Lehoczky László: A nyugdíjpénztári szférában 2002-ben bekövetkező változások

CENTRAL EUROPEAN BANKER Online elemzések az MKB-tól

Lehoczky László: A nyugdíjpénztári szférában 2002-ben bekövetkező változások

Az elmúlt időszakban több olyan jogszabályváltozás látott napvilágot, amelyek jelentősen módosították a nyugdíjpénztárak helyzetét, perspektíváját. I. Változatlan az önkéntes nyugdíjpénztár alapfilozófiája: az öregkor biztonsága, a nyugdíjba vonuláskor bekövetkező jövedelemcsökkenés áthidalása érdekében az egyén számára ajánlott és célszerű előtakarékoskodás. Az állam, a munkáltató a szociális biztonság megteremés érdekében továbbra is kész kedvezményekkel támogatni az egyén nyugdíj-előtakarékosságát. Az elmúlt időszak változásai az önkéntes nyugdíjpénztárakat érdemben nem érintették, tehát a korábbi időszakban meglévő kedvezmények munkáltatói és dolgozói oldalon egyaránt továbbra is fennállnak. Ennek megfelelően mindazon érvek, amelyek az elmúlt időszakban a tagság számára fontossá, gazdaságilag kifizetődővé tették az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot, továbbra is érvényesek. A Munkáltató tehát 2002-ben is a mindenkori minimálbér (2002-ben ez havi 50.000,- Ft) mértékéig havonta adómentesen, költségként átvállalhatja a munkavállaló pénztári tagságának díját. A Munkáltatók pénzügyi helyzetüktől függően eseti támogatást (adományt) adhatnak munkatársaiknak. A támogatásnak ez a formája a dolgozónak személyi jövedelemadó köteles, az adomány nem költség, de az összeggel a munkáltató pozitív adóalapja 20 %-os mértékig csökkenthető. Az adóévben jóváírt támogatói adomány és az egyéni tagdíjfizetés együttes összegének 30 százaléka, de legfeljebb évente összesen 100 ezer forint erejéig (1958. január 1-e előtt születettek esetében 130 ezer forint) adóalap csökkentő tétel. A nyugdíj megállapításának évében vehető utoljára igénybe az emelt szintű kedvezmény. A nyugdíj mellett tovább dolgozók maximum 100 ezer Ft adókedvezményre tarthatnak igényt. Fontos hangsúlyozni, hogy a nyugdíjpénztári befizetéseket és a befizetések hozamát legkorábban a nyugdíjkorhatár elérésekor, illetve nyugdíjba vonuláskor, vagy 10 éves tagsági viszonyt követően lehet kivenni. Szintén fontos tudni, hogy a nyugdíjpénztári befektetés felvétele nem minden esetben adómentes. Csak a nyugdíjkorhatár elérésekor, valamint a nyugdíjba vonuláskor - a 67%-os rokkantnyugdíjazást kivéve - csak 3 éves tagdíjfizetés után lehet adómentesen kivenni az összeget. Azok esetében, akik a 10 éves nyugdíjpénztári tagság leteltekor még nem mennek nyugdíjba, ill. nem érik el a nyugdíjkorhatárt, gazdaságilag célszerű folytatni a nyugdíjpénztári tagságot, egyrészt azért, hogy nyugdíjba vonuláskor nagyobb összeg legyen a számlájukon, másrészt pedig azért, hogy az összeget teljes mértékben adómentesen tudják felhasználni. Ennek megértetése az elkövetkező két év feladata, mert 2004-től már lesznek olyan pénztártagok, akik rendelkezni fognak a 10 éves tagsági idővel, s ezt követően nagy lesz a kísértés a megtakarított összeg felvételére. A pénztártag rövid távú érdeke ellentétbe kerülhet saját, hosszú távú érdekével. Az önkéntes nyugdíjpénztárak már most is nagy számban nyújtanak szolgáltatást, azaz nyugdíjat folyósítanak. A folyósítás jelenleg elég egysíkú: a nyugdíjasok az egyéni számlájukon lévő összeget teljes egészében kiveszik. Célszerű lenne, és az öregkor biztonságához hozzájárulna, ha

MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8039 www.mkb.hu EMAIL: [email protected]

1


-az egyéni számlákon lévő összegek növekedésével párhuzamosan- különböző típusú járadékot igényelnének a pénztártagok. Így hosszabb időszakon keresztül nyújtana anyagi segítséget a Pénztár, ezzel az eredeti célnak megfelelően a folyó kiadásokhoz járulna hozzá, nem pedig valamilyen egyszeri „beruházáshoz”. Ennek kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az egyéni számlán lévő összeg a pénztártagé, a járadék kifizetési módját bármikor módosíthatja, s haláleset bekövetkeztekor sem vész el a számlán lévő összeg, adó és illetékmentesen a pénztártag által korábban megjelölt kedvezményezetté, vagy az örökösöké lesz. Másik oldalról a pénztár az egyéni számla megtartásához, az öregkor biztonságához azzal tud hozzájárulni, hogy a befizetések reálértékét megőrzi, illetve a banki kamatokkal versenyképes hozamot ér el. Így a pénztártagnak érdeke, hogy a befektetési lehetőségek közül a pénztárt válassza. II. A magánnyugdíjpénztári tagsággal kapcsolatosan a Parlament által elfogadott jogszabályok jelentős módosulást tartalmaznak. Alapirányukban gyengítik a magánnyugdíjpénztárak pozícióját, elősegítik, ösztönzik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez történő teljes visszatérést, illetve ennek választását. A változások egyik része azzal kapcsolatos, hogy megszűnt az eddig fennálló, a normajáradékra vonatkozó állami garancia. Ez a garancia eddig is csak arra a vészhelyzetre szólt, amikor a pénztár maga nem tud legalább a TB nyugdíj 25 %-ának megfelelő nyugdíjat biztosítani a pénztártagnak. Ennek a valószínűsége az eddigi pénztári hozamok alapján minimális. Csak a normajáradékkal összefüggő garanciák szűntek meg, az összes többi helytállási kötelezettség változatlan, így továbbra is fennmarad a pénztártag pénztárral szembeni követelésének állami garanciája. A normajáradék megszűnése egyik oldalról valószínűleg azzal kapcsolatos, hogy az állam nem akarja (nem tudja) vállalni a pénztári vagyon befektetéséből adódó tőke- és pénzpiaci kockázatot. (Felfogható úgy is, hogy a magánpénztáraknak eddig nyújtott jelentős kedvezmény megszűnt, mert másként nem volt logikus más tőkepiaci döntéseinek kedvezőtlen követelményeiért helytállni.) A változtatás felértékeli a pénztárválasztást, most lesz igazán fontos a pénztárak között meglévő különbségek, mert az állam nem egészíti ki a nyugdíjat, tehát a pénztárak eltérő befektetési politikájának, eltérő mértékű működési célú levonásnak következményei sokkal közvetlenebbül megjelenek. A normajáradék megszűnésének másik oka azzal kapcsolatos, hogy az eredetileg tervezettel ellentétben a magánnyugdíjpénztári hozzájárulás a bér 6 %-ról nem növekedett 8 %-ra, s valószínűleg már nem fog emelkedni. A TB-be ennek megfelelően az eredetileg számítottnál nagyobb befizetés kerül, viszont a TB nyugdíjkötelezettsége nem növekedett. (A magánnyugdíjpénztári tagok a TB által hasonló paraméterekkel rendelkező nem nyugdíjpénztári tagok nyugdíjának 75 %-át kapják a TB-től nyugdíjként, s ez az arány a nagyobb befizetés ellenére változatlan maradt) Ez a magánnyugdíjpénztárakhoz csatlakozott idősebb pénztártagok számára jelent igazán problémát, mert az eredetileg számított minimum 15 év felhalmozási idő a kisebb befizetés miatt megnövekedett. Egyes számítások szerint az 1957-58 előtt születetteknek célszerű újra gondolniuk 1998-99-es döntésüket. Ennek során viszont indokolt figyelembe venni azt is, hogy a vállalt és befizetett tagdíj-kiegészítés (a bér 6 %-át egyéni döntés alapján ki lehet egészíteni 10 %-ig) a TB-be való visszalépéskor a jelenlegi szabályozás szerint elvész, más részt a nyugdíjpénztári befizetés szemben a TB-vel örökölhető. A változások másik jelentős része azzal kapcsolatos, hogy a pályakezdőknek nem kell kötelezően belépniük egy magánnyugdíjpénztába, azaz a nyugdíjbiztosítás szempontjából akár teljes mértékben a társadalombiztosítás keretében is maradhatnak. A pályakezdők a


