Társaságok mûködtetése (szemelvények) Dr. Lehoczky Judit egyetemi docens (2007)

dr. Lehoczky Judit

Társaságok mûködtetése jegyzet

Társaságok mûködtetése (szemelvények)

Dr. Lehoczky Judit egyetemi docens (2007)

1. oldal

dr. Lehoczky Judit


Bevezetõ helyett

A tanfolyam hallgatói, a pénzügyi stúdium alapjaival már megismerkedtek, tanulmányozták a piacgazdaság és az államháztartás pénzügyi rendszerét, s néhány a vállalkozás mûködésével kapcsolatos kérdésre is kitekintésük keletkezett. A vállalkozás mûködtetése mindig is az érdeklõdés elõterébe tartozott. A mûszaki ellenõri tanfolyamon tapasztalt konzultációs kérdések megerõsítették bennem, hogy néhány a vállalkozások mûködtetésével kapcsolatos kérdésrõl érdemes hosszabban is idõzni. A következõkben négy kérdéskörrel kapcsolatos információkat a fentieken túl, azért foglaltam össze, mert többségüknél a közelmúltban törvényi szabályozás- változás is történt. Az elsõ részben a vállalkozások átalakulásával, a második részben az osztalékpolitikával, a harmadik részben a csõd és felszámolás végelszámolás kérdéseivel, s végül az AFA törvény EU-ba lépés következtében mûködõ újszerû hatásmechanizmusával ismerkedhetnek meg.

dr. Lehoczky Judit egy. docens

2. oldal

dr. Lehoczky Judit


Társaságok átalakulása, egyesülése, összeolvadás, beolvadás Átalakulás

A Gazdasági Társaságokról (továbbiakban GT) szóló 1997. évi CXLIV törvény szerint az átalakulás fõszabályként a társaságok jogutódlással történõ megszûnését jelenti. E szerint az átalakulással új GT jön létre, amely az átalakulás folytán megszûnõ GT helyébe lép: megilletik a jogelõd jogai és kötelezettségei. A társaság elhatározza, hogy tevékenységét egy másik társaság formájában kívánja tovább folytatni, például KFT helyett RT formájában mûködik tovább. De a GT szerint átalakulásnak minõsül az is, ha a GT-k egyesülnek, mint például az egyik beleolvad a másikba, vagy az is, ha a gazdasági társaságok egyikébõl a másik kiválik, vagy több önálló cégre különválik. A következõkben az összeolvadás gyakorlati lépésein keresztül mutatom be problémaorientáltan a folyamatot, a nem várt buktatókat illetve az összeolvadástól remélt esetleges jobb eredmény realizálását is. Az átalakulásnak vannak korlátai is. Kizárt az átalakulás a felszámolás, végelszámolás alatt álló társaságoknak, ellenben a csõdeljárás alatt álló vállalkozás átalakulhat, hiszen az nem szûnik meg jogutód nélkül. Az egyes társasági formákba való átmenet esetén az új cégformára elõírt tõkeminimumot el kell érnie a társaságnak. Ez azt jelenti, hogyha egy KFT, vagy Rt esetében nem követelmény , hogy a törzstõke legalább 30 %-a álljon készpénzként rendelkezésre, tehát az apport aránya az induló cégnél lehet magasabb 70%. Azokat az eszközöket amelyek a jegyzett tõke részét fogják képezni, a nyitó vagyonleltár tervezetben meg kell jelölni. Átalakulás folyamata: a 2000. évi IV tv alapján, amely 2006.07.01-tõl hatályos. 1. Elsõ döntés az átalakulásról, amikor a közgyûlés eldönti, hogy a cég, az adott társasági formából átalakul. 2. Vagyon leltár ( 6 hónapnál nem régebbi, könyvvizsgálóval hitelesített) és vagyon mérleg tervezet készítése.( A 6 hónapnál nem régebbi „Beszámoló”elfogadható!) 3. Még egyszer összeül a közgyûlés, eldöntik, megfelelõek e a feltételek. Elegendõ egy tag döntése is, ha a szükséges okmányokat már elõre elkészítették! 4. Átalakulás közzététele: cégközlönyben, két egymást követõ számban, kedvezményezés nyolc napon belül történik 5. Átalakulási dokumentumok Cégbíróságra történõ benyújtása: 60 napon belül 6. Ezt követi a Cégbírósági bejegyzés. 7 Az átalakulás napján végleges vagyonmérleg, leltárak, adóbevallások készítése 8. Az átalakulás miatti számviteli nyilvántartások rendezése

3. oldal

dr. Lehoczky Judit


9. A végleges vagyonmérlegek letétbe helyezése a könyvvizsgálói jelentéssel együtt a bejegyzést követõ 90 napon belül. (Átalakulási tervet kell készíteni, ha az átalakulással a létrejövõ, illetve átalakuló GT vagyonmérleg tervezete eltér mert új tagok lépnek be, vagy a pótlólagos vagyoni hozzájárulást teljesítenek a tagok, vagy ha a társaságtól megváló taggal elszámolnak, vagy ha élnek az átértékelés lehetõségével.) A gazdasági társaságok egyesülése. Az egyesülés történhet beolvadással és összeolvadással Beolvadás: Egy társaságba beolvad egy másik, vagy több másik, a beolvadó elveszti jogait, kötelezettségeit, mert ez mind a beolvasztóra száll át. Összeolvadás: Két vagy több cég megszûnik és ebbõl egy új alakul. A folyamat sokféle okból keletkezhet Létrejöhetnek új cégek, ennélfogva nincs elõélete, rosszhíre. Az sem ritka, hogy egy támogatás igénybe vételekor hátrányos helyzetben van az egyik cég, s a támogatás sikeres igénylése érdekében összeolvad egy másik céggel. Tehát összeolvadással valamennyi cég megszûnik és a megszûnéssel egyidejûleg egy új jogutód GT jön létre, de a megszûnõ cégek vagyonai, jogai kötelezettségei pedig átszállnak az összeolvadással létrejött jogutód társaságra. Összeolvadás során csak az azonos társasági formájú cégek választhatnak új társaságnak más társasági formát, vagyis összeolvadással csak két KFT hozhat létre pl Rt-t vagy jogutód társaság csak jogelõdök valamelyikének társasági formájában jöhet létre. Tehát egy Bt és KFT összeolvadása esetén az új cégnek Bt vagy Kft -nek kell lennie. Összeolvadás esetén az újonnan létrejövõ társaság induló vagyonában nem lehet figyelembe venni az összeolvadó társaságok saját törzsbetéteinek illetve részvényeinek névértékét, továbbá az egymásban fennálló kölcsönös részesedésük értékét sem. Az egyesítés, ezen belül összeolvadás kézzelfogható elõnyökkel járhat, mint például • megtartja valamint továbbfejleszti mindkét cég az ügyfélbázisát, • összpontosítja az új cég az ügyfélbázisát, • összpontosít az új cég a hatékonyságra és optimalizálásra, költségeik csökkentésére, • az új innovatív technológiai lehetõségbõl adódó elõnyök kihasználására, • valamint kedvezõbben alakulhat adófizetési kötelezettsége. • Mindezek eredményeként az újonnan létrejött cég néhány éven belüli teljesítménye, profitja több millióval vagy akár több tíz millióval is növekedhet. Az egyesülés során a monopolhelyzet kialakulásának megelõzésére alkalmazni kell a piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmával kapcsolatban az 1996 évi LVII tv VI. fejezetét Ilyen esetek az egymástól teljesen független vállalkozások összeolvadása, beolvadása esetén fordulhatnak elõ. Az összeolvadáshoz kérni kell a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét is, kivéve akkor, ha a közösen irányított vállalkozások együttesen elért nettó árbevétele a 15 milliárd forintot meghaladja, a s szóban forgó vállalkozások között van két olyan vállalkozáscsoport, amelynek elõzõ évi nettó árbevétele közösen 500 millió forint feletti értéket ért el. Az egyesülési szerzõdés tervezetét az egyesülni akaró gazdasági társaságok készítik el, melyben meg kell határozni: • az egyesülõ gazdasági társaságok nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát és a létrejövõ GT formáját, nevét, székhelyét,

4. oldal

dr. Lehoczky Judit

• • •


az egyesülés módját, hogy az beolvadás, vagy összeolvadás: a beolvadás esetében az átvevõ Gt társasági szerzõdésében a szükséges módosításokat, az összeolvadás esetén pedig az új társaság társasági szerzõdésének tervezetét

Az egyesülésrõl szóló második közgyûlés elõtt 30 nappal az érintett egyesült társaságok minden egyes részvényes tulajdonosának jogában áll a közgyûlési döntéshez készített iratok áttekintése, s továbbá az egyesülõ társaságok utolsó 3 évi számviteli törvény szerinti beszámolóinak készhez vétele is. Az egyesüléssel érintett részvénytárságok hitelezõi biztosítékot igényelhetnek, amennyiben az egyesülésük veszélyezteti a követeléseik teljesülését. Az átalakulás napja nem a cégbejegyzés napjával, hanem a cég által megadott napon következik be. 2006 júl.1 elõtt az átalakulás a cégbejegyzés napja volt. Igy igen gyakran tört havi vagyonmérleget kellett készíteni, ami jóval nehezebb és körülményesebb mint egy idõszak végi. A cég által meghatározott idõpont nem lehet késõbbi, mint a cégbejegyzés napja. Ha a cég által meghatározott idõpont mégis megelõzi a cégbejegyzés napját, a cégbíróság az átalakulás idõpontjaként a cégbejegyzés napját tünteti fel. Az összeolvadás bejegyzése iráni kérelmet a jogutód cég székhelye szerinti illetékes bíróságon kell elõterjeszteni, a jogutód cég létesítõ okiratának aláírásától, illetve elfogadásától számított 60 napon belül. Egyidejûleg kérni kell a jogelõd cégek törlését is. A kérelemben fel kell tüntetni valamennyi összeolvadó cég székhelyét és cégjegyzékszámát. A bejelentéshez csatolni kell az átalakulásról a Cégközlönyben megjelent közleményt is, ez utóbbi elmulasztása esetén a bíróság elutasítja a bejegyzési kérelmet. Az átalakulás utáni feladatok. Az átalakulási kérelem elbírálásai határideje 30 munkanap, melynek kezdete az a nap amelytõl az átalakulásban résztvevõ valamennyi cég irata rendelkezésre áll a Bíróságnak. A cégbejegyzést követõ 90 napon beül végleges vagyon mérleget kell készíteni Ez lesz az átalakulás számviteli dokumentuma. Ennek az az oka, hogy a jogelõd társaság az átalakulás alatt is mûködik, üzleteket köt, ezért vagyoni helyzete eltérhet attól, ami az átalakulás elhatározásakor készített mérleg és leltár-tervezetekben szerepel. Ez kihat a jogutód vagyoni helyzetére is. A végleges vagyonmérlegben és a tervezetben szereplõ saját tõke között pozitív eltérés esetén az új cég jegyzett tõkén felüli vagyonaként kell figyelembe venni, a negatív eltérés esetén a jegyzett tõke nem nyújt fedezetet, akkor a jogutód cég jegyzett tõkéjét le kell szállítani

Kft Rt-vé történõ átalakulás T:88 Rendkívüli ráfordítás----K: 17 Részesedések ( megszûnés) T:17 Részesedések K: Rendkívüli ráfordítás ( létrejövõ cég)

I Az átalakuló társaság vagyonmérleg tervezete

5. oldal

dr. Lehoczky Judit


Amikor elhatározzák az átalakulást és az nem december 31, zárás nélkül, folyamatos könyvelés során kell a vagyonmérleget összeállítani. Ez értékhelyesbítési tartalékot nem tartalmazhat s mérleg szerinti eredményt sem. Az átalakuló társaság eszközei könyv-szerinti értékeit piaci értékre módosíthatja. De nem értékelhet fel beolvadás esetén az átvevõ és kiválás esetén a változatlan formában tovább mûködõ társaság! Átértékelés estén az eszközöket piaci értékükön, a kötelezettségeket az elfogadott várható értékben kell szerepeltetni. A felértékelés összegével a tõketartalékot kell növelni. Az átalakuló társaság vagyonmérleg tervezetének utolsó ( átértékelt oszlopa) az átalakulással létrejött társaság vagyonmérlegének elsõ oszlopa lesz. Átértékelni kétfélén lehet, piaci értéken és a könyvvizsgáló által meghatározott értéken.

6. oldal

dr. Lehoczky Judit


II. Az átalakulással létrejövõ társaság vagyonmérleg tervezete • • • • • • •

Elsõ oszlopa a jogelõd társaság harmadik (elõzõleg bemutatott,” átértékelt”) oszlopa Az átalakuló és az átalakulással létrejövõ társaság vagyonmérlege eltérhet a tõkeemelés miatt, ill. a kiváló tagok miatt, A középsõ oszlop a módosító tételeket tartalmazza (tõkeemelés, tõkekivonás különbözeteket) A jegyzett tõkének el kell érnie a tõke minimumot. A jogutód társaság vagyon leltárában el kell különíteni azokat az eszközöket, amelyek a saját tõkének a mérleg fõösszeghez viszonyított arányos értéke alapján a jogutód gazdasági társaság jegyzett tõkéjét fogják képezni. Az átalakulással létrejövõ társaság vagyon mérleg tervezetében lekötött tartalékot kell képezni fedezetként, az átalakulás napjáig bekövetkezõ esetleges tõkevesztésre. Itt kell tartalékot képezni az SZJA-ra és osztalékadóra is. A saját tõke csak pozitív tõkeelemeket tartalmazhat. ha van negatív mérlegeredményünk, azt át kell vezetni a mérlegben tõke tartalékra, különben nem tudunk átalakulni Nem lehet az átalakulással létrejövõnek negatív eredménytartaléka!

