Lengyelországi szakmai tanulmányi út 1. nap

2009. szeptember 6. vasárnap

Bocskai Ferenc

Lengyelországi szakmai tanulmányi út 1. nap 2009. szeptember 6-án vasárnap reggel 7 órakor a Leonardo da Vinci programban résztvevők a paksi Penny Market parkolójában bepakoltuk csomagjainkat egy fehér Mercedes 2,5 literes 4 hengeres TurboDieselIntercooler erőforrással rendelkező 15+2 személyes mikrobusszal. Majd miután mindenki elfoglalta a helyét, elindultunk Krakkó irányába. Útközben Dunaföldváron felvettük 3 Leonardo-programos társunkat a MOL benzinkútnál. Ezt követően már csak a határ előtt álltunk meg a buszt tankolni, valamint egészségügyi 5 percet tartani. A határátkelés simán zajlott, még határőrt sem láttunk, ezt követően Magyarországról kilépve a szomszédos Szlovákiában folytattuk utunkat. Utunk során a buszból gyönyörű tájakon keltünk át. Hegyek-völgyek, éles kanyarok nehezítették utunkat, buszunk vízhőfoka is ennek megfelelően elég jól ingadozott 80-105 °C között. A mai modern világhoz igazodva GPSes navigációt alkalmaztunk, de azért szükség volt a régi hagyományos térképes módszerre is, ahhoz hogy odataláljunk Krakkóba. Délután 4 órára elértünk Krakkó városába, majd ott fél órát utazva a belvárosi forgalomba odataláltunk a testvériskolánkba, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk. Elfoglaltuk szálláshelyünket, majd 18 órakor a lengyel iskola vezetői vacsorával vendégeltek meg minket. A vacsora a vártnál jobb volt, talán legjobban a magyarországi raguleveshez hasonlított. Ezt követően a csoport összeülve megbeszélte a másnapra tervezett prezentáció menetét, melynek célja Paks város, az erőmű és az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium bemutatása a lengyel iskolás diákok számára. Az este további részét szabad program zárta, a kollégiumból éjfélig kaptunk kimenőt.

2009. szeptember 7. hétfő

Bocskai Ferenc

Lengyelországi szakmai tanulmányi út 2. nap Reggel 8 órakor volt ébresztő a Leonardos csapatnak, mely többé-kevésbé mindenkinek sikerült. Ezt követően a gyors felöltözés, tisztálkodás után 9 órakor már a külön számunkra reggelihez megterített asztal várt. Tányérunkon volt kolbász (valami lengyel féle), sajt, vaj, sonka és zöldségek (paprika, paradicsom) valamint kaptunk lekvárt, kenyeret és lehetőségünk volt teát és kávét készíteni magunknak. Majd 10 órakor beültünk egy nagy előadóterembe, ahol udvariasságból megadtuk a lehetőséget a lengyeleknek, hogy először ők mutassák be a prezentációjukat – mely igen igényes munkával készült, el kell ismernünk – aztán mi 13-an is előadtuk az általunk Paks városról, a helyi kultúráról, az atomerőműről és iskolánkról az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumról készült képekkel illusztrált prezentációnkat – mely így összességében látva jobb lett a vártnál (igaz nem voltak nagy elvárásaink). Ezután kb. egy órás szabad programot követően délután 1 órakor mentünk ebédelni. Ebédre első fogásként gombástésztás levest kaptunk, a főétel pedig szósszal leöntött párolt hús krumplipürével, melyhez savanyított répareszeléket kaptunk. Innivalóként narancs, áfonya és almalevet ihattunk. Délután 2 óra 30 perckor Margó néni körbemutatta az iskola tantermeit, melyek azért a mieink színvonalától elvannak maradva. Ezt követően 5 órakor röplabda meccset játszottunk a lengyelekkel, nyilván ők az iskola legjobb röplabdásaiból álló csapattal álltak ki ellenünk, mi meg nem éppen a röplabdatudásunk alapján lettünk kiválasztva, így tehát nem túl nagy reményekkel vágtunk neki a mérkőzésnek. Már a bemelegítésnél látszódott fölényük, szinte menekültünk lecsapott labdáik elől. A mérkőzésen 6-an vettünk részt (ennyien muszály) a többi gyávábbja pedig a lelátóról szurkolt nekünk.Végülis a mérkőzést elveszítettük, de azért helytálltunk mindössze 25:14-re kaptunk ki profi csapatuktól. Majd a lengyel-magyar barátság jegyében kapunk lengyel erősítést csapatunkba, valamint néhányan átálltak a lengyel csapatba, így már szorosabb mérkőzéseket tudtunk játszani. Ezt követően megvacsoráztunk, majd megbeszélést tartottunk a jegyzőkönyvvel, és egyéb dokumentálással kapcsolatban. Miután ezzel is végeztünk a napot szabad program zárta, bementünk a városba villamossal a főteret keresni, ezt nem találtuk meg, majd miután már az utolsó villamos is elment, sokat kóvályogtunk, kérdezősködtünk és végül a 00:01-kor induló 601-es és éjszakai busszal sikerült hazajönnünk.

2009. szeptember 8. kedd

Bocskai Ferenc

Lengyelországi szakmai tanulmányi út 3. nap Reggel 7:30 órakor volt ébresztő a Leonardos csapatnak, mely többé-kevésbé mindenkinek sikerült. Ezt követően a gyors felöltözés, tisztálkodás után 8:30 órakor már a külön számunkra reggelihez megterített asztal várt. Tányérunkon volt kolbász (valami lengyel féle), sajt, vaj, sonka és zöldségek (paprika, paradicsom) valamint kaptunk lekvárt, kenyeret és lehetőségünk volt teát és kávét készíteni magunknak. A reggelihez kapott bolti szalámi olyan vékony volt, hogy szinte átlehetett rajta látni, ha mind a 6-ot egymás tetejére raktam volna, akkor sem érte volna el az 5 mm-es vastagságot, ezzel azt akartam jelezni, hogy kevés volt a szalámi. 9 órakor már indultunk is a Lem Science Gardenbe, azaz ilyen fizikai tudományokkal foglalkozó kertbe. Itt a következő kísérleteket láttuk: Whirlpool örvénykamra, hidraulikus mérleg, Cartesian búvár, víz a forgó labdában, víz a forgó hengerben, két hintán a hullámjelenség bemutatása, egyensúlyozó deszka, kör, két kiskocsi ütköztetése, különböző talajokon mezítláb járás tapasztalatai, Newton gömbök ütköztetése, napóra perckorrekcióval vákuum gömb, trambulin, centrifugális erő szimulálása, forgó tárcsa, triangulum, akusztikai eszközök, parabolatükör, forgó látványosságok. Ezt követően bementünk az M1-es bevásárlóközpontba, ahol italt vásároltunk a délutáni túrához. A vásárlás után villamossal egy átszállással hazaértünk. Az ebéd már tálalva volt számunkra, a paradicsomleves nem igazán ízlett a társaságnak, másodiknak sült csirkecombot kaptunk krumplipürével. Fél 4-kor elindultunk túrázni a Kosciuszko hegyre, rengeteg villamosozás, buszozás és átszállás után felgyalogoltunk, ott volt vár, azon belül domb, melyre körbe spirálisan lehetett feljutni. A csúcson idegenvezetőnk egy rövid beszédet tartott, mely során körbemutogatta Krakkó város nevezetességeit felülnézetből. Kiszáradt torkunkat sörrel nedvesítettük, valamint megettük az ebédről maradt száraz péksüteményeket. Idegenvezetőinknek csekély ajándékkal kedveskedtünk (magyarbor, csoki, atomerőműves ajándéktárgyak). Visszafelé szintén busszal és villamossal jöttünk a kisebb forgalom miatt már gyorsabban hazaértünk. Itthon nekiálltunk a jegyzőkönyvkészítésnek, melyet most olvasol. Ezt követően fél 8-kor megvacsoráztunk, majd az este hátralévő részét szabad program követte, mely városnézésből állt.

2009. szeptember. 09. szerda

Bocskai Ferenc

Lengyelországi szakmai tanulmányi út 4. nap Reggel 6 óra 30 perckor keltünk, gyors tisztálkodás és felöltözés után 7 órakor már a megterített asztalnál ültünk. A kaja a szokásos volt, egy kevés papírvékony sonkaszelet paradicsommal, uborkával, salátalevéllel, hagymával, sajttal és vajjal, mindehhez teát vagy kávét ittunk. Ezt követően 8 órára az iskolába mentünk füzettel, tollal és a fényképezőgépes csapat fényképezőgéppel, hogy az itt tanultakat lejegyezzük, dokumentáljuk. Az oktatás úgy zajlott, hogy a lengyel elektronikatanár lengyelül tartotta az órát, nekünk pedig egy lengyel angol szakos tanár fordította a tananyagot, az angolosok többé-kevésbé megértették, a németeseknek Zakara Andrea tanárnő lefordította a szöveget magyarra. A tegnap éjszakai hosszú ébrenlét után, mindenki elég fáradtan hallgatta az órát, de azért próbáltunk úgy tenni, mintha érdekelne az óra és értenénk a tananyagot. Az iskolában töltött 4 óra témája a balesetvédelmi oktatást követően a mikroprocesszorok, azok alapvető működésének megismerése, programozása. Programoztunk 8051-es mikroprocesszort, valamint programozható IC-vel is dolgoztunk, melyről igazságtáblát is készítettünk. A feladatokat a Leonardós társaság sikeresen, gond nélkül teljesítette, a lengyel elektronikatanárok is megvoltak velünk elégedve, bebizonyítottuk számukra, hogy az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumban, milyen jó alapokat kaptunk az elektronika szakmához. Ezt követően megebédeltünk 1 órakor, majd délután 2-kor mentünk egy magyar idegenvezetővel a várost megismerni, felmentünk a Wawel-kastélyba, ott láttunk sok szépet, ami egy kastélyban szokott lenni, jártunk székesegyházba, láttunk 12 tonnás harangot, meg Báthory István sírját, megnéztük a főteret és az ott található nevezetes épületeket. Meg kell jegyezzem, jó sok téglát összehordtak, ezen épületek megépítéséhez, ha Ifa-val és Weimarral nekiállnának lebontani őket az évekig eltartana. Minket, mint műszaki embereket nem kötött le 100%-ig ezen épületek, templomok szemrevétele, de azért összességében sok szépet láttunk. 6 órakor visszaindultunk szálláshelyünkre, majd hétkor megettük nem túl kiadós vacsoránkat. 8 órakor végignéztük az aznap készült képeket, megírtuk napi beszámolónkat, majd az este további részét szabad program és alvás zárta.

