KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. A VIRÁGOK ÉS A ROVAROK

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

M e g j e l e n i k m in d e n h ó n a p io -ik én , l e g a l á b b is 2 , /a n a g y n y o lc z a d ré t

ív n y i

ta rta lo m m a l r id ő n k é n t fa m e tsze tű á b r á k k a l i l lu s z tr á lv a .

XIX. KÖTET.

TERMESZETTUDOMANYI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KÖZÉRDEKŰ

ISM ERETEK

TER JESZTÉSÉR E.

1887. JÚLIUS

E fo ly ó ira to t a tá r s u la t ta g ja i az

év

d íj f e j é b e n k a p j á k ; nem

ta g o k részére

a 3 0 — 33 ív b ő l áU ó e g é s z é v f o ly a m e lő fiz e té s i á r a 5 f o r i n t .

215.,■ FÜZET..

A VIRÁGOK ÉS A ROVAROK. Korán reggel gyenge felhők szakadásain küldi melegítő su garát az ünnepies csendben nyugvó szép természetre a N a p ; ébredezik az élők világa. A mint halványodik a kelet pírja, elvonul nak a felhők, világosodik a táj s jótékony m eleg árad szét a har mattól ragyogó sima r é te n : lassan megélénkül az é l e t ; tarkábbá válik a mező ; 'a virágok sorba nyiladoznak és kitárják, szirmaik pom páját: látogatást, fürge népet várnak. Nem is várnak sokáig : itt-ott mutatkozik egy-egy méhecske; a nagy dongóméh m ély han gon zümmögve száll ide-oda; a legyek tarka serege is repked ke resztül kasul a napsugarakban; itt sietve iramlik egy-egy bogár, ott a hosszúlábú szökcse ugrik nagyokat a dús legelőn; elhagyják éjjeli nyugvó helyüket a röpke pillangók is, repesve szállnak virág ról virágra. Még álmosan repül a czitromlepke (G onopteryx. rham'ni)> majd ráül a Scabiosa n agy fészkes virágjára és m élyéből szívja hosszú nyelvével a mézet. Társul szegődik hozzá a nyugtalan bogáncs* lepke ( Vanessa carduí) meg az ezüstös A rgynnis, az ékes pávaszem,, a fecskefarkú lepke, a közönséges fehér pillangók s ellepik a bo gáncs virágfejeit, édes nedvet, mámort szívnak belőlük. A mezei zsálya (Salvia pratensis) és a holt csalán (Laniium) kimagasló szárán hordja ajkas virágait. Az előbbié sötét lilaszín ben, lepihenésre való alkotással hivogatja, s édes illatával k ecseg teti a repülő méhet; búgva közeledik felé a földi dongóméh {Bőmbús terrestris), ráül, kelyhébe dugja fejét, h ogy mézet nyaljon, az után más virágra s z á ll; a rovarok nagybőgősé, a kerti dongó méh (.Bombus liortorum) az ökörfarkkóró ( Verbascurn phlom oides\ feltűnő virágjától elcsábíttatva, azt látogatja meg, azután virágporos háttal elhagyja, egyet zúg és más virágot kutat meg. A lóherén csak úgy hemzseg a sok v e n d é g ; egyik megy, másik jő. A kék búzavirág megremeg, mikor nagy sebesen rá-rácsap a dongólégy egy-egy kis raja, mintha kergetnék egymást. Erdő szélén áll a csipkebokor; hajló ágán számos virág árasztja édes illatát; ezt is Természettudományi Közlöny. XIX. kötet. 1887.

*^


274

LENDL ADOLF

sok bogárka, sok apró méh kedveli. Az ernyős virágok bódító illata messze terjed a réten és oda vezérli a sok pillangót, bogarat, méhet; az aranyos virágbogár ( Cetoniá aurata) hamar megérzi és nagy lármásan telepszik rá a fehér v irá gra;' odatart a kék dongó is (Xylocopa violaced), mérgesen zúg és elijeszti róla a szende pil lét, s a sok apró méh meg lég y is felrebben, hogy más virágon keresse meg mindennapi kenyerét. Ilyen az élet a mezőn, a réten, a hegyoldalon, a patak mel lett, az erdő szélén, fán, bokron, mindenütt, a hol virág van. Minden virág száz meg száz látogatót fogad és egy-egy rovar száz meg száz virágon is üdül. És alig van virág, mely szívesen ne várná a vendéget; egyik pompás színével, másik illatával, édes .méznedvével, vagy alkalmas nyugvóhellyel kinálja, csalogatja őket. -S_ a vendégek természetesen nem késnek. Vájjon miért ? Megtudjuk mindjárt. Minden élő lénynek két főfeladata v a n : fentartani saját magát és szaporítani faját. A növény is élő lé n y : táplálkozik; a felvett anyagokat saját testévé alakítja, növekedik, szaporodik és e tekintetben a sokféle állapotokhoz bámulatosan alkalmazkodik. A felsőbbrendű növények főképen m agvak létesítése által tartják fen és szaporítják fajukat. A m agvak a virágokban képződnek, mikor , a termékenyítés végbem egy. És ebben a fon tos élettani mozzanatban van a rovaroknak szerepök, ennek a m eg valósulására van irányozva mind az a berendezés, a melyekről e sorokban beszélni akarunk. Ezért tárják ki vendégszeretettel a növé nyek virágjaikat a rovaroknak, ezért kínálják őket édes mézzel, va g y kecsegtetik a méznek legalább szép reményével, és csalogat ják őket pompájukkal. D e miért és mennyiben szükséges itt a rovarok közreműködése, v a g y rovarok nélkül nem hozhatna magvakat a növény? Kisértsük m eg a feleletet. Nézzünk iheg egy-két virágot közelebbről, hogy részeit ismerve, először magáról a virágról alkossunk helyes fogalmat. A virágnak legszembetűnőbb része a párta (i., 2. és 4. ábra a), melyet rend szerint több, körben álló levél a lk o t ; e leveleket szirmok-nak neve zik. A sziromlevelek alján van gyakran m ég egy, apróbb, kevésbbé feltűnő levélkékből alkotott levélkör, a csésze vagy kehely (4. ábra b)r melynek levelei leginkább zöldek. A párta rrfeg a kehely nem igen fontos részei a virágnak, csak buroklevelek, melyek a fontosabb, a lényeges részeket takarják: a porzókat és a term őt (1. és 2. ábra c és d). Mivoltukra nézve, ez<ík is levélképletek. A porzók a szirmokon belül eg y va g y több körben álln ak ; alsó részök vékony, hosszú,


A V IRÁ G O K ÉS A RO V AR O K .

275

szálalakú; ez a porzó szál, felső részük vastagabb, ez a portok, melyekben a virágpor képződik. A virág közepében van a term o; egy virágban leginkább csak egy. A termőnek a legtöbb esetben három része van: az alsó vastag része a magház; ebben vannak a m agrügyek; a középső, a vékonyabb rész a bibeszár s ennek tetején van a bibe. A bibe szélesebb és érdes, v a g y ragadós szokott lenni. A magházban levő magrügyekből fejlődnek a magvak, de csak akkor, ha a megtermékenyítés megtörtént. H o g y a termékenyítés létrejöjjön, a virágpornak először is a bibére kell jutnia; itt megragad és belsejéből csakhamar finom vékony tömlőt hajt, mely a bibeszáron át a magházba hatol, mintegy belenő ; ott a magrügyekre akad és azokba is behatolva, létesíti a megtermékenyülést. A megtermékenyülés első jele az, hogy a m ag rügyek, belsejükben csira fejlődvén, magvakká válnak. A virág pornak a bibére jutását beporozásnak nevezik. A legtöbb növény virágjában együtt vannak a porzók és a term ők; azért az ember azt hinné, hogy az érett virágpor a portQkokból kihullva, egyenesen a közelében álló bibére esik, beporozza, s a magrügyek, csakhamar megtermékenyülve, további fejlődésnek indulnak. De ez csak a ritkább eset. Számos kisérlet és a szabad természetben való m egfigyelés ki derítette, hogy, ha a bibe ugyanazon virágban levő porzók virágporával porzódik be (önbeporozás), a legtöbb növény m agrügyei nem termékenyülnek meg, va g y ha megtermékenyülnek is, csak kevés életre való magvak fejlődnek belőlük. A legtöbb virág megköveteli, hogy idegen virágpor terméke nyítse meg és nemcsak olyan alkotása van, hogy az idegen beporozás könnyen megeshetik, hanem sok esetben olyan a beren dezése, hogy az önbeporozás majdnem lehetetlen. A természet mintegy igyekszik az önbeporzást meggátolni s az idegen beporozást előmozdítani. Ezért csalogatják a virágok a rovarokat, ezért hemzsegnek a rovarok a virágok körül, hogy látogatásaik alkal mával egyszersmind a virágport is átvigyék egyik virágból a másikba. Es milyen csodálatos szerkezetök van a virágoknak, mily nagyszerű a rovaroknak és virágoknak egymáshoz való alkalmazkodásuk,( csakhogy az önbeporozás megakadályoztassék, az idegen virágpor átvitele pedig megkönnyíttessék. Nézzük' legelőször is a virágoknak azon berendezéseit, melyek az önbeporozást gátolják, sőt lehetetlenné teszik. Van sok olyan növény, melynek virágjában egyik vagy másik virágrész hiányzik, va g y csak kezdetiesen van kifejlődve ; hiányzik 18 *


276

LENDL ADOLF

néha a párta, máskor a kehely, de a lényeges részek közül is némelyik ből a porzók, másokból a termők. Vannak tehát egy fajhoz tar tozó olyan virágok, melyekben' csak termők, ismét olyanok, melyek ben csak porzók vannak (dió, mogyoró, kukoricza). A y ilyen hiányos virágokat különvált ivarúaknak, diklinikus virágoknak mondjuk. Ezeknél az önbeporozás teljesen ki van zárva, mert hiszen az egyik virágban csak porzó, a másikban csak termő v a n ; kell tehát, hogy az egyikből a virágpor átvitessék a másikba, melyben a termő van. Sőt ez m ég fokozva van azáltal, hogy egy fajhoz tartozó két növény közül az egyiken csupán csak porzós virágok nyílnak, a másikon csak termővel birók (k étlaki növények, kender, fűz); íg y nemcsak más virágból, de m ég más növényről is kell származni a virág pornak. Ezekkel ellentétben himnös, m onoklinikus v a g y hermaphrodita virágoknak nevezzük azokat, melyekben együtt vannak a porzók és termők. Ezeknél lehetséges volna ugyan az önbeporozás és első látszatra ez is mutatkozik legvalószinübbnek; de közelebbről vizs gálva e virágokat, oly szerkezetüeknek találjuk őket, hogy a saját virágporukkal való beporozás ezeknél is m eg van nehezítve, sok eset ben pedig lehetetlenné téve, habár tagadhatlan, hogy némelyeknél mégis csak az önbeporozás a rendes eset, vagy legalább az idegen beporozás véletlen elmaradásakor lehetséges és be is követ kezik. ' Ezeket figyelmen kívül hagyva, a legtöbb hímnős virág kerüli az önbeporozást és pedig főképen az által, hogy porzói és termői nem egy időben érnek meg. Az ilyen virágot dichogam virág nak nevezik. A dichogamia ismét v a g y protan driku s, ha előbb a porzók, vag y protogynikus, ha előbb a termők érnek meg. Az előbbiek közül való a gólyaorr (Geránium pratense). A szirmokon belül vannak két körben elhelyezkedve a porzók ; mindegyik körben ö t-ö t; legbelül áll a termő. A porzók, mikor érettek, egyenesen felállanak körülfogva a termőt (1. ábra), de be nem porozhatják, mert ai bibéje még éretlen és összezárt (3. ábra). A látogatásba jövő rovarok a virágban forgolódva, keresgélve, testüknek bizonyos részével a portokokhoz érnek, lesurolják a virágport, s elrepülve elviszik más virágba. Mikor a porzók elértek, lehajolnak és ekkor szabadon áll a bibe (2. ábra), megérik és kinyilik, de a saját virág jában keletkezett virágporból már nem hullhat rá. A fiatalabb virág ból jövő rovarok, melyek az itt m ég egyenesén felálló porzókról virágport hoznak magukon, most itt a bibét találják azon a helyen, a hol előbb a portokok.voltak, azért testüknek azon részével, melyre az imént a virágpor ragadt volt rá, a bibéhez érnek, s így e virágpor könnyen rátapadhat a bibére. Itt tehát nemcsak a szer-


A V IR Á G O K ÉS A R O V A R O K .

