Lectio: Róma 3,9-18 Textus: 12. Zsoltár 2.v.
Elhangzott 2009. november 29-én.
Segíts Uram! „ Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltőntek a hívek az emberek fiai közül.”
S
egíts! Milyen mély, megrendítı és ıszinte ez a kiáltás: segíts! S milyen nehezen tudjuk ezt kimondani. Gyorsan hozzáteszem, természetesen, sokszor nagyon is könnyen kiáltjuk ezt, hiszen ha közvetlen, konkrét segítségre van szükségünk, máris, akárkinek mondjuk: segíts! S mégis milyen nehezen tudjuk ezt kimondani, ha egész valónkra vonatkozik a segítség. Ugyanis a segítség-kérésnek valóban az a nyitja, hogy a segítségnek mindig konkrétnak kell lennie. Általánosságban nem mondjuk, hogy segítsetek, hiszen rögtön jön a kérdés: miben? A segítség mindig konkrét, egy gesztus, egy odahajlás, egy munka elvégzése, egy bölcs tanács, bármi is, de mindig konkrét. Ezért nehéz segítséget kérni, ha és amennyiben a segítségre szoruló teljesen én magam vagyok. Segíts felkapaszkodni a villamosra, segíts ki az adósság-csapdából, segíts ki tanáccsal, segíts bevenni a gyógyszert, segíts elrendezni a dolgokat, - ez megy. De a zsoltáros így kiált: segíts, Uram, – s nem mondja, hogy segíts ebben, segíts abban, tedd meg ezt, tedd meg azt. Az igében a zsoltáros általában mondja: segíts! S ezért olyan személyes a kérés! A zsoltáros Isten elé áll, és Isten segítségét egész valójára kéri. Indokot is mond, megrendítı hallani. Így szól: mert elfogyott a kegyes, mert eltőntek a hívek az emberek fiai közül. Elfogyott a kegyes, eltőntek a hívek. A kegyes és a hívı ember a Biblia nyelvén azt jelenti, aki Istenre támaszkodik. Amikor hívekrıl hallunk az Ószövetségben, egy olyan szó áll a háttérben, mely talán kevésbé utal a hívésre, és sokkal inkább a bizalomra. Ugyanebbıl a gyökbıl származik az ámen szó is. Engedjétek meg, hogy ilyen egyszerőre fogjam a dolgot: uram, segíts, mert eltőntek azok, akik áment tudnak mondani, - eltőntek az imádkozók. Segíts Uram, mert mind egy szálig eltőntek azok, akik áment tudnának mondani, és maradék nélkül elfogytak azok, akik hőségesek, és a hőségükben megbízhatók. Még egyszerőbben, mintha azt kiáltaná a zsoltáros: segíts, Uram, mert nincs, aki segítségért kiáltson. Igen, ez már ismerıs helyzet! Olyan élethelyzet ez, olyan élettapasztalat, ami eltalálja szívünket: segíts Uram, segíts rajtam, könyörülj rajtam, szabadíts meg engem, ırizd meg életemet, mert azt látom, hogy nincs senki, aki Hozzád segítségért kiáltana.
2009. december 6.
