Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út án, vasárnap

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.06-án, vasárnap reggel 7:15-kor felszálltunk a buszra Dunaföldváron. Izgatottan vártuk, mi fog történni velünk 20 nap alatt, milyen lesz a hosszú utazás? Az út valóban hosszúnak bizonyult, pár megállóval meg kellett szakítanunk, de egészen jól tudtunk haladni. Az úton filmet vetítettünk a magunk szórakoztatására, valamint az idő elütésére. Este 17 órára értünk a szállásra, ahol kedves fogadtatásban volt részünk. Hamar lepakoltunk és elfoglaltuk a szobáinkat. A szobák nagy része 2 ágyas, tágas, kényelmes volt. Berendezkedtünk, kipakoltuk a ruháinkat, és első dolgunk volt ezután körbenézni a kollégiumban. Felfedeztük a vizesblokkot, 2 erkélyünk is volt a szinten, megnéztük miben különböznek a szobák egymástól, megtaláltuk a társalgót, amit azon nyomban birtokba is vettünk. Ezután egy vacsorára invitáltak bennünket, amit a kollégium földszintjén található étkezdében fogyasztottunk el. A vacsora finom volt és bőséges, vacsora közben megbeszéltük a másnapi teendőket és nagyjából a házszabályokat. Az este további részében - a saját szintünkön- a fáradalmak kipihenésével és beszélgetéssel töltöttük az időt. 22órakor a kollégiumban takarodó van, de a hosszú nap után ránk is fért már az alvás.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.07. Hétfő reggel 8:30-kor ébredtünk és tisztálkodás után az étkezdébe siettünk, ahol ismét finom falatok vártak bennünket. A reggeli alatt megbeszéltük a napi teendőket és elsődlegesen a délelőttre tervezett prezentáció lebonyolításának módját. 9:40-kor átmentünk az iskolába, ahol a kis várakozás után megtelt a terem és elkezdődtek a bemutatók. Először, az iskola igazgatója tartott köszöntő beszédet, amit nyelvtudás hiányában, tolmács segítségével tudtunk megérteni majd ezt követően elkezdődtek a bemutatók. A lengyelek egy diák előadásában mutatták be iskolájukat, ezáltal, kis betekintést nyerhettünk a történelmükbe, a Lengyel-Magyar barátságról és ennek eredetéről is esett néhány szó. Projektoros PowerPoint bemutatóval, sok-sok érdekes és tetszetős képpel készültek a városukról és a rengeteg látnivalóról, amit feltétlenül meg kell néznünk ittlétünk során. Látványos, összeszedett munkát láthattunk tőlük. Ezek a prezentációk mind angol nyelven zajlottak, mert ez a közös nyelv, amit mind a két fél valamennyire megért. Miután végeztek a lengyelek mi 3 csoportra bontva előadást tartottunk az ESZI, az erőmű valamint Paks bemutatása céljából. A mi bemutatóink szintén jól sikerültek, bár a kiejtésben nem mindenki remekelt, de kis humorral és lazasággal egy jó kedélyű bemutatót sikerült a végére összehoznunk, amit remélhetőleg mindenki élvezhetett. 12:00-kor az ízletes 2 fogásos ebéd következett, majd körbevezettek minket az iskolában, ahol egy angoltanárnő segített nekünk az eligazodásban. Sok teremben még órát tartottak (láttunk szebbnél szebb lányokat is), de valamennyi osztálytermet meg tudtunk nézni. Jól felszerelt, tágas termeik vannak, nem túlzsúfoltak, de minden megtalálható bennük, ami egy-egy óra leadásához szükséges. Miután az egész iskolában jártunk, a tetőtől az alaksorig kis pihenőt kaptunk, ami csupán arra volt elég, hogy felkészüljünk a délután 16:00-kor ránk váró röplabda meccsre. A röplabdáról annyit, hogy a mi csapatunkból hosszas válogatás után sikerült 6 olyan főt kiválasztani, akik már legalább TV-ben látottak röplabda meccset, míg az ellenfél csapatán már a bemelegítésen látszott, hogy egy vérprofi, összeszokott csapatról van szó. A meccs hatalmas küzdelemmel lezajlott, a mieink kitartással fogadták a hatalmasabbnál hatalmasabb szervákat. Mi, az első szett után már nem azért drukkoltunk, hogy jobban játszanak hanem, hogy ne sérüljenek le. A játszma véget ért, személyi sérülés nélkül megúsztuk és büszkék vagyunk a fiainkra, mert a lehetőségekhez képest jól tartották magukat!

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út

Mátyás Milán

Ezután a jól megérdemelt vacsora következett, amit már nagyon vártunk, majd az est további része a pihenés jegyében telt el.


Mátyás Milán

2009.09.08. Kedden kicsit kipihenhettük magunkat, mert 8:30-kor kezdődött csak a reggeli. A reggeli után elmentünk a Physics lesson „Garden of experiments” nevezetű programra, ami egy kültéri fizikaóra volt valójában. ¾-ed órás séta után érkeztünk meg a helyszínre, ahová egy osztálynyi lengyel diákkal együtt mentünk. Egy nagy udvarban különböző szemléltető eszközök voltak, amik valójában egy nagy játszótérré tették az egész helyet. A magyar diákok nem hoztak szégyent magukra... mindenre felmásztak, mindent kipróbáltak annak rendje-módja szerint. Ezen szemléltető eszközök segítségével bemutatásra kerültek vizuális, akusztikus, valamint fizikai törvényszerűségek, emellett nagyon jól szórakozott az egész társaság. Volt, aki a feladatokon nevetett, és többségben voltak azok, akik rajtunk, akik részt vettek a feladatokban. Én személy szerint, több kék-lila folttal és rengeteg élménnyel gazdagabban tértem haza, de nagyon jól megtanultam, hogy a centrifugális erő, valamint a különböző sebességgel mozgó tárgyakra való átugrálás rejt magában veszélyeket. Ami nagyon tetszett és biztosan sokáig emlékezetes marad számomra, az a trambulin volt, utoljára kiskoromban próbáltam ezt a nem kicsit fárasztó ugrálási formát, de emlékezni fogok biztosan a parabola hangerősítőre is ami abból állt, hogy két nagy parabola tányért tettek egymással szembe megadott távolságra, melyektől kb. 1m re kijelölt helyre kellett állni és a normál hangerővel mondott dolgokat továbbította és tisztán lehetett érteni a másik oldalon is. Rengeteg érdekes dologgal találkoztunk ezen a helyen, elég sokat is időztünk itt, nem tudtunk haladni, mert mindenki ki akarta próbálni az egyes eszközöket. A fizika óra megtekintése után volt egy kis időnk így átmentünk a szemben elhelyezkedő bevásárló központba, 3/4-ed órára, majd haza villamosoztunk. Az ebéd 14:30-kor volt, elfogyasztása után elindultunk a Kosciusko Mound nevű helyet meglátogatni. Ez egy mesterséges domb, aminek be van füvesítve az oldala. Fentről nagyon szép a kilátás, láttuk az egész nagyvárost. Ilyen magasból látszott igazán, hogy milyen ijesztően nagy helyről van szó. A kísérőnk, egy rövid előadást tartott, mit hol találunk és merrefelé kell néznünk, hova fogunk még ittlétünk során eljutni. A csapat nagyon élvezte a kicsit huzatos bár kétség kívül pazar kilátással rendelkező helyet. Az előadást követően kicsit még nézelődhettünk, csodálhattuk a tájat, majd elindultunk haza. A 20:00-kor kezdődő vacsorán, ismét csupa finomságokkal készültek nekünk, amit örömmel fogadtunk, mert már nagyon megéheztünk a hegymászás alatt. Vacsorát követően, ismét összegyűltünk, a már szokásos esti egyeztetésünkre, majd tisztálkodás után mindenki elcsendesült és aludni ment.


Mátyás Milán

2009.09.09. Szerda. Ma reggel korábban keltünk, 7:00-kor már a reggelihez sorakoztunk lent, a földszinten, de pár percet várnunk kellett rá. Ma iskolába mentünk. 7:45-kor átkísértek minket az iskolába, ahol 8:00-i kezdettel a Mikrokontrollerek nevű órákon vettünk részt. A Struktúra mikrokontrolera 8051-es vezérlő egységet kaptuk magunk elé. A mi tanulmányainkban, ebben az évben kezdünk hozzá a PLC és egyéb vezérlők programozásának megismeréséhez, így a nyelv és a feladat megértésén kívül a szerkezet megismerése és egyáltalán a munka elkezdése is problémát okozott, de nagyon türelmesek és segítőkészek voltak

velünk. Az első óra végére eljutottunk egy olyan szintre, hogy a társaság fele be tudta fejezni nagyjából élete első vezérlő programját. A rövid szünet alatt a terem majdnem teljesen kiürült, én tanári segítséggel kijavítottam egy kis hibát a programomon és a szünet végére az enyém volt az első, ami tökéletesen működött. A második órán, a csoport másik fele is kipróbálhatta magát. Nekik lényegesen könnyebb dolguk volt, mert anyanyelvükön tudtunk nekik segíteni. A 3. és 4. órában helyszínt váltottunk, egy programozható IC (PIC) felprogramozásának módját próbáltuk elsajátítani. Ezt két számítógépes program felhasználásával tettük meg. Ez könnyebben ment, mint az előző feladat. Ennek az IC-nek a programozásához csupán a már ismert igazságtáblázatokat kellett kidolgozni, valamint eligazodni az angol nyelvű programokon. Ezt a problémát akadály nélkül leküzdöttük. A mi feladatunk a mellékelt igazságtábla alapján megírni a programot, felprogramozni az IC-re és beüzemelni, leellenőrizni. A négy tanóra végeztével visszamentünk a kollégiumba és 12:30-kor megebédeltünk. Ebéd után, egy nagy túra várt minket, még hosszabb, mint az előző napi. 13:15kor elindultunk, villamosra szálltunk, majd találkoztunk a kísérőnkkel és sietve a Wawelhoz sétáltunk, mert 14:00-ra vártak minket. A királyi kastélyt bevettük, körbejártuk, az utunk során a magyar nyelvű kísérőnk rengeteg információt zúdított ránk. A városnézéssel és egyéb látnivalókkal egybekötött sétánk 19 órára ért véget, melyet a már nagyon várt vacsora követett. 20:00-i kezdettel, egy közös egyeztetésen vettünk részt, ahol a jegyzőkönyveket, a napi fényképeket és videókat néztük meg és válogattuk ki, valamint a következő napi programot ismertették. Az este kis beszélgetéssel szórakozással zárult.