2


munkába állást követő 15 napon belül írásban tett belépési nyilatkozat megtételével, s ennek a pénztárhoz történő eljuttatásával, illetve a munkáltató értesítésével választhatnak magánnyugdíjpénztárat. A pénztárat nem választók, - az eddigiekkel ellentétben - nem a lakóhely szerint illetékes területi magánnyugdíjpénztárba kerülnek, hanem nyugdíjbiztosítás szempontjából is teljes mértékben a TB-be. Ehhez azonban a pályakezdőnek megfelelő nyilatkozatot kell tenni, és ezt a foglalkoztatónak meg kell küldenie a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek. Újdonság az is, hogy a pályakezdő az előzőekben jelzett döntését a pályakezdés évét követő év december 31-ig módosíthatja, s a módosítást bármelyik irányban meg lehet tenni, tehát aki pénztárt választott az visszaléphet a TB-be, illetve aki nem választott pénztárat az pótlólag megteheti. (ez utóbbi esetében még arról nem jelent meg rendelkezés, hogy az addig befizetett 6 %-ot – hozamával együtt - a TB átutalná a magánpénztárba, ahogy az szigorúan elő van írva fordított esetben) A magánnyugdíjpénztárt önként (nem pályakezdőként) választók 2002. december 31-ig visszaléphetnek a TB-be. Ezt a döntési lehetőséget a mostani törvény-módosítás a pályakezdőként – kötelezően – belépettek számára is megadta 2002. végéig. A pénztári rendszerben maradni, vagy visszalépni a TB-be kérdésre nem lehet mindenki számára egységes választ adni. Egyrészről nem vitás a magánnyugdíjpénztárak előnye továbbra is fennáll abban, hogy a nyugdíjpénztárak sokkal korszerűbb nyilvántartási rendszerrel rendelkeznek, és a nyugdíjpénztári befizetésekből vélhetően a nyugdíj eredetileg tervezett 25 %-nál akár magasabb részt is tud biztosítani a magánnyugdíjpénztár. A pénztárak egyértelmű előnye, hogy a nyugdíjpénztári befizetések örökölhetők és a tagok eltérő élethelyzetének jobban megfelelő, előnyösebb járadék-formákat tud biztosítani. Más részről az is tény, hogy az előzőekben jelzett három előny csak a fiatalabb, a hosszú felhalmozási idővel rendelkezők esetében áll fenn. A nyugdíjazáshoz közelebb lévők számára elképzelhető, hogy a nyugdíj összege valamivel kevesebb lenne, de az örökölhetőség és sokszínű járadék lehetőség még ekkor is a nyugdíjpénztár felé billentheti a mérleget. A döntéshez mindenképp alapos, mindenre kiterjedő számítást indokolt végezni. Erre szolgáló szoftverek jelenleg még nem érhetők el, de biztos, hogy ilyenek a döntés megalapozása érdekében készülni fognak. Persze a szoftvertől csak segítséget kaphatunk, de sok kérdésre mindenkinek magának kell választ adni, mert a nyugdíjpénztárba lépés, maradás gazdaságossága csak egyik oldalon számítható egyértelmű paraméterrel. (a nyugdíjig hány év van hátra) a többi becslés, feltételezés. Mindenek előtt ez vonatkozik a reálhozamra, ebben érdemben csak a nemzetközi tapasztalatok, adatok nyújthatnak érdemi támpontot. Mindezzel együtt, az javasolható, hogy a végleges döntéssel célszerű 2002. decemberéig várni, már csak azért is, mert ez nem jár semmilyen negatívummal a pénztártagra nézve.

