűzése közvetíteni a műszakilag fejlett és a fejlődő országok között. Meg kell azonban említeni a Gazdasági Ter­ vezési K ö z p o n t o t is, mely a k ö z é p t á v ú terveiről ismert. N y i l v á n v a l ó , hogy ezek a kutatások alapjában véve különböző filozófiai háttérrel rendelkeznek, h a b á r némi hasonlóság t a p a s z t a l h a t ó a spanyol, az olasz és a francia humanista vízió között. U g y a n a k k o r a többi nyugat-európai országban, pl. az N S Z K - b a n és a skandináv országokban elterjedtebb a jövő kiszínezése, rendszerelemzés segítségével. A Római K l u b és a francia I F A F mellett E u r ó p á b a n még két nemzet­ közi jelentőségű kutatócsoport jelent meg, a M a n k i n d 2000, és a Világ Jövőkutatási Szövetsége (World Future Studies Federation, W F S F ) . M i n d k e t t ő megjelenése serkentőleg h a t o t t az 1967-es oslói nemzetközi jö­ vőkutatási konferencia munkájára, melyet a Béke Kutatóintézet (Peace Research Institute) szervezett. A M a n k i n d 2000 (mely L o n d o n b a n ala­ kult p á r évvel ezelőtt) célkitűzése feltárni az emberiség fejlődésének min­ den aspektusát az egyénre és a társadalmi csoportra vonatkozólag. A kutatócsoport irodái Brüsszelben találhatók. 1976-ban jelentette meg év­ könyvét, A világ problémái és az emberi potenciál címmel. M á r az oslói konferencián felismerték egy jövőkutatási világszervezet

létrehozásának szükségességét, K y o t ó b a n pedig a jövőkutatási kongreszszus számos résztvevője kifejezte óhaját egy olyan intézmény létrehozá­ sára, mely biztosítaná a kapcsolatteremtést az e területen dolgozók k ö ­ zött, de egyben a szabad alkotó tevékenységüket is. 1972-ben, a h a r m a d i k bukaresti konferencián m á r h a t á r o z o t t javaslat született, és végül 1973ban, Párizsban megalakult a Világ Jövőkutatási Szövetsége (WFSF). E l ­ nökévé Bertrand de Jouvenal-t választották. A W F S F fő feladata biz­ tosítani az információcserét különböző k i a d v á n y o k által, valamint a konferenciák és összejövetelek megszervezése és a tagok figyelmének összpontosítása az emberi szükségletek tanulmányozására és elemzésére. A z európai szocialista országok külön figyelmet érdemelnek. Először is a r r ó l beszélnék, hogy miként fejlődött a prognosztika (a tervkészítést megelőző m u n k a ) a Szovjetunióban. A társadalmi-gazdasági tervezés alapjait a technológiai és a tudományos törvényszerűségek feltárása ké­ pezi. N y i l v á n v a l ó , hogy ez összefüggésben áll Lenin elképzeléseivel. Le­ nin a tudományos kommunizmus elveit tekintette a tervezés a l a p j á n a k . A gondolkodók ezen iskolája szerint az előrejelzés a tervezést megelőző szakasz. A kettő közötti különbség a tárgyilagosság szintjében és az össze­ tettségben rejlik, de kétségkívül szoros kapcsolatban állnak egymással. A dialektikus materializmus szerint a jövő a múlttól és a jelentől eltérően sztrochasztikus és nem a múlt egyszerű kivetítése. A szocialista országok olyan elemzésekre összpontosítanak, melyek a tudományos és technológiai folyamatokkal kapcsolatosak, ugyanis ezek képezik a szocialista fejlődés alapelemeit. Az előrejelzés fejlődése a többi szocialista országban jelentéktelen elté­ rést m u t a t a Szovjetunióétól. Ezek az eltérések a kulturális és a társadal­ mi-politikai adottságokból erednek. 1967 óta Lengyelország igen élénk jövőkutatási tevékenységeit folytat, melyben a legfontosabb szerep a Len­ gyelország 2000 csoportnak jut. E csoport érdeklődése az o k t a t á s r a és az általános műveltségre irányul. Tagjai szociológusok, pszichológusok és pedagógusok. Munkájuk során az előrejelzés tervezési szempontjaira fek­ tetnek hangsúlyt. A Wroclowi Műszaki Egyetem kutatócsoportjának szintén említésre méltó az ilyen irányú ténykedése. Főleg a z előrejelzési módszerek tanul­ mányozásával foglalkozik és ezek alkalmazásával a technika és a gazda­ ság területén. Ez a kutatócsoport t ö b b érdekes tanfolyamot is szervezett. M u n k a t á r s a i közül a legismertebb Bogdán Suchodolski pedagógus és Ian Strezeleky szociológus. Csehszlovákia jövőkutatásainak aránylag gazdag története van már. R a d o v a n Richta nevéhez fűződik a Válaszúton a civilizáció című tanul­ mány, mely 1969-ben íródott. N a g y fontosságú még az Ember, t u d o ­ mány, technológia című projektum is, amely 1973-ban jelent meg. A tár­ sadalmi előrejelzési osztály készítette az Orosz T u d o m á n y o s Akadémia közreműködésével. T á r g y a a prognosztika marxista értelemben vett filo­ zófiai alapjai. Egyedülálló írás, nélkülözhetetlen a szocialista országok­ ban készült projektumok megértéséhez. A z előrejelzés marxista megha-

tarozása világszerte nagy érdeklődést keltett és alapos t a n u l m á n y o z á s tárgyát képezi. A szocialista országokban használatos szakkifejezések ugyanis eltérnek a tőkés világban elterjedt kifejezésektől. A Csehszlovák T u d o m á n y o s Akadémia társadalmi fejlesztési osztálya m á r készült a k i ­ fejezések marxista a l a p o n történő egyeztetésére. A jövőkutatás romániai fejlődése igen érdekes. A h a r m a d i k j ö v ő k u ­ tatási világkongresszust Bukarestben t a r t o t t á k , és azóta a jövőkutatás iránt tanúsított érdeklődés rohamosan n ő . A romániai nemzetközi k u t a ­ tóközpont egy heterogén összetételű tudóscsoport, melynek tagjai főleg matematikusok, tevékenysége pedig jobbára a globális modellek m ó d ­ szertani k r i t i k á j á r a irányul. E z mellett a k ö z p o n t tájékoztató tevékeny­ séggel is foglalkozik és ellátja a nyilvánosságot a hosszú t á v ú előrejel­ zésre v o n a t k o z ó információkkal és d o k u m e n t u m o k k a l . Magyarországon a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a keretében m ű k ö d i k a társadalmi előrejelzési osztály és n a g y jelentőséget tulajdonít a globá­ lis modelleknek. Emellett a Budapesti Műszaki Egyetemen tanfolyam nyílt Az előrejelzés filozófiai alapjai címmel. Megállapítható, hogy a szocialista országok m u n k á j a igen sokoldalú a kulturális alap és a t á v l a t i eltérések m i a t t , de mindegyik ország a „ v í ­ z i ó " koncepciót tette magáévá. John és M a g d a M c H a l e állítása szerint a j ö v ő k u t a t á s sikeres fejlődése már az 1976-os kongresszuson m e g m u t a t k o z o t t . E z különösen érezhető az Egyesült Államokban és az utóbbi ö t évben K a n a d á b a n . A k a n a d a i jövőkutatási szervezet alakuló közgyűlése 1976 februárjá­ ban volt. A z alapítás fő célja a szakemberek és szakcsoportok munkájá­ nak összehangolása. A jövőkutatás K a n a d á b a n is sokoldalú, tekintettel arra, hogy az ország igen nagy gazdasági potenciállal rendelkezik. A ku­ t a t ó m u n k a több irányban fejlődik. K é t i r á n y á t érdemes kiemelni: a k ö z ­ érdekű és az oktatási kutatásokat. M a még ezek a m u n k á k kizárólag k a n a d a i kérdésekkel foglalkoznak, ugyanis a k a n a d a i közvélemény érdek­ lődése a nemzeti kérdések i r á n t igen élénk, viszont nem egyszerű azok megértése. A z utóbbi időben a k a n a d a i k o r m á n y kezdeményezésére t ö b b jövőku­ tatási csoport kezdte meg működését. Ezek közé tartozik a K u t a t á s o k ­ kal és Közérdekű Ügyekkel Foglalkozó Intézet, a Gazdasági Tanács, a K a n a d a i T u d o m á n y o s , Tanács, a K a n a d a i Környezetvédelmi Csoport és a K a n a d a i Postahivatal 1968-ban a k a n a d a i szenátus L a m o n t a g n e szená­ torral az élen r á m u t a t o t t egy jövőkutatási bizottság megalapításának szük­ ségességére. Javasolta, hogy a kutatásokba vonják be a polgárokat is. Egyes csoportok t a r t o m á n y i szinten m ű k ö d n e k és szép eredményeket ér­ nek el az o k t a t á s területén, mely eredményekhez nagyban hozzájárul az ontariói oktatási hatóság és a québeci egyetem. E z utóbbi nagy szerepet játszik a csoportok kialakításában. Az Egyesült Államok jövőkutatásával kimerítő szakirodalom foglal­ kozik, különösen J o h n és Magda M c H a l e (1973—75). Ezért k t csak a fejlődés legjelentősebb momentumaival foglalkozom.

A k o r m á n y é r d e k a jövőkutatás, s így a fejlődési célkitűzései is rendre megvalósulnak. F o r d u l ó p o n t n a k tekinthető Alvin Tofflernek a szenátus előtt m o n d o t t beszéde, melyben r á m u t a t o t t a polgárok részvételének fon­ tosságára a jövőről folytatott vitákba és a döntéshozásba. Ezzel M c H a l e szerint a jövőkutatás társadalmi méretet öltött. A H a w a i i 2000 projek­ tum m á r ennek szellemében készült. Kezdetben jövőkutatással csak meghatározott szakemberek foglalkoz­ tak pl. a honvédelmi osztály ( D e p a r t m e n t of Defense) N A S A , valamint a nagy ipari korporációk irodái (General Electric, I M B , X e r o x stb.). Ezek a korporációk nem elégedtek meg fejlesztési osztályaik tevékeny­ ségével, m e r t felismerték a széles k ö r ű hosszú t á v ú k u t a t ó m u n k a szük­ ségességét. Ennek érdekében külső szakcsoportokat szerződtettek. Ilyen pl. a T E M P Ó , melyet a General Electric h o z o t t létre. A R A N D k o r p o ­ ráció először a légierő számára végzett k u t a t ó m u n k á t , 1948-ban, m a az előrejelzés segítségével teszi szilárddá és igazolttá döntéshozását. A rend­ szerelemzés mellett azonban más irányban is fejleszti k u t a t ó m u n k á j á t . A Hudson-intézet tevékenysége a R A N D korporációéhoz kapcsolódik. Egy ideig H e r m á n K a h n vezetésével m ű k ö d ö t t . Jövőkutatással honvédel­ mi okokból kezdett foglalkozni, és csak később terjesztette ki tevékeny­ ségét a rendszerelemzés technológiai és gazdasági alkalmazására, különös tekintettel a technológiai átvitelre és a z újításokra. A többi intézet, mint pl. a T a n f o r d Research Insstitute, a Battelle Institute és a Resources for the Future a második világháború után alakultak. Véleményem szerint az előbbiek alapján nyilvánvaló, hogy a j ö v ő k u t a ­ tás eredetileg a k a d é m i á n kívüli tevékenység volt, ugyanis az a k a d é m i ­ kusok hosszú ideig elzárkóztak előle. 1966-ban az Amerikai T u d o m á ­ nyos és Művészeti Akadémián a Kétezredik év bizottságának elnöke, Dániel Bell maga köré gyűjtötte az egyetemi t a n á r o k a t és bevonta őket a jövőkutatási m u n k á b a . A z Egyesült Államok nagymértékben hozzájárult a Római K l u b glo­ bális modelljeihez, A fejlődés h a t á r a , A fordulóponton az emberiség és A z emberiség célkitűzései című m u n k á k k a l . Ezek a projektumok főleg globális perspektívájuk miatt jelentősek. Erényeik közé sorolható az is, hogy képesek áthidalni a szakadékot a szakemberek és a laikusok is­ meretei között. Más jelentős projektum is készült az Egyesült Államok­ ban, pl. A világrend című, melynek t á r g y á t a jövő kínálta lehetőségek képezik az elkövetkező 25 évre előrevetítve. Szintén ismert a T h e F u turist című folyóirat, a W F S F k i a d v á n y a , mivel igen hasznos informá­ ciókat szolgáltat a nyilvánosság számára. Lehetetlen felsorolni m i n d a z o k a t a csoportokat, egyéneket, akik az Egyesült Államokban jövőkutatással foglalkoznak. Mindenesetre meg­ állapíthatjuk, hogy habár a globális modellek a nagy perspektívák és a polgárok bevonására törekszenek, még mindig a kifinomult technika és módszerek lekötelezettjei. A z Egyesült Államok legkiválóbb jövőkutatói John M c H a l e , Theodore G o r d o n , Olaf H e l m e r , Elise Boulding és Buck-

minster Fuller. Az amerikai k u t a t á s o k mottója a „ h o g y a n vállalni a jövőt". összegezve a jövőkutatáshoz való különböző hozzáállásokat megálla­ píthatjuk, hogy az U S A és a s k a n d i n á v országok a következő álláspontot képviselik: „valami változik, próbáljuk megérteni", a franciák, olaszok és spanyolok pedig a következőt: „minden változik, próbáljunk meg ten­ ni v a l a m i t a változásokkal kapcsolatosan", és ahogyan a szocialista or­ szágok látják: „törekedjünk egy szebb j ö v ő r e " . E z utóbbi felfogás egyben a fejlődő országok álláspontja is, ahol a nélkülözés t a r t h a t a t l a n . Afrikában a marokkói jövőkutatási szervezet tevékenykedik, vala­ mint a D a k a r - i Codesria Samir A m i n vezetésével. A z Afrika 2000 p r o ­ jektumon ez utóbbi dolgozik az Egyesült N e m z e t e k számára. A z egyip­ tomi Sabri Abdell pedig az A r a b világ 2000 p r o j e k t u m o t készíti, ugyan­ csak az Egyesült N e m z e t e k megbízásából. M i n d k e t t ő j ü k n e k megvan az egyéni elképzelése Afrika jövőjét illetően. Foglalkoznak az alapvető szükségletek kielégítésével, a kulturális h a g y o m á n y o k ápolásával abban a világban, melyben a m ú l t és a jelen is a jövő egy része. (Ezzel kapcso­ latban lásd: Jövőkutatási k é z i k ö n y v afrikai tervezőknek, W F S F , F u turible és U N D P , 1983.). Latin-Amerikában Venezuela, Brazília, Kolumbia és Mexikó más-más irányban folytatnak kutatásokat, tekintettel az eltérő társadalmi, gazda­ sági és politikai körülményekre. Ázsiában ezen a területen J a p á n jár az élen. I n d i á b a n sok éve még csak egyéni kutatások folytak, mint pl. M . S. Iyengar kutatásai. Iyengar szociológus szerint India képes gazdasági fejlődése során átugrani az iparú fejlődési szakaszt és közvetlenül a posztindusztriális szakaszba lép­ ni. Romesh T h a p e r és Rajnj K o t h a r i pedig az önerőre támaszkodó d e ­ mokratikus I n d i a jövőjét jelzik előre. Nemrégiben a t u d o m á n y o s és mű­ szaki osztály keretén belül megalakult a futurológiai részleg. Izrael m á r fejlett jövőkutatással és sok neves futurológussal dicseked­ het. Közéjük t a r t o z i k Yehezkel D r o r metodológus és a jövőkutatási t a ­ nulmányok szigorú kritikusa, v a l a m i n t E r i k a L a n d a u , a k i m u n k á j á t az ifjúság jövő-percepciójára összpontosította, számos összehasonlító fel­ mérést végezve különböző országokban. Megemlíthető még a Tel Aviv-i Egyetem technológiai és interdiszciplináris előrejelző központja. A jövőkutatási törekvések fejlődési üteme nagyobb és h a t á r o z o t t a b b azokban az országokban, melyekben a jövő kiépítése sokkal égetőbb, m i n t a z előrejelzése. E z t bizonyítja a megközelítések sokfélesége is, m e ­ lyek rendszerint nem a gazdasági és társadalmi helyzet, hanem a k u l t u r á ­ lis szint különbségéből erednek. A fejlődő országok futurológusainak az az észrevétele, hogy a n y u ­ gati tudósok jövőkutatásaikban közös alapok és univerzális elemek után k u t a t n a k . Szerintük ez nem helyes, m e r t minden jövőre v o n a t k o z ó ta­ n u l m á n y n a k sokoldalúnak, nem pedig azonosnak kell lennie. M á r a cél­ kitűzések meghatározásakor figyelembe kell venni a kulturális k ü l ö n b ­ séget.

A jövőkutatási t a n u l m á n y o k különbözősége és hasonlósága a t a n u l m á ­ n y o k a t k ö v e t ő intézkedések megválasztásán is érezhető. Pontosabban azokon az intézkedéseken, melyeket indikálnak. H a visszapillantunk a felsorolt országok jövőkutatására, a k k o r meg­ állapíthatjuk, hogy a franciák a döntéshozás fontosságát, v a l a m i n t az irányítás és a választási lehetőségek éntékét illetően szorgalmazzák a futurológia fejlesztését. N é m e t o r s z á g b a n a jövőkutatásra a saisztematikusság jellemző, valamint a p r o b l é m á k és az elképzelések k ö z ö t t i össze­ függés szükségessége. A szocialista országok jövőkutatási merőben más, hiszen náluk az előrejelzés a tervezést megelőző szakasz. Szerintük csak a terv az, ami az elképzelések megvalósítására i r á n y u l . A fejlődő országok célja a függőség felszámolása, s ezért a j ö v ő k u t a ­ tás a függetlenség lehetőségének a k u t a t á s á r a és olyan megoldások kere­ sésére irányul, amelyek nem átvett, h a n e m saját megoldások. T e h á t a fejlődő országok j ö v ő k u t a t á s á n a k mottója az önerőre támaszkodás és a kölcsönös segítség. E rövid t a n u l m á n y alapján is n y i l v á n v a l ó , hogy a jövőkutatás külön­ bözősége az országok különböző körülményeiből ered. F o r d í t o t t a Azucki

Lívia

Rezime Istorijski, filozofski i politički aspekti dugoročnog

prognosticiranja

Formalni istorijski počeci dugoročnog prognosticiranja su se pojavili posle II svetskog rata, što će biti ukratko prikazano. Istorijska kretanja razvoja su međutim povezana sa različitom filozoskom pozadinom koja može biti opisa­ na posebno za zemlje zapadne Evrope, istočne Evrope a nedavno i za sisteme zemalja u razvoju. S druge strane, različita filozofska pozadina vodi ka raznim političkim indikacijama — jednu od mogućih razvojnih trendova, koji će također biti prikazani u ovom referatu.

Summary Historical, Philosophical and Political Aspects of Long-Term Forecasting Long term forecasting has a formal history starting after the second World War and it is briefly indicated. Historical trends are though linked to diffe­ rent philosophical bachgrounds which can be outlined in terms of Western

countries, Eastern European countries and more recently linked to value sys­ tems in developing countries. The different philisophical bachgrounds lead in their turn to political indications as choises for the future. These \ are also indicated in the paper.

Az AVNOJ II. ülése és Vajdaság autonómiája

Aleksandar Đurđev BEVEZETŐ

1983 végén tartotta meg a Vajdasági Alkotmányjogi Egyesület szaktanács­ kozását. A tanácskozást az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán tartották és az AVNOJ II. Ülésezése és Vajdaság autonóm tartományi szervei létreho­ zása évfordulójának szentelték. A szaktanácskozás bevezető beszámolóját dr. Milán Mali tartotta meg Az AVNOJ második ülésének jellemzői és Vaj­ daság különleges politikai helyzetének megoldása az új föderatív államban és a szocialista közösségben címmel. A bevezető szaktanulmányt a Létünk 2. szá­ mában közöltük (342—360. oldal). A Vajdasági Alakotmányjogi Egyesület szakértekezlete anyagának megjelen­ tetését utólag a Létünknek ajánlották fel a szóban forgó értekezlet szervezői, amit ezúttal a folyóirat 5 . számának megjelentetésével meg is valósítunk. Ter­ mészetesen ezúttal nem közöljük az értekezlet bevezető beszámolóját, noha az a szakértekezlet szerves részét képezi, tekintettel arra, hogy az már a Létünk ez évi 2. számában megjelent. A most megjelentetett szakdolgozatokhoz csatol­ tuk a Vajdaságról mint valós társadalmi közösségről szóló tanulmányt, amely­ nek szerzőjét, a szakegyesület tagját, ugyancsak meghívták a szervezők az ér­ tekezletre, amin azonban nem tudott részt venni. Annak ellenére, hogy ez a dolgozat nem került az értekezleten megvitatásra, a Létünk csatolja az ott el­ hangzott munkákhoz, tekintettel arra, hogy tartalmilag kapcsolódik az értekez­ let témaköréhez. A z A V N O J második ülésén m e g h o z o t t d e k l a r á c i ó k n a k és h a t á r o z a t o k ­ n a k óriási a jelentőségük a szocialista Jugoszlávia létrehozásában, v a l a ­ m i n t a z ország alkotmányjogi rendszerének k i a l a k í t á s á b a n . Ezek az a k ­ tusok fektették le az új Jugoszlávia a l k o t m á n y o s rendjének alapjait, m e g h a t á r o z t á k az új á l l a m r e n d a l a p e l v e k , és l é t r e h o z t á k a föderáció k ö z p o n t i szerveinek rendszerét. A l k o t m á n y j o g i aspektusból az A V N O J második ülésének a k ö v e t k e z ő h a t á r o z a t a i b í r n a k h a n g s ú l y o z o t t jelentő­ séggel: 1) Jugoszlávia népképviseleti testületének a felsőfokú t ö r v é n y h o z á s b a n és végrehajtásban b e t ö l t ö t t szerepéről, és a Jugoszláv N é p f e l s z a b a d í t ó Bi­ zottságról, m i n t a népfelszabadító h á b o r ú idején ideiglenesen a legfelsőbb n é p h a t a l m i szerepet betöltő szervezetről szóló h a t á r o z a t o k ;

2) Jugoszlávia törvényes k o r m á n y á n a k , az úgynevezett külföldi k o r ­ m á n y n a k jogfosztásáról szóló, v a l a m i n t I I . P e t a r K a r a d o r d e v i é király­ n a k a z országba való visszatérést megtiltó h a t á r o z a t ; 3) Jugoszláviának a föderatív a l a p o k o n történő felépítéséről szóló h a ­ tározat, v a l a m i n t 4) A Szlovén Népfelszabadító Bizottság h a t á r o z a t a a szlovén tenger­ p a r t n a k és a többi annektált területnek a föderatív Jugoszláviához tör­ ténő kapcsolásáról, illetve a Z A V N O H h a t á r o z a t a Isztria, Rijeka, Z a dar, v a l a m i n t H o r v á t o r s z á g többi a n n e k t á l t területének a föderatív J u ­ goszláviához történő kapcsolásáról. E h a t á r o z a t o k jellegének, t a r t a l m á n a k és jelentőségének alkotmányjo­ gi szempontú elemzése mindmáig hiányzik. A z A V N O J - h a t á r o z a t o k ér­ tékelése többnyire történelmi aspektusokra k o r l á t o z ó d o t t , és a figyelem legfőképpen katona-politikai jelentőségére irányult, kiemelve a n n a k a szövetségesek katonai vezetősége, v a l a m i m a szövetséges k o r m á n y o k felé gyakorolt külpolitikai hatását. A z alkotmányjogi szakirodalomban és az alkotmányjogi t a n k ö n y v e k b e n sem tulajdonítunk e kérdésnek megfelelő figyelmet, és az i d ő múlásával egyre kevesebb szó esik róla. Jellegüknél fogva az A V N O J - h a t á r o z a t o k deklaratív és konstruktív n o r m á k . T a r t a l m u k n á l fogva pedig az új, szocialista alkotmányjog sajá­ tos forrását alkotják. Mint forradalmi alkotmányos aktusok nemcsak a föderáció létrehozásához szükséges a l a p o k a t jelentik, de egyben az új szocialista alkotmányosság forrásai is. A z A V N O J második ülésének h a t á r o z a t a i formális-jogi szempontból nem a l k o t t a k a l k o t m á n y t , de al­ kotmányjogi funkciójuk volt. M i n t minden más szocialista a l k o t m á n y , a szocialista forradalom hatóeszközei voltak, s így a szocialista demokrá­ cia kialakításának fontos elemét képezik. Szentesítik a népfelszabadító háború és a szooialista forradalom v í v m á n y a i t , és az a d o t t feltételek k ö ­ zepette biztosítják a z új társadalmi viszonyok t o v á b b i építését. A z A V N O J második ülése h a t á r o z a t a i n a k alkotmányjogi jellege egy­ értelműen r á m u t a t szocialista f o r r a d a l m u n k a l k o t m á n y nélküli szakaszá­ nak rövidségére. A forradalomnak története (a burzsoá, de különösen a p r o l e t á r f o r r a d a l m a k története) alapján tudjuk, hogy az írásba foglalt a l k o t m á n y nélküli intervallum hossza az osztályok erőviszonyától függ. N e m z e t e i n k és nemzetiségeink forradalmában ez a periódus — a régi Jugoszlávia összeomlásától az A V N O J második üléséig terjedő időszak — viszonylag rövid volt. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, v a l a m i n t nemzeteink és nemzetiségeink egyéb rétegeinek forradalmi harca, nemcsak a politikai hatalom megszerzésére irányult, h a n e m az új társadalmi-gazdasági be­ rendezés és a szocialista politikai rendszer létrehozásában vállalt a k t í v szerep betöltésére is. Az új, a szocialista alkotmányosság elvein alapuló jogrend kiépítése elsőrendű politikai feladat volt. A népfelszabadító háború és a szocialista forradalom szakítást jelentett az eddig érvényben lévő burzsoá a l k o t m á ­ nyossággal. A forradalom mint szociális aktus a burzsoá alkotmányos

rend végét, az A V N O J második ülésének h a t á r o z a t a i pedig az új szocia­ lista alkotmányosság kezdetét jelentették. A régi és az új alkotmányos rend k ö z ö t t fennálló viszony kérdését forradalmi módszerekkel és esz­ közökkel oldották meg. Formális-jogi szempontból az A V N O J második ülésének h a t á r o z a t a i t nem tekinthetjük a szocialista Jugoszlávia valódi, írásba foglalt alkot­ m á n y á n a k . D e a krajinai és a foéai szabályokkal együtt az új, szocia­ lista állam egyfajta sajátos, t ö r v é n y b e nem foglalt a l k o t m á n y á t képezik. Nincs szocialista a l k o t m á n y a z új, szocialista viszonyok, a gyakorlat, a szocialista intézmények és értékek létrehozása nélkül — mindezek kiépí­ tését segítették az említett d o k u m e n t u m o k . A z A V N O J második ülésének h a t á r o z a t a i nemcsak történelmi-jogi je­ lentőséggel bírnak, meg v a n „ a z ú j , szocialista Jugoszlávia számára az a l k o t m á n y o n túli jelentőségük i s " . A jelen szemszögéből és az önigazgatású szocialista közösség fejlődé­ sének vonatkozásaiban ezek „az új Jugoszlávia tartós alapjait képezik, tekintet nélkül arra, hogy az új J u g o s z l á v i á n a k mely politikai korszaká­ ban mely alkotmányos intézményben j u t o t t a k é r v é n y r e " . A z a l k o t ­ mányjognak mint t u d o m á n y n a k legfontosabb feladata, hogy ezt a tör­ ténelmi igazságot a jövő nemzedékei számára is így tolmácsolja. 1

2

F o r d í t o t t a Mák

Ferenc

Jegyzet 1

2

Dr. Ratko Markovié: Ustavno pravo. Savremena administracija, 1982, 189. oldal Dr. Leo Geržković: Ustavne teme. Zágráb, 1976, 185. oldal

Belgrád,

Rezime U v o d n a reč Autor obrađuje u svojoj uvodnoj reži veoma interesantno, značaj deklara­ cija i odluka II. zasedanja AVNOJ-a za nastanak socijalističke Jugoslavije i njenog ustavno-pravnog sistema. U aktima, na kojima se temelji ustavno uređenje Jugoslavije, treba naglasiti posebno odluku o vrhovno izvršnom predstavničkom telu Jugoslavije; o oduzi­ manju prava zakonite vlade Jugoslavije tzv. jugoslovenskoj vladi u inostranstvu i o zabrani povratka kralju Petru II. dok traje narodno-oslobodilački rat; o izgradnji Jugoslavije po federativnom sistemu; i priključenju Slovenačkog primorja i drugih anketiranih delova Slovenije Socijalističkoj federativnoj Ju­ goslaviji. Odluke AVNOJ-a su deklarativne i konstitutivne norme, one predstav­ ljaju izvore nove socijalističke ustavnosti. Iako odluke II. zasedanja AVNOJ-a

nisu ustav, u periodu do donošenja ustava, one su imale ustavno-pravne funk­ cije. Prema tome je revolucija sa odgovarajućim klasnim snagama dovela do relativno kratkog perioda neustavnosti, što je značajna karakteristika našeg razvitka. Naša revolucija i narodno-oslobodilačka borba nije težila samo uspostavlja­ nju političke vlasti, nego i novom društveno-ekonomskom uređenju u socija­ lističkoj Jugoslaviji. Revolucija je značila prekid dotadašnjeg buržoaskog ure­ đenja i uspostavljanje novog socijalističkog sistema. Odluke II. zasedanja AVNOJ-a predstavljaju prema citiranom tekstu druga Lea Gerškovića „ . . . trajnu i vertuelnu osnovu nove Jugoslavije (Ustavne te­ me, Zagreb 1976 str. 185.)". To je ne samo istorijska istina nego i savremena aktuelnost i naša zamisao za budućnost.

Resummee Einleitungswort Der Verfasser bearbeitet in seiner Einleitung sehr interessant die Wichtigkeit der Deklarationen und Entscheidungen der II. Sitzung des AVNOJ für die Entstehung des sozialistischen Jugoslawiens und seines verfassungsrechtlichen Systems. Zwischen den Akten in denen die verfassungsmässige Einrichtung Jugosla­ wiens begründet ist, muss man besonders unterstreichen: den Entschluss über die Stellung der höchsten Exekutions- und Vertretungskörpers; über die Ent­ nahme des Rechts der rechtlichen Regierung der sogenannten Jugoslawischen Regierung in Ausland und das Verbot des Rückkehrs von König Peter II. während des Befreiungskampfes; über dem Ausbau von Jugoslawien als Fede­ rati vstaat; und über den Anschluss des slowenischen Küstenlandes und anderer Gebiete an das sozialistische federative Jugoslawien. Die Entscheidungen des A V N O J sind deklarative und konstitutive Normen; sie sind eigentlich die Quellen des neuen sozialistischen Verfassungsrechtes. Obwohl sie keine Verfassung sind, haben sie in der Zeit verfassungsrechtliche Funktionen. Die Revolution hat daher zur relativ kurzer Periode ohne Ver­ fassung geführt. Unsere Revolution und Klassenkampf bemühten sich nicht nur zur Errich­ tung der politischen Macht, sondern auch um die neue gesellschaftlich-ökono­ mische Einrichtung des Staates. Die Revolution bedeutete Ende des bisdamaligen bürgerlichen Einrichtung und hat zu den Entscheidungen der II. Sitzung des AVNOJ und zur Errichtung des neuen sozialistischen Systems geführt. Die Entscheidungen der II. A V N O J Sitzung sind laut dem zitierten Text von Leo Gerskovic: „ . . . dauerhafte und vertuelle Grundlage des neuen Ju­ goslawiens . . . " Das ist nicht nur eine historische Wahrheit sondern auch eine heutige Aktualität und auch unsere Bestimmung für die Zukunft.

Milivoj Kovacevic JUGOSZLÁVIA TÖRTÉNELMI KONTINUITÁSÁNAK KÉRDÉSE

1. Jugoszlávia létrejöttével kapcsolatosan szeretném felhívni a figyel­ met egy általam tévesnek minősített felfogásra, mely egyre nagyobb t e ­ ret k a p a t u d o m á n y o s értékelésekben. Az A V N O J második ülése h a t á r o z a t a i n a k a Jugoszláviában végbement társadalmi-politikai, osztály- és szociális változásokban játszott szerepét értékelő t u d o m á n y o s m u n k á b a n — mintegy ö n t u d a t l a n u l is — figyelmen kívül hagyják e változások szociális alaptényezőit, melyek Jugoszlávia létrejöttét és meglétét nemcsak megelőzték, d e objektív előfeltételei v o l ­ t a k a z o k n a k a 'reális társadalmi f o l y a m a t o k n a k is, melyek éppen az A V N O J második ülésének h a t á r o z a t a i b a n nyerték el végleges megfogal­ mazásukat. Jugoszlávián belül, anélkül, hogy a z ország nemzetközi-jogi kontinui­ tása megszakadt volna, a népfelszabadító háború és a vele egyidőben zajló szocialista forradalom során — melyet a k o m m u n i s t a p á r t vezeté­ sével v í v t á k — az itt élő nemzetek és nemzetiségek munkásosztálya, pa­ rasztsága (mely a legtömegesebb társadalmi csoportot képezte) és más dolgozó rétegek e h a t á r o z a t o k k a l vállalták az ország új politikai a l a p o ­ kon történő konstituálódását és átalakulását. A z A V N O J második ülé­ sének h a t á r o z a t a i ezért egyértelműen Jugoszláviának mint a nemzetek közösségének az affirmációját, az államnak a föderalizmus elvén történő kiépítését jelentik, s u g y a n a k k o r eltörlik a korábbi társadalmi viszonyo­ kat. A szociális szubsztrátum elhanyagolásának benyomását valószínűleg a I I . ülés h a t á r o z a t a i jelentőségének emfatikus ecsetelése és a szokványos metaforahasználat kelti a jubileumi és egyéb alkalmi ünnepségeken. G o n ­ dolunk itt elsősorban arra a metaforára, mely szerint (régi) Jugoszlávián voltaképpen annak burzsoá társadalmi-jogrendjét értjük. Társadalmi-jogrendjének szóthullásával, területének megszállásával J u ­ goszlávia — lényegét tekintve — nem szűnt meg létezni. 1941-től az A V N O J második üléséig Jugoszlávia nem csupán olyan terület, melyen

a nemzeti és szociális felszabadulás k i v í v á s á é r t folyik a harc, hanem m á r a k k o r jövőbeli hazája parasztságának, m u n k á s o s z t á l y á n a k és többi ál­ lampolgárának, potenciális előfeltétele történelmi szándékaik megvalósí­ tásának. Ebből eredően az A V N O J második ülésének h a t á r o z a t a i formális-jogi szempontból Jugoszlávia állami-jogi k o n t i n u i t á s á n a k a megszűnését je­ lentik, u g y a n a k k o r — nemzetei és nemzetiségei nemzeti és szociális érde­ keinek figyelembevétele révén — Jugoszlávia integritásának a kifeje­ zői is. 2. Vajdaságra mint az új Jugoszlávia konstitutív részére, v a l a m i n t en­ nek autonóm státusára v o n a t k o z ó a n egy, k o r á b b a n publikált m u n k á m b ó l idéznék: Vajdaságnak a Vajdasági Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n n y á való át­ alakulását az új Jugoszlávia kialakításának legfontosabb tényezői befo­ lyásolták — konstituálódásának és kiépítésének alkotmányjogi elvei —, továbbá azok az objektív tényezők, melyek Vajdaság valós, történelmi­ leg kialakult szociális közösségének lényegéből eredtek: — Vajdaságnak az új Jugoszlávia egészében való társadalmi-politikai egységként megvalósított politikai konstituálódását nagymértékben elő­ segítette az is, hogy a t a r t o m á n y m á r jóval k o r á b b a n társadalmi-gazdasági-szociális-politikai közösséggé forrt össze, mely a háború előtt J u g o ­ szláviában egyéni sajátosságai és problémái révén nemegyszer az akkori adminisztratív-területi szervezetekkel szemben is b i z o n y í t o t t a és igazolta létét. Vajdaság a Jugoszláv Királyságban is szuverén közösség, jellemző v o ­ násai más t a r t o m á n y o k k a l szemben is nyilvánvalóak. Sajátosságai és problémái révén a d o t t a Vajdaság hangot az objektív politikai és jogi követelményeknek, t o v á b b á a n n a k az igénynek, hogy a t a r t o m á n y , az új államban megkapja az önálló politikai egység státusát. (Ez utóbbi számos politikai csoportnak és m o z g a l o m n a k volt a követe­ lése.) Vajdaság autonómiájának gondolata — b á r múltjából, politikai tör­ ténelméből n y e r t e indítékait — egyben a szociális-gazdasági és politikai realitás, v a l a m i n t a jövő igényeinek az érvényre jutását is jelentette, át­ tekintését egy lehetséges ú t n a k , megvalósítását m i n d a n n a k , ami lehető­ ségként felmerült. — A Jugoszláv Kommunista P á r t Vajdaság autonómiáját illetően, forradalmi jellegű politikai céljaival, v a l a m i n t az államberendezéssel (föderációval) és a nemzeti kérdés megoldásával kapcsolatos elképzelé­ seivel összhangban — Vajdaság kulturális és egyéb sajátosságait, lako­ sainak az önállóságra irányuló történelmi törekvését is szem előtt t a r t v a — úgy h a t á r o z o t t , hogy a t a r t o m á n y n a k önálló státust kell k a p n i a , a föderatív Jugoszlávia egyik önálló részévé kell válnia. Ezzel összhangban alakították k i szervezeti felépítését is: a J K P kü­ lönálló vajdasági pártszervezetét a T a r t o m á n y i Bizottsággal az élén, mely a többi t a r t o m á n y i bizottsághoz hasonlóan közvetlenül kapcsoló-

d o t t a J K P K ö z p o n t i Bizottságához. Vajdaság m i n t különálló egység ré­ sze az új társadalmi alapokon kiépülő Jugoszlávia programjának, és egyik igen fontos eleme a J K P Jugoszlávia kiépítésére irányuló akció­ jának. A J K P vajdasági szeryezeti felépítése a népfelszabadító háború idején nagymértékben meghatározta a t a r t o m á n y i hatalmi és katonai szervek kiépítését, valamint a politikai szervek vezetőségének létrehozását. D ö n t ő jelentősége volt továbbá abban is, hogy Vajdaság mint meglévő szociális közösség elnyerje a különálló társadalmi-politikai egység státusát. — Vajdaság Jugoszlávia politikai rendszere kiépítésének folyamatában szervezeti elemként vesz részt. Tekintettel létrejöttére, a szervei által gyakorolt hatalomra, valamint azok önállóságára és más hatalmi szervekhez v a l ó viszonyára, Vajdaság az új Jugoszlávián belül m á r jóval előbb különálló közösségként létezett, és megvolt a z autonómiája, mint ahogy a jogi aktusok által is autonóm t a r t o m á n n y á nyilvánították. Társadalmi-politikai közösségünk ( t a r t o m á n y u n k ) önálló életének kez­ detét tehát nem az a föderatív közösségen, illetve a Szerb Szocialista Köztársaságon belüli autonómia jelenti, amelyet az 1945. évi vajdasági, szerbiai és jugoszláviai legfelső hatalmi, népképviseleti szervek által meg­ hozott politikai-jogi aktusok, v a l a m i n t az 1946-os a l k o t m á n y szentesí­ tettek. F o r d í t o t t a Mák Ferenc

Rezime Pogled na pitanje istorijskog kontinuiteta

Jugoslavije

Autor skreće pažnju na činjenice, koje su prethodile i značile pretpostavku društvenih, procesa, koji su postojali već ranije, ali su se formulisali u odluka­ ma II. zasedanja. AVNOJ-a. Te odluke znače afirmaciju Jugoslavije, kao za­ jednice naroda u socijalističkoj, federativnoj državi. Odluke II. zasedanja AVNOJ-a, prema tome znače prekid starog i početak novog državno-pravnog poretka Jugoslavije. Posebno se razmatra i obraduje Vojvodina, kao konstitutivni elemenat nove Jugoslavije; stvarne istorijski nastale, specifične socijalne zajednice, koja je već u staroj Jugoslaviji — suprotno njenom uređenju — postojala na svojim specifičnostima i posebnim problemima u nacionalnom, socijalnom, kulturnom i drugom pogledu. Usled tih specifičnosti je normalno da je Vojvodina u novoj federativnoj zajednici postala posebna politička jedinica. Komunistička partija Jugoslavije je u sklopu svojih revolucionarnih shvatanja odmah zauzimala stav o autonomiji Vojvodine, kao jednoj od federalnih jedi­ nica nove Jugoslavije. Pokrajinski komitet je već od početka bio neposredno povezan sa centralnim komitetom Jugoslavije. Vojvodina je prema tome bila, kao posebna jedinica, deo programa KPJ u pogledu izgradnje Jugoslavije, na

novim društvenim osnovama i jedan od elemenata ciljeva akcije KPJ u stva­ ranju nove Jugoslavije. Forrrtalno-pravno je Vojvodina autonomna pokrajina u sastavu Socijalističke republike Srbije.

Resttmmee

Einblick in die Frage der historischen K o n t i n u i t e t Jugoslawiens Der Verfasser macht auf die Tatsachen aufmerksam, die vorher gegangen waren und Vorbedingungen gewesen sind, der gesellschaftlichen Prozesse, die schon früher bestanden und in den Beschlüssen der II. Sitzung des AVNOJ for­ muliert sind. Diese Beschlüsse bedeuten die Affirmation Jugoslawiens als Ge­ meinschaft der Nationen im sozialistischen, federativen Staate. Die Beschlüsse der II. Sitzung AVNOJ-s bedeuten daher den Zerfall der alten und Beginn der neuen staatlich-rechtlichen und gesellschaftlich-politischen Einrichtung von Jugoslawien. Vojvodina, als konstitutives Element der neuen Jugoslawien, wird besonders untersucht und bearbeites; der tatsächlicher historisch entstandener, spezifischer sozialen Gemeinschaft, die schon in dem alten Jugoslawien — entgegen seiner staatlichen Einrichtung — mit ihren spezifischen, nationalen, politischen, so­ zialen und anderen Problemen bestanden hat. Wegen diesen Spezialitäten, ist es normal gewesen, dass Vojvodina in der neuen federativen Gemeinschaft, ein separater Autonomgebiet geworden ist. Die kommunistische Partei Jugoslawiens hat — im Gefüge ihrer revolutionä­ ren Auffassungen — sofort den Standpunkt vertreten, dass Vojvodina Auto­ nomgebiet wird. Der Kommität des Autonomgebietes ist mit dem Zentralkommität direkt verbunden. Vojvodina ist daher, als besondere Einheit ein sepa­ rater Teil des Programmes der kommunistischen Partei, ein Element der Aktien­ ziele, der KPJ in der neuen Gestaltung des Staates gewesen. Rechtlich-formell ist Vojvodina Autonomgebiet, im Rahmen der sozialisti­ schen Republik Serbiens.

