KÖZÉPKOR A GREGORIÁN ÉNEK A Római Birodalom utolsó századaiban létrejövő keresztény egyházak, és liturgiájuk új világszemlélet, új gazdasági-társadalmi közeg, és új kultúra létrejövetelében játszottak nagy szerepet. Az újonnan létrejövő Európai politikai rend, a feudalizmus, a román, majd a gótikus kultúra adott otthont a kereszténységre épülő gondolkodásmódnak. E közegben jött létre a gregorián ének, mely tulajdonképpen maga a katolikus egyház liturgiája. Hosszú, évszázados fejlődést foglalunk össze e szóval röviden, melynek virágkorát a IX-XII. századra tehetjük. A gregorián ének a római egyháznak a legrégebbi énekkönyveiben található hivatalos, egyszólamú, latin nyelvű, liturgikus, kíséret nélküli ( a capella ) énekrepertoárja. A dallamok lépcsőzetesen, kis hangközlépésekben mozognak, és az emberi hang legtermészetesebb dallamosságában gyökerezik. A szillabikus ( egy szótagra egy hang ) és a melizmatikus ( egy szótagra több, díszített hang) szakaszok egyensúlyban követik egymást. A gregorián ének forrásaként elsősorban az óhéber – zsidó – liturgikus énekeket, a zsoltárokat említhetjük, de egyéb ázsiai és észak-afrikaihagyományok is hatottak, sőt a földközitengeri népek népzenéje is fontos előzmény. A zsoltáréneklésből az antifonális és a responzorikus előadási gyakorlatot vették át. Antifona: két kórus váltakozó éneke ( felel, válaszol, azaz: kórus és ellenkórus váltakozása ) Responzorium: szólóének és kórus váltakozása. A szóló részeket rendszerint az zeneileg képzettebb énekesek énekelték, lehetett kis kar is. Az bizonyosnak látszik, hogy az ókereszténység zenéje eleinte a zsidó hagyományokat követte – hiszen a kereszténység is a zsidó vallásból nőtt ki, az első keresztény térítők legelébb mindig egy adott városka zsidó közösségét igyekeztek megnyerni az új eszméknek. Hamar felmerült e közösségekben, hogy a hangszeres zenét nem szabad használni. A 4-5. Században az egyház történetét még beárnyékolják a belső harcok, az eretnekségek elleni küzdelmek. Az erős centrumból vezetett egységes vallás és kultúra eszméje ekkor még csak távoli álom volt