LÉLEK ÉS ÉLET Rákoscsaba – Újtelep Árpádházi Szent Erzsébet Plébánia lelkipásztori lapja 2012. április 7. IV. évfolyam, 2. szám
Az Atya húsvétja „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” Jn 10,10 „Nem kell olyan Isten, ki megöli egyfiát.” (részlet Koppány énekéből - Szörényi-Bródy:„István a király” rockoperájából) Igen, sokan vannak, akik úgy gondolják, az Atya nem akarhatta Jézus halálát még irántunk való szeretetből sem. Mert az ilyen szadista elképzelés ellentétben áll Jézus atyaképével. Azonban ezek az emberek, akik így gondolják, nem ismerik sem az Istent, sem a szeretetet, mert "az Isten szeretet" (Jn 4,8). Jézus egyik példabeszédét, a „Tékozló fiú”-t így is mondhatta volna: A tékozló fiú bátyja látva Atyja szomorúságát, elhatározza, hogy utánamegy öccsének és hazahozza. Az Atya nagyon aggódik Elsőszülött fiáért, mégis elengedi, sőt szívében büszke is rá, mert úgy szeret, mint ő. Az Elsőszülött vállalja mindazt a nyomorúságot, amibe öccse jutott, hogy megéreztesse vele, Atyjuk változatlanul mennyire szereti őt, és így hazatérésre késztesse. Az Atya nap mint nap aggódva, gyötrődve várja fiait. Amint meglátja a visszatérőket, örömtől repeső szívvel siet elébük, és öleli szívére mindkettőt. Igen, a tékozló fiú, az ember olyan úton indult el és azon jár ma is, aminek vége örök halál. A bűn nem valami elhanyagolható tévedés. A testi halál csak az Atya utolsó, kétségbeesett kiáltása felénk: Ne tovább ember! Mert oda jutsz, ahonnét már nincs visszatérés. Az Elsőszülött fiúnak, ha minden testvérét, a legmesszebb menőt is, vissza akarja hozni az atyai házba, végig kell mennie ezen az úton egészen az istennélküliség, a kárhozat határáig. Az Elsőszülött végig is megy, és magára veszi minden embertestvére bűn-terhét, hogy vissza tudjanak menni az Atyához. Az Egyszülött Fiú tudja mit vállal, amikor emberré lesz, hogy megváltson minden embert, és akarja is. De ugyanígy tudta és akarta az Atya és a Szentlélek is. A Szentháromságban nincs külön akarata az Atyának, külön akarata a Fiúnak és külön akarata a Szentléleknek. Mindenben teljesen egyek. Ilyen a szeretet természete. /folytatás ➪ /
Foto: Nagy Kálmán
2012. április 7.
Lélek és Élet
A Szentháromság ezért teljesen egyként hat – „hiszek az egy Istenben” -, ahogyan kifelé cselekszik: teremt, megvált, megszentel. Nem függetleníthetjük - még gondolatban sem - a másik két személytől. Akkor ugyanis szétszakítjuk a Szentháromság egységét. Az egyház ezért így fogalmaz: az Atya teremt a Fiú által a Szentlélekben. Folytathatjuk a sort: a Fiú váltja meg a világot a Szentlélek által az Atyában. Jézus világosan beszél: " a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem" (Jn 14,10). A megtestesülés tényleg a Szentháromság közös műve: a három személy által, de csak a Fiúban megy végbe. Egyes atyák hasonlata szerint: hárman végezték az öltöztetést, de csak egy öltötte magára az emberi természetet. És a szeretet számára nem idegen az önfeláldozás, sőt természete szerint való: "Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13.). A halál természetes velejárója az emberi létnek, csak büntetés jellege következménye a bűnnek. Más a második halál, a kárhozat, az mindenestül a bűn következménye. A Fiú tudta, hogyha emberré lesz, vállalnia kell a halált is. De azt is tudta, hogyha magára veszi bűneinket, akkor halála büntetés jellegű lesz. Tudta és vállalta: "az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul" (Mt 20,28). A Fiú azonban nem volt egyedül, vállalta vele együtt az Atya és a Szentlélek is. Az Atya nem kívülről nézte a Fiú gyötrődését, hanem vele együtt kínlódta végig Fia szenvedésének és kereszthalálának minden gyötrelmét. A kereszten valóban az Isten „halt meg” értünk. A Fiú embertermészete révén végig ment a halál legvégső gyötrelméig, az Istentől való elhagyatottságig. Az Istentől való elhagyatottság élménye ugyanis valóban a legnagyobb gyötrelem. Össze sem lehet hasonlítani semmiféle testi kínnal, amikor teljesen értelmetlen a létezésem. Ez már tulajdonképpen a kárhozat élménye, valósága pedig maga a kárhozat. Itt látunk rá Isten irántunk való szeretetének fölfoghatatlan irtózatos, ugyanakkor gyönyörűséges mélységére. Hogyan lehetséges, hogy Isten átéli az istennélküliséget? Nálunk, teremtményeknél, még érthető. Mi nem magunktól létezünk. Én akkor is vagyok, ha önző énembe bezárkózva Isten nélkül maradok. Csakhogy minek!? Abszolút értelmetlen létezésem. Ez a kárhozat irtózatának pszichológiája, ha már örökre visszavonhatatlanul így is marad. De Isten hogyan élhetné át az istennélküliséget? A Szentháromságban találhatunk rá talán a magyarázatra. A Fiú, ha elszakadna az Atyától, akkor nemcsak értelmetlenné válna létezése, hanem megszűnne létezni. A szentháromsági személyek ugyanis egymás által léteznek. Az Atya adja magát a Fiúnak, a Fiú visszaadja magát az Atyának, az Atya és a Fiú adják magukat a Szentléleknek, a Szentlélek visszaadja magát az Atyának és a Fiúnak. Vagyis Isten a szeretet által létezik. Ezért az Atya is megszűnne létezni, ha elszakadna a Fiútól, és a Szentlélek is. Istennek a halál élménye összehasonlíthatatlanul borzalmasabb, mint nekünk. Az abszolút lét, az örök Élet megélte a megsemmisülés élményét. Hát ennyire szeret az Isten? Inkább akarna megsemmisülni, minthogy elkárhozni engedje emberfiait. A nagypéntek sötétje valódi sötétség, a nagyszombat csöndje abszolút csönd: dermedten áll meg a mindenség, Isten belehalt szeretetébe.
2
Lélek és Élet
2012. április 7.
Ezért térdet hajtok az Atya előtt ... Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd föl tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden ismeretet fölülmúló szeretetét és beteltek Isten egész teljességével... Ez volt az Ő örök szándéka, amelyet Urunkban, Krisztus Jézusban valósított meg. (Ef 3,11. 14-19)
A Szeretet felfoghatatlan mélységéből sejthetjük meg a húsvéti Alleluja egekbe ható ujjongását. Milyen szerelmes ujjongással ölelhette magához az Atya föltámadt Fiát a Szentlélekben! Elsőszülött Fiával pedig az ember Jézusban most már minket is szívére ölelt, hiszen ugyanúgy szeret, mint Egyszülött Fiát.
Lajos atya
Húsvét hajnala „A hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt … kiment a sírhoz.” Jn 20,1. "A reggel arca minden más időnél jellegzetesebben, tisztábban ragyog. A reggel kezdet. A születés titka ismétlődik meg minden reggel."–írja Romano Guardini. De húsvét hajnala minden reggeltől különbözik. Krisztus föltámadt. Ez a hajnal Istenről közöl új kinyilatkoztatást. Húsvét hajnalán arra kell gondolnunk: az Isten az életet szerezte vissza nekünk. Isten kinyilatkoztatja igazi arcát, a maga életét ajándékozza nekünk. Hogy megtisztítson, és megszülethessen az új ember, fölemelve a szeretet isteni létmódjába. Van föltámadás, ami miatt életünket nagyobb távlatokban kell berendeznünk, mint azt eddig gondoltuk. Áldott, boldog húsvétot kívánok!