Mátyás Milán

2009.09.10. Csütörtök reggel 7:00-kor keltünk, majd elfogyasztottuk a reggelit és utána elmentünk a Krakkóban lévő hőerőműbe (Thermal-elektric power station). A bejáratnál kaptunk egy kísérőt és mindenki kapott a fejére egy munkavédelmi sisakot, mivel működő üzemi területre léptünk be. Az erőműről megtudtuk, hogy szén erőmű, ami biomasszával is fűthető. Megnéztük a széntárolót, valamint a biomasszát, ami faforgácsból, valamint mezőgazdasági hulladékból készül. Jelenleg az erőműnek csupán a 10%-át teszi csak ki a biomasszával való termelés, de a jövő év során tervezik ennek az aránynak a 40%-ra való emelését. Ez sokkal kifizetődőbb, mert kevésbé szennyezi a környezetet és állami támogatást is kapnak rá. Az üzemterületen meglátogattuk a turbinaházat, az irányító egységeket, bemutatták a szerelvények lepakolásának módját, ami nagyon érdekes volt, mert nem lepakolják a kocsit hanem kiborítják, majd a lendülettől felgurul egy emelvényre ahonnan visszagurul a helyére. Sok energiát megspórolnak ezzel a módszerrel. Megmutatták a szekunder köri hűtővizes hűtésnek a módját, ami abból állt, hogy egy tartályból hullajtják a vizet mintha esne az eső és így a felfelé áramló levegő lehűti a vizet és mehet vissza a rendszerbe ez a folyamat azon kívül, hogy hatékony és szabályozható azzal, hogy mennyire szórják szét a vízcseppeket, nagyon látványos is. A víz olyan 70-80°C-os, mikor kijön a körből és ezzel a hűtési formával olyan 30°C körülire hűtik vissza. Az erőmű egyszerű működése röviden annyi, hogy szénnel felfűtenek egy bilert, amiben vízgőz keletkezik, és ezzel meghajtanak egy turbinát, ami meghajt egy generátort és ez villamos energiát hoz létre. Ennek a folyamatnak minden egyes részét külön-külön a vezetőnk elmutogatta és az egész folyamatot elmagyarázta lépésről lépésre. Az egész rendszernek a szíve, a vezérlő. Ez különösen látványos hely volt számunkra, mindenütt kijelzők és monitorok villogtak egy nagy teremben és ottlétünkkor csupán egy ember felügyelte a folyamatokat. Két ilyen vezérlő teremben voltunk a második helyen, nagy örömünkre meg is vendégeltek minket egy kis ásványvízre, mert a séta alatt nagyon megszomjaztunk már.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán A kirándulás befejeztével ebédelni mentünk és a délután folyamán egy barátságos focimeccsre voltunk hivatalosak az iskolában, amin a magyar diákok nagy hajtással és odaadással játszottak. Ez a tény a játékon nagyon meglátszott, viszont a végeredményen nem, mivel ismét kikaptunk a vendéglátóink csapatától. A meccsről az egyik társunk így nyilatkozott: „Nem voltak sokkal jobbak, az elején határozottan azt hittem, hogy mi fogunk nyerni...”, valamint hozzátette: „a hazai pálya előnye...”

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.11. Péntek. 7:00-kor keltem. Sietnem kellett, mert 7:15-kor gyülekező volt a reggelihez. Ma ismét iskolába mentünk, ugyanazt a munkát folytattuk, amit 9-én (Mikroprocessor classes). Nem kellett sietnünk, mert már tudtuk hova kell mennünk, ezért elég volt a 8:00-i kezdetre odaérni. A tanárokkal már találkoztunk, csak az angoltanár volt új. Ő bemutatkozott, pár szót mondott és kezdhettük a munkát. A témakörök ugyanazok voltak csak nehezebb feladatokat kaptunk. Ma még jobban élveztük a munkát, mindenki tudta mi a feladata ezért gyorsabban is haladtunk, mint ahogyan azt a tanáraink gondolták. A manuális beprogramozáson kívül, leteszteltük magunkat a számítógép segítségével. A megírt programot lefuttattuk, majd a számítógépen már elmentett biztosan jó vezérlő jelet is lefuttattuk utána. Ha a kettő nem egyezett volna, akkor meg kellett volna keresni a hibát, majd vagy javítani, vagy elkezdeni elölről az egész feladatot. Szerencsére ilyen nem történt velünk. Majd az oszcilloszkópos munkához mentünk, itt az előző alkalommal nem ültünk. Számítógép segítségével, egy jelet adtunk ki az oszcilloszkópra, ami megjelenített egy generált négyszögjelet. A különböző betűknek megfelelő jeleket kellett összehasonlítani. Ma ismét 12:00-ig tartott a tanítás számunkra és már 12:30-kor ebédeltünk is, mert 14:00-i kezdettel találkozónk volt az óvárosban, az idegenvezetőnkkel. Ott megnéztük a Mária oltárt, majd természetesen a mai napba is belefért több templom, valamint egyéb híres-nevezetes épületek bemutatása. A Kazimiers városrészbe mentünk tovább, ami zsidó negyed volt régen. Itt meglátogattunk egy zsinagógát is, ami számunkra nagyon érdekes volt, mert senki nem járt még ilyen helyen. A magyar idegenvezetőnk sok mindent elmondott a zsidó szokásokról, és a zsinagóga, valamint az egész zsidóság történetéről. A zsinagóga mögött megnéztük a zsidótemetőt, ami egy régi, feltárt temető. Érdekes volt számunkra, hogy a zsidók a sírokra nem virágot visznek, hanem köveket. A kirándulásunkat ismét a finom vacsora zárta, amit jóízűen elfogyasztottunk. Majd az est további részében mindenki a saját szobájában írta a beszámolóit, vagy aki készen volt összeült egy beszélgetés vagy egy kártyázás erejéig.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Jegyzőkönyv 2009.09.09. Számítógépes vezérlés a 8051-es microcontroller-re ;************************************************ ;LEKCJA 2 - PORTY MIKROKONTROLERA ;PRZYKŁAD 6 - ZMIANA STANU LINII W PORCIE ; - STEROWANIE NAPRZEMIENNE ;************************************************ ;Dioda TEST podłączona do linii 7 w porcie P1 ;Brzęczyk podłączony do linii 5 w porcie P1 LED_ON EQU 01111111B ;maska zerowania linii 7 MASK EQU 10100000B ;maska do zmiany stanu ;linii 5 i 7 w porcie P1 LJMP START ORG 100H START: ANL P1,#LED_ON ;zapal diodę TEST !!! LOOP: XRL P1,#MASK

;Pętla zmiany stanów ;neguj linie portu P1 ;zgodnie z maską MASK ;1 w masce zmienia stan ;odpowiedniego linii P1

MOV A,#10 ;czekaj czas 10*100ms=1s LCALL DELAY_100MS ;podprogram z EPROMu LJMP LOOP

