létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY, KULTÚRA XIII. évifolyam, 5. szám, szeptember október Forum Könyvkiadó, Újvidék

létünk

TÁRSADALOM, TUDOMÁNY, KULTÚRA

X I I I . évifolyam, 5. szám, 1983. szeptember—október

„Nem az emberek hanem megfordítva, amely tudatukat Kari Marx: Előszó, 1859.

V F o r u m K ö n y v k i a d ó , Újvidék

A

tudata az, amely létüket, társadalmi létük az, meghatározza." politikai

gazdasáetan

bírálatáho;

Szerkesztő

bizottság,

Árokszállási Borza G y ö n g y i szerkesztő Ing. Bácsi Sándor Bózsó István Fehér K á l m á n Fejős I. U t v á n Gabric-Molnár Irén magiszter D r . G y ö r e Kornél főszerkesztő-helyettes Illés Lajos műszaki szerkesztő |

Dr. Matkovics J ó / s t f

j

Borislav Martin magiszter D r . Rehák László f ő - és felelős szerkesztő Szilágyi Gábor Dr. Szórád G y ö r g y Dr. T ó t h Lajos Dr. Várady Tibor

Szerkesztői

tanács

A p r ó László D r . Ballá Ferenc Borza József Csonti János D r . Gyüre István Földessy László Franc Lajos Gere Terézia Gutási Miklós D r . Jankovics József Kelemen D e z s ő D r . Bozidar K o v a c e k Borislav Martin magiszter | D r . Mirnics József Vladimír P o p i n D r . Rehák László Szilágyi Gábor Szirovica Antal D r . Teleki G y ö r g y T ó t h István, a tanács elnöke Dr. V a j d a József Zrilic Ilona

Szerkesztőségi

titkár

Terényi Zsófia

A fedőlapot | Sáfrány Tmre [ és Szilágyi Gábor t e r v e z t e

Készült a Forum nyomdájában. Újvidéken A szám kéziratának leadási ideje augusztus 30. Megjelent 1983. november 15-én. Y U I S S N 0350-4158

TARTALOM Rajosán

István

Halász

Imre

Móra

András

Rehák

László

Szenes

György

Klein

Rudolf

Mészáros Sepsey Molnár

Katalin Csaba— S. Verona-

Az A V N O J II. ülésszakának és a Vajdasági Tartományi N é p f e l ­ szabadító Bizottság megalakulásának 40. évfordulója 757 Minőségi ^változásokra v a n szükség a társadalmi újratermelés min­ den területén 770 A d a l é k o k a gazdaságfejlesztés hatékonyságának Vajdaságban, II. rész 780

tanulmányozásához

Törekvések Leninnek Marxai v a l ó szembeállítására 805 A helyi közösség alkotmányjogi helyzete és fejlettségi szintje S15 Lakáskultúra, II. rész

824

N é h á n y speciális egészértékű programozási modcllszerkezet és meg­ oldási eljárás 854 Egy húsipari termelési t e r v elkészítése a matematikai eszközeivel 865 Oktatási reformunk

tanulságai —

programozás

kerekasztal-beszélgetés

874

H o s s z ú távú gazdaságszilárdítási programunk határozatai

893

Dokumentum

Szimpozion Laki

László

T u d o m á n y o s tanácskozás M a r x halálának mából 929 Nemzetközi

Lovas Tóth

István László

Tóth Rehák

Lajos

Mrlnár

Tünde S.

935

folyóiratszemle

Széljegyzetek a társadalmi válságról (Josip Ž u p a n o v : Marginalije o društvenoj krizi) 956

László

Seregély

és

alkal­

szemle

A z U N C T A D belgrádi értekezletéről Angola sajátos útja 945 Könyv-

100. évfordulója

Verona

Cservenák Róbert Sebők Zoltán

Marx regényesítatt életrajza (Szerébrjakova, Galina: Kari Marks — Romansirana biografija) 961 D r . S u s í n s z k y J á n o s : A (racionalizálás módszertana

964

Többszintű tervezés dekompozíciós módszerekkel (:;-.
Rajcsán István AZ AVNOJ II. ÜLÉSSZAKÁNAK ÉS A VAJDASÁGI TARTOMÁNYI NÉP FELSZB ADlTÓ BIZOTTSÁG MEGALAKULÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÓ JA*

E l v t á r s n ő k és E l v t á r s a k ! H a z á n k munkásosztálya, dolgozói rés polgárai, nemzetei és nemzetisé­ gei a i idén ünneplik az új szocialista Jugoszlávia megalakításának és építéséinek jelentős d á t u m á t , az A V N O J , 1943. n o v e m b e r 29-éről 30-ára v i r r a d ó r a , Jaíjce városában megtartott I I . ülésszakának 40. évfordulóját. A leigázott E u r ó p a szívében, a fasizmus e l e n v í v o t t á d á z h a r c o k köze­ pette s z a b a d területen történelmi ülésszakát t a r t o t t a a z össznépi, forradal" mi nemzetgyűlés, lerakta és megszilárdította a demokratikus, föderatív, független, szocialista Jugoszláviának, Tito Jugoszláviájának alapjait. A Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság megalakítása negy­ ven évvel ezelőtti megalakítása történelmi esemény v a k , amely az A V N O J I I . ülésszakának előestéjén kifejezte a Vajdaság területén élő nemzeték­ nek és nemzetiségeknek azt a szilárd elhatározását, h o g y egész J u g o ­ szlávia népével e g y ü t t a végső győzelemig h a r c o l n a k a megszállók és a hazai árulók ellen, h o g y szabad és egyenjogú n é p e k föderatív közösségé­ ben kivívják szociális és nemzeti szabadságukat. A Vajdasági T a r t o m á ­ nyi N é p f e l s z a b a d í t ó Bizottság megalakítása a t a r t o m á n y területén vívott népfelszabadító h a r c és f o r r a d a l m i megmozdulások fejlődésére, az a u t o ­ nóm Vajdaság kiépítésére és Vajdaságnak a f o r r a d a l o m teremtette föde­ r a t í v Jugoszlávia alkotóelemeként b e t ö l t ö t t szerepére n é z v e messzeható jelentőségű, óriási lépés volt. Vajdaság hosszú éves történetében először új népi h a t a l o m született. O l y a n , amelyet dolgozóinak iminden rétege, az itt élő nemzeteik és nemzetiségek mindegyike e g y a r á n t t á m o g a t . A z A V N O J I. és I I . ülésszaka k ö z ö t t Jugoszlávia talaján forradalmi változások t ö r t é n t e k . Megerősödött a népfelszabadító hadsereg, a n é p fegyveres ereje, amely felszabadítási céloktól vezérelt fegyveres akciókkal minden kétséget k i z á r v a bizonyítja, hogy a Jugoszlávia területén élő nqp * A szerző beszámolóját idejekorán szerkesztőségünk, 'rendelkezésére bocsátotta, amelyet mint a VSZAT Képviselőháza elnöke, a Ház 1983. október 20-i díszülésén terjesztette elő.

közvetlen és a .történelem f o l y a m á n kifejezett igényeinek hiteles k é p v i ­ selője. A munkásosztály, a parasztság 'és az összes többi hazaszerető erő jellegzetes demokratikus frontja antifasiszta p l a t f o r m o n alakult ki. A z új forradalmi h a t a l o m n a k , a politikai és imás antifasiszta szervezeteknek a szerveként létrejötteik a népfelszabadító bizottságok, m i n d a felszabadí­ tott, .mind a megszállt területen. Megkezdődött, a nemzetek és a t ö r t é ­ nelmi területi egységek Önigazgatása önálló alakításának folyamata-. A környezet adottságai szerint a J K P egységes stratégiája keretében megala­ k u l n a k a felszabadító harc és a népi h a t a l o m k a t o n a i és imás szervei. T i t ó n a k az össznépi felkelésre, a tömegek f o r r a d a l m i h a r c á r a v o n a t k o z ó stratégiája óriási eredményeket h o z o t t , és m e g t e r e m t e t t e az A V N O J I I . ülésén v a l ó döntés szociális és politikai feltételeit. H a t á r o z a t o t h o z t a k a legfelsőbb törvényhozási szerv és a legfelsőbb h a t a l o m ideiglenes szervei végrehajtó bizottságainak megalakításáról, az emigráns k o r m á n y jogfosz­ t á s á r ó l , Jugoszlávia föderatív elvek szerinti felépítéséről, a Népfelsza­ b a d í t ó Hadsereghez intézett elismerésről és 'köszönetnyilvánításról, a J u ­ goszlávia marsallja cím bevezetéséről, az A V N O J Végrehajtó Bizottsága és a Jugoszláv N é p f e l s z a b a d í t ó H a d s e r e g , valamint a Jugoszláv P a r t i z á n egységek Főparancsnoksága által k i a d o t t o k m á n y o k jóváhagyásáról — és mindez t u l a j d o n k é p p e n a népfelszabadító háború v í v m á n y a i n a k politikai és jogi k ö r v o n a l a z á s á t és intézményesítését jelenti. E l v t á r s n ő k és Elvtársak! A z A V N O J I I . ülésszakán h o z o t t h a t á r o z a t o k megerősítették a J u g o ­ szláv Kommunista P á r t n a k a nemzetisági kérdéssel kapcsolatos általános álláspontját, a nemzetiségi kérdésnek a teljes egyenjogúság alapján törté­ nő megoldását. Befejeződött a föderatív a l a p o k r a épített áj forradalmi ál­ lami közösség f o r r a d a l m i népi h a t a l m á n a k létrehozási folyamata, s vele p á r h u z a m o s a n a régi Jugoszlávia társadalmi-jogi rendszerével való f o r r a ­ dalmi szakítás. így a szó valódi, történelmi értelmében új h a t a l m i rend alakult ki, amely a Jugoszlávia területén ellő nemzetek és nemzetiségek számára k ü l ö n - k ü l ö n és mindegyikük s z á m á r a együttesen is o l y a n t á v l a ­ tokat n y i t o t t a szociális és nemzeti fejlődés előtt, amilyenekre eddig még nem volt példa. A Jugoszlávia föderatív elvek alapján v a l ó felépítéséről szóló h a t á ­ rozatban k ü l ö n bekezdésként szerepel a k ö v e t k e z ő : „ A Jugoszlávia terü­ letén élő nemzetiségi kisebbségeknek biztosítani fogjuk a nemzeteket megillető jogokat." A nemzeti kisebbségek helyzetének ez a meghatározása történelmi irányvétel, amelynek vonalán létrejönnek azok a gazdasági, p o ­ litikai és kulturális feltételek, amelyek k ö z ö t t nemzetiséggé fejlődnek, a Jugoszlávia -területén élő nemzetekkel m i n d e n b e n egyenjogúvá v á l n a k . A z A V N O J I I . ülésszakán hozott h a t á r o z a t o k alkottmányozó jelentő­ ségűek, s egyben szilárd alapot és h a t á r o z o t t lépést jelentenek iaz új J u ­ goszláviának, valamint függetlenségének és egyenjogúságának n e m z e t k ö z i téren való elirmerése félé vezető bonyolult, súlyos d e sikeres úton. E h a ­ t á r o z a t o k u g y a n a k k o r a Jugoszlávia és a területén élő n é p e k sorsáról való alkudozásra v o n a t k o z ó összes kísérlet h a t á r o z o t t visszautasítását je-

lentik. Jugoszlávia népe és m u n k á s o s z t á l y a saját kezébe vette sorsának irányítását. Ebből a történelmi állásfoglalásból n ő t t ki az új Jugoszlávia függetlenségi és elnemköteiezettségi politikája. E n n e k az á l l á s p o n t n a k az alapköveit a népfelszabadító háború és a fegyveres f o r r a d a l o m idején r a k t á k le. H a m a visszatekintünk az A V N O J és a Vajdasági T a r t o m á n y i N é p ­ felszabadító Bizottság megalakításáról szóló t ö r t é n e l m i h a t á r o z a t r a , első­ sorban a z t kell e l m o n d a n u n k , h o g y Vajdaság autonómiája a jugoszláv föderatív közösség létrehozása egységes f o l y a m a t á n a k részeként, a V a j daságban v í v o t t f o r r a d a l m i h a r c o k specifikus nemzeti és történelmi k ö r ü l ­ ményei k ö z ö t t fejlődött és alakult k i . E z t a k é t f o l y a m a t o t icsak kölcsö­ nös függőségükben érthetjük meg, így 'alakította őket a népfelszabadító háború és a jelenünkben, valóságunkban folyó szocialista forradalom. Vajdaságban a népfelszabadító h á b o r ú kiterjedése a z össznépi felkelés első napjaitól k e z d v e tulajdonképpen a n n a k a helyes p o l i t i k á n a k az ered­ ménye, amellyel a J K P a nemzeti kérdést kezelte. A J K P T i t o elvtárssal a z élén a teljes nemzeti egyenjogúságért, a fö­ d e r a t í v elvek érvényesítéséért, a demokratikus államformáért és politikai berendezésérit h a r c o l t ; az osztály jellegű és a nemzetiségi kérdések megol­ d á s á r a o l y a n szociális és politikai koncepciót állapított meg, amely teljes kifejezésre j u t t a t t a Vajdaságnak, m i n t soknemzetiségű közösségnek és történelmi mulitú t a r t o m á n y n a k az érdekeit. Teljes joggal állíthatjuk, hogy Vajdaság területén a J K P szervezeteibein a Vajdaság önállóságáért és önrendelkezéséért folyó h a r c egységes és teljes egészet alkotó alapesz­ méje az osztály jellegű f o r r a d a l m i változásoknak, a nemzeti kérdés m e g ­ oldására és az ország f ö d e r a t í v elvek szerinti átszervezésére irányuló t ö ­ rekvéseknek összességében 1935—1940 k ö z ö t t a l a k u l t ki. Ez az a l a p ­ eszme m i n d szélesebb körökben n y e r támogatást, Bánát, Bácska, Szerémség szakszervezeti és m u n k á s m o z g a l m a i tevékenysége során a imunkások és a falusi proletárok k ö z ö t t , szeribek, h o r v á t o k , m a g y a r o k , szlovákok, r o m á n o k , ruszinok és más vajdasági nemzetiségek k ö z ö t t . í g y a Vajda­ ság jövőbeli helyzetét m e g h a t á r o z ó teljesen világos és egységes alapeszme, mint m i n d a n n y i a n tudjuk, a J K P 1940-ben m e g t a r t o t t V I . Vajdasági T a r t o m á n y i Értekezlete álláspontjaiban j u t o t t teljesen kifejezésre. A J K P titói forradalmi stratégiája, amelyet a népfelszabadító h á b o r ú ­ ban és a szocialista f o r r a d a l o m idején a szocializmusért és a nemzeti fel­ szabadításért folyó h a r c o k b a n a l k a l m a z o t t , itt, Vajdaságban is a nemze­ tiségi kérdés megoldása, a föderatív elvekre a l a p o z o t t közösség k i a l a k í ­ t á s a , nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúsága egyetlen helyes útjá­ n a k bizonyult. A történelem a m i esetünkben is teljes mértékben igazolta T i t o szavait, azokat, amelyekkel r á m u t a t o t t a népfelszabadító háború és a nemzeti felszabadításért folyó h a r c o k lényegének szoros összefüggésére. „ A népfelszabadító h a r c kifejezés p u s z t a k ö z h e l y volna, sőt a k á r csa­ lás is, h a általános jugoszláv jellegén k í v ü l n e m lett v o l n a külön-külön minden nemzet s z á m á r a nemzeti értelme i s " . . . és „ h a a népfelszabadító h a r c n a k n e m lett volna meg az a t a r t a l m a , h o g y Jugoszlávia összes n é -

pének valóban szabadságot, egyenjogúságot és testvériséget hoz; ebben rejlik voltaképpen a népfelszabadító harc lényege" (Tito, a Proletár cik­ ke, 1942 decembere). A K o m m u n i s t a P á r t következetes stratégiai irányvétele és e stratégiá­ nak a nemzeti kérdésre, az új közösség szociális 'berendezésére és e beren­ dezés politikai formájára v o n a t k o z ó pontosítása a Vajdaságban és ország­ szerte v í v o t t antifasiszta harc teljes frontján bebizonyította h a t é k o n y s á ­ gát. A népfelszabadító harc során a t a r t o m á n y autonómiájáért v í v o t t harc n e m volt regionális kedvezményekre való törekvés, sem pedig helyi érdekű szűkkeblűség kifejezése. Ez az új Jugoszláviában Vajdaság m i n ­ den nemzetének és nemzetiségének számára a közös élet és m u n k a , a k ö ­ zös lét s a társadalmi haladás sorsdöntő kérdése volt és m a r a d t . E z é r t a népfelszabadító h a r c Vajdaságban felölelt m i n d e n n e m z e t e t és nemzetisé­ get differenciálódást v á l t v a k i b e n n ü k , s a közös feladat teljesítése, az antifasiszta h a r c és az új népi h a t a l o m megteremtése végett besorolva őket nemzeti és közös vajdasági brigádokba, Vajdaság m i n d e n .nemzete és nemzetisége fegyveres harcban nagy áldozatvállalással v í v t a k i mai szabadságunkat. Vajdaság a fegyveres felkeléssel egyidejűleg kezdte a forradalmi h a t a ­ lom szilárd alapjait építeni. Ezt az alapot a politikai szervezetekkel együtt a fegyveres erők és a népfelszabadító bizottságok alkották, ame­ lyeknek katonai-politikai, eszmei és szervezeti összekapcsolását, vezető szerepe révén a J K P végezte, tömeges alapját pedig m a g a a felfegyver­ kezett nép jelentette. A történelemben ritkán fordul elő, h o g y az ún. illegális h a t a l o m , tu­ lajdonképpen a népi hatalom, a n é p szuverenitásának tényleges h o r d o ­ zója, az az egyedüli hatalom, amelyet a nép tiszteletiben t a r t , véd és> tá­ mogat, a z ún. legális (megszálló) h a t a l o m n a k pedig sem tényleges h a t a l ­ ma, sem pedig hatása nincs. 1942 t a v a s z á n Szerémség majdnem minden helységében népfelszabadí­ tó bizottságok a l a k u l t a k mind a felszabadított, m i n d pedig a megszállt területen. Megalakult a Szerémségi Kerületi Népfelszabadító Bizottság is. A partizánosztagokból és m á s katonai egységekből megalakultak a vajdasági b r i g á d o k mozgékony és n a g y h a r c i képességű egységei, továbbá a hadosztályok, s ezek országunk m á s részein is t é n y k e d n e k a testvérisé­ get és egységet terjesztve és szilárdítva, s h o z z á j á r u l v a a vajdasági n é p ­ felszabadító m o z g a l o m n a k egész Jugoszlávia m o z g a l m á v a l való egybe­ kapcsolásához. A J K P vezetésével a politikai szervezetek lesznek a nép megszállók és hazai árulók ellen irányuló teljes forradalmi tevékenységének és h a r c á n a k eszmei és szervezési hordozói. 1942 végén Szerémségben m e g k e z d ő d ö t t a J K P Vajdasági T a r t o m á n y i Bizottságának megújítása. E z t a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t K ö z p o n t i Bizottsága és T i t o elvtárs személyesen is szorgalmazta. A J K P megújított Vajdasági T a r t o m á n y i Bizottsága J o v a n Veselinov titkárral az élén a vajdasági felszabadító m o z g a l o m egyetlen szilárd egészben való összekapcsolódásának és egységének kifejezéseként

kezdeményezte a Vajdasági Népfelszabadító F ő v e z é r k a r n a k , a Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottságnak és a J K I S Z T a r t o m á n y i Bi­ zottságának 'megújítását, v a l a m i n t az Egyesült Vajdasági Antifasiszta Ifjúsági Szövetség és az Antifasiszta N ő k Frontja Főbizottságának meg­ alakítását, í g y egységes folyamatban keletkeztek és újultak meg a poli­ tikai (szervezetek és 'vezetőségük, a partizánosztagok és a nagyobb k a t o ­ nai egységek, a Vajdasági Népfelszabadító Hadsereg Fővezérkara, a nép­ felszabadító bizottságok és végül a legfelsőbb képviseleti szerv, a Vaj­ dasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság. .1943 sok tekintetiben döntő fontosságú évnek számít, ismét kialakul­ tak bizonyos, addig ideiglenesen megszakított párt-, katonai és egyéb kapcsolatok Szerémség, Bánát és Bácska k ö z ö t t . Ezek a kapcsolatok meg­ m a r a d n a k , sőt hatni fognak m i n d szilárdabbá és egyenletesebbé t é v e az a r á n y t a l a n m o z g a l m i fejlődést, és egységet biztosítva Vajdaság végleges felszabadításáig. Csődöt m o n d o t t a megszálló m i n d e n kísérlete, hogy Vajdaság megosztásával kiváltsa és felfokozza a nemzeti széthúzást, a nemzetek és a nemzetiségek egymás k ö z ö t t i -gyűlöletét. És ugyanúgy m e g ­ b u k o t t m i n d e n Vajdaság iránti idegen igény. A nemzeti hegemónia v i ­ szonyaihoz visszavezető út véglegesen lezárult. Történelmi 'tény ezek szerint, h o g y a népfelszabadító h a r c f o l y a m á n az A V N O J I I . ülésszakáig Vajdaságban a z új n é p i h a t a l o m szerveként fegyveres egységek és népfelszabadító bizottságok alakultak. Ezek a szervek — k a t o n a i és polgári, politikai és m á s szervezetek — által, k ö z ­ vetlen k a p c s o l a t o t teremtve a t a r t o m á n y i vezetőség és a főparancsnokság, v a l a m i n t a J K P K ö z p o n t i Bizottsága k ö z ö t t , t o v á b b á a z e szervek előtt vállalt felelősség, a 'boszniai, a szerbiai és a szlovéniai népfelszabadító mozgalommal létesített kapcsolat által, az egységes jugoszláv mozgalom részeként fejlődött Vajdaság .népfelszabadító h a r c a . E l v t á r s n ő k és Elvtársak! A T a r t o m á n y i Vajdasági Népfelszabadító Bizottság a vajdasági m u n ­ kásosztály és Vajdaság m i n d e n n e m z e t e és nemzetisége, minden hazafia készségének és h a r c á n a k e r e d m é n y e k é n t j ö t t létre azért, hogy a Jugoszlá­ via nemzeteivel együtt v í v o t t közös forradalmi h a r c b a n kívánják szociális és nemzeti felszabadulásukat, h o g y e d e m o k r a t i k u s szerv á l t a l 'kifejezzék a f o r r a d a l o m tüzében született új föderatív Jugoszláviában a szabadság, az egyenjogúság, a testvériség és egység iránt érzett •vágyukat és törek­ vésüket. A T a r t o m á n y i Vajdasági Népfelszabadító Bizottság 1943. október 22én k i a d o t t első önálló k i á l t v á n y á t a Vajdaság területén levő összes nép­ felszabadító bizottsághoz intézte. H a n g s ú l y o z t a benne, m e n n y i r e fontos a n é p i hatalom szerveinek az ország felszabadításáért v í v o t t h a r c b a n való további összekapcsolódása. A k i á l t v á n y értelmében a Vajdasági T a r t o m á ­ nyi Népfelszabadító Bizottságnak, m i n t a leendő a u t o n ó m t a r t o m á n y legfelsőbb igazgatási szervének a népfelszabadító bizottságok egységes egészében külön helyet kell elfoglalnia. Ez élvszerűen és világosan m e g -

h a t á r o z t a a Vajdasági T a r t o m á n y i N é p f e l s z a b a d í t ó Bizottságnak a t a r ­ t o m á n y n é p h a t a l m i rendszerében elfoglalt helyzetét .és helyét. A Vajdasági Népfelszabadító Bizottság megalakításának jelentőségét Stevan Doronjski tíz évvel ezelőtti, hasonló alkalomkor k i m o n d o t t sza­ vaival hangsúlyozhatjuk: „ A Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság -megalakításával és ünnepélyes kihirdetésével befejeződik a t a r t o m á n y i autonómia és önigazgatás politikai-képviseleti, k a t o n a i és társadalmi-politikai szervei­ nek initézményes kiépítése. E szerveket a vajdasági felszabadító m o z g a ­ lom belső erői a következetes képviseleti elv szerint a l k o t t á k m e g , és később jóváhagyja és támogatja őket a jugoszláv népfelszabadító harc katona-politikai központja is. A t a r t o m á n y i autonómia szervei m e g a l a k í ­ tásuktól k e z d v e közvetlen kapcsolatba kerülnek .a Jugoszláv K o m m u n i s ­ t a P á r t K ö z p o n t i Bizottságával, a Néfelszabadító Hadsereg és a J u g o ­ szláv P a r t i z á n Egységek Főparancsnokságával, a Jugoszláv Népfelsza­ b a d í t ó Antifasiszta Tanáccsal .és végrehajtó bizottságával, illetve a N e m ­ zeti Felszabadító Bizottsággal, a S K O J , a Jugoszláv K o m m u n i s t a Ifjú­ sági Szövetség K ö z p o n t i Bizottságával, az Egyesült Jugoszláv Antifasisz­ t a Ifjúsági Szövetség K ö z p o n t i Bizottságával, v a l a m i n t az Antifasiszta N ő k Frontjával, és ezek utasításaival, s a t o v á b b i fejlődés szükségletei­ vel, a vajdasági és a teljes jugoszláv népfelszabadító h a r c kibontakozásá­ val összhangban tevékenykednek." A Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság, létrehozásának időszakától az ország felszabadításáig, m a j d a Vajdasági Népfelszabadító Főbizottság, m i n t a t a r t o m á n y i népi h a t a l o m legmagasabb rangú szerve, a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács és a N e m z e t i Felszaba­ dító Bizottság közvetlen vezetésével a n é p h a t a l o m t o v á b b i kiépítésére f o r d í t o t t a erejét, és teljesítette e szerveik h a t á r o z a t a i t . A Vajdasági N é p ­ felszabadító Főbizottság a n n a k érdekében, h o g y biztosítsa a népfelsza­ badító h a r c céljainak népi támogatását — a vajdasági nemzetek és n e m ­ zetiségek kölcsönös b i z a l m á n a k fokozásául a J K P politikája érdekében mozgósítva őket — feladatainak keretében m e g o l d o t t a az emberek m u n ­ kájával és életével kapcsolatos létfontosságú szociális, oktatási, m ű v e l ő ­ dési és egyéb tevékenységek megszervezését. Ebben rejlik Vajdaság e leg­ felsőbb képviseleti testülete tevékenységének t a r t ó s ás történelmi értéke, e testület m u n k á j a t á m a s z t és keretet a d o t t a jugoszláviai a u t o n ó m Vajda­ ságban alakuló népi, önigazgatási h a t a l o m kiépítésének. Elvtársinők és E l v t á r s a k ! Alig néhány n a p p a l az A V N O J jajoei I I . történelmi ülésszaka után a J K P Vajdasági T a r t o m á n y i Bizottsága Vajdaság népeihez f o r d u l v a üd­ vözli a szabad, népi, d e m o k r a t i k u s és föderatív Jugoszláviának, a sza­ badság és a népek testvéri Jugoszláviájának megalakítását jelentő h a t á ­ rozatokat. V i t a t h a t a t l a n , h o g y a s z a b a d és testvéri Jugoszlávia megteremtése igaz törekvése és igénye m i n d a harcosoknak, m i n d a Vajdaság összes nemze­ tiségéből t o b o r z ó d o t t hazafiaknak.

Vajdaság n é p e lelkesedve fogadta az A V N O J TI. ülésszakának (hatá­ rozatait, m e r t b e n n ü k a szociális és a nemzeti kérdés megoldását, a n n a k az elhatározásnak a kifejezését l á t t á k , hogy megalakuljon a 'szabad és egyenjogú nemzetek és nemzetiségek szilárd, m e g b o n t h a t a t l a n forrada­ lomban született új közössége, a szövetségi közösség, a d e m o k r a t i k u s J u ­ goszlávia. A z A V N O J h a t á r o z a t a i n y o m á n a t a r t o m á n y i m o z g a l o m a J K P egy­ séges stratégiájának (keretében újabb t é r t h ó d í t o t t . N o h a a h a t á r o z a t o k nem közvetlenül Vajdaságról szóltak, elvi választ a d t a k a Vajdaságnak az új Jugoszláviában való jövőbeli helyzetére v o n a t k o z ó lényeges k é r ­ désekre. A z a u t o n ó m i á n a k m i n t a jugoszláv szövetség integrális részének k o n ­ cepciója T i t o 1944 máraiusában 'elhangzott ismert 'szavaiban juit kife­ jezésre: „Egyes vidékekről, például Vajdaságiból és (máshonnan g y a k r a n meg­ kérdezik, h o g y mi lesz az illető t a r t o m á n n y a l . Lesz-e n e k i k is a u t o n ó ­ miájuk, v a g y pedig v a l a m i l y e n .más szövetségi egységhez fognak t a r t o z ­ n i , . . Erre a kérdésre mi m a csak e z t felelhetjük: Vajdaság m i n t minden más erre Itörekvő terület kétségkívül m e g k a p j a a legszélesebb k ö r ű auto­ nómiát, d e az autonómia kérdése 'és az, hogy az illető t a r t o m á n y melyik szövetségi egységhez fog kapcsolódni, m a g á t ó l a néptől, illetve képvise­ lőitől függ a k k o r , amikor a h á b o r ú u t á n a végleges államberendezésről fogunk d ö n t e n i . " A z országj felszabadítása után, az A V N O J á l t a l m e g h a t á r o z o t t alapo­ kon épülő közösségünkre nézve rendkívül jelentős h a t á r o z a t o k meghoza­ t a l á n a k idején, Újvidéken, 1945. július 31-én (megtartották a Vajdasági Népképviseleti Szkupstinát, és megválasztották a Vajdasági Népfelsza­ badító Főbizottság új összetételű Szkupstináját. Ez képviselte a 'vajda­ sági legfelsőbb törvényhozási és végrehajtó h a t a l m a t . Ez a m i n d e n tekin­ tetben reprezentatív összetétel h o z z a meg a h a t á r o z a t o t Vajdaságnak mint a u t o n ó m t a r t o m á n y n a k a szövetségi Szerbiához v a l ó csatlakozásá­ ról, és Vajdaság A u t o n ó m T a r t o m á n y Népszkupstinájaként alakul m e g . . . A Szerb N é p f e l s z a b a d í t ó Antifasiszta Szkupstina ülésezésén el­ fogadott csatlakozási h a t á r o z a t o t az A V N O J I I I . ülésszaka is megerő­ sítette. Vajdaság autonómiája a népfelszabadító h a r c b a n és a szocialista for­ r a d a l o m b a n , nemzetei és nemzetiségei fegyveres h a r c á n a k és szuverén h a t á r o z a t á n a k eredményeként jött létre, és négy évtizedes fejlődése folya­ m á n bebizonyította önigazgatása, szocialista rendszerünkben képviselt tartós értékét. Vajdaság autonómiája, a szövetség alkotóelemeként és a Szerb Szocialista Köztársaság alkotórészeként t a r t ó s a n beépült T i t o Ju­ goszláviájába, az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek és köztársaságaik és t a r t o m á n y a i k önigazgatása szocialista szövetségi közösségébe. E z a t a r t o m á n y m u n k á s o s z t á l y a , nemzetei .és nemzetiségei által v í v o t t forra­ dalmi h a r c történelmi v í v m á n y a , o l y a n v í v m á n y , amelyet a J K P zász­ laja a l a t t fegyverrel h a r c o l t u n k ki.

Vajdaság a u t o n ó m i á j á n a k fejlődése a háború befejezése u t á n az 1968. évi alkotmánymódosításokig fokozatos fejlődés volt, de a társadalom centralisztikus bürokratikus hatásának n y o m á s á r a stagnált is. A szocia­ lista önigazgatás fejlődése azonban eldöntötte az autonómia lényegét és jeli egét, amely messzemenően meghaladta a történelemiben ismert h a g y o ­ mányos burzsoá és etatikus felfogást és g y a k o r l a t o t . M a m á r állíthatjuk, h o g y a t a r t o m á n y önigazgatáson alapuló teljes fejlődése hozzájárult a vajdasági nemzetek egymás közötti -viszonyának és kölcsönös nemzeti bizalmának megszilárdításához. Ez m a n a p s á g egyik fő jellemzője Vajdaság S Z A T - n í k , az egyenjogú nemzetek és nemzetisé­ gek többnemzetiségű közösségének, s egyben a V K S Z és a vajdasági dol­ gozók hozzájárulása a nemzetiségi kérdésnek Tito Jugoszláviájában való megoldásához. A z 1974. évi a l k o t m á n y o k a szocialista önigazgatás elért f o k á v a l és történelmi szerepükkel összhangban megszabták a szocialista köztársasá­ gok és autonóm t a r t o m á n y o k helyzetét, jogait és felelősségét. Ezek az a l k o t m á n y o k megszilárdították az autonómia történelmi, forradalmi és az A V N O J ülésszakán .lefektetett alapjak. A V S Z A T A l k o t m á n y a , V a j ­ daság történetének első a l k o t m á n y a a vajdasági munkásosztály és m i n ­ den vajdasági nemzet és nemzetiség közös érdekét, de mindegyiknek kü­ lön érdekét is kifejezi, ez pedig az, h o g y az önigazgatású, szocialista közösség, a J S Z S Z K és az S Z S Z K t a r t ó s egységében, teljes egyenjogúság­ ban éljünk. A V S Z A T A l k o t m á n y a értelmében Vajdaság dolgozói, nemzetei és nemzetiségei szuverén jogaikat Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o ­ m á n y b a n valósítják meg, m e g h a t á r o z o t t szuverén jogokat pedig a Szerb Szocialista Köztársaságban gyakorolnak, h a azt a köztársaság, mint egész, dolgozóinak, nemzeteinek és nemzetiségeinrák közös érdekében a Szerb S Z K A l k o t m á n y a megállapítja. Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o ­ m á n y a köztársaságok és az a u t o n ó m t a r t o m á n y o k megegyezése, vala­ mint a köztársaságoknak és az autonóm! t a r t o m á n y o k n a k a saját fejlődé­ sükért és az egész szocialista közösség fejlődéséért viselt felelőssége elve alapján, a föderáció szerves elemeként, részt vesz a föderációban való döntéshozatalban. Ennek alapján felelősségteljesen részt v e t t ü n k a J S Z S Z K és az S Z S Z K együvé tartozásának kialakításában, s ezt tesszük következetesen a jövő­ ben is. Elvtársinők és E l v t á r s a k ! Jugoszlávia és keretében Vajdaság egy n e m egész emberöltő alatt fej­ letlen agrárvidékből iparilag erős, anyagi j a v a k b a n és emberi lehetőségek­ ben g a z d a g közösséggé fejlődött. A z államosítás és az agrárreform meg­ szüntette az osztálykizsákmányolás létjogosultságát. A z 1948-as politi­ kai és gazdasági zárlat alól a m u n k á s o s z t á l y évszázados törekvését: „ A gyár a m u n k á s o k é " elvet megvalósítva .szabadultunk fel. A munkásön­ igazgatás bevezetésének történelmi jelentőségű cselekedete m e g m o z g a t t a a dolgozók hatalmas alkotóerejét és jövőjük kovácsává t e t t e őket. A

gazdaságfejlesztés, a korszerű g y á r i p a r és mezőgazdaság kialakítása a szocialista önigazgatás fejlődésének és a tár-sulit termelők milliói önigaz­ gatási döntéshozatalának az eredménye. Jugoszlávia dolgozói kezükbe vették sorsuk irányítását. A z el n e m kötelezett politika és; a szocialista önigazgatás, a jugoszláv szocialista forradalom e két lényeges v í v m á n y a többé n e m csupán egy ország politikájának saijátossága, h a n e m az emberiség leghaladóbb eszméi­ nek kifejezőjévé, t a p a s z t a l a t á v á és ibleitőjévé vált. M i n d a z t , a m i t eddig elértünk, saját m u n k á n k n a k köszönve és a saját erőnkre v a l ó t á m a s z k o ­ dással értük el. E z t ilyen k ö r ü l m é n y e k közepette is el kell m o n d a n i , n e ­ hogy a jelenlegi nehézségeink m i a t t megfeledkezzünk fejlődésünk egészé­ nek áttekintéséről. Jugoszlávia hosszú távú gazdaságszilárdítási p r o g r a m j a révén, amely­ nek készítésében és konkretizálásában a V S Z Á T Képviselőháza is részt vett, a gazdasági válságból való k i ú t pozitív programiját sikerült m e g ­ alkotnunk, s o l y a n pillért sikerük építenünk, amely szilárdítja a K S Z és minden dolgozó egységét. Jelenleg -minden közösségben, a t á r s u l t m u n k á b a n , a községekben és a t a r t o m á n y o k b a n e g y a r á n t közvetlenül kell m e g h a t á r o z n i az önerőre való támaszkodás politikáját, amely m i n d i g f o r r a d a l m u n k alapelve volt. A z utóbbi t í z évben Vajdaságban erős gyáriipart létesítettünk. Most az a fő kérdés, h o g y a n lehet teljes mértékben kihasználni ezeket az óriási lehetőségeket. E t t ő l függ Vajdaság egész gazdasági továbbfejlődése. E szempontból minél előbb megoldást ke'll t a l á l n u n k arra, h o g y m i n d a vajdasági, mind a jugoszláviai közös érdekek alapján teljes m é r t é k b e n mozgósítsuk és hasznossá tegyük m i n d a z o k a t a lehetőségeket, amelyekkel t a r t o m á n y u n k társult m u n k á j a rendelkezik. E z n á l u n k az élelmiszer­ gazdaság, s ezzel m a g y a r á z h a t ó , h o g y a hosszú t á v ú p r o g r a m célkitűzé­ seinek . következetes megvalósításáért h a r c o l v a o l y a n erélyesen követeljük egyenrangú gazdasági helyzetét. Mezőgazdaságunkban a bezárkózottság és a kizárólag a h a z a t piac felé fordulás m i a t t m á r évek óta n e m t a p a s z t a l ­ ható előrehaladás. A n e m z e t k ö z i árucserébe a mezőgazdasági termékek kivitelével való bekapcsolódástól kezdetét veszi mezőgazdaságunk ter­ melékenységének és gazdaságosságának világmércékkel való mérése. E b ­ ben rejlik a vajdasági és az egész jugoszláv mezőgazdaság esélye. Készek és képesek v a g y u n k rá, h o g y e kihívást elfogadjuk. Természetesen az ö n e r ő n k r e való t á m a s z k o d á s politikája és g y a k o r ­ lata n e m önelégültség, n e m az egyes társulumunka-szervezetek v a g y k ö r ­ zetek,, illetve a t a r t o m á n y keretébe való bezárkózás. A gazdasági nehéz­ ségeket n e m gyűrhetjük le közös erőfeszítések, közös akció nélkül. A m u n k a - s eszköztársítás a z önerőre v a l ó t á m a s z k o d á s eszköze. T.egfőbb ideje, hogy ezt m a g u n k é v á tegyük, és éljünk vele. A z önerőre való t á m a s z k o d á s politikája n e m a megszilárdítások és a korlátozások politikája, de következetességet követéi a n n a k az elvnek a tiszteletben t a r t á s a k o r , h o g y csak a megteremtettet szabad elkölteni. Fő célunk t e h á t az, hogy a termelékenység és a gazdaságosság fokozásával

minél .többet teremtsünk. E z t a gazdasági serkentés v a l a m e n n y i formájá­ n a k erősítésével érhetjük el. A társult (munkában az önigazgatás anyagi alapjának erősítése, v a l a ­ mint azon elv következetes betartása, h o g y a társult m u n k a á l t a l m e g t e ­ remtett eszközökről a társult termelőknek vagy küldötteiknek keli döntést h o z n i u k — a gazdaságszilárdítás és az önigazgatás továbbfejlődésének kulcskérdése. Ennek alapján határolhatjuk el m a g u n k a t azoktól, akik a társult m u n k a nevében és helyette döntenek a t ö b b l e t m u n k á r ó l . A szo­ cialista önigazgatás politikai rendszere működésének b í r á l ó értékelésékor mindig az alapvető társadalmi-gazdasági viszonyokból, m i n d i g abból kell kiindulni, hogy a munkásosztály közvetlenül és a küldöttrendszer a l a p ­ ján milyen fokon u r a munkafeltételeinek, -eszközeinek és -eredményei­ nek. Másfajta hozzáállás többpártrendszerhez v a g y p o l i t i k a i rendszerünk etatikus-bürokratikus felülvizsgálásához vezetne. A z ilyen hozzáállást h a t á r o z o t t a n vissza kell utasítanunk. I n d o k o l t a n és joggal beszélünk arról, hogy az egész jugoszláv g a z d a ­ sági területen hiányos a társult m u n k a egybekapcsolódása, h o g y gyakori az elzárkózás és gazdasági elszigetelődés jelensége, h o g y országos szinten, v a l a m i n t a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k k ö z ö t t is lassan érvényesül­ n e k a közös érdekek. A z utóbbi időben azonban a föderáció szintjén előirányzott közös politika lassú ütemű k i a l a k í t á s a és hiányosságai i n d o ­ kolt b í r á l a t á n a k leple alatt a föderatív rendszernek, a nemzetek és a nemzetiségek, köztársaságai és a u t o n ó m t a r t o m á n y a i k egyenjogúságának a bírálására való törekvés jelentkezik. E z lényegáben az A V N O J elvei helytállóságának kétségbe vonása, illetve a szóban forgó elvek etatista, b ü r o k r a t a v a g y unitarista k o r l á t o z á s á r a való törekvés. Jugoszláviában a szocialista forradalom m á r kiértékelte ezeket a törekvéseket, s ezt most is meg fogja tenni. F o r r a d a l m u n k egész fejlődése során ellenforradalmi kísérletek célpont­ ja volt. A z i l y e n kísérletekkel szembehelyezkedve sohasem v o l t u n k m e g ­ alkuvók, sohasem lanyhult a reakciós ideológia és politikai ambíciók elle­ ni eszmei-politikai harc. E r r e nem k e r ü l h e t sor most sem, a m i k o r az egyének és az egyes csoportok szocializmus- .és önigazgatásellenes t ö r e k ­ vései m i n d gyakoribbak, amikor m i n d e n h o l erősödik az oppozíciós, d e különösen a nacionalizmuson alapuló összefogás. A vajdasági k o m m u n i s ­ t á k n a k és dolgozóknak, nemzeteknek és nemzetiségeknek az e l m ú l t negy­ ven év 'során szerzett forradalmi t a p a s z t a l a t a csak megerősít bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a b á r m i n e m ű nacionalizmussal szem­ beni h a t á r o z o t t ellenállás az a feltétel, amely nélkül Vajdaságiban nem beszélhetünk stabil politikai helyzetről, testvériségről és egységről. Ezért ebben a harciban n e m t o r p a n h a t u n k meg. A kiéleződött gazdasági nehézségek közepette dolgozóink kivételesen érzékenyen és bíráló szellemben, ö n t u d a t o s a n viszonyulnak mindennemű kiváltsághoz, de elsősorban a m u n k a nélkül v a l ó jövedelemszerzés és a társadalmi tulajdonnal v a l ó felélőtlen m a g a t a r t á s , a foglalkoztatási le­ hetőségekkel való visszaélés stb. jelenségéhez. Másrészt viszont a gazda-

sági ingadozás jó táptalaja az önző, csoporfltolajdonosi m a g a t a r t á s n a k , a máról h o l n a p r a gazdálkodásnak. Ezek a jelenségek g y a k r a n felháborodást v á l t a n a k k i ia közvélemény­ ben. A K o m m u n i s t a Szövetségnek, de különösen a Szocialista Szövetség­ nek és a Szakszervezetnek széles fronton kell h a r c o t i n d í t a n i a ezek ellen a jelenségek ellen, mozgósítania kell m i n d e n önigazgatási szervet, a k ö z ­ véleményt és a hivatalos szerveket. Ez egyebek k ö z ö t t a jó politikai h a n ­ gulatnak, a K S Z és a K S Z cselekvőképessége iránti b i z a l o m n a k az elő­ feltétele is. F o r r a d a l m u n k mindig szilárd kitartással és következetességgel viszonyult szocialista t á r s a d a l m u n k erkölcsi értékeihez. M a is ezt a viszo­ nyulást kell kialakítani. Nehézségeink n e m jelentéktelenek, m i n d e n k i érzi t e r h ü k e t . U g y a n a k ­ k o r azonban m i n d e n d o l g o z ó n k kivételes politikai érettségről és áldozat­ készségről tesz tanúbizonyságot. A z alapvető feladatunk a z , h o g y ezt |az érettséget és készséget a helyzet v á l t o z t a t á s á r a v a l ó törekvéssé, cselek­ vőkészséggé alakítsuk át, hogy .fokozatosan feltárjuk a gazdasági nehéz­ ségekből kivezető ú t k ö z ö s és egyéni t á v l a t a i t . T á v l a t o k nélkül nem nyerhetjük el a dolgozók tömeges támogatását, m á r p e d i g az egyedüli t á v ­ lat a gazdasági érdekeltségnek m i n t a termelésben foglalkoztatott dol­ gozók és az önigazgatási döntéshozatal fő m o z g a t ó erejének a fokozása. A z ifjú nemzedék előtt is t á v l a t o t k e l l n y i t n u n k olyan gyakorlati i n ­ tézkedésekkel és akciókkal', amelyek a gazdasági eredményekhez vezető tevékenységekben v a l ó foglalkoztatást biztosítják. Meg kell t e r e m t e n ü n k a n n a k társadalmi feltételeit, h o g y a fiatalok alkotó ereje kifejezésre jus­ son. A z ifjúság egy részében a m u n k á b a á l l á s i lehetőségek 'és az' önigaz­ gatási t á v l a t o k tekintetében k i a l a k u l t b i z o n y t a l a n s á g érzését sürgősen k o n k r é t intézkedésekkel kell l e k ü z d e n ü n k . Felelősségünk e 'tekintetben történelmi jelentőségű. A hosszú t á v ú gazdaságszilárdítási p r o g r a m b a n kijelölt feladatok meg­ valósítása m i n d e n tekintetben f o r r a d a l m i lépés a szooialista önigazgatás fejlesztése terén. I t t n e m csak az elvétett gazdasági lépések, a gazdasági melléfogások kiigazításáról v a n szó — b á r e z t is m e g kell tennünk, még­ pedig erélyesebben, m i n t eddig b á r m i k o r — s 'legkevésbé van arról szó, ahogyan ezt egyesek fel szeretnék t ü n t e t n i , hogy téves p o l i t i k á t folyta­ t u n k , aminek az önigazgatás és az önigazgatási gazdasági 'és politikai rendszer az o k a . I t t egy közepesen fejlett ország társadalmi-gazdasági •rendszerének a szocialista önigazgatás, a t á r s ü l t termelők u r a l m a , a teljes nemzeti egyenjogúság alapján való kiépítéséről v a n szó. Ezen az ú t o n k o ­ r á b b a n sem v o l t p é l d a m u t a t ó n k . T a p a s z t a l a t a i n k a t néha n a g y nehézsé­ gek árán, a saját h i b á i n k o n o k u l v a szereztük, de m i n d i g a végsőkig k r i t i ­ kus szemmel t e k i n t e t t ü n k tévedéseinkre. F e n n m a r a d á s u n k a t és továbbfej­ lődésünket minden nehéz helyzetben a [JKSZ-nek az a képessége is elő­ segítette, h o g y mozgósítsa a tömegeket, változtasson a dolgokon. Ehhez azonban az is hozzájárult, hogy a nép is részt v e t t a f o r r a d a l m i fejlő­ désért v í v o t t harcban.

Elvtársnők és E l v t á r s a k ! M u n k á s m o z g a l m u n k a J K P - v e l és Titóval az élen győzött a népfel­ szabadító h á b o r ú b a n és a iszocialista f o r r a d a l o m b a n , s létrehozta szocia­ lista önigazgatása t á r s a d a l m u n k a t , mert programjában és akciója során mindig a jugoszláv munkásosztály, v a l a m e n n y i n e m z e t és nemzetiség lét­ fontosságú társadalmi és nemzeti érdekeit t a r t o t t a szem előtt. A munkásosztály t á r s a d a l m i helyzetének és politikai jogainak, v a l a ­ mint a nemzeti egyenjogúságnak, a testvériség -és egység 'megvalósításának égető kérdései nem m a r a d t a k válasz nélkül. Ezeknek a kérdéseknek a 'megoldását n e m halasztottuk más, jobb időre. Jugoszláviában a forradal­ mi m o z g a l o m r a mindig az egységes p r o g r a m és az egységes akció volt jellemző. Éppen ezért a J K P és a J K S Z az új Jugoszlávia történelmének legnehezebb időszakaiban is teljes és osztatlan t á m o g a t á s r a talált, m e r t a néptömegek óriási h á n y a d á n a k , így a vajdasági k o m m u n i s t á k n a k és dol­ gozóiknak, az i t t élő nemzeteknek lés nemzetiségeknek is a törekvéseit j u t t a t t a kifejezésre. Ez a T i t o vezetésével, szerzett f o r r a d a l m i t a p a s z t a l a t most is, ezután is igazi útimutató a m u n k á n k b a n . Újvidék, 1983. október 2 1 .

Rezime

40. godišnjica D r u g o g zasedanja A V N O J - a i formiranja narodnooslobodilačkog odbora Vojvodine

Pokrajinskog

Autor je svoj referat pročitao u svojstvu predsednika Skupštine SAPV na svečanoj sednici Skupštine SAPV održane 21. oktobra 1983. godine. Autor u prvom defliu svog izlaganja ističe istorijski značaj Drugog zasedanja AVNOJ-a kao rezultata revolucionarne borbe i ratovanja naroda i narodnosti Jugoslavije pod rukovodstvom K P J na čelu sa drugom Titom. Ovaj istorijski značaj ističe se između ostaloga i u pravcu međunarodnog priznanja nove, de­ mokratske, federativne i nezavisne Jugoslavije, ali takođe ina polju socijalnog napretka cele zeimlje i procesa konstituiranja nove revolucionarne vlasti; i nove državne zajednice, izražavajući, između ostalog, i generalno opredelljeruje KPJ u l-ešavaonju nacionalnog pitanja. U nastavku svog izlaganja autor ističe istorijske okolnosti i društvene činioce u procesu nastajanja autonomije Vojvodine kao izraz socijalnog i nacionalnog •koncepta K P J .na čelu sa Titom za rešavanija 'klasnog i nacionalnog pitanja koje je u potpunosti izražavao i interese Vojvodine kao višenacionalne zajednice i istorijske pokrajine. U završnom delu svog izlaganja autor se bavi postignutim rezultatima auto­ nomne Vojvodine kao sastavnog dela Socijalističke Republike Srbije i konsti­ tutivnog elementa naše federacije na društvenom, političkom i ekonomskom planu, pa osnovu kojih narodi i 'narodnosti SAPV hvataju se 'ukoštac sa neposrednim teškoćama svrstani u jedinstveni front pregaoca cele naše samo­ upravne socijalističke, nezavisne i nesvrstane zajednice.

Summary

40

t h

anniversary of the Second A V N O J Meeting and of the Formation of Vojvodina's N a t i o n a l Liberation C o m m i t t e e

The author (president of the parliament of APV) has read this' report on the formal session of the Parlament of APV held die 21 of October 1983. In -the first part of 'the report die author points out the historical importance of the second meeting of A V N O J as a result of revolutionary movement and struggle of the nation and nationalities of Jugoslavia under the leadership of the Communist League and Tito. This historical importance considers the in­ ternational recognition of a new democratic, federal and independent Jugoslavia and also the social development of tie country, the process of constituting a new revolutionary power, government and die general decision of the Communist League to solve the problem of nationalities. Further on the author deals riith the historical circumstances and social ele­ ments in die process of [formation of Vojvodina's autonomy as a manifestation of social and national plan of the Communist League and it's leader Tito in the realisation of class and national problems — of interest to the people of Vojvodina. The final part deals with the achieved results of this Province as a consti­ tuent part of the Socialist (Republic of Serbia and integral element of our fe­ deral society in social, political and economic sence, making a united front in solving the problems of our selfmanagement socialist independent and nonaligned society.

Halász Imre MINŐSÉGI VÁLTOZÁSOKRA VAN SZÜKSÉG A TÁRSADALMI ÚJRATERMELÉS M I N D E N TERÜLETÉN

N o h a Jugoszlávia E u r ó p á b a n a leggyorsabban fejlődő országok közé tartozott, társadalmi-gazdasági fejlődése nem volt azért zökkenőmentes. A hetvenes évek elején jelentkező z a v a r ó körülményeik 1980-ra m á r a n y n y i r a megerősödtek, h o g y n a g y b a n lelassították az elmúlt ötéves terv megvalósítását. Ugyanezek a z a v a r ó k ö r ü l m é n y e k kérdésessé tették a je­ lenlegi ötéves t e r v ü n k teljesítését is. A m i k o r e z a v a r ó körülményekről beszélünk, a k k o r elsősorban a tár­ sult m u n k a részesedésére g o n d o l u n k a megvalósított jövedelemből, amely csekély volt és n a g y o n lassan változott, míg a jövedelemből való k i v á ­ lasztások az általános és közös fogyasztás fedezésére, valamint a személyi jövedelmek állandóan növekedtek, függetlenül a gazdaság jövedelmének az alakulásától. Külön problémát képeztek a beruházások is, a h o l a ké­ sés, v a l a m i n t az előszámítások értékának állandó növekedése nagybani le­ csökkentette a várt eredményeket. G a z d a s á g u n k szerkezetében egyes tevékenységi szintek k ö z ö t t nincs meg az összhang. A nyersanyagbázis nincs eléggé kifejlesztve, a feldol­ gozó i p a r túl is v a n fejlesztve, de nagyban függ a behozatali n y e r s - és alapanyagoktól, a szolgáltató tevékenység kellő fejlettsége viszont csak az elkövetkező időszakban v á r h a t ó . E z a v a r ó k ö r ü l m é n y e k éveken át éreztették h a t á s u k a t , s k i h a t o t t a k a társadalmi-gazdasági viszonyok minőségére és hatásosságára. N e m fejlesztettük kellőképpen az önigazgatást sem. Szinte minden problémát szocializáltunk: beruházást, energiaszükségletet, nyers- és a l a p ­ anyag-beszerzést, veszteségek lefedését. Bármilyen probléma jelentkezett is, a t á r s u l t m u n k a nem a saját újratermelésében kereste a megoldást, a m u n k a - és eszköztársításban, h a n e m a társadalmi-politikai közösségek adminisztratív beavatkozásában. Ez ó h a t a t l a n u l bezárkózottsághoz ve­ zetett, s lehetetlenné tette az elfogadott elvek tiszteletben tartását és a kitűzött célok elérését. A társult m u n k á v a l szemben egyre t á g u l t az állami szervek h a t á s k ö r e . A társult m u n k á n a k n e m is n a g y o n volt más dolga, m i n t hogy végrehajt-

sa az adminisztratív intézkedéseket, amelyek az élet és a gazdaság min­ den részét szabályozták, s nem h a g y t a k szabad teret az önkezderaényezésnek. Megszűnt a termelésre, a nagyobb jövedelemszerzésre való ösz­ tönzés, m e r t nem a termelés fokozásával , ihanam az á r a k emelésével le­ hetett nagyobb, jövedelemihez jutni. A termelés csökkent, d e n e m csak azokban az ágazatokban, amelyek függő viszonyban v o l t a k és v a n n a k a behozatali nyers- és a l a p a n y a g o k ­ tól, h a n e m azokban is, amelyek szinte teljes egészében hazai anyagból •termelnek. Vajdaságban például m á r éveik óta csökkentett kapacitással dolgozik a feldolgozó i p a r egy része, m e r t n e m t u d u n k elég cukorrépát, n a p r a f o r g ó t , főzelékfélét és más növényeket termeszteni. N e m tenyész­ tünk elegendő jószágot sem, pontosabban évről é v r e csökken a jószágállomány. A vágóhidak termelési kapacitásuk kihasználása céljából kény­ telenek külföldről behozni a húst. N e m v a g y u n k képesek felvásárolni termelőinktől a tejet, gyümölcsöt v a g y m á s terményt, a lakosság ellátá­ sát viszont külföldről behozott vagy m á s vidékekről beszerzett t e r m é ­ nyekkel biztosítjuk. N e m szabad szem elől tévesztenünk a világgazdaság helyzetét sem, ahol szintén jelen v a n n a k és v o l t a k a fe/jlődésgátló k ö r ü l m é n y e k . A v i ­ lággazdaság z a v a r ó körülményei pedig kihatással v a n n a k a m i gazdasá­ gunk alakulására is. A gazdaságunkban jelentkező problémák j a v a ré­ szének m i m a g u n k v a g y u n k az okai. N e m v e t t ü n k ugyanis figyelembe sok o l y a n jelenséget, amelyek a világpiacon m á r évekkel k o r á b b a n előre­ vetítették m i n d a z o k a t a p r o b l é m á k a t , amelyek később n á l u n k is felütöt­ ték a fejüket. Természetesen nem lehet általánosítani, m e r t a z a v a r ó körülmények ellenére is voltak és v a n n a k olyan környezetek, olyan t á r s u l t m u n k a ­ szervezetek, amelyek m i n d ez ideig k o m o l y a n vették feladataikat és oda­ adással végezték m u n k á j u k a t . Ez a kérdés nagyon összetett. N e m csak a termelőket lelhet h i b á z t a t n i , mert n e m csak a termelésben van a probléma. A z újratermelés minden részében m e g b o m l o t t az összhang. E z t kell helyreállítanunk. E z t a fel­ adatot, illetve ennek az ú t n a k a kijelölését vállalta m a g á r a a szövetsági társadalmi tanácsok különbizottsága, m e l y nemrégiben a hosszá t á v ú gazdaságszilárdítási p r o g r a m o t kidolgozta, s amelyet a Szövetségi K é p ­ viselőház jóvá is hagyott. A hosszú itávú gazdaságszilárdítási p r o g r a m meghozatalával befejező­ d ö t t egy fontos t á r s a d a l m i m u n k a , amely gazdaságunk és t á r s a d a l m u n k jelenlegi időszerű helyzetét és eddigi g y a k o r l a t á t m é r t e fel, és i r á n y t sza­ bott további tevékenységünknek a felgyülemlett t á r s a d a l m i és gazdasági ellentmondások megoldására. A p r o g r a m b a n foglalt változások olyan viszonyok létrehozását kez­ deményezik, amelyekben a dolgozó m i n t egyén és mint társult dolgozó végre elfoglalhatja azt a helyét, amely az a l k o t m á n y értelmében meg is illeti, hogy teljes egészében rendelkezzen a megvalósított jövedelamimel és a társadalmi újratermeléssel. Ebből kiindulva a gazdaságszilárdításént ví1

v o t t -harc egyben a 'dolgozók valóságos .társadalmi h a t a l m á é r t és a társult m u n k á b a n való felelősségéért v í v o t t harc is. E z a r r a ösztönzi a dolgo­ zókat, h o g y érdekeik növelésével p á r h u z a m o s a n t ö b b e t termeljenek, s minél n a g y o b b jövedelmet 'valósítsanak meg, csökkentsék a termelési k ö l t ­ ségeket, s a r r a törekedjenek, h o g y minél jobban kifejlődjön a .jövedelmi alapokra helyezett m u n k a és eszköztársítás, s h o g y k i a l a k u l j a n a k a k ö z ­ vetlen munkacsere reálisabb viszonyai. O l y a n minőségi változásokra van szükség, amelyek szinte teljes egé­ szében a „saját e r ő n k r e " v a l ó t á m a s z k o d á s t jelentik, ami elsősorban is a m u n k a és a •jövedelemszerzési viszonyok réaffirmálásában, v a l a m i n t a termelési kapacitások és a m u n k a e r ő jobb és teljesebb kihasználásában nyilvánul' meg. H o g y m i n d e z megvalósuljon, m o z g ó s í t a n u n k kell a dol­ gozókat, s az egész m u n k á s o s z t á l y t és a t á r s a d a l o m szubjektív tényezőit a p r o g r a m következetes .megvalósítására. Elsősorban azt kell megállapítanunk, h o g y m i l y e n úton és m e n n y i j ö ­ vedelem folyik el a gazdaságból a dolgozók ellenőrzése nélkül. Ez n a ­ gyon fontos, m e r t ez ássa alá a t á r s u l t dolgozók társadalmi-gazdasági helyzetét. U g y a n a k k o r az így kisajátított 'jövedelem alapján különféle adminisztratív intervenciós intézkedések jelennek meg, amelyek fékezik az önigazgatása társadalmi-gazdasági viszonyok további fejlődését. Minőségi változásoknak kell bekövetkezniük a termelési kapacitások jobb kihasználása és a fizetőképesség j a v í t á s a érdekében, m e r t e tényezők képezik t o v á b b i fejlődésünk előfeltételeit. Különösen fontos a termőföld minél jobb kihasználása és területe csökkentésének a megfékezése. Egy felmérés a l a p j á n az ipari létesítmények csak 7 0 % - b a n v a n n a k kihasz­ nálva, s majd 600 000 h a földterület p a r l a g o n hever, n o h a a termőföld­ terület évről é v r e csökken. Vajdaság i p a r á b a n szintén hasonló a hely­ zet, a mezőgazdaságiban pedig évente m a j d 40 000 h a nincs m e g m u n ­ k á l v a , s a t ö b b m i n t 50 000 h a kiépített öntözőrendszeren alig 15 000 h e k t á r t öntözünk. A termelési szerkezet megváltoztatásában' kiemelkedő helyet k a p a mezőgazdaság, illetve az élelmiszer-termelés t o v á b h i fejlesztése. Feltétele­ ket kell teremtenünk ahhoz, hogy ebben a gazdasági á g a z a t b a n is érvé­ nyesülhessenek a gazdasági törvényszerűségek. A mezőgazdasági termelés elsődleges feladata a h a z a i szükségletek kielégítése, v a l a m i n t a f o k o z o t t kivitel lehetőségének megteremtése, ami serkentőleg h a t n a a gazdaság megszilárdítására. T á r s a d a l m i akciónk súlypontja az önigazgatási viszo­ nyok, v a l a m i n t a termelésben, a feldolgozásban és a forgalmazásban d o l ­ gozók társulásának fejlesztésén kell h o g y legyen. A figyelem a közös jö­ vedelem megvalósítására, v a l a m i n t az egyéni .termelőknek az agráripari k o m p l e x u m b a való gyorsabb és teljesebb bekapcsolására összpontosul. Szükséges t o v á b b á a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a minél szélesebb 'bekapcso­ lása és a n n a k m i n d j o b b kihasználása a fejlesztésben. Meg kell t e r e m t e n ü n k a m u n k a - és eszköztársítás feltételeit, s m i n ­ dig szem előtt kell t a r t a n u n k a n ö v e k v ő •jövedelemtervezést és a n n a k a megvalósítását. A m u n k a - és eszköztársításnak a jövőben a gazdasági

szubjektumok viszonyulásában az egyik alapvető feltétellé kell válnia, m e r t csak így lehetséges a jelenlegi regionális és egyéb bezárkózás túl­ haladása. E z t a folyamatot h i v a t o t t meggyorsítani a gazdasági t ö r v é n y ­ szerűségek m i n d teljesebb affirimálása. A z önigazgatása társuláson, v a l a ­ m i n t a jövedelmi alapokon n y u g v ó m u n k a - és eszköztársítás útján, a közös é r d e k é k érvényesítésével k e l l biztosítani a szilárdabb fejlődést, a n a g y o b b foglalkoztatottságot és a nagyobb jövedelmet. A gazdaságszilárdítási politika megvalósításában elengedhetetlenül szükséges megteremteni az egységes jugoszláv piacról szóló alkotmányos feltételeket is. A z egységes gazdasági területen lehetőség n y í l i k a termelés és a forgalmazás kiterjesztésére, a m a g a s a b b fokú társulásra, és a g a z d a ­ ságosabb termelésre. A devizapiac újbóli. létrehozása is az egységes ter­ melési feltételek megteremtésének egyik fő tényezője. U g y a n i l y e n fontos tényező a d i n á r n a k egyedüli fizetőeszközként v a l ó m e g h a t á r o z á s a is. E z azért szükséges, hogy a társult m u n k a a társulás további f o l y a m a t a i b a n minél jobban kiküszöbölje a bezárkózottságot, h o g y erősödjön a gazdasági törvényszerűségek h a t á s a , és h o g y megszűnjön az állami beavatkozás v a ­ lamennyi fajtája a gazdaságba. A jövedelemelosztásnak rendkívüli jelentősége v a n a b ő v í t e t t újrater­ melésben. A z akkumuláció h i á n y a megköveteli, h o g y megfelelő mércéket dolgozzunk ki, amelyek a n a g y o b b jövedelem megvalósítására ösztönzik a d o l g o z ó k a t . Meg kell szüntetni az általános és a Iközös fogyasztásnak, v a l a m i n t a személyi jövedelemnek a megvalósított jövedelemtől független növekedését. A beruházások sem lehetnek n a g y o b b a k a b e r u h á z ó újra­ termelési képességénél. Más szóval a dolgozók helyének és szerepének tel­ jes érvényesítésével kell megoldást t a l á l n u n k a jövedelemszerzésben és -elosztásban az infláció okainak a kiküszöbölésére. A g y a k o r l a t b a n is a l k a l m a z n u n k kell a z egyéni és a k o l l e k t í v felelős­ ség elveit. A küldöttrendszer funkcióinak- teljesebb megvalósításával k i ­ küszöbölhetjük az állami szervek k ö z v e t í t ő szerepét a t á r s a d a l m i esz­ k ö z ö k irányításából és a t á r s a d a l m i össztermék megteremtéséből. G a z d a s á g u n k a t csak a k k o r szilárdíthatjuk meg, h a a jövőben minél többet termelünk, és csak a n n y i t fogyasztunk, a m e n n y i t jövedelmünk megenged, figyelembe v é v e természetesen a bel- és külföldi hitelezőink­ kel szemben vállalt kötelezettségeinket is, amelyeket m a r a d é k t a l a n u l tel­ jesítenünk kell. Termelésfejlesztésünket t e r v e z n ü n k kell. A fejlesztési irányelvek meg­ h a t á r o z á s á n á l o l y a n mércéket kell a l k a l m a z n u n k , amelyek biztosítják a kiviteli irányultságot, a technikai és technológiai újdonságok alkalmazá­ sát, k ü l ö n ö s tekintettel a saját t u d o m á n y u n k és technológiánk a l k a l m a ­ zására, a természeti és társadalmi t a r t a l é k o k ésszerűbb kihasználására, az energia- és nyersanyag-takarékos termelésre, a felhalmozási és újraterme­ lési képesség növelésére, v a l a m i n t a dolgozók élet- és m u n k a k ö r ü l m é ­ nyeinek a javítására. Szerkezeti v á l t o z á s o k a t , kell eszközölnünk gazdaságunkban, hogy m e g ­ közelítsük az iparilag fejlett országok jelenlegi gazdasági szerkezetét. E z 1

elősegíti majd a jelenlegi aránytalanságok kiküszöbölését, kivitelünk gyor­ sabb növekedését, v a l a m i n t a kisüzemi gazdaság, a szolgáltatások, a me­ zőgazdaság seb. fellendülését. I p a r i termelésünkben kiemelkedő helyzetet kell k a p n i u k az olyan ága­ z a t o k n a k , amelyek a korszerű ipar alapjait képezik, úgy mint az ener­ getika, a nyersanyagtermelés, a gyáripar, a hajóépítés és a vegyipar. A z ipar fejlesztésének a kivitel felé kell i r á n y u l n i a , v a l a m i n t a feldolgozó ipar és a termelés nagyobb 'tagoltságára. A mezőgazdasági termelésnek a t á r s a d a l m i viszonyok b e h a t ó változ­ tatásával a nagyobb terméshozamok elérését, a kivitel növelését, a jelen­ legi termelési szerkezet megváltoztatását, a jószágtenyésztés fejlesztését és az intenzív k u l t ú r á k termelését kell céloznia. Vajdaság hosszú távú tervének készítésekor n e m feledkezhetünk meg a 'termelőeszközök jelenlegi fejlettségi szintjéről, anyagi és emberi lehető­ ségeinkről, valamint a t u d o m á n y , a technika, a technológia v í v m á n y a i n a k alkalmazásáról, a m u n k a humanizálásáról stlb. A hosszú t á v ú fejlesztési stratégia alapja t o v á b b r a is az energetika, a nyersanyag- és az élelemtermelés lesz. Ezeken az elképzeléseken alapul a fejlesztés legkedvezőbb összetevőinek kiválasztása. Csak azokban az ágazatokban kell gyorsabb fejlesztési ütemet terveznünk, amelyek a n a ­ gyobb kivitelt, a behozatal pótlását és egész gazdaságunk iparosítását biztosíthatják. N a g y figyelmet érdemelnek az ipar serkentő ágazatai. Elsősorban azok a feldolgozó á g a z a t o k a t kell fejlesztenünk, amelyek magasabb értékű termékéket képesek előállítani és biztosítani tudják a t u d o m á n y és technológia alkalmazásával a hazai nyersanyag, különös­ képpen a mezőgazdasági termények magasabb fokú feldolgozását. Fontos kérdés, hogy m i k é n t használjuk fci és fejlesztjük t o v á b b azt, amit m á r megteremtettünk. Ezzel kapcsolatban v á r h a t ó a legélénkebb tevékenység a társult m u n k á b a n , ahol felméréseket kell végezni a g a z ­ dasági helyzet elemzéséhez és a fejlődési lehetőségek megállapításához. Elemezni kell a munkaeszközök és a termelési lehetőségek kihasználását, értékelni kell az a l k a l m a z o t t technológiát, és különösen fontos meghatá­ rozni a z o k a t a gócokat a termelésben, amelyek esetleges m e g v á l t o z t a t á ­ sával, kibővítésével lehetőség n y í l n a a nagyobb termelékenységre, a n a ­ gyobb foglalkoztatottságra és a nagyobb jövedelem megvalósítására. Éveken át k o m o l y problémát okoz gazdaságunkban a külgazdasági kapcsolatok és ezen belül a kivitel és a behozatal alakulása. Csekély a kivitel részvétele gazdaságunk társadalmi össztermékében, sőt a velünk azonos fejlettségű országokhoz viszonyítva tál alacsony is. N e m elegen­ dő a termeléshez szükséges behozatal fedezésére m é g a k k o r sem, h a az árukivitelen k í v ü l m i n d e n m á s devizabevételt is erre fordítunk. N e m ­ csak a kivitel és a behozatal aránytalansága okoz gondot, h a n e m a z is, hogy a kivitelünk túl lassan nő, s csak úgy .tudjuk egyensúlyban t a r t a n i fizetési .mérlegünket, h o g y évek óta fékezzük a b e h o z a t a l t . A kivitel lassú növekedésében nemcsak a külső tényezők, d e számos belföldi körülmény is közrejátszik: azon I p a r á g a k intenzív fejlődése,

amelyek behozatali nyers- és alapanyagoktól függnek, a gazdaság szerke­ zeti összetétele, a nyersanyagibázis fejlődésének lemaradása, egyes nyers­ anyagok á r á n a k lényeges növekedése, az élelmiszercikkek drágulása stib. A kivitelre termelő munkaszervezeteink versenyképessége évek óta csökken. E n n e k ilegfőbb o k a a belföldi á r a k növekedése, a d i n á r és a dollár közötti árfolyam megromlása, a kivitel hitelezésének kisebb lehe­ tősége, a rossz kölcsönféltételek, a leszállítási idő b e nem t a r t á s a és a nemzetközi s z a b v á n y o k b a való be nem •illeszkedés. A külföldi hitelekkel a hiányos hazai akkumulációt a k a r t u k pótolni. A mértéktelen eladósodással h a t a l m a s teher hárult h a z á n k gazdaságára, ezént a z utóbbi két évben kérdésessé v á l t a fizetőképességünk. A külföl­ di hitelek törlesztése össz devizabevételünk tetemes részét felemésztette. H a t a l m a s erőfeszítéseket kellett t-ennük, h o g y valamennyi adósságunkat időre vissza t u d j u k fizetni. Kötelezettségeink teljesítése a behozatal -csök­ kentésére kényszerített b e n n ü n k e t , ami az idén főleg a kőolaj, valamint más n y e r s - és a l a p a n y a g kisebb b e h o z a t a l á b a n n y i l v á n u l meg. Adóssá­ gaink egy részét emellett sikerült átütemeznünk, illetve elodáztuk a ki­ fizetésüket. Egészen 1972-ig Vajdaság kereskedelmi mérlege p o z i t í v volt, sőt egyes években a kivitel még nagyobb is volt a behozatalnál. Mivel a gazdaság szerkezeti alakulása egész h a z á n k b a n hasonló v o l t , így Vajdaságra is u g y a n o l y a n körülmények jellemzőek a kivitel és a behozatal alakulásá­ nál, m i n t az ország egyéb részeire. A behozatal gyorsabb ütemű növeke­ dése először 1972-ben vezetett kereskedelmi mérleghiányhoz. Ez a m é r ­ leghiány 1980-ban elérte a jugoszláv mérleghiány 1 5 % - á t . Ehhez •termé­ szetesen n a g y m é r t é k b e n hozzájárult az energetikai válság is, illetve a k ő ­ olaj á r á n a k mértéktelen növekedése, amelyből Vajdaság sokkal többet fogyasztott, m i n t más területek, tekintettel arra, hogy nem (rendelkezik más energetikai forrásokkal. A kivitelt fékezte Vajdaság termékszerke­ zete is, mivel társadalmi össztermékünk majd 4 0 / - á t az 'élelmiszer teszi ki, amelynek legnagyobb része h a z á n k b a n kerül eladásra. A z a g r á r i p a r i k o m p l e x u m a kivitelben alig 1 0 % - k a l vesz részt, m e r t az élelmiszer-ki­ vitel részben fékezve, illetve z á r o l v a v a n . Az elkövetkező időszakban is külső fizetőképességünk visszaállítása lesz a legfőbb feladat. Ez egyben a z t is jelenti, h o g y jövőre még jobban kell növelnünk a kivitelt, különösen a konvertibilis piacra irányulót. E n ­ n e k érdekében pedig m i n d e n erőnket a termelés növelésére, a termelési költségek csökkentésére, termelékenységünk növelésére, v a l a m i n t a jobb munkaszervezésre és a versenyképesség fokozására kell összpontosítanunk. Gazdaságpolitikai intézkedéseinkkel ö s z t ö n ö z n ü n k kell az újratermelé­ si egységeknek a jövedelmi viszonyokon alapuló 'társulását, mert ezzel feltételeket teremtünk a közös devizaszerzéshez. Csakis így biztosíthat­ juk adósságaink törlesztését és a szükséges anyagok behozatalát. Külföldi adósságainkat elsősorban a saját kivitelünkkel megteremtett devizamennyiséggel kell fedeznünk, ez viszont megköveteli egész terme­ lésünk átállítását, illetve a kivitel szorgalmazását. A gazdaság szerkezefl

0

tének megváltoztatásakor különösen a z o k r a a termelési á g a z a t o k r a kell nagy hangsúlyt fektetnünk, amelyek főleg h a z a i n y e r s a n y a g o k a t hasz­ nálnak termékeikhez és szabad k a p a c i t á s u k is v a n a termeléshez. A kivitel alapvető hordozói a fém- és villamosipar, az élelmiszer­ gyártás, de komoly részt kell vállalnia a .kivitelből a vegyi, a textil- és a b ő r i p a r n a k is. Megkülönböztetett figyelmet kell szentellnünk a szolgáltatások kivite­ lének is, illetve az érdekeltek összefogásának és a külföldi piacon v a l ó egységes fellépésének. Tekintettel a felsorolt p r o b l é m á k r a , b e h o z a t a l u n k t o v á b b r a is csak a k k o r a lehet, a m e k k o r á r a a t á r s u k m u n k a - s z e r v e z e t e k saját kivitelükkel, v a g y társulás útján közösen szerzett devizamennyiséggel eszközöket t u d ­ nak biztosítani, figyelembe véve .természetesen a külföldi adósságok viszszafizetését is. A behozatalból elsősorban a kivitelre termelő gazdaság nyers- és a l a p ­ anyag-szükségletét kell biztosítanunk, d e a h a z a i p i a c j o b b 'ellátottságára is gondolnunk kell. A magas külföldi visszafizetések ellenére is b e h o z a ­ t a l u n k egy részét csak külföldi hitelekből tudjuk fedezni. A felszerelések behozatalát t o v á b b r a is igyekszünk meggátolni. A k ö z ­ fogyasztási cikkek b e h o z a t a l á n á l azok az árucikkek élveznek elsőbbséget, amelyek a lakosság alapvető szükségleteit szolgálják. A t á r s a d a l m i újratermelés összhanghiánya a m a g a s inflációban, a meg­ bomlott á r u - és pénzviszonyokban és a szerkezeti rendellenességekben jut leginkább kifejezésre. Mindez a n n a k a k ö v e t k e z m é n y e , h o g y a fejlesztés hosszabb időn át a reális lehetőségek feletti fogyasztást serkentette. E z idézte elő a minőségi g a z d á l k o d á s i r á n t i érdeklődés l a n y h u l á s á t és t e r ­ mékeink versenyképességének a csökkenését is a külföldi piacon. A felgyülemlett problémák kiküszöbölése érdekében egész t á r s a d a l ­ m u n k hozzáállásán v á l t o z t a t n u n k kell ahhoz, h o g y v a l a m e n n y i ü n k ellőtt világossá váljék: csak t ö b b m u n k á v a l lehet t ö b b e t elérni és csak a n n y i t szabad fogyasztani, a m e n n y i t m u n k á n k k a l m e g t e r e m t e t t ü n k . Beruházási politikánkkal meg kell v á l t o z t a t n u n k a b ő v í t e t t újrater­ melésben u r a l k o d ó viszonyokat és a b e r u h á z á s o k a t a k k o r a összegre kell k o r l á t o z n u n k , amely reálisan bele t u d illeszkedni a megvalósított a k k u ­ mulációba. Külföldről pedig csak annyi .pótakkumuláoiót kérhetünk, a m e n n y i t biztosan vissza is t u d u n k fizetni. A z önfinanszírozásinak, v a ­ lamint az eszközök m u n k a - és eszköztársítás útján t ö r t é n ő biztosításának általános jelenséggé kell válnia. A folyamatban levő beruházások érté­ kelésében gazdasági mércéket kell a l k a l m a z n u n k , de megfelelő szankció­ k a t is, h a a beruházások n e m hozzák meg a v á r t eredményt. A beruházások megfelelő területi elosztásával lehetőség n y í l n a g a z d a ­ ságunk szerkezetének megváltoztatására is és f o k o z h a t n á n k termékeink versenyképességát. A z „Infláoióellenes p r o g r a m " szerint azok a b e r u h á ­ zások, amelyeket az állóeszközök beszerzésére eszközölnek, nem lelhetnek a társadalmi össztermék 25 százalékánál n a g y o b b a k . Vajdaságban m á r évek óta szigorító intézkedések v a n n a k érvényben, amelyek alapján a b e -

ruházások részvétele a társadalmi össztermékben az 1980-as évi 32 szá­ zalékról 1984-re v á r h a t ó a n 22 százalékra fog csökkenni. A beruházási f o l y a m a t o k ilyen i r á n y ú v á l t o z t a t á s a k o r azonban r á kell m u t a t n u n k a r r a is, hogy a beruházások .további i n t e n z í v csökkenése m i a t t m e g t o r p a n h a t a gazdaság korszerűsítése, d e .a -szerkezeti v á l t o z á ­ sok és a foglalkoztatottság problémája is k o m o l y a b b méreteket ölthet. Ezért á l l a n d ó a n kísérnünk kell a beruházások ütemét, szerkezetét és h a ­ tását, h o g y megfelelő intézkedésekkel azonnal kiküszöbölhessük az elferdüléseket. A fogyasztás területén egyik legfontosabb f e l a d a t u n k az általános és a közös fogyasztásra szánt eszközök csökkentése. E n n e k pedig előfel­ tétele a. jobb munkaszervezés a t á r s a d a l m i (tevékenységekben és önigaz­ gatási érdekközösségekben, v a l a m i n t az a d m i n i s z t r a t í v a p p a r á t u s csök­ kentése. Szükség lesz t o v á b b á az eszközélvezők jogainak felülvizsgálá­ sára és korlátozására, illetve a jövedelem s z a b t a lehetőségekkel v a l ó összehangolására. Minden gazdaságon k í v ü l i tevékenységnek a n n y i t kell k a p n i a a gazdaság jövedelméből, amennyivel ő h o z z á j á r u l t e jövedelem megvalósításához. Szükség lesz majd a lakosság összjövedelmének külön megadóztatására is, figyelembe véve természetesen, h o g y a .megadóztatásnak n e m szabad ellentétbe kerülnie a dolgozók gazdasági ösztönzésével. U g y a n í g y a v a ­ gyon m e g a d ó z t a t á s á n a k is nagyobb jelentőséget kell k a p n i a , d e a d ó v a l kell terhelni minden o l y a n jövedelmet is, amely n e m m u n k á b ó l származik. A közeljövőben nagy fontosságot k a p a m u n k a szerinti j a v a d a l m a z á s m i n d a jövedelemnek a személyi jövedelmekre való elosztásában, m i n d pedig a t á r s u l t m u n k a anyagi alapjainak a kiszélesítésében. A dolgozó személyi jövedelmének a befektetett m u n k á t ó l , a m u n k a eredményétől, a társult m u n k a gazdálkodási eredményességétől kell függenie, figyelembe véve az élő és a holt m u n k á t e g y a r á n t . A gazdasági rendszerünkben esedékes változások azt a célt szolgálják, hogy a dolgozók ösztönzése erősödjön. J o b b a n kell értékelni a termelő­ m u n k á t , v a l a m i n t a nehezebb körülmények k ö z ö t t végzett m u n k á t . Meg­

beszéléseikkel és 'megegyezésekkel is kell dolgozni a jövedáemelosztási •mércéket, h o g y az egyforma m u n k á é r t megközelítően egyforma személyi jövedelem is járjon, függetlenül attól, h o g y (milyen ágazatról v a n szó. E célból fontos, h o g y gazdaságpolitikai intézkedésekkel ösztönözzük a gaz­ dálkodási feltételek kiegyenlítését; v a l a m i n t a jövedelemszerzést.

Noha a program a dolgozok és a munkásosztály hosszú távú érdekeit fejezi k i , mégsem szabad illúziókban r i n g a t n u n k m a g u n k a t , hogy e fel­ a d a t o k megvalósítása zökkenőmentes lesz. K o m o l y ellenállásra és erő­ feszítésekre kell számítanunk, h a meg akarjuk v á l t o z t a t n i a jelenlegi helyzetet. A z egyéni érdekek sokrétűsége a Programihoz v a l ó viszonyu­ lásban is m e g n y i l v á n u l majd. A P r o g r a m megvalósítása mindenesetre át­ ó l függ, h o g y m i l y e n szervezetten l á t u n k h o z z á f e l a d a t a i n k h o z . Minden mélyreható társadalmi változás előtt előkészületeket k e l l tenni, h o g y meg­ teremtsük a szubjektív e r ő k politikai egységét. E tekintetben n a g y fele-

lősség hárul a Dolgozó N é p Szocialista Szövetségén keresztül a K o m ­ munista Szövetségre. Minden egyén, önigazgatási szervezet és közösség értékelését ezentúl a P r o g r a m megvalósításához t ö r t é n ő hozzáállásán k e ­ resztül végezzük majd. Mivel a P r o g r a m megvalósítása folyamán minden b i z o n n y a l ellenállás is jelentkezik majd, így a szocialista erőket okvetlenül be kell v o n n u n k a m u n k á b a . A Kommunista Szövetség nélkülözhetetlen szerepe mellett részt kell vállalnia a m u n k á b ó l a szakszervezetnek is. Meg kell jegyez­ nünk a z t is, h o g y b á r az egyéni hozzájárulás és o d a a d á s különösen fon­ tos 'tényező, a hosszú távú' p r o g r a m megvalósításáért f o l y t a t o t t harcban a legfontosabb a kollektív m u n k a érvényesítése, v a l a m i n t a kollektív és egyéni felelősség kidomborítása lesz. Á felsorolt feladatok és célok megvalósítása érdekében elengedhetetle­ n ü l szükséges a társult m u n k a , a helyi közösségek, az érdekközösségek, v a l a m i n t a társadalmi-politikai közönségek küldöttségeinek mozgósítása. Ezért m i n d e n dolgozó és polgár, de különösen a p á r t t a g o k odaadására is szükség lesz. A küldött-rendszer funkcióinak teljesebb megvalósításán keresztül h a t á r o z o t t a b b a n meg kell v á l t o z t a t n u n k az állam jelenlegi k ö z ­ vetítő szerepét,, meg k e l l szüntetnünk a t á r s a d a l m i t u l a j d o n t kisajátítók és a .csoporttulajdonosok m o n o p ó l i u m á t , v a l a m i n t a dolgozók a l k o t m á ­ nyos jogainak a kisajátítását.

Rezime

N a svim-područjima društvene reprodukcije potrebne su k v a l i t a t i v n e izmane Dosadašnji razvoj Jugoslavije je praćen brojnim problemima i protivrečnostima koje su u sadašnjoj fazi proprimile ozbiljne razmere u sferi proizvodnje, razmene i potrošnje. Karakteristika sadašnjeg momenta je produbljivanje struk­ turnih neusklađenosti u materijalnoj proizvodnji, .nesklad između realnog ras­ položivog dohotka i potrošnje i neravnoteža ponude i tražnje na domaćem tržištu, što ima za posledicu stalnu nestabilnost u tekovima reprodukcije i rast inflacije. Posebno su izraženi problemi na sektoru spoljnotrgovinske razmene koji se manifestuju u još uvek nedovoljnom izvozu, visokom deficitu, zaduže­ nosti i jačanju zavisnosti od inostranstva. Prisutna [je ékstenzivnost u razvoju, uz potiskivanje kvalitetnih elemenata privređivanja. Sporo se ostvaruje jačanje uloge i položaj radnika u odlučivanju o tokovima društvene reprodukcije i raspodeli dohotka. U cilju menjanja ovog stanja, .denet je dugoročni program ekonomske sta­ bilizacije koji predviđa kvalitetne promené u svim sferama đruštveno-ekonomskog života. Presudan uslov za ostvarivanja ovakvih promena je jačanje motivisanosti radnika za produktivniji i kreativan -rad, za povećanje proizvodnje i produktivnosti rada. -racionalnije poslovanje, štednju i d'r. Aktivnosti i mere koje se .predlažu Programom, treba da dovedu privredu na viši 'kvalitetniji nivo privređivanja i treba da obezbede da radnik u udruženom radu Ovlada celokupnim procesom društvene reprodukcije.

Resummee

Auf allen Gebieten d e r gesellschaftlichen R e p r o d u k t i o n •sind qualitätliche Aenderungen nötig Die bisherige Entwicklung Jugoslawiens wurde mit zahlreichen Problemen und gegenseitlicbkeiten durchgeführt, die >:n der jetzigen Phase ernste Masse in der Sphäre der Produktion des Austauehes und Verbrauchs, angenommen ha­ ben. Die Karafcterisnk der heutigen Zeit ist das "Wachstum der strukturellen Ungleichmässigkeiten in der materiellen Produktion, Ungleichmässigkeiten in den reell vorhandenen Einkommen und dessen Verbrauch, sowie das nicht exis­ tierende 'Gleichgewicht zwischen Angebot und Nachfrage, auf den heimischen Markt, das zur Ungleichgewicht in den Vorgängen der Peproduktion und zum Wachsen der Inflation führt. Die Probleme im Gebiet des Aussenhandöls, sind besonders schwer- Das kommt im noch immer ungenügendem Ausfuhr; im ho­ hen Defizit; in der Verschuldung und in der Verstärkung der Abhängigkeit vom Ausland zum Ausdruck. Die Extensivität der Entwicklung steht fest und die Qualiitätsellamante der Wirtschaft sind in den Hintergrund gedrüobt. Die Stärkung der Position der Arbeiter, bei der Enitschlussbringun.g in der Sphäre der gese'llschaftlichon Reproduktion, sowie in der Verteilung des Einkommens, entwickelt sich langsam. Um diese Lage zu ändern, wurde der langfristige Programm der wirtschaft­ lichen Stabi'lisation vorgelegt, der qualitätliche Aenderungen in allen Sphären des gesellschaftlich-wirtschaftlichen Lebens vorsieht. Entscheidende Bedingung zur Durchführung dieser Aenderungen ist die Motivierung der Arbeiter zur produktiveren und "'kreativeren Arbeit; zur Erhöhung der Produktion und der Produktivität; rationellerer Geschäftsführung; Sparen usw. Die Aktivitäten und Massnahmen die im Programm vorgeschlagen sind, sollen die Wirschaft auf höheren Nivo bringen und erreichen, dass die Arbeiter das ganze Prozess der gesellschaftlichen Reproduktion bewältigen.

Móra András ADALÉKOK A GAZDASÁGFEJLESZTÉS HATÉKONYSÁGÁNAK TANULMÁNYOZÁSÁHOZ VAJDASÁGBAN II. RÉSZ

S Z E R K E Z E T I V Á L T O Z Á S O K ÉS A Z I P A R O S Í T Á S D Ö N T Ő HATÁSA VAJDASÁG GAZDASÁGFEJLESZTÉSÉNEK HATÉKONYSÁGÁRA A társadalmi

termék

szerkezete

Vajdaság g a z d a s á g á n a k szerkezete a z elmúlt időszakban számottevően megváltozott. A z elsődleges szektor részaránya a t á r s a d a l m i össztermék­ ben 1960 óta 4 5 , 6 % - r ó l 2 5 , 4 % - r a csökkent, miközben a másodlagos szektor termékének a r á n y a 31,4-ről 4 5 % - r a , a harmadlagos szektoré p e ­ dig 23-ról 2 9 , 6 % - r a emelkedett. Gazdasági á g a k szerint tekintve a mezőgazdaság r é s z a r á n y a 44,4-ről 2 4 , 6 % - r a esett, m í g az ipar részesedése 22,2-ről 3 2 , 1 % - r a n ö v e k e d e t t . U g y a n a k k o r a kisipar egy helyben topog — r é s z a r á n y a 2,9 és 3,(fl/o k ö ­ zött ingadozik, újabban némi gyarapodási t e n d e n c i á v a l . A harmadlagos tevékenységek sorából leggyorsabban a kereskedelem fejlődik: részesedése 12,4-ről 1 8 , 4 % - r a emelkedett (26. t á b l . ) . VAJDASÁG SZAT TÁRSADALMI TERMÉKÉNEK SZERKEZETE A G A Z D A S Á G S Z E K T O R A I ÉS Á G A Z A T A I S Z E R I N T 26.

1981. évi árak

1972. évi árak

GAZDASÁG —

ÖSSZESEN

1 ELSŐDLEGES SZEKTOR MÁSODLAGOS SZEKTOR HARMADLAGOS SZEKTOR

1960.

1965.

1970.

1975.

100,0

100,0

100,0

100,00

100,0

3

4

5

6

36,2 40,3 23,5

30,9 42,3 26,8

2 45,6 31,4 23,0

táblázat

30,1 44,7 25,2

1980.

25,4 45,0 29,6

1985. 100,0 7 25,9 45,4 28,7

GYÁRIPAR MEZŐGAZDASÁG ERDÉSZET VÍZGAZDASÁG ÉPÍTŐIPAR KÖZLEKEDÉS KERESKEDELEM VENDÉGLÁTÓIPAR KISIPAR KÖZMŰVEK

22,2 44,4 0,5 0,7 5,6 5,7 12,4 2,6 3,6.

30,6 30,0 0,5 0,7 6,4 •5,8 13,9 1,9 2,9 0,4

30,2 29,9 0,4 0,6 8,5 6,5 16,3 1,9 3,2 0,4

'33,7 29,2 0,3 0,6 7,7 6,1 15,5 1,5 3,0 0,3

32,1 24,6 0,3 0,5 8,9 7,0 18,4 1,7 3,4 0,6

32,9 25,1 0,3 0,5 8,6 6,9 17,8 1,6 3,3 0,6

2,3

1,9

2,1

2,1

2,5

2,4

EGYÉB

A D A T F O R R Á S : A z il972-es á r a k o n számított é v e k r e : A S z e r b S í Statisztikai k ö z ­ löny*, 1175. szám. A z 1980. és 1985. évre a V S Z A T társadalmi tervjavaslatának „Alapvető mutatószámai" alapján.

Ezzel egyidejűreg megváltozott 27. és 28. t á b l á z a t o t ) .

az ipari

termelés

VSZAT IPARI ÖSSZTERMÉKÉNEK

szerkezete

is (lásd a

SZERKEZETE 27. táblázat

jelzőszám GYÁRIPAR — ÖSSZESEN

100,0

1 Villanyerő-gazdaság K ő o l a j - és földgázkitermelés Kőolaj-feldolgozás Vaskohászat Színesfém-kitermelés Színesfém-feldolgozás N e m f é m e s ásványok feldolgozása Fémfeldolgozás Gépgyártás Járműgyártás Hajógyártás Villamos gépek gyártása V e g y i a l a p a n y a g o k gyártása Vegyipari készítmények gyártása K ő - , k a v i c s - és homokkitermelés Építőanyag-gyártás Fűrésztelepek Fafeldolgozás Papírgyártás és feldolgozás Szövetgyártás Szövőipari .készítmények gyártása Bőr- és szőrmefeldolgozás Lábbeli és rövidáru gyártása

1975.

il970.

2

1980.

100,0 4

3

100,0 5

101 104 105 107 109 110 112 113 114 115 116 1.17 118

0,7 4,0 2,8 0,2 0,1 0,1 1,0 10,0 3,9 3,2 0,9 4,6 12,4

0,4 3,7 4,7 0,4 0,1 0,1 1,8 10,8 5,2 4,2 0,9 4,3 7,0

0,5 3,2 5,1 0,3 0,1 0,1 1,4 9,5 5,3 3,4 0,9 5,1 5,3

119

3,8

3,8

5,0

120 121 122 123 124 125

0,6 7,0 0,5 2,9 1,0 5,0

0,4 5,8 0,5 4,0 1,2 4,1

0,7 4,7 0,4 3,6 1,8 2,8

126 127

5,3 0,5

8,7 0,7

7,7 0,5

128

1,7

1,5

2,0

Kaucsukfeldolgozás Élelmiszeripar Italgyártás Takarmánygyártás Dohánytermelés és feldolgozás Nyomdaipar Egyéb termékek gyártása

A D A T F O R R Á S : A TSI

129 130 131 132 133 134 139

0,6 18,0 3,6 1,2 0,4 3,0 0,1

0,6 19,5 1,9 0,S 0,6 2,2 0,1

0,8 23,7 1,8 1,3 0,3 2,2 0,4

okmánytára.

A T E R M E L É S S Z E R K E Z E T E ÉS A F O G L A L K O Z T A T O T T A K VA ' D A S Á G SZAT G Y Á R I P A R Á B A N

SZÁMA

28. táblázat Nagyságrend '80

'75 1

1970. (ÖSSZESÍTVE)

70

1980.

1975.

Term.

Fogl.

Term.

Fogl.

Term.

Fogl.

Élelmiszeripar (Ital- és takar­ mánygyártással)

22,8

21,4

22,2

21,6

26,8

21,0

2

1

*>

1

2

F é m - és villamosipar

22,6

25,3

25,4

26,3

24,2

28,4

3

3

4

Szövőipar

10,3

19,3

12,8

18,8

10,5

16,2

4

4

3

Vegyipar

16,2

4,3

10,8

5,0

10,3

5,8

5

5

6

K ő o l a j és f ö l d g á z

2,1

6

6

5

Építőanyag

8,1

—

—

—

Egyéb

13,2

ÖSSZESEN

6,8

100

1,6

8,4

1,9

8,3

6,7

6,7

6,7

5,8

5,8

21,4

13,7

19,7

14,1

20,7

100

100

100

100

100

A D A T F O R R Á S : 1970-re és 1975-re Vajdaság Statisztikai É v k ö n y v e , 1979. 3 / . old. 1980-ra a TSI 81/64 számú K ö z l e m é n y e .

A társadalmi termék részaránya szerint 1980-ban a következő volt a sorrend: (1) A z élelmiszeripar ( m a l m o k , k e n y é r - és tésztagyárak, .húsfeldolgo­ zás és konzerválás, hal-, gyümölcs-, főzelékféle- és tejfeldolgozás, cukor­ gyártás és édesipar, étolajgyártás stb.) az ipari össztermelés 2 6 , 8 % - á t a d t a az Ipari dolgozók 2 1 % - á t foglalkoztatva. (2) A fémipar (fémfeldolgozás, mezőgazdasági és m á s gépek, felszere­ lések gyártása,, vagonok előállítása és javítása', j á r m ű g y á r t á s , hajókészítés, villamos gépek és készülékek termelése, kábelek, vezetékek gyártása stb.) részaránya 24,2%-os v o l t az i p a r i dolgozók 2 8 , 4 % - á n a k foglalkoz­ tatásával.

(3) A szövőipar (fonal-, cérna- és szövetgyártás, szövőipari készter­ mékek: k ö t ö t t á r u , készruha előállítása srJb.) teremtette elő az össztermék 1 0 , 5 % - á t a foglalkoztatottak 1 6 , 2 % - á n a k alkalmazásával. (4) A vegyipar (vegyi alapanyagok, m ű t r á g y á k , növényvédő szerek gyártása, m ű a n y a g o k és műanyag-fonalak, gyógyszerek és gyógyszeripari alapanyagok, festékek, l a k k o k és egyebek készítése) állította elő az ipari termék 1 0 , 3 % - á t az össz dolgozók alig 5 , 8 % - á n a k foglalkoztatásával. (5) A kőolajipar (kőolaj- és földgázkitermelés, olajszármazékok gyár­ tása) részvétele az össztermelésben 8,3%-ot t e t t k i , foglalkoztatottjainak a r á n y a pedig 2 , í % - o s volt. (6) A z építőanyagok gyártásából (cementgyártás, tégla- és cserépégetés — a z üveg- és kerámiagyártás nélkül) s z á r m a z o t t az ipari t e r m é k 5,8%-a, s a foglalkoztatás a r á n y a is pontosan ilyen v o l t . (7) A többi ipari ágazat a d t a a g y á r i p a r társadalmi 1 4 , 1 % - á t a dolgozók 2 0 , 7 % - á n a k alkalmazásával.

termékének

A jelentősebb ipari ágazatok, amelyeknek részaránya az ipari összter­ melésben .1970 óta állandóan növekszik, a k ö v e t k e z ő k : *— élelmicikkek előállítása, — szövőipari késztermékek

gyártása,

gépgyártás, *— kőolajszármazékok

előállítása,

*— villamos gépek és készülékek termelése, *— vegyipari készítmények

gyártása,

28

— fafeldolgozás stb. Figyelmet érdemel, hogy a felsorolt á g a z a t o k nem mindegyike élve­ zett elsőbbséget a fejlesztésben (szövőipar és fafeldolgozás), s ezek k i z á ­ rólag a foglalkoztatottak nagy koncentrációjának, a h a g y o m á n y o k n a k és a piacnak köszönhetően növelhették részarányukat az ipari összterme­ lésben. Az energia-, a nyersanyagés a munkaigényesség különböző m ó d o n ha­ tott a végbement változásokra. Minthogy Vajdaság energiai és nyersanyag­ erőforrásai k o r l á t o z o t t a k , érdemes megfigyelni, hogyan alakul a t a r t o ­ m á n y i p a r á n a k szerkezete az energia- és nyersanyagigény szempontjából. Ehhez az elemzéshez — Schäfer módszere a l a p j á n — az i p a r i ágazato­ k a t h á r o m csoportba soroljuk: 29

— a nyersanyagigényes, — az energiaigényes és — a munkaigényes ágazatok

csoportjába.

Ezzel a módszerrel állítottuk össze a 29. t á b l á z a t o t , amely az i p a r összetételében végbement szerkezeti változásokat a fenti csoportok vi­ szonylatában hasonlítja össze.

V A J D A S Á G G Y Á R I P A R Á N A K SZERKEZETE A Z E N E R G I A - , A N Y E R S A N Y A G - ÉS A M U N K A I G É N Y E S S É G SZEMPONTJÁBÓL 29. táblázat RÉSZARÁNY CSOPORT

NYERSANYAGIGÉNYES

ENERGIAIGÉNYES MUNKAIGÉNYES ÖSSZESEN

ÁGAZATOK 1970.

1975.

1980.

101, ,104, 105, 110, 116, 124, 125, 127, 130, 131 132, 133

38,3

42,4

47,0

107, 109, 112, 118, 119, 120, 121, 122, 129

27,1

16,6

13,5

113, 114, 115, 117, 123, 126, 128, 134

34,6

41,0

39,5

100,0

100,0

100,0

A D A T F O R R Á S : K i s z á m í t v a a 27. táblázat alapján, Schäfer módszerének zásával.

alkalma­

A nyersanyagigényes ágazatok részaránya 38,3-ról 4 7 % - r a növekedett. E z az i r á n y z a t csupán annyiban kedvező, amennyiben a rendelkezésre álló nyersanyagok feldolgozására, végtermékké v a l ó á t a l a k í t á s á r a v o n a t ­ kozik, noha még így is g o n d o k a t o k o z h a t a nyersanyag-ellátásban, k ü l ö ­ nösen a színesfémek esetében, a hajógyártásban stb. A z i p a r n a k abban a z ágazataiban viszont, amelyek saját nyersanyagbázisunkra t á m a s z k o d n a k , például az élelmiszeriparban, m i n d e n k é p p e n támogatni kell ezt az i r á n y ­ vételt. A z energiaigényes ágazatok részaránya 27,1-ről 1 3 , 5 % - r a esett vissza, a m i legfőképpen a vegyi a l a p a n y a g o k és késztermékek gyantásában b e ­ következett visszaeséssel m a g y a r á z h a t ó (lásd a 27. t á b l á z a t o t ) . Felhívjuk azonban a figyelmet, h o g y itt viszonylagos a r á n y o k r ó l v a n szó, ezen­ k í v ü l i d ő k ö z b e n elkészült a n a g y petrofcémiai komplexum', amely a k ö ­ zeljövőben ismét növelni fogja ' e n n e k az á g a z a t n a k a részarányát az össztermelésben. A n y e r s a n y a g - és energiaigényes á g a z a t o k különösen érzékenyek a r e n d ­ szeres energia- ós nyersanyag-ellátottságra, v a l a m i n t az árviszonyok ala­ kulására. Ezért nagyon sok szerző vizsgálja az o k o z a t i összefüggéseket a szerkezeti változások, v a l a m i n t az energia- és nyersanyag-igényesség k ö ­ zött. A munkaigényes ágazatok csoportja 1970-ben 38,3, 1980-ban pedig 4 7 % - á t állította elő a t á r s a d a l m i összterméknek. E z kedvező i r á n y z a t , amely t o v á b b i támogatást érdemel. A munkaigényes i p a r i ágazatok vi­ szonylag magas r é s z a r á n y a az i p a r i össztermelésben jó előfekéteket nyújt a n y e r s a n y a g - és energiatakarékos á g a z a t o k fejlődéséhez, v a l a m i n t a fog­ lalkoztatás t o v á b b i növeléséhez, amit Vajdaság i p a r p o l i t i k á j á n a k megfo­ galmazásálban feltétlenül szem előtt kelli t a r t a n i . Ezek szerint Vajdaság fejlesztésének h a t é k o n y s á g a a jövőben n a g y m é r 80

tékben attól függ, hogy milyen egyensúlyt t u d u n k teremteni a m u n k a i g é ­ nyes, s e g y ú t t a l n y e r s a n y a g - és energiatakarékos á g a z a t o k és tevékenysé­ gek j a v á r a a t a r t o m á n y ipari szerkezetében.

Az

ipar szerkezete

a gazdaság

társadalmi

szektorában

A z 1970—1979-es időszakban megvalósított beruházások szerkezeti megoszlása igen érdekes jelenségekre u t a l (12. á b r a ) : — az építkezések jellegében erőteljes i r á n y z a t k é n t jut kifejezésre az új kapacitások létesítése az új lokációkon, amelyeknek részaránya az össz beruházásokban t í z év a l a t t 7-ről 31%-jra n ö v e k e d e t t ; u g y a n a k k o r foko­ zatosan csökken a felújítás, v a l a m i n t a létesítmények és berendezések invesztíciós k a r b a n t a r t á s a (33-ról 1 5 % - r a ) ; á l l a n d ó a n növekszik tehát a drága új kapacitások .részaránya, a m e l y e k n e k teljes kihasználása csak egy hosszabb időszakon belül érhető el ; 1

12. ábra: A megvalósított beruházások szerkezete Vajdaságban 1970 és 1979 k ö z ö t t (társadalmi szektor) ÖSSZ BERUHÁZÁSOK.*

5

GYÁRIPAR

MEZŐGAZDASÁG

a) az építkezések jellege szerint

•70 71 72 73 74 75 76 77 78 79

70 71 72 73 74 75 76 77 78 79

Beruházások a termelő' es nem termeli tevékenységekbe Jelmagyarázat: PTOa csere és karbantartás I felújítás

<~—' egyéb beruházások i I felszerelés

Y77n új kapacitások

DnnH

A D A T F O R R Á S : A 'SZSI 8 0 / 2 8 3 . számú K ö z l e m é n y e .

Investicijc

építkezési munkák c. k ö z l ö n y e

az

1978—79.

évre,

és

a . TSI

— a technikai összetétel elemzése a z építkezési munkálatok magas részarányára utal; ez az a r á n y 1975-iben volt a legalacsonyabb ( 4 2 % ) , de azóta állandóan növekszik, s 1979^ben elérte az 5 5 % - o t ; a felszerelés részaránya 43 és 5 2 % k ö z ö t t mozog, ami n e m tekinthető kielégítőnek; — az ipari beruházások területén hasonló i r á n y z a t o k k a l t a l á l k o z u n k : az új lokációkon létesített új kapacitások részvételi a r á n y a 6-ról 4 6 % - r a emelkedett; a felújítás és invesztíciós k a r b a n t a r t á s a r á n y a 33-ról 8 % - r a csökkent; az építkezési m u n k á k költségeinek részaránya 32 és 4 2 % k ö ­ zött mozog. A beruházások hatékonyságáról az új létesítmények szerkezeti m e g ­ oszlása alapján a következőket állapíthatjuk meg: — az új lokációkon k i é p ü l t új kapacitások n ö v e k v ő r é s z a r á n y a k e d ­ vezően h a t a felszerelés és a technológia korszerűsítésére, a termelői k a ­ pacitások széttelepítésére és az egyes körzetek arányosabb fejlődésére, d e m a g á b a n h o r d o z z a az építkezési idő és az üzembe helyezés elodázásának veszélyét, v a l a m i n t a késlekedést a kapacitáshasznosítás tervezett fokának elérésében, ami g y a k r a n idéz elő lemaradást az e l ő i r á n y z o t t termelés meg­ valósításában; — a drága építkezésekre fordított beruházási eszközök magas rész­ a r á n y a régi problémája a jugoszláv b e r u h á z ó k n a k , aminek igen k e d v e ­ zőtlen hatása v a n a termékek árára. 32

Az ipar szerkezete

és a termékek

kicserélése

A z ipar szerkezetének fejlődése és módosulása, valamint a termékek k i ­ cserélődése szintén hatással van az i p a r i termelés növekedésére, tehát ezek a változások szintén k ü l ö n figyelmet érdemelnek, Vajdaságban a z o n b a n ezt a jelenséget még egyáltalán n e m t a n u l m á n y o z t u k . Így csupán n a g y o n hiányos a d a t o k k a l rendelkezünk az új t e r m é k e k r ő l . A z U S A - b a n Burns elemezett 17 i p a r i ágazatot ilyen szempontból egészen 1870-től k e z d ő ­ dően, s a felfedezett törvényszerűségek alapján igen érdekes m e g á l l a p í t á ­ sokra j u t o t t . A termékek kicserélésének folyamata meggyorsítja az új termékek, v a g y az új iparágak fejlődését. Világméretekben az iparfejlesztés, szoros össze­ függésben: a 'tudományos k u t a t ó m u n k a eredményeivel, egyre inkább k ö ­ zelít az automatizado, a kemizáció, a mikrobiológiai folyamatok és a ge­ netika felé. A z utóbbi évtized újabb lehetőségeket t á r t fel a termelési f o l y a m a t o k szabályozásában és automatizálásában. A n a g y léptekkel fejlődő új ága­ zatok (főleg az U S A - b a n és J a p á n b a n ) szoros k a p c s o l a t b a n á l l n a k a r a dioelektronikával, a komputerekkel, a világűri technikával, a m i k r o ­ elektronikával és egyáltalán az elektronikai berendezésekkel. A z új tech­ nika részaránya a fémfeldolgozásban és a villamos iparban 1975 táján az U S A - b a n elérte az 50,3, J a p á n b a n a 48, a N é m e t S Z K - b a n pedig a 2 7 , 3 % - o t . (Vajdaságban viszont csak most v a n kialakulóban az ún. E R A 33

34

35

36

p r o g r a m — az Elektronika-Reguláaió-Automatizáció programja — a szabadkai Sever keretében, s csupán nemrégiben készültek el az első szá­ mítógépes irányítású szerszámgépek prototípusai az adai Potisjében.) A kemizáció területén a fejlődés t o v á b b r a is olyan irányú, h o g y a ter­ mészetes n y e r s a n y a g o k a t újabbnál újabb polimer anyagokkal váltsák fel, s egyre n a g y o b b a •vegyi-technológiai termelési folyamatok térihódítása. A teljesen új termékek (szerves vegyi anyagok, m ű g y a n t á k , szintetikus gu­ m i k és fonalak, gyógyszeripari termékek, mosóporok, ipani gázok és m e ­ zőgazdasági vegyszerek) előállításának részaránya 1975-ben az U S A vegyiparában elérte a 67,2, J a p á n b a n az 59,9, a N é m e t S Z K v e g y i p a r á ­ ban pedig a 4 9 , 1 % - o t . (Vajdaság vegyipara szintén jelentős előrehaladást ért el az új termékek gyártásának elsajátításában, de n e m ismeretes, hogy a k á r egyetlen vajdasági t a l á l m á n y t is s z a b a d a l m a z t a t t a k , v a g y m á s m ó ­ don védelem alá helyeztek volna.) A z új termékek vajdasági jegyzéke r o p p a n t szűkös. A statisztikusoknak 1970 óta csupán az alábbi új termékeket sikerült jegyzékbe ^foglalniuk Vajdaságban: 37

1970 — ö n t ö t t síküveg, — vászonkötésű szőnyegek. 1971 — — — —

termoizolációs üveg, kikézbesítő járművek, meszes a m m ó n i u m n i t r á t , komplex m ű t r á g y á k .

1972 — csempelapok. 1973 — cseppfolyós gáz, — faltól falig szőnyeg, — proteintartalmú töménytakarmány. 1974 — nemesített kukoricatermékek. 1975 — — — •— — —

készételek, szárazgáz, gépkocsiemelők, oldószer, fényezett papír, m ű a n y a g g a l kevert gyapjúfonal.

1976 — — — —

beomal, gyógyhatású vitaminkeverékek, tapéták, nyersbenzin.

1977 — — — — A A

csapágyolaj, nodularis öntvények, P V C anyagok, gumiabroncsok felújítása. t o v á b b i évekre v o n a t k o z ó a n nincs n y i l v á n t a r t á s . felsorolt 25 új t e r m é k a következő i p a r i á g a z a t o k b a n készül: — vegyipar — — — — — 36% — élelmiszeripar — — — — — — 16% — szövőipar — — — 12% — fémfeldolgozás — — — — — 12% — nemfémek .és-építőanyagok gyártása — — 1 2 % — egyéb ágazatok 18% A vegyipar részaránya kielégítő, d e u g y a n a k k o r az új technológia né­ h á n y másik á g a z a t á b a n ez idő a l a t t egyáltalán nem t ö r t ó n t élőrelépés. Tekintettel a termékek cseréjének jelentőségére a technikai-technológiai fejlődés és a g a z d á l k o d á s h a t é k o n y s á g a szempontjából, ezt a kérdéskört •mélyrehatóbban is vizsgálat alá kellene venni, de ez m á r m e g h a l a d n á ennek a t a n u l m á n y n a k a kereteit.

A foglalkoztatottság

szerkezete

A vizsgált tízéves időszakban a foglalkoztatottak s z á m a 394 547 ezerre emelkedett. E n n e k indexe 139.

ezerről

30. táblázat A D O L G O Z Ó K L É T S Z Á M A ÉS T E V É K E N Y S É G E K S Z E R I N T I M E G O S Z L Á S A A T Á R S A D A L M I S Z E K T O R B A N (ÉVI Á T L A G O K B A N SZÁMÍTVA) (Kikerekítve 000 dolgozóra) DOLGOZÓK TEVÉKENYSÉGI

ÁG

1970. 2

1 ÖSSZESEN GAZDASÁG Ipar és bányászat M e z ő g a z d a s á g és halászat Erdészet

1975.

394 331

SZÁMA 1980.

469

1970.

4

3

392

1

547 457

INDEX 1980.

ÖSSZETÉTELE

5

1975. 6

100,0

100,0

83,9

83,6

1980. 7

1

1970. 8

100,0

139

83,6

138

136

171

204

34,5

36,5

37,2

150

58 2

62 2

58 2

14,6 0,5

13,2 0,5

10,7 0,3

102 Sl

1 Vízgazdaság Építőipar K ö z l e k e d é s és posta Kereskedelem Vendégforgalom Kisipar Lakásgazdálkodás és közművek Pénzintézetek és más szolgálatok TÁRSADALMI TEVÉKENYSÉGEK K ö z o k t a t á s és művelődés Egészségügyi és szociálisvédelem Társadalmi-politikai közösségek és •szervezetek

1

2

3

4

5

6

2 36 27 39 8 10

2 41 30 49 9 10

2 48 37 55 13 15

0,5 9,0 6,9 9,8 2,1 2,6

0,5 8,7 6,5 10,4 1,9 2,1

0,4 8,8 6,8 10,1 2,4 2,7

81 136 136 141 160 145

5

6

7

1,3

1,2

128

7

10

17

1,9

2,1

3,0

228

64

77

90

16,1

16,4

16,4

141

27

31

35

6,7

6,7

6,4

132

19

24

28

4,9

5,1

5,2

146

18

22

26

4,4

4,6

4,8

150

1

-

3

7

8

A D A T F O R R Á S : V S É K -•79, 37-- 3 8 . old: és. a T S I 81/64. számú K ö z l e m é n y e . — h ó n a p v é g i helyzet

A 30. t á b l á z a t a d a t a i n a k elemzése alapján a következő megállapítá­ sokra j u t h a t u n k (zárójelben u t a l u n k az 1980/1970. évi indexre a táblá­ zat utolsó oszlopa szerint): — a foglalkoztatás a társadalmi tevékenységekben lendületesebben, növekedett (141), m i n t a gazdaságban {138); — a gazdaságon k í v ü l l e g n a g y o b b a r á n y b a n n ő t t a foglalkoztatás a társadalmi-politikai közösségekben és szervezetekben (150) ezeken belül pedig m i n d e n e k e l ő t t a T á r s a d a l m i Könyvviteli Szolgálatban (191), az önigazgatási érdekközösségekben (171) és a társadalmi-politikai k ö z ö s ­ ségekben (163), viszont átlagon aluli a növekedés a közigazgatási szer­ vekben (13.8) és az igazságszolgáltatásban (126); — a gazdasági ágazatok k ö z ü l különösen magas fokú a foglalkoztatás növekedése az idegenforgalmi közvetítő i r o d á k b a n (292), a b a n k o k b a n (250), a t e r v e z ő - és rokonintézetekben (235), a fejlesztési-kutatómunká­ ban. (231) és a biztosító .intézetekben ( 1 8 2 ) ; a foglalkoztatottak létszá­ m á n a k csökkenésével a mezőgazdaságban (97), a vasúti közlekedésben (91) és a városi utasszállításban (86) t a l á l k o z h a t u n k . A gyáripar (helyzetét k ü l ö n elemezve a 30. t á b l á z a t adatai azt m u t a t ­ ják, h o g y á t l a g o n (150) felül a következő á g a z a t o k b a n n ö v e k e d e t t a fog­ lalkoztatottság: *— kaucsukfeldolgozás (294), — k ő - és homokkitermelés (247), *— kőolajszármazékok gyártása (232), *— gépgyártás (231), *— t a k a r m á n y g y á r t á s (223),

*— vegyi készítmények termelése (212), — bőr- és szőrmefeldolgozás (201), *— villamos gépek és készülékek gyártása (188). Másfelől az átlagosnál kisebb a r á n y b a n s z a p o r o d o t t a dolgozók s z á m a a következő á g a z a t o k b a n : — fűrésztelepek (105), — fonal- és szövőipar (116), *— hajógyártás (118), — nemfémek feldolgozása (121), — szövőipari termékek előállítása (130), — színesfémek feldolgozása (132). \. 30. táblázat adatai azt is elárulják, h o g y a g y á r i p a r b a n szüntelenül felfelé ível a foglalkoztatás, ami összhangban áll a tervszerű iparosítás­ sal. Kedvezőtlen jelenség viszont a foglalkoztatás — igaz, csupán enyhe — fokozódása a gazdaságon kívüli tevékenységekben. Mindezek alapján helyénvalónak ítélhetjük m e g a termelékeny fog­ lalkoztatásra irányuló törekvéseket,, v a l a m i n t a másodlagos és h a r m a d l a ­ gos szektor munkáslétszámának további növekedését. A foglalkoztatottak koncentrálódásának fokozódása az elsőbbséget élvező á g a z a t o k b a n (lásd a 28. táblázatot) egyik előfeltétele az előrehajtó ágazatok expanziójának, míg a dolgozók létszámának csökkenése a többi ágazatiban (szövő- és bőripar stb.) azt jelzi, hogy ezek az elscbbséget n e m élvező, alacsony felhalmozása ágazatok fokozatosan visszaszorulnak az ipar szerkezeté­ ben. Ez természetesen lassú és hosszadalmas folyamat, hiszen ezzel egy­ idejűleg nagyszámú felszabaduló m u n k a e r ő , a szövőiparból elsősorban munkásnő elhelyezéséről kell gondoskodni. A t a n u l m á n y o z o t t tízéves i d ő s z a k b a n számottevően m e g v á l t o z o t t a foglalkoztatottak képzettségi összetétele is m i n d a gazdaságban, m i n d a gazdaságon kívül ( 3 1 . táblázat). l

3 1 . táblázat F O G L A L K O Z T A T O T T A K K É P Z E T T S É G I 'ÖSSZETÉTELE A G A Z D A S Á G B A N ÉS A G A Z D A S Á G O N K Í V Ü L (100-ra kerekítve) 1970. KÉPZETTSÉG

Gazdaság (000)

1 ÖSSZESEN Szakképzetlen Betanított Alacsony szakk. Szakképzett Középisk. képz. Magas szakk.

2 333,4 99,6 40,9 21,6 100,7 31,4 26,0

N e m gazdaság


1981.

(000) 4

«/o

Gazdaság (000)

o/o

447,9 71,9 58,7 18,2 155,1 63,5 47,2

100 16,1 13,1 4,0 34,7 14,2 10,5

5 70,7 10,5 0,9 10,6 2,8 23,3 1,6

790

6 100 14,9 0,1 15,0 4,0 34,0 2,3

N e m gazdaság (000) 7

•/» 8

88,1 9,0 3,0 6,0 4,8 27,4 2,0

9 100 10,3 3,4 6,8 5,4 31,4 2,3

1 Főiskolai képz. Egyetemi képz. Specialisták, . magiszterek Tudományok doktorai

2

3

4

5,9 7,2

1,8 2,2

10,0 11,0

#

*

5

6

7

8

9

16,6 16,1

3,7 3,6

16,6 15,4

18,9 17,4

*

0,3

0,1

2,7

3,1

*

0,1

00,

0,8

1,0

14,1 15,6

.ADATFORRÁS: VSÉK—74, 96—98. o. és a Tartományi Munkaügyi Titkárság 81/120—221. számú okmányai (bizonyos eltérésekkel a 30. táblázathoz viszonyítva). * Belefoglalva az egyetemi képzettségűek rovatába.

A szerkezeti

változások

értékelése

Vajdaság gazdaságának átalakulási f o l y a m a t á t 'háromféle szempont­ ból v e t t ü k vizsgálat alá: a társadalmi t e n n é k szerkezete (különös t e k i n ­ tettel az i p a r r a , v a l a m i n t az energia- és nyersanyag-igényességre), a b e r u ­ házások szerkezete és a termékek kicserélődése, v a l a m i n t a foglalkozta­ tás összetétele szempontjából. N y i l v á n v a l ó , h o g y a kialakult helyzet és a változások dinamikája k ö z ö t t b o n y o d a l m a s okozati összefüggések állnak fenn. A különféle történések tünetjelenségei k ö z ö t t ezek a szerkezeti v á l ­ tozások is n a g y hatással v o l t a k az eddigi fejlődés h a t é k o n y s á g á n a k a l a ­ kulására. A gazdaságpolitika és a fejlesztési tervek az e l m ú l t időszakban egy­ a r á n t élőtérbe helyezték az elsőbbséget élvező energetikai, ipani és h á t t é r ­ ágazati fejlődést. A z erre i r á n y u l ó számottevő befektetések á l l a n d ó a n a szerkezeti v á l t o z á s o k folyamatát erősítették. A társadalmi termék .tete­ mes részét (egészen 4 0 , 6 % - i g terjedően) f o r d í t o t t u k beruházásokra. E z t részint az is elősegítette, h o g y k ö n n y ű v o l t hazai és külföldi hitelekhez jutni. Egyes i d ő s z a k o k b a n az évi inflációs r á t a 2—4-szer nagyobb volt a szerződéses k a m a t l á b a k n á l . E z t az i r á n y z a t o t csak még i n k á b b fokozta a beruházási fogyasztás, amely túlságosan is n a g y a r á n y ú volt a t á r s a d a l ­ mi össztermékhez képest. A termelési költségek 1976-ig átlagosan évi 6 % - k a l emelkedtek, m í g 1977 és 1980 k ö z ö t t ez a növekedési a r á n y meg­ h a l a d t a a 2 0 % - o t (az anyagi költségek növekedési rátája 1979/78-ban országos szinten 29,8, Vajdaságban pedig 3 1 , 2 % - o t tett k i ) . A beru­ házások révén azonban új m u n k a h e l y e k n y í l t a k az i p a r b a n és más ága­ z a t o k b a n is, amelyek egyre több szolgáltatást igényeltek a b a n k o k t ó l , az önigazgatási érdekközösségektől s t b . A 'beruházások kivitelezése á l t a l á b a n jóval hosszabb i d ő t igényelt a tervezettnél; a beruházási költségekből m é g m i n d i g túl sokat fordítanak építkezésre; a k a p a c i t á s o k a t nem hasznosítják kielégítően. M i n d e z lénye­ gesen csökkenti a fejlesztés hatékonyságát. M i n d a z á l t a l azonban létrejöt­ ték a feltételek ahhoz, h o g y a következő időszakban megfontolt akciók­ kal, kevesebb beruházással) is számottevően javítsuk a gazdálkodás haté­ konyságát. 38

Az iparosítás

befolyása

a gazdaságfejlesztés

hatékonyságára

Vajdaságban

A z iparnak, illetve a gazdaság iparosításának döntő hatása van a fej­ lődés egészére. A z iparosítás nem' csupán a termelés és a termékek fej­ lesztésével mozdítja elő az általános gazdasági előrehaladást, h a n e m az­ által is, h o g y az ipari tevékenységek m a g a s a b b fokú szervezettségével m á s tevékenységekben is javítja az általános helyzetet, vagyis k ö z v e t v e erő­ síti az általános fellendülés f o l y a m a t á t , a m i láncreakció m ó d j á r a kiter­ jed az egész gazdaságra, s ilyenformán serkenti a fejlődést. A z egész h á b o r ú utáni időszakban, d e különösen 1970 óta jelentős szer­ kezeti változások következtek b e t a r t o m á n y u n k gazdaságában. A g a z d a ­ ság- és fejlesztési politika n a g y ösztönzést n y ú j t o t t a z iparfejlesztéshez. A z ipar pedig u g y a n a k k o r n a g y m é r t é k b e n hozzájárult a gazdaságfejlesz­ tés megvalósulásához, ami a t á r s a d a l m i t e r m é k növekedésében, az a k t í v alapeszközök értékének emelkedésében és a f o g l a l k o z t a t o t t dolgozók öszszetételének módosulásában egyaránt m e g m u t a t k o z o t t . A gyáripar d i n a ­ mikus fejlődését a 32. t á b l á z a t szemlélteti. A beruházási eszközök jelen­ tékeny része került az iparba, mindenekelőtt a kiemelt fontosságú á g a z a ­ t o k b a : az 1971—1975-ös időszakban 45,7, m a j d az 1976—1980-as évek­ ben pedig 5 4 , 1 % . 32. táblázat AZ IPARFEJLESZTÉS

ÁLTALÁNOS

ÁTTEKINTÉSE

1970. Munkaszervezetek száma D o l g o z ó k létszáma A k t í v alapeszközök (mill, din.) Beruházások (mill, din.) A termelés indexe (1965 = 100) Társadalmi termék (mill, din.) N e t t ó termék (mill, din.) Ipari termékek kivitele (mill, din.) Ipari termékek behozatala (mill, din.)

862 141 870 9 257 1 294

1975. 1 176 41 6

1980.

092 996 081 297

1 199 144 15

1

272 076 603, 679

2

124 4 855 4 248

189 18 577 16418

275 55 899 49 015

1 165

4 052

17 9 6 6

8

971

9 646

43 0 8 0

8

A D A T F O R R Á S : V S É K — 7 9 . 98. old., 1980-ra v o n a t k o z ó a n tára. Előzetes adatok, kivéve a kivitelt és a behozatalt. 1979-re v o n a t k o z ó adat. Egy dollár = 27,30 dinár. t

VAJDASÁGBAN

pedig a TSI

okmány­

1

2

3

A g y á r i p a r társadalmi termékének növekedése Vajdaságban 1970 óta (1971 és 1976 kivételével) mindig m e g h a l a d t a az össz gazdaság t á r s a d a l ­ m i termékének növekedési ütemét. A f o g l a l k o z t a t o t t a k számának emel­ kedése (1976 kivételével) szintén erőteljesebb volt.

A h a t é k o n y s á g parciális .együtthatói, amelyeket előzőleg m á r megvizs­ gáltunk, ugyancsak a r r a u t a l n a k , h o g y az i p a r n a k d ö n t ő h a t á s a v o l t a gazdaság fejlődésére. A z i p a r á t l a g o s a n h a t é k o n y a b b a n fejlődött az összgazdaságnál: — a t á r s a d a l m i újratermelésben, — a társadalmi termék kialakításában az átlagosan felhasznált alap­ os forgóeszközökhöz képest, — az összbevétel alakulásában az elfogyasztott eszközökhöz viszo­ nyítva, — a m u n k a termelékenységének növelésében. A. megvalósított társadalmi termékkel m é r v e . a beruházási tevékenység ugyancsak erőteljesebb v o l t a gyáripariban. A z i p a r itőkekoeffieiense 1,31szer n a g y o b b volt, mint a z összgazdaságban. A z ipari termelés növekedésének ü t e m e é v e n k é n t v á l t o z o t t , s a meg­ valósított eredmények bizonyos egyenetlenségről t a n ú s k o d n a k . Ez m e g ­ m u t a t k o z i k az egyes i p a r i á g a z a t o k egyenetlen fejlődésében is. Ennek következtében az i p a r i termelés, szerkezete is folyamatosan változott. Vajdaság gazdasága, amely szerves részét képezi a jugoszláv gazdaság­ nak, n e m függetleníthette m a g á t ettől a z egyenetlenségtől. A b e k ö v e t k e ­ zett szerkezeti változások időnként m e g b o n t o t t á k a z egyensúlyt a g a z ­ daság egyes ágai, s ezen belül az ipari á g a z a t o k k ö z ö t t . Egyes iparágali: (pl. a v e g y i p a r és a felszerelésgyártás) n e m kielégítő fejlettsége a fejlődós bizonyos szakaszaiban g á t a t vetett a mezőgazdaság fejlesztésének. A z energetika és a nyersanyagbázis (vaskohászat, vegyi alapanyagok) fejlődésének egyenetlensége hosszan t a r t ó h i á n y t idézett elő a villamos energia, a z acéltermékek és a színesfémek .tekintetében. I l y m ó d o n iszámottevő eltérés alakult ki egyes a l a p - és újratermelési a n y a g o k előállítá­ sában és fogyasztásában. E z 'mindenekelőtt azzal m a g y a r á z h a t ó , h o g y nem h a n g o l t u k össze kielégítően az egyes i p a r á g a k fejlődését. H a a fejlesztés h a t é k o n y s á g á n a k egyes m u t a t ó i t t a r t a l m a z ó á b r á k a t összevetjük, a k k o r s z á m o s jellegzetességre b u k k a n u n k (4., 5., 6. és 9.) ábra): — az é f t é k m u t a t ó k r e n d k í v ü l 'egyenetlenek, s n a g y a r á n y ú a szóródás a középértékek k ö r ü l ; — a z é r t é k m u t a t ó k az 1970—1975 közötti időszakban, néhol pedig még 1976-bah is csökkenő i r á n y z a t ú a k ; — 1976-tól k e z d ő d ő e n megszűnt az é r t é k m u t a t ó k szélsőségesen n a g y ­ fokú szóródása; — bizonyos értékek közül m i n d i n k á b b megszilárdul az a l a p - és f o r ­ góeszközök k i h a s z n á l á s á n a k h a t é k o n y s á g á t jelző m u t a t ó k trendje stb. Mindezek a jellegzetességek, amelyeket a h a t é k o n y s á g parciális m u ­ t a t ó s z á m a i n a k összevetésével t á r h a t u n k fel, egyértelműen a r r a vallanak, hogy az e l m ú l t időszak valójában a z extenzív fejlődés k o r s z a k a volt, amelyre különösen jellemző: — a m u n k a anyagi a l a p j á n a k mennyiségi erősödése a végrehajtott erő­ teljes ü t e m ű beruházások eredményeként;

— a g y á r i p a r technikai kapacitásainak növekedése; — a 'foglalkoztatottság erőteljes g y a r a p o d á s a ; — a 'foglalkoztatottak képzettségi összetételének javulása; de épp így: — a kapacitások összhanghiánya, ami számos ellentéthez vezet: az egyik helyen n e m kielégítő a termelőképesség, másutt viszont sok a sza­ bad kapacitás a korszeri! felszerelés g y a r a p o d á s a folytán ( p l . számos újonnan beszerzett N C gép kapacitását csak résziben használják ki, m i ­ közben a m á r elavult, régi gépek m á s u t t k é t - h á r o m váltásban d o l g o z n a k ) ; — a n y e r s - és újratermelési a n y a g o k k a l v a l ó ellátás egyenetlensége; — a m u n k a e r ő hiánya az egyik helyen, m i k ö z b e n m á s u t t m u n k a e r ő ­ fölösleg alakul ki stb. Mindennek következtében, bizonyos lidő után, >a f e l h a l m o z ó d o t t ellent­ mondások hatására az extenzív fejlődés egyre inkább- lelassul vagy telje­ sen megszűnik, s tudatos ráhatással átalakul intenzív fejlődéssé. Ennek főbb jellemzői: — az energia és n y e r s a n y a g ésszerű használata és fogyasztása; — a megnövekedett létszámú foglalkoztatottak általános és szakmai képzettségének növelése; — a kiépített termelő kapacitások javuló kihasználása; — a tervezési és elemzési rendszer tökéletesítése, a munkaszervezetek irányításának korszerűsítése; — a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a fellendülése; és — az 'erőfeszítések t u d a t o s összpontosítása a gazdálkodás és a fejlesz­ tés h a t é k o n y s á g á n a k növelése érdekében. A z t természetesen n e m kell külön is h a n g s ú l y o z n u n k , hogy a k o n k r é t esetben, azaz Vajdaság gazdasági fejlődésében éz a két módszer n e m elkülönülten, h a n e m párhuzamosan jelentkezik, az intenzív fejlődés jel­ lemzőinek állandó és fokozatos .erősödésével. M i n d a n n a k , ami az i p a r ­ fejlesztésben történik, messzemenő h a t á s a lesz az egész gazdaságra, s ilyenformán az ipar fejlődése rányomja bélyegét a t a r t o m á n y teljes elő­ rehaladására.

H O G Y A N N Ö V E L H E T Ő A GAZDASÁGFEJLESZTÉS HATÉKONYSÁGA VAJDASÁGBAN

Tételes

közelítés

A fejlesztéspolitikának m i n t a teljes egészet képező t á r s a d a l m i - g a z d a ­ sági politika összetevő részének az a feladata, h o g y — a társadalmi szükségletek és a rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével — folyamatosan kijelölje a fejlődés legjobb lehetőségeit. A szelektálás a l a p ­ vető mércéje a fejlesztés hatékonysága. A z elért eredmények és a befek-

tetések a r á n y á t jelző h a t é k o n y s á g fokát egy egész sor részmutató össze­ vetése útján k a p j u k meg, ezek b o n y o d a l m a s kölcsönhatásai alapján. n = Wldr,W)e,1Tfc...)

=

«P(l«k,llT,Tli,1lí,ri*...).

melyben: %\ - a társadalmi újratermelés hatékonysága, t

T]co - a szervezés hatékonysága, Tje-a

nemzetközi munkamegosztás hatékonysága,

T ] Ö - a szelektivitás hatékonysága, % k - a gazdasági hatékonyság, r\ - a technológiai hatékonyság, x

ÍJ; - a beruházások hatékonysága % - a pénzügyi hatékonyság, íjn - a termelési hatékonyság. A hatékonyságot t e h á t csak úgy növelhetjük, h a egy egész sor egy­ mással összefüggő és kölcsönhatásban álló tényezőn javítunk, aminek eredményessége döntő módon m e g h a t á r o z z a a teljes h a t é k o n y s á g m i l y e n ­ ségét és szintjét. A gazdaság, s ezen belül az i p a r fejlesztésének h a t é k o n y ­ ságát tehát Vajdaságban is csak ú g y fokozhatjuk, h a szervezett m u n k á t fejtjünk ki a teljes hatékonyságot befolyásoló tényezők javítása érdekében. A gazdasági és k ü l ö n az ipari fejlesztés intenzitásának a k ö v e t k e z ő időszakban döntő hatása lesz a társadalmi termék t o v á b b i növekedésére, a külgazdasági kapcsolatok, de különösen a kivitel erősödésére és minő­ ségeié, a foglalkoztatás növekedésére és m á s hasonlókra. A z iparfejlesz­ tésre jelentékeny hatást fog gyakorolni a 'nemzetközi munkamegosztás azáltal, 'hogy a z új gazdasági világrend eredményeként mennyiségileg és t a r t a l m á b a n is módosul a nemzetközi együttműködés. A n e m z e t k ö z i á r u ­ csere t á r g y a fokozatosan áttevődik a szellemi szolgáltatások n y ú j t á s á r a és cseréjére. E r r e az iátszerveződésre, m a g á t ó l értetődően, n a g y hatással lesz a hatékonyság és a versenyképesség. A k u t a t ó m u n k a és a fejlesztési funk­ ciók bejáródottsága, a t u d á s és t a p a s z t a l a t , amelyre a gazdasági szer­ vezetek megszervezésében és irányításában teszünk szert az önigazgatási döntéshozatal feltételei között, a hatékonyság .tényezőjévé, s ezáltal k o m p a r a t í v előnnyé válik. Ismeretes azonban, hogy egy-egy ilyen tényező nehezebben t r a n s z f e r á l h a t ó m i n t a tőke, s ezért saját kádereink fölfej­ lesztésének ezen a téren elsőrendű jelentősége v a n . Elemzéseink igazolják azt a hipotézist, h o g y a gazdasági növekedés és a társadalmi előrehaladás legüdvösebb forrásai a technikai-technológiai fejlődés, a m u n k a termelékenységének n ö v e k v ő szintje és a h a t é k o n y s á g fokozódása. A technológia transzferének és h a t é k o n y s á g á n a k jelen­ tősége eközben állandóan növekszik, mégpedig az egységes jugoszláv piac keretein belül és a n e m z e t k ö z i munkamegosztásban e g y a r á n t . A ju-

goszláv — és a vajdasági — technológia transzferálásának egyre n a g y o b b lesz a jelentősége, ezért saját t a p a s z t a l a t a i n k alapján t o v á b b kell b ő v í t e ­ n ü n k az alternatív technológiák feldolgozásával, h o z z á i d o m í t v a a fej­ lődő országok szükségleteihez és lehetőségeihez. A z i p a r szerkezeti változásainak h a t é k o n y s á g a nagymértékben függ a m u n k a - és eszköztársítás ü t e m é t ő l és jellegétől, aminek célja a termelé­ si és fejlesztési lehetőségek k o o r d i n á l t kiaknázása, területileg úgy eloszt­ va, h o g y biztosítsuk a z arányos fejlődóst. A h á t t é r i p a r és a „kisgazdaság" úgyszintén kihasználatlan lehetősége a hatékonyság növelésének. A külföldi t a p a s z t a l a t o k azt m u t a t j á k , hogy a kisebb ipari szervezetek gyakran életképesebbek és alkalmasabbak a meg­ újulásra, m e r t rugalmasabban t u d n a k igazodni a p i a c követelményeihez. A mi gazdaságunkból viszont é p p ez a rugalmasság hiányzik, h o g y ide­ jében a l k a l m a z k o d n i tudjon a piaci feltételek egyre mozgalmasabb v á l ­ tozásaihoz. Előrehaladásunk sarkalatos kérdése t e h á t t o v á b b r a is az m a r a d — az önigazgatási társadalmi-gazdasági viszonyok t o v á b b i elmélyítése mellett — , h o g y milyen mértékben növelhetjük hatékonyságunkat, s ezen belül a t á r s a d a l m i m u n k a .termelékenységét. A hatékonyság fokozásában n a g y jelentősége v a n az energiával, a n y e r s - és újratermelési a n y a g o k k a l való .takarékosságnak, hiszen erőforrásaink k o r l á t o z o t t a k , s v á r h a t ó a n egyre d r á g á b b a k lesznek. A z á r a k emelkedése és a szállítóktól való függőség kiéleződése m e g h a t á r o z ó a n hat majd a másodlagos változásokra, és el­ kerülhetetlenné teszi a magas fokú alkalmazkodást az újonnan előállt körülményekhez.

A hatékonyság

és Vajdaság

iparpolitikája

Vajdaság továibbi iparosításának szándéka megköveteli iparpolitikánk egyre világosabb megfogalmazását. A z iparpolitika része a gazdaságpolitikának; feladata, h o g y összehan­ golja a fejlesztési célkitűzéseket, s hogy a tehetséges rendszerbeli megol­ dásokkal létrehozza előfeltételeit a k i t ű z ö t t célok v a l ó r a v á l t á s á n a k . A z iparpolitika általános célkitűzései közé t a r t o z i k az ipari termelés további növelése, a m u n k a termelékenységének fokozása és a gazdálkodás hatékonyságának erősítése a versenyképesség, s következésképpen a jö­ vedelem növelése érdekében, továbbá a n a g y o b b foglalkoztatás feltéte­ leinek megteremtése, a regionális fejlesztés, a szerkezeti hozzáidomul ás a nemzetközi munkamegosztáshoz — s m i n d e z azzal a céllal, h o g y minél magasabb f o k o n kielégítsük a szükségleteket és megerősítsük a társult m u n k a anyagi bázisát. T a r t o m á n y u n k iparpolitikájának különleges céljai, illetve előfeltételei k ö z é sorolhatnánk a következőket: — az önigazgatása társulás folyamatainak serkentése, s ezzel p á r h u ­ zamosan a h á t t é r i p a r és a „kisgazdaság" fejlesztése;

— a fejlesztési-kutatási funkciók erősítése a szelektált p r o g r a m o k (megvalósításában, a szakosítás és a kooperáció előmozdításával a 'nem­ zetközi munkamegosztásban; — a 'hatékonyság és versenyképesség fokozása a nemzetközi m u n k a ­ megosztásba v a l ó nagyobb méretű és eredményesebb bekapcsolódás ér­ dekében; — a kivitelre szánt felszerelés, berendezések és termékeik előállításá­ nak olyan m é r v ű pénzellátása, hogy növeljük a h a z a i i p a r nemzetközi versenyképességét; — a vezető, alkotóképes, m a g a s képzettségű k á d e r e k folyamatos t o ­ vábbképzése, felfokozottahban figyelembe véve a korszerű i p a r ilyen irá­ nyú igényeit; — a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a eredményeinek n a g y o b b m é r v ű transz­ ferálása a termelésbe, fokozottabb erőfeszítéseket téve a 'tudományos k u t a t ó m u n k á b a n az energetikai, a nyersanyag-ellátási és az új i p a r (elektronika, mikroprocesszorok stb.) fejlesztési problémáinak megoldá­ sa végett és a hazai technológia fejlesztése é r d e k é b e n . A z iparpolitika kialakítása a társadalmi-gazdasági fejlesztéspolitika keretein belül összetett feladat. Ebben a m u n k á b a n a t u d o m á n y o s k u t a ­ tómunkával foglalkozóknak, a gazdasági szakembereknek és az önigazga­ tási s t r u k t ú r á k képviselőinek egyaránt részt k e l l venniük. A fejlett i p a r i államokban m á r a z 1930-as években m e g t ö r t é n t e k az első kísérletek a koherens iparpolitikai koncepciók megfogalmazására. M a m á r az O E C D csaknem v a l a m e n n y i tagországa szabatosan megfogalma­ zott, vagy legalábbis kereteiben m e g h a t á r o z o t t i p a r p o l i t i k a alapján fej­ leszti saját g y á r i p a r á t . 39

40

A hatékonyság

növelésének

néhány

lehetősége

Beruházások A beruházások n y o m á n '.extenzív fejlődés alakul ki, h a csupán a ter­ melés volumenét növeljük mindennemű minőségi változás nélkül, de intenzív fejlődés is létrejöhet, amennyiben a kapacitások bővítése össz­ h a n g b a n áll a m e g v á l t o z t a t o t t technológiai f o l y a m a t o k k a l , tehát amikor az új kapacitás és felszerelés termelékenyebb a réginél. A z e x t e n z í v fej­ lődés szakaszában a kapacitások bővítésére irányuló befektetések u g y a n ­ csak élősegítik a technikai-technológiai előrehaladást. Ü g y véljük azonban, h o g y ezen a téren k i z á r ó l a g a hatékonyság nö­ velése és a termékek minőségének javítása jelentheti az igazi fejlődést. E tekintetben szem előtt tartjuk, h o g y a másfajta beruházások .(termékfej­ lesztési befektetések, káderképzés, piacfejlesztés stb.) is kedvező hatással v a n n a k a gazdaság növekedésére, s számottevően előmozdíthatják a h a ­ tékonyság fokozódását. A beruházási tevékenység h a t é k o n y s á g á n a k növelése érdekében, k i ­ váltképpen amikor intenzív fejlődésről v a n szó, m e g h a t á r o z o t t mércékre

v a n szükség a, hatékonyság mérlegelése céljából, s meg kell szabni a m i ­ nimális követelményeket is, mert csak így kerülhet sor szelektálásukra és társadalmi indokoltságuk elismerésére. Ezekhez a mércékhez, amelyek egyúttal megállapodásos alapot n y ú j t a n á n a k a b a n k o k ügyviteli politi­ kájához, csakis önigazgatási módszerekkel j u t h a t u n k el. A z önigazgatási tervezés rendszerét és módszereit ily m ó d o n jól kiegészíthetnénk a h a t é ­ konyság ••világos, egyértelmű és gyakorlatilag jól a l k a l m a z h a t ó mércéivel, ami megkönyítené és minőségileg igényesebbé t e n n é a beruházási d ö n t é ­ sek meghozatalát. U g y a n e z érvényes a szelektivitásra is: ez is n a g y f o n ­ tosságú tényezője a fejlesztés h a t é k o n y s á g á n a k . A jövőbeli fejlesztési stratégiában ezenfelül nagyobb súlyt kell fektet­ n ü n k a felhalmozás növelésére, ami többféle m ó d o n érhető el. A beruházások h a t é k o n y s á g á n a k növelésére jó lehetőséget nyújt a k a ­ pacitások teljesebb kihasználása is, vagyis a meglevő alapeszközök át­ eresztő képességének fokozása. A termelési .rendszer áteresztő képességét különféle m ű s z a k i és 'munkaszervezési intézkedésekkel, illetve v á l t o z t a ­ tásokkal növelhetjük, amire a fémiparból szolgálunk p é l d á v a l : — a termelés volumenének és szerkezetének módosítása, — a termelőképesség hasznosítási f o k á n a k növelése, — a technológia megváltoztatása, — a kézi m u n k a gépesítése, — a szerszámok paramétereinek javítása, — a meglevő gépek és berendezések korszerűsítése, a gépesítés foká­ n a k növelése, — a m e g m u n k á l á s pontossági és minőségi követelményeinek egyeztetése (az ún. „gazdaságos" minőség szintjéig), — technologikus konstrukciók kidolgozása, — a termelési rendszer kieséseinek csökkentése, — a különféle szervezési intézkedések. 41

!

42

Kivitel A kivitel növeléséhez v e z e t h e t : — a termékfejlesztés erősítése a kiviteli áruválaszték gyarapítása cél­ jából; — a megbízhatóság növelése a minőség és a h a t á r i d ő k betartása te­ kintetében, s a korszerűség elérése a termékek és a csomagolás formater­ vezésében ; — a termékek állandó jelenléte a külföldi piacon, n e m pedig csak ak­ kor, amikor iárufeles'legünk, v a g y d e v i z a h i á n y u n k v a n ; — a szervizműhelyek megszervezése, s a gépek és berendezések t a r t a ­ lék-alkatrészekkel való ellátása; — a kiviteli irányvétel tervezettsége és állandósága, v a l a m i n t intéz­ kedések foganatosítása a kiviteli tervek teljesítése érdekében; — a marketing-koncepció alkalmazása a külföldi piacon való fellépés­ ben, a n n a k m i n d e n elemével egyetemben (tekintélyszerzés, a vevők bizal43

mának elnyerése, a piaci információk biztoskása, tervezés, megvalósítás, ellenőrzés); — az a törekvés, 'hogy a árukivitel mellett a szolgáltatások, a licen­ cek, a k n o w - h o w és egyéb szellemi termékek, kiszállítását is lehetővé t e ­ gyük (befektetési e l ő t a n u l m á n y o k , fejlesztési p r o g r a m o k feldolgozása egyes országoknak, körzeteknek vagy oógeknek, kutatási szolgálatok, k i ­ viteli m a r k e t i n g stb.); — beruházási m u n k á l a t o k végzése külföldön és komplett berendezések kiszállítása a mezőgazdaság, a vegyipar, a z építőipar, a gépgyártás, a tanintézetek, az egészségügy seb. s z á m á r a '(mérnöki szolgáltatások elhe­ lyezésével) ; — a közös beruházások, amelyek leginkább az egyes technológiai el­ járások teljes felszerelésének leszállításához k ö t ő d n e k , s kiterjednek a pénzügyi együttműködésre is; — együttes fellépés a harmadik

piacon;

— egyéb f o r m á k : a leasing, a mérnöki szolgáltátások kivitele stb. Ilyen a l a p o k o n újrafogalmazhatjuk egész kiviteli stratégiánkat, és ki­ dolgozhatjuk a külfölddel v a l ó árucsere intenzív programját, főleg a fej­ lődő országok irányában,, m e r t ezzel az energia- és nyersanyagellátás egész sor égető kérdése m e g o l d h a t ó .

Jegyzetek

A csillagok azt jelzik, hogy az adott ágazat szelektált programjai előnyt élveztek a fejlesztésben. Erich Schäfer: „Der Industriebetrieb — Industriebetr-iebslehre auf typologischer Grundlage." Westdeutscher Verlag. Köln und Oplagen, 1969., 101—i 14. old. a) a nyersanyagigényes csoportba .tartozik: a cigaretta, a margarin, a gépkocsi, a cipő, a lkészruha, a sajtolt szén, a kábelek és vezetékek gyártása, a hús és a színesfémek feldolgozása, a fűrésztelepek munkája, a kőolajszármazékok előállítása, a szerelvények készítése stb. b) az energiaigényes ágazatok csoportja: alumíniumgyártás, vegyipari anyagok előállítása, kohók, üveg-, cement- és építőanyag-gyártás, to­ vábbá a nemfémes ásványok feldolgozása, a forgácsolás •nélküli meg­ munkálás stb. c) a munkaigényes iparágak: öntödék, szerszám- és gépgyártás, fi­ nommechanika, látszeripar, bútorkészítés, cipő- és szövőipar, porce­ lángyártás, hangszer, és játék előállítás, nyomdaipar, az egyedi és kissorozatú termelés stb. Yea-rbook of Industrial Statistics. Volume I — General Industrial Statistics. United Nattens. New York, 1976. — számos országra vonatkozóan közli az ipar szerkezetét az energia- és nyersanyag-igényesség szem­ pontjából. Az egyes országokra vonatkozó adatokat innen vettük át (össz gyáripar = 100):

IGÉNYESSÉG ORSZÁG

Min. A

Mérsék. B

Dánia Finnország Magyarország Német SZK Japán

40,1 33,5 28,1 20,6 18,6

9,8 8,8 14,3 15,7 11,1

17,4 12,3 18,3 13,4 22,4

21,6 31,2 22,0 30,5 30,3

11,1 14,2 17,3 19,8 17,5

Jugoszlávia* Vajdaság*

18,7 31,4

18,9 17,2

13,4 10,0

29,1 28,0

19,9 13,4

Közepes C

Nagy D

Maximális E

— B C D E

fafeldolgozás, élelmiszer-, d o h á n y - ital-, t ő r - , oipő- és nyomdaipar. — szövőipar, konfekció, bútoripar, finommechanika, gumiipar. — g é p - és járműgyártás, — papír, villamos gépék, vegyipari készítmények, 'fémfeldolgozás. — üveggyártás, vaskohászat, k ő o l a j - és földgázfeldölgozás, cement- és é p í t ő a n y a g gyártás. * — K i s z á m í t v a a T S I - b e n ilyen felosztás alapján. A z adatok 1979-re v o n a t k o z n a k . i!1

'

i2

3 3

3 4

A beruházások megvalósulása egybeesik a fizikai .létrehozással, függetlenül a beruházási költségek fedezésének időpontjától. Samoupravni drustveno-ekonomski razvoj Jugoslavije 1974—1977. Az SZSI kiadványa. Belgrád, 1978. 86. 1. Eszerint a gazdaság társadalmi szek­ torában az alapeszközök technikai szerkezete 1952-
'készítmények gyártásának megszüntetését és az áruválaszték javí­ tását". A. F. Burns: „Broduotion Trends in die U. S. Since 1970." A National Bureau of Economic Research kiadványa. New York, 1950. (Idézve B. Gold szerint). Néhány főbb magállapítása: — az új áruk .piacra dobása korlátozza a korábbi hasonló árucikkek iránti keresletet; — valamely ipari ágazat gyors expanziója a későbbi időszakban na­ gyon megnehezíti a szinten tartást; — az egyik ágazat technikai-technológiai .előrehaladása magával von­ ja a konkurrens ágazatok lemaradását; — az új termékek (vagy ágazatok) mindig vonzóak az addigi ter­ mékek (vagy ágazatok) erőforrásai számára, ami korlátozza to­ vábbi fejlődéseket sob. „Iparfejlesztés és iparpolitika". Beszámolók a I I . nemzetközi ipargazdasági konferenciáról. Budapest, 1980. 91—103. oldal. Az új termékek jegyzékét Vajdaságra vonatkozóan az 1979. évi Vajdasági Statisztikai Évkönyv, 103—107. oldala és a TSI: „Društveni i eko­ nomski razvoj SAP Vojvodine 1972—1976" c. kiadványa, 82. oldala alapján állítottuk össze. Jugoszláviára vonatkozóan kiszámítva a JSÉK—80. 159. 1., Vajdaságra vo­ natkozóan pedig a TSI 87. számú Közlönye, 13. oldala alapján. Josip Broz Tito elnök a JKSZ X I . kongresszusán elhangzott beszámolójában megállapíttotta: „ . . . mi túlságosan is a külföldi technológiától függő termelést helyeztük előtérbe, s olyasmit is exportáltunk, amit mi ész­ szerűbben előállíthatnánk. Elhatároztuk, hogy többek közt emiatt is megváltoztatjuk termelésünk szerkezetét, de ezt a határozatunkat sok­ kal vontatottabban valósítjuk meg, mint ahogy tehetnénk és tennünk kellene. Ilyen szempontból gyökeres változásokra van szükség terme­ lési és beruházási irányvételünkben. És elmaradhatatlanul szükség van a hazai technológia ösztönzésére és fejlesztésére is". (Referat i završ­ na reč Predsednika Tita na XI kongresu SKJ. A Komunist kiadvá­ nya, Belgrád, 1978. 39. oldal.) Az OECD -tagországainak iparpolitikájában — országonként eltérően — ilyen célkitűzésekkel találkozunk: — a magas szintű technológiával rendelkező iparágak támogatása (atomenergia, űrtechnika, elektronika stb.); — hazai erőforrásokból származó olcsó energia előállítása és az ehhez szükséges felszerelés gyártása (biomassza, biogáz, napenergia stib.); — a munkaigényes ágazatok támogatása a foglalkoztatás növelése cél­ jából (pl. szövőipar); — olyan iparágak fejlesztése, amelyek megrendeléseikkel más ágaza­ tokat is foglalkoztatnak (gépkocsigyártás és más hasonlók) stb. Részletesebben lásd (1) „The Aims and Instruments of Industrial Policy. A Comparative Study". OECD-kiadvány. Párizs, 1975. (2) Policies for Promoting Industrial Adaptation". OECD-kiadvány. Pá­ rizs, 1976. A szelektivitás által kifejezett fejlesztéspolitika, amely meghatározza a fej­ lesztési prioritásokat, része az általános társadalmi-gazdasági politi­ kának. A szelekció által a rendelkezésre álló erőforrásokon alapuló fej-

4 2

4 3

lesztési szükségleteket részesítjük előnyben'. (Figyelembe véve a nyers­ anyagellátási, káderbeli, pénzügyi stb. lehetőségeket.) Móra A., Marié: „Povećanje propusne moći procesa rada bez novih ula­ ganja." A Proizvodnja c. folyóirat 1981 márciusi száma, Belgrád. 28— 32. old. Móra A. idézett műve. 608. old.

Rezime

N e k i aspekti p r i v r e d n o g i industrijskog razvoja Vojvodine II. U ovom delu svojih istraživanja, autor se bavi problematikom strukturnih promena privrede Vojvodine i mogućnostima povećanja efikasnosti razvoja. Prikaz počinje strukturom društvenog proizvoda i promenama te strukture u pravcu povećanja učešća sekundarnog sektora i posebno industrije, u periodu iz­ među 1960—1980-e godine. Ukazuje se na znatan rast učešća industrije od 22,2% na 32,1%, kao i na uticaj takve promené na razvoj ukupne privrede i njene efikasnosti. Istovremeno je učešće poljoprivrede smanjeno sa 44,4% na 24,6%. Proces industrijalizacije, kao osnovna smernica ekonomske politike Po­ krajine, je prema tome izrazit, što je posebno rezultat razvoja prehrambene, hemijske, tekstilne, metalno-prerađivaeke, elektro-imašinske industrije i proiz­ voda finalnih proizvoda od drveta. Autor ukazuje na sirovinsku, energetsku i radnu intenzivnost industrijskih grana. Sirovinski intenzitet ima 47,5% a radni intenzitet 39,5% grana. Pri tome se vidi porast tih intenzivnosti u proteklom periodu, dok energetska intenzivnost opada. U vezi sa strukturom industrije vidi se da učešće novih kapaciteta u investi­ cijama, kao i učešće troškova građevinske izgradnje uveliko raste, dok učešće zamene i investicionog održavanja u znatnoj meri opada, u ukupnoj vrednosti investicija. Porast učešća novih kapaciteta pozitivno utiče — kaže autor — na podizanje nivoa savremenosti, opreme i tehnologije. Razvoj je skopčan sa određenim procesom smenjivanja proizvoda i nove teh­ nike. Posebno se ističe formiranje „ERA" programa i računarom upravljanih alatnih mašina, kao i razvoj u oblasti hemizacije. U pogledu strukture zaposlenosti, prikazuje se broj zaposlenih po oblastima, a posebno u industriji po granama. Rast zaposlenih u periodu 1970—1980. je 39%, u privredi 38% a u neprivredi 4 1 % . U industriji je stopa rasta 150%. Posebno se obrađuje uticaj industrijalizacije na efikasnost ukupnog razvoja privrede, te se konstatuje, da je industrija imala dominantan značaj na efikas­ niji razvoj privrede u celini. Proučavajući karakteristike razvoja u celini, konstatovano je, da je protekli period bio period ekstenzivnog razvoja. Dalji ekstenzivni razvoj biće u nared­ nom periodu usporen ili zaustavljen, jer dolazi intenzivna faza razvoja priv­ rede, a posebno industrije. To će se postići putem racionalnije upotrebe ener­ gije i sirovina, boljeg korišćenja kapaciteta, usavršavanja planiranja i orga­ nizacije rada, intenziviranja poslovanja u celini.

•Mogućnosti povećanja efikasnosti razvoja, porebno se obrađuju. Konstatuje se, da je povećanje efikasnosti, rezultat rada na poboljšanju faktora, koji utiču na efikasnost, te se ti faktori i prikazuju. Podvlači se, da su opšti ciljevi i ekonomske i posebno industrijske politike u povećanju ekonomičnosti i efikas­ nosti poslovanja uopšte, a naročito u podizanju produktivnosti rada. U spe­ cifičnim ciljevima ekonomske politike, skreće se pažnja, među ostalim i na unapređivanje razvoja prateće industrije i „male privrede", jačanje razvojno-istraživaoke delatnosti, povećanje konkurentske sposobnosti i dr. Posebno se podvlači značaj investicija i izvoza za povećanje efikasnosti, te se skreće pažnja da je efikasnost, savremenost, selektivnost i dobra proučenost investicija, osnova za povećanje efikasnosti, putem porasta produktivnosti i a'kumulativnosti. Ukazuje se na mogućnost povećanja izvoza putem poboljšanja kvaliteta, ro­ kova isporuke, redovnog prisustva na inostranom tržištu, rada marketinga i drugih faktora, koji se nabrajaju.

Resummee Einige Gesichtspunkte der wirtschaftlichen u n d industriellen E n t w i c k l u n g von Vojvodina II. In diesem Teil seiner Untersuchungen, beschäftigt sich der Verfasser mit der Problematik der strukturellen Aenderungen der Wirtschaft von Vojvodina und mit den Möglichkeiten der Erhöhung der Effektivität der Entwicklung. Der Vortrag fängt mit der Struktur der Wirtschaft an, und mit den Aenderungen dieser Struktur, bezüglich der Zunahme der Beteiligung des zweiten Sektors und besonders der Industrie zwischen den Jahren 1960—1980. Es wird auf die bedeutende Erhöhung der Beteiligung der Industrie von 22,2% auf 3 2 , 1 % hingewiesen, so wie auf die Wirkung dieses Prozesses auf die Entwicklung der gesamten Wirtschaft und deren Effektivität. Gleichzeitig hat die' Beteiligung der Landwirtschaft von 44,4% auf 24,6% abgenommen. Der Brozess der In­ dustrialisation, als grundlegende Direktive der Wirtschaftspolitik unseres Ge­ biets äst also feststehend uzw. als Ergebnis der Entwicklung der Nahrungsmit­ tel-, Chemieschen, Textil, Metallverarbe'tender, Elektro-maschinen und Holz­ verarbeitender Industrie. Der Verfasser weist auf die Rohstoff; Energie und Arbeitsintensität der Industrie, hin. Die x\rbeitsintensität ist in 39,5% der Zweige vorhanden. Da­ bei kann man das Wachsen der Intensitäten feststellen, die Beteiligung der Energieintensiven Zweigen nimmt jedoch ab. In Hinsicht der Indüstriestruktur sieht man, dass die Beteiligung von neuen Kapazitäten sowie der Baukosten, in den Investitionen stark zunehmen, die Kosten der Erhaltung und des Austau:ches der bestehenden Kapazitäten haben aber abnehmende Tendenz. Das wirkt — sagt der Verfasser — positiv auf die Modernisierung und Productivität der Geräte und der Technologie. Die Entwicklung ist mit den Aenderungsprozers der Produkte verbunden. Es wird besonders die Formierung des „ERA" Programms und die Erzeugung von Computer-gesteuerten Arbeitsmaschinen bemerkt.

I n Hinsicht der Struktur der Beschäftigten, wird die Zahl der Wirtschafts­ zweigen vorgebracht. Wachstum der Beschäftigten in der Periode 1970—1980 ist 39%, in der Wirtschaft 38%, der Ausserwirtschaftlichen Organisationen 4 1 % und in der Industrie 50%. Die Wirkung der Industrialisation auf die Effektivität der ganzen Wirtschaft wird besonders bearbeitet und festgestellt dass die Industrie dominanten Einfluss auf die Effektivität der ganzen Wirtschaft gehabt hat. Es wird festgestellt dass die bisherige Entwicklungsperiode, die Periode der extensiven Entwicklung war, das liquidiert werden muss, und es muss die in­ tensive Periode, für die ganze Wirtschaft und besonders für die Industrie kom­ men. Das wird durch rationellen Gebrauch der Rahstoffe und (Energie, bessere Ausnützung der Kapazitäten, Vervollkommung der Planung und Organisation und Erhöhung der Effektivität der Geschäftsführung überhaupt, erzielt. Die Möglichkeiten des Wachstums der Effektivität, werden besonders bear­ beitet. Die Zunahme der Effektivität ist das Ergebnis der Verbesserung aller Faktoren, die sie beeinflussen. Die .grundlegende Ziele der Wirtschaftspolitik sind das Wachstum der Effektivität und der Produktivität der Arbeit. Zwi­ schen den spezifischen Faktoren wird auch auf die Entwicklung der Forschung, auf das Wachstum der Konkurrenzfähigkeit und auf die Entwicklung der „kleinen Wirtsohaft" hingewiesen. Die Bedeutung der Investitionen, sowie des Ausfuhrs wird besonders unter­ sucht und auf die Effektivität, Selektivität, Zeitgemässigkeit der Investitionen, als Grundlage der Effektivität der Wirtschaft, durch die Erhöhung der Pro­ duktivität und Akkumulation, hingewiesen. Es wird auf die Möglichkeiten des Wachstums des Ausfuhrs hingewiesen, durch die Verbesserung des Warenqualitäts, der pünktlichen Lieferung, des Beiseins auf den Auslandsmärkten, der Arbeit des Marketings usw.

Rehák László TÖREKVÉSEK LENINNEK MARXSZAL VALÓ SZEMBEÁLLÍTÁSÁRA

N a p j a i n k 'kommunistaellenes megnyilvánulásai során g y a k o r i eset, h o g y Lenint szembeállítják (Marxszal E z a törekvés valójában nem új keletű. Jelen v o l t m á r Lenin m u n k á s s á g á n a k a legelején is. Ugyanis a cá­ ri Oroszország m u n k á s m o z g a l m á n a k egyik része, a m e l y n e m csatlako­ zott az orosz szociáldemokrata bolsevikok i r á n y z a t á h o z , m á r a n n a k ide­ jén megkérdőjelezte Lenin nézeteinek 'és politikai vonalvezetésének m a r ­ xista megalapozottságát. E z a ténykedés pedig, amely századunk elején az októberi f o r r a d a l o m 'indulásakor és a zsenge szovjet állam- f e n n m a r a dásáérit f o l y t a t o t t k ü z d e l m e k első éveiben t e t ő z ö t t — M a r x t a n í t á s á n a k és életművének a I I . Internaeionálén belül leszűkített értelmezésén ala­ pult. Érveikben a jelenkori törekvések n e m m u t a t n a k n a g y t a r t a l m i v á l t o ­ zást. A kiindulópont M a r x értelmezésének szubjektivisztifcus k a n o n i z á l t felfogása — függetlenül a t t ó l , hogy ez a Marx-tolmácsolás v a l ó b a n ilyen megkövülten és a l k o t ó összetevője n é l k ü l v a n jelen az efféle bírálók t u ­ d a t á b a n , v a g y egyszerűen t u d a t o s a n m í m e l t kiindulóponttal jelentkezik az ilyen marxológus — , a m i t a z u t á n képtelenek és n e m hajlandók össz­ h a n g b a h o z n i Lenin a l k o t ó m a r x i z m u s á v a l , a lenini életmű k o r s z a k a l ­ k o t ó elméleti és. gyakorlati t á r s a d a l m i f o r r a d a l m i jelentőségével. K á r , h o g y kiadói tevékenységünk, publicisztikánk és a m a r x i z m u s (tar­ talmi meghatározásaival foglalkozó t a n u l m á n y o k n e m ölelik fel a szá­ z a d eleji szembeszegülést Leninnel és az általa képviselt irányzattal'. M e r t az a k k o r i eszmei és politikai h a r c o k ismeretében sok m a i megnyilatkozás — amely kétségbe vonja, h o g y Lenin életműve M a r x 'és Engels t e v é ­ kenységén és m ű v é n alapul — szinte semmi újat sem m o n d , csak m á s a köntöse és a k ö z v e t l e n indoklása. Arai n a p j a i n k b a n némileg újabb, az az, h o g y a Lenin-életműnek és a leninizmusnak nem a m a g a valós t a r t a l m á t állítja szembe a sajátos m ó d o n értelmezett m a r x i és engelai é l e t m ű v e l , h a n e m a meghamisított és leegyszerűsített sztálinista p r a g m a t i k u s írevizionázmus Lenin-képét t á r 1

ják az olvasó elé, azt is nem egy esetben sajátos és önkényes .módon fog­ v a fel, és ezzel h a d a k o z n a k — M a r x r a h i v a t k o z v a — Lenin ellen. Előre kell bocsátani Lenin életművének két k o r s z a k a l k o t ó m o z z a n a t á t a m a r x i tanítás jelenkori általános t é r h ó d í t á s á b a n . A z egyik lényeges m o z z a n a t M a r x eredeti módszerének és t a n í t á s á n a k , t á r s a d a l o m a l a k í t ó forradalmi v o l t á n a k a reaffirmálása Lenin életműve által. A m á s i k pedig a frontáttörés a M a r x és Engels életművének megkövesítésére t e t t törek­ vésekkel szemben. Ez a k k o r b o n t a k o z o t t k i , a m i k o r e l u r a l k o d t a k a r e ­ formista nézetek és a proletariátus tömegpártjai is g y a k r a n h á t t é r b e szo­ r í t o t t á k M a r x életművének forradalmi lényegét. A z ilyen fejlemények elleni szembeállás, n o h a jelentős volt, de nem b i z o n y u l t eredményesnek. Igaz, nem Lenin volt az egyetlen személyiség, aki elítélte az a k k o r i né­ z ő p o n t o k a t , mércéket, „ h i v a t a l o s " álláspontokat — gondoljunk például az „ o r t o d o x o k " : Georgij Valentyinovios Plehanov-Bel'tov, Wilhelm Liebknecht, K a r i K a u t s k y , Rosa Luxemburg, M a x Adler, Szabó E r v i n , D i mitrije Tucovic ellenszegüléseire — , de Lenin és az ő forradalmi tömeg­ mozgalma n é l k ü l nehezen j u t o t t volna ki a m a r x i z m u s felfogása és az általa sugallt társadalmi tevékenység abból a hullámvölgyből, amelybe a századfordulón került. Lenin munkássága és ténykedése nélkül a z o n b a n n e m i n d u l h a t o t t volna el a marxizmus világhódító útjára. A z a történelmi determinizmus, amely elsősorban M a r x és Engels élet­ művének ökonomista vulgarizációja alapján a „beérett termelési viszo­ n y o k eljövetelét és a kérlelhetetlen t á r s a d a l m i t ö r v é n y e k kényszere a l a p ­ ján bekövetkező szocialista fordulatot v á r t a , valójában lefegyverezte a proletariátust és a vele szövetséges dolgozó tömegeket, lefokozta a for­ radalmi élcsapat szerepét. Ezekben a kérdésekben h o z o t t kétségtelenül korszakalkotó fordulatot Lenin tevékenysége és életműve, reaffirmálta M a r x és Engels t a n í t á s á n a k és tevékenységének a l a p v e t ő t á r s a d a l o m a l a ­ kító forradalmi jelentőségét és értékét. 2

A h h o z , hogy az eredeti m a r x i forradalmiságot kidomborítsa és fel­ színre hozza, az a d o t t körülményekben Leninnek figyelembe kellett ven­ nie az akkori nemzetközi helyzetet és a e á r i Oroszország adottságait, de feltétlenül t o v á b b kellett fejlesztenie és konkretizálnia a proletariátus forradalmi élcsapat szerepének elméletét "és g y a k o r l a t á t is. A proletár­ forradalom előkészítése és m e g v í v á s a szempontjából tüzetes elemzés alá kellett vennie: az osztályszövetség kérdéskörét, a f o r r a d a l o m k i b o n t a k o ­ zási lehetőségeit, a nemzeti és a g y a r m a t i k ö r ü l m é n y e k b e n ; a szocialista forradalom megvívási formáját az a k k o r i általános imperialista válság adottságaiban; a p r o l e t á r d i k t a t ú r a k i a l a k í t á s á n a k és továbbfejlesztésé­ nek módozatait, v a l a m i n t o l t a l m a z á s á n a k és továbbfejlesztésének m ó d ­ ját stb. 1924-ben írt L e n i n - t a n u l m á n y á b a n a következőkkel indokolja Lukács G y ö r g y azt, h o g y m i é r t tartja „új fejlődési szakasznak a materialista dialektika történetében" Lenin életművét: „Lenin nemcsak helyreállítot­ ta a marxi elmélet tisztaságát a vulgáris m a r x i z m u s laposságainak és torzításainak évtizedes u r a l m a u t á n , h a n e m m a g á t a m ó d s z e r t is t o v á b b -

fejlesztette, k o n k r é t a b b á és érettebbé tette. A k o m m u n i s t á k feladata most m á r az, h o g y továbbmenjenek Lenin útján, de ez csak a k k o r sikerülhet nekik, h a ú g y t u d n a k Leninhez kapcsolódni, ahogyan m a g a Lenin k a p ­ csolódott M a r x h o z . A leninizmus a z t jelenti, h o g y a történelmi m a t e ­ rializmus elmélete még közelebb került a proletariátus n a p i h a r c a i h o z , még gyakorlatibbá vált, m i n t ahogy ez M a r x idejében lehetséges v o l t . " A imásilk m e g h a t á r o z ó fontosságú k ö r ü l m é n y Lenin életművében, a m i t szintén a múltban, de m a is igyekeznek szembeállítani Marxszal, az a módszerre v o n a t k o z i k . M i n t M a r x esetebén, úgy Leninnél is a módszer a legtágabb értelemben é r t e n d ő , m i n t a t á r s a d a l m i adottságok és viszo­ n y o k elemzésének és a cselekvés i r á n y í t á s á n a k módja. A m a g u k a t kommunistaellenes k ö z í r ó k n a k vallók k ö z ö t t nemcsak el­ vétve, d e m é g a m a r x i s t á k k ö z ö t t is a k a d n a k o l y a n o k , a k i k Lenint gyakorlatiaskodó f o r r a d a l m á r n a k és eredményes államférfinak tartják. E z t a k ö r ü l m é n y t Andrija Stojkovic a következőképpen jellemzi: „ A m a r x i z ­ m u s kifejezett bírálóihoz hasonlóan, az a n t r o p o m a r x i z m u s képviselői is Lenint rendszerint m i n t gyakorlati f o r r a d a l m á r t és államférfit t á r g y a l ­ ják, elméleti tevékenységét meg M a r x k o r s z a k a l k o t ó m ű v é n e k szerény lábjegyzeteként kezelik. Ezek el is vetik a leninizmust mint humanista i r á n y z a t o t azáltal, h o g y azonosítják a m a r x i z m u s és a szocializmus sztá­ linista deformálásával, m a g u k a t viszont az ifjú M a r x humanista k o n c e p ­ ciójának m a i b a j n o k a i n a k k é p z e l i k . " A r r a v o n a t k o z ó a n , hogy szinte divatossá v á l t N y u g a t o n Lenin és M a r x szembeállítása — olyan k ö z í r ó r a szinte felesleges is hivatkozni, m i n t Leszek K o l a k o w s k i , aki oxfordi AH Souls College t a n á r a k é n t ü z ­ letet csinál abból, hogy Lenint a totalitarizmus ideológusává kiáltja k i , — szolgáljon itt példaként Lefebvre modorossága, aki 1980-ban megje­ l e n t k ö n y v é b e n , M a r x életművének időszerűségét hangsúlyozza, valószí­ nűleg nem-dogmatikus v o l t á t b i z o n y í t a n d ó többek k ö z ö t t megállapítja: „ M a kénytelenek v a g y u n k ismételten és n y í l t a n k i m o n d a n i , hogy Lenin sok elgondolását K a u t s k y t ó l vette át (különösképpen az agrárkérdéssel foglalkozó t a n u l m á n y á b ó l , az Agrarfrageból), de e z t később azzal p a ­ lástolta, h o g y t á m a d t a t a n í t ó j á t és t a n á c s a d ó j á t . " Sajnos, a 'tények m á s t m o n d a n a k . U g y a n i s a n n a k idején nem v o l t szé­ gyen K a u t s k y t ó l t a n u l n i . H . Lefebvre felfedezésnek szánt utalását m e g ­ toldhatjuk, h o g y Lenin a nemzeti kérdés témaköréből is t a n u l t . A z 1912—1914-es években, a m i k o r a' Lenin vezette Oroszországi Szociálde­ m o k r a t a M u n k á s p á r t behatóan vitatja a nemzeti kérdést és részletezi álláspontját, 'amiben Lenin írásaival, beszámolóival és h a t á r o z a t i j a v a s ­ lataival igen tevőlegesen részt vesz, Lenin K a u t s k y r a hivatkozik, p o l e ­ mikus megállapításait és az a u s z t r o - m a r x i s t á k n a k a nemzeti kérdésre v o ­ n a t k o z ó t é v e s álláspontjait idézi. Lenin n y í l t a n és o k k a l t á m a d j a K a u t s k y álláspontját az I. világháború idején, következetten .politikai m a g a t a r t á ­ sa m i a t t . D e e z még n e m jelentett a k a d á l y t , h o g y K a u t s k y — aki Engels h a l á l a u t á n k é t évtizeden á t a legnagyobb m a r x i s t a tekintélynek s z á m í ­ t o t t — , a Szovjetunió újonnan megalakult T á r s a d a l o m t u d o m á n y i A k a 3

4

5

6

démiájának tagjává válasszák Rosa Luxemburggal, Szabó .Ervinnel és másokkal (1918). K a u t s k y útjai végleg 1919-ben á g a z n a k el a k o m m u ­ nista mozgalomtól, amikor 'szembehelyezkedik a Lenin vezette proletárforradalom módszereivel, közvetlen céljaival és k i m u t a t j a , hogy m e n n y i ­ re rabja egy előre elképzelt, a n y u g a t - e u r ó p a i polgári p a r l a m e n t a r i z m u s példájára épített m i n t á n a k . A X X . század elején, h a nem is elsőként és egyetlenként, de Lenin volt az, aki M a r x valóságelemzési és a forradalmi cselekvésre v o n a t k o z ó m ó d ­ szerét a leghatékonyabban affirmálta. Nem. m o n d h a t ó jelentéktelennek többek k ö z ö t t A n t o n i o Labriola tevékenysége sem, aki A K o m m u n i s t a F á r t k i á l t v á n y a dialektikáját és a történelmi materializmus felfogásának filozófiai-elméleti összetevőit hangsúlyozza, szembehelyezkedve Sorel és más deterministák felfogásával, akik vulgarizálták M a r x és Engels élet­ művét. H a s o n l ó a n nagyjelentőségű F r a n z Mehring ez i r á n y ú munkássága (Történelmi materializmusról; Kant és a szocializmus; Kant, Dietzgen, Mach; Történelmi materializmus című k ö n y v e , v a l a m i n t élete utolsó könyve, az 1918-ban K a r i M a r x életművéről írt átfogó t a n u l m á n y ) , amelyben sikeresen szembeszáll E. Bernstein, P . Kampfmeier és mások revizionista-reformista i r á n y z a t á v a l , k i m u t a t j a Schopenhauer, Nietzsche és E. H a r t m a n n filozófiájának reakciós voltát, erőteljesen szembeszegül az előretörő újkantianizmussal, affirmálva M a r x módszerét a filozófia, a t ö r t é n e l e m t u d o m á n y és a szociológia terén. Mégis Lenin az, aki a leghatékonyabban affirmálja M a r x m ó d s z e r t a n á t általában, s ennek keretén belül a totalitás elvét. Méghozzá kettős v o n a t ­ kozásában. A k k o r is, amikor a valóság értelmezésének és a cselekvés elő­ irányzásának módjáról v a n szó, de abban az esetben is, amikor M a r x életművének felfogásáról v a n szó. Ezen az igazságon az sem v á l t o z t a t , hogy századunk m á s o d i k felében s z a p o r o d n a k azok, akik szeretnék rész­ ben kétségbe vonni azt, hogy Lenin elméleti és forradalmi tevékenységé­ ben érdemlegesen jelen v a n a m a r x i totalitás 'elve, és Lenint ú g y szeret­ nék jellemezni, mint p r a g m a t i k u s gyakorlaciaskodó cselekvőt, akinek el­ képzelései és intézkedései n e m következetesek, átgondoltak, s ezért ellent­ m o n d ó a k is. A m á r említett, 1924-ben írt t a n u l m á n y á b a n Lukács foglalkozik Lenin életművének ellentmondásosságával, természetesen n e m azért, h o g y v i t á ­ ba szálljon a későbbi marxológusokkal, akik az említett m ó d o n töreked­ nek m a j d M a r x o t és Lenint szembeállítani, h a n e m azért, hogy hangsú­ lyozza Lenin elméleti tevékenységének és gyakorlati cselekvésének dialek­ tikáját. Ezzel kapcsolatban Lukács leszögezi: „ . . . A mereven m e c h a ­ nikus gondolkodás számára, amely az o p p o r t u n i s t á k a t és a polgári teoreti­ kusokat jellemzi, az ilyen összekapcsolódások m i n d i g m e g o l d h a t a t l a n el­ lentmondásnak l á t s z a n a k . " „ A mereven mechanikus dialektikátlan gondolkodás nem tudja felfog­ ni, hogy ezek az ellentmondások a jelenkor valóságosan létező ellentmon­ dásai; hogy az O k ( b ) P politikája, Lenin politikája csak a n n y i b a n ellent7

mondásos, amennyiben ezzel keres és talál dialektikusan helyes válaszo­ kat saját társadalmi .létének objektív ellentmondásaira. Lenin politikájának elemzése ily módon mindig visszavezet minket a dialektikus módszer alapkérdéséhez. Egész életműve a marxi dialektika következetes alkalmazása a hatalmas átmeneti korszak szakadatlanul változó, mindig újat teremtő jelenségeire. D e a dialektika nem valami­ féle kész elmélet, amelyet mechanikusan lehet az élet jelenségeire alkal­ mazni, hanem csak alkalmazásában és alkalmazása által létezik. Lenin gyakorlata ily módon kibővítette, gazdagabbá tette és elméletileg tovább­ fejlesztette a dialektikus módszer Marxtól és Engelstől átvett örökségét." Lenin dialektikája számára lényeges volt, h o g y mindig lényeges g y a ­ korlati lépést és vállalkozást először elméletileg világítson meg, figye­ lembe véve a konkrét helyzetet, a hazai erőviszonyokat és a nemzetközi körülményeket. A forradalmi cselekvés elméleti 'megalapozottságának szentelt figyelem Lenin részéről azért korszakalkotó, mert a II. Interna­ cionálé időszakáról van szó, amelyben 'tértihódít Marx életművének elszegényesített felfogása. Eszerint Marx éltetművének elméleti-filozófiai útmutatásai háttérbe szorulnak, Marxot pedig elsősorban közgazdasági tudósnak és a társadalmi törvényszerűségek felfedőjének tekintik. Pél­ daként Garami Ernőre hivatkozunk, aki Kautsky Marx gazdasági tanai című könyvének fordítójaként az előszót így kezdi: „Marx Károly ha­ talmas szellemének két nagy alkotása maradt örökségül a mai szocialista nemzedékre. A z egyik alkotás a történeliemböloselet, a másik a társadalma gazdaságtan köréből való. A z egyik a történelmi materializmus, a másik a Marx-féle értékelmélet." Ebben az időszakban, amikor Marx lángelméjét dicsőítik a gazdaság­ tan terén és korszakalkotó jelentőségű felfedezéseit, a társadalmi folya­ matok (tolmácsolásában még mindig Ihátitérbe szorulnak azok az elméletimódszertani eredményei, amelyek nélkül nem jutott volna korszakalkotó felfedezésekre sem. Figyelembe véve a z t a meghatározó fontosságot, amelyet Lenin az el­ méleti megalapozásnak .tulajdonított egész tevékenysége idején, s ezen belül a totalitás elvének, valóban siralmasnak hatnak azok az állítások, amelyek Lenin diakktikusságának fogyatékosságát azzal szeretnék bizo­ nyítaná, h o g y kiragadva hivatkoznak arra a ímegállapítására és írására, amely a marxizmus három forrására és három összetevő részére vonat­ kozik. A z ilyen bírálók úgy állítják be, mintha Lenin mechanikusan ré­ szekre iszabdalta volna a marxizmust. Pedig Lenin nagysága a valódi marxi módszer affirmálása .terén abban van, h o g y a gazdasági és társa­ dalomelméleti hagyatékkal együtt, és vele egyenrangúan, Marx elméleti­ módszertani és filozófiai eredmények is figyelembe véve, Marx életművét a maga egészében, totalitásában reaffirmálja, olyan időszakban, amikor Marxot sokan leszegényítve, determinista módon értelmezik. Azok, akik Leninről hamis képet festenek iés erőltetetten szembehe­ lyezik Marxszal, nem hajlandók tudomásul venni, h o g y Lenin egész élet­ művét figyelembe kell venni, amikor dialektikáját vitatjuk, illetve igye8

kéznek elvitatni, Lenin forradalmi m o z g a l m a képtelen lett volna olyan n a g y történelmi jelentőségű sikerekre, h a n e m alapult v o l n a M a r x el­ méletén és metodikáján, v a l a m i n t dialektikáján. Lenin megfogalmazásá­ b a n különben sem az a lényeg, h o g y a m a r x i z m u s „részekből" áll, h a n e m a hangsúly azon v a n , h o g y „alkotórészek" képezik a marxizmust iránt á l l a n d ó a n fejlődő egészet, totalitást. Dialektikus egységbe kapcsolva az elméletet és a g y a k o r l a t o t Lenin képes v o l t nemcsak t u d o m á n y o s m e g ­ látásaiban és a forradalmi társadalmi g y a k o r l a t terén gazdagítani, fej­ leszteni a m a r x i z m u s t , d e a m a r x i z m u s m ó d s z e r t a n a területén is, a h o ­ g y a n Lukács fogalmazta: „kibővíteni, gazdagítani és elméletileg t o v á b b ­ fejleszteni M a r x és Engels örökségének dialektikus m ó d s z e r é t " . Lenin dialektikus módszerével kapcsolatosan, természetesen nemcsak a totalitás elve lényeges, h a n e m a dialektika m i n d e n lényeges elvének a jelenléte és alkalmazása. í g y például beszédes, h o g y a n fogalmazza meg Lenin, a m a r x i módszer történelmiségelvét. N o h a nem p e r d ö n t ő , ki m i t m o n d egy módszerről, hanem h o g y a n és milyen következetességgel a l k a l ­ m a z z a azt, mégis érdemes idézni Lenint, hogyan fogalmazza .ezt az elvet 1916-ban egy fiatal marxistához intézett hosszabb levelében. Lenin Ineszsza A r m a n d n a k 1916. november 30-án keltezett levelében, amelyet Z ü ­ richből Clarensba úr, t ö b b e k között kifejti: „ A m a r x i z m u s egész szelle­ me, egész rendszere azt követeli, hogy m i n d e n tételt csak (a) történelmi­ leg; ((3) csak m á s tételekkel összefüggésben; (y) csak k o n k r é t történelmi t a p a s z t a l a t o k k a l kapcsolatban vizsgáljunk." Természetesen ennél a t ö ­ m ö r fogalmazásnál figyelembe kell venni, h o g y e z t m a g y a r á z ó - o k t a t ó jelleggel közli Lenin, és nem fejti ki részletesen a t é m á t , így fogalmazása sem abszolutizálható. Figyelembe kell venni, milyen alkalomból fogalmaz Lenin így és hogy levelezésében m i n t m a g y a r á z a t o t vázlatos tömörségre törekszik. Újabban a m a g u k a t „autentikus m a r x i s t á k n a k " nevezők azt igyekez­ nek bizonygatni, h o g y Lenin elméleti vizsgálódásaiban és cselekvésében nem teszi magáévá kellőképpen M a r x tényleges nézeteit és módszereit. A z i r á n y z a t képviselői m á s i r á n y z a t o k h o z t a r t ó k k a l együtt, a r r a h i v a t k o z ­ n a k , h o g y M a r x életművében m ó d s z e r t a n a a l e g m a r a d a n d ó b b , az a m ó d , amellyel a meglevőt á l l a n d ó a n forradalmasítani lehet olyképpen, h o g y azt meg lehessen h a l a d n i . Ebben — szerintük — Lenin állítólagos g y a ­ korlatias eklektikussága m i a t t nemcsak messze lemarad M a r x mögött, h a n e m meg is másítja azt. A z ilyen érvelés tüzetes vizsgálata kétségtele­ n ü l igazolja, hogy az lilyen elmélkedők — függetlenül az i n d í t é k u k t ó l — nemcsak egy hamis, a sztálinisták által k a n o n i z á l t Lenin-képpel, h a n e m az általuk k a n o n i z á l t M a r x s z a l is m a n i p u l á l n a k . A z ilyen, általuk hite­ lesnek vélt M a r x b ó l kiindulva a z u t á n képtelenek a valódi lenini életmű dialektikáját és a marxizmus valódi értékeit felfogni. A z újabb keletű kísérletek folyamán g y a k r a n t a l á l k o z u n k olyan t ö ­ rekvéssel, amely Lenint és M a r x o t filozófusként állítja szembe. Megjegy­ zendő, hogy n o h a M a r x a filozófiai t u d o m á n y o k d o k t o r a volt, és élete végéig a szűkebb értelemben vett filozófia foglalkoztatta, sőt részben 9

művelte is, (mégsem tartotta magát szakma szerinti filozófusnak. Lenm viszont teljes egészében felismerte a marxista filozófia fontosságát és a tudományos megismerésben' betöltött nélkülözhetetlen szerepét. A maga részéről a filozófiát mint általános elméleti megalapozást és módszert nemcsak magáévá tette, d e tovább is fejlesztette, anélkül, hogy magát szakma szerinti filozófusnak tekintette, volna. Azok, akik vitatható és ki.munfcálatlan részeket vélnek felfedni Lenin 1909-ben megjelent Materia­ lizmus és empiriokriticizmus című könyvében, figyelmen kívül hagyják, hogy a szerző ezt politikai szükségletből írta. Ez a körülmény azután báttérbe szorítja a filozófia értelemben jelentősebb Lenin-szövegeket, ame­ lyek a Filozófiai füzetekben jelentek meg irodalmi hagyatékából. Ez utóbbi kötetből Lenin filozófia feldolgozásának (beszédes példája­ ként idézzük azokat a jegyzeteket, melyeket Hegel: Előadások a filozófia történetéről d műve kapcsán a dialektika fontosságáról készített: „Az okos idealizmus közelebb áll az okos materializmushoz, mint a buta ma­ terializmus. Dialektikus idealizmus — okos helyett; metafizikus, fejlet­ len, holt, durva, mozdulatlan — buta helyett." A dialektika kérdéséhez című 1915-ben írt kézirattöredékben Lenin többek között kifejti: „ A filozófiai idealizmus csak badarság a durva, egyszerű, metafizikus mate­ rializmus nézőpontjából. Megfordítva, a dialektikus materializmus néző­ pontjából a (filozófiai idealizmus a megismerés egyik vonásának, oldalá­ nak, síkjának egyoldalú, túlzott, übersdhwengliches (Dietzgen) kifejlesz­ tése '(felduzzasztása, felfúvása) abszolúttá, elszakítva az anyagtól , a ter­ mészettől, istenítve. A z idealizmus papi maszlag. Helyes. D e a filozófiai idealizmus („helyesebben" és „ezenkívül") út a papi maszlaghoz a végte­ lenül bonyolult (dialektikus) emberi megismerés e g y i k á r n y a l a t á n át." N e m kell tehát különösebb képzelőerő ahhoz, h o g y az itt elmondottak­ ból levonjuk a következtetést: Lenin és Marx iszembeállítási kísérlete nemcsak Lenin, de Marx jelentőségének a meghamisítása is, s voltakép­ pen az egész marxizmus ellen irányul. 10

11

12

1

Jegyzetek 1

a

Az igyekezet, hogy Lenint és Marxot szembeállítsák kísértetiesen emlékeztet arra a helyzetre és gondolati konstrukcióra, amelyről Lenin Materializ­ mus és empiriokriticizmus, Kritikai jegyzetek egy reakciós filozófiáról című 1909-ben Moszkvában megjelent könyve II. fejezete 3. pontja­ iban felvázol. Nevezetesen: „ . . . Maohistáink minden baja onnan ered, hogy reakciós professzorok kijelentései alapján- kezdtek beszélni a dia­ lektikus materializmusról, holott nem ismerik sem a dialektikát, sem a materializmust." (V. I. Lenin művei, 14. kötet; Szikra kiadás, Bu­ dapest, 1954, 114. lap) Predrag Vranicki: Historija marksizma ((harmadik kiadás, első könyv) Napirijed, Zagreb, 341 o. — V, I. Lenin 1915 május—júniusában írt hosz-

szabb tanulmánya A II. Internacionálé csődje címmel, különösen a záró VIII. és IX. fejezetek. (V. I. Lenin művei, 21. kötet, Szikra ki­ adás, Budapest, 1951, 199. oldal és itovább.) Lukács György: Lenin. Magvető, Budapest, 1970, 109—110. oAndrija B. Stojkovic utószava Ernest Fisoher—Franz Marék: §ta je Lenin scvarno rekao (Minerva, Subotica—Beograd, 1970, 181—182. o.) Lesek Kolakowski: Glavni tokovi marksizma. Tom I I ; Beogradski izdavacko-graficki zavod, Beograd, 1983, 605. o. és tovább. Henri Lefebvre: Misao postala svetom. Treba li napustiti Marxa? Glóbus, Zagreb, 1981, 16. o. Lukács György: Lenin. Magvető, Budapest, 1970. 108. és 109. o. — Meg­ jegyzendő, hogy 1924-ben, amikor Lukács kifejti ezeket a megállapí­ tásait, még nem tudhatta, hogy Lenin „A logika itudamányániak"-nak konspektusában 1914 szeptember—decemberében ezt jegyzi le: „Rövi­ den a dialektikát úgy határozhatjuk meg, mint az ellentétek egységé­ ről szóló tanítást. Ezzel megragadjuk a dialektika magvát, de ez ma­ gyarázatokra és kifejtésre szorul." Ezek a lejegyzések — melyeket később Filozófiai füzetek címen adnak ki, először 1929-ben jelentek meg nyomtatásban (V. I. Lenin összes művei, II. kiadás, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972, 184. o.) Garami Ernő: Előszó a magyar kiadáshoz, megjelent Kautsky Károly: Marx gazdasági tanai, Népszerű ismertetés és magyarázat, II. magyar ki­ adás; Politzer-féle Könyvkiadó vállalat, Budapest, 1906, 11. oldal. V. I. Lenin: A nemzeti kérdésről. Forum Könyvkiadó, Üjvidék, 1970. 242. oldal. (V. I- Lenin művei 35. kötet, Szikra kiadás, Budapest, 1956, 231. o.) 1908. II. 7-én keltezett levelében, amelyet Lenin Genfből A. M. Gorkijnak küld Capri szigetére, tehát amikor már érlelődik benne az akkori empiriokriticisták elleni fellépés, a Proletarij lap témakörét tárva fel Gor­ kij előtt, együttműködésre buzdítva őt, Lenin, mint a lap főszerkesz­ tője többek között ezt is közli: „A harmadik téma: a filozófia. Na­ gyon is tudatában vagyok képzetlenségemnek ezen a téren, s ez meg­ akadályoz abban, hogy nyilvánosan féltépjek, de mint egyszerű mar­ xista figyelmesen olvasom pártunk filozófusait, figyelmesen olvasom az empiriomonista Bogdanovot és empiriokritikus Bazarovot, Lunacsarszkijt meg a többieket — s ők maguk késztetnek arra, hogy min­ den rokonszenvemmel Plehanov felé forduljak! Fizikai erő kell ah­ hoz, hogy valaki úgy ellent tudjon állni az általános hangulatnak mint Plehanov! A taktikája hihetetlenül sekélyes és alávaló. De a fi­ lozófiában igaz ügyet védelmez. És a materializmus pártján vagyok ezekkel az „empiro"-stb.-kel, szemben." (V. I. Lenin művei, 34. kötet, Szikra kiadás, Budapest, 1956, 385—386. lapig.) Viszont figyelembe kell venni, akármennyire is óvatos Lenin saját szűkebb értelemben vett filozófiai felkészültségét illetően, úgy már 1899-ben írja és közli a netíkantianizmus elleni tanulmányát „Még egyszer a realizálás elméletének kérdéséhez" (V. I. Lenin művei, 4. kötet, Szikra kiadás, Budapest, 1953, 68—88. 1.) és 1908 áprilisában Marxizmus és revizionizmus című cikkében (V. I. Lenin művei, 15. kötet, Szikra kiadás, 1955, 17—28. lap) ezt a filozófiai témát újra tárgyalja. — Lenin 1906 nyarán megírja Egy egyszerű marxista meg-

11

1 2

jegyzései a filozófiáról c. munkáját {Három kéziratfüzetben) A. Bogdanov „Empiriomonizmus" (3. kiadás) című könyve megjelenése kapcsán (V. I. Lenin művei, 11. kötet, Szikra, Bp., 1954, 523. lap és 14. kö­ tet,- 393. lap) és a három füzetnyi kéziratot kiadni szándékozott még abban az évben. 1909-íben megjelent könyve írásaikor, 1908 elején kü­ lön .kéri a kéziratok megküldését és felhasználja Iki 'nem adott munkáját. Amikor már a genfi-és a londoni British Museum könyvtárában végzett tanulmányai alapján elkészült 1908 második felében Materia­ lizmus és empirioikriticizmus, Kritikai jegyzetek egy reakciós filozó­ fiáról című könyvének kézirata, nővérével, A. I. Jelizarovával foly­ tatott levelezésében Lenin sürgeti könyve legális megjelenését Moszk­ vában, hangsúlyozva, hogy „nemcsak irodalmi, hanem komoly poli­ tikai kötelezettségek" is fűződnek könyve kiadásához. (V. I. Lenin művei, 14. kötet, Szikra kiadás, Budapest, 1954, 380. 1.) V. I. Lenin összes művei. 29. kötet (Filozófiai füzetek); Kossuth Könyv­ kiadó, Budapest, 1972, 227. o. V. I. Lenin idézett 29. kötetének kiadása, 300. oldal.

Rezime

Nastojanja d a se Lenjin suprotstavi Marksu U radu se ukazuje da je već u vremenu pojave Lenjinove teoretske i praktič­ ne revolucionarne aktivnosti na preobražaj društva — prisutno je u redovima onih koji se deklarativno izjašnjavaju kao sledbenici Manksa masnoj ainje da os­ poravaju zasnovanost Lenjinovih pogleda i praktične društvene aktivnosti. Da­ nas je takođe i ovakvo nastojanje prisutno, iako se ono odvija u izmenjenim opštim društvenim uslovima a ovo suprotstavljanje karakteriše druga spoljna obeležja. Autor zastupa stanovište da je životno delo Lenjina ne zaobilazno po svom značaju u procesu razvoja marksizma. Bez teoretskih i praktičnih rezultata koja se vezuju za Lenjina ne bi bio moguć današnji stepen 'razvijenosti marksizma kada socijalizam postaje svetski proces. U radu se ukazuje na primere pokušaja suprotstavljanja Lenjina Marksu na opštim društvenim sadržajima, zatim na metodološkim pitanjima poimanja društvene stvarnosti svog vremena i u pogledu predviđanja društvene akcije na čijem čelu je bio Lenjin. U završnom delu svog izlaganja autor zastupa sta­ novište da bilo iz kojih pobuda se pokušava osporavati značaj životnog dela Lenjina i njega suprotstaviti Marksu, ujedno se radi i o pokušajima osporavanja samog Marksa i marksizma.

Summary

Attempts to Confront V. I. Lenin With Karl Marx In ithis paper the author points out the fact 'that already at the beginning of V- I. Lenin's theoretical and practical revolutionary activity for social chan­ ges, in the works of the declared followers of Karl Marx an attempt is present

to challenge the justification of Lenin's theory and practical social activity. Even today, suoh attempts are present, though, under somewhat alternated so­ cial conditions, so these confrontations have different outer characteristics. The author supports the viewpoint that .the significance of the work of V. I. Lenin can not be overlooked when treating die process of .the development of Marxism. Today, without the theoretical and practical results od Lenin's work today's level of the development of Marxism couldn't be possible, when socialism is becoming a world-wide process. In .this paper examples have been cited of .different attempts t o confront V. I. Lenin with Karl Marx on general social matters, then on methodological questions in comprehending the social reality of Lenin's time and also on fo­ reseeing social action under Lenin's leadership. At the end of his paper the author supports the standpoint that whatever .the motives are in attempting .to challange itfhe importance of Lenin's work or in confronting him with Marx, it is> at the same time an attempt to challenge Marx and the Marxian .theory itself.

Szenes György A HELYI KÖZÖSSÉG ALKOTMÁNYJOGI ÉS FEJLETTSÉGI SZINTJE

HELYZETE

Szocialista önigazgatása t á r s a d a l m i rendszerünkben történelmi szük­ ségszerűség v o l t a helyi közösségek megalakítása. N o h a az u t ó b b i időben valamennyi fejlett országban v a l a m i k é n t csoportosították a lakosságot, a helyi közösségi rendszer elméleti alapjait mégis a szocialista önigazgatás vetette felszínre. E l v i t a t h a t a t l a n , h o g y a t m a s z - o k b a n egyesült kollektívák tagjainak el­ sődleges feladata az egymás k ö z t i és a szélesebb k ö r ű társadalimi viszo­ nyok szocialista fejlesztése, á m szükségleteik és jogaik sokfélesége a r r a készteti; őket, h o g y más m ó d o n , területi a l a p o n is társuljanak. Ilyenek h a z á n k b a n a helyi közösségek, a községek, a t a r t o m á n y o k , a köztársasá­ gok és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság. E z e k n e k a közös­ ségeknek, elsősorban pedig a helyi közösségeknek az a célja és feladata, hogy összefogással, közös m u n k á v a l , v a l a m i n t megegyezések és megálla­ podások útján megoldják a dolgozók és p o l g á r o k minden fontos kérdését. Ez a közösség természetesen megköveteli a z érdekek pluralitása által k i ­ alakult ellentétek összehangolását is, amelyről a következőkben szólunk. A t á r s a d a l o m önigazgatói a l a p o k o n t ö r t é n ő teljes integrációja majd ak­ k o r alakul k i teljes mértékben, h a a gazdasági és komplementáris t e v é ­ kenységek társulásához és szövetkezéséhez a területi közösségek m i n d e n lakosának szövetsége is kapcsolódik. T e h á t a társadalmi újratermelés egészének összhangja csak a k k o r a l a k u l h a t k i , (tehát csak a k k o r t e r e m ­ tődnek meg a k o m m u n i z m u s magasabb f o k á r a való áttérés alapjai. A z 1963-as a l k o t m á n y értelmében a helyi közösség elsődleges feladata a lakosság közvetlen határozatképességének fejlesztése. Ezzel k i a l a k u l t a lakosság lakóhelyenkénti közössége, m e l y határozatképes, de m i n t ö n ­ igazgató közösség a h a t a l o m szervezete, feljogosítványai és feladatköre nélkül. Ez az a l k o t m á n y a helyi közösség és a község egymás k ö z t i viszo­ nyáról o l y a n képet adott, h o g y a helyi közösség tulajdonképpen a k ö z ­ ség kirendeltsége volt. N e m h a t á r o z t a m e g ugyanis a p o l g á r o k jogát, hogy a helyi közösségekben és delegációi által véleményt nyilvánítsanak minden h a t á r o z a t r ó l , ami a község v a g y a szélesebb politikai közösség

hatáskörébe tartozik. A z a l k o t m á n y szerint a községi alapszabályzat szabta meg a helyi közösség helyét, területét és működését. A helyi közösség m a i helyzetét az 1974-ben h o z o t t új a l k o t m á n y ala­ k í t o t t a ki. A z a l k o t m á n y 89. szakasza szerint a dolgozók h a t a l m u k a t , a tmaszokban, a helyi közösségékben, az önigazgatási érdekközösségekben és egyéb önigazgatói szervezetekben és közösségekben gyakorolják. A 114. szakasz szerint pedig a m u n k á s o k és polgárok a helyi közösségekben h a ­ t á r o z n a k közös érdekeik érvényesítéséről és közös szükségleteik kielégíté­ séről: a településrendezésről, a lakásproblémák megoldásáról, a k ö z m ű ­ vesítésről, a szociális és gyermekvédelemről, a művelődésről, a test­ edzésről, a fogyasztók érdekeinek védelméről, a honvédelemről, a t á r ­ sadalmi önvédelemről, v a l a m i n t az élet és a m u n k a egyéb területeiről. Közös érdekek és szükségleteik kielégítése céljából — folytatja az a l k o t m á n y 114-es szakasza — a helyi közösségi dolgozók és p o l g á r o k önigazgatói megegyezések útján v a g y másképpen összeköttetésbe k e r ü l ­ nek a •társultmunka-szervezetekkel, önigazgatási érdekközösségekkel, egyéb szervezetekkel és közösségekkel a helyi közösség területén, és a z o n kívül, amelyeknek érdeke, illetve kötelessége, hogy részt vegyenek az érdekek és szükségletek kielégítésében. A z a l k o t m á n y ugyanezen szakasza szerint a dolgozók részt vesznek a társadalmi m u n k á k keresztülvitelében és a k ö z é r d e k ű kérdésekkel k a p ­ csolatos h a t á r o z a t o k m e g h o z a t a l á b a n , a községekben és a szélesebb t á r ­ sadalmi-politikai közösségekben. A z a l k o t m á n y h a t á r o z a t o k a t azért ismertettük, h o g y a t o v á b b i a k b a n tüzetes vizsgálat alá vehessük: m e d d i g j u t o t t u n k a v a l ó r a v á l t á s u k b a n . 1980-ban Jugoszláviában 13 103, Vajdaság S Z A T - b a n pedig 589 helyi közösség m ű k ö d ö t t . Községenként 11,2. Egy vajdasági helyi közösségben — az 1981-es összeírás szerint — átlag 3479 lakos élt. A helyi közössé­ gek alapvető féladatához képest — a lakosság közvetlen önigazgatásának fejlesztése; a polgárok kommunális, szociális és egyéb közérdekű ügyeinek intézése; életszínvonaluk emelkedésének közvetlen befolyásolása — ez a lakosságszám túl n a g y n a k t ű n i k , s a r r a m u t a t , h o g y a meglevő helyi közösségek céljainak elérése kisebb lakóközösségek létrehozása útján fog megvalósulni, melyek a helyi közösségek fiókszervezeteként fognak, m ű ­ ködni. A helyi közösségek területének m e g h a t á r o z á s a persze kimerítő és k ö r ü l ­ t e k i n t ő k u t a t á s t követel, hogy a helyi közösség megfeleljen feladatainak, h o g y a területén lakó dolgozók és polgárok közösségévé váljék, akik nemcsak a saját területi, h a n e m a szélesebb társadalmi-politikai közösség p r o b l é m á i n a k megoldásán is f á r a d o z n a k . A helyi közösség az önigazgatás sajátos intézményévé növeli k i m a g á t , amelyben lehetőségek n y í l n a k arra, h o g y a területén m ű k ö d ő szervezetek egységes t á r s a d a l m i rendszerben egyesüljenek. A d o l g o z ó k n a k m i n t fogyasztóknak és a szolgákatások élvezőinek megszervezése, és a társultmunka-szervezetekkel, v a l a m i n t a szolgáltatá-

sok n y ú j t ó i n a k érdekeivel t ö r t é n ő összehangolás természetesen még sok k í v á n n i v a l ó t h a g y m a g a u t á n . E z t a célt szolgálják az önigazgatási ér­ dekközösségek, melyek a helyi közösséget képviselik a kommunális és egyéb komplementáris munkaszervezetek szerveiben, tervezésében és m u n ­ kájában.. U g y a n a k k o r kialakul az összeköttetés a t ö b b i t á r s u l t m u n k a szervezertel, elsősorban a kereskedelmi, v a l a m i n t a közfogyasztási cik­ keket előállító munkaszervezetekkel. A helyi közösség t e h á t nemcsak a k o m m u n á l i s rendszernek, hanem az egész önigazgatása .társadalmi rendszernek is alapvető egységévé kell hogy váljék. Természetesen az ilyen fejlődés csak társadalmi-gazdasági rendszerünk egészének az előrehaladásával érhető el. A helyi közösség társadalmi-gazdasági és szociális közösségünknek az a vetülete, amelyen az önálló, csoportos, territoriális és közös társadalmi érdekek összehangolása és a z egyes érdekellentétek feloldása kifejezésre juthat. E d v a r d Kardelj A szocialista önigazgatás politikai rendszerének fej­ lődési i r á n y a i című m ű v é b e n megállapítja, h o g y az önigazgatói érdekek pluralizmusa a társadalmi élet h a t területén n y i l v á n u l meg. A z é r d e k ­ ellentéteknek a társult m u n k a területén, v a l a m i n t a t á r s a d a l m i t e v é k e n y ­ ségek területén való megnyilvánulása u t á n a polgárok azon érdekei k ö ­ vetkeznek, melyek lakóhelyi életfeltételeiket t ü k r ö z i k vissza. E z pedig a helyi közösségek területe. A helyi közösség jelentőségét ennél jobban kifejezni n e m lehet. T e r ­ mészetes, hogy az ilyen feladatok elvégzése csak az alkotmányos a l a p ­ eszme s z í n v o n a l á n kifejlett helyi közösség m u n k á j á n a k lehet az ered­ ménye. A fejlettség mostani f o k á n , a m i k o r a társult m u n k a alapszervezetei a társadalma reprodukció v o n a l á n csak a kezdeti stádiumban v a n n a k , m i ­ kor a .szabad munkacsere alig k e z d ő d ö t t el, tehát a z anyagi termelés és a komplementáris ténykedés alapszervezetei még t á v o l r ó l sem t u d t a k öszszehangolódni, ezek az ellentétek — az érdekek pluralizmusa — elsősor­ ban a jövedelmi viszonyok, és egyéb önigazgatói viszonyok fejlődésében j u t n a k kifejezésre. A gazdasági ós komplementáris tevékenységek k ö z ö t t i ellentétek teljes •inértékű kiküszöbölése a fejlettségnek csak azon a szintjén lesz lehetséges, amikor m a j d világosan kikristályosodnak azok a kritériumok, ismérvek, melyek lehetővé teszik a n n a k a megállapítását, hogy ezek a „gazdaságon k í v ü l i " tevékenységek m i l y e n m é r t é k b e n j á r u l n a k hozzá a használati ér­ tékek termeléséhez, és ezáltal a gazdasági munkaszervezetek j ö v e d e k n é nek k i a l a k í t á s á h o z . A z önigazgatási érdekközösségekben tömörült m u n ­ kaszervezetek hozzájárulása mégis egyértelmű, b á r a fejlettségünk mai fokán jelentőségük m é g .nem m é r h e t ő . N i n c s szükség azonban a n n a k bi­ zonyítására, hogy például a nevelőintézetek v a g y az egészségügyi m u n ­ kaszervezetek munkája elősegíti a gazdasági tevékenység fellendítését. A helyi közösségekben t e h á t m e g kell teremteni az egyenrangú önigaz­ gatói megegyezéseknek és társadalmi megállapodásoknak a lehetőségét a

jövedelem azon részének kialakításáról és fogyasztásáról, amely a fenti, gazdaságon kívüli, de társadalmilag nélkülözhetetlen tevékenységek mű­ ködését biztosítja. E z á l t a l ugyanis 'kielégíthetők egyrészt a polgárok érdékei és szükségletei, másrészt p e d i g ezeknek a tevékenységeknek p o z i ­ t í v h a t á s a a termelési szféra eredményeire is kihat. Ezen feladat teljesítéséhez feltétlenül ki kell a l a k u l n i a a helyi k ö z ö s ­ ség és a fent említett szférában m ű k ö d ő munkaszervezetek k ö z ö t t i v i ­ s z o n y n a k : a megállapodás első, alapvető színhelye a helyi közösség kell hogy legyen. E z az e l v i t a t h a t a t l a n tény m é g jobban kivilágosodik, h a a tervezésről szóló szövetségi t ö r v é n y t , v a g y a köztársaság és a Vajdaság hasonló d o ­ k u m e n t u m a i t vesszük figyelembe. A fenti t ö r v é n y 89. szakasza szerint a helyi közösség tervének t a r t a l m a z n i a kell a z o k a t a célokat és felada­ t o k a t , melyek a közös kötelezettségek és a szükségletek kielégítéséhez szükséges eszközöket biztosítják (településrendezés, lakásépítés, közműve­ sítés, gyermek-, szociális és egészségvédelem, oktatás, művelődés, a fo­ gyasztók védelme, környezetvédelem, honvédelem és társadalmi önvé­ delem). A fentiekből kitűnik, h o g y a helyi közösség t e r v e m a g á b a n foglalja a társadalmi élet m i n d a z o n területeit, melyek a dolgozó e m b e r szükségletei­ nek kielégítését szolgálják. N y i l v á n v a l ó az is, h o g y a helyi közösségnek, az önigazgatási érdekközösségeknek, v a l a m i n t m i n d e n társultmunka-szer­ vezetnek szoros e g y ü t t m ű k ö d é s t kell kiépítenie. A K o m m u n i s t a Szövetség X I . kongresszusa is a l á h ú z t a a n n a k jelen­ tőségét, h o g y a m u n k á s o k és dolgozók jogai és kötelességei lényegében a társult m u n k a alapszervezeteiben és a helyi közösségekben valósulnak meg. A rezolúció második részének h a r m a d i k p o n t j á b a n ugyanis ez áll: „ . . . h o g y a dolgozó emberek és p o l g á r o k a helyi közösségekben, önigaz­ gatói megegyezések és t á r s a d a l m i megállapodások által, szoros k a p c s o l a t o t építenek k i a társult m u n k a dolgozóival, a z önigazgatási érdekközössé­ gekkel és m á s társadalmi szubjektumokkal a közös p r o g r a m o z á s 'és a t o ­ vábbi fejlődés anyagi alapjainak megteremtése c é l j á b ó l . . . „ A helyi k ö z ö s ­ ség tehát az a fórum, ahol kialakul a t á r s a d a l m i szükségletek és lehető­ ségek, m i n d e n polgár, v a l a m i n t a társültmunka-szervezetek közössége. A helyi közösség ennélfogva nem a polgárok gyűlése, h a n e m a t á r s u l t m u n k a m i n d e n tevékenységében m ű k ö d ő szervezeteinek, a gazdasági és egyéb területeken m ű k ö d ő szervezeteknek és dolgozóiknak, akik a helyi szövetség területén l a k n a k különleges és sajátos közössége. Fel kell azonban hívni a figyelmet a r r a , h o g y a helyi közösségek k i ­ építése s o r á n még sok a fogyatékosság és számtalan a k a d á l y merül fel. Ezek a nehézségek és fogyatékosságok n e m az 'egyéni és csoportos é r d e k ­ ellentétek hatására a l a k u l n a k ki, h a n e m objektív, ö r ö k ö l t és intézményes forrásúak, de a szegényes anyagi k ö r ü l m é n y e k következményei is le­ hetnek. A z első, legsúlyosabb k ö r ü l m é n y t m á r 'említettük. Nincsenek megfelelő kritériumaink a n n a k kifejezésére, h o g y m e n n y i b e n j á r u l n a k h o z z á az

egyes tevékenységeik a társadalom és az egyén szükségleteinek kielégíté­ séhez. A másik ö r ö k l ö t t nehézség, hogy nincsenek hiteles a d a t a i n k a lakás-, a demográfiai, d e még a földrajzi helyzetről sem az egyes helyi közössé­ geket illetően. Az eddigi statisztikai a d a t o k ezekre a kérdésekre még nem a d t a k választ; az 1981-es összeírás is csak részleges a d a t o k a t szolgálta­ tott. Így érthető, hogy a társadalmi tevékenységekben m ű k ö d ő m u n k a ­ szervezeteik csak részben .tudnak az egyes helyi közösségeknek megfelelő tevékenységet kifejteni. V o n a t k o z i k pedig ez e'sősorban a városi helyi közösségekre, amelyeknek még a h a t á r a i is b i z o n y t a l a n o k . A z ilyen h a t á r o k természetesen befolyásolják a lakói közösség k i a l a k u ­ lását, m i u t á n nincs biztosítva, h o g y közös lakóterületük és működési te­ rületük a l a p j á n közös érdekeik is teljes mértékben kifejezésre jussanak. A h a r m a d i k ilyen nehézség a .fentiekből következik. Még h a sikerül is a helyi közösségben a l a k í t o t t bizottságok, tanácsok, szervezetek, delegá­ tusok és delegációk alapos m u n k á j á v a l , és főként a polgárgyűlések h a ­ t á r o z a t a i n a k értelmében kidolgozni a közös érdekeket és szükségleteket, a azokon belül a prioritás sorrendjét, a költségek kvantifikációja és fede­ zése m é g a k k o r is n a g y nehézségekbe ütközik. A helyi közösség működésének pénzelése természetesen külön megol­ dást k í v á n . Mivel a helyi közösség a területén lakó dolgozók és polgárok közössége, természetes, hogy közös szükségleteik kielégítése céljából a szükséges anyagi eszközöket az i t t lakó dolgozók <és polgárok, v a l a m i n t azok a társultmunka-szervezetek kell hogy előteremtsék, ahol a lakosok dolgoznak. Ebből következik, hogy az i t t l a k ó k személyi hozzájárulása, v a l a m i n t a munkaszervezetek hozzájárulása biztosítja a szükséges pénz­ eszközöket, hogy a helyi közösség elláthassa feladatát és kielégítse azo­ k a t a közös szükségleteket, amelyeket a közös m u n k á v a l és közös meg­ egyezéssel m e g h o z o t t helyi közösségi t e r v i r á n y o z elő. A negyedik le nem becsülendő nehézség, m e l y elsősorban intézményes jellegű, abból ered, h o g y a .társukmunka-szervezetek érdekkörüket sok­ kal szélesebb területen, sokszor az egész ország területére m é r v e ala­ k í t o t t á k k i . A z ilyen érdekkialakítás, bizonyos szempontból helyes is. N e m helyes viszont, h o g y ez a széles érdekterület háttérbe szorítja a h e ­ lyi közösséggel szemben okvetlen k i a l a k í t a n d ó közösséget, mely nem­ csak dolgozói érdekeinek kielégítését, hanem a munkaszervezet fejlődését is befolyásolja. A helyi közösség elsődleges feladata: — A z a fejlődés, amely a helyi közösség, ill. a lakosság m i n d e n m ű ­ ködési területén, de elsősorban a terciális tevékenységekben végbemegy, melyek tervezésébe a helyi közösség bekapcsolódik, ám a m ű k ö d é s ü k h ö z nem kell a helyi közösség népességének k ü l ö n hozzájárulása, mivel a társultmunka-szervezetek működése biztosítja a tevékenységek anyagi feltételeit és eredményeit. — A z a fejlődés, m e l y a helyi közösségnek a társultmunka-szervezetek terveibe való közvetlen befolyása által jön létre. E z elsősorban a k ö z m ű -

vesítési, lakásgazdálkodási és egyéb társadalma tevékenységek hatáskörébe tartozik. — A z a fejlődés, mely a h e l y i közösségnek a társult m u n k a érdekelt szervezeteivel való közvetlen együttműködésével jön létre, elsősorban a közművesítési és egyéb gazdaságon k í v ü l i tevékenységekben, és amelyek pénzelése részben a tmasz-ok m u n k a - és eszköztársítása révén, 'részben pedig a helyi közösség lakosainak hozzájárulásával megy végbe. — A z a fejlődés, melyet saját erővel és eszközzel kell keresztülvinni, illetve közös m u n k á v a l és önkéntes hozzájárulással. A helyi közösség tehát az a sejt, ahol a t á r s a d a l m i önigazgatás egysége teljes egészében kialakul. Sajnos, a t á r s a d a l m i önigazgatási viszonyok eddigi fejlődése során m é g n e m é r t ü k el a helyi közösség fent v á z o l t hely­ zetét. E z a fejlődés a munkaszervezeti önigazgatás fejlődésével p á r h u z a ­ m o s a n fog végbemenni. A m u n k a - és eszköztársítás, a s z a b a d munkacsere kialakítása, a helyi közösségi közérdekek érvényesítése, a közös feladatok teljesítése — ezek a mérföldkövei szocialista ö n i g a z g a t á s a t á r s a d a l m u n k további fejlődésének. A helyi közösségeknek mint az önigazgatás, a termelés és fogyasztás egysége alapsejtjének t e h á t még n a g y o n sokat keli fejlődnie. E n n e k a fej­ lődési f o l y a m a t n a k pedig még n a g y s z á m ú a k a d á l y t kell leküzdenie. E l ­ sősorban k i kell fejlődnie a lakóhely és a m u n k a h e l y szerinti közös ér­ dekek t u d a t á n a k , de a közös érdekek és szükségletek kielégítéséhez, illetve az életkörülmények javításához szükséges eszközök előteremtése sem h a ­ n y a g o l h a t ó el. A helyi közösség működésének pénzelését v o l t a k é p p e n a he­ lyi közösségen belül kell biztosítani, éspedig a helyi közösség területén l a k ó d o l g o z ó k n a k az a d o t t társultmiunka-alapszervezetek közszükségleti eszközeiben való részesedése által; a lakosság számához m é r t részesedés­ ben a községi hozzájárulásokban, v a l a m i n t végül, d e n e m utolsósorban a lakosság önkéntes hozzájárulása által. E célból egy olyan önigazgatói megegyezés szükséges, amely biztosítja a szükséges eszközök előteremté­ sét, hogy m i n t azt Kardelj elvtárs m o n d t a : „ . . . a m u n k á s o k , a dolgozók és polgárok összehangolják közvetlen anyagi és egyéb érdekeiket azon a területen, amelyen élnek". A helyi közösségről lévén szó, n e m s z a b a d figyelmen k í v ü l hagyna a helyi közösség és a küldöttrendszer e g y m á s közti v k z o n y á t . E n n e k a viszonynak hatása m i n d k é t i r á n y b a n p o z i t í v kell hogy legyen. Egyrészt a társultmunka-szervezeteknek, önigazgatási érdekközösségeknek és m á s szervezeteknek a helyi közösségekbe i r á n y í t o t t m e g b í z o t t a i által, m á s ­ részt pedig a helyi közösség delegátusai az önigazgatási érdekközösségek­ ben, v a l a m i n t a községben és a többi társadalmi-politikai szervezetekben h o r d o z ó i ennek a két i r á n y b a n h a t ó viszonynak. A helyi közösségben m ű k ö d ő dolgozók és p o l g á r o k n e m képeznek e g y ­ öntetű érdekrendszert. Ezért elképzelhető, h o g y a küldöttrendszerhez is attól függően viszonyulnak, h o g y v a l a k i m i l y e n művelődési szintet é r t el, h o g y milyen pozíciója v a n a társultmunka-szervezeoben és a t á r s a d a l ­ mi-politikai szervezetben, de természetesen k ü l ö n b ö z ő álláspontok alakul-

h a t n a k k i a k ü l d ö t t r e n d s z e r i r á n y á b a n a különlböző helyi közösségekben, a falusi, városi v a g y külvárosi helyi közösségekben is. Ezeknek a k ü ­ lönbségeknek összehangolása a helyi közösségek egyik jelentős feladata. A k o m m u n a — M a r x szavaival élve — „ a m u n k a gazdasági felszaba­ dulásának végül is m e g t a l á l t politikai m ó d j a " . A helyi közösség pedig a mai alkotmányjogi elképzelésünk szerint ennek a k o m m u n á n a k megjele­ nési formája.

Rezime U s t a v n o - p r a v n i položaj i postignuti razvojni n i v o mesne zajednice U članku se razmatra mesna zajednica, mesto ispoljavanja zajedništva sta­ novništva, koje stanuje na određenoj površini, kao i odnos tako formirane mesne zajednice sa organizacijama udruženog rada, samoupravnim interesnim zajednicama opštinama i drugim društveno-političkim zajednicama. Prikazuje se taj odnos, kao što se predviđa ustavom, kao i zamisli naših istaknutih mis­ lilaca, te se ujedno ukazuje i na sadašnji faivo razvitka i na probleme koji postoje i koji se trebaju u narednom periodu resiti, da bi mesna zajednica od­ govarala u potpunosti organizacionoj osnovnoj zajednici stanovništva, Ikako je to uostalom predviđeno. U radu se ukazuje i n a neophodno potreban ubrzani razvoj društveno-ekonomskih uslova za ispoljavanje delatnosti mesne zajednice, kako je to predvi­ đeno. vKonstatuje se da je za to potrebno potpuno ispoljavanje udruživanja rada i sredstava u okviru reprodu'kcionih skupina; razvoj slobodne razmene rada uz pronalaženje kriterija i merila za utvrđivanje uticaja tzv. „neprivred­ nih" društvenih delatnosti na proizvodnu delatnost i formiranje dohotka u os­ novnim organizacijama udruženog rada u sferi materijalne proizvodnje, kao i formiranje svesti o opštem zajedništvu dugotrajnih interesa radnih ljudi i gra­ đana koji žive na određenoj teritoriji. Povezivanje radnih ljudi i građana u mesnoj zajednici sa organizacijama udruženog rada i svim' drugim zajednicama, je prvi uslov za razvijanje delat­ nosti mesne zajednice na očekivanom nivou. To se može postići — kao što je to i ovde podvučeno — putem samoupravnih sporazuma i društvenih dogo­ vora o potrebama, ciljevima, zadacima, kao i o načinu i putevima postizanja tih ciljeva, a u prvom redu o obezbeđivanju sredstava za postignuće tih ciljeva i zadataka. U članku je međutim i rečeno, da postoje veoma velike poteškoće, koje ote­ žavaju postizanje razvitka takve mesne zajednice. Pored već pomenutog ne­ postojanja kriterija i merila za učešće društvenih delatnosti u dohotku mate­ rijalne proizvodnje, kao nedovoljno razvijenog udruživanja rada i sredstava, koje je kao i slobodna razmena rada, tek na začetku svoga razvitka, tu treba imati u vidu i činjenicu da ne postoje odgovarajući demografski ekonomski i čak i geografski podaci o postojećim mesnim zajednicama, pa se tako može posta­ viti i pitanje da li su teritorije postojećih mesnih zajednica tako postavljene da odgovaraju potrebama, da bi se zadovoljile ustavne postavke za delatnost mesnih zajednica. Isto tako treba imati u vidu i postojeću nesigurnost, da se mogu obezbediti sredstva za sprovođenje zadataka i zadovoljenje interesa radnih ljudi i građa-

na na teritoriji mesne zajednice, čak iako su ti ciljevi interesi i zadaci kao re­ zultat rada stanovnika, delegata i delegacija i svih organizacionih oblika rada u mesnoj zajednici kao zajednički utvrđeni. Čalk je i kvamtifikacija potrebnih sredstava veoma otežana na sadašnjem stapenu našeg razvitka. Odnosi mesnih zajednica sa OUR-inu na svome terenu, a naročito sa OUR-ima, koji ne rade na teritoriji mesne zajednice ali čiji radnici delimično stanuju na teritoriji mes­ ne zajednice, nisu postigli zadovoljavajući nivo. Interesna sfera tih OUR-a je na izgled mnogo šira nego mesna zajednica i prostire se često na teritoriju čitave naše zemlje, pa se zato problemi koji se javljaju u mesnoj zajednici ba­ gateliziraju. N a kraju se u članku skreće pažnja na odnose razvitka mesne zajednice i delegatskog sistema. I ovde se ukazuje na poteškoće koje postoje i koje treba prevazići.

Resummee Verfassungsrechtliche Lage u n d errichtes E n t w k k l ' u n g s n i v o der Ortsgemeinschaften Im Artikel wird die Ortsgemeinschaft — Ort der Offenbarung der Gemein­ schaft der Einwohner — untersucht, die an bestimmter Fläche wohnnacht sind, sowie des Verhältnisses solcher Ortsgemeinschaft mit den Organisationen der vereinigten Arbeit, selbstverwalterischen Interessengemeinschaften und gesell­ schaftspolitischen Gemeinschaften. Es wird aufgezeichnet, wie diese Verhält­ nisse in der Verfassung vorgestellt, und nach den Berichten unserer ausgezeich­ neten Danken, vorgezeichnet worden sind und dabei unterstrichen, wie sich sie bisher entwickelt haben und welche Probleme dabei vorhanden sind, die in der kommenden Zeit gelöst werden müssen, um dass die Ortsgemeinschaft tat­ sächlich und vollkommen die grundlegende Gemeinschaft der Einwohner wird, wie es in der Verfassung vorgesehen wurde. In der Arbeit wird auf die unentbehriche Nötigkeit schnellerer Entwick­ lung der gesellschafolich-ekonomischen selbstverwalterischen Verhältnissen hin­ gewiesen, um dass sich die Aktivität der Ortsgemeinschaft entwickeln kann, wie es vorgesehen ist. Es wird festgestellt, dass zur solchen Entwicklung die volle Vereiningung der Arbeit und der Mittel in den Reprodukrionsgemeinschaften; die Entwicklung des freien Arbeitsaustausches, so wie die Entdeckung der Kriterien und Mßstäben zur Messung der Beteiligung der Arbeit der soge­ nannten Ausserwirtschaftlichen Tätigkeiten, in der Erzeugung der Produkten und des Einkommens der Grundorganisationen der materiellen Arbeitssphäre nötig ist. Ebenso muss auch die Entwicklung des Bewustseins über die Gemein­ schaft der langfristigön Interessen der Arbeitenden und Bürger an bestimmter Fläche unbedingt erzielt werden. Die Verbundenheit der Arbeitenden und Bürger in der Ortsgemeinschaft mit den Grundorganisationen der vereinigten Arbeit und mit allen anderen Ge­ meinschaften, ist die erste Bedingung der möglichen Entwicklung der Betäti­ gung der Ortsgemeinschaft auf entsprechender Höhe. Das Ist — wie in dem Artikel geschrieben ist — mit Hilfe der selbstverwalterischen Besprechungen und gesellschaftlichen Vereinbarungen, die die gemeinsamen Interessen und Ziele sowie die Methoden zur Erreichung dieser Ziele beinhalten.

Im Artikel, ist aber auch festgestellt, dass es viele Schwierigkeiten gibt, die die Erreichung solcher Tätigkeit der Ortsgemeinsdhaften stören. Neben den nichtbestehenden Kriterien und Maßstäben, zur Messung des Beitrages der „unwirtschaftlicher" Tätigkeiten; die ungemässe Entwiohliung der vereinigten Arbeit und Mittel die erst im Anfangsstadium ihrer Entwicklung sind, es gibt sogar keine genügende und sichere demografische und geografische Daten, über die bestehenden Ortsgemeinschaften und man kann daher die Frage stellen, ob die Territorien der bestehenden Ortsgemeinschaften 'dem Brauch der Einigung der Einwohner und daher auch dem Verfassungsvorstellungen entsprechen. Man muss auch die ungewisse Möglichkeiten zur Besorgung der nötigen Finanzmittel zur Durchführung der Aufgaben im Auge behalten, die sich vor die Ortsgemeinschaf ton stellen, sogar wenn sie durch die Tätigkeit der Delega­ tionen und anderer Organisationsformen klar festgestellt werden. Selbst die Quantifikation der nötigen Mittel ist schwierig auf dem heutigen Nivo un­ serer Entwicklung. Die Verhältnisse mit den Arbeitsgemeinschaften besonders mit denen, die nicht auf der Fläche der Ortsgemeinschaft notiert sind, aber ein Teil ihrer Arbeiter dort wohnt, sind noch überhaupt nicht genügend ent­ wickelt. Die Interessensphäre dieser Arbeitsgemeinschaften erweitert sich oft auf die Fläche des ganzen Landes, und daher werden die Probleme der Orts­ gemeinschaft bagatelisiert. Am Ende, wird in dem Artikel auf die Verhältnisse der Entwicklung der Ortsgemeinschaft und des Delegiertensystems hingewiesen. Hier werden auch die überwiegenden Schwierigkeiten unterstrichen.

Klein Rudolf LAKÁSKULTÚRA II. RÉSZ A SZABADKÁN VÉGZETT KUTATÁS EREDMÉNYEI

A lakáskultúra definíciója szerint a l a k á s k u l t ú r á t m e g h a t á r o z ó v á l t o ­ z ó k a t két csoportra oszthatjuk: a téríbeli és a társadalmi v á l t o z ó k cso­ portjára. a) A térbeli változók a k ö v e t k e z ő k : 1. b ú t o r z a t 2. a helyiségek nagysága és egyéb jellemzői 3. a helyiségek száma 4. a lakás szervezési sémája 5. a lakás tájolása (keleti, déli, n y u g a t i . . . ) 6. h á n y a d i k emeleten van 7. kiépítési forma (családi h á z , sorház, átmeneti típusok) 8. helyzete (elhelyezkedése a város kontextusában) 9. a közvetlen környezet jellemzői 10. a település jellemzői (nagysága, formája stb.) 11. a város jellemzői (nagysága, funkciója stb.) 12. a tájegység jellemzői (földrajzi, demográfiai stb.) b) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

A társadalmi változók a következők: a család szerkezete a családtagok k o r a a családtagok iskolai végzettsége a családtagok foglalkozása a család társadalmi helyzete a családtagok o s z t á l y - és nemzetiségi h o v a t a r t o z á s a felekezeti h o v a t a r t o z á s

A változók e két csoportja bizonyos esetekben fedi egymást, azaz egy­ idejűleg t a r t a l m a z térbeli és szociális elemeket is, s ezek általában a la­ kók múltjára v o n a t k o z n a k : 1. a szülőhely és a gyermekkor (a település, illetve a v á r o s nagysága és típusa, v a l a m i n t építési formája)

2. hosszabb ideig tartó lakóhely (a település nagysága és típusa, építési formája) 3. a jelenlegi lakásba váló költözés előtti lakáskörülmények.

A MINTAVÉTEL A véletlen •mintha vétele szempontjából ismerni kellene a szabadkai lakosságra vonatkozó fenti adatok jó részét. Sajnos, Szabadkán jelenleg senki ilyen v a g y ezekhez hasonló adatokkal nem rendelkezik. Csak egyes térbeli változók állnak rendelkezésünkre, amelyek a részarányos minta­ vételt teszik lehetővé. Ezek a. változók a következők: a) lakások száma helyi közösségenként b) a lakóhelyiségek száma c) a hasznos lakótér a) A lakások száma helyi közösségenként A városközpontiban és a peremkerületekben többszintes társadalmi la­ kások vannak, melyekből olyan számot vettünk, amely megfelel az em­ lített zónák lakásviszonyának, amint az a következő táblázatból is ki­ tűnik: 1. sz. táblázat A társadalmi lakások száma és százalékaránya a szabadkai köz­ ponti és peremkerületi helyi közösségekben, valamint az említett zónákból a mintavételhez felhasznált lakások száma és százalék­ aránya Központi zóna

társadalmi lakás a városban a mintavételhez felhasznált lakás b) A kétben.

Peremterületek

Szám

%

Szám

%

2523

30

5994

70

45

32

95

68

A lakóhelyiségek száma mintavételhez vett lakásokat úgy választottuk meg, hogy az egy-, és háromszobás lakások aránya azonos legyen, mint a város egészé­ Erről tanúskodik az alábbi táblázat is: 2. sz. táblázat A szabadkai társadalmi lakások lakóhelyiségeinek száma és száza­ lékarányos megoszlásuk, valamint a vizsgált lakások lakóhelyiségei­ nek száma és százalékarányos megoszlása

1-—1,5 szobás 2-—2,5 szobás 3 v a g y t ö b b szobás szám

2825

4856

836

a városban

% szám

32,80

57,10

45

82

32,00

58,60

8,91 13

a mintában

%

9,30

c) A hasznos lakótér A hasznos lakótérre v o n a t k o z ó a d a t o k k a l csak a helyi közösségeket illetően rendelkezünk. A s z a b a d k a i társadalmi lakások hasznos lakóteré­ n e k átlaga 52 m , ez azonban helyi közösségenként v á l t o z ó ; minél újabb keletű a lakás, a hasznos lakótér annál n a g y o b b . A k ö z p o n t i z ó n á b a n az átlag 57,57 m , a régebbi kerületeknek a h a t v a n a s években épült lakásai­ ban viszont mindössze 4 6 — 5 3 m k ö z ö t t mozog. A z e l m o n d o t t a k a t ki kell m é g egészítenünk azzal, h o g y a m i n t a v é t e l ­ k o r meg kell vizsgálnunk a központi, illetve peremkerületi azonos l a k á s ­ típusok l a k ó i n a k ismérveit, amiből esetleg k ö v e t k e z t e t n i t u d n á n k arra, hogyan befolyásolja a lakás használatát a n n a k lokációja. K í v á n a t o s v o l ­ n a a lakók aszerinti vizsgálata is, h o g y hosszabb v a g y rövid ideje lak­ ják-e a lakást. Ehhez k ö z v e t v e j u t h a t u n k , a lakás felépítési d á t u m á n a k ismeretében, azzal a megjegyzéssel, hogy a k e t t ő n e m v á g szükségszerűen egybe. A kérdőívek feldolgozása u t á n j u t o t t u n k az egyes lakástípusokban élő családtagokra v o n a t k o z ó a d a t o k h o z , melyeket a k ö v e t k e z ő t á b l á z a t b a n mutatunk ki: 3. sz. táblázat 2

2

2

A családtagok száma, laksűrűség a l a k á s o k b a n típusonként A családtagok száma a .lakásban

Lakás típus jel szob. száma 1

a l a p - előter. ford.

1 2

3

2

3

4

5

6

4 7

A lakók s z á m a lakástípusonként 5 8

6 9

(átlag) 10

A

3

80,3

13

—

—

3

7

1

2

4,15

B

2,5

71,4

20

—

2

2

14

1

—

3,90

C

2 +eb.

64,5

11

—

—

3

6

1

4,00

D

2

1

1

14

25

3

— —

62,0

44

3,64

7

2

3

4

E

2

61,5

7

— —

3

4

F

1,5

52,2

5

—

1

3

1

G

1

45,1

16

4

5

5

2

H

1

35,1

8

1

1

3

2

28,3

16

4

5

5

2

I

garz.

5

6

1

8

9

—— —— ——

10 3,57 2,80 2,06

—

3,13

——

2,31

1

A m i n t a átlagos laksűrűsége (a l a k ó k száma lakásonként) — 2,55 — nem tér el lényegesen a s z a b a d k a i t á r s a d a l m i tulajdonban levő lakások átlagától, ami 2,63. (Ez utóbbi a d a t az 1 9 8 1 . áprilisi népszámlálás prelimináris eredményeiből származik.)

A KUTATÁS

EREDMÉNYEI

Tekintettel arra, h o g y elemzéseinket az interakciós lakáselmélet szel­ lemében végezzük, a l a k á s szerkezetét (a lakás hasznos lakóterét, a h e ­ lyiségek nagyságát és s z á m á t , az ajtók s z á m á t és .elosztását, a helyiségek egymáshoz való viszonyát és egymásba kapcsolódását) azon kiindulópon­ t o k legyikének tekintjük, melyek m e g h a t á r o z z á k a lakók viselkedését a lakásban, szélesebb értelemben pedig a l a k á s k u l t ú r á t is. A z interakciós lakáselmélethez hasonlóan, m e l y a lakás és a l a k ó k ö l ­ csönhatását hirdeti, az egzisztenciális tér koncepciója a Jean Piaget pszi­ chológiájából vett a d a p t á c i ó t veszi k i i n d u l ó p o n t u l , melyet két k o m p o ­ nensre b o n t le: 1. az asszimilálódásra, amin a szervezet hatását kell érteni a környezetre, miközben a szervezet környezetét a m a g a szükségletei és elképzelései szerint alakítja át, v a l a m i n t 2. az a k k o m o d á l ó d á s r a , vagyis a szervezet a l k a l m a z k o d á s á r a a környezet feltételeihez. A •lakáskultúra szempontjából m i n d k é t folyamat érdekes, de 'bennünket elsősorban az asszimilálódás érdekel, m i v e l ez a kulcsproblémája az egyén azonosulásá­ n a k környezetével, s m i v e l erősebben azonosulunk a z o k k a l a dolgokkal, melyek létrehozásában m a g u n k is részt vettünk, ö n m a g u n k életterének formálása is az asszimilálódás egyik alakja, ami m e g n y i l v á n u l h a t m i n d a családi h á z építésében, m i n d pedig a l a k ó k részvételében a társadalmi lakás kialakításában. Elsőként a lakás problematikájával (nagyságával, a helyiségek számá­ val, méreteivel és egyéb jellemzőivel) foglalkozunk; ezt követően elemez­ z ü k a lakásban való viselkedést, m i n t a térbeli adottságok), a l a k á s és környezete) következményét, majd a szociális tényezőket, végül pedig megvizsgáljuk a l a k ó k vágyait, mint az említett adottságok eredményeit.

A helyiségek

nagysága

a lakók

véleménye

alapján

A helyiségek nagyságával kapcsolatban összesen 797 választ k a p t u n k . A kérdőívet á g y szerkesztettük meg, h o g y a lakók n é g y k a t e g ó r i a közül választhattak: a) a helyiség túl nagy b) megfelelő méretű c) a helyiség nagysága alig felel meg az igényeknek. d) a helyiség túl kicsi Az 1. sz. szoba nagysága Egyes helyiségek nagyságát előírások szabályozzák (pl. a hálószobáét, a gyerekszobáét), tekintet nélkül a lakás nagyságára. A n a p p a l i szoba területe a szabályok szerint egyenes arányiban nő a lakás nagyságával, abból a feltevésből kiindulva, h o g y a n a g y o b b lakásban több t a g ú család él, így a z együtt-tartózkodáshoz nagyobb helyiségre v a n szükség. A k u ­ tatás ezzel) szemben fordított eredményeket t á r t fel. A n a g y o b b lakásokban a l a k ó k k ö z ü l 98 százaléka elégedett a 20,30 m alapterületű nappali-hálószobával. A kisebb l a k á s o k b a n ez az a r á n y •mindössze 8 0 , 7 6 % . Ezzel arányosan a kisebb lakások lakóinak n a g y o b b h á n y a d a u g y a n e z t a szobát t ú l kicsinek találja. E n n e k o k a abban keres­ hető, h o g y a kisebb l a k á s b a n ennek a szobának több funkciója van, m i n t a többi helyiségből állóban. Éppen ezért o d a kellene h a t n i , hogy a helyi­ ségek méretezésénél abszolút mércék helyett vegyék tekintetbe a lakás helyiségeinek s z á m á t ; figyelembe kell venni, h o g y a háromszobásnál k i ­ sebb lakások többségében a n a p p a l i egyúttal a hálószoba funkcióját is betölti. H a t e h á t a lakás kisebb, n e m v o l n a s z a b a d csökkenteni e szoba alapterületét, hanem éppen ellenkezőleg: növelni kellene, hiszen n e m csu­ p á n a családtagok együttlétét szolgálja — m i n t a n a g y o b b lakások ese­ tében, ahol m i n d e n l a k ó n a k megvan a m a g a egyéni lakótere — , h a n e m egyúttal a szülők m i n d e n n a p i életéhez szükséges használati t á r g y a k a t és berendezéseket is itt kell elhelyezni. 2

A 2. számú szoba nagysága E z a szoba az esetek (többségében a gyerekszoba szerepét tölti be. A n a g y o b b lakásokban a 11,11 m alapterülettel is elégedett a lakók 77, illetve 7 1 százaléka, a kisebb lakásokban viszont a megkérdezetteknek alig 47 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, hogy elégedett e szoba méreteivel. A lakás nagysága tehát ebben az esetben is közrejátszik abban, mennyire elégedettek a l a k ó k egy helyiség nagyságával (ebben az esetben 11,11 m ) . Amennyiben e szoba alapterülete meghaladja a 16 m - t , még a kisebb la­ kások lakóinak jelentős h á n y a d a is kielégítőnek találja. A félszobák — technológiai okokból — m i n d e n lakásban azonos m é ­ retűek: 8,09 m . A z ezzel kapcsolatiban k a p o t t válaszok ismét megerő­ sítik azt az állítást, h o g y a l a k á s nagysága d ö n t ő e n m e g h a t á r o z z a , m e n y ­ nyire elégedettek a lakók egy-egy helyiség méreteivel. Így a B típusú la2

2

2

2

kasok lakóinak 33 százaléka megfelelő méretűnek, 19 százaléka alig k i ­ elégítőnek, 48 százaléka p e d i g túi kicsinek találja. U g y a n e z a félszoba a z F típusú (másfél szobás) lakások lakóinak egybehangzó véleménye (100°/o) szerint túl kicsi. A konyha nagysága A nagyobb lakások k ö z ü l a C - t í p u s ú n a k a legkisebb alapterületű a konyhája — mindössze 8,11 m , ennek ellenére a l a k ó k legnagyobb h á ­ n y a d a (82 /o) ú g y n y i l a t k o z o t t , h o g y megfelelő méretű, a n a g y o b b a l a p ­ területű k o n y h á k ezzel szemben kevesebb p o z i t í v értékelést k a p t a k . E b ­ ben m i n d e n b i z o n n y a l a z is közrejátszik, h o g y a C típusú lakások k o n y ­ hájához — m i n t kiszélesített közlekedőtér — ebédlő is tartozik. A G típusú lakások viszonylag n a g y k o n y h á j a a másodlagos n a p p a l i szerepét is betölti. Mivel tényleges n a p p a l i nincs, így a lakás egyetlen szobája hálószolba is. Jellemző, h o g y a z adatgyűjtés során a 16 ilyen l a ­ kásban t e t t látogatásom a l k a l m á v a l csak egy helyen vezettek b e a s z o ­ bába, m i n d e n más esetben a k o n y h á b a n izajlott le a beszélgetés. A 9,82 m alapterületű k o n y h a a háromszobás l a k á s o k l a k ó i n a k véleménye sze­ rint szűk, mivel nincs ebédlő része; u g y a n e z t az alapterületet a kisebb lakások lakói kielégítőnek találják. A k o n y h á t is a helyiségek s z á m a a r á ­ n y á b a n kellene méretezni, azzal, h o g y a z egyszobás és garzonlakások konyhája sem lehetne t ú l kicsi. A 6,4 m alapterületű k o n y h a a H típusú lakások l a k ó i n a k véleménye szerint icsak 3 8 % a r á n y á b a n megfelelő, 5 0 % - á b a n alig kielégítő, 12 /o-ában túli kicsi. A z I t í p u s ú l a k á s o k m i n d ­ össze 3,9 m alapterületű k o n y h á j á t a l a k ó k 27 százaléka megfelelőnek, 1 3 % - a alig kielégítőnek, 60°/o-a p e d i g t ú l kicsinek találja. A k o n y h á n a k tehát még a garzonlakás esetében sem volna s z a b a d 6 m alapterületűnél kisebbnek lennie. 2

0

2

2

fl

2

2

A fürdőszoba nagysága A B , D , E , F és G t í p u s ú lakások fürdőszobája azonos méretű. A dá­ k ó k véleménye mégis ímegoszlik — ismét a l a k á s nagyságától függően. Az ezzel kapcsolatos válaszok megoszlása a k ö v e t k e z ő : a n a g y o b b l a k á ­ sokban (B és C típus) 5 5 % ) a kisebbekiben ennél jóval m a g a s a b b ( D = 7 4 % , F = 8 0 % , G = 7 5 % ) a r á n y b a n találják megfelelőnek u g y a n a z t a méretű fürdőszobát. E z a családtagok s z á m á v a l áll összefüggésben, m e r t az 'említett lakástípusoknál a családtagok s z á m á v a l a r á n y o s a n oszlik meg a lakás helyiségeinek száma. A kisebb, túlzsúfolt 'lakásokban ( H és I típus) a 2,7, illetve 2,8 m alapterületű fürdőszobát csak a megkérdezet­ tek 2 5 , illetve 27 százaléka találja megfelelőnek. A z a következtetés k í n á l k o z i k , h o g y a 4 m alapterületűnél kisebb für­ dőszoba m é g a legkisebb l a k á s o k b a n sem n y e r tetszést. Tekintet n é l k ü l a családtagok számára, a mosógép, a k á d , a m o s d ó és a W . C.-kagyló — aminek a fürdőszobában a helye — megközelítően 4 m alapterületet igényel. A h á r o m és t ö b b szobás l a k á s o k b a n az előírásoknak megfelelően 2

2

2

különálló W. C - r e v a n szükség. Jóllehet az előírások n e m követelik meg, de ugyanez az igény megjelenik m á r a k é t és félszobás lakások esetében is. Az ebédlő nagysága N o h a legyesek az A és B típusú l a k á s o k előszobáját ebédlőként hasz­ nálják, tényleges ebédlője csak a C típusú lakásnak v a n . E z t a helyiséget a közlekedőtér kiszélesítésével a l a k í t o t t á k k i , és a l a k ó k általában elé­ gedettek vele, kivéve néhány speciális esetet, amikor például i n k á b b zárt helyiségét igényelnének a felnőttek t o v á b b t a n u l á s a miatt. Elégedetlenek ezzel szemben a lakók e helyiség méreteivel : csak 36 százalékuk találja megfelelőnek, 27 százalékuk alig kielégítőnek és ugyanilyen a r á n y b a n kicsinek; a 6,88 m h a s z n o s alapterületű helyiségből négy ajtó nyílik. Egyes l a k ó k k i v e t t é k a 6. számú ajtót, m á s o k e l t á v o l í t o t t á k az egész fa­ lat, m e l y h e z az említett ajtó t a r t o z o t t . H a a kiszélesített közlekedőtér csak valamivel tágasabb volna (a meglévő 2,2 m h e l y e t t legalább 2,7 m ) , az ebédlő másodlagos n a p p a l i k é n t is szolgálhatna. A l a k ó k pedig éppen egy ilyen helyiségnek érzik hiányát. 1

2

Az előszoba (folyosó) nagysága A z újabb szabadkai lakásépítésre az alagútzsalus építéstechnológia a jellemző. E n n e k egyik (jóllehet n e m szükségszerű!) velejárója az egész épület hosszán végighúzódó középfal, aminek következménye, hogy a lakások előszobái folyosószerűen hosszúak és sötétek; nemcsak a n a g y ­ részt k i h a s z n á l h a t a t l a n terület, h a n e m egyhangúságuk m i a t t is kiváltják a l a k ó k elégedetlenségét. I n d o k o l t volna felülbírálni a technológiai és ökonómiai érveket, ha n y i l v á n v a l ó , hogy csökkentik a d r á g á n megfizetett lakás hasznos alapterületét. A z A, B és D típusú lakások előszobája, illetve a folyosója kedvezőtlen értékelést k a p o t t : a v á l a s z o k 7 5 , 50, illetve 67 százalékában túlmérete­ zettnek n y i l v á n í t j á k . A z A és B típusú lakások közötti különbség onnan ered, hogy a B típusnál, mivel ez a l a k á s v a l a m i v e l kisebb, az előszoba más funkciókat is átvehet, így például az ebédlőét, v a g y a futó l á t o g a t ó k fogadását. H á az A, illetve B t í p u s ú lakások előszobáját amennyire­ a n n y i r a ki lehet használni, a D típusnál erre semmi lehetőség sincs, m i ­ vel jóval keskenyebb: h a b á r m i l y e n b ú t o r d a r a b o t helyeznek e! benne, ez megnehezíti a közlekedést. A m í g a gyerekek kicsik, itt játszanak, fut­ k á r o z n a k , de ez gyenge vigasz az elveszített 8,3 m - é r t . Á l t a l á b a n az 5 i r r körüli alapterületű élőszobákat, illetve folyosókat t a r t j á k a lakók a legmegfelelőbbnek. Így a C típusú lakás 5,46 m - e s előszobája a válaszok 82 százalékában, az E t í p u s ú é (4,28 m ) és az F típusúé (5,26 m ) m i n ­ den megkérdezettnél, az I típusú lakás 4 m - e s előszobája pedig a vála­ szok 75 százalékában megfelelőnek minősült. A H típusú lakások elő­ szobája valamivel nagyobb — 7,41 m — , ez a helyiség a z o n b a n átveszi a nappali szoba funkcióinak jó részét, tekintettel arra, h o g y megfelelő alakú, így ez az alapterület igazolt és kihasználható. Következtetésként levonható, hogy a megvilágítatlan előszoba v a g y folyosó alapterületének 2

2

2

2

2

2

— amennyiben más célra nem h a s z n á l h a t ó — 4—5 m kellene lennie.

2

alapterületűnek

A terasz vagy erkély nagysága A z A , B, D , F és G típusú l a k á s o k h o z azonos (7,56 m ) alapterületű erkély tartozik, m e l y alapterület megfelelőnek b i z o n y u l t : a nagyobb la­ kások lakóinak 9 5 — 1 0 0 százaléka az ilyen e r k é l y t megfelelőnek találja. A kisebb lakások lakói egy részének (az E és a G típusú lakások lakóinak 27, illetve 14 százalékának) az a véleménye, h o g y túlméretezett, d e a válaszok 70 százalékánál több a megfelelő mellett szól. A C típusú lakások erkélye j ó v a l kisebb: mindössze 3,3 m alapterü­ letű; ezt a lakók 36 százaléka megfelelőnek tartja, 27 százalékuk alig k i ­ elégítőnek, 36 százalékuk pedig t ú l kicsinek. 2

2

Az éléskamra nagysága A s z a b a d k a i társadalmi lakásokban -az éléskamra alapterülete túl kicsi (0,4 <m ), n e m helyezhető e l benne a m é l y h ű t ő , ami pedig m e g v a n a l a k á ­ sok többségén, s így jobb híján az előszobába v a g y az erkélyre, esetleg valamelyik szobába szorul. A h a t v a n a s évek prognózisa, miszerint a kész­ ételek elterjedésével a k o n y h a , de különösen az éléskamra veszíteni fog jelentőségéből, n e m Igazolódott b e . A z emberek biztonságra törekednek, függetleníteni akarják m a g u k a t a p i a c élelmiszer-ellátási ingadozásaitól, ennek feltétele viszont a nagyobb éléskamra és a m é l y h ű t ő . A t e r v e z ő k tehát nem állhatják útját ennek. 2

A kamra nagysága A lakáson belül csupán a C t í p u s ú a k b a n v a n 1,5 m alapterületű k a m r a a ritkábban használt t á r g y a k tárolására. I l y e n helyiség k i a l a k í t á ­ sa a l a k ó k egyhangú helyeslésével t a l á l k o z o t t , alapterületét is m i n d a n y n y i a n megfelelőnek tartják. Egyes lakásokhoz az alagsorban v a g y a p i n ­ cében elhelyezett k a m r a tartozik. Ezek általában 3—5 m alapterületűek. Kevésbé népszerűek, mint a lakáson belüliek, d e a h o l nincs, h i á n y u k k i ­ fejezett elégedetlenséget v á l t ki. 2

2

A helyiségek

száma

a lakók

véleménye

alapján

A m e g h a t á r o z o t t számú helyiség i r á n t i igény legnagyobbrészt a lakás­ b a n élő családtagok s z á m á v a l arányos. A m i k o r a k a p o t t v á l a s z o k a t vizs­ gáljuk, ezt csak a 'laksűrűség a d a t a i v a l p á r h u z a m o s a n tehetjük. V a n n a k ezzel szemben o l y a n helyiségek is, amelyek függetlenek a családtagok számától, m i n t amilyenek az ebédlő, a k a m r a , t e h á t amelyeket az egész család h a s z n á l . Mégis S z a b a d k á n elsősorban azok a helyiségek h i á n y o z ­ n a k , melyek a lakás individuális szférájához t a r t o z n a k : hálószoba, gye­ rekszoba. A n a g y o b b l a k á s o k b a n , ahol a laksűrűség 4 k ö r ü l van (A t í p u s ú : 4,15,

B : 3,90), a lakók 85 százaléka elégedett a helyiségek s z á m á v a l . A kisebb lakásokban ezzel szemben, ahol a laksűrűség 3 körüli ( H t í p u s ú : 3,13, I : 2,31), a l a k ó k n a k csak 2 3 , illetve 25 százaléka elégedett a helyiségek számával. A helyiségek száma és a családtagok száma összefüggésében h á r o m szintet különböztethetünk meg: a) A normális laksűrűség szintje, a m i k o r m i n d e n egyes családtag egyéni 'lafcástere mellett v a n egy „semleges" helyiség, m e l y nem képezi egyik családtag egzisztenciális terét sem (senki sem alszik benne).. A z A , B és C típusú lakások esetében ilyen a n a p p a l i szoba, az ebédlő v a g y a kiszélesített folyosó. A laksűrűség k a p c s á n el kell. m é g m o n d a n i , h o g y a l a k ó k h á r o m n e g y e d része elégedett a helyiségek számával, és hogy áz igényelt helyiségek a lakás, közös szférájába sorolhatók (ez á l t a l á b a n a z ebédlő, az éléskamra v a g y a k a m r a ) . b) A laksűrűség határérték-szintje, amikor m i n d e n családtag rendel­ kezik egyéni lakástérrel, de h i á n y z i k a család közös t a r t ó z k o d á s á r a szolgáló semleges terület (ezt részben a k o n y h a pótolja, h a b á r eredetileg m á s a funkciója), a m e l y n e k m á s rendeltetése nincs. E z t a funkciót leg­ g y a k r a b b a n a szülők hálószobája veszi át, mely ezáltal, n a p p a l i - h á l ó szo­ b á v á alakul. G y a k o r i b b ez az utóbbi, amiről a tévékészülék elhelyezése is t a n ú s k o d i k . A z ezen a laksűrűség-szinten élő l a k ó k '60 százaléka elége­ d e t t a helyiségek s z á m á v a l . ( K u t a t á s u n k b a n ezt a szintet a D , E , F és G típusú l a k á s o k n á l találjuk.) c) Zsúfolt laksűrűség, a m i k o r az egyén individuális egzisztenciális la­ kástere sincs biztosítva. Ilyen eset p é l d á u l , h a az egyszobás lakásban kettőnél v a g y éppenséggel h á r o m n á l t ö b b családtag él, m i n t a H típusú lakásokban. Ezen a szinten mindössze a l a k ó k 25 százaléka elégedett a helyiségek számával.

A hiányzó

helyiségek

rendeltetése

A z , hogy a l a k ó k m e l y helyiségeknek érzik h i á n y á t , a l a k á s nagyságá­ tól és felszereltségétől függ. A túl kis l a k á s o k b a n , ahol m é g az elsődleges lakásfunkciók z a v a r t a l a n s á g a sincs biztosítva, a lakók mindenekelőtt a hálószoba h i á n y á t érzik, r i t k á b b a n jelentkezik a magasabb lakásfunkciók iránti igény. Csak az elsődleges lakásfunkciók (alvás, étkezés stb.) kielé­ gítése u t á n — amire a n a g y o b b lakások b i z t o s í t a n a k lehetőséget — je­ lentkeznek a magasabb lakásszükségleteik, m i n t amilyen a család együt­ tes t a r t ó z k o d á s á r a , a vendégfogadásra szolgáló helyiség stb. Emellett, t e ­ kintet nélkül a lakás méretére úgyszólván minden l a k á s b á n h i á n y o z n a k a r i t k á b b a n h a s z n á l t t á r g y a k t á r o l á s á r a szolgáló területek, így ezek r e n d ­ szerint a z erkélyeken h a l m o z ó d n a k fel. Feltételezhető tehát, h o g y a helyiségek s z á m á n a k és a hasznos l a k ó t é r ­ nek a növelése sem fogja kiküszöbölni az újabb helyiségek i r á n t i igényt, esetleg csak csökken ez az igény, m e g v á l t o z i k a jellege, azaz j o b b á r a a

terciális lakásfunkeiókra és az e célokra szolgáló helyiségekre fog irá­ nyulni. A z a tény, h o g y a l a k ó k t o v á b b i helyiséget igényelnek, n e m je­ lenti a tervező v a g y a lakáselosztási 'rendszer egyértelmű elmarasztalását, kivéve h a e z az igény nem olyan helyiségekre v o n a t k o z i k , melyek egy társadalom általános felfogása szerint a normális életvitel természetes ve­ lejárói.

A helyiségek

elrendezése

A helyiségek elrendezésének főleg a n a g y o b b lakásokban v a n jelentő­ sége, a közlekedési t é r növelése miatt. A z építészek a lakásrészeket bizonyos k r i t é r i u m o k alapján osztályozzák (éjszakai—nappali, egyéni—közös, nemzedékek szerint stb.), ami viszont a kisebb, d e m é g a n a g y o b b lakások l a k ó i n a k sem m o n d sokat. A z é p í ­ tészek a l a k á s o k a t elsősorban a helyiségek elrendezése szempontjából ér­ tékelik. A lakók számára, k i v á l t k é p p e n a kis lakásokban sokkal lénye­ gesebb szempont, hogy m i n é l t ö b b berendezési t á r g y a t lehessen benne el­ helyezni. Szólnunk kell még egy körülményről, amely p a p í r f o r m a szerint k i sem m u t a t h a t ó , a l a k ó k n a k azonban r e n d k í v ü l s o k a t jelent. A zajra g o n d o ­ lunk, illetve a n n a k elhárítására. A lépcsőházzal h a t á r o s helyiségek alacso­ n y a b b használati értékűek az elkerülhetetlen zajártalom m i a t t . A lépcső­ ház m e n t é n t e h á t o l y a n helyiségeket kellene kialakítani, melyek nem alvásra szolgálnak — mindenekelőtt a fürdőszobát — még azon az áron is, h a ezzel a l a k á s o n belüli k o m m u n i k á c i ó iromlik.

Az ajtók

használata

A z ajtók használati módja a lakáskultúra r e n d k í v ü l fontos tényezője. A tüntetően csukott ajtók az egyes lakrészek (tartalmi és funkcionális) szigorú különválasztásáról t a n ú s k o d n a k . A z á l t a l á b a n n y i t v a t a r t o t t a j ­ tók a r r a engednek következtetni, h o g y a t e r v e z ő egyes válaszfalaikat n y u ­ godtan mellőzhetett volna, illetve legalább a közös lakórészben (nappali, ebédlő) n y i t o t t teret a l a k í t h a t o t t v o l n a k i . E d w a r d T . H a l l , T h e H i d d e n Dimensáon című k ö n y v é b e n n a g y teret szentel az egyéni tér és a m i n d e n t m a g á b a foglaló tér elkülönítésének. E cél elérésének fontos eszköze az ajtó. A z ajtó h a s z n á l a t a k u l t ú r á n k é n t és szubkultúránként változik. A n y u g a t i civilizáoió két végletét H a l l sze­ rint a németek és az angolok képviselik: a n é m e t k u l t ú r a hierarchikus jellegű, ami a lakótérrel kapcsolatos nézetekben is m e g n y i l v á n u l . . . A súlyos ajtókat kedvelik, a z o k a t általában csukva tartják. A n y i t o t t ajtó a „slamposság" jele. Németországban g y a k o r i felirat az ajtókon a Tilos a bemenet! (Kein Eintritt, Kein Eingang, E i n t r i t t verboten). A z amerikai ajtók ezzel szemben — írja H a l l — k ö n n y ű e k , olcsók. A csukott ajtó —

jegyzi meg H a l l — külön jelentéstartalmat h o r d o z : „dühös v a g y o k " , „ne z a v a r j " . H a az amerikai n y i t v a tartja ajtaját, azt jelenti, hogy szívesen bocsátkozik társalgásba, a k á r otthon, a k á r a m u n k a h e l y é n . A másik, m á r említett végletet az angolok jelentik, akik kis k o r u k t ó l k e z d v e együtt élnek fiú-, illetve lánytestvéreikkel és nincs szükségük -térbeli v á l a s z t ó k r a ahhoz, h o g y egyedül m a r a d j a n a k ; „ b a r i k á d o k " speciális rendszerét ala­ k í t o t t á k k i és megszokták, h o g y mások tiszteletben tartják ezeket a ba­ rikádokat. A z ajtóknak t e h á t náluk mellékszerep jut. A szabadkai lakók egy része a n y i t o t t , m á s része a csukott ajtó híve. A z ajtóhasználattal kapcsolatos vélemények mégy csoportra oszthatók: egyesek azt kifogásolják, hogy némely ajtó elhelyezése o l y a n , h o g y m e g ­ n e h e z í t i a helyiség megfelelő h a s z n á l a t á t , illetve a közlekedést (ilyen pél­ dául az A típusú lakás 7. számú ajtaja, mely n y i t o t t helyzetben megne­ hezíti az előszoba és a k o n y h a közötti k o m m u n i k á c i ó t ) , v a g y pedig a k a ­ d á l y o z z a a b ú t o r elhelyezését. A megjegyzések m á s i k csoportja, h o g y egyes ajtók feleslegesek, például a k o n y h a és a n a p p a l i között. Mivel ez utóbbi tulajdonképpen nappali-hálószoba funkcióját tölti be, sok b e n ­ ne a bútor, aminek elhelyezését az említett ajtó zavarja, ezért több la­ kásban befalazták. A megjegyzések h a r m a d i k csoportja a k o n y h a és a terasz közti ajtót hiányolja; a tervezők a teraszt a n a p p a l i t a r t o z é k á n a k tekintik, n e m pedig u d v a r p ó t l ó n a k , aminek így funkcionálisan a k o n y ­ hához kellene csatlakoznia. A negyedik kifogás, h o g y a t e r v e z ő k az I típusú lakások konyhája és előszobája közé nem terveztek ajtót, abból az elgondolásból kiindulva, hogy — garzonlakásról lévén szó — a k o n y h a nem főzésre szolgál, mivel a l a k ó k házon kívül étkeznek.

A lakók véleménye

az ablak nélküli

fürdőszobáról

Tekintettel arra, hogy a vizsgált lakások fürdőszobái természetes vilá­ gítás és természetes szellőzés nélküliek, n e m mellékes kikérni ezzel k a p ­ csolatban is a l a k ó k véleményét. Legfőbb z a v a r ó k ö r ü l m é n y k é n t a bepárásodást emelik k i a l a k ó k , ami lakástípusonként, illetve h á z a n k é n t változó, és a szellőző berendezés t í ­ pusával, v a g y pedig k a r b a n t a r t á s á v a l áll összefüggésben. Így egyes l a ­ kásokban ez a kifogás csak a megkérdezettek 29 százalékánál jelentkezik, más helyen (egyébként u g y a n o l y a n típusú, csak rosszul k a r b a n t a r t o t t szellőző berendezések esetében) a lakók 83 százaléka a rossz páraelveze­ tésre p a n a s z k o d i k . A természetes világítás és a zártság i n k á b b pszichi­ kai természetű z a v a r , ami kevésbé függ a lakás adottságaitól, sokkal in­ k á b b a lakók beállítottságától. A természetes világítás h i á n y á t átlagosan a lakók 24,20 százaléka, a zártságot 26 százalékuk kifogásolja. Következtetésként levonhatjuk, hogy a kifogások z ö m e a fizikai h i á ­ nyosságokra v o n a t k o z i k , ezek megfelelő technológiával és lelkiismeretes karbantartással kiküszöbölhetők. A m i a z á r t s á g érzetét illeti, erre a la-

k ó k m i n t e g y negyed része p a n a s z k o d i k . Pszichikai z a v a r o k r ó l lévén szó, ez nehezebben h á r í t h a t ó ei, d e megfelelő építészeti megoldásokkal (több tükör, világosabb színek, jobb világítás) e n y h í t h e t ő .

A mesterséges

megvilágítású

és szellőztetése

konyha

építési

lehetősége

Egyes országokban a z előírások n e m zárják k i . o l y a n k o n y h á k építését, melyek az épület m a g v á b a n helyezkednek el, miáltal a h o m l o k z a t i rész teljes egészében a h á l ó - és n a p p a l i szobák iszámára h a s z n á l h a t ó fel, n a ­ gyobb variációlehetőséget biztosítva. A k o n y h a , az ésszerűbb szerelvénycsatlakozások végett a fürdőszobával együtt az épület m a g v á b a n nyer elhelyezést. É r d e k e l t bennünket, m i a lakók véleménye az ilyen megoldásról, i l ­ letve h á n y százalékuk hajlandó mesterségesen megvilágított és szellőzte­ t e t t konyhája lakásban élni. Feltételeztük, h o g y a lakás nagysága és a laksűrűség játszik döntő szerepet a v á l a s z megfogalmazásában. K é r d é ­ sünk így h a n g z o t t : E l f o g a d n á n a k - e o l y a n lakást, melynek konyhája mes­ terségesen lenne megvilágítva és szellőztetve, amennyiben a p á r a és a szag elvonása megfelelően volna megoldva, és h a ennek fejében egy szo­ b á v a l többhöz jutnának? (Az étkezőasztal természetes megvilágítású r é ­ szen lenne elhelyezve.) A n o r m á l i s és a határérték-laksűrűségű lakások ( A — G típus) lakóinak 22,67 százaléka igenlő választ adott. A túlnépesült lakások ( H és I t í ­ pus) lakóinak 63,58 százaléka Válaszolt igennel, tekintettel arra, hogy az egy szobatöbblet a laksűrűséget a h a t á r é r t é k r e szállítaná le. H a s o n l ó fel­ fogásról t a n ú s k o d n a k a H típusú l a k á s o k o n végzett átépítések is, m e ­ lyekben a k o n y h á t gyerekszobává a l a k í t o t t á k , az étkezőasztalt pedig az előszobába helyezték. A z I t í p u s ú lakások konyhája az épület m a g v á b a n helyezkedik el, de szellőző berendezés nélkül. Ezeknek a lakói is szíve­ sebben v á l a s z t a n á n a k olyan lakást, melyben a k o n y h a ablak nélküli, m i n t amelyikben egy szobával kevesebb v a n , még h a a k o n y h a a ház homlokzati részén v a n ais. A z elmondottakból láthatjuk, hogy egyes esetekben (mindenekelőtt a tűlnépes l a k á s o k b a n ) kisebb bajnak t a r t j á k a h o m l o k z a t t ó l elválasztott k o n y h á t , m i n t az egyéni lakástér h i á n y á t . Ezek szerint lehetővé kellene tenni o l y a n a l t e r n a t í v á t , hogy szükség esetén az értékesebb lakótér n y e r ­ jen elhelyezést a h o m l o k z a t i részen — például a gyerekszoba — , a k o n y ­ h á t pedig az épület m a g v á b a n helyezni el. A meglevő alapterületű la­ kások esetében (a normális és a határérték-laksűrűségnél) indokolt igény, hogy a k o n y h a természetes világítása és szellőzésű legyen, m e r t — mint látni fogjuk — g y a k r a n átveszi a n a p p a l i szoba funkcióját, elsősorban azokban a lakásokban, ahol az egyéni lakótér mellett hiányzik a nappali.

A CSALÁD MAGATARTÁSA A LAKÁSBAN A lakók

tevékenysége

a

lakóhelyiségekben

A z interakciós lakáselmélet és az egzisztenciális tér k o n c e p t u s a értel­ m é b e n elsősorban az foglalkoztatott bennünket, hogy az egyes lakástí­ pusokban (a lakás nagysága és struktúrája szerint) hogyan és m i l y e n te­ vékenység folyik) gyakoriság, milyen tevékenységek m e l y helyiségekben). A lakók tevékenységét elsődleges tevékenységekre, házi m u n k á k r a és terciális tevékenységekre o s z t o t t u k . A z egyes tevékenységeknek meghatá­ rozott lakástér felel meg. A k é r d ő í v megszerkesztésekor kerültük a szo­ b á k megnevezését (hálószoba, n a p p a l i s t b ) , ehelyett a szobákat sorszá­ m o z t u k , nehogy a szoba megnevezésével szuggeráljuk a feleletet. Vizsgála­ t a i n k során m i n d h á r o m tevékenységfajtát érintettük, de n e m rendéltük alá e kategorizálásnak, m e r t az véleményünk szerint leszűkítette volna áz eredményeket. A tevékenységek többsége egyértelműen besorolható: az alvás és a főzés az elsődleges; a varrás, foltozás, az olvasás, a t a n u ­ lás, kézimunkázás, zenehallgatás, rádiózás, barkácsolás, játék és hobbi pedig a terciális tevékenységek csoportjába. Egyes tevékenységeknél ez a besorolás n e m feltétlenül egyértelmű: a barkácsolás e g y a r á n t jelentkez­ het a másodlagos és a harmadlagos (terciális) tevékenység kategóriájában is.

Elsődleges

tevékenységek

A z alvás a legfontosabb elsődleges tevékenység; valójában az egyetlen, mely n e m helyezhető k í v ü l a lakáson. A z a k ö r ü l m é n y , hogy hol alsza­ n a k az egyes családtagok, döntően m e g h a t á r o z z a a lakás h a s z n á l a t á t . A z A típusú lakás az egyetlen a vizsgáit lakások közül, amelynek nem alvás céljaira szolgáló szobája is v a n , illetve amely szobát az esetek t ö b b ­ ségében n e m hálószobaként veszik igénybe. (Más szóval ez az egyetlen lakástípus tekinthető normális laksűrűségűnek, a többiek v a g y h a t á r é r ­ téknek, v a g y túlnépesnek számítanak.) A z 1. sz. szoba az esetek 36 szá­ zalékában a szülők hálószobája, 7 százalékában gyerekszoba, vagyis m i n d ­ össze az esetek 43 százalékában .szolgál hálószobaként (később m é g m e g ­ látjuk, milyen tevékenységek folynak benne). A 2. sz. szoba az esetek 27 százalékában szolgál a szülők hálószobájául, 53 százalékában gyerekszo­ b a k é n t használják, azaz 8 0 % gyakorisággal hálószobaként szerepel. A 3. számú szoba az esetek 53 százalékában a szülők hálószobája, 40 száza­ lékában gyerekszoba, vagyis a vizsgált esetek 76 százalékában szolgál hálószobaként. A B t í p u s ú lakás 1. számú szobája 53 százalékos előfordulási a r á n y ­ ban az apa, 47 százalékos a r á n y b a n az a n y a hálószobája, az esetek 8 szá­ zalékában pedig gyerekszoba. A 2. számú szobát az esetek 41 százaléká­ ban az anya, 35 százalékában az apa használja hálószobaként. A k ü l ö n b -

ségek o n n a n erednek, h o g y az a n y á k egy része a kisgyerekkel alszik egy szobában, s ez esetben az a p a az 1. számú szobában alszik. A 3 . számú szoba az esetek 12 százalékában a szülők hálószobája (ez kis szoba: 2 X 4 méteres alapterülete következtében a kétszemélyes á g y a t csak az egyik házastárs közelítheti m e g oldalról — h a szekrényt is állítanak be — , a másik csak végről). A szülők n a g y százaléka ezt a szobát a gyere­ keknek engedi át. A C típusú lakás 1. számú szóbája l e g g y a k r a b b a n hálószobául szolgál a szülőknek (a férjek esetében az érték 64, a feleségek esetében 5 5 % , az imént elmondott okokból), csak az esetek 10 százalékában szolgál g y e ­ rekszobaként. A 2. számú szoba 90 százalékos gyakorisággal g y e r e k ­ szoba, de 36 százalékos gyakorisággal a férj, 45 százalékos gyakoriság­ gal a feleség használja hálószobaként. A kis gyerekek ugyanis g y a k r a n együtt alszanak a szülőkkel, illetve gyermektelen h á z a s p á r o k lakják a l a k á s t (ezek a lakások újabbak, így i t t sok fiatal h á z a s p á r él, általában kisgyerekkel). A D típusú lakásokban a z 1. s z á m ú szobát az esetek 86 százalékában a s z ü l ő k használják hálószobaként ( a z a p a 87, az a n y a 8 5 % gyakoriság­ gal). A 2. számú szoba az esetek 92 százalékában gyerekszoba, amely r i t k á b b a n szolgál a szülők hálószobájául (a férfiak 13, a n ő k 15 százalé­ k o s gyakorisággal h á l n a k 'benne). A z alacsony eltérés a férfiak és n ő k a r á n y á b a n o n n a n ered, h o g y ezek régebbi lakások, a gyerekek sem o l y a n kicsik, h o g y az a n y á k n a k v e l ü k kellene aludniuk. A D típusú lakások­ ban lényeges különbség v a n az 1. és a 2. s z á m ú szoba alapterületében, így a z 1. számú szoba rendszerint nappaliként, illetve n a p p a l i - h á l ó s z o ­ b a k é n t szolgál, a .2. számú, jóval kisebb szoba pedig a gyerekszoba szere­ pét kapja. A z E típusú lakásokban az 1. s z á m ú szoba m i n d e n esetben a szülők hálószobája, emellett, m i n t később l á t n i fogjuk, átveszi a n a p p a l i funk­ cióját is. A 2. számú szoba m i n d e n ü t t gyerekszoba. Ez a szoba feltel meg leginkább rendeltetésénak v a l a m e n n y i vizsgált lakás szobái k ö z ü l , ugyanis a két egymástól t á v o l a b b eső ablak lehetővé teszi, h o g y m e g ­ felelő b ú t o r d a r a b o k k a l , v a g y k ö n n y ű válaszfallal két részre osszák, en­ n é k köszönhetően a g y e r e k e k elkülöníthetők. A z F típusú lakásokban a szülők m i n d e n esetben az 1. számú iszobát használják hálószobaként; ez egyúttal a n a p p a l i is. A gyerekek leggyak­ r a b b a n a 2. számú szobában alszanak ( 7 5 % ) . A iszoba szerény méretei (8 m ) következtében más m ó d o n n e m is) h a s z n á l h a t ó . A G t í p u s ú lakások egyszobásak, így az egész család itt alszik. A z á t ­ lagos laksűrűség ezekben a lakásokban 2,06, amiből következik, h o g y gyerekes családok is lakják. A gyerekek óvodás k o r n á l nem' idősebbek. A z E típusú l a k á s o k lakói g y a k r a n elvált asszonyok, egy gyerekkel. A H típusú, egyszobás lakások átlagos laksűrűsége 3,13 — ezek a la­ k á s o k az esetek többségében túlzsúfoltak. A iszülők m i n d e n esetben a szobában alszanak, az esetek 29 százalékában a gyerek a k o n y h á b a n al­ szik, 14 százalékában pedig a k o n y h á t építették át gyerekszobává. E b 1

2

ben az esetben a k o n y h a i berendezést az .előszobába helyezték át, ami az egyedüli lehetőség arra, hogy ez a lakás h á r o m - , illetve négytagú család számára elfogadható életfeltételeket biztosítson. A z I típusú garzonlakások is túlzsúfoltak: a laksűrűség 2 , 3 1 . A z ese­ tek 7 százalékában a feleség az előszobában alszik; ez az egyetlen o l y a n helyiség, a h o l a szobán kívül m á s o d i k fekvőhely helyezhető el.

Házi

munkák

a) A mosás minden laktípusnál a fürdőszobában t ö r t é n i k , ahol elhe­ lyezhető a mosógép. b) A r u h a - és cipőtisztítást a folyosón, illetve az előszobában v a g y a teraszon végzik. c) A barkácsolás a házi m u n k á k keretében is vizsgálható, amennyiben a m i n d e n n a p o s használati t á r g y a k javítását célozza, n e m pedig hobbi­ k é n t űzik. Mivel az előbbi a gyakoribb eset, a házi m u n k á k keretében foglalkozunk vele. A barkácsolás színhelye leggyakrabban a terasz, majd a k o n y h a . Ezek az értékek lakástípusonként v á l t o z n a k . Így a D típusú lakásokban a t e ­ rasz 6 5 , a k o n y h a 17, az 1. s z á m ú szoba 9, és 2. számú szoba pedig 4 százalékos gyakorisággál jelentkezik a barkácsolás színhelyeként. A B t í ­ pusú lakásokban f o r d í t o t t a helyzet: az esetek 55 százalékában a k o n y h á ­ ban, a teraszon 36, az 1. számú szobában pedig 9 százalékos gyakorisággal folyik barkácsolás. A z o k b a n a lakásokban, m e l y e k n e k nincs teraszuk, a barkácsolás színhelye leggyakrabban a k o n y h a és az előszoba. A m e g k é r ­ dezett férfiak 49,66 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, hogy barkácsolni szokott. d) A v a r r á s , foltozás a barkácsoláshoz hasonlóan házi m u n k á n a k t e ­ kinthető, amennyiben a család r u h a t á r á n a k k a r b a n t a r t á s á t célozza. A n ­ nál is i n k á b b így kell kezelnünk, m e r t a m u n k a v i s z o n y b a n lévő n ő k n a g y többségének n e m is igen v a n ideje a varrással m i n t h o b b i v a l fog­ lalkozni. A z A , B, D és G típusú l a k á s o k viszonylag n a g y k o n y h á i lehetővé te­ szik, hogy a v a r r á s és foltozás itt folyjon, de hasonló (40%> körüli) gya­ korisággal szerepel az 1. számú szoba is. A m e n n y i b e n a k o n y h a kisebb — a C, H és I típusú l a k á s o k esetében — , ezt a tevékenységet a szobába helyezik á t (a H típusú l a k á s o k n á l 8 6 % , a z I t í p u s ú a k n á l 9 1 % ) . E z a tevékenység a nők válaszaiban 77,11 százalékos gyakorisággal szerepel.

Terciális

tevékenységek

a) A férfiak munkavégzésének színhelye l e g g y a k r a b b a n az 1. számú szoba, éspedig az A , B és D típusú l a k á s ó k n á l 8 0 % körüli, a C típu­ súaknál 67 százalékos gyakorisággal. E z utóbbi lakástípusnál a közle­ kedőtér kiszélesítésével k i a l a k í t o t t ebédlő az esetek 17 százalékában szol-

gál munkavégzésre. A k o n y h a , a viszonylag n a g y k o n y h á v a l rendelkező G típusú l a k á s t kivéve ( 3 4 % ) a lakástípusok többségében 10—20 s z á z a ­ lékos gyakorisággal szerepel a munkavégzés színhelyeként. A férfiak 43,24 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, h o g y a lakásban munkavégzéssel fog­ lalkozik. b) Olvasásra a férfiak l e g g y a k r a b b a n az 1. számú szobát használják. A z A típusú lakásoknál az a r á n y 6 9 % , a 2. számú szoba (ezekben a la­ kásokban rendszerint gyerekszoba) mindössze 6, a 3. számú pedig (álta­ lában hálószoba) 19 százalékos gyakorisággal fordul elő a válaszokban. A B típusú lakásokban e z t a tevékenységet leggyakrabban ( 8 9 % ) az 1. számú szobában végzik. A C típusú lakásokban is az 1. számú ( n a p p a l i ­ háló) szoba szolgál olvasásra — 73 százalékos gyakorisággal — , az ebédlő pedig az esetek 18 százalékában. A D , E és F t í p u s ú lakásokban 8 5 — 1 0 0 % k ö z ö t t i gyakorisággal az 1. s z á m ú szobát használják olvasásra. A G típusú lakások viszonylag n a g y k o n y h á j a az esetek 12 százalékában szolgál olvasásra, a f e n n m a r a d t 8 8 % esetében ezt a funkciót is a szoba veszi át. A H és I típusú lakásokban az olvasás színhelye 14—17 száza­ lékos gyakorisággal az előszoba, m e l y átveszi a n a p p a l i szoba bizonyos funkcióit is, a többi esetben e r r e is a szoba szolgál. A megkérdezett fér­ fiak 77,13 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, h o g y újságot, folyóiratot, k ö n y ­ vet s z o k o t t olvasni. E z az a r á n y a n a g y o b b (A, B, C és D típusú) l a k á ­ sok .esetében m a g a s a b b : 9 0 — 1 0 0 % , a kisebb l a k á s o k b a n alacsonyabb: 38—50%. A z olvasás .tekintetében a n ő k hasonlóképpen n y i l a t k o z t a k , m i n t a fér­ fiak, n é m i eltérések azonban v a n n a k : 1. A n ő k g y a k r a b b a n o l v a s n a k a 2. számú szobában; az rendszerint a gyerekszoba, ahol a n ő k t ö b b e t t a r t ó z k o d n a k , m i n t a férfiak. 2. A k o n y h á b a n a n ő k mintegy háromszor g y a k r a b b a n olvasnak, m i n t a férfiak, mivel a főzés .miatt nagyobbrészt ehhez a helyiséghez k ö t ő d ­ nek. Átlagosan a n ő k 83 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, hogy újságot; k ö n y ­ vet szokott olvasni. c) Zene- és rádióhallgatás. A n a g y o b b l a k á s o k b a n a r á d i ó és a lemez­ játszó rendszerint a szobákban (leggyakrabban a z 1. számú szobában) t a ­ lálható. A viszonylag n a g y k o n y h á v a l rendelkező kisebb lakásokban a n a p p a l egyéb' funkciói mellett ezt is a k o n y h a veszi át. A H és I t í ­ pusú l a k á s o k b a n bizonyos gyakorisággal jelenik meg az előszoba. d) A kézimunkázással a nők rendszerint — úgyszólván minden l a k á s ­ típusnál — az 1. számú szobában foglalkoznak. N é m i eltérést m u t a t a C t í p u s ú lakás, amelynek viszonylag tágas 2. számú szobája egyéb funk­ ciók mellett ezt is átveszi, v a l a m i n t az ebédlő, m e l y a z esetek 22 százalé­ k á b a n jelentkezik a kézimunkázás színhelyeként. A kisebb l a k á s o k b a n (E és F) a viszonylag tágas k o n y h a ebben, az esetben is átveszi a nappali funkcióját. e) Levélírásra és hasonló tevékenységekre túlnyomórészt az 1. számú szoba szolgál. A B típusú lakásoknál e b b e n a k o n y h a jóval nagyobb gya­ korisággal jelenik meg, m i n t a z A típusnál. A C típusú l a k á s o k n á l elég-

gé arányosan oszlik m e g az 1. és a 2. s z á m ú szoba, v a l a m i n t az ebédlő (22, 3 3 , 3 3 % ) között. A k o n y h a , a k é z i m u n k á z á s h o z hasonlóan 11 száza­ lékos gyakorisággal jelentkezik. A D itípusú lakásokban Is arányos a megoszlás az 1. számú szoba és a k o n y h a k ö z ö t t ( 4 3 — 4 3 % ) , a 2. számú szoba az esetek 11 százalékában jelentkezik. A z E, G, H és I típusú laká­ s o k b a n e tevékenység színhelye leggyakrabban a szoba, a z z a l , hogy a H típusú lakásoknál az esetek e g y h a r m a d á b a n megjelenik az előszoba. e) A tévézés átvette a családi asztaltól a család gyülekezésének szere­ pét. Ez minőségileg természetesen egészen m á s : túlnyomórészt csak fizi­ kai együttlétről van itt szó. A tévékészülék helye leggyakrabban az 1. számú szoba, némi eltérésekkel — az A típusú l a k á s o k b a n a tévékészülé­ k e k az esetek 9 százalékában a 3. s z á m é szobában v a n , a D típusúaknál 3 százalékos gyakorisággal a 2. számú szobában, a H típusúaknál 1 7 % a r á n y b a n az előszobában. A többi lakástípusnál a tévékészülék helye k i ­ zárólag a nappali-hálószoba. Jóllehet a tévézés a közös tevékenységek sorába illeszkedik, ez általában a n n a k következménye, h o g y h á z t a r t á ­ sonként csak egy tévékészülék (vagy színes tévékészülék) v a n . N o h a a k u t a t á s során n e m t a l á l k o z t u n k egyetlen o l y a n háztartással sem, ahol egynél több tévékészülék v o l n a (a l a k ó h á z a k k ö z p o n t i tévéantenna-csat­ lakozása is csak a legnagyobb szobában v a n ) , feltételezhető, h o g y a m e n y nyiben hozzáférhető á r o n beszerezhetők v o l n á n a k a tévékészülékek, a család említett gyülekezése egészen m á s k é p e t k a p n a . Egyes tehetősebb családokban (.magánlakásokban) több tévékészülék is v a n , és megfigyel­ hető a család elkülönülése, amit fokoz, hogy S z a b a d k á n 5—6 állomás műsorát lehet fogni. Ez az elkülönülés m a n a p s á g leggyakrabban generá­ ciós jellegű. f) Vendégfogadásra ás főleg az 1. számú szoba szolgál, bizonyos elté­ réssel a C típusú lakások esetében, ahol ezt a funkciót 3 6 % g y a k o r i ­ sággal az ebédlő veszi át. H o g y teljes képet k a p j u n k , n e m elég csak azt vizsgálni, hol fogadják a vendégeket, hanem a vendégek számát és a látogatások gyakoriságát is tekintetbe kell venni. E z szociológiai kérdés, de a t e r v e z ő számára egyál­ t a l á n n e m .mellékes, h o g y milyen számú személy látogatja a lakást, m i ­ vel ez hasznos t á m p o n t o t jelent a n a p p a l i v a g y az ebédlő méretezésénél, ahol — m i n t l á t t u k — l e g g y a k r a b b a n fogadják a vendégeket. A z ezzel kapcsolatos k é r d ő í v b e n a l a k ó k a következő válaszok közül v á l a s z t h a t t a k : a) n a p o n t a fogad vendégeket, b) h e t e n k é n t 4—5 alkalom­ mal, c) h e t e n k é n t 2—3 alkalommal, d) h e t e n k é n t 1 alkalommal, e) h a ­ v o n t a 2—3 alkalommal, f) ritkábban. A z a d a t o k tanúsága szerint a l á ­ togatások gyakorisága nem a lakás nagyságától, hanem a l a k ó k t ó l függ. A leggyakoribb a heti 2—3 látogatás, ezt k ö v e t i a heti 4—5 alkalommal történő vendégfogadás, a többi eset lényegesen kevesebbszer jelentkezik. A látogatások gyakorisága mellett érdekes t u d n i , hogy egy-egy alkalommal h á n y l á t o g a t ó t a r t ó z k o d i k a lakásban. A z egyidejűleg a l a k á s b a n t a r t ó z ­ k o d ó vendégek száma n e m áll szoros összefüggésben a lakás nagyságával, kivéve a kis lakásokban, ahol ritkán t a r t ó z k o d i k egyidőben n a g y s z á m ú

vendég. Így a kétszobásnál' kisebb lakásokban egyetlen esetben sem jele­ nik meg nyolcnál 'több vendég. A l a k ó k 60 százaléka egyidejűleg 3—4 vendéget fogad, 30 százalékuk 1—2 vendéget. R i t k á n t a r t ó z k o d i k 4 lá­ togatónál t ö b b egyidejűleg a lakásban. g) Gyermeknevelés és gondozás. A tervezők (még -az egyéni lakásépítés esetében sem) i r á n y o z n a k elő a gyerekek s z á m á r a különi n a p p a l i és 'háló­ szobát. Természetesnek t a r t j á k , hogy a gyerek tevékenységének minden m o z z a n a t a alapjában véve egy szobában zajlik. H o g y ez m e n n y i b e n áll, a r r ó l a t o v á b b i a k b a n lesz szó. Először azt kell megvizsgálnunk, melyik szobában alszanak a gyere­ kek. A gyerekszoba m i n d e n lakástípus esetében a legkisebb szoba. A g y e ­ rekek m i n d e n lakástípusnál leggyakrabban a gyerekszobában játszanak. A nagyobb lakások esetében némi eltérés 'tapasztalható: a két-, két és fél-, háromszobás lakások esetében a nappali szoba 14—36 százalékos g y a k o ­ risággal jelenik meg (átlagosan 25,21°/o), d e csak az esetek 10 százaléká­ ban alszanak is itt a gyerekek. A z 1. számú szoba mellett (kiváltképp a kis lakásokban) a játék színihelye még a k o n y h a és 'az előszoba is. A t a n u l á s i n k á b b k ö t ő d i k a gyerekszobához, m i n t a játék. A C típusú lakásoknál e célra szolgál még a z ebédlő, a G t í p u s ú a k n á l 14 százalékos gyakorisággal a k o n y h a , a H típusúaknál pedig az á t a l a k í t o t t k o n y h a és az előszoba 25—25 százalékos előfordulási a r á n n y a l . Mindezen elemzések alapján elmondható, hogy egyes tevékenységekre hatással v a n a lakás (nagysága, helyiségeinek s z á m a és jellege, a helyisé­ gek szerkezete), m á s o k r a viszont nincs hatással. N e m fogadhatjuk el te­ h á t egészében azt az elvet, h o g y az építészet teljességgel m e g h a t á r o z z a az emberek viselkedését, de azt a felfogást sem, h o g y a lakók viselkedése független a lakás adottságaitól és túlnyomórészt szociális t é n y e z ő k függ­ vénye. E z a fejezet az egzisztenciális t é r elméletének tételeit erősíti meg, melyek az e m b e r és a k ö r n y e z e t interakcióját feltételezik, azzal, hogy a z ember h a t á s a a t á r s a d a l m i lakásépítésben egyelőre csupán a b ú t o r o k el­ helyezésére és az esetleges á t a l a k í t á s o k r a k o r l á t o z ó d i k .

A lakásban

való

tartózkodás

időtartama

A l a k á s b a n való t a r t ó z k o d á s i d ő t a r t a m a k v a n t i t a t í v és k v a l i t a t í v szempontból vizsgálható: az egyes helyiségekben v a l ó t a r t ó z k o d á s idő­ t a r t a m a , függetlenül az i d ő p o n t t ó l , illetve a l a k á s helyiségeiben való t a r ­ t ó z k o d á s n a p s z a k o k szerint és a t a r t ó z k o d á s egymásutániságában, amiből a családtagok lakáson belüli mozgása figyelhető meg. M i n d k é t m ó d o l y a n a d a t o k r a támaszkodik, melyek megbízhatóságát a k ö v e t k e z ő körülmé­ nyek csökkentik: 1. A lakók a kérdőíveket emlékezetből t ö l t i k ki, n e m pedig úgy, a h o g y n a p k ö z b e n a helyiségeikben m o z o g n a k . E z utóbbi esetleg v á l t o z á s o k a t idézhet elő a viselkedésben a vizsgálat következtében, a pszichológiából ismert H a w t h o r n - e f f e k t u s révén.

2. A lakók a viselkedési átlag k i m u t a t á s á r a törekszenek, amire a sza­ b a d becslés ad lehetőséget. 3. A n a p i tevékenységek r i t m u s a lényeges eltéréseket m u t a t n e m csu­ p á n az egyes lakók (és egyes családok) viszonylatában, h a n e m azonos személyek esetében is, a m u n k a h e l y i v a g y az iskolai váltások változása következtében, ami elméletileg nagyszámú variáció lehetőségét adja. A nyugati országokban m á s a helyzet: o t t meglehetős biztonsággal (szer­ keszthető meg a családtagok mozgási diagramja viszonylag kis számú m i n t á n is, amint az Meyer—Ehlers vizsgálatainak adataiból is k i d e r ü l . N á l u n k ilyen d i a g r a m elkészítése rendkívül nehéz, m e r t n e m foglalhatja magába az összes lehetőséget, éppen ezért n e m t ö r e k e d h e t t ü n k az átlagos időértékek, h a n e m csak a tipikus esetek k i m u t a t á s á r a . A k v a n t i t a t í v elemzés m e g b í z h a t ó b b a d a t o k k a l szolgál, m e r t kevésbé befolyásolják a váltások, mivel a tevékenységek nagyjából megismétlőd­ nek, függetlenül attól, hogy a n a p melyik részében kerül sor az illető t e ­ vékenység végzésére. A z A típusú lakásban az 5—23 óra k ö z ö t t i időszakban a férfiak 5 ó r á t az 1. számú szobában töltenek, a 2. és 3. számú szobában 1,21, illetve 1,17 órát, a k o n y h á b a n pedig 1,77 órát t a r t ó z k o d n a k . A n ő k az 1. s z á m ú szobában átlagosan 3,65, a 2. és 3. számában 1,44, illetve 1,32 órát, a k o n y h á b a n 2 óra 45 percet töltenek. A gyerekek az 1. számú szobában 1 ó r a 30 percet, a 2. és 3. számúban cca 6 órát, a k o n y h á b a n átlag 1 óra 30 percet t a r t ó z k o d n a k . összehasonlíthatjuk a családtagok t a r t ó z k o d á s á n a k i d ő t a r t a m á t a D t í ­ pusú központi és külvárosi lakások helyiségeiben. A k ö z p o n t közelsége csökkenti a férfiak és a gyermekek tartózkodási idejét, a lakás összes helyi­ ségeiben, a nőknél f o r d í t v a : ők a k ö z p o n t i lakásokban hosszabb időt t ö l ­ tenek. E z a különbség (általában 1 0 — 2 0 % k ö z ö t t ) azzal m a g y a r á z h a t ó , hogy a férfiak és a gyerekek, illetve a n ő k más-más céllal t a r t ó z k o d n a k a lakáson kívül. Előbbiek azzal a s z á n d é k k a l m e n n e k el hazulról, h o g y sétáljanak a városban, h o g y moziba, korzóra, klubba, menjenek, a n ő k túlnyomórészt bevásárolni. Mivel a bevásárlás általában a k ö z p o n t h o z kötődik, a v á r o s k ö z p o n t b a n élő nők ezt g}'orsabban lebonyolítják, így t ö b b idejük m a r a d a lakásban való t a r t ó z k o d á s r a . A férfiak és a gye­ rekek távozása a lakásból nem a n n y i r a szükségszerű, így a külvárostól a központig t a r t ó viszonylag hosszú ú t destiraulálja őket. A z A és D típusú lakások helyiségeiben való t a r t ó z k o d á s i d ő t a r t a m á ­ n a k összehasonlításával megállapíthatjuk, hogy a D típusú lakások h e ­ lyiségeiben való tartózkodás magasabb értékeket m u t a t , ami természetes is, hiszen u g y a n a z az i d ő t a r t a m kevesebb s z á m ú helyiség k ö z ö t t oszlik meg. í g y a k o n y h a is hosszabb i d ő n á t v a n h a s z n á l a t b a n a két-, mint a háromszobás lakások esetében. A z egyszobás lakások konyhája a hasz­ nálati i d ő t a r t a m o t illetően úgyszólván egyenlő értékű a szobával, k ü l ö ­ nösen a n a g y o b b családoknál. E z a különbség nem m u t a t h a t ó k i a be­ járati tér és a fürdőszoba esetében. A terasz használatát i n k á b b a k o n y ­ ha, mint a n a p p a l i szükségletei h a t á r o z z á k meg. Kellemes igénybevételét

g y a k r a n a k a d á l y o z z a , h o g y itt tárolják a régi, r i t k á n használt t á r g y a k a t . A teraszt n a p p a l i t a r t ó z k o d á s r a csak a legmelegebb időszakban használ­ ják, amikor a lakásbán való t a r t ó z k o d á s a forróság m i a t t nehezen visel­ hető el. Mivel a vizsgálatot áprilisban végeztük, amely h ó n a p a l a k á s ­ k u l t ú r á v a l kapcsolatos adatfelvétel szempontjából a legkedvezőbb, a te­ rasz h a s z n á l a t á v a l kapcsolatos a d a t o k eléggé m e g b í z h a t a t l a n o k . A lakás helyiségeiben való t a r t ó z k o d á s i d ő t a r t a m á t , m i n t l á t t u k , egy­ részt a lakás adottságai, másrészt a családtagok s z á m a és a család egyéb jellemzői h a t á r o z z á k meg. A vizsgálat lényegében azonos i d ő t a r t a m o t fog át, m e l y i d ő t a r t a m n a g y o b b számú helyiség k ö z ö t t oszlik m e g . E z az i d ő ­ t a r t a m , kis- és nagylakásokra v o n a t k o z ó külföldi k u t a t á s o k eredményei alapján r e n d k í v ü l variábilis. A nagy, jól berendezett l a k á s o k b a n az em­ berek szívesebben t a r t ó z k o d n a k , m i n t a kicsikben (a gazdag, kényel­ mes lakásokban élő családok b e z á r k ó z n a k ) , feltételezhető tehát, hogy amikor m a j d n á l u n k is gazdagabban berendezett, n a g y o b b lakások é p ü l ­ nek,, a k k o r az ilyen tendenciára i t t is s z á m í t a n i kell'.

Rezime

K u l t u r a stanovanja u društvenoj stambenoj izgradnji u Subotici — I I deo U drugom delu svoje studije autor izlaže rezultate svog istraživanja u Su­ botici. Empirijski podaci koji se ovde objavljuju predstavljaju bazu za izvla­ čenje nekih zaključaka u vezi sa mišljenjem stanara o veličini prostorija, o po­ dobnosti prostorija i njihovog rasporeda, te o tome, koje su one prostorije, čiji nedostatak najviše tišti stanare. Stavljanjem u paralelu projektantskih za­ misli sa izraženim mišljenjima korisnika stanova ukazuje na potrebu revizije technoloških i ekonomskih aspekata u cilju uvažavanja humanog-socijalnog aspekta: zadovoljstva korisnika sa svojom najužom sredinom, svojim životnim prostoromInteresantne podatke pruža poglavlje o ponašanju porodice u stanu, koje počinje sa klasifikacijom aktivnosti stanara po prostorijama stana (primarni procesi: spavanje, pripremanje hrane; sekundarni procesi-kućni poslovi: pranje, čišćenje, majstorisanje, šivenje, krpljenje: tercijerni procesi: poslovne aktivnos­ ti, čitanje, slušanje muzike i radija, ručni rad, pisanje pisama, gledanje televi­ zijskog programa, primanje gostiju, fizikalna nega i vaspitanje dece, učenje), da hi zaokružio podacima o tome, kojoj aktivnosti članova porodice koja pro­ storija .najčešće služi, i to sa Ikojom frekvencijom korišćenja. Ovo poglavlje se završava bilansom vremena boravljenja po prostorijama stana, koji ukazuje na neke naše običaje u vezi sa korišćenjem stana, a čiji su podaci različiti od onih, do kojih su došli istraživači u stranim zemljama.

soba 1 = 1. szoba soba 2 = 2. szoba soba 3 = 3. szoba

•kuhinja = konyha kup. = fürdőszoba W C = W. C. hodnik = folyosó

trpezarija = ebédlő predsoblje = előszoba ostava = éléskamra

Summary

The C u l t u r e of Dwelling .in Social H o u s i n g Constructions in Subotica — part 2 In the second part of his study the author gives the results of his research work done in Subotica. The empirical facts which are presented are the basis for extracting some conclusions in connection with the dweller's oppinion on the size, the suitability and arrangement of the rooms, and also on the shortage of which room bothers the residents most. By contrasting the planner's/architect's projects with the oppinion expressed by the users of the same flats the author points out the necessity of the revision of the technological and econo­ mic aspects with the aim of taking into consideration the human and social as­ pects too: the satisfaction of the users with their closest environment, with their living space. The chapter on the behavior of the family within the walls, of their flat gives interesting facts, starting with the classification of the residents'activity in the different rooms of their flat; primary proceses: sleeping, preparing food, etc. secondary proceses: washing, cleaning, sewing, fixing, etc. and terciary processes: studying, reading, listening to music, handwork-knitting, embroiderywritting letters, watching TV, recepting guests, talking care of the childern, etc. to finally giving details about the frequency of using different rooms for a specific activity by each member of the family. This chapter ends with a balance of the 'time spent in each room of the flat, as we can see these facts differ from the data given in. researches in foreign countries.

Mészáros Katalin N É H Á N Y SPECIÁLIS EGÉSZÉRTÉKŰ PROGRAMOZÁSI MODELLSZERKEZET ÉS MEGOLDÁSI ELJÁRÁS

Bevezető A m i n d e n n a p i életben felmerülő optimalizálási p r o b l é m á k jelentős r é ­ sze o l y a n programozási modellhez vezet, 'ahol a változók .csak egész számértéket vehetnek fel. E z a n n a k következménye, h o g y sok k ö z g a z ­ dasági feladatnál a vizsgált v á l t o z ó k n e m o s z t h a t ó k tetszőlegesén, s ezért a modellalkotásnál egészértékű, jellegüket figyelembe kell venni. Ilyen p r o b l é m á k a d ó d n a k m u n k a e r ő v a g y gépterhelés tervezésekor, ahol csak egész számú m u n k á s t v a g y gépet lehet igénybe venni. Beruházástervezés­ nél a modell változói egész számú gépeket v a g y berendezéseket jelölnek. Bizonyos v á l t o z ó k oszthatatlansága 'miatt jelentkezik a modell egészér­ tékűséget megkövetelő problémaként. A z egészértékű p r o g r a m o z á s m a még n e m v á l t az operációkutatási alkalmazások olyan sokoldalúan felhasznált eszközévé, m i n t a lineáris p r o g r a m o z á s , azonban i n t e n z í v fejlődési szakaszban v a n . Sok időszerű, érdekes feladat fogalmazható m e g az egészértékű programozás nyelvén. Sokat ígérő, gyorsan fejlődő terület, amely viszonylag hosszú m ú l t r a te­ k i n t vissza. Születési éve 1958. G o m o r y e k k o r fejlesztette ki az egész­ értékű optimalizálási f e l a d a t o k megoldására az első e g z a k t algoritmust. A z ó t a számos módszer született az egészértékű p r o b l é m á k megoldására, d e a k i d o l g o z o t t módszerek m é g általában n e m elég h a t é k o n y a k . E m ó d ­ szerek felhasználása során főleg számítástechnikai, de részben elvi n e ­ hézségek is a d ó d n a k . C s a k közepesnél n e m n a g y o b b m é r e t ű feladatok esetén sikerül az egzakt megoldások előállítása. A megoldási nehézségek arányosak az egészértékű változók számával, amely h a egy bizonyos méretet t ú l h a l a d , a k k o r a feladat általában nem o l d h a t ó meg kifizetődő számítástechnikai ráfordítással. Jelentős sikereket é r ü n k el azonban n a g y ­ méretű feladatok esetén, h a nem a z egzakt, h a n e m csak egy közel' o p t i ­ mális megoldást a k a r u n k keresni ( a n n a k az e g z a k t megoldástól való el­ térésének becslésével együtt). N a g y jelentőségük v a n az ú n . 0—1 p r o b l é m á k n a k . I t t az egészértékű-

ségi feltétel úgy módosul, h o g y a változók csak 0 v a g y 1 értékűek lehet­ nek. A z ilyen v á l t o z ó k számítástechnikai kezelése gépi feldolgozás szem­ pontjából egyszerűbb. A 0—1 értékűség n e m jelent lényeges megszorí­ tást, m e r t bármely egészértékű v á l t o z ó felírható 0—1 'értékű v á l t o z ó k segítségével. Ez esetben azonban megnövekedik a változók száma. Jelenlegi ismereteink szerint egy egészértékű programozási feladat megoldására a legjobb stratégia n e m egy k o n k r é t módszer kiválasztása és a n n a k alkalmazása, h a n e m a módszerek együttes alkalmazása, k o m b i ­ nálása a f e l a d a t jellegétől függően. Esetleg menet közben b e a v a t k o z v a kell stratégiát v á l t o z t a t n i . A helyzet n e m olyan k e d v e z ő és egyértelmű, m i n t a 'lineáris programozási f e l a d a t o k n á l , ahol egy általános algoritmus, a szimplex algoritmus segítségével b á r m e l y lineáris p r o g r a m o z á s i feladat megoldható. A hatékonyság növelésének másik m ó d j a a speciális egészértékű p r o b ­ lémák szerkezetének vizsgálata, s a sajátos szerkezetnek megfelelő spe­ ciális, az általánosnál jóval h a t é k o n y a b b algoritmusok kifejlesztése. J ó eredményeket értek el ezen a téren. Hiszen a h á t i z s á k és u t a z ó ü g y n ö k p r o b l é m á k megoldására rendelkezésre álló algoritmusok s o k k a l h a t é k o ­ n y a b b a k a z általános •algoritmusoknál vagy azok kombinációinál. A fenti megjegyzések bizonyítják, hogy n e m m o n d h a t u n k le az egész­ értékű p r o g r a m o z á s speciális módszereiről, amelyek egy-egy szűk fel­ adatcsoport sajátosságain alapulnak. A z egészértékű programozás elméletét m a lényegében a számítási m e g ­ oldási eljárások elmélete képezi. E n n e k o k á t a számítási megoldásnál fel­ m e r ü l ő rendkívüli nehézségekben kereshetjük.

A hátizsák

probléma

A z t a tiszta egészértékű feladatot, amelynek p o n t o s a n egy feltételi egyenlőtlensége v a n , h á t i z s á k p r o b l é m á n a k (angolul k n a p s a o k problem) nevezzük. M a t e m a t i k a i l a g a következő alakban í r h a t ó fel: z(x)=2cjX]~»nm

Sápiak i=i O^x^dj,

Xj-egész

a q, dj, k = egész j;

(j = 1 ^ 2 , 3 , . . . . , n ) .

A hátizsák p r o b l é m a elnevezés a következő tréfás interpretációból ered: egy k i r á n d u l ó mielőtt g y a l o g t ú r á r a m e g y n fajta különböző tárgyból választhat k ü l ö n b ö z ő d a r a b s z á m o t , de legfeljebb dj-t. A j - e d i k t á r g y sú­ lya aj, használati értéke pedig c-,. A t ú r á z ó legfeljebb k súlyt t u d cipelni. Célja, h o g y ú g y válassza k i a t á r g y a k a t , h o g y azok a lehető legnagyobb értéket képviseljék.

Felírható a h á t i z s á k p r o b l é m a 0—1 változós alakja is: n

z(x)=2cjXj-»rnax ¡=1

Sápiak O^Xj^l,

Xi = egész

aj, q, k = egész

(j = 1 , 2 , 3 , . . . . , n ) .

A feladat tréfás interpretációja most a k ö v e t k e z ő k é p p e n módosul: egy ki r á n d u l ó ' t i t á r g y k ö z ü l v á l a s z t h a t , mégpedig úgy, h o g y az a lehető leg­ nagyobb értéket képviselje. K o r l á t o z ó feltételként szerepel, hogy k súly­ nál többet n e m képes m a g á v a l v i n n i . A j - e d i k t á r g y súlya a j , használati értéke pedig Cj. A z ( l ) - g y e l jelölt h á t i z s á k p r o b l é m a egyenlőséggel k o r l á t o z o t t v á l t o ­ zata a következő a l a k ú : n

z(x)

= 2

CJXJ —»

max

iapcj-ssk

OsSxj=Sdj,

Xj = egész

aj, q, dj, k = egész

(j = 1,2,3,

,n).

A (3) is hasonlóképpen interpretálható, m i n t az (1), azzal a különbség­ gel, h o g y m o s t a h á t i z s á k o t kötelezően tele kell tölteni. A z ( l ) - e t . x „ + i kiegészítő változó bevezetésével (3)-má alakíthatjuk, h a a i = l és c i — 0 értéket vesz fel. n +

n +

A (2) f e l a d a t egy n a g y o n e g y s z e r ű . b e r u h á z á s i döntési p r o b l é m a m a ­ tematikai modelljéül is szolgálhat, ahol a beruházási k e r e t k .pénzegy­ séget tesz k i , az egyes beruházási javaslatok a? összeget igényelnék és Cj h o z a m o t ígérnek. A (2) feladat optimális megoldása biztosítja a m a x i ­ mális összhozamot a beruházási kereten belül. A hátizsák p r o b l é m a m é g speciálisabbnak t ű n ő v á l t o z a t a a csík leszabás problémája, m i v e l ebben az esetben a célfüggvény és a feltételi egyen­ lőtlenség e g y ü t t h a t ó i azonosak. A f e l a d a t pedig így h a n g z i k : v a n egy k szélességű,' meglehetősen hosszú téglalap alakú csíkunk. E z t kell kevésbé széles a i < ! a 2 < C . . . < a < k széles csíkokra s z a b d a l n u n k . A z aj. széles­ ségű csíkok iránti igény n e m h a l a d j a m e g a z ismert dj értéket (j = 1, 2 , . . . , n ) . C é l u n k : elkészíteni a 'minimális h u l l a d é k k a l j á r ó kiszabási t e r ­ vet. Jelölje Xj a leszabásra k e r ü l ő a j szélességű csíkok ismeretlen, számát. E k k o r szabástervben szereplő csíkok 'teljes szélessége a i x i + a.2 X2 + . . . n + a„ x + 2 aj Xj-vel egyenlő. A h u l l a d é k k é n t jelentkező csík szélessége n

n

i - l

n tehát k — 2 aj Xj. A következő egészértékű lineáris t í p u s ú m o d e l l h o z juj= l ~ tottunk: k — 2 a j X j —>

min

¡=1

SajXj^k i=i

0=Sxjí£dj, Másképpen

Xj = egész

aj, d j , k = egész-

(j = . 1 , 2 , 3 , . . . . , n ) .

írva:

n

S"a,Xi—>max i=i

-

SapqsSk

0 ^ X j =S d j ,

x; = egész

a;, 4 k = egész

E z a feladat m a t e m a t i k a i l a g igen hasonlít az (l)-es p r o b l é m á h o z . Mivel a hátizsák p r o b l é m a egészértékű lineáris típusú programozási feladat, így minden további nélkül m e g o l d h a t ó a z o k k a l a módszerekkel, amelyek az ilyen p r o b l é m á k megoldására szolgálnak. I d e t a r t o z n a k a metszési módszerek, a k o m b i n a t o r i k u s módszerek k ö z ü l a közvetlen leszámlálás módszere, az implicit leszámlálás módszere, v a l a m i n t a szét­ választás és korlátozás módszere. A z o n b a n a hátizsák p r o b l é m a igen spe­ ciális szerkezetű, ezért az általános eljárásoknál sokkal h a t é k o n y a b b algo­ ritmusok ismeretesek számára. Ezek k ö z ü l k e t t ő t emelnénk ki. A z egyik a dinamikus p r o g r a m o z á s segítségével oldja m e g a (2)-es típusú h á t i z s á k p r o b l é m á t . Mivel alkalmas transzformációkkal az (l)-es típusú egészér­ tékű változós probléma, m i n t m á r említettük, á t a l a k í t h a t ó (2)-es t í p u s ú 0—1 változós p r o b l é m á v á , így a d i n a m i k u s p r o g r a m o z á s segítségével az is m e g o l d h a t ó . A másik m ó d s z e r egy gráfelméleti módszer, amely a leg­ rövidebb út keresésére a l a p o z z a eljárását. Í g y a (3)-as típusú p r o b l é m a o l d h a t ó meg. Természetesen az (5)-ös típusú p r o b l é m a is a d i n a m i k u s programozással o l d h a t ó meg. Mielőtt a hátizsák p r o b l é m á r a a l k a l m a z n á n k a dinamikus p r o g r a m o z á s optimalitási elvét, felelevenítjük a z t : az optimális döntéssorozat rendel­ kezik azzal a tulajdonsággal, hogy bármilyen is a kezdeti á l l a p o t és k e z ­ deti döntés, a további döntések optimális döntéssorozatot a l k o t n a k az el­ ső döntés következtében k i a l a k u l t helyzetben. A z egészértékű p r o g r a m o ­ zási feladat egyben döntési f e l a d a t is, hiszen a cél figyelembevételével el kell d ö n t e n ü n k a v á l t o z ó k optimális értékét a m e g a d o t t feltétel teljesü-

lése esetén. M á r az előbbiekben l á t h a t t u k , h o g y a hátizsák következő a l a k b a n í r h a t ó fel :

probléma

a

1

n

z(x)=2qxj-^max

0=íxj=íl,

XJ = egész

aj, q, k = egész

(j = 1 , 2 , 3 , . . . . , n ) .

A m e n n y i b e n a q Xj = fj (XJ) jelölést a l k a l m a z z u k a (6) feladathoz n számú v á l t o z ó alapján n döntésiből álló döntéssorozatot rendelünk, amely­ b e n | tetszőleges változó szerepel, 'melynek értéke a [o, k ] intervallum­ b a n b á r m e l y egész szám. A döntéssorozat függvényei r e k u r z í v m ó d o n á l l í t h a t ó k elő. Általános alakjuk 1 = 1, 2, 3 , . . . , n — 1 esetén A<(,(1) =

max

{fq)(x((,) +

\-(f(^, -

a ^ ) } .

H a 1 = n, a k k o r a Ai (£) függvény értékét elég ? = k - r a kiszámítani. A z n-edik döntésnél nyerjük a z n-edik v á l t o z ó , x optimális értékét. Sorrendben visszafelé h a l a d v a megkapjuk a többi változó x _ i , x _ 2 , x „ _ 3 , . . . , X 2 , x i optimális értékeit is. A fenti m ó d o n az n-változós hátizsák p r o b l é m á t alkalmas t r a n s z f o r m á c i ó k k a l n fázisos d i n a m i k u s programozási feladattá a l a k í t o t t u k át. A z algoritmus lépéseinek definiálása u t á n p r o g r a m o t í r t u n k rá, h o g y k o n k rét számítástechnikai vizsgálatok alapján állapítsuk meg a hátizsák p r o b léma dinamikus programozással való megoldásának hatékonyságát. N a g y s z á m ú mérést végezve a következő eredményeket k a p t u k : n

n

A z egészértékű v á l t o z ó k száma

CPU TIME

3

64

4

70

5

84

10

250

15

435

20

460

25

519

30

798

1

N

A z elvégzett .mérések azt mutatják, h o g y a .dinamikus p r o g r a m o z á s se­ gítségével a h á t i z s á k p r o b l é m a igen h a t é k o n y a n megoldható, m e r t átla­ gosan r ö v i d idő alatt és kicsi 'memóriaigénnyel oldja meg az a d o t t t í ­ pusú feladatot. A (3)-as típusú probléma megoldása visszavezethető egy gráfon d e ­ finiált optimalizálási feladatra, pontosabban egy legrövidebb ú t keresé­ sére a megfelelően definiált gráfban. E m ó d s z e r alkalmazási feltétele az, hogy m i n d e n aj-nak különbözőnek kell lennie, t o v á b b á az általánosság korlátozása nélkül feltételezhetjük, hogy m i n d e n aj é s a k értékei p o z i ­ t í v a k (mivel k
3

A z egészértékű v á l t o z ó k s z á m a

CPU TIME

3

63

4

73

5

116

10

626

15

1895

20

3944

25

4837

30

9351

A k o n k r é t számítástechnikai t a p a s z t a l a t o k alapján erről az algoritmus­ r ó l is elmondható, h o g y h a t é k o n y , h a b á r valamivel hosszabb idő a l a t t oldja meg a kitűzött feladatot. A hátizsák probléma ö n m a g á b a n véve n e m jelentős. Jelentőségre a fil­ ter-módszer révén tett szert. Viszonylag egyszerű megoldhatósága m i a t t a l k a l m a z z á k az általános egészértékű feladatok megoldásakor, ahol a számításba nem jöhető megoldások kiszűrésére szolgál. Jelentős t o v á b b á az a tény, h o g y az egészértékű lineáris típusú p r o b l é m á k széles osztálya visszavezethető egy egyenlőséggel k o r l á t o z o t t hátizsák p r o b l é m á r a , a z a z a (3)-sal jelölt problémára.

Az

utazó

ügynök

probléma

A If eladat a. következőképpen fogalmazható meg: egy u t a z ó n v á r o s ­ b a n szeretné 'meglátogatni ügyfeleit, de mindegyik v á r o s b a csak egyszer a k a r elmenni. A z 1. (városból i n d u l , i d e is a k a r visszatérni. Ismert a v á ­ rosok egymás k ö z t i .távolsága. A z egész k ö r u t a t úgy szeretné megtenni, hogy a m e g t e t t össztávolság minimális legyen. E z t a k o m b i n a t o r i k u s fel­ a d a t o t az u t a z ó ü g y n ö k p r o b l é m á j á n a k v. kör-utazási p r o b l é m á n a k (an­ golul traveling salesman p r o b l e m ) nevezik, amely hosszú i d ő n á t állította és állítja még m a is k o m o l y feladat elé a m a t e m a t i k u s o k a t , számítástech­ nikusokat és .gyakorlati szakembereket. ( n — 1 ) ! lehetséges sorrend v a n . D i r e k t végigszámolni őket lehetetlen lenne, m é g kis számú n esetén is. E z é r t a z o p t i m u m s z á m í t á s i , s ezen belül a programozási módszereket kell segítségül h í v n i . M a t e m a t i k a i l a g a f e l a d a t többféleképpen is m e g f o g a l m a z h a t ó . Lényege az, h o g y m a g á b a foglaljon egy hozzárendelési feladatot, v a l a m i n t a k ö r ­ utazási feltételt. V a l a h o g y sorszámozzük a v á r o s o k a t . Mindegy, hogy miként. Jelölje qj a z i-edik v á r o s n a k a j-edik várostól való t á v o l s á g á t . M i n d e n lehetséges utazáshoz rendeljünk h o z z á egy v á l t o z ó t , amely 0 v a g y 1 é r t é k e t vesz fel a következő értelmezés szerint: rl, <

h a az i-edik városból a j - e d i k b e megy a z u t a z ó a t-edik lépésben mj, h a nem

Xijt = c-.j =

c

H

i, j , t = 1, 2 , . . . , n A v á l t o z ó k ilyen értelmezése mellett a célfüggvény: -n n n

2 2 2 Cj¡x¡¡t = m i n i-1 i=l t=l

3

A feladat n v á l t o z ó t t a r t a l m a z . í g y m é g nem t á l n a g y n esetén is igen sok változója v a n . A z általános módszerek csak igen alacsony h a t é k o n y ­ sággal oldják meg. A z u t a z ó ü g y n ö k probléma felírható közönséges egészértékű p r o g r a ­ mozási feladatként (nem tiszta 0—1 é r t é k ű Változókkal) és megoldható például a metszési módszerrel. Ez esetben bevezetjük a következő v á l ­ tozókat: 1, h a az ü g y n ö k i városból j városba u t a z i k 0, h a nem Egészértékű segédváltozókat képviselnek az i u , m , . . . , u szimbólumok­ kal jelölt változók, ahol u; értéke a z t jelenti, hogy az i-edik várost há­ n y a d i k n a k látogatta meg az u t a z ó ügynök. Felhasználva a fentiekben bevezetett jelöléseket az u t a z ó ü g y n ö k probléma a következő m a t e m a t i ­ kai a l a k o t ölti:

(

n

n 2

n 2

CÍJXÍJ =

min

i-l i=l 2XÜ

=

u; -

2XÍJ =

j=i

i=i UJ

1

fcfcj

+ (n - l ) x sí n - 2 ;j

Í,j = l , 2 , . . . . " , n i +•)

i,j = 2 , 3 ,

n

Kifogásolható az u t a z ó ü g y n ö k probléma fenti m a t e m a t i k a i modellbe foglalása, mert kis feladat esetén is n a g y m é r t é k ű v é válik a feladat. A v á l t o z ó k száma n + n . A feltételek száma pedig 2 n + ( n — 1 ) ( n — 2 ) . A metszési módszer nem bizonyul alkalmasnak az így megfogalmazott u t a ­ zó ü g y n ö k probléma megoldására. E z esetiben két nyomós kifogás h o z ­ h a t ó fel ellene: 1. a tipikusan kombinatorikus feladatoknál — ilyen az u t a z ó ü g y n ö k probléma is — erőltetett az ilyenfajta megoldás, sőt n e m is vezet minden esetben eredményhez; 2. p r o b l é m á t jelent a kerekítési hibákból származó instabilitás. A z u t a z ó ü g y n ö k probléma kérdésfeltevési m ó d j a a r r a jogosít, hogy az egészértékű modellek speciális esetének tekintsük. E z indokolja azt, hogy a feladat sajátos szerkezetéhez a l k a l m a z k o d ó speciális módszereket fej­ lesztettek ki. Ilyen speciális módszer például H e l d és K a r p á l t a l k i d o l ­ gozott, a g y a k o r l a t b a n jól b e v á l t , a szétválasztás és korlátozás elvén alapuló módszer. E z a módszer a gráfelmélet segítségével oldja m e g az u t a z ó ü g y n ö k problémát a k ö v e t k e z ő k é p p e n : az u t a z ó ü g y n ö k problé­ m á h o z G gráfot rendeljük, m e l y n e k csúcsai az { 1 , 2, 3, . . . , tn} h a l m a z elemei. A z i és j csúcsok k ö z ö t t él v a n , h a a megfelelő v á r o s o k k ö z ö t t v a n összeköttetés, nincs él, h a nincs k ö z t ü k összeköttetés. A G gráf (i, j) éléhez Cjj = CJ; súlyt rendeljük. A p r o b l é m a megoldása egy o l y a n H a m i l t o n - v o n a l keresése, amelyhez t a r t o z ó súlyok összege minimális. Little, M u r t y , Sweeney és K a r e l k i d o l g o z t a k egy másik, ugyancsak a szétválasz­ tás és korlátozás elvén alapuló módszert, amellyel a körutazási probléma viszonylag k ö n n y e n megoldható, s gépi realizálása sem jelent a k a d á l y t . 2

n

n

4

A z u t a z ó ü g y n ö k p r o b l é m a megoldása további k u t a t á s o k t á r g y á t k é ­ pezi és m é g m a is p u b l i k á l n a k új algoritmusokat. G y a k o r l a t i a l k a l m a z ­ h a t ó s á g á t illusztrálja a k ö v e t k e z ő p é l d a : egy gépen n k ü l ö n b ö z ő m u n k a ­ d a r a b o t kell m e g m u n k á l n i . Világos, h o g y a megmunkálás össz ideje n e m függ a műveletek végzésének sorrendjétől, a gépátállítási i d ő azonban lé­ nyegében attól függ. Amennyiben feleletet a d u n k a r r a a kérdésre, hogy milyen sorrendben kell az egyes •munkadarabokat m e g m u n k á l n i , hogy az összes gépállítási idő minimális legyen, a k k o r t u l a j d o n k é p p e n egy u t a z ó ü g y n ö k problémát o l d u n k meg. A z u t a z ó ü g y n ö k p r o b l é m a elméleti jelentőségét kiemeli, hogy teljes egészében reprezentálja az általános egészértékű programozási feladato­ k a t . Bebizonyítható, h o g y m i n d e n egészértékű lineáris t í p u s ú p r o g r a m o ­ zási feladat a l k a l m a s t r a n s z f o r m á c i ó k k a l visszavezethető az u t a z ó ügy­ nök problémára. 5

összefoglalás ö r v e n d e t e s , h o g y m a m á r ismertek az egészértékű p r o g r a m o z á s széles k ö r ű alkalmazási lehetőségei, halbár a g y a k o r l a t i és elméleti nehézségek erősen csökkentik értékét. K u t a t á s o k f o l y n a k a m a t e m a t i k a i p r o g r a m o ­ zás terén ezen nehézségek kiküszöbölésére. Figyelmen k í v ü l h a g y v a a számítási lehetőségeket, a m ú l t b a n csodálatos egészértékű programozási modellek születtek, amelyek a z o n b a n reális ráfordítással nem v o l t a k meg­ oldhatók, s így nem érettek a g y a k o r l a t i alkalmazásra. Figyelembe véve az egyes p r o b l é m á k sajátos szerkezetét, speciális módszereket dolgoztak ki, amelyek a z általánosoknál h a t é k o n y a b b a n oldják m e g a k i t ű z ö t t fel­ a d a t o t . H a b á r a hátizsák és u t a z ó ü g y n ö k problémák speciálisak, a z egészértékű lineáris típusú p r o b l é m á k széles osztálya visszavezethető r á ­ juk alkalmas transzformációkkal. Így a rendelkezésre álló speciális al­ goritmusok g y a k r a n a l k a l m a z á s t n y e r h e t n e k magas fokú hatékonyság mellett, s ezzel elértük c é l u n k a t : b ő v í t e t t ü k az egészértékű modellek al­ k a l m a z h a t ó s á g á t a g y a k o r l a t i 'élet különféle területein.

Jegyzetek 1 2

3

4

5

A számítógép központi egysége által elhasznált idő másodpercekben kifejezve. A bizonyítást [2] tartalmazza. Mindkét programot az Informatikai és Szervezési Kutatóintézet U N I V A C 1100/20 számítógépére írta a szerző ASCII FORTRAN programozási nyelven. Hamilton-vonal egy összefüggő gráfban az a kör, amely tartalmazza a gráf összes szögpontját. Ez a 'bizonyítás Karp: Reducibility among combinatonal problems című mun­ kájában található meg.

Irodalom 1. Kreko Béla: Optimumszámítás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1972. 2. Forgó Ferenc: Nemkonvex és diszkrét programozás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978. 3. H . P. Williams: Model Brilding in Mathematical Programming, 1978, John Willey & Sons. 4. Mészáros Katalin: A filter eljárásra épülő algoritmus számítástechnikai elemzése. Magiszteri dolgozat, Szabadlka, 1982. 5. Közgazdasági operációkutatási alkalmazások. Közgazdasági és Jogi Könyv­ kiadó, Budapest, 1976.

Rezime N e k o l i k o specifičnih s t r u k t u r a i p o s t u p a k a rešenja modela celobrojnog programiranja Danas su već poznate dalekosežne mogućnosti primene celobrojnog progra­ miranja, mada postoje teorijske i praktične poteškoće. U matematičkom prog­ ramiranju napori se koncentrišu na eliminisanje ovih poteškoća. Neuzimajući u obzir mogućnost rešavanja problema celobrojnog programiranja na računaru u prošlosti su stvoreni divni modeli celobrojnog programiranja, koji su me­ đutim bili nerešivi, a zbog toga nisu podesni za prakr'^nu primenu. Uzimajući u obzir specifičnu strukturu pojedinih problema razrađeni su specijalni meto­ di, koji od opštih metoda efikasnije rešavaju te probleme. U radu je prikazan problem ranca i problem trgovačkog putnika, kao i modeli i metodi za rešavanje. Samostalno ti problemi nisu značajni, međutim široko područje celobrojnog programiranja se može svesti na jedan od tih prob­ lema odgovarajućim transformacijama. N a taj način postojeći specijalni algorit­ mi su primenjeni sa velikom efikasnošću. S tim je naš cilj — proširenje prime­ ne modela celobrojnog programiranja — postignut.

Summary Several Specific Structures and Procedures for Solving Integer Programming Today we know of 'the wide-range possibility of applying integer program­ ming, though there are some 'theoretical and practical difficulties. In mathe­ matical programming efforts are concentrated on eliminating these difficulties. N o t talking into account the possibility of solving the .problem of integer prog­ ramming of computers great models nave been made of integer programming in the past which couldn't ibe solved and for. that reason are not suitable for practical usage. Taking into consideration the specific structure of each prob-

lem separately special methods have been worked out, which can solve prob­ lems more efficiently than the general methods. In this paper the problem of a traveling salesman has been presented with the models and methods of solving the problem. Separately these problems are not so significant, but .the wide area of integer programming can be brought down to one problem b y corresponding transformations. In that way, tihe exis­ ting special algorhythms are applicable with great efficiency. By widening the application of the model of integer programming our goal is attained.

Sepsey Csaba—Molnár S. Verona EGY HÚSIPARI TERMELÉSI TERV ELKÉSZÍTÉSE A MATEMATIKAI PROGRAMOZÁS ESZKÖZEIVEL

A z élelmiszer-termelés, v a l a m i n t a z integrációs folyamatök terén .történő műszaki-technológiai fejlődés oda vezetett, 'hogy nagyméretű m u n k a ­ szervezetek alakultak, m i n d kapacitás, m i n d pedig a befektetett eszközök szempontjából. A termelés mechanizációja és automatizációja jelentősen megnöveli a fix költségek r e l a t í v részvételét a t m a s z önköltségében, m á s ­ részt pedig a beépített kapacitásokkal csökken a piac i r á n y á b a m u t a t ó elaszticitás. Mindemellett a gazdasági fejlődés üteme olyan, hogy az ügy­ viteli döntéseket az előirányzott fejlődéssel összhangban kell meghozni. A szervezés és döntéshozatal szempontjából a h ú s i p a r n a k különösen je­ lentős helye van a gazdasági életben. Ugyanis m i n t végső termelő k ö z ­ vetlenül a nyersanyagtermelők és a realizációs folyamatok k ö z ö t t v a n . Ebből pedig az következik, hogy a .termelési-pénzügyi t e r v n a g y m é r t é k ­ ben h a t a többi résztvevő hasonló tervére, de u g y a n a k k o r legalább olyan mértékben függ is t ő l ü k . É p p e n e z é r t jelentős a k u t a t á s kiszélesítése a húsfeldolgozási folyamat m i n d e n műszaki-technológiai és szervezési ele­ mére. A z egyik ilyen probléma a húsipari t e r m é k e k előállítása az előírt minőségi szinten úgy, h o g y azzal maximális hatékonyság legyen elérhető. E z a s z e m p o n t az állattenyésztési termékek szűkös feltételei mellett ne­ hezen teljesíthető. M i n t ismeretes, a klasszikus k a l k u l a t í v módszerékkel nehezen állítható össze olyan termelési t e r v , amely m i n d e n rendelkezésre álló nyersanyag figyelembevételével maximális hatékonyságot biztosít. M i n t h o g y az össze­ függések lineárisnak is tekinthetők, célszerű a lineáris programozás al­ kalmazása. A m i k o r azonban valamilyen alternatív lehetőségeket kell fi­ gyelembe venni, lineáris összefüggések mellett, a k k o r némely változó csak m e g h a t á r o z o t t diszkrét értékeket vehet fel, s a p r o b l é m a m á r n e m o l d h a t ó m e g a lineáris programozás módszereivel. Bbben az esetben a vegyes-egészértékű p r o g r a m o z á s i módszereket kell használni, melyeknek alkalmazása összetettebb.

Az optimális

termelési

program

modellje

A húsipari termelés o p t i m á l á s á n a k egyik -szempontja az, h o g y a r e n ­ delkezésre álló és optimálisan szétosztott n y e r s a n y a g segítségével o l y a n termékválasztékot állítunk elő, amely maximális célfüggvényértéket biztosít. A modell általános lineáris alakja a k ö v e t k e z ő :

Ax^jb

E g y olyan m a x i m u m problémával állunk szemben, ahol az A, b és c elemek konstansok, az x elemei pedig változók. A szimbólumok jelentése a k ö v e t k e z ő : A — műszaki-technológiai e g y ü t t h a t ó k m á t r i x a b — j o b b o l d a l , a rendelkezésre álló n y e r s a n y a g o k v e k t o r a c — a célfüggvény-koefficiensek vektora. A modell ismeretlenéi a késztermékek 'termelendő mennyiségei. A célfüggvényben a c é s x v e k t o r o k s o r o z a t a t a l á l h a t ó . A z ismeret­ leneket szorzó e g y ü t t h a t ó k m i n t hatékonysági m u t a t ó k nem a klasszikus értelembe v e t t árak, hanem- az árkülönbségek, amelyeket a z egyes eladási árakból k a p u n k a d i r e k t költségek kivonása u t á n . A d i r e k t költségek a nyersanyag- és egyéb anyagi költségekből á l l n a k . E k k o r g y a k r a n meg­ esik, h o g y az egyes termékeknél az árkülönbségek n e g a t í v a k . A műszaki-technológiai e g y ü t t h a t ó k m á t r i x a a n y e r s a n y a g v a g y k a p a ­ citás egységnyi, ráfordításait t a r t a l m a z z a egységnyi késztermék előállí­ tására, v a l a m i n t lehetnek bizonyos pénzügyi jellegű e g y ü t t h a t ó k . T e h á t az említett m á t r i x oszlopok szerint termékeket, sorok szerint p e d i g e r ő ­ forrásokat, k ü l ö n b ö z ő (pl. piaci) 'előírásokat t a r t a l m a z . A rendelkezésre álló erőforrások v e k t o r a az egyes n y e r s a n y a g o k ren­ delkezésre álló mennyiségeit t a r t a l m a z z a kg-ban, a m e l y e k a m á t r i x sorai­ ban definiáltak.

Optimális

termelési

program

E g y vágóhíd évi termelési-pénzügyi tervének kidolgozása keretében egy o l y a n kedvező termelési p r o g r a m o t kell összeállítani-, amely m a x i ­ mális árkülönbséget biztosít. A z egyszerűség k e d v é é r t csak k é t termelő v o n a l a t v e t t ü n k figyelembe, mégpedig: a t a r t ó s kolbászokat 5 termékkel és-- a tartós k o n z e r v e k csoportját 18 termékkel. M i n d k é t termékcsoport részben azonos erőforrásokat használ, á m a parciális optimálás szuboptim u m h o z vezetne, vagyis az egyik csoport optimális t e r m é k v á l a s z t é k á t csak a m á s i k terhére t u d n á megvalósítani.

C s a k a kulcsfontosságú n y e r s a n y a g o k a t v e t t ü k figyelembe, m í g a se­ g é d a n y a g o k a t k i h a g y t u k . A rendelkezésre álló k ü l ö n b ö z ő n y e r s a n y a g o k listáját és k g - b a n kifejezett (mennyiségek a k ö v e t k e z ő t á b l á z a t t a r t a l ­ mazza: 1. sz. táblázat Nyersanyagok*

Rendelkezésre álló mennyiségek

1. Meso 1 2. Gomeso 1 3. Tkivo 4. So 5. GDL 6. Loj 7. Masnoća 8. Meso 2 9. Gomeso 10. Emui 11. Glava 12. Svjetra 13. Slezina 14. Krv 15. Zivmeso 16. Živjetra 17. Divljač 18. Škemba

550 000 550 000 500 000 82 000 20 000 110 000 650 000 120 000 100 000 85 000 155 000 140 000 55 000 21 000 30 000 8 000 3 800 4 200

* A modellban szereplő és a számítógépbe betáplált eredeti elnevezések. A következő táblázat a késztermékekre vonatkozó adatokat

tartalmazza: 2. sz. táblázat

1. csoport: TARTÓS KOLBÁSZOK A termék neve xl x2 x3 x4 x5

A célfüggvény koefficiense

Čajna Sremska Kulen Sudiuk Budimska

25,20 19,50 33,42 41,26 76,21

Felső korlát 550 000 370 000 37 000 170 000 37 000

2. csoport: TARTÓS KONZERVEK A termék neve

x6 x7 x8 x9 xlO xll xl2 xl3

Jetr 50 Jetr 75 Jetr 150 Jetr 200 Jetr 900 Spec 75 Spec 140 Ziv 50

A célfüggvény koefficiense

15,20 17,12 12.42 12,18 8,71 28,42 22,63 19,35

Felső korlát

400 400 76 45 40 42 140 85

000 000 000 000 000 000 000 000

x l 4 Ziv 75 x l 5 Ziv 140

x l 6 Fazan 75 x l 7 Fazan 140 x l 8 Vik 100 x l 9 Vik 150 x20 Vik 200 x21 Narezak x22 Minced x23 Čoped

22,35 17,31 18,23 12,76 7,45 3,12 0,32 —4,26 2,36 8,63

85 000 36 000 43 000 19 000 75 000 350 000 320 000 80 000 20 000 32 000

M i n d e n nyersanyagra felállítható egy anyagmérleg. P L : A Meso 1 n y e r s a n y a g anyagmérlege a 'következő: 0,6639 x l + 0,67621 x 2 + 0,3915 x 3 + 0,6615 x 5 + 0,1723 x l 8 + + 0,1712 x l 9 + 0,1716 x20 + 0,0332 x 2 1 + 0,6823 x22 + 0,6815 x23 £ 550.000 A z Ismeretlenek együtthatói az egyes n y e r s a n y a g o k (erőforrások) h á ­ n y a d á t jelölik az 1 kg x l , x 2 , . . . , x 2 3 késztermékekben, az egyenlőtlen­ ség jobb o l d a l á n pedig a •rendelkezésre álló nyersanyagmennyiségek áll­ nak. A műszaki-technológiai e g y ü t t h a t ó k , amelyek az említett m ó d o n a nyersanyagok részarányát m u t a t j á k iaz egyes egységnyi súlyú végtermékek­ ben ú g y v a n n a k meghatározva, hogy m a g u k b a foglalják az értékcsök­ kenést ás az esetleges hulladékot is, a m e l y a termelési f o l y a m a t szüksé­ ges velejárója. A z o n egyenlőtlenségek mellett, a m e l y e k a nyersanyagok k o r l á t o l t mennyiségét jelölik, a modell m é g piaci követelményeket kifejező k o r l á ­ t o k a t is t a r t a l m a z . Ilyenek pl. azok a k o r l á t o k , amelyek az egyes .termék­ csoportokra v o n a t k o z ó a n e l ő í r n a k egy bizonyos szintű termelést: x 6 + x 7 + x 8 + x 9 + x l O ^ 820 000 x l 3 + x l 4 + 15x ^ 120 000 E k o r l á t o k értelmében p l . a májpástétomból legalább 820 000 k g , m í g a baromfípástétomból legalább 120 000 k g - o t kell leszállítani. A m o d e l l n e m t a r t a l m a z z a a termélővonalak k a p a c i t á s á r a v o n a t k o z ó k o r l á t o k a t , m e r t ebben a k o n k r é t esetben n e m jelentettek szűk garatot. A célfüggvény az egyes árkülönbségek és ismeretlenek s z o r z a t á n a k összege: 25,2 x l + 19,5 x 2 + 33,42 x 3 + 41,26 x 4 + . . . — 4 , 2 6 x 2 1 + + 2,36 x22 + 8,63 x23 -> m a x . A b e m u t a t o t t modellt az F M P S ( F u n k t i o n a l MatJhematical P r o g r a m ming System) programcsomaggal o l d o t t u k meg, a S z a b a d k a i I n f o r m a t i ­ kai és Szervezési K u t a t ó i n t é z e t U N I V A C 1100 számítógépén. A z o p t i ­ m u m h o z 18 iteráció u t á n j u t o t t u n k , a célfüggvény értéke pedig 47 063 000,00 din. A z optimális e r e d m é n y t a k ö v e t k e z ő t á b l á z a t t a r ­ talmazza:

4. sz. táblázat

A termék neve

Mennyiség

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

550 197 37 170 37 400 400

Čajna Sremska Kulen Sudžuk Budimska Jetr 50 Tetr 75 Tetr 150 Jetr 200 Tetr 9 0 0 Špec 75

12. Spec 140 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.

Ž i v 50 Ž i v 75 Ž i v 140 Fazan 75 Fazan 140 Vik 100 V i k 150 Vik 2 0 0 Narezak Minced Čoped

000 822,80 000 000 000 000 000 0 20 000 0 4 2 000 37 253,15 35 0 0 0 85 0 0 0 0 14 457,67 0 75 0 0 0 0 0 0 0 0

A termelési p r o g r a m b a n nem k a p o t t helyet m i n d e n t e r m é k . E n n e k leg­ főbb oka a nyersanyag-erőforrás k o r l á t o k mennyisége. A modell elsősor­ b a n a z o k a t a termékeket favorizálja, amelyek 'nagyobb árkülönbséget biztosítanak, illetve amelyek nagyobb m é r t é k b e n h a t n a k a célfüggvény növelésére. Ezen termékeknél a termelési lehetőség a felső h a t á r o n v a l ó ­ sul meg. É p p e n ezen termékeknek v a n n a k p o z i t í v á r n y é k á r a i k . A z illető termiek mennyiségét növelve tehát a célfüggvény értéke is növelhető, mégpedig annyi pénzegységgel, amennyi az á r n y é k á r . A z á r n y é k á r a k elemzésével k i m u t a t h a t ó , hogy m e l y termékeknél érdemes növelni, ill. csökkenteni a termelt mennyiséget a n a g y o b b hatékonyság érdekében. A programcsomag által t ö r t é n t optimálással az erőforrás kihasználtsá­ gáról is n y e r ü n k k i m u t a t á s t . 3. Vegyes-egészértékű p r o g r a m o z á s i modell A. g y a k o r l a t b a n szükség lehet o l y a n k o r l á t o k bevezetésére is, amelyeket csak 0—1 értékű változók segítségével lehet kifejezni. A z ilyen m o d e l ­ lek m á r klasszikus .lineáris programozási módszerekkel nem o l d h a t ó k meg. A gyakorlatiban leginkább a k o r l á t o z á s és szétválasztás módszerét használják. Ezzel a módszerrel dolgozik az F M P S programcsomag is. A z előzőekben b e m u t a t o t t lineáris modellhez új k o r l á t o k a t a d t u n k hozzá. A L o G l , L o G 2 , . . . , L 0 G I 8 k o r l á t o k az x6, x 7 , . . . , x 2 3 folyto­ nos v á l t o z ó k a t kötik össze az 1x6, 1 x 7 , . . . , 1x23 egészértékű v á l t o z ó k ­ kal, s u g y a n a k k o r az egyes felső k o r l á t o k a t is t a r t a l m a z z á k . Pl. L o G l : x6 —400.000 1x6 <; 0.

E z a k o r l á t azt .biztosítja, hogy amint az 1x6 = 1, tehát a m i n t termel­ h e t ő az x 6 az legfeljebb 400 000 k g lőhet. A t ö b b i k o r l á t is hasonló tartalmú. A L o G 1 9 , L o G 2 0 , L o G 2 1 , L o G 2 2 k o r l á t o k azt biztosítják, h o g y az egyes termékcsoportokon belül legalább 1, ¿11. 2 t e r m é k e t állítsunk elő. Pl.: L 0 G I 8 : 1x6 + 1x7 +

1x8 + 1x9 + 1x10 ^

2

L o G 2 0 : I x l l + 1x12 ^ 1 L o G 2 1 : 1x13 + 1x14 + 1x15 ^ 1 L o G 2 2 : 1x16 4- 1x17 ^ 1 L o G 2 3 : 1x18 + 1x19 + 1x20 ^ 2 A L o G 2 4 k o r l á t az x 6 , . . . , x 2 3 termékcsoportból legfeljebb 10 féle termék előállítását engedélyezi: L o G 2 4 : 1x6 + 1x7 -1- 1x8 + . . . + 1x23 £ 10. A modell t a r t a l m a z z a m é g azt a .lehetőséget is, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagmennyiséget növeljük, mégpedig utólagos vásárlással, de u g y a n a k k o r bizonyos pénzügyi eszközök befektetésével. A Mesol n y e r s ­ a n y a g esetében 20 000 kg-mal növelhető a rendelkezésre álló mennyiség 300 000 din. befektetéssel, amely a maximális árkülönbséget egyébként csökkenti, v a l a m i n t 30 000 kg-os növelés 400 000 din. befektetéssel jár, az 50 000 kg-os növelés p e d i g 600 000 d i n . befektetéssel. M i n t h o g y b á r ­ mely v á l t o z a t megvalósulása esetében a p é n z ü g y i eredmény csökken, ezért a megfelelő összegek e célfüggvényben n e g a t í v előjellel szerepelnek. H a a Mesol erőforrás-növelés v á l t o z a t a i t I M I , I M 2 , ill. I M 3 - m a l jelöljük, a k k o r a Mesol k o r l á t a k ö v e t k e z ő : 0,6639x1 + 0,6721x2 +• . . . + 0,6815x23 ^ 550 000 + 20 000 I M I + f 30 000 I M 2 + 50 000 I M 3 A célfüggvény megfelelő koefficiensei az I M I , I M 2 , és I M 3 v á l t o z ó k ­ r a v o n a t k o z ó a n — 2 0 000, — 3 0 000 és — 5 0 000. H a a Mesol kapacitásnövelés valamely v á l t o z a t a megvalósul, a k k o r a megfelelő I M I , I M 2 , ill. I M 3 egészértékű v á l t o z ó értéke 1, h a azonban a növekedés n e m valósul meg, az értékek 0. U g y a n a k k o r a célfüggvény pénzügyi h a t é k o n y s á g a a befektetés értékével csökken, v a g y v á l t o z a t l a n marad. A Svjetra nyersanyagmérleg jobb o l d a l a az előzőekhez hasonlóan: . . . ^ 140 000 -f 5000 I J 1 + 10 000 I J 2 b + 15 000 I J 3 , a megfelelő célfüggvény-koefficiensek pedig — 5 0 0 000, — 9 0 0 000 .és — 1 200 000. A Zivmeso esetében egy v á l t o z a t .esedékes, mégpedig 300 000 d i n , b e ­ fektetéssel' j á r ó 15 000 kg-os növelést: . . . ^ 30 000 4- 15 000 1 2 . M é g egy L o G 2 5 k o r l á t is létezik, amellyel az össz befektetés értéke k o r l á t o l h a t ó . A z össz befektethető eszközök értéke n e m haladhatja meg a 3 000 000 d i n á r t : L o G 2 5 : 300 000 I M I + 400 000 I M 2 + 600 000 I M 3 + 500 000 I J 1 -f + 900 000 I J 2 + 1 200 000 I J 3 + 300 000 I Z £ 3 000 000. A b e m u t a t o t t modellt az F M P S p r o g r a m c s o m a g segítségével o p t k n a l i -

z á k u k . A z o p t i m u m o t 149 iteráció u t á n k a p t u k ímeg 8 ágaztatás u t á n . A célfüggvény értéke 49 658 000,00 d i n . A lineáris v á l t o z a t t a l szemben a k a p o t t hatékonyság n a g y o b b . T e h á t a befektetéssel járó nyersanyag­ készlet növelése mindenképpen kifizetődött. A z o p t i m á l á s eredményét a következő t á b l á z a t t a r t a l m a z z a : 5. sz. táblázat

A termćk 1 2. 3. 4. 5. 6 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48.

neve

Čajna .Sremsba Kulen Surižuk Budimska Jetr 5 0 Jetr 75 Jetr 150 Jetr 200 Jetr 900 Spec 75 Spec 140 Živ 50 Ž i v 75 Živ 140 F a z a n 75 F a z a n 140 V i k 100 V i k 150 Vik 2 0 0 Narezak Minced Coped 1x6 1x7 1x8 1x9 1x10 Ixll 1x12 1x13 1x14 1x15 1x16 1x17 1x18 1x19 1x20 1x21 1x22 1x23 IM1 IM2 IM3 IJ1 112 IJ3 IZ

Mennyiség 550 316 37 170 37 400 400

000 850 000 000 000 000 000 0 2 0 000 0 4 2 000 117 540 83-834 85 0 0 0 0 4 2 553 0 75 000 0 0 0 0 0 1,0 1,0 0 1,0 0 1,0 1,0 1,0 1,0 0 1,0 0 1,0 0 1,0 0 0 0 0 1,0 1,0 1,0 0 1,0 1,0

A termelésprogram n e m t a r t a l m a z minden terméket. E n n e k o k a egy­ részt az egyes n y e r s a n y a g o k k o r l á t o l t mennyiségében v a n , másrészt pedig a termelésre v o n a t k o z ó k o r l á t o k b a n . A nyersanyagkészlet növelésének le­ hetősége m i a t t a pénzügyi e r e d m é n y n a g y o b b a lineáris v á l t o z a t n á l , füg­ getlenül attól, hogy ez m á s költségeket is előidézett. Természetesen a k o r l á t o l t eszközök m i a t t n e m valósulhatott m e g m i n d e n bővítési v á l ­ tozat.

összefoglalás A z évi, negyedévi v a g y h a v i o p e r a t í v termelési t e r v e k készítésénél a matematikai modellek alkalmazása' igen hasznosnak m u t a t k o z i k . Segít­ ségükkel, a d o t t körülmények k ö z ö t t a legrövidebb idő alatt m e g t a l á l h a t ó a legjobb termelési p r o g r a m , de az egyes k o r l á t o z ó t é n y e z ő k és feltételek hatásköre is t a n u l m á n y o z h a t ó . M i n d e n n a g y o b b számítógép kész programcsomaggal rendelkezik, olyannal, amely a m a t e m a t i k a i p r o g r a m o z á s r a is alkalmas. Mindenesetre ez a k ö r ü l m é n y nagymértékben megkönnyíti és meggyorsítja a termelési tervek készítését több ízben és t ö b b v á l t o z a t b a n , amelyek alapján o l y a n döntések h o z h a t ó k , amelyeknek eleve n a g y o b b esélyük v a n a sikerre.

Rezime

I z r a d a p r o i z v o d n o g p l a n a u klaničnoj industriji p r i m e n o m m a t e m a t i č k o g programiranja Prilikom planiranja i upravljanja u klaničnoj industriji celishodno je primeniti metode linearnog programiranja. Ima međutim slučajeva, kada treba uzeti u obzir npr. neke alternativne mogućnosti ulaganja. Neke promenljive tada mogu imati samo diskretne vrednosti, odnosno vrednosti 0—1. Takvi problemi se rešavaju metodom separiranja i limitiranja. U radu je prikazan jedan manji praktičan primer iz prakse klanične industrije, sa ograničenjima karakteristič­ nim za ovu industriju. Daju se dve varijante zadatka: prvi je linearni model, a drugi je problem •mešovito-celobrojnog programiranja. Analiza rezultata je dokazala da je sva­ kako vredelo na ovaj način ispitivati mogućnost proširenja kapaciteta uz do­ datna ulaganja, i da to može poslužiti kao objektivna podloga za donošenje odluka.

Summary Application of M a t h e m a t i c a l P r o g r a m m i n g for Production Plans an Meat-packing I n d u s t r y When planning and managing in meat-packing industry it is suitable to apply the method of linear programming. There are cases though, when we should take into consideration for exemple some alternative possibilities of investments. Some variables in those cases can have only discrete values, t h a t is the value of 0 — 1 . These problems can be solved by 'the method of separation and limi­ tation. In this paper a practical example from meat-packing industry is pre­ sented, with limitations characteristic for this industry. Two variants of models are given: 'the first is the linear model and the second is the problem of mixed-integer programming. The analyses of the re­ sults has prooven that it is more than worthwhile to investigate, using these models — the possibility of widening 'the capacity by. additional investments, and that this investigation can be an objective source for decision-making. E. A.

OKTATÁSI REFORMUNK TANULSÁGAI Kerekasztal-beszélgetés a Létünk szerkesztősége és az adai Oktatási és Művelődési ÖÉK szervezésében — Ada, 1983. IV. 27.

A L é t ü n k szerkesztősége a z a d a i O k t a t á s i és Művelődési Ö É K - k e l k a r ö l t v e április végén kerekasztal-beszélgetést szervezett A d á n O k t a t á s i reformunk tanulságai címmel. A beszélgetést dr. Tóth Lajos, az újvidéki T e r m é s z e t t u d o m á n y i - M a t e m a t i k a i K a r t a n á r a , a Létünk szerkesztő b i ­ zottságának tagja vezette. A beszélgetésiben részt vettek: Pavlovics Ilona óvónő, az adai iskolás­ kor előtti gyermekintézmény igazgatónője; Boros Károly, az O b n o v a É p í t ő v á l l a l a t dolgozója; Tajti György, az a d a i O k t a t á s ü g y i Ö É K t á r s u l t m u n k a t a n á c s á n a k elnöke, a Potisje dolgozója; Schumacher József p e d a g ó ­ gus; dr. Cschpál Pál gyermekgyógyász; Nagy László a s z a b a d k a i F o g ­ lalkoztatási Ö É K t i t k á r a ; Garai László, a Képes Ifjúság újságírója; Csuvik József, a P e t a r D r a p s i n O k t a t á s i K ö z p o n t igazgatója; Raffai Éva óvónő.

Dr. Tóth

Lajos

Bonyolult, d e nagyon időszerű t é m á t t ű z t ü n k n a p i r e n d r e . S o k a t be­ szélünk az o k t a t á s i reformról, a kérdés azonban az, h o g y a n és miképpen közelítsük meg a problémát, miből induljunk k i , a saját gyakorlati p r o b ­ lémáinkból, ahogy szélesebben értelmezzük-e a p r o b l é m a k ö r t . Mi ez utóbbit választottuk. Szeretnénk főbb vonalaiban megvilágítani az o k t a ­ tási helyzetet, vázolni a p r o b l é m á k a t , .számba venni n é h á n y elméleti v í v ­ m á n y t , kísérletet és tapasztalatot, amely most m á r az elméletnek is szer­ ves részévé v á l t . Abból i n d u l n á n k k i , h o g y m i l y e n is a z oktatási h e l y ­ zet világviszonylatban. A z o k t a t á s n a k ugyanis m i n d jelentőssbb szerep jut az általános t á r s a d a l m i h a l a d á s b a n : hajtóereje, de egyben fokmérője is a fejlődésnek. M i n d g y a k r a b b a n í r n a k 'és beszélnek arról, h o g y egyes országok fejlődését jórészt a t u d o m á n y és az o k t a t á s fejlődése h a t á r o z z a meg. A z a figyelem, amelyet a t á r s a d a l o m erre a két egymással össze­ függő területre fordít, m e g h a t á r o z ó jellegű.

A második kiindulópont, az oktatás sokat emlegetett világválsága, szo­ ros kapcsolatban v a n az előbbivel. E z t k ö v e t i a mennyiségi és minőségi fejlődés'kérdésköre. V o l t a k é p p e n a válság jelei a minőséggel k a p c s o l a t o ­ sak, a minőségi p r o b l é m á k viszont a mennyiségiekből a d ó d n a k , m e r t h a pl. h a z á n k b a n is összehasonlítjuk a h á b o r ú u t á n i á l l a p o t o k a t a jelenlegi­ vel — a t a n u l ó k és iskoláig s z á m á t , v a l a m i n t az oktatásra fordított esz­ közöket —, a k k o r óriási fejlődés- t a p a s z t a l h a t ó . A minőségi fejlődés, i l ­ letve fejlesztés pedig m á r szorosan kapcsolódik a t á r s a d a l m i igényekhez és elvárásokhoz. N e m m i n d e g y , h o g y az o k t a t á s rendszere m i t n y ú j t a t á r s a d a l o m n a k , s h o g y m e n n y i b e n járul h o z z á az általános fejlődéshez. Ilyen téren bizonyos lemaradás észlelhető. E z t persze n a g y o n nehéz b i ­ zonyítani, m e r t v a n n a k a t á r s a d a l o m n a k o l y a n területei is, amelyek m é g jóval az oktatás m ö g ö t t kullognak. Például n a g y o n nehéz megállapítani, hogy az egészségügy fejlődött-e gyorsabban, v a g y pedig az oktatás. V i ­ szont h a abból i n d u l u n k k i , h o g y m e n n y i b e n képes az oktatás kielégíteni a társa-daliái idényeket és m e n n y i b e n felel m e g a t á r s a d a l m i e l v á r á s o k n a k , a k k o r kétségtelen, hogy bizonyos fokú l e m a r a d á s t a p a s z t a l h a t ó , k ü l ö n ö ­ sen minőségi v o n a t k o z á s b a n . E z -rendszerint így v a n m i n d e n fejlődő or­ szágban: a dinamikus .mennyiségi fejlesztéssel n e m jár. együtt a minőségi fejlődés is. Téziseinkben k i t é r ü n k a reformcélokra is, amelyeket világszerte, k ü ­ lönböző elnevezéssel igyekeznek megvalósítani. Comenius óta folyton reformálunk, csakhogy az utóbbi évtizedben ez a fejlett és fejlődő o r ­ szágokban m i n d e n ü t t m é g jobban előtérbe került. A .tézisekben említet­ tem, h o g y v a n n a k részleges és átfogó, jól m e g a l a p o z o t t és rögtönzött re­ formok. A h a z á n k b a n végrehajtott reformok k ö z ü l az 1958-as csak rész­ leges volt, mivel csupán az általános o k t a t á s t érintette. A z 1960—65-ös reformok viszont a k ö z é p f o k o t ölelték fel. Egyesek bizonyosan emlékez­ nek még rá, h o g y a Szövetségi Képviselőház 1960-ban h o z o t t h a t á r o z a t a i n y o m á n indult el az a folyamat, amely az o k t a t á s és ia m u n k a világát közelíti egymáshoz. A z , hogy egy reform megalapozott-e v a g y rögtön­ zött, nagymértékban az előkészítő fázistól függ. V a n n a k o l y a n országok — ipl. Svédország — , ahol 15 évig készítették elő a reformot, a z t á n r á ­ jöttek, h o g y végletbe estek. M i r e ugyanis a megvalósításra került a sor, a k k o r r a m á r egyes alapvető elgondolások elévültek. Viszont a vajdasági és h o r v á t o r s z á g i hozzáállás, ahol ehhez az átfogó oktatási, r e f o r m h o z el­ sőnek l á t t a k h o z z á , a svédhez viszonyítva, a m á s i k véglet. A z előkészítő fázis mindössze egy évre k o r l á t o z ó d o t t . Kétségtelen, hogy a hetvenes évek elején m á r világossá v á l t : o k t a t á ­ s u n k a t s z á m t a l a n elavult vonás hátráltatja. I d e sorolhatjuk a dualizmus m a r a d v á n y a i t , az intellektualizmust, illetve az úgynevezett d i d a k t i k a i materializmust, amelynek a lényege minél t ö b b tényanyagot nyújtani a t a n u l ó n a k . T e h á t a memorizálásra h e l y e z t ü k a hangsúlyt, ami m á r n é ­ h á n y évtizeddel k o r á b b a n is e l a v u l t v o l t . A m ú l t b a n hullámszerű újítások k ö v e t t é k egymást: r ö v i d ideig a c s o p o r t m u n k á t a l k a l m a z t u k , a z u t á n be­ számolói módszer volt terjedőben, majd a tesztek következtek, s végül

minden feledésbe m e r ü l t . T e h á t h i á n y z o t t a következetesség, a folyamatos fejlesztés. A Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség X . kongresszusa m e g h a t á r o z t a az irányelveket, a célokat az o k t a t á s megreformálására, d e n e m szabott h a ­ t á r i d ő t . E z a köztársaságok hatáskörébe t a r t o z o t t . A megfelelő fórumok hozzáállásán m ú l o t t , h o g y m i k o r l á t n a k h o z z á a reformhoz. A z előkészí­ t ő fázis t e h á t kétségtelenül r ö v i d volt Vajdaságban és H o r v á t o r s z á g b a n , a nekilendülés pedig igen merész. N y o l c é v t á v l a t á b ó l most m á r világos a t u d o m á n y o s megalapozottság hiánya. T u d o m á n y o n i t t elsősorban a ne­ veléstudományt értjük, amely a reform kezdetén csakúgy, m i n t m a is némileg l e m a r a d t a fejlődésben és .még m i n d i g a többi, t u d o m á n y á g m ö ­ g ö t t kullog. E n n e k ellenére azért mégis n y ú j t h a t o t t v o l n a bizonyos t á m ­ p o n t o k a t , amelyeket n e m v e t t e k figyelembe a reform előkészítő fázisá­ b a n . E z v o n a t k o z i k például a t a n t e r v e k kidolgozására, a z t á n az egyes oktatási profilok kialakítására stb. O k t a t á s i rendszerünkben n a g y változások k ö v e t k e z t é k be, elsősorban a k ö z é p f o k o n . Előtérbe j u t o t t a s z a k m a i képzés, amely m i n d e n reform sarkalatos pontja; ezen láll v a g y b u k i k az a d o t t reformmozgalom. A szakképzést kellően megalapozni, h o g y az e m l í t e t t minőségi elvárásoknak is megfeleljen és azt nyújtsa a t á r s a d a l o m n a k , gazdaságnak, amire v a l ó ­ ban szüksége van, ez egy igen bonyolult kérdés. E h h e z óriási t u d o m á n y o s és szakmai erőfeszítésre v a n szükség. N á l u n k v o l t a k 'ilyen erőfeszítések, de n e m elegendőek; hiányos v o l t a szervezésük és a t u d o m á n y o s m e g ­ alapozásuk. A z általános műveltség fontossága, különösen egy ön-igazgatású társa­ d a l o m b a n , v i t a t h a t a t l a n . Bbből i n d u l t a k k i azok is, akik a n n a k idején az egységes középiskola k i a l a k í t á s á t szorgalmazták. Később k i t ű n t , h o g y nem ilyet a k a r t u n k , s ezt a lesújtó eredmények csak tetézték. D e vajon valóban aggasztóak-e ezek az eredmények? T u d v a l e v ő , hogy az egységes középiskolát Vajdaságban a tanulók 2 6 — 2 7 százaléka nem fejezi be, 12 .százalékuk lemorzsolódik, 14—15 százalékuk viszont ismétel'. V a l ó b a n jogos a kérdés: aggasztóak-e ezek az eredmények? V a g y esetleg a követel­ mények a t ú l magasak? A z egységes középiskolák „kis g i m n á z i u m m á " v á l t a k , a h o v a azelőtt a jobb t a n u l ó k j á r t a k , m e r t o t t valóban m a g a s a k v o l t a k a követelmények. N e m volt összhang az elképzelés és a megvalósí­ tás között. E g y alapjában véve jó és helyes elképzelés: minél t ö b b á l t a ­ lános műveltséget n y ú j t a n i a t a n u l ó n a k — m e r t ezzel biztosítjuk t ö b ­ bek k ö z ö t t az egyének mobilitását és ez az alapja a s z a k m a i képzésnek is — /a v a l ó r a v á l t á s k o r -részben csődöt m o n d o t t . S o k t a n u l ó n a k nem felel m e g ugyanis az efféle o k t a t á s , mivel ez még nincs egészen összhangban a fejlődési szinttel, különösen pedig a lakosság kulturális szintjével és igényével. A s z a k m a i képzés, a h i v a t á s i r á n y ú o k t a t á s egyik a l a p v e t ő problémája a káderprofilok kialakítása. Zárójelben m o n d o m , h o g y v o l t a k kigondolt, tehát n e m reális szakmai profilok. A természetes az lett volna, hogy a társult m u n k a , illetve a gazdaság h a t á r o z z a meg a maga káderprofiljait,

és ennek alapján alakítsa ki az oktatási rendszer, a m a g a képzési profil­ jait, majd dolgozza ki a tantervet. V a l a h o g y ez a h á r o m lépés összefolyt nálunk, és mivel a z idő sem volt elegendő, m e g a kádertervezés sem volt kifogástalan, így kerülhetett sor az úgynevezett kigondolt és felaprózott profilokra. O l y a n o k r a , amelyekre a társadalominak és a gazdaságnak nem volt szüksége. Később némileg korrigálták ezeket a profilokat: a 287 profilt 166-ira csökkentették. U t á n a t o v á b b i •csökkenitések k ö v e t k e z t e k , mert a k k o r m á r világossá vált, hogy szélesebb profilú szakemberekre v a n szükségünk. A n n a k idején m á r sokan r á m u t a t t a k a r r a , h o g y az a u t o matizáció k o r á b a n általában szélesebb profilú szakemberekre v a n szükség, és b á r m i n d e n emellett szólt, mégis f e l a p r ó z t á k a profilokat. A s z a k i r á n y ú oktatás az oktatási k ö z p o n t o k b a n valósul meg. A z úgy­ nevezett iskolaközpontok, amelyek m á r a 60-as évek elején kialakultak, most egy jelentős változáson mentek át. O l y a n önállóságot b i z t o s í t o t t u n k nekik a tantervkidolgozás, a t a n k ö n y v í r á s és a n o r m a t í v á k m e g h a t á r o ­ zása terén, amely m e g h a l a d t a a z erejüket. A tézisekben említettem a demokratizmus és az átjárhatóság elvének alkalmazását is. A z átjárhatóság elve összefügg a d e m o k r a t i z m u s a l k a l ­ mazásával. Eszerint mindenki s z á m á r a biztosítjuk, hogy azt tanuljon, ami neki megfelel, illetve hogy az oktatás megfelelő f o k o z a t a i t végigjárja és megfelelő d i p l o m á h o z jusson. Csakhogy ennek v a n n a k b i z o n y o s b u k ­ tatói. Egyrészt azért, m e r t ennek az elvnek a szorgalmazásával úgyszól­ v á n m i n d e n k i az egyetem felé i r á n y í t o t t a a tekintetét. O t t viszont t o ­ vább folyt az expanzió, amely k o m o l y k á r o k a t o k o z o t t t á r s a d a l m u n k n a k . Az egyetem és a felsőfokú o k t a t á s ilyen a r á n y ú felduzzasztása h i b a volt. Többféle szempontból is. Felmerül a kérdés, h o g y ki kit vezetett i t t fél­ re? Tudniillik az egyetemisták, a b e i r a t k o z o t t egyetemi és főiskolai h a l l ­ gatók 4 0 — 5 0 százaléka az első évben v a g y ismétel, v a g y lemorzsolódik. T e h á t óriási energia-, eszköz- és lidőpazarlásról v a n szó. A k r i t é r i u m süllyed, az egész osztályozási rendszer relatív, s a k i m u t a t o t t eredmények is viszonylagos értékűek. A z úgynevezett pedagógiai belső .reform kérdéseit többször t a g l a l t á k és r á m u t a t t a k a megtorpanásaira. Milyen reform az, amelynek egy igen fontos m o z z a n a t a v a g y komponense, t e h á t az, aminek m a g á n az iskolán belül kellett megvalósulnia, icsak részben v a g y kisrészt valósul meg? N é h á n y szót szólnék a szabályozásról és önszabályozásról. A szabá­ lyozás az önigazgatásban igen b o n y o l u l t feladat. Létezik egy külső, t ö r ­ vényes szabályozás, amely n á l u n k rendszerint a k ö v e t k e z ő k é p p e n n é z k i : hoznak egy t ö r v é n y t m a j d többször korrigálják. M a g u n k sem tudjuk sok­ szor, hogy mi sarkall b e n n ü n k e t o l y a n feladatok kitűzésére, amelyeket az a d o t t helyzetben képtelenek v a g y u n k teljesíteni. A belső, iskolán be­ lüli önszabályozás is problematikus. Elemeztem húszegynéhány k ö z p o n t s t a t ú t u m á t és egyéb d o k u m e n t u m á t . V a l a m i k o r a törvények meghatároz­ ták, hogy az iskolaigazgatónak ez és ez a feladata, m o s t a n á b a n viszont ezt a munkaszervezetekre b í z z á k . Csakhogy a munkaszervezet nem eléggé képesített erre. Hisszük, h o g y az önigazgatás fejlettebb fokán a m u n k a -

szervezetek képesek lesznek a r r a , h o g y á l l a n d ó a n és 'tervszerűen fejleszszék ö n m a g u k a t . A z önfejlesztés ugyanis a fejlődésnek egy imagasahb szintjét jelzi. A z i r á n y í t á s n a k és a vezetésnek is m e g v a n n a k a m a g a fogyatékossá­ gai. A vezetés többek k ö z ö t t a t u d o m á n y g y a k o r l a t i alkalmazását, á t v i ­ telét h i v a t o t t megvalósítani. Ezen a téren rengeteg p r o b l é m a merül fel az i s k o l a k ö z p o n t o k b a n , a m i elsősorban a pedagógiai vezetés hiányossá­ gaiban j u t kifejezésre. Központjainkban évente négyszer megtárgyalják az elért eredményeket, és ezzel rendszerint b e v a n fejezve. M a g a a t u d o ­ m á n y is l e m a r a d t , a m i az eredményesság 'értelmezését illeti. A z e r e d m é ­ nyességet mi a r r a korlátozzuk, h o g y h á n y k i t ű n ő , jeles s t b . t a n u l ó n k van. Ezek a m u t a t ó k azonban relatív e r e d m é n y t t ü k r ö z n e k . M e r t a k r i ­ tériumok igen különbözőek és az értékelési rendszer ingatag. N e m a p e ­ dagógusok és a z iskolák hibáztathatok ezért, h a n e m a t u d o m á n y és rész­ ben a külső i r á n y í t á s . Ezzel a kérdéssel a Létünkben többet k í v á n u n k foglalkozni. A z o k t a t á s i k ö z p o n t o k és a társult m u n k a kapcsolatában, e g y ü t t m ű ­ ködésében jelentős h a l a d á s t é r t ü n k el. Sikerült közelebb hozni az o k t a ­ tást és a t á r s u l t m u n k á t , a m u n k a világát és az oktatási rendszert. Végső célunk az, hogy az o k t a t á s a t á r s u l t m u n k a rendszerének szerves részévé váljék. E z igen hosszú f o l y a m a t , jól m e g kell ismerniük e g y m á s t az é r d e ­ kelteknek, m e r t csak így lehetséges a szorosabb és magasabb szintű együttműködés. Ü g y t u d o m , h o g y A d á n pl. e z az e g y ü t t m ű k ö d é s átla­ gon felüli. A pedagógiai reformnak sarkalatos pontja a z ó r a - és t a n t e r v k o r s z e r ű ­ sítése. Ezen a téren úgyszólván semmi sem jelzi a minőségi változást. Bi­ zonyos, h o g y ezek a m a i t a n t e r v e k valamivel j o b b a k a k o r á b b i a k n á l , mert t a n u l u n k a saját hibáinkon, á m ettől m é g n e m korszerűek. I t t is l e ­ m a r a d az elmélet. A p r o b l é m a t e h á t a z , h o g y ezzel a kérdéssel sem fog­ l a l k o z u n k behatóan, szakszerűen, magasabb szinten — országos méretek­ ben. Felvetődik ugyanis a kérdés, h o g y m e n n y i r e képes Vajdaság egy ilyen összetett f e l a d a t t a l •— beleértve a célokat, feladatokat, a t a r t a l m i k o m p o n e n s t és a megvalósítást is — e g y m a g a megbirkózni. Minden m ű ­ vemben szorgalmazom a jugoszláv szintű összefogást. E r r e több szem­ pontból is szükség v a n . Most m á r v a l a m i t ö r t é n i k e z i r á n y b a n , de megint jogos a b í r á l a t : ez sem m i n d i g elég korszerű. Az a bizonyos törzsanyag is jórészt a tradicionális felfogásokat t ü k r ö z i . A z o k t a t á s korszerűsítését, az új oktatási technológia alkalmazását i l ­ letően a p r o b l é m a abban n y i l v á n u l m e g , h o g y a technikai eszközök m é g nem kerültek széles k ö r ű és á l l a n d ó alkalmazásba. V a n n a k u g y a n k i v é t e ­ les esetek e b b ő l a szempontból, de a l e m a r a d á s sokszor állandó és aggasz­ tó méreteket ölt. A z elméleti és g y a k o r l a t i képzés összehangolása terén t a p a s z t a l h a t ó némi h a l a d á s . H o g y a s z a k m a i képzést hogyan szervezi m e g a k ö z p o n t , van-e e g y k i a l a k u l t rendszere, ez jórészt az a d o t t k ö r ü l m é n y e k t ő l függ. S o k a n felróják, hogy n e m n y ú j t u n k a t a n u l ó k n a k kellő gyakorlati k é p 1

Z'ést. Ebihez elég idő sincs egyes s z a k m á k n á l , m e r t a kétéves szakmai k é p ­ zés erre nem elegendő. A z új t ö r v é n y korrigálja ezt, a z o n b a n kérdés, hogy vajon ez k i m u n k á l t koncepción alapul-e? A koncepciót m i n d i g tu­ dományosan kell megalapozni. A z oktató-nevelő m u n k a eredményességéről m á r •beszéltem, most szól­ nék m é g n é h á n y szót, a nevelésről. R e f o r m m o z g a l m u n k egyik célkitűzése az volt, hogy a nevelést előtérbe hozza, megvalósítsa az o k t a t á s és n e v e ­ lés: a tudásszerzés, a képességfejlesztés — a személyiségformálás egységét. Tudniillik ez az egység felbomlott a nevelés k á r á r a , is a nevelés háttérbe szorult. E n n e k jelentős tényezői, előidézői a t a n t e r v e k , a sokat emlegetett intellektualizmus. N a g y o n sok t é n y a n y a g o t zsúfoltunk a t a n t e r v e k b e , a t a n k ö n y v e k b e , és a k a r u n k bezsúfolni a gyermek emlékezetébe, s é p p e n ezért m i n d kevesebb m a r a d m e g t a r t ó s tudásként. D e vajon t u d u n k - e egyáltalán nevelni? A nevelés — amelyet k ü l ö n b ö z ő elnevezéssel illetünk: m a r x i s t a képzés és nevelés, világnézeti nevelés, erkölcsi nevelés, v a l a m i n t az eszmei-politikai t u d a t , a z erkölcsi t u d a t k i a l a k í t á s a és végül az ö n i g a z ­ gatói t u d a t kialakítása — m é g m i n d i g gyenge p o n t u n k . Ezek n a g y o n b o n y o l u l t dolgok, és m i a z egyetemen sem képesítjük megfelelően a hall­ g a t ó k a t a n e v e l ő m u n k á r a , tehát a pedagógusképzés sem elég korszerű. Emellett n e m t u d u n k k i a l a k í t a n i megfelelő továbbképzési rendszert, p e ­ dig a reformot v o l t a k é p p e n azzal kellett v o l n a kezdeni: a pedagógus­ képzés reformjával. T ö r t é n t u g y a n v a l a m i változás 7 3 - b a n ; megszűntek a t a n í t ó k é p z ő k , k i a l a k u l t a k a pedagógiai a k a d é m i á k , ez a z o n b a n csak szer­ vezeti változás, amellyel nem párosult kellő mértékben a minőségi v á l t o ­ zás. E z pedig szoros összefüggésben v a n azzal, hogy v o n z ó v á tettük-e a pedagóguspályát, és t u d u n k - e jobb m u n k á r a serkenteni. Lehetett volna k o m o l y a b b lépéseket t e n n i ezen a téren, de e z t sem i r á n y í t o t t á k és k o o r ­ d i n á l t á k kellőképpen, s h a b á r v o l t n é h á n y k o m o l y a b b nekilendülés, a végső eredmény sohasem volt kielégítő. T e h á t előbb v o n z ó v á kell tenni a p á l y á t , s aztán felállítani a k ö v e t e l m é n y r e n d s z e r t : megkövetelni, hogy az iskoláknak ezt és ezt kell elérniük, ilyeneknek kell l e n n i ü k . Azonfelül mindenkinek, az igazgatótól lefelé, a funkciójának megfelelő m u n k á t kell végeznie — a munkamegosztás alapján. A reform előkészítő fázisában k o m o l y mulasztások t ö r t é n t e k . N e m végeztük el az előző oktatási rendszer m é l y r e h a t ó elemzését. N e m v o n ­ t u k le a kellő tanulságot: m i v o l t b e n n e a rossz és m i a j ó . A z anyagi bázis elemzését sem végeztük el. N e m a d t u n k választ a r r a a kérdésre, hogy m i b e kerül a korszerű oktatás? Felmérések bizonyítják világszerte, az Egyesült Á l l a m o k t ó l a Szovjetunióig, h o g y ez a legésszerűbb befek­ tetés. Igen, h a a befektetés módja is ésszerű és megokolt. T e h á t nemcsak a szükséges anyagi eszközöket kell az o k t a t á s számára biztosítani, hanem követelményeket is kell t á m a s z t a n i vele szemben. A r e f o r m t e h á t e g y végnélküli, befejezetlen h a r c , amelynek mély h u ­ m á n u s jellege v a n , mivel az ember felemelkedését szolgálja és társadalmi fejlődésünk szolgálatában áll. Ezért némileg aggasztó, h o g y nem t u d u n k e téren gyorsabban előrehaladni.

Pavlovics

Ilona

É n úgy érzem, hogy az egész reformot m á r jóval a középiskola, sőt az általános iskola előtt kellene elkezdeni, az iskoláskor előtti intézmé­ nyeknél. Mióta a m e g h í v ó t m e g k a p t a m , állandóan az jár az eszemben hogy meg kell végre m o n d a n i valahol: nem nevelünk tudatosan. A p r o g ­ r a m n a k a nevelésre v o n a t k o z ó része n e m v á l t azzá, amivé kellett volna. N e m az emberi minőség formálását t a r t j u k szem előtt, és nem ez a k ö z ­ ponti probléma. R i t k á n és keveset beszélünk arról, h o g y az iskolák nem aktivizálják eléggé a gyerekeket. A sok tétlen fiatalnak, meggyőződésem szerint, aktivitást kell biztosítani. Segíteni kell őket; anyagi, erkölcsi, emberi segítségre v a n szügségük. I d ő t kell szakítani és i d ő t kell tervezni is a p r o g r a m o k b a n erre a célra. Segíteni kell nekik eszményképük k i a l a ­ k í t á s á b a n és jobban i r á n y í t a n i fejlődésüket.. É n ezeket h i á n y o l o m a ne­ velésből. s

Boros

Károly

Én az oktatási rendszeriben bekövetkezett változásoknál kezdeném. G y a k r a n beszélünk az általános műveltség fontosságáról. Szerintem az általános műveltségre az u t ó b b i években Vajdaságban sokkal n a g y o b b súlyt helyeztünk, m i n t a szakmaii képzésre. Ezért v a n az, hogy a m i k o r a diákok befejezik a tizedik osztályt és a s z a k i r á n y ú o k t a t á s r a i r a t k o z ­ nak, évente h á r o m - n é g y , esetleg h é t k o m o l y a b b g y a k o r l a t u k van, és ettől várjuk a szakma elsajátítását. T í z évvel ezelőtt, abban a bizonyos inasiskolában, amelyet sokszor még vissza is sírunk, h á r o m évig t a n u l ­ t á k a s z a k m a fortélyait, m o s t pedig —. amikor a t u d o m á n y o s és m ű s z a k i fejlődés hihetetlen léptekkel halad — heti h á r o m ó r á s g y a k o r l a t t ó l v á r ­ juk el m i n d e z t . Baj v a n ezenkívül a szakma i r á n t i érdeklődéssel is. Egyes s z a k m á k i r á n t még a k k o r sincs érdeklődés, h a a r á n y l a g magas személyi jövedelmet biztosítanák. Senki sem m e g y fizikai m u n k á s n a k , senki sem megy p l . öntőnek. A társadalmi rétegeződés is o d a hat, h o g y egy orvos — m o n d j u k .nem fogja a fiát kőművesnek adni, a k á r h o g y szeretne is az lenni, m e r t a n n a k nincs társadalmi, tekintélye. A z oktatási k ö z p o n t o k kezdenék kommerciálizálódni. Versengés v a n k ö z ö t t ü k , versengenek a diákokért, m e r t pénzt l á t n a k b e n n ü k . N a g y o n jó volna, h a bizonyos szempontból visszatérnénk a régi rendszerre, m e r t oktatási rendszerünk­ nek e g y ü t t kell fejlődnie a gazdasági rendszerrel. A t á r s a d a l o m részére a n n y i és o l y a n szakembert kell képezni, amilyet és a m e n n y i t a techno­ lógiai, a társadalmi-politikai folyamat megkövetel. Tóth

Lajos

N e m v a g y u n k megelégedve a régivel, m i n d i g jobbat a k a r u n k . É n a k ö n y v e m b e n javaslatot t e t t e m a 8 + 1 + 3-as oktatási rendszer k i a l a k í ­ tására, amely rendszer a rugalmasságot is m a g á b a n foglalná.

Tajti

György

N e m vagyok h i v a t o t t arra, hogy értékeljem az •oktatási rendszert, csak az eddigi tapasztalataim alapján beszélek. 20 éve v a g y o k s z a k m u n k á s . Én imág a n n a k idején mesternél 'tanultam. Most azt tapasztalom, hogy a gyerekek az iskolaközpontokban n e m eleget foglalkoznak a gyakorlati m u n k á v a l . Sőt nem is a g y a k o r l a t i m u n k á v a l , hanem a 'munkához való viszonyulással, a m u n k a szeretetével v a n n a k p r o b l é m á k . A z iskolában el­ töltött időt hiába hosszabbítjuk, h a a s z a k m a i , vagyis a gyakorlati képzés háttérbe szorul. Ugyanis, ha most egy szakember kijön az iskolából, azt semmire sem t u d j u k használni. N e m szerettették meg vele a m u n k á t és a s z a k m á t . A z én mesterem elég jó volt, tőle t a n u l t a m meg azt is, hogy aki jobban dolgozik, az t ö b b e t lis keres, t e h á t kifizetődik jól dolgozni. A z t m o n d j á k , hogy mi kapzsik v a g y u n k . Dehogy, csak arról v a n szó, hogy megszerettették velünk a m u n k á t . Mégpedig a z z a l , h o g y o t t lehet­ t ü n k közvetlenül .mellette. A h o g y a n a kisgyermek a szülők segítségével tanul meg járni, ugyanúgy a m u n k á s is a mester segítségével t a n u l meg dolgozni. H a jönnek a d i á k o k a .munkaszervezetbe, nem kíséri őket senki. Leülnek, nem csinálnak semmit. N e m sírjuk mi vissza azt a szi­ gort, amit velünk szemben a l k a l m a z t a k , de legalább figyeltek ránk, ered­ m é n y t kértek tőlünk. Most viszont az a lényeg, hogy munkakezdésre ott legyenek, leteljen a m u n k a i d ő , s hogy k ö z b e n hogyan viselkedtek, milyen eredményt értek el, mit dolgoztak, úgy l á t o m , azt senki sem kéri számon tőlük. A s z a k m á t csakis a g y a k o r l a t t a l lehet megszerettetni és elsajátítani. M u n k a t á r s a i m m a l a r r a a megállapításra jutottunk, h o g y m i n d e g y , mi­ lyen elnevezése van a reformnak, v a g y hányféle, a lényeg az, h o g y a s z a k m a szeretetére és m u n k á r a csak a m u n k a h e l y e n lehet nevelni az embert.

Schumacher

József

Én m á s szempontból szeretném megvilágítani a kérdést. Számtalan példával t u d n á m érzékeltetni, hogy a p r i m ő r áru, az újítás mindig k a ­ pós. Ez a z t jelenti, h o g y jó ötletekre van szükség, azok felkutatására, azok kigondolására. N e k ü n k az iskolában o l y a n észjárást kellene kialakí­ tani, h o g y m i n d e n k i a m a g a pályáján kutasson a jobb megoldások és jobb lehetőségeik u t á n . T e h á t m i n d e n k i n e k m á r az iskolában újítóvá, feltalá­ lóvá, tökáletesítővé kellene válnia. É n e z t v á r o m el az iskolától. Üj ész­ járást, az alkotó ember észjárását kell k i a l a k í t a n i , erre v a n szüksége az önigazgatónak is. Ennek azonban egyelőre csak az előszele érződik. A n a p o k b a n értesültem oróla, h o g y a z e n t a i vegyészeti technikum tanulói p á l y á z a t o n vettek részt, és egy kifejezetten gyakorlatias feladatot kellett megoldaniuk, többek k ö z ö t t a Tisza-víz ihatóvá tételét, elemi csapás esetén. H o g y őszinte legyek, nekem a t é m a n a g y o n tetszett. N é h á n y k é z ­ iratot átnéztem', és m o n d h a t o m , h o g y h a r m a d i k o s , negyedikes tanulók-

hoz 'képest rendkívül m a g a s szintűek voltak. Egy katasztrófa esetén t e ­ h á t ezek a 'gyerekek el t u d n á k látni a lakosságot ivóvízzel. G o n d o l o m , ilyen jelenségek v a n n a k m á r m á s u t t is. Ehhez a z o n b a n a r r a v a n szük­ ség, h o g y tekintélyt .szerezzünk az iskolának és a •pedagógusnak, s egy olyan k ö z t u d a t o t alakítsunk k i , a m e l y a féltékenység helyett az egész­ séges versengést szorgalmazza. A z emberiség és a társadalmi fejlődés ér­ dekében.

Csehpál

Pál

12 éve dolgozom a gyermekvédelmi szolgálatban, s u g y a n a k k o r szülő is v a g y o k . É n azzal a kérdéssel k e z d e n é m , h o g y vajon szükség v a n - e a reform reformjára? M i n d a n n y i a n érezzük, h o g y v a l a m i n e m jó, s akkor azt reformáljuk. Mi szülők ugyanis nemi sírjuk vissza a régit, de rvalahogy a m ú l t b ó l p r ó b á l u n k következtetni arra, h o g y miért nem olyan •most az oktatási rendszer, m i n t ahogyan e l v á r n á n k . M e r t h o g y n e m egé­ szen jó, az biztos. A nevelés, sajnos, mind jobban h á t t é r b e szorul. Pedig az ember formálása a szocialista társadalomiban elsőrendű feladat, s ez a nevelés p e d i g csak egyféle lehet, m a r x i s t a . Tudjuk, hogy törvényszerű a fejlődés, de milyen fejlődésről v a n i t t szó? M i n d e n reggel az utcán kis elsősök cipelik az 5—7 kg-os táskákat, rengeteg t a n k ö n y v v e l és füzettel megrakva. A m i a t a n a n y a g o t illeti, az m á r a k k o r a — e z t orvosi t a p a s z ­ talatból m o n d o m — , h o g y kérdés: el tudja-e a gyermek sajátítani. A t a n t e r v és t a n a n y a g szerint erején és képességén felüli ismerettel kell gazdagodni, és sajnos, a szülő segítségére sem igen számíthat. Ugyanis számtalan esetben még az egyetemet végzett szülő sem tudja a z o k a t a z új d o l g o k a t , amit az elsős és másodikos gyerek tanul. Egyszerűen é r t h e ­ tetlen, h o g y m i é r t kell m á r olyan k o r á n azokba a kis fejekbe annyi min­ dent begyömöszölni. Ez a mennyiségi vetülete a kérdésnek, mert a minő­ séget m á r nehezebb m é r n i . E z utóbbi viszont m á r a mennyiségből k i f o ­ lyólag sem lelhet v a l a m i m a g a s . A z t legjobban a pedagógusok tudják, hogy h á n y o l y a n t a n t á r g y van, amely esetében n e m elég az a d o t t óra­ szám, ahhoz, h o g y úgy tudjon a diákkal, foglalkozni, hogy emellett a ne­ velésre is jusson ideje. N y i l v á n ennek az i d ő z a v a r n a k és - h i á n y n a k a k ö ­ vetkezménye ez a nagyobb divatos tesztírás is. E z a legegyszerűbb és leg­ k ö n n y e b b , e z t kell í r a t n i a gyerekekkel. M i n d e z t természetesen csak te­ tézi a t a n k ö n y v p r o b l é m a is. Most arról szeretnék szólni, hogy m i m i n ­ d e n t t a r t a l m a z a t a n k ö n y v . E g y egyszerű példát h o z o k fel: a m i k o r he­ tedikes volt a n a g y o b b i k l á n y o m , kérte hogy kérdezzem k i fizikából. Mi a n n a k idején az öveges-féle fizikából úgy t a n u l t u k , h o g y az a n y a g n e m vész el, csak átalakul. H á t ez az egy m o n d a t az ő t a n k ö n y v é b e n két, és egynegyed oldalon volt k ü l ö n b ö z ő k é p p e n leírva. Vajon a t a n k ö n y v e k n e k feltétlenül ilyeneknek k e l l lenniük? A r r ó l nem is beszélve, hogy hol megjelennek, hol nem. A z általános műveltség és a s z a k m a i t u d á s viszonyáról

is 'szólni kell.

M a g u k a diákok is érzik, h o g y a n y o l c a d i k u t á n k é t év csak elfecsérelt idő. A szülők is látják, (hogy a t a n a n y a g csak k i b ő v í t i azt, amit az á l ­ talános iskola utolsó osztályaiban elsajátított. T e h á t a kérdés az, hogy az általános .műveltség és a s z a k m a i t u d á s a r á n y a ihol és milyen f o k o n m i ­ képpen alakuljon ahhoz, h o g y egészséges e m b e r t — személyiséget — neveljünk. Miért m o n d o m , h o g y egészségest? Mindig voltak, v a n n a k és lesznek is különböző szervi megbetegedések, de n e m véletlen, h o g y egyre gyakoribbak a pszichoszomatikus megbetegedések. Ezek pedig gyerme­ keink túlterheléséből erednek. E g y iállandó feszültségben — t a n a n y a g el­ sajátítás, tesztírás stb. — élnek. A r r ó l n e m is beszélve, h o g y a g y e r m e ­ keknek még játszania is kellene, a z o n k í v ü l s z a b a d aktivitásra is szüksége v a n . G o n d o l o k i t t valamilyen sportra, képzőművészeti v a g y m á s efféle tevékenységre. Igaz, h o g y m a m á r n e m b u k t a t u n k , t e h á t nincs természe­ tes szóródás, legalábbis elemd szinten nincs, de kétségtelen, h o g y ennek is v a n á r n y o l d a l a . M i n d t ö b b az o l y a n diák, akivel nehezebb dolgozni. V a l a m i k o r pl. az osztályfőnöki óra k i z á r ó l a g a nevelési, a család—gyer­ mek—szülő—nevelő p r o b l é m á k a t t á r g y a l t a meg. M a .már e z t is egy-egy ó r a p ó t l á s á r a , v a l a m i ismertetésére v a g y más aktivitásra használják fel. T e h á t az osztályfőnöki óra sem tudja a z t nyújtani, amit e l v á r n á n k tőle. N a g y o n fontos kérdés még a pályaválasztás. N o s az u t ó b b i időben ez ismét úgy n é z ki, hogy p r ó b á l u n k o d a h a t n i : minél előbb válasszon p á l y á t a diák. I t t pedig rendszerint a szülő óhaja érvényesül. U g y a n i s egyé­ nenként senki sem foglalkozik a gyerekekkel, sem a t a n á r i k a r , s e m az osztályfőnök. E r r e nincs i d ő . H a n e m a d v a v a n egy ű r l a p , v a g y tesztlap, ezt kitöltik, komputerrel v a g y v a l a m i m á s f o r m á b a n földolgozzák, s eb­ ből kitűnik, h o g y ki m e n n y i r e alkalmas v a l a m i r e . A m á s i k fontos kérdés, hogy m e n n y i r e találjuk m e g a gyerek énjét. M e r t m á r az újszülöttnek is v a n énje. A szülőknek és t a n á r o k n a k is .fej­ leszteniük kell a gyermek egyéniségét, m e r t csak így lehet egészséges és kiegyensúlyozott személyiség. A z t nemcsak a szülőknek, h a n e m az o k t a ­ tási rendszereknek is tiszteletiben kell t a r t a n i u k , h o g y a g y e r m e k m a g a válasszon szakmát. V a g y egy m á s i k dolog, ami középiskoláról lévén szó mellőzhetetlen. N é g y évig H e t i n b e n dolgoztam és h á r o m é v e n á t tagja v o l t a m a szülői t a ­ nácsnak az ottani középiskolában. A szülők o t t a z t s z o r g a l m a z t á k , h o g y a középiskolai o k t a t á s t úgy kell megszervezni, h o g y jó alapul szolgáljon az egyetemhez. Viszont, a m i k o r én v o l t a m középiskolás, a k k o r s z a k k ö z é p ­ iskolába j o b b á r a azok menték, akik nem a k a r t a k t o v á b b t a n u l n i . A jelen­ legi kétéves képzési szisztémával pl. a középorvosi iskolából kikerült nővéreknek szinte n u l l a a gyakorlati t u d á s a . N e m jó m á r a hozzáállás sem a gyakorlati m u n k á h o z , h o l o t t erre v a n leginkább szükségük. Ezzel szemben a k k o r a elméleti a n y a g o t kell elsajátítaniuk k é t é v a l a t t a k ö ­ zépiskolában, amennyi az egyetemi szintet is megüti, pedig sohasem lesz rá szükségük. Végül kitérek a t a n á r ú r n a k a r r a a megjegyzésére, miszerint a k ö n y ­ vében javasolta a 8 -f- 1 + 3-as felépítést. K o n k r é t kérdésem v a n : n y o l c

utáni 1 + 3 az a szakmai? H a e z t az új reformot tmeg tudják úgy szer­ vezni, h o g y jobb legyen a jelenleginél-, ott a k k o r feltétlenül ügyelni kell a nevelésre is és a szaktudás elsajátítására is. A z t szeretném kérdezni, hogy mit t a n u l n á n a k i t t a gyerekek, s m i a szerepe a n n a k a 8 + 1 osz­ t á l y n a k . És még v a l a m i : létezik a m i hadseregünkben egy olyan oktatási és képzési szisztéma, amelyet ha n e m is teljes egészében, de érdemes volna megszívlelni.

Tóth

Lajos

A direkt kérdésre azonnal válaszolok is. É n :annak n a g y o n örülök, hogy o r v o s o k és mások, .tehát nemcsak szakmabeliek is eljöttek erre a beszélgetésre, m e r t az o k t a t á s voltaképpen nemcsak a pedagógusok ügye, h a n e m az egész társadalomé, és 'haladunk is ebbe az irányba, csak n e m elég intenzíven. Egyik hiányossága e n n e k a reformnak, hogy ezt a n a g y o n fontos feladatot, a pályaválasztást, részben megkerüli. A z általános- isko­ lában ugyanis egy orientációs szakaszt kellene kialakítani. Mindenekelőtt a gyerekeket kellene megismerni, és a k k o r következne az úgynevezett orientáció — tájékozódási szakasz. E z m e n n e á t a z t á n a pályairányításba, majd végül pályaválasztással végződne. E z m i n d e n korszerű o k t a t á s i rendszernek sarkalatos pontja. V o l t a k elképzelések, h o g y f a k u l t a t í v t a n ­ t á r g y a k a t vezetnek b e a k é t első középiskolai osztályba, csak m i v e l ez bonyolult volt, eltekintettek tőle. A 8 + 1 + 3-as javaslat abból •indul ki, h o g y a n y o l c a d i k osztályban a gyereknek, szülőnek és pedagógusnak m á r világosan kell látnia, hogy mire képes a diák. Mi m e g b o n t o t t u k az igények és a lehetőségek közötti összhangot. Megnöveltük az igényeket, amelyek n e m reálisak, viszont nem tudjuk kielégíteni a szükségleteket, m e r t o d a m e n n e k a gyerekek, ahol nincs rájuk szükség. D e e n n e k a z alapjai is a p á l y a i r á n y í t á s b a n r e j ­ lenek. E z t e h á t egy igen b o n y o l u l t feladat, s világszerte sok gondot o k o z . A k i ugyanis a nyolc osztály u t á n k i n y i l a t k o z n á , h o g y nem a k a r t o v á b b ­ tanulni, a n n a k még egy osztályt kellene elvégeznie — és ez m á r s z a k ­ képzéssé a l a k u l n a —, s ebből a rendszerből senki sem m a r a d h a t n a ki. A t o v á b b t a n u l ó k n a k pedig ez az é v lenne igazán a pályaválasztás elő­ készítése. Ideális elképzelés, de nehezen valósítható meg, h o g y m i n d e n k i o d a k e ­ rüljön, a h o l ő is 'megfelel s ami n e k i is megfelel. N a g y o n örülök, h o g y ezt megemlítette. I t t v a n N a g y elvtárs, ő a Foglalkoztatási É r d e k k ö z ö s ­ ség t i t k á r a S z a b a d k á n , ő 'többet .tud m o n d a n i a t a n u l ó k tájékoztatásáról. N é m i előrehaladás m á r t ö r t é n t ezen a téren — a tájékoztatásban. Jelen­ leg tudniillik jobban tájékoztatják a szülőket, m i n t k o r á b b a n . Most p é l ­ d á u l Vajdaság késik egy jó h ó n a p o t ezzel, n e m jelentek meg a z o k a b i ­ zonyos a n y a g o k , ' amelyeket évről é v r e öt nyelven k i a d n a k . S z a b a d k a viszont k i a d o t t egy ilyen tájékoztatót.

Nagy

László

H a megengedik, hozzászólok, m i v e l gyakorlatilag én is pedagógus v a ­ gyok, s így több szempontból érdekelt ebben a kérdésben. A p á l y a v á l a s z ­ tást szerintünk permanens f o l y a m a t n a k kellene tekinteni, a m e l y az ó v o ­ d á b a n k e z d ő d n e és az ember nyugdíjba vonulásáig t a r t a n a . Lehet, hogy nevetséges amit m o n d o k , ám a műszaki; fejlődés oda vezet, h o g y az em­ ber a nyugdíjazásáig t ö b b ízben v á l t o z t a t m u n k a h e l y e t és foglalkozást. A z U N E S C O egy felmérése k i m u t a t t a pl., h o g y kétezerig a m a létező foglalkozásoknak körülbelül a 90 százaléka v a g y eltűnik, v a g y o l y a n gyökeres á t a l a k u l á s o n megy át, h o g y szinte rá sem ismerünk m a j d . Ez gyakorlatilag a z t jelenti, hogy az embereket fel kell készíteni m i n d az oktatásban, m i n d a pályaválasztásban, h o g y életük folyamán többször is szakmát változtathassanak. Én is szólnék néhány szót a reform 'reformjáról. N e k e m az a vélemé­ nyem, hogy felesleges a r e f o r m refoiimjáróí beszélni, hisz m i a g y a k o r l a t ­ ban, n e m valósítottuk meg a reformtörekvések jó részét. Egyes d o l g o k b a csaik belekezdtünk, ám nem v o n t u k le a következtetést, h o g y m i volt a b ­ ból a jó, s azt továbbfejlesztettük v o l n a az új iskolarendszerben. Valami teljesen újat a k a r t u n k , m i k o r a z o n b a n m e g r e k e d t ü n k , a k k o r visszakozást h i r d e t t ü n k . A régire v a l ó visszatérést azonban sem a t á r s a d a l m i fejlődés, sem a m ű s z a k i haladás inem engedélyezi. Valószínű, hogy a régiből a jót be kell építeni az új rendszerbe is. M e g p r ó b á l o m illusztrálni, amit el­ m o n d t a m . A z oktatási reformmal k a p c s o l a t b a n a X . pártkongresszusnak az egyik követelménye az volt, h o g y az o k t a t á s t és a társult m u n k a szük­ ségleteit összhangba kell h o z n i . H o g y ez m e n n y i r e nincs így, a z a k ö v e t ­ kezőkből is kitűnik. 81-ben t a r t o m á n y i szinten egy felmérést készítettünk a pályaválasztási orientáció keretében, h o g y k i mi a k a r lenni. Tízezer t a n u l ó t kérdeztek meg, s a feleletekből csak n é h á n y dolgot említenék meg. A tízezerből mindössze 88 t a n u l ó jelentette k i , hogy géplakatos szeretne lenni, holott a •társult m u n k a k i m u t a t t a , h o g y 85-ig 4700 ilyen m u n k á s r a v a n szüksége. 70-en n y i l a t k o z t a k úgy, h o g y az esztergályos s z a k m á t választanák, a társult [munka pedig 85-ig 2800 esztergályost igényel. 12 tanuló k í v á n t hegesztő lenni, a társult m u n k a szükséglete pedig 1108 ilyen m u n k á s . 11 t a n u l ó választotta a kőműves és betonsze­ relő s z a k m á t , Vajdaság szükséglete viszont 3500 ilyen dolgozó. Ü g y ér­ zem, ez ékesen illusztrálja a társult m u n k a szükségletei és az iskolarend­ szer k ö z ö t t i óriási eltérést. V a g y n é z z ü k a következő a d a t o k a t ! A k i m u ­ tatások alapján 85-ig a t á r s u l t m u n k á n a k 800 mezőgazdasági technikus­ ra lenne szüksége. 81-ben m á r 1800-an v á r t a k m u n k á r a , és .minden é v ­ ben az iskolát újabb 900 d i á k fejezi b e Vajdaságban. Vegyésztechnikusra 900 volt a bejelentett szükséglet, s m á r 81-ben 1600-an v á r t a k m u n k á ­ ra, a z ó t a pedig m i n d e n évben újabb 500 fejezi bej az iskolát. K ö z g a z d a ­ sági technikusból 5700 a szükséglet, .és '81-ben imát majd 3000-en v á r t a k m u n k á r a , de évente Vajdaságban 2500-an fejezik be ezt az iskolát. Ezek 1

az a d a t o k is (bizonyítják, hogy gyakorlatilag imi n e m valósítottuk meg azt, ami a reformkövetelések k ö z ö t t elsőrendű f e l a d a t k é n t szerepek. A másik dolog, amit d r . T ó t h Lajos említett, az elitizmus. A z t m o n d ­ t u k , h o g y nincs gimnázium, s ezzel az elitizmusnak 'minden gyökerét el­ v á g t u k . É n állítom, hogy az elitizmus itovább létezik, csak most h á r o m iskolában. Ezek pedig a t á r s a d a l m i szakok, a k ö z g a z d a s á g és az egész­ ségügyi s z a k o k . Ezekbe az iskolákba a jeles^ a k i t ű n ő és a Vük-díjas t a ­ n u l ó k i r a t k o z n a k , m í g a többi szakra a b u k o t t a k , a pótvizsgázók, a gyönge t a n u l ó k és a jó előmenetelűek. T e h á t az elitizmus t o v á b b t a r t . N e m valósítottunk meg azonban m á s reformtörekvéseket sem. A k o n g ­ resszus például kimondta, h o g y egyetlen iskola sem létezhet, amely csak a t o v á b b t a n u l á s r a vagy csak a m u n k á b a állásra képezi k i a t a n u l ó k a t . Szerintem ezzel is h a d i l á b o n állunk. M i tulajdonképpen az egységes k ö ­ zépiskolában két évig m i n d e n k i t a r r a kényszerítünk, hogy v a g y végig­ járja, v a g y elszóródjon. S z a k m á r a , foglalkozásra n e m k é p e z t ü n k ki, h a ­ nem, h o g y még rosszabb legyen a helyzet, a s z a k i r á n y ú oktatást egy v a g y k é t évre csökkentettük. M u n k á r a nevelni pedig m u n k a nélkül n e m lehet. Vagy például mi a kulturológus vagy a fordítói szák, a középfokú j o ­ gász és így 'tovább? M i k ezek a kitalált s z á k m á k , amelyekre g y a k o r l a ­ tilag nincs szükség, mégis é v r ő l évre generációkat teszünk itt t ö n k r e . T e ­ h á t többrétű p r o b l é m á k ezek, amelyeket mielőbb orvosolni kell. T o v á b b á a kongresszus h a t á r o z a t a szerint iskolarendszerünket úgy keli megformálni, hogy a fiatalok mielőbb munkáiba állhassanak. Ú g y é r ­ zem, h o g y ezt sem v a l ó s í t h a t t u k meg. Elméletileg létezik első és második szakmai f o k o z a t , gyakorlatilag a z o n b a n ezzel n e m foglalkozunk. N e m építettük b e iskolarendszerünkbe az első és m á s o d i k szakmai fokozatot, s nincs biztosítva az átjárhatóság. A z a tanuló ugyanis, aki befejezte a második s z a k m a i fokozatot, igaz, h o g y t á r s a d a l m i l a g elismert bizonyít­ v á n y t k a p , igaz, hogy e z t elfogadják m i n d e n ü t t , d e h a f o l y t a t n i akarja t a n u l m á n y a i t a h a r m a d i k s z a k m a i fokozaton, a k k o r vissza kell neki jönnie és p ó t o l n i azt a f o k o z a t o t , a m i t n e m fejezett b e az egységes, k ö ­ zépiskolában. T e h á t ez sem vált b e . A t á r s u l t m u n k á n a k ebben az ötéves t e r v i d ő s z a k á b a n 27 700 első és m á s o d i k s z a k m a i f o k o z a t o t végzett d o l ­ g o z ó r a lenne szüksége. A z , a m i t m i csinálunk a m á s o d i k s z a k m a i foko­ zaton, függetlenül attól, h o g y v a n 120 verifikált t a n t e r v ü n k , az n e m m á s , m i n t a foglalkoztatási érdekközösség tűzoltása. A h a r m a d i k szakmai f o k o z a t n á l p o n t o s a n tudjuk, hogy csak elenyé­ sző s z á m ú tanuló kapcsolódik b e a társult m u n k á b a . A k i csak befejezte a negyedik szakmai fokozatot és teheti, 'nem áll m e g ezen a f o k o z a t o n , mivel úgy képzeli, hogy technikusként m á r i n k á b b az i r o d á b a n a helye, mintsem a g y á r c s a r n o k b a n . Ezért a negyedik s z a k m a i f o k o z a t u t á n a legtöbben t o v á b b t a n u l n a k az egyetemen. 80-ban például a főiskolákra és az egyetemekre több tanulót í r t u n k b e számbelileg, m i n t a m e n n y i k ö ­ zépiskolát végzett t a n u l ó n k v o l t a b b a n a generációban. M e r t az előző generációkból is m a r a d t a k . A beírás 102 százalékos volt. H á t k é r d e z e m én, hogy a t á r s u l t m u n k a elbírja-e ennek az anyagi terhét? V a g y a társult

m u n k á n a k szüksége v a n - e erre? Valószínűleg .nincs. T e h á t itt társadal­ mi-politikai lépéseket kell tenni, m e r t egyes tagozatok nem z á r h a t ó k h e máról h o l n a p r a , h a n e m csak fokozatosan csökkenthető a számuk. Véle­ m é n y e m szerint ezért n e m a reform reformjáról v a n szó, hanem arról, hogy a m i b e belekezdtünk, azt vigyük [is véghez. A régiből át kell venni azt, ami jó és továbbfejleszteni az újban. A m i i t t elhangzott a neveléssel kapcsolatban, azzal teljesen egyetértek. Amíg. azonban ilyenek a tanterveink, addig n e m h i b á z t a t h a t j u k az isko­ lát. D r . T ó t h Lajos megemlítette, h o g y most, amikor m e g t o r p a n t u n k , sokan felteszik a kérdést, hogy h o l v o l t u n k a n n a k idején. H i g g y é k el, mi a k k o r is m e g m o n d t u k a véleményünket, á m n a g y o n sok oktatásügyi dolgozót és pedagógust meg sem h a l l g a t t a k . Pedig érdemleges véleményt csak ők t u d n a k m o n d a n i , s azt meg is kellene hallgatni. K ü l ö n b e n ismét a régi h i b á b a esünk,, hogy n a g y o n sok gyerek életét és jövőjét tesszük t ö n k r e . M e r t ezzel a m o s t a n á b a n végzett kísérlettel n a g y o n rossz tréfát űzünk.

Tóth

Lajos

A reform reformját csak afféle szállóigeként használjuk, jobbára azon­ b a n a z t értjük rajta, h o g y sok mindenen kell j a v í t a n i és az önigazgatási átalakulás meggyorsítására v a n szükség. K i i n d u l ó p o n t u l természetesen a kongresszusi h a t á r o z a t o k szolgálhatnak, csakhogy ezek sem mindig elég precízek. Például az a tétel, hogy imindenkit alkalmassá kell tenni a t o ­ v á b b t a n u l á s r a m e g a s z a k m á r a is, ez egy kicsit h o m á l y o s . Ebből eredt ugyanis az, h o g y egyikre sem képesítettünk. V a g y i n k á b b csak a t o v á b b ­ tanulásra. T e h á t most szükség v o l n a a kongresszusi h a t á r o z a t o k megva­ lósításának országos szintű elemzésére. Léteznek m á r ilyen törekvések. Országos szinten nem e g y f o r m á n valósult m e g a reform. A szlovénok később kapcsolódtak be, Bosznia-Hercegovina pedig a szlovénok m ö g ö t t kullogott. Macedónia sajátságos m ó d o n megőrizte a gimnáziumot. M i n d ­ ezt m o s t hasznos és érdekes v o l n a részletesen és tüzetesen elemezni.

Nagy

László

Csak m é g v a l a m i t a pályaválasztással kapcsolatiban. Valahol m i n a g y hibát k ö v e t t ü n k el a n n a k idején, amikor a 9. és 10. osztályt beindítottuk. A k k o r azt m o n d t u k , hogy a nyolcosztályos iskolában nem foglalkozunk t o v á b b a pályaválasztással, átvisszük az egységes középiskola m á s o d i k osztályába, s ez ismét a foglalkoztatási érdekközösségre h á r u l t . Szerin­ tem ez n e m elegendő, m e r t ezzel az iskolának és a társult m u n k á n a k e g y a r á n t foglalkoznia kell, hisz végeredményben ez egy igen b o n y o l u l t és fontos 'kérdés. N e m lehet pályaválasztást véghezvinni a z egységes k ö ­ zépiskola m á s o d i k osztályában, m e r t e z m á r késő. Most p r ó b á l u n k visz-

szatáneolni, és a z t mondjuk, h o g y felújítottuk a z o k a t a pályaválasztási tanácsadókat, csoportokat, amelyek - az elemi és általános iskolában is voltak. E z t m á r az óvodától kísérni kell, m e r t k ü l ö n b e n t o v á b b r a is ugyanezekkel a p r o b l é m á k k a l k ü s z k ö d ü n k majd. E z koncepció kérdése, és azt hiszem, h o g y i t t n a g y b a k o t lőttünk. Egyetlen találkozástól a ta­ nulóval n e m v á r h a t ó el, hogy m i n d e n problémáját megoldjuk.

Tóth

Lajos

Különben v a n egy o l y a n vélemény is, miszerint m i n d e n rendben lett volna, h a a k é t a l a p v e t ő tényező, a t á r s u l t m u n k a és az oktatás eléggé érett és felkészített lett volna. Persze, a z t is a n n a k idején kellett volna kivizsgálni, h o g y ki m i r e képes és érett. A társult m u n k á b a n például általában nem volt káderszolgálat, s m i n d j á r t a z elején azt k é r t é k tőle, hogy mutassa k i , milyen szakemberekre v a n szüksége. A 'társult m u n k a erre képtelen volt, holott az egész reform é p p e r r e épült.

Garai

László

A z előbb azt m o n d t u k : először hallgassuk meg a szakembereket és a pedagógusokat, akik m á r régóta foglalkoznak az oktatással. É n m á r k i ­ lenc éve j á r o m az iskolákat, a diákokról és az o k t a t á s ü g y i p r o b l é m á k ­ ról cikkezek, így tolmácsolhatom a d i á k o k véleményét. Egyrészt a diá­ kokét, másrészt a m a g a m é t . A reformot n y u g o d t a b b légkörben kellett volná véghezvinni, ímert így a d i á k o k tájékozatlanok. A rendeteg v á l ­ tozás és k a p k o d á s m i a t t nem tudják, m i l y e n szakok, milyen középisko­ l á k , illetve egyetemi k a r o k n y í l n a k , k i k e t vesznek fel és milyen feltétel­ lel. A középiskolák ugyancsak b i z o n y t a l a n o k , g y a k r a n felszámolnak b i ­ zonyos t a g o z a t o k a t , ¿11. i r á n y z a t o k a t , v a g y á t k ö l t ö z t e t i k őket például K a n i z s á r ó l T o p o l y á r a , A nemzetiségek helyzete m é g nehezebb, m e r t ne­ k i k kevesebb t a g o z a t n y í l i k és ágy messzebbre kerülnek lakóhelyüktől. Egyelőre t e h á t a szülők és diákok e g y a r á n t tájékozatlanok. A z a v a r t csak tetézi a t a n t e r v e k g y a k o r i változása. Például történelemből h á r o m é v a l a t t h á r o m t a n t e r v és h á r o m t a n k ö n y v készült, illetve az utolsó még meg sem jelent, s máris elévült. A másik dolog pedig, amiről beszélni szeretnék, a munkaszervezetek és az iskolák k a p c s o l a t a . A z o k b a n az iskolákban, ahol a közvetlen t e r ­ melésre képezik ki a t a n u l ó k a t , p l . húsipar, faipar, fémipar, o t t az együtt­ működéssel általában nincs probléma, elleniben egészen más a helyzet a nem termelő szakok, például (a k ó r h á z a k és a z egészségügyi t a n u l ó k ese­ tében, m i v e l a k ó r h á z a k n e m tudják ő k e t anyagilag úgy istápolni, mint a társult m u n k a . K ü l ö n említést érdemel a t a n k ö n y v p r o b l é m a . A diákok általában és túlnyomórészt jegyzetelnek az ó r á k o n . A középiskolai szint a jegyzete-

lési, ili. diktálási módszernél magasabb s z í n v o n a l a t k í v á n . A taneszközök használata valóban n e m kielégítő, d e létezik ennek a p r o b l é m á n a k egy másik vetülete is, amit én itaneszköz-imániának neveznék. É r t e m pedig ezen azt, hogy azok az iskolák, amelyek rendelkeznek korszerű tanesz­ közzel (akár zártláncú tv-rendszerrel iis), azok sem használják ki őket. H a s o n l ó jelenség figyelhető meg a t a n k ö n y v e k esetében is. Például az általános iskolás t a n k ö n y v e k színes, ötszínnyomásos, g a z d a g illusztrációs a n y a g á t a középiskolák szegényes, ülusztrálatlan t a n k ö n y v e i váltják fel. Illetve a középiskolákban a t a n k ö n y v í r á s t is az i s k o l a k ö z p o n t r a bízzák. A következő pedig az egyetem reformja. Reformáljuk az általános, a középiskolát, m í g az egyetem reformja m á r 67 óta v á r a t magára. Bár hébe-hóba m ó d o s í t a n a k a n a g y o n csikorgó p o n t o k o n , de a r r a n e m gon­ dolnak, h o g y összeegyeztessék a megreformált középiskola követelményei­ vel, t e h á t nem létezik egy folyamatos, összehangolt oktatási r e n d s z e r a legalsótól a legfelső fokig. Szólni kellene arról is, h o g y az ifjúság nem érzékeli kellően az előtte álló p e r s p e k t í v á t és h i á n y z i k belőle a m u n k a iránti érdeklődés és szere­ tet. G y a k r a n elhangzik részünkről az a kérdés, h o g y m i n e k tanuljak, h a úgy sem a k a r o k dolgozni. E n n e k pedig számtalan vetülete v a n . Én itt csak egyet említenék, nevezetesen azt, h o g y m í g N y u g a t - E u r ó p á b a n a dolgozókat kizsákmányolják ugyan, de teszik ezt egy igen m a g a s bérért, addig a fejlődő országokban a kereset n e m o l y a n , hogy ebből a kenyér mellett kalácsra is futná. T e h á t a dolgozóknak több m i n t 50 százaléka kénytelen munkája mellett jövedélemkiegészítési forrás u t á n k u t a t n i . A d i á k o k tehát tanácstalanok, n e m látják világosan, hogy m i t érdemes d o l ­ gozni. Egyedül azt látják, h o g y olyan s z a k m á t kell választani, amelyben m aszekolhatnak. Beszélnünk kellene még az iskolarendszer nyitottságáról. P l . h a valaki orvos a k a r lenni, az ésszerű módja az lenne, hogy elvégzi az. általános is­ k o l á t , majd az általános középiskolát, az egészségügyi középiskolát, s végül az egyetemre i r a t k o z i k . Csakhogy n á l u n k , h a v a l a k i o r v o s a k a r lenni, a k k o r nem tanácsos egészségügyi középiskolába i r a t k o z n i , mivel ezen a szakon nincs n é h á n y olyan t a n t á r g y (biológia, m a t e m a t i k a , fizi­ k a ) , amely előfeltétele az egyetemre jelentkezésnek. Így azok a diákok, akinek tehetsége v a n , megkerülik az egészségügyi középiskolát, és v a l a ­ mely m á s szakra j á r n a k (matematika-fizika) csak azért, hogy később m a g á n ú t o n p ó t o l v a a biológiát és a v e g y t a n t beiratkozhassanak az egye­ temre. H i á n y o l o m azt is, hogy oktatási rendszerünkben n e m a l a k u l t ki sem­ milyen differenciált foglalkozás a d i á k o k k a l , amely tekintettel lenne különböző képességeikre. Azzal, hogy az általános iskola alsó t a g o z a t a i n , hasonlóképpen pedig az egyetemeken is k ö n n y í t i k az egyik tanévből a másikba való átmenetet, azzal, h o g y pl. az általános iskola második osz­ tályából két egyessel is á t lehet jutni a h a r m a d i k b a , d e hasonló a helyzet az egyetemen is, ezzel csak t o v á b b devalváljuk az a m ú g y is d e v a l v á l ó ­ d o t t oktatási rendszerünket.

Tóth

Lajos

A z egyetem ősi falait a reformok m á r évtizedek óta ostromolják, de a hullámok hol osak a falak fölött, hol pedig csak a 'réseken j u t n a k be. Mivel minden fokozaton keresztülhaladtam, s m o s t az egyetemen dolgo­ zom, jobban meg t u d o m ítélni a helyzetet. V a n az újvidéki egyetemen egy úgynevezett fejlesztési k ö z p o n t . Végre mogalak.üt, m e r t régóta han­ goztatjuk, hogy a t u d o m á n y bölcsője az egyetrsm, s közben nem képes a saját fejlesztését t u d o m á n y o s a n megalapozni. Ez most megalakult, és ha érvénye, v a l a m i n t hatása is lesz, a k k o r előbb-utóbb változásokat is von maga u t á n . A z t azonban m á r az első é v után is érzékeltük, hogy milyen nehéz itt b á r m i t is v á l t o z t a t n i . 1

Csuvik

József

N a g y o n megkönnyítette helyzetemet az előbbi felszólaló, mert h á r o m ­ negyed részét e l m o n d t a az én ' m o n d a n d ó m n a k is. Én t e h á t most m á r csak távirati stílusban szólnék a színvonal-csökkenésről, amely m á r elkezdő­ dik az elemiben, majd a középiskolában és az egyetemen folytatódik. Ezzel kapcsolatban fölteszem a kérdést, h o g y foglalkozunk-e a jó t a n u ­ lókkal? Mindig csak a gyönge t a n u l ó k (és a lemorzsolódás a téma, de m i van a jó tanulókkal, akik a gyengék m i a t t semmire sem h a l a d n a k . A színvonalat odáig csökkentjük már, h o g y a jó t a n u l ó k n a k o t t h o n szinte nem is kell készülnie. A másik dolog pedig, h o g y r e f o r m r a v a l ó b a n szükség v a n , de nem olyan e l k a p k o d o t t f o r m á b a n , ahogy eddig csináltuk. A z egységes k ö z é p ­ iskolában p é l d á u l az ősszel, közvetlenül a t a n é v k e z d e t é n k a p t u k meg a t a n t e r v v á l t o z t a t á s t , némelyik egységes középiskola pedig nem is t u d o t t róla. Egymás k ö z ö t t beszéltük meg, h o g y k i m i szerint kezdi a m u n k á t . Vagy p l . : a szakirányú o k t a t á s b a n m o s t egy kísérleti p r o g r a m o t a k a r ­ n a k meghonosítani, s m á r föl is szólítottak n é h á n y iskolát,, hogy dolgoz­ za ki h o z z á a p r o g r a m o t és vállalja a v a l ó r a váltását is. És vajon kik v á l ­ lalják? Pll. Zsablya v a g y Csóka, ahol most szeretnék kialakítani a szak­ irányú oktatást. Most, amikor m á r az új tanévben egy új reform szerint k e z d ü n k dolgozni, k i t a l á l u n k egy hároméves iskolát. E n n e k kapcsán még megjegyezném, hogy n a g y hiba az iskoláknak ez a hirtelen átállása egyik s z a k m á r ó l a m á s i k r a . Most, amikor d i v a t b a jött a termelőszakmák szorgalmazása, m o s t azok a z iskolák is ezzel a k a r n a k foglalkozni, amelyek eddig tisztviselőket képeztek. Természetes, hogy eh­ hez semmilyen feltételük sincsen meg, m e r t pl. egy fémes szakmához ok­ vetlenül szükséges a m ű h e l y is. K o n k r é t p é l d á t m o n d o k : Becsén is v a n fémes középiskola és A d á n is, de i t t m á r régen egy jól felszerelt műhely­ ben dolgoznak a t a n u l ó k . Mivel pedig ez bevált, m o s t a z e n t a i a k is nyit­ n a k egy ilyen tagozatot. Sőt C s ó k a is bekapcsolódott; mezőgazdasági mechanikusokat és öntőket fognak képezni. T ö r ö k k a n i z s á n a k és K a n i ­ zsának ugyancsak v a n n a k ilyen t a g o z a t a i .

A tantervek sokszor a fellegekben j á r n a k , o l y a n követelményeket t á ­ m a s z t a n a k a szakirányú oktatással szemben, ami teljesen kivihetetlen, mert a t e r m e l ő s z a k m á r a általában a gyengébb t a n u l ó k jelentkeznek. A n n y i r a felapróztuk a s z a k m á k a t , hogy sokszor m á r kész h u m o r : a ven­ déglátóiparban pl. k ü l ö n képezik a devesfőző és hússütő szakácsokat?! Pavlovics

Éva

H o l v a n n a k az iskolai szakszolgálatok? A d á n beindult egy, s ennek örülünk, de sajnos, n e m a z iskolák, ó v ó d á k , középiskolák mellett, hanem a község keretében. H o l v a n azonban a pszichológus, pedagógus, a n d r o lógus, szoaiológus, aki a rossz tanulók problémáival foglalkozna. Ahe­ lyett h o g y a társadalom értékes tagjaivá nevelné őket, rájuk sütik a bé­ lyeget, hogy nem v a l ó k semmire. N a g y o n fontos lenne, hogy egy ilyen ember legyen mellettük, m e r t a pedagógus nem isten. És jön a h a r m a d i k probléma, h o g y nincs p é n z . N i n c s szükségünk a szakszolgálatokra, m e r t nincs rá p é n z . Pedig n a g y o n n a g y szükségünk v a n .rá, m e r t az eltévelye­ dett f i a t a l o k fejlődését n e m képesek a pedagógusok kellőképpen i r á n y í ­ tani. Tóth

Lajos

A szakszolgálat kérdése t á g a b b értelemben is érvényes. A köztársasá­ gi, a t a r t o m á n y i , a regionális oktatásfejlesztő (pedagógiai) szervezetek­ nek át kellett v o l n a alakulniuk, ment több tekintetben n e m felelnek meg a funkciójuknak. E g y szervezeti m o d e l l t kell kialakítani az iskolákban, a k ö z p o n t o k b a n , n e m pedig a szakszolgálatot a meglévőbe behelyezni. Csehpál

Pál

Említette a t a n á r úr a pedagógusképzést. N a g y o n r á n y o m j a a bélye­ gét o k t a t á s u n k r a pl., h o g y az iskolában m é r n ö k ö k is előadnak, h o l o t t ők nem t a n u l t a k pedagógiát. M e r t azelőtt a mester a műhelyben csak a gya­ k o r l a t i t u d á s t a d t a á t a gyerekeknek, ezért k a p t a a fizetést. M a n a p s á g többször hajmeresztő pedagógiaellenes m a g a t a r t á s n a k és viselkedésmődn a k lehetünk a tanúi az ilyen, a pedagógusi p á l y á r a nem képesített s z a k ­ emberek (mérnökök stb.) részéről. H a m á r megemlítettük, hogy a p e d a g ó ­ gusképzés nagyon összetett, a k k o r azt is m o n d j u k el, h o g y miért népsze­ rűtlen. L é p t e n - n y o m o n fültanúi lehetünk ugyanis annak, h o g y sok évi pedagógiai m u n k a u t á n az ember előbb-utóbb csak otthagyja a z iskolát. Raffai

Éva

Én elhatároztam, h o g y n e m szólök hozzá, m e r t a n n y i ilyen kerekasz­ tal-beszélgetésen v e t t e m m á r részt m i n t ó v ó n ő , de mégis k i k í v á n k o z i k belőlem v a l a m i . M i n d i g úgy tudjuk, és é g y m o n d j u k a m a g u n k é t , p o n t o -

san tudjuk, hogy m i t kellene tenni, s a k k o r jön egy m e r ő b e n m á s p r o g ­ ram, a m i t teljesítenünk kell. Most például egy új elképzelésről beszélünk, amiről m á r eleve tudjuk, h o g y n e m jó.. A k k o r m i é r t .nem lehetett a régi­ nek addig érvényben m a r a d n i a , amíg egy j o b b a t n e m t u d u n k helyette? H o g y négy-öt év m ú l v a n e kelljen ismét a z t m o n d a n i : e g y o l y a n ge­ neráció került k i az iskolapadból, amelynek sem az elméleti, sem a gya­ korlati t u d á s a nem felel meg az elvárásoknak. M e g i n t csak ú g y érzem, hogy n a g y o n z ű r z a v a r o s 4—5 év előtt á l l u n k és n é g y - ö t generáció ismét el fog csúszni. Véleményem szerint meg kellett v o l n a h a g y n i az a n y a ­ iskolákat. K i m é r v a d ó rá, hogy azt m o n d j a : n e m lehet. I n k á b b a p e d a g ó ­ gusokat kellett volna átirányítani, h o g y h a kell, szakmai, p r o f i l j u k n a k megfelelően, hogy pl. ne C s ó k á n , h a n e m Z e n t á n t a n í t s a n a k . És a d i á k is üljön a buszra. Igaz fárasztó ez, d e m i v a l a m i k o r Újvidékig m e n t ü n k , hogy ó v ó n ő k lehessünk. A k i pedig pincér v a g y szakács a k a r t lenni, az elment S z a b a d k á r a . A m a i világban i n k á b b a közlekedést kellene még fejleszteni, mintsem az iskolákat, s z a k m á k a t aprózni, hogy végül sehol se legyen megfelelő k á d e r . A csókái iskolában is m a j d lesz húsz o l y a n m é r n ö k , a k i u g y a n ú g y fog viselkedni, ahogy ;a d o k t o r úr mondja. Most h á r o m ó r á t beszélgettünk, és azzal az érzéssel' m e g y ü n k haza, hogy n e m csináltunk semmit, m e r t n e m t u d u n k változtatni a dolgokon. C s a k jeleztük a problémát, és minden m e g y a régi kerékvágásban, v a g y egy újban, ami még rosszabb fesz. H a legalább á g y m e h e t n é n k el, h o g y .reménykedhetnénk a helyzet jobb­ r a fordulásában. Tessék elképzelni azt a középiskolai pedagógust, aki mindezek u t á n , érthetően, nem. meggyőződéssel csinálja munkáját. Ezek nem kis dolgok, s szerintem országos összefogásra v a n szükség a m e g ­ oldásukhoz.

Tóth

Lajos

A kérdést a kolléganő helyesen v e t e t t e fel, d e a z é r t a z ilyen őszinte, n y í l t szívű beszélgetés h a t á s f o k a tekintetében n e m kell ennyire b o r ú l á t ó n a k lenni. Elsősorban minden érdekelt a l a n y n a k n a g y szüksége v a n a sokol­ dalú, tárgyilagos tájékoztatásra, és ami i t t elhangzott, az a jelenlévők ál­ tal és a L é t ü n k hasábjain m á s o k h o z is eljut. Remélhetőleg eljut az illeté­ kes szervekhez is és gondolkozásra, t e t t e k r e fog késztetni. Sok fontos, időszerű kérdést itt osak é r i n t e t t ü n k . A felvetett kérdések­ ben, értékelésükben általában egyetértettünk, b á r mástmás szemszögből világítottuk meg őket. M i n d a n n y i a n érezzük a felelősséget, és a z t szeretnénk, h a szakirányú o k t a t á s u n k fejlődése-fejlesztése megfelelő m e d e r b e terelődne, h o g y minél közelebb k e r ü l j ü n k a k i t ű z ö t t n a g y és nemes célhoz — oktatási rendsze­ r ü n k szocialista önigazgatásé átalakulásához.

DOKUMENTUM

HOSSZÚ TÁVÚ" GAZDASÁGSZILÁRD1TÁSI PROGRAMUNK HATÁROZATAI I. R É S Z

A gazdaságszilárdítási problémákkal foglalkozó szövetségi társadalmi tanácsok bizottsága a hosszú távú fejlesztési program egységes eszmei alap­ jának biztosítása érdekében 1982 áprilisában meghatározta, közzétette és a szövetségi társadalmi tanácsok munkájában részvevőknek megküld­ te: „A hosszú távú gazdaságszilárdítási program alapelvei"-t. A JSZSZK Képviselőházának Szövetségi Tanácsa, valamint a Köztár­ saságok és a Tartományok Tanácsa 1982. VI. 17-i ülésükön megvitatták és elfogadták „A hosszú távú gazdaságszilárdítási program alapelvei"-t, a Jugoszláv Kommunista Szövetség XII. kongresszusa pedig külön hatá­ rozatot fogadott el a JKSZ-nek a gazdaságszilárdítási politika megvaló­ sításával kapcsolatos feladatairól és többek között megerősítette, hogy „a gazdaságszilárdítási politika megvalósításával járó kedvező változások általános irányvételét A hosszú távú gazdaságszilárdítási program alap­ elvei" tartalmazzák. A bizottság ezekkel az alapelvekkel összhangban 15 mellékletet adott ki, amelyek a társadalmi élet bizonyos területeit vagy a hosszú távú fej­ lődés meghatározott vonatkozásait dolgozzák fel. A bizottság említett dokumentumaiban közzétett irányvétel megvaló­ sítása ezáltal a részvevők (a Szövetségi Végrehajtó Tanács szervei, a bi­ zottság szövetségi részvevői, a szocialista köztársaságok és szocialista autonóm tartományok) közvetlen feladatává vált, mivel benne foglal­ tatik a társadalmi élet és a munka különböző területein felmerülő lénye­ ges kérdések megoldása. Ezeknek a dokumentumoknak a tartalma és a jellege magában hordja további kidolgozásuk, konkretizálásuk és gyakor­ lati igazolásuk lehetőségét. „A hosszú távú gazdaságszilárdítási program határozatai"-t az e cél­ ból kinevezett munkacsoport:'' készítette elő, majd pedig a gazdaságszi­ lárdítási problémákkal foglalkozó bizottság és a szövetségi társadalmi tanácsok közös ülésén vitatták meg 1983. VI. 28—30-án. Végleges jóvá-

hagyására a program szerkesztő bizottságának 1983. VII. 8-i ülésén ke­ rült sor. Ezen a közös, ülésen határozták el, hogy „A hosszú távú gazdaságszilárdítási program határozatait" közzé kell tenni és el kell juttat­ ni a szövetségi társadalmi tanácsok munkájában részvevőknek.

BEVEZETÉS

1. „ A hosszú távú gazdaságszilárdítási p r o g r a m h a t á r o z a t a i " és „ A hosszú t á v ú gazdaságszilárdítási p r o g r a m alapelvei" 'egyaránt részei az egész p r o g r a m n a k és együttes hordozói eszmei alapjának, legfontosabb h a t á r o z a t a i n a k , javaslatainak és a megvalósításával kapcsolatos indítvá­ n y o k n a k . A p r o g r a m n a k a r e n d s z e r ü n k társadalmi-gazdasági problémái­ val, fejlesztési politikánk stratégiájával és alapelveivel foglalkozó része és az „Antiinflációs p r o g r a m " szintetikus jellegű. A p r o g r a m egyes t e r ü ­ leteit, illetve sajátos v o n a t k o z á s a i t kidolgozó részek önálló értékkel bír­ nak és a z a d o t t területen alapjául szolgálhatnak a rendszerbeli gazdasági megoldásoknak, de u g y a n a k k o r alkotórészét képezik az egész p r o g r a m ­ n a k . A z alábbiakban tehát a p r o g r a m h a t á r o z a t a i , azaz z á r ó d o k u m e n t u ­ ma következnek, amelyek a k o r á b b a n elfogadott d o k u m e n t u m o k r a tá­ m a s z k o d v a összegezik a z o k legfontosabb felismeréseit, m a g u k b a foglalva m i n d a z o k a t az általános jellegű h a t á r o z a t o k a t , amelyeket a bizottságok és azok 'testületei h o z t a k m e g tevékenységük során, v a l a m i n t általános utasításokat t a r t a l m a z n a k az akció megkezdéséhez. 2. A hosszú távú gazdaságszilárdítási p r o g r a m a társadalmi-gazdasági viszonyok, az anyagi fejlődés és a n e m z e t k ö z i gazdasági és politikai helyzet figyelembevételével értékelte a jelenlegi helyzetet és r á m u t a t o t t az anyagi és t á r s a d a l m i fejlődés ellentmondásainak h a t é k o n y túlhaladási módjára. A z alapelvek kidolgozásával és a jelenlegi gazdasági helyzet értékelésével a r r a a megállapításra j u t o t t u n k , h o g y gazdasági válságban v a g y u n k , ami az alapelvekben összegzett o k o k , d e m i n d e n e k e l ő t t a t á r ­ sult m u n k á b a n dolgozók társadalmi-gazdasági helyzetével kapcsolatos alkotmányos elvek figyelmen kívül h a g y á s á n a k a következményei. E z a tény, különösen pedig a t á r s a d a l m u n k anyagi fejlődésében, v a l a m i n t a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyokban felmerülő ellentmondá­ sok teszik szükségszerűvé és h a l a s z t h a t a t l a n n á a p r o g r a m u n k által m e g ­ h a t á r o z o t t változásokat. E g y történelmileg új, szocialista önigazgatású termelési viszonyokon alapuló társadalom, m i n t a miénk, á l l a n d ó v á l t o z á s o k n a k v a n kitéve, s * A munkacsoport a következő összetételben dolgozott: Kiro Gligorov, a munka­ csoport vezetője, Dragomir Vojnlić, a munkacsoport helyettes vezetője, Miodrag Ostraćanin, a munkacsoport titkára, valamint Aleksandar Bajt, Milutin Cirović. Bonislav Jović, Nisim Konfino, Oskar Kovač,. Ljubisav Markovié, Radovan Milanović, Zoran Pjanić, Vojislav Rakić, Miloš Sinđić, Branislav Soškić és Rihard Štajner. A bővített munkacsoportban részt vettek ínég: Dušan Anaikioski, Budimir Lazovié és Srđan Savié.

ezért folyamatosan összhangba kell hozni a termelőerőket és a termelési viszonyokat. É p p e n ezért a társult m u n k a és a t á r s a d a l o m stabilitásra való törekvését dinamikus, f o l y a m a t o s törekvésként kell értelmezni, amely az eredményes anyagi fejlődést, a szocialista önigazgatása társa­ dalmi-gazdasági viszonyok kiegészítését és továbbfejlesztését szolgálja t á r s a d a l m u n k hosszú t á v ú stratégiai fontosságú irányvételek alapján, nem pedig a m á r kialakult fejlődési viszonyok és eredmények k o n z e r v a ­ tív megőrzésére törekszik. A z a tény, h o g y k i a l a k í t o t t u k társadalmi viszonyaink hosszú t á v ú fejlesztési stratégiáját, előnyt jelent m á s t á r s a d a l m a k h o z képest, a célja azonban nem a m i n d e n meglevő védelmezése, h a n e m akcióra való felhí­ vás, hogy az adott — h a z a i és n e m z e t k ö z i — k ö r ü l m é n y e k között, fej­ lődésünk jelenlegi szakaszában, a hosszú t á v ú fejlesztési stratégia szelle­ mében változtassunk a fennálló helyzeten. A stabilizációs p r o g r a m alapvető változásokat helyez kilátásba a f e n n ­ álló helyzetet illetően és r á m u t a t a továbblépés eszközeire, módszereire. A n n á l is i n k á b b , m e r t a p r o g r a m megvalósítása t á v l a t o t nyit egy b i z t o n ­ ságos a l a p o k o n n y u g v ó , dinamikus gazdasági fejlődés és a szocialista önigazgatáson alapuló társadalmi-gazdasági viszonyok előrehaladása előtt. Ilyen értelemben motiválhatja, mozgósíthatja a munkásságot, a dolgozókat és a lakosságot, azok szervezett szocialista erőit és a t á r s a ­ dalmi-politikai közösségeket, h o g y változást vigyenek végbe a társadalmi erőviszonyokban, s ezáltal t á v l a t o t nyissanak a t o v á b b i progresszív t á r ­ sadalmi átalakulások előtt. 3. A jelenlegi gazdasági helyzetre n a g y hatással volt a kedvezőtlen nemzetközi helyzet is, amelyet többek k ö z ö t t a n a g y h a t a l m a k , a k a t o n a i és politikai t ö m b ö k fokozódó konfrontálódása, a z o k n a k az érdekszférák, különösen pedig a fejlődő országok k ö r ü l i általános versengése, a sza­ k a d a t l a n és egyre fokozódó fegyverkezési verseny, v a l a m i n t a k a t o n a i tényezők által egyre jobban k ö r ü l h a t á r o l t n e m z e t k ö z i viszonyok jelle­ meznek. F o k o z ó d i k a n e m z e t k ö z i gazdasági válság, elmélyül a fejlett és fejlődő országok közötti szakadék, fokozódik ez utóbbiak eladósodása, s a kivitel csökkenése és a b i z o n y t a l a n n y e r s a n y a g á r a k következtében válságos méreteket ölt külkereskedelmi fizetésképességük és egész gazda­ sági helyzetük. M i n d e z felerősíti az el nem kötelezett és fejlődő országokra g y a k o r o l t politikai és gazdasági nyomást, á l l a n d ó a n új válsággócokat teremt, m i ­ közben a régiek felszámolása t ú l lassan halad, s egész sor más k e d v e z ő t ­ len folyamatot is kivált. A nemzetközi körülmények a közvetlenül előttünk álló időszakban m e g h a t á r o z z á k anyagi fejlődésünk egyes vonatkozásait, de n e m s z á m í t a ­ n a k egyedüli döntő tényezőnek, s még kevésbé a d n a k okot a v á r a k o z á s ­ ra, h o g y m a j d a világban végbemenő változások k e d v e z ő b b é és fájda­ lommentesebbé teszik belső átalakulásunkat. A világválság súlyosságától és jellegétől függően a kilábalás lehetőségei is eltérőek, társadalmi rend­ szertől függően változnak, s minden egyes t á r s a d a l o m esetében figye-

lembe kell venni az objektív é s szubjektív 'tényezők összességét. Mély szociális változások és m e g r á z k ó d t a t á s o k , a válságból való kilábalás k e d ­ vező lehetősége, .valamint a t u d o m á n y és a .technológia számos területen való gyors előretörése n y i t majd u t a t áz átalakulások előtt, amelyek a szubjektív és objektív lehetőségektől függően ideiglenesek, rövid t a r t a l ­ m ú a k v a g y h o s s z a n t a r t ó a k lehetnek. A jelenlegi k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t elsősorban a saját erőnkre t á m a s z k o d ­ v a kell leküzdeni a továbbfejlődés a k a d á l y a i t és a gazdasági válságot. A politikai és a gazdasági viszonyok világméretű kiéleződésének és a fokozott fegyverkezési versenynek a körüliményei k ö z ö t t az általános honvédelem és a t á r s a d a l m i önvédelem továbbfejlesztése és erősítése szer­ ves részét képezi gazdaságszilárdítási p r o g r a m u n k n a k és nélkülözhetet­ len feltétele megvalósításának. 4 . A jövőben maximálisan kifejezésre kell jutnia a saját e r ő n k r e való t á m a s z k o d á s n a k . E z pedig a z t jelenti, h o g y önigazgatása t á r s a d a l m u n k képes önállóan és idejében meghozni a saját fejlődésével kapcsolatos h a ­ t á r o z a t o k a t . E r r e csak a k k o r k e r ü l h e t sor, h a felkészülünk az összes rendelkezésünkre álló gazdasági és t á r s a d a l m i tényező jobb kihasználásá­ r a . Ezzel p á r h u z a m o s a n a saját é r ő n k r e támaszkodás megköveteli, h o g y sokoldalúan és h a t é k o n y a n bekapcsolódjunk a nemzetközi m u n k a m e g ­ osztásba is. A z elmondottak képezik gazdaságszilárdítási p r o g r a m u n k alapját, Megvalósításának az a feltétele, hogy az a n y a g i fejlődésnek és a szocia­ lista önigazgatású társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődésének az ellent­ mondásait a szervezett szocialista szubjektív e r ő k legszélesebb mozgósí­ tásával küszöbölhetjük ki. A saját e r ő n k r e t á m a s z k o d á s egyben általános takarékoskodást, lemondást, magas fokú felelősséget, mozgékonyságot és szervezőkészséget is jelent a p r o g r a m megvalósítása során. A hosszú t á v ú gazdaságszilárdítási p r o g r a m megvalósítása végső soron a saját erőink sikerét és t o v á b b i megerősödését eredményezi. 5. G y a k o r l a t u n k alaposabb m e g v á l t o z t a t á s á n a k az o k a i — függetle­ n ü l a pillanatnyi és a jövőbeli nemzetközi körülményektől — a jelenlegi g a z d á l k o d á s b a n és é l e t m ó d b a n rejlenek. Ugyanis teljes mértékben át kell értékelni a m u n k á t és az alkotó tevékenységet; k i t a r t ó a n és, k ö v e t k e z e t e ­ sen szorgalmazni kell a m u n k á n és a m u n k a e r e d m é n y e k e n alapuló jöve­ delemszerzést; elejét kell venni a n ö v e k v ő etatizmusnak, t e c h n o k r á c i á ­ nak, a b ü r o k r a t i k u s centralizmusnak és nacionalizmusnak, a csoporttulajnonosi viszonyoknak, a bezárkózottságnafc, az ösztönös anarchista t ö ­ rekvéseknek és a t á r s a d a l m i tulajdon kisajátításának. Elejét kell venni a t á r s a d a l m i tervek és h a t á r o z a t o k voluntarista és szubjektív jellegű meghozatalának, ami az önigazgatás l e m a r a d á s á h o z , gazdasági p a n g á s ­ hoz, az egységes jugoszláv piac széttagolódásához és a t á r s a d a l m i t á v ­ l a t o k b a v e t e t t hit esetenkénti megingásához vezetett. Ezeknek a mélyen­ szántó v á l t o z á s o k n a k az o k a i t azokban az átalakulásokban kell keresni, amelyek világszerte b e fognak következni. Fel kell készülnünk e külső tényezők kedvezőtlen h a t á s a i n a k semlegesítésére, hosszú távú stratégiai

i r á n y v i t e l ü n k e t pedig függetlenítenünk kell a t á r s a d a l m i g y a k o r l a t u n k ­ ban h a l m o z ó d ó elhajlásoktól. E z t nemcsak a fejlődési t á v l a t o k teszik h a ­ l a s z t h a t a t l a n fontosságúvá, h a n e m a társadalmi m e g r á z k ó d t a t á s o k elke­ rülése és általános válsággá fajulásának m e g a k a d á l y o z á s a is. 6. A p r o g r a m sikerének kulcsa elsősorban a m u n k á s s á g n a k és a dol­ gozóknak az önigazgatáson alapuló társadalmi-gazdasági viszonyok k ö ­ vetkezetes fejlesztéséért vállalt felelőssége, a l k o t m á n y u n k , a társult m u n ­ káról szóló t ö r v é n y és a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség programja. P r o g r a m u n k az említett érdekek kifejezésre j u t t a t á s á v a l a felmerülő el­ lentmondások megoldására megfelelő módszereket javasol , mindenekelőtt az önigazgatásé társadalmi-gazdasági viszonyok fejlesztését, v a l a m i n t az anyagi fejlődésben hosszabb idő óta jelenlevő aránytalanságok h a t é k o n y túlhaladását. P r o g r a m u n k részletesen kidolgozza, miiként k e l l leküzdeni a szocialista önigazgatási demokrácia általános irányvételének elferdüléseit, s éppen ezért m u n k á s o s z t á l y u n k és v a l a m e n n y i dolgozónk támoga­ tására számíthat. Ezen perspektíva h i á n y á b a n a dolgozók elégedetlensége a társadalom szubjektív erőinek a b í r á l a t á b a n fogalmazódik meg, m i ­ közben gyengül a politikai életiben és a t e r m e l ő m u n k á b a n fennálló helyzet megváltoztatására irányuló, aktivitásuk. Kihasználatlan anyagi lehetőségeink felbecsülése — a kiépített k a p a c i ­ tások, a 'természeti és emberi adottságok, a t á r s a d a l m i t e r m é k létreho­ zását és elosztását jellemző gazdaságii m o t í v u m o k teljes figyelembevétele — a r r a utal, h o g y h a t a l m a s t a r t a l é k a i n k v a n n a k , amelyek k i a k n á z á s a lehetővé tenné a gazdasági fejlődés fellendítését. A gazdasági és t á r s a ­ dalmi tevékenységek m u n k á j á n a k és eszközeinek szélesebb k ö r ű és intenzí­ vebb társítása, a gazdaságilag kölcsönös függőségben levő termelők sok­ oldalú integrációja elősegítené a gazdálkodás gyors javulását, növelné a m u n k a - és a társadalmi 'eszközök kihasználtsági fokát, aminek következ­ tében mind gyorsabbá és eredményesebbé v á l n a a szocialista önigazgatásé társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődése. E n n e k legfontosabb előfeltétele az etatista, t e c h n o k r a t a és b ü r o k r a t a szemlélet v a l a m e n n y i f o r m á j á n a k felszámolása, a különböző önigazgatásé érdekek idejekorán való összeegyeztetése, az egységes jugoszláv piac m i n ­ den a l k o t m á n y o s v o n a t k o z á s á n a k z a v a r t a l a n érvényesítése, v a l a m i n t a külfölddel f o l y t a t o t t csere m i n d e n lehetőségének és előnyének teljes ér­ tékű kihasználása. A növekedéssel és fejlődéssel p á r h u z a m o s a n fokozódó nemzetközi jelenlét a t á r s u l t m u n k a t ö r v é n y s z e r ű gazdasági szükségletévé és t á r s a d a l m u n k stratégiai irányvételévé kell h o g y váljon. A z a u t a r k i a különböző formáit, a regionális bezárkózást és k o r l á t o k a t csak a t á r s a d a l m i m u n k a önigazgatáson alapuló integrációjával k ü z d h e t jük le, a termelők alkotmányosan m e g h a t á r o z o t t helyzetének, önigazga­ tási szerepének és felelősségének a z érvényesítésével. Csak egy ilyen ala­ p o n létrejött integráció képezheti nemzeteink és nemzetiségeink, k ö z t á r ­ saságaink és t a r t o m á n y a i n k valódi értelemben v e t t egyenjogúságának, a jugoszláv közösség szövetségi jellegű megszilárdításának, v a l a m i n t a k ö z ­ társaságok és a t a r t o m á n y o k , egészében véve pedig az egész szocialista 1

önigazgatása jugoszláv társadalom munkásosztálya és v a l a m e n n y i d o l g o ­ zója vezető szerepének a z alapját. A hosszú t á v ú gazdaságszi'lárdítási programiban k i d o l g o z o t t célok v a ­ lóra váltásáért f o l y t a t o t t küzdelem egységes, teljes é r t é k ű és sokoldalú elkötelezettséget igényel az összes szubjektív szocialista erőtől. A z ő h o z ­ záállásuk a feltétele a vállalkozás sikerének, m i n t ahogyan, a p r o g r a m megvalósításáért folytatott küzdelem is lehetőséget n y ú j t az egyéni ér­ vényesülésre, a szükségszerű differenciálódásra, o l y a n káderek kifejlődé­ sére, amelyek teljes mértékben kifejezésre juttathatják szocialista önigaz­ g a t á s a elkötelezettségüket, képességeiket és tehetségüket. C s a k egy ilyen aktivitás lehet a szervezett szocialista erők átalakulásának a feltétele, m e r t ez összhangban v a n a szocialista önigazgatása társadalmi viszonyok kialakításának szükségszerűségévél és a demokratizálódási f o l y a m a t o k k a l . Ez a feltétele az új nemzedékek aktivizálásának, a n n a k , h o g y soraikból a v a l ó b a n tehetségesek kerüljenek a társadalmi-politikai tisztségekre. A t á r s u l t m u n k á b a n dolgozó azáltal v á l i k a t á r s a d a l m i újratermeléssel kapcsolatos döntések tényleges h o r d o z ó j á v á , hogy személyesen d ö n t tár­ sult m u n k a alapszervezete jövedelméről, a küldöttek és a küldöttségek útján pedig a közös és általános szükségletekről. A dolgozóknak ez a helyzete és tevékenysége, v a l a m i n t a társadalmi-politikai szervezetek ak­ tivitása teremti meg a n n a k feltételeit, h o g y a küldöttrendszer m i n d e n szinten a m u n k á s o s z t á l y és az összes dolgozó érdekelt képviselve váljon a társadalmi döntéshozatal színhelyévé, 7. A p r o g r a m megvalósítása során átgondolt, szervezett és folyamatos erőfeszítést kell kifejteniük a t á r s a d a l m i újrateiimelés v a l a m e n n y i s z u b ­ jektumának és az ö n t u d a t o s szervezett szocialista erőknek, h o g y mielőbb leküzdhessék a felhalmozódott anyagi gondokat, nézetkülönbségeket és eszmei összetűzéseket, s m i n d a z o k n a k az ellenállását, a k i k kezdik elve­ szíteni a n e m m u n k á v a l szerzett privilégiumaikat és gazdasági előnyeiket. T á r s a d a l m u n k szubjektív szocialista erőinek — különösen a vezető szerveknek — felül kell vizsgálniuk eddigi g y a k o r l a t u k a t és fel kell k é ­ szülniük ennek a p r o g r a m n a k a megvalósítására. Ilyen értelemben a kedvező jövőbeli fejlődés elengedhetetlen követelménye a t u d o m á n y fel­ használása. A hosszú távú gazdaságszilárdítási p r o g r a m feladatainak megvalósítá­ sához jól szervezett; hozzáértő és h a t é k o n y államigazgatási szervekre v a n szükség, amelyeknek lényegesen v á l t o z t a t n i u k kell m u n k á j u k minőségén, ;: mindenekelőtt a társadalmi-politikai közösségek küldött-testületei által meghozott h a t á r o z a t o k végrehajtására kell összpontosítaniuk. A p r o g r a m ­ ból eredő feladatok eredményes megvalósításához h o z z á é r t ő ügyviteli jzervekre és megfelelő szakszolgálatokra v a n szükség, amelyek k o c k á ­ zatot és felelősséget vállalnak m i n d e n h a t á r o z a t előkészítéséért és beteresztéséért, különösen pedig a szervezetük, illetve közösségük fejlődése szempontjából fontos döntésekért. M i n d a z o k b a n a szervezetekben és testületekben, amelyekben h o z z á izoktak, h o g y a társult m u n k a h e l y e t t vegyenek részt a nagy anyagi fe-

lelősséggel járó döntéshozatalban, ezeket a változásokat a szubjektív erők helyzet- és szerepváltozásként értelmezik m a j d , s így t a n ú s í t a n a k ellen­ állást a v á l t o z á s o k k a l szemben, h o g y megőrizhessék a szocialista önigaz­ gatás fejlődési igényeivel összhangba n e m h o z h a t ó jelenlegi pozícióikat. E n n e k során s z á m í t a n u n k kell .mindazoknak a b ü r o k r a t a és technokra­ ta erőknek az ellenállására, amelyéknek k i a l a k u l t gazdaságirányítási és érvényesülési módszereik v a n n a k , illetve amelyek pozícióikat t ö b b n y i r e egy olyan beidegződött m a g a t a r t á s r a alapozták, hogy inflációban élünk, a n n a k köszönhetjük jövedelmünk n a g y részét, ezért az állami h i v a t a l o k és intézmények útján kell megoldani m i n d a z o k a t a g o n d o k a t , amelyeket eredményesen csak a tulajdon m u n k a s z e r v e z e t ü n k b e n — a m u n k a t e r m e ­ lékenység és h a t é k o n y s á g fokozásával, az eszközök ésszerű felhasználásá­ val stb. — o l d h a t u n k meg, m i k ö z b e n állandóan a külföldi technológia beszerzése v a n napirenden, a n n a k tényleges befogadási igénye, a saját k u t a t á s a i n k megkezdése nélkül. A p r o g r a m megvalósítását megnehezíti a t e c h n o k r a t a és b ü r o k r a t a erőket tápláló kispolgári ösztönösség is. A legnagyobb nehézséget — különösen a kezdeti i d ő s z a k b a n — első­ sorban a gazdaság jelenlegi n a g y m é r v ű k ü l - és belföldi eladósodása, a társültmunka-szervezetek egymás k ö z ö t t i és a b a n k o k k ö z ö t t i b i z o n y t a ­ lan tijratermelési, illetve pénzügyi viszonyok, a kötelezettségek e l h a n y a ­ golása, a z alacsony termelékenység és hatékonyság képezi. Számos m u n ­ kaszervezet veszteséggel gazdálkodik v a g y tengődik ö n n ö n újratermelésé­ nek h a t á r á n azzal a meggyőződéssel, h o g y veszteségét társadalmasítani kell, s ezt a szocialista t á r s a d a l o m jellemzőjének, munkásszdlidaritásnak nevezi. A felsorolt területeken csak a k k o r k ö v e t k e z h e t be d ö n t ő változás, h a létrejönnek a n n a k feltételei, hogy a dolgozó egyéni kiteljesedésének lehe­ tőségét társult m u n k a szervezetében, az önigazgatása társulás és kapcso­ latteremtés m ó d o z a t a i b a n , a m u n k a — az élő és a h o l t m u n k a — , v a ­ l a m i n t a m u n k a szerinti elosztásban látja, amelyért csak a k k o r száll síkra, h a m á r b i r t o k á b a kerítette a jövedelemszerzést, sőt m a g á t a b ő v í ­ tett újratermelést is. E g y ilyen vállalkozás lényeges előfeltétele, hogy a gazdasági és fejlesztési politika, v a l a m i n t az ügyviteli feltételek össze­ hangolódjanak a cél megvalósítása érdekében. Ezek szerint p r o g r a m u n k megvalósítását számos a k a d á l y h á t r á l t a t j a , m i n t p l . az ellentétes érdekék, számos egyénnek, gazdasági területnek és társultmunka-szervezetnek a jelenlegi állapotokból eredő eltérő t á r s a d a l ­ m i helyzete, a m e g r ö g z ö t t régi szokások utóhatása, a szocialista erkölcs­ csel ellentétes szemléletmód, a szocialista önigazgatású rendszerünkkel és a n n a k g y a k o r l a t á v a l összeegyeztethetetlen eszmei tévelygések és fel­ fogások, amelyek ellen á l l a n d ó eszmei h a r c o t kell f o l y t a t n u n k . M i n d e z megköveteli, hogy a stabilizációs p r o g r a m megvalósítása s o r á n a h a l a d ó erők széles k ö r ű és folyamatos tevékenységet fejtsenek k i . A dolgozókat tájékoztatni kell az akció céljairól, eszközeiről és módszereiről, lehetővé kell tenni a vélemények demokratikus ütköztetését, a h a t á r o z a t o k a t p e ­ dig szervezetten és tettrekészen kell v a l ó r a v á l t a n i . Múltbeli t a p a s z t a -

lataink a r r a u t a l n a k , h o g y egy ilyen társadalmi kezdeményezés e l ő t t meg kell tenni m i n d e n előkészületet, á t kell csoportosítani a rendelkezésre álló erőket és dehetőyé kell tenni az összes társadalma tényező összehan­ golt tevékenységét. A p r o g r a m •megvalósulásának eredményeit figyelemmel kísérve idejé­ ben k i kell küszöbölni az esedékes gyakorlati fogyatékosságokat, h o g y megvalósulhassanak legfontosabb célkitűzéseink. Ezen p r o g r a m sikere és az egész t á r s a d a l o m mozgósítása szempontjá­ ból döntő fontosságú a Dolgozó N é p Szocialista Szövetségébe t ö m ö r ü l t szocialista e r ő k politikai egységének megteremtése a K S Z fokozott fele­ lősségével.

I. A T Á R S A D A L M I - G A Z D A S Á G I V I S Z O N Y O K VÁLTOZÁSAI

ALAPVETŐ

E z ú t t a l is abból a felismerésből i n d u l u n k ki, h o g y t á r s a d a l m u n k k i ­ dolgozta az önigazgatási t á r s a d a l m i viszonyok hosszú t á v ú fejlesztési politikáját, amely a J K S Z p r o g r a m j á b a n és egyéb programjellegű d o k u ­ m e n t u m a i b a n , a J S Z S Z K a l k o t m á n y á b a n és a t á r s ü l t m u n k á r ó l szóló törvényben f o g a l m a z ó d o t t m e g . Ezek t a r t a l m a z z á k a z össztársadalmi v i ­ szonyok továbbfejlődésének általános irányvételét, mégpedig a gazdasági fejlődés során ó h a t a t l a n u l felmerülő v á l t o z á s o k k a l összhangban. A hoszszú t á v ú gazdaságszilárdítási p r o g r a m alapelvei ezzel kapcsolatosan k i ­ mondják: „Gazdaságszilárdítási h a r c u n k valójában a t á r s u l t m u n k á b a n dolgozók tényleges t á r s a d a l m i szerepének és felelősségének a növeléséért folytatott h a r c . " I r á n y v é t e l ü n k szerint a t á r s u l t dolgozók, a t á r s a d a l m i élet legfonto­ sabb tényezői rendelkeznek a t á r s a d a l m i eszközökkel, végzett m u n k á v a l és a jövedelem formájában kifejezésre jutó imunkaeredményeikkel. A z ő helyzetüktől, hozzáállásuktól, az eredményekért vállalt felelősségüktől és a szabadon t á r s í t o t t m u n k a rendszerébe v a l ó bekapcsolódásuktól függ az önigazgatás fejlődése, az általános gazdasági és össztársadalmi előre­ haladás. A társultmunka-alapszervezet a t á r s u l t m u n k á b a n dolgozók olyan általános szervezeti formája, amely lehetővé teszi s z á m u k r a , h o g y b i r t o k u k b a kerítsék és ellenőrizzék a társadalmi újratermelés a l a p v e t ő folyamatait, rendelkezzenek a termelőeszközökkel és felosszák az á l t a l u k megvalósított jövedelmet, mégpedig a z o k n a k az önigazgatási a l a p o n m e g h a t á r o z o t t mércéknek és t á r s a d a l m i t e r v e k n e k az alapján, amelyek lehetővé teszik, h o g y munkaszervezetekbe t á r s u l j a n a k és az érdekszerve­ ződés k ü l ö n b ö z ő formáiba tömörüljenek. E z á l t a l a g y a k o r l a t b a n — az önigazgatáson alapuló t á r s a d a l m i viszo­ n y o k részeként — a kapcsolatteremtés és társulás legkülönbözőbb f o r m á i útján valósul meg az önigazgatás, aminek végső célja a t á r s a d a l m i - g a z d a -

sági és 'társadalmi-politikai viszonyok egysége. T á r s a d a l m i helyük és sze­ repük egyaránt függ attól, hogy szubjektumkánt milyen szerepet t ö l t e ­ nék h e a l a p - és munkaszervezetükben, illetve a társulás egyéb formáiban, de attól is, hogy milyen helyet foglalnak el a társadalomban, a társadal­ mi-politikai közösségekben és a társadalmi-politikai szervezetekben. A z egész jugoszláv gazdaság és t á r s a d a l o m a t á r s u l t d o l g o z ó k tevékenységi területe mivel érdekeiket a t á r s u l t m u n k á b a n , a helyi közösségben, a k ö z ­ ségben, a t a r t o m á n y b a n , a köztársaságban és a szövetségben, illetve egész szocialista közösségünkben érvényesíthetik, s végül bekapcsolódhatnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokba. A h h o z , h o g y a dolgozó ilyen szerepet tölthessen be a társult m u n k á ­ ban és a t á r s a d a l o m egészében, ahhoz elsősorban feltételeket kell t e r e m ­ teni a n n a k igazolására, hogy képes új értékek megteremtésére, a társa­ dalmi eszközök igazgatására, a m u n k a f o l y a m a t i r á n y í t á s á r a , a társadal­ mi t e r m é k élőállítására és elosztására. A munkaszervezetekben, a társulás más f o r m á i b a n és a társadalmi-politikai szervezetek küldött-testületeiben csak egy ilyen átalakulással jönnek létre az állam-, a m a g á n - v a g y a csoporttulajdon felszámolásának, v a l a m i n t a dolgozók elidegeníthetetlen jogaival való visszaélések kiküszöbölésének és az állam alkotmányos ke­ retek k ö z ö t t i ténykedésének a feltételei. E r r e csak a k k o r k e r ü l h e t sor, h a a társultmunka-alapszervezetekben és a társult m u n k a egyéb társulási formáiban dolgozók olyan árutermelők lesznek, akiknek a 'munkaeredményeit a piaci viszonyok közé helyezik, amelyekre tudatosan, tervszerű tevékenységgel és az ügyviteli k ö r ü l m é ­ nyek m e g h a t á r o z á s á v a l g y a k o r o l n a k hatást, illetve m i n d a z o k b a n az ese­ tekben szabályozzák a gazdasági viszonyokat, a m i k o r a piac képtelen közvetlenül m e g h a t á r o z n i a t á r s a d a l m i m u n k a — például a társadalmi és i n f r a s t r u k t u r á l i s tevékenységek — egyes területeinek a tényle­ ges hozzájárulását. A m i k o r nincsenek, vagy csak részlegesen v a n n a k ilyen helyzetben, akikor az új értékeket t e r e m t ő dolgozók és árutermelők m i n d a társultmunka-szervezetekben, m i n d pedig a t á r s a d a l o m egészében k é p ­ telenek b i r t o k u k b a keríteni a jövedelmet, különösen pedig a b ő v í t e t t ú j ­ ratermeléssel kapcsolatos döntéshozatalt. T e h á t jövedelmük v a g y a k ­ kumulációjuk bármely részének eltulajdonítása egyben a termelői és ön­ igazgatási helyzetük, össztársadalmi jelenlétük megcsorbításával jár. E n ­ nek ' k ö z v e t l e n következménye a jövedelemszerzés i r á n t i érdektelenség, a gazdasági hatékonyság csökkenése, az önigazgatási termelési viszonyok fellazulása és megbomlása, amely m á r gazdasági és politikai stabilitásun­ k a t veszélyezteti. Társult m u n k a alapszervezeteink dolgozói még nincsenek ilyen helyzet­ ben. M i n t önigazgatók, számos vonatkozásiban elvesztették árutermelő jellegüket. A m u n k a e r e d m é n y e k piaoi értékelését aláásta az állami szer­ veknek a g a z d a s á g szabályozásba való etatista b e a v a t k o z á s a és azon funkcióknak az átvétele amelyek nem t a r t o z n a k rájuk. A t u d o m á n y o ­ san és szakmailag m e g a l a p o z a t l a n voluntarista tervezés az ösztönösség és a bizonytalanság elemeit vonja m a g á v a l , m i k ö z b e n elhanyagolják

m i n d a z o k a t a gazdasági törvényszerűségeket, amelyek objektíve hatást g y a k o r o l n a k a társadalmi tulajdon és az önigazgatási viszonyok köze­ pette. Ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t az említett m a g a t a r t á s és döntéshozatal következményeivel járó gazdasági felelősségre vonásra szabály szerint n e m kerül sor, vagy csak elenyésző mértékben. A t á r s a d a l m i és a g a z ­ dasági fejlődésre különösen kedvezőtlenül h a t o t t a dolgozók t á r s a d a l m i újratermeléssel kapcsolatos jogainak és felelősségének az elidegenítése, v a l a m i n t a társult m u n k a jövedelmének és felhalmozásának fokozott mér­ vű igénybevétele. A közfogyasztást, az á l l a m a p p a r á t u s pénzelését és a t á r s a s d a l m i tevé­ kenységeket szolgáló jövedelmi a d ó és járulékok m i n d formailag, m i n d nagyságukat illetően n e m voltak megfelelőek és m e g h a l a d t á k a további jövedelemszerzés lehetőségét, s m i n d a z t , amit a k i a l a k u l t ügyviteli p r o ­ duktivitás és hatékonyság elbírt volna. A társultmunka-szervezetek .sú­ lyos- függőségbe k e r ü l t e k a n a g y k a m a t l á b b a l járó kölcsönök k ö v e t k e z t é ­ ben, a m i t még fokozott a d i n á r és a v a l u t a á r f o l y a m á n a k n ö v e k v ő k ü ­ lönbsége, s így meggyengült önigazgatói pozíciójuk. Egyes t á r s u l t m u n k a ­ szervezetekben jelentős mértékben lecsökkent a termelés a l a n y a i n a k az a n y a g i a k k a l kapcsolatos döntéshozatalban való részvétele, s ezáltal roszszabbodott a dolgozók helyzete, előtérbe került a b é r m u n k á s i és csoport­ tulajdonosi t u d a t és m e g t o r p a n t a társultmünka-szervezetek fejlődése. A dolgozónak mint termelőnek a helyzete sem a m ú l t b a n , sem jelenleg nem függ egyértelműen holt és élő m u n k á j á t ó l , az általa létrehozott termék­ nek, illetőleg á r u n a k a sorsától. E z igen kedvezőtlenül h a t o t t a z általá­ nos termelési viszonyokra. A gazdaságszilárdítási p r o g r a m eredményes bevezetése és végrehajtása éppen az említett gyengeségek kiküszöbölése végett sürgeti a k ö v e t k e ­ zőkben leírt lényegbevágó változásokat.

A társadalmi

eszközök

igazgatása

A t á r s a d a l m i eszközök igazgatása — a n n a k a felelősségnek a b i r t o k á ­ ban, amely a dolgozónak m i n t termelőnek és m i n t önigazgatónak a hely­ zetéből következik — lehetővé teszi dolgozóink számára, hogy termelé­ k e n y m u n k á v a l és az eszközök ésszerű felhasználásával jövedelmet v a l ó ­ sítsanak meg a m u n k a szerinti elosztás és a t á r s a d a l m i eszközök b ő v í t e t t újratermelése céljából. Csak ilyen alapon v á l h a t n a k a m u n k a és az esz­ k ö z ö k o l y a n gazdaságossá, h o g y á l t a l u k a szocialista önigazgatáson ala­ puló társadalmi-gazdasági viszonyok beigazolhassák d e m o k r a t i k u s és h u ­ manista jellegükét, s u g y a n a k k o r képesek legyenek a társadalmi fejlődés ellentmondásainak a feloldására is. A g y a k o r l a t hiányosságai k ö v e t k e z ­ tében a közeljövőben az önigazgatás fejlődése m i n d i n k á b b attól függ majd, hogy a dolgozó gazdaságilag m e n n y i r e lesz é r d e k e l t a társadalmi újratermelési eszközök ésszerű h a s z n á l a t á b a n , s ez h a t á r o z z a meg a l e ­ hetséges fejlődés h a t á r á t . É p p e n ezért megfelelő rendszerbeli változásokat

kell eszközölni; gazdaságpolitikai intézkedésekkel és társadalmi tervekkel kell segíteni ezeknek a feltételeknek a kialakulását. Önigazgatási

társulás és

kapcsolatteremtés

G a z d a s á g u n k és t á r s a d a l m u n k jövőbeli fejlődésének egyik legfontosabb tényezője, hogy a termelők önigazgatása társulása, kapcsolatteremtése és országos szintű gazdasági együttműködése gazdasági, jövedelemszerzési és újratermelési alapon jöjjön létre. A társulás legkülönbözőbb formáinak integrációs kapcsolata a korszerű termelés és árucsere gazdasági t ö r v é n y ­ szerűségéből következik, s u g y a n a k k o r elengedhetetlen feltétele annak, hogy a társult m u n k a b i r t o k á b a kerítse a termelés és az elosztás feltéte­ leit, s ezentúl egy fokozottabb m é r v ű társadalmi integráció sarkköve le­ gyen az országban és a külfölddel fenntartott gazdasági kapcsolatokban. A z integrációs folyamat az anyagi fejlődés függvénye, d e ez némileg f o r d í t v a is érvényes, nélküle aligha lehet eredményes az etatizmus, a centralizmus, az autarkia, a regionális bezárkózás és a gazdasági nacio­ nalizmus elleni k ü z d e l m ü n k . E nélkül nem vállhatnak v a l ó r a az egyen­ jogú ügyviteli feltételek, lehetetlen az egységes jugoszláv piac eredmé­ nyes tevékenysége és fejlődése, a gazdasági és t á r s a d a l m i fejlődés t e r v ­ szerű befolyásolása, s a nemzetközi munkamegosztásban s e m foglalhat­ t u n k el o l y a n helyet, amely gazdaságunk számára egyenrangú viszonyok kialakítását t e n n é lehetővé a világpiacon. A z imént említettekről még csak annyit, h o g y a g y a k o r l a t b a n n e m használjuk k i m i n d a z o k a t az előnyöket, amelyek a jövedelmen alapuló önigazgatási kapcsolatteremtés legkülönbözőbb formáit jellemző m u n k a és eszköztársítás útján j á r u l h a t n a k h o z z á a (munkatermelékenység n ö ­ veléséhez. E z újabb termelőerők kifejlődését teheti lehetővé, nagyobb b i z ­ tonságot és stabilitást kölcsönözhet a jövedelemszerzésnek, de lehetővé teheti azt is, hogy a dolgozók sokkal átfogóbban vegyék b i r t o k u k b a a társadalmi újratenmelési viszonyokat. A z integráció egyik kulcsfontosságú i n t é z m é n y e a munkaszervezet, amely a kötelékeibe t a r t o z ó alapszervezetek közös érdekeit érvényesítve olyan gazdasági tényezőként kell h o g y kifejezésre jusson, amely a reális tervezés, az optimális munkamegosztás, az eszközök ésszerű felhaszná­ lása, v a l a m i n t a h a t é k o n y a b b , biztonságosabb össztársadalmi és gazdasá­ gi fejlődés érdekében képes bekapcsolódni az összetett szervezetbe és m é g szélesebb k ö r ű integrációs egységek m u n k á j á b a . A gazdaságilag nem eléggé fejlett köztársaságok és Kosovo t a r t o m á n y megsegítésére szánt szövetségi hitelalapot gazdaságunk és t á r s a d a l m u n k önigazgatásé integrációs f o l y a m a t a i n a k a szolgálatába kell állítani. A z önigazgatáson alapuló m u n k a - és eszköztársítási folyamat felgyor­ sítása n e m m a r a d h a t csupán a társultmunka-alapszervezetek dolgozóinak spontán akciója. E z t a tevékenységet megfelelő intézkedésekkel kell t á ­ mogatnia gazdaságpolitikánknak és szocialista ö n t u d a t é szubjektív erőink­ nek.

Jövedelemelosztás A m í g az; árutermelés •történelmileg 'feltételezett, addig a szocialista ö n igazgatású termelési viszonyok lényegéhez t a r t o z i k az, hogy a társultinunka-alapszervezetek jövedelmeként megvalósított új értékről a n n a k az alapszervezetnek a dolgozói döntenek, amelyben azt megvalósították, és a megvalósított jövedelem képezi a m u n k a k ö r ü l m é n y e i k k e l és eredmé­ nyeikkel kapcsolatos döntéshozatali joguk anyagi alapját. A társadalmi eszközök eredményes igazgatásától — a jövedelem állandó növelésétől, felhasználásától — függ a t á r s a d a l o m t o v á b b i anyagi felemelkedése, az önigazgatás gyors fejlődése. Mivel az új értékek b ő v í t e t t újratermelése m i n d •társultmunka-szervezet és az egész t á r s a d a l o m számára az anyagi és társadalmi fejlődés feltételét jelenti, így minden egyes gazdasági t é ­ n y e z ő és az egész társadalom tevékenységének a k ö z é p p o n t j á b a ennek kell kerülnie. A jövedelemelosztásnak ezt a növekedést kell szolgálnia, hogy ily m ó d o n g y a r a p o d j a n a k a t á r s a d a l m i eszközök és emelkedjen a dolgo­ zók életszínvonala. É p p e n ezért a társultmunka-szervezetekben dolgozók a jövedelemnek a felhalmozási és fogyasztási részre való felosztása során azokból az önigazgatási megegyezésekből és társadalmi megállapodások­ ból kell h o g y kiinduljanak, amelyeket m á s dolgozókkal k ö t ö t t e k . A döntéshozatal a l a n y a i n a k a jövedelemmel rendelkezve figyelembe kell venniük az eszközök t á r s a d a l m i jellegéből és az árutermelésből k ö ­ vetkező objektív törvényszerűségeket. A d ö n t é s h o z a t a l nem lehet mester­ kélt. A dolgozó egyesíti m a g á b a n a termelő és az önigazgató szerepét, t e h á t m u n k á s k é n t és önigazgatóként e g y a r á n t érdekelt saját szükségle­ tei kielégítésében. A 'dolgozóknak az elosztásban elfoglalt — iméntiekben v á z o l t — h e l y ­ zete lehetővé teszi a jövedelemelosztás objektív tényezőinek, az élő és h o l t m u n k á n a k , azok kölcsönös összefüggéseinek a felismerését, amelyek ténylegesen a jövedelemnek a felhalmozásra és a fogyasztásra való o b jektivizált felosztásában j u t n a k kifejezésre. A z e l m o n d o t t a k k a l összhang­ b a n , s a gazdasági kényszer h a t á s á r a a dolgozó a jövedelemelosztás so­ r á n egyaránt érdekelt a fogyasztásban iés a felhalmozásiban, azaz az élő m u n k á v a l és a társadalmi újratermelési eszközökkel való gazdálkodás­ ban. E n n e k az objektíve a d o t t viszonynak a b á r m i n e m ű lerombolása egy­ ben e n n e k a két, egyaránt fontos érdeknek a semmibe vevését jelenti. E z az egyedül reális módja, h o g y kielégítse egyéni, közös és társadalmi szük­ ségleteit. A társadalmi t e r v e k és m i n d e n egyes tánsultmunka-szervezet tervének legfőbb szerkezeti jellemzője, h o g y t á r s a d a l m i szinten is figyelembe veszi azt az objektív törvényszerűséget, hogy önigazgatáson alapuló t á r s a d a l m i szervezéssel, önigazgatási megegyezésekkel és társadalmi megállapodások­ k a l kell-szabályozni a fogyasztás és a felhalmozás részarányát, és h o g y az ügyviteli eredmények, azaz a jövedelem, az élő és a holt m u n k a h a t é ­ konysága alapján a lehető legszigorúbban kell ügyelni ennek az a r á n y n a k

a betartására. A jövedelemelosztási g y a k o r l a t b a n gazdaságszilárdítása k ö ­ vetelményként kell figyelembe venni ezeket a törekvéseket. Mindebből az következik, h o g y a .társultmunka-szervezet dolgozói, a •tervezés, a jövedelem és a tiszta jövedelem megvalósításával és elosztá­ sával kapcsolatos döntéshozatalaikban figyelembe kell hogy vegyék: .mi­ lyen m u n k a és eszközök eredményeként jön létre a jövedelem, s hogy a megvalósított jövedelem milyen lehetőséget ad személyi jövedelem m e g ­ valósítására és b ő v í t e t t újratermelésre. D e a r r a ás ügyelniük kell, h o g y kölcsönös összefüggés van a dolgozónkénti jövedelem és a befektetett eszközök alapján megvalósított jövedelem, illetve a dolgozónkénti b r u t t ó személyi jövedelem és az igénybe vett eszközök alapján létrejött felhal­ mozás között. A z említett négy mércének „ A gazdasági rendszernek a gazdaságszilárdítási követelményekhez való i d o m í t á s a " című bizottsági anyag állás­ pontjaival összhangban kell lehetővé tennie a d o l g o z ó n k é n t i b r u t t ó sze­ m é l y i jövedelem és a felhasznált eszközök szerinti felhalmozás összefüg­ géseinek törvényes megvalósulását, m e r t alapjában véve az élő és holt m u n k a — azok kölcsönös összehangolása és függősége — alapján ez szemlélteti legjobban a jövedelem felhalmozásra és fogyasztásra való o b jektivizált felosztását. H a ezeket a mércéket, illetve m u t a t ó k a t m i n d e n egyes t á r s u l t m u n k a szervezet következetesen alkalmazza, a k k o r lehetővé v á l i k , h o g y a dolgo­ zók reálisan és objektíve h a t á r o z z á k m e g m u n k á j u k körülményeit és ered­ ményeit. Ezek a mércék olyan, lényeges tényezők, amelyeket m i n d e n k é p ­ pen fel kell használnunk a termelésben részvevők elképzeléseinek meg­ határozása, összeegyeztetése és a t e r v e k m e g o h a z a t a l a a l k a l m á v a l . Ezek alkalmazása lehetővé teszi, h o g y az alapszervezetek dolgozói .döntsenek a jövedelem egészéről, illetve más dolgozókkal együtt a realitásoknak megfelelően h a t á r o z z á k meg az általános és közös szükségletek kielégíté­ séhez szükséges eszközök nagyságát. T e h á t az említett m u t a t ó k és k ö l ­ csönös összefüggéseik figyelembevétele lehetővé teszi a társult m u n k á b a n dolgozók számára, hogy megvalósítsák a m u n k a és a m u n k a e r e d m é n y e k szerinti elosztást, illetve m e g h a t á r o z z á k az élő és h o l t m u n k a hozzájá­ rulásának mértékét, s ezáltal igazolják, hogy részt vesznek az i r á n y í ­ tásban.

A bővített

újratermelés

A dolgozóknak, a társultmunka-szervezeteknek és a t á r s a d a l o m n a k a bővített újratermeléshez való v i s z o n y a m u t a t j a , hogy m i k é n t ítélik meg a fejlődés dinamikáját és minőségi tényezőit, milyen eredményesen egyez­ tetik össze a fejlődési tényezőket, h o g y a n oldják meg az embernek a m u n k á r a és a foglalkoztatásra való elemi jogát, m i k é n t egyeztetik össze a termelés és a gazdaság szerkezetét, h o g y a n kísérik figyelemmel a tech­ nológiai fejlődést, milyen figyelmet f o r d í t a n a k a világszerte érvényben

levő termelékenységi és gazdasági mércékre, (hogy eredményesen és egyen­ rangúan vehessenek részt a világpiaci árucserében. A tényleges és funkcionális amortizáció, a megvalósított jövedelem és a tényleges felhalmozás képezi az a l a p - és a forgóeszközökbe való be­ ruházás p é n z ü g y i alapját. H a ezt szam előtt t a r t j u k , a k k o r feltétlenül össze kell egyeztetni a beruházásokat a t á r s a d a l m i t e r m é k egy részének ilyen célú reális kiválasztási lehetőségével. A mi esetünkben a felhalmozásnak és a b ő v í t e t t újratermelés anyagi fedezetének a h i á n y a szigorú gazdasági és egyéb követelményeket állít m i n d a z o n tényezők elé^ amelyek b á r m i m ó d o n hozzájárulnak v a g y be­ folyással lehetnek a h a t á r o z a t o k m e g h o z a t a l á r a . M i n d e n felhalmozással — a beruházás megválasztása és célja, a technológia jellege, a p i a c fel­ becsütése stb. — kapcsolatos tévedés súlyos következményekkel j á r h a t és hatása soká érezhető. Sajnos, a felhalmozással kapcsolatos h a t á r o z a t o k a t g y a k r a n kedvezőtlen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t h o z z á k meg, a fejlesztési és gazdaságpolitikai hibák pedig a gazdasági élet elferdüléseire u t a l n a k . A felhalmozódott p r o b l é m á k eredményes megoldásának az a feltétele, hogy felhalmozásról a n n a k a társultmunka-szervezetnek a dolgozói d ö n t ­ senek, akik l é t r e h o z t á k és m a g u k viselik döntéseik következményeit, b e ­ leértve a z o k a t is, amelyek a jövedelemelosztás során a dolgozók b r u t t ó és n e t t ó személyi jövedelmét, v a l a m i n t a közösség szükségleteinek kielé­ gítési szintjét h a t á r o z z á k meg. E z a r r a u t a l , h o g y a közös bevételen és jövedelmen alapuló m u n k a - és eszköztársítások esetén a k ö v e t k e z m é n y e ­ k e t a társulásban részvevő többi t é n y e z ő is vállalja, t e h á t m a g u k a t á r ­ sultmunka-szervezetek, d e a b a n k o k , a k u t a t ó , tervező és egyéb intéz­ mények is. I d ő v e l a társadalmi eszközök szabad á r a m l á s a — a m u n k a - és eszköz­ társítás, a hitelek, a közös .beruházások — az egész jugoszláv gazdasági életben szükségszerűvé teszik, hogy a felhalmozást ott fektessék be, ahol az gazdaságilag a leghatásosabb, s n e legyenek tekintettel területi k é r d é ­ sekre, a termelési ágazatra, v a g y pedig arra, h o g y új beruházásról, fel­ újításról v a g y v a l a m i l y e n újításról v a n - e szó. Egész gazdasági és fejlesz­ tési p o l i t i k á n k a t úgy kell a l a k í t a n u n k , h o g y a felhalmozás z a v a r t a l a n u l hatolhasson b e az egységes jugoszláv piac m i n d e n szférájába, s m i n d e n eszközzel ösztönözni kell a m u n k a - és eszköztársítást, a közös összbe­ vétel és jövedelem megvalósítását, a közös k o c k á z a t v á l l a l á s t . Bővített újratermelési rendszerünknek ez képezi a z alapját, s csak így válaszol­ hatjuk m e g a z t a kérdést, hogy m i k é n t jöhet létre tőkefelhalmozás, o p ­ timális gazdasági és újratermelési kaposolatteramtés, munkamegosztás és kooperáció, közös t u d o m á n y o s kutatások és a világpiacon v a l ó térhódí­ t á s . A hitelek és a hitelviszonyok viszont h o z z á kell hogy járuljanak a k ü l ö n b ö z ő szervezetek közötti együttműködéshez és kapcsolatteremtés­ hez. A z egységes piac legfontosabb jellemzője a társadalmi eszközök sza­ bad áramlása. E nélkül nehezen, v a g y csak részben jöhet l é t r e az áru, a m u n k a és a t u d o m á n y o s eredmények kapcsolatrendszerének szabad cse­ réje.

M i n d a z o k b a n a társadalmi és gazdasági tevékenységekben, ahol a piac nem képes betölteni a t á r s a d a l m i eszközök egyetlen alokátor szere­ pét, o t t kiegészítő gazdasági és társadalmi intézkedéseket kell foganato­ sítani, amelyek lehetővé teszik, h o g y a b ő v í t e t t újratermelésre eszköz­ társítás, hosszú t á v ú eszközfelhasználás, ösztönző intézkedések és alkot­ mányosan kilátásba helyezett kötelező eszköztársítás útján kerüljön sor. Mivel a lakosság takarékossága a felhalmozás igen jelentős forrása, nem h a n y a g o l h a t j u k el ösztönzését és tervszerűen fel kell használnunk programcéljaink megvalósítására, a gazdaság szerkezetének a foglalkozás növelését 'kilátásba helyező átalakítására, különösen pedig a kisipar és a lakásépítés féllendítésére. A bővített újratermelés egyik fontos kérdése, h o g y a t á r s u l t m u n k a ­ szervezetek h o g y a n és milyen forrásból n y e r i k t a r t ó s forgóeszközeiket. Jelenleg ezek t ö b b n y i r e rövid t á v ú hiteleken és a megengedett h a t á r o k a t túllépő letétügyleteken a l a p u l n a k . E n n e k következtében m i n d a hazai, m i n d a külföldi felhalmozás az alapeszközök felé i r á n y u l , s így látszó­ lag b ő v ü l a termelési és egyéb k a p a c i t á s o k b a való beruházás lehetősége, m í g az eredetét és minőségét t e k i n t v e az alapeszközökkel egyenlőnek te­ kinthető t a r t ó s forgóeszközök fedezetét a r ö v i d lejáratú eszközök adják. E n n e k a k ö v e t k e z m é n y e az alapeszközökbe való t ú l z o t t beruházás, az eladósodás és a gazdaság k a m a t o k k a l t ö r t é n ő megterhelése. H a figyelem­ be vesszük, h o g y m a g a s inflációs r á t a mellett n e m biztosított a forgó­ eszközök reális értékének előteremtése, a k k o r normális k ö v e t k e z m é n y ­ nek számát a fokozódó hiteléhség. Ezen a téren gyökeres változásokra v a n szükség. Egyetlen beruházásba sem kellene belekezdeni a z a v a r t a l a n termeléshez szükséges t a r t ó s forgóeszközök hosszú t á v ú forrásokból való teljes m é r v ű és megfelelő színvonalú biztosítása nélkül. Csak így lelhet a beruházásokat reális keretek közé szorítani, a hiteleket és a b a n k o k h i ­ telező funkcióját pedig a r r a beállítani, h o g y r ö v i d t á v ú eszközforrások­ ból oldják m e g a gazdaság rövid t á v ú és időszerű szükségleteit. A társított eszközökre v a g y hitelre igényt t a r t ó beruházót aszerint kell elbírálni, h o g y a b ő v í t e t t újratermelés szférájában képes-e a saját eszkö­ zeiből részben fedezni a beruházás értókét. A z önálló pénzgazdálkodás természetesen a beruházás jellegétől függ, ami lényeges eleme az eszközt á r s í t á s n a k is. E r r ő l n e m feledkezhet m e g b a n k p o l i t i k á n k sem. A következő kérdés, h o g y társadalmi rendszerünkben milyen t á r s a d a l ­ mi intézkedések szabályozzák a félhalmozás igénybevételét. H i t e l v i s z o n y esetében ez az intézkedés m a g a a tényleges k a m a t l á b , amely ösztönzőleg h a t a gazdasági és egyéb szervezetek, a lakosság t a k a r é k o s k o d á s á r a , de az ésszerű eszközfelhasználásra és maximális kihasználására is. Eltérésre csak a k k o r k e r ü l h e t sor, h a gazdasági és fejlesztési p o l i t i k á n k ezt meg­ h a t á r o z o t t célok elérése érdekében — megfelelő eszközforrások biztosí­ tásával — szükségesssé teszi. O l y a n feltételeket kell teremteni, h o g y a m u n k a - és eszköztársítás gaz­ dasági hatását tekintve a t á r s u l t m u n k á b a n dolgozók egymás közötti k a p -

csolatteremtésének döntő formájává és a gazdasági t é n y e z ő k önigazgatá­ son alapuló kapcsolatteremtésének legkedvezőbb tényezőjévé váljon, s u g y a n a k k o r ösztönzőleg hasson a k ö z ö s beruházások elterjedésére. Ehhez v a l a m e n n y i gazdaságpolitikai •intézkedésünknek h o z z á kell járulnia. A re­ latív á r v i s z o n y o k k i a l a k í t á s a is k o m o l y t é n y e z ő n e k számít a gazdaság•szilárdítási p o l i t i k a mielőbbi megvalósításában és az áremelésekből eredő infláció megfékezésében. A t á r s a d a l m i l a g .meghatározott felhalmozás kell hogy legyen a tulajdon ügyviteli eredményeinek és a társultmunka-alapszervezeteknek a társa­ dalmi eszközök munkaszervezetek általi felhasználásának a mércéje. A kedvező v a g y kedvezőtlen eredményeknek közvetlen kihatással kell l e n ­ niük a személyi jövedelmekre. Másrészt viszont az eszköztársítás alapján megvalósított jövedelem n a g y részét fel kell halmozni, egy részét pedig a dolgozók személyi jövedelmi alapjába helyezni. Így a befektetések, il­ letve az eszköztársítás utján a h o l t m u n k a , illetve a közösen m e g v a l ó ­ sított jövedelem a megvalósított társadalmi jövedelemnek a megszerzé­ sében részvevők k ö z ö t t i felosztás t á r g y á v á válik, másrészt pedig a m u n ­ k a szerinti elosztás rendszerének az ösztönzője lehet. T e h á t nincs szó semmiféle tőkés viszonyról, h a n e m csak a társadalmi eszközökkel és j ö ­ vedeleminél végzett .racionális gazdálkodás szükségszerű elemeiről, a m e ­ l y e k teljesen összhangban v a n n a k az a l a p v e t ő t é n y e z ő k t á r s a d a l m i , i l ­ letve önigazgatási jellegével és a dolgozók motivációjával.. A külföldi fel­ halmozás (tőke) igénybevétele esetén a hitelviszony még kifejezettebben é r ­ vényesül, m i n t a hazai munkaszervezetek kapcsolatában. M i n d e n k é p p e n kedvezőbben h a t n a munkaszervezeteink gazdasági és technológiai fejlő­ désére — csökkenne a gazdaság és az ország külföldi eladósodása — , h a mérséklődne a hitelek ú t j á n felhasznált külföldi t ő k e jelenléte ós foko­ z ó d n a a k ö z ö s befektetések és kockázatvállalás i r á n t i érdeklődés. A je­ lenlegi körülményeinkre jellemző infláció, gazdasági bizonytalanság, a termékek kereslet szerinti á r a l a k u l á s á n a k és a d e v i z a p i a c n a k a h i á n y a , d e egyes előírások is az ilyen jellegű együttinűködés csökkenése i r á n y á b a h a t n a k . A gazdasági f o l y a m a t o k normalizálásával és a gazdálkodás ész­ szerű mércéinek alkalmazásával m i n d e n b i z o n n y a l növekedni fog a kül­ föld érdeklődése az ilyen együttműködés i r á n t . A z érvényes' előírásoknak az említett vonatkozásban való felülvizsgálása derítheti csak ki, h o g y milyen mértékben v a n szükség m e g v á l t o z t a t á s u k r a .

Értékmeghatározás

és

árpolitika

Szocialista önigazgatású t á r s a d a l m u n k b a n a termelés szükségszerűen árutermelő jellegű, s ezáltal értéket h o z létre. A z á r a k a t a piaci kereslet és k í n á l a t törvénye szabályozza, amelyet a társadalmi-politikai közös­ ségek társadalmi tervei a l a k í t a n a k ki és m ó d o s í t a n a k fejlesztési és gaz­ daságpolitikájuk intézkedéseivel, beleértve az anyagi t a r t a l é k o k k a l t ö r t é -

nő b e a v a t k o z á s o k a t is. Emellett az önigazgatáson alapuló t á r s u l t m u n k a ­ szervezetek aktivitása, azok együttműködése, önigazgatási megegyezései és t á r s a d a l m i megállapodásai is újabb szabályozó t é n y e z ő k é n t lépnek fel, különösen h a hosszú t á v ú i r á n y z a t r ó l v a n szó. Ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t és ilyen piacon minden társultmunka-szervezet ö n á l l ó a n h a t á r o z z a meg saját á r a i t , amelyeket a piac véglegesít. A z ország gazdálkodási körülményeinek kialakítása a l k a l m á v a l külön figyelmet kell fordítani a világpiaci á r a k és a munkatermelékenység k ö z ­ vetlen hatására, a fejlettebb országok h a t é k o n y a b b gazdálkodására és t e r ­ mékeinek minőségére. A különböző gazdasági a k a d á l y o k és egyes gazda­ sági csoportosulások, országok protekcionista intézkedései megkövetelik a társult m u n k a szervezeteinktől, h o g y h a t é k o n y gazdálkodással és szer­ vezettebb fellépéssel biztosítsák versenyképességüket és a kivitel fokozá­ sával még jelentősebb mértékben vegyenek részt a n e m z e t k ö z i m u n k a ­ megosztásiban. E z u g y a n a k k o r lényeges eleme a külfölddel fenntartott k a p c s o l a t a i n k n a k , a fejlődő országok k ö z ö t t elfoglalt h e l y ü n k n e k és szerepünknek. Közepesen fejlett ország v a g y u n k , m é g bizonyos fokig m a g u n k o n viseljük a fejlődő országok jegyeit. H a l a s z t h a t a t l a n felada­ tunk, hogy minőségi v á l t o z á s o k a t eszközöljünk g a z d á l k o d á s u n k b a n és u t a t nyissunk gazdaságilag igazolható kivitelünk előtt, amely nélkül n e m s z á m í t h a t u n k a fejlődési egyenetlenségek kiküszöbölésére és az életszín­ vonal növelésére. Világpiaci á r a i n k a külkereskedelmi partnereinkkel lebonyolított á r u ­ csere-forgalomban létrejött megegyezések eredményei. T u d a t á b a n v a g y u n k , hogy ezek az á r a k m a g u k o n viselik a multinacionális társaságok m o n o poltörekvéseit, de érződik az iparilag fejlett o r s z á g o k politikája 'is, amely a r r a i r á n y u l , hogy a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k á b a n , technológiában és pénzügyi v o n a t k o z á s b a n hatalmas t a r t a l é k o k k a l rendelkező országok minél n a g y o b b e x t r a p r o f i t r a tegyenek szert. Ez olyan realitás, a m e l y e n csak ál­ talános előrehaladással, a termelőerők fejlesztésével, a jelenlegi igazság­ talan gazdasági rend m e g v á l t o z t a t á s á é r t f o l y t a t o t t h a r c u n k k a l és vala­ mennyi el nem kötelezett és fejlődő lország h a r c á v a l lehet csak v á l t o z t a t ­ ni. A h a t é k o n y és ésszerű termelésre való felkészülésnek, az új nemzetközi gazdasági r e n d é r t és a megváltozott viszonyokért f o l y t a t o t t k ü z d e l e m ­ nek, v a l a m i n t az emberiség általános fejlődéséért v a l ó kiállásnak össze­ h a n g o l t n a k kell lennie. A világpiaci á r a k n a k a h a z a i r a való h a t á s a a z o n b a n n e m .jelenti azok egyértelmű átvételét, mindenekelőtt a t á r s a d a l m u n k szociális jellegében t a p a s z t a l h a t ó különbségek és a fogyasztás szerkezetében k i m u t a t h a t ó el­ térések, v a l a m i n t fejlesztési pali-tokánk célkitűzései következtében. A z ál­ talános árviszonyok elsősorban a d i n á r á r f o l y a m á b a n j u t n a k kifejezésre, az egyéb különbségek p e d i g a v á m p o l i t i k a .útján, amely m i n d e n ország­ ban a gazdaság szerkezetétől és a fejlesztési politikától függ. Egyébként gazdasági r e n d s z e r ü n k és gazdaságpolitikánk m i n d e n egyéb területe — a pénzügyi és hitelpolitika stb. is gazdaságunk racionális védelmét és az 1

ország gazdasági függetlenségét szolgálja, de alapjában véve n y i t o t t a k kell h o g y m a r a d j u n k a külföldi hatások és a világgazdasággal f e n n t a r t o t t kapcsolatok előtt, mert csak így védekezhetünk az •autarkia és a vele járó elferdülések, v a l a m i n t a közvetlen gazdasági k á r o k ellen. E n n e k az á r ­ alakításnak megfelelő h a t á s a van a belföldi á r a k r a is. A z említett feltételek h a t á s á r a végbemenő piaci árképzés lényeges fel­ tétele a nélkülözhetetlen termékek összeegyeztetett és dinamikus előállí­ tásának. E z az egyetlen módja, h o g y megfelelő piacszabályozással és szervezéssel küszöböljük ki a .termelésben felmerülő egyenetlenségeket, a legtöbb esetben a létfontosságú 'termékek hiányát. A z a d m i n i s z t r a t í v p i a c ­ szabályozás és árellenőrzés megközelítően- sem képes tervbe venni m i n d e n szükségletet és az egyes termékek v á r h a t ó keresletét. U g y a n a k k o r külső beavatkozással gyakorol hatást egyes termékek g y á r t á s á n a k a leállítására, mesterségesen elősegíti m á s t e r m é k e k t o v á b b i előállítását és megbontja a itermelés ritmusát. A fejlesztési politika szempontjából a piaci árképzés rendkívül értékes m u t a t ó , amely t ö b b e k k ö z ö t t a l k a l m a t ad a lehetséges b e r u h á z ó k n a k és termelőknek, h o g y a kereslet alapján tájékozódjanak egy-egy á r u t v a g y szolgáltatást illetően. A piac á r k é p z ő és előrejelző szerepe — az, h o g y m e l y i k termék elő­ állítását kell szorgalmazni, melyikét p e d i g a b b a h a g y n i — n e m j u t kife­ jezésre a gazdaság m i n d e n területén, különösen n e m a társadalmi t e v é ­ kenységek területén. A z infrastruktúra, az energetika és egyes szolgáltatá­ sok fejlesztését, eddig még ismeretlen, új technológián alapuló termékek előállítását stb. n e m engedhetjük át egyértelműen a piac törvényszerűsé­ geinek, s így az említett területeken az á r a k sem lehetnek k i z á r ó l a g a piaci mérlegelés közvetlen eredményei. Elvileg azonban ezekben az ese­ tekben m i n d i g jobb a gazdasági á r a k b ó l kiindulni, amelyek a gazdasági tényezők árszintre gyakorolt hatásának a figyelembevételéből i n d u l n a k ki. H a esetleg eltérésre k e r ü l sor, a k k o r felül kell vizsgálni a z ilyen i n t é z ­ kedések előnyeit és az ilyen á r a k esetleges korlátait, hogy ne kerüljön sor mesterséges, nem gazdaságos termelési szerkezet, téves termelési i r á n y ­ zat kialakulására, amelyet az é r t é k t ö r v é n y előbb-utóbb tévesnek minősít, s következményeit m a g a a t á r s a d a l o m fizeti meg, mégpedig lassú fejlő­ déssel v a g y alacsonyabb életszínvonallal {íme n é h á n y p é l d a : a t ö m e g k ö z ­ lekedés és az áramszolgáltatás alacsony árai, a k a r b a n t a r t á s i m u n k á k a t fem fedező lakbérek, amelyek senkit sem ösztönöznek arra, hogy saját eszközeiből oldja meg lakáskérdését). A z á r a k r a gyakorolt t á r s a d a l m i h a t á s n a k m i n d e n e k e l ő t t olyan feltéte­ lek k i a l a k í t á s á b a n kell megnyilvánulnia, amelyek kihatással v a n n a k a kereslet és k í n á l a t egyenletes alakulására, t e h á t .gazdaságpolitikánk m e g ­ előző intézkedései közé kell tartoznia. M e g kell előzni az o l y a n m e g r á z ­ kódtatásokat, amelyek az á r a k általános m é r e t ű közvetlen ellenőrzését teszik szükségessé, ösztönöznie kell a n e m m o n o p ó l i u m o n alapuló, újra­ termelési szempontból kölcsönös függőségben levő társultmunka-szerveze­ tek megállapodásainak m i n d e n formáját, h o g y hosszabb t á v ú termelési

folyamat alakuljon k i , s az kedvező .hatást gyakoroljon mind az á r a k r a , mind a piacra. A t á r s a d a l o m n a k — az önigazgatási szervezeteknek és közösségeknők, a társadalmi-politikai közösségeknek — az a feladata, h o g y m i n d e n gaz­ dasági tényező kötelességeinek és felelősségének megfelelően képezzen tar­ talékokat, mégpedig olyan szintig, amely lehetővé teszi a piac zavarta­ lan funkcionálását és m e g a k a d á l y o z z a a g y a k o r i és n a g y m é r v ű á r v á l t o ­ zásokat, s ami szintén jó oldalának számít: kedvezővé teszi a termelés ritmusát. Stabilizáló szerepük rendkívül' fontos az önigazgatás fejlődése szempontjából. A tartalékképzés- és fenntartás t á r s a d a l m u n k számára h a ­ talmas k i a d á s o k k a l jár, s h a az egyes t a r t a l é k o k jellegének a figyelem­ bevételével nem biztosítunk ehhez kellő feltételeket, aligha s z á m í t h a t u n k létrejöttükre. Az ilyen jellegű tartalékok valójában a tartós forgóeszkö­ zök szerepét töltik be, mivel k ö z h a s z n ú a k , megfelelő m ó d o t kell találni, létrehozásukra és kezelésükre, hogy n e csak a f e n n t a r t á s u k k a l megbízott szervezetek költségvetését terheljék, h a n e m az egész gazdaság gondoskod­ jon róluk. N a g y figyelmet kell fordítani- a stratégiai fontosságú t a r t a ­ lékképzésre is, hisz tudjuk, h o g y milyen sajátos jelentősége és szerepe van. A jövedelemelosztásnak, a gazdasági rendszer mechanizmusainak és a gazdaságpolitikai intézkedéseknek az a feladatuk, hogy világosan elkü­ lönítsék a monopolhelyzet, konjukturális áremelkedés és sajátos kedvező k ö r ü l m é n y e k alapján szerzett jövedelmet, h o g y azt elsősorban a bővített újratermelés céljaira használhassák fel. A veszteségek, t a r t o z á s o k és az ésszerűtlen kiadások sem fedezhetők az á r a k emelésével, illetve mindezek nem k a l k u l á l h a t ó k bele az árakba, m e r t a -termelés bármelyik szférájá­ ban történjék is ésszerutlenség, az feltétlenül r á n y o m j a bélyegét a vég­ termék árára. A jelenlegi körülmények k ö z ö t t szembeszökő az á r v i s z o n y o k b a n ta­ pasztalható diszparitás, amely többszörösen kedvezőtlen h a t á s á v a l t o ­ v á b b r a is fenntartja a jelenlegi kedvezőtlen gazdasági szerkezetet, előse­ gíteni deformált termelési és fejlesztési i r á n y v é t e l ü n k továbbélését, ösz­ tönzőleg h a t a piaci bizonytalanságra és folyamatosan f o k o z ó d ó k ö z v e t ­ len b e a v a t k o z á s o k r a késztet az árpolitika terén. Emellett ennek a diszp a r i t á s n a k regionális v o n a t k o z á s b a n kedvezőtlen gazdasági és politikai visszahatásai v a n n a k . É p p e n ezért vált szükségessé, h o g y a gazdaságszilárdítási p r o g r a m első szakaszában egy k ö r ü l t e k i n t ő e n előkészített p r o g ­ r a m alapján o l y a n feltételeket teremtsünk, s az árviszonyokban o l y a n v á l ­ tozásokat eszközöljünk, amelyek hatásosan kiszűhretik a jelenlegi diszparitásokat. Természetesen ez nem m a r a d h a t elszigetelt jelenség, p á r h u z a ­ mosan és összehangoltan kell végbemennie más kulcsfontosságú v á l t o z á ­ sokkal. A z első szakaszban — amíg a változás nem teszi m e g a m a g á é t — az Antiinflációs p r o g r a m mércéi alapján széles k ö r ű árellenőrzésre lesz szükség a jelenlegi diszpari-tások és viszonyok megismétlődésének megakadályozása végett.

Az

egységes jugoszláv

piac

A gazdaságszilárdítási politika következetes .megvalósításának, a dina­ mikus gazdasági fejlődésnek, nemzetcink és nemzetiségeink egyenjogúsá­ g á n a k és a szocialista önigazgatáson alapuló társadalmi-gadzdasági viszo­ n y o k fejlődésének az alkotmányosan m e g h a t á r o z o t t egységes jugoszláv piac képezi az előfeltételét. Egységes gazdasági területen egységes felté­ telek .mellett teszi lehetővé a termelés és a forgalmazás kiterjedését, n a ­ gyobb fokú koncentrációt és gazdaságosságot ígér, elősegíti a tehetséges, p r o d u k t í v és ésszerűen g a z d á l k o d ó termelők előtérbe kerülését, és ver­ senyek, gazdasági szükségszerűségek útján ösztönöz a továbbfejlesztésre. A m u n k a és eszköztársítás, a z ügyviteli kapcsolatteremtés,, a fejlődés közös tervezése, az áru, a m u n k a , a t á r s a d a l m i eszközök, a t u d á s , a tech­ nológiai újítások stb. s z a b a d forgalma o l y a n mértékben valósult meg az egységes jugoszláv piacon, m i n t gazdasági- e g y ü v é t a r t o z á s u n k h a g y o m á ­ n y a i , s u g y a n a k k o r ez képezi stabilizációnknak és gazdasági fejlődésünk­ nek egyik legnagyobb t a r t a l é k á t , helyzeti előnyét is. É p p e n ezért m i n d ­ a z o k a t a z a v a r ó és k o r l á t o z ó körülményeket, amelyek a k a d á l y o z z á k ér­ v é n y r e .jutásában, o l y a n gazdasági és politikai elhajlásnak kell minősí­ teni, amely mérhetetlen gazdasági és politikai k á r o k a t okozhat. A világpiac és a tervszerű irányítás h a t á s á r a az egységes jugoszláv p i a c m i n d i n k á b b méltányolni fogja a világszerte érvényesülő termelékenységet és gazdasági ésszerűséget, s ennek folytán gazdasági nyomást g y a k o r o l hazai szervezeteinkre, h o g y teremtsenek kaposolatot és társuljanak a kül­ földiekkel. A z egységes jugoszláv p i a c funkcionálása szempontjából igen lényeges, hogy m i n d e n szubjektuma egyenjogú .és egységes feltételek mellett foly­ tathassa ügyvitelét, amelyet a társadalmi-politikai közösségek illetékes­ ségével összhangban — a gazdaságii rendszer eszközeinek, a .gazdaság­ politikai intézkedéseknek és a fejlesztési p o l i t i k á n a k az összeegyeztetésé­ vel — h a t á r o z n a k meg. A z ügyviteli feltételek m e g h a t á r o z á s a .túlnyomó­ részt a szövetség hatáskörébe t a r t o z i k , a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k közös megbeszéléseinek t á r g y á t képezi, sí csak részben u t a l h a t ó egy-egy t a r t o m á n y , illetve község illetékességébe (például a pénzügyi rendszer). Igen lényeges, hogy az általános ügyviteli feltételek gazdasági mércéken alapuljanak, gazdaságilag ösztönözzék az összes gazdasági tényezőt, le­ hetővé tegyék és támogassák a t á r s a d a l m i t e r v b e n kijelölt célok és fel­ a d a t o k megvalósítását. A z általános feltételek kell, hogy t a r t a l o m m a l t e ­ lítsék közös fejlesztési és .gazdaságpolitikánkat, s h o z z á kell járulniuk niegvalósfcásához. A m i k o r köztársaságaink és t a r t o m á n y a i n k valamilyen általános feltételről döntenek, az egységes piac logikája szerint megegye­ zésre kell jutni az illető t á r g y k ö r megközelítésében, h o g y a meglevő k ü ­ lönbségek a toleranoia kereteiben m a r a d j a n a k . Ilyen feltételek mellett az egyes piac m i n d e n vonatkozásban kedvező e r e d m é n y e k h e z vezet. A gazdasági fejlettségben és a gazdaság szerkezetében jelentkező lénye­ ges különbségek, valamint közösségünk többnemzetiségű jellege m i a t t az

egységes p i a c gazdasági viszonyait m i n d i g az érdekek összeegyeztetése és a .módosító intézkedések megbeszélése fogja jellemezni, hogy kiküszö­ bölhessük a gazdasági és társadalmi fejlődés n e m k í v á n a t o s k ö v e t k e z m é ­ nyeit. Elvileg ezeknek a módosító intézkedéseknek n e m kell életre kel­ t e n i ü k eltérő ügyviteli feltételeket, m e r t az a k e d v e z ő piaci hatások gyengüléséhez vezetne. É p p e n ezért a gazdaságilag n e m eléggé fejlett köztársaságok és Kosovo t a r t o m á n y gyorsabb fejlődését szolgáló szövet­ ségi hitelalap, valamint a gazdaságilag n e m eléggé fejlett területek t á r ­ sadalmi szolgálatait segítő szövetségi költségvetési eszközök a szolidari­ tás mellett k o r r e k t í v jellegűek is. A társadalmi-politikai közösségek nemcsak felelősek, h a n e m kötelesek is intézkedésekkel ösztönözni az egységes piac kedvező h a t á s á t , s egyben ügyelnek arra is, hogy n e kerüljön sor egyetlen funkciójának a veszélyez­ tetésére és megcsorbítására sem. Terveik és gazdaságfejlesztési politiká­ j u k kidolgozása során a h a z a i és a külföldi g a z d a s á g i és piaci viszonyok alakulásából kell kiindulniuk, m e r t csak ez biztosíthatja, h o g y a t e r v e k ­ ben megfogalmazott célok mentesek legyenek voluntarista és szubjektív törekvésektől.

A társadalmi

tervezés

Rendszerünkre a gazdasági és társadalmi fejlődés tudatos, tervszerű áttekintése és irányítása a jellemző. Tervszerűség nélkül .társadalmunk a kizárólagos piaci gazdaságszabályozás elfogadhatatlan következményeivel találná m a g á t szembe, v a g y .pedig etatista intervenciók hibájába esne. A jövőbeli fejlődés, a gazdaság és a t á r s a d a l o m bárminemű felemelkedése szükségszerűvé teszi a világban, a t u d o m á n y és a technológia szférájában végbemenő változások, v a l a m i n t a v á r h a t ó strukturális .és szociális át­ alakulások sokoldalú megismerését és figyelembevételét. A h a z a i fejlődés által k i v á l t o t t szerkezeti változások következtében egyre növekszik az ö n ­ igazgatáson alapuló tervezés jelentősége, hisz a fejlettebb viszonyok és anyagi lehetőségek közepette növekszik a tervezés alanyai által m e g h o ­ z o t t döntések kölcsönös függősége, s egyre n a g y o b b szükség lesz a k ü ­ lönböző gazdasági és társadalmi t é n y e z ő k k o o r d i n á l t erőfeszítéseire, m e r t az ilyen döntések társadalmi és gazdasági következményei nemcsak meszszemenőek, hanem jelentősek is. A z utóbbi egy- vagy másfél évtized tervezési g y a k o r l a t a világosan megmutatta, hogy m i l y e n veszélyek leselkednek az o l y a n t á r s a d a l m i ter­ vekre, amelyek n e m a l a p u l n a k az önigazgatási szervezetek és közösségek tervein, nem veszik figyelembe m i n d a külföldi, m i n d pedig a hazai p i a ­ con végbemenő változásokat, s ennek, következtében irreális célokat t ű z ­ nek ki, amelyek egyáltalán n e m t á m a s z k o d n a k a t á r s u l t m u n k a tényleges lehetőségeire, gazdaságilag kellőképpen n e m indokolt, bizonyos esetek­ ben p e d i g teljesen célt tévesztett létesítményekhez igényelnek külföldi tőkét.

A z ilyen itervek megvalósítására elsősorban azért nem kerülhetett sor, mert nagyrészt nem szolgálták a táreultmunka-szervezetek érdekeit és lehetőségeit, hanem adminisztratív intézkedések legális terjesztési formá­ jává váltak. A z említett tervékben kijelölt célok nevében egyre nagyobb méreteket öltöttek az etatista beavatkozások, a társult munka jövedelmé­ nek elsajátítása, az ellenőrizetlen pénzkibocsátás, imiközben a külföldi eladósodás is növekedett. Végső soron éppen ez volt az oka, hogy az említett tervek legfontosabb céljait nem lehetett valóra váltani. Ugyanez történt a jelenlegi ötéves tervvel is, amelyet m a már nem tekinthetünk gazdaságszilárdítási programunk alapjának. Társadalmi rendszerünk sokrétű összefüggésrendszerére való tekintettel az a leghelyesebb, ha minden gazdasági és egyéb tényező önmaga, a vele újratermelési és fejlesztési kapcsolatban álló társultmunka-szervezetekkel karöltve alakítja ki fejlesztési tervét, mégpedig munka és összetett szer­ vezetek, tervezési és ügyviteli közösségek keretében, tehát a termelés és az érdek szerinti szerveződés minden szintjén. Ezeknek a tényezőknek csak így lehet döntő szerepük a társadalmi-politikai közösségek tervei­ nek meghozatalában és azoknak a gazdálkodási feltételéknek a kialakí­ tásában, amelyekről a társadalmi-politikai közösségek küldött-testületei döntenek az egész küldöttrendszer útján. N y i l v á n v a l ó viszont, hogy a társadalmi-politikai közösség társadalmi terve nem társultmunka-szerve­ zetek terveinek az összegezése, s egy-egy társultmunka-szervezet terve sincs minderiben összeegyeztetve a tásadalmi-politikai szervek terveivel. A lényeg az, hogy a társadalmi-politikai közösségek tervei tartalmaz­ zák a fejlődés alapvető arányait, a legfontosabb ügyviteli feltételeket, az irányadó jövedelemelosztási arányokat és mindazokat a kötelezettségeket, amelyek a terv alapjaival kapcsolatos megállapodásokból és önigazgatási megegyezésekből következnek. Minden egyes társadalmi-politikai közös­ ség gazdasági és fejlesztési politikája az országos terv legfontosabb ará­ nyainak a megvalósítására kell hogy irányuljon, s egyáltalán nem kerül­ het azzal ellentétbe. Ilyen alapon kerül sor a termelés szerkezetének az összeegyeztetésére, a nemzetközi munkamegosztásba v a l ó bekapcsolódás­ ra és az említett tervekben meghatározott fejlesztési célok és feladatok megvalósítását kilátásba helyező .intézkedésékre, h o g y érinek következ­ tében megfelelő feltételek jöjjenek létre hazánk minden egyes részének optimális, összehangolt fejlődéséhez. A z egységes jugoszláv piac minden tényezője aszerint módosítja vagy változtatja meg terveit, hogy a reális gazdasági és társadalmi változások mit igényelnek. Ez a tervezési rendszer teljes szabadságot biztosít minden tényező számára, hogy a neki legkedvezőbb fejlődésvonalat és jövede­ lemszerzést vegye terVbe, s tervezett tevékenységét mindazokkal össze­ egyeztesse, akikkel huzamosabb időn át kapcsolatba kerül vagy társult. Így a társultmunka-szervezetek könnyen alkalmazkodnak a fejlődés és a piaci viszonyok következtében megváltozott új körülményekhez, a tár­ sadalmi-politikai közösségek viszont terveik súlypontját az alapvető arányok kialakítására helyezik, tevékenységükét pedig olyan feltételek

kialakítására, hogy az előbbieket 'minél eredményesebben megvalósíthas­ sák. E z a tervezésű rendszer n a g y b a n m e g k ö n n y í t i a tervezési folyamat leegyszerűsítését és a t e r v idejében való m e g h o z a t a l á t , hisz a v á l t o z á ­ soknak .nem feltétlenül kell előidézniük az egész folyamat megismétlését — k e z d v e a társultmunka-szervezetektől egészen a szövetségig —, s az újbóli összeegyeztetések egész sorát. A társadalmi-politikai közösségek terveinek m e g h o z a t a l a legkevesebb két évig tart, ami viszonylag hosszú időnek számít, m e r t körülbelül ugyanilyen időszakonként kerül sor alaposabb változásokra az ötéves terv megvalósítása során. A z ilyen t e r v e k általában v é v e n e m képezhetik gaz­ dasági és fejlesztési p o l i t i k á n k alapját, m e r t a g y a k o r l a t a mellőzésükre és a viszonyok p r a g m a t i k u s rendezésére késztet. É p p e n ezért a hosszabb időszakra kiterjedő stratégiai fontosságú i r á n y ­ vétellel foglalkozó hosszú t á v ú t e r v e k n e k még több figyelmet kell szen­ telnünk. Előkészítésükből az eddigieknél f o k o z o t t a b b mértékben kell hogy kivegye részét a t u d o m á n y , amelynek módszereit egy hosszabb idő­ szak fejlődési lehetőségeinek a kivizsgálására kell igénybe venni. A szá­ mos v o n a t k o z á s b a n leegyszerűsített ötéves t e r v e k n e k kéli részben á t v e n ­ niük a z o k n a k a jelenlegi évi h a t á r o z a t o k n a k a szerepét, amelyek a k ö z é p ­ távú tervek megvalósítási politikájával foglalkoznak, t e h á t ezeknek kell az egész ötéves i d ő s z a k r a m e g h a t á r o z n i u k a gazdálkodási feltételeket, a kisebb hatáskörű évi h a t á r o z a t o k a t pedig gyorsított eljárással kell m e g ­ hozni, m e r t ezeknek csak a h a z a i v a g y a világpiacon érvényesülő k o n ­ j u n k t ú r a pillanatnyilag előidézett változásai a kiváltói.

A munka

szerinti

elosztás

A m u n k a és a m u n k a szerinti elosztás egyik feltétele, h o g y egységes és egyenjogú feltételek alapján lelhessen gazdálkodni az egységes jugoszláv piacon, a másik pedig, hogy megvalósított összbevétel, illetve d i n á r b a n kifejezett jövedelem álljon a rendelkezésre. Végsőkig következetesek kell hogy m a r a d j u n k a n n a k az elvnek az alkalmazásában, hogy csak a d i n á r ­ b a n kifejezett jövedelem képezheti elosztás t á r g y á t , hogy m e g a k a d á l y o z ­ hassuk m i n d a z o k a t a gyakorlati eltéréseket és kompromisszumokat, ame­ lyek semmibe veszik ezt a t e r v e t . Mielőtt az elosztásra sor kerülne, feltétlenül k ü l ö n kell választani a jövedelemnek azt a részét, amely nem a társultmunka-szervezet k ö z v e t ­ len m u n k a e r e d m é n y e , h a n e m v a l a m i l y e n j á r a d é k , monopólium, sajátos k ö r ü l m é n y folytán jött létre, s. ezt előírásos rendelkezések alapján önigaz­ gatási megegyezésekkel és t ö r v é n y e k k e l kell szabályozni. A jövedelemnek ezt a részét elsősorban az illető szervezet anyagi alapjának bővítésére, illetve a község, a köztársaság, vagy a t a r t o m á n y keretében kell felhasz­ nálni, ha ezt t ö r v é n y szabályozza. A z alapszervezet jövedelmének egy részét ösztönzésként személyi jövedelmek kifizetésére lehet fordítani, mintegy a természeti adottságok, v a g y a világpiacon jelentkező i d ő n k é n t i

fellendülés optimális kihasználását méltányolva. A társadalmi-politikai k ö ­ zösségek nem dolgoztak k i és egymás k ö z ö t t n e m egyeztettek össze sem­ milyen mércéket a társultmunka-szervezetek azon jövedelemrészének a meghatározására, amely a k e d v e z ő körülmények, v a g y a kivételesen jó piaci feltételek eredménye. Ez kedvezőtlenül h a t a társultmunka-szerve­ zetek ezzel kapcsolatos önigazgatási szabályzataira, a m u n k a e r e d m é n y e k értékelésére, s így m é l t á n y t a l a n különbségek jöhetnek létre a személyi jövedelmek szintjén. A dolgozó személyi jövedelmét munkaeredményei és az alapszervezet jövedelmének a növeléséhez való személyes hozzájárulása — a t á r s a d a l ­ mi eszközökkel végzett m u n k á j a v a g y azok irányítása és a velük való gazdálkodás — alapján kell meghatározni, mégpedig aszerint, hogy m i ­ lyen m é r t é k b e n n ö v e k e d e t t m u n k á j á n a k és azon t á r s u l t m u n k a - a l a p s z e r vezetben dolgozók m u n k á j á n a k a termelékenysége, akikkel társította munkáját, eszközeit és a z össztársadalmi m u n k á t . Az e l m o n d o t t a k v o n a t k o z á s á b a n igen lényeges, hogy a t á r s u l t m u n k a ­ szervezetek ügyviteli feltételeinek és jövedelemszerzésének a kiegyenlítő­ dését gazdaságpolitikai intézkedésekkel segítsük. A jelenlegi körülmények k ö z ö t t megegyezések és megállapodások útján elérhetjük, h o g y viszony­ lag azonos m u n k á é r t megközelítően u g y a n o l y a n személyi jövedelem járjon. A h h o z , hogy a társultrounka-alapszervezetek dolgozói megvalósíthassák a bevétel és a tiszta jövedelem elosztásával kapcsolatos önigazgatási j o ­ gaikat, a társadalmi-politikai közösségek küldött-testületeinek az a d ó ­ zással és az általános szükségleteket szolgáló egyéb járulékokkal kapcso­ latos döntései nem veszélyeztethetik a törvénnyel, t á r s a d a l m i m e g á l l a p o ­ dásokkal, önigazgatási megegyezésekkel és egyéb önigazgatási a k t u s o k k a l szabályozott és előlegezett személyi jövedelmet, s a b ő v í t e t t újratermelés­ hez szükséges minimális eszközöket. A m u n k a szerinti elosztás szerint m i n d e n egyes t á r s u l t m u n k a - a l a p s z e r vezet befektetett élő és h o l t m u n k á j á n a k a figyelembevételével a m e g v a ­ lósított m u n k a - és ügyviteli eredményeken alapul. A mi k ö r ü l m é n y e i n k k ö z ö t t az említett k é t k ö r ü l m é n y figyelembevétele nélkül nem v á l h a t v a ­ lóra egy olyan m u n k a szerinti elosztás, amely kifejezi a közvetlen m u n k a és a dolgozók irányításban betöltött szerepének eredményeit. I l y e n érte­ lemben a személyi jövedelmi eszközök elosztása közös alapjainak és •mér­ céinek meghatározása során kifejezésre kell h o g y jussanak a termelőmun­ ka értékelése, a k r e a t í v t u d o m á n y o s és újító m u n k a eredményei, v a l a ­ mint a z igazgatásban, munkaszervezésben és ügyvitelben elért sikerek. Értékelésekor hangsúlyt kell fektetni a n e h é z természeti és egyéb k ö r ü l ­ mények k ö z ö t t végzett m u n k á r a . A fogyasztási és felhalmozási részre oszló jövedelem végső mércéje a dolgozónkénti jövedelem és a befektetett eszközökhöz viszonyított jöve­ delem, a dolgozónkénti b r u t t ó személyi jövedelem és a befektetett esz­ közökhöz arányosított felhalmozás. A z e m l í t e t t mércék bármelyikének

alkalmazásaihoz olyan fel-tételeket kell biztosítani, amilyenek a gazdasági törvényszerűségek szerint objektíve megilletik. A jövedelemelosztás 'során n a g y figyelmet kell fordítani a d o l g o z ó n ­ kénti b r u t t ó személyi jövedelem és a befektetett eszközökhöz arányosított felhalmozás törvényszerű összefüggéseinek érvényesítésére, mert alapjá­ ban véve ez fejezi ki a jövedelem felhalmozásra és fogyasztásra v a l ó felosztását. T e h á t m i n d a z o k a társultmunka-szervezetek, amelyek befek­ tetett m u n k á j u k r a és eszközeikre való tekintettel a szokásosnál jelentő­ sebb jövedelmet valósítanák meg, anyagi fedezettel rendelkeznek ahhoz, hogy az általánosnál n a g y o b b eszközöket válasszanak k i 'személyi jöve­ delem céljából, de e z t csak azzal a feltétellel tehetik meg, hogy az igény­ be vett eszközökhöz képest a felhalmozás is átlagon felüli. É n n e k a f o r ­ dítottja is érvényes: a k e d v e z ő t l e n ügyviteli eredményeknek t ü k r ö z ő d n i ü k kell a személyi jövedelmek a l a k u l á s á n is. A z a d o t t körülmények k ö z ö t t feltétlenül' figyelembe kell venni, hogy az á r a k diszparitása, a termelés és a forgalmazás közel sem z a v a r t a l a n kapcsolata, a nem mindenben megfelelő adminisztratív intézkedések töm­ kelege s t b . m i a t t a különböző tevékenységi terülteteken rendkívül eltérő ügyviteli feltételek közepette végzik m u n k á j u k a t a t á r s u k m u n k a - s z e r v e zetek. E z a helyzet igen n a g y mértékben veszélyezteti a m u n k a és a m u n ­ kaeredmények szerinti elosztást. A z e l v eredményesebb a l k a l m a z á s á n a k az a feltétele, hogy m e g kell •változtatni m i n d a z o k n a k az ügyleteknek a feltételeit, amelyek n e m követik a stabilizációs p r o g r a m u n k b a n képviselt elgondolásokat, hogy mielőbb sor kerülhessen az á r a k diszparitásának kiküszöbölésére és ehhez a gazdaság egyéb területei is alkalmazkodhassa­ n a k . E z t a célt kell h o g y szolgálják a gazdaságpolitika és a végrehajtását szolgáló intézkedések is. A m i k ö r ü l m é n y e i n k k ö z ö t t a megvalósított j ö ­ vedelem, a munkatermelékenység és az ügyvitel eredményessége k ö z ö t t i eltérések m i a t t feltétlenül összehasonlításokat kell végezni s figyelembe kell venni a köztársasági, illetve t a r t o m á n y i eredményeket. A m í g u g y a n ­ is nem kerül sor ezeknek a különbségeknek a felszámolására, addig szük­ ségszerűen össze kell hasonlítani a különböző tevékenységi területek szer­ vezeteinek m u n k á j á t és ügyvitelét, mégpedig elsősorban olyan szervezetek eredményeivel, amelyek u g y a n o l y a n v a g y hasonló tevékenységgel foglal­ k o z n a k , m e r t az ügyviteli és jövedelemszerzési feltételek kisebb k ü l ö n b ­ ségei alapján reálisabb összehasonlítás lehetséges. U g y a n i l y e n összehason­ lítási a l a p n a k s z á m í t a n a k a t e r v e k is. A l k o t m á n y u n k és a t á r s u l t m u n k á r ó l szóló t ö r v é n y fokozott m é r t é k ­ ben hangsúlyozza a jövedelem t á r s a d a l m i jellegét, s ebből k i i n d u l v a a társultmunka-alapszervezetben dolgozók joga és kötelessége közösen m e g ­ h a t á r o z n i a jövedelem, a tiszta jövedelem é s a személyi jövedelmi eszkö­ zök elosztásának mércéit. M i n d e z szükségszerűvé teszi az érvényben levő általános önigazgatási aktusok — t á r s a d a l m i megállapodások, jövedelem és személyi jövedelmi s z a b á l y z a t o k — megváltoztatását, h o g y a társultmunka-alapszervezet dolgozói egységes alapról i n d u l v a közös mércék a l a p j á n dolgozhassák ki

az elv következetes alkalmazásának a mércéit. E n n e k érdekében a t á r ­ sadalom m i n d e n tényezőjének, különösen a szakszervezet szerveinek és szervezeteinek kell széles k ö r ű és összehangolt t á r s a d a l m i aktivitást k i ­ fejteniük. A dinár

mint

egységes

értékmérő

Árutermelésen alapuló szocialista önigazgatásé t á r s a d a l m u n k egész társadalmi terméke, a n n a k létrehozása, az árucsere és az elosztás k é t ér­ tékkategória, az á r a k és a pénz útján j u t kifejezésre. A z egységes jugo­ szláv piac csak a k k o r funkcionálhat, h a egységes értékmérő és fizetési eszköz v a n érvényben, esetünkben a dinár. A d i n á r szerepének teljes ér­ tékű és következetes újraérvényesítése 'nélkül n e m valósíthatjuk meg a saját erőinkre való támaszkodás és a kivitelen a l a p u l ó fejlesztési straté­ gia elképzeléseit. Lehetővé kell tenni, h o g y a d i n á r a gyakorlatban' is be­ töltse az egyetlen törvényes fizetőeszköz szerepét és ezzel p á r h u z a ­ m o s a n m e g kell' szüntetni -mindennemű külföldi v a l u t a belföldi fizető­ eszközként való felhasználását. A pénzügyeket és a p é n z ü g y i politikát olyan gazdaságpolitika és olyan gazdasági mechanizmusok szolgálatába kell állítani, amelyek egészében véve értékének a megőrzésére .irányulnak. E z nem öncélú, h a n e m a m u n k a és az ügyviteli eredmények megőrzésére irányuló valós intézkedés. Más országok eredményeivel összehasonlítva a d i n á r értékingadozásaiban t ü k r ö z ő d n e k egész gazdaságunk é s 'társadal­ m u n k eredményei, az a készség, h o g y fejlődésünkben készek v a g y u n k a tényleges felhalmozásra és a jövedelemre t á m a s z k o d v a megfelelő politi­ kát, reális célokat és terveket követni. Ezeknek a h a t á r o k n a k a t ú l k ö n n y ű leküzdése voluntarizmust, a fej­ lődés minőségi céljainak és mércéinek a figyelmen kívül h a g y á s á t sejteti. Végső soron ez vezet o d a , h o g y a dolgozók n e m t a n ú s í t a n a k é r d e k l ő ­ dést a munkatermelékenység és a t á r s a d a l m i eszközök igazgatása á l t a l i jövedelemszerzés, v a l a m i n t az önigazgatás anyagi és t á r s a d a l m i a l a p j á n a k fejlesztése i r á n t . Egy többnemzetiségű közösségben a. kedvezőtlen g a z d a ­ sági eredmények m e l l e t t a pénzkibocsátással v a l ó m a n i p u l á l á s és fele­ lőtlen g a z d á l k o d á s is élezi a nemzetiségi ellentéteket, az egyes k ö z t á r ­ saságok és t a r t o m á n y o k gazdasági helyzetével kapcsolatos v i t á k a t . A g y a k o r l a t beigazolta, hogy a rossz p é n z g a z d á l k o d á s , az infláció és a jövedelem elfecsérlése s z a b á l y szerint k ü l f ö l d i eladósodáshoz vezet, ami t o v á b b bonyolítja a helyzetet és e l o d á z z a a válságból v a l ó kilábalást. E z az egyik legkomolyabb a k a d á l y , amelyet hosszú t á v ú gazdaságszilárdítási p r o g r a m u n k eredményes megvalósítása érdekében le kell k ü z d e n ü n k . G a z d a s á g u n k és az egész ország most e n n e k a feladatnak a megoldása elé került. E z mindenekelőtt meg fogja k ö v e t e l n i , h o g y helyreállítsuk a termelési v i s z o n y o k által m e g h a t á r o z o t t körülményeket, s a pénzügyi eszközökben tárgyiasult t ö b b l e t m u n k a 'alakulását teljes egészében a dol­ gozók ellenőrzése :alá vonjuk. Így az eddigiekben e l v o n t n a k és nehezen érthetőnek t ű n ő viszonyok világosabbá v á l n a k , a m a n i p u l á l á s és a miszti-

fikálás helyét a reális keretek k ö z ö t t végbemenő gazdálkodás és önigaz­ gatás foglalja el. Pénzkibocsátással nem növelhetjük a tényleges felhalmozást. A p é n z ­ kibocsátás nem helyettesítheti a takarékosságot és n e m terjesztheti k i a fogyasztást a ténylegesen megvalósított jövedelem a d t a lehetőségeken t ó i r a . Mindettől függetlenül v a n egy igen jelentős szerepe, amelyet egyéb­ k é n t n á l u n k n e m t ö k 'be eredményesen: rövid t á v ú eszközöket biztosít az újratermelés és a gazdasági fizetőképesség z a v a r t a l a n s á g á h o z . H a így közelítünk a dolgokhoz, a z egyben feltételezi, h o g y eleget te­ szünk m i n d e n pénzügyi kötelezettségünknek, s elhanyagolásukért min­ den v o n a t k o z á s b a n teljes gazdasági és egyéb felelősséget vállalunk. A b ­ ból kell k i i n d u l n u n k , hogy a nem teljesített kötelezettségek m á s o k j ö v e ­ delmének az eltulajdonítását jelentik, s e z á l t a l m á s t á r s u k m u n k a - s z e r v e ­ zetek elidegeníthetetlen joga szenved csorbát. T e h á t n e m v a l a m i e l v o n t jövedelemről v a n szó, h a n e m k o n k r é t közösségek gazdasági lehetőségeiről és jogairól, amelyek az említett viszonyok következtében mind vezetői, m i n d dolgozói v o n a t k o z á s b a n k á r t szenvednek. Teljes egészében u g y a n e z érvényes a munkaszervezet társadalmi t u l a j d o n a és felhalmozása i r á n t i , v a l a m i n t a társított v a g y b a n k o k t ó l kölcsönzött eszközök iránti viszony­ ra is. E n n e k következtében a tényleges felhalmozást, a tényleges a m o r t i ­ zációt és a tényleges k a m a t o t objektíve a d o t t k a t e g ó r i á k n a k kell tekin­ tenünk, amelyek rendszerünkben, gazdaságpolitikánkban és g y a k o r l a t u n k ­ ban, a gazdasági felelősség bevezetésének körülményei k ö z ö t t j u t n a k k i ­ fejezésre, m i n t a társadalmi tulajdon és jövedelem m e g t a r t á s á n a k eszkö­ zei, végső soron pedig m i n t a m u n k a e r e d m é n y e k védelmezői. E l a d ó s o d á s u n k n a k számos o k a v a n , amelyek közül elsősorban a ked­ vezőtlen pénzelési rendszert kell említenünk, ugyanis ez tette lehetővé a tényleges felhalmozást és takarékosságot m e g h a l a d ó beruházásokat, a k i ­ viteli fedezet nélküli külföldi eladósodást. T o v á b b i o k az is, h o g y hosszú t á v ú eszközforrásainkból nem k é p e z t ü n k tartós gazdasági forgóeszközö­ ket, a kedvezőtlen eredményeket és veszteségeket a pénzkibocsátás ered­ ményezte hitelekkel és rövid lejáratú eszközforrásokból fedeztük. A m a g a módján ez a súlyos pénzügyi helyzet is előidézője a termelési ritmus meg­ bomlásának, a termelékenység és gazdaságosság csökkenésének m i n e k következtében gazdasági szervezeteink s z á m á r a a még alacsony törleszté­ sek és k a m a t o k is súlyos megterhelést jelentenek. H a ezeknek a kötelezettségeknek n e m t e s z ü n k eleget, a k k o r egész pénzügyi rendszerünk válságos helyzetbe kerül és legfontosabb hajtóerői — a pénz, a b a n k o k stb. — sem t ö l t h e t i k be alapvető funkciójukat. M i n d e n n e k a gazdaság pénzügyi kihasználása és a hitelviszonyok érvé­ nyesülése a következménye, m e r t ezáltal lecsökken a m u n k a - és eszköz­ társításon alapuló eszközkoncentráció lehetősége, amely a közös bevétek, jövedelmet és kockázatvállalást szolgálná. E z az egyoldalú hitelorientá­ ció m i n d e n n e m ű társadalmi törekvés ellenére lecsökkentette a társult m u n k a integrációs folyamatainak térhódítási lehetőségét. A Jugoszláv N e m z e t i B a n k gondoskodik és felel a dinár értékének

megőrzéséért, s e célból gazdasági, illetve pénzügyi és hitelpolitikai in­ tézkedéseket javasol a J S Z S 2 K Képviselőházának, de a saját hatáskörébén m a g a is foganatosít ilyeneket. A pénzki/bocsátásnak gazdasági mér­ céken kell alapulnia, h o g y a gazdaság rövid lejáratú szükségleteit és fi­ zetőképességét szolgálhassa. A N e m z e t i B a n k n a k ezen a téren ellenőrzést kell g y a k o r o l n i a az egész bankrendszer felett,, a z a z a szokásos intézke­ déseket és szankciókat kell foganatosítania, h a n e m t a r t j á k be a közös pénzügyi hitelpolitikából, v a l a m i n t a b a n k ü g y v i t e l b a l eredő kötelezett­ ségeket. Mivel számos társültmunka-szervezetben belső b a n k o t a l a p í t o t t a k , így ezáltal a dolgozók bepillantást nyerhetnének a többi b a n k ügyvitelébe és azok ellenőrzésébe. A t á r s u l t m u n k a pénzügyi társulásaiként funkcionáló ügyviteli b a n k o k helyzetét nemcsak intézményesen, h a n e m funkcionálisan is össze kell egyeztetni a b a n k o k n a k a t á r s a d a l m i rendszerünkben betöltött szerepéről és helyzetéről k i a l a k í t o t t elgondolásokkal. A b a n k o k alapító és egyéb tagjainak m e g kell v á l t o z t a t n i u k az ügyvitel irányítási módját, m a g á t az ügyvitelt, az ügyviteli mércéket, s a b a n k o k n a k a társadalmi-politikai kötelezettségek végrehajtó szerveihez való viszonyát. M u n k á j u k é r t és ügyviteli eredményeikért ők is u g y a n o l y a n felelősséggel kell hogy t a r t o z ­ z a n a k , m i n t a társultmunka-szervezetek. E z e k n e k a v á l t o z á s o k n a k a következtében létrejön a n n a k a féltétele, hogy az eszközeiket a b a n k o k b a n t á r s í t ó v a g y elhelyező t á r s u l t m u n k a ­ szervezetek a küldöttségi elv alapján részt vehessenek az illető b a n k igazgatásában és ügyviteli döntéseket h o z h a s s a n a k . Emellett a társadalmi könyvviteli szolgálat útján biztosítani kell an­ n a k a z elvnek a következetes alkalmazását, h o g y a b a n k jövedelmét —• az ügyviteli költségek levonása u t á n — fel |kell osztani a b a n k tagjai és az ügyvitelében részvevők közöttj h o g y a z elengedhetetlenül szükséges t a r t a l é k o k o n kívül n e kerüljön sor „ a n o n i m " t á r s a d a l m i t ő k e létrehozá­ sára. Ezzel kapcsolatosan m i n d a z a k t í v , m i n d a passzív k a m a t l á b a t a realitásoknak megfelelően kell m e g h a t á r o z n i . M i n d e n k é p p e n meg kell a k a d á l y o z n i a rövid lejáratú eszközök hosszú lejáratúvá válását. Ezen a téren a Jugoszláv N e m z e t i B a n k r a sajátos felelősség h á r u l . A z ügyviteli b a n k o k n a k a társultmunka-szervezetek terveinek m e g h o ­ z a t a l á b a n , a gazdaság társításában és kapcsolatteremtésében, a m u n k a és az eszközök társításának ösztönzésében, a p é n z ü g y i és egyéb ügyletek é r ­ tékelésében betöltött szerepét — e z t az e l h a n y a g o l t területet — jövőbeli tevékenységük lényeges részévé kell t e n n i . A hosszú t á v ú gazdaságszilárdítási p r o g r a m megvalósítása során n a g y g o n d o t fog okozni az egész p é n z ü g y i rendszer jelenlegi rendezetlen hely­ zete és z a v a r o k t ó l sem mentes működése. H e l y z e t é n e k rendezésére csak a gazdasági társultmunka-szervezetek fizetőképességének az elemzése a l a p ­ ján k e r ü l h e t sor. Egyike az első lépéseknek a gazdaság jelenlegi kötele­ zettségeinek jól kidolgozott átprograimozási t e r v e lehet, mégpedig a m e g ­ állapított mércék alapján és bármiféle kötelezettség alóli mentesítés nél-

k ü l . A z árprograimozás legfontosabb célja o l y a n feltételek kialakítása, hogy m i n d e n tényező idejében eleget tehessen kötelezettségeinek, m i n d ­ egyik lélegzetvételhez jusson, és a termelésre összpontosítva a lehetősé­ geihez mérten rendezze belső viszonyait, h o g y fokozatosan eleget tehes­ sen kötelezettségeinek. A hazai adósságok á t p r o g r a m o z á s a m e g k ö n n y í t i a gazdaság pénzügyi konszolidálódását. Mindezzel összhangban a saját erőnkből kell segítséget n y ú j t a n i a jelenleg súlyos helyzetben levő 'társult­ munka-szervezeteknek — mégpedig szelektív m ó d o n és a rendelkezésre álló erőforrások mozgósításával — , h o g y felkészülhessenek a még k e d v e ­ zőtlenebb körülmények k ö z ö t t i eredményes g a z d á l k o d á s r a és a k t í v ténye­ zőként kapcsolódjanak b e gazdaságszilárdítási p r o g r a m u n k b a .

Bekapcsolódás

a nemzetközi

munkamegosztásba

Egy autarkiától mentes, a világ felé n y i t o t t gazdasági élet k i a l a k í t á s a a r r a kötelezi fejlesztési politikánkat, amelynek a nemzetközi m u n k a m e g ­ osztásba való • bekapcsolódás a célja, h o g y rendszerünkből k i i n d u l v a k í ­ sérje figyelemmel a világpiaci viszonyok alakulását, a világgazdaság m o ­ netáris, kereskedelmi, technológiai és egyéb tényezőit. E g y ilyen i r á n y ­ vétel országos szintű gazdasági stabilitást igényel. A termelést n e m iiehet szétválasztani belföldi piacra és kivitelre v a l ó termelésre. A z egész gaz­ dasági életet — de nemcsak azt — ú g y kell megszervezni, i r á n y í t a n i és érdekeltté tenni, hogy a kivitel bővítésében és a külfölddel v a l ó g a z d a ­ sági együttműködésben egy biztos a l a p o k r a helyezett és ígéretes g a z d a ­ sági élet kialakítási lehetőségét lássa, amely képes a l k a l m a z k o d n i m i n d a gazdasági és technológiai v á l t o z á s o k h o z , m i n d pedig a h a z a i és a világ­ piac v á l t o z ó követelményeihez. R e n d s z e r ü n k önigazgatáson, a dolgozók kezdeményezésén, a társultmunka-szervezetek önállóságán, a m u n k a és az ügyvitel i r á n t i gazdasági felelősségen a l a p u l , ezért eredményeivel m i n ­ denképpen k i kell állnia a világviszonylatban érvényesülő p r o d u k t i v i t á s és gazdaságosság mércéjét. E z t csak a k k o r v á r h a t j u k el, h a fejlesztési eredményeink és g a z d a s á g ­ politikánk képes lesz olyan feltételeket teremteni, amelyek közepette a kiviteli é r d e k lesz az elsődleges, illetve amikor a kivitelben kölcsönösen e g y ü t t m ű k ö d ő tényezők legalább a k k o r a jövedelmet valósítanak meg d i ­ n á r b a n , hogy az megfeleljen a h a z a i értékesítés összegének. A h h o z , h o g y egész gazdaságunk — különösen az a rész, amely kihatással v a n a terme­ lési költségek és a kiviteli á r a k alakulására — állhassa a világpiaci ver­ senyt és termékeit egyenrangú feltételek mellett értékesíthesse, a saját eredményeit a termelékenység és a h a t é k o n y s á g világpiaci mércéivél kell mérnie. E z e g y a r á n t fontos a fejlődési i r á n y kijelölését és beruházások hatékonyságát illetően. H a m á r szóba k e r ü l t e k a társadalmi jellegű k i ­ adások (az összes t á r s a d a l m i és termelékenységgel n e m kapcsolatos k i ­ adás), a k k o r azzal is s z á m o t kell vetni, hogy ezek végső soron a t e r m e ­ lési költségeket növelve csökkentik a jövedelmet. H a viszont társadal-

műnk szociális céljai és az ilyen jellegű intézmények fenntartása indokol­ ja, 'hogy a társadalmi kiadások 'nagyabbak legyenek, mint legjelentősebb külkereskedelmi partnereinknél, akkor a z exportőröket mentesíteni kell az ezzel kapcsolatos adóktól és járulékoktól, mégpedig attól függően, hogy kompenzálja-e ezt a nagyobb termelékenység vagy egyéb olyan ked­ vező körülmény, amelyet kihasználhatnak. Gazdaságunkat a dinár árfolyama, a devizapiac, a vám- és adópolitika tartja szoros kapcsolatban más gazdaságokkal és a világpiaccal. Emellett i külföldi partnerekkel való kapcsolatteremtés szempontjából nagy jelen­ tősége van a több éves együttműködésnek, közös befektetéseknek, közös nyereségnek és kockázatvállalásnak. A dinár reális árfolyamának fenn kell tartania a hazai és legnagyobb külkereskedelmi partnereink piacain formálódó költségek és árak viszo­ nyának szintjét, beleértve az exportőröket adótól és járulékoktól m e n ­ tesítő vám- és adópolitikát, h a a szokásosat meghaladó megterhelésekről van szó. N e m az a helyzet, h o g y az árfolyam passzívan viszonyul az alakulására kiható tényezőkhöz, amelyek lehetnek mind hazaiak, mind külföldiek, hanem, egy olyan aktív politikai tevékenységről, amelynek célja, hogy a dinár árfolyama csak az olyan elkerülhetetlen változások­ nak legyen kitéve, amelyeknek nem lehet elejét venni gazdasági és fej­ lesztési politikánkkal, illetve a gazdasági és.pénzügyi változások követ­ keztében kívül esnek hatáskörünkön (például az előre meg nem sejthető strukturális változások, a pénzügyi szféra átalakulása, a világgazdasági viszonyok válsága stb.). Tehát alapvető követelmény, h o g y a dinár feális árfolyama kedvező hatást gyakoroljon gazdaságii fejlesztési és kiviteli politikánkra, elejét vegye á túlzott állami 'beavatkozásoknak, hisz a racionális gazdálkodás mércéit csak aktív és idejekorán foganatosított gazdaságpolitika teszi le­ hetővé, s ÍZ különösen vonatkozik az árfolyam szinten tartására. Ter­ mészetesen ezt nem kell mindenáron betartani, nem presztízskérdés, ha­ nem azoknak az előkészületeknek az intézményes megtétele, amelyek le­ hetővé teszik a világgazdasági változások, a hazai és külföldi fejlődési folyamatok idejekorán való felfedését, h o g y tervszerű hosszú és rövid lejáratú intézkedésekkel elérhessük: a dinár árfolyama reálisan tükrözze azt a helyzetet, amelyre aktív hatást gyakorol. A z árfolyam alakítását nem engedhetjük át a véletlenszerűségnek, aktívan figyelemmel kell kísérni változásait és megfelelő gazdaságpoli­ tikai intézkedéseket kell foganatosítani megőrzésére. Amennyiben erre nem kerülne sor, számolnunk kell az ellenőrizetlen árfolyampolitika k ö ­ vetkeztében fokozódó bizonytalansággal. Egy olyan árfolyam- és gazdaságpolitika, amely méltányolja a termelő érdekeit, kezdeményezéseit, önálló döntéseit és az elért eredmények piaci valorizálását, szükségszerűvé teszi a devizapiac 'létezését. Természetesen ennek a piacnak is megvannak a maga adottságai. Szerepét nem szabad leegyszerűsíteni, mert egy szervezett devizapiacon mindenkinek megvan a maga helye és szerepe, kezdve a termelőktől, az ügyviteli bankokon át

a N e m z e t i Bankig. A devizapiac a m á r említett gazdaságpolitikai k ö t e ­ lezettségek figyelembevételével eredményezi a kereslet és a k í n á l a t m e n y nyiség és v a l u t a szerinti kiegyenlítődését. D e v i z a p i a c n é l k ü l n e m k ü s z ö ­ bölhetjük ki az infláció egyik legfontosabb hajtóerejét, az árfolyaminga­ dozást. A devizapiac eredményessége következtében válik a nemzeti fizetőesz­ k ö z konvertibilissé. Természetesen ezt a konvertibilitást n e m az a r a n y ­ fedezetben kell keresnünk, v a g y a d o l l á r 70-es évek eleji pozíciójában, h a n e m a jelenlegi nemzetközi gyakorlatiban honos m e g h a t á r o z á s á b a n . A d i n á r konvertibilitása gazdaságszilárdítási p r o g r a m u n k igen lényeges célja, hisz ez a feltétele a fejlesztési és gazdaságpolitikai mércék megszi­ lárdításának, a minőségi szemlélet érvényesülésének és a gazdaság e r e d ­ ményesebb világpiaci fellépésre v a l ó felkészítésének. Emellett ez az egyik legmegfelelőbb módja, hogy rendszerünkből kiiktassuk a l e g d u r v á b b a d ­ minisztratív b e a v a t k o z á s o k mechanizmusait, amelyek n a p j a i n k b a n g a z ­ d a s á g u n k r a nehezednék és m e g a k a d á l y o z z á k , h o g y a szubvenciókról, a d ­ m i n i s z t r a t í v kedvezményekről és devizakereskedésről leszokva gazdasá­ gilag logikusan viselkedjen, A devizapiacon k í v ü l n e m kerülhet sor semmiféle devizavásárlásra és -eladásra, is az országban meg kell szüntetni a lakosságnak szánt árucik­ kek v a l u t á é r t való árusítását. A m e n n y i b e n valamilyen árucikk ily m ó d o n külföldieknek k e r ü l eladásra, az kivitelnék számít. A d e v i z a nem szol­ g á l t a t h a t a l a p o t semmiféle hitelhez, v a g y egyéb k e d v e z m é n y h e z , ami b e l ­ földi piacunkon kétféle t r a n z a k c i ó h o z vezetne: az á r u és szolgáltatások dinárért és devizáért v a l ó forgalmazásához. E z a kettősség csak b o m l a s z t ó a n h a t n e m z e t g a z d a s á g u n k r a . G y a k o r l a t u n k e z t szemmel l á t h a t ó a n i g a ­ zolta. H a n e m kerül sor ezeknek a rendszerbeli kérdéseknek az elvszerű rendszerére, más területeken seni s z á m í t h a t u n k a dolgok helyes menetére. A társultmunka-szervezetek kiviteli tevékenységével megvalósított d e ­ viza m i n d a z o n szervezetek imunkaeredménye, amelyek részt vettek az e x p o r t r a termelésben, d e egyben az össztársadalmi m u n k a eredménye is. H a abból i n d u l u n k ki, h o g y a devizarendszer viszonyai részét képezik a társadalmi újratermelési viszonyoknak, a k k o r biztosítani kell, hogy az országban a d i n á r legyen az egyetlen fizetőeszköz, a külföldi v a l u t á b a n fennálló követelések és a külföldi fizetőeszközként szolgáló d e v i z a csak a nemzetközi forgalomban legyen felhasználható, a h a z a i összbevétel és jövedelem elszámolására pedig csak d i n á r b a n kerülhessen sor. A v á m t a r i f á n a k egyrészt a hosszú t á v ú gazdaságszilárdítási p r o g r a m ­ b a n m e g h a t á r o z o t t fejlődés és fejlesztési politika megvalósított szintjét, másrészt pedig a gazdaság szerkezetét és fejlesztési céljait kell t ü k r ö z n i e , amelyeket az ország hosszú t á v ú és ötéves tervei h a t á r o z n a k meg. A vámvédelmet úgy kell érvényesíteni, h o g y m e g h a t á r o z o t t i d ő s z a k r a t e r ­ jedjen ki, fokozatosan csökkenjen és bizonyos minőségek eléréséhez k ö ­ t ő d v e eredményesen ösztönözzön a nemzetközi p r o d u k t i v i t á s és h a t é k o n y ­ ság megközelítésére. A v á m t a r i f a költségvetési célokra v a l ó felhasználá-

sa marginális jelentőségű (például a személyi fogyasztási és luxuscik­ kekre söb. kivetett v á m ) , az újratermelési szféra és a különböző berende­ zések behozatala esetében k i r ó t t v á m t a r i f a viszont gazdaságilag i n d o ­ kolatlan és csak k á r t o k o z . A külföldi eladósodás eddigi t a p a s z t a l a t a i óvatosságra intenek b e n n ü n ­ ket a közeljövőt illetően. A z eladósodás nagyságát és feltételeit, a vissza­ fizetés körülményeit, s általában véve a k ü l f ö l d d e l lebonyolított t r a n z ­ akciók egész rendszerét — társadalmi ellenőrzéssel — a kiviteli tényezők lehetőségeihez, a társultmunka-szervezetek és bankjaik felelősségéhez, k ö ­ telességeik teljesítéséhez kell k ö t n i . A z ország tekintélyének és fizetőké­ pességének megőrzése végett szigorú n y i l v á n t a r t á s r a és ellenőrzésre van szükség; meg kell h a t á r o z n i , h o g y a N e m z e t i B a n k és a többi b a n k m i ­ lyen feltételek mellett .tehet intézkedéseket a külföldi t ő k e rendszeres visszafizetése érdekében. A z átmeneti időszakban legalább azt e l kell érni, h o g y a jövedelem­ szerzés és a vele való rendelkezés a z e x p o r t ő r ö k társadalmilag elismert újratermelési igényeit és a z o k n a k a szervezeteknek a szükségleteit szol­ gálja, amelyek az iméntiekkel huzamosabb időn át termelési kapcsolatot t a r t a n a k fenn. Ezek egymás k ö z ö t t az általános mércék és önigazgatási megegyezések alapján osztják fel a 'rendelkezésükre álló d e v i z á t . A m e g ­ állapodás szerinti újratermelési szükséglet keretében járulék alapján m e g ­ valósított v a g y szerzett d e v i z á t önigazgatási megegyezés, illetve hosszú t á v ú termelési kooperációról szóló szerződés alapján lehet társítani, m é g ­ pedig közös h a z a i v a g y külföldi befektetés, ügyviteli és m ű s z a k i együtt­ működés, közös szolgáltatások végzése vagy e x p o r t r a termelés céljából. A z ilyetén t á r s í t o t t devizát csak külföldi fizetésre lehet felhasználni. A f e n n m a r a d ó devizát az ügyviteli b a n k n á l kell értékesíteni, h o g y ismét a devizapiacra kerüljön. Enélkül ez a piac még szerény keretek k ö z ö t t sem kezdheti m e g a munkáját és a devizaforgalmazást aligha követi o l y a n gazdasági mechanizmus, amely .fokozatosan szélesíti k i hatását. Jugoszlávia a saját fejlesztési stratégiájával és gazdaságpolitikai in­ tézkedéseivel biztosítja a regionális p o l i t i k a érvényesülését a külfölddel f e n n t a r t o t t gazdasági k a p c s o l a t o k b a n , m i k ö z b e n külön figyelmet f o r d í t a fejlődő országokkal f e n n t a r t o t t gazdasági együttműködés továbbfejleszté­ sére. E n n e k alapján egyre n a g y o b b teret kell biztosítani a f o k o z ó d ó nyersanyag és energiahordozó behozatalinak, d e ugyanez v o n a t k o z i k a fejlődő országokból i m p o r t á l t ipari itermékekre és félkész termékekre is. A külföldi gazdasági kapcsolatok m e g v á l t o z t a t á s á r a t ö r e k e d v e m i n d a hosszabb t á v ú , mind az átmeneti megoldások esetében a „Külföldi gaz­ dasági k a p c s o l a t a i n k elemei" c í m ű mellékletünk az i r á n y a d ó . Adók

és

járulékok

A z - a d ó k a t és a járulékokat eddig az általános társadalmi szükségletek pénzelési m ó d j á n a k , a társadalmi-politikai közösségek és a t á r s a d a l m i t e ­ vékenységek költségvetéséhez szükséges p é n z f o r r á s n a k tekintettük. H a n g -

súlyozott szerepe volt költségvetési jellegüknek, s csak kisebb m é r t é k ­ ben jutott kifejezésre gazdasági és szociális szerepük. N e m f o r d í t o t t u n k kellő figyelmet arra, h o g y előzőleg az egyszerű újratermelés és a személyi jövedelmek garantált szintjét kell biztosítani, s csak azt követően kerülhet sor — adók és járulékok formájában — eszközkiválasztásra. A járulékok és a d ó k rendszerét nem használtuk fel kellőképpen a gazdasági f o l y a m a ­ tok szabályozására, a beruházások megfelelő mederbe terelésére, a keres­ let és a k í n á l a t körülményeinek rendezésére. N e m v e t t ü k igénybe olyan célokra, amelyek minden t á r s a d a l o m b a n , d e különösen a szocialista tár­ s a d a l m a k b a n az elfogadhatatlan szociális különbségek megszüntetését szolgálják olyan bevételek szigorú m e g a d ó z t a t á s á v a l , amelyek nem m u n ­ k a eredményei, v a g y amelyek lehetővé teszik a m u n k a nélküli megélhetést. A z adminisztratív gazdaságszabályozás túlzott igénybevétele, a beru­ házási tervek végrehajtásának előtérbe helyezése, a t á r s a d a l m i szolgálatok és az adminisztráció terjeszkedő növekedése n e m k e d v e z e t t a szóban for­ gó a d ó k és járulékok gazdasági és szociális célú felhasználásának. A járulékok és a d ó k v a l a m e n n y i funkciójának p á r h u z a m o s fejlesztése megköveteli a gazdasági folyamatok összetettebb figyelemmel kísérését, a nemzeti jövedelem, illetve a társultmunka-szervezetek jövedelmének el­ osztásában részvevő v a l a m e n n y i t é n y e z ő m a g a t a r t á s á t m e g h a t á r o z ó indí­ tékok figyelemmel kísérését, de nem feledkezhetünk meg azokról az új bevételi forrásokról se, amelyek a l a p j á n szociális különbségek és é r d e k ­ szférák a l a k u l h a t n a k ki. Ezeknek a funkcióknak a gazdaságpolitikai fejlesztése és felhasználása lehetővé teszi, hogy ez 'a politika n e itegyen egyoldalúan a pénzügyi és hitelintézkedésekre u t a l v a , s n e a pénzszabályozástól várja a gazdasági helyzet megszilárdulását, hisz ilyesmit csupán költségvetési politikával nem lehet elérni. A z 'említett két tényező és a jövedelempolitika t á r s í t á ­ sával sokkal kedvezőbb eredményeket lehet elérni, hisz ez m ó d o t ad az egyoldalú intézkedések elkerülésére, s lehetővé teszi gazdasági rendsze­ r ü n k minden területének összehangolását a gazdasági stabilitás, a h a t é ­ k o n y a b b és p r o d u k t í v a b b m u n k a , a m e g n e m tűnhető szociális különbsé­ gek kiküszöbölése érdekében. Adópolitikai rendszerünknek r u g a l m a s a n kell viszonyulnia a társult­ munka-szervezetek kötelezettségeinek differenciált meghatározásához, mivel lényeges v o n a t k o z á s n a k számít, h o g y az illető munkaszervezetben több műszakban dolgoznak-e, hogy elsősorban n ő k e t foglalkoztatnak-e stb. A z a d ó k és a járulékok rendszerének ezek a változásai elősegíthetik, hogy m i n d e n k i a saját gazdasági lehetőségeihez mérten járuljon hozzá az általános t á r s a d a l m i és közszükségletik kielégítéséhez. A z a d ó k és já­ rulékok rendszerének módosítása mellett feltétlenül el kell érni, h o g y az Antiinflációs p r o g r a m m a l összhangban 1981 és 1985 k ö z ö t t 35-ről 30 százalékra csökkenjenek az általános és közfogyasztást szolgáló a d ó k és járulékok. E n n e k során azt is figyelembe kell venni, h o g y az Antiinflá­ ciós p r o g r a m megvalósítása m a r egy éve késik.

A z általános honvédelem és a társadalmi önvédelem fejlesztésére ugyan­ csak biztonságos pénzforrásokat kell találni. A Jugoszláv Néphadsereg költségvetése azonban más jellegű, mint az általános fogyasztás egyéb területei. Az

adók

A z eltelt fejlődési időszakban bebizonyosodott, hogy az általános szük­ ségletek pénzelési rendszere könnyen, mondhatni túlságosan is könnyű­ szerrel juttatta támogatáshoz a társadalmi-politikai közösségek egyre bő­ vülő költségvetését. A z adók növelését, felhasználását és a velük kapcso­ latos döntéshozatalt ezen a téren szinte semmi sem akadályozta. N e m volt gond a költségvetések pénzügyi fedezésévél, még a szövetség is így járt el — az áruforgalmi adó és a vám igénybevételével — pedig a pénz­ kibocsátás éppen az ő szükségleteit szolgálta. Minden igényt nem lehetett kielégíteni, de tény, hogy ezeknek a szükségleteknek a kielégítése nem okozott különösebb gondot. Számos helyen — kezdve a községektől a szövetségig — még az állandó terjeszkedés ellenére is többlet halmozó­ dott fel. Ezek a kiadások meghaladják gazdaságunk teherbíró képességét, súlyos megterhelést jelentenek, s ezért inflációellenes programunk végre­ hajtása során csökkentenünk kell viszonylagos részarányát. Társadalmi szempontból az általános fogyasztás ilyen mérvű növekedése kedvezett az ésszerűtlen költekezésnek, az etatista jelenségek elharapózásának és az állami 'szervek bürokratikus törekvéseinek. Mivel az adó nem állt szoros kapcsolatban meghatározói érdekeivel és indítékaival, hozzáállásuk következménye kedvezőtlen hatásokban mu­ tatkozott meg. A személyi jövedelmi és forgalmi adón — aminek fize­ tésére havonként, illetve a forgalom lebonyolítását követően kerül sor — biztos és könnyen hozzáférhető bevételt jelent a 'társadalmi-politikai k ö ­ zösségek számára, hisz nem kötelezi őket gazdasági célok megvalósítá­ sára, n e m kérdőjelezi meg szerepük betöltését. Ezzel kapcsolatban ugyanis lényegtelen, h o g y az illetékességi területükön dolgozó társultmunka-szer­ vezetek eredményesen vagy veszteségesen gazdálkodnak-e, s nem szor­ galmazzák a takarékosságot vagy az adminisztratív, nem termelésre for­ dított kiadások csökkentését. A forgalmi adó is túlzott méreteket öltött, senki sam törődött árnövelő és inflációs hatásával. Lényegesen megváltoz­ tatná a társadalmi-politikai szervek hozzáállását, ha nagyobb mértékben támaszkodnának a jövedelmi adóra, mert ebiben az esetben a társultmun­ ka-szervezeték ügyviteléből származó jövedelem csökkenése v a g y a vesz­ teségek kimutatása következtében elmaradnának bevételeik. Ilyen meg­ változott körülmények között a társadalmi-politikai közösségek érde­ keltek lennének abban, hogy mindent megtegyenek azoknak a munka­ szervezetéknek az eredményes tevékenységéért, amelyek jövedelméből magukat fenntartják. N y i l v á n v a l ó , h o g y a társadalmi eszközöket éssze­ rűen, azaz olyan területen fektetnék be, amelyek megfelelő többletmun­ kát ígérnek.

A társadalmi-politikai közösségek- tevékenysége elsősorban a t á r s a d a l ­ mi szektoriból s z á r m a z ó bevételek begyűjtése lenne. A h h o z j u t h a t n á n a k h o z z á a legkönnyebben, h a másként n e m , a k k o r a t á r s u k m u n k a - s z e r v e ­ zetek jövedelmének alaposabb igénybevételével. Számos olyan bevételi forrással, amely k é t - h á r o m évtizeddel ezelőtt jelentéktelen h a t á s t g y a k o ­ rolt a lakosság bevételére és a szociális különbségek kialakulására — az ország .iparosodásával, a v a g y o n értéknövekedésével, az ugrásszerűen megnövekedett j á r a d é k o k k a l , a t á r s a d a l m i szektoron kívüli tevékenysé­ gek elterjedésével stb. — lehetőség n y í l t a t á r s a d a l m i kötelezettségek n é l ­ küli pénzszerzésre, a r r a h o g y kevés m u n k á v a l — v a g y é p p e n anélkül is — m e g lehessen élni vagy gazdagodni. E g y r e kifejezettebb jelenség a j á r a ­ dékélvezés. M i n d e z szükségessé teszi ezeknek a bevételi forrásoknak a meghatározását és progresszív m e g a d ó z t a t á s á t , mégpedig gazdasági és szociális célokból. T a v a l y az országban a dolgozók reális személyi j ö v e ­ delme 10 százalékkal csökkent, a 'tényleges személyi fogyasztás pedig csak 2 százalékkal lett kisebb, ami világosan szemlélteti, h o g y a megszorítá­ sokkal járó legnagyobb teher a személyi jövedelmekre hárul, s az egyéb bevételi forrásokból élők — progresszív megadóztatással v a g y más m ó ­ don — nem j á r u l n a k h o z z á arányosan az általános t á r s a d a l m i szükségle­ tek kielégítéséhez. A z a d ó k és járulékok rendszerének módosítása során helyet kell k a p n i u k a z o k n a k a megoldásoknak, amelyek kilátásba helyezik az i n d o k o l a t l a n szociális különbségek csökkentését. A z adórendszer fejlesztése m i n d e n bizonnyal hozzájárulna egy o l y a n adórendszer és adópolitika alapjainak a lerakásához, amely nélkül csak nehezen küszöbölhetjük k i ezeket az elferdüléseket. A z adórendszer és adópolitika következetes a l k a l m a z á s a érdekében korszerű és h a t é k o n y szolgálatot kell létrehozni, megfelelő ellenőrző szerepkörrel.

A

járulékok

A j á r u l é k o k n a k m á r a neve is a r r a utal, h o g y n e m a t á r s a d a l m i - p o l i t i ­ kai közösségek küldött-testületei á l t a l m e g h a t á r o z o t t költségvetési k ö t e ­ lezettségről v a n szó, h a n e m s z a b a d munkacseréről is, a t á r s a d a l m i te­ vékenységeknek a gazdaság s z á m á r a végzett és a t á r s a d a l m i fejlődést szolgáló szolgáltatásainak a z ellenértékéről. A járulék n a g y s á g á n a k m e g ­ h a t á r o z á s á r a a szolgáltatást végző és igénylő k ö z ö t t i megegyezés, m e g ­ állapodás alapján kerülhet sor a szolidaritás minden m é l t á n y o s esetben v a l ó figyelembevételével. Mivel még most k e z d t ü n k h o z z á a s z a b a d m u n ­ kacsere alkalmazásához és még nem dolgoztuk ki részletesen a s z a b a d munkacsere a l k o t m á n y u n k b a n és a társult m u n k á r ó l szóló t ö r v é n y b e n le­ fektetett elveit, ezért a szolgáltatások még nincsenek o s z t á l y o z v a asze­ rint, h o g y személyes, közös v a g y általános 'társadalmi szükségletet elégí­ tenek-e k i . U g y a n í g y nincs m e g h a t á r o z v a a szolgáltatások ellenértéke sem, s mivel erre o t t sem k e r ü l t sor, ahol lehetett volna, a járulékok költség­ vetési bevételnek s z á m í t a n a k . A r r a sem f o r d í t o t t u n k kellő figyelmet,

hogy milyen járulékokat kell a személyi jövedelmekből levonni, és h o g y ez megfelel-e a kielégített szükségletek jellegének. Mivel a dolgozók b r u t ­ tó •személyi jövedelme n e m képezte 'alapját az i l y e n jellegű jövedelem el­ lenőrzésének, jelentősen lecsökkent a d o l g o z ó k n a k a járulékellenőrzés iránti érdeklődése, illetve a döntésekben — az érdekközösségi k ü l d ö t t e k útján — való a k t í v bekapcsolódása. E z f o k o z o t t mértékben érvényes a z o k r a a mellékes jelentőségű járulékokra, amelyek a d ö n t é s h o z a t a l al­ k a l m á v a l n e m v á l t o t t a k k i n a g y o b b érdeklődést. M i n d a d d i g , amíg n e m k e r ü l sor ezeknek a p r o b l é m á k n a k a letisztázására, n e m v á l t o z n a k m e g lényegesen az érdekközösségek m u n k á j á n a k jellege és tantalma, sem a szabad munkacserén a l a p u l ó megegyezések és megállapodások. É p p e n ezért m i n d e n egyes társadalmi tevékenységre — az oktatásra, az egészségügyre, a k u l t ú r á r a s>tb. — v o n a t k o z ó l a g k o n k r e ­ tizálni k e l i a szövetségi társadalmi tanácsok megfelelő álláspontjait, m é g ­ pedig minden egyes tevékenységi terület — v a g y a k á r i n t é z m é n y : általá­ nos iskola, egyetem s t b . — sajátosságainak a figyelembevételével. Garai

László

fordítása

SZIMPOZION

Laki László TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS MARX HALÁLÁNAK 1 0 0 . ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

Március utolsó és április első napján a V K S Z TB marxista oktatási központja, az Újvidéki Egyetem M a r x i s t a Tanszéke és az Újvidéki Böl­ csészkar Filozófiai Intézete t u d o m á n y o s tanácskozást szervezett M a r x forradalmi eszméje és az önigazgatásé szocialista társadalom ellentmon­ dásai címmel. A tanácskozás nagy visszhangra t a l á l t t u d o m á n y o s és s z a k m a i k ö r ö k b e n , amit a beérkezett beszámolók és írásbeli viták száma is igazol. A szerve­ zőkhöz ugyanis a n é g y vitaindító beszámoló mellett még 22 beszámoló és 10 írásbeli hozzászólás érkezett. E n n é k ellenére, v a g y talán éppen emiatt a tanácskozásnak volt egy sajnálatos fogyatékossága, i d ő - és esz­ közök h i á n y á b a n csak a négy v i t a i n d í t ó beszámolót k a p t á k kézhez a t a ­ nácskozás résztvevői, a teljes anyagot pedig a Savremenost c. t u d o m á ­ nyos folyóirat jelenteti meg. A z előbbiek miatt ez a r ö v i d ismertető is .csupán a négy v i t a i n d í t ó beszámoló néhány g o n d o l a t á r a szorítkozik. A szervezők a tanácskozás megnyitójaként d r . R a d i v o j D a v i d o v i c Kepa, n y u g a l m a z o t t egyetemi t a n á r Marx Károly mint a szociális és szo­ cialista forradalom tudományos elméletének megalkotója c. beszámolóját jelölték k i , a többi beszámolót és az írásbéli v i t á k a t pedig h á r o m t é m a ­ kör szerint csoportosították: 1. M a r x módszere és fogalmi rendszere; 2. Gazdasági p r o b l é m á k és M a r x eszméje; 3. M a r x eszméje lés az önigazgatás problémái. Az első témára dr. Szám Attila Marx eszméi megvalósulásának időszerű formái c. vitaindítóján k í v ü l még négy beszámoló érkezett: Milenko P e rovic: a Világ változása és a történelem eszméinek metafizikája; B r a n k o Balj: M a r x dialektikájának lényeges újdonsága; dr. R e h á k László: M a r x K á r o l y és a szociológia megalakulása; dr. G a á l G y ö r g y : M a r x K á r o l y , a korabeli forradalmi események történésze. Ehhez a t é m a k ö r h ö z egy írásbeli vita érkezett Miloje Petrovic tollából: Fel kell-e a d n i M a r x p r o ­ letariátusról szóló koncepoióját? címmel.

A m á s o d i k t é m a k ö r h ö z dr. Dragoje Ž a r k o v i ć írt v i t a i n d í t ó t Gazdasági problémáink okai címmel. E z e n k í v ü l e t é m a k ö r b ő l még nyolc beszámoló érkezett: dr. Milena Vlaškalić és J o v a R a d i ć magiszter: M a r x elmélete a m u n k a jellegéről a társadalimi tevékenységekben és a szabad m u n k a ­ csere koncepciója; dr. R a d o v a n Božović: Ellentmondások a társadalmi tulajdonviszonyok szubjektumai íelfogásában; dr. Milorad D r e n j a n i n : M a r x elmélete a szocializmus gazdasági rendszeréről, v a l a m i n t a társult m u n k a elméletének és gyakorlatának' fejlődési problémái; dr. K l a r a J a kovčević: H o g y a n a l k a l m a z z á k a jugoszláv g y a k o r l a t b a n a m u n k a t e r ­ melékenység m a r x i felfogását?; d r . A l e k s a n d a r R a i č : A jövedelem m a r x i b í r á l a t á n a k időszerűsége; 'dr. Đ o r d e P e t r o v i ć : A t á r s a d a l m i 'tulajdon el­ lentmondásosságai; Borislav M a r t i n : A t á r s a d a l m i tevékenységek gazda­ sági törvényszerűségei és fogyasztásuk; D a n i l o T o m i é magiszter: J u g o ­ szlávia m e z ő g a z d a s á g á n a k fejlődése (Eredmények, lehetőségek és a t á r s a ­ dalmi feltételek). A beszámolókon kívül két hozzászólás is érkezett a szervezőkhöz: dr. Vera Pilić-Rakić: M a r x n a k az ember és a n é p e k teljes felszabadulásáról alkotott elképzelései Jugoszlávia önigazgatásában, v a l a m i n t R a d i v o j D a ­ vi dovié-Kepa M a r x gazdasági t a n a i n a k (különösen A tőkének) jelentősége a m a i gazdasági helyzet t a n u l m á n y o z á s á b a n című vitacikke. Mivel a h a r m a d i k t é m a k ö r volt a leggazdagabb, így a szervezők ezt a t é m a k ö r t két részre osztották. A z egyik részbe sorolták a következő négy beszámolót: dr. J o v a n M u n ć a h v i t a i n d í t ó j á t , m e l y n e k címe: M a r x és a m u n k a felszabadulása volt. Ezenkívül ide került m é g d r . Laki László A m u n k a felszabadulásának t á r s a d a l m i folyamatai; d r . Tomislav B a n d i n : Kommunikáoióhierarchia (szubordináció) a t á r s a d a l m i termelésben: v a l a ­ mint R a d o š Radivojević: A k a p i t a l i s t a munkaszervezés m a r x i bírálata. A t é m a k ö r második részében k a p t a k helyet a k ö v e t k e z ő beszámolók: dr. Borivoje P u p i é : M a r x módszerének néhány aspektusa a jogi és az állami f o l y a m a t o k b a n ; J a n k ó D r č a : Vitaadalék a K o m m u n i s t a Szövetség hatásáról a politikai rendszerben; J o v a n K o m š i ć : M a r x koncepciója a p r o l e t á r d i k t a t ú r a és a közvetlen n é p h a t a l o m . viszonyáról; dr. Svetislav R a d o v a n o v i é : A z átmeneti időszak á l l a m á n a k ellentmondásos jellege — az elhaló á l l a m ; dr. Đ u r a Knežević: Tito kezdeményezése M a r x eszméi­ nek t ü k r é b e n ; dr. Aleksandar Đ u r đ e v : M a r x k o m m u n á r ó l szóló elméle­ tének hatása a szocialista eszmék fejlődésére Vajdaságban a X I X . század­ b a n ; dr. Marijana Pajvančić: A küldöttség m i n t az önigazgatói társulás tényező je. A t é m a k ö r h ö z kapcsolódtak a következő írásbeli viták is: dr. Alek­ sandar Fira: A z állam és a politika m a r x i s t a felfogása; d r . F u a d a S t a n k o v i ć : A politikai gazdaságtan m a ; dr. Borislav Đ u r o v i ć : M a r x felfogása az élcsapatról; dr. Mihajlo P a l o v : M a r x eszméje szocialista oktatási és nevelési k o n c e p c i ó n k b a n ; Radiša J o v a n o v i é : A m u n k á s o s z t á l y társadalmi ereje Vajdaságban; Bošfco K o v a č e v i ć : Szükségletek és érdekek a m a r x i z ­ musban; M i l e n k o Smiljanić: A m u n k á s o s z t á l y ideológiája és a társadalom új modellje.

A felsorolás is azt igazolja, hogy a tanácskozás i r á n t nagy érdeklődés nyilvánult meg szakmai és t u d o m á n y o s körökben, ami egyben a z t is je­ lenti, h o g y a m a r x i eszme m a is élénken foglalkoztatja a teoretikusokat. A n a g y s z á m ú beszámoló és hozzászólás is bizonyítja, hogy M a r x t a n í t á s á t állandóan a t á r s a d a l m i körülmények a d o t t f o r m á i h o z kell idomítani. így fejlődik állandóan és folyamatosan a m a r x i s t a elmélet.

* Elöljáróban m á r megemlítettük, h o g y a szervezők csak a n é g y v i t a i n ­ dítót j u t t a t t á k el a résztvevőknek, így ez az ismertető is csak ezeket a m u n k á k a t tudja bemutatni. D a v i d o v i c professzor beszámolója elején azokról a felfogásokról ír, amelyek szerint a marxizmus válságban van, nagyrészt azért, m e r t a m a r ­ xista eszméket mint forradalmi ígéreteket fogadta el a t á r s a d a l o m , nem pedig mint útkeresés: a t á r s a d a l m i p r o b l é m á k megoldására. A szerző megállapítja, h o g y M a r x eszméjét csak a n n a k a t á r s a d a l o m n a k a k ö r ü l ­ ményeiben lehet megérteni, amelyekben fogant. A m a r x i z m u s a tőkés k i ­ zsákmányolás feltételei k ö z ö t t született, amikor még a szocialista eszme és a munkásosztály h a r c a külön síkon j á r t . A z írás foglalkozik M a r x életútjának főbb állomásaival is és a leglényegesebb m a r x i tézisekkel. D a ­ vidovic professzor M a r x műveit elemezve megállapítja, hogy A t ő k e „nemcsak egyszerű gazdasági t a n , hanem a szocialista forradalom fejlő­ dési f o l y a m a t á n a k elemzése, v a l a m i n t t u d o m á n y o s felfedezése és magya­ r á z a t a " . A z írás külön foglalkozik M a r x n a k a munkásosztály történelmi szerepéről a l k o t o t t véleményével és e feladat teljesítési formáival. Ezzel kapcsolatban megállapítja, h o g y a m a r x i z m u s klasszikusai n e m a d h a t t á k meg a szocialista építés receptjét. „Szerintük a t u d o m á n y csak megsejt­ heti a h a l a d á s i r á n y á t és azt, hogy mivel kellene megkezdeni a társadalmi átalakulás f o l y a m a t á t . " D r . Szám Attila beszámolója azt a m i n d i g időszerű kérdést boncol­ gatja, h o g y m e n n y i r e a l k a l m a z h a t ó k a klasszikus m a r x i s t a eszmék és gondolatok n a p j a i n k b a n . „Lehetséges-e a m a i feltételek k ö z ö t t t o v á b b ­ fejleszteni a világ materialista szemléletét m a r x i módon? — teszi fel a kérdést. M a r x tudniillik úgy alapozta meg a materialista világnézetet, hogy az emberi elméleti tevékenység egészére építette. Mivel M a r x e né­ zeteit a korabeli kapitalizmus feltételei k ö z ö t t f o g a l m a z t a meg, így igen nehéz a szocializmus körülményeiben is alkalmazni őket. A m a i elmélet és g y a k o r l a t elemzése egyértelműen szükségessé teszi az objektív és szub­ jektív tényezők egységes szemléletét. E z a hozzáállás annál is inkább he­ lyénvaló, mivel az elmélet n e m m á s , m i n t a meglevő állapotok túlhaladási lehetőségének alkotó megfogalmazása. M a r x módszerének fejlesztését az is megnehezítette, hogy az elmúlt száz év a l a t t ' b i z o n y o s elferdülések is m u t a t k o z t a k a marxista elméletben, kezdve a m a r x i fogalmi rendszer­ hez és módszerhez való „görcsös" ragaszkodástól egészen a marxista gon­ dolkodás revizionista túlhaladásáig. Többek k ö z ö t t ezek a jelenségek idéz-

ték elő a m a r x i s t a g o n d o l k o d ó k különböző eszmei megfogalmazásait. M i n d e z felveti a kérdést: Válságban van-e a m a r x i z m u s ? D r . Szám e kérdéssel k a p c s o l a t b a n .megálllapítja, h o g y a polgári elmé­ letek és a m a r x i z m u s k ö z ö t t i lényegbevágó különbség a k ö v e t k e z ő : „ A p o l g á r i elméletek alaptulajdonsága, h o g y a tőkés termelési m ó d .további fenntartására i r á n y u l n a k , m í g t ő l ü k eltérően a m a r x i z m u s a tőke világá­ n a k t ú l h a l a d á s á t és egy új, emberhez méltóbb világ kiépítését szolgálja." E z persze n e m jelenti azt, h o g y a polgári-elméletek eleve helytelenek és elvetődnek, d e azt sem, h o g y a m a r x i s t a g o n d o l k o d á s egységes és minderi megnyilvánulásában forradalmi. M i n d e z attól függ, h o g y a z a d o t t elmé­ let m i l y e n objektív és szubjektív g y a k o r l a t b ó l indul k i és milyen m ó d o n tudja e k é t elem dialektikus egységét kivizsgálni. D r . Z a r k o v i c v i t a i n d í t ó j a t a r t a l m a z t a a legtöbb g y a k o r l a t i élemet, h i ­ szen gazdasági problérnáink okairól írt. G a z d a s á g i p r o b l é m á i n a k felsoro­ lását a szerző a hosszú ideje t a r t ó erős inflációval kezdi, amely „lassan, de biztosan aláássa a z ésszerű g a z d á l k o d á s alapjait, különösen azzal az egyre terjedő jeleriséggel, hogy a jövedelem növelését elsősorban áremelés­ sel érik é l . " Ebhez az egyre n ö v e k v ő inflációhoz csatlakozik gazdaságunk másik „betegsége" is, a külföldi hitélekből e r e d ő h a t a l m a s devizakötele­ zettség. Ilyen devizakörülmények a sok esetben m a j d n e m k i z á r ó l a g 'be­ hozatali n y e r s a n y a g r a épülő gazdasági á g a z a t a i n k növekedési rátáját csökkéntik, ú g y h o g y ,a h a z á n k gazdasági növekedésének rátája egészében m á r n a g y o n közel áll a n u l l á h o z , egyes térületéken pedig jóval a l a t t a is v a n " . E z e n k í v ü l a szerző megemlíti, h o g y a „reális személyi jövedelmek m á r n é h á n y éve csökkennek, a m u n k a n é l k ü l i e k száma aggasztó mé­ reteket ö l t ö t t — 850 000-en v a n n a k . A gazdasági fejlődés m i n d e n m e n y nyiségi m u t a t ó j a , d e m i n d e n e k e l ő t t a munkatermelékenység a z utóbbi években á l l a n d ó a n csökken. M i n d t ö b b g o n d o t o k o z a belső fizetésképte­ lenség". A szerző a jelenlegi h e l y z e t o k a i t k u t a t v a megállapítja még, hogy egyes b í r á l ó k és elemzők az o k o k a t éppen a gazdasági rendszerben látják. A m a i h e l y z e t gyökerei ugyanis az 1965. évig, a •társadalmi-gazdasági reformig n y ú l n a k vissza. D r . Z a r k o v i c szerint „ ú g y t ű n i k , h o g y ez a n a g y vállalkozás n e m volt jól előkészítve és kivitelezve, s e z é r t h a t a l m a s gaz­ dasági és szociális m e g r á z k ó d t a t á s r a került sor, különösen. 1968 u t á n " . Politikai k ö r ö k b e n ekkor m á r n y i l v á n v a l ó , h o g y gyors v á l t o z t a t á s o k a t kell eszközölni, s ez a folyamat 1974-ben fejeződik be. A gazdasági r e n d ­ szer' m e g v á l t o z t a t á s á t sietteti a t á r s u l t .munka t ö r v é n y e és egy egész sor egyéb előírás. „Létrejött egy új gazdasági rendszer, d e gazdasági nehéz­ ségeink is t o v á b b f o k o z ó d t a k — gazdasági válságba k e r ü l t ü n k . A z 1965. évi gazdasági reform céljaitól m a t á v o l a b b v a g y u n k , m i n t 1976-ban voltunk." E z e k n e k a gazdasági „ b a j o k n a k " az orvoslását d r . Z a r k o v i c többek k ö z ö t t a m u n k a n a g y o b b t á r s a d a l m i értékelésében látja. Szerinte „egy szocialista t á r s a d a l o m alapelve és k i i n d u l ó p o n t j a csak a m u n k a lehet, m e r t ez képezi alapját az egyéni és t á r s a d a l m i fejlődésnek". E z az elv 5

azonban' a mi t á r s a d a l m u n k b a n sok esetben h á t t é r b e szorul, a m i k o r a veszteségeket és egyéb h i b á k a t szolidárisán lefedik a jól .működő m u n k a ­ közösségek terhére, amikor az elosztásban m i n d e n ü t t az egyenlősdí elve érvényesül, A -szocialista társadalom másik előfeltétele — a m a r x i s t a elmélet sze­ rint — a t á r s a d a l m i tulajdon, ami azt ás m a g á b a foglalja, h o g y a felhal­ mozás elosztása a jövedelem előtererntőeinek a h a t á s k ö r é b e n maradjon. E z ­ zel szemben jelenleg t á r s a d a l m u n k b a n — állítja a szerző — a t á r s a d a l m i ­ politikai közösségek, az érdekközösségek, a gazdasági k a m a r á k és egyéb közösségek a jövedelemből a n n y i t vesznek el, amennyire szükségük van, a gazdaság felhalmozására pedig, ami m a r a d , és sajnos, egyre kevesebb m a r a d . Ezenkívül az utóbbi .időben m i n d jobban érvényesülnek az államés csoporttulajdoni érdekek, ami az egységes jugoszláv piacot ás aláássa. Ezek a csoportérdekek n é h a még nacionalista színezetet is k a p n a k , s így feltehető a kérdés, hogy a z „egységes jugoszláv gazdaságért kell-e k ü z d e ­ n ü n k , v a g y pedig a nyolc nemzeti g a z d a s á g é r t ? " A beszámoló ezenkívül foglalkozik még az a u t o n ó m i a és érdekegyez­ tetés kérdésével a társadalmi megállapodások és önigazgatói megegyezé­ sek a l k a l m á v a l , v a l a m i n t a termelőerőkkel és a termelési viszonyokkal meg a társult m u n k a gazdasági helyzetével. Ezzel kapcsolatban a szerző leszögezi, h o g y az utóbbi időben a t á r s u l t m u n k a szervezetei egyre k e ­ vésbé d ö n t h e t n e k a beruházásokról és az újratermelésről, m e r t ezeket a kérdéseket rajtuk kívülálló tényezők, elsősorban a b a n k o k intézik. A v i t a i n d í t ó végén a szerző leszögezi: „ A z önigazgatás alkotmányos koncepciójának megvalósítása és a termelékenység növelése érdekében elengedhetetlen, hogy gazdasági rendszerünk megfelelő paramétereket' építsen ki. E n n e k alapján a tmasz eredményesebb ügyviteli politikát foly­ t a t h a t és egyre i n k á b b 'megvalósítható a m u n k a - és eszköztársítás. Ú g y ­ szintén fontos csökkenteni az általános és közös fogyasztás nyomását a t m a s z jövedelmére és t i s z t a jövedelmére, h e g y ily m ó d o n növekedjen a felhalmozás és az újratermelési képesség világpiaci h e l y z e t ü n k javulása érdekében." D r . J o v a n M u n c a n professzor a z ember és a m u n k a elidegenülésének problémáját t a g l a l t a . A z ember és a m u n k a elidegenülésének forrását a termelőeszközök feletti m a g á n t u l a j d o n b a n kell keresnünk. A z elidegenülés elméletének h á r o m megnyilvánulási formájáról szól az írás, m é g p e d i g : 1. a m u n k a termékétől való elidegenülésről, 2. a m u n k á s n a k a termelési tevékenységtől való elidegenüléséről és 3. az embernek az emberi lénytől való elidegenülési formájáról. M a r x elidegenülésről szóló elméleténeik m á s i k része a m u n k a felsza­ badulásáról szól. „ A z ember felszabadulásának történelmi szerepét M a r x a m u n k á s o s z t á l y n a k s z á n t a — írja a szerző, m a j d hozzáteszi — a m u n ­ kásosztály felszabadításának harca n e m az osztálykiváltságért és m o n o ­ póliumokért v í v o t t harc, h a n e m h a r c az egyforma jogokért és kötelezett­ ségekért és a mindenfajta o s z t á l y h a t a l o m megszüntetéséért." A szocialista f o r r a d a l m a k új t a r t a l o m m a l telítik a m u n k a felszabadulásának g y a k o r -

latát. Kezdetiben, az állami t u l a j d o n időszakában' a m u n k á s még b é r v i szonyban Tan az állammal, így a legfontosabb döntések is állami szinten történnek. A szocialista önigazgatás azonban új fejezetet n y i t a m u n k a és az ember felszabadításának f o l y a m a t á b a n . A szerző fejtegetése végén megállapítja: „ A m u n k a felszabadítása hosszan t a r t ó folyamat, s ü t e m e attól függ, hogy a meglevő objektív e l l e n t m o n d á s o k a t ilyen m é r t é k b e n haladja túl a szocialista önigazgatása társadalomi, aminek közös alapját a m u n k a e r e d m é n y e szerinti elosztás és a szocialista árutermelés objektív hatása képezi." 1

*•

A z írásunk elején k ö z ö k felsorolás és a v i t a i n d í t ó beszámolóiknak ez a r ö v i d ismertetője is bizonyítja, h o g y ez & t u d o m á n y o s tanácskozás egyike volt azoknak, a kísérleteknek, amelyek a h a t a l m a s m a r x i életművet minél t ö b b oldalról kívánják megvilágítani és ezzel p á r h u z a m o s a n k u t a t j á k a m a r x i s t a elmélet mai g y a k o r l a t i a l k a l m a z á s á n a k lehetőségeit. E z az á l t a ­ lános igyekezet t ü k r ö z ő d ö t t a trésztvevők hozzászólásaiban és vitáiban, amikor a szerzők által ismertetett beszámolókkal k a p c s o l a t b a n szót k é r ­ tek. A v i t a esetenként igen élessé is vált. M i n d e z a z o n b a n csak f o k o z t a az értekezlet értékét és jelentőségát. Végezetül azt is el kell m o n d a n i , h o g y egy ilyen átfogó tanácskozás, M a r x munkásságának, különböző szemszögből t ö r t é n ő megvilágítása, n e m törekedett egységes z á r a d é k o k megfogalmazására és elfogadására, h a n e m a résztvevők a z z a l a meggyőződéssel t á v o z t a k , h o g y e z a t a n á c s k o z á s is M a r x géniuszának a d ó z o t t és .tovább élteti azt a forradalmi elméletet, amelyet M a r x K á r o l y és követői több m i n t száz évvel ezelőtt k i d o l g o z t a k .

NEMZETKÖZI

SZEMLE

Lovas István AZ U N C T A D BELGRÁDI ÉRTEKEZLETÉRŐL

Belgrád lényegében azt hozta, amit ebben a helyzetben h o z h a t o t t . A z E N S Z világkereskedelmi értekezletén t ö b b államfő és k o r m á n y f ő jelent meg, m i n t eddig b á r m i k o r s a szószéken kifejtette véleményét, m a g y a r á z ­ ta álláspontját a h a r m i n c a s évek ó t a legnagyobb gazdasági világválság k i v á l t ó okairól és lehetséges kiküszöböléséről. Egytől egyig az el n e m k ö ­ telezettek és fejlődők államférfiáiról v a g y a hozzájuk közelállókról v a n szó. A miniszterek s z á m á t t e k i n t v e is a legsikeresebb értekezlet volt a belgrádi. Ennél is fontosabb azonban, hogy a fejlődők, v a g y ahogyan m o n d a n i szokták, a h a r m a d i k világ e z ú t t a l sokkal j o b b a n felkészült a párbeszédre, m i n t eddig b á r m i k o r . A Buenos Aires-i értekezleten o l y a n p l a t f o r m o t d o l ­ g o z t a k k i és fogadtak el, a m e l y n e k alapján egyszerű és k ö n n y ű k i m u ­ tatni, kifejteni- és logikus m a g y a r á z a t o t adni m i n d e n r e , a m i az utóbbi időben, főleg a legutóbbi évtizedben t ö r t é n t , s a történelem folyamán először léptek elő az egész világot átfogó, úgynevezett globális megoldási javaslattal. S éppen ez a „globális" lett (mint v á r h a t ó v o l t is) a legkomolyabb ü t ­ közési p o n t j a a belgrádi értekezletnek. A fejlődők ugyanis azt vallják, h o g y a világgazdaság összefüggő szervezet, amelynek m i n d e n része be­ folyásolja az egésznek a helyzetét és alakulását. E r r e é p ü l a kölcsönös függőség elmélete, s ebből következik az, h o g y részleges megoldások n e m h o z h a t n a k semmit, m e r t úgynevezett globális m e g o l d á s o k r a v a n szükség. Ezen pedig az értendő, hogy el k e l l t á v o l í t a n i m i n d e n természetes és mesterséges a k a d á l y t a világgazdaság, főleg pedig a „ h a r m a d i k v i l á g " fejlődése elől. Meg kell t e h á t reformálni a p é n z ü g y i é valutáris r e n d ­ szert, amely m a csak a gazdagok, m i n d e n e k e l ő t t az Egyesült Á l l a m o k érdekeit szolgálja. Lehetővé teszi, h o g y saját érdekében, különféle spe­ kulációkkal (a jelen esetben például a m a g a s k a m a t l á b a k k a l és a d r á g a dollár politikájával — ami összefügg egymással) irányítsa a világgazda­ ságot, s ez mindenki k á r á r a súlyos, válság kirobbanásához vezessen. s

A kulisszák

mögül

nézve

Egyesek, aikiknek hosszú idő óta betekintésük v a n a kulisszák mögé (például J a n e z Stanovnik, aki tizenöt éven át az E N S Z .európai fejlesz­ tési bizottságának végrehajtó t i t k á r a volt) azt m o n d j á k , a válság o k á t 1968-ra kell visszavezetni. A k k o r ugyanis világszerte h a t a l m a s sztrájkhullám indult, béremelési követelésekkel, az egyetemista tüntetések pedig szociális zavargások kirobbanásával fenyegettek. A z így kiharcolt bér­ emelések elvitték a profit egy részét s mam m a r a d t elég beruházásokra (legalábbis a korábbi séma szerint), tehát a termelés korszerűsítésére és fo­ kozására. Ez m á r ö n m a g á b a n is a stagnálás felé b ú z o t t . V a l a m i n t tenni kellett. A gazdagok közgazdasági tanácsadói azt sugalmazták, hogy a n t i ­ inflációs p o l i t i k á t kell folytatni, amivel megoldódnak a szociális bajok és mérsékelhető a dolgozók n y o m á s a a p r o f i t r a . Le kell állítani a t e r m e ­ lés növekedését — m o n d t á k , m a j d meg is t e t t é k , s e m i a t t a világon a mai napig körülbelül 32 millióra emelkedett a munkanélküliek száma (nem számítva a fejlődő országok zömét, ahol soha, semmilyen n y i l v á n ­ tartást nem vezettek erről). A z o k a m u n k á s o k tehát, akik n e m veszítet­ ték el munkahelyüket, hallgattak és dolgoztaik t o v á b b . A z elégedetlenség egyszeriben megszűnt a bizonytalanság terhe alatt. M a m á r r i t k a jelenség a béremelési sztrájk, a m u n k á s o k csak elvétve n y i l v á n í t j á k ki elégedet­ lenségüket, attól t a r t v a , hogy a m u n k a n é l k ü l i e k listájára kerülnek. A tőke m a sokkal nagyobb biztonságban v a n , mint tíz évvel ezelőtt volt. A z antiinflációs politika másik vonalán pedig megindult a takarékos­ ság (ami ellen elvben természetesen senkinek sem lehet kifogása), az ener­ giahasználat ésszerűsítése, jelentősen c s ö k k e n t az olajkereslet (bumeráng­ ként v á g o t t visza az olajtermelő országok kapzsiságának irányába). A fejlettéknek ezzel sikerült •megállítani az olajárak növekedését, az utóbbi időben pedig csökkenését is k i v á l t a n i . M a a fejlett világ 25 szá­ zalékkal, vagyis egynegyedével kevesebb olajjal termel egy ipari egységet (mondjuk, egy kilogram árut), m i n t 1970-ben. H o g y ezt a deflációs (antiinflációs) politikájukat világviszonylatban is érvényesítsék, a fejlettek l e z á r t á k piacukat, főként a fejlődők elől, nem elsősorban azáltal, hogy olcsóbban és .jobban termelnek, hanem a hazai termelés k o r á b b a n nem tapasztalt állami t á m o g a t á s á v a l , szubvenciókkal, v é d ő v á m o k k a l és egyéb intézkedésekkel. Szubvencionálják az acél, a vegyipar, sőt az autóipar, a villamossági, a z elektronikai i p a r termelését is, vagyis szinte az egész ipari és mezőgazdasági termelést. A gazdag világ m a nemzeti jövedelmének 4—5 százalékát erre k ö l t i (csak a m e z ő g a z d a ­ sági termelésre körülbelül 100 milliárd d o l l á r t ) . Ezzel szinte teljes egészé­ ben k i z á r t a piacairól a konkurrenaiát. Ehhez párosul m é g az, hogy fel­ fejlesztette élelmiszer- és nyersanyagtermelését, s m a m á r ezekből i n ­ k á b b e x p o r t á l , mint i m p o r t á l . U g y a n a k k o r a minimálisra leszorították a fejlődő világban t e r m e l t nyersanyagok á r á t . A m i n t K. T . J. R a k e t l a le­ sottói k ü l d ö t t m o n d t a a belgrádi értekezleten, ez csak az utóbbi k á t év­ ben körülbelül 85 milliárd d o l l á r értékkel csökkentette a fejlődők á r u -

csere-forgalmát. Ennyivel kevesebb m a r a d t belső fejlődésük serkentésére. Arról pedig szinte szó sem lehet, ihogy az o n n a n származó ipari termék eljusson hozzájuk, b á r m i l y e n jó is a minősége, főleg pedig, h o g y ilyen feltételek mellett korikurrenclaképes legyen. E n n e k logikus k ö v e t k e z m é ­ nye, hogy 1981-ben 1 százalékkal, t a v a l y pedig m á r 6 százalékkal csök­ kent a n e m z e t k ö z i árucsere-forgalom. E n n e k keretében a fejlődők, t e h á t a szegényebb országok exportja sokkal nagyobb mértékben megcsappant, mint a gazdagoké. N y i l v á n v a l ó , hogy a világkereskedelem visszaesése, a z invesztálás le­ szorítása a termelés h u z a m o s csökkenéséhez vezetett. A fejlett világ leszo­ r í t o t t a országában az inflációt, d e gazdaságát ezzel meglehetősen hosszú stagnálásra ítélte (nagyobbrészt •szándékosan).

Az

USA

járt

legjobban

Ebben a gazdasági visszaesésben, amit jórészt maga v á l t o t t ki, b i z o ­ nyos becslések szerint, csak az U S A járt jól. Folyton n ö v e k v ő állami költségvetési h i á n y á v a l — ami t a v a l y elérte a messzemenően r e k o r d n a k számító 200 milliárd dollárt — abnormálisan kifizetődővé tette a hiány fedezésére szolgáló b a n k h i t e l t és a takarékbetéteket. A z állam (szintén megfontolásból) leállította a p é n z n y o m á s t , s ezáltal dollárínséget v á l t o t t ki, m a j d 20 százalék fölé emelte a k a m a t o t , h o g y ily m ó d o n biztosítsa a p é n z t a költségvetési deficit kiegyenlítésére. Mivel a világon sehol sem fizettek ilyen magas k a m a t o t , a pénz n e m csak az Egyesült Államok g a z ­ daságából á r a m l o t t a b a n k o k b a — ahol a pangás imlatt a k k o r m á r a gaz­ daságiban mindössze 3—4 százalékos profitot érhettek el — , h a n e m az egész világból. S ebből az általános — mesterségesen t e r e m t e t t — dollár­ ínségből n ő t t ki a d r á g a dollár politikája. M i n t tudjuk, az utóbbi időben a dollár á r f o l y a m a a világ m i n d e n o r s z á g á n a k valutájához m é r v e n ő t t , a leggyengébbekhez képest igen drasztikusan. M i n d e n ü t t jelentősen d r á ­ gítja tehát a bevitelt. Főleg a szegényeket a r r a készteti, hogy devizaszer­ zés céljából k ü l f ö l d ö n á r o n alul adjanak el mindent, amit egyáltalán el t u d n a k adni s, hogy örüljenek, ha b á r m i t is e l a d n a k . A z abnormálisan m a g a s k a m a t o k folytán hirtelen n ö v e k s z i k - a — kü­ lönben természetszerűleg n a g y mértékben hitelre szoruló — fejlődők adóssága. így ma m á r m e g h a l a d t a a 600 milliárd dollárt, az évi törlesz­ tés és a k a m a t összege pedig a 130 milliárdot. A fejlődő országokban — az olajtermelőket k i v é v e — szinte teljesen leállt az invesztálás, s termé­ szetesen a haladás is. A z A m e r i k á b a v á n d o r o l t drága dollár, a magas k a ­ m a t o k lényegében a z t eredményezték, hogy az o t t a n i fegyverkezést jelen­ tős mértékben a N y u g a t és a fejlődők fizették meg. A z Egyesült Államok tehát mások számlájára, nagyobb gazdasági megerőltetés nélkül folytat­ hatja a fegyverkezési versenyt a keleti b l o k k a l , amelynek elsőszámú k é p ­ viselője, a szovjet k ü l d ö t t Belgrádban is megismételte o r s z á g á n a k k o r á b b ­ ról ismert, lényegében demagóg álláspontját, m e l y szerint a világ bajait

általában véve a kapitalista rendszer o k o z t a , a legszegényebbek a gyar­ m a t i kizsákmányolás (tehát szintén a kapitalizmus) m i a t t szegények, ennélfogva a kapitalisták erkölcsi kötelessége támogatni azokat, akiket gazdaságilag tönkretettek. E z a probléma — lényegében — nem t a r t o z i k a szocialista országok közösségére, ahol a rendszernek köszönhetőleg nincs gazdasági válság. ( M i n t h a Lengyelország és m á s o l y a n ország nem létez­ ne ebben a közösségben, ahol h u z a m o s a b b ideje n y i l v á n u l ó válság m u t a t ­ kozik, élelmiszer és egyéb áru h i á n y á v a l k ü s z k ö d n e k , s ahol „fuldokol­ n a k " a külföldi adósságokban.) B á r hozzáfűzte, hogy a Sovjetunió ennek ellenére n a g y o b b t á m o g a t á s t n y ú j t számukra'(bilaterális kapcsolatok útján), m i n t a világ bármelyik országa. Ebben valószínűleg v a n is v a l a m i , de sajnos, zömmel nem élelmiszerek, hanem- fegyverek formájában érkezik a támogatott szegény országokhoz a segély, m i n t ahogyan ellenségeikhez a másik táborból származó. Ettől a szovjet állásponttól lényegesen eltért a m a g y a r és a lengyel, miszerint az ő gazdaságuk n y í l t s jelentős mértékben befolyásolja m i n ­ den, ami a világgazdaságban t ö r t é n i k , ezért — a k á r c s a k az el nem k ö ­ telezettek és fejlődők — a válság globális megoldási p r o g r a m j á n a k kidol­ gozását tartják szükségesnek és reálisnak, s ehhez m a g u k is hajlandók hozzájárulni. Ez pedig lényegében n e m különbözik attól, amit A n t o n Vratusa a jugoszláv küldöttség nevében (Spiljak elnök és az értekezleten elnöklő L a z a r Mojszov után) még egyszer kifejtett és n y o m a t é k k a l alá­ húzott. Eszerint — a m i n t a fejlődők, vagyis a 77-ek a Buenos Aires-i miniszteri ülésükön megállapították — globális jellegű válságról v a n szó, amely az egész világot, m i n d e n gazdasági rendszert és régiót érin­ tett, s amely a háború u t á n i világgazdaság kialakulásából k i n ő t t minden s t r u k t ú r á r a v o n a t k o z i k . A m i n t 'mondta, Jugoszlávia olyan h a t á r o z a t o k a t vár az U N C T A D - t ó l , amelyek h o z z á j á r u l n a k a világgazdaság, m i n d e ­ nekelőtt a fejlődő országok gazdasága felélénkítéséhez s az új gazdasági világrend kialakításához. M i n t a továbbiakból kiderült, ennek számos a k a d á l y a volt ezúttal is. A fejlett országok n e m tagadják, i n k á b b h a n g s ú l y o z z á k a világgazda­ ság fellendülésének szükségét, de egészen m á s k é p p e n képzelik el, m i n t a fejlődők. E z t t ü k r ö z i az amerikai és az indiai k ü l d ö t t felszólalása is.

Fellendülés,

de

hogyan

N y i l v á n v a l ó a n a szovjet álláspontra célozva t a g a d t a Kenet D e m , ameriaki államtitkár-helyettes, hogy az országok közötti gazdasági haladás különbsége, kizárólag a gazdasági lehetőségek, adottságok különbségéből, hiányából ered, hogy a történelem, vagyis a k i z s á k m á n y o l á s k ö v e t k e z ­ ménye. Szerinte i n k á b b a n n a k a p o l i t i k á n a k a t ü k r e , amelyet egyes or­ szágokban f o l y t a t n a k . Kenet D e m , a fejlett világ képviselője úgy ítélte meg, hogy a náluk, főleg az infláció megfékezésében és a k a m a t l á b a k csökkentésében élért eredmények, s az erre alapozódó fellendülés —

melynek első jelei m á r m u t a t k o z n a k — át kell, h o g y 'terjedjen az egész világra, hosszabb lejáratú hatással. Virshanat P r a t a p Sing indiai kereskedelmi miniszter erre azt m o n d t a , hogy a legjobb esetben is spekulációnak kell tekinteni a z t a véleményt, m e l y szerint a jelenlegi válság m e g o l d h a t ó valamiféle ciklikus „felgyógyu­ lással", ami m a j d a fejlettektől m i n d e n k i r e kiterjed. M á s o k is ú g y vélik, h o g y h a a v i l á g el is fogadná a fejlettek tételét, mely szerint m a g u k k a l ragadják a fellendülésiben a fejlődőket is, a jelen­ legi 1 százalékos és jövőre e l ő i r á n y z o t t 4 százalékos termelésnövekedés ehhez nem lenne elég. A h o g y a n egy felszólaló képletesen kifejezte, a fej­ lődők n e m s z á m í t h a t n a k arra, hogy utolsó v a g o n k é n t rácsatolják m a g u k a t a fejlettek szerelvényére, m e r t v a g o n u k az első k a n y a r b a n kisiklana. Bár az amerikai k ü l d ö t t s z á m o k k a l operált, m o n d v á n , hogy az e m l í t e t t fel­ lendülés lehetővé teszi a fejlődők e x p o r t j á n a k fokozását, a z olajtermelő­ ket nem számítva 2 0 — 2 5 milliárd dollárral növeli bevételüket, az u t ó b ­ biak ezt n e m t a r t j á k k o r á n t s e m elegendőnek, hiszen icsak a világ legfej­ letlenebb 36 országának, a jelenlegi r e n d k í v ü l alacsony életszínvonal fenntartásához 3—4 milliárd dollár segélyre lenne szüksége. Pedig ezek­ ben az országokban a nemzeti jövedelem az utóbbi időben 0,6 százalék­ kal csökkent, n e m h o g y n ö v e k e d e t t volna. Á t l a g b a n mindössze 220 dollár volt fejenként, 760 dollárral kevesebb, m i n t a többi fejlődő országban és 7453 dollárral kevesebb a fejletteknél. Ezért k é r d e z t e kétségbeesetten Idrisa Jaja, Felső-Volta k ü l d ö t t e : H o ­ g y a n gyógyulhat fel a fejlődő országok gazdasága, a m i k o r a pénzügyi és monetáris spekulációk elértéktelenítenek m i n d e n törekvést.

Csak az ú) gazdasági

világrend

szavatol

tartós

haladást

E z t az állítását megerősítette és országa példájával szemléltette d r . Ali W a r d h a n a indonéz gazdasági és pénzügyi miniszter is a fejletteknek a r ­ ra az állítására válaszolva, hogy a fejlődőket nem érték v o l n a ilyen súlyos nehézségek, h a h a t é k o n y a b b a n és felelősebben irányítják gazda­ ságukat. A m i n t m o n d t a , Indonéziában az utóbbi ö t 'évben évenként 7 százalékkal n ö v e k e d e t t a termelés (amelyhez hasonló kevés országban v a n ) , külső tényezők miatt, amelyek alól n e m b ú j h a t t a k k i és amelyeket nincs is m ó d j u k b a n befolyásolni, mégis súlyos nehézségeket éltek át. A z általános recesszió m i a t t a nyersanyagból származó exportjövedelem óriási m é r t é k b e n csökkent, s jelentősen kisebbedett az olajból származó devizabevétel is, m i k ö z b e n az i m p o r t á r u á l l a n d ó a n drágult. E m i a t t a t e r ­ melési eredmények ellenére is jelentős külgazdasági és fizetési mérleghiá­ n y a keletkezett hazájának. A gazdagok most azzal nyugtatják a fejlődőket, h o g y a t ő l ü k indult fejlődés, m i u t á n t á j u k is kiterjedt, 20—25 milliárd d o l l á r r a l növeli á r u ­ csere-forgalmuk értékét, arról azonban h a l l g a t n a k , h o g y elsősorban pénz­ h a t a l m u k n a k köszönve a jelenlegi helyzetben ennek tízszeresét veszik ki

a fejlődők zsebéből. A z E N S Z megfelelő intézményei ugyanis kiszámítot­ ták, hogy a megnövekedett k a m a t o k évi 80 milliárd d o l l á r t , a leszorított nyersanyagárak 100 milliárdot, az olajár kikényszarített mérséklése pedig újabb 80 milliárdot vitt el tőlük. N e m is szólva arról, h o g y a D é l a nagy népszaporulat és urbanizáció n y o m á s á r a a folyton kedvezőtlenebbé vált feltételek mellett is kénytelen v o l t és kénytelen m a is importálni, h o g y ne essen vissza termelése, miért o t t ez a létminimum további süllyedését jelentené: a legszegényebb o r s z á g o k b a n éhhalált, vagy a legelemibb szük­ ségletek megvonását a lakosságtól. E z a helyzet lehetővé tette a politikai nyomásokat, különféle — az önállóságukat és függetlenségüket is veszé­ lyeztető — feltételek -diktálását. Ez f o k o z t a és f o k o z z a a feszültséget s élezi a k ü l ö n b ö z ő oldalról' jövő támogatásból s z á r m a z ó befolyások révén k i v á l t o t t ellentéteket, konfrontációt. A kényszer által d i k t á l t helyzetet szemléltetik az a l á b b i számok is: 1970-ben a fejlett Észak exportjának 20 százaléka ment a fejlődő o r s z á ­ gokba, t í z évvel később 40 százaléka. T e h á t a nehéz feltételek ellenére is megkétszereződött a k k o r , amikor a protekcionizmus m i a t t Dél m i n d na­ gyobb áldozatok árán t u d o t t csak eljutni Észak piacaira, pontosabban, amikor m i n d i n k á b b kiszorult o n n a n . Kivéve az olcsó nyersanyagokat, a déligyümölcsöt stb. Vásárlásukat hitelekkel serkentették a fejlettek, m e r t a recesszió m i a t t mind nehezebb volt eladni az árut. Dél ezzel mérsékelte náluk a recessziót, lehetővé t é v e ezáltal az óriási munkanélküliség elvi­ selését. (Hisz az Egyesült Á l l a m o k b a n például a 12 millió m u n k a n é l k ü ­ li nem sokkal jár rosszabbul, m i n t aki dolgozik, ment korábbi keresetének 80 százalékát m u n k a nélkül magkapja.) Ezért gondolják a fejlődők, h o g y a gazdagok kötelesek visszaszármaz­ t a t n i azt a pénzt, amit a jórészt á l t a l u k k i v á l t o t t nehézségek közepette kivették a zsebükből. A z o k n a k a féltételeknek a megszüntetésével, ame­ lyek ezt a pénzügyi m a n i p u l á c i ó t lehetővé tették. A z abnormálisan m a ­ gas k a m a t l á b a k csökkentésével, a protekcionizmus megszüntetésével, a nyersanyagáraik n o r m a l i z á l á s á v a l és stabilizálásával. M i n t h o g y azonban m i n d e z csak jövedelemforrást, n e m pedig jövedelmet jelentene, az indulás­ hoz fel kellene függeszteni, illetőleg h a l a d é k o k a t jóváhagyni az esedékes hiteltörlesztésre és k a m a t o k r a . Enne a pénzre és kedvezőbb feltételek mel­ lett folyósított újabb hitelekre van szükség ahhoz, h o g y meginduljon ná­ luk is — vagyis az egész világon egyidejűleg — a fejlődés. H o g y a n le­ hetne ezt elérni? E z a bizonyos „ h o g y a n " volt a belgrádi értekezlet legnagyobb kérdése. Ebben ugyanis alapvetően eltér Észak és D é l véleménye és felfogása. Dél, vagyis a fejlődők nem hajlandók t o v á b b Északra, a gazdagokra bízni m a g u k a t , m e r t ebben a n a g y m é r e t ű gazdasági válságban olyan leckét k a p t a k , melyből m e g t a n u l t á k , h o g y az é r v é n y b e n levő világgazdasági és pénzügyi rendszerben ők m i n d i g a perifériára szorulnak. H a m i n d e n k i ­ nek rossz, a k k o r nekik a legrosszabb, h a pedig viszonylag mindenkinek jó, a k k o r is nékik a legkevésbé jó. E z é r t követelik a rendszer, a világ-

gazdaság, a nemzetközi árucsere-forgalom, a pénzügyi és .monetáris elő­ írások strukturális, gyökeres megváltoztatását. E r r ő l viszont a g a z d a g o k , a fejlettek Belgrádban é p p o l y kevéssé b o ­ csátkoztak vitába, mint a világkereskedelmi értekezlet korábbi ülésein. (Azzal, h o g y volt egy-két ettől elütő, a fejlődő világ nehézségeit őszintén átérző és segíteni a k a r ó p é l d a is. Ilyen volt Finnország, amely bejelen­ tette, h o g y hajlandó eltörölni a legszegényebb országoknak folyósított hiteleket, vagyis ajándéknak minősíteni. E z u g y a n a m o l y a n egy fecske. . . eset, mégis biztató.) Másrészt a huzamosabb ideje t a r t ó nehézségek valószínűleg .meggyőz­ ték a fejlődőket arról, hogy Észak k é p t e l e n befogadni Dél, illetőleg a fejlődő országok m i n d e n többletét s ezért m a g u k n a k is n ö v e l n i ü k kell befogadó képességüket, bővíteni piacúikat. Ezért szorosabb egymás k ö ­ zötti kapcsolatokra, legfőképpen pedig együttműködésre v a n szükségük. A .'belgrádi értekezlet is m e g m u t a t t a , hogy ebben az U N C T A D nagy segítségükre lehet, ha m i n t nemzetközi világkereskedelmi ügynökség t e ­ vékenykedik.

Az

adósságok

kényszerítő

ereje

A leszűkült kiviteli lehetőségek m i a t t a z e x p o r t b ó l szabály szerint még a k a m a t o k r a sem telik, a törlesztésre m e g főképpen n e m . Fejlődésre te­ hát n e m is g o n d o l h a t n á n a k , s h a a h e l y z e t n e m változna, gazdaságuk t a r t ó s a n megrekedne, s ezzel t o v á b b m é l y ü l n e a szegények és gazdagok közötti szakadék. Ezért m o n d j a Denis Hilli, volt brit laburista miniszter, hogy n e m hisz a gazdagok jóindulatában — sajnos, b o r ú l á t á s a Belgrádban jórészt b i ­ zonyságot nyert. A megoldást abban látja, hogy a külföldi adósságok súlya alatt görnyedő országok egyszerűen és testületileg megtagadják minden adósság törlesztését, a m i n e k feltételeit a g a z d a g o k , mindenekelőtt az Egyesült Államok teljességgel lehetetlenné tették. A d d i g t e h á t n e m fizet­ nek, amíg a feltételek nem j a v u l n á n a k lényegesen. Szerinte — és nem csak szerinte — csakis a szóban forgó t ö b b m i n t 600 milliárd 'dolláros adósság törlesztésének megtagadása kényszerítené őket jobb belátásra. Csak ennek megmentése érdekében lennének h a j l a n d ó k m i n t egyenrangú partnerekkel tárgyalni adósaikkal. Ez u t ó b b i a k úgy gondolják, egészen a d d i g r a el kellene odázni a kölcsönök törlesztését, amíg a z új gazdasági világrend keretében n e m k a p n a k kedvező k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t ismét hitelt termelésük fejlesztésére, a nélkülözhetetlen i p a r i ''berendezések bevitelére. Eközben el kellene érni, h o g y a fejlett világ p i a c á r a e x p o r t á l t nyers­ anyagaikért m é l t á n y o s á r a t k a p j a n a k s i p a r i árucikkeik és termékeik előtt is megnyíljanak ezek a piacok.

Kölcsönös

függőségi

alapon

A fejlődők ezért r e n d k í v ü l lényegesnek 'tartják az úgynevezett világ­ gazdasági fejlődés globális p r o g r a m j á n a k kidolgozását, m e l y n e k kereté­ ben, az általános n e m z e t k ö z i m u n k a m e g o s z t á s n a k megfelelően látni le­ hetne, m i t k í v á n n a k leginkább fejleszteni a gazdagok, m i t kellene t e r ­ melni és m i n e k a fejlesztését serkenteni a k ü l ö n b ö z ő színvonalú fejlődő országoknak, h o g y létrejöjjön a m a o l y a n nagyon- hiányzó világgazdasági egyensúly, ami megmentené a világot a mailhoz hasonló m e g r á z k ó d t a t á ­ soktól, stabilabbá tenné a fejlődést, a itermelési feltételeket és az á r a k a t egyaránt. Ü g y tűnik — s a belgrádi .értekezleten t a n ú s í t o t t fellépésük m i n t h a megerősítette v o l n a e z t — , h o g y a fejlettek t ú l erősnek érzik m a g u k a t s e m i a t t képtelenek belátni és elfogadni a kölcsönös függőség elméletének realitását, amit- a fejlődők, főleg pedig a z el n e m kötelezettek igen h a ­ t á r o z o t t a n hangsúlyoznak. Ehelyett i n k á b b az egyoldalú függőségről, a fejlődők t ő l ü k való függőségéről beszélnek; e r r e alapozzák a n á l u k m e g ­ i n d u l t fellendülés pozitív áttételét, amit szerintük a fejlődőknek ki kell várniuk. Bizonyos viszont, h o g y ezek nemigen hajlanak erre. E z ú t t a l nemcsak saját szerelvényüket, h a n e m m o z d o n y u k a t is követelik, amit n e m N e w Y o r k b a n , hanem o t t h o n fűtenek, s amelynek erejében jobban hisznek, mint abban, amit a g a z d a g o k ígérnek nekik. S ehhez követelik a világ­ gazdasági rendszer, a pénzügyi és monetáris rendszer gyökeres megvál­ t o z t a t á s á t (ez u t ó b b i t egyebek k ö z ö t t Franciaország is szükségesnek tartja), új Bretton W o o d s t sürgetnek, melyben a N e m z e t k ö z i V a l u t a a l a p minden, tagjának érdekeit figyelembe véve a l a k u l n á n a k k i az egymás közötti v i ­ szonyok. A m i kizárná, h o g y legerősebb tagja, jelen esetben az Egyesült Á l l a m o k úgy manipuláljon vele, ahogy néki megfelel.

Milyen

legyen

az új Bretton

Woodsf

Émlékeztetésképpen: Bretton W o o d s b a n 1947-ben m e g a l a k u l t a N e m ­ zetközi V a l u t a a l a p , amely lényegében lefektette a nemzetközi m o n e t á ­ ris rendszer alapjait, e l ő í r t a a kötelező nemzetközi n o r m á k a t és viselkedé­ si szabályokat, s ezzel a k o r á b b i n á l szilárdabb és t a r t ó s a b b fizetési elő­ írásokat h o z o t t létre. Lényege a z , h o g y a t t ó l kezdve a- d o l l á r lép a h á ­ ború előtti font sterling helyébe, az a r a n y mellett a dollár t ö l t i b e a t a r ­ talékvaluta funkcióját. E k k o r rögzítették a v a l u t a á r f o l y a m o k a t s igye­ keztek fenn is t a r t a n i . Egységesítették az a r a n y árát. a k ö z p o n t i b a n k o k ­ ban, amit azáltal t a r t o t t a k fenn, hogy a Bank öf E n g l a n d londoni k ö z ­ ponti b a n k kötelezte m a g á t az a r a n y vásárlására, h a á r a u n c i á n k é n t 35 dollár alá süllyed s eladására, h a fölé emelkedik. Azzal, h o g y ha e z t a funkciót egy pillanatban nem t u d j a ellátni, a k k o r a z amerikai Federal Keserves System segítségére siet' a r a n y t a r t a l é k á v a l . A r ö g z í t e t t v a l u t a á r -

folyamok, amire a. megállapodásban a tagállamok kötelezettséget vállal­ tak, biztonságot és tervezési lehetőséget szavatoltak. E z t m é g sikeresebbé tette a sokoldalú elszámolások lehetősége, ami t o v á b b egyszerűsítette és korszerűsítette az országok közötti árucsere-forgalom elszámolását. A V a l u t a a l a p legnemesebb /célkitűzése t a l á n az volt, hogy segíteni igye­ kezett a v a l u t á k (Stabilizálásában, a tagországok k ö z ö t t i egészséges valutáris kapcsolatok fenntartásában, vagyis a valutaspekulációk kizárásában, a valutáris korlátozások felszámolásában. R e n d k í v ü l jelentős tétele az alap s z a b á l y z a t á n a k az, amely szerint megfelelő pénzforrásokat kell a t a g á l l a m o k rendelkezésére bocsátania a fizetési mérlegükben jelentkező átmeneti jellegű h i á n y o k fedezésére. T a l á n legfőbb fogyatékossága kezdettől f c g v a az "volt, hogy tőkéjének körülbelül egynegyedét az Egyesült Á l l a m o k biztosította, s ennélfogva a szavazatok 22 százalékával rendelkezik. M i v e l a Szovjetunió nem érte el azt a célját, h o g y az alapban a n a g y h a t a l m a k vétójoggal rendelkezze­ nek, soha sem csatlakozott hozzá, átengedve ezzel az Egyesült Á l l a m o k ­ n a k a dominanciát. M i n t h o g y m i n d e n jelentősebb döntéshez a szavazatok 80 százalékára van szükség, az Egyesült Á l l a m o k h ú s z o n felüli két szá­ zalékának ténylegesen vétó jellege van, hiszen az összes többi szavazat együttvéve nem adja k i a 80 százalékot. A jelentősebb döntések közé tartozik a kulcsvaluta á r a r á n y a v á l t o z ­ tatása is. A Bretton Woods-i megállapodás értelmében a 10 százalékon fe­ lüli árfolyammozgáshoz a t a g á l l a m o k j ó v á h a g y á s á r a -van szükség, a jelen esetben azonban ez csak formalitás, m e r t egymagában senki sem befolyá­ solhatja a szavazás kimenetelét, az Egyesült Á l l a m c k dominanciája m i a t t . A z E u r ó p a i Közösség tagállamai azért p r ó b á l t á k elérni, hogy az említett nagyjelentőségű kérdésekben 85 százalékos szavazattöbbséget állapítsanak meg. Minthogy ők együttvéve a s z a v a z a t o k 16 százalékával rendelkez­ nek a tizenötön felüli egy százalékuk szintén vétójogot n y e r h e t n e . E z t azonban nem sikerült véghezvinniük. H a sikerül, m o s t a k k o r sem érne semmit, m e r t az Egyesült Á l l a m o k a hetvenes évek elején felrúgta a Bretton Woods-i megegyezést, s azóta k i z á r ó l a g nemzeti kérdéseinek veti alá a világ devizarendszerét, m e l y n e k kulcsvalutája a dollár, vagyis saját nemzeti valutája. A z előirányzottnál s o k k a l n a g y o b b mértékben növelte és növeli m a is valutájának, s egyben a k u k s v a l u t a á r á t is. Ezáltal p r o b ­ lémákat, kilátástalan helyzetet v á l t o t t ki a fejlődő országok nagy .részé­ ben. Ezért követelik, elsősorban a fejlődők (bár a fejlettek egy része is, pél­ dául Franciaország) o l y a n nemzetközi devizarendszer kialakítását, amely minden t a g á l l a m á n a k , n e m pedig csak leghatalmasabb tagjának érdekeit szolgálná. E z a követelés a belgrádi értekezlet szószékéről számtalanszor elhangzott: Ujabb Bretton W o o d s r a v a n szükség, halogatás nélkül. Jelenleg ez a világgazdaság egyik legfájóbb és legérzékenyebb pontja. N e m kétséges, hogy a z á r t ajtók m ö g ö t t t a r t o t t bizottsági üléseken éles viták folytak róla, de az sem, hogy a megoldás m é g 'meglehetősen távol van.

Nagyobb

biztonság

és jobb árkilátások

a

nyersanyagtermelőknek

J ó úton indult el viszont Belgrádban a nemzetközi n y e r s a n y a g - á r p o ­ litika kialakítása. A l a p o t ihofztak létre, amely a jövőben n a g y o b b t ö r ő ­ dést, m é l t á n y o s a b b á r a r á n y o k a t szavatol és lehetővé teszi az á r a k b i z o ­ nyos stabilizálását. T a r t a l é k o k létrehozását n a g y k í n á l a t esetén, majd a tartalékok piacra vetését, a kereslet növekedéseikor. A gyapottermélők hatéves h u z a v o n a u t á n megállapodást í r t a k alá a Sava K ö z p o n t b a n . Ezek a 'tények mindenképpen kézenfekvő eredményei a majdnem egy­ hónapos belgrádi értekezletnek. S a n n a k a kissé d u r v á n megfogalmazott követelménynek a kiteljesedése fellé m u t a t n a k , melyek szerint a Délnek (ezúton is) vissza kell j u t t a t n i a tőle „elemeit" pénzt. E n n e k következő lépése v a g y i n k á b b szakasza pedig a gyökeres strukturális változás kell hogy Jegyen. M e r t az m a m á r kétségtelen, világos és v i t a t h a t a t l a n , h o g y nem lehet jó és n e m t a r t h a t ó fenn sokáig az a világgazdasági rend­ szer, melyben a fontossági sorrend szabályai szerint előbb az adósságot kell törleszteni, s csak a z u t á n a gyerekeket etetni. H a v a n mivel és miből. E z e k n e k a strukturális v á l t o z t a t á s o k n a k m a m é g r e n d k í v ü l sok aka­ d á l y a v a n . N e m kétséges, h o g y hosszú időre lesz 'szükség, m i r e a v á l ­ toztatási folyamat egyáltalán elindul. M e r t amint a belgrádi ülésszak befejező része, az utolsó plenáris ülés 'többszöri elhalasztása szemléltetett, jelenleg még szinte •legyőzhetetlenek az ellentétek. A gazdag világ z ö ­ m e m é g n e m h a j l a n d ó elismerni a rendszer t a r t h a t a t l a n s á g á t , ahelyett csak azon belül h a j l a n d ó k v á l t o z t a t n i . D e csak annyit, a m e n n y i t feltét­ lenül szükséges, amennyire a világ többi része •rákényszeríti őket. A korikrét eredményekkel, megállapodásokkal és megegyezésekkel, az elfogadott o k m á n y o k k a l m é r v e a belgrádi értekezlet j ó v a l kevesebb újat hozott, m i n t a kevésbé l á t h a t ó és egyáltalán n e m m é r h e t ő téren. I t t t a ­ lán a leglényegesebb az, h o g y a fejlődő világ követeléseiben egységesebb, mint eddig b á r m i k o r , s kezdi felismerni, h o g y maga is, a legfejlettebbek nélkül is jelentős tényezője a világnak, s h o g y végeredményben az idő neki dolgozik. Jelentősége szinte m i n d e n n a p p a l n ő , amit a fejlettek csak nagy erőfeszítésekkel és kizárólag átmenetileg fojthatnak némileg vissza, á m az i d ő m ú l á s á v a l e n n e k m i n d i n k á b b érezhető következményei le­ hetnek. A kölcsönös függőség felismerése m a sokkal közelebb van, m i n t t e g ­ n a p volt. Függetlenül a t t ó l , hogy k i m i t m o n d o t t a belgrádi értekezleten.

Tóth László ANGOLA SAJÁTOS ÚTJA

Dél-Afrika m á r évtizedeik óta a maii nemzetközi történések egyik leg­ veszélyesebb válsággóca. A f r i k á n a k ebben a részében ugyanis a igyarmaturalom felszámolásának és a felszabadító h a r c o k n a k k ü l ö n b e n is hosszú folyamata a legjobban elhúzódott. Elég csak emlékeztetnünk arra, hogy Angola csak 1975-ben, Z i m b a b w e 1980-ban n y e r t e el függetlenségét, N a ­ míbia pedig még mindig a g y a r m a t u r a l o m alatt sínylődik. Számos oka v a n ennek a helyzetnek. Elsősorban az, h o g y az A t l a n t i - és az I n d i a i óceán k ö z ö t t i térségnek rendkívül n a g y stratégiai jelentősége v a n . Ebben a térségben sajátságosan ütköznek és szövődnek össze a t ö m b ö k és a szu­ p e r h a t a l m a k érdekei. Ebben a térségben kiélezett h a r c folyik a befolyási övezetek bővítéséért. Ennek a h a r c n a k alkotórésze m i n d a k a t o n a i , m i n d a gazdasági pozíciók magőrzéséért v í v o t t küzdelem. Mindezen fölül Af­ rikának a déli részén v a n a ritka fémek leggazdagabb lelőhelye, nagy •mennyiségben v a n n a k olyan fémek, amelyek nélkül sem a korszerű h a d i ­ ipar, sem pedig a világűr kutatása el sem képzelhető. Ez az egyik a l a p ­ vető oka a n n a k is, hogy N a m í b i a m é g m i n d i g n e m v í v t a ki függetlenségét. A g y a r m a t u r a l o m és a neokolonializmus erői ugyanis n e m békéltek meg azzal, hogy független államok jötték létre a világnak ebben a részé­ ben. Különösen irritálja őket, h o g y a dél-afrikai országok z ö m e a függet­ lenség elnyerése után az elnemkötelezettség és a szocializmus építése mel­ lett sorakozott fel. A neokolonializmus erői é p p e n ezért m a is azon m u n ­ k á l k o d n a k , h o g y .megzavarják az újonnan felszabadult országok belső fejlődését, gazdaságilag meggyengítsék őket, egyszóval, h o g y kikénysze­ rítsék ideológiai és politikai irányvételük m e g v á l t o z t a t á s á t . A világnak ebben a részében a neokolonializmus és az imperializmus legfőbb képvi­ selője a dél-afrikai fajüldöző rendszer, amely a h a l a d ó országok erősödé­ sében saját h a t a l m á n a k veszélyeztetését is (látja. A dél-afrikai országok szabadsága és függetlensége ugyanis a r r a serkenti a fajüldöző rendszer jogfosztott négereinek milliós tömegeit, h o g y fokozzák .politikai, s ő t fegy­ veres h a r c u k a t a fajüldözés és az a p a r t h e i d ellen. A fajüldözés felszámo­ lására és a tömegek felszabadítására i r á n y u l ó m o z g a l o m letörésére a Dél-

afrikai Köztársaság létrehozta a világ egyik legerősebb hadseregét. A kommunizm'U'S elleni h a r c és a „vörös veszedelem." feltartóztatásának jel­ szavával m á r évek ó t a veszélyezteti M o z a m b i k és Z i m b a b w e független­ ségét, Angola ellen pedig egymás u t á n hajtja végre közvetlen agresszív támadásait, m á r 1975, vagyis a 'függetlenség elnyerése óta. A dél-afrikai agresszió és a független országokra g y a k o r o l t agresszív nyomás az alapvető o k a ez u t ó b b i a k gazdasági nehézségeinek. A m ú l t év végéri hosszabb i d ő t t ö l t ö t t e m Angolában és Z i m b a b w e b a n és a helyszí­ nen meggyőződhettem ezen általános jellegzetességek k o n k r é t megnyil­ vánulásáról. A fejlődés

nehézségei

H é t évvel a függetlenség elnyerése után Angola még imindig messze van a gyarmaturalom-ellenes h a r c céljainak 'megvalósításától. E z a J u ­ goszláviánál ötször nagyobb, d e h á r o m s z o r kevesebb lakosú ország h a ­ talmas természeti kincsei ellenére súlyos nehézségekkel k ü z d . N e m tudja ellátni a lakosságot, h i á n y o z n a k az élelmiszer- és közszükségleti cikkek, ami a v á r o s o k b a n és f a l v a k b a n egyaránt megfigyelhető. A fogyasztást racionalizálták, vagyis m i n d e n t csakis jegyre, „requizisao"-ra lelhet k a p n i . De, m i n t m á r lenni szokott, a jegyrendszer semmit sem old meg, hiszen az üzletek üresek. G y a k r a n l á t n i soriban álló embereket. Angola, amely v a l a m i k o r élelmiszert szállított k i , m o s t arra kényszerül, hogy behozza az alapvető élelmiszert. A sok éves h á b o r ú , az U N I T A és az F N L A diszszidens csoportok fegyveres akciói az ország egyes részein felborítják az ellátás egész rendszerét. N e m lehet ugyanis az ország m i n d e n részébe el­ szállítani az élelmicikkeket o n n a n , ahol az bőségesen megterem, mivel a közlekedés b i z o n y t a l a n . Ezenkívül a portugál u r a l o m utolsó éveiben k i ­ épített feldolgozó ipari kapacitások zöme sem dolgozik. E m l é k e z t e t n ü n k kell a r r a , hogy a p o r t u g á l o k abban a reményben, h o g y feltartóztatják, v a g y legalábbis lelassítják a felszabadító harcot, a h a t v a ­ nas évek végén nagy b e r u h á z á s ó k b a kezdtek Angolában. A r r a s z á m í t o t ­ t a k ezzel, hogy a p o r t u g á l o k a t bevonják a felkelők elleni harcba, u g y a n ­ a k k o r m a g u k h o z kötik a bennszülött lakosságot is, mindezen fölül p e d i g új jövedelmi forrásokhoz j u t n a k a h á b o r ú költségeinek fedezésére. Ezek­ ben az években épültek az ipari kapacitások L u a n d a közelében meg a z ország t ö b b i részében. A z egyik ilyen létesítmény a szupermodern v á ­ góhíd K a m a Bátele közelében, 450 k m - r e L u a n d á t ó l . (Azért 450 k m - r e , mert a K a m a Batelehez vezető 250 km-es rövidebb u t a t a z U N I T A és az F N L A bandái, veszélyeztetik.) A v á g ó h í d d á n technológiával készük, teljesen a u t o m a t i z á l v a v a n . A m i k o r o t t j á r t u n k , mégsem dolgozott, egy­ szerűen azért, m e r t nincsenek hozzá szakképzett m u n k á s o k . Szemmel l á t ­ h a t ó tehát, h o g y milyen k á r o k a t o k o z o t t az o k t a t á s g y a r m a t i rendszere. A k ö v e t k e z m é n y e k persze felmérhetetlenek. E r r ő l a tipikusan állatte­ nyésztő vidékről ugyanis kénytelenek a v á g ó á l l a t o t 450 k m - r e szállítani a luandai v á g ó h í d r a .

A halászat is beszédes példája annak, h o g y m e n n y i r e n e m használják ki a lakosság élelmezésére az ország természetes forrásait. A majd 2000 k m hosszú angolai 'tengerpart ugyanis rendkívül gazdag h a l á l l o m á n y b a n . A z angolaiaknak azonban ebből kevés h a s z n u k származik. A z ország d é ­ li részén, Mosamedesben és P o r t ó Alexanderben feldolgozó kapacitások v a n n a k . Mosamedesben például ellátogattam egy korszerű gyárba, ahol azonban csak a feldolgozásnak a legegyszerűbb szakasza történik meg. Ebben a g y á r b a n ugyanis jeget g y á r t a n á k a h ű t ő a u t ó k h o z , hogy a halat elszállíthassák. A z t m á r nem is kell külön hangsúlyoznunk, h o g y a trópusi feltételek k ö z ö t t ez a szállítás csak viszonylag kis t á v o l s á g r a történhet. A tenger kincseiből legtöbb h a s z n a a z idegen halászflottának v a n . H a ­ lászati engedélyük v a n a franciáknak, olaszoknak, spanyoloknak, a leg­ erősebb halászflottával azonban a szovjetek rendelkeznek. A l u a n d a i ki­ kötőben p é l d á u l ott látni a szovjet gyárhajót, amely hallisztet is készít. A szovjet halászflotta a Szovjetunió gazdasági jelenlétének egyik jelentős formája. Kísérletek történtek arra, hogy L u a n d a közelében g y a p o t o t t e r ­ messzenek, d e ez nem j á r t sok sikerrel, legalábbis abból ítélve, hogy több ezer h e k t á r n y i területen p a r l a g o n hagyott földet l á t t u n k .

A realitással

összhangban

N a g y gazdasági nehézségekkel k ü z d v e Angola azon m u n k á l k o d i k , hogy sajátos m ó d o n találja m e g a megoldást. N y i t o t t a k ü l f ö l d i b e r u h á ­ zások előtt .és a n y u g a t i cégek m i n d nagyobb számiban jelentkeznek. A kőolaj kihasználásait leginkább az amerikai t á r s a s á g o k r a bízták, de v a n ­ n a k francia és olasz társaságok is. A z a n n y i r a k í v á n a t o s és ü d v ö z ö l t ju­ goszláv részesedés a kőolaj feltárásában és kihasználásában n e m lépi túl a 10 százalékot. A g y é m á n t o t az ország északi részén levő rendkívül jól őrzött gyémántmezőkön az angolok és a belgák bányásszák. A kőolajból és a g y é m á n t b ó l származó bevétel az ország legfőbb devizaforrása. A n ­ gola v a l a m i k o r a kávétermelés csúcsán állott, m a ez a devizaforrás is elapadt. E n n e k oka, h o g y a legnagyobb k á v é ü l t e t v é n y e k azon a vidéken v a n n a k , ahol a disszidens fegyveres csoportok g a r á z d á l k o d n a k . Angola m á s u t t sem t u d j a kellőképpen kihasználni természeti kincseit. A z ország déli részén, a Kasingában levő v a s b á n y a a világ egyik legjobb minőségű vasércét adja. Angola számára azonban ez sem jelent sokat, mert az o r s z á g n a k ebben a részében az U N I T A terrorizálja a lakosságot. Ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t nehezen szánják rá m a g u k a t új b á n y á k meg­ nyitására. Igen gazdagok a foszfátlelőhelyei is, de a z o k a t sem használják ki kellőképpen. Lopó de N a s i m e n t o 'tervezésügyi miniszter szerint Angola számára leg­ fontosabb az, hogy kihasználja a meglevő kapacitásokat. Ezek szerint .te­ hát nem i r á n y o z n a k elő nagyobb beruházásokat, hiszen a m á r meglevő ipar is k a p a c i t á s a i n a k csak az 50 százalékát használja ki. A dél-afrikai agresszió k ö v e t k e z m é n y e k é n t a m a i Angola fejlődésében

t á m a d t nehézségek ellenére külön lépéseket tették a mezőgazdaság fejlesz­ tésére. I t t a szocialista szektor fejlődésével párhuzamosan, különösen az ország déli részén, ahol a mezőgazdaság hagyományosain mindig erős volt, jelentős szerepet k a p a m a g á n s z e k t o r is. M e g l á t o g a t t u n k k é t állami tulajdonban lévő k o m b i n á t o t K v a n z a Bengában, L u a n d á t ó l m i n t e g y 50 km-re és K a m a Bateliban. K v a n z a Bengában m e g p r ó b á l k o z t a k azzal is, h o g y tíz-egynéhány ezer h e k t á r o n főzelékfélét és m á s k u l t ú r á k a t termesz­ szenek. E vidéken jelentős szerepet játszik a zimonyi K u k o r i c a Intézet, amely a hazai szakértőkkel e g y ü t t m ű k ö d v e Angola minden éghajlatának megfelelő új kukoricafajtákat kísérletezik ki. K a m a Bateleben 4 0 0 000 h e k t á r o n igyekeznek fellendíteni az állattenyésztést és földművelést, fő­ leg a kukoricatermesztést. Bonyolult és felelősségteljes m u n k á t végeznek itt a D u n a — T i s z a — D u n a Vállalat szakemberei. A z ország déli részén, L ü b a n g a környékén a portugálok birtokában lévő farmok v a n n a k . K ö z ü l ü k az egyik 30 000 h e k t á r n y i területet foglal el és 5000 s z a r v a s m a r h á t tenyészt. A z angolaiaknak m i n d e n o k u k m e g v a n ar­ ra, h o g y n e államosítsák a n a g y b i r t o k o k a t . Elsősorban is az itt m a r a d ó p o r t u g á l o k az új Angola lojális polgárainak b i z o n y u l t a k , másrészt az an­ golai hatóságok ágy m é r t é k föl, hogy az ideológiai m o z z a n a t n e m lehet m é r v a d ó a mezőgazdasági termelésben, különösen akkor, h a nagy az élel­ miszerhiány. A m a g á n t u l a j d o n azonban nem k o r l á t o z ó d i k csak a m e z ő ­ gazdaságra, L u a n d á b a n n é h á n y n a g y szálloda v a n m a g á n k é z b e n . Igaz, hogy n a g y nehézségeik v a n n a k az ellátással — a z 'élelmezés rendkívül egyhangú —, d e mégis f e n n t a r t j á k m a g u k a t . A vegyes gazdaság szemmel l á t h a t ó a n Angola egyik sajátossága és Lopó de N a s i m e n t o , tervezésügyi miniszter Augostinho Neto„ elhunyt elnök egyik közeli m u n k a t á r s a ezt így m a g y a r á z z a : — M i n d e n ország saját meggyőződése és saját realitása szerint fejlődik. M i ú g y véljük, hogy a fejlődés m o s t a n i szakaszában a vegyes gazdaság rendszere igen sikeresen megállja a helyét. R e n d k í v ü l pozitív, hogy a külföldi p a r t n e r e k nemcsak t ő k é t h o z n a k m a g u k k a l , h a n e m t u d á s t és igazgatási t a p a s z t a l a t o t is. Mi azon 'leszünk, h o g y t o v á b b fejlesszük a ve­ gyes .gazdaságot a mezőgazdaságban, d e az i p a r b a n is. A z idén ennek az elvnek a szellemében új szállodák építésébe k e z d ü n k . A m a g á n k e z d e m é ­ nyezésre é p ü l ő rendszer szép eredményeket h o z és m i t o v á b b r a is ezen az ú t o n k í v á n u n k h a l a d n i . .Ez b e is került a p á r t és a k o r m á n y által el­ fogadott fejlesztési p r o g r a m o k b a . Rendkívüli

fölhatalmazás

az

elnöknek

A lehetséges politikai következményekkel járó összetett gazdasági h e l y ­ zet mindenképpen egyik oka v o l t a n n a k is, h o g y D o s Santos köztársasági elnök rendkívüli felhatalmazást k a p o t t . T a v a l y novemberben az u r a l k o ­ d ó p á r t K ö z p o n t i Bizottságának t ö b b n a p o s ülése azzal a döntéssel z á ­ rult, h o g y Dos Santos felhatalmazást k a p o t t arra, h o g y önálló döntése­ ket hozzon az állami ügyek irányításában. M a g á t ó l értetődik, h o g y rend-

kívüli .felhatalmazása kiterjedt az ország biztonságának és a gazdasági helyzetnek a legkényesebb kérdéseire is. Ezzel azonban n e m csökkent a p á r t vezető 'szerveinek, a K ö z p o n t i Bizottságnak és a Politikai Bizottság­ nak a szerepe. D e biztos az is, hogy Dos Santos n é h á n y éves elnökösködés után újfajta felelősséget k a p o t t és tekintélye rendkívül n a g y m é r t é k b e n megnövekedett. A K ö z p o n t i Bizottság említett ülése u t á n megtartott p o l i ­ tikai bizottsági ülésen k ö z l e m é n y t fogadtak él a legmagasabb rangú p á r t szervek áj megbízatásáról. A z egyik jelentős változás v o l t az is, h o g y t á ­ vozott Ambrosio Lucooi, a Politikai Bizottság ideológiai és p r o p a g a n d a megbízottja. Egyelőre n e m tudjuk fölmérni ezen változások mélységét és hatáskörét, különösen a z é r t nem, m e r t (minderről elég kevés a hivatalos tájékoztatás. Mindenesetre tény, h o g y a Politikai 'Bizottság említett ülése u t á n néhány n a p p a l D o s Santos igen jelentős beszédet -mondott. Keményen bírálta az ideológiai és a k u l t ú r á b a n végzett pártmunikát. H a n g s ú l y o z t a , h o g y a p á r t n a k m u n k á j á b a n n a g y o b b '-mértékben kell a tömegékre t á m a s z k o d n i a , m e r t az M P L A , vagyis az u r a l k o d ó p á r t o n k í v ü l is v a n n a k olyan érté­ kes és r á t e r m e t t emberek, akik r a g a s z k o d n a k a z angolai f o r r a d a l o m h o z és a pártihoz. Egyszóval felszólított a p á r t tömegbázisának bővítésére. Dos Santos elnök hangsúlyozta, h o g y A n g o l a a m a r x i z m u s alkotó alkal­ m a z á s á v a l építi a szocializmust, de ezzel összhangban b í r á l t a a k á d e r p á r t megteremtésének koncepcióját és ennek helyébe a tömegek p á r t j á n a k koncepcióját állította, hangsúlyozva, hogy figyelembe kell venni az or­ szág sajátos föltételeit és realitását. R e n d k í v ü l messzeható, igen jelentős megállapítás ez, ami a r r a bírt, hogy Paolo Jorgetól, a M P L A K ö z p o n t i Bizottságának neves tagjától és az ország külügyminiszterétől m a g y a r á z a ­ tot kérjek arra, h o g y m i t ért az elnök a m a r x i z m u s alkotó alkalmazásán. Paolo Jorge azonban n e m a marxizmusról, h a n e m a m a r x i z m u s — l e n i n i z musról, beszélt, a p á r t szovjet koncepcióját és modelljét m a g y a r á z t a , an­ n a k minden v o n a t k o z á s á v a l . Dos Santos elnök rendkívüli felhatalmazásainak jelentőségére és h a t á s ­ körére utal az is, h o g y közvetlenül a rendkívüli felhatalmazás megsza­ vazása u t á n k a p c s o l a t jött létre Angola és Dél-Afrika m a g a s r a n g ú k é p ­ viselői között. Lehet, h o g y ezt a k é t eseményt nem kellene -közvetlen okozati összefüggésbe h o z n i , d e ez (mindemképpen arról tanúskodik, hogy Angola a k t í v a b b politikába kezd, hogy k i u t a t próbáljon találni a mos­ tani háborús helyzetből. Nemrégiben dél-afnikai forrásokból a z t a h í r t k a p t u k , h o g y a tárgyalások f o l y t a t ó d n a k . A z angolai tájékoztatási esz­ közök erről n e m sokat közöltek. T a l á n ez n e m is lényeges, d e m i n d e n ­ képpen L u a n d á n a k az a készsége, h o g y dialógust kezdjen Dél-Afrikával, annyi b a j á n a k előidézőjével, új minőséget visz az ország diplomáciaipolitikai tevékenységébe. N e m vitás, hogy a dél-afrikai n y o m á s enyhülése és az agresszió beszüntetése addig is elvihetnek, h o g y a k u b a i csapatok t á v o z n a k Angolából. A l u a n d a i k o r m á n y ezzel okvetlenül új területet k a p n a az elnemkötelezettség m o z g a l m á n a k keretiében f o l y t a t a n d ó d i n a ­ mikus külpolitikájához.

A kubai

csapatok

kérdése

A z •utóíbhi két évben, pontosabban a R e a g a n - k o r m á n y h a t a l o m r a ke­ rülése ó t a , új megvilágításban nézik a k u b a i csapatok angolai jelenlétét és ezt közvetlenül összekapcsolják N a m í b i a függetlenségének kérdésével. Paolo Jorge, a vele folytatott beszélgetésiben ezzel kapcsolatban legelőször is emlékeztetett arra, h o g y Angola újabib k o r i történelmének legsúlyo­ sabb p i l l a n a t a 1975 októberében k ö v e t k e z e t t be, amikor az U N I T A és az F N L A mozgalmak m e g p r ó b á l t a k új i r á n y t adni a d o l g o k n a k és h á t ­ térbe szorítani a M P L A - t . Dél-Afrikával egyetértésben és az U S A teljes méretű támogatásával m e g t á m a d t á k az M P L A - t . Ezekben, a sorsidöntő p i l l a n a t o k b a n Augustinho N e t o segítséget ként a b a r á t i országoktól. J u ­ goszlávia az elsők között, sietett segítségére és egy hajó fegyvert küldött, amire a k k o r rendkívül nagy szükségük volt. D e segítséget k ü l d ö t t a t ö b ­ bi ország is, k ö z t ü k K u b a még c s a p a t o k a t is o d a vezényelt. A z ellen­ forradalmat letörték, de n e m z ú z t á k szét. A z U N I T A és az F N L A diszszidens csoportjai, Dél-Afrika támogatásával, t o v á b b r a is g a r á z d á l k o d n a k az ország egyes részeiben. A z U N l T A - n a k egyes m á s kombinációi is v a n n a k , a z z a l a céllal, hogy bizonytalanságot támasszon a' rendszer k ö ­ reiben. Még azt is b e d o b t á k , h o g y a luandai k o r m á n y , illetve a MP'LA valamilyen fajta koalíció megteremtéséről t á r g y a l t az U N I T A - v a l . Állí­ tólag ez lenne az ára annak, hogy megszűnjön a dél-afrikai agresszió. E z t megelőzően természetesen k i kellene, h o g y vonuljanak a kubai! csa­ patok. T e h á t a k u b a i a k k i v o n u l á s a és az U N I T A - v a l való megbeszélés a dél-afrikai agresszió beszüntetésének az ára. E z t a szcenáriót Reagan h a t a l o m r a kerülése u t á n a z amerikaiak készítették, a z z a l a kiegészítés­ sel, h o g y ezek u t á n N a m í b i a is elnyerhetné függetlenségét. N a m í b i a függetlenségét t e h á t a k u b a i a k t á v o z á s á h o z kötik és ezzel a jelszóval m á r hosszabb ideje sokfajta n y o m á s t g y a k o r o l n a k Angolára. Paolo Jorge ezzel kapcsolatban a következőket m o n d j a : — E z t a két kérdést egyáltalán n e m lehet összekapcsolni. A n a m í b i a i kérdés n e m Angola problémája, h a n e m a Világszervezeté. N a m í b i a az Egyesült N e m z e t e k Szervezetének gondnoksága a l a t t van. Ezek szerint tehát a megoldást az Egyesült N e m z e t e k ide v o n a t k o z ó h a t á r o z a t a i n a k keretében kell keresni. A k u b a i a k viszont azért jöttek Angolába, h o g y elősegítsék a fiatal angolai hadsereg létrehozását és segítsenek b e n n ü n ­ ket a b b a n , h o g y szembeszegüljünk a déli-afrikai agresszióval. A kubai jelenlét t e h á t bilaterális kérdés és ezt az angolai k o r m á n y és a k u b a i k o r m á n y k ö z ö t t kell megoldani. Angola m á r t ö b b ízberi hangsúlyozta, hogy a k u b a i csapatok k i v o n u l ­ nak, m i h e l y t az agresszió megszűnik. Angola és Dél-Afrika képviselőinek második összejöveteléről olyan hír szivárgott k i , hogy állítólag m e g á l l a ­ podás j ö t t Jetre az Angola és Namíbiai k ö z ö t t i közös h a t á r t ó l északra és délre h ú z ó d ó demilitarizált övezet megteremtéséről'. Ezen állítólagos m e g ­ egyezés szerint a kubai csapatok 200 k m - r e é s z a k r a v o n u l n á n a k a h a t á r ­ tól, a dél-afrikai c s a p a t o k pedig 200 km->re délre. H a a későbbiek során

beigazolódik, hogy egy ilyen megállapodás tényleg létrejött, a k k o r az jelentős lépés lenne a világ e része feszültségének enyhítésében és újabb lehetőségeket teremtene az enyhülésre. A z alapvető kérdés azonban, hogy Dél-Afrika hajlandó-e lemondani Angolával szembeni agreszszív szándékairól, feladja-e az U N 1 T A a k n a m u n k á j á n a k támogatását. Angola biztonsága szempontjából ez a 'légiiénvégesebb. E b b ő l f a k a d a következő k é r d é s : k i t u d j a Dél-Afrikát rákényszeríteni arra, hogy kötelezze m a g á t az ilyen m a g a t a r t á s r a . Világos, hogy erre csak az U S A képes. A z amerikai koncepcióban a z o n b a n a dél-afrikai ag­ resszió és az U N I T A támogatása, N a m í b i a kérdése, a kubai csapatok angolai jelenléte csak ü t ő k á r t y a a Szovjetunióval való n a g y globális játszmában, az alkudozás és az engedmények kikényszerítésének eleme. Más szóval, Angola biztonsága szavatolásának új formája (a szovjet t á ­ mogatást élvező kubai csapatok mostani formája helyett) csakis a két szuperhatalom megbeszélése lehet. E pillanatban jelentős az is, h o g y K í n a megjelent Dél-Afrika politikai s z í n p a d á n . Nemrégiben diplomáciai kapcsolatot teremtett Angolával, ami még egy b i z o n y í t é k a az angolai külpolitika rugalmasságának.

A fehérek

mesterkedése

Ilyen összetett föltételek mellett és ilyen bizonytalanságok közepette folyik a S W A P O politikai és fegyveres harca N a m í b i a függetlenségéért. A S W A P O politikai tevékenységének gerince a küzdelem azért, h o g y v a ­ lóra váltsák a Biztonsági Tanács 4 3 5 . számú h a t á r o z a t á t . A S W A P O , éppúgy m i n t a dél-afrikai országok, különösen az úgynevezett f r o n t v o ­ nal országai, joggal t a r t a n a k a t t ó l — és ezt n y í l t a n ki is mondják —, hogy puszta zsarolás a k u b a i csapatok angolai jelenlétének és N a m í b i a függetlenségének ilyen összekapcsolása. M á r hosszabb ideje, pontosabban a R e a g a n - k o r m á n y h a t a l o m r a kerülése óta, a f r o n t v o n a l országai h a n g o t a d n a k a n n a k az aggodalmuknak, h o g y az U S A egy új f o l y a m a t o t a k a r kikényszeríteni, amelynek célja lényegében megváltoztatni a Biztonsági Tanács 4 3 5 . szarná h a t á r o z a t á t . E h a t á r o z a t szerint N a m í b i á b a n az Egye­ sült N e m z e t e k ellenőrzésével választásokat kell t a r t a n i . Mindenki előtt világos, h o g y ebben az esetben a S W A P O elsöprő győzelmet a r a t n a . É p ­ pen ezért akarják ennek m i n d e n áron elejét venni. A Biztonsági Tanács h a t á r o z a t á n a k végrehajtására az öt nyugati or­ szág képviselőiből a k k u i t , úgynevezett k o n t a k t csoport, amerikai k é p v i ­ selőjének sikerült a többiekre ráerőszakolni az úgynevezett alkotmányos elvekről szóló megállapodást, amelyet a választások előtt életbe kellene léptetni. A z alkotmányos nemzetgyűlési választásokról van szó, amely nemzetgyűlés k é t h a r m a d o s többséggel m e g h o z n á az új a l k o t m á n y t . Az a l k o t m á n y o z ó nemzetgyűlési választásokat azonban úgy képzelték el, hogy a S W A P O híveit megfosztják a biztos többségtől. Eszerint a n a ­ míbiai fehérdk egységes t ö m b k é n t előre m e g h a t á r o z o t t s z a v a z a t t a l sza-

v a z n á n a k . A törzsek v a g y törzsi csoportok tagjai, akikből Dél-Afrika már külön p á r t o k a t szervezett, viszont k ü l ö n s z a v a z n á n a k . E z a n n y i t jelent, hogy m i n d e n törzs, v a g y törzsi csoport képviselőt k a p n a az a l k o t m á n y o z ó nemzetgyűlésben. E n n e k az elképzelésiek a megfogalmazói azt remélik, h o g y ezzel sikerülne a S W A P O - t háttérbe szorítani. M a g á t ó l ér­ tetődik, h o g y a S W A P O erélyesen elveti ezt a t e r v e t . L u a n d á b a n való t a r t ó z k o d á s u n k a l a t t hosszabb megbeszélést f o l y t a t t u n k Sam N u j o m á v a l , aki részletesen ecsetelte, h o g y a S W A P O m i é r t nem fogadhatja el ezt a megoldást. — R e n d k í v ü l b o n y o l u l t ez a. rendszer. A fajüldöző politika k ö v e t k e z ­ tében viszont a mi lakosságunk többsége írástudatlan, A mi n é p ü n k egyál­ talán n e m értené m e g á szavazásnak e z t a írendszerét és ezért n e m is fo­ gunk soha ebbe 'beleegyezni. H i v a t k o z h a t u n k arra is, hogy eddig A f r i k á ­ b a n m é g soha sehol sem a l k a l m a z t á k a szavazásnak ezt a rendszerét —• m o n d t a Sam N u j o m a . D é l - A f r i k a és a namíbiai fehér kisebbség azon m u n k á l k o d i k , hogy a namíbiai kérdés megoldásának elodázásával különleges kezességet erősza­ koljanak ki a fehérek v a g y o n á v a l kapcsolatiban. Sam N u j o m a szerint ez az a g g o d a l o m alkotórésze az államosítással és a fehérek üldözésével való ijesztgetés nyugati p r o p a g a n d á j á n a k . — P o l i t i k á n k a t a s z a b a d N a m í b i a parlamentje által h o z o t t t ö r v é ­ nyekkel összhangbait folytatjuk majd — m o n d j a N u j o m a , és hozzáteszi hogy a S W A P O t u d a t á b a n v a n N a m í b i a gazdasági realitásának, vagyis a n n a k , hogy N a m í b ' a egész gazdasága összefűződik D é l - A f r i k á v a l . Valójában tehát arról a kísérletről v a n szó, hogy előre szavatolják a namíbiai fehér kisebbség v a l a m e n n y i eddigi kiváltságát. Dél-Afrika és a nyugati p r o p a g a n d a egy része a k a d á l y o z z a N a m í b i a függetlenségének elismerését, t ö b b e k k ö z ö t t azzal az állítással is, h o g y a s z a b a d N a m í b i a a S W A P O vezetésével a Szovjetunió dél-afrikai tá­ maszpontjává v á l n a . Sam N u j o m a ezzel kapcsolatban ezt m o n d t a : — N a m í b i a a p o z i t í v semlegesség és elnemkötelezettség politikáját folytatja majd. E m l é k e z t e t n ü n k kell arra, hogy a S W A P O az elnemkötelezettség m o z ­ g a l m á n a k teljes jogú tagja, és Sam N u j o m a , az el n e m kötelezett világ egyetlen o l y a n vezetője, aki eddig minden csúcsértekezleten ott volt. M i n d e n k é p p e n N a m í b i a népének, a h a l a d ó világnak, az el n e m k ö t e ­ lezetteknek, különösen pedig A f r i k á n a k még kemény h a r c o t kell folytat­ nia azért, hogy végrehajtsák a z Egyesült N e m z e t e k Szervezetériek h a ­ t á r o z a t á t , s h o g y vége szakadjon N a m í b i a 1920 óta t a r t ó illegális m e g ­ szállásának. Zimbabwe

ellenáll

H á r o m évvel a függetlenség elnyerése u t á n Z i m b a b w e R ó b e r t Mugabe vezetésével sikeresen dacol a dél-afrikai fenye~e:ésekkel, amelyek t o v á b b ­ r a is a legnagyobb veszélyt jelentik az o r s z á g biztonságára és kiegyen-

súlyozott gazdasági fejlődésére. A z ország belpolitikai életében azonban olyan veszélyek jelentkeznek, amelyek m e g z a v a r h a t j á k az ország stabi­ litását. G o n d o l u n k itt R ó b e r t Mugabe miniszterelnöknek és Joshua N k o m ó n a k , a Z A P U P á r t elnökének viszályára. A z ebből származó veszélyt csak növeli, hogy az ország k é t legnagyobb .törzse, Mugabe n a g y o b b l é t ­ számú sone törzse és N k o m o niatabale törzse k ö z ö t t i viszályról v a n szó. A Mugabe és N k o m o k ö z ö t t i szakadás gyökerei a gyarim-atellenes fegy­ veres h a r c korszakába n y ú l n a k vissza. M u g a b e a fegyveres harc fokozá­ sának híve volt. S z á m á r a a politikai-diplomáciai h a r c csak másodsorban jöhetett számításba, N k o m o viszont a két harci forma összesítésének h í v e volt, miközben a diplomáciai és politikai m a n ő v e r e k r e helyezte a h a n g ­ súlyt. A z 1980 februárjában lefolytatott választások Mugabe győzelmét h o z t á k meg. N k o m o a z o n b a n nem volt hajlandó megbékélni a választá­ sok eredményeivel. Politikai ambíciói messzebb m e n t e k , semhogy bele­ n y u g o d h a t o t t volna a választási vereségbe. M i n t belügyminiszter sokáig a háttérben m a r a d t . Biztosra vette azonban, és m é g most is azt hiszi, h o g y sokkal n a g y o b b politikai szerep illeti meg. A függetlenség h á r o m eszten­ dejének eseményei a r r a u t a l n a k , h o g y N k o m o p a r l a m e n t e n kívüli eszkö­ zökkel k í v á n változást kierőszakolni. Egy Mugabe-ellenes merénylet m e g ­ hiúsítása után a szálak N k o m o híveihez vezettek. A m i k o r N k o m o egyik farmján n a g y f e g y v e r r a k t á r t t a l á l t a k , a gyanú n y í l t v á d d á fajult és N k o m ó t bíróság elé állították. Mugabe a k k o r elodázta a teljes leszámo­ lást, m e r t országának jövőjét féltette, a k k o r m é g úgy m é r t e fel, h o g y N k o m o pozíciói az ország déli részén 'túl erősek. Ezért még a Z U P A t a g ­ jait is m e g t a r t o t t a a k o r m á n y b a n . A politikai h a r c azonban t o v á b b t a r t , N k o m o nemrégi letartóztatása is erre u t a l . A h a r c és a feszültség m i n d e n ­ képpen nagy teher Z i m b a b w e belső fejlődésében és á l l a n d ó veszély forrása. N e m vitás, h o g y ez a belső viszály a külső ellenség, D é l - A f r i k a m a l ­ m á r a hajtja a vizet. A fajgyűlölő rendszer ugyanis nemcsak figyelem­ mel kíséri, mi t ö r t é n i k Z i m b a b w e b a n , h a n e m igyekszik is szítani a b i ­ zalmatlanságot és a viszályt. Nemrégiben például bedobták azt az eszmét, hogy külön államot — b a n t u s z t á n t — h o z n a k létre a matalbele törzsnek D é l - A f r i k a északi részén élő tagjai s z á m á r a , vagyis a N k o m o híveivel határos területen. Ezzel kapcsolatban nem mellőzhetők azok a h í r e k sem, melyek szerint N k o m o megbeszéléseket t a r t o t t D é l - A f r i k a képviselőivel és az egykori rhodesiai fehér hadsereg volt főparancsnokával. Dél-Afrika jelenléte Z i m b a b w e destabiiizációs folyamataiban csak a n ­ n a k az általános törekvésnek a vetülete, h o g y föltartóztassa a h e l y z e t h a ­ ladó alakulását. Ez a b e a v a t k o z á s néhol, mint például Lesothóban volt nemrégiben, a m e n e k ü l t t á b o r o k elleni d u r v a fegyveres agresszióban ölt formát, néhol viszont megelégszenek a d i v e r z i ó k k a l és a •bizonytalnság szításának egyéb formáival. Z i m b a b w e és ezzel a z egész k ö r n y é k bizton­ sága aláásásának egyik m ó d j a az, h o g y .megsemmisítik azt az energiát, külön a kőolajat, amelyre Z i m b a b w e ellátásához v a n szükség. T a v a l y decemberben például a m o z a m b i k i ellenforradalmi csoportok, egész b i z ­ tosan Dél-Afrika jóváhagyásával és t á m o g a t á s á v a l , .aláaknázták azt a

kőolajraktárat, amelybői M a p u t ó b ó l Z i m b a b w é b e szállítják a kőolajat. E z t kiegészítette, h o g y az országot e l v á g t á k egyéb energiaforrásaitól, a t a r t á l y a u t ó k százait t a r t ó z t a t t á k föl a déli-afrikai h a t á r o n , h o g y Z i m ­ b a b w e i l y m ó d o n se enyhíthesse a hiányt. Mindez karácsony előtt t ö r t é n t , a m i k o r a városi lakosság z ö m e évi szabadságra készült. Ezzel is a belső elégedetlenséget k í v á n t á k szítani. Z i m b a b w e nagyfokú gazdasági függése Dél-Afrikától a fehér kisebb­ ség régebbi politikájának k ö v e t k e z m é n y e . A fehér u r a l o m idején u g y a n ­ is az ország egész kivitele és b e h o z a t a l a gyakorlatilag D é l - A f r i k a révén b o n y o l ó d o t t le. E z az örökség most is r á n y o m j a bélyegét Z i m b a b w e gaz­ dasági helyzetére. M u g a b e t u d a t á b a n v a n ennek a realitásnak és ezért nem f o g a d h a t t a el a z o k a t a gazdasági megtorló intézkedéseket, amelyeket az Afrikai Egységszervezet t a g á l l a m a i követeltek tőle. A z ország gazdasági realitásának része a z is, hogy a fehér kisebbség még m i n d i g d ö n t ő szerepet játszik az ország gazdasági életében, ami n a g y m e g p r ó b á l t a t á s o k n a k teszi k i R ó b e r t M u g a b e k o r m á n y á t . Ezzel m a g y a ­ r á z h a t ó az is, h o g y a v á r v a v á r t szabadság és függetlenség — amelyért évekig h a r c o l t a k és életüket á l d o z t á k — még n e m h o z t a meg a gyümöl­ csét. A fehér kisebbség u r a l m á n a k számos n y o m a még m i n d i g m e g v a n , különösen a mezőgazdaságban, amely a lakosság 70 százalékának a l a p ­ vető jövedelmi forrását és az ország d e v i z á j á n a k legjavát adja. A mező­ gazdaságiban ugyanis a fehérek megőrizték d ö n t ő szerepüket. A piacra szállító farmerek szövetségének 4 5 0 0 tagja v a n , v a l a m e n n y i fehér, ő k t a r t j á k k e z ü k b e n a megművelhető földterület 36 százalékát. A z t m á r felesleges is ecsetelnünk, h o g y ez a legteamaékenyebb földterület, ámély a kivitelre szánt piaci felesleg 90 százalékát adja. Elsősorban d o h á n y t szál­ lítanak k i . Z i m b a b w e az U S A u t á n a világ második döhánykiszállítója. E v e n k é n t másfél-kétmillió m á z s a k u k o r i c á t is termesztenek, az átlagos hektáronkénti hozam 65—70 métermázsa. A fekete farmereknek is m e g v a n a m a g u k egyesülete, d e a t a g o k bir­ t o k a jóval kisebb. Különbség a z o n b a n k ö z ö t t ü k is v a n . Ú j a b b a n növek­ szik a néger nagybirtokosok s z á m a is. M a m á r m i n t e g y 20 olyan néger birtokos v a n , aki 2 — 4 7 0 0 h e k t á r r a l .rendelkezik. Tulajdonosaik g y a k r a n nem is földművesek. A z egyik m e g l á t o g a t o t t legnagyobb farm tulajdonosa például orvos, aki H a t á r é b a n rendel. A f a r m r a csak h é t végén látogat el. A m u n k á t gépesítéssel, nyolc t r a k t o r r a l és m á s mezőgazdasági géppel, 30 e m b e r végzi. — N e m biztos, h o g y Mugabe így k é p z e l t e el a mezőgazdaság fejlődé­ sét Z i m b a b w e b a n — m o n d t a . Én 'tovább mennék, m e r t b i z t o s r a veszem, hogy M u g a b e egyáltalán nem így képezlte e l a mezőgazdaság fejlődését. Mugabe a z t szerette v o l n a , h a a szövetkezetek és a kis f a r m o k m a g á n ­ termelőinek fejlesztésével g o n d o s k o d h a t n á n a k a lakosság és a p i a c ellá­ tásáról. Sajnos, a fejlődés n e m h a l a d a k í v á n t ütemben. A kis f a r m e r o k ­ n a k nincs elegendő g é p ü k ahhoz, h o g y növeljék a termelést és piaci f e ­ lesléget termeljenek. M u g a b e k o r m á n y a a z o n b a n n a g y erőfeszítéseket tesz a helyzet megváltoztatására. A z új hároméves t e r v is ezeket a t ö r e k -

v e s é k e t t ü k r ö z i . T. Chizero 'tervügyi miniszter ezzel kapcsolatban a k ö ­ vetkezőket m o n d t a n e k ü n k : — A t e r v alapvető célja, h o g y kiküszöbölje a kettős gazdaság ö r ö k ­ ségét. Fejleszteni k í v á n j u k a szocialista jellegű társadalmi szektort. E z most 40 százalékban sincs jelen, és m i 60 százalókra k í v á n j u k növelni. Szeretnénk a t á r s a d a l m i jövedelm felosztását ú g y alakítani, hogy a leg­ kisebb keresetűek kerüljenek előnyösehb helyzetbe. Szemmel l á t h a t ó , h o g y e célok m ö g ö t t t a r t ó s politikai irányvétel rej­ lik. Mugabe saját p á r t j á n a k radikális s z á r n y a ugyanis a z t követeli, h o g y gyorsabban változtassák m e g a fehéreknek kedvező viszonyokat. Ú g y vélik, hogy a fehérek gazdasági h a t a l m á n a k újratermelése kérdésessé te­ szi Z i m b a b w e forradalmi v á l t o z á s á n a k v í v m á n y a i t is. Mugabe t u d a t á b a n v a n a n n a k , hogy kényes helyzetbe került, és h o g y új egyensúlyt kell fel­ k u t a t n i a . T u d j a azonban a z t is, h o g y a fehérek gazdasági helyzetének lé­ nyeges m e g v á l t o z t a t á s a a n n y i t jelentene,- m i n t h a egyik k e z é t v á g n á le. Másrészt számolnia kell azzal a felfogással is, h o g y a fehérek erősödése a szegény többség k á r á r a megy. Ebben az összetett helyzetben egyelőre jól föltalálják m a g u k a t a g a z d a g a b b négerek, (mint amilyen a hararei o r ­ vos is. A néger burzsoázia fokozatosan erősödik és v i t a t h a t a t l a n , h o g y m á r h o l n a p erélyesebben az asztalra csapnak, h a k i v í v o t t helyzetüket veszélyeztetve látják. M i n d e z a r r a utal, h o g y Z i m b a b w e b a n belső .gazdasági differenciálódás folyik. A szocialista szektor erősítésével Mugabe m e g akarja őrizni a z o k ­ n a k a tömegeknek a t á m o g a t á s á t , akik 'benne a legszélesebb néprétegek életkörülményeit m e g v á l t o z t a t ó politikai vezért látják. Biztos az is, hogy csak a tömegekre t á m a s z k o d v a őrizheti m e g az ország függetlenségét és egységét, a d h a t választ a dél-afrikai fenyegetésekre.

KÖNYV-

ÉS

FOLYÓIRATSZEMLE

SZÉLJEGYZETEK A TÁRSADALMI Josip Ž u p a n o v : Marginalije

o društvenoj krizi. Zagreb, 1983

Az utóbbi éveikben kialakult vi­ lágméretű válságot, méreteit és kö­ vetkezmények tekintve sokan, a •harmincas évek gazdasági válságá­ val hasonlítják össze. A válság meg­ nyilvánulási formái és intenzitása azonban országonként változó: ma­ gában hordozza az egyes társadalmipqlit'kai-igazdasági rendszerek sajá­ tosságait. Külső és belső okainak, valamint következményeinek elerrV zése és a felhalmozódott problémák megoldása többé-kevésbé mindenütt elsődleges feladattá vált. Nálunk egyes politikusok és köz­ életi dolgozók társadalmunk jelen­ legi állapotát, „bonyolult helyze­ tét" bizonyos vonatkozásban az 1941-es és az 1948-as helyzettel hasonlítják össze. Eltérőek azonban a vélemények a válság jellegének, Intenzitásának és okainak a meg­ ítélésében. Többen már huzamosabb ideje szorgalmaznak egy átfogó, tudomá­ nyos igényű •elemzést, de ugyanak­ ikor találkozhatunk a kérdés leegy­ szerűsítésének, tudatos vagy tudat alatti elho-mályoskásának a próbál­ kozásaival is, ami egyeseknél a cso­ davárás határait súrolja. Világos, hogy az ilyen rendkívül összetett helyzetekből a kiutat, a megoldást csak az eddig megtett út, de különösen az elmúlt évtized fej­ lődésének, változásainak a többolda­ lú, mélyreható elemzésével, a kiváltó

VÁLSÁGRÓL N o v i svijet — G l o b u s ,

okok tárgyilagos feltárásával lehet megtalálni, ami szükségszerűen ma­ gában foglalja a valósággal — a hibákkal, mulasztásokkal, torzítá­ sokkal — való nyílt szembenézést. Ebben a törekvésben jól alkalmaz­ ható az ismert kibernetikai tétel, mely szerint a bonyolult kérdéseket csak a maguk bonyolultságában — nem pedig szimplifikálva — lehet megoldani.. Ehhez tudományos és nyílt hozzáállásra van szükség. Erre az igen időszerű és egyben érzékeny, a dolgok .mélyére hatoló, jórészt üttörő szerepre vállalkozott, legalábbis részben, Josip Županov neves zágrábi szociológus, aki ugyan művének szerénységet tükröző cí­ mében is jelzi, hogy nem vállalja a válsággal kapcsolatos minden jelen­ ség és alapkérdés elemzését, részletes feldolgozását — több esetben' inkább csak a kérdések felvetésére törek­ szik. Josip Županov műve bevezetőből, nyolc fejezetből, irodalomjegyzék­ ből, név- és fogalomértelmezőből áll, amit Srđan Vrcan szociológus utószava — értékelő jegyzete egé­ szít ki. A bevezetőben a szerző abból in­ dul ki, hogy jelenleg Jugoszláviában egy mélyreható és hosszan tartó válságállapotró'l — társadalmi vál­ ságról van szó, amely elsősorban- a rendszer belső dinamikájából, mű­ ködésének bizonyos kihagyásaiból

ered, s ez, többek között, oda veze­ tett, hogy egyes folyamatokat az adott helyzetbea szinte lehetetlen hatékonyan ellenőrizni és útjukat áll­ ni. Itt rövid „előzetest" ad a feje­ zetek főbb mondanivalójából, fontosabb tételeiből, előkészítve az olva­ sót az elmélyültebb meditációkra. Az első fejezetben a válság főbb dimenzióit igyekszik feltárni. Szerin­ te a válság a rendszerben létrejött feszültségből ered, de milyen ere­ dőkre vezethetők vissza a feszültsé­ gek — teszi fel a kérdést. Minde­ nekelőtt a különböző elképzelések­ ben, elvárásokban élő és normatí­ vákban lefektetett „kell", „legyen" és a „lett", tehát a megvalósulás közötti feszültséget világítja meg, amely, többek között, a társultmunka elképzelt koncepciója és a kialakult vállalati mentalitás, az önigazgatási koordináció és az állami beavatko­ zás közötti ellentéteikben jut kifeje­ zésre. Ezáltal a rendszerben külön­ böző bizonytalansági tényezők ala­ kultak ki, amelyek fékezik a sza­ bályozás mechanizmusait, folyama­ tait. Ezután a válság megoldására irá­ nyuló különböző intézkedéseket és mechanizmusokat taglalja. Szerinte sem a rendszer belső tökéleteskésére foganatosított intézményes adaptá­ ció állanó változtatása, illetve sza­ porítása, az előírások megújítása, sem a rendszernek az előző állapo­ tába valló visszaállítását célzó po­ litikai kampányok nem bizonyultak eddig eléggé hatékonyaknak. Ezért célravezetőbb volna a nagy végle­ ges problémák helyett (vagy mel­ lett?) a figyelmet és az erőt inkább a társadalmi rendszer hatékonysá­ gának elemzésére és fokozására for­ dítani. Az

időszerű

társadalmi

pillanat

című fejezetben, elmélkedésének központjába a munkát, a termelés technológiáját és a termelékenységet állítja. A külföldön vett tudással

(szabadalmakkal) kapcsolatban felte­ szi a kérdést: miért nem sikerül azt nálunk nemesíteni, továbbfejleszteni. Rámutat a külső motiváció hiányá­ nak következményeire, majd a mun­ kanélküliséggel kapcsolatban megál­ lapítja, hogy „az önigazgatás intéz­ ményesített rendszeréből logikusan következik a 'teljes foglalkoztatott­ ság követelménye: a termelőeszközök csak akkor válnak társadalmi tulaj­ donná, ha mindenki számára hozzá­ férhetőek". (46. o.) A szociális imobilitás kérdésének taglalásánál felhívja a figyelmet a társadalmi különbségek kiéleződésé­ nek egyes okaira és egy ún. értel­ miségi proletariátus kialakulására.. Számomra igen 'érdekesek és tel­ jesen elfogadhatóak az oktatásról eb­ ben a vonatkozásban kifejtett né­ zetei és álláspontjai. A társadal­ munkban mindinkább kifejezésre jut az ún. generációközi mobilitás — a termelői szakmákból a tisztviselői szakmákba való átmenetel és a fog­ lalkozási piramis csúcsai felé való törekvés — melynek társadalmi és lélektani hátterét taglalva ráirányít­ ja a figyelmet a jelenség osztályjel­ legére. A megnövékedett, sőt elbur­ jánzott egyéni aspirációk, és az ok­ tatási reformmal, illetve újabb kele­ tű intézkedéseikikel (megszorításokkal) leszűkített iskoláztatási lehetőségek, amelyékhez a rosszabb szociális helyzetű fiatalok anyagi lehetőségei is gátlóokként párosulnak, kétségte­ lenül a szociális mobilitás bizonyos fokú leszűküléséhez vezet, ami a ki­ alakult szociális struktúráik megme­ revedését eredményezheti. A meg­ oldást, természetesen, a szerző sem a felsőoktatási hálózat bővítésében •látja. A társadalmi szolidaritás gyengü­ lésének okai után kutatva az intéz­ ményes politikai rendszer főbb jel­ legzetességeit és egyben fogyatékos­ ságait igyekszik feltárni. A diagnó­ zist a .prognózisnak kell követnie,

amely a feltárt hiányosság kiküszö­ bölését és az objektív társadalmi fo­ lyamatok helyes irányítását tartal­ mazza, illetve ezekre irányul. Könyvének harmadik fejezetét a szerző a .„kollektív .vállalatiság", a piac, a felelősség és a gazdasági szabályozás kérdéseinek szenteli, és ezzel kapcsolatban több igen idő­ szerű kérdést vet fel, mint pl-: — a piaci erkölcs hiányát, — az állami beavatkozás rendsze­ rességének hiányát — a beavatkozás mennyisége és minősége (szabályozó funkciója) közti összhangtalanság problémája stb. Rámutat továbbá: — a hatalom asszimetriikus, arány­ talan megoszlásának (ami a munka­ szervezeteikben .gyakran a munkások kárára történik) következményeire a kockázatvállalásiban a dolgozóik ré­ széről, — a munka- és eszköz-társítás ne­ hézségeire, — a vállalati viselkedésmód káros követkzményeife, amelyek .többek között a globális társadalmi érdekek háttéribe szorításában, a társultmun­ ka-szervezeteik közötti szolidaritás alacsony fokában jutnak kifejezésre. A szerző szerint tűrhetetlen ,a kol­ lektív önzésnek és egymás közötti bizalmatlanságnak az elburjánzása, mert ez gátolja az új önigazgatási viszonyok kialakulását. Ezzel kap­ csolatban rámutat az árpolitika ko­ moly hiányosságaira (rni mindent „takarnak" az árak?) és az ilyen viselkedésmód tarthatatlanságára. Munkájának negyedik fejezetét a munkaerő-piacának szenteli. Ezt az emberi erőforrások (értékek) elren­ dezésének mechanizmusaként fog­ ja fel. Számára alapvető kérdés: ki­ alakult-e társadalmunkban egy ilyen mechanizmus, és ha igen, hogyan működik. Ugyanis, amíg a piaci gazdálkodás feltételei fennállnak, ennek is léteznie kell. Szerinte ennek hiányát a szakirá­ nyú oktatás reformjával kívánták

ellensúlyozni: a .fiataloknak az ún. termelői szakmákra .történő irányi* tásával (vagy kényszerítésével) a szabad pályaválasztás elvének al­ kalmazását zsugorították, illetve korlátozták (természetesen a szerző is tisztában van azzal, hogy ezt az elvet sosem lehetséges eszményi szin­ ten megvalósítani). Az elvben elfo­ gadott, de a gyakorlatban nehezen realizálódó munkaerőpiac következ­ ményeit — a munkában szerzett tapasztalat túlbecsülése és a tudás lebecsülése által — rendszerint a fiatalok sínylik meg. Ebből követ­ keznek továbbá a keresetek struk­ túrájában észlelhető torzulások, a munkaerő-kereslet és -kínálat gya­ kori (megbénulása stb. Ilyen körül­ ményék között lehetetlen a munka­ erő mobilitását megvalósítani. Társadalmunknak nagyon fontos érdekei közé tartozik, hogy minden dolgozó egyéni és társadalmi érde­ kekből egyaránt a neki megfelelő munkahelyre kerüljön. Ezt lehetetlen az oktatási rendszerben kialakult munkaerő-tervezéssel megvalósítani. Csak a jelenleg még jórészt hiányzó mechanizmusok — megfelelő elosz­ tási és serkentési rendszer — kiala­ kításával lehet elérni. Hozzáfűzzük, hogy a gazdasági hatóeszlközök, me­ chanizmusok mellett feltétlenül szükség vam bizonyos erkölcsi, hu­ manitárius szempontok érvényesítésé­ re is. Enélkül lehetetlen a hatékony és minden szempontból elfogadható káderpolitika kialakítása — minden szinten. Az ötödik fejezetben a munkanél­ küliség kérdésér és az ifjúság alá­ rendel tségének kritériumait elemzi; Szerinte ez jelenleg az égető társa­ dalmi problémák közé tartozik. A helyzet elemzésében a foglal­ koztatottság (elhelyezkedés) terén ér­ vényesülő alárendeltség '(diszkrimi­ náció) alapkritériumból indul'Iki: 1. a munkaerőpiac szelekciójából,

amely a kereslet és 'kínálat egymás­ hoz való viszonyán alapul, 2. a szelekció szociokuilturális kri­ tériumából, (hagyományos munka­ megosztás, a munkával kapcsolatos álláspontok és előítéletek stb.), 3. a szelakoió intézményesített po­ litikai kritériumából, amely elsősor­ ban az egyén helyzetét foglalja ma­ gában az intézményesített rendszer­ ben, és figyelembe veszi, 4. a szelekció gazdasági kritériu­ mait, amelyek lényegében meghatá­ rozzák a munkanélküliség terjedel­ mét, mennyiségét. E kritériumok alapján, egy Splkben végzett kutatás .eredmények is felhasználva lát hozzá a munkanél­ küliség elemzéséhez társadalmunk­ ban. Részletesen foglalkozik .a fiata­ lok, a nők. alárendeltségével, a szo­ ciális helyzetből eredő inferiorkással, a szakképzetlenek, a •tehetségtelenak alárendeltségével, a munka­ nélküliek migrációs problémáival és anyagi helyzetével. A hatodik fejezetben a munka szerinti elosztás kérdését dolgozza fel a piaci gazdálkodás összefüggésé­ ben. Rámutatva a munka „mérésé­ vel" kapcsolatban folytatott vitáik gyakori meddőségére, arra hívja fel a figyelmet, hogy a „piaci gazdál­ kodás, a munika és a munlkába
alkalmazhatóságának szükségességét, de igen fontosnak tártja a valósá­ gunkból adódó és a jövedelemszer­ zésre, valamint a személyi jövedel­ mek alakulására ható tényezők és körülményeik figyelembevételét és érvényeskését. A hetedik fejezetben az alternatív stratégiák kérdésével foglalkozik, amelyeik a munkaszervezetekben ki­ alakult hat-almi struktúra megvál­ toztatására irányulnak. Saját iés mások kutatásaira hivat­ kozva elemzi, elsősorban a döntés­ hozatalban- kifejezésre jutó, hata­ lomnak a megvalósulását a munka­ szervezetekiben, illetve az e téren .tapasztalható „eltolódásokat", a vezető struktúrák (ügyvezető szer­ veik) javára. 'Eközben' felhívja a fi­ gyelmet a valódi hatalomgyakorlás és a formális hatáskör megkülönböz­ tetésére. A kérdést szélesebb megvi­ lágításba helyezve -felöleli a külső, állami, illetve önigazgatási szervek szerepét a munkásönigaz.gatás, illet­ ve munkáshatalom megvalósításában a decentralizációs feltételei között. Külön foglalkozik a közvetlen és autonóm munlkásakciók kérdésével (a sztrájkok jellegével és okaival), s megállapítja, hogy az. ilyen akciók, valamiint a konfliktusok esetleges in­ tézményesítése nem „illik bele" a je­ lenlegi szocialista társadalmak poli­ tikai rendszerébe. Az önigazgatási tájékoztatás stra­ tégiáját boncolgatva abból indul ki, hogy a manipu'láoiók (a hatalom rejtett gyakorlását célzó törekvések) növekvő tendenciát mutatnak, és ez magában foglalja az inofrmációk megtartását, avagy téves, egyoldalú, hazug információk közlését. Követ­ keztetésképpen mélyreható, egyelőre elméletileg még nem egészen kidol­ gozott stratégia kialakítását szor­ galmazza, amely a hatalom meg­ oszlásának megfelelő egyensúlyt biz­ tosít, mert csakis így alakítható ki egy olyan- korszerű komm-unikáció-

és információrendszer, amely a mun­ kásosztály tájékoztatását és érdekeit szolgálja. Szerintünk ehhez olyan személyi tényezőkre van szükség, akik képeseik az információk befo­ gadására, feldolgozására és akik ki­ zárják a manipulációk és haitalomkisaijátítás minden formáját, vagy legalábbis ellenállnak minden ilyen próbálkozásnak, törekvésnek. Az utolsó, nyolcadik fejezetben a szociológia, marxizmus és az ipari szociológia fejlődését, kapcsolatát és kölcsönhatását világítja meg. Rá­ mutat azokra a tényezőkre és kö­ rülményekre, társadalmi légkörre, amelyek e tudományágazatok fejlő­ dését, illetve megtorpanását az utób­ bi évtizedekben nálunk jórészt meg­ határozták. A problémák, a tanul­ mányozásra, kutatásra, tudományos feldolgozásra és értékelésre váró kérdéseik állandóan halmozódnak, a tudomány pedig — a szerző szerint — mind kevésbé válik alkalmasnak és késznek e nagy és sürgős felada­ tok vállalására. Az emberi kapcso­ latok, az önigazgatási szocialista viszonyok alakulása, a munka sze­ rinti elosztás problematikája, az elburjánzó negatív jelenségek (az ún. „fehér" sztrájk) valódi okainak fel­ tárása, a külső és belső motiváció Ikérdéskamplexuma, az igazgatás és vezetés funkcióinak viszonya éskapr csolata — a hatalomgyakorlás fé­ nyében — mind-mind elmélyültebb tanulmányozásra vár. A tudomány stagnálása szükségszerűen a gyakor­ lat fejlesztését hátráltatja. Ezt a fejezetet olvasva több közös vonást fedeztem fel a szociológia és a pedagógiai fejlődés, illetve le­ maradás között. A főbb okok is hasonlóak: a megfelelő légkör és az igazi alkotók, az önálló, auto­ nóm alkotók hiánya. A tudomány, illetve a tudósok szunnyadozó lel­ kiismeretének élesztgetésére tehát, úgy látszik, nagy szükség van a társadalomtudományok terén. Csak

a dogimatizmustól, külső és belső korlátoktól mentes, a valóság felé forduló tudomány képes a fejlődéshez-fejlesztéíhez s a válsággócok felszámolásához hatékonyan hozzá­ járulni. Josip Županov ebben a művében nem törekedett ugyan teljességre, a kérdés komplex felűlelésére, mégis a társadalmi válsággal kapcsolatos öszszes alapvető problémát igyekezett megvilágítani, vagy legalábbis érin­ teni. Vannak olyan tételei, állításai, következtetései, amelyek vita és el­ lenvetés tárgyát képezhetik, és ame­ lyekről vitatkozni kell minél széle­ sebb körben. Itt elsősorban a vál­ ság gyökereire, okaira és (részben) megnyilvánulási formáira, hang­ súlypontjaira gondolok. A kérdé­ seik ilyen nyílt és tudományos fel­ vetése minden olvasót elmélyült gondolkodásra, intellektuális töpren­ gésre 'késztet, és egyben serkentőleg, bátorítólag, útmutatólag hathat (újabb) tudományos kutatások meg­ szervezésére. Megkülönböztetett • figyelmet érde­ melnek e mű egyes tételeinek peda­ gógiai-oktatásügyi vonatkozásai. A kérdések egész sorát veti fel — éb­ reszti fel bennem. Miképpen hatnak a társadalmi-politikai rendszer mű­ ködésének különböző pozitív és ne­ gatív jelenségei az értékrendszer ki­ alakulására, elsősorban a fiatalok­ nál? 'Hogyan hat a dolgozóik kör­ nyezete, a munkaszervezetekben ural­ kodó légkör a személyiség fejlődé­ sére, az egyéni és a társadalmi ér­ dekek összhangjának esetleges fel­ bomlására stb. Megannyi égető kér­ dés és kihívás a pedagógia számára. Enindk a sokak számára talán ne­ hézkes stílusú könyvnek — amelyet mindenkinek, akit társadalmi fejlő­ désünk időszerű kérdései erdőkéinek melegen ajánlok — számomra leg­ nagyobb tanulsága a következő: A társadalmi válságot csak egy mélyreható társadalmi reformmal, el-

sősoriban a társadalmi viszonyok változtatásával lehetséges megolda­ ni, és ez magában foglalja egy új értékrend, ¡11. a kölcsönös bizalom és -felelősség rendszeréneik a kiala­ kítását — a szocialista erkölcs kö­

vetélményeinek a tiszteletben tartá­ sát. A gazdasági reform csafk egy ilyen keretiben, a 'társadalimi reform függvényelkí.nt valósítható meg tö­ kéletesen. Tóth

MARX REGÉNYESITETT

Lajos

ÉLETRAJZA

Szerebrjakova G a l i n a : K a r i M a r k s — R o m a n s i r a n a biografija. Svjetlost, O O U R I z d a v a č k a djelatnost, Sarajevo, 1 9 8 2 ; f o r d í t o t t a : D a n i c a Jakšić, 626 oldal A jugoszláv átlagolvasó, aki csak a hazai kiadványokra van utalva nemigen dúskál a Marx munkás­ ságára és életére vonatkozó művek között. Különösen szerény a válasz­ ték a könyvpiacon kapható alko­ tásokból. Ezt a választékot frissíti most fel a szarajevói .kiadó igen komoly grafikai kivkélésben és te­ kintélyes összegért (850 din.) áruba bocsátott kiadványa. Érthetetlen ez a mondanivalójában szerény, de ki­ vitelezésében sokatmondó könyv, ha nem vesszük figyelembe, hogy a ne­ ves kiadóház 'melyik sorozatában jelent meg. Ugyanis a jeles szemé­ lyiségek életrajzának többé-kevésbé szórakoztató olvasmányként közre­ adott sorozatában esett a választás a már elévült irodalmi módszereket alkalmazó orosz írónő (irodalmi munkásságát 1925-ben kezdte a Komszomo'lszlkaja Pravdában, ezt a könyvét a szovjet ifjúsági kiadó, a Maladaja gvargyija vagy két évti­ zeddel a mostani előtt adta ki) könyvére. A könyv nem Marx élet­ művéről szól, a múlt század törté­ nelmi eseményeit és társadalmi vi­ szonyait pedig csak szórványosan tárgyalja, hol meglehetős .részletes­ séggel, hol meg éppen csak meg­ említve őket. Ez vonatkozik a Mar­ xot körülvevő harcostársaikra és el­ lenfelekre is. Egyeseket részletes jel­ lemábrázolás és emberi magatartásuk

álapján mutat be, mások viszont, akik igen 'lényegesük vdltak Marx tevékenységének kibontakozásában, alig vannalk jelen. A nálunk kapható Marx életút­ ját tárgyaló és bemutató művek kö­ zül elsősorban kettőt kell megemlíte­ ni: a dr. Zvonko Tkálec szerkeszté­ sében, 1978-ban megjelent Sećanja ma Marlksa i Bngelsa — Memoari, članci, zapisi njihovih savremenika. (Globus, Z g b ) című könyvet. Ez a kortársak visszaemlékezések és érté­ keléseit tartalmazó kiadvány a mai olvasónak is sokat mond, tartalmas és megeleveníti a tudományos szo­ cializmus .megalapítóinaik egyénisé­ gét lés tevékenységét. A másik k i ­ advány a legbizarrabb az összes Marx életével és életművével fog­ lalkozó hazai kiadványok sorában. A belgrádi egyetemista kiadó köz­ pont (SIC) M. Rius Londonban 1976-ban 'megjelentetett humorosszatirikus képregényét adta közre Marx

za početnike

címmel.

A ki­

advány Marx életét és 'tanításának lényegét vázolja. A háború utáni — tudomásunk szerint — első Marxszal foglalkozó kiadványunk a belgrádi Kultura gondozásában 1950-'ben jelent meg Kari

Marks

— članci

i sećanja

cím­

mel. Ezt a szerény terjedelmű ki­ adványt (151 o.) még ugyanabban az évben magyar nyelven is közre-

adta az újvidéki Bratsztvo-Jediinsztvo Marx

Károly

— cikkek

és em­

lékezések címmel. 1952-ben David Boriszovics Rjazamov ikilenc előadását magába fog­ laló könyve, Marx és Engels cím­ mel', ugyancsak a belgrádi Kultura kiadásában hagyta el a sajtót. Ezt az értékes könyvet a BIGZ (a Kul­ tura tevékenységének folytatója és ápolója) 1975-ben zsebkönyv alak­ ban, is az olvasók asztalára tette. A legértékesebb, Marx-életművet és -életrajzot 1958-ban adta ki a belg­ rádi Kultura, 'mégpedig Er-anz Mehring: Kari

Marks

—

I storija

nje­

gova života címmel. Ez a kiadvány Mehring 1918-ban kinyomtatott könyvének a fordítása volt, és ma már ritkaságszámba megy. Egy má­ sik szerző' igényes műve, amely rész­ ben vitatható, Auguste Cornu: Kari Marx

és Friedrich

Engels

—

életük

és életművük. Ebből a négykötetes monográfiából imég csak az első két kötet jelent meg 1958 és 1960-ban a zágrábi Naprijed Könyvkiadó gondozásában. Predrag Vraniaki ana­ litikus műve ugyancsak a marxiz­ mus történetével foglalkozik. Újabb kiadásaiban Marx élete és gondolati kibontakozása kimagasló helyet fog­ lal el. A Vrainicki-mű első kiadása, egy kötetben 1962-ben, a kétkötetes másodilk kiadás 1971-ben, a három­ kötetes harmadik kiadás pedig 1975ben jellent meg, mint a zágrábi Naprijed kiadásában Historija marksizma címen.. Egy sajátos és lényeges Marxról szóló szerbhorvát nyelvű kiadványra kell még felhívni a figyelmet. Lenin közvetlen harcostársának, a Marx— Engells Intézet igazgatójának, David Boriszovics Rjazanovnak a szöveg­ gyűjteményére, amely Marx emberi aromilatát, munkamódszerét és élet­ művének jelentős súlypontjait is szemlélteti, helyenként a Marx-, Engels-szövegek beiktatásával. Ez a könyv, ahogyan Vera Pilić elősza­

vából (1974) megtudtjuk, első szerbhorvát nyelvű kiadását már 1934ben megérte, Zágrábban. A mostani, másodilk kiadást a már említett belgrádi egyetemista Ikiadáközpont adta közre. A Ik'adás jelentőségénél fogva nagyobb visszhangot érdemelt vdLna és érdemel ma is. A kiadvány szerbhorvát címe: Knjiga o Marksu (Marlks, Engels, Plehanov, Mering, Luksemburg, Uljanov, Lafarg, Les•ner, Liblkneht i Rjazanov, predgovor Vera Pilic; Izdavaáki centar studenata, Beograd, maja 1974 ). Érdemes még megemlíteni az első hazai szerző monográfiáját amely, igaz, nem öleli fel Marx egész tevé­ kenységét, Predrag Vraniűki monog­ ráfiáját, amely Misaoni razvitak Karla Marksa címmel 1953-ban, Zágrábban jelent meg a Matica brvatska kiadásában. Továbbá Roger Garaudy: Kari Marx (eredeti megje­ lentetési év: Párizs, 1964) című sze­ rényebb igényű könyvét, amelyet 1968-ban a belgrádi Kultúra jelen­ tetett meg, majd 1976-ban a zágrábi Skoilsfca iknjiga Kiadó. Nem érdek­ telen ez utóbbi kiadónak az 1976ban megjelentetett, Maximilliam Ru­ bel írta (eredeti megjelenése Mün­ chenben, 1968 ban) Krónika Marxova zivota című könyve sem. Amint a felsorolásból látható, az utóbbi két évtizedben szerbhorvát •nyelven megjelent Marxról szóló monográf'álk és szöveggyűjteményeik közül '.momdössze 3—4 kiadványt ajánlhatunk az érdeklődőnek, és az ajánlott kiadványok között nem sze­ repelne Galina Szerebrjakova Marx életrajza. Viszont annak az olvasó­ nak, aki igényt érez arra, hogy re­ gényes formában megismenkedjen Nagy Katalin cárnő udvari mester­ kedésekkel és hálószobatitkokkal fű­ szerezett uralkodói vállalkozásaival, annalk nem árt, ha Marx „regényes" életrajzát veszi kézbe (másvalamit aligha is olvasna el), még ha egy botladozó irodalmi eszközökkel íróJ

doct és hiányos tényálladékú élet­ rajzról van is szó. A mai életvitelünkhöz tartozik, hogy Marx mint hős és a marxiz­ mus mint eszmeviliág már a .'képre­ gényék és a lkulcsregények olvasóit is foglalkoztatja, de természetesen ezek inem helyettesíthetik a megbíz­ ható és átfogó irodalmat, nem utol­ só sorban az eredeti forráskodalmat, függetlenül az almélyülési szándék­ tól és az alapműveltségtől. Szerebr.jakova könyvére is jellem­ ző, ami igyakran jelen van a Marx­ monográfiák tárgyalási módjában, hogy Marx ifjú évek és tevékenysé­ gének első két évtizedét sokkal részletesebben mutatja 'be lés elemzi, mint élete utolsó két évtizedének tartalmát. Ez még az adott esetiben azzal is imagyarázható, hogy az író­ nő előzőleg már írt Marxról két könyvet: Kari

Marx

ifjúsága

és El­

ragadott láng címmel. Nem jó szol­ gálatot tett a kiadó Szerebrjakova könyvének, amely nyilván népszerű­ sítő szándéklkai íródott, amikor a függelék .'kezdő mondatában elmond­ ta, hogy ez a könyv Marx első tu­ dományos-művészi feldOlgozású élet­ rajza, mert a tudományos feldolgo­ zás szempontjából sok kívánnivalót hagy .maga mögött, alkalmazott mű­ vészi eljárása pedig igencsak vitat­ ható. Marx főművéről, A tőkérSl pl. ugyancsak hiányos képet kapunk. Ezen nem változtat az sem, hogy A tőke I. kötetlenek alapvető mon­ danivalóját 5 oldalon igyekszik be­ mutatni (466—471. o.) és gyakran hangsúlyozza A tőke korszakalkotó jelentőségét. Ezzel szemben az olva­ só semmilyen információt sem k a p az 1859-ben megjelent A politikai gazdaságtan

bírálatához

és A

tőke

1867-ben I. körete közötti kapcso­ latról, de még az 1857 októbere és 1858 márciusa között íródott 50 ív­ nyi kéziratról, A politikai

gazdaság­

tan ínyersfogalmazásáról sem. A tőke

első kötetének visszhangjáról, be­ fogadásáról, fordkásáról ugyancsak keveset tudunk meg ebből a műből. Több helyütt is foglalkozik az an­ gol, fordítás előkészületeivel, amely kiadást Marx már .nem érte meg. Sok szó esik A tőke I. kötetének orosz fordítóiról és orosz nyelvű ki­ adásáról. Ez volt ugyanis a vilá­ gon A tőke első fordítása- Csak mellesleg tudjuk meg azonban, hogy ezt a kiadást elkobozták, .noha ma­ radt néhány példány, amely nyil­ vánvalóan közkézen forgott a cári Oroszországban. Ennek a mozzanat­ nak a kidomborítása indokolt és érthető, hisz jelentős esemény volt ez A tőke I. kötetének világhódító útra indulásában. De az már érthe­ tetlen, hogy említés sem esik A tőke I. kötetének francia fordítóiról, Marx személyes részvételéről ebben a munkában, illetve a francia szö­ veg részletes átnézéséről, majd az új címezés és közcímezés alapján való megjelenéséről. Nem esik szó A tőke I. kötetének második .német kiadá­ sáról sem. Az olvasó bizonytalansá­ gában; marad Marxnak A tőke to­ vábbi köteteire vonatkozó tervek és tényleges munkáját illetően. Hasonló rapszodikusság van je­ len a Marxot körülvevő személyeik esetében is. Az, hogy az oroszországi forradalmárok kapcsolatai, tevé­ kenysége részletes feldolgozást ka­ pott, inddkqlt az olvasótábor vé­ gett. Kevésbé helyes viszont az, hogy például L'assalle-t részletesebben áb­ rázolja mint embert és jellemet a könyv, tényleges kapcsolatait Marx­ szal pedig csak szórványosan. Ugyanígy csak mellesleg szól Liebkneobüről, vagy másakról, akikkel ugyan nem volt egy véleményen, de baráti és családi köréhez .tartoz­ tak. A könyv nem is törekedett az egyes kulesjélentőségű társadalmi eseményeik és helyzetek ábrázolásá­ ra, bizonyos eseményeket azonban

mégis .mozgalmasan, és •élethűen- ecse­ tjei. Így .pji. a Kommunisták Szövet­ sége Ikö'kú központi bizottsága 'tag­ ja ellen indított 1852. évi .perrel kapcsolatos eseményeket, az 187l-es párizsi kommün történések és A Nemzetközi •Munkásszövetség kap­ csolatát a párizsiakkal, de a -saját tevékenységét is mozgalmasan és eseménydúsán ábrázolja. Ne feledjük, .regényes életrajzról van- szó. Ezért az írónő érdeme­ ként könyvelhetjük el, hogy az ol­ vasó meggyőző képet kap Marx fe­ lesége .és két idősebb lánya (Tussy :

alakja már nem rajzolódik ki anynyira) életútjáról és társadalmi te­ vékenységéről, míg Marx nézetkü­ lönbségét Proudhonnal, Bakunyimnál és Lassalie-lál, csak jelzi és a lényegretapintó magyarázatokat csu­ pán szűkös utalásokra korlátozza. Egészében véve a könyv a könynyű olvasmányok közé tartozik, s még a felületes olvasót is csak he­ lyenként köti le mozgalmas tárgya­ lási módjával, az Igényeset pedig •távolról, sem elégíti ki. Rehák

László

DR. SUSÁNSZKY JÁNOS: A RACIONALIZÁLÁS MÓDSZERTANA Műszaki K ö n y v k i a d ó , Budapest, 1982. Dr. Susányszky János A racio­ nalizálás módszertana című köny­ vének nem az a rendeltetése, hogy teljes és kimerítő összefoglalást ad­ jon a szervezésmódszertan egészé­ ről. E könyv tartalma a szervezés módszertanának, másként a „szer­ vezés technológiájának" sajátos rész­ területe, amely a „hogyan szervez­ zünk?" kérdésre törekszik választ adni, leszűkítve a választ a vesz­ teség- és" ttartallátóFeltáró s hasznosí­ tó szervezésre, a racionalizálásra. „A hatékony, eredményes szerve­ zésnek a szervezés itárgyával kapcso­ latos ismereteken túl a korszerű módszerek alkalmazása is nélkülöz­ hetetlen feltétele. A szervezés szín­ vonalas gyakorlata nem igényel kü­ lönleges képességeiket, hanem megha­ tározott isimereteik alapos elsajátí­ tását és begyakorlását feltételezi. Szervezni éppúgy meg lehet tanulni, ahogyan megtanulható a technoló­ gia vagy a számvitel" — ínja a szerző a bevezetésben-. A könyv fokozatosan., lépésről lé­ pésre vezeti el az olvasót a .racio­

nalizálás szervezés metodikájába. Elsőként meghatározza a racionali­ zálás helyét a szervezés célrendsze­ rében, majd 'Utal azokra az okokra, amelyek új veszteségfeltáró módsze­ reik kifejlesztésére késztetik a szer­ vezéstudományt lés ezek alkalmazá­ sára a gyakorlatot. Dr. Susánszky János 12 tézis­ ben foglalja össze a veszteségfekár-ás és mobilizálás korszerű módsze­ reire, a különféle racionalizálási technikáikra jellemző módszertani is­ mérveket. Bemutatja azon szervezett -folya­ mat fázisait, mélyek eredményeként elérhető a racionalizálás -célállapo­ ta, s mely tényezők hatnak ki a vállalatban folyó racionalizáló inno­ váció eredményességére. „Ki ké­ szítse el a -racionalizálási folyamat metodikai tervezetét? Ki integrálja az alkotó kollektíva ötleteit? Külső szakértő vagy belső (vállalati) szak­ ember?" — teszi fdl a kérdést a szerző. Választ adva az ilyen jelle­ gű kérdésekre és utalva a szervező, részleg helyére a szervezeti struk-

túrában és a szervező részleg fel­ építésére, dr. Susánsziky János -eljut a racionalizálási technikák előnyös vonásaiinak ismertetéséig. A racionalizálási technikákat rend­ szerezni — táblázatbanfoglalja össze a szervezési gyakorlatban al­ kalmazhatónak ítélt .módszereket. „E technikáik nem receptek, a .meg­ oldások optimális módozata a vál­ lalati (szervezeti) sajátosságok fügvénye. A kötetlen módszerekkel nyert ötleteik szervezői képzettséggel és gyakorlattal -minősbendőlk, a csoport?l;árásak szakavatott irányí­ tást feltételeznék, s a 'teszt-kérdések­ re adott válaszok összefüggéseikben váló értékeléséhez is sajátos szer­ vezői szakiképzettság szükséges." — hangsúlyozza a szerző. Részletesen tárgyal minden egyes technikát, utal előnyére, hátrányaira s -rámutat al­ kalmazási területeire, ugyanis az egyes eljárások alkalmassága az adott körülményektől függően vál­ tozó. Szól a szabványosításról, bár a szabványosítás metodikájának, funk­ ciójának, itá-gvkörei.nek és szerveze­ teik ismertetése nem célja e könyv­ nek. A szerző -rámutat a racionali­ zálás és a szabványosítás kölcsönös összefügjéseire. E témáikor két vo­ natkozása: „Az első: a 'szabványo­ sítás -történetileg is, s tartalmi-logi­ kai nézőpontból is a racionalizálás folyamaitkörébe .tartozik, módszerta­ ni fegyvertárának kiemalfcedő jelen­ tőségű technikája. A második: ed­ dig jórészt hasznoskatlan előnyök rejlenek a szervezés .tárgya, módsze­ rei és eszközei szabványosítási lehe­ tőségeinek .feltárásában 'és azok op­ timális szorosságú unifikálásában." — emeli ki dr. Susánsziky János. Említést tesz a preventív racio­ nalizálásról, a racionalizálási tech­ nikák kombinációjáról és az ezzel kapcsolatos empirikus tapasztalatok­

ról, valamint a racionalizáló szer­ vezés oktatásáról, ugyanis a haté­ konyabb, jobb megoldások egyik forrása az alkotó kapacitás korsze­ rű 'sz nten tartása, ez viszont állandó továbbképzést feltételez. Dr. Susánsziky János a „ i m a vál­ lalatát" s ennék problematikáját ku­ tatja. Kevésbé a perspektivikus, in­ kább a mindennapos szervezési fel­ adatokra és lehetőségekre van tekin­ tettel 'és igyekszik — minél keve­ sebb .meghatározást és felsorolást ad­ va -—• a gyakorlatban már bevált, számos vállalatnál használható mód­ szerekre és eszközökre felhívni a figyelmet. A szerző szerint törekedni 'kell, hogy a könyvben közök módszere­ ket, eljárásokat példának tekintve és saját tapasztalatainkkal bővítve, önmagunk keressünk megoldásokat a mindenkori esetékre. A tárgyaltak osak megindíthatják vagy alátá­ maszthatják azt a gondolkodási fo­ lyamatot, amely a racionális szer­ vezéshez, a megfelelő szervezet, fo­ lyamat, munkamódszer és munka­ hely kialakításához vezet. A racionalizáló szervezésről köny­ vek és 'tanulmányok sokasága jelent meg az utóbbi évtizedben. Ezek túlnyomó többsége a racionalizálás egy-egy részletébe mélyedt el. Ezzel szemben dr. Su'sánsziky János átfo­ góan, széleskörűen tanulmányozza a racionalizáló szervezést. A könyv által történő új ered­ ményeik közreadása, a kiterjedt ma­ gyar szakirodalom kritikai elemzése, az egyes módszerek adaptálhatóvá alakítása, néhány saját tapasztalattal kiegészítve új utak ímegleléséhez ve­ zethet, a rendszerezés pedig előse­ gítheti, hogy a racionalizálás részvonatkozásai egységes szemléletű is­ meretanyaggá ötvöződjenek össze. :

Seregély

Tünde

TÖBBSZINTŰ TERVEZÉS

DEKOMPOZ1CIÓS

MÓDSZEREKKEL

D o r d e Sorod: Visenivosko planirai tje u poslovnom isistemu p r i m e n o m m e t o d a dekompozioije. D o k t o r i dis zertáció, I n f o r m a t i k a i és Szervezési Intézet, Sza >adka, 1982 Minden racionális emberi tevé­ kenység .magába foglalja a tervezést, mert az megelőz minden következő aktivitást, így a végrehajtást, az ellenőrzést. Ez különösen .dinamikus •társadalmakban jut kifejezésre, ahol az ügyviteli rendszerek alkalmazko­ dása a változó körülményekhez és 'követeimlényekihez elsősorban a ter­ vezés általi valósul meg. Így nem is váratlan dolog, hogy a tervezési fo­ lyamat a rendszer változásainak hordozója. Ezek a változások a döntési folyamat racionális mivoltá­ tól függnek. Épp ebben különböz­ nek az ügyviteli rendszerek az egy­ szerű, élettelen, nyílt fizikai rend­ szerektől. A 'tervezés és döntés szo­ ros kapcsolatban áll. A döntés az alternatív lehetőségek közötti vá­ lasztás, a.tervezés viszont ehhez a hatást, illetve a jövő jelenlétét kap­ csolja hozzá. Döntés a tervezés minden, fázisában születik, ezért at­ tól elválaszthatatlan. A tervezés végső célja pedig egy ügyviteli rendszer olyan integrált döntési rendszerét megteremteni, amely ke­ retét képezi a .rendszer teljes akti­ vitásának. Az önigazgatása tervezésnek igen fontos követelménye a tervezés in­ tegráltsága,, mert az ügyviteli rend­ szereikben a tervezői döntéseiket az önigazgatása rendszer több szintjén hozzák. Lényeges a tervezési felada­ tok összhangja és egyeztetése is. Az integráltság biztosítja a koordiná­ ciót a tervezői döntéseik meghozata­ lában és végrehajtásában. így meg­ nő a foalső és a külső alkalmazkodás lehetősége csakúgy, mint az ügyvi­ teli .rendszer képessége arra, hogy a tevékenységek által kapcsolatba ke­ rült környezetre hasson.

Szórád György doktori (tézise hozzájárulás az olyan irányok (kivá­ lasztásához, amelyeik az ügyviteli rendszar tervösszehamgoiását egzakt módszerekkel végzik, több szinten. A munkában a lineáris .programozás dékompozíciós élvét alkalmazták, de nem azzal a céllal, hogy az a tár­ sadalmi .megállapodást és önigazga­ tói megegyezést minit az önigazgatói tervezés alapvető módszerét váltsa fél, hanem éppen rájuk támaszkod­ va az önigazgatói döntés függvé­ nyében arra szolgáljon, hogy rámu­ tasson a többszintű tervezés proble­ matikájára az önigazgatásé ügyvi­ teli .rendszeriben, illetve, hogy a több­ szintű -tervezői feladatok meghoza­ talát hatékonyabbá és racionálisabbá tegye. Csak az utóbbi 10 évben jelent­ keztek olyan módszereik, amelyek elméletileg' lehetővé teszik az optimá­ lis tervezésit a •többsziinitű rendsze­ reikben, amelyek egy bizonyos szin­ tig decentralizáltak. Ugyanakkor jelentkezik az a dilemma is, hogy ezt 'gyakorlatilag, élő szám óikkal is véghez fcelli vinni, azzal a tudattal, hogy a túl leépített (aggregált) rend­ szerekben a választási lehetőség ki­ sebb, a kapott információk kevésbé megbízhatók, másrészt a .nagyméretű feladatokat még nagykapacitású szá­ mítógépekkel is nehéz numerikusan feldolgozni. A probléma .megoldása a meglevő ismereték alapján az optimálási probléma dökompozíciójában. van, illetve a nagyszámú feltételekkel és aktivitásokkal .rendelkező rendszer leszűkítésében egyszerűbb rendszerek színvonalára kevesebb korlátozó fel­ tételiéi. Ezt a problémát elsőnek Dantzig és Wolfe Oldotta meg 1960-

baji. A dekompozíciós algoritmuso­ kat először csak a nagyméretű li­ neáris programozási feladatok nu­ merikus feldolgozására és megoldá­ sára használtaik, s csak 'később de­ rült ki, hogy sikeresen alkalmazha­ tók a decentralizált rendszerekben történő többszintű tervezési folya­ matok absztrakt leírására Is. A munka általános célja a lineá­ ris programozás dekompozíciós algo­ ritmus alkalmazási lehetőségének ki­ vizsgálása az önigazgatása ügyvi­ teli (rendszerekben, vagyis a több tmasz-ból álló munkaszervezetben. Ebből következnek a konkrét célok ós feladatok, amelyeiket a szerző a következőképpen foglal össze: a) 'rámutatni a többszintűség je­ lentőségére az önigazgatáisú tervezés­ ben; b) a szervezett önigazgatású ügy­ viteli rendszer többszintű tervezésé­ nek eléggé általános, tudományos-el­ méleti megközelítése dekompozíciós módszereik felhasználásával; c) a dekompozíciós módszerek rendszeresítése és összehasonlítása; d) matematikailag bizonyított el­ méktelket vezetni be a nagyméretű rendszereik dekompozíciós módsze­ rekkel való optimálásának lehetősé­ górai; e) az ügyviteli rendszerek több­ szintű tervezésében alkalmazott li­ neáris programozási dekompozíciós módszer alkalmazásának bíráló elem­ zése; f) az ügyviteli rendszereik több­ szintű 'tervezéséneik részére olyan metodológia megszerkesztése, amely a Danitzig—Wolfe módszeren alap­ szik, s amely nincs ellentétben az önigazgatású tervezéssel, s azit nem is válthatja fel, hanem beleépül abba

a mechanizmusba, s így a többszintű tervösszehangolás folyamatát haté­ konyabbá teszi. A szerző többek között egy gya­ korlati problémát is bemutat, még­ pedig egy kétszintű, blokkdiagonális struktúrájú lineáris programozási problémát. Elemzi a dekompozícióalrandszerdkre váló felbontás lehe­ tőségét, s felsorolja az ilyen nagy­ méretű problémák néhány megol­ dási módszerét. A szerző .kilasszifikálja az ismertebb dekompozíciós algoriíT.'Usokat, s bemutatja mate­ matikai interpretációjukat is (ilyen pl. a Danitzig—Wolfe .módszer, duá­ lis változat, a Rosen-módszer, a Benders-módszer). Mindezek mellett még elvégzi a matematikai elemzé­ seket a szükséges tóteileldkdl és azok bizonyításával. Egy külön fejezet foglalkozik a lineáris programozás dekompozíciós módszer alkalmazásá­ nak elemzésével a többszintű terve­ zésben, mégpedig egyrészt •matemati­ ka", másrészt számítástechnikai,- va­ lamint alkalmazási és gazdasági szempontból. A függelékben olyan témakörökre tér ki, amelyek az ere­ deti szöveg menetét szükségtelenül eltérítenék és kibővítenék, az anyag megértéséhez viszont elengedhetet­ lenek. A bemutatott disszertációról leszö­ gezhető, hogy -egy jelentős hozzájá­ rulás a tervösszehangólás egzakt módszerének feltárásához, amely a többszintű önigazgatású ügyviteli rendszerben sikeresen alkalmazható a társadalmi megállapodásra, és ön­ igazgatói megegyezésre támaszkodva a többszintű tervezési problémák megoldásábanMolnár

S.

Verona

DERYCK COOKE: A ZENE

NYELVE

megfogalmazni a fentebbi példákat, íme néhány biztos eset: gyász — Chopin, a ib-moll szonáta III. tétele, Beethoven, az Eroica II. tétele, Mahler, az V. szimfónia IV. tétele; győzelem — Beethoven, az V. szim­ fónia IV. tétele, az Eroica fináléja, Mahler, a III. 'szimfónia fináléja, a szerelem tökéletes, triumfális kitel­ jesedése: vereség — Mahler, a IX. szimfónia fináléja, sajátságos beletörődési és megmyugvási hangvétel­ ben, Csajkovszkij, a Rómeó és Júlia fináléjának sorsszerű végzötessége; nihilizmus — Vaughan Williams VI-. szimfóniájának fináléja, Csajkovszkij VI. szimfóniájának fináléja; magasz­ talás — Oszt, Hungária, szimfoni­ kus költemény; megdicsőülés — Ri­ chárd Strauss, Halál és megdicsőü­ lés, Csajkovszkij, Manfréd, szimfo­ nikus költemény és így tovább. Kétségtelen, hogy mindezen fogal­ maik mellé egy sereg adekvát érze­ lem társítható, amelyek adott zenei körülmények között vallóban- nem is maradnak öl. Fdl kell azonban fi­ gyelnünk arra, hogy az élte felhozott példáinkban kizárólag a hangszeres zenére korlátozódtam. Könnyű ugyanis azoknak a zenei anyagoknak a tartalmát meghatározni, amelyek konkrét szöveget vonnak maguk uitán, mint az oratóriumok, misék, operák, dalok és más szöveges művak. Egyben itt érintjük a második kér­ désünket is. Vajon nem tévedünk-e, ha túlzott biztonsággal vagyunk a szövieg icar-calma iránt és -abból von­ juk l e a zenére vonatkozó következ­ tetéseinket? Ugyanis, mint már em­ lítettem, Derydk Cooke a népdalok emocionális hátterének elemzésétől egyrészt éppen azért tekint el, mejt bizonytalannak tartja a szöveg és a dal valódi egybecartozását. Kétségtélen, hogy a szöveges művek érzel­ mi tartalmának megfejtése lényege­

A szerző könyvében 320 oldalon*, öt fejezeten keresztül próbál faleletet adni inéhány rendkívüli, szokatlan kérdésre. Az említett öt fejezet a következő címekét viseli: Milyen művészet a zene; A zenei kifejezés elemei; A zeneszótár néhány afaptenminusa; A zenei kommunikáció folyamata és A zenei nyelv funkcio­ nálása tágabb éritelemben. A könyvet a szerző dlőszava nyitja, a- fejezetek után pedig név- és .tárgymutató se­ gíti a könnyebb tájékozódást. Az élőszóból megtudhatjuk, hogy Deryck Cooke az európai zenére korlátozza megfigyeléseit, annak is azon részére, amely'a művészi zenét foglalja magába. Vallójában elismeri, hogy a művészi zene gyökerei a •nép­ dalokban kereshetők, de mégsem vállalkozik arra, hogy ezt a kettőt összekösse. Szerinte bizonytalan ki­ menetelű a népzenével foglalkozni, ment sohasem biztos, hogy egy bizo­ nyos dallam szövege "eredetilleg ah­ hoz a dallamhoz tartozott-e vagy sem. Ebből kifolyólag bizonytalanná válik magának a dallamnak az emocionál's tartalmú meghatározhatósá­ gaItt azonnal két dologra kell félfi­ gyelnünk. Az első: Deryck Cooke tulajdonképpen a zene emocionalitásának tantalmát, érzelmi magvát és folyamatát kívánja felfedni. Eb­ ből már világosan kitűnik, hogy sze­ rinte a eene képtelen kifejezni fogal­ mi tartalmakat. Nos, ez nem ilyen egyszerű. 'Kérdés ugyanis, hogy .pl. a gyász, a győzelem, a vereség, a «ihilisztifcus tagadás, a magasztalás valóban Ikifejezhatétlenék-e, vagy igenis létezik néhány olyan jelleg­ zetesség, amely, ha másként nem is, általánosan, átfogóan, implicite mégis képes világosan, .megfoghatóan * D e r y c k C o o k e : Jezik muzike, N o l k , Belgrád, 1982.

dé 1

sen könnyebb, mint a tiszta hang­ szereseiké, de a maga nemében ez csapda marad. Megszoktuk, hogy az ilyen szerzeményekkel kapcsolatban felületes kijelentéseket teszünk, mint pl.: milyen nagyszerűen illik a szö­ veghez a zene, mennyire hűen köve­ ti a szöveget a zene, mennyire együtt mozog a kettő. Vaján így van-e? Nem léhetséges-e, hogy talán, a zenéhez illik a szöveg, a zenét követi hűen a szö­ veg és így mozognak együtt? Való­ jában egyik sem helyes. Ez a két lehetőség, mármint a zene vagy a szöveg ír.agasáb'brendűségének kér­ dése a zeneszerző koncepciójától függ, tehát attól, mikor melyiket helyezi előtérbe. Csakhogy az igazi zeneszerző a szöveget mindig másodrangúnalk tekinti, hiszen azért nyál a zenéhez, hogy azon keresztül olyan kvalitásokat fejezzen ki, ame­ lyéket bármely más eszköz igénybe­ vétele mellett sem képes- A szöveg a darab literári's tartalma, mig a ze­ ne annak ernotív, zenién keresztül kivilágló tartalma — hogy Deryck Cooke gondolatmenetével éljen. Az előbbi konkrét fogalmi, filozófiai alapjai megkereshetők, az utóbbié aligha. A zene ezenkívül, ha igazán jó zene, sohasem a üteráris tartal­ mat meséli el, hanem a történetin ék bizonyos .reflexiójává válik. Nagyon valószínűnek látszik, hogy .ez a tar­ talom éppen az érzelmi reflexiót foglalja magába. Nem lenne oktalan próbálkozás, ha valaki pl. Bach h-moll miséjének szövegét eltörölve adná élő a műve: vagy alkar úgy, hogy a kórust meg­ felelő hangszerelés igénybevételévé! helyettesítenie. Maradjunk mégis az első változatnál, ugyanis érzelmi szempontból sem mindegy, hogy az eredetileg emberi hangokra képzelt zene elveszni-e ezt a karakterét vagy sem. Az igaz zene így nem csonkul, legalábbis nem annak zenei anyaga (más kérdés magának a műnek és

alapf u.nkc ójának elkerülhetetlen roncsolása, de .ezzel számolnunk kell, ha alkar egy fél lépéssel is .élőbbre szeretnénk jutni). Nos, az így ka­ pott Bach h-moll mise most már tisztán zenei oldaláról szemlélhető. Lényegében ugyanoda jutottunk, mintha bármely másik zenekari mű tartalmát kellene megvizsgálnunk. Sőt ebben az approximációban egy mindennapi példa banalitására is ráismerünk: megannyi esetben hall­ gatunk olyan szöveges zenét, amely­ nek llkeráris tartalmáról fogalmunk sincs, ment a szöveget nem értjük és fordítását vagy összefoglalását sem Olvastuk soha. Távol áll tőlem, hogy az ilyen, eseteket analizáljam, mert ez nem a 'legmegfelelőbb alkalom ahhoz, de had szögezzem le, gya­ korlatból tudom, hogy ilyen, körül­ mények 'között is célba ér a hallga­ tó éppen a zenének a vezetőképessé­ ge folytán. Hogy mii az, ami ilyen­ kor vezet? Valószínű, hogy az emo­ cionális tartalom — ennek létezése mellett itör pálcát Deryck Cooke is. Nézzük meg, mivel jár a zene érzelmi tartalmának érzékelése, ha a megfigyelő és a megfigyelt egy síkon mozog, és mivel jár akkor, amikor a két út egymástól ikülönböz'k. Első esetben a hallgató érzel­ mi állapota adekvát módon válto­ zik a zenében rejlővel és nagyjából ugyanazokon a folyamatokon., ke­ reszteződéséken megy át, mint a zene. Némi 'eltérések persze lehet­ ségesek és szükségszerűek is, .mert a zene kifejező mivolta, sem. a meg­ figyelő nem lehet tökéletes, ugyan­ akkor a zeneszerző közvetítő egyé­ niségének hibátlan felfogását aka­ dályozzák a papírra vetett elkép­ zelés és az előadók hiányosságai és nem utolsó sorban a befogadónak az allkailomra való felkészültsége. Erre a folyamatra azonban többékevésbé mégis érvényes, hogy bizo­ nyos keretek között továbbra is

megmarad a lényegi szál az üzenet szerzője és a befogadó között. De mi 'tör'üéniik olyankor, amikor a Ikrét sík egymástól lényegesen el­ távolodik? A művet kétségtelenül fékeáriíjük, olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amelyeiket sohasem ta­ lálhatunk meg benne, ha a 'körül­ ményeik egyszer helyes irányba vál­ toznak .meg. Ez pontosan olyankor következik 'be, amikor beleveszünk a művel szemben támasztom elvárá­ sainkba, amikor egy adott helyen önmagunkat favorizálva kilopunk amabból. Idővel ennek a félreértés­ nek tisztázódnia kell, ha észreveszszülk, hogy a mű egészen .máshova érkezett, mint mi. Az ilyen esetek­ re jdllemző, hogy a helytelen vona­ lon haladva sehova sem érkezünk, vagy ha igen., afckor egy meghatá­ rozatlan és értelmetlen állapotban rdkedünk meg. Azok, .akik tagadják a unűvészi zene emocionális mivoltát, a fonmaIbta-sttrufctuiralista irányzat képvi­ selői. Szerintünk a zene tartalmát maguk a hangok adják meg és en­ nek, a hangjegyekkel körülírt tarta­ lomnak a megjelenési alakja maga a mű fonmája. Bogozhatnánk még tovább ezt a szálat, de arra a .meg­ állapításra jutnánk, hogy ez az irányzat a zenét intelldktuális síkon ismeri dl. Tagadja érzelmi .alapját, és ha a zene hallgatása közben az valamilyen érzelmet ki is vált, azt a forma és a technika együttműkö­ désében rejlő erőnek 'tulajdonítják. És akikor tulajdonképpen már itt is vagyunk a legfontosabb kérdésnél: az előadó muzikalitásának szerepé­ nél és fontosságánál. Mivel a zene iránt érdeklődők többsége önerejéből nem tud a műhöz közeledni, nem .tud hangszeren játszani és nem ismeri a kottát, így a szerzeménydfaben rejlő tartalmat is csak az előadóművész tudja .eljuttatni a hallgatósághoz. Mennyire lesz .megközelítőleg azonos a megszól'aikatott mű az eredetivel,

az az előadón múlik. Rajta múlik ugyanis, hogy észreveszi-e azokat az apró jdlecsfcéfcet, amelydk egyet­ lenegy kottába sincsenek bejegyezve, tud-e változatosan, többszínűén ját­ szani, képes-e a drámai 'építkezés formáját 'megvalósítani, észreveszi-e a strukturális (momentumok közötti kapcsolatok milyenségét, belelát-e a mű központi mozgatódlvébe, megérzi-e a dinamikai egyensúly miniden változtatásában rejlő alakítóság lé­ nyegét, elveinek véghezvitelében mennyire .tud következetes maradni stb. Ha ezdkkel a kvalitásokkal bi­ zonyos túlzási határon belül tud élni, akkor .muzikálisnak mondjuk. Amennyiben, valóban helyesen ól ezeklkál a zenei tulajdonságformákka'l, úgy bizonyos, hogy az elő­ adandó .művet annak .emocionális ol­ daláról közelíti meg. Világos előtte, hogy a zene él, lélegzik, fejlődik, hogy emotív töl'tdtű és az érzelmeik alakulásán keresztül zajlik a törté­ net — érzelmi állapokon .nyugvó történet. A zene tehát emotív történés. Ezt hangoztatja Deryak Cooke is. Köny­ vében, tekintélyes teret szentel enndk konkrét bizonyítására is. Mód­ szere v.égtd'.enül egyszerű. A szöve­ ges zeneművekből jdllegzetes dallam­ íveiket válogat ki, amelyekre sze­ rinte jellemző, hogy mindegyik egy konkrét emotiv.kást hordoz magá­ ban. A meglevő példákhoz ezután olyan, többnyire ismét csak szöve­ ges példát keres, amelynek dallamstruktúrája és literáris tartalma is hasonlít vagy éppen megegyezik amazzal. Ezzel a z t éri el, hogy egy­ azon emóció mellé több zenei .példát tud rendelni, amelyeknek néha még ritmikai szerkezete is meglepő ha­ sonlatosságokat mutat. Ezt az elvet végigvezetve az emócióik skáláján egy olyan zenei gyűjteményt kap, amely észrevehetően más jellegzetes­ ségeiben is egyezést mutat. Ezek a zenei szavaik szerinte nem egyebek,

mint archetípusok, a zene kifejezé­ sének archetípusai, amelyek rend­ szerezéssel a zenei nyelv alapszótá­ rát alkothatják. Minden rendben is volná, csak­ hogy legalább annyi ellenpélda hoz­ ható fél egy-egy típuson belül, mint ahány teljesen közömbös is. Továbbá Derydk Cooke példái túlnyomóan szöveges példák és az a lkétélyem támadt, hogy a szöveges példák analógfiájából válogatta Iki a hang­ szeres példák java részét is. Tudva­ levő ugyanis, hogy a zene egyedül osalk azt képes igazán kifejezni, amit a tisztán hangszeres zene i's ki tud fejezni. Minden egyéb szöveges zene felsőbbrendűsége az előbbivél szem­ ben csak látszólagos előny valójá­ ban, iés a szöveg rendszerint arra szolgáll, hogy 'takarja a zene eredeti fogyatékosságait vagy mellékes, a zenétől távol eső asszociációkra ösz­ tönözzön. Dehát ekkor már lénye­ gében -megkerültük magát a zenét és javarészt a szöveg hatása alá kerül­ tünk. Éppen ilyenkor vagyunk haj­ lamosak a zenére új képességeket ráaggatni, amelyek sohasem voltak tartozékai és legintenzívebb törek­ vésünk mellett sem -lesz-ndk azok soha. Visszatérve feltételezett szótárunk alapelemeire, zavaró körülményként jön számításba az, hogyha bár­ mely (tetszés szerint kiválasztott példánkban egy hangjegy magasságát megváltoztatjuk, az idézet zenei jelentése gyökeresen megváltozhat még akkor is, ha nem túlságosan drasztikus változtatást eszközöltünk rajba. így megesik, hogy az ered­ ményként kapoitt tartalom más cso­ portba esik vagy egyetlen, meglevőbe sem sorolható teljes egészében. Még szembeötlőbb az -az eset, amelyben teljesen azonos dallamív­ nek a han-gjegyértákelt változtat­ gatjuk, ritmusát írjuk át, dinamikai korrekciókhoz folyamodunk, külön­ bözőképpen hangszereljük, harmoni­

záljuk sitb. Ily módon játszi könynyedséggdl lehet legalább 9—10 egymástól teljesen eltérő hangulati tartalmat hordozó példát létrehoz­ ni, amelyekben egyetlen közös a ki­ induló 'intervallumok egymás közti viszonya marad. DeryCk Cocfce tudatában van an­ nak, hogy könyvében felvétett né­ hány kérdést, feleletét azonban egyikre sem képes adni. Tanulmá­ nyában kizárólag az intervallumok hatásának vizsgálatával foglalkozott és csoportosításait is kizárólag an­ nak alapján végezte. Ez azonban zenei szemszögből nemcsak hiányos, hanem elégtelen is. Sem a ritmika, sem a tempó, hangszín, dinamika, agogika, harmonizálás sitb. szerepével és fontosságával nem foglalkozott az intervallumok vizsgálatához ha­ sonló .terjedelemben. Tény viszont, hogy a zenét meghatározó összes elemnek egyformán fontos szerepe van az auditív mondanivaló kife­ jezésében. Ebből adódik, hogy mind­ addig semmilyen elfogadhatóbb ered­ ményre nem is juthatunk, amíg a dolgot nem a maga összetettségében szemléljük. Könyvének .terjedelme erre nem ad lehetőséget. Százszoro­ san (megnövelt formája mellett is csak a legalapvetőbb jelenségek meg­ vitatására jutna hely. Kérdés vi­ szont, hogy az úgy kapott 'eredmé­ nyeik rendszorezhetőkké válnának-e vagy sem. Valószínűleg nem, mert miként már említettem, csák egyet­ len dallamív intervallumainak meg­ tartásával és a többi élem diszikontinuális változtatásával iis több, egy­ mássál meg nem férő változatra bukkanunk. Persze nem szükséges éppen az -iintervalluimok alapján osz­ tályozni, de rövid próbálkozás után ugyancsak meglepne bennünket, hogy más (élemék csoportosításánál épp­ úgy kihat a Itöbbi változó szerepe, mint az előbbi esetben. Zárt kör az egész, alkármerről indulunk, megol­ dás nem mutatkozik. Szerintem en-

nek .magyarázata egyszerű: minden válkozoit önmaga teljességét adja és minit jtéljesség eleve nem lehet egyikmásik parcialkás kizárólagos része.. Mint m á i említettem, a zenét csak a maga összetettségében ele­ mezhetjük, méghozzá minden esetet, szerzeményt külön-külön. Általános 'következtetéseket is csak számtalan lábjegyzet és approximáció kíséreté­ ben vonhatunk le, amennyiben még mindig ragaszkodunk a csoportosí­ táshoz. Ez majdnem teljesen, értel­ metlen munka, mert vagy elveszünk a megannyi részlet adta lehetőség­ ben, -vagy eltávolodunk a lényegtől az egyszerűsítések következtében. Egyvalamit ugyanis sohasem téveszt­ hetünk szem elől: a zene azért olyan, amilyen, mert miniden egyes tényezőjével egyidőban váltja ki a megfelelő hatást. Az a művelet, amellyel a zenész a mű közelébe férkőzik éppúgy ja­ varészt a tudatalattinak tulajdonít­ ható, minit az, amely a zeneszerző munkásságában" fellelhető. Nem sok eredményre jutottunk volna eddig sem, ha a zenéhez kizárólag intel­ lektuális módon közeledtünk volna. A nagy zeneszerzők és az igazán nagy előadóművészek egyéniségét, zenei karakterét a tudatalatti hatá­ rozza meg, amire csak ráépül a munka itudatos oldala. A tisztán in­ tellektuális zene rideg, mesterkélt, szegényebb, medhanifcusabb, néha ne­ vetségesen üres próbálkozás marad. Az marad elsősorban azért, mert az

ösztönös zene, a tudatalatti zenéje sokkal igazibb, melegebb, eredetibb, közvetlenebb. A zene teljes megfejt-' bötőségénak egyik biztos akadálya, hogy kifejezési képességek tekintve sokkal szélesebb érzelmi skálán mo­ zog, mint a beszéd, a konkrét fo­ galmakat, eseményeket, kvalitásokat és emóciókat kifejező nyelvezet. A fülnek mindenesetre még nagyon so­ kat kell tanulnia ahhoz, hogy egye­ lőre csak a nagyobb változásokat ész­ re tudja venni és fel tudja fogni. A fül azonban mégsem 'tartozik azok közé a szarvek közé, amelyek füg­ getlenedhetnék a hallgató egyénisé­ gétől, karaikterétől, lelkivilágától, emberi mivoltától. Lényegében rajta keresztül is megmutatkozik a gazda milyensége, és amennyiben az nem hall' semmit, vagy csak keveset, ta­ lán másutt keresendő annak oka: mondjuk, a világhoz való viszonyá­ ban. De ez máir egy új 'terület, amelybe itt nem bocsátkozhatunk bele. Dery.dk Goo'ke könyve, mégis ta­ nulságos marad a maga nemében. Fenntartással mondható, hogy némi eredményt fel tudott mutatni, és ha másra nem, de legalább egy halom nehézség és kérdés jelenlétére fel­ hívja a .figyelmét. Kétségtelen, hogy emögött a munka mögött nagy és lelkiismeretes tevékenység áll. Attól azonban mégsem tartok, hogy ezek a. kérdések valaha is ilyen formában megoldódnák. Cservenák Róbert

A LIKUM BEMUTATKOZÓ Miközben a képzőművészek és a kritikusok airra panaszkodnak, hogy nincs vizuális .művészettel foglalko­ zó lapunk, a Horvát Képzőművésze­ ti Szövetség .alapított egyet. S nem is akármilyet — állapíthatjuk meg az első, pontosabban .nulladik

SZÁMÁRÓL

számot böngészve. Igaz, első látás­ ra inkább •.hasonlít napilapra, mint képzőművészeti folyóiratra {külsőleg vészesen hasonlít a mi egyhangú Magyar Szónkra), de mivel köztu­ dottan stabilizálunk, a színes rep­ rodukcióik pedig drágák, még ez az

elemi fogyatékosság is megbocsájthaitó. Különösen miután tüzeteseb­ ben áttanulmányozzuk. A Lilkum Legfontosabb érdeme, hogy nem csak képzőművészeti folyóirat, vagyis hogy a vizuális művészetet és kul­ túrát olyan tágan értelmezi, ahogy azt manapság jobb helyelken szokás: az első szám képeken és szobrokon kívül olyan, részben vizuális jelen­ ségekkel is foglalkozik, mint a tele­ vízió, színiház, divat, üdvözlőlap, melyek maillé remélhetőleg hamaro­ san felsorakozik a film, a képregény, a formatervezés és az építészet is. E tematikai sokoldalúság (ellenére a Lilkum mégis mindenekelőtt a hor­ vát képzőművészet szócsöve. A be­ mutatkozó szám törzsanyagát is ilyen vonatkozású szövegek képezik. Egyszerre két írás foglalkozik Želimiir Koščević hevenyészetten szerve­ zett Tendenciák a modern horvát művészetben 1919 és 1941 között című didaktikus kiállításával, Igor Zidić Nyitott jegyzetfüzetéből is új horvát kiállításokról informálódha­ tunk, interjúkat olvashatunk a zág­ rábi Fiatalok Szalonjáról visszauta­ sított művészeikkel, részletes listát kapunk a hónap fontosabb kiállítá­ sairól, sőt néhány zágrábi művészeti pletykáról is értesülhetünk. Külön tematikus blckkocsfca fog­ lalkozik a divat kérdéskörével. A kitűnő olasz műtörténész, Gillo DoíitUes tudós szeme a jövőbe ka­ landozik és megpróbálja kitalálni, hogyan öltözködünk majd 2000 tá­ ján, Spaso Čanlković divatsajtónk dilettantizmusán kesereg, egy törté­ neti sorozat é\ső része pedig a múlt század közepének illír viseletéről számol be. Hogy a divat és az öl­ tözködés egyáltalán nem mellékes része életünknek, azt McLuhantól tudjuk meg: „Az embereik, ha fel vannak öltözve, kevesebbet esznek és jobban érdeklődnek a szex iránt" — állapítja meg a Kanadai bölcs.

A nemzetközi vonatkozású írások közül Dragos Kalajic, Warhol és De Ghlrico című esszéje, Roberto Sanesi transzavantgarde-tanulmánya és Sal­ vador Dali naplórészlete érdemel megkülönböztetett figyelmet. Külö­ nösen az utóbbi, melyben hihetetle­ nül jó érzékkel keveredik az őrület és a zsenialitás. Egyúttal megtudhat­ juk belőle, hogyan határolja el ma­ gát maga a művész az elmebajosok egyre növekvő hadától: „Az egyet­ len különbség köztem és egy őrült között — írja, hogy ón nem vagyok oruk. Igor Mandic írásának témája a tv-készülék szimbolikus jelentése. Mandic szellemes és okos blöffjének kiindulópomtja, hogy a tv négyzet vagy téglalap alakú, az ekrán pedig többé-kevésbé deformált kör. Ez Jung olvasása közben vált számára jelentőssé, ugyanis az analitikus pszi­ chológia atyja épp egy ilyen alak­ zatnak, a „mandalának" tulajdoní­ tott archetipikus jelentőséget. A mandaila a teljesság, a mély gondolkodás és az önismeret szimbóluma, egyút­ tal serkentője. Mandic esszéje ez utóbbira játszik rá, hogy ezoterikus magyarázatot találjon arra a közis­ mert tényre, hogy naponta több száz millió ember bámulja órákon keresztül azt a bizonyos televízió­ nak nevezett komplikált, mégis bu­ ta dobozt. Ezek az embereik — von­ ja le a következtetést szerzőnk — igazából nem a .televíziót nézik, ha­ nem a „mandalát", tehát jórészt önmagukat. Remélem, ebből a hézigos ismerte­ tőből iLs kiderül, hogy érdemes oda­ figyelni a Likumra, mert egy izgaldas és hézagpótló vállalkozás ter-. mékéről van szó- A szerkesztőknek pedig hasonlóan tartalmas és — ha már vizuális — kissé mutatósabb el­ ső számot kívánunk, mint amilyen a nulladik. Sebők Zoltán

MUNKATÁRSAINK Lektor: Tumbász Erzsébet A y/.crbhorvát nyelvű szövegeket magyarra fordították László és Garai László Angol nyelvű összefoglalók: Emih Anikó Német nyelvű összefoglalók: Szenes G y ö r g y Korrektorok: Kecskés íMária és M l a d e n o v i c Márta SZAMUNK Rajcsán

SZERZŐI

István,

Halász

Imre,

dr. Móra

András,

dr. Rehák

László,

Szenes

György,

Klein

Rudolf,

Mészáros

N a g y József, dr. Szöllősy V á g ó

Katalin,

Vajdaság S Z A T K é p v i s e l ő h á z á n a k elnöke, Ú j v i d é k a Tartományi Társadalmi Tervintézet igazgatója a 'közgazdaságtudományok doktora, a Vajdasági Társult igazgatója, Üjvidék a társadalomtudományok K a r tanára okleveles közgazdász,

Közgazdasági

doktora, a Szabadkai

Szabadka

a z építészeti tudományok magisztere, Szabadka

a z Integrál

munkatársa,

okleveles matematikus, a k ö z g a z d a s á g i tudományok magisztere, a Szabadkai K ö z g a z d a s á g i K a r Informatikai és Szervezéstudo­ mányi Intézetének munkatársa

dr. Sepsey

Csaba,

a műszaki t u d o m á n y o k doktora, a Szahadkai Szervezési Intézet szakimunkatársa

Molnár

Verona,

a közgazdasági t u d o m á n y o k magisztere, a Szabadkai tikai és Szervezési Intézet tanársegéde

S.

dr. Tóth

Lajos,

Pavlovics Tajti

Ilona, György,

Schumacher

József,

dr. Csehpál

Pál,

az a d a i Oktatásügyi Ö É K T M T elnöke, a Potisje

Garai

László,

a K é p e s Ifjúság

József,

dr. Laki Lovas Tóth

István,

Foglalkoztatási

Sebők

ÖÉK

titkára

újságírója

a' Petar Drapsin O K igazgatója, A d a

Tünde,

a társadalomtudományok Kar docense

doktora,

Róbert, Zoltán,

a Szabadkai

Közgazdasági

a Magyar S z ó szerkesztője, Ú j v i d é k külpoHcikus, az Újvidéki T e l e v í z i ó

szerkesztője

okleveles közgazdász, a

Informatikai

szabadkai

Intézet munkatársa Cservenák

dolgozója

okleveles ó v ó n ő , A d a

László,

László,

Seregély

Informa­

gyermekgyógyász, A d a a szabadkai

Éva,

és

pedagógus, A d a

László,

Raffai

Informatikai

a politikai .tudományok doktora, a z újvidéki Természettudományi-Matömatikai Kar tanara okleveles ó v ó n ő Aela

Nagy Csuvik

Baak

okleveles vegyész, Szabadba egyetemista, Kanizsa

és Szervezési

Iptftnk ICkUim — társadalmi, tudományos, kulturális folyóirat. — A l a p í t ó : Vajdaság D o l g o z ó N é p e Szocialista Szövetségének T a r t o m á n y i V á l a s z t m á n y a . — Kiadja a F o ­ rum L a p - és K ö n y v k i a d ó és Nyomdaipara Munkaszervezet, 2 1 0 0 0 N o v i Sad, V o j v o d a Misié utca 1. — Szerkesztőség: 2 4 0 0 0 Subotica, Trg slobode 1/2., Tel.: 0 2 4 / 2 6 - 8 1 9 . — Szerkesztőségi f o g a d ó ó r á k : mindennap 10-től 12 óráig. — Megjelenik k é t h a v o n t a . — Előfizethető a 6 5 7 0 0 - 6 0 3 - 6 1 4 2 - e s folyószámlára; előfizetéskor kérjük feltüntetni a L É T Ü N K n e v é t . — Előfizetési díj belföldön egy évre 140 dinár, egyes szám á,na 25, kettős s z á m ára 40 dinár, külföldre e g y évre 280 dinár; d i á k o k és egyetemisták cso­ portos előfizetése egy évre 100 dinár. — Készült a Forum N y o m d á j á b a n Ú j v i d é k e n