J
YVTA R* TICdMORi JENO gfffgMgS^^
3
1
MrtDBI PrtL
BrtQT/lbT
nOSOLTQ/IS
.CrtiraiiD
mmsm ^^i^\jgpr
iisili;117
BVDAPEJT 19IOKIAQJA © JPOLITZER 2J1GMONDEJFIA s
3
EGYE5-JZAMARA40FILLER|
MOPERN KONYVTAR TUDOMANYOS GYOJTEM£NY GGmORI JEN<5
IRODALMI, MOvfeSZETI, Szerkeszti:
A Modern dalom kivdld
KOnyvter
irodalmi,
c6Ija:
A modern magyar
irodalom 6s a vilagiro-
tudomanyos alkotesainak
mfiv6szeti 6s
nepszertisitese
6s megismertet6se.
A Modern
K6nyvt£r
c61ja:
Oj kultura megteremt6se Magyarorszagon,
kiil8n8sen azok kbzBtt, akik a mai gazdasagi viszonyok dldatlan, de term6szetes kovetkezmenyekep,
nem
r6szestilhetnek a kultura ezerfele gy5ny6reiben.
A Modern
K5nyvt£r c61ja: A magyar ir6knak, iltaldban a magyar irodalomnak a kiilftfldo'n va!6 megismertet6se 6s elismertet6se. E vegbSl a Modern K5nyvtar-ban egyelSre csak nemet nyelven megjelennek a n6met k5nyvpiac reszere a legkitunSbb magyar ir6k 6s kbltSk mfivei, muv6szi forditesokban. A Modern K5nyvt£r munkatarsai az ujabb magyar irodalom legkival6bb munk£sai, kik r6szben sajat alkot£saik legjavaval szerepelnek a Modem Konyvtdr-ban, r6szben a legnagyobb idegen ir6k alkotesait interpretaljak magyar
—
—
:
nyelven, a legigazibb muv6szettel.
Kiadja:
POLITZER ZSIGMOND £S Budapest,
IV.,
Fl
Kecskemeti-utca 4.
MEGJELENTEK Thomas Mann: A boldogsag akarasa.
Gomori lend
5.
Pikler Gyula: A lelki 61et alaptflrv6nyel. Az eszm61et helye a ter-
6.
Szini
7.
Nadai
m6szetben
a
Kosztotenyi Dezs6: A szeg6ny kisgyermek panaszai (Magyar K61t6k I.) Frank Wedekind: Hostenor (Szinmu) Bandczi Laszl6 forditasa
Schwarz
Gusztav
:
JogI
napik6r-
desek
forditasa
Studiumok Bigyadt mosolygis.
Gyula
P41: (Tarcak)
Szini Gyula A vandortaska Henri Bergson: Bevezet6s a metafizikaba. Fogarasi B61a forditasa. 10. Peterdi Andor; A s£tor alatt. (Magyar Koltdk II.)
8.
9.
:
NADAI PAL
BAGYADT MOSOLYGAS (tarcak)
|#^4',
MODERN KONYVTAR
BUDAPEST
7.
1910:
POLITZER ZSIQMOND ES FIA KCNYVKERESKEDESE
t
V
\
Jgf
•»
•"^
w
Kolteni annyi, mint it£16szSket tartani
onmagunk
folott
0BSE»,
TARTALOM N^dai Pal. Irta Gouvernantok Chasselas rouge
R
Szerkeszto
3 4 8
Mosolygo kirakatok
11
Ferko Nocturne
15 19
A R
kiralune
imadsagos kony ve
23 27 30
mafla-szigeten Vincent levele
NADfll eddig
PAL
megjelent miivei:
R magyar R holnap Raoul
nep-ethimologia gyermekei (Sajto alatt) Auernheimer R boldog matkasag. :
Nadai
Pal
forditasa
Rz angol
R
szocialis
muveszetrol
szerzo minden jogot, a forditas jogat
R Modern
is,
fenntartja rnaganak
Konyvtar 1910. Junius havaban
indult
R Modern Konyvtar ciralapjat K o z m a Lajos rajzolta A MODERN KONYVTAR SZERKESZT6SEGE: VIII. KERULET, VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18.
meg
NADAI PAL
december ho 15-en, sziiletett. Kozepiskolai tanulmanyait Kecskemeten vegezte, egyetemi tanulmanyait pcdig Budapesten, a tudomanyegyetem bolcseszeti karan folytatta. R budapesti tudomanyegyetemen avattak a filozofia doktorava 1906-ban. 1907-bcn a budapesti belvarosi kozsegi forealiskola tanarava neveztek ki, ahol azota is miikodik. 1910-ben a magyar kiralyi iparmiiveszeti iskola Czegleden,
esztetika-tanara
1881.
lett.
Irodalmi miikodese tobbiranyii. Hosszu ideig
irt
a Kiss
Jozsef »Het«-jebe kritikakat, esztetikai cikkeket es tarcakat; irt es ir a napilapokba. Rz iromuveszeti folyoiratok koziil ujabban sokat irt a »Renaissance«-ba, melynek allando munkatarsa volt, es dolgozik a »Szinjatek« cimii szinhazi folyoiratba. Allando munka-
es hasonlo targyu tarcakat
dalmi
es
tovabba a »Nepmiveles« cimii folyoiratnak, amelyben szociologiai, pedagogiai es esztetikai taniilmanyai §zoktak
tarsa
megielenni.
Foglalkozik
filologiaval
is,
es
eziranyu
cikkeit
»Magyar Nyelvor« szokta kozolni. Leforditotta Paul Huernheimer: »R boldog matkasag« cimii vigjatekat, amelyet az
a
6
forditasaban
adott
elo
a
budapesti
»Nemzeti Szinhaz«.
Ezideig ket 6nall6 munkaja jelent meg kotetben: »R magyar nep-ethimologia« (1906), es »Rz angol szocialis miiveszetrol« cimii,
(1910).
pedagogiai
Harmadik muve: *>R holnap gyermekei« es most van sajto alatt.
targyu,
R SZERKESZTO
GOUVERNANTOK H
haja kek, mint az aceldrot, az area piros, mint az alma, egg kicsit molett es a cipoje kopog az aszfalton, mint a holland papucs. ilzt hiszem, Juliettenek hivjak es azzal kezdte a hodit6 karrierjet Budapesten, hogy ramosolygott a 772-6s hordarra es megkerdezte tole energikusan, mint egy szabad lausannei nohoz illik, hogy: Monsieur tachgoncasch, ol van a Old-ussza? Ez meg a kora tavaszon tortent, amikor meg a kis francia nok kotott rekliket hordanak les petits oiseaux a bliiz alatt, vagy a bliiz felett, a homero allasa szerint, ilzota naponkent kivonszol egy matr6zruhas pantallos kis Lajoskat, vagy egy tejen hizott Ellacskat a delelotti setaj^ra. R boaja szalldos a levegoben, a cipoi ismerosen csattognak az aszfalton, a Lajoska konyorteleniil iildozi a ku~ tyakat, egy kis leany labdazik mellette, Elza hopp, Elza hopp es a kis francia no meghozta a szikrazo tavaszt. Mert tevedes azt hinni, hogy a tavasz akkor kezdodik, mikor a csodalatos princ szaznapos almab61 felcsokolja a a szunnyado lovagvar melyen Csipkerozsat. Vagy amikor az istenke lenyalja az arvamegyei csokolade-hegyek tetejerol a tejszinhabot, Nem, mert ez csak az elso futtyentese a tavasznak. Igazaban akkor kezdodik, mikor a Hold-uccaban az olmos delelotton kivirit egy boa, aztan mogotte szalad egy Lajoska, tovabba megjelenik egy daxli es a szemkozt fut6 oldalon megjelenik egy masik daxli es meg egy Lajoska es meg egy francia boa es ezek harom perc alatt ugy osszebaratkoznak, mintha szaz eve ismernek egymast. Rz istenke ilyenkor morog egyet-kettot, aztan leszol valamit a hazitelefonon az ugyelonek, az int a vilagositonak, Szent Peter a kapuban leveti a bundajat, lerantja a szakallat, a mar6nisok £s a narancskereskedok hazamennek aludni es a szigeten elkezdenek sohajtozni, meg riigyeket fakasztani az edes orgonaboferolgi
—
—
—
—
—
Beh furcsa is, hogy valahonnan Lausanneb61 vagy a Provenceb61 ideszakad egy Juliette, vagy pedig Braunschweigbol ideropul egy Johanna Luise Cikora nevu no cugos cipokben es ez meghozza a tavaszt. Pedig ugy van, egeszen bizonyosan ugy van, mert csak az 6 kedviikert ragyogja be a delelottoket a napsugar. R lustankelo pesti nep keszen kapja a tavaszt meg a deli verofenyt, de nem ismeri a delelottok bajat. Hzokat a tejszinu sziirke konturokat, amelyek almosan kodorognak a Duna folott es szo nelkul hullanak bele
a
jeges
vizbe.