III. Végleges vagyon mérleg és végleges vagyon leltár •

A végleges vagyon-mérleg a cégbejegyzés napjára készül. Ha pl.15-én bejegyzik, a 15-i-én kiállított számlák a jogelõdre, a 16-iaiak pedig már a jogutódra vonatkoznak. • Az alapított társaság az bejegyzés napjáig elõtársaság, a következõ naptól már társaságként szerepel. Végleges vagyonmérleg - az átalakulás napjára készítik, - tevékenységet lezárt beszámoló készül, - számvitelileg, könyvelést lezárja ( mint év-végi záráskor) A következõkben a gyakorlatban gyakran elõforduló eseteket mutatok, környezetembõl példázva. Mint említettem a cégek összeolvadása során vagy megveszik a másik cég törzstõkéjét, vagy az eszközöket. Okok, amiért összeolvadnak többfélék - Adócsökkentés: az egyik cég költségigényes, a másik cég magas bevétellel rendelkezik. A befizetendõ társasági adó csökkentése érdekében csökkentik a magas bevételt a magas költségekkel. - A cég helyzete: a cég pozitívabb megítélése egy pályázat elnyerése érdekében, vagy a magasabb profit realizálása reményében olvad össze a két vagy több cég. - Tulajdonosi érdek: egy nagyobb cég tulajdonos egy kisebb méretû cégben. A nagyobb befolyás érdekében a nagyobb cég beolvassza a kicsit, hogy hatalmat gyakorolhasson felette. Az adócsökkentés érdekében bekövetkezett összeolvadás

7. oldal

dr. Lehoczky Judit


Az eset szereplõje egy pécsi telephelyû nyugdíjas, aki egyéni vállalkozásban, majd Bt-ben végzi költségigényes sok alkatrészt felhasználó javító karbantartó tevékenységét, s egy szintén pécsi telephelyû Kft-nek végzi a fenti tevékenységet. A betéti társaság tõkeerõs, vállalkozása egyre bõvül, alkalmazottai száma nõ, s úgy gondolta létrehoz egy Kft- is. A Bt-ben szereplõ eszközöket bérletbe adja a Kft- nek. Ugyanakkor az összeolvadás gondolata célravezetõbbnek bizonyul, mert két vállalkozást kell mûködtetni,( magas adminisztráció, egyéb fenntartási költségek) A Kft elõnyösebb gazdasági társaság mint a Bt .Igy összeolvassza a két társaságot létrejön egy harmadik egy Kft Formába, így megszabadul két külön vállalkozás egyéb költségeitõl. A cég helyzete egy pozitívabb megítélés érdekében összeolvadás Egy szintén nagy múltú építõipari vállalkozásból egy osztrák vállalkozó által kivásárolt gyár mellé jött létre a 90-es évek közepén országos hírnévvel rendelkezõ térkõgyártó RT. A cég jelentõs árbevételt realizált, Budapesten is szeretett volna terjeszkedni, ahol már a 80-as évek végétõl megalakult térkõ-gyár volt az uralkodó, s azóta is nagy presztízst vívott ki magának. a pécsi cég tulajdoni részt vásárolt a pesti cégbõl, s 2001-ben összeolvadt az erõsnek bizonyuló konkurenciával, ami már részben a tulajdona volt. A pécsi cég elõnyösnek érezte, ha nevébe a konkurencia nevét is szerepelteti. A cég a nagyobb profit, a pozitívabb megítélés reményében olvadt össze, társasági formáját megtartotta, így számviteli politikáján sem kellett változtatni. Tulajdonosi érdek hatására összeolvadás, vagy beolvadás Példaként egy bányászati tevékenységet (kavicskitermelõ) folytató cég és betongyártással foglalkozó cég egyesülését kiváltó okokat, s ehhez fûzött reményeket elevenítek fel. A Bányászati Kft 52%-os tulajdonát megszerezte a Beton Kft 1999-ben, s 2005-re ez utóbbifolyamatos kiválással - 99%-os tulajdoni részesedéssel rendelkezett. A következõ évben, 2006-ban a fennmaradó 1%-os önkormányzati rész megvásárlásával már 100%-osan a Bányászati Kft tulajdonosává vált a Betongyártó Kft. A betongyártással foglalkozó Kft egy jól mûködõ, jelentõs méretû, míg a másik méretében lényegesen kisebb, de szintén eredményesen mûködõ. Az okok, amelyek kiváltották a kis cég beolvadását a nagy cégbe. • A beolvasztó Beton Cég 72-%-os tulajdoni részese egy multi cég, a fennmaradó tulajdon is külföldiek tulajdonában van A beolvasztási igényt a legfõbb tulajdonos támasztotta. • Az APEH az utóbbi években rendszeresen vizsgálja a „testvér” cégek közötti árhatásokat, árkalkulációkat, abból a célból, hogy kiküszöbölje a monopolhelyzetet és a testvércégek tisztességtelen versenyelõnyhöz jutását a piacon. Próbálja megakadályozni, hogy a testvércégek a piaci árak alá, vagy fölé menjenek A saját méretükben két jól mûködõ cégbõl keletkezett egy még jobban mûködõ harmadik cég. A beolvasztó költségei bár megemelkedtek, mert nõtt az adó és járulék kötelezettsége, munkaerõ költségnövekedés következtében, de ezt a magasabb árbevétel jól kompenzálta. Az összeolvadás eredménye A bányavállalatoknak az értékesített mennyiség után átlagosan komoly bányajáradékot kell fizetni, ami az elért árbevétel 5%-a. A bányajáradék a kitermelõ cégre vonatkozik, méghozzá az általa eladott legolcsóbb kavicsfajtára, ha az meghaladta az eladás 30%-t, ezért a bányavállalatok kettéválasztották a tevékenységüket • az egyikben csak az olcsó, eladható kavicsot termelték ki, amely után alacsony bányajáradékot kell megfizetnie a társaságnak

8. oldal

dr. Lehoczky Judit


•

a másik társaság, amely közös tulajdonú az elõzõvel- ezt a kavicsot igény szerint különbözõ méretûre törte-osztályozta, de ez után már nem kellett bányajáradékot megfizetni, hisz volt kitermelõ tevékenysége a társaságnak Erre felfigyelt a Bányakapitányság és elõírta 2005 01.01. hatállyal tételesen a kavicsokra tekintettel a járadékot. Ettõl kezdve nem éri meg, hogy egy tulajdonos két azonos tevékenységû vállalkozást mûködtessen. Feltételezhetõ, hogy az ilyen és hasonló cégek összeolvadnak. Az összeolvadás a költségcsökkentés és magasabb profit mellett az illetékfizetési kötelezettség (a meglévõ földek, eszközök, jármûvek után) eltörpül . Figyelembe kell azt is venni, hogy az illeték mindig kedvezményesebb kisebb mérvû, mintha két különbözõ tulajdonos között történt volna adás-vétel.

9. oldal

dr. Lehoczky Judit


OSZTALÉKPOLITIKA

Elméleti áttekintés A hosszú-távú pénzügyi döntéseken belül három kiemelkedõ fontos terület • a befektetési döntések, • a finanszírozási döntések, • az osztalékpolitikára vonatkozó döntések. Az osztalékpolitika arról szól, hogyan oszlik meg a jövedelem a tulajdonosok és az újrabefektetés között. Az osztalékpolitikát befolyásoló tényezõk Az osztalékpolitika kialakításánál a következõ tényezõket kell figyelembe venni: • az törvényi korlátozásokat, • a szerzõdésben kikötött korlátokat, • a cég likviditási helyzetét az osztalék kifizetésénél, • az adósságkapacitását és a tõkepiacok elérhetõségét, a jövedelmek stabilitását, • a cég növekedési kilátásait, a tulajdonosok preferenciáit. Az osztalékra vonatkozó törvényi korlátozások Minden országban törvényi szabályozással a hitelezõi érdeket szem elõtt tartva szabályozzák az osztalékpolitikát. Legtöbb országban a kifizetendõ osztalék következményeként a saját tõke nem süllyedhet a jegyzett tõke alá. Hazánkban az osztalék kifizetésének korrigált saját tõke korlátja azt jelenti, hogy az osztalék kifizetés utáni saját tõke a lekötött tartalékokkal korrigáltan sem csökkenhet a jegyzett tõke alá. Az osztalék kifizetésének forráskorlátja a múltbeli és jelenbeli adózott jövedelembõl áll, az elõbbi a szabad felhasználású eredménytartalékból, az utóbbi adott év adózott eredményébõl áll. Szerzõdésekben meglevõ korlátok. Gyakran elõfordul, hogy hitelszerzõdéseknél, vagy kötvény kibocsátásánál elõírják, hogy a kölcsön lejáratáig a cég nem fizethet osztalékot .ez is a hitelezõi érdekek érvényre juttatását jelenti. A cég likviditási helyzete. Az osztalék kifizetése, a vállalatnál pénzkiáramlást jelent, ennélfogva hatással van a cég likviditási helyzetére. Az osztalék fizetés elhatározásánál ezt a körülményt is figyelembe kell venni. Természetesen minél likvidebb egy cég annál kisebb problémát jelent az osztalék kifizetése. Az adósságkapacitás és a tõkepiacok elérhetõsége. A likviditás egyrészt védelmet nyújt pénzügyi nehézségek idején, és kellõ rugalmasságot biztosít a cégnek, hogy kihasználhassa a rendkívüli befektetési és finanszírozási lehetõségekbõl eredõ elõnyöket. A likviditás tõkeerõs, ismert cégek számára könnyen megszerezhetõ, például, ha a bankokkal köt folyószámlaszerzõdés révén bármikor felhasználható hitel-kerettel. Azt is megtehetik, hogy a pénzügyi piacokról kötvények, kereskedelmi papírok kibocsátásával teremtik meg a cég likviditását osztalék-fizetés következményeként elõállt helyzet biztosításánál.

10. oldal

dr. Lehoczky Judit


A jövedelmek stabilitása. Azok a cégek,akiknek jövedelmi helyzete a múltban stabil volt, általában a pénzügyileg nehezebb években sem csökkentik az osztalékfizetést, mert nagyobb bizalommal nézhetnek a jövõ elé, mint azok a cégek akiknek jövedelme a múltban erõsen ingadozott. A növekedési kilátások. A gyorsan növekvõ és jó beruházási lehetõségekkel rendelkezõ cégeknek sok tõkére van szükségük. Ezért az ilyen cégek nem vagy csak kevés osztalékot fizetnek, jövedelmük nagy hányadát vagy egészét visszaforgatják, mert így tartják gazdaságilag indokoltnak döntésüket, hogy ne kelljen drágább forrásokhoz nyúlni. Az adózási feltételek. Az adózási feltételek fõleg ott játszanak szerepet az osztalékpolitika meghatározásakor, ahol az osztalék formában kifizetett jövedelem és az árfolyamnyereség adóztatása eltérõ kulcsokkal történik. A tulajdonosok preferenciái. Amikor a tulajdonosokat viszonylag kevés számú befektetõ alkotja, a menedzsment az osztalékpolitika kialakításánál tekintettel lehet a tulajdonosok preferenciáira. A nagy cégek, sok tulajdonos esetén viszont a beruházási lehetõségek, a likviditási helyzet, s az elõbb felsoroltak mérlegelése alapján kell a döntést meghozni.

Osztalékpolitikai stratégiák Maradékelvre épülõ osztalékpolitika vagy passzív osztalékpolitika. Ennek az a lényege, hogy a cég mindaddig nem fizet osztalékot, ameddig a cégnek kedvezõ beruházási lehetõsége van. Ez a határ ott lesz, amikor a tulajdonosok által elvárt hozamnál magasabb a beruházás hozama, azaz a NPV ( nettó jelenérték ) nulla. Ennek az a hátránya, hogy a tulajdonosok és a leendõ tulajdonosok által kiszámíthatatlan a cég értékpapírjainak megvásárlásától szerezhetõ osztalék. Stabil összegû osztalékpolitika. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a cégek igyekeznek stabil osztalékfizetést fenntartani hosszabb távon is. A stabilitás jegyében elutasítják a részvényenkénti osztalék összegének egyik évrõl a másikra történõ csökkentését. Hasonlóképpen az osztalék összegét sem emelik addig, amíg a cég menedzsmentje nincs meggyõzõdve arról, hogy a jövõben a jövedelmek elég magasak lesznek és igazolják a magasabb osztalékot. A menedzserek oldaláról is vannak érvek a stabil osztalékpolitika mellett.. Sok menedzser úgy véli, hogy egy stabil vagy növekvõ osztalékpolitika csökkenti a befektetõknek a jövõbeni jövedelmekkel kapcsolatos bizonytalanságát, ezért az ilyen osztalékpolitikát folytató cégek részvényeiért hajlandók magasabb árat fizetni, ami csökkenti a cég tõkeköltségét Állandó osztalékfizetési hányad. Egyes cégek erre a politikára esküsznek Az adózott nyereség állandó hányadú osztalékfizetése, a befektetõk számára egyfajta megnyugvást hoz. Ezt az osztalékpolitikát az intézményi befektetõk használják elõszeretettel, akik a stabil, megbízható jövedelmet realizáló cégekbe fektetnek, s így kiszámítható, tervezhetõ az ilyen befektetésbõl eredõ jövedelem. Természetesen, ha a cég jövedelme ingadozó, s az egyik évrõl a másikra jelentõsen változik, az osztalék is erõsen ingadozni fog. Osztalék mérõszáma. Legfontosabb mérõszám az osztalékhozam, ami a kifizetett osztalék és a részvény árfolyamának hányadosa. Az osztalékfizetési ráta az osztalék és adózott eredmény hányadosa.

11. oldal

dr. Lehoczky Judit


Osztalékfizetési szokások Számos dologra derül fény, ha megvizsgáljuk a legnagyobb hagyományokkal rendelkezõ ország, au USA tõkepiacán lévõ vállalatok elmúlt 40 évben követett osztalékpolitikáját. Mivel az osztalékot az adózott eredménybõl fizetik, nem meglepõ, ha az osztalékfizetés, pozitíven korrelál az eredménnyel. Ha az összesített vállalati eredmény és osztalékfizetés változását nézzük 1960 és 2001 között, megfigyelhetõ, hogy az osztalék változása idõben lemarad az összesített vállalati eredmény mögött. Az általánosan elfogadott magyarázat szerint a szokványos vállalati osztalékpolitikai logika az oka ennek. A vállalatok mindenekelõtt osztalékfizetési arány szerint gondolkodnak, azaz azt határozzák meg, hogy az eredmény hány százalékát fizetik ki osztalékként. Ezután a hosszú távú eredmény-prognózisra tekintenek és ehhez illesztve adják meg az éves osztalékot. Erõsen ügyelnek viszont arra, hogy nehogy csökkenteni kelljen majd az osztalék nagyságát, így az osztalék meghatározását tekintve igen óvatosak. Ezért- átlagosan tekintve- az osztalékok elmaradnak az eredmény mögött. A vállalati vezetõk, menedzserek valójában nem is az osztalék nagyságával foglalkoznak, hanem az osztalék változásával. Az osztalék mértékének változásától erõsen vonakodnak Ennek egyrészt az az oka, hogy tartanak attól, hogy a jövõben nem lesznek majd képesek fenntartani a pillanatnyi osztalék nagyságot. Úgy érzik, hogy amennyiben ez bekövetkezne, akkor lerántódik a lepel a vállalat mûködésének kudarcairól. Ezzel szemben amíg „rendesen fizetnek” osztalékot, a részvényesek nem lesznek elégedetlenek és a menedzsment is megtarthatja pozícióját. Sõt arra is gondolnak, hogy egy esetleges osztalékcsökkentési bejelentést a piac is igen negatívan (árfolyam eséssel) értékel majd, ami csak tovább növeli a munkájukkal szembeni elégedetlenséget. Annak következtében, hogy a vállalatok nem szeretik növelni az osztalékot ameddig nem teljesen biztosak abban, hogy fenn tudják tartani a magasabb szintet és csak végsõ esetben akarnak osztalékot csökkenteni, az osztalék sokkal stabilabb pályát követ mint az eredmény. Kétségtelen az osztalékfizetések ingadozása jelentõsen kisebb, mint az eredmények ingadozása, nem is szólva a részvényárfolyamok ingadozásáról. Kis és középvállalkozások osztalékpolitikája hazánkban 2006 júniusában megjelent kutatás (dr Makutovics Gábor: „Az osztalékpolitika 1998-2002 között Magyarországon”) amely 65 KKV-t vizsgált,s amelyben a szerzõ kereste az osztalékpolitika jellemzõit s mérõszámait,választ keresett, hogy a hazai gyakorlatban milyen magatartást követnek a tulajdonosok értékmaximalizáló törekvéseik teljesítésekor. Arra a következtetésre jutott, hogy a tulajdonosok osztalék fizetési döntéseit nem befolyásolja az a tény, hogy beruházásaikhoz saját forrásra van szükség. A 25%-os osztalékadóval (akkor 20% ) kivethetõ, de osztalékként ki nem fizetett forrásokkal a magyar kis- és középvállalatok nem ésszerûen gazdálkodnak.. Az összes megfigyelt egységbõl 1998-ban 20cégnek, s ezt követõen csökkenõ mértékben, 2002-ben mind összesen 13 cégnek nem volt osztalék forrása, s az osztalék kedvezményes mérték kihasználtsági foka alacsony. Ami azt jelenti, hogy a legkisebb osztalékadóval kivehetõ osztalékot kevesen vettél igénybe. Ennek magyarázata többféle lehet. A kényszerbõl létrehozott cégeknél, s talán ezen kívül is a leggyakrabban elõforduló eset, hogy örültek, ha a társasági adót ki tudták fizetni, s a gyakran csak a papíron

12. oldal

dr. Lehoczky Judit


meglévõ adózott eredményt átkönyvelték az eredménytartalék számlára. A privatizált közösségi tulajdonból létrejött cégeknél, ahol sok tulajdonos volt és jelenleg is van, ott sokszor az összes eredmény osztalék formájú teljes kifizetését szavazza meg a közgyûlés, s minden évben, minden jövedelmet osztalékként kifizetnek. Ezt a perspektíva nélküliség, a jövõvel szembeni bizalmatlanság jegyében jegyezhetõ, s mint ilyen valószínû az átmenetiségnek köszönhetõ. Sajnos hazánkban nem látható különösen mikró és kis vállalati szinten a megfontolt tervezett osztalékpolitika jelenléte, mert nem teljesül az osztalékpolitika értéksemlegessége, nem teljesül a magyar adójogban az adósemlegesség. A vállalkozások nem követnek egységes, racionális magatartást osztalékpolitikájuk kialakításakor.