2009. szeptember 10. csütörtök

Bocskai Ferenc

Lengyelországi szakmai tanulmányi út 5. nap: Hőerőmű látogatás Reggel 6 óra 30 perckor keltünk, gyors tisztálkodás és felöltözés után 7 órakor már a megterített asztalnál ültünk. A kaja a szokásos volt, egy kevés papírvékony sonkaszelet, néhány lengyelféle, íztelen, büdös, paprikanélküli kolbászdarabka paradicsommal, uborkával, salátalevéllel, hagymával, sajttal és vajjal, mindehhez teát vagy kávét ihattunk. 8 órakor elindultunk a Krakkói hőerőműbe busszal és villamossal, ott kaptunk sárga védősisakot, hogyha véletlen ránk esne egy több tonnás vasdarab, akkor se sérüljünk meg. Kísérő idegenvezetőnk angol nyelven elmagyarázta a hőerőmű működését, körbe mutogatta az egyes részegységeket. Megtudtuk miként lesz a szénből és szerves anyagú pelletből elektromos áram, bent voltunk a vezérlőközpontban, ahol monitorokon minden részegység pillanatnyi adata leolvasható. Jelenleg a 4 blokkból, mindössze 1 üzemelt, a nyári üzem és karbantartás miatt , melynek a névleges teljesítménye 105MW volt, melyhez mint megtud tuk több, mint 100 tonna szenet használ el óránként. Mivel ez egy hőerőmű, így nem csupán az elektromos áram előállítás a lényeg, hanem főként télen a város távfűtésének megoldása. Lényegében arra a megállapításra jutottunk, hogy a villamosok is szénnel mennek, csak praktikusan központilag égetik el a szenet sokkal jobb hatásfokkal. Az erőmű leglátványosabb részei a 260 és 225 méter magas kémények, melyeket ott jártunkkor festettek át ipari alpinisták, valamint volt két hatalmas vízhűtő torony, melyben állandóan zuhog a víz, mintha eső szimulátor lenne. Az udvaron hatalmas kupac szén volt, mellyel az erőművet táplálják. Majd miután végigjártunk mindent, visszajöttünk a szálláshelyünkre, ahol megebédeltünk, a leves hagyott kívánnivalót maga után, a második szokás szerint


Bocskai Ferenc

krumplipüré volt egy kevés hússal és gombával. Ezt követően a 2 óra szabad időben a napi beszámolónkat írtuk, ezt olvasod most. 15 óra 20 perckor focizni mentünk a lengyel iskola válogatott labdarúgói ellen. Úgy volt, hogy kosarazni fogunk, de inkább fociban álltunk ki ellenük, mert amúgy még ennyi esélyünk sem lett volna. Aki akart focizott, a többiek pedig a szurkolásból vették ki a részüket. Mivel a lengyel diákok több gólt rúgtak, mint mi, ezért a focimeccset ők nyerték. Meccs után kondiztunk, hogy fittek, erősek és izmosak legyünk, valamint Weisz tanár úrral focizott a Leonardós csapat egymás ellen. Az estét vacsora, a szokásos megbeszélés és szabad program zárta.

2009. szeptember. 11. péntek

Bocskai Ferenc

Mikrovezérlők programozása 6. nap Reggel 6 óra 30 perckor keltünk, gyors tisztálkodás és felöltözés után 7 órakor már a megterített asztalnál ültünk. A kaja a szokásos volt, egy kevés papírvékony sonkaszelet, egy doboz májkrém paradicsommal, uborkával, salátalevéllel, hagymával, sajttal és vajjal, mindehhez teát vagy kávét ittunk. Mindent megettem, aránylag jóllaktam, de azért adhatnának többet. Ezt követően 8 órára az iskolába mentünk füzettel, tollal és a fényképezőgépes csapat fényképezőgéppel, hogy az itt tanultakat lejegyezzük, dokumentáljuk. Az oktatás úgy zajlott, hogy a lengyel elektronikatanár lengyelül tartotta az órát, nekünk pedig egy lengyel angol szakos tanár fordította a tananyagot, majd a gyakorlati résznél már tolmács nélkül is megértettük egymást. A tegnap éjszakai hosszú ébrenlét után, mindenki elég fáradtan hallgatta az órát, de azért próbáltunk úgy tenni, mintha érdekelne az óra és értenénk a tananyagot. Az iskolában töltött 4 óra témája a balesetvédelmi oktatást követően a mikroprocesszorok, azok alapvető működésének megismerése, programozása. Programoztunk 8051-es mikroprocesszort, programozható IC-t, valamint RS 232 Interfacevel is dolgoztunk. A feladatokat a Leonardós társaság sikeresen, gond nélkül teljesítette, a lengyel elektronikatanárok is megvoltak velünk elégedve, bebizonyítottuk számukra, hogy az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumban, milyen jó alapokat kaptunk az elektronika szakmához. Ezt követően megebédeltünk 1 órakor, majd délután 2-kor mentünk egy magyar idegenvezetővel a várost megismerni, játunk templomban, ott láttunk sok szépet, ami egy templomban szokott lenni, jártunk a zsidónegyedben, ott kaptunk sapit, melyről igen jó képek készültek. A városnézés során 3 társunk elmaradt, ő miattuk legalább fél órát vártunk egy forgalmas útkereszteződésnél, ahol az itteni közlekedési mentalitást szemléltük addig, valamint ma is jártunk a főtéren. Minket, mint műszaki embereket nem kötött le 100 %-ig ezen épületek, templomok szemrevétele, de azért összességében sok szépet láttunk. 6 órakor visszaindultunk szálláshelyünkre, majd hétkor megettük vacsoránkat, ami sültkolbász volt mustárral. 8 órakor végignéztük az aznap készült képeket, megírtuk napi beszámolónkat, majd az este további részét szabad program és alvás zárta.


Bocskai Ferenc

6. nap: jegyzőkönyv RS 232 C Interface 1. Futtassa a com_lpt.exe-t a COM_LPT mappából (vagy az asztalról) 2. Állítsa be változó paramétereit Mint például: “Wybór liczby bitów danych” (bitek száma) – 7 „Kontrola parzystości (paritas) – brak kontroli (nincs beállítva bitparitás) „Szybkość transmisji” (bit sebesség) – 110 „Bit stopu” (bit stop) 1 És nyomja meg: „Ustaw parametry i Włącz port” gombot (jegyzet: - mindig, amikor váltani akarsz nyomd meg a „Wyłącz port” gombot, majd az „Ustaw parametry i włącz port” gombot) 3. Írj karaktert a „Napis” mezőbe Mint például: a 4. Nyomd meg „ Wyślij” {mindig, amikor váltani akarsz nyomd meg a „Zatrzymaj” gombot, majd a „Wyślij” gombot) 5. Nézd meg az oszcilloszkópot es elemezd az RS 232 képét Mint például: • •

1

Bináris „a” = 1000011 (97)10 Adatmező

0

•

0

0

0

0

1

1

0

1

Átviteli mező

1

0

0

0

1

1

6. Mérje meg az oszcilloszkópon a keret egy bitjének idejét! 7. Megegyezik a bit sebesség az átviteli paraméterrel? 8. Vizsgáld az átvitt keretek egészét és a bitkombinációkat különböző karakterek esetén a kódtábla alapján! Használd a 2-8 pontokat a különböző karakterek esetén, vizsgáld a különböző átviteli paramétereket, az adatbitek számát, paritás és stop bitet

2009. szeptember. 11. péntek •

Bináris “b” = 0100011

0 •

Bocskai Ferenc

1

0

0

0

1

1

Bináris “c” = 1100011

1

1

0

0

0

1

1


Bocskai Ferenc


Bocskai Ferenc

2009. szeptember 12. szombat

Bocskai Ferenc

Pieskova Skala 7. nap Szokás szerint 7 órakor keltünk, a reggeli kicsit másképp alakult, mint ahogy azt már megszoktuk, mivel az iskolai konyhán hétvégén nem főznek, ezért saját magunknak kellett reggelit készíteni az előző este bevásárolt alapanyagokból: virsli, sajt, kenyér, mustár, ketchup, esetleg az otthonról hozott szalámi. A konyhánk elég kicsi volt, egyszerre el se fértünk, de azért nagyjából mindenki jóllakott. Ezt követően 8 óra 30 perckor jött értünk egy fehér Mercedes 412 D típusú 4 hengeres 123 Le-s 2874 cm3-es TurboDieselIntercooler erőforrással rendelkező 20+1 férőhelyes lengyel mikrobusz, lengyel sofőrrel, aki még angolul sem tudott. Ezzel a busszal mentünk a Pieskova Skala nevű várba, amit egy kőszikla tetejére építettek. Volt nagy udvara, a faláról potyogott a vakolat, ráférne egy bepucolás, megmutatták, hogy a terasz boltíveit, hogy elszúrták a kőművesek, minden boltív akkora volt, amekkorára sikerült. Majd belülről is körbejártuk a várat angol rőzsebajszú idegenvezetőnkkel, aki elmondta, hogy miért épült a vár, kinek jutott ilyen eszébe, hogy ide várat építsen, valamint, hogy az egyes dísztárgyak, milyen szerepet töltött be. Elég unalmasnak találta a Leonardós társaság, ezt az egész várnézegetést, valamint nincs annál fárasztóbb, mint mikor székekről, ágyakról és fotelokról beszélnek és azokat nem lehet kipróbálni, mert biztos megrongálódnának. Arra büszkék mindenhol, hogy milyen öreg, 500-600-1000 éves tárgyak találhatók a várban, nem értem ez helyett miért nem mutatnak inkább valami újat. A múzeummá alakított várban még cipővédőt is kellett használni, ami a parketta épségének megóvására szolgált, de emellett úgy csúszott, hogy korcsolyázni lehetett benne, nem értem, hogy főként az idős emberekre, hogy merik feladni, ha elesnek ott törik össze magukat. A dísztárgyak épségének megóvása céljából több páratartalom szabályzó berendezést is elhelyeztek. Rengeteg berendezése miatt 2 szintes volt a kiállítás, ami szinte az egész szintet elfoglalta. A 2. emeleten gyönyörű volt a kilátás. A vár tövében volt egy kis halastó, amiben virágok voltak. Egyik oldalról 2 fal védte a várat, mely 2 fal között virágos kert volt kialakítva. Amikor végigmentünk a múzeumon lementük az udvarra, pihentünk egyet. A további program egy kis templomba vezetett megjegyzem, ebben a templomban sem járt mostanában kőműves ugyanazzal az idegenvezetővel. Ez egy másik dombon volt megtalálható. A templom udvarának a hátsó részében állt egy kis kápolna ahol egy pap fordított régen bibliát. Itt a látnivaló ennyire futotta. Az ebédünk megvolt rendelve egy étteremben, mely rendkívül finom volt, ilyen magyar gulyásleveshez hasonlító levest kaptunk, melyből 2-3 tányérral is bekanalaztunk. Hodován István azzal piszkált, hogy én kimertem az összes húst, hát nyílván célom volt sok húst merni, de végülis


Bocskai Ferenc

elmagyaráztam neki, hogy nekem miért jutott több hús, mint neki. Mivel a hús sűrűsége 0,93 a vízé pedig 1, ezért a hús úszik a vízen, én a leves tetejét mertem le, ő meg az edény aljáról próbált hús halászni, hát ez nem jött össze neki, de legalább ma is tanult valamit. Az étterem mellől indultunk az erdőbe túrára, ami 2 óra hosszú volt. Megmásztunk egy-két hegyet mire egy völgybe értünk, ahol csordogált egy kis patak. A patak mellett haladtunk tovább túránk folyamán, amin sok hódgátat láttunk. Majd egy igen meredek emelkedési rész, valamint még pár km erdőben töltött séta utána visszaértünk a buszunkhoz, ahonnan már csak egy barlangba mentünk a mai napon. A barlangban nagyon hideg volt, és nagyon nagy volt a páratartalom, azt állították, hogy 100%-os, amit mi kicsit sokalltunk. Ahogy járunk végig úgy mondták, hogy éppen mi látunk. Voltak denevérek is a barlangban, meg minden egyes cseppkőnek nevet adtak, attól függően, hogy az éppenséggel mire hasonlít. Ezt követően hazabuszoztunk, majd néhányan bevásároltunk másnapra. A vacsorát egy pizzériában oldottuk meg, hát a kiszolgálás valami elképesztő volt, senki a füle botját sem mozgatta miattunk, nekünk kellett betöltenünk a pincér szerepet is. A rendelt pizzák sem, mind egyezett a kapottal, néhányan igen csípős félét ettek, kihasználva, hogy senki nem tudott magyarul jól elnevetgéltünk, amin csak lehetett. Végülis aránylag jól laktunk, de ezt az éttermet csak nagyon ráérőseknek ajánlanám, mert ha nem megyünk oda a pincérekhez, akkor még most is ott ülnénk. Az este hátralevő részében 10-en megnéztük a Krakkói éjszakai életet.


Bocskai Ferenc

Kirándulás Auschwitzba 8. nap A mai reggelen elég fáradtan keltünk, mivel előző nap este elvoltunk hajnali 3-ig megnézni, hogy milyen Krakkóban az éjszakai élet. Ennek ellenére mindenki odaért 7 órára a reggeliző asztalhoz, ott elfogyasztottuk reggelinket (sonka, kolbász, szalámi), valaki jól lakott, valaki nem teljesen, majd 8 órakor felszálltunk egy fehér Mercedes 412 D típusú 2874 cm3-es 4 hengeres 123 Le-s TurboDieselIntercooler erőforrással rendelkező 20+1 férőhelyes lengyel mikrobuszra, mellyel Auschwitzba vettük az irányt. Útközben volt egy útlezárás, emiatt kicsit eltévedtünk, de azért kikerülve a lezárt útszakaszt odaértünk. Ott mivel kicsit korán érkeztünk, megnézegettük a bazárosokat, majd csoportképet csináltunk. Mikor eljött az ideje, bementünk, mindenki kapott fülhallgatót, melyen az idegenvezetőt hallgattuk kihangosítva. A tábor eredetileg egy lengyel kaszárnya volt, amiből koncentrációs tábort csináltak. Akiket odavittek (zsidó vallásúak, politikai foglyok, homoszexuálisok, cigányok és katonai tisztek) azokkal kemény munkát végeztettek, és aki nem bírta a munkát, akár gyerekeket is deportáltak. Katonai bunkert átalakítottak gázkamrává és kazánná, amiben végeztek a munkaképtelenekkel. A barakkokban egyszerre rengeteg foglyot tartottak borzasztó körülmények között. Higiénia nem volt kielégítő közel se, többször járványok söpörtek emiatt végig és csorbították le a létszámot. Tisztálkodásra ritkán volt lehetőség, ez is belejátszott ebbe az állapotba. A helyzet ük miatt többen próbálkoztak szökéssel, amiből közel 150 sikeres volt, a többi azért nem, mert 2 soros drótkerítés vette körbe a tábort, amibe 220 Volt feszültség volt vezetve. Jelenleg minden nemzetiségnek külön múzeumot alakítottak ki, ahol a magyar halottakról volt szó. Ezt követően átmentünk Birkenauba, amely egy 175 hektáron elterülő tábor, mely barakokból áll, ahol rettenetes körülmények között, zsúfolásig teli faépületekben laktak az emberek. A táborba vasút is vezetett, hogy vonaton megrakott zsúfolásig rakott vagonokkal, tudják hozni a szállítmányokat. Kiszálláskor rögtön elkezdődött a szelektálás, ránézésre akit olyannak láttak, rögtön elküldték fürödni, az emberek mit sem sejtettek a tábor jellegéről, állítólag először szép helynek látták a tábort, hisz volt focipálya is, majd a fürdőszobának nevezett helység egyre jobban megtelt, rájuk zárták az ajtókat, bedobtak mérges gázt, és ily módon több ezer embert végeztek ki. Ez számszerűen kifejezve fél óránként 7000 volt. Kifelé menet megtekintettük még a főzőépületet, ahol ugyancsak szörnyű körülmények uralkodtak. Ezt követően étteremben megebédeltünk, hát az étel mennyiségével voltak gondok, vigyáztak, hogy nehogy elcsapjuk a hasunkat, majd visszabuszoztuk, pihentünk valamint napi beszámolót írtunk.


Bocskai Ferenc


Bocskai Ferenc

Vízerőmű látogatás 9. nap Reggel 6 óra 30 perckor keltünk, gyors tisztálkodás és felöltözés után 7 órakor már a megterített asztalnál ültünk. A kaja a szokásos volt, egy kevés papírvékony sonkaszelet paradicsommal, uborkával, salátalevéllel, hagymával, sajttal és vajjal, mindehhez teát vagy kávét ittunk. 8 órakor felszálltunk egy fehér Mercedes 412 D típusú 2874 cm3-es 4 hengeres 5 előre 1 hátra sebesség fokozattal, 123 Le-s TurboDieselIntercooler erőforrással rendelkező 20+1 férőhelyes lengyel mikrobuszra, mellyel Czorsztyn felé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy fatemplomnál, melyet megnéztünk, angolul végighallgattuk a templom történetét, bemutatását, melyből megtudtuk, hogy a 16. században épült, és 13-17. századból származó képek, motívumok díszítik. Majd még egy kis utazás után odaértünk a vízi erőműhöz. Az erőmű kívülről egy töltésnek látszik, a töltés alatt szabályozott módon engedik rá a turbinalapátokra a hidrosztatikai nyomásból származó nagynyomású, valamint a vízhozam miatt nagymennyiségű vizet. A gépház, ahol a turbina, generátor, valamint zsilipek, szelepek találhatóak 50 méterrel lejjebb van a víz szintjétől, ez a szintkülönbség okozza a víznyomást. (10 méterenként 1 bar) Megtudtuk, hogy az egyes szelepeket úgy kell szabályozni, hogy a generátor állandó fordulaton tudjon dolgozni. Az erőátvitel úgy történik, hogy a nagynyomású, nagy keresztmetszetű víz megtekeri a turbinát, majd ezt a fordulatot, a generátor számára megfelelő arányban áttételezve hajtja meg a generátort, mely az áramot termeli. Az erőmű két áramtermelő egységből áll, mely egyenként 43 MW névleges teljesítményű. Voltunk a vezérlő központban is, ahol mindössze 3 ember dolgozik, látják kijelzőkön a rendszer minden adatát, meghibásodás esetén hangjelző berendezés figyelmeztet a hibára (pl. túlmelegedés). Komoly figyelmet fordítanak a biztonságra, folyamatos seizmofgráfos méréssel figyelik a földmozgást, a gát épségét, a vízszivárgást, valamint árvíz esetére van túlfolyó rendszer, mely levezeti a fölösleges vizet,


Bocskai Ferenc

melyet nem tud az erőmű eldolgozni. Az erőmű hátránya, hogy a vízáramlástól nagyban függ a működése, a vízhozam nem tudja teljes mértékben kielégíteni az erőmű víz igényeit, emiatt sokszor lekell állítani az erőművet és megkell várni, hogy a vízszint elérje azt a szintet, amikor már újra lehet indítani az erőművet. Az erőmű előnye az, hogy környezetbarát, nem kell neki nyersanyag, megépítése költséges, de utána szinte ingyen üzemeltethető, valamint a környező falukat, városokat megvédi az árvíztől. Ezt követően boltban vásárolt péksüteményekből, szalámiból, parizerből, májkrémekből magunknak készített szendvicsekből megebédeltünk, majd rafting túrára mentünk. Elkezdett szemerkélni az eső is, de minket ez sem tartott vissza a 2,5 órás 18 km-es túrától. Ilyen fából készült tutajszerűségen ereszkedtünk le a Dunajec folyón, 1015-en ültünk egy csónakban, valamint volt két bácsi, aki bottal löködte, irányította a csónakunkat. Útközben elég rendesen elkezdett szakadni az eső és kb. 1,5 órán keresztül szarrá áztunk, szétfagytunk, mivel nem készültünk ilyen szélsőséges időjárási körülményekre. A táj szép volt a zuhogó eső ellenére is. Majd a csónakázás után mikrobuszunkkal visszajöttünk szálláshelyünkre. Ott a vacsora már várt minket, melyet jóízűen elfogyasztottunk.


Bocskai Ferenc

Számítógépes képszerkesztés 10. nap A mai reggel sem különbözött a többitől, szokás szerint 7-kor reggeli, ehhez időben fel kell kelni, majd 8 órára már az iskolában kellett lenni. Ott egy számítógépes teremben képszerkesztő programokkal dolgoztunk. Tanárunk egy fiatal lengyel, angolul jól beszélő kopasz informatikai zseni volt. Először megnéztük a honlapját, ott képek voltak, melyet képszerkesztő programokkal csinált, annyira élethűek voltak, ezek a képek, hogy szinte meg se lehetne őket különböztetni egy fényképtől. Hát mivel mi nem értettünk ezekhez a képszerkesztőkhöz, ezért az alapokkal kezdtük. Először egy tájképet kellett megszerkeszteni a GIMP 2 nevű programmal, ezt már láttuk, használgattuk, de nem volt valami jelentős, erről a programról szerzett tudásunk. A tanárunk a táblán mutatta lépésről lépésre a teendőket, mi próbáltuk követni, ha elakadtunk, mivel nagyon segítőkész, rögtön jött és segített. Mikor ezzel végeztünk, elmentettük, majd bezártuk a programot. Megnyitottuk a 3 dimenziós képszerkesztőt a 3D_max-ot, melyet közülünk még senki sem látott, az azonban sokat segített, hogy angolul volt a lengyel GIMP 2-höz képest. Itt egy házikót rajzoltunk, benne asztallal. Először megrajzoltuk az alapot, ahogyan azt tanárunk a táblán bemutatta, majd elkezdtük felhúzni a falakat, utána az egyik falon kivágtunk egy ablakot, bekameráztuk a házat, valamint lámpákat helyeztünk el, hogy rálássunk a belső sarkokra. Ezt követően megszerkesztettünk egy asztalt, arra ráhelyeztünk egy üveggömböt. Általában minden lépésnél volt aki elakadt, ilyenkor a lengyel tanárunk odament 2-őt, 3-at klikkelt, és minden jó lett, kész lett. 13 óráig tartott ez az iskolai program, ajándékkal megköszöntük a tanárnak a munkáját. Délután az ebéd után fél 3-ig szabad program volt. Ezt később sóbánya látogatás követte. Krakkótól nem messzire utaztunk, először villamossal a pályaudvarra, majd onnan vonattal a sóbánya közelébe. A sóbánya településileg Wieliczkán volt, mely láthatóan kihasználta a turizmus adta lehetőségeket. Külön magyar nyelvű idegenvezetőt kaptunk, aki mindent tudott a bányáról. Először falépcsőkön mentünk le a bányába 60 méter mélységbe, így az 1. szintre jutottunk, miután körbejártunk, lejjebb mentünk még egy szintet, majd még egyet, végül a 3-ik szintig jutottunk. A turistaútvonal ezen a 3 szinten van, még 3 szint van lefelé ahol bányásznak is, jelenleg 15000 tonna sót, melyet nagyrészt az ott található sós víz lepárlásával tesznek, míg régebben inkább magát a kősót fejtették ki. Az idegenvezető elmondása szerint mi a bányának


Bocskai Ferenc

1 %-t jártuk be 3 óra alatt, mely 3 km volt, azaz a bánya alagútjainak hossza összesen 300 km. Az alagutak tele vannak rakva faoszlopokkal, ahol nem elég biztonságos a mennyezet, ott alá van dúcolva a bánya, a beomlás veszélyt teljes mértékben meg kellett akadályozni. Őszintén megmondva egy percig sem féltem a bányában, hatalmas mennyiségű fával volt telerakva, agyon volt biztosítva a bánya úgy is mondhatnám. Az út során láttuk, hogy dolgoztak régen a bányászok a sóbányában, jelenleg is állnak, sőt használhatóak is lennének a csörlők, nagyon precíz jól megmunkált eszközök szerszámok voltak, melyekkel dolgoztak. Lovakat is alkalmaztak a nehezebb sódarabok vontatására, valamint fából készült csörlők működtetésére. Mindezek ellenére is a bányászat rendkívül nehéz és veszélyes munka, a bányászok kb. 10 % halt meg a bányában munka közben. Nagy veszélyt jelentett még a bányászokra a metán gáz jelenléte, valamint az oxigén hiány. Közel sem volt olyan szellőztetőrendszerük, mint amelyek manapság már léteznek, lángoló fáklyákkal világítottak, nyilván nagy világosság ettől sem lett a bányában, valamint a tűz a metángázzal találkozva azonnali robbanást eredményezett. Megnéztük a sóbánya múzeumát is, ahol a kezdetektől napjainkig bemutatták a technikai eszközöket, eljárásokat, melyeket a bányászok használtak. Felfelé 130 méterről egy lift vezetett, mely igazi bányászati felvonó volt, 9 személyes kis kalitka volt, amelybe egyszerűen 7-nél többen nem fértünk. Inkább praktikus és félelmetes volt, mint kényelmes, de hát bányában voltunk. Ezt követően 8 óra körül egy étteremben megvacsoráztunk, ahol a kemencében sült pizza nagyon finom, majd visszautaztunk szálláshelyünkre és secc-perc elaludtunk.

2009. szeptember 16. szerda

Bocskai Ferenc

Krakkói TV központ látogatása 11. nap Reggel 7 óra 30 perckor keltünk, gyors tisztálkodás és felöltözés után 8 órakor már a megterített asztalnál ültünk. A kaja a szokásos volt, egy kevés papírvékony sonkaszelet, egy doboz májkrém paradicsommal, uborkával, salátalevéllel, hagymával, sajttal és vajjal, mindehhez teát vagy kávét ittunk. Mindent megettem, aránylag jóllaktam, de azért adhatnának többet. Ezután elindultunk egy lengyel angoltanárnő kísérővel a Krakkói TV stúdió állomáshoz villamossal, majd több száz méteren keresztül gyalogolva oda is értünk. Ott szívesen fogadtak minket, egy férfi végigvezetett minket a TV műsorok gyártását, az egyes szobákat részletesen bemutatva. Minden egyes szerkesztői szobát megnéztünk. Először egy hangkeverői szobába mentünk ahol volt vagy 2 méter hosszú a keverő asztal, ami rengeteg bemenettel rendelkezett és minden bemenetre külön szabályzás vonatkozott. Az összes bemenetre több hangszínszabályzó volt, ami analóg volt és az összegzett jelet digitális felvevőkészülékre továbbította. 2 hangszórón hallgatták az eseményeket, és arra vezették ki, amit a videó alá helyeznek. Itt nem sok ember dolgozott, mint a tv stúdióban úgy általában. A következő, mellette lévő helységbe át lehetett látni és oda mentünk legközelebb. Itt a videóval foglalkoztak. A bejövő képeket egy ember, számára tetsző összetételben vágta össze. Igazából sok múlik rajta, mert ha nem jól teszi az egyes jelenetek egymás után, vagy ha nem úgy illenek össze, a felvételrészletek, akkor hiába lehetnek jó kis videók, az összhatás elmaradhat a várttól. Rengeteg monitor volt, minden egyes monitoron egy kamerának a felvétele volt rajta, itt az volt a feladat főként élő adásnál, hogy a kamerák képei között megfelelő módon és időben átkapcsolgassanak, középen volt egy nagy monitor, amelyen a kész felvétel volt látható. A következő teremben a hangot illesztették össze, az aláfestést, fontos, hogy a zene passzoljon a képekhez, és a megfelelő időben kezdődjön és érjen véget. Mindezek után bementünk a televízió stúdió nagytermébe, ahol valami vicces, humoros szórakoztató jellegű műsorra gyakoroltak, reggel 9-től este 9-ig hogy 10-kor közönséggel élőben jól sikerüljön az előadás. Annak ellenére, hogy semmit nem értettünk a műsorból, mert a nyelve lengyel volt, jól szórakoztunk. A délutáni program egy aquaparkba vezetett az iskola egyik tanárával, ahol 2 órát töltöttünk el a vízben, kipróbáltuk az összes csúszdát, voltak igencsak hajmeresztőek is. Jóérzéssel töltött el minket, hogy Weisz tanár úr, ugyanúgy, mint ahogy a fociban, ebből is kivette részét és velünk tartott a csúszdákon is. Kipróbáltuk a jakuzzikat, voltak gyerek játszómedencék is, valamint ami nekünk még nagyon tetszett az a vízi röplabda volt. Mikor lejárt az időnk visszamentünk a szálláshelyünkre, megettük a vacsoránkat, majd szabad program és alvás zárta a napot.

2009. szeptember 16. szerda

Bocskai Ferenc


Bocskai Ferenc

Számítógépes hálózatok megismerése 12. nap A mai napon a szokásosnál kicsit később kezdődött a reggeli, ráértünk 8 órára reggelizni, menni, így előtte volt bőven időnk, akár tovább aludni is. A reggeli szokás szerint lengyelféle kolbász és sonka volt, paprikával, paradicsommal, sajttal és vajjal. A reggelihez kávét és teát ittunk. Reggel 5 óra 20 perckor elkezdett szakadni az eső, ezt onnan tudom, hogy akkor is az előző napi beszámolómat írtam. Az eső miatt tanáraink úgy döntöttek, hogy a délelőtti program elmarad, ami az öreg városrész megtekintése lett volna. Ezt a Leonardós társaság annyira nem is bánta, mivel mi inkább a szakmai dolgokat részesítjük előnyben, és nem sok kedvünk van az ilyen kulturális programokhoz. Ez a mai napi szabad délelőtt igen jól jött mindenkinek, volt aki fáradt volt és alvással töltötte a délelőttjét, voltak akik a plázába mentek ajándékokat és egyéb dolgokat vásárolni, valamint voltak akik az elmaradt napi beszámolójukat írták meg ebben a kis időben. Aztán megebédeltünk, a kapros krumplipüré ma sem maradt el, valamint a leveseik sem valami jók. Délután szintén volt még ebéd után egy kis idő, én pl. a Pistivel kártyáztam, majd 14 óra 25 perckor mentünk számítógépes hálózatok témakörrel rendelkező gyakorlati órára. Ott 3 csoportban dolgoztunk, 2 csoport a számítógépes hálózatokkal foglalkozott. Rengeteg UTP kábel, modemek, és egyéb a témához kapcsolódó műszerek, szerszámok fogadtak minket. Első sorban egy UTP kábel végére kellett a csatlakozót egy speciális fogóval feltenni, egy kis odafigyeléssel és a vezeték színek ismeretségével ez egész könnyen ment a társaságnak, főként azoknak akik a suliban részt vettek a CISCO tanfolyamon. Majd tesztelő készülékekkel ki kellett mérni a kábelt hogy minden a megfelelő helyre lett-e bekötve, nincs-e szakadás, stb. Majd modemek közt kellett kapcsolatot létesíteni. Én a harmadik csoportban voltak Pistivel és Gotival, mi astabil, bistabil és monostabil multivibrátorokat mértünk ki, egy számítógépre csatlakoztatható mérőpaddal. A számítógépen egy program segítségével oszcilloszkópon jelent meg az oszcillogramm, valamint lehetőség volt multiméterrel is mérni. Ebben az időben érkezett meg a paksi küldöttség, eljött az ESZI igazgatója Szabó Béla, a kollégium igazgatója Vajda Tibor és egy informatika szakos tanárnő Pásztor Katinka. Jó hangulatban fogadtuk őket, elmeséltük az eddigi eseményeket, aztán az óra folytatódott tovább, ők pedig elmentek a lengyel iskola nagy embereivel vacsorázni. Mikor vége lett az óránknak mi is megvacsoráztunk, majd zenés est következett, Levente játszott zongorán, a többiek pedig énekeltek. Mikor eljött a csendes pihenő időszaka, mindenki elment aludni.


Bocskai Ferenc

12. napi jegyzőkönyv Feladat: Astabil multivibrátor kimenetének kimérése különböző méretű ellenállások esetén: 1. R2 és R5 bekötése esetén:

2. R2, R3, R4 és R5 bekötése esetén:

3. R2, R3 és R4 bekötése esetén:

2009. szeptember 18. péntek

Bocskai Ferenc

Krakkói vasúthálózat villamos rendszerének bemutatása 13. nap A mai napon 7 órakor keltünk, a reggeli mosakodást követően, a számunkra megterített asztalnál elfogyasztottuk, a nem túl kiadós, paprikahiányban szenvedő kolbászdarabkákat, valamint sonkaszeleteket, sajtot és vajat, majd aki még nem lakott ezekkel jól, az lekváros kenyeret tudott kenni magának. A reggelihez teát és kávét kaptunk. Ezt követően indult a napi program, villamossal elmentünk a Polish State Railways, rövidítve PKP székházához. Itt kivetítőn elmesélték a cég történetét, fejlődését, eredményeit, sikereit, elmagyarázták a működési mechanizmusát. Utána átmentünk a vonatok elektromos hálózatát figyelő vezérlő központba. Ott két ember dolgozik, feladatuk a vasúthálózat elektromos rendszerének figyelése, szükség esetén kiadni az utasítást javításra. Ők az egész hálózatról látnak információt több számítógép monitoron, valamint egy nagy táblán, melyen az egész általuk figyelt vasúthálózat megállóhelyekkel rajta van. Általában a hibákra figyelmeztető jelzés jelez, ezen hibák egy része azonnal orvosolható, de előfordulhatnak súlyosabb, napokig tartó kivizsgálást igénylő hibák is. A két ember lényegében ugyanazt a munkát végzi, csak azért kell, hogy ketten legyenek, hogy legalább egyikőjük mindig ott legyen és figyeljen. Ha egy ember lenne, nem tudna pl. WC-re menni, kávét főzni, vagy netán elbóbiskolna, akkor nem lenne senki aki figyeljen. Ez a program is nagyon jó volt szakmai fejlődésünk érdekében. Visszajöttünk szálláshelyünkre, 15 órakor megebédeltünk, egyszerűen felfoghatatlan számunkra, hogy 13 napja miért kapunk állandóan krumplipürét, kaporral. Már a fülünkön is a krumplipüré jön, a kaprot nem szereti senki, a hozzá kapott hús az általában jól elkészített, én mivel nagyon húsmániás vagyok, kicsinylem a méretét. A leves változó, valamikor számunkra ehetetlen, általában elfogadható, csak nem a magyar szokások szerint készített, és volt ami csak csukott szemmel tudtuk megenni, amikor céklaszínű bablevest kaptunk, mert finom volt, csak ránézésre nemkívánatosnak tűnt. Délután Zakopánéba indultunk, ez mintegy 120 km délre, 2 napra összepakoltuk a ruháinkat, egyéb felszerelésünket, majd kicipekedtünk a villamoshoz, onnan elmentünk a buszpályaudvarra. Enyhén szólva nagyon bökte a csőrünket, hogy Weisz tanár úr, aki autóval jött Zakopánéba, kiválasztott spontán 2 gyereket, aki vele mehetett autóval, az egyik az volt akivel a legtöbb magatartási probléma van, a másik az aki a legkevesebbet dolgozott, nem vette ki a részét a fényképezős munkából se, valamint a napi beszámolói sem készültek el eddig a napig. A többiek akik rendszeresen elvégzik munkájukat, jól viselkednek, azok meg cipelhették km-eket a jól megrakott táskájukat. Hát ez nagyon nem tetszett senkinek se, ez nemcsak az én véleményem, de én ezt lemerem írni. A buszunk egy igen lehasznált volt millió km-errel, az ülések szétestek, emelkedőkön nem győzött visszaváltani a sofőr, de végül odaértünk 2 óra 40 perc alatt. A szállásunk 3 csillagos hotel volt, arra panaszunk nem lehetett. Este megvacsoráztunk, majd mivel mindenki fáradt volt, hamar elaludtunk.


Bocskai Ferenc

Aquapark Zakopánéban 14. nap Zakopánéban a hotelben reggeliztünk, 8-10 óráig vártak minket svédasztalos reggelivel. Mindenki a szája íze szerint választhatott a bőséges mennyiségű, sokféle sonka, szalámi, sajt, kenyér, különböző saláták közül, volt kávé, tej, tea, üdítők, valamint reggeliző pelyhek is, szóval tényleg minden ami csak szem-szájnak ingere. Ezt követően Vajda tanár úrral, és Zakara Andrea tanárnővel elmentünk városismereti sétára, valamint túráztunk a hegyekben. Hegyi vasúttal felmentünk 910 méter magasra, ott végignéztük a helyi árusok kínálatát, valamint gyönyörködtünk a tájban, a hatalmas panoráma csodálatos volt. Ezt követően végigsétáltunk a hegygerincen, és egy sífelvonó alatti pályán ereszkedtünk le. Hazafelé a sétálóutcán keresztül bementünk a piacra. A piacon rengeteg árus volt, bőséges áruválasztékkal, sok ajándéktárgyat kínáltak, rengeteg sajtárus volt. Aránylag olcsó áron lehetett ajándéktárgyakat vásárolni, köszönhetően annak, hogy sok árus hasonló termékeket árusított, ezáltal nem tudnak túl nagy árréssel dolgozni, de azért még így is lényegében mindent le tudtunk alkudni. Délután bementünk az aquaparkba, ott jakuzziztunk, kipróbáltuk az összes csúszdát és medencét. 5 darab csúszda volt, az egyik egy sík felületű rövid, a második gyenge lejtésű rövid kék, a harmadik egy meredek, rövid sárga csúszda, valamint 2 nagy, mindkettő lankás lejtésű. Az aquapark nagyrészt fedett, de van kinn egy fedetlen meleg vizes medence is, az egyik nagycsúszda ebbe vezet. Számomra tetszett, hogy a csúszdák nem túl extrém lejtésűek, de hosszúak, ezáltal a csúszdázás iránt nem túl sok bátorsággal rendelkezők is gond nélkül lemertek csúszni rajtuk. Nagyon élveztük a pancsálást. Este úgy döntöttünk, hogy nem a hotelban eszünk, ez drágább lett volna, hanem inkább elmegyünk valamilyen étterembe. Nézegettünk többet is, de mindegyik annyira tele volt, hogy nem fértünk volna be. Pizzériába a társaság egy része nem akart menni, ezért végül egy gyorsétterem mellett döntöttünk. Nevét nem említeném, de KFC gyorsétterem volt a választás, hát igencsak megbántuk, a big box menü nagyon kicsi volt, és igen gyenge minőségű ételt tartalmazott, egyszerűen nem is értem, hogy miért volt ott annyi ember, nekünk nagyon nem nyerte el a tetszésünket. A vacsorát követően a napot szabad program és alvás zárta.


Bocskai Ferenc

Zakopánéban fürdés, vásárlás, visszautazás 15. nap A mai reggel is úgy telt, mint a tegnapi, Zakopánéban a hotelben reggeliztünk, 8-10 óráig vártak minket svédasztalos reggelivel. Mindenki a szája íze szerint választhatott a bőséges mennyiségű, sokféle sonka, szalámi, sajt, kenyér, különböző saláták közül, volt kávé, tej, tea, üdítők, valamint reggeliző pelyhek is, szóval tényleg minden ami csak szem-szájnak ingere. Ezt követően Zakara Andrea tanárnő ismertette a programot, melynek lényege az volt, hogy 2 óra 20 perckor indul vissza Krakkóba a busz és azt el kell érnünk, addig azt csinálunk, amit akarunk. Voltak akik ma is bementek az aquaparkba, jakuzzizni, csúszdázni, de legtöbben a zakopánei piacot járták még egyszer körbe, az otthonmaradt családtagoknak, rokonoknak, ismerősöknek ajándékot venni. Az áruválaszték bőséges volt, az árak megfizethe tőek, az eladók kedvesek. Az utcán voltak pantonimok, zenészek, humoros műsorok, melyekért önkéntesen aprópénz bedobásával lehetett fizetni. Miután mindenki megvette amit akart, visszamentünk szálláshelyünkre, a megbeszélt 1 órára, majd mikor mindenki megérkezett, a csomagjainkat a hátunkon, kezünkben vittük le a buszpályaudvarra. Ott mindenki evett egy Kebabot ebédként, ez egy helyiek által kitalált étel. Majd 2 órakor felültünk a buszra, mely egy Scania Irizar volt 975000 km-el, ennek ellenére jó állapotú volt. Aztán elindultunk Krakkó felé, mely egy 120 km-es út. Nagyon nagy volt a forgalom, többször percekig álltunk dugóban. Buszunk elég jól ment ahol tudott, még a 110et is elérte, volt amikor belső sávon előztünk folyamatosan, nem jelentettek neki gondot az emelkedők sem, ott is simán tartotta a 90-et, nem úgy, mint az a busz, amivel Zakopáne felé mentünk, az kb. 40-50-el ballagott fel az emelkedőkön. Sofőrünk nagy lágyan, ügyesen, biztonságosan vezetett, és a dugók ellenére is tudta tartani a menetidőt. Így körülbelül 4 óra 40 perckor megérkeztünk, leszálltunk a buszról kipakoltuk a csomagjainkat, majd mentünk a villamoshoz, ami visszavitt minket a szálláshelyünkre. Mivel vasárnap volt, ezért nem kaptunk a kollégiumban vacsorát, így egy a közelben lévő pizzériában vacsoráztunk meg, majd ezt követően, néhányan még nekiálltak megírni a napi beszámolójukat, a többiek inkább a csendes pihenőt választották.


Bocskai Ferenc

Számítógépes programozás 16. nap Reggel 8 órakor ráértünk felkelni, a reggeli a szokásos sonka volt, valamint fasírozott, melyet mindenki májkrémnek hívott, állaga és íze miatt, sokan azt is hitték róla, hogy jó májkrém, közben nem volt más mint egy íztelen fasírt, paprikával, paradicsommal, sajttal és vajjal. A reggelihez kávét és teát ittunk. Mára szabad délelőtt volt a tervezet vásárlással, ez a program igen jól jött mindenkinek, volt aki fáradt volt és alvással töltötte a délelőttjét, voltak akik a plázába mentek ajándékokat és egyéb dolgokat vásárolni, valamint voltak akik az elmaradt napi beszámolójukat írták meg ebben a kis időben és voltak akik nem voltak fáradtak, nem mentek plázába és a napi beszámolójukkal sem voltak elmaradva, azok kártyáztak. Délután 1 óra 30 perckor mentünk ebédelni, a leves számunkra ehetetlen volt, a kihozott 3 tálból fél tállal nem fogyott el belőle, nem értjük egyszerűen, hogy azt hogy tudják a lengyelek megenni. A második fogás hatalmas meglepetésünkre nem krumplipüré volt, hanem tészta, de a kaprot arról sem hagyták le, sőt még jól bele is keverték, míg a krumplipüréről legalább le tudtuk piszkálni, ebből még ki se tudtuk válogatni. Mivel éhes voltam, így 1,5 adagot ettem belőle. Ezt követően délután 2 óra 30 perckor kezdődött számunkra a számítógépes programozás óra, mely 5 órán keresztül tartott. A C++ programmal dolgoztunk, először egy számológépet készítettünk, mely képes 2 szám összeadására, kivonására, szorzására és osztására. Majd bonyolultabb ábrákat, pl. hóembert, mozgóképeket pl. szabadon eső golyó, guruló kiskocsi és fizika egyenletek (mozgási és helyzeti energia) megoldására képes programot készítettünk, mely mozgás folyamatokat le is szimuláltuk. A Leonardós társaság megértette, a programozás lényegét, azt hogy miként lehet megadni egy programnak, azt hogy kört, négyszöget, vonalat rajzoljon, azt megfelelő színnel színezze és hogy ezen ábrákból hogyan lehet képet előállítani, majd akár még mozgásba hozni is. Nagyon tanulságos volt, mindenki számára ez a délután, a lengyel tanárok, és 3 diák, nagyon segítőkész volt, bármikor elakadtunk ők rögtön, megmutatták, hol rontottuk el a feladatot, és kijavították a hibát. Segítőkészségüket ajándékkal jutalmaztuk. Este megvacsoráztunk, majd a napi megbeszélést követően, szabad program és alvás zárta a napot.


Bocskai Ferenc

2009.szeptember 22. kedd

Bocskai Ferenc

Niepolomice-i csillagvizsgáló 17. nap A mai napon 8 órakor keltünk, a reggeli mosakodást követően, a számunkra megterített asztalnál elfogyasztottuk, a nem túl kiadós, paprikahiányban szenvedő kolbászdarabkákat, valamint sonkaszeleteket, sajtot és vajat, majd aki még nem lakott ezekkel jól, az lekváros kenyeret tudott kenni magának. A reggelihez teát és kávét kaptunk. Majd egy járatos kisbusszal – Krakkóban rengeteg 20 személyes járatos Mercedes kisbusz üzemel – elmentünk Niepolomicebe, ami körülbelül 20 km-re van Krakkótól, mivel induláskor a busz kilométer órája 313197-en állt, mikor odaértünk 313217 km-t mutatott. Ott megnéztünk egy közel 4 méteres szobrot, mely egy szuperhős katona volt. Ezt követően bementünk a kastélyba, ahol rengeteg gyönyörű kép volt, híres lengyel festőktől mint pl. Antoni Pleszowski, Walery Gadomski, Maurycy Gottlieb, Piotr Wójtowicz, Antoni Madeyski, Stanislaw Bergman. A festmények igazi műalkotások, értékük felbecsülhetetlen, ezért is őrzik őket szobánként két kamerával. A kastélyban láthatóak voltak még szobrászművészek alkotásai is, pl. Báthory István szobrát is megtaláltuk. A kiállítás a képeken kívül tartalmazott vadászati kiállítást is, ahol kikészített állatokat lehetett látni. Volt medve, szarvas, őz, vaddisznó, meg mindenféle a lengyelországi erdőkben megtalálható állatfaj. Elérkezett az ebédidő, ezt egy étteremben bonyolítottuk le, húslevest és rántott húst ettünk sült krumplival. Innivalóként meleg körte kompótlevet ittunk, mely igazán nem ízlett senkinek, de azért megittuk, hogy üres legyen a poharunk, majd vizet kértünk, nagy nehezen kaptunk is. Délután egy vadászkiállításra mentünk, ahol szintén sok szép kitömött állat volt. Ezt követően felültünk egy lovas kocsira, melyet két barna ló húzott, és elkocsikázgattunk a turista útvonalon. Ott láttunk sok szépet, egy nagyon régi hatalmas kirohadt tuskóból kihajtott facsemetét, I. világháborús temetőt, és egy kis kápolnát is. A két lóerős gépjárművünk szépen haladt, a több, mint 15 q-s kocsit gond nélkül húzta a két darab összesen 8 pata meghajtású állat. Aztán egy csillagvizsgálóhoz siettünk 6 órára, ott ilyen kis 9 férőhelyes alsó+felső szinttel együtt 30 négyzetméteres faházikóban volt a szálláshelyünk. A csillagász mester jött is gyorsan, és sietősre fogva a tempót mentünk egy dombra ahonnan megnéztük a naplementét és a hold feljövetelét. Nem mintha még nem láttunk volna ilyet, de csillagász szemmel ez sokkal érdekesebb.

2009.szeptember 22. kedd

Bocskai Ferenc

Pont a mai napon kezdődött a csillagászati ősz. A mi általunk csak Mesternek hívott csillagász úr elmondott néhány fontosabb információt a nappal és a holddal kapcsolatban. Néztük távcsővel, meg anélkül is, végül is mindenképpen jól látszódott. Aztán visszasiettünk a szálláshelyünkre, ott percre pontosan tudta a Mester, hogy mikor jön az általunk várt csillagnak látszó fényforrás. Ez mint elmondta a nemzetközi űrállomás volt, melyet interneten is nyomon lehet követni. A vacsorát úgy oldottuk meg, hogy az ottani grillezőt használva húst grilleztünk magunknak. Sanyi elvállalta a hús sütést, a többiek bepácolták a húst, felvágták a hagymát, paradicsomot. A grillezett hús és kolbász mindenkinek nagyon ízlett. A vacsora közben mindig szól a Mester, ha valami érdekes csillag jelent meg az égen, valamint a beállított kis teleszkópon meglehetett nézni a Jupitert, és mellette láttunk még 3 műholdat vele egyvonalban, és még kettőt tőle függetlenül. Vacsora után bementünk egy csillagvizsgáló épületbe, annak is a kupolájába, ahol egy nagyobb távcső volt, ezen már a Jupiter két gyűrűjét is lehetett látni. A vacsora és a csillagnézés után diavetítésen vettünk részt, amin szó esett többek közt a napról, a napkitörésről, a csillagokról és egyéb csillagászati látványosságokról. Majd lehetett még tovább vizsgálgatni a csillagokat, aztán e hosszú nap után a megérdemelt alvás következett.

2009.szeptember 23. szerda

Bocskai Ferenc

Csillagvizsgálat, vezetékszerelés 18. nap Ezen a reggelen a Niepolomice-i csillagvizsgáló kis faházaiban ébredtünk 8 óra körül. Mivel sokan pizsamát sem vittük, arra számítva, hogy hideg lesz az éjszakánk, így ruhástól aludtunk, azaz a reggeli felöltözködés ma ment a leghamarabb. Reggelire a tegnap este grillezett maradékot ettük. 8 óra 30 perckor már kezdődött is a csillagászati megfigyelés, mivel nappal igazán csak egy csillag van az égen, ezért azt figyeltük meg, ez az egy csillag természetesen a Nap volt. Ezt a vizsgálatot a csillagvizsgáló kupolában végeztük el, az ott álló nagy távcsővel. Mivel a Napba nem lehet csak úgy simán belenézni, mert kiégetné a szemünket, ezért több féle speciális eszközt használtunk, a távcsőhöz. Először kivetítettük egy írásvetítő vászonra a nap képét, ezen jól látszott a 2 kis fekete pont a nap bal felső felénél, majd szabad szemmel megnéztük a Napot egy alufóliához hasonló, de nyilván komolyabb fényszűrő fóliával, ami hasonló funkcióval rendelkezett, mint egy hegesztőpajzs. Végül egy drága az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett lencsét tettük az távcső elé, és azzal vizsgáltuk a Föld örökké égő lámpáját. Mindenkinek lehetősége volt akár többször is megnézni a Napot, láthattuk a 2 nap előtt álló kisbolygót, mely azt a két kis fekete pontot eredményezi távcsőben, valamint láthattunk egy picike napkitörést, mely abból látszott, hogy a szabályos kör formájú Napon volt egy picike tüske. A Mester szemléltette számunkra a Nap erejét, a lencse elé helyezett egy papírt ami szinte azonnal füstölt, majd meggyulladt. Ezt követően még egy előadáson vettünk részt, ahol megtudtuk, hogyan működik a Nap, hogy képződik ez a hatalmas energia, és láthattunk felvételek komoly, nagy méretű napkitörésekről is, melyet nyilván csak igenhosszas megfigyelés árán lehet meglátni. Majd elköszöntünk a Mestertől, igazán élvezetes volt vele dolgozni, és egy hasonló Mercedes kisbusszal, mint amivel jöttünk is visszautaztunk szálláshelyünkre. Ott megebédeltünk, majd volt 1 óra szünet, de mi ezt az időt is kihasználva gépeltük a kötelezően elkészítendő napi beszámolónkat. Úgy volt, hogy fél 4-kor kezdődik a délutáni program, de kaptunk egy telefonhívást, hogy ez 4 órára módosul. Hasonlóak voltak a feladatok mint múltkor, csak most csoportokat cseréltünk, hogy mindenki azzal dolgozzon, ami még számára ismeretlen, mert akkor tudja elsajátítani az új dolgokat. Én mivel múltkor multivibrátorokat mértem Pista kollégámmal, ezért most a kábelszerelést választottuk. Először jött az


Bocskai Ferenc

egyszerű része, amikor egy UTP vezetékre csatlakozót kellett szerelnünk. Ezt Pistivel egyszerűen megoldottuk, ugyan úgy, mint a másodikat is, ami egy hasonló szerelés volt, viszont itt sorosan kellett kötni a vezetéket. Az oktató nem volt valami angolprofesszor, de volt egy nyelvtanár aki lengyelről angolra tudta nekünk fordítani a tanár úr által mondott szöveget. Így a szakmai feladatot eltudtuk végezni. Az ő segítségével a számítógépet és a modemet összekötöttük az általunk készített UTP kábellel, és teszteltük, hogy mi fog történni. Hát valami hiba volt a kapcsolatban, hiszen a piros led égett és a zöldnek kellett volna, de ez várható is volt, mert amíg nem írunk programot hozzá, eddig ez működésképtelen marad, erről már amúgy is voltak háttérismereteink. Majd a hibakeresés következett, egy program segítségével. Majd oktatónk rácsatlakoztatott a modem hátuljára valami kis eszközt, amin rajta volt a program és így már működött a kapcsolat a számítógép és a modem között. Oktatóink jól felkészültek voltak, igazi szakemberek, jól értettek a munkájukhoz, és legjobb tudásuk szerint oktattak minket. Este már csak a vacsora és a napi megbeszélés volt hátra, majd következett a szabad program, ami általában nagyrészt a napi események lejegyzését jelenti, aztán elaludtunk.


Bocskai Ferenc

18. napi jegyzőkönyv Feladat: Működő fizikai kapcsolat létesítése modem és számítógép között. 1. Feladat: Soros kötésű UTP vezeték szerelése, tesztelése, üzembe helyezése.

2. Feladat: Kapcsolati hibák megkeresése, kijavítása: Talált, illetve kijavított hibák: A modem adott feladat elvégzésére való felprogramozás hiánya, majd ennek pótlása. Megjegyzés: a megépített hálózat működőképes és üzemre használható.


Bocskai Ferenc

Állatkert, villanypásztor alkalmazása 19. nap A mai reggel is szokásosan alakult a kaja is a szokásos volt, egy kevés papírvékony sonkaszelet paradicsommal, uborkával, salátalevéllel, hagymával, sajttal és vajjal, mindehhez teát vagy kávét ittunk. Majd 9 órakor már indultunk is a Krakkói állatkertbe, vadas parkba. Villamossal, majd busszal mentünk. Elég komoly emelkedőn mentünk felfelé busszal, miközben mi a busz hátuljában a sikító ékszíj hangját hallgattuk, mint szakemberek tudjuk, hogy ez nem jó jel, hisz ha csúszik az ékszíj, a generátor nem kap megfelelő hajtást, ezáltal nem tud kielégítően tölteni, és ha nincs töltés, akkor egy idő után lemerül az akkumulátor. Ez a hiba elhárítható az ékszíj megfeszítésével, úgynevezett spanolásával vagy ha már nem lehet spanolni, esetleg az ékszíj nagyon elhasználódott, elöregedett, akkor cserélni kell. Az állatkertben láttunk sok szép állatot, de mi azért nem éppen a városi, állatot csak állatkertben látott gyerekek közé tartozunk, ezért annyira nem az állatok érdekeltek minket, hanem azok a biztonságtechnikai megoldások, amelyet egy állatkertben, vadas parkban alkalmaznak. Kezdjük a legegyszerűbbel, amikor az állatok karámmal vannak körbe kerítve, pl. ilyet alkalmaztak az elefántoknál, szarvasoknál. Aztán voltak a közönséges dróthálóval körbekerített ólak, pl. az őzeknél. Van a ketreces megoldás, az állatok fémketrecben vannak, a ketrec akkora rácsokból áll, hogy az állatok ne férjenek ki, és felfelé se tudjanak kirepülni, kimászni, általában a madaraknál és majmoknál alkalmazzák ezt a megoldást. Természetesen voltak az akváriumban élő állatok is, melyek egyszerűen a vastag üveggel vannak elválasztva a külvilágtól. Valamint vannak a villanypásztorral körülhatárolt állatok, mely a földbe leütött karókból és áramvezető zsinórból áll, ennek megérintésekor egy enyhe, de kellemetlen áramütést kap az állat. Általában megjegyzik az állatok, hogy az a fehér zsinór milyen kellemetlenséget tud okozni, és többször nem is nagyon fognak hozzáérni. A veszélyesebb állatoknál, mint például a tigriseknél, leopárdoknál, húsevő vadállatoknál kettős biztonsági rendszert alkalmaztak, azaz a villanypásztor csak a kerítésen belül volt, azért hogy a kerítéshez ne tudjanak közel menni, valamint ha véletlen a villanypásztoron átjutnának. A villanypásztor működési elve a következő: (egy egyszerű ábrával szemléltetném is) Szabadban általában akkumulátorról, hálózati feszültség esetén a hálózatról kapva az ellátást, a feszültséget feltranszformálja, majd a nagyfeszültséget megszaggatva a pozitív pólust rákötjük a karámvezetékekre, a földet pedig egy mélyen a földbe szúrt fém pálcára kötjük, amikor az állat a földön áll, és hozzáér a karámvezetékhez, akkor záródik az áramkör, és ilyenkor van az áramütés. Ezzel a készülékkel, kicsi és nagy területeket


Bocskai Ferenc

lehet őrizni egyaránt, mert szabályozható a karámvezetékre kimenő áram erőssége. Íme egy villanypásztor kapcsolási rajza:

Az állatkertben teljesen biztonságban éreztük magunkat, még a legveszélyesebb állatoknál is, különös szórakoztatóak a majmok volt. Láttunk szép és csúnya állatokat, de nyilván maguk között ők így szépek, ahogy vannak. Az állatkertet miután végigjártuk, visszajöttünk szálláshelyünkre, megebédeltünk, a leves egyszerűen megint borzasztó volt. Majd délután focimeccsre készültünk a helyi iskola diákjaival. A csapatunk nyilván nem éppen focistákból állt, csak focizni szerető emberekből. Ellenfelünk az iskola egyik osztálya volt, akikkel igen szoros küzdelmet folytattunk. Felváltva lőttük a gólokat, a csöpörgő eső is nehezítette a dolgunkat, valamint a futsal labda is igen szokatlan volt számunkra, egyszerűen máshogy pattog, valamint nem akar szállni. Lényegében 5:5 lett az eredmény, melyet 7-es rúgások követtek, ahol a hazai csapat hazai pályán elvert minket. Innen is csak gratulálni tudunk lengyel ellenfeleinknek. A meccs után szabadon használhattunk az iskola jól felszerelt konditermét. Este már csak a napi beszámoló írása, a vacsora és a napi megbeszélés volt hátra, melyet szabad program és alvás zárt.

2009. szeptember 25. péntek

Bocskai Ferenc

20. nap Oklevél átvétele Ez a nap is eljött, ez volt az utolsó előtti. Reggel 7 órakor kelt a Leonardós társaság, Juhász Péter nyilván a mai napon is késett egy kicsit, de ezt már megszoktuk. 7 óra 30 perckor megettük a reggelinket, a jól megszokott sonkát, kolbászt és savanyúságot, megittuk kávénkat vagy teánkat. A mai programunk az volt, hogy a szakmai tanulmányi útról kellett oklevelet átvennünk. Mindenki szépen felöltözött, felvette farmerét és ingjét, tanárnő és a tanár úr is kicsípte magát a nagy eseményre. Az oklevél átadáson bemutattuk a szakmai kiránduláson készített képeket, melyek nagyon tetszettek a lengyel diákoknak, főleg azok, melyeken ők is ott voltak. A lengyel iskola igazgatója elmondta gondolatait, kifejezte örömét, hogy részt vettünk ezen a programon és tovább építettük a testvériskolai kapcsolatot a két iskola között. Majd a lengyel kapcsolattartónk is mondott néhány szót, a jeles nap alkalmából, aki amúgy egy angoltanár a lengyel iskolában. Mi figyelmesen végighallgattuk a beszédeket, jó érzéssel töltött el minket, hogy egy ilyen program részesei lehetünk. Ezt követően a lengyel igazgató mindenkinek egyesével átadta, a 3 hét során kitartó munkával megszerzett személyre szóló oklevelet a szakmai tanulmányi út 13 résztvevőjének, és nem utolsó sorban a 2 kísérő tanárnak, Weisz János elektronika szakos mérnöktanárnak és Zakara Andrea angol szakos középiskolai tanárnak, akiknek kitartó munkájuk nélkül, ez a program nem jöhetett volna létre. Majd Zakara Andrea is köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásnak, a lengyel iskola minden résztvevőjének, akik azon dolgoztak, hogy minket oktassanak, valamint azoknak, akik programjainkon kísérőként részt vettek. Elmondta, hogy az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium is nagy szeretettel várja a lengyel diákokat szakmai tanulmányi út céljából. Az ünnepélyes oklevélosztást követően aznap már nem volt kötött programunk, sokan elmentek még egy utolsó ajándékvásárlásra, elköltötték apró címletű zlotyijukat, melyet a pénzváltók nem váltanak vissza, majd mindenki nekiállt bepakolni az utazótáskájába, hogy ne másnap reggel hajnalban kelljen, hogy a 7 órára tervezett indulás megvalósulhasson. Este még a program összes résztvevőjével egy záró-vacsorán vettünk részt, ahol levetítettük az általunk, a szakmai út során összeválogatott képeket, majd magyar és angol dalokat énekeltünk a lengyel tanárok örömére.


Bocskai Ferenc

21. nap Hazaút Krakkóból Reggel 7 órára terveztük a hazaindulást. Ehhez a Leonardós társaság kb. 6 órakor kelt, előző nap már összepakoltuk csomagjainkat, majd a kollégium konyhájában megreggeliztünk, mivel a korai indulásunk miatt nem készítettek nekünk reggelit, ezért az előző este vásárolt elemózsiát ettünk reggelire, és ebből csomagoltunk magunknak az útra is. A Mercedes Sprinter 316 D kisbuszunk kb. 6 óra 40 percre ért ki értünk Krakkóba, így tehát a 7 órás indulásunknak fizikai akadálya nem volt. Ennek ellenére mire bepakoltunk és elbúcsúztunk a lengyel fogadóinktól 7 óra 20 perc körül sikerült elindulnunk. Krakkó városát körülbelül 1 óra alatt elhagytuk, majd főutakon, autóutakon és autópályákon keresztül Paks felé vettük az irányt. Kisbuszunk dinamikus menetteljesítményének köszönhetően egészen jól haladtunk, Lengyelországban és Szlovákiában azonban a hegyek, emelkedők igencsak megfogták az utánfutót is vontató járművünket, valamint a lejtőkön sem véletlenül tettek ki olyan táblákat az autósok figyelmeztetésére, hogy 5-ik sebességi fokozatból váltsanak vissza 2-ikba a nagyobb motorfék érdekében, tehát a kanyargós meredek lejtőkön is csak lassú sebességgel tudtunk leereszkedni. Majd a hegyeket elhagyva ráálltunk 90 km/h-s tempóra, melyet kisbuszunk 5-ik sebességi fokozatban 2000 fordulat/min-es motorfordulaton tudott. Útközben sok villanyoszlopot és trafótelepet láttunk, valamint gyönyörködtünk a táj szépségében. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek igen tagoltak voltak, nem láttunk nagy egybefüggő táblákat, csak apró parcellákat, melyeket kisteljesítményű traktorokkal műveltek, a különböző kultúrnövények igen színessé tették a tájat. Láttunk egy túl méretes kamiont is, mely egy erőmű számára szállított egy nagy turbinát, melyről egyből eszünkbe jutott a Lengyelországban látott víz- és hőerőmű, valamint a Pakson lévő atomerőmű. Ez a turbina valószínűleg egy áramfejlesztő villamos generátort fog meghajtani. Mivel csak uniós országok között lévő határokat léptünk át, ezért szinte meg se kellett állnunk a határátkelőkön. Mindössze 2-szer álltunk meg hazafelé, egészségügyi okokól 5 percet tartottunk, majd másodjára már a buszunk is megszomjazott, ezért azt is meg kellett tankolni, de ez már Magyarországon volt a határtól 20 km-re Rétságon. Ezt követően továbbindultunk, keresztülvágtunk Budapesten, majd Dunaújvárosig lejöttünk az M6-os autópályán, onnan Dunaföldvár felé vettük az irányt, ott kiraktuk a földváriakat a csomagjaikkal együtt a Shell benzinkúton. Innen már mindenki jól ismerte az utat, szóltunk hozzátartozóinknak, akik már nagyon vártak minket, hogy jöjjenek értünk a paksi Penny Market parkolójába, hogy nagy csomagjainkat ne kézben, egyedül kelljen hazacipelnünk. Mindenki komoly élményekkel és szakmai tapasztalattal gazdagodott az út során. Köszönjük az Európai Unió Leonardo Da Vinci mobilitás programjának a külföldi szakmai tanulmányi út lehetőségét.

Lengyelországi szakmai tanulmányi út 1. nap

Recommend Documents