Ezeken
a
bizonytalan
delelottokon
veges-vegig csak az 6 maganyos kis cipoik csattognak a parti aszfalton. R levegoben tegnapi parfiimok sejtelme lebeg, tiikorablakok mogott az ejszakai mulatsagok asztalait tisztbgatjak, almos szobalanyok razzak ki az ablakon a rongyot, de 6 mar frissen, megmosdva, fesiilkodve setal, setal: a gouvernante. Egy darab egeszseg, egy porcio onallosag, egy oktondi kis komolysag, amint igy jar idegenul es megis bizalmasan ebben a nagyvarosban. Senkije es semmije: csak a bizalma onmagahoz. Egy kis koztarsasagot alkotnak 4 nagy exotikus vilagban. Feliiletesen nezve ugy tetszik, hogy eloszor ket daxli, azutan pedig ket gyerek teszi meg a diplomaciai lepeseket az 6 entente-jukhoz. Holott a valosagban mar az elso feltlinese egy uj boanak, az elso kattogasa u) cipocskeknek, az elso harsany nevetese egy uj hangnak, az elso »Silence, Pischtike« neman es titokzatosan vegigviszi a hirt, hogy a gall muveltsegnek egy uj kis Jeanne d'Hrc-ja erkezett Magyarhonba. Mint valami regi ismerost, ugy fogadjak. Nem kerdik tole, hogy hivjak, mert az ugyis mindegy, hogy Juliette-e vagy Mariette? Arra sem kivancsiak, miert hagyta el a feszket, mert ugysem a miert a fontos, hanem a kiert. Nem kerdik, mi volt a regenued? Mert ismerik a maguket, tehat ismerik a masiket is. Hisz a regeny mindig ugyanaz, csak a cimlapja mas. Es aki folvagja, az mas. Nem kerdeznek semmit tole, mert szent nekik az a titok, amely oket mindnyajukat idehozza. Mindeguik koriil egy leheletnyi miszticizmus lebeg, 6cska barsony, kethatosos teknosbeka-csont koriil egy kis gloriette, ok latjak azt egym^son es tisztelik. De a maguk feje koriil nem latjak, tehat j6kedvuek, mint az operett-szubrettek. Valoban nagy onfelaldozasukba keriil olykor, hogy egy faraakadt labda utan ne masszanak es egy setal6 nagysaga utan ne osonjanak, szamarfuleket mutogatva, es hogy celba ne vegyek az emeleti ablakokbol az aszfalt felett mozg6 cilindereket. De valsagos pillanatban megsz61al bennuk a lelkiismeret szava, 1
6
amelyet
meg az edesanyjuk csomagolt be Lausanneban
a
raeleg als6ruhak, az olvaso es a piideres-dobozok melle es ekkent sz61: Juliette, fiam, te pedagogus vagy, te komoly no vagy, teneked az az elethivatasod, hogy az avoire-t es etre-t tanitsd a Ploetz konyvebol, nem pedig a cilin-
derek megbecstelenitese. Es 6 szorgosan, pentosan, egy kicsit automatikusan tanitja tovabb, hogy ha az udvarias francia ferfi azt kerdi, hogy mit keres on, kisasszony, akkor a korrekt francia no azt feleli: je cherche ma casquette. A szerae erdekteleniil nez ki vegig a hazak tetejen. Vajjon mire gondol ezalatt? Szoszke kis Lajoskaknak halvany, nyulank lesz az arcuk lassankent es 6 mintha bennefelejtkezett volna a rendhagyo igekben. Tejkepu Elzacskakat megtanit a complimente-okra, a csendes mosolygasokra, rettenettel ovja oket a faux pas-ktol, finom es karcsu nagyvilagi nokke serdiilnek mellette, 6 pedig egyre erdektelenebbiil tanit es egyre messzebb nez el a
hazak
teteje
felett.
Megtortenik, hogy a messze idegenben, eroi fogytan, meghalni vagyik koziilok egy-egy. A multkoriban, homalyos delelotton ketszer magara lott egy ilyen szoke es bolondos gouvernante. Egy kis palyatarsnoje ujsagolta nekem. Olt egy szeles chaise longue-nak a peremen es en egy kicsit faradtan hallgattam, vegignyujtozva. Kar erte, mondta mert joszivii volt. Minden francia leany joszivii. En nekem jobaratnom volt es szerettem. Kerdeztem tole: miert tette? De azt hiszem, j61 is tette, ha mar megunta az eletet. C'est domage, qu'elle ne pouvait pas attendi^e le printemps!
—
—
—
Es szaporan beszelte, hogy ime ilyen egy francia no. Legtobben hoznak magukkal hazulrol egy toltott revolvert. Hzutan, ha az oregseg meg a parton eri, messzi a revtoi, ez a baratjuk meg hatra van. Volt ebben a verszagu halk fajdalomban valami enyhe Guy de Maupassant-hangulat. Egy perverzus kis kacerkodas a halallal. Lassa, mondta, erre az angol no nem kepes. De mi ilyenek vagyunk, leanyok. Valoban, csicseregni es lehullani az avarba, meg sem varva a tavaszt, ez az 6 kivaltsaguk, szegeny kis bonne superieuroke. A nemet no, ha ideje kitelik, visszater Lippe-Detmoldba vagy Rraunschweigba es derek mezeskalacsosok sziveben fiijtatja tovabb a tiizet. Az angol gouvernante csendes es tiszta mull-fuggonyok kozott eli a nyelvtanarno-mathuzsalemek korat. Germania mama visszahivja az 6 piroskepu, lenhajii leanyait, a nagybrit gondolat
francia
—
pcdig vasarnap reggelente egy csendes kis imateremben suhogtatja meg a reverendar fenyes palastjat, osszefiizven vele az oregedo, jambor es tiszta missek szivet. Csak a Juliettek es Mariettek cikaznak celtalaniil e nagy vilagi teren, mintha orokke az eletnek miszterumain csiiggne a tekintettik. Mintha elfaradt es kiegett Napok meteorjai lennenek, amelyek sohasem talaljak meg tobbe az anyjukat. R Lajoskakbol pelyhedzo arcii Lajosok valnak, a mademoiselle tiszteletebe pedig valami nyugtalanito erzes vegyiil. R furge gyermekszem cirogaton nez az 6 nyugodt, egykedvii arcaba. Egy kis anyaszeretet vegyiil ossze egy kis elfojtott tiizzel. Valahol az ebredo termeszet osztonei kozt egy ajtot felejtenek nyitva. ezen at suttogas hallatszik es balsejtelmek bugyannak fel. Es ekkor egy energikus hang szol bele a
bontakozo harmoniaba es egy
kis
gouvernante tovabb-
megy egy
orszaggal. Es senki sem kerdezi tole,
mademoiselle?
amint
illik:
Ou
allez
vous,
CHASSELAS ROUGE Finom, selymes bikanyalak uszkalnak a levegoben: egy bizonyos fajta pok vandorutra kel. R fiivon a harmat rcggel nagyon gombolyuen es nagyon eziistosen csillog, lassan-lassan derre fog fagyni, mint a meglett es szotlan ember szerelme. Es tavol, valahol a mikebudai erdok alatt a taknak tejszinii lelekzetebol egyre lilabb es egyre kumulaltabb savok hiizodnak a Cserhat fele biztosan es szomoriian konstatalom, hogy itt van az osz megint. Egy palinkas )6 reggelen pedig avval koszont be a kapasne, hogy az eccaka meggyiittek a sovabok. Mar reggeliznek is, jo meleg tejes kavet a derek nagymarosi germanok, akik nehany 6ra miilva hivatva lesznek a muvelt nyugat fele iranyulo gyumolcs-exportunkat fellenditeni. R nyaron meg otthon sanyargattak a pesti iidulo-kozonseget, most pedig mar mind itt vannak: a Leni, a Mali, a Kati es egyeb folyton mosolygo, nagyon egeszseges es remitoen ostoba teremtesei az istennek. Holnap pedig mar kiildik is az elso selyempapirbelesu kasokban az edes, az izes, a gyonyoru chasselas rouge-t. Holnap mar viszi a gyorsitott tehervonat Becsbe meg .
.
.
Krakkoba, meg Przemyslbe es egyeb hazafiatlan helyekre, amelyek azonban uzletileg veve nagyon hasznosak a szegeny magyarnak. Holnap mar viszi is haza oket iroda utan valamelyik Stenkermiiller ur a kedves csaladja korebe, hogy ezustkanalakon, ostyaban adja be a pubikaknak. Holnap mar dus, buja zsardinettos-talbol fogja rubensi puhasagu ujiakkal kihal&szni egy vidam, moho-piros ajkii Circe. Holnap mar, vagy holnaputan gasztrikus eredetii hipochondriat fog vele gyogyitani Odesszaban egy kecskeszakallii orvostudor. S szazan, ezren fognak tole enyhulni, feludulni, megcsomorleni vagy vagyokka lenni, a halvanylilaszinii, pergament-heju,
hiisos-bogyoju,
kicsit
illatos,
kicsit
pikans
es
gombolyu, eiragadoan kacer chasselas rouge-tol. De ma meg az enyemek s akar a padlas hiujar61 nezem, mint egy biiszke hadvezer, a katonas gledaban alio, covekhez szogezett tokeket, akar koztuk jarok es cirogatom, megcsipkedem a puf6k furtjeiket, itt is, ott is, mint anya a kis gyermekeit, egyforma szeretettel nezem. Es egy ven vegtelenul
—
ajakcsettentesevel elvezem a finom primeuroket, azt, ami csak az enyem lehet, amit nem visz el senkinek selyempapirban a gyorsvonat, a piros saszia-fiirtok finom hamvat, amelytol olyan szepek, halovanyak, mint egy angol leany reggel. Nezem a napsugar atmelegito es edesito, keresztiilvilagito utjat, amely az aranysarga chasselas croquant szemeit ugy jarja at, mint az ampoina fenye a tejuveget. Hallgatom a muzsikajukat, ahogy a hamis Eurus meg Notus susogva boritja rajuk a haragoszold, nehez, tanyernyi leveleket s ok devajon vagy osszegubbaszkodva neznek bele huncut kis szemeikkel ebbe a bolond nagyvilagba. Nezem oket es kozben ezerszer is visszafordulok a feremtes miszteriumanak kolepcsoirol a balga kerdessel: honnan veszik ezek a furtok e siro, kietlen, forro homokb61 ezeket a finom nedveket, csodalatosan osszefolyo szineket? Honnan kapja a rizling csurgatott mezet, a Muscat Othonel izgato parfumjet? Hogyan tudott embed munka erre a nagy oserorc egy gyonyom, lefegyverezo, atcivilizal6, sot ahitatra ragado novenyi kulturat emelni? Tizenot esztendovel ezelott meg vigan oldostek errefele egymast a korosi pasztorok, akik Mihaly-napot iilni vagy egy kis birkalopas iranyaban vetodtek csak errefele, a bucMkon keresztiil. Es e nomad magyarok ma mar feher hazakban laknak, negy korona a napszamjuk, vasarnap borcibart szivnak es jovo ilyenkorra vasuton, pliisskanapen jarnak a varosba megnezni a Miss Hook of Holland premierjet. De nem messze innen talan husz kilometerre, deli verGben es holdvilagos ejszakakon egy kedves, jovialis oreg ember meg most is tfillel boritott hibridek fole hajolva dolgozgat 6rakhosszat, hogy uj, bo es jol elallo fajokkal ajandekozza meg az szatir
T
anijatermeszetet. telinit,
meg
fakasztott
erre
eloszor
s&rga karhozat gyanant folyo
mokbol, mikor
nyomta
meg
a
pesti
kavehazakban
tiizes
zold
vel-
szilvanit a hois a fillokszera
bu. Ezt az oreg urat Mathiasz Janosnak hivjak es 6 ma a leghasznosabb magyar. Talan Zrinyi Miklos is lesz belole egykor, ha majd a szolonek is jut egy olyan nemet hoskoltemeny, mint nemregiben a
miatt
fejiinket
a
buzdnak.