13. oldal

dr. Lehoczky Judit


Esettanulmány: Osztalékfizetési korlát bemutatása egy konkrét cégnél Egy cég 2005. december 31-i Fõkönyvi kivonatának, illetve Összköltség eljárással készült „A" változatú eredménykimutatásának adatai alapján a.) az osztalék alapját képezõ mûködõ tõke meghatározása: Jegyzett tõke 100.000.eFt - Jegyzett, de még be nem fizetett tõke 10.000.eFt - Visszavásárolt tulajdoni részesedés névértéken - 5.000.eFt --------------------------------------------------------------mûködõ tõke 85.000.eFt A társaság 20% osztalékot tervez fizetni. Ez a mûködõ tõke 20% át jelenti

85.000.eFt x 20%=17.000eFt. A Társaság 17.000.000 forint osztalékot szeretne kifizetni. b.) osztalékfizetési korlát meghatározása: Tõkekorlát Saját tõke

100.000 eFt Jegyzett tõke - 10.000 eFt Jegyzett, de be nem fizetett tõke + 4.000 eFt Tõketartalék +21.400 eFt Eredménytartalék +14.600 eFt Lekötött tartalék +20.000 eFt Értékelési tartalék - 17.267 eFt _______Tárgyévi adózott eredmény 132.733 eFt Saját tõke - 14.600 eFt Lekötött tartalék - 20.000 eFt _______Értékelési tartalék 98.133 eFt KORRIGÁLT SAJÁT TÕKE -100.000 eFt _______Jegyzett tõke - 1.867 eFt Maximum kifizethetõ osztalék

Nem lehet osztalékot fizetni! Osztalékfizetés után a lekötött tartalékkal és az értékelési tartalékkal csökkentett KORRIGÁLT SAJÁT TÕKE nem csökkenhet a JEGYZETT TÖKE összege alá!!!

14. oldal

dr. Lehoczky Judit


Csõd és felszámolási eljárás A mai gazdaságban is vannak olyan vállalkozások, amelyek gyors növekedésnek indulnak, majd azt tapasztalják, hogy ez a gyors növekedés, amely a növekedett forgalomból, vagy a piaci részesedésbõl származik, a ráfordítás nem térül meg. Egy cég életében nem elég mindenáron csak az árbevétel növekedésére koncentrálni, összhangot kell teremteni a növekedés és jövedelmezõség között is. Az összhang hiánya a vállalkozás életében komoly gondokat okoz, s ez az állapot csõd-közeli állapotot idézhet elõ. A válság külsõ jegyei • az alacsony piaci aktivitás • az alacsony gazdasági teljesítmény • a piaci zavar • elavult termékszerkezet, korszerûtlen technológia Mindezek a tényezõk a csõdbe torkolhatnak. Ezen állapotnak vannak belsõ jegyei is • a mérleg szerinti eredmény fokozatosan csökken • a cég felélte a tartalékait • a javító intézkedések eredménytelenek • egy váratlan esemény gyors összeomlást idézhet elõ Más összefüggésben a „becsõdölést” elõidézõ okok lehetnek stratégiai és mûködési okok. A stratégiai okok • a rossz piaci szegmentálás • méretgazdaságossági problémák, • a termék versenyképességének csökkenése • új termék megjelenése • a termék életciklusának rossz megítélése. Mûködési okok között a • kedvezõtlen költség-hatékonyság, • a helytelen marketingtevékenység • az érdekeltség hiánya az alkalmazottaknál Hasonló hatásúak a szisztematikus kockázati tényezõk közül a katasztrófa, baleset, politikai váltózás, változás a gazdasági szabályozásban. Vagyis általában tekintve, nem egyfajta okra vezethetõ vissza a cég csõdbejutása, hanem az okok gyakran összeadódva egymást erõsítve jelennek meg és hatnak.

A cégek menedzsmentjének feladata, hogy idõben reagáljanak a környezeti változásokra, a piaci viszonyokra, természetesen a belsõ mûködtetésen túlmenõen. A vezetésnek megbízható valós információkkal kell rendelkezni döntéseikhez. Ha ezt nem tudja , így • hibás lesz a marketing koncepció, a társaság nem tudja meghatározni piaci pozícióját, s rossz és beláthatatlan következményekhez vezethet, • fontos a tevékenység középpontba helyezése, a vállalkozás azzal foglalkozzon amihez a legjobban ért, másféle tevékenység elterelheti a fõtevékenységtõl a figyelmet, • az átgondolatlan vállalatfelvásárlás, csak profitvesztéssel járhat, • a nagy projektek erõn felüli készleltetéseket eredményezhetnek, nagy kockázatúak,

15. oldal

dr. Lehoczky Judit


•

Erõltetett értékesítés, erõltetett finanszírozás egyensúly zavarokhoz, hatékonyság romláshoz vezethet. Tehát számtalan azon tényezõk száma amely válságba sodorhatják a vállalkozást. Ha bekövetkezett a csõdhelyzet, meg kell állapítani az okokat, amelyek a válsághoz vezettek, tehát helyzetelemzést kell végezni. Ez után lehet egy cselekvési programot felvázolni, melynek mentén elindulhat a kiigazítás. A vállalkozás akkor tekinthetõ közgazdaságilag csõdben, ha eszközeinek értéke megegyezik a hitelezõi tõke értékével. A csõdeljárás lényege, hogy a hitelezõ 90 napos moratóriumot ad az adósnak a pénzügyi nehézségei rendezésére. A fizetési haladék célja, hogy az adós megrendült fizetési képessége helyre álljon, a hitelezõk bizalmát visszaszerezze. A hitelezõk szempontjából veszteség nem éri ezen idõszakban sem õket, mert pénzük ez idõ alatt is kamatozik. A mai törvényi szabályozás a rendszerváltás utáni sokadik változtatása az 1990 évinek, e változtatási folyamat nem lezárt, hiszen a csõdszabályozást hozzá kell igazítani a mindenkori gazdaságpolitikához. Kezdetekben e törvény elindította az „eredeti tõkefelhalmozást”, s hozzájárult a vagyoni differenciálódás felgyorsulásához. Felszámolási eljárás Az adós fizetõképtelensége esetén • az adós, a hitelezõ vagy a végelszámoló kérelmére, • vagy a cégbíróság cégtörlésére, • vagy a büntetõügyben eljáró bíróság értesítése alapján indítják meg, tehát nemcsak a hitelezõ, hanem az adós is kérheti az eljárás lefolytatását. Ha az adós kéri a felszámolási eljárás megindítását, akkor a bírósághoz valamennyi bankszámláját be kell jelenteni (melyik bank, milyen számon) Ha felszámolási eljárás megindítását a hitelezõ kéri, akkor meg kell jelölnie követelése jogcímét, a lejárat idõpontját, indokolását, s azt is, hogy miért tartja az adóst fizetõképtelennek. A kérelemhez a kérelmet alátámasztó dokumentumokat is csatolni szükséges. A bíróság ilyenkor haladéktalanul értesíti az adóst. Az eljárásnak az ebben a szakaszában a bíróság megvizsgálja az adós fizetõképességét illetve képtelenségét. Az adósnak 8 napon belül nyilatkoznia kell, elismeri-e a kérelemben foglaltakat. Ha az adós a jelzett határideig nem nyilatkozik, akkor a bíróság azt fizetõképtelennek minõsíti. Ha az adós úgy nyilatkozik, hogy vitatja a jelzett követelést, azt bizonyítania kell. Ha viszont az adós elismeri tartozását, nyilatkoznia kell arról kér e haladékot A bíróság a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 30 napot engedélyezhet. Az adósnak több tartozása is lehet amire haladékot kér, a tartozás mértékének nincs jelentõsége. A bíróság megvizsgálja az adós pénzügyi helyzetét, s csak akkor engedélyez halasztást, ha a teljesítésre reális lehetõséget lát, a határidõ meghosszabbítására nincsen lehetõség. A felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelmet minden esetben az adós székhelye szerinti Megyei Bírósághoz kell benyújtani. Az adós fizetõképtelen akkor, ha • a nem vitatott tartozását az esedékességet követõ 60 napon belül nem elégítette ki, • a vele szemben folytatott végrehajtás eredménytelen volt, • a fizetési kötelezettségét a megkötött csõdegyezség ellenére sem teljesítette. A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetõképtelenségét állapítja meg. A végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követõ 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdõ idõpontja a jogerõs végzés közzétételének napja. Ha az adós nem fizetõképtelen, a bíróság megszünteti az eljárást.

16. oldal

dr. Lehoczky Judit


A bíróság a felszámolást elrendelõ végzésben kijelöli a felszámolót. A felszámolóként kijelölhetõk körét a Kormány rendeletben állapítja meg azok közül, akik a felszámolói névjegyzékben szerepel. A felszámoló díjat az adós viseli. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetõje köteles a Csõdtörvényben foglalt feladatokat elvégezni (éves beszámoló, záró-leltár, adóbevallás összeállítása, iratanyagok átadása, munkavállalók tájékoztatása) elvégezni. A feladatok elvégzéséért a törvény az adós vezetõjét teszi felelõssé, és a feladatok elmulasztásáért súlyos szankciókat fûz. A felszámolás elrendelésétõl kezdve a hitelezõk csak a felszámolás keretében érvényesíthetik igényeiket az adóssal szemben. A Csõdtörvény szerint az igények kielégítési sorrendje a következõ: • felszámolási költségek (munkabér jellegû juttatások, végkielégítés, hiteltartozások, adó-és járulékfizetési kötelezettségek, a felszámoló díja stb) • zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelés (ha a felszámolási eljárás elõtt 6 hónappal kötötték meg azokat) • járadék jellegû szolgáltatások (tartásdíj, kártérítési igény stb ) • kötvényen alapuló követelések, a magánszemély követelései ( hibás teljesítésbõl) • adók és adók módjára behajtható köztartozások • egyéb követelések (szállítok) • késedelmi kamat, pótlék, bírság. A felszámoló feladatai: • A felszámoló felméri az adós cég vagyoni helyzetét és vele szemben támasztott követeléseket, • nyitó mérleget készít, s megtervezi a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket, gazdasági programot készíti a felszámolási politikájától függõen. • A felszámoló jogosult az adós általi szerzõdéseket azonnali hatállyal felmondani, s külön nyilvántartásba veszi a bejelentett követeléseket. • A felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behatja, igényeit érvényesíti és vagyonát nyilvánosan értékesíti.

A felszámoló felelõssége A felszámoló felszámolási politikája kétféle lehet. Egy felõl vagy adóspárti vagy hitelezõipárti. Elsõ esetben olyan cselekedeteket visz a felszámolási eljárásba, amellyel megmentheti a céget akként, hogy segíti reorganizálni a vállalatot, az utóbbi esetben a felszámoló a hitelezõi érdeket tartja elsõsorban feladatának és eszerint jár el. Egyébként a felszámoló a felszámolási eljárásban az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A felszámoló felelõssége a felszámolás kezdõ idõpontjában meglévõ vagyonra terjed ki. A felszámoló a felszámolás befejezésekor köteles a bíróságnak megküldeni a felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, a záró adóbevallást, a zárójelentést, a vagyonfelosztási javaslatot. Mindezeket elküldi az adóhatóságnak is, s intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezésérõl is. A felszámolás kezdõ idõpontjától számított két év elteltével a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelezõ. A bíróság a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot elküldi a hitelezõknek is, amit 30 napon belül kifogásolhatnak.

A felszámolás befejezése 17. oldal

dr. Lehoczky Judit


A bíróság végzéssel határoz a költségek viselésérõl, a felszámoló díjazásáról, a követelések kielégítésérõl és sorrendjérõl, s dönt az eljárás megszüntetésérõl is. A cégek egyszerûsített felszámolása Ha a vagyon a várható költségek fedezésére sem elegendõk, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiánya miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérésére és írásbeli elõkészítése alapján végzésben elrendelheti az adós vagyonának felosztását, valamint az adós megszüntetését. A bíróság elrendeli a Cégközlönyben a jogerõs végzés közzétételét. Az írásbeli elõkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezõi igények összesítését, a felszámoló költség kimutatását, valamin a behajthatatlan követelések, a pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot Az írásbeli elõkészítés során a felszámolónak a hitelezõi igényt bejelentett hitelezõket értesíteni kell, hogy egyszerûsített felszámolást kíván benyújtani

18. oldal

dr. Lehoczky Judit


AZ ÁFA TÖRVÉNY MÓDOSULÁSA A KÖZÖSSÉGEN BELÜLI BESZERZÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS VONATKOZÁSÁBAN

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozás napjától kötelezõ volt átvennünk azokat az ún. belpiaci szabályokat, amelyek a tagállamok közti áruforgalom és szolgáltatásnyújtás általános forgalmi adóztatásának harmonizációját jelentik. A módosítás leglényegesebb eleme a tagállamok áruforgalmában az eddig megszokott termékimport-termékexport felváltása az önbevallással rendezendõ, célország szerinti adózás elvével. (A csatlakozás után a vámhatóság tehát nem lépteti ki a más tagállamba szállítandó árut, hanem fõ szabályként a hazai adóalany eladó áfa nélkül értékesít, és a más tagállambeli adóalany vevõ önbevallással fizeti meg az ott elõírt áfa-terhet. A természetes személy nem adóalanyok - ugyancsak fõ szabályként - a vásárlás helye szerinti áfát fizetik.) Ezzel az áruk tagországi adóalanyok közötti forgalma nem kerül hátrányosabb helyzetbe, mintha a vevõ helyben vásárolt volna. (Az Unión kívüli területrõl érkezõ importra, oda irányuló exportra a jelenlegi szabályok lényegében változatlan formában maradnak fenn.) A szolgáltatások esetében is kettõsség lett: az Unión kívüli ügyletekre a már megszokott szabályok érvényesek, a tagállamok egymás közti tranzakcióinál azonban különös szabályok lesznek irányadók.

I. A Közösségen belüli termékértékesítések szabályai .

Új tényállások a termékértékesítés körében: A hatályos magyar szabályozás értelmében a külföldre értékesített termékek után nem kell áfát fizetni (0%-os kulcs), hiszen az importõr államában ez után az adott állam vonatkozó adómértékével fizetik meg az áfát. Fordított irányú ügylet esetén - magyar importõr esetén - a termék nem visel áfa terhet az értékesítés államában, belföldön azonban a vonatkozó belföldi adómértékkel adózik. Egészen a csatlakozásig a külkereskedelmi forgalom utáni áfa fizetési kötelezettség teljesítésében a vámhatóság szerepe volt kiemelkedõ. A hatályos áfa törvényben a termékexport tényállásának egyik eleme volt, hogy a termék a vámhatóság által igazolt módon (azaz az Egységes Vámáru-nyilatkozat záradékolt példányával) elhagyja Magyarország területét, import során pedig a vámhatóság ellenõrizte az országba bejövõ termékforgalmat, vetette ki az import után az áfát. A csatlakozás idõpontjától ez megváltozott, mivel a tagállamok között megszûntek a pénzügyi határok, megszûnt a vámhatósági ellenõrzés. A tagállamok közötti kereskedelemre ezután a Közösségen belüli beszerzés, illetve a Közösség másik tagállamába történõ értékesítés szabályait kell alkalmazni, az export, illetve az import szabályai csak a Közösség területén kívülre (ún. harmadik országba) értékesített, vagy onnan érkezõ termékekre vonatkoznak, de az importra vonatkozó szabályok is jelentõsen megváltoznak. A Közösségen belüli ügyletek esetén - az áfa fizetés szempontjából - abban az esetben, ha az ügylet egyik oldalán áfát kell fizetni, egyúttal azt is jelenti, hogy másik

19. oldal

dr. Lehoczky Judit


oldalon az ügylet nem adóköteles. Tehát, ha Közösségen belülrõl történõ beszerzés adóköteles, a Közösségen belüli értékesítés adómentes, és fordítva, ha egy másik tagállamból vásárolt termék után nem keletkezik Közösségen belülrõl történõ beszerzés címén áfa fizetési kötelezettség, akkor az értékesítés adóköteles ügylet.( Ez úgy történik, mint korábban, amikor a hazai vállalkozások a szállítók által elõzetesen felszámított AFÁ-t kifizették a termék árában, s fõszabály szerint visszaigényelték, ugyanakkor az exportos vevõi számlákon nulla ÁFA kulcsot szerepeltettek, azaz nem volt az állam felé ÁFA befizetési kötelezettség. Ugyanez ismétlõdik az exportõröknél, hogy élhetnek adólevonási jogukkal, de nem keletkezett ÁFA befizetési kötelezettségük. Azaz továbbra is támogatja az ÁFA törvény az exportot) Közösségen belülrõl történõ beszerzés esetén a beszerzõnek Magyarországon adófizetési kötelezettsége keletkezik, a termékre vonatkozó belföldi adómértékkel. Ezt nem a vámhatóság fogja kivetni, hiszen a vámhatóság a tagállamok közötti forgalmat a csatlakozást követõen nem ellenõrizheti, hanem az adóalanynak kell azt bevallania, megfizetnie. Nem minden eset minõsül azonban automatikusan Közösségen belülrõl beszerzésnek, ami a csatlakozást megelõzõen termékimport volt, vagyis nem minden a másik tagállamából történõ beszerzés után kell az adót Magyarországon megfizetni. Egyes esetekben ugyanis az eredet szerinti adóztatás van érvényben, mely egyrészt függ az értékesített termék jellegétõl, a beszerzõ adójogi státusától, valamint a beszerzések összértékétõl. Így speciális szabályozás vonatkozik az • • • • •

új közlekedési eszközökre és a jövedéki termékekre, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végzõ, adómentes, illetve a mezõgazdasági különleges jogállát választó adóalanyokra, valamint a nem adóalany jogi személyekre, a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékekre.

alanyi

2. Közösségen belülrõl történõ beszerzés (adóalanyok közötti ügyletek) Adófizetési kötelezettség keletkezik Közösségen belülrõl történõ beszerzés címén a másik tagállamból történõ termékvásárlás esetén (ideértve a terméknek bizományos által történõ beszerzését, valamint a zártvégû lízingkonstrukciókat is), amennyiben az alábbi feltételek együttesen fennállnak: - a terméket az egyik tagállamból egy másik tagállam területére fuvarozták el, akár az eladó, akár a vevõ, vagy bármelyikük megbízásából harmadik személy; - az eladó a saját tagállamában nem választott alanyi adómentességet (az alanyi adómentességet választott adóalanyok értékesítéseire a késõbbiek során részletesen szó lesz); - a vevõ áfa alany (kivéve a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végzõ adóalanyt, az alanyi adómentességet választott adóalanyt, valamint a mezõgazdasági különleges jogállás szerint adózó adóalanyt), vagy - olyan nem adóalany jogi személy, aki (amely) a Közösségen belülrõl történõ beszerzése után adófizetésre kötelezett (az, hogy mely személy ez, az alábbiakban kiderül) - az értékesített termék nem fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék;

20. oldal

dr. Lehoczky Judit


- az értékesítésre nem a távértékesítés szabályai vonatkoznak.

3. Közösségen belülrõl történõ beszerzés (speciális vevõi körnek értékesített termékek) A speciális vevõi kör alatt a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végzõ adóalanyokat, az alanyi adómentességet választott adóalanyokat, a mezõgazdasági különleges jogállás szerint adózó adóalanyt, valamint a nem adóalany jogi személyeket kell érteni (a késõbbiekben is mint speciális vevõi körre történik rájuk a visszahivatkozás). Ezen speciális vevõ kör esetén csak bizonyos beszerzési értékhatárt meghaladóan beszélhetünk Közösségen belülrõl történõ beszerzésrõl. Ennek oka, hogy ez egy olyan adóalanyi kör, mely tevékenységébõl kifolyólag (sem áfa fizetési kötelezettsége, sem levonási joga nincs) nincs bevallási, adófizetési kötelezettsége, így bizonyos értékhatár alatt nem volt célszerû adófizetési kötelezettséget telepíteni ezen adóalanyokra (az értékhatárt a direktíva állapítja meg, azonban nyilvánvalóan ez egy olyan határ, amelyen belül az államok „eltûrik", hogy a beszerzés utáni adó nem az õ költségvetésükbe folyik be). Nem adóalany jogi személyek esetén pedig szervezeti formájukból kifolyólag elvárható, hogy bizonyos értékhatár felett adófizetési kötelezettséget lehessen rájuk telepíteni. Természetesen abban az esetben, ha ezen speciális vevõi kör másik tagállamból történõ beszerzése nem adózik belföldön Közösségen belülrõl történõ beszerzés címén, akkor a terméket értékesítõ fél számítja fel az adott tagállambeli vonatkozó adómértéket. Tehát Közösségen belülrõl történõ beszerzésnek minõsül, vagyis belföldön adófizetési kötelezettség keletkezik akkor is, ha a speciális vevõi kör szerez be terméket másik tagállamból és az alábbi feltételek valamelyike fennáll: - a másik tagállamból történõ beszerzéseinek adó nélküli összesített ellenértéke a tárgyévet megelõzõ évben a 10.000 eurót meghaladta,

- a másik tagállamból történõ beszerzéseinek adó nélküli összesített ellenértéke a tárgyévben a 10.000 eurót meghaladja (az után a beszerzés után kell elõször belföldön adózni, amellyel a beszerzés a 10.000 eurót meghaladja)

-a speciális vevõi kör tagja választási jogával élve, azt választja, hogy a „10.000 eurós" értékhatár elérése nélkül a másik tagállamból történõ beszerzése után belföldön akar adózni (ezen döntése két naptári évre köti ). A választási joggal élni nyilvánvalóan abban az esetben „éri" meg, amennyiben a speciális vevõi kör illetõsége szerinti tagállamban a többi tagállammal összehasonlítva alacsonyabb adómértékek vannak érvényben. [áfatörvény 7/A.§ (3)-(4) bekezdés]

A 10.000 eurót forintra átszámítva kell figyelembe venni. Ez az átszámításnál alkalmazandó árfolyam a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napjától (2004. május 1-je) érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos

21. oldal

dr. Lehoczky Judit


devizaárfolyama. Az átszámítás során kapott összeget a matematikai szabályok szerint 100.000 forintra kerekítve kell megállapítani. [2004. évi IX. törvény 67.§ (2) bekezdés] Tekintettel arra, hogy az új közlekedési eszközökre és a jövedéki termékekre speciális adózás vonatkozik, amennyiben a speciális vevõi kör beszerzései között ilyen termékek is találhatóak, azok adó nélküli ellenértékét nem kell figyelembe venni a 10.000 eurós küszöbérték számításánál. A 10.000 eurós értékhatár figyelésre átmeneti szabályokat tartalmaz az áfa-törvény. Az átmeneti szabályok értelmében ugyanis 2003-ban és 2004. január 1-je és április 30-a közötti a másik tagállamból történõ beszerzések alatt azt az importot kell érteni, amely az Európai Unió tagállamaiból, illetve a Magyarországgal együtt csatlakozó államokból jött be. Így, ha ezen speciális vevõi kör az elõbb említett országokból történõ import beszerzésének adó nélküli összesített ellenértéke akár 2003-ban, akár 2004. május 1-jéig meghaladta a 10.000 eurónak megfelelõ forintértéket, 2004. május 1-jétõl Közösségen belülrõl történõ beszerzései után belföldön kell adóznia. [2004. évi IX. törvény 70.§ (1) bekezdése]

22. oldal

dr. Lehoczky Judit


4. Közösségen belülrõl történõ beszerzés (új közlekedési eszközök és jövedéki termékek adózása) Az áfa szabályok alkalmazásában közlekedési eszköznek kell tekinteni a személy- és vagy teherszállításra szolgáló alábbi jármûveket: - a beépített erõgéppel hajtott szárazföldi gépjármûvet, amelynek hengerûrtartalma meghaladja a 48 cm3 -t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kW-ot - 7,5 métert meghaladó hosszúságú vízi jármû (nem tartoznak azonban ide a nyílt tengeri személyszállításban, továbbá a kereskedelmi, ipari és halászati hajózásban, tengeri segítségnyújtásban, vagy mentésben használt vízi jármûvek) - az 1.550 kg-nál nagyobb felszálló tömegû légi jármû (nem tartoznak ide a nemzetközi kereskedelmi légiforgalomban mûködõ vállalkozások által használt légi jármûvek) - [áfa-törvény 13.§ (1) bekezdés 28. pont] - Mindezek közül pedig újnak az alábbi közlekedési eszközök minõsülnek: - szárazföldi közlekedési eszköz esetében, legfeljebb 6.000 km-t futott, vagy amelynek elsõ forgalomba helyezésétõl legfeljebb 6 hónap telt el, - vízi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 100 hajózott órát volt használatban, vagy amelynek elsõ forgalomba helyezésétõl számítva legfeljebb 3 hónap telt el - légi közlekedési eszköz esetében az, amely legfeljebb 40 repült órát volt használatban, vagy amelynek elsõ forgalomba helyezésétõl számítva legfeljebb 3 hónap telt el

Eszerint újnak minõsül egy személygépkocsi akkor is, ha 8.000 km-t futott, de elsõ forgalomba helyezésétõl csak 3 hónap telt, illetve akkor is, ha csak 5.000 km-t futott, viszont az elsõ forgalomba helyezésétõl már 12 hónap eltelt. Használtnak azáltal minõsül a szárazföldi közlekedési eszköz, ha az 6.000 km-nél többet futott és 6 hónapnál régebben megtörtént az elsõ forgalomba helyezése ís. Ennek az analógiájára vízi és légi közlekedési eszköz is akkor minõsül használtnak, ha az üzemóra és a forgalo mba helyezés idõtartamának tényleges paraméterei együttesen meghaladják a vonatkozó feltételeket.

Új közlekedési eszköz beszerzése másik tagállamból mindig Közösségen belüli beszerzésnek minõsül, mely után az adót a vevõ illetõsége szerinti tagállamában (illetve ahol a jármûvet használni kívánja) kell megfizetni, függetlenül attól, hogy a vevõ adóalany-e vagy sem. Ebben az esetben tehát az eladó nem számít fel adót a saját tagállamában, hanem a vevõ - legyen az adóalany, speciális vevõi körbe tartozó személy, vagy bármilyen más nem adóalany - fizeti azt meg az illetõsége szerinti tagállamában, az ottani adómérték szerint. Míg újnak nem minõsülõ (használt) közlekedési eszköz esetében, ha azt adóalany, vagy az a speciális vevõi kör szerzi be, aki (amely) a beszerzési értékhatár túllépése miatt, vagy választása alapján a Közösségen belülrõl történõ beszerzés után adózik, az adót ez után Közösségen belülrõl

23. oldal

dr. Lehoczky Judit


történõ beszerzés jogcímén meg kell fizetni. Magánszemély azonban a használt jármûvet az eladó tagállama szerinti adómértékkel terhelten szerzi be. [áfa-törvény 7/A.§ (5) bekezdés] Közösségen belülrõl történõ beszerzés esetén - így új közlekedési eszköz beszerzése esetén is - az adó alapjának meghatározását a belföldi termékértékesítések analógiájára kell elvégezni. Az adó alapja az ellenérték, melyet korrigálni kell az adóalap növelõ, és csökkentõ tényezõkkel, amennyiben azok felmerülnek [áfatörvény 26/A.§ (1) bekezdés]. Azonban abban az esetben, ha a Közösségen belülrõl beszerzett termék új közlekedési eszköznek minõsülõ személygépkocsi, és az ellenérték adó nélküli, az adófizetési kötelezettség idõpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, akkor az adó alapját az ellenérték helyett a személygépkocsi adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontjában fennálló forgalmi értéke határozza meg. Ezáltal elkerülhetõ, hogy a személygépkocsik „alulszámlázása" révén az adóalapot csökkentsék [áfa-törvény 22.§ (6) bekezdés b) pont]. Fontos továbbá azt is tudni, hogy amennyiben valaki a Közösség más tagállamában beszerzett olyan személygépkocsit hoz be belföldre, amelyet kevesebb mint 6 hónapja helyeztek elõször forgalomba, az után belföldön mindenképpen Közösségen belülrõl történõ beszerzés címén adófizetési kötelezettség keletkezik. Tehát pl. ha valaki Ausztriában vesz egy új személygépkocsit, ott használja, majd amikor behozza belföldre és a személygépkocsit csak 5 hónapja helyezték elõször forgalomba, akkor Magyarországon meg kell fizetni a 25% áfát. Az adófizetési kötelezettség ebben az esetben a regisztrációs adó fizetési kötelezettséget elõíró határozat meghozatalával egyidejûleg keletkezik. Az adó alapja pedig a személygépkocsi adó nélküli forgalmi értéke. [áfa-törvény 7/C.§, 20/A.§ (6) bekezdés, 26/A.§ (6) bekezdés] Új közlekedési eszköznek minõsülõ személygépkocsi másik tagállamból történõ beszerzése esetén, ideértve azt az esetet is, amikor maga a 6 hónapnál korábban elõször forgalomba helyezett személygépkocsi belföldre történõ behozatalának ténye is adófizetési kötelezettséget keletkeztet, az adót a vámhatóság határozattal állapítja meg és veti ki, amennyiben a beszerzõ nem adóalany személy, szervezet (ideértve az EVA alanyt is, és az adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személyt is), illetve alanyi adómentes adóalany,

kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytató adóalany, mezõgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany [áfa-törvény 46.§ (2) bekezdés b) pont]. Egyéb (nem személygépkocsi) új közlekedési eszköznek minõsülõ termék esetében a nem adóalany, de a Közösségen belülrõl történõ beszerzés után adófizetésre kötelezett személy, szervezet az adót önadózással rendezi [áfa-törvény 46.§ (2) bekezdés c) pont]. A jövedéki termékekre is különös szabályozás vonatkozik. Közösségen belülrõl történõ beszerzés jogcímén adófizetési kötelezettséget keletkeztet a jövedéki terméknek adóalany, a 10.000 eurós értékhatárt elért, vagy adófizetést választott speciális vevõi kör által történõ beszerzése. Ezen túlmenõen azonban az is Közösségen belülrõl történõ beszerzésnek minõsül, ha 10.000 euró adó nélkül számított a Közösség más tagállamaiból történõ összbeszerzést el nem ért speciális vevõi körbe tartozó adóalany vagy nem adóalany jogi személy szerez be jövedéki terméket, és a jövedéki adót a jövedéki szabályozás értelmében belföldön kell megfizetni. [áfa-törvény 7/A.§ (1) és (6) bekezdés]

24. oldal

dr. Lehoczky Judit


5. Közösségen belülrõl történõ beszerzés (saját termék tagállamok közötti „mozgatása") A 771388/EGK irányelvvel (6-os direktívával) összhangban új értékesítési tényállásként jelenik meg 2004. május 1-jétõl, vagyis adóztatandó ügyletnek minõsül az is, ha az adóalany a tulajdonában lévõ, az adóalanyiságát eredményezõ gazdasági tevékenysége érdekében beszerzett, elõállított terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba fuvaroz, vagy fuvaroztat el, anélkül, hogy ténylegesen értékesítés történne. Kivételt képez ez alól, tehát nem minõsül termékértékesítésnek, ha az adóalany a terméket az alábbi célok valamelyike érdekében „mozgatja" tagállamok között: - a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék - a termékértékesítésre a távértékesítés szabályai vonatkoznak - a terméket nemzetközi, de Közösségen belüli vasúti-, vízi- vagy légijárat fedélzetén értékesítik - termékexport, vagy azzal egy tekintet alá esõ értékesítés, illetve adómentes Közösségen belüli termékértékesítés teljesítése céljából - a terméket feldolgozás, megmunkálás céljából viszik másik tagállamba, és a feldolgozás, megmunkálást követõen a termék visszakerül abba a tagállamba, ahonnan elfuvarozták a szolgáltatást igénybevevõ adóalanyhoz - a terméket az adóalany valamely szolgáltatás teljesítése érdekében viszi át másik tagállamba - a terméket 24 hónapot meg nem haladóan ideiglenes használják másik tagállamban, amelyre - amennyiben azt a Közösségen kívülrõl hozták volna be - ideiglenes behozatal címén teljes adómentesség vonatkozna - a terméket a másik tagállamban fenntartott vevõi készlet feltöltése céljából viszi át másik tagállamba, amennyiben az adóalanynak a másik tagállamban nem keletkezik adófizetési kötelezettsége Közösségen belülrõl történõ beszerzés címén. Amennyiben a kivételként felsorolt pontokban lévõ bármelyik feltétel megszûnik, a saját tulajdonban lévõ termék tagállamok közötti fuvarozását, továbbítását termékértékesítésnek kell tekinteni, melynek teljesítési idõpontja a kizáró feltétel megszûnésének napja. A legutolsó kivétel némi kifejtést igényel, mivel majd a Közösségen belülrõl történõ beszerzés esetében is szó lesz róla. Szokásos gazdasági konstrukció, hogy az eladónak egy másik országban van raktárkészlete, melybõl akkor és annyit értékesít, amikor és amilyen mennyiségre a vevõnek szüksége van (lehívásos készlet). Abban az esetben, ha az utolsó pontban megfogalmazottak nem jelentenének kivételt a termékértékesítés tényállása alól, az értékesítõ félnek adóalanyként be kellene jelentkeznie abba a tagállamba, ahol a raktárkészletét fenntartja. A tulajdonában lévõ terméknek az átszállítása másik tagállamba adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minõsülne a fuvar indulása szerinti tagállamban, és adóköteles Közösségen belülrõl történõ beszerzésnek a fuvar rendeltetési helye szerinti tagállamban. A raktárból a vevõ részre történõ értékesítés pedig a raktárkészlet helye szerinti tagállamban egy belföldi ügyletnek. Annak érdekében, hogy a terméket értékesítõ félnek ne kelljen bejelentkeznie a raktárkészlet helye szerinti tagállamba adóalanynak, az áfa-törvény megengedi, hogy a terméknek vevõi készlet

25. oldal

dr. Lehoczky Judit


feltöltése céljából történõ átszállítása belföldrõl egy másik tagállamba ne minõsüljön termékértékesítésnek, amennyiben azt a ezt az ügyletet a termék rendeltetési helyi szerinti tagállam sem tekinti Közösségen belülrõl történõ beszerzésnek. Ez utóbbi kitétel azért szükséges, mert a 6-os direktíva ilyen kivételt nem nevesít, és az ügylet kezelése a tagállamok részérõl nem lehet egyoldalú.

Az alábbi ügylet tehát a következõképpen kezelendõ: Egy magyar adóalany szállít, szállíttat ki tulajdonában lévõ terméket Finnországba és betárolja azt a vevõje, vagy a vevõ által bérelt raktárba, ahonnan a továbbiak során a vevõ által kért ütemezésben értékesíti a terméket a készletébõl. Amennyiben a vonatkozó finn jogszabályok, vagy az illetékes hatóság megengedi, hogy a magyar adóalany által Finnországba behozott termékek ne minõsüljenek Közösségen belülrõl történõ beszerzésnek Finnországban, akkor a magyar adóalanynak nem kell adóalanyként regisztráltatnia magát Finnországban. A tényleges értékesítés (a raktárból történõ vevõ általi készletlehívás) során pedig az ügyletet a két fél úgy kezeli, mintha Közösségi ügylet történt volna, azaz a magyar fél ezt Magyarországon, mint Közösségen belüli értékesítés, a finn vevõ Finnországban, mint Közösségen belüli beszerzés vallja be és rendezi az adófizetési kötelezettséget. Amennyiben a finn jogszabályok nem teszik lehetõvé az ügylet e módon történõ kezelését, úgy a magyar fél véghezvisz egy adómentes Közösségen belüli értékesítést Magyarországon, egy adóköteles Közösségen belülrõl történõ beszerzést Finnországban, valamint a tényleges értékesítéskor egy Finnországban belföldinek minõsülõ értékesítést. Ez utóbbi esetben a magyar adóalany nem kerülheti el, hogy Finnországban az adóhatóságnál nyilvántartásba vetesse magát. [áfa-törvény 7.§ (2) bekezdés c) pontja, 13.§ (1) bekezdés 37. pontja] Az adóalany saját tulajdonában lévõ terméknek a tagállamok közötti „mozgatása" egyes kivételektõl eltekintve termékértékesítésnek minõsül. Amennyiben tehát egy másik tagállamból hozza be belföldre valaki a saját termékét, és a termék „mozgatása" az áfa törvény 7.§ (2) bekezdés c) pontja szerint termékértékesítésnek minõsül (azaz nem esik a kivételek alá), akkor azt Magyarországon, mint Közösségen belülrõl történõ beszerzést kell kezelni. Vagyis abban a tagállamban, ahonnan a terméket elfuvarozzák, az „ügylet" Közösségen belüli termékértékesítésnek minõsül, abban a tagállamban pedig, ahová a terméket viszik (ez esetben Magyarország), az „ügylet" Közösségen belülrõl történõ termékbeszerzésnek minõsül. Ez alól kivételt jelent, vagyis nem minõsül Magyarországon Közösségen belülrõl történõ beszerzésnek, ha a más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany a tulajdonában lévõ terméket egy másik tagállamból a belföldön fenntartott vevõi készlet céljára továbbítja, és a továbbítást követõen a belföldi adóalany vevõ vagy bizományos Közösségen belülrõl történõ termékbeszerzést hajt végre. Tehát a termékértékesítés kapcsán hozott példa fordítottja érvényesül. Azaz pl. ha a finn adóalany belföldre szállít árukészletet, és azt a vevõ, vagy a vevõ által bérelt raktárban tárolja, akkor a finn adóalanynak nem kell belföldön adóalanyként bejelentkeznie, hanem a tényleges értékesítést (amikor a raktárból a vevõ megveszi, vagy bizományos útján beszerzi a terméket) a finn adóalany mint Közösségen belüli termékértékesítés, a vevõ (bizományos), mint Közösségen belülrõl történõ termékbeszerzés vallja be. Ezáltal elkerülhetõ, hogy a finn adóalany belföldön adóalanyként nyilvántartásba vetesse magát. [áfa-törvény 7/A.§ (8) bekezdés]

26. oldal

dr. Lehoczky Judit


6. Az import és a Közösségen belülrõl történõ termékbeszerzés összefüggései A Közösségen belülrõl történõ beszerzés eme formája (saját termék továbbítása tagállamok között) szorosan kapcsolódik a termékimporthoz. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió alapvetõen vámunió is, a vámfizetés szempontjából (mindegyik tagállamban ugyanannyi vámot kell fizetni a Közösségen kívülrõl behozott termékek után, míg a tagállamok között nincs vámhatár) teljesen mindegy, hogy a Közösségen kívülrõl terméket behozó importõr a terméket melyik tagállamban vámkezelteti. Az általános forgalmi adó mértéke viszont nem harmonizált a tagállamok között, ezért annak érdekében, hogy az importõrök ne a legalacsonyabb adómértékû tagállamban vámkezeltessék az importált termékeiket, az import áfa mindig a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban esedékes. Ezt a következõképpen biztosítják: Amennyiben az importált terméket az importõr abban a tagállamban bocsáttatja szabadforgalomba, amely a termék rendeltetési helye, akkor az áfát is abban a tagállamban kell megfizetni. Amennyiben az importõr az importált terméket egy a termék rendeltetési helyétõl eltérõ tagállamban helyezteti vámjogi szabadforgalomba, akkor abban a tagállamban az import adómentes, míg a rendeltetés helye szerinti tagállamban Közösségen belülrõl történõ beszerzés címén (saját termék áthozatal egyik tagállamból a másikba) adófizetési kötelezettsége keletkezik. Nem csak adóalany importálhat Közösségen kívülrõl. Amennyiben az importot egy nem adóalany, de a Közösségen belülrõl történõ beszerzései után áfa fizetésére kötelezett jogi személy valósítja meg, hasonló rendelkezések vonatkoznak rá. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben az importõr nem adóalany, a saját termék mozgatása miatti termékértékesítés konzekvenciái nem vonatkoznak rá. Ezért a törvény külön elõírja, hogy amennyiben az importált terméket nem a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban helyezték szabadforgalomba, akkor úgy kell tekinteni, mintha a terméket a szabadforgalomba helyezés tagállamában adták volna fel. Ezáltal a Közösségen belülrõl történõ beszerzései után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személynek Közösségen belülrõl történõ beszerzése utána adófizetési kötelezettsége keletkezik, a vámkezelés tagállamában megfizetett import áfát pedig visszakapja, amennyiben igazolja, hogy az áfát ezen beszerzése után a saját tagállamában megfizette.

7. Adómentes Közösségen belüli termékértékesítés Közösségen belüli ügyleteknél az export helyébe a másik tagállamába történõ értékesítés lép, azonban ugyanúgy, mint a termékimport esetében is, nem minden értékesítés, mely eddig termékexport volt, adózik 0%-os adómértékkel. Ezen a helyen is megemlíthetõ, hogy csak az a Közösség másik tagállamába irányuló értékesítés lesz adómentes, mely után Közösségen belülrõl történõ beszerzés jogcímén a másik tagállamban az adót megfizetik. Nézzük, melyek ezek az esetek. - Olyan termékértékesítés, melyet egy másik tagállambeli adóalanynak, vagy olyan jogi személynek értékesítenek, aki (amely) ezen beszerzése után adófizetésre kötelezett, és a termék az értékesítés közvetlen következményeként elhagyja azt a tagállamot, ahonnan értékesítették. Nem lehet adómentes azonban az a termékértékesítés, melyet azon speciális vevõi körbe tartozó adózók számára teljesítettek, akinek (amelynek) nem kell a másik tagállamból történt beszerzései után adóznia, mivel beszerzésinek adó nélküli összértéke nem érte el a 10.000 eurós értékhatárt, illetve, mert az értékhatárt alatt sem választotta az adózást. Nem 27. oldal

dr. Lehoczky Judit


tartoznak ide továbbá az alanyi adómentességet választott adóalany által történõ értékesítések.

Új közlekedési eszköz értékesítése adóalanynak, nem adóalany jogi személynek és minden más nem adóalanynak (természetes személynek is), ha az értékesítés közvetlen következményeként a közlekedési eszköz az értékesítés tagállamától eltérõ tagállamba kerül A jövedéki termékek jövedéki szabályokkal összhangban történõ értékesítése, amelynek közvetlen következményeként a termék az értékesítés tagállamától eltérõ tagállamba kerül, és a jövedéki terméket azon speciális vevõi kör részére értékesítik, melynek a másik tagállamból történõ beszerzéseinek adó nélküli összértéke a 10.0000 eurót nem haladta meg, és nem is választott adófizetési kötelezettséget. Nem tartozik ide az alanyi adómentességet választott adóalany által teljesített termékértékesítés. - Az a termékértékesítésnek minõsülõ ügylet, mely során az adóalany a tulajdonában lévõ terméket fuvarozza/ fuvaroztatja el egy másik tagállamba, és a fuvarozás rendeltetése helye szerinti tagállamban ez után Közösségen belülrõl történõ beszerzés jogcímén adófizetési kötelezettség keletkezik. - A más tagállam területén lévõ vevõi készletbõl történõ termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérõ tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy a Közösségen belülrõl történõ termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek. [áfa-törvény 29/A.§] Mint látható ahhoz, hogy az értékesítõ adóalany „tudja", kell-e felszámítania adót, vagy adómentesen (0%) értékesíthet, ismernie kell a vevõje adójogi státusát. Errõl a Közösségen belüli ügyletekben az úgynevezett Áfa azonosító szám (itthon a közösségi adószám) ad felvilágosítást. Amennyiben az adott ügyletre vonatkozóan a vevõ rendelkezik közösségi adószámmal, úgy a saját tagállamában ez után az ügylet után Közösségen belülrõl történõ beszerzés címén adófizetésre kötelezett. Új közlekedési eszköz másik tagállamba történõ értékesítésekor az adót mindig a vevõ tagállamában kell megfizetni, ezért ebben az esetben nem feltétlenül kell közösségi adószámot elvárni a nem adóalany vevõtõl, ugyanis nem minden tagállam ad ki a magánszemélynek ezen ügylet lebonyolításához közösségi adószámot. Az adómentes Közösségen belüli értékesítés és a különbözet szerinti adózás egymást kizáró szabályok, ezért a különbözet szerinti adózás alapján értékesített termékekre az adómentes Közösségen belüli értékesítés szabályait nem lehet alkalmazni. [áfa-törvény 64/C.§ (3) bekezdés]

8. Alanyi adómentességet választott adóalany által a Közösség másik tagállamába történõ értékesítések Az alanyi adómentességet választott adóalanynak egy meghatározott bevételi értékhatárig az értékesítései után nem kell adót felszámítania, azonban nincs adólevonási joga. A fentiek alapján a Közösségen belüli adómentes értékesítés nem vonatkozik az alanyi adómentességet választott adóalanyra. Mit jelent ez? Ez nem jelenti azt, hogy az alanyi mentes adóalanynak adót kellene felszámítania a másik tagállambeli vevõnek történõ értékesítéskor. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az alanyi adómentes adóalany adómentesen értékesít a másik tagállambeli vevõnek, azonban ezen értékesítés után a másik tagállambeli vevõnek nem keletkezik Közösségen belülrõl történõ beszerzés jogcímén adófizetési kötelezettsége. Másrészt azt jelenti, hogy az alanyi adómentes 28. oldal

dr. Lehoczky Judit


adóalanynak a másik tagállamba történõ termékértékesítése nem jogosít adólevonásra. Vagyis a két mentesség közötti különbség az értékesítés oldaláról, hogy a Közösségen belüli adómentes értékesítés adólevonási joggal párosul, míg az alanyi adómentes adóalany értékesítése nem. Ez alól kivétel az az eset, amikor az alanyi adómentes adóalany új közlekedési eszközt értékesít másik tagállamba. Ez esetben ugyanis a vevõnek Közösségen belülrõl történõ beszerzés jogcímén mindenképpen adófizetési kötelezettsége keletkezik, míg az új közlekedési eszköz vonatkozásában az alanyi adómentes adóalany élhet az egyéb korlátok között adólevonási jogával. Értelemszerûen a Közösség másik tagállamába értékesített termék ellenértéke is beleszámít az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárba. [áfa-törvény 29/A.§ a) - b) pont, 50.§ (5) bekezdés]

9. Új közlekedési eszköz értékesítése Az új közlekedési eszköz másik tagállamba történõ értékesítésének egy további esetben van speciális vonatkozása. Azt a személyt, szervezetet is adóalanynak kell ugyanis tekinteni, aki (amely) esetenként új közlekedési eszközt értékesít másik tagállamba, de csak ezen értékesítése tekintetében. Ez azonban azt is maga után vonja, hogy az értékesített közlekedési eszköz beszerzését terhelõ elõzetesen felszámított adót, az erre vonatkozó rendelkezés alapján az eladó levonhatja. Mivel az új közlekedési eszköz beszerzése mindenképpen adóköteles, ez a rendelkezés biztosítja az adóhalmozódás elkerülését. Az az eladó, aki csak az új közlekedési eszköz másik tagállamba történõ értékesítése miatt válik adóalannyá, az új közlekedési eszköz beszerzésére esõ adót teljes egészében levonhatja, amennyiben a közlekedési eszközért általa kapott adó nélküli ellenérték megegyezik, vagy meghaladja azt az összeget, amennyiért a közlekedési eszközt adó nélkül beszerezte. Amennyiben ez az adóalany adó nélkül számított beszerzési értéknél alacsonyabb értéken értékesíti az új közlekedési eszközt, úgy csak annyi adót helyezhet levonásba, amennyi fizetendõ adója keletkezne abban az esetben, ha az értékesítés után adót kellene fizetnie. A levonási jog ezen adóalany esetében az új közlekedési eszköz értékesítésekor nyílik meg. [áfa-törvény 4.§ (3) bekezdés, 32.§ (5) bekezdés, 36.§ (1) bekezdés d) pont] Példa: ha az adóalany a személygépkocsit 1.200 euróért szerezte be adó nélküli értéken, és azt 1.000 euróért értékesíti, akkor az elõzetesen felszámított adó 25%-os adómérték mellett 1.2000*0,25=300 euró, ebbõl azonban csak 1.000*0,25=250 eurót lehet levonásba helyezni. Ezen túlmenõen minden másik tagállamba új közlekedési eszközt értékesítõ adóalanyra igaz, hogy az adóalany ezen értékesítése tekintetében a különbözet szerinti adózás szabályait nem alkalmazhatja.

10. Adófizetési kötelezettség keletkezése Közösségen belüli ügyleteknél Közösségen belüli termékértékesítés és Közösségen belülrõl történõ termékbeszerzés esetében az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontja egybeesik. Az adófizetési kötelezettség tehát ezekben az esetekben az ügylet teljesítésének napját magában foglaló hónapot követõ hónap 15. napján keletkezik.

29. oldal

dr. Lehoczky Judit


Azonban, ha az ügyletrõl a számlát, egyéb, az ügyletet hitelesen dokumentáló bizonylatot hamarabb bocsátották ki, mint a fentebb meghatározott nap, akkor az adófizetési kötelezettség a számla, bizonylat kibocsátásának napján keletkezik. 11.Távértités

Távértékesítés esetén fõleg a csomagküldõ szolgáltatásokra kell gondolni, mely esetben a vevõ telefonon, interneten, faxon rendel meg termékeket. A távértékesítésre vonatkozó szabályokat abban az esetben kell és lehet alkalmazni, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak: - a terméket az eladó, vagy az õ megbízásából harmadik személy fuvarozza el a feladási helyrõl a rendeltetési helyre (nem alkalmazandóak a távértékesítés szabályai arra az esetre, ha a vevõ maga, vagy az õ megbízásából harmadik személy fuvarozta el a terméket - az értékesítés olyan vevõi kör részére történik, mely a más tagállamból történõ beszerzése után adófizetésre nem kötelezett (tehát magánszemély, olyan nem adóalany jogi személy, vagy kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végzõ adóalany, alanyi adómentes adóalany, mezõgazdasági tevékenységet végzõ adóalany, akinek (amelynek) a másik tagállamból történõ vásárlásainak adó nélküli összesített ellenértéke sem a tárgyévet megelõzõ évben, sem a tárgyévben nem haladta meg a 10.000 eurót, és nem is élt választási lehetõségével, hogy ezen értékhatár alatt a Közösség más tagállamából történõ beszerzései után adózzon,) az értékesített termék nem új közlekedési eszköz, és nem fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék. Továbbá a távértékesítés és a különbözet szerinti adózás szabályai egymást kizárják, vagyis amennyiben az adott termékre a különbözet szerinti értékesítés szabályait alkalmazzák, azokra a távértékesítés szabályait nem lehet alkalmazni. Amíg a vámhatárok fennálltak, ilyen típusú ügyletek után a vámhatóság kivetette az áfát. A határok lebontása után ez esetben is másképpen kellett megoldani az adófizetést, anélkül, hogy akár az értékesítõi, akár a vevõi körre túlzott adminisztratív terheket rónának, az adóbevételeket azonban biztosítsák. Így amennyiben az értékesítõ fél meghatározott tagállamba történõ, a fent meghatározott vevõi kör részére történõ értékesítéseinek adó nélküli összértéke a 100.000 eurót a tárgyévet megelõzõ évben nem haladta meg, és tárgyévben nem haladja meg, az adót abban a tagállamban kell megfizetni, ahonnan az értékesítés történik (a terméket elfuvarozzák), természetesen a szóban forgó tagállamban érvényes adómértékkel. Amennyiben a tárgyévet megelõzõ évben a távértékesítés kategóriájába tartozó termékértékesítések adó nélküli összesített értéke a 100.000 eurót meghaladta, a tárgyévben az adót a vevõ tagállamában (a termék rendeltetési helyén), az ott érvényes adómértékkel kell megfizetni. Szintén a vevõ tagállamában (a termék rendeltetési helyén) esedékes az adó azon értékesítés után, mellyel az értékesítõ fél a tárgyévben a 100.000 eurós értékhatárt meghaladja. Az irányadó szabályok szerint az egyes tagállamok a 100.000 eurós értékhatárt 35.000 euróra csökkenthetik, mely lehetõséggel számos tagállam, köztük Magyarország is élt. Ezen túlmenõen az értékesítõ 30. oldal

dr. Lehoczky Judit


adóalany választhatja, hogy az adott tagállam által meghatározott értékhatár alatt is a vevõ (a termék rendeltetési helye szerinti) tagállamában adózik. Ezen választása azonban két évig köti. A magyarországi rendeltetési helyû távértékesítések esetén a 35.000 eurót forintra átszámítva kell figyelembe venni. Az átszámításnál alkalmazandó árfolyam a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatályba lépésének napján (2004. május 1-je) érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyama. Az átszámítás során kapott összeget a matematikai szabályok szerint 100.000 forintra kerekítve kell megállapítani. [2004. évi IX. törvény 67.§ (2) bekezdés] A távértékesítés esetén is speciális szabályok vonatkoznak a jövedéki termékekre. Ezek „távértékesítése" esetén ugyanis az adófizetési kötelezettség minden esetben - tehát tekintet nélkül az értékhatárra - a termék rendeltetési helye szerinti (a vevõ) tagállamában keletkezik. Ezen túlmenõen az áfa-törvény 14/A.§ (6) bekezdése alapján, ha a feladás vagy fuvarozás megkezdésének az idõpontjában a termék harmadik ország területén található, és a terméket az értékesítõ adóalany a termék rendeltetési helyétõl eltérõ tagállamba importálja (import tagállam), úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import tagállamában adták volna fel vagy fuvarozták volna el. Ez a rendelkezés hivatott biztosítani, hogy amennyiben az értékesített terméket a Közösség területén kívülrõl hozzák be (pl. mert ott található az értékesítõ raktára), arra akkor is a távértékesítés szabályait kell alkalmazni.

12. Háromszögügyletre vonatkozó egyszerûsítések Háromszögügyletrõl abban az esetben beszélhetünk, ha két egymást követõ értékesítés három különbözõ tagállambeli adóalany között történik, illetve a második ügyletben a vevõ lehet adóalany, vagy nem adóalany adófizetésre kötelezett jogi személy is, és a termék elfuvarozása során az elsõ értékesítõtõl közvetlenül az utolsó vevõhöz kerül, mintegy háromszöget alkotva ezáltal. Ilyen lehet például, amikor a vevõ egy másik tagállambeli adóalanyt bíz meg egy termék beszerzésével, melyet közvetlenül szállítanak le a harmadik tagállamból számára. Legyen az adott esetben A francia adóalany, B osztrák adóalany, C magyar adóalany. A Közösségen belülrõl történõ beszerzés szabályai szerint a Közösségen belüli beszerzés esetén a teljesítés helye, vagyis ahol az adófizetési kötelezettséget teljesíteni kell, a termék elfuvarozásának rendeltetési helye. A háromszögügylet esetében ez azt eredményezi, hogy B osztrák adóalanynak Magyarországon keletkezik adófizetési kötelezettsége az A francia adóalanytól történõ termékbeszerzése után, valamint teljesít Magyarországon egy belföldi értékesítésnek minõsülõ ügyletet. Annak érdekében, hogy csökkentsék ezen típusú ügyletekbõl az adózókra háruló adminisztratív terhet, lehetõség van arra, hogy háromszögügylet esetén 8 osztrák adóalany Magyarországon teljesített Közösségen belülrõl történõ beszerzése adómentes legyen, valamint a magyarországi értékesítése után az adófizetési kötelezettség ne õt, hanem a vevõt terhelje, valamint, hogy A osztrák adóalanynak nem kell ezen ügylet miatt adóalanyként bejelentkeznie a magyar adóhatóságnál

13. Adómentes Közösségen belülrõl történõ beszerzés

31. oldal

dr. Lehoczky Judit


A háromszögügylet tárgyalása során szó volt róla, hogy milyen feltételek mellett lehet adómentes a közvetítõ adóalany Közösségen belülrõl történõ beszerzése. Ezen túlmenõen adómentes a Közösségen belülrõl történõ beszerzés, ha a beszerzett terméket az adóalany közvetlenül olyan adómentes tevékenységéhez, vagy külföldön teljesített szolgáltatásához használja fel, amelynek belföldi beszerzése esetén az adót teljes egészében levonhatná. Adómentes továbbá az a Közösségen belülrõl történõ beszerzés is, ha a másik tagállamban, vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany az adó teljes visszatérítésére lenne jogosult, ha a Közösségen belülrõl történõ beszerzés adóköteles lenne.

II. Adóalanyiság

A módosított áfa-törvény - a 771388/EGK tanácsi irányelv 4. cikkelyének 4. pontjának megfelelõen - 2004. május 1-jétõl Magyarországon hitelintézet, befektetési vállalkozás, és biztosító adóalanyoknak elõször nyílik lehetõségük arra, hogy együttesen minõsüljenek külön adóalanynak olyan adóalannyal, amely kiszervezett tevékenységet végez részükre. A csoportos adóalanyiság értelmében az egymás közötti, tehát csoporton belülre végzett termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem áfa-köteles. E tevékenységek az adólevonási jog szempontjából a tárgyi adómentes termékértékesítésekkel és szolgáltatásnyújtásokkal esnek egy tekintet alá, és az elõzetesen felszámított adó megosztása tekintetében a végzett tevékenység adó nélküli forgalmi értékével kell tárgyi adómentes bevételként számításba venni. A csoport tagjainak ónálló adóalanyisága a csoporton kívülre nyújtott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén áll fenn. (Azonban ha egy tag kizárólag csoporton belülre végez tevékenységet, megszûnik önálló adóalanyisága.) A törvény több kritériumot határoz meg e regisztrációs forma választásához, melyeknek együttesen kell megfelelni. Ennek megfelelõen a csoport valamennyi tagjának belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény hatálya alá tartozó ónálló jogi személynek kell lennie. Ez a rendelkezés kizárja azt, hogy szövetkezet, vagy fióktelep a csoport tagja legyen. Egy társaság egy idõben csak egy csoportnak lehet tagja. Feltételként jelenik meg, hogy a csoport bármely hitelintézetében, befektetési vállalkozásában vagy biztosítójában pénzügyi holding társaság, biztosítói holding társaság vagy nem magyarországi székhellyel rendelkezõ hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy biztosító ellenõrzõ befolyással rendelkezzen. Kizáró tényezõ, ha az állami adóhatóság a csoport bármely tagja terhére általános forgalmi adó tekintetében - az elévülési idõn belül - jogerõsen 5 000 000 forint feletti adóhiányt állapíthatott meg, továbbá, ha a kiszervezett tevékenységet végzõ vállalkozás nem kizárólag ugyanazon csoport tagjai, illetõleg a csoport bármely hitelintézetében, befektetési vállalkozásában vagy biztosítójában ellenõrzõ befolyással rendelkezõ pénzügyi holding társaság, biztosítói holding társaság vagy nem magyarországi székhellyel rendelkezõ hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy biztosító részére végez tevékenységet. A csoport abban az esetben mûködhet, amennyiben legalább két tagja van - amelybõl az egyik a kiszervezett tevékenységet végzõ - és a csoportos adóalanyiság választása feltételeinek mûködése fennállása alatt minden tagja

32. oldal

dr. Lehoczky Judit


folyamatosan megfelel. A csoportos adóalanyiság választását, a csoport tagjainak nevét, székhelyét (telephelyét) és adószámát a csoport tagjai az adózás rendjérõl szóló törvénynek az általános forgalmi adókötelezettség bejelentésére vonatkozó szabályai szerint jelentik be az adóhatósághoz.

III. Változás az adólevonási jog gyakorlásában 1. Az adó levonása A 2004. május 1-jétõl hatályos áfa törvény a csatlakozás miatt megváltozó ügyletekhez is rendezi az adólevonási jogot, átvezeti a tagállam és a harmadik ország területe közötti megkülönböztetést. Ennek megfelelõen a belföldi beszerzés során áthárított adó, a saját rezsis beruházás, valamint a termék- és szolgáltatásimport mellett levonási jog illeti meg az adóalanyt a Közösségen belülrõl történõ termékbeszerzés, a jövedéki törvény hatálya alá tartozó terméknek az adóraktárból szabad forgalomba történõ kitárolásakor, valamint minden olyan esetben, amikor az adót termékértékesítés, beszerzés után az adóalanynak saját nevében kell megfizetnie. A módosított törvény - a 6. áfa irányelv nyomán - beépíti azokat a rendelkezéseket, miszerint levonási jog illeti meg a pénzügyi és biztosítási szolgáltatás nyújtóját, amennyiben ezen szolgáltatást harmadik országbeli illetõségû megrendelõnek nyújtja. Újdonság, hogy azon adóalanyt is megilleti a levonási jog, amely csak új közlekedési eszköz másik tagállamba történõ értékesítése miatt válik adóalannyá. Azonban a levonásba helyezhetõ adója sohasem haladhatja meg azt az adóösszeget, amely akkor keletkezne, ha a jármûvet belföldön értékesítené. Azzal, hogy a lakóautó kölcsönzõ tevékenységet folytató adóalanyok esetén a törvény feloldja a lakóautó beszerzését terhelõ áfa levonásának tilalmát, biztosítja a versenyfeltételek egyenlõségét a külföldi kölcsönzõkkel. Lehetõvé válik továbbá, hogy távmunka esetén a munkáltató levonásba helyezze az általa a munkavállaló rendelkezésére bocsátott termékek áfáját, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben a munkavállaló távmunkával kapcsolatos költségeit átvállalja. A fenti szabályokkal párhuzamosan a törvény a levonási jog tárgyi feltételeit a megváltozott konstrukciókhoz igazítja, és az új tényállásokhoz kapcsolódó adólevonási jog keletkezési idõpontját is meghatározza. Lényeges változása: egyértelmûvé teszi, hogy az adóalany az adólevonási jog megnyílása után - az elévülési idõn belül - bármikor érvényesítheti levonási jogát, azonban csak a levonási jog keletkezésének idõpontjában hatályos szabályok szerint. 2. Arányosítás Jelentõs változás, és egyben az adóalanyok számára könnyítés az áfa-törvény 38. §ának 2004. május 1-jétõl hatályba lépõ új (2) bekezdése. Eddig ugyanis az adóalanyiságon kívüli, illetve az adóalanyiságot eredményezõ gazdasági tevékenységhez egyaránt használt, el nem különíthetõ beszerzések áfája teljes egészében levonhatatlan volt. Az új szabályozással azonban lehetõség nyílik ezen elõzetesen felszámított áfa megosztására, gyakorlatilag tehát részleges levonására. Ennek lényege, hogy valamilyen, a felhasználást ténylegesen tükrözõ természetes mértékegységre vetítve az adóalany megállapíthatja ezen beszerzésekrõl (például igénybevett közüzemi szolgáltatásokról), hogy azok milyen arányban szolgálták a gazdasági tevékenységét, illetve az egyéb, adóalanyiságot nem eredményezõ tevékenységét. Amennyiben ennek megállapítására nincs mód, illetve az arányszám

33. oldal

dr. Lehoczky Judit


megállapítása egyértelmûen nem lehetséges, akkor az adóalany az adóhatósággal állapodik meg a levonhatóság mértékérõl. Ezen új szabályozásnak fõként a magáncélra is használt eszközök, igénybe vett szolgáltatások esetén van kiemelt jelentõsége. (Például amennyiben újonnan, így áfa-kötelesen, lakás céljára vásárolt lakóingatlanban egy egyéni vállalkozó iroda-, vagy mûhelyhelyiséget alakít ki, akkor például a közmûdíjakra jutó, eddig - feltéve, hogy az irodahelyiségnek nem volt külön víz-, hõ-, villanymérõ órája - levonhatatlan áfája részlegesen levonhatóvá válik. A levonhatóság mértékénél ez esetben irányadó az lehet, hogy a helyiség m2 arányosan milyen súlyt képvisel a lakás alapterületébõl, vagy esetleg a fûtött légm3 alapján határozható meg az arányszám.) Fontos változás még, hogy a § kiegészült egy új (6) bekezdéssel. A módosítást az indokolta, hogy az áfa-arányosításból fakadó többletterhek ellentételezésére adott további államháztartási támogatások a 2004. január 1-je és május 1-je között hatályban lévõ áfa törvény értelmében olyan támogatásnak minõsültek, amelyek után elvi jelleggel szintén arányosítási kötelezettség állt fenn. Ez a törvényi megítélés azonban egy arányosítási spirált generált volna, ami a gyakorlatban azzal a nemkívánatos következménnyel járt volna, hogy az ilyen állami eszközzel kompenzálni kívánt adóalanyoknál a kompenzáció - az arányosítási spirál beindulása miatt - soha nem érte volna el tényleges célját (legalábbis nem a kívánt mértékben ellentételezte volna a többlet áfa-terheket). Ennek megakadályozására született a (6) bekezdés, amely egyértelmûsíti, hogy kizárólag a támogatás miatti arányosításra adott kompenzáció gyanánt juttatott államháztartási támogatásokat további arányosítási kötelezettség nem terheli. Minthogy pedig ez a szabályozás - mint arra az átmeneti szabályokhoz fûzõdõ kommentárban szó lesz - 2004. január 1-jétõl visszamenõleg alkalmazandó, az említett „spirál-effektus" a gyakorlatban már egyáltalán nem merülhet fel. Az államháztartási támogatások után keletkezõ arányosítási kötelezettség kapcsán - mivel ezekkel kapcsolatban gyakorta merülnek fel a kérdések - érdemes kitérni arra, hogy tulajdonképpen mik is azok az államháztartási támogatások, illetve ezek közül melyekre is kell alkalmazni az áfa-megosztási szabályokat. Az általános forgalmi adó vonatkozásában államháztartási támogatásnak minõsül minden olyan támogatás, amelyet az államháztartás valamely alrendszerébõl (központi költségvetés, elkülönített állami pénzalap, társadalombiztosítás, önkormányzati költségvetés) folyósítanak. E támogatások közül az adóalapot nem képezõeket terheli fõ szabály szerint arányosítási kötelezettség. Az áfa vonatkozásában adóalapot nem képezõ támogatásnak azok a támogatások minõsülnek, amelyek nem megrendelés ellenértékei (azaz a kedvezményezettet a támogatás fejében nem terheli valamilyen konkrét ellenszolgáltatási kötelezettség a támogatást nyújtó felé), valamint árat nem közvetlenül befolyásolóak (azaz nem valamely termék, szolgáltatás árának mesterséges módon történõ alacsony szinten tartását szolgálják [tehát gyakorlatilag nem árkiegészítések]). Ezen elhatároló szempontok már egyértelmû útmutatást adnak az egyes támogatások - a megosztási szabályok tekintetében történõ - áfamegítélésében.

Az adóalapot nem képezõ Európai Uniós támogatások köre külön figyelmet érdemel. Ezek kapcsán elmondható, hogy ha az uniós támogatásokat a magyar államháztartás valamely alrendszerén (az államháztartáson „átfolyó" uniós támogatások esetén ez zömében a központi költségvetést jelenti) keresztül folyósítják, akkor szintén fennáll az arányosítási kötelezettség. (itt azonban figyelemmel kell lenni az áfa-törvény átmeneti rendelkezéseire is, melyek a SAPARD, PHARE és ISPA forrásból folyósított

34. oldal

dr. Lehoczky Judit


támogatásokat - ideértve az ezekhez kapcsolódó magyar társfinanszírozási részt is - a fõ szabállyal szemben mentesítik az arányosítás alól.) Ellenben nem terheli arányosítási kötelezettség a tisztán uniós támogatási forrásokat, így például a közvetlen uniós kifizetéseket, agrárpiaci támogatásokat, valamint a belsõ politikák keretében adott támogatásokat (azaz az úgynevezett „vonal alatti kifizetéseket"). Elmondható végül az is, hogy az arányosítási kötelezettség nem terjed ki a közvetett úton - például pénzintézeten keresztül - folyósított kamattámogatásokra, az adókedvezmény, tõketartalék-emelés jogcímén adott támogatásokra, a visszafizetési kötelezettséggel adott, úgynevezett visszterhes támogatásokra (mivel azokat a támogatott adóalany köteles visszafizetni a támogató felé), valamint az áfatörvény átmeneti rendelkezései alapján kivételként meghatározott támogatásokra (egyes mezõgazdasági támogatásokra, beruházásokra adott olyan támogatásokra, melyekrõl 2004. január 1-jét megelõzõen született jóváhagyó döntés, stb.). A 3. számú melléklet I. részében két jelentõs változás történt. Az egyik módosítás az arányosítási képletet érinti. Ennek lényege, hogy amennyiben a nem eseti jellegû, de az adóalanyiságot eredményezõ gazdasági tevékenységhez szorosan kapcsolódó értékpapírügyletekbõl származó bevétel meghaladja az adóalany összbevételének 10%-át, az e bevételbõl megállapított - a számviteli törvény szerint meghatározott pénzügyi mûveletek bevételei között elszámolt értéknek megfelelõ - összeget nevezõt növelõ tételként kell figyelembe venni. (A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalanyok esetében szintén a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanyra vonatkozó elõírás szerint kell megállapítani a nevezõ értékét növelõ említett összeget.) Szintén az arányosítási képletet érintõ változás, hogy a speciális (a Közösségen kívüli, azaz harmadik országban székhellyel, lakóhellyel rendelkezõ megrendelõ felé nyújtott), adólevonásra jogosító pénzügyi szolgáltatásból származó ellenértéket az arányosítási képlet számlálójában kell figyelembe venni. A másik jelentõs változás, hogy az adóalanynak a tárgyévi levonási hányadát újra kell számítania az adóév végén, amennyiben az általa végzett tárgyévi értékesítések ellenértékében utólag valamilyen oknál fogva (utólagos árengedmény, ügyletek meghiúsulása, stb. miatt) jelentõs változás következik be. A jogszabály természetesen meghatározza (külön a számviteli, külön a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartozó adóalanyokra), hogy ilyen esetekben mi minõsül jelentõs változásnak. A levonási hányad változásából fakadó adókorrekciót az adóalanynak - fõ szabály szerint - a tárgyévi utolsó bevallásában kell rendeznie. Amennyiben ezt elmulasztaná, a megváltozott adókötelezettségét az adóévet követõ év február 15-ig még pótlékmentes önellenõrzéssel rendezheti.

3. Visszaigénylés A visszaigénylési határt 2004. május 1-jétõl már nem összegszerûen, hanem az alanyi adómentesség választására jogosító mindenkori összeghatárhoz viszonyítva határozza meg az áfa-törvény, ami a jelen gyakorlathoz képest változást nem okoz, hiszen az alanyi adómentességi határ 2004. január 1-jétõl 4 millió forintra nõtt. Az áfa-visszaigénylési összeghatárnál változás továbbá, hogy egyrészt az összeghatárba ezentúl beleszámítanak egyes belpiaci ügyletekbõl (levonási joggal együtt járó adómentes Közösségen belüli termékértékesítésbõl, a nemzetközi teherközlekedés és személyszállítás esetén a más tagállamban vagy harmadik, azaz Közösségen kívüli ország területén teljesített szolgáltatásból, stb.) származó adó nélküli

35. oldal

dr. Lehoczky Judit


ellenértékek is, másrészt a jövõben a kizárólag nemzetközi teherfuvarozást végzõ adóalanyokra is a jelenleg 4 millió forintos összeghatár vonatkozik. További változás, hogy a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartozó áfaalanyok visszaigénylési szabályozásában kedvezõ módosítás történik (ennek célja a számviteli törvény hatálya alá tartozó áfa-alanyokra vonatkozó visszaigénylési szabályokkal való összhang megteremtése volt). A tárgyi eszköz beszerzésre alapított visszaigénylés esetén ugyanis ezek az áfa-alanyok 2004. május 1-jétõl - hasonlóan a számviteli törvény hatálya alá tartozó áfa-alanyokhoz - már a megvalósítandó beruházás „folyamatában" is élhetnek visszaigénylési jogukkal, feltéve, ha az egyéb visszaigénylési feltételek teljesítése mellett a beruházáshoz kapcsolódó beszerzéseiket szerepeltetik az egyedi beruházási és felújítási nyilvántartásukban. Szintén ugyanez a pontosítás jelentkezik ezen adóalanyok saját rezsis beruházásai tekintetében is. Fontos változás, hogy 2004. május 1-jétõl már nem APEH-iránymutatás, hanem az áfa-törvény szabályozza a tárgyi eszközbeszerzésre jutó áfa göngyölítésének metódusát [48. § új (5) bekezdés]. Ennek lényege, hogy ha egy bevallási idõszak tényleges adófizetési kötelezettséggel zárul, ott a göngyölítés befejezõdik, és csak ezt követõen, mégpedig az elsõ tárgyi eszközbeszerzést tartalmazó idõszakban indul újra (ugyanez a helyzet akkor is - és az új (5) bekezdés természetesen erre is utal -, ha az adómegállapítási/bevallási idõszak tényleges áfa-visszaigényléssel zárul). A tárgyi eszközbeszerzésre visszaigénylési jogot alapítók számára egy apró pontosítással a jövõben az is egyértelmûvé válik, hogy az adóhatóság kizárólag csak akkor teljesíti ez irányú kérelmüket, ha a visszaigénylési kérelmet tartalmazó adómegállapítási idõszakban is van tárgyi eszköz beszerzésük Ugyanilyen pontosító rendelkezés az áfa-törvényben az is, hogy a jogutód nélküli megszûnés esetén a visszaigénylési jog a záró adóbevallás benyújtásakor keletkezik. Végül nagyon fontos új elem az áfa-visszaigénylés megfizetettségi feltételeinél, hogy a jövõben megfizetettnek minõsül minden olyan termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás is, amelynek vonatkozásában a visszaigénylési kérelmet benyújtó adóalany - a termékértékesítést végzõ, illetve a szolgáltatást nyújtó adóalannyal szembeni - tartozása megszûnik. Ez tulajdonképpen nem új keletû szabály, hanem a korábban hatályban lévõ - a váltóval történõ fizetésre, és más hasonló ügyletekre vonatkozó - szabályozás pontosított átfogalmazása, és egyben kiterjesztése.

IV. Mentességek (néhány) 1. Alanyi adómentesség A Közösségen belüli ügyletek szabályozásának átvételével, ezek áfa-törvényen belüli megjelenésével szükségessé vált az alanyi adómentességre vonatkozó szabályok kisebb módosítása. Ennek megfelelõen az áfa-törvény pontosítja, hogy az alanyi adómentesség esetén mikor keletkezik adófizetési, illetve bizonylatadási, bevallási kötelezettség. Továbbá a 6. irányelvvel összhangban rendelkezést tartalmaz arról is, hogy az alanyi adómentességet választott adóalany a 10 000 eurós küszöbhatár alatt is választhatja a Közösségen belülrõl történõ beszerzés után az adófizetési kötelezettséget, valamint arról, hogy az új közlekedési eszközök Közösségen belüli értékesítésére az alanyi adómentesség rendelkezései nem alkalmazhatóak.

36. oldal

dr. Lehoczky Judit


Az alanyi adómentességi értékhatárba - a korábbiakkal szemben - 2004. május 1jétõl már beleszámít a tárgyi adómentes ingatlan-értékesítésbõl, valamint a szintén tárgyi adómentes pénzügyi és biztosítási szolgáltatásból származó ellenérték is (feltéve, ha e tevékenységek nem járulékos tevékenységként kapcsolódnak az adóalany fõtevékenységéhez) Az adóalanynak azonban ezen összeghatár számításakor a jövõben már nem figyelembe vennie a befektetett eszközeibõl, valamint az új közlekedési eszköz Közösségen belülre történõ értékesítésébõl származó bevételeit

2. Mezõgazdasági tevékenységet folytató adóalany Az áfa-törvény 2004. május 1-jétõl meghatározza a mezõgazdasági termelõ fogalmát. A definíció szerint mezõgazdasági termelõ: olyan természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) rendszeres bevételszerzõ tevékenységét mezõgazdasági, erdõgazdasági vagy halászati vállalkozásként gyakorolja. Ilyen vállalkozásnak minõsül az, amely rendszeres bevételének jellemzõ részét mezõgazdasági tevékenységébõl szerzi. A kompenzációs felárra jogosító termékek május 1-jétõl a saját erõ kífejtésével végzett mezõgazdasági szolgáltatásokkal bõvülnek ki. Ilyen például a talajmûvelés, aratás, cséplés, préselés szüretelés, gyomirtás, vízlecsapoló berendezések üzemeltetése. A törvény 250 000 forintról 500 000 forintra emeli azon termékértékesítések összegét, melyet a kompenzációs felárra jogosult nem felvásárló részére értékesít. A kompenzációs felár rendszere alapvetõen nem változik, a Közösségi ügyleteket azonban be kellett építeni a rendszerbe. A különleges jogállású mezõgazdasági termelõt kompenzációs felár illeti meg azon termékátadása után is, melyet másik tagállambeli adóalany részére, vagy másik tagállamban saját nevében adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy részére teljesít. Az átvevõ az átadó részére kifizetett kompenzációs felárat a felvásárlás helye szerinti tagállam adóhatóságától kapja vissza. A kompenzációs felár mértéke az átadó tagállamának adótörvénye szerint alakul. Ha tehát magyarországi mezõgazdasági különleges jogállású termelõ a törvény mellékletében szereplõ terméket, mondjuk búzát értékesít német adóalanynak, úgy a német adóalany a magyar termelõnek 12%-os mértékû kompenzációs felárat fizet, melyet az átvevõ német adóalany részére a magyar adóhatóság visszatérít. Ha pedig magyar adóalany vásárol fel csirkét osztrák termelõtõl, akkor az osztrák adótörvény szerinti kompenzációs felárat kell a termék átvevõjének az átadó felé megfizetnie, melyet az osztrák adóhatóságtól igényelhet vissza. Belföldi ügyletekben a kompenzációs felár részbeni kifizetése is adólevonásra jogosít, természetesen csak a kifizetett összeg erejéig. Az áfa-törvény 4. számú melléklet az uniós szabályozással történõ harmonizációs kötelezettség következtében 2004. május 1-jétõl kiegészül egy új II. résszel. Az eddig hatályos áfa-szabályozás szerint kizárólag - mezõgazdasági tevékenység körében elõállított - termékek után járt a kompenzációs felár. A hivatkozott új II. résszel ez a kör már egyes mezõgazdasági szolgáltatásokkal (talajmûvelés, mezõgazdasági termékek csomagolása, tárolása, gyomirtás, mezõgazdasági kártevõk irtása, stb.) is kibõvül, azaz a jövõben az ilyen szolgáltatásokat nyújtó mezõgazdasági termelõket is megilleti a kompenzációs felár. A kompenzációs felárra jogosító mezõgazdasági szolgáltatások pontos beazonosítása érdekében az új jogszabályhely hivatkozást tartalmaz e szolgáltatások Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ)szerinti besorolását illetõen.

37. oldal

dr. Lehoczky Judit


V. Bizonylatokkal összefüggõ elõírások, számlázási szabályok A számla, egyszerûsített számla adattartalma az Európai Unió számlára vonatkozó direktívájának elõírásai szerint módosul. A változások jórészt az egységes belsõ piacon bonyolított értékesítés és beszerzés bizonylatolását érintik. Így fel kell tüntetni a vevõ közösségi adószámát a számlán, amennyiben a Közösségen belüli adómentes értékesítés következményeként a vevõ az adófízetésre kötelezett személy, illetve minden más olyan ügyletben is, amikor a vevõ fizeti az adót (p1. ha a szolgáltatásnyújtás után a megrendelõ az adófizetésre kötelezett). A számla kötelezõ adattartalma módosul annyiban, hogy az „egytételes" adattartalom jelenik meg a törvényben. Ha a számla több tételbõl áll, úgy értelemszerûen tételenként kell az adó alapját megjeleníteni ahhoz, hogy az adó nélkül számított ellenérték összesíthetõ legyen. Az azonos adókulcs alá tartozó termékek és szolgáltatások adóalapjára egy összegben számítható fel az áfa, és nem kötelezõ az adóval számított ellenérték tételenkénti megjelenítése. Természetesen nem tilos ennél bõvebb adattartalommal kibocsátani a számlát, így a kézi nyomtatványtömbök továbbra is használhatók, és csak emiatt szoftvermódosítás sem szükséges.

Amennyiben az adóalany pénzügyi képviselõt alkalmaz (mert nem rendelkezik Magyarországon székhellyel, telephellyel, fiókteleppel, de a törvény elõírása szerint õ az adófizetésre kötelezett), a számlában kötelezõ feltüntetni a pénzügyi képviselõ nevét, címét adószámát. Jövedéki termék esetében ugyanezt a szerepet az adóügyi képviselõ gyakorolja, rá ugyanezek az elõírások érvényesek. Új közlekedési eszköz értékesítése esetén a számlában a jármû paramétereit fel kell tüntetni. Ilyen a jármû elsõ forgalomba helyezésének idõpontja, a futott kilométerek száma (vízi és légi jármû esetén értelemszerûen az annak megfelelõ adatok). Különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén a számlában szövegszerûen hivatkozni kell ezen adózási mód alkalmazására. Mint önálló bizonylati forma megszûnik a számlát helyettesítõ okmány, mely az apport, és más ellenérték nélküli termékátadások az elõleg, és a nem pénzben kifejezett ellenérték fejében történõ termékértékesítés bizonylatolására szolgált. Mivel az adózók eddig is számítógépes számlázási rendszerükbe illesztve bizonylatolták a hivatkozott gazdasági eseményeket, nincs értelme a külön bizonylati forma fenntartásának, ezekrõl az eseményekrõl is számlát kell kibocsátani. (Természetesen a törvényváltozás elõtti, a hivatkozott eseményekhez kapcsolt számlakibocsátás eddig sem volt kifogásolható.) A törvény elõírása szerint kibocsátott számlán a gazdasági eseményre szövegesen is utalni kell (p1. elõleg-számla, apport-számla, stb). A vevõ szándékától függetlenül számlát kell kibocsátani az olyan termékértékesítésekrõl, melyek után a vevõ köteles az adót megfizetni. Ilyen például az új közlekedési eszköz értékesítése, valamint az a Közösségen belüli értékesítés, igénybevett szolgáltatás, melyben a vevõ az adófizetésre kötelezett. Erre a tényre (mármint hogy a vevõ az adófizetésre kötelezett) a számlában utalni kell. Nem kötelezõ viszont számlát kibocsátani a tárgyi adómentes tevékenységekrõl, a nyújtó bizonylatadási kötelezettségének egyéb - számviteli elszámolásra alkalmas - bizonylat kibocsátásával is eleget tehet, feltéve, hogy az ügylet tárgyi adómentességét azon jelöli. Az értékesítõ, szolgáltatásnyújtó helyett történõ számlakibocsátás elismerése eddig sem volt ismeretlen a magyar adózásban annak ellenére, hogy nem a törvény, hanem csupán iránymutatás szabályozta azt. 2004. május 1-jétõl az áfa-törvény tartalmazza a

38. oldal

dr. Lehoczky Judit


más helyett történõ számlakibocsátás fõbb szabályait hangsúlyozva, hogy a feleknek elõzetesen írásban kell megállapodniuk a számla kiállításának ezen módjáról. A számla fizikai elõállítását vállalhatja maga a vevõ, a pénzügyi képviselõ, vagy bárki más, akit amelyet) a kibocsátásra kötelezett adóalany ezzel megbíz. A kibocsátásra kötelezett és a számla tényleges elõállítója minden olyan kötelezettségért, melyet a számla vonatkozásában részükre jogszabály elõír, egyetemlegesen felel. A más nevében történõ számlakibocsátásnak az áfa-törvényben nem szabályozott követelményeit a 24/1995. (X1.22.) PM rendelet rövidesen sorra kerülõ módosítása tartalmazza majd (szigorú számadású nyomtatványok, számítógépes sorszám-tartomány, stb.) Májustól megjelent az áfa-törvényben a stornó-számla fogalma. Számlát természetesen eddig is kellett stornírozni, noha sem az áfa-törvény, sem a számviteli törvény ezt korábban nem definiálta. Stornírozni kell a számlát például, ha a teljesítés meghiúsul, vagy ha a számítógéppel elõállított számlában, elektronikus számlában a számla lezárását követõen fedeznek fel javítandó hibát. A programnak ugyanis olyannak kell lennie, hogy az adott számla végsõ lezárását követõen már nem teheti lehetõvé a javítást, hiszen ha ezt a jogszabály nem tiltaná, úgy bármikor késõbb is változtatható lenne az elõállított számla adattartalma, ez pedig nem megengedhetõ. A törvény egyben meghatározza a stornó-számla kötelezõ adattartalmát, mely a storno-számla sorszáma, a stornírozandó eredeti számla sorszáma, a számlakibocsátónak és a vevõnek a számlában általában elõírt adatai, a kibocsátás kelte, és a stornírozandó számlában szereplõ összesített adóalap, adóösszeg, adóval növelt ellenérték negatív elõjellel.

A helyesbítõ számlában az egyebekben változatlan adattartalom mellett, meg kell jeleníteni az eredeti, a módosított tételeket és a különbözetet. (Eddig a kötelezõ adattartalomban csak a módosított tételek szerepeltek.) A törvény az egyértelmûség kedvéért ráerõsít arra, hogy a helyesbítõ számla befogadójának bármely irányú helyesbítés esetén a helyesbítõ számla kibocsátásának dátuma szerinti adóbevallásban kell a helyesbítést figyelembe vennie. Elektronikus számla Elektronikus számla kibocsátása történhet elektronikus aláírás alkalmazásával, vagy elektronikus adatcsere (ún. EDI-) rendszerben. Bármely rendszer alkalmazását megelõzõen a feleknek errõl írásos megállapodást kell kötniük. Az elektronikus aláírás rendszerében az eredet és a tartalom sérthetetlenségét fokozott biztonságú elektronikus aláírás és idõbélyegzõ kell, hogy biztosítsa. Az elektronikus számlához ilyenkor három szereplõ kapcsolható: a kibocsátó, az elektronikus aláírás szolgáltatója, és a vevõ. Az elektronikus aláírás szolgáltatójának tevékenységét megelõzõen be kell jelentkeznie a Felügyletnél, ahol ilyen tevékenységet végzõként nyilvántartásba veszik. Õ bocsátja ki a kulcsokat és kódoló programokat a felhasználók felé, nyilvántartást vezet, és egyben felel a rendszer mûködéséért. A számla kibocsátója a szolgáltatótól kapott kulcs alapján kódolja a számladokumentumot, a vevõ pedig a neki adott kulcs segítségével elolvashatja a dokumentumot, és meggyõzõdhet annak kódoltságáról, arról, hogy az a továbbiakban már nem módosítható. Az elektronikus számla csak elektronikus formában alkalmas adóigazgatási azonosításra, annak papír alapú formája dokumentumként nem használható. Az elektronikus számlázás alkalmazásának követelményeirõl, a számla adóigazgatási azonosításra alkalmasságáról, megõrzésének módjáról pénzügyminisztériumi (PM) rendelet rendelkezik majd, jelenleg államigazgatási egyeztetés alatt áll.

39. oldal

dr. Lehoczky Judit


Az ún. EDI-rendszerben történõ elektronikus adatcsere csak kétszereplõs, nincs szükség hitelesítõ-szolgáltatóra. Ennek lényege, hogy a kibocsátó kódolt formában elektronikus úton eljuttatja a vevõhöz a dokumentumot, aki azt elolvashatja, egyetértése esetén visszaigazolást küld a feladónak. Az EDI üzenetek technikailag biztonságosak, hiszen a lekódoláshoz szükséges információkat csak az adott felek ismerik. Az EU-s irányelv lehetõvé teszi az EDI ügyletek papír alapú összesítését, a magyarországi szabályozás élt is ezzel a lehetõséggel. Az összesítést a kibocsátó adómegállapítási idõszakához igazodva kell elkészíteni, és megküldeni a számla címzettje felé. A jelenleg egyeztetés alatt álló PM rendelet az EDI-rendszerben történõ számlázás részletes elõírásait is tartalmazza.

40. oldal

dr. Lehoczky Judit


Ellenõrzõ kérdések” a vállalkozások mûködtetése” témaköreibõl

Társaságok átalakulása, egyesülése, összeolvadása, beolvadása 1. Mutassa be a gazdasági társaságok átalakulásának tartalmát és eseteit ! 2. Jellemezze a 2006 július 17-tõl hatályos átalakulási folyamatot ! 3. Mutassa be az átalakulással létrejött társaságok vagyonmérleg tervezetét, valamint a végleges vagyonmérleget!

Gazdasági társaságok osztalékpolitikája 1. Mutassa be az osztalékpolitikát befolyásoló tényezõket! 2. Jellemezze az osztalékpolitikai stratégiákat! 3. Mi jellemzi a hazai kis és közepes vállalkozások osztalékfizetési politikáját?

Csõd és felszámolási eljárás 1. Mutassa be a csõd-közeli állapot külsõ és belsõ jegyeit! 2. Mutassa be a felszámolási eljárás folyamatát! 3. Jellemezze az adópárti és hitelezõi párti felszámolási politikákat!

ÁFA törvény módosulása 1. Mutassa be az ÁFA törvény módosulásait a hazai vállalkozás szemszögébõl 2. Jellemezze a közösségen belüli termék beszerzés és értékesítés szabályait 3. Mutassa be a legfontosabb változásokat az adólevonási jog gyakorlásában

41. oldal

Társaságok mûködtetése (szemelvények) Dr. Lehoczky Judit egyetemi docens (2007)

Recommend Documents