2
Figyeljük meg, a zsoltáros nem mutogat kifelé. Nem folyamodik ahhoz a jól megszokott, – s valljuk meg – általunk is minden nap gyakorolt módszerhez, hogy segíts Uram, mert a világ köröskörül tele van rossz emberekkel. Szól majd errıl is, s én is fogok errıl szólni, de most azt mondja: segíts Uram, mert nincsen gyülekezet. Segíts Uram, mert mind egy szálig elfogytak, akikkel közösségben én Hozzád kiálthatnék. Jézus azt ígéri: ahol ketten vagy hárman egybegyülekeznek az ı nevében, ı ott lesz közöttük. Nos, kedves testvérek, talán ez az a helyzet, amit bevallani sem merünk, hogy magam vagyok, mint a kisujjam. Nincs imádkozó társam, nincs, aki velem együtt lármázna fel az égre: Uram, adj szabadítást. Magam vagyok, mi több, most saját magamhoz kell segítséget kérnem. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, eltőntek a hívek, nincs, aki rád hagyatkozna, nincs, aki Hozzád kiáltana, nincs, aki Téged keresne. Az egyházban, a gyülekezetben, a hívı közösségben van a baj. Jó ezt megtanulnunk, hiszen könnyen leszünk mi is szereplıivé, olykor fıszereplıivé is annak a körbe-mutogatósnak, mely mindmáig tart: a szellem emberei a hatalom embereire mutatnak, a hatalom emberei a pénz embereire mutatnak, a pénz emberei a munka embereire mutatnak, a munka emberei az otthonlét embereire mutatnak, s mutogatunk körbe, mindig mindenki – de lehetıleg valaki más - a felelıs, csak én nem vagyok felelıs. Milyen okosak vagyunk, amikor azt kell elmondani, hogy nagy a baj. Mintha már így szocializálódtunk volna. De ki az, aki kiált? De ki az, aki segítséget kér? Ki az, aki az Úr elé megy? Ki az, aki az Úr elé visz bennünket? A zsoltár szól arról is, hogy mivel jár, ha elfogyatkozik az igaz. Igen nehezen lehet magyarul visszaadni az „elfogyott” szót, talán a legpontosabb, ha így mondjuk: mind egy szálig, teljesen eltőnt. Más helyen ezt a szót akkor olvassuk, amikor teljessé válik valami. Például, amikor harcra gyülekeznek az izraeliták, és mindannyian teljes számban megjelennek. Ott ugyanez a szó áll, persze, fordított értelemben. Mindannyian, az utolsó szálig megjelentek. Itt viszont mindannyian eltőntek, - maiul szólva: lenullázódtunk. Ha pedig így van, akkor az élet törvényszerősége szerint ebbe a vákuumba valami hamar benyomul. Soha nincs légüres tér. Megtanultuk a történelembıl is, hogy nincs légüres tér. Elmentek az oroszok, aztán vannak itt mások. Azt gondoltuk, de jó, hogy elmentek, szabadok vagyunk, itt van egy nagy üres tér, azt csinálunk benne, amit akarunk. Ma már látjuk, talán éppen mi csináljuk benne legkevésbé szabadon azt, amit szeretnénk. Ez a történelem vastörvénye. Így van ez a szellem világában is. Emlékezzünk csak Jézus példázatára, a megtisztított házra, melybıl kiőzték az ördögöt, ott áll felékesítve, - de üresen. Az ördög visszajött, beleskelıdött az ablakon, és azt vette észre, hogy utána senki nem foglalta el azt. Ekkor elment, szerzett maga mellé még hét annyi ördögöt, s rosszabbul lett dolga annak a háznak, mint volt elıtte. Ha elfogy az igaz, ha megcsappan a hívık száma, ha mind egy szálig eltőnnek, akik segítségért kiáltanak, akkor valami más szólal meg a világban. Ma errıl is szólni kell, mert ez is konkrét, a beszéd is konkrét, ahogyan beszélnek, ahogy ez a beszéd a világot kitölti, ez is hallatlanul konkrét. Így panaszolja a zsoltáros: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedı ajakkal kettıs szívbıl szólnak.” A világ abban a pillanatban kettıs szívő lesz, amikor meginogva, kétségbeesve, hitetlenségbe fulladva úgy véljük, nincs miért az Istenhez kiáltani! Ekkor légüres tér támad, s ebbe benyomul a hamisság