Bolond borongas van ebben
augusztusvegi reggeli de elszorul a szikezeben a kes es a svablanyok verzo szarral bukik kosarba a foldnek jokedvu guongyokke fagyott kurjantasa, a szolofiirt. Messze, messze fiistos, panyirkos levegoben es vem, mikor megvillan
nem
az
tehetek rola,
10
az ejjeli gozoktol az eg alja, messze bug a guar ras szirenaja es csabit benniinket a varos, kedves chasselas rouge. Ide kell kijonni, hogy az ember rnegtudja: milyen erzesekben gyokerezo konzervativ ereje van a foldnek es hogyan huz le benniinket porhanyo kozanyank. Mert Anteuszok vagyunk pirulni, keshedni es mind. Itt kell felnevelni, zsendiilni, negedesedni latni oket, hogy aztan a szakadas perceiben megertse az ember a levelsarguias, az anyankat elhagyas melankoliajat. Holnap vege a bolondsagoknak es kezdodik a fanyarsag. Vege a gondtalansagnak, mely forro nappalokon oreguras piquet-partikba es tizennyoicoras tavalvasokba szenderiilt. Vege a szuverenitasnak, mely a lebbencsleves diktaturajan kezdodott es a kotozolanyok esti tanzfiizerkejeben kulminalt. Vege a Buddha kiraly fianal is szakallasabb remetesegnek, mely olykor komolyan megborzongatta a fejem boret, ha egymagam oriztem vasarnap ejfeltajban a szolot. Es a neszteienul jovo halvany alkonyatokon ki fogja olvasni a Kisfaludy Sandor badacsonyi stanzait Szegedi Rozarol? Ki fogja elmeselni az Eotvos Karoly szomoru oreg zseller-historiajat, a konnyeket csalot, a kapas eivtarsaknak? Es ki fog eltunodni azon, hogy mi az ordognek is van firkalo-bogar a vilagon es ha mar van, miert nem marad Pesten a redakcioban? Bolond dolog ez mind es most egyelore vege mindennek. R nep egyszerii gyermekei most mar hasztalan enekelik a szomoru tenyt, hogy leegett a pesti szipkagyar es hogy bennegett harminc barna lany. Siket fiilekre talal. R tekintetes Daranyi ur szolejeben akar meg se penduljon az agg kythara, mert ugy sem lesz, aki elbusuljon, amint a kocsis hurjaba csap. Leni, a svab nok egyike talan meg fellangol tole mint a pasztortiiz oszi ejszakakon s folmegy a padlasra is ejjel galambokat keresni, de en mar nem leszek ott, mikor az ura hiitlen elhagyas cimen meginditja elien a konty-keresetet Hdieu neked is, szerelem. Vege, vege es szegeny piros saszla nem tehet rola, ha font, a varos orvenyeben idegeniil neziink egymasra, o meg en. Mint szeretok, akiket messze elsodort egymastol a szel. Gyiilolom ezeket a svablanyokat ... de valahoi messze fiityuive, zugva, kattogva vag at a gyorsvonat az ejszakai pusztakon. Ez annak a jele, mondja a kapas, hogy holnap eso lesz. Pedig csak azt jelenti, hogy odafigyelek, mert a gondolatom mar robog be a varosba. Zizego selyempapirosba burkolva, odacsomagolva a veres, y
biboros
chasselas-hoz.
MOSOLYGO KIRAKATOK Mikor odahaza riigye fakad a barackfanak, Herman Otto pedig izgatottan varja az ornitologiai kozpontban, hogy Buccariban mikor repul at az elso bubosfeju fustifecskepar, en a Dorottya-uccaban lesem a kikeletet. Budapesti embernek itt sugja eloszor fiilebe az 6 melodiait a tavasz. Egy palotai asszony a Karoly-korut sarkan meg nem csinal nyarat az ibolyabokretaival es hasonlokepen meg nem jelenti a termeszet feltamadasat az, ha a kiilonbozo kavehazajtok folott kiilonbozo mazolok csattognak es elkezdik lespriccelni a vilagos tavaszi kabatokat. Nem, a tavasz eloszor azokban a clair-obscureban ragyogo sziik kis uccakban koszont rank, amelyek a Belvarosbol atnyiilnak a Lipotvarosba. A nagy tiikorablakok egyik naprol a masikra elkezdenek mosolyogni. Diszkreten, okosan, mint ahogy a komolyabb szinhazak fiatal miivesznoi szoktak, mikor eloszor jelennek meg a tavaszi toalettjiikben a Vaci-ucc&n es finom muselinfatyolok lebegnek a levegoben lilaszinbe borul s utanuk az ucca. Az ember reggel meg egy kicsit diihongve itta a kavejat, a becsiileteben gazolt a pincerszakszervezetnek es azzal az eltokelt szandekkal jott be, hogy ma irodatisztek vere fog folyni a negyedik keriiletben es ma lesz a napja, hogy a Curian bunvadi feljelentest tesz a szaboja ellen.
De lassankent lecsillapszik a haborgasa, furcsa, almodozo erzeseket kerget a fejebe a konnyii szel es mig itt is, ott is szemebe csillan a kirakat, eszreveszi, hogy megjott a
tavasz.
Mert telen es 'mas varosreszekben nem igen tud mosolyogni az ucca. Legfeljebb kacag, vigyorog, vagy epen vastag konnyparakat sir az iivegt&blara. Mosolyogni, szeliden es elokeloen, csak odabent tud, a gazdagabb varosreszekben. A kiiltelek szamara legfeljebb az angolos beretvaltkepii fiatal malacfo mosolyog, szajaban a szokasos fe]
12
fajdalommal. Rzaz dehogy is mocitronimal es merev solyog, csak hunyorit 6 szegeny a j6zsefvarosi Salomekra. Hlapjaban pedig komoly es szomoru erre a vilag, sot ilyen beljebb a korutakon is. Egyhelyt a szalamirud kacag, hbgy raajd megpukkad szegeny, masutt az optikus nagy papaszeme 16g a kirakat felett es hullatja az esokonnyeket. De ez mla'r a regi Pest ticcain sem hatotta meg az embereket. Oj eletet errefele csak az uj idok pornografikus szele hajtott,
mikor az antikvarius-kirakatokban megjelent kacer
pil-
lantassal a gimnazistak oromere: »Das Weib in der Karrikatur«. Tuzar mester, a ven kopo, ugy erezte magat mellette, mint Jupiter annakidejen, mikor elcsenhette Junotol az
olimpusi kapukulcsot. Hanem szemkozt az orvosi lazmerok es csipeszek kozt, a szomoru gummiembernek egyszerre konnyek csillannak meg az iivegszemeben, mert eszebe jutott, hogy o sem volt mindig fabol. Nem, ezek a megfagyott, lelektelen, vagy sovargo tekintetek sohasem tudtak mosolygova tenni a kirakatot. Egy-egy piliangos kis topan azonban igen. De fajdalom, ez is csak annak, aki tizenhet esztendos. Minket mar hitetlenebbe tett a kor. Es akarmilyen frizirozottan mosolyog is a borbelytablakon a gombolyu Wekerle Sandor, ugy an, ki bizik az 6 mosoluaban? R mosolugashoz pedig az kell elsosorban: bizalom es oszinteseg. Hazug mosolygas kirakatban nines. R mosolygashoz az kell, hogy gondolkozas nelkiil visszabiccentsek a fejemmel: ismerlek es koszontelek. Hangos tarsalgassal megy befele a varosba es valahol a Nemzeti Szinhaz taiekan egy velencei kristalypoharbol nyilo narancsviragok intenek feled. Ebben a percben jllatot erzel s e$y konnyu, elfuto irigyseg nelkiil val6 gondolattal gondolsz Nizzara, vagy Mentonera, zold pazsitokra, tarka viragagyakra es fiatal amerikai misszekre, akiknek a szoke hajaval tenniszt jatszik a napsugar. Talan epen a viragok tanitottak meg ra az embereket, hogu a kirakatokban is csak az tud igazan mosolyogni, ami el. Hiszen szep a szikraz6 gyemant-diadem, mikor a Vaciuccaban osztaly elleni izgat&sra csabit. Es szep a levantei seluem is, ha szep. Rz is komoly dolog, mikor ketsz&z
—
kremszinu es sziirket£blas konyv aranymetszete vagja fejbe az embert es erezziik, hogy e nagy skatulyaban mennyi filoz6fia, muveszet es otlet fut ossze egy egesz vilaqresz termesebol. Oluan erzes nuugozi le az embert, mint a dunaparti nagy sz&llodak hall-jaban, mikor egy tudos-kongresszus csap benne idegenforgalmat. Egy percre az idegenbe vagij6das erzese zsibong benniink, messzi vizeken tul valo
13
r6zsas kulturakra gondolunk. Egy percre nema szerelemben olelkezunk ossze a kirakattal. Mindez valoban szep, sot beszel is. De csak a fejlettebb, miiveltebb emberhez, azt is inkabb busitja, mint mcgkapja. Hanemi a szolo sz61, az alma mosolyog, a barack pedig cseng az ezustos talcan es eszunkbe jutnak regi gyermekmesek. R tiinderasztalrol, mely terlilt, teriilt, dusan rakott talaktol rogyott me^ es a gazdagok fogyasztottak a kincseit, a szegenyek pedig hallgattak a mesejet. Vagy neztek az iivegen at. R kirakat mas erzeseket, kialakult kultiiralis, vagy politikai szenvedelyeket valt ki beloliink, kishitiive tesz es iazongast fojt belenk, De bent a Belyaros egy csendes, levegos kis uccajaban van egy bolt meg egy kirakat, a legkedvesebb, legnyajasabb egesz Budapesten. Pintyokek ugrandoznak benne, sarga kanarik ropogtatjak a kendermagot es hathetes ennivalo kis cirmoscicak nezik ezt bekesseggel. Es en, ha arra megyek, hiisz evvel fiatalodom meg egy pillanat alatt es mint husz esztendovel ezelott cselekedtem: szeretnem pajkosan a nyelvemet oltogetni rajuk. R kirakat gyerekke is varazsol benniinket,
L
Valami ehhez hasonio mozgas, szines nyiizsges okozhatja azt, hogy mikor az ember a napolyi uccakon es a velencei sikatorokban jar-kel, egeszen elemi eletoromok motoszkalnak benne, ember itt, ahol kirakatban egyiitt a kis Garibaldi a
Frissebb,
gondtalanabb,
konnyelmubb az
egy nagy kirakat es e lubickol az ember, a szarado ruha meg sutoteknoben. Talan a Kelet vagy valami mas regi pogany kultura hagyta itt utolso eml^knek az uccanak es az embernek tarsulo szeretetet. Mint ahogy erre feljebb is a Kelet vetette eloszor kirakatba az embert: a az
egesz
vilag
turbanosfeju, sargakaftanos perzsat, aki molyette szonyegeket foltoz a deli verofenyben, mialatt Mekkara gondol, amint a Koran eloirja, meg az: asszonyokra kacsint, akik elsuhognak elotte, Ez a pergamentarcu, lapos-nezesii baratunk volt az elso, aki nem kitomve vigyorgott a budapesti kirakat mogul a jarokelokre. Es jottek utana a tobbiek. R kirakatablakok egyre szelesebbek lettek, a miihelyek pedig egyre kozlekenyebbek. Rozsas leanyarcok jelentek meg a kirakatokban es kezdtek el mosolyogni, Londonban, Parisban raffinalt otletekkel allitottak meg a nezot, de a budapesti kirakatokban megmaradtak pikanteria nelkiil valo dolgozo l^nyoknak. Irogepen zongoraznak, csipket vernek, szonyeget csora6znak es serenyek, ruganyosak, mint maga a fiatalsag, ]6 koztiik v£rni a tavaszt R kiizkodo, yerejtekezd, hul-
pirosajku,
—
Iamz6 ucca
forgatagaban
erezni
a
tiszta
dolog
illatat.