Lajos atya
Hogy feltámadjon bennünk! Ilyen a keresztény tökéletesség: lemondás és kereszt. Kemény szavak ezek, de tudjuk, a szent utazás küzdelmes. Mert a kereszténység valójában ez: megélni Jézus halálát, hogy Ő pillanatról pillanatra feltámadhasson bennünk. Vagyis megmetszeni a régi embert, hogy életünk fája ne maradjon meg haszontalan bokornak, hanem zamatos gyümölcsöt teremjen. Nem akarunk életünk utolsó pillanatáig várni, hogy akkor ajánljuk fel Istennek halálunkat, amikor az már mindenképp bekövetkezik. Iránta való szeretetünk arra ösztönöz, hogy segítségével napról napra haljunk meg, hogy napról napra, pillanatról pillanatra feltámadjunk. Chiara Lubich
3
Lélek és Élet
2012. április 7. VIRÁGVASÁRNAP
Egyszer többen ültünk egy kocsiban és feltűnt mellettünk egy hatalmas autó. Kopaszra nyírt napszemüveges, tetkós csávó vezette. Arra már nem is emlékszem, hogy szabályos volt-e, vagy kissé bunkón viselkedett, de arra igen, hogy valaki mosolyogva megjegyezte: "Mennyi kisebbségi komplexusa lehet, hogy egy ilyen túlméretezett terepjáróval kell kompenzálnia ..." Pilátus bizonyára lovon jött. Vagy hordszéken. A hadvezérek és az evilág hatalmasai, egy ország fővárosába való bevonuláshoz sohasem használtak volna egy szamarat. Az rangon, méltóságon aluli lett volna. Az eljövendő Messiásról azonban Zakariás próféta megjövendölte: "Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikóján... békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig," Jézus beteljesíti ezt a prófétai jövendölést, amikor szamárháton vonul be Jeruzsálembe. A nép megérti ezt a jelet és ujjong: "Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" Milyen király ez a Jézus? Elég erős ahhoz, hogy ne kelljen bizonygatnia. "Általa és érte teremtetett minden és benne áll fönn minden" - mondja Pál apostol. Hatalma azonban nem félelmet keltő hatalom, hanem felszabadító erő mindazok számára, akik hisznek benne. A földi életét ki lehetett irtani, a szeretetét azonban nem. A húsvét Krisztus győzelme, Isten szeretetének győzelme. Győzelem lovak, kardok és katonák nélkül. Győzelem szamárral és kereszttel, győzelem a bűn és a halál fölött... Czap Zsolt atya
Ima a Nagyhétre Urunk, mi nagyon gyakran beállunk a tömegbe, és azt sem tudjuk igazán, hogy mit kiabálunk. Sokszor sodródunk együtt az emberekkel. Alig látjuk a lépések értelmét, de sietünk, rohanunk és idegeskedünk. Állíts meg minket a rohanásban, szólíts meg minket, és irányítsd lépteinket arra az útra, ahol Te jársz. Urunk, mi nagyon könnyen elhisszük, hogy igazunk van. Képtelenek vagyunk meghallgatni másokat, mert tele vagyunk a saját gondolatainkkal és érzéseinkkel. Tégy minket alkalmassá arra, hogy valóban meghalljuk kérő, könyörgő vagy éppen örömtől lelkendező testvéreink hangját. Segíts az úton körülnézni. Irányítsd tekintetünket azokra, akiknek még út sem jut önző világunkban. Urunk, sokan lemaradtak az úton, vagy csalódottan visszafordultak. Adj erőt ahhoz, hogy a félig kidőlt fákat megtámogassuk, a száradásnak indult növényeket vízhez jutassuk, az embereket elválasztó falakon tágas ajtókat vághassunk. Mozdíts minket tettekre. Add, hogy időnk legyen Számodra, vegyük tudomásul, Veled menni a kivezető úton a legnagyobb megtiszteltetés. Tárd ki szélesre templomaink kapu44 it, hogy mindig Tehozzád érkezzünk meg. Ámen.
Lélek és Élet
2012. április 7.
NAGYPÉNTEK Ezen a napon sehol a világon nincs szentmise! Szigorú böjt van. Egész nap arra az áldozatra emlékezünk, ami által hitünk szerint a Megváltás valósággá lett. Jézus Krisztus irántunk való szeretetből az életét adta, hogy reményünk legyen az örök életre. Délután 3 órakor közös keresztúti ájtatosságot végzünk. Este 6-kor kezdődik az Úr szenvedésének ünneplése, melynek fő részei: I. Igeliturgia (passió) II. Hódolat a Szent Kereszt előtt III. Szentáldozás
NAGYSZOMBAT A templomban reggel 7 órakor közös ima (Reggeli dicséret), majd lehetőség van imádkozni a Szentsírnál 9-12 és 14-18 óráig. A HÚSVÉTI VIGÍLIA szertartása nagyszombaton este fél 9-kor kezdődik. A szertartás főbb részei: I. Ünnepélyes kezdet – Tűzszentelés a templom bejáratánál, a húsvéti gyertya bevitele a templomba (Lehet hozni, vagy venni a templomban. Kérjük, soha ne tegyük az ülőpárnára!) II. Igeliturgia – Olvasmányok, Dicsőség, Alleluja III. Keresztségi liturgia – litánia, keresztvízszentelés, keresztségi fogadás megújítása – égő gyertyákkal a kézben. IV. Eucharisztia liturgiája – a felajánlással folytatódik a (húsvéti) feltámadási, allelujás szentmise. EGÉSZ NAPOS SZENTSÉGIMÁDÁS-t tartunk április 13-án templomunkban. Imádkozunk nemzetünkért, hazánkért és természetesen egyéni szándékokra is. Köszönjük Jézus, hogy egyre többen hallják meg hívó szavad és fedezik fel a Veled való találkozás és beszélgetés örömét, kegyelmi erejét! Oltáriszentségben jelen lévő Jézusunk, légy minél többek erőforrása!
5
2012. április 7.
Lélek és Élet
Az Új Evangelizáció volt a fő témája az idei
Országos Lelkipásztori Teológiai Napoknak (Jan. 23-25.) „Reményünk alapja, hogy Isten véglegesen szeret minket. Örömhír-e nekünk az Örömhír?” – ki kell lépnünk a kívülről ránk kényszerített, „hátrányos helyzetű kisebbség vagyunk” tudatból, a sajnálkozásból. Vegyük észre, hogy nincs egyetlen olyan hívó erő sem, mely vasárnapról vasárnapra olyan tömeget vonzana, mint a szentmise. A mai világ a tagadásból, a támadásból él, a látszatot helyezi a valóság elé. Szükségszerűen kihat életstílusunkra, gondolkodásunkra. Az ember színtelenül eltűnhet ebben a korban, ha nem éli az örömhírt, ha az számára pusztán információ, olvasnivaló, és nem cselekvés. Van elméleti tudásunk, de azt nem alkalmazzuk életünkre. Mitől várjuk az örömet? Az első helyen van-e Isten az életünkben? Európában válság miatt szorongunk, pedig azok az értékek, melyek kultúránk alapját képezik, most is rendelkezésre állnak. El kell kezdeni komolyan venni őket, és tovább építeni!” – mondta előadásában Bíró László püspök. (Magyar Kurir) A minden évben megrendezésre kerülő konferencián idén Lajos atyán kívül négyen képviselték plébániánkat. A téma az Új Evangelizáció volt. Személyes összefoglalókat a következőkben olvashatunk: Nem tudtam pontosan, hogy azon a hétfői napon miért is utazom Egerbe ötödmagammal. Lelkigyakorlatra? Konferenciára? Számomra leginkább egy olyan műhelyre hasonlított, ahol a résztvevők: papok, szerzetesek, világiak megosztották gondolataikat velünk és egymással. Ebben a Bíboros és püspök atyák is részt vettek. Az új evangelizáció, az új evangelizálás jelentésével, lelkületével, feladataival és jövőjével foglakoztunk. A sok elgondolkodtató tanításból, helyzetelemzésből, feladatokat ismertető előadásból, kiscsoportos együttléteken elhangzottakból Gáspár István atya, az OLI igazgatójának szavai ugrottak be: „Először önmagunkat, ezt követően a szűkebb környezetünkben, ezután a nem hívő környezetünkben élőket kell evangelizálni.” Ez három éves közös gondolkodást jelent. Az evangelizációt önmagunkon kell kezdenünk. Azt is mondta: „Engedjük, hogy megpihenjen rajtunk és átformáljon bennünket Krisztus szerető tekintete. Akkor lehetünk apostolok, ha voltunk tanítványok. Először nem tenni kell az Egyházért, hanem a Mester lábainál ülni és az Ő tekintetéből kérni választ. Engedjem, hogy szóljon hozzám, ahogyan és amikor Ő akar. Jó Vele lenni, nála maradni. Amíg így imádkozunk: „Uram, segíts!” – addig én vagyok középpontban, pedig Ő a fővállalkozó. Ezentúl: „Uram, segítek Neked”. A négy napon elhangzottak megerősítettek abban, hogy a pasztorációban legfontosabb a lelkület vagyis a Lélek működése bennünk. Csombor Tiborné
6
Lélek és Élet
2012. április 7.