beszéde, és kettıs szívő lesz a világ. Az eredeti szövegben így hangzik: hízelkedı ajakkal szívbıl és szívbıl szólnak. Szíves szót mond, de a szívében halálos indulat van. Mond valamit, de amikor mondja, sem úgy gondolja. Néhány hónappal ezelıtt valaki azt mondta, hogy mi, magyarok már nem Magyarországon élünk, hanem Öszödisztánban. A kettıs szív a legszívósabb televény, amely a legmélyebben gyökerezik bennünk, s mindaddig él és virul, amíg nincs, aki így kiáltana: segíts, Uram! Amíg a világot az ember fecsegése, locsogása, hamis beszéde tölti meg, addig nem lehet másként, mint kettıs szívő világban élni. Nem két-színő a világ, a világ sokszínő – és ez jó. A fehérnek is ezer féle változata van. A világ két-szívő, hízelkedı és csaló, egyetlen szavát nem gondolja komolyan, a szerzıdés nem szerzıdés, a megállapodás nem megállapodás, a vallomás nem vallomás, az a szó, hogy szeretlek, nem azt jelenti, hogy szeretlek. Ugyanakkor ez a világ gyızni is akar. Így mondja a zsoltáros: ezt mondják, nyelvünk-
3
XII. évfolyam 37. szám
kel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak, ki lehetne Úr felettünk? Milyen megdöbbentı ezt olvasni, és milyen megdöbbentı tapasztalni, hogy a két-szívő világ embere ezt el is hiszi. Miközben semmit nem hisz el abból, amit mond, abban mégis hisz, hogy hazug nyelvvel, hazugsággal, csalással, tisztességtelenséggel felülkerekedhet, gyızhet. Mintha egy politikai költeményt olvasnék itt, mert különösen a politika világát jellemzi ez, ahol az gyız, aki tovább bírja szóval. Egy politikus mondta nekem egy hosszú tanácskozás után: gyıztem. Hogy-hogy? – kérdeztem. Asztal alá beszéltem a többieket. Kicsoda Úr felettem? A kettıs szívő ember azt mond, amit akar. Rendelkezni óhajt az ajkaival, a szavaival, a megfogalmazásokkal, és felül akar kerekedni. Voltak fejedelmek, uralkodók, akik birodalmakat alapítottak, kelettıl nyugatig végigrohanták a világot, és úgy gondolták, hogyha majd minden ember meghódol nekik, és ık a piramis csúcsán ülnek, onnan már tovább nem lesz, az a non plus ultra. Lebeszéljük Istent az égbıl. A kevélység feneketlen, a gıgnek, a beképzeltségnek, az Isten nélküliségnek se vége, se hossza. Ilyen ez a világ, ahol nem kiált senki: segíts Uram! Ugyanakkor ebben a világban szegények és nyomorultak is vannak. Sıt, egyre többen lesznek. Ahol a világban hazugság, a két-szívőség uralkodik, az adott szó viszszavonása járja, a szó-harc, a megmásítás általi gyızelem a mérték, ott hiteti magát az ember: kicsoda Úr felettünk?! Ez a hamis bíró logikája, aki így kérkedett: Istent nem félek, embert nem becsülök. De egy ilyen világban a szegény és a nyomorult száma csak gyarapodni fog. Hiába ígér a hazug ember bıséget, hiába ígér a hazug ember békességet, hiába ígérnek nekünk gyarapodást, az ilyen világban megállíthatatlanul és föltartóztathatatlanul gyarapszik a szegény és a nyomorult száma. Sıt, olyannyira meggyarapszik a számuk, és annyira lesüllyed az állapotuk, hogy ık sem tudnak már szólani, a nyomorult csak nyög. Az pedig már nem artikulált beszéd. Kiált a zsoltáros a szabadító után: segíts, Uram, ments meg Uram, hozd el szabadításodat! S így szól az Úr: a szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt, legott felkelek, azt mondja az Úr, biztonságba helyezem azt, aki arra vágyik. Adventi ez a zsoltár, mert egy olyan világban, amikor mind egy szálig elfogy az igaz, s lehet, hogy mi is elfogytunk, amikor a világot hazug lárma tölti ki, és a kétszívő ember beszéde épít csutka-várakat, fújja a lufikat, magasztalja a magával dicsekedı ember, - igen, adventi ez a zsoltár, mert mi reméljük és várjuk, hogy