A
Munka nagy szimfoniajaban finora klarinethangokon szolal meg az 6 romancuk es dallamokat lop az ember szivebe. Es nem kell arra gondolni hogy valamikor feher lesz az arcuk, meggornyed a derekuk, nem kell arra gondolni, hogy egy csendes lokuk mogott. Nem
talan
kis kell
idill lemondasa motoszkal a hornsemmire sem gondolni, csak a konnyii
kis battisztbluzra, a rozsas arcra, melyet valaha marvanyba faragnak es mikor az ember megy ebedelni, robotolni, tiszta, platonikus szerelemmel gondoljon vissza rajuk, akiknek a
mosolygasa
kiseri
hazafele.
FERKO Ahogy
leirom a nevet, egy cipopiros kis pofa mosolyog ket fekete szem, amely huncut, betyaros £s megis szelid, mint a Rafael pufok angyalaie. R haja felfele van fesulve es olyan szuros, hogy a daxlik megugatjak, ha latjak, istenem, ez mar a ferfias onerzet kerdese egy kis diaknal. Mert 6 mar az, epen ket hete, hogy elmult tizesztendos es erettsegenek feltiino jeleit viseli a bal lapoo kajan, ahol a minap riigta meg a vasderes. K vasderes pedig tudvalevoleg nem rug meg mast, csak kis diakot es csak a bal lapockajan, hogy meg ne santuljon. Ferko azonban ferfias komolysaggal viseli ezt a vitezsegi ermet es most epen azzal van elfoglalva, hogy alszik, edesen, csendesen, mint egy kis kadet, aki almaban mar elfoglalta
ram
es
Rz almat meg nem zavarjak sem nyomaszto emlekek, sem aggodasok, amelyeket meg kell fojtani, mint a hetfejii hidrat. Konnyii es kek ez az alom, akar a cigaretta fustje, melyet kukoricaselyembol sodornak pajkos gyerekek az arokparton. R hold azonban hidegen, szomoruan vilagit rank, akik itt iilunk, szotlanul gondolva ra, hogy holnap elmegy a Ferko. Mert ez mar a szeptemberi holdfeny. Rz a lankadt eperfalevellel pergo holdsiites, amely nel mindig hosszii, csokolozo parok elnyujtott arnyekat latja az ember gondolatban, amelybe csak neha vakkant bele egyet egy tavoli kutya es mindenki szotlan, mert holnap Marengot.
elmegy
valaki.
Rz anyja mar az
utolso
ecsetvonasokat eszkozli a
suit
gyengedseg legutolso selyempapirosaiba burkolja a dioskifliket. Es en holnap reggel viszem a Ferkot. Tudja isten, van ebben az erzesben valami, amitol savanyubb a bor a pohar feneken. Rz oregapja, akit a hatultoltds puska-rendszer kovetkezteben a hatan sebesitett meg egy csiben
es
a
16
gaz bosnyak szipkakereskedo Maglajnal, ezuttai nem biza borbahullott muslincakat, hogy huzzak ossze a la~ bukat. Minek is hiiznak ossze a labukat, mikor a bornak okkupacios historiaknak is utolso csoppjeit horpintjiik. is, Vajjon lesz-c batorsagom folkelteni holnap reggel, mikor a napieny meg nyirkosan, kevelyen szikrazik a fuvon es azt mondani neki: Gyerunk, fiam. R tokeletesedes gondolata, hogy kulonbbe keli lenned az| apadnal, a valladra tit es elhiv. Nem filozofal, de dolgozik, mint egy evezredes erjedes, mely minden uj sejtben a regi buzgalmakat gertatja
feL Es sineket rak alaci es te kigurulsz rajta a lehetosegek orszagutjara, Vajjon tudok-e neki egyaitaiaban mit mondani. K szeme meg aimos, a ftile meg gyiirott lesz, mikor a hona alatt atkotom a pakkot, hogy el ne szaladjon, R sziveben meg ott zeng az utolso mela pofon, amivel a kis hugatol elbiicsuzott, az anyja meg egy konnyes csokot nyom az arcara es en azt mondom: hopp, mehetunk! S megerkezunk a gorbeuccas, poros videki varosba. Ugyanazok a platanfak, mint az en diakkoromban, a lovak epen olyan lomhan docognek, mint akkor es pataik alatt a granitko ep ugy veri a szikrat, Itt egy uccasarok, amelyen egykor hetedmagammal thermopylei elszantsaggal vedtem a lateinerseget a cipeszinasokkal szemben. Itt a legjobb csokoladet kapni. Ott egy pad, de nem, ezt meg raer megtudni, folotte egy ablak, Szaz meg szaz kis diak zsibongva, nyuzsogve, agalva arulja a Pirchalat es a Lutter-szamtant es engem egyszerre megcsap a rendhagyo igek peneszszaga. Halvany szamsorokat latok a sargulo papiroson es egy nehez, nagy fekete tablat, meg egy zomok kis fekete papot a nagy karneolpecsetgyiirujevel. R haja hosszu, az arcan szelid halmokban ragyog a megelegedes, a szeme furge es josagos, s mig te kikotrod az inged mogul az ujraoltasi bizonyitvanyokat, enbennem felrajzanak az emlekek, Mikor meg en alltam igy s az en elotte, kotoraszva az ujraoltasok tanusagai irant arcomon hiizta vegig szeliden az 6 nagy, husos tenyereit, mondvan: Csak diligenter, amice! Es te is erezni fogod az 6 nyomaszto folenyet e percben, s ahogy egy beszedeset cuppantasz a kezere, titokban megcsenaiil benned egy pajkos scherzo-hang: de jo volna egyszer subickos szajjal kezet csokolni neki! Ugyanazokban a padokban, ugyanazon boltivek alatt fogsz iilni, mint az apad, s ha vegignezel a sok foldszintes haz teteje folott egy lopptt pillantassal, ugyanazon a regi, mallottfalu sarga tornyon akad meg a tekinteted. Es fel~ jeszti
—
.
17
minden vas£rkoponga, komolgra ngirva, szakasztott ugyanazzal a csaladi es garadicsosra szabassal, mint az en idomben. Szogletesek, duzzadtak, gumosak es elorebukok. Tempora mutantur, de a kopong&k nem v£ltoznak. Mindent vegig kell csinalni, mindent, mert ez a szcllem biogenetikai torvenge, amelg nem ismeri el, hogg eggszerre 6t lepcsot is keresztiil lehet ugrani, ha az ember a viggazot akarja becsukatni. Mindent meg fogsz probalni. Megismered Brozer nenit, a szelid, a vajszivii, a paratlan Istenem el-e meg a Mandi £s fiilbevaloju Brozer nenit, ropogtatja-e meg a kendermagot? Mert csak azon fordul meg, jo-e a kedve, friss-e az egeszsege a neninek. Es Misunak fog teged is szolitani, mint az apadat, meg az oregapadat is, meg idaig meg minden kosztos ggereket, akinek tiszta volt a fule, mert nala a ggongedseg, a becezes es a hizelges a talalekongsagnak csak ezt a formajat villangoz a gondolat: ott harangozni
nap delutan. Es
koriilotted
neggven
is
lehet
kis
—
ismeri:
Misil,
Mindent meg fog probalni Ferko, amig egg kicsit felszegen, kicsit almodozva, egg kicsit megszabdalva az iskola Procrustes-padjaban felserdiil lij buzgasokra. Ot mar uj m6dszerek, iii didaxisok, direkt metodusok es eleven termeszetszemlelet tanitjak meg a regi kollegiumban arra, hogg szep ez az elet szintetikusan nezve es est deus in nobis m&r az ikosaeder s a ggenge aoristos koraban is. Hogg az illuziok s nem
mint
a
labda
puffannak
a
fejiinkon
es
elszallnak
marad utanuk mas, mint egg faradtan zsong6
Es mikor selgmes
aste.
kappan-bariton szonorja lesz a hangjanak, rac diakok koponyait fogja koppintgatni 6 is a tanciskola vegen. Hkkor mar tudni fogja, hogg mirevalok az ilgen csondes, akacb61ogato esteken a zold kisajtok mellett a padkak, amelgek folott a pelargonium mosolggasaval eggiitt ngulik ki egg noi kis kez is. Es az vagg levelet sodor le, vagg egg kancso hideg vizet. Ki lesz mellette a pubertas e miszteriozus, de aggodalmas eveiben? Kinek ngilatkozik meg, mikor ngomast fog erezni a fejeben, mikor etvaggtalan es sapadt lesz s bolond gondolatokat suhogtat meg fejeben az esti szel. Talan egg komolgkod6, pecsetes iras fog jonni, talan egg oreg szarkaMbbetiis level lila tintaval irva, talan egg kis arckep^ is kihull belole, vagg egg piety kas szo kel. Ki tudia?^Mi pedig indulunk, osszeszedelozkodiink oregesen, az ang'ja egy kicsit voroses szemhejakkal es en korholni fogom 6t: Terringettet, kolgok, en ezt nem igg gondoltam Pedig dehogg nem igg gondoltam. Beliilrol azert az en lesz
az
alia
s
.