Miodrag Jovi&c A TERÜLETI AUTONÓMIA VÁLTOZATAI A VILÁGBAN

T ö b b mint egy évszázaddal ezelőtt vetette p a p í r r a P r o u d h o n megálla­ pítását, miszerint „ a huszadik század v a g y a föderációk k o r a lesz, v a g y az emberiségre újabb, évezredes tisztítótűz v á r " . Jóslata nem teljesült b e : a föderációk száma a világban megnőtt ugyan, számos állam m a m á r fö­ deratív alapokra épül, k o r u n k r a jellemzővé mégsem vált, még kevésbé pedig kizárólagos államberendezéssé. Ezzel szemben az utóbbi évtizedekben másmilyen jelenségnek lehetünk t a n ú i : egyre gyakoribbá vált a területi autonómia, függetlenül az állam­ berendezés föderatív v a g y unitarista jellegétől, függetlenül a burzsoá vagy szocialista társadalmi-gazdasági viszonyoktól. A területi autonómia fogalmát a t u d o m á n y sem tisztázta még teljesen. A területi autonómia egyrészt egyértelműen különbözik az autonómia egyéb formáitól, a kulturális a u t o n ó m i á t ó l , v a g y a funkcionális a u t o n ó ­ miától. Kulturális autonómián a nemzeti kisebbségeknek, vagy etnikai csoportoknak a z o n jogait értjük, melyek szerint, függetlenül nemzeti ál­ lamunk hollététől, meghatározott, általuk i r á n y í t o t t intézményekben sza­ badon fejleszthetik saját kultúrájukat, ápolhatják anyanyelvüket stb. A funkcionális autonómia lényege pedig bizonyos intézmények meghatáro­ zott mértékű önállóságában — mindenekelőtt az iskolarendszer, az egész­ ségügy, a szociális szolgákatások és egyebek .terén — nyilvánul meg. Ezen intézmények feladatuk végzése során önálló alapítói, irányítói és funk­ cionális jogokkal rendelkeznek. Másrészt a területi autonómia mint területi szervezeti forma külön­ bözik a föderalizmustól, a területi szervezeti forma „legmagasabb" szint­ jétől és a helyi önigazgatástól, a területi szervezeti forma „alsóbb fokú" szintjétől is. A z efféle megkülönböztetés részletei azonban még ma sin­ csenek precízen meghatározva. Elméletileg az autonómia értelmezése igen sokféle formában jelentkezik. Egyes felfogások szerint a z autonómia fo­ galmilag közel áll a föderalizmushoz, más felfogások szerint viszont terü­ leti szervezeti forma tekintetében a z autonómia a helyi önigazgatás fo­ galmához áll közelebb. Ezeknek az eltéréseknek okait a világban jele:

kező területi autonómiák empirikus t a r t a l m a i n a k gazdagságában kell keresni. Az egyetemes érvényű fogalom kialakításakor talán a következő té­ nyeket kellene szem előtt .tartani: területi autonómiáról akkor beszélünk, ha egy meghatározott politikai-területi egység — tekintettel sajátos etni­ kai összetételére, kulturális és történelmi h a g y o m á n y a i r a , önálló identi­ tástudatára — alkotmányos módon, a mindennapi gyakorlatban szerez érvényt önállóságot szavatoló jogainak, hogy ily módon, a k á r egy unitarista államon, a k á r a föderáció föderatív egységein belül önálló státus­ jogokat élvezzen. Az autonóm egységek szervei (melyeknek létrehozásá­ ban a terület polgárai is részt vesznek) nemcsak a végrehajtó-irányító funkció terén rendelkeznek szűkebb vagy szélesebb körű meghatalmazás­ sal, de bizonyos mértékben a politikai döntéshozatalban és a n o r m a t í v szabályozásban is. A területi a u t o n ó m i a mint szervezeti forma a világban egyre gyakoribb jelenség, ezért igen szembetűnő a közelmúlt „ a u t o n o m i k u s " folyama­ tainak egymást követő három hulláma. A z első hullám közvetlenül az első világháború u t á n jelentkezik, ami­ kor területi autonómiát k a p n a k Finnország esetében az Aland-szigetek, a N a g y - B r i t a n n i a és Észak-Írország Egyesült Királyság esetében, a Szovjet­ unióban pedig a nemzeti kérdés megoldásának keretében a szövetségi köztársaságok mellett bevezetik az autonóm egységek h á r o m kategóriá­ ját is. A második hullámban, közvetlenül a második világháborút követően Olaszországban (ahol a meglevő tizenöt mellett öt különleges területi egységet is létrehoznak), Csehszlovákiában (Szlovákia különálló, autonóm státust k a p , melyet egészen az ország 1968-ban lejátszódó föderálásáig megőriz), R o m á n i á b a n (melyen belül a tizenhat területi egység között helyet k a p o t t a Maros megyei m a g y a r autonóm terület is, amely az 1968ban végrehajtott általános politikai-területi reformok idején a teljes terü­ leti tagolódással együtt szűnt meg), a Kínai Népköztársaságban (ahol a Szovjetunióhoz hasonlóan az a u t o n ó m területi egységek háromféle k a t e ­ góriáját h o z z á k hétre) és végül h a z á n k b a n is bevezették a területi a u t o ­ nómiát. A z E u r ó p á n kívüli országok közül ebben az időben a területi autonómia Indiában és valamivel később Észak-Vietnámban is jelent­ kezik. A területi autonómia h a r m a d i k hulláma a hetvenes években k e z d ő d i k és t a r t mindmáig. 1970-ben az unitarista berendezésű Belgium területi át­ szervezésére kerül sor, létrejön a flamand, a vallon és a brüsszeli régió. Ezt követően 1976-ban a portugál a l k o t m á n y , majd 1978-ban a spanyol a l k o t m á n y is előirányozza a területi autonómiák létrehozását. 1979-ben D á n i á n belül G r ö n l a n d k a p autonómiát. A z E g y e s ü k Királyságon belül, Észak-Írország autonómiájától függetlenül — melyet immár tíz éve fel­ függesztettek a politikai zavargások miatt — Skócia és Wales a u t o n ó m i á ­ jának létrehozásán is dolgoznak. A meglévő területi autonómiák esetében a sokféleség az, ami leginkább

szemet szúr. E sokféleség e r e d ő k azonban a k ü l ö n b ö z ő körülményekben kell keresni, melyek az egyes országokban közrejátszottak az autonómiák megszüntetésében. K o r u n k a politika, a gazdaság, az etnikum, a k u l t ú r a terén az országok között sokféle eltérést és különbözőséget m u t a t , melyek azután az állami és a társadalmi berendezés tekintetében is eltéréseket eredményeznek. Ebből eredően lesznek eltérőek a területi autonómia bevezetésének okai is az egyes országokban, és ezek végeredményben az autonómiák lényegi különbözőségének az okai is. Minden releváns ténye­ zőt figyelembe véve a területi autonómiát létrehozó országoknak a követ­ kező három csoportját különböztethetjük meg: Az első csoportba azok a burzsoá országok t a r t o z n a k , melyekben az autonómia létrehozása az egyes nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok, egységes k u l t ú r á v a l rendelkező közösségek és különálló földrajzi terüle­ tek számára történő autonómia biztosítását jelenti. Jellemző példája Finn­ országban az Aland-szigetek autonómiája, N a g y - B r i t a n n i á b a n Észak-Ír­ ország autonómiája, P o r t u g á l i á b a n az Azori-szigetek és Madeire a u t o n ó ­ miája és D á n i á b a n G r ö n l a d autonómiája. Az E u r ó p á n kívüli országok közül India tartozik még ide. A második csoportba a szocialista országok tartoznak, melyekben a te­ rületi autonómia létrehozása összhangban van a nemzeti kérdés megoldá­ sa érdekében t e t t erőfeszítésekkel. Jellemző, sőt tipikus példa erre a Szov­ jetunió mint föderatív berendezésű ország, melyben a szövetségi köztár­ saságok mellett, a területek nemzetiségi lakosságától függően az autonóm egységek háromféle kategóriája létezik, az a u t o n ó m köztársaság, az auto­ nóm terület és az autonóm körzet. Bizonyos mértékben a Szovjetunió példáját követve került sor nálunk is a területi a u t o n ó m i a kezdetleges formáinak bevezetésére. E csoportba tartozik továbbá K í n a is, melyben az unitarista államberendezés ellenére az autonómiának szintén h á r o m ­ féle kategóriájával találkozunk. Végül a h a r m a d i k csoportba azok az országok t a r t o z n a k , melyekben folyamatban v a n a társadalmi berendezés átszervezése és a regionalizmus kiépítése. Ezek az országok: Olaszország (a m a g a húsz övezetével, mely közül öt különleges státussal rendelkezik), Spanyolország (tizenhat a u t o ­ nóm közösséggel) és bizonyos sajátosságokkal Belgium is (három övezettel). Az effajta regionalizmus felettébb érdekes elméleti általánosításra ad le­ hetőséget. Lehetővé teszi a „regionális á l l a m " létének mint a klasszikus államberendezés, a föderatív és az unitarista rendszerek melletti tercius genus-nak a taglalását. A területi autonómiák fenti csoportosításától függetlenül, de létreho­ zásuk okaival összhangban ezek a változatok számos részletükben külön­ böznek. Egyik legfontosabb megkülönböztető jegy az autonóm egységek száma az egyes országokban. Ez a mennyiség az egyetlen ilyen egységtől (Finnország, Egyesült Királyság) a Szovjetunió 37, illetve K í n a 110 autonóm területi egységéig terjed. O t t , ahol több ilyen autonómia létezik, rendelkezhet valamennyi egyforma státussal — m i n t pl. Spanyolország­ ban —, de sorolhatók különböző kategóriákba is, ami egyben különböző

statust is eredményez, a m i n t azt a Szovjetunió és K í n a esetében is meg­ figyelhettük. A z önálló szervezeti kiépítésre való jog, mely az a u t o n ó ­ mia gyakorlati megvalósításának mindenkori ismérve, egyes országokban igen szerény keretek k ö z ö t t jelentkezik, míg m á s u t t felettébb magas szin­ tet ér el. Formálisan e jog a Szovjetunió a u t o n ó m köztársaságaiban a legnagyobb, hiszen ezeket az új a l k o t m á n y á l l a m o k n a k minősíti. Ezzel kapcsolatban merül fel a z autonóm egységek hatáskörének és illetékessé­ gének kérdése is, amely nagymértékben különbözik, mint ahogyan külön­ bözik ezen egységek szervezeti rendszere, jogköre és egymás közötti v i ­ szonya is. Végül, n a g y b a n különböznek az autonóm egységek működésük tekintetében is. Egyes országokban eleven a u t o n ó m szervezetként létez­ nek és m ű k ö d n e k — és ezzel elérték a célt, amiért az identitásvállalás­ nak ezt a szervezeti formáját létrehozták — , míg más országokban ezek az autonómiák az egységes hatalmi rendszernek csak formális rekvizítumai. A világ területi autonómiái tehát alkotmányjogi és politikai szempont­ ból csak módfelett differenciáltan közelíthetők meg. E t u d o m á n y á g a k n a k egyik legfontosabb feladata még ma is az, hogy elvégezzék a területi autonómiának m i n t jelenségnek és m i n t g y a k o r l a t n a k elmélyült és m ó d ­ szeres elméleti-összehasonlító elemzését. Végül érdemes lenne még valamire r á m u t a t n i . K o r u n k minden tekin­ tetben forrongó valóságában a teületi autonómia kérdése is sok esetben akut problémaként, egyes etnikai csoportok vagy kulturális közösségek elégedetlensége n y o m á n jelentkezik. Ez az eset áll fenn a burzsoá országok legtöbbjében: Belgiumban, Spanyolországban, Olaszországban, az Egye­ sült Királyságban és I n d i á b a n . U g y a n a k k o r a helyzet a szocialista orszá­ gokban sem idillikus. A Szovjetunióban a z egyes nemzetiségekkel szem­ beni diszkriminációra is volt példa, és előfordult az a u t o n ó m státus meg­ szüntetése is. A z e téren elkövetett h i b á k a t — hivatalos állítások szerint — időközben kijavították, ezzel szemben nincs kizárva, hogy elégedet­ lenségre ma is van ok és példa, ám ez — egy ilyen maximálisan z á r t ország esetében — teljes biztonsággal aligha állítható. K í n á b a n is — a legfelsőbb vezetés legfrissebb kijelentései szerint — történtek a múltban igazságtalanságok egyes nemzetiségekkel szemben, ám ezeket az igazság­ talanságokat a kulturális forradalom és a z általa o k o z o t t eltorzulások felszámolása után jóvátették. N y i l v á n v a l ó , hogy bizonyos esetekben intézményes megoldásokkal m á r nem lehet kellő hatást elérni, ezért feltétlenül szükséges reformokhoz és területi átszervezéshez folyamodni. Máskor a kielégítő intézményes meg­ oldások ellenére sem képes az autonóm mechanizmus kellőképpen funk­ cionálni. Mindenesetre napjainkban, amikor egyfelől a nemzeti érzelmek reneszánszát éljük, másfelől pedig egyre intenzívebben jelentkezik a tár­ sadalom által támasztott követelményekre irányuló a d e k v á t intézményes megoldások kutatása, feltétlenül szükséges ezeknek a nem egy esetben egymással szembekerülő követelményeknek az összebékítése. F o r d í t o t t a Mák Ferenc

Rezime Oblici teritorijalne autonomije u svetu Poslednjih decenija dolaze do izražaja posebna kretanja: formiranje terito­ rijalnih autonomija, bez obzira na unitarno ili federativno uređenje država, u kojima se ostvaruju. Ove su teritorijalne autonomije različite, od sprovođenja federalizma, pa do lokalnih samouprava, kao više ili niže forme autonomije. Razlike među njima ne mogu se precizno utvrditi, jer one u izvesnom smislu prelaze iz jednog u drugi nivo. U stvari, to su posebno određene teritorijalne jedinice, koje uživaju specijalan status, usled određenih specifičnosti, u nacio­ nalnom ili drugom pogledu. Uglavnom se razvoj autonomnih teritorija može uvrstiti u tri faze: 1) posle Prvog svetskog rata uvedena je teritorijalna autonomija pojedinih delova područja u Finskoj, u Ujedinjenom kraljevstvu i naročito u Sovjetskom savezu, gde su pored nacionalnih i političkih jedinica uvedene i druge auto­ nomne jedinice. 2) U drugom talasu uvedena je autonomija pojedinih teritorija u Čehoslovačkoj i Rumuniji, na kratko vreme i u Mađarskoj, a formirane su takve jedinice u Kini, a posebno treba podvući značaj formiranja autonomnih teritorija u našoj zemlji. 3) Formira se tri regiona u Belgiji, u Danskoj (Grenland). Raznovrsnost u karakteru i značaju autonomnosti zavisi razume su od društ­ venog uređenja i uslova razvoja u pojedinim državama i od političkog uređe­ nja, jer se posebno moraju razmotriti autonomije u buržoaskim i socijalističkim zemljama. Isto tako se mora imati u vidu i politički sistem, kako u federal­ nim, tako i u unitarnim državama. 1

Veoma je različita praksa funkcionisanja vlasti autonomnih teritorija. Obzi­ rom na postojeće etničke razlike, može doći, među pojedinim autonomnim teritorijama, i do međusobnih razmirica. Naše doba je doba traženja rešenja za sukobe među pojedinim autonomnim teritorijama, Što dolazi posebno do izražaja u zemljama gde postojeća institu­ cionalna rešenja ne odgovaraju. Ima međutim i slučajeva, gde autonomni me­ hanizmi ne funkcionišu zadovoljavajuće.

Resummee Modelle der territorialen Autonomie in der Welt In den letzten Jahrzehnten kommt eine spezielle Bewegung zum Ausdruck: Formierung von territorialen Autonomien ohne Rücksicht auf die federative oder unitare Einrichtung der Staaten, in denen sie formiert werden. Diese Auto­ nomien sind verschieden, von der Federation bis zur lokalen Selbstverwaltung. Es gibt also niedrigere und höhere Formen der Autonomie. Die Verschieden­ heiten mischen sich untereinander. Das sind eigentlich besonders festiglegta autonome Territorien, die speziellen Status haben, wegen den spezifischen na­ tionalen, kulturellen oder anderen Verhältnissen. Man konnte die Formierung der Autonomgebiete in drei Phasen betrachten:

1) Nach dem ersten Weltkriege sind territoriale Autonomien einiger Gebiete in Finnland, in Grossbritannien und besonders in der Sowjetunion formiert worden. 2) In der zweiten Welle wurden Autonomgebiete in der Tschechoslowakei, in Rumänien» kurzfristig auch in Ungarn und in China formiert. Die Formie­ rung der Autonomien in unserem Staat, muss besonders unterstricht werden. 3) Es werden in Belgien drei Regionen formiert und in Dänemark, die Autonomie Grönlands. Die Verschiedenheiten sind selbstverständlich von der gesellschaftlichen Ein­ richtung und verschiedenen Verhältnissen, in den einzelnen Staaten abhängig. Neben der sozialistischen und bürgerlichen Einrichtung, kommt auch die federale und unitare Einrichtung in Betracht. Die Praxis der Funktionierung der Autonomien ist auch verschieden. Wegen ätnischen und gesellschaftlichen Gegenseitigkeiten kann zwischen den Autono­ mien auch zu Gegensätzlichkeiten kommen. Unsere Zeit ist die Zeit der Suche um diese lösen zu können. Zu Gegen­ sätzlichkeiten kommt es am meisten in den Staaten mit nicht zufriedenstellen­ den institutionellen Einrichtungen, oder dort wo die Mechanismen der Auto­ nomie nicht genügend funktionieren.

Svetislav Radovanovic VAJDSÁG AUTONÓMIÁJÁNAK AZ AVNOJHATÁROZATOK ÁLTAL TÖRTÉNŐ MEGALAPOZÁSA, M I N T A NEMZETEK ÉS NEMZETISÉGEK SZUVERÉN ELHATÁROZÁSÁNAK KIFEJEZÉSE

I. Az autonóm egységek alkotmányos és politikai rendszerünkön belüli keletkezése és fejlődése fokozta az autonómia igen összetett fogalma iránti elméleti érdeklődést. Kénytelenek v a g y u n k azonban megállapítani, hogy e jelenséggel kapcsolatosan az elméleti k u t a t á s o k terén óriási a le­ m a r a d á s , hiszen az autonómia kérdése olyan t u d o m á n y á g a k érdeklődé­ sére is igényt tart, mint az alkotmányjog, a politológia vagy a t ö r t é ­ netírás. A vajdasági autonómia történelmi jelentőségű kialakulásának forrásait kétségtelenül a népfelszabadító h á b o r ú b a n és szocialista foradalomban kell keresni. A z autonómia a felkelés első napjaitól kezdve a Vajdaság­ ban is széles néptömegeket mozgató népfelszabadító mozgalomból n ő t t ki, a J K P helyes nemzetiségi politikájának eredményeként. A nemzeti egyenjogúságért, a föderatív elvekért, v a l a m i n t a demokratikus társa­ dalomért és politikai rendszerért v í v o t t h a r c során a J K P a harmincas évek közepétől kezdve az osztály- és nemzeti kérdések megoldása érde­ kében olyan szociális és politikai koncepciót dolgozott ki, mely teljes mértékben kifejezte Vajdaságnak, a több nemzetiségű közösségnek és tör­ ténelmi t a r t o m á n y n a k az érdekeit is. A J K P irányelveinek megfelelően az 1935—1940 közötti időszakban a forradalmi osztályharc, v a l a m i n t a nemzeti kérdés megoldásáért és a Jugoszlávia föderatív a l a p o k o n történő átszervezéséért v í v o t t harc során kidolgozták a Vajdaság önállóságára és önrendelkezésére v o n a t k o z ó elképzeléseket is. A z autonómia csírája máf ekkor sarjadásnak indul, a népfelszabadító h á b o r ú b a n pedig az önrendel­ kezés sajátos formájaként terebélyesedik ki. A z i t t élő nemzetek és nem­ zetiségek a h a r c során fogalmazták meg szándékukat, miszerint a más nemzetekkel és nemzetiségekkel egyenrangúan k í v á n n a k a jugoszláv föde­ ratív közösségben részt venni. A z autonómia kivívásáért folytatott h a r c azonban nem a regionális bezárkózást jelentette, hanem az új Jugoszlávia nemzetei és nemzetiségei együttes fejlődésének az elősegítéséből fakadt. A népfelszabadító harc és az ily m ó d o n létrejött Vajdasági a u t o n ó m i a

a nemzetek és nemzetiségek soraiban lejátszódott osztálydifferenciálódás­ nak is alapját képezte. Vajdaságban a népfelkelés első napjaitól kezdve megindult a forra­ dalmi h a t a l o m kiépítése — erről gazdag, á m kellőképpen mind ez ideig fel nem dolgozott történelmi d o k u m e n t u m a n y a g tanúskodik — , melyét a népfelszabadító hadsereg, a partizánosztagok és a népfelszabadító bi­ zottságok, v a l a m i n t a J K P által egyesített politikai szervezetek alkottak. N e m bocsátkoznék a vajdasági néphatalmi rendszer kiépítése kérdésének taglalásába, csupán néhány, az autonómia szempontjából fontos történel­ mi .ténynél időznék valamelyest. A vajdasági népfelszabadító mozgalom első sikerei, majd a B á n á t b a n és Bácskában elszenvedett veszteségek után az ellenállás intenzív ereje 1942-ben Szerémségben j u t kifejezésre. Az év végén kezdetét veszi a J K P Vajdasági T a r t o m á n y i Bizottságának az újjá­ szervezése is, mely serkenteni fogja a népfelszabadító hadsereg vajdasági főparancsnokságának újjászervezését és a t a r t o m á n y i népfelszabadító bi­ zottságok megalakítását is. Úgyszintén megkezdődik a politikai szerve­ zetek megújítása is, melyek azután a J K P - v e l az élen a fegyveres nép széles antifasiszta frontjának az alapjait képezték. A vajdasági autonómia szempontjából különös jelentősége volt a Vaj­ dasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság létrehozásának. A Vaj­ daság területén ez a legfelső népfelszabadító bizottság az a l a p - és felső­ fokú népfelszabadító bizottságok rendszerére épült, azok gazdag háborús tapasztalataiból nőtt ki, és nagyban hozzájárult a rendszeren belüli ha­ talom megszilárdításához. Igen jellemző megalakulásának időpontja is — közel egy h ó n a p p a l előzte meg az A V N O J második ülését. E k k o r — 1943. október 22-én — fogalmazza meg első önálló aktusát, a Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság k i á l t v á n y á t is. E t a r t o m á n y i k é p ­ viseleti testület megalakulásának — mely helyzete és funkciója tekinte­ tében a legfelső testület volt, bár ezt a d o k u m e n t u m o k külön nem h a n g ­ súlyozzák — nagy jelentősége volt a népfelszabadító háború kibonta­ kozásában és Vajdaság autonómiájának a megszületésében, de fontos szerepet játszott a jugoszláv föderáció forradalmi úton történő létrehozá­ sában is. 1

A Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság megalakulásának a vajdasági autonómia létrejöttében betöltött szerepével kapcsolatban Stevan Doronjski tíz évvel ezelőtt a k ö v e t k e z ő k e t m o n d t a : „ A Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság létrehozásával, valamint deklarációjának közzétételével befejeződött a t a r t o m á n y i a u t o ­ nómia és önigazgatás politikai-képviseleti, katonai és társadalmi-politikai szerveinek intézményes kiépítése. A vajdasági népfelszabadító mozgalom belső erőivel a képviseleti elv alapján történő egyesülést követően vala­ mennyi szerve megkapja a népfelszabadító harc katonai-politikai köz­ pontjainak a jóváhagyását és a t á m o g a t á s á t . Megalakulásától kezdve a t a r t o m á n y i a u t o n ó m i a valamennyi szerve k ö z v e t l e n ü l is kapcsolatba lép a J K P K ö z p o n t i Bizottságával, a Népfelszabadító Hadsereg Főparancs-

nokságával és a Jugoszláv Partizánegységekkel, a Jugoszláv Népfelsza­ b a d í t ó Antifasiszta Tanáccsal és a n n a k végrehajtó szervével, a N e m z e t i Felszabadító Bizottsággal, a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség K ö z p o n t i Bizottságával, v a l a m i n t az Egyesült Jugoszláv Antifasiszta Ifjúsági Szövetség és a N ő k Antifasiszta Tanácsának központi bizott­ ságával. A tőlük k a p o t t utasítások alapján a vajdasági és az összjugoszláv népfelszabadító háború továbbfejlődése érdekeinek megfelelően m ű k ö d ­ nek." A megalakulásától az ország felszabadulásáig terjedő időszakban a Vajdasági T a r t o m á n y i N é p f e l s z a b a d í t ó Bizottság — később a Vajdasági Legfelsőbb Népfelszabadító Bizottság nevet kapja — tevékenysége, az A V N O J és a N e m z e t i Felszabadító Bizottság közvetlen irányításával, a néphatalom Vajdaságon belüli további kiépítésére irányult. A z ország felszabadulását követően az A V N O J - h a t á r o z a t o k o n alapu­ ló sorsdöntő rendeletek megfogalmazásának időszakában Újvidéken, 1945. július 30-án és 31-én m e g t a r t o t t á k a Vajdaság népei küldötteinek k ö z ­ gyűlését, melyen h a t á r o z a t o t fogadnak el Vajdaságnak mint autonóm t a r t o m á n y n a k a szerbiai föderális egységhez történő kapcsolásáról. E z t megelőzően a J K P Vajdasági T a r t o m á n y i Bizottsága V I I . értekezletének h a t á r o z a t a i b a n egyhangúlag elfogadták Vajdaságnak a föderális Szer­ biához történő kapcsolását, a m i t a vajdasági községek városi népbizottsá­ gai is magukévá tettek, u g y a n a k k o r Szerbia Antifasiszta Népfelszabadító Szkupstinája elfogadta a döntést, melynek kapcsán h a t á r o z a t á b a n a k ö ­ vetkezőket mondja: „ A Szkupstina örömmel üdvözli a vajdasági közsé­ gek városi népbizottságainak döntését, melynek értelmében Vajdaság autonóm t a r t o m á n y a föderális Szerbia alkotórészévé válik, valamint, hogy hamarosan összehívják a vajdasági t a r t o m á n y i népszkupstinát, mely ezzel kapcsolatban teljes értékű h a t á r o z a t o t fog hozni, t o v á b b á megválasztja Vajdaság küldötteit Szerbia Népszkupstinájába és kiegé­ szíti képviselőink számát az A V N O J - b a n . " 2

3

4

Vajdaság t e h á t mint autonóm t a r t o m á n y a jugoszláv föderáció konsti­ tutív elemeként a nemzetek és nemzetiségek szövetségének részévé vált, és az ország felszabadítását követően közvetlenül a föderális Szerbiához kapcsolódott. Alkotmányjogi nyelven szólva: az autonómia a jugoszláv föderáció f o r r a d a l o m útján történő megteremtése során jött létre, és — az a d o t t történelmi körülmények n y o m á n — h á r o m alkotmányjogi té­ nyező hatására öltött formát. Mindenekelőtt Vajdaság (de ugyanígy Kosovo-Metohia) nemzeteinek és nemzetiségeinek azon h a t á r o z a t á t k ö ­ vetően, hogy a t a r t o m á n y a föderális Szerbiával „társuljon", melynek kapcsán a döntést a Vajdaság küldötteinek közgyűlésén fogalmazták meg, továbbá a föderális Szerbia nemzeteinek és nemzetiségeinek ezen h a t á r o z a t o t elfogadó döntése n y o m á n , melyet a Szerb Népfelszabadító Tanács h a t á r o z a t a is megerősít, és legvégül, e társulási folyamatot a de­ mokratikus föderatív Jugoszlávia legfelsőbb képviseleti testületeként az A V N O J is j ó v á h a g y t a . 5

I I . A z autonómia keletkezési f o l y a m a t á n a k

és lényegi mibenlétének

t a n u l m á n y o z á s a egyre inkább időszerű, hiszen g y a k r a n találkozunk olyan nézetekkel, melyek elvitatják az a u t o n ó m i a forradalmi és történelmi forrásait, meglétét csupán állami aktusnak tekintik. E felfogások szerint az autonómia csak a háború után, Vajdaságnak és Kosovo-Metohiának a föderális Szerbiához történő csatolását követően jött létre, a t ö r v é n y ­ hozó szervek — mindenekelőtt Szerbia Népszkupstinája 1945 szeptembe­ rében - meghozott — törvényeit követően, végső formáját pedig a J u g o ­ szláv Föderatív N é p k ö z t á r s a s á g a l k o t m á n y a és a Szerb N é p k ö z t á r s a s á g a l k o t m á n y a révén nyerte el. A Szerb Antifasiszta Népfelszabadító Szkupstina h a t á r o z a t a , t o v á b b á Vajdaság és Kosovo-Metohia lakosságá­ nak, nemzeteinek és nemzetiségeinek, v a l a m i n t képviseleti testületeinek a föderális Szerbiához való csatolással kapcsolatos állásfoglalása — e felfogások szerint — csak politikai t e t t k é n t jelentős, hiszen politikai alapot jelentettek Vajdaság A u t o n ó m T a r t o m á n y n a k és Kosovö-Metohia A u t o n ó m Területnek a Szerb N é p k ö z t á r s a s á g h o z történő csatolásához. Röviden ez lenne a z o k n a k a véleményeknek a lényege, melyek az autonómia kialakulását állami h a t á r o z a t n a k , létrejöttét pedig a törvény­ hozók d e k r é t u m á n a k tekintik. A z ily m ó d o n k ö r v o n a l a z o t t autonómia szószólói a n n a k belső logikájából és t a r t a l m á b ó l indulnak ki, státusának lényegét pedig az állami szervek jogkörének az autonóm t a r t o m á n y szer­ veire történő átruházásában látják, és ezzel az a u t o n ó m t a r t o m á n y t csu­ p á n adminisztratív-területi k é p z ő d m é n y n e k tekintik. A z autonómiának e sematikus értelmezése egészen a J S Z S Z K alkot­ m á n y á n a k 1968-as módosító javaslatáig jelen volt a k ö z t u d a t b a n , de még ma is, egy évtizeddel a z 1974-es a l k o t m á n y o k után felmerülnek az autonómia és a jugoszláv föderalizmus jellegét illetően ilyen — nemcsak politikailag, de elméletileg is túlhaladott — nézetek. Világos, hogy az autonómiát m i n t fogalmat — melyet pregnáns p o ­ litikai-jogi megfogalmazás szerint a jugoszláv föderalizmus és a Szerb S Z K szerves részének nevezünk — nem helyezhetjük alsóbbrendű szer­ vezeti formaként, hierarchikus szempontból, az államnak alárendelt elem­ ként a hagyományos államjogi keretekben, de u g y a n a k k o r az összeha­ sonlító j o g t u d o m á n y b a n sem kereshetünk t á m p o n t o k a t . És bár más poli­ tikai és alkotmányjogi rendszerek tapasztalata elméleti megismerés szem­ pontjából igen értékes lehet, az autonómiára — de nemcsak reá — mechanikusan, hagyományos alkotmányjogi ércelemben mégsem alkalmaz hatók. U g y a n ú g y elfogadhatatlan az az álláspont is, mely szerint az autonc mia nem az A V N O J második ülésének h a t á r o z a t a i szellemében jött létre, lévén hogy e h a t á r o z a t o k b a n csak a nemzeti kisebbségek jogainak szava­ tolásáról van szó. Ebből viszont egy másik, ugyanilyen alaptalan véle­ mény is következik, nevezetesen az, hogy az autonómia létrehozása a kisebbségi kérdés föderális egységen belüli megoldásának szükségszerűsé­ géből eredt. A népfelszabadító háború és a szocialista forradalom Vajdaságban tör­ tént kiteljesedési folyamatának tényei egyértelműen igazolják a nemzetek

és nemzetiségek együttes harca során — mely az országban k i b o n t a k o z ó népfelszabadító mozgalom szerves részét képezte — kialakult autonómiá­ val kapcsolatos elképzeléseket. E tények t o v á b b á a J K P - n e k a nemzeti kérdéssel kapcsolatos elképzeléséről is t a n ú s k o d n a k , ami egyben azt is bi­ zonyítja, hogy a J K P a vajdasági nemzetek és nemzetiségek közötti viszo­ n y o k a t nem kisebbségi kérdésnek, h a n e m a Jugoszlávia egészét érintő p r o b l é m á n a k tekintette. Ezért az A V N O J - h a t á r o z a t o k — ha nem is tar­ t a l m a z n a k konkrét megfogalmazást az a u t o n ó m i á r a vonatkozólag — érte­ lemszerűen h a t á r o z z á k meg az a u t o n ó m egységnek az új föderatív állam struktúráján belüli helyét, úgy, ahogyan azt T i t o elvtárs 1944 márciusá­ ban m o n d t a : „Egyes vidékekről, mint például Vajdaságból és máshonnan gyakran fordulnak hozzánk érdeklődve, hogy mi lesz az illető t a r t o m á n n y a l . Meg­ kapja-e a z autonómiát, v a g y valamelyik föderációs egységhez csatolják. Ezek a kérdések természetesen helyénvalók, és azt mutatják, hogy né­ p ü n k az ország minden részéből élénken érdeklődik az olyan berendezés iránt, amely az őt megillető összes jogokat biztosítani hivatott. A kérdés­ re csak a k ö v e t k e z ő választ adhatjuk. Vajdaság, mint minden más t a r t o ­ m á n y , amely igényt t a r t rá, nyilván megkapja majd a legszélesebb körű autonómiát, de az autonómia ügyét, t o v á b b á azt is, hogy az egyes tar­ t o m á n y o k a t melyik föderációs egységhez csatolják, maga a nép, illetve képviselői döntik el, h a majd a háború befejezése után az államberendezésről véglegesen h a t á r o z t u n k . " I I I . A n á l u n k megvalósult autonómiák tanulmányozása során dialek­ tikusan kell a kérdéshez közeledni, hiszen csak így válik n y i l v á n v a l ó v á társadalmi és politikai v o l t á n a k összetettsége és eredetisége — immár nemcsak a jugoszláv politikai és alkotmányos rendszeren belül, de világ­ viszonylatban is. A z z a l a felfogással szemben, mely az autonómia létrejöttét és sorsát állami, államjogi aktusnak tekinti — az etatista nézeteknek a d v a ezzel hangot — hangsúlyozni kell, hogy az autonómia történelmi jellege és társadalmi k a r a k t e r e folytán a nemzetek és nemzetiségek önrendelkezé­ sének sajátos megnyilatkozási formáját képezi. A z A V N O J második ülé­ sének h a t á r o z a t a i b a n — az új Jugoszlávia kiépítésében sorsdöntő szerepet játszó rendeletekben — a föderatív s t r u k t ú r a tartós elemeként az a u t o ­ nómia kérdése is szerepel. A z autonómia e folyamaton beLül a népi szuverenitás sajátos formájaként j u t o t t kifejezésre, mely szuverenitás az adott történelmi feltételek közepette f o r r a d a l m i osztályjellegében, a nem­ zeteknek és nemzetiségeknek a föderatív közösségen belül megvalósult testvériségében és egységében testesült meg. A z autonómia lényegének, jelenlegi politikai és alkotmányos rendsze­ rünkben elfoglalt helyzetének meghatározásakor h á r o m aspektust kell figyelembe venni: (1) a szocialista autonóm t a r t o m á n y társadalmi-politi­ kai közösség, tehát társadalmi és politikai-jogi k é p z ő d m é n y ; (2) a szo­ cialista a u t o n ó m t a r t o m á n y a föderáció eleme; és (3) a szocialista a u t o ­ nóm t a r t o m á n y a Szerb S 2 K szerves része. 8

(1) Az autonómia alkotmányos meghatározásánál fogva, szociológiaipolitikai szempontból — sajátos gazdasági, szociális, több nemzetiségű, kulturális és történelmi jellegéből eredően — társadalmi-politikai közös­ ség. Társadalmi-politikai közösség történelmi fejlődésénél fogva is, hiszen a népfelszabadító háború és a szocialista forradalom során jött létre, és az A V N O J második ülésén meghozott h a t á r o z a t o k n a k az a u t o n ó m i a szempontjából konstruktív jelentőségük v a n . D e társadalmi-politikai k ö ­ zösség létrejöttének és a háború után lejátszódó végleges kialakulásának — az autonóm egység és a föderális Szerbia lakosságának, nemzeteinek és nemzetiségeinek, Jugoszlávia legfelsőbb képviseleti testületeinek, az A V N O J - n a k a támogatásával létrejött szabad elhatározása — alapján is. Társadalmi-politikai közösség továbbá az a u t o n ó m t a r t o m á n y o k hely­ zetének, jogainak, kötelességeinek és funkciójának alkotmányos megoldá­ sa alapján, ami egyben a jugoszláv föderalizmusnak is sajátos jelleget kölcsönöz — egyszóval, társadalmi-politikai közösség, mely felelős saját fejlődéséért, a köztársaság fejlődéséért, és az egész szocialista közösség fejlődéséért egyaránt. (2) A föderatív struktúrán belüli autonómia az A V N O J - i elveknek a föderalizmus és a politikai rendszer fejlődésében való következetes be­ tartásából eredt. Ez az elhatározás a J S Z S Z K a l k o t m á n y á b a n is kifeje­ zésre jut. Egyebek között a szocialista autonóm t a r t o m á n y o k r a vonatkozó meghatározást is t a r t a l m a z z a (4. szakasz); hangsúlyozza a szuverén jo­ gok érvényesítésének, a köztársaságok és az autonóm t a r t o m á n y o k föde­ ráció funkciójában betöltött egyenlő mértékű szerepvállalásának, vala­ mint a saját és az egész szocialista közösség fejlődéséért való felelősség­ nek az elvét (Elvek I.); m e g h a t á r o z z a a köztársaságok és az autonóm tar­ t o m á n y o k föderáción belüli szuverén jogainak (szövetségi szervek révén történő) gyakorlási módját (244. szakasz); továbbá előírja az autonóm t a r t o m á n y o k küldötteinek, illetve küldöttségeinek a J S Z S Z K Képvise­ lőházában történő közvetlen részvételét is (284. szakasz) stb. Az autonóm t a r t o m á n y o k föderáción belüli helyzetére, jogaira, kötele­ zettségeire és felelősségére vonatkozó alkotmányos előírások teljessége adja meg az autonómiának mint a föderalizmus alkotórészének a tartal­ mát. Az alkotmányos határozatok, v a l a m i n t azok következetes megvaló­ sítása egyértelművé teszik, hogy az autonóm t a r t o m á n y o k a föderáción belüli viszonyok szerves részét képezik, és hogy a szövetségi szerveken belüli, a szocialista közösség fejlődését érintő jogaik, kötelezettségeik és felelősségük közvetlen, a köztársaságokkal egyenrangú. Ez az alkotmány által m e g h a t á r o z o t t viszony, ez a társadalmi és politikai realitás, amit az autonóm t a r t o m á n y o k képviselnek a gyakorlatban is megvalósult — amit egyebek k ö z ö t t a szocialista a u t o n ó m t a r t o m á n y képviselőházának dokumentumai is b i z o n y í t a n a k . (3) A két t a r t o m á n y n a k a Szerb S Z K - n belüli autonómiája az a u t o ­ nómia kettős v o l t á n a k második aspektusát is magában rejti. Fontos meg­ határozója ez az a u t o n ó m i á k n a k és a köztársaságoknak is. Vitán felüli, hogy az autonómiákról — a t a r t o m á n y o k r ó l mint társadalmi-politikai 7

közösségekjről van szó — kettős jellegük dialektikus összekapcsolásának szem előtt t a r t á s á v a l is lehet szólni: m i n t a föderáció elemeiről és mint a köztársaság szerves részeiről. Mindebből következik, h o g y : — az autonómia megvalósítása 'tekintetében a köztársaságon belüli v i ­ szonyok, jogok és kötelezettségek realizálásának is óriási a jelentősége; ezt a Szerb S Z K a l k o t m á n y a elsőrendű feladatként h a t á r o z z a meg; — a köztársasági érdekek megvalósításakor az a u t o n ó m t a r t o m á n y o k dolgozóinak, polgárainak, nemzeteinek és nemzetiségeinek önigazgatási érdekek is figyelembe kell venni, mivel ezek a köztársaság egy részének szuverén jogait és érdekeit képviselik. A z autonómia a t a r t o m á n y dolgozói, polgárai, nemzetei és nemzetisé­ gei számára az önigazgatás és a politikai hatalom gyakorlásának lehe­ tőségét, az egyenlőségi viszonyok, a közösségi élet és a szolidaritás gya­ korlását, a szabad alkotást a közélet minden területén lehetővé teszi. H a s o n l ó a n az autonómia a köztársaságnak — mint állami és önigaz­ gatási közösségnek — is fontos meghatározó része. A köztársaság állami és önigazgatási jellege az a l k o t m á n y által szavatolt, és az a u t o n ó m terü­ letekkel kiépített viszony révén jut kifejezésre. A köztársaság a l k o t m á ­ nyos és társadalmi-politikai helyzete szempontjából a viszonyok a reali­ tásokat tükrözik. Ezért az alkotmányos viszonyokon belül a legfonto­ sabb közös cél a dolgozók, a polgárok, a nemzetek és nemzetiségek k ö ­ zösségének önigazgatási megegyezések révén történő erősítése, v a l a m i n t a társadalmi-politikai közösségek alkotmányos feladatainak és kötelezett­ ségeinek a teljesítése, jogainak a gyakorlása-. I V . A szuverenitás a föderalizmus és a szocialista önigazgatás politikai rendszerének központi kérdéséit jelenti, melyen belül az autonómia — egyéb tényezőkkel egyetemben — m e g h a t á r o z o t t helyet foglal el. A társadalmi önigazgatás a társadalom szocialista átalakulásának alapvető folyamatát indította el — az állam szuverenitásának a m u n ­ kásosztály szuverenitásával történő átalakulási folyamatát. A z önigazga­ tás fejlesztésével és elmélyítésével a szuverenitás a munkásosztály és a dolgozók h a t a l m á n a k legfőbb ismérve lesz, az önigazgatás bevezetésének pillanatától napjainkig ez képezi a fejlődés fő i r á n y v o n a l á t . Az állam funkcióját az önigazgatásé t á r s a d a l o m b a n csupán a n n a k alapvető felada­ taira egyszerűsítik le: az önigazgatás fejlesztéséhez szükséges feltételek biztosítására és az önigazgatási rendszer védelmére. Ebben az értelemben az önigazgatása társadalmon belül az állam szuverenitását a munkásosz­ tály és a dolgozók h a t a l m á n a k megvalósítására szolgáló eszközként kell felfogni. És mint ilyen a z állam a t á r s a d a l o m m a l szemben n e m képvisel önállósult és elidegenedett h a t a l m a t . A m í g az állami szuverenitás a hagyományos értelemben az ember és a közösség közötti kisebb vagy nagyobb mértékű közvetítő szerepben nyil­ vánul meg (a politikai rendszertől függően), melyen belül az állam a p o ­ litikai hatalom tényleges hordozója, az önigazgatású társadalomban a szuverenitás visszanyeri eredeti értelmét, mely történelmileg és az osz­ t á l y h a r c szempontjából is m i n d e n k o r a munkásosztály és a dolgozók h a -

t a l m á t jelentette. E z t a fejlődési vonalat k ö v e t v e az önigazgatás a klaszszikus értelemben vett állami szuverenitás és politika társadalmasításá­ nak folyamataként jelentkezik. A szuverén jogokra v o n a t k o z ó alkotmányos elvek elemzése azt bizo­ nyítja, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép szuverenitásának elve a szocialista önigazgatás alkotmányos és politikai rendszerének alapjaiba is beépült. U g y a n a k k o r ez az elv kifejezésre jut a társadalmi viszonyok­ ban is, az önigazgatási szervezetektől és közösségektől kezdve egészen dolgozóink és polgáraink, nemzeteink és nemzetiségeink legelemibb k ö ­ zös érdekóig, melyet az autonóm t a r t o m á n y o k b a n , a szocialista k ö z t á r ­ saságokban és a föderáción belül érvényesítenek. A föderáción belüli szu­ verén jogok lényegét az a l k o t m á n y h a t á r o z z a meg — az autonóm t a r t o ­ m á n y o k b a n érvényesülő jogoknak pedig csak azon részét szabályozza, melyek a köztársaságon belül jutnak kifejezésre. Ebből következik, hogy a dolgozóink és polgáraink, nemzeteinek és nemzetiségeinek elidegenít­ hetetlen, szuverén döntéshozatali jogával sohasem szembesülhet — sem elvont értelemben, sem a reális politikai és alkotmányos viszonyok terén — az állami szuverenitás. A z autonómia létrehozásának társadalmi, politikai és alkotmányjogi alapja dolgozóink, polgáraink, nemzeteink és nemzetiségeink szuverén jo­ gaiban gyökerezik. A demokratikus f o l y a m a t o k n a k az önigazgatói meg­ egyezések révén történő erősítése, a t á r s u l t m u n k á n a k az egységes jugo­ szláv piac szintjén történő integrációja, v a l a m i n t minden olyan folyamat túlhaladása, m e l y a h a t a l o m n a k a munkásosztálytól, a dolgozóktól törté­ nő elidegenítését eredményezi, elősegíti a föderáción, a Szerb S Z K - n és a többi társadalmi-politikai közösségen belül jelentkező nyílt kérdések megoldását. A jugoszláv föderalizmuson belüli autonómia az önigazgatói érdekek egyeztetését segíti, mindenkor a rész és az egész közötti érdekkülönb­ ségek egybehangolására törekszik, mind az autonóm t a r t o m á n y o k o n , mind a köztársaságon és a föderáción belül. Ilyen értelemben az a u t o n ó m i a a társadalmi viszonyokon belül a nagyobb fokú integrációt és kohéziót szolgálja. F o r d í t o t t a Mák

Ferenc

Jegyzetek 1

2

Jelena Popov: Glavni N O O Vojvodine 1943—1945. — A Sremski Karlovci Vajdasági Levéltár dokumentumgyűjteménye. Újvidék, 1977. Stevan Doronjski: Trideset godina konstituisanja i razvoja autonomije Voj­ vodine. (A vajdasági autonómia létrejöttének és fejlődésének harminc éve) Felszólalás az AVNOJ második ülésének harmincadik évfordu­ lója alkalmából megtartott díszülésen. Megjelent a Savremenost című folyóirat 1974. 1. számában.

* A Vajdaság népei küldötteinek közgyűlésén készült jegyzet. 1945. július 30—31. A VSZAT Képviselőházának dokumentációja. A Szerb Antifasiszta Népfelszabadító Szkupstina és Szerbia Népszkupstinája ülésén készült jegyzet. II. könyv, 20. oldal. A korabeli dokumentumokban a Vajdaság Autonóm Tartománynak a föderá­ lis Szerbiához történő „csatolásáról" van szó, ám a kapcsolat lénye­ gének sokkal inkább megfelel a „társulás" kifejezés, ahogyan azt a JSZSZK alkotmányának X V I I I . kiegészítő javaslata, valamint az 1974-es- alkotmányok is használják. Josip Broz Tito: Beszédek és cikkek. Forum Könyvkiadó, Novi Sad, 1961., 225. 1. Iskustva u radu Skupsune SAPV 1974—1978 i 1978—1982. A Vajdasági SZAT Képviselőházának kiadásában megjelent közlemények. Új­ vidék. 4

5

8

7

Rezime Utemeljenje autonomne pokrajine Vojvodine u o d l u k a m a II zasedanja A V N O J - a kao izraz suverenog odlučivanja naroda i narodnosti Istorijski nastanak autonomne pokrajine Vojvodine ima nesumnjivo svoje izvore u NOB i socijalnoj revoluciji. Komunistička partija je od sredine tride­ setih godina, u svom konceptu izrazila interese višenacionalne pokrajine Voj­ vodine, kao buduće autonomne pokrajine u okviru Socijalističke Federativne Jugoslavije. U Vojvodini je već od početka ustanka došlo do izgradnje socija­ lističke vlasti. 1942. god. kada je snaga narodno-oslobodilačkog pokreta došla do izražaja u Sremu, otpočinje i obnavljanje KP i glavnog štaba NOV. U Vojvodini je to imalo značaja za formiranje autonomije Vojvodine. 22. oktobra 1943. došlo je do objave prvog samostalnog akta — proglasa. Tada je počelo dejstvo auto­ nomne pokrajine i njenog predstavništva Glavnog narodno-oslobodilačkog od­ bora. Posle oslobođenja ndržana je skupština izaslanika naroda Vojvodine, koja donosi odluku o priključku automne Vojvodine republici Srbiji. To je potvr­ đeno na III zasedanju AVNOJ-a 1945. god. Ne odgovaraju dakle činjenici, stavovi o nastanku autonomije, kao rezultata akta državne volje. Prema tim stavovima naime, autonomija je nastala zako­ nom republike Srbije septembra 1945. god., dok su izjašnjenja naroda i narod­ nosti u Vojvodini imala samo politički značaj. Celovita koncepcija autonomije rodila se naime u okviru narodno-oslobodilačke borbe, u okviru borbe KPJ za ravnopravne međunacionalne odnose u zemlji u celini, pa prema tome i u Vojvodini, kao i za federativno uređenje, koje! jedino može da obezbedi takve odnose. Priroda autonomije, koja se razvila u našoj zemlji, predstavlja originalni specifični sistem, ne samo kod nas, nego i u čitavom svetu. Autonomija je trajni i čvrsti elemenat federativnog sistema. Tri su glavna aspekta vojvođanske autonomije, od naročitog značaja: 1) SAP kao društveno-politička zajednica i jedinica federacije, 2) autonomija, kao suštinski elemenat federacije i 3) auto­ nomna pokrajina je sastavni deo republike Srbije.

Samoupravljanje je naročito proces transformacije suvereniteta države, u suverenitet radničke klase u čitavoj zemlji. Taj suverenitet je naime, osnovna razvojna linija naše zemlje u celini. Samoupravljanje je oblik podruštvljavanja suvereniteta države i političke reprezentacije u društveni suverenitet i repre­ zentaciju. Samoupravljanje i integracija društvenog rada i sredstava na samoupravnim osnovama i to na jedinstvenom jugoslovenskom tržištu, dovodi do razrešavanja proturečnosti interesa medu delovima i celine, u autonomnim pokrajinama, re­ publikama i celoj federaciji.

Resummee Die Etablierung des Autonomgebietes Vojvodina laut der Entscheidung der I L Sitzung des A V N O J als Ausdruck der suverenen EntSchliessungen der N a t i o n e n und N a t i o n a l i t ä t e n Historischer Entstand des autonomen Gebietes Vojvodina, hat die Quellen unbedingt in dem NOB (Nationaler Befreiungskampf) und in der sozialistischen Revolution. Die kommunistische Partei hat schon in der Mitte der dreissiger Jahren, in ihrem Konzept, die Interessen der mehrnationalen Vojvodina ausge­ drückt, als eines zukünftigen autonomen Gebietes im Rahmen des sozialistischen federativen Jugoslaviens. In der Vojvodina ist schon am Anfang der Revo­ lution zur Bildung der sozialistischen Macht gekommen. Im Jahre 1942, als die Kraft des nationalen Befreiungskampfes in Srem, zum Ausdruck gekommen ist, kommt auch zur Erneuerung der kommunistischen Partei und des Hauptstabes des N O V (Nationale Befreiungsarmee) in der Voj­ vodina und das bedeutet die Formierung der vojvodinaer Autonomie. Am 22. Oktober 1943 kommt es auch zur Erscheinung der ersten selbstständigen Kund­ machung. Damals fring die Winkbarkeit des Autonomgebietes und seiner Representanz, des Hauptrates der Nationaler Befreiung an. Nach der Befreiung, wurde die Versammlung der Delegaten der Nationen abgehalten, die den Entschluss über den Anschluss des Autonomgebiets an die sozialistische Republik Serbien, gebracht hat. Das wurde an der III. Sitzung des AVNOJ im Jahre 1945 bestätigt. Die Auffassungen über den Entstand der Autonomie, als Resultat von staat­ lich-politischen Beschlüssen, auffassen, entsprechen daher nicht der Richtigkeit. Laut diesen Auffassungen ist nämlich die Autonomie mit dem Gesetz Serbiens vom September 1945 zustande gekommen und die Entschlüsse der Nationen und Nationalitäten von Vojvodina, haben nur politische Wirksamkeit gehabt. Die ganze Konzeption der Autonomie ist nämlich in der nationalen Befreiungs­ kampf und dem Kampfe des KPJ für die nationale Gleichberechtigung zustande gekommen, für das ganze Land und selbstverständlich auch für die Vojvodina. Die Natur der Autonomie, wie sie in unserem Lande durchgeführt worden ist, ist originell und spezifisch für die ganze Welt. Die Autonomie ist ein fester Element des federativen Systems. Drei wichtige Aspekte der vojvodinaer Auto­ nomie sind von besonderer Wichtigkeit: 1) der Autonomgebiet ist gesellschafts­ politische Gemeinschaft und Einheit der Federation, 2) Autonomie ist westentlicher Element der Federation, und 3) das Aautonomgebiet ist Bestandteil der Republik Serbien.

Die Selbstverwaltung ist besonders ein Prozess der Transformation der staat­ lichen Suverenität zur Suverenität der Arbeiterklasse. Das ist die grundlegende Linie unserer Entwicklung. Die Selbstverwaltung ist die Form der Vergesellschaftlichung der Staatensuverenität und der politischen Representation. Die Selbstverwaltung und die Integration der Arbeit und der Arbeitsmittel auf dem einheitlichen jugoslawischen Markte führt zur Lösung der Gegenseitig­ keiten zwischen den Teilen und der Gemeinsamkeit in den Autonomgebieten, sozialistischen Republiken und der ganzen Federation.