mégis megszólal egy hang, amelyrıl azt mondja a zsoltár, hogy tiszta. Tiszta, mint a hétszer megtisztított ezüst. Tiszta, mint az érc, amit újra meg újra kohóba vetettek, belıle minden salakot és más anyagot kiégettek, tiszta, megbízható, valóban az, ami. A hétszer megtisztított ezüst képe ezt jelenti. Isten beszéde ez. Jó ezt nekünk hallani, és vigasztalásul a szívünkbe írni. Így mondja a zsoltáros: az Úr beszédei tiszta beszédek. Ezt most én így fordítom: Isten tiszta beszédő. Bárha elmondhatnánk magunkról, hogy mi tiszta beszédőek vagyunk. Isten viszont tiszta beszédő. Ez a felkiáltás: segíts, Uram, a tiszta beszédő Istenhez szól. S ha van a beszédnek is adventja, ha van értelme azért imádkozni, hogy a beszédünk világában is legyen advent, akkor nekünk a tiszta beszédő Istenre kell várni, İt kell hívni, İ utána kell sóhajtani. A tiszta isteni igét kell várnunk, mert amit İ megígért, az meglesz. Milyen ez a tiszta-beszédő szabadító Isten? Ézsaiás prófétánál olvasom, aki az eljövendı Messiásról szól, ahol Isten így szól: „Egyiptom győjtött kincse és Kús nyeresége, és a nagy teremtő Szabeusok hozzád mennek, és a tiéid lesznek, téged követnek, békókban járnak elıtted, leborulnak és hozzád könyörögnek. Csak közted van az Isten és nincsen több!” Majd így kiált a próféta: „Bizony te elrejtızködı Isten vagy, Izraelnek Istene, szabadító.” (És 45:15). A filozófusok szívesen beszélnek az elrejtızködı Istenrıl. Mi is sokszor éljük át: Isten elrejtızködött. Nem ragyogtatja ránk orcáját. Én ez most így fordítom: talán Isten befogja a fülét, mert nem akarja hallani, amit ez a kétszívő világ fecseg. Nem akarja a két-szívő világ hamis beszédét hallani. S lehet, hogy minket se akar hallani, amikor egyszer így, másszor úgy mondjuk, egyszer így, és nem úgy gondoljuk, egyszer meg emígy, és épp az ellenkezıjét véljük. De sokszor kiáltanak a zsoltárosok és a szentek: hallgasd meg Uram, kérésemet! A rejtızködı Isten talán azért rejtızködik, mert nem kíváncsi erre a beszédre. Talán annak a 20. század filozófusnak van igaza, aki szerint mintha meghomályosodott
2009. december 6.
4
volna Isten dicsısége, kisugárzása, s az Istentıl elfordult ember is azt élné meg, hogy Isten elrejtette magát. De azt is mondja a próféta: bizony te elrejtızködı Isten vagy, Izraelnek Istene, szabadító. Ha Isten hozzánk fordul, megnyitja a fülét, szabadításra fordul hozzánk, és szabadításra nyitja meg az ı fülét. Az újszövetség lapjain hallunk egy nagyszerő kiáltást, olykor-olykor az ószövetség lapjain is felzeng, mint harci kiáltás: Hozsánna! Virágvasárnapon mi is énekeljük a hozsánnás éneket, de sokszor elfeledjük, hogy ez egyszerően annyit jelent, amit a zsoltáros is kér: segíts meg! S virágvasárnap, akik pálmaágakat lengettek, és üdvözölték Isten Szentjét, prófétáját, fıpapját és királyát, ezt énekelték: hozsánna! Most segíts, most hallgass meg, most lásd meg az én nyomorult állapotomat, most vedd észre kettıs szívőségemet, és légy az én segítségemre. Pál apostol egy másik zsoltárra hivatkozva a Római levélben mondja: nincsen egy sem, aki jót tenne. Megrendítı, katasztrofális és megsemmisítı kép ez. De, segíts Uram, mert nincs igaz! Segíts Uram, mert nincs áment mondó! Segíts Uram, nincs imádkozó! Segíts, Uram, mert ebben a világban már csak a nyögés hallatszik, s talán az sem. És, lám, az elrejtızködı, de szabadító Isten küldött érettünk egy Igazat. Az egy igaz Jézus Krisztust. Egy teológus az üdvtörténetet úgy mutatja be történeti menetben, hogy a régi Izraelben mindig fogyott az igaz, mindig kevesebb volt, mindig jött egy történelmi katasztrófa, és bár mindig maradt egy