Modecn Konyvt^r 7
.
2
18
bozontos mellera mogott is meg fog feszulni egy erzes, mint oreg aszokfak folott a sotet obor a szoloviragzas idejen raaga is elkezd egy kicsit tajtekosat muzsikalni, en bennem is gyongyozni kezd majd lassankent a regi, melyreszallt hangulat Es a tekintetem ovatosan osszerebben az anyjaval. Mint most is, mikor igy a scjteseim recehartyajan vegigszalad a jovo. S neziink szotlamil a holnap reg~ meg egy fiirt szolot gyomoszQlvc a gel ele. Rz anyja taskaba, mi ferfiak pcdig csendes szivarszoval. £s nem vessziik eszre, hogy lassan letiinik a hold es a muslincak osszehiizzak a labukat a borospoharban. s
NOCTURNE Blau David beszall a keleti palyaudvaron a kassai gyorsvonat egyik j61 befiitott kupejaba. Gondosan elhelyezkedik a nyugodtan es oblosen himbalozo Pullmann-fotelben, a borondje melyebol elokotorja a legpuhabb selyemsapkajat meg a kozepeur6pai menetrendkonyvet es mikor a haloingek meg a vajaspogacsak melyebol kihalasz egy jol ro-
pogo
regalia
mediat,
osszecsattantja
a
Ids
fekete
taskat.
Blau David ekkor meg egyszer megropogtatja sarga baratjanak oldalbordait es aztan a vilag legsemmitmondobb arcaval ragyiijt a szivarra. R kocsiban enjyhen es Jan^yosan szorcsog a futesre valo faradt goz. S ahogy a vonat kigurul a sotetes, nyomottlevegoju iivegcsarnokbol, lassankent R novemberi kod odabeszall a kupeba az esthomaly. borul vastagon, paras lehelettel a metszett uvegablakra, amely mellett ott villog pirosan a Blau David szivarja s ott fo a nagy gondolat, hogy mikent kellene meghoditani a legujabb sved patkoszegek reszere az eszakmagyarorszagi vaskereskedeimet. Blau David a donto roham elott meg taktikazik, meg elenken kapacitalja onmagat, hogy a Finger es Unokatestvere abszolute nem dubioz, tehat batran csinalhat naluk, mikor egyszerre csak vadul szokik oda Blau David melle az enyeszet R kerepesi-uti temeto magas kofala mellol tarfeju ciprusok es feher alabastromkolosszusok kozul fenyesikok szantanak vegig a kodlo esthomalyon, emberi hangyabolyok nyuzsognek es szorgoskodnak a mecsek kozott es Blau Davidnak az ajkai korul egy halvany mosoly suhan vegig. R joltaplalt egeszseg es a jol szelelo szivar nyugodt filozofiaja ez, egy reflex-mozdulatba foglalva. Es Blau David semmikepen se engedne magat kiragadtatni a patk6szegek gondolathullamabol, ha tavolabb, mielott a robogo fenykigyora raboriilna a Rakos hangtalan sotetsege, ujabb fenykevecskek nem libbennenek be a kocsiba. Narancspirosak meg gyenge violaszinuek, amelyek bolond feny-
20
toresekkel rezegnek-rezegnek az opalos kodben. Blau David szinte latja, hogyan szital a kis mecsek fclctt a sercego esGcsopp, szinte erzi, hogyan porkolodik meg egy-egy fonnyadtlevelii krizantemum s szinte fojtogatja 6t a fekete szoknyak komoly, dohos szaga, amint rateriil egy-egy dult keresztre, piciny sirhalomra. Blau David ekkor mar nem mosolyog, mert a felesegere meg a ket csopp gyermekere gondol s Blau Davidot csakhogy nem fojtogatja a rozsdas, a nyirkos, kriptaszagii Elmulas. Es most mar szaguldhat vegig a dombok es volgyek kozt vele a vasut, ezen az ejszakan minden siippedo falusi temetonel, minden roskadt kis kapolnanal uj meg uj vas patkoszegeket fognak beleje verni a halottak ejszakajanak misztikus kisertetei. Mert talan csak a hangulat tompabb, talan csak a kodos feny csal, de bizonyos, hogy igy november elsejen minden koszorunak kriptaszaga van, minden sotet szoknya fajdalmas asszociaciokat kelt es minden kullog6 villamosnak ugy szol a csengoje a raakasztott viragokt61, mint a katonatemeteseken a gyaszposztos dob. Es november elsejen, amint egyre siiriibben sietnek a K6z~ temeto-iit fele a feher szekfuvek es kameliak, egyarant Blau Davidok vagyunk valamennyien. Esziinkbe jut az otthon melege, az asszony, a ket kis gyerek es meg sok-sok minden egyeb, ami szines foltokkal takargatja be ezt a rongyos az ordog vigye el eletet es amire ha ragondolunk, hat
—
akkor
patk6szegeket. R homo sapiens tehat megalazza magat es nemcsak elhiszi, de at is erti a szillogizmus eredmenyet, hogy mindnyajan meghalunk egyszer, sot mint az egyszeri esperes olyan bolcsen monda meg talan en is. Ezt az utobbit persze a legbajosabb elhinni, de ha mar hinni kell, akkor jobb lassan beletorodni, semhogy orvul tamadjon rad a Halal gondolata. Valami uccasarkon, valami agyszelhudesnel, vagy a kedvesed nyitott sirjanal, vagy egy neveto nyari delutanon, mikor osszecsapzott hajjal hiiznak ki a Balatonb61 egy vad-idegen vajszinu fejet, amelyen mar egy hete puffedtre dozsoltc magat a pusztulas. R halottak, akik hazajarnak, vagy akikhez vizitbe jarunk, kocsonyas, hideg erintesiikkel meg-megborzasztanak ugyan, de kibekitenek azzal a birodalommal, amelyben egykor mi is kovartelyt kapunk, mindenesetre olcsobban, mint idefenn, mert nehany obulusert biztosan es mentes huszarokkal kiser at benniinket Charon, az agg propelleres. Milyen lesz a tiilso part? Rz igazhivo ugy kepzeli, hogy r6zsabokrok zoldjebol meztelen edes hurik fognak kiugralni ^s nagy pavatoll-seprokkel fogjak alomba a
—
—
21
legyezni az 6 kodorgtf dervis-lelket. R M6zes~hitu* csak csendben, keletnek fordult £br&zattal vdrja odalent feh£r kopenyeben a megv<6 harsonat s nincsenek almai, nin~ csen ttilvilaga. R pogany romai Manesei haza-hazaj&rtak egy kis toltott kaposztara meg turos retesre, mert. nekik meg a tulvilag is csupa olimpusi deru vala s meg a sirokra is Sort, buzat, viragot hordtak a tavasz gyonyoru Feraliain. De a mai filozof komor es vigasztalan fantaziaja nem szarnyalja be a tulvilagot das Land der unbegrenzten Moglichkeiten s lelke belevesz a Buddh&eval cgytitt a nagy semmibe, a tokeletes es vegervenyes megtisztulasba, amely a veges esznek megfoghatatlan, mint a Poe holl6j£-
—
—
nak rikdcsolasa. Rz ember azonban ugy egeszben veve nem szereti a filozofiat, vagy ha igen, hat csak a rozsasat. Szep lehet a tulvilag, mondta Deak Ferenc, de azert nem nagyon igyeksziink bele. R papoknak azonban kellett, hogy az emberek torjek magukat utana es azert a kishitu emberiseg szamara kifrtak a fekete racsos kapu fole hogy: »Fel~ tamadunk!« Nehogy valaki meg a kapuban meggondolja a dolgot es leszallvan a Szent Mihaly lovarol, egy villamos szakaszjeggyel visszaterjen a Nemzeti Szinhazhoz. Mert ilyen gyava kutya a2 ember, mikor szembe keriil a hal&llal.
S en most, hogy lassan-lassan kialudtak a sirok folott a szines szentjanosbogarkak es az emberek kisirt, de megkonnyebbult letekkel visszaternek a temetobol a meleg te£hoz
meg
a vacsorahoz, kezdem hinni, hogy nem is megtermesem az elmulassal megbirkozni mentek ki. Hanem valami nevtelen es talan ontudatlan halottjukat eltemetni a regi melle. Zsofinak, a szakacsnonek, van egy kis porontya odalent. Mfg elt, dajkasagban volt valahol Nagyk&tan, sosem emlegette, de mar harom napja vorosre sirt arccal keres neki egy viaszkoszorut. R hazmesterne az elso urat siratta nagy jajveszekelessel, noha immar a harmadiknak oldaldn eli a mezesnel-mezesebb hetekei R szomszedom felesege meg epen egy olyan problematikus erteku nagynenjet, akit sohasem ismert es akiriek a sirja,t is csaki a temetoigazgat6sag irodaja tudja megmondani. S egy komisz gyanii lappang bennem, hogy ezek az kenyiilni,
emberek mind csaloka onamitassal gyaszoljak az elmultat, idegent Talan nem is siratni mentek ki, csak sirni,
tehat
nem
is
konny,
valakiert, csak a temeto miatt.
mely
Hogy
kifele torjon
ugy mar, mikor befele patakzik, hogy
a
neve
22
Iegyen a banatnak, amely emeszt, mint a rozsda, ha targyHogy egymas latasan, hallatan ugy beszivjak a konnyetfacsar6 hangulatot, mint ahogy a nevetest atvesszuk egymast61 a tarsasagban. R Zs6fi taian nem is a gyermeket siratja, hancm az elmult fiatalsagat, es a szomszedom felcsege talan nem is tudja, hogy 6t ezek a mi kis koltozkodeseink, hazberfertalyaink rikatjak meg, mikor a nagy elkoltozesre gondol. S ahogy belelovalom magam ebbe a hideg, materialis gondolatba, egeszen cinikus filozofia perdul meg bennem a temetorol, amelybe ugy jarnak a sirasert, mint ahogy a nevetes kedveert jar az ember a szinhazba. Halal? Nem is oiyan borzaszto szo, ha az ember igy a kodos, lucskos esteken szembekerul vele. S kezdem hinni, hogy mi nem is onmagunkert enyesziink el, csak az elokert. Hogy nekik helyet csinaljunk, hogy foszforos humusz Iegyen a csontjaink szetmallasabol egykor es egy-egy gyepes hant, ahova kivihessek a szomoriisagukat. Hogy szebb Iegyen az eletuk, hogy konnyebb Iegyen a Zsofi lelke, mikor leteszi az egyforinthuszkrajcaros miiviragkoszorut es hogy egy csendes oszi alkonyaton a meleg kupe ablaka mellett a ket kis porontyara gondolhasson ezer kis pislogo mecses lattara Blau David. talan.