277

veknek külöm böző időben való érése akadályozza az önbeporzást, de az idegen p o rra l való m egterm ékenyítést m ég az is elősegíti, h o g y a porzók lehajolnak és az ő m ag a ssá g u k at a bibe foglalja e l ; vagyis ez esetben a virágrészek m ozgása is közbenjár. A p rotandrikus v irá g ú növények minden egyes v irá g á n a k fiatalabb v irá g b ó l származó v irá g p o rra van s z ü k sé g ö k ; ellenkező leg van a dolog a p ro to g y n ik u s virágoknál, m elyekben előbb a termő érik meg, azután a porzók ; itt a v irá g p o r m ár régebben kinyí lott, m ár é re tt porzókkal bíró, idősebb virágból jut azokba a v irá

I. A

Geránium pratense virága össze hajló p o rz ó k k al; 2. lehajlott p o rz ó k k a l; 3. zárt bibe ; 4., 5- a P rim u la officinalis virága ; 6., 7., 8. a L ith ru m heteröstyliája.

g okba, m elyekben m ég csak a bibe érett m eg. De h á t h o g y a n porozódik be ezeknél az első v irá g bibéje, hiszen ná la idősebb v irág nincsen? A p ro to g y n ik u s v irá g o k között az elsők hiába fej lesztették te rm ő jü k e t; a rra v irá g p o r nem juthat, s íg y term és sem képződik belőle, épen úgy, m int a p ro ta n d rik u s v irá g o k között az utolsók term őjéből, m elyek szintén nem porzódnak be, m inthogy fiata labb virágok m ár nem nyílnak. Az önbeporozás m eg g á tlá sá ra szolgáló sajátságos berendezés to v áb b á az úgynevezett heterostylia, midőn ugyan azo n fajú nö vény egyik virág jáb an a porzók hosszabbak a term őnél, a másik-


278

LENDL ADOLF

bán pedig a termő hosszabb a porzóknál. Ilyen növényfaj a tavaszi kankalin (Prim ula officinalis) (4. és 5. ábra). E növény virágai már külsőleg is különböznek egym ástól; az egyik egyén virágai felül, a pártacső bejáratán öblösen kihasasodók, a ínásikéi pedig kes kenyek. E kétféle virágot felmetszve, azt találjuk, hogy az első felül kivastagodott részében a portokokat viseli (4. ábra c)> melyek ott rövid szálon a pártához vannak nőve, a bibeszár pedig rövid, és alig éri el a pártacső közepét (4. ábra d ) ; a másik virágban ellenben a bibeszár hosszú, felér olyan magasra, a milyenben az előbbi virágban a portokok vannak, a portokok pedig körülbelül a a pártacső közepéhez, tehát az előbbi virág bibéjének magasságá ban vannak oda nőve. Pontosan végzett kisérletekből kitűnt, hogy példáúl az első virágnak magasan elhelyezett portokjaiból származó virágpor a lejebb fekvő bibén nem végzi a m egterm ékenyítést; ép oly kevéssé hat a másik virágban az alacsony portokok virágpora az ugyanabban levő magas bibére, illetőleg a megfelelő mag rügyekre. De ha az egyik virágnak magas portokjaiból jut a virágpor a másiknak ép oly magas bibéjére, bekövetkezik a m agrügyek megtermékenyítése, valamint akkor is, ha az alacsony portokok virágpora szintén alacsony bibére jut. íg y ezen virágok nál mindig csak az egymásnak megfelelő magasságban elhelyezett szervek képesek egymásra hatni, önbeporozás tehát, miként ezek ből könnyen kivehető, e ' növényeken nem fordulhat elő, vagy ha mégis bekövetkeznék, eredményre nem vezet. Ez esetben az idegen beporozás m ég elő van segítve, minthogy a rovar, mely először a rövid bibeszárú virágot látogatja, testének bizonyos részével a magas portokokat érinti s átszállva a másik virágba, ugyanazon testrészével érinti az ép oly magas bibét. Hasonló virágszerkezete van még az orvosi tüdőfünek (P/ilmonaria officinalis), egyes lenfajoknak (Linum ) és másoknak, m elyek nek kétalakú (dimorph) a v irá g u k ; a Lylhrum -féléknek három alakú (trimorph) viráguk v a n ; a heterostylia három virágban van elosztva. Az első virágnak (6. ábra) rövid bibeszára, közepes és hosszú porzói vannak; a másiknak (7. ábra) rövid meg hosszú por zói és közepes bibeszára, a harmadiknak (8. ábra) rövid meg közepes porzói és hosszú bibeszára van. Azok között a virágok között, melyeknél nincs dichogomia, tehát a porzók és termők együtt vannak bennök és egy időben érnek meg, számos esetben találunk olyan virágszerkezetet, mely az önbeporozást megnehezíti. Mielőtt azonban erre vonatkozó példá kat említenék, előbb szólanom kell azon tényezőkről, a melyek a virágpor átvitelében szerepelnek.


A V IR Á G O K ÉS A R OVAROK.

279

H ogy a virágport rovarok szállítják egyik virágból a má sikba, az már az eddigiekből i s kitűnt; de nem csak ezek az állatok állnak a virágok szolgálatában. Sok oly növény, melynek virágai nem feltűnőek, aprók s közönségesen nem is jönnek virág számba, rovarlátogatásra nem igen számíthatnak s íg y más eszközök höz kellett folyamodniok, hogy az önbeporozást lehetőleg kikerülve, czéljokat mégis elérjék. Ezeknél a szél veszi át a szerepet, az viszi a virágport gyakran nagy távolságra, míg valahol, talán épen a megfelelő bibén megragad. Mily csekélynek mutatkozik a való színűség arra nézve, hogy a virágpor a szél szárnyán épen kellő helyre jusson! Mégis eljut. Ezek a virágok leginkább tavasszal nyílnak, olyan időben, midőn leggyakrabban és legállandóbban fújnak a szelek; ezek virágpora száraz, nem ragad, könnyű s íg y a levegőben sokáig lebeg, a szél könnyen viheti; ezek virágpora roppant mennyiségben keletkezik a portokokban, melyek kicsüng nek a virágból, hogy a szél minél jobban érhesse ; a bibék szintén lehetőleg ki vannak téve a szélnek, virágburkok nem takarják; a bibék felszíne nagy, s hosszú szőrökkel van ellátva, hogy a légben szálló virágporszemek rajak könnyen megakadhassanak stb. Az önbeporozást ezeknél leginkább a már említett különivarúság akadályozza. Legfontosabb virágporszállítók azonban a rovarok, bár egyes példák ismeretesek, hogy a beporozást csigák, meg apróbb madarak, különösen a kolibrifélék közvetítik. A nálunk élő virágok leg nagyobb része azonban a rovarok közbenjárására van utalva. Ezeknek érdekökben van tehát, hogy a rovarok látogatását lehetőleg fokozzák, mert minnél több rovar keresi fel és minél szorgalma sabban, annál nagyobb a valószínűség, hogy a virágpor kellő helyre, más virágnak a bibéjére jut. Erre nézve pedig szükséges, hogy a virágok hívogassák, csalogassák a rovarokat. Azt mondják, hogy az éhség és a szerelem tartja fen az életet. Minden állat éhsége csilapításán fáradozik legelőször; s így kedveskedhetik-e a virág a rovarnak mással inkább, mint azzal, hogy táplálékot nyújt neki? Nem ez e a legbiztosabb módja annak, hogy őket sűrű látogatásra késztesse? S milyen édes, milyen dús táplá lékot nyújt n ek ik ! A legtöbb virág, mely a rovarlátogatásra rászorul, bizonyos részeiben, az úgynevezett méztartókban, a nektáriumokban mézet választ ki, melyet a rovarok igen kedvelnek, és számosán, különösen a méhfélék szorgalmasan gyűjtenek és laká saikba összehordanak. Ezenkívül maga a virágpor is táplálékúl szolgál számos rovarnak : a méhek összeszedik és behordják; egyes bogarak-, a virágokra telepedve, mindjárt ott megeszik. Nevezetes,


2 8o

LENDL ADOLF

hogy a szél közvetítésére számító virágok virágpora lehetőleg könnyű és széthulló, a rovarok segítségére váróké pedig ragadós és összetartó, hogy az állatkák testére ragadjon. De nemcsak mézet és virágport nyújtanak táplálékúl a virágok, hanem gyakran egyes virágrészeket, húsos .kinövéseket is megehetnek rólok a vendégek. A füles kosbor ( Orchis mascula) s számos más Orchidea virágjának sarkantyújában levő laza sejtszövetet szívesen rágicsálják egyes rovarok. Braziliában a Feijoa nevű fa igen nagy és szép virágjai ban egy nagy madár végzi a beporozást úgy, hogy mikor a virá gok czukros sziromleveleit csőrével lecsipdesi, torkával vagy a bibét érinti, melyre íg y más virágból hozott virágport juttat, vagy a porzókat, a mikor virágpor tapad rá.* Mint az emberek között, úgy a virágok között is vannak csal fák és képmutatók, melyek többnek látszanak, mint a mennyit érnek. Vannak virágok (példáúl a kosborok, Orchis m ilitarisj viactilata, morio} latifolia:), melyek mézet nem választanak ki, de külsejük ben igen hasonlítanak mézet rejtő más fajokhoz, s íg y a könnyen hivő rovarokat m egcsalják; a rovarok rájok szállnak, de üres gyomorral hagyják el őket. Ezeknél tehát csak akkor menne ismételten végbe a beporozás, ha a rovarok értelme elég csekély volna arra, hogy e virágok csalóka külsejökkel újra meg újra rászedhessék őket. Ezt hitte S p r e n g e l a múlt század végén, de D a r w i n kimutatta,** hogy a rovarok, különösen a méhek értelmi tehetsége sokkal fejlettebb, sem hogy lépre mennének, ha e virágok látogatásából épenséggel nem tudnának hasznot húzni. Mézet nem találnak ugyan bennök, de a virágok mélyében levő gyengéd, laza sejtszövetet megfúrják és nedveit kiszívják; íg y vesznek kárpótlást fáradságukért. Igaz, van több oly virág is, melyeken m ég ilyen kárpótlást sem vehet nek a látogató rovarok ; ez azonban a virágok kára, mert a rova rok hamar megismerik e csalóka virágokat s legfeljebb egy-két gyenge elméjü lég y téved reájuk és íg y a beporozás is igen cse kély mértékben történik. A rovarok látogatására szoruló virágok, miként látjuk, többnyire dúsan terített asztallal várják a ven d égek et; de hogy a vendégek el is jöhessenek, meghívó kell hozzá. Még azt is szétküldik. A mezei zsálya virágos szára majdnem méternyire magaslik ki a fűből, mintha m ondaná: itt vagyok, csak jertek ! A mályvarózsa nagy virágai kitárják szép szirmaikat, hogy messziről láthassák a röp* V . ö . T e r m . t u d . K ö z i . X V I I I . k . 4 8 5 . 1. ** D a r w i n ,

Carus,

D ie v e rs c h ie d e n e n

v o n In se k te n b e fru c h te t w erd e n .

E in ric h tu rig e n , d u rc h w e lc h e O rc h id e e n


A V IRÁ GO K ÉS A R O V A R O K .