kis sarjadék is, de a fogyás a nulla pontig tartott Az a nulla pont: karácsony éjszakája, az a nulla pont, amikor így énekelnek az angyalok: dicsıség a magasságban Istennek és békesség az emberekhez jóakarat. Nagy örömet hirdetek néktek, született néktek ma a Megtartó, Jézus. És ebben ugyanaz a szó áll, mint a hozsánnában: segíts, ments meg engem! Tudunk-e még így kiáltani: segíts! És tudjuk-e ezt úgy kiáltani, hogy ebben az én egész valóm benne van. Segíts, Uram, én mindenestıl fogva a Te segítségedre szorulok, mindenestıl fogva megtartó és megváltó kegyelmedre szorulok. A zsoltáros most imádkozni tanít bennünket, a teljes ige pedig megtanít bennünket tisztán és világosan látni azt a Jézus Krisztust, aki soha nem volt kettıs szívő, soha nem volt kettıs beszédő, aki mindig Isten igaz igéjét szólta, s aki maga az az isteni beszéd, mely tisztább, mint a hétszer megtisztított ezüst. Arra a Jézus Krisztusra irányítja a figyelmünket, akit a mi tiszta beszédő Istenünk küldött. Általa a mi tiszta beszédő Istenünk szól hozzánk, a szívünkhöz, hogy megmentsen, megszabadítson és megújítson bennünket. Ámen. (Szabó Gábor)
SZERETETTEL HÍVJA A TANÍTÓKÉPZİ FİISKOLA, ÉS A NAGYKİRÖSI REFORMÁTUS EGYHÁZ A Károli Gáspár Református Egyetem TANÍTÓKÉPZİ FİISKOLAI KARÁNAK rendezvényére ÁDVENTI KONCERT Énekel: LAUS VIVENTI DEO ÉNEKKAR Orgonán közremőködnek: A fıiskola tanárai és diákjai 2009. 12. 09. 19 óra NAGYKİRÖS - REFORMÁTUS TEMPLOM
5
XII. évfolyam 37. szám
Heti rendünk: vasárnap (december 6.) Advent második vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc keresztel: Szabó Gábor 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Fekete Zoltán 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Szabó Gábor 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Ádventi Evangelizációs Istentisztelet [Templom], Nagy Péter Budapest-budafoki lelkipásztor hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Dr. Fodor Ferenc kedd 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila 19.00 Ádventi orgonakoncert [Templom], Tanítóképzı fıiskola tanárai és diákjai csütörtök 14.30 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Ádventi esték [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Szabó Gábor vasárnap (december 13.) Advent harmadik vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Fekete Zoltán 15.30 Szeretetvendégség [Kálvin Terem], Fébé Nıszövetség 18.00 Ádventi Evangelizációs Istentisztelet [Templom], Szabó Imre nyugalmazott sárbogárdi lelkipásztor, Szabó Gábor 90 éves édesapja
6
2009. december 6.
Megkereszteltük: Hoffer-Tóth Sándor és Turcsányi Andrea Nimród nevő gyermekét. Eltemettük: özv. Hamar Sándorné (Tóth Ilona) élt 90 évet, Csemı. Pálfi István (Pálfi Ferenc és Kiss Etelka fia) élt 54 évet, Csokonai u. 9. Huszár Sándor (Ivanics Erzsébet férje) élt 90 évet, Lıcsi u. 1. Cseri Béla (Cseri Béla és Hodra Ilona fia) élt 42 évet, Nyársapát.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 170.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 66.760,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Sok szeretettel hívjuk és várjuk Gyülekezetünk valamennyi kedves Tagját szeretteikkel együtt az ádventi idıszakban minden csütörtökön este fél 6 órától az ÁDVENTI ESTÉK alkalmaira a Kálvin terembe (Szolnoki út 5.) Krisztusváró, közösségépítı elcsendesedésre Isten Igéje körül. Sok szeretettel hívjuk és várjuk a Nagykırösi Református Gyülekezet templomába mindazokat, akik lelki-hitbeli feltöltıdésre, megújulásra vágynak az elıttünk álló ádventi idıszakban Ádventi Evangelizációs Istentiszteleteinkre minden vasárnap este 6 órára.