A kirAlyne imadsagos konyve (Delutan 6t ora koriil jar az ido es a klastrom kertjet
szomoru
oszi
kod
uli
meg.
A
galagonyabokrok
felett
iigg
lebeg ez a kod, mint egy tepett fatyol, amely szomonisagot hint maga koriil. Mar sotetedik es a nagy, sarga koepiilet ablakain apro mecsek fenye villan ki a baratok cellaib61. 1470-et frnak Krisztus sziiletese utan s ezek a baratok itt, e komoly epliletben telve vannak ahitatos istenfelelemmel. De azonfeJ^l a miiveszet es az lijraeledt regi latin kolteszet tolti be maganyos* 6raikat, Horatiusrol, Virgilrol beszelgetnek es vitatkoznak s mialatt regi konyveket masolgatnak, a kepzeletiik regen letiint korok aranyos trontermeiben barangol. A scriptoriumban, az iroszobaban egy hosszii pulpitusnak tamaszkodva ket barat all egymassal szemben es beszelget. Hosszii kamzsajukbol csak okos, elesmetszesii arcuk latszik ki. A fiatalabb, a fiirgebb mozdulatii, akit Frater Heliodorusnak neveznek, surun martogatja nadbol valo kalamusat hoi a piros minium-festekbe, hoi a kekbe, hoi a tusstarto szariiba. Beszedes, villogo szeme, mosolygo area nagy belso megelegedest ariil el. Vele szemkozt all a kisse szikarabb, idosebb Frater Theophilus. nyugodtabb, hiivosebb kedelyii, egy kisse giinyol6do es szeles gesztusokkal
beszel.)
Frater Theophilus: Meg
mindig a tizedik oldalHeliodor? O, szegeny kiralyne, aki ebbol az imadsagos konyvbol fogod vetkeidet levezekleni, beh soka adatik teneked biinbocsanat! Frater Heliodorus: Mar megint giinyolodo kedvedben vagy, Theophil. Azt hiszed, a k6dex~masolas is olyan gyors munka, mint a tied, aki reggelenkent oszveres kocsidra pattanva megy ki a hegyek koze, keresni a gyogyito-fiiveket es estere mar parolod is oket nagy reziistjeidben, elrakva beloliik az egeszsegnek oly kellemes s6kat. Hat persze, az en munkam lassiibb valamivel. Mar harom
nal
tartasz,
.
24
napja festem ennek a lapnak nagy R kezdobetuJGt. Fels6 pitvaraban mar latszanak a varkastely bastyai es a s£rkanyolo Szcnt Gyorgy lova, alatta a sark&ny, melybe a lovag beleszurja landzsajat. De mire vegigvezctcm a piros sz6161ombokat a lap szelen gs elrejtGm koztuk a feher, cs6koloz6 galambokat, a pintyokeket gs a pelyhes kis kolibrikat s vekony arannyal megfestem a rozsak kelyhct, el fog telni ez a honap. S te ket het raiilva is azt fogod kcrdeni: Meg mindig a tizedik oldalnal tartasz, Heliodor? Theophilus: Okos es biztos vagy a dolgodban, )6 Heliodorus, s ez tetszik nekem. De van valami, ami az idonel is dragabb s ez az arany. Tudod-e, hogy immar a m£sodik tGgely olvasztott aranyat kened a r6zsak kely-
hebe gs a dardak vcgGbe? Heli odor us: Tudom. Es amire befejezem, elfogyasztok meg vagy egy tucattal. De ne felejtsd el, hogy istent dicsoitem, Theophil! S az 6 dicsoscgcrG minden arany kevgs gs minden myrrha elenyeszo. S ne felejtsd el, hogy egy kiralynGnak kGsziil ez a konyv, a ragyog6, fiatalos gs szGp Beatrixnek, akit a mi urunk gs partfogonk, a diadalmas Hollos kiraly a minap jegyzett el maganak hitvesul. Szabad-e fukarkodnom az arannyal? Vajjon 6 fukarkodik-e az araval? Hiszen csak a minap vett meg egy brusszeli missalet harmincharom aranyon. Theophilus: Igen, de az Attavante mester muve volt. Kandelabereit, arabeszkjeit, inicialeit mind maga festG es meg borkotGSGn is all6 harom honapig dolgozott, mig a sarokbronzokba, a kapesokba, a pantokba sorra-rendre GlhGlyGztG smaragdjait s kozbe kipresGlte a boron gyonyoruen 6sszefon6do liliomait. Heliodorus: ilttavante ... 0, ha Gn valaha annyi ekessz61assal tudnck bGSZGlni a szinck langolo nyelvcn, mint 6. Latod, Theophil, te nem is hiszed, hogy almatlan Gjszakaimon hanyszor kisert 6 engem. Harmadcve lattam egy kodexGt gs annak a szineit hajnalban nGha mintha odalehelnG Ggy lathatatlan ajak az abiaktablaimra. Sclymc, az a rozsaszinu tengo gs habos selyem, napsutGSGS delelottokon mintha elottem suhogna Olykor szinte megremegek az iroszobaban, mikor magam vagyok gs ut£na kapok ilkkor Glpirulok. Harom ev ota igy jatszik velem .
.
a
.
.
.
.
lathatatlan
Httavante
Theophilus:
.
.
vagy gs lobbanGkony Frater valamikor gu is Glmcrengtem a pogdny Ovidius str6tein. Ma m6r csak a Bucolicakat mondom betGVG, mikor a hGgyGk kozt gornycdvG gyiijtom az edes fu-
Heliodor. Haj, haj
.
.
Fiatal
-.
,
.
25
vekct es a jotekony mentat zephyr. Valamikor te is
s
hajammal incselkedve
meg
jatszik
fogsz
oregedni, Heliodor. Es meg fogod erteni, hogy a hiu pompanal iidvozitobb a az ahitatos termeszet, az izes gyumolcs, a friss levego, vil£g dolgaival valo megbekeles es a csendes, szendergo alom.
a
Heliodor us: Igazad lehet. Te csillog6 iivegpoharakban fozod a termeszet ajandekait azoknak, akiknek testet a sorvadas gyotri. Es kozben szep, ragyog6 palackokba rakod bolcseseget is. Rz elsot elvesztegeted, az ut6bbin kedelyet es ertelmet taplalod. De latod, en nem muland6t es nem egy-egy embernek valot gyiijtogetek, hanem az orok szepsegnek, a miiveszetnek megnyilatkozasait. Es vajjon nem er-e fel az en munkam a tieddel? Ne vedd vetelkedesnek ,es illetlenkedesnek az en szegeny akarasomat, Theophilus, de en azt hiszem, egy szep konyv a legnagyobb cselekedet, amit egy ember, rovid eleten &t, veghez vihet. K konyv a tokeletes belejezettseg. Szavai gondolatot tiikroznek es ertelmiinkkel jatszanak. Hartyalapjai suhanasa a mulo napokat juttatja esziinkbe. Sorainak szabalyos rendje valami nagy nyugodtsagot araszt a leikiinkbe. Lapjainak diszei: ciradai, lombozata, architravjai es gyiimolcsei, szaruja, melybol a derii ezer szines zomanca arad, belopjak egy sotet boltozott szobaba, egy halovany kis kapolnaba is a termeszet ujjongasat. Kotesenek reliefjei, kovacsolt pantjai, osszekulcsolodo ornamensei pedig azt mondjak az olvas6nak, aki ahitatos kezzel hozzanyul: Lovag, vesd le a saruidat, hajtsd meg a fejedet, mielott e racsos, diszes kaput atleped. Mert tronterembe lepsz Mennyi harmonia es mennyi halhatatlansag van egy-egy ilyen konyvben! S te sajnalod tole az arany tegelyeket Theophilus: Nem, Heliodorus. Nem a2 aranyat sokallom. Azt csak trefazo kedvem szeszelyebol mondtam. Hanem van valami, ami dragabb az idonel es dragabb az olvasztott aranynal is, Ez az egeszseg. Hiszen te maris kohecselsz, ha huvos a reggel odakiinn. Mi lesz veled kesobb, ha annyit gornyedsz a konyveid felett?
az a
elet
magad
.
.
.
.
Heliodorus: Hivsagos beszed Hat semmi ... El fogok mulni, mint te es Frater Theobald es Pater Diodor es minden tarsunk es priorunk es ahogy a vilag teremtese 6ta elmiilnak s megnemulnak egy napon az emberek. De akkor is itt lesz a konyv: a kiralyne imadsagos konyve. bele fog temetkezni es ha belesirja a banatat, ligy hogy megkonnyebbiil tole, ha beszelgetni fog a lapokkal, ha belejegyzi oromeit a levelek szelere, ha remenyseget, meg.
.
.
26
vagy gyaszt fognak neki hirdctni a sorok, egy pillanatra ragondoj a szegeny baratra, ki neki e konyvet ajanla. Ha megnezi az elso lap dedicatiojat, eszebe jut a zsolozsma hangja, mellycl az ura karjan az oltar eie lepett. Szazadok fognak elmulni, kiralyi csaladok kihalni, vilagok elsiilyedni, de kozbe mindig akadnak majd hajadonok es kiralynek, akik hozzam egy-egy sohajtast kuldenek. Es a vilag egy evezred mulva is elragadonak fogja tartani jatszi vonalaimat, gyonged szineimet es az en porlado szivemet, amelybol mindez fakadt. Hat nem erdemes-e beleolnom fiatalsagomat a kiralyne imadsagos konyvebe? konnyebbiileset,
siiriibb kod szall ra a csendes Nagyneha egy-egy barat papucsanak koppanasa hal-
(Odakint ezalatt egyre kertre. latszik
granitkockain. Olykor rezvodrok csattogkapolnaban ekkor csongettyu szolal meg, bekesseges csendet es ajtatossagot hirdetve az embereknek. a
nak kuton.
tornac
R
R ket barat pedig szo nelkiil kifele indul. Csendesen, elgondolkozva es csak Heliodorus nez vissza az ajtobol lopva a nyitva felejtett konyvre.)
Rz Hngelus.
