L i n g D o k 1. Szerkesztette: Szécsényi Tibor

L

i

n

g

D

o

k

1

.

N y e l v é s z -d o k t o r a n d u s z o k d o l g o z a t a i Szerkesztette: Szécsényi Tibor

Szegedi Tudományegyetem Elméleti nyelvészet doktori program 2000

L i n g D o k 1. N y elv ész-d o k to ra nd uszo k

dolgozatai

S zerkesztette: Szécsényi T ibor

S zegedi T udom ányegyetem E lm életi nyelvészet doktori program 2000 .

A k ö tet és az alapjául szolgáló L ín g D o k K o n f 3 tám ogatásáért a F első o k tatási P ro g ram fin aszíro zásí P ályázatokat illeti k öszönet (P F P 430/99)

E

lő szó

Jó lleh et ez a kötet az 1. szám ot viseli, való jáb an a harm ad ik n ak k ellen e lennie, h iszen a n y elvész-d o k to ran d u szo k h arm ad ik k o n fere n ciája elő ad ásain ak írásos válto zatát tartalm azza. A felső o k tatási pro g ram fin an szírozási p ály ázato k (P F P ) m eg in d u lásak o r a z (akkori) J ó z se f A ttila T u d o m án y eg y etem „E lm életi nyelv észet” doktori p ro g ram ján ak sik erü lt m eg n y ern ie a bírálók jó in d u latát azzal a tervvel, hogy az ország b an m űködő ö sszes nyelvészeti doktori program h allg ató it m eg h ív ja eg y háro m n ap o s k o n fere n ciára S zeged re v endégül látva az előadó h allg ató k at és m in d en p rogram ból egy-egy o k tató t is. A z 1997. no v em b eréb en m egtarto tt első , m ajd a h asonló p ályázati pénzből 1998. n o v em b eréb en m eg ren d ezett m áso d ik „L ingD o k K o n f” után 1999. n o v em berében került sor a h arm ad ik ra, u g y an o ly an szelekciós eljárás u tán. E z lén y eg éb en m eg felel a nem zetközi szabályoknak, b á r n ém ileg egy szerű b b form ában, első so rb an a ren d elk ezésünkre álló idő rö v id ség e m iatt. A p ro g ram fin an sz íro zási pályázato k pén zü g y i k eretei u g yanis k o ráb b an csak szep tem b er táján „n y íltak m eg ” - lévén az éves állam i költség v etés eg y ik részfejezete - és ugyanez o kból az év vég ére m in d ig le is kellett zárni a p ály ázati tev ékenységet. A bekért elő ad ásk iv o n ato k at (absztraktokat) rendszerint egy bírálónak k ü ld jü k ki, ak i term észetesen m in d ig az a d o tt sz ak terü leten dolgozik és so h asem a jele n tk e z ő intézm ényében vagy doktori p rogram jában, é s a z elfo g ad o tt előadások szerző it m eg h ív ju k a k o nferenciára. A konferen cián elhan g zan ak a vitával kísé rt előadások, általáb an 25-30, m ajd a z eb éd szü n etb en és külö n ö sen a z esti szab ad p ro g ram alatt szám os alk alo m ad ó d ik arra, h ogy a résztv ev ő k szakm ai és m ás k érd ések rő l eszm ét cseréljenek. A m i d o k to ran d u sz-k onferenciáinknak nem titk o lta n ez az egyik fontos cé lja csakúgy, m in t a n em zetközi tu d om ányos tan ácsk o záso k n ak is, m ég akkor is, h a ennél is fontosabb sz án d ék u n k volt, hogy a doktori pro g ram o k b an felkészülő tu d ó so k g y ak o rlato t szerezzenek idegen kö zö n ség előtti elő ad ásb an és v itáb an , és p ersze, hogy p u b lik áció s lehetőséghez is ju ssan ak . E zt az utóbbi célu n k at a je le n kötettel tu dtuk e lő sz ö r m egvalósítani, m ivel csak az idén áll ren d elk ezésü n k re anyagi fed ezet az elő ad áso k m eg jelen tetésére is. E zzel m in teg y az E L T E „E lm életi n y elv észet” szak cso p o rtja és doktori p ro g ram ja által m ár év ek ó ta tö b b kötetben D ocSym p cím alatt kiad o tt so rozattal szeretnénk vetélkedni, h isz en az is ny elv észh allg ató k (igaz, nem csak d o k to ran d u szo k ) d o lg o zatait je le n te ti m eg - angol nyelven, a tav asszal tarto tt konferenciák után. A z itt k ö zö lt tan u lm án y o k egyébként további szű résen is átm en tek . A 45 b ead o tt absztraktból 29 elő ad ás szerep elt a prog ram b an , s ebből v álogattuk k ö tetünk anyagát. A k onferen cia után a résztvevő o k tató k írásban szav aztak , h o g y m ely ik elő ad ást tartják k ö zlésre alkalm asnak, m ajd a b ek ü ld ö tt elő ad áso k at ú jabb lek to rálásn ak v etettü k alá. T erm észetesen nincsen g aran cia arra, hogy az itt k inyom atott do lg o zato k „im p ak t faktora” k iem elk ed ő lesz, de annak a k ö v etelm én y n ek m in denképpen eleget tesznek, am it a d o k to ran d u szo k publikációitól a fo k o zatszerzés elő feltételek én t elő írn ak az eg y etem ek doktori tanácsai. Itt köszön jü k m eg az ab sztrak to k és a d olgozatok „n év telen ” olvasóinak ö n zetlen segítségüket. A tag o lás ellen ére ez a füzet nem tö rek szik v alam iféle „g o n d o lati vagy tu d o m án y terü le ti egy ség re” . S zem b en u g y an is a D o cS ym p -pal, m i szándékosan nem egy tu d o m án y terü let képviselő in ek ren d ezzü k k o n ferenciáinkat, hanem a M ag y aro rszág o n folyó nyelvészeti doktori k ép zés eg észe szám ára. A m i azt ered m én y ezi, hogy szótörténeti fejteg etések tő l a pragm atikai elem zésen át a k o rm án y zás-fo n o ló g ia elm életéig vagy a ny elv észet tudom ányelm életi érték eléséig v egyesen találhat ki-ki kedvére való cikket. H a m ást nem .

a k k o r a m ag y ar, azaz a M ag y aro rszág o n m ű v elt n y elv tu d o m án y színeit láthatjuk itt tükröző d n i. A k ö teten szerep lő 1. szám azt a - rem éljük, nem h iú - rem én y ü n k et testesíti m eg, hogy k ezd em én y e zésü n k n ek fo ly ta tá sa lesz. B ár a m ik o r ez a z előszó n y o m tatásra kerül, nem hogy eg y k ö v etk ező fü zetre, de m ég a kö v etk ező L in g D o kK o n f-ra sem p ályázhatunk, m ivel az idén m ég n em n y ílta k m eg a P F P „csato rn á i” , m o st m ár a saját tehetetlenségi erejétől is fo ly ta tó d n ia k ell e sz erin tü n k ig en csak h aszn o s és fontos esem énysorozatnak.

K enesei István A S zegedi T udom ányegyetem "E lm életi n y elvészet" doktori p rogram jának vezetője

T

artalom

B alogné B érces K atalin - A z angol m agán h an g zó -h o sszú ság a C V fonológiában ................... 1 K ristó L ászló - M ag án h an g zó -tö rlési folyam atok az óan g o lb an ..................................................... 10 R ebrus P éter - K orm ányzási fon o ló g ia k orm ányzás n é lk ü l............................................................... 23 S zentgyörgyi S zilárd - A m ag y ar /v / és a zöngésségi haso n u lás az optim alitás elm életben ..............................................................................................................................................42 T ronka K risztián - K vantitás vs. szó tag m etszet ....................................................................................57 O écseg Z su zsan n a - M ódosítók és arg u m en tu m o k a fran cia n évszói s z e rk e z e tb e n .................. 77 V iszket A n ita - E gym ás fölé ren d elt V P -k a rg u m e n tu m a iró l............................................................98 M ády K atalin - A z írott n yelv a b eszéd á r n y é k á b a n ? .......................................................................... 114 N ém eth M iklós - P resztízsérték és sztenderdizációs törekvések egy kései k ö zép m ag y ar kori fo rrá s c s o p o rto n ................................................................................................. 129 O szkó B eatrix - K ó d ex ein k szö v egtagoló je le i a p szich o lin g v isztik a szem szögéből ............... 138 V árnai Ju d it S zilv ia - M assa, h ám or, h u t a ............................................................................................... 150 C satár P éter - A k ognitív ny elv észet a u to n ó m iá ja ................................................................................ 158 Ivaskó L ív ia - A z elszólás szerepe a d is k u r z u s b a n ............................................................................... 171 A szerzők a d a t a i ............................................................................................................................................... 179

A

SZE R ZŐ K AD ATAI

Balogné Bérces K atalin

Oszkó Beatrix

E L T E A n g o l N y elv észet P hD P rogram b b k @ o siris.elte.h u

E L T E M a g y ar N yelvészeti P hD program o szko@ nytud.hu

C satár Péter

Rebrus Péter

K L T E N ém et N y elv észeti P h D program p csatar@ tig ris.k lte.h u

M T A N yelvtudom ányi Intézet rebrus@ nytud.hu

G écseg Zsuzsanna

Szentgyőrgyi Szilárd

S Z T E E lm életi N y elv észet P h D p rogram g ecseg zs@ in f.u -szeg ed .h u

V E A ngol T anszék szen tsz@ alm o s.v em .h u

Ivaskó Lívia

Tronka Krisztián

S Z T E E lm életi N y elv észet P h D program iv ask o @ h u n g .u -szeg ed .h u

K L T E , N ém et N yelvészeti P hD program tronka@ tigris.klte.hu

Kristó László

Várnai Judit Szilvia

E L T E A n g o l N y elv észet P hD p rogram krila @ b tk .p p k e .h u

K L T E M a g y ar N yelvtudom ányi PhD p rogram v am aij@ d rag o n .k lte.h u

M ády Katalin JP T E alk alm azo tt nyelv észeti PhD p rog ram m ad y @ b tk .p p k e.h u

Ném eth M iklós S Z T E E lm életi N y elv észet P hD program n em eth @ h u n g .u -szeg ed .h u

Viszket Anita E L T E E lm életi N yelvészeti P hD program anita@ m ay a.jp te.h u

A Z A N G O L M A G Á N H A N G Z Ó -H O S S Z Ú S Á G A C V -F O N O L Ó G I Á B A N B a l o g n é B é r c e s K a t a l in

0. Bevezetés A z angol m ag án h an g zó -h o sszúság itt következő elem zése a szigorú C V -fo n o ló g ia, egy rad ik ális szótag szerk ezet-elm élet keretein belül íródott, am ely Jean L ow enstam m 1996-ban m eg jelen t cikke óta egyre határozottabban körvonalazódik. E nnek k ö zép p o n tjáb an az a feltételezés

áll,

m iszerin t

a

prozódikus

szerkezet

univerzálisan

eg y

nem -elág azó

szó tag k ezd etb ö l (am it a C szim bolizál) és egy n em -elágazó szótagm agból (V ) épül fel; a felszín en m eg jelen ő hosszú szegm entum ok (gem ináták) és hang zó cso p o rto k ta g ja it a C V teng ely en üres pozíció k választják el egym ástól, am ely ek et a környező (de nem sz ü k ség szerű en szom szédos) pozíciók engedélyeznek a k o rm ányzás-fonológiából jó l ism ert fo ly am ato k h o z hasonló m ódon (pl. tartom ányvégi üres V pozíció p aram etrik u s enged ély ezése; egyéb V p ozíciók '‘eln ém ítása” alapos k orm ányzás útján; vö. pl. K aye et al 1990, C h arette 1992, H arris 1994). A szigorú C V -fonológia abban is követi a korm án y zásfon o ló g ia "h ag y o m án y ait”, hogy unáris (egyértékü) szu b szeg m en tális elem ek et használ. A h o sszú m ag án h an g zó s szegm entum ok tehát két V p o zíció t foglalnak el a C V ten g ely en , m ivel az eg y arán t szolgál időzítötengelyként, ill. a “ sz illab icitás” je lö lé sé re (m ég p ed ig úgy, hogy m inden, V pozícióhoz kapcsolt, m eló d ia hag y o m án y o s értelem ben véve “sz ó tag alk o tó ”). A ho sszú m o n oftongusok, pl. /i:/, áb rázo lása L ow enstam m (1996) alap ján az ( la ) p o n tb an látható. ( la )

bee

bi:

‘m é h ’

( lb )

buy

bai

C V C V

C V C V

I b

I b

' i

I a

'v á sá ro ln i'

I i

A p ro b lém a ak k o r jelen tk ezik , am ikor ennek m in tájára m eg p ró b álju k ábrázolni a kettő sh an g zók at, hiszen, m ivel a diftongusok is “h o sszú ak ” , és a ho sszú m o n o fto n g u so k h o z hasonló a d isztrib ú ció ju k (vö. pl. H arris 1994: 37; bőveb b en lásd a 3. szakaszban), szin tén két V p o zíció t fo g laln ak el - viszont két különböző m elódiát tartalm azn ak. H a azo n b an az (1 b)ben találh ató m ó d o n ábrázo lju k pl. az /a i/ diftongust, látszólag sem m i sem k ü lönbözteti m eg a hiátustól. A je le n d o lg o zat a fentitől kissé eltérő elem zést jav aso l. E szerint m ö g ö ttesen a hosszú m ag án h an g zó k két V po zíció v al rendelkeznek, de m elodikus anyaggal csu p án az első t (a balo ld alit) tö ltik ki (m ivel je le n esetben m ind a hosszú m onofto n g u so k , m ind a kettő sh an g zó k balfejüek); a d ifto n g u so k m ásodik fele pedig lebeg. A m ásik V pozíció terjedéssel vagy a lebegő elem kap cso ló d ásáv al töltődik be, de csak akkor, ha a terjedés célp o n tja valam ilyen okból (pl. m ás m elódia ráterjed ése m iatt) nem vész el. A z 1. sza ka sz az r-1 csak p rev o k alik u s h ely zetb en ejtő (ún. "n em ro tik u s”) angol nyelv v álto zato k b an találh ató ún. “tö rt” difto n g u so k at vizsg álja, és azt illusztrálja, m ily en érvek v ezethetnek a fent em lített követk eztetésh ez. A 2. és 3. sza ka sz a hosszú m onofto n g u so k ra és a “sim a ” d ifto n g u so k ra

1

B a l o g n é B é r c e s K a ta lin

alk alm azza ezt a h ip o tézist, m ajd végül a 4. sza ka sz összegzi a lebegő elem ek h atásait (tehát a k e ttö sh a n g z ó k v ise lk e d ését, v alam in t a lebegő i ok o zta tö rést) a trifto n g u so k leírásában.

1. “ T ö r t” d iftongusok A (2) p o n tb an találh ató táb lázat a sztenderd brit angol ( ‘R eceiv ed P ro n u n c iatio n ’ - röviden R P ) k ettő sh a n g zó it so ro lja fel. A rájuk vonatkozó egyik fonotaktikai m eg szo rítás m egtiltja, hogy az első k ét o sz lo p b an látható d ifto n g u so k akár kiejtett, akár n ém a (“tö rté n e lm i”) [ előtt m e g je le n je n e k 1. M ásrészrő l v iszo n t a harm ad ik o szlop diftongusai, teh át azok, am elyek sc h w a-ra v ég ző d n ek , fo k én t épp ebben a környezetben ford u ln ak elő2. (íg y g y ak o rlatilag a két cso p o rt k ieg észítő m eg o szlásb an van.) A harm adik oszlo p b an található, t előtti difto n g u so k at h ag y o m án y o san “tö rt” d ifto n g u so k n ak nevezik, és a legtöbb szerző d isztrib ú ció ju k m iatt az £ h atásáv al (az ún. “ tö réssel” ) m ag y arázza létrejöttüket (pl. W ells 1982); a tö rt d ifto n g u s schw aja , ah o g y H arris (1 9 9 4 :2 6 3 ) fo g alm az, “a történelm i r vo k alik u s reflex ió ja” . R áadásul az “r elő tti tö ré s” az an g o l n y elv n em rotikus dialek tu saira k o rláto zó d ik (am elyekben az /r/ foném a csak p rev o k alik u san je le n h e t m eg), am i m iatt a n y elv észek általában ö sszek ap cso lják a törést az /r/ v iselk ed ésév el.

(2) 3

__________________ “ S im a” d ifto n g u sok ei

3U

01

au

“ T ö rt” diftongusok eo (J3

A k ö v etk ező k b en azt illu sztrálom , hogyan elem zi H arris (1994) az !xl viselk ed ését az angol n y elv b en . A z eredeti elem zéshez képest annyit m ódosítottam , hogy a korm ányzásfo n o ló g ia “'h a g y o m á n y o s” szó tagszerkezeti összetevőit, am ik et H arris is h asznál (úgym int “O (n sz e t)” , “ R (ím )” , “N (u k le u sz )”), felváltottam a szigorú C V C V -gerinccel. H arris (19 9 4 : 25 9 ) szerin t az ún. “ sö té t” appro x im án s Irl, am ely a foném a leggyakoribb fo n etik ai m eg v aló su lá sa az angol nyelv k ülönböző d ialektusaiban, egy apikális vagy lam in ális, v alam in t egy v o k alik us dorzális k o m p o n en s kom binációja: egy “ m ag án h an g zó sz ín ezetű r v ag y r-sz ín e z e tü m ag án h an g zó ” . K övetkezésképp a koro n ális elem ből (R) és a “n eu trális e le m b ő l” (@ ) áll. (V ö. ( 3 ) ) 4

1 A z /ai/', /3L; é s / a u / d i f t o n g u s o k , v a l a m i n t m e g f e l e l ő £ el ő t t i v á l t o z a t a i k (/ a r a / , / ó r a / é s / a u a / ) s z a b a d v á l t a k o z á s t m u t a t n a k , h a u g y a n a z o n m o r f é m á n b e l ü l p r e v o k a l i k u s r k ö v e t i ő k e t , pl. a B y r o n [ k ö l t ő n e v e ] , v ír u s ‘v í r u s ’ szavakban.. 2 A k i v é t e l e k , v a g y i s a z o l y a n e s e t e k , a m i k o r ‘' t ö r t ” d i f t o n g u s t a l á l h a t ó r n é l k ü l i k ö r n y e z e t b e n , pl. n e o n / n r a a ‘n e o n ’, a z á l t a l j ö n n e k l ét re , h o g y a h i á t u s e i s ö t a g j a , a m i e r e d e t i l e g h o s s z ú Í v j , r ö v i d / i / - v é r e d u k á l ó d i k . 3 A l i s t á n f e l t ü n t e t h e t t e m v o l n a a z /i:/-t é s a z /u-./-t is, m i v e l e z e k e j t é s e g y a k r a n d i f t o n g á l i s , d e a j e l e n d o l g o z a t sz á m á ra p o n to s b eso ro lá su k n e m d ö n tő fontosságú, hiszen m in d a diftongusok, m in d a hosszú m o n o fto n g u so k a h o ssz ú v o k a lik u s s z e g m e n t u m o k term é szetes o sz tá ly á b a tartoznak. A k i s b e t ű k s z e g m e n tu m o k a t , a n a g y b e t ű k e le m e k e t j e l ö l n e k .

\ / ANGOL MAG ÁN HANGZ Ó-HOSSZÚSÁG A C V -F O N O I ÓG1ÁBAN

(3) r x L (a>: R H arris szerint az angol egyik rotikus (tehát r- 1 m inden h ely zetb en ejtő) d ialek tu sá b an , a skót an g o lb an , a tarto m án y v ég i üres V p ozíció engedélyezi az r-t. (A zért v an a tarto m án y v ég i pozíció az elem zés k ö zp o n tjában, m ert csak itt lehet az /r/'-t az R P -ben (és az ö sszes nem rotik u s d ialek tu sb an ) "v isszan y ern i” , azaz itt jelen h et m eg az ún. “ kötő /r/” 6.) Vö. (4), ahol a nyíl (<—) a két pozíció k özötti engedélyezési viszonyt m utatja.. beer íbv.r!

(4)

C

V

's ö r' c

\

í

b

í

A m in t azt a (4)-es ábra m utatja, a skót angolban a tartom ányvégi /r/ u gyanolyan, m in t a többi szóvégi m ássalh an g zó annyiban, hogy nincs disztrib ú ció s h atással az őt m egelőző m ag án h an g zó ra. Ezzel szem ben H arris elem zése szerint az R P -b en (és v alam ennyi nem rotik u s d ialek tu sb an ) a tarto m ányvégi r lebeg, és a tört difto n g u s ennek a lebegő i-n ek a hatására jö n létre, m ég p ed ig úgy, hogy a neutrális elem a m egelőző V p o zíció h o z k ap cso ló d ik (vö. (5 )j, ah o n n an p edig az /i/ elkötödik és az R elem továbbra is lebegő m arad. M ivel a neutrális elem nukleáris p ozícióban schw a-ként értelm eződik, a létrejövő m agánhangzó az i\3/ tört diftongus. (5)

beer bis. C

V

's ö r' C

V

* s b

i

{X R

itt a k ö v etk ező m eg szo rítást jav aslo m az angol n yelvre7: egy lebegő szeg m en tu m n ak a felszíni alak ban n em m aradhat egynél több lebegő elem e. E m iatt kényszerül a n eu trális elem

H a r r i s ( 1 9 9 4 ) j e i ö l é s m ó d j a t k ö v e t e m , m i s z e r i n t a n e u t r á l i s e l e m e i c s a k a k k o r k e l l f e l t ü n t e t n i , h a a z fej s z e r e p ű a k i f e j e z é s b e n ; m i n t pl. a ( 3 ) - b a n . ‘ E gy szóvégi n é m a r "k ö tö r"-ke nt m egjelenik, ha a k ö v e tk e z ő szó v ag y toldalék m a g á n h a n g z ó v a l k ez dődik. Annak

eldöntese.

hogy

e z c s a k a z a n g o l r a ig a z , v a g y

kiterjedtebb jelen sé g , további

vizsgála tot igényel.

B á r h o g y is l e g y e n , e g \ , a k o n t ú r s z e g m e n t u m o k r a v o n a t k o z ó k i k ö t é s , a m e l y u n i v e r z á l i s n a k t ű n i k , p á r h u z a m b a n all a fe n ti m e g s z o r í t á s s a l

R e n n i s o n ( 1 9 9 8 ) e l e m z é s e s z e r i n t a k k o r j ö n n e k l é t re k o n t ú r s z e g m e n t u m o k , a m i k o r

B a l o g n f . B é r c e s K a t a l in

arra, hogy a m eg elő ző V p o zíció h o z kapcsolódjon. így csu p án a z R elem m arad lebegve, és ez a m eg szo rítást k ielégíti. H arris elem zését illető en azonban elkerülhetetlen egy m egjegyzés, m égpedig az, hogy nem m ag y arázza ex p licit m ódon, m iért já r a @ terjedése eg y ü tt az ív j m ásodik felének elkötésév el ah ely ett, h o g y fu zionálna az I elem m el (am i az /i/-t alkotja). E z a tény oda vezet, hogy feltételezzü k : az ív j m ásodik V pozíciója nincs lexikailag betöltve, és az elem fúzió éppen azért nem m egy v égbe, m ert a @ -nak nincs m ivel fuzionálnia. H a ez általánosan igaz a h o sszú /i/-k re, ak k o r az összes hosszú m o n oftongusra igaznak kell lennie. M indez ö sszh an g b an áll azzal, aho g y a szigorú C V -fonológia keretein belül korábban írott cikkek szerzői (pl. L arsen 1995, L o w en stam m 1996) elem zik a ho sszú m agánhangzókat.

2. A hosszú m ag án h an g zó k ábrázolása A m in t azt az 1. szak aszb an jav aso lta m , m ö göttesen m inden hosszú m agánhangzó két V pozíció v al ren d elk ezik , am ely ek közül csupán az első (baloldali) pozíciót foglalja el m elo d ik u s an y ag . A m ásik V p ozíció terjedéssel töltődik b e, hacsak ezt m eg nem akadályozza m ás. ''b e to la k o d ó ” anyag. E z k ülönféle folyam atok során tö rté n h et m eg, am elyek közül m ost k ettő t fogok bem u tatn i. E gyrészről a m ag ánhangzó-rövidülés lehet p élda erre, feltéve, hogy pro d u k tív , b izo n y o s n em -an alitik u s (vö. K aye 1995) végződések kap cso ló d ása által derivált k ö rn y ezetb en o k o zo tt v álto zásk ént szem léljük. A deriváció során a végződés elfo g lalja a CV tengely en a tő szerk ezetén ek egy részét, és ezáltal a m eló d iáját “ö sszeh ú zó d ásra” kényszeríti ( 6 f .

'

(6) C i r

(se)rene ‘nyugodt, b ék és’ ~ (se)renity ‘n yugalom , b é k e ’ V C V C V C V C V C V ; n

i

! r

I e

! n

I i

I t

I i

A z an g o lb an azo n b an ez a fajta m agán h an g zó -rö v id ü lés nem tűnik produktív fo ly am atn ak , és tö rtén elm i v o n atkozása is van (a 15-16. században végbem ent ún. "N agy m ag án h an g zó -elto ló d ás” - “G reat V ow el S hift” ), am i m iatt a váltakozó m agánhangzók közötti külö n b ség m in ő ség b eli is (vö. ív! és /e / a (6)-os pontban), nem csupán m ennyiségbeli: m ind ezek k ö v etk eztéb en nem tekinthető “tiszta" rövidülésnek. H abár az angol nyelv első d leg es ren d szeréb en nincs a m agánhangzó-rövidülésnek m ás esete, a m ásodlagos re n d sz e re k b e n 10 van, például a m agánhangzókat érintő beszédhibában, am elynek egyik fajtáját a (7)-es áb ra illusztrálja. Ez esetben a m agánhangzó m elódiájának terjed ését az in terv o k alik u s üres p o zíció k elkerülésére való törekvés akadályozza m eg. am i különféle "stratég iák ra" kén y szeríti a b eszélőt, m int például ún. “ kem ényedésre” ( ‘h a rd e n in g ’; ld.

egy

elem

késve realizalódik.

és

bizonyos szegm entum típusok

s z i s z t e m a t i k u s h i á n y a (p l.

p

! arra engedi

k ö v e t k e z t e t n i . h o g > a k é s v e r e a l i z á l ó d ó e l e m e k s z á m a n e m l e h e t e g y n é l t ö b b . ( V ö . i bi d. 2 3 2 . o . ) 8 A h o g y a j el en d o l g o z a t a n o n i m l e k t o r a is m e g j e g y z i , H a r r i s ( 1 9 9 4 ) is u g y a n i g } ' e l e m z i a h o s s z ú m a g á n h a n g z ó k a t e g y k o r á b b i f e j e z e t é b e n (1 7 3 . o,). A z /--törlés t á r g y a l á s á n á l ( 2 6 2 . o . ) a z o n b a n , é r d e k e s m ó d o n , ezt fig y e lm e n kívül hag sja. E z a f o l y a m a t á l t a l a m p u b l i k á l t k o r á b b i l e í r á s á n a k ( B a l o g n é 1 9 9 7 ) ú j r a e l e m z é s e : itt n e m m e g y v é g b e e l k ö t é s , h a n e m a t e r j e d é s e g \ á l t a l á n n e m is t ö r t é n i k m e g . 10 M á s o d l a g o s r e n d s z e r e k e n a n y e l v e l s a j á t i t á s fá zi s ai t , v a l a m i n t a b e s z é d h i b á s n y e l v h a s z n á l a t o t é r t e m . ( V ö B a t e s et al. 1 9 9 7 .)

4

AZ ANGOL MAGÁNH AN GZÓ- HOS SZÚSÁG A C V - K O N O l ÓGIÁRAN

későb b a 3. szak aszb an ) vagy m ag án h an g zó -rö v id ü lé sre11. A (7)-ben látható rö v id ü lé s so rán a terjed és n em tö rté n ik m eg, a m agánhangzó rövid m a ra d 12, és az üresen h ag y o tt C V -eg y ség k ó b o rtö rlé s13 ú tján m egszűnik. beuk

(7)

/b ik / C

'c s ő r ’

C

V

V

!

!

C

I

b

i

k

V

C

V

C

! b

I i

I k

V

V isszatérv e a "b eto lak o d ási” folyam atokhoz, m ásik típusuk, m int azt az 1. szakaszban láttuk, a törés: a (a) elem terjedése m egakadályozza a m agánhangzós m elódia terjed ését egyszerű en azzal, h o g y m egszünteti a terjedés célpontját, és m ivel az R elem m arad csak asszo ciálatlan u l, a lebegő elem ek szám át illető m egszorítás is k ielég ítő d ik (Id. (8)). b e e r í bia/

(8)

C V ! b

C I í

V

C’

V

\

\

R 3.

S im a (n e m tö r t) d ifto n g u s o k

A hogy azt a B ev ezetésb en em lítettem , a hosszú m o n o ftongusok és a d iftongusok a hosszú vokalik u s szeg m en tu m o k term észetes osztályát alkotják. E gyrészről, m in d k ét cso p o rt tagjai részt veszn ek a fent leírt (v aló színűleg m ár nem produktív) hosszú - rövid alternációban, így a se rtfte ív j ~ s e r s m ty le, (6) és a h istórián I x l ‘tö rté n ész’ ~ h ista rica l /o / 'tö rté n e lm i’ sz ó p áro k h o z h aso n ló an találhatók olyan példák is, m int vairt Icil ‘h iú ’ ~ va n ity /as/ ‘h iú sá g ’ vagy B ibié leni ‘B ib lia ’ ~ B ib h c a l h l ‘b ib liai’. M ásrészről, fonotaktikai d isztrib ú ció ju k is párhuzam o s: a rö v id m ag án h angzókkal ellentétben, m egjelen h etn ek n y ílt eg y szó tag ú szavak b an (az angol ny elv b en a m inim ális szó kötelezően kétm orás), teljesen vagy részben h an g sú ly o s szóvégi p o zíció b an , valam im prevokalikus h e ly z e tb e n .14 A haso n ló v iselk ed ést h asonló m ö g ö ttes rep rezen táció v al szeretném m agyarázni. A m i tehát kö zö s m in d en hosszú m ag án h an g zó b a n az az. hogy csupán az első tagjuk k apcsolódik a pro zo d ik u s ten g ely h ez a lexikonban. A m áso d ik V p o zíció juk terjedés útján töltődik be a hosszú m o n o fto n g u so k , és a lebegő m eló d ia asszo ciáció jáv al a diftongusok esetében. H ogy ezt illu sztráljam , lássunk m ég egy péld át a m agán h an g zó s b eszéd h ib áb ó l. A z in tervo k alik u s üres p o zíció k elkerülésének m ásik fent em lített "stratég iája” a kem én y ed és, m ely n ek so rán a d ifto n g u s m ö g öttesen lebegő m áso d ik tag ja (az U elem a (9)-ben) n em a "szám ára k ijelö lt” V p o zíció h o z asszociálódik, hanem a szom szédos üres C p o zíció h o z, és, 11 A z a d a t o k a t Id. B a t e s et al ( 1 9 9 7 ) l" F i g y e l m e n k í v ü l h a g y o m

a ho sszú és rövid m a g á n h a n g z ó k k ö zö tt fe nnálló kvalitatív k ü lö n b sé g e t.

Ennek

p o n to s a b r a z o lá s a a m e l o d i k u s re p re z e n tá c ió feladata, am iv e l a je le n d o lg o z a t n e m fo g lalk o z ik . J A z , h o g y ini t ö r t é n i k a m e l o d i k u s a n y a g g a l ki n e m t ö l t ö t t C V - e g y s é g e k k e i , n e m t i s z t á z o t t a s z i g o r ú C V f o n o l ó g i a i r o d a l m á b a n . L o w e n s t a m m ( m e g j e l e n é s e l őt t, 163. o. ) p é l d á u l ú g y f o g a l m a z a s z o e l e j i ü r e s C V - e g y s é g tárgya lásakor, hogy a " fo n e tik a ila g in terpretálatlan” C V " e g y s z e rű e n elseny ved". 14 P r e v o k a l i k u s p o z í c i ó b a n e g y e s r ö v i d m a g á n h a n g z ó k l e h e t s é g e s e k , v ö pl. n e o n (2. l á b j e g y z e t ) .

B a l o ü n é B é r c e s K a t a i in

m ivel a d efau lt m ássalh an g zó k a zárhangok (legalábbis B ates et al. 1997 m egfigyeléseik alap ján erre a k ö v etk eztetésre ju tn ak ), a zár elem et (?) hozzáadva zöngés b ilabiális zárhang Ibi jö n létre. (A (9). az áb rázo lást m egkönnyítendő, csak az U elem v iselkedését m utatja.) boné /b a u n / ~ m agánhangzós beszédhiba /b s b n /

(9)

C

V

b

a

C

V

C

V

U n

C

V

C

b

3

U

V

'c s o n t' C

V

n

A ho sszú m o n o fto n g u so k kal analóg m ódon tehát a d iftongusoknak is csak az első tagja asszo ciált lex ik álisán , a m ásik tagjuk később kapcsolódik.

4. T rifto n g u so k A z R P -ben az ö sszes tn fto n g u s fonetikailag a sim a diftongusokból plusz egy schw a-ból áll. és ezért nem ritk a sc h w a-b eto ld ásos elem zésük (pl. W ells 1982, R ubach 1996). Ezt az is alátám asztja, h o g y az angol trifto n g u so k gyakran v iselkednek a h iátu so k h o z haso n ló m ódon, pl. g y o rsab b beszéd b en m ind a triftongusok, m ind a h iátusok első, d ifto n g u s-tag ja m o n o fto n g izá ló d h a t (ez az ún. “ puhulás” - “ sm oothing” ). E nnek m egfelelően az /aio/ trifto n g u s ak ár a science 'tu d o m á n y ', akár a fir e 't ű z ’ szóban /a:s/-v é válh at (vö. (10c) lent), annak ellen ére, hogy az első szóban hiátusból ered, a m ásodikban viszont a diftongus töréséből. F ig y elem re m éltó az an y an y eh i beszélők (saját felm érésem által is alátám asztott) bizo n y talan ság a

a trifto n g u so kat

(különösen az /a is/-t)

tartalm azó

(m ind

egy-,

m ind

tö b b m o rfém ás) szavak szó tag szám át illetően. A z olyan szavakat, m int fire 'tű z '. ívre 'lír a ' vagy lia r 'h a z u g ', van. aki egy-, van, aki többszótagúnak ítéli. U gyanazon beszélő m ásképp d ö n th et a flo w e r ‘v irág ' - flo u r 'lis z t' tökéletes hom ofó n -p ár (m indkettő ejtése / flauo/) tagjai esetéb en . M in d en esetre az eg y szótagú ejtés él, am i a kizárólagos hiátus-elem zés ellen szól. R áadásul az /aio/ trifto n g u s néhány esetben részt vesz a m ár sokat em lített rövid - hosszú altern áció b an . pl. a B ibié 'B ib lia ' ~ B iblical ‘b ib lik u s’ szópár altem áció ján ak m in tájára a lyre 'lír a ' szó /a rs / trifto n g u sa a lyric a l 'lír a í’szóban /i/-vé rövidül. Ö sszeg ezv e tehát, az RP triftongusai kettős arculatúak: néha hiátu sk én t viselkednek, néha ped ig , m in th a egy etlen fo ném át alkotnának. W ells (1982: 238-239) például a fir e ‘tűz' szónak a b eszéd tem p ó tó l függően öt lehetséges kiejtését gyűjti össze, am ikei a (lO a-e) m utat. E zek közül kettő (1 0 a és c) kétszótagúként. azaz prevokalikus d iftongusként, a többi három (10b. d és e) viszo n t eg y szó tag úként értelm ezendő. A m int az kitűnik, az egyetlen különbség (10a) és (1 0 b ) k ö zö tt a szó tag o k szám ában van. am i viszont alig kim utatható: m ég is szükséges a k étfajta ejtés közö tti különbségtétel. M aga W ells (1982: 239) a következőképp fogalm az: “ H ab ár az eg y szó tag ú és k étszótagú változatok közötti különbség nehezen vagy egyáltalán nem érzék elh ető a hallg ató szám ára, úgy tűnik, a beszélő szám ára igenis valóságos - a költők hosszú ideje m in d k ét lehetőséget kihasználják.”

6

A2 ANGOL MAG ÁN HANGZ Ó-HOSSZÚSÁG A C V -F ON O LÓ GI ÁB A N

fir e

(10)

‘tű z ’15

a. ['faia]

d. [fás]

b. [fais]

e. [fa:]

c. ['fa:s] A “ tö rés” 1. szak aszb an leírt elem zése és a k ettöshangzók 3. szakaszbeli áb rázo lása alapján a “ tö rté n elm i” r hatására létrejött triftongusok (m int pl. a fir e ‘tű z ’ szóban) m ögöttes reprezen táció jáb an eg ész so r lebegő elem található. E gyrészről az /a i/ difto n g u s m áso d ik fele lebegő, annak m eg felelő en , am i a 3. szakaszban áll. M ásrészről p edig, az 1. szakasznak m eg felelő en , a tarto m án y v ég i r is lebeg. A kettőshangzó m ásodik fele szám ára “ k ijelö lt” C V egy ség en kívül feltételezek a lebegő r szám ára is egy üres C V -egységet, m ivel a kétszótagú ejtések b en az első szótag m indig nehéz, és ezért áb rázolásukhoz három C V -eg y ség re van szükség (vö. (10)). A f ir e szó m ögöttes reprezentációja a (1 l)-e s p ontban látható. fir e C V

(11)

f

‘t ű z ’

C

V

C

V

A R

A je le n elm élet h ely esen prediktálja, hogy ennek a szónak szám os ejtése lehetséges: az R elem kiv ételév el a lebegő elem ek szinte szabadon k ap cso ló d h atn ak az üres C vagy V pozíció k b árm elyikéhez. M ivel az I elem szillabikusan (/i/-ként) és nem sz illab ik u san (/j/ként) is értelm ezh ető , asszo ciációs lehetőségei m ajdnem korlátlanok; az eg y etlen m eg szo rítás az, hogy csak akkor kapcso ló d h at C pozícióhoz, ha a C pozíciót engedélyezi egy azt követő nem üres V p o zíció (ez úgy érhető el, hogy ezt a feladatot a lebegő @ látja el, tehát ho zzák ap cso ló d ik a szó banforgó V pozícióhoz, és fonetikailag sch w a-k én t interpretálódik). A z R elem asszo ciáció ján ak korlátai egyrészt abban állnak, hogy üres V p o zíció elő tt nincs enged ély ezv e, m ásrészt pedig abban, hogy nem értelm ezhető V pozícióban. A külö n b ö ző k o m b in ációs lehetőségeket, tehát hogy m ely lebegő elem ek m ely p o zíció k h o z k ap cso ló d n ak , a (12a-e) ábrák illusztrálják, és m eg feleln ek a (lO a-e)-ben m egad o tt ejtéseknek. (A fenti reprezentációkhoz hasonlóan az elem eket nag y b etű k jelö lik ; am i a deriváció után is lebeg, az - az autoszegm entális fonológia h ag y o m án y ain ak m egfelelő en - be van karikázva.) A baloldali oszlop a kétszótagú, a jo b b o ld a li az eg y szó tag ú ejtéseket tartalm azza; az előbbiek három , az utóbbiak két C V -egységet foglalnak e l.16 ['fala]

( 12)

a.

C

V

f

A

C

V

[falci]

C

V

b.

Li

C

V

f

A

A k iejtések tran s k r ip c ió ja t v áltoztatás nelku) átv ertem W ellstól; a " je l ö l i . u A z ü r e s e n m a r a d t C V - e g > s é g e k r ő l l á s d a 13. l á b j e g y z e t e t .

7

C

V

C

V

" m ellekje! a nem szo tag a lk o to barm okat

B a l o g n é B é r c e s Ka ta lin

c.

C

V

f

A

['fa:o] C V

C

V

d.

@

e.

C

V

f

A

C

V

f

A

[faa] C

V

C

V

C

V

ta}

[fa:] C

V

A z eg y etlen ejtés, am ely p roblem atikus a je le n elem zés szám ára, a (lO e), am elynek rep re zen táció jáb an , a (12 e)-b en , a deriváció u tán több, m int egy (ugyanabból a lebegő szeg m en tu m b ó l ered ő ) elem m arad asszociálatlan, m égpedig a r-ből szárm azó @ és R is.

S. K onklúzió E bben a d o lg o zatb an arra tö rek edtem , hogy az R P hosszú vokalikus sz egm entum ait érintő je le n s é g e k e t eg y ség esen elem ezzem . E nnek eredm énye egy olyan elm élet lett, am i nagyban tám aszk o d ik a m ö g ö ttes áb rázo lásb an lebegő elem ekre. E z egyrészt váratlan következtetés, m ivel a C V -fo n o ló g ia általam ism ert változatai nem alapoznak ilyen nagy m érték b en a lebegő elem ek re; m ásrészt m eg leh ető sen n em kívánatos, h iszen a lebegő elem ek tú lzo ttan absztrakttá teszik a n y elv tan t. E n n ek ellen ére, m ivel úgy tűnik, látens (tünékeny) szeg m en tu m o k valóban fellelh ető k a v ilág n y elv eib en , a lebegő elem ek szükségessége, egy bizonyos fokig legalábbis, igazo lt, M á rcsak azért is, m ert a je le n elem zés sikeresen m ag y arázza a legtöbb jelen ség et, v a lam in t h ely es p red ik ció k at tesz. E gy, eddig nem em lített, predikció szerint am iatt, hogy a d ifto n g u so k m áso d ik tag ja nincs lexikálisán p ro zó d iáh o z társítva, helyzete instabil, k ö v etk ezésk ép p a d ifto n g u so k az angolban hajlam osak a m onoftongizációra, nem csupán p rev o k alik u s p o zíció b an , m in t ahogy a 4. szakaszban láttuk, hanem gyakorlatilag bárhol. A felszín i rep re zen táció b an m aradó lebegő elem ek szám át illető k o rláto t furc?'> m ód tükrözi az R P d ifto n g u sain ak egy fonotaktikai m egszorítása, m ely szerint a kettőshangzó m á so d ik ta g ja c sak sz im p lex (egyetlen elem ből álló) szegm entum lehet (vö. (2)). (Ez k ap cso latb an állh at az előző b ekezdésben leírtakkal, vagyis a difto n g u so k gyakori m o n o fto n g izá ció jáv ai: ha a lebegő szegm entum szim plex, sem m ilyen szabályt nem h ág át, ha eg y etlen elem e leb eg ő m arad .) V ég ső m eg állap ításk én t p edig a je le n dolgozat elérte a B evezetésben k itű zö tt célját: a fen tiek b en ja v a s o lt elem zés k ép es különbséget tenni a d iftongusok és a h iátu so k között. A k ü lö n b sé g u g y an is a m ö g ö ttes reprezentációban található: a h iátusok teljes m értékben asszo ciáltak , tehát nem tartalm a zn ak lebegő elem eket.

AZ ANGOL MAG ÁNHANGZÓ-HOSSZÚSÁG A C V -F ON O LO GI ÁB A N

Iro d a lo m B alogné B érces, K atalin 1997: A n analysis o f shortening in E nglish w ithin L o w en stam m 's CV fram ew ork, in The O d d Y earbook 1997. E L T E S E A S U ndergraduate P a p ers in L inguistics, D ept. o f E nglish L inguistics, S chool o f E n g lish and A m erican S tudies, E ötvös L oránd U niv ersity (E L T E ), B udapest, 23-36. B ates, Sally - Jo h n H arris - Jo celyn W atson 1997: P rosody and m elody in vow el disorder, UCL IVorking P a p ers in L inguistics 9, 361-384. C harette, M ó n ik 1992: M on g o lian and Polish m eet g o v em m en t licensing, S O A S íVorking P a p ers in L in g u istics a n d P h o n e tic s 2, 275-292. H arris. Jo h n 1994: E n glish S o u n d Structure, O xford & C am bridge, B lackw ell. K aye, Jo n ath an 1995: D erivations and interfaces, in D urand, Jacques - F rancis K atam b a szerk.: F ro n tiers o f P h o n o lo g y: Atom s, Structures, D eriva tio n s, L ondon, L ongm an, 289-332. K aye, Jo n a th an - Jean L o w en stam m - Jean-R oger V ergnaud 1990: C onstituent structure and g o v em m en t in p honology, P honology 7, 193-231. L arsen, U ffe B erg eto n 1995: V ow el length, R addoppiam ento S intattico and the selection o f the defm ite article in M odern Italian, in N ash, L éa - G eorges T soulas - A n n e Z ribiH ertz szerk.: A ctes du deuxiém e colloque L angues et G ram m aire, U n iv ersité Paris 8, 110-124. L ow en stam m , Jean 1996: CV as the only syllable type, in D urand, Jacques - B e m a rd L aks szerk.: C urrent T rends in P honology, E uropean S tudies R esearch Institute, U niversity o f S alford P ublications, 419-442. L ow en stam m , Jean, m eg jelen és előtt: T he beginning o f th e w ord, in R ennison, Jo h n - K lau s K üh n h am m er szerk.: P honologica 1996. Syl/ables/?, H ága, H olland A cadem ic G raphics. R ennison, Jolin R. 1998: C o n to u r segm ents w ithout subsegm ental structures, in C yran, E u g en iu sz (szerk.) Structure a n d Interpretation. Studies in P honology, L ublin, W ydaw nictw o FOL1UM. R ubach. Jerzy 1996: S hortening and am bisyllabicity in E nglish, P h o n o lo g y 13, 197-237. W ells, John C. 1982: A ccen ts u f E nglish 1: A n Introduction, C am bridge, CUP.

9

M

ag ánh ang zó

-t ö

r lési fo lya m a to k a z ó a n g o lba n

*

K r is t ó L á s z l ó

0 Bevezetés Jelen dolgozat tárgya két olyan történeti változás az óangolban, am elyek rövid magán hangzókat töröltek bizonyos környezetekben, és ezáltal m agánhangzó-sem m i váltakozásokat hoztak létre. A (történetileg) első folyam at a szóvégi rövid, felső nyelvállású m agánhangzókat érinti, m íg a m ásodik a szóközi nem alsó rövid m agánhangzókat. Az első folyamatot Fel sőtörlésnek, a másodikat Szinkópának fogom hívni. Dolgozatom első részében részletesen bem utatom a Felső törlést, m íg a m ásodik részben a Szinkópát elemzem. Végül a harmadik részben rám utatok arra, hogy az általam tett állításokat az angol nyelv néhány későbbi (korai középangol) fonológiai változása is alátámasztja, és a dolgozatban javasolt m egoldás egysé gesíti ezeket a változásokat, valam int a Felsőtörlést és a Szinkópát. Elem zésem nagyrészt Láss (1994) releváns fejezetein alapul. A z adatok forrása — hacsak m ásképp nem jelzem — Láss (1994), Campbell (1959) és W ardale (1922). A dolgozatban — a történeti nyelvészetben szokásos gyakorlatnak m egfelelően — *-gal jelölöm a rekonstruált, **-gal pedig a rosszul formált, ill. várt, de nem adatolt alakokat. Az óangol alakok kiejtéséről a Függelékben esik szó. 1 A Felsó'törlés A Felsőtörlés (mint m ár említettem) a szóvégi rövid felső m agánhangzókat (= /i/ és /u/) érinti (a harm adik felső rövid magánhangzó, az /y/, nem fordul eiő szóvégen): (1)

Felsőtörlés:

V { [+ fe lső ]f-h o sszú ]} > 0 / ____ ##

A folyam atot az alábbi példák illusztrálják (kiejtés: 1. Függelék!)

(2)

A Felsőtörlés alkalmazása

(a)

•w ordu ‘szó- N om A cc P l ’ •húsú ‘ház-N oM A ccP L ’ *drynői ‘ital-NOMSG’ •cw éni ‘nő-NOMSG’

> > > >

(b)

*werodu ‘csapat-NOM AccPL’ *wseteru ‘víz- N om A cc P l ’ *firenu ‘bűn-NOMSG’

> werod > waeter > firen

(c)

♦leom ungu ‘tanulás-NoM SG’ •sceaw ungu ‘figyelés-N oM S o’

> leom ung > sceawung

word hüs drynő cwén

"A kézirat korábbi változatainak átnézéséért, ill. javaslataikén köszönettel tartozom Nagy Andreának, Nádasdy Ádámnak, Síptár Péternek és Varga Lászlónak. Természetesen egyikük sem felelős az esetleges hibákért.

10

M a g á n h a n g z ó -t ö r l é s i f o l y a m a t o k a z ó a n g o l b a n

A Felsőtörlés azonban számos esetben nem működik. A “kivételeket” két fő csoportba oszthatjuk, mégpedig aszerint, hogy a szabály bemenete két- vagy többszótagú alak. A (3)-as ábrában példákat láthatunk a Felsőtörlés hiányára: (3)

A Felsőtörlés hiánya

(a)

scip u ‘h a jó -N o M A c c P L ’ g o d u ‘isten -N O M A ccP L ’ w in e ‘barát-N O M SG ’ (< * w in i)‘ cy re ‘v álasztás-N O M SG ’ (< *cyri)

(vö. (2a))

h éafo d u ‘fej-N O M A ccP L ’

(vö. (2bc))

(b)

m y n steru ‘m o n o sto r-N O M A ce P L ’ o rlege ‘sors-N O M SG ’ (< *orlegi) g y ld en u ‘arany-ADJNOM SGFEM ’

Ha m egfigyeljük a (3a)-beli, eredetileg kétszótagú alakokat, és összevetjük azokat a (2a)-beliekkel, azt találjuk, hogy a (3a)-beli szavak első szótagja könnyű (1 morás): rövid m agánhangzóra végződik, m íg a ( 2a)-beli alakok első szótagja nehéz (2 morás): hosszú m agánhangzóra vagy m ássalhangzóra végződik. H a a könnyű szótagokat K-val, a nehezeket pedig N-nel jelöljük, m egállapítható, hogy a Felsőtörlés alkalm azódik az N K szerkezetű kétszótagú alakokra, nem m űködik viszont, ha a bemeneti alak KK szerkezetű. Ezt a jelensé get hagyományosan az óangol lábszerkezetre való hivatkozással szokás magyarázni: a Fel sőtörlés akkor nem működik, ha a bemeneti alak (KK) szerkezetű lábat alkot (a zárójel láb határt jelöl ).2 Láss (1994:100-102) állítása szerint az (NK) szerkezetű láb “túlnehéz”, ezért alkalmazódik a Felsőtörlés, m íg a (KK) szerkezet "legális”, tehát a Felsőtörlés nem működik. Ez az elem zés tulajdonképpen azt állítja, hogy a Felsőtörlés valójában nem igazi “hangtörvény”, hanem egyfajta reparatív jellegű változás, m elynek célja, hogy “optimalizálja” a lábak szerkezetét. A későbbiekben m egkérdőjelezem ezen állítás helyességét, előbb azonban még számot kell adnunk a (3b)-beli alakokról. M ivel a kétszótagú alakok viselkedését a lábszerkezetre való hivatkozzással próbáltuk m egmagyarázni, célszerűnek látszik a többszótagú alakokra is ezt a m egoldást alkalmazni. Ha összehasonlítjuk a (3b)-beli adatokat a (2bc)-beliekkel, a következőket állapíthatjuk m eg (a szótaghatárt ponttal jelölöm ): • A (2b)-ben található szavak (bemeneti) szerkezete (KKK), pl. *we.ro.du; • A (2c)-belí bemeneti alakok szerkezete (NNK), pl. *leor.nun.gu\ • A (3b)-beli bemeneti alakok (NKK) szerkezetűek, pl. *myn.ste.ru. A Felsőtörlés tehát nem alkalmazódik az (NKK.) szerkezetű alakokra, azaz: • (KKK) > (KK); • (NNK) > (NN); • de (NKK) > (NKK), azaz nincs változás.

' Mint a példákból látható, a szóvégi rövid /ÍZ, ha nem törlődik, nyíltabbá válik, azaz í d lesz belőle. Ha sonló nyíltabbá válás elszórtan az /u/-val is előfordul. L. pl. Sievers (1 882:42-45). A tudománytörténeti pontosság kedvéért m egjegyzendő, hogy Síevers nem a lábakra hivatkozik, hanem az első szótag “rövid”, ill. “hosszú” voltára. Lényegében azonban ugyanarról a dologról van szó: a kétszótagú láb első szótagjának a súlya a meghatározó tényező.

11

K r istó L á szló

Összegezve tehát elm ondható, hogy a Felsőtörlés szempontjából az (NKK) szerkezetű alakok a (KK ) szerkezetűekkel azonosan viselkednek, m íg a (KKK) és az (NNK) szerkezetű szavak az (NK) típusúakkal azonosak. A kérdés az, hogy miként tudnánk az azonosan viselkedő szerkezeteket egységesíteni. Láss (1994:101) a kétszótagú alakok elem zésénél rámutat, hogy a Felsőtörlés kimeneti alakjai azonos súlyúak: az (NK) típusú lábakból (N) lesz, a (KK) típusúak m egmaradnak. H a a szótagsúlyt m orákra hivatkozva határozzuk meg, azaz feltesszük, hogy egy könnyű szótag egym orás, m íg egy nehéz szótag kétm orás, azt találjuk, hogy a kimeneti alakok m indkét eset ben kétm orás összsúlyú lábak: az (N) láb 1x2 m ora, m íg a (KK) láb 2x1 m ora3. Azaz: metrikai értelem ben egy nehéz szótag egyenértékű két könnyű szótaggal. M int azt Láss is megemlíti, ezt az egyenértékűséget az indoeurópai m etrikáról szóló munkákban hagyomá-nyosan m etri kai feloldásnak (resolution) hívják. Láss rámutat, hogy a (KKK) szerkezetű alakoknak az (NK ) szerkezetűekkel azonos viselkedése érthetővé válik, ha figyelembe vesszük a feloldást. M orákra hivatkozva azt mondhatjuk, hogy a két különböző szerkezet azonos súlyú: hárommorás. A Felsőtörlés tehát alkalm azódik három m orás bemeneti ala-kokra, de nem működik, ha a bem eneti alak kétm orás (azaz értelem szerűen (KK ) szerkezetű). M ivel a Felsőtörlés ak kor is megtörténik, ha a bem eneti szerkezet (NNK), összefoglalva azt m ondhatjuk, hogy a szabály akkor alkalmazódik, ha a bem enet minim álisan háromm orás láb. Ez azonban m ég m indig nem m agyarázza m eg, m iért nem alkalm azódik a Felsőtörlés az (NK K) szerkezetű (4 m orás) alakokban. M i több, a problém a m ég rejtélyesebbé válik: a Fel sőtörlés alkalm azódik háromm orás (NK, KK K) és ötmorás (NNK) lábakra, nem működik viszont négym orás lábak (NKK) esetében. Láss javaslata az, hogy az (NKK) alakok első (nehéz) szótagja önm agában alkot egy lábat, am inek következtében az (NKK) típusú szóalakok két lábból állnak, szerkezetük tehát nem (NKK), hanem (N)(KK). M ivel a m ásodik láb kétm orás, a Felsőtörlés nem alkalmazható. Ezen elem zés azt implikálja, hogy a Felsőtörlés érzéketlen a szó szerkezetére: kizárólag az utolsó láb belső szerkezetét, pontosabban súlyát “látja” . A továbbiakban e javaslat alapján, azt kibővítve kísérlem m eg a Felsőtörlést tápláló, illetve gátló környezetek elemzését. M int fentebb említettem, Láss szerint az (NK ) szerkezetű (három m orás) lábak “illegálisak”, azaz túlnehezek, ezért alkalmazódik rájuk a Felsőtörlés. Láss tehát azt állítja, hogy a Felsőtörlés olyan reparatív változás, amely csökkenti a kevésbé optim ális szerkezetek számát. Ezt az elképzelést nem tartom elfogadhatónak, ugyanis sem miféle független érv nem tám aszt-ja alá. Sőt, ellenkezőleg: a germán nyelvekben igen elterjedt ez a lábszerkezet, m íg a (KK ) szerkezet — amely Láss szerint optimálisabb, m int az (NK) — jóval ritkább, mi több: néhány germán nyelvben (pl. svéd, norvég és izlandi; Láss 1997:49, 146) egyenesen rosszul formált. Azt, hogy a germán tendenciákat nem hagyhatjuk figyelm en kívül, jó l m utatja az a tény, hogy a Felsőtörlés igen korai folyamat, am elynek eredete legalábbis a nyugati germán korig nyúlik vissza: a kétszótagú szavakban ez a változás ugyanis valamennyi nyugati germán nyelvben megtörténik, m égpedig ugyanúgy, mint az óangolban: alkalmazódik az (NK) szerkezetű alakokra, a (KK) szerkezetűekre viszont nem. A teljesség kedvéért íme néhány példa (az adatok forrása: M akaev 1962:318-19): (4)

A Felsőtörlés a nyugati germán nyelvekben (kétszótagú szavakban) Nyugati germán

Óangol

Ó szász

Ófelnémet

(KK)szerkezetü alakok: *hugi ‘gondolat’ •sunu ‘fiúgyerm ek’

hyge sunu

hugi [hygi] sunu

hugi [hygi] sunu

1 Láss maga nem hivatkozik morákra; úgy gondolom azonban, hogy a párhuzam az (N ) és a (KK) típu lábak között a morékra történő utalással ragadható meg legkönnyebben.

12

M A ( , A \ H A N ( i / ( ) - 1ÖR[,LSI I O I Y A M A I O k a / O A M iOI.IIAN

(NK) szerkezetű alakok: *gasti 'idegen’ •handu ‘kéz’

giest hand

gast hand

gast hant

M egjegyzendő azonban, hogy az egyezés dacára a Felsőtöriés m ár kétségkívül az egyes dialektusokban ment végbe. Jól látszik ez abból, hogy m ás folyam atokkal (legfőképp az iumlauttal) eltérő rendezési viszonyban áll .4 Olyan folyam atról van tehát szó, amely a korai (vagy elő-) óangolban fejeződött be, de jóval korábban is m eglévő tendenciákat folytat. A szóvégi m agánhangzók gyengülése, majd lekopása m ár a közgerm án korszakra is feltételez hető, és a germán nyelvek önálló történetében is fontos tendencia. A Felsőtörlés tehát olyan hangváltozás, amely tökéletesen illeszkedik a germánra jellem ző szóvégi gyengülési folya matok sorába. Ellentm ond ez az állítás az angol nyelv egyéb — igaz, későbbi — változási tendenciái nak is, legfőképpen a kései óangoL/korai középangol korban m űködő ún. nyíltszótagos nyúlás nak, amely pontosan a (KK) szerkezetű lábakat számolta fel, (NK) szerkezetűvé alakítva azo kat (pl. óangol /n am a / ‘név’ > középangol /naim a/; erre a folyam atra dolgozatom utolsó részében m ég visszatérek). Azaz Láss állítása ellentm ond m ind a germ ánra általában jellem ző tendenciáknak, m ind az angol nyelv későbbi változásainak. Végül, de nem utolsósorban, a Felsőtörlés, a nyelvem lékek tanúsága szerint, igen követ kezetesen végbemenő folyamat: a kivételek minden bizonnyal később, analógiás úton “visszaállított” alakok (pl. a várt - és adatolt - w erod <*werodu alak m ellett werodu/weredu is előfordul ).5 Feltételezhetjük tehát, hogy a Felsőtörlés szabályos, újgram m atikus “hangtörvény”, szemben Láss állításával, miszerint "reparatív” tendencia, annál is inkább, mert Láss a Szinkópát is így kezeli, ami állításom szerint ellentm ondásos. Erre a Szinkópa tár gyalásakor térek ki részletesen. Láss elem zése szerint tehát a bemeneti alakok szerkezete határozza meg, hogy a Fel sőtörlés (mint reparatív folyamat) alkalmazódik-e. Az alábbiakban egy olyan m egoldást javaslok, amely a kimeneti alakok szerkezetén (jólfonnáltságán) alapul, és mind az összgermán, mind az angol fejlődési tendenciák szempontjából m otiváltabb, mint Láss elemzése. Az általam javasolt megoldás alapja két, az óangol lábszerkezetre vonatkozó jólform áltsági feltétel, amelyeket a következőképpen lehet megfogalmazni: (5 )

A z óangol lábszerkezetre vonatkozó jólform áltsági feltételek (a) M i n i m a l i t á s i f e l t é t e l : Az óangol láb m inim um 2 morás. (b) M a x i m a l i t á SI f e l t é t e l : Az óangol láb m axim um 3 morás.

A Minimalitási feltétel segítségével számot tudunk adni arról, miért nem m űködik a Fel sőtörlés a (KK) szerkezetű alakokban. Ehhez azonban szükséges egy kiegészítés, m égpedig a szóvégi m ássalhangzók fonológiai státuszát illetően: ahhoz, hogy az itt javasolt megoldás működjön, fel kell tételeznünk, hogy a szóvégi m ássalhangzók extrametrikusak, azaz nem teszik nehézzé a szó utolsó szótagját. Úgy tűnhet, hogy ez a kiegészítés gyengíti az általam javasolt elem zés m agyarázó erejét. Figyelembe kell azonban venni, hogy a germánban (akárcsak a mai angolban) a szóvégi m ássalhangzók extram etrikussága mellett szám os érv szól. Egyrészt általában jellem ző a germán nyelvekre, hogy a VC# szótagokat köny-nyűként 4 A z i-umlauí (leegyszerűsítve) harmónia jellegű változás: a hátsó magánhangzók elolképzetté válnak következő szótag /i/-jének hatására. Mint az a (4)-es táblázatból kitűnik, az angolban a Felsötörlést időben az iumlaut után kell rendeznünk, hisz a törölt szóvégi íú is kiváltja az umlautot (1. *gasti), szem ben a testvér nyelvekkel, ahol a Felsőtörlés m egelőzi az umlautot. ’ M ivel az -u igen gyakori esetvégződés, a Felsőtörlés számos, paradigmák közötti u - 0 váltakozást ered m ényez (pl. w ord < *wordu ‘szó-N om A C C P l’, vö. scipu *hajó-NOMAccPL')- így nem m eglepő, hogy a zérus végződésű alakok mellett a történetileg indokolatlan, ám m orfológiailag jelohebb formák is megjelennek.

13

K r ist ó Lá sz l ó

kezelik (Láss 1994:36). A z angol nyelv korai történetéből is találunk bizonyítékot emellett: a kései óangolban a hosszú m agánhangzók zárt szótagban lerövidülnek, ám m egmaradnak szóvégi m ássalhangzó előtt, pl. /ke:pte/ > korai középangol /kepte/ ‘tart-PRETSG3’, de /dasidy' ‘tett’ > korai középangol /de:d/. A szóvégi m ássalhangzók extrametrikusságát tehát a jelen elem zéstől függetlenül is fel kell tételeznünk. A ( 6)-os ábrában példákat láthatunk (a szakiro dalom ban bevett gyakorlatnak m egfelelően extrametrikus mássalhangzót jelöl): ( 6)

A Felsőtörlés és a M inim alitási feltétel

(a)

*wordu (NK) ’ cwéni (NK)

> w or > cwé

(N) = -V C (N) = -V :

(b)

*scipu (KK) *wini (KK)

> scipu (KK); > wine (KK);

**sci
(K !) = - V **wi (K!) = -V

Vegyük észre azonban, hogy (K) szerkezetű szavak léteznek az óangolban, pl. sci
‘hajó-NOMSG’, go ‘isten-NOMSG’, stb. Ezek m ind mögöttesen is (K) szerkezetű, monom orfém ikus alakok. A M inimalitási feltétel tehát nem abszolút követelmény, hanem egy olyan m egszorítás, amely a neki mögöttesen (pontosabban szólva: “eredetileg”, hiszen történeti folyam atokról van szó) m egfelelő alakokat “védi” : nem alkalmazható rájuk olyan változás, am ely a M inimalitási feltételt m egsértő szóalakot eredményezne. (Az angol a mai napig m egengedi a (K) szerkezetű szavakat, szemben például a svéddel, amely nem: a svédben az egy m ássalhangzóra végződő egyszótagú szavak m agánhangzójának hosszúnak kell lennie; 1. Láss 1997:49) Számot kell m ég adnunk arról, miért m űködik a Felsőtörlés a (KKK) és az (NNK) szerkezetű alakokban, és m iért nem alkalmazható az (NKK) típusúakra. M int m ár említettük, Láss a m etrikai feloldással oldja m eg az (NKK)-problém át, azaz szerinte az (NKK) szerkezetű alakok valójában (N)(K K) felépítésűek, tehát két lábból állnak. M ivel a m ásodik láb (KK) típusú, az (N)(K K) szóalakok ugyanúgy fognak viselkedni, m int a (KK) szerkezetűek: (7)

A Felsőtörlés hiánya az (N)(KK) szerkezetű alakokban *m ynsteru (N)(K K) *orlegi (N)(K K)

> m ynsteru; **(m yn)(ste) = (N)**(K) > orlege; **(or)(le) = (N)**(K)

M aradnak tehát a (KKK) és az (NNK) típusú alakok. Az előbbieket könnyedén m eg m agyarázhatjuk: a Felsőtörlést követően (KK) szerkezetet kapunk, amely tökéletesen jólfor mált, pl. *we.ro.du “csapat-NOM AccPL” > we.ro. Az (NNK) szerkezetű alakok prob lem atikusabbak, m égpedig azért, m ert nem egyértelmű, hogy hány lábból állnak. Ugyanis m ivel az (NK K) típusú alakokra alkalm azódik a metrikai feloldás (azaz (NKK) > (N)(KK)), könnyen lehet, hogy az (NN K) típusúakra is alkalmazható — annál is inkább, mivel ezekben két nehéz szótag követi egymást. Először is tehát a metrikai feloldás alkalmazását kell tisz táznunk. Láss elem zése lényegében a következő feltételezésen nyugszik: ( 8)

M etrikai Feloldás (a) Egy nehéz szótag két könnyű szótaggal egyenértékű. (b) ( 8a) következm énye: egy nehéz szótag — bizonyos esetekben — önmagában is alkothat lábat.

14


Azt kell tehát m egállapítanunk, hogy m elyek azok a “bizonyos esetek” , am ikor a Feloldás alkalmazható. Nyilvánvaló például, hogy az (NK) szerkezetet nem lehet két lábból állóként értelmezni, hisz akkor (N)(K) lenne, m árpedig (állításom szerint) ez rosszul formált: egy könnyű szótag önm agában nem alkothat lábat. Az (5b) pontban m egfogalm azott M aximalitási feltétel, amelynek szerepéről eddig nem esett szó, pontosan azt a célt szolgálja, hogy segítségével m eghatározhassuk, m ikor alkalmazódik a Feloldás. A (9)-es pontban találunk egy lehetséges megfogalmazást: (9)

A Metrikai Feloldás akkor és csak akkor alkalmazható, ha a M aximalitási feltétel másképp nem elégíthető ki.

A (9)-beli kritérium értelm ében az (NK) alakokra nem alkalm azódik a Feloldás, mivel az ilyen szerkezetű láb m indkét jólform áltsági feltételt kielégíti. Alkalm azódik azonban az (NKK) és az (NNK) típusú formálód, hisz ezek m egsértik a M aximalitási feltételt: (10)

A M etrikai Feloldás alkalmazása:

(a)

NKK:

♦♦(héa.fo.du) 4 mora (2+1+1) => Feloldás: (héa)(fo.du) = OK: (N)(KK)

(b)

NN K

**(leor.nun.gu) 5 mora (2+2+1) => Feloldás: (leor)(nun.gu) = OK: (N)(NK)

Vegyük észre, hogy a javasolt jólform áltsági feltételek egyértelm űen m eghatározzák a szavakon belüli lábhatárokat: az NK K-ból csak (N)(KK) lehet, hisz az **(NK)(K) rosszul formált (a m ásodik láb megsérti a M inimalitási feltételt); az NN K-ból pedig nem lehet sem **(NN)(K) (az első láb megsérti a Maximalitási feltételt, a m ásodik pedig a M inimalitási feltételt), sem **(N)(N)(K) (az utolsó láb megsérti a M inimalitási feltételt). A M aximalitási feltétellel egyszerűen m eghatározható, m ikor lehet alkalmazni a M etri kai feloldást, és a M inimalitási feltétellel együtt a lábhatárokat is egyértelm űen meg-határozza. Előnye továbbá, hogy (mivel világos korlátot szab a Feloldás alkalm azásának) segítségével a Metrikai feloldást mint egyfajta “reparatív” eszközt alkalmazhatjuk, amely csak végszükség esetén használható. Ez alapvetően kívánatos, hisz a láb jelöletlen esetben univerzálisan le galább két szótagból áll (ez következik a definíciójából), azaz az egyszótagú láb erősen jelölt. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy van-e más, a Feloldástól független érv a M aximalitási feltétel mellett. Állításom szerint van, m égpedig egy igen fontos tendencia az angol nyelv történetében. Erre dolgozatom utolsó részében térek rá részletesen, előzetesen csak annyit em lítek meg, hogy az ún. H armadszótagos rövidülésről (Trisyllabic Shortening) van szó. A (1 l)-es pontban összefoglalva látha*juk a Felsőtörlés alkalmazását. A Felsőtörlés tehát a Feloldás kimenetére alkalm azódik és kizárólag a szó utolsó lábját veszi figyelembe (M in = Minimalitási feltétel): (11)

A Felsőtörlés összefoglalása

(a)

NK K [=(N)(KK), azaz 2 láb: (2)(I + 1) mora] *(hea)(fo.du) > **(héa)(fo) = (N)**(K) [!!!MlN]

(b)

KKK [1 láb: (1+1+1) mora] *(we.ro.du) > (we.ro) = (KK)

OK

(héa)(fodu)

KR1STÓ L Á S Z U

(c)

N N K [=(N)(NK), azaz 2 láb: (2)(2+ 1) mora] *(Ieor)(nun.gu) > (leor)(nun) = (N)(N) 4 OK

(d)

K K [1 láb: (1+1) mora] *(sci.pu) > **(sci
) = **(K) [!!!M in ] 4 (sci.pu)

(e)

N K [1 láb: (2+1) mora] *(wor.du) > (wor) = (N)

OK

2 A S zinkópa A dolgozat első részében részletesen elem eztem a Felsőtörlést. Az alábbiakban a Szinkópát m utatom be. Fontos m egjegyezni, hogy a Szinkópa időben követi a Felsőtörlést, tehát bem eneteit a Felsőtörlés kimeneti alakjai adják. A Szinkópa-szabályt a (12)-es pontban láthatjuk (kissé leegyszerűsítve, 1. később): (12)

Szinkópa:

V {[-alsó], [-hosszú]} > 0 / V C , ( C 2)__ _ CV, kivéve, ha C2- [+szonoráns],

A (13)-as ábra példákkal illusztrálja a Szinkópát: (13)

P éldák a Szinkópára

N évszók: A. Fó'nevek:

B. M elléknevek:

C . Ig é k (P r e t S g 3)

N o m S g (M a sc ) dryhten engel w inter gylden snottor sárig E red e ti: *fedede 'flTemede *grétede

G e n S g (M a sc ) dryhtoes engles wintres gyldnes snottres sárges K ésölibi: fedde ffiemde grétte

G lossza ‘úr’ ‘angyal’ ‘tél’ ‘arany’ ‘bölcs’ ‘szom orú’ ‘etet’ ‘repít’ ‘üdvözöl’

Mint a szabály (12)-beli megfogalm azásából is kitűnik, a Szinkópa nem alkalmazódik, ha szótagolhatatlan hangsort kapnánk (14): (14)

A Szinkópa hiánya 1.

(a)

h láfo rd es ‘út- G e n S g ’ cy n in g es ‘király -G E N S G ’

**hlafrdes **cynnges

(b)

tim b red e ‘épít-PR ET SG 3’ fréfrede ‘vigasztal-P R E T S G 3’

**tim brde **frefrde

A (14a)-ban található adatokban azért nincs szinkópa, mert a magánhangzót egynél több m ássalhangzó követi; a (14b)-beli adatokban pedig azért, m ert a m agánhangzót C + szonoráns kapcsolat előzi meg. Az, hogy egy m agánhangzó-törlési folyamat nem alkalmazható, ha következtében szótagolhatatlan m ássalhangzó-kapcsolatot kapnánk, nem meglepő. Azonban számos olyan

M a g á n h a n g z ó -törlési f o l y a m a t o k az ó a n g o lba n

adatait alakunk van, am elyekben szintén nem m űködik a Szinkópa, noha ezt fonotaktikailag nem Lehet indokolni. A (15)-beli adatok mind olyan alakok, amelyekre a Szinkópának a (12)beli szabály szerint alkalmazódnia kellene (azaz a **-gal jelölt alakok tökéletesen szótagolhatóak lennének): (15)

A Szinkópa hiánya 2.

(a)

F őnevek (vö. 13 A) w asteres ‘víz - G e n S g ’ su m o res ‘nyár-G E N S G ’ firene ‘b űn-G E N S G ’ heo fo n es ‘m enny-G E N S G ’

(b)

* *w ast0res * * su m 0 re s * * fir0 n e * * h e o f0 n e s

M elléknevek (vö. 13B) m an ig es ‘sok-G E N S G ’ **m an0ges y feles ‘tossz- G e n S g ’ **yf01es co ren es ‘v álasztott-G E N S G ’ * * c o r0 n e s

(c)

Igék ( P r e tS g 3 ) ( v ö . 13C) werede ‘m egvéd’ fremede ‘végrehajt’ nerede ‘m egm ent’

**wer 0 de **frem 0 de **ner0 de

A Szinkópa hiányát (a Felsőtörléshez hasonlóan) az első szótagra való hivatkozással szokás magyarázni: akkor nem alkalmazódik, ha az első szótag könnyű (W ardale 1922:35, Cam pbell 1959:146). Ez jó l m egfigyelhető, ha összevetjük a (15)-beli adatokat a (13)beliekkel. Úgy tűnik tehát, hogy a Szinkópa alkalmazhatóságát is a lábszerkezetre való hivatkozással célszerű megmagyarázni. Ha az előző részben bevezetett jelölést használjuk, elmondható, hogy a Szinkópa nem alkalmazódik a (KKK) szerkezetű alakokra. A kérdés csupán az, hogy mivel lehet ezt megmagyarázni. Láss (1994:102), noha megemlíti a jelenséget, részletes elem zéssel nem szolgál. Egyér telműen kimondja azonban, hogy a Szinkópa — akárcsak a Felsőtörlés — nem valódi “hangtörvény”, hanem inkább egy olyan tendencia, amely növeli az optim ális lábkon figurációk szám át, és felszámolja a kevésbé optimálisakat. Azaz: m indkét törlési folyamat cé lja a nyelv szóalakjainak optimalizálása. Ez a feltételezés azonban magában hordoz egy ellentm ondást, mégpedig a Felsőtörlést, illetve a Szinkópát kiváltó környezetek között. H a m egfigyeljük, hogy a kettőnél több szótagú alakok közül mely típusúak gátolják a két folyamatot, a következőt találjuk: (a) (b)

A Felsőtörlés nem alkalmazódik az N K K szerkezetű alakokra, de a KKK típusúakra igen. A Szinkópa alkalm azódik az NK K szerkezetű alakokra, de a KKK szerkezetűekre nem.

Láss azt állítja, hogy m indkét folyamat beleilleszkedik egy, az angol nyelv történetében hosszú időn át ható tendenciába, m elynek célja egyes optim ális konfigurációk m axim a lizálása, és a kevésbé optim álisak m inim alizálása (1994:101-102). Ez azt sugallja, hogy m indkét folyamat azonos irányba hat. A fentebb vázolt m egfigyelések azonban egyértelm űen ellentm ondani látszanak ennek. Ha m indkét változás célja, hogy felszámoljon egyes kevésbé optim ális formákat, azt találjuk, hogy a Felsőtörlés a K K K (és NK) szerkezeteket “tekinti” kevésbé elfogadhatónak, m íg a Szinkópa pontosan ezeket hagyja érintetlenül, és az NK K

17

K.RISTÓ LÁS7.LÓ

szerkezetű alakokat számolja fel. A kérdés tehát az, hogy végül is mi az az optim ális kon figuráció, am elynek m axim alizálására oly hosszú időn át “törekszik” az angol nyelv? A z előző részben a Szinkópától függetlenül érveltem amellett, hogy Láss állítása, m isz erint a Felsőtörlés nem “hangtörvény” , hanem reparatív-optim alizáló folyamat, nem tartható. A z alábbiakban egy olyan m egoldást javaslok, amely a Felsőtörlés dolgozatom előző részében adott elem zésén alapul (amely valódi “hangtörvényként” kezeli a folyamatot), és kiküszöböli a fentebb m egfogalm azott ellentmondást. E lőször is a (16)-os pontban megismétlem az első részben megfogalm azott metrikai elveket: A z óangol metrika alapelvei

(16) (a )

M

(b) (c)

M a x im a l it á s i M

in im a l it á s i f e l t é t e l :

e t r ik a i

feltétel:

A z ó a n g o l lá b m in im u m 2 m o r á s . Az

óangol láb m axim um 3 morás.

Fe lo ld á s:

1. Egy nehéz szótag két könnyű szótaggal egyenértékű. Egy nehéz szótag — bizonyos esetekben — önm agában is alkothat lábat. 3. A Metrikai Feloldás akkor és csak akkor alkalmazható, ha a M aximalitási feltétel m ásképp nem elégíthető ki. 2.

A z általam javasolt megoldás ugyanezeken az elveken alapul. Figyeljük meg, hogy — mint azt m ár korábban is kifejtettem — a Metrikai feloldás olyan jelölt eszköz, amely egyfaj ta “utolsó m entsvárként” alkalmazódik, azaz kizárólag akkor, ha a M aximalitási feltétel m ásképp nem elégíthető ki. A másképp szó jelen elem zés alapja. M int említettem, a Felsőtörlést igazi hangtörvénynek tekintem , egyetértek viszont Láss elem zésével abban, hogy a Szinkópa reparatív-optim alizáló folyamat. A problém a az volt, hogy m ik azok a szerkezetek, am elyeket felszámol. Állításom szerint a Szinkópa arra szolgál, hogy m inim alizálja a M etrikai feloldás alkalmazását. Konkrétan: azokat a szerkezeteket vál toztatja meg, am elyek a Feloldás alkalmazása nélkül m egsértenék a M aximalitási feltételt: az (N)(K K) típusúakat. A (KKK) szerkezetű alakokra azért nem alkalmazódik, m ert nincs miért: ezek ugyanis tökéletesen jólform ált, háromm orás lábak. A (17)-es pontban láthatunk néhány példát: (17)

A Szinkópa és a lábszerkezet

(a)

(N)(K K) > (N )(0 K ) > (NK): (m yn)(ste.re<s>) > (m yn)(st 0 .re<s>) (fe)(de.de) > (fe)(d 0 .de)

(b)

(KK K) marad: (we.ro.de<s>) (ne.re.de)

> (m yn.stre<s>) > (fed.de)

OK! OK!

A M etrikai feloldás term észetesen továbbra is alkalmazódik azokban az alakokban, am elyekben a Szinkópa nem működhet: (18) (a)

(b)

(N)(N):

(N)(NK):

(scéa)(wung) (leor)(nung)

(=nincs m it szinkopálni)

(hlá)(for.des) (sü)Q>er.ne)

(=szótagolhatatlan lenne)


M ivel (mint m ár említettem) a Felsőtörlés időben m egelőzi a Szinkópát, a Szinkópa a Felsőtörlés kim eneteire alkalmazódik. Konkrétan az olyan (NKK) alakokról van szó, am elyek felső m agánhangzóra végződnek. Ezekben a Felsőtörlés a M inimalitási feltétel m iatt nem működik, viszont alkalmazódik rájuk a Szinkópa, pl. hea.fo.du “fej-NOM AccPL” > (héaf.du). Ebből a példából az is jól látszik, hogy a Felsőtörlés “hangtörvény”, tehát olyan felszíni szintű változás, am ely a prozódiai szerkezettel m ár rendelkező ábrázolásokon m űködik és csak az utolsó lábat “látja”, míg a Szinkópa pontosan a(z optim ális) lábkonfiguráció kialakításában m űködik közre, s csak szükség esetén alkalm azódik .6 Végezetül: az, hogy a Szinkópa nem “vak szükségszerűséggel” m űködő hangtörvény, abból is látszik, hogy alkalmazása a nyelvemlékek tanúsága szerint messze nem olyan követ kezetes, m int ahogy azt egy igazi, újgram m atikus hangváltozástól elvárhatnánk (szemben a Felsőtörléssel, amely — az analógia hatásaitól eltekintve — igen következetesen m egfigyel hető az óangol szövegekben). Ez a következetlenség (a jelen elemzés alapján várhatóan) el sősorban a (KKK) szerkezetek esetében nyilvánul meg: noha a szinkopálatlan alakok a jellem zőek (pl. werodes, wceteres), gyakran találunk szinkópáit alakokat is (werdes, wcetres). Lényeges azonban, hogy az NK K szerkezetű alakokban szinte kivétel nélkül megtörténik a Szinkópa (hőafodes > heafdes). A kevésbé optimális N K K alakokat tehát igen következetesen “kijavítja” a Szinkópa, m íg a KK K típusú formák esetében nem m űködik kötelezően. Ez utóbbi tény részben talán annak tudható be, hogy számos, történetileg kétszótagú szó m utat m agánhangzó-sem m i váltakozást, mint azt a (19)-es pontban láthatjuk (az ilyen szavakat “Fugol-szavaknak” fogom hívni): "Fugol-szavak " (Masc) Nom Sg

G en S g

G lossza

fugol ofen cradol regen hámor

fugles ofhes cradles regnes hamres

‘m adár’ ‘kem ence’ ‘bölcső’ ‘eső’ ‘kalapács’

A “Fugol-szavak” nom inativusi alakjában az aláhúzott (zérussal váltakozó) m agán hangzók történetileg epentetikusak (a fu g o l szó rekonstruált közgerm án elődje pl. */fuylaz/, majd az esetvégződés lekopása után */fuyl-/; Campbell 1959:226). Mivel ebbe a csoportba sok, gyakran használt szó tartozik, nem meglepő, hogy hatottak a történetileg háromszótagú, KKK típusú szavakra. A KK K szavakban tapasztalható Szinkópa talán annak a következm é nye, hogy ezek a szavak esetenként “Fugol-típusúként” értelmeződtek; ebben az esetben viszont nem is beszélhetünk valódi “Szinkópáról”, hisz m aga a m ögöttes alak kétszótagú. Ugyanakkor az is gyakran előfordul, hogy egyes “Fugol-szavak” értelm eződnek mögöttesen KKK szerkezetűként, hisz szép számmal találunk fugoles, ofenes, cradoles stb. alakokat is. Összességében tehát a két történetileg különböző osztály tagjai között jelentős egym ásra hatás és keveredés figyelhető meg. A “Fugol-szavak” csoportjába azonban nehéz tőszótagú szavak is tartoznak (ezeket a világos m egkülönböztetés kedvéért “Tungol-szavaknak” hívom). Ilyenek pl.: tun.gol “csillag”, fin .g er “ujj”, hleah.tor “nevetés”, melyek SgGen-i alakjai tungles, fingres, hleahtres. Ezek a Szinkópa működését követően (amely a történetileg három szótagú, N K K típusú alakokat NKvá alakítja) megkülönböztethetetlenek az eredetileg három szótagú szavaktól (pl. heafod ‘ Azzz a Felsőtörlés a “dü something unless forbidden”, m íg a Szinkópa a “do something only when necessary” elvet követi.

19

K r istó Lá s z l ó

héafdes). Elem zésem — m ely szerint az N K K alakokban optima-lizáló változásként működik a Szinkópa — azt jósolja, hogy a (könnyű tőszótagú) “Fugol-szavakkal” ellentétben a “Tungol-szavak” függő esetű alakjaiban nem jelenik m eg analógiás epentetikus m agánhangzó (hisz akkor kevésbé optim ális lenne az adott alak, pl. **(fin)(ge.re<s>) = (N)(KK)). A nyelvem lékek lényegében igazolják ezt a jóslatot: m íg a “Fugol-szavak” gyakran mutatnak epentetikus m agánhangzót a függő esetű alakokban (pl. cradoles, 1. fent), a “Tungolszavaknál” ez a jelenség — jóllehet előfordul — csak elszórtan figyelhető m eg (Campbell 1959:226). 3 Ö sszegzés: a “három m orás láb” tendenciája Dolgozatom ban az óangol nyelv két m agánhangzó-törlési folyamatát elemeztem. Az elem zés szerint a Felsőtörlés olyan újgram m atikus jellegű hangtörvény, amelynek alkal m azását gátolja a lábak súlyára vonatkozó M inimalitási feltétel: az óangol láb minim álisan 2 m orás (ez nem vonatkozik a mögöttesen egymorás alakokra, azaz nem m egsérthetetlen jólform áltsági feltétel, hanem a neki m ögöttesen m egfelelő alakokat 'V édő” megszorítás). Felté teleztem továbbá, hogy az óangolban egy M aximalitási feltétel is m űködik, mely szerint egy láb nem lehet nehezebb 3 m orénál; a M aximalitást m egsértő mögöttes alakokra a Metrikai feloldás alkalmazódik. A Felsőtörlés a Feloldás eredm ényét “ látja” , tehát csak a tartom ányvégi láb szerkezetét veszi figyelembe. A Felsőtörlést időben követő Szinkópa ellenben nem valódi hangváltozás, hanem opti m alizáló, reparatív folyamat, amely a Metrikai feloldás m inim alizálását segíti elő, s ezért nem (pontosabban: elszórtan és következetlenül) m űködik azokban az alakokban, amelyekre a Feloldás nem alkalmazódik. Befejezésül két olyan kései óangol eredetű változásra térek rá, amelyekre m ár korábban is utaltam , és am elyek szintén az optim ális lábkonfiguráció irányába hatnak. A z egyik az ún. Nyiltszótagos nyúlás (Open Syllable Lengthening), a m ásik az ún. Harm adszótagos rövidülés (Trisyllabic Shortening). A Nyiltszótagos nyúlás következtében a KK szerkezetű lábak első szótagjának m agán hangzója megnyúlik, s így N K szerkezetű láb jön létre. A Harm adszótagos rövidülés azokra a három szótagú alakokra hat, amelynek első szótagja hosszú magánhangzót tartalmaz: ez a m agánhangzó lerövidül. Ez a változás tehát a K K K szerkezet irányába hat. A (20)-as és (21)es pontban erre a két változásra látunk példákat: (20)

(21)

Nyiltszótagos nyúlás óangol /nam a/ > középangol /naim a/

‘név’

óangol /w iku/ > középangol /w e:ks/

‘hét (w eek)’

óangol /brekan/ > középangol /breikan/

‘töm i’

H arm adszótagos rövidülés óangol /su:öem e/ > középangol /suőem a/

‘déli’

óangol /ha:lid®j/ > középangol /holidaj/

‘ünnep’

Jelen elem zés szempontjából m indkét változás fontos. Egyrészt: a Nyiltszótagos nyúlás, amely — mint azt az első részben említettem — más germán nyelvekben is előfordul ( 1. pl. ném et /na:m s/ ‘név’), kétségessé teszi azt az állítást, m iszerint a Felsőtörlés azért hat az NK szerkezetű alakokra, mert azok “illegálisak” . M ásrészt: a Harm adszótagos rövidülés jelentős részben felszámolja az NKK alakokat, KK K-vá alakítva azokat, azaz lényegében a Szinkópával azonos hatású folyamat. Elem zésem alapján tehát a Szinkópa és a Harmad-

20

M a g á n h a n g z ó -t ö r l é si f o l y a m a t o k a z ó a n g o l b a n

szótagos rövidülés egyesíthető, m int a Metrikai feloldás m inim alizálására irányuló tendencia két “eszköze” . A N yíltszótagos nyúlás (néhány kivétellel) felszámolja a kétszótagú kétm orás lábakat, a Harm adszótagos rövidülés pedig a kettőnél több szótagú, három m orás lábak számát növeli. Az utóbbival azonos hatású a korábbi Szinkópa, amennyiben szintén a három m orás (NK) lábakat maximalizálja. A három folyamat tehát egységesen a háromm orás többszótagú lábak m aximalizálása felé hat; összegezve tehát megfogalm azható az alábbi elv: (22)

A “Hárommorás láb " tendencia A kései óangolban/korai középangolban az optim ális többszótagú láb három m orás .7

A (22)-ben megfogalm azott elv tulajdonképpen értelm ezhető a M inimalitási és a M axi m alitási feltétel kiteijesztéseként. A Maximalitási elv szerint az óangol láb nem lehet több, m int 3 mora. A Minimalitási feltétel pedig az egyszótagú lábakra vonatkozik: azt m ondja ki, hogy az optimális egyszótagú láb nem lehet “tú lk ö n n y u a z a z egym orás. A Három m orás ten dencia részben azt követeli meg, hogy a többszótagú láb m inim um háromm orás legyen; en nyiben a Minimalitási feltétel többszótagú lábakra történő kiteijesztésének tekinthető. Ö sszes ségében tehát az alábbi jólform áltsági feltételeket fogalm azhatjuk meg: (a) (b)

Az egyszótagú láb optim álisan 2 morás: (N) szerkezetű. A többszótagú láb optim álisan 3 morás: (NK) vagy (KKK) szerkezetű.