;powtórz

Mátyás Milán

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.12. Szombat. Ma reggel 7-kor keltünk, a fenti konyhában csoportosan csináltunk magunknak reggelit és igazi kollégiumi hangulat kerekedett, hogy nem szolgáltak ki minket, hanem mindenki magának csinálta a reggelijét. 8:30-kor indultunk Pieskowa Skala nevű helyre, kisbusz jött értünk és mindenki versenyzett az ablak melletti helyekért. Akinek sikerült ilyen helyet megszereznie az jól járt, mert nagyon szép helyen mentünk ismételten. Egy csodálatos helyre érkeztünk meg, ahol felsétáltunk egy sziklára, amin a vár volt, az udvarba lépve gyönyörűen rendezett udvart találtunk, ahonnan pazar kilátás tárult elénk. Az udvarról lenézve, egy nagyon szép gondozott kertet láthattunk, valamint egy vizes árkot, a vár út felöli fala előtt. Beléptünk a várba, itt annyira figyeltek még a padló épségére is, hogy a múzeum belsejében mindenütt cipővédőt kellett viselni, ami nem volt egyszerű dolog. A cipővédő papucs, egy nagy faládába volt ömlesztve előttünk. Nekem jó nagy lábam van, így ekkora papucsot nem volt egyszerű találni, ha már találtam egy méretben kellően nagyot, akkor meg kellett keresni a párját. A cipővédőben két lépésenként le kellet hajolni és megigazítani, mert állandóan leesett és még csúszott is miatta a padló. Egyszer majdnem leestem a lépcsőn is emiatt. A várnézés után egy kis templomhoz mentünk, ahol egy oltárt néztünk meg. Ez nem volt nagyon érdekes, mert kicsi is volt, alacsony is és kevésbé díszes, mint amiket már láttunk. A templom mögött volt egy kis épület, ahol régen egy szerzetes fordította a Bibliát. Ez egy szinte teljesen sötét remetelak volt, alacsony ajtóval, kicsiny ablakkal. Ezután egy étterembe mentünk, ahol nagyon finom ebédben volt részünk. A leves olyan finom volt, hogy nem engedtük elvinni a pincérnőnek, szinte mindenki két tányérral szedett. A jóllakott csapat az ebédet követően, egy nagy gyalogtúrára indult az erdőben. Ez nagyon szép helyen volt, de elég sokáig tartott, és sokat kellett másznunk meredekebbnél meredekebb emelkedőkre. A túra végeztével leértünk egy völgybe, ahol egy nagyon szép kis patak csordogált, rendkívül tiszta volt a vize. A túra után buszra szálltunk és meglátogattunk egy cseppkőbarlangot. Ez szép hely volt, én jártam már több cseppkőbarlangban is Magyarországon, de ez egy fiatalabb barlang volt. Kisebbek voltak a cseppkövek és furcsa volt még számomra az is, hogy nem nagyon figyeltek arra, hogy mihez nyúlunk. Ezután hazabuszoztunk és vacsorázni, egy pizzériába mentünk. Már nagyon érdekelt minket, hogy milyen lehet az élet éjszaka Krakkóban és, hogy vannak-e nagy bulik a főtér körül, ezért vacsi után elkészültünk és bevillamosoztunk a központba. Ez nagyon jó ötlet volt, jól éreztük magunkat, megnéztünk több helyet is csak vigyáznunk kellett, mert már a második helyen be akartak csalni valami Night klubba. El is indultunk befelé mert, azt mondta a férfi, aki odalépett hozzánk, hogy ez egy táncolós bár extra szolgáltatásokkal, de mikor tettünk pár lépést és megláttuk a hatalmas kidobókat gondoltuk, hogy nem egészen az lesz, amire mi gondoltunk. Pár szót beszéltünk a fogadó hölggyel, minden áron be akart minket tessékelni persze némi Zlotyi ellenében, de mi még idejében nemet tudtunk mondani és nem volt semmi bonyodalom.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.13. Vasárnap. Ma reggel 7:30-kor indultunk Auswitz-Birkenauba, már nagyon vártuk ezt az utazást, de féltünk is kicsit ettől a naptól. Ahogyan a célhoz közeledtünk egyre jobban összeszorult a gyomrunk. Magát a történetet jól ismerjük, az iskolában sokat foglalkoztunk a témával és a fiúkat általában ez a történet még jobban érdekli. Megérkeztünk a bejárathoz, körbenéztünk kicsit ráült a hangulat mindannyiunkra, de igazából még nem tudtuk milyen meghökkentő dolgokra kell számítanunk. Sok csoport várt már a sorára kint az ajtó előtt. Minden csoport kapott egy idegenvezetőt, és egy adóvevőt fülhallgatóval, hogy mindenki jól hallja a vezetőnket, valamint ne zavarjuk a sok csoportot, akik egyszerre tartózkodtak Auswitzban. Megkezdtük a sétánkat, magyar nyelvű vezetőt kaptunk, ezért anyanyelven hallgathattuk a történeteket. Ez sokkal hatásosabb és talán sokkal hitelesebb is volt, hogy anyanyelvű meséli el, az adott helyen a látnivalókhoz tartozó történeteket, mintha mondjuk angolul hallgattuk volna. Haladtunk épületről, épületre, történetről történetre, már az első fél órában annyi szörnyűséget meséltek és képekkel, tárgyakkal, adatokkal támasztottak alá, hogy mindenki teljes csöndben, szinte lehajtott fejjel sétált tovább a következő 2,5 óra alatt. Látni, azokat a tárgyakat, amik egy-egy kimúlt emberi életéhez tartoztak, látni azt a rengeteg leborotvált hajat (kb.: 2t), elszörnyűködtünk azokon a régmúlt időkön, ahol ilyen kegyetlenséggel véghez tudták vinni az auschwitzi mészárlást. Nagy hatással volt az egész társaságunkra egy kép, a magyar kiállításon láttunk egy nőről egy képet. Nyáron fürdőruhában, olyan 70-80 kg-os, a korban általános testalkattal rendelkező fiatal nő volt, a táborba kerülése előtt. A következő képen egy 25kg-ra lefogyott, a szó szoros értelmében vett csont és bőr nőt látjuk, két csövön támaszkodik és szemmel láthatóan alig van ereje megtartani a saját súlyát. Ahogy kimentünk az udvarra, minden épület közötti terület szépen be volt füvesítve, a kísérőnk mesélte, hogy amikor még működött a tábor az egész egy nagy tarló volt, mert olyan hatalmas volt az éhínség, hogy az utolsó szál füvet is megették a foglyok. Az Auschwitzi tábor körbejárása után busszal átmentünk Birkenauba, ezen már meglátszott, hogy teljesen erre a célra lett építve. Minden szervezettebb, átláthatóbb és csak erre a célra kialakított elrendezésben vannak az épületek. Ez a tábor sokkal hatalmasabb és a mérnöki pontossága sokkal félelmetesebbé teszi még az előzőnél is. Körbejártuk, megnéztük az emlékműveket és a romos épületeket, valamint a felrobbantott gézkamrát is. Kifelé azon a sínen sétáltunk, amin 1,5 millió ember begurult a táborba, majd halálát lelte itt. A délután további részében a csapat a pihenést választotta, lett volna lehetőségünk más programra is, de ezeknek az élményeknek le kellett ülepedniük egy kicsit. A pihenés mindenkire rá fért már, volt, aki a jegyzőkönyveit írta meg, az elmaradásait pótolta (ők voltak többségben), de olyan is akadt, aki 17:00-tól másnap reggel 6:00-ig aludt.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.14. Hétfő. A 9. nap, reggel 7-kor keltünk, majd siettünk a reggelihez, hogy minél előbb el tudjunk indulni a mai programra. Busszal utaztunk még 2 órát, ez alatt tudtunk még kicsit pihenni. A mai úti célunk, egy vízerőmű meglátogatása volt. Időben a helyszínre értünk, így volt még időnk előtte megnézni egy fából készült templomot. Ezután továbbmentünk az erőműhöz. Egy duzzasztó gátat láttunk, ezt megcsodáltuk, majd kaptunk egy kísérőt, aki mérnökként dolgozik az erőműben. Ő vezetett körbe minket, tőle bármit lehetett kérdezni, mert mindenre tudott válaszolni. A föld alá kezdtük meg az utunk, ahol egy folyosórendszeren keresztül eljutottunk a duzzasztó túloldalán lévő üzemterületre. Itt megnéztük a turbinákat és ismertették a működését ennek az erőműnek. Ebben az üzemben a víz áramlása hajtja meg a turbinalapátokat, azok meghajtják a generátort és a generátorból kijön a 15kV, amit egy trafón keresztül feltranszformálnak 110kV-ra. Az egész erőmű számítógéppel vezérelt, az egész működtetéséhez csupán 3 emberre