Különösen Székely János püspök atya előadása fogott meg. Mint elmondta, a Gonosz öt ponton támad bennünket: 1- Isten és vallás 2- A család (a „szingli” a legideálisabb „fogyasztó”) 3- Nemzetünk, kultúránk, örökségünk 4- A fizikai föld, amit kihúznak a lábunk alól 5- Közösségek szétrombolása. Ezeket az éltető szálakat próbálja elfűrészelni. Nekünk ezekre kell vigyázni, és újraépíteni. Agárdiné Kálnásy Éva
2012. a Hit éve: az Új Evangelizáció kezdete Azért mondjuk, hogy „új”, mert új tűzzel, új módszerekkel és új kifejezésmóddal kell evangelizálnunk. Az első üzenet, amit el kell mondanunk az, hogy Isten szeret téged. Az Új Evangelizáció következtében érett keresztény közösségeknek kell kialakulnia. A teljes evangéliumot szem előtt tartva a szeretetet kell aláhúznunk. Ez azt is jelenti, hogy egyre hitelesebben és radikálisabban kell megvalósítanunk Jézus új parancsát. Az Új Evangelizáció a pápa által meghirdetett három éves program. Ez évben, először magunkat kell evangelizálni, jövőre a szűkebb környezetünket, a harmadik évben pedig a távolabbi környezetünket. Hagyjuk, hogy megpihenjen rajtunk Isten tekintete, és átformáljon minket. Ő szól hozzám, Ő ölel át engem – csak hagyjam! Mit kell tennünk az Új Evangelizációban? A „régi” evangéliumot adjuk tovább! Segítsük, hogy visszataláljanak azok, akik eltávolodtak a hittől, az Egyháztól Segítsük a fiatalokat, hogy másképp, az evangélium szerint éljenek! Harcoljunk a mai divatszellem ellen: „nincsenek értékek, nem számítanak a hagyományok, nincsen múlt, de a jövő sem érdekel” hangulat ellen kell küzdenünk! Le kell küzdeni a félelmet a fájdalomtól, a felelősségtől! Ezért fontos, hogy Jézust állítsuk életünk középpontjába. Hirdessük Jézust – de ne a Názáretit, akit megfeszítettek, hanem az élő Jézust, aki húsvétkor feltámadt. Mert Jézus végtelen! Nem ronthatok el semmit, csak bátornak kell lennem. Jézus azt mondta: „Engem kövess, engem nézz, ne a műveimet!” Az Urat kell akarni, nem a feladatot! Épülni kell belül, melynek eszköze az IGE olvasása és megélése a mindennapokban, a szentségekhez járulás, ima, a szeretet gyakorlása. A szülő példája nélkülözhetetlen, az apa a család papja, hitét adja át gyermekeinek. Fontos a közösségépítés, és a modern technika eszközeit – mint pl. az internet – is ki kell használni, meg kell teremteni az on-line evangelizáció gyakorlatát. 77
Lélek és Élet
2012. április 7.
Az Új Evangelizáció Chiara Lubich írása alapján Új módon értettük meg, hogy az evangelizáció számunkra elsősorban azt jelenti: élni, lenni, tanúságot tenni, de azután beszélni is, hírül adni. Sőt, láttuk, mennyire fontos a beszéd az evangelizációban és elhatároztuk, hogy minden nap javítani fogunk ezen a téren… Sőt azzal, hogy a beszédre helyeztük a hangsúlyt, sokakat nyílt lelkiismeretvizsgálatra késztettünk. Többen rájöttek például, hogy a kevés „beszéd” mögött időnként hamis mentegetőzések állnak. Valaki egyszerűen a többiek véleményétől való félelemből nem beszélt, vagy túlzott tapintatosságból, mások túlzott óvatosságból, vagy félelemből. Megint más az emberi okoskodást engedte be a lelkébe és nem beszélt ott, ahol szükség lett volna. Tehát itt is, ott is a „hallgató Egyházat” éltük, ott is, ahol nem volt rá szükség és ahol az nem is volt Isten akarata. Ezt ki kell javítani. A világon vannak olyan országok és helyzetek, melyek igen nehezek, ahol a túlságosan zárt kultúra arra sarkall, hogy soha ne beszéljünk lelki dolgainkról, sose fedjük fel tetteink hajtó erejét. Van, ahol a környezet annyira ellenséges a keresztényekkel szemben, hogy pusztán csak azért, mert kereszténynek vallja magát az ember, álmodozónak, elmaradottnak, ellenségesnek vagy a társadalom legalsó rétegének tartják. Ezekben az országokban a Szentlélek megmutatja majd, hogyan viselkedjünk. Élni és beszélni – beszédünk annak kifejeződése, amit élünk… „Magyar Kurír”
8
Szolgálat Van egy szolgálat, melyhez nyelv se kell, se nagy erő, se kéz, se láb, és mégis ez jut legtovább. Ez a szolgálat hangtalan, nem gyors, sőt mozdulatlan. Titokzatos: az nem is tudja tán, kiért hűn szolgálsz nap-nap után. Nem is sejti, mi hozza azt, hogy bújára talál vigaszt. Csak azt érzi, hogy megjavul, élete lassan átalakul. Gyönyörűséges iga ez, amely boldogságot szerez. Így szolgálni könnyen lehet, nem kell hozzá csak szeretet. Nem kell nap. Néhány perc csupán, Jézus nevével ajakán. Nem tett, csak hit, lélek-erő, akarat, égbe emelő... Aki végzi annak kiváltság, és mindnyájunké, mert IMÁDSÁG.
NAPI ÚTRAVALÓK
Lélek és Élet
2012. április 7. Pilinszky János: Úgy tanultuk…
Úgy tanultuk, hogy hitünk egyik legfőbb bizonyítéka Jézus halottaiból való feltámadása. Ez a bizonyíték azonban véghetetlenül intim, s mintha eleve csak a szeretet szintjén válna nyilvánvalóvá. Történetileg a legkülsőségesebbnek kellene lennie, s ehelyett Jézus legbensőségesebb, legrejtettebb s talán leginkább a személyes fölismeréshez, a személy szerint való szeretethez kötött csodája. Az evangéliumi tudósításokban nyoma sincs semmiféle győzelmes hangsúlynak. Ellenkezőleg. Valamiféle szerény rejtezkedés lengi be az írás idevágó lapjait. De a szív épp e gyengédségben ismeri fel Mesterét: igen, ez a mi Istenünk, a szeretet Istene! Valaki mintha szólított volna: megfordulunk és ott áll előttünk. Jézus feltámadása észrevétlenül történt. És ezt a leckét talán épp azért igazában még ma se, vagy ma is csak alig értjük: a győzedelmesnek és az alázatosnak, az erősnek, és a tökéletesen gyöngédnek ezt a kemény, nagyon kemény húsvéti leckéjét. A halandó embernek meg kell békélnie a gondolattal, hogy Istene nem a hatalom, hanem mindeneken túl a szeretet Istene. Életünk, történetünk a földön talán nem is egyéb, mint Istenre vonatkozó szavaink kínos-keserves megváltoztatása, kicserélése. ,,Szállj le a keresztről!” - kiáltoztunk valamikor a hatalom Istenéhez, de a szeretet Istene nem szállt le keresztjéről. Meg kell tehát tanulnunk azt is, hogy húsvét is ugyanennek az Istennek, a szeretet Istenének a föltámadása. Vagyis: véghetetlenül gyengéd, rejtett és bensőséges. "Az imádság kapu, melyen át egy magasabb világba érünk. Imádság nélkül nincs bűnbocsánat, megszentelődés, örök élet. Imádság nélkül nincs vigasztalás, nincs csoda, nincs igazi élet."
Reményik Sándor: Istenarc
"Akinek kevés ideje van az imádságra, törekedjék legalább arra, hogy sokszor egy-egy pillanatra Istenhez emelje szívét." Néri Szent Fülöp
Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem, S most ásót, kapát, csákányt ragadok, Testvéreim, jertek, segítsetek, Egy kapavágást ti is tegyetek, Mert az az arc igazán én vagyok.