Összegzésként elm ondható, hogy az angol nyelv korai történetében, a nyugati germán kortól egészen a korai középangolig, több olyan változás figyelhető meg, amelyek a lábkon figurációra érzékenyek (Felsőtörlés), illetve amelyek a lábszerkezetet optimalizáló folyam atok (Szinkópa, Nyíltszótagos nyúlás, Harm adszótagos rövidülés). Dolgozatom ban ezeket a folya matokat, elsősorban a Felsőtörlést és a Szinkópát elem eztem , egységes keretben, azonos elvekre hivatkozva és lehetőleg a tágabb történeti kontextust is figyelem be véve. Érdemes megjegyezni, hogy m ivel a tárgyalt folyamatok a kimeneti alak jólform áltságára érzékenyek, ill. azt optimalizálják, érdekes és hasznos lenne azokat az Optimalitáselm élet keretében újratárgyalni. Ez azonban m eghaladná e dolgozat teijedelm ét, ezért egy ilyen elemzéstől jelenleg eltekintek.

Egyszótagú lábak értelemszerűen maximum 2 morásak lehetnek.

K ristó Lá sz l ó

Függelék: az óangol alakok kiejtése A dolgozatban az óangol adatokat nagyjából a nyelvtankönyvekben szokásos módon adom meg. Az alábbiakban a kiejtési konvencviók találhatók, IPA jelekkel. • a m akrón (a hagyom ánynak megfelelően) hosszú m agánhangzót jelöl; • a szóhangsúly általában (az itt közölt adatok mindegyikében) az első szótagra esik; • = [yj; = [ae]; •

< ie,ea,eo > = k ö n n y ű (eg y m o rás) diftongusok: [ie,aeo,eo];

• <íe,éa,éo> = nehéz (kétmorás) diftongusok (a fonetikai értékük ugyanaz, mint a könnyű diftongusoké); • <sc> = Lfl; = [k); <£> = [tjj; = [j]; • ,s > = [f, 0,s], ill. zöngés környezetben [v,ő,z]; • = szó elején és után [g], egyébként [y]; •

= mgh. előtt: [hj; msh. előtt: hátsó mgh. után [x], első mgh. után [9].

Irodalom Campbell, A listair 1959: O ld English grammar, Oxford, Clarendon. Láss, R oger 1994: O ld English: A historical linguistic companion, Cambridge, Cambridge University Press. Láss, R oger 1997: H istorical linguistics and language change, Cambridge, Cambridge Uni versity Press. M akaev, E.A. 1962: Javlenija konca slova v germanskih jazykah, in M akaev, E.A, szerk.: Sravnitel 'naja gram m atika germanskih ja zyko v II, M oszkva, Izdatel’stvo AN SSSR, 290-338. Sievers, Eduard 1882: Angelsáchsische G ram m atik, Halle, M ax Niemeyer. W ardale, E.E. 1922: An Old English grammar, London, Methuen and Co.

K

o r m á n y z á s f o n o l ó g ia k o r m á n y z á s n é l k ü l

R

ebru s

P éter

A z alábbi cik k célja, hogy a hagyom ányosan szó tag szerk ezetin ek nevezett jelenségek elem zésére egy ú jfajta fo nológiai reprezentációt adjon. K iindulópontunk a korm ányzásfonológia (.g overn m en l p h o n o lo g y) n ev ű elm élet (1. többek k özött K aye et al. 1985, 1990, H arris 1990, 1994), m elynek két k ö zp o n ti fogalm a a korm ányzás (governm ent) és az engedélyezés (lieensing). Ezek fonológiai p o zíció k k ö zö tt d efin iált relációk, m elyek a p rozódiai reprezen táció ra és a szegm entális tartalo m in terp retáció jára írnak elő feltételeket. A korm ányzás-fonológia továbbfejlesztése az ún. szig o rú C (''-fonológia (strict C V -phonology, 1. L ow enstam m 1996), m ely a prozódiai sz erk e zetn ek a koráb binál egységesebb és egyszerűbb rep rezen táció t ad. Ennek érdekében az elm élet elv eti az elágazó összetevőket; így a rím , a szó tag m ag és a szó tag k ezd et — m int szó tag szerk ezeti ö sszetev ő k — eredeti je le n té se értelm ét veszti. A prozódiai szerkezet ennélfo g v a k izáró lag k ezd et és m ag (azaz C V -) szekvenciákból áll. A cik k két részből áll; az 1. részben a C V -fonológián belül vizsg álju k m eg a m ássalh an g zó kapcsolatok viselk ed ését, és m eg m utatjuk, hogyan lehet a k orm ányzás-fonológia egyes fogalm ait a C V -fo n o ló g iáb an értelm ezn i. A z elem zések a szerzőnek a m agyar m orfofonológiáról írt dolgozatán (R eb ru s 2000) alapulnak. A 2. rész a m ássalhangzó-kapcsolatok további vizsgálatából kiindulva elem zi a szeg m en tális tartalom m al nem rendelkező m agánhangzó-pozíciók interpretációs feltételeit. A z eredm ény a C V -fonológiának egy olyan felfogása, am elyben az engedélyezés típ u sai a lehető legegyszerűbben varrnak m egadva; és ez a korm ányzásnak m int speciális engedélyezési reláció n ak a m egszüntetése révén egyszerűbben im plem entálható fonológiai rep rezen táció t eredm ényez. 1. A m á s s a lh a n g z ó k en g ed ély ez ése / 1. Valódi m á ssa lh a n g zó -ka p cso la to k A k o rm án y zás-fo n o ló g ia alapfogalm ainak kifejezhetőeknek kell lenniük a C V -fonológia keretein belül: többek k ö zött azo knak, am elyek a nyelvekben m egfigyelhető szótagszerkezeti (prozódiai) ö sszefü g g ések et m agyarázzák. Egy ide tartozó je len ség k ö r a m ássalhangzókap cso 'ato k nem egyseges viselkedése. A m ássalhangzó-kapcsolatok szem pontjából a nyelvek tipizálhatók: egyes n y elvekben n incsenek m ássalh an g zó -k ap cso lato k (ezek az ún. C V -nyelvek); m ás nyelvekben csak b izonyos m ássalhangzó-kapcsolatok lehetségesek (ilyen nyelvek pl. az ún. P rince-nyelvek, m elyekben csak gem ináta vagy nazális + hom orgán o bstruens leh etség es)1. V annak nyelvek, m elyekben in terv okalikusan szinte m inden m ássalhangzó-kapcsolat előfordul", szóvégen (vagy tövégen) azo n b an a lehetséges l.apcsolatok korláto zo ttak (ilyen nyelv a m agyar). A zokat a m ássalh an g zó -k ap cso lato kat, m elyek szó végén és intervokalikusan is előfordulnak, Ezekben

a

nyelvekben

gyakran

zöngésségre

vonatkozo

m egszorításokat

is

találunk:

a

geinináták

tipikusan

z ö n g e l l e n e k , a n a z á l i s u t á n i ( z á r ) h a n g z ö n g é s ( i l y e n n \ e l v pl. a j a p á n ) . ~ V a l ó j á b a n a m á s s a l h a n g z ó k e g y m á s u t á n j á r a a f e n t i e k t ő l f ü g g e t l e n k o r l á t o z á s o k v o n a t k o z h a t n a k (1. e r r ő l T ö r k e n c z y , 19 LM ), e z e k k ö z é t a r t o z n a k a k ö t e l e z ő h a s o n u l á s o k v a g y a z a z o n o s j e g y e k e g y m á s m e l l e n i e l ő f o r d u l á s á t ti lt ó k ö t e l e z ő k o n t u r e l v ÍO C P ) stb.

R e br u s P éter

valódi k a p c so la to k n a k , azo k at, am elyek csak intervokalikusan fordulnak elő, álkapcsolatokn'dk ( bogus c lu s te r) h ív ju k .3 A m ag y arban valódi k apcsolatnak szám ítanak a gem ináták, a részleges gem in áták (h o m o rg án n azális + C ), és a lik v id a + C k apcsolatok4. A k o rm án y zás-fo n o ló g ia a fenti k ü lö n b ség et úgy ábrázolja, hogy a valódi kapcsolat első elem e az elő ző rím -ö sszetev ő m ó d o sító ja (a rím feje a m ássalh an g zó -p o zíció előtti szótagm ag), A kapcso lat m áso d ik elem e p ed ig kezd et (1. az ( l a ) reprezentációt, ahol a rím je le R, a kezdeté O). A rím m ó d o sító ját azo n b an az u tána álló kezdetnek engedélyeznie kell, m elynek következm énye egyfelől az, hogy ilyen p o zíció csak m ássalh an g zó előtt lehetséges (szó végén vagy m agánhangzó előtt nem ); m ásfelől az en g ed ély ezésre szeg m en tális feltételek vonatkoznak, am elyek korlátozzák az engedélyezési v iszo n y b a lépő m agánhangzók m inőségét. A z álkapcsolatban m indkét m ássalh an g zó k ezd et-p o zició b an áll, k ö zö ttü k nincsen engedélyezés. V an viszont egy nukleáris pozíció, m ely h ez n incs ren d elv e szeg m en tális tartalom (ez az ún. üres m ag). A z üres m agok in terp retáció ját az en g ed ély ezési viszonyok h atáro zzák m eg: az engedélyezett üres m ag nem kap interp retáció t, m íg a n em en g ed ély ezett üres m agnak kötelezően m eg kell jelennie. Az enged ély ezés ebben az esetben az ún. alapos korm ányzás révén való su lh at m eg (l. pl. ICaye et al. 1985, 1990). A lap o s k o rm án y zás csak a m egjelenő m ag és az előtte álló üres m ag között lehetség es jo b b ró l b alra (1. az alábbi (1 b) ábrázolást, a részletekről K aye et al. 1990-t). Ennek az ábrázo lásn ak a k ö v etk ezm én y e az, hogy álk ap cso lat csak m agánhangzó e lő tt3 állhat elő, hiszen egyébk én t alap o s k o rm án y zás h íján az üres m agnak interp retáló d n ia kell. (1) M á ssalh an g zó -k ap cso lato k áb rázo lása a korm ányzás-fonológiában b. álkapcsolat a valódi kap cso lat (üres m ag o t a m ögötte álló nem üres m ag: k o rm án y o z (-*) alaposan korm ányozza) kezdet: en g ed ély ez («-) R N

i

.0

N

0

N

C

1

!

x i i

b

o

X

N

0

t

i

i

-»

X 1 1

x

1

t

X

x

k

a

1 1

-

N i

0

X

1

0

\

\

X

X i i

X i

1

a

n

1 t

N N

i

A valódi k ap cso lato k fenti elem zése azonban k ö v etk ezetlen k ét szem pontból is. A k o rm án y zás-fo n o ló g iá b an a k o rm ányzás olyan speciális engedélyezési reláció, m ely általába:' 1i) ö sszetev ő n belül a fej és a m ó d o sító k özött van adva, (ii) szegm entális hatása van. A z (i) feltétel biztosítja, hogy ne legyenek fej nélküli elágazó k o nstituensek, a (ii) feltétel pedig konceptuális különb ség et tesz a k o rm án y zás és a többi engedélyezési reláció között. A z (la )-b e ii valódi kapcso lato k esetéb en a k ét feltétel egym ásnak ellentm ond: a rím m int összetevő feje (a m ag) és m ó d o sító ja (a m ássalh an g zó -k ap cso lat első elem e) között általában nincs szegm em ális fonotaktikai k ap cso lat. V an n ak viszont fonotaktikai korláto záso k a m ássalhangzó-kapcsolat két elem e közö tt, ezek viszont nem alkotnak eg\ összetevőt. E nnek k ö vetkeztében a m ássalhangzó' P o n t o s a b b a n , e z e k k ö z ü l a z o k a t , a m e l y e k s z o ( t a g ) e l e j é n n e m f o r d u l h a t n a k e)ö.

J Az

itt m e g a d o n a k n e m m i n d é g ) i k e áll e l ő s z ó v é g é n , r a a d á s u l a h á r o m t í p u s o n k í v ü l t o v á b b i s z o v é g i k a p c s o l a t o k

v a n n a k ( . o b s t r u e n s ^ o b s t r u e n s ) . r é s z i e l e k r e i n n i n c s m ó d k i t é r n i , (. R e b r u s ( m e g j . ala tt). 3 A s z o e l e j i é s a m á s s a l h a n g z ó u t á n i C - k a p c s o l a t o k k a l n e m f o g l a l k o z u n k , a r e l e v á n s k ö r n y e z e t itt a z m t e r v o k a i i k u s

24

K o r m á n y z á sf o n o l ó g ia k o r m á n y z á s nélk ü l

kapcsolatok esetén az (i) és (ii) feltételt egyszerre nem lehet kielégíteni. A klasszikus k orm ányzás-fonológiai elem zés az (i) feltételt részesíti előnyben (ii)-vel szem ben, m elynek k ö vetk eztéb en ( lb )- b e n a m ag intrakonstituens (összetevőn belüli) korm ányzási relációban van a rím m ó d o sítójával szeg m en tális k övetkezm ény nélkül, a kezdet pedig engedélyezési viszonyba lép ugyanezzel (ez az ún. "kó d a " -e n g e d é ly e zé s, 1. K.aye 1990),6 m ely viszonynak azonban a szegm entális tartalo m ra nézv e következm ényei vannak.. A korm ány zás-fo n o ló g iáb an a szótag m int ö sszetevő ellen szóló egyik érv éppen ehhez hasonló volt: m ivel a kezd et és a m ag között nincs szisztem atik u s fo n o taktikai kapcsolat, ezért nincs szükség a szótag szerepeltetésére az elm élet prim itív u m ai közön. Ezt a gondolatm enetet a rím re is alkalm azhatjuk: ha a valódi m assalh an g zó -k ap cso b to k b an nem tételezünk tél rím -összetevőt, akkor az (i) feltétel nem akadályozza m eg. hogy a V —>CC szekvenciában a je lö lt relációt en g ed ély ezésn ek (és ne korm ányzásnak) tartsuk. A két m ássalh an g zó közötti kapcsolat ezzel szem ben alapvetően szegm entális. A valódi k apcsolatban részt vevő két m ássalhangzó k özött szonoritási és hasonulási kapcsolatokat találunk. Ezt a folyam atot a legcélszerűbb az autoszegm entális tengelyeken kifejezni, azaz a prozódiai áb rázo lásb an eddig feltételezett ’'k ó d a ”-engedélyezést felv álth atju k egy újfajta korm ányzási viszonnyal, m ely a szegm entálís tartalm ak között van adva. Ez az áb rázo lás azt is m egengedi, hogy a két C -pozictó között az áikapcsoJatokhoz hasonlóan a valódi kapcsolatokban is üres V -t tételezzü n k fel. H iszen a két C -pozíció szegm entális tartalm a a köztük levő üres Vpozíció ellenére szo m széd o s lesz. A z alábbi (2) áb rázolás ezt a szig orú C V -elm életen belüli elem zést m utatja. (A z engedélyezési viszonyt a korm ányzási viszonyt , a korm ányzási tartom ányt { ] jelö li. A kezdet, illetve m ag-poziciók jelö lésé re a C, illetve a V betűt használjuk.) (2 l M ássalh an g zó -k ap cso lato k áb rázolása a C V -fonológiában a. valódi k apcsolat b. álkapcsolat (nincs rím . a kezdetek szegm entális (ugyanaz, m int (1 b)) tartalm a között korm ányzás van) V

) b

i

i

c

í 1

<-

:

i

t ]

k

i

<-------------

i á

t

Hkkor a (2a)-beli valódi k ap cso lat és a (2b)-beli álkapcsolat reprezentációja közötti különbség nem az ö sszetev ő s szerk ezeib en lesz. hanem abban, hogy van-e a C -pozíciók szegm entálís tartalm a között k o rm á n y z á s.' 8 A kezdetek közötti korm ányzási reláció (in tero n set g o v e m m e n t) feltételezése nem új. m egtalálható többek k ö zött a lengyel m ássalhangzó-kapcsolatok elem zésében (1. G ussm an & " A t e l j e s s e g h e z h o z z á t a r t o z i k , h o g y a k o r m á n y z á s f o n o l ó g i a e g y m á s i k v á l t o z a t a a k ó d a - e n g e d é l y e z é s h e l y e t t a z ún, ö s s z e t e v ő k k ö z ö t t i k o r m á n y z á s t ( m ie r c o n s iiiu e n t g o v e m m e n t, l. H a r r i s 1 9 9 0 ) t é t e l e z fel. E z a z e m l í t e t t e l l e n t m o n d á s t a z o n b a n n e m o l d j a fel, h i s z e n e z e s e t b e n a z íí ) fe lté te l s er ül k ^ t a v i s z o n y t j o g o s a n h í v h a t j u k k o r m á n y z á s n a k , h i s z e n a k o r m á n y z á s r a v o n a t k o z ó e l ő b b i (ti) fe lt é te l te l j es ü l , a z (i) teí iei el v i s z o n t a C V - f o n o l ó g i a b a n - - n e m l é v é n e l á g a z ó s z e r k e z e t — é r t e l m é t v e s z t i . A

szegmentálís

ábrázolásra

es

az

ezek

közötti

korm ányzás

(engedélyezés)

fe l t é t e l e i r e

itt

nem

térünk

M e g e g y e z z ü k , h o g y a H a r r i s - f e l e v a l t o z a i m e g k ü l ö n b ö z t e t i a p r o z ó d i a i és a z a u t o s z e g m e n t á l i s e n g e d é l v e z e s i a / e í o z ó 3 p r o z ó d i a i p o z í c i ó k k o z o t t , a z u t ó b b i a s z e g m e n t a l i s ö s s z e t e v ő k s z i n t j e n v a n d e f i n i a K a (I. H a r r i s 1 9 9 4 )

25

ki Mi-z

R ebrus Péter

Kaye 1993), de m agyar ad atokkal is alátám asztható. A m agyarban van két olyan toldalék, am elynek felszíni alakja a tővégi m ássalhangzótól függ: ha a tővégi m ássalhangzóval a toldalék képes v alódi k ap cso lato t alk o tn i, akkor ez a kapcsolat je le n ik m eg szó végén. A tárgyrag, például, ha a tővégi m ássalh an g zó ko ro n ális szonoráns vagy folyam atos hang (r, l, j, n. ny, s, zs, sz, z) kötőhangzó nélk ü l, h a a tő v ég m ás m ássalhangzó, a k k o r k ötőhangzóval je le n ik m eg.v A hagyom ányos k o rm án y zás-fo n o ló g iai elem zés szerint a tő alak végén álló C nem lehet a rím része (3a), h iszen u tán a n em áll C , am i “ k ó d a”-engedélyezni tu d n á (1. ( la )) . így a tőalakvégi C kezdetpozíció b an áll, 1. (3c); ezzel szem ben a kötőhang nélküli to ld alék o lt alakban a tővégi C a rím része (1. (3b)), h iszen ha k ezd et lenne, akkor alapos k orm ányzás híján az utána álló V -nek meg kellene je le n n ie (1. (3d)). E n n élfo g va a tő alak a (3c), a tárgyragos alak a (3b) ábrázolást kapja, ez viszont a pro jek ció s elv et sérti, m ely szerint a prozódiai szerk ezet nem változtatható m eg. így — ha a pro jek ció s elvet v álto zatlan tartani akarjuk — a k lasszik u s korm ányzási fonológia is arra kényszerül, hogy k ezd et-p o zíció k közötti viszonyt tételezze n fel. A C V -elem zés a fenti problém át m egoldja, h iszen a to ld alék o lt alak nem tartalm az rím et, ezért a pro jek ció s elv nem akadályozza m eg, hogy a tő alak o t és a to ld alék o lt alakot egységes p ro zó d iai szerkezettel áb rázo lju k ,10 (3) A tővégi m sh. m in ő ség ére érzékeny toldalékolás a. tőalak (rím m el) b. toldalékolt alak (rím m el) R R i 1

0 1I

N

X

d

0

N

i i

I i

x

X

x

a

d

a

N ! 1 -»

X

*-

X

1

c. tő alak (rím nélkül) C

ÍJ

C

1

t

d. toldalékolt alak rím m el M

0

N

0

N

0

N

d *Julot l 2. A kóda en g ed élyezése A C V -fo n o ló g iáb an a valódi és álkapcsolatok prozódiai rep rezen táció ja azonos': m indkettő kizárólag C V -szek v en ciák at tartalm az. A z egységes áb rázolás alkalm at ad arra, hogy egyseges m agyarázatot ad ju n k azo k ra a folyam atokra, am elyek m indkét típ u sú m ássalhangzó-kapcsolatot egyaránt érintik. Ilyen folyam at a m agyarban a V + n + folyam atos C szekvenciákban lejátszódó fakultatív n a z a liz á c ió " . Ez félig n azalizall ho sszú m ag án h an g zó t hoz létre a nazális m ássalh an g zó törlése m ellett, pl. vonhat ~ v [o :']to /, vonsz ~ v [o :']ís . vonva ~ v[o:']vű. K unság -

v N s i t o t ö v e k n é l — r\ehá n> k i v é t e l l é ! — m i n d i g v a n k ö t o h a n g z o . e r r ő l a j e l e n s é g r ő l m e g s z o l u n k . 11 A

íthp;

i d ő j e l ö l ő j e e h h e z h a s o n l ó a n v i s e l k e d i k . b i z o n > o s e l t é r é s e k k e l . m e K e k r e itt n e m t é r ü n k ki,

' A f ü k a m a t l e z a j l a s a a k ö r n > e z e n ő l es a n v e K i r e g i s z t e r t ő l f ü g g . r é s z l e t e s e b b l e í rá s t a d S i p t a r 1994

26

K o r m á n y zá sfo n o ló g ia k o r m á n y zá s n flk ü l

Á.'[u:~]íűg, ka n ra - k[a~]ra, rég en s ~ rég[e:~]ns. A nazalizáció független attól, hogy az n valódi vagy áik ap cso lato t alkot a rákö v etkező m ássalhangzóval (vö.: ns, nsz, ill. rth, nr). E nnek CVtonológiai elem zése a következő: a nazalitás N elem e vagy C -pozícióban jelen ik m eg alveoláris nazálisként (4a), vagy az üres V -pozícióba kerül, am elyben aztán az előző V -pozíció szegm entális tartalm áv al együtt hosszú nazalizált m agánhangzóként realizálódik (4b). (4) Az n interpretációi folyam atos m ássalhangzó előtt a. m ássalh an g zó k én t b. n azalizált m agánhangzóként V

C

V

■ ! N

a

C

~

V

I |

i

P

I

! N

(a

C

V

C

'

!

]P

in te rp r etá c ió ja :

[a n P]

[ a f P)

A fentihez hasonló a p ó tlónyúlás jelen ség e. Ez a folyam at V + I/r szekvenciákban játsz ó d h at le: a m ássalhangzó eltűnik, a m agán h angzó m egnyúlik, függetlenül attól, hogy a likvida m ilyen m ássalh an g zó -k ap cso lato t alkot: pl. arra ~ [a:\ra, elm egy - [í:]m egy n . A z interpretációs lehetőségek a (4)-hez hasonlók: a likvida szegm entális tartalm a vagy a C -p o zíció h o z kapcsolódik p a ) . vagy nem kap cso ló d ik sehova, ekkor az üresen m aradt C V -szek v en cia V -pozícióját a m agánhangzó szeg m en tális tartalm a foglalja el (5b). (5) Likvida in terpretációi m agánhangzó után m ássalhangzó előtt a. m ássalh an g zó k én t b. hosszú m agánhangzóként

!

1 r

a

(1 / r ) ■a

!

i n te rp r etá c ió ja : [ u 1] v a g y [ a r]

|a : j

A bban az esetben, ha a nazális vagy likvida előtt álló m agánhangzó eleve hosszú, kizárólag nazalizáció. illetve törlés zajlik le, pl. szín h á z - sz [i:'\h á z, p é n z ~ p[e:~jz ill. állat ~ [a:]/c//. Ezt úg> m agyarázhatjuk, hogy a reprezentációból egy prozódiai egység, egy egész C V -szekvencia ím erpretálatlan m arad (a (ó)-beli ábrákban zárójelbe téve), ezt a folyam atot prozódiai en\szerü sö d ésn e k nevezzük.

a 1 1 labjeg\zetei.

27

R ebr lis P é t e r

(6) P ro zó d iai eg y szerű sö d és ho sszú m agánhangzó után a. nazalizáció b. ük v id a-tö rlés V

C

V (C

I i N

V) C

t

[üt

~

V

I I ]

C

V (C

I

p

V) ~

i1/ r )

[a

)

interpretációja:

[a :'fi]

[a:]

A p rozódiai egy szerű sö d és, a degem ináció elem zéseben is szerepet kap. A degem ináció olyan hárm as m ássalh an g zó -k ap cso latb an zajlik le, am el>ben valam ely két szom szédos m ássalh an g zó azo n o s, pl. ka p ó it - kapta, sn[k]tól, gom [b]an. A folyam at elem zése azt az elk ép zelést h aszn álja fel, m ely szerint a gem ináták (m elyek valódi kapcsolatok) szótan áb rázo lásáb an az első C -p o zíció nem rendelkezik szegm entális tartalom m al, azaz üres C (1. Harris 1994). A bban az esetb en , ha a g em ináta előtt m agánhangzó áll, ezt az üres C-t az utána álló teli C korm án y o zza, a valódi k ap csolatoknál m egszokott m ódon (1. (2a)). A korm ányzás k ö v etk ezm én y e az, hogy az üres C interpretációja a teli C -vel m egegyező lesz, azaz együtt hosszú m ássalh an g zó k én t je le n n e k m eg, 1. (7a). A bban az esetben, ha a gem ináta előtt m ássalhangzó (azaz a C’V -szerk ezetb en üres V) áll, akkor a gem ináta első üres C -pozíciója és az utána álló üres V nem in terp retáló d ik , 1. (7 b )n . A z eg yszerűsödés kiváltó okát az engedélyezési viszonyúkban kereshetjü k : (7 a)-b an a teli V -pozíció a gem ináta első C -pozicióját képes engedélyezni, az eredm ény ho sszú m ássalh an g zó (kapott). (7a)-ban — ahogyan (2a)-ban is — ezt jo b b ra m utató nyíllal (V ->C ) jelö ltü k . A b b an az esetben azonban, ha a gem ináta előtt üres V -pozíció áll, az engedély ezés nem leh etség es. A degem inációt elszenvedő alakban p o ntosan ez a helyzet: az egész alak csak a k k o r lehet jó lfo rm á lt, ha m inden pozíció engedélyezve van, ennek egyik lehetséges m eg v aló su lása (7b): a g em in áta első elem éi tartalm azó C V -szekvencia nem interpretálódik: ekkor a m últ idő je le utáni m ag án h an gzó képes a tő utáni V-t alaposan korm ányozni, m elynek k ö \e tk e z té b e n az nem je le n ik m e g .14 (7) G em in áta in terp retáció ja a. teli V után (h o sszú m sh.)

b.

üres V után (degem ináció) V

l i i a

! p

o- [

t

I '

l

k

k a p u it

a

i

<----------

'

!

p

t

a

k a p ta

A d e g e m i n á c i ó n a k a z a z e s e t e , m e l y b e n n e m a g e m i n á t a el ő t t , h a n e m u t á n a all ü r e s V [pl. ,vitkkio f). h a s o n l o a n elem ezhető V a l ó j á b a n a k ö t ó h a n g z o s . g e m i n a t a t t a r t a l m a z ó a l a k b a n \ * k a p u u a ) is m i n d e n p o z í c i ó e n g e d e l v e z v e v an . e z a z alak azonban

nem

egyszerűsödés

,M ik/oicun!.

gra m m a tikus. (N .B .

hiszen

Ennek

CC-vegű in

az

oka

igéknél

talan ebben

egyszerusödes

az .

ho gv

a kötö h an g z o

a környezetben

révén

olvan

e n g e d é l y e z v e ) . A r é s z l e t e s v i z s g á l a t t ó l itt e l t e k i n t ü n k

CC C '

sincs állna

m egjelenése

m indig elő.

"drágább"

egyszerűsödés,

am e lybe n

nem

pl

le n n e

mint a prozoJiai

a jiü íiu m inden

pozicio

KO RM ÁN YZ ÁSF ON OL ÓG IA k o r m á n y z á s n é l k ü l

A fenti elem zésb en feltételeztük, hogy a m ássalhangzó-kapcsolatok első elem ét az előtte álló m egjelenő V -p o zíció n ak kell en g ed ély ez n ie .13 így ez a viszony m egfelel annak a viszonynak, m elyet a klasszik u s k o rm án y zás-fonológiában rím en belüli (intrakonsiituens) korm ányzásnak h í\n a k , 1, (la ). E nnek a viszo n y n ak — m int em lítettük — nincs fonotaktikai következm énye, így joggal tekinthető a prozódiai reprezentáció részének. E zért — és m ivel a C V -fonológiában nincs rím — a szóban forgó relációt egyszerű engedélyezésnek tekinthetjük. M ásfelől, a nazalizáció és a pótlónyúlás szem pontjából a valódi és álkapcsolatok hasonlóan viselkednek, és a fonotaktikai szabályok is a h aso n lo ság o t m utatják. V alóban, a szonoránst és szibilánst nem tartalm azó útkapcsolatok sem állhatnak szó elején, meg akkor sem , ha intervokalíkusan léteznek, pl, atka. labda. b u kfis akció, kapca, n á th a de *mk. *ifbcl, ’ - k i *ftkc, *#pc. *Uth. N éhány kivétellel ugyanez a tiltás érvényesül a m ássalhangzó utáni elő fo rd u lásra .16 (A szonoránst tartalm azó nem valódi k apcsolatok egy része szó elején lehetséges, pl. Ci\ Cl, Cj Cv, Csz; egy nagyobb osztályuk előfordul m ássalhangzó után, pl. p artner, pántlika, a rktikvs. Ezzel a jelen ség g el itt nem foglalkozunk, részleteket az olvasó R ebrus 2000-ben talál). így nem követü n k el hibát, ha a/, álkapcsolatokra is érvényesnek tekintjük azt a feltételt, m ely szerint m inden m ássalhangzókapcsolat első elem ét az előtte álló interpretált m agánhangzónak kell engedélyeznie. Ezt az engedélyezést úgy tek in th etjü k , m int az engedélyezési elv la si re so ri ("végső esetben a lk alm azo tt’') m egvalósulását. A z engedély ezési elv szerint m inden pozíciónak engedély ezve kell lennie; a C -p o zíció k at alapesetben az utánuk álló interpretált V -k engedélyezik, CC esetén azonban ez nem lehetséges, ekkor az előtte álló interpretált V engedélyez. A k orm ányzás fonológiában m inden (akár üres) V is engedélyezheti az előtte álló C-t, így a nem valódi kapcsolatok első elem én ek balról való engedélyezése jelen tő s v álto z ta tá s17. A balról jo b b ra való engedélyezést m ivel a h ag yom ányosan kódénak tekintett C -pozíciót engedélyezi, kódut'n\;ei!t'iye:ésnek18 h ív h a tju k : is i I \ o d a - fnc . e d f l \ E /é s : m e g j e l e n ő V engedélyezi a z utá na álló. jo b b ró l n e m e n g e d é l y e z e t t C'-t

A kóda-en g ed ély ezésre további érvet szolgáltat a m ássalhangzó-kapcsolatra ( is) végződő igeienek n ek az ún. k v ázian alitik u s toldalékok előtti viselkedése. A je len ség a következő'^: eayes igei toldalékolt alakok kötő h an g zója ún. szintetikus toldalékok előtt nem jelen ik m eg. az un. analitikus toldalék o k elölt m egjelenik. Egyes. un. hangkivető tövekben a kőtóhangzó m egjelenése maga után vonja a tóbelseji V eltűnését. Az igei toldalékok kvá zia n a litiku s csoportja i-n.Ak, -lA k. -n«. -ni. -tO k) előtt a k ö tőhangzó a tőosztálytól függően vagy a szintetikus, vagy az analitikus csoporttal m egegyezően viselkedik. 1. (9).

A m a g y a r fo n o ta k t ik a i s z a b á ly o k azt m u t á ljá k , hogy u ia n

sem szó e le jé n

\e g z o d o te n e k t a r g y r a g o s a la k ja it ó l 1-O uenstam m

19%

s e m m ily e n v a ló d i k a p c s o la t n em a llh a t sem m á s s a lh a n g z ó

cjkszijn-?, h m s z i. ifá jh . g u rh . ko n szern :. K ö ln i stb .)

itt e lt e k in t ü n k a s z ib ila n s o k io l ip l

ezt

egy

s z o e le jé n

fe lté te le z e tt

üres

C V - s z e k v e n c iá v a l

u u u m i). es a k ét s z o n o ia n s r a m a g y a rá z z a ,

a m e ly n e k

ilie s

CV-

o o z ic io ia t a la p o s a n k e l l i e n e ) k o r m á n y o z n i ;-.zt az e lk e p z e le s t a 2 p o n tb a n fe lü l fo g ju k v iz s g á ln i. N e k e v e r jü k ö s s z e a k la s s z ik u s G P - b e li " k ó d a '‘- e n g e d e !y e z e s s e l, a m e lv b e n a n m m ó d o s lt o ia t a z u tán a a llo kezd et e n g e d é ly e z i jo b b r o l b a lta . I

M a)

re s z le te s v iz s g a la to t 1 R e b r u s

E'z u tó b b i r e lá c ió .t m i e lk é p z e lé s ü n k s z e rin t a C V - f o n o lo g ia b a n k o r m a n v z a s . I

T o rk e n cz y

1^ o s - b a ii. ill

29

19^9-ben es R e b r u s 2UO ü-ben

R ebrus P éter

(9) Igei h an g k ivetés k v ázian alitik u s toldalékok előtt E/3. (alapalak) szintetikus a. h ang k iv ető , n em ikes sö pör soprom b |. han g k iv ető , ikes (ugor) ugróm u g rik b?. ugróm c. defek tív (ál-C C végű) sik lik siklóm d. valódi C C -végü tartom

kvázianalitikus sö p ö rni ugórni ugrani siklani tartani

analitikus söpörhet ugorhat

tarthat

A relev án s általán o sítás a köv etk ező: ha a tő az alapalakban (ez általában az E/3. alak) CC-re végződik (9 b ? , c. és d. főosztályok), akkor m inden alakban C C -re végződik. A C V -fonológiában ez egy p arad ig m atik u s szin ten érvényesülő szabályban fogalm azható m eg, 1. (10). (10) Kó d a - in te g r itá s: az alapalak k ó d a-engedélyezése az összes alakban m eg m a ra d

A k v ázian alitik u s alak o k b an a (9 a ,b |) tőosztályok esetén a toldalék m agánhangzója alaposan korm án y o zza a tő és a to ldalék közötti üres V-t, így ez nem je le n ik m eg, és nem képes alaposan korm án y o zn i a tő b elseji V-t, így a tőbelseji V m egjelenik ((11a)). Ezzel szem ben a (9b;,c.d) tőosztály b a tarto zó alak o k b an a kóda-integritási feltétel m egakadályozza a kvázianalitikus alakok előzővel p árh u zam o s k ép zését: a gram m atikus alakban a tő és a toldalék közötti V m egjelenik, így alap o san k o rm án y o zza a tőbelseji V-t. am i így nem je len ik m eg, tehat nem kepes engedélyezni az elő tte álló C -t. A kóda-engedélyezés így életbe lép (1 lb). I K v ázian alitik u s alakok a. nincs tőbelseji kód a-en g edélyezés V V«-......V , — V C

V

C<-V

C

V

C

b. van tőbelseji kóda-engedélyezés

V

C

V

V,—

V ^C

V

C

V

C

V

I I I i i I s i k I n i siklani v ö .: siklik (l.m ég tárulni. u g ra n i.d e * so p ren i)

I I ! I ' ! s c p r n i sö p ö rni vö.: sö pör (l.m ég ugorni. de *sikolni)

A fenti elem zés m ag y arázato t ad arra. hogy három különböző igei tóosztály kvázianalitikus alakjaib an m iért kötelező a k ö tő h angzó m egjelenése: a (10) kóda-integritás csak akkor elégíthető ki. ha a V -p ro jek c ió n az alak utolsó három V -je között az alapos korm ányzás a ( llb ) - b e li sorrend b en , és nem a ( lla ) - b e li sorrendben m egy végbe. A defektív (9c) főosztályban a töveg m indig álk ap cso lat (pl. siklik, hám lik. sejlik, kétli). a (9d) osztályba tartozó tövekben a toveg valódi k ap cso lat (tart, ajz, m ond, kü ld stb ). a hangkiveiő (9 b j) osztályba tartozó tövekben a to utolsó két m ássalh an g zó ja alk o th at valódi vagy álk ap cso lato t is (pl. ugrik, om lik, fürdik). A három osztály közül a valódi k apcsolatra végződő tövűek k ö tőhangzójának m egjelenését a klasszik u s k o rm án y zás-fo n o ló g iáb an az ún. k orm ányzás-engedélyezés m agyarázza: a valódi CCkben az ezek után álló m ag a m ásodik C-t (kezdet) engedélyezi (1. ( la )), az engedélyezést az első C -nek (a rím m ó d o sító ján ak ) "k ó d a ’'-engedélyezés form ájában tovább tudja adni. Ilyen korm án y zás-en g ed ély ezésra azo n b an csak m egjelenő vagy tartom ányvégi üres m ag képes (I C harette 1990-t a francia svá m egjelenéséről). Ez azonban nem ad m agyarázatot arra. hogy miért

30

K o rm á n y z á sfo n o l ó g ia k o r m á n y zá s n élk ü l

kötelező a kö tő h an g zó a nem valódi kapcsolatra végződő tövek fenti alakjaiban is. A C V tönológiai rep rezen táció és a kód a-engedélyezés lehetővé teszi, hogy a három osztály azonos viselkedését az alap alak o k azo n o s C V -szerkezetével és engedélyezési v iszonyaival m agyarázza, t ügyetlenül attól, hogy a tővégi m ássalh an g zó -k ap cso lat m ilyen típusú. Az alábbi (12) táb lázat összefoglalja a C V -fonológiában eddig feltételezett engedélyezési r e lá c ió k a t. A lapvető elv. hogy az engedélyezés lokális, adott irányú reláció. M inden e n g e d é l y e z é s csín m egadott szerk ezeten belül van definiálva: a m agprojekció a V -ket tartalm azza, a prozódiai szerkezei a CV szek v en ciák at, az autoszegm entális reprezentáció a szegm em ális tan aim at (az újításokat aláhúzással jelö ltü k ; 0 jelen tése üres V, V jelen tése interpretált V). t 12) C és üres V en g ed ély ezése három szinten mi m it merre'.1 elnevezés hatás a m agprojekción • 0 <— ] tartom ányvégi eng. 0 nem interpretálódik, C -végü alak • 0 <— V alapos korm ányzás 0 nem interpretálódik, álkapcsolat, 1. (1 b ) b prozódiai szerkezeten • C <— V C -engedélyezés • V —> C kóda- engedélyezés c au to szeam en tális szerkezeten • C
korm ányzás

C m egjelenik, 1. (7b), (11b) CC m egjelenik, I. (1 la) V nem interpretálódik, valódi C C , I. (2a) V nem interpretálódik, gem ináta, 1. (5a)

2. A z ü r e s m a g e n g e d é l y e z é s e

2

K ivételes en g ed élyezés

A klasszik u s k o rm án y zásfo nológiában m inden V - p o z í c i ó képes az e lő t t e álló C-t engedélyezni. A z előző fejezetb en v á z o lt C V -fonológiai keret ettől eltér: a prozódiai szerkezeién csak az in te r p r e tá lt V -k tudnak engedélyezni, 1. (12b). A fonológiai tartom ány végén álló üres V azonban a m agyarban további p ro b lém ákat vet fel. A z eredeti elképzelés szerint a tartom ányvégi üres V is képes az előtte álló C en g edélyezésére; abban az esetben viszont ha a tartom ány végéről elkerül, és n in cs alap o san korm ányozva, kötelezően m egjelenik. Ez történik egyes toldalékolt alakokban: ha a tövet n em -an alitikus toldalék követi, akkor a tővégi üres V kötőhangzóként realizálódhat. A m agyarban viszont a kötőhangzok kétféle form ában interpretálódhatnak: középső in e u) vagy alsó (a. e) m agánhangzókén!, azokat a töveket, am elyek után a kötőhangzó a p rod u k tív m intától eltérően, kötelezően alsó. n y it ó t ö v e k n e k h ív ju k .20 A nyitótövek t ő v é g i V -je azonban nem csak m inőségében tér el a többi tóvégi V -töl. hanem engedélyezesi képessegük is nagyobb. A z alábbi ( 13a-d)-ben olyan tó- vagy told alék v áltak o záso k at soroltunk fel. m elyek valam ilyen szem pontból a p ro d u k tív m intától eltérnek (b. és c, kivételes főnévi loosztálv okát m utat, ezekbe az osztály o k b a tarto zó tövek m ind nyitótövek, d. in fle k lá h igetövekei ad meg. ezek szintén m ind n yitótövek). A (13a ;c , d ) csoportokban az a közös, hogy a nem nyitótövektől eltérően

a toldalék o k alak o k b an a k ö tóhangzo m indig m e g j e le n ik . (13b.c)-ben azt látjuk, hogy itt a tővégi \em célunk a kötohangzok es a nyitotövek kimentő jellemzese. a teljes leiratnak összetett moifotunoloízini teiteteleket kell feltárnia, melvtól lielv hianyában eltekintünk.

31

R ebrus P éík r

V erőseb b engedélyező: ajap o san korm ányoz, ezzel tőbelseji m agánhangzó-rövidülés! (m u rá k ) vagy m ag án h an g zó -k iesést (tervek) vált ki, illetve engedélyezi a tővégi üres C-t, am ellyel vbetoidó d ást o k o z (füvek, tervek). A z erős engedélyezési képességnek fonotaktikai hatása van (13e,f) olyan tő-, illetve in flek tált alakokat m utat, m elyek végén álló CC csak nyitótövekben fordul elő. (13) N yitótő végén a V -pozició erő sebb engedélyező nyitótö nem nyitótő a targyrag halat (vö.'. halak) dalj (vö.: dalok)

nvá r ~ nya rak

b. rövidülés

elem zés

C V

C V;

C<-V

károk C. V

nya c. v-tövek

fi i ~ fü v e k

tűk

le tií ~ tetvek

betűk.

f

u

e. tóvégi

Cv

Cj f. C +C szó v ég

k

V*---- V C V C V C* V c t

d. inflektált tő

r

C V c<~V C V]

rójanak, lő jen ek stb. rójalak, lő jelek

vájnak, fú jn a k vájjuk, fú jja k

C |i

rójatok, lő jetek ked v,-szen v,kö n yv, elv,ólyv o rv stb.

vájtok, fú jto k —

r

szom j, a lj.fúrj, ujj, gally fogj, dobj, ó vj stb. h a g yd nyom d, ó vd —

e t

u

k.

V C V C*V C V | j [o

’j

n a C* V]

C :

VC !

K c I

ed v C V] c<-V] !!

V

A jelenség m ag y arázato t nyer, ha feltételezzük, h o g y a n y it ó t ö v e k végén álló üres V a többi tó tó l eltérően, k ivételesen, k épes p ro zó d iai engedélyezésre, 1, (14), ( 1 4 ) KlVETELES ENGEDÉLYEZÉS: nyitótő végén az üres V engedélyezi az előtte álló C-t

A toalakban ez azt jelen ti, hogy a tartom ány végi engedélyezés folytán ez a tóvégi üres V nem jelenik m eg, de engedélyez. T o ldalékolt alakokban azonban ez az engedélyezési viszony m egm arad: tartom ánvv é g rő l elkerülve a tóvégi CV szekvencia m inden esetben interpretálódik. A nem nyitó tö v ek vég én álló üres V problém ája azonban m egm arad. A klasszikus k orm án y zásfo n o ló g iáb an a tarto m ányvégi üres V — m int m inden üres V — engedélyezi az előtte álló C-t. A zo n b an a tartom ányvégi üres Y -nek ezen túl k o rm ánvzás-engedélyezőnek is kel! lennie, hiszen a tővégi valódi C -k apcsolatok csak igv elégíthetik ki az engedélyezési elvet. Eg\e> nvelvekben (pl. francia) ezért a tovégi es a tőbelseji üres Y engedélyezési képessége elter. hiszen

32

K o r m a n y z a s i o n o i .ó c i a k o r m á n y z á s n k l k u .

i(t a löbelseji üres V nem k o rm ányzás-engedélyezö (azaz valódi CC után nem állhat C ), es ugyanezt láttuk a m agyarban a k vázianalittkus kötőhangzóknál is,21 A tartom ánybelseji és -végi üres Y'-k ilyen m eg k ü lö n b ö ztetése nem tűnik vonzónak. V an azonban egy m ásik problém a a tovegi üres pozíció engedélyezésével. A hogyan (13)-ban láttuk a nyitótövek különleges m orto to n o ló g iai és fonotaktikai tulajdonságai m agyarázhatóak a (14)-beli kivételes engedélyezéssel. A szabályos tövek tővégi C -jének engedélyezése így nem szárm azhat a tő végi üres V-töl, h iszen ekkor nem lenne különbség a kétféle tőtípus között. E nnélfogva a nem m u ó tö v e k tővégi C-je a (8)-beli kóda-engedélyezéssel történik. Ez az elem zés az egy m assalhangzóra végződő tövek esetén k i e l é g í t eredm ényt ad, 1. (15a). A valódi kapcsolatra ' egzodo töv ekben nyitótó esetén az első C-re a kóda-engedélyezés. a m ásodik C -re a kivételes engedélyezés von atk o zik í 15b.i ). A nem n> itótö vekben azonban — kivételes engedélyezés híján a m ásodik C -pozieio nem lehet engedélyezve. Ezen az engedélyezés öröklődésének k ih aszn álásáv á! sem lehet segíteni, hiszen a valódi kapcsolatokban feltételezett korm ányzás óbbról balra halad, azaz a m áso d ik C korm ányozza (engedélyezi) az elsőt, 1. (2a). A problém a a 12aj-belt korm ányzási viszony átfogalm azásával oldható m eg: ha a valódi kapcsolatok szegm entális k orm ányzását felváltjuk egy inverz irányú engedélyezéssel, akkor a C C első tagján keresztül a k ó d a-k o rm án y zás ö rö klődhet az új inverz irányú szegm entális engedélyezés révén; i 15b.ii.)-ben ezt az öröklodési útvonalat vastagon jelöltük. i I 5 i A kóda engedélyezése nyitótó •i. O í. kivételes engedélyezés C

V

C ^V

]

( C-"

d

t koda-eng. + kivételes eng. :

V

->C V

C

V -> C

V

]

I

1 [ ! h

nem nyitoto ii. kóda-engedélyezés

C, V

a

.1

n. kóda-engedélyezés öröklődik

c v-»c v c v ; 1 I f o f l ->

t

;

!

A szovegi k apcsolatok fenti elem zése felveti azt a kérdést, hogy mik a feltételei az inverz '/é g m e n tá lis en gedélyezésnek. A hogyan korábban em lítettük, a valódi kapcsolatoknak három fó típusa van; a g em ináta, a részleges gem ináta (hom orgán nazális + C) és a likvida -> C kapcsolatok A z első két típus szótári ábrázolása az elfogadott elképzelés szerint üres szegm entális tartalom m al történik (1. H arris 1994): (16a)-ban a gem ináta, (lő b )-b e n a nazális kezdetű valódi k apcsolatra m utatunk példát (ez utóbbiban lexikálisán szerepel egy N nazalitás elem is). A kó d a-k o rm án y zás örö k lődésé ezen az üres pozíción keresztül tö rté n h et.2'

I a ( 1 I i alatt i m a g y a r á z a t o t . A m o n o m o i k é m i k u s a l a k o k b a n v i s z o n t l eh e t v a l ó d i C O C

szekvencia, a harmadik

v -.zam s z i n t e m i n d i g s z o n o r a n s . I. e r r ő l R e b r u s 2 0 0 1J I f . z o n y o s n> e b e k b e n (pl. j a p á n ) c s a k e z a ké t t í p u s l e h e t s é g e s . A likv i d a - k e z d e w ( í . r j I v a l ó d i k a p c s o l a t o k a i : , ;c \ a i ' b a n a i i k v i d a k s z e g m e n t á l d s z e r k e z e t e v e i v a u n a k P s s z e l t i g g e s b e n . a m i a z o n b a n n e m i i s z t a z o t t

F ieveleinrc

::e to a z a z u n i v e r z á l i s t e n d e n c i a , ho g y e b b e n a p o z í c i ó b a n a l i k v i d a k v o k a l i z a l o d a s r a h a j l a m o s a k , a m i a / k.c, v ' ó l a l o k j e l ö l t v o l l a t m a t a r a

ilyen

R f.b r u s P é t

( I 6) A (részleges) gem in áták interpretációja a. ob stru en s/n em fo ly . gem ináta (kóda: lex ik álisán üres) C

V -+C

cse [ csepp

V

C

V

r

b. nazális + obstruens/nem folyam alos (kóda: lex. üres helyelem m el)

]

C

-> p j

V -+C

V

C

V

]

k o [ N -» p j kom p

A valódi k ap cso lato k interp retációja egy általános elv figyelem bevételével m a g y a r á z h a tó . Hz a / elv azt m o n d ja ki, hogy am i engedélyez, annak interpretálódnia kell (1. R ow icka 1999). (1 7 ) AZ ENGEDÉLYEZŐ LÁTHATÓSÁGA: a z e n g e d é l y e z ö n e k m e g kell j e l e n n i e .

A ( 16)-beli szerk ezetek b en ez azt jelen ti, hogy az (inverz) szegm entális engedélyezéssel együtt j á r a valódi kap cso lat első elem ének m egjelenése: az üres C szegm entális tartalm át (pl. a helyelem eket) a szo m széd o s C -től kapja. E z a m agyarázata annak, hogy a (16)-ban levő kapcsolatok kötelező en h o m o rg a n ik u sa k '\ A m ássalh an g zó -k ap cso latra végződő alakok elem zésének (15b)-beli m egkülönböztetését a (13)-ban felso ro ltak o n kívül további em pirikus adatok tám asztják a lá’4. H a m egvizsgáljuk a főnévi n yitótövek végén álló C C -ket, akkor azt tapasztaljuk, hogy ahogyan no a tövégi CC-k jelö ltség e (azaz un iv erzálisan kevésbé gyakoriak), ugyanúgy nő a nyitótövek aránya az összes tőhöz viszonyítva. V alóban, a valódi kapcsolatok p ro to típ u sa a (lő )-b e li (részleges) gem ináta A nnak ellen ére, hogy a főnévi C C -tövek túlnyom ó többsége ilyen, egyetlenegy nyitótövet sem találunk k ö ztü k ."3 A lik v id ak ezd etűek közül a /C -tö v ek nem nyitótövek (kivétel, ha a m ásodik / vagy v, pl. ujj, gally, o ly v ), a /-C-tövek nagy része nem nyitótö, a kivételek nagy részében hosszú m agánhangzó van és (vagy) a m ásodik C nem alveoláris vagy sz o n o rán s26. A z /C -tövek közül a zöngétlen m ássalh an g zó so k nem nyitótövek (egyetlen kivétel: talp), a zöngés obstruenssei rendelk ező cso p o rt nagy része nyitótö*', az //-tö \e k lehetnek nyitótövek, és nem nyitótövek is A C * j.v .h k ap csolatra végződő tő csak nyitótö lehet28. !. (13e). A je len ség a nyitótövek (lr'b .i.)-b eli ábrázolásáv al m eg m ag y arázh ató v á válik. N yitótóben nincs szoros fonotaktikai kapcsolat a tő \é g utolsó két m ássalh an g zó ja között, éppen azért, m ert közöttük nem áll fenn engedélyezési v iszom tebből a szem po n tb ó l álk apcsolatok). T erm észetesen ez nem jelen ti azt, hogy a m ásodik C bárm ilyen lehet: o b struens után csak j, v (és m arginálisan h): ezt a kivételes engedelyezesnek a szokáso s enged ély ezésn él gyengébb volta m agyarázza (az üres V -nek a telinél kisebb az engedélyezési k épessége). N yitótö nem lehet (részleges) gem ináta. m ert a gem ináta (I. (16)1 első elem e a szeg m en tális tartalm at a m ásodik C-tól kapja a szegm entális k o rm ám zas következm én y ekén t, a (17) elv szerint. A közbenső típusokban (a likvida-kezdetüekben) m indkét

M a m i i m a m o n o m o r f e m i k u s z á r n a z á l i s * z a i i i a n g k a p c s o l a t o k . E z al ól a s z a b a k

a ló l k e v é s k i v e t e k l a j a k n i k .p

u ki. s m a r a g d , re ce p t, b u r á ik ) , m e K e k t o l ín e l t e k i n t ü n k A z a d a t o k f o r r á s a P a p p 1 9 7 5 es 199-4, ■' N e m

szám ítjuk

ide a z m f l e k t a l t a l a k o k a t (pl. L t!« p u n k .

lőtt.

u n t) es a m e l l é k n e v e k e t , m e l l e k n e u

igeneveke;

i d e v iá n s, m e g lő tt, m e g u n t stb. ). E z e k f ü g g e t l e n o k o k b ó l m i t ó t u l a j d o n s á g ú a k . I R e b r u s - P o l g á r J i 1997. ■' Pl. térd, tá rg y , társ, hárs, nyárs, árny, szá rn y , fé r j. er\\ sérv. sza rv, szerv, terv, o rv s j r j , j u r j szö rn y , to r z y '

Pl tű lg \. h o /g \\ vo/gy. hold. A z u d v e s a bo!\ h e l l e n p é l d a , hu e g \ á l t á l á n s z a b a d a l a k o k

34

K o r m á n y z á sfo n o l ó g ia k o r m á n y zá s nélkül.

típusú engedélyezés lehetséges: m inél jelö lteb b a k apcsolat első elem e (sorrendben: j < r < /). és m inél je lö lte b b a m áso d ik elem (sorrendben: zöngétlen obstruens < zöngés obstruens < nazális < likvtda, ill. alveoláris < labiális < palatális) annál v alószínűbb, hogy a m ásodik C nem a hosszabb engedélyezési útvonalon van engedélyezve, hanem k ö zvetlenül a kiv ételes engedélyezés révén, azaz nyitótő. A jelö ltség et m ég b efolyásolja a CC előtti m agánhangzó ho sszú ság a is: m ivel a hosszú m ag án h an g zó k szótári ábrázolásában a m ásodik V -pozíció üres. ezért ennek kódaengedelyező kép esség e kisebb (annak ellenére, hogy m egjelenik). Trochaikus engedélyezés A szóvégi m ássalh an g zó -k apcsolatok fenti elem zésével kapcsolatban felm erül egy további problém a: mi engedélyezi a szóvégi CC belsejében levő üres V -t? A problém a lényege az. hogv a lovégi üres V nem képes jo b b ró l balra alaposan korm ányozni az előtte levő üres V-t. 1. (15b). Eigv lehetséges m egoldás a (15b.i.) kivételes engedélyezés esetén a tővégi V-t ruházná fel alaposan korm ányzónak, a ( l ib .i i .) valódi kapcsolatokra pedig a korábbi elem zést alkalm aznánk: a kél C közötti üres V a C -k engedélyezési tartom ányának belsejében van, ezért nem kell m egjelennie (erről I. pl. S cheer 1998). Egy m ásik lehetséges m egoldás a z alap o s k orm ányzás inverzé! használja fel: ha a m agp ro jek ció n definiált alapos korm ányzás nem jo b b ró l balra, hanem balról jo b b ra m egy, ak k o r a (20b)-beli alakokban a C C közötti üres V engedélyezve van (azaz nem interpretálódik). Ennek az ún. tro chaikus engedélyezésnek a feltétele a CC előtti interpretált V. ez pedig m inden szóban forgó m ássalhangzó-kapcsolat előtt m egvan, A trochaikus alapos korm ányzás m ellett szóló érveket I. van dér H u lst-R o w ic k a 1997 és Rovvicka 1999.29 A balról jo b b ra ható kód a-engedélyezés és a C V -tengelyen definiált jo b b ró l balra való engedélyezés egyaránt a C V -szin ten van definiálva. A C V C C szekvenciákban a m egjelenő V mind balra, m ind jobbra engedélyez: m íg ez a többi szinten az engedélyezéssel nem fordul elő. A koda-engedélyezés last resori tu lajdonsága is különleges: a kóda-engedélyezés csak akkor lép m e n y b e , ha a C -t az utána álló V' nem képes engedélyezni (m ert nem interpretálódik), feltű n ő , hogy a trochaikus en g ed ély ezés és a koda-engedélyezés fo rrása és feltétele ugyanaz: a/ interpretált V -pozíció. Ha feltételezzük, hogy a nem m egjelenő üres V képes az előtte álló C-i jobbról balra engedélyezni (ahogyan azt a standard elm élet teszi), akkor a kóda-engedélyezés levezethető a tro ch aik u s en g edélyezésből: a nem m egjelenő V trochaikusan engedélyezve van. am ely engedélyezés ö rö k lő d ik az előtte álló C-re. így a kóda-engedélyezés feleslegessé válik: a m assaih an g zó -k ap cso lato k első elem e és a tartom ányvégi m ássalhangzók m ind az öröklődő trochaikus engedélyezés révén v annak engedélyezve, I. (19). - -

1'<) A koda eng ed ély ezese öröklődő trochaikus engedélyezéssel a. valódi k apcsolat b. álkapcsolat V

-> V

c .- v

c. v

V

evv

c o N -» b a go m b a

\

ri a g v a rb a rt il>en j e l e n s e g

■ V

c*v

V

-> V

> v c. v - '7 3

szukn] a

c. szóvégi C

7

- = P lap

l eh e t a h a n g k i v e t ú l e n e s e k t a r g > e s e t é n e k k ö t e l e z ő k o t ű h a n g z o j a [h u kru r

\ u! s e b .). a n n a k e l l e n é r e . h o g \ e/.ek n ag\ r é s z e n em in ito io . v ö (3 i.

35

íu ^ tv u i

R ebrus Péter

Az ö rö k lő d ő eng ed ély ezés és a C -nek teli V általi jo b b ró l való engedélyezése között kizáró viszony van: az előbbi a k k o r lehetséges, ha a C utáni V tro ch aik u san engedélyezve van, az utóbbi akkor, ha nincs tro ch aik u san engedélyezve. E nnélfogva a kóda engedélyezéséhez nincs szükség kist re so rt m ech an izm u sra. A z engedélyezési képesség függ az engedélyezési útvonaltól: ez az út m inél h osszabb, az en g ed ély ezés annál gyengébb. E z a m agyarázata annak, hogy a kóda-helyzet gyenge pozíció: a nazalizáció és a pótlónyúlás/törlés (1. (4), (5), (6)) is ezt példázza. A kétféle engedély ezés külö n b ség e azonban egy m ásik jelen ség b en is m egjelenik: a /v/ és a 'h / kezdeipozicióban sz o n o rán sk én t, k ó d a-p o zíció b an obstruensként je len ik m egjü. (20) A /v ', 'IV v á lto z a ta i környezet m egjelenés szo n o rán s a. ~^V o b stru en s

- J

b.

o b struens

c-

n var ház

--

V_ avat pohár sáv doh bovden ja c h t

C_ hatvan n átha érv enyh érvben en yh lő l

engi teli V álla öröklődő öröklődő

A tro ch aik u s engedélyezés az alapos korm ányzás inverze, a m agprojekción van értelm ezve két szo m széd o s V között. A trochaikusan engedélyezett üres V nem je len ik m eg. az en gedély ező re p edig a (17) feltétel vonatkozik: az vagy lexikálisán szegm entális tartalom m al bír. vagy lex ik álisán üres, de interpretálódó V. A trochaikus engedélyezés a trochaikus h angsúly m in tázat lexikalizált változatának tekinthető (H u lst-R o w ic k a 1997): két egym ás utáni V -pozíció közül az első a fej, a m ásodik a m ódosító. K ét V -pozíció azonban nem csak a magprojekció n lehet szo m széd o s, hanem szegm entális szinten is, ebben az esetben közöttük üres C'pozició van. Ha e két V szeg m en tális tartalm a között kapcsolat van. akkor annak interpretációja hosszú m ag án h an g zó vagy d iftongus (a klasszikus korm ányzás-fonológiában ez az elágazó mag) A kapcso lato t a szeg m en tális szinten b e \e z e te tt balról jo b b ra irányított engedélyezési reláció fejezi ki. m ely a C -k közötti h asonló reláció an alo g o n jaJ“. A hosszú m agánhangzók lexikális ábrázolásáb an — a g em in áták h o z hasonlóan — az egyik V -pozíció üres. Ennek az interpretációja az enged ély ező pozíció v al m egegyezik, I. (21a). A bban az esetben, ha a hosszú m agánhangzó m án kóda van. a tro ch aik u s engedélyezés ez utóbbi V -pozíciőból indul. I. (21b,c).

"

A jelen sé g rő l b ő v e b b e n S iptar

1994. S z ig e tv a n

19 9 8 . Z s i g r i

1 9 9 6 ír, C V - f o n o l ű g i a i e l e m z e s t R i t t e r

199 9-b er .

[akiiünk

M A kóda

gyengúlese

\v o k al\za cio ) es az

in

lejátszódó

erősödés

(obstnientizalodas)

közöm

különbség

abban

k e r e s h e t ő . h o g y a z e l ő b b i o l y a n s z e g m e n t u m o k a t ér in t , m e l y e k a l l h a t n a k v a l ó d i C C - k e l s ő e l e m e k e n t u? /./■). inig az u t ó b b i a k (v,/7) n e m

E z é r t e z u t ó b b i a k c s a k a l k a p c s o l a t b a n a l l h a t n a k . így s z o n o r a n s v á l t o z a t u k n i n c s e n g e d e l v e z v e

r e s z l e i e s s z e g m e n t á l i s e l e m z é s t in e l h a g y j u k : t i z e k k e l és a z C C - k k e l v a l ó k a p c s o l a t a v a l r é s z l e t e s e n f o g l a l k o z i k R e b r u s 2 0 0 0 es m e g j ala tt

36

\

KORM ÁNY ZÁSFON OLÓGIA KORMÁNYZÁS NÉLKÜL

(2 1) H osszú m ag án h an g zó s alakok a. nyílt szótag b. szóvég V C ^V I g ■_u

V

V'

C V C*-V -»

i j I

V

-> V

C^-V C V 11 11

c<-v

V

! a

P [u púp

gúla

-►

c. zárt szótag V V C^-V C 11 1 1

1!

p [a p á rta

]p

V

V

C <-V

11 ■[r

c ^ v

;I I ->• t ] a

A hosszú m ag án h an g zó k fenti ábrázolása m agyarázatot adhat arra a m agyar fonolakiikai jelenség re, hogy a tö v ek b en a V V C C szekvencia korlátozott: néhány kivétellel a m agánhangzó
h n g e d é ly e z é s (új változat, vö. ( 12)1

mi m it m erre'7 a m agprojekción

e ln e \e z e s

hatás

• V —> 0 b C Y -szerkezeten

trochaikus

V nem interpretálódik

• C <— V • C <- 0 c ausoszegm em ális vonalon

p ro /o d ia i

• szonorans, üres C - » C • V -> 0

l it o

I 1 Föikencz)

C m egjelenik, C Y -szek \en cia C m egjelenik, C C vagy szóvégi C

szegm entális szetim entális

1994, C V M o n o l ó g i a i e l e m z e s e i ! P o l g a r d i O n e g j

valódi CC m egjelenik hosszú VV m egjelenik

elöli)

F i g y e l e m r e m e l t o , h o g \ az a n g o l b a n ,i

.i s o n to s z e k v e n c i á k b a n a m a s s a l h a n g z ó k k o r o n a l i s a k A s z í n i e n n e m fe ls ő o ö a b r a z o l a s a e z e k t ő l e lt ér , r é s z l e t e k e t I. R e b r u s 2 0 0 0 . N e m ; a i g y a l t u k a s z o n a g i k e z J o C’C - k e i . m e K e k b e n .iieer l ^ 9 " i

eg\

uj t i p u s u s z e g m e n t á l i s e n g e d e l v e z . e s m ű k ö d i k 0 . , pl

es a teli Y -k k o z o m e n g e d e K e z é s i \ i s z o n \ o k a i . m e l y e k h a n g s ú l l y a l es a m a g á n h a n g z ó - h a r m ó m a v a

i:.;iak o s ^ z e l u g g e s b e n 1 1 pl

B u r z i o 19 94 . D i e n e s | 9 v 7

37

R ebrus Péter

A z alap v ető engedélyezési elvek korábbiaknál egységesebben fogalm azhatóak meg. A / engedélyezés három e k e t követ: (i) lokális (azaz az adott szinten szom szédos pozíciók léphetnek viszonyba), (ii) ö rö k lő d ik (azaz az engedélyező az engedélyezést tovább adhatja egy m ásik engedélyezési v iszonyban; m inél hosszabb az útvonal, annál kisebb az engedélyezési képesség), (iii) tarto m án y által m eg h atáro zo tt (azaz a viszonyba lépő elem ek m eg határozzák az engedélyezés típusát, irányát). E z utóbbi előnyös tulajdonság felhasználható egy deklaratív fonológiai form alizm u s felépítésére. E z az új form alizm us . z engedélyezési viszonyok helyett kizárólag azok tarto m án y ait je lö li. A z alak ok interpretációját az üres és teli C és V pozíciókon definiál; tartom án y o k h atáro zzák m eg; az egyes alakokban olyan tartom ányok vannak adva, m é h e k kielégítik a tarto m án y o k létrejö ttének feltételeit (1. (22a,c). T öbb ilyen alak általánosítható hasonló C V -v ázú alak o k gyakran ugyanazokkal a tartom ányokkal járn ak , de bizonyos esetekben k ü lö n b ö z n e k .’6 A cél a leg általánosabb alakok m egadása, m elyeknek az egyes alakok a / instanciái. F ord íto tt irányban: egy alak akkor jólfo rm ált, ha valam ilyen általánosítás speciális esete. E bben a fo rm alizm u sb an a prozódiai reprezentáció m ár m aga kétdim enziós: a C és V egység ek et egym ás alatt je lö li, a C V -szekvenciákat egym ás m ellett (ezt a C V -n belüli en g ed ély ezés tö b b itő l eltérő volta indokolja). A C V -n kívüli korm ányzási tartom ányokat szögletes zárójellel je lö ljü k (az egységesség m iatt a nem korm ányzó, de m egjelenő V-k is zárójelb e k erültek), a tartom ány végét félkövér szögletes zárójel jelzi. A lexikálisán üres pozíció je le •. a telié C vagy V (az egyszerűbb o lvashatóság kedvéért a m egjelenő — azaz trochaikusan korm ányzó — üres V-t 0 -vel jelö ljük). (23) E ngedélyezesi tarto m án y o k rep rezentációja (példák) in stan cia (alakok) általánosítás (C V -váz) konstrukció (szabálv) a. lövégi teli V mi

m

a pu

C

kanonikus CV:

C

p

•

C

nincs szótagkezdet:

r

C

C

kóda:

b. tartom ányvégi üres bor

b

i. töbclseji üres bo ko r

üres V m egjelenik

bokrot

A k ü lö n b sé g a d ó d h a t p árad ig m atik u s elvekből, mint am ilyen a (12) k o d .v im e a n ta s így a n y í l t s z o t d g : v ; . a / a r l s z ó t a g ; v

• 1 vavív

‘G

38

C

Ko r m á n y zá sfo n o ló g ia k o r m á n y zá s nélk ül

d. \ alódi CC rokku

k] i '3]

[•

C]

tult

gem inata: ikvida+ C #

C] [L

Cj

]

kivételes engedélyezés:

] hului

kiv. engedélyezett V m egjelenik

keilv

álkapcsolat szö veg en

kedvel

k

d

! [a

•i

f. hosszú mgh. gúla

hosszú mull.:

púp

p

pún

p

•

(két konstrukció az O-n)

(szupernehéz szotag A-val)

\ \ azi anal mkus alakok söpörni

h angkivető, nem ikes

ugriini

tv ;

hangki vető, ikes: (k ó d a-im eg ritas3s)

C \o ]

C C -tővég (kód a-in teg m ás)

k o d a-m te g n ia s ebben a tcm ializm u sb an

-- k ö z v e t l e n k o d a - e n g e d e h e z e s h í j á n - — a Erochaiku.-, e n g e d e k ezé-,

t e z n t a s a t j e l e n t i F z eg> a i t a l a n o s m o n o t o n n á elv s p e c i á l i s e s e l e l eh e t a z e n g e d e k e z e M t a r t u m a i n o k a z a l a p a l a k h o z ■-■Se^t n e m c s ö k k e n h e t n e k ( l a r t o m a n w e ^ e kivétele*. ei t

39

REBR U S PÉTER

K ö s z ö n e tn y ilv á n ítá s K öszön ö m P olgárdi K risztin án ak, T rón V iktornak az előadással és a kézirattal kapcsolatos m egjegyzéseiket. K észült a Bolyai János K utatási Ö sztöndíj tám ogatásával.

Iro d a lo m je g y z é k U urzio. Luigi (1994) P rin cip les of E nglish S íre ss . C am bridge. C am bridge U niversity Press O ienes P éter ( 1997) H un g árián neutraí vovveis. The O d d Y earbook C harette, M ónik (1990) L icense to govern. P honology 7, 233-53 G ussm an n . E tlm und & Jon ath an D. Kaye (1993) Polish notes from a D ubrovnik café. I The vers S O A S IVorking P u p ers in L inguistics a n d P honetics 3, 427-62. H arris. Jo h n (1990) S eg m en tal com plexity and phonological govem m ent. P honology 1. 255-300 I l.irris. Jo h n (1994) E n glish S o u n d Structure. B lackw ell, O xford. H ulst, H arry G. van dér & G razyna J. R ow icka (1997) O n som é paraliels betw een (un)stressed vovveis and (u n )realized em pty nuclei. In: Booij & van de W eijer (eds.) P h o n o lo g y in p ro g re ss - p ro g re ss in p h o n o lo g y H olland A cadem ic G raphics, the H ague. 125-49. Kaye. Jon ath an D. (1 990) "C o d a ” L icensing. P honology 7, 301-30. Kaye. Jo n ath an D ., Jean L ow enstam m . Jean-R oger V ergnaud (1980) T he internál structure o f p h o n o lo g ical elem ents: a theory o f charm and govem m ent. P honology Yearbook 2. 305-28. " Kave. Jo n ath an D .. Jean L ow enstam m , Jean-R oger V ergnaud (1985) C onstituent structure and g o v em m en t in phonology. P honolog) 7, 193-231. L ow enstam m . Jean (1996) CV' as the o n l\ svllable type. In D urand & Laks (szerk ) Vol, 2 41943. Papp Ferenc (1975).-) m a g ya r fő n é v p a ra d ig m a a k u s rendszere. A kadém iai K iadó. Budapest Papp Ferenc (1 994) (szerk .) A m a gyar nyelv szúvégm utaló szálára. A kadém iai K iadó. B udapest P olgárdi K risztin a (m egj. előtt) H ungárián as a strict CV language. In: FI. van dér Hulst és .1. de W eijer (szerk.) H1L P honologz Papers IV. R ebrus P éter és Polgárdi K risztin a (1997) Tw o default vow els in H ungárián? In: Booij & van de W eijer (eds.) P h o n o lo g y in p rogress - p ro g re ss in ph o n o lo g y. H olland A cadem ic G rap h ics, the H ague. 257-75. R ebrus P éter (2000) M o rfo fo n o lógiai jelen ség ek a m agyarban. In: K tefer Ferenc (szerk.i S tru k tu rális m agyar nyelvtan. 3. kötet. A laktan. A kadém iai K iadó, B udapest. R ebrus (m egj. alatt) E gyeztetés a C V -to n o ló g iáb an ? kézirat (az M ai m agyar nyelv leírásának újabb m ó d szerei IV., S zeged konferencián előadott anyag) R ebrus Peter és T örk en czy M iklós (1998) P honotactics and the m o rphophonotogy o f the H un g árián verb. A Fourth International C onference on the S tructure o f H ungárián (1CSH4) elő ad ásán kio sztott anyag. Pécs. R ebrus P eter és T örk en czy M iklós (1999) Defekti vitás. A B udapesti Fonológiai K ör (B uFoK ) elő ad ásán kio szto tt anyag. ELTE BTK Angol nyelvészet tanszék. 1999. ápr. 2S

40

K O R M Á N Y Z Á S F O N O L Ó G I A K O R M Á N Y Z Á S NÉLKÜL.

Ritter. N ancy N. (1999) H ungárián V oicing A ssim ilation R evisited in H ead-D riven P h o n o lo in . K ézirat az A pp ro ach es to H ungárián 9 szám ára R o u ic k a , G razyna (1999) On G host V ow els. A Strict CV A pproach. D oktori disszertáció, Leideni Egyetem . LÓ T D issertations; 16, H olland A cadem ic G raphics, T he H ague Sclieer. T óbiás (1998) A unified m odel o f phonological governm ent. The Tmguislic R e v ie n Siptar P eter (1994) A m ássalhangzók. In: K ieler Ferenc (szerk.) S trukturális m agyar nyelvtan. 2. kötet. Fonológia. A kadém iai K iadó, B udapest. 183-272, Szigetvári Péter (1998) V oice assim ilation in H ungárián: the hitches. The E vén Y earbuok 1 22136. 1orkenczy M iklós (1994) A szótag. In: K icfer Ferenc (szerk.) S trukturális m agyar nyelvtan. 2. kötet. Fonológia. A kadém iai K iadó. B udapest.273-392. /s ig r i G yula (1996) A zöngésségi hasonulás és a tünékeny m ássalhangzók. S-épruj: és

nyeivluJomán\ XXXVII.

41

A M A G Y A R l \ l ÉS A ZÖ N G ÉSSÉG I H A SO N U LÁ S A Z O P T IM A L IT Á S E L M É L E T B E N * SZENTGYŰRGYI SZILÁRD

Absztrakt A jelen dolgozat célja, hogy a magyar /v / nang zöngésség szempontjából különleges viselkedését az Optimaliiás Elmélet (OT) (Prince and Smolensky, 1993, McCarthy and Prince, 1995) keretein belül leírja és arTa magyarázatot adjon. Erre a Beckman (1995, 1998) által javasolt pozicionáiis hűség valamint a Petrova et al. (1998) által felállított zöngésségi tipológia alapján kerül sor, melyben egyrészt feltételezzük, hogy a /v / abban különbözik a többi mássalhangzótól, hogy a [szonoráns] jegyre nézve mögöttesen lehet alulszabott, másrészt a felszíni szonoráns- illetve obstruens-szerű viselkedést egy jogosítási megszorítás irányítja.

1. Bevezetés A m ag y ar fo n o ló g iai iro d alo m m ássalhangzókkal foglalkozó hányada je le n tő s figyelm et szen tel a /v / h an g k ü lö n leg es v iselk ed ésén ek , m ely félig sz o noráns-, félig p ed ig obstruensszerü tu lajd o n ság o k a t m u tat so k m ás nyelvvel ellentétben, ahol a /v / jó ln e v e lt zörejhanghoz illően valódi zö rejh an g k én t v ise lk e d ik a zöngésség és a zöngésségi h aso n u lás szem pontjából, így p éld áu l az an g o lb an a tö b b i résh an g h o z haso n ló an a szóvégi M zö n g étlen ed h et abszolút m eg n y tlatk o zásv ég i p o zíció b an illetve zö n g étlen h an g elő tt - p éld áu l I t ’s a ll I have [its o :la ih a e v ] “E z m in d e n e m ” és I have to do it [a ih se ft8 d u :it] “M e g kell ten n em ” . A m ag y arb an azo n b an ezzel ellen tétb en , m int azt a k éső b b iek b en látni fogjuk, zö rejh an g o k előtt zörej h an g k én t, sz o n o rán so k előtt p edig sz onoránsként viselkedik. A d o lg o zat felépítése a k övetk ező : a b ev ezetés után a m áso d ik részben a hagyom ányos, derivációs gram m atikák és az O T k ö zö tti n éh án y alap v ető k ü lö n b ség re h ívjuk fel az olvasó figyelm ét, am it a harm adik részb en a P etro v a et al. (1 9 9 8) által ja v a s o lt zöngésségi m eg szo rítás-h ierarch ia a m agyar n y elv re v o n atk o zó részé n ek ism ertetése követ. E zu tán a negyedik részb en a /v / hang v ise lk e d ését v e ssz ü k k ö zeleb b rő l szem ügyre és m eg ad ju k azo k at a m eg szo rításo k at, am elyek seg ítség év el a /v / k ü lö n ö s v ise lk e d ése az O T -b en leírható s ezt néhány p éld á n be is m utatjuk. A do lg o zato t az e red m én y ek rö vid összefo g lalása zária.

2. Az elm életi k e ret A d eriv áció s g ram m atik ák egyik alapvető tulajdonsága, hogy a g ram m atik át a m ögöttes és a felszín i áb rázo lás illetv e az ezek kö zö tt alkalm azott szab ály o k so ro zatak én t k épzelik el. A szab ály o k egym ás után alk alm azó d n ak , az egyik szabály kim enete m indig a sorrendben k ö v etek ező szab ály b e m e n e tik é n t szolgál. így bárm ely k ét szabály alk alm azása között egy

• Köszönet illeti a dolgozat elkészítésében nyújtott segítségéért Olga Petrovát, Rosemary Plappet, Catherine Ringent, Siptár Pétert és egy névtelen bírálót. A dolgozatban található esetleges hibák természetesen csakis tőlem származhatnak.

42

A

\ m , í

\K

\

1 s

A

/ I ! \ ( í l s s l

(, I N A S O M

I vs

\z

OPIiMAI

II \s

[ I MII

I i Hl N

köztes reprezentáció válik szükségessé. Hzzel szem ben az O T -ben a szabályok helyett univerzális m eg szo rításo k at találunk, am elyek a szabályokkal ellentétben m egsérthetek es n \elv en k én t m ás és m ás h ierarchiába rendezve fordulnak elő. A m eg szorítások két fő típusba sorolhatók, a jelö ltség i és a h űség m egszorítások csoportjaiba. A z előzőek a je lö lt alakok elkerülését, m íg az utóbbiak a m ögöttes kontraszt felszínen történő m egőrzését preferálják, f z e n oknál fogva m inden alak m egsért legalább egy m egszorítást, tökéletes alakok nincsenek, csak o p tim ális alakok vannak. A gram m atika által generált végtelen lehetséges kim eneti alak közül az o ptim ális alak a lehető legkisebb m értékben sérti m eg a m egszorítások hierarchiáját. Minél fontosabb egy m eg szo rítás az adott nyelvben, annál m agasabban helyezkedik el a hierarchiában. A m egszorítások es a jelöltek kiértékelésének szem léltetésére a következő típusú táblázatok h asználatosak: Bem eneti alak

i

la .

1. jelölt

b.

2. jelölt

í

c.

3. jelölt

:

3 * **

m

Mi * **J

Az első jelölt m egsérti a legfontosabb m egszorítást - ezt jelöli a csillag - és így kevésbé optim ális m int a m ásik kel jelölt. A m egszorítások "v ég zetes" m egsértését m ír.dig a csillag után irt jelöli. A (h l es le) jelö ltek m indegyike kielégíti a legfo ntosabb m egszorítást és m indkettő m egsérti a m ásodikat. A (b) jelölt azonban csak egyszer teszi ezt szem ben a (c ) jelölt két sertésével, ami (c)-t kevésbé optim álissá teszi (b)-nél. A satírozás a kiértékelés azon reszel jelzi, am elyet az o ptim ális jelölt m eghatározásához m ár nem kell figyelem be venni. 3. A z ö n g é s s é g m e g s z o r ít á s - h ie r a r c h iá j a a m a g y a r b a n

A m agyar y.önge. -.égi hasonulás regresszív , azaz a hasonuló hang m egelőzi a basoníto hangot A h asonulásban m ind a hasonulo. m ind a h asonúó hangok részéről csak a /ö rejh an g o k vesznek részt, a szonoránsok nem ' a a r a jh l w iiíl! c - ü! f i d, ío jg j e. h u /: J \

arafn{ j ni \a [ n ju i a j cí fa i

i íá ip j •1. kÚ flj h .h lc -I

lá /h b ja k ú ]d h ja lőj}. b]e

lo[ksJóí hu[si fje i

i. to l kJ j. k a r js lj

t° [g h ] a ka rjzd b Ja

k. a r a i p l

* a n r p J /<>;

V /^'//,/

*!á[hrju

]. váj r í m. a f i 'j

*\'á[>'iijni

q. k u n ! r. lo p " ]

*kúj cinjük *Io[j r jö l

v v /4 :/

‘ fo jg n ja k

l k a r iu l

*kar[zdj/a

"■ 'OU! o. h ú ír '

L'het'.CLic.' k . v e l e . i i

m odia,

kjpesohittMn

SZÍi Nl GYÖRGYI S/I1 .Á R D

A m agyarban a zö rejh an g o k torlódásainak elem ei zöngésség szem pontjából a torlódás utolsó , jo b b szélső elem éh ez hasonulnak. E z úgy is m egfogalm azható, hogy csakis a jo b b szélső zö rejh an g hü a m ö g ö ttes zöngésségi értékéhez - azaz csakis a szonoráns hangok előtt álló o b stru en sek tartják m eg m ögöttes zöngésségüket. A zörejhangok torlódásban való viselk ed ését a (2) táb lázat felső része m utatja be. A táblázat m ásodik része azt bizonyítja, hogy a zen g ő h an g o k sem h aso n ító , sem h asonuló h angként nem v eszn ek részt a zöngésségi hason u lásb an , azaz nem zö n g ésítik az előttük álló zöngétlen zörejhangokat és nem is zöngétlen ed n ek h a ők et zö n g étlen hang követi. A je le n sé g kezelésére P etrova et al. (1998) a következő m egszorításokat javasolják: (3) S h arc

M ássalhangzótorlódásban az obstruensek azonos zöngésségi értékkel kell. hogy rendelkezzenek.

(4) ID E N T IT Y -IO

A kim eneti alakban a (szillabifikált) szonoráns előtti - azaz “jo b b szélső” - obstruens azonos zöngésségi értékkel kell, hogy rendelkezzen a m egfelelő bem eneti szegm entum m al.2

-p re so n o ra n t (zönge)

(5) ID E N T IT Y -IO -szóvég (zönge)

A kim eneti alakban a szóvégi obstruens azonos zöngésségi értékkel kell. hogy rendelkezzen m int a bem eneti alakban.

(6) ID E N T IT Y -IO (zönge)

A kim eneti alakban a szegm entum ok azonos zöngésségi értékkel kell, hogy rendelkezzenek, m int a m egfelelő bem eneti szegm entum ok.

(7) *Zöngés Z ö re jh a n g

T ilosak a zöngés obstruensek

L áth atju k tehát, hogy alap v etően két jelö ltség i m egszorítás és három hűség m egszorítás já tsz ik alap v ető szerep et a felszíni alakok zöngésségének m eghatározásában. A (7) alatti je lö ltsé g i m eg szo rítás általán o s érvényű, azaz a zöngés zörejhangokat m inden helyzetben tiltja. Lzzel szem b en a (3) alatti m egszorítás ettől több szem pontból különbözik. E gyrészt ez ° m egszo rítás ko n tex tu ális. azaz függ a szegm entum környezetétől - je le n esetben (legalább) egy m ásik zörej hangtól - m ásrészt ez a m egszorítás nem a zöngésség egy bizonyos értéket tekinti jelö ltn e k , h an em az olyan eseteket, am ikor a m ássalhangzótorlódásban előforduló zörejh an g o k zö n g ésség e k ülönböző. A következőkben láthatunk néhány példát ezen m eg szo rításo k m eg sértésére illetve kielégítésére.

2 A szillab ifik ált s z o n o r a n s o k hely ett a m a g y a rb a n eg y s z erű e n m o n d h a t n á n k csa k s zo n o rán st, hiszen a ingvarban m in d en sz o n o rá n s szillabifikált A kitételre az o ro sz nyelv és a h o zz á h asonlók m iatt van szüksége a szerzőknek, a h o l b i z o n y o s s z o n o r á n s o k l e h e t n e k s z ó t a g o l a t l a n o k . A ( 4 ) és ( 5 ) m e g s z o r í t á s o k a j a v a s l a t s z e r i n t k é t r e l e v á n s p o z í c i ó r a u t a l n a k . A ( 4 ) m e g s z o r í t á s a m a s s a l h a n g z ó k f e l p a t t a n a s á n a k t i p i k u s p o z í c i ó j á r a utal - a z a z s z o n o r á n s hangok

el ő t t i

pozícióra

m íg

az

(5)

m egszorítá s

vonatkozik.

44

a

pszicholingvisztikailag

releváns

szóvégi

pozícióra

A

MAGYAR

V' l.S A ZÖ NG I.S SK il IIASONl I AS AZ OP I IMA1.I I ÁS 1 I M l. I I I Bl.N

A S h are m egszorítást________A *ZöZö m egszorítást

(8) [...bst...] [,..pst...J [.. bzd...j |...p z d ...j

m egsérti kielégíti kielégíti m egsérti

m egsérti (egyszer) kielégíti m egsérti (h áro m szo r3) m egsérti (kétszer)

A három hűség m egszorítás abban különbözik egym ástól, hogy m íg a (6) alatti általános, addig a (4) és (5)-ben találhatók kontextusfüggőek, h isz csak szillabifikált szonoránsok előtt illetve szó végén követelik m eg a bem eneti és a hozzárendelt kim eneti szegm entum [zöngés] jegyének azonosságát. Erre láthatunk néhány h ipotetikus példát (9)benJ. (9)

,'...psdV .../

A z ID A z ID preson A z IDszóvég m egszorítást_________ m egszorítást_________ m egszorítást

[...p.sdV ...] [...p.zdV ...] j...b.zdV ...] ].. .p .stV ... ]

kielégíti m egsérti (egyszer) m egsérti (kétszer) m egsérti (egyszer)

■'...p+d#/ (. ..pd# j [...ptff] [,..bd#|

kielégíti kielégíti kielégíti m egsérti

kielégíti kielégíti kielégíti kielégíti —______

kielégíti m egsérti (egyszer) m egsérti (egyszer)

kielégíti kielégíti kielégíti m egsérti kielégíti kielégíti

A fenti m eg szo rításo k at a k övetkezőképpen rendezve a hierarchia a m egfelelő kim eneti erlékeket prod u k álja a (2)-ben b em utatott alakokkal:

(10) S hare »

ID preson »

ID, IDszóvég »

*ZöZö

A m egszorítások azért állnak a fenti típusú dom inancia-viszonyban egym ással a m agyarban (és a ho zzá hasonló nyelvekben, például a jid d isb en ), m ert a m agasra rendezett Share m eg szo rítás lehetetlenné teszi, hogy egym ástól eltérő zöngésségű zörejhangok forduljanak elő egy torló d áso n belül, például *[psd] vagy *[pzd], m ásrészt az a tény, hogy az ID preson m eg szo rítás d o m in álja a m ásik két m egszorítást azzal egyenértékű, hogy m indig az utolsó - "jobb sz é lső ” vagy m ásképp szonoráns előtti - zörejhang hasonít, azaz h atározza m eg a torlódás (közös) [zöngés] jeg y én ek értékéi"'. Mivel az általános ID m egszorítás do m in álja az

F e l r ó v a et ai. ( 1 9 9 8 ) n e m a [ - z ö n g é s ] j e g y e k s z á m a , h a n e m a z i ly en j e g y h e z , k a p c s o l ó d ó s z e g m e n t u m o k s z á m a alapján szá m o ljá k a m e g s z o r ítá s m egsértését. 1 A ( 9 ) - b e l i p é l d á k b a n a n a g y ' V " n e m c s a k m a g á n h a n g z ó t , h a n e m b á r m e l y m á s s z o n o r á n s s z e g m e n t u m o t jelöl A z a ien v . h o g y a m a g v a r

h

n e m h a s o n u l , t ö b b f é l e k é p p e n is m a g y a r á z h a t ó . A z ö n g é s s é g i h a s o n u l á s fenti

k e z e l é s e e s e t e n a l e g k é z e n f e k v ő b b m a g y a r á z a t az . ho g v a h

ha m ássalh a n g zó to rio d ásb an h aso n u ló - az az nem

s z o n o r a n s elő tt i p o z i c i o b a n - m e g j e l e n i k a fe ls z í n e n , a k k o r v a g y z ö n g é t l e n v e l á ri s , v a g y z ö n g é t l e n p a l a tá l is frikatívaként

re alizálódik,

például

p e c h -p e c h b ő l [ p e t ^ H p e ^ b o : ! ] .

d o h -d o h b ó l

[dox]-[do\bo:!].

m ivei

ezen

fr i k a t i v a k z ö n g é s p á r j a i e r ő s e n j e l ö l t e k a m a g y a r b a n , A z ö n g é s v e l á r i s f r i k a t í v a s o h a n e m j e l e n i k m e g - így a z ezt tilt ó m e g s z o r í t á s v a l ó s z í n ű l e g a h i e r a r c h i a t e t e j é n fo g l a l h e l y e t - m í g a z ö n g é s p a l a t á l i s f r i k a t í v a c s a k a k k o r jelen ik meg. ha a j

o b s t r u e n s s é v ál ik

45

S/i-N k a ö r ( ív i S z i l á r d

általán o s jelö ltség i m eg szo rítást. így a zörejhangok m inden egyéb pozícióban hűek m aradnak m ö g ö ttes zö n g ésség ü k h ö z vagy zöngétlenségükhöz. Az, hogy az ID szóvég m egszorítás szintén d o m in álja a *Z oZ ö m eg szo rítást azért szükséges, hogy ha egy tővégi obstruenshez egy csak o b stru ens(ek )b ö l álló to ld alék csatlakozik, akkor ne m inden esetben a csak zöngétlen o bstru en sek b ő l álló jelö lt legyen az optim ális, hanem az, am elyben a szóvégi m ássalhangzó zöng ésség szem p o n tjáb ó l hű a m ögöttes alakhoz6. A m it a m agyarban találunk tehát nem m ás m int p o zicio n ális neu tralizáció , hiszen a szonoráns előtti obstruenst m egelőző pozícióban nem distin k tív a [zöngés] jegy. A z itt előforduló obstruensek zöngéssége m inden esetben m egegyezik a szo n o rán s elő tt álló obstruens zö n g ésség év el'. A következő táblázatok a fent leírtakat szem léltetik . í Input: /ro b / ! a.

rob

b.

rop

Share

ID preson

ID

: ID szóvég

*ZöZö *

*i

*

A (11) táb lázat azt szem lélteti, hogy a m egszorítás-hierarchia alapján a szóvégi zö rejh an g o k nem v eszítik el zö ngésségüket (ellentétben például a ném ettel). A (11b) jelölt m egsérti a m ag asab b ra sorolt ID m egszorítást, am i súlyosabb, m int az (a) jelölt által "elk ö v etett" sértés a legalsó jelö ltség i m egszorítás esetében. j Input: /rob+ to: 1/ a.

robto:!

b.

robdo:!

j e. :ér ! d.