van szükség. A többi ember, aki ott tartózkodott azok külső cégektől voltak, karbantartók és egyéb kiszolgáló személyzet. Megnéztük a vezérlő termet is, ebből az egy teremből több vízierőművet is felügyelnek. Jóval egyszerűbb, mint a már meglátogatott szénerőmű felügyelése, mert ott csupán az egy erőműnek két hatalmas vezérlő terme volt, míg itt egy teremből több erőművet is el tudnak irányítani. Az erőmű-látogatás során az ottani büfénél elfogyasztottuk a magunkkal hozott hideg ebédet, majd megszavaztuk, hogy a Dunajec folyón csónakkal egy 2,5 órás draftingon vegyünk részt. A kirándulás jó is lett volna, ha a 2,5 órából kb.: 2órán keresztül nem esett volna az eső. Szép tájakon vitt a folyó lefelé, csak sajnos nem tudtuk élvezni, mert a néhol zuhogó esőtől nem lehetett látni, a hegyeket, ahol tudtunk volna nézelődni ott is pár perc után megint rákezdett és elbújtunk az esőkabátunk és a kapott fóliák alá. A csónakázás után sietve buszra szálltunk és a sofőr jól befűtött, hogy ne fázzunk meg hazáig. A kollégiumban finom meleg vacsorát kaptunk, forró levessel, mintha csak tudták volna, hogy eláztunk. Nagyon jól esett mindenkinek. A vacsorát a szokásos beszámoló követte. Jól szórakoztunk utólag a képeken, videókon. Az este a napi beszámolók írásával és pihenéssel, videó vágással telt.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.15. Kedd. A mai reggelen nehezen ment a felébredés, talán azért mert tudtuk, h iskolába kell ma ismét mennünk. A reggelire mindenki félig lecsukott szemmel érkezett 7:30 körül, majd 8:00-ra átmentünk az iskolába, hogy valami érdekeset tanítsanak nekünk, amit például a mi iskolánkba nem biztos, hogy meg tudunk ismerni. Ennek az órának a neve Computer graphics classes volt. Megérkeztünk a terembe, egy fiatal tanár mutatkozott be nekünk és nagy lendülettel elkezdett „rohangálni” a teremben. Helyet foglaltunk a számítógépeknél és már a bejelentkezésekkel is problémák merültek fel. Ha angolul jött volna a hibaüzenet legalább azt tudtuk volna mit rontottunk el, de csak kaptuk őket és nem tudtuk mi a probléma, ezért kellett a tanárnak gépről gépre rohangálnia, ahol csipogott ő már jött is és villámgyors kattintgatásokkal eltüntette a felugró ablakokat. Ebben a 4 órában megismerkedtünk egy grafikai programmal, amivel animációkat, képeket lehet csinálni. A program kezelése nem túl bonyolult alaphelyzetben, rétegenként kell megszerkeszteni a dolgokat, viszont nekünk a nyelvi nehézségekből adódóan rengeteg probléma akadt a munkánk során. A tanár segítőkészen és türelmesen állt hozzá a dolgokhoz és még viccelődött is, mert például mikor egy szobát csináltunk és a kocka egyik oldalára kellett egy ablakot vágni nekem eltűnt az ablakkal szembeni falam. Ezt nagy nevetés kísérte, amit a tanár csak fokozott a sajátos stílusával, amint kérdezgette, hogy hol a falam. A tanórák során sokat tanultunk, kisebb nagyobb sikerrel vettük az akadályokat. Az ebéd 12:30-kor kezdődött és jóízűen fogyasztottuk el. A délutáni program a wieliczkai sóbánya volt. Ide busszal érkeztünk. A programunk 15:45-kor indult egy magyar kísérő volt a segítségünkre. A bánya nagyon szép, hatalmas termek és díszített falak is vannak benne. Bemutatták a régi módszereket, ahogyan először bányásztak, hogyan vitték ki a sódarabokat az elején és ezek a folyamatok miként fejlődtek. A bányának van több magyar vonatkoztatása is, mint például egy szállító eszköz, amit magyar kutyának hívtak, ezen nagyobb darab sótömböket tudtak felvinni a bányából. Megnéztünk egy régi szivattyút is, amit 2 ember hajtott, nagyon érdekes volt hogyan oldották meg az ilyen dolgokat villamos áram nélkül. A világítást nyílt lánggal, bányászlámpákkal oldották meg, ami sok tűzvészt okozott bent a bányában, ez azért is volt veszélyes, mert a bányában robbanó gáz egyveleg is keletkezhet megfelelően keverve levegővel. A bányában ma több oltár is található, melyeket régen a bányászok használtak a bányába menetelkor. De konferencia termet, éttermet alakítottak ki 130m mélységben. A barlangrendszer kb. 300km hosszú és 7 szintes. Az alsó szinten víz van, így oda nem lehet lemenni, de mi a 3. szintig lementünk. Sóbányászat nem folyik már a bányában, de a vizet állandóan szivattyúzni kell, mert különben a bányát kimosná, és mivel a sós víz káros a természetre ezért abból vonják ki a sót és ezzel kereskednek. A túra után egy közeli étteremben vacsoráztunk és késő este értünk csak a szállásra, így gyors tisztálkodás után aludni mentünk.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Jegyzőkönyv 2009.09.15.

Mátyás Milán

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009-09-16. Szerda. 7:45-kor a reggelihez sorakoztunk, mert ma nagyon érdekes program előtt álltunk. Ez volt az első eset, hogy magunktól előbb jelentünk meg valahol. A reggeli után elindultunk a Krakkó TV-hez. Utunk ismét javarészt villamosozásból állt. Egy kis sétálás után megérkeztünk egy hatalmas épülethez, ez a városi televízió. Már vártak minket, egy öltönyös úriember fogadott bennünket. A

körbevezetést a hangvágó teremben kezdtük, itt láthattuk, hogy milyen minőségi keverőkkel és vágó szerkezetekkel dolgoznak a profik. A videóvágókba mentünk tovább és a kameravezérlőkbe. Ahogyan haladtunk szobáról szobára mindenütt újabb és érdekesebb vezérlőkkel és bonyolultabbnál bonyolultabb szerkezetek működését ismertették. A videóvágónál láttuk, hogy a televízióban látszó képet osztilloszkópon is megfigyelik, elmondták, hogy ez egy alapsávi jel, a kép világosságát a jel amplitúdója mutatja. Ez érdekes volt, mert a tantervünkben benne van a híradástechnika nevű tantárgy, ahol lényegében a jelátvitellel és a különböző közlési formák és ezek továbbításának módjaival fogunk foglalkozni. Mielőtt eljöttünk, már volt egy ilyen óránk ebből a tantárgyból és előnyben leszünk a többiekkel szemben, mikor tanuljuk majd ezeket, mert mi már el tudjuk képzelni, mert a TV-nél elmagyarázták ennek a működését. Az analóg technikát a modern digitális technika szinte teljesen felváltja, hisz ez a jövő modernizált jeltovábbításának a módja. A vágó és előkészítő „műhelyek” után egy olyan helyiségbe mentünk, ahol a videó anyagokat rögzítik. Mindent felvesznek, ami kamera előtt történik, a próbától kezdve az éles műsorig gyakorlatilag reggeltől-estig forognak a kamerák. A technikai elemek megismerése után beülhettünk egy műsor próbájára, mikor odaértünk leállították a próbát és köszöntek nekünk, kis nyelvtöréssel bár, de nagyon jól esett: Jó napot kívánok. A próba nagyon nagy élmény volt, élőben látni a kamerásokat, ahogyan a síneken mozognak, a technikusokat, ahogyan bevilágították az egész termet. A világítást, egy félgömb alakban oldották meg robotlámpákkal, amiket egy pultból több ember irányított. A show hátterét egy ledes kijelző színesítette, így szinte bármilyen háttérrel el tudták látni a produkciót. Ez

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán napjainkban igen kedvelt formája a díszletnek. A TV olyan jó élmény volt, hogy a forgatásról már a tanárainknak kellett indulót fújni, mert mindenki maradni akart. Az ebédet követően kis pihenő után elmentünk egy aquaparkba. A hely neve Parkwodny Krakow, nem kellett sokat sétálnunk 15 percre van a szállásunktól. Az iskola testnevelés tanára kísért el minket, aki nagyon segítőkész és határozottan

barátkozó típus volt. Míg a mi tanárunkat vártuk a kollégium előtt, ő már odajött hozzánk és beszélgetett velünk, ő sem beszélt ’perfektül’ angolul, ahogyan mi se, de megértettük egymást. Elmondta, hogy már járt Magyarországon és volt a hajdúszoboszlói aquaparkban. Nagyon tetszett neki, de mondta azt is, hogy ez egy jóval kisebb fürdő, amibe most megyünk. Megérkeztünk a fürdőbe és valóban kisebb volt, de sok csúszda és egyéb vízi játékok színesítették a délutánunkat. A jakuzzi különösen kellemes volt számunkra, mielőtt ki kellett volna szállnunk a medencéből, még egy fél órára beleültünk a meleg pezsgőfürdőbe. A fürdőzés nagyon jól esett mindenkinek, de nagyon lefárasztotta a társaságot, ezért a vacsora után egyből megtartottuk a napi beszámolónkat és mindenki elcsendesedett.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.17. Csütörtök. Ma délelőttre városnézés volt betervezve. Reggel lementünk enni és mivel szakadt az eső egész reggel, így a reggeli elfogyasztása után megbeszéltük, hogy nem tudunk elmenni a tervezett programra. Semmi értelme nem lett volna eláztatni magunkat és mindenki csak beteg lett volna. Helyette megegyeztünk, hogy az utolsó hétre van betervezve egy kis pihenős délelőtt, és ha az időnk engedi, akkor bepótoljuk a városnézést. A délelőtt a lázas munkában hamar eltelt, voltak, akik bevásárló körútra mentek. Sok szép dolgot és jó ajándékokat találtak. A többiek addig írták a beszámolóikat vagy elfoglalták magukat valamivel. Az ebéd 14:30-kor kezdődött majd 15:25-re iskolába mentünk. Computer network classes az órák címe, amin részt vehettünk. Megérkezésünkkor szinte semmilyen előkészület nem történt a részükről. Elfoglaltuk több csoportban a helyeinket és kb. 40-50 perc volt, mire mindenki előtt valamilyen olyan szerkezet volt, amivel tudott dolgozni. Azaz tudott volna, de valami oknál fogva állandó akadályokba ütköztünk. Mi egy modemes munkahelyre ültünk le. Itt az lett volna a feladatunk, hogy készítsünk egy összekötő kábelt, majd összekössünk két modemet, hogy kommunikáljanak, utána pedig kössük össze a számítógéppel is és adjunk ki parancsokat neki, programozzuk fel. A rendelkezésünkre álló eszközökből csináltunk egy kábelt. A tanár nem tudott angolul, a tolmácsnak pedig lengyelül sem tudta elmagyarázni mit akar. A kezünkbe nyomott egy lengyel és néhol angol szöveggel tarkított 10-12 oldalas fénymásolt dokumentumot, hogy ennek segítségével mindent meg tudunk csinálni. Kérdezni nem tudtunk, mert mindenre csak bólogatott mosolyogva és annyit mondott: „may be”. Miután már nagyon látta, hogy nem tudjuk, mihez kezdjünk, hozott egy papírt, ahol egy cross kábel bekötése volt prezentálva, néhány fürdőruhás lány segítségével. Ezen megértettük, hogy melyik színnek hova kellene mennie. Összekötöttük, megmutattuk neki és jött a megszokott válasz „may be”. Bedugta, nem működik. Levágta adott másik véget. Megcsinálta a padtársam is. Megmutatjuk, beleteszi a kábel tesztelőbe, nem jó. Levágja és adott egy manuálisan összeköthető darabot. Következő két ember bekötözi szintén a rajz alapján, ránéz a tanár: „ok, test”. Leteszteltük, bedugja, nem jó. Már kb. 40 perc ismét letelt, mire megkérdeztük, hogy biztosan jó lapot adott, mert mi mindent úgy kötöttünk, mint

