Trogir, 2013. június 19, szerda, 35. nap Ma strandolós napot csináltunk. A meleg éjszaka után csak fél kilenckor keltünk. Reggeli után Zsóka kimosott pár dolgot, én addig a recepción tisztáztam, hogy a CampingChequ már csak ma éjszakára jó és vettem egy egyórás internet jegyet. Este beélesítem, beszélni szeretnénk a kicsikkel, ma van bizonyítványosztás, és a bankot is meg kellene nézni. Amíg Zsóka teregetett, a holnapi indulás jegyében felszereltem a motort. Azért 11-kor le tudtunk menni a strandra. Megint egész nap tűzött a nap, úgy, hogy közben fel kellett jöjjünk a napernyőért. Új szerzeményünknek ma volt alkalma először szerepelni, Drage-ban ugyan egyszer felállítottuk, de a szél miatt pár perc múlva be kellett szedjük. Nagyon jól funkcionált és szép sötétkék színével elegáns is. Megint többször bementünk a vízbe és sokat úsztunk, csak így lehetett elviselni a hőséget. Fél négy után jöttünk fel. Lepakolást követően kimentem fizetni és gyorsan megírtam a naplót. Este még sütünk, de csak virslit, a hozzávaló krumpli saláta már megvan. Vacsora után felhívtuk Tamásékat. A kicsikkel nem tudtunk beszélni és a bizonyítványért sem mentek még el. Utána lementünk fürödni és zuhanyoztunk. megint próbálkoztam az internettel, hogy megnézzem a leveleimet, de most nem működött, valamilyen szerverhibát jelzett. Holnap megyünk tovább Split-be, ez csak harminc kilométer. Közben vásárolnunk is kell, mert itt hosszú hétvége következik, két ünneppel is és csak Dubrovnik előtt lesz alkalmunk megint Lidl-t találni, ami terveink szerint 10 nap múlva esedékes. Split, 2013. június 20, csütörtök, 36. nap Este megint sokáig kint voltunk, játszottunk és beszélgettünk. Még tíz óra után is 26 fok felett járt a hőmérő, nem is nagyon lehetett volna lefeküdni. Reggel már hétkor felkeltem és ismét próbálkoztam az internettel, megint szerverhibát jelzett. Utána kimentem kenyérért és elkészítettem a reggelit. Amíg elfogyasztottuk, sokan elindultak. Összepakoltunk és bár nem voltunk valami fürgék, fél tízkor mi is elhagytuk a kempinget. Elég nehezen vergődtünk át Trogir-on, de utána jól tudtunk haladni. Megálltunk a kijelölt Lidl-nél és bevásároltunk. Split külső kerületein keresztül értük el kempingünket. Ez is a tenger mellett van, saját stranddal. Az elmúlt hetekben megszokottnál érzékelhetően kevesebben vannak. Az a parcella, amit elsőnek kijelöltek számunkra szerencsére foglalt volt, mert utána mi magunk egy sokkal árnyékosabbat találtunk. Tizenegykor már a parcellán voltunk.
104
A szétpakolás elég lassan haladt, a melegben nem igazán volt kedvünk semmihez. Azért Zsóka kitakarított, leszedtük a motort, bár van busz, de jobbnak ítéljük, ha nem vagyunk kötve a menetrendhez. Két óra körül szántuk rá magunkat, hogy lemenjünk megnézni a tengert. Csalódást okozott. Messze nem olyan tiszta, mint az elmúlt hetekben meglátogatott helyeken volt. Elég sok tengeri fű úszkál benne és valahogy a víz sem olyan átlátszó. Sokat ront a helyzeten, hogy az öbölben tanyázik egy több ezer sirályból álló kolónia. Én azért bementem és úsztam egyet, de Zsóka sokkal érzékenyebb az ilyen dolgokra, így kihagyta. Amikor visszaértünk, Zsóka elkezdte készíteni a salátát az esti egyszerűsített hideg vacsorához, én pedig a napot könyveltem le és megírtam a naplót. Egy kellemes szolgáltatása a kempingnek, hogy egy hétre ad egy 24 órás ingyenes internethasználatot. Gyorsan kipróbáltam és a hálózat jó. Ez bőven elegendő nekünk, szívesen átvinnénk belőle más helyekre. Holnap tervezünk bemenni Split-be, a vonatkozó irodalmat már áttanulmányoztuk. Valószínűleg nem maradunk sokat ezen a helyen. Az itteni tapasztalatokból reméljük, délebbre már nem lesznek annyian. Split, 2013. június 21, péntek, 37. nap A már lassan megszokott meleg éjszakánk volt. Hétkor keltem és kezdtem el készíteni a reggelit. Közben, és amíg ettünk nagyon sokan útra keltek. Mi is összeszedelődzködtünk egy motoros városnézéshez. Kötöttünk egy kompromisszumot az öltözködést illetően: nem vettünk fel szél-jacky-t, csak egy vékony hosszú ujjú pulóvert. Így éppen elviselhető volt. Első dolgunk volt megtankolni a motort. Utána a centrumot jelző táblákat követtük és az UNESCO listán szereplő történelmi városrész észak-keleti csücskében le is parkoltunk. Itt könnyítettünk felszerelésünkön és nekivágtunk sétánknak. Split legnagyobb nevezetessége Diocletianus egykori palotája, mely meglepően jó állapotban maradt fent. Az évezredek során sok változás történt, hiszen a középkorban ebbe a palotába építették bele a várost. Számos fala két emelet magasan áll, és mögötte mind a mai napig élnek. Mi elsőnek a nyugati fal mentén sétáltunk le a tengerig. Itt a fal tövében ma olyan vásárféle volt a standokon a szokásos horvát piacok kínálatát vonultatták fel. Kiérve a tengerpartra visszapillantottunk a városra
105
és a palotára.
Az egyik külső mólónál hatalmas utasszállító hajó, a Costa Classica horgonyzott. Lehet, hogy a tragikus sorsú Costa Concordia testvérhajója? 106
A kikötő sarkán a kikötői hatóság sokkal modernebb, háromemeletes palotája áll. Elég nagy a forgalom, melyet elsősorban a közeli szigetek felé induló, és onnan érkező kompok adnak. A palota területére a tenger felöli fal közepén lévő, déli kapun mentünk be. Ez tulajdonképpen egy aluljáró és kapcsolatot ad a tengerparttal párhuzamos földalatti folyosókhoz. Ez utóbbiakat nem néztük meg, soknak találtuk a 40 kunás belépődíjat, és ne feledjük, mi nem igazán vagyunk hívei a romoknak. Minden esetre elég lehangolónak találtuk ennek az aluljárónak a hangulatát. Mindkét oldalon ajándéktárgy árusok standjai állnak és az egész olyan vásári, viszont tagadhatatlanul hűvös van, amit erősen ront a tömeg.
Az aluljáró túloldalán a székesegyház előtti térre jutunk ki. Ez tulajdonképpen Split leghíresebb műemléke, ha eltekintünk a római kori palota romjaitól. A templom előtt két római harcosnak beöltözött fiatalember fogadja a látogatókat.
107
A templom egy nagyon érdekes vegyes környezetben áll. Mindenfelé római kori motívumok, melyek keverednek a középkori elemekkel, és itt-ott modern megoldások is felfedezhetőek. Ez a vegyesség egész nap követett minket és nem igazán tudtunk megbarátkozni vele. A templomtól a felszínen elsétáltunk a tenger felé. Ez a földalatti folyosók feletti rész. Tulajdonképpen egy romkert, melynek egyes részeit korszerű technikával konzerválták. Ugyan akkor itt-ott lakások és közintézmények is találhatóak. Érdekes volt egy valószínűleg az eredeti római palotához tartozó nyitott tetejű kupola, melyen keresztül a templom tornya is látszott. Itt, egy két napja Trogir-ban hallotthoz hasonló férfikórus énekelt, csak sokkal gyengébben.
108
Egy közeli plakáton érdekes képet láttunk, az eredeti Diocletianus féle palota rekonstruált képét. Akkor a tenger még a palota déli falát mosta, mára vagy ötven méter széles sétányt és több mólót építettek elé. A belső részek szinte teljesen eltűntek, csak az oldalfalak egy része maradt fent. De közben eltelt jó 1700 év. A templomba végül nem mentünk be. Nemcsak a 45 kunás belépti díj, hanem a tömeg is elrettentett. Elkezdtük sétánkat a palota területén. Elsőnek a kívülről már látott nyugati kaput néztük meg, most belülről, majd a sikátorokban folytattuk. Itt láttunk pár érdekes dolgot. Talán legmeglepőbb az a zsebkendőnyi zöldségeskert volt, amelyben a száradó ruhák alatt pár növény küzdött a Horvátországban amúgy sem túl jó talajviszonyokon túl a belvárosi környezettel is. De láttunk a sikátorban fent magasan légkondicionáló kültériegységét is.
A szűk utcácskákon haladva nem is vettük észre, hogy elhagytuk a római kori palota területét, és a későbbi századokban nyugatról mellé épített területre értünk. Az első jelesebb hely egy viszonylag tágas tér, a Narodni trg, ahová később még visszatértünk. A sikátorokat járva eljutottunk a régi városrész nyugati széléhez, ahol a halpiac található. Bár jócskán elmúlt dél, elég élénk volt a forgalom. Egészen emberszabású árakat láttunk, kár, hogy pár éve Istria-n szerzett tapasztalatok
109
alapján idegenkedünk az Adriából származó halaktól, felhalmozott kajakészleteink sem indokolnak beszerzést, és amúgy is a melegben nem tudtunk volna mit kezdeni velük.
A jellegzetes illatú környéket elhagyva jutottunk egy másik tágas térre a Trg Republike-ra. Ez egy tengerre merőleges téglalap alakú tér viszonylag új szabályos épületekkel körülvéve. Engem kicsit a spanyol városok Plaza Major-jaira emlékeztetett. Valamilyen rendezvényre készültek, a színpad már állt
A téren túl, egészen a tengerparton áll a Szent Ferenc templom és kolostor. Az egész épületegyüttes modernnek hat, de a kiállított dokumentumok szerint több száz éves múltra tekint vissza.
110
Mielőtt tovább indultunk volna, kinéztünk a tengerpartra. Visszapillantottunk a városra, a pálmafás sétányra, mögötte a római kori palotával.
Innen az UNESCO védelem alatt álló terület határán, elég jellegtelen, de régi épületek között sétáltunk a történelmi belváros észak-nyugati sarkán lévő színházig. A színházzal szemben egy modern áruház, előtte buszmegálló. A kettő között a hegyek felöli oldalon egy modern, elég jellegtelen templom, Vele szemben a régi városfal töredékei, melyen belépve egy modern üzletház látható. Tovább sétálva a tenger felé egy érdekes szökőkút áll az egyik sarkon. A támfalon úgy hat méter magasan elhelyezett fityiszt mutató bronz kéz hüvelyk újából induló sugár egyenesen az utca szintjén álló tölcsérbe érkezik. A sugár időnként leáll, majd újra indul.
111
Továbbsétálva eljutottunk a palota északi bejáratához. Ezen a területen a legjellegzetesebb épület egy torony, melynek rendeltetésére nem derült fény. Földszintjén működik a megszámlálhatatlan galéria egyike. Mellette áll Nini Gergely bronz szobra, mely a város egyik nevezetessége.
A kapun ismét betértünk az egykori palota területére. A kapu alatt népviseletbe öltözött kislány állt az elmaradhatatlan kosárkájával. Hogy mi volt benne nem tudjuk. Újabb sikátorokon keresztül ismét a Narodni trg-en kötöttünk ki. Ez már egy jellegzetes középkori város tere. A térkép szerint átmentünk a palota nyugati kapuján is, de ezt nem lehetett érzékelni. A téren készítettünk két felvételt. Innen már mondhatni céltalanul bolyongtunk. A kis távolságok miatt hamar kijutottunk ismét a tengerhez, majd a palota nyugati oldala mentén közelítettük meg motorunkat. Közben betévedtünk a palota dél-keleti sarkában lévő hangulatos térre. 112
A téren egy torony, feltehetően valaha védelmi célokat szolgált, egy szobor és pár szép palota áll.
Még betértünk a közeli zöldségpiacra. A választék még délután két óra után is teljes volt. Az áraktól már nem voltunk annyira elragadtatva. Nem is vettünk semmit. Ezzel városnéző sétánkat befejeztük. Split csalódást okozott. Lehet, hogy a meleg miatt nem voltunk annyira fogékonyak, vagy a Trogir-ban és Sibenik-ben tett látogatások után többre számítottunk, de az összkép messze elmaradt a várakozásunktól. A több korból származó műemlékek valahogy keveredtek és az egész egy össze-visszaság benyomását keltette. Motorunkhoz érve nagyot húztunk hidegen tartott citromos vizünkből, beöltöztünk és indultunk vissza a kempingbe. Fél három körül érkeztünk vissza. Nekem első dolgom volt, hogy lemenjek a tengerhez fürödni egyet, utána a kocsi körül tettünk-vettünk. Felszereltem a motort, elkönyveltem a napot és megszerkesztettem a képeket. Elég sokat szenvedtem a panorámákkal. Közben Zsóka utolsó halunkat készítette elő sütéshez a hozzávalókkal. Kimentem fizetni és a holnapi reggelihez kenyeret 113
venni. Én még egyszer csobbantam, majd vacsora után ismét. Ekkor Zsóka is elkísért, de csak azért, hogy a fényképezőgépet vigyázza. A kempingben kialakított kis szökőkút és csobogó már tegnap is felvetette a gondolatot, hogy megörökítsem. Ugyan ez vonatkozik a szemközti part látképére. Errefelé a hegyek már nagyon közel kerültek a parthoz és ez majdnem Norvégiát idéző panorámát jelent. Sajnos a fényképen nem jön ez ki.
Lezuhanyozás után felmentem az internetre. Ha másodikra is, de tudtunk beszélni az ikrekkel. Megvan a bizi. A Kicsilány szépen javított, jó átlagot kapott, a matek viszont még odafigyelést igényel. Megpróbálok majd kitalálni valamit. A Fiatalúrnak egy négyese van, - na meg magatartásból egy másik, de az szememben nem igazán számít. Minden esetre nagyon örültünk neki és este gyorsan meg is ünnepeltük a két napja behűtött pezsgővel. Sikerrel jártunk Annánál is, - vele most tudtunk először beszélni mióta elindultunk, elkaptuk Laciékat is, mielőtt a jövő hét elején két hétre elindulnának Svájcba. Annamáriánál megint nem volt sikerünk. Mindezek után csak jóval nyolc óra után tudtam neki kezdeni a naplónak. Nem is tudtam csak a felét megírni, a többi marad holnapra. Lefekvés előtt még összepakoltunk pár dolgot megkönnyítendő a holnapi indulást. Zaostrog, 2013. június 22, szombat, 38. nap Már negyed hétkor felkeltem, hogy nyolc órakor indulhassunk. Sokan készülődtek. Végül mindennel negyed kilencre lettünk kész. Ekkor már páran helyet kerestek. Jó nyolcvan kilométert autóztunk, végig a Split-Dubrovnik főúton. Ez többnyire a tengerparton vezet, ennek megfelelően sokat kanyarog, párszor jócskán, akár 200 méterre is, - felkapaszkodik az oldalba és nagyon sok lakott települést érint. Ez indokolja, hogy még ezen az ünnepi szombat reggelen is két órát tartott az út.
114
Viszont nagyon szép részeken jártunk. Sajnos párás volt a levegő ezért a part előtt húzódó szigetek és a távolabbi partszakaszok alig látszottak. Nem sokkal azután, hogy elhagytuk Split-et kigyulladt az alacsony üzemanyag szintet jelző lámpa. Utoljára a határon tankoltunk jó öt hete és azóta megtettünk 650 kilométert. Erre felé elég ritkán vannak kutak. Omis-ban az út mellett találtunk egyet, de nem volt olyan dieseles kútoszlopa, amely baloldali betöltőnyílású kocsikhoz kell. Végül eddigi legkalandosabb tankolásunk volt. A kút egyik alkalmazottjával ketten tudtuk teljesíteni a feladatot úgy, hogy a töltőcsövet a vezetőfülkén keresztül vezettük. A kalandos tankolás után csodálatos tájkép tárult elénk. Az út szinte nekiszaladt egy hatalmas sziklafalnak. Közvetlenül alatta elkanyarodott jobbra és lekeresztezte a sziklafalban lévő völgyben érkező Cetina folyót. Szerencsére, amikor átkeltünk a hídon éppen dugó volt, így tudtam sebtében készíteni két felvételt. Nem volt idő beállítani a gépet, vagy figyelni a fényviszonyokra, ezért elég gyengére sikeredtek. A sziklafal oldalában lévő várat alig lehet felismerni.
Az úton nagyon sok külföldi kocsit láttunk, legtöbben talán a csehek lehettek, valószínűleg váltás volt az apartmanokban. Sok volt a bosnyák, akik leruccantak a tengerhez fürödni egyet. Láttunk pár magyart is. Negyed tizenegyre értünk ide. A parti úton, melyen meg kell közelíteni a kempinget, már nagyon sokakat kellett kerülgetni. A kempingben kaptunk helyet, nem olyan árnyékos, mint Split-ben volt, de öreg olajfák állnak mindenfelé és adnak némi árnyékot. Lecuccozás után első dolgunk volt kimenni a tengerhez. A kempingnek nincs saját strandja, de az előtte elmenő út túloldalán egy fasoron túl ott a tenger. Sajnos csak pár méter széles a parti rész, az is köves. Egész nap, mint a heringek, mindenfelé emberek próbáltak napozni. Mi meg se kíséreltük, csak a vízbe mentünk be. Ez viszont a várakozásunknak megfelelő. Tulajdonképpen ezért hagytuk ott Split-et.
115
Az első fürdőzés után, - melyet még több követett a nap során, - Zsóka megfőzte a zöldbab gulyást én pedig befejeztem a tegnapi, és megírtam a mai naplót. Délután nagy izgalom volt a kempingben. Nem messze a parcellánktól valamilyen kígyófélét láttunk. Lehet, hogy vipera volt. Minden esetre a kemping tulajdonosa megpróbálta kifüstölni, de esélye sem volt a sok odvas olajfa között. Ez azért egy kicsit felborzolta a kedélyeket. Öt óra után kimentem a környékre sétálni és készítettem pár felvételt. Jól látszik a tömeg a strandon és a kemping mögötti szép hegyek.
A kemping melletti telken áll egy templom kolostorral. a közeli napokban biztos meglátogatjuk.
Vacsora után megint kimentünk fürödni. Eddigre északnyugat felől teljesen befelhősödött. A tenger is hullámzott és érzékelhetően hidegebb lett a víz. Jó félméteres hullámokkal kellett megküzdjünk. Este azért kellemes meleg volt és sokáig kint tudtunk olvasni. Zaostrog, 2013. június 23, vasárnap, 39. nap Kimondottan meleg éjszakánk volt, bár a hőmérő szerint kicsit hűvösebb volt, mint előző éjjel. Csak kilenc körül keltünk és reggeli után azonnal kimentünk a tengerhez, de csak fürödni. Megint nagyon sokan voltak, ami nem lepett meg, mert vasárnap van. 116
Utána a kocsi előtt a hazavezető út lehetőségeit vizsgáltuk meg. Három lehetőséget látunk. Az első, hogy Dubrovnik-ból a horvát autópályákon elmegyünk Zágrábig, majd onnan átvágunk Nagyatádra és úgy tovább Szegedre, ahonnan egy bevásárlás, mosás és Zelena Feriékkel történő találkozás után indítanánk az út erdélyi részét. Ez több mint ezer kilométer és két megálló (Karlovac mellett és Nagyatádon) tartozik hozzá. A másik, hogy Dubrovnik-ból Mostar meglátogatása után egy Tuzla-i megállással jutnánk el Szegedre. Ez kb. háromszáz kilométerrel kevesebb, de az út nagy részét a bosnyák hegyekben kell megtenni és visszatérve Horvátországba még Szerbiában is van egy rövid szakasz. Ez elég sok határátkelést jelent és nem tartozik hozzá autópálya. A harmadik, amely leginkább akkor jöhet szóba, ha Dubrovnik-on túl meglátogatjuk a montenegrói tengerpartot is, Montenegrón és Szerbián keresztül, Belgrádtól autópályán vezet és szintén úgy 700 kilométer. Ekkor egy megállás elegendő a szerb területen. Ez az az út, melyet az albán körút lezárásaként Zelena Feri már bejárt és javasol. Még nem tudjuk, melyiket válasszuk, de hamar kell dönteni, mert ha röviden elhagyjuk Horvátországot, ideje kunáinktól megszabadulni. Az elég hosszadalmas tervezgetés után úsztunk egyet és utána olvasással töltöttük a délutánt. A korai vacsora után ismét lementünk a tengerhez, - még mindig eléggé hullámzott, - majd utána tettünk egy kiadós sétát a településen. Zaostrog egy kimondott üdülő település, feltehetően valamikor a szocialista időkben épülhetett ki. Ennek megfelelően van ellátva infrastruktúrával. A kempingen kívül, - mely egy család korábbi olajfa ültetvényén lett kialakítva és a tulajdonosok ma is a telek végében álló házban laknak, - van itt egy ifjúsági tábor, egy szocreál bevásárló központ, egy sport centrum, és egyebek. Egyedül a templom és a kolostor az, ami régi. Sétánk során betértünk a templomba és kolostorba. Előbbi, bár nem nagy, szép kialakítású
és szépen karbantartott. Mint egy fiatalembertől, aki éppen vacsorához terítette a kerengőben felállított asztalokat, megtudtuk, hogy a kolostor működik és jelenleg öt barát lakja. Ahhoz képest elég tágas… Két nagyobb épületet is láttunk, az egyik veszi körül a kerengőt. A kolostorhoz tartozik egy kert is, melyet leginkább konyhakerti növényekkel ültettek be. Az egész rendezett benyomást keltett, de nem azt a kirakati stílust, mint amit a Krka folyó szigetén láthattunk.
117
118
A kolostort elhagyva kimentünk a mólóhoz, ahonnan kemping mögötti hegy és az öböl szépen látszott a már alacsonyan járó nap fényében. Felkerestük a bevásárlóközpontot, holnap kenyeret kell vegyünk, kisétáltunk az országútig, majd vissza a kempinghez és azon túl a parton egy jó darabot. Különösebb érdekességet nem láttunk, leginkább a lenyugvó nap fényében sütkérező hegyek keltették fel érdeklődésünket. Zaostrog és a kemping egy érdekes hely. Alapjában véve jó adottságokkal rendelkezik, szép a környezet, tiszta a tenger, jó az infrastruktúra, közel van a főúthoz, és lehetne sorolni. Azonban a tengerparti sáv szinte semmi, egyetlen ágyat sem lehet rendesen letenni. Ha a strand sávja mondjuk 20 méterrel szélesebb lenne, minden szempontból kiváló nyaralóhely lehetne. Így is nagyon sokan vannak, döntő többségében bosnyákok, pedig a legközelebbi jelentősebb település, Mostar, 80 kilométerre van. Azért a kemping révén sok német, holland és egyebek is megáll itt, de ahogy látjuk, sokuk csak egy-két éjszakára. A talán egy órás séta után a kocsi előtt ülve olvastunk egészen éjfélig. Közben annyira lehűlt a levegő, hogy egy hete először póló kellet felvegyek. Zaostrog, 2013. június 24, hétfő, 40. nap Éjjel egészen húsz fok alá hűlt a levegő, és erre számítva visszavettük a paplanokat. Csak egész rövid ideig bizonyult kicsit soknak. Nyolckor keltünk és reggeli után, úgy tíz óra körül lementünk a partra. Érzékelhetően kevesebben voltak, - talán fele annyian, mint az elmúlt napokban, - de számunkra még ez is túl soknak bizonyult. Úszás után jöttünk vissza a kocsihoz. Egy olyan jelenséggel találkoztunk, melyet még eddig sehol sem tapasztaltunk. A tengernek kimondottan erős, a partvonallal párhuzamos sodrása volt. Ez annál is váratlanabb, mert a mintegy száz méterre lévő és ötven méterre benyúló móló felöl jött az áramlás. Feltehetően valamilyen nagy örvény alakulhatott ki az öbölben. Kimondottan kellemetlen, mondhatjuk kicsit félelmetes volt. Minden igyekezetünk ellenére vagy ötven méterrel odébb tudtunk csak partot érni, mint szoktunk. A strandon tapasztaltak alapján elhatároztuk, hogy holnap tovább megyünk. Ezt az is indokolja, hogy mára és a két következő napra mintegy négy fokkal kevesebbet jeleznek, mint az elmúlt napokban volt. Két lehetőség kínálkozik. Vagy most keressük fel Mostar-t, vagy egyenesen Dubrovnik-ba megyünk.
119
Úszás után a napfénytető árnyékában a tegnapi naplót írtam meg, míg Zsóka olvasott. Utána megterveztünk egy 2-3 hetes montenegrói körutat. Ez elsősorban a tengerpart bejárására vonatkozik, de nyitva hagytuk pár beljebbi hely meglátogatásának lehetőségét is. Egy újabb úszás után, - melynél már nem tapasztaltuk a sodrást, de elég erősen hullámzott a víz, - kimentem fizetni, majd a szupermarketba kenyérért és a közeli pizzériába pizzáért. Ma ezt vacsoráztuk a két nap óta a hűtőben figyelő sülthallal. Még kimegyünk egyszer úszni, majd elkezdünk készülődni a tovább menéshez. Ma szendvicseket is készítünk, mert holnap korán akarunk indulni. Nemcsak a közel három órás út és az esedékes bevásárlás miatt, hanem azért is, mert tapasztalatunk szerint 10-11 óra környékén könnyebb jó helyet kapni a kempingekben. Dubrovnik, 2013. június 25, kedd, 41. nap Este nagyon csúnya felhők kezdtek el gyülekezni minden irányból. Amúgy is a reggeli tovább indulás miatt mindent össze akartunk pakolni. Mire néhány römi parti után tíz óra körül elkezdtünk bevonulni, már az egész észak-nyugati égbolt villámoktól volt fényes. Alig, hogy behúzódtunk a lakóautóba felerősödött a szél és elkezdett esni, nem is akárhogy. Egész éjjel kisebb megszakításokkal zuhogott. Kicsit lehűlt a levegő, úgy 18 és fél fokig, de a kényszerből becsukott ablakok mögött mi ebből nem éreztünk semmit. Amikor fél hatkor felkeltem, már nem esett. Ugyan felhők voltak még szép számmal, de komoly esőveszély nem. Egyszerűsített reggeli után hétre össze is készültünk, és útra keltünk. Ekkor kezdett kicsit cseperegni, de csak annyira. hogy a még alacsonyan lévő nap szép szivárványt képezzen. Utunk eseménymentes volt. Az ünnepnap és a korai óra miatt elég gyér forgalomban autóztunk. Ploce előtt, - idáig tart az autópálya, - a Bacinski tavak, kicsit később a Neretva torkolatvidéke hozott lázba. Errefelé sokkal nyugodtabb a vidék és sokkal zöldebb. Bár ez utóbbiban lehet, hogy az éjszakai eső is közrejátszott. Minden esetre nagyon tetszett a környék. Itt ágazik el a Mostar felé vezető út. Nem sokkal később a vidék ismét a megszokott képét mutatta. A tengerparton vezető út nemcsak kanyargós volt, de sokat liftezett is. Ezen a részen van az a pár kilométeres szakasz, ahol a tengerpart Bosznia – Hercegovinához tartozik. Ez azt jelenti, hogy szabályos határátkelés van. A mikor beléptünk a bosnyák vámos kiment a fülkéjéből és vagy tíz percig várakoztatott, hogy azután egy legyintéssel tovább küldjön.
120
Ezen a szakaszon egyetlen település, Naum van. Útikönyvünk ezt a vidéket olyan Andorraszerű helynek írja le. Ebből nem láttunk semmit. A benzinkutak árai hasonlóak voltak a horvát árakhoz, bevásárlóközpontnak pedig színét sem láttuk. A település egy nagy üdülőhely, ami érthető is. Ami meglepett, komolyabb kikötőt sem láttunk. Elhagyva a települést egy szálloda parkolójából készítettem felvételt.
Innen már elég nagy forgalomban közelítettük meg Dubrovnik-ot. Áthajtottunk pár kisebb jelentőségű üdülőhelyen és végül fjordszerű öböl felett átívelő kábelhídon értük el a várost. Első, ami a szemünkbe ötlött az öbölben kikötött hatalmas személyhajó volt. Maga a város semmit sem mutatott, modern épületeket, többnyire panelből épült toronyházakat láttunk. Az oldalból leereszkedtünk az öböl partjára és megkerülve a kikötőt jutottunk el a part előtt húzódó félszigeten lévő kempingünkbe. Csalódottak voltunk, mert az óvárosból semmit sem láttunk. Mint utóbb a térképek tanulmányozása után megtudtuk, az még délebbre, egy másik öbölbe nyúló félszigeten van. A kemping egy őrült nagy csalódás. Az, hogy bőven volt benne hely, az jó, de az, hogy nekünk a CampingCheque-re a legtávolabbi, inkább csak sátrasoknak való, parcellázatlan részt jelöltek ki, ahol nincs víz és az elektromos dobozok is csak nagy ritkán találhatóak, az felháborított. Találtunk egy viszonylag árnyékos, elfogadhatóan vízszintes és eléggé nagy területet, ami jól szeparált is. A víz hiányán túl az is gond vele, hogy elektromos doboz csak egy aszfaltút túloldalán van és 25 méteres kábelünk éppen csak elegendő. A megkapott térképen már látszott, hogy a strand egy komolyabb kirándulással közelíthető meg, bár említettek nudista részt is. Egyetlen pozitívum, hogy korlátlan internet hozzáférést adtak ingyen. Sok forgolódás árán elhelyezkedtünk és nagy nehezen a szintezőékekre is felálltunk (mindig kicsúsztak). A mikor a napfénytetőt kieresztettük, ijedten vettük észre, hogy azon talán tucatnyi apró lyuk van. Biztos, amikor tegnap este behúztam felcsavartam pár apró kemény dolgot, ami a fákról eshetett le. minden esetre ezentúl erre is figyelni kell, és csak remélni tudjuk, hogy ezek a lyukak nem fogják zavarni a napfénytető használatát. Ha mégis úgy tapasztaljuk, van velünk ragasztó és anyag a javításhoz.
121
Ezután elmentünk felderíteni a környéket. Itt ért az igazán nagy csalódás. A tenger sokkal messzebb van, mint azt vártuk. A közeli strand egy kultúr hely, elvileg még kaját és üdítőt sem lehet bevinni. Mindenfelé bárok és kölcsönzők, az sem biztos, hogy a saját napozóágyunkat használhatnánk-e. A másik strand még messzebb van, egy murvás úton fel kell kapaszkodni az oldalba, majd sok lépcsővel lehet lemenni hozzá. Teljesen rendezetlen, köves partszakasz, ahol még a vízbe sem lehet igazán bemenni és ugyan van egy zuhany, de mindenfelé kosz. Ennek egy még távolabbi és még rendezetlenebb és még koszosabb része a nudista strand. Bóklászásunk során bejártuk a környéket, mely egy üdülőközpont. Van itt 3-4 szálloda és apartman telep, sportpálya és üzletsor, de a szocreál verzió. Ezek kertjeit és környezetét gondosan ápolják, de a kerítésen kívül csak a kopárság, sőt még kiégett és elhagyott épületet is láttunk. Visszatérve a lakóautóhoz megállapítottuk, hogy itt strandolás, de még fürdés se lesz. Ezek után marad a városnézés, és esetleg egy két kirándulás. Bár a portán azt jeleztük, hogy július közepéig maradunk, amilyen hamar lehet, továbbállunk és lemegyünk Montenegróba. Arra tegnap kidolgoztunk egy útvonaltervet. Ehhez az első lépést azonnal megtettem: Rózsiba betöltöttem a vonatkozó adatokat. Egyúttal áttöltöttem a számítógépre az útvonalnaplókat, megszerkesztettem és lementettem azokat. Utána megírtam a naplót. Közben Zsóka a döntés szellemében megfőzött egy adag milánói szószt, - ezt akkor is tudjuk gyorsan hadra fogni, ha nincs villanyunk, - és előkészítette az esti sütéshez a dolgokat. Holnap korán kellene bemenni a városba, hogy ne legyen túlzottan meleg. Bár az időjárás előrejelzés esőt és villámokat jelez, gondoljuk csak nem lesz olyan szörnyű, ha igen, itt fogunk dekkolni, arra jó ez a hely. Dubrovnik, 2013. június 26, szerda, 42. nap Éjjel meleg volt, de felerősödött a szél. Majdnem arra fanyalodtam, hogy felvegyem a paplant. Reggel hét után nem sokkal keltem és kezdtem el a reggeli készítését. Elfogyasztása után a még kellemes hűvösben, melyhez sokban hozzájárult a még mindig szokatlanul erős szél, elindultunk motorral megnézni a várost. A táblákat követve jutottunk el az óváros északi kapujához. Itt a tűzoltóság mellett nagyon nehezen találtunk egy helyet a robogónak. Dubrovnik régi neve Ragusa és ez ad magyarázatot arra, hogy öt éve Szicílián miért kerestük a tengert és
122
éreztünk csalódást az ottani Ragusa meglátogatásakor. Dubrovnik óvárosa egy magas fallal körülzárt terület. A várfal egy, a tengerparton álló sziklaszirtet, mögötte a völgyet és azon túl leereszkedő lejtőt zárja körbe. A fal a tengerparti szakaszon is megépült. A szárazföld felöli oldalon mély árok teszi hatásosabbá a védelmet. Két kikötője van.
A belváros északi oldala meredeken ereszkedik le völgy aljára. Itt tucatnál is több párhuzamos sikátor, - melyek inkább lépcsők, - vezet le a város főutcájára a Stradun-ra. Mi a gyalogos bejárattal vonalban lévő utcán ereszkedtünk le.
Ahogy leértünk a Stradun-ra, azonnal látszott, hogy különleges helyre érkeztünk. Nemcsak a széles utcát szegélyező paloták, de az azt keletről lezáró Orlando oszlop és a társaságában lévő Városi harangtorony, Sponza palota, Rektori palota és a Szent Balázs templom különös együttes. Értékéből kicsit levont, hogy a közelgő EU csatlakozás megünneplésére a készületek már nagyban folytak.
123
124
A Fonitk palota oldalában egy áll a Kis Onofrio-kút, mely a turisták kedvelt fényképezkedési helye. Stradun-ra merőleges a Dvorom sétány. Ez észak-déli irányú. Végig nézve rajta a Sponza palota felett látszik a 403 méter magas Srd hegy, tetején egy Napóleon kori erőd és a TV torony áll, és melyre az óváros határától nem messze induló függővasút visz fel. A sétányt délről a katedrális zárja le. Elsétáltunk ide és betértünk. Lehet, hogy a katedrális is egyike volt annak a sok-sok épületnek, mely komolyan sérült az 1991-95-ös háborúban, mert oltára, nem igazán összhangban a templom többi részével, - modern. Ez is, hasonlóan a horvát templomok többségéhez, egy hajós, és nincsenek oldalkápolnái, csak oltárok vannak az oldalfalakon.
Elhagyva a székesegyházat kisétáltunk a Régi kikötőbe, mely a városfalon kívül, attól keletre egy öbölben van. Mindkét oldalon erőd védi, az óvároshoz tartozó mellett kicsit besétáltunk. Innen jó kilátás nyílt a kikötőre, mögötte az Óvárosra és a hegyekre.
125
Visszatérve a városba megpróbáltuk meglátogatni a Rektori palotát, de a 75 kunás belépti díj elriasztott. Azért az udvarra tudtunk egy pillantást vetni. Hasonlóan jártunk az egykor vámházként szolgáló Sponza palotával, csak itt a 25 kunás jegyért alig valami látnivalót ígértek. Innen a fallal körülvett terület északkeleti csücskében álló Dominikánus templomhoz és kolostorhoz mentünk.
A kolostort keresve jártunk a bástyáknál és pillantást vethettünk a kikötőre.
126
A kolostorba betértünk, sajnos a szenior jegyre vonatkozó kérésem itt nem volt hatásos. A nem túl nagy kerengő szép kertet vesz körül és néhány innen nyíló helységben értékes egyházi és világi ékszereket, régi könyveket állítottak ki.
A kerengő két oldalajtóval csatlakozik a nem túl nagy templomhoz. Ez belülről nem sok érdekeset mutatott. Ez is sérülhetett a háború során, mert tetőzete teljesen új, oltára modern és az oltárteret körülvevő ablakok színes üvegei különböző korok stílusát képviselik, egészen a legmodernebbig.
127
Az egyre erősödő melegben jól esett a rövid séta a hűvös falak között. A háború Dubrovnik-ot súlyosan érintette. Több mint fél évig elzárták a szerb-montenegrói csapatok Horvátország többi részétől. Nem kímélték az óvárost sem, az épületek többsége szenvedett valamilyen, többnyire a tetőzetet érintő kárt. Erre minden bejáratnál emlékeztető tábla hívja fel a figyelmet hat nyelven. A városban is több helyen fényképeken mutatják be a károkat. Mára a helyreállítás befejeződött, romos épületet nem is láttunk. A munkák költségeit, 18 millió dollárt, az UNESCO fedezte, hiszen az óváros rajta van az kulturális világörökségi listán. A kolostort elhagyva ismét a Dvorom sétányon indultunk el, csak most elhagyva a Szent Balázs templomot betértünk a piactérre. Itt nagyban folyt még a piac, a standokon nemcsak élelmiszer és zöldség féléket kínáltak, hanem kézműves termékeket is. Egységes asztalok felett egyforma napernyők adták az árnyékot. Ennek megfelelően nagyon rendezett képet mutatott. A tér oldalában indult egy sikátor, mely soksok lépcsővel kapaszkodott fel a tengerparton álló sziklaszirtre. Ez a rész is, hasonlóan az északi oldalhoz, döntően lakóépületekkel van beépítve. Csak míg ott a szabályos, egymással párhuzamos lépcsőket több emeletes házak szegélyezték, addig ezen a részen a girbe-gurba utcácskák és lépcsőcskék alacsonyabb épületek között kanyarognak, ennek megfelelően szellősebb a környék. Lépcsőnk a Jezsuita kolostorhoz és templom hoz vezetett. A kolostorban ma iskola és a püspökség működik. Az egész épületegyüttes kívülről kicsit elhanyagolt képet mutatott. Engem Caltegirone-ra emlékeztetett, ahol a nevezetes csempés lépcső tetején hasonlóan helyezkedik el egy templom.
128
Bent az oltártér gazdagon díszített. A bejárat mellett egy oldalkápolna barlangszerűen van kiképezve és benne hálatáblák, virágok, mankók és hasonlók vannak elhelyezve. A templomot megkerülve a várfal alatt folytattuk utunkat. Egy helyen a várfalat áttörve a sziklákra kis bárt építettek. A leghidegebb italokhoz a legszebb kilátást ígéri. Mi is kinéztünk. Nem tudjuk az italok milyen hidegek, de a kilátás szép, de nem olyan különleges.
A várfalat belülről követve újabb, a völgynek induló sikátorok mellett mentünk el. Az etnográfiai múzeumnak helyet adó Rupe palota közelében érdekes dolgot láttunk, egy szabadtéri ékszerboltot. Egy iparművész üvegből készített alkotásait kínálja kertjében. Nagyon látványos volt így felülről, csak vevőt, sőt még érdeklődőt sem láttunk
A várfalat követve leértünk az óváros nyugati kapujához. Közben érintettük a település igazi bevásárló utcáit. Errefelé számtalan színvonalas üzlet között
129
sétáltunk. Itt van az egykori Szent Klára kolostor, ma turisztikai központ. A szálloda és éttermek mellett ajándékboltok várják az érdeklődőket. Az egyik ajándékboltban vettünk két hűtő mágnest a nagylányoknak, egy üveg fülbevalót a kicsinek és utolsó horvátországi képeslapunkat. A kolostor előtti téren áll az Onofrio kút kupolás épülete. Ez a Stradun nyugati vége is. Itt van a várfalon végig vezető gyalogút második feljárata. (Az első a Sponza palota mögött van.) Mi is gondoltunk rá, hogy megtegyük a jó egy órás túrát, de a 90 kunás belépti díjon túl a tűző napon történő gyaloglás is elriasztott, pedig valószínűleg sok szép dolgot lehet látni, mind az óváros felé néző, mind a külső oldalon.
130
A kapun kimentünk kicsit a városfalon kívülre. Ezen a szakaszon a várárok helyét parkosították, még egy kis gyerekjátszótér is helyet kapott. Leültünk pár percre egy árnyas padra, hogy megegyük banánjainkat. Utána a függőhíd alatt kinéztünk a nyugati kikötőbe. Ez sokkal zordabb képet mutat, mint keleti társa. Jelenleg csak kisebb hajókkal, elsősorban kajakokkal használják. Vetetünk pár pillantást a várfalakra, az egyik bástya tetejét régi márvány címer díszíti. Kimentünk a térre ahol egy régi palotában ma dm üzletet láttunk, majd egy kilátóteraszról vetettünk egy pillantást a kikötő öblére. Visszatérve a városba előbb átmentünk a függőhí-
don, majd a zeg-zugos bejárati részeken és visszaértünk a Stradun-ra. Itt bal kézre áll a Ferencesek temploma. Ide betértünk, majd végig sétáltunk a Stradun-on. Bepillantottunk pár hangulatos sikátorba.
131
A Stradun-on egy mutatványos öt szép, színes nagy papagájt mutogatott és megengedte, hogy gyerekek vállára felüljenek. A Sponza palota árkádjai alatt egy trió szórakoztatta az arra járókat. Mielőtt nekivágtunk volna a sok lépcsőnek motorunk felé, kimentünk még egyszer a kikötőbe, mert felmerült, hogy holnapra esetleg csináljunk egy hajókázást a tengeren.
A kikötőben vettünk két jegyet holnap 11 órás indulással a délre lévő Mlini-be és Cavtat-ba. Ez egy egész napos túra lesz, állítólag jó fürdési lehetőségekkel. Valamikor délután hatkor fogunk visszaérkezni. Csak jó idő legyen. Körbesétáltuk a kikötőmedencét és a móló végéről készítettünk pár felvételt.
132
Visszafelé még betértünk abba a könyvesboltba, ahol reggel láttunk részletes, és elég új Montenegró térképet. Szükségünk lesz rá, nem tudni, arrafelé Rózsi mennyire lesz képes segítségünkre lenni. Felkapaszkodtunk a lépcsőkön az északi bejárathoz ahol motorunk állt. Felmerült, hogy még a függővasúttal felmegyünk a Srd hegyre, de a meleg miatt elvetettük. Egy esetleges gyalogos lejövetelhez megfelelő cipővel sem voltunk felszerelkezve. Részletes térkép hiányában elég nehezen tudtunk elindulni. Elsőre egy szűk zsákutcán felmentünk a
vár észak-nyugati sarkához, de itt kiderült, innen csak pont a kempinggel ellentétes irányban lehet menni. Azért bepillanthattunk a várárokba. Mint utóbb kiderült, ebben van a visszafelé vezető út. Jó sokat motoroztunk az ellentétes irányban, míg egy helyen egy éles hajtűkanyarral vissza kellett forduljunk. Az egészben az volt a jó, hogy erről az útról jó kilátás nyílt az óvárosra. Végül ugyanoda értünk vissza, ahonnan indultunk, és egy olyan úton kellett jöjjünk, melyet mi egy parkoló behajtójának véltünk. Ekkor már gond nélkül haladtunk és a táblákat követve könnyen eljutottunk a kempingbe. Ekkor két óra volt és eddigre elállt a szél. Szerencsénkre nem volt olyan meleg, mint legutóbb Split-ben, de így is eléggé igénybevett. Átöltözés után azonnal hozzákezdtem a nap lekönyveléséhez és a képek áttöltéséhez és megszerkesztéséhez. Ez ma nagyobb feladat volt a szokásosnál. Felmentem az internetre is, hogy a bankot megnézzem. Sajnos az utóbbi napokban 303 forint felett számolták az eurót. Ha ez így marad, lehet, hogy elővesszük az euró alapú kártyát.
133
A program változása miatt a menün is változtattuk. A tegnap készített milanói alap egyik részéhez főztünk ki spagettit. Holnap a késői érkezéskor csak maradékokat kell melegíteni. Amíg Zsóka főzött, én neki kezdtem a naplónak. Vacsorázás, zuhanyozás és a közeli üzletben történt bevásárlás okán többször is megszakítottam a munkát, de azért tíz órára kész lett. Nem akartam elmaradást felhalmozni, valószínűleg holnap is sok írnivaló lesz. Dubrovnik, 2013. június 27, csütörtök, 43. nap Éjjel ismét felerősödött a szél és, bár hideg az nem volt, jól esett a paplan. Nyolc órakor keltünk és reggeli után tíz órakor indultunk a városba. Motorunkat ugyanott tettük le, mint tegnap és fürdő holmikkal, szél-jacky-kkal, kajával és italokkal felvértezve indultunk a kikötőbe. Most egy másik sikátor lépcsőin ereszkedtünk le az Orlando oszlophoz. Éltünk is a lehetőséggel, és a tegnap elmaradt felvételt elkészítettük. Szegény oszlop, a maga talán hat-nyolc méterével eltörpül a közvetlenül mellette felállított színpad mellett. Fél 11-kor már a kikötőben voltunk. Itt elég kaotikus állapotok fogadtak. Több társaság még több hajója érkezett és indult több irányba. Végül pár perccel 11 előtt megjött a mi hajónk is, de már csak a móló végéhez tudott kikötni, így kicsit nehézkes volt a ki- és beszállás. Némi késéssel indultunk. Elhagyva a kikötőt szépen látszott a város. Sajnos nem volt könnyű a mozgó hajóból fényképezni, az utastársak is minduntalan bezavartak a kilátásba.
134
Elsőnek néhány perces út után a közeli Lokrum szigeten kötöttünk ki, hogy talán fél tucatnyian kiszálljanak. Ez egy természetvédelmi terület, de hagynak strandolni. A belépő helyből 35 kuna fejenként. A hajóból nézve szép sziklás strandjai vannak.
Tovább hajózva első célállomásunk, Mlini felé, a parton láthattuk a háború nyomait. Egy egész üdülőtelep a mai napig romokban áll. A szállodaépületen jól látszanak a belövések. Nem tudjuk, szándékoznak-e és mikor újjáépíteni ezeket a komor telepeket, vagy lebontják valamikor, de határozottan állíthatjuk, hogy jelenlegi állapotukban eléggé rontják az arra járók közérzetét.
Fél órás hajózás után érkeztünk meg Mlini-be. Ez egy kedves, álmos kis üdülőhely. A part közelében van néhány hangulatos rész, távolabb a hegyol-
135
dalban a modern üdülőhelyek nem túl látványos képe fogadja a látogatót. Kedves kis temploma egyszerű belsőt mutat. A település neve valószínűleg arra utal, hogy itt malmok lehettek valaha. A térkép két vízesést is jelez, de ma csak csurgók. Ennek az is lehet az oka, hogy a tengerparton egy kis vízi erőmű áll, és az viheti el ezek vizét. A településnek több strandja is van. Mivel nekünk két és fél óránk volt, és gyenge egy óra alatt megnéztünk mindent, amit szerintünk érdemes, elhatároztuk, hogy csobbanunk egyet. Napozásról szó sem lehetett, arra felszerelésünk a köves parton alkalmatlan volt, és időnkből sem futotta. Át is öltöztünk és bementünk a vízbe. Kicsit hideg volt, az elmúlt napok szeles időjárása felkavarhatta. Szerencsére a strandon volt zuhany, így nem kellett az úszás után egész nap sósan mászkálnunk. Nagyon jól esett és felfrissített a kis úszkálás. Utoljára három napja Zaostarog-ban tudtunk bemenni a tengerbe. Miután leszáradtunk, felöltöztünk és lassan elindultunk a kikötőbe. Hajónkra kellet még egy negyed órát várjunk, addig a part pálmafái alatt, illetve egy teraszon hűsöltünk. Készítettünk még pár felvételt a móló környékén. Kis hajónk némi késéssel érkezett.
136
A kikötőben láttuk a helyi vízilabda klub pályáját. A kikötő egy részén alakították ki. Visszafelé jövet késő délután, láttuk, hogy edzés volt. Hasonló pályát láttunk Cavtat-ban is. Gondoljuk ezek a pályák is magyarázzák a horvát és montenegrói vízilabda erősségét. Utunk Cavtat-ig tartó fél órájában kétszer is kikötöttünk. Elsőnek egy Plat nevű semmitmondó üdülőhelyen, majd egy Albatros nevű hatalmas szállodánál.
137
Cavtat Horvátország legdélebbi városa, ennek határában van Dubrovnik repülőtere. A város szinte csak idegenforgalommal foglalkozik. Itt is van egy régi városrész, némi jóindulattal nevezzük óvárosnak, a kikötő körül, és azután körbe modern üdülőtelepek, szállodák, apartman házak sora. Maga a város a tengerbe újjakszerűen benyúló két félsziget közötti aránylag szűk öbölben fekszik. Sokkal élénkebb település, mint Mlini, de nem mondható nagynak. Az öböl maga egy kikötő, melyben vesztegelt pár szép hajó. Legfeltűnőbb egy máltai zászló alatt hajózó kétárbocos vitorlás volt. A településnek két temploma van, egyik a kikötő közepén lévő parókia, ennek van órája is és be volt zárva, - a másik a Ferences rendi kolostor temploma a kikötő északi végében.
Ez utóbbit meglátogatva indultunk el a település legjelentősebb nevezetességéhez, a Racic család mauzóleumához, mely az északi félsziget végében, a domb tetején lévő temetőben áll. A jómódú hajóépítő család minden tagja 1918-19-ben meghalt a spanyolnátha járványban. A húszas években épült mauzóleumuk. A domb tetejéről, amennyire a fák engedik, szép kilátás nyílik a városra és a környező öblökre. Egészen Dubrovnik-ig el lehet látni.
138
Elhagyva a temetőt egy fás részen álló padon megpihentünk, elfogyasztottuk a magunkkal hozott szendvicseket és banánt. Másik úton, a félsziget túlsó oldalához sétáltunk le. Itt pezsgő strand- és viziéletet tapasztaltunk. A félszigetet a parton vezető úton, kellemes sétával kerültük meg, és jutottunk vissza a városba. Itt láttunk pár, a múlt század elejét idéző villaépületet.
Visszaérve a kikötőbe, volt még időnk sétálni egy keveset és készíteni pár képet.
Cavtat kedves kis város, nem mutat többet, mint számos társa az Adria horvát partjai mellet. Mindenképen érdemes volt meglátogatni, érdekes színfoltja utunknak.
139
Öt órakor szálltunk be hajónkba, Eddigre a szél ismét felerősödött és egy – másfél méteres hullámok voltak, útirányunkra nagyjából merőlegesen. Ezek dobálták a hajót és a felcsapódó vízpermetet a szél behozta az utastérbe. Többen rendes zuhanyt vettünk. Nem volt zavaró, mert elég meleg volt ahhoz, hogy hamar megszáradjunk. Csak a só maradt vissza. Útközben kétszer kötöttünk ki. Elsőnek egy kis szigeten, Supetar-on, ahol felvettünk öt utast. Itt egy éttermen kívül csak strandok, köztük nudista is, vannak. Másodszor Mlini-ben álltunk meg. A szembeszél ellenére hat órára megérkeztünk Dubrovnik kikötőjébe. A kiszállás után gyorsan visszatértünk a motorhoz, most egy harmadik sikátor lépcsőin kapaszkodtunk fel. Beöltözés után indultunk a kempingbe. Itt gyorsan átöltöztünk, kimentem fizetni, kiürítettem a WC-t, végrehajtottuk történelmünk leggyorsabb motorfelszerelését és nyolc órára le is zuhanyoztunk. Csak ez után ettük meg felmelegített maradékokból álló vacsoránkat és kezdtem hozzá a nap lekönyveléséhez, a képek megszerkesztéséhez és a napló megírásához. Közben az internetre is felmentem, hogy Laci barátomnak küldjek egy névnapi e-mailt, Lackó már délután kapott egy SMS-t. Ezzel utunk horvátországi része lezárult. Holnap átmegyünk Montenegróba. Az elmúlt hat hét nagyon érdekes és hasznos volt. Sok dolgot tapasztaltunk, voltak pozitívak és voltak negatívak. Elég sokat korlátozott az időjárás, eleinte az eső és a hideg, később inkább a meleg. Vegyes tapasztalatokat szereztünk a strandolási lehetőségekről is. Herceg Novi, 2013. június 28, péntek, 44. nap Fél nyolckor keltünk és a bonyolultabb reggeli (bundás kenyér) ellenére tíz órakor már el is hagytuk a kempinget. Parcellánkra azonnal beállt egy szlovén lakóautó. A városon elég nehezen vergődtünk át, de az elmúlt napok tapasztalatából ezt már tudtuk. Talán tíz kilométert autóztunk, hogy elérjük a parti hegyek mögötti völgyben lévő bevásárlóközpontot, ahol utolsó Lidl-ünk is van. Jól bevásároltunk, nem tudva, hogy Montenegróban e tekintetben mi vár ránk.
140
Eseménytelen utunk volt a határig. Hasonló terepen autóztunk, mint az elmúlt hetekben. Egy INA kútnál megálltunk és maradék kunáinkból gázolajat vettünk. A határon azután elő jöttek a régi emlékek. Talán negyed órát is kellett várjunk mindkét oldalon, de az útleveleken túl, érdekes módon csak a kocsi forgalmija érdekelte a közegeket. A határtól tucatnyi kilométerre, a Kotor-i öböl partján áll Herceg Novi, az első település. Ezen átvergődve értük el kempingünket. Előtte Rózsi még dobott egy nagyot: egy nagyon keskeny útra akart bevinni, ami nem is a kempinghez vezetett. Szerencsére egy készséges helybéli eligazított. Némi tolatás árán kiszabadultunk szorult helyzetünkből, már csak egy útépítés miatti forgalomkorlátozáson kellett átvergődjünk. A kemping egy érdekes hely. Jó száz éve egy huszárszázados itt telepedett le nyugdíjas éveire. A család épített és üzemeltetett itt egy szép szállodát, melyet államosítottak. A közelében lévő villa telkén ma unokája, egy korunkbeli úriember, aki tökéletesen beszél magyarul, kempinget üzemeltet és egyben Magyarország tiszteletbeli konzulja. A kemping maga erősen eltér a mi normánktól, mondhatni elég gyenguska. Lehet, hogy ez a montenegrói színvonal. Azért egy-két éjszakára megfelel. Miután a szűk úton feljutottunk a parcellákhoz, és némi forgolódással elfoglaltunk egy kisé árnyékos és nekünk megfelelőt, első dolgunk volt leszerelni a motort. Mivel a hely hosszabb tartózkodásra nem igazán alkalmas, és még elég korán volt, elhatároztuk, hogy bemegyünk a településre és letudjuk annak meglátogatását. Néhány kilométeres motorozással visszafelé eljutottunk a történelmi városrész magasságába. Itt kerestünk egy helyet a motornak, - nem is volt olyan könnyű, - és a buszpályaudvar közelében letettük. Már a határon átkelve látnunk kellett, hogy Montenegró sokkal szürkébb, elhanyagoltabb, lepusztultabb, piszkosabb, mint Horvátország. Nem igazán értjük, mert Herceg Novi mindössze 50 kilométerre van Dubrovnik-tól és az elmúlt hatvan évben is csak ennyire volt.
141
Az országúttól már látható volt a felső vár. Egy keskeny utcán ereszkedtünk le a történelmi városrész nyugati oldalának közepéhez, az óratoronyhoz. Ezen léptünk be a fallal védett területre. Közelében áll a várfal egy bástyája. Azonnal egy kis téren találtuk magunkat, melyen pálmafák között egy ortodox templom áll. Betértünk és érdeklődéssel nézegettük a számunkra nem ismeretlen, de szokatlan elrendezést. A templom mellett áll a parókia épülete.
Átsétáltunk a templom melletti hangulatos kis téren és a sikátorokon leereszkedtünk a tengeri erődhöz.
Herceg Novi óvárosa egy tenger felé ereszkedő meredek lejtőre épült. Felső részén áll a Felső vár Ennek két oldalából indulnak a városfalak a tenger felé. A parton a nyugati fal mellett áll a Tengeri erőd. Ez elég jó állapotban megmaradt. A parti fal közepén lévő citadella viszont a közelmúltban, talán valamelyik földrengés alkalmával, dőlt a tengerbe. A térképek még mutatják.
142
A tengeri erőd felső oldalában halad az óváros legforgalmasabb útja. Ezen sétáltunk egy darabot, de semmi érdekeset nem láttunk. Végül a keleti fal mellett lementünk a tengerpartra. Ott vegyes kép fogadott. Láttuk a régi építészet pár darabját, mint a citadella romjait, vagy a városfal szakaszait, de többnyire az idegenforgalom modern műtárgyai, mint kikötő, éttermek, strandok, stb. uralják a környéket.
Visszasétáltunk a Tengeri erődig. Itt láttunk egy kedves utcarészletet, lehet, hogy egy régi
postakocsi állomással. A Tengeri erőd oldalában lévő lépcsőn kapaszkodtunk vissza az óvárosba. Itt először a római katolikus Szent Jeromos templomhoz mentünk.
143
Ez a templom, sok délvidéki társához hasonlóan, különálló harangtoronnyal rendelkezik. Sajnos be volt zárva A téren áll egy zeneiskola és a kilátóteraszról belátni egy udvarba, ahol ágyúkat, horgonyokat és egyebeket állítottak ki.
Innen az ortodox templom terét érintve felkapaszkodtunk a felső várhoz. A vár falairól szép kilátás nyílt az óvárosra és a tengerre. A vár területén ma szabadtéri színpad van. Éppen egy előadásra készítették a technikát. Végig jártuk a vár szinte minden látogatható részét és a felső kapun hagytuk el. Még egy felvétel erejéig visszapillantottunk a várra. Ekkor a főút közelében voltunk, pár száz méterre motorunktól. A járda nélküli főúton tértünk vissza a járgányhoz.
144
145
Felülve a motorra elhatároztuk, hogy felmegyünk a közeli hegyoldalban jelzett Spanyol erődhöz. Ez ugyan semmi különlegeset nem ígért, de útikönyvünk szerint onnan szép kilátás nyílik. Neki is vágtunk az útnak, de amikor az kezdett nagyon keskeny lenni, és még se híre, se hamva nem volt az erődnek, leálltunk. Innen is szép kilátás nyílt a tengerre. Nem mentünk tovább, hanem indultunk a kempingbe. Ha már erre jártunk, Herceg Novi-t meg kellett látogatni, de nem hagyott túlzottan mély nyomokat. Útközben megálltunk egy szupermarketnél, pusztán kíváncsiságból. Érdekelt, milyen az áruválaszték, és milyenek az árak. Előbbi teljesen megnyugtató, mindent láttunk, ami otthon kapható, és amire szükségünk lehet, talán csak a zöldségfélék voltak kicsit fonnyadtak. Az árak sem borzasztóak, kicsit magasabbak, mint otthon. Visszatérve a kempingbe, házigazdánk kint ült a recepción. Hosszasan elbeszélgettünk vele, családja és a szálloda történetéről, a montenegrói viszonyokról, konzuli munkájáról. A lakóautónál gyorsan átöltöztünk egy fürdéshez és lementünk a tengerhez. Ehhez le kell keresztezni a teljes horvát-montenegrói közúti forgalmat vivő főutat, majd betérni az egykori szálloda kertjébe és az épület előtti partszakaszon lehet bemenni a vízbe. Az épület valaha nagyon szép lehetett, az államosítás óta eltelt 65 év nyomai meglátszanak rajta. Már négy éve üresen áll és minden pusztul. A parton is töredezett beton táblák, kosz és tömeg. Azért bementünk a kifogástalanul tiszta vízbe és úsztunk egyet. Visszatérve a lakóautóhoz elmentünk zuhanyozni. Ez kempinges múltam egyik legnagyobb kihívására sikeredett. A víz ugyan eleinte meleg volt, de szakaszosan jött. Időnként hatalmas kilövellések voltak, majd utána semmi. Zsóka szegény még a meleg vízből sem kapott. A hideg vacsora után elkönyveltem a napot és áttöltöttem, illetve megszerkesztettem a képeket. A napló írásába is belekezdtem, de a számítógép telepe kezdett lefogyni (itt nem vettünk áramot, az igencsak szerény helyért így is 15 eurót kérnek) és fáradt is lettem, ezért hamar abbahagytam. Majd később befejezem.
146