A Fébé Nőszövetség hírei Imanap a 2004. december 5-ei népszavazás évfordulója alkalmából A nıszövetség tagjai december 1-én imádkoztak határon túl élı magyar testvéreikért, akik a népszavazás eredménye következtében nem kaphatták meg a kettıs állampolgárságot. Az imanapot a Horvátországi Magyar Református Egyház szövegezése alapján tartották. Az egyes imarészeket az asszonytestvérek olvasták fel. Az énekeket Dr. Dávid István vezette. Az alkalomra gyülekezeti tagokat is hívtak és vártak, szeretettel vendégül láttak.
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA November 30-án, hétfın értekezletet tartottunk. Megbeszéltük aktuális feladatainkat. A keddi minıségügyi felülvizsgálat eredményeként iskolánk idén is megkapta az MSZEN ISO
9001:2001 minısítés. Pénteken délelıtt a diákönkormányzat Mikulása járt nálunk. Délután a 7.b osztályos tanulók Mikulás-mősorát tekinthették meg alsós napközis csoportok. A hetedikeseket Mikóné Orisek Márta könyvtárostanár készítette fel.
7
XII. évfolyam 37. szám
GIMNÁZIUM: Mokos Nikolett lövészet C korcsoportos országos döntıben III. helyezést ért el. Gimnáziumunk minden osztályában a héten Mikulás - váró programok zajlottak, illetve karácsonyi díszbe öltöztek osztálytermeink. December 4-én és 18-án ádventi kézmőves foglalkozásokkal készülünk a Karácsonyra Nagy Anett katolikus hittantanár vezetésével. A december 3-ai adventi estén zenével szolgáltak a Szalay-lányok, gimnáziumunk tanulói.
József Attila: Tél Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek... Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek! 1922. november 12.
(Elhangzott az Adventi esték elsı alkalmán Szabó Katalin lelkipásztorunk tolmácsolásában.)
8
2009. december 6.
Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok 1918. december elsejére az akkor nemrég alakult Román Nemzeti Tanács győlést hívott össze Gyulafehérvárra. A tömegrendezvényen kimondták, hogy Erdély egyesül Romániával. Így jött létre 1918-ban Nagy-Románia, amely a két háború között Erdélyt, Moldvát Havasalföldet, Besszarábiát, Bukovinát és Dobrudzsát foglalta magába. E területek jelentıs részét az elsı világháború gyıztesei ítélték meg Romániának a Párizs környéki békékben. Bár Nagy-Románia nem élte túl a második világháborút, Besszarábia, Észak-Bukovina, Dél-Dobrudzsa ismét elveszett, Erdély máig teljes egészében Románia része. Trianon, majd Párizs (1947-ben) mindezt békeszerzıdés formájában szentesítette. A történelem során a románokat eddig csak egyszer egyesítette román uralkodó, a havasalföldi Vitéz Mihály (Mihai Viteazul), de ı is csak átmeneti idıre, 1600-ban. Mindenesetre a román nemzeti történetírás számára ez volt a késıbbi egyesülés elıképe, vonatkozási pontja. Az 1918. december elsején Gyulafehérváron összegyőlt százezernyi résztvevı nemcsak az egyesítést fogadta el, hanem határozatot hozott a kisebbségek jogairól is. Késıbb azonban ezt a román politikusok nem vették figyelembe. Az erdélyi magyarok számára 1918. december elseje a kisebbségi lét kezdetét jelenti. A román nemzetiségi politika nem igazán kedvezett a kisebbségek fejlıdésének vagy fennmaradásának, a romániai szász és sváb vagy a zsidó közösségek napjainkra szinte teljesen eltőntek.
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. december 6-a és december 13-a között) Dec. 6. Dec. 7. Dec. 8. Dec. 9. Dec. 10. Dec. 11. Dec. 12. Dec. 13.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
2Sám 1; 2Sám 2; 2Sám 3,1-21; 2Sám 3,22-39; 2Sám 4; 2Sám 5; 2Sám 6; 2Sám 7;
Zsolt 72;
Zsolt 85;
Róm 8,1-17; Róm 8,18-39; Róm 9,1-13; Róm 9,14-33; Róm 10; Róm 11,1-16; Róm 11,17-36; Róm 12,1-8;
RÉ 72 RÉ 97 RÉ 305 RÉ 306 RÉ 509 RÉ 310 RÉ 312 RÉ 85
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