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán ahogyan ott van, mire nagy nehezen megértette velünk, hogy azt a papírt nem úgy kell használni, hanem az egyik felét és mindkét oldalt ugyanúgy kell bekötni. Ezután félbehajtotta és fordítva letette elénk, a rossz felével felfelé és mutatta, hogy mindkét oldalt ez alapján kössük össze. Kis gondolkodás és mérlegelés után megállapítottuk, hogy az biztosan nem lehet, mert nem is olyan végű kábelt adott, és ezután, mint egy fél perc alatt elkészítettük életünk első Egyenes UTP kábelét. Ezután a modemes teszt következett, ami természetesen nem működött. Kerestük a hiba forrását és kilyukadtunk, egy összeszigetelőszalagozott, vezeték köteghez, ami a tápból jött és mindenfelé álltak ki belőle vezetékek megmozgattuk és láttuk, hogy le van szakadva egy szál. Ezt megmutattuk és elment megcsinálni a tanár úr, ezután minden működött elsőre, és megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a számítógéppel. A tanár a súgó segítségével próbálta kitalálni, hogy mi lehet a probléma és 10 perc keresgélés után, inkább átvettük a dolgot és az interneten rákerestünk a típusra és megcsináltuk a feladatot. Az utolsó percre lettünk készek és megdicsért minket, valamint, mikor mentek ki a többiek odahívta a tolmácsot és megkérdezte, hogy mit kellett nyomni, amivel ezt elő tudtuk hozni. Ez az óra nagyon tanúságos volt számunkra, teljes mértékig a saját problémamegoldóképességünket fejlesztette. Este a vacsora után beszámolókat, fényképeket válogattunk, majd egy kis zenehallgatás, beszélgetés, kártyázás volt a szobákban.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.18. Péntek. Ma reggel 7-kor ébredtünk. A reggelihez elég elszórva érkeztünk meg, ezért kicsit összevissza sikerült elfogyasztanunk a reggelit. Ezt követően mindenki lázasan elkezdett csomagolni, mert délután indultunk Zakopané-ba, egész hétvégére és délelőtt 9-re még a krakkói vasút igazgatóságra voltunk bejelentkezve látogatónak. Javarészt villamossal és sétálva jutottunk el ehhez az épülethez. Egy nagy faajtón kellett bemenni, már azt hittük megint templom. Itt ismét nagy szeretettel fogadtak minket és egy számítógép terembe invitálták a csoportot, ahol tolmács és projektoros prezentáció segítségével bemutatták a PKP (Poliskie Linie Kolejowe) nevű cég foglalkozási körét. Ez a cég, mint, ahogyan a mai világban sikeres társaságok szinte mindegyike, több lábon áll. Foglalkoznak vasút, telekommunikáció és internetes hálózat működtetésével is. Az egész rendszer a betáp részét a várostól kapja, de van 2 saját generátoruk is, ezért ennek a rendszernek minden körülmény között működnie kell. A prezentáció bemutatása után villamossal átmentünk ebből az épületből egy másik épületbe, ahol egy irányító és felügyelő szobát néztünk meg. Megérkezésünkkor lázasan folyt a munka, a 2 felügyelő le sem vette a szemét a középen elhelyezett televízió kvízműsoráról. Itt kb. 150km-es körzetben felügyelik a vasúti villamos hálózatot és ez egyben a villamos hálózat csomópontja is. A vezérlőteremben két ember dolgozik és mindketten ugyanazokat látják a monitorjaikon, ugyanis ez egy párhuzamos rendszer. A kísérő elmondása szerint, ezen a két emberen múlik, hogy minden rendben működjön, ha bármilyen hiba lép fel, először ők látják meg és ők tudnak intézkedni. Ezután visszamentünk a kollégiumba és készülődéssel töltöttük 15:00-ig az időt, majd megebédeltünk és elindultunk a busz végállomásra. Itt vártunk egy keveset és megkerestük, honnan indul a buszunk, amire már előre le voltak foglalva a jegyek, így mindenkinek jutott ülőhely. A buszunk, mintegy 3 óra alatt elért Zakopaneba, ez alatt aludtunk és kártyázással, valamint zenehallgatással ütöttük el az időt. Megérkeztünk és már a buszmegállóban vártak az előbb odaérkezett társaink. A fárasztó buszozást egy még fárasztóbb koraesti séta követte, nagy táskákkal felszerelve egy kisebb „hegyre”, de a látvány kárpótolt mindenért. A szálloda nagyon szép volt és hatalmas, az ajtajából kicsit odébb álltunk meg és onnan rá lehetett látni az aquaparkra is. Beléptünk és a recepción leadtuk az adatainkat, valamint mindenki megkapta a szobakulcsát. A szobák 3 ágyasak, tágasak, modern berendezéssel, 2 erkéllyel rendelkeznek. Kis kipakolás után elmentünk egy helyi pizzériába, ahol meleg vacsorát kaptunk. A vacsora után visszasétáltunk a hotelba és az este a pihenés jegyében zajlott.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.19. Szombat. Ma reggel 9-kor keltünk és svédasztalos reggelit kaptunk a szálloda ebédlőjében. A terem felénk közelebbi részén, nagy körasztalon, két szinten mindenféle finomság volt megtalálható, mellette balra egy asztalon üdítők és meleg ételek (rántotta, főtt tojás, virsli) az asztaltól jobbra pedig az evőeszközök, csészék és tányérok találhatók. Gyorsan körültekintettünk, hogy van-e ülőhely és láttuk, hogy a többi ESZI-s már reggelizik valamelyik asztalnál. Fogtunk Ádámmal és Bálinttal evőeszközt és megbeszéltük, hogy mindenki kicsit mást pakol, hogy mindent meg tudjunk kóstolni. A középső körasztalon felvágottak és sajtok, valamint saláták voltak, mi inkább innen válogattunk. A péksütemények is válogatott minőségűek és sokrétűek voltak. Minden nagyon ízletes volt, így miután az első kör elfogyott szépen sorakoztak az ESZI-sek az asztalhoz újból. Én személy szerint, minden túró és sajtfajtát megkóstoltam, mert felhívták a figyelmünket az ide úton, hogy Zakopané-ban nagyon finom füstölt és egyéb házi sajtokat lehet majd venni és enni. Én szerintem életem során összesen nem ettem ennyiféle sajtot, mint ezen a 2 hét alatt. A reggeli után a tanáraink megkérdezték, hogy mit szeretnénk csinálni, mert a hétvégére nem terveztek kötött programokat, de mi megbeszéltük a szobatársaimmal, hogy délelőtt valami túrára kellene menni és délután ráérünk majd fürdőzni estig. A tanárnő is ilyenre gondolt, ezért egy fél órával később elindultunk páran felderíteni a várost. Keresztülsétáltunk a városkán, de nem volt konkrét útvonalunk, csak nagyjából tudtuk térkép alapján, mit merre találunk. Átmentünk egy hídon és onnan már lehetett látni a sok embert, ahogyan mennek be a piacra, mi is bementünk, hogy tudjunk valami ajándékot venni a családtagoknak, mert a plázán kívül nem nagyon volt lehetőségünk ennél jobb helyen vásárolni. A piacon rengeteg fabódé és mindenféle kirakodóhely és ajándéktárgy hegyek voltak. A következő nehézség ezeknek a kiválasztása volt, mert az ember minél több jó dolgot lát, annál nehezebben tud választani, de itt találtuk meg a már emlegetett házi füstölt sajtokat is. Ezeket kis fa kocsikról árulták és több helyen még kóstolót is kaptunk a finomabbnál finomabb sajtokból. Én nem is tudtam eldönteni melyik a legjobb, mind más volt és mind nagyon finom, ezért mondtam a fiúknak, hogy a következő árusnál balról a másodikat fogom megvenni és így is tettem. Annyi féle dolgot láttunk, hogy a sajton kívül nem tudtam választani senkinek ajándékot és végigértünk a piacon. Itt egy hegy lábánál találtuk magunkat, a tanárunk ismerte a helyet, mondta, hogy ezt a látványt kár lenne kihagyni, ami a hegy tetejéről tárul elénk, ezért beálltunk a hosszan kígyózó sorba ahol a felvonóra lehetett jegyet váltani. Zoli úgy döntött sportember lévén, hogy felsétál a hegyre mi pedig, majd lefelé jövünk gyalog. Kivártuk a sorunk és felmentünk egy 5060 személyes felvonóval. A látvány leírhatatlan volt. Valóban kihagyhatatlan élmény, körülöttünk mindenütt hegyek, Pazar kilátás friss levegő, szépen berendezett kicsit zsúfolt sétáló utca telisteli emberekkel. Mire mi felértünk addigra ért oda Zoli is aki gyalog jött. Kicsit elkeserített bennünket, mert mondta, hogy nagyon