Share

ID preson

ID

*i

*

*

**

*i

*

*

ropto:l ropdo:!

*ZöZö

*i

*:

A (12 )-b eli tá b lá z a t8 egy zöngés zörejhangra végződő tövet és az. azt követő, zöngétlen zörejh an g g al kezd ő d ő to ld alék o t ábrázolja. A táblázat szerint a (12a) és (12d) jelöltek egyaránt k evésbé o p tim álisak a m ásik két jelö ltn él, hiszen m egsértik a Share m egszorítást az egym ás m elletti ám k ü lö n b ö ző zöngésségü obstruensek m iatt. A (b) és (c) jelö lt között a p o zicio n ális hűség m eg szo rítás tesz különbséget: a (12b) jelölt m egsérti ezt a m egszorítást, hiszen a szo n o rán s m ag án h an g zó előtti obstruens m ögöttes és felszíni zöngéssége m ás. Em iatt a m eg szo rítás-h ierarch ia a (c) je lö lte t választja ki optim álisként. V együk észre, hogy ezen táblázatb an m ég nem látszik, hogy az ID preson m egszorításnak dom inálnia kellene az általán o s 1D m eg szo rítást, ahogyan nem látható ugyanezen dolog a (13) táblázatban sem. Az erre utaló bizony íték o t m ajd csak a (14) táblázat m utatja be. M ivel a dolgozatnak nem a P etrova et al (1998) elem zéséb en bem utatott gondolatm enet rekonstrukciója a célja, fogadjuk el m ár itt. hogy az. ID preson m egszorításnak dom inálnia kell az ID m egszorítást.

'' H rr e a I 1 5) es ( 1 6 ) t á b l á z a t o k b a n t a l á l h a t u n k m a j d p é l d á t. K i v é v e h a a s z o n o r á n s el ő t t i p o z í c i ó b a n a v h a n g o t t a l á l j u k . L rr o i b ő v e b b e n Id 4 H A z I L l L N J ’s z o v é g m e g s z o r í t á s t c s a k a z o k b a n a t á b l á z a t o k b a n j e l ö l j ü k , a h o l s z o v e g i m a s s a l h a n g / o t o r l o d a s t láthatunk.

46

A

U M A \R

V

Input: /k u :t+ b o / a.

ku:dpo

b.

ku:dbo

! e.

ku:tpo

:d

ku:tbo

IS

A / < ) \ ( i í SSÍ.Í j I IIASOM I \ S A / O P I I M M I I A S l [ M II I | U | \

Share

ID preson

*i

*

ID : ID szóvég **

*i

♦ZöZö

;

*

*

i

**

*

;

*1

*

A (13) táblázat éppen a fentivel ellentétes helyzetet tartalm az, m ivel ebben az esetben a szóvégi m ögöttesen zö ngétlen hangot a toldalék m ögöttesen zöngés zörejhangja követi. A z (a) és (d) je lö lte k ugyanazon okok m iatt sértik m eg a Share m egszorítást, m int a (12a) és (12d) jelöltek, A (1 3e) je lö lt is ugyanazon ok m iatt esik ki a versenyből, m int a (12b) jelölt: m ivel m egsérti a p o zicio n ális hűség m egszorítást. Fontos m egjegyeznünk, hogy ezen esetekben az általános h űség m eg szo rítás és az általános jelöltségi m egszorítás nem já tsz ik döntő szerepet, hiszen a Share és ID preson m egszorítások m inden m ássalhangzóto rlódás esetén képesek dönteni az optim ális jelö lt felől. U gyanez látható (14)-ben. ahol egy eleve m ássalh an g zó to rló d ásra végződő tőhöz járul egy m ássalhangzóval kezdődő toldalék. Input: /kOrst+bO'' i a. : b. e. d.

k orsd b o

Share

IDpreson

*i

k o rzdbo *i

korstpo korstbo

ID

*ZöZö

*

**

**

***

*

*i

*

( 14j-ben látható, hogy azok a jelöltek, am elyekben a zörejhangok zöngéssége nem egyezik m eg - azaz a (14a) és (14d) jelöltek - m egsértik a legm agasabbra rendezett Share m egszorítást. A (b) és (c) je lö lt között a lentiekben látott m ódon ism ét a szonoráns előtt álló obstruens - a jo b b sz é lső o b struens - hűsége alapján dől el az elsőség. : Input: g e :z -í

Share *i

ID preson

ID

1 a.

gézt

b.

ííeist

*

c.

e e :/d

*

ID szóvég

*ZöZö **

*!

***

*

A (15) táblázat abban különbözik az e l ő z ő k t ő l. hogy a m ássalh an g zó to rló d ásb an található m ássalhangzók egyike sincsen szonoráns előtti pozícióban. E m iatt a hasonulás irányát nem az ID preson m egszorítás szabja m eg, hanem az. ID szó \ég m egszorítás, am ely azt követeli meg. hogy a m ögöttes és felszíni alakban egym ásnak m egfelelő s z ó \ égi obstruensek azonos zöngésségüek legyenek. A z (a) jelölt m egsérti a Share m egszo rítást és így kiesik a versenyből. A (b) és (c) jelö ltek ugyanúgy kielégítik vagy m egsértik az első három m egszorítást és csak az utolsó két m egszorítás tekintetéb en k ü lö n b ö zn ek egym ástól. A (c) jelö lt m egsérti az ID szóvég m egszorítást, hiszen a m ögöttesen zö n g étlen szóvégi /t: a felszínen zöngésként jelen ik m eg, U gyanem iatt a (c)-beli alak tö bbször sérti m eg a *ZöZö jelöltségi m egszorítást is. m int az optim ális (b) alak. A / olvasóban felvetődhet, hogy vajon m iért van szükség m ind az ID szóvég m egszorításra, mind

47

S / í \ I ( i ÍÖ R ÍÍY I S / II.A K O

pedig a *ZöZö m eg szo rításra, m ikor például az utóbbi egyedül is képes lenne kizárni a (15c) alakot. Ez v alóban igaz, ám vannak olyan esetek, am ik o r nem a zöngétlen, hanem a zöngés m ássalh an g zó to rló d ás je le n ik m eg szóvégi pozícióban. Input: /ro k + d /

Share

ID preson

ID : ID szóvég

*ZöZö -*■

*i

a.

rak d

b.

rogd

*

c.

rokt

*

■

*!

A (ló )-b e li m ö g ö ttes alakban a tővégi zöngétlen hangot egy zöngés to ld alék m ássalh an g zó követi. H a nem lenne az ID szóvég m egszorítás, akkor a hierarchia a (16c) alak o t v álasztan á o p tim álisnak, lévén az kevesebbszer sérti m eg az általános jelöltségi m egszo rítást, m in t a valódi felszíni (b)-beli alak. E zen példa alapján bizonyítható tehát, hogy szükség van az ID szó v ég m eg szo rításra és annak d om inálnia kell a *Z öZö m egszorítást. V együk észre a két utóbbi táblázatban azt is, hogy a (15b)-(c) és (16b)-(c) alakok alapján sem d ö n th ető el egyértelm űen az általános ID és a specifikus ID szóvég m egszorítások relatív d o m in an ciav iszo n y a. E z egyszerűen abból következik, hogy egyrészt nem találhatunk három o b stru en sb ő l álló szóvégi kódákat. am elyekben elm életileg k étszer m egsérthető lenne az általán o s ID m eg szo rítás, m ásrészt ha találnánk is ilyet és bebizonyosodna, hogy az ID szóvég m eg szo rításn ak d o m in áln ia kell az ID -et, akkor pedig az ID preson és az ID szóvég m egszo rításo k relatív d o m in an ciav iszo n y a m aradna tisztázatlan azon egyszerű oknál fogva, hogv ezen m eg szo rításo k so h a nem kerülhetnek konfliktusba: egy zö rejhang nem állhat egyszerre szo n o rán s előtti és szóvégi pozícióban9. Ö sszefo g lalv a elm o n d h atjuk tehát, hogy a P etrova et al. (1998) által javasolt m eg szo rítás-h ierarch ia kép es kezelni a m agyar zöngésségi hasonulás általános eseteit - a , v és a /h / h an g sp eciális viselk edésétől eltekintve - am ennyiben a m egszorítások az. általuk javasolt m ó d on d o m in álják egym ást. 4. A A / h a n g A /v / h an g nem v esz részt a zöngésségi hasonulás egyik felében, m ivel - bár hasonul nem haso n ít. azaz nem h aso n u ln ak hozzá a m ássalhangzótorlódás m ás tagjai. (

17)

a. b. c. d. e.

rc /v j B Á /v / é r fv j o jv / s z a r jv j

o jlv je n lé jp v je h. k ö jtr /é n y i. lú [tv]á n y j . k ű fs v ju

r é lftjő l B Á [fh]»z ér [jk j é ni ü [ft]elen

f.

g.

sza r [fi jó l

*o[dv]en * lé [ b \je *kö[dv]ény *Iá[dv]úny * k ú [zv ]a

A ( 17a-e) példák alapján az m ondható, hogy a /V m inden m ás zörejhanghoz hasonlóan hasonul a m ássalh an g zó to rló d ásb an utána következő obstruenshez. így olyan esetekben, am ik o r a to rló d ás utolsó tagja zö ngétlen, a V zöngétlen [f]-ként je len ik m eg a felszínen. Ilyen szem p o n tb ó l teh át a ’v ' v iselkedése azonos a (2) táblázat első felében látottakkal. A táblázat m ásodik felében, a (1 7 f-j) p éldákban az látható, hogy a -v/ a zengőhangokkal azonos 1 K ö s z ö n e t a d o l g o z a t n e v t e l e n b í r á l ó j á n a k a fen ti n i e g j e g \ z e s e r t es a z itl i d é z e t t g o n d o l a t m e n e t é e r t

48

A

M-UiYAK A

I S A / Ó \ G [ ; SNKil I IA SO N U. AS A / O IM 1 M A U IA S l L M Í H IBl'.N

viselkedést m utat, h isz a (2) táb lázat m ásodik feléhez haonlóan a /v / nem zöngésíti az előtte álló zö ngétlen zö rejh an g o k at, legalábbis a budapesti k ö zn y elv b en 10 nem. A fentiek m ellett a /v / m ás szem pontokból is különbözik a többi zörejhangtól. Egyik fontos ilyen tu lajd o n ság a az, hogy szókezdő m ássalhangzókapcsolatok esetében a /v/ az egyetlen olyan o bstruens, am ely előfordulhat zárhangok és affrikáták után. M ás zörejhangok ilyen helyzetben nem fordulhatnak elő, csakis szonoránsok (pl. tviszt, kva rc, cyekedli. illetve pneum a tika , pla ká t, pró b a . Mór, knédli, gladiátor, bronz, b lú z" ). A zöngés labio d en tális frikatíva viselkedését azzal szokás m agyarázni, hogy m ögöttesen [ +szonoráns] jeg g y el rendelkezik, azaz nem zörejhang, hanem zengőhang. E zen esetben a k lasszikus deriv áció s elm életek ben felírható a zöngésségi hasonulás szabálya úgy, hogy a szabály bem en etét a zörejh an g o k plusz a /v/ képezik, ám a szabály a környezetben m ár csakis a [-szonoráns] h angokra hiv atk o zik, azaz a hasonulás csakis zörejhangok elő tt m egy végbe, így a / \ i előtt nem . S iptár (1994) ezt a következőképpen adja meg: (18)

-szón * m sh

-szón a zöng_

_► [ a zöng] +elöl -kor +folv

A d olgozat további részében kísérletet teszünk arra, hogy S iptár (1994) észrevételeit az O T keretein belül m eg fo g alm azzuk és beépítsük a Petrova et al. által jav aso lt zöngésségi tipológia keretébe. A z eddigi észrevételek átfogalm azása előtt azonban figyelem be kell vennünk az 01" néhány fontos tulajdonságát. Ezek közül az egyik az "A lap gazdagsága" (R ichness o f the Base). m ely szerint m ögöttes alakokban bárm i előfordulhat, azaz a bem eneti alakokra nem vonatkozhat sem m iféle m egszorítás. E nnek következm énye, hogy a /v/-re vonatkozó m egszorítások nem tám aszk o d h atnak pusztán a A7 különleges m ögöttes reprezentációjára. Az OT m ásik fontos ism érve, hogy a különböző m ögöttes alakokhoz tarto zó fonetikailag azonos kim eneti alakok közül kiv álasztja azt. am elyik a legoptim álisabb, azaz a legkevesebb m egszorítást sérti m eg és a lehető legkevésbé és az ehhez tartozó m ögöttes alakot választja ki a L exikon szám ára. Ezt nevezzük L exikon O ptim alízációnak. Ily m ódon az ilyen optim ális alak az o p tim álisak közül is a legoptim álisabb. Erre a későbbiekben láthatunk m ajd példát. F ogalm azzuk m eg tehát a /v/ speciális tulajdonságát az O T nyelvén, m ely szerint a /v/ akkor és csak akkor viselk ed ik obstruensként, ha obstruens követi, illetve akkor és csak akkor viselkedik szo n o rán sk én t, ha szonoráns áll u tá n a 12. E kkor szükség van egy m egszorításra, am ely a [szonoráns] jeg y értékét m eghatározza a /\7 ese té b e n 1’: A V n é h á n y d u n á n t ú !i d i a l e k t u s b a n m á s k é n t v i s e l k e d i k a z in l e ír ta kt ól . 11 P é l d á k S i p t á r ( 1 9 9 4 ) é s T ö r k e n c z y ( 1 9 9 4 ) n y o m á n . F ontos m eg jeg y e zn ü n k , hogy a

v.’ e l m é l e t i l e g a k k o r is s z o n o r á n s k é n t v i s e l k e d h e t n e , h a a b s z o l ú t s z ó v é g i

h e l y z e t b e n áll. I l y e n e s e t b e n a z o n b a n n e m á l l h a t e l ő t t e z ö n g é t l e n z ö r e j h a n g m i v e l H a r m s ( 1 9 7 3 )

általánosítása

s z e r i n t s z o t a g e l ö b e n l e h e t e t l e n a [ ^ v o i c e ] [ - v o i c e ] , s z ó t a g u t ó b a n p e d i g a [- v o i c e ] [ —v o i c e ] k o n f i g u r á c i ó . A m a g y a r n y elv b e n eg y é b k é n t sin csen oly an toldalék, am e ly eg y etlen

v -ból állna s egy zöngétlen hangra v é g z ő d ő tőhöz

tap a sz tv a ig az o lh a tn á v ag y c á fo lh atn á feltevesünket. J e l e n e l e m z e s m ű k ö d é s é n e k fe lt é te l e , h og y a z I D E N T 1 T Y m e g s z o r í t á s o k a t n e m sér ti m e g e g y o l y a n j e l ö l t am e ly b e n h o z z á a d u n k egy. a m ö g ö tte s áb r á z o lá sb a n n em sze replő bináris je g y e t. E g y érték ü je g y e k h o z z á a d á sa t e r m é s z e t e s e n sérti a z 1 D E N T 1 T Y m e g s z o r í t á s o k a t . H a n e m a k a r j u k m e g e n g e d n i , h o g y k é t é r t é k ű j e g y b e t o l d á s a

49

S / JM G Y Ö R G Y l S / li.A R !)

(19) L IC E N C E (so n o ran t)

A szonoráns jeg y jo b b ró l h an g o n 14.

parazitikusan jo g o síto tt a 'v

A (19) jelö ltség i m eg szo rítás következm énye, hogy a szonoráns jeg y a /v / hangon csakis jo b b ró l p arazitik u san lehet jo g o sítv a. A m egszorítás m inden m ás esetet je lö ltn e k tekint. A A / m indig a rák ö v etk ező hang szonoráns jeg y ét “ örökli” , em iatt szonoráns hangok előtt szono rán sk én t. o b stru en sek elő tt pedig obstru en sk én t fog viselkedni. T együk fel, hogy a /v. m ögö ttesen f+ zöngés, + szonoráns] jeg y ek k el rendelkezik. E kkor a következőt kapjuk, ha a (19) m eg szo rítást b eillesztjü k a többi közé: Share

Input:

ID

ID preson

*767,0

LIC

ivy. ■ [+ són] f- son] a.

re ^ t^

*i [+ so n | |-s o n |

b.

r e :v d ö :l

c.

re: f tö:l

d.

[-s íd ] re líö :1

*

*i

/ \ [+son] f-son]

* :

*!

*i / f-son] e. © re :v tö :i

**

*

*

j

[Oson] |^son] ! A (20) táb lázat alapján az (e) je lö lt lesz optim ális, am i nem a felszínen m egjelenő alak. E nnek oka, hogy az (e)-ben a Av alulszabottan jelen ik m eg a felszínen. H a ezt kiküszöböljük, akkor azt láthatjuk, hogy a valódi, beszédben m egjelenő (c) alak és az (a) alak versenyez az (e) jelö lttel. H ogy ezt m egtegyük, szükség van egy olyan m egszorításra, am ely tiltja a / aluiszabott felszíni alak o k at, v alam int be kell sorolnunk a L IC E N C E (sonorant) m egszorítást a hierarch ia m egfelelő helyére. (21) S l’ E C

A szegm entum ok nem lehetnek a lu lsz a b o tta k b .

n e s e r t s e e z e n m e g s z o r í t á s o k a t , a k k o r a z I D É N 1 1 1 Y m e g s z o r í t á s o k a t k e t - k e t m e g s z o r í t á s r a k el l s z é t b o n t a n u n k I D E N T 1 T Y 1 - 0 es I D É N I I I Y 0 - 1

E k k o r e z e k k ü l ö n r e n d e z h e t ő k a h i e r a r c h i á b a n , a m i l e h e t o v e t es zi . hog> a /

I D B N T I T Y 0 - 1 a l a c s o n y r a l e g y e n r e n d e z v e , a m i a k í v á n t h a t á s t b i z t o s í t j a ( R i n g e n a n d V a g o 1 9 98 ) u

E z e n m e g s z o r í t á s u n i v e r z á l i s s á g á r a ut al. h o g y

a

\

hang több m ás nyelvben

is h a s o n l o a n

vag y

tel résen

a z o n o s a n v i s e l k e d i k , t ö b b e k k ö z ö t t p é l d á u l a z o r o s z b a n é s r o m á n b a n is. F e l t e h e t ő , h o g y a m e g s z o r í t á s c s a k i s a b i n á r i s j e g y e k r e n e z v e a l u i s z a b o t t k i m e n e t i a l a k o k a t tiltja, hi sz n em v á r h a t ó el. h o g y m i n d e n k i m e n e t i a l a k m i n d e n u n á r i s j e g y r e n é z v e m e g s z a b o t t l e g y e n , h i s z ez. m i n d e n e s e t b e n teljes n e u tra liz á c iö h o z v ezetne.

50

A

\ IA (iV \ R

V

I S A / Ö M .ÍN N I (,l II Á SO M I AS A/ O P I I M A I I iA S I I M Í I I I B I N

A (22) táblázat m ár az (21)-beli m egszorítással együtt m utatja be a (20) táblázatban található alakok kiértékelését. Input: re^y+(ö^

Share

ID preson

LIC

SPEC

ID

V .ü /.ö

*

*

; [+ són] [-so n | a.

re.>tp:i *!

|+ so n ] [-són] b. re:vdö:l *i

! i

| +'Son| [-són]

' c. *

re :f tö: 1

| ; d.

J-skri 1 rc:jyJö:l

e.

h so n ] re:v tö: 1

*

! *

*i

*

**

*

j *í

i

|0 s o n | | \ o n | j

A (22d) je lö lt m egsérti a legm agasabbra rendezett Share m egszorítást. így kiesik. A (b) je lö ltb e n a szonoráns m agánhangzó előtti m ögöttes /t zöngés (dj-ként jelen ik m eg a felszínen.

íg\ m egsérti az ID preson m egszorítást. A z (a) és (e) jelö ltek vagy a jogosítási m egszorítást. \ agy pedig a m eg szab o ttság ra v onatkozó jelöltségi m egszorítást sértik m eg. így a (22c) jelölt az op tim ális, am ely m egsérti ugyan az általános hűség m egszorítást, ám csakis azért, hogv a m agasabbra rendezett m eg szo rításokat kielégítse. ügy m ásik m egszo rítást is kell tennünk, hogy m egakadályozzuk, hogy a /\7-n kívül m ás szegm entum ok is v áltogathassák a [szonoráns] jegy értékét. (23) IDKN T IT Y -IO (so n o ru n t)

A kim eneti alakban a szegm entum ok azonos értékkel kell. hogv rendelkezzenek a [szonoráns] jeg y re nézve a bem enti alakban található m egfelelő szegm entum okkal.

A következő táblázat azt szem lélteti, hogy a (23) m egszorítás hozzáadásával más hangok nem válto ztath atják m ögöttes [szonoráns] jegyüket. A ív / hang azért van kivételes helyzetben, m ert rá v onatkozik egy m agasabbra rendezett m egszorítás, am ely m egköveteli, h o g y a ;v. szo n o ritasát m indig a rákövetkező hang jogosítsa, azaz a ! \ i azért sértheti m eg (23)at - ille t v e k én y s z e r ü l a (23) m egszorítás m egsértésére hogv1 kielégítse a m agasabbra rendezett L IC H N SH (sonorant) m eg szo rítástlf>. A v ' ezen viselkedését a (25) táblázat m utatja be1 .

A

\

h a n g . i ! e t \ e a l a b i o d e n l a l i s r e s h a n g o k k ü l ö n l e g e s s e g e r e uial egy re s zt H a y e s ( 1 9 9 6 ) . aki a / t áll ít ja, h o g v a

a b i o d e n t á h s I r i k a t i v a k e s e t e b e n a z ö n g é s a j e l ö l e t l e n es a z ö n g é t l e n a fe lölt é r t é k m i v e l i K e n k o r a s z á j ü r e ^ la l a n a k la p u l n i k e p e s t e l ü l e t e a l e h e t ő l e g n a g y o b b . így a s z á j ü r e g b e n a l é g n y o m á s s o k á i g a l a c s o n y a b b m i n i a g e g e t o a l a tt

b z a n y o m ásk ü lö n b ség zö n g ésség et eredm enyez.

51

M ásrészt a

v

t ö b b n y e l v b e n , p é l d á u l a szláv

S/l- N I GY Ö R G Y I S/ ll.A R D

Share

Input: ^he;t+t>en

ID preson

LIC ; SPEC

ÍD (son)

ID

*l

*

[- són] [-són] , ... , 18 a. he^iQen I

*ZöZö

.•

$

[+son] |-so n [ b. :S~ he:dben

/\

f -s o n ||-s o n | he j l^en

c.

-.V-;

*! [-són] [-són | d.

h e :tb e n

.#

■* |0 so n ] | \ o n ] íD ( s o n ) »

ID

a.

ID preson

Share

Input: rc:v+tö:I / \ |+ so n | [-sort]

LIC

SPEC

ID (son)

ID

*ZöZö

*

*

re ^ v t^ *! J+so_n] [-són]

b.

rc:vdö:l *

*!

/ \ l+ son] [-són] c. :3r re :ftö :l f-slm ]

*

*

*

♦*

i

! 1 * e.

♦

re:v tö : 1 *

*i / \ i [Oson] [-són] !

1 !

A fenti m eg szo rítás-h ierarch ia olyan esetekben is m űködik, am ikor a /v»' az utolsó hang a m ássalh an g zó to rló d ásb an , ahogy azt a (26) táblázat is m utatja:

n v e l v e k b e n is,

tö rténe tileg

\\

-b o! jött letre. R u b a c h

( 1s)Q3)

s z e ri n t a k ü l ö n b ö z ő n \ e ! v e k a v á l t o z á s k ü l ö n b ö z ő

s t á d i u m a i b a n \ a n n a k . N é h a r n n y e l v b e n a v m á r m i n d i g f r i k a t i v a k e n t v i s e l k e d i k . m i n t p é l d á u l a l e n g y e l b e n , má^ n y elv e k b en , m int példá ul az o ro sz b a n (v a g y ese tü n k b e n a m a g v a rb a n )

a z o n b a n a v á l t o z á s m e g n e m te l j e s e n

m ent végbe: a v n éh a szo n o rán sk én t. n éha pedig obstruenske nt viselkedik

r A z I D ( s o n ) m e g s z o r í t á s t a z I D m e g s z o r í t á s fö lé r e n d e z t ü k , m i v e l az t t é t e l e z h e t j ü k fel. hog> a s p e c i f i k u s a b b m e g sz o rítá so k d o m in á ljá k az általános m egszorításokat. ,H A ( 2 4 a ) jel ö lt t e r m é s z e t e s e n m e g s é r t e n é a z

IDFíN Ti T Y i n a s a l !

m e g s z o r í t á s t is.

■N W M . Y A R

\

I S

Input:

\

/ ( ) \ ( , | . S S I (il

Share

H A N O M I A S

ID preson

LIC

*i

*

A /

O I > I I M \ l ||\ s

SPEC

ID (son)

IIY IIII

|H|

\

ID

*ZöZö

*.

*

*

*

7 \ X [-son][+ sonK +son] a.

q :d v e s F \ ]-s o n ||+ s o n |

b.

a jH e s *I

*

[-son| .

c. •'

^JS

|- s o n ||+ s o n j d.

a :d vés *!

/N I [-son][ <-son] e.

q ^ \jc s *i

*

*

[ tso n ] A (26a), (d) és (c) jelö ltek m egsértik az ID preson m egszorítást, m ivel a m ögöttes /t/ a [szonoráns) jeg y tengelyén az !c! m agánhangzó előtt helyezkedik el, hisz a /v/ nem ícn v k lk e/ik ezzel a jeggyel. A (b) jelö lt m egsérti a jogosítás! m egszorítást, hiszen a /v/ - azaz a felszíni [f| [szonoráns] jegyét nem a rákövetkező hang jo g o sítja, hanem a /vV-t m egelőző t . Ily m ódon a valódi felszíni alak. a (26c) lesz az optim ális. I npu t :

"

l ic

'T

sphc

ID(son)

Ö \'

: / \ | ^ s ón]

a'

|tson]

/

\

[ +son] h

'

*

*

[-són]

V 1- s ó n ]

c

A

* 1

*

[-^son]| 0son]

A (27) táblazat a v utolsó lehetséges helyzetét ábrázolja, am ikor a hang szóvégi helyzetben jelen ik m eg. A helyzet érdekessége, hogy a két m agasabbra rendezett ám egym áshoz képest rendezetlen m egszorítás a L lC E N S E (sonorant) és a SPF.CIFY nem képes különbséget tenni a jelöltek között. M indhárom jelölt m egsérti az egyik m egszorítást: az (a) és (b) jelö lt esetében a (szonoráns] jegyet nem a A jobb oldalán álló hang jogosítja, hanem vag\

S / l M l i i í 'i l i í i V I S / ll ARI)

m aga a N i. vagy pedig a N I -1 m egelőző m agánhangzó. A (c) jelö lt ezt a m egszorítást kielégíti, hisz alu lszab ott a [szo n o rán s] jeg y re nézve. E m iatt viszont m egsérti a hűség m egszorítást. Az o lvasóban felm erü lh et, hogy m iért nem választjuk ki az egyik m egszorítást e kettő közül m int d om inánst. M ivel leh etetlen m egszorítási konfliktust találni - azaz olyan eseteket, am ikor egy nem o p tim ális je lö lt a két m eg szorítás közül az egyiket, egy m ásik, optim ális je lö lt pedig a m ásik at sérti m eg - lehetetlen m egállapítani, hogy m elyik m egszorítás a dom ináns. Az optim ális alakok m in d ig m indkét m egszorítást ki fogják elégíteni a (27)-hez hasonló esetek kivételével. M ivel tehát a két m agasabbra rendezett m egszorítás m egsértése egyenrangú, a döntés a hierarchia kö v etk ező m egszorítására hárul. A hűség m egszorítás a (b) jelöltet preferálja, m ivel ez m egőrzi a [szonoráns] jegy m ögöttes értékét. A fen n m arad ó kérdés az, hogy a N i m inden esetben [+szonoráns] lesz-e m ögöttesen, azaz ezt az alak o t p referálja-e m inden esetben a L exikon O ptim alizáció elve. Ennek eld ö n téséh ez figyelem be kell ven n ü n k azt az esetet is. am ik o r a N I m ögöttesen [-szonoráns] vagy ép p en alu lszab o tt a jeg y re nézve. H asonlítsuk össze tehát a (25)-beli alakot három külön b ö ző bem eneti alakkal: (28)-ban a (25)-beli optim ális je lö lt látható, (29)-ben ugyanez az alak a b em en etb en [-szo n o rán s], (30)-ban pedig alulszabott /v/-t tartalm azva. Share

Input: ^ríjv+tíM

ID preson

LIC : SPF.C

ID (son)

ID

*

»

ID (son)

ID

*ZöZö

* •

*

*ZöZö

| i- són] [-són] C.

1'éftÖl

■

1-sói11

! ■ Share

! Input: / \ |- so n | f-son]

LIC

SPEC

j

xy.

a. j

ID preson

*!

♦

*

*

l+ son] [-són] b.

révdől *i

/ \ [+son] |-sonJ c. -s '

d.

ré ftő l

X

* '

r é ^ lö l **

* e.

[-són] rév tői *i [Oson] ] \ o n ] :

54

*

*

A

Y 1\(,V \R

V

I S A / Ö V . L S S H j I H A S O M L A S A / O P II M A 1 1 I A S hl .M I I. I l'BI-.N

i Input: rév+töl :

/

Share

IDpreson

LIC : SP EC

ID(son)

ID

*ZöZö

\

[ ° son ] [-soni a.

í

b.

[+son] [-són] ^révdöl^

■

•

«

l-rsonl [-sonl rél töl

c.

!_______ t i L ' d. ré^löl *! | e. i 1

*

f-son] rév töl / \ [Oson] [-són]

.

Ha öss zehasonlítjuk a három optimális alakot, a következőt kapjuk: Input: ^V i-tcU , j + s o n ] f-son] -

| Share

IDpreson

I.IC : SPEC

ID(son)

ID

*!

*

*ZöZö

!

r é ftö l '

-

l-sonl Input: "*\ [- són] f-son] :

! :

régtől * f-son]

: Input: rev+tö] / \ [Ü són] f-son] :ir

r e ' ; 01 / [-sonl

j j ! í i ! !

i 1

♦ i

Láthatjuk, hogy a (31)-beli alak kevésbé optimális, mint a m ásik kettő, mivel megsérti az ID EN TIT Y(so noran t) megszorítást. A (32) és ( 3 3 )-beli alakok ugyanazt az értékelést

SZÉN

GYÖRGYI SZILÁRD

k ap ják a h ierarch iátó l. K ö z ö ttü k egy olyan m eg szo rítás dönthet, am ely m eg k ö v eteli, hogy a bem en eti alak u g y an azt az érték et tartalm azza a sz eg m en tu m o k [szonoráns] je g y ére nézve, m in t a k im en eti alak, azaz egy k im en et-b em en et h űség m eg szo rítást, am i éppen az ellentéte a (23) m eg szo rításn ak . E z alap ján a [réftől] alak h o z tarto zó op tim ális lexikális reprezentáció a (3 2 )-b en találh ató . U g y an em iatt egy olyan esetben, am ik o r a /v / szo n o rán s elő tt h elyezkedik el a L ex ik o n O p tim alizáció alap ján az o p tim ális m ö g ö ttes alak b an a /v / [+ szonoráns] lesz, m íg szóvég i h ely zetb en m ö g ö ttesen alu lsz ab o ttn a k kell lennie a [szonoráns] je g y re nézve.

5. K onklúzió Ö sszefo g lalv a elm o n d h atju k , hogy a P etro v a et al. (1998) által ja v a s o lt zöngésségi tip o ló g ia a m ag y ar n y elv re ja v a s o lt m eg szo rítás-h ierarch iáját alk alm azv a és a fent jav aso lt to v áb b i h ű ség és je lö ltsé g i m eg szo rításo k at feltételezve a /v / hang v iselkedése a zöngésségi h a so n u lá sb a n m eg jó so lh ató az o p tim alitás-elm életb en . U gyancsak m eg jó so lh ató - m inden to v áb b i ad h o c feltételezés n élk ü l, p u sz tán az elm élet tu lajd o n ság aib ó l k ö v etk ező en hogy a /v / m ö g ö tte se n a lu lsz a b o tt lesz-e vagy sem . E n n ek érdekes követk ezm én y e az eddigi ja v a sla to k tó l eltérő en , h o g y a /v / bizonyos esetek b en m ö g ö ttesen [+ szonoráns], m ás esetekben [-szo n o rán s], m eg in t m ásu tt p ed ig alu lsz ab o tt lesz a jeg y re nézve. E z azo n b an - s ezt fontos h an g sú ly o zn i - n em egy tetsz ő le g es feltevésen alapul, han em a z elm élet kényszeríti ki. A k árm ily en m ö g ö ttes rep re zen táció b ó l in dulunk ki ugyanis, az op tim ális alakok fonetikailag azo n o sak leszn ek . így a n y elv elsajátítá sk o r a leg o p tim álisab b je lö lte t választja a nyelv elsajátító.

B ibliográfia: B eck m an , J. 1995 "S h o n a H eig h t H arm ony: P ositional identity and m arkedness," in B eckm an et al 1995 B eckm an , J., L. D ick ey , and S. U rbanczyk, (eds.) (1995) U M O P 18: P a p ers in O p ú m a lity T h eo ry , G L SA , A m h erst, M A. H a m is, R. T. 1973 "S o m é n o n -ru les o f E n g lish ,” k ézirat, In d ian a U niversity H ayes, B. 1996 “ P h o n etically d riv en phonology: T he ro le o f O ptim ality T heory and Inductive G ro u n d in g 1.” , in P roceedings o f the 1996 M ilw au k ee C o nference on F orm alism and F u n ctio n alism in L inguistics M cC arth y , J. and A, P rince 1995 "F aithfulness and red u p licativ e identity," in B eckm an et al. 1995. P etro v a, O ., P lap p , R ., R in g en C ., and S zentgyörgyi, Sz. 1998 “ C o n stra in ts on Voice'. an O T T y p o lo g y ” , k ézirat, U niversity o f low a P rince, A. and P. S m o len sk y 1993 O ptim a lity Theory: C o n stra in t ln te ra c tio n in G e m ra tiv e G ra m m a r, T ech n ical R ep o rt o f the R u tg ers C en ter fór C o g n itiv e S cience, R utgers U niversity. R ingen , C. és R. V ago (1 998) “ H ungárián vow el h arm ony in optim ality th eo ry ,” P honology 15.3, 393-416. R ubach , J. 1993 The L exica l P h o n o lo g y o fS lo v a k , C laren d o n P ress, O xford S iptár P. 1994 “ A m á ssa lh a n g z ó k ” , in K iefer, F ed. S tru k tu rá lis m a g ya r nyelvtan, 2. F o n o ló g ia , A k ad ém iai K iadó, B u d ap est, 1994. T örken czy M. 1994 “A sz ó ta g ”, in K iefer, F ed. S tru k tú rá lis m a g ya r nyelvtan, 2. F o n o ló g ia , A k ad ém iai K iad ó , B udapest, 1994. Z sigri Gy. 1994 M a g ya r m á s sa lh a n g zó sza b á lyo k , P hD d isszertáció , JA T E , Szeged

56

K

v a n t it á s v s

.

szó tag m etszet

Tipológiai különbségek a magyar és német magánhangzórendszer között' T

ronka

K

r is z t iá n

Jelen d o lg o zatb an a m ind a ném et, m ind a m agyar nyelvben m egtalálható, hagyom ányo san ‘h o sszú ’- ’rö v id ’-szem benállásnak nevezett m agánhangzó-oppozícióval kívánok foglalkoz ni E lő szö r röviden összefoglalom a ‘h o sszú ’ és ‘rö v id ’ m agánhangzók kö zö tti fonetikai kü lönbségeket a ném etben és m agyarban (1 fejezet), m ajd ebből kiindulva felvázolom a kérdéses m agánhangzó-szem benállás tradicionális fonológiai elem zését, am ely szerint m indkét nyelvben ugyanaz a k vantitatív k o n traszt figyelhető m eg (2 fejezet). E zt k ö vetően b em utatom azokat a különbségeket, am elyek a két nyelv kérdéses m agánhangzó-oppozíciója k ö z ö tt m egfigyelhe tők, és am elyek alapján azo k két különböző nyelvtípusba so ro lh ató k (3. fejezet). V égül pedig felvázolok egy rep rezen táció s lehetőséget, am ely adekvát m ódon képes kifejezésre ju ttatn i a két nyelv k ö zö tt fennálló tipológiai különbségeket (4. fejezet).

1

A német és magyar magánhangzó-oppozíció fonetikai leírása

1.1

A n ém et 'h o s s z ú 'r ö v id ' m agán h a n g zó p á ro k fo n e tik á ja A ném et nyelv nem -redukált m onoftongusai két cso p o rtb a oszthatók, am elyeket hagyo m ányosan 'hosszú' és 'rövid' m agánhangzóknak neveznek, és am elyek a (1) alatti 'hosszú'-'rövid' páro k b a állíthatók. ‘ H o sszú ' m ag án h an g zó

■Rövid' m ag án h an gzó

i:

M iete ‘b érlem ény’ vs. M itte ‘vm inek a k ö z e p e ’

y-

Y

e:

e

0: o:

Példák

H itte ‘k alap o k ’ vs. H iitte ‘k un y h ó ’ B eet ‘ág y ás’ vs. B e tt ‘á g y ’ H ö h le ‘b arlan g ’ vs H ö lle ‘p o k o l’

0

u:

O fen ‘tűzhely’ vs. o ffen ‘nyílt’ R u h m ‘d icső ség ’ vs. R u m ‘ru m ’

a:

a

S ta a t ‘állam ’ vs. S ta d t ‘v áro s’

e:

-

D á m o n 'dém on'

A 'hosszú '-'rö v id '-p áro sítás szem pontjából - mint ahogy az (1) alatti táblázatból kiderül a ném et m agánhangzó-állom ánynak akad néhány problem atikus elem e. A legszem betűnőbb az [e:] hang, am elynek a hagyom ányos fonetikák ill. fonológiák szerint nincs rövid párja, és amely ezáltal nem vesz részt a párosításban A z ebből adódó problém ákra a 2.2 szakaszban, a kérdé ses ném et m agánhan g zó -o p p o zíció fonológiai tárgyalásánál m ég visszatérünk. U gyancsak problem atikusnak tek in th ető a két <7-hang: az azonos IPA -szim bólum [a] használata az (1)

1 Jelen dolgozat az FKFP 0330/1997 számú pálváz^l támogatásával készült. Köszönettel tartozóin Sip Péternek (ELTE). Kovács Magdolnának (DE) és Jirí Pikirskynak (DE), akik m egjegyzéseikkel és javaslataikkal nagy segítségéget nyújtottak a kézirat elkészítésében

57

T r o n k a K r is z t iá n

alatti táblázatban azo n o s fonetikai m inőségre utal, ami viszont ezeknek a m agánhangzóknak a kivételes stá tu szát jelentené. A ném et fonetikai és fonológiai irodalom ban e tekintetben nincs egyetértés: míg egyes szerző k a két a -h a n g o t azonos vagy közel azo n o s m inőségűnek tekintik, addig m áso k a többi p ár m ag ánhangzóihoz hasonló (vagy azzal épp ellentétes) különbséget té telezn ek fel a 'hosszú' és 'rövid' a k ö zö tt. E zt a k érdést ezen a helyen szeretnénk nyitva hagyni, és az a -h a n g o k fonetikai p roblém ájára a szakasz végén részletesebben kitérni A k ét m agán h an g zó -o sztály tagjai k ö zö tt két fonetikai különbség figyelhető m eg E g y so r kísérlet bizonyítja ( M e v e r 1904, F i s c h e r - J o r g e n s e n 1969 stb.), hogy a ‘h o ss z ú ’ ném et m agán h an g zó k nagyjából k étszer olyan hosszú időtartam úak, mint ‘rö v id ’ páiju k 2 E m ellett azon b an jelen tő s m inőségbeli különbség is m egállapítható közö ttü k . E rre a m inőségbeli kü lönbségre tradicionálisan az E d u a r d S i e v e r s által b ev ezetett fe s z e s s é g term inussal szokás hi vatko zn i, am ely m ö g ö tt az az intuitív elképzelés húzódik m eg, hogy a hosszú m agánhangzók az artik u láció s izom zat nagyobb feszességi fokával képződnek, m int a rövidek (vö S i e v e r s 19015: 98f). M ivel azo n b an a S i e v e r s által feltételezett izom m űködésbeli különbség igazolásá ra ed d ig nem v ég eztek E M G -k ísérleteket3, a fe s z e s s é g fonetikai jegy pusztán deskriptív jelle g ű n ek tekin th ető . A z (1 ) alatt felsorolt m ag ánhangzópárok tagjai közötti m inőségbeli különbséget gyakran nyíltságbeli k ü lö n bségként értelm ezik. E szerint a rövid ném et m agánhangzók az állkapocs na gyob b nyitásszögével ill. alacsonyabb nyelvállással képződnek, m int hosszú párjuk, ami világo san leolvasható pl. WÁNGLER (1 964) röntgenfelvételeiről ill. az ezek alapján készült sem atikus ábrákról is. E nnek az artikulációs különbségnek m egfelelően a 'hosszú' m agánhangzókat 'zá rt nak', a 'rövideket' 'nyíltnak' szokás ne vezni. A m agánhangzópárok tagjai k ö zö tti nyíltságbeli különbség akár egy teljes nyelvállásbeli fokozatnyi is lehet, sőt azt m eg is haladhatja, azaz egy rövid / ad o tt esetben a hosszú enek m egfelelő nyelvállással ill. állkapocsnyitásszöggel képződik. E rre az artikulációs jelenségre m ár M E Y IR (1913) is felhívta a figyelm et.4 A felső és középső nyelvállású rövid m agánhangzók hosszú páijukhoz képest értelm ezett nyíltabb arti kulációja e m agánhangzók függőleges 1 á b ra M ag á n h a n g z ó lra p é z . A teljes és re d u k á lt nem et m o n oftongusok sem ati irányú centralizáltságaként értelm ez k u s á b rá z o lá s a a vízszin tes és függő leg es n yelvm ozgás á lta l m eg h a tá ro z h a tó a rtik u lá c ió s térben. A k ö rö n b elül a c e n tra liz á lt a k ö rön k ív ü l a hető. A fent em lített röntgenfelvételek nem cen tra liz á lt (p e n f e n k u s ) m ag á n h a n g zó k találhatók. ugyanakkor azt is elárulják, hogy a

2 Ezt az arányt a fent említett szerzők izoláltan ejtett szavak vizsgálatánál állapították meg. Z w irn er Z w ir n e r (1937). H eike (1969) stb. folyamatos szövegeken végzett időtartamvizsgálatai ezzel szemben valam i vel alacsonyabb arányt konstatáltak. A két arány közötti különbség R am ers (1988: 195) szerint arra vezethető vissza, liogy izolált szavak ejtésénél a lassabb beszédtempó növeli az időtartamkülönbséget ' Elektromyografikus kísérleteket eddig kizárólag az angol magánhangzók képzésénél tapasztalható izom feszültség mérésére hajlottak végre. Ugyanakkor ezek a vizsgálatok sem tudtak egyértelműen pozitív vá laszt adni arra a kérdésre, hogy az angol magánhangzók feszes vs. laza képzése ill. az artikulációs izomzat kü lönböző mértékű m egfeszitettsége között van-e összefüggés. A kérdéses EMG-vizsgálatokról rövid áttekintést nyújt R am ers (1988: I29ff.) és B e c k e r (1998: 44Í) 4 A z ebből adódó fonológiai problémára a 2.2 szakaszban még kitérünk.

K v a n t it á s v s . s z ó t a o m l t s z e i

centralizáltsági tendencia vízszintes irányban is m egfigyelhető a ném etben. így teh át m egálla pítható, hogy - az a-h an g o k figyelmen kívül hagyásával - a ném et rövid m agánhangzók hosszú párjukhoz képest az artikulációs tér centrum a (nyugalm i pozíciója) közelében k é p z ő d n e k .5 E n nek az artikulációs különbségnek az értelm ében a 'rövid' m agánhangzókat 'centralizáltnak' a 'hosszúakat' p edig 'decentralizáltnak' vagy 'periferikusnak1 nevezik A 'hosszú' és ‘rövid’ m agán hangzók artikulációs térben való elhelyezkedését az l ábra (előző oldal) szem lélteti. Az artikulációs tér és a m agánhangzók első két form ánsértéke által m egh atáro zh ató akusztikai té r korrelációja alapján elvárható, hogy a rövid m agánhangzók artikulációs centrali záltsága akusztikai centralizáltsággal járjon együtt (azaz az elöl képzett rövid m agánhangzók hosszú p árjukhoz képest alacsonyabb, a hátul k épzett rövid m agánhangzók hosszú p árjukhoz képest m agasabb F 2-értékkel, az alsó nyelvállású rövid m agánhangzók hosszú párju k h o z képest alacsonyabb, a nem -alsó nyelvállású rövid m agánhangzók hosszú p árjukhoz k ép est m agasabb F i-érték k el rendelkezzenek) A ném et vokalizm us több akusztikai vizsgálata (pl. F l i f l e t 1962, J0RGENSEN 1969a, R a u s c h 1972 stb.) pontosan ezt az összefüggést tám asztja alá. így tehát a hosszú és rövid m agánhangzók közötti m inőségbeli különbség nagy biztonsággal azo n o síth ató a rövid m agánhangzók h osszúakhoz képest értelm ezett artikulációs és akusztikai centralizált ságával. V égül térjünk ki a két ném et a-h an g fonetikai problém ájára. M int ahogy a szakasz elején em lítettük, a fonetikai ill. fonológiai szakirodalom ban nincs eg y etértés atekintetben, hogy a 'hosszú' és 'rövid' a k ö zö tt fennáll-e valamilyen minőségbeli különbség. M íg egyes szerzők sze rint a két a hang k ö zö tt nincs szignifikáns m inőségbeli eltérés, addig m ások szerint a két a nem csak időtartam ban, hanem m inőségben is különbözik egym ástól: a hosszú a [a:] nyílt és hátul k épzett, a rövid a [a] zárt és elöl képzett m agánhangzó.6 A konszenzus hiánya a két m érték ad ó kiejtési szó tár eltérő jelölési konvenciójában is tükröződik: míg a D U D E N (vö. M a n c í o l d et al. 1990) a két a k ö zö tt pusztán időtartam beli különbséget tételez fel, és m ind

k ettő t az [a] IPA -szim bólum m al jelöli, addig a G rofies W örterbuch d é r d eu tsch en A usxprache (vö. KRECH et al. 1982) két n-m inőségböl indul ki, és konzekvensen két k ülönböző tran szk rip ciós jelet ([a] ill. [a:]) alkalm az. Az a-h an g o k kérdésének m egválaszolásához jó kiindulópontot nyújthatnak az eszk ö zfo netikai vizsgálatokról beszám oló tanulm ányok. A WÁNGLER (1964) nyelvi atlaszának 15. és 16. tábláján található röntgenfelvételek iP sem atikus ábrák nagy fokú nyíltságbeli és minimális vízszintes nyelvállásbeli különbségről tanúskodnak, noha a szerző a ném et hangállom ányt ta g laló részben a k ét a-m in ő ség kö zötti elsődleges különbségnek pont ez utóbbit adja m eg (vö. 42). WÁNGLER (1 964) tábláival szem ben VALACZKAI (1981) II és III. sem atikus ábráján u gyanak k o r egy ennél jóval kisebb nyíltságbeli különbség látható, a vízszintes nyelvállás tek in tetében pedig éppenhogy semmilyen eltérés sem .7 R a u s c h (1972), N a r a h a r a & S i i i m o d a (1977), R a m e r s (1 988) és J a c o b s et al. (1993) akusztikai vizsgálataiból a két ném et a-h an g ra nézve a k ö v etk ező kép b ontakozik ki: a) a 'rövid' a alacsonyabb első form ánsértékkel rendel kezik, mint 'hosszú' párja, amiből az artikuláció és akusztikum fentebb em lített korrelációja alapján a 'rövid' m agánhangzó zártabb artikulációjára lehet következtetni, b) a két a -h an g k ö

5 Erre a képzésbeli különbségre lalán legkorábban - mint ahogy Jorgenskn (1969a: 223) rámutal T f.chmer (1884) hívta a figyelmet f e l . Ez utóbbi elem zés szerint tehál az időtartam és a nyíltság többi m agánhangzónál fennálló korrelációja (azaz: hosszú-zárt ill. rövid-nyíl!) az o-hangoknál megfordul, ami ugy an a nyíltságkoncepció ellen szól. de jól beilleszthető a centralizáltsági koncepcióba. Ez a m egítélésem szerint m inim ális különbség a szerző számára ugyanakkor elegendőnek bizonyul kél a-m inőség feltételezéséhez, ahogyan ez a különböző Iranskripciós jelek használatából kiderül.

59


z ö tt igen m inim ális F 2-kü lö n b ség állapítható m eg, ami alapján kétség be vonható egy elöl és hátul k é p z e tt a-m in ő ség feltételezésének létjogosultsága; c) a rövid és hosszú a kö zö tti akusz tikai kü lö n b ség m érték e jó v al kisebb az összes többi m agánhangzópár tagjai k ö zt m egállapít h ató akusztikai különbségnél; d) a két a közötti akusztikai különbség m értéke ezen kívül b e szélőn k én t is jelen tő se n ingadozik. A z akusztikai vizsgálatok eredm ényei k ét táb o rra osztják a fonetik u so k at: m íg egyesek (pl. R a m e r s 1988) bizonytalanok a k ét ném et a k ö zö tti akusztikai külön b ség ek relevanciáját illetően, addig m ások (pl. N a r a h a r a & SHIMODA 1977) definitíve am ellett foglalnak állást, hogy azok nem tek in th ető k szignifikánsnak. A z idézett vizsgálatok fentebb c)-vel ill. d)-vel jelö lt eredm ényei m egítélésem szerint ez utóbbi álláspontot erősítik m eg: a két a hang közö tti akusztikai különbség minimális m értéke ill. ennek beszélönkénti nagyfokú in g ad o zása alapján nem valószínű, hogy a két ném et a kö zö tti különbségtételben je lentős szerep et játsz ik a hangszínbeli eltérés. E z t a m egállapítást tám asztják alá a ném et m a g án h an g zó k p ercep ció s kísérletei is, am elyek során a kísérletet v égzők arra a kérdésre keresik a választ, h o g y kísérleti szem élyeik milyen hangként azonosítanak egy m esterségesen (pl sza lagvágási technikával vagy digitálisan) m egnyújtott ill. m egrövidített m agánhangzót. HEIKE (1 9 6 9 ) ill. (1 9 7 0 ), W e i s s (1 9 7 6 ) és SENDLMEIER (1981) ilyen tárgyú kísérleteikben m egálla pítják, h o g y a két a hang k ö z ö tt a kísérleti szem élyek túlnyom ó többsége kizárólag az id ő tar tam alapján te sz k ü lönbséget, m íg a többi m agánhangzópár tagjai k ö z ö tt vagy elsődlegesen az akusztikai m inőség vagy pedig az akusztikai m inőség és az időtartam alapján.8 A z id ézett eszközfonetikai vizsgálatok eredm ényei alapján tehát elm ondható, hogy a 'rö vid' és 'hosszú' a -h an g k ö z ö tt ugyan kim utathatók bizonyos m inőségbeli különbségek, de egy részt ezek m érték e jó v al kisebb, mint a többi m agánhangzópár tagjai k ö z ö tt fennállók ill. be szélőn k én t jelen tő se n ingadozik, m ásrészt ezek a különbségek perceptíve nem tekinthetők szignifikánsnak. M indezek tü k rében célszerűnek tűnik a ném etben egyetlen a-m inőséggei szá m olni, és azt a D U D E N -k o n v en ciónak m egfelelően az [a] IPA -szim bólum m al jelölni (1. ábra) 1.2

A m a g y a r 'h o sszú '-rö v id ' m agán h a n g zó p á ro k fo n e tik á ja A m agyar nyelv m agánhangzói két cso p o rtb a oszthatók, am elyeket hagyom ányosan 'hosszú' és 'rövid' m ag ánhangzóknak szokás nevezni, és am elyeket a (2) alatti 'hosszú'-'rövid' p áro k b a szo k ás állítani 'H o sszú ' m ag á n h a n g z ó

'R övid' m agánhangzó

i:

Példák

b írok vs. bírok

y* 0:

y 0

f ü l n e k v s .fü ln e k

o:

O

p ó r vs p o r

u:

U

szú ro k vs. szu ro k

e:

e

kén vs ken

a:

0

váló vs való

tö r vs tör

8 M egem lítendő uganakkor. hogy H eike (1972) kizárólag az a-hangok percepcióját vizsgáló kísérlete s rán arra az eredményre jut. hogy a 'rövid' és 'hosszú' a azonosításában tendenciózusan az akusztikai m inőség is szerepet játszik: az 'elöl képzett’ /a / eszerint perceptív rövidséggel korrelál és ezáltal nagy obb időtartamértékek kel kom penzálható, míg a ‘hátul képzett' /a/-ra ennek ellenkezője érvényes (vö. 728).

60

K v a m iiá s

v s

. s /.ó i a g m f .t s z f t

A két m ag ánhangzó-osztály tagjai k ö zö tt - hasonlóan a ném ethez - a m agyarban is két fonetikai különbség állapítható meg. E gy sor időtartam vizsgálat (vö. M EYER & G o m b o c z 1909, P o i r o t 19169, S z a b ó 19389, M a g d i c s 1966 stb.) igazolja, hogy a (2) alatt felsorolt két m agánh an g zó o sztály tagjai k ö zö tt időtartam beli különbség áll fenn, noha - ahogy azt K a s s a i (1979: 35f) az egyes kísérleti eredm ények összehasonlítása során m egjegyzi - e z a különbség a 20 század eleje ó ta fo k o zato san csökkenő tendenciát m utat. Em ellett azonban - legalábbis bizonyos m agánhangzópárok tagjai k ö z ö tt - m inőségbeli különbség is konstatálh ató . A legnagyobb m inőségbeli eltérés az [a:] vs. [o] illetőleg az [e:] vs [e ]

p áro k esetében áll fenn A z [a:] és [o] k ö zö tt "az eltérés az, hogy a rövid hang alsó nyelv

állású enyhén labializált, a hosszú pedig legalsó nyelvállású illabiális" ( K a s s a i 1979 22), Az [e:] és [e] k ö zö tt "egy teljes fok az eltérés a nyelvállás tekintetében: az I d alsó, az /e :/ középső nyelvállású" (ibid). U gyan akk o r a többi öt m agánhangzópár tagjai k ö zö tt is észlelhető bizonyos m inőségbeli különbség, am elyre hagyom ányosan S i e v e r s r e ill. S w e e t r e visszam enőleg az artikulációs izom zat m egfeszítettségével (feszes a 'hosszú' és laza a 'rövid' m agánhangzóknál) ill. a nyelvhát feldom borodásának (konvexitásának), ill. ebből következően az artikulációs nyílás szélességé nek m értékével (szű k a 'hosszú' és széles a 'rövid' m agánhangzóknál) szokás hivatkozni (vö D e m e 1961: 70, K a s s a i 1994: 613, stb.). A feszességi fonetikai jeg y ellen ugyanaz az érv h o z ható fel a m agyarban, mint a ném etHrtul képzett Elöl képzett ben: mivel eddig egyetlen E M G kísérletet sem végeztek a m agyar f.u m agánhangzók képzésénél feltétele zett artikulációs feszesség m egálla pítására, a 'feszesség' legfeljebb Ks deskriptív fonetikai jeg y k én t értel m ezhető H aso n ló k ép p en p usztán d eskriptív cím kének tek in th ető a S w e e t r e v isszavezethető 'artikulá- Ako ciós szélesség' term inus is, ha elfo gadjuk BECKER (1998: 40) állás pontját, am ely szerint az idevágó L^.to, vizsgálatok hiányában kétségbe vonható, hogy a kérd éses m agán- 2 ibra A maeánhans!6k ibri2olása a mag“nhanB2ó-háromszögbeii h angzó -o sztály o k közötti akusztikai különbségekért egyedül a nyelvhát konvexitása lenne fe lelős, és a nyelv feldom borodásának m értékénél nem inkább egy véletlen kísérőjelenségről van szó. A z artikulációs izom zat feszességén ill a nyelv feldom borodásának m értékén túl a kérdé ses öt m agyar m agán h an g zó p ár tagjai k ö zö tt a fonetikai irodalom feltételez egy a ném ethez ha sonló nyíltságbeli különbséget, am ely szerint "a rövid m agánhangzót alacsonyabb nyelvállással képezzük, m int a m egfelelő hosszú m agánhangzót, m égpedig annál inkább, minél nyíltabb a m agánhangzópár" ( K a s s a i 1994: 613). E z a nyíltságbeli különbség kifejezésre ju t a m agyar m agánhangzók hagyom ányos m agánhangzó-három szögben tö rté n ő ábrázolásában is, ahol a kérdéses 'rövid' m agánhangzók 'hosszú' párjuk alatt helyezkednek el (2. ábra). M a g d i c s (1 9 6 5 ) akusztikai elem zése során megállapítja, hogy a m agyar 'rövid' m agán hangzók ‘h o sszú ’ párju k h o z képest az első két form ánsérték alapján m egh atáro zh ató akusztikai térben mind vízszintes, mind pedig függőleges irányban centralizáltaknak tekinthetők, noha ez 9 Idézi K a s s a i (1979: 25fT.).

61


a centralizáltság - W o d a r z & W o d a r z - M a g d i c s (1971) M a g d i c s (I9 6 5 )-re épülő k o n t rasztív v izsgálata szerint - a m agyarban jóval kisebb m értékű, m int a ném etben. N ém iképpen eltérő eredm ényre ju t a m agyar rövid és hosszú m agánhangzók akusztikai térben való elhelyez ked ése tek in tetéb en u g y an ak k o r KOVÁCS (1998): vizsgálati eredm ényei "TARNÓCZY (1965) azon m egállapítását tám asztják alá, am ely szerint a felsőnyelvállású (sic!) p áro k akusztikai m i nő ség e gyak o rlatilag azo n o sn ak tekinthető" ( K o v á c s 1998. 39), míg a k ö zép ső nyelvállású rövid m ag án h an g zó k akusztikailag valóban centralizáltabbak hosszú páijuknál. K o v á c s (1998) p ercep ció s k ísérlete p o n to san ezt az összefüggést .ám asztja alá: m íg a felső nyelvállású m agán h an g zó k k ö réb en a 'h o sszú '-’rö v id '-kúlönbségtétel kizárólag az időtartam alapján történik, ad dig a k ö zép ső nyelvállásúak esetében az időtartam m ellett a m inőség is bír némi befolyással E z az eredm ény annál is inkább elfogadhatóbb, m int M a g d i c s (1965)-é, mivel összhangban áll a m agyar m ag án h an g zó k fentebb ism ertetett artikulációs sajátságaival, ha szem előtt tartjuk az artikuláció s és akusztikai té r - korábban ugyancsak em lített - korrelációját 1.3

ö ss z e g z é s A fonetikai v izsgálatok eredm ényei a k ö vetkezőképpen foglalhatók össze. A 'hosszú' és 'rövid' m ag án h an g zó k k ö z ö tt a ném etben az időtartam -különbségeken túl nagy bizonyossággal m egállap íth ató egy artikulációs és akusztikai centralizáltság E z alól pusztán az a -h a n g o k al k o tn ak kivételt: ezek k ö z ö tt a m inőségbeli különbség perceptíve nem tek in th ető szignifikáns nak. A 'hosszú' és 'rö v id 1 m ag án h angzók k ö zö tt a m agyarban az időtartam -különbségeken túl az á - és é-h an g o k esetéb en jelen tős, a középső nyelvállású ó- és ő-hangoknál egy ettől jóval gyengébb m inőségbeli k ü lö n b ség konstatálható, míg a felső nyelvállású ü- és á-hangoknál m inim ális, percep tív e nem szignifikáns hangszínbeli különbség állapítható meg. 2.

A m a g y a r és n é m e t m a g á n h a n g z ó -s z e m b e n á llá s m in t k v a n titá so p p o z íc ió

2.1

A m a g y a r kva n titá so p p o zíció A z 1,2 szakaszban láthattuk, hogy a (2) alatti m agyar m agánhangzópárok fonetikailag nem viselkednek egységesen: noha m inden pár tagjai k ö zö tt fennáll az időtartam beli különbség, a m inőségbeli eltérés szem pontjából azonban jelen tő s különbségek találhatók az egyes párok k ö zö tt. E z alapján felm erül a kérdés, hogy egyáltalán m otiváltnak tek in th etö -e a (2) alatti p áro sítás ill, egy-egy term észetes osztályt alkotnak-e a fentebb 'hosszú’ ill. 'rövid' cím kével ellátott m agyar m agánhangzók. A helyesírási konvención túl, am ely a 'hosszú' m agánhangzókat jelölő grafém ák at eg y ség es d iakritikus jellel látja el, a (2) alatti párosítás m ellett N Á D A SD Y & S i p t á r (1994: 5 7 0 alapján bizonyos m orfológiai folyam atok hozhatók fel érvként, am elyek során szá m os tő valam ely 'hosszú' m agánhangzója bizonyos toldalékok (pl. a többes szám -k jele vagy az -izá l k ép ző ) elő tt 'm eg rö v id ü l1. A (3) alatti példák jól m utatják, hogy a kérdéses altem ációban valam ennyi m agyar m ag án h an g zó p ár részt vesz, függetlenül attól, hogy tagjai k ö z ö tt fennáll-e valam ilyen m inőségbeli különbség, így a (2) alatti m agánhangzó-párosítás fenntartható. (3)

T ő m ag án h an g zó -rö v id ülés (N Á D A SD Y & SIPTÁR víz vizek analízis tű z tü zek m iniatűr «r út - u tak pasztő rö z tő - tövek \ó lovak agónia prém ium ké z - ke z e k nyár - nyarak kanális

62

1994: 58 alapján) analizál m iniatürizál urizál pasztörizál agonizál prem izál kanalizál

K v a n t i t á s v s . s z ó t a g m f .t s z f .t

A m agyar nyelv fonológiai leírásánál gyakorlatilag egyetértés figyelhető m eg atekin tetb en , hogy a m agyar m agánhangzórendszerben kvantitásopp ozíció áll fenn, azaz az időtartam disztinktív, míg a m inőségbeli különbségek járu lék o s jeg y ek n ek tek in th ető k (vö. DEME 1971, V a g o 1980, N á d a s d y & SlPTÁR 1994 stb ). N Á D A SD Y & SlPTÁR (1994: 78ff.) u g yan ak k o r fo n to ló ra veszi a k érdéses m agánhangzó-oppozíció tisztán kvalitatív k o n trasztk én t tö rté n ő leírásának lehetőségeit, am elyeket aztán elégtelennek talál és elvet. A kvalitatív elem zés egyik lehetősége az a - és e-hangokból indul ki: a rövid [o] és hosszú [a:] ill a rövid [e] és ho sszú [e:] k ö z ö tt olyan nagy m értékű hangszínbeli különbség áll fenn, hogy a ’hosszú'-'rövid'-szem benállás leírása nem igényel külön fonológiai hosszúsági jeg y et, a kvalitatív jeg y ek nyalábja m ár önm agában kifejezésre ju tta tja a kérdéses különbséget. U gya nakk o r a szerzők szerint két érv is szól ez ellen a m egoldás ellen. A rövid [o] és rövid [e] ill. a hosszú [a:] és hosszú [e:] egyrészt nem rendelkezik k özös kvalitatív jegyekkel, ami viszont j e lentősen m egnehezíti pl. a f a - fá t , k e fe -k e fé t típusú altem áció (az ún. nyíltm agánhangzó-nyúiás, NYM NY) egységes leírását. M ásrészt pedig ez a tisztán kvalitatív elem zés aligha vihető át a többi 5 m agánhangzópárra: m ég ha a középső nyelvállású 'hosszú' és 'rövid' m agánhangzók k ö zötti fonetikai különbségek fonologizálhatók is lennének, egy hasonló m egoldás a felső nyelv állású m agánhangzók esetében m otiválatlannak tűnne. A kvalitatív elem zés m ásik lehetősége a középső nyelvállású 'hosszú' és 'rövid' m agán hang zó k k ö z ö tt fennálló feszességbeli/centralizáltságbeli különbségre épül (1. fent), am ely le h ető v é teszi egy [± feszes] jeg y bevezetését. E z a fonológiai jeg y u g yanakkor az alsó nyelvállá sú (a- és é-) m agánhangzók esetében pusztán absztrakt jeg y k én t lenne értelm ezhető, am ely fo netikai in terp retáció s szabályokat tenne szükségessé. A felső nyelvállású ü- és ú -) hangok körében ez a m egoldási javaslat viszont önkényesnek tűnne: a kvalitatív jeg y v álasztása sem milyen előnnyel nem járn a a kvantitatív jegyével szem ben. Ennél fogva a szerzők m indkét tisz tán kvalitatív leírási lehetőséget elvetik, és a kérdéses m agyar m agánhangzó-oppozíció kvanti tásk o n trasztk én t tö rté n ő elem zése m ellett szállnak síkra, am elyet (pl V a g o 1980 bináris disztinktív jeg y es ábrázolásával szem ben) a C V -fonológia konvencióinak m egfelelően az idő zítési tengely segítségével reprezentálnak (ld. 4). (4) C

a. s í V

b. ti V

C

V

I V /

i

t

i

2.2

A n ém et kva n titá so p p o zíció Az 1.1 szakaszban láthattuk, hogy az (1) alatti ném et m agánhangzópárok tagjai k özött (az a-h an g o k kivételével) az időtartam beli különbségen túl jelen tő s m inőségbeli különbség is fennáll, am ely tö b b ek k ö zö tt az állkapocs nyitásszögében ill, a függőleges nyelvállásban nyilvá nul meg. E szerint a 'rövid' m agánhangzók 'hosszú' párjukhoz képest egy teljes nyelvállás- ill állkapocsnyitásszög-fokozatbeli különbséggel képződnek, am inek k övetkeztében a felső nyelv állású 'rövid' [i], [y ] ill. [ ] a k ö zépső nyelvállású 'hosszú' [e;], [ 0 :] ill. [o:] m inőségével rendel kezik. A felső nyelvállású 'rövid' és középső nyelvállású 'hosszú' m agánhangzók m inőségbeli hasonlóságának p ercep tív relevanciájára a fentebb m ár idézett H e i k e (1969) ill. (1970), W e i s s (1976 ) és SENDLME1ER (1 9 8 1 ) percepciós kísérletei m utatnak rá: egy m esterségesen m egnyúj to tt [i]-, [yJ- ill. [ ]-h an g o t a kísérleti szem élyek túlnyom ó többsége a m egfelelő középső nyelvállású 'hosszú', egy m esterségesen m egrövidített [e:]-, [ 0 :]- ill. [o:]-hangot pedig a m eg

63

T r g n k a K r is z t iá n

felelő felső nyelvállású 'rövid' m agánhangzóként érzékelt. E nnek az összefüggésnek a figye lem bevételével felállítható az (5 ) alatti pusztán a kvantitatív különbségekre épülő ném et m a g ánhangzórendszer. (5)

T isztán k vantitatív m agánhangzórendszer ElQlsÓ Kerekitetlen magánhangzók

i: e: e:

Kerek magánhangzók

Centrális magánhangzók

u: o:

y:

i e

0:

Hátul só magánhangzók

y

felső középső

o a:

a

Nyelvállás

alsó legalsó

E zek alapján felm erül a kérdés, hogy mi m otiválja az (1) alatti ném et m agánhangzó p áro sítást a vele k o n k u ráló (5) alattival szem ben J0RGENSEN (1969a: 220) szám ára az (5) alatti m ag án h an g zó ren d szer ellen elegendő pusztán annak kevésbé kielégítő szisztem atikusság á ra ill. a g y akorlati p edagógiai alkalm azásával együtt já ró p roblém ákra hivatkozni R a m e r s (1988: 157f. ill. 2 2 0 Í ) és B e c k e r (1998: 34f) ezzel szem ben több érvet is felhoz az (5) alatti jav aslattal szem ben ill az (1 ) alatti m ellett: (6)

a. M íg az (5 ) alatti rendszer négy nyelvállásbeli fo k o zato t különít el, addig az (1) alatti p u sztán hárm at. b A z (5 ) alatti rendszerben a rövid m agánhangzók term észetes osztályát csak k ö rülm ényesen ('nem felső nyelvállású rövid m agánhangzókként') lehetne definiál ni. c A z (5 ) alatti ren dszer nem teszi lehetővé az idegen szavak hangsúlytalan nyílt szótagjaiban lejátszódó redukciók leírását, am elyek során pl egy fe szes/decentralizált rövid [e] laza/centralizált [e]-v é (és nem [i]-vé) redukálódik (vö. R [e]p o rt > R[e.]port). E nnek a rendszernek a feltételezése ugyancsak nem alkalm as a form aszavakban lejátszódó redukciók leírására (vö. die [di:] > [di]) d. A z (5 ) alatti m ag ánhangzórendszer [e:]-[i]-párosításával nehezen lenne m agya rázh ató , hogy a hangsúlytalan feszes/decentralizált [e] (vö. [ejgcr/) ill za/centralizált

[e]

la

(vö. Z [e ] m w ) sokkal gyakrabban redukálódik svává, mint a

hangsúlytalan laza/centralizált [i], e. N em h agyható figyelmen kívül a ném et helyesírási rendszer sem, am ely pl. a 'hosszú' és 'rövid' / lejegyzésére ugyanazt a g rafém át () használja. f. A nyelvbotlások is inkább az (1) alatti p árosítást tám asztják alá, így pl. nagyon gy akoriak a B [o '^tsch[a\ft > B[o-]tsch[z>]ft ill. a So j[í:]/ií d a s G l[ \] c k d é r É h é a u s > S o s[y i\h í d a s G l[y]ck d é r É h e a u s típusúak. A (6) alatt felsorolt érvek teh át a 'hagyom ányos', (1) alatti m ag ánhangzórendszer fen n tarth ató sága m ellett szólnak A z 1.1 szakaszban em lítést tettü n k a hosszú /e:/ fonológiai problém ájáról E nnek a ha gyom ányosan hosszú, laza/centralizált m agánhangzóként szám on ta rto tt foném ának a rend

64

K v a n t it á s v s . s z ó t a g m e t s z e t

szerbe illesztése tö b b szerző szerint zavarja a ném et m agánhangzórendszer szim m etriáját10: a hagyom ányos fonológiai leírás szerint egyrészt nincs rövid párja, m ásrészt pedig ez az egyetlen hosszú, centralizált ném et m agánhangzó. BECKER (1998: 22) ezzel szem ben kísérletet tesz a ném et m ag án h an g zó ren d szer harm onizálására. Javaslatában az /e :/-t (hasonlóan pl. W URZEL 1981-hez vagy W lESE 1996-hoz) alsó nyelvállású foném aként értelm ezi. M ivel pedig az alsó nyelvállású a-m ag án h an g zó k körében a feszesség/centralizáltság nem értelm ezhető (ld. az 1.1 szakaszt), ezért elvárható, hogy az ugyancsak alsó nyelvállású /e:/ m inőségileg ne különbözzék rövid p áijától. A szerző szerint így az [e:] rövid párja a vele azo n o s m inőségű [e], azaz a kö zépső nyelvállású [e:] és az alsó nyelvállású [e :] rövid páija eg y b eesik . 11 BECKER (1998) ja vaslata szerint teh át a ném et m ag ánhangzórendszer a következő 'hosszú'-'rövid' páro k at tartal m azza: E lülső K erc k itítle n m agánhangzók

i: e: e:

i e e

K erek m agánhangzók

y: 0:

C e n trális

H átul só

m agán h a n g zó k

m agánhangzók

u: o:

y

a:

a

N yelvállás

felső

o

középső

legalsó

A ném et fonológiai irodalom talán egyik legvitatottabb kérdése, hogy az (1) alatti két m agánhangzóosztály k ö zö tt milyen jellegű k ontraszt áll fenn. A két legism ertebb koncepció a kérdéses ném et m agánh an g zó -o p p ozíciót kvantitatív ill kvalitatív k o n trasztk én t írja le. E z utóbbi elem zés m ellett legpregnánsabban MOULTON (1962: 6 4 f f) érvel, aki m egálla pítja, hogy a hangsúlyos szótag o k ban az időtartam és a hangszín egym ással korrelál, u gyanak ko r a hangsúlytalan szó tag o k b an az időtartam kiegyenlítődik, de a hangszínbeli különbségek fennm aradnak. Ebből a szerző a m inőségbeli különbség fonológiai relevanciájára következtet. M o u l t o n érve azonban csak a k k o r fogadható el, ha m indkét m egállapítása igazolható, azaz a követk ező két feltétel teljesül: (8)

a) a hangsúlyos szó tagokban az időtartam és a hangszín m inden m agánhangzó esetében korrelál ill. b) a hangsúlytalan szó tagokban egyáltalán fennáll a m agánhangzó-oppozíció.

A z első feltétellel kapcsolatban az a-h an g o k fonetikai tulajdonságai bírnak jelentőséggel. M int ahogy az 1.1 szakaszban részletesen kifejtettük, a ném etben a hosszú és rövid am agánhangzó k ö z ö tt minimális, perceptíve elhanyagolható hangszínbeli különbség figyelhető meg. E nnek a felism erésnek az alapján tehát kijelenthető, hogy a (8a) alatt em lített első feltétel a ném etben nem teljesül. T öbb szerző érvel am ellett, hogy a ném etben a (8b) alatti feltétel sem teljesül, azaz a hangsúlytalan pozícióban nem áll fenn a kérdéses m agánhangzó-oppozíció, hanem a feszes és laza m agánhangzók kiegészítő eloszlásban állnak egym ással (vö. H i n d e r l i n g 1982, R a m f .r s 1988 stb ). A legutóbbi és legrészletesebb vizsgálatot tartalm azó B e c k e r (1998) eredm ényei a

10 M o u l t o n

(1962: 68) például a kövelkczöképpen fogalmaz: "this / c : / is nőt wcll inlegrated inio tlie

Germán vowel systein". 11 Hasonlóan érve! V e n n e m a n n (1991) is

65


k ö v etk ező k ép p e n fo glalhatók össze (vö 9 8 f ), A feszes és laza m agánhangzók hangsúlytalan pozíció b an allofonikus eloszlást m utatnak, a feszes m agánhangzók nyílt, a lazák zárt szótagban forduln ak elő (vö. (9)). A z egyes beszélők ejtésében fellelhető kevés szám ú "m inim álpár" (vö (1 0 )) m eg léte az íráskép fonologizálásával m agyarázható: az (10) alatti táblázat m ásodik o sz lopában találh ató szavakban a m ássalhangzós grafém a m eg k ettő zése zárt első grafikus sz ó ta g o t eredm ényez, am elyet a kérd éses beszélők zárt fonológiai szótagként értelm eznek, és ezáltal laza m ag án h an g zó t ejtenek bennük. A z allofóniaszabály alóli kivételek szisztem atikusak: a) a szo n o rán sra v ég ző d ő , szóvégi szó tagokban feszes r lagánhangzók állnak, ug y an ak k o r az utolsó sz ó tag ritm ikus m ellékhangsúlyt kap ill az ilyen szavak szóvéghangsúlyosak is lehetnek (vö ( I l i ) ) ; b) az összes többi eltérés m orfológiailag m agyarázható: m ind a szóösszetételekben, m ind p ed ig a k ép zett ill. rag o zo tt szóalakokban az ö sszetev ő k m egőrzik fonológiai szerk ezetü k et, így te h á t a szó ö sszetételek nem fő- (de m orfológiai m ellék-)hangsúlyos tagjaiban ill a hangsú ly o s képzővel k ép zett szavak ugyancsak nem fo- (de m orfológiai m ellék-) hangsúlyos alapszavaiban találhatunk ho sszú feszes m agánhangzókat (vö. ( I l i i ) és ( l l i i i ) ) 12, továbbá a hangsúlytalan, abszolút tő végi m agánhangzók m ássalhangzós vég ző d és elő tt is feszesek m a rad n ak (vö (1 liv)). (9)

A feszes-laza m agánhangzók ( B e c k e r 1998: 84f. alapján)13

kiegészítő

Nyílt szótag: feszes m agánhangzó B o tá n ik e r [bo.'ta:n iku] 'botanikus1

eloszlása hangsúlytalan

Z árt szótag: laza m agánhangzó D o g m á tiker [dog.m a:tikB ] 'dogm atikus'

P ro le ta riá t [p ro .le ta n a :t] 'proletariátus' H ú s á r [hu.'za:g] 'huszár' M u s ik [m u.'ziik] 'z >ne' ( 10)

szótagokban

S ó id a t [zDl.'da:t] 'katona' S tru k tú r [Jtr S u b stá n z [z

k. tu:g] 'szerkezet'

p .'stan ts] 'szubsztancia

F eszes-laza m inim álpárok a hangsúlytalan szótagokban ( B e c k e r 1998: 87)' vs. H ellén e [h e le m a ] 'hellén' H elén e [ h e ie :n a ] 'H elén'

(11)

p illé r é n [pi'liiren ] 'pilíroz'

vs. p illie re n [pi'liiran] ?

K o la tú r [k o la tu:)j] 'szúrlet'

vs. K o llá tu r [kDla'tu:^] ?

flo tíe r e n [flo 'ti:ren ] 'lebegtet'

vs. flo ltie r e n [fta ’tiiran] 'úszik, lebeg, ingadozik'

g o u tie re n [gu'tiiran] 'gutíroz'

vs. g u ttie re n [g

ti;ran] ?

S zisztem atik u s kivételek az allofóniaszabály alól ( B e c k e r 1998: 8 2 ff a la p já n )13 i. K ám eru n ['k am aru in j ('K am erun'), Pinguin [piqguiin] ('pingvin') ii. Ja h rh ú n d e rt [jaiy'h

n d et] ('évszázad'), R é ch tssta at [ r £ 9 ts /ta :t] ('jogállam ')

iii. F ah reréi [faira rai] ('utazgatás'), Z iereréi [tsiira ra i] ('kényeskedés') iv. H ín d u s [ hindus] ('hindu', tsz ), beáutot [tra'autot] ('autóval rendelkező')

12 A szerző a D em ut | ‘de'.mu:tl fa lá /a i1), B eeizebu b [b se ltssb ir p ]/ [be:lts3bu:p] ('Belzebub') stb típusú szavak hangsúlytalan zárt szótagokban előforduló liosszú, feszes magánhangzóit azzal magyarázza. hogy a kérdéses szavakat a népetim ológia szóösszetételekként fogja fel: így a D em ut egyfajta M űt [mu:t] ("bátorság’), a B eeizebu b pedig Búb [bu:p] ('fiú'). 13 A z érintett (azaz hangsúlytalan feszes ill. laza magánhangzót jelölő) helyeket félkövér szedéssel, a hangsúlyos magánhangzókat a diakritikummal jelöltük, A példaszavakat a pontosság kedvéért IPA-átírásban is megadtuk. 14 A k érd őjellel1,1 jelöli német szavak jelentése egy ik szótárban sem volt fellelhető.

66

K v a n t it á s v s . s z ó t a g m e t s z e t

Ö sszeg zésk ép p en teh át elm ondható, hogy m iután a (8) alatt m egfogalm azott két feltétel egyike sem teljesül a ném etben, MOULTON (1962) érvelése nem fog ad h ató el, azaz nincs semmi akadálya a kérd éses ném et m ag ánhangzó-oppozíció kvantitatív elem zésének. É s valóban: a kérdéses m agánhangzó-szem benállás hagyom ányos elem zése kvantitásoppozíciót tételez fel a ném etben, am elyet egyes szerző k (pl. M f.INIIOI.d & STOCK. 1980, WURZEL 1981 stb.) a [± hosszú] bináris, disztinktív jeg y form ájában ábrázolnak, míg m ások (pl. WlESE 1988, 1996) szupraszegm entális hosszúsággal operálnak, és a C V -fonológiaí ábrázolást részesítik előnyben.

3.

A m agyar és német magánhangzó-szembenállás különbségei

E z előbbiekben elm o ndottakból kiderül, hogy a hagyom ányos m agyar és ném et fonológi ai leírás a k ét nyelvben található fonetikailag ném iképp hasonló m agánhangzó-szem benállást azono s m ódon elem zi, azaz k v an titásoppozícióként. A továbbiakban a két nyelv m agánhangzó szem benállása k ö zö tti különbségeket kívánjuk bem utatni, am elyek ez ellen az azonosítás ellen szólnak, és am elyek alapján a m agyar és a ném et nyelv k ö z ö tt egy tipológiai különbség feltéte lezhető. A b em u tatás során BECKER (1996) gondolatm enetét kívánjuk követni ill alkalm azni a m agyar nyelvre. A legelső különbség a két nyelv k ö z ö tt a m agánhangzó-hosszúság és a hangsúly viszo nyában figyelhető meg: míg a m agyarban e k ét param éter független egym ástól (azaz a hosszú m agánhangzók hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokban egyaránt elő fo rd u ln ak )15, addig a ném etben - mint ahogy azt fentebb láthattuk - hosszú m agánhangzók csak hangsúlyos sz ó tag okban fo rdulnak elő (vö. (1 2 a)). E gy m ásik különbségre a nyílt hangsúlyos sz ó tag o k és a m agánhan g zó -h o sszú ság összefüggései világítanak rá: a m agyarban nyílt hangsúlyos szótagokban mind hosszú, mind pedig rövid m agánhangzók előfordulhatnak, addig a ném etben ilyen szó tagok b an csak rövid m agánhangzók állhatnak (vö. (12b)). (12)

K ülönbségek a m agyar és ném et m agánhangzó-oppozíció k ö zö tt I a. A m ag án h an g zó -h osszúság és a hangsúly viszonya m agyar: hosszú m agánhangzók hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokban egyaránt előfordulnak, vö. m ég, elé g stb. ném et: hosszú m agánhangzók csak hangsúlyos szótagokban fordulnak elő, vö. léb en [’le :to n ] ('él, inf.'), leb en d ig [le'bendi?] ('élő') stb. b. A nyílt hangsúlyos sz ó tag o k és a m agánhangzó-hosszúság viszonya m agyar, nyílt hangsúlyos szótagokban mind hosszú, mind pedig rövid m agán han g zó k előfordulnak, vö. te. ve, té.vé stb. ném et: nyílt hangsúlyos szótagokban csak hosszú m agánhangzók állnak, vö. leb en [ Ie:.b3n]/*['le.b3n] stb.

E z alapján a két tu lajdonság alapján a m agyar a finn és a latin nyelvvel, míg a ném et az északnyugat-germ án nyelvekkel (pl. norvég, izlandi) h ozható kapcsolatba: így pl. a finnre is igaz, hogy a hosszú m agánhangzók hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokban egyaránt előfor dulhatnak ill. hogy nyílt hangsúlyos szótagokban mind hosszú, mind pedig rövid m agánhang zók állhatnak; és hasonlóan pl, a n orvégre is igaz, hogy hosszú m agánhangzók csak hangsúlyos

]< Egy szótag hangsúlyos vag> hangsúlytalan volta a magyarban legfeljebb m inim ális hatással van a benne lévő m agánhangzó hosszúságára ill. rövidségére (vö. Kassai 1979: 33). amely azonban fonológiai szem pontból irreleváns.

67

T r o n k a K r i s z t i . ín

szótagokban fordulnak elő ill. nyílt hangsúlyos szótagokban csak hosszú magánhangzók állhat nak (vö. (13a) és (13b)). BECKER ugyanakkor a két nyelvtípus (finn, latin vs. északnyugat-germán nyelvek) között további két különbséget is megemlít, amelyek a hosszú mássalhangzók előfordulására vonat koznak. Egyrészt míg az északnyugat-germán nyelvekben a magánhangzó- és mássalhangzó hosszúság kiegészítő eloszlást m utat, addig pl. a finn magánhangzók és mássalhangzók hosszú sága egymástól független. M ásrészt míg az északnyugat-germán nyelvekben hosszú mással hangzók csak hangsúlyos rövid magánhangzók után fordulnak elő, addig pl a finnben a más salhangzó-hosszúság független a hangsúlytól (vö. (13c) és (13d)). (13)

Különbségek a finn és norvég nyelv között

(B e c k e r

1996: 8ff.)

a A m ag án h an g zó -h osszúság és a hangsúly viszonya finn. ho sszú m agánhangzók hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokban eg y arán t előfordulnak, vö. hám aan ('távol'), há rm a a ('szürke'), k u ú n e lla ('figyel') norvég: ho sszú m agánhangzók csak hangsúlyos szótag o k b an fordulnak elő

b. A nyílt hangsúlyos szótagok és a magánhangzó-hosszúság viszonya finn:

norvég:

nyílt hangsúlyos szótagokban m ind hosszú, m ind pedig rövid m agán han g zó k előfordulnak, vö. lii.a ksi (’túl nagy1), ti.e ('út'), lu .e n to ('elő adás') nyílt hangsúlyos szótagokban csak hosszú m agánhangzók állnak

c. A m ag án h an g zó - és m ássalhangzó-hosszúság viszonya finn: a hosszú m agánhangzók és hosszú m ássalhangzók előfordulása egy m ástól független, vö. m u ta ('iszap, sár'), m u tta ('de'), m u u ta ('m ás, part.sg .'), m u u tta ('m ás, abess.sg.') norvég: a m ag ánhangzó- és m ássalhangzó-hosszúság kiegészítő eloszlást m utat, vö. [vi:s] ('m ód') vs. [vis:] ('bizonyos') d. A m ássalh an g zó -h osszúság és a hangsúly viszonya

finn:

a hosszú mássalhangzók előfordulása független a hangsúlytól, vö.

norvég:

ó n n e ltin e n ('boldog'), k w in e lla ('figyel') ho sszú m ássalhangzók csak hangsúlyos rövid m ássalhangzók után fo rd u ln ak elő.

E két kritérium alapján a magyarról elmondható, hogy egyrészt noha hosszú mássalhang zóinak előfordulásában bizonyos megszorítások figyelhetők meg (vö. K a s s a i 1979: 56, SIPTÁR 1994: 184ff), a vizsgált tekintetben mégis inkább a finnhez áll közelebb: a mássalhang zó-hosszúság a magyarban mind a magánhangzó-hosszúságtól mind pedig a hangsúlytól füg getlen param éter A ném et nyelvnek az em lített két kritérium alapján tö rté n ő besorolása első látásra p ro b lem atik u sn ak tűnik, hiszen a m orfém ahatáron kívül nem fordulnak elő benne hosszú m ással hangzók. U g y an ak k o r BECKER (1996) a ném et fonológiában hagyom ányosan am biszillabikusnak (azaz eg y szerre két szo m szédos szó tag h o z k ap csolódónak) tekintett m ássalhangzók elő fo rd u lását vizsgálva arra a k ö v etk eztetésre ju t, hogy azok az északnyugat-germ án nyelvek hosszú m ássalhangzóival azo n o síthatók. A ném et am biszillabikus m ássalhangzókról pedig el

68

K V A M IT Á S

VS.