III. A változások harmadik, és nem kevésbé fontos köre a pénztártagot közvetlenül nem érintik, de a pénztárak biztonsága, illetve szabályozottsága szempontjából fontos változásokat tartalmaznak. A változások eredményeként erősödik, egyértelműbbé válik a nyugdíjpénztárakat felügyelő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jogköre. A változások következtében a Felügyelet a pénztárak összes szolgáltatóját ellenőrizheti. (A PSZÁF egyéb jogosítványi alapján eddig is ellenőrizhette a pénztárak letétkezelőit, vagyonkezelőit, számlavezetőit és járadékszolgáltatást


3


végző biztosítókat. Ez a jogosítvány most kiterjed azokra a nem pénzügyi szervezetekre is, amelyek a pénztárak részére pld. könyvelési, tagszervezési szolgáltatást végeznek.) A jogosítvány erősödét mutatja az is, hogy a felügyeleti bírsággal sújthatók köre a pénztár, a pénztár igazgatótanácsi és ellenőrző bizottsági tagjai mellet kibővül az ügyvezetővel és helyettesével, valamint a nyugdíjpénztár szolgáltatóival. A felügyeleti intézkedés alkalmazhatóságának időtartama meghosszabbodik a mulasztást, a jogszabálysértést követő öt évre. A biztonságot erősíti az, hogy a kedvezőtlen tapasztalatokból okulva, a tevékenységi engedély jogerőre emelkedése előtt az önkéntes pénztár tagdíjat nem fogadhat, új tagokat nem vehet fel. Az esetlegesen szükségessé váló felfüggesztés időtartama alatt az önkéntes és a magánnyugdíjpénztár egyaránt nem vehet fel új tagokat, tagdíjat nem fogadhat. A pénztárak összeolvadásnak felügyeleti ellenőrzésének jelentőségét növeli, hogy a beolvadó pénztár bírósági törlése, csak a kötelező felügyeleti ellenőrzést követően történhet. A nyugdíjpénztári befektetések ellenőrzésében nagyon jelentősen bővül a Felügyelet ellenőrzési lehetősége azzal, hogy a nagy önkéntes és az összes magán pénztár letétkezelője 2002. július 1től naponta köteles a pénztárak nettó eszközértékét meghatározni, s ennek eredményét közölni a Felügyelettel. A tájékoztatás nemcsak egy számot jelent, hanem kiterjed a befektetett értékpapírportfolió minden elemére, így a Felügyelet minden tranzakcióról 1 napon belül tájékoztatást kap. A többlet információ a pénztárak anyagi terheit növeli, illetve közvetlenül mérsékli a hozamot, de a biztonság növelése ezt megköveteli. Másrészről a napi nettó eszközérték számítás megteremti az elvi lehetőségét a szolgáltatást igénybe vevő (nyugdíjba vonuló) pénztártagokkal való gyors (nemcsak lezárt negyedévet követő) elszámolásnak. Általában elmondható, hogy a pénztárak befektetési szabályainak változásával növekedett a pénztárak önállósága és felelőssége. A portfolió osztályokra bontás és az ehhez tartozó limitek megszűntek. A befektetési formák a repoval, illetve swappal bővültek. Kötvényeknél általánossá vált a nyilvánosság megkövetelése, azaz mostantól kezdve a pénztárak zártkörű kötvényeket – állampapírok kivételével – nem vehetnek. Ez a módosítás különösen a zártkörű jelzáloglevelek eddigi vételi lehetőségét szűnteti meg. Részvények esetében a szabályozás lehetővé tette, hogy a pénztárak nyilvános kibocsátásnál jegyezzenek piacra nem bevezetett részvényeket is akkor, ha a részvényeket fél éven belül bevezetik a tőzsdére, vagy valamely elismert értékpapír piacra. A részvény vételt a szabályozás abban az esetben is lehetővé teszi, ha 2 befektetési szolgáltató vételi árfolyam megjelölésével vételi kötelezettséget vállal. Mindez persze csak lehetőség, mert valószínűleg a pénztárak megmaradnak a leglikvidebb tőzsdei részvényeknél, ami a Budapesti Értéktőzsde esetén közel egy kézen megszámolható. A jogszabály módosítás a külföldi és a belföldi befektetési lehetőségeket – az ingatlant leszámítva – egységesen szabályozza, tehát amilyen típusú értékpapírt a pénztár vehet a hazai kínálatból, azt megteheti a külföldi kibocsátásúakkal kapcsolatban is. (Természetesen a külföldi papírok összes súlya a befektetések 30 %-ában maximálva van.) A követelmények növekedésére, az egyre gyarapodó pénztári vagyon kezelésének fontosságára utal az is, hogy a pénztárak vezető állású alkalmazottaira vonatkozó szakképesítési előírások mellett, új követelmény az, hogy a pénztár igazgatótanácsának, ellenőrző bizottságának elnöke csak felsőfokú végzettségű személy lehet. A módosítások a pénztártagok jobb eligazodását is elősegítik. Ilyennek minősíthető mindenek előtt az, hogy csak a kormányrendelet által meghatározott módon kiszámolt pénztári hozamot lehet publikálni. (Ezt korábban is kiszámították a pénztárak, csak nem mindig ezt publikálták, ezért válik most összehasonlíthatóvá a különböző pénztárak hozama). Fontos tájékozódási pontot


4


nyújt a befektetett eszközökre jellemző referencia index közlése, ami a konkrét hozamot összemérhetővé teszi az általános piaci helyzettel, s egyértelműen megmutatja a pénztári vagyonkezelés hatékonyságát. A magánnyugdíjpénztárban bekövetkező két döntő változás (normajáradék állami garanciájának, valamint a pályakezdők kötelező belépésének megszűnése) megteremti a két pénztári ág egységesebb szabályozásának elvi és gyakorlati alapját. Már a mostani jogszabályi változások is ebbe az irányba mutatnak, hiszen az újonnan szabályozásra kerülő kérdések lényegében azonos megfogalmazást tartalmaznak a két nyugdíjpénztári ágra. Másrészt a változtatásokkal az önkéntes pénztárak szabályozása több esetben átvette a magán pénztári előírásokat: pld. az üzleti- és pénztártitokra vonatkozó részt, az IT-EB mandátumát az önkéntes pénztárban is öt évben maximálta, a személyre kiszabott felügyeleti bírságot az önkéntes pénztár sem vállalhatja át, stb. Természetesen ebben az irányban még további lépések tehetők, hiszen nehezen indokolható a befektetési szabályok eltérő mértékei (pld: a magán ág közvetlenül nem fektethet be ingatlanba, részvények aránya kisebb lehet, mint az önkéntes ágé, a 2002. december 31-én tulajdonában lévő nem nyilvános értékpapírjait a magánpénztár köteles eladni, míg az önkéntes ágnál ilyen megkötés nincs. Más oldalról az önkéntes ág nagyobb kockázatot vállalhat a swap ügyletekkel, a vagyonkezelő saját tőkéjére nézve szigorúbbak a követelmények a magánnyugdíjpénztári vagyonkezelés esetén, mint az önkéntes ágnál.) A felügyeleti bírság pénztári áganként eltérő maximuma sem szükségszerű. Belátható időn belül – az egységes tőkepiaci törvényhez hasonlóan - a pénztárak is akár egy törvénnyel szabályozhatók lehetnek. Budapest, 2002. január 14. Lehoczky László

A fenti jelentésben közölt információk kizárólag tájékoztató jellegűek, azok az elemzők/szerző saját véleményét tükrözik, mely újabb információk megjelenése esetén természetesen változhat. Nem minősülnek a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. üzleti ajánlatának, illetve tanácsának. Az elemzésben szereplő információk hitelesnek tartott adatokon alapulnak, de azok valódiságáért, valamint az azok alapján készített előrejelzésekért illetve bármely, ezen információkra alapozott üzleti döntésért a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. felelősséget nem vállal.


5

Lehoczky László: A nyugdíjpénztári szférában 2002-ben bekövetkező változások

Recommend Documents