A MAFLA-SZIGETEN R premes bundamat beakasztjak egy csorao mantill es csipkekendo koze, egy hanyag tekintettel meg visszanezek azokra, akik kek es fekete szinfoltban most libegnek fol a szalloda piros szonyegen es mar az arcomba csapodott a balterem enyhesege. Rz elso erzesem: sok feny es egy kis parolgo parfumillat. Houbigant-extrail es pattogo valcer-muzsika. R masodik: sok fekete frakk es feher plasztron kozt sziizies szinek. Aztan egy tancol6 aradat magaval kap komikusan vet ide-oda, a ciganyok dobogojahoz, majd odacsap egy csendesen mosolygo asszonyhoz, es vegre pardon egy elszant ketleanyos mamahoz is eg\^ kis hangyabolyba, ahol csupa olyan lir kapkodja a labat, akinek a kisujja biittyken van az Achiiles-sarka. Helyben vagyunk. Ezt a kis foldnyelvet, mely a legjobb esetben is akkora, mint egy trambulin, maflaszigetnek nevezi a kozfelfogas. Es mint a krumplirostalogep a legalso tepsibe, ugy lokdosi be a forgo bal is ide a legnagyobb krumplikat. Vannak koztiik minden rendii es rangu maflak. Miniszteri fogalmaz6k es kettoskonyvvezetok, huszaronkentesek es hazitanitok, kinek bricsessz-szabasu a nadragja, kinek liraalakii a mellenye, de valamennyiiinknek harom ballaba van es nines egy jobb keze. Mindnyajan erezziik, hogy csak egy vegzetes tevedes sodort ide benniinket, a bocsanatkeres vertanumosolyaval tenfergiink a vilagban es nines egy rejtve lappango tyukszem az egesz Royalban, amelyet meg bibojaban le ne taposnank. En, doktor Zomok Peter, aki nappal fogorvos, vagy tanar, vagy kozvagohidi tisztviselo vagy ok, este pedig szerenyen es ugyancsak bocsan^tkeroleg telepszem a szigetre. R nagy, ragyogo csillar fenykeveket vet a fejemre, amely termeszetesen kopasz es a tekintetem csillogva kapaszkodik bele egy csomo illatos fiatalsagba, amely fodrozva, osszesimulva, libegve es szotlanul bosztonozik. Kikeresem a leghabosabb selyemszoknyat es a iegszokebb
—
;
—
—
28
Hajkoronat, amely e percben tizenkilenc ev edes es szelid csacsisagaval adja at magat a muzsikanak. R Walzetraum pengo, majd mamoros hullamzasaban ket eros kar es egy kis fekete bajusz vezeti. Rzt hiszem, Siilysaprol vagy ForroEncsrol hozta el az edesanyja, azzal, hogy a legrosszabb esetben jol fog mulatni, a legjobb esetben pedig rossziil fog ferjhez menni. R fejeben betanult Wilde-aforizirnak motoszkalnak, nappal oszinten sajnalja, hogy az edesanyja meg egy noikalapert is tud langgal egni es egyetlen vagya, hogy csak egyszer hallhassa Pikler Gyulat es egyszer lathassa egy orfeum telikertjet. De most ejszaka van, kint hull a ho, idebent pedig vakitoan es elboditoan ragyog minden. S olyan edes levetni a hazugsagokat es behunyott szemmel tipegni egy fiii mellett, aki izmos, fiatal, fecsego es jog&sz. En pedig, doktor Zomok Peter, csak valtogatom a 1£baimat, fellabon allvan, mint a golyamadar. R szigeten a szamuzottek, a megtiirtek s haszontalanok szigeten egyre tobb lesz a fej, ami itt valoban felesleges podgyasz es egyre kevesebb a lab. Oj es uj maflakat vet partra az arviz, kesernyes mosolyu vagy meddo tancolasi kiserletben letorteket. Szikar, monoklis nagy Maflakat (de genere: maflahazi) es kis maflakat (de genere: Miselbach). Vannak koztiink, akik csak a vigalmi bizottsag tulbuzgalmab61 jottek e helyre, vannak, akik csak leadjak itt a nevjegyuket, rosszalv6, melegsegert sovarg6 gothosek, vannak idiilt cleMntok, akik fel&ldozzak magukat a mama oltaran es vannak os-slemilek, podvasfeju tan&rok, akik logaritmus-tabla szerint raknak a turfon, egy kulon modszer szerint jatszanak es kapnak agylagyulast Monte-Carloban es akik filozofiai gondalatokert jarnak ide meg osziilo halantekkal is. En magam sem tudom miert vagyok itt. Talan a feny huzott be, talan egy kis csendes kabulas kell nekem is, az erzekek lassu zsibbadasa e nagy gozfiirdoben. R muzsika sz61, pattog, mar poharak csengenek es dug6k pukkannak a szomszedfiilkekben, az asszonyok mereszebbek, a lanyok gomolyagjan az Hngladas spanyol szinmamora cikazik, fejek szegodnek hatra, finom keskeny cipok ringanak-ringanak es valahonnan kopasz hegyek tetejerol vagy £jfeli orszagutakr61 belopozik ide kozibenk, maflak koze a magany. Egy gunyos pillantas mar jobban esik, mint a resztvevo. Es en, Zomok Peter, aki az eletben fagyos ridegseggel konstatalom, hogy cement- vagy aranyplomba kell-e, hogy a 16nak rendben van-e a pedigreje es a gimnazistaknak a hazi feladata, en, a cinikus es kalmarlelku ember, elegikus fuvolav
\ 29
hangot
Duna
hallok
most
messzi
gabonashajokrol
jovot,
a
felol.
Mikordra vege a soupe-nak s kezdodik a szilajabb csdrdas, a gyorsabb polka es az olvadobb valcer, megritkult a mafla-sziget is. Szetziillunk. Van, akinek egy kacago ozvegy jut, mas kartyazik, egy szigetlako huszdronkentes mosolyogva nez vissza rank egy haziurcsalad arnyekabol s ebbol a mi szomoru, petrezselyemarulo kis koztarsasagunkbol egyre-masra szabadiilnak ki partutok. A le^ veg6 mar fiilledt, forr6, a palmak lankadtak es halk s6hajt&sok vegyulnek a tepett, lihego, bujalkod6 tancba. A cigariy reszeg, a rendezes tuny a, es hervadt viragok, oldott szalagok hulianak a plussre. Csak tancoljon, simogatom s biztatom az en videki szokesegemet. S a jogasz viszi s amint ram nez, benne van az erosebb, a birtoklo gogje, a gyoztes mamora, amely azonban mintha mar felne es alkudozna titokban a vegzettel. Pattogo crescendoban egy iitemmel vege. Kiszoknek, a jogasz veluk, en utanuk. Lent a hajnali varos friss zuzmaraja lehel ra a bundakra. Halkan, bagyadtan beszelnek s en cigarettara gyujtva csendesen megyek utanuk. A hiivosseg egyszerre lefujta rolam a lirat, frisse, egeszsegesse, magamhoz bizova tett. A neraa, massziv hazak, a maganyos gazlampak, ez a te vilagod, Zomok Peter, igy erzem. S ahogy a kapu alatt megnyomjak a gombot s a fiu szinte restelkedve elodalog, megint en vagyok az eros. Mert en vagyok a jozan, enyem a reggel, a munka, en megyek beteghez, en viszek segitseget, tudast, friss energi&t s ti ketten almodoztok s nem ertitek, mi az maflanak, de j6zannak, pirosnak, egeszsegesnek es prozainak lenni,
/
VINCENT LEVELE Draga angyalom, a de valaha
biiszke
te
bolondod, a szelidde toporodott,
Van Gogh ma ejszaka read gondol
es
profeta tiizes szekerere, vagy lehorgasztana a fejet, hogy a Megvaltot varja, elkiildi neked a fiileit. R legbecsesebbet, ami meg itt duzzogott belole ezen a hitvany es ertelmetlen vilagon s ne csodalkozzal azon, hogyha holnap-holnaputan friss szam6cak es omlo viragok koze pakolva egy skatulyaban meglatod a fuleimet Rz en ket rozsaszinii, selymesboru fulemet, amelyekrol egykor, mikor meg fiatalok voltak s pirulni es nevetni tudtak, azt mondtad, hogy a legbolondabb gnomok, de harapnival6k. Ma azonban felenkek mint egy csiga, amelyrol pajkos gyerekek ieteptek a hazat es en hova kuldhetnem az en pity ergo, remego ket arvasagomat mashova, mint hozzad? R meszszesegnek, melybe indultam, most kettetorik az utja es egy fuganak, melynek a heroikus resze mar elviharzott, valaki megallast parancsolt. R tenger ott nalatok, ilrbes mielott
foiott,
foiiilne
amely
az
latott
Illes
engem
deli
veroben
parasztsuhancok
arcaval bibelodni, egy kicsit csodalkozni fog, ha megpillantja a te oledben zsebkendobe teve az en fuleimet es a te szotlan konnyes arcodat, s az olajfak, melyek veliink egyutt kacagtak ki csillagos esteken mindazt, ami hazug es gyava: egy kicsit meg fognak razkodni a verszagtol. Rz edesanyad ossze fogja csapni hiisos tenyereit es azt fogja mondani: most mar vegkepen meghaborodott R szomszedasszonyok, a zoldseges kofa a sarokrol, a doktornovendek a hazbol, a mazolok az udvarrol mind ossze fognak futni es ki nevetve, ki konnyezve allapitja meg, hogy mindig szerettem a borzalmas trefakat es a fejem eretlen volt, mint a hiivos indan futo tok. Csak neked lesz biin a sz6 es Ariadne marvanya a fajdalmad. Csak te fogod erezni, hogy ezek egy elkesett lovagnak vagy egy korai szentnek a fiilei es mi, akik e vilagnak szinek ujjongasat, vagy a szo mamorat, az orokkevalosag edes giigyogeseit hagyjuk orokiil, mind igy pusztulunk el, szetmarcangolt kutyak modjara. Eloszor a szivunket osztjuk fel az emtegiaszinii
:
31
bereknek, a
azutan
a
jozansag
egy
atkozott
felvillanasaban
fiileinket.