“Ha elítélitek az embereket, nincs időtök szeretni őket.” Kalkuttai Teréz anya
Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem: Antik szobor, tiszta, nyugodt erő. Nem nyugszom, amíg nem hívom elő. S bár világ-szennye rakódott reája, Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
"Aki tudna jót cselekedni, de nem cselekszi, bűne az annak. " Jakab apostol
Egy istenarc van eltemetve bennem, A rárakódott világ-szenny alatt. A rámrakódott világ-szenny alól, Kihűlt csillagok hamuja alól Akarom kibányászni magamat.
9
Lélek és Élet
2012. április 7.
Lélek és Élet
Ha nyelvre áldozunk, legfontosabb nyugodtan tartani a fejünket és közepesen kinyitni a szánkat. Kissé nyújtsuk ki a nyelvünket és várjuk meg, amíg az áldoztató ráhelyezi a szentostyát. Nem kell harapni, ajakkal elkapni. Ha hagyjuk, hogy az áldoztató tegye a nyelvünkre, akkor nem kell aggódnunk, hogy a Szentség leesik, vagy hogy megnyaljuk az áldoztató ujját.
A Szentáldozásról A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1986. szeptemberétől engedélyezte a nyelvre való áldoztatás mellett a kézbe való áldoztatás gyakorlatát is. Bevezetése előtt a püspökök körlevélben fordultak a papsághoz és a hívekhez, amelyben emlékeztettek az Oltáriszentség iránti tisztelet fontosságára; arra, hogy a kézbe áldoztatásnak is ki kell fejeznie a tiszteletet Krisztus valóságos jelenléte iránt az Oltáriszentségben. Mára természetessé vált a kézbe áldozás lehetősége, ám sajnálatos módon sokan vannak, akik nem ismerik a kézbe áldozás helyes és ajánlott módját. Az áldoztatók egészen furcsa kéztartásokkal találkoznak, de áldoztatás közben nincs mód és lehetőség a méltóságteljes áldozás megtanítására. A kézbe áldozás legrészletesebb és legszebb leírását a Jeruzsálemi Szent Cirill IV. századból való katekézisében találjuk meg. Érdemes idézni, mert alkalmas arra, hogy mindnyájunkat megtanítson a méltó és megfelelő tiszteletet megadó szentáldozásra: "Amikor odajárulsz, ne kinyitott tenyérrel és szétfeszített ujjakkal jöjj, hanem egyik tenyered legyen a másik tenyered trónja, így fogadd az eljövendő Királyt, és tenyered hajlatába fogadd Krisztus testét, rámondva az áment. Elővigyázattal szenteld meg a szent test hozzáérintésével kezeidet, ügyelj rá, nehogy valamennyi is elmorzsolódjon belőle. Mert ha valamennyit is elmorzsálsz belőle, az olyan, mintha saját tested egy tagja menne veszendőbe. Mondd meg nekem: ha valaki arany port adna neked, nem tartanád-e igen óvatosan, nehogy valami is elvesszen belőle, és megkárosodj? Hát akkor nem fogsz-e még sokkal jobban vigyázni, hogy még egy szemernyi se essen le belőle, ami aranynál és drágaköveknél is értékesebb? " Ebből a leírásból is láthatjuk, hogy az első évszázadokban a keresztények milyen nagy tisztelettel járultak szentáldozáshoz. A kézbe áldoztatás ősi gyakorlata a 8.-10. században fokozatosan szűnt meg a nyelvre való áldoztatás elterjedésével. A hívő emberek méltatlanságukat hangsúlyozván már gondolni sem mertek arra, hogy az Eucharisztiát kézzel érintsék; térdelve, a templom szentélyétől korláttal elválasztva áldoztak. A II. Vatikáni Zsinat hatására a hetvenes években vált újra lehetővé a kézbe áldozás. Az Áldozás módja: Áldozás előtt és után nem kell keresztet vetni, sőt le sem kell térdelnünk. Amikor az áldoztató felmutatja az Oltáriszentséget, és azt mondja, hogy "Krisztus teste ", erre azt válaszoljuk hangosan, hogy „ámen”! Ez a kimondott szó hitvallás, melyből a pap tudja, hogy valóban hisszük, hogy a szentostya Krisztus teste és megáldoztathat minket. Fontos, hogy időben döntsük el, hogy nyelvre, vagy tenyérbe szeretnénk áldozni, kérni a Szentostyát, mert ha a pap előtt kapkodunk, az zavaró; sőt a félreértés miatt akár le is ejthetjük a Szentostyát.
10
2012. április 7.
Ha kézbe szeretnénk áldozni, kezünkkel formáljunk bölcsőt az Úr Jézusnak a következőképpen: emeljük mindkét kezünket mellmagasságba, jobb kezünket tegyük alulra, erre keresztbe bal kezünket. A pap helyezi tenyerünkre az Oltáriszentséget, nem szabad nekünk kivenni a kezéből. A Szentséget jobb kézzel vegyük ki bal kezünkből és így vegyük magunkhoz; tehát nem felnyalva tenyerünkből. Bal kezesek értelemszerűen fordított kézzel végezhetik mindezt. A Szentostyát azonnal, még a pap szeme előtt magunkhoz kell venni. Ha valaki fordulás közben vagy helyére menet veszi csak magához, ne lepődjön meg, ha a pap rászól. Mozdulataink legyenek lassúak és kimértek, nehogy a szentostyát leejtsük. Kezünk mindig legyen tiszta, ha kézbe szeretnénk áldozni. Nem szabad kézbe áldozni kesztyűben. Ha valamit hozunk a kezünkben, vagy a hónunk alatt, akkor ne áldozzunk kézbe! Áldozás után nézzük meg, hogy maradt-e morzsa az Oltáriszentségből a tenyerünkön vagy ujjainkon. Ne szórjuk a földre, vagy töröljük a ruhánkba a legkisebb morzsát sem, hanem vegyük azt is magunkhoz! Ha két szín alatt áldoztatnak, csak nyelvre lehet áldozni, ezt sokszor hirdetjük is. Akármelyik formáját is választjuk a szentáldozásnak, mély hittel és alázattal közeledjünk Urunkhoz, legyen meg magatartásunkban annak kifejezése, hogy a világ Üdvözítőjét vesszük magunkhoz. Összefoglalva : 1. Áldozás előtt tudatosítsuk, hogy a személyes, megváltó és gyógyító Istennel, Krisztussal fogunk találkozni. 2. Idejében döntsük el, hogy kézbe vagy nyelvre szeretnénk áldozni. 3. Az áldoztató szavára: "Krisztus teste" ("Krisztus teste és vére") határozottan és hangosan feleljük: ,,Ámen". 4. Nyelvre való áldozáskor nyújtsuk ki kissé a nyelvünket, kézbe történő áldozáskor két egymásra helyezett kezünkből formáljunk "trónust" és tartsuk azt mellmagasságban. 5. Kézben való áldozáskor az áldoztató előtt vegyük magunkhoz az Urat. 6. Két szín alatt csak nyelvre áldozhatunk.
11
2012. április 7.
Lélek és Élet
7. Az áldozás méltósága és ütemessége miatt mindig (hétköznapi miséken, ha csak egy áldoztató van, akkor is) két sorban jöjjünk áldozni, és az áldozás után, mindig a padtömb felé forduljunk és menjünk a helyünkre, sohase menjünk át a másik soron keresztbe.