SZÓI A G M E I S / F Í

m ondható, hogy azok egyrészt kiegészítő eloszlást m utatnak a hosszú m agánhangzókkal ill. m ásrészt csak hangsúlyos rövid m agánhangzók után fordulnak elő (vö. (14c) és (1 4 d )).16 (14)

K ülö n b ség ek a m agyar és ném et m agánhangzó-oppozíció k ö z ö tt II c A m agánhangzó- és m ássalhangzó-hosszúság (am biszillabikusság) viszonya m agyar: a hosszú m agánhangzók és hosszú m ássalhangzók előfordulása egy m ástól független, vö. m ással, vassal, m ásol, vasal ném et: a m agánhangzó-hosszúság és am biliszillabikusság kiegészítő eloszlást m utat d. A m ássalhangzó-hosszúság (am biszillabikusság) és a hangsúly viszonya m agyar: a hosszú m ássalhangzók előfordulása független a hangsúlytól, vö. a sszo n n y a l ném et: am biszillabikus m ássalhangzók csak hangsúlyos rövid m ássalhangzók után fordulnak elő

A felsorolt kritérium ok alapján teh át a kö v etk ező tipológiai b eso rolás állapítható m eg. A finn, a latin és a m agyar nyelvben a m agánhangzó-kvantitás független mind a hangsúlytól, mind pedig a m ássalhangzó-kvantitástól, ami alapján ezeket a nyelveket tisztán k v a n tita tív nyel veknek nevezhetjük. Ezzel szem ben az északnyugat-germ án nyelvekben és a ném etben a m a gánhangzók k v an titása függőségi viszonyban áll a hangsúllyal és a m ássalhangzó-kvantitással (am elynek a ném etben a m ássalhangzók am biszillabikussága felel m eg). E nnek k övetkeztében ezek a nyelvek nem tek in th ető k tisztán kvantitatív nyelveknek. BECKER (1996: 4) szerint ezek

16 A z am biszillabikusság koncepciója természetesen csak akkor tartható fenn a németben, amennyib kimutathatók valamilyen különbségek az egy i!l. két szótaghoz tartozó (tehát nem am biszillabikus és am biszillabikus) mássalhangzók közölt. Ellenkező esetben az am biszillabicitás melletti érvelés cirkuláris: egy am biszillabikus mássalhangzó 'virtuálisan' zárja a m egelőző hangsúlyos szótagot, hogy biztosítsa a benne lévő m agánhangzó rövidségét (és ezáltal érvényessé tegye a fentebb, (t3b )-ben tett általánosítást), egy hangsúlyos m agánhangzó utáni intervokális m ássalhangzó ambiszillabikussága ugyanakkor kizárólag a m egelőző m agán hangzó rövidségéről ismerhető fel A z ambiszillabikusnak tekintett ill. a csak a következő szótaghoz tartozó intervokális mássalhangzók között esetleg fennálló fonetikai különbségekről egyrészt kevés és részben nem tel jesen m eggyőző adat áll rendelkezésünkre, másrészt az egyes vizsgálatok eredményei egymásnak ellentm onda nak. így pl. bár H a n s P e t e r J o r g e n s e n a posztvokalikus m ássalhangzó valam ivel erőteljesebb artikulációját konstatálja rövid magánhangzó után, mint hosszú ulán (vő. J o r g e n s e n 1969b: 181ff.). mérési eredményei ugyanakkor óvatossággal kezelendők, hiszen a szerző csak bizonyos m ássalhangzók (/, n, m ) intezitását tudta mérni, m íg másokét nem. Ei.i F i s c h e r - J o R g e n s e n fentebb más összefüggésben már em lített vizsgálata során kísérleti szem élyei ejtésében többé-kevésbé pregnáns időtartambeli különbséget mutatott ki a rövid és hosszú hangsúlyos m agánhangzók utáni m ássalhangzók között (vö. F i s c h e r - J o r g e n s e n 1969: 155), ezt az összefüg gést azonban K o h l e r (1977) vizsgálata (idézi R e s t l e 1998. 55ÍI.) nem tudta megerősíteni. Joggal érthetünk tehát egyet R a m e r s s z e l , aki szerint az ambiszillabikus német mássalhangzók fonetikai korrelátumának m eg határozásához további vizsgálatok szükségesek (vö. R a m e r s 1992: 278). B e c k e r (1998: 66) szerint az am biszillabikusság koncepciója mellett szól a veláris nazális |q] és a |h | viselkedése a németben, továbbá az Auslautverhőrtung néven ismert altem áció (szótagvégi zöngétlenedés). Hogy a veláris nazális a németben csak szótagvégi pozícióban, de szótagelejiben soha nem fordul elő. viszont minden további nélkül lehet am biszillabikus, ill. hogy a (h| csak szótageleji pozícióban, de szótagvégiben soha nem fordul elő, továbbá nem lehet am biszillabikus, a szerző szerint azt mutatja, hogy egy ambiszillabikus m ássalhangzó nem kizárólag a következő szótag kezdetéhez tartozik. A zöngés ambiszillabikus obstruensek m egléte a németben ezzel szemben B e c k e r szerint egyértelmű jele annak, hogy az ambiszillabikus mássalhangzók nem pusztán a m egelőző szótag zárlatába tartoznak, hiszen ellenkező esetben az A u slau nvrh drtu n g zőngétlenitené őket. B e c k e r érvei tehát megerősíteni látszanak a hangsúlyos rövid magánhangzók után álló interv okalikus mássalhangzók ambiszillabicilását.

69


a nyelvek erőteljes dinam ikus hangsúllyal rendelkeznek, am ely nyújtó hatást fejt ki a hangsú lyos szó tag m agánhangzójára; így a hangsúlyos rövidség előállítása csak egy k ö v etk ező m ás salh an g zó jelen létév el bizto síto tt, am ely a nyújtó hatást kvázi ellensúlyozza, a hangsúlyos rövid m agán h an g zó k elő állítása ezekben a nyelvekben teh át egyfajta 'koartikulációs' effektusnak te kinthető . E gy k ö zk eletű fonológiai m etaforával ezt lehet m ondani, hogy ezekben a nyelvekben a posztv o k ális m ássalhangzó 'elm etszi' az előtte álló m agánhangzót - innen a jelen ség neve: sz ó tag m etszet ( Silbenschnitt ). A ilyen nyelveket ezért sz ó ta g m e tsz e tn y e lv e k n e k , a kérdéses op p o zíció t p edig sz ó tag m etszetk o n trasztn ak nevezhetjük. E bben a kon trasztb an két sz ó tag m etszettíp u s áll szem ben egym ással: az éles m e tsz e t (scharfer Schnitt), am ely fonetika ilag rövid és - az alsó nyelvállású m agánhangzók kivételével - centralizált m agánhangzót ta r talm az, valam int a lá g y m e tsz e t {sanfter Schnitt ), am ely fonetikailag hosszú és - az alsó nyelv állású m ag án h an g zó k kivételével - decentralizált m agánhangzót tartalm az 4.

A k é t m a g á n h a n g z ó -o p p o z íc ió r e p re z e n tá c ió ja

A ném et sz ó tag m etszetk o n traszt reprezentációjára BECKER (1996: 11) a (16) alatti ja v aslato t teszi. E szerin t a hangsúlyos ném et szótag k ötelező ö sszetevőjét alkotó ún. m a g sz ó ta g (K erm itbe ) két pozíció t tartalm az: a n u k ie u s z t és az im p ló zió t. E gy fonetikailag hosszú m a g án h an g zó m indkét po zíció h o z asszociálódik, egy fonetikailag rövid m agánhangzó csak a nukleu szh o z, m ig az im plóziópozícióban az éles m etszetért felelős posztvokális m ássalhangzó helyezkedik el (1 6 )

A ném et m ag án h an g zó-oppozíció autoszegm entális rep rezentációja (BECKER 1996: H)

nukleusz

E le s m etszet

L á g y m etszet

m ag szó tag

m agszótag

im plózió

nukl isz

im plózió

V együk észre, hogy B e c k e r rep rezentációs javaslatában a hagyom ányosan 'rövidnek' ill. 'hoszszúnak' n ev ezett ném et m agánhangzók egyaránt egyetlen X- (pontosabban V -)poziciót foglal nak el az időzítési tengelyen, ami azt hivatott kifejezésre ju ttatn i, hogy a ném et m agánhangzó rendszerb en a m ag án h an g zó k id ő tartam a fonológiailag nem releváns. E zzel szem ben a m agyar kvan titáso p p o zíció t p o n to san a m agánhangzók időzítési tengelyen elfoglalt pozícióinak szám á val lehet ad ek v át m ó d o n ábrázolni:

70

K .V A N N IÁ S VS. SZÓ I A G M F JS Z l.l

(17)

A m agyar m ag ánhangzó-oppozíció autoszegm entális rep re zen táció ja17 r ö v id m a g á n h a n g zó V

hosszú m a g á n h a n g zó V V

V ENNEM ANN (1994: 24) abból a feltevésből indul ki, hogy a kvantitatív nyelvekben m in den szó tag lágy m etszetet tartalm az, amit alátám aszt az is, hogy ezekben a nyelvekben a hoszszúság szerinti m ag án h an g zó p áro k tagjai szinte azonos m inőségűek, am ely nagyon közel áll a ném et feszes/decentralizált m agánhangzók m inőségéhez. N incs e z m ásképp a m agyarban sem , ha eltekintünk az á - és é-hangoktól: a felső nyelvállású kvantitatív m agán h an g zó p áro k tagjai k ö zö tt nem áll fenn szignifikáns feszességbeli/nyíltságbeli különbség, a k ö zép ső nyelvállású p á rok tagjai kö zö tti m inőségi különbség pedig jóval kisebb a m egfelelő ném et m agán h an g zó p áro k tagjai k ö zö tt fennálló m inőségbeli eltérésnél, s a m agyar rövid m agánhang zók szinte a m egfelelő hosszú ném et m agánhangzók m inőségével bírnak, ami (egy negatív transzfer k ö v etk eztéb en ) jelleg zetessé teszi a legtöbb m agyar anyanyelvű ném et kiejtését (m in den rövid m agánhangzó a hosszú m inőségével bír). Ennek figyelem bevételével ill a két nyelv kontrasztív v izsgálatának m egkönnyítése érdekében célszerűnek tűnik a m agyar k v an titásk o n t raszt (1 7 ) alatti rep rezen táció ját a (16) alatti tágy m etszetnek m egfelelően m ódosítani E szerint a m agyar szó tag k ö telező ö sszetev ője a ném ethez hasonlóan a m agszótag, am ely egy nukleuszés egy im plóziópozíciót tartalm az A rövid m agánhangzók esetében a két m agszó -tag p o zíció az időzítési tengely egyetlen, míg a hosszú m agánhangzóknál az időzítési tengely két V pozíciójával asszociálódik (vö (18))

(18)

A m agyar m agánhan g zó-oppozíció m ódosított autoszegm entális rep rezentációja r ö v id m a g á n h a n g zó

ho sszú m a g á n h a n g zó

m agszótag

m agszótag

nukleusz

im olózió

nukleusz

im plózió

V égezetül érd em es röviden kitérni a két nyelv szóban forgó különbségeiből ill. az ezeket kifejezésre ju tta tó (16) és (18) alatti reprezentációkból adó d ó szótagszerkezetei eltérések re A ném et szó tag a kö telező m ag szó tag-összetevőn túl tartalm azhat két perem ö sszetev ő t is, am e lyeket BECKER (1 998) alapján kezdő- ill. záróperem nek ( A n fa n g s ra n d és E n d ra n d ) nevezhe tünk, és am elyek m axim um két-két m ássalhangzót tartalm azhatnak. M ivel a sz ó tag m etszetk ontraszt a ném etben (m int m inden szótagm etszetnyelvben) hangsúlyfuggö jelenség, to v áb b á a (16) alatti rep rezen táció b an ezt a k o n traszto t az im plóziópozíció m egléte ju tta tja kifejezésre, B e c k e r szerint a hangsúlytalan szótag a hangsúlyosétól eltérő reprezentációval bír: a hangsúlytalan szó tag kötelező m ag szótag-összetevője pusztán a nukleuszpozíciót tartalm azza, 17 A z ábrában V -v el jelöltük a m agánhangzós gyökércsomópontot.

71


am ely m inden esetben az időzítési tengely egyetlen V -pozíciójával asszociálódik A z ehhez a po zíció h o z k ap cso ló d ó m agánhangzó feszességéről/centralizáltságáról a 2.2 szakaszban be m u ta to tt allofóniaszabály gond o skodik. A hangsúlyos és hangsúlytalan ném et szótag szerk e zetét a (1 9 ) alatti ábrák szem léltetik. (19)

A hangsúlyos (a.) és hangsúlytalan (b.) ném et szótag szerk ezete ( B e c k e r 1996a

120 b. hangsúlytalan szótag

a hangsúlyos szótag

(k ezd ő p erem )

^m agsjótag^

n ukleusz

(C

C)

V

(záróperem )

im plózió

C

(C

C)

A m agyar sz ó tag alap szerk ezete sokban hasonlít a ném et hangsúlyos szótagéhoz, a k ö telező m ag szó tag elő tt ill. után egy-egy fakultatív perem található, am elyek ugyancsak két-két m ássalh an g zó t tartalm azh atn ak . A z egyetlen különbség a m agszótag két összetevőjének eltérő időzítési tengeíybeli asszociációjában áll, m int ahogyan azt fentebb m ár kifejtettük. A (20) alatti ábrák a rövid ill. ho sszú m agán h angzót tartalm azó m agyar szótag szerkezetét m utatják be 18 A (2 1 ) alatt találh ató ág rajzo k k ét-k ét (hasonló szegm entális szerkezetű) ném et és m agyar eg y szó tag ú szó sz ó tag szerk ezetét tartalm azzák. (20)

A rövid (a.) és hosszú (b.) m agánhangzót tartalm azó m agyar sz ó tag szerkezete a. rövid m agánhangzót tartalm a zó sz ó tag

18

b. hosszú m agánhangzót tartalm azó szótag

M egjegyzendő, hogy sem a német, sem pedig magyar szótag szerkezetének bemutatásánál nem vettü

figyelem be az extraszillabikus m ássalhangzókat

72

K V A N T I T A S VS .

(21)

S / f ) 1A G M B T S / K I

A ném et Tál ('völgy') és to ll ('nagyon jó , kiváló') (a-b) valam int a m agyar tá l és tol (c-d ) eg y szó tag ú szavak sz ótagszerkezetének ábrázolása a. T ál

b. to ll

tál

d. to l

c.

1

1 C 1

5.

Összefoglalás

A d o lg o zat a m agyar és a ném et nyelv, hagyom ányosan ’hosszú'-'rövid'-szem benállásnak nevezett m agánhangzó-oppoziciójának fonetikai és fonológiai összehasonlítására vállalkozott. Fonetikai vizsgálódásaink során m egállapítottuk, hogy a két m agánhangzóosztály tagjai k özött m indkét nyelvben időtartam beli ili. hangszínbeli különbség figyelhető m eg, noha m indkét k ü lönbségre igaz, hogy azo k a ném et nyelvben pregnánsabban jelentkeznek. F onológiai elem zé sünk során kim u tattu k , hogy a kérdéses m agánhangzó-oppozíció tisztán kvalitatív leírása egyik nyelvben sem já rh a tó út, to v áb b á m indkét nyelv fonológiai elem zésében egy kvantitásoppozíció feltételezése a sztenderd m egoldás. E zt követően B e c k e r ( 1 9 9 8 ) vizsgálatára építve k o n sta táltuk a m agyar és ném et m agánhangzó-oppozíció közötti különbségeket, am elyek alapján a két nyelv két külö n b ö ző nyelvtípusba sorolható: míg a m agyar nyelv a finnel és latinnal m utat hason ló ság o k at, addig a ném et az északnyugat-germ án nyelvekkel. E lőbbi nyelveket B e c k e r ( 1 9 9 8 ) alapján tisztán k vantitatív nyelveknek, utóbbiakat szótag-m etszetnyelveknek neveztük V égül pedig b em u tattu n k egy reprezentációs lehetőséget, amellyel a két nyelvtípus kérdéses m agánhan g zó -o p p o zíció ját alk o tó elem ek (hosszú vs. rövid m agánhangzó a kvantitatív nyel vekben ill. éles vs. lágy m etszet a szótagm etszetnyelvekben) adekvát m ódon ábrázolhatok, majd rövid k itérőt tettü n k a két nyelv eltérő sz ó tagszerkezetének bem utatására. A d o lg o zatb an nem tértü n k ki a hagyom ányosan hasonló m ódon elem zett m agyar és né m et m agánhan g zó -o p p o zíció k ö z ö tt fennálló egyéb, nem kevésbé érdékes és fo n to s külö n b sé gekre, am elyek k ö zö tt első helyen talán a ném et szótagm etszet-oppozíció viszonylagos stabili tása és az ezzel szem beállítható m agyar kvantitásoppozíció tendenciózus gyengülése áll. A n n a k e ld ö n té s é r e , h o g y B e c k e r ( 1 6 ) alatti r e p r e z e n tá c ió s ja v a s la t a m e n n y ir e a lk a lm a s a n é m e t n y e lv s z ó t a g s z e r k e z e t r e é p ü lő a lte r n á c ió in a k (p l. a fe n te b b e m líte tt A u sla u tverh a r-

73

T

ronka

K. r

isz

;

ian

tu n g ) ábrázolására, további vizsgálatok szükségesek. U gyancsak önálló v izsgálatot érdem elne a z a k érd és is, h o g y az itt negatív m ódon m eg h atáro zo tt kvantitatív nyelvtípus m ennyire te kinth ető h om ogénnek, azaz milyen hasonlóságokat ill. különbségeket m utatnak olyan nyelvek, m int a m agyar, a finn vagy a cseh.

F elhasznált irodalom B eck er, T h o m as 1996: Z ű r R eprásentation dér V ukallánge in dér deutschen S tandardsprache, Z eitsch rift f ü r t S p ra c h w tssen sc h a tf 15/1, 3-21. B eck er, T h o m as 1998: D a s V okalsystem d é r d eu tsch en Standardsprache, F rankfurt am M ain, L áng D em e L ászló 1961: H angtan, in: T om pa J ó z se f szerk : A m a i m a g ya r n y e lv rendszere I, B u d a pest, A kadém iai K iadó, 57-119. F isch er-Jo rg en sen , Eli 1969: U ntersuchungen zum festen und losen AnschluB, in: H yldgaardJensen, K arl-S teffen S teffensen szerk.: K o p e n h a g er G erm anistische S tu d ien 1, K openhagen, A kadem isk F orlag, 138-164. Fliflet, A lbert L ange 1962: G espannte und ungespannte V okale, Studia L in g u istica 16, 24-28 H eike, G eo rg 1969: S p ra ch lich e K o m m u n iká ljo n u n d lin g u istisc h e A nalyse, H eidelberg, W inter. H inderling, R ó b ert 1982: D as nhd, Phonem /á :/ in synchroner Sicht und die P roblem atik dér A ussprachenorm ierung, G erm án L ife a n d L etters 35, 287-295 Jaco b s, J ö m -M a rtin K ö h ler-B irg it L au b er-O liv er M ertin eit-A n n ette M ö b s-T h o m as P asc h u n k e-A n ja S taeck er-K ai-U w e Stoll 1993: [a] = [a] = [a:] = [a:]? E ine signalphonetische U ntersuchung dér a-Q ualitáten im D eutschen, in: W odarz, H ans W alter szerk.. B eitra g e zű r S ym b o l- u n d S ig n a lp h o n e tik , F rankfurt am M ain, T heo H ecto r, 167-189 Jorg en sen , H ans P eter 1969a: D ie gespannten und ungespannten V okale in dér norddeutschen H o ch sp rach e mit einer spezifischen U ntersuchung dér S tru k tu r ihrer F o rm antfrequenzen, P h o n etic a 19, 217-245 Ja rg en sen , H ans P eter 1969b. Ü ber den In ten sitátsv erlau f beim sogenannten losen und festen AnschluB im D eutschen, in: H yldgaard-Jensen, K .-S . Steffensen szerk : K o p e n h a g er G erm anistische Stu d ien 1, K openhagen, A kadem isk Forlag, 165-186 K assai Ilona 1979: Id ő ta rta m é s kva n titá s a m a g ya r nyelvben, B udapest, A kadém iai Kiadó. K assai Ilona 1994: A fonetikai háttér, in: K iefer F erenc szerk.: S tru ktu rá lis m a g ya r nyelvtan II. F o n o ló g ia , B udapest, A kadém iai Kiadó, 581-667. K oh ler, K laus 1977: T h e p ro d u ction o f plosives, A rbeitsberichte 8. In stitu tfiír P h o n e tik,U niversitát Kiél, 30-110. K o v ács M ag d o ln a 1998: A spektrális m inőség és az időtartam szerepe a m agánhangzók per cepciójában, in. G ósy M ária szerk.: B eszédkutatás 98, B udapest, M T A N yelvtu dom ányi In tézete, 34-46. K rech, E v a -M a ria -E d u a rd K u rk a -E d u a rd S telzig -E b erh ard S to c k -U rsu la S tö tzer-R u d i T eske 1982: G rofies W örterbuch d ér deu tsch en A u ssp ra ch e, Leipzig, VEB B ibliographisches Institut. M ag d ics K lára 1966: A m agyar beszédhangok időtartam a, N yelvtudom ányi K ö zlem én yek 68, 125-139. M an g o ld , M a x -G ü n th e r D ro sd o w sk i-W o lfg an g M ü ller-W em er S ch o lze-S tu b en rech tM atth ias W erm ke 1990: D U D E N 6. A ussprachew örterbuch, M annheim , Leipzig, W ien, Zürich, D udenverlag.

74

K

v a n t it á s

v s

. szo T A ü M irrs/in

M einhold, G o ttfried -E b erh ard S tock 1982: P h o n o lo g ie d é r deu tsch en G eg en w a rtssp ra ch e, Leipzig, VEB B ibliographisches Insitut M eyer, E m s t A lfréd 1904: Z ű r V okaldauer im deutschen N o rd iska S tu d ier T illegnade A d o lf N o reen , 347-356. M eyer, E m st. A lfred -G o m b o cz Z oltán 1909: Z ű r P ho n etik d ér u n g arischen S p ra c h e , U psala, Berling M oulton, W illiam G. 1962: The S o u n d s o f E n g lish a n d G erm á n , C hicago, U niversity P ress N ádasdy A d ám -S ip tá r P éter 1994: A m agánhangzók, K iefer F erenc sz e rk .: S tru k tu rá lis m a g y a r n yelvta n II. F o n o ló g ia , B udapest, A kadém iai K iadó, 42-183 N arahara, Y o sh iy u k i-H iro y u k i Shim oda 1977: A kustisch-phonetische S tudie ü b er die d eutschen V okale, in: O kam oto, T etsuya szerk.: B eitra g e zű r P h o n e tik d es D eu tsch en , H am burg, Buske, 1-37. P oirot, J 1916 S ur la quan tité en hongrois, J o u rn a l de la so c iété F in n o -O u g rien n e 32, 1-44. R am ers, Kari H einz 1988: V o kalquantitát u n d -q u a litá t im D eutschen, T übingen, N iem eyer. R am ers, K ari H einz 1992 A m bisilbische K onsonanten im D eutschen, in: E isenberg, P e te r-K a rl H einz R am ers-H ein z V ater szerk.: Silb en p h o n o lo g ie d e s D eutschen, T übingen, N arr, 246-283. Rausch, A rsen 1972: U ntersuchungen zűr V okalartikulation im D eutschen, in: Kelz, H ein rich A rsen R ausch szerk.: B eitrage zű r P h o n etik d e s D eutschen, H am burg, B uske, 3582. R estle, D ávid 1998: S ilb en sc h n itt - Q uantitát - K opplung. Z ű r G eschichte, C .haraklerisierung u n d R ep ra sen ta tio n d ér A nschlufiprosodie unter dem B lick w in kel einer O szilla tio n ssib en th eo rie, doktori értekezés, kézirat, M üncheni E gyetem . Sendlm eier, W alter F 1981: D ér EinfluB von Q ualitát und Q uantitát a u f die P erzeption b eto n ter V okale des D eutschen, P h o n etica 38, 291-308. Siebs, T h eo d o r 1961: D eu tsch e H ochsprache (B ühn en a u ssp ra ch e), Berlin, A kadem ie Verlag. Sievers, Eduavd 19015 G ru n d in g e dér P ho n etik zű r E m fü h ru n g in d a s S tú d iu m d é r L autlehre in d o g erm a n isch er S p rachen, Leipzig, B re itk o p f & Hártel. S iptár P éter 1994: A m ássalhangzók, in. K iefer Ferenc szerk.: S tru k tu rá lis m a g ya r n yelvta n II. F on o ló g ia , B udapest, Akadém iai K iadó, 183-272. S zabó Pál 1938: L a q u a n tité d e la voyelle accentuée en hongrois, K ézirat. Szüle, A leksander 1966: T he phonem ic status o f N H G [e:], K w a rta ln ik N e o filo lo g iczn y 13, 425-429. T arnóczy, T am ás 1965: A coustic analysis o f H ungárián vow els, S p eech T ransm ission L aboratory, Q u arterly P rogress & S ta tu s R ep o rt, S tockholm , K T H , 8-12. T echm er, Friedrich 1884: N aturw issenschaftliche Analyse und S ynthese dér hörbaren Sprache, In tern a tio n a le Z eitsch rift f i i r allgem eine Spra ch w issen sch a ft 1, 69-170. V ago, R óbert M. 1980. The S o u n d P attern u f H u n gárián, W ashington, G eo rg eto w n U niversity P ress V alaczkai László 1981: L a u tta feln zű r kontrastiven P h o n etik V n g a risch -D eu tsch , Szeged, JA TE. V ennem ann, T heo 1991: Syllable structure and syilable cut prosodies in m odern S tandard G erm án, in: B ertin etto , Per M arco-M íchael K en sto w icz-M ich ele L o p o rcaro szerk : C ertam en P h o nologicum II: P a p ers fr o m the 1990 C ortona P h o n o lo g y M eetin g , 211-243. V ennem ann, T heo 1994: U niverselle N uklearphonologie mit epiphánom enaler S ilbenstruktur, in: Ram ers, Kari H ein z-H einz V ater-H en n in g W ode szerk.: U niversale p h o n o lo g isch e S tru kturen u n d P ro ze sse, Tübingen, N iem eyer, 7-54.

75


W ángler, H an s-H ein rich 1964. A tla s deu tsch er S p ra c h la u te, B erlin, A kadem ie V erlag W eiss, R u d o lf 1976: The P ercep lio n o f Vowel L en g th a n d Q u a lity in G erm án: A n E xp erim en ta l-P h o n etic In vestig a tio n , H am burg, B uske W iese, R ichard 1988: S ilb isch e u n d lexikalische P honologie. S lu d ien zu m C hinesischen u n d D eu tsch en , Tübingen, N iem eyer W iese, R ichard 1996: The P h o n o lo g y o f G erm á n , O xford, Clarendon. W od arz, H an s W a lte r-K ia ra W o darz-M agdics 1971: B eitrage zu einer kontrastiven P honetik des D eu tsch en und U ngarischen I. V okalquantitát und V okalqualitat, P ho n eíica 24, 116-124. W urzei, W o lfgang U llrich 1981: Phonologie: S egm entale S truktur, in: H eidolph, Kari E ric h W alter F iam ig -W o lfgang M o tsch szerk.: G rundzüge einer d eu tsch en Grammatika Berlin, A kadem ie V erlag, 898-993. Z w im e r, E b e rh a rd -K a rl Z w im e r 1937: P honom etrischer B eitrag zűr F rage dér n eu h o ch h d eu tsch en Q uantitát, A rc h ív f ú r vergleichende P h o n e tik 1, 96-113

76

M

ó d o s ít ó k és a r g u m e n t u m o k a

F R A N C IA N É V S Z Ó I S Z E R K E Z E T B E N G éc seg Z su z sa n n a

I. A z általán o san elfo g ad o tt elem zésm ó d szerint a fran c ia N P -b en a főnévi fejtől balra, illetve jo b b ra álló A P a m ódosító szerepét tölti be, m íg a fejet követő P P -k egy része szintén m ód o sító k én t, m ás része pedig argum entum ként v ise lk e d ik 1. A z ( l) - e s példák a fej-m ó d o sító szerkezetet, a (2)-es példák pedig a fej-argum entum szerkezetet illusztrálják: (1 ) a

b

un g ra ve p ro b lé m e ‘egy súlyos p ro b lé m a ’ un clébut p a rle m en la ire egy vita p arlam enti 'eg y parlam en ti v ita ’

c

le livre su r la table a könyv - O N az asztal 'a könyv az a sz ta lo n ’

(2) a

le h vre de P ierre a könyv -N EK P eter 'P é te r k ö n y v e’

b

c

V a rn v é e des troupes a K osovo a m egérkezés -N E K csapatok -B A K oszovó 'a csap ato k m eg érk ezése K oszovóba' un lívre sur le Sahara egy könyv -R Ó L a S zahara 'egy könyv a Szaharáról

M íg az ige körüli elem ekről viszonylag könnyű eld ö n ten i, hogy adjun k tu m o k n ak vagy bővítm én y ek n ek tek in th etők, az NP összetevőnek szintaktikai viselkedése nincs m in d ig összh an g b an az adju n k tum és bővítm ény fogalm ain ak általán o s kritérium aival. Ez a tan u lm án y arra a kérd ésre keresi a választ, hogy m i alap ján tek in th etjü k az A P-t (leg aláb b is egy cso p o rtját), illetve egyes P P -ket ad ju n k tu m o k n ak , m ás P P -ket pedig a főnév vonzatának, to vábbá az így elk ü lö n ített összetevők m ilyen h ierarc h ik u s viszonyban vannak az N P fejével.

1A-z: "altaianosan elfogadott" kífejezes most a generativista hagyomanyokra epulö, illetve azokra valamilyen módon reagáló formalista irányzatokat takarja. A francia nyelvészeti hagyomány ugyanis még a magukat "modemnek" valló grammatikákban (Maingueneau 1994, Riegel et al 1994) sem különíti el a módosítót az argumentumtól az NP-n belül, hanem összefoglaló néven "complément du nőm" (a íbnev bővítményedként emlegeti őket

77

G éc seg Z suzsan n a

A II. részben az ad ju n k tu m o k ra és b ővítm ényekre v onatkozó szerkezeti k rité riu m o k at veszem sorra, és m eg m u tato m , m ilyen prob lém ák at vetnek fel ezek a k ritériu m o k az N P -n belül. A ü l. részb en ism ertetem és érték elem A beillé-nek és G odardn ak (A b eillé-G o d ard 1997) az H P S G k eretéb en k idolgozott m egoldását, végül a IV részb en felv ázo lo m saját m eg o ld ási ja v a sla to m a t ugyanezen elm életi k eretb en 2. IL I. A klasszik u s g en eratív g ram m atik a a következő k ritérium ok alap ján különíti el egym ástól a m ó d o sító és az arg u m en tu m fo g alm át1 a) A m ód o sító m in d ig elhagyható, m íg az argum entum szintaktikai realizációja so k szo r kötelező. b) A "fejkezdő" n y elv ek ben (am ily e n a fran cia is) a vonzatszerü argum entum bázis p o zíció b an a fej u tán áll, a m ód o sító (típusától függően) állhat a fej előtt is. c) A m ó d o sító k szám a elv b en k o rlátla n u l növelhető, m íg az argum entum ok szám a a fej arg u m en tu m k ereté n ek m eg felelő en kötött. d) H a m ó d o sító t k ap cso lu n k egy kategóriához, az nem eredm ényez k ateg ó riav áltást, az arg u m en tu m k ap cso ló d ása ellen b en új k iterjesztést hoz létre. e) A fej az arg u m en tu m ára róhat szelek ció s m egkötést, a m ódosítóra viszont nem . M in d ezen k rité riu m o k egy X '-konvenciós keretben olym ódon tü kröződnek, hogy ha az arg u m en tum v o n zatszerü , a k k o r fejh ez já ru l (vagyis X °-h o z), ha az alany szerepét tölti be, ak k o r S p ec-p o zíció b a kerül, a m ó d o sító p edig az ad ju n k tu m pozíció jáb an áll, vagyis C h om sk y 1995 sz ellem éb en - rek u rzív an k ap cso ló d ik egy fejhez vagy egy m axim ális kiterjesztésh ez: (3) a b c d

[ x 'X ° C om pl] f x p S pec X'] f x p X P Adj] [X o XO A d j]4

M en n y ib en alk alm azh ató k ezek a k ritériu m o k a fran c ia N P -re? II.2.1. A je lz ő i m ellék n év gyakorlatilag m indig fakultatív összetevő, a főnév v o nzatak én t m eg ielen ő PP pedig legtöbbször elhagyható, csupán a tulajdonságot (form a, szín, ár stb.) je lö lő főn ev ek esetéb en kötelező: (4)

J ' ai beau co u p a tm é ce film (sur les anim aux). É n A U X 1PER S SG nagyon szeret ez film -RÓ L az állatok 'N ag y o n tetszett ez a film (az á lla to k ró l).’

' Ezúton szeretnek koszónetet mondani Szecsényi Tibornak, Maleczki Mártanak és Kenesei Istvánnak, valamint a tanulmány bírálójának a dolgozat elkészítése során nyújtott értékes tanacsaiert Az előforduló hibákén termeszetesen minden felelősseg az enyém 3 A "modosító" kifejezés a generatív grammatikában - és, mint látni fogjuk, a Fej-vezerelt FrázisstrukturaGrammatikában is - az adjunktum szerkezeti konfigurációjának felel meg, az argumentum pedig ugyanezen elméletekben a bővítmény, illetve az alany szerkezeti pozíciójában áll

4Az adjunktum persze balról is kapcsolódhat a megfelelő kategóriahoz; ha mozgatással jut el a pozíciójába, akkor mindig baloldalt áll (cf. Chomsky 1995)

78

M ó d o s ít ó k é s a r g u m e n t u m o k a f r a n c i a n é v s z ó i s z e r k e z e t b e n

La co u leu r de ma voiture est bleue. A szín -N A K az én PO SS autó van kék ‘Az au tó m színe k é k .’

(5) a

b

*La co u leu r est bleue 5 A szín van kék 'A szín k é k .’

n .2 .2 . A m i a fej körüli összetevők po zíció ját illeti, a PP m in d en körü lm én y ek között a fej után áll, ám ez nem feltétlenül je le n t kö zv etlen szom szédságot, hanem a két elem k özé további elem ek is ék elő d h etnek: le d épart de P ierre p ré cip ité az eltávozás -N E K P éter sietős

(6) a

b

le dép a rt p ré c ip ité de P ierreb az eltávozás sietős -N E K P éter ,P éter sietős eltáv o zása’

(7) a

une robe su perbe de D ior egy ruha cso d álato s -N A K D ior

b

une robe d e D io r superbe egy ruha -N A K D io r csodálatos ‘egy cso d álato s D io r-ru h a’

(8,1 a

une lettre trés u im able de P a u la són d ire cteu r egy levél nagyon kedves -N A K Pál -H O Z az ő igazgató

b

'■‘une lettre de P a u l trés a im a b le a són d ire cteu r egy levél -N A K Pál nagyon kedves -H O Z a z ő igazgató

^ Az ilyen főnevek bővítményének kötelező voltat rermészetesen a determináns megválasztása is befolyásolja egy mutató determináns már nem igényli a PP jelen etét (c f Cetté couleur ne me p la ii p á s - 'Ez a szín nem tetszik nekem1), a határozott nevelő viszont igen. ’ .Amint a tanulmány bíraloja rámutat, (6)b feltehetőleg az úgynevezett alapszórendet reprezentálja. Ezt az is alátámasztja, hogy' az alapszorendet nem befolyásolja a konstituensek súlyossága, a jelölt szórendet viszont igen a le départ extrémemenl p recipilé de Pierre a távozás rendkívül sietős -NEK Peter ‘Péter rendkívül sietős távozása’ b

> te départ de la petite fille hongroise précipne a távozás -N A K a kis lány magyar sietős 'a magyar kislány sietős eltávozása’

Ez a tanulmány minden egyes elfogadható szórendet egyenrangúnak kíván tekinteni, ezért nem veszi figyelembe azokat az - esetenként nem szintaktikai - kritériumokat, amelyek bizonyos szórendeket preferáltnak tekintenek

79

G éc seg Z su z sa n n a

(9)

c

une lettre d e P aul á só n d ire cteu r trés a im a b le1 egy levél -N A K P ál -H O Z az ő igazgató nagyon kedves ‘P ál n agyon kedves levele az ig azg ató jáh o z’

a

les électio n s p résid en tielles de F ra n cé a választáso k elnöki -N A K F ranciaország

b

*les électio n s d e F ra n cé p ré sid en tielles a v álasztáso k -N A K F ranciaország elnöki ‘a franciaországi eln ö k v álasztáso k ’

A (7)-(9)-es szerk ezetek b ő l az is kitűnik, hogy a jelző és a prepozíciós bővítm ény sokszor de n em m in d ig - tetsző leg esen felcserélh ető eg y m ással8. U gyanez vonatkozik arra az esetre is, a m ik o r több p rep o zíció s vo n za t követi egym ást: (10) a

b

í a r n v é e des enfants á P aris az érkezés -N E K a gyerekek - B A P árizs Varrivée a P a ris des enfants az érk ezés - B A P árizs -N E K a gyerekek 'a gyerekek m eg érkezése P á riz sb a ’

(11) a

le lívre d e m a ths de P ierre a könyv -N E K m atek - N E K P éter

b

*le livre d e P ierre de m aths a könyv - N E K P éter -N E K m atek 'P é te r m atem atik ak ö n y v e’

A je lz ő i m ellék n ev ek h árom alosztályba so ro lh ató k aszerint, hogy m ilyen pozícióban állh a tn a k a fő n év h ez kép est (cf. G révisse 1969, R iegel et al. 1994)9. A z első csoportba azo k a m ellék n ev ek tarto zn ak , am elyek csak a főnév előtt fordulnak elő; ilyenek többek k ö zö tt a gyakran haszn ált és legfeljebb két szótagból álló je lz ő k (pl. bon j ó ’, p e tit 'kicsi', b ea u 'szép') A m áso d ik alo sztályt a főnév után álló m elléknevek alkotják; ide tartoznak a szín-, form a- és n épnevek, valam int az úgynevezett relációs m elléknevek. A legtöbb m ellék n év kétségkívül a h arm ad ik csoportba sorolható: ezek a m ellék n ev ek tetszőlegesen

7 A (7) és (8) példák AbeiUe - Godard 1999-ből számláznák További példákhoz lásd az említett művet 8 Ez a megállapítás az általam megkerdezett francia anyanyelvű beszélők nyelvhasználatát, valamint az elmeleti igényű szakirodalom adatait tükrözi, de nincs feltétlenül összhangban a normatív igényű nyelvtanok szabályaival. így például Riegel et aJ. 1995 kizarólag azt a verziót fogadja el, amikor a jelző közelebb all a főnévhez, mint a prepozíciós bővítmény: la répom e négalive de P ierre vs *líl réponse de P ierre négative a válasz nemleges -N E K Péter a válasz -NEK Péter nemleges lPeter nemleges válasza’ 9 A generatív grammatika (cf Longobardi 1999), tekintettel a jelző pozíciójára más nyelvekben, azt tekinti alapesetnek, amikor a melléknév m egelőzi a főnevet; az etlől eltérő helyzet a főnév "felfelé" mozgatásának eredménye

80

M ó d o s ít o k

é s a r g u m e n t u m o k a f r a n c ia n é v s z ó i s z e r k e z e t b e n

á llhatn ak a főnév elő tt, illetve tap asztalh ató a je le n té s ü k b e n 10: (12) a

une a g ré a b le so irée egy k ellem es este

b

une so irée a g réa b le egy este k ellem es "egy k ellem es e s te ’

után,

anélkül,

hogy

k ü lönösebb

m ódosulás

volna

11.2,3. Egy főnévhez több m elléknév is k apcsolható, és egym áshoz viszonyított h elyzetü k (h ató k ö rü k ) h ierarch ik u san ábrázolható, m égpedig a következő szabály szerint (cf. K im 1995): (13)

M m é l a la cso n ya b b szinte! fo g la l e l eg y m ellékn év eg y konstituenshierarchiúban, a n n á l közelebb van a fő n évh ez.

M ás szóval, m m el táv o lab b van egy m elléknév a főnévtől, annál tágabb lesz a h atóköre a többi m ellék n év felett: (1 4 )

la n o u velle elü sse p u h tiq u e hongroise az új osztály p olitikai m agyar ,az új m agyar politikai o sz tály ’

(15)

un h a u t re sp o n sa b le m ilitaire h b a n a is egy m agas felelő s katonai libanoni ‘egy je le n tő s lib anoni katonai v ezető ’

Fel kell azonban figyelnünk valam ire: ilyen hierarch ik u s elrendeződést csak ab b an az esetb en tap asztalu n k , ha az egym ás m elett álló m ellék n ev ek sorában legfeljebb egy kvalifik áló m ellék n ev et találu n k , a tö b b iek n ek (vagy ak ár m indnek) szükségképpen relációs m ellék n ev ek n ek kell le n n iü k 11, vagyis a h ierarc h ik u s k ap cso lat elsősorban a reláció s m ellék n ev ek közö tt érvényesül. H a m égis szerepel egy kvalifikáló m ellék n év a kifejezésb en , az term észetesen vagy a főnév előtt, vagy a relációs m ellék n ev ek után fog állni. B árm elyik lehetőséget választjuk, a leg tág ab b h ató k ö re a k v alifik áló m elléknévnek lesz: vagy azért, m ert a főnév előtt á ll12, vagy pedig azért, m é n ő van a legtávolabb a főnévtől. H a viszo n t két k v alifikáló m ellék n ev et ta lá lu n k a főnév m ellett, nem találu n k h ató k ö n k ü lönbséget közöttük. E n n ek m egfelelően a (16)-os szerkezet je lz ő i azonos h atók ö rü ek n ek tek in th ető k , viszonyuk közelít a m ellérendeléshez:

luNémi jelenteskulonbseg persze tetten erhető minden esetben, am ez nem befolyásolja a két poziciótipus igazsagfeketeles ekvivalenciájat, es elsősoiban a hangsúlyviszonyok eltérő voltából eredeztethető, c f Nolke 1996

“ (11) es (12) magyar fordítását ugyanezt a szabályi tükrözik, eltérés csupán a kvalifikáló melléknevek hatokoreben van Itt a magyar es a francia megfelelők közti különbség akár önkényesnek is mondható “ Az a megszorítás, hogy' a főnév előtti melléknevek nagyobb hatókörűek, altalanositasában. hanem a tanulmany bírálója hívta fe! rá a figyelmemet.

81

nem

szerepel Kim

G éc seg Z su zsa n n a

un ste a c k ép a is (et) b ien sa ig n a n tn egy m arh asze le t vastag és jó l véres ‘egy v astag, véres m a rh a sz e le t’

(1 6 )

V izsg álju k m o st m eg a vonzatnak tek in tett P P -ket. M ilyen érvek tám asztjá k alá, hogy ezek v aló b an a főnév argum entum ai? A g en eratív g ram m atik á b an általán o san elterjed t hipotézis, hogy az N P belső szerk ezete a m o n d at felép ítésév el an aló g von áso k at m utat. Ez különösen érvényes a p red ik atív fő n ev ek re, am elyek nagy része igéből képzett (ezek az úgynevezett n o m in alizáció k , c f C h o m sk y 1970), hiszen ez utóbbiak m integy "öröklik" az ige arg u m en tu m szerk ezetét, olym ódon, hogy az ige alan y án ak és esetleges v onzataínak az N Pn belül a főnév p rep o zíció s vonzatai felelteth ető k meg. A d e prepozícióval bevezetett b ő v ítm én y ek egy része - a nem pred ik atív és a p redikatív főneveknél egyaránt - b irtokos d eterm in án ssal h ely ettesíth ető , am ely nem m ás, m int az N P alan y a (cf. C hom sky 1970, M iln er 1977, 1982). V o ltak ép p en ezzel m agyarázható az is, hogy bárm ilyen főnévhez k ap cso ló d h at b irto k o s vonzat, ép p en úgy, ahogy (a k iterjesztett projekciós elv értelm ében) m in d en rag o zo tt igének van alanya. A z igéktől eltérő en azonban ez az alany nem je len ik m e g k ö telező en a szerk ezetben. A z ilyen P P -ket M iln er (1977, 1982) g en itivu so k n ak nevezi. A g en itiv u so k osztály a azonban - am in t az M iln er elem zéseib ő l kid erü l - távolról sem h o m ogén: csak egy részü k h elyettesíthető a de + hangsúlyos névm ás sorral, vagyis c sak ez utób b i cso p o rtró l állíth atju k azt, hogy a de prepozíció vonzatai (ilyen a (17)-es szerk e zet); az o ly an g en tiv iu st pedig, am elynek nem felelteth ető m eg az előbb em lített n év m ási szerk ezet, egy d e esetjelölővel felruházott N P -nek tekinti ( c f (18)): (1 7 ) a

b

(18) a

b

II y a q u a tre ta b lea u x de V e rm e e rá A m sterdam . V an négy kép -N EK V erm eer -B Á N A m szterdam .N égy V erm eer-k ép van A m sz terd am b an .’ II v a q u a tre ta b lea u x de lui á A m sterdam . Van négy kép -N E K ő -B Á N A m szterdam ‘N égy k ép van tő le A m szterdam ban. ’ L a m a iso n d e P a u l est tuute blanche. A h áz -N A K Pál van egészen fehér ‘Pál háza h ó fe h é r.’ *Lu m a iso n d e lu i est toute blanche. A ház -N A K ő van eg észen fehér ‘A h áza h ó fe h é r.’

13 Az, hogy az azonos hatókörűnek tekintett melléknevek mégsem mindig alihatnak tetszőleges sorrendben a francia nyelvben, inas, nem hatokon természetű ervekkel magyarazhato Úgy tűnik továbbá (c f AbeilleGodard 1999), hogy ez a sorrend korlatozottabb a főnév előtti, mint a főnév utam mellékneveknél: u n g tn til peín chien *uti p e iu génül chien egy aranyos kicsi kutya egy kicsi aranyos kutya egy aranyos kicsi kutya' un chien noir mechanl un chien m é d iá m noir egy kutya fekete harapós egy kutya harapós fekete 'egy harapós fekete kutya/egy fekete harapós kutya’

82

M Ó D O SÍT Ó K

US A R G U M E N T U M O K A F R A N C I A N É V S Z Ó I S Z F R K F Z F . T B F N

A gerutivusok szin tak tik ai v iselkedését és szem antikai in terp retáció ját G odard (1988) vizsg álta a leg részleteseb b en . C so portosításának alap ja a bővítm ény által h o rdozott tem atik u s szerep fajtája, és arra a köv etk eztetésre ju t, hogy az esetjelö lt N P-k a lk ateg o rizált bő v ítm én y ek , a P P -k egy része alkategorizált, m ás része p edig nem . M e g állap íth a tju k teh át, hogy a bővítm énynek tek in teti P P -k bizonyos típusa v alójáb an esetjelö lt N P , a csoport egészéről pedig kim u tath ató , hogy a főnév a rg u m en tu m k eretét alkotják. 11.2.4. A z arg u m en tu m és m ódosító közti disztrib ú ció s k ü lönbséget egy konfigurációs keretb en a kateg ó riav áltás, illetve a k ategória-m egtartás je le n sé g e is tükrözi. E bben a tek in tetb en nem feltétlen ü l lesz különbség az N P-n belül argum entum és m ód o sító között, éppúgy, ahogy a v ele szo ro san összefüggő legelső kritérium - a m ód o sító elhagyható volta vs. az arg u m en tu m g yakran kötelező vonzatként (vagy alanyként) v aló m eg jelen ése - sem alk alm azh ató ered m én y esen az N P esetére. M in d ezek következtében, és am iatt is, hogy a je lz ő és a p rep o zíció s bővítm én y sok esetben felcserélh ető egym ással, az ilyen jelző s, bővitm én y es vagy azo k n élküli N P -k disztrib ú ció ja m egegyezik: (19) a

les tro is am is a három barátok ‘a három jó b a r á t’

b

les irois am is m sépurables a három barátok elv álaszth atatlan o k 'a három elv álaszth atatlan jó b a r á t’

c

les trois a m is de X a v ie r a három b aráto k -N A K X avér 'X a v é r három b a rá tja ’

d

les trois am is m sép a ra b les de X a vier a három barátok elv álaszth atatlan o k -N A K X avér 'X a v é r három elv álaszth atatlan b a rá tja ’

11.2.5. A z utolsó kritériu m a szelekciós m egkötésekre vonatkozott. A m int azt m ár láttuk a (II.2.3 ) pon tb an , a b ővítm ényi PP (és esetjelö lt N P ) vagy egy predikatív főnév v onzatak én t je le n ik m eg, vagy p edig az N P alan y án ak m egfelelteth ető összetevőként. H a tovább v isszü k a m o n d at és az N P közti an aló g ia g ondolatm enetét, ak k o r elvárhatjuk, hogy a főnév ugyanúgy k épes szelek ciós m eg k ö tések et róni a bővítm ényeire, m int ahogy az ige az argum entum aira: (20) a

b

le sa c de P ierre a táska -N E K P éter 'P é te r tá sk á ja ’ *le sac de la question a tásk a -N E K a kérdés ’a kérdés tásk ája'

83

G éc seg Z suzsan n a

P ersze egy fej bizo n y o s m érték ig a m ódosító szem antikai tartalm á ra is "érzékeny”, így ez a k rité riu m általáb an csak fen n tartáso k k al alkalm azható: une idée o n g in a le egy gondolat ered eti 'e g y ered eti g o n d o la t’

(2 1 ) a

b

?une id ée verte egy g o n d o lat zö ld ,egy zö ld g o n d o la t’

A (2 1 .b ) szerk ezet m etafo rik u sán is értelm ezh ető , és je lz ő s szerkezetekre. A reláció s m ellék n év re azonban szo ro s szem an tik ai k ap cso latb an van a főnévvel, illeszth etü n k tetszés szerin ti reláció s m ellékneveket.

ez általán o sság b an is je lle m z ő a úgy tűnik, m in d ez nem érvényes: am en n y ib en az utóbbihoz nem A (22.b) szerkezet m etaforikus

értelm ezést sem tesz lehetővé: (22) a

b

I'année sco la ire az év iskolai ,az isk o laév ’ *l'année ca rd ia q u e az év szív‘a szív -év ’

11,2.6. E rész ö sszefo g lalása k ép p en azt m ondhatjuk, hogy az argum entum és m ó d o sító e lk ü lö n ítésére m eg fo g alm azo tt k ritérium ok a következő szerkezeti p roblém ákat vetik fel: a ) A fő n év n ek csak n tk a esetek b en van kötelező bővítm énye, gyakran a vonzat ép p ú gy elhagyható, m in t az adjunktum . b ) A főnév bő v ítm én y e legtöbbször ugyanolyan d isztribúciójú, m in t az adjunktum . c) A p rep o zíció s bőv ítm ény nem szükséges, hogy közvetlenül kapcsolódjon a fejhez, h an em a je lz ő m eg is előzheti, bizonyos korláto záso k m ellett. A leg u to lsó m eg állap ításb ó l egyenesen következik a kérdés: az N P szerkezeti h ierarc h iá já b an m ily en k iterje sztésű összetevőhöz kapcsolódik a bővítm ény és m ilyenhez az ad ju n k tu m ? H a a fej és a bővítm ény közé csu p án egy zéró -k iteijesztésű je lz ő ék elő d h etn e, a k k o r ez m eg erő síten é a generatív gram m atik a alaphipotézisét, m ely szerint a bő v ítm én y m in d ig lex ik ális (zéró-kiterjesztésű) fejh ez járu l. A (23)-as szerkezetből a zo n b an k id erü l, hogy a PP-t vonzattal és m ódosítóval is rendelkező, vagyis m axim ális k iterje sztésű je lz ő is m egelőzheti: (23) a

un iivre trés fd cile a lire su r P aris egy könyv n agyon könnyű P R E P olvasni -R Ó L P á n z s

b

un livre su r P a ris trés facile u lire egy könyv -R O L P án zs nagyon könnyű PR E P olvasni ‘egy n agyon könnyen olvasható könyv P árizsró l’

84

M O P O S i r Ó K ÉS A R G U M E N T U M O K

a

FRANCIA NÉVSZÓI SZKRKhZETBKN

A g en eratív k eretb en végzett elem zések (C inque 1990, R o u v e ret 1994, L ongobardi 1999) ab b an látják a p ro b lém a m egoldását, hogy egy fu nkcionális k ateg ó riák at is tartalm azó h ierarc h ik u s szerk ezetb en a v onzat közvetlenül a főnévi fejhez kapcsolódik, a m elléknév p ed ig m eg elő zi a fő n ev et, m ajd a k ü lö n féle szórendi változatok úgy jö n n e k létre, hogy a főnév felfelé m o zo g a stru k tú rában, és így a m elléknév elé kerül. N em világos azonban, hogy m i teszi szükségessé a fej m ozgatást a szabad szórendi változato k esetében. H a a k o o rd in áció tesztjén ek is alávetjük az ilyen szerkezeteket, a k k o r láthatjuk, hogy nem csu p án a je lz ő , h anem a bővítm ény is ren d elk ezh et széles hatókörrel koo rd in ált N P-k felett (a (24)-es (2 5 )-es p éld ák A b eillé-G odard 1996-ból szárm aznak): (24)

jeles tra va u x d 'u rb a n tsm e eí d es a m én u g em en ts de v o in e j im portants D E T m u n k á k -N A K városfejlesztés és D E T rendezés -N EK út je le n tő s 'je le n tő s [v áro sfejlesztési m u nkálatok és ú tép ítése k ]’

(25)

de sü í-d isa n t [Jih el fr é r e s ] de m m istres D E T állító lag o s fiúk és testvérek - N E K m iniszterek 'állító lag o s m in isztergyerekek- és te stv é re k ’

(26)

jl'a rrrvée inattendue el le départ p r é c ip tlé jd e P aul a m egérkezés v áratlan és az eltávozás sietős -N E K Pál 'P á l váratlan m eg érkezése és sietős eltá v o z á sa ’

M indez k étség essé teszi azt az alapfeltevést, hogy a főnév bővítm énye lexikális fejhez járu l. A kö v etk ező részben egy olyan elm életi k eretb en folytatom az elem zést, am ely a gen erativ ista m eg k ö zelítéstő l eltérő en kizárólag a "felszíni szerkezetre" összpontosít, nem tartalm a z m ozgatást, és en n ek m egfelelően fun k cio n ális k ateg ó riák at sem. III A fran cia nyelv főbb szerkezeteiről generatív keretben m ár szám os elem zés született. Az utóbbi év ek b en fokozott érd ek lő d és figyelhető m eg olyan form alizm usok iránt, am ely ek - felh aszn álva a chom skysta irányzat je le n tő se b b eredm ényeit tran szfo rm áció k n élkül, k o m p lex je g y stru k tú rák ra és azokon m űködő általán o s alapelvekre tám aszk o d v a kísérlik m eg leírni és m agyarázni az egyes nyelvekre je lle m z ő szerk ezettíp u so k at. A z egyik legjobban k id o lg o zo tt és széleskörűen alkalm azott nem tran szfo rm áció s elm élet P o llard és Ság F ej-V ezérelt F rá zisstruktúra-G ram m atikája (H P S G )14. A fran cia nyelv N P-it ebben a keretben A beillé és G odard (1997, 1999) vizsgálta, első so rb an az N P ö sszetevőinek sorrendjére összpontosítva. A következőkben az ő elem zéseik et fogom ism ertetn i i n . l . A b eillé és G o d ard (1997, 1999) m egoldása arra az alap g o n d o latra épül, hogy az összetevők szin tak tik ai k o m p lex itása ("súlya") kom oly befolyással bír a szerkezetben b etö ltö tt szintaktikai p o z íc ió ju k ra 15: a szin tak tik ailag kevésbé k o m plex ("könnyű") elem ek igyekeznek közel kerülni a lex ikális fejhez, a k o m p lex ("n eh éz”) elem ek a lexikális fejtől távolab b helyzkednek el, m íg a közepes k o m p lex itású ak egym ás közti sorrendje szabad.

■4Az HPSG legújabb verziójának reszletes ismerteiései Pollard-Sag szerkezeteinek HPSG-ben történő elemzéseiről lásd Abeillé 1993-t 15 A szintaktikai komplexitás formalizálasát Wasow (1996) végezte el

85

1994 tartalmazza, a francia nyelv

G í .c s k ; Z s u z s a n n a

E nnek m eg felelő en a lex ik o n ban szereplő elem ek ném elyike specifikálva lehet a "súly" (W G T ) jeg y re n éz v e 16 (lile, illetve n-lite jeg y ű ek ), és ugyanígy a lexikális elem ek kom b in áció i - bizonyos szabályoknak en gedelm eskedve - a h te illetve n-lite jegyek valam ely ik év el fognak ren d elkezni (esetleg alu lsp ecifik áltak lesznek ezekre a jegyekre nézve) A W G T jeg y teh át egyrészt a lexikon elem eit, m ásrészt pedig a m ondat szerk ezetéb en b etö ltö tt p o zíció k at jellem zi. A nyelv je le in e k h ierarch iáját és a hozzájuk ren d elt jeg y sp ecifik áció k a t a következőképpen ábrázolhatjuk: (27)

je l szó lite

frázis n-lite

lite n-lite D T R S [W G T lite]

A lexikon elem ei, vagyis a szavak szintjén a n -h te je g y e t olyan szavak kapják meg, am ely ek egy h te jeg y ű elem lehetséges projekciójával k om m utálnak, ilyenek például a (n év elő tlen ) tu lajd o n n ev ek , m ivel azok azonos disztribúciójúak egy névelős köznévvel. E bből k ö v etk ezik , hogy a k öznevek a lite jeggyel rendelkeznek. E gyes lexikális elem ek alulsp e cifik áltak lesznek a W G T jeg y re nézve, ilyenek például bizonyos m elléknevek. E zek je lle m z ő tu lajd o n ság a az lesz, hogy egyaránt előfo rd u lh atn ak olyan pozíciókban, am ely ek h te m ellék n ev ek n ek vannak fenntartva és olyanokban, am elyekben csak n-lite m ellek n ev ek allhatnak. A lu e jeg y ű szavakból (például koordinációval) összeállított szerkezet bizonyos p o zíció k b an úgy viselkedhet, m int egy lite je g y ű szó - az ilyen frázishoz (pozíciójánál fogva) a lite je g y e t rendelhetjük. A z ettől eltérő frázis az alapesetnek (default-eset) felel m eg, és a n tm -h te jeg y et kapja. A frázisok ö sszetev ő in ek kapcsolódására A beílle es G odard (1997) az alábbi kö zv etlen d o m in an cia-szab ály o kat (ID -szabályok) állítja fel (28)

ID -szabályok: 1. XP fej, C O M PS f n-lite lite u X P - > f e j , ADJ* in. X P -> fej, C O M P S ", ADJ* n-lite lite

S zavakkal kifejezve ez azt je le n ti, hogy a fej argum entum szerkezetének m egfelelően kötött szám ú, tetsző leg es kom plexitású bővítm ények a h te fejh ez kapcsolódnak, és egy m ásn ak testv ér-ö sszetev ő i lesznek. A z adjunktum ok, m elyeknek szám a elvben korlatlan , h te es n -h te fejh ez egy aránt járu lh atn ak , és - a vonzatokhoz hasonlóan - lehetnek egy m asn ak testvér-összetevői. A ( in .) szabály a francia nyelv azon sajátosságáról kíván szám o t adni, hogy bizonyos b ő vítm ények és adju n k tu m o k egym ással felcserélh ető k az N P belsejeb en E zek az összetevők a szabály értelm éb en h te fejhez kötődnek, és m indnyájan azonos szinten h elyezkednek el.

lf’ H íís ü / i Io e lv e ri a la p u l a S a d l e r e s A n u j i d ( 1 9 9 4 ) á l l a l b e v e z e t e t t L E X j e g y k ü l ö n b s é g e k r ő l lá s d A b e il l e - G o r a r d U 9 9 7 ) - e i

A k e l i n e ^ k o ^ e j j l e s ku A 'j

M Ó D O S ! I OK h S A R G U M E N T U M O K A I R A N C IA N É V S / O I S / E R K I / I I Hl N

A (2 8 )-b an felso ro lt szabályok alap ján két, a tan u lm án y szem pontjából je le n tő s köv etk eztetés is lev o n h ató - az egyik a keret-e lm éle t egy tulajd o n ság á ra, a m ásik p ed ig a fran cia nyelv egyik sajáto sság ára utal: a) A "fej" fogalm a - a g enerativista felfogással ellen tétb en - nem feltétlenül zéró k iterjesztésű k ateg ó riát takar, hanem a "fejség" tu lajd o n ság a (a "fej" jeg y ) a lex ik ális fej összes k iterjesztésére, így a m ax im ális k iterjesztésre is öröklődik. b) H a elfo g ad ju k A b eillé és G odard m egközelítését, akkor a francia nyelv szerk ezetét m eg leh ető sen laposnak kell feltételezn ü n k , ahol m ég adju n k tu m o k és bőv ítm én y ek is leh etn ek egym ásnak testv é r-ö sszetev ő i17. A (ii.) ID -szabályt A b eillé és G odard (1997) egy kis kiegészítéssel látja el, am ely a frázis k om p lex itására vonatk o zó in fo rm áció k at tartalm azza: ii./a. fej-A D J frázis => fW G T I vagy n-lite] D T R S [W G T 1] E z a m egkötés annyit je le n t, hogy ha a fej lile jeg y ű , ak k o r a hozzá kapcsolódó ad ju n k tu m (o k ) is az(ok), to vábbá ha a fej n -h te jeg y ű , akkor ugyanilyen m ódon specifik ált(ak ) az ad ju n k tu m (o k) is. A bban az esetb en , ha m indnyájan h te jeg y ű ek , a k k o r a kap o tt frázis op cio n álisan a lile jeggyel rendelkezhet, m inden m ás esetb en n -h te frázis az eredm ény A z ID -szabályok sem m iféle m egkötést nem tartalm a zn ak a bővítm ények egym áshoz viszonyított so rrendjét illetően A z adjunktum ok so rren d jét a (ii./a.) kiegészítés korlátozza, am en n y ib en elő írja, hogy a h te adjunktum közelebb van a lexikális fejhez (és h ierarch ik u san alacso n y ab b an is van), m int a n -h te adjunktum . Igaz, ez a "távolságbeli eltérés" a két típ u sú adju n k tu m között A beillé és G odard (1997, 1999) vizsgálatai alap ján nem fog m eg n yilvánulni az NP összetevös szerkezetében, m ivel k onstituens-tesztekkel igazolják, hogy a főnévtől b alra eső je lz ő m indig h te jeg y ű , a fönév után álló p edig m indig n -h te jeg y ű lesz. E z azo k ra a m elléknevekre is érvényes, am elyek m indkét pozícióban e lő fo rd u lh atn ak , sőt, a lex ik o nban eleve h te jeggyel felru h ázo tt (vagyis elvileg csak a főnév előtt elő fo rd u ló ) m ellék nevek a je lz e tt szó után állnak, ha bővítm ényt kapnak, hiszen az így létrejött frázis m ás szü k ségképpen n -h te lesz: (29) a

un g ra n d avu n lu g e egy nagy előny 'nagy e lő n y ’

b

*un p lu s g ra n d que p ré v u avim luge egy K.FOK nagy m int várt előny

c

un ava n la g e p lu s g r a n d que p ré v u un p lu s

g ra n d avun lage que p révu '*

1 A (ii ) ID-szabaly nyílva hagyja azt a kérdést, hogy az adjunktumok hierarchikusan kapcsolódnak a tejhez (es egymáshoz), vagy teljesen lapos (esetleg felig lapos, felig hierarchikus) szerkezetet adnak Így amennyiben a relációs mellékneveket adjunktumoknak tekintjük (ez ellen fogok érvelni a továbbiakban), akkor ez a szabály nem tükrözi helyesen a melléknevek hatókórevel kapcsolatos intuíciónkat (c f ( 11 )-es es ( 12 ) - e s példák) 18Aimnt a dolgozat biraloja felhívta rá a figyelmemet, Giorgi és Longobardi 1998 - generatív keretben - egy olyan általánosítás segítségévéi kezeli ezt a jelenséget, amely szerint a íonev baloldalait csak olyan többtagú összetevő állhat, amelynek bővítésé balfele történt, vagyis fejjel végződik Nem világos azonban, hogyan

87

G kcskg Z s u z s a n n a

egy előny K FO K nagy m in t várt ‘a v ártn ál nagyobb e lő n y ’

egy K FO K nagy

előny

m int várt

H a k ét in h eren sen h te je g y ű m ellék n ev et egym ás m ellé rendelünk, akkor a kapott szerk ezet a h te és a n -h te je g y e t egyaránt m eg k ap h atja, vagyis o p cio n álisan állh at a főnév e lő tt vagy után: (30) a

b

d es vrais co u p a b les *des coupables vrais D E T való d iak v ád lo ttak D E T vádlott..k valódiak ‘valódi v á d lo tta k ’ d e s jv r a is o u fa u x j co u p a b les d es c o u p a b le s /v r a is ou fa u x ] D E T való d iak vagy h am isak vád lo ttak D E T vád lo ttak ham isak vagy valódiak 'h a m is vagy v alódi v á d lo tta k ’

A m in t látju k , a h te és n -h te jeg y ek egyrészről inherensen jellem ezh etik a lexikon elem eit, illetve a k ap cso ló d ásu k ered m én y ek ép p en létrejött szerkezeteket, m ásrészről pedig az NP (sőt, m ag a a m o n d at) b izo n y o s p o zíció ih o z k ötött tu lajd o n ság k én t je le n n e k meg. A b ő v ítm én y ek - m ivel A beillé és G odard m eg k ö zelítéséb en m indnyájan h te fejhez járu ln ak - ugyanazon szin ten h ely ezk ed n ek el, és sorrendjüket szintaktikai k om plexitásuk, v alam in t a fej arg u m en tu m -listá já n elfoglalt helyük határozza meg. E zt tükrözik az alábbi L P-szabályok: (31)

LP-szabályok: i. C O M P [lite] < C O M P [n-lite] íi. C O M P [lite] < c o m p C O M P [lite]

III.2. A b eillé és G odard (1997) elem zése intuíciónkkal is összhangban lévő válasz ad so k k érd ésre, néhány lényeges pro b lém át azonban m egoldatlanul hagy. HI.2.1. N em v eszik fig yelem be azt a rég ó ta ism ert tényt, hogy az úgynevezett reláció s m ellék n ev ek v iselk ed ése nagyban eltér a többi (kvalifik áló ) m elléknévétől. A reláció s m ellék n ev et főn év b ő l képezzük, és rendszerint egy de N szerkezettel egyenértékű: (32)

les électio n s p ré sid e n tie lle s x l e s éiectio n s de p ré sid en t a v álasztáso k elnöki a választások -N EK elnök 'a z e ln ö k v álasztáso k ’

magyarázható így az, hogy bizonyos melléknévét módosító adverbiuinok nem engedik, hogy az adott rnelleknev a főnév előtt álljon, jóllehet a szobán forgó melleknév egyedül allhat a fej előtt (cf Abeillé-Godard 1999)

une ( irés) habile Jécision une űeciston (íres) habile egy nagyon ügyes döntés egy dóntes nagyon ügyes .egy (nagyon) ügyes döntés' une *poh!iquemeni habile décision une decision pohnquem eni habile egy politikailag ügyes dóntes egy döntés politikailag ügyes 'egy politikailag ügyes döntés’

M Ó D O S Í T Ó K ÉS A R G U M E N T U M O K A F R A N C I A N É V S Z Ó I S Z E R K E Z E T B E N

les exp o rta tio n s fra n g a ise s a les exp o rta tio n s d e F rancé az ex p o rto k fran ciák az exportok -N A K F ranciaország 'a fran cia e x p o rt’

(33)

Jellem ző tu lajd o n ság ai (K im 1995 és G écseg 1997 alap ján ) az aláb b iak b an foglalhatók össze: a) K izárólag a tő n év után állhatnak: (34) a

b

le m ira cle économ ique a csoda gazdasági *l'éco n o m iq u e m iracle a g a zd a sá g i csoda ‘a gazdasági c so d a’

b) A lex ik ális fej k ö zv etlen sz om szédságában ta lálju k őket, kivéve, ha a főnevet puszta kö zn evet tartalm azó PP k öveti, ezzel ugyanis sokszor tetsz ő le g es sorrendben állhat: (35) a

b

(36) a

b

lu c n s e ca rd ia q u e d e R ó b ert a roham szív-N EK R óbert *la crise d e R ó b ert cardiaque a ro h am -N E K R óbert szív‘R óbert sz ív ro h am a’ une c n s e ca rd ia q u e grave egy roham szívsúlyos *une c n s e g ra v e ca rdiaque egy roham súlyos szív'eg y súlyos szív ro h am ’

(37) a

u n p r o je t d e lói m im s té n e l egy terv ezet -N E K törvény m iniszteri

b

un p ro je t m m isté riel de lói egy terv ezet m iniszteri -N E K törvény ,egy m iniszteri tö rv én y terv ezet’

(38) a

b

d e s p ro c e s su s de tra n s fo rm a tw n p sy c h iq u e s D E T folyam atok -N A K átalak u lás pszichések d es p ro c essu s p sy c h iq u e s de transform ation D E T fo ly am ato k pszichés -N A K átalak u lás ‘pszichés átalak u lási fo ly am ato k ’

U n m i

Z suzsanna

les exp o rta tio n s d e fr o m a g e fra n q a is e s19 az ex p o rto k -N A K sajt franciák

(3 9 ) a

b

les exp o rta tio n s fr a n c a ises d e fro m a g e az ex p o rto k fran ciák -N A K sajt ‘a fran cia sa jte x p o rt’

c) N em k o o rd in álh ato k m ás típ u sú m elléknevekkel, csak egym ással: *un p a r c im m ense e t m u n icip a l egy park h atalm as és önkorm ányzati 'eg y h atalm as és ö nkorm ányzati p ark ’

(40)

les m a lu d ies ca rd ia q u es e tp u lm o n a ire s a b eteg ség ek szívés tüdő‘a szív- és tü d ő b e te g sé g e k ’

(4 1 )

d ) A k o o rd in áció azo n b an m ég a relációs főnevek között sem m in d ig lehetséges, h an e m aszim m etrik u s h ató k ö ri viszonyban is állhatnak egym ással (c f (11) és (12)), ennek e lső so rb an szem an tik ai ok ai vannak (4 2 ) a

b

e)

*le systém e a stro n om ique et galiléen a ren d szer csillag ászati és galilei-i 'a g alilei-i és csillagászati ren d szer' le [fs y s té m e u stro n o m iq u e] g a h lé e n j a ren d szer csillagászati galilei-i ‘a g alilei-i csillag á szati ren d sze r’

A k v alifik á ló m ellék n ev ek tő l eltérően nem ren d elk ezn ek széles hatókörrel k o o rd in ált N P-k felett, m in im ális k iterje sztésű koordinált N -ek felett viszont igen:

(43)

*[une cen ta m e d e fib res et p lu steu rs tiss u sj nerveux egy k b .száz -N A K rostok és több szövetek ideg‘m integy száz id egrost és tö b b - s z ö v e t’

(4 4 )

? •’/ le s vertéb res e t l'ó p m e/ d orsales a csig o ly ák és a g en n e hát"a h áti csigolyák és a h átg erin c’

(4 5 )

d es [h v res el c a fu e r sj scolaires D E T könyvek és fü zetek iskolai ‘iskolai füzetek és k ö nyvek’

19A (37)-(39)-es példák arra is bizonyítékul szolgainak, hogy a relációs melleloiev és a tonév, illetve a puszta köznevet tartalmazó prepozíciós vonzatúk es a fönev nem szóképzéssel csatlakoznak egymáshoz Tény azonban, hogy mivel gyakorlatilag szószintü t«zéro kiteijesztésü») es pozicionalisan is igen korlátozott elemek kapcsolódásáról van szó, ez egy kvázi-lexikális kombinációnak tekinthető

90

M Ó D O S Í T Ó K ÉS A R G U M E N T U M O K

a

F R A N C I A N É V S Z Ó I S Z E R K E Z E I B EN

f) N em leh et b ő vítm ényük, m ég an n ak a főnévnek a lehetséges v o n zatát sem "öröklik", am elyből k ép eztü k őket: (4 6 ) a

b

une exp o sitio n ca m n e egy k iállítás kutya‘egy k u ty ak iállítás’ 'u n e exp o su u m c a n m e de ehasse egy kiállítás kutya- -N A K vadászat 'eg y v ad ászk u ty a-k iá llítás’

M in d ezek b ő l a jellem zőkből egyenesen következik, hogy a reláció s m ellék n év a Hte jeggy el ren d elk ezik , an n ak ellen ére, hogy a főnév után áll. H a ad ju n k tu m n ak tek in tjü k , akkor n em tu d u n k szám o t ad n i arról a tényről, hogy a relációs m elléknév m in d ig m egelőzi a n -h te a d ju n k tu m o t és a (nem p uszta közn ev et tartalm a zó ) p repozíciós vonzatot, hiszen egy olyan lapos stru k tú ráb an , m int am ily et a (2 5 .iii.)-as ID -szabály tükröz, n em lehetséges az ad ju n k tu m o k at egym ás k özött, illetve az a rg u m e n tu m o k h o z k épest sorba rendezni. E zzel szem b en több olyan v onását m egfig y elh ettü k m ár, am elyek arra m u tatn ak , hogy inkáb b arg u m en tu m n ak , m in tsem m ód o sító n ak k ellen e őt tekintenünk. E zek közé tartozik az, hogy eg y en érték ű egy p repozíciós bővítm énnyel (cf. (32) és (33))20, m in d ig a (lex ik ális) fej után áll (cf. (34)), szám a nem sz aporítható tetszőlegesen, b á r ak ár három reláció s m ellék n év is állh at eg ym ással hierarch ik u s viszonyban, és a főnév szelekciós m eg k ö tések et róhat ki rá (cf. (22)). V égül, h a vonzatnak tek in ten én k , akkor azt is m agyarázni tu d n án k , hogy m iért nem állh at tetsző leg es sorrendben egyes vonzatokkal. 111.2,2. A p rep o zíció s vonzatokat A beillé és G odard (1997) kivétel nélkül a n -h te jeg g y el ru h ázza fel. H a azo n b an tüzetesebben m egvizsgáljuk ő k et, észrevehetjük, hogy belső k o m p lex itásu k - és ezzel együtt szintaktikai viselkedésük - eltérések et m utat. A z egyik alcso p o rtb a tarto znak azok a szerkezetek, am elyekben a p rep o zíció t egy d eterm in án s n élk ü li, vagyis p u szta köznév követi. A z ilyen argum entum ok je lle m z ő tu lajd o n ság ai közé tartozik az, hogy csak lexikális N -ek koo rd in áció ja felett lehetséges hatókörük: (47) a

b

(48) a

b

*jd es p ro je ts e t des p r o p u s itto n sj de lót D E T terv ezetek és D E T ja v a sla to k -N E K törvény d es [p ro jets e t p r o p u s n io n s j de lat D E T terv ezetek és jav aslato k -N E K törvény 'tö rv én y terv ezetek - és ja v a s la to k ’ *[m es trois ca h iers et tes g ro s liv r e s j de m aths az én h árom füzetek és a te vaskos könyvek -N A K m atek ,az én három m atem atik afü zetem és a te vaskos (m atem aiik a)k ö n y v eid ’ nos [c a h iers e t h v r e s j de m aths a mi füzetek és könyvek -N A K m atek

-“Ennek persze az is lesz a következménye, hogy ahogy a fonev tematikus szerepel lúd adni a prepozicios vonzatanak (c f Godard 1988), ug> a relációs melleknev is «megórókolheti» ezt a tematikus szerepet.

91

G

écseg

Z

su zsanna

,a m i m atem atik afü zetein k és -k ö n y v e in k ’ T o v áb b á n em p ro n o m in a lizá lh ató együttesen a v onzatot m egelőző fej és determ ináns: (4 9 )

*Ce n 'est p á s le p ro je t d 'a ctio n q u i a été d éb a ttu hier, m ais celui E z N E G van N E G a terv - N A K akció am i v o lt v itato tt teg n ap hanem PR O N de h í. -N E K törvény ‘N em az ak ció terv et, hanem a törvén y (terv ezetet) vitatták m eg te g n a p .’

A m ai fran c ia n yelvben egyre g yakrabban eltűnik a p repozíció a bővítm ény elejéről, ami p ed ig m eg m arad b elő le, az csu p án egy - lite jeg y ű - puszta köznév, m elynek szintaktikai v ise lk e d ése n em té r el a p rep o zíció s változatétól. (5 0 )

c a ssette d e v id é o k azetta -N A K videó ,v id eó k azetta’

ca ssette vidéo k azetta videó

(51)

a p p a re il d e p h o to => a p p a re il p h o to készü lék -N A K fotó készülék fotó ‘fén y k ép ező g ép ’

M in d e n je l arra m u tat teh át, hogy a p uszta közn ev et tartalm azó p repozíciós vonzat v aló jáb an n em m ás, m in t egy h te jeg y ű esetjelö lt p uszta köznév, am elynek k é t további leh etség es m eg v aló su lási fo rm ája az esetjelö le tle n köznév (cf. (50) és (51)), valam int a re lá c ió s m ellék n év . U g y anazokkal a szintaktikai tulajdonságokkal és analóg m orfológiai je lle m z ő k k e l ren d elk ezn ek , így m indhárom szerk ezettíp u st a főnév lite argum entum ának tek in th etjü k . A p rep o zíció s v o n zato k m ásik alcso p o rtját azok a szerkezetek alkotják, am elyeket egy d eterm in án st is tartalm a zó N P követ, vagyis m in d en k ép p en n -lite jeg y ű n ek kel! te k in te n ü n k őket. L eh etség es osztályozásukról a 11.2.3. részben esett szó. E zek a b ő v ítm én y ek a h te jeg y ü ek k el ellen tétb en m in d ig széles hatókörrel rendelkeznek k o o rd in ált N P -k felett: (5 2 )

[só n a r n v é e et só n in sta lla tio n j á P aris az ő m eg érk ezés és a z ő letelep ed és -B Á N P á n z s 'm eg érk ezése és letelep ed ése P árizsban'

(53)

[la b etle m a iso n et la vu itu re u n a e n n e ] de G uiU aum e a szép h á z és az autó régi -N A K V ilm os 'V ilm o s szép h áza és régi a u tó ja ’

A fő n év , am ely h ez k ap cso ló d ik , determ in án sáv al egy ütt pronom inalizálható: (54)

le Iívre d e P ie rre zz> celui de P ierre a könyv - N E K P éter P R O N - N E K P éter ,P é te r k ö n y v e’ ,P é te ré ’

92

M ó d o s ít ó k és a r g u m e n t u m o k a f r a n c ia n é v s z ó i s z e r k e z e t b e n

(55) a

l'a m o u r d es en fa n ts p o u r la p a tr ie => celu i d es en fa n ts p o u r a szeretet -N E K a gyerekek irán t a h aza P R O N - N E K a gyerekek irán t la p a trie a haza ‘a gyerekek haza iránti sz e re te te ’ ‘a gy erek ek é a haza irá n t’ l'a m o u r p o u r la p a trie => celui p o u r la p a trie a szeretet irán t a haza P R O N iránt a haza ' a h azaszeretet’ ' a haza iránti ’

b

A péld ák alap ján m eg állap íth atju k , hogy az ilyen arg u m en tu m o k - bár a vonzatúkra vonatk o zó főbb k ritériu m o k n ak eleg et teszn ek - n em lex ik ális fejhez, hanem egy m axim ális k iterjesztésh ez, a z H PSG term in u sáv al élve, egy n -lite fejh ez járu ln ak . IV. A z elő ző részb en arra a köv etk eztetésre ju to ttu n k , hogy nem m in d en m elléknév te k in th ető m ó d o sító n ak az N P -ben, a relációs m ellék n év ugyanis a (Hte) arg u m en tu m o k ra je lle m z ő tu lajd o n ság o k a t hordozza. M ásfelől, nem tartható az az elk ép zelés sem , am ely szerin t a v onzatok m in d eg y ik e lexikális fejh ez k ap cso ló d ik , a k á r hierarch ik u sn ak , ak ár laposn ak tételezzü k is fel a francia N P szerkezetét. A to v áb b iak b an egy m egoldási ja v a sla to t vázolok fel ezek re a p ro b lém ák ra a z H PSG elm életi keretében. IV. 1. A z HPSG a m ellékneveket a főnév m ó d o sító in ak tek in ti, és az alábbi je g y stru k tú rát rendeli hozzájuk: ~

r

Adj CAT

r

_

N MÓD CONT 2

CONT 3 A reláció s m ellék n év a főnév fak ultatívan m egjelenő arg u m en tu m án ak tek in th ető , am elyet egy ú gynevezett lex ik ális szabállyal v ezethetünk be a főnév alk ateg o rizáció s keretébe. E z a szabály egy n (n> 0) vo n zattal rendelkező főnévhez h o zzáren d el egy n + 1 vonzatú főnevet, ahol az újonnan m eg jelen t vonzat a relációs m elléknév: N CA T A R G -St < 1 > -r 2 CONT 4 ~ N CA T

Adj HE AD

A R G -S t < 1;

MÓD

N CONT 4

C O N T 5 [REL poss] CONT 5

93

G

écseg

Z

suzsanna

A reláció s m ellék n év szem antikai sz em pontból m ód o sító k én t viselkedik, így - az ad ju n k tu m o k h o z h aso n ló an - őt tek in th etjü k az K P szem antikai fejének. A S zem antikai E lv n e k 21 m eg felelő en így a reláció s m ellék n év szem antikai interp retáció jára utaló C O N T je g y érték e - vagyis az, hogy valam ilyen b irtokviszonyt denotál - azonos lesz az egész K P C O N T je g y é n e k értékével. A főnév arg u m en tu m szerk ezetéb en az 1-es szám ot a d eterm ináns viseli, a többi bő v ítm én y so rren d jét - vagyis a lexikális fejhez való k ö zelségét - szintaktikai kom plexitása fog ja m eg h atáro zn i IV .2. A p rep o zíció s v onzat a pred ik atív főnevek esetéb en rajta szerepel a lexikális fej alk ateg o rizácíó s listáján (m in t k ötelező vagy opcionális argum entum ), a többi, szokványos b irto k o s v o n zat sz ám ára (m in t például le sa c de P ierre 'P éter táskája') az elő b b i pontban láto ttak h o z h aso n ló an egy lex ikális szabályt v ezethetünk be:

(58) CAT A R G -S t < 1 > + 2 CONT 4 n-pred

N CAT

P rep de CAT

A R G -St < 1 ;

_

A R G -S t o

—

J

> f 2

_ C O N T 6 [REL poss]

CONT 6 n-pred A z e d d ig b em u tato tt tén y ek m ind arra en g ed n ek következtetni, hogy' a francia N P-n belüli v o n zato k k özül a lile jegyűek h te fejhez, a n -lite jeg y ű ek pedig n-lite fejhez kapcsolódnak E n n ek m eg felelő en az aláb b iak szerint keli m ó d o sítan u n k a (2 8 .i.) ID -szabályt: (2 8 ) i'

M ó d o síto tt ID -sza b á ly a fra n c ia X P -re\ X ^nom fej. COM PS+ W G H T 1 vagy n-lite W GHT1 W G H T 1

A fen ti szab ály g y ak o rlatilag a fej-adjunktum szerkezetre vonatkozo szabály m egszorítását (cf. (2 8 ,ii.a )) terjeszti ki a fej-vonzat szerk ezetek re A francia N P -nek egy "félig lapos, félig h ierarch ik u s" szerk e zetet tulajdonít, ugyanakkor érvényteleníti a (2 8 .n i.)-as szabályt, m iv el így az ad ju n k tu m és a vonzat soha nem fordulhat elő ugyanazon a szinten, és a főnév után álló ad ju n k tu m nem k ap csolódhat h te fejhez. E z m á r egy hierarch ik u sab b N P-t fog adn i; ráad ásu l a v o n zato k sem lesznek m ind egym ás testvér-összetevői, hanem m ás szinten

21Lásd Poíiard-Sag 1994

94

M Ó D O S Í T Ó K ES A R G U M E N T U M O K A F R A N C I A N É V S Z Ó I S Z E R K E Z E T B E N

kapcso ló d ik a h te vo n zat a fejhez, m int a n -lite vonzat. Illu sztrálásk ép p en nézzünk m eg néhány ö sszetetteb b N P h ierarc h ik u s ábrázolását: (59)

N P n-lite

H/

V c

N P n -lite N Pí/e n-lite \ H ^N . M/ \H A Hte N l i t e h / \ c N lite lite le g ro s h vre de m aths de P ierre a nagy könyv -N A K m atek -N E K P éter 'P é te r nagy m atem atik ak ó n y v e' S/ A rt

(60)

NP n - I i t e ^ ^ ^ N P jj, n-lite H N

\ C ^ \ C N j e lite Adj lite les exp o rta tio n s d e fro m a g e an n u elles de la F rancé az kivitelek -N A K sajt éves -NAK a F ranciaország 'F ran ciao rszág éves sajtkivitele, A n -h te vonzatok sorrendje, m int láttuk, tetszőleges, a h te vonzatok esetéb en viszont m egszorításokkal kell szám olnunk. M íg a puszta k özneves p rep o zíció s v o n zat é s a relációs m ellék n ev sorren d jét sem m i sem korlátozza, a p repozíció nélküli puszta közneves bővítm ény m indig a fej k ö zvetlen sz om szédságában m arad: (61) a b

(62) a

b

un en reg istrem en t videó docu m en ta ire egy felvétel videó doku m en tu m *un en reg istrem en t d ocu m en ta ire videó egy felvétel d o k u m en tu m videó .egy v id eó -d o k u m en tu m felv éter -'les co m m u n d es c h e n ts de livres a ren d elések ügyfelek -N E K könyvek */es co m m a n d es d e h vres ch en ts a ren d elések -N E K könyvek ügyfelek 'ü g y felek k ö n y v ren d elései’

A tonev arg u m en tu m k erete teh át az alábbi m egszorításnak engedelm eskedik:

95

G écsfg Z suzsanna

(6 3 )

h te b ő v ítm én y ek sorrendje: N <

< A d jrei

V. E z a tan u lm án y első so rb an a m ellék n ev ek és a prepozíciós szerkezete szin tak tik ai v ise lk e d ését v izsg álta az N P -n belül. A z ered etileg a z igei fej esetére m eg fo g alm azo tt, az arg u m en tu m o k és a m ó d o sító k elk ü lö n ítését célzó standard k rité riu m o k n em teszik leh etővé a két típ u s éles elválasztását, m ivel az összetevőknek a fejh ez való v iszonyát szin tak tikai k o m plexitásuk is befolyásolja. A fran cia N P esetében úgy tű n ik , n em ta rth ató az a feltevés, hogy a v o nzatok m in d a lexikális fejhez kap cso ló d n ak . A tan u lm án y során am ellett érveltem , hogy a vonzatok - a m ódosítókhoz haso n ló an - k é t alcso p o rtra oszthatók: h te és n -llte vonzatokra. A W G T jeg y nem csu p án a m ó d o sító k p o zíció ját h atáro zza m eg (a h te m ó d o sító k a főnév előtt, a n -h te je g y ű e k pedig a fő n év u tán álln ak ), h an em a vonzatokét is: a h te je g y ű vonzatok h te fejhez, a n -h te je g y ű e k p ed ig n -h te fejh ez kapcsolódnak. I r o d a lo m

A b eillé, A n n e l9 9 3 : L es n o u velles syntaxes. G ram m aíres d 'u n ifica tio n et analyse du frangais, P a n s, A rm and Colin. A b eillé, A n n e-G o d ard , D an iéle 1996: F ren ch W ord O rd er a n d L exica lity (kézirat). A b eillé, A n n e-G o d ard , D an iéle 1997: F ren ch W ord O rder and L exical W eight, in A beillé, A n n e-G o d ard , D am éle-M iller, P hilip-S ag, Iván: The M a jo r S yntactic S tru c tu res o f F ren ch (élők.). A b eillé, A n n e-G o d ard , D an iéle 1999: La position de l'a d je c tif épithéte en fran fais: le poids d es m o ts, R ech erc h es h n g u istiq u es de V incennes 28, 9-32. C ho m sk y , N o am 1970: R em ark s on N o m in alizatio n , in Jacobs, R -R osenbaum , P. szerk.: R ea d m g s m T ra n sform ational G ram m ar, W altham , Girrn. C ho m sk y , N o am 1995: The M in im á list P ro g ra m , C am bridge, M A /L ondon, M IT Press, C in q u e, G iu liam o 1990. A g reem en t and H ead/t/H ead m o v em en t in the R o m án c é N oun P h rase, A c te s L S L R X X , U niversity o f O ttaw a. G écseg , Z su zsan n a 19 9 7 :L 'ad jectif relationnel et le co m p lém en t du nőm , R evu e d'E tudes F ran g a ises 2, 5-21, G o d ard , D an iéle 1988: S ujet et co m p lém en ts génitifs dans le G roupe N om inal, R ech erch es N o u v elle s su r le L a ngage, Coll. É R A 642, 7-50. K im , M y o n g Soon 1995: S u r le ad jectifs de relatio n d é n v é s d es nom s propres, Le F rangais M o d ern é 6 3 , 1, 42-54. L ongo b ard i, G iu sep p e 1999: T h e S tructure o f D Ps: som é prínciples, param eters and p ro b lem s, m B a ltin , M .-C ollins, C. szerk.: H a n d b u o k o f S yn ta ctic T heory, B lackw ell (élő k ). M a in g u en eau , D o m in iq u e 1994. S yn ta xe du fra n g a is. P aris, H ach ette S upéneur. M iln er, Je an -C lau d e 1977: A propos des génitifs ad n o m in au x en fran 9 ais, in R ohrer, C. szerk.: A ctes d u co llo q u e fra n c o -a lle m a n d d e h n g u istiq u e th éo riq u e , T übíngen, N iem eyer. M iln er, Je an -C lau d e 1982: O rd res et raisons de ía n g u e , P aris, Seuil. N olk e, H ennig 1996: O ú p la c e r l'a d je c tif é p ith é te 1 F o calisatio n et m odularité, L angue F ran g a ise 111, 38-57. P o liard , C arl-S ag , Iván 1994: H ea d -d riven P h ra se S tru c tu re G ram m ar, S tanford: CSL1, C hicago: C hicago U niversity Press.

96

M ó d o s ít ó k é s a r g u m e n t u m o k a f r a n c ia n é v s z ó i sz e r k e z e t b e n

R iegel, M ich el et al. 1994: G ram m aire m éthodique d u fr a n g a is , P aris, PUF. R ouveret, A lain 1994: S yn ta xe d u gailois, P rm c ip e s e t T ypotogie, P aris, E d itio n s du CN R S. Sadler,

L o u isa-A m o ld , D oug 1994: P renom inal A d jectiv es an d the p hrasal/lexical D istin ctio n , J o u rn a l o f L in g u istics 30, 187-226. W asow , T h o m as 1996: R em a rks on G ra m m a tica l IVeigfit, S tanford U niversity.

97

E

gym ás fölé rendelt

V

V P -k

is z k e t

a r g u m e n t u m a ir ó l

A n it a

1. A té m a A z elő ad áso m b an az igenevek argum entum szerkezetének sajátosságait fogom k ö rb ejárn i, k ü lönös tek intettel a m elléknévi igenevek arg u m entum szerkezetére, és ebből v o nok le k ö v etk eztetések et általában az igenevek argum entum szerkezetével kapcsolatban. A m ellék n év i igenevek közül m o st az ő/ő és a t/tt végűekre koncentrálok. A cél: rám utatni a m elléknévi igeneveknek a többiekétől eltérő tulajdonságaira, és m egold ási utakat keresni az általános keretben való kezeléshez. A felhasznált elm életi keret az A lb erti-M ed v e (2 0 0 0 )-b en , É. K iss (1998)-ban és K enesei (1999)-ben is használatos GBm odeil. 2. A z ig en ev es sz e rk e z e te k rő l á lta lá b a n 2.1. M eg ő rző d ik a z igei a rg u m en tu m stru ktú ra K iin d u ló p o n tk én t azt a tényt illusztrálom a következő példákban, hogy az igékből képzett k ü lö n féle igenevek az eredeti igének m ind az argum entum struktúráját, m ind az operáto ro k k al való bő v íth ető ség ét m egőrzik. (1)

P éter nem szeretn e [á lla n d ó a n M arira g o n d o ln i a holnapra tervezett előadása m iatt].

(1 a)

P éter nem szeretne [c sa k a holnapra tervezeti előadása m iatt g o n d o ln i M arira].

(2)

P éter [a ho ln a p ra tervezett előadása m iatt állandóan M arira g o n d o lva J úgy döntött, hog}' fe lh ív ja telefonon.

(2a)

P éter [a h o ln a p ra tervezett előadása m iatt csak M arira g o n d o lva ] úgy döntőit, h o g y ...

(3)

[A h o ln a p ra tervezett előadása m iatt állandóan M arira g o n d o ló ] P éter úgy döntött, h o g y n em h ívja fe l telefonon.

(3a)

[M a rira éppen a h o ln apra tervezett előadása m iatt gond o ló J P éter.....

A z id ézett {1)-(3) példák is m utatják, hogy egy ige (jelen esetben a 'g o n d o l') b árm eh igenév k ép zö v el ellátv a m egőrzi az eredeti ige argum entum struktúráját: gondol vonzatok

A djunk tu m o k

\k i (P éter) v k ire'v m ire (M arira) vm i m iatt (a ho ln apra tervezett előadása m ia tt) vhogyan. \ m ilyen gyakorisággal (á lla n d ó a n )

98

E g y m á s i ö i . l: r k n d e l t V P - k a r g u m e n t u m a i r ó l .

Vki

az alanyi (külső) argum entum ot nem találjuk m eg az igeneves szerkezetben hangzó form ában, hiszen a fm itség nélküli igenév nem tud(na) esetet adni az alanyának. A z írás fő célja éppen ennek az argum entum nak a "k eresése” .

v kire/vm ire

az alanyon kívül az ige többi argum entum a az igeneves szerkezetekben is m egjelenik, és rájuk éppúgy vonatkozik az elhagyhatóság/elhagyhatatlanság. m int a finit ige argum entum aira:

vhogyan, vmi m iatt

(4a)

*Péter gondol.

(4b)

*P éter nem szerelne gondolni.

(4c)

*Péter g o n d o lva vette m eg a képeslapot.

(4d)

*A g o n doló P éter m egállt egy virágárusnál.

az igeneves stru ktúra ugyanolyan szabadon bővíthető határozókkal, m int finit igei struktúrák.

a

A z arg u m en tu m szerk ezet m ellett az operátorm ező kiépíthetősége is m egőrződik, az F„ K iss (1998) és az A lb erti-M ed v e (2000) értelm ében vett topik-. kvantor-, fókusz-m ezők az igeneves szerk ezetek en belül is kiépíthetöek. m int ahogy ezt az (la ). (2a). (3a) fókuszosan értelm ezh ető m o n d ato k b an is láthatjuk. É. K iss (1998), A lb erti-M edve (2000) és K enesei (1999) is egyetértenek az igeneves szerkezetek arg u m en tu m - és struktúraörző felépítésében, de ezt m ás-m ás szintaktikai m egfo g alm azással teszik. É. K issnél m inden igeneves szerkezet egy-egy V P. K éneseinél egyegy m ondat, A ib erti-M ed v én él pedig a m orfológiai sajátosságaitól és a funkciójától függően Inti1. A P vagy A dvP. M indegyik m egoldás m ellett vannak érvek és ellenérvek egyaránt, je le n írásom b an azo n b an sem ö sszehasonlítani nem kívánom őket, sem választani közülük. A célkitűzéshez: a külső argum entum azonosításához ugyanis tulajdonképpen (első m egk ö zelítésb en ) felesleges az igeneves frázis kategóriájáról dönteni. A kiindulópontom az, hogy az igeneves szerk ezetek alapvetően egységes struktúráiúak. az egyes különbségek pedig vagy lexikaiak (ezeket lásd később 2.2. pontban) vagy pragm atikaiak. M ivel a belső a rgum en tu m o k o n túl az alanyi argum entum ot is (vagy legalább a nyom át) a V P -n belül helyezem el a felhasznált elm életi keretet követve, tulajdonképpen m indegy, hogy olyan V Pknek tek in tem -e az igeneves frázisokat, am elyek akár fókusz-, kvantor- és topikprojekcióval kiterjesztv e is m eg jelen h etn ek a m ondatban, vagy olyan tagm ondatoknak, am elyeken belül lehet fókusz-, kvantor- vagy topikprojekció is a V P -re épülve. A cikk során V P -ként fogom az igeneves frázisokat em legetni, de ez jelen th et különböző operátorokkal bővített V P -t is. 2.2. M i az. a m ivel referen ciá já b a n azonos az igenévi csoport kü lső a rg u m en tu m a ? 2.2.1. F ő n évi igenév A főnévi igeneves frázis a m ondatban gyakran vonzatként je le n ik m eg, a főige (finit ige) által m eg k ív án t arg u m en tu m k én t, m ás esetekben szabad határozóként (pl. célhatározóként). A főige alanya vagy tárgya lehet referenciálisan azonos az igeneves szerkezet alanyával: általáb an a főige lexikai tu lajdonságai között van rögzítve, hogy (G B értelem ben) alanyi vagy tárgyi ko n tro lln ak van alávetve a beágyazott igeneves szerkezet alanya: (5)

P éter el a ka rt menni.

(6)

P éter hagy ta M arit elmenni.

Egyes igék (pl. az 'a k a r ') sajatosságai közé tartozik, hogv az argum entum akénl szereplő igenév ig evivőjét m aga elé em eli. Egyes igék (pl. a 'h a g y ') egyeztetnek a főnévi igenév

99

V isz k et A n ita

tárgyával. A z általam felh aszn ált m odellekben egyrészt extrapozícióval kerülhet a beágyazott igei cso p o rt arg u m en tu m ai közül valam elyik a m ondat o perátorzónájába (az extrapozíció: a beág y azo tt ige von zatai a felső ige v onzatpozícióiba kerülnek, és onnan tudnak to v áb b m o zo g n i. A lb erti-M ed v e (2000)), m ásrészt É. K iss (1998) szerint a két közvetlenül egym ás fölé ren d elt V P a m ondattani m űveletek szem pontjából egy egységként is kezelhető (V P -ö sszev o n á s). É. K iss szerint azonban a V P -összevonás nem m űködik, ha az alárendelt VP v alam ily en o p eráto rp ro jek ció v al bővített, pl. fókuszt tartalm az: (7)

*J á n o s el a ka rja csa k K ínába vinni M arit.

Ú gy tűnik azo n b an (m ás példákkal összevetve), hogy a (7) m ondat agram m atikusságát m ag y arázh atju k azzal is. hogy a V P -összevonás után az ige után m arad egy fókusz ( V alatt), am in ek p ed ig a hangsúly- és szórendszabályok szerint az ige előtt van a helye: (8)

J á n o s csa k K ín á b a akarja elvinni Marii.

H a az ige előtt m ár van egy fókusz, akkor az igeneves csoport fókuszált összetevője m arad h at az ige m ögött: (9)

Já n o s a ka rja csa k K ínába elvinni M arit.

K en esei (1 9 9 9 ) a (10) példa alapján úgy érvel, hogy azért (is) tagm ondat az igeneves k ifejezés, m ert lehet (benne) fókusz a finit állítm ánytól jobbra: (10)

N em sz a b a d a könyvet csak ezzel a szem üveggel olvasni.

A (1 1 -1 3 ) péld ák azo n b an azt m utatják, hogy a fókusz helyzete nem egyszerűen a két egym ás fölé ren d elt V P tag m o ndatiságától függ: (11)

* Sza b a d a kö n yvet csak ezzel a szem üveggel olvasni.

(12)

A kö n yvet csa k ezzel a szem üveggel sza b a d olvasni.

(13)

C sa k ezzel a szem ü veggel sza b a d a könyvet olvasni.

(A (1 1) p éld a esetéb en term észetesen a 'sz a b a d '-o n nincsen nyom aték. H a van. akkor jó a m o n d at.) Ú gy tűnik, hogy a tagadás ugyanúgy hat a beágyazott VP I tagm ondat fókuszára, m in t a fő m o n d atb eli fókusz: tagadott föm ondati állítm ány esetén m aradhat a fókusz a finit á llítm án y tó l jo b b ra , tagadás és fókusz nélküli föm ondat esetében nem . Ez a je le n sé g valóban azt m u tatja, m in th a a két egym ás fölé rendelt V P bizonyos értelem ben egy tartom ányként v iselk ed n e, a k k o r is. ha a beágyazott VP operátorokkal bővített: legalábbis a fókuszra v o n atk o zó han g sú ly - és szórendi szabály egy tartom ányként kezeli. U gyanígy az alanvitárgy as eg y eztetés is: E. Kiss (1998) am ellett érvel, hogy a (14)

P éter m eg szeretn é hívni M arit vacsorára

m ond at fő ig éjén ek tárgyas ragozását m agyarázzuk úgy. hogy az ige-tárgy egyeztetés tarto m án y a a tag m o n d at (am ely m indegyik V P -t tartalm azza), és ezen belül, ha talál tárgyat a tárgy asan rag o zh ató ige. ak k o r egy eztet vele. E d d ig azo k n ak a főnévi igeneves struktúráknak az alanyi referenciájáról esett szó. am ely ek egy finit igét tartalm azó V P-be vannak beleágyazva. N em -fin it V P -be ágyazott igenevek esetén: (15)

A [jM a r it vacsorára m eg h ívn i/ akaró] P éter rendelt egv csodálatos virágcsokrot

(1 6 )

A [seb esü lt ő zet [fu tn iJ h a g yó ] vadász go n d terh elt a rccal b allagott haza/elé.

100

EGYMÁS FÖLÉ RENDELT VP-K ARGUMENTUMAIRÓL

A (15) m o n d atb an a ' m eg h ívn i’ V P alanya nem lehet m ás, m int Péter, aki az 'a ka ró ' m ellék n év i igenév alanya is. U gyanakkor a (16) m ondatban a 'fu tn i' igenév alanya csak a sebesü lt ő z lehet, am i a ' h a g y ó ’ m elléknévi igenév tárgya. V agyis a főnévi igeneves csoport, m int beágyazott VP, a külső, alanyi argum entum át ism ét a fölérendelt V P egyik argum en tu m áb an találja m eg, és az alanyi vagy tárgyi kontroll m eglétét a fölérendelt VP lexikai tulajd o n ság ai szabályozzák. A két egym ásba ágyazott V P közötti viszony (ebből a szem p o n tb ó l) tehát független a fölérendelt V P fm itségétöl és m ondatbeli funkciójától. 2.2.2. A h a tá ro zó i igenév A határozói igeneves frázis a m ondatban (többnyire) adjunktu m ként jelen ik m eg, és alanya a fö léren d elt pred ik átu m valam elyik argum entum ával egyezik m eg referenciájában: (17)

M ari [sírva ] ra jzo lta le Pétert.

(18)

M ari [sírva ] rajzo lt P éter mellett.

(19)

M ari [sírva] írta m eg a levelet Péternek.

(20)

P étern ek [sírva ] tetszik Mari.

(21)

P étern ek [b e rú g va ] tetszett Mari.

(22)

A [P éter á lta l [sírva ] m egpofozott j M ari

(23)

A [P éter m ellett [sírva ] rajzoló] M ari

A (17) p éld áb an a 'sírv a ' alanya lehet Péter is és M ari is. A (18)-ban Péterről nem gondo lh atju k , hogy sírhatott, csak M ariról. (19)-ben ugyancsak M ari sírhatott egyedül. A (20) példáb an is inkább úgy érthetjük a m ondatot, hogy M ari sírt. szem ben a (21)-gyel, ahol Péter is és M ari is be lehetett rúgva. A (22) példában a határozói igenéves frázis egy m elléknévi igenevesbe van beágyazva. így lehetséges, hogy az egyik szereplője a m ondatnak m egjelenhet egy 'á lta l'- o s szerkezetben: m ind az 'á lta l'-frá z iso n belüli Péter, m ind M ari lehetne a határozói igenév alanyának k o ntrollálója. A hogy a (18) példában m ár láttuk, a (23) példában sem lehet a 'm ellett' névutós szerkezeten belüli Péter a 'sírva ' alanya. M ilyen általán o sítást fogalm azhatunk m eg a határozói igenevek alanyával kapcsolatban? A határozói igenév lehet a m ondat igei csoportjának valam ilyen szabad határozói b ővítm énye (leggyakrabban állapot-, m ód- vagy időhatározó), vagy a m ondat főigéjének vonzata (elsősorban ’x V -zve van/volt' szerkezetekben). N agy általánosságban elm ondhatjuk, hogy az állap o th atáro zó a m ondatban szereplő egyik entitásra, m íg a m ó dhatározó a m ondat valam elyik predikatív összetev ő jére vonatkozik (de névszói predikátum okra term észetesen nem v o n atk o zh at m ódhatározó). M ódhatározó esetében egy alfaja a cselekvésnek a m ó dh atáro zó által m ódo síto tt cselekvés, pl.: e s z ik . habzsolva eszik. H atározói igenév k épezhető az ige aktív és passzív alakjából is (term észetesen azt feltételezve, hogy a passziv izálást lexikai folyam atnak tekintjük, és az ige alakváltozás nélküli p asszív áit tételét v esszük alapul), de hogy m elyik igének m elyik tövéhez (aktív/passzív) járu lh at a képző, ez ném ileg korlátozott. (A köv etk ező k b en a nem -finit VP alanyát P R O -val. a referencialitás azonosságát azonos indexszel je lö lö m É. K iss (1 9 9 8 )-at és A lberti-M edve (2 0 0 0 )-et követve.) A köv etk ező k b en összefo g lalom , m ikor m ilyen tőből képezhető határozói igenév:

101

V is z k e t A n ita

Passzív tőből képezhetünk határozói igenevet például - elő id ejü cselek v és esetén: (24)

A kábái,

kivasalva P R O , [yp l; lóg a fo g a so n J ].

- egy id ejű cselek v és esetén (ezekben az esetekben feltehetően csak idióm ákban, lexikalizált kifejezések b en ): (25)

(P énz szám olva.)..- asszony, / t7»/ 1p r e w /VW , /i p

j ó ] ] ]-

A ktív tőből képezhetünk igenevet - egy id ejű cselekvés esetén: (26)

P éter, (\ r p én zt szá m o lva PRO,

levelet írva PRO,

(2 7 )

P éter a kulcsát csörgetve m ent el otthonról.

/ 1/- üldögélt

a szo b á já b a n j /

- elő id ejü c s e le k \é s esetén: (28)

Péter, [ u ,a levelet m egírva PRO, [ íp elm ent otthonról]].

(29)

P éter eg y levelet m egírva, két könyvet elolvasva és 2H térítőt beszegye kissé fá ra d ta n üldögélt a szobájában.

A z állapot- és m ódhatározó előbbi definíciójának értelm ében a (24)-(29) példákból általán o sítv a azt m ondhatjuk, hogy állapothatározói értelm ű határozói igenevet tárgyas ige esetén egy id ejű cselekvésnél az ige aktív alakjából képezhetünk, előidejü cselekvés esetén pedig az ige p asszív alakjából (vagyis az ige alakváltozás nélkül passzíváit tételéből). Vagyis az az É. K iss (1 9 9 8 )-beli m egállapítás, hogy állapothatározói igenevet tárgyas ige esetén a passzív, tárg y atlan ige esetén az aktív tőből képezhetünk, túl általánosító. A példákból úgy látszik, hogy ak tív /p asszív tö és egyidejűség/eiőidejüség ném i összefüggést m utat a határozói igenevek állapo th atáro zó i használatánál éppúgy, m int a m elléknévi igeneveknél. A m ik o r az igenevet az ige passzív alakjából képezzük, ahogy a példákból is látható, az igenev es szerkezet belső arg u m entum aként az eredeti ige tárgyából előléptetett alany jelen ik m eg PR O -ként. A zt szo k ás feltételezni, hogy m ódhatározói funkcióban a PR O -t kizárólag a főige alanya kon tro llálh atja, állapothatározói funkcióban a főigének vagy az alanya vagy a tárgya. M int a kö v etk ező példákból is kitűnik, ez. a m egkülönböztetés korántsem ennyire egyértelm ű. A z i/j indexek fejezik ki, hogy az igeneves szerkezetben feltételezett PR O -t a m ondat főigéjének m elyik arg u m en tu m a kontrollálja. (30)

P éter,

(31)

Péter, /,

(32)

P é te r. / ; , sírva P R O ,, • ] [< p kísérte haza M a r it]

(33)

P éter, / w, sírva PRO, [rp lálogatta m eg M arit,]

(34)

P éternek, [i p sírva PROj ] [i p tetszik M ariJ.

/ 1

r szem ü veg et viselve PRO, ,[,■? sem ism eri f e l M arit f ]. i r berúgya P R O ,, ] [i p kísérte haza M arit,].

102

E g y m á s eölf, r e n d e l t V P - k a r g u m e n t u m a ir ó l

(35)

P étern ek, [ \ p b erúgva P R O tJ ] [vp tetszik M ariJ.

(36)

P éter, [ FP [vp p ip á zva P R O ] [v p g o n d o l szívesen M arira,]].

(37)

P éter, ] Fp ] \ Pfü rd ő r u h á t viselve PRO, >j >] ]vp g o n d o l szívesen M ariraj]].

(38)

P éter, ] i p p ip á zv a P RO , ] [vp szívesen g o n d o l M a rira j.

(39)

Péter, ]) p fü rd ő ru h á t viselve P RO ,] [vpszívesen g o n d o l M a rira j.

Á ltalában a m o n d at főigéjének alanya a default kontrollállója a határozói igenév külső argu m en tu m át kitö ltő P R O -nak. tehát van egy alany>tárgy preferencia-sorrend, de m int a (30)-(3 9 ) p éldák is m u tatják , nem m indig egyértelm űek a kontrollviszonyok. A predikatív bőv ítm ényekkel kap cso latb an term észetesen ism ert az a m egállapítás, hogy am ennyiben ezek szab ad határozói funkciót tö ltenek be a m ondatban, úgy a szintaxisban alulspecifikált, hogy a m on d at főigéjének m elyik arg u m entum ára vonatkoznak. A fenti példákból úgy tűnik, hogy ez a m eg állap ítás a határozói igenevek szabad határozói használatára is vonatkozik. A kérd ő jelek b ő l is látszik, hogy itt az azonosítási lehetőségek a beszélő nyelv h aszn álatátó l, valam in t (feltehetően) különféle pragm atikai okoktól is függnek. F o rm álisab b an m eg rag adva ezt a kérdést: A lberti definiálja a v o nzatszerkezetválto zato k részstru k tú ráit, és ezen belül m egkülönböztet ágentív, pátiensi stb. pó lu st (A lberti 1997). E zeket az így d efiniált halm azokat figyelem be véve pontosabban m eghatározható, hogy m ely főnév cso p o rto k “jö h etn ek szóba" az igenevek szám ára a külső argum entum azon o sításak o r. így m egm agyarázhatjuk a (40)= (22)

A [P éter á lla l [sírva ] m egpofozott] M ari...

(41 )=(23)

A ] P éter m ellett [sírva ] ra jzo ló ] M ari

m on d ato k közötti k ü lönbséget is: m iért azonosíthatjuk a (40) példában a 'sírv a ' alanyát Péterrel (is), és m iért nem tehetjük ugyanezt a (41) példában. A két névutós szerkezet szin tak tik ailag azonos, de a vonzatszerkezet-változatok részstruktúráin belül különböző p ozíció k b an helyezkedik el: a 'P é te r á lta l' egyértelm űen az ágentív pólus elem e, m íg a 'P é te r m ellett' nem az. É rdem es felhívni a figyelm et arra. hogy itt egy apró m ódosítását hajtottuk végre egy koráb b an is ism ert tény értelm ezésének: arra a tényre gondolok, hogy a kontrolláló (P R O -ként kezelve az igenevek m eg nem je le n ő argum entum át) m indig csak argum entum lehet, és nem lehet szabad határozó. K érdéseket vetne fel azonban, hogy egy passzíváit szerkezetben m iként tekin tsü k arg u m en tu m n ak az 'á lta l'- o s szerkezettel kifejezett alanyt. V agy m ás oldalról m eg k ö zelítv e a kérdést: azt sem lenne könnyű definiálni, hogy pontosan m ilyen tem atikus szerep ű m o n d atrészek szerep elhetnek kontrollálóként és m elyek nem . K ézenfekvőnek tűnik azon b an a von zatszerk ezet-v áltozatok A lberti (1997)-féle osztályozása. U gyanis az általa felállított m odellb en azonos m ódon tudjuk kezelni a m elléknévi igeneves szerkezeten belül m egjelenő egyéb igenevekkel kapcsolatban a m elléknévi igeneves szerkezetben helyet foglaló általán o s értelem b en vett argu m entum okat az 'á lta l'-o s m ondatrésszel. A lberti (1997) m egkülönbözteti az adott igető v o n zatszerkezet-változatait. illetve ezeknek az ab szolút és relatív részstruktúráját. Ez a kettős tagolású struktúra, illetve a v o nzato k n ak az ebben elfoglalt pozíciója adja m eg az egyes vonzatok 's z e re p é t' az ige körüli vonzath alm azb an . A v o n zatszerkezet-változatok rokonsága az A lberti (1997) által definiált lexikai első dleg esség fogalm án keresztül ragadható m eg (ennek ism ertetésétől m ost itt eltek in tek ), és ezen keresztül tudjuk definiálni az egyes vonzathoz tartozó vonzatszerkezetválto zato k családját. A lberti (1997) a vonzatszerkezet-változatok relatív és abszolút résztsru k tú ráját egyaránt rendezett n-esként definiálja, ebből m ost szám unkra az abszolút résztru k tú ra defin íció ja az érdekesebb: olyan rendezett hárm as, am elynek tagjai a v o nzatszerk ezet-v álto zat-b eli vonzatok fölött értelm ezett relációk. Ezek: ágentív pólus, patiensi pólus, ab szo lú t sorrend (a form ális m atem atikai definíciókat m ost h elyhiány m iatt m ellőzöm ). A z ágentív pólusba az expliciten vagy im pliciten m egjelenő vonzatok közül kb. a

103

V is z k e t A n ita

tran zitív alan y n ak m eg felelő ek kerülnek, a patiensi pólusba a kb. a tranzitív tárgynak m eg felelő ek . Egy p éld a segíthet jo b b a n m egvilágítani ezt a struktúrát: (42 a)

B etö ri a z a b la k < P atiens>

(42b)

A ka la p á cs

(42 c)

P éter betörte a z a b lakot (egy kalapácsai). <Á g. P at>, Ins

(42 d )

B etö rték a : a b la ko t ( 'A z ablak be leli torve ') <-. Pat>

(42 e)

A fő n ö k b etö rette a z ablakot (P éterrel •cÖkozó. P at> . A gens/Ins

(42 f)

B etö rették a z ablakot. <-. Pat>

la b d a

letört fa á g betörte az ablakot

egy kalapáccsal).

A (42f) ab szo lú t részstru ktúrája az eddig elm ondottak alapján: Á gen tív pólus: {O kozó. Á gens. Ins} P atiensi pólus: { P atiens ) A b szo lú t sorrend: ( cO k o z ó . P at>, <Á g. Pat>. < lns. Pat> } A k ár az ágens (Péter), akár az eszköz (kalapács) jelen ik m eg tehát -val/vel-ragos vagy 'á lta l'- o s szerk ezetb en , vagy akár bárm elyik alanyként, ugyanabba a pólusba tartoznak az ab szo lú t résztstru k tú rán belül. Ez a m odell lehetőséget nyújt arra. hogy ne kelljen egyéb stru k tu rális érv ek et keresni am ellett, m iért lehet a 'P éter á lta l' koreferens a m elléknévi igen év b e ág y azo tt egyéb igenév alanyával, és m iért nem lehet a ' P éter m e lle tt'. U g y an ak k o r ez a két m ondat. (40) - (41). arra is jó példa, hogy akárcsak a főnévi igenév esetéb en , a h atáro zó i igeneves V P is ugyanazzal a technikával azo n o sítja a külső arg u m en tu m át ak k o r is. ha tinit V P-be van beágyazva és akkor is. ha egy m elléknévi igeneves sz erk ezetb e. 2.2.3. A m ellékn év i igenév A m ellék n év i igenév a m ondatban jelző k én t jelen ik m eg és alanya referenciájában m in d ig m eg eg y ezik a je lz e tt szóval. A v izsg áló d áso m fó k u szában kétfajta m elléknévi igenév áll: az ó/ő végű és a t/tt végű m ellék n év i igenevek. N em ugyanúgy viselkednek abból a szem pontból, hogy m ilyen igéből k ép ezh e tö e k és m ilyen főnévi csoportot m ódosíthatnak, és m int m ajd látni fogjuk, ez egyben h atással lesz arra is. hogy m ilyen argum entum struktúrát tételezünk fel hozzájuk tartozónak. A hag y o m án y o s m eg k ö zelítésben a kétfajta m elléknévi igenév között aspektuális k ü lö n b sé g van: az ó/ő k ép zőst folyam atosnak, a t/tt képzőst befejezettnek nevezik a hag y o m án y o s g ram m atik ák . Ez a m egkülönböztetés azonban nem tartható, mivel a "foly am ato s" m elléknév i igenév használható elóidejü szerkezetekben: (43)

A h eg ytető re felju tó versenyzők em lékplakettel kapnak.

illetv e a "b efejezett" m elléknévi igenév használható egyidejű szerkezetekben: (44)

a P éter á lta l h eteken ál olvasott könyv

V alam in t azért sem tartható ez a m egkülönböztetés, m ert nem tudunk ezzel a m eg k ü lö n b ö ztetéssel szám ot adni arról, hogy tranzitív igék m ellett a "befejezett” m elléknévi igenév m iért a tárgyát k ifejező főnévi csoportnak lehet a jelzője. 1. (44). a "folyam atos" az alany át k ifejező n ek . 1. (43). valam int, hogy intranzitív igék esetén ágensi alanyú igéből m iért nem k ép ezh ető "befejezett" m elléknévi igenev:

104

Eg y m á s

(45)

f ö i .í.

rendelt

V P -k

a r g u m e n t u m a ir ó l

*a kiá lto tt f i ú

A z ú jabb g ram m atik ák a kétfajta m elléknévi igenév közötti fö különbségtételre az aktív /p asszív szem b en állást jav aso ljá k , am it (K om lósy (1992) és L aczkó (1998) alapján ném i finom ítás m ellett) m i is követni fogunk. 2 2.3.1. A z ó /ő vég ű m ellékn évi igenév K om lósy (1 9 9 2 ) alapján el kell különítenünk a -ható képzőt az ó/ö képzőtől, vagyis az ó/ő képző nem járu l ható igéhez: (46)

A fiú o lvas

a z olvasó jiú , a f i ú olvashat

*az olvasható f i ú

A z ó/ö k épző olyan aktív tö v ekhez járu l, am elyekben van alanyi argum entum . Passzív vagy passzív m o rfo ló g iájú igéből, illetve alanytalan igéből nem képezhető ó/ő végű m elléknévi igenév. A z igenév m egőrzi a teljes argum entum struktúrát, és je lz ő k é n t egy olyan főnévi csop o rt m ód o sító ja, am ely az alapige alanyának felel m eg. A létrejött igeneves szerkezet első so rb an eg yidejűséget fejez ki a m ondatban m egfogalm azott fö állítással, de kifejezhet közvetlen elő id ejü ség et is: (47)

a z é p ü lő házon éjjel-nappal dolgoznak

<4H) a kislány m eg p u szilta hazaérkező édesapját (L aczkó példája (1997)) 2.2.3.2. A t tt vég ű m ellékn évi igenév A hagyom ányosan "befejezettnek" nevezett m elléknévi igenév t/tt képzője sokkal korláto zo ttab b a használatát tekintve, m int a hagyom ányosan "folyam atosnak" nevezett ó/ö képző. B iztosan kapcso ló d h at ún. passzív tövekhez: (49)

m egirt levél, felép ített ház

K apcso ló d h at aktív tö v ek h ez is. de ebben az esetben ez csak intranzitív tö lehet, am elynek nem ágens (pontosabban: páciens v agy jellem zett) az alanya: (50)

m eg sá rg u lt levél, felép ü lt ház

L aczkó (1997) szerint általán o sabban fogalm azhatjuk m eg a t/tt használatának szabályait, ha úgy járu n k el, hogy azt m ondjuk: nyom juk el az alapige ágensi argum entum át, és a m egm aradó arg u m en tu m legyen a létrejövő igeneves szerkezet alanya. Igv tranzitív tövek esetében klasszik u s passziv izációval ju to ttu n k a kívánt igenévhez, intranzitív töveknél ágensi argum en tu m esetében nem m arad gram m atikailag kifejezhető argum entum , tehát nem jö h e t létre g ram m atik u s szerkezet, nem ágensi argum entum esetében pedig m egkapjuk az (50)-ben látott szerkezeteket. T ehát a t/tt képző általában valam ilyenfajta passziválásnak fogható fel. ha nem is m inden esetben tisztán szintaktikai értelem ben. A z arg u m en tu m szerk ezet m egőrzése szoros összefüggésben van a passziválással. U gyanis m inden esetben a szerkezet (újonnan "kijelölt") alanya lesz az igeneves szerkezetben nyíltan ki nem fejezhető argum entum (az igenév időjel nélkülisége m iatt), és egyben ez a m elléknévi igenév által je lz e tt főnév. T ranzitív ige esetén (vagyis a klasszikus passziváláskor) az ige eredeti alanya nem fejezhető ki arg u m en tu m m al, csupán "által"-os szerkezetben egy külön bővítm énnyel. A z eredeti ige tárgya lép előre alannyá, m int általában a passziválási folyam atokban. Intranzitív, nem ágensi alanyú igéből képzett igenév esetén az eredeti alany lesz az igeneves szerk ezetn ek is az alanya, tehát ezt fejezzük ki a m elléknévi igenév. m int jelző m elletti je lz e tt főnévvel. N em tagadható ugyanakkor az aktív/passzív különbségtétel m ellett az sem . hogv az aspek tu ális viszonyok szerepet játsz an ak a kétfajta igenév m egkülönböztetésében, használatában. A tran zitív igéből képzett t/tt végű igenév (vagyis a klasszikusan passzíváié

105

V ISZ K E T A n t/tt) által k ifejezett esem én y lehet folyam atos (atelikus) aspektusú, és a főm ondat cselek m én y éh ez k ép est egy id ejű vagy előidejü is. A z intranzitív igéből k épzett igenév esem én y e k ö telező en b efejezett (telikus) aspektusú, és soha nem lehet egyidejű a főm ondat cselek m én y év el. E lső so rb an az újságnyelvben tetjed ő b en van a t/tt képzőnek egy újabb, "aktív" h aszn álata, am ik o r tran zitív vagy intranzitív ágensi alanyú igéből képezünk olyan t/tt végű ig en ev et. am ely az eredeti ige alanyát kifejező főnévi csoportot m ódosítja: (51) A tíz kilo m étert g ya lo g o lt lá n yo k csöppet sem fá r a d ta k el. (K om ló sy p éld ája (1992)) 2.2.3.3. E lh a tá ro lá so k A h h o z, hogy a m elléknévi igeneveket, vagyis pontosabban a m elléknévi igenevek arg u m en tu m szerk ezetét m inél inkább teljességre törekvően tudjuk vizsgálni, el kell őket k ü lö n íten ü n k a h aso n ló alak ú , de kategóriájukat tekintve k ülönböző egységektől, m int a főnev ek vagy a m elléknevek. A m ellék n ev ek és m elléknévi igenevek között a mi szem pontunkból legfontosabb kü lö n b ség , hogy a m ellék n ev ek szem m el láthatólag elv eszítik "igei term észetüket", vagyis nem tartják m eg sem a vonzatkeretüket, sem az "esem ény" szem antikai argum entum ukat (am en n y ib en nem lehet az esem ény lefolyására vonatkozó határozókkal bővíteni őket), ezzel szem b en fu n k cio n álh atn ak az állítm ány részeként, ugyanúgy, m int az alanyi argum entum ot tartalm azó h atáro zó i igenevek. T alálu n k olyan lex ik alizált je lz ő s szerkezeteket, am elyek ellentm ondanak az eddig felso ro lt szab ály o k n ak (pl. hogy m ilyen igéből képezhető m elléknévi igenév. és m elyik arg u m en tu m át fejezh etjü k ki a je lz e tt főnévi csoporttal). Ilyenek pl.: bo n to tt tégla, vágott virág, sü lt hú s. d a rá lt d ió. á so tt kút stb. E zek et a m ellék n ev ek tő l és a m elléknévi igenevektől is m egkülönbözteti az, hogv a sz erk e zet je le n té s e sajátos, illetve ezzel összefüggésben a je lz ő és je lz e tt szó közé nem ék elő d h et be újabb jelző : (52)

* a sü lt f o r r ó hús

A z ö sszetett szó tári egységek képzésében az ó 'ö igen produktív képző, de ilyenkor g ram m atik ailag nem nagyon körülhatárolható viszony van az ige(név) és a főnév között. Pl.: m á so ló p a p ír, o lva só lá m p a , háló szoba, fü rd ö s ó stb, A z ó /ő v ég ű m ellék n ev ek és a hasonló hangalakú képzővel elláto tt főnevek elkülönítése azért fontos, m ert első ránézésre úgy tűnhet, hogy hasonló szerkezetekben jelen h etn ek meg. U gyanis a je lz ő i fu n k ció jú m o ndatrészeket használhatjuk a főnévi fej k itétele nélkül is. l.aczk ó T ib o r p éld ája (L aczk ó . 1998) alapján: (5 3 )

E n nem szeretem a könyvet ritká n o lvasókat

a nagy on kékeket

az e lső kettőt.

A m i b izto san elk ülöníti a főneveket és a m elléknévi igeneveket, az éppen a m elléknévi igenevek által p o n to san m egőrzött argum entum szerkezet: (54)

a H írh a rso n á i ren d szeresen olvasók

a H írharsona rendszeres olvasói

A z első főnévi cso p o rtb an egy főnévi fej nélküli m elléknévi igeneves csoportot találunk, am ely a vo n zatait és szabad b ővítm ényeit az igékre jellem ző esetekkel tartja m eg. A m ásodik főnévi cso p o rtb an az arg u m en tum szerkezet ugyan m egm arad, de a kifejezése a főnévre je lle m z ő m ó d o n történik: az eredetileg tárgyi argum entum ot birtokos funkcióval ellátva tudja a főnévi pred ik átu m m egjelen íteni, m íg a határozó jelző sítv e je le n h e t m eg a főnév m ellett. 2.4. A z a d a to k Ö sszefoglalása A z igenevek belső szerkezetüket tekintve egységesen igei csoportok, m egőrizve a teljes argum en tu m stru k tú rát. Ebben különböznek a lexikalizálódott m elléknevektől, főnevektől, határo zó szó k tó l. U gyanakkor term észetesen bizonyos szem pontból hasonlóak is azokhoz a cso p o rto k h o z, am elyekkel ugyanolyan szintaktikai funkcióban jelen h etn ek m eg: pl. egy

106

E ü YMAS FÖLE ii! Niíi . i VP-K ARGUMENTUMAIRÓL

vonzatos m elléknév a b első o p erátorzónájában nem feltétlenül k ü lö n b ö zik egy belső argum en tu m o k k al is ren d elk ező m elléknévi igenévtől, de m ost a külső argum entum azo nosításán ak m ódjával k apcsolatos tulajdonságokra összpontosítok. A z ig en ev ek az idője! nélk ü li (nem -fm it) igenév m iatt a k ülső (vagy k ü lső v é vált) argum en tu m u k at nem tudják nyílt, hangzó alakban m egjeleníteni. Ez az argum entum pozíció referenciájában azo n o s a fölérendelt predikátum valam elyik vonzatával, vagy lehet általános értelm ezésű . A főnévi és határozói igenevek különböznek a m elléknéviektől a m ondatban betöltött funkciójuk, és a k ülső arg u m en tu m u k kifejezésének szem pontjából. M íg a főnévi és határozói igenevek a m o n d atb an v o n zatk ént vagy szabad határozóként fu nkcionálnak, és külső argum en tu m u k referen ciájáb an azonos a főige valam ely argum entum ával, addig a m elléknévi igenevek je lz ő i szerepet töltenek be a m ondatban, és a külső argum entum ukat az a főnévi csoport jelen íti m eg. am ely h ez je lz ő k é n t kapcsolódnak. T áblázatb an összefoglalv a: Az igeneves m ilyen igenév mi lehet a külső argum entum elsősorban szerkezet funkciója főnévi igenév vonzat a fölérendelt predikátum alanya vagy tárgya lehet referenciálisat azonos az igeneves szerkezet alanyával (m egszokott kontroll viszony) adjunktum határozói igenév a fölérendelt predikátum valam elyik (ágentív vagy páciensi argum entum a m elléknévi jelző az általu k jelző k én t m ódosított főnévi csoport igenév 3. A ja v a s o lt m e g o ld á s (o k ) k ife jté se 3 .1 E lem zési kisérlelek, magy arázatok: hogy an lehetséges a szerkezeti azonosítás 3 1.1. É. Kiss E. K iss (1998) a t/tt képzős igenevek argum entum szerkezetével kapcsolatban állítja azt. hogy "ak tív ” tőhöz való járu lá su k esetén az eredeti ige alanya, "passzív" tőhöz való járulásuk esetén az ered eti ige tárgya lesz PR O -val kitöltött argum entum az igenév vonzatkeretében. Példái: (54)

a z fi i- elpusztult P R O ] vúro.s

(55)

az

/ 1

/>elpusztíto tt P R O ] város

Ezzel párhuzam osan feltételezve az ó/ő képzős igenevek argum entum szerkezetét: (56)

a [ i f. várost elp u sztító P RO ] hadsereg

Itt azonb an rögtön két kérdés is adódik. Egyrészt hogyan viszonyul egym áshoz a (legfeljebb) N P kategóriájú 'város' és a VP. illetve a VP PR O argum entum a? M ásrészt mi ko n tro llálja a PR O -t a m ondatban, am iről tudjuk, hogy a referenciája m egegyezik a teljes főnévi csoporttal'? A m ennyiben a teljes főnévi csoportot tekinteném a PRO kontrollálójának. ak k o r m egsérteném az i-ben i filtert, ha az N' vagy N ”-t. akkor pedig nem azonos referen cialitású egységeket indexelnék össze. K ontroli-viszonyok nélkül viszont hogyan tudjuk m egjeleníteni a szem antika által nyilván ism ert tényt, m iszerint 'a ... város főnévi csoport azonos az 'elpusztít' által valakinek kiosztott them atikus szereppel?

107

V isz k et A n ita

3.1.2. A lb e rti - M edve Egy m ásik m eg o ld ásb an (A lberti-M edve, 2000) a m elléknévi igenevek elveszítik a külső arg u m en tu m u k at, így az nem je le n ik m eg P R O -ként az argum entum szerkezetükben. Ez bizo n y o s szem pontból h aso nlít az E. K iss-féle V P -összevonáshoz, ahol szintén m egm ag y arázh atatlan u l eltű n ik egy-egy P R O -val kitöltött argum entum , m ás szem pontból az Ó -fő n ev ek arg u m en tu m szerk ezetének m egoldásához hasonlít, ahol m aga a főnévi csoport fejezi ki valam ily en m ódon az igei argum entum szerkezetet m egtartó főnév külső arg u m en tu m át. A lb erti-M ed v e (2000) m egoldásában a jelző -jelzett szó viszonyban kifejeződő szin tak tik ai v iszony áru lja el. hogy itt ki kapja a hiányzó them atikus-szerepet. Például: (57)

de: (58)

P éter, [hP[AJvp [AJvPle ]k [Ad, részegedve P R O ^ ^ J [y [p o p t ^ [, kísérte],] 1 1 p [nhP haza], /)<(>,<)>,<)>, M a rit]]]].

A [.u>Marih [ fp[ a a p [idvplejk [.Uv ré szeg ed re i)k[ ] [F [] opf ] [AP [ Advphaza], 1 1 kísérő <j>, Ó//77/7 P éter.......

E z a m eg o ld ás azo n b an nem ad m agyarázatot (többek között) a (22)-(23) m ondatra, ahol 'sírva' igei cso p o rt alanyának them atikus szerepét is ki kell osztani, és ez egyrészt nincsen a m eg h atáro zo tt je lz ő -je lz e tt szó viszonyban egyetlen m ásik m ondatrésszel sem , m ásrészt nem állíth atju k , hogy a határozói igenevek is elveszítik az egyik argum entum ukat, hiszen más sz erk e zetb en éppen az ellen k ezője m ellett érveltünk, 1. (1 7)-(20) példák. E b b en az esetb en azt k ellene feltételeznünk, hogy a határozói igenevek is hol elveszítik a k ü lső arg u m en tu m u k at (am ikor egy m elléknévi igeneves csoporthoz csatlakoznak), hol nem (am ik o r egy nem igeneves V P m ódhatározói). D e a m elléknévi igeneves szerkezeteken belül előforduló határozói igenevek külső arg u m en tu m án ak elvesztése nem nyújt m egoldást az (59)-es példára, ahol az indexelésből is látszik , hogy a 'sírva' alanya egyértelm űen ugyanaz a 'M ari', aki a passzív értelm ű m elléknévi ig en év h ez k itett ’által'-o s szerk ezetben m egjelenik: (59)

fp,p a [i p [pp M ari, álta l] [i p sírva P RO , ] m egírt P R O , ] le v é l],

U gyanígy p ro b lém ás a kezelése a főnévi igeneveknek vagy a predikatív bővítm ényeknek (legyenek bár v o n zato k vagy szabad határozók), am elyek a m elléknévi igeneves szerkezeteken belül h aso n ló p o zíció b an jelen h etn ek m eg. m int a határozói igenevek. és ugyancsak hasonlóan várják az arg u m en tu m p o zíció ju k kitöltését: (60)-(63). (60)

[ dp a z ]t p [ í p inni PRO, ] akaró PRO, ] fiú ] ,

(61)

]/,p u f i p [pr,^ szén n é PRO, ] égetett PRO, ] hús],

(62)

/pp a j i p [b éká vá P RO , ] változó PRO, ] királyfi],

(63)

[ l>p a [ rp [ketté PRO, ] vágott PRO, ] ken yé r],

A dható ugyan egy olyan m egoldás erre a kérdésre, hogy a jelző i viszonyok közé keveredő m in d en féle igenév elveszíti a PR O -val kifejezett külső argum entum át, nem csak a m elléknévi igenév. és ilyenkor a v o n zat-fu n kciójú határozói igenevek külső argum entum ára "ö rö k lő d ik " a m ellék n év i igenév arg u m en tu m -azonosító m ódja (jelzett szó), a szabad határozói funkciójú h atáro zó i igenevek külső arg u m entum ának azonosítása pedig aluldeterm inált a szintaxisban, akárcsak a szab ad határozói predikatív bővítm ényeké egy m ondatban. C sakhogy ha feltételezzü k a P R O -k elvesztését, akkor ellentm ondunk az eddigi keretben használt néhán\ szabály n ak , pl. a th éta-k ritériu m nak. vagy a struktúram egőrzés elvének.

108

Eg y m á s fölé

rendelt

V P -k a r g u m en t u m a ir ó l

3.1.3. Kertesei K enesei (1999) am ellett érvel, hogy m inden igenév tagm ondatot alkot a saját vonzataival, b ő vítm ényeivel együtt, ahonnan hiányzik az ige ex p licit alanyi és/vagy tárgyi argum en tu m a, de ezek, a th em atikus szerepet hordozó vonzatok csak a felszíni szerkezetből hiány o zn ak , v aló jáb an az igenév teljes vonzatszerkezetével vesz részt a főm ondatban. Erre nagyon jó érv, am it K enesei a kötéselvből vezet le: k ülön tag m o n d atn ak kell tekinteni az igeneves csoportot, hogy pl. a (64) m ondatban m egm agyarázható legyen a hozzáju k /eg y m ásh o z n évm ás/anafora előzm ényének azonosítása: (6 4 a )

A ta n á ro k m eg b u kta ttá k [p>p a z l „ , [ ip egym áshoz OPpn P R O m átkü ld ö tt] d iá ko ka t]].

(64b)

A ta nárok m eg b u kta tták [ dp a [\p [ ip h o zzájuk O P íh P R O AG á tkü ld ö tt] diá ko ka t]].

H a (64b) egy tagm ondat, ak k or nem m egm agyarázható, hogy a 'ta n á ro k' hogyan lehet előzm én y e a 'h o zzá ju k' névm ásnak. K ülön tagm ondatként az igeneves szerkezetnek van saját alanya, rejtett Á gense (K enesei szerint PR O ), valam int épp az i-ben i filter m egsértésének elkerü lése végett a tárgyi arg u m entum ot, a rejtett T ém át egy vonatkozó névm ási operátor fejezi ki (O P). A m i p ro b lém a m arad szám unkra továbbra is. az az. hogy hogyan fejeződik ki az állandó koreferen cia pl. a m elléknévi igenevek esetében az igeneves szerkezet alanya és a je lz e tt főnév, sőt az igeneves szerkezeten belüli határozói igeneves szerkezet egyes argum entum ai között: ha ezt a b izonyos v onatkozó névm ási operátort indexeljük, akkor ugyanott tartunk az i-ben i filter m egsértésében, ha nem . akkor hiányos m arad a szerkezeti azonosításunk. (Igaz. hogy sik erü lt a p ro b lém át egy általánosabb problém a-keretbe elhelyezni, hiszen ez a kérdés m inden v o natkozói m ellékm ondatnál felm erül.) M ásik lehetőség, hogy a vonatkozó névm ási operátor nem a fölőttes D P -vel azonos koreferenciájú, hanem az igenév által jelző k én t m ódosított N P -vel : (65)

[M a rira éppen a holnapra tervezett előadása m iatt go n d o ló O P ru J [x p jiú ,] .....

A zonban egyrészt ebben az esetben problém ák adódnak az eredetileg idézett m ondattal: (66)= (3a) [M arira éppen a holnapra tervezeti előadása m iatt g o n d o ló ] P éter..... H iszen a v on atk o zó névm ási o parátor tulajdonnevekre jo b b ára m ellérendelő, értelm ező jelzői szerk ezetek b en vonatkozhat, és abban az esetben a teljes D P-vel koreferens (vagy "ren d es” alárendelői, vonatkozói m ellékm ondatokban a tulajdonnév m ondhatni köznévként funkcionál). M ásrészt a cikkben a m elléknév i igeneveknek a többi igenévhez és az igéhez hasonló k ezelési eljárását keressük, ezért ebben a gondolatm enetben olyan m egoldásig szeretnénk eljutni, am ely a m elléknévi igenév alanyát (a többi igenévéhez hasonlóan) egy teljes D P-ben találja meg. 3 1.4. M eg o ld á so k P R O nélkül... A z igeneveket tek inthetjük olyan tagm ondatoknak, ahol nincsen időjel. H a B aker (1 9 9 6 )-ot k ö vetve úgy g ondoljuk, hogy az A grS parazitikus az időjelen, és ez az a hely. ahol az alany esetet k ap/eílenöriz. ak kor azt kell feltételeznünk, hogy az igeneves szerkezeteknek nem lehet alanya. PR O alanya sem . m ivel annak is kell ún. null-eset (C hom sky-L asnik. 1993). U gyanezen g o n d o latm en et szerint azonban a főnévi igenévnek van PR O alanya, ugyanis a főnévi igeneves szerkezeteken belül feltételezünk időjelet. Ezzel a m ódszerrel azonban nem tudjuk m egm agyarázni az (57)-es m ondat főnévi igeneves szerkezetén belül m egjelenő PR O azonosítását: itt a főnévi igeneves csoport egy m elléknévi igenev es csoporton belül je len ik meg. M an zin i-R o u sso u (1 9 9 7 )-et vagy M anzini - S avoia (1 9 9 8 )-at követve elem ezhetnénk úgy a m egadott m ond ato k at, hogy sehol nem tételezünk fel PR O -t, E kkor a lexikális

109

V isz k et A n ita

arg u m en tu m D P -k (vagyis a velük összeindexelt D klitikum ok) asszociálódnak az A gr és T k ateg ó riák által v onzott asp ek tuális szerepekkel, a saját tagm ondatbelivel is, és a lentebbi tag m o n d atb eliv el is. A z igazi p roblém át itt az je len ti, hogy hogyan valósulhat m eg ez a vonzás n agy o n k ü lön b ö ző stru k tu rális viszonyok között. H a k-vezérléssel definiáljuk a vonzási k apcso lato t, a k k o r kérdés, hogy hogyan m űködik ez a kapcsolat ugyanazon a m ódon k o m p lem en tu m o k ra és szabad h atározókra vonatkozóan. U gyanis a m elléknévi igeneves szerk ezeten belül a határozói igeneves csoport többnyire szabad határozó, m íg a főnévi igen ev es k o m piem entum : (67a)

a sírva olvasó fiú

(67b)

a sírn i a karó fiú

3. 2. M eg o ld á si ötlet, ja v a s la t K ét m egoldást v ázolok fel: 3.2.1. M in d en h o l PRO ; A z egyik, ha azt tételezzü k fel, hogy a szintaxisban m egjelenítünk m inden arg u m en tu m o t, tehát alk alm azu nk sok-sok PR O -t. E kkor a köznevek argum entum szerkezetét is fel kell tü ntetn ü n k , am it szin tén egy PR O -val tudunk kitölteni (am i nem kap esetet). Ebben az esetb en (68)

A z okos fiú

is tartalm a z PR O -kat: (6 8 )'

[ ni’A z / V okos PRO, / f ^ f i ú P R O ,] }

és a két arg u m en tu m összein d exelése azt jelen ti, hogy az N ' és az A P ko-predikálnak (A lberti k ifejezésé v el. (A lb erti. 1997)), vagyis ugyanarra az argum entum ra vonatkozóan tesznek kijelen tések et. így elkerü lh etjü k a m elléknévi igenevek esetében a teljes főnévi csoport összein d ex elését a m ellék n év i igenév külső argum entum ával, k iosztottuk az összes th em atik u s szerep et és azo n o s szerkezetet tulajdonítottunk a k ülönböző igeneveknek. Egy technikai m egoldással ugyan adósok m aradtunk a (70)

A h o sszú hanglem ez

elem zésév el kap cso latb an , ahol nyilvánvalóan nem hosszú ES hanglem ez valam i, de ennek a k ezelését m ár (esetleg ) ráb ízh atjuk a szem antikára, am elyik, tegyük fel. egy intelligens sz em an tik a, és a d efault értelm ezések m ellett képes alternatív értelm ezéseket is találni a k ü lö n b ö ző pred ik átu m o k jelen tésén ek kiszám ításában (A lberti: életfogytig D RS (A lberti. 1998). V alam ivel n ehezebben m egválaszolható kérdés az. hogy az így azonos szerkezettel bíró m ellék n év i igenevek és m elléknevek m iért nem azonosan viselkednek a m ondatban, pl. a m ellék n év i igenevek m iért nem állhatnak predikatív funkcióban, m iért csak jelző ib en , sz em b en a m ellék n ev ek k el. A m eg o ld ás egy további szépséghibája, hogy az így m ost m ár kitett alanyi arg u m en tu m o k (P R O -k )-ra v onatkozó kontrollszabályok különbözőek a különböző igenevek esetében: a m elléknévi igenevek és a je lz ő k esetében a kontroll valójában egy ko-predikációs viszo n y b an valósul m eg. nem a hagyom ányos értelem ben vett kontroli-feltételek m ellett. É.g> m ásik m egoldás, ha teljesen lem ondunk a P R O -val való argum entum -kitöltésről, és a sz in ta x is szerepét m ód o sítv a a m odellünkben, m ás úton-m ódon keressük a külső argum en tu m azonosítását.

110

Egym ás

fölé

rendelt

V P -k a r g u m e n t u m a i r ó l

3.2.2 "Sehol P R O " É. K iss (1 998) ja v a so lja a (71 )=( 14)

P éter m eg szereln é h ívni M arii vacsorára.

m ondatban, hogy a m ondat főigéjének tárgyas ragozását m agyarázzuk úgy, hogy az ige-tárgy egyeztetés tarto m án y a a tag m o n d at, és ezen belül, ha talál tárgyat a tárgyasan ragozható ige. a k k o r eg yeztet vele. E nnek az ötletnek a m in tájára m ondhatjuk azt. hogy a z igenevek a külső argum en tu m aik at két egym ás fölé rendelt V P-ben (vagy tagm ondatban), m int egy tartom ányban keresik, és abban a főnévi csoportban / azokban a főnévi csoportokban találják m eg, am elyek m egfelelnek a régens által elvárt szem antikai jeg y ek n ek , illetve am elyekre a régens által k io sztan d ó them atik u s szerepek kioszthatóak. E bben az utóbbi esetb en az igenevek a külső argum entum aikat nem a G B -ben m egszokott, stru k tu rálisan d efin iált alany-pozícióban keresik, hanem egy adott tartom ányon belül. E lfo g ad v a az E. K iss-S zabolcsi-féle G ram m atikaelm életi bevezetőben m ár így m egfo g alm azo tt T h éta-k ritériu m o t, kim ondhatjuk, hogy m ivel ezek az igenevek egy-egy újabb p rep o zíció t hoznak be a m ondatba, ráadásul m indig az eredeti p rep o zíció egy-egy szereplőjére v onatk o ztatv a, legalább a k ülső them atikus szerepadásukban eltekintünk attól a követelm énytől, hogy olyan szereplőnek kell adniuk ezt a them atikus szerepet, akinek m ég nincsen. így el tudjuk kerülni a külső argum entum ok helyére ak ár a lexikonban, ak ár a sz intax isb an a P R O -k bevezetését. N ézzük, m it is je le n t ez a különböző igenevek esetében: A főnévi igenevek esetében az eljárás m űködik, m inthogy itt m ű ködött É. K iss (1998) V P -összev o n ása is. am i tehát azt je len ti, hogy nem lehet a két igei csoport argum en tu m szerk ezetéb en funkcionálisan összetéveszthető két vonzat. (72 )=( 1)

[rp v In r P éter] nem szeretne [ip s állandóan [ np M arira] g o n d o ln i [ pp a holn a p ra tervezel1 elő adása m ia tt] / ].

A (72)-es példában az alárendelt VP ( 'g o n d o l n i ') a foléje rendelt V P-ig tartó kiterjesztett tartom ányban keresi az alanyát, am it csak olyan D P -ben találhat m eg, am ire két feltétel egyszerre teljesül: nem kapott m ég them atikus szerepet az alanyát kereső V P -től, és nem m ond ellent a főige által előírt tulajdonságoknak, m egszorításoknak (a főige v onzataként m egjelenő VP alanya a főige m ilyen esetü argum entum ának felelhet m eg). V alójában a főnévi igenévre vonatkozóan az eljárás bonyolultabbnak tűnhet az egyszerű kontroli-viszonyban m egfo g alm azo ttn ál, viszo n t így a m elléknévi igenevekbe ágyazott főnévi igenevek külső argum en tu m airó l is tudunk m it m ondani. A határozói igenevek ugyanez az eljárás: egy kétszintű V P -ben (vagy tagm ondatban) keresi az ígenév a külső argum entum át. Annyi a különbség, hogy a határozói igenevek esetében m eg kell különbö ztetn ü nk aktív és passzív alakból képzett igenevet. ezekben az esetekben külön b ö ző a k ülső argum entum , és így az eljárás m ár alkalm azható. U gyanakkor a m ódszerü n k helyesen jósolja m eg a kétértelm ű szerkezeteket is. A kétértelm űség helyes m egítéléséhez ism ét az A lberti ( 1997)-ben ism ertetett vonzat-struktúrához folyam odunk. (73a)=( 17) M ari [sírva ] ra jzolta le Péteri. (73b)=( 18) M a ri [s ír v a j rajzo lt P éter mellett. (73c)=( 19) M ari [sírva ] irta m eg a levelet Péternek. (7 3 d )= (2 U P éternek [barúg^-a] tetszeti Mari. ( 73e)= (20) P étern ek [sírva ] tetszik Mari. A korábbi elem zésben m ár m egállapítottuk. hog> (73a). (73d) kétértelm ű abból a szem p o n tb ó l. hog> Péter vagy M ari-e a 's í r v a ', illetve 'b e r ú g v a ' alanya, m íg a többi

V iszk et A n ita

m o n d atb an eg y értelm ű en csak az alanyesetű D P lehet a határozói igenév külső argu m en u m áv al azo n o s referenciájú. U gyanakkor (73b) kivételével m indegyik esetben arg u m en tu m o k k ö zö tt kell v álasztanunk. H ogyan m agyarázható m eg hát ez a k ülönbség? Úgy is felteh etjü k a kérd ést, hogy a (73c), (73d), (73e)-ben egyaránt szereplő ' P é te rn e k ' DP m iért csak (7 3 d )-b en leh et k o referen s a határozói igenév alanyával? A lberti (1 997) értelm éb en azt válaszolhatjuk, hogy (73c) esetében a 'P é te r n e k ' nem része sem az Á gen tív . sem a P atiensi pólusnak, és ezért nem találhatja m eg benne az alanyát a határo zó i igenév. szem b en a (73a), (73d), (73e) m ondatokkal, ahol igen. U g y an ek k o r m ég kérd éses a (73e) m ondat: itt csak azt válaszolhatjuk, hogy feltehetően prag m atik ai okai vannak an n ak , hogy a ’ s ír v a ’ alanya csak M ari lehet, P éter nem . U gyanis a k ár a ' b e r ú g w ' , ak ár az ' á lm o sa n ' határozói igeneveket helyezzük a ' sírva ' helyére, k étértelm ű m o n d ato t kapunk. A m ellék n év i igenevek és az ö predikatív vonzataik esetében szintaktikai m agyarázatot n em tu d u n k adni a m elléknévi igenevek külső argum entum ainak m eghatározására sem . de eg y fajta szig o rú b b szerkezeti elven m űködő eljárást igen. sőt kell is adnunk, m ivel ezeknek az arg u m en tu m o k n ak az azo n o sítása szigorúbb, m int a szabad bővítm ényként viselkedő h atáro zó i igenevek argum entum aié. A m ellék n év i igenév, akárcsak a többi igenév, egy m eghatározott tartom ányban keres egy alk alm as fő n évi csoportot. E z a tartom ány a je lz e tt szó főnévi csoportja, a teljes DP. am ib e m aga a “ nagy” -D P is beletartozik. T erm észetesen csak olyan D P lehet koreferens a m ellék n év i igenév alanyával (csak azt találhatja m eg alanyként), am i m egfelel az alanyra o sz tan d ó th em atik u s szerep n ek , és ugyanettől az igétől nem kapott m ég m ás them atikus szerep et (ezen az úton kizárh atjuk azt a triviálisan hibás esetet, hogy a "kiválasztható" DP-k k özé tarto zzék a p asszív áit m elléknévi igenévhez tartozó ' á lt a l' -os m ondatrész). (7 4 )= (2 2 )' fn p A [vp [pp [t>p P éter] álta l] [yp sírva ] m eg p o fo zo tt] [ \p lá n y ] ...] A (7 4 )-es péld áb an a 'm e g p o fo z o tt' m elléknévi igenév a fentiek értelm ében külső arg u m en tu m ak én t csak a "nagy"-D P -t találhatja m eg: ezen kívül a szerkezetben csak ' P é te r' lenne p o ten ciális DP. d e ö a "tiltás alatt álló" P P -n belül je le n ik m eg (hiszen ez m ár beletarto zik a ' m e g p o fo z o tt' v o n zatszerkezet-változatain definiált abszolút részstruktúra ág en tív pólusába). A m ellék n év i igenévi csoportokon belül m egjelenő határozói igenevek általában határo zó i igenevekre je lle m z ő m ódon m űködnek, és a m eghatározott tartom ányon (a "nagy" D P) belül k eresn ek egy. a fentiekben m ár leírt m ódon külső argum entum ot. P éld ak én t tek in tsü k újra a (74)-es m ondatot! A ' sírva ' a külső argum entum át a "nagy"D P alatt m eg jelen ő D P -k b en kell. hogy m egtalálja - a fent leírtak szellem ében. T ehát szóba jö h e t a ' P é te r ' DP (a P P -n belül), és m aga a "nagy”-DP: és valóban, a m ondat kéértelm ü. és b árm ely ik D P a kettő közül potenciális külső argum entum a a 's í r v a ' határozói igenévnek. E gyéb esetek b en a (73)-as péld ákon bem utatott m ódon kell eljárnunk. A m ellék n év i ig en ev es csop o rto k b a ágyazott főnév i igenevek esetében is a határozói igen ev ek h ez h aso n ló an já ru n k el. N ézzük újra a következő m ondatot: (7 5 )= (1 5 )' f Dp A [yp [vp [ dp lá n yt] vacsorára m eg h ívn i] a ka ró ] /\,> fiú ] ] ren d elt egy cso d á la to s virágcsokrot. A főnévi igenév a saját V P -tartom ányán túl keresi a külső argum entum át: es m inthogy m ellék n év i igenévbe van ágyazva, ezt ki kell bővítenie a határoló V P -n túlra, egészen a "nagy"-D P h atáráig. E zen a tartom ányon belül kell egy m egfelelő D P-t találnia. Egy m eg szo rításn ak azo n b an a D P -nek m eg kell felelnie: m ivel a főnévi igenév a fölérendelt VP (a m ellék n év i igenév) v o nzata, ezért m eg kell felelnie az 1a k a r ó ' lexikai tételében m eg fo g alm azo tt feltételnek, hogy a vonzataként m egjelenő főnévi igenév alanya azonos referen ciálisan az ő alanyával (am enyiben a főnévi igenév szabad határozó, akkor ez a feltétel term észetesen nem je le n ik m eg). A m elléknévi igenév a m ár bem utatott m ódon m egtalálja a "nagy"-D P -t alanyaként, és ezzel kell. hogy m egegyezzék a benne foglalt főnévi igenév alanya is.

112

Eg y m á s fö li: ren d elt V P -k a r g u m en tu m a ir ó l

3.3. Konklúzió). L átni kell. hogy a két m egoldás alapjaiban véve azonos: 1. adj szám o t a teljes arg u m en tum struktúráról (az első m egoldás esetében a sz intaxisban is. a m ásodik m eg o ld ásb an elég a lexikonban) 2. azo n o sítsd ezeket az arg u m entum okat első lépésben szerkezeti (m orfológiai és szintaktikai) eszk ö zö k k el. 3. az alu ld eterm in ált v álto zato k at kezeld a szem antikában. A két m egoldás közö tt tehát (alapvetően) pusztán finom technikai különbségek vannak. E ltér azo n b an a kiin d u lásk ép p en feltételezett G B -s kerettől, hiszen abban vagy túl kevés, vagy túl sok szám u n k ra a m eg jelen ített argum entum , am i ezáltal lehetetlenné teszi a them atikusszerepek k io sztásán ak és az argum entum ok m egkeresésének egységes kezelését.

IR O D A L O M A lberti G áb o r 1997: A rg u m en t selection, F rankfurt am M ain, P eter Láng A lberti G áb o r 1998: A to tális lexikaiizm us g ram m atikája, kézirat, PTE. Pécs A lberti G áb o r - M edve A n n a 2000: G eneratív m ondattani gyako rló kö n yv, kézirat. PTE . Pécs K enesei István 1999: Szó, szófajok, toldalékok, kézirat. JA T E , S z e g e d , É. K iss K atalin 1998: M o n d attan In: F.. K iss - K iefer - S iptár (1998): Új m agyar nyelvtan. O siris. Bp. E. K iss K atalin - S zabolcsi A nna: G ram m atikaelm életi bevezető In: K iefer (1992) Kiefer Ferenc szerk. 1992: S tru kturális m agyar nyelvtan l. M ondattan, A kadém iai K iadó. Bp. K om lósy A ndrás 1992: R égensek és vonzatok In: K iefer (1992) L aczkó T ib o r 1997: A m a g ya r b efejezett m elléknévi ig en evek és a lexikai fu n k c io n á lis g ra m m a tika , kézirat, K LTE, D ebrecen I.aczkó T ib o r 1998: A z -ó /-ő képzős fő n e v e k , kézirat. K L TE . D ebrecen M anzini. M. R ita - R oussou. A nna 1997: A m inim álist th eo ry o f A -m o vem en t u n d control. Ms. L 'niversita di F irenze/ U niversity C ollege L ondon, and U niversity o f W ales. B angor Szabolcsi A nna - L aczkó T ib o r 1992: A főnévi csoport szerkezete In: K ie fe r(1 9 9 2 ) V iszket A nita 1999: A few rem arks on adjectival participles and their adverbial adjunets. A rgum ent stru ctu re.. m egj. alatt. In: D oxim p 4 - W orking P apers in ihe T heory o f G ram m ar. Bp. ELTE BTK E lm életi N yelvészet Program

113

A Z ÍROTT NYELV A BESZÉD ÁRNYÉKÁBAN? A graféma fogalmának létjogosultsága M

ády

K a t a l in

„Az írás a nyelvvel való visszaélés, a hangtalan olvasás a b eszéd szánalm as pótléka. " Johann W olfgang von G oethe'

1. A z ír o tt és b e sz é lt n y elv v isz o n y a H a fö llap o zu n k egy ny elv észeti lex ik o n t vagy bevezetést, szinte b izto sra vehetjük, hogy a z írás d efin íció ja k én t v alam i h aso n ló t olvashatunk: „A b eszélt nyelv lejegyzésére szolgáló vizu ális/g rafik u s je le k ren d sze re11. A m ai szerzők túlnyom ó része egyetért abban, hogy m ivel a b eszélt nyelv m in d a tö rzsfejlő d és, m in d az egyedfejlődés során m egelőzi a z írott nyelv k ialak u lását, a nyelv első d le g es fo rm ája a b eszélt m ó d o zat, így a nyelvtudom ány feladata is első so rb an a b eszélt n y elv k u tatása. E z a nézet v aló jáb an n em m eglepő, h isz en teljes eg észéb en egybecseng a m o d em n y elv tu d o m án y m eg alap ító jak én t sz ám o n tarto tt F erd in an d de S aussure akko rib an forra d alm in ak szám ító felfo g ásáv al.2 S aussure egyik nagy v ívm ánya éppen a z volt, hogy szakított a z ad d ig i szin te k izáró lag o s gyakorlattal, és a n yelvtudom ány céljaként nem az írásos n y elv em lék ek , h an em a sz in k ró n nyelv szerk ezetén ek (la n g u e) kutatását h atáro zta m eg, am ely h ez a nyelv i stru k tú ra g y akorlati m eg v aló su lásán , a b eszéden (parole) keresztül lehet elju tn i. A la n g u e -p a ro le közö tti szo ro s összefü g g és m eg fo rd ítása v isz o n t azt je len ti, hogy a nyelv i je lre n d sz e rt k izáró lag a b eszéd és a h o z z á kap cso ló d ó b eszélő szerv ek képviselik. V itán fölül áll, hogy a n yelv k o m m u n ik áció s szerepét első d leg esen valóban szóbeli m o d alitásk én t tö lti be, s hogy az írás, legalábbis tö rtén elm i k ialak u lását tekintve, csupán a n y elv h aszn álat k ísérő jelen ség ek én t fogható fel. E bből azonban nem k övetkezik, hogy az írott m od alitás m in d en téren függő v iszo n y b an áll a beszélt nyelvvel. E nnek egyrészt ellene szó ln ak azo k a b eszélt n y elven k im u tath ató h atások, am elyek egyértelm űen az írás térny eréséb ő l adó d ó befo ly ásra v ezeth ető ek v issza, m ásrészt az írásrendszerek sokfélesége, v alam in t a han g jelö lő o rto g ráfiák részleg e s ö n álló su lása. A z írás b eszéd re g y ak o rolt h atását jó l tü k rö zik azo k a változások, am elyek a 18. század tó l k ezd ő d ő en az eu ró p ai n y elv ek b en v égbem entek. A zelő tt u gyanis az írás korábban em lített m áso d ren d ű szerepe alacsony p resztízséb en és csek ély h itelesség éb en is m eg m u tatk o zo tt. A z íro tt ü zen etek nem m ag án jelleg ű ek voltak, a nagyközönség füle elé szán ták ő k et - u g yanis cím zettjü k n em m ag a o lv asta el őket, han em a je le n le v ő k közül k ért fel v alak it felo lv asásu k ra. B izalm as közlem én y ek et m egbízható k ö zv etítő k ö n keresztül, szóban ju tta tta k el a cím zetth ez. E nnek fényében csö p p et sem m eg lep ő ek G oethe fent idézett szavai. A 18. század tó l egyre inkább előtérbe kerülő racio n ális g ondolkodás azonban pontosabb nyelvi szerk ezetek et és sz ab atosabb fogalm azást igényeit, am inek jo b b a n m eg feleltek a „rö g zített b eszéd " n y ú jto tta leh etőségek, s ezzel az írásos n yelvhaszn álat m ind funkciójában,

1 „Schreiben ist ein MiBbrauch dér Sprache, stíllé fUr sich Lesen ein trauriges Surrogat dér Rede." Dichtung und Wahrheit, a X. könyv vége. 2 Saussure, Ferdinand de (1967) (1915): Grundfragen dér Spracbwissenschaft, 2. kiadás. Berlin: de Gruyter, 28.0.

114

AZ

ÍR O T T N Y E I. V A B E S Z É D Á R N Y É K Á B A N ?

m ind elv árásaib an fü g getlenedni k ezd ett a beszélt nyelvtől. A z írás szab ály o zása (az egységes helyesírásra való tö rek v és) m eg erősítette a k iejtés egységesítését célzó igyekezetei. A pontos érthető ség igénye p ed ig m ag áv al vonta a bonyolultabb m o n d atsz erk ez etek kialak u lását, az igeidők és -m ó d o k b ő v ü lését, v alam int a szó k észlet és a szó k ép zés kiszélesedését. E z óhatatlan u l v isszah ato tt a b eszélt nyelv, s ezáltal a nyelvi ren d sze r sz in tak tik ai és m o rfo ló g iai szerk ezetére.3 M in d ez term észetesen nem je le n ti azt, hogy a b eszélt és írott nyelv - am elyeket a nyelvi rend szer k ét külö n b ö ző m an ifesztáció ján ak tekin th etü n k 4 - teljese n eg y b em o só d o tt volna. É rdekes azonban, hogy a nyelvi je le n sé g e k vizsg álatak o r a k ü lö n b sé g et m égis sok esetben elhanyagolják, h isz en egyrészt a hagyom ányos leíró nyelvtan alapjául szolgáló nyelvi norm a elsőso rb an az írott (azaz „rö g zítésre érd em es") nyelvben találh ató m eg, m íg a beszélt nyelvi jelen ség ek v izsg álata részb en ö n álló területet alkot (p ragm atika, k o n v erzáció s analízis). A z írásbeliség h atása azo n b an burkoltan m ég a fonetikában és fo n ológiában is fel ism erhető, p ed ig azt gond o lh atnánk, hogy ezek a tu d o m án y o k teljességgel a beszédre összp o n to sítan ak . A m m ag a a beszédhang és foném a fo g alm a is egy o lyan szegm enst feltételez, am ely eg y értelm ű en elhatárolható az őt m egelőző és kö v ető egységtől. P edig m ind az artik u láció s fon etik a, m in d a z ak u sztik u s fo n etik a eredm ényei a z t m u tatják , hogy a beszéd egy kon tin u u m , ahol a b eszédhangok k özött sok esetb en egyáltalán nem hú zh ató ak határvonalak, sőt, egyes b eszédhangok csakis a tran zien sek (frekvencia-átm enetek) észlelésév el azo n o síth ató ak , m in t pl. az ap p roxim ánsok és a likvidák. A z észlelt hang h u llám o k átírására szolgáló IP A -jelek kim ondatlanul ism ét csak a b eszédfolyam szeg m en tálh ató ság át feltételezik. A z ed d igiekből k itűnik, hogy az írott és beszélt nyelv kap cso lata a vártnál sz ö v e vényesebb, s így to v áb b ra is m egválaszolatlan a cím b eli k érdés: van-e a z íro tt n y elvnek legalább részleg esen önálló szerepe a beszélt nyelv m ellett, vagy eleg endő a beszélt nyelvhez való v iszonyát vizsg áln u n k ? A m ennyiben az írott nyelv a n yelv egészén belül önálló létjogosultsággal bír, m i a legkisebb egysége, és hogyan ju th a tu n k el ennek d efin íció jáh o z? A z itt követk ező ok fejtést képszerűen egy saját farkát k erg ető m acsk áh o z h aso n lít hatnán k : elő szö r m eg k íséreljü k m egállapítani, hogy m ilyen szegm ensek jö h e tn e k szóba egy önálló írott m o dalitás (o lv asás ill. írás) legkisebb egységeként, m ajd igazolni p ró b álju k ezen egységek ö n álló voltát, m eg erősítve - vagy cáfo lv a - ezzel kiin d u lási h ip o tézisü n k helyességét, am ik o r az írott nyelv legalább részleges sz u v ere n itását feltételeztük.

2. A grafém a fo galm ának m eg határozása A g rafém a fo g alm át célszerű a hangjelölő írásren d szerek re szűkítenünk. A szójelölő írások logografikus jeg y ei ugyanis fogalm i alapokon szerveződnek, tehát a m egkülönböztető 5 Vö. Knoop, Ulrich (1993): Zum Verhaltnis von geschriebener und gesprochener Sprache. In: Baurmann el al. (1993), 29-42.

4

A különbségek a két produkciós modalitás modalitás fizikai megvalósulásának körülményeire vezethetőek vissza: a beszéd, amely többnyire „klasszikus” kommunikációs körülmények között zajlik (a résztvevők tartózkodási helyének egyezése, produkció és percepció idejének azonossága, visszacsatolás lehetősége, az adót és vevőt körülvevő valóság mint referencia azonossága), szükségképpen kevésbé megtervezett, spontán, végleges formája többnyire menet közben alakul ki. Kiterjedése időbeli, percepciója kizárólag szekvenciálisán lehetséges. Ezzel szemben az írott szöveg szerzője és olvasója között a szövegen kívül gyakran semmilyen kölcsönhatást nem feltételezhetünk, ezért az írásban lényegesen nagyobb pontossággal kell kiküszöbölni a félreértés lehetőségeit, hiszen általában sem a közös referenciális valóság, sem a visszacsatolás lehetősége nem áll fenn. Lényegesen hosszabb viszont a rendelkezésre álló idő. A z írott nyelvre a térbeli kiterjedés jellem ző, kisebb egységek (szavak, betűk) olvasása pedig egyszerre, holisztikusán is lehetséges. Vö. pl. Giinther (1988), 6kk.o.

M a d y K a t a l in

je g y e k n e k szem an tik ai egységek m eg. A kínai írás, valam int a ja p á n h árm as tagolású írásren d sz er lo g o g rafik u s része, a k anji, jó l szem léltetik , hogy az íro tt és a b eszélt nyelv k o rán tsem k ö tő d ik m in d ig olyan szorosan a beszélt nyelvhez, m int az alfab etik u s ortográfiák esetéb en , h isz e n az írás alap jak én t itt n em a b eszélt nyelv, h an em egy m ögöttes fogalm i ren d sze r szolgál. A z írás nyelvtől való függetlenségét jó l példázza, hogy az em lített két írás, am ely ek közel azo n o sak , k ét teljesen külö n b ö ző felépítésű nyelv lejegyzésére szolgálnak: az izo láló k ín ai n yelvvel szem b en ugyanis a ja p á n egy igen gazdag m orfém arendszerrel ren d elk ező ag g lu tin áló nyelv. (M íg a kínai teljes eg észéb en v isszaadható a logografikus jeg y ek k el, ad d ig az ag g lu tin áló ja p á n nyelv a m orfológiai elem ek, v alam in t az idegen szavak lejeg y zésére k ét to v áb b i szó tag írást tart fenn, a hiraganát és a katakanát.) A hangjelölő írásren d sz erek szin tén tartalm a zn ak logografikus je g y e k e t (pl. §, $, % , & , v alam in t a k ö zp o n to zás je le i), am ely ek tö b bnyire nem nyelvspecifikusak. A z ig azán érd ek es k érd és azonban az, hogy v an n ak -e arra utaló je le k , hogy az eredetileg h an g jelö lő írásren d szerek k iin d u lási pon tju k tó l eltáv o lo d v a bizonyos m értékű önállóságra tesz n e k szert. A m en n y ib en az írott n yelvet önálló, de a b eszélt nyelv m in tájára felépülő re n d sz e rn e k tek in tjü k , ak k o r a b eszédhanggal p árh u zam b a állíth atju k a betűt m in t fizikailag érzék elh ető je le t. A betű, azaz a g r á f fogalm ának p o n to s m eg határozását m eg n eh ezítik a tö b b jeg y ű b etű k (m ag y ar sz, ly, angol th, sh ), v alam in t a diakritikai jeg y ek (pl. az ered etileg p alatalizácíó t je lö lő um lau t szerepe a n ém etb en ).5 E zek a n ehézségek sejteni engedik, hogy az íro tt n y elv h ez is h o zzáren d elh ető egy, a fo n ém áh o z haso n ló absztrak t alapegység, a grafém a. (Je lö lé se általáb an csú cso s zárójelekkel történik, bár a szakirodalom sok esetben nem tesz k ü lö n b sé g e t a g rá f és a g rafé m a között. A grafém ával foglalkozó tu dom ányág n ev e egyébként g rafe m a tik a, m íg a b etű m in t v izu álisan érzékelhető je le n sé g az ún. g rafetika tárgykörébe tarto zik .) A g rafé m a m ib en létét a foném a analógiájára k ét úton lehet m egközelíteni. M eg h atáro zására eg y részt v álaszth atju k a stru k tu ralista isk o lák által hangsúlyozott je le n té s m eg k ü lö n b ö ztető szerepet, e k k o r a cél a je le k közötti d isztin k tív grafem atikai jeg y ek m eg állap ítása, ak á r a prágai stru k tu ralizm u sb an h aszn ált oppozíciók, akár az am erikai iskola d isz trib ú ció s elem zésein k eresztül. A grafém át m ásrészről tek in th etjü k m entális egységnek, a m o d e m fo n o ló g iai elm életek m in tájára.6 A stru k tu ralista m eg k ö zelítés azo n b an két pro b lém át is felvet. E gyrészt el kell d ö n ten ü n k , hogy a k eresett absztrakt egység, a grafém a esetében feltételezünk-e önálló je le n té sm e g k ü lö n b ö z te tő szerepet, m ert akkor a jeg y e k m eg h atáro zásak o r a foném ával m in d en k ap cso lato t ki kell zárnunk, tehát m in d en artikuláción alapuló kategóriáról (m ag án h an g zó „V “ , m ássalh an g zó „ C “ , réshang, zárhang stb.) le kell m ondanunk. H a viszont a g rafé m á t egy bizo n y o s fo n ém a v izu ális je lö lé sé re szolgáló egységnek tekintjük, am ely k ü lö n fé le g ráfo k k én t realizáló d hat, a k k o r az írott nyelv beszédtől való függetlenségét eleve elv etettü k . A g rafe m a tik a e szem lélet szerint való jáb an nem m ás, m int egy helyesírási ren d sze r szab ály szerű ség ein ek v izsgálata. A m ásik p ro b lém a ép p en a helyesírási ren d sze rek (nevükből is adódó) szabályo z o ttsá g áb ó l fakad. A z egyes g ráfok használatát kü lö n b ö ző k o nvenciók kötik. A sekély, azaz tran szp aren s ortográfvájú n y elv ek esetében (pl. olasz, m agyar, szerb, horvát) a grafém ák h aszn álata tö b b n y ire a fo n ém ákhoz kötődik, m íg a m ély o rtográfiákban (pl. angol, orosz. 5 A többjegyü betűk problematikája párhuzamba hozható az affrikáták és a diftongusok fonológiai m egítélésévet. a kérdés pedig az adott rendszer kategorizálási elvei alapján dönthető el. 6 Ugyan a generatív fonológia részben elvetette a fonéma fogalmát, ld. pl. Bierwisch (1976), a grafémával összefüggésben a legtöbb szerző mégis GPC- (graphem e-phonem e correspondence), ill. GPK-szabályokról beszél.

116

A/

ÍR Ó IT N Y FLV A BESZÉD Á RN Y ÉK Á BA N ?

francia) az írás m o rfo ló g iai és m orfofonológiai szabályok alapján m ű ködik (ld 2.3). A z utóbbi nyelvekben, ah o l egy fo n ém án ak adott esetben többféle b etü k o m b in áció felel m eg, egy disztrib ú ció s v izsg álatn ak lehet értelm e, h iszen a z egyes gráfok, ill. g ráfsorok elő fo rd u lása érdekes ad ato k at szo lg áltath at az adott nyelv helyesírási rendszeréről. A z átlátszó helyesírású nyelvekben azo n b an a k ap o tt eredm ény nagyjából a fon ém aelo szlást fogja tü k rö zn i.7 K étséges, hogy itt az ilyenfajta v izsgálatnak egyáltalán van-e értelm e. M ár az ed d ig iek b ő l kiviláglik, hogy a grafém a fogalm át lehetetlen an élk ü l m eg határozni, hogy elő zetesen állást foglalnánk foném afiiggőségéről, ugyanis nem csak a grafém ák m eg állap ításáh o z v álasztott m ó dszer, h an em m a g a a k erese tt g rafé m a is ettő l a z elvi döntéstől függ. A fo n ém aalap ú grafém am eghatározás szerin t a ly és j b etűk a m agyarban egyazo n g rafém a allo g ráfjai, m íg egy ön álló grafém aelm élet sem m iféle ö sszefü g g ést nem talál közöttük, és két külö n álló g rafém aként kezeli ő k e t.8 A leh etség es g rafém aelm életeket G arbe (1985) egy n égyes skálán helyezte el, a teljes függőségtől a teljes füg g etlen ség felé haladva: 1. D isztin k ció s elm élet: a g rafém a a foném ikus szinttől független, önálló egység: A lthaus (1 9 8 0 b ), A u g st (1 9 8 5 b ), P iirainen (1968), Z ürcher (1978).9 2. D isztin k ciós referen cia-elm élet: a grafém a disz tin k tív szerepe fontosabb, m in t a fon ém aszinth ez való k apcsolata: M cL aughlin (1963). 3. M eg feleltető d isztin k ció s elm élet: a grafém ák a fonológiai o p p o zíció k at tü k rö zik , a grafém a az íro tt nyelv leg k isebb jelen tésm e g k ü lö n b ö ztető egysége, am ely egy b izonyos fon ém át képvisel: B ierw isch (1978), F leischer (1965), G arbe (1985), W iese (1987). 4. R ep rezen táció s elm élet: a g rafém a nem több a foném a g rafikus leképezésénél, így önálló érd ek lő d ésre n em tarth at szám ot: S aussure (1915), B loom field (1 9 3 3 ).'° 2.1. D isztin kció s elm életek A d isztin k ció s elm élet egyik k épviselője, A lth au s a g rafetika felől kö zelít a grafém a fogalm ához. N em elég szik m eg az alfabetikus gráfok p u sz ta felsorolásával, hanem azok vizuális m eg k ü lö n b ö ztető jeg y ein ek (a z ún. cen trális g rafikus jeg y ek ) m eg állap ítására törekszik. (E zzel szem b en p eriferiálisak a gráfok azo n tu lajd o n ság ai, am elyeknek nem disztin k tív , csu p án d íszítő szerepe van.) A lthaus a g rafetik u s m eg k ü lö n b ö ztető je g y e k e t disztrib ú ció s elem zéssel nyeri, s az alfabetikus gráfokat a kö v etk ező ren d szerre vezeti vissza: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7

I / \ - 0C)l J

döo

1. ábra

Ezenkívül kiderülhetnek olyan kuriózumok, mint pl. hogy a német írás a k-geminátát -vai helyettesíti, vagy hogy a norvég írás, amely hangsúlyos szövégi szótagban rövid mgh. után gemmáiéval jelöli a szabály szerint hoszú mássalhangzót, ezt a szabályt az <m> grafémára nem alkalmazza: a [lífmm] „bárány" szó írása tehát nem (lamim, hanem , de [t#kk] „köszönöm41 - . A z ilyesfajta kivételek azonban gyakran önkényesnek bizonyulnak, avagy a régi nyomdatechnikára vezethetőek vissza. 8 Feltehetőleg ezért nem terjedt el semmilyen, a gráf és a gj-aféma megkülönböztetését szolgáló, következetesen alkalmazott zárójeles jelölés. 9 Piirainen, Ilpo Tapani (1968): Graphematische Untersuchungen zum Frühneuhochdeutschen. Berlin: de űruyter, valamint Zürcher, Josef (1978): Graphetik - Graphemik - Graphematik: unter besonderer Berücksichtigung von Notkers Marcianus Capella. Dissz. Universitüt Zürich. 10 Bloom field, Leonard (1973) (1933): Language, 12. Aufl. London: Allén & Unwin. Az elnevezések Garbe (1985) nyomán, lOkk.o.

117


A b alo ld ali táb lázat az alk o tó elem ek et tartalm azza, a jo b b o ld ali hasábok pedig az a l k o tó elem ek h ely zetét ad ják m eg. A z alk o tó elem ek egym áshoz k épest elfoglalt helyzetét v ízszin tes, ill. fü g g ő leg es n y ilak adják m eg, teh át x <— y: x y előtt áll, x T y: x y fölött áll. így pl. a n ag y F k ö v etk ező k ép p e n írható le: l 6 <- 4 1 t 4 2. ' 1 E zek a je g y e k , eltérően a fonológiai m eg k ü lö n b ö ztető jeg y ek tő l, a g rá f vizuális tulajd o n ság aira, nem pedig produ k ció ján ak m o to rik ájára v ezeth ető ek v issz a (am ennyiben n em k im o n d o ttan kézírásról van szó). T isztázatlan , h o g y a z A lth au s által felállított g rafikus m eg k ü lö n b ö ztető jeg y ek n ek m ily en szerep e van a z o lv asásb an , ill. a kézzel íro tt gráfok produkciójában. Ai'áziás b e tegek k el v ég zett v izsg álato k eddig nem igazolták A lth au s jeg y ein ek érvényességét, m íg a fono ló g iai m eg k ü lö n b ö ztető jeg y e k a h an g tév esztések b en (fonem atikus parafáziákban) bizo n y íto ttan szerep et játsz an ak . E lk ép zelh ető azo n b an , hogy a grafikus m egkülönböztető je g y e k relev an ciája, ill. a rájuk utaló tév esztések k im utathatóak a periferiális, azaz a k o n stru k tív ag ráfiáb an , ill. alex iában, v alam int az elíráso k b an (ld. 3.2.1). N em véletlen , hogy a d isz tin k ció s elm élet kép v iselő i k özé több olyan kutató tartozik, ak ik v alam ely k orábbi n y elv állap o t írásos form áját v izsg álták , m int pl. a korai újfelném et írás statisztik ai feld o lg o zását elv ég ző P iirainen, vagy az ő m ódszerét egy ó felném et szövegre alk alm azó Z ürcher. C élju k az előforduló allo g ráfo k (az ő term in o ló g iáju k szerint grafém av arián so k ) ö sszeg y ű jtése, am elyek az akkori, n o rm áh o z nem k ötött írásban gyakran spon tán , szab ad v álto zato k vo ltak, ill. a szöveg írójának szem élyéről árulkodtak. E zek a v izsg álato k teh át a tö rtén eti ny elvkutatást valóban értékes adatokkal gyarapíthatják. A mai n yelv re v o n atk o zó , tisztán g rafem atikai v izsg álato k azonban m ás célokat kell, hogy kövessenek. A u g st p éldául arra h aszn álja a d isz trib ú ció s elem zést, hogy a grafotaktikai szabályok ésszerű leírásáh o z n élk ü lö zh etetlen n ek tűnő m ással- ill. m agán h an g zó -g rafém a fogalm ának haszn álatát tisztán grafem atik ai alap o k o n indokolja. O k fejtéséb en k itü n tetett szerep ju t a mai ném et írásb an elő fo rd u ló g em in átáknak. A három m ag án h an g zó -g em in átát (aa, ee, oo) követő g rafé m á k elo szlása ugyanis erőteljesen korlátozott: itt kizárólag egyszeres m ássalhangzók állhatn ak . U gyanez érv én y es a kettős m ássalhangzókra, am elyeket közvetlenül kizárólag eg y szeres m ag án h an g zó -g rafém ák elő zh etn ek m eg, s a tő lü k jo b b ra következő grafém ák e lő fo rd u lása szin tén ö sszefo g lalható egy viszonylag egyszerű p a ra d ig m á b a n .12

+

K onsonant

aa ee

0

00

+ K onsonant 0 bb, dd

K onso n an t 4- K o n so n an t| + K onsonant + V okall + 1 1 0 0 0

ff- g g ck, 11

- 0 e+

m m , nn p p, rr ss, tt

r 1 n 0

+ i+

sch

g

2. ábra

n Althaus ( 1980a;, J40.O. A rendszer azonban nem teljesen álgondok. Eg\Teszt az alkotóelemek függőleges viszonyát jelző nyíl (T) fölösleges, hiszen a 2. táblázatban megadott terek éppen a függőleges helyzet m egjelölésére hivatottak. Másrészt a fenti F gráfot Althaus az idézett cikkben I6 <- 4 1 T 4 5-ként írja le. ami egy. a teljes alsó sávot betöltő vízszintes csíkot jelentene. 12 Augst (1985a), 118.0.

118

AZ

ÍR Ó I T

NY H I.V A B L S / K I ) Á R N Y É K Á B A N ?

2.2. D isztin kció i referen cia -elm élet M cL aughlin, a d isztin k ció s referen cia-elm élet m eg alk o tó ja szerin t a grafém ának csak egyik feladata, hogy egy ad o tt foném át képviseljen, em ellett b etölthet önálló szem antikai m egkü lö n b ö ztető szerepet is (pl. h o m ofón szavak esetében). A M cL aughlin n ev éh ez fűződő elm élet ism ét csak n y elvtörténeti (közép-angol) vizsg áló d áso k ra ép ül, az a z egy spontán variációt is m egengedő írásren d szert fe ltételez.13 2.3. M eg feleletető disztin kció s elm élet A zon grafem atikai elm életek, m elyek szerint a grafém a külö n féle funkcióinak m in d ig a foném ikus szintre v o n atk o ztatv a van értelm e, részin t nyelvtörténeti, részin t sz inkrón fejtegetések re tám aszk o d n ak . F leischer például egy 16. századi, korai újfelném et szöveg elem zése során a grafém ákat az elsődleges fonológiai o p p o zíció k leképezésének tekinti. Szám ol azo n b an azzal a lehetőséggel is, hogy az írott nyelv k ih ath at a beszéldhangok, ill. a foném aren d szer válto zásaira, am int ez az egységes ném et kiejtésb en v aló b an m eg is tö rté n t.14 F leisch er a g rafém ák at en n ek m egfelelően a következő k ritériu m o k szerint csoportosítja: a g rafém ák 1. 2.

3. 4. 5.

egyértelm ű fo n ológiai o p p o zíció t tükrö zn ek (<meer> „tenger" - ,,üres“ ); fon ém a-o p p o zíció n ak k ö zv etlenül m eg nem felelő, de g rafem atik ailag disz tin k tív tulajd o n ság o k k al ren d elk ezn ek (pl. azonos alakú szavak m eg k ü lö n b ö ztetése, m in t Waise „árv a“ - IVeise „ b ö lc s'1, m ag ánhangzó-hosszúság kifejezése az a z t követő m ássalhangzó egyszeres, ill. kettős írásával: ritten /K / „lovagoltak" - R iten /H ° / „rítu so k '1); jelö letlen ü l hagynak egy fennálló fonológiai o ppozíciót (losen: / • □ “ § € '» ■ / „ so rso l" ,,old“ ); nem tü k rö zn ek fonológiai oppozíciót, az írásváltozatok (F le isch er szerint: különálló grafém ák!) elő fo rd u lási h elytől, kiindulási nyelvtől stb. függenek; a variációk n y elvtörténeti változásokról tanúskodnak (pl. n eu tralizáció , hangváltozás).

F leisch er a fenti k ategóriákat term észetesen nem azért állítja fel, hogy egyes kancelláriai okm án y o k grafem atikai elem zését elvégezze, hanem hogy ebből kö v etk eztetn i tu d jo n az akkori - átm eneti je lle g ű , s ezért nyelvtörténeti szem pontból igen érd ek es - nyelvhasználatra. E hhez azo n b an fel kell tárnia a szöveg belső grafem atikai szabályszerűségeit, valam int v izsg áló d ását le kell szű k íten ie a fonológiailag releváns g rafém aso ro k ra (F le isch er a grafém a k ifejezést nem ab sztrak t egységekre, hanem azoknak bárm ilyen m eg v aló su lá sára használja). A g rafem atik a szin k ró n v o n atkozásait hangsúlyozza B ierw isch, W iese és E isenberg, bár a három generatív szerző a G FM (g rafém a-fo n é m a -m eg felelés)-sza b ály o k érvényesülését a nyelvtani ren d szer részben k ü lö n böző szintjeire vonatkoztatja. B ierw isch a G F M -szabályok alkalm azh ató ság i terü letét a m ély- és felszíni struktúrára vezeti v issza, hogy ezzel a m ai ném et h elyesírás látszólagos k ö v etk ezetlenségeire adjon m agyarázatot (az 1996-os reform ezeket nem érintette), m int pl. a szó(tag)végi zö ngétlenedés, az <s> gráfnak, ill. grafém ának m egfeleltethető különféle hang értékek a g rá f pozíciójától és környezetétől függően, ill. a /k1

L’ McLaughlin. J. C. (1963): A graphemic-phonemic Study o f a Middie-English Manuscript. Den Haag. 14 Fleischer, Wolfgang (1965): Zum Verháltnis von Phonem und Graphem bei dér Herausbíldung dér neuhochdeutschen Schriftsprache. H'iss. Zeitschrift dér Friedrich-Schiller-U niversitüt Jena I 4 h461-465. ELz a iolyamat a magyar nyelvben is m egfigyelhető, ahol a felső nyelvállású hangok kvantitása a nyelvjárások jó részében nem disztinktív. ám a Sárospatak környékéről elterjedt magyar helyesírásba belekerült e hangok hosszú és rövid változata. Ugyan e téren az egyes beszélők kiejtésében nagy ingadozás figyelhető meg, az íráskép kétségkívül irányadóvá vált a gondozott beszédben.

119


fo n ém a k ü lö n féle grafik u s realizációi. W iese az em lített G F M -szabályok alkalm azását a lex ik ális szin th ez köti, m íg a p o sz tle x ik á lis G F M -szabályok szerinte nem tükröződnek az írásban. W iese a h elyesírási szabályokat helyesebbnek és egyszerűbbnek látja a szótag szerk ezetre v isszav ezetn i, m int g rafotaktikai szabályokra. E isenberg a G F M -szabályok m eg állap ításáh o z eleg en d ő n ek tartja a m orfológiai szint leírását, em ellett szintén a szótag szerep ét hangsúlyozza. 2.4. Ö sszefoglalás A z itt bem u tato tt grafem atikai elm életek célkitűzései és eredm ényei m eglehetősen k ü lö n b ö zn ek eg y m ástó l, egy egységes grafém a-fogalom ról tehát sem m i esetre sem b e szélh etü n k . A b eszéd h an g (fón) és foném a m intájára felállított g rá f és grafém a fogalm a ingatag láb ako n áll, hiszen sem a betű és grafém a egym áshoz való viszonya nem tisztázott (és az elk ü lö n ítés nem is je le n ik m eg m inden szerzőnél), sem a foném a és g rafém a összefüggései. Ú gy tű n ik , az itt vázo lt g rafém aelm életek nem ho zh ató ak közös nevezőre. T o v áb b ra is tisztázatlan tehát, hogy szól-e valam i am ellett, hogy az írott nyelvet és an n ak alap eg y ség ét ön álló an , a beszélt nyelvtől függetlenül kezeljük. M ivel a „hagyom ányos", ren d sze res n y elv észet eszk ö zeivel nem ju to ttu n k Kielégítő eredm ényre, a következőkben azt fo g ju k v izsg áln i, hogy van -e az íro tt nyelv legkisebb egységének m entális reprezentációja, am ely a fo n ém a lekép ző d ésétő l független. E hhez az alk alm azo tt nyelvészet, ezen belül is a p sz ich o lin g v isztik a egyes terü leteinek eredm ényeit fogjuk felhasználni.

3. Az íro tt nyelv m entális feldolgozása A z írott nyelv feld o lg o zásában szerepet já tsz ó m entális folyam atok vizsgálatának tú lny o m ó részét a vizu ális szó felism eréshez k apcsolódó kísérletek teszik ki, am elyek tehát az íro tt nyelv legkisebb szeg m en séh ez leginkább a lexikális és m orfológiai egységeken keresztül közelíten ek . É rd ek es m ó d o n az írás p ro dukciójának az eddigi kutatásokban igen csekély szerep ju to tt, je le n tő se b b tu d o m ányos érd eklődésre je le n le g csupán az íráselsajátítás tarthat szám ot. E z k érd ésfelv etésü n k szem pontjából neiu szerencsés, m ivel m i m ost arra a kérdésre keressü k a választ, hogy a z írott nyelv m en tális feldolgozása lehetséges-e a beszélt nyelv kikap cso lásáv al. A z o lv asás és írás tan u lása p illanatában az átlagos nyelvhasználó m ár viszo n y lag ru tin o san h aszn álja a beszélt nyelvet, tehát kézenfekvő, hogy a vizuális jelek elő állításáb an és feld o lg o zásáb an erőteljesen a beszélt nyelvre fog tám aszkodni. Példák sora tan ú sítja, hogy a k isisk o lás gyerm ekek írása sok esetben a kiejtést tükrözi (tehát fonetikai alap ú ), am ik o r a hely esírás fonológiai vagy m orfológiai elvek alkalm azását követeli m eg ( *ucca, *aggyál, *kissebb). E lképzelhető azonban, hogy az írott nyelv feldolgozásában szerzett ru tin lehetővé teszi önálló m entális utak k ialakulását, am elyek a foném aszint m egk erü lésév el k izáró lag a g rafem atikus ingerhez kapcsolódnak. Ez m eggyőző bizonyítéka vo ln a annak, hogy a grafém ának létezik független, önálló m entális reprezentációja. 3.1. V izuális szófelism erés A m o d em nyelvészet korábbi állásfoglalása alapján, m iszerint az írott nyelv egyoldalú függ ő ség b en áll a b eszélt nyelvvel, nem m eglepő, hogy a vizuális szófelism erés kutatása elein te azt igyek ezett igazolni, hogy a m entális lexikon kizárólag foném asorok reprezentációit tartalm azza. Sok kutató h iv atk ozik arra. hogy a h angtalan olvasás valójában nem is h a n g talan, m ert az olv asást gyak o rta kísérik szem m el látható artikulációs m ozgások, vagy legaláb b is m űszerrel m érhető izom m ozgások. D e m ég a p árhuzam os artikulálás elm aradása esetén is gyakran ..halljuk", am it olvasunk. E m ellett nehezen olvasható vagy ritkán előforduló

120

AZ i n o n

NYL1.V A B l . S Z m

ÁRNYFKÁBAN?

szavak m eg értéséh ez so k szo r a grafém asor „kim ondása*1, azaz fonológiai k ó d o lása segít hozzá. A 60-as évektől k ezd ő d ő en több olyan kísérleti beszám o ló láto tt n apvilágot, am elyek egyértelm űen dok u m en táln i v élték, hogy a z olvasás szükségképpen együtt já r a fonológiai rekódolással, azaz hogy a grafém asorok csak fonológiai kódolás után érhetnek el a m entális lex ik o n b a.15 A kísérletek et tö b bnyire a z ún. tach iszto szk ó p o s m ódszerrel, azaz a kísérleti szem élyek elé a m áso d p erc tö redékéig kivetített ábrák felhasználásával v ég e z té k .16 A z első idevágó k ísérlet (G ib so n et al., 1962) során m egállapítást nyert, hogy a kísérleti szem élyek sokkal inkább k épesek v o ltak az eléjük vetített angol álszavakat (fonotaktikailag a nyelv szabályainak m egfelelő, de lex ikális jelen téssel nem bíró szavak, pl. *B IN K ) utólag leírni, m int az ún. n em -szavakat (fo n o tak tik ailag illegális hangsorokat, m in t *N K IB ). A kutatók értelm ezése szerin t ez azt b izonyítja, hogy a résztvevők a látott szó t kim ondták m agukban, m ajd a h an g so r felidézésével írták le. A fonológiai kódolás alap ját a „betűm inták“ (spelling pattem s) k épezték. E szerin t a m agyarban a *C SU L betű so r felism erése és utólagos visszaad ása könnyebb, m int a *SC U L nem -szóé, m ert a betű m in ta au to m atik u san a /♦ I É 4 / fo n ém áh o z rend elő d ik h ozzá. E nnek ellentm ond a m ár G ibson et al. által is em lített m egállapítás, hogy az effek tus születésüktől fogva hallásk áro su lt szem élyeknél is m egfigyelhető, teh át hogy a „szó “-felism erés alapja nem feltétlenül a fonológiai rekódolás, hanem a grafotaktikai elfogadhatóság. A grafo tak tik ailag m eg en g edett betűsorok szerepének tesztelésére S cheerer (1987) egy olyan listát állíto tt össze, am ely a ném et nyelv szavai é s álszavai m ellett jö v ev én y szav ak at és áljöv ev én y szav ak at (jövevényszavak szom szédjait, azaz tőlük csak egyetlen g rafém ában eltérő szavakat) tartalm azott. A kísérletben részt vevő szem élyek az áljövevényszavakat szignifikánsan g y orsabban utasították el (nem létező szavakként), m int az álszavakat, am elyek nem tartalm aztak grafo tak tik ailag szabálytalan betűsorokat. A létező k ö lcsönszavak közül az illegális g rafo tak tik ájú szavak (Skat „kártyajáták n eve", Taxi) elu tasítása tartott tovább, m int az egyéb szavak lexikális m egítélése, és kiejtésük reakcióideje sem volt lényegesen h osszabb, m int a natív szavak és álszav ak esetében. L ényegesen nehezebb feladatnak b izonyult azonban azokn ak a jö v ev én y szav ak n ak az ejtése, am elyek rendhagyó grafé m a -fo n ém a-m e g felelések et tartalm azn ak (B aby „ú jszü lö tt11 L oge „p áh o ly " / • □ a O"*7). E zeknek a szavak n ak a k iejtése lényegesen h o sszabb reakcióidőkkel já rt, és lexikális státuszuk m eg h atáro zása is szignifikánsan hosszabb időt vett igénybe. S cheerer a kapott eredm ényeket úgy értelm ezi, hogy a szavak feldolgozása két külö n b ö ző ú tvonalon történik. A grafotaktikailag illegális szavak gyors felism erése és k iejtése arra enged k ö v etk eztetn i, hogy a kísérleti szem ély a m eg nem engedett g rafém asor láttán rögtön gyanút fog, és a fonológiai rekód o lás helyett a szót k ö zvetlenül hívja le a m entális lexikonból. Ilyesfajta intő je l h iányában a k izáró lag m egengedett g rafém asorokat, de rendhagyó G F M -eket tartalm azó jö v ev én y szav ak feld o lg o zása - alacsony gyakoriságú szavakról lévén szó - S cheerer szerint nem k özvetlenül a m en tális lexikonon, hanem fonológiai kódoláson keresztül történik, am it az e szavak ejtésén ek m eglepően m agas h ib aszázalék a (20 % ) is m egerősít.

15 Ezekről részletes leírás található Gttniher (1988) alatt, 122kk.o. 6 A tachisztoszkópos módszer során a kísérleti személynek az előtte álló tejüveg vetítóemyön egy pontot kell fixálnia, miközben bal. jobb vagy mindkét látóterébe vizuális ingereket vetítenek. A vetítési idő rövidsége (más. 100 msec) miatt a kísérleti alany szeme nem tud elmozdulni az inger irányába. így a módszer többek között a téltekedominancia vizsgálatara is alkalmas. A reakcióidő, valamint a válasz értékes információkat tartalmaz az ingertovábbítás módjáról és a feladat (az ingerfeldolgozás) nehézségi tokáról. Ld. pl. Péter (1991). 155.o .

121

M ady K a i

ai

i\

3.1.1. A z álh o m o fó n -effek tu s R u b en stein , L ew is & R ubenstein 1971-ben további kísérletet végeztek azt bizonyítandó, hogy a g rafé m a elem zés szü k ség szerű en tartalm a zza a fonológiai rek ó d o lás k ö ztes lépcsőfokát. E hh ez ún. álh o m o fó n szav ak at haszn áltak föl, tehát olyan szavakat, am elyek írásm ódja eltért a szó lex ik alizált g rafem atik u s ábrázolásától (pl. ang. *phoks, *how ziz stb.). L exikális döntésre épü lő k ísérletü k b en („L étező szó-e a látott b etű so r?") szig n ifik án san hosszabb ideig tartott az á lh o m o fó n szav ak elu tasítása, m in t az egyszerű álszavaké. R ubenstein et al. értelm ezése szerin t a késlek ed és o k a az elv ég zett fonológiai k ódolás, am ely elő szö r „igen” választ ered m én y ez, s a helyes „n em “-v álasz csak egy utólagos kontroll elvégzése után adható m eg. A kísérletet tö b b en m eg ism ételték, és az álhom ofón-effektus m in d en esetben m aradéktalanul k im u tath ató volt. E z a k ísérlet azo n b an , am ely első látásra nem hagy kétséget affelől, hogy a fonológiai rek ó d o lás szü k ség szerű v elejáró ja a v izu ális nyelvi ingerek feldolgozásának, tö b b p o n to n is tám ad h ató . E gy részt az álh o m o fó n -effek tu s eltűnik, ha a tesztb en elő fo rd u ló szavak több m int 25 % -a á lh o m o fó n .17 A kísérleti alanyok tehát alk alm azk o d n ak a helyzethez, és elvetik azt a stratég iát (a fo nológiai rek ó d olást), am eiy hátráltatja ő k et a helyes válaszadásban. A z is b efo ly áso lja az ered m én y t, h o gy a tesztszav ak k özött elő fo rd u ln ak -e valódi hom ofón szavak is. M á srészt n em m indegy, hogy az álhom ofón szav ak írásképe haso n lít-e az eredeti szó írásk ép éh ez (ném . fü g é n „illesz t11 - *phygen), m ert ezekben az esetek b en az álhom ofóneffe k tu s eltű n h et. A z álh o m o fó n grafotaktikai je lle g e szintén b efolyásolhatja az elutasítás reak ció id ejét. A z álh o m o fó n -effek tu s em ellett fakadhat m agából a kísérleti elrendezésből is. K éze n fek v ő , hogy a lex ik ális dö n tést kívánó k ísérletek b en az „igen"-válasz, teh át a keresett lex ik ális elem m eg találása rö v id eb b időt vesz igénybe, m int a „n e m “-válasz, am ely intő jelek (illeg á lis b etű so ro k ) hián y áb an csak a teljes lexikon átv izsg álása után adható meg. A z álh o m o fó n -effek tu sn ak ellentm ondó eredm ényre ju to tt D anem ann & R eingold (1995). O k, hogy a k iejtési feladatokban sz ükségszerűen jele n lé v ő fonológiai kódolást k ik ü sz ö b ö ljék , a k ísérleti alanyok szem m ozgását rö g zítették összefüggő szöveg olvasása közben. A tesztszö v eg b en egyes szavakat h o m o fó n sz av ak ra (ang. vain - vein), m ásokat h aso n ló h an g alak ú , d e nem azo n o s hangzású szavakra (pl. m in im ális párokra, m int vain vine) cseréltek. H a a tartalm ilag adekvát szavak helyett b eillesztett h o m ofónok fixálási ideje sem m ib en n em tér el az egyéb szavak o lv asásak o r tap asztalt sz em m ozgásoktól, ak k o r okkal feltételezzü k , hogy a résztv ev ő k őket „helyesen" (a vélt in ten ció n ak m egfelelően) értelm ezték, am ib ő l az o lv aso tt szö v eg fo n ológiai rek ó d o lására k ö v etk ezteth etü n k . A kísérlet azonban nem ezt m utatta: e kísérleti alanyok a h o m ofón szavakat h o sszab b ideig fixálták, am it a szerzők e lb izo n y talan o d ásk én t értelm eztek. A h o m ofón és a c su p án hasonló han g zású szavak között viszo n t a z t a k ü lö n b ség et tapasztalták, hogy a J a v ítá s r a " fordított ö sszes idő (a tartalm ilag összefü g g ő szin tak tik ai egység elo lv asására fordított teljes idő, a szem esetleges ide-oda m o zg ásáv al) a h o m o fó n o k esetében rövidebb volt, azaz a tartalm i „bukfenc" helyreállításában a h o m o fó n szav ak nag y o b b seg ítséget adtak, m int a csupán hasonló hangzású szavak. 3.1.2. K étutas m odell A z egym ásnak erő teljesen ellentm ondó kísérleti eredm ények arra utalnak, hogy m indkét feltételezett olvasási ú tvonal, a fonológiai rekódolás és a közvetlen feldolgozás, létező olvasási stratég ia, am in t azt C oltheart (1978) kétutas m odelljében (dual route m odel) áb rázo lja. A k ö zv etlen lehívás alk alm azását tám asztja alá többek között az is, hogy az

17 Günther (1988), IjS.kk.o.

122

A /

Í R Ó I T N Y E I. V A B K S Z É D Á R N Y É K Á B A N ' 1

olvasást kísérő „h an g o s11 olvasás, teh át a fonológiai k ódolás az olvasási sebességet lényegesen lassítja, h iszen az artik u láció több időt vesz igénybe, m in t a p u sz ta vizuális feldolgozás. V izsgálatok szerin t az artik u láció kikapcsolásával az olvasási sebesség je le n tő se n növelhető. A k ö zv etlen lehívás k étféle m ódon történhet: az egyik lehetőség a grafém asor egy bevetése a lex ik o n b an táro lt szavak g rafem atikus leképzésével, a m ásik a h olisztikus feldolg o zás, am ik o r a szó írott alakját a m entális lexikon közvetlenül, szegm entálás nélkül azonosítja. E z utóbbi elen g ed h etetlen az olvasáshoz a m ély o rtográfiájú nyelvekben, h iszen az angol w o rd „szó 11 /♦ ★ a ü / - sw o rd „kard11 szavak kiejtésénél a grafém aelem zés nem v ezetn e el a k eresett szó helyes hangalakjához. Itt tehát a célravezető feldolgozási út az, ha a v izu álisa n észlelt szó kö zv etlen ül a m entális lex ik o n b a ju t tovább, ahol hozzárendelődik a m egfelelő h an g so r.18 A vázo lt k ísérleti eredm ényekből nem derül ki egyértelm űen, hogy a z olvasást m ikor és mi okból kíséri fonológiai rekódolás. A kísérleti elrendezésből adódó prob lém ák o n túl (fonológiai k ó dolás kiv áltása az álszavak jelen léte m iatt, szövegösszefüggésből kiragadott olvasás stb.) n ehezen m egállapítható, hogy a fonológiai kódolás m ár a lexikális azonosítást m egelő ző en lezajlik, azt m eg könnyítendő, vagy csupán posztlexikálisan, m integy utólagos ellenőrzésként. E z u tóbbi feltételezést látszik alátám asztani a m ár em lített tény, hogy a fonológiai kód o lás elhagyása az olvasás m eggyorsítását eredm ényezi - kérdés azonban, hogy a sebesség a tartalo m feld o lg o zásának rovására m egy-e. E szerint tehát a vizuális feldolgozás a m ély ortográfiájú nyelvekben két p árhuzam os úton kép zelh ető el, am elyek közül a gyorsabban vagy biztosabban célravezető fogja m eghozni a kívánt eredm ényt, a g rafém a-foném a-kódolás és a lexikális feldolgozás teh át egyfajta versenyben állnak egym ással. K érdés azonban, hogy azokban a nyelvekben, ahol az olvasó bizton tám aszk o d h at a g rafém a-fo n ém a-m eg felelések re, szól-e valam i a lexikális feldolgozás m ellett. N yilvánvaló, hogy az átlátszó helyesírású nyelvek használói ritkábban szorulnak a közvetlen lexikális lehívásra, s ezért feltehetőleg ritkábban is alkalm azzák. A zonban, m int m ár tö b b szö r em lítettü k , a G F -k ó dolás - ezekben a nyelvekben is - időveszteséggel já r. Hogy az összefüggő szövegek o lv asásakor m a g \a r, olasz, finn, szerbhorvát stb. nyelvek beszélői is alkalm azzák a holisztik u s feldolgozást, azt ékesen bizonyítja, hogy m ennyire nehéz a sajtóhibákat észrevenni, hiszen az olvasott szóval kapcsolatos előzetes elvárás „fölöslegessé teszi" a szegm entálást. (B izonyára többen estek m ár abba a hibába, hogy egy ételelárúsító hom lo k zatán d íszelgő „G Y R O S B Ü F É 11 feliratban a gyo rs, nem p edig a sokkal ritkább és csak újabban m eg h o n o so d o tt g yro s szót vélték felism erni.) A transzparens ortográfiával rendelkező nyelvek k özött különleges helyezete van a jap án n ak , am ely a m ár em lített logografikus k anji-írás m ellett használja a k atakana-szótagírást is (ld. 2. fejezet). Ez utóbbi azo n ban csupán jö v ev én y szav ak lejegyzésére szolgál. K ísérletek azt m utatják, hogy a kanji írásból katakanára tran szliterált szavak felism erési ideje elm arad a szokásos k atak an a form ájukat m egőrző jö v ev én y szav ak m ögött. H a a m indig katakanában írott szav ak feldolgozása fonológiai rekódolással történne, akkor sem m i sem indokolná

ls Igen érdekes kérdés, hogy a mély ortográfiájú nyelvek beszélői hogyan ejtik ki az álszavakat. A kézenfekvő megoldás az volna, ha a kísérleti alanyok a grafémákhoz a leggyakoribb GFM szerint rendelnék hozzá a fonémakat. Ez az elképzelés kétségkívül helytálló, de nem az egyetlen lehetséges út. Glushko (1979) ugyanis kimutatta, hogy az álszavak kiejtését gyakran befolyásolják a betűsorhoz vizuálisan hasonló értelmes szavak (ún. „szomszédok"), amelyeknek analógiájára a megkérdezett az álszót kiejti. Itt azonban nagy jelentősége van a szom szédok számának, valamint előfordulási gyakoriságuknak, ld. Kay, Janice (1987): Phonological codes in reading: Assignment o f sub-word phonology. In: Allport et al. (1987). 181-196. valamim Grainger, Jonathan (1992): Orthographic neighborhoóds and visual word recognition. In: R. Frost & L. Katz (szerk.). Orthography. Phonology, Morphologv. and Meaning. Amsterdam: North-Holland, 131-146.

M

ády

K

a talin

gyorsab b felism erésü k et a sz o k atlan alak b an lejegyzett sz av ak h o z k é p e s t.19 E h h ez hasonló a so k szo r ig azo lt m eg állap ítás, h o gy a lexikális je le n té sse l bíró szavak felism erése lényegesen g yorsabb, m in t az azo n o s h o sszúságú, de je le n té s h e z nem kötő d ő szavaké (szófölényeffektu s). P u sztá n a fo nológiai k ó d o lásra tám aszk o d v a so k esetb en helytelenül értelm eznénk eg y es szav ak at, pl. h a k ét m o rfém áb ó l tev ő d n ek össze (pl. p á c só ), vagy ha a hangsúly je len tésm e g k ü lö n b ö ztető szerep p el bír (pl. ang. 'record „ lem ez" - re 'c o rd „rögzít"). 3.2. A g ra fé m a m en tá lis lekép ző d ése A v izu ális nyelvi in fo rm áció fonológiai rek ó d o lástó l független feld o lg o zása tehát egy m en tális grafik ai egység létére en g ed k ö v etk eztetn i, am ely két további k érd ést vet fel: 1. hogyan viszo n y u l eg y m ásh o z a grafém a egységén belül az ab sztrak t leképzödés és a konkrét m eg v aló su lás/m eg v aló sítás, 2. m ilyen m entális ö sszefü g g és van a foném a és g rafé m a k ö zö tt? A k érd ések re az eb b en a tém áb an egyáltalán elérhető - sajnos igen ko rláto zo tt m ennyiségben ren d elk ezésre álló - k ü lö n b ö ző kutatási eredm ények alap ján igyekszünk v álaszo ln i.20 3.2.1. G rafik ai m eg k ü lö n b ö ztető jeg y ek A g rafém afo g alo m stru k tu ralista defin íció ja k ap csán m ár szem b esü ltü n k azzal a prob lém áv al, h o g y a g rá f fizikai elő állításán ak folyam ata és a „v ég term ék " k özött közel sem olyan sz o ro s az ö sszefü g g és, m in t a b eszéd h an g o k artik u lá có ja és p ercep ció ja k ö zö tt, éppen ezért o lyan n eh éz a g rafém ára n ézv e releváns m eg k ü lö n b ö ztető jeg y ek m egállapítása. B onyolítja a h ely zetet a tény, hogy a m ai alfab etik u s írások töb b n y ire tartalm azn ak kis- és nagybetűket, am ely ek m o rfo ló g iai, szin tak tik ai és p rag m atik u s szerep et tö lth etn ek be. V aló szín ű n ek látszik, hogy az eg y azo n fo n ém át je lö lő kis- és nagybetűk egy közös, ún. no m in ális o sztály t képeznek. A nagy- és k isb e tű k k özötti szo ro s m en tális ö sszek ö ttetést különféle reakcióidőre épülő k ísé rletek bizo n y ítják . E m ellett a szófö lén y -effek tu s akkor is m egfigyelhető, ha az azo n o sítan d ó lex ik ális egység szokatlan m ód o n kis- és n agybetűket is tartalm az (pl. m O sÓ g É p ). U g y an ez érv én y es az ún. m ély, vagy fonológiai alex iáb an szen v ed ő k re is: ezek a betegek k ép telen ek a G F -k o n v erzió t alkalm azni, teh át o lv asásk o r kizáró lag a közvetlen lexikális leh ívásra tu d n ak hagy atkozni. A z egészleges, teh át au to m atizált szófeldolgozás term észetesen a szó elő fo rd u lási g y akoriságának csö k k en ésév el egyre nehezebbé válik, így a fonoló g iai alex iás beteg ritk a vagy igen ho sszú szav ak at nem kép es elolvasni. L ehetetlen sz á m á ra to v áb b á az álszav ak elolvasása, a G F M -szab ály o k alk alm azásán ak hiányában. A m ély alex iás b eteg a szav ak at m in d en bizonnyal nem a szav ak vizuális k épe alapján hívja le, han em a g rafé m a so rra tám aszk o d v a, m ert sem a kis- és nagybetűk v ariálása, sem a szokásos betü elren d ezés m eg v álto ztatása (pl. függőleges írás) nem teszi lehetetlenné szám ára a szavak felism erését. N em tisztázo tt, hogy az elv o n t no m in ális o sztályok szerveződése fizikális grafetikai je g y e k re épül-e. A z id ev ág ó k ísérletek m eg leh ető sen k ülönböző eredm ényekre ju tn a k . A nnyi m in d en k ép p en b izto sra v eh ető , hogy a v izu ális haso n ló ság valam ilyen szerepet já tsz ik a g rafé m a szerk ezet m en tális rep rezentációjában. E zt igazolja, hogy a keresett betű felism erését

19 Buchanan, Lóri & Besner, Derek (1995): Reading Aloud: Evidence for the use o f a whole word nonsemantic paíhway. In: J. M. Henderson, M. Singer & F. Ferreira (szerk.), Reading and Language Processing. Mahwah, N ew Jersey/Hove, UK: Lawrence Erlbaum, 5 -24. 20 A z idézett kutatási eredmények részletes leírását Id. Mády (1997), 85kk.o., valamint I !4kk.o.

124

A /

IROFI

N Y U V A ifi s / l i) Á R N Y É K Á B A N ?

m eg könnyítheti egy vizu álisan hasonló betű (pl. - ).21 A grafetikus jeg y ek fontossága szin tén kim u tath ató a k o nstruktív alexiában vagy agráfiában szenvedő betegek g rafém afelism erési, ill. -m eg valósítási zavaraiban (a - , - grafém ák összetév esztése).22 A z írás k ö zb en lejátszódó m entális folyam atok m egism eréséhez v isz közelebb az elírások vizsgálata. A ren d szerezést m egnehezíti, hogy az írásjelek elő állítása k ö zb en a tév esztések je lle g e igen eltérő lehet: betűtévesztés, szubgrafem atikus alkotóelem ek hibás térbeli elh elyezése, gépírás k ö zben félreütés, jo b b - és balkéz ujjainak felcserélése stb. T alán ez a m ag y arázata an n ak , hogy az elírások elem zése igen ritka a szakirodalom ban. Egy H o to p f által végzett v izsg álat (1 980) ugyan nem tér ki arra, hogy a vizuális hasonlóság szerepet já tsz ik -e téves betű h ely ettesítésekben (pl. tésű helyett fé s ű ), de m egállapítja, hogy a két vagy három sáv ra k iterjed ő b etű k (
, , ) k iesése ritkább, m int az egysávos betűké (, , ).23 A nagyobb k iterjed és tehát növeli az észrevehetőséget. Igen valószínűnek látszik em ellett, hogy a kézírás folyam atában fontos szerepet já tsz a n a k a grafetikai jeg y ek , m int pl. az a rá n y ta la n u l f ö l szó k ap cso latban, ahol az gráfra a következő szó <ö>-jének befolyása m iatt k erült föl a k ét pont. 3.2.2. A fo n ém a és g rafém a közötti m entális összefüggés A foném a- és g rafém afeldolgozás vizsgálatának egyik lehetséges útja a fonem atikus parafáziák (h an g tév esztés afáziás betegeknél), valam int a grafem atikus paragráfiák (b etü tév esztés afáziás vagy tiszta, azaz afáziáb an nem szenvedő agráfiás betegeknél) ö sszeh aso n lítása. B árm ennyire is sok eredm énnyel kecsegtet a hibák elem zése, az összeh aso n lítást sok gyakorlati tényező nehezíti m eg.24 A szóbeli és írásbeli egyéni teljesítm ények közötti különbséget kiküszöbölendő, Friederici (1976) cso p o rtk ísérletet végzett, am ely több m eglepő tanulsággal szolgál. A tesztan y ag b an elő fo rd u ló fo n em atikus parafáziák és grafem atikus paragráfiák k ö zö tt nem figyelhető m eg szám o ttev ő összefüggés, azaz a grafém atévesztések nem fonológiai m o tiv áltság ú ak , és v iszont. T ovábbá az összes parafázia és paragráfia k ö zö tt (am elyek egyébként a csoportban közel egyenlő szám ban fordultak elő, bár ez a csoportalkotáskor nem volt szem pont) a m ássalh an g zók aránya m egegyezett ( 6 7 -6 9 % ). Ú jra felv ető d ik tehát a kérdés, hogy g rafém aszin ten grafoszótagnak.

van-e jelen tő sé g e

a

[± m sh]

kategóriának,

valam int

a

A g rafoszótag m en tális jelen tő sé g ét látszik m egerősíteni egy o lasz anyanyelvű, tiszta agráfiás beteg vizsg álata, akinél a fonológiai k ódolásban nem léptek fel zavarok (C aram azza & M iceli, 1990). A beteg soha nem helyettesített m ássalhangzó-grafém ákat m agán h an g zó k k al, és a jó l form ált szótagszerkezetek ellen sem vétett. M egsértette viszont a szonoritási hierarch ia szabályait (olasz, sca ld a helyett slcada), tehát paragráfiái a

-l Vö. Arquin. Martin & Dániel Búb (1995): Priming and response selection processes in letter classification and identitication tasks, Journal oj Experímenlat Psvchology: Humán Perceplion and Perfurmance 21 (5), 11991219. Huber. Walter (1989): A lexie und Agraphie. In: K. Poeck (szerk.). Klinische Neuropsychologie, 2. kiadás. Stuttgart/New York: Thieme, 168kk.o. ■’ Hotopf. Norman (1980): Slips o fth e Pen. In: U. Fritli (szerk.), Cognitive Processes in Spelling. London: Academic Press, 287-307. Egyrészt ritka az oiyan beteg, akinél nagyjából m egegyező számban figyelhetőek meg parafáziák és paragráfiák. Másrészt az afázia természetéből adódóan korántsem biztos, hogy a szegm enstévesztések helyüket vagy jellegüket tekintve összevethetlek. Harmadrészt az afáziás betegek írásra való motiváltsága nagyrészt igen alacsony, részint az afáziát gyakran kísérő jobboldali bénulás, részint az írásnak a mindennapi eletben való nélkülöziietösége miatt.

125

M

ády

K

a ta lin

sz ó tag szerk ezetet leszám ítv a nem en g ed elm esk ed tek a fonotaktika tö rvényeinek. A z egyszerű C V -szó tag szerk ezetek igen ellen álló n ak bizonyultak, a beteg szinte soha nem vétett ellenük. E zzel szem b en Jó n sd ó ttir et al. (1996) azzal érvelnek, hogy a jó l form ált szótag szerk ezetek m eg ő rző d ése v isszav ezeth ető a fonológiai és grafem atikai kódolás közötti visszacsato lásra, a g rafo szó tag teh át alapulhat fonotaktikai szab ály o k o n is, azaz nem bizo n y íto tt, hogy önálló g rafem atikai egységként létezne. E zt alátám asztan i látszik egy angol anyanyelvű, tiszta agráfiás b eteg vizsgálata, akinek a paragráfiáiban a szótagszerkezet befo ly ása lényegesen csekélyebb volt, a C V C V C V szó tag szerk ezet ellen álló ság a pedig hiányzott. A z angol beteg teljesítm ényét v iszo n t sokkal erő seb b en befolyásolta a szóh o sszú ság , am i esetéb en lexikális feld o lg o zásra enged következtetni. Jó n sd ó ttir et al. ezt arra v ezetik v issza, hogy az o lasz agráfiás beteg tú ln y o m ó részt a G F -k ó d o lásra tám aszkodik, ezért p arag ráfiáib an nem v ét a foném ikus kódolás szabályai ellen. M agyarán a grafoszótag, valam in t a grafém ára érvényes [+ m sh] je lle g a C aram azza & M iceli által leírt esetnek csak egy leh etség es m agyarázata. A szu b lex ik ális egységes kö zö tti kapcsolatot illetően igen érdekes eredm ényeket m utat be D ijk stra (1990). K ülönféle param éterek m entén variált bim o d ális (vizuális és auditív) k ísérletek so ro zatáb an sik erü lt k im u tatn ia, hogy az egyik csato rn án (pl. vizuálisan) a d o tt inger m ég a k k o r is m egkönnyíti a p árh u zam o san lejátszo ti beszédhang felism erését, ha a látott betű a felad at m eg o ld ása szem p o n tjából irreleváns. H a tehát a résztv ev ő k n ek a [pa:] szótag /a/ fo n ém áját k ellett azo n o sítan iu k, akkor ez szignifikánsan gyorsabban sikerült, ha ezzel egyid ő b en egy
betűt láttak. D ijkstra ezt azzal m agyarázza, hogy az azo n o síto tt grafém a au to m atik u san ak tiv álja a neki m eg felelő foném át, és fordítva. D ijk stra a bim o d ális in g erfeldolgozás v izsg álata során altern atív elm életet fejlesztett ki C o lth eart k étu tas m o d elljéh ez képest. C o lth eart a v izu ális és auditív inger párhuzam os, egym ástól fü g g etlen feld o lg o zását feltételezi. E lképzelése szerin t m in d en esetben az a feldo lg o zási ú tvonal „győz“ , am ely gyorsabban eredm ényhez vezet. E nnek m egfelelően a v izu ális és au d itív je le k (b eszédhang vagy betű) felism erésének reakcióideje nagyságrendben m eg eg y ezn e az egycsatornás (m onom odális) kísérletek b en m értekkel. D ijkstra azonban azok b an az esetek b en , ahol a kísérleti szem élyeknek az azo n o sítan d ó szu b lex ik ális egységet m in d k ét csato rn án bejátszo tták, nagyságrendekkel rövidebb reakcióidőket m ért. E zért a red u n d án s (itt: egybeeső) vizu ális és auditív ingerek feldolgozásánál nem versenyt feltételez, hanem a két m o d alitás ö sszjáték át, egym ás kölcsönös tám o g atását.25

4. Z árszó Je len írás feltehetőleg tö b b k érdést hagy nyitva, m int am ennyit sikerült m egválaszolnia. M eg g y ő ző d h ettü n k arról, hogy a grafém a m eg h atáro zása olyan nagy m értékben függ a felh aszn álás jelleg étő l, hogy a külö n b ö ző kiindulási elvek m ár eleve m eghatározzák az elérh ető d efin íció k irányát. A G F M -szabályok m élyebb ö sszefüggéseinek k im u tatását célzó v izsg álato k , m in t B ierw isch (1978), W iese (1987), nem is v ezethetnek m áshoz, m int egy foném afü g g ő g rafém afo g alo m h oz. A foném aszint teljes kizárásával kialakított d isztinkciós e l m életek v iszo n t nem , vagy csak k erülőúton tudják az orto g ráfia olyan problém áit m egoldani, am ely ek a fonológiai jeg y ek figyelem bevételével lényegesen egyszerűbben m egm ag y arázh ató ak lennének. A k o g n itív foly am ato k at v izsgáló kísérletek, v alam int a m ély alexiáról és agráfiáról szerzett m eg fig y elések eg y értelm űvé teszik, hogy léteznie kell egy fonológiai kódolástól

25 Dijkstra (1990), 61.0.

126

A

7 ÍROTT \ Y H . V A B H S / F I ) A R N Y K K .A B A N ?

független, k izáró lag grafem atik us feldolgozásnak. A m acsk a tehát „elkapta a saját farkát11, azaz a g rafém a m in t ab sztrak t m entális egység létjogosultsága bizonyítást nyert. T isztázatlan azonban, hogy egy eg észség es em b er m indennapi (tehát nem kísérleti) hely zetek b en m ilyen arány b an alk alm az fo n o ló g iai rek ó d o lást a v izu ális ingerek feldolgozásánál. M íg G ü n th er szerin t a p árh u zam o s fonológiai kódolás (egy a k tív m entális tevékenység) elh ag y ása az olvasási seb esség n ö v eléséh ez vezet, addig D ijkstra éppen a két csato rn án eg yszerre kapott (passzív ) in fo rm áció t tartja elő n y ösnek a feldolgozás szem pontjából. V aló szín ű tlen , hogy a foném a- és g rafém afeldolgozás folyam atai egyszerű sém ákra volnának leeg y szerű síth ető ek . M ég a nagy körültekintéssel összeállíto tt k ognitív m o d ellek 26 sem kép esek a foném a- és g rafém afeldolgozás folyam atának gyakorlati m egvalósulásáról bárm it is m ondani. E lk ép zelh ető továbbá, hogy az előnyben részesített feld o lg o zás fíigg a kísérlet n yelvétől, ill. a b eszélő anyanyelvétől. A g rafém ak u tatásró l festett lehangoló képet talán ném iképp ellen sú ly o zh atju k a fonetik ára és fo n o ló g iára vetett pillantással. H iszen a fonetika 18. századi ro h am o s fejlődése (többek közö tt K em p elen F ark as felfedezései) ellenére a tudom ány csak a 20. század első harm ad áb an ért el az első átfogó fonológiai elm élet m eg alk o tásáh o z (T rubeckoj). Ennek ellenére m ég m a sem ism ert, hogy az absztrakt foném ától (vagy fonológiai egységtől) m ilyen m entális út vezet a k o n k rét b eszédhang kim o n d ásáh o z szükséges artik u láció s folyam atokhoz, valam in t a b eszéd h an g o k m eg b ízható azo n o sításáh o z. A z lenne teh át a m eglepő, ha ezekről a folyam atokról az íro tt n y elv b en többet tudnánk m ondani. H a a k arak terfelism erő program ok grafetikai jeg y ek en alap u ló fejlesztéséhez a nyelvészeti alap o k o n álió grafetik a és grafem atika érdem b en h o zzá tu d n ak já ru ln i, akkor ez v árhatóan e tudom ányágak k ibontakozását fogja eredm ényezni.

Irodalom : A llport, A lán et al. (szerk.) (1987): L anuuage P erception and P roduction: R elationships betw een L istening, S peaking, R eading and W riting. L ondon: A cadem ic Press. A lthaus, H ans P eter (1980a): G raphetik, valam int ( 1980b): G raphem ik. In: H. P. A lthaus, H. H enne, H. E. W iegand (szerk.), L exikon dér G erm anistischen L inguistik, 2. kiadás. T übingen: N iem eyer, 138-142 és 142-151. A ugst, G erhard (szerk.) (1985a): G raphem atik und O rthographie: neuere F orschungen dér L inguistik, P sychoiogie und D idaktik in dér B und esrep u b lik D eutschland. F rankfurt: P eter Láng. A ugst. G erhard (1985b): D ehnungs-h und G em inate in dér graphem atischen S truktur. [n: A u g st (1985a), 112 -1 2 1 . B aurm ann, Jürgen, G ünther, H artm ut & K noop, U lrich (szerk.) (1993): h om o scribens: P ersp ek tiv en dér S ch riltlich k eitsforschung. T übingen: N iem eyer. B ierw isch, M anfred (1976): S ch riftstruktur und P honologie. In: A. H ofer (szerk.), Lesenlem en: T h eo rie und U nterricht. D üsseldorf: S chw ann, 50-81. C aram azza, A. & G. M iceli (1990): The structure o f graphem ic representations. C o g n ilio n 37, 2 4 3 -2 9 7 . C oltheart, M. (1978): L exicai acces in sim ple reading tasks. In: G. Undervvood (szerk.). S trategies o f Inform ation P rocessing. London: A cadem ic Press. 151-216.

Pl. Eilis. Andrew W. & Young, Andrew W. (1988): Humán Cognitive Neuropsvchology. Hove & London: Lawrence.

127

M

ady

K a ta lin

D an em an , M ered y th & E yal R eingold (1995): W hat eye fix atio n s teli us about phonological reco d in g d u rin g reading. In: J. M . H enderson, M . S inger & F. F erreira (szerk.), R eading and L anguage P rocessing. M ahw ah, N ew Jersey/H ove, U K : L aw rence E rlbaum , 2 5 -5 0 . D ijk stra, T ó n (1990): C ro ss-m o dal C o n tacts B etw een G raphem es and P honem es: E x p lo ratio n s in B im o d al P rocessing. D issertatio n , N ijm egen. E isen b erg , P eter (1993): L in guistische F undierung o rth o g rap h isch er R egein: U m risse einer W o rtg rap h em atik d es D eutschen. In: B aurm ann et al (1993), 6 7 -9 3 . F eld b u sch , E lisab eth (1985): G eschriebene S prache: U ntersuchungen zu ih re rH e ra u sb ild u n g und G ru n d leg u n g ihrer T heorie. B erlin: de G ruyter. F leisch er, W olfgang (1965): Z u m V erháítnis von P h o n em und G raphem bei dér H erausbild u n g d é r n eu h o ch d eu tschen S chriftsprache. Wiss. Z eitsch rift d ér F riedrich-SchillerU niversita t Je n a 14, 4 6 1 ^ -6 5 . F ried erici, A n g éla D orkás (1976): P honische u n d graphische S prachperform anz bei A p h atik em . N e u ro ü n g u istisch e U ntersuchungen a u f dér P honem -, G raphem - und a u f dér L ex em eb en e. D iss. an d ér R h einischen F rie d rich -W ilh elm s-U n iv ersitat zu Bonn. G arbe, B u rck h ard (1985): G rap hem tbeorien und m ögliche strukturm o delle zűr beschreibung d é r o rth o g rap h ie. In: A u g st (1985a), 1-21. G lu sh k o , R . J. (1979): T h e o rg an izatio n an d activ atio n o f orthographie know ledge in reading aloud. J o u rn a l o f E xp erim a n ta l P sychology: H u m á n P ercep tio n a n d P erform ance 5, 6 7 4 -6 9 1 . G ün th er, H artm u t (1988): S ch riftliche S prache: S tru k tu ren geschriebener W örter und ihre V erarb eitu n g beim Lesen. T übingen: N iem eyer. Jó n sd ó ttir, M . K ., T. S hallice & R. W ise (1996): P honological m ed iatio n and the graphem ic b u ffer d iso rd er in spelling: cross-language d ifferen ces? C o g n itio n 59, 1 6 9-197. M ád y , K atalin (1997): P ho n em atische und graphem atische E bene in gesunder und aphasischer S p rach e. M ag. do lg o zat, U niversitat H am burg. Péter, Á g n es (1991): N eu ro ló g ia, neuropszichológia. 4. kiadás. B udapest: T ankönyvkiadó. R u b en stein , H ., S. S. L ew is & M . A. R ubenstein 1971): E vidence fór phonem ic recoding in v isual w ord recognition. J o u rn a l o fV e r b a l L e a rn in g a n d V erbal B eh a vio u r 10, 645-657. S cheerer, E ck art (1987): V isual w ord recognition in G erm án. In: A llport et al. (1987), 227-244. W iese, R ich ard (1987): L aut, Schrift und das L exikon. D eutsche Sprache 15, 3 1 8 -3 3 5 .

128

P r e s z t íz s é r t é k é s s z t e n d e r d iz á c ió s t ö r e k v é s e k e g y k é s e i KÖZÉPMAGYAR KORI FORRÁSCSOPORTBAN

Ném eth M

ik l ó s

1. Előzmények

T avalyi k o n feren ciaelő ad ásom ban a szociolingvisztikái m ódszerek alkalm azhatóságát, annak m érték ét vizsgáltam a k iv álasztott nyelvtörténeti fo rráso n a nyelvtörténet m ár lezajlott változásainak m ag y arázatáv al k apcsolatban, azzal a céllal, h o g y a m agyarázat fogalm át kiszélesíthessük a tö rté n eti v álto záso k tárgyalásában. A fogalm at úgy értelm eztem , ahogyan azt H erm án Jó z se f (1 9 8 2 : 5) fog alm azta m eg: eszerint a m agyarázat érintheti a változás tényét, a válto zás m ibenlétét valam int teijed ését a nyelvhasználó közösségben. A vizsgálattal bem u tattam egy péld át arra, h o gy a m agyarázat harm adikként em lített szintje elérhető a szocio lingvisztikái m ódszerekkel. A z 1700-as évek első harm adából szárm azó szegedi városi tanácsi jeg y ző k ö n y v ek egy k iv álasztott részének elem zésével - am ely a z é ~ ö v áltozó jegyzőkönyvbeli - és a dialek tu sb an elvárt értékeinek szám szerű ö sszev etésén alapult - sikerült m egállapítanom , h o g y egy m űvelt beszélői cso p o rt, az írnokok, ho g y an viszonyulnak a szegedi dialektus egyes jelen ség eih ez és k özv etv e m ag áh o z a dialektushoz. A z elem zést úgy végeztem , hogy a jeg y ző k ö n y v ek b en található foném aértékeket ö ssz e v e te tte m azo k k al a v áltozatokkal, am elyeket nyelvi p ó tk o m p eten ciánk (vö.: F o rg á cs 1996) alapján elvárunk ennek az időszaknak a szegedi d ialektust használó beszélőitől. M egállapítottam , hogy a z írn o k o k szem m el láth ató an próbálják k iküszöbölni a z ö -zést nyelvhasználatukból, valószínűleg azért, m ert a szegedi tájnyelv legjellem zőbb sajátság ának tartják. A z írn o k o k nyelvátalakító tevékenysége te h á t (több-k ev eseb b sikerrel) az em blem atikus jeg y tö rlé sére irányult, n em vagy kevéssé zav arták ő k et m ás, szintén dialektális jelenségek. A z ő nyelvi n o rm áh o z való alkalm azkodásuk te h á t m indenekelőtt bizonyos terü letek felettiséget je le n te tt a vizsgált regiszterben.

2. A vizsgálat

M o stan i elő ad áso m b an arra te sz e k kísérletet, hogy a norm alizációs tevékenység ellenében is m eg m arad t ö v álto zó érték ek en belüli elem zést végezzek, és ezekből az adato k b ó l vonjak le k ö v etk eztetések et a jelenség differenciált m egítélésével k apcsolatosan. A zt vizsgálom , m ilyen tén y ező k tő l függ a nyelvjárásra jellem ző ö tö rlése vagy m egm aradása az egyes szóalakokban. B em u tato m , m ilyen so k tényező h a tá ro z h a tja m eg akár egyetlen k é tta g ú fonetikai változó eloszlását is, am i azonban nem je le n ti azt, hogy a változás lefolyásának m agyarázatáb an ne ran g so ro lh atnánk e tén y ező k et - akár a v álto zás eg y es szakaszainak m egfelelően. F elad ato m n ak tekintem a fonetikailag releváns p o zíció b an található ö v áltozó érték ek ö sszesség én ek elhatárolását az e k k o ri szegedi d ialek tu sra k izáró lag o san jellem ző, ó-zés jelen ség k ö rétő l, hiszen ez utóbbi alakokat tartalm azó c so p o rt nyilván jó v a l kisebb, m int az ö v álto zato k at egybefogó c so p o rt. E v izsgálatban az érd ek el főképpen, hogy az é ~ ö fonetikai válto zó n ak a fo rráscso p o rtb an k a p o tt eloszlásai, am elyek szem ben állnak

129

N h Mt r H MIKI OS

nyelvföldrajzi ism ereteinkkel, m ag y arázh ató k -e szociális tényezőkkel. A m ostani vizsgálat csak részered m én y ek et ígérhet a dialektális jelenségek, m indenekelőtt az ö-zés m egítélésével kapcsolatban. S ajnos, azt a szinkróniában sem látjuk világosan, "hogy a regionális k ö tö ttség ek m ellett m iképpen érvényesülnek a szociális k ö tö ttsé g e k ebben a változóban" - írja T olcsvai N ag y az ö -zéssel k ap cso lato san (1998: 54), és a m ostani vizsgálat is o d a vezet, hogy nem tarth atju k fenn a terü leti- és társadalm i k ö tö ttsé g e k m erev elhatárolását, anélkül, hogy tú lzo ttan leegyszerűsítenénk a p roblém akört. A z ad ato k azt m utatják szám unkra, hogy az ö zés egyes eseteit az írn o k o k különféle m értékben kerülik, illetőleg hagyják m eg, tehát differenciáltan kezelik. A vizsgálat od a is elvezethet bennünket, hogy újragondoljunk néhány k érd ést az ö -zésn ek a n y elv k ö zösségen belüli terjedésével kapcsolatosan, esetleg m ár ismert tény ező k nag y o b b hangsúlyt k ap jan ak m agyarázatunkban. E lső lépésként érd em es kiem elnünk a jeg y zőkönyvek összes m egm aradt ö-ző adatát, hogy lássuk, hogyan oszlan ak m eg a belső, nyelvi szem pontok alapján. Ezt tükrözi az I. táblázat, am ely az ó -zésn ek a szakirodalom ban elfo g ad o tt fokozatai szerint m utatja be a v álto zó ö értékeit.

Az e ~ ö változó ö é rték ein ek m egoszlása és típ u sai a teljes k orpuszban az ö-zés fokozatai szerint (I. táblázat)

A szavak első szótag jáb an

A szótövek nem hangsúlyos szótag jáb an

Suffisum ok előtti helyzetben

Suflixum okban

T íp u s

S zá m

T íp u s

S zá m

T íp u s

S zá m

böcs-

12

a lp ö rös

2

-özik

12

csö csem ö s

1

öszvö

1

-ködik

I

f ö lh ö

1

T öm ösváry

1

-

fö l

5

-

-

-

-

fö lü l

14

-

-

-

-

fö n t

1

-

-

-

-

T íp u s

Szám

-öC öt*

15

; i i

-

-

-

.

-

-

-

-

löt

1

-

-

T öm ösváry

1

-

-

-

-

-

-

-

.

-

-

-

-

-

-

0*

R ö sth ség S zö m ü l

Összesen % -os arán y

1 39 70

4

-

|

/

-

-

13 23

C= m ássalhangzó • kötelező (nem fiiggetlen) ö-zes A z - ó z i k és - o d ik illabiális környezetben való megjelenését számit jm ide tanozonak pi. ellenkezik

0

Pr e sztízsér ték

és

sz t e n d e r d iz á c ió s

törekvések

M it o lvashatunk ki az I. táblázat adataiból a z ö v álto zó érték ek szám ának és a z ö-zés foko zatain ak k ap cso latáb ó l? A táblázat azt m utatja szám unkra, h o g y a z ö v álto zó érték ek nem olyan eloszlásban m arad tak a szövegekben, m int ahogyan azt elvárnánk. A z ún. legerősebb fokú ö -zésre u tal a legtöbb ad at, a leggyengébbre a legkevesebb, hiszen igazi, nem kötelező jellegű, suffixum elő tti ö -zést (kérdezői, fe le s é g ö d etc.) nem is találunk a szövegekben. M it állapíthatunk m eg ebből a helyi nyelvjárással és a z írn o k o k törekvéseivel k apcsolatosan? E lő szö r is azt, hogy a néhány erő s ö-zést m u tató ad at is egyértelm űen m eg h atáro zza azt a n yelvjárásterületet, ah o n n an az irato k szárm aztathatóak. M á so d szo r azt, h o g y az ím oki n orm áh o z igazítás sajátos m ó d o n tö rtén t. A továbbiakban ezt a sajátos eljárást igyekszünk felderíteni. A k érd és az, m inek k ö sz ö n h ető , hogy a z ún. legerősebb ő-zés k ö réb ő l v an a legtöbb példánk, és a k o rai id ő szakban legnagyobb terü leten elteijed t, suffixum előtti ö-zés a legszórványosabb? A z elm élet szintjén tö b b m egoldás is kínálkozik: a z írn o k o k a véletlennek k ö sz ö n h ető en legkevésbé a tö v ek et alak íto tták át, vagy n em k ü lö n b ö ztették m eg a z ö-zés foko zatait, o tt tü n te tté k el a jelen ség et, ahol csak tu d tá k (k o ráb b a n é n is így gondoltam ). D e az is lehet, h o g y az ö v álto zó érték ek cím szó alatt fölsorolt szó alak o k nem feltétlenül k apcso lh ató ak a nyelvjárásterületre jellem ző ó-zéshez. A zt kellene tisztán látnunk, m ilyen földrajzi elteijed tség e volt a k o n k rét jelenségeknek, m ert arró l m ár k orábban m egg y ő ző d h ettü n k , h o g y a z írnokok norm ája a helyi nyelvjárási v álto zato k o n igyekezett fölülem elkedni. M in d en ek elő tt azt is tisztázni kell, m ilyen lehetett az egész jelen ség cso p o rtn ak a m egítélése az ím o k i-fo g alm azó i réteg körében. P ap p L ászló m ár a X V I. századi ím oki nyelvhasználattal k ap cso lato san m egállapítja hogy: "...a to lifo rg ató k feltehető anyanyelvjárásuk bizonyos sajátságait kerülik" (1961: 212), te h á t u gyanez a ré te g ugyanebben a reg iszterb en m ásfél száz évvel k o ráb b an hasonló norm ak ö v ető m ag atartást tanúsít. N agyon érdekes, hogy az ö-zésh ez h asonlóan válik a d eák o k norm afolfogásában kerülendő jelenséggé a m agyar nyelvjárások m ásik feltűnő hangtani sajátossága, az /-zés: P app L ászló egy későbbi m unkájában (1963: 1 6 6 -6 7 ) statisztikai alapossággal bizonyítja ezt. A jelen ség ek egyik m o zg ató ru g ó ja a beszélőnek a saját anyanyelvjárásához fűződő negatív attitűdje lehet, am elyet a m o d em szociolingvisztika is kim utatott: C ham bers (1996: 214) is szól róla, és erre hivatkozik K o n tra (1996: 229) is tanulm ányában, ahol ép p en a szegedi ő-ző nyelvjárást nevezik legcsúnyábbnak a déli n yelvjárásterület adatközlői. A n o rm ak ö v etési szán d ék ot m utatja az is, ahogyan az ö-ző szóalakokat igyekeznek eltüntetni a d eák o k az iratokból. H a feltételezzük, hogy az ö-zés visszaszorítása tu d a to s törek v és volt részü k rő l, a k k o r talán abban sem feltétlenül csak a véletlen szerepét kell látnunk, h ogy hol, m ilyen p o zíció k b an m aradnak m eg az ö-ző szóalakok. F eltételezhetjük, hogy - ahol ezek b en n em arad tak a jeg y ző k ö nyvekben o tt talán nem v oltak a fogalm azók szem ében a szegedi (n em elég g é norm atív n ak tek in tett) nyelvjárás em blem atikus sajátságai, ezért nem ta rto ttá k szü k ség esn ek m ó d o sításukat. L eh et-e ezt a feltevést bizonyítani? O lyan ad ato k állnak ren d elkezésünkre, am elyek azt m utatják, hogy a z ö v áltozóértékek közül jó néhányat hiba lenne a csak az ö-ző nyelvjárásterületekre jellem ző sajátságként m eghatároznunk, m ivel azo k az ö-ző nyelvterületről kindulva koncentrikus k ö rö k b en te ije d te k m ás terü leti v álto zato k b an is - bizonyos szociális tén y ező k n ek köszönhetően. A z írnokok tisztában v o ltak e jelen ség ek nagyobb elteijedtségével, hiszen ő k nem helyhez k ö tö tt életform ájuknak k ö sz ö n h ető en m ás terü letek nyelvhasználóival is kapcsolatba kerültek, nagyjából látták saját terü letü k nyelvjárásának m ás terü letek éh ez való viszonyulását. A z ő szociokulturális tö b b letü k teh át ép p en az, hogy ism ernek m ás nyelvváltozatokat is, ezért jó l látják saját dialektusuk egyedi nyelvjárási jellegzetességeit. E z azt jelenti, hogy szociális h o vatarto zásu k m eg h atáro zza a saját m űködési területük nyelvjárásához fűződő viszonyukat,

131

N f. m

eth

M

ik l ó s

és a szociális v álto zó k e p o n to n kapcsolódnak ö ssze a területi v álto zato k felism erésével, m egítélésév el é s használatával. T ekintsünk m ost végig a norm alizációs tevékenység ellenében m egm arad t sz ó alak v álto zato k at abból a szem pontból, hogy ezeknek m ilyen a viszonyuk az em blem atikus ö-zéssel! A böcs- tő a b ö csü l-b en és szárm azékaiban tizen k étszer fordul elő, ezzel az ő-ző első szótagbeli p éld ák jelen tő s részét adja. M ilyen alakváltozatait ism eijük a ko rb ó l? A z északkeleti régió X V I. század i n em ö -ző k ö ltője, S zepsi C som bor M á rto n is csak ő -ző alakban használja a szó t m unkájában: a négy ö -ző előfordulásra egyetlen n em ö-ző sem ju t. P app L ászló (1961: 212) a z észak k eleti n yelvjárásterület írnokainak X V I. századi nyelvét tanulm ányozva állapítja m eg, h o g y a böcs- enyhe tö b b letb en van a becs- tő v álto zath o z k ép est az általa áttan u lm án y o zo tt levéltári anyagban. B enkő L o rán d (1956: 272) a X V III. század dunántúli íróinak nyelvét vizsgálva m egállapítja, hogy ő k főleg a hangsúlyos szó tag b an ö-znek, példái k ö z ö tt szerepel a b ö csü l is. A jelen ség e szócsaládban teh át m ár rég en túlhaladta a déli ö-ző d ialek tu s h atárait. T erm észetesen nem lehetett kö zö m b ö s a labiális alakváltozat terjedése szem p o n tjáb ó l az sem , h o g y a m ásodik sz ó tag labiális m agánhangzót tartalm az. M ásfelől A bafiy (19 6 5 : 3 8 ) figyelm eztet rá - ép p en e szóalak k ap csán - , hogy az első szótagbeli labializált ejtés m eg v aló su lását és te ije d é sé t tá m o g a tta az is, hogy a szókezdő m ássalhangzó bilabiális k ép zésm ó d ja h a to tt a m ö g ö tte álló m agánhangzóéra. A z ő nyug at-d u n án tú li fo rrásaib an előfo rd u ló ö -ző v álto zato k n ak k ülön cso p o rtja a "labiális m ássalhangzó hatására" b ek ö v etk ező ó-zés. A lö t szó alak és a tött, v ö tt is m ár ré g e n átlépte a szegedi nyelvjárás h atárát: P app L ászló (1961 : 2 1 2 ) k ü lö n c so p o rtk én t, a nyelvjárási ö~zéstől teljesen elkülönítve kezeli ezeket a szó alak o k at m ár a X V I. század i nyelvhasználat tárgyalása során, és a rra a köv etk eztetésre ju t, hogy e z e k a sz ó alak o k az egységesülő ím o k i norm a szerves részei v o ltak a X V I. században. A f ö l ig ek ö tő és szárm azékai szintén nem kizárólag a szegedi dialektust jellem ző alakváltozatok, k éső b b a közn y elv b en is v áltak o znak a f é l - lel. A z ö szvö szó alak sem tek in th ető a déli dialektális ö-zés legjobb példájának, hiszen A bafiy (1965 : 38) m unkája szerint az ő északnyugat-dunántúli forrásaiban is előfordul: tűlö, küldöttö - az ún. h aso n u láso s ö-zés esetei k ö z ö tt tárgyalja. E típus legfőbb jellem zője, hogy az abszolút sz ó v ég en álló m agán h an g zó labializálódik a a szóbelseji labíális(ok) hatására. A jellem zően csak a szegedi tájnyelvben előforduló ö-ző a d ato k szám át to v áb b csökkentik B enkő (1956: 2 7 2 -7 3 ) X V III. századi irodalm i nyelvi vizsgálatai, hiszen ezek a D un án tú l nem erő sen ö-ző (északi) terü leteirő l is kim u tatják pl. a ro st , csöcs vagy a p ö r ö l szóalakot, am elyek a szerző szerint a szinkróniában is élnek e nyelvjárásterületeken. (A p o r és a b öcsül a nem ö-ző székelyföldi íróknál is elő fo rd u l hellyel-közzel.) A z ö v álto zó érték et tartalm azó tö v ek "m egrostálása" u tán alig m aradt olyan ö-ző ad atu n k ebben a fo n o m orfológiai csoportban, am elyeket a szegedi nyelvjárás egyedi sajáto sság án ak tekin th etü n k : T öm ösváry. E z a változat valóban a szegedi nyelvjárás b eszürem k ed ését m utatja, és a jegyző k ö n y v írójának pillanatnyi kihagyását sztenderdizációs tevéken y ség éb en - b á r az arány itt is nagyon g o n d o z o tt nyelvhasználatot m utat: a jeg y ző k ö n y v ek eg y etlen T ö m ö svá ry v álto zatára so k -so k T em esváry ju t. M á s okb ó l, d e erő teljesen csö kkenthetjük a suffixum elő tti ö-zés adatainak szám át, hiszen a z o k így oszlan ak m eg: végezödöt: 12, követközöt: 2 előfordulás. M indkét szó esetében a - / igen év k ép ző elő tti fonetikai pozíció érdekes szám unkra, csakhogy elég erő s szabály írja elő a labiális h an g o t az u to lsó szótagban: az előtte álló suffixum labiális jeg y ű m agánhangzója m iatt n em is v áru n k m ást. A suffixum e lő tti pozíció ő-zése a k k o r em blem atikus sajátsága a szegedi d ialektusnak, h a fü g g etlen m ódon, illabiális szótag u tá n k ö v etk ezik be, például: éneköl, sebös, cselédük, h iszö l stb. Ilyen, illabiális szótag utáni labializációra nem is találunk példát a

P

r e sztízsér ték

és

sz t e n d e r d iz á c io s

törekvések

jegyző k ö n y v ek b en . E z azt is jelentheti - ha k ö v etk ezetesen visszük végig feltevésünket hogy ennek a z altíp u sn ak v olt leginkább egyedítő jelleg e a nyelvhasználók felfogása szerint, és az ím ok i norm afö lfo g ás a független suffixum előtti ö -zést ta rto tta a leginkább kerü len d ő n ek éppen az e terü letre k o rláto zó d ó elterjedtsége folytán. A jelenségnek súlyosan norm asértő jelleg ére en g ed n ek k ö v etk eztetn i azo k az ad ato k is, am elyeket e nyelvjárásterületen túlhelyesbítés eredm ényének kell tekintenünk, hiszen h ét ad atu n k k ö zü l ö t m indenképpen a suffixum elő tti k ö telező ö -zés elm ulasztását m u tatja : az esküszem négyszer és a z öntette egyszer fo rd u l elő (a tú lhelyesbítésről bővebben: N ém eth 1999). A z ím oki norm alizációs tö rek v ések teh át ebben a fonom orfológiai pozícióban érvényesülnek leginkább. E zzel összh an g b an áll az a tény, h o g y P app L ászló (1961: 213) sem talál a X V I. századi északkeleti ím o k i v álto zatb an független, suffixum elő tti ö-ző szóalakokat és B enkő L o rán d m ár idézett vizsgálatában (1956: 27 2 ) arra a köv etk eztetésre ju t, h o g y főként a tő h ö z ta rto zó , hangsúlyos első szó tag , illetve az azt k ö zvetlenül k ö v ető szótag ö-zése m utatható ki a D unántúlon. A független suffixum elő tti ő -ző ad a to k viszonylag ritkák. A suffixum ok ö v álto zó érték eit kivétel nélkül tarth atju k a z ö-ző nyelvjárás sajátságainak, ezek esetéb en n em tu d ju k redukálni az ad a to k szám át, B enkő (1956: 272) vizsgálataiban ritk á n tű n n ek fel a labializációt m u tató suffixum ok, A baffy (1965: 38) é s P ap p (1961: 2 1 3 ) egyáltalán n em ism ertet fü g g etlen suffixum beli ö -zésre utaló ad ato t. É rd em es táblázatban összefoglalni, m i m arad t m eg a szegedi nyelv változatot egyedi m ó d o n jellem ző ö-ző jelenségként az anyag földolgozása során, ennek eredm ényét a II. táblázatban m u tato m be.

A z ö v á lto z ó é rté k e k és a szegedi n y e lv já r á s t je lle m z ő ö-zés v isz o n y a (II. táblázat)

ö é r té k e k sz á m a fü g g e tle n , S z e g e d re je lle m z ő ö -zé s az ö v á lto z ó é rté k e n b elü l % é r té k a fü g g etlen szeg ed i ö -zésen b elü l

T ö v ek h a n g s ú ly o s szt.

T övek h a n g s ú ly ta la n szt.

S u ffix u m o k

S u ffix u m o k elő tt

39

4

23

15

1

0

23

0

4 ,5 %

0

9 5 ,5 %

0

A II. táb lázat azt m u tatja szám unkra, hogy a tö v ek hangsúlyos szótagjainak ö válto zó érték ei igen kis arányban utalnak füg g etlen ö -zésre, am ely regionálisan S zegedhez k ö th ető . A jelen ség te h á t a z ad ato k ilyen eloszlását figyelem be véve differenciált m egítélés alá esett, ezt m u tatják az ím o k i jav ítások. A hogyan azt koráb b an is sejtettük, az a társadalm i réteg, am elynek íro tt nyelvét vizsgáljuk, alapvetően a jelenségek földrajzi elterjedtsége alapján differenciált a z ö v álto zato k k ö zö tt. A nyelvterületen való elterjedtség viszont egy nehezen m agyarázható ténnyel is szem besít bennünket: m ár H o rg er (1933: 104) figyelm eztet, hogy különböző nyelvjárásterületekről szárm azó k ó d ex ein k a szó belseji ö-zésnek szinte teljes hiánya m ellett rendszeres ö-zést m utatn ak a suffixum ok elő tti p ozícióban, az utolsó szótagban. Z avaró ellentm ondás van az özés egyes fo k o zatain ak írnokok általi m egítélése és e fo k o zato k X V -X V I. századi földrajzi

N

em e

ni

M

ik ló s

e lteijed tség e k ö zö tt. H o g y an h o zh ató összhangba az ö-zésnek az uto lsó sz ó tag b ó l való korai elindulása és en n ek a z u to lsó szótagbeli ö-zésnek a jeg y ző k ö n y v ek k o rá b a n kim utatható m egítélése a vizsgált reg iszterben? E hhez érdem es a jelenségnek a nyelvi ren d szeren belüli terjed ési m odelljét fölhasználnunk. E nnek p o n to s ism ertetését adja H o rg er (1933), am elynek fö m egállapításait m o st tartalm ilag idézem : - A z ö -zés ö > ü v álto zás eredm énye, am ely az utolsó sz ó tag labiális véghangzójának nyíltabbá válásával k eletk ezett. - A z elő réb b álló sz ó ta g o k ö-zése az utolsó szótag hátrah ató labializáló h atásának következm énye. - A folyam at első szak asza az ó m agyar k o r első felében, m ásodik szakasza a X IV . században já tsz ó d o tt le a kinduló nyelvjárásokban és innen te ije d t szét a X V -X V I. század folyam án. - A z ö -zés egyes fo k o zatai k ü lö n böző nagyságú földrajzi terü letek en terjed tek el. A k érd és im m ár az, fel lehet-e oldani azt a z ellentm ondást, am ely a su ő ix u m o k előtti független ő-zés k o rai m egjelenése és k iterjedtsége illetőleg a jelenség X V III. századi elteijed tsé g e és m egítélése k ö z ö tt van? T alán ig e a A bban az időben, am ikor a z ö-zés m ég főleg a z u to lsó sz ó ta g ra k o rlá to z ó d o tt, nem voltak adva a jelenség társadalm i terjedésének feltételei: a z írás széles k ö rű ism erete, az írástudók m obilitása, a ny o m tato tt könyvek elterjed ése és szám talan m ás tén yező, am elyek a nyelvi újításnak a nyelvjárási h atáro k o n való átlép ését se g íte tték volna. A jelen ség teh át tö b b g ó cterü leten független m ód o n jelen tk ezh etett m in d azo n n y elvjárásokban, am elyek elem készlete tartalm azta az ö -t fonem ikus vagy allofo n ik u s értékben. A m ikor az előbbi társadalm i tén y ező k változása a regionális nyelv v álto zato k n ak b izonyos m érték ű keveredését h o zta m agával, ak k o rra az ö-zés elérte m ár az elő réb b álló sz ó tag o k at: suffixum okat és a szó tö v ek et is a kialakulási területeken. E z a k iteljesed ett ö -zés k e z d e tt szétterjedni a k ülönböző nyelvjárásterületeken, az eredetileg nem öző vid ék ek en is - az u to lsó szó tagbeli ö-zés k orábbi kialakulása ellenére sem tu d o tt a többi fo k o zatn ál h am arab b eljutni az eredetileg nem ö-ző nyelvjárásterülekre, azaz elveszítette időelőnyét. A z ö -ző tő v á lto z a to k teh át a többi sz ó ta g ö-zésével együtt kezdték átlépni az ö -ző nyelvjárások h atárát. A terjed és - úgy tűnik - a X V I-X V II. században volt a legintenzívebb, am iko r a fent em lített társad alm i feltételek is lehetővé te tté k a jelenség k ö zö sség en belüli terjed ését. A z ö -ző n y elvváltozat e k k o r regionális norm a érték ű volt a H ódoltság területén, ezt m utatják a m agyar nyelvet erő sen ö-ző v álto zatáb an elsajátított oszm án előkelőktől ránk m arad t ny elv tö rtén eti források. A suffixum ok előtti, fü g g etlen ő-zés kerülésére irányuló, jó l m egvalósított törekvés, am elyet a X V III. század első h arm ad án ak szegedi jegyzőkönyveiben m u tattu n k ki, azonban to v áb b i m ag y arázato t kíván. E jelen ség rő l első rán ézésre sem állíthatjuk azt, hogy a tö v ek özésén él kisebb földrajzi elterjed tség e m iatt nem tekintik norm atívnak az írnokok, hiszen egy ilyen állítás ellen tm o n d an a a ny elvtörténeti tényeknek. H a viszont azt vizsgáljuk, hogy az ered etileg ö -ző n y elv járásterü leteken kívül az ö-zés egyes fok o zatai k ö zü l m elyik szint jelenik m eg nag y o b b terü leten íro tt forrásaink szerint, a k k o r azt látjuk, hogy a szótövek első szó tag ján ak ö -zése jó v a l elterjed tebbé válik az eredetileg nem ö-ző területeken, m int a suffixum e lő tti u to lsó sz ó tag o s ö-zés. E rre u taln ak a z általam m ár id ézett vizsgálatok is. T ehát azt látjuk, h o g y az eredetileg nag y o b b földrajzi terü leth ez k ö th ető , suffixum előtti ö-zés nem tud a k k o ra terü letre k iterjedni az íro tt regiszterekben, m int a tö v ek (főleg az első szótagok) labiális változatai. M i lehet en n ek a h átteréb en ? A társadalm i feltételek m indegyik fajta ö-zés terjedését lehető v é teszik , ám a k ü lö n b ö ző m orfofonológiai helyzetű v álto zó k m ás-m á s viselkedést m u tatn ak a k ö zö sség en belüli terjed és szem pontjából. M iért kép es jo b b an terjedni az ö-zésnek e z az ún. erő seb b fo k o zata az íro tt regiszterekben, m int a m ásik?

134

Pr esztízsér

ték

és

szte

>; d

e r d iz á c ió s

törekvések

M ag y arázatu n k nyilvánvalóan n em lehet ideális, egy o k ra sz ű k íte tt végleges m egoldás, inkább szám baveheti azo k at a tén y ező k et, am elyek választ adh atn ak a fenti tényekben m egjelenő k érd ésk ö rre. (N ag y o n so k m indent nem tu d u n k m ég a z ó -zésről.) A feltevések igazolására c sak egy k éső b b i m u nkában kerülhet sor. A z alábbiakban a nyelvi v áltozásoknak csak a k ö zö sség en belüli k ü lö n b öző teijed ési sebességét p ró b álo m indokolni - egy elképzelt, eredetileg n em ö -ző nyelvjárás b eszélőinek nyelvi tevékenységét állítván a közép p o n tb a. M eg kell k ü lö n b ö ztetn ü n k egym ástól az általunk vizsgált íro tt reg iszterek et és a beszélt nyelvet. E z u tóbbiról k evés ad attal rendelkezünk, viszont a sz inkrón nyelvjárási k ép alapján vissza tud u n k k ö v etk eztetn i rá. A jelenségeknek az az eloszlása, am elyet értelm ezni próbálunk, az íro tt reg iszterek et jellem zi. D e nincs o k unk feltételezni, h o g y u g y an azo n norm ák szabályozták volna a b eszélt nyelvváltozatokat - éppen ellenkezőleg: az ún. gyengébb fokú, hangsúlytalan ö -zésn ek m ai nyelvjárási elterjedtsége azt jelzi szám unkra, hogy a szóbeliségben m indvégig nagyobb terü letre terjed t k i - e z a szinkrónjában is így van, 1. H o rg er (1933) m int az ún. erő s, hangsúlyos sz ó tag o t érintő ó-zés. M égis m iért fogadják el h am arabb és jo b b a n a nem ö -ző nyelvjárás b eszélői a hangsúlyos sz ó tag labializálódását a z íro tt nyelvben? A jelenség a tö v e k első szótagjában talán azért jelen h et m eg gyakrabban, m ert - a nyelvhasználók tu d atáb an - szab adabb v áltak o zást m utat az első sz ó tag m agánhangzója, m int a h átráb b álló szó tag o k é. A z első szótag m agánhangzójának m inőségét ugyanis nem befolyásolja olyan m érték b en a hangkörnyezet, m íg a k ö v etk ező sz ó tag o k labializálódását m egh atáro zza a palatális h an g rendű szóalakban elő ttü k álló m agánhangzó(k) m inősége. A független, suffixum elő tti ö -zés so rán illabiális sz ó tag o k at k ö v et a szó alakban labiális szótag, azaz sérül a labiális illeszkedés szabálya, am ely széles nyelvföldrajzi k ö rb en élő, erő s norm atív előírás. A tő első p alatális m agánhangzójának labializációja so rán nem sérülhet a palato-veláris illeszkedés. A z első palatális sz ó tag labíalizációjának csak a hallgató b eszédértési é s feldolgozási tevék en y ség én ek tű résh atára vet gátat: ne válto zzék olyan m érték b en a szóalak, hogy az általa h o rd o zo tt inform áció hozzáférhetetlen legyen a hallgató szám ára. E z tö b b do lo g tó l függ: az esetleg es h om onim a m eglététől, a hallgató fejében lévő ism eretektől, attól, hogy találk o zo tt-e m ár a labiális alakváltozattal, valam int az ő nyelvi kreativitásától. M ásfelől a statisztik ai gyakoriság is elősegítheti a z első sz ó tag labializációját (m indegyik regiszterben): az első szó tag m indig szerepel a m egnyilatkozásokban, m íg a csak k ö tö tt tő alak b an előforduló suffixum előtti m agánhangzó jó v al ritkábban - ez is elősegíti az első szó tag o t érintő válto zás gy o rsab b terjedését, nagyobb elfo g ad o ttság át. A z eredetileg nem ö-ző nyelvjárásterület beszélője teh át allom orfokként ism eri a tö v e k hangsúlyos szótagjainak és a suffixum előtti pozíció n ak a labiális-illabiális változatait, de a váltakozás szabadsági foka eltérő a két p ozíció esetében, és az egyes p o zíció k o n belül is eltérő a k ülönb öző regiszterekben. A z az írnok, aki esetleg suffixum elő tti független ö-zést m utat szóbeli közléseiben, kiiktatja e zt a jelenség et íro tt szövegm űveiből. A to vábbiakban azt vizsgálnám m eg, hogyan jelentkezik az írnokok nyelvátalakító tevékenysége az egyes iratm űfajoktól és beszédhelyzetektől függően. E rre a kérdésre a III. táblázatból olv ash atju k ki a választ.

N

ém eth

M

iklós

Az írnoki javítás elmaradása műfajok szerinti csoportosításban

(in. táblázat) M űfajcsoport megmaradt ö változatok száma* megmaradt ö változatok aránya %

Városi tanácsi határozatok

Büntető- és polgári perek

Esküszövegek

15

44

18

19

57

24

* a táblázat tartalmazza a suffixum előtti kőtelező ö értékeket is

A z ö érték ek n ek a z egyes m ű fajcsoporton belüli eloszlása nem szolgál m eglepetéssel: terjed elm i arán y u k h o z k ép est tö b b ö v álto zato t tartalm aznak azo k az iratok, am elyek btlntetőés p o lg ári p e re k tan úvallom ásait és a bírósági v ég zések et rö g zítik a jegyzőkönyvekben. E nnek v alószín ű o k a az lehet, h o g y a szegedi dialektust beszélő ta n ú k vallom ásainak rö g zítése során eseten k én t n em m arad t idő a norm alizációs tevékenységre is. A városi tanácsi h atáro zato k írásb a fo g lalása m ár teljes egészében az írnok saját nyelvi tevékenysége volt, ezért elegendő idő állt ren d elk ezésére a norm atívabb szövegváltozat elkészítésére. A z esküszövegek terjed elm ü k h ö z k ép est nag y o b b szám ban tartalm aznak ö v álto zó érték ek et, ezeknek talán k ö z ö ssé g h e z ta rto z á st is kifejező funkciójuk volt, m ásfelől talán pon to sab b rögzítést igényeltek. M eg állap íth atju k azt is, hogy a túlhelyesbítésre utaló ad ato k is főként az esk ü szö v eg e k b ő l kerü ln ek elénk.

Ö sszefoglalás T anulm ányom ban eg y X V III. századi fo rrásc so p o rt elem zésével azt p róbáltam m eg bem u tatn i, h o g y an fü ggnek ö ssze a norm atív tö rek v ések és a saját dialektushoz, annak legeg y ed ib b jelen ség eih ez fű ző dő viszony. M e g h atáro z ta m a norm a fogalm át a tárgyalt reg iszterb en a vizsgált jelen ség szem pontjából, és illusztráltam a n orm akövetés eseteit. A z űzés jelen ség én ek az írn o k o k általi differenciáit m egítélését és kezelésm ódját m u tattam be a sz ö v eg ek fölhasználásával, a szövegekben található ö v álto zó érték ek alapján, és indokolni igyekeztem , m iért ép p en a független, hangsúlytalan szótagbeli ö-zést tartjá k a szegedi dialektus legfőbb sajátságának. A z elem zés során tö b b kapcsolódási p o n to t találtam a szociológiai és regio n ális v álto zó k k ö zö tt, am i azt bizonyítja, h o g y a nyelvtörténeti k u tatáso k b an sem feltétlenül szeren csés ezek m erev szétválasztása, és az sem , ha csak szociológiai vagy csak regionális k ö tö ttsé g ű v álto zó k ró l beszélünk. A z ö-zés egyes jelenségeinek m egítélését és elterjed tség ét vizsgálva m eg p ró báltam fölvázolni a jelenség nyelvközösségen belüli terjedését m eg h atáro zó legfőbb tén y ező k et és föloldani az ö-zéssel k ap cso lato s diakrón ism ereteink és a X V III. század i sz in k ró n m etszet k ö z ö tti látszólagos ellentm ondást.

136

PRESZTÍZSÉRTÉK ÉS S/TENDERDIZACIÓS IÖRHKVÉSEK

Iro d alo m

A bafly E rzséb et 1965: Sopron megye nyelve a XVI. században. B u d ap est, A kadém iai. Berikő L o rán d 1956: A z ö-zés irodalm i nyelvi szerepéről. M agyar Nyelv 52, 2 7 1 -7 8 . F o rg ács T am ás: Z árt k o rp u szo k és p ó tkom petenciák. N ép rajz és N yelvtudom ány 3 5, 17-23. H o rg er A ntal 1933: A m agyar nyelvjárások ö-zése. N épünk és N yelvűnk 101 -7 . K ontra M iklós 1997: H o l beszélnek a legszebben m agyarul? M agyar N yelv 93, 224—32. N ém eth M iklós 1999: K ései kö zépm agyar k o ri nyelvváltozatok vizsgálata m agánhangzók elem zésével. Néprajz és N yelvtudom ány 40. (M egjelenés előtt.) P app L ászló 1961: N yelvjárás é s nyelvi n o rm a X V I. századi íródeákjaink g yakorlatában -

Nyelvtudományi Értekezések 25. P app L ászló 1963: Nyelvjárástörténet és nyelvi statisztika. B udapest, A kadém iai. T olcsvai N ag y G áb o r 1998: A nyelvi norm a - N yelvtudományi Értekezések 144.

K

ó d e x e in k s z ö v e g t a g o l ó je l e i

A P S Z IC H O L IN G V IS Z T IK A S Z E M S Z Ö G É B Ő L (A P

eer

-k

ó dex

O

K ÉT L E G EN D Á JA szkó

a l a pjá n

)

B e a t r ix

D o lg o zato m b an egy XVI.. századi n y elv em lék n ek , a P eer-kódexnek egy nagyobb szö v eg eg y ség én v ég zett elem zésekről sz ere tn é k beszám olni. A n yelv em lék a R égi M agyar K ó d ex ek so ro zat 25. k ö tetek én t je le n ik m eg, tö rtén etév el, k ü lse jé n ek és tartalm ának részletes leírásáv al a b ev ezető fejezet fo g lalkozik. A z aláb b iak b an a k ó d ex b ő l v e tt péld ák n ál annak foliálására, ill. a lev elek recto (r) v ag y v erso (v) o ld alára h ivatkozom . A hol szükséges po n to sa b b m eg h atáro zás, o tt a lap je lö lé se után áll annak a sornak a szám a, ahonnan a p élda sz árm az ik (pl. 18v/5 a 18. lev él v erso ján ak 5. sora). E b b en a d o lg o zatb an a z első k é t szövegegység, S zent E lek é s R em ete S zent Pál leg en d áján ak v izsg álata so rán kap o tt ered m én y eim eg y részé t ism ertetem . A k o m plex elem zésn ek tö b b célja van. R é szin t ahhoz k ív án o k b izo n y íték o k at szolgáltatni, hogy a kó d ex b en láth ató tag o ló jelek első d le g es szerepe a felolvasó irán y ítása volt; eh h ez a m o n d attag o lási v izsg álato k (1) m ellett k u ltú rtö rtén eti ad alék o k at (2) sorak o ztato k föl. M á srészt a p sz ich o lin g v isztik a beszéd értésre és -p erc ep ció ra von atk o zó ism eretein ek bem u tatásáv al (3) sz án d ék o zo m b izonyítani, h o g y az ú jabb d isz cip lín ák eredm ényei felh aszn á lh a tó k egy o ly an n ag y m ú ltú tu d o m án y terü le ten is, m in t am ilyen a nyelvtörténet. A történeti n y elv észetb en ed d ig n em alk alm azo tt vizsgálati szem p o n to k m eg erő síth etik vagy ép p en cáfo lh atják azo k at a h ag y o m án y o s m eg állap ításo k at, am ely ek et eddig te tte k a kutatók egy n y elv em lék elem zése során.

1. T agolójelek és mondattagolás A hely esírás tö rtén etév el fog lak o zó m unkák két k ö zp o n to zási ren d sze rt tesznek fel a m últra. A z egyik szerin t a m o n d atb an h aszn ált tag o ió jeiek a gram m atikai viszonyok alapján kerü ltek h ely ü k re, fu n k ció ju k ezen - n yelvtani - viszo n y o k je lö lé se volt. A m ásik az ún. in to n áció s-szü n etjelö lő ren d sze r, alk alm azó ján ak első d leg es célja az volt, h o g y az álatala h aszn ált g rafém ák az o lv asó t - aki gyakran v ag y szinte m in d ig azono s v o lt a felolvasóval segítsék a szö v eg m inél életh ű b b interpretációjában. A P eer-k ó d ex h ely esírásáró l R em ényi A n d rea tan u lm án y áb an o lv ash atu n k részletesen, a tag o ló jelek rő l a k ö v etk ező k et állap ítja m eg: „ 1 - 1 15-ig k ö v etk ezetesen a 5 je le t alk alm azza a scripto r. A 116. lap o n m eg jelen ik a : m in t tag o ló jel, és a k ettő v áltak o zik a 125. lapig. E zen a lapon felb u k k an a • is. A 130. laptól a : és • váltja egym ást (a 175. lapon látható egy $). A m áso d ik eg y ség b en általán o s a :, de találu n k p éld át a • (218), a + (124, 236) és a f je ir e (290). K ü lö n ö sn e k tűnhet, hogy a S zent L ászló -h in m u szb an nem találni tag o ló jelet, de ha m eg g o n d o lju k , h o g y itt m o n d ateg y ség en k én t válto zn ak a latin és m ag y ar egységek, am elyek ö n m ag u k b an is elv álasztják az eg y es fráziso k at, a tag o lás a scrip to r szem pontjából fö lö sleg esn ek tűnhetett. A k u rzív részben csak a : szerepel, de a can tilén ák b an feltűnik egy ún. v ersszak tag o ló je l, am ely az egyes versszak o k elv álasztására szolgál, esetleg a v ersszak k ezd ést je lö li: V.” (R em ényi 1996: 39). K ö zép k o ri n y elv em lék ein k szö v eg tag o lását többen v izsg áltá k m ár egy-egy m ű vo n atk o zásáb an (P ásztó 1966, L iszk a 19 8 5 -6 , H aader 1979, G h erd án 1994). Ö sszefoglaló igénny el szü letett K eszler B orbála do lg o zata (K eszler 1995). A szövegem lékeket

138

K Ó D E X E I N K S Z Ö V H G T A G O L Ó '! i I . A P S /IC HO L 1 NG V1 S ZT 1 K. A S Z E M S Z Ö G F . B Ö L

cso p o rto sitja k ö zp o n to zási ren d szerük szerint, a P eer-kódexet az Egyetlen írásjel kis- és nagybetűvel kombinálva cso p o rtb a sorolja. M unkájában így szól róla: „K övetkezetlenül haszn ált k isp o n t és n ag y p o n t a z írásjele a P eerK . első kezének is, bár tu lajd o n k ép p en a m áso ló nem is pon to t, h an em egy d íszített pontfélét használ 5 [...] E gyes o ld alak o n v an azonb an n éh án y k ettő sp o n t is (pl.: 114, 116, 126, 127, 128. stb.). - A m ondatok elh atáro lására a P eerK .-b en a leg g y ak o rib b a ] je l + n ag y b etű [...] de előfordul J j e l + k isb etű [...], és csupán n ag y b etű is[...]. A m o n d aton belüli tag o lásra a legáltalánosabb a ] + kisbetű, de az írásjel o ly k o r el is m aradhat... (K eszler 1995: 3 9 -4 0 ). K eszler m eg állap ításáb ó l is kitűnik, hogy a scrip to r nem használt k ö vetkezetesen olyan je le t vagy je l és betű kom b in ációt, m elynek segítségével m inden esetben egyértelm űen m egállap íth ató k len n én ek a m ondat-, ill. tagm ondathatárok. A z általam vizsgált részb e n kevés kivétellel ? je le t ír a m áso ló . E z tu lajd o n k ép p en egy középső pont, m ely et felfelé é s lefelé n yúló díszítés eg észít ki. A szövegben g y a k o r l a t i l a g ez az e g y e tle n je i, m ellyel a szünetre, az in to n áció ra v ag y esetleg a m o n d at m o d alitására u talhatott a scriptor. E z egyben azt is je len ti, h o g y a m ai írásren d szerünkben h aszn ált m inden írásjel funkcióját betöltötte. A m áso ló csak n éh án y esetben té r el a ? alkalm azásától, és használ k ettőspontot vagy k özépső pontot. E zekről az esetekről feltételezhető az is, hogy nem tö rtén t m ás, m inthogy a m ásoló lefelejtette a d íszítést a p o n tró l; pl. 1 7 v l, I 9 r l 0 (ö sszesen 12 eset). A : ritk á n fordul elő, ö sszesen 9 alk alo m m al. S zerepe a szö v eg többi részétől való elkülönítés, az átlag o sn ál hosszab b szü n et je lö lé se lehet, ez érvényes szerin tem a 1 8 v l, 2 0 r l4 , 32v5, 4 1 v l0 , 55v2, 57v7 esetek b en . A 1 8 v l4 m o n d atb an az oldal végére került a :, itt a m ásoló fáradtsága lehet a „tév esztés” ok a, m íg a 22v4 m ondatnál talán a m áso lt szöveg tartalm a téríth e tte el a scrip to r figyelm ét, u g y an is a k ö rn y ező o ldalakon is feltűnően sokat vétett. A 1 9 v l3 példánál rövidítés előzi m eg a kettő sp o n to t. A 34r6 m o n d atb an a J elő tt : is látható. S zem beötlő, hogy a fenti „kivételek ” je le n tő s része a 1 7 v -3 0 v o ld alak k ö zé esik, és m indösszesen négy találh ató a 41 v után, a többi 17 néhány eg y m ásh o z közel eső oldalon van. Igen valószínű, hogy ebben a fáradtság n ak is szerepe lehetett; bár az is feltehető, hogy az új, valószínűleg az elsőtől eltérő forrásból szárm azó tö rtén et az o k a a g yakori hibázásnak. E zt tám asztja alá az a k ü lö n b sé g is, m elyre a k ét leg en d át alk o tó m o n datok m ak ro szerk ezetén ek v izsgálata során derült fény. A z írásjelek m ellett a szöveg- és szókezdő nagybetűk használata is állh at a szövegtagolás szo lg álatáb an . E zeket sem h aszn álja k ö vetkezetesen a m ásoló. V életlenszerűen is elő fo rd u lh atn ak , v áltak o zh atn ak kicsi m egfelelő jü k k el (fő leg tu lajd o n n ev ek k ezd etén ), bár eseten k én t szöv eg tag o ló fu nkciójuk egyértelm ű. E bbe a k ateg ó riáb a a díszesebb, m éreteivel is a figy elem felh ív ására h iv ato tt kezdeteket sorolom , ezeknek b izonyára szövegtagoló szerepük is volt; h ely en k én t a m o n d ateg ység v ég én töb b n y ire kötelező tag o ló jelet is törlik, azaz hiányzik a m on d ateg y ség et lezáró tagolójel egy-egy iniciálészerű b etű előtt. A kódex első lapja elveszett, ezért az E lek -legenda szövegkezdő betűjét nem ism erjük. A fennm aradt szöveg részb en összesen 16 szó k ezdő n agybetű van, m íg a hosszabb legendában 80. E bbe b eletarto zik a szö v eg et k ezd ő d íszes in iciálé is ( 1 8 v l), ez utóbbit a szám ításoknál nem vettem figyelem be. A kö v etk ező táb lázatb ó l az o lvasható le, hogy a két szövegben m ilyen helyen szerep eln ek n agybetűk. A z első szám az előfo rd u láso k szám át m utatja, utána az látható, hogy ez az ö sszes elő fo rd u lásn ak hány százalékát teszi ki.

139

Oszkó B e a t r i x

Szókezdő nagybetűk a két legendában Elek-legenda nincs előtte tagolójel tagolójel előtte nem tagmondat határán

5 8 3

Remete Szent Pál legendája

31% 50% 19%

10 58 11

13% 73% 14%

T eh át a szö v eg tag o lásb an a szókezdő n agybetűknek is je le n tő s szerepük van, bár legg y ak rab b an a n ag y b etű m ellett tagolójellel is figyelm eztet a scrip to r a m ondat határára. R e m e te S zen t Pál leg en d ájáb an a n e m tagm ondat h atárán álló nag y b etű k m indegyike tu lajd o n n év k ezdete. A h h o z, h o g y el leh essen dönteni, a tagolójelek a m o n d atb an hol helyezkednek el, ism ern em k ellett a m o n d ath atárokat. E hhez a szövegeket m ondattani szem pontból elem eztem . E n n ek so rán a hag y o m án y o s (ti. n em generatív) leíró nyelv tan b an m eg szo k o tt m ód o n jártam el. M in t m in d en ny elv em lék b en, itt is pro b lém át o k o zo tt a m ondathatárok kijelölése. E zek m eg állap ításak o r leg fo n to sab b ism érvnek a gram m atikai lánc lezártság á t tekintettem . E z az eljárás az aláren d elő v iszo n y o k , ill. az alárendelő m on d ato k esetében biztosnak m ondható, azaz k ev éssé k étség esek a m o n d athatárok. A m elléren d elő v isz o n y b an álló tag m o n d ato k esetéb en neh ezeb b v o lt a helyzetem , lévén itt csu p án lo g ik ai k ap csolat az eg y es m ond ateg y ség ek között, azaz tagolásuk vagy összek ap c so lásu k tö b b félek ép p en is elképzelhető. M ivel tagolójelekre, nagy kezdőbetűkre ép p a v izsg álat je lle g é b ő l k ö v etk ező en - n em tám aszk o d h attam , a fő szem pont az volt, hogy b ev ezeti-e k ö tő sz ó a m áso d ik vagy többedik tagm ondatot. íg y já rta m el a 2 0 v l8 , 2 4 v l l , 2 5 r l3 esetek b en , am ik o r a szokatlanul h o sszú m o n d at több kisebb re is földarabolható lett v oln a, d e tek intettel arra, h ogy a tagm o n d ato k kötőszóval kezdődnek, az előzőhöz k ap cso ló d ó n ak tek in tettem ő ket. A fenti elveket igyekeztem k ö v etkezetesen alkalm azni, de m in d en esetb en eg y ed i elb írálás alá estek a m ondatok. A z elem zésk o r a m ai leíró n yelvtanok m ellett segítségem re voltak a történeti g ram m atik ák (K lem m 1928, B e rrár 1957, B á rc z i-B e n k ő -B e rrá r 1967, M N yT N y.). A m o n d ato k m ak ro szerk ezetét v izsg álv a szám oltam ö ssze, hogy m ily en hosszú, azaz hány tag m o n d atb ó l álló m o n d ato k alkotják a két szöveget. K igyűjtöttem , hogy hány esetben je lö lt a m o n d at-, illetv e tagm ondathatár.

Elek-legenda

Remete Szent Pál legendája

1 tag m o n d at 2 tag m o n d at 3 tag m o n d at 4 tag m o n d at 5 tag m o n d at 6 tag m o n d at

33 27 12 9 5 3

db 3 7 % db 3 0 % db 1 3 % db 1 0 % db 6% db 3%

összesen

89 db

99 %

1 tagm ondat 25 2 tagm ondat 38 3 tagm ondat 37 4 tagm ondat 34 5 tagm ondat 14 7 6 tagm ondat 7 tagm ondat 5 2 9 tagm ondat összesen 198

db db db db db db db db db

15% 23 % 23% 21 % 9% 4% 3% 1% 100%

A két leg en d áb ó l szárm azó adatokat összevetve valószínűnek tűnik, h o g y különböző forráso k at h aszn ált a m ásoló. A R em ete Szent P ál leg en d áján ak k ezdetén m egfigyelhető in g ad o zás az írásjel(ek) h aszn álatáb an és a viszonylag gyakori hibázás is ezt a m egállapítást tám asztja alá. A z eltérő fo rrás bizonyítására a m o n d ath o sszú ság o k ra v onatkozó adatok ö sszev etése ú jab b ad alék o k at n yújt. F eltűnő, hogy az E lek-legendában az 1 -2 tagm ondatból

140

K

ó d e x ü n k

szö v eg ta g o ló

jelei

a

ps z ic h o l in g v isz t ik a

szem szögéről

álló m o n d ato k teszik ki a szö v eg közel 70% -át, m íg a m ásik legendában ez a szám nem éri el a 40% -ot.

A m ondatok és tagm ondatok határainak jelöltsége Elek-legenda jelölt jelöletlen

Pál-legenda jelölt jelöletlen

összesen jelölt jelöletlen

tagmondat határa

63 30%

55 27%

250 46%

129 24%

313 38%

184 26%

mondat határa

75 36% 84%

14 7% 16%

140 26% 86%

22 4% 14%

215 31% 86%

36 5% 14%

E tagmond. 2

mondat

M eg v izsg áltam , h o g y azon tagolójelek esetében, am elyek nem m ondat, ill, tag m o n d at határán állnak, m eg fig y elh ető -e valam ilyen szabályszerűség. E bbe a cso p o rtb a az E leklegen d a 27 m o n d atán ak ö sszesen 40 tag o ló jele tarto zik , a m ásik sz övegrészben 56 m ondatban 83 nem m o n d ath atáro n álló je l szerepel. E zekről a következők állapíthatók m eg: 1) A leg g y ak rab b an határozói igenevek után van szövegtagoló je l m indkét vizsgált legendában (E lek 9, P ál 15). 2) T u lajd o n n ev ek m ellett is gyakori a f, az E lek-legendában a nevek előtt (5 eset), m íg a m ásik szö v eg b en után u k találh ató k (15 eset). 3a) N em önálló tag m o n d ato t b evezető k ötőszavak m ellett is sokszor tagol a m ásoló. A z E lek-leg en d a szö v eg éb en 7 alk alom m al a kötőszó után áll ]. 3b) A z E lek -leg en d áb an m in d ig és elé kerül a je l. R em ete S zent Pál legendájában csak egy kö tő szó utáni tag o ló jelet találtam , m íg és elő tt 13-at. 3c) A m ásodik szövegben 5 esetben a m agyarázatot bevezető az az előtt és után is szerepel ]. E gy-egy esetb en elő fo rd ul tagolójel a z alanyi és állítm ányi rész között, figura etim o lo g ica tagjai k özött, v o n zat és ige között, értelm ező szerkezetben, felsorolásban. (A tagoló jelek 10, ill. 20 % eg y ik fenti k ateg ó riáb a sem illik bele.) A fenti kateg ó riák (1 —3c) m indegyikéről elm ondható, h o g y bennük a tagolójel olyan helyen található, ahol szü k ség es lehetett egy rövid szünet vagy m egfelelő hanglejtés, hogy ezzel a h allg ató ság esetleg lankadó figyelm ét felkeltse a felolvasó.

2. Kultúrtörténeti adalékok M ivel a v izsgált szövegben található írásjelek vélem ényem szerint az intonációsszünetjelö lő cso p o rtb a tartoznak, igazolni kell, hogy ezek a szövegek h angosan felolvasva ju to tta k el a b efogadóhoz. A m ú lt század első n eg y ed ében született B alogh J ó z s e f tanulm ánya; aprólékos filológiai m unkával p ró b álta bizo n y ítan i, h ogy az ókorban m indenki h angosan olvasott, és ez a szokás csak v alam ik o r a k ö zép k o r fo ly am án változott fo kozatosan n ém a olvasássá. (E rről bővebben: B alogh 1921, 1926.) M atcom P arkes tan u lm án y aib an (P arkes 1993, 2000) ennek a fejlő d ésn ek részletesebb leírását találjuk. A szerző n y o m on követi, hogy halkult el az olvasás a k ö zép k o r végére, s ezzel p árh u zam o san h o g y an lett egyre szélesebb a szöveget tagoló je le k skálája. N em szabad elfeledkezni v iszo n t arról, hogy hazán k b an ebben az időszakban az írásbeliség nem volt annyira általán o s és nem is tekintett vissza olyan nagy m últra, m int N yugat-E urópában.

141

O

szkó

B ea trix

V aló szín ű síth ető , h o g y a z o lv asást inkább o ly an v isz o n y o k jellem ezték , m in t am ilyenekről H am esse ír: „Ig en so k at o lv astak fennhangon. A szótagok k iejtésén ek gy ak o rlata olyan elterjed t volt, hogy am ik o r valaki m ag áb an o lvasott, a k k o r is h alk han g o n k ísérte a szem ével olvaso ttak at. [...] az o lv asásn ak három fajtáját k ü lö n b ö ztették m eg: »a csöndben, in silentio v ég zett o lv asást; a m u rm u ra tió n a k vagy r u m im tió nak nev ezett, félh an g o s dünnyögéssel kísért o lv asást, am ely a m ed itáció t és a szöveg em lék ezetb e v ésését tám ogatta; végül a hangos olvasást, am ely, ak árcsak az antikvitásban, sajáto s technikát ig én y eit...«” (H am esse 2000: 116). E gy k ö v etk ező fo rrás a b en cés - a k ö zép k o rb an is m űködő - szerzetesrend regulái, ezek közül kig y ű jtö ttem azokat, am elyek az olvasásról, p o n to sa b b an a h an g o s olvasásról szólnak. A Benedek rend reguláiból' 8. H án y zso ltá rt kell m o n d ani a z éjszakai im aó ráb an ? „... E zek n ek és egy v ersn ek elm o n d ása u tá n adjon áldást az apát, s m íg m in d n y ájan a pado k o n üln ek , a k ö n y v állv án y o n levő k ö n yvből o lv assan ak a testvérek felváltva három olv asm án y t, am ely ek k ö zö tt eg y -egy resp o n so riu m o t is én ek eljen ek .” (1 2 3 -1 2 4 ) 38. A h etes felolvasó „A testv érek étk ezésén él nem szab ad h ián y o z n ia a felolvasásnak. D e ne ragadja senki csak ú g y alk alo m szerű en k ezéb e a k önyvet, h o g y abból olvasson, hanem aki eg ész héten át felolv asó lesz, az v asárn ap k ezd je m eg feladatát. A kezdő a m ise és áldozás után k éije m in d n y áju k im ád ság át, h o g y Isten fo rd ítsa el tő le a felfuvallkodottság szellem ét. Es m in d n y ájan m o n d ják az im aterem ben ezt a v erset h áro m szo r, de úgy, hogy ő kezdje: »U ram , nyisd m eg ajk am at, | É s szám hirdeti d ic s é r e te d e t (Z solt. 50, 17). É s m iu tán így áld ást k ap o tt, kezdje m eg m u n k áját m in t felolvasó. A z asztaln ál a leg n ag y o b b csend legyen, h o g y o tt senkinek suttogását vagy szavát ne lehessen h allan i, csak a fe lo lv a s ó é t.... „ (145) „... A testv érek eg y éb k én t ne sorrend szerin t o lvassanak vagy énekeljenek, hanem csak o lyan o k , ak ik a h allg ató k ép ü lésére sz o lg áln ak .” (146) 42. A k o m p lem en tó riu m után senki se beszéljen „M in d en id ő b en csö n d re kell tö rek ed n iü k a szerzeteseknek, de főként az éjszakai órákb an . A zért m in d en időben, ak á r böjt, a k á r k étszeri étk ezés van, a köv etk ező k et rendeljük: h a kétszeri étk ezés van , aho g y felkeltek a v acso rá tó l, ü ljenek le m in d n y ájan együtt, és az egyik o lv asson föl a » B eszélg etések«-ből v ag y » A z aty ák életé«-ből vagy esetleg valam i m ást, am in ép ü ln ek a h allg ató k. D e ne olvassák a H ép tateu clu est, sem p edig a K irályok K öny v ét, m ert ez a gyenge telkeknek nem lesz haszn ára, ha ebben az időben a S zentírásnak ezek e t a k ö n y v eit hallg atják . D e m ás id ő b en ezek e t is olvassák. H a pedig böjti nap van, kis sz ü n etet tartv a a v esp erá s elm o n d ása után, kezd jen ek ho zzá a »B eszélgetések« olvasásához, am in t m o n d tu k , és o lv assan ak el n égy-öt lapot, v ag y am ennyit az idő enged. M íg ez az olv asás tart, v alam en n y ien jö jje n e k egybe, m ég a z is, aki valam i ráb ízo tt dologgal volt elfo g lalv a....” (150) 47. A z isten szo lg álat idejének je lz é se „A zso ltáro k at p ed ig és az antifónákat a z ap á t u tán so rren d jü k szerint azok énekeljék, akikn ek ezt m eghagyta. É n ek elni azonban vagy felolvasni ne m erjen senki, csak az, aki teljesíten i tu d ja ezt a feladatot, úgy hogy a hallg ató k ép ü ljen ek ...” (154) 53. A v en d ég ek b efo g ad ása

' Forrás: Népek nagy nevelője... Szent Benedeknek, Európa Védőszentjének emlékezete. K özzéteszi dr Szenna) András. Szt. István Társulat, Bp,, 1981.: Söveges Dávid fordítása. A zárójelben megadott számok a kötet oldalszámára hivatkoznak.

142

K Ó D E X E I N K S Z Ö V E G T A G O L Ó JELKI A P S Z I C H O L I N G V I S Z T I K A S Z E M S Z Ö G É B Ő L

„H a a fogadás m eg tö rtén t, vezessék a v en d ég ek et a z im ádságra, azu tán üljön le v elük az elöljáró vagy akit ő k irendel. O lvassanak föl a v endég elő tt a S zentírásból, hogy épüljön, aztán p ed ig teljes szeretetszo lg álattal legyenek iránta.” (159) E zek az id ézetek tehát b izonyíthatják, hogy a P eer-kódex legendáit is felo lv asásra írták. V aló szín ű , h o g y a sc rip tó riu m ban folyó m u n k a m ag a is többé-kevésbé hangos volt, de a szövegek igazi fu n k ció ju k at felo lv asásk o r tö ltö tték be. T ehát feltételezhetjük, hogy a z írók tudato san vagy tu d attalanul k ét szem p o n to t követtek: h o g y an lehet m eg könnyíteni a felolvasó és a b efo g ad ó dolg át a k ö zp o n to zás segítségével.

3. A pszicholingvisztika tanúságtétele A z eddigiekből n y ilv án v aló v á vált, hogy a tag o ló jelek és a m o n d ath atáro k között összefüggés találh ató , azaz nem v életlenszerűen kerültek az írásjelek a szövegbe. A m en n y ib en ezek u g y an ak k o r a h an g o s olvasást is segítették, m ár csak azt kell igazolni, hogy a beszéd p ro d u k ció és a b eszéd értés nem füg g etlen a m o n d atn y i, ill. a tagm ondatnyi egységektől. E h h ez k erestem tám p o n to k at a p sz ich o lin g v isztik a eredm ényei közül. G ósy M ária B e széd észlelés c. kö tetén ek bev ezető szak aszáb an a szerző több beszéd m eg értési m odellt is ism ertet (ezek részletes bem utatásától eltekintek, itt csak a jelen tő se b b ek et so rolom föl): „F ant hat b eszédészlelési m o d ellt kü lö n ít el: kibernetikai m odell, neu ro ló g iai m odell, nyelvészeti m o d ell, an a líz is -s z in té z is m odell (m ás m egnevezéssel: a k tív -p a ssz ív ) m odell, artikulációs m odell és m o to ro s m odell. A z egyes m od ellek k özötti kü lö n b ség m in d en ek előtt az elm életi felfogásban, a funkcionális szem léletb en és a m odell v ég célja tek in tetéb en jelen tk ezik . A m a szám ottevő m o d ellek k özös jellem ző je, hogy n ag y m érték b en h angsúlyozzák a nyelvi m egh atáro zo ttság o t - en n ek a felism erésnek azért óriási a jelen tő sé g e, m ivel az ún. »általános p ercep ció s m o d e lk csak elm életi úton h o zható létre, az egyes nyelvek m egértési fo ly am atán ak rep re zen tálására alkalm atlan .” (G ósy 1989: 19) G ósy a m o to ro s m odell ism ertetésekor tér ki az im m an en s artikuláció szerepére. E z a je len ség a k ö v etk ező k ép p írható le: „a p ercepció kü lö n b ö ző bo n y o lu ltság ú szintjein az észlelő rendszer a h allható beszéd et oly m ódon elem zi, hogy a szerv ezet saját b eszédképzési folyam ataira vezeti vissza. E zen elm élet ellen érveltek, akik a z idegen n yelv tudással kapcso latb an m egjegyzik, hogy könnyebb azt m eg érten i, m in t p ro d u k áln i, vagy h o g y a b eszéd k ép zés h ib ája nem je le n t feltétlenül p ercep ció s káro so d ást is. A z elm élet m ellett szólnak viszont azok a kísérletek, am elyeket afáziásokkal v égeztek. A kísérleti szem élyek beszéd értése lén y eg esen ro m lo tt, ha a beszéd h allg atása k ö z b e n nyelv ü k et a fog aik h o z kellett szorítaniuk. A z im m anens artik uláció m iatt tiltják m eg a hang szalag g y u llad ással küszködő énekesnek, hogy zen e- és én ek szám o k at hallgasson; avagy például az olvasni tanuló kisgy erm ek (vagy az idegen n y elvet m ég bizonytalanul olvasó felnő tt is) jo b b a n m eg érti a szöveget, h a han g o san vagy félhangosan ejti ki a szavakat. C siszto v icsék n ak k isérletileg sikerült „létrehozni,, és igazo ln i ezt a belső artik u láció t (1965, 2 0 5 ).” (G ósy 1989: 22) H a a fen tiek et ö sszev etjü k a koráb b an m ár ism ertetettekkel, m iszerint az ókorban és a k özép k o r je le n tő s részéb en is term észetes, de m in denképpen nag y o n gyakori volt a hangos olvasás, feltehető, h o g y ennek a je le n sé g n e k valam ilyen m aradványával találk o zu n k az im m an en s artik u láció esetében. A b eszédészleléssel k ap csolatos kutatásokról két sz ö v eggyűjtem ényből tájék o zó d tam (Pléh 1986, 1989). A z alább b em u tatan d ó m odellek, kísérletek forrása is ez a kötet. A zokban az esetekben, am ik o r a röviden leírt k ísé rletet a sz ö veggyűjtem ények egy cikkéből ism erem , a kísérletv ezető nevét, a v izsg álathoz tartozó évszám ot m egadom , de ezek a tételek nem

O sz tó ) B

ea trix

b ib lio g ráfiai adatok, így az iro d alo m jeg y zék b en sem találh ató k m eg. R észletesebb in fo rm áció h o z a k ap cso ló d ó cikkből lehet ju tn i, ez m inden esetben m egtalálható a biblio g ráfiáb an . S tu d d ert-K en n ed y cik k e (P léh 1989: 8 7 -1 0 7 ) áttek in tést nyújt a b eszédészlelés területén m eg szü letett ered m én y ek rő l. K o ráb b an a beszéd p ercep ció p ro zó d ik u s adalékát elh an y ag o lták , en n ek v izsg álata az utóbbi időben k ezd csak előtérbe kerülni. E gy szöveg p ro z ó d iá ja p szich o lin g v isztik ai értelem ben a beszéd m elódiája, ritm usa, sebessége, am p litú d ó ja, m in ő ség i és idői szerveződése. V agyis ez az az összetevő, am i alkalm as arra, hogy a n y elv tan i eszk ö zö k k el, lexém ákkal ki nem fejezett többlettartalm at közvetítse a hallg ató felé. „H a azt m o n d ju k , hogy a p ro zó d ia »hozzájárul« a beszédészleléshez, ez azt sugallja, hogy a b eszéd észlelés a szeg m en tális foly am ato k ra korlátozódik, m elyeknek a prozódia p u sz ta k ieg észítő je, m ik ö zb en m aga nem hord o z elk ü lö n ü lt inform ációt. E z nyilván hibás. A p ro zó d ia h o rd o zza an n ak az igen fontos rám u tató je lle g ű ind ex ik u s inform ációnak (A b erc o m b ie 1967) jó részét, m ely nélk ü l, ha sötétben hallg atu n k valakit, nem tudjuk, ki szól h o zzán k , s h o g y k o m o ly an gondolja-e, am it m ond. Itt én azo n b an a p ro zó d ia kiegészítő szerep év el, a sz eg m en tális észlelésh ez való hozzájárulásával fo glakozom .” (im . 88) K ísérletso ro zato k ered m én y ei alap ján a kö v etk ező m eg állap ításo k ra ju to ttak : 1. A p ro zó d ia eg y ik fu n k ció ja a z ö sszefüggő ak u sztik u s je lz é s fenntartása. D arw in kísérlete (1975): B in au rálisa n k ü lö n b ö ző szöveget h allgattattak a kísérleti szem élyekkel, feladatuk az volt, h o g y csak az eg y ik fu lö n érkező szöveget figyeljék, s adják vissza. A m ikor a prozódiai ko n tú rt felcserélték , a n em figyelendő fülről is beszü rem k ed tek inform ációk az „észlelt” szö v eg b e. E z alap ján azt a m eg állap ítást tették, hogy a p ro zo d ik u s folyam atosság o lyan fontos szerep et h o rd o z, h o g y k ép es felülbírálni a szintaxist, a szem antikát és azt, hogy m elyik fülön érk ezett az in fo rm áció , v ag y is a p ro zo d ik u s kon tú r a p erceptuális integritás fontos előfeltétele lehet. A m en n y ib en a tag o ló jelek funkciója a felolvasó irányítása, azaz a befogadás m e g k ö n n y ítése érd ek éb en a m in él po n to sab b , érzékletesebb, a szöveg tartalm ának leginkább m eg felelő in to n áció felid ézése, várható, hogy ezek a je le k v alam iféle prozódiahatáron h ely ezk ed n e k el. K érdés, h o g y a fo ly am ato s szö v eg b en hol tehetők fel ezek az eg ységek, ill., hogy eg y általán tag o lh ató -e a szö v eg a pro zó d iai egységek szem pontjából is, vagy ez csak valam ily en m eg fo g h atatlan , m in d en eg y es m ondam ái vagy szövegegységnél v életlenszerűen je le n tk e z ő dolog. D o rm an , C u ttin g és R aphael (1975) valam int D arw in és B ethell-F ox (1977) kísérleteik alap ján arra a m eg állap ításra ju to ttak , hogy a folytonos b eszéd p ercep tu ális in teg ritása a sz ö v eg et fo rm áló szerk ezetn ek és a z alapfrek v en cián ak köszönhető. A k ó d ex ek k orából az alap frek v en ciára von atk o zó lag sem m ilyen adattal nem ren d elk ezh etü n k , ellen b en a szö v eget alkotó szerkezetek vizsgálhatók. „E g y k ö v etk ező p ro zó d iai funkció a szó cso p o rto k kialakításának elősegítése. Itt a fő v álto zó k a z alap fre k v en cia és a szeg m en sek tartam a. T ö b b v izsg álat m u tato tt rá arra, hogy b eszéd p ro d u k ció k ö zb en a z id ő zítés és a szegm ensek tartam a felett m ondattani ellenőrzés érv én y esü l (pl. C o o p er. 1976; K latt 1976.). K latt és C o o p er ezenfelül arra is rám utatnak, hogy a h allg ató k elv árása az, h o g y a tartam a szónak a m o n d atb an betöltött m ondattani helyétől függően v álto zzék . íg y pl. a m eg n y ú lt szótagokat term észeteseb b n ek tartják a m ondat végén m in t k ö zep én v ag y elején .” (im . 89) E zen ered m én y ek tü k rében azt várhatjuk, h o g y a tagolójelek m o n d at és tag m o n d ath atáro k o n h ely ezk ed n e k el. M e gjegyzendő, hogy az em lített k ísérletek angol n y elv ű an y ag o n folytak, s ezért a szerkezet, ill. m ondat végén előforduló n y ú jtás - m ely időt

144

K

ó d ex e in k

s z ö v e g t a g o ló

jelei

a

p s z i c h o l .i n g v i s z t i k a

szem szögéből

enged a beszélő n ek és a h allg ató n ak a következő egységre való felk észü lésre, ill. az elhan g zo ttak feldolgozására, d ek ó d o lására - m eg ítélésem szerint a m ag y ar anyagon n em ilyen ered m én y t h ozna. E nnek o k a a m ag y ar han g sú ly v iszo n y o k b an keresendő, h isz en a m ag y ar ellen tétb en az an gollal - első szótagi han g sú lly al él. C o llier és H art 1975-ös k ísé rletéb en m esterséges m eg n y ilatk o záso k ra elm életi kontú ro k at definiáltak. E zek nem m ások, m in t olyan intonációs m o d ellek , m ely ek nem k onk rét nyelvi an y ag h o z k ap cso ló d n ak , a vizsgálandó beszéd rész csak a h o z z á tartozó szup raszeg m en tális ö sszetev ő k form ájában van je le n . A k ísérletb en részt vevő eg y én ek 72 % bán ism erték fel azt a szin taktikai szerkezetet, m ely n ek k o n tú rját a k u tató k p rodukálni kívánták. E záltal bizo n y íto tták azt, hogy a hallgató kép es p u sztán az intonációból a szintaktikai szerk ezetet k ik ö vetkeztetni. A m en n y ib en teh át az in to n áció a szintaktikai szerk ezetek en keresztü l is szerves részét alko tja a hangzó szöveg értésén ek, be kell látni, hogy az írásjelek n ek m en n y ire fontos volt a szerepe; a felolvasó ezek b ő l tudhatta, hogy hol és hogyan kell h an g sú ly o zn ia a szöveget. T ekin tettel arra, hogy sz ö v eg ü n kben - a k o r norm ájának m eg felelő en - gyak o rlatilag egyetlen írásjel fordul elő, ezek n ek a h e l y e hordoz használható inform ációt, ugyanis m ás eszköz nem szo lg ált arra, h o g y pl. a m ondatok eltérő m o d alitásán ak a z érzék eltetésére k észítse fel az előadót. L étezik a p ro zó d ián ak egy h arm adik fun k ció ja is, m ely n ek m ib en létét m ég n em sikerült kideríten i, csak az tudjuk róla biztosan, hogy a ritm us ennek a funkciónak a hordozója. M ivel ez is azon terü letek eg y ik e, am ely n ek korabeli (hangzó) anyag hián y áb an v izsgálatunkon kívül kell esnie, erre v o n atk o zó an is csak saját m indennapi tap asztalatu n k ra tám aszkodhatunk. E nnek alap ján feltehetjük, h o g y a m ech an izm u s (a ritm usnak a p ro zó d iáb an b etö ltö tt szerepe) m ár n éh án y száz évvel ezelő tt is ugyanúgy m űködött, ahogyan ma. M artin (1972) szerin t „a b eszéd során a m o toros elem ek p uszta eg y m ásh o z illesztésénél többről v an szó: a beszéd n ek az ö sszetev ő k egym áshoz v iszo n y íto tt időzítésével k ap cso lato s term észetszerű k orlátok rév én k ényszerűen ritm ik u sn ak kell lennie. R áadásul van n ak olyan összetev ő k (szótagok), m ely ek »hangsúlyozottak«, s ez b ejósolható is: a h angsúly szin t együtt variál az időzítéssel, s a fő h an g súlyok egym ástól egyenlő táv o lsá g ra varrnak. [...] a hallgatók be tud ják jó so ln i a főh an g sú ly o kat, s erre a tényre alap o zv a beállíth atják figyelm i ciklusukat úgy, hogy a fig y elm et a fo n to sabb szavakra tartalék o lják .” G o n d o lju n k csak arra, h o g y eg y felolvasott elő ad ást sokkal n eh eze b b követni a szabad b eszédben elő ad o ttn ál, s a felo lvasások k özött is óriási külö n b ség lehet aszerint, hogy az előadó m o n o to n o n ad ja vissza a szöveget, vagy a szu p raszeg m en tális eszk ö zö k et is segítségül h ív ja an n ak érd ek éb en , hogy hallgatói m inél könny eb b en fo gadhassák b e m ondandóját. F lo res D ’A rcais és S ch render A beszéd m eg értés fo ly am ata cím ű cikkben ennek a kutatási terü letn ek az ú jabb eredm ényeit ism ertetik; h o zzáfű zv e kritikai m eg állap ításaik at is. A z eb b en a tém áb an k észü lt tanu lm án y o k általáb an h áro m szinttel foglalkoznak: a szófelism eréssel, a m on d atm eg értéssel és a szövegértelm ezéssel. M ivel ez utóbbiról csak nagyon vázlato s áttek in tést ad nak a szerzők, szám o m ra a m o n d atm eg értésrő l szóló rész h aszn álh ató fel érdem ben. A szö v eg értés v izsg álata során eljutottak a m o ndatszerkezethez. A z ezzel k apcsolatos egyik k érd és az, hogy a m ondattani elem zés au tonóm szakasz-e a m ondatészlelés során. Itt is, m int a nyelvi feld o lg o zást vizsgáló egyéb területeken, két alapvető szem lélet uralkodik, állandó versen y b en állv a egy m ással. A z autonóm felfo g ás h ív ei szerin t a b eszéd feld o lg o z ás egyes részei önállóan, egym ástól függetlenül folynak, m íg az in terak tív elm életet valló k arra voksolnak, hogy az egyes szin tek percepciói állandó kap cso latb an állnak egym ással. E bben a vonatk o zásb an a külön b ö ző iskolák nézetei csak annyiban térn ek el egym ástól, hogy ezek a szintek pon to san hol h elyezkednek el, és m elyiknek m ekkora szerepe van a beszédértésben;

145

OSZKÓ BEATRIX egy-eg y sz in t m ily en eg y éb szintekkel és m ennyivel lép kapcsolatba. M ind a m ai napig v ann ak h ív ei és ú jab b k ö v ető i az au tonóm elm életnek éppúgy, m int az interaktív különböző válfajaiénak. F o rster szerin t (19 7 9 , 55) „ A szintaxis m eg létén ek fő o k a a n y elv b en az, hogy világos és félreérth etetlen je lz é se k e t ad a m o n d at helyes értelm ezéséh ez.” F orster és O lbrei (1973) k ísérleteik ered m én y ek én t m eg állapítják, hogy szem antikai feldolgozás csak akkor jö n létre, h a a szin tak tik ai váz m ár ren d elkezésünkre áll. V izsg álataik at foly tatja H olm es (1979), s m u n k ája során m eg szü letik az ún. kevert m odell. F eltevése szerint „a szem antikai feld o lg o zást n em k ésleltejü k , am íg eg y tag m o n d at szintaktikai m élyszerkezete nem válna h ozzáférh ető v é. E h ely ett a m o n d atfeld o lg o zást o lyan felszíni elem zés indítja el, m elyben egy k ezdeti szerk ezeti rep rezen tációt szám ítunk ki először. E nnek a felszíni reprezentációnak hatása v an a szem an tik ai feldolgozásra, m ely azután egy m eg h atáro zo tt struktúra h o zzáren d elését befo ly áso lja. A folyam at azután a z anyag egy m ásodik olvasatával végződik be, ah o l ellen ő rizzü k a m ö g ö ttes szerkezetre v o n atk o zó an k ialak íto tt h ip o tézise k et.” A z in terak tív felfo g ás k ép v iselő i szerint a b eszéd értés egy hajlék o n y feldolgozási rendszer, m ely b en a fo n o ló g iai, szintaktikai, szem antikai és pragm atikai szintek aktív k o m m u n ik áció s k ap cso latb an v an n ak egym ással. A szin tak tik ai feld o lg o zás kötelező vagy fakultatív voltát illetően szintén találhatunk m in d k ét o ld alo n álló n ézeteket, s m in d k ét változat hívei tudják igazukat kísérleti ered m én y ek k el is bizo n y ítan i. E zek a kísérletek a szintaktikai sértéseket vizsgálják, s ered m én y eik b en az a k ö zö s m egállapítás, hogy auto m atik u s szintaktikai elem zést akkor is v égzü n k , h a eg y éb k én t erre n em lenne szükség; eltérő m értékben ugyan, de m inden esetben tám aszk o d u n k au to m atik u s szintaktikai elem zésre. M iv el ezek a k ísérletek szintaktikai elem zései a generatív iskola gyakorlatán alapulnak, az általam k ap o tt ered m én y ek k el nem v ethetők össze, de általán o s érvényű m egállapításaikat nem szab ad fig y elm en kívül h agynunk. K észül a két legenda szövegének m ásfajta elem zése is, ez m eg eg yezik azzal a m ó d szerrel, m elyet F orgács T am ás alk alm azo tt (Forgács 1996.). E nnek a v izsg álatn ak az ered m ényei alap ján a fenti „iskolák” elm életei rem élhetőleg alkalm azh ató k leszn ek m ajd ny elvtörténeti szövegekre is. A z in terak ció s elm életet v allók több k ísérletso ro zata közül szám om ra leginkább a h angh ely reállítási felad ato k at alkalm azók érdekesek. W arren vélem énye: „A fenti ered m én y ek szám os eg y éb m ellett azt a felfogást tám asztják alá, m ely szerint a kontextuális inform áció k ö lcsö n h atásb a lép az ingerin fo rm áció v al a ny elv i ingerek észlelése során. A szó felism erésb en valam iféle v ám -rév hatás van az ingerinform áció és a kontextus között: m ik o r a b em en ő je lz é s to rzítatlan és egyértelm ű, a kon tex tu ális hatások korlátozott jelen tő sé g ű ek , m ik o r azo n b an a je lz é s szegényített vagy határozatlan, a kontextus sokkal nagyo b b hatást g y ak o ro l.” (W arren 1970) A beszéd értés v izsg álatak o r a tag m o n d at-h ip o tézis k ap csán két alapvető kérdés m erült fel: a) a b eszéd során m ily en p o n tokon lépnek fel belső m egoszlások, és m ilyen p erceptuális egy ség ek k ö v etk ezn ek ebből a felbontásból, szegm entációból; b) ezek az eg y ség ek -e a relevánsak a m ag asab b szintű feldolgozás szám ára, vagy pedig továb b i átk ó d o lásra és szeg m en táció ra van szükség a késő b b iek folyam án is. A válaszo k at külö n b ö ző szinten keresték, m ost lássuk azokat, am elyeknek a közép p o n tjáb an a tag m o n d at áll: A kattan áso s v izsgálatok során a kísérleti szem élyeknek a hallgatott szöveg közben ap ró zajo k at is adnak, feladatuk, hogy ezek h ely ét m eghatározzák . (A vizsgálatok első generáció ját sok kritik a érte, m ert a felad atm eg o ld ásb an az em lékezetnek is je le n tő s szerepe

146

K

ó d ex e in k

szöv ég ta g o ló

j e i . f. i a

ps z ic h o e in g v is z t ik a

szem szögéből

.

volt, k éső b b azo n b an sik erü lt ú gy tö k életesíten i a vizsgálati m ódszert, hogy az eredm ények k izáró lag a szeg m en táció s h atáro k ra vonatkozzanak.) A z első gen eráció s kísérletek eredm énye az, h o g y egy m on d ato n belül a sz ó szerkezetek a relev án s eg y ség ek a felid ézéskor. A m o n d at fontosabb összetev ő in ek h atárán m ag asab b a hibázás, m in t m ásh o l (Jo h n son 1968). K ésőbbi vizsgálatok szerint „ a fontosabb tagm o n d ath atáro k o n vagy azo k közelében adott kattanások p erceptuálisan kiugróbbak, m int a nagyobb ö sszetev ő k ö n b elü liek (H o lm es és F orster 1970). A tagm o n d ato k v ége felé m egjelen ő kattan áso k h o sszab b reakcióidőket eredm ényeznek, m in t a tagm o n d ato k elején m egjelen ő k (A bram s és B ev er 1969). A feldolgozási m egterhelés tehát növ ek szik a tagm o n d at vége felé, m íg an n ak elején a feldolgozást végző szem ély k ö n nyebben tudja erőfeszítéseit a m o n d at szem p o n tjából k ülső tényezőkre irányítani”. A k ésőbbiek során egy új fogalm at is bevezettek, ez a funkcionális tagm ondat. E z annyit je le n t, h o g y a beszéd p ercepció folyam án az alap eg y ség nem egy n yelvtani tagm ondat, hanem egy o ly an rész, m ely b en n y elvtanilag teljes eg y ség je le n ik m eg, ez leht p éldául egy a la n y -ig e -tá rg y m inta. A m agyarban, akárcsak m ás n y elv ek esetében, ebbe a csoportba tarto zn ak a v on zato k is. A z utóbbi év ek b en m ag y ar nyelvi anyagon is végeztek kísérleteket (erről P léh 1998), ezek k ö zp o n tjáb an a m o n d atm egértés áll. A hhoz, hogy a P léh és társai által kapott eredm én y ek et ö ssze lehessen vetni az általam vizsgált nyelvem lékrészlettel, annak az időkö zb en felm erü lt új szem pontok szerinti áttekintésére lenne szükség. E rre je le n d olgo zatb an nem vállakozom . A szerteágazó p szich o lingvisztikai k u tatások eredm ényeinek je le n tő s része azt b izonyítja tehát, hogy az em beri beszéd értésének alapegysége a m ondat, illetve a tagm ondat (funk cio n ális tagm ondat).

Ö sszegzésként A dolg o zat egyes részein ek eredm ényeit tekintve m egállapítható, hogy a kiinduló feltevést - h o g y ti. a két legendában található tagolójelek a hangos o lvasás irányítását szolgálták - alátám asztják a k u itúrtöténeti adalékok, a helyesírás-történeti m eg állap ításo k , s m ind ez eg y b ev ág a pszich o lin g v isztikai kutatásokkal. Ú gy v élem , hogy h a k im erítő en nem is sikerült bizonyítani, hogy a P eer-kódex scriptora általt h asznált tagolójelek első d leges funkciója a hangos olvasás irányítása volt, a dolgozat különböző fejezeteiben k ap o tt eredm ények, illetve tett m egállapítások nagyban valószínűsítik ezt a feltevést. M eg kell jeg y ezn i, hogy a b eszédprodukcióra, ill. -értésre vonatkozó kutatások eredm ényei, ti. h o g y a n yelv tag m ondatnyi egységekből épül fel, arra hívja fel a figyelm et, hogy az eddig m eg k ü lö n b ö ztetett két központozási rendszer között a különbség nem annyira nagy, m in t ahogy ezt a h ely esrírás-történeti m űvekből vélhettük. N em szabad m egfeledkezni arról sem , hogy a v izsgált kód exrészletben fellelhető állapot az állandóan változó nyelvnek csak egy pillanatát, an n ak is csak egy kis szeletét ragadja m eg, ezért általánosabb érvényű m egállap ításo k csak sokkal terjedelm esebb k o rp u sz vizsgálatával tehetők.

147

O

szkó

B

ea trix

Irodalom B alo g h J ó z s e f 1921: Voces p a g inarum . A d a lé ko k a hangos olvasás és írás kérdéséhez, B u d ap est, F ranklin. B alogh J ó z s e f 1926: A h an g o s o lvasás és írás, M a g ya r N y elv 22, 2 5 -3 9 . B en k ő L oránd fo szerk 1 9 9 1 -5 : A m a g ya r nyelv történeti nyelvta n a I, II/2. B udapest, A kadém iai. B errár Jo lá n 1957: M a g ya r tö rténeti m ondattan, B udapest. B errár Jo lá n 1953: A m o n d at form ai ism ertetőjegyei. Á lta lá n o s nyelvészeti tan u lm á n yo k 1, 5 3 -7 6 . B ev er, T h o m as G ., L ack n er, J. R. és K irk, R. 1986: A m on d ato k m ögöttes szerkezetei a beszéd feld o lg o zásán ak elsődleges egységei, in Szöveg g yű jtem én y a p szic h o lin g v isztik a tanulm ányozásához. Ö sszeállíto tta Pléh Csaba. B udapest, T an k ö n y v k iad ó , 2 2 2 -2 4 8 .1 . B utterw o rth , B rian 1989: A b eszédszünetek adaléka, in A beszédm egértés és a b eszéd p ro d u kció p szichológiája. Szöveggyűjtem ény. V álo g atta és szerkesztette P léh C saba. B u d ap est, T ankönyvkiadó, 2 5 1 -2 7 4 . 1. F ark as V ilm o s 1971: H elyesírá su n k hang jelö lés-ren d szerén e k története = N yelvtudom ányi É rtek ezések 74, B u d ap est, A kadém iai. F lores D ’A rcais, G io v an n i B . és S chrender, R óbert 1989: A beszéd m eg értés folyam ata, in A b eszéd m eg értés és a b eszédprodukció p szich o ló g iá ja . Szöveggyűjtem ény. V álo g atta és szerk esztette P léh C saba. B udapest, T ankönyvkiadó, 11—47. F o rg á cs T am ás 1996, A va len ciaelm élet nyelvtö rtén eti a lka lm a zá sá n a k elm életi és g ya ko rla ti kérd ései = S tu d ia U ralo-A ltaica. S u pplem entum 5, S zeged, Jó z se f A ttila T udom án y eg y etem . F oss, D o n ald J. és R oss, Jam es R. 1986: N agy elvárások: K o n tex tu álís hatások a m o n d atm eg értés során, in A beszédm egértés és a beszédprodukció p szich o ló g iá ja . S zöveggyűjtem ény. V álogatta és szerkesztette P léh Csaba. B udapest, T an k ö n y vkiadó, 6 2 -8 4 . G herd án T am ás 1994: A szö veg ta g o lá s vizsgálata két X V I. szá za d i m isszilis szövegében sz ak d o lg o zat, kézirat, E L T E M agyar N yelvtörténeti és D ialektológiai T anszék. G o n d án F elicián 1916: A kö zép ko ri m a g ya r p á lo s-re n d és nyelvem lékei. (F estetich- és C zechkódex), Pécs. G ósy M ária 1989: B eszéd észlelés = L IN G U IST IC A - S eries A - ST U D IA E T D IS S E R T A T IO N E S 2, B udapest, M T A N yelvtudom ányi Intézet. H aad er L ea 1979: S zö veg ta g o lá s a M ü n ch en i K ódexben, b ö lcsészdoktori d isszertáció, kézirat, E L T E M ag y ar N yelvtörténeti és D ialektológiai Tanszék. H am esse, Jacq u elin e 2000: A z o lvasás sko la sztiku s m odellje in C avallo, G uglielm o és C hartier, R o g er szerk.: A z olvasás k ultúrtörténete a nyugati világban, B udapest, B alassi, 115 -1 3 5 . K eszler B o rb ála 1993 a: F ejezetek az európai írá sjelh a szn á la t történetéből, kézirat gyanánt, B udapest. K eszler B o rb ála 1993b: A z in to n á ció s-szü n etjelö lő írásjelhasználat, in K ozocsa S ándor G éza szerk.: E m lék k ö n y v F ábián Pál hetvenedik születésnapjára, B udapest, ELT E B T K M ai M ag y ar N yelvi T anszék 160-7. K eszler B o rb ála 1995: A m a g y a r írá sjelh a szn á la t története a X I 'II. s z á za d kö zep éig = N y elv tu d o m án y i É rtekezések 141, B udapest, A kadém iai.

148

K

ó d ex e in k

szö v eg ta g o ló

jelei

a

ps z ic h o l in g v isz t ik a

szem szög ébő l

K intsch, W alter és V an D ijk, T en n A. 1986: H ogyan idézünk fel és kivo n ato lu n k történ etek et? in S zö v eg g yű jtem én y a p szich o lin g visztika tanulm ányozásához. Ö sszeállíto tta P léh C saba. B udapest, T ankönyvkiadó, 333-374. 1. K lem m A ntal 1928: M a g ya r tö rtén e ti m ondattan, B udapest. K niezsa Istv án 1952: H elyesírá su n k tö rtén ete a kön yvn yo m ta tá s koráig, B udapest, A kadém iai. L eontyev, A lekszej A. 1986: A h eu risztik u s elv a nyelv észlelésében, p ro d u k ció jáb an és m egértésében, in S zö v eg g yű jtem én y a p szich o lin g visztika tanulm ányozásához. Ö sszeállíto tta Pléh C saba. B udapest, T ankönyvkiadó, 2 0 0 -2 0 1 .1 . L iszk a G áb o r 1985-6: M o n d a to k és ta g m o n d a to k elh a tá ro lá sa a Jó ka i-kó d exb en szak d o lg o zat, kézirat, E L T E M ag y ar N yelvtörténeti és D ialek to ló g iai T anszék. M ezey L ászló 1962: P aleográfia, B udapest, T ankönyvkiadó. N é p ek n a g y nevelője... S ze n t B enedeknek, E u ró p a V édőszentjének em lékezete, K özzéteszi dr S zennay A ndrás. B udapest, Szt. István T ársulat. 1981. N oizet, G eorges 1989: F eld o lg o zási eljáráso k a m on d atm eg értés során, in A beszédm egértés és a b eszéd p ro d u kció p szich o ló g iá ja . Szöveggyűjtem ény. V álo g atta és szerk esztette P léh C saba. B udapest, T ankönyvkiadó, 4 8 -6 1 . O sgood, C h arles E. 1986: M o n d atok m eg értése és létrehozása, in S zö v eg g yű jtem én y a p szich o lin g visztika ta nulm ányozásához. Ö sszeállíto tta P léh C saba. B udapest, T an k ö n y v k iad ó , 1 3 6 -167. O szkó B eatrix 1998: A P eer-kó d ex tö rtén e té h ez in H ajdú M ih á ly -K e sz le r B o rb ála szerk.: E m lékkö n yv A b a ffy E zséb et 70. születésnapjára, B udapest, E L T E M agyar N y elv tö rtén eti és N y elvjárási T anszéke. 146-9. O szkó B eatrix 1999: T a g o ló jelek és m o n d a tta g o lá s a P eer-kó d ex k ét legendájában, in K ugler N ó ra és L engyel K lára szerk.: E m b er és nyelv. T anulm ánykötet K e szle r B orbála tiszteletére, B udapest, E L T E B T K M ai M ag y ar N y elv i T anszék. 2 5 2 -6 . Parkes, M alcolm 1993: P a u se a n d Effect. A n In tro d u ctio n to the H isto ry o f P u n tu a tio n in the W est, L os A ngeles, U niversity o f C a lifo m ia Press. Parkes, M alcolm 2000: Olvasás, írás, interpretálás. A kora kö zép ko r szerzetesi gya ko rla ta in C av allo , G u g lielm o és C hartier, R o g e r szerk.: A z o lvasás k u ltú rtö rtén ete a nyugati v ilágban, B u d ap est, B alassi, 9 8 -1 1 4 . Pásztó A ndrás 1966: A H a lo tti B e szé d interpunkciójáról, M agyar N yelv 6 2, 1 88-94. Pléh C sab a (szerk.) 1986: S zö v eg g yű jtem én y a p szic h o lin g v isztik a ta n u lm ányozásához, B udapest, T an könyvkiadó. Pléh C sab a (szerk.) 1989: A beszédm egértés és a beszédprodukció pszichológiája. S zöveggyűjtem ény, B udapest, T ankönyvkiadó. Pléh C sab a 1998: A m o n d a tm eg értés a m a g ya r nyelvben. P szich o lin g visztika i kísérletek és m odellek, B udapest, O siris. R em ényi A n d rea 1996: A P eer-kó d ex helyesírásáról, M agyar N yelv 92, 33^15. S tudd ert-K en n ed y , M ichael 1989: A b eszéd észlelés, in A beszédm egértés és a b eszéd p ro d u kció p szich o ló g iá ja . Szöveggyűjtem ény. V álo g atta és szerkesztette Pléh C saba. B udapest, T ankönyvkiadó, 8 7 -1 0 7 . V o lf G yörgy 1874: R ég i M a g ya r C odexek. W eszprém i C odex - P eer C odex - W inkler C odex Sá n d o r C odex - G yö n gyösi C odex - T hew rew k C odex - K riza C odex - B ő d C odex = N y elv em lék tár II, B udapest. Zolnai G y u la 1894: N yelvem lékein k a kön yvn yo m ta tá s koráig, B udapest.

149

M

a ssa

,

h á m o r

,

huta

V á r n a i Ju d it S z il v ia

H eck e n ast G u sztáv (1 9 7 6 ) a feudális v ask o h ászat m űszav aiv al foglalkozó E tim o ló g ia és tech n ik atö rtén et cím ű tan u lm án y áb an rávilágított arra, hogy ennek a két tu d o m án y ág n ak igen so k m o n d an iv aló ja van eg y m ás szám ára. É ppen ezért dolgozatom ban is együtt hívom seg ítség ü l a k ét n éző p o n to t a fő v izsgálati szem pont, a helynévtan kiegészítésére. H áro m o ly an szav u n k - a m a ssa , a h á m o r és a huta - v izsgálatával foglalkozom , m ely ek elterjed ése n y elv ü n k b en szorosan ö sszefügg M ag y aro rszág technikai fejlődésével, ezen b elü l is a vas- és az ü v eg g y ártásév al. E szavakat tehát a név tan sz em p o n tjá b ó l is v izsg álo m , u g y an is szám o s telep ü lésü n k nev éb en , ah o l k o ráb b an a fenti ipari tev ék en y ség ek zajlottak , e h áro m szav u n k n év részk én t fordul elő. S őt ezek n ek a szav ak n ak a h aszn álatát tu lajd o n k ép p en m ár csak h ely n ev ein k őrzik, h iszen az ipar fejlődése to vábblépett a vasg y ártásb an a m assán ak és a hám ornak, az ü v eggyártásban a h u tán ak m in t technológiának, illetve ezek m eg n ev ezé sein ek alkalm azásán, tehát tulajd o n n év részk én t n agyobb a je le n tő sé g ü k m a, m in t k ö zn év k ént. M ivel elsősorban a régi és a m ai D ió sg y ő r helyneveivel fo g lalk o zo m , azo k b an az eg y k ori és m ai telep ü lésn ev ek b en vizsg álo m ezen lexém ákat, m ely ek D ió sg y ő r eg y k o ri terü letén találhatók. E zek jellem ző en a X V III. századból, illetve a X IX . sz ázad elejérő l szárm azó helynevek. A vizsgálat során az élő név an y ag m ellett n y o m tato tt és lev éltári (a B o rso d -A b aú j-Z em p ién M egyei L evéltárból való) források h o zzáférh ető ad atait is felh aszn áltam . (A z ad atk ö zlések forrásm egjelöléseinél a levéltári je lz e te k elő tt B Lt. je lö lé st alk alm azok.) A z általam vizsgált telepü lésnevek a fentieknek m eg felelő en a k ö v etk ező k : M assa, Ó m assa, Ú jm assa; H ám or, A lsóhám or, F elsőhám or, M a ssa -H á m o r, Vashám or, A lsó va sh á m o r; Huta, O huta, Ujhuta, R épáshuta. D ió sg y ő r az ip aro so d ás egyik hazai kö zp o n tjak én t szám os egyéb földrajzi n evében is őrzi vag y ő rizte az ipari m ú ltat, elég az olyanokra gondolnunk, m int Vasgyár, B aross-akna, P a p írm a lo m , P apírg yá r, F ű részm alom , H á m o ri m alom , P ereces bányatelep, P uskaporos, Ő skohó stb. M in d e zek v izsg álata az ip artö rtén et és a h ely n év tan kap cso lata szem pontjából szám o s érd ek esség et tarto g ath at, azonban az adott k eretek kö zö tt csak kisebb tém a dolgozható ki, így esett a v álasztáso m arra, h o g y az ipari m últra utaló hely n ev ek közül ezúttal csak a telep ü lésn ev ek k el fo g lalk o zzam . E zek m indegyikében a cím ben szereplő három lexém a valam ely ik e szerepel. A z aláb b iak b an szó cik k es form ában közlöm a fenti telep ü lésn ev ek re v onatkozó adatok at. E g y sz ó cik k b e k erü ltek a csupán hangtani, helyesírási eltérést m u tató n évalakok, s k ü lö n sz ó cik k b e a m o rfo ló g iailag eltérők. A cím szó m indig a m ai név alak o t tükrözi, am en n y ib en viszo n t a név ad o tt m orfológiai válto zata m ár n em h asználatos, akkor a m ai nyelv h aszn álat, illetv e hely esírás szabályainak m eg felelő alakban áll a cím szó. M egadom az eg y es cím sz ó k d en o tátu m át, év szám o k k al és előfordulási hellyel k ö zlö m az adatokat, m ajd a v izsg ált lex ém át, illetv e a belőle alkotott településneveket ipartörténeti és etim ológiai ö sszefü g g ése k b en is v izsg álo m a n évtani szem pont m ellett.

1.1.

M assa 1. ’a m ai Ó m a s sa ’ 1780-as évek: Sch m eltz H ütie (C sorba 1990), X V III. sz. vége: M assa (B L t. B m . U. 45) 2. ’a m ai Ú jm a ssa ’ 1828: M a ssa (G yalay 1997: II, SOI).

150

M

a ssa

,

h á m o r

,

huta

Ómassa ’m a M isk o lch o z csatolt lakott település a G aradna fo rrásá n ál’ 1 8 2 9 -6 6 : H am m o r F első (Ó M a sa ) (C se n d e s-N . Ipoly 1977), 1838: Vetus M ascha (B L t. X I. 601. 461), 1851: Ó M a sch a (Fényes 1851: II, 84), 1 8 72-84: F első H ám o r (Ó M a ssa ) (C se n d e s-N . Ip o ly 1977), 1882: F első H ám o r ( . Ó m a ssa :) (B L t. IV /B . 814/a 1/28), 1925: Ó m assa (B G K .), 1932: F elsö h á m o r ~ Ó m assa (E rdey—H u b ay — V ig y ázó 1932: 75), 1943: Ó m assa (BLt. N yt. a. 1), 1962: Ó m assa (B L t. N yt. b. 17), 1970: Ó m assa (B L t. N yt. c. 49), 1980: Ó m assa (Földi 1980), 1994: Ó m assa (M v.)

1.3.

Ú jm assa ’m a M isk o lch o z csatolt település a G aradna v ö lg y éb en ’ 1 8 29-66: H am m o r F első (Új m asa) (C se n d e s-N . Ipoly 1977), 1851: Új M ascha (F ényes 1851: II, 84), 1 8 7 2 -8 4 : U jm assa (C se n d es-N . Ipoly 1977), 1900: Ú jm assa (H nj. 11), 1932: U jm assa (E rd e y -H u b a y -V ig y á z ó 1932: 75), 1980: Ú jm assa (Földi 1980).

1.4.

M assa-H ám o r (lásd 2.4.)

A m a ssa szó esetében k ü lönösen fontos az etim ológiára k itérnünk, m ivel e szav u n k k al egyáltalán n em fo g lalk o zik a T E S z., s az erre v onatkozó adatok első so rb an G reg o r F erenc, illetve H eck en ast G usztáv tan u lm ányai révén h ozzáférhetőek. A F N ESz. sz erin t a M a ssa helynév a m ag y ar régi nyelvi, n épnyelvi m assa ’v aso lv asztó , k o h ó ’ szóból keletkezett. E zt a szót arra a régi típ u sú , vízen erg iával m űködő k em encére lehet elő szö r v onatkoztatni, m elyben a vasércb ő l az ú g y n ev ezett vasbucát (avagy bugát), a további m egm u n k álásra alkalm as anyagot készítették . K örü lb elü l a X II. századtól kezdve volt használatos az addigi kézi m unka helyett (K iszely 1997: 9). A k em encében k eletkező v asbucának a latin elnevezése m a ssa fe r r i, s erre a latin m a ssa szóra v ezeth etők v issza a ném et M ass, a szlovák m asa és a m ag y ar m assa szavak. A szó 'k e m e n c e ’ jelen tésb en M agyarországon elő szö r 1592-ben bukkant fel, ekkor m ég a régi tech n o ló g iájú kem encére vonatkozott, m ajd ugy an ezt az eln ev ezést kap ták a X V III. század b an elterjedt, új m ódszerrel dolgozó vasolvasztó k em en cék is (H eckenast 1976: 121). G reg o r F eren c a ko rab eli forrásokból sokszor eldönthetetlen nek tartja, h o g y a szó aktuálisan m ely ik típusú kem encére v onatkozott, de ez szám unkra n em is külö n ö seb b en fontos kérdés. M ag y ar m a ssa - szlovák m asa cím ű tanulm ányában (1970: 1 7 3 -8 ) G reg o r azt írja, h o g y m ivel a m ag y aro rszág i vasipar felvirágzása a ném etekhez k ö th ető , az átv étel során je le n tő s szerep tulajd o n íth ató a ném eteknek, de ő a ném et és a szlovák k ö zv etítés elm életének elvetésével arra a k ö v etk eztetésre ju t, h o g y közvetlenül a latin volt a szó forrása, s az a X V II. század során került a m ag y ar nyelvbe. A szó eredeti je le n té se tehát a k em en céb e n k észü lt n yersan y ag , m ajd jelen tésátv ite llel m aga a kem ence, A szó je le n té sé n e k történ etéb en a h arm ad ik állo m ást az jelen tette, am ikor m eto n im ik u san a kem en cét k ö rü lv ev ő ipartelepre, m ajd lakott telep ü lésre is ráértették. A szlovákban is lejátszódott a szó jelen tésb ő v ü lé se, ugyanis a m ag y arh o z h aso n ló an n em csak az olvasztókem encére v o n atk o zó an , de 'h á m o r ’ értelem ben, illetve 'fű ré sz te le p ’ jelen tésb en is előfordul a szó, írja G regor. A h áro m vizsgált szó k ö zö tt to v áb b i kap cso lato t je le n t, hogy a szlovákban m eg fig y elh ető a huta, a m a sa és a há m o r szó eg y arán t ’k ohó, h u ta ’ jelen tésb en történő, azaz szinonim haszn álata (1970: 174). H asonló jelen ség re nálu n k is volt példa az általam vizsgált területen, m ár a v asolvasztó m assával k ap cso latb an is, h iszen az 1780-as évekből szárm azó ném et S ch m ellz H ű lte 'o lv a sz tó h u ta ’ ad at k étség k ív ü l a m ai Ó m assa területén levő v asolvasztó m assára, illetve esetleg an n ak kö rn y ék ére utal. 1771-ben építette fel F azola H enrik vasolvasztó kohóját a m ai Ó m assán, a szentléleki k olostorrom alatt, s az E gert M iskolccal összekötő bükki út m entén két v ash ám o rt is

V

árna

J u d it S z ilv ia

felép ített, így jö tte k létre a m assa- és hám ortelepek. A vasolvasztó körül létrejött települést (teh át a m ai Ó m assát), m ely et főképp felvidéki szlovákok laktak, ekk or m á ssá -nak nevezték, b á r h o g y m ed d ig volt k ö zn év , s m ióta használatos tulajdonnévként ez az alak, nehéz lenne eld ö n ten i. M in d en esetre a m a ssa szót helynévként (a há m o r-h o z és a h u tá -ho z képest) viszo n y lag k éső n k ezd ték h asználni. M agyarország hely ség ein ek 1773-ban k észü lt hivatalos ö sszeírásá b an a m a ssa h ely n év k én t vagy n évrészként m ég egyáltalán nem szerepel, m íg a h u ta , illetv e a h á m o r u tó tag k én t vagy önálló h elynévként m ár több várm egyében is előfordul (a F elv id ék en ), a F N E S z.-b en p edig egyáltalán nincs adat m assa utótagú h ely n ev ek re az o rszág m ás terü leteirő l. M eg leh etősen ritka tehát földrajzi köznévként. F azola F rigyes építi az új m assát (m ely m a ő sk o h ó k én t ism eretes) a G aradna völg y éb en 1813 körül, ekkor ez kapja (eg y fajta n év k ö ltö ztetéssel) a M assa nevet, a régi telep v iszo n t Ó m assa lesz (S ándor 1983: 378, 3 9 0 -2 ; F N E S z.). E zek itt m ár m indenképpen tulajdonnévi form ák. Ó m assa előfordul latin elő tag g al Vetus M a sch a -kén t is. A z Újm assa név előbb-utóbb kiszorítja a M á ssá -1, h iszen elő tag ja révén az Ó m a ssá-val egym ást értelm ezik, m íg a M a ssa im m ár nem egyetlen d en o tátu m m al ren d elk ezik . K ésőbb viszont (századunkban) azt tapasztaljuk, hogy térképeken so k szo r fel sem tü n tetik Ú jm a ssá-1, am inek oka kétségkívül az, hogy lakott telep ü lésk én t m a m á r n em ig en v eh etjü k szám ításba. A z ad ato k k ö zö tt találunk olyanokat, m elyeknél a m assa utótagú helynevek d en o tátu m a m eg eg y ezik a F elsőhám or-éval. E nnek m ag yarázatára a következő szakaszban teszek k ísérletet.

2.1.

H ám or ’a m ai A lsó -, F első h ám o r és L illafüred e ln ev ezé se’ 1810: H á m o r (B L t. N yt. a. 16), 1838: H á m o r (BLt. XI. 601. 461), 1900: H á m o r (H nj. 11), 1925: H á m o r (B G K .), 1932: H á m o r (BLt. Bm . U. 290), 1943: H á m o r (B L t. N yt. a. 1), 1958: H á m o r (BLt. N yt. c. 42), 1970: H á m o r (BLt. N yt. c. 49/1), 1980: H á m o r (Földi: 1980.).

2.2.

F első h ám o r 1. ’a m ai Ó m assa egykori eln ev ezé se’ X V III. sz. vége: F e lső H á m o r (B L t. B m . T. 45), 1808: F első -H á m o r ~ M assa-H ám or (L ipszky 1808: 230), 1932: F első h á m o r ~ Ó m assa (E rd e y -H u b a y -V ig y á z ó 1932: 75). 2. ’Ó m assa és Ú jm assa együttes eln e v e z é se ’ 1815: F első -H á m o r (B L t. Nyt. c. 38), 1 8 2 9 -6 6 : H a m m o r F első (Ó M asa) ~ H a m m o r F első (Új m asa) (C se n d es-N . Ip o ly 1977), 1851: A lsó s F e lső H á m o r (Fényes 1851: I, 261), 1864: A lsó és F e lső H á m o r - A lsó F e lső H á m o r (P esty 1988: 26), 187 2-84: F e lső H á m o r (Ó M assa) (C se n d e s-N . Ipoly 1977), 1896: F. H á m o r (BLt. Nyt. b. 31), X IX . sz. vége: F első -H á m o r (BLt. N yt. a. 2). 3. ’m a M isk o lch o z csatolt település a S zm va völgyében A lsó h ám o r és L illafüred k ö z ö tt’ 1994: F első h á m o r (M v.).

2.3.

A lsóhám or 1. 'A lsó -, F első h ám o r és L illafüred m ai területének eln e v e z é se ’ X V III. sz. vége: A lsó H á m o r (B L t. Bm . T. 45), 1808: A lsó -H á m o r ~ V as-H ám or (L ipszky 1808: 230), 1810: A. H á m o r (BLt. Nyt. a. 16), 1815: H á m o r A lsó (B L t. N yt. c. 38), 1 8 2 9 -6 6 : H a m m o r A lsó (C se n d es-N . Ipoly 1977), 1851: A lsó s F első H á m o r (F ényes 1851: I, 261), 1857: D iósgyőri alsó -h á m o r (BLt. B orovszky Sam ug y ü jtem én y ), 1864: A lsó és Felső H á m o r ~ A lsó Felső H á m o r (P esty 1988: 26), 1 8 7 2 -8 4 : A lsó -H á m o r (C se n d es-N . Ipoly 1977), 1913: A. H á m o r (B L t. N yt. a. 2).

M

a ssa

,

h á m o r

,

huta

2. ’m a M isk o lch o z csatolt település a S zinva völgyében a pap írg y ári rész és F első h ám o r k ö z ö tt’ 1994: A lsó h á m o r (M v.).

2.4.

M assa-H ám o r ’a m ai Ó m assa egykori eln ev ezé se’ 1808: M a ssa -H á m o r (L ipszky 1808: 230).

2.5.

V ashám or ’a m ai A lsó- és F elsőhám or egykori e ln ev ezé se’ 1780-as évek: E yszen H á m o r (C so rb a 1990), 1808: A ls ó - H á m o r - V as-H ám or (L ipszky 1808: 230), 1851: VasH á m o r (Fényes 1851: IV, 280).

2.6.

A Jsóvashám or ’a m ai A lsó- és F elsőhám or egykori eln ev ezé se’ 1828: A lsó -V a s-H á m o r (G yalay 1997: II, 801).

A X II. század ig általán o san kézi erővel történt a vas feldolgozása, azonban ekkoriban létrejöttek az első hám orok, vashám orok, m elyek a víz energiáját h aszn o síto tták a v asm eg m u n k álásb an a fú jtato k és a kalapácsok m űködtetésére (K iszely 1997: 9). Fleckenast írja, h o g y m iv el a v ash ám o ro k alkalm azása a X IV . század elején elérk ezett M agyarországra, ekko rtó l a szó o k lev elek b en is előfordul, s utal M elichre, aki szerint a szó k ö zv etlen ü l a S ieg folyó m enti észak i k ö zép fran k nyelvjárásból került a m agyarba, ahol a ném et v askohászat virágzó k ö zp o n tja v olt (1976: 120). E lső előfordulása a T E S z. szerint 1367-ből való: ham ur. A T E S z. a h á m o r szót a k ö zépfelném et ha m er 'k alap ács, pöröly; h á m o r’ (iro d alm i ném et H am m er) szó ra vezeti vissza. A szlovák a m agyarból vette át a h á m o r szót, de helynévként általáb an tö b b es szám b an h asználja (hám re ~ hám ry), am inek szám unkra p árhuzam os helyn év ad ás esetén van jelen tő ség e. A z általam vizsgált területen erre nincs adat, de a Bars várm eg y ei A lsó -, illetve F első h á m o r szlovák elnevezése D ő ln e és H orné H a m ry v o lt (ÖL)- A szó jelen tésén ek tö rtén ete h aso nló a m a ssá -éhoz: előbb csupán m aga az eszköz, m ajd az üzem , m ely en n ek h aszn álatára épül, végül m eto n im ik u san az ezt körülvevő telep, illetve lakott telep ü lés eln ev ezésév é vált. É rdekesség, hogy a m ár em lített E rd e y -H u b a y -V ig y á z ó féle tu ristak alau z k ü lö n fejezetben közli a jelleg zetes b ükki földrajzi k ö zn ev ek listáját, m elyb en m eg találju k m in d m a ssa, m ind huta szavunkat (1932: 45), ám a há m o r-1 nem . E nnek m ag y arázata v aló szín ű leg az lehet, hogy önállóan, elő tag nélkül is használták telep ü lésn év k én t a k ö n y v m eg jelen ésén ek idején, viszo n t az általa je lö lt telep ü lések a vizsgált területen n em v o ltak n y ilv án v aló an elhatárolvaO , így kevésbé volt érezhető az, h o g y ez a térség je lle g z e te s föld rajzi k ö zn eve lenne. H ám o r a k o ro n au rad alo m n ak köszönheti létét, F azola 1771-ben építi fel vash ám o rait a S zinv a v ö lg y éb en , s első k én t ide is szlovák m unkások települtek. A m ár idézett, 1780-as évekből szárm azó (v aló szín ű leg köznévi) E yszen H á m o r adat m ellett 1790-ből a következő adatot találju k a m iskolci lev éltár B orovszky-gyűjtem ényében: D ér E isen H a m m er oder P uszta S ze n t L é le k ’a v ash ám o r avagy S zentlélek p u sz ta ’. Itt kétségkívül k öznévről van szó, ahogy azt a n év elő jelzi. A h ám or körüli telepet a X IX . század elején H á m or-nak kezdték nevezni, ez a név alak k ü lönül el később A lsó - és F elsőhám or-xa, m elyek több denotátum m al is ren d elk eztek . M eg kell em lítenünk, hogy H ám or település üdülőteleppé alakított része a L illa fü red n ev et k ap ja a X IX . század végén (C síkvári 1939: 59; S ándor 1983: 378, 3 9 0 -2 .). A F N ESz. szerint a H á m o r h ely n év 1766-ból is adatolható, ám ez az adat nem v o n atk o zh at a D ió sg y ő r m elletti H ám orra, hiszen m aga a település később keletkezett. A m assa és a h á m o r lexém ákkal alakított helynevek d enotátum át illetően m eglehetős kuszaság o t tap asztalh atu n k az adatokat tanulm ányozva. E z elsősorban a két lexém a m ár

V

árnai

J u d it S z ilv ia

em lített szin o n im h aszn álatára v ezethető vissza: m ind a hám or, m ind a m assa je lö lh e tte a v aso lv asztó t és k ö rn y ezetét (lo gikusan ez tkp. m assa kellene, h o g y legyen), így az eredm ény az lett, h o g y a v asip arral foglalkozó telepeknek o lykor része, o ly k o r egésze h á m o r lexém át tartalm a zó n ev et viselt. H a az adatokat m egvizsgáljuk, m egfigyelhető, h o g y az egyszerű H á m o r név u talt ered etileg (kb. a X V III-X IX . század fordulójáig) a v ash ám o ro k k ö rn y ék ére, m ajd a X IX . század fo ly am án ez az alak kevésbé h asználatos, eh ely ett a F első- és A lsó h á m o r alak o k h aszn álata je lle m z ő , viszont a m aitól eltérő jelen tésb en : a F első h á m o r általában a fö ld rajzilag m ag asab b an fekvő m assák környékére (a m ai Ó m assára, illetve Ó- és Ú jm assára) utai, az A lsó h á m o r p edig a v ash ám o ro k környékére (m a A lsó-, F első h á m o r és L illafüred). A F első h á m o r ’Ó m a s sa ’ jelen tése m ég az 1932-ben m egjelent E rd e y -H u b a y -V ig y á z ó tu ristak alau zb an is feltűnik, de ettől eltekintve főként a X IX . századra je lle m z ő . A XX. század legelejétő l ism ét az egyszerű H á m o r je le n ik m eg a haszn álatb an - az ered etiv el m egegyező je le n té sb e n - az ö sszetett alakok helyett. A II. világháború előtt L illafü red m ég H ám o r része k én t szerepel a térképeken, ezt köv ető en azonban külön, ső t ezután találk o zu n k az eredeti v ash ám o r terü letét je le n tő H á m o r nevének előtaggal való ellátásával, am i azt ered m én y ezi, h o g y v isszatér a F első- és A lsó h á m o r elnevezés (például a közúti táblákon), de ezú ttal a település fö ld rajzilag alsóbb és felsőbb fekvésű része in e k m egkü lö n b ö ztetésére, és ezek teljes fizikai elk ü lö n ü lése ellenére a térk ép ek en továbbra is H á m o r n éven szerepel a telep ü lés egész területe. A z A lsó h á m o r név tehát jelen tésszü k ü lésen m eg y át, a F elsőhám ornak v isz o n t m eg v álto zik a deno tátum a. S zórványosan m egjelenik a h á m o r u tótag a szokásos fe lső , alsó lex ém ák tó l eltérő előtagokkal is. A z egyik legérdekesebb eset a 2.4.-ben szereplő M a ssa -H á m o r, ahol összetételb en együtt szerepelnek a vizsgált lexém ák. Itt a h á m o r szó, m ely a m a ssa sz in o n im ájak én t is élt, ugyanezzel összetételb en je le n ik m eg (den o tátu m a tehát a m assák kö rn y ék e). H a g ram m atikailag elem ezzük az összetételt, m egállapítható, h o g y vagy m elléren d elő szerk ezetrő l van szó, vagy esetleg a m a ssa je lz ő k é n t szerepel. A V ashám or ezzel p árh u zam o san je le n ik m eg L ipszkynél, s (m ivel a h á m o r szó használatos volt ’m a s sa ’ je le n té sb e n is) itt a vas elő tag azt tette egyértelm űvé, h o g y a v ashám orok k ö rn y ék e a deno tátu m . A z A lsó va sh á m o r esetében az ekkoriban V ashám or-nak is nevezett terület neve az alsó je lz ő v e l eg észü l ki. É rd em es m eg jeg y ezn ü n k, h o g y a H á m o r településnév -; képzős h á m o ri form ája m ellett -si k ép ző s h á m orosi alakot is találunk a környék m ai nyelv h aszn álatáb an , elsősorban az id ő seb b ek b eszédében. (L ásd m ég: M ajláth és m ajláthosi.) A k örnyékről D éd estap o lcsán y h atárán ak h elynevei k ö zött találunk erre írásos adatot: ',859: H á m o ro si tábla (B L t. Bm . r '. 182), 1863: H á m o ro si rét (B L t. B m . U. 183). 3.1.

H u ta 1. 'a későbbi Ó huta, m a B ü k k szen tlászló ’ 1724: H uta ~ H utta v itra n a (BLt. B o rovszky S am u-gyűjtem ény), 1730: N agykő usque ad H uttam (uo.) 2. 'Ú jh u ta, m a B ü k k szen tk eresz t’ 1815: H uta (BLt. N yt. c. 38).

3.2.

Ó h u ta ’m a B ü k k szen tlászló néven M iskolchoz csato lt település a várostól d élnyugatra az egykori M á rk u s-v ö lg y b en ’ 1765: V etero-H uttensium (B L t. XI. 601. 1218), 1766: Ó huta (F N E S z.), 1780-as évek: A lté C la ssz H ütte (C sorba 1990), 1787: possessio V etero H utta (B L t. XI. 601. 1025), 1790: Ó -H utta (BLt. B orovszkyS am ug yü jtem én y ), 1793: Ó -H utai (BLt. XI. 601. 140), 1808: Ó -H uta ~ S tará-H uta A lte-G la sh u ette (L ipszky 1808: 257), 1810: Ó H uta (B L t. N yt. a. 16), 1815: Ó H uta (BLt. N yt, c. 38), 1824: O H utta (B L t. XI. 601, 341), 1 8 29-66: H u tta Ó (C se n d es-N . Ipoly 1977), 1838: O H utta (BLt. XI. 601. 463), 1851: Ó huta

154

M

assa

.

h á m o r

,

huta

(Fényes 1851: I, 261) ~ O -H uta (Fényes 1851: II, 84), 1864: Ó H utta (P e sty 1988: 248), 1872-84: Ó H uta (C sen d es-N . Ipoly 1977), 1882: Ó hutta (B L t. B m . U. 488), 1900: Ó huta (Hnj. 11), 1925: Ó huta (B G K .), 1939: Ó huta (C sík v á n 1939107). 3 .3 .

Ú jh u ta

'telep ü lés m a B ü k kszentkereszt néven B ükkszentlászlótól d é ln y u g a tra ’ 1766: Ú jhuta (F N E S z.), \7 8 0 -a s évek: N e u e G ’lassz H ü tte (C so rb a 1990), 1787: po ssessio N ova H utta (BLt. XI. 601. 1025), 1793: Ú j-H utai (B L t. XI. 601. 140), 1808: Ú j-H uta ~ N ow á H utá ~ N eue G lashuette (L ipszky 1808: 258), 1810: Új H uta (BLt. N yt. a. 16), 1817: Ú j-H utta (B L t. X I. 601. 295), 1824: Újj H utta (B L t. XI. 601. 341), 182 9-66: H uta Uj (C sen d es-N . Ipoly 1977), 1838: Új H utta (B L t. XI. 601. 463), 1851: Ú jhuta (Fényes 1851: I, 261) ~ U j-H uta (F ényes 1851: II, 84), 1864: U jhutta (P esty 1988: 360), 1872-84: Uj H uta (C se n d e s-N . Ipoly 1977), 1882: Ú j-H utta (BLt. Bm . U. 488), 1900: Ú jhuta (Hnj. 11), 1925: Ú jhuta (B G K .), 1939: Ú jhuta (C síkvári 1939: 163). 3 .4 .

R ép á sh u ta

’m a önálló település B ükkszentkereszttől d éln y u g atra’ 1808: R épás-H uta (L ip szk y 1808: 257), 1815: R épás huta (B L t. N yt. c. 38), 1824: R ép á s H u tta (B L t. XI. 601. 341), \ 8 2 9 -6 6 : R épás H uta (C se n d es-N . Ip o ly 1977), 1851: R ép á sh u ta (Fényes 1851: II, 84), 1864: R épás-H utta (P esty 1988: 265), 1 8 72-84: R ép á s H u ta (C se n d es-N . Ipoly 1977), 1896: R épás hutta (B L t. N yt. b. 31), 1900: R ép á sh u ta (H nj. U ) , 1903: R épás H uta (B L t. B m . U . 531), 1925: R épáshuta (B G K .), 1932: R ép áshuta (E rd e y -H u b a y -V ig y á z ó 1932: 87), 1943: R ép á sh u ta (B L t. N yt. a. 1), 1980: R épáshuta (Földi 1980), 1998: R ép á sh u ta (B ükk). A T ESz. szerin t a huta szó első m agyarországi előfordulása 1526-ból való: h w ttis ad hw tias. A szót és a techn o ló g iát is a ném etből vettük át. E redetileg m ég 'fém et kiolvasztó ü z e m ’ jelen tése volt az átadó nyelvben (lásd az 1.1.-ben szereplő Sch m eltz H ü tte ad ato t is), nálun k azo n b an első so rb an 'üv eg g y ártó ü z e m ’ a jelen tése. A m assák és a hám orok m űk ö d éséh ez h asonlóan az üveggyártás is vízigényes tevékenység volt, em ellett az erdő ipari haszn o sítását is lehetővé tette. E nnek köszönhető, hogy a három ü zem form a, m elyek közül a m assák és a h ám o ro k tev ék en y ség e technológiailag eleve egym ásra épül, illetve a három helyn év típ u s is egym ás területi közelségében fordul elő. A huta szó visszav ezeth ető az ófeln ém et h u tta , k ö zép feln ém et hutte - hiite 'sátor, kunyhó, bódé; fém et kiolvasztó ü z e m ’ szóra, s a m ag y arb an v aló szín ű leg közvetlenül az újfeln ém et hutts ~ huts k ö zv etlen átvétele. A kárcsak a m a ssa és a h á m o r, ez is m etonim ikusan válhatott helynévi utótaggá, am ennyiben az 'ü v eg g y á rtó ü z e m ’ jelen tés m ellett a körülötte levő lakott települést is ezzel a szóval kezd ték jelö ln i. A v izsg ált terü leten azonban nem jellem ző , hogy a huta szó a m assa, illetve a hám o r szin o n im ájak én t fordulna elő, az em lített egyetlenegy (ném et) adattól eltekintve. A dió sg y ő ri k o ro n au rad alom igényeinek ellátására létesítették a környéken az első üveg h u ták at, m ive! ezt a B ükk adottságai (faanyag és víz) lehetővé tették. A z ü v eggyártás a mai B ü k k szen tlászló területén, a M árkus-völgyben kezdődött, való szín ű leg 1712 és 1717 k özött, 1720-ban a k o ro n au rad alm i jö v ed elm ek felsorolásánál ugyanis m ár m egem lítik m int officina vitra riá - 1, s 1717 és 1728 k özött először a m indszenti egyház anyakönyveiben fordult elő a H u ta m in t hely n év , illetőleg m int a m indszenti egyház fiókegyháza (V eres 1979: 43). A z 1766-os u és új előtagok, illetve az 1765-ből szárm azó latin Vetero H uttensium adat m ár u talnak arra, h o g y ek k o r egy m ásik üveghuta is létezett a környéken. A régi huta erdőterülete

V

árnai

J

u d it

Szilv ia

ugyan is k im erü lt, a h u tát 1755-ben áttelepítették a m ai B ü k k szen tk ereszt terü letére, s neue G la sh ü tten -n ek , illetv e új h u tá -nak nev ezték (V eres 1979: 44). 1756-ban D iós g yő ri határban L é v ő Ü veg Hutá-X em líten ek egy szerződésben (BLt. XI. 601. 575), s 1767-ben is találunk D G yö ri Ü veg H u ttá -t (B L t. XI. 601. 665), ahol a m eg k ü lö n b ö ztető előtagok h ián y a m iatt ny ilv án k ö zn év rő l van szó (m ely az új helyen m űködő ü zem re v onatkozik). A huták első so rb an szlo v ák és n ém et m u nkásokat fo glalkoztattak, ennek k ö szö n h ető az, h o g y a két h u ta p árh u zam o s h ely n év ad ással szlovák és ném et nevet is kapott, m ely ek L ipszkynél is szerep eln ek m ég, teh át a X IX . század elején is használatosak lehettek. A két h u ta k örnyékéről aztán a fellen d ü lő v asg y ártás elszívja a m unkásságot, így azok az 1830-as évekre szinte elnép telen ed n ek . M ár 1799-ben m egszűnt az újhutai üveggyártás (m ű k ö d ése nem volt gazd aság o sn ak m o n d h ató ), de 1790-től m űködött egy újabb, a két régebbi hutától d élnyugatra levő rép ásh u tai. E z a R ép á s nevű erdőben épült fel, ahol m ár a 60-as évektől volt lakott telep ü lés, a F azo lán ak dolg o zó szlovák erdőm unkások éltek itt, m ajd a g y ár felépítése után elk ö ltö ztek , s az ú jo n n an ide k ö ltö ző k 1790-ben R é p á sh u tá -m k n ev ezik településüket. A név elő tag ja, a ré p á s je le n té se ’erd őirtással nyert hely, irtv á n y ’, m elybe jó ideig rép át vetettek, h o g y k ip u sz tu ljo n a gaz (F N E S z.). A z üzem egyébként 1834-től a közeli G yertyán-völgyben m ű k ö d ö tt, s 1896-ban v ég leg b ezárták ezt is (V eres 1979: 46). M egfigyelhető, h o g y b á r m ár h áro m hu ta u tó tag ú telep ü lésn év volt a környéken, 1815-ben m ég m indig találu n k sim a H uta alak o t is, m ég h o zzá ’U jh u ta ’ jelen tésb en . F eltű n h et továbbá, h o g y egészen a X IX század v é g éig találu n k g em in ált /-1 a huta szó n éhány előfordulásában, am i v aló szín ű leg a ném et írásm ó d h atása lehet. A h árom huta utótagú településnév közül m a csak a R ép á sh u ta névhaszn álato s, a két m ásik település nevét 1939-ben hivatalosan m eg v álto ztatták , m indkettő tem p lo m cím érő l k apott új nevet, Ó huta az 1938-ban épült, S zent L ászlóról nevezett tem p lo m ró l B ü kkszen tlá szló lett, Ú jhuta az 1801-ben épült, a S zent K ereszt felm ag asztalá sán ak szen telt tem plom ról B ü kkszen tkereszt (FN E S z.). A C síkvári-féle, B orso d ró l szóló várm eg y ei szociográfia egyébként a névváltoztatással eg y id ejű leg arról tu d ó sít, h o g y Ó h u ta n ev ét ered etileg B ükkszenterzsébet-re, Ú jhutáét p edig B o rso d szen tlá szló ra k ív án ták v álto ztatn i (1939: 60, 163). A n évváltoztatás m otív u m a B ükkszentkereszt esetéb en a telep ü lés ü d ü lő telep p é alakítása volt (M ező 1982: 286), am i L illa fü re d névadására e m lék ezteth et (a F N E S z.-b en azt olvashatjuk, hogy H ám o r ezen részét az idegenforgalom fellen d ítése érd ek éb en 1892 körül üdülőteleppé alakítják, s az ezt k ezd em én y ező B ethlen A n d rás m in isz te r feleség érő l, V ay L illáról nevezik el), s arra hívja fel a figyelm et, h o g y a k ö rn y ék e g y k o r v irág zó ip arágainak hanyatlásával és m egszűntével az eredeti, azokra utaló n ev ek et m á r m o tiv álatlan n ak érezték.

IR O D A L O M B G K . = B o rso d -G ö m ö r-K ish o n t közig a zg a tá sila g egyelőre egyesített várm egyék térképe, M isk o lc, M ag y ar F ö ld rajzi Intézet Rt. (1925). B ükk = A B ü k k turista térkép e, déli rész, B udapest, C artographia (1998). C sen d es L á sz ló -N . Ipoly M árta 1977: T elepülések szelvén yezése az első -m á so d ik-h a rm a d ik ka to n a i fe lm é r é s e k alapján, B udapest, H adtörténelm i T érképtár. C síkv ári A ntal szerk. 1939: B o rso d várm egye = V árm egyei S zo cio g rá fiá k 5, B udapest. C so rb a C sab a szerk. 1990: B o rso d várm egye katonai leírása, M iskolc, B orsod-A baújZ em p lén M egyei L evéltár. E rd ey G y u la -H u b a y Jó z se f-V ig y á z ó János 1932: A Bükk, B udapest. F ényes E lek 1851: M a g ya ro rszá g geo g ra p h ia i szó tá ra II, Pest. F N E S z. = K iss L ajos 1988: F ö ld ra jzi nevek etim ológiai szó tá ra I—II, B udapest, A kadém iai.

156

M

assa

,

h á m o r

,

huta

Földi E rvin szerk. 1980: M a g ya ro rszá g fö ld ra jzin év -tá ra II, B udapest. G reg o r F erenc 1970: M a g y ar m assa - szlovák m asa, M a g ya r N y elv 66, 1 73-8. G yalay M ih ály 1997: M a g ya r ig azgatástörténeti helység n évlexiko n I I, B udapest. H eck en ast G usztáv 1976: E tim ológia és technikatörténet, N y elvtu d o m á n yi É rte k e zé se k 89, 120-3. Hnj. = B o rso d várm egye kö zségei és egyéb lakott helyei h ivata los n ev e in e k jeg y zé k e , B u d ap est (1906). K iszely G y u la 1997: A D ió sg yő ri M a g ya r Á lla m i Vas- és A célg yá r tö rtén ete 1 8 6 7 -1 9 4 5 = T a n u lm á n yo k D ió sg y ő r történetéhez 1, M iskolc, B orso d -A b aú j-Z em p lén M egyei L e v é ltá r-M o n ta n P ress Kft. L ipszky Jo an n es 1808: R epertó rium locorum o bjectorum que in X II tabulis M a g n a e regnorum H ungáriáé, Slavoniae, C roatiae, et C onfiniorum m ilitarium m agni item p rin c ip a tu s T ransylvaniae, Buda. M ező A ndrás 1982: A m a g ya r hivatalos helységnévadás, B udapest, A kadém iai. M v, = M isko lc várostérképe, B udapest, F reytag und B e m d t (1994). Öí. = M a g ya ro rszá g h elység ein ek 1773-ban készü lt h ivatalos összeírása, B udapest, M agyar B ék ek ü ld ö ttség (1920). P esty F rig y es 1988: B o rso d várm egye leírása 1864-ben, M iskolc, B o rsod-A baúj-Z em plén M egyei L evéltár. S ándo r A n d rás szerk. 1983: B ü kki N em zeti Park, B udapest, M e zőgazdasági K iadó. T ESz. = B en k ő L oránd főszerk. 1970: A m agyar nyelv tö rtén eti-etim o ló g ia i szó tá ra II, B u d ap est, A k ad ém iai, 41, 175. V eres L ászló 1979: A B ükk h egység üveghutái. B o rso d i T örténelm i É vkö n yv 6, 4 3 -9 .

Csatár Péter

A

K O G N IT ÍV N Y E L V É S Z E T A U T O N Ó M IÁ J A ? *

1. P ro b lé m a fe lv e té s A tudom ányfilozófia és a tu d o m án y tö rtén e t rendkívül hálás lehet az A lfr é d P. Slocm A lapítványnak, am iért a h etv en es évek kö zep étő l különösen b őkezűen tá m o g atta az em beri elm e m ű k ö d ésén ek term észettu d o m án y o s k u tatását, mivel ily m ód o n m integy a tudom ány vizsgálatával fog lalk o zó tudom ányfilozófiisok és -tö rtén észek szem e elő tt zajlottak le azok a folyam atok, am elyek több szaktudom ányban, így a nyelvészetben is az ún. k o g n itív fo r d u la to t eredm én y ezték , s végeredm ényben az ún kognitív tudom ányok létrejöttéhez v e z e tte k .1 E gyú ttal az érin tett diszciplínák - m indenekelőtt a pszichológia, a nyelvészet, a m esterséges intelligencia, a neuro ló g ia és az antro p o ló g ia - egym áshoz való viszonya is alapvetően m eg v álto zo tt, u g y an ak k o r annak m egítélését illetően, hogy m iként is jellem ezhető a kialakult h elyzet, a k u ta tó k alap v ető en kétféle álláspont k ö ré cso p o rto síth ató k : az egyik - leginkább tö rté n eti érv ek alapján m eg fo g alm azódott - felfogás szerint a kognitív tudom ány m int önálló k u tatási p ro g ram , m int au to n ó m diszciplína nem létezik, azaz (i) a ko g n itivizm u s csupán ú jfa jta p e rsp e k tív á t je le n t a z elm e k u ta tá sá b a n É rvelésük szerint ennek az az oka, hogy e fordu lat tö b b területen, s nem is egyidőben zajlott le, m inek k övetkeztében nem is születhetett olyan eg y ség es h áttérfeltev ésren dszer, am elyet m inden egyes kognitív diszciplína m agáénak vallana. E zért is fulladnak so rra kudarcba azok a kísérletek, am elyek a kognitív tudom ány hárt érfeltevéseinek definiálásával p ró b álk o zn ak .2 M áso k viszont abból a tézisből indulnak ki, hogy a kognitív tudom ánytól, éppen fiatalsága, vagy 'éretlen ség e13 m iatt nem követelhetjük m eg, hogy széles körben elfogadott, letisztult k u tatási háttérfeltev ésekkel rendelkezzék. E zen utóbbi álláspont képviselői tudom ányelm életi eljárások - pl. rek o n stru k ció k alkalm azásával - tesznek kísérletet arra, hogy olyan m odellekben rag ad ják m eg a kognitív tudom ány m ibenlétét, am elyek eléggé általánosak ahhoz, h o g y segítségükkel m eg rag ad h ató v á váljanak az egyes kognitivista irányzatok kö zö s jellegzetesség ei, u g y an ak k o r m égis teret engedjenek az egyes diszciplínák k ö zö tt m eglévő részben tö rtén eti ered etű , részben pedig fogalm i term észetű - különbségek m egfogalm azásának is. A z így eljáró k u tató k teh át nem csak az egyes kognitív szaktudom ányokban végbem ent v álto záso k leírására, d e ezen új keletű diszciplína konceptuális 'éretlenségének' a kezelésére is vállalkoznak, és nézetü k szerint (ii) a k o g n itív tu d o m á n y éretlensége ellenére is ö n álló tu d o m á n yn a k te k in th ető .4 A z éretlen ség a k iforratlanság időszakát jelöli egy diszciplínában, s am ikor a tudom án y filo zó fu so k azt állítják, hogy a kognitív tudom ány éretlen, ezzel azt is m ondják: a definícióalkotás nem azért sikertelen, m ert a kognitív fordulat tö b b szaktudom ányban párhu zam o san zajlott le, hanem azért, m ert az efféle definícióalkotásnak m ég nem érkezett el az ideje. E z é rt definiálás helyett inkább arra vállalkoznak, hogy a tudom ányelm élet segítségével

’ Jelen dolgozat az F K F P 0330/1997 sz. pályázat támogatásával készült, melyet ezúton is köszönök. 1 A kognitív tudományok létrejöttével, vaiamínt az egyes szaktudományokban lezajlott fordulat történeti jelentőségével ebben a dolgozatban nem foglalkozok. Ehhez lsd. pl. Gardner, 1985, vagy Osherson et al., 1990, magyarul Pléh, 1998. 2 Vö. Pléh, 1996: 14; Gardner, 1985: 37. 3 A '...' álló fogalmakat nem explikütiv értelemben használom. 4 Vö. v. Eckardt, 1995.

158

A

K O G N IT Í V N Y E L V É S Z E T A U T O N Ó M I Á J A ?

reko nstruálják azo k at a h áttérfeltevéseket, am elyek összességükben jellem zik a kognitív tudom ányt. A kognitív tu d o m án y (o k ) jelenlegi helyzetének m egítélésében kirajzolódó, egym ással radikálisan szem benálló pozíció k egyikének, vagy m ásikának helytállósága nyilvánvalóan nem az egyes kognitív szak tu d o m ányok tárgykörébe tarto zik , b á r m egoldása hatással lehet a k u tató m u n k ára, hanem sokkal inkább az ezeknek a tu d o m án y o k n ak a fogalm i, m ódszertani kérdéseivel foglalkozó, azo k at reflektáló tudományelmélet vizsgálódási terep ét k ép ezi.5 A fent jelzett (i) vs. (ii) értelm ezési irányvonalait k ö v etv e azt látjuk, hogy a kognitivizm ust, ahogyan az az első esetben tö rté n ik , egyfajta p erspektívaváltásként kell értelm eznünk, ami kim erül abban, hogy a tu d ó so k átvesznek bizonyos feltevéseket és eredm ényeket m ás szaktudom ányokból, de ezek a v álto záso k nem érintik a k u tatás egészét az adott területen, s az átv ett elem ekkel csupán bővül az elm életük, vagy annak alkalm azhatósági köre. E z egy viszonylag g y en g e állítás a kognitív fordulat h atásáról, am ellyel szem ben viszont felvethető, h o g y nem tud szám ot egyfelől arról, hogy a kognitív tudom ányok interdiszciplinaritása nem a d hoc jellegű, hanem szisztem atikus és interaktív, nem az egyes tudós k u tatását, hanem annál nagyobb egységeket érint. M ásfelől pedig, elfogadhatjuk ugyan azt az állítást, hogy e tu d o m án y o k kutatási k eretét csu p án gazdagítják a m ás tudom ányokból átvett elem ek, de figyelem m el kell lennünk arra, hogy ezek k ö z ö tt tö b b olyan hipotézis, de főként olyan metafora szerepel, m int pl. komputermetafora, vagy a modularitás hipotézise6, am elyek elfogadásával gy ö k eresen átalakul az egyes szakterületeken folyó k u tatásró l alk o to tt eddigi képünk, s ezért h atásu k at nem redukálhatjuk az egyszerű addícióra. Ilyen és hasonló m eg fo n tolások vezettek egy a fenti (i) tézisnél sokkal erősebb állítás m egfogalm azásához, m elynek lényege, hogy a k u tató k olyan önálló 'kutatási keretet' tulajdonítanak a kognitív tudom ánynak, am elyet a kognitivisták általánosan elfogadnak és szem előtt tartan ak a k u tatásaik során. E kutatási keret, m elyet von E ck ard t tudom ányelm életi m odellje alapján az 'elfogadott nézetek hálója' (E N H )7 kifejezéssel jelölünk a továbbiakban, a követk ező k o m ponensekből áll: (ENH)

(i) a kognitív tudomány önálló kutatási lerületlel, (ii) annak alapvető jellegzetességeit meghatározó hipotézisekkel, (iii) egy ehhez a tárgyterülethez hozzárendelhető problém ák halmazával, valamint (ív) a problémák feldolgozási módját körvonalazó módszertani elvekkel rendelkezik.

Tudományelméleten a továbbiakban azt a diszciplínát értem, am elynek tárgya az egyes szaktudományok vizsgálata, módszerei pedig vagy filozófiai jellegűek (pl. nyelvi-logikai analízis, rekonstrukciós eljárás), vagy szaktudományos íhletésűek. Ez utóbbi tudományelméletet naturalistának, vagy reflexív-naturalistának is szokás nevezni. Ehhez lsd. Giere, 1988, és Kertész, 1999 Jelen dolgozatban a hagyományos értelemben vett tudom ányfilozófia módszereit alkalmazzuk. In nem térhetek ki rá, de az általunk is preferált rekonstrukciós eljárás szintén naturalizálható. A naturalizmusról kiváló összefoglalót nyújt M affie, 1995. 6 Talán meglepő, hogy a modularitás - később bemutatandó - hipotézisét metaforaként kezeljük, pedig ahogyan a komputermetafora. ennek is lehetséges egy erősebb és gyengébb változata, az erősebb nem metaforikus változatban a modularitás tézise egy empirikus hipotézis az elm e felépítéséről, amelyet ezért a továbbiakban ontológiai m odularizmusnak nevezünk. A gyengébb olvasatban a modularitás a kutatási stratégia részeként, egyfajta idealizációként jelenik meg, s arra vonatkozik, hogy mint mit kell kutatni az elm ét’ . E z utóbbi változatában módszertani m odularizm usroi beszélünk A modularitás hipotéziséről általában lsd. Fodor, 1983,, annak metafora-jellegéről pedig Müller. 1991. ' v Eckardt, 1995

C

savar

P

éter

H a teh át a kognitív tu dom ány rendelkezik a fent vázolt 'elfogadott nézetek hálójával1 (E N H ), ak k o r plauzibilissé teh ető az erő sebb állítás e diszciplína önálló voltáról, m elyet a kognitív tudom ány 'autonómia tézisében' (A T) foglalhatunk össze:

(AT)

A kognitív tu dom án y akkor tek in th ető autonóm d iszcip lín án ak , am ennyiben rendelkezik az

(ENH)

kutatási kerettel.

E tétel pedig átfo rd íth ató kognitivizm us w. kognitív tudomány - (i) és (ii) tézisekkel jelzett vita lényegét m egragadó kérdésfelvetésbe, am ely ezért a kognitív tudom ány autonómia problém ájának ( P l) tekinthetünk:

(P l)

M ennyiben rendelkezik a k ognitív tu dom án y a z

(AT)

tézist k ielégítő

(ENH)

kutatási kerettel?

A kutatási k eretet érintő vélem énykülönbségeknek teh át nem kisebb a tétje, m int a kognitív tudom án y autonómiája, s d o lg ozatunkban ennek a helyzetnek a tisztázásához szeretnénk hozzájárulni, am ik o r a kognitív tu dom ány egyik szakágat, a kognitív nyelvészetet elem ezzük. G o n d o latm en etü n k főbb állom ásai a következők: (i) Kiindulópontként elfogadunk egy az

autonóm ia-tézist alátám asztó javaslatot a kognitív tudomány kutatási keretére vonatkozólag (v o n E ck ard t, 1995), m ajd (ii) annak tarth ató ság át egy - az eckardti k eret kialakításában figyelem be nem v ett - m agát k o gnitivistának valló nyelvészeti elmélet segítségével teszteljük A m ennyiben ugyanis sikerül kim utatnunk a von E ck ard t jav aso lta feltevésháló m eglétét egy a m odell alapját alk o tó látáselm életektől (M arr, K osslyn) eltérő szaktudom ányban is, esetünkben Ray Ja c k e n d o ff koncep tu ális szem antikájában, úgy egyfelől független érvvel erősíthetjük a kognitív tudo m án y au to n ó m iáját, m ásfelől pedig igazolhatjuk a konceptuális szem antika kognitiv ista elk ö telezettség ét. E d dig a pontig az elvégzendő vizsgálódások eredm énye azonban m égis inkább csak tu d o m án y tö rtén e ti jelentőséggel bír: plauzibilissé tesszü k az autonóm ia tézist M indazonáltal a nyelvészet szám ára is fo n to s pozitív hozadékkal zárulhatnak fejtegetéseink, hiszen a jackendoffi szem antika alapján visszaigazolt (E N H ) ism ételten csak kiindulópont lehet, m égpedig (iii) kognitív és generatív nyelvészet mindmáig felettébb zavaros viszonyának tudományelméleti tisztázására is. E z utóbbi k érdéskörrel foglalkozik a dolgozat utolsó fejezete 8

2. A kognitív tu d o m á n y k u tatá si kerete9 A ( P l ) problém a vizsg álata szükségképpen m ódszertani fejtegetésekkel kell, hogy kezdetet vegye, m egvilágítandó, hogy mit is értsünk az E ck ard t által használt tudom ányelm életi rek o n stru k ció n , illetve, hogy m iként is alak íto tta ki az annak alapjául szolgáló m etaszintü fogalm i ap p arátu st. E nnek behatóbb vizsgálata szükségképpen tudom ányelm életi vizsgáló d áso k b a tork o llan a, s teljesen m ás irányba v e z e tn e .10 Rekonstrukción ezért a továbbiakban olyan

8 E z utóbbi problémát jelen dolgozatban nem áll módunkban teljes részletességgel tárgyaim, de megoldásának elvi útja m indenképpen felvázolható s Az itt következő fejtegetések von Eckardt eredményeinek ném ileg eltérő fogalomhasználatú Összefoglalásának tekintendők. Vö, uő.. 1995: 45-56, 10 M indenképpen kiem elendő azonban, hogy az itt felhasznált rekonstrukciós modell egy posztkuhmánus tudományképet involválnak, m elynek alapjait Laudan, 1977, és Lakatos Imre munkássága képezik. Ez utóbbi szerző tudom ányfilozófiai eszm éiről ad áttekintést Lakatos 1997.

160

A

K O G N IT Í V N Y E L V É S Z E T A U T O N Ó M I Á J A ?

(T R ) (i) tudományéIméleli módszert értünk, (ii) a m ely m etaszin tű fogalm i apparátus se g ítség év e l feltárja a z adott tárgytu d om ányos elm élet

kutatási k eretét" A kognitív tu d o m án y alapvető szerk ezete k övetk ező k épp en fest von E ck ardt felfogásában:

a

rekonstrukció

végeredm ényeként

a

2.1. A tá rg yterü let fe lte v é s e i (K T) A kognitív tudom ány k u tatási területe (K T ) az á tla g os, n orm ál felnőtt em ber k ognitív k ép ességei (K K ), m elyek ről feltesz i, h o g y azok (i) intencionálisak , a za z irányulnak valam ire, (ii) sik erességü k értékelhető , s ez szitu ációról szitu ációra változhat, (iii) de általában megbízhatók, és (iv ) produktívon alk alm azhatók , a za z korábban nem tap asztalt helyzetek b en is skerrel használhatók. (v ) Ezek a képességek egyfajta, az empirikus tudományok módszereivel feltárható rendszert alkotnak,

E feltevéseket k ü lönös hangsúllyal jellem zi p re teo retiku s voltuk, mivel a benne szerepelő olyan term inusok, mint 'intencionalitás' alulspecifikáltak jelen tésü k tekintetében, s több irányú interp retáció s leh ető ség et hagynak nyitva a tu d ó s szám ára. A (K T )-feltev ések et ezért előzetes m egfontolásoknak tek in th etjü k a k onkrét szaktudom ányos m odellek kialakításakor. A p reteo retik u s feltevések m ásodik cso p o rtját a m egoldandó problém ák alkotják, am elyek négy alap v ető k érd és form ájában foglalhatók össze, s ahogy az előzőek, a kogníció k utatásán ak eg észére jellem zők.

2.2. A kognitív tudomány négy alapvető kérdése (AK) A kognitív tu dom ány alapvető kérdései tkp. olyan nagy problém ahalm azokat takarnak, am elyek önm agukban is csupán részkérdések form ájában vizsgálhatók, s ezért az itt kö v etk ező - kérd ések form ájába ö n tö tt - problém ák egyúttal a kognitivisták 'vezértém áit' (Pléh, 1996) jelenítik meg. A z első kérdés így hangzik: ( A K ) ( A K I ) M iben is áll a z átlagos felnőtt azon (K K ) k o g n itív k ép essé g e , h o g y __________ ? (A K 2 ) H ogyan működrk a z átla g o s felnőtt em ber azon (K K ) k ogn itív k ép esség e, h o g y ______ 9 (A K 3 ) M iért rendelkezik a n orm ál felnőtt a zz a l a (K K ) k ognitív k ép essé g g el, h o g y _______ ? (A K 4 ) M ilyen viszon yb an áll a (K K ) k ogn itív k ép esség a z átla g o s felnőtt töb bi kognitív k ép essé g év el7

E zek a k érd ések szintén alulspecifikáltak, azaz csak az egyes szaktudom ányos elm életek fogalm i bázisáról felvetve képezhetik az em pirikus k u tatás tárgyát. A z első és a m ásodik kérdés szaktudom ányos v áltozatai alkotják a kognitivista k u tatás gerincét ( A K I) , (A K 2 ). A z elm e vizsgálatával foglalkozó k u tatások u gyanakkor nem csak arra kiváncsiak, hogy m iként

" A tudományelméleti rekonstrukció ezen általános meghatározása természeten több problémái is felvet. Ezek azonban részben más bonyolult és - m áig megoldatlan - tudományelméleti kérdések részeként fogalm azódnak meg, mint pl. az elm életek metaszintű lefordíthatóságának problémája, részben pedig irrelevánsnak tekinthetők ebben a kontextusban, mint pl. a használt metaszintű terminusok realizmusának kérdése.

161

C

satár

P

éter

funkcionálnak az egyes k ép ességek, hanem - alapvetően evolucionista elkötelezettségük folytán - arra is, hogy h ogyan és miből jö tte k létre ezek a képességek. E zt a tém akört fogalm azza m eg a harm adik k érd és (A K 3 ). A negyedik k érd és az elm e egységes voltának jelen ség ére utal (A K 4 ), d e arra is rám utat, hogy a k ognitív tudom ányban, centrális helyet foglalnak el az olyan problém ák, m elyek m egoldása csak interdiszciplinárisán , több tudom án y ág eredm ényeinek és m ódszereinek egyidejű és szisztem atikus integrációját követeli m eg. így például - hogy a nyelvészet terü letérő l vegyünk péld át - a lakoffi szem antika ugyan a lexém ák jelentésével foglalkozik, de ezek k u tatásáh o z elengedhetetlennek tartja a kateg o rizálásra irányuló pszichológiai k u tatáso k at (így m indenekelőtt R o sch eredm ényeit), m ivel úgy véli, a jelen tés ennek révén k eletk ezik .12 A kognitív tu d o m án y o k at azonban nem ez a k é t egyértelm űen preteoretikus feltevéscsoport külön b ö zteti m eg m ás, az elm ét vizsgáló tu d o m án y o s vállalkozásoktól (hiszen alulspecifikált v oltuknál fogva - akár behaviorista alapon is kutath atn án k a fenti k érdéseket), hanem azo k az ú.n. alapvető feltevések, am elyek m entén a ezek a problém ák értelm ezendők.

2.3. A z alapvető feltevések (AF) A ko g nitív tu d o m án y alap v ető feltevéseinek az a feladata, hogy produktív idealizációkkal és irányelvekkel lássák el a tu d ó st a problém ák m egoldásában, ezért von E ck ard t az alapvető feltevéseket m unkahipotéziseknek is nevezi. M int azt a k ö v etk ező k b en látni fogjuk, ezek a hipotézisek csak irányadóak, csupán behatárolják a m egoldási m ód jellegét, de mindig több m egoldási lehetőséget en g ed n ek meg. E nnyiben tehát ezek a hipotézisek is preteoretikusak. A p reteo re tik u sság pedig egyenes következm énye a kognitív tudom ányban jelenleg uralkodó elm életi pluralizm us H áro m ilyen alapvető feltevést kü lö n b ö zteth etü n k meg: (AF) (AF1) komputermetaforát (AF2) a reprezentációs hipotézist és (AF3M ) az ontológiai modularizmus feltevését. A k o m p u ten n etafo ra (A F 1 ) értelm ében az em beri elm e egy információ-feldolgozó program hoz hasonlatos, ami az agyban m int h o rd o zó b an található. E z - leegyszerűsítve a helyzetet - annyit jelen t, hogy az elm e bem eneti inform ációt dolgoz fel szim bólum ok form ájában, azaz tárolja és átalakítja azokat, s - az inform áció-feldolgozás eredm ényeképpen kim enetként ism ét csak inform ációt kapunk, m égpedig szim bólum ok form ájában. Ily m ódon a kognitív képességek az inform áció feldolgozására specializálódott folyam atokból állnak össze, s m int ilyenek m odellálhatok egy univerzális szám ítógéppel, am elyet eszm ei atyjáról és m egalkotójáról, A lán T uringról univerzális T uring-gépnek n ev ezn e k .13 E bben az értelem ben a k o m p u term e ta fo rán ak alapvetően két olvasata lehetséges: egy erő seb b , mely szerint az em beri elm e m űk ö d ése leképezhető valam ely program nyelven, azaz m esterséges intelligencia állítható elő, valam int egy gyengébb, am elyik a szám ítógépet az elm ek u tatásb an h asználható m odellnek tekinti, m ag át az em beri elm ét azonban nem tartja szám ítógépnek. M íg ez utóbbi esetben a k o m p u ter pusztán hasznos m odell, addig az első esetben egyértelm űen arról a tö rekvésről van szó, hogy szó szerint vesszük e m etaforát, ami így term észetszerű leg nem is m etafora többé - legalábbis a klasszikus blacki értelem ben véve -, hanem érvekkel és főleg szim ulációkkal alátám asztandó em pirikus hipotézis. M indkét törekvés jelen van a kognitív tudom ányban, s ezeken belül is to v áb b proliferálódik a helyzet azzal, ha 12 A lakoffi kogniüv szemantikához Isd. Lakoff, 1987. R övid összefoglalását és kapcsolódási pontjait a pszichológiához adja Kleíber, 1993. 13 Vö. Turing, 1950.

162

A

K O G N IT Í V N Y E L V É S Z E I

AUTONÓM IÁ JA?

rák érd ezü n k, p o n to san m it is értenek szám ítógépen és inform áció-feldolgozáson az ad o tt elm életi k e re tb e n .14 U g y anakkor le kell szögeznünk, hogy konnekcionizm us kom putacionalizm us k ettő sség e csak a szaktudom ányos elm életek szintjén jelenik m eg, s esetükben nem az elm e k u tatásának irányát m egszabó m etaszintű m etaforákról, hanem konkrét em pirikusan is tesztelh ető inform ációelm életi elgondolásokról van szó. A z általunk v álasztott elem zési szinten nem kell m agunkat elköteleznünk egyik felfogás m ellett sem , csu p án rögzítjük a szim bólum -felhasználó elm e hipotézisének tételét. Ily m ódon lehetővé válik az egyes k id o lg o zo tt elm életek szintjén m egjelenő sokszínűség (m ás értelm ezésben éretlenség) fogalm i kezelése: vagyis a pluralizm us csak a tárgytudományos, szinten jele n ik meg, a metaszinten

ugyanakkor mint puszta lehetőség tételeződik.15 A kognitív tudom án y o k m ásodik alapvető feltevésével, a reprezentációs hipotézissel (A F 2 ) nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel szinte m inden egyes irányzatnak saját elképzelése van arról, hogy az elm e m ilyen reprezentációkkal d o lg o zik .16 E zért ebben az esetben jól tesszük, ha nem pozitív kijelentés form ájában fogalm azzuk m eg e hipotézist, hanem inkább korláto zó jelleg ét em eljük ki, m iszerint a m entális reprezentációnak (i) rendelkeznie kell fiziká lis hordozóval, ami a m o d em tu d o m án y o k alapvetően em pirista beállítódására vezeth ető vissza M áso d so rb an a rep rezentáció (ii) struktúráját tekintve nem szabad hasonlósági viszonyt tételezni reprezentáló és reprezentálandó közölt, hiszen akkor a reprezentációk kicsiny ‘fe ste tt’ k ép ek lennének, am elyeket belső szem ünkkel kellene látnunk, ilyen szervünk azonban nincs U g y an ak k o r a reprezentáló és a reprezentálandó viszonyát tek in tv e - csakúgy mint a k o m p u term etafo ra értelm ezésében - a tárgyszintű elm életek különféle m egoldásokat preferálnak (pl F o d o r k ovariancia felfogása, vagy M illikan adaptációs felfogása). V agyis ez a feltevés is alulspecifikált. A harm adik alap v ető feltevés az ontológiai m odulanzm us tétele (A F 3 M ), am ely azt m ondja ki, hogy (i) A kognitív képességek (KK) modulok, am elyek et a z jellem ez , h o g y (ii) o ly an rendszerek, am elyek csak rájuk jellem ző reprezentációs form átum m al, illetve szab ályrend szerrel rendelkeznek, ezért autonóm rendszereknek tekintendők, am elyek esetenként almodulokra tagolódnak. (iii) A zonban e feltev és szerint ezen m od ulok a z em ber össz etett viselkedésének alap vető v ezérlő e g y ség ei, s m ivel egyszerre töb b k ép essé g is h aszn álh a tó , e m odulok ö sszed olgozn ak eg y m á ssa l, v a g y is interakcióba lepnek a viselk ed és s zerv e zése során. (iv ) A z interakció azonban e lő feltéte lez v a g y egyfajta átjárhatóságot b izo n y o s m od ulok között, va g y is pl. a reprezentációk leford íth atóságát, v a g y ép p en séggel a zt, h o g y a m od ulok akár 'bele is nyúlhatnak' m ás m od ulok m ű köd éséb e. Ezért a m od ulok

autonómiája relatív. (v ) A m oduloknak n eu ro ló g ia iig különféle területeknek feleltethetök meg az agyban , ezért jelleg ze tes agy i sérü lések esetén a k ép esség ek teljesítm én y e is változik. Ez utóbbi feltevés m etaforikus jellegére m ár utaltunk. Azt m ondja ki, hogy általában véve mint milyen inform áció-feldolgozó rendszert kell a tu d ó sn a k kutatnia az elm ét. A z elm e m oduláris 1'1 Az elm e mint m forn u ao-feld olgozó rendszer komputacionalista és konnekciom sta felfogásának jellegzetességeihez és különbségeihez ls d Fodor, 1987; Rumelhart-McClelland, 1986; Sm olensky, 1988; Pléh. 1997, a köztük lezajlott vitákhoz elsősorban Fodor-Phylyshyn, 1988, valam int Sm olensky, 1987, 15 A z elm e számitógépes-modelljének felhasználhatóságát m ég olyan kutatók sem tagadják, és tartják kifejezetten károsnak, akik maguk máskülönben ellenzik annak egyik fajtáját, a komputacionalista elképzelést, és nem is alkalmazzák e metaforát. Vö. pl LakofT. 1987: 338-343. 16 Az elm e reprezentációs felfogásáról kiváló áttekintést nyújt Sterelny, 1990

163

C

satár

P

éter

szerv ező d ésén ek tézisét sok k o gnitivista elfogadja, d e je le n tő s az ellentábora is. E z utóbbi állásp o n to t holistán ak n ev ezzü k , s mint egyenrangú alternatív álláspontot rögzítjük: (AF3H) (i) Az elme egységes, a kognitív képességek néhány általános érvényességű szervezöelv különféle szituációspecifikus megnyilvánulásainak tekintendők. (ii) Ezért a különféle képességek nem tekinthetők autonóm nak semmilyen értelemben, mivel pl. a neurológiai adatok holista apparátussal is kezelhetők. (iii) A módszertani moduiarizmus a tudományos eszköztár korlátozott voltából fakad, és abból nem vonhatunk le egyenes következtetést az elme szerveződésére nézve. A hólizmus ennek megfelelően erőteljesebb empirikus m int elméleti elkötelezettséget vállal föl. E k ét alternatív feltevés m indegyike irányadó m etaforaként alapjául szolgálhat különféle tá rg y tu d o m á n y o s elm életek kialakítása során, és különféle szaktudom ányos irányzatok létrejö tté h ez v ezeth etn ek (pl. holista vs. m odularista ny elv észet).17

2.4. A kognitív tudom ány kutatási stratégiája és m ódszertana (MF) A k o g n itív tu d o m án y k u tatási te re p e (K T ) teh át a kogníció, vagyis az átlagos norm ál felnőtt em b er kép esség ei (K K ), m elyeket a kognitivisták állítása szerint inform áció-feldolgozó (A F 1) és rep re zen táló (A F 2 ), holista, vagy m odularista alapú rendszerekként kell kutatni (A F 3 M ), (A F 3 H ). A k o g n itív tu d o m án y kutatási stratégiája abból áll, hogy az alapvető feltevések k ö sz ö n h ető en a k u tató k k reatív elm életalkotásának - valam ilyen tárgytudom ányos elm életben ö lten ek te ste t, am ely alkalm as arra, hogy tárg y tu d o m án y o s kérdésekké transzform álja az alap v ető kérdéseket. M ielő tt azo n b an továb b lép nénk a kutatási stratég ia bem utatásában, tek in tsü k át röviden, hogy m it is értü n k k ognitív képességen. A kognitív tudom ányban az inform áció-feldolgozás hárm as szak aszán ak m egfelelően m eg k ü lö n b ö ztetü n k bem eneti, kim eneti és tisztán m entális kép esség ek et. A kim eneti és a bem eneti képességek valahogy ‘k iérnek a világba’, mig a tisztán m entálisaknak k izáró lag m ár belső felhasználásra átalak íto tt inform ációkon kell bizonyos m űveletek et v égrehajtaniuk. A látás, vagy a hallás pl. bem eneti képességek, és mim ilyenek fizikai stim u lu so k at d o lg o zn ak fel - ak ár töb b szö ri áttétellel (transzdukció) - m entális re p re zen táció k k á (m ap p in g ).18 E zekkel a rep rezen táció k k al dolgoznak a tisztán m entális kép esség e k , am elyeknek m ind a bem enete, m ind pedig a kim enete m entális reprezentáció. A kim eneti k ép esség ek p edig - a k ár több közbülső állap o to t is igénybe véve - fizikai reakciót v áltan ak ki. E teljes k ö rt nevezzük széles értelem ben v ett inform áció-feldolgozásnak, Szűkebb értelem b en véve in fo rm áció-feldolgozáson a tiszta m entális képességek m űködését értjük, am elyet k ieg észítü n k a bem eneti oldalról szárm azó környezeti, illetve a kim eneti oldalról k ap cso ló d ó periférikus kom ponenssel. A k u tatás fókuszában term észetesen a központi, vagyis a szűkebb értelem ben v ett in form áció-feldolgozás áll, de az egyes képességeket m égsem red u k álh atju k erre az egyetlen ko m ponensre

n V élem ényünk szerint megkockáztatható az a predikció is, hogy az alternatív feltevések alapján kidolgozón elm életek élesebben szemben fognak állni egym ással, mint azok az elm életek, ahol a különbségek nem a m etaszintről eredeztethetek. V agyis a holista vs. modularista viták élesebbek leszn ek mint a komputacionalista vs konnekcionista viták. Ez utóbbi megállapítást tarthatóságát érveléstechnikái tanulmányokkal lehetne felülvizsgálni. 18 A témában klasszikus munkának tekinthető Marr, 1982, ahol a szerző a vizuális percepció komputacionalista elm életét fejű ki.

164

A

KOGNITÍV NY E LV ÉSZET A U T O N Ó M IÁ JA ?

A k utatási stratég ia (M F) nagy általánosságban abból áll, hogy az egyes képességeket m egvizsgáljuk kom po n en seik tekintetében, és azok kutatási lehetőségeit szám ba véve hipotéziseket fogalm azunk m eg. E zért ha a nyelvi kép esség eg észe alkotja a k u tatás alapvető tárg y át, m int pl. a kognitív nyelvészetben, ak k o r elő szö r is fel kell tárn u n k a nyelvi k épesség kom ponenseit, m ajd ezt k ö v ető en hipotéziseket kell felállítanunk (vagy k ölcsönöznünk m ás kognitív diszciplínákból) a nyelvi kép esség (i) környezeti, illetve (ii) periférikus kom ponenseivel kapcso lato san , valam int em pirikusan kellő m értékben alátám asztott hipotézisek et kell kid o lg o zn u n k a szükebb értelem ben v ett (iii) inform áció-feldolgozó kom ponensről is. A kognitív nyelvészet legtöbb irányzata ennek m egfelelően súlypontozva jelöli ki, hogy a nyelvi képességnek m ely szegm ensét, vagy szegm enseit kívánja vizsgálni, am ihez term észetesen erőteljesen tám aszkodik m ás - így főleg a kognitív pszichológia eredm ényeire. A kognitív tudo m án y k utatási stratégiáját kiegészítik általános m ódszertani elvek is, am elyeket itt m ost nem érintünk. E zek rögzítik, hogy az egyes képességek önm agukban is k u tath ató k (ezt m ondja ki a m ódszertani m odularizm us elve), de arra is figyelm eztetnek, hogy eközb en am ennyire csak lehetséges, a képességet széles értelem ben v ett kognitív képességként kell feldolgozni. A m ódszertani elvek - m égoly vázlatos ism ertetésével - lezártnak tekinthetjük a kognitív tudom ány k u tatási stratégiájának b em utatását, s rátérh etü n k arra a k érdéskörre, hogy m ennyiben beszélhetünk e kutatási keret jelenlétéről az egyes m agukat kognitivistának valló nyelvészeti irányzatok esetében.

3. A konceptuális szem antika k u tatá si kerete (EN H ) E zzel el is érkeztünk elem zésünk sarkalatos pontjához, hiszen e kutatási k eret feltárása, jelenlétének eld ö n tése d ö n tő jelen tő ség ű az autonóm ia-tézis szem pontjából. E gyfelől azért, m ert am ennyiben vissza tudjuk igazolni e háttérfeltevéseket az egyes kognitív nyelvészeti irányzatoknál, úgy ez egyben azt is jelenti, hogy sikerrel érveltünk a kognitív tudom ány önálló volta m ellett. U gyan ak k o r ezt a lépést, a háttérfeltevések explikálását, szükséges m egtennünk, ha a k ésőbbiekben kognitív nyelvészet és generativizm us viszonyának jellem zésével akaijuk tisztázni a kognitív nyelvészet státuszát. E helyütt nyilvánvaló o kokból nem tu d ju k áttekinteni m égcsak a legjelentősebb kognitív nyelvészeti elm életeket sem , úgyhogy m egelégszünk azzal, hogy ezek közül - későbbi problém ánk tükrében kissé tendenciózusan, m égis dem onstratív célzattal - az egyik ilyen irányzatot, Ja ck en d o ff konceptuális szem antikájának vizsgáljuk m eg alapvonalaiban.19 Jack en d o ff k onceptuális szem antikáját talán azzal lehetne a legtalálóbban jellem ezni, hogy elm élete egyfajta m o d u la risia rep rezen ta cio n a lizm u s20, mivel a nyelvi képességet k u tatv a abban különféle - fonológiai, szintaktikai és konceptuális - reprezentációkat k ü lö n b ö ztet m eg, am elyek tiszta form ában m indig egy m odulon belül lelhetők föl (szintaktikai m odul, fonológiai m odul, k onceptuális m odul), s ezeket a reprezentációkat az a d o tt m odulra érvényes szabályok rendszere illeszti egym áshoz. A különféle m odulokból szárm azó reprezentációkat pedig ún. korresp o n d en cia sza b á lyo k k ö tik össze, így keletkezhetnek kevert reprezentációk (pl. lexikai egységek), am elyek szintaktikai, fonológiai és konceptuális reprezentaciókat fognak össze.

A kognitív nyelvészethez áttekintő jelleggel lsd. Scbwarz 1992: valamint Osherson et al.. 1990,1. Language. :ű Jackendoff, 1996:96, es uő, 1997:21-47

165

CSATÁR PÉTER A m o d u lo k k ö z ö tt k itü n te te tt szerepe van a ko n cep tu á lis m o d u ln a k, mivel ide fut be és itt is táro lu n k m inden releváns inform ációt a világról, ezért a konceptuális szem antikában ez a m odul k épezi a v izsg áló d ás első dleges tárgyát. E m odul k itü n tettség én ek o k a abban keresendő, hogy innen szárm azik a nyelvi egységek jelentése. A tu d ás általában is reprezentációk form ájában áll ren d elk ezésü n k re ezen elgondolás szerint, és ezek k ö z ö tt a reprezentációk k ö z ö tt kell k eresn ü n k azo k at, am elyek a nyelvi kifejezések (szavak, m ondatok) szintaktikailag relevánsnak te k in th ető - jelentései. E zt fejezi ki JackendofF konceptuális szem antikájának m en ta lista p o sztu lá tu m a , m elynek értelm ében a term észetes nyelvekben a jelen tés olyan in fo rm áció stru k túra, am elyik m entálisan, vagyis rep rezentációk form ájában k ó d o lt21, s am elynek a k u tatását ő m aga egy szélesebb értelem ben v ett inform áció-feldolgozó m echanizm us, a kon cep tu alizáció vizsgálatában helyezi el. E zért is nevezi elm életét ko n cep tu á lis szem a n tiká n a k A m entalista posztu látu m azt m ondja ki, hogy a jelentés m entálisan rep rezen tált, m elynek k ettő s következm énye van: (i) egyrészt a reprezentációk szá m a vég es kell legyen, m áskülönben az ag y véges kapacitása m iatt nem tudná kezelni őket. M á sré sz t ezek n ek a rep rezen táció k n ak - vagy legalábbis egy részüknek - (ii) ta n u lh a tó n a k kell len n iü k, m áskülönben nem tu d n án k m egm agyarázni a m egjelenésüket. T ovábbi következm énye e nnek a feltevésnek, hogy a beszélő nem a 'valós világra' referál a nyelvi kifejezésekkel, hanem a m entálisan rep rezen tált világra (po n to sab b an a vizuális m odulban tárolt reprezentációkra, am elyek ily m ó d o n a koncep tu ális m odulban jelenlévő stru k tú rák k al együttesen képezi egy a d o tt lexém a jelen tését), vagyis olyan stru k tú rák ra, am elyeknek ily m ódon csak pszichés realitásu k kell legyen, s nem kell ő k et m ás értelem ben is valósnak tek intenünk.22 A jack en d o ffi k onceptuális szem antika a nyelvi kép esség egy szeletére koncentrál, a te rm észetes nyelvi kifejezések, szavak, m o n d ato k jelen tésén ek létrejö tté t és struktúráját vizsgálja, m elyek k u tatásáh o z elfogadja a rep rezen táció s hipotézist (A F 2 ), m égpedig egy m entalista p o sz tu lá tu m form ájában, hiszen a jelen tések et véges szám ú, az agyban tárolt rep rezen táció k k al azonosítja, am elyek bem eneti k ép esség ek - pl. hallás, látás - felhasználásával jö n n e k létre, és am elyeket az elm e a konceptuális rendszerben tárol, s dolgoz fel. A kérdés c su p án az, hogy a nyelvi kifejezések vizsgálatán keresztül hogyan ju th atu n k el a konceptuális stru k tú rá k szervezőelem eihez, s vajon m eg tu d ju k -e válaszolni azt a kérdést, hogy honnan vannak ezek a szervezőelem ek M ivel nem célom a konceptuális szem antika részletekbe m enő ism ertetése és kritikája, e zért csak azo k at az a sp ek tu so k at tárgyaltam , am elyek alapján eld ö n th ető , hogy a jackendoffi iniciatíva illeszkedik-e a kognitív tu d om ányok általános program jába, vagy sem. A válasz egyértelm űen igen, kell legyen, hiszen a kon cep tu ális szem antika k u tatan d ó tárg y terü lete egy k ognitív k ép esség (K K ), a kon ceptualizáció képessége, am elynek Ja c k e n d o ff elsősorban a struktu rális elem eit és azo k viszonyát m ás m o d u lo k h o z vizsgálja nyelvészeti elem zések form ájában, azaz arra az alap v ető k érd ésre keresi a választ, hogy (A K 3 ) H ogyan m űködik az átlag o s felnőtt em ber azo n ( K K ) kognitív képessége, hogy konceptualizál?, illetve a (A K 4 ) kérdéssel, azaz, hogy a kon ceptualizáció k épessége m ilyen viszonyban áll m ás, pl. a szintaktikai m odulban táro lt m o n d atalk o tás képességével, vagy a lexikon elem eivel. A m ikor Ja c k e n d o ff arra a szem antikai k érd ésre keresi a választ, hogy mi a jelentés, a k k o r annak vizsgálatát m ás, főleg észleléspszichológiai m egfontolások fényében, azo k at m integy kiindulási alapul választva végzi. A koncep tuális szem antika ugyanis egyértelm űen olyan elm efogalom m al operál, am elyet inform ációelm életi term inusokkal vél leírhatónak (A F 1 ), m iközben az elme és nyelvi k ép esség stru k tú ráját az ontológiai m odularizm us feltevésével kívánja m egragadni

21 V.ö. Jackendoff, 1988: 80 “ A jackendoffi elméletet a run' és a j o g igék kapcsán plasztikusan bemutatja Taylor. 1996

166

A

KOGNITÍV NYELVÉSZET AUTONÓMIÁJA?

(A F3M ), ahol a m odulokra jellem ző különféle reprezentációs form átum okat vél elkülöníthetni (AF2). Ja ck en d o ff u g y an ak k o r a legm esszebbm enőkig elfogadja a kognitív tudom ány általános kutatási stratégiáját és m ódszertani elveit is (M F). M indezek fényében m eg állapítható, hogy a konceptuális szem antika olyan eredm ényeket produkál, am elyek a kognitív tu d om ány m ár vázolt kutatási k eretének exp licit felhasználásával jönnek létre E bből az eredm ényből pedig egyenesen levonható az a k ö v etk eztetés, hogy a kognitív tudo m án y rendelkezik a fent vázolt kutatási kerettel, am elyről ily m ódon valószínűsíthetjük, hogy nem pusztán (tudom ány)elm életi k o n strukció, hanem valóban a k utatás m eg h atáro zó tényezője. A jackendoff! szem antika (E N H ) kutatási keretén ek b em u tatásak o r nem tö rek ed tem teljességre, így nem érintettem pl. az em pirikus kérdéseket, am elyeket a k onceptuális szem antika az alapvető kérdések és feltevések alapján alakított ki és helyezett a k u tatás fókuszába. M ásfelől nem tárgyaltam olyan szem antikai elm életeket, am elyek szintén a kognitív nyelvészet gerincét alkotják, így pl. L a k o ff és L angacker23 elképzeléseit fenti A fenti elem zések eredm énye ezért nem vihető m inden további nélkül a kognitív nyelvészet (E N H )-já n ak m eghatározásába, bár - m int azt az alábbiakban mi is tesszük - időlegesen felvállalható. E nnek értelm ét pedig az m otiválja, hogy ily m ó d o n lehetőségünk nyílik egy kérd és m egfogalm azására, am ely a generatív gram m atika és a kognitív nyelvészet viszonyát érinti

4. K ognitív nyelvészet versus generatív nyelvészet Fentebb azzal dem o n stráltu k a kognitív tudom ány egységességét, hogy kim utattuk, van olyan kognitivista elm élet, am elyben valóban ez a feltevésháló irányítja a kutatást. Á ltalánosságban ez azt jelenti, hogy egy tu d o m án y o s irányzat autonóm iájának szükséges kritérium át éppenséggel a kutatást vezérlő k eret létében jelö ltü k m eg.24 M ivel pedig van olyan kognitív nyelvészeti irányzat, am elyik rendelkezik ilyen kutatási kerettel, ezért - m u ta tis m u ta n d is - azt is valószínűsíthetjük, hogy a kognitív nyelvészet szintén rendelkezik egy rá jellem ző hipotézisrendszerrel, amely irányítja a kutatást. V agyis a kognitív nyelvészet ö n álló nyelvészeti irányzat. U gyanakkor nyilvánvaló, hogy ez az autonóm ia csak a k k o r tekinthető valódi önállóságnak, ha nincsen m ás olyan irányzat az a d o tt diszciplínában, am elyik szintén a szóban forgó ku tatási kerettel (E N H ) rendelkezik, de legalábbis elfogadja annak centrális téziseit. S éppen ez teszi esetünkben oly érdekessé a helyzetet. T ény ugyanis, hogy a generatív nyelvészet önm agát kognitivista irányzatnak fogja föl, sőt C hom skyt sokan egyenesen a kognítivizm us egyik alapító atyjának tartjá k ,25 T ovábbá azt is állíthatjuk, hogy a generativizm us m inden bizonnyal o sztja azo k n ak a háttérfeltevéseknek a legtöbbjét, am elyek a kognitív nyelvészetben is irányítják a k u tatást, hiszen pl. kö ztu d o tt, hogy a nyelvi képességet a kognitív nyelvészethez hasonlóan szintén m entális k épességként vizsgálja, s explicit m ódon m aga is m egfogalm azza azokat a k érd ésfelvetéseket, am elyeket a kognítivizm us négy alapvető kérdéseként jelöltünk meg: pl. hogy (A K I) M iben is áll az átlagos norm ál felnőtt azon képessége, hogy tud egy nyelvet9, vagy, hogy m iként is jö n létre ez a nyelvtudás, s a nyelv kifejlődésnek egyes szakaszai vajon milyen biológiai előfeltételek m ellett valósulhatnak m eg? A generatív gram m atika m aga is elfogadja m ind a kom p u term etafora egy gyengébb v áltozatát (AF1), m iszerint a nyelvi tudás 23 Vö. Lakoff, 1987., illetve Langacker, 1987. E z a felvétel azért szükséges és nem elégséges is egyúttal, mivel a tudományelméleti, de főleg történeti kutatások kimutatták a nem fogalmi szempontok jelentőségét a tudományban. A kognitív tudományt eddig m ég nem vizsgálták ebből a szempontból. A szociológiai faktorok szerpéről a tudományban lsd. Bloor, 1976. 25 Vö pl. Gardner 1985.

167

C

satár

P

éter

egy része szim bólum ok ko m p u tációját jelenti, így jö n n ek létre pl. m ondatok, m ind pedig a rep rezen tacio n alista feltevést (A F 2 ), és az elm e valam int a nyelvi képesség vonatkozásában ontológiai m o d u larista állásp ontot (A F 3 M ) képvisel R áadásul tö rtén eti értelem ben tulajd o n k ép p en a g enerativizm us m egjelenése ó ta beszélhetünk a nyelvészetben m entalista nyelvészetről. Am i pedig a g enerativizm us kutatási stratégiáját és m ódszertani elveit illeti, m indenképpen m egjegyzendő, hogy C hom sky m ár a leiró gram m atikák adekvátsági kritérium ai k ö z é is felvette az a d o tt gram m atika pszichológiai realitásának m érlegelését, és a m ódszertani m odularizm us híve M indez azt jelenti, hogy a generatív gram m atika kognitív nyelvészeti irányzat. Ezzel a d eklaratív kijelentéssel kap cso latban m égis nagyfokú bizonytalanság uralkodik - elég itt arra a vitára utalni, ami az első n em zetközi k ongresszus felhívásának k ö zzététele rob b an to tt ki néhány éve a L in g u ists L ist hálózati vitafórum án -, sőt a szakirodalom ban ism eretes olyan szerző , aki rövid időn belül k ét álláspontot is m egfogalm azott (S chw arz 1992, 1997). M ások csup án h angsúlyozzák a g en eratív és a kognitív nyelvészet különbségeit, m int pl. G eeraerts, vagy G ibbs (1 9 9 6 ), d e nem m u tatnak rá a kutatási keretben m eglévő k ö zö s vonásokra. M aguk a kognitiv isták , így pl. L a k o íf egyértelm űen am ellett tö rn ek lándzsát, hogy a generativizm ust, m ivel em pirikusan tarth atatlan vissza kell utasítani26, ami azért - valljuk m eg - túlságosan is erő s állítás. D e vannak olyan nyelvészek - ahogyan arra pl. G ibbs is utal -, akik éppenséggel a kognitív nyelvészet újd o n ság át kérdőjelezik m eg, s azt állítják, hogy a generativizm us ó ta kognitív a nyelvészet, az pedig, ami új eredm énynek állítanak be egyes szerzők, integrálhatók a generativ izm u s ad ta k eretek k ö zé.27 G en erativizm us és kognitivizm us viszonya tehát egyáltalában nem tisztáz o tt kérdés, a jelen tő sé g e m égis tag ad h atatlan , hiszen egy új nyelvészeti irányzat léte vagy nem -léte a tét. Mi a m ag u n k részéről a fentebb m ár vázolt tudom ányelm életi keretben látjuk azt az eszközt, am ellyel ez a problém a kezelhető, s ha m egelőlegezhetjük e vizsgálódás eredm ényét, akkor úgy fogalm azh atn án k , hogy itt két egym ással részben (pl a szem antika területén) rivalizáló irányza to t láthatunk, m e ly e k m indketten eg y ú.n. m entalista nyelvészeti p aradigm a örökösei, ahol a h a táro k a m egközelítés m ód szertan a m entén húzódnak: míg a generativista tradícióhoz ta rto z ó , vagy abból kinövő elm életek inkább a m odularista m egközelítést választják kiindulópontul (pl. az általunk is érintett konceptualista szem antika), s elkötelezetten form alisták, addig a m a kognitív nyelvészet fősodrába ta rto z ó elm életek, így L a k o ff kognitív szem antikája, vagy L an g ack er kognitív gram m atikája sokkal inkább a holista m egközelítés szószó ló i, s annak bizonyos k áros következm ényei m iatt elutasítják a jelen tés form alista m eg k ö zelítését.28 E tö résv o n alak feldolgozása, s a teljesebb kép m egrajzolása részletekbem enő tudom ányelm életi és nyelvészeti elem zéseket igényel.

26 Vö. Lakoff, 1991 21 Vagy éppenséggel a strukturális jelentéstanba. Vö Kiefer, prototípuselmélettel kapcsolatban, 28 E törésvonalak mentén jellem zi a helyzetet pl, Kiefer 1994,

168

2000

és

Coseriu.

2000

kritikáját

a

A

KOGNITÍV NY ELVÉSZEI AUTONÓMIÁJA?

Irodalom jegyzék B loor, D ávid 1976: K n o w led g e a n d S o c ia l lm a g ery, L ondon, R o utledge-K egan Paul. C oseriu , E ugenio 2000: S tru ctu ral sem antics and ’cognitve' sem antics, L o g o s a n d L an g u a g e 1, 19-42. v E ck ard t, B a rb ara 1995: W hat Is C ognitive Science?, C am bridge M ass., M IT P ress F o d o r, Jerry A. 1983: The M o d u la rity o f M ind, C am bridge M ass., M IT Press. F o d o r, Jerry A. 1987: P sych o sem antics, C am bridge M ass., M IT P ress F odor, Jerry A.-Phylyshyn, Z enon. 1988. C onnectionism and cognitive architecture. a critical analysis, C o g n itio n 28, 3-71. G ardn er, H o w ard 1985: The M in d 's N ew Science. A H istory o f th e C ognitive R evoiution, N ew Y ork, B asic B ooks. Gibbs, R aym ond W 1996: W h a t’s cognitive about cognitive linguistics?, in C asad, E ugene. H. szerk : C o gnitive L in g u istics in the R ed w o o d s (C L R 6), Berlin, N ew Y ork, M o u to n de G ru y ter, 28-53. G iere, R ichard 1988: E xp ta in in g Science: A C ognitive A pproach, C hicago, C hicago U niversity P ress Jackendoff, Ray 1988: C onceptual S em antics, in E co, U m berto et al. szerk.: M e a n in g a n d M e n tá i R ep resen ta tio n s, B loom ington Indianapolis, Indiana U niversity P ress, 8097. Jackendoff, R ay 1996: C o n cep tu al sem antics and cognitive linguistics, C ognitive L inguistics 7, 93-129. Jackendoff, Ray 1997: The A rch itectu re o f the L an g u a g e F a cu lty (Linguistic Inquiry M o n o g rap h 28), C am bridge M ass., M IT Press. K ertész A ndrás 1999: M eia lin g u istik, D ebrecen, L atin B etűk. K iefer Ferenc 1994: C ognitive Linguistics: a new paradigm ? L in g u istics in the M o rn in g C alm 3 , 93-111. K iefer F erenc 2000. J elen téselm élet (Egyetem i K önyvtár, Á ltalános N yelvészet), B udapest, M T A N yelvtudom ányi Intézet, Corvina. Kleiber, G eo rg es 1993: P ro to typ ensem antik: eine E in fü h ru n g (N arr Studienbücher). Tübingen: N arr. L angacker, R onald W. 1987: F o u n d a tio n s o f C ognitive G ram m ar L, T heoretical Prerequisities, S tanford, S tanford U niversity Press. L ak ato s Im re 1997: T u d o m á n yfilozófia írások, B udapest, Atlantisz. L akoff, G eo rg e 1987: W omen, F ire a n d D a n g ero u s T hings W hat C ategories Reveal about the M ind, C hicag o -L o ndon, U niversity o f C hicago Press. L akoff, G eo rg e 1991. C o g nitive v ersu s G enerative L inguistics. H ow C om m itm ents Influence R esults. L a n g u a g e a n d C om m unication 11/1-2, 53-62. L audan, L au d an 1977: P ro g ress a n d Its P roblem s: T ow ard a T heory o f Scientific G row th, B erkeley-L os A ngeles, U niversity o f C alifom ia P ress. M affie, Jam es 1995: N aturalism , Scientism and the Independence o f E pistem ology, E rken n tn is 43, 1-27. M arr, D ávid 1982: Vision: A C om putational Investigation intő the H um án R epresentation and P rocessing o f Visual Inform ation, San F rancisco, Freem an. M üller, Ralph-A xel 1991: D é r (u n)teilbare Geist. M odularism us und H olism us in dér K ognitionsforschung, B erlin-N ew Y ork, W alter de G ryuter. O sherson, D ániel N. et al. szerk.: 1990: A n In vitá lto n to C ognitive Science I - l I - i n . C am birdge M ass., M IT Press.

169

C

satár

Péter

P léh C sab a 1996 szerk.: A ko g n itív tud o m á n y (Szem eszter), B u d ap est, O siris-L áthatatlan K ollégium . P léh C sab a 1997 szerk.: A m eg ism erésku ta tá s eg y ú j ú tja : A párhuzam os feldolgozás, B u d ap est, Typotex. P léh C sab a 1998: B eveze té s a m egism eréstudom ányba, B u d ap est, T ypotex R um elh art, D ávid. E -Jam es E, M cC lelland-the P D P R esearch G roup 1986: P a ra llel D istrib u tin g P rocessing: E xp lo ra tio n s in the M icrostructure o f C ognition. I F oundations, C am bridge M ass., M IT Press. S chw arz, M ó n ik a 1992: E in fü h ru n g in die kognitive L in g u istik (U TB 1636), Tübingen, Francke. S chw arz, M ónika 1997: K ogn itive L inguistik? E ine S trasse in den G eist!, in K ertész A ndrás szerk.. M eta lin g u istik im W andel D ie ‘kognitive W en d e’ in W issenschaftstheorie und L inguistik, 19-29. S m olensky, Paul 1987: T h e co n stituent structure o f connectionist m entái states. A reply to F o d o r and Phylyshyn, S outhern J o u r n a l o f P h ilo so p h y 26, (Supplem ent) 137-161 S m olensky, P aul 1988: O n th e p ro p er treatm ent o f connectionism , B eh a vio ra l a n d B rain S cien ces, 11, 1-74. S terelny, Kim 1990 The R ep resen ta tio n a l T heory o f M in d , C am bridge M ass., Blackw ell. T ay lo r, John R. 1996: O n ru n n in g and jo g g in g , C ognitive L in g u istics 7/1, 21-34. T urin g , A lán M . 1950: C om puting M achínery and Intelligence, M i n d 59, 433-460. M agyarul Szalai S án d o r szerk.: A kibernetika klasszikusai, B udapest, G ondolat, 1964

170

A Z E L S Z Ó L Á S S Z E R E P E A D IS K U R Z U S B A N Iv a s k ó L ív ia

1.

Bevezetés

A z elszólás term inus több, egym ástól lényegesen eltérő értelem ben használatos a különböző tu d o m án y o k és a naiv nyelvhasználók körében E lőadásom célja az, hogy a kettő, illetve több résztv ev ő s verbális interakciókban előforduló elszólások term észetét elm életi nyelvészeti igénnyel iija le. A m ásodik rész a term inológiai k ü lönbségekre hívja fel a figyelm et a nyelvészeti és a pszichológiai irodalom ban A harm adik rész azt a pragm atikai elm életet m utatja be, m elynek segítségével az elszólás d iskurzusban b e tö ltö tt szerepe adekvát m ódon m egadható. A negyedik rész m utatja be az elszólás helyét a verbális m egnyilatkozások k ö zö tt, m ajd az ö tödik részben hétköznapi szituációkból v ett példákon illusztrálom a kom m unikáció, az inform ációközlés és az elszólás közti lényegi különbségeket, m elyek a relevancia-elm élet adta kognitív m egközelítéssel p o n to san leírhatók,

2.

A z elszólás m in t te rm in u s

A nem zetközi nyelvészeti m egközelítések a félrem ondást, rosszul ejtést, nyelvbotlást értik a slip o f the to n g u e avagy a m is-say, m is-spell, m isp ro n o u n ce term inusok alatt. (vö. D ascal, 1999). E zt az értelm ezést k ö v etik azok a m agyar k u ta tó k is, akik a nyelvbotlást vizsgálják (H u szár Á gnes, 1998), de a m egfigyelt esetek et elszólásnak nevezik E zek a m egközelítések a külön b ö ző perform ancia-hibákat sorolják egy cso p o rtb a, de m egfelelő elm életi h áttér hiányában a k ö ztü k m eglévő lényegi különbségeket nem képesek m egadni. A nyelvészeti szakirodalom és a pszichologia term inológiája külö n b ö ző k ép p en használja az elszólás szakkifejezést (Sigm und F reud például a nyelvbotlásokat a szem élyben lezajló lelki konfliktusok vagy öntud atlan kényszerek jeleinek vélte, és alapos pszichoanalitikus m agyarázato t ta rto tt szükségesnek velük kapcsolatban.) A pszichoanalitikus m egközelítés kívül esik vizsgálatunk tárgykörén. Az általam használt elszó lá s term inus leginkább azt a naiv értelm ezést igyekszik adekvát m ódon m egadni, ahol a hétköznapi szituációkban előforduló beszélgetésekben a n em akarta, nem szá n d éko lta m o n d a n i jelen tést értik az anyanyelvi beszélők elszóláson. A m agyar beszélt nyelvi kiko tyo g ta , illetve kisza la dt a száján kifejezések v oltak azok, m elyeket a vizsgálat adatközlői leginkább alkalm asnak találtak az elszólás szinonim m eghatározására. A z am erikai angol nyelv pedig a b lu n d er szóval adja vissza az elszólás szándékolatlanságát. (A z angol term inus m egtalálásában k ö szönöm Fenyvesi A nna segítségét.)

17 1

íva skú

3.

L ívia

A relevancia-elm élet

Az a m egközelítés, mely a m unkám elm életi keretéül szolgál, S perber és W ilson (199 5 ) relevanciaelm élete E z az elm élet az em beri m egism erés felől vizsgálja a kom m unikációt E lnevezése abból az alapgondolatból szárm azik, hogy az em berek csak a szám ukra v árh ató an releváns inform áció interpretálására fordítanak energiát, és a partnerük felé is olyan inform ációt igyekeznek közölni, m elyet relevánsnak tartanak a m ásik szám ára A relevancia m érték e a fizikai inger, mint stim ulus feldolgozására fordított m űveleti erőfeszítés és az elért kontextuális hatás ism eretében adható meg. M inim ális m űveleti erőfeszítés árán, m axim ális kontex tu ális hatás elérése jelenti a m axim ális relevanciát A társas em beri viselkedés előfeltétele az a szándék, hogy a ún kezdem ényező interperszonális k ap cso lato t kíván létesíteni A társas em beri v iselkedéseket két cso p o rtra oszthatjuk aszerint, hogy a parnerek Közúl az egyiknek, a kezd em én y ező n ek szándékában áll-e valam it nyilvánvalóvá tennie a másik szám ára, vagy sem H a igen, a k k o r osztenzív viselkedésről beszélünk A z oszten ziv viselkedés során a kezdem ényező azzal egyidejűleg, hogy valam ilyen stim ulussal m egv álto ztatja leendő p artn ere fizikai k ö rnyezetét, felkelti a figyelm ét azért, hogy nyilvánvalóvá tegyen valam it a szám ára N yilvánvalóvá tenni: valam ilyen (bárm ilyen) inform áció b irto k áb a ju tta tn i valakit (Sperber-W ilson, 1995,49), /E gy feltevéshalm az a k k o r és csak a k k o r nyilvánvaló egy "t" időpontban egy individum szám ára, ha az individum képes ezt a feltevéshalm azt a "t" id őpontban m entálisan reprezentálni, és ezt a reprezentációt, igaznak, vagy valószínűleg igaznak elfogadni (S perber-W ilson, 1995,39) / A figyelem felkeltés azért nélkülö zhetetlen, hogy a p artn er felism erhesse, hogy szám ára akarnak nyilvánvalóvá tenni valam it, de a figyelem felkeltés és az adott inform áció nyilvánvalóvátétele tö rté n h e t ug y an azo n fizikai stim ulus segítségével is O szten zív viselkedése során a kezdem ényező valam ilyen inform ációt akar nyilvánvalóvá tenni a p artn ere szám ára Azt a szán d ékot tekintjük S perber és W ilson (1 9 9 5 ,5 8 ,6 1 ) term inológiáját k ö v etv e inform atív szándéknak, mely az inform áció nyilvánvalóvátételének a szándéka K om m unikáció csak ak k o r jö h e t létre, ha a kezdem ényezőnek kom m unikatív szándéka is van, vagyis olyan szándéka, hogy az inform áció nyilvánvalóvátételén túl az is nyilvánvalóvá váljék, hogy ezt az inform ációt közölni akarta H a csak inform atív szándékkal rendelkezik, akkor inform ációközlésről beszélünk, mely nem csak p ropozícionális inform áció közlését jelenti, hanem például valam ilyen érzelm et, hangu lato t, attitű d ö t stb is közölhet a kezdem ényező kom m unikatív szándék nélkül Például, ha valaki félig behú n y t szem m el hallgatja kissé hosszúra nyúlt elbeszélésünket, az arról a k ar inform álni bennünket, hogy lassan befejezhetnénk m ár, de m ég véletelenúl sem akaija nyilvánvalóvá tenni szám unkra, hogy neki ilyen inform atív szándéka volt felénk P ersze, ez az eset nem azo n o s azzal, ha valóban fáradt, és m inden inform atív szándék nélkül csukódik be a szem e D e attó l az esettő l is el kell különítenünk, am ikor a v onaton ülve látunk a kocsi m ásik részéb en egy elcsig ázo tt em bert, aki m ár észrevehetően unja u tazó társa m ondandóját Neki sem m ilyen szán d ék a sincs felénk, így az a felism erés, am it róla tettu n k csupán észrevétel volt Inform ációt közölni lehet kódhasználat segítségével és anélkül is A z előbbi példák közül az első egy konvencionális nem verbális kód egyik elem ének segítségével zajlott a felig behunyt szem fárad tság o t jelent.

172

A Z ELSZÓLÁS SZEREPE A DISKURZUSBAN

L ássunk egy példát a verbális kód segítségével történő, kom m unikatív szándék nélküli inform ációközlésre is A nagym am a látogatóba érkezik a kisunokájához A gyerek az édesapjával várja a nagyit M íg a gyerek a k apott ajándékokkal van elfoglalva, az édesapja — úgy, hogy azt a fia is jó l hallhassa — m egdicséri őt a szép bizonyítványáért a nagyinak. A nagyi felé ez a m egnyilatkozás kom m unikáció, de a gyerek felé csak inform ációközlés, hisz az apa nem ak arta nyilvánvalóvá tenni a gyerek szám ára az inform atív szándékát V égűi lássunk egy példát arra is, hogy m iként lehet inform ációt közölni olyan viselkedéssel, ami nem jel, vagyis nem elem e egyetlen kódnak sem A feleség tudatni szeretné a férjével, hogy mit vásáro lt, m ert m ár sok összetűzésük szárm azott az egyre fogyó fizetés körüli gondokból Azt azonban nem ak aija férje szám ára nyilvánvalóvá tenni, hogy ő el akar szám olni a pénzzel, es ezért "ottfelejti" a k o nyhaasztalon a vásárolt árukat. A bban az esetben, ha a kezdem ényezőnek kom m unikatív szándéka is van, kom m unikációról beszélünk S perber és W ilson (1 9 9 5 ,6 3 ) alapján kom m unikáció az, am ikor a kom m unikátor (kezdem ényező) létreh o z egy stim ulust, am elynek segítségével mind a kom m unikátor, m ind a kom m unikációs p artn er szám ára kölcsönösen nyilvánvalóvá válik a kom m unikátor azon szándéka, hogy a létreh o zo tt stim ulussal a kom m unikátor nyilvánvalóvá akar tenni a kom m unikációs p artn er szám ára valamilyen inform ációt E z a stim ulus lehet egy kó d eleme, ek k o r jelrő l van szó L étezik jelrendszeren alapuló, és nem jelrendszeren alapuló kom m unikáció is. Az utóbbi például az, am ikor a m egrendelő elm egy az asztaloshoz, hogy m egérdeklődje, kész lesz-e időre a kért szekrényajtó A z asztalos válaszként felemeli b ek ö tö zö tt kezét Ebből a jelzésből a m egrendelő szám ára nyilvánvalóvá vált, hogy az asztalos azt akarta tudatni vele, hogy beteg kézzel nem tu d dolgozni, így az ajtóra m ég várni kell. A jelren d szeren alapuló kom m unikáció fajtáit is két cso p o rtra különíthetjük el aszerint, hogy a jelren d szer, m elynek segítségével a kom m unikáció zajlik, verbális, vagy nem verbális A jelren d szeren alapuló, de nem verbális kom m unikációs fajták k özé sorolhatjuk például az indiánok fustjelek segítségével tö rté n ő kom m unikációját, a siketném ák lexém ákat helyettesítő jelrendszerének h asználatát, a konvencionális gesztikulációt pl Nana! - intő jel, vagy az au tó so k által használt kézjel a rendőri ellenőrzésre vonatkozóan A verbális kom m unikáció során az a stim ulus, m elynek segítségével a kom m unikátor kölcsönösen nyilvánvalóvá teszi azon szándékát, hogy nyilvánvalóvá kíván tenni valam it partn ere szám ára egy verbális jel, valam ely term észetes nyelv egy eleme

4.

Egy

interakcióban

elhangzó

m egnyilatkozásról

m iként

d ö n th ető

el,

hogy

k o m m u n ik á c ió volt-e, vagy sem ?

A kom m unikáció és a nyelvhasználat különbségére azoknak a szituációknak a tanulm anyozása alapján figyelhetünk föl, am elyekben a nyelvet nem kom m unikatív céllal használjuk. Ilyenkor a nyelvhasználó gyakran önkéntelenül, nem kom m unikatív céllal használ verbális jeleket érzései, indulatai, stb kifejezésére Például feljajdul vagy károm kodik egy szerencsetlen tö rtén és hatására. V agy vegyük a kö v etk ező p é ld á t1 V alaki m ár jó néhány perce igyekszik felbontani egy üveg cseresznyebefőttet, am ikor sikerül neki, öröm ében felkiált N a vég re' H asonlóan nem kom m unikatív célú használatai a nyelvnek azok a funkciók sem, m elyeket N ida (1990, 37-38) expresszív, illetve kognitív funkcióknak nevez E zekben az

173

Iv

a

'

kó

L

ívia

esetekben a kom m unikációs p artn erre azért nincsen szükség — elem zi N ida cikkét N ém eth T (19 9 1 ) — , m ert az expresszív funkció során, a fentebb em lített példához hasonlóan, a beszélő csak ö nm aga szám ára fejezi ki nyelvi form ában érzelm i kitörését A kognitív funkció során pedig a nyelvet az ú n belső beszédre, gon d o lk o d ásra használja B ierw isch (1980, 3-4) úgy bővíti a nem kom m unikatív nyelvhasználat eseteit, hogy a hangosan való g o ndolkodást, a nyelv külső m em óriaként való h asználatát (pl feljegyzések készítésekor), az em lékezés során, a játék o k b an , álm okban, álm odozáskor, pszicholigvisztikai kísérletekben m egjelenő nyelvhasználatot sem sorolja a nyelv kom m unikatív funkciójának körébe

A verbális nyelvhasználat m egnyilatkozásait aszerint is m egkülönböztethetjük egym ástól, hogy interakcióban fordulnak-e elő, vagy sem Az interakcióbeli m egnyilatkozások is többfélék lehetnek aszerint, hogy kom m unikatív nyelvhasználatról, inform atív nyelvhasználatról, vagy egyéb m ás interakcióbeli nyelvhasználati form áról van-e szó, például elszólásról

T ehát, nem azo n o síth atju k a nyelvhasználatot a kom m unikációval, m ert a nyelvet nem csak kom m unikatív célból használjuk A verbális m egnyilatkozásokra v o n atk o zó an álljon itt egy összegző táblázat a nyelvhasznalat lehetséges form áiról

verbális nyelvhasználat

inform atív kom m unikatív egyéb nyelvhasználat nyelvhasználat form ák

5.

Az elszólás szerepe a diskurzusban

A z elszólás olvan verbális m egnyilatkozási form a, ahol a beszélő többet közöl annál, m int am ennyit szándékában állt volna közölni verbális kom m unikációja során N em a grice-i m ennyiségre v o n atk o zó m axim át sérti tehát, hanem inform atív szándék nélkül inform ál A beszélő verbális m egnyilvánulása rokon az érzelem kifejező funkciójú, nem kom m unikatív m egnyilatkozásokkal, ám lényegesen különbözik azoktól abban, hogy itt jelen van egy partner, akinek az elhangzott inform áció m axim álisan releváns inform áció E z az eset az elszólás Az ehhez h asonló esetekben olyan interakcióbeli nyelvhasználatról van szó, ahol az elhangzó verbális m egnyilatkozások egy diskurzuson belül vannak ugyan jelen, de nem képezik részét az interakcióban létre jö v ő kom m unikációnak

174

A 7 ELSZÓLÁS SZEREPE A DISKURZUSBAN

5.1.

E lszó lá s k é t résztvevős d isk u rzu so k b a n

A zokban az interakciókban, ahol a résztvevők szám a kettő, az elszólás a jelen levő egyetlen p artn er szám ára m axim álisan releváns V együnk egy két résztv ev ő s példát! (1) K ét kolleganő beszélget a munkahelyi büfében Egyikük férjéről (Jancsiról) k ö ztu d o tt, hogy m egcsalja a feleségét, de erről az asszony mit sem sejt. B eszélgetés közben épp a férfi-női k apcsolatokról folyik a szó, am ikor a m ásik hölgy m egszólal:

— Na, azért a Jancsi sem hagyja veszni a j ó falatokat. E bben a diskurzusban a beszélő m egnyilatkozása attól elszólás, hogy neki nem állt szándékában nyilvánvalóvá, illetve részben nyilvánvalóvá, részben kikövetkeztethetővé tennie azt az inform ációt, hogy p artnerét esetleg m egcsalja a férje. E zeknek az előfordulásoknak a jellegzetességét az adja m eg, hogy gyakran a nem verbális jelek használata teszi egyértelm űvé — kölcsönösen nyilvánvalóvá— az elszólás szándékolatlanságát T ovábbi érdekes eredm ényeket igér azoknek az interakcióknak az elem zése, ahol a verbális és nem verbális nyelvhasználat közti további különbségekre és alá-, fölérendeltségi viszonyokra nyerhetünk hasznos inform ációkat

5.2.

E lszó lá s k e ttő n é l több résztvevős d isk u rzu so k b a n

A kö v etk ező négy résztvevős szituációban csak három nyelvhasználó m egnyilatkozásai hozzák létre a diskurzust az (f) m egnyilatkozást követően, a (h) m egnyilatkozás azonban a kom m unikátor szándékainak ellenére m axim álisan releváns a szituációban szintén jelen levő kisfiú szám ára R óla — mint hallgatóról — m integy m egfeledkezik a beszélő.

(2) a b c d e f g h

í j

— Gyere, la b d á zzu n k 1— hívja a vendég kam asz a háziak kisfiát — Jó. E s m é g leg ó zu n k is. ugye 7 — kérdi a kisfiú — Hát. persze. K özben belépnek a szobába a házigazdák is, a kisfiú szülei — De jó k e d v ü e k v a g y to k 1 — állapítja m eg az anya Labdázunk. — szól a kisfiú — R ég en já tszo ttá l m á r ennyit. ig a z ? — kerdezi az apa a vendégtől — Hát, rég. A legtöbb időm ilyesm ire m in d ig a két ünnep között van, m ert karácsony elő tt m in d ig e l vagyok fo g la lv a az a/andékvásárlással, m e g a csom agolással. — hangzik a válasz — Hmm. — fúrcsálkodik az apa csendesen —Ja, ezt nem kellett volna. — m ondja észbe kapva a vendég

kam asz

Iv

askó

L

ívia

H a a kam asz vendég és a kisfiú, mint p artnerek szem pontjait vesszük figyelem be, m egállapítható, hogy a (h) A legtöbb időm ilyesmire m indig a két ünnep között van, mert

karácsony előtt m indig el vagyok fo g la lva az ajándékvásárlással, m eg a csomagolással. m egnyilatkozás azért nem tek in thető kom m unikációnak, sem szándékos inform ációközlésnek, m ert a b eszélőnek sem kom m unikatív, sem inform atív szándéka nem volt partnere felé A zaz a k am asz fiúnak nem v olt szándékában közölni a kisfiúval azt az inform ációt (inform atív szándék hiánya), hogy a karácsonyi aján d ékokat m aga veszi m eg, és nem a Jézuska hozza, ahogyan azt a kisfiú hiszi, és így ezt a szándékát sem akarhatta nyilvánvalóvá tenni (kom m unikatív szándék hiánya) A szülők, mint a diskurzusban szereplő p artnerek felé azonban ugyanez a m egnyilatkozás kom m unikáció V alójában az tö rté n t, hogy a kam asz beszélő m egfeledkezett arról, hogy az általa létrehozott verbális stim ulust egy olyan szem ély is interpretálni fogja, akinek az elhangzott m egnyilatkozás a ttó l m axim álisan releváns, hogy olyan inform ációt tesz részben nyilvánvalóvá, részben k ik ö v ezteth ető v é, am it a kam asz fiúnak nem állt szándékában nyilvánvalóvá tenni A tö b b résztv ev ő t szám láló interakciók jelen lévő tagjait a verschuereni term inológiát k ö v etv e (V ersch u eren , 1987) m egkülönböztethetjük aszerint, hogy a diskurzus aktuális m egnyilatkozását létreh o zó beszélőn kívül a hallgatók milyen m inőségben részesei az interak ció n ak cím zettek, hallgatók, avagy kihallgatók (a kihallgatóról 1 m ég V erschueren, 1 999:82-87, Ivaskó, 1997) A felsorolt szerepek a diskurzus során ak ár m egnyilatkozásról m egn y ilatk o zásra válto zh atn ak M int például a (2)-ben, ahol a kisfiú az interakció első részéb en a beszélő (b, e) m ajd a cím zett (a, c, d) szerepét tölti be A z apa (f) m egnyilatkozását k ö v ető en azonban a kisfiú a kom m unikációban m ár nem vesz részt, nem partnere a kom m unikáció cím zettjeinek, hanem szám ára m ég csak inform ációközlésnek sem tekinthető az, hogy hallg ató k én t interp retálja az (f, g, i, j) m egnyilatkozásokat A (h) esetében azonban úgy van jelen hallgatóként, hogy a beszélő által közölt inform áció maxim álisan releváns szám ára anélkül, hogy nyilvánvalóvá ak arta volna tenni ezt az inform ációt szám ára a beszélő A z ad atg y ű jtés m egfigyeléssel és kérdőív kitöltetésével is kiegészült A m egkérdezettek m ind (húsz, nem nyelvészet szakos) egyetem i hallgatók voltak, akiknek az volt a feladatuk, hogy saját korábbi d iskurzusaikból írjanak le egy-egy elszólást tartalm azó példát A z utóbbinál a m eg k érd ezettek vélem énye szerint az m ondható el, hogy gyakrabban voltak részesei több résztv ev ő s szituációban előforduló elszólásnak, m int két résztvevős interakcióban m egjelenőnek E nnek a két résztv evős diskurzusokkal szem beni gyakoriságnak az o k a az, hogy az interak ció b an jelen levők szerepei a létszám ukkal arányosan nagyobb variabilitás szerint v álto zh atn ak , és így az egyes m egnyilatkozások o k o zta kontextuális hatás is nehezebben m egjó so lh ató v á válik a beszélő szám ára

6.

Ö sszegzés

A z egy disk u rzu so n belül előforduló különböző verbális m egnyilatkozási form ákról m egállapítható, hogy egym ást k ö vetően lehetnek ugyan jelen a beszélgetésben, de nem mindig képezik részét az interakcióban lé tre jö v ő kom m unikációnak H a a d iskurzusban a beszélő szerepét b etö ltő szem ély úgy hoz létre verbális m egnyilatkozást, hogy közben sem inform atív szándéka, sem kom m unikatív szándéka nincs az interak ció (valam ely) résztvevője felé, a k k o r jö n létre elszólás, mely olyan verbális m egnyilatkozási form a, ahol a beszélő többet k özöl annál, m int am ennyit szándékában állt volna közölni verbális kom m unikációja során

176

A Z ELSZÓLÁS SZEREPE A DISKURZUSBAN

Ir o d a l o m

B ierw isch, M 1980: Sem antic S tructure and Illocutionary F orce, In: Searle, J R — K iefer, F — Bierw isch, M (eds ), Speech A ct Ih e o ry a n d P ragm atics D Reidel, D ordrecht D ascal, M 1999 Som é questions about m isunderstanding, .Journal o f P ragm atics, 31 753— 762 H uszár A 1998. Az elszólásról m ásképpen előadás a B eszédkutatás c konferencián, B udapest Ivaskó L 1997 A sikertelen kom m unikáció relevancia-elm életi m egközelítése, P ályázat a M T A Szegedi T erületi B izottságának kiírására, M s , Szeged N ém eth T E 1991: A m egnyilatkozás-típus elm életi kérdései és a szóbeli diskurzusok m egnyilatkozás-példányokra tö rtén ő tagolása, K andidátusi értekezés, Szeged Nida, E A 1990 T he R ole o f R hetoric in V erbal C om m unication, Lxmgiiage a n d C om m unication 10., 37-46 Sperber, D -W ilso n ,D 1995 R e/evance. C om m unication a n d co g nition, 2nd ed Basil B lackw ell L td , O xford V erschueren, J F. 1987: Pragm atics, m etapragm atics and intercultural com m unication, In tern a tio n a l P ra g m a tica l A sso cia tio n W orking D o cu m en t 1 A ntw erpen, 1989 V ershueren, J F 1999 U n d erstanding P ragm atics, U nderstanding L anguage Series, A rnold, L ondon— N ew Y ork

177

K észítette a JA T E P ress 6 / 2 2 S zeged, P ető fi S á n d o r s u g á rú t 3 0 - 3 4 . F elelős k iad ó : D r. K en esei Istv á n eg y etem i ta n á r, A n g o l-A m e rik a i In té z e t F elelő s v ezető : S ző n v i E telk a k iad ó i fő szerk esztő M é re t: A /5 , p é ld á n v sz á m : 1 0 0 , m u n k a sz á m : 1 3 6 /2 0 0 0 .

L i n g D o k 1. Szerkesztette: Szécsényi Tibor

Recommend Documents