Ha Theophile Silvestre latna egy ora mulva, rolam is megirhatna, hogy ligy haltam meg, csaknem mosolyogva s a Napot hordtam a fejemben s viharokat a szivemben. Te tudod, hiszen lattad, mikent lihegtem az elet utan, mint boditott meg a provencei barackfak tavaszi viragzasa, hogyan mohosaggal
a ti hepehupas foldeitek es az oktoberi hegyek lilaba veszo koszoriijat. ilkkor mar eldaloltam az ifjusag edes roraancait es a kek szinbol, mcly az en brabanti sziilofoldem egen olyan, mint a csiszolt iiveg, nem volt tobb a palettamon. Ettem kenyeret es ittam hozza halhatatlansagot, szalma-
kevertem ki narancsvoros
oriilt
szineit
almodtam a legszebb almaimat; de mindvegig az istent es biztam az ifjusagomban. Szerettem az eros, bodito italokat, amelyek felkorbacsoltak az idegeimet, amelyektol kiilonos, lobogo szineket lattam. De ahitottam a zsakokon hittem
ujjaidat is, mert elsiraitottak a hajamat es megnyugtattak az en zakatolo szivemet. Ingerlo voltal, szep voltal es en lattara rajtad a szomoru kevelyseget is, raely csak hanyatlo race-ok sajatsaga. Most mar vege a remenysegnek es nem tudok tobbe a jovo eros generacioiban sem bizni, amely talan meg szebbnek, virulobbnak es egysegesebbnek fogja latni az eletet, mint mi. Vege az akarasnak es a remenyek elszalltak, akar
te kis
fust. Nekem nem maradt annyi energiam, amennyivel Gauguin meg tudott fiatalodni az o maori felesege oldaIan, hogy csodalni tudja a tahitii vad mithosz oserejet es
a
osszeolelkezzek az oserdovel. Rz en idegeim belefaradtak az osapaim evezredes robotjaba s ebbol a kulturabol lepotty anok, mint egy tiilerett alma, de nova? Sohase sejtsd meg, edesem, hogy mive lettem a par honap alatt, melyet itt toltok az anversi intezetben. Hidd, hogy a te Vincented, aki vilageleteben csak az orom, az eletvidamsag tombolo szineit kereste, bucsuzva is eros meg. Meg almodban se gondolj az en csiif maganyossagomra. Ha latnal, amint itt iilok a sziirke terraszon s elottem, koriilottem mindeniitt pineak lehullott tobozatol rozsdavoros a fold. Ebbe a fajdalmas oszi mosolygasba egy felelmetes feketeseg esik bele, mintha egy csom6 ciprus-sor arnyeka volna. Borzongok tole s valami megis idekot. Talan teged varlak. Rz ejszaka ugyis almom volt rolad. Vastag, buja zold fuvon jartunk es te feher empire-ruhaban, kek szalagon vezettel engem, mint egy Meissonier- vagy Fragonardkepen s en legeltem a fiivet. De a te sarga baranyodbol
—
/ 32
kegyetlen voltam, uvollassan nagy, fekete medve lett, pfuj, milyen utalatos volt es a te feher ruhatottem don lassan atszivargott a melledbol a ver. Rettenetes ragondolnom es ami meg borzasztobb, epen ligu iivolt a kert masik vegeben a szegeny prefet, aki leanya csabitojat keresi. R hold pedig lassan felbukik Oise felol es kibekiti a vilaggal azokat, akik meg durcaskodnak. De en a szemeibe nevetek s ezen a hideg aggodalmas esten, te rad gondolva, most mar tudod, ugy-e, angyalom, hogy mjert fogok meghalni? Es hogy ha holnap-holnaputan megpillantod az en szomoruan pislogo fiileimet a skatulyaban, akarmit mond is az edesanyad, a szomszedasszony, a kis doktor es a zoldseges kofa, te ne bolondnak, hanem egy feloklelt bikanak, vagy egy megbicsaklott szentnek nezed azt, aki az utolso mosolyat is neked kuldi, a te Vincentedet,
—
—
—
Urania kBnyvnyomda, Budapest,
VII.,
Rottenbiller-utca 19
A Modern Peter Altenberg:
Az
Konyvtar programmja mesel G6m5ri
61et
Jen5 forditasa. Leonid Andrejev Novellak. Havas J6zsef :
A
D'Annunzio:
holt
varos.
Markus Ldszld forditasa. Ludwig Anzengruber: A gazdatlan udvar. Benedek Marcell forditasa. Hermann Bahr: Adoiar herceg. Balogh Vilma
forditasa.
Baldzs B61a: Mysteriumok. B£n6czi Ldszl6: SzinjatSk 6s rendezes. Bardos Artur: MUveszettorteneti tanul-
mdnyok. Bernhard Berenson: A renaissance velenczei festSi. Wilde janos forditasa. Otto Julius Bierbaum Mesek 6s gyongv8k. (Noveliak) Gomori Jen5 fordi•
:
Rito6k
Emma
f51Ul.
forditasa.
Bjornstjerne Bjornson:
Emma
Erdnkon
BjSrnson:
BjOrnstjerne
A
kir^ly.
Rito6k
forditasa.
George Brandes: Lassale. G5m5ri Jen6 forditasa.
:
:
Ego: Asszonyok. (Novellak.) Feieky Geza Kodin. Ferenczi Sandor: Freud tanitisai 6s a :
16iekelemz6s. :
J6zsef forditasa.
Balogh
Henrik Ibsen: Hedda Gabler. GomBri Jen5 forditasa. Noveliak. Cholnoky VikJ. P. Jacobsen :
tor forditasa.
William James Pragmatista essaik. Fogarasi B61a forditasa. Karinthy Frigyes: Karikaturdk. Karpathy Aur61: Az idegen. tRegeny.) Rudolf Kassner: Tanulmanyok. Nadai :
Pal forditasa. Gottfried Keller:
Noveliak. Bdn6czi Laszl6 forditasa. Kaffka Margit: Noveliak. Kern Aurgl : A modern opera fejlod6se. Jules Lemaitre : Elbeszgtesek. Gyorgy
Oszkar forditasa. Maurice Maeterlinck: A bSlcseseg es a vegzet. Dienes Valeria forditasa. Thomas Mann: Fiorenza. (Dramai koltemeny) Gomori Jeno forditasa. Meier-Graefe
:
Impresszionistak.
Wilde janos forditasa. Conrad Ferdinand Meyer Noveliak. Gomori Jeno forditasa. Octave Mirbeau A tdrca. Benedek Mar:
:
cell forditasa.
Multatuli Szerelmes levelek. Karinthy Frigyes forditasa. Nemet KoltSk I. (Anthologia.) Friedrich Nietzsche: Az ujjong6 tudo:
many. Gomori Jeno forditasa. Wilhelm Ostwald Nagy emberek. FogaB61a forditasa. Giovanni Papini: A rasi
vak
kormanyos.
(Noveliak) Zambra Alajos forditasa. Palagyi MenvheYt: A fantazia elm&ete. Edgar Allan PoS: Kulonos novellak. Karinthy Frigyes forditasa. Ernest Renan: Caliban. Gyorgy Oszkar forditasa.
Rainer Marie Rilke:
Noveliak.
Gomori
Jenfl forditasa.
Gomori Jen6 K€t egyfelvonasos. Gomori Jen6 Ibsen Henrik. Gerhart Hauptman: Maganyos emberek. Benedek Marcell forditasa. Gerhart Hauptmann Griselda. Kuthy Sdndor forditasa. Friedrich Hebbel: Judith. Mikes Lajos :
:
:
fordit£sa.
Hebbel:
Markus Laszl6
Rosmersholm.
Ibsen:
forditasa.
:
Fogarasi B61a Bergson filozofiaja. Francia KoltSk. (Anthologia) Anatole France: Jobb id6k fete. (Besz6dek) Fogarasi B61a forditasa. Giuseppe Giacosa: A telek joga. Bdn6czi Laszl6 forditasa. Carlo Goldoni: A legyez6. Bandozi Laszte forditasa. Maxim Gorkij: Kis bourgeoisie. Havas
Friedrich
Henrik
Julius
Calderoni: A pragmatizmus. Fogarasi Be> forditasa. Csath G6za Uj magyar zene. Csath G6za J6zsika (Noveliak.) Dienes Valeria: Dialogusok. Die schOnsten ungarischen Novellen. I. Uebersetzt von Karl Gervinus.
Mario
Brand. Kosztoianyi Dezso
:
forditasa.
Vilma
forditasa.
Gabrielle
Henrik Ibsen
Maria Magdolna.
forditasa.
Heltai Jeno : Noveliak. Henrik Ibsen: Mire mi holtak feltamadunk. G5m6ri Jen6 forditasa.
Rippl-Ronai Jozsef Emtekezgsek. Rito6k Emma : Noveliak. Bernhard Shaw Candida. Hevesi Sandor :
:
forditasa.
Bernhard Shaw: Blanco Posnet leleplez6se. Hevesi Sander forditasa. Schwimmer Rozsa: A feminizmus. Arthur Schnitzler: Mici grofno. Gom ri Jeno forditasa. Arthur Schnitzler: A vitez Cassian. Gomori Jeno forditasa. Arthur Schnitzler: Irodalom. Balogh Vilma forditasa
Stendhal
Novella*.
:
Kuthy Sandor
for-
dit4s3
Stendhai:
A
szerelemrSl.
Kuthy Sandor
fordit£sa.
August Strindberg: Svajci novelldk. GSmori Jeno forditasa. Strindberg:
August
GomOri lend
A
nyilt
tengeren.
Ungarische Dichter
I. (Magyar kBltoTc n6met nyelven.) Babits MihaTy. Balazs
B61a, Heltai Jen6,
garasi Bela forditasa.
Vamb6ry
Szemere Gyorgy: Siralomhazban. Sz6p Erno : Vigdalok. (Magyar koltSk III.) Szilagyi G6za: Versek. (Magyar koltok IV.) Hyppolite Taine Stendhal. Kuthy Sandor
Frank Wedekind: Jen6 forditasa.
:
fordittasa.
Bevezetis a biol6giaba. dr. : Az alkoholista l&ektana. dr.:
A MODERN K6NYVTAR Vas-ucca
15/b.,
dennemu
Dezs6.
Vajda Erno: Marionettek.
forditasa.
Szabolcsi Lajos: Henry Becque. Szalay Karoly: A szabadkSmtivesseg
Tomor Erno Tomor Erno
Kosztolanyi
Sz6p Ern6, Szilagyi G6za. Nachdichtung von Horvat Henrik. Giovanni Vailati: Nyelvproblemdk. Fo-
Rusztem
A
:
gonosztevCk
pszihologiaja.
Whitman Ligeti
:
Haliltanc.
Fulevelek.
Erno
G8m8ri
(Versgytijtemeny).
forditasa.
Wilde Janos: Firenze &s mtivgszete. Oscar Wilde: Intencitik. Cserna Andor forditasa.
Budapest, VIII. SzerkesztSsege Konyvtar szelleml reszet Mleto mln< kozlemeny, megkereses, Idekuldendo. I.
18.
A
:
