Lesznicskova Liljána Nyelvi érintkezések az első magyar-bolgár szótár tükrében Hosszabb ideig érintkező nyelvek kölcsönhatásának konkrét forrásanyagon alapuló vizsgálata mindig is érdeklődést keltő nyelvészeti problémának számított, mert a nyelvi kapcsolatok mechanizmusának és a nyelvi struktúra különböző szintjeire való idegen nyelvi hatásnak a felderítése lehetőséget teremt a kölcsönzés mint lingvisztikai folyamat minél teljesebb megvilágítására. Előadásomban a magyar-bolgár nyelvi érintkezéseket, pontosabban a magyar nyelvnek mint átadó és közvetítő nyelvnek a bolgárra gyakorolt hatását egy XIX. századi kétnyelvű szótár anyagának tükrében kívánom szemléltetni. Ez a szótár "Kis magyar-bolgár szótár bolgár népiskolai tanulók számára" címmel jelent meg Szegeden, 1896-ban. Vizsgálata két okból figyelemre méltó. Egyrészt ez az első szótár a kétnyelvű magyar-bolgár szótárak történetében, másrészt a magyar szavak és kifejezések bolgár megfelelői nem köznyelvi, hanem területi nyelvváltozatban szerepelnek, ti. a bolgár nyelv bánáti nyelvjárásának sajátosságait tükrözik. Ez a nyelvjárás a XVIII. század 30-as éveiben kezdett kialakulni, amikor a török dúlások nyomán elnéptelenedett Bánát területére betelepültek a törökök által üldözött római katolikus vallású bolgárok is, akik két fő telepen állapodtak meg. így jött létre 1738-ban Besenov (Óbesenyő, Besenova Veche, ma: Dudestii Vechi) és 1741-ben Vinga. Az említett szótárt Velcsov Zukács besenyői tanító készítette. A bánáti bolgár nyelvjárás különlegessége, hogy a XIX. század második felében irodalmi nyelvvé emelkedett, s ezen a nyelven eredeti művek, fordítások, időszaki kiadványok jelentek meg. Az irodalmi nyelv kialakulását segítette egyfelől a bánáti bolgárságnak a bolgár nyelvterülettől való el szakadtsága, másfelől pedig a sok nemzetiségű Bánátban élő különböző etnikai csoportokkal - németekkel, magyarokkal, szerbekkel, horvátokkal sokáig fenntartott többoldalú összeköttetései. A hosszú együttélés kisebb-nagyobb hatással volt e terület egymással érintkező lakóinak életmódjára, kultúrájára, illetőleg nyelvére is. Az idők folyamán más és más megnyilvánulási formát öltő nyelvi hatásokban kifejezésre jutott a hatalmi hierarchia, ezért forrásuk és ösztönző erejük is eltérő volt. A török kiűzése után a bécsi kormány a kincstári tulajdonnak tekintett Bánátot katonailag Bécsből kormányozta, és - kevés kivétellel - csak
143
katolikus németeket telepített ide. Ekkor a német nyelvi befolyás volt természetesen a legerősebb. A Bánát 1778-ban került vissza közigazgatásilag Magyarországhoz, és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig oda is tartozott. (Erről ld. Kósa Zászló - Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása, Bp, 1983, 63-66.) Ebben az időszakban a folyamatossá vált magyar telepítésekkel párhuzamosan a magyar nyelv hatása lett meghatározó. Feltehetően ekkor áramlott be a legtöbb magyar elem a bánáti bolgárok szóhasználatába. A magyar nyelv hatása főként három területen figyelhető meg: a szókincsben (itt érvényesül leginkább a magyar hatás), morfológiai és szintaktikai szinten. A magyar szavak beáramlását a társasági élet, a közigazgatás, az iskola, valamint a térség magyar lakóival való közvetlen érintkezés segítette elő. Ezért a magyar szavak nyelvjárási, ill. köznyelvi változatukban kerültek át a bánáti bolgárság nyelvébe. Ha a magyar lexémákat egybevetjük bolgár megfelelőikkel, szembetűnik, hogy az idegen eredetű bolgár ekvivalensek tekintélyes hányada magyar alapra vezethető vissza. A magyarból átvett kölcsönzések különféle fonetikai, morfológiai és szóalkotási változásokon mentek át, hogy beépülhessenek a bolgár nyelv rendszerébe. Illusztrációnak csak néhányat sorolok fel közülük. A hangtannal kapcsolatos leggyakoribb minőségi és mennyiségi változások a következők: magán- és mássalhangzó-rövidülés, zártabbá válás, hangkiesés, hanghelyettesítés stb. (pl.: trombitás - trumbitás, csikós - csikus, esküdt iskut, kocsis - kucis, határ - utár, szállás - salas, csendőr - cénder, darócz duroc stb.) Az említett fonetikai változások között megkülönböztethetünk rendszeres változásokat (pl. hanghelyettesítés olyan fonémák esetén, mint -a, -ö, -ü, amelyek hiányoznak a bánáti bolgár nyelvjárás hangrendszeréből) és szórványos változásokat, amelyek csak egy-egy szó átvételekor fordulnak elő (pl. a szókezdő h lemaradása). A morfológiai illeszkedés elsősorban a magyarból bekerült főnevek nyelvtani nemének, egyes és többes számú alakjának meghatározásában mutatkozik meg. PI. a mássalhangzóra végződő főnevek rendszerint hímneműek (hentes, mester, de: katona - hímnemű bár magánhangzóra végződik; hant - nőnemű, bár mássalhangzóra végződik), az -a-ra végződőek nőneműek {fa, hiba, ...), az -/', -o, -e-re végződőek pedig semlegesneműek
* A szótár adatait betűhíven közlöm.
144
(gesztenye, de: itcze, vármegye - nőneműek; alaktani analógia következtében az eredeti szóvégi -e-t a kölcsönszóban -a váltja fel: iça, vármegja). A szóalkotási adaptáció egyik megnyilvánulási formája, hogy a magyar szóátvételek a bánáti bolgár nyelvjárásra jellemző képzők segítségével új szavak alapjául is szolgáltak, amelyek teljes mértékben alkalmazkodtak a nyelvjárás szóalkotási rendszeréhez. Pl. a magyarból bekerült darab szóból az -isva igeképző segítségével a darabisva „darabol" igét képezték (sapun sapuni sva „szappanoz" mintájára). Nemcsak szavak, hanem toldalékmorfémák is bejutottak a bolgárság nyelvébe. Elég produktívnak minősíthető pl. a magyar hatásra elterjedt -s (-á.v) denominális nomenképző (rabuta - rabutás „munkás", birt - birtás „kocsmáros"). A példák tovább sorolhatók, ám az eddigiekből is kitűnik, hogy a magyaroktól való kölcsönzést nem tekinthetjük mechanikus folyamatnak, mivel az idegen nyelvi anyag formális és értelmi meghonosításával jár együtt. A rendelkezésünkre álló monográfiák (Sztojkov Sztojko, A bánáti bolgár nyelvjárás. Szófia, 1967.; A bánáti bolgár nyelvjárás szókészlete. Szófia, 1968.) alapján ismeretes, hogy a magyar nyelv közvetítő szerepet is játszott más idegen szavak kölcsönzésében. Magyar közvetítésűck pl. a következő német, ill. szláv eredetű szavak: tuczat (magyarul) - tucat (bolgárul), krajcár (m.) - krajcár (b.), saroglya (m.) - sarágla (b.), dunna (m.)- dunja (b.), ispán (m.) - ispán (b.). A magyar hatás jellegének minél többoldalú megvilágításához szükséges megvizsgálni, hogy az átvett szavak milyen fogalmi körökbe és szófaji kategóriákba tartoznak. Ezeket azért említem együtt, mert a szótár rendeltetésének megfelelően - nem betűrendben közli a szavakat, hanem tematikailag csoportosítja, rámutatva szófaji hovatartozásukra is. így egyértelműen kitűnik, hogy a névszók nagy számával szemben csak nagyon kevés magyar ige került át a bánáti bolgárok szókészletébe. A főneveken belül legnagyobb számmal vannak az életmód, a társadalmi és adminisztratív élet tárgykörébe vágóak, amint az eddig idézett példákból s az alábbiakból is jól látható: tiszttartó - tistartóv, járás - járás, honvéd - honvéd, gyömbér gjimbér, mandula - mandula, kalarábé - kalarába, májashurka - májuska. szíksó - siksóv, csákó - cákuv, tábla - tábla, kréta - kréta, 1 eczke - leck íja, katonaság - ka tanság, gazdaság - gazdaság ... Velcsov Zukács magyar-bolgár szótára arról is tanúskodik, hogy a magyar kölcsönzések mellett néha más szavakat is használtak egyazon fogalom kifejezésére: szakács - sakac, kuvarica; szabó - sabóv, sijác\ műhely - mihé\, rabutasnica stb. A párhuzamos elnevezések a bánáti bolgárság szókészletében összeszövődött többféle történeti rétegre utalnak. Keletkezésükben több 145
tényező játszhatott közre: egyrészt a hivatalos életben bekövetkezett változások, másrészt pedig a bánáti bolgároknak azon törekvése, hogy az idegen eredetű szavakat bolgár megfelelőkkel helyettesítsék. így egyes szavak mellé újak kerültek, s bizonyos ideig használatuk párhuzamos volt, de idővel a kulturális vagy a társadalmi életben vezető szerepet játszó nyelvtől függően vagy az egyiket, vagy a másikat részesítik előnyben, sőt előfordul, hogy a kölcsönzött szó átadja a helyét eredeti bolgár megfelelőjének. Morfológiai szinten a magyar hatás alapvetően szóalkotási típusok és elnevezési módok kölcsönzésében érvényesült. Ezek a „rejtett" fordításos kölcsönzések a tükörszavak és -kifejezések. A szóátvételhez képest a tükörfordítás tudatosabb folyamat, amely szoros összefüggésben áll nyelvi és nyelven kívüli tényezőkkel. Ilyenek pl. az egymással érintkező nyelvek grammatikai szerkezete és azok szóalkotási sajátosságai, valamint a nyelvi kapcsolat jellege. Ez utóbbi lehet szóbeli (közvetlen érintkezés a közéletben) és írásbeli (az iskolában vagy különböző magyar szövegek bolgár nyelvre történő átültetése során). Az extralingvisztikai tényezők közül az egyik legfontosabb a bánáti bolgár nyelv irodalmi szintre emelését célzó törekvés. Az említett tényezők rendszerint összefonódva, egymást támogatva jelennek meg egy-egy konkrét esetben. A tükörszavak két csoportba sorolhatók. Az egyikbe tartoznak azok, amelyek teljes mértékben megegyeznek a magyar lexémák grammatikai felépítésével és jelentésével (pl.: tisztítóhely - ucisténjiméstu, jóízű dubromirisnu. 'jóravalórestség - marzelj kántu dubró, czukrász - zaharnic. függőleges - vislivu, rag - dulepnic. névrag - imesindulepnic. névelő pre dimenio, névutó - sledimenic). a másikba pedig azok, amelyek a magyar lexémák részleges megfelelői, azaz közös a jelentésük, de eltérő a nyelvtani szerkezetük (szélmalom - vetarnica. érzék - use stila, üté r - baktilnica, indulatszó - usestenic. záró/el - zakljucnic. felkiáltójel - izvikmç, köpőlada pl umica stb.): a magyar összetett szónak a bolgárban képzett szó felel meg. Egyes esetekben a bánáti bolgár nyelvjárásban olyan szóösszetételek jönnek létre, amelyek eltérnek a rá jellemző megszokott szerkesztési módoktól, s ez aligha vitathatóan magyar hatásra történt: földrész - svettala, komlóvirág méljcvét, holdfogyatkozás - mesecpumarcánji stb. Ez az átvételi mód rendszerint jelöletlen birtokviszonyt kifejező magyar szóösszetételeknél fordul elő. A magyar mintára alkotott tükörszóban is az elő- és az utótag kötőhang nélkül van összekapcsolva, így grammatikai és szemantikai viszonyuk a bolgár nyelvben nemigen világos. A tükörfordítások hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar szóalkotási típusok meggyökerezzenek a bánáti bolgárság nyelvében, ugyanis az idegen modellnek bolgár nyelvi eszközökkel való visszaadása révén nemcsak bizonyos szavak belső szerkezetének és jelentésének befogadása vált lehetővé, 146
hanem új szavak megalkotására is mód nyílt a már meghonosultak analógiájára, konkrét magyar nyelvi minta nélkül. A magyar nyelv kevésbé mély nyomot hagyott mondattani szinten. A szótár végén, a Kérdések és feleletek című fejezetben, amely magyar-bolgár társalgási könyvre emlékeztet, helyet kaptak a magyar egyszerű mondat fő típusai és bolgár megfelelői. Konkrétan a mondatszerkesztést tekintve, a magyar nyelv aktivizáló hatása legnyilvánvalóbb a szórendben. Ezt jól mutatja pl. a bánáti bolgárban az ige mondatvégi helye (Az asztal fából van. Tarpézata ud dárvu if., A tanító a tanulót tanítja. - Naucnika skulara uci.. Már egészséges vagyok. - Véc zdráv sam.), a jelzett szó előtti nem egyeztetett birtokos jelző (A tábla színe fekete. - Na tablata licitu ij cárnu.). Némely eldöntendő kérdő mondatból hiányzik a kérdő szó, ami nem jellemző a bolgárra (Az iskolában van a tanítói - U skulata ij naucnika!, Egészséges vagy már? - Uzdravel si véc?). A bánáti bolgárok eredeti irodalmának részletes áttanulmányozása nélkül is megállapíthatjuk, hogy a fent említett mondatszerkesztési sajátosságok nem vezethetők vissza sem a szótár összeállítójának szubjektív fordítói megoldásaira, sem szintaktikai párhuzamossághoz való ragaszkodására. Itt olyan jelenségről van szó, amely a magyar nyelvi befolyás következtében noha csak elszórtan - de gyökeret vert a bánáti bolgár nyelv mondattanában. Összegzésül azt mondhatjuk, hogy az első magyar-bolgár szótár értékes forrásanyagot biztosít számunkra a bánáti bolgárságot ért sokrétű magyar hatás feltárásához, információt ad azok köréről, irányáról és mértékéről, ezzel is kiegészítve a két nyelv hosszú és beható érintkezéséről alkotott képet.
147