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán kemény terep és alig kapott levegőt mire a hegytetőre ért. A sétáló utcán végigmentünk, beültünk egy hangulatos kis étterem teraszára és kis pihenő után elindultunk a hegyről lefelé. A hegyről levezető utunk valóban nem volt egyszerű, meredek volt és néhol csúszott is, de nagyon élveztük, bár az én cipőm áldozatul esett a túrának, de többen csúsztak meg és néhol többet voltunk vízszintesen, mint függőlegesen. A túránk oly mértékig elhúzódott, hogy olyan 5 óra felé értünk vissza a szállásra. Ezután gyorsan magunkhoz fogtuk a fürdéshez hozott felszereléseinket és átmentünk az aquaparkba. Mindenki először a csúszdákat próbálta ki, de utána a jakuzzi felé vettük az irányt, jót tett a sajgó végtagjainknak a masszírozó meleg víz. A fürdőzés után vacsorázni mentünk egy étterembe, ahol finom meleg vacsorát kaptunk. Ezután, visszamentünk a hotelba és tisztálkodás, valamint némi előkészület után belevetettük magunkat a szombat éjszakai életbe. Az éjszakai program nem húzódott túl sokáig, megnéztünk pár szórakozóhelyet, de mindenki fáradt volt ezért visszamenetünk és aludtunk.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.20. Vasárnap. A mai reggelen szintén svédasztalos étel kavalkád várt minket, lenn a földszinten, bár én kellőképpen fáradt voltam ahhoz, hogy lemenjek, így a reggeli étkezés kimaradt a mai napomból. Ez nem volt túl nagy kihívás, ugyan is olyan finom és olyan bőséges étkezésekben van részünk minden nap, hogy egy szavunk se lehet. A reggeli után megbeszéltük néhány társunkkal, hogy visszamegyünk a piacra, és amit tegnap nem sikerült bevásárolni azt ma megvesszük. Már tudtuk, mit hol találunk, a piac elején és a legvégén olcsóbbak voltak a termékek. Vásároltunk, válogattunk, én a mai napon mindenkinek megvettem az ajándékát így a következő héten, ezzel már nem kell törődnöm. A Bálint vásárolt egy sapkát egy öreg férfinél, több nyelven próbáltuk megkérdezni az árat, lengyelül mondta először, ezt nem értettük, azután, angolul és mikor mondtam a Bálintnak magyarul a férfi is mondta és azt is hozzátette angolul, hogy sok magyar jár ide és sok árus tud magyarul is. Ő például csak, hogy jó napot meg a számokat. Ezután, végig úgy mentünk, hogy hallgattuk a tömegben, mikor hallunk magyar szót és feltűnően sokat lehetett hallani a vásárlók között. Visszamentünk a szállodába, ahol már gyülekeztek egy páran, megvártuk, míg mindenki megérkezett és elbúcsúztunk a türelmes és segítőkész személyzettől, majd lesétáltunk a pályaudvarig, mert 2 órakor ment a buszunk vissza Krakkóba. A pályaudvaron mindenki kapott egy kebabot, mert meg akartuk kóstolni és itt volt egy kis büfé. Az én ebédem olyan erősre sikerült, hogy a saját vizemen kívül, még egy másikat is kaptam a Lajostól, mert a többiek szerint olyan piros lettem, mint a paprika. Az ebéd elfogyasztása után sorba álltunk a buszmegállóban és felszálltunk a buszra. Az út ismét hosszú és kicsit unalmas volt, aki tudott aludt a buszon, voltak, akik hoztak laptopot és beszámolót írtak, vagy zenét hallgattak. Én kipróbáltam az ajándékba vett kispárnát, így mikor Krakkóba értünk csak akkor keltem fel. A buszmegállótól keveset sétáltunk és villamossal visszamentünk a kollégiumba. Még a mai napon sem kapunk itt vacsorát, ezért a közeli pizzériába látogattunk el ismét, ahol mindenki kipróbált egy másik fajta pizzát is. Itt múltkor is meg voltunk elégedve az étellel, ezért választottuk ezt a helyet és ma már a kiszolgálásra sem lehetett panasz, mert 2 pincér lány is szaladgált körülöttünk. A vacsora után mindenki dolgozott egy kicsit, hogy a hétvégén kicsit elhanyagolt beszámolókat pótolja.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.21. Hétfő. Ma reggel sokáig tudtunk pihenni, mert délelőtt szabad program volt. Reggeli után a banda nagy részével bevillamosoztunk az M1 centerbe, ahol ajándékvásárlást terveztünk. Mindenki válogatott, számolgatott, és ahogy telt a délelőtt, úgy telt a kosarunk is. Mindenki megrakott szatyrokkal indult haza 11 órakor. A hazautunk izgalmas volt. A csapat két részre szakadt, az egyik, akik már bevásároltak mindent (ezek voltunk mi) és voltak, akik tovább mentek. Mi 3-an kisétáltunk, a megszokott megállóba és vártuk a villamost, de nem jött, azaz, amelyik jött az másik vágányon, a sofőr leszállt és mondott valamit, de mi ezt nem értettük, de rájöttünk, hogy a mi villamosunk valamiért nem itt közlekedik. Némi mérlegelés után eldöntöttük, hogy nem szállunk fel olyan villamosra, ami teljesen más irányba megy, még ha a mi számunk van is ráírva, így nagy csomaggal elkezdtünk sétálni hazafelé. Megálltunk egy buszmegállóban, mert mindenki ott várt, így egy 10-15 perc várakozás után jött egy busz. Mi nem szálltunk fel, csak meg akartuk nézni merre megy. Jó irányba ment volna. Tovább vártunk, mire megjelent a saját villamosunk és ezzel eljutottunk haza. Ebéd után iskolába mentünk, ahol programozást tanultunk. Az óra gyorsan eltelt, mert mindenki rendesen dolgozott, és mert nem nagyon sikerültek elsőre a feladatok. Sok hibát vétettünk és általában egy feladatrészt, a hibakeresés követte, ami kb. kétszer annyi időt vett igénybe. A feladatot szinte mindenkinek sikerült véghez vinni. A nap végén vacsorázni mentünk, valamint a beszámolók és képek válogatása, majd alvás következett.


Mátyás Milán

Jegyzőkönyv 2009.09.21. 1. program: //--------------------------------------------------------------------------#include #pragma hdrstop #include "Unit1.h" //--------------------------------------------------------------------------#pragma package(smart_init) #pragma resource "*.dfm" TForm1 *Form1; //--------------------------------------------------------------------------__fastcall TForm1::TForm1(TComponent* Owner) : TForm(Owner) { } //--------------------------------------------------------------------------void __fastcall TForm1::Button1Click(TObject *Sender) { int a,b,sum,subtraction,product,quotient; AnsiString a1,b1; a1 = InputBox("Givning numbers", "Give first number", ""); b1 = InputBox("Givning numbers", "Give second number", ""); a = StrToInt(a1); b = StrToInt(b1); sum = a+b; subtraction = a-b; product = a*b; ListBox1->Items->Clear(); ListBox1->Items->Add("a =" + a1); ListBox1->Items->Add("b =" + b1); ListBox1->Items->Add(" "); ListBox1->Items->Add(a1 + " + " + b1 + ListBox1->Items->Add(a1 + " - " + b1 + ListBox1->Items->Add(a1 + " * " + b1 + if (a==0) ListBox1->Items->Add("b must different else { quotient=a/b; ListBox1->Items->Add(a1 + " / " + b1 + }

" = " + IntToStr(sum)); " = " + IntToStr(subtraction)); " = " + IntToStr(product)); 0"); " = " + IntToStr(quotient));

} //---------------------------------------------------------------------------

2. program: //--------------------------------------------------------------------------#include #pragma hdrstop #include "Unit1.h" //--------------------------------------------------------------------------#pragma package(smart_init) #pragma resource "*.dfm" TForm1 *Form1; //--------------------------------------------------------------------------__fastcall TForm1::TForm1(TComponent* Owner) : TForm(Owner) { } //---------------------------------------------------------------------------


Mátyás Milán

void __fastcall TForm1::Button1Click(TObject *Sender) { TRect R; int xk, yk; int i; R=Rect(0, 0, ClientWidth, ClientHeight); xk=R.Right; yk=R.Bottom; randomize(); for (i=1; i<=100000; i++) Canvas->Pixels[random(xk)-10][random(yk)-10]=clGreen; Canvas->Pen->Color=clBlack; Canvas->Brush->Color=clBrown; Canvas->Rectangle(500,500,400,400); Canvas->Pen->Color=clBlack; Canvas->Brush->Color=clYellow; Canvas->Ellipse(500,500,400,400);