Borivoje Pupic AZ AVNÜj-T SZELLEM ÉS .ESZME, VALAMINT N A P J A I N K JUGOSZLÁV POLITIKAI RENDSZERÉNEK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

Vitám során két kérdéscsoportot szeretnék áttekinteni: a) először az A V N O J második ülésén hozott h a t á r o z a t o k bizonyos aspektusairól szólnék röviden, majd a m i n d m á i g időszerű A V N O J - i szel­ lemről és eszméről ejtenék pár szót, ezt követően pedig b) megkísérlek összefüggést találni az említett h a t á r o z a t o k szelleme és napjaink politikai rendszerének aktuális kérdései között. a) Kétségtelen, hogy az A V N O J második ülése, valamint az ekkor megfogalmazott h a t á r o z a t o k mind az új forradalmi hatalom fejlődése szempontjából, mind pedig a társadalmi berendezés tekintetében törté­ nelmi jelentőségűek, de a h a t á r o z a t o k lényegükben csupán a már meglévő viszonyok politikai-jogi verifikálásának tekinthetők. Ilyen módon tehát az A V N O J második ülésének határozatai új államunk létrejöttében csu­ pán deklaratív, nem pedig konstitutív szerepet játszanak. Erre az új államunk létrejöttét, illetve az említett h a t á r o z a t o k jellegét illető megál­ lapításra az államok kialakulásáról szóló marxista tanítás figyelembevéte­ le, v a l a m i n t e tanításnak a népfelszabadító háborúra és annak eredmé­ nyeire történő alkalmazása során j u t o t t a m . Mivel azonban az új álla­ m u n k létrejöttével kapcsolatos kérdéseket m á r több m u n k á m b a n is tár­ gyaltam, ezért itt csak a legfontosabb részletekre térek ki. A népfelszabadító háború kiteljesedési f o l y a m a t á n a k elemzése is azt mutatja, hogy m á r 1941-ben léteztek felszabadított területek, amelyeken a z újonnan létrejött hatalom hatásosan m ű k ö d ö t t . E hatalom mindenek­ előtt a népfelszabadító bizottságok munkájában jutott kifejezésre, vala­ mint a z o p e r a t í v és hátországi katonai szervek munkájában, ahogyan az m á r általában a háborúban történni szokott. M á r 1941-ben Szerbiában és Szlovéniában is létrejönnek az új h a t a l o m legfőbb politikai szervei és testületei; Szerbia Legfelső Népfelszabadító Bizottsága, valamint a Szlo­ vén Népfelszabadító Bizottság és a Szlovén Népfelszabadító Front ke­ retében. A reguláris k a t o n a i egységek m á r 1941-ben megalakulnak. U g y a n a k k o r ismeretes, hogy a katonaság az államnak és az államiságnak a legfontosabb k o n s t i t u t í v eleme. E b b ő l következik, hogy mai államunk 1

akkor jött létre, amikor a felszabadított területeken h a t é k o n y a n kezdtek működni az új hatalmi szervek. Ez viszont nem csak az A V N O J máso­ d i k , d e még az első ülését is megelőzte. Másodszor: az elmondottakból következően, amikor a z t állítom, hogy az új állam létrejöttének tekintetében az A V N O J második ülésén meg­ fogalmazott h a t á r o z a t o k n a k nincs konstitutív, csupán deklaratív jellegük, a k k o r ezzel hangsúlyozni szeretném, hogy a z új állam e k k o r m á r létre­ jött, és a h a t á r o z a t o k csupán politikai-jogi szempontból alakítják k i azt, ami m á r a valóságban létezik és funkcionál. H a r m a d s z o r : megállapításommal nem t a g a d o m a z t , hogy a második ülés h a t á r o z a t a i n a k politikai-jogi szempontból konstitutív jellegük v a n . Ellenkezőleg, igenis konstitutív karakterűek, de nem azoknak a v o n a t k o ­ zásoknak a tekintetében, melyek sorsdöntő szerepet játszanak bármely állam kialakulásában. Az új állam létrejöttét érintő fontos és minden szempontból lényeges kérdések mellett véleményem igazolására bizonyí­ tékot a népfelszabadító háború d o k u m e n t u m a i b a n találunk. Az A V N O J első ülésén Tito m a g a h a n g o z t a t t a : megértek a viszonyok az új hatalom létrehozására, ám a pillanatnyi nemzetközi helyzet e tekintetben nem ked­ vező. Mit jelent ez a megállapítás? Azt, hogy a valóságban az új hatalom már kiépült, politikai-jogi értelembe vett szentesítésére is megértek a k ö ­ rülmények, de a külső okok megkövetelik, hogy a hatalom formális szem­ pontú verifikálásával még várjunk. Az állam tehát faktum, az pedig, hogy milyen szervek révén funkcionál e faktum egzisztenciája szempontjából lényegtelen, különösen lényegtelen háborús körülmények közepette. A tényleges legfelsőbb szervek létrehozása az új állam stabilitása, v a l a m i n t nemzetközi affirmálódása — ami minden újonnan alakult állam leghőbb vágya — szempontjából fontos, de ez — ahogyan azt új államunk, vala­ mint a Szovjetunió, a Kínai N é p k ö z t á r s a s á g , K u b a és számos más állam esete is bizonyítja — nem a t t r i b ú t u m a tényleges államiságnak, csupán az adott osztályellentétek realitásában való jelenlétét igazolja. Végül, véleményem helyességét igazolja a J K P K B - n a k 1944. szeptem­ ber 17-én a J K P Szerbiai T a r t o m á n y i Bizottságához intézett levele, mely­ ben a J K P Szerbiai T a r t o m á n y i Bizottságának az A V N O J második ülé­ sén meghozott h a t á r o z a t a i v a l kapcsolatos értékelését korrigálják. E levél kimondja: az A V N O J második ülése nem jelent fordulatot, csupán a népfelszabadító, háború fejlődésében egy új szakasz kezdetét jelöli. Egy lépés előre, de lényegét tekintve semmi új. A z új állam létrejöttének folyamata egyben föderációnk létrejöttét is jelentette, hiszen a népfelszabadító háború kezdettől fogva föderációs elvek alapján teljesedett ki. Egyértelműen igazolja ezt a területi és t a r t o ­ mányi legfelsőbb katonai és politikai vezetőség kiépítése. Ebből eredően, ahogy az A V N O J második ülésének h a t á r o z a t a i r a a deklaratív jelleg a jellemző, ugyanúgy a deklarativitás érvényes a Jugoszláviának föderatív alapokon történő kiépítéséről szóló h a t á r o z a t r a is. Ez a h a t á r o z a t a J u ­ goszláv Kommunista P á r t eszmei és gyakorlati tevékenységének a győzel­ mes forradalom által történő politikai-jogi szempontú szentesítésének az

aktusa. A n n a k az eszmei-gyakorlati tevékenységnek, melynek lényegi je­ gyei m á r az 1924-ben megtartott I I I . pártértekezleten megfogalmazód­ tak, és amelyek pontos meghatározásukat a harmincas évek közepén nyer­ ték el, hogy azután az V. országos értekezlet, majd a stolicei, az uzicei tanácskozásokon és a rudói és focai szabályokon keresztül a népfelsza­ badító háború és szocialista forradalom eredményeiben nyerjék el végle­ ges politikai-jogi formájukat. I t t kell megemh'teni, hogy a Jugoszláv Kommunista P á r t az új állam­ berendezésről kialakított nézetein belül nem tévesztette szem elől Vaj­ daság különleges helyzetét sem. A J K P soha n e m tévesztette szem elől azt, hogy Vajdaság lakosságának összetétele, történelmi hagyományai, földrajzi fekvése, gazdasági és kulturális múltja alapán sajátos egységet alkot, és hogy e sajátos jellegnek a jövőben az autonómia formájában kell kifejezésre jutnia. Erről a J K P szervezeti felépítése is tanúskodik. A v a j ­ dasági pártszervezeteknek ugyanis megvolt a saját t a r t o m á n y i szerveze­ tük is, melynek a többi t a r t o m á n y i és területi szervezetekkel egyenlő státusa volt. A J K P Vajdasági T a r t o m á n y i Bizottsága a többi t a r t o m á n y i bizottsághoz hasonlóan közvetlenül kapcsolódott a J K P KB-hoz. A szervezeti felépítés mellett a J K P Vajdaságot érintő d o k u m e n t u m a i is minden kétséget kizáróan igazolják e tényeket. Igaz, a megőrzött d o ­ kumentumok nem m i n d e n esetben teljesek, és a J K P vajdasági politikája sem mindegyikben egyértelmű, a b b a n azonban valamennyi megegyezik, hogy Vajdaság sajátos jellegű t a r t o m á n y , és ezért a jövőben megvalósuló közösségen belül k ü l ö n á l l ó státust kell k a p n i a . A d o k u m e n t u m o k b a n fel­ lelhető eltérések az autonóm körzet, a u t o n ó m t a r t o m á n y megjelölésektől a jugoszláv föderáción belül elfoglalt önálló egység megjelöléséig ter­ jednek. Jugoszláviának m i n t az egyenjogú népeik közösségének a meghatáro­ zásában a Jugoszlávia föderatív alapokon történő kiépítéséről szóló h a t á ­ rozat 3. pontja játszott döntő szerepet. E z egyfelől kimondja, hogy J u ­ goszlávia népeinek esetében a legfelső népfelszabadító bizottságok és a népfelszabadító antifasiszta tanácsok képezik a hatalmi szerveket, más­ felől pedig, hogy az A V N O J képezi a jugoszláv népek legfelső t ö r v é n y ­ hozó és végrehajtó képviseleti testületét, s így a jugoszláv népek szuvere­ nitásának és az egységes jugoszláv államnak a legfőbb képviselője. Ily módon dialektikusan fonódik össze a nemzetek egyenjogúsága és szuve­ renitása az A V N O J - j a l m i n t a z egység és a jugoszláv szuverenitás meg­ testesítőjével. Ez esetben tehát egyfelől a Jugoszláviáról, m i n t az egyen­ jogú nemzetek és nemzetiségek közösségéről vallott felfogás nyer meg­ fogalmazást, de u g y a n a k k o r kifejezésre jut a Jugoszlávia egységes egé­ széről (és nem a mesterségesen megalkotott közösségi jellegéről) vallott nézet is. Ahhoz, hogy az A V N O J - i h a t á r o z a t o k a t , azok tényleges t a r t a l m á t , szellemét.és jelentőségét megértsük, feltétlenül figyelembe kell venni a történelmi — a belső és nemzetközi — körülményeket, amelyek létre­ hozták őket. H a ugyanis eltekintenénk e körülményektől, és a h a t á r o -

z a t o k a t csupán szó szerinti, nyelvi megfogalmazásként értelmeznénk, k é p ­ telenek lennénk a z o k teljes megértésére, mi több, lényegüket mérhetetle­ nül leegyszerűsítenénk. Mert a konkrét történelmi k ö r ü l m é n y e k azt ered­ ményezték, hogy a h a t á r o z a t o k szociális- és osztályszempontú megköze­ lítést úgyszólván nem is t a r t a l m a z n a k , a forradalom ténye pedig jósze­ rével említést sem nyer. E z t egyfelől a szövetséges erők iránti viszony, másfelől pedig a népfelszabadító harc folyamatos terebélyesedése köve­ telte meg. Viszont e h a t á r o z a t o k értelmét és lényegét éppen az adja meg, hogy ezek a népi és szociális forradalom h a t á r o z a t a i voltak, és csupán ebben a kontextusban érthetők meg. Különös n y o m a t é k k a l kell ezt ma hangsúlyozni, hiszen egyre többen v a n n a k — k ö z t ü k igen tekintélyes személyiségek is — akik az A V N O J - i h a t á r o z a t o k értelmezésekor megfeledkeznek a tényleges történelmi k ö ­ rülményekről. Ezek a személyiségek a h a t á r o z a t o k a t a nemzeti-felszaba­ dító dimenziókra egyszerűsítik le, és figyelmen k í v ü l hagyják a primáris forradalmi v o n a t k o z á s o k a t . Feltétlenül ki kell mondani, hogy az A V N O J szelleme és eszméje egy­ ben a ma is t a r t ó forradalom szelleme és eszméje is. E z a szellem és eszme mindenkor megkerülhetetlen lesz, h a dialektikusan értelmezzük őket. E z pedig azt jelenti, hogy csakis a k o n k r é t szocialista valóságunk­ kal — az önigazgatói, a n y a g i és kulturális fejlettség elért színvonalával, nemzeteink és nemzetiségeink ö n t u d a t á v a l — összefüggésben szemlél­ hetjük őket. U g y a n a k k o r az is n y i l v á n v a l ó v á válik, hogy az A V N O J eszméit és szellemét fejlődésünkkel összhangban állandóan fejleszteni és gazdagítani kell. Nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúsága jelenti azt az irányvonalat és azt a végső célt, amely felé állandóan h a l a d n u n k kell Ebből eredően nemcsak fejlődésünk különböző szintjein, de mindennapi gyakorlati tevékenységünk során is biztosítani kell, hogy e tevékenység f o r r a d a l m u n k k a l összhangban, céljainknak megfelelően alakuljon. A min­ dennapi gyakorlat és a végső cél nem t á v o l o d h a t n a k el egymástól. Ellen­ kezőleg, a holnapi célok csak a helyesen i r á n y í t o t t mindennapi tevékeny­ ség révén érhetők el. 2

b) E t a l á l k o z ó n k a t az A V N O J és a z A V N O J - i h a t á r o z a t o k megszüle­ tése negyvenedik évfordulójának szenteltük, de meggyőződésem, hogy csak a k k o r j á r u n k el az A V N O J és az évforduló szellemében, ha fel­ idézve a negyven évvel ezelőtti eseményeket, eleven kapcsolatot t u d u n k teremteni az akkori h a t á r o z a t o k és jelenlegi szocialista önigazgatási gya­ k o r l a t u n k között, ezen belül pedig megtaláljuk az összefüggéseket az AVNOJ-rendelkezések és politikai rendszerünk között. Sajnos, — és ez k ö z t u d o t t — gazdaságunk válságba jutott, és a válság jelei bizonyos mér­ tékben m e g m u t a t k o z n a k politikai rendszerünkben is. Éppen ezért szeret­ nénk e helyütt is egy igen aktuális kérdésre kitérni. Arról van ugyanis szó, hogy politikai rendszerünk kérdéseihez kétszeresen is a priori köze­ ledünk. Egyesek szerint a rendszer felépítése jó, csak a gyakorlati m ű k ö ­ déssel van baj, ezzel szemben mások azt állítják, hogy elengedhetetlenül szükségesek a rendszeren belüli változások.

Megítélésem szerint a kérdés igen összetett, és a válasz sem lehet egy­ szerű. H a ugyanis szocialista t á r s a d a l m u n k és forradalmunk alapvető ér­ tékeit — a termelőeszközök feletti társadalmi tulajdont, az önigazgatást, a föderatív államberendezést, a nemzeteink és nemzetiségeink testvérisé­ gét—egységét — tartjuk szem előtt, a k k o r a velük kapcsolatos vita, mely megkérdőjelezné ezen értékeket, eleve k i z á r t . Hiszen ezek szocialista tár­ sadalmunk alapvető értékei, nélkülük a szocializmus elképzelhetetlen, és ezért sérthetetlenek. H o g y mindez érthető legyen, egyes értékekről bővebben is szeretnék szólni. I t t van mindenekelőtt a föderáción belüli viszony. A föderáción belüli viszony, az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek viszonyának, a testvériségnek és egységnek az államjogi kerete o l y a n érték, melyet pil­ lanatra sem lehet megkérdőjelezni, u g y a n a k k o r ez nem jelenti, és nem is jelentheti azt, hogy a föderáción belüli viszonyok fedhetetlenek. Ellen­ kezőleg, ha az elemzések során kiderül, hogy valamely megoldás, gyakor­ lat v a g y norma m á r n e m szolgálja optimálisan nemzeteink és nemzetisé­ geink egyenjogúságát, szocialista f o r r a d a l m u k célkitűzéseit, a dolgozók és a munkásosztály — szocialista t á r s a d a l m u n k fejlődésének elhatározó értékű szubjektumainak — helyzetét, a k k o r azon változtatni kell, össze kell hangolni szocialista önigazgatásunk fejlődési i r á n y v o n a l á v a l . U g y a n e z v o n a t k o z i k a termelőeszközök feletti társadalmi tulajdonra, az önigazgatásra és más alapvető értékekre is. H a például egy meglévő n o r m a t í v megoldásról — legyen ez akármilyen jellegű normatíva — ki­ derül, hogy nem védi és n e m serkenti a társadalmi tulajdon fejlődését, ha a munkásosztálynak, a társadalmi fejlődés egyetlen szubjektumának pozícióit nem erősíti, hanem gátolja az önigazgatási integrációt, és a kol­ lektív kisajátításhoz vezet, a k k o r ezeket a megoldásokat újakkal kell fel­ cserélni, melyek kiküszöbölik e fogyatékosságokat és megnyitják a szo­ cialista önigazgatás optimális fejlődése előtt az utat. A z a priori felfogás tehát, mely az a l a p v e t ő társadalmi értékek, a szocialista forradalom étekéinek megőrzésére és fejlesztésére irányul, tör­ ténelmileg igazolt — forradalmi jellegű. A z az a priori felfogás pedig, mely kizárja az értékek k u t a t á s á n a k és az új u t a k és megoldások keresé­ sének lehetőségét — gondolunk itt elsősorban arra a felfogásra, miszerint a .rendszer minden tekintetben tökéletes és csupán a gyakorlati megvaló­ sulásban v a n n a k fogyatékosságok — mindenképpen negatívnak minősül. H o g y ezt érzékelni tudjuk, a vita színvonalához méltó m ó d o n elemezzük a napjainkban jelentkező föderáción belüli viszonyokat. Előzetesként, emlékeztetőül csupán, hangsúlyozni kell: a föderalizmu­ son alapuló belső viszonyaink úgy, ahogyan azt az 1974-es a l k o t m á n y meghatározza, világviszonylatban is egyedülállóak. A r r ó l a koncepcióról v a n szó, melynek értelmében a szocialista köztársaságok és autonóm tar­ tományok rendelkeznek az alapvető meghatalmazásokkal, a föderáció fel­ a d a t a viszont, hogy szavatolja e viszonyok megvalósulását. E z az esz­ me és koncepció azokban az alkotmányos rendelkezésekben jut kifeje­ zésre, melyek értelmében a szocialista köztársaságok és autonóm t a r t o -

m á n y o k helyzetüknél fogva felelősek saját fejlődésükért, valamint a fö­ deráció egészének fejlődéséért is. A z elképzelés alapjául egyfelől a nemzeti kérdés m a r a d é k t a l a n a b b megoldásának, másfelől a z önigazgatási viszonyok és intézmények fej­ lesztésének igénye szolgált, ami egyben azt is eredményezte, hogy a fö­ deráción belüli viszonyok a z önigazgatás általános fejlődésének integráns részeként szerveződjenek újjá és alakuljanak át. U g y a n a k k o r azonban a z t is el kell mondani, hogy az utolsó alkot­ mányrevízió a nemzeti kérdés megoldása hatékonyságának növelését szorgalmazva a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k esetében is megerősítette az állami jelleget, más szóval, ezek a társadalmi-politikai közösségek a változások során mint á l l a m o k megerősödtek. Az utóbbi néhány év ese­ ményei, a köztársasági és t a r t o m á n y i bezárkózás — mindenekelőtt az ön­ igazgatás és az önigazgatási integráció tekintetében jelentkező elszigete­ lődés — az e t a t i s t a - b ü r o k r a t a magatartás erősödéséről á r u l k o d n a k . A z önigazgatási kapcsolatteremtés, a m u n k a - és eszköztársítás lenne a leg­ jobb mód a köztársaságokban és a t a r t o m á n y o k b a n , valamint a társa­ dalom egészében jelentkező negatív tendenciák felszámolására. A legjobb, de nem az egyedüli m ó d , főleg a k k o r nem, ha — mint az manapság is tapasztalható — az önigazgatás atomizált és gyengén fejlett. A köztársaságközi és t a r t o m á n y k ö z i viszonyok, v a l a m i n t a jugoszláv szintű önigazgatási integráció g y a k o r l a t á n a k elemzése mintha azt igazol­ ná, hogy a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k alkotmányos-jogi helyzete, valamint a föderáción belüli viszonyok terén nincs minden rendben. A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k különböző fejlettségi szintje, a gazdálkodás és a jövedelemszerzés felté­ teleinek eltérése folytán az érvényben lévő alkotmányos rendelkezések a köztársaságoknak és a t a r t o m á n y o k n a k , v a l a m i n t a társadalmi m u n k a egyes részeinek is lehetővé teszi, hogy egoista módon, saját parciális érde­ keiket helyezzék előtérbe. N y i l v á n v a l ó , ha léteznek érdekkülönbségek, nem szabad őket elhanyagolni, de még kevésbé szabad őket adminiszt­ ratív módon elfojtani. Á m az is bizonyos, hogy ilyen körülmények k ö ­ zepette olyan v i s z o n y o k a t kell létrehozni, melyek lehetővé teszik az ál­ talános és egyéni érdekek együttes figyelembevételét. Az általános érde­ kek soha — főleg hosszú távon — nem a k a d á l y o z h a t j á k az egyéni érde­ keket. Különösen nem a szocialista társadalomban. M a nálunk, bizonyos helyeken tapasztalható m á r az általános és egyéni fejlődés optimális üte­ mének a megbénulása, és ez nem h a g y h a t ó szó nélkül. E nehézségeknek, szocialista önigazgatási t á r s a d a l m u n k természetéből eredően történő leküzdése csupán demokratikus úton, önigazgatási meg­ egyezések révén történhet. M a n a p s á g — de egyébként sem — nem lehet egyedül -az a helyes megoldás, mely abszolút konszenzuson alapszik. A meglévő ellentétek esetében nem lenne reális mindig, minden időben a b ­ szolút konszenzust követelni. Fejlettségünk jelenlegi fokán, a társadalom általános és a köztársaságok, v a l a m i n t a t a r t o m á n y o k egyéni szintjén je­ lentkező ellentmondások jelenlétekor úgy tűnik a többségen, különösen

a kvalifikált többségen alapuló döntéshozatal az egyedüli demokratikus módja a meglévő ellentmondások leküzdésének. Hiszen az összes kérdé­ sek megoldásához szükséges abszolút konszenzushoz a társadalmi h o ­ mogenitás sokkal nagyobb fokára v a n szükség. H a az eddigi elemzésünk helyesnek b i z o n y u l t — s meggyőződésünk, hogy igen — , a k k o r ez azt sugallja, hogy a' meglévő alkotmányos ren­ delkezéseken és a társult m u n k a törvényén változtatni kell, össze kell őket hangolni időszerű szükségleteinkkel és a körülményekkel. E változ­ tatások során azonban — m i n t m á r hangsúlyoztuk is — nem szabad két­ ségbe vonni szocialista t á r s a d a l m u n k alapelveinek a helyességét. Ellen­ kezőleg, az új megoldásoknak egyre inkább t á r s a d a l m u n k alapjainak erő­ södését kellene elősegíteniük. Minden egyéb v á l t o z t a t á s t igényel, ha nem szolgálja t o v á b b optimális mórtékben a forradalom fejlődését. A m i k o r a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség programjában leírtuk azt a pontos és dialektikusan megfogalmazott m o n d a t o t , a k k o r az igazsághoz hűen szö­ geztük le: t á r s a d a l m u n k és f o r r a d a l m u n k fejlődése érdekében folyama­ tosan fogunk változtatni a meglévő viszonyokon, hogy a forradalom z a v a r t a l a n u l haladhasson a maga útján. E folyamat csak az önigazgatású szocializmus fejlődését, a m u n k a és az ember felszabadítását ered­ ményezheti. 3

A föderáción belüli viszonyok kapcsán szeretnék r á m u t a t n i a nem­ zeti kérdés eltúlzására. Egyes hazai és külföldi szerzők- állandóan azt hangsúlyozzák, hogy a nemzeti kérdés és a nemzeti probléma m á r - m á r világméretűvé válik. Véleményem szerint ez többé-kevésbé, de inkább csak kevésbé pontos. Pontos, m e r t a nemzeti kérdés m a a világnak azon a részén is jelen v a n , ahol m á r k o r á b b a n t ú l h a l a d o t t n a k hittük. A nem­ zeti önállóság kérdése különösen Ázsia és Afrika fiatal államai számára fontos és életbevágó. D e az állítás nem pontos, ha o l y a n értelmet a d u n k neki, miszerint a nemzeti kérdés átitatja az osztály- és szociális kérdése­ ket is. Ellenkezőleg, az osztály és az osztályellentétek kérdése m a is az alapvető társadalmi ellentéteket képezi, s minden egyéb, közvetve vagy közvetlenül, többé vagy kevésbé az alapvető osztályellentétekből ered. Meggyőződésem, hogy sok esetben az, ami a felszínen nemzeti kérdésként jelentkezik, illetve ami nemzeti kérdésnek tűnik, lényegében osztály- és az osztályellentétek kérdése, és csupán azok megvilágításában tűnik másnak, akik a nemzeti kérdést tartják alapvető ellentmondásnak. Egy komoly és alapos, t u d o m á n y o s szociológiai elemzés gyorsan k i m u t a t n á , hogy e probléma esetében a dolgok megjelenési formáját felcserélik a dolgok lényegével. Ezzel természetesen nem azt a k a r o m m o n d a n i , hogy napjainkban a nemzeti kérdés nem vált elsőrendű p r o b l é m á v á . Igen, de éppen az osztályellentétek megoldása fogja megmutatni, hogy ez egyben a nemzeti kérdés megoldásának is az egyetlen j á r h a t ó útja. A z a gya­ núm, hogy ez esetben is a nemzeti kérdés eltúlzásával állunk szemben, és jelenleg még a marxista elemzés is k u d a r c o t vallott. E gondolatok fényében szeretnék emlékeztetni a marxizmus klassziku­ sainak az államberendezéssel kapcsolatos tanítására. Az államberendezés

formája a tudományos szocializmus megalapítóinak — különösen Lenin­ nek — is érdeklődési középpontjában állt. Lenin életművében jelentős helyet foglal el a föderációról szóló tanítás, mindenekelőtt pedig a föde­ rációnak a nemzeti kérdéssel kapcsolatos vonatkozásai. A helyes állam­ berendezési forma Leninnél a soknemzetiségű Oroszország esetében a szo­ cialista forradalom legelemibb kérdésének a megoldását jelenti. H a n g s ú ­ lyozni kell — ma különösen —, hogy Lenin, de M a r x és Engels esetében is minden, így a nemzeti kérdés megoldása, és az államberendezés formá­ ja is a proletárforradalom érdekeinek volt alárendelve. E falfogásnak ma is óriási a jelentősége, természetesen csak abban az esetben, ha a klasszikusokhoz híven, a k o n k r é t történelmi körülményeket is szem előtt tartjuk. A szocialista forradalom érdekei ma is megkövetelik, hogy osztály- és nemzeti viszonylatban az osztálykérdést részesítsük el­ sőbbségben. A z osztály- és a nemzeti kérdés, különösen a mi konkrét történelmi körülményeink közepette, dialektikusan fonódik össze, ám m i n d a n n a k , ami dialektikusan kötődik egymáshoz nem feltétlenül szükségszerű, hogy egyforma súlya és értéke is legyen. A föderatív viszonyoknak a forra­ dalom szolgálatában kell állniuk, egyfelől az egyenlőtlenségek á t h i d a l á ­ sát, másfelől pedig a szocialista társadalom homogenizációját, nem pe­ dig a meglévő viszonyok megszilárdítását kell elősegíteniük. Nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúsága ma, de még a jövőben is, hosszú ideig a b ­ szolút követelmény lesz számunkra, de a szocialista, és még inkább a kommunista társadalom csak az emberi elidegenedés — beleértve a nem­ zeti t u d a t által teremtett elidegenedést is — teljes mértékű megoldása során jöhet létre. A nemzetinek és a nemzeti t u d a t n a k kétségtelenül t ö r t é ­ nelmi szempontból óriási progresszív ereje v a n , de mindemellett is az emberi emancipáció érdekében szükségszerű a nemzeti szempontok k o r ­ látozó jellegéneik a túlhaladása. A z osztályszempontokkal is hasonló m ó ­ don kell eljárni, de éppen az o s z t á l y p r o b l é m á k n a k mint alapvető ellent­ m o n d á s o k n a k a megoldása teszi a jövőben lehetővé a n n a k a t á r s a d a l o m ­ nak az elérését, melyben az ember végre a történelem tényleges a l a n y á v á válhat. A nemzeti t u d a t egy bizonyos pontig segíti az osztálytársadalmi viszonyok túlhaladását, amely egy m e g h a t á r o z o t t szintig a nemzeti affirmációt feladatának tekinti ugyan (ehhez a feltételek a szocializmusban lesznek kellő mértékben a d o t t a k ) , de a társadalom fejlettebb szakaszaiban eltűnik a nemzeti kérdés és vele együtt a nemzeti szempontok is. 4

5

6

T á r s a d a l m u n k következő időszerű kérdése, melyről szólni szeretnék, a választási, illetve küldöttrendszeri. A választási rendszer a politikai rendszer demokratikus jellegének egyik legfontosabb ismérve. Hiszen a választási rendszer a politikai rend­ szer konstituálódásának eszköze, és attól függően, hogy ez az eszköz milyen mértékben demokratikus, hogy a dolgozók és a polgárok tényle­ gesen milyen mértékben vesznek részt közvetlenül a politikai rendszer és az intézmények kiépítésében és létrehozásában — h a a politikai rend­ szeren belül biztosítva van a választók és a választottak közötti de-

mokratikus kapcsolat, egeszén addig, hogy a választók leválthatják a v á l a s z t o t t a k a t — attól függően vice versa is demokratikus a politikai rendszer. E z a politikai rendszer d e m o k r a t i z m u s á n a k ábécéje. D e hogyan állunk mi ezzel? Meggyőződésem, hogy választási rendszerünk, mindenekelőtt bonyolultságánál fogva — melyet mi, akik ezzel a kérdéssel hivatásból foglalkozunk, sem v a g y u n k képesek teljességében áttekinteni, s még ke­ vésbé képes erre a munkás — a legkevésbé sem nevezhető optimális mér­ tékben demokratikusnak. É p p e n ez az összetettség és bonyolultság teszi, hogy e rendszer nehezen itatható át autentikusan demokratikus és önigaz­ gatási t a r t a l m a k k a l . A z o n kevesek közé t a r t o z o m — sajnos valóban kevesen v a g y u n k —, akik úgy vélik, e kérdés tekintetében is sokat tanul­ h a t u n k még M a r x t ó l . M a r x o t e kérdés kapcsán sem meríthettük ki, mint ahogyan az is meggyőződésem, hogy nem minden esetben értettük meg és értelmeztük helyesen e nagy gondolkodót, ebből eredően tanítását nem is a l k a l m a z h a t t u k kellő hatékonysággal. Vissza kell térni M a r x h o z , bele kell mélyedni demokráciaértelmezésébe és az általános választójoggal kapcsolatos elméletébe. A Polgárháború Franciaországban című művében a Párizsi K o m m ü n t a p a s z t a l a t a i t elemezve M a r x — igaz nagy v o n a l a k ­ ban, de egyértelműen és világosan — megrajzolta a demokrácia, a de­ mokratikus szerveződés lényegét és fejlődési i r á n y v o n a l á t , v a l a m i n t a társadalmi tevékenységek végzésének mikéntjét. Mindenekelőtt a követ­ kező részletre gondolok: „ A z általános választójognak, mely addig h á r o m - v a g y hatévenként arról döntött, hogy az u r a l k o d ó osztály melyik tagja képviselje a népet annak érdekei ellen a parlamentben, — most m a g á t a k o m m ü n ö k b e szer­ vezett népet kellett szolgálnia, éppúgy, ahogyan az egyéni választójog minden más m u n k á l t a t ó n a k arra szolgál, hogy üzleti ügyeiben a m u n k á ­ sokat és a felügyelőket kiválassza. És t u d v a l e v ő , hogy mind a társaságok, mind az egyének tényleges üzleti ügyekben rendszerint tudják, hogyan állítsák a megfelelő embert a megfelelő helyre, és ha történetesen téved­ nek, hogyan tegyék tüstént jóvá. Másrészt viszont semmi sem lehetett idegenebb a k o m m ü n szellemétől, m i n t az, hogy az általános választó­ jog helyébe hierarchikus invesztitúrát léptessen." M a r x n a k a t á r a d a l m i szerveződéssel és a n n a k működésével kapcsolatos gondolatai a polgároknak a társadalmi felépítmény létrejöttében, v a l a ­ mint e felépítmény működésében történő, minél közvetlenebb részvételére irányulnak. A bonyolult, s ennélfogva az egyszerű emberek számára — különösen a jelölés szakaszában — érthetetlen és kiismerhetetlen választási rend­ szer — melynek mindenekelőtt autentikusan demokratikusnak és önigazgatásúnak kellene lennie — nyilvánvalóan rányomja bélyegét a k ü l d ö t t ­ rendszer t a r t a l m á r a is. A küldöttrendszer és a küldöttségek közötti viszony tehát demokratikus t a r t a l o m tekintetében m á r az indulásnál fogyatékos­ ságot m u t a t . A küldöttségi viszonyok és intézmények az önigazgatás szer­ ves részeiként, az önigazgatás gyakorlati megvalósításának jellemző for7

máiként, az állam és az államiság, v a l a m i n t az emberi elidegenedés t ú l haladásának útját képezik. Természetes, hogy a hatalmas forradalmi len­ dület keretében lehetetlen néhány évtized alatt jelentős eredményeket elérni. Különösen akkor, ha e folyamat a fejletlen termelőeszközök és az alacsony kulturális színvonal által megszabott körülmények k ö z ö t t z a j ­ lik. Ahhoz sem fér azonban kétség, hogy a választási rendszer létrehozá­ sában a szubjektív tényezők szerepe, ezen túlmenően pedig a politikai rendszer szerepe is messze elmaradt a v á r t színvonal mögött. A küldöttrendszer működésében jelentkező fogyatékosságok elsősorban abból erednek, hogy még megközelítőleg sem építettük ki a küldöttségi alap, a küldöttség és a küldött, v a l a m i n t a döntéshozatal és a társadalom politikájának célkitűzéseit megfogalmazó színhely közötti kapcsolatokat és viszonyokat, amelyek biztosítanák a h a t á r o z a t o k autentikusan önigaz­ gatási konstituálódását, v a l a m i n t azok megvalósításának politikáját is. A küldöttek munkájának és a küldöttségek alapelveinek elemzése során kiderült, hogy e folyamatokra sokkal g y a k r a b b a n kerül sor a m u n k a v e ­ zetői és fórum jellegű s t r u k t ú r á k b a n , mint a küldöttségi a l a p o k b a n . A polgárok és a dolgozók tájékozottsága még mindig olyan hiányos, hogy m á r ennélfogva sem vehetnek részt a társadalmi folyamatokban, ezért a társadalom irányításának sem lehetnek d ö n t ő tényezői. N e m szükséges tüzetes elemzés a n n a k kimutatására, hogy a bürokrácia és a technokrácia szándékosan adagolja ilyen formában az információkat, hiszen ezzel megakadályozza, hogy pozíciója esetleg meginogjon. Sajnos, e jelenség nemcsak az alacsonyabb állami és társadalmi szervezetekben tapasztal­ ható, hanem megtalálható a legfelső társadalmi-politikai közösségekben is. Különösen a küldöttségeknek a társadalmi-politikai fórumokban elfoglalt álláspontjai terén tapasztalhatók fogyatékosságok. E fórumok üléseinek jegyzőkönyvét elemezve kiderül — ilyen elemzést magam is végeztem —, hogy ez a probléma ritkán szerepelt az ülések napirendjén. Meggyő­ ződésem szerint senki sem állíthatja, hogy — mondjuk — a K S Z irány­ vonala és politikája elegendő alap küldöttségének a képviseleti testüle­ tekben végzett munkájához. H a tehát a politikai rendszer választási rendszer útján történő konstituálódása, v a l a m i n t a küldöttségi alapnak, a küldöttségnek és a k ü l d ö t t ­ n e k ' a politika alkotó műhelyével és a döntéshozatali színhellyel történő kapcsolatteremtése és viszonya ilyen sok fogyatékosságot jelez (mely nem egy esetben a n n a k tulajdonítható, hogy e viszonyokon belül n o r m a ­ tív-rendszerezés tekintetében nincs minden optimálisan megoldva), a k k o r nyilvánvaló, hogy m i n d e z az önigazgatás intenzív életre keltése céljából változást követel. Egyszóval: a küldöttrendszer mai formájában nagyon sok az autentikus társadalmi a l a p o k t ó l történő eltérés. Végül, rövid megállapítás formájában szeretnék az önigazgatási érdek­ közösségek — társadalmi és politikai rendszerünk részeinek — fogyaté­ kosságaira is r á m u t a t n i . Véleményem szerint az önigazgatási é r d e k k ö ­ zösségek politikai rendszerünk legnagyobb melléfogásai. A l a p v e t ő fel­ adataik terén a szabad munkacserét illetően vajmi kevés életszerűséget 1

m u t a t t a k . M a kizárólar, a költségvetési intézmény szerepét töltik be, hi­ szen akárcsak régen a költségvetés révén, ima is az anyagi termeléstől el­ idegenedett m ó d o n végzük a pénzügyi eszközök begyűjtését és elosztását. Az a l k o t m á n y h o z ó k szándéka értelmében ezek a közösségek olyan meg­ oldást jelentenének, melyek keretében, m e g h a t á r o z o t t működési területek között, önigazgatási alapon történik a szabad munkacsere, bizonyos tevé­ kenységek társadalmasítása, v a l a m i n t a társadalmi tevékenységet végző dolgozók helyzetének az anyagi termelésben dolgozók társadalmi-gazda­ sági helyzetével történő kiegyenlítése. A z elképzelés kétségtelenül jó, de a jelenlegi gyakorlaton még nagyon sokat kell változtatni ahhoz, hogy a gondolat alkotmányos szellemben realizálódjon. Pillanatnyilag — és ezt nyíltan meg kell m o n d a n i — az önigazgatási érdekközösségek, kevés kivétellel, alkotmányos feladataik teljesítése helyett a professzionalizmus melegágyává váltak. Mivel társadalmi rendszerünk, v a l a m i n t ennek alkotórészeként poli­ tikai rendszerünk olyan körülmények k ö z ö t t alakult ki és működik ma is, amelyben a társadalom eszmei-politikai vezető szerepót a K o m m u n i s ­ ta Szövetség játssza, így a K S Z szerepének és általában a politikai rend­ szerünkben betöltött funkciójának figyelembevétele nélkül lehetetlen meg­ érteni a politikai rendszer lényegét is. É p p e n ez a sorsdöntő tény k ö v e ­ teli meg, hogy a gazdasági és a politikai életben jelentkező fogyatékossá­ gok taglalásakor a Kommunista Szövetségre is kitérjünk. A z elemzésnek egyebek k ö z ö t t arra is választ kell adnia, hogy milyen helyet foglal el, és milyen szerepet tölt be a K S Z nálunk, szervezettsége és belső viszonyai — mindenekelőtt a J K S Z egésze és az alkotóelemei k ö z ö t t i viszony — milyen mértékben hatásosak, vajon optimális mértékben segítik-e a szooialista önigazgatás kiteljesedését és a nemzeti egyenjogúság megvalósu­ lását? Az elemzés során figyelmen k í v ü l hagyni a K S Z helyét és szere­ pét, az elemzés teljes mértékű értelmetlenségét jelentené. N e m nehéz megállapítani, hogy ez milyen következményekkel járna. F o r d í t o t t a Mák

Ferenc

Jegyzetek 1

2

3

Mindenekelőtt a „Teorija države i prava" című munkában. Savremena ad­ ministracija, Belgrád, 1983. Ma is vannak vélemények, melyek szerint az AVNOJ-i határozatok egyfajta alkotmányfeletti jelleggel bírnak. Ezeket a nézeteket nemcsak azért kell elutasítani, mert nélkülözik a dialektikát, hanem mindenekelőtt azért, mert minden alkotmányteremtő szuverén jogokkal rendelkezik olyan értelemben, hogy az előző alkotmányteremtő semmilyen formá­ ban sem befolyásolhatja. Ezt a gyakorlat is igazolta. Végtére is miért hinnénk, hogy 1974-ben megtaláltuk az ideális megoldást? És ha igen, vajon a társadalom fejlődése nem folyamatos törvényszerű-

4

6

6

7

ség-e, melynek során az, ami a megalkotás pillanatában ideálisnak tűnt, előbb-utóbb — dinamikus korunkban bizony igen gyorsan — túlhaladottá válik, és valami új lép a helyébe? Minden bizonnyal így van! Sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy az osztály- és a nemzeti kérdés alaposabb elemzésébe bocsátkozzunk — ez egy külön értekezést igényelne —, azt azonban hangsúlyozni kell, hogy nálunk a két foga­ lom közötti viszonyt rendszerint tévesen értelmezik. Nem egy eset­ ben a tudományos értekezésekben, sőt olykor még a legfelsőbb be­ osztásban lévő politikusok gondolatmenetében is a nemzeti szempont olyan jelentős helyet foglal el, amilyen a szocialista önigazgatás ke­ retein belül egyszerűen elfogadhatatlan. Szokássá vált az osztály­ szempontok elhanyagolása és a nemzeti szempontok eltúlzása. Lásd Leninnek a föderációról mint átmeneti történelmi formáról vallott né­ zetét. E szerint a föderáció abban a pillanatban eltűnik, amikor el­ tűnnek azok az ellentmondások, melyek életre keltették. Lenin összegyűjött művei. 31. kötet, 142. és 125. oldal. Természetes, hogy a jelenlegi körülményeink közepette ez csak a távoli jö­ vőben fog megvalósulni. E jövőnek konkrét jellemzőit ma még úgy­ szólván lehetetlen meghatározni, de azért minden mai cselekedetünk­ nek a távoli célt kell szolgálnia. Marx és Engels válogatott művei III., Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983, 36. 1.

Rezime K a r a k t e r i duh odluka I I zasedanja A V N O J - a i neka aktuelna pitanja političkog sistema u nas Drugo zasedanje AVNOJ-a predstavlja političku i pravnu dogradnju onoga, što je u realnosti već živelo. Već u 1941. godini imamo velike oslobođene teri­ torije, na njima narodne odbore, kao oblik vlasti i regularne vojne jedinice. Nova država je faktički postojala, te je zasedanje politička i pravna potvrda postojećeg stanja. Komunistička partija je već i onda imala u vidu posebnosti Vojvodine, te potrebu za izgradnjom stanovite autonomije, zbog specifičnosti Vojvodine u nacionalnom, kulturnom i drugom pogledu. Glavni narodni odbori i antifašistička veća, bili su činioci vlasti pojedinih naroda, na određenim teritorijama, a A V N O J predstavnik suvereniteta jugoslovenskih naroda u jedinstvu, kao celini. Nemoguće je ne smatrati ovakvu od­ luku razvoja drugačije, nego kao izraz jedinstva narodno-oslobodilačke borbe i revolucionarnog pokreta. To su dve ravnopravne dimenzije pokreta pod vodstvom komunističke partije. Ravnopravnost naroda i narodnosti su konstantni orijentiri ali predstavljaju i konačni cilj. Treba povezati rezultate II. zasedanja AVNOJ-a sa sadašnjicom. To je po­ sebno važno zbog postojeće ekonomske krize, koja razumljivo utiče i na poli­ tički sistem. Bez sumnje je pravilnost osnovnih postavki našeg ekonomsko-političkog sistema tj. društvena svojina nad sredstvima za proizvodnju, samouprav-

ljanje i put za ovladavanje ćelom društvenom reprodukcijom od strane udru­ ženih radnika i federalizam i ravnopravnost naroda i narodnosti, osnovna ispravna baza našeg sistema. U članku su obrađeni odnosi u federaciji; problemi prakse u pogledu pravil­ nog dejstva federacije i u pogledu ravnopravnih odnosa u njoj. Sva rešenja i odluke i druga normativna akta treba da unaprede samoupravljanje i samo­ upravnu integraciju — ako ne — treba ih menjati. Međutim u zadnje vreme zatvaranje republika i pokrajina u sebe, dovodi da jačanja etatizma, kao ne­ gativne pojave. Postojeće razlike u interesima se ne mogu likvidirati koncen­ zusom nego dogovorom i utvrđivanjem sopstvenih i zajedničkih ciljeva. Postojeći delegatski sistem treba da ima karakter izrazite demokratičnosti, što treba još postići. Za sada naime, nije postignuta odgovarajuća veza delegata sa delegatskom bazom, niti sa mestima odlučivanja. Bez sumnje je tačno, da su samoupravne interesne zajednice, najmanje us­ peli delovi našeg plitičkog sistema. One treba da postaju institucije slobodne razmene rada između OOUR-a u sferi privrede i ostalih društveno potrebnih organizacija, a ne produžene institucije budžetskog značaja. Analiza treba da odgovara i o mestu i ulozi SK i to u Jugoslaviji, kao celini. Naš društveni sistem naime, kao politički sistem, je sastavni deo celine i treba da se ostvaruje u uslovima u kojima je Savez Komunista idejno-politička predvodnička snaga.

Resummee K a r a k t e r und I n h a l t der Entscheidungen der zweiten Sitzung des A V N O J u n d einige Aktuelle Fragen unseres heutigen politischen Systems Die zweite Sitzung des A V N O J (Antifaschistischer Rat der nationalen Be­ freiung Jugoslawiens) ist eigentlich die politische und rechtliche Verarbeitung einer Tatsache, die schon vorhanden war. Wir haben schon im Jahre 1941 grosse befreite Territorien gehabt, in denen Volksräte, als Subjekte der Macht und reguläre militärische Einheiten bestanden. Der neue Staat hat faktisch schon existiert und die Sitzung ist eigentlich nur die Bestätigung der bestehenden Lage. Die Kommunistische Partei hat schon damals die Spezialitäten von Vojvo­ dina ins Auge gefasst und die Nötigkeit einer spezifischen Einrichtung der Vojvodina, wegen den nationalen, kulturellen und anderen Spezialitäten des Gebietes. Die nationale Haupträte und die antifaschistischen Räte waren die echten Faktoren der Macht der einzelnen Nationen an den bestimmten Territorien und das AVNOJ der Vertreter der Suverenität der jugoslawischen Nationen in der Einheit des Landes. Es ist unmöglich solche Einrichtung änderst zu betrachten, als den Ausdruck der Einheit des nationalen Befreiungskampfes und der revo­ lutionären Bewegung. Das sind zwei gleichwertige Dimensionen der Bewegung unter der Führung der kommunistischen Partei. Die Gleichberechtigung der Nationen und Nationalitäten ist ein festes Orien­ tier, aber auch ein Endziel. Die Resultaten der zweiten Sitzung des A V N O J sollen mit den heutigen

Zuständen verbunden werden. Das ist besonders, wegen der jetzigen Wirt­ schaftskrise nötig, die selbstverständlich auch auf das politische Systems Einfluss ausübt. Es ist unzweifelhaft, dass die grundlegenden Einrichtungen unseres ökonomisch-politischen Systems d. h. der Gesellschaftseigentum der Erzeugungs­ mittel, die Selbstverwaltung und der Weg zur Eroberung der ganzen gesell­ schaftlichen Reproduktion, von der vereinbarten Arbeitern, sowie das Federalis­ mus und die Gleichberechtigung der Nationen, die grundlegende und richtige Basis unserer Einrichtung sind. Im Artikel werden die Verhältnisse in der Federation bearbeitet, die Probleme der Praxis, in Hinsicht der Gleichberechtigungsverhältnisse. Alle Entscheidun­ gen, Beschlüsse und normative Akten müssen die Selbstverwaltung und die selbstverwalterische Integration fördern — wenn nicht — dann muss man sie ändern. In der letzten Zeit führt die gegenseitige Verschliessung der Republiken, zum Etatismus und das ist eine negative Erscheinung. Das bestehende Delegatensystem muss demokratischen Charakter haben, das man noch erreichen muss. Bis jetzt ist nämlich die entsprechende Verbindung der Delegaten in ihrer Basis, sowie mit dem Platz der Entschlüsse nicht erzielt worden. Es ist unzweifalhaft, dass die selbstverwalterische Interessengemeinheiten die am wenigsten gelungen Teile unseres politischen Systems sind. Sie sollen die Institutionen des freien Arbeitsaustausches zwischen den Grundorganisationen der vereinigten Arbeit der Produktivsphäre und der anderen gesellschaftlichen Organisationen werden und nicht die ausgelegten Plätze des Haushaltsplanes. Die Analyse muss auch den Platz und die Rolle des kommunistischen Vereins besprechen uzw. für Jugoslawien, als gemeinsamen Land. Unser Gesellschaft­ system und das politische System als Teilsystem muss sich in den Verhältnissen gewähren in denen der Verein der Kommunisten die führenden ideell-politische Rolle hat.

Marijana Pajvancic N É H Á N Y MEGJEGYZÉS AZ OSZTÁLY- ÉS A NEMZETI EMANCIPÁGIÓ KAPCSÁN

A nemzeteiník és nemzetiségeink közötti egyenjogúság elve a l k o t m á n y o s és politikai rendszerünk egyik alapvető elvét képezi. A z A V N O J máso­ dik ülésének h a t á r o z a t a i b a n fogalmazódott meg, t a r t a l m a pedig a jugo­ szláv szocialista közösség forradalmi átalakulási folyamatainak megfe­ lelően v á l t o z o t t . Az alábbiakban a fejlődésünk jelenlegi szakaszában érvényre jutó nemzeti egyenjogúság elvének lehetséges t a r t a l m i változa­ taira szeretnénk r á m u t a t n i . A szocialista önigazgatás politikai rendszerében — melyben a t ö b b ­ letmunkáról és a társadalmi reprodukció egészéről történő döntéshozatal, valamint e folyamatok irányítása a társult m u n k a dolgozóinak jogkörébe tartozik — megteremtődik a lehetősége és a z előfeltétele annak, hogy a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonyokat demokratikus alapokra he­ lyezzük, hogy szabad nemzeti fejlődésüket és egyenjogúságukat egy föde­ ráció keretében valósítsák meg, hiszen a szövetségen belüli szabad és ön­ kéntes társulás egyben lehetővé teszi közös érdekeik megvalósítását is. A m u n k a és az eszközök önigazgatási alapokon történő társításának folyamata t á v l a t o k a t nyit a különböző nemzetek és nemzetiségek anyagi és társadalmi helyzetének a kiegyenlítése előtt is. E folyamatok kitelje­ sedése lehetővé teszi a különböző nemzetek és nemzetiségek munkásosz­ tálya és dolgozói számára, hogy megerősítsék és kibővítsék a saját t ö b b ­ letmunkájuk feletti hatalmi jogaikat. Ezzel pedig kezdetét veszd egy igen összetett és nem egy v o n a t k o z á s b a n ellentmondásos társadalmi fejlődés, melyben a munkásosztály arra irányuló harca, hogy a társadalmi repro­ dukció egészét az irányítása alá vonja, egyben a társadalmi-gazdasági, politikai, kulturális és nemzeti állapotok kiegyenlítődését is segíti. A társult m u n k a önigazgatási integrációjának folyamata a szocialista önigazgatású termelési viszonyok fejlődésének keretében egyesíti és egy­ ségbe kovácsolja nemzeteinket és nemzetiségeinket. A jugoszláv föderatív közösségben éppen e folyamatok révén jönnek létre a nemzetek és nem­ zetiségek k ö z ö t t i egyenlő viszonyok. A különböző nemzetek és nemzetiségek közötti egyenlő viszonyok kér-

désének marxista megközelítésekor az anyagi és a társadalmi fejlődés objektív tényezőinek számbavételéből kell kiindulni, hiszen ezek az elő­ feltételei a nemzeti létnek és a nemzeti egységnek egyaránt. E tényezők h a t á r o z z á k meg továbbá a termelési és az anyagi viszonyokat, és ily módon lehetővé teszik a nemzeti egyenjogúság tartalmi vonatkozásainak elemzését is. E z az o k a annak, h o g y a fenti kérdések megközelítésekor két egymással szorosan összefüggő társadalmi folyamatot kell szem előtt t a r t a n i . A z egyik az osztályemancipáció folyamata, mely a m u n k a és az eszközök önigazgatási társításának k ü l ö n b ö z ő formáiban jut kifejezésre, a másik pedig a nemzeti emancipáció folyamata, amely a nemzetek k ö ­ zötti önigazgatási viszonyokban létrejövő új t a r t a l m a k b a n nyilvánul meg. A m u n k a és az eszközök önigazgatási társításának folyamatai a nemze­ tek és nemzetiségek egyenlő anyagi és társadalmi helyzetéhez vezetnek, és ezzel érdekeik kiegyenlítődése is létrejön. O l y a n folyamatokról v a n tehát szó, melyek a társadalmi újratermelés teljessége, v a l a m i n t az érték­ többlet feletti rendelkezés érdekében v í v o t t harc keretein balul egyre in­ kább kiteljesítik a dolgozó embernek, a munkásosztálynak a társult m u n ­ kán belül kifejezésre jutó h a t a l m á t . F o l y a m a t o k r ó l , melyek a radikális társadalmi átalakulásért v í v o t t h a r c során — mindenekelőtt a termelési viszonyok megváltoztatása céljából — egyesítik a nemzetek és a n e m z e ­ tiségek dolgozóit. Ezért képezi a m u n k a és a termelőeszközök önigazgatási társítása a nemzetek és nemzetiségek közötti egyenjogúság alapját. Ezért e kérdések taglalásakor különös hangsúlyt kell fektetni a m u n k a és a termelőeszközök társítása során jelentkező alapvető jellemvonásokra, eb­ ből eredően pedig a jugoszláv szövetségen belüli nemzetek közötti önigaz­ gatási viszonyok kiépítésére is. A nemzetek közötti viszonyok lényegét nem érthetjük meg, ha nem hozzuk kapcsolatba a termelési viszonyokban végbement változásokkal, azokkal a változásokkal, melyek a jugoszláv társadalom teljességét is áthatják. Lehetetlen e viszonyokat ö n m a g u k b a n megérteni, t a n u l m á n y o z n i sem lehet ő k e t az önigazgatói szervezetekben és közösségekben, ezen túlmenően pedig a társadalmi szervezetek összes­ ségében végbement a l a p v e t ő társadalmi folyamatok figyelembevétele nél­ kül. Innen ered a n n a k szükségessége, hogy az önigazgatási társadalom sejtjeiben megvalósuló nemzetek közötti egyenjogú viszonyokat összefüg­ gésbe hozzuk a nemzeti érdekek létrejöttének és kifejezésre jutásának m ó ­ dozataival, v a l a m i n t ezen érdekeknek a társadalom keretein belül — mindenekelőtt a társadalma-politikai közösségekben — különböző for­ mában történő felmerülésével, hiszen e folyamatok egységes voltán mér­ hető csak le a z önigazgatás és a nemzeti egyenjogúság fejlettségi szintje. A z önigazgatás és a nemzeti egyenjogúság folyamatainak kölcsönös feltételezettsége egyértelműen a m u n k a és az ember gazdasági felszabadítá­ sáért v í v o t t küzdelem eredményeitől függ. A z ilyen értelmű megközelítés megkerülése, illetve a viszonyok másmilyen szempontból történő vizsgá­ lata azt eredményezi, hogy szem elől tévesztjük a társadalmi viszonyok újszerűségét — azt az újszerűséget, mely lehetővé teszi a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának megvalósítását. Ennek pedig egyenes k ö -

vetkezménye, hogy a nemzeti viszonyokat illető kérdések terén m e g m a r a ­ dunk a polgári felfogásnál. Ily módon az a l a p v e t ő kérdés nem az lesz, h o g y ki rendelkezik a munkafeltételek és a z eredmények felett, és hogy ki és hogyan rendelkezik a többletmunkával, hanem hogy hogyan oszlik meg a föderáció és a föderatív egységek közötti funkció, továbbá, hogy a Jugoszláviában uralkodó viszonyokra a föderáció vagy a konföderáció a jellemző-e. A nemzeti viszonyok, illetve az egyenjogúság kérdésének a jugoszláv szövetségen belüli t o v á b b i ápolását n e m az államtól kell elvár­ ni, hanem az önigazgatási folyamatok fejlődésétől, melyek legfőbb célja az állam befolyásának háttérbe szorítása. A z önigazgatás a m u n k a és a többletmunka feletti hatalomból eredő közös érdekeltség keretében egye­ síti a dolgozókat, egységesíti a munkásosztályt. Végül T i t o elvtársnak az 1973-ban m e g t a r t o t t szövetségi nagygyűlésen elhangzott szavaira emlékeztetnék. T i t o hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia aJkotmányos politikai rendszerének fejlődése éppen az osztály- és a nem­ zeti érdekek összefonódásán, az osztály- és nemzeti emancipáció k o n t i ­ nuitásán alapszik. „ A munkásosztály h a t a l m á n a k kiépítése iránti alapvető politikai orientáció tekintetében az új a l k o t m á n y o s rendszer szerves foly­ tatását jelenti a t á r s a d a l m u n k b a n eddig végbement forradalmi változások­ nak. A z A V N O J második ülésének történelmi jelentőségű határozataitól kezdve, az 1946-os a l k o t m á n y o n , az 1953-as a l k o t m á n y t ö r v é n y e n és a z 1963-as a l k o t m á n y o n át folytatását jelentik szocialista föderatív közös­ ségünk kiépítésének. Az új alkotmányos rendszer újszerűen, k o r u n k k ö ­ vetelményeinek megfelelően tükrözi m u n k á s o s z t á l y u n k történelmi elha­ tározását. N e m véletlen, hogy ennek kiépítését a föderáció átszervezésével kezdtük. Több nemzetiségű közösségünk tekintetében sorsdöntő jelentő­ ségű volt a jövedelemelosztás régi, centralizmusra épülő .rendszerének a felszámolása, ami korábban, egyebek k ö z ö t t nemzeteink és nemzetisé­ geink kapcsolataiban is z a v a r t o k o z o t t . A m i t e tekintetben a z a l k o t m á ­ nyos változások első szakaszában véghezvittünk, a z t m a m i n d e n k é p p e n p o z i t í v n a k kell minősíteni." F o r d í t o t t a Mák

Ferenc

Rezime N e k o l i k o napomena o klasnoj i nacionalnoj

emancipaciji

Mogući sadržaji principa nacionalne ravnopravnosti u savremenom trenutku razvoja samoupravljanja i samoupravnog udruživanja u našem društvu, izra­ žavaju se na bazi određenog stepena našeg samoupravnog društvenog razvitka. Otvaranje daljeg razvitka samoupravljanja je istovremeno i otvaranje procesa daljeg razvoja nacionalne emancipacije i ravnopravnosti naroda i narodnosti. Borba radničke klase u delovima naše federacije, da zavlada procesom društvene proširene reprodukcije, vodi se, bez obzira na nacionalnu pripadnost.

O v a borba povezuje sve pripadnike svih nacija i predstavlja također i proces dalje emancipacije svih naroda i narodnosti. Povezanost klasne emancipacije i procesa nacionalne emancipacije, izražava se u udruživanju rada i sredstava i u samoupravnoj integraciji na bazi zajed­ ničkih opštih interesa. Udruživanje rada i sredstava predstavlja osnovu, usled toga se taj zajednički proces treba i zajednički proučavati. Kakva je raspodela između funkcija federacije i pojedinih federalnih jedinica je činjenica, isto tako povezana sa procesom razvitka samoupravljanja i samoupravne integracije. Ova će se raz­ lika razvijati paralelno sa razvitkom samoupravljanja. Ta povezanost izvire iz tokova procesa, koji vode ekonomskom oslobađanju rada i čoveka. Autor završava svoj rad sa citatom iz izlaganja druga Tita, izrečenim na opštem Saboru federacije, u vezi sa kontinuitetom razvoja ustavnog i politič­ kog sistema Jugoslavije, upravo u vezi sa povezivanjem klasne i nacionalne emancipacije.

Resummee

Einige Bemerkungen über die Klassen- und N a t i o n a l e m a n z i p a t i o n Die möglichen Inhalte des Prinzips der nationalen Gleichberechtigung im jetzigen Moment der Entwicklung der Selbstverwaltung und der selbstverwalterischen Integration in unserer Gesellschaft, drücken sich auf Grund der ge­ gebenen Entwicklungsphase der selbstverwalterischen Gesellschaft und auch auf Grund der eröffneten neuen Weiterentwicklungsstufe, der nationalen Emanzi­ pation und der Gleichberechtigung der Nationen und Nationalitäten, voll­ kommen aus. Dar Kampf der Arbeiterklasse in den Teilen unserer Federation um das Ganze der gesellschaftlichen Reproduktion zu erobern, wird unbeachtet der na­ tionalen Zugehörigkeit gemeinsam geführt. Dieser Kampf verbindet alle Natio­ nen und bedeutet den weiteren Prozess ihrer Emanzipation. Die Verbundenheit des Prozesses, der klassischen und der nationalen Eman­ zipation, drückt sich in der Vereinigung der Arbeit und Mittel aus, das in der Selbstverwalterischen Integration auf Grund der gemeinsamen, allgemeinen Interesse durchgeführt wird. Die Vereinigung der Arbeit und der Mittel ist die Grundlage. Daher ist dieser Prozesse gemeinsam zu untersuchen. Wie die Verteilung der Funktionen zwischen der Federation und der einzelnen Gebiete ist, ebenso ist der Entwicklungsprozess der Selbstverwaltung und der Integration verbunden. Dieser gemeinsame Prozess ist die Folge des Prozesses der ökonomischen Befreiung der Arbeit und des Menschen. Der Verfasser beendet seine Arbeit mit einem Zitat aus der Ausführung vom Genosse Tito, den er auf der Sitzung des Gemeinrates der Federation, über die Kontinuitet der Entwicklung des Verfassungs- und politischen Systems unseres Landes gerade in der Bindung der Klassen und Nationalemanzipation ausge­ sprochen hat.

Rehák László AZ AUTONÓM VAJDASÁG M I N T VALÓS KÖZÖSSÉG

Ma m á r felesleges vállalkozás lenne azt bizonygatni, hogy Vajdaság reális közösség. A szocialista Jugoszlávia politikai rendszere ezt mindig szembetűnően kifejezte. A kommunális rendszer bevezetésével alkotmá­ nyos rendelkezéseink Vajdaságot m i n t közösséget, mint átfogó társadal­ mi-politikai közösséget jelölik meg. Ez pedig egyáltalán nem lényegte­ len, hanem híven tükrözi azt a belső társadalmi t a r t a l m a t , a m i Vajdasá­ got nemcsak ma, de a múltban is ilyen kifejezett alakban, nemcsak tájegységgé vagy időnként közigazgatási egységgé, h a n e m tényleges tár­ sadalmi t a r t a l m a t magába foglaló közösséggé is alakította.

/. A valós

társadalmi

közösség

kialakítására

ható

tényezők

N o h a Vajdaságnak mint fogalomnak a kialakulása nem mai keletű, mégsem tekint vissza hosszú múltra. A H a b s b u r g birodalom keretében a korszerű — a k k o r a tőkésedés útjára lépő — társadalom kialakulásával esik egybe. Igaz, mai t a r t o m á n y u n k területének m á r a X V I I I . századbeli sajátos társadalmi-történelmi helyzete, a lakosság nemzeti szerkezetének kialakulása, geopolitikai helyzete is i n d í t é k á t képezte a n n a k a folyamat­ nak, amely tényleges társadalmi-gazdasági hátteréül szolgált a politikai igényként és társadalmi elvárásként megnyilvánuló X I X . századi vajda­ sági megmozdulásoknak. Ez az igény, ha nem is állandó intenzitással, és ha nem is mindig azonos társadalmi erőkkel, de á l l a n d ó a n jelen v a n a dualista monarchia és a Jugoszláv Királyság idejében is, mígnem a nép­ felszabadító háborúban társadalmunk forradalmi átalakulása során ezek a törekvések a munkásosztály élcsapata, a Jugoszláv Kommunista P á r t vezetésével valóra is válnak. A m i n t m á r utaltunk is rá, történelmileg a Vajdaság autonómiájának igénye nem tekint vissza hosszú múltra, de ez az igény nem is új keletű. Átszövi a polgáriasulás és a nemzetek kialakulásának korai szakaszát a X I X . században, még a k ö z p o n t o s í t o t t hűbéri-bürokratikus H a b s b u r g

birodalom abszolutizmusában, majd ezen államalakzat dualisztikus át­ szervezése után a M a g y a r Királyság részeként, s végül, a Szerb*—Hor­ vát—Szlovén Királyság, illetve a Jugoszláv Királyság részeként szereplő területen is érezteti hatását. A Vajdaság autonómiájának igényét mint egy komplex társadalmi vi­ szonyrendszer kifejezését, mint további alakítási és szabályozási igényt az eltérő történelmi-társadalmi helyzetben a más-<más társadalmi erők különbözőképpen fogalmazták meg az utóbbi két évszázad alatt. Ezek a különbségek jelentősek voltak és szükségszerűen a d ó d t a k a társadalom osztályjegyei és az eltérő történelmi helyzet alapján. Mégis a szakiroda­ lomban, de a politikai publicisztikában is találkozunk olyan tudományos tárgyilagosságot nélkülöző törekvésekkel, amelyek az autonómia múlt szá­ zadbeli és legújabb kori — amikor m á r a szervezett munkásosztály lé­ nyeges politikai és társadalmi tényezőt képvisel — igényei k ö z ö t t k ö z ­ vetlen kontinuitást vélnek megállapítani. Valójában a polgári koncepciók is különböztek a szóban forgó bur­ zsoázia nemzetiségétől és az adott történelmi-társadalmi helyzettől füg­ gően, u g y a n a k k o r társadalmi t a r t a l m u k n á l fogva lényegesen különböztek a marxista ihletésű munkásmozgalom átfogó elképzeléseitől, amely el­ képzelések alapján a forradalmi fegyveres harcban Vajdaság autonómiája létre is jött, majd a szocialista társadalom építése folyamán további szo­ cialista elemekkel g y a r a p o d o t t . T e h á t a Vajdaság autonómiájára v o n a t ­ kozó burzsoá elképzelések és a forradalmi munkásmozgalom koncepciója k ö z ö t t tartalmi kontinuitás nincs. A z előbbi koncepoiók, noha történel­ mileg előbb jelentkeztek, még a legdemokratikusabb v á l t o z a t a i k b a n is egy nemzeti burzsoázia egyeduralmát tételezték fel, azonkívül, hogy az osztályviszonyok szempontjából a tőkés társadalmi kizsákmányoló rend­ szeren belül képzelték el Vajdaság autonómiájának megvalósítását, s ezért sohasem voltak képesek olyan társadalmi hátteret biztosítani, amely alapján ez az autonómia létre is jöhetett volna. Csak a hazai forradalmi munkásmozgalom k í n á l h a t o t t fel Jugoszlávia Kommunista Pártja meg­ fogalmazásában olyan platformot, Vajdaság autonómiájának létrehozá­ sára, amelyet számottevő tömegek mozgósításával és forradalmi harccal meg is valósíthattak. A Vajdaság autonómiájának burzsoá koncepciója és a forradalmi munkásmozgalom platformja és elképzelései közötti kontinuitást illetően más társadalmi meghatározókban kell keresnünk a folyamatosságot, a b ­ b a n a társadalmi valóságban, a m e l y mindvégig kiváltotta a Vajdaság autonómiájának igényét. Megjegyzendő, hogy ez a sok összetevőből álló valóság a Vajdaság autonómiáját szorgalmazó burzsoá elképzelésekben nem megfelelő módon jutott kifejezésre, éppen azért, mert osztályszemponbtól a kiváltságos, k i m o n d o t t a n társadalmi kisebbség szempontjából fogalmazták meg, méghozzá a többnemzetiségű Vajdaság egy-egy bur­ zsoáziájának egyeduralma szempontjából. Ahogyan politikai érettsége és harci tapasztalatai alapján Jugoszlávia forradalmi munkásmozgalma erre képessé vált, m á r a J K P csírájában is — ideértve a Sima M a r k o v i é ve-

zette jobboldali frakciót is, amely képtelen volt felfogni a nemzeti kér­ dés időszerűségét az akkori S Z H S 2 Királyságban, de az ország történel­ mileg kialakult egységeinek létjogosultságát elismerte a nemzeti kisebb­ ségek teljes egyenjogúságának biztosításával együtt — s megalakulásának első éveitől kezdve kidolgozta a maga ezzel kapcsolatos elképzelését. E r ­ ről tanúskodik a J K P szervezeti felépítése is, amelyben Vajdaság meg­ kapja a maga helyét. Részleteiben a J K P mint egész T i t o vezetésével ala­ kítja ki a Vajdaság sajátos helyzetére v o n a t k o z ó programját, noha a Vajdaság területén harcoló kommunisták és szervezeteik számára a z itte­ ni társadalmi realitásból eredő sajátosságok m á r k o r á b b a n sem voltak kétségesek. A z idők folyamán Vajdaság átfogó társadalmi sajátossága, amely e sajátosságok közjogi és alkotmányos kifejezésének igényét létrehozta, sok tényező eredőjeként alakult ki. E tekintetben u t a l h a t t u n k a termelési k ö ­ rülményekre, a népességi és települési tényezőkre, a tőkés iparosodásra és a tőkés gazdálkodás előretörésére a gazdasági élet egészében, valamint a sajátos agrárviszonyok kialakulására, amelyet m e g h a t á r o z t a k a tőkésedés folyamata, a parasztgazdaságok rétegeződése, a nagybirtokrendszer a különféle formában jelentkező és helyzetű agrárproletariátusával, a vala­ mikori h a t á r ő r v i d é k katona-földműves gazdaságainak átalakulása és a különböző telepítések Vajdaság társadalmi-gazdasági arculatának k i ­ alakulását továbbá befolyásolták még a k ö r n y e z ő és távolabbi gazdasá­ gilag sajátos egységekkel való kapcsolatok, a nemzeti viszonyok jellegze­ tességei, a kulturális h a g y o m á n y o k stb. U t a l n i kell még a kizsákmányolási formákra és intézményekre, a politikai elnyomás m ó d o z a t a i r a és esz­ közeire, amelyek más tényezőkkel egyetemben h a t o t t a k arra, hogy k i ­ alakuljon egy többé-kevésbé k ö r ü l h a t á r o l t — nem mereven és elszigetel­ ten —, és reálisan létező társadalmi közösség. N o h a ez a társadalmi k ö ­ zösség nem ü t ö t t el az őt k ö r n y e z ő a l a k z a t o k t ó l és közösségektől, mégis állandóan megvoltak a sajátságos gazdasági, társadalmi, nemzeti, kultu­ rális-civilizációs stb. jellegzetességei, amelyek az itt élő emberek és tár­ sadalmi csoportok t u d a t á b a n is kifejezésre j u t o t t a k . Más kérdés, hogy történelmünk során az egyes társadalmi csoportok valóságos vagy csak illuzórikus érdekeikért voltak-e képesek síkraszállni.

2. A Jugoszláv Kommunista reálisan létező

Párt felismerése Vajdaságról társadalmi közösségről

mint

M a m á r a z eleven és meggyőző történelmi tapasztalatok alapján, külö­ nösebb érvelés nélkül is megállapítható, hogy a Vajdaság több nemzeti­ ségű dolgozóinak, tehát lakossága t ú l n y o m ó többségének érdekeit helye­ sen és megfelelően csak a forradalmi m u n k á s p á r t volt képes kifejezni és érvényesíteni. A Jugoszláv Kommunista P á r t a Vajdaságot m á r a h a r ­ mincas évek derekán kifejezetten az ország külön és sajátos gazdasági, szooiális, politikai és kulturális egységének tekintette, és így is kezelte,

s fennmaradásával a jövőre v o n a t k o z ó a n is számolt, ha majd a szocia­ lista forradalom győzelme lehetővé teszi súlyos problémáinak a megol­ dását. A Jugoszláv Kommunista P á r t konszolidációs időszaka volt ez, amelyben a Tito tevőleges részvételével k i a l a k í t o t t vezetőségeknek meg­ határozó szerep jutott abban, hogy a J K P tagsága és a köréje tömörülő forradalmi erők kibontakozhassanak. Ebben a konszolidációs folyamat­ ban a Vajdaságban is jelentősen fokozódott a kommunisták és szerveze­ teik forradalmi tevékenysége. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t megújhodása, amely a munkásosztály akcióegysége és az antifasiszta népfrontpolitika megvalósítása alapján ment végbe, lehetővé tette, hogy néhány év alatt a J K P jelentős befolyást gyakorolhasson a tömegekre, s hogy a politikai színtéren elsőrendű p o ­ litikai erővé verekedje fel magát. E k k o r írta Tito Bécsből Veselin Maslesának, aki abban az időben Szerbia t a r t o m á n y i vezetőségének tagjaként felelt a népfrontpolitika v a l ó r a váltásáért, nagyjelentőségű utasításokat t a r t a l m a z ó levelét, megválaszolva a szerbiai tartományi vezetőség előtt felmerülő nyílt kérdéseket. Ennek az 1936. november 2-án keltezett levél­ nek (az irodalom mint Levél S z e r b i á n a k tartja nyilván) a 2. pontja an­ nak az Egyesült M u n k á s p á r t n a k a megalakításával foglalkozik, amely­ nek a m u n k á s o k a t tömörítő legális politikai tömegpárttá kellett válnia, valamint az antifasiszta népfront, illetve az a k k o r i elnevezését használva, a N é p i Szabadságfront létrehozásával, s többek között leszögezi: „Milyen legyen az Egyesült M u n k á s p á r t ? Semmilyen p á r t o k fölötti p á r t ! N e m csupán két vagy több m u n k á s p á r t ötvözete, hanem valami­ vel t ö b b ; olyan párt, amely a m a még p á r t nélküli óriási munkástömege­ ket is magába foglalja. A munkásosztálynak mint politikai tényezőnek a pártja legyen. Ezért is kell olyan akcióprogramot a l k o t n i , amely elfogad­ h a t ó lesz a munkásosztály legszélesebb tömegei számára, nemzetiségükre és vallásukra való tekintet nélkül. A dolog világos és egyszerű. Csak tudni kell, mi a legközelebbi feladata és célja az ilyen m u n k á s p á r t n a k . Célja az, hogy a munkásosztály e p á r t keretében egységes és erős politi­ kai tényezőként, v a l a m i n t a N é p i Szabadságfront egyenjogú tagjaként léphessen fel a politikai életben. Mi több, neki kell alkotnia a N é p i Sza­ badságfront m a g v á t . A z elnevezés nem számít, az a fő, hogy olyan meg­ oldást, illetve p l a t f o r m o t találjunk, amelynek alapján egyetlenegy m u n ­ káscsoport szociális vagy nemzeti érdekei sem szenvednek csorbát vagy kerülnek háttérbe, ha nincsenek ellentétben az egész munkásosztály érde­ keivel . . . A (baloldaliak) a jelenlegi helyzetben ellene v a n n a k Jugoszlá­ via feldarabolásának, amit az olasz, az osztrák és a magyar fasizmus bérencei a k a r n a k . Jugoszlávia feldarabolása ugyanis kétségtelenül há­ borút r o b b a n t a n a ki, s az összes fasiszta háborús uszítók épp erre is tö­ rekszenek. A baloldaliak Jugoszlávia összes nemzetének mai h a t á r o k közti, föderatív berendezésű szabad közössége mellett v a n n a k , s ellenzik akármelyik nemzet másik által való bármilyen elnyomatását vagy má­ sokkal szembeni hegemóniáját. 1

Más szóval — fűzi hozzá Tito levelében — a horvát, a szlovén, a

szerb és a C r n a Gora-i nemzetnek demokratikus módon kell kinyilvání­ tani, hogyan akarja rendezni, szabályozni egymás közti viszonyát az ál­ lamközösségben. U g y a n í g y Vajdaság és Bosznia-Hercegovina népét is meg­ illeti az a jog, hogy kinyilvánítsa a k a r a t á t az államközösségen belüli viszonyairól. A baloldaliak álláspontja teljesen megegyik a P a r a s z t - D e ­ m o k r a t a Koalíció álláspontjával." Levelének zárórészében, amelyet T i t o közcímmel választ el „ A széles körű N é p f r o n t platformtervezetének tézisei" megjelöléssel, többek k ö z ö t t kifejti a következőket is: „4) A munkásság és a parasztság j a v á t szolgáló gazdasági-politikai tör­ vények megalkotása . . . A platform világosan és egyértelműen fejezze ki azt az eltökéltséget, hogy minden nemzet önrendelkezési jogát tiszteletben fogják t a r t a n i , vagyis nemcsak a szerbeik, a h o r v á t o k és a szlovének jogát, hanem a m a ­ cedónokét és a C r n a Gora-iakét is, s ugyanígy a vajdasági, a boszniahercegovinai népeknek azt a jogát, hogy m a g u k döntsék el, regionális önállóságot a k a r n a k - e a föderatív államban. Hangsúlyozni kell a nemzeti kisebbségek . . . egyenjogúságra v a l ó jo­ gát is. Magától értetődik, hogy a N é p i Szabadságfrontban (nem muszáj így nevezni) nézetazonosságnak kell lennie két alapvető kérdésben: 1) a szövetségi állam; 2) és a föderatív egységek száma tekintetében (én hét egységre gon­ dolok). Érzésem szerint a szerbiai Egyesült Ellenzék (sőt a népfront egy része is) kész szabadságjogokat adni a h o r v á t o k n a k és a szlovénoknak, a többi nemzetet és a t a r t o m á n y o k a t azonban szerbnek tekinti. A szerb burzsoá­ zia új, k ö r m ö n f o n t módon igyekszik biztosítani hatalmi fölényét és he­ gemóniáját a macedónok, a C r n a Gora-iak, v a l a m i n t Bosznia-Hercego­ vina és Vajdaság népei felett. A nemzeti kérdés és a demokrácia ilyen módon való rendezése hiányos lenne, s az elnyomott nemzetek és t a r t o m á n y o k új, szabadságért és egyenjogúságért való harcát vonná maga u t á n . E z pedig gátolná a fejlő­ dést, s a demokráciára és a világbékére nézve új veszélyeket jelentene." N é g y évvel később, Ž a r k o Zrenjanin, a vajdasági t a r t o m á n y i p á r t v e z e ­ tőség első titkára az 1940 szeptemberében Kamenicán m e g t a r t o t t V I . t a r t o m á n y i pártértekezlet után megírja A nemzeti kérdés Vajdaságban című cikkét. Ez a cikk, kisebb módosításoktól eltekintve, megegyezik a J K P vajdasági t a r t o m á n y i vezetősége jelentésének I I . részével, amelyet a J K P V. országos értekezletén (a zágrábi D u b r a v á b a n 1940. október 19—23.) terjesztettek b e . A cikket a J K P vajdasági t a r t o m á n y i vezető­ ségének a k k o r megindított lapja, az Istina , első (1940 decemberi) száma közli. Z a r k o Zrenjanin cikkében, n o h a címében a nemzeti kérdést hang­ súlyozza Vajdaságban, a nemzeti kérdést, a titói forradalmi politikát követve, szorosan kapcsolja az osztály- és kizsákmányolás elleni harchoz, „a teljes felszabadulás" érdekében v í v o t t harcot szorgalmazza. 2

3

4

5

9

3. A forradalmi szocialista erők döntő az autonómia kialakításában

szerepe

Ž a r k o Zrenjanin — többek k ö z ö t t leszögezi, hogy „Jugoszláviában nincsen egy burzsoá v a g y kispolgári p á r t sem, amely a vajdasági nem­ zeti kérdést igazságosan t u d n á és a k a r n á megoldani. Még a Független D e ­ m o k r a t a P á r t is, amely tegnap még az ország föderatív berendezését követelte, közelebb került a szerbiai burzsoá p á r t o k álláspontjához, mely szerint Vajdaság a szerbiai imperializmus g y a r m a t a kell hogy m a r a d ­ j o n " . E z t k ö v e t ő e n élesen elítéli „a szerbiai burzsoáziának a vajdasági népekkel szembeni imperialista politikáját" és azt, hogy „a magyarorszá­ gi burzsoázia imperialista támadása során kihasználja a vajdasági m a g y a r t ö m e g e k e t . . . " , illetve figyelmeztet, hogy „ . . . fennáll a veszély, hogy Vajdaság új imperialisták k a r m a i b a kerül, a m a g y a r revizionista és a német nemzetiszocialista burzsoázia k a r m a i b a " . Ž a r k o Zrenjanin továbbá elmondja, hogy a nemzeti kisebbségeket „ m i n d e n szempontból elnyomják és kizsákmányolják, gazdasági, szociális-politikai és nemzeti tekintetben e g y a r á n t " . N y o m a t é k o s a n figyelmeztet, hogy noha a nemzeti burzsoá­ ziák mindent megtesznek, hogy manipuláljanak a nemzeti elnyomatottság tényével és általában a nemzeti t u d a t t a l , Vajdaság minden népe, te­ hát tekintet nélkül nemzeti h o v a t a r t o z á s á r a , s z á m í t h a t Szerbia népére, dolgozóira a tényleges felszabadulásáért v í v o t t harcban, mert „ebben a harcban szövetségesük lesz maga a szerb nép is, amely a munkásosztály vezetésével a kizsákmányolás megszüntetéséért harcol". 7

Ž a r k o Zrenjaninnak a t á v l a t o k r a v o n a t k o z ó megállapításai a követke­ z ő k : „Bár Vajdaságot k ü l ö n b ö z ő népek lakják, gazdasági és földrajzi szempontból egységes egészet képez és saját történelmi h a g y o m á n y a i v a n n a k . H a ez így v a n — és ezt a burzsoá teoretikusok sem tagadják —, a k k o r egyedül a vajdasági népeket illeti meg." Ž a r k o Zrenjanin, amikor a J K P vajdasági szervezetének álláspontját tolmácsolja Vajdaságról mint részegységnek az objektív létezéséről, el­ utasítva a „szerbiai imperializmust", h a t á r o z o t t a n elvszerű álláspontról teszi ezt, anélkül, hogy valamiféle szeparatizmusban rekedne meg, m e r t nemcsak a szerb nép h a l a d ó szerepét és támogatásának jelentőségét ecse­ teli a t a r t o m á n y minden népe felszabadulása szempontjából, hanem mert előtérbe helyezi a J K P - n e k m i n t egész Jugoszlávia forradalmi élcsapa­ t á n a k a meghatározó jelentőségét. A z 1940-ben írt cikkét Z a r k o Zrenja­ nin a következő megállapításokkal zárja: „ A Jugoszláv Kommunista P á r t , a dolgozó nép kizsákmányolás és el­ nyomás alóli felszabadításának egyetlen és legkövetkezetesebb harcosa, vállvetve harcol az elnyomott népekkel követeléseik kivívásáért. Ezért a kommunista p á r t a dolgozó nép egyetlen olyan forradalmi pártja, amely képes irányítani harcát a teljes felszabadulásig. A kommunista p á r t r á m u t a t , hogy az elnyomott népek széles tömegei csak a k k o r győzhetik le az imperialistákat, ha a munkásosztállyal szö­ vetkezve, a kommunista p á r t közvetlen irányításával a néphatalom meg-

valósításáért harcolnak, amely majd egyik első feladataként kedvező mó­ don rendezi Vajdaság elnyomott népeinek a h e l y z e t é t . " . 2 a r k o Zrenjanin 1941 januárjában, a T r u d b e n i k című lap januári szá­ mában a m a g y a r nemzeti kisebbség helyzetével, tényleges és szükséges politikai irányvételével is foglalkozik. I t t elemzi a m a g y a r kisebbségi burzsoá politikusok manipulációját azzal a céllal, hogy erősítsék a ma­ gyarországi burzsoá revizionista befolyást — ami, ahogyan 2 a r k o Zrenja­ nin fogalmazza: „Ez ugyancsak imperializmus, amit gyakorlatilag revizionizmusnaik n e v e z n e k " —, s Vajdaság t a r t o m á n y t mint sajátos egé­ szet emlegeti. Ez utóbbiról a következőket írja: „ . . . A szerbiai imperia­ lista burzsoázia fosztogatja Vajdaság népeit, így m a g u k a t a szerbeket is, akik azt vallják, hogy felszabadulásuk rabsággá változott, hogy szerb voltuk megkeseredett. A történelmileg keletkezett Vajdaság t a r t o m á n y ­ nak az elnyomásából, tehát a szerbiai imperialista burzsoáziának van haszna, amely a vajdasági szerb burzsoáziával együtt még külön hasznot húz a n e m szerb népek elnyomásából. — Vajdaság zsíros falat, így más imperialisták is szemet vetettek rá. H o r v á t o r s z á g , Németország és M a ­ gyarország burzsoáziája is meg szeretné k a p a r i n t a n i . . . " Természetesen attól függően, hogy milyen közegben fejti ki a J K P vajdasági szervezete tevékenységét, illetve milyen olvasóközönséghez for­ dul, az alapvető lényeges álláspontokat el nem hallgatva, de megfelelően á r n y a l v a m a g y a r á z z a forradalmi álláspontját. Erre ékes példa P a p p Pál igen jelentős, noha nem terjedelmes propagandista tevékenysége Vajda­ ságban. Nevezetes a H í d 1938 novemberében közölt Ár ellen című cik­ ke. Szabadkai illegális tartózkodása alatt, amikor még a J K P vajdasági vezetőségének a tagja volt, írja cikkét — szemmel t a r t v a a H í d egész olvasótáborát és a rájuk h a t ó politikai légkört, de a J K P v o n a l á n a k ár­ nyalt népszerűsítését is, attól függően, milyen közeghez fordul. Cikke bevezetőjében P a p p P á l megállapítja: „ V a n n a k a történelemben pillana­ tok, amikor a hamis eszmék egyszerre felszínre kerülnek. Hiszen soha­ sem tűnnek el teljesen, mindig ott lebegnek k ö r ü l ö t t ü n k . D e a hamis esz­ méknek is van konjunktúrájuk. Ilyenkor elbizakodva, hencegve m u t o ­ gatják m a g u k a t az egész világ előtt. És ezekben a n a p o k b a n sok embert elfog a vágy, hogy a hamis árral együtt ú s s z o n . " 8

9

1 0

11

12

Cikkében Vajdaság t a t o m á n y á n a k helyzetét és a H í d olvasóit tartja szem előtt. Ez m á r 1938 legvége, amikor P a p p P á l h a t á r o z o t t a n leszö­ gezi, hogy „ N e m lesznek addig boldog, erős, kacagó népek a D u n a - p a r ­ ton, míg ez az összefogás meg nem történik. S ezért nem hiszünk ebben az esernyős békében, s ezért nem megoldás, ezt nyíltan valljuk az egész világ előtt, nem megoldás nekünk az átrajzolós béke. M e r t más az, amit a népek testvériesen, egymást megértve teremtenek (s így a k a r t u k és i k a r j u k mi), és más az, amit felülről, hátulról, oldalról bökve megraj­ zolnak. N e m béke a nyíl és a horog, és nem béke a tengely . . . Csak aki nem a k a r látni, csak aki nem a k a r okulni, az nem látja a sunyi álbéke mögött a még i n k á b b épülő nagy á g y ú k a t . Ez a béke nem a népeké, ez a háborúcsináló félbéke, az új szentszövetség, a béklyó b é k é j e " . P a p p 13

Pál számba veszi az anyanyelvi o k t a t á s visszafejlesztését Vajdaságban, a nem szláv nemzeti kisebbségek kizárását az amúgy is felemás agrárre­ formból, Vajdaság gazdaságának nyílt kérdéseit, a munkásság helyzetét és a t a r t o m á n y városainak fejlődését gátló körülményeket és leszögezi: „ H á t ezek azok a kérdések, amelyet csak a szlávsággal és az összes nemzetiségekkel egyetértve o l d h a t u n k m e g . . . A mi vallott kötelességünk, m u n k á n k és célunk: népünk gazdasági, kulturális és társadalmi emelése, de mindenkor és mindenütt (kiemelés P . P.) a szláv és egyéb itteni nem­ zetiségekkel egyetértve. Minden nemzeti és faji gyűlöletet elvetünk. E b ­ ben a kérdésben is h a t á r o z o t t a n és nyíltan az ár ellen úszunk. U g y a n ú g y megvetjük a nemzeti gyűlöletet, m i n t a n e m z e t ü k e t t a g a d ó k a t . " Természetes, hogy ebben az esetben, amikor cikkével P a p p P á l a H í d olvasótáborához szól, nem kerülhetett előtérbe a nagyszerb burzsoázia tá­ madása, hanem a „saját", a m a g y a r buzsoázia revizionista és fasiszta irányvételének leleplezése és a feladat, hogy bizalmat keltsen a más nem­ zetiségű dolgozók iránt, hangsúlyozva a népek közös és testvéri össze­ fogását mint lényeges feltételt a Vajdaságot sanyargató számos társadal­ mi, gazdasági és politikai nyílt kérdés orvoslására. P a p p P á l mint t a r t o ­ mányi p á r t v e z e t ő és az országos kommunista ifjúsági szervezet egyik vezetője a szerb nemzetiségű olvasóhoz is fordul. Megírja a N o v i Sadon megjelenő Vojvodanin 1938. évi 46-os számában, Mihajlo A r a c k i né­ ven, O d n o s Srba i M a đ a r a u Vojvodini (A szerbek és m a g y a r o k viszo­ nya Vojvodinában) című c i k k é t . Cikkében, amelyet a H í d 1939 m á r oiusi száma is átvesz, a lényeges elveken nem v á l t o z t a t , de szem előtt tartja, hogy most más közeghez szól. 14

15

E z t a kétfrontos küzdelmet, a különféle nemzeti burzsoáziák imperia­ lista és fasiszta hódító szándékú jugoszlávellenes politikájával való szembefordulást, v a l a m i n t az országon belüli nemzeti elnyomó és k i ­ zsákmányoló politika elleni kötelező fellépést a J K P Z á g r á b b a n 1940. október 1 9 — 2 3 . k ö z ö t t m e g t a r t o t t V. országos értekezletének munkája és h a t á r o z a t a is ismételten megerősítette. M a g a a J K P V. országos értekezlete külön nem mondja k i az ország jövendő föderatív berendezését és a történelmileg kialakult nemzeti és társadalmi-gazdasági egységek számbavételét. E z m á r kész ténynek szá­ m í t o t t a k k o r is, sőt jóval előbb is. Így pl. Tito bevezető p á r t p o l i t i k a i szervezeti beszámolója, a szakszervezeti beszámoló (a nemzeti viszonyok­ ról szóló beszámoló szövege nem m a r a d t fenn, csak az elutasított előzetes beszámoló szövegvázlata), de a verifikáló bizottság jelentése is mint kész tényt tárgyalja Jugoszlávia tagoltságát, amit a J K P szervezeti fel­ építése is t ü k r ö z . Vajdaság egyedisége és m i n t sajátos országrész nem volt kétséges a J K P számára m á r a kezdeti szakaszban sem, amikor a jobboldali frakció, Sima M a r k o v i é t y a l az élen képtelen volt felismerni és elfogadni a tényt, hogy az új országot több nemzet alkotja. Ez az irányzat, amelyet a J K P története a kispolgári nacionalizmus hatásaként emleget, és, amely10

17

lyel ma egyesek „a k o n k r é t történelmi tények gyalázkodó elferdítésének módszerével élnek Sima M a r k o v i c t y a l . . . k a p c s o l a t b a n " i s , az ország föderatív berendezése ellen volt, de elfogadta „történelmi t a r t o m á n y o k ­ ra való tagolását". így ez a frakciós irányzat sem vonta kétségbe Vajda­ ság sajátosságát és társadalmi egyediségét, n o h a a maga módján az első világháború előtti Szerb Királyságot egy egységnek tekintette. A z alapo­ sabb marxista irányzat, amelynek a J K P kialakulása időszakában leg­ erőteljesebb alakja Filip Filipovic volt, természetesen Vajdaság egyedisé­ gét Jugoszlávia alkotórészeként vitán felettinek tekintette. Ezzel kapcso­ latban h i v a t k o z h a t u n k az 1929-ben megjelentetett, moszkvai emigrációja idején írt A parasztmozgalom és a nemzeti kérdés Jugoszláviában című k ö n y v é r e , v a l a m i n t az 1934-ben, A z eseményekről J u g o s z l á v i á b a n című, M o s z k v á b a n megjelent t a n u l m á n y á r a . A z a körülmény, hogy Vajdaság sajátos közösség és a jövőbeli hely­ zete Jugoszláviában a J K P szemszögéből tisztázott volt, ez még nem je­ lentette azt, hogy a J K P kialakult álláspontját más társadalmi és politi­ kai tényezők irányába elhallgatta volna. Ellenkezőleg, nagy erőfeszíté­ seket tett, hogy átültesse a k ö z t u d a t b a a Vajdaságra v o n a t k o z ó álláspont­ ját, mint ahogyan erről a m á r idézett Levél Szerbiához (Tito, 1936) is kétséget kizáróan tanúskodik. A J K P megalakulása óta t a g a d h a t a t l a n tényként veszi tudomásul V a j ­ daság sajátosságát, mint társadalmi realitást, s így illeszti be az egész országot átfogó szervezetébe is. Ezért természetes, hogy 1940 októberében T i t o a J K P V. országos értekezletén, főtitkári beszámolójában is kife­ jezi ezt a körülményt a szervezeti kérdések t a g l a l á s a k o r . így alakul­ nak a húszas években a J K P irányításával i n d í t o t t sajtószervek, de ezt az utat követi a J K P a Tito vezetésével megújuló tömeges politikai tevé­ kenység időszakában is, amikor politikailag készítik elő az ország forra­ dalmi fegyveres harcát, élén a J K P - v e l és Titóval. I t t említjük meg a Dolgozó N é p Pártja sajtószervét, a N a r o d n i glas, illetve a N é p s z a v a címűt, amely 1938—1940 februárjáig S z a b a d k á n jelent meg, v a l a m i n t a N a s zivot, a N a s a mladost és a Mladi radnik (Ifjúmunkás, Jungarbeiter) című lapokat, nem utolsó sorban a H í d társadalmi, irodalmi és kritikai szemlét is. 18

10

20

1

21

22

2 3

Vajdaság talaján számos társadalmi szervezet és politikai p á r t , politi­ kai képződmény és mozgalom alakult — természetesen a J K P kezdemé­ nyezésére és irányításával, tevékenységének legális v a g y féllegális for­ májaként —, s ezek a leendő t a r t o m á n y n a k nemcsak sajátosan kedvezőt­ len helyzetét, hanem mint területi és szociális közösségnek az állandó tényezőit, a hosszú távú törekvéseit és társadalmi elvárásait is tükrözték. Mi itt csak két jelentősebb szervezetre u t a l u n k : az 1937. j a n u á r 3-án, Újvidéken alakuló közgyűlését t a r t ó O M P O K ifjúsági m o z g a l o m r a , amely kétéves működése alatt 24 helyi szervezetben fejtette ki ténykedé­ sét Vajdaságban és a Dolgozó N é p P á r t j á r a (Stranka radnog naroda), amely véglegesen nem alakulhatott meg, m e r t a hatóságok nem engedé­ lyezték, de sorra alakultak vezetőségei mint „kezdeményező bizottságok", 24

s a Vajdasági Kezdeményező Bizottság főtitkára Svetozar M a r k o v i é T o z a okleveles jogász, a J K P t a r t o m á n y i vezetősége szervező titkára volt. A J K P számára tisztázott álláspont és t a g a d h a t a t l a n tény, s ezért a saját belső szervezeti szükségleteire készült szövegeiben nem is hangsú­ lyozza Vajdaságnak mint reális közösségnek a területi-szociális sajátossá­ gát, hanem azt mint magától értendőt tudomásul veszi és ennek értel­ mében cselekszik mindennapi forradalmi küzdelmében. A politikai szö­ vetségesek iányában azonban, a tömeges politikai tevékenységében szem­ betűnően hangsúlyozza Vajdaságnak mint társadalmi közösségnek sajá­ tosságát, és ennek megfelelően a probléma jövendőbeli rendezésének szük­ ségességét sürgeti az ország leendő szövetségi berendezésének alapján. Így a Dolgozó N é p Pártja Kezdeményező Bizottságának 1939-ben kidolgo­ zott p l a t f o r m j á b a n (VI. rész) a következők olvashatók: „És éppen, m e r t Vajdaságnak m e g v a n n a k a maga külön feladatai m i n d gazdasági, mind nemzeti téren, és mivel Vajdaság önálló történelmi egy­ séget képez a maga h a g y o m á n y a i v a l , nem is k a p c s o l ó d h a t egybe minden következmény nélkül a m a g a népeire nézve egyetlen m á s t a r t o m á n n y a l sem. A Vajdasági D N P Kezdeményező Bizottsága azon a z állásponton van, hogy az eljövendő állami berendezésben Vajdaságnak egyenrangú egységet kell képeznie más t a r t o m á n y o k k a l e g y e t e m b e n . " H a s o n l ó célzattal, a J K P V I . t a r t o m á n y i értekezlete (Kamenica, 1940. szeptember eleje) h a t á r o z a t á n a k V I I I . pontja k i m o n d j a : „ A z értekezlet utasítja a T a r t o m á n y i Pártvezetőséget, hogy az Országos K ö z p o n t i P á r t ­ vezetőség segédletével készítsen el egy tájékoztató k i a d v á n y t Vajdaság­ ról." 25

26

27

28

4. Vajdaság autonómiájának és átfogó társadalmi

szükségszerű osztályjellege megalapozottsága

A z é r t foglalkoztunk részletesebben a J K P Vajdasággal kapcsolatos ál­ láspontjaival, vagyis azzal, mennyire vette tudomásul Vajdaság sajátos társadalmi-gazdasági jellegét, és hogy ez a körülmény miként jutott k i ­ fejezésre nemcsak a J K P vajdasági t a r t o m á n y i szervezetében, h a n e m a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t egészében is, m e r t a munkásosztály forradal­ mi élcsapatának szervezésében és vezetésével indult meg és ment végbe a népfelszabadító háború és szocialista f o r r a d a l m u n k fegyveres szakasza. Ebben az időszakban valósult meg az osztályerők alapvető forradalmi el­ tolódása, s ezek a változások alapjában h a t á r o z t á k meg egész társadal­ m u n k új, szocialista irányú fejlődését, az új Jugoszlávia politikai beren­ dezését, illetve Vajdaság új helyzetét mint a u t o n ó m t a r t o m á n y é t , amely úgy döntött, hogy autonóm t a r t o m á n y k é n t csatlakozik Szerbiához, ennek föderális részeként. Ezt a k i n y i l v á n í t o t t szándékot az akkori Szerb F ö ­ deratív Egység legfelsőbb szervei m a g u k é v á t e t t é k és a z új Jugoszlávia legfelsőbb népképviselete is megerősítette, tekintettel arra, hogy Vajda29

30

31

ság a későbbi a l k o t m á n y szabta elnevezés szerint a Szerb Szocialista K ö z ­ társaság alkotórésze, a saját alanyiságában is mint szocialista autonóm t a r t o m á n y szövetségi berendezésű államunk és jugoszláv társadalmi k ö ­ zösségünk alkotórésze egyidejűleg. A J K P Vajdasággal kapcsolatos álláspontjának hangsúlyozása termé­ szetesen nem jelenti azt, hogy számos m á s politikai erő és tényező Vajda­ ságon belül, de Vajdaságon kívül is az országban nem vette volna t u d o ­ másul Vajdaságnak mint gazdasági és szociális közösségének történelmileg kialakult tényét, és ezt politikai állásfoglalásukban valamiként ki ne fe­ jezték volna. D e ezen politikai tényezők nézete és politikai állásfogla­ lása nem gyakorolt döntő hatást a Vajdaságnak, mint valós társadalmi közösségnek alkotmányjogi, szocialista önigazgatásunkkal és a társadal­ mi elvárásokkal összhangban lévő kifejeződésére. Az események sora úgy alakult, hogy a Vajdaság autonómiája iránti politikai igénynek és köve­ telésnek, a tőkés kizsákmányolás körülményei között, v a l a m i n t a nem­ zeti egyenjogútlanság rendszerében is jelentős tömegbázisa volt. Ennek a politikai törekvésnek nyilván megvolt az igencsak valós társadalmi és gazdasági megalapozottsága, vagyis hogy Lenin tömör megfogalmazásá­ val éljünk: a politika a gazdasági viszonyok sűrített kifejezése volt. 32

N e m vitás, hogy Vajdaság autonómiájának társadalmi megalapozott­ sága hosszú és folyamatos fejlődésből ered, ennek során alakultak ki azok a sajátosságok, amelyek azután a politikai törekvésekben is kifeje­ zésre j u t o t t a k . Attól függően, milyen osztályjellegű társadalmi tényező fejezte ki a maga megfogalmazásában a Vajdaság autonómiája iránti politikai törekvéseket, ezeknek a törekvéseknek több v a g y kevesebb rea­ litásuk és tömegbázisuk volt. Mégis nyilvánvaló, hogy Vajdaság a u t o n ó ­ miájának megvalósulása szorosan kapcsolódik a jugoszláv munkásmoz­ galom forradalmi ténykedéséhez, amely során a Jugoszláv Kommunista P á r t vezetésével ténylegesen élt társadalomalakító szerepe lehetőségével és betöltötte az egész országban, így Vajdaságban is, a munkásosztály él­ csapatának szerepét, felkészítette és mozgósította az egész ország, de Vajdaság dolgozóit is a fegyveres harcban való részvételre és a vele való azonosulásra. N e m puszta szólam, ha megállapítjuk, hogy Vajdaság a u t o ­ nómiája ugyanúgy, mint minden lényeges forradalmi v í v m á n y Jugoszlá­ viában, a dolgozó tömegek tevőleges forradalmi csatasorba állításá­ nak a z eredménye. Ebben rejlik a J K P Vajdaság autonómiájára v o n a t ­ kozó elképzelésének a realitása és helyes megalapozottsága. Ezért csakis a kommunisták és a hozzájuk csatlakozó erők h a t á r o z h a t t á k meg az a u t o ­ nómia megvalósításához vezető utat, azok, akik képesek voltak híven k i ­ fejezni a Vajdaság társadalmi talajából fakadó sokrétű és sokak érdekeit kifejező elképzeléseket, s ennek alapján a dolgozó tömegek forradalmi aktivitására építettek. Ez utóbbit viszont a polgári társadalmi erők nem vállalták. Ezek a tényezők, a maguk módján törekedtek Vajdaság a u t o ­ nómiájának a megvalósítására, nem vállalták viszont a forradalmi mód­ szereket és a nagy tömegek forradalmi tevőleges részvételét.

Vajdaság autonóm helyzete megfelelő rendezésének, ami első pillan­ tásra politikai és közjogi kérdésként jelentkezik, alapvetően a legátfogóbb értelemben vett társadalmi megalapozottsága volt a múltban és van n a p ­ jainkban is. Semmiképpen sem lebecsülendő Vajdaság autonómiájának megfelelő közjogi, alkotmányjogi rendezése, ami nemcsak kifejezi Vajda­ ság társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és egyéb sajátosságait, ha­ nem szükségszerűen vissza is h a t megfelelő megoldások esetén Vajdaság létező alkotóerőinek szabad kibontakozására, mint a Szerb Szocialista Köztársaság és az egész szocialista önigazgatású Jugoszlávia alkotórésze. Erről a forradalmi útról és Vajdaság autonómiájának a forradalomban való létrehozásáról a következőképpen vélekedik 1973-ban Stevan D ó ­ ron j s k i : „ A Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság megalakításával és a Bizottság idézett k i á l t v á n y á v a l (1943. október 22.) lezárult a t a r t o ­ mányi autonómia és önigazgatás politikai-képviseleti, katonai és társa­ dalmi-politikai szervezeti intézményesítésének folyamata. Mindezek a szervek, amelyek a vajdasági felszabadító mozgalom belső erőiből nőttek ki, mégpedig a következetes képviseleti elv alapján, később megkapják a jugoszláv népfelszabadító háború katonai-politikai központjának a jó­ váhagyását és támogatását. A t a r t o m á n y i autonómia e szervei megalaku­ lásuktól kezdve közvetlen összeköttetésbe léptek a J K P K ö z p o n t i Bizott­ ságával, a Népfelszabadító Hadsereg és P a r t i z á n Alakulatok Főparancs­ nokságával, a Jugoszlávia Antifasiszta Népfelszabadító Tanácsával és annak Végrehajtó B i z o t t s á g á v a l . . . A t a r t o m á n y i autonómiának ez a harminc évvel ezelőtt, a forradalomban létrejött mechanizmusa a mai napig is működik, ami azt bizonyítja, hogy a f o r r a d a l o m fegyveres sza­ kaszában meglelt intézményes megoldások tartós értékűek társadalmi fej­ lődésünk szempontjából, hisz a forradalmi fejlődés folyamatosságának le­ téteményesei . . . Vajdaságban t e h á t voltaképpen m á r a forradalomban és a forradalmi eredmények hatására kialakult a népek szilárd internaciona­ lista közössége, forradalmi egysége és egy olyan cselekvési-politikai köl­ csönhatás, amely nem tűri meg sem a nacionalizmust, sem a területi be­ zárkózást, a majorizálást, de a szeparatizmust vagy elkülönülési törekvé­ sek semmilyen más formáját sem. Ezen az alapon o l d ó d t a k meg a nem­ zetiségi és más ellentmondások m i n d a h á b o r ú b a n , mind a szocialista építés folyamán, mert az internacionalizmus forradalmunk egyedülálló, értékes és megsemmisíthetetlen v í v m á n y a , s a vajdasági társadalom min­ den dolgozó és h a l a d ó rétegének közös m ű v e . Vajdaság csakis ezen az alapon egyesülhetett Jugoszlávia minden népével föderatív közösséggé — ma is t á n t o r í t h a t a t l a n u l k i t a r t emellett az elv mellett, hisz ez szavatolja sikeres előrehaladását a magasan fejlett szocialista önigazgatású társa­ dalom felé. 33

34

A forradalomban létrejött Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n y , amely először tette lehetővé a nemzetek és nemzetiségek valódi önigaz­ gatását, fejlődésében magán viseli egész jugoszláv szocialista önigazgatású társadalmunk jegyeit. A Vajdaság megalakulásától megtett út szüntelenül

igazolja f o r r a d a l m u n k folytonosságát, a forradalmi folyamatok elmélyí­ tését az új társadalmi viszonyokban. E z a vitalitás, ez a képesség, hogy a m á r elértet még újabb szocialista önigazgatási t a r t a l o m m a l telítse, nemcsak önmagából a forradalomból f a k a d ; ebben a n n a k a munkásosz­ tálynak a hatalmas cselekvő ereje rejlik, melyet a forradalmi a v a n t g á r d é vezet és a dolgozó rétegek t á m o g a t n a k . . . . Csak a szocialista önigazgatás tartósabb fejlődése j u t t a t t a közelebb a Vajdaságot a megérdemelt tényleges helyhez, amely — hála a K o m ­ munista Szövetség forradalmi erőfeszítéseinek és akcióinak — egyre n a ­ gyobb szocialista t a r t a l o m m a l t e l í t ő d i k . " A z a fejlődés, és az emberi cselekvés azon eredménye, amely idővel szembetűnő társadalmi realitásként jelentkezett, Vajdaság autonómiájának nemcsak kiváltó és elindító tényezője volt. T a r t o m á n y u n k autonómiájá­ nak mai lényege és fejlődésének mozgatóereje ugyancsak a társadalmi v i ­ szonyok realitásában keresendő, abban, hogy Vajdaság ma is — ma még inkább, mint a m ú l t b a n — valós közösség. Ez a k ö r ü l m é n y nem jelentheti Vajdaság autonómiája intézményes formában való kifejezésének a lebecsü­ lését és elhanyagolását. Mivel t a r t o m á n y u n k autonómiájának lényege a valós társadalmi viszonyokban v a n , a közjogi intézményesített forma megfelelően vagy kevésbé megfelelően fejezheti ki a meglevő társadalmi realitást, serkentheti vagy gátolhatja a társadalmi folyamatok helyes menetét. A z intézményesített formák megfelelő meghatározása során előfordult útkeresésekről és fogyatékosságokról Stevan Doronjski 1973-ban elhang­ zott, évforduló jelölő beszámolójában foglalkozott, k i m u t a t v a , hogy a nem megfelelő megoldások a n n a k idején milyen k á r o s hatással v o l t a k nemcsak Vajdaság társadalmi viszonyainak szocialista önigazgatású ki­ bontakozására, hanem egész köztársaságunkra és Jugoszláviára nézve i s . Ezek a nem megfelelő közjogi megoldások, ahogyan Stevan Doronjski hangsúlyozza, „ a l k a l m a t és támadási célpontot nyújtottak az önigazga­ tású szocializmus minden ellenségének a Vajdaságban és azon kívül is, függetlenül attól, hogy a nacionalizmus, a bürokratizmus, vagy az a n a r choliberalizmus nézeteit hirdették-e". 35

36

37

5. A szocialista önigazgatás mint a tartomány autonómiájának újabb keletű meghatározó tartalma Ismeretes, hogy a forradalmi h á b o r ú t k ö v e t ő szocialista építés során nálunk a forradalmi etatizmus korszaka r ö v i d ideig t a r t o t t . Alig öt év eltelte után m á r t á r s a d a l m u n k minden tudatos szocialista tényezője, át­ gondoltan és eltökélten, az önigazgatás útját választja. A z önigazgatás intézményes formáinak bevezetésével és az önigazgatási termelési viszo­ nyok kialakulásával további jelentős szocialista jellegű változások követ­ keztek be a társadalmi viszonyok egészében is. Mivel Vajdaság autonómiájának, illetve a t a r t o m á n y n a k mint reális

közösségnek megalapozottsága és lényege a sokrétű társadalmi viszonyok összessége, amely kifejezi azt, hogy valóban szilárd alapokon és huzamos fejlődés során alakult k i — az újabb 'alkotmányjogi rendelkezések meg­ határozása szerint: magasabb szintű társadalmi-politikai és önigazgatási közösség —, így a társadalmi viszonyok jelentős szocialista jellegű fej­ lődésével a t a r t o m á n y autonómiájának t a r t a l m a és jellege is jelentősen változott. E z a kapcsolat a n n y i r a szoros, hogy Vajdaság t á r s a d a l m i önigazgatású fejlődésének tárgyalása lényegében azonos Vajdaság autonó­ miája fejlődésének a tárgyalásával. Ezért hangsúlyozza Doronjski 1973. évi összegezésében a következőket is: „ A z önigazgatás m i n t társadalmi viszony d ö n t ő befolyást gyakorolt az a u t o n ó m i a lényegére, természetére és jellegére, mivel sohasem érte be az igazgatás formáinak puszta módosításával v a g y csupán egyik szervnek a másikkal való felváltásával. A z önigazgatás nem ösztönszerű, d e nem is ráerőszakolt k é p z ő d m é n y . A dolgozók és a polgárok régi óhaja; olyan törekvés, amelyet k o m m u ­ nista mozgalmunk magva dialektikusan felismert, eszméjét továbbfejlesz­ tette m á r kezdettől fogva, kifejezetten a m u n k á s - és osztálylényeget látva benne, amely képes áthatni a társadalmi élet minden területét, és olyan viszonyokat teremteni, amelyek nem holmi k ö z é p u t a t képeznek a de­ mokrácia és az etatizmus k ö z ö t t ; ez valami merőben új* és minőségesebb, s megváltoztat mindent, amivel csak kapcsolatba k e r ü l . " Ilyen megközelítésben és értelmezésben kell tekinteni az autonómia további alakulását és fejlődését Vajdaság S Z A T esetében. Erről Vajdaság legfelsőbb szervei és a képviseletükben felszólalók is félreérthetetlenül ta­ núbizonyságot tettek. Ilyen értelemben számolt be Vajdaság S Z A T T a r ­ tományi Képviselőháza előtt első beszámolójában munkájáról és Vajda­ ság helyzetéről, fejlődéséről Vajdaság S Z A T Elnöksége és a k k o r i elnöke, R a d o v a n Vlajkovic 1977. január 2 0 - á n . Beszámolójából csak néhány megállapítást idézünk, amelyek közvetlenül témánkra, Vajdaságra mint reális önigazgatási és társadalmi közösségre v o n a t k o z n a k . Ezzel kapcso­ latban R a d o v a n Vlajkovic többek k ö z ö t t leszögezi: „Abból kiindulva, hogy felelősek v a g y u n k a Jugoszláviában kialakult viszonyokért, igyekeztünk hozzájárulni az új viszonyok fejlesztéséhez, abban a meggyőződésben, hogy az új alkotmányos megoldások jelentik az egyedüli utat Jugoszlávia egységének, v a l a m i n t a nemzetek és nemzetisé­ gek egyenjogúságának erősödésében. . . . Véleményünk szerint nem lépünk fel eléggé szervezetten és közösen a Szerb S Z K - b a n az önigazgatási demokratikus viszonyok további ki­ alakulásában és fejlesztésében. Feltétlenül szükséges, hogy minél nagyobb mértékben aktivizáljuk a megfelelő társadalmi-politikai, t u d o m á n y o s és szakképzett erőinket e kérdések megoldásában, hogy közösen hozzájárul­ janak a Szerb S Z K - b a n a viszonyokra v o n a t k o z ó előírások tartalmasabb, politikai, tudományos és szakszerű feldolgozásához mind a t a r t o m á n y autonómiájának fejlesztése szempontjából, m i n d a köztársaság egységé­ nek további kiépítése szempontjából. 88

39

. . . Vajdaság további alkotmányos, társadalmi-gazdasági és politikai fejlődése nagymértékben tőlünk függ, a mi felkészültségünktől, szerve­ zettségünktől, továbbá az összes önigazgatási, társadalmi-gazdasági és p o ­ litikai viszonyoknak az a l k o t m á n y alapján való f e j l ő d é s é t ő l . . . . . . Vajdaságnak m i n t társadalmi-politikai és önigazgatási közösségnek az önigazgatási fejlődése feltételezi az összes tényezők, a belső, összetett gazdasági, politikai és önigazgatási s t r u k t ú r á k egyenletes és összehangolt fejlődését. Csak így tudjuk megteremteni társadalmi rendszerünk minden részének egyenletes fejlődését és az egész Vajdaság egységét. . . . a Vajdaság politikai, gazdasági, kulturális és önigazgatási fejlő­ désében elért eredmények Vajdaság dolgozóinak, polgárainak, nemzetei­ nek és nemzetiségeinek további t á v l a t o k a t nyitnak és reális alapot nyúj­ tanak a gyorsabb és sokoldalú társadalmi h a l a d á s h o z . " Közel nyolc évvel később Rajcsán István Vajdaság S Z A T Képviselő­ h á z á n a k elnöke, 1983. október 20-án, a T a r t o m á n y i Képviselőház dísz­ ülése elé terjesztett beszámolójában többek között a következőket mondotta: „Természetesen az önerőnkre való támaszkodás politikája és gyakor­ lata nem önelégültség, n e m az egyes társultmunka-szervezetek vagy kör­ zetek,, illetve a t a r t o m á n y keretébe való bezárkózás. A gazdasági nehéz­ ségeket nem gyűrhetjük le közös erőfeszítések, közös akció nélkül. A m u n k a - és eszköztársítás az önerőre való támaszkodás eszköze. Legfőbb ideje, hogy ezt magukévá tegyük, és éljünk vele. . . . . I n d o k o l t és joggal beszélünk arról, hogy az egész jugoszláv gaz­ dasági területen hiányos a társult m u n k a egybekapcsolódása, hogy gya­ kori az elzárkózás és gazdasági elszigetelődés jelensége, hogy országos szinten, valamint a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k között is lassan érvényesülnek a közös érdekek. A z utóbbi időben azonban a föderáció szintjén előirányzott közös politika lassú ütemű kialakítása és hiányossá­ gai indokolt b í r á l a t á n a k leple alatt a föderatív rendszernek, a nemzetek és a nemzetiségek, köztársaságai és a u t o n ó m t a r t o m á n y a i k egyenjogúságá­ nak a bírálására való törekvés jelentkezik. E z lényegében az A V N O J elvei helytállóságának kétségbe vonása, illetve a szóban forgó elvek eta­ tista, b ü r o k r a t a vagy unitarista korlátozására való törekvés. Jugoszláviá­ ban a szocialista forradalom m á r kiértékelte ezeket a törekvéseket, s ezt most is meg fogja t e n n i . " Vajdaságnak nemcsak a távolabbi múltjában — legalábbis a t a r t o ­ m á n y alapvető dolgozó tömegeinek társadalmi helyzetét illetően —, de a közelmúltjában és a jelenében, amikor már tudatosan irányítja a saját sorsát (a J K P , illetve a J K S Z eszmei és szervezeti ú t m u t a t á s a i alapján), is nyomon k ö v e t h e t ő az osztályérdekek és a nemzeti érdekek egybefonódása. E szoros kapcsolat érvényre juttatása a társadalmi viszonyok for­ radalmi változtatása útján Vajdaságnak nem a m a g á b a zárkózását idéz­ te elő, hanem ellenkezőleg, a n y í l t s á g á t : igényét, hogy a háború utolsó hónapjában m á r h i v a t o t t képviseleti szervei kinyilvánítsák Vajdaság népe a k a r a t á t , hogy mint autonóm t a r t o m á n y a föderális Szerbia alko40

41

42

tórészévé váljon. Á m ez a nyíltság jelen van egész Jugoszlávia irányában is a forradalmi fegyveres harc idején éppen úgy, m i n t később, a m i k o r a Vajdaság és egész Jugoszlávia társadalmi, politikai és gazdasági kérdéseit kellett megoldanunk. Erről a hozzáállásról, az osztályérdekek és a nemzeti szempontok egybefonódásáról Vajdaság bonyolult társadalmi körülményei k ö z ö t t arról, hogy az önigazgatású szocializmust építve Vajdaságban nemhiába keres­ tük, de meg is találtuk a megfelelő előremutató megoldásokat, részletesen beszélt R. Vlajlkovié a F o r u m Munkaszervezetben tett látogatása során, amely beszélgetés t a r t a l m á t a M a g y a r Szó 1984. május elsejei ünnepi száma k ö z ö l t e . R a d o v a n Vlajkovicnak a J S Z S Z K Elnöksége tagjának és soros alelnö­ kének hosszabb fejtegetése zárórészéből idézünk, amelyben összegezi a nemzeti viszonyok és az önigazgatású szocialista demokratikus társadalmi folyamatok vajdasági tapasztalatait és ezen egymásba szövődő társadal­ mi viszonyok helyét hazánk társadalmi folyamataiban: „ N e m jelszót tehát, nem frázis ez, a nemzeti egyenjogúság az ember helyzetének lényegi kérdése. S éppen az önigazgatás, természetesen nem mint elnevezés, hanem a n n a k alapján, amit lényegével j u t t a t kifejezésére a dolgozó helyzetében, szóval éppen az önigazgatás a helyes út minden polgárunk, h a z á n k minden embere sokoldalú egyenjogúságának, tehát nemzeti egyenjogúságának fejlesztéséhez és elmélyítéséhez is. E l v o n a t k o z ­ t a t v a azoktól a nacionalizmusoktól, amelyeket az eszmeileg elkötelezett nacionalisták szeretnének kierőszakolni, a nemzeti egyenjogúságra a l a p o ­ zott megegyezés lehetőségét mindig az önigazgatási demokratikus viszo­ nyok fejlesztésének folyamatában vélem megtalálni. Az önigazgatási de­ mokratikus, társadalmi-gazdasági és politikai viszonyok fejlesztésében fellépő mindenféle megtorpanás, tárgyilagosan nézve, táptalaját nyújt a nemzetek közötti meg nem értéshez és összetűzésekhez . . . . . . Kissé talán r á t a r t i n a k hangzik, de nemcsak az én véleményem, mások is ezt mondják, akik nem vajdaságiak: a Kommunista Szövetség­ nek az egyenjogúság s a testvériség—egység politikájának valóra váltásáért v í v o t t ilyen harca Vajdaságban nagymértékben hozzájárult az egyenjo­ gúság elmélyítéséhez az egész ország nemzetek közötti viszonyaiban. Te­ kintet nélkül arra, hogy ez szerénytelenségként h a t h a t , megállapíthatjuk, hogy nem láthatatlan és megfoghatatlan dolgokról v a n szó, ez a valóság. Persze, a teljes egyenjogúságért v í v o t t harcnak, ami az új társadalmi vi­ szonyok győzelméhez kötődik — nem látom a végét. Tartós folyamatról van szó, sohasem szabad lebecsülni ezt a kérdést, sohasem m o n d h a t csődöt érzékünk ezekkel a viszonyokkal k a p c s o l a t b a n . " Vajdaságnak mint egy társadalmilag megalapozott közösségnek, ma m á r mint szocialista, autonóm, átfogó társadalmi-politikai közösségnek, megvoltak és m e g v a n n a k a sajátos érdekei is, de ezeket egymaga aligha oldhatta volna meg. Ezért volt és van jelen Vajdaság dolgozóiban az egész ország forradalmi átalakítása iránti fogékonyság és nyíltság, amit az ország forradalmi élcsapata, a J K P , majd a J K S Z , beleértve annak 48

44

t a r t o m á n y i szervezetét, megfelelően képes volt ki is fejezni. Így ala­ k u l h a t o t t k i Vajdaság dolgozói közvetlen és t á v l a t o s érdekeivel össz­ hangban a t a r t o m á n y mai szocialista t a r t a l m ú és ö n k o r m á n y z a t i , de egyben önigazgatású autonómiája, amely a mai Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n y b a n öltött testet. Ezért nem szólam, amikor Rajcsán István Vajdaság S Z A T Képviselőházában, elnöki beszámolójában leszö­ gezi a k ö v e t k e z ő k e t : „ M u n k á s m o z g a l m u n k a J K P - v e l és Titóval az élen győzött a népfelszabadító háborúban és a szocialista forradalomban, s létrehozta szocialista önigazgatású t á r s a d a l m u n k a t , m e r t programjában és akciója során mindig a jugoszláv munkásosztály, valamennyi nemzet és nemzetiség létfontosságú társadalmi és nemzeti érdekeit t a r t o t t a szem előtt." 45

Jegyzetek 1

2

3

4

5

0

7

8 D 10

11

12

1 3

Josip Broz Tito: összegyűjtött művei III., 1935. március—1937. november. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1979, 35—41. 1. Idézett mű III., 36—37. 1. Idézett mű III., 41. 1. A cikket közli többek között az újvidéki Forum Könyvkiadó 1982-ben meg­ jelentetett kötete. Žarka Zrenjanin: Válogatott írások (Válogatta és a jegyzeteket írta: dr. Danilo Kecié, az előszót írta: Major Nándor), 244—247. Előzőleg megjelent: Zarko Zrenjanin: Izabrani spisi, Soci­ jalistička misao u Vojvodini, Knjiga 1 (izbor i objašnjenja: Dr. Da­ nilo Kecić); izdaje Muzej socijalističke revolucije Vojvodine, Novi Sad, 1974, 248—250. Dr. Danilo Kecić utalása az idézett Zarko Zrenjanin-mű 1974-ben kiadott szerbhorvát nyelvű kötetére, 248. 1. A J K P vajdasági tartományi vezetősége lapjának, az Instinának összes szá­ mait hasonmás kiadásban 1963-ban közös vállalkozásként kiadta A Vajdasági Munkásmozgalom és Népi Forradalom Múzeuma és a Ma­ tica srpska (az 1940-ben megjelent első számtól az 1944-ben megje­ lent 113. számig). Zarko Zrenjanin, Válogatott írások. Forum, 1982, 244. 1. Zarko Zrenjanin, idézett mű, 246. 1. Zarko Zrenjanin, idézett mű, 255. 1. Zarko Zrenjanin, idézett mű, 245. 1. Híd, Társadalmi, irodalmi és kritikai szemle, 1938. november, V. évf. 11. sz., 329—332. oldal — A cikk utánnyomásban megjelent még: Híd 1934—1941. Forum Könyvkiadó, Novi Sad, 1964, 66—71. oldal; Híd 1934—1941, Izdavačko preduzeće Forum, Novi Sad, 1964, str. 48—53; Pappá Pál, Mayer Ottmár, Cseh Károly: Izabrani spisi — Válogatott írások, Socijalistička misao u Vojvodini, Knjiga 7, Izdaje Muzej socijalističke revolucije Vojvodine (párhuzamos kétnyelvű ki­ adás, Novi Sad, 1978., str. 106—121;) Ár ellen, Mártír hidasok 1941—1945. Forum Könyvkiadó, 1982, 262—266. 1. A már feltüntetett kétnyelvű Socijalistička misao u Vojvodini, Knjiga 7 szerint idézve, 106, 1. Papp Pál cikke, idézett kétnyelvű kiadás, 114. és 116. 1.

Papp Pál cikke, idézett kétnyelvű kiadás, 118. 1. Papp Pál (Mihajlo Aracki): Odnos Srba i Mađara u Vojvodini. Leközölve a Socijalistička misao u Vojvodini, Knjiga 7 sorozatban A Vajdasági Szocialista Forradalom Múzeuma kétnyelvű kiadásában, 1978. 120— 133. 1. — De megjelent még a Forum Könyvkiadó 1982-ben közre­ adott Ár ellen, Mártír hidasok 1941—1945 című könyvében, 267— 274. oldal, valamint a Forum 1964-ben Híd 1934—1941 című ma­ gyar nyelven és külön szerbhorvát nyelven megjelent kiadványában, a magyar nyelvű könyv 320—323. oldalán és a szerbhorvát nyelvű könyv 289—292. oldalán. A JKP V. országos értekezletének határozata (Lásd: Peta zemaljska kon­ ferencija KPJ, 19—23. oktobra 1940, Izvodi za istoriju SKJ; Izda­ vački centar Komunist, Beograd, 1980.), különösen a Harc a nemzeti egyenjogúságért és szabadságért közcímet viselő rész a) és e) pontja (idézett kiadvány 228. és 229. oldalán). A JKP V. országos értekezletének forrásanyaga a Komunist 1980-as ki­ adványa szerint, lásd különösen Vajdaságra vonatkozóan: 26. 1; 57, 66. 1.; 227. (III. fejezet, 2. pont), 228—229. (III. fejezet, 3. pont), 238—239. (a) és (e) pont; 175—184. 1. Dušan Popović: Megkérdőjelezett forradalmi vívmányaink. Magyar Szó, Újvidék, XLI. évf. 136 (13279). szám, 1984. május 19., 15. 1. Filip Filipović: Seljački pokret i nacionalno pitanje u Jugoslaviji (Moskva, 1929, 105 + 5) szerbhorvát fordításban megjelent: Filip Filipović: Izabrani spisi, I knjiga, urednik: dr. Najdan Pašić, predgovor Jovan Veselinov, izbor i readakcija: Edib Hasanagić), Kultura, Beograd, 1962., strane 14—109. (Különösen: 27, 61—62, 64, 67, 88. és 107. oldalakon). Filip Filipović: O događajima u Jugoslaviji („Agrarni problemi", Moskva, 1934 sv. 9—10.) szerbhorvát fordításban megjelent: Filip Filipović, Izabrani spisi, II knjiga; Kultura, Beograd 1962., strane 499—507. (különösen: 500—501. oldalon). A JKP V. országos értekezletének forrásanyaga (lásd 16 megjegyzés), 26. oldal. Többek között lásd: Vojvodina u borbi (glavni i odgovorni urednik: Zika Tadić). Izdavač: Savez udruženja boraca narodnooslobodilačkog rata SR Srbije, Predsedništvo AP Vojvodine, Novi Sad, 1963; 169. és 172. 1. Uo. 156—157, 186. és 195. 1. Uo. 159—163. 1. Az idézett 1963-as kiadvány hasonmás formában közli a Dolgozó Nép Pártja Kezdeményező Bizottságának Platformját a 170—171. oldalon — Magyar nyelven közli a Létünk II. évf. 1972. 6. november— decemberi száma, 165—168. oldal. Létünk II. évf. 1972. 6. szám; 167. 1. A VI. tartományi értekezlet megjelent (miután a határozat záradéka értel­ mében jóváhagyta a J K P Központi Vezetősége) az Istina (a JKP tartományi vezetősége illegális sajtószervében) 1. száma 6—8. oldalán (az Istina összes számának már idézett 1963-ban megjelentetett hason­ más kiadásában is) és a Proleter (a JKP KB illegális sajtószervében) 1940 október—decemberi számában. A J K P VI. tartományi értekez-

létének határozatát függelékében közli a már idézett 1980-ban meg­ jelent J K P V. országos értekezlete forrásanyaga a 367—373. és az 584. oldalon. Az Istina I. évfolyam, 1. számának 8. oldalán (az 1980-ban megjelentetett forrásanyag 373. oldalán). Lásd: Jovan Veselinov Žarko: O jedinstvenom narodnooslobodilačkom frontu Vojvodine. Izdanje Slobodne Vojvodine, Novi Sad, str. 19— 21) és a Vajdasági Népfelszabadító Főbizottság 1945. április 6-án megtartott teljes ülésének jegyzőkönyvét (Sekretarijat Izvršnog veća SAP Vojvodine, Zapisnici GNOOV-a) — megjelent a Vajdasági Kom­ munista Szövetség Marxista Központja Politikai elmélet és gyakorlat című sorozatának 4. köteteként (Autonomija Vojvodine, Izabrani spisi; Politička teorija i praksa, knjiga 4; izdavač: Centar PK SKV za političke studije i marksističko obrazovanje, Novi Sad, 1976), 319—320. és 322—324. 1. Jovan Veselinov nyilatkozata (Zasedanje Antifašističke skupštine narodnog oslobođenja Srbije i Narodne skupštine Srbije (1945. IV. 7.), stenog­ rafske beleške (knjiga 2, str. 10—U.) — Zasedanje Antifašističke skupštine narodnog oslobođenja Srbije i Narodne skupštine Srbije (1945. IV. 8.), stenografske beleške, (knjiga 2, str. 20.) — megjelent a már idézett VKSZ Marxista Központjának 1976-ban kiadott köteté­ ben, 327—329. oldal. Saglasnost sa zahtevom Prve skupštine izaslanika naroda Vojvodine o prik­ ljučenju Autonomne Pokrajine Vojvodine Fedaralnoj Srbiji: Treće za­ sedanje Antifašističkog veća narodnog oslobođenja Jugoslavije i zase­ danje Privremene narodne skupštine, 7—26. avgusta 1945, stenografske beleške, izdanje Prezidijuma Narodne skupštine FNRJ, str. 122. i 123.); megjelent a már idézett VKSZ Marxista Központjának 1976ban kiadott kötetében, 347. 1. Dr. Milán Mali: Socijalistička Autonomija Pokrajine Vojvodina; Politička teorija i praksa, knjiga 19; izdavač: Centar PK SKV za političke studije i marksističko obrazovanje, Novi Sad, 1980; különösen a II. fejezet, 51—182. oldalán. Stevan Doronjski ünnepi beszámolója 1973. november 24-én, Újvidéken, az AVNOJ II. ülésszaka 30. évfordulójának és Vajdaság alkotmánya évfordulójának központi ünnepségén. Stevan Doronjski fejtegetése 1973. november 24-én hangzott el. Stevan Doronjski: Vajdaság megalakulásának 30. évfordulója és forradalmi fejlődése, Létünk, 1973. 5. sz., 103. és 104. oldal. — Szerbhorvát nyelven megjelent az Autonomija Vojvodine, Izabrani spisi; Politička teorija i praksa, knjiga 4 című kötetben a Centar PK SKV za politič­ ke studije i marksističko obrazovanje kiadásában; Újvidék, 1976, 124— 128. oldal. E sorok írója Vajdaság alkotmányos és intézményes rendezésével megintcsak társadalmi közösségének sajátossága kifejezésével kapcsolatban részle­ tesebben foglalkozott 1979-ben (Rehák László: Vajdaság autonómiá­ jának fejlődési irányzatai; Létünk, 1979, 5. szám, 753—764. oldal), az 1982-ben a Forum kiadásában megjelent kötetben (Rehák László: Politikai rendszerünk időszerű kérdése, 96—107. o.), az 1982-ben a Szabadkai Közgazdasági Kar Közgazdasági Intézete kiadásában meg-

3 7

M

3 Í

4 0

41

4 2

4 3

44

4 5

jelent egyetemi jegyzetben (Dr. Rehák László, dr. Laki László és Gabrié-Molnár Irén magiszter: A JSZSZK politikai rendszere; 131— 151. oldal) és ugyancsak a már említett Közgazdasági Intézet kiadá­ sában megjelent egyetemi tankönyvben (Dr. Laslo Rehak, mr. Irena Gabrić-Molnar: Politički sistem SFRJ; izdaje Ekonomski fakultet, Subotica, OOUR Ekonomski institut; Subotica, 1983, str. 135—150.). Stevan Doronjski idézett cikke, Létünk, 1973. 5. szám, 106. oldal. Idézett szerbhorvát nyelvű kötet, 130—131. oldal. Stevan Doronjski idézett cikke, Létünk 1973. 5. szám, 105. oldal, az idé­ zett szerbhorvát nyelvű kötetben a 129. oldalon. Radovan Vlajković: VSZAT Elnöksége kétéves munkájáról. Létünk, 1977, 3—4. szám, 243—268. oldal. Radovan Vlajković idézett beszámolója, Létünk, 1977, 3—4. szám, 244., 246., 247., 251. és 261. oldal. Rajcsán István: Az AVNOJ II. ülésszakának és a Vajdasági Tartományi Népfelszabadító Bizottság megalakulásának 40. évfordulója. Létünk, 1983, 5. szám, 757—769. oldal. Rajcsán István idézett beszámolója, Létünk, 1983/5. szám, 765. és 766. oldal. Radovan Vlajković: Kitartóan politikánk következetes érvényesítéséért. Ma­ gyar Szó, XLII. évf., 119. (13262.) szám, 1984. április 30., május 1., 2., 6. és 7. oldal. Radovan Vlajković idézett fejtegetése, Magyar Szó, 1984. április 30., május 1., 2., 7. oldal. Rajcsán István idézett beszámolója, Létünk, 1983/5. szám, 768. oldal.

Rezime

A u t o n o m n a Vojvodina kao realna zajednica U radu se naglasak stavlja na činjenicu da se pod uticajem niza činioca Voj­ vodina oformila kao svojevrsna socijalno-ekonomska zajednica. N a osnovu ove okolnosti zavisno od. klasno-političkih snaga izražava se i težnja za autonomi­ jom Vojvodine uz oslon na široko prisutna društvena stremljenja osnovnih slo­ jeva radnih ljudi ove pokrajine. Kommunistička Partija Jugoslavije je od svog postojanja uočila i za nju nije bilo dvojbe da je Vojvodina realno postojeća društvena zajednica. Ona formuliše i svoje ciljeve u vezi autonomije Vojvodine u sklopu opšte klasne borbe i strategije revolucionarnog preovladavanja ugnjetačkog društvenog sistema buržoaske kapitalističke Kraljevine Jugoslavije. Jedino je KPJ kao celina i njena organizacija u Vojvodini bila u položaju da istupi sa takvim konceptom autonomije Vojvodine koja je bila ne samo prihvatljiva za osnovni deo radnih ljudi ovog višenacionalnog dela Jugosla­ vije, već i da ih pokrene na društvenu akciju. Ovaj program je obezbedivao dominantni uticaj revolucionarnim snagama Vojvodine da se u punoj meri izrazi postojeća težnja velike većine radnih ljudi da se bore i za ostvarenje autonomije Vojvodine i da se autonomna Vojvodina i konstituiŠe u uslovima narodno-oslobodilačke borbe i socijalističke revolucije. Zato i sam program sa konstituisanjem autonomije — formulisan još u ug-

njetačkim uslovima buržoaskog društva od strane Komunističke Partije Jugo­ slavije — od početka imao klasno borbeni i slobodarski karakter, a sam čin konstituisanja Vojvodine kao autonomne pokrajine imao je revolucionarno obeležje. Razvojem i jačanjem socijalističkog samoupravljanja autonomija po­ krajine poprima i nove, socijalističke, slobodarske i demokratske karakteristike kao sastavni deo prvo Federalne Srbije, sada Socijalističke Republike Srbije i Socijalističke Federativne Republike Jugoslavije, koja poprima na odgovara­ jući način regulisana obeležja kao šira društveno-politička zajednica.

Resummee

Autonomgebiet Vojvodina als reelle Einheit In der Arbeit wird besonders unterstrichen, dass wegen dem Einfluss ver­ schiedener Faktoren, die Vojvodina sich zur eigentümlicher sozial-ökonomischer Einheit entwickelt hat. Auf Grund dieses Umstandes, anhänglich von dem klas­ sisch-politischen Kräften, kommt der Wille zur Autonomie zum Ausdruck, der an die bestehenden gesellschaftlichen Streben der grundlegenden Schichten der arbeitenden Menschen, dieses Gebietes, gebunden ist. Die kommunistische Partei Jugoslawiens, hat schon seit ihrer Entstehung erfasst, dass es kein Zweifel gibt, über die reell bestehende, gesellschaftliche Ein­ heit der Vojvodina. Sie formuliert ihre Ziele in Hinsicht der Autonomie von Vojvodina, gesamt mit dem allgemeinen Klassenkampf und Überwindung der peinigenden, bürgerlich-kapitalistischen Systems der Königreichs Jugoslawien. Nur die kommunistische Partei, als Ganzes, sowie ihr Teil in der Vojvodina, konnte mit dem Konzept der Autonomie von Vojvodina antreten. Das war nämlich nicht nur für die Arbeiter in Jugoslawien entsprechend, sie hat auch zur Aktion Einfluss erübt. Dieses Programm hat den revolutionären Kräften in Vojvodina dominanten Einfluss gesichert, um im vollen Umfang auszudrücken, dass der grösste Teil zum Kampf bereit ist, um die Verwirklichung der Auto­ nomie zu erreichen, und dass sich die Vojvodina in den Verhältnissen des Be­ freiungskampfes konstituiert. Deswegen hat sich das Programm der Konstitution der Autonomie noch in den Verhältnissen der bürgerlichen Gesellschaft von der kommunistischen Par­ tei formiert und von Anfang an, Klassenkämpferischen Charakter gehabt. Die Tatsache der Autonomie des Gebietes hat revolutionären Charakter gehabt. Mit der Entwicklung der Selbstverwaltung erhält die Autonomie neue, freilie­ bende und demokratische Charakteristiken, als Teil der sozialistischen Repub­ lik Serbien und der federativen Republik Jugoslawiens. Die Autonomie erhält regulierte Charakteristiken, als gesellschaft-politische Einheit.

NEMZETKÖZI SZEMLE

Jan Briza LATIN-AMERIKA VÁLSÁGOS PILLANATAI

Csak részben igaz az az ismert és igen népszerű tézis, hogy Latin-Ame­ rika Marquez Száz év magány című világhírű regényének helyszínéhez, M a c o n d ó h o z hasonlóan sokáig kívül esett a világtörténések fő folyama­ tain. A z igazság ezzel szemben az, hogy a „zöld k o n t i n e n s " — éppúgy mint az úgynevezett h a r m a d i k világ más országai — sokáig a nemzet­ közi imperializmus „perifériája" és stratégiai t a r t a l é k a volt, és ma is az, de u g y a n a k k o r tény az is, hogy a „periféria" mindig lényegesen befolyá­ solta m i n d a z t , ami a „ k ö z p o n t b a n " történik. N e m vitás például, hogy a „ k ö z p o n t " gazdasági, politikai és kulturális felemelkedéséhez lényegesen hozzájárult a „periféria" — ebben a z esetben Latin-Amerika — természeti és emberi forrásainak kizsákmányolása. Ezért a „perifériáért" a történelem során mindig heves h á b o r ú k a t foly­ t a t t a k , két világháború robbant ki m i a t t a . És ha netalán valaha is kitör, a k k o r emiatt tör ki majd a h a r m a d i k világháború, az atomháború is. A z utóbbi n é h á n y évtizedben különösen időszerűvé vált a fejlett és fejlődő országok — a „ k ö z p o n t " és a „periféria" vagy ahogy m a gyak­ rabban mondják, a gazdag Észak és a szegény Dél — kölcsönös függő­ sége, sőt jelenleg b á t r a n állíthatjuk, hogy ez a kölcsönös függőség sors­ döntőén befolyásolja a nemzetközi gazdasági és politikai viszonyok főbb irányvonalainak további alakulását. Latin-Amerikának, mint a „függő k a p i t a l i z m u s n a k " a fejlődéséről született különféle elméletek megalkotói azt hirdetik, hogy ez a kölcsönös függőség a kerete annak a d r á m á n a k , amely ma a z új gazdasági világ­ válság föltételei között „a zöld kontinensen" lejátszódik. Latin-Amerikának, és az egész fejlődő világnak, igazi válsága még csak ezután következik be. Még előttünk állnak a sorsdöntő gazdasági és p o ­ litikai megrázkódtatások, amelyek csak most tűnnek fel a láthatáron, de majd csak ebben vagy a következő évtizedben jelentkeznek igazi erővel, ha időközben n e m sikerül leküzdeni a mostani gazdasági válságot és nem sikerül csökkenteni nyugtalan bolygónk növekvő társadalmi és p o ­ litikai feszültségét. Az ismert nemzetközi közgazdászok úgy becsülték föl, 1

hogy nemzetközi közösségünk legfeljebb csak rövid ideig bírja még elvi­ selni a valószínűleg legsúlyosabb és legmélyebb gazdasági válság meg­ próbáltatásait. D e térjünk vissza Latin-Amerikához és problémáihoz.

A „ZÖLD K O N T I N E N S "

ELMARADOTTSÁGÁNAK

A reformisa

GYÖKEREI

koncepció

H a hinni lehetne a Latin-Amerika fejlődéséről készült régi, de még napjainkban is mélyen gyökerező és igen elterjedt reformista elméletnek, a k k o r a világ e része elmaradottságáért és minden mai bajáért Spanyol­ ország és Portugália a felelős, vagyis pontosabban szólva a feudalizmus, amit ez a két ország átültetett a „zöld k o n t i n e n s " talajára. E reformista nézetek szerint Spanyolország és Portugália az „új v i l á g " meghódításakor feudalista ország volt, éppert ezért gyarmatosításuk is feudalista föltéte­ lek között folyt. Később L a t i n - A m e r i k á b a n a hódítók rendszerének min­ tájára létrejött a feudalista arisztokrácia, amely m i n d i n k á b b önállósította magát a z anyaországtól. A X I X . században ez a feudalista arisztokrácia u r a l k o d o t t a latin-amerikai országokban, és uralkodik még ma is X X . századunkban, gátolva a kapitalizmus fejlődését és a nemzeti burzsoázia kibontakozását. A reformisták, a z álbaloldaii szociológusok és politikusok legfőbb hi­ bája — a z argentin Luis V i t a l e szerint — az, hogy a gazdasági elma­ radottságot összekeverik a feudalizmussal és a nagybirtokos rendszert a feudalizmussal. Latin-Amerika feudális jellemvonásainak koncepciója napjainkban kü­ lön értelmet k a p o t t . Luis Vitale szerint a reformista elmélet m o n d a n i ­ valója az a politikai üzenet, hogy L a t i n - A m e r i k a népi pártjainak, ha országaikat el akarják indítani a gazdasági és politikai haladás útján, ak­ kor a feudális oligarchiával szemben támogatniuk kell a „ h a l a d ó " burzsoá­ ziát. Ily m ó d o n pedig a h a l a d ó baloldalt és a marxista irányvételű p á r ­ t o k a t megfosztották attól a „ m a n d á t u m t ó l " , h e g y a latin-amerikai tár­ sadalom szocialista átalakításának i r á n y á b a n hassanak. A reformista koncepción alapuló hibákat követett el: Chilében a N é p ­ front és Gonsales Videla, Argentínában, Peron és Mrondisi, Brazíliában Vargas és Goulart, Venezuelában a D e m o k r a t i k u s Akció, P e r u b a n az Amerikai N é p i Forradalmi Szövetség ( A P R A ) és B e k u n d e , továbbá a guatemalai és bolíviai forradalom. M i n t ismeretes, ennek következményei végzetesek v o l t a k rájuk és a m o z g a l m u k r a nézve. 2

A függőség

és a

fejletlenség 5

„A latin-amerikai fejletlenség története — állítja Ruiz M a u r o M a r i n i — valójában a nemzetközi kapitalista rendszer fejlődésének története. Ezt mindenkinek tanulmányoznia kell, aki meg akarja érteni, hogy mi­ lyen helyzetben találta magát most ez a rendszer és milyen távlatok nyíl­ nak előtte. És fordítva, a világ kapitalista gazdaságát jellemző fejlődés és mechanizmus megértése adhatja csak meg Latin-Amerika problémája elemzésének megfelelő keretét." M a r i n i n a k ez a tézise L a t i n - A m e r i k á n a k m i n t a „függő k a p i t a l i z m u s " régiójának fejlődéséről szóló elméletekből fakad. Eszerint a „zöld k o n ­ tinens" fejlődését kezdettől fogva alárendelték a metropolis fejlődési ér­ dekeinek. Ebben a keretben az újonnan meghódított g y a r m a t o k r a kettős szerep v á r t : hogy kiszállítsák a nyersanyagot és megvegyék a késztermé­ keket. Ezzel kapcsolatban az expanzióban levő kapitalizmusnak m á r a gyarmati hódítások korszakában az volt a feladata, hogy romba döntsön mindent, ami szembeszegülhetett volna érdekeivel. Ezért m á r a spanyol és a portugál h ó d í t ó k azon voltak, hogy szétzúzzák az előző kultúrát, fizikailag megsemmisítsék az indián lakosságot és m i n d a z t , ami b á r m i ­ lyen alapot a d h a t o t t volna a forrásjellegű nemzeti gazdaságnak vagy nemzeti t u d a t n a k . Latin-Amerika országaira nagy hatással v o l t az ibériai országok gyen­ gülése, N a g y - B r i t a n n i a egyeduralmának erősödése és az ipari kapitaliz­ mus megszilárdulása E u r ó p á b a n . E k k o r p a t t a n t ki az időközben gazda­ ságilag megerősödött kreol burzsoázia összeütközése a gyarmati hódítók érdekeivel. Ez az összeütközés érte el csúcspontját az 1810. évi forrada­ lomban. E k k o r tehát politikai forradalom, nem pedig társadalmi forra­ dalom játszódott le, hiszen nem hajtotta végre az agrárreformot, és nem fejlesztette ki sem az ipart, sem a belső piacot. Ebben a forradalomban a kreol burzsoázia csak egyetlen célt h a r c o l t ki — a politikai független­ séget a g y a r m a t t a r t ó hatalomtól. Később azonban ezt a függetlenséget nem t u d t a megvédeni az imperializmus betörésével szemben. Mindezzel kapcsolatban itt el kell m o n d a n u n k még egy dolgot. É p p ­ úgy, mint a polgárháború az U S A - b a n , nem emberbaráti okokból rob­ b a n t ki, nemcsak abból az emberszerető szándékból, hogy Észak fölsza­ badítsa Dél rabszolgáit, hanem azért a k a r t á k fölszabadítani a nagybir­ tokok néger munkásait, mert a kapitalista piac gyakorlati szükségletet támasztott a bérmunkások s z a b a d mozgása iránt, hasonlóképpen a latin­ amerikai országok függetlenségéért v í v o t t h a r c sem volt valamilyen abszt­ rakt harc a g y a r m a t t a r t ó hatalom alóli felszabadulásért. E z t igazolja a világ e részének későbbi fejlődése is. A X I X . század folyamán az 1810. évi forradalom győzelme és LatinAmerika független országainak létrejötte u t á n ez a vidék aktívabban bekapcsolódott a világpiacba, m i n t nyersanyagtermelő és mint az euró­ pai k ö n n y ű i p a r termékei egy részének fogyasztója. Ebben az időszakban — mondja Marini — „ a z o k az országok, ame-

lyek a gyarmati korszakban kialakult bizonyos gazdasági infrastruktúrá­ val rendelkeztek, s amelyek képesnek bizonyultak viszonylag szilárd p o ­ litikai feltételeket teremteni, gyorsabban t u d t a k reagálni a nemzetközi piac támasztotta igényekre. Chile, Brazília és később Argentína jelentősen növelte árucseréjét az európai országokkal, méghozzá azon az alapon, hogy élelmiszercikkeket és nyersanyagokat, mint pl. gabonaféléket, rezet, cukrot, kávét, húst, bőrt és gyapjút szállított ki. Ezzel párhuzamosan — fölhasználva még az Angliától e célra folyósított hiteleket is — növelik a közfogyasztási cikkek behozatalát, és kikötők, vasutak építésével lét­ rehozzák szállítási rendszerüket, amivel pótlólagos piacot teremtenek az európai nehézipar termékei s z á m á r a " . „1875-től — mondja a továbbiakban Marini — bizonyos változások észlelhetők a nemzetközi kapitalizmusban. A z új h a t a l m a k , elsősorban Németország és az U S A , kezdenek külföld felé fordulni és sajátos poli­ t i k á t a l a k í t a n a k ki a brit érdekekkel m i n d i n k á b b összeütközésbe kerülő Latin-Amerika felé. A kereskedelem terén mindjobban erősödik az észak-amerikai befolyás egyes országokban, elsősorban Brazíliában és m i n d i n k á b b érezhető az az irányzat, hogy a kivitel az új északi hatalom felé i r á n y u l . " Később, különösen az első és második világháború után az imperializ­ musnak mint a nemzetközi kapitalizmus u r a l k o d ó formájának megszi­ lárdulásával és a hegemonista hatalmi k ö z p o n t o k kialakításával — ami­ nek szerepét az U S A vállalja — a latin-amerikai országok gazdaságukat és politikájukat m i n d i n k á b b az „északi óriáshoz" kötik. Közép-Amerika kis országaiban az ún. „banán k ö z t á r s a s á g o k b a n " a banánt, a többi déli­ gyümölcsöt és a kávét termelő észak-amerikai társaságok, mint az United Fruit C o m p a n y és a Bacaro Brothers and C o m p a n y állammá válnak az államban. Ő k állítják a köztársasági elnököket, megvásárolják a képvi­ selőket, változtatják a törvényeket és szükség esetén kirobbantják a helyi háborúkat. A nagyobb országokban, amelyek ebben az időben a nyersanyag- és az élelmiszer-kereslet növekedése miatt hihetetlen magasra emelik kivite­ lüket, az U S A társaságai ellenőrzik a gazdaság kulcságazatait és tőke­ befektetésükkel mind függőbbé teszik ezeket az országokat. Még az olyan országok is, m i n t Chile, amelyek m á r az előző szakaszban dinamikusan bekapcsolódtak a kapitalista gazdaságba, megérik, hogy legfőbb kiviteli termékük (először a salétrom, majd a réz) a külföldi tőke kezébe kerül. Ez a tőke tartja kezében pl. Argentínában a h ű t ő h á z a k a t , Brazíliában pedig a kávékivitelt. „ E z a folyamat fűzi össze a periférikus rendszer növekedését és sok­ rétűvé v á l á s á t " — m a g y a r á z z a Marini. „Végső fokon ez a dinamika és mechanizmus a rendszeren belül összefűződik a tőkefölhalmozással, amely a r r a törekszik, hogy a periférikus gazdaságok munkájának ke­ gyetlen kizsákmányolásával az értéktöbbletnek mind nagyobb h á n y a d á t összpontosítsa az integráció központjaiban." Marini szerint e század második tizedében k i b o n t a k o z ó imperialista

válság legfontosabb következménye úgy vetül Latin-Amerikában, hogy lehetetlenné teszi számára a világpiaccal nyersanyag-kiszállítóként v a l ó összekapcsolódás régi formáját. Ez a probléma állandó i r á n y z a t k é n t je­ lentkezik, tehát nem k o r l á t o z ó d i k p u s z t á n a világpiac kialakításának Időszakára. Ellenkezőleg — mondja Marini — mind a termelés új for­ máinak jelentkezésével (az imperialista expanzió serkentésének h a t á s á r a ) , mind pedig a központi gazdaságok hasonló termelésének fejlődése m i a t t állandóan korlátozza Latin-Amerika kereskedelmi lehetőségeit, s ugyan­ a k k o r megrontja az árucsere föltételeit. A mostani gazdasági világválság k i b o n t a k o z á s a t o v á b b súlyosbította Latin-Amerika gazdasági bajait, annál is inkább, mert ez a válság vissza­ csapva a gazdaságilag erős „ k ö z p o n t b ó l " , amelyet a fejlett nyugati or­ szágok képeznek a gazdaságilag gyenge „periféria" — a fejlődő országok — felé, elsősorban a fejlődő világot sújtja. M á r p e d i g a „zöld k o n t i n e n s " is ide tartozik.

A kapitalista

akkumuláció

új

válsága

L a t i n - A m e r i k á n a k mint a fejlődő világ részének mostani gazdasági bajai a k k o r kezdődtek, amikor k i r o b b a n t a kapitalista akkumuláció új válsága, és az sürgeti gazdasága struktúrájának átalakítását. A világban még mindig uralkodó helyzetben levő kapitalista gazdaság struktúrájának átalakítása a fejlődő országokban az akkumuláció új modelljének beve­ zetései formájában történik, méghozzá olyan modell bevezetésének for­ májában, amely a multinaoionális tőke fokozott társulásán, a „perifériá­ n a k " a „ k ö z p o n t t ó l " való fokozottabb függésén és a fejlődő országok bérmunkájának fokozottabb kizsákmányolásán alapszik. Ily módon jön­ nek létre a n n a k föltételei, hogy a gazdagok m i n d gazdagabbak, a szegé­ nyek mind szegényebbek legyenek.

A túlméretezett

eladósodás

A fejlődő országoknak a nyugati fejlett országoknál levő túlméretezett adóssága mutatja a legjobban, hogy milyen mély a szakadék azok k ö z ö t t , akiknek v a n , meg azok k ö z ö t t , akiknek nincs, és hogy ennek a szaka­ déknak az elmélyüléséből milyen súlyos következmények származnak. A fejlődő országok adóssága k b . 700 milliárd dollár, azzal, hogy ez az összeg állandóan növekszik, mivel az adósok n a g y többsége a mostani gazdasági világrendszer föltételei k ö z ö t t a n n y i r a képtelen ésszerűen gaz­ dálkodni, hogy még az esedékessé vált k a m a t o k a t sem tudja fizetni, nem­ hogy a tőkét visszafizethetné. E z a helyzet újabban mind jobban aggaszt­ ja a hitelezőket is, mert m á r a világ egész b a n k - és gazdasági rendszeré­ nek csődjével fenyeget. M i n t ismeretes, az adósok k ö z ö t t első helyen van L a t i n - A m e r i k a . Reá

4

esik ugyanis a szegény Dél egész adósságának fele. Ezek szerint tehát 370 millió lakosa mindegyikének k b . 1000 dollár adóssága van a nyuga­ ti hitelezőknél. A mostani gazdasági világrendszer föltételei között LatinAmerikai objektíve képtelen visszafizetni ezt az adósságot. E r r e a körül­ ményre figyelmeztettek ez év januárjában a Q u i t ó b a n , E c u a d o r fővárosá­ ban t a r t o t t latin-amerikai és karibi gazdasági értekezlet részvevői is. A Chilétől Kubáig nyúló politikai színkép képviselői, 28 ország csúcs­ értekezletének részvevői (köztük négy köztársasági elnök, egy alelnök, két miniszterelnök, tizenkét külügyminiszter és több más magas rangú tisztségviselő) ez alkalommal eltekintettek a politikai és ideológiai né­ zeteltérésektől és „quitói n y i l a t k o z a t " néven közös o k m á n y t fogadtak el. Ebben leszögezik, hogy Latin-Amerika és a karib-tengeri térség ezt az adósságot nem tudja visszafizetni, h a a hitelezők (elsősorban az amerikai b a n k o k és a N e m z e t k ö z i Valutaalap) nem enyhítenek a föltételeken és nem teremtenek lehetőséget arra, hogy fölélénkítsék gazdaságukat. Ezzel kapcsolatban megállapodásra jutottak a regionális együttműködésről és a nemzetközi pénzszervezetek felé történő közös fellépésről, követelték az adósságok visszafizetésének elhalasztását és a k a m a t l á b a k lényeges csök­ kentését, de azt is, hogy a nyugati b a n k o k csökkentsék a províziót az új kölcsönök után,, és a most átütemezett régiek u t á n is. A z o k m á n y egyben hangsúlyozza a n n a k szükségességét, hogy felülvizsgálják a fejlett orszá­ gok részéről a világ e részére kényszerített egyenlőtlen kereskedelmi, gaz­ dasági viszonyokat, mivel ezek a viszonyok a mostani túlméretezett el­ adósodás, a csillagászati infláoió, a m i n d nagyobb munkanélküliség o k á t adják, és így aztán a lakosság nyomorúságos életszínvonalát hozzák létre. 5

A quitói nyilatkozat mellett a k c i ó p r o g r a m o t is elfogadtak. Benne azokról a gyakorlati lépésekről v a n szó, amelyeket a csúcsértekezlet rész­ vevőinek a problémák megoldására kell foganatosítaniuk, vagyis a kül­ földi adósságoktól a z energetika és a foglalkoztatás területóig h ú z ó d ó kérdések megoldására. Ezen az összejövetelen, éppúgy mint a korábbi és a későbbi összejöve­ teleken, a pénzügyi szakemberek külön fölhívták a figyelmet arra, hogy a fejlődő országoknak milyen nehézségeket o k o z az U S A - b a n a l k a l m a ­ zott magas k a m a t l á b és a k a m a t l á b a k további növelésének i r á n y z a t a . Magától értetődik, hogy ez a probléma is legsúlyosabban éppen LatinAmerikát, m i n t a legnagyobb adóst sújtja. Így p l . csak t a v a l y 40 ameri­ kai bank a k a m a t l á b a k 1%-os növelésével minden k o c k á z a t nélkül több mint 2 millió dolláros tiszta hasznot valósított meg. A számlát elsősor­ ban a latin-amerikai adósok fizették, mivel több mint 350 millió dolláros adósságuknak k é t h a r m a d á t éppen ezek a b a n k o k folyósították. Vagy egy másik példa: az amerikai bankok által ez év májusában végrehajtott 0,5%-os kamatlábemelés m i a t t Mexikónak további 300 millió dollárra v a n szüksége külföldi adósságának fizetéséhez, illetve ha az idén eszkö­ zölt két előző kamatlábemelést is beszámítjuk, a k k o r további 900 millió dollárra. H o g y a baj nagyobb legyen, a k b . 90 milliárd d o l l á r r a becsült össz mexikói adósságból 70 milliárd a v á l t o z ó k a m a t l á b a k alá tartozik.

tehát félő, hogy az amerikai b a n k o k által a mexikói gazdaságra m é r t ed­ digi csapásokat még az idén újabb követi. A mexikói k o r m á n y keményen elítélte az U S A által bevezetett k a m a t ­ lábemelést, mivel az megzavarja az ország gazdasági talpra állásáért ed­ dig sikeresen folytatott politikát. Ezért nem véletlen, hogy a Mexikói Nemzeti Banknak az amerikai k a m a t l á b a k legújabb növelésével kapcso­ latos kommentárja, hogy „az U S A igazságtalan föltételeket kényszerít a fejlődő országokra, hogy az adósságok visszafizetésére keserves kínnal összegyűjtött eszközeikből fedezze saját fizetési mérlegbeli h i á n y á t . " H a figyelembe vesszük, hogy Mexikó Latin-Amerika gazdaságilag és politikailag legkiegyensúlyozottabb országa, a k k o r könnyen fölmérhetjük, hogy milyen csapást jelent a világ e része többi eladósodott országára ez az uzsorakamat. Majdnem egész tavalyi deviza beáramlásukat a z adóssá­ gok visszafizetésére fordították, úgyhogy kénytelenek voltak messzeme­ nően korlátozni behozatalukat a legkülönbözőbb gazdasági ágazatokban, ami a termelés visszaesésével és a munkanélküliség növekedésével jár. Ezért L a t i n - A m e r i k á t tavaly a legmélyebb gazdasági pangás sújtotta, mi­ közben a fejenkénti nemzeti jövedelem 6°/o-kal csökkent, rohamosan fejlődött az infláció, abnormálisan növekedett a munkanélküliség és zu­ h a n t a lakosság életszínvonala. E z magától értetődően fokozta a társa­ dalmi feszültséget és a „ r o b b a n á s " veszélyét, aminek beláthatatlan követ­ kezménye lenne nemcsak L a t i n - A m e r i k á r a nézve. Valószínűleg a társadalmi nyugtalanság veszélyes volt a sorsdöntő Bo­ líviában, amikor június elején döntést hoztak a külföldi adósságok vissza­ fizetésének leállítására. Ennek az országnak az idén vissza kellett volna fizetnie a tőkét (5 milliárd dollár) és k b . 1 milliárd dollár k a m a t o t kellett volna fizetnie, éppen annyit, amennyit a kivitelből származó egész évi deviza beáramlása kitesz. A bolíviai gazdaság ezt nem t u d t a volna elvi­ selni, ezért az adósságok visszafizetését ideiglenesen leállították, köve­ telve a hitelezőktől a refinanszírozást, olyképpen, hogy évente az adós­ ságok visszafizetése csak a kivitelből származó devizának 25 százalékát eméssze föl. A hitelezők számára nem probléma az az 1 milliárd dollár, amit az idén Bolíviától kellett volna k a p n i u k . Bolívia m i a t t biztos, hogy egyet­ len nyugati bank sem jut csődbe, de az égési nyugati bankrendszer beleremeghet, sőt összeomolhat, ha Latin-Amerika országai, meg a többi fejlődő ország, ilyen úton indul el. Ezért figyelmeztetés Bolívia példája. Igaz, hogy csak közvetve, d e a kollektív m o r a t ó r i u m lehetőségére utal Mexikó, Argentína, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela elnö­ ke is abban az üzenetben, amelyet a nyugati világ hét iparilag legfejlet­ tebb országa nemrégiben Londonban t a r t o t t csúcsértekezletéhez intéztek. E z az üzenet az adósok és hitelezők sürgős dialógusát szorgalmazza, hogy közös erővel megoldják Latin-Amerika mély válságát. Sokan egyfajta ultimátumot látnak ebben az üzenetben, mivel megelőzte Mexikó, Brazí­ lia, Argentína és Kolumbia (a négy legnagyobb adós) kezdeményezését egész Latin-Amerika rendkívüli külügyminiszteri értekezletén, amelyen 6

bejelentették, hogy amennyiben elmarad N y u g a t megfelelő reagálása, ki­ mondják a világ első kollektív m o r a t ó r i u m á t a külföldi adósságokra. A helyzet tehát súlyos. E z t igazolja a „ h e t e k " londoni csúcsértekezle­ tének az az ígérete is, hogy megtárgyalják majd a fejlődő országok in­ dokolt igényei teljesítésének lehetőségét.

Fejletlenség

és

forradalom

A csillagászati összegű adósság m i n d i n k á b b gúzsba köti a latin-ame­ rikai gazdaságot és a teljes elhalás veszélyével fenyeget, de u g y a n a k k o r azonban időzített bomba is, amely a veszélyesen megnövekedett társadal­ mi feszültséget egy a d o t t pillanatban felrobbanthatja. A végsőkig elke­ seredett nyomorgó lakosság a „zöld k o n t i n e n s " egyes országaiban m á r most is az élelmiszerboltokat rohamozza. Csak i d ő kérdése, hogy ezek az elkeseredett emberek felfogják, hogy létüket és jövőjüket sokkal h a t é k o ­ nyabban biztosíthatják, ha nem egy szelet kenyérért rohamoznak, hanem megrohanják annak a rendszernek az intézményeit, amely megfosztja őket ettől a szelet kenyértől. K u b a és Nicaragua példája mutatja, hogy ez a roham sikeres lehet. A chilei tapasztalat — függetlenül attól, hogy később tragédiába torkollt — m e g m u t a t t a , hogy fegyveres f o r r a d a l o m nélkül is el lehet jutni a szo­ cializmusig, vagyis a burzsoá parlamenti demokrácia keretében vívott harc is eddig vihet. A megindult forradalmi és demokatikus folyamatok többé-ikevésbé az egész kontinenst felölelik. Igaz, hogy ideiglenesen meg is akaszt­ hatók ezek a folyamatok, vagy pedig az új és régi burzsoázia hatal­ mi központjai a maguk érdekében kihasználhatják őket, és ily módon a külföldi monopolisztikus nemzetközi tőke szövetségeseként Latin-Ameri­ k á t a fasizmus új intézményesített formáinak i r á n y á b a szoríthatják. A fasizmusnak ezek az új formái — amelyeket semmiképpen sem szabadna azonosítani az annak idején E u r ó p á b a n jelentkező fasiszta rendszerekkel (függetlenül attól, hogy azonosak a külső megnyilatkozási formák, mint a d i k t a t ú r a és az erőszak) — Latin-Amerika országai kapitalista kizsák­ mányolása új modelljének következményeként, a n n a k kísérő jelenségeként ütötték fel fejüket. A belső eredetű és a hazai burzsoáziát szolgáló euró­ pai fasizmustól eltérően ennek a fasizmusnak a feladata, hogy meg­ őrizze a multinacionális társaságoknak, m i n t a kapitalista akkumuláoió új modellje legfőbb képviselőinek, u r a l k o d ó pozícióit L a t i n - A m e r i k á b a n . U g y a n a k k o r azonban a belső szooiális feszültség és a nemzetközi de­ mokratikus közvélemény nyomására a „zöld kontinensen" is új politikai szelek fújnak. Erre utalnak azok is, igaz ritka példák is, amikor a k a t o ­ nai rendszerek „önkéntesen" visszaadják a h a t a l m a t a politikusoknak (e tekintetben jellemző a változás Argentína élén), vagy pedig — ami g y a k r a b b a n megtörténik — igyekeznek legalább formálisan polgári h a t a ­ lomként ,ymegnyílni' és „intézményesülni" (Salvador a legfrissebb és tipi-

kus példa). Végül az is gyakori, hogy reformok útján a demokratikus folyamat bővítésével keresnek megoldást az országaikban jelentkező és felhalmozott gazdasági és politikai p r o b l é m á k r a , m i n t pl. Mexikóban történt, amelynek demokratikus rendszere m i n d i g kedvező hatást gyako­ rolt, és gyakorol ma is egész L a t i n - A m e r i k á r a . Ujabban a Szocialista Internaoionálé mind agresszívabb föllépése a „zöld kontinensen" azt akarja bebizonyítani, hogy Latin-Amerikában nem­ csak az újfasizmus, vagy az újszocialista f o r r a d a l o m k ö z ö t t lehet válasz­ tani. Szemmel látható, hogy Latin-Amerika a szociáldemokrácia számára is kedvenc „vadászterületté" lett.

Bármiképpen is alakul a helyzet, egy biztos: Latin-Amerika m a a mélyrenyúló és nagyméretű változások egész sorozatát éh át. Ezek a változások — beleszámítva a világ e részének sajátos fejlődéséből faka­ dó sajátosságokat — többé-kevésbé azonosak a fejlődő világ többi részén lezajló változásokkal. Belpolitikai téren ezek a változások általában véve és távlatilag a társadalom szocialista átalakítása felé irányulnak, külpoli­ tikában pedig az elnemkötelezettség politikája és mozgalma felé. E m l é ­ keztetnünk kell, hogy az el nem kötelezettek Belgrádban t a r t o t t 1 9 6 1 . évi csúcsértekezletén a latin-amerikai országok közül még csak K u b a volt jelen, a legutóbbi csúcsértekezleten, Delhiben viszont a világnak ezt a részét m á r 23 ország képviselte. M a m á r majdnem az egész „zöld k o n ­ tinens" az el nem kötelezettekhez tartozik. F o r d í t o t t a Bálint

István

Jegyzetek A társadalomtudományokkal foglalkozó korszerű latin-amerikai irodalomban túlsúlyba jutott a függőség elmélete, amely a latin-amerikai országok­ nak a fejlett országok, különösen az USA iránti viszonya számos ku­ tatásának eredményeként keletkezett. E kutatómunka közös nevezője az a következtetés, hogy a világ e részének éppúgy, mint a többi fej­ lődő országnak, a fejlett kapitalizmus ún. „perifériájának" elmara­ dottságát azzal kell magyarázni, hogy a periféria gazdaságilag függ a központtól és a központ kegyetlenül kizsákmányolja természeti és em­ beri forrásait. A fenti elmélet szerint a gazdasági függőséghez mint a leigázás alapvető formájához kapcsolódik a politikai, katonai, kul­ turális és másfajta függőség. A függőségi elmélet megfogalmazói közé tartozik: André Gunder Frank, Teotonio Dos Santos, Ruiz Mauro Marini, Fernando Henrique Cardoso, Alonso Adilar, Hanibal Kijano stb.

Luis Vitale: Latin-Amerika: feudális vagy kapitalista? A Latin-Amerika: Re­ form vagy forradalom gyűjteményből, Tiempo Contemporaneo, Bue­ nos Aires, 1968. Ruiz Mauro Marini: Fejletlenség és forradalom. Subdesarrolo y revolucion, Ed, Siglo XXI, Mexikó, 1974. Forrástól függően különböző adatokat kaptunk Latin-Amerika összadósságáról. Az adatok azonban kétségbevonhatatlanná teszik, hogy ez az adósság több mint 350 milliárd dollár. A Nemzetközi Valutaalap 1983. évi jelentése szerint Nyugat fejlett ipari országaiban 1972 óta most volt legkisebb az infláció (csak 5%-os), míg a kőolajat nem termelő fejlődő országokban átlag 54,1%-os volt. E tekintetben Latin-Amerika messze kiugrik. Íme néhány jellem­ ző adat: Ecuadorban az infláció az 1982. évi 16,3%-ról 1983-ban 44,9%-ra, Bolíviában 123,5-ről 275,6-ra, Argentínában 164,8-ról 343,8-ra, Mexikóban 58,9-ről 101,9-re, Peruban 64,4-ről 111,2%-ra ugrott. A Pánamerikai Fejlesztési Bank adatai szerint Latin-Amerikában a fejenkénti nemzeti jövedelem 1982-ben 1728 dollár volt. A skála a Bahama-szigttek 6713 dollárjától Haiti 314 dollárjáig terjed, Bolíviáé 557.

Pierre Kossi Odi AZ ANGOLAI NÉPKÖZTÁRSASÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK N É H Á N Y JELLEMVONÁSA

Az angolai gazdaság helyes föltérképezését többek k ö z ö t t megnehezíti az a tény, hogy a 'portugál gyarmatosítok befolyása alatt készült, és a rész­ ben még m a is készülő elemzések két alapvető hibától terheltek. Az egyik hiba az a tévhit, hogy a p o r t u g á l g y a r m a t u r a l o m nem volt képes a nagy gyarmati h a t a l m a k példáját követő „ésszerű" kizsákmányolás modelljét kikényszeríteni, a másik pedig az az előzőhöz fűződő tévhit, amely abban nyilatkozik meg, hogy lebecsüli a g y a r m a t t a r t ó ország gazdasági érdekelt­ ségének jelenlétét, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy az a p o l i ­ tikai függetlenség elnyerése u t á n képtelen a neokolonialista k i z s á k m á n y o ­ lásban szerepet vállalni. A valóság azonban egyik véleményt sem tá­ masztja alá. A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy Angola gyarmatosításának folyamatába — különösen a 20-as évektől kezdődően — beleépült a k i ­ zsákmányolás „ésszerű" rendszerének kialakítása. Ez a folyamat abba a z i r á n y b a h a t o t t , hogy megteremtsék az azelőtt nem létező piaci gazda­ ságot ebben az országban, és ily m ó d o n föltételeket teremtsenek egy olyan gazdasági s t r u k t ú r a kialakításához, amely szavatolja a kapitalista kizsákmányolást, függetlenül attól, hogy milyen formában m a r a d fönn a g y a r m a t t a r t ó hatalom közvetlen politikai h a t a l m a , sőt attól függetlenül, hogy ez a politikai hatalom esetleg teljesen megszűnik.

A PORTUGÁL FÜGGŐ KAPITALIZMUS

IDŐSZAKA

Ennek a folyamatnak a lényege az volt, hogy a portugál g y a r m a t pusztán kereskedelmi jellegű kizsákmányolásáról és az alacsony terme­ lékenységű k é n y s z e r m u n k a alkalmazásáról fokozatosan áttértek egy ha­ ladóbb pénzgazdálkodásra, a piaci gazdálkodás megteremtésére, habár ennek kibontakozása elé g á t a t emelt a. g y a r m a t t a r t ó hatalom viszonyla­ gos tőkeszegénysége. Angola gazdasága egész az 50-es évekig úgyszólván kizárólag az ala-

csony műszaki szintű mezőgazdasági termelésre és az olcsó munkaerőn alapuló extenzív gazdálkodásra épült. A belső piac igen szűk és fejlet­ len volt, a külkereskedelem mechanizmusa pedig a k a d á l y o z t a a helyi ak­ kumulációt. A z 50-es években azonban megindult a gazdaság átalakulá­ sának folyamata az úgynevezett Fomento-terv alapján, a m e l y lehetővé tette a feldolgozóipart szülő infrastruktúra létrehozását, a bányászat ki­ bontakozását és a szakképzettebb m u n k e r ő k i a l a k í t á s á t . í g y aztán m á r a 60-as évek közepén a helyi szükségleteket kielégítő gazdaság mellett fejlődésnek indult a piaara termelő afrikai mezőgazda­ ság, a gépesített intenzív ültetvényes termelés és a hasonlóképpen gyor­ san fejlődő bányászat. Ezzel az angolai gazdaság a termékeket nézve sok­ rétűbbé válik és állandóan gyorsuló fejlődést m u t a t , azzal, hogy ezen a fejlődésen megérződnek a függő kapitalizmus jellegzetességei. Elsősorban abban, hogy a fejlődés nem kiegyensúlyozott, a beruházások a külföldi eszközökre alapulnak (elsősorban a helyi akkumuláció szegénysége és bizonytalansága miatt), ezek a külső befektetések viszont elsősorban a k i ­ vitelre való termelést mozdítják elő. A z eredmény azonban n e m m a r a d t el: Angola fokozatosan és elég gyorsan bekapcsolódott a nemzetközi munkamegosztásba, ami egyben létrehozta a kizsákmányolásnak azt a mechanizmusát, amely lassan függetlenítette m a g á t a közvetlen politikai uralomtól is. A másik említett hiba abból ered, hogy nem ismerik föl azt a jelentős szerepet, amelyet a portugál gazdaság játszott Angola piaara termelő gaz­ daságának kibontakozásában. A p o r t u g á l gazdaság viszonylagos gyenge­ ségeit ugyanis a gyarmatosítók közvetlen politikai h a t a l m á v a l pótolták, és ezzel lehetővé vált a kulcságazatok, például a b a n k o k , ellenőrzése és a portugál tőke jelenléte m i n d e n ü t t , amivel szemben a más eredetű kül­ földi tőke csak a gazdaságnak bizonyos ágazataiban jelentkezett és je­ lentkezhetett. Egészében véve az a körülmény, hogy a függetlenség után nem a piac­ ra termelő gazdaság tett szert egyeduralomra Angolában, nem a n n a k t u d h a t ó be, hogy a portugál g y a r m a t u r a l o m n e m t u d t a létrehozni a ki­ zsákmányolás „ésszerű" rendszerét, nem t u d t a megteremteni a függő k a ­ pitalizmusra jellemző gazdasági s t r u k t ú r á k a t , más szóval a portugál gaz­ daság nem azért nem t u d t a a függetlenség elnyerése után fenntartani a neokolonialista kizsákmányolást, mert a portugál t ő k e nem hatolt be a gazdasági élet m i n d e n pórusába és nem hozta létre saját intézményeit. Ennek a neokolonialista rendszernek a felszámolásában m á r d ö n t ő sze­ rephez jutottak az ország belső erői, amelyek meg t u d t á k változtatni a portugál g y a r m a t u r a l o m n a k a nemzetközi tőke támogatásával megte­ remtett, neokolonialista kizsákmányolást szülő struktúráját.

AZ ELŐZŐ FEJLŐDÉS

MARADVÁNYAI

A neokolonializmus elleni küzdelemben döntő szerephez jutott az, hogy a kapitalista hatalmak — beleszámítva a portugál g y a r m a t o s í t ó k a t is — nem t u d t a k maguk mögött hagyni, vagyis nem t u d t a k létrehozni egy olyan elitet, amely érdekelt lett volna abban, hogy hídként összekösse a neokolonialdsta érdekeket és az új angolai h a t a l m a t . A hatalom Angolá­ ban a nacionalista, forradalmi erők kezébe k e r ü l t , amelyek visszautasít­ ják a függő kapitalizmust, m e r t t u d a t á b a n v a n n a k annak, hogy ez az ú t gúzsba kötné igazi fejlődésüket. Ezek az erők most azzal a súlyos feladat­ tal küszködnek, hogy fölszámolják azt a gazdasági struktúrát, amely Angolát az elmaradottság állapotában t a r t o t t a és tartja még ma is. A függetlenség elnyerése után Angolában lejátszódott változások jobb megértéséhez hangsúlyoznunk kell, hogy Angolának a függetlenség elnye­ réséig terjedő gazdasági történelmét k é t időszakra oszthatjuk, mégpedig a g y a r m a t u r a l o m előtti gazdaságra és a gyarmati gazdaságra. Az első korszak maga is több szakaszra osztható, úgyhogy az ország gazdasági fejlődésében nagyjából a következő időszakokat különböztethetjük meg: az igazságtalan kereskedelem (1482,—1850), a rabszolgakereskedelem (1520—1885), a katonai megszállásért v í v o t t háborúk (1885—1910), a kapitalista kizsákmányolás (1910—1961) és az angolai forradalom (1961—1975) korszakát. Persze ez a beosztás nagyon is föltételes, m á r azért is, m e r t egy-egy időszaknak a kezdete nem m i n d i g esik egybe az előző k o r s z a k n a k a lezártával. Szembetűnő azonban, hogy a fenti t ö r t é ­ nelmi időszakok egybeesnek az úgynevezett „gazdasági ciklusokkal", amelyeket a legfőbb kiviteli termékek fémjeleznek: a rabszolgák, a viaszk és a kaucsuk oiklusa (1892—1910), a gyémánt és a kukorica (1917— 1945), a k á v é (1946—1972) és a kőolaj (1973-tól) ciklusa. M á r maga a fenti beosztás n y i l v á n v a l ó v á teszi, hogy nem szólhatunk Angola pillanatnyi gazdasági helyzetéről, anélkül, hogy n e vessünk egy visszapillantást az előző évtizedekre, arra az időszákra, amelynek ered­ ményei beépültek a mai korszakba, még a k k o r is, ha nyilvánvaló, hogy a helyzet mind a gazdálkodás eredményeiben, m i n d pedig a s t r u k t ú r á t nézve lényegesen és mélyrehatóan megváltozott. Ahhoz azonban, hogy ezekről a változásokról b á r m i t is mondhassunk, k o n k r é t a n meg kell vizs­ gálnunk a megtett út és fejlődés egyes jellegzetességeinek indítékait. Ásványkincseiben, területe oroszlánrészének megművelhetőségében és egyéb természeti adottságaiban. Angola a leggazdagabb afrikai országok közé tartozik. A portugál g y a r m a t u r a l o m lehetőségeihez mérten mindent megtett a n n a k érdekében, hogy ezt a hatalmas gazdagságot a maga javá­ ra hasznosítsa. A hatalmas lehetőségeket felismerve dr. D a Silva C u n h a , a portugál tengerentúli területek minisztere 1970-ben látványos tervet dolgozott ki Angola gazdasági fejlődésének meggyorsítására. A mezőgaz­ daság általános helyzetén ez a terv nem sokat t u d o t t változtatni, az ipari fejlődés lendülete azonban teljes egészében indokolta dr. D a Silva C u n h a lelkesedését. Az ipari termelés ugyanis 1962-től olyan nagy lendületet

vett, hogy 1969-ig m á r megháromszorozódott, mivel évente 17 százalék­ kal növekedett. Igaz, hogy ez a felvirágzás elsősorban a k i v i t e k e szállító iparra k o r l á t o z ó d o t t . D e a fejlődés intenzivitása t a g a d h a t a t l a n , elég csak megemlítenünk, hogy mindössze k é t év alatt, 1968-ban és 1969-ben, töb~ mint 400 engedélyt a d t a k ki a m a n u f a k t ú r a jellegű tevékenység beindí­ tására és javítására. Ez az egész tevékenység a kiviteli termékek feldolgo­ zására irányult. A helyzetre jellemző, hogy milyen rohamosan növekedett a g y a p o t k i ­ vitel is. Értéke az 1967. évi 1,5 millió fontsterlingről 1970-ben több m i n t 6 millió fontsterlingre emelkedett. Igaz, hogy ez a kivitelre irányuló ter­ melés a helyszínen igen kevés változtatást h o z o t t , és a változások hatása csak a gazdaságilag kiváltságos helyzetben lévő fehérekre korlátozódott. A fejlődésnek ezt a g y a r m a t i korlátait figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a gazdaság fejlődése kétségtelenül szenzációs eredményeket hozott. A z igazi f o r d u l a t 1964 áprilisában következett be, amikor az afrikai háborúk t e r h e alatt és külföldi partnereinek nyomása alatt Lisszabon a g y a r m a t u r a l o m történetében ismeretlen lépésre szánta magát, mégpedig arra, hogy g y a r m a t a i t megnyissa a külföldi tőke előtt, azzal a jelszóval, hogy „a külföldi beruházó még a portugállal szemben is előnyben része­ sül". A z eredmény nem m a r a d t el. A külföldi beruházások 1964-ben a b r u t t ó állótőkének alig 15 százalékát tették ki, 1969-ig viszont részará­ nyuk m á r 25 százalékra emelkedett és t o v á b b r a is állandó n ö v e k v ő i r á n y z a t o t m u t a t o t t . Ettől az évtől, vagyis 1964-től kezdődően a p o r t u ­ gál tőke m á r csak kevés tevékenységi területen t a r t o t t a meg egyedural­ mát, a b á n y á s z a t n a k pedig m i n d e n fontosabb ágazata száz százalékosan a külföldi tőke kezébe került. Angolai b i r t o k á n a k megtartásáért harcolva a rendszer arra kényszerült, hogy a p r á n k é n t áruba bocsássa mindazt, ami ezen a birtokon érték volt, hogy így a z t á n viselni tudja a z o k a t a költsé­ geket, amelyeket az angolai nép felszabadító háborúja kényszerített rá. Megfelelő tőke hiányában a portugál g y a r m a t u r a l o m a gazdaságot m i n d ­ inkább a külföldi tőkének engedte át, miközben ő maga a tiszta neokolonialista uralom kiépítésére állott át. Ebben az időszakban 1965-től 1970-ig az ország ásványkincseinek k i ­ szállítása megkétszereződött és évi 170 millió fontsterling értékre ugrott. M a j d n e m az egész fenti kivitel a külföldi tőke kezében volt. Az angolai ásványércek oda v o n z o t t á k a nyugati világ néhány m a m m u t v á l l a l a t á t , m i n t a nyugat-németországi K r u p p , vagy az amerikai Gulf, u g y a n a k k o r azonban a dél-afrikai tőke is m i n d jelentősebb pozíciókat h ó d í t o t t m a ­ gának az angolai gazdaságban. Az angol—amerikai rézcsoport — amely­ ben neve ellenére túlsúlyban volt a dél-afrikai tőke — 1971-ben n a g y ­ szabású k u t a t ó m u n k á l a t o k b a kezdett Angola keleti részén, ahova felté­ telezhetően á t n y ú l t a zambiai és katangai (zairei) rézövezet. Egy észak­ amerikai társaság foszfátot t á r t föl Benguele környékén. D e hasonló k u t a t ó m u n k a folyt az ország más részében is. A g y a r m a t t a r t ó rendszer tehát t a r t a l m á b a n és intenzitásában egy sajá­ tos k o r s z a k o n ment át. Lényegében semmi sem változott az angolaiak

iránti viszonyon. A négerek továbbira ás puszta munkaerő m a r a d t a k , ame­ lyet megszerveztek a fehérek által i r á n y í t o t t és a fehérek javára m ű k ö d i gazdaságban. A különbség csak az volt, hogy a megváltozott helyzet több profitot h o z o t t az amerikaiaknak, a németeknek, a franciáknak, az ango­ loknak és a „gazdag v i l á g " egyéb képviselőinek. H a b á r nincsenek pontos a d a t a i n k a fehérek és a négerek közötti kereseti viszonyokról, tényként állapíthatjuk meg, hogy bizonyos fokig javult az afrikaiak keresete is, de a fehérek életszínvonala a megnövekedett bevételek a r á n y á b a n sokkal rohamosabban növekedett. Egyszóval kialakult egy olyan rendszer, amely nem az egész közösség­ nek, hanem csak a kisebbik részének hasznát nézte, mégpedig a fehérek hasznát. Angolában pedig 300 000 fehér és 5 millió afrikai élt. A gazda­ ság gyarmati jellegére még jellemzőbb v o l t , hogy Angola szinte korlátlan mennyiségben t u d t a előállítani a gyapotot, u g y a n a k k o r a szövetet és a gyapottermókeket a „metropolistól" vásárolta. í g y például Angola 1967ben 6,1 millió fontsterLing értékben v á s á r o l t külföldön gyapotszövetet, mégpedig ebből 5,6 millió fontsterling értékűn Portugáliától. N e m vitás, hogy ez a gazdaság egy o l y a n gépezetnek a kialakítását szolgálta, amely a j a v a k a t a „fejletlen" Angolából Portugáliába és a többi „fejlett" or­ szágba j u t t a t t a el, többek k ö z ö t t J a p á n b a is, amely a dél-angolai Kassingiban a K r u p p vállalat által kitermelt vasérc legfőbb vásárlója lett. Angolában többek k ö z ö t t az alábbi multinacionális társaságok m ű k ö d ­ tek: a) Nyersanyagtermelés: — C o m p a n n i a dos Diamantes d e Angola, S. A. R. L.-Diamang 1972ben több m i n t 70 százalékban nem portugál tőkével, Angola gyémánt termelését teljes egészében kezében t a r t o t t a ; — C o m p a n h i a Mineira do Lobito — portugál tőkével, vagyis az ak­ kori angolai k o r m á n y és a portugál részvényesek tőkéjével, kezében t a r ­ t o t t a Angola majdnem egész vasérctermelését; — G a b i n d a Gulf Oil G o m p a n y , a Gulf O i l Corporation fiókvállalata, amerikai tőkével, a z egész k i v i t e k e szánt kőolajat ő termelte ki; — Tenneco-Angola Inaco amerikai tőkével; — C o m p a n h i a Geral dos Algoddes d e Angola C o t o n a n g — belga és portugál tőkével a legfőbb g y a p o t t e r m ő t a r t o m á n y majdnem egész gya­ pottermelését t a r t o t t a kezében; — S E T A — amerikai és portugál tőkével a dohánytermesztés terén. b) Behozatali szektor: Személygépkocsik és más j á r m ű v e k , m o t o r o k és szerszámok behozata­ lával foglalkoztak a külföldi társaságok erős fiókszervezetei: — Casa Americana Comercial, — H u l l Bluth (Angola) — Róbert H u d s o n and Sons ( P T Y ) Limited, dél-afrikai székhellyel, — Sociedade Comercial Luso-Holandesa, — F I N A (Angola) — belga és p o r t u g á l tőke, — Texaco Petróleos de Angola — amerikai tőke.

c) A hazai piacra termelésben: E területen a műszakilag fejlettebb országok v a n n a k képviselve, kevés­ bé a portugál vállalatok és az itteni vállalatok néhány kivételével eléggé elaprózottak voltak. K ö z ü l ü k a legnagyobbak: — Petrangol — C o m p a n h i a de Petróleos d e Angola — a F I N A v á l ­ lalat és az akkori angolai állam tőkéje, — Secil csoport — d á n és portugál tőke, — Angola African O x y g e n — dél-afrikai, angol, portugál tőke, — Angotronicas — a japán H i t a c h i fiókvállalata, — Jalber (Angola) szépítőszerek, francia és p o r t u g á l tőke. Ezenkívül volt még néhány szállítással, biztosítással stb. foglalkozó nagy társaság is, m i n t például a C o m p a n h i a dos Caminhos de Ferro de Benguela, Delta Line, Mitsui Osk Line, Ahdenix Assurance C o m p a n y stb.

A GYARMATURALOM UTOLSÓ ÉVE Az angolai gazdaság, illetve fejlődésének vizsgálata n e m lenne teljes, ha nem foglalkoznánk legalább vázlatosan 1973-mal, vagyis a portugál g y a r m a t u r a l o m utolsó évével, amikor még rendelkezett minden föltétel­ lel szándékának megvalósítására. M e r t m i n t ismeretes, 1974. április 25-én Portugáliában a forradalmi tisztek megdöntötték a fasiszta d i k t a t ú r á t és ezzel megteremtették a föltételeket ahhoz, h o g y egy évre rá, 1975-ben, Angola fölszabaduljon. Valamennyi rendelkezésünkre álló statisztikai a d a t szerint az 1973. év jelentette Angola kapitalista kizsákmányolásának csúcsát. A z a d a t o k ezt meggyőzően igazolják. 1961-től 1973-ig az angolai külkereskedelem a következőképpen alakult:

Kivitel tonnában 1961 1965 1969 1973

1 1 7 15

328 941 997 446

618 193 883 491

Behozatal tonnában 472 430 860 1 055

350 118 896 277

A fenti adatokból az alábbi következtetések a d ó d n a k : a) a kivitel sokszorosan túlszárnyalta a behozatalt, b) a kiszállított áru éréke 112 263 359 000 escudo volt a behozatalié 100 362 562 000, ami a z t jelenti, hogy a n a g y a r á n y ú mennyiségi többlet ellenére a kiviteli többlet mindössze 11 900 000 000 escudo, c) a kivitel évente 19,8 százalékkal, a behozatal pedig csak 11,8 szá­ zalékkal növekedett, d) a kivitel pénzbeli értéke évente 17,7 százalókkal, a behozatalé pe-

dig csak 14,4 százalékkal növekedett, ami különösen v o n a t k o z i k az 1970—1973. évi időszakra, amikor is megnövekedett a kőolaj kivitele, és ez befolyásolta az egész kiviteli-behozatali s t r u k t ú r á t , e) nem tudni pontosan, hogy állandó á r a k o n számolva hogyan alakult ténylegesen a kivitel és a behozatal közötti arány, de biztos, hogy itt a növekedés jóval kisebb volt, m i n t az előző p o n t b a n feltüntetett 17,7 szá­ zalékos, illetve 14,4 százalékos növekedés. A z említett időszakban a legfontosabb kiviteli termékek az alábbiak voltak ( % - b a n ) :

Év

1961 1965 1969 1973

Kávé

34,45 46,75 34,50 26,60

Gyémánt

13,92 15,73 19,60 10,40

Vasérc

4,25 2,56 11,70 6,30

Kőolaj

— 0,70 5,20 30,00

Érc

18,17 18,99 36,50 46,70

K á v é és érc együtt 53,62 65,74 71,00 73,30

A legfőbb termékek 1960-ban az összkivitelnek alig a felét tették ki, míg 1973-ban m á r az összkivitel közel háromnegyedére emelkedett rész­ a r á n y u k . Megkülönböztetett figyelmet érdemel a kőolajkivitel rohamos növekedése, a k á v é , és a gyémántkivitel viszonylagos visszaesése, valamint a vasérckivitel ingadozása. A z érckivitel 1961-ben 20 százalék alatt volt, 1973-ban pedig m á r az összkivitelnek! közel a felét adta.

A NEMZETI GAZDASÁG MEGTEREMTÉSE A függetlenség elnyerése után a nemzeti újjászületés érdekében az A n ­ golai N é p k ö z t á r s a s á g k o r m á n y a fordulatot hajtott végre a népgazdaság­ ban. Változtatni kellett ugyanis a fent vázolt helyzeten, amikor az angolai gazdaság mindenkit kiszolgált, csak éppen az angolaiakat nem. Eddig azonban az angolai nép álmának megvalósításában csak az első lépéseket tették meg és még sok erőfeszítésre és nagy akaraterőre lesz szükség ahhoz, hogy a k i t ű z ö t t célt teljes egészében el is érjék. Nehéz volt kivívni a függetlenséget, de az angolaiak most n a p r ó l n a p r a tapasz­ talhatják, hogy a „ s z a b a d " haza igazgatása semmivel sem k ö n n y e b b fel­ adat. A nehézségeket csak növeli, hogy Angola még mindig hadüzenet nélküli háborúban áll déli szomszédjával, az erős Dél-afrikai Köztársa­ sággal. A z M P L A — P T (Angola Népfelszabadító Mozgalom — M u n k a p á r t ) gazdasági programja az alábbi célokat t a r t a l m a z z a : 1. Megteremteni a politikai, t u d o m á n y o s és műszaki föltételeket az or­ szág általános fejlődéséhez, növelni a termelést és a termelékenységet a gazdasági élet minden területén.

2. Fejleszteni és oltalmazni a gazdaság állami szektorát a gazdaság döntő területein (bankok, villanygazdaság, biztosítás, egészségügy, k ö z ­ igazgatás), hogy az legyen a nemzeti gazdaság lényeges alapja, aminek érdekében: — elkoboztak minden elhagyott vállalatot és h o z z á l á t t a k a többi vál­ lalat államosításához, hogy az ország minden kincse azokat illesse meg, akik munkájukkal azt létrehozták; — fejleszteni a nehézipart mint a független és haladó gazdaság alap­ ját stb. A fenti programcélokkal összhangban 1975. november 11-e, vagyis a függetlenség elnyerése óta az Angolai N é p k ö z t á r s a s á g k o r m á n y a több mint 270 v á l l a l a t o t és intézményt államosított (vagy kobzott el). Kezébe ra­ gadta az ország gazdaságának minden fontosabb emelőjét és döntően be­ folyásolja a m e g m a r a d t külföldi tőkét is. M a m á r az angolai állam ke­ zében van a kőolajkitermelés 51 százaléka, a gyémántbányászat 61 szá­ zaléka, a cukortermelés 100, a cementgyártás 58, a margaringyártás 76, a sörgyártás 85, a szappangyártás 55, a p a p í r g y á r t á s 100, a személygép­ kocsi összeszerelés 100, a hajóépítés 100, a szállítás 100 és a villanygaz­ daság 100 százaléka. A fiatal független ország számára azonban nem k ö n n y ű feladat moz­ gásban tartani és igazgatni ezt a gazdasági gépezetet. A feladatot csak megnehezíti, hogy Angolát 1975 után több m i n t 350 000 lakosa (főleg a g y a r m a t t a r t ó k ) bagyta el, köztük zömmel' a szakkáderek. így aztán m a Angolának évente k b . 200 millió amerikai dollárba kerül a külföldi szakemberek fizetése. A létfontosságú termékek termelése azonban nem esett vissza, mint ahogy a kapitalista h a t a l m a k számították, elsősorban arra kalkulálva, hogy a z országnak nagy gondot okoz majd az állandó dél-afrikai agreszszió. T o v á b b r a is naponta 200 000 barel kőolajat termelnek k i , d e ez a mennyiség állandóan növekszik. A kávétermelés kissé visszaesett, m e r t nehézségek t á m a d t a k a nyugati gépekkel való ellátásban, a gyémántkiter­ melés pedig 30 százalékkal csökkent. Legnagyobb nehézségek azonban az élelmiszer-termelésben m u t a t k o z n a k . Ezeket a nehézségeket azonban h a ­ marosan leküzdi az ország, mivel a dél-afrikai agresszorok betörései miatt délen megműveletlenül m a r a d t földek kieső termését a K a m a b a t e l a Luingában 350 000 hektáron és Quicuchiban 12 000 hektáron létrehozott agráripari komplexum termelése hamarosan pótolja. Végezetül, összefoglalóként még a z t kell elmondanunk, hogy az an­ golai gazdaságnak csak most kell igazán kibontakoznia ahhoz, hogy a társadalom minden rétegét egyformán szolgálja. Ehhez azonban meg kell teremteni a szükséges feltételeket, elsősorban az Angolában annyira h i á n y ­ zó szakkádereket, akik képesek lesznek a n a g y eszméket tettekké alakítani. Bálint

István

fordítása

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE

K É T KEVÉSBÉ I S M E R T M A R X - K Ö T E T

Marxnak immár a második olyan esettanulmánya jelenik meg szerb­ horvát nyelven, amely nem ismeret­ len ugyan, de sajátos sorsra jutott, így a széles olvasóközönség mind­ máig csak keveset tud róluk, s a szakirodalom is csak elvétve foglal­ kozik velük. Az egyiket Marx eredetileg A tőke I. kötete zárófejezeteként írta, ám a kötet nyomdába küldésekor nem csatolta Hatodik fejezetként a kézirathoz (a maga módján ez a fe­ jezet összegezi az előző öt fejezet mondanivalóját). Valószínűleg A tőke első kötete kibővítésekor — amit a nyomdakész kézirat elkészíté­ sével egyidejűleg végzett — határo­ zott így, s nyilván a második kötet első fejezetének szánta. Ugyanis 1862 végén már Marx piszkozatban elkészítette A tőke va­ lamikor hat kötetre tervezett négy kötetének kéziratát, s már ekkor el­ döntötte, hogy „A politikai gazda­ ságtan bírálata" cím élete főművé­ nek csak az alcíme, a cím pedig A tőke lesz (Marx Ludwig Kugelmannhoz, London, 1862. dec. 28., 94. le­ vél — MEM 30. kötet, Levelek 1860—1864, Budapest, 1973, 611— 613. oldal), és hogy körülbelül 30 szerzői ív terjedelmű lesz. De ez az elképzelés is változik, mert Jenny

lánya 1863 júliusában Bertha Markheimhoz írt levelében beszámol: „A könyv már előbb elkészült volna, ha (Kari) megmarad régebbi terve mellett, hogy munkáját 20—30 ívre korlátozza. De mert a németek csak a »vaskos« könyveknek hisznek, s a sokkal választékosabb tömörítést meg a fölösleges dolgok kihagyását nem értékeli a nyájas olvasó, így Kari még sok történeti anyagot tett hoz­ zá, s most mint 50 ív vastag kötet fog bombaként a német földre hulla­ ni." (Marx élete dokumentumokban 1818—1883. A dokumentumokat Manfréd Kliem állította össze és kommentálta. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978 — első német kiadás Lipcse, 1970 — 166. 2 dokumentum, 308. oldal — a MEM 30. kötete mellékleteiben nem közli Jenny Marx idézett levelét). Az 1865 már­ ciusában kötött kiadói szerződés (az előzetes szerződésszöveg 1865 ja­ nuár—februárjából marad fenn) nem tesz említést a terjedelemről, de el­ tekint a kézirat 1865 májusi leadási határidejétől (előzetes szövegezés 8. pontja — M. Kliem dokumentum­ gyűjteménye, 185. dokumentum), ami nem felel meg Marxnak, noha Ottó Meissner kiadó kötelezte vol­ na magát, hogy A tőke I. kötete (két könyvben) még 1865 októberé-

ben elkészül. Végre az I. kötet 1867 szeptemberében jelent meg német nyelven (francia fordítására már az előkészületek megtörténtek, és rész­ letekben 1872 és 1875 között hagy­ ja el a sajtót, mégis A tőke I. kö­ tetének első fordítása orosz nyelven Szent-Pétervárott, G. D. Lopatin és N . F. Danielson fordításában, egy kötetben 1872. március 27-én jelent meg) Ottó Meissner hamburgi kiadó­ nál, s Lipcsében nyomták ki Ottó Wigand műhelyében. A második né­ met kiadása pedig 1873-ban hagyta el a sajtót. A második kötet nyomdakész ál­ lapotáról Marx haláláig még a csa­ ládtagok és a legmeghittebb barátai sem tudtak semmi bizonyosat. Két idősebb lánya már saját családjában élt, Marxné pedig, aki sokat segített férje véglegesített kéziratának átmá­ solásában, élete alkonyán sokat be­ tegeskedett, mígnem 1881-ben el­ hunyt. Csak közvetlenül Marx halá­ la után, 1883. I I I . 25-én közli En­ gels — akire legfiatalabb lányával együtt, Marx rábízta irodalmi ha­ gyatékának rendezését és megjelen­ tetését — Laura Lafargue-gal a kö­ vetkezőket: „Nim ma talált Szere­ csen kéziratai között egy nagy cso­ magot, amely tartalmazza a »Tőke« második kötetének a java részét, ha nem az egészet — több mint 500 folió-oldalt. Minthogy még nem tud­ juk, mennyire van nyomdakész álla­ potban, sem azt, hogy mi egyebet találhatunk még, jobb ha egyelőre nem közöljük a sajtóval ezt a jó hírt." (MEM 35. kötet, Levelek 1881—1883; Budapest, 1976, 142. levél, 441. oldal). További kilenc nappal később Pjotr Lavrovics Lavrovhoz, 1883. április 2-án írt levelében Engels töb­ bek között közli a következőket is: „Megtaláltam »A tőke forgalma* és a III. könyv, »Az összfolyamat ala­ kulatai* kéziratát — közel 1000 fó­ lió oldal. Lehetetlen jelenleg meg­

mondanom, hogy ez a kézirat nyomdakész-e, úgy ahogy van. Min­ denesetre le kell másolnom, mert piszkozat. Holnap végre lesz időm, hogy néhány órát szenteljek mind­ azon kéziratok átnézésének, amelye­ ket a Szerecsen ránk hagyott. Első­ sorban a dialektika egy vázlatát keresem, amelyet mindig meg akart csinálni. De mindig eltitkolta elő­ lünk munkái állapotát; tudta, ha rájövünk, hogy elkészült valamivel, addig erőszakoskodtunk volna, míg bele nem egyezik a publikálásba. Mindez maradjon köztünk, nincs jo­ gom bármit is publikálni Tussy nél­ kül, aki társam az irodalmi vég­ rehajtásában. (MEM; 36. kötet, Le­ velek 1883—1887; Budapest, 1978,1. levél, 3. oldal.) Nyílt kérdés mind a mai napig, hogyan eshetett meg Engels aprólé­ kos rendszeressége és közismert lelki­ ismeretessége ellenére is, hogy A tő­ ke első kötete zárófejezetének szánt kézirat, amit A tőke I. kötete végle­ gesítésekor Marx A tőke II. kötete indító fejezetének szánt, nem került nyomdába. Méghozzá nemcsak En­ gels életében (aki 12 évvel élte túl Marxot), hanem hogy K. Kautsky figyelmét is elkerülte, aki A tőke IV. kötetének szánt kéziratot készí­ tette nyomda alá, nem nagy sikerrel, elismerten sok munkát végezve, és amit három kötetben, 1905 és 1910 között jelentetett meg Értéktöbblet­ elméletek címmel. Ennek a kézirat­ nak, amelynek a javarészét Marx még 1862 és 1863 januárja között írta, megbízható szövegkiadását már csak századunk ötvenes éveiben je­ lentették meg párhuzamosan Moszk­ vában, orosz fordításban (az I. kö­ tet 1954-ben) és az N D K fővárosá­ ban, eredeti német nyelven (I. kötet 1956-ban). Magyar nyelvű fordítása is e két kiadás alapján készült. Kari Marx: Értéktöbblet-elméletek 1—3. rész („A tőke" 4. könyve) Bp., Kos­ suth Könyvkiadó 1958—1963.

Először ez a kézírat (amelyet Marx eredetileg fő műve Hete­ dik fejezetének szánt, majd mint Hatodik fejezetet véglegesített) Moszkvában jelent meg nyomtatás­ ban, 1933-ban Marx halálának 50. évfordulója alkalmából (Marx—En­ gels Archiv II/VII, Moskau 1933). Újabban A tőke I. kötetének Hato­ dik fejezeteként az 1974-ben megje­ lent Marx—Engels Művei 49. köte­ tébe iktatták más írásokkal együtt. Nálunk Jugoszláviában a szarajevói Pregled társadalomtudományi folyó­ irat folytatásban közölte még a hat­ vanas években, de külön kötetben és új fordításban csak 1977-ben jelent meg (Kari Marx: Rezultati nepos­ rednog procesa proizvodnje. Rukopis neobjavljene Šeste glave Prve knjige „Kapitala"; Izdavački centar Ko­ munist" Beograd, 1977.; str. X X X + 137. Fordította és az előszót írta: Vera Pilić, a mellékletként csatolt szöveg fordítója pedig Josip Brkić). A másik Marx-kötet 1982-ben a zágrábi Globus Könyvkiadó idősze­ rű emlékirat és esettanulmány soro­ zatában (Plava biblioteka) hagyta el a sajtót és azt az 1977-ben Nyu­ gat-Berlinben megjelentetett Marx­ esettanulmányt tartalmazza, amely­ ben az 1856—57-ben írt fejtegeté­ seiben és elemzéseiben kimutatja az abban az időben nyilvánosságra ho­ zott diplomáciai okmányoktól indít­ va és az ázsiai termelési módról al­ kotott nézetei alapján, hogy miként fokozta a 18. századi Anglia külön­ ben is nagyhatalmi-reakciós nemzet­ közi tevékenységét az akkori idők legreakciósabb és nagy ereje által nemzetközileg is igen tevékeny cári Oroszország. Az esettanulmányt Marx elsősorban az akkori angol ol­ vasóközönségnek szánta és első vál­ tozatának kezdetét 1856 június— júliusában jelentette meg a polgári The Shefieid Free Press című újság­ ban, majd a közlést beszüntette a szerkesztőség önkényes kihagyásai

miatt. A tanulmányt némileg kibővít­ ve, 19 folytatásban Felfedezések a 18. század diplomáciatörténetéből címen David Urquart konzervatív politikus Free Press című lapjában publikálta 1856 július—augusztusá­ ban. Az újságban megjelentetett cím­ mel Marx életében, könyv alakjában kétszer, 1856-ban (az újságban meg­ jelent évben) és a rákövetkező évben 1856—1857-ben adták közre. Újabb kiadásának (1899) már Marx lánya, Eleonor módosította a címét és az alcímét. Ezzel a címmel adják ki Marx esettanulmányát a II. világ­ háború után, 1969-ben Angliában, 1977-ben Nyugat-Berlinben, majd ezek alapján nyomtatja ki a zágrábi Globus is. (Kari Marx: Historija tajne diplomacije, O azijskom po­ rijeklu ruske despocije. Komentari B. Rabehla i D. R. Rjazanova; Globus, Zagreb, 1982; str. 213). Ezt a Marx-tanulmányt a Sztálin idejé­ ben közreadott Marx—Engels Művei szerkesztéséből kihagyták, de a ké­ sőbbi művek sorozatában és az azok alapján készült fordításokban, ide­ számítva a szerbhorvát nyelvű 1968—1979 között megjelent 46 kö­ tetes sorozatot is, sem szerepel ez a 7 szerzői ívnyi anyag (a szerbhorvát kiadásban, a 213 oldalas könyvben a ténylegesen Marxtól származó szö­ veg mindössze 64 oldal). Tekintettel arra, hogy az 1856ban először nyomtatásban megjelent esettanulmány nem volt ismeretlen még az 1926—1935-ben Marx— Engels—Gesamtausgabe (MEGA, Berlin—Moskau) szerkesztői előtt sem, ami a szerkesztői utalásokból derül ki, a II. világháború utáni kiadások bírálói így nem csak a sztálini időszak Marxot is cenzúrázó gyakorlatát ítélik el. Az elő- és utó­ szó írók — személyes politikai meg­ győződésük alapján, no meg tudo­ mányos felkészültségüktől és lelki­ ismeretességüktől függően — nem­ egyszer meszemenő spekulációkra ra-

gadtatták magukat. Az ilyen marxológusok azután alkalmat adtak a szóban forgó Marx esettanulmány — amelyet egy hosszabb mű bevezető részének szánt, s lehetséges, hogy el is készült, csak elkallódott — kap­ csán arra, hogy szembehelyezzék Engelset Marxszal. Megállapításokba bocsátkoznak Leninnel, a Szovjet­ unióval és belső szocialista rendjével, illetve a szocializmussal kapcsolat­ ban általában, holott a szocializmus egy állandóan alakuló és változó társadalmi állapot.

* Az 1982-ben kiadott szerbhorvát nyelvű Marx-tanulmány az 1977-ben Nyugat-Berlinben megjelentetett könyv alapján készült. Ez azt jelen­ ti, hogy közli a nyugat-berlini né­ met kiadás előszavát Ulf Wolter tollából (5—18. oldal) és függelék­ ként Bernd Rabehl terjedelmes ta­ nulmányát a következő hosszú cím­ mel: Ellentétes nézetek az orosz marxizmuson belül az ázsiai és a nyugat-európai tőkés termelési mód­ ra vonatkozóan, valamint a kapita­ lizmusra és Oroszország cári államá­ ra vonatkozóan (57—149. o.). Ezenkívül még egy tanulmányt csa­ toltak, Dávid B. Rjazanov 1909-ben írt tanulmányát, amelynek címe: Kari Marx Oroszországnak Európa feletti egyeduralma eredetéről (151— 212. 1.). A függelékként szereplő két tanulmány külön-külön is megfelel Marx esettanulmánya terjedelmének. A hazai kiadó a sorozat szerkesztő bizottsága egyik tagjának, Branko Caratannak tartalmas és tömör elő­ szavát is közli (1—4. o.), Bevezető a jugoszláv kiadáshoz címmel. Noha a szóban forgó Marx-szö­ veget a szerző egy hosszabb esetta­ nulmány részeként képzelte el, amely tanulmány lehet, hogy el is készült, csak elkallódott, de lehet, hogy csak

terv maradt, a fennmaradt rész mégsem hat töredékszerűen, egységes egészet alkot. Az utókorra maradt, 1856-ban leközölt tanulmány két kulcskérdést tárgyal. Az egyik Oroszországnak mint „Európa csendőrének" reakciós szerepe a 19. században, visszapillantva a 18. szá­ zadra is, különös tekintettel az an­ gol—orosz kapcsolatokra, amelyek — Marx elemzései szerint — nem egy ízben, angol részről az angol érdekeket sértve kedveztek a cári Oroszország erősödésének és területi terjeszkedésének. Ezzel kapcsolatban Marxot külön érdekelte H . J. S. Palmerston szerepe, aki az akkori Whig jobbszárny egyik vezetője, kisebb megszakításokkal az 1830—1851-es időszakban Nagy-Britannia külügy­ minisztere, 1852—1855 között az angol kormány belügyminisztere, majd 1855-től haláláig, 1865-ig mi­ niszterelnök volt. Első kutatásai Palmerstonra vonatkozó cikksorozatot eredményeztek, s ezt mint nagy­ példányú ellenzéki vitairatot ki is adták. Kutatásai alapján arra a meggyőződésre jut, hogy Palmerston egyenesen orosz ügynök. Erről a kérdésről Marx Ferdinánd Lassallehoz intézett 1854. április 6-án kel­ tezett levelében többek között ezt írja: „ad 2. Palmerstonról. Véleményed Palmerstonról megegyezik a konti­ nensen és az angol közönség li­ berális zömében uralkodó nézet­ tel. Számomra nincs megdönthetetlenebb konklúzió, mint az, hogy Palmerston — akinek mellesleg 1827-ben Silven hercegné fizette ki adósságait, akit 1830-ban Liven herceg jutatott a Foreign Office-ba, és akitől Canning halálos ágyán óva intett — orosz ügynök. Én erre az eredményre egész pályafutásának igen lelkiismeretes és gondos vizsgá­ lata, éspedig a »Kékkönyvek«, a •Parlamenti vitáknak* és saját dip­ lomáciai ügynökei kijelentéseinek ta-

nulmányozása révén jutottam. Ez a munka egyáltalán nem volt szóra­ koztató és emelett igen sok időt rabolt el, de annyiban haszonnal járt, hogy az elmúlt 30 év titkos diplomáciai történelmének kulcsát adja a kezünkbe. — (Mellesleg. A »7Yí/>«ne«-ban megjelent néhány cik­ kemet Palmerstonról 50 000 példány­ ban külön pamfletként Londonban újranyomták) — Palmerston nem lángész, mert lángész nem vállalkozik ilyen szerepre. De a legnagyobb te­ hetségek egyike és tökéletes taktikus. Művészete nem abban áll, hogy Oroszországot szolgálja, hanem ab­ ban, hogy e szolgálata közben meg tudja tartani a „truly English minister" s z e r e p é t . . . Ő az az ember, aki 1829-ben megvádolta Aberdeent, hogy politikája nem eléggé oroszba­ rát, akiről Róbert Peel az alsóház­ ban kijelentette, nem tudja, hogy kit képvisel, aki 1831-ben feláldoz­ ta a lengyeleket, aki 1836-ban ki­ szolgáltatta Oroszországnak a Kau­ kázust és a Duna-torkolatokat, aki létrehozta az 1840. és 1841. évi szerződéséket és a Franciaország­ ellenes új Szent Szövetséget, aki az afgán háborút az oroszok érdeké­ ben viselte, aki 1831-ben, 1836-ban és 1840-ben előkészítette Krakkó be­ kebelezését, hogy azután 1846-ban — tiltakozzék ellene stb. Bármiben volt benne a keze, védelmük ürü­ gyén az angol kereskedelmi érdekek ellen dolgozott. Így például a nápo­ lyi kérdésben Ratifikálásuk küszöbén elgáncsolt kedvező kereskedelmi szerződéseket Franciaországgal. Ő az az ember, aki prédául dobta oda Itáliát és Magyarországot. H a csu­ pán forradalmi nemzetek ellen tény­ kedik, ez érthető lenne. De kizáró­ lag angol érdekeket érintő kérdések­ ben mindig a legagyafúrtabb árulást követte el Oroszország javára . . . " (55 levél — MEM; 28. kötet, Leve­ lek, 1852—1855, Budapest, 1971, 574—575. oldal.)

Később, 5—6 év után, amikor már leközölte Marx visszamaradt kéziratát, amelynek középpontjában az Anglia politikája iránti érdeklődés áll, Vogt úr című terjedelmes pamf­ letkötetében (megírási ideje 1860 ja­ nuár—november) említést tesz arról, hogy mindaddig az angol és orosz diplomáciai kapcsolatok kutatásai eredményeként létrejött részletes munkájának »csupán csak bevezeté­ sét* adta ki. Ebből az következik, hogy nemcsak kutatásokról és azok nyomán születendő tervezett kéz­ iratról van szó, hanem már létező műről, amelynek csak bevezető ré­ szét közölte le mindeddig Marx. Idevonatkozó közlését is idézzük Vogt úr című könyvéből. Marx töb­ bek között a következőket is közli: „ . . . Urquartnak Oroszországról szóló és Palmertson-ellenes írásai ösztönzően hatottak ugyan rám, de meg nem győztek. Hogy szilárd nézetre jussak, fáradságos elemzés tárgyává tettem a Hansard-féle »Parliamentary Debates«-t és az 1807—50-es diplomáciai »Kékkönyvet«. E tanulmányok első gyümölcse egy vezércikksorozat volt a »New York Tribune«-ban (1853 végén), amelyben Palmerstonnak a Lengyel­ országgal, Törökországgal, Cserkesz­ földdel való tranzakcióiban kimutat­ tam a Palmerston és a pétervári ka­ binet közötti összefüggést. Nem sok­ kal utóbb e munkáimat kinyomtat­ tam az Ernest Jones által szerkesz­ tett chartista lapban (1856. április) —

a

scheffieldi

Foreign

Affairs

Commitee elismerő levelet küldött nekem. (Lásd 7. melléklet). A British Museumban található diplomáciai kéziratok átvizsgálásánál felfedeztem egy sor — a X V I I I . század végétől Nagy Péter korszakáig terjedő — angol iratot, amelyek leleplezik a londoni és a pétervári kabinetek kö­ zötti állandó titkos együttműködést, ám Nagy Péter idejébe helyezik en­ nek az összefüggésnek a bölcsőjét.

Az e tárgyra vonatkozó részletes munkának eddig csupán a bevezeté­ sét adtam ki, »Leleplezések a XVIII. század diplomáciai történetéről« cí­ men. Előbb a sheffieldi, majd a lon­ doni »Free Press«-ben jelent meg, mindkettő Urquhart-féle orgá­ n u m . . . " (MEM 14. kötet, 1857— 1860, Budapest, 1966. 414. oldal). Tehát ilyen körülmények között és indítékok alapján — Marx színval­ lása szerint, amelyet az imént idéz­ tünk — jött létre az a fennmaradt, és még létrejöttében nyomdafestéket látott rész, amelyet egy évszázaddal később mint Szovjetunió-ellenes és marxista-kontrabandát igyekeznek közreadni. Természetesen ehhez a sztálini korszak és Joszif Visszárionovics Sztálin szűkebb környezetével is közvetlenül hozzájárult, hogy le­ hetségessé váljék a misztifikálás az 1856-ban nyomtatásban megjelent tanulmányrészlet, illetve bevezető fejezet kapcsán. A sztálini korszak irracionális metafizikája volt szük­ séges ahhoz, hogy Marx irodalmi hagyatékát is cenzúra alá vessék, és hogy a marxi szövegek minden esetben való szó szerinti értelmezése és minden időre vonatkoztatása alapján a Marx-szövegek bizonyos kitételeit fetisizálják és dogmaként alkalmazzák a maguk gyakorlatiaskodó, rövidlátó revizionizmusában. Mert kétségtelen, hogy Marxot a X V I I I . és X I X . század diplomáciá­ jának története nem a cári Orosz­ ország despota rendszere miatt érde­ kelte elsősorban, noha mint tényt és jellemzést nyilván tudomásul vette, hanem általában a tőkés világ nagy­ hatalmi világpolitikája, különös te­ kintettel Angliára, mint az akkori világ legfejlettebb tőkés nagyhatal­ mának nyilvános és titkos diplomá­ ciai tevékenységére. Magát a cári Oroszországot, amely az akkori Európa társadalmi erjedésének legerő­ teljesebb fékezője volt Marx mint forradalmár, Engelsszel és a saját

családjával együtt, határozottan el­ ítélte. De ne feledjük el, hogy a világ­ helyzet is változott, és ezzel kap­ csolatban a cári Oroszország szerepe is a X I X . század vége felé, még Marx életében, amit Marx és Engels forradalmi átérzéssel és némi irodalmi túlzással írásban is kifejezett. Emlé­ kezzünk csak Marxnak és Engelsnek Londonban 1882. január 21-én kelte­ zett előszavára A Kommunista Párt kiáltványa második orosz kiadásá­ hoz, amelynek záróbekezdésében — ezeket a megállapításokat sem lehet sztálinista dogmatikus módon ér­ telmezni — a következőket írják: „... És hát Oroszország! Az 1848—49-es forradalom idején nem­ csak az európai fejedelmek, hanem az európai burzsoák is az orosz beavat­ kozásban találtak egyetlen menek­ vésre az éppencsak ébredező prole­ tariátus elől. A cárt az európai re­ akció főnökeként proklamálták. Ma a cár a forradalom hadifoglya Gatcsinában, és Oroszország az európai forradalmi akció élcsapata." Az ak­ kori oroszországi parasztság közös földtulajdonával, az obscsinával kap­ csolatban, amely földtulajdon az ország földterületének felét képezte, Marx és Engels megkockáztatják a kérdést: „Az a kérdés most: átmenet-e az orosz obscsina, a föld ősrégi kö­ zös birtoklásának egyik, jóllehet erő­ sen megrendült formája, közvetlenül a közös birtoklás magasabb, kom­ munista formájába? Vagy ellenkező­ leg, végig kell-e előbb mennie ugyan­ azon felbomlási folyamaton, amely a Nyugat történelmi fejlődését al­ kotja?" (MEM 19. kötet, 1875— 1883, Budapest, 1969, 439—440. oldal.) Mint tudjuk, a felvetett első kér­ dés megválaszolása tárgytalanná vált a társadalmi folyamatok sodrásában. A második kérdés kézenfekvő vála­ sza sem úgy adódott a valós esemé­ nyek következtében, mint ahogyan

azt még a múlt század 80-as évei elején, némi fenntartással, meg lehe­ tett volna válaszolni. Marx esettanulmányának van még egy alapvető kérdésköre, amelyet a marxisták és nem marxisták, de Marx műveivel foglalkozó tudósok és közírók a második világháború utáni időben aktualizáltak és beha­ tóan tanulmányozták. Az ázsiai ter­ melési módról van szó, amelynek bi­ zonyos sztálinista-ellenes hangsúlya is van — joggal. Marx a múlt század derekán fo­ galmazza meg a termelési módra vonatkozó nézeteit, legkifejezetteb­ ben A tőke I. kötetének legelső filo­ zófiai nyelvezetű változatában. De ezen a nyersfogalmazáson (Grundrisse) kívül — amit a marxisták tulaj­ donképpen csak a II. világháború utáni években vehettek szellemi szempontból birtokukba — más, a maga idején megjelentetett művében is kifejtette és körvonalazta Marx a termelési móddal kapcsolatos vélemé­ nyét. Figyelembe kell venni azt, amire előszavában Branko Caratan is utal (3. oldal), hogy a Szovjet­ unió tudományos köreiben, de a Komintern tetületeiben is 1925 és 1931 között élénk vita folyt az ázsiai termelési módról. Ennek a vitának és eredményének nemcsak elvi jelentősége lehetett volna, ha­ nem a Komintern gyakorlati-politi­ kai tevékenysége szempontjából is fontos lehetett volna. Ezt a vitát Sztálin beszüntette és a leegyszerű­ sített öt alakzatban (elsődleges tár­ sadalom, rabszolgaság, hűbéri rend­ szer, kapitalizmus és szocialismus) határozta meg a társadalmi fejlődés egyedüli helyes ábrázolását. Ez az álláspont megfelelt a társa­ dalmi fejlődés sztálini egyenesvona­ lú, sematikus determinista felfogás­ nak. Azóta ez a téma már széles körben megérte a maga jogos bírá­ latát és alkotó jellegű megmunkálá­ sát, valóban marxi értelmezésben.

Mégis mindmáig találkozhatunk kü­ lönféle misztifikálásokkal, amelyek a sztálini korszak társadalmi kisik­ lásait a cári Oroszország nem-tőkés, hanem ázsiai termelési módjával hozzák közvetlen kapcsolatba, vagy amelyek az októberi forradalmat mint a szocializmus szempontjából — a mensevikek módján, Kautsky felfo­ gásához híven — eleve sikertelen­ ségre ítélt vállalkozást szemlélik, még arra az esetre is, ha a Lenin vezette fiatal Szovjet-Oroszország mint állam a maga új épülő társa­ dalmi rendjével fennmarad. Lényegében ezt az eszmei vonal­ vezetést követi a nyugatnémet Bernd Rabehl a kiadványban közölt átfogó tanulmányában. Csak utalás­ ként soroljuk fel a tanulmánya III. részének alapvető témáját jelző köz­ címet (113—135. o.): Ellentétes ál­ lásfoglalások az orosz szociáldemok­ rácián belül az ázsiai hagyomá­ nyokkal kapcsolatban. Ez a rész a következő témákat tartalmazza: 1. Plehanov újra felfedezi az orosz társadalom ázsiai alapjait az orosz marxizmus számára; 2. Lenin fel­ figyelt az orosz múlt ázsiai marad­ ványaira és azokat eszményesítette a kapitalizmus „porosz" útja szem­ pontjából; 3. Trockij felhasználta az orosz történélem ázsiai alapjait a „folyamatos (permanens) forrada­ lomról" szóló elmélete számára, amelyet annak idején lehetetlen volt megvalósítani a forradalmi Orosz­ országban; 4. R. Luxemburg Orosz­ országban a tőkés viszonyok túlsú­ lyát vélte látni, de mindig tartott attól, hogy az orosz munkásmoz­ galomban nem szűnik meg létezni egy bizonyos utópizmus, amely igyekezett a kapitalista előtti viszo­ nyok maradványaira építeni; 5. D. B. Rjazanov hangsúlyozta Oroszor­ szág kapitalista fejlődését és Engels meghatározott nyilatkozatait Marx nézeteivel állította szembe. Rjazanov tanulmánya,

noha szá-

zadunk legelején keletkezett, ma is érdeklődésre tarthat számot. Ez eset­ ben nem a tanulmány írója kelti fel a tanulmánya iránti érdeklődést, noha kétségtelenül a szovjet marxis­ ták egyik jelentős alakja. (Lenin kö­ zeli munkatársa az emigráció évei­ ben, őt bízza meg a Marx—Engels Intézet megalapításával, amelyet igen sikeresen vezetett is. Éléről Sztálin váltja le és tisztogatásai során az életét sem kíméli meg.) Inkább ma­ ga a tanulmány a jelentős, mert a X X . század első évtizede társadalmi fejlődésének számbavétele alapján elemzi Marx egy félévszázaddal előbb írt tanulmányát (tanulmány­ töredékét), hangsúlyozva azokat a meglátásokat és előrelátásokat, ame­ lyeket a történelmi fejlődés igazolt, de egyben bírálólag elemzi azokat a nézeteket és megállapításokat, ame­ lyek a félévszázados fejlődés során nem bizonyultak helytállóknak. A mai jugoszláv olvasó számára, aki kezébe veszi majd Marx 1856ban megjelent esettanulmányát, út­ ravalóul lényeges B. Caratan tömör előszavának egyik zárógondolata: „Nem becsülve le az ázsiai terme­ lési mód kapcsán felmerülő módszer­ tani lehetőségek jelentőségét és azok időszerűségét a szocializmus sorsá­ nak kutatása szempontjából, külö­ nösképpen annak a szocializmusnak a viszonylatában, amely a fejlett Nyugat határain kívül sarjad, de ki kell mondani, hogy a sztálinizmus gyökereit másutt kell kutatni. A probléma mindenekelőtt a tárgyi jel­ legű körülményekben és a szubjektív erőkben van, amelyek nem engedték meg, hogy a munkásosztály áthidalja a termelés és a politika tartománya közötti válaszfalat, és hogy önmaga váljék a szocialista átalakulás ala­ nyává." (4. oldal.)

A másik, nálunk könyv alakban először 1977-ben, szerbhorvát nyel­ ven megjelent Marx-kézirat még vá­ rat magára, hogy teljes mértékben és jelentőségéhez méltóan befogad­ ják szakirodalmunkba. Nem váltak valóra A tőke első kötete Hatodik fejezete fordítójának és hazai előszó­ írójának, Vera Pilic professzornak azok a szavai (XXVIII oldal), mely szerint: „Azáltal, hogy átnyújtjuk ezt a könyvet az olvasónak, úgy véljük, csak most fog majd megin­ dulni a vita mindarról, amit ez tar­ talmaz. Meggyőződésünk, hogy a vi­ ta szükségszerűen multidiszciplináris lesz, mint ahogyan különben is ilyen Marx műveinek értelmezésekor." Nem lehet ezúttal feladatunk kutat­ ni, még kevésbé találgatni, miért nem valósult meg ez nálunk kifejezettebb módon, mint másutt. Az utókor számára Marx Hatodik fejezete történelmi és tartalmi jelen­ tőségű. Ugyanis rávilágít A tőke keletkezési folyamatára. A szóban forgó kéziratot Marx 1864-ben al­ kotta, ugyanabban az évben, amely­ ben létrejött az I. Internacionálé, és Marx őrlődik a feltornyosult gya­ korlati kérdések elvégzése és a fő­ művén való munkája között, hogy azt minél előbb, de megfelelő alak­ ban a nagy nyilvánosság számára közzétegye. A hatodik fejezet kézirata monda­ nivalójával szintén megerősíti a már régebben is tudott körülményt, hogy ez idő tájt már első változatában ki­ alakult és meghatározta az egész Tőke alapvető kutatási eredményeit. Ugyanis a Hatodik fejezet kézirata tarrtalmaz olyan eredményeket, ame­ lyek arra utalnak, hogy A tőke I I I . kötetének és az Értéktöbblet-elméle­ tek (A tőke 4. könyve) kézirata már létezett. Ez nem jelenti egyben azt, hogy minden részletében Marx már véglegesítette nagy művének szerke­ zetét, amiről például Joseph Weydemeyerhez 1859. február 1. keltezett

és Milwaukeeba küldött hosszabb le­ vele is tanúskodik. Levelében Marx tervezete 6 kötetet tartalmaz, kifejt­ ve többek között: „Az egész politikai gazdaságtant 6 könyvre osztom fel: Tőke; Földtulajdon; Bérmunka, Ál­ lam; Külkereskedelem; Világpiac." (MEM 29. kötet, Levelek 1856— 1859, Budapest, 1972; 23. levél, 547. oldal). És ezután következik az ak­ kori elképzelése az I. könyv rész­ letes szerkezetéről. Vera Pilic hangsúlyozza: a Hato­ dik fejezet kéziratának jelentőségét abban is látja, hogy Marx „ez al­ kalommal is

kifejezetten

bizonyítja,

amit fejtegetései során közvetlenül is magyaráz olvasójának, kutatása módszertanát

és fejtegetése

módsze­

rét" (XXIII. o.). Tekintettel a szer­ ző szűkebb szakterületére vonatkozó megállapítására, jelentős és megbíz­ ható útbaigazításnak tartjuk az ol­ vasó számára. Tartalmilag, s ebben megint a szakember véleményére támaszko­ dunk (XXIV. oldal), azonkívül, hogy a Hatodik fejezet kézirata éle­ sebben körvonalazza, mint azt az előző fejezetek teszik a tőkekapcso­ lat lényegét, és kidomborítja a mun­ kának a tőkével szembeni alárendelt­ ségét, valamint a tőkés termelővi­ szony minden sajátosságát, még két kérdéskört illetően is különös jelen­ tőségű. Az egyik Marx munka-ér­ tékelméletének a világos kifejezése, a másik kérdéskör a termelő és nem termelő munka megkülönböztetésére vonatkozó részletezés. Bruno Baffi az 1969-ben megje­ lentetett olasz nyelvű kiadás előszó írója kifejti, hogy a Hatodik fejezet tanulmányozása romba dönti nem­ csak a Marx-korabeli polgári társa­ dalom mitikus hiedelmeit, a polgári felfogások és az uralkodó osztály világnézetének számos tételét, ha­ nem a mai világ ama része világné­ zetének lényeges tételeit is rombolja,

amely már a kapitalizmus érett sza­ kaszába jutott. Vera Pilic felhívja a figyelmet a körülményre, hogy Marx Hatodik fejezete nem egy kérdésben előlegezi a választ, amelyeket a jelenkori pol­ gári gazdaságtan bírálata kapcsán kell megválaszolni (XXVI. o.). Ez többek között az értéktörvény rész­ letezésére vonatkozik, azokra az irányzatokra, amelyek elfogadják „a marxizmust az értéktörvény nél­ kül". Marxnak a termelő és nem ter­ melő munkára vonatkozó elemzése nemcsak terjedelmében, de mondani­ valójában is ebben a kéziratában a legteljesebb. Marx elveti ezzel kap­ csolatban „a termelő és nem ter­ melő munka általában véve" felveté­ sét mint a kérdés tárgyalását korlá­ tozó felvetési módot. Elemzésében felöleli a szolgáltatási tevékenységet és elveti azt a nézetet, amely szerint valamelyik tárgy előállításának tech­ nológiája döntené el egy adott munka termelő vagy nem termelő jellegét. Ez még egy újabb érv azok­ kal a polgári törekvésekkel szemben, amelyek már egy évszázada, de kü­ lönösen az újabbkori technológiai fejlődés kapcsán időszerűtlenné igyekeznek feltüntetni Marx nézeteit a termelő és nem termelő munkáról. Ebben a Hatodik fejezetben az egész kérdéskör A tőke I. kötetében és az Értéktöbblet

elméletekben

kifejezet­

tekkel összhangban, de teljesebben fejti ki Marx nézeteit és kutatásai­ nak eredményeit. Mindenesetre, ezt mutatja az eltek idő. Még egy ideig várnunk kell, amíg a Hatodik fejezet (A tőke I. kötete valamikori beosztása szerint) mondanivalója megfelelő módon be­ fogadásra talál szakirodalmunkba, amely szakirodalom nem korlátozód­ hat csak a gazdaságtanra. Rehák

László

AZ EMBERI V I S Z O N Y O K

HUMANIZÁLÁSÁÉRT

H ó d i Sándor: M a g a t a r t á s f o r m á k és t á r s a d a l m i viszonyok, F o r u m K ö n y v k i a d ó , Újvidék, 1983. Gyakran hallott megállapítás: a pszichológiának hosszú a múltja, de rövid a története. A pszichológiai érdeklődés: önmagunk és mások cselekedeteinek megértése, megma­ gyarázása (illetve az erre való tö­ rekvés) úgyszólván egyidős a homo sapiens-szel, ugyanakkor a pszicho­ lógia mint tudomány történetét jó­ formán napjainkban kezdik írni, hi­ szen a pszichológia csak nemrég nyert tudományos státust. Ebből kö­ vetkezik, hogy a pszichológia felé egyelőre még több kérdés irányul, mint amennyit (pillanatnyilag) meg tud válaszolni. Ezt példázza Hódi Sándor legújabb könyve is, amelyet szerzője — jellemzően — seregnyi kérdéssel vezet be. Jellemzően — mondom —, mert Hódi Sándor eddig megjelent mun­ káihoz hasonlóan ez is messze túljut a közlésnek azon a szintjén, ami a szakma egy szűk rétegéhez szólna; anélkül, hogy elébe akarnék vágni az értékeléssel az ismertetésnek, már elöljáróban megállapítható, hogy a szerző korábbi műveihez hasonlóan ez is élénk közérdeklődésre tart szá­ mot — a könyv fejezetcímei és al­ címei arról tanúskodnak, hogy H ó ­ di Sándor mindannyiunkat érdeklő kérdésekre keresi a választ. Attól kezdve, hogy — közel két és fél ezer évvel ezelőtt — Hippok­ ratész megalkotta a maga, a későbbi tipológiai rendszerekre is rendkívüli hatást gyakorló tipológiai rendszerét, az emberek sokfélesége arra ösztönzi a kutatókat, hogy azonosságokat és típusokat keressenek közöttük, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az emberek módszeres és szakszerű be­ sorolásával együtt a személyi kü­ lönbségek okaira vonatkozóan is ma­ gyarázattal szolgáljanak. Az alkati

tényezőkből és fontosnak vélt sze­ mélyiségvonásokból típust kreáló koncepciók ugyanis — figyelmeztet Hódi — a pszichológia hagyomá­ nyos kérdésfeltevéséből és magyarázó paradigmáiból fakadóan megkerülik magát az alapproblémát: megvála­ szolatlanul hagyják azt a kérdést, hogy a viselkedést meghatározó al­ kati sajátosságok és személyiségvoná­ sok milyen összefüggésben állnak a társadalom szerkezeti felépítésével, belső folyamataival, reprodukciójá­ val. Hiába a személyiségstruktúra bizonyos eleme és a viselkedés kö­ zött fennálló összefüggés kimutatása, ha az egyén életmegnyilvánulása nem úgy jelenik meg, mint magának a társadalmi életnek a megnyilvánu­ lása, ha a tipológia megfosztja az embert társadalmiságától, illetve megkettőzi társadalmiságában. Szerzőnk érdeklődése — beval­ lottan — arra irányul, hogy meg­ világítsa, mitől válik az egyéni élet, mind a cselekvési lehetőségek belső megélése, mind az azt megjelenítő vi­ selkedése külső megítélése szempont­ jából kritikussá, más szóval: hogyan válnak az ún. szociológiai tényezők pszichikus jelenségvilággá, illetve hogy a különböző életstílusok és magatartásformák mögött milyen szociológiai erőhatások találnak meg­ nyilvánulást. A könyv nyomon követi a pszi­ chológiai típusok kialakulásának fo­ lyamatát, és anélkül, hogy a szemé­ lyiség bonyolult egészével foglal­ kozna, eljut e típusok szélsőséges megnyilvánulási formáiként — min­ den tipológia egyik legérzékenyebb kérdéséhez — a deviáns magatartás­ formák létrejöttének okfeltárásáig, a normális vagy kóros magatartás ki­ alakulásának eredetkutatásáig.

Szellemes hasonlattal vezeti be a szerző az olvasót a normalitás, il­ letve az abnormitás fogalmának di­ lemmájába: amilyen játszi könnyed­ séggel és tévedhetetlen pontossággal állapítják meg a laikus emberek egy­ másról, hogy ki „normális" közülük, s ki az, akinek a viselkedésével, gon­ dolkodásával valamilyen „baj van", olyan aggályossá, tanácstalanná vál­ nak a szakértők — pszichológusok, elmeorvosok —, ha e kérdésben hozzájuk tanácsért fordulnak. Az ok nagyon egyszerű: a laikus a maga „normális" (normálisnak vélt) visel­ kedéséhez viszonyítva, mindent, ami attól eltér, abnormálisnak minősít, és minél idegenebb tőle, annál in­ kább kórosnak, deviánsnak nyilvá­ nítja, meg sem kísérelve magyaráza­ tot találni a kórosnak vagy deviáns­ nak minősített magatartásformákra, azok hátterére. A pszichológus számára ezzel szemben a kórosnak tartott magatar­ tás seregnyi, nehezen megválaszolha­ tó (vagy éppenséggel megválaszolha­ tatlan — különböző egyének és kü­ lönböző csoportok gyakran egészen más dolgokat tartanak kórosnak) kérdést vet fel: a viselkedészavarok vagy kóros lelki jelenségek ismérvei, okai, orvoslási lehetőségei stb. Eze­ ket a dilemmákat tükrözik a könyv Normális és kóros magatartás című fejezetének alcímei: Sikeres és siker­ telen szocializáció; A viselkedésza­ varok megközelítési módja; Beteg­ ség-mítosz; Deviáció és karakterza­ var; A normalitás fogalma; A de­ viáns viselkedés szociológiai megkö­ zelítési módja; Stigmatizáció és de­ viáns karrier; Kritikai számvetés; A kóros magatartásformák tipológiája. Szerzőnk tudatában van mind­ azoknak a buktatóknak, melyek egy ilyen (vagy bármilyen) tipológiai rendszerben rejlenek. Túllép a de­ vianciakutatás általánosan használt csoportosításán (alkoholizmus és narkománia — neurózisok, pszichózisok

— bűnözés, antiszociális magatartás — szexuális zavarok — öngyilkos­ ság), rámutatva, hogy a rendszerezési elv hiánya miatt az effajta csoporto­ sítás azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy itt lényegüket tekintve egymás­ tól merőben különböző megnyilvá­ nulási formákról van szó, amelyek ek­ ként tulajdonképpen más-más „kór" kifejeződései, jóllehet csoportosítha­ tók ezek a (formai vonatkozásban valóban eltérő) magatartásformák olymódon is, mely felfedi a köztük lévő összefüggéseket — társadalmi és pszichológiai vonatkozásukban egyaránt. E csoportosítás kiinduló­ pontja az ember és a külső világ viszonya, ami — szerzőnk szerint — elvileg előlegezi azt, hogy a stresszreakció fokozódásával a ké­ sőbbiek során milyen kóros reakciók­ ra lehet számolni. Így az extraver­ tált személyeknél tartós és intenzív frusztráció mellett extrém viselkedés várható: kriminalitás, alkoholizálás, szexuális kilengések stb., az intro­ vertáltaknál ezzel szemben a foko­ zódó stresszreakció az érzelmi életre hat: eurózisokra, mániákra, fobiak­ ra, hipochondriára, depresszióra, pszichózisokra, öngyilkosságra lehet számítani. Ennek megfelelően Hódi a szemé­ lyiségkárosodásokat viselkedési extremitásokra, élményszintű szorongá­ sokra és vegetatív stresszreakciókra bontja le — komoly fenntartásokkal a diagnosztikai felhasználhatóságot illetően. A deviáns viselkedésformák feldolgozása logikusan következik az eddig elmondottakból: Partnerkonf­ liktusok, tünetképződés; A neuroti­ kus, vagy indulataiban gátolt em­ ber; Neurózisformák; Szorongásos neurózis: depresszió, öngyilkosság; Kényszerneurózis: fóbiák, hipochondria; Konverziós neurózis: hisz­ téria, vegetatív disztónia; A szexuá­ lis élet zavarai; Alkoholizmus ésnarkománia; Antiszociális viselkedés, bűnözés; Az elmebetegségek; Az

„indulatáttétel" és a pszichoanalízis lehetőségei; összegezés, mindezekben a szorongásfeldolgozás jellegére he­ lyezve a fő hangsúlyt, eljutva ahhoz az evidens megállapításig, hogy min­ den gyakorló orvos, pszichológus, pszichiáter többször is kénytelen megélni hivatása végességét. A gá­ toltság, szorongás, elveszettség-érzés ráolvasással nem szüntethető meg — olvashatjuk a könyvben. A neuroti­ kus tünetek, az antiszociális viselke­ dés, az öngyilkossági késztetések, az alkoholizmus veszélye nem küszö­ bölhető ki pusztán azáltal, hogy a páciensben tudatosítjuk a helyzetére vonatkozó pszichológiai és filozófiai valóságot, ugyanakkor megmarad a kiszolgáltatottság, a sebezhetőség, a félelem (függőség) a hatalomtól, amit ugyanakkor tisztelni és szeretni kényszerül. Ezen az úton jutunk el egy sokat kárhoztatott fogalomhoz a bürokrá­ ciához. Sokan és sokszor foglalkoz­ tak és foglalkoznak vele jogi, poli­ tikai, közgazdasági, társadalmi stb. szempontból; Hódi Sándor a pszi­ chológia felől közelíti meg, olyan

pillérekre építve e megközelítést, mint a formális és nem formális kap­ csolatok, a személyi kapcsolatok és intézményesített viszonyok, valamint a viselkedés túlszabályozása, felvil­ lantva néhányat azok közül a ve­ szélytényezők közül, melyek a társa­ dalom további institucionalizálódása folyamatában a dialógus, a vita le­ hetőségének megteremtése helyett a bürokrácia hatalmát növelik. Márpe­ dig — idézhetjük a könyv zárómon­ datát akár szerzői hitvallásként is — a bürokratizmusnak legszelídebb válfaja sem érti meg, hogy az ön­ igazgatás nemcsak új gazdasági-tár­ sadalmi forma, de új emberi viszo­ nyok megteremtése is.

Hódi Sándor könyvében, mint az előzőkben is, ezen új emberi viszo­ nyok megteremtésének lehetőségeit és buktatóit igyekszik számba ven­ ni, azzal a céllal, hogy a maga ré­ széről és a maga tudománya eszkö­ zeivel járuljon hozzá az emberi vi­ szonyok humanizálásához.

Szöllősy

Vágó

László

A Z E M B E R I S É G E G Y ÉS O S Z T H A T A T L A N Willy B r a n d t i suradnici: Sjever i jug, Globus, 1983. Időközben már meg is tartották azt a csúcsértekezletet, amelyet a Brandt-féle bizottságnak a Glóbus zágrábi könyvkiadó Új Világ Könyvtár (Bibliotéka Novi Svijet) sorozatában nálunk most megjelent jelentése kezdeményez. A csúcsérte­ kezlet azonban kudarccal végződött, az Észak- és Dél dialógusának vona­ lán semmilyen előrehaladás nem ta­ pasztalható, sőt még remény sincs arra, hogy az emberiségnek ez a súlyos problémája elmozdul a holt­ pontról és közelebb kerül a megol­ dáshoz. Ez a két mozzanat jellem­ zően mutatja ennek a jelentésnek a

hatását, s egyben e hatásnak a kor­ látait is. Már magát a jelentést annak a megérlelődő tudata hozta létre, hogy az emberiség legégetőbb problémája az emberek millióinak súlyosbodó nyomora, százmilliók mind reményte­ lenebb küzdelme az éhhalál szörnyé­ vel, az országok többségének mind reménytelenebb birkózása az elmara­ dottságnak a gazdasági válsággal súlyosbított problémáival. Ez ugyan­ is egyike azoknak az eszméknek, amelyekre a költő azt mondta, hogy ha a világba hatolnak, könnyebb a világot megsemmisíteni, mint belőle

ezt az eszmét kiirtani. A jelentésnek az ereje ebben az eszmében és ab­ ban van, hogy az eszme már a világ­ ba hatolt. Magát a jelentést is ez az eszme hozta létre, és a jelentés ennek az eszmének az egyik legerő­ teljesebb megfogalmazása. Korlátai viszont abból fakadnak, hogy a vi­ lág megsemmisítése ma már nem pusztán költői kép, hanem nagyobb is reális lehetőség: annak veszélye, hogy az eszme diadalával, a válto­ zás szükségességével makacsul szem­ beszegülök inkább választják a világ megsemmisítését, márpedig napjaink­ ban, az atom-, rakétafegyverek kor­ szakában meg is van rá a módja, hogy az emberiséget és civilizációját megsemmisítsék. És a tehetetlenség forrása, hogy az emberiség még min­ dig nem talált erőt és módot — a jelentés sem tud semmi ilyet felkí­ nálni — arra, hogy a szükséges vál­ tozásokat, az emberiség többsége helyzetének javítását kieszközölje, a mostani helyzet tehetetlenségi erejé­ nek és a haszonélvezőkként jelent­ kező hatalmasságoknak az ellenállá­ sát letörje. A jelentést — mondani­ valóját éppúgy, mint hatását — ezek az adottságok határozzák meg.

AMIRE FELHÍVJA A FIGYELMET A jelentés erélye és hatása ab­ ból az őszinte és nagy odaadással végigvitt, rengeteg adattal, gondolat­ tal és ötlettel alátámasztott törekvés­ ből fakad, hogy minél meggyőzőb­ ben elénk tárja az emberiség közös érdekeként feltárt felismerését: vál­ toztatni kell a fejlődő országok mai tarthatatlan helyzetén. Ez a törek­ vés diktálja a fejlődő országok hely­ zetének megdöbbentő ábrázolá­ sát, a fejlett országok e helyzet megváltoztatása iránti érdekeltségé­ nek feltárását és a kettő alapján

az emberiség közös érdekének meg­ győző összegezését. A fejlődő országok helyzetét a következő adatokkal illusztrálja: a hetvenes évek elején a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslése szerint 700 millió nyomorgó ember volt, a Világbank mai adatai szerint 800 millió; a lakosonként 250 dollár évi nemzeti jövedelem alatt maradó or­ szágokban 1976-ban 1 milliárd 215 millió ember élt; azokban az orszá­ gokban, amelyekben a fejenkénti nemzeti jövedelem 100 dollár alatt marad, az ipar részaránya a nem­ zeti jövedelem megteremtésében 10 százalék alatt van, és 20 százalék­ nál kevesebb az írástudó, tehát az ilyen országokban 258 millió ember él. Az ENSZ mostani becslése szerint 23 ilyen állam van. Földünkön te­ hát mind több ember éhezik. A becs­ lések szerint 1990-ben az emberiség­ nek legalább 20 millió tonna élelmi­ szer fog hiányozni, vagyis a fogyasz­ tásnak közel egyharmada. De itt vannak a további következmények is: a fertőző betegségek ellen elért sikerek ellenére még mindig egymil­ lió embert fenyeget a malária veszé­ lye, és 35 millió ember szenved álom­ kórban, az afrikai országok zömében minden negyedik gyerek meghal negyedik születésnapja előtt stb. Vagy hasonló megrázó adatok az oktatás helyzetéről: az ENSZ adatai szerint 34 országban a lakosságnak még mindig több mint 80 százaléka írástudatlan. A fejlett országok érdekeltségének adatai már korántsem ilyen bősége­ sek, hiszen úgyszólván csak egy kö­ rülményre hivatkoznak, mégpedig arra, hogy a fejlődő országok meg­ kaparintották a föld javainak orosz­ lánrészét, például Északon van a vi­ lág feldolgozóiparának több mint 90 százaléka, de az Észak és Dél kö­ zötti aránytalanság lényeges szerepet játszik a mostani gazdasági világvál­ ságban, elsősorban abban, hogy az

iparilag fejlett nyugati országok fej­ lődésének évi üteme az 1960—1973 közötti több mint 5 százalékról, 1973 és 1979 között mindössze 2,5 százalékra esett vissza. Mivel a fejlett országok gazdasá­ gi érdekeltségével kapcsolatban kö­ zölt adatok nem olyan meggyőzőek, mint a fejlődő országok helyzetét ecsetelők, így a közös érdekekre apéllalas is inkább a fejlődő orszá­ gok tarthatatlan helyzetére, az em­ beri szolidaritásra való hivatkozás morális álláspontja lesz mint olyan tényleges közös érdek, amely a fej­ lett országokat — ténylegesen és akaratuktól függetlenül — rákény­ szerítheti a helyzet megváltoztatásá­ ra. Ezért meggyőzően hatnak ugyan, de nem eléggé alátámasztották a je­ lentés ezen vonalán mozgó megálla­ pítások: „A nemzetközi viszonyok és a világgazdaság válsága nagy ve­ szélyt rejt magában, és ez a veszély, úgy tűnik, mind súlyosabb lesz. Úgy véljük, nem eléggé ismerték fel, hogy a gazdag és szegény országok közötti szakadék — olyan mély szakadék, hogy úgy tűnik, mintha a szakadék két partján élő emberek különféle világokban élnének — e válságnak a legfontosabb tényező­ je." A veszélyérzetre és az emberiség lelkiismeretére való hivatkozás még kevésbé hat meggyőzően: „És a világ csak akkor válhat erőteljesebbé, ha igazságosabb és emberibb társada­ lommá válik, ha ezt nem sikerül el­ érnie, akkor megindul saját pusztu­ lása felé" és „az emberiség már olyan alapvető problémákkal találta magát szemben, amelyeket nem lehet nemzeti, sőt még regionális szinten sem megoldani."

AMIT JAVASOL Sokkal konkrétabb, meggyőzőbb és nagyobb intellektuális erőfeszítés­ ről tanúskodik az, amit a jelentés a

helyzet javítására javasol. A javas­ latok felölelik ugyanis a nemzetközi gazdasági élet minden területét, és az intellektuális erőt mindenütt arra összpontosítják, hogy minél több megvalósítható ötlettel hozakodjanak elő. Kőnkért elképzeléseket gyűjte­ nek, mivel a bizottság legfőbb fel­ adatát abban látja, hogy ne a meg­ oldás kényszerét, hanem a megoldás módozatait kínálja fel. Azt a tév­ hitet zúzza szét, hogy a megoldás nem lehetséges — és ennek érdeké­ ben az intézkedések egész rendszerét dolgozza ki —, igyekszik minden ötletet ehhez a megoldáshoz össze­ gyűjteni, a világra, az emberiség lelkiismeretére és a nemzetközi erővi­ szonyokra bízva, hogy ezekből az ötletekből mi valósul meg. „Ma már nagyjából elfogadott meggyőződés, hogy a fejlődés magá­ ban foglalja az egész gazdasági és társadalmi struktúra mély átalakítá­ sát. Ez felöleli a termelés és a keres­ let módosulását, továbbá a jövede­ lemelosztás és a munkalehetőségek javítását, ami sokoldalú gazdaság megteremtését igényli." A jelentés írói így összegezik azt a programot, amelyet a világhelyzet megváltozta­ tására felkínálnak. Ezt a programot aztán a gazdasági és társadalmi élet számos területére fölbontják és rész­ letesen kifejtik. Élelmezés. Első számú feladatnak tartják az éhínség leküzdését, mert „az együttérzés, a szolidaritás és sa­ ját érdekünk egyformán az éhínség felszámolását követeli". A kérdés megoldásához elsősorban a belső erőfeszítések fokozását szorgalmaz­ zák, amely felöleli a falusi lakosság felkarolását, a megfelelő földmeg­ munkálást éppúgy, mint a fejlődő országok agrárreformját. Az élelmi­ szersegély helyett a mezőgazdaságba való befektetést tartják biztosabb megoldásnak, de a belső erőfeszíté­ seket és azok külső támogatását ki akarják egészíteni még az élelmiszer-

cikkek szabad kereskedelmével, a műtrágyatermelés fokozásával, illet­ ve a műtrágya-használatnak a fejlő­ dő országokra való kiterjesztésével is. Leszerelés. A fejlődésgyorsítás alapvető követelményének tartják, hogy a jelenleg fegyverkezésre elfe­ csérelt milliárdokat az emberiség ja­ vára fordítsák. Felhozzák azt az adatot, hogy a világ ma évente kb. 450 milliárd dollárt költ fegyverek­ re, ennek fele a Szovjetunióra és az USA-ra jut, ugyanakkor a fejlődő országoknak nyújtott segély mind­ össze 20 milliárd dollár. Az is el­ gondolkodtató, hogy amíg a fejlődő országok az éhínséggel küszködnek, 1978-ban 14 milliárd dollár értékű fegyvert vásároltak. A helyzet meg­ változtatása érdekében szükségesnek tartják a nemzetközi méretű leszere­ lést, az atomfegyverek terjedésének megakadályozását, a katonai kiadá­ sok megadóztatását, de elsősorban a nemzetközi fegyverkereskedelem fel­ számolását. Kereskedelem. Szerintük a fejlődő országok fejlődésének leghatéko­ nyabb eszköze a nemzetközi keres­ kedelem felélénkítése. A világkeres­ kedelem mai rendszere ugyanis anynyira igazságtalan a fejlődő orszá­ gokkal szemben, hogy ők termékeik végleges értékének alig a 25 száza­ lékát kapják, a többit pedig elviszik a szállítók, a külkereskedelmi válla­ latok és a feldolgozók. A helyzet javítása érdekében le kell dönteni az ipari országok által a fejlődő orszá­ gok felé emelt vámokat és más ke­ reskedelmi akadályokat, fel kell szá­ molni a bizonytalan árakat, s ehe­ lyett megállapodásokat kell kötni az árak megszilárdítására és közös ala­ pokat kell - létesíteni e szilárdság ér­ dekében. Többek között nemzetközi egyezményeket kell kötni a nyers­ anyagról, nemzetközileg kell szabá­ lyozni az ércekkel és más ásványok­ kal való ellátást, hiszen az ipari or­

szágok ma két és félszer annyi ércet termelnek fejenként, mint a fejlődő országok, de 16-szor annyit fogyasz­ tanak, közben a különféle ásványok­ nak kb. a 70 százaléka a fejlődő or­ szágokban van. A nemzetközi segély­ nek elsősorban arra kell irányulnia, hogy a fejlődő országok jobban fel­ tárják tartalékaikat. Iparosítás. A fejlődő országok első számú gondja az iparosítás meg­ gyorsítása és az, hogy egyensúlyt teremtsenek a mezőgazdaság és az ipar között. Ennek érdekében pedig véget kell vetni a nemzetközi keres­ kedelem minden korlátozásának és a protekcionizmus minden formájának, serkenteni kell a fejlődő országok iparcikkeinek kivitelét, nemzetközi­ leg ki kell alakítani a kereskedelem új szabályait, esetleg még új nem­ zetközi szervezetet is létre kell hoz­ ni, amely átvenné a GATT-nak és az UNCTAD-nak mostani funkció­ ját is. A legsürgetőbb program. A jelen­ tés hasonlóképpen konkrét javasla­ tokat sorakoztat fel a nemzetközi pénzrendszer megváltoztatására, a fejlődés finanszírozásának megoldá­ sára, a világ energiaválságának meg­ oldására, a multilaterális társaságok hatalmának visszaszorítására stb. Mindennek alapján összegezik a kö­ vetkező két évtized konkrét felada­ tait, amelyek megoldása a szegény­ ség felszámolásához vezethet, s ami­ nek érdekében szükség van a fejlett országok által nyújtott segély növe­ lésére éppúgy, mint a fejlődő orszá­ gok belső reformjára. Ez a konkrét program előirányozza: az élelmiszer­ termelés növelését, a mezőgazdaság fejlesztését és a világ élelmiszer-tar­ talékának kialakítását. Nyersanya­ gok terén szükségesnek tartja a fej­ lődő országoknak a nyersanyagokból származó jövedelme növelését, saját feldolgozásuk előmozdítását és azt, hogy nagyobb szerepet kapjanak a nyersanyagok szállításában, elosztá-

sában és a nemzetközi piacon való elhelyezésében. Első számú követel­ mény pedig az, hogy megszilárdít­ sák a nyersanyagárakat, hogy azok kevésbé legyenek kitéve a piac inga­ dozásának. A további sürgető intéz­ kedések között ott van a fejlett or­ szágok piacának megnyitása a fej­ lődők iparcikkei előtt; a nagyobb be­ fektetés a fejlődő országok ásványés kőolajkutatásába; a nemzetközi egyezmény kötése a technológiával való rendelkezésre, a multinacionális társaságok hatalmának letörésére; a nemzetközi pénzrendszer megrefor­ málása, hogy kiegyensúlyozottabb deviza árfolyamot és egyensúlyban lévő fizetési mérlegeket kapjanak; növelni kell a fejlődő országoknak nyújtott nemzetközi segítséget, ami­ nek érdekében meg kell változtatni a nemzetközi pénzintézetek feletti uralom mai rendszerét stb.

AMIBEN TEHETETLEN Már utaltunk rá, hogy a helyzet változtatása a jelentésben csak jám­ bor óhaj, az emberiség lelkiismereté­ re és erkölcsi kötelezettségére való hivatkozás. Ezenfelül az utószó a jelentés visszhangját összegezve is­ merteti azt is, amit a fejlődő orszá­ gok, s azt is, amit a fejlett országok kifogásoltak a jelentésben. A fejlődő országok kifogásai az utószó szerint arra vonatkoztak, hogy a jelentés nem tükrözi az új nemzetközi gaz­ dasági világrendszer koncepcióját, messze lemarad a fejlődő országok igényei és követelései mögött, túlzot­ tan kompromisszumos. Az ő vélemé­ nyük szerint a jelentésben ismertetett javaslatok elfogadása csak javítana a mostani viszonyokon, de nem vezetne lényeges átalakításukhoz, márpedig enélkül a fejlett és fejlődő országok tartósan egyenlőtlen hely­ zetben maradnának a világgazdaság­ ban. Felhozzák azt is, hogy a jelen­

tés túl nagy figyelmet szentel a fej­ lett országok bizonyos téziseinek, amelyek semmit sem oldanak meg, s közben a felelősséget a fejlődő or­ szágokra hárítják. így például túl nagy jelentőséget tulajdonít a népes­ ségkorlátozásnak, holott közismert, hogy a fejlett országok annak idején problémáikat nem a lakosság gya­ rapodásának lassításával oldották meg, hanem az általános fejlődés meggyorsításával. Hasonlóképpen a fejlett országok elképzelését tükrözi az a javaslat is, hogy a fejlett or­ szágok megőrizzék az atomerő mo­ nopóliumát. Ezzel szemben a fejlett országok kifogásai abból a meggyő­ ződésből fakadtak, hogy a Reagan amerikai elnök által szorgalmazott mai elképzelések azt vallják, hogy a világgazdaság valamennyi problé­ mája megoldható a nemzetközi piac és a piaci törvényszerűségek szabad érvényesülésével, a nemzetközi tőke előtt megnyitott kapuk politikájá­ val, tehát nincs szükség semmi olyan nemzetközi akcióra, amely a klaszszikusan elképzelt kapitalizmus egy­ kori automatizmusán túlmutató meg­ oldásokat próbálna meghonosítani a világgazdaságban. így kerekedik ki előttünk a Brand-féle bizottság jelentésének szubjektív és objektív gyengesége. A szubjektív gyengeségek abból adód­ nak, hogy a bizottság — az egészen széles körű képviselet, a sokféle összetétel és a fejlődő országok szak­ értőinek jelenléte ellenére — jobban a nyugati országok ideológiájának és koncepciójának a hatása alatt áll. Ez okvetlenül azzal jár, hogy bár­ mennyire felülemelkedő, megértő intellektuális hozzáállás is ez, még­ is kissé kívülről szemléli a fejlődő országokat. A kívülállás tehát meg­ marad, csak a meg nem értés, sőt néha ellenszenv helyébe lép a meg­ értés és rokonszenv. Többször foglal­ kozik a fejlődő országok belső teen­ dőivel, együttműködésükkel és álta-

Iában tevékenységükkel, de a lényeg az marad, hogy a „világ" — ez alatt vagy valami absztrakt emberiséget, vagy úgyszintén absztrakt nemzet­ közi közösséget, vagy pedig a fej­ lett országokat és a befolyásuk alatt álló szerveket, szervezeteket és in­ tézményeket érti — mit tehet az ér­ dekükben. Még lényegesebbek azonban a je­ lentés objektív korlátai, amelyek ab­ ból adódnak, hogy a nemzetközi közösségben nincs erő, amely lénye­ ges változást hozhatna a mostani gazdasági viszonyokba, amelyek a gazdagokat mind gazdagabbá, a sze­ gényeket mind szegényebbé teszik, de ugyanakkor a válság megismétlő­ dő tüneteit szülik fejletteknél és fej­ lődőknél egyaránt. A jelentés is többször utal arra — habár nem marxistákról lévén szó nem kíván­ hatunk elmélyült és teljes marxista elemzést —, hogy nemzetközi mére­ tekben azt kellene végrehajtani, amit a két világháború közötti nagy vál­ ság idején a kapitalizmus egy-egy or­ szágon belül végrehajtott. Egyrészt fokozni a tudatos tervszerű beavat­ kozást — az államkapitalizmus fo­ galomkörrel jelzett intézkedések, eszközök és mechanizmusok révén —, hogy megszűnjön a kapitalizmus ösztönszerű elemeinek pusztító ereje és válságot kiváltó hatása —. Itt az államosításnak és tervezésnek, ál­ lami beavatkozásnak a nemzetközi megfelelője a világközösség megálla­ podása, a nyersanyagalapok létreho­ zása az áringadozások kiküszöbölése és a termelés stabilizálása, rendte­ remtés a nemzetközi pénzrendszer­ ben stb. Másrészt tudatosan növeli a keresletet — a jóléti állam foga­ lomkörrel jelzett reformok révén —, hogy üzemben tartsák a gazdasági gépezetet és meggyorsítsák a fejlő­ dést. Itt pedig a munkásosztály, s általában a lakosság életszínvonala emelésének megfelelője a fejlődő or­ szágok életszínvonalának növelése,

hogy ezek az országok képessé vál­ janak a külső és belső gyártmányú iparcikkek befogadására, mint ahogy annak idején a fejlődés motorja lett az életszínvonal emelésével megnö­ velt belső piaci befogadóképesség. A probléma csak ott van, hogy ezt az államkapitalista fordulatot egy-egy kapitalista országon belül reális erők kényszerítették ki. Egyrészt a mun­ kásosztály és a dolgozó tömegek harca, amely a Szovjetunió létrejöt­ tével nagyobb erélyt és súlyt kapott, másrész a régi helyzetet túlhaladni képtelen kapitalista erők kiútkere­ sése. És itt legfeljebb abban volt el­ térés, hogy ahol a demokratikus erők nem voltak elég jelentékenyek és egységesek, ott ezt a fordulatot a fasizmus hajtotta végre, még a mun­ kásosztállyal való kacérkodásnak több-kevesebb elemével is — mint Hitlernél is a Röhmmel való leszá­ molásig. A nemzetközi közösségben viszont jelenleg nincsenek reális erők a kapitalista piac hasonló vissza­ szorításának kikényszerítésére. A világgazdaság adott rendszerén eddig egyetlenegy áttörést sikerült végrehajtani — az OPEC országo­ két, amikor a fejlett országok, fő­ képp a multinacionális társaságok diktálta szabályokkal szemben a vi­ lággazdaságra kényszerítették saját szabályaikat. Azóta azonban az ez­ zel az áttöréssel ütött rést is betöm­ ték a régi rendszeren. Egyrészt az OPEC országok jelentőségét törték le, részben a kőolajfogyasztás leszo­ rításával, részben az OPEC-en kívü­ li termelés fejlesztésével, de főleg az OPEC országok belső nehézségeinek kiváltásával. Másrészt az áttöréssel megvalósított kőolajdollárokat be­ olvasztották a régi gazdasági világ­ rendszerbe. Az el nem kötelezett or­ szágok mozgalmának kibontakozása állandó nyomást gyakorol az új gazdasági világrendszer létrehozása érdekében. Ujabban az eladósodott országok problémája — felvetve a

nemzetközi pénzrendszer felbomlásá­ nak veszélyét — fokozta ezt a nyo­ mást. Az eredmények azonban to­ vábbra is késnek. Sőt Reagan ame­ rikai elnök azzal, hogy a hivatalos amerikai politika szintjére emelte a klasszikus kapitalizmus — a szabad piac, a magántőke stb. egyeduralmá­ nak — visszaállítására tett kísérletet, messze vissza is dobta az erőfeszí­ téseket. Egyszóval: a nemzetközi közös­ ségben pillanatnyilag nem látni azt az erőt, amely kikényszeríthetné a mostani gazdasági világrend megvál­ tozását és ennek keretében a fejlődő

országok helyzetének változását. Amíg ez az erő nem jön létre, ad­ dig minden változtatás csak jámbor óhaj marad. És ez az objektív oka annak, hogy a Brandt-féle bizottság jelentése sem más, mint jámbor óhaj, amely számos jó ötletet, rend­ kívül sok jóakaratú intellektuális erőfeszítést tartalmaz, de a megol­ dáshoz csak az emberiség lelkiismere­ tére, legfeljebb józan belátására apel­ lálhat, amből a világtörténelem so­ rán még sohasem lett reform.

Bálint

István

L A Z A R M O J S Z O V : V I L Á G U N K ÉS A Z E L N E M K Ö T E L E Z E T T S É G Forum kiadó, 1984. Nemcsak azok figyelmébe ajánljuk Lazar Mojszovnak a közelmúltban magyar nyelven is megjelent köny­ vét, akiknek „kenyere" a külpolitika. Érdemes megismerkedniük tartalmá­ val mindazoknak, akiket izgatnak a nagy világpolitikai történések mö­ götti, az -átlag újságolvasó előtt több­ nyire rejtve maradó indítékok, vagy az összefüggések mondjuk egy-egy he­ lyi háború és a globális tömbhatal­ mi vetélkedés között. E kulisszatit­ kokon túl azonban az olvasó bete­ kintést kap az elnemkötelezettségnek, a nemzetközi viszonyok eme új koncepciójának egész genezisébe, az első kezdeményezésektől egészen a csúcsértekezletek sorozatáig — s rá­ adásul egy példásan szisztematikus külpolitikai kézikönyvvel is gazda­ gíthatja könyvtárát. Az elnemkötelezettség mint részle­ tesen kidolgozott, áfogó elmélet, s mint eleven politikai gyakorlat, ma már vitathatatlan tény, és az e koncepcióra épülő mozgalom is im­ már több mint két évtizedes múltra tekint vissza. A mozgalomhoz tarto­ zó országok kitartó következetesség­ gel egyeztetik álláspontjaikat az

ENSZ-ben és más nemzetközi fó­ rumokon, szinte naponta kapunk hírt egy-egy közös akciójukról. A nem­ zetközi viszonyok következetes de­ mokratizálásáért, a tömbhatalmi ve­ télkedés leküzdéséért folytatott szí­ vós harcuk, fáradozásuk az egyes el nem kötelezett országok között ki­ robbant, és a nagyhatalmak által közvetlenül vagy közvetve szított viszályok és fegyveres konfliktusok békés befejezéséért olyan gyakorlat, amelyet ma már nemcsak tudomásul vesz a világ, hanem meg is követeli a mozgalomtól. E közismert tények birtokában tanulságos dolog viszo­ nyulni a kezdetekhez: megfigyelni az újonnan felszabadult, vagy függet­ lenné vált, évszázadokon át elnyo­ mott nemzetek emancipálódási tö­ rekvéseinek kikristályosodását, az azonos célok felismerését, majd az első regionális tanácskozások lebo­ nyolítását, amelyeket már a konti­ nensek azonosan gondolkodó államférfiainak találkozói követtek. Ami­ kor 1961-ben Belgrádban megtartot­ ták az el nem kötelezettek első csúcsértekezletét, a sablonos gondol­ kodású politikai megfigyelők ezt

legfeljebb az aktuális világhelyzet miatti aggodalommal magyarázták, és elvitatták a fejlődő országok el­ méletileg is megalapozott mozgalmá­ nak életképességét, még inkább létjo­ gosultságát. Az elnemkötelezettség koncepció­ jának egész fejlődését tükrözi e po­ litika terminológiájának és fogal­ mainak evolúciója. Már kezdetben szükségesnek érezték kifejezésre jut­ tatni a tömbökkel szembeni állásfog­ lalásukat és viszonyukat, ezt tekint­ ve az első lépésnek az elnemkötele­ zettség politikájának megfogalmazá­ sában. Ez volt az újonnan felsza­ badult és még elkötelezetlen orszá­ gok válasza az akkoriban körvona­ lazott tömbpolitikára, az ilyen tö­ rekvések képviselőinek „meggyőződési" kísérleteire, az ilyen vagy olyan formában kifejezésre jutó nyomásokra. Így fogalmazódott meg a „pozitív semlegesség", amely a ka­ tonai-politikai tömbök iránti viszo­ nyukat juttatta kifejezésre. A „töm­ bönkívüliség" terminusa már egy fokkal határozottabban szabta meg e viszonyulást, az „elkötelezetlen" kifejezés pedig azt sugallta, hogy ezek az országok nemcsak tömbelle­ nesek, hanem önálló, aktív cselek­ vésre is készek. Az 1961-es belgrádi első és az 1964-ben Kairóban meg­ tartott második csúcsértekezlet do­ kumentumaiban a „nem angazsált országok" kifejezés szerepelt. Az egyre inkább kiterjedő, izmosodó mozgalom általános irányvonalát azonban a később elfogadott „el­ nemkötelezettség" terminusa fejezi ki a legtalálóbban és a legszabatosabban. Ez egyaránt kifejezi a moz­ galom tömbellenes és tömbön kívüli jellegét, ugyanakkor ellenpontja az elkötelezettségnek. Ugyanilyen fejlődést figyelhetünk meg a szerzőnek az egész időszakra és minden jelentősebb mozzanatra kiterjedő összevetései alapján a po­ litikai platform és a célok definiá­

lásában. Míg kezdetben a nemzetek felszabadulásának és függetlenné vá­ lásának a serkentése, az imperializ­ mus, a kolonializmus elleni küzde­ lem volt az elsőrendű és alapvető cél, később megfogalmazódott a vi­ lág tömbökre való felosztásával szembeni szembeszegülés, az aktív és békés egymás mellett élés elve, a függetlenség, a szuverenitás tiszte­ letben tartásának igénye, majd mind­ inkább tudatosodott a hatalmas gaz­ dasági különbségek kiküszöbölésé­ nek, az igazságosabb nemzetközi gazdasági viszonyok megteremtésé­ nek a követelménye. Az adott törté­ nelmi helyzetekben újabb és újabb célok és törekvések fogalmazódtak meg, olyan egyetemes világszemlélet­ té gyarapítva az el nem kötelezett­ ség koncepcióját, amely immár nem­ csak az újonnan függetlenné vált fejlődő országok érdekeit fejezte ki, hanem mind több fejlett és a töm­ böktől való függetlenségre törekvő ország érdekeit is. Az óriási mére­ teket öltő atomfegyverkezési hajsza, amelynek kezdete egészen 1945-ig, „az emberi civilizáció apokalipszisé­ nek hirosimai főpróbájáig" nyúlik vissza, ugyancsak állásfoglalásra és a közös cselekvés irányvonalának meghatározására késztette a mozga­ lom tagjait. Megkülönböztető figyel­ met szenteltek az el nem kötelezet­ tek a világszervezetnek, a nemzetkö­ zi viszonyokban betöltött szerepé­ nek, tekintve, hogy ez nemzetközi fellépésük legfontosabb fóruma. A könyvnek az a fejezete, amely, az ENSZ-szel, annak alkalmazkodásá­ val, kudarcaival és sikereivel foglal­ kozik, különösen gazdag és hiteles — nem véletlenül: Lazar Mojszov, mint emlékezetes, az ENSZ-közgyűlés megtisztelő elnöki tisztségét is be­ töltötte. Elismert történelmi tény, Josip Broz Titónak az elnemkötelezett­ ség céljainak kitűzésében, doktríná­ juk megfogalmazásában, a csúcsérte-

kézietek előkészítésében, az egész tömörülés megszervezésében vállalt valóban hatalmas szerepe. A könyv­ ben végigkísérhetjük részvételét Belg­ rádtól Havannáig mind a hat államés kormányfői tanácskozáson, de fel­ eleveníti a szerző a történelmi 1948as időszakot is. Ez ugyan nem te­ kinthető az emancipálódásra törek­ vő titói koncepció kezdetének, de mindenképpen fontos határköve volt a nemzetközi politikának: kétféle stratégia összecsapása, amely új ér­ veket szolgáltatott a jugoszláv nem­ zetek és nemzetiségek államának függeden külpolitikájához, ahhoz az irányzathoz, amely csírájában már tartalmazta az elnemkötelezettség alapvonásait. A történelmi doku­ mentumokból ugyanis kétségtelenül kiderül, hogy Sztálin bírálatát, már jóval korábban, éppen a jugoszláv kommunistáknak a nemzetközi vi­ szonyokkal kapcsolatos állásfoglalá­ sa és az a törekvése váltotta ki, hogy a nemzetközi viszonyok terén is érvényesítsék a népfelszabadító háborúban kiharcolt vívmányaikat. Megtudjuk, hogy a szovjet nagykö­ vet tiltakozást jelentett be Tito 1945. május 27-én Ljubljanában mondott beszéde miatt, amelyben Tito elma­ rasztalta a nagyhatalmakat az ér­

dekövezetek kialakítására irányuló törekvései miatt. Ízelítőnek, figyelemébresztőnek szánt rövid könyvismertetőnkben nem tértünk ki bővebben az elnem­ kötelezettség történetének néhány olyan sok vitát kiváltó megnyilvá­ nulására, amilyen például a havan­ nai csúcsértekezleten kifejezésre ju­ tott politikai radikalizmus, a „ter­ mészetes szövetségesről" hirdetett, ám a többség által elutasított elmé­ let, a döntéshozatal demokratizáló­ dására, amely egymagában is tükrö­ zi a világ nagy többségét alkotó nemzetek fáradozását, hogy egyen­ rangúan vegyenek részt minden fon­ tos meghozatalában, az elnemkötele­ zettség ereded elveinek védelmére a legkülönfélébb kísérletekkel szemben, hogy a mozgalmat természetétől ide­ gen célok szolgálatába állítsák. Ér­ demes mindennek utánanézni a nagy igényességgel megalkotott, hézagpót­ ló, a külföldi közvélemény érdek­ lődésére is számottartó, politikai publicisztikánk e jelentős alkotásá­ ban, amelynek magyar nyelvű for­ dítása egyidőben jelent meg a New York-i angol kiadással. /.

Garai

Béla

A LES T E M P S M O D E R N E S 1984/2. S Z A M A Széles skálán mozgó témakörrel áll elénk a Les Temps Modernes februári kiadványa, azonban ezúttal is a társadalomtudományi problé­ mák, illetve a marxista tárgykör ké­ pezik központi témaválasztási terét. Etienne Balibar, akit a francia olvasók a marxista irodalommal fog­ lalkozó, sajtóban vagy könyvformá­ ban megjelentetett cikkeiről, tanul­ mányairól és esszéiről ismernek, ez­ úttal a Párizsi Társadalomtudomá­ nyok Főiskolája (École des Hautes Études en Sciences Sociales) által

1983 decemberében megrendezett, Marxról elnevezett kollokviumhoz járult hozzá értekezésével. írásának vezérgondolata Marx osztálypoliti­ kai elgondolása. Bevezetőjében azt az általános érvényű problémát ve­ títi az olvasó elé, amely előttünk sem egészen ismeretlen: az institúciós és konjunkturális tudatalakító hatá­ sok alól legjobb tudása ellenére sem vonhatja ki magát a szerző, így an­ nak tudatában, hogy ez a probléma egyfajta „görbetükrös" megközelíté­ sének veszélyével járhat, vállalja a

kockázatot: megkísérli feltérképezni a „marxizmus válságának" okozati összefüggéseit. írónk véleménye sze­ rint az, amit ma a „marxizmus vál­ ságának" neveznek, az nem más, mint a probléma hatásvadászó meg­ kerülése: a valódi tét a munkásmoz­ galom válsága, éspedig történelmi alakjában (nem létformájában). Gon­ dolatmenetét a továbbiakban két vo­ nalon kell követnünk: — a jelzett válság velejében érin­ ti a politikai gyakorlatokat olyan ér­ telemben, hogy megkérdőjelezi a tömegpolitika lehetőségét, — a marxizmus jelenvaló ellent­ mondásaiból kiindulva vissza kell térnünk Marx marxizmusának ellent­ mondásaihoz, pontosabban a törté­ nelmi materializmus alapfogalmainak ellentmondásosságához (gondoljunk itt elsősorban a proletariátus, az ideológia, a termelés, a kizsákmá­ nyolás és a hatalom fogalmára). Balibar rámutat a proletariátus és a politika kapcsolathiányára A tő­ kében. Marx A tőkében burzsoáziá­ ról és munkásosztályról beszél, a „proletariátus" szót pedig csak rit­ kán használja; minden jel arra utal tehát, hogy a „proletariátus" a „munkásosztály" átmeneti jellegét je­ löli, hármas értelmezésben: 1. a proletariátus a munkásosz­ tály bizonytalan, marginális állapota, 2. újratermeli az erőszakot, amely a maga idején a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetet jelle­ mezte, 3. történelmileg tarthatatlan álla­ pot, ami annyit jelent, hogy egy másik átmenetet idéz elő, amely megsemmisíti az előzőt. A tőke második kiadásának ada­ lékaival ez a fogalom újabb érte­ lemmel gyarapodik: Marx bevezeti a munkásosztály politikai létformá­ jának problémáját. Ha tehát a pro­ letariátus fogalom politikai értelmet jelez Marxnál, és ha elfogadjuk, hogy A tőke e problémák legtöké­

letesebb feldolgozása, akkor para­ doxon áll fenn (említettük már, mi­ lyen kevésszer jelentkezik a fenti szó A tőkében). Marxnál ebből eredő ideológiai bizonytalansága az elmé­ leti-filozófiai és a politikai aktivi­ tás szintjén is jelentkezik. Képtelen volt a proletariátus szemszögéből meghúzni a demarkációs vonalat „politikai" és „állami" között. És „szerencsére, mert Marx álláspontja (Leniné talán még inkább) így azt mutatja, hogy a ,politikai' és az ,állami' megkülönböztetése a forra­ dalmi gyakorlatban mindenképpen reguláié szerepet tölthet be, de nem használható arra, hogy egyszer s mindenkorra klasszifikálja a társa­ dalmi mozgalom stratégiáit, szerve­ zési formáit és elméleteit anélkül, hogy ne merüljön el a metafiziká­ ban", így aztán kezdjük felismerni, hogy Marxnál az ellentmondások és a tétova alapfogalmak nem elméle­ ti tehetetlenség jelei, mint inkább el­ tolódás a történelmi valóság és az erről való értekezés között. Hátra van még hogy megértsük ezen elto­ lódás szükségszerűségét. Ennek okát írónk abban látja, hogy Marx poli­ tikai elméletének és akciójának nem volt saját tere korának ideológiai konfigurációjában, amely olyan anti­ tézisekre alapozott, mint állam/tár­ sadalom, tőke/munka, hierarchia/egyenlőség stb. Marx elméletének forradalmisága többek között onnan ered, hogy a munkafolyamat és ál­ lam között közvetítés nélküli kor­ relációt fedezett fel (a burzsoá ideológiában a tulajdon szerepel köz­ vetítőként). A cikk írója ezt a mű­ veletet „rövidzárlatnak" nevezi, ami egyben eltolódás is: a társadalmi nézőszög rotációja, amely megfoszt­ ja a tulajdont közvetítő szerepétől és a társadalom/állam közti vertiká­ list transzverzális hálózattal helyet­ tesíti be. Visszatérve a proletariátus szó szórványos jelentkezésére A tő­ kében, írónk újabb értelmezést kíván

adni ennek a mozzanatnak. Az elem­ zésekben ez a fogalom két modali­ tás szerint bukkan fel: mint osztály és mint tömeg. Ezeket a népesség (population) fogalma köti össze, köz­ vetítő szerepében. Az ilyen dialekti­ kus gondolkodásban előfeltételezzük, hogy a proletariátus soha nem egy­ idejű (coincide) önmagával (ez a burzsoáziára is érvényes), ami nem je­ lenti azt, hogy soha nem fordul elő történelmi szubjektumként. A forra­ dalmi szubjektum felmerülése nem természetszerűleg történik, így sem­ mi sem szavatolja egy egyszeri meg­ jelenési forma érvényességét más konjunkturális feltételekre. Ma még­ is tanúi lehetünk egy olyan illúzió­ nak, miszerint a történelem fonalát kezünkben tartjuk, és abban a tév­ hitben tetszelgünk, hogy a szerve­ zeti egység ugyanakkor a munkásosz­ tály egységét is jelenti. Balibar végső fokon azt hiányolja Marxnál, hogy nem jutott el a gon­ dolatig, hogy a kapitalizmus törté­ netében a tőkebérmunka viszony új formákat ölthet; A tőke a kapitaliz­ mus történetiségének á(historicité) kritikus felismerése, de hiányzik be­ lőle a tőkés társadalmi rendszer tör­ ténetének elemzése. Márkus György neve nem isme­ retlen az olvasó előtt, elöljáróban csak annyit, hogy Marx ideológia­ elméletének hordereje és határai c. írása, amelyet a Temps Modernes a Canadian Journal of Political and Social Theory folyóiratból vett át, eredetileg a New York-i New School for Social Research Filozófiai Karán tartott előadásának konden­ zált alakja. „Mit értett Marx ideológián?" — teszi fel a kérdést Márkus György. Az ilyen probléma perújrafelvételét az teszi megalapozottá (annak elle­ nére, hogy általában egyetértünk Marx ideológiaelméletének jelentő­ ségét illetően, tartalmára vonatko­ zóan eltérőek az értelmezések), hogy

Marx egyes követőinek (mint Althusser, Lukács vagy Goldmann) ideoló­ giáról vallott nézetei homlokegyenest ütköznek Marx alapgondolatával, miszerint az eszmék alkotják a tör­ ténelmet . . . Márkus György három különböző értelmezésben véli felfe­ dezni Marxnál az ideológia szó használatát: polemizáló, szisztemati­ kus-magyarázó és kritikai-filozófiai értelemben. Polemizáló (túlnyomórészt), nega­ tív előjelű, demisztifikáló/leleplező (így A német ideológiában), mert célba veszi mindazokat a politikai, filozófiai és társadalomelméleteket, amelyek a szellem, az eszme felsőbbségét igyekeznek kimutatni a törté­ nelemben. Az ilyen ideológiai felfo­ gás tehát a történelmi idealizmus fe­ lé irányított polemikus fegyver, a történelemi materializmus fegyvere, amellyel meghatározott intellektuális eljárás párosul: a genetikai módszer, amelynek lényege abban rejlik, hogy a gondolkodás rendszereit tudatos vagy tudattalan társadalmi érdekek­ re vezeti le, amelyek őket kifejezik. Szisztematikus értelemben (például A politikai gazdaságtan bírálatához Előszavában) az ideológia a kultúra meghatározott ágazatainak termékeit és az ezeknek megfelelő interakciós és társadalmi-konfliktusos szintet je­ löli. Magyarázó pedig olyan érte­ lemben, hogy választ kíván adni ar­ ra a sarkalatos kérdésre, milyen me­ chanizmusok révén válnak az ural­ mon levő osztály eszméi egy társa­ dalom domináns eszméivé (A német ideológiában a fétisizmus elméletét kifejtő részre kell gondolnunk). Az említett kultúra hagyatékainak inter­ pretálására Marx egy olyan hermeneutikát ajánl, amely nem elégszik meg, a szövegek immanens olvasá­ sával, hanem igyekszik azokat saját történelmi-társadalmi kontextusuk­ ban is elhelyezni. Kritikai-filozófiai szemszögből Marx ideológiaelmélete szembeszáll

az olyan gondolkodásmóddal, amely a kultúra hagyatékait mint „bemuta­ tásokat" értelmezi, amelyek „meg­ felelnek" a valóságnak. Marx ezzel szembeállítja elméletét, ahol a kul­ túra a valóság „kifejezője". Írásának befejező részében Már­ kus György Marx ideológiaelméleté­ nek hiányosságaira hívja fel figyel­ münket, és ennek lehetséges okait taglalván megjegyzi, hogy habár Marx nem kívánt rendszerezett ideológiaelméletet kialakítani, mégis megpróbált választ találni e problé­ ma miértjére. Pierre-André Taguieff: Alain de Benoist, a filozófus c. írásával a neovoluntarizmus egyik, francia vi­ szonylatban legfélelmetesebb bajno­ kát mutatja be, mint a radikális konzervatív áramlatok vezető alak­ ját, aki Louis Rougier tanítványá­ nak vallja magát és saját bevallása szerint G. Dumézil indoeurópai ta­ nulmányait, Konrád Lorenz etoló­ giáját, A. R. Jensen és H . J. Eysenck örökletes differenciális pszichológiáját kívánja „doktrínájába" beépíteni, minek során gyakorta hivatkozik többek között Darwinra, Wagnerre, Nietzschére, Spenglerre és Heideggerre. Aki esténként a Kossuth rádiót hallgatván egy gombnyomással átvált az RH-ra, annak volt szerencséje a neonominalizmussal (így nevezi A. de Benoist saját „filozófiáját") már közelebbről is megismerkedni, itt csak egy vonatkozásba fogunk rá szót vesztegetni. A neonominalizmus politikai ideo­ lógiaként fedi fel önmagát, célja az

európai kultúra reneszánsza, ami az igencsak fasiszta színezete Northern Ligue (Északi Szövetség: filozófu­ sunk ennek a szervezetnek aktív tagja) „naivan" lírikus stílusban megfogalmazott önbemutató jellegű dokumentumában kap egyértelmű megfogalmazást: „Az Északi Szö­ vetség tehát pannordikus kulturális társaság", amely azt hirdeti, hogy a germán nemzetek „Európa és az egész fehér faj magvát, szívét alkot­ ják", célja pedig ezen nemzetek „kulturális és biológiai hanyatlásá­ nak" megállítása, az észak-európai „civilizatórikus hagyomány és neme­ sítő filozófia" megőrzése. ízelítőül talán e n n y i t . . . A továbbiakban kiemelném még Georges Guillé-Escuret A társadal­ mi tény a természettel szemben c. írását a szociobiológiáról és megala­ pozójáról, Edward O. Wilsonról. Wilson az ökológia, az etológia (szokástan: állatok viselkedésének le­ írása környezetükben) és az entomo­ logía (rovartan) tudományos szinté­ zise mellett tör lándzsát. A társas rovarokon végzett, az emberi társa­ dalommal való analógián alapuló megfigyeléseiből kiindulva szokatlan módon az állatok viselkedéséből az emberi társas viselkedésformákra kö­ vetkeztet. Wilson szintézise kihívást jelent a társadalomtudományok irá­ nyában, jelenlegi sikereinek is, Guil­ lé-Escuret szerint, a társadalomtumányok posztulátumainak homályos megfogalmazásai és ellentmondásai segítették hozzá. Pékár

Ezsébet

MUNKATÁRSAINK Lektor: Tumbász Erzsébet A szerbhorvát nyelvű szövegeket fordították: K o r p a Béla, Tumbász László és Bálint István Német nyelvű összefoglalók: Szenes G y ö r g y Angol nyelvű összefoglalók: Azucki Lívia Korrektorok: P a p p Julianna és Kecskés Mária SZAMUNK Stjepan

Mák

SZERZŐI professzor, a Szabadkai K ö z g a z d a s á g i K a r tanára, S z a b a d k a a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a jövőkutatási szakosztá­ lyának vezetője, Budapest az Újvidéki T e l e v í z i ó szerkesztőriportere

Han,

dr. Kovács

Erzsébet,

Géza,

Korpa Béla, dr. Eleonóra B. Mašini,

Róma

dr. Aleksandar

Đurđev,

a jogtudományok doktora, a z Ü j v i d é k i Jogi K a r rendkívüli tárnára

dr. Milivoj

Kovačević,

a jogtudományok tanára

doktora,

az Ü j v i d é k i

Jogi

Kar

rendes

dr. Miodrag

Jovičić,

a jogtudományok tanára

doktora,

a z Üjvidéki

Jogi

Kar

rendes

dr. Borivoje

Pupié,

a jogtudományok tanára

doktora,

az Ü j v i d é k i

Jogi

Kar

rendes

dr. Marijana dr. Rehák Jan Pierre

Pajvančić, László,

Briza, Kossi

Odi,

dr. Szöllósy Vágó László, Bálint István,

J. Garai Pékár

Béla, Erzsébet,

a jogtudományok doktora, a z Ü j v i d é k i Jogi Kar rendkívüli tanára, a V K S Z Marxista K ö z p o n t j á n a k igazgatója a társadalomtudományok doktora, a Szabadkai K ö z g a z d a s á g i Kar rendes tanára külpolitikus, a D n e v n i k újságírója, Üjvidék a z újvidéki egyetem Mezőgazdasági Karának abszolvense, a Jugoszláviában tanuló angolai diákok csoportjának tagja a pszichológia doktora, a M a g y a r S z ó Művelődési r o v a t á ­ nak munkatársa, S z a b a d k a külpolitikus, a Magyar S z ó külpolitikai rovatának állandó munkatársa, az S Z V T F o r d í t ó Szolgálatának vezetője, Ú j ­ vidék külpolitikus, a z Újvidéki T e l e v í z i ó külpolitikai szerkesztője az újvidéki Bölcsészettudományi K a r francia szakának a b ­ szolvense, Szabadka

létünk M/IUIUV — társadalmi, tudományos, kulturális folyóirat. — A l a p í t ó : Vajdaság D o l g o z ó N é p e Szocialista Szövetségének Tartományi V á l a s z t m á n y a . — Kiadja a F o ­ rum L a p - és K ö n y v k i a d ó és N y o m d a i p a r i Munkaszervezet, 2 1 0 0 0 N o v i Sad, V o j v o d a Misié utca 1. — Szerkesztőség: 2 4 0 0 0 Subotica, Trg slobode 1/2., Tel.: 0 2 4 / 2 6 - 8 1 9 . — Szerkesztőségi fogadóórák: mindennap 10-től 12 óráig. — Megjelenik kéthavonta. — Előfizethető a 6 5 7 0 0 - 6 0 3 - 6 1 4 2 - e s folyószámlára; előfizetéskor kérjük feltüntetni a L É T Ü N K nevét. — Előfizetési díj belföldön e g y évre 140 dinár, egyes szám ára 25, kettős szám ára 4 0 dinár, külföldre e g y évre 280 dinár; diákok és egyetemisták cso­ portos előfizetése egy évre 100 dinár. — Készült a Forum N y o m d á j á b a n Ú j v i d é k e n .