Nyelvi megértés az embodiment nézőpontja szempontjából

Nyelvi megértés az “embodiment” nézőpontja szempontjából Szokolszky Ágnes SZTE BTK Pszivhológiai Intézet A Szegedi Akadémiai Bizottság Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottsága által szervezett, Kognitív struktúrák. Az interdiszciplinaritás lehetőségei és korlátai c. konferencián tartott előadás átirata, Szeged, 2011 nov. 14. Az “embodiment” jelentése és előtérbe kerülése Az elmúlt években a kognitív tudományban fokozatosan felértékelődött az észlelés és a cselekvés szerepe a kogníció megértése szempontjából, és a sorhoz hozzátehetjük az affekció dimenzióját is. A robotikában használt kifejezéssel élve, ma már sokan “full agent”-ként igyekeznek értelmezni a megismerőt, és megkérdőjelezik az “alacsony” és “magas” szintű kogníció merev szétválasztását. A teljes ágens gondolata mögött nem csak az a felismerés áll, hogy több figyelmet érdemel a pragmatikus észlelés és cselekvés problémája, hanem az a mélyebb feltevés is, hogy a megismerés valós környezetbe és valós időbe ágyazott folyamatában a cselekvés, észlelés, érzelmi feldolgozás és fogalmi gondolkodás dimenziói lényegileg összefonódottak és adaptívan környezetre hangoltak. Az ebbe az irányba mutató megközelítések közös címkéjévé az utóbbi időben az “embodiment” vált. A kifejezés mindenekelőtt a kognitív folyamatok teljes testbe ágyazottságát hangsúlyozza, és ezáltal azt, hogy testi létezésünk lényeges és nem triviális módokon befolyásolja kognitív folyamatainkat. Hangsúlyozza továbbá, hogy a “megismerő test” környezetbe ágyazott. Mivel testileg létezünk egy mindig konkrét és “szituált” világban, a megismerés megértése szempontjából alapvető szerepe van a test morfológiájának, funkcionalitásának, és ehhez kötődően elsődleges jelentősége van az affektívan hangolt észlelés – cselekvés köröknek, amelyek közvetlenül szolgálják a világban történő folyamatos tapasztalatszerzést. Óvatosan kell kibontani ennek a tételnek a teljes üzenetét a mai kognitív tudomány számára, mivel többről és másról van szó, mintsem arról az általánosan elfogadott gondolatról, mely szerint a világról való tudásunk valamilyen mértékben bizonyosan testi mivoltunkra támaszkodik és ilyen módon empirikus eredetű. Az üzenet egyféleképpen úgy fogalmazható meg, hogy a fogalmi gondolkodásban és a nyelvben is folyamatosan és “élő” módon jelen van a megélt szenzomotoros tapasztalat (Pecher ésZwaan, 2005). A fenti irányba mutató gondolatrendszernek sokféle (és sokáig mellőzött) előzménye van a filozófia és a pszichológia történetében: úgyis mint az európai fenomenológiában, az amerikai pragmatizmusban, a rendszerelméletben és a kibernetikában, a tudat és a nyelv különböző motoros elméleteiben, és a James Gibson-féle ökológiai pszichológiában. Az ezekhez az előzményekhez köthető mai embodiment nézetek térnyerése sokféle tudományos terepen, és különböző tényezők hatására következett be a 90-es évektől kezdődően. Leegyszerűsítően kiemelhető két körülmény: nyilvánvalóvá vált, hogy sem a klasszikus

1

kognitivizmusnak, sem a konnekcionizmusnak nem sikerült meggyőző válaszokat adnia az absztrakt szimbolikus rendszerek “lehorganyzására” vonatkozóan (Harnad, 1990), ugyanakkor – a kognitív tudomány egy sajátos, de fontos terepén, a robotikában, egyre sürgetőbbé vált a valós helyzetekben történő sikeres cselekvés problémájának megoldása (Brooks, 1991). Az új utak keresése többféle irányból vezetett az “embodiment” címkéjét és nézetrendszerét felvállaló különféle megközelítések megerősödéséhez, megérintve a kognitív tudomány és a pszichológia egyre több ágát és kutatási területét (Anderson, 2003). Az embodimenthez kapcsolódó nézetek előtérbe kerülésének fontos tényezője volt, hogy a 90-es évektől kezdődően sok egymásra épülő eredmény írta felül azt a bevett nézetet, mely szerint a motoros viselkedés a szekvenciális, fogalmi reprezentációkat alkalmazó információfeldolgozás periférikus végállomása. A klasszikus neurobiológiai felfogás szerint az érzékelés és a mozgás folyamatai elkülönült szenzoros és motoros rendszerek interakciójaként valósulnak meg az idegrendszerben, és a perceptuális folyamatok asszociációs kérgi integrációjának alapján szerveződik meg a motoros kérgi válasz. Marton Magda megfogalmazásában ez a felfogás “drámai módon” megváltozott, mivel az 1980-as évek végétől kezdve fény derült szenzomotoros neuronok létezésére (azaz arra, hogy bizonyos agyi motoros típusú idegsejtek szenzoros ingerlésre is válaszolnak), továbbá “kitűnt, hogy a korántsem egységes motoros rendszert olyan agyi területek működési körei alkotják, amelyek sajátos funkcionális tulajdonságokkal bírnak, és reciprok összeköttetésben állnak a parietális kéreg különböző szektoraival; ily módon részt vesznek a szenzoros ingerminták feldolgozásában” (Marton, é.n.). Az 1980-as évek végén Giacomo Rizzolatti és munkatársai tárták fel majmok premotoros agykérgi területein olyan idegsejtek létezését, melyek nem csak saját cselekvés közben aktiválódnak, hanem akkor is, ha a más által végrehajtott célirányos cselekvést figyeli meg az állat (tükörneuronok), illetve ugyanezen területeken olyan neuronok létezését, amelyek olyan tárgyak látványára aktiválódnak, amelyekkel a célirányos cselekvések végrehajthatóak (kanonikus neuronok, v.ö. Rizzolatti és Craighero, 2004). A tükörneuronok egy olyan neurális rendszer működését mutatják, amely közvetlen kapcsolatot (más szóval élve: rezonanciát) teremt két ágens között, így feltételezhetően alapját képezi a fajtársak közötti szociális megértésnek. A tükör- és kanonikus neuronok felfedezése és kutatása nyomán kibontakozóban van egy olyan szenzomotoros megismerési rendszer képe, amely fogalmi reprezentációt nem igénylő módon teszi lehetővé a cselekvésmegértést (Marton, 2002, 2003). Ez a megváltozott neurobiológiai kép az embodiment nézetek feltevéseivel egybecsengően helyezi előtérbe a testi tapasztalathoz kötődő szenzomotoros megismerés szerepét az információfeldolgozásban. Mindez önmagában is indítéka annak a szándéknak, amely a szimbolikus gondolkodás – ezen belül is a nyelvi megértés - szenzomotoros összefügéseit kívánja feltárni. A nyelvi megértés mai szenzomotoros elméletei A nyelv szempontjából a kérdés a referenciális jelentés és a világban létezés testi tapasztalata közötti összefüggés megértése. A hosszú múltra visszatekintő probléma megtévesztően egyszerűen hangzó kérdéseket vet fel: hogyan

2

értelmezhető a szavak és a dolgok viszonya? Hogyan jellemezhető a jelentésalkotás neurális háttere? A válaszkeresés pedig további alapvető kérdéseket indukál: Mi a kapcsolat észlelés, cselekvés, és a nyelvbe foglalt fogalmi gondolkodás között? Hogyan ragadhatja meg a referenciális jelentés az állandóságot, úgy, hogy közben megőrizze kapcsolatát a világban létező dolgok szituált konkrétságával? Az “embodiment” keretében jelentkező elméleti útkeresések és empirikus kutatások a nyelvi megértés szenzomotoros természetére vonatkozó konkrét elképzelésekkel bővítették a válaszadás lehetséges irányait. A klasszikus felfogás szerint a szavak és a dolgok referenciális viszonya megfeleltetési viszony, amelyben önkényes lexikális jelek kapcsolódnak a világban létező dolgok és események objektív valóságához. Ebben a folyamatban a jelentés - eltávolodva a perceptuális bemenet és a motoros kimenet végpontjaitól- az amodális fogalmi struktúrák tartományában jön létre. A fogalmi struktúrák (tulajdonságlisták, sémák, szemantikus hálózatok) rögzített propozicionális tartalommal bírnak, és elkülönülnek az olyan “alacsony szintű” rendszerektől, mint az észlelés és a mozgás. A nyelvi megértés első lépése az inputban szereplő szintaktikai és szemantikai struktúrák azonosítása, amihez ezután egy szituációs modell rendelődik hozzá az emlékezetben tárolt háttértudás alapján (v.ö. Sternberg, 1969, Fodor, 1975, , Pylyshyn, 1973, 1984). Az embodiment megközelítések ezzel szemben a jelentés keletkezését elsődlegesen magukban a multimodális szenzomotoros interakciókban keresik, amelyek ember esetében összefonódnak a nyelv megtapasztalásának és használatának folyamataival. Eszerint az elképzelés szerint a nyelv használata nem megfeleltetési viszonyra épül szavak és dolgok között, hanem a testileg átélt és a nyelv által kiterjesztett tapasztalatra, amely megőrzi a közvetlen tapasztalás sokféle modális (észleléses, mozgásos, affektív, szomatikus) minőségét. Ebben a keretben a feladvány nem a szimbolikus jelentés felülről lefelé történő lehorganyzásának a megértése, hanem a szenzomotoros tapasztalat emergens kiterjesztésének a megértése. A jelentésalkotás mai szenzomotoros elméletei abból indulnak ki, hogy a fogalmi, észleléses, motoros és érzelmi információt feldolgozó neurális – mentális hálózatok funkcionális elkülönülésük mellett szoros kölcsönhatásban állnak, és folyamatosan érzékenyek a szenzomotoros tapasztalatokra. Az embodiment előfeltevésein alapuló, újonnan jelentkező elméleti konstrukciók egyik első megfogalmazása Lawrence Barsalau “perceptuális szimbólumrendszer” hipotézise volt (Barsalou, 1999, 2008). Barsalou hipotézise szerint a fogalmak perceptuális szimbólumoknak tekinthetőek, mert a fogalmi gondolkodás ugyanazon neurális aktivációs mintázatokat használja, mint amelyek elsődlegesen, az adott észlelés közben jelentkeznek. A kutya fogalmának aktiválása például mozgósítja azon neurális tapasztalatok rétegeit, amelyek kutyákkal való tényleges találkozásaink, valamint velük kapcsolatos másodlagos, nyelvi – képi információszerzésünk nyomán keletkeztek. Barsalou (2008) amellett érvel, hogy az így felfogott reprezentációk alkalmasak mentális műveletek végrehajtására. Arthur Glenberg “indexikális hipotézise” (Glenberg és Robertson, 1999, 2000) hasonlóképpen azt hangsúlyozza, hogy - bár a lexikális egységek felszínileg önkényesek, - a hangalak és a hozzá kapcsolódó tapasztalati bázis kapcsolata nem az. A jelentés a sokrétű (nyelven inneni és nyelven túli)

3

tapasztalatokat kódoló idegrendszeri hálózatok dinamikájából bontakozik ki. A tárgyi és cselekvéses fogalmak konkrétabb tapasztalati mintázatokat idéznek fel, míg az elvont fogalmak összetettebb és heterogénebb tapasztalati bázist aktiválnak. A kutya fogalmi reprezentációja nem amodális propozicionális séma vagy tulajdonságlista, hanem a testi tapasztalatok modalitás-specifikus (taktilis, proprioceptív, auditív, vizuális, etc.) információit megőrző aktivitás mintázat. Az igék nem lexikális tartalmat indexálnak, hanem konkrét cselekvési lehetőségeket (affordanciákat) is magukban foglaló helyzetmegértést (Glenberg, 1997). Ha például azt halljuk, hogy “Klára betette a a fülbevalót a dobozába”, illetve azt, hogy “Klára betette TV-ét a dobozába”, akkor, bár a “doboz” lexikális tartalma ugyanaz, az indexálási folyamat mégis más. A szó jelértékű verbális aktus, amely egy hozzá kapcsolódó multimodális tapasztalati bázist reaktivál (Gallese ésLakoff, 2005, Bottineau, 2010). A szenzomotoros rendszer fent leírt működésére az idevágó szakirodalomban a “szimuláció” kifejezés terjedt el. Az elterjedt érelmezés szerint a szimuláció a nyelvi megértéssel együtt jelentkező, ahhoz modulárisan kapcsolódó, megélt, tapasztalati eredetű szenzomotoros aktiváció mintázataira utal (Barsalou, 2008). A nyelvi megértés annyiban értelmezhető szimulációként, amennyiben részlegesen ugyanazon neurális hálókat aktiválja, amelyek a tényleges cselekvés illetve észlelés esetén is aktiválódnának. Lényeges a feltételezésben, hogy a szenzomotoros rendszer részvétele nem csupán kísérőjelenség, hanem szerves része a megértési folyamatnak (Barsalou, 1999; Gallese ésLakoff, 2005; Gibbs, 2003; Glenberg, 1997; McWhinney, 1999; Zwaan, 2004). Az elmúlt időszakban sokféle idegtudományi és viselkedéses vizsgálat igyekezett alátámasztani ezt a megközelítést. A továbbiakban ezekből mutatok be illusztratív céllal néhány fontosabb vonulatot. Empirikus alátámasztás – idegtudományi és viselkedéses vizsgálatok Az elmúlt időszakban képalkotó eljárással végzett idegtudományi vizsgálatok sora bizonyította a korábbi elképzelésekhez képest meglepő módon, hogy a nyelvi megértés során a szó jelentéséhez kapcsolódó szenzomotoros neurális körök valóban aktiválódnak. Az érzelmileg töltött szavak például aktiválják az agy érzelemfeldolgozással foglalkozó területeit (Straube et al., 2004, de Araujo et al., 2005), szagra utaló szavak aktiválják a szagérzékeléssel foglalkozó területet és a limbikus struktúrákat (Gonzalez et al. 2006), hangzásra utaló szavak aktiválják a hallással foglalkozó területeket (Kiefer et al. 2005). A szemantikus feldolgozás tehát bejósolhatóan azokat az agyterületeket aktiválja, amelyek elsődlegesen is résztvesznek az adott észlelésben. A képalkotó eljárással végzett vizsgálatok további nem várt eredményekkel szolgáltak a cselekvést jelentő szavak és mondatok megértése közben lezajló neurális folyamatokról. Például, a “pick”, kick”, és “lick” igék hallatán a hagyományosan a nyelvi megértéshez kötött Wernicke-terület mellett aktiváció jelentkezik a hagyományosan a beszédprodukcióhoz kötött Broca területen is, és még meglepőbb módon szelektív aktiváció jelentkezik a a kézszáj- illetve lábmozgásokkal asszociálódó motoros területeken is. Azaz, a cselekvést jelentő igék megértése testrész-specifikus módon - szomatotopikusan - aktiválja a motoros és premotoros kéreg megfelelő területeit (Pulvermüller et al., 2000, Shtyrov et al., 2004). Ilyen módon az igék specifikusan azokat a

4

motoros területeket aktiválják, amelyek a tényleges cselekvések közben is aktiválódnak (a verbális feldolgozás és a tényleges cselekvés közben aktiválódó területek nem esnek teljes mértékben egybe, mivel a valós cselekvés szomatoszenzoros aktivációt, a nyelvi cselekvés pedig gátló folyamatokat hoz létre). A szomatotopikus aktiváció létezését több vizsgálat megerősítette (v.ö. Buccino et al., 2001, Tettamanti et al. 2004, Pulvermüller 2005, Hauk et al. 2004, Aziz-Zadeh et al. 2006, Kemmerer és Gonzalez-Castillo 2010), egy vizsgálat pedig elvont idiómák (például “grasp the idea”, “kick the habit”) megértése közben is kimutatta (Boulenger et al. 2008a). Felmerül az a lehetőség, hogy az igék feldolgozása során mutatkozó motorikus aktiváció a szemantikus feldolgozásnak csupán kísérő jelensége, amelyet a szóhoz kapcsolt képzetek, vagy valamilyen “túlaktiváció” okoz (Oliveri et al. 2004, Mahon és Caramazza, 2008). Ezzel az értelmezéssel szembeállítható viszont, hogy az aktiváció igen gyorsan következik be, Pulvermüller (Pulvermüller, Shtyrov, és Ilmoniemi, 2003) és Boulanger (Boulanger et al., 2006) vizsgálatai szerint például a motoros területeken jelentkező aktiváció 200 ms-en belül követi a Wernicke területen jelentjező aktiváció csúcshullámát. A motorikus aktiváció gyors, automatikus jelentkezése szó- és mondatértés közben nem támasztja alá a képzetalkotás feltételezését. Oksági részvételre utal továbbá az, hogy egészséges felnőtt személyekkel végzett vizsgálatokban a motorikus kéreg kéz- és lábterületeinek küszöb alatti transzkraniális magnetikus ingerlése specifikusan elősegítette a kézzel illetve lábbal kapcsolatos szavak feldolgozását (Pulvermüller, 2005). Továbbá, a motorikus rendszer léziói rontják a cselekvést jelentő szavak és a hozzájuk szemantikusan kapcsolódó szavak megértését (Neininger ésPulvermüller 2003, Gainotti 2008), és olyan betegeknél, akiknél csökkent a premotoros és motoros kérgi aktivációs szint (pl. Parkinson kór), nem mutatható ki előfeszítési hatás cselekvéssel kapcsolatos szavak esetében (Boulenger et al, 2008b). Úgy tűnik tehát, hogy a motorikus rendszer jó működése szükséges a cselekvéssel kapcsolatos jelentésfeldolgozáshoz. A nyelvi megértés közbeni szomatotopikus aktiváció kérdéskörére jelenleg jelentős kutatási erőfeszítések összpontosulnak. Egy metaanalízisre épülő áttekintés szerint a szomatotopikus aktiváció következetesen kimutatható a premotoros kéregben, és kevésbé konzisztensen a motoros kéregben (Jirak, Menz, Buccino, Borghi, és Binkofski, F., 2010). A nyitott kérdésekkel együtt mára már az idegtudományi vizsgálatok sokasága támasztja alá egybehangzó módon a szenzomotoros rendszer szemantikus feldolgozásban betöltött szerepét (bővebb áttekintésre lásd pl.: Aziz-Zadeh és Damasio, 2008). A további nyitott és vitatott kérdések számosak (v.ö. pl. Pulvermüller és Fadiga, 2010), de ezzel együtt az eddigi eredmények növelik a nyelvi megértés azon elméleteinek neurobiológiai alátámasztottságát, amelyek a szenzomotoros rendszer szemantikai funkcióját és testbe ágyazottságát hangsúlyozzák és amellett érvelnek, hogy a szenzomotoros rendszer ténylegesen részt vesz a szemantikai feldolgozásban. A viselkedéses kutatások többféle módszertani irányból közelítik meg a szenzomotoros rendszer szemantikai funkciójának vizsgálatát. Az u.n. mozdulat – mondat megfelelési hatást (action – sentence compatibility effect, ACE) célzó vizsgálatok mozgásos válaszokat kérnek, és arra irányulnak, hogy kimutassák a mondatmegértés és a cselekvéskivitelezés között fennálló kongruencia -hatást. Glenberg and Kaschak (2002) vizsgálatában például a résztvevőknek mondatok értelmességét kellett megbecsülniük olyan módon, hogy egy joystick maguk felé

5

húzásával vagy maguktól való eltolásával jelezzék az igen - nem választ. A tesztmondatok szintén irányt foglaltak magukban (pl. Andinak adtad a pénzt / Andi neked adta a pénzt). Amikor a megkívánt válaszmozdulat kongruens volt a mondatban foglalt iránnyal, a válaszok gyorsabbak voltak. A kongruencia segítő hatását átvitt értelmű mondat esetében is ki lehetett mutatni (pl., "Andi elmondta neki a történetet." / "Ő elmondta Andinak a történetet."). Finomabb szintű elemzést célozva Zwaan and Taylor (2006) szintén mondatértelmességet ítéltettek meg olyan mondatok felhasználásával, amelyek meghatározott irányú forgatást írtak le (pl. “A rajt előtt a versenyő beindította a motort”), miközben kezükkel azonos vagy ellentétes irányba kellett egy gombot forgatniuk. A résztvevőknek hangosan kellett felolvasniuk a mondatokat, és minden szónál egyet kellett fordítani a gombon. A szókiolvasásban gyorsulást illetve lassulást lehetett megfigyelni kongruenciától függően, de csak az ige esetében – tehát a motoros aktiváció facilitáló hatása automatikusan és lokálisan jelentkezett. Borghi és munkatársai (Scorolli és Borghi (2007, Borghi et al, 2010) viselkedéses módszerrel mutattak ki “végtag –specifikus” facilitációt. Vizsgálatukban a szenzomotoros szimuláció szerepét cselekvés tartalmú mondatok megértésén keresztül vizsgálták. A mondatok között értelmes és értelmetlen mondatok egyaránt szerepeltek. A mondatok kézzel, lábbal, vagy szájjal végrehajtható cselekvéseket tartalmaztak (pl. “Beleharapott az almába”, “Megfogta a kilincset”,, Elrúgta a labdát”). A résztvevők egy lábpedál megnyomásával, vagy az “igen - nem” szavak mikrofonba mondásával jelezték, hogy értelmes-e a mondat. A kutatók facilitációs hatást találtak a “száj-“ és “lábmondatok” esetében akkor, ha a motoros válaszadás és a mondatban szereplő cselekvés kongruens volt. Az eredmények azt mutatják, hogy a mondatmegértés közben történő szimuláció “effektor – specifikus” módon leképezi a cselekvés tényleges végrehajtását. Az ACE hatásra nézve azonban megjegyzendő, hogy a vizsgálatok módszertanától függően ellentmondásos eredmények is születtek (v.ö. Bergen et al., 2007). Míg a fenti kutatások tényleges mozgást igénylő válaszadást alkalmaznak, egy másik típusú feladathelyzetben képek és mondatok megfeleltetését alkalmazta Zwaan munkacsoprotja, a perceptuális szimuláció kimutatásának szándékával. Az egyik vizsgálatban például (Stanfield and Zwaan, 2001) olyan mondatokat mutattak be, amelyek egy tárgy vízszintes vagy függőleges irányú alkalmazását fejezték ki implicit módon (pl. “ Beverte a szeget a falba”, “Beverte a szeget a padlóba”). Ezután a résztvevők képeket láttak a mondatban szereplő eszközről. A képek különböztek abban, hogy a mondatban implikált iránynak megfelelő vagy attól eltérő volt-e a tárgy orientációja. A kongruens feltételben a válaszadás gyorsabb volt arra a kérdésre, hogy a képen látható tárgy szerepelt-e a monda tban. További eredmények erősítették meg azt az értelmezést, mely szerint az implicit perceptuális szimuláció részét képezi a mondatmegértésnek (Zwaan, Stanfield, ésYaxley, 2002), továbbá, hogy a perceptuális információ modalitás-specifikus (Pecher, Zeelenberg, és Barsalou, 2003) és finom részletekre kiterjedő (Bergen és Wheeler, 2005; Richardson, Spivey, Barsalou ésMcRae, 2003; Scorolli és Borghi, 2007). A vizsgálatok egy ígéretes köre a mondatmegértés közbeni szemmozgások elemzésének módszerét alkalmazza. Spivy és munkatársai (Spivey ésGeng, 2001) például egy narratív szöveg meghallgatása közben regisztrálták a szemmozgást, miközben a résztvevők egy üres képernyőt néztek

6

és nem tudták, hogy szemmozgásukat regisztrálják. A szemmozgások követték az elbeszélés tér-idői dinamikáját, azaz a résztvevők azokra a téri régiókra néztek az elbeszélés köbetése közben, amelyekre akkor is néztek volna, ha a valóságban látták volna az eseményeket. Más vizsgálatok is megerősítették, hogy a téri mentális képzelet és az okulomotoros mechanizmusok egymással összefüggésben működnek (Chambers et. al, 2002). Óvatos értelmezés szerint ezek az eredmények annak a feltételezésnek a megerősítéseként olvashatóak, hogy a perceptuális és motoros folyamatok a szemantikus reprezentációk részét képezik. A magyarázati modellek közötti választást nehezíti, hogy a fenti viselkedéses vizsgálatok eredményei a legtöbb esetben elvileg összeférhetőek lennének az absztrakt, amodális szimbólumrendszer – alapú magyarázatokkal is (egyes észrevételek szerint alig van olyan probléma, amit ne lehetne amodális szimbólikus reprezentációk feltételezett működésével megmagyarázni). Az embodiment értelmezés mellett érvelők azonban hangsúlyozzák, hogy az eredmények gazdaságosabban magyarázhatóak a perceptuális szimuláció hipotézisével. Hangsúlyozzák továbbá, hogy az eredmények csak az embodiment elméletéből következnek pediktíven, míg a tradicionális magyarázati kerettel bár post-hoc módon összeférhetőek, de abból bejósolhatóan nem következnek (Barsalou, 2008, Fischer és Zwaan, 2008). Különböző módszertani paradigmákban végzett kutatások támasztják tehát alá azt a feltételezést, mely szerint nyelvi megértés közben automatikusan aktiválódik implicit, modalitás-specifikus információ, amely az észlelési és mozgásos tapasztalatokból ered, és ez nem pusztán funkciótlan kísérőjelenség. Az eredmények konklúzívnak nem tekinthetőek, de alapot adnak arra, hogy további intenzív kutatások folyjanak a szenzomotoros és szemantikai rendszerek funkcionális kapcsolatának részleteire vonatkozóan. Az evolúciós érv Glenberg (2008) felteszi a kérdést: Miért alakult ki az evolúció során az agy? – és így válaszol: elsősorban nem a gondolkodás, hanem az elemi szintű cselekedni tudás érdekében. Az agynak mint költséges metabolikus szervnek az evolúcióját e szerint az érvelés szerint a cselekvésszervezés és -irányítás tette elsősorban szükségessé. Az evolúció konzervatív működéséből fakadóan viszont várható, hogy a kialakult neurális strukturák újabb funkciókra is hasznosulnak. A neurális újrahasznosítás (“neural exploitation”) elve alapján várható, hogy a nyelv evolúciója újrahasznosítja az eredetileg cselekvésirányításra kialakult idegi mechanizmusokat, illetve az azokba visszacsatoló észlelési és érzelmi idegpályákat (Gallese és Goldman, 1999, Gallese és Lakoff, 2005, Gallese, 2008). Ilyen módon ez az érvelés a szimulációs nyelvelméletek evolúciós alátámasztásává válik. A nyelvfejlődés és a motoros rendszer evolúciós összefüggéseire vonatkozó hipotézist kutatók egy csoportja a tükörneuron rendszer részvételére alapozva teszi kidolgozottabbá. Rizzolatti és Arbib nagy hatású 1998-as cikke vetette fel a gondolatot, hogy a tükörneuron rendszer a nyelv evolúciójában fontos szerepet tölthetett be. Az 1990-es évek során kiderült, hogy a Broca terület a beszédprodukció mellett más motorikus feladatokban is részt vesz, így pl. a kézmozgások irányításában (Fadiga et al, 1995, Grafton, Arbib, Fadiga,

7

ésRizzolatti, 1997), a tárgyakkal való manipulációban (Binkofski et al., 1999), és a cselekvés utánzásban (Rizzolatti ésArbib, 1998). Sokféle módon alátámasztást nyert tehát az elmúlt évtizedekben, hogy a Broca terület jóval több, mint nyelvfeldolgozásért felelős terület, és hogy a cselekvésért és nyelvi funkciókért felelős területek nem függetlenek egymástól (Binkofski és Buccino, 2004, Menz ésBinkofski, 2008). E felfedezések alapján elképzelhető, hogy a gesztushasználat hidat képez a cselekvések szintje és a kommunikációs képességek kialakulása között. A “tükör rendszer hipotézis” ( Mirror System Hypothesis) fejlődési utat feltételez a makákó-szintű tükörneuron rendszertől az utánzást segítő csimpánz-szintű tükörneuron rendszeren keresztül a komplex utánzást és nyelvi kommunikációt támogató ember-szintű tükörneuron rendszerig (Arbib és Bonaiuto, 2008). A hipotézis összhangban áll más kutatási eredményekkel, amelyek arra mutatnak, hogy a nyelv evolúciójában alapvető szerepet játszottak a gesztusok és manuális cselekvés (v.ö. Corballis, 2002; Arbib, 2005; Parisi, Borghi, Di Ferdinando ésTsiotas, 2005, a mozgásfelismerés és a nyelv kapcsolatáról magyarul lásd Kemény, 2007). Konklúzió Az embodiment alapú megközelítések rövid idő alatt jelentős mennyiségű vizsgálati eredményt produkáltak arra nézve, hogy a szó- és mondatértés az odavágó szenzomotoros tapasztalatokat aktiválja. Az a gondolat, hogy a nyelvi megértés implicit testi tapasztalatban gyökerezik, reményteli kiindulópont az elvont-szimbolikus gondolkodás eredendő lehorgonyzottságának megértéséhez, de további bizonyítékokat és elméleti finomítást igényel. Az embodiment gondolatrendszeréhez kapcsolódó kutatások hozzájárultak ahhoz, hogy mai szemmel nézve a világhoz való hozzáférésünk nem tűnik annyira áthatóan szimbolikusan közvetítettnek, mint ahogyan azt a kognitív tudomány klasszikus paradigmája szerint korábban gondoltuk. Ma több okunk van azt hinni, hogy az emberi megismerés folyamatai sok tekintetben automatikus – funkcionális jellegűek, közvetlenebbül és jelentősebb mértékben szenzomotoros természetűek, és ezáltal markánsan világba ágyazottak. A Zeitgeist ma a disztributív, funkcionális kölcsönhatásokat erősen hangsúlyozó magyarázatoknak kedvez – ezért gondolhatjuk, hogy a továbbiakban jó esély van az “embodied – embedded cognition” paradigmában rejlő lehetőségek további kibontakozásának.

8

Felhasznált irodalom

Anderson, M., L. Embodied cognition. A field guide. (2003). Artificial Intlellgence, 149, 91-130. Arbib, M. A. és Bonaiuto, J. (2008). From grasping to complex imitation: mirror systems on the path to language. Mind ésSociety, 7(1) 43-64. Arbib, M. A. (2005). From monkey-like action recognition to human language: An evolutionary framework for neurolinguistics. Behavioral and Brain Sciences, 28, 105-124. Aziz-Zadeh, L. és Damasio, A. 2008 (2008) Embodied semantics for actions: Findings from functional brain imaging. Journal of Physiology - Paris, 102, 35-39. Aziz-Zadeh, L. , Wilson, S. Rizzolatti, G., Iacoboni, M. (2006). Congruent embodied representations for visually presented actions and linguistic phrases describing actions. Current Biology, 16, 1-6. Barsalou, L. W. (1999). Perceptual Symbol Systems. Behavioral and Brain Sciences, 22, 577-609. Barsalou, L.W. (2008). Grounded cognition. Annual Review of Psychology, 59, 617645. Bergen, B.K., ésWheeler, K.B. (2005). Sentence understanding engages motor processes. Proceedings of the Twenty-Seventh Annual Conference of the Cognitive Science Society. Bergen, B. K., Lindsay, S., Matlock, T., Narayanan, S. (2007). Spatial and Linguistic Aspects of Visual Imagery in Sentence Comprehension. Cognitive Science 31, 733–764. Binkofski, F., Buccino, G., Posse, S., Seitz, R. J., Rizzolatti, G., ésFreund, H.-J. (1999). A fronto-parietal circuit for object manip- ulation in man. Evidence from an fMRIstudy. European Journal of Neuroscience 11, 3276–3286. Binkofski, F., Buccino, G. (2004). Motor functions of the Broca’s region. Brain and Language 89, 362-369 Borghi, A.M., Caligiore, D., és Scorolli, C. (2010). Objects, words, and actions. Some reasons why embodied models are badly needed in cognitive psychology. In V. Capecchi, M. Buscema, P. Cantucci ésB. D’Amore (eds.). Applications of mathematics in models, artificial neural networks and arts. Mathematics and society. Berlin: Springer.

9

Bottineau, D. (2010). Language and enaction. In Enaction: Toward a New Paradigm for Cognitive Science Eds. John Stewart , Olivier Gapenne ,Ezequiel A. Di Paolo. MIT Press, Bradford Books 267-306. Boulenger, V., Mechtouff, L., Thobois, S., Broussolle, E., Jeannerod, M., Nazir, T.A., (2008b). Word processing in Parkinson’s disease is impaired for action verbs but not for concrete nouns. Neuropsychologia 46 (2), 743–756. Boulenger, V, Hauk, O., ésPulvermüller, F. (2008a). Grasping ideas with the motor system:semantic somatotopy in idiom comprehension, Cerebral Cortex, n. 19, pp. 1905-1914 Boulenger, V., Roy, A.C., Paulignan, Y., Deprez, V., Jeannerod, M., ésNazir, T.A. (2006). Cross-talk between language processes and overt motor behavior in the first 200 msec of Processing. Journal of cognitive neuroscience, 18, 1607-1615. Brooks, R. A. (1991). New Approaches to Robotics. Science (253), September 1991, pp. 1227–1232. Buccino, F. Binkofski, G. R. Fink, L. Fadiga, L. Fogassi, V. Gallese, R. J. Seitz, K. Zilles, G. Rizzolatti and H.-J. Freund (2001). Action observation activates premotor and parietal areas in a somatotopic manner: an fMRI study. European Journal of Neuroscience, Vol. 13, pp. 400-404. Chambers, C. G., Tanenhaus, M. K., Eberhard, K. M., Filip, H., és Carlson,G. N. (2002). Circumscribing referential domains during real-time language comprehension. Journal of Memory and Language, 47, 30–4 Corballis, M.C. (2002). From hand to mouth: The origin of language. Princeton:Princeton University Press de Araujo, I.E.T., Rolls, E.T., Velazco, M.I., Margot, C., Cayeux, I., (2005). Cognitive modulation of olfactory processing. Neuron 46, 671–67 Fadiga L, Fogassi L, Pavesi G, Rizzolatti G (1995). Motor facilitation during action observation a magnetic stimulation study. Journal of Neurophysiology, 73:2608– 2611 Fischer, M., és Zwaan, R.A. (2008). Embodied language: A review of the role of the motor system in language comprehension. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 61, 825-850 Fodor, J. A. (1975). The language of thought, New York, Crowell. Gianotti, G., Ferraccioli, M., Quaranta, D., Marra, C. (2008). Cross-modal recognition disorders for persons and other unique entities in a patient with right fronto-temporal degeneration. Cortex, 44 (3) 238Gallese, V., és Lakoff, G. (2005). The brain’s concept: the role of the sensorimotor system in conceptual knowledge. Cognitive Neuropsychology, 21, 455-479. 10

Gallese V. (2008). Mirror neurons and the social nature of language: The neural exploitation hypothesis. Social Neuroscience, 3, 317-333 Gallese V., és Goldman A.1998, Gallese V, Goldman A (1998). Mirror neurons and the simulation theory of mind-reading. Trends in Cognitive Science 12, 493–501 Gentilucci, M. Francesca Benuzzi, Massimo Gangitano and Silvia Grimaldi (2001). Grasp With Hand and Mouth: A Kinematic Study on Healthy Subjects Journal of Neurophysiology, 86:1685-1699, 2001. Gibbs, R.W. (2003). Embodied experience and linguistic meaning. Brain and Language. 84, 1-15. Glenberg, A. M., és Robertson, D. A. (1999). Indexical understanding of instructions. Discourse Processes, 28, 1-26 Glenberg Arthur M. (2010). Embodiment as a unifying perspective for psychology. WIREs Cognitive Science , 1: 586-596. Glenberg, A. M., ésRobertson, D. A. (2000). Symbol grounding and meaning: A comparison of high-dimensional and embodied theories of meaning. Journal of Memory ésLanguage, 43, 379-401. Glenberg, A. M. és Kaschak, M. P. (2002). Grounding language in action. Psychonomic Bulletin és Review, 9, 558-565. Glenberg, A., M. (1997). What memory is for. Behavioral ésBrain Sciences, Vol 20(1), 1-19. Glenberg, A., M. (2008). Toward the Integration of Bodily States, Language, and Action In G. R. Semin, &. R. E. Smith (Eds.) Embodied grounding: Social, cognitive, affective, and neuroscientific approaches. Cambridge University Press, 43-70. Gonzalez J, Barros-Loscertales A, Pulvermuller F, Meseguer V, Sanjuan A, (2006). Reading “cinnamon” activates olfactory brain regions. Neuroimage 32:906–1 Grafton, S. T., Fadiga, L., Arbib, M. B., ésRizzolatti, G. (1997). Premotor Cortex Activation during Observation and Naming of Familiar Tools. Neuroimage 6, 231236. Harnad, S. (1990) The Symbol Grounding Problem. Physica D 42: 335-346. Hauk, O., Johnsrude, I. és Pulvermüller, F. (2004). Somatotopic representation of action words in human motor and premotor cortex. Neuron, 41, 301-307. Jirak, D, Menz,M, Buccino, G. Borghi, A.M. and Binkofski, F. (2010) Grasping language. A short story on embodiment. Consciousness and Cognition, 19, 711– 720.

11

Kemény, F. (2007) A mozgásfelismerés és a nyelv kapcsolata Magyar Pszichológiai Szemle, 62.4. 513-522 Kemmerer, D., és Gonzalez Castillo, J. (2010). The Two-Level Theory of verb meaning: An approach to integrating the semantics of action with the mirror neuron system. Brain and Language, 112, 54- 76. (Special issue on mirror neurons and the neurobiology of language. Kiefer M. (2005). Repetition priming modulates category-related effects on event-related potentials: further evidence for multiple cortical semantic systems. Journal of Cognitive Neuroscience 17, 199–21. Gonzalez J, Barros-Loscertales A, Pulvermuller F, Meseguer V, Sanjuan A., (2006). Reading “cinnamon” activates olfactory brain regions. Neuroimage 32, 906–1. Marton, M. (é.n.) Motoros elméletek és a “beágyazott” (embodied) szenzomotoros megismerési rendszer. Kézirat. www.mtapi.hu/userdirs/98/Marton_motoroselmeletek.doc, letöltve 2012 március 2-án. Marton, M., (2002). A látvány motoros reprezentálása. A társ szándékának, a tárgy használati lehetőségének észlelése és önészlelés a nyelvhasználat előtt. Pszichológia, 22, 113-145. Marton, M., (2003). A viselkedés megértését és utánzását megalapozó idegrendszeri szimuláció. Pszichológia, 23, 195-227. MacWhinney, B. (1999). The emergence of language from embodiment. In B. MacWhinney (ed.). The emergence of language. London: Erlbaum (pp. 213- 256) Mahon, B.Z., és Caramazza, A. (2008). A Critical Look at the Embodied Cognition Hypothesis and a New Proposal for Grounding Conceptual Content. Journal of Physiology - Paris, 102, 59-70 Menz M. M.és Binkofski F. (2008). Broca's region beyond language. The omnifariousness of Broca's region. Rivista Medica 14, 51-5 Neininger B., Pulvermüller F. (2001). The right hemisphere’s role in action word processing: a double case study. Neurocase, 7(4):303–317. Oliveri, M., Finocchiaro, C., Shapiro, K., Gangitano, M., Caramazza, A., PascualLeone, A., (2004). All talk and no action: a transcranial magnetic stimulation study of motor cortex activation during action word production. Journal of Cognitive Neuroscience 16 (3), 374–381 Parisi, D., Borghi, A.M., Di Ferdinando, A., ésTsiotas, G. (2005). Meaning and motor actions: Behavioral and Artificial Life evidence. Behavioral and Brain Sciences, 28, 35-36. Pecher, D., és Zwaan, R.A. (2005). Grounding cognition. The role of perception 12

and action in memory, language, and thinking. Cambridge University Press. Pecher, D., Zeelenberg, R., ésBarsalou, L.W. (2003). Verifying different-modality properties for concepts produces switching costs. Psychological Science, 14, 119124. Pylyshyn, Zenon W. (1973). "What the Mind's Eye Tells the Mind's Brain", Psychological Bulletin 80(1): 1-24. Pylyshyn, Z.W. (1984). Computation and Cognition: Toward a foundation for cognitive science. MIT Press Pulvermüller F, Härle M, Hummel F ., ( 2000). Neurophysiological distinction of verb categories. Neuroreport 11, 2789–2793 Pulvermüller, F., Shtyrov, Y. ésIlmoniemi, R. (2003). Spatio-temporal patterns of neural language processing: an MEG study using Minimum-Norm Current Estimates. Neuroimage, 20, 159-172 Pulvermüeller F ., ( 2005). Brain mechanisms linking language and action. Nature Review Neuroscience 6, 576–582 Pulvermüller F, Fadiga L (2010). “Active perception: sensorimotor circuits as a cortical basis for language.” Nature Reviews. Neuroscience 11(5):351-60 Pylyshyn, Z.W. (1973). What the Mind's Eye Tells the Mind's Brain: A Critique of Mental Imagery. Psychological Bulletin, 80, 1-24 Pylyshyn, Z.W. (1999). Is vision continuous with cognition? The case for cognitive impenetrability of visual perception. Behavioral and Brain Sciences, 22, 341-423. Richardson, D. C., Spivey, M. J., Barsalou, L. W., ésMcRae, K. (2003). Spatial representations activated during real-time comprehension of verbs. Cognitive Science, 27, 767-780 Rizzolatti, G., és Arbib, MA (1998). Language within our grasp. Trends in Neurosciences, 21, 188-194 Rizzolatti, G. és Craighero, L. (2004). "The mirror-neuron system".Annual Review of Neuroscience 27: 169–192 Scorolli, C., és Borghi, A. (2007). Sentence comprehension and action: Effector specific modulation of the motor system. Brain Research, 1130, 119-124. Shtyrov Y., Hauk O., Pulvermüller F. (2004). Distributed neuronal networks for encoding category-specific semantic information: the mismatch negativity to action words. European Journal of Neuroscience, 19 (4), 1083–1092. Spivey, M.J., és Geng, J. J. (2001). Oculomotor mechanisms activated by imagery

13

and memory: eye movements to absent objects. Psychological Research, 65, 235241. Stanfield, R.A., ésZwaan, R.A. (2001). The effect of implied orientation derived from verbal context on picture recognition, Psychological science, 12, 153-156. Sternberg, S. (1969). The discovery of processing stages: Extensions of Donders’ method. Acta Psychologica , 30, 276-315. Miltner WH. (2004). Effect of task conditions on brain responses to threatening faces in social phobics: an event-related functional magnetic resonance imaging study. Biology of Psychiatry 56, 921–930. Tettamanti, M., Buccino, G., Saccuman, M.C., Gallese, V., Danna, M., Scifo, P., Fazio, F.,Rizzolatti, G., Cappa, S.F. and Perani, D. (2004). Listening to action-related sentences activates fronto-parietal motor circuits. Listening to action-related sentences activates fronto-parietal motor circuits. Journal of Cognitive Neuroscience 17, 273–281. Zwaan, R. A. ésTaylor, L. J. (2006). Seeing, acting, understanding: motor resonance in language comprehension. Journal of Experimental Psychology: General, 135, 1-11. Zwaan, R.A. (2004). The immersed experiencer: Toward an embodied theory of language comprehension. In Psychology of learning and motivation, Vol. 44. B.H. Ross, New York: Academic, pp. 35-62. Zwaan, R.A., Stanfield, R.A., ésYaxley R.H. (2002). Language comprehenders mentally represent the shapes of objects. Psychological Science, 13, 168-171.

14