MÁJUS, A SZŰZANYA HÓNAPJA - Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! Egy jó éve kisírt szemű takarítónő keresett fel. Legnagyobb gyermeke, akiről az orvos azt állapította meg, hogy szívgyenge, megszökött hazulról. Csak hetek múlva kapott tőle levelet, a határon túlról. Vissza akarta hívni őt. Kérte, hogy írjam meg én a levelet, hogy hatásos legyen. Megírtam. „Maga is írjon hozzá valamit, saját kezével. Az többet érne, mint az én hosszú levelem.” Leül. Szemüveget tesz. Mélyet sóhajt. Figyelem minden kézmozdulatát. Tolla végéről ez csorog ki: „Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!” Megint sóhajt. Mire gondolhatott, nem tudom. Írjak még? – kérdi. Nem, ennyi elég. Biztosan megérzi mindazt, amit még maga mondani akar neki. S amikor elment, hosszú ideig visszhangzott a fülemben, vagy még inkább a lelkemben: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! A mai embernek is ezt üzeni a Szűzanya: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! Izmod acélos, eszed borotvaéles, a tudományban soha nem remélt magasra jutottál. De a szíved, mintha gyenge volna. Nem az acélizmúakról mondta Jézus, hogy meglátják az Istent. Nem is a borotvaeszűekről, hanem, emlékszel, hogy is mondta? „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.” 1679-ben új törvényt hoztak az angolok: „Habeas corpus” – legyen tested, legyen szabad emberi személyiséged! 1675-től az Úr Jézus kinyilatkoztatta Alacouqei Szt. Margitnak szentséges Szívét. - Reneszánszt akartok, újjászületést? Az újjászületett ember a szív embere legyen! Mintha azt mondaná: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz!Az emberek ezt nem értették meg. Hiszen Isten szellem. Hatalmas úr, akitől mindenki fél. Hogyan? Istennek szíve van? Hát ez lehetetlen! Pedig van Istennek szíve! De nem érted meg addig, míg az Ószövetség tökéletlen istenszemléletéből ki nem emelkedsz, s rá nem jössz, hogy Isten: a te Atyád! Aki a második Személyben testvérünkké testesült. Aki mindenható kezével piciny gyermekeket cirógat, a gyönge nádszálat nem töri le, a még füstölgő mécsbelet nem oltja ki. Mert szíve van! Aki Magdolnákból szenteket, vámosokból apostolokat, Saulokból Pálokat tud szelídíteni. Aki megbocsát üldözőinek, ellenségeiért imádkozik, eltűr ostorozást, megfeszítést és halált. Aki halála után is örök áldozatként övéi között marad. Mert szíve van! Ember! Van-e neked szíved? Mert Istennek van! Érted már, mi is van ebben a rövidke mondatban: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! A világhatalom törvényt hozott: Habeas corpus: legyen tested, szabad emberi személyiséged. S az eredmény a testi bűnök fertője, óceánja. Honnét ez a sok bűn?
12
Lélek és Élet
2012. április 7.
A múlt század közepén Fouché francia rendőr-miniszter a dolgok gyökerére tapint jelszavával: Keresd a nőt! – A Szentlélek által vezetett Egyház ugyanakkor dogmát hirdet: Íme a Nő, aki magában hordozza a bűntől való szabadulás minden orvosságát, mert ő maga a Szeplőtelen Fogantatás. Négy év sem telt el egészen, s Fatimában egy pásztorlánynak, akinek esze olyan gyenge volt, hogy a katekizmust sem tudta megtanulni, sőt a keresztvetést is elvétette, csak a szíve volt ép és tiszta, megjelent a Nő, aki magát Szeplőtelen Fogantatásnak nevezi. Akinek Szíve van. Nem parancsol semmit, csak kér: az egyszerű szív imáját, a szentolvasót, a rózsafüzért. És hív mindenkit, akinek szíve van, mint Bernadettnek, ennek a butácska kis falusi leánykának. A tekintete talán csak annyit mond: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! Az emberek nem értik, nem tudják felfogni. Egy jó fél évszázaddal később, szintén Fatimában elmagyarázza a Szűzanya: „Azt akarom, hogy Szeplőtelen Szívemnek ajánljátok fel az egész emberiséget. Akarom, mert Krisztus akarja, hogy Szeplőtelen Szívemet tiszteljék. A világ a kárhozat felé rohan. De Szeplőtelen Szívemben van menekülés. Csak ott van!” A világ vagy megtér a Szent Szívhez, vagy elpusztul. Érted már, Testvérem, mit jelent a te számodra is: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! A Szűzanya egybekapcsolja saját Szívének tiszteletét Jézus Szíve tiszteletével. A Gyermek Szíve egy az Anya Szívével! Ugyanaz a vér, ugyanaz az élet, ugyanaz a szeretet. Ugyanaz az ideál: az emberek üdvözítése. Amikor a kis Bernadett a Szűzanya lábai előtt az „Égi Hölgy” szavára kaparni kezdte a földet, forrás buggyant elő. Élő és éltető vízforrás, amelytől tízezrek gyógyultak már meg testi betegségükből és százezrek lelki nyavalyáikból. Mária Szíve kiárad s csodát tesz nap-nap után. „Élő vizek forrása.” De hiszen ezt eddig csak Jézus Szívéről imádkoztuk! Igaz. De nem tartoznak-e össze tökéletesen? Amint Jézus emberi Szívének minden porcikája Mária Szívéből való, ugyanígy a kegyelemnek, mely a Szűzanyából árad, minden porcikája Krisztusból való! Hiszen Szűz Mária istenanyasága, szeplőtelensége nem saját érdeméből való, hanem Krisztus érdemeinek előrevetítődése. Tehát a kettőt elválasztani nemhogy nem szabad, de nem is lehet! Jézus és Mária Szíve az üdvösség reménye, a pusztulás felé rohanó világ egyedüli mentsvára. Van-e neked szíved, embertestvérem? Meghallod-e a bűvös szót: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! Új élet előtt állunk, az Egyháznak is reneszánsza készül, jó értelemben vett újjászületése. Értsük meg Jézus és Mária Szívének üzenetét. Engedjük lelkünkben visszhangozni, különösen lefekvés előtt: Gyermekem, csak a szívedre vigyázz! (Kerekes Károly: Májusi mozaikok. 1991. részlet)
13
Lélek és Élet
2012. április 7.
Visszatekintő Farsang
Lélek és Élet
2012. április 7. Gondolatok – A HIT CSODÁI
Lelkigyakorlat, 2012. márc. 28-30. - Varga András plébános (Salgótarján) 1. nap. Mire való a hit? A hit nem „valamire való”, a hit egy találkozás. Mint amikor a kisgyerek megérkezik a kirándulásból, kiszáll a buszból és keresi édesanyját, aki őt szereti és várja. Átöleli, megcsókolja. A hit útjára akkor tudunk rálépni, ha vállaljuk a hit kockázatát. Az embert Isten hívja. A hit találkozás az élő Istennel. Adjunk hálát hitünkért. A hit kapuja mindenki előtt nyitva, nyissuk meg szívünket mi is! Hit nélkül nincs alapja az erkölcsös életnek, az igazságos társadalomnak, a művészeteknek, a derűs életnek, stb. A derű az átélt hitnek a gyümölcse. Az Istenre hagyatkozó ember élete derűs. A hit bennünk van, nem az Isten hozta létre. A hitben az ember meghall egy üzenetet, a lényeget megragadja belőle és a Szentlélek az üdvösségre vezeti. Hit = Tudom, hogy Isten jót akar nekem. A hit valóság és lehetőség mindenkinek, hogy Istennel találkozzék. A hitet nyitott szívvel kell fogadni. Rokonszenv kell hozzá. Folyamatosan fejlődik és egyre inkább az emberi élet részévé válik és a fontossága az ember számára nő. A hit engedelmességet kér tőlünk, ha vállaljuk a hit kockázatát. (Ady: Az Úr érkezése – 19.oldal)
Nagyböjti keresztutak
2. nap: Arcodat keresem, Uram! Kérnünk kell az Urat, hogy be tudjuk fogadni szívünkbe. „Mutasd meg nekünk arcodat!” Az ismerős arcban meg tud az ember nyugodni, mert tudja, hogy ez az arc szereti őt. A gyermek és az Édesanya egy nagy tömegben is könnyen megtalálják egymást, mert ismerik egymást, egymás arcát keresik. Istenről csak képekben beszélhetünk, de a lényegét egy kép sem tudja megfogni. Bár van istenképünk, az sokféle és változó. Ha épp nem találjuk Istent, nem látjuk Őt, nem az Isten halott, hanem a róla készült képeink törtek össze. (42. Zsoltár, 2-3.) A mai ember tanácstalan, bizonytalan. Lelkem szomjazik az Istenre – mutasd meg nekünk arcodat! Mózes és Illés nem láthatták az Isten arcát, csak a hangját hallhatták és a nyomait láthatták. Jézus színeváltozásakor a megdicsőült Isten arcát már láthatták az apostolok. Mi mikor láthatjuk meg Isten arcát? Néha a szenvedésben fedezhetjük fel. Keressük azt az Isten arcot, amin keresztül meg akar látogatni bennünket!
„Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük.” 14
(105. Zsoltár 3.v.)
15
2012. április 7.
Lélek és Élet
A könnyek által új élet fakad. – Péter háromszori tagadása után könnyek, bűnbánat után változott meg, mélyült hite. Aki nem szenved, azon az Élet már abbahagyta a munkáját. 3. nap: A hit és az ima kapcsolata - Hitvallásunkról A hit nem mond ellent a tudománynak, az emberi értelemnek. Az értelmünkre szükség van: rácsodálkozni a létre, a létezésre, kutatni a dolgok végső értelmét. Fontos, hogy ki hogyan éli meg a hitet. Jézus is megkérdezte tanítványait „megértettétek-e tanításomat?” A hitben van, ami tanítható, e tudás nélkül nem lehet az ember tanítványa Jézusnak. Csak tiszta, gyermeki lélekkel vagyunk képesek rácsodálkozni a létre, a létezésre. A hit érzékét, a rácsodálkozás képességét veszítettük el. Ma nem csak az ember, hanem az egész társadalom veszélyben van. A hitben van, ami tanítható: e tudás nélkül nem lehet az ember tanítványa Jézusnak. Miért élek? Miért vagyok ebben a világban? – ez a legfontosabb kérdés. – Mert Valaki életre hívott. Az életünk ajándék. A szeretetet kapom, hogy továbbadjam. A hit is ajándék, ajándék az Egyház is, aki a hitet továbbadja. Nekem is tovább kell adnom! A hitet átörökölhetjük is, „bele születhetünk”, de erről tanúságot kell tennünk. Személyesen kell igent mondanunk! Hányszor vallottuk meg már a hitünket a „Hiszek egy” imádkozásával. Ezzel kezdődik: HISZEK…, és nem hiszünk! – Az én hitemről van szó! A hitet az ember a közösségben kapja, de egyénileg mond rá igent. A hit közösséget teremt. A hit élet nélkül halott dolog. A hit visz valahova, az életemnek értelmet ad. A sebész a műtét során „megtalálta” Istent a halálosan beteg kisfiú, még átültetéssel sem gyógyítható szívében, és találkozott Vele. („A szeretet egyszerűsége” címmel az egész történet olvasható a NET-en.) A hit valóságának örömével tegyünk tanúságot hitünkről. S. Mária, Cs. Joli, F. Ágnes Húsvét előtt - gondolatok a Hitről! Ha igazán szavakkal kellene megfogalmaznunk, azt hiszem nehéz helyzetben lennénk, hiszen a Hitet élni kell. A Hit erkölcs, becsület, derű, szenvedés, remény, kegyelem, ajándék, lelkiismeret, segíteni akarás, lehetőség, engedelmesség, szeretet és még számtalan minden, ami bennünk létezik és él. A Hitben az Istenről teszünk tanúságot az életben. Húsvétkor a fájdalmas Jézus arcában láthatjuk Hitünket, mert ebben az arcban tudunk becsülettel, derűvel, szenvedéssel, reménnyel, kegyelemmel, ajándékkal, lelkiismerettel, segítő szándékkal, lehetőséggel, engedelmességgel megnyugodni, felismerni Benne a szeretetet. Keressük és csodálkozzunk rá a Hitre! Próbáljuk meg napjainkat úgy élni, hogy minden nap csodálkozzunk rá egymásra, ismerjük fel egymás csodáit, ismerjük fel egymást a szeretetben. U. Judit
16
Lélek és Élet
2012. április 7.
Hívom a családokat 2012. márciusában – Bíró László püspök levele Levél a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki a családi élet mellett áll. Mondd, hogy van az, hogy te, aki már normál gimnáziumi érettségit se tehettél, mert az apád egyetemi tanár volt, ismert és elismert tudora lettél a francia irodalomnak, és iskolaigazgatóként mentél nyugdíjba? – kérdezte osztálytársát sokadik érettségi találkozójukon az egyik volt diák. Mindent a feleségemnek köszönhetek! – válaszolta a kérdezett. A többiek csodálkozva néztek rá, hiszen tudták, hogy a feleség is csak technikumot, kertészeti technikumot végzett, és találkozásuk úgy történt, hogy az állástalan, huszonkét éves fiatalember virágkihordást vállalt, és véletlenül abból az üzletből kellett a virágot elvinnie, amelyikben leendő felesége dísznövény-szaktanácsadó volt. Ez a fiatalember akkor eléggé kétségbeesett helyzetben volt. Harmadik próbálkozásra ugyan felvették az egyetemre, de hamar kiderült, hogy közgazdasági technikumi érettségije nem biztos alap az egyetemi tanulmányokhoz. A sikertelenség letörte, elment a kedve a tanulástól, a hiábavaló erőfeszítéstől, mindent kilátástalannak talált. Abbahagyta az egyetemet, özvegy édesanyját alkalmi munkákkal segítette ugyan, de életét értelmetlennek, céltalannak érezte. Meg volt győződve arról, hogy reménytelen helyzetben van. Pedig „az ember az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart” (GS 24), és Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1 Tim, 2,4). A látszólagos véletlenek is a bennünket feltétel nélkül szerető Isten
ajándékai, csak tudnunk kell azokat észrevenni és élni velük. Idézzetek fel a saját, vagy ismerőseitek életéből olyan, reménytelennek látszó helyzeteket, amelyekből nem láttátok a kiutat! Hogyan sikerült a helyzetet megoldani? Néhány virágkihordás után megtörtént az első hazakísérés, nagy séták következtek, együtt mentek moziba, a vonzalomból hamar szerelem lett, és szóba jött a házasság is. Összeházasodni? De hát mire? Egy félbemaradt egyetemi hallgató és egy szegény dísznövényszaktanácsadó, lakás nélkül, bizonytalan jövővel mihez kezdhetne? A lány azonban szilárdan hitte, hogy Isten egymásnak teremtette őket, a fiút pedig kirántotta depressziójából a szerelem, úgy érezte, hogy ezért a lányért mindenre képes. Akkoriban hiány volt – különösen vidéken – tanítókból, ezért a tanítói állásokat úgy hirdették meg, hogy érettségizettek oklevél nélkül is vállalhattak tanítói munkát, ha közben két év alatt elvégzik levelező szakon a főiskolát. A megoldás tehát adva volt. Összeházasodnak, és elmennek vidékre tanítónak. A két tősgyökeres pesti fiatal vállalta egymásért a falusi életet, vállalták, hogy mindketten tanulnak és taníta-
17
2012. április 7. nak egyszerre, hogy nem álmaikat dédelgetik, hanem élnek az alkalommal, vállalják a harcot egymásért, együtt. Meg kellett küzdeniük szüleik ellenállásával is, mindkét oldalon aggódtak, hogy a felmerülő – előre láthatóan nem is csekély – nehézségek súlya alatt a fiatalok össze fognak roppanni. Ők azonban kitartottak elhatározásuk mellett, tudták, hogy „az Úr szemei az igazakon nyugszanak, és fülei hallgatnak könyörgéseikre” (1Pét 3, 12). Ezt a lehetőséget ajándékba kapták, és tele voltak bizakodással, reménnyel és hálával. Hálásak voltak, mert már a tervezés, a készülődés is életük boldog időszaka volt, és szilárdan hitték, hogy házasságuk az égben köttetett. Mi segíthet a látszólag erőnket meghaladó feladatok következetes vállalásában? A nehézségek sem várattak sokáig magukra. Szolgálati lakást kaptak, egy takaros falusi házat, de senki nem gondoskodott a háztartás felszereléséről. Szerencsére a kollégák meg az iskolás gyerekek szülei segítettek, hamar egyenesbe jöttek. Megbetegedett a felső tagozatos orosztanár, és a férj, akinek jó tanára volt a technikumban, vállalta a helyettesítést, ez egy kis többletjövedelmet hozott. Közben együtt elkezdték a levelező tagozaton a tanulást, nehézség azonban itt is adódott. Az ifjú férjnek eddig sikerült felmentést kapnia az akkor még kötelező katonai szolgálat alól, most azonban behívták hathónapos kiképzésre. Ha ezt a hat hónapot, amely ősztől tavaszig tartott, kihagyja a főiskolán, egy egész évet elveszít, kicsúszik a határidőből, nem véglegesítik tanítói állását, és minden összeomolhat. Felesége azonban megtalálta a megoldást: amit levelezőként
18
Lélek és Élet írásban lehetett beadni, azt két példányban adta be, és kisírta, hogy a szóbeli vizsgák férje „eltávozásának” idején legyenek. Így aztán mindketten kitűnő eredménnyel megfelelő időben befejezték a főiskolát, okleveles tanítók lettek. Közben megérkeztek a gyerekek, dolgos, boldog családdá fejlődtek. Abból is valami jó származott, hogy a férj „bedolgozott” a felső tagozatba. Igazgatója javasolta, iratkozzék be – ugyancsak levelezőn – az orosz szakra, legyen orosztanár is. A depressziós tehetetlenkedésnek most már nyoma sem volt, felesége is biztatta, beiratkozott az orosz-francia szakra, és ezt olyan sikerrel végezte el, hogy meg sem állt az egyetemi francia diplomáig. – Ha nem találkozom a feleségemmel, akkor ma is csak virágkihordó lennék, vagy talán még az se. Mindent neki köszönhetek, őt pedig Annak, Aki egymásnak teremtett minket, – vallotta a most már nyugdíjas iskolaigazgató, a sokunokás, boldog nagyapa. Idézzetek fel rokoni, baráti, vagy ismerősi körből olyan házasságokat, amelyekben eleinte nem a szülők álmai szerint alakultak a dolgok, mégis harmonikus kapcsolat alakult ki a generációk között! Milyen segítséget nyújthatnak a család helyzetének megszilárdulásában a többi családok, a közösség? Kedves családok, házaspárok, jegyesek és szerelmesek! „Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, hogy megismertük Őt, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott.” (2 Pt 1,3)
Lélek és Élet
2012. április 7.
Amikor nehézségek, gondok súlya alatt görnyedünk, bizony nehéz felfedezni az igazgyöngyöt, amelyért az ember mindenét eladja (vö. Mt 13, 45-46). Pedig a szenvedés, sőt, a kudarc is ajándék, lehetőség, rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele. Ha elkeseredünk és feladjuk, ha a körülményeket, másokat, a balsorsot okoljuk, ahelyett, hogy keresnénk a megoldást, a magunk helyzetét nehezítjük meg. „Isten a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk.” (2 Tessz 2,16)
Fedezzük fel minden helyzetben a jót, a bajból kivezetőt, fordítsuk a magunk és szeretteink javára azt, ami rossznak, céljaink elérését hátráltatónak látszik! Két egymásnak elköteleződött ember együtt csodákra képes. Bátran építenek Isten állandó és végleges szeretetére, biztonságot jelentő oltalmára, és hálás szívvel mondják: „Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló!” (Zsolt 106,1) Bíró László a MKPK családreferens püspöke a Magy. Kat. Családegyesület elnöke
Cursillos csoporttalálkozó március 31-én Nagy várakozás mellett készültünk a szokásos kéthavonkénti csoport összejövetelünkre, hiszen először találkoztunk az új plébániai közösségi házban. Mi, a Rákosmenti cursillisták, a nagyböjti készületünket a Szt. Erzsébet imacsoport keretében végeztük. Nagy öröm volt számunkra, hogy közösségünk új barátokkal, a Román házaspárral (Klárival és Attilával) gyarapodott. A találkozóinkra mindig szívesen megyünk, mert az együttlét öröme, illetve az elhangzott tanúságtételekből erőt merítünk a hétköznapok nehézségeihez. A közös ima, énekek mindig megerősítést jelentenek, és biztatást, hogyan tudjuk Krisztus szeretetét továbbajándékozni környezetünkben. Természetesen a közösségünk mindenki számára nyitott, ha valaki vágyik egy vidám és baráti keresztény csoportba, szeretettel várjuk. Telek Mihály
Ady: Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.
Keresztelések Tóth Anna - febr. 26. Sághi Nimród Tibor - márc. 18.
Urunk! Őrködj felettük, segítsd és oltalmazd Őket, adj testi-leki egészséget Nekik! Áldd meg Őket és családjukat! Amen 19
Lélek és Élet
2012. április 7.
GONDOLATOK – fiataloknak Ismét olyan „területeken” kezdtünk el barangolni, amelyekre különös gondot kell fordítani a párkapcsolatban. Az itt felsorolt témák, technikák, trükkök függetlenek attól, hogy együttjárásról vagy laza párkapcsolatról van szó. Folytassuk utunkat! TANULJUNK VESZEKEDNI! Azt hallottam valakitől, hogy egy házasságban csak akkor nincs veszekedés, ha az egyik fél rabszolga, vagy hülye. Gondolom, nálatok egyik eset sem fog előfordulni, ezért már jó előre meg kell tanulni kulturáltan veszekedni. A veszekedés azt jelenti, hogy egy adott dologról a feleknek határozott, de egymástól többé-kevésbé eltérő véleményük van és azt ki is fejezik. Az APK* miatt sokszor bizony nehéz vállalni a veszekedés okozta feszültséget. A szerelmesebb fél – félve attól, hogy a drága esetleg megharagszik és otthagyja őt – hajlamos feladni véleményét. (Esetleg még vállon is veregeti magát, hogy ő milyen jól alkalmazkodik és mennyire önzetlen.) Veszélyes játék! Az elfojtott gondolatok, érzések egy idő után robbanást okozhatnak. Még nagyobb nehézséget jelenthet, ha az egyik versenyző megszokja, hogy mindig neki van igaza. Később a házasságban, amikor a másik fél is kimondja ellenvéleményét, ez szinte lázadásnak fog tűnni. (Most mit okoskodsz …!) Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy a megalapozott véleményeken alapuló „összecsapások” alig jelentenek veszélyt
20
a kapcsolat egészére. Sőt. Még a kevésbé szerelmes fél érzelmeit is inkább fokozza, ha azt tapasztalja, hogy a másik határozott egyéniség, van saját véleménye. (Nem is beszélve a veszekedések utáni nagy kibékülések örömeiről …) HONNAN JÖN MT*, a párkapcsolat jövője szempontjából a leglényegesebb dolog, hogy mi van a versenyzők „vérében”. Ennek kifürkészéséhez (is) kell a sok idő, ami alatt – még komolyabb elköteleződés nélkül – alkalom nyílik egymást minél jobban megismerni. A „Honnan jön?” kérdés arra a környezetre, légkörre, szokásrendszerre vonatkozik, amiben a másik felnövekedett. Elkerülhetetlen tehát, hogy megismerkedjünk társunk családjával. „Nézd meg az anyát, vedd el a lányát!” – tartja a közmondás. Mint a közmondások általában, ez sem egy az egyben igaz. Akkor tartalmaz nagy bölcsességet, ha a leányzó éppen az anyjára ütött, egyénisége rá hasonlít. Előfordul azonban, mégpedig nem is ritkán, hogy valamelyik gyermek éppen az ellenkező nemű szülőjének egyéniségét örökölte inkább. Az első feladat tehát azt kifürkészni már a „családlátogatások” elején, hogy kire ütött ez a gyerek. Ha ez megvan, rögtön
Lélek és Élet sok mindent megfigyelhetsz: hogyan reagál dolgokra, hogyan viselkedik kedvesed egy jó néhány évvel „idősebb kiadásban”. Ne tévesszen meg itt sem a látszat! Lehet, hogy kedvesed élénken tiltakozik kedves őse valamilyen dolga, intézkedése, hozzáállása ellen. Ez egy dolog. De, ha ő is ugyanolyan alkat, egyéniség, akkor felnőtt korában nagy valószínűséggel hasonló dolgai lesznek, hasonlóan fog intézkedni és hozzáállni az élet kérdéseihez. Természetesen nem valami végzetes ismétlődésről van szó, meg igaz, hogy változni is lehet, de jobb, ha elhiszed, hogy az alapvető egyéniségjegyek nem sokat változnak. Mondok egy példát. Például a mamának az a véleménye, hogy egy lakás kifejezetten disznóól, ha hetente háromszor nem takarítják ki rendesen és aztán a hétvégén egyszer alaposabban. No, ifjú leánya hevesen tiltakozik, hogy ő nem akar patikában élni és különben is teljesen felesleges ez az állandó takarítás.
No, telik-múlik az idő. Asszony lesz a lányból (bimbóból rózsa). És tényleg. Nem ragaszkodik hozzá, hogy hetente háromszor legyen nagytakarítás. Persze azért az sem lehet, hogy megegyen minket a kosz, tehát egyszer-kétszer nagyjából csak ki kell takarítani hetente. Na jó, nem árt, ha néha hétvégén azért
2012. április 7.
komolyabban is nekilátunk a lakás rendbetételének. És igaz, hogy nincs külön kis kefe a szőnyeg rojtjainak egyenesre fésüléséhez, mint ahogy otthon volt, de azért nem olyan nagy dolog az, ha legalább a söprűvel eligazítjuk azokat a huncut rojtokat … MI EBBŐL A TANULSÁG? Mindössze annyi, hogy ha egy ilyen „takarítós-rendcsinálós” családból választasz társat, te meg olyan vagy, hogy ha belépsz a lakásba, a következő egy percen belül a két cipőd három különböző helyre kerül, a levetett ruhadarabjaid pedig csaknem egyenletesen kitöltik a rendelkezésükre álló teret, nos, akkor jelentős háborúkra kell felkészülnötök. Kedvesed idegbajt fog kapni „lezserséged” miatt, te pedig az ő „rend-mániájától”. Hasonló példát írhatnék a kissé „hagyományos” típusú apáról, aki arra is képtelen, hogy megmelegítse magának az ételt, meg az ő fiacskájáról, aki várhatóan szintén nem lesz a konyha ördöge, de annyi hely már nincs is. Azt hiszem, el tudod képzelni … Szeretettel: Samu bácsi *RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK: APK MT
Aszimmetrikus párkapcsolat Mint tudjuk
21
Lélek és Élet
2012. április 7.
Lélek és Élet
BABA – MAMA KLUB - Kéthetente csütörtökönként
Fiatalok nemzetközi fesztiválja Budapest, 2012. augusztus 31-szeptember 2. – Genfest Szervezője a Fokoláre Mozgalom, amelyet Chiara Lubich alapított 1943-ban Trentóban. Karizmája az egység: az egyetemes testvériség megvalósítása, amit Jézus hozott a földre. Ő azt kérte az Atyától, hogy „Legyenek mindnyájan egy”. A mozgalom e cél eléréséért dolgozik a társadalmi, gazdasági, politikai és a kulturális élet minden területén. Új nemzedéke a „Fiatalok az Egyesült Világért”: azok a 17 és 30 év közötti fiatalok, akik nemzetközi akciók, helyi és világszintű rendezvények, valamint a mindennapi életükben gyakorolt szolidaritás által szeretnének hatással lenni a közvéleményre és a társadalomra. Innen a fesztivál elnevezése: a Fokoláre új nemzedéke (Gen [ejtsd: dzsen] = Gencrazione Nuova) által szervezett nemzetközi találkozó (fesztivál). A „Let's bridge” (építsünk hidakat) című Genfest nagy lehetőség a találkozásra, tapasztalatcserére és közös gondolkodásra a gazdaság és a művészet világáról, szociális problémákról és a vallásközi párbeszédről, de főként meghívás, hogy a testvériség hídjait építsük. 2012. aug. 31. és szept. 2. között a magyar főváros - 3000 önkéntes munkájának köszönhetően - az egység gyakorlótere lesz az egész világ számára. Az Európai Unió által is támogatott eseményre Magyarországról 4000, a világ más részeiről összesen 8000 részvevő várható. AGenfest fővédnöke Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, védnöke továbbá Tarlós István főpolgármester. A megnyitón köszöntőt mond Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is. A fő helyszín a Budapest Sportaréna lesz, de a Genfest keretében több más helyszínen is rendeznek programokat a fővárosban. Plébániánknak is van lehetősége bekapcsolódni az önkéntes munkába. Többek között 4000 magyar fiatal számára keresünk szállást! Várjuk a szálláshely-felajánlásokat! Jelentkezés:
[email protected] és
[email protected] Valamint bármilyen pénzösszeget vagy hozzájárulást örömmel fogadnak a szervezők, amivel a magyar fiatalok részvételét segítik. Nagyon örülünk a természetbeni támogatásnak is! Az adományokat az alábbi számlaszámra kérjük átutalni: Új Város Alapítvány 11103004-18041930-10000001 Közlemény: „adomány a Genfestre, cégnév, postai cím” Vagy Molnárné Elzának:
[email protected] is lehet adni. Bővebb információ a Genfestről: www.genfest.org
[email protected]
22
2012. április 7. 9- 11 óra között a plébánián. A tervezett témáink: Ápr. 12. Negyedik szeretetnyelv: Ajándékozás 1. Ápr. 26. Negyedik szeretetnyelv: Ajándékozás 2. Máj. 10. Ötödik szeretetnyelv: Szívességek 1. Máj. 24. Ötödik szeretetnyelv: Szívességek 2.
Hajni
FILMKLUB -
Giuseppe Tornatore „Cinema Paradiso” c. filmjét tekintjük meg április 20-án 19.15-től. Minden hívőnek és nem hívőnek egyszer feltétlenül látnia kell! Vetítés után Mohi Sándor filmrendezővel beszélgetünk a filmről. Szentségimádás Az oltáron a Szentostya. Fénylik, ragyog. Miközben a hála, köszönet szavait keresem, a nekünk itt hagyott, éltető testről tekintetem a felette függő kereszten az elernyedt, kiszenvedett testre talál rá. A Fiú Isten. Értem szenvedett. Mi az én szenvedésem az Övéhez képest?! Az ablakon át félszemmel látom, egy galamb száll le a templom melletti fa közeli ágára, tudatosítva bennem, a Szent Lélek is jelen van. Velem van, támogat, erősít. Már csak az Atya hiányzik. Hol van? És már kapom is a választ: mindenütt ott van. Az egész templom az Atya. És a Fiú körül ívelő boltív – mint egy óvó kéz a fiú felett – az Atya keze. A kéz, mely fölöttem is őrködik. F. Ágnes
A papírgyűjtés májusban folytatódik. A részleteket majd a hirdetésekből ismerhetjük meg.
Önkéntes egyházközségi hozzájárulás (egyházadó) plébániai közösségünk fenntartásához A plébánia önfenntartó! A munkatársak, a fenntartás „rezsi” költségét, és egyéb kiadásokat (pl. programok, vendégek, szórólapok stb.) a hívek által befizetett egyházi adóból és adományokból kell kigazdálkodni. Milyen összeget, és hogyan ? – Egyén vagy család bevételének 1%-t, egyben, vagy részletekben, a plébánián a hivatali órán, vagy csekken befizetve. Csekk a templomban elvehető vagy a plébánián lehet kérni. 23 23
Lélek és Élet
2012. április 7.
PLÉBÁNIAI PROGRAMOK Egész napos, bejárós napközis tábort szervezünk plébánián július 2-6-ig. A jelentkezéseket május 6-ig várja Agárdiné Kálnásy Éva hitoktató.
Ápr. 12. Ápr. 13. Ápr. 14
Baba-mama kör 9 órától (kéthetente csütörtökönként) Templomunk szentségimádási napja 9.00-18.30-ig Házas hittan 16.30-tól (havonta a 2. szombaton) Ifjúsági közösség 18.30-tól (hetente szombaton) Ápr. 15. vas. Nyugdíjas találkozó 16 órától (havonta egy alkalom) Ápr. 20. Filmklub 19.15-től (havonta a 3. pénteken) Giuseppe Tornatore „Cinema Paradiso” c. filmjét vetítjük. Ápr. 30. Életige összejövetel 19.15-től Máj. 5. Képviselőtestületi lelkinap Máriabesnyőn Máj. 6. vas. Anyák napján köszöntjük az édesanyákat ¾ 10-kor Máj. 12. Élő Rózsafűzér zarándoklatba belekapcsolódunk Máj. 20. vas. Elsőáldozás a Mennybemenetel ünnepén Máj. 24-26. Pünkösdi Kórustalálkozó Máj. 26. Cursillo-s találkozó 9.30-tól A karitasz órák időpontja módosult: szerdán és pénteken 11.30-12.30-ig.
Miserend: VASÁRNAP: 8.30, 10 és 18 órakor HÉTKÖZNAP: 17.30 órakor; ápr. 10-től 18.30-kor, szombaton 8 órakor Szentségimádás: hétköznaponként szentmisék után, ápr. 10-től a szentmisék előtt fél óra, csütörtökön egy óra.
Kiadja: Rákoscsaba-Újtelep Árpádházi Szent Erzsébet Plébánia Cím: 1171 Budapest, Szabadság sugárút 39. Tel:258-4074 Fogadó órák: hétfő 16-17, szerda 10-11, péntek 10-11. www.szenterzsebet.plebania.hu (Lélek és Élet lelkipásztori lapunk itt is olvasható) F. kiadó: Szőke Lajos plébános Szerk. biz.: Blanár Mariann, Csombor Jolán, Szőke Lajos, Tatár Enikő, Trombitásné Fehér Ágnes Készült 280 példányban.
Szerkesztőség:
[email protected] Észrevételeiket, javaslataikat ide várjuk. Az újság önköltségi ára 100 Ft. Nyomdai kivitelezés: Onlineprint Kft.
24
www.onlineprint.hu