281

kedő méhek. Még késő este is fehérük sötét környezetében a liliom s hívja estebédre az éji pillangót. Gyümölcsfáink oly sűrűn fejlesztik fehéres rózsás virágaikat, mintha virággal volnának behintve, és beporozás után mint a hó hullanak alá szirmaik. Az apróbb növé nyek virágjai mind élénk színűek, azért könnyen észreveszik a r ovarok ; egyik ezt a színt, a másik amazt inkább kedveli s ide-oda sietnek, fel a magas fára, le a fűben elrejtett réti virágba, csak úgy tódulnak egym ás után. Számos ciövény, mely apró, kis virágaival kevés rovarnak ötlenék szemébe, más úton éri el a feltűnőséget; az ilyen apró virágok nagy számban egyesülnek nagy fészkes, va g y más összetett virággá. K i nem ismerné a tarka rét közepén álló bogáncskóró magasan kiemelkedő, nagy virágfejeit; számos igen apró virágocskából vannak azok összetéve. A búzavirág szintén csak számos ilyen virágocska egyesülése által válik feltűnővé és naggyá. Ernyős virágaink, vag y példáúl a bodzafa egy virága egészen apró, alig kivehető, együttesen pedig messziről látható, nagy virágnak látszanak. A vadgesztenye, az orgonafa virágzatai szintén csak apróbb virágokból vannak összetéve. Szóval valaröennyi élénk színével, nagyságával, a környezettől való elütésével igyekszik a rovarok figyelmét magára vonni. Árnyékos helyen, erdőben, bokrok alatt szende ibolya n y ílik ; sötét színű, alacsony, el is van rejtve: mégfe hemzsegnek körülötte a méhek s más rovarok. De hogy találnak rá? Kellemes illata vezérli az ő vendégeit. Az éjjel nyíló virágok általában igen erős szagot árasztanak, melyet az éjjeli pillangók még nagy távolból is megérezhetnek. A növények illata bizonyára jól vezérli a rovaro kat és nagyban fokozza a rovarlátogatást. A virágok azonban m ég ennél is tovább mennek : nemcsak hívják illattal s kecsegtetik édes mézzel, virágporral, vagy más táplálékkal a rovarokat, hanem még kényelmes elhelyezkedésükről is gondoskodnak. A legtöbb rovar sietve, repülve j ö n ; — hova szálljon, hogy telepedjék le ? Megkínálja ülőkével igen sok virág. A zéálya és a holt csalán (Lamium) (9. ábra) alsó ajaka olyan megfelelően fejlődött ki, mintha csak a földi dongóméhre volna számítva, hogy rászálljon s belekapaszkodhassék. A vadgesztenye (10. ábra) v a g y a D ictam nus virágjának porzói és termője ívesen előrehajolva, a kisebb fajta méhek le telepedésére alkalmas nyugvóhelyek. Az orchideák virágaiban (11. és 13. ábra) egy sziromlevél, a labellum, rendesen megnyúlva, lefelé függ, szinte kínálkozik a rátelepedésre. Az ibolya (12. ábra) felső szirmait összefogja a méhecske és íg y könnyű szerrel hatolhat be a virágba. És épen elütő alakjával, szembeszökő színével tűnik fel a virágnak az á, része, a melyre a rovar kényelmesen ráteleped-

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) 282

L E N D L A D O LF

hét, ú g y h o g y m ár távolabbról is tudhatja, m iképen irányítsa rö p tét. Az orchideák v irá g á n épen a labellum a legélénkebb sz ín ű ; a vadgesztenye fehéres v irá g á n a k porzói vörössárgák, a z é r t , leg h a m a ra b b észreveszik a m éhek és m integy késztetve vannak, hogy épen reájuk szálljanak. Ezenkívül ékes rajzok, pontok, vonalak, a p ró szőrök, feltűnő foltok úgyszólván m egm utatják az irányt^ m elyben a ro v a r a legkönnyebben és a legbiztosabban hozzájut a nektárium hoz. Természetes, h o g y a virágok eme kedveskedésének önző czélja v a n : a y irá g azért vezeti rajzaival a ro v a rt a nektárium felé, h o g y m ozdulatait m integy szabályozza és a saját hasznára fordítsa. Az eg y fajta v irá g b a n m indig egyform ák a rajzok és így a ro v a r m indegyikben ugyanazon az úton-módon juthat legköny-

9. A Lam ium purpureum , 10. a vad gesztenye, 11. és 13. Orchidea, 12. az ibolya virága*

n yebben a mézhez és m indegyikben egyform a m ozdulatokat végez, am elyek mindig olyanok, hogy v a g y a bibét, v a g y a porzókat érinti testének bizonyos részével. Midőn tehát a v irá g készteti a ro v art, h o g y bizonyos m eg h a tá ro z o tt állást foglaljon el rajta és m eghatározott m ozdulatokkal nyúljon a belsejébe, egyszersmind a b eporozásra nézve legczélszerübb elhelyezkedést és m ozgásokat szabja m eg neki. M indezeket összefoglalva, kim ondhatjuk, h o g y a virág o k mézet, virágport, v a g y mást szolgáltatva táplálékúl a rovaroknak, bizto sítják m a g u k n a k a ro v arláto g atást. Minél jobban megfelel e táp lálék a ro v aro k Ínyének és minél bővebben jut nekik belőle, annál inkább tö re k e d n e k utána. Minél i n k á b b «sikerül a virágok-


A VIRÁGO K ÉS A R O V A R O K .

2B3

nak a rovarok figyelmét magukra vonni, annál inkább sietnek azok látogatásukra. Az egyes virágrészeknek a rovarfajokhoz alkalma zott alakjokkal rábírják a rovarokat, hogy mindig bizonyos hely zetben telepedjenek le és a virágok rajzai, vonásai útmutatók arra, h ogy miképen milyen mozgásokkal hatoljanak a virágokba. E sze rint a virágok alkalmazkodnak a látogató rovarokhoz, olyformán, hogy a rovarok egyszersmind kénytelenek a beporozást vég b e vinni. De lássunk egy-két példát. (Befejezése következik.) L endl A dolf.

RAGADOZÓ MADARAINK MAGYAR ELNEVEZÉSEI. Ma, már általános a nézet, hogy a közéletben ismert állatok és növények magyar elnevezéseinek okszerű meg állapítása — a tudomány népszerűsítése szempontjából — elodázhatatlan. Ebben való megállapodásunk után vezethetjük csak a nagy közönséget a tudományba s a tudományt a nagy közönséghez, az igazi népéletbe. Több mint egy évtizede már, hogy a hazánkban előforduló ragadozó mada rak monográfiájának megírásán dolgo zom, s e munkálkodásom közepette a hazai ragadozó madarak magyar elneve zéseit is kutatásaim körébe vontam s fejlődésökre is kitérjeszkedtem. Ez irányú vizsgálataim eredményét szándékozom e sorokban megismertetni. Soraim czélja az, hogy irodalmi s rész ben a népnyelvből vett adatok alapján kimutassam: miként kell a magyar országi ragadozó madarak fajait magyarúl helyesen nevezni. Az elnevezésekre vonatkozó tanul mányom kiinduló pontját az az első rendszeres és nagyobb becsű magyar állattan képezé, mely 1801-ben F ö l d i J á n o s neve alatt jelent meg. Czíme: »Természeti história a Linné systemája szerint. Első csomó. Az állatok országa.« F ö l d i volt ugyanis az első, ki a Linné-féle kettős elnevezést irodalmunk ban először alkalmazta. Földi után máig még 33 oly dolgo-

zatot találtam, melyek a magyar raga dozó madarak magyar neveinek alkal mazása körül újításokat vagy változtatá sokat tartalmaznak. Ezek 24 szerzőtől származnak s 1830-tól 1885-ig terjedő időközben jelentek meg. Összehasonlítva a magyar elnevezé seket, melyek ezen munkálatokban elő fordulnak, lehetetlen, hogy két körül mény figyelmünkön kívül maradjon. Az egyik az, hogy a bagoly, héja, kánya, karvaly, kerecsen, keselyű, kuvik vagy csuvik, ölyv vagy ölyű, sas, sólyom és vércse kifejezéseket, nemkülönben ezek nek egy-két, a népnyelvben is élő össze tételét (pl. saskeselyű, fülesbagoly), mint derék tősgyökeres magyar madárneve ket, nem egyenlően alkalmazzák; más szóval eddig még nincs megállapodás abban, hogy melyik név melyik alakot illeti tulajdonképen; a nevek használatá ban tehát ingadozás, személyes önkény észlelhető s kezdjük e tekintetben egy mást — nem érteni. #A második körül mény az, hogy számos rossz elnevezés van használva ott, a hol jót is alkalmaz hatunk. A rossz nevek — miként ismeretes — legnagyobb részben B u g á t P á l iskolájából kerültek ki.* Az ekkép ké * B u g á t és követői a nevek egyik részét újonnan felvett képzőkkel alkották, pl. fülöncz, fülbő, dögöncz, orvaly, reszgöly; a másik résznek alkotása abból állott, hogy

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ...

1/2

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu


Creative Commons

Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted.

Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs — Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok. Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit.

2012.03.26. 13:47

KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. A VIRÁGOK ÉS A ROVAROK

Recommend Documents