Lehoczky János "Zsongárkodás " avagy tanítási projektek a környezeti nevelésben
Projekt módszer. Noha sok éve sokra becsülöm a benne rejlı lehetıségeket a mai napig idegenül, távolságtartóan cseng a szakszó. Ha beszélek róla, még mindig pedagógiai különcködésnek tőnik, nagyzoló, tudálékoskodó dolognak gondolják sokan. Pedig az élet másról sem szól. Projektekkel találkozunk a munkahelyeken, a gazdaságban. Tulajdonképpen projekt a nyári utazás megszervezése, a karácsony, a születésnapi összejövetel. A mindennapi életben természetes, hogy kihívásoknak kell megfelelnünk, hogy cselekvéseinket azok sikere értékeli, hogy tetteink motívuma maga az elfogadott és megértett cél elérése, érdekeink érvényesítése. A projekt tulajdonképpen nem más mint valamilyen kihívásra építı, a cél által vezérelt, annak sikerének elérésére késztetı, eredményesen együtt alkotó tevékenység. Rokonszenves vonások. *** A közelmúltban egy erdei iskolai program tervezése kapcsán a bükki üveghutászok életérıl olvasgattam. Megtudtam, hogy a huta mindennapjait, sikeres mőködését a fınök, a sótosmester irányította. A hutászmesterség nem egyszerő munka. Sok apró, egymáshoz kapcsolódó, egymás eredményétıl függı résztevékenységbıl tevıdött össze. Egy-egy igen fontos részfeladat végrehajtását pontosan összedolgozó csapatok végezték. A csapatokban tevékenykedıket igen kifejezı, hangulatos szóval zsongároknak nevezte a helyi népnyelv. Egy-egy zsongárcsapat igyekezett a sótosmester által rájuk bízott feladatot legjobb tudása szerint elvégezni. Törekedtek arra, hogy ötletekkel, ügyességgel minél eredményesebbek lehessenek, hiszen a huta egészének eredménye, sikere - s ezzel együtt boldogulásuk is - ettıl függött. Nem versengtek egymással - hiszen ez nem volt érdekük-, hanem együttmőködtek. Minden zsongár más-más cselekvéssel, tettel járult hozzá az egészhez. Mindenki a saját szemszögébıl, a saját képességei szerint foglalatoskodott, mégis egy - mindenki által értett és elfogadott cél késztette valamennyiüket: a minıségi üveg minél hatékonyabb elıállítása. A jól mőködı huta sótosmestere nem fújt üveget, nem hordott hamuzsírt - vezérelte a zsongárok öntevékeny munkáját. Nem más ez, mint a projekt módszer lényege. Ha értékeljük a kifejezés báját, hangulatát, humorát és nem riadunk meg a szójátéktól, akár zsongár-módszerként is említhetnénk. A "zsongárkodás" nem nélkülözheti a befogadásra, a kommunikációra, az együttmőködésre való nyitottságot. Eredményt vár az alkotás folyamata, sikeres produktumot a megtermékenyítı munka. Nyitottság és teremtés jellemzi. Ez a módszer - mint az ugyancsak égretörı fenyık - maga is "nyitvatermı". A metaforák kedvelıinek ezért ajánlom a nyitvatermı-módszer nyelvi leleményt. A projekt módszer magyarítására megkísérelhetjük alkalmazni a kevésbé játékos, de mindenképpen kifejezı célvezérelt, célkésztetett, kihívásra építı, együtt alkotó módszer kifejezéseket is. İszintén szólva én már megtaláltam a hozzám illıt: nekem nagyon tetszik a zsongárkodás. A módszer lényege Különösen a környezeti nevelésben egyre többször tervezik a tanulást a projekt módszer (hadd ízlelgessem: a zsongár-módszer, nyitvatermı-módszer?) szerint. A módszer elsısorban az együttmőködı tanulási technikákon alapul. Olyan sajátos tanulásszervezés ez, melynek fókuszában valamilyen valóságos probléma, tennivaló, elvégzendı tevékenység áll. Egy gondolatkörbe főz fel sokféle - a tevékeny csoportok által gazdagított cselekvést, tettet. Így is fogalmazhatnék: megadott
gondolatkörhöz a tevékenység közben kialakuló cselekvéskört rendel. A projekt hangsúlya éppen magán az alkotó cselekvés folyamatán van. Szívesen találnék a projekt megnevezés helyett egy hasonlóan rövid, frappáns kifejezést, de nemigen sikerült. Talán alkothatnék egy szót, mely utalna az alkotó cselekvésre, mint lényegi ismérvre is, és arra is, hogy elvégzése során minél szélesebb gondolati és cselekvési körben kell keresnünk a leginkább megfelelı megoldást. Cselekvéskör, vagy még sőrítettebben - vagy inkább befejezettséget, eredményt sugalló módon - tettkör ??? Jellemzı, hogy a projekt (talán így: tettkör?) végére a tanulócsoporttól olyan tárgyi, vagy szellemi produktumot várunk el, mely a lehetı legszélesebb vonatkozásaiban tárja fel az adott témát, gondolatkört. Ahhoz, hogy a cselekvés sikeres legyen számos ismeret megszerzésére, elrendezésére és feldolgozására van szükség. A hagyományos, ismeretcentrikus tanulásszervezéssel ellentétben nincsenek készen kapott igazságok. A problémák konkrét és egyedi voltából következik, hogy azokat nem elvont szinten közelítik meg, hanem reális és valóságos választ kísérelnek meg adni egy-egy igazi kihívásra. Az erdei iskolák a helyszín lehetıségeire építve általában ezt a tanulásszervezést alkalmazzák. Így szervezıdnek az egy-egy téma körüljárását, feldolgozását célul tőzı programnapok, témahetek. Az iskolán kívüli, szabadban (települési vagy természeti környezetben) megvalósított projektet, "tettkört" szokás szabadég-iskolának nevezni. Jellemzıi •
A projekt módszert (zsongár-módszert) az jellemzi, hogy az ismeretekrıl az ismeretek megszerzésének folyamatára helyezi át a hangsúlyt. Jellegébıl adódóan igen sok, elıre nem tervezhetı, ad hoc, intuitív elemet tartalmaz. Alkalmazása nagyfokú tanári rugalmasságot, figyelmet, ráérzést kíván.
•
Mivel a projekt lényege, hogy az ismeretszerzést, illetve alkalmazást mindig valamilyen probléma tágabb értelmezése köré rendezi, bátorítanunk kell azt, ha valamilyen felkínált probléma, feladat során a csoportok más ismeretköröket, mőveltségtartalmakat, nézeteket, mővészeti vonatkozásokat, személyes élményeket is a feladat megoldásához, a tettkörhöz kapcsolnak.
•
A tanulást egy elvárt, valóságos cselekvés végrehajtása szervezi. A probléma tehát mindig kettıs: egyrészt a vizsgálat tárgyában, másrészt a vizsgált probléma megoldásának megszervezésében, a produktum elkészítésében jelenik meg. Ez utóbbi inspirálja a cselekvést, késztet az eredmény elérésére, hiszen azt a jelenben megmutatkozó konkrét, értelmes tevékenységként és a siker vágyával élhetik meg a tanulók.
•
A projekt vezérlése folyamattervezést kíván tanártól, együttmőködı csoporttól egyaránt. A tanári terv a csoport "helyzetbe hozásának" terve, a tanulói terv viszont a feladatmegoldásra koncentrál. Mindkét esetben lényeges a fókuszok helyes megválasztása.
•
A célvezérelt tanítás során a csoport olyan momentum köré szervezi munkáját, melynek megvalósításában minden tagnak van valamilyen érdekeltsége. A csoporton belüli feladatok elosztását ezek a személyes szándékok és képességek határozzák meg. A projekt tehát a fejlesztı differenciálás eszköze is.
•
A cselekvéssor eredménye, terméke a szőkebb, vagy tágabb - adott esetben az iskola egészét érintı, vagy azon is túlmutató - kör számára jeleníthet meg értéket. A közös alkotás, a közös siker identitást, együvé tartozást alapozó élmény.
•
A siker a kollektivitástól, felelısségvállaló együttmőködéstıl függ. Ezért a folyamatos érdekérvényesítés, konfliktuskezelés is része a módszernek.
•
A projekt integrativitásából következik, hogy annak egész folyamata, eredménye több mőveltségi területet is összeköt. Ilyen komplex projektek különösen szabadég-iskolai keretben szervezhetık.
A projekt vezérlésének módja A számos cselekvések jó szervezése az eredményesség kulcsa. A következı lépések szerint ajánlatos építkeznünk: • • • • • • • •
Elıkészítés, ráhangolás. A téma felvetése. A tevékenység céljának, az elvárt produktumnak a megfogalmazása. A résztémák meghatározása a csoporttagok személyes képessége, pillanatnyi késztetettsége, szuverén döntése alapján. Tervezés. A produktum elérése érdekében elvégzendık felosztása, idıtervezés, kulcsesemények megtervezése, ötletroham és döntés. A tervezet végrehajtása, az eredmények bemutatásra való elıkészítése. Bemutatás Értékelés, véleményezés, visszacsatolás. Továbblépés megtervezése (ha szükséges, mert a projekten még szívesen dolgoznának, vagy mert eredményeiket átadnák más csoportnak - osztálynak - továbbépítés céljából).
A tanár a projekten dolgozó csoportokat nem hagyhatja magára. Feladata, hogy a munka megfelelı fázisaiban beiktasson visszajelzı, a részeredményeket, a tervezet ütemének megfelelı haladást értékelı, visszacsatoló szakaszt. Lehetıség van ilyenkor új szempontok, mások ötletei alapján a tervet, cselekvéskört módosítani. A projekten, tettkörön dolgozók nincsenek versenyhelyzetben. A közös siker érdekében együttmőködve kell dolgozniuk. Értékes eredményt csak mások eredményei által érhetnek el. A projekt módszer lényegi sajátossága, hogy a tudás megszerzését nem öncélként kezeli, hanem az életvitelfejlesztés eszközének tekinti. Az információt a helyzetértékelés → problémafelismerés → információszükséglet → ismeretszerzés → ismeretalkalmazás → problémamegoldás → helyzetértékelés folyamatában annak forrásától függetlenül kezeli, értelmezi, szelektálja és használja fel. Az önálló ismeretszerzés, véleményformálás és -kifejezés, az érvelés technikáinak fejlesztésével autonóm információfogyasztóvá nevel, törekszik arra, hogy a tanulókat megtanítsa az információs rendszerek felhasználására, intellektuális igényükké tegye az ismeretbıvítést, felkészítse ıket a kommunikációs manipuláció kivédésére. Ebben a kontextusban sem a tanár, sem az iskola nem lehet az információ egyedüli forrása. A tanár tehát nem csupán tanít, hanem tanulást is vezérel. Az eredmény eléréséhez vezetı leghatékonyabb út megtervezése és végigjárása közben a tanulók folyamatosan szembesülnek saját képességeikkel, a feladatok aktuális megoldása az egyéni képességekhez igazodik. A tanulók nemcsak rendszeresen kipróbálhatják képességeiket, hanem alakíthatják is az ismeretanyagot érdeklıdésük szerint, elmélyedhetnek ıket érdeklı témákban. A mindennapi életre, a közvetlen, megtapasztalható valóságra építı tanulás során a tanulók a realitásokkal ismerkednek meg. Ez a kevésbé "iskolás" valóságkép fejleszti konstruktív életvezetési képességeiket. A tanítási projekt egyszerre komoly és játékosan könnyed. Komoly, mert valódi teljesítményt várunk el. Mások elé álmegoldásokkal, látszatprodukciókkal kiállni elég kínos lehet. Ugyanakkor játékos is,
hiszen az ötletek, a lehetséges szokatlan megoldások egyedi gondolkodást, elménk játékát kívánják meg. Az alkotókészség, (kreativitás) és a könnyedség párosával járó fogalmak. Az eredetiség (originalitás), és a szárnyaló, rugalmas gondolkodás (fluencia, flexibilitás) egyaránt a felszabadult, a teljesítményre törekvı, de nem a teljesítmény kényszere alatt álló psziché jellemzıje. A komolyság ellentéte nem a játékosság, hanem a komolytalanság. A játékossággal pedig nem a komolyság, hanem a komolykodás ellentétes fogalom. Zsongár-módszerő tanítást ezért éppen ugyanezekkel a tulajdonságokkal jellemezhetı - céltudatos, de nyitott, komoly, de könnyed - pedagógus képes vezérelni. *** A láp felé baktattunk. A vizenyıs ingovány nemcsak biológiai érdekességeket, hanem titkokat is ígért. A falu utolsó házának kerítésén áthajolva hétrét görnyedt ısz anyóka szólított meg minket, akárcsak a mesében: - Hová mennek, lelkeim? - A lápon szeretnénk körülnézni - feleltem. - Ne menjenek oda - óvott megriadt arccal -, lerántja magukat a Zömök! - Micsoda, néni? - A Zömök, a lápi ember. Vigyázzanak! Ne menjenek a lápra! A riadalma olyan ıszinte volt, hogy komolyan kellett venni. Ez a Zömök valahonnan az évszázadok ısbölcsességébıl lépett közénk. Míg a láp ösvényein vizsgálódtunk, szinte éreztük, hogy a "lápi ember" figyel, óvatosságra int. Az anyókának köszönhetıen egészen megváltozott a velem tartó gyerekek vélekedése a tájról, a vizsgált élıvilágról. A megszerzendı tudásnak játékos, de mégis bölcs, bájosan rejtelmes keretet szolgáltatott Zömök. Megelevenedett számunkra a hely szelleme. Idegen kíváncsiskodókból bennfentesekké váltunk. A gyermekésszel felérhetı természet lélekkel is befogadhatóvá vált. Szabadég-iskola Terepgyakorlatokon, városi és természeti környezeti sétákon, erdei iskolában a tantermünk teteje a szabad ég. Legyen hát ez a neve annak a módszertani együttesnek, amelynek során a természetrıl a természetben, a környezetünkrıl az élı és épített környezetünkben tanítunk. A valóságról nem annak szemléltetésével, modellezésével, leírásával, hanem közvetlen megtapasztalásával szerzünk ismereteket. Fürkésszük az erdıt éppúgy, mint a rétet, a sziket, a vízpartot vagy az épített környezetünket. A lényeg az, hogy az iskola kapuit kitárjuk, hogy taníthassunk a szabad ég alatt is. Erdırıl erdıben, pusztáról pusztában, vizekrıl vízparton. A környezet harmóniája nem elmagyarázható. A lényegi felismeréséhez kizárólag személyes utak vezetnek. Míg szorgalmas tanulással ismeretekhez juthatunk, addig környezetünkkel harmóniában élni kész érzelmeket csak az élmények adhatnak. Mint ahogyan a szerelmet sem tanulhatjuk meg könyvekbıl, a természet tiszteletére is csak az nevel, ha idınként vele élhetnek a gyerekek. A szabadég-iskolában ezért másként kell oktatnunk. Meg kell tanítanunk a gyermekeket egy kicsit másként, egy kicsit érzékenyebben látni, hallani, érezni is a természetben. Olyan élményekben kell,
hogy részük legyen, amelyeknek révén átérezhetik a természet különös, megfogalmazhatatlan teljességét. *** Átölelt a pataktündér Egy erdei iskola programjából szeretném bemutatni azt a tettkört, amelynek egy patakocska megelevenedı titkainak fölfedezése és megcsodálása volt a tárgya.
Neszvers születése Az elsı napokban ismerkedünk önmagunkkal, finomítjuk, érzékenyítjük érzékszerveinket, s városi lelkünket patakpartira cseréljük. Ehhez sok-sok dramatikus helyzetjáték, úgynevezett szenzitív környezetpedagógiai gyakorlat ad segítséget. Amikor eljön a találkozás napja, a néhány fıs csoportok megkeresik a patakocska azon rövid szakaszát, ahol a "pataktündért" sejtik. Az elsı csoport figyelmesen fülel. Győjti a neszeket, zajokat, zörejeket. Szinte érzik a patak "neszterét". Hangutánzó szavakkal írják le azt, amit tapasztaltak, s elkészítenek egy sajátos nesztérképet is. Érdekes, bár nem könnyő a feladat. Gondoljunk csak arra, hogy milyen komoly elvonatkoztatást kíván mindez. A megtapasztalt valóságot kitalált fogalmakkal jelölik, majd a térképezéshez absztrakt jelrendszert is szerkeszteniük kell. A feladat izgalmában észrevétlenül figyelnek minden apróságra. Az elemzı megismerés mellett a lényeg érzelmi befogadását mővészi élmény is segíti. A zörejek hangulatából különös neszverset kell írniuk a tanulóknak. Nem föltétel, hogy értelmes szó legyen a versben, de elengedhetetlen, hogy akik majd meghallgatják, hasonló benyomásokat élhessenek át, mint az alkotók a patakparton fülelve. Egy tízéves fiú alábbi neszverse azt bizonyítja, hogy ez a fura mőfaj bizony segít elıcsalogatni a habokból a tündért. Szinte érezzük a csobogást. Hallale alla, irrele csett Csobban a csella csáride tett. Ottyere kottyan, lottyidetá, Árika zerren, bálada bá. Szelle a szászó, dallal a sé, Karrogi kóri pattan a gé. Dáride mondó, dúlnan alul. Ammamiláló zsúra balul. Ugye gyönyörü! Az a gyermek, aki ilyen alkotásra képes, a lelkében érti a lényeget. Számára a patak nem csupán vízfolyás, élıhely vagy szennyezıforrás. Eleven - megelevenedett -, érezhetı valóság.
Illatmese, pataktánc A gyermekek között vannak olyanok, akik illatokat, szagokat győjtenek. Ezekre nehéz jelzıket találni, s az illattérkép elkészítése sem egyszerő. Hát még az alkotás. Illatmesét kell ugyanis írniuk. Szerencse, hogy a gyermeki fantázia - ha van miért meglódítani alig ismer határokat. Hallottam már mesét a pataktündér elrablásáról. A hallgatóság a történet bizonyos részeinél illatmintákat szimatolhatott. Például iszapszag jellemezte a cselszövést, a mohapárna friss illata a boldog véget. Az idımesét különbözı mértékben elbomlott főcsomókkal szemléltette egy másik társaság. A friss fő, a széna és a rothadó szénaöntet tényleg különös idıképzetet keltett. A kis és a nagy mozgásokat győjtı csoportnak táncjátékot kell koreografálniuk. Testükkel utánozzák a levelek rezdülését, a köveken átbukó víz hullámát, a rovarok futását, a madarak rebbenését. Kik, mit vettek észre és találtak hangsúlyosnak? Pár percnyi némajátékban igazi teremtést láthatunk. A gyermekek élményei, gondolatai formálódnak át elvont kifejezésekké. Tapintható tárlat Izgalmas érzékelésünk a tapintás. Ne hagyjuk ki a játékból. Megfogni, megtapogatni a száraz és nedves köveket, a hordalék érdességét, a föveny bársonyát, a kérgek árkait, sok új élményt nyújt. A tapintható környezet térképe újabb lappal gazdagítja a kis patak fura atlaszát. Elkészíteni egy olyan kiállítást, amelyet a "látogató" nem láthat, csak érinthet, tapinthat, különösen izgalmas dolog. A gyermekek homoktálcára helyezik a tárgyakat úgy, hogy azok valamilyen gondolatot is közvetítsenek, ne csak önmagukat jelentsék. A tálcát letakarjuk, s a tárlatvezetı máris hívhatja az elsı kíváncsiskodót. A számomra legszebbnek tetszı tárlat vezetıje csak annyit mondott, hogy az óramutató járásával egyezı irányban járjam végig a kiállítást. Kellemes tapintású iszapot éreztem, amikor a terítı alá nyúltam, majd selymes mohapárnának és puha gyepnek örülhettem, mígnem egy téglába ütközött a kezem. Érdes volt, kellemetlen és az utamba állt. Mögötte összetört mőanyag poharak és söröskupakok zörögtek az ujjaim alatt. Száraz, szúrós ág és zörgı levél jelezte: betette az ember a lábát. Ugye érthetı a gyerekek jelképrendszere. Ha én készítem a tárlatot, talán itt abba is hagyom. De meghatott, hogy a gyermekek nálamnál sokkal finomabban éreztek. A zizegı leveleket friss ág követte, főszálakat tapinthattam, s végül reményteljes szép üzenetként egy selymes mohapárna cirógatását kaptam ajándékba. Dióhéjbeli galéria A pataktündért csak akkor látjuk, ha megtanulunk másként látni. A természet varázsához az apró csodák is hozzátanoznak. Néhány "tündérváró gyereknek" ezekbıl a csöppnyi szépségekbıl kell parányi kompozíciót készíteniük egy-két dióhéjba, gesztenyeburokba. A patakocska szigetén álló odvas éger rejtekén, zöld mohaszınyegen négy kicsiny dióhéj pihen. Árbocuk, evezıjük jelzi, hogy hajócskák. Mindegyikükben csöpp csokorba kötve virágszirom, galagonya és színes levélke. A csónakok, életünk sajkái, szépségrakománytól ékesek. Csak a vitorla különbözik a négy kis hajón. Az elsıé harsogó zöld friss levél. Épphogy kipattant a rügybıl. A másodiké fáradtabb, a harmadiké már sárguló, míg az utolsó vitorlát alkotó levelet már csak a ronggyá rágott erezet jelzi. Az "Élet" címet adják neki kis tanítványaim, s pontosan értjük egymást. Egymást is, s azt a természetet is, amelynek lehetıvé tettük, hogy tündérek, manók képében üzenjen nekünk. Ha a patak tiszta vize fölé hajolunk, meg is láthatjuk a tündért magát. A víztükörbıl saját arcunk mosolyog vissza ránk. Részeivé váltunk az egésznek.
Este a tiszta-tőznél A szabadég-iskola napjai számos beszélgetésre adnak lehetıséget. Az érzéseket és élményeket éppúgy igyekszünk megosztani egymással, mint a megszerzett tudásunkat. Térképeinket összehasonlítva érdekes összefüggéseket fedezhetünk fel illat és mozgás, szín és hang között. A földrajzi és ökológiai folyamatok világossá, a törvényszerőségek érthetıvé válnak. Ez a szokatlan, romantikus szinesztézia hozzásegített ahhoz, hogy elmondhassuk: ismerjük is, értjük is és érezzük is patakunkat. Amikor a tüzünk - amelyet ilyenkor különös gonddal csak természetes és tiszta anyagokból rakunk elparázslik, ki-ki meggyújtja róla gyertyáját. Egyenként, hogy az egyedüllét bensıséges hangulatát is megırizzük, lesétálunk, lebotorkálunk a patakhoz. Lángot ırzı lépteink egy kicsiny szigethez vezetnek. Itt üldögél a tündér, akit a legfiatalabb kisleány személyesít meg. Patakvízzel hint meg bennünket, gallykoszorúval övez. És átölel a pataktündér. Pisla tüzünk mellett gyertyáinkból fényösvényt rakunk. Végiglépünk rajta, hogy tiszta forrásvízzel áldomást koccintva igazi "vándormesterekké" avassuk magunkat.