} //---------------------------------------------------------------------------

3. program: //--------------------------------------------------------------------------#include #pragma hdrstop #include "Unit1.h" //--------------------------------------------------------------------------#pragma package(smart_init) #pragma resource "*.dfm" TForm1 *Form1; //--------------------------------------------------------------------------__fastcall TForm1::TForm1(TComponent* Owner) : TForm(Owner) { } //--------------------------------------------------------------------------void __fastcall TForm1::Kinetic1Click(TObject *Sender) { float m,v,Ek; AnsiString m1,v1; m1 = InputBox("TITLE", "ENTER WEIGHT (kg)", ""); v1 = InputBox("TITLE", "ENTER SPEED (m/s)", ""); m = StrToFloat (m1); v = StrToFloat (v1); Ek = (m*v*v)/2; Label1->Caption = "Kinetic Energy (J): " + FloatToStr(Ek); Label2->Caption = "Weight (kg): " + FloatToStr(m); Label3->Caption = "Speed (m/s): " + FloatToStr(v); } //--------------------------------------------------------------------------void __fastcall TForm1::Potential1Click(TObject *Sender) { float m,h,g=10,Ep; AnsiString m1,h1; m1 = InputBox("TITLE", "ENTER WEIGHT (kg)", ""); h1 = InputBox("TITLE", "ENTER HEIGHT (m)", ""); m = StrToFloat (m1); h = StrToFloat (h1); Ep = m*g*h; Label1->Caption = "Potential Energy (J); " +FloatToStr(Ep); Label2->Caption = "Weight (kg): " +FloatToStr(m); Label3->Caption = "Height (m): " +FloatToStr(h); } //---------------------------------------------------------------------------


Mátyás Milán

void __fastcall TForm1::Kinetic2Click(TObject *Sender) { for(int i=1;i<=20;i++) { Canvas->Pen->Color=clBlue; Canvas->MoveTo(100,220); Canvas->LineTo(400,220);

4. program: //--------------------------------------------------------------------------#include #pragma hdrstop #include "Unit1.h" //--------------------------------------------------------------------------#pragma package(smart_init) #pragma resource "*.dfm" TForm1 *Form1; //--------------------------------------------------------------------------__fastcall TForm1::TForm1(TComponent* Owner) : TForm(Owner) { } //--------------------------------------------------------------------------void __fastcall TForm1::Button1Click(TObject *Sender) { Canvas->Rectangle(50, 50, 400, 400); for(int i = 0 ; i < 90 ; i++){ Canvas->Brush->Color=clBlue; Canvas->Pen->Color=clRed; Canvas->Rectangle(50+i*5, 50+i*5, 400-i*5, 400-i*5); Sleep(100); } } //---------------------------------------------------------------------------

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.22. Kedd. Reggel 9-órakor reggeliztünk, majd ezt követően kisétáltunk a közeli buszmegállóba, hogy eljussunk Niepolomice nevű kisvárosba, ahol egy 13. századi várat néztünk meg, ahol híres lengyel festők és szobrászok kiállítása volt. A kiállítás kicsit unalmasnak minősült, mert tudtuk, hogy estére egy obszervatóriumba megyünk és mindenkit ez izgatott inkább. A képek szépek voltak, láttam két olyan festményt is, ahol egy képen, egy arcba két arc volt összefestve. Ezek voltak a legérdekesebbek, mert egy kép segítségével két érzést tudott kifejezni. A kiállítás után már mindenki éhes volt és egy közeli étteremben volt megrendelve az ebédünk. Odasétáltunk, egy szép, hangulatos bár volt nem túl nagy hellyel. Az első, amit megrökönyödve észleltünk, az a kitöltött innivalónk volt, ugyanis melegen felszolgált birsalmalé volt. Meleg leveshez, meleg időben, meleg innivalót felszolgálni kicsit furcsán vette ki magát. A leves egy húsleveshez hasonló étel volt, nagyon ízletes, forró és kellően fűszeres. A második fogásnak, egy tálat kaptunk, amin két féle saláta, sült krumpli és rántott hús volt. Desszertnek túrós sütemény volt gyümölcsdarabokkal. Az egész ebéd ízletes és bőséges volt, mindenki teli hassal indult a kirándulásunk következő állomására. Egy épülethez mentünk, ami egy helyben élő vadállat kiállításnak adott helyet. Itt egy erdész bemutatta, milyen állatok élnek Lengyelország területén, majd ezt követően egy kirándulást tettünk a természetbe, egy lovas kocsin, ez kb. másfél órát vett igénybe. Ezután bevásárolni mentünk, az esti sütögetéshez. Elsétáltunk az obszervatóriumhoz, itt 2 faházba költözhettünk be. Egy idősebb férfi jött oda hozzánk, hogy ő lesz a ma esti vezetőnk és mondta, hogy el kell indulnunk, mert a programunkban a naplemente megnézése az első lépés. Elsétáltunk a város másik végén lévő dombra. Itt kaptunk pár távcsövet és megnéztük a naplementét, valamint ma volt a nap-éj egyenlőség és így a hold és a nap egyenlő ideig van az égbolton. A naplemente után visszamentünk az obszervatóriumhoz, ahol elkezdtük elkészíteni a grillhúsos vacsoránkat. Közben, amikor valami látnivaló volt az égbolton a férfi jött, mi kivonultunk és ő elmutogatta, mit hol látunk. A vacsora után felmentünk a kupolába, ahol a Jupitert néztük meg. Miután véget ért a nagyon érdekes és látványos csillag vizsgálat, rendet raktunk magunk után és aludni mentünk.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.23. Szerda. Ma reggel még az obszervatóriumban voltunk, ahol elfogyasztottuk az előre megvásárolt, valamint a tegnapról megmaradt ételek nagy részét, majd egy érdekes napkitörés vizsgálat következett fent a kupolában 8:00-tól. Ezt követően egy előadást hallgattunk meg és képeket mutatott a kísérőnk az expedícióikról és napkitörésekről, valamint a napfogyatkozásokról. A tanóra után felkerekedtünk és buszra szálltunk. A Krakkóba vezető utunk során jól szórakoztunk, mert néhányan énekelni kezdtek a buszon. Nekünk biztosan mulatságos volt, a többi utasnak valószínűleg kevésbé. A busszal a végállomásig mentünk, ami a pláza előtt található, itt megkérdezte a tanár úr, hogy mit szeretne a csapat csinálni ebédig, mert van egy kis időnk, bemehetünk vásárolni vagy nézelődni a plázába, vagy a városközpontban maradhatunk, esetleg mehetünk vissza szállásra. Szinte mindenki vissza akart menni a kollégiumba, ezért csoportosan átsétáltunk a pár száz méterre található villamosmegállóhoz és megvártuk a 10-es számú járművet, amivel vissza tudtunk menni. Felérve a kollégiumba mindenki letusolt, átöltözött vagy pihent kicsit az ebéd előtt. Az ebéd a már megszokott mindent bele leves és krumplipüré volt. Az ebédet követően mindenki nagy lendülettel nekiállt a beszámolók pótlásának, valamint az egyéb mindennapi teendői pótlásának. 15:30-ra iskolába mentünk, már majdnem átértünk a másik épületbe, mikor csörgött a tanárnő telefonja, hogy csúszik a program és csak 16:00-ra kell mennünk, nagy örömünkre kaptunk még 30 perc pihenőt. Másodszori nekifutásra bementünk a terembe és ott már várt a mindig mosolygós angol tanárnő és egy szakmai tanár, elfoglaltuk a helyeinket a tanárok megbeszélték mivel fogunk foglalkozni és egy 10-15 perc alatt megérkezett a szakmai tanárok mindegyike. Az itt tanító tanárok jó része csak előadó és más munkahelyen dolgozik főállásban. A mai órán ismét azzal az emberrel voltunk, aki múlt tanórán nem nagyon tudta megértetni magát velünk. A mai óra szintén hasonlóan kezdődött, 30 percbe telt, míg előkészítették mindenki elé, az eszközöket, amivel dolgozni fog, majd 40 perc volt, míg a mi számítógépünket életre keltették, mert nem akart működni. Ismét rohangálás, kábel csere, kötés csere és újratelepítéssel indult az óránk. A kilátástalan próbálkozások után átültettek egy másik géphez minket, ahol kb. 1 perc alatt működésre bírtak mindent. Csak azt nem értem, ezt miért nem tudták megcsinálni még a 40 perc

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán próbálkozás előtt. Mi is elkezdtük a munkát, más feladatot kaptunk. Egy másik eszközhöz kellett odaülnünk, de a folyamat ugyanaz volt. Kaptunk egy papírt, néha ránk nézett a tanár, de ha nem változott semmi a monitoron, mert elakadtunk, ő akkor is csak elismerően bólogatott. A saját szakmai tanárunk segítségével megoldottuk a feladatot a kinyomtatott papír és a súgó képeinek segítségével. A többiek valamennyivel jobban haladtak, bár akik azon a munkahelyen voltak, ahol mi pár nappal ezelőtt, szintén csak próbálkoztak, de nem jutottak lényegében előre csak mikor mi kicsit segítettünk nekik, hogy tovább tudjanak haladni. A baj az volt, hogy mikor segítséget kértünk angolul a tanárnő, lefordította lengyelre és a férfi lengyelül sem tudta úgy elmondani, hogy a feladatot angolul meg lehessen érteni. Az iskola végén elbúcsúztunk az oktatóktól, segítő tanároktól és visszajöttünk a kollégiumba és kis idő múlva megvacsoráztunk. A vacsora nagyon finom volt, általában felvágottat kapunk, de ma sült kolbász volt, mustárral, salátával. A vacsorát követően, a napi válogatás következett, amin megnéztük, hogy ki hogy áll, így a vége felé. A beszámolók haladnak, nincs senki elmaradva, de mi megígértük a Sándorral, hogy összevágjuk a videókat a végleges formára, még az este folyamán, hogy ne otthon kelljen. Ez egy elég időigényes folyamatnak bizonyult, mert minden részt, amikor külön elmentettünk az kb. 40 percnyi idő volt, és így egész hajnalig dolgoztunk vele. Ezért a mai beszámolómból a jól megszokott „és aztán az alvás következett” rész ma kimarad.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út 2009.09.24.Csütörtök Ma a többiek 7-kor keltek de kettőnket nem keltettek fel, mert tudták, hogy éjszaka dolgoztunk. A reggelinket felhozták és odatették az éjjeli szekrényünkre. Elmentek városnézésre és állatkertbe. Mi egész délelőtt aludtunk és mikor felkeltünk még folytattuk a munkát míg

Mátyás Milán

vissza nem jöttek az állatkertből az ESZIsek. Elmesélték mit láttak és megbeszéltük velük a nap további részét. Ez után az ebéd következett. Ma finom gomba levest kaptunk és a ki nem hagyhatatlan krumplipürét finom fűszeres sült csirkecombbal. Az ebéd után elkezdtünk pakolászni, mert már mindenki vágyik haza és ha van olyan ruha és egyéb dolog amit már nem használunk már elpakoltuk, hogy megnézzük mennyi hely marad és hogyan fog elférni ez a sok minden amit magunkkal hoztunk a 3 hétre. Az én nagyobbik táskám a már nem használt dolgokkal és az ajándékokkal teli is lett, így nem tudom a szennyes és a többi használandó ruhám miben fogom elvinni. A készülődés után egy focimeccset szerveztek ismét nekünk a délutánra. Kimentünk a bitumen pályára és a testnevelés tanár kihívta a csarnokból az ellenfelet. A fiúk bemelegítettek és 5-5 fős csapatokkal elkezdődött a küzdelem. Az ellenfél keményen játszott, nem volt túl barátságos a meccs és ahogyan múlt az idő a mieink is feszültebbek lettek, a mérkőzés kiegyenlítettnek volt mondható bár a lengyeleken nagyon látszott, hogy minden áron el akarnak verni minket. Az idő kicsit rosszra fordult a vége előtt és elkezdett esni az eső. A végeredmény 5-5 lett, de a hazai játékosok nem elégedtek meg ennyivel és büntetőrúgásokat kértek. A magyar csapat ezt már abszolút nem vette komolyan és a végén a lengyelek nyerték meg a párbajt. A mérkőzés után az esőre tekintettel gyorsan bementünk a sportcsarnokba ahol még kicsit lehetett játszani, és használni a konditermet. Miután mindenki kellőképpen elfáradt, visszamentünk, letusoltunk és vártuk a vacsorát. A tanárnő kíséretében elmentek páran bevásárolni a boltba. A vacsora 19:00-kor volt. A tanáraink elmentek egy fogadásra és mi az estét beszélgetéssel, bulizással töltöttük.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.25.Péntek Ma reggel 7:00-kor keltem. A nagyon finom reggelinket elfogyasztottuk. Mindenféle finomság volt a tányérunkra rakva a felvágottaktól a zöldségféléken át, túró, és persze az elengedhetetlen péksütemények is. A reggeli alatt elmeséltük a tegnap esti élményeket és vicces történeteket, valamint mindenki mondogatta, hogy milyen jó volt ez a 3 hét gyakorlat, de már jól esne egy kis hazai koszt. Az ellátásunkra igazán nem lehet panasz. Minden nap bőséges étkezésekben volt részünk a csapatnak egyetlen egy kifogása volt az egész ittlétünk során, mégpedig az, hogy szinte minden második fogásnál a köret krumplipüré volt. A többségünk haza indulása előtt letisztázta az otthoniakkal, hogy még véletlenül se jusson az eszükbe krumplifélét csinálni, de annál inkább ennénk valami jó magyar kaját, mint például: pörkölt, vagy valami főzelékféle. Én nagyon szeretem a spenótot, így engem biztosan azzal fognak várni. A reggelit követően egy oklevél átadó ünnepségre mentünk, ahol a mi elismerésünkre és az itt nyújtott teljesítményünkért egy oklevelet kaptunk. Az ünnepélyen, ha így nevezhetem, ott volt sok diák, a legtöbb tanár, aki foglalkozott velünk, azok is, akik a szervezésben vettek részt, és persze mi magyarok. Az ő szórakoztatásukra és az ittlétünk során történtek bemutatására mi egy fotó sorozatot vetítettünk le. Az igazgató beszédet mondott és kiosztotta az okleveleket. Mindenki megnézegette azokat, majd visszaadtuk a tanárainknak, hogy ne gyűrődjenek össze. Az ünnepély után egy közös fotó erejéig az iskola elé mentünk, ahol az igazgató és a tanáraink is velünk együtt fotózkodtak. Az ő fotósuk fényképezett, sok képet csinált, már majdnem begörcsölt a szánk a sok mosolygástól. A médiasztárok ezután a kollégiumba mentek, ahol nagy lendülettel nekiláttunk a pakolásnak. Ez külön megérne egy oldalnyi beszámolót, de ezt most hanyagolnám. Összesűrítve kb. annyit, hogy természetesen ami idefelé befért, az hazafelé kétszer annyinak tűnt. Mindenki bőszen hajtogatott, pakolt. Aztán kipakolt és újrakezdte, míg végül talán minden szinte a helyére került. Este vacsorával búcsúztattak el minket ahol szintén a tanárok, kísérők vettek részt. Mi itt is levetítettük a képeket, majd a vacsora befejeztével egy közös énekléssel és műsorral szórakoztattuk a vendégeinket. Levi tud zongorázni, és mivel az ebédlőben van egy zongora, amit persze mi már többször is használtunk, elkezdett közismert nótákat játszani és mi elénekeltük őket. Miután kifogytunk a zongorakíséretes dalokból egy laptop segítségével karaokézni kezdtünk, amit megpróbáltak a Lengyelek is. Az este hangulatosan zárult, és mindenki hamar lefeküdt, mert már nagyon vártuk a reggeli indulást.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út Mátyás Milán 2009.09.26. Szombat Ma reggel már mindenki nagyon várta, hogy elinduljunk. Mindenki nagyon jól érezte magát, de haza húzott a szívünk. Az ébredés ennek ellenére nagyon nehézkesen ment ezért a Weisz tanár úr mindenhova bement és mondta, hogy megjött a busz és keljünk fel. A hangja nyomatékosításának érdekében az éppen résre nyitott szemünk felpattintásának a legmegfelelőbb módját a nagyvillany felkapcsolásának gondolta. Ez nem túl sportszerű, de hatásos módszernek minősült. Mindenki gyorsan összeszedte magát. Megmosakodott, majd a tegnapról maradt mindenféle finomsággal megrakott tálakról csináltunk magunknak reggelit. Mindenki megreggelizett és elkezdtük a szobák kipakolását. A konyhai cuccok elpakolása külön 20 percet vett igénybe, és így az indulásunk is 7:00-ról kb. 7:20-ra tolódott ki. Ezalatt két-három ESZI-s még kapva kapott az alkalmon, és míg mi hordtuk le a konyhai maradékokat, valamint a szemetet elmentek és a megmaradt pár Zlotyijukat is elköltötték a közeli vegyesboltban. Végre felszálltunk a buszra, mindenki elfoglalta a saját helyét, bepakoltuk az útravalót, az innivalókat és azokat a dolgokat amit nem akartunk az utánfutón hagyni. Kicsit szűkösen voltunk, de nekiindult a csapat a haza út pár száz kilométere leküzdéséhez. A hazatartó utunkon szintén nagyon szép dolgokat láttunk, mindenki azt, amit idefelé a másik oldalon, de olyan jó érzés volt még a hegyekben és a természetben gyönyörködni, hisz mi az alföldről jöttünk mindannyian, ezért mindenki a laposhoz van szokva. A haza utunk sokkal rövidebbnek tűnt az idevezetőnél. Olyan gyorsan haladtunk, hogy pár hosszabb szemhunyás alatt amit alváson értek már a magyar határhoz is értünk. Innentől elkezdtek csörögni a telefonok, mindenki beszélt, mesélt és hívta a szeretteit. A következő dömping az Dunaújvárosnál volt, mert mi akik Dunaföldváron szálltunk fel újból egyszerre telefonálni kezdtünk, hogy tudjanak indulni elénk. A dunaföldvári Shell kútnál kitettek minket 16 óra körül. Már mindenkit vártak és nagyon örültek, hogy végre hazaértünk kivéve engem. Az én fuvarom a Solt és Dunaföldvár közötti híd felújítási munkái miatt kihelyezett jelzőlámpánál álldogált, de nem szomorkodtam beszéltünk telefonon és mondták, hogy már mindjárt tudnak jönni. Én végignéztem, ahogyan mindenki elmegy és pár perccel ezután megjött értem is az autó. Már nagyon jó volt találkozni a szülőkkel, nagyszülőkkel, barátnővel. Az egész este természetesen az élmények elmesélésével telt, majd befejeztem az utolsó gépelnivaló beszámolómat is.

Lengyelországi Szakmai Tanulmányi Út án, vasárnap

Recommend Documents