KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR ÚJSZÖVETSÉGI TANSZÉK DOKTORI ISKOLA
Az Ó- és Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége Az Újszövetség hipertextuális olvasata Drs. Kormos Erik 2011.01.30.
Az Adventista Teológiai Főiskola Ószövetségi Tanszéke által szervezett zsidó – keresztény találkozón tartott tudományos előadás anyaga
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége
AZ ELŐADÁS VÁZLATA 1. 2. 3. 4.
Miért fontos, hogy beszéljünk a két szövetség nyelvi kapcsolatáról? Nem természetes? A hipertextualitás fogalmi meghatározása, a benne rejlő írásmagyarázati lehetőségek. A zsidókhoz írt levél 11. részének hipertextuális magyarázata, mint példa. Összefoglalás: Mire jó a hipertextes olvasás?
1.MIÉRT FONTOS, HOGY BESZÉLJÜNK A KÉT SZÖVETSÉG NYELVI KAPCSOLATÁRÓL? Egy másik kérdést kell először feltennünk: Hogyan gondolkodik egy-egy teológiai irányzat a keresztények által teljesnek nevezett Szentírásról? A Szentírás olvasása akár tudományos, akár hitéleti szempontokat veszünk figyelembe mindenkinek mást jelent:
AZ ŐSKERESZTÉNYSÉG KIALAKULÁSA ÉS A KORABÉLI ZSIÓDÁSÁG SZEREPE Amikor az őskereszténység korában az Ószövetség magyarázatának egyes értelmezéseivel találkozunk, azok között feszültséget találhatunk. Ezt a feszültséget az egyes kegyességi irányzatok eltérő írásmagyarázata eredményezte, amelyek vizsgálata elengedhetetlen az interpretációhoz. A kereszténység szempontjából nem csak az Ószövetség a fontos, hanem ezek a kegyességi irányzatok is. Írásmagyarázati és folklórtörténeti szempontból a judaizmus fontos, ami nem azonos sem a mai zsidósággal, sem az Ószövetség egyedüli értelmezésével. A judaizmus egy jelenség az Ószövetség korából. EZ AZ ÉRTELMEZÉSI SZEMPONT, AMI FIGYELEMBE VESZI A JUDAIZMUS SZEREPÉT IS, RÁMUTAT, HOGY A KERESZTÉNYEK SZÁMÁRA ELENGEDHETETLEN A ZSIDÓ VALLÁS PERSPEKTÍVÁJÁBÓL MEGÉRTENI AZ ÓSZÖVETSÉGET. RÁMUTAT ARRA IS, HOGY AZ ÓSZÖVETSÉG ÉRTELMEZÉSÉNEK IS VOLTAK TEOLÓGIAI IRÁNYZATAI KRISZTUS KORÁBAN. Mivel ezek egy-egy vetületét megtaláljuk az Újszövetségben, nem elegendő az Újszövetség szövegét önmagában ezek nélkül olvasni.1
1
Jó példa erre a kabbala, ami misztikus tan, Krisztus korában keletkezett. Megvetett tan volt, de nyomait megtalálhatjuk Pál ap leveleiben. Ilyen részlet a 2 Kor. 12,2, vagy 1 Kor. 4,9. Lásd: Herbert Haag Lexikona/kabbala címszó. In: MRVSZ 2000 Cd Rom, Archanum Adatbázis, Budapest, 2000.
2
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége Ch. Th. Vrieezen holland protestáns teológus az Ószövetség teológiájának irányvonala című munkájában a teljes kb. 400 oldalból az első több mint 100 oldalt2 az Újszövetséggel kezdi, meghazudtolva művének címét. Valójában itt is az Ószövetséggel foglalkozik: hogyan használták az őskeresztények az Ószövetséget, mit és miért idéztek. Művének első mondatát így kezdi: „A kereszténység kialakulása a judaizmus vállain áll…”3 Vrieezen művét annak a teológiai hullámnak részeként írja, ami 1948 után indul el, ami kimondja, hogy a holokauszt a kereszténység szégyene, ezért, hogy ne ismétlődjön meg, komolyabb figyelmet kell a keresztény egyházban az Ószövetség iránt tanúsítani, mert azt a korai kereszténységtől kezdve méltatlanul a háttérbe szorította az egyház.
A RÓMAI KATOLIKUS TEOLÓGIA ÉS A SZENTÍRÁS Olyan könyveket is Szentírásnak tart, amit sem a zsidóság, sem a protestáns kereszténység nem tekint az Írás szerves részének: Ezek a Makkabeusok könyvei, a Tóbiás könyve, a Judit könyve, Jézus Sirák fia könyve, Dániel könyvének apokrif kiegészítései, stb. Ezeket a könyveket a protestantizmus hatására a Római Katolikus Egyház a híres 1545-ben tartott Tridenti, vagy Trenti Zsinaton emelte be a kánonba. 4 Tette ezt azért, hogy a protestáns teológiában hangsúlyozott egyes állításokat ezekkel az iratokkal támasszon alá. MÁRA EZ AZT EREDMÉNYEZTE, HOGY A KATOLIKUS TEOLÓGIA SZÁMÁRA A SZENTÍRÁS SZEREPE, FUNKCIÓJA MEGVÁLTOZOTT SOKKAL INKÁBB, MINT A TRIDENTI ZSINAT ELŐTT. Az apokrif könyvek használata egyes dogmatikai állítások alátámasztására szolgálnak. Az pedig, hogy az apokrif könyvek helyet kapnak a kánonban, megváltoztatja az ihletettségről alkotott teológiai tanítás lényegét: Ellentmondásossá teszi a verbális inspiráció tanát, ami a katolikus teológia tanításának egyik középkori tanítása volt.5 Ez a tanítás a jelentőségét éppen emiatt veszítette el a felvilágosodás korában.
A SZENTÍRÁS SZEREPE A PROTESTÁNS TEOLÓGIÁBAN Nagyon sokáig az Újszövetség jelentette az „elsődleges” Szentírást, az Ószövetség inkább tipológia, vagy allegória volt, ahogyan Pál apostol és Péter apostol is használja a Szentírást helyenként.6 Nem volt ritka jelenség az, hogy ha egy lelkész az Ószövetségből prédikált, azt is csak olyan igék esetében tette, amelyek előfordulnak az Újszövetségben, és onnan is olvasta 2
Négy fejezetben foglalkozik az Újszövetséggel: The Christian Church and the Old Testament. 2-10. o. The historical character of the Old Testament revelation; fundamental and factual observations. 12-38.o. The spiritual structure of the Old Testament and of the Old Testament writings. 39-78. o. The Old Testament as the Word of God, and its use in the Church. 79-115. o. 3 Lásd: Ch. T. Vrieezen, An Outline of Old Testament Theology. Charels T. Brandford Company, Newton Centre, Mass. 02159, 1966. Első oldal, első mondata. 4 Lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tridenti_zsinat 2011.01.11. 5 Lásd: Keresztyén Bibliai Lexikon/Verbális inspiráció címszót. In: MRVSZ 2000 Cd Rom, Archanum Adatbázis, Budapest, 2000. 6 Újszövetségi allegória pl: Mt. 13,36-43. Róma 11,17-24. Jak. 1,23 kk. Tipológia pl: Róma 5,14. 1 Pét. 3,21. Zsid. 9,24.
3
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége fel. Ez a jelenség mára már megszűnőben van. A 20. század elején, távol keleten a legújabb kori misszióban dinamikusan növekedő kereszténységben az egész Szentírás teljes tartalma leginkább etikai tanulság volt, sem mint ihletett forrás. 7 Ebben az időszakban (és ezen a földrajzi területen) élte reneszánszát az a felfogás a protestáns teológiában, ami az egész kereszténységben megfigyelhető volt évszázadokig: az Ószövetség méltatlan nélkülözése, amiről erős kritikával a már említett Vrieezen így írt: „Az Ószövetség olvasása olyan, mint rákot enni; több rajta kemény páncél, mint a fogyasztható hús…”8
A SZENTÍRÁS SZÖVEGÉNEK FONTOSSÁGA A POSZTMODERN KORBAN A II. Világháború után, különösen a protestáns teológiában újra felértékelődött az Ószövetség szerepe, az 1950-es évek után azok az irányzatok, amelyek kizárólagosan etikai célzattal olvasták az Írásokat elveszítették domináns szerepüket. A Biblia értelmezésének módszertana a szekularizáció mai világában gyökeresen megváltozott. Egy olyan világban, ahol a gondolkodás plurális, az emberi kíváncsiság nagyobb a vallások irányába, ezért a felekezetek nem tehetik meg, hogy figyelmen kívül hagyják egymás írásértelmezését.9 Ez a plurális gondolkodásmód vezetett el egyes Újszövetség kutatókat arra a felfedezésre, hogy kutatásokat kezdeményezzek a két szövetség; Ó- és Újszövetség közötti nyelvi kapcsolatok felderítésre az őskereszténység korában, különösen Pál apostol személyének megítélését illetően, amit „Új perspektívának” neveznek10 a Pál kutatásban.11 7
Lásd pl.: Richard B. Hays , The Conversion of the Imagination: Paul as Interpreter of Israel's Scripture. The Role of Scripture in Paul’s Ethics. Eerdmans, 2005. 1-20. oldalak. 8 Vrieezen, i.m. 79-81. o. 9 Erre a nagyon fontos szempontra mutat rá módszertani eszközökkel Robert Morgan és Johann Barton az alábbi elvek alapján: 1. Tanulmányozzuk a vallást! Csak ebben az esetben találkozik egymással a racionális érdeklődés és a vallási közösségek igénye. 2. Tanulmányozzuk különböző módszerekkel a Biblia szövegét, kijelentéseit. A teológia, a történetkritika és a vallásos meggyőződés egyaránt szolgáltathat eredményeket. 3. Használjuk a történeti kutatásokat egészséges kontrollnak a literális értelmezés mellett. Ez azt jelenti, hogy van értelme megkülönböztetni a Biblia szövegén belül egyes részeket funkciójuk és céljuk szempontjából. 4. Az értelmezés szóljon a ma teológiájának. Ami a múltban fontos volt a teológia számára, arról a kortárs teológusok sem felejtkezhetnek meg. Az igazságot nem lehet elhallgatni, vagy eltorzítani, de a feltárás módszere nem lehet ugyanaz, mint évszázadokkal ezelőtt. Ma már az egész világ, de vele együtt az egyház is plurális. Ez a sokarcúság nagyobb toleranciára kell, hogy ösztönözzön bennünket. A jelen teológiája ezen a pluralizmuson múlik. Ezen belül törekedni kell arra, hogy mindez az igazság hirdetésére konstruktív hatást gyakoroljon. (A pluralizmus veszélyes is lehet, mert az elvek feladásához is vezethet!). 5. Az értelmezés szóljon a jövő teológiájának is! A nyugati világ szekularizálódása hozta azt a folyamatot, hogy a bibliakritika kialakulhatott, beleértve annak a legszélsőségesebb válfajait is. Ezért a jövő teológiájának nagy kihívása a Biblia re-interpretációja. Van egy morális örökségünk, ami a Biblián nyugszik, de kevés, ha csak a morális értékeket hangsúlyozzuk ki. Ha ezt tesszük, ugyanoda jutunk, mint a társadalomtudományok ihlette nyugati teológia a 20. század második felében. A jövő teológiájának célja az Írás tekintélyének helyreállítása. In: Robert Morgan és Johann Barton, Biblical Interpretation. The Oxford Bible Series. Oxford University Press, 1988. 289-293. o. 10 A New Perspective azt jelenti, hogy a protestáns teológia szakít azzal a korábbi felfogással, ami szerint Pál apostol kizárólagosan a Sola Gratia, Sola Fide elvének a teológiáját hirdetné leveleiben. A protestáns teológiában ez eredményezte a szövegkritika egyes következtetéseit. Pl. egyes páli leveleket elvitattak Páltól. A
4
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége A fenti folyamat egy nem kívánatos jelenség végét jelenti: Az Ószövetségről alkotott különböző vélemények miatt a keresztény teológiai tanszékek egymástól elváltak, a kutatások mind nyelvi, mind pedig teológiai szempontból érdemtelenül távolodtak el egymástól. A folyamat iróniáját jelzi, hogy egyetlen dologban volt különösen a protestáns teológia részéről összhang a két szövetség viszonyát illetően: A szövegkritikában, de annak is a szélsőséges történetkritikai módjában, ami elvitatja mindkét szövetség ihletettségét. 12 Ez a felfogás ma már tarthatatlan, a felvetődő igényből két dolog következik: 1. A kereszténység századai azt a fordulatot hozták, hogy teológiai szempontból egymásra vagyunk utalva: keresztény és zsidó írásmagyarázóknak kölcsönösen szükségük van egymásra.13 Csak úgy, mint ahogyan ez az őskereszténységben is volt. Ez a szempont, amit méltatlanul figyelmen kívül hagytak évszázadokig, esetenként ez teremtette meg a zsidóság és a kereszténység szembenállásának nemkívánatos eszköztárát, ami a politika számára mindig táptalajt jelent a kisebbségek üldözésének ideologizálására. 2. Megváltoztatja az Újszövetség szövegéről alkotott fogalmainkat is: Habár az újszövetségi görög nyelv mindig más volt, mint a hellén irodalmi nyelvi irányzatok, sokszor méltatlanul a teológia és főleg a filozófia hatására az Újszövetség szövegét a hellenizmustól tették függővé. Ez a felfogás ma már tarthatatlan, a 20. század elején Adolf Von Harnack már rámutatott, hogy az őskereszténység nem hellén és nem is judaista irányzat volt, hanem egy társadalmilag interkulturálisan működő jelenség a római birodalom korában, 14 de különösen Nagy Konstantin koráig. Konstantin rendeleteiben a kereszténységnek kedvezett, de sajnos ez azt a fordulatot hozta, hogy a zsidóságot diszkriminálta.15
Tübingeni Iskola a 19. században csak az alábbi leveleket tulajdonította Pálnak: Római, Galata, 1-2 Korinthus. Mára ez a felfogás már nem állja meg a helyét. A Tübingeni Iskola szövegkritikájához lásd: Horton Harris, The Tübingen School. A Historical and Theological Investigation of the School of F. C. Baur. Apollos, 1975. Pál apostol új megközelítéséhez: James D. G. Dunn, The New Perspective on Paul. Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament. 2007. 11 Peter Wick, Pál. A keresztyénség tanítója. Kálvin Kiadó, Budapest, 2007. 13-16 és 21-24 oldalak. 12 Ügyeljünk a pontos megfogalmazásra a szövegkritikát illetően. A magyar nyelvben gyűjtőfogalommal „történetkritikai módszernek” szokás nevezni mindent, ami a 19. századi szövegkritikában jelenik meg. Valójában a történetkritika a szövegkritika és a lingvisztikai kritika három különböző irányzat. A szövegkritikát John Mill 1645-1707 és Richard Bently 1662-1742 alakította ki. A történetkritikát Jean- Alphonse Turretin 16711737 és Johan Jacob Wettstein 1693-1754 vezette be. A lingvisztikai kritikát többen alkalmazták. Lényeg, hogy ezek nem mindegyike vitatta el a Szentírás ihletettségét. Amely szerzők ezt megtették munkájukat angolul „higher critic”-nek nevezzük. Magyarra a szubjektív szövegkritika kifejezés a legtalálóbb fordítási lehetőség. Lásd: William Baird, History of New Testament Research. Vol. 1. Fortress Press, Minneapolis 1992. 13 Erre a szükségletre mutat rá Klaas Huizing, Gesztusnyelv- A teológia, mint a kereszténység kultúrhermeneutikája című munkájában. In: Wolfgang Huber (szerkesztő), Milyen a jó teológia? Kálvin Kiadó, Budapest, 2006. 44-58. o. 14 Adolf Von Harnack, A kereszténység lényege. Osiris, Budapest, 2000. 129-136. o. 15 A kereszténységre vonatkozó kedvezmények azt jelentették, hogy a zsidóságtól tejes egészében a kereszténységet elválasztotta az állampolitika a nélkül, hogy a két vallási irányzatot összevetették volna. Abban a korban sajnálatos módon ez a szempont is kedvezőnek tűnt a kereszténység számára, ami elindította a nem kívánt filozófiai hellenizálódást Keleten, majd Nyugaton a latinosodást. Lásd: Konstantin 313-ban kiadott
5
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége 2.A HIPERTEXTUALITÁS FOGALMI MEGHATÁROZÁSA, A BENNE REJLŐ ÍRÁSMAGYARÁZATI LEHETŐSÉGEK A fenti két szempont kihívást teremt arra, hogy más szemmel és más módszerrel olvassuk az Újszövetséget, mint korábban. Három fogalmat kell itt tisztáznunk: 1. Mit jelent egyáltalán a Szentírás textuális olvasata? 2. Mit jelent a hipertextus? 3. Hogyan lehet ezt a Szentírás szövegére alkalmazni?
A SZENTÍRÁS TEXTUÁLIS OLVASATA Mindig kétféle olvasat létezett. Az egyik olvasat a kérügmatikus olvasat. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy az egyes vallások számára hitéleti szempontok szerinti üzenet „kiolvasása”, vagy megkeresése. Megkeresni azt az üzenetet, ami a számomra hitéleti szempontból fontos. Ez az olvasat tagolttá teszi a vallási felekezetek egymáshoz való viszonyát: Minden felekezetnek vannak „kedvenc” igéi, ezeket szívesen idézgeti, ezekre építi a hitelveit, míg más igei részeket figyelmen kívül hagy. A textuális olvasat, ahogyan a nevében hordozza a szó a jelentést: „Szövegszerű” értelmezést jelent, vagyis a teljes Szentírás szövegének minden egyes szavát, annak funkcióját és szerepét öleli fel. Általában ez a tudományos Szentírás olvasás célja. Egészséges esetben a felekezetek gondolkodásában nincs nagy távolság a tudományos igeolvasás és a hitéleti olvasat között, de ez a helyzet még ma sem általánosan elterjedt.16 Rudolf Bultmannt hozom példának, aki újszövetségi teológiájában a „mitologiátlanításról” híres. 17 Azt állította, hogy olyan események, mint Krisztus feltámadása, valójában nem történtek meg, csak a tanítványok képzeletében lejátszódó esemény lehetett. Ennek ellenére húsvétkor teljes hittel prédikált a feltámadásról. Később megkérdezték miért teszi ezt. A válasz így szólt: „A kérügmát minden körülmények között hirdetni kell.”18 Bultmann a tipikus példája annak, hogyan válhat el egymástól a kérügma és a textus valós kijelentése. A jó textuális olvasatban nem válik ketté a kérügma és a szöveg. Milánói Ediktumának szövegét. In: Katolikus Lexikon/milánói ediktum címszó, http://lexikon.katolikus.hu/M/mil%C3%A1n%C3%B3i%20ediktum.html 2011.01.14. 16 Hogy a kérügmatikus és a textusszerű olvasat közötti különbség mekkora lehet, ahhoz lásd példaképpen: Dr. Tóth Kálmán, Bibliafordítás – Bibliamagyarázás c könyvének Isten Igéje, Isten üzenete c fejezetét. A szerző rámutat arra, hogy már a Biblia szövege is tartalmaz magyarázatokat. További kérdés lehet, hogy ezek a magyarázatok ihletettségüket illetően milyen viszonyban állnak a „kérügmatikus” résznek nevezet igehelyekkel. Im. Kálvin Kiadó, Budapest, 1994. 17 Bultmann hitéhez és teológiájához lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Rudolf_Bultmann 2010.01.14. 18 Lásd: Bultmann: Mi értelme annak, hogy Istenről beszélünk? Valamint: Az Újszövetség teológiai exegézisének problémája c. írásait. In: Rudolf Bultmann, Hit és megértés. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2007. 42-71. o.
6
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége
MIT JELENT A HIPERETEXTUS? Ez már egy kicsit nehezebb kérdés, de könnyen meg fogjuk érteni, hogy mi ez.19 A hipertextualitás egyszerűen azt jelenti, hogy a szövegben több van benne, mint amit a mai olvasó pusztán a szöveg alapján kiolvas abból.20 Ilyen jelenség minden nyelvben létezik, de a fogalmat az 1960-as évektől kezdik használni tudatosan, a 90-es évek óta terjedt el,21 első sorban az Internet fejlődése miatt.22 Mi lehet egy szövegben több, mint amit kiolvasunk belőle a szöveg betűje alapján?
19
-
Lehetnek konkrét képek és érzések is. Pl. Mondunk egy magyar népi szót: „kredenc” Hogyan lehet ezt lefordítani idegen nyelvre? Kizárólag olyan körülírással, ami a funkciójára mutat rá. Így sem lehet teljesen kifejezni a fogalmat. Legszemléletesebb példa erre az egynyelvű szótárak meghatározásai akár a magyar akár az idegen nyelvterületeken.
-
Lehet olyan eset is, amikor a többlet tartalom miatt egy mondat teljesen mást jelent, mint a szó szerinti fordítás. Pl. „Falra hányt borsó…” Ezt egyszerűen lehetetlen szó szerint lefordítani bármilyen idegen nyelvre, a tatalmának megfelelően más kifejezéssel fordítható. Pl. „Az élet olyan, mint a mókuskerék” kifejezést angolul így fordítják: „The life is like the rat race.” (Az emberi élet olyan, mint a menekülő patkány élete a süllyedő hajón. Vagyis: kilátástalan.)23
-
Lehet olyan is, amikor egy szövegben bár a saját nyelvemen beszélek, de egy másik nyelv szava található, ami teljes egészében mást jelent az én nyelvemben, mint az eredetiben. Két példa, egy a magyar nyelvből, egy az angolból: Add ide a „rotringomat”! Ez a német szó, a mi nyelvünkben a 0,5-ös hegyvastagságú ceruzát jelenti. Az eredeti német nyelvben egy márkanév, ami egy egész seregnyi irodai berendezés márkaneve. Angol: Hoover. Eredetileg ez a szó egy személy neve, aki porszívócéget alapított. Ma már az angol nyelvben a „vacuumcleaning” főnevet, vagy igét is lehet helyettesíteni a „hoovering” főnévi igenévvel, vagy igével.
A textualitás, intertextualitás, hipertextualitás fogalmi meghatározásához lásd pl: http://www.technorhetoric.net/2.2/features/paralogic/textuality.html 2011.01.14. 20 A pontos meghatározáshoz lásd az ELTE Irodalomtudományi Intézetének publikációját: http://germanistik.elte.hu/irodbev/2008/Az%20irodalomtudomany%20alapjai_2008-5.pdf 2011.01.14. 21 A pontosabb meghatározáshoz lásd: http://www.technorhetoric.net/2.2/features/paralogic/textuality.html 2011.01.14. 22 Az Internet esetében a hipertextes szöveg, az, amikor „kékítve” találunk egy-egy szót, vagy fogalmat. Arra klikkelve egy újabb szöveget tudunk olvasni, majd abban is találunk újabb „kékített” szöveget, amihez újabb szöveg tartozik, és így tovább… Az egymásra épített szövegeket nevezik hipertextnek. 23 A magyar szólásokat átváltani (és nem lefordítani) nehéz dolog, és nem is mindig jelent pontos megoldást egy-egy fordítás. Ma már ennek található irodalma. Lásd: Nagy György, Angol-magyar kifejezések. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010. Néhány példát találunk a fordításra az alábbi helyen: http://webshop.animare.hu/angol_magyar_kifejezesek_a_3000_leggyakoribb_szokapcsolat_szolas_es_kozmo ndas_szotara+165250.html 2011.01.14.
7
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége Hipertextusnak nevezzük az olyan szöveget, amikor nem elegendő a szó szerinti fordítás, hanem kifejezésre kell juttatni a szövegben található képi formai jelenséget is. Hipertextualitásnak azt nevezzük, amikor kísérletet teszünk a szöveg mögött rejlő tartalom megfejtésére különböző nyelvészeti, archeológiai, vallástörténeti, vagy egyéb eszközökkel.24
3.A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL 11. RÉSZÉNEK HIPERTEXTUÁLIS OLVASTA Előadásom hátralévő részében azt nézzük meg, hogy a gyakorlatban hogyan működik a hipertextuális olvasat. Elöljáróban: Lehet olvasni a Szentírás szövegét legalább háromféleképpen a teológiában: -
KONTEXTUÁLISAN . Ez a legelterjedtebb fogalom, bár néha nem pontosan használják a szakkifejezést. Ez a latin „con” és „textus” szavak összetétele. Szövegkörnyezetszerű olvasatot jelent. Nem többet és nem kevesebbet, mint annyit, hogy az adott magyarázandó szöveg hogyan illeszkedik bele abba a bibliai könyvbe, vagy annak legalább azon a lapon olvasható környezetébe.
-
INTERTEXTUÁLISAN . Ez az olvasat a tudományban és a hitéletben is ismert. A tudományban akkor használjuk, ha nem egy levélen, vagy bibliai könyvön belül értelmezünk valamit, hanem összehasonlítjuk ezt másik irattal is. Pl. Pál leveleiben található kijelentéseket Jakab, vagy Péter leveleivel, de ilyen a szinoptikus kérdés megoldása is, de az is, ha Pál leveleit egymással hasonlítjuk össze. A tudományos teológiában a bibliai teológia és a rendszeres teológia használja ezt a módszert. A hitéletben keresztények körében teljesen elfogadott és ismert megoldás, hogy az Ó- és az Újszövetséget egymás kiegészítéseként olvassák.
-
A HARMADIK A HIPERTEXTUÁLIS ÉRTELMEZÉS .
Hogy működik az hipertextuális olvasás? Erre vegyük példának a Zsidókhoz írt levél 11. részét az Újszövetségből: Zsid. 11,1 A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Első olvasatra semmi különöset nem találunk benne. Egyszer újszövetségi teológiából kaptam azt a feladatot, hogy fordítsam le ezt a mondatot görögből, ha lehet minél pontosabban. Volt 24
Ezek az eszközök lehetnek az újszövetségi teológiában található módszerek: Vallásfenomenológia, amikor a vallási hátteret tárjuk fel, lehet rendszeres teológia is, de archeológia, vagy akár filozófia is lehet. Ezeknek a kritikáját és módszertanát lásd: Balla Péter, Az újszövetségi teológiát ért kihívások. KIA, Budapest, 2008. 9-14, 25-29, 34-35, 35-37. o.
8
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége rá egy hetem. Akkor jöttem rá, hogy bár számos alkalommal idéztem már ezt, de tulajdonképpen magyarul sem értem, hogy mit is jelent pontosan. Ennek egy szó az oka: :Estin de. pi,stij evlpizome,nwn u`po,stasij( pragma,twn e;legcoj ouv blepome,nwnÅ Mit jelent ez a szó? u`po,stasij jelentése: “áll valami valamiből” → állomány, állag, anyag, létezés, igazi lét, tulajdonság, természet, szándék, terv, etc.25 Ezek a szavak nem fejezik ki azt a lényeget, ami az eredeti görög kifejezés mögött található. A latin fordítás törekszik megtartani a kifejezhetetlent és ezért annak tartalma utal egy nagyon összetett jelentéstartalomra: …est autem fides sperandorum substantia rerum argumentum non parentum A substancia jelentése: létezés (anyagi természetű), lényeg, állag.26 A latin fordítás jól megragadja a lényeget, amire az Újszövetség néhány előfordulási helyéből is lehet következtetni: -
A 2 Kor. 9,4-ben a u`po,stasij jelentése: Benne lenni a szégyen állapotában… 2 Kor. 11,17-ben: Benne lenni a merészség állapotába és dicsekedni azzal… A Zsid. 1,3-ban: Krisztus Isten „karakterének” a hüposztázisa, vagyis abban az állapotban van benne, ami az Atya, de karakterben, vagy természetben…
A kulcsszó (a u`po,stasij vagy substancia) azt jelenti, hogy amint benne lehetünk egy (materiális) állapotban, vagy egy formában, úgy lehetünk benne a hitben, amit bizalomnak nevezünk. Ez egy állapot, ami pontosan ugyanolyan összetett, mint annak negatív ellenpárjai pl. a szégyen és a dicsekedés a már idézett helyek alapján. (Vagyis: inkább megtapasztalható, mint sem megérthető!) Szabad, tartalmi fordításban a Zsid. 11,1: A hit, a bizalomban rejlő állag, vagy állapot… Ebből következik, hogy vagy benne vagyunk ebben az állagban, vagy nem. Nincs köztes állapot: Nincs kicsi hit, vagy nagy hit, csak hit, vagy hitetlenség van.27
25
Varga Zsigmond, Újszövetségi görög-magyar szótár. Kálvin Kiadó, Budapest, 1996, 970. o. Tegyey Imre, Latin-magyar szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992, 349. o. 27 Egyes értelmezés szerint Jézus mustármagról szóló példázata is ezt akarja kifejezni. A mi Bibliánkban így találjuk: „Ha annyi hitetek lenne, mint a mustármag…” Az ott található nyelvtani szerkezetet így is lehet fordítani: „Ha úgy lenne hitetek, mint ahogyan van mustármagotok…” Ez esetben a mustármagra, mint egy általánosan elfogadott fűszerre utalt Jézus mondása, ami ha hiányzik éppen olyan kellemetlen volt, mint a mi kultúránkban a só hiánya. A mustármag mindenképpen a legkisebb mérték kifejezésére vonatkozott, a mustár bokor pedig a legnagyobbra. Ezt a „szinte semmiből” az hatalmasat próbálja a hasonlat kifejezni. A rabbinikus használatban is ennek a szinte semminek volt a mustármag a mértéke. Valószínűleg a már említett görög nyelvi fordulat is ezt akarja tovább fokozni. Lásd: Vermes Géza, Jézus hiteles evangéliuma. Osiris Könyvtár Kiadó, Budapest, 2005. 141-142. Valamint: Keresztyén Bibliai Lexikon/Mustármag. In: MRVSZ 2000 Cd Rom. 26
9
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége Mivel ezt megérteni nem könnyű feladat, ezek után következik az a rész, amit hipertextnek nevezhetünk. A szerző használja az Ószövetség egyes történeteit, de úgy, hogy azokat illusztrációként alkalmazza megértetni a hit u`po,stasij jellegét. Mielőtt a példát megtekintenénk, fontos megérteni, hogy a levelet kiknek írták: A levél olvasói, címzettei olyan személyek lehettek, akik alaposan ismerték az Ószövetséget eredeti héber nyelven, nem csak annak görög fordítását. Erre utal a levél megnevezése is. Az irat szerzőségének kérdésével itt nem foglalkozunk.28 A Zsid. levél 11,1 utáni rész ószövetségi történeteket sorol fel, mintegy illusztrációként, hogy ezt az állapotot kifejezze. Mindegyik történet héber megfelelőjében van valami olyan jellegű kifejezés, amit a görög nyelv és hellén kultúra nem tudott kifejezni, csakúgy, mint a substanciát. Ha ezek közül három történetet megvizsgálunk hipertextuális értelmezésben megérthetjük az Ó- és az Újszövetség közti nyelvi kapcsolat lényegét, annak összetettségét. Egyben segít ez az értelmezés abban is, hogy elkerüljük az allegorizáló magyarázat alkalmazását, ami csak annyira tenné fontossá az ószövetségi történeteket, hogy azok kerettörténetté, vagy illusztrációvá fokozódjanak le.
1.PÉLDA: AMIKOR EGY SZÓ MÁST JELENT, MINT AMIT JELENTENIE KELLENE Zsid. 11,3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. Ebben az igében egy érdekes szófordulattal mutat rá az Ószövetségben rejlő lehetőségekre a levél írója: Ha egyszerűen azt mondaná, hogy Isten szava által teremtett mindent, egy olyan görög kifejezést alkalmazna, amit kerül az író. Ez pedig a lo,goj A lo,goj filozófiai kifejezés volt a görög nyelvben, ezért alkalmazza János apostol, de kerüli a Zsidókhoz írt levél szerzője. Itt így r`h/ma szót használja.
r`h/ma „semleges” jelentésű, a filozófiai jelentéstől mentes: szólás-mondást, kijelentést, jövendölést jelent inkább. 29 Olyan szó, vagy kifejezés, ami nem isteni (hangsúlyozottan a 28
A szerzőségre három személy jöhet szóba. A hagyomány egy része Pálnak tulajdonítja a levelet. Ezt nem tartom valószínűnek. Pál 64-ben, vagy 68-ban meghalt. A Zsid. levél tartalma: Hol a templom? Ki benne a főpap? Ki mutat be áldozatot a bűnökért? A templom pusztulása után lehetett kérdés a zsidóság számára, az pedig 70-ben volt. Lukács személyét szokás még említeni a görög nyelvi stílus miatt és azért, mert Pál tanítványa volt. Igaz, hogy a görög nyelvi stílus szép, de a levél logikája nagyon is rabbinikus, így nem valószínű, hogy Lukács lenne a szerző. Legvalószínűbb, hogy a szerző Barnabás lehet, aki zsidó származású volt, tehát ismerte a rabbinikus érvelési technikát. Jól képzett lehet görög nyelvből és ismeri Pál teológiájának a lényegét is. Lásd részletesebben: Keresztyén Bibliai Lexikon/Zsidókhoz írt levél. In: MRVSZ 2000 Cd Rom. Archanum Adatbázis, Budapest, 2000. 29 Lásd: Dr. Varga Zsigmond, Újszövetségi görög-magyar szótár. Kálvin Kiadó, Budapest, 1996. 849. o.
10
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége görög elképzelés szerint) hanem emberi beszéd, vagy szó. A levél írója megfoszt egy görög szót annak szakrális tartalmától. Ezt azzal kárpótolja, hogy hipertextuálisan visszautal a héber szövegre, ami pedig tartalmaz egy szakrális kifejezést. Ezt két lépcsőben teszi. Ettől hipertextuális a szöveg. -
Már a szó használatával is körülírást akar alkalmazni: Azzal a lépéssel, hogy a lo,goj szó helyett a r`h/ma –t használja, a görög nyelvet megfosztja attól a tartalomtól, amit a hellenizmus vallási, filozófiai értelemben hozzákapcsolt.
-
Rámutat az ószövetségi
tyviÞarEB. kifejezés használtára. Ez pedig, mint nagyon sok
héber szó, „foglalt” jelentésű. Nem egyszerűen annyit jelent, hogy „kezdet”, hanem sokkal többet: o 1. Az egész (görögül) Genezis könyvének a neve o 2. Mindig olyan kezdetnek a neve, amikor Isten a kezdeményező. Isten belép az emberi történelembe. (Ezt a Jeremiás próféta könyvéből is megtudhatjuk.) Jer. 26,1. A Jojákim uralkodásának kezdetén, a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, e szót szólá az Úr, mondván… Jer. 49,34. Az Úr szava, a melyet szóla Jeremiás prófétának Elám felől, Sedékiásnak, a Júda királyának országlása kezdetén, mondván: Ezen kívül néhány esetben találunk a Jeremiás könyvében példát az előfordulásra. ELSŐ TANULSÁG TEHÁT: A SZERZŐ EGY SZÓ HASZNÁLATÁVAL HIPERTEXTUÁLISAN VISSZAUTAL AZ ÓSZÖVETSÉGRE, AMINEK EGYSZERŰ OKA VAN: Vagy elhiszem, hogy Isten az alkotó, vagy nem hiszem el. Ha elhiszem, akkor a hit állapotában, vagy szubsztanciájában vagyok benne. Ha nem hiszem el, akkor azon az állapoton kívül helyezkedek el. Ez materiális állapot, tapasztalható valóság, a kettő közötti különbséget nem lehet filozófiai eszközökkel megmagyarázni, ahogyan a görögök tették.
11
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége 2.PÉLDA: AMIKOR EGY GÖRÖG SZÓ SZEMANTIKAI MEZEJÉT KELL KIBŐVÍTENI 30 Zsid. 11,4 Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Ebben a mondatban ismét olyan tényezőt találunk, amit nem tud a görög nyelv kifejezni és ezért egy görög szó jelentésének tartományát kiszélesíti a héber nyelv tartományával: Ez a kifejezés a marture,w aminek görög jelentése: Tanúskodik, tanúsít, bizonyságot tesz, bizonyságul szolgál, esküvel megerősít valamit. Kain és Ábel esete nem kimondottan ezt jelenti: Az egyszerű olvasó azt mondhatja, hogy igazságtalan a történet, hiszen Ábel állattenyésztő volt, természetes, hogy állatot vitt áldozatul Istennek, Kain földműves, az is természetes, hogy abból vitt áldozatot. Ábel, aki becsesebb ajándékot vitt meg kellett, hogy haljon. Még a mai logika alapján is teljesen igazságtalan történetnek tűnik. AKIK VISZONT ISMERIK A HÉBER SZENTÍRÁST, TUDJÁK, HOGY ABBAN A TÖRTÉNETBEN TÖBB VAN BENNE! A Gen. 4,5-ben a h['_v' szó található. Ez nem sokszor fordul elő az Ószövetségben M IN, vagy Bö prepozícióval található több helyen. A Gen. 4,5-ben található alakban viszont kizárólagosan egyszer a Jób 14,6-ban található meg. Ott a jelentése: Elfordulni valamitől. A szónak ez a jelentése is használhatót itt: Elfordult Isten Kain áldozatától. Az okokat nem mondja ki szó szerint a Genezis, de arra következtetni lehet a körülményekből és a héber szavak gazdag jelentéséből, hogy Kainnak szívében volt baj: Istenhez nem hittel fordult. Erre utal az is, hogy a történetben Isten szólítja meg a testvérgyilkosság után: „Aki jól cselekszik, emelt fővel jár.” A LXX próbálja kifejezni ezt a tartalmat görög nyelven, de aligha sikerült az alexandriai fordítóknak ezt megtenni: prose,cw Ennek jelentése: figyelmet fordítani valmire, törődni valamivel, etc. Ebben a vonatkozásban azt kellene mondani, hogy nem fordított figyelmet Isten, vagy nem törődött Káin áldozatával… (Az e,cw visszhang szó talán megengedi azt, hogy úgy fordítsuk „nem talált visszhangra”) Ez az utóbbi próbálkozás azonban már indokolatlanul szélesítené ki a görög szó szemantikai mezejét.31
30
A szemantikai mező szűkítését, vagy bővítését D. A. Carson a magyarázatban exegetikai tévedésnek veszi. Nem számol azzal az eshetőséggel, amikor két szöveg egymás közötti kapcsolatát vetjük össze, pláne ha az a görög és a héber nyelv egymás közötti viszonya. A fogalom meghatározásához és az exegetikai jelenség vizsgálatához lásd: D. A. Carson, Exegetikai tévedések. KIA, Budapest, 2003. 27-50.o. 31 Lásd: Carson, im. 27-40.o.
12
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége A görög szó nem fejezi ki a teljes tartalmat, ami a h['_v' héber szóban benne foglaltatik. Erről azok a kommentárok győznek meg bennünket, amelyek szükségtelenül túlmagyarázzák az okot, amiért Isten nem fogadta el az áldozatot. Ezekben esetenként melléfognak a magyarázók. Két példa: -
Kain eladhatta volna a terményeit, hogy Ábeltől vásároljon állatot véres áldozatot bemutatni…. (Ez nem derül ki a szövegből, a héber kifejezések alapján arra másik szó lenne az áldozatra.) Áldozat helyett itt a Gen. 4,4-ben és a Gen. 4,5-ben a hx'n>mi szó szerepel, ami „ajándékot”,vagy „adományt” „jutalékot” jelent.32 A véresáldozat szó a xb;z< itt nem is fordul elő. 33 Az Gen. 31,54-ben található meg először, amit Jákob mutatott be Istennek, az a történet pedig másról szól.
-
Körülíró magyarázat: „Hogy Kain áldozatát elutasította Isten, az valószínűleg nem valami külső jelből derült ki, hanem egyszerűen az áldás elmaradásából: a föld rossz termést hozott. – Emiatt Kain elcsüggedt és gonosz terveket forgatott fejében, Isten azonban a bűnre hajló embert is idejében figyelmezteti.”34 EZ A MAGYARÁZAT NEM VALÓSZÍNŰSÍTHETŐ: Ha így lenne, akkor azt kellene mondani, hogy Isten nem adott áldást, majd elvárta, hogy Kain mégis tökéletes áldozatot vigyen és végül megharagudott volna… Nem teljesen logikus az érvelés. Annyiban igaza van, hogy nem külső, hanem belső jelekről van szó Kain szívében.
HA HIPERTEXTUÁLISAN OLVASSUK A SZÖVEGET, A GÖRÖG NYELV CSUPÁN ARRA SZOLGÁL, HOGY körülírja a történetet és visszaemlékeztessen arra, ami a héber szakvak gazdag tartalmában van benne. Ehhez ad magyarázatot: AZ EREDETI ÓSZÖVETSÉGI TÖRTÉNET VILÁGOSAN SUGALLJA, HOGY KAIN LELKÜLETÉVEL VOLT A PROBLÉMA. A Zsidókhoz írt levél ezt elmagyarázza mi volt ez a lelkületbeli probléma: Nem volt Kainnak hite, vagyis nem volt benne a hit szubsztanciájában, ahogyan a magyar fordítás mondja: Zsid. 11,4 Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Erre a tényre mutat rá az is, hogy Kain bélyeget kapott az Úrtól, ami védelmet jelent: Senki meg nem ölhette. Isten időt adott neki, hogy gondolkodjon, hitre jusson.
32
Lásd: Pollák Kaim, Héber-magyar teljes szótár. Sine Pub. Budapest, 1881. 202.o. Lásd: im.: 87. o. 34 Lásd: Jubileumi Kommentárok idevonatkozó része. In: MRVSZ 2000 Cd Rom, Archanum Adatbázis, Budapest, 2000. 33
13
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége 3.PÉLDA: AMIKOR EGY NYELVTANI ALAK NEM FEJEZHETŐ KI A GÖRÖG NYELVBEN, PEDIG ABBAN REJLIK A LÉNYEG Zsid. 11,5 Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. Erről bőségesen találhatunk olyan kommentárt, ami tökéletesen félre érti a lényeget. A teljesség igénye nélkül egy szélsőségesen pietista magyarázat azt mondja, hogy Énók érzelmi lángolása Isten iránt olyan minta volt, hogy ezt a lángolást, vagy rajongást kell mintaértékűnek tekinteni. Mi az, ami a héber szövegben benne van és a görög nyelv nem tudja kifejezni? A megoldás a Gen. 5,24-ben található: 1Móz. 5,24 Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten. Itt az Istennel járni kifejezésben rejlik a titok: A szó egyszerű: %l;h' Ennek azonban a hitpaél alakját használja imperfektum formában az ige: %Le’h;t.YI Az Ószövetség teológiai értelmezése akkor kezdődik, amikor valamit ki lehetne fejezni egy Qal igetörzzsel is, de ez valamilyen okok miatt másképp történik. Mit fejez ki ez az igealak? Lehet egyszerűen a rendszeresség és gyakoriság kifejezésének a módszere is. Ennek oka, hogy a héber imperfektum nem azonos a görög imperfektummal. Pl: 2 Sám. 11,2. És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ô ágyából, és a királyi palota tetején sétála (oda-vissza sétálgatott): láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala. 1 Krón. 21,4. De a király szava erôsebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt (keresztül kasul); azután megtért Jeruzsálembe. Van olyan magyarázó, aki erre teszi a hangsúlyt: „A mennybe ragadtatása előtt Énókh Istennel járt 300 éven át. A világ állapota akkor sem volt kegyesebb a keresztény jellem tökéletesítésére, mint napjainkban. Hogyan járt Énókh
14
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége Istennel? Arra nevelte értelmét és szívét, hogy mindig Isten jelenlétében érezze magát; és amikor tanácstalan volt, imája megtartásért szállt fel Istenhez.”35 Sokkal hangsúlyosabbnak érzem azonban azt, ami a hitpaél igében még többletként benne van; a kölcsönösséget. E szerint nem biztos, hogy Énok akarta, hogy Istennel járjon, hanem Isten is akarta és Énok is. A zsidó magyarázatok ezt ki is fejezik. A teljesség igénye nélkül: Hogy elkerülje az antropomorfizmust, Onkelosz így fordítja „Énók Isten félelmében járt”. A Jeruzsálemi Targum: „hűséggel szolgált Isten előtt”. Míg a többi említett ember csak fizikailag tartotta fenn létével az emberi nemet, Énók belső összeköttetésben élt Istennel az ő erkölcsileg elfajult korszakában. A héber szólásmód „Istennel járni” kifejezi az élet erkölcsös útját, mintha az ember, akiről szó van, Teremtőjével járna és az kísérné őt. Hasonló kifejezés áll Nóénál, 36 de perfektum formájában. Fontos tanulság: A folyamatosságot ki tudja fejezni a görög nyelv, de a kölcsönösséget nem. Ezért a görög nyelvet használó író nem oldja meg azzal a problémát, hogy egy folyamatos igealakot használna. Ez még a LXX esetében is szembetűnő: A járkálás, együtt járás szó helyett a euvareste,w kifejezést használja a fordításra, aminek jelentése; kedvesnek lenni, tetszésére lenni Istennek.37 A LXX alapján így hangzik a magyar fordítás: „Mivel Énok kedvesnek találtatott Isten szerint, ezért nem találtatott meg, mert elváltoztatta Őt az Isten.”38 A Zsid 11,5-ben a LXX szövegét idézi a szerző, de abban nincs benne az, amit a héber nyelv ki tud fejezni egy szó egyetlen nyelvtani alakjával. A görög nyelv nem tudja kifejezni azokat a lehetőségeket, amelyek a hifil igealak imperfektumában van benne. Annyit tud kifejezni, hogy ÉNOK BENNE VAN VALAMILYEN ÁLLAPOTBAN. Benne van a hit szubsztanciájában. Ezt a héber nyelv is másképpen fejezi ki és a görög nyelv is. A pontos érthetőség kedvéért szó cserét használ, csakúgy, mint a targumírók. Ehhez kétszeres körülírást alkalmaz: Egyszer kicseréli a szót, másszor pedig nem szó szerint idézi a LXX szövegét, csak utal arra. Így az olvasó kíváncsi lesz, mi van a héber szövegben. Valószínűleg az a levélíró célja.39
35
Ellen G. White, Az Utolsó napok eseményei, Advent Kiadó, Budapest, 1993. 51. o. Hebert Haag Lexikona/Hámok címszó. In: MRVSZ 2000 Cd Rom. 37 Dr. Varga Zsigmond, Újszövetségi görög-magyar szótár. 384. o. 38 Saját fordítás az LXX szövege alapján. 39 Különösen Pál levelei esetében több példát is hoz Peter Wick az ilyen idézésre különösen a Római és a Galata levelek esetében. Lásd: Peter Wick, Pál. A keresztyénség tanítója. Kálvin Kiadó, Budapest, 2007. 44-56.o. 36
15
Az Ó- és az Újszövetség nyelvi kapcsolatának jelentősége 4.ÖSSZEFOGLALÁS: MIRE JÓ A HIPERTEXTES OLVASÁS? A tudomány igazolja azt, amit egyes Újszövetség kutatók állítanak: A görög nyelv használata nem „szent nyelv” volt az őskereszténység kialakulása idején, hanem éppen olyan hordozó eszköz, mint minden más kulturális termék esetében. Így az Újszövetség pontosabb értelmét nem csak hogy a judaizmusban kell keresni, de a héber nyelvben is. Nem ritka jelenség, hogy az Újszövetség írói egyes héber, vagy arám szavakat átírnak görögre, mert nincs rájuk megfelelő görög szó. Ezt eddig is tudtuk, de újdonság, hogy ez a jelenség egyes szókapcsolatok, mondatrészek esetében is működik. A jelenségre többek között Peter Wick svájci teológus mutat rá.40 Növeli annak a szükségességét is, hogy a keresztények vegyék komolyan az Ószövetséget, annak a magyarázataival együtt. Ez nem csak a mai keresztény magyarázatokat jelenti, de a korabéli zsidó magyarázatokat is. Egyes részleteit az Újszövetségnek ezek nélkül nem tudnánk megérteni. Ezen iratok írói nem csak az Ószövetségre utalnak, de olyan zsidó iratokat is idéznek, amelyek nincsenek benne az Ószövetségben. Pl. Asumptio Mosis a Júd. levelében. Hozzásegít az újszövetségi iratok szerzőségi vitájának eldöntéséhez is. Ezek a felvilágosodás kora óta folyamatosan vita tárgyát képezik. A zsidókhoz írt levelet a hagyomány Pál apostolnak tulajdonítja, 41 vannak, akik Pál tanítványának, Barnabásnak, vagy Apollósnak. Olyan elmélet is van, ami Lukácsnak tulajdonítja, vagy Római Kelemennek. 42 A hipertextuális olvasás kizárja, hogy olyan személy írta volna, aki nem volt maga is zsidó. Az írójának ismernie kellett a zsidó gondolkodást és az Ószövetség eredeti nyelvét, mégpedig alaposan. Ez kizárja Lukács és Római Kelemen szerzőségét. Pál személyét kizárólag a kortörténet alapján kérdőjelezhetjük meg: Pál a hagyomány szerint 64-ben halt meg, a leginkább merész kortörténet szerint 68-ban. A jeruzsálemi templomot 70-ben rombolták le. A levél témája a templom és a papi szolgálat, ez 70 után lett fontos. Bár nem bizonyítja, de valószínűsíti Barnabás szerzőségét aki „ciprusi származású lévita volt” (ApCsel. 4,36). Rámutat annak a szükségességére, hogy a felekezetek közötti teológiai gondolkodás, egymás meghallgatása és komolyan vétele elengedhetetlenül fontos a jelenlegi plurális világunkban.
40
Lásd: im. teljes terjedelmében. Origenész (Eusebius, Historia ecclesiastica VI, 25,11kk) In: Keresztyén Bibliai Lexikon/Zsidókhoz írt levél címszó. 42 Lásd: U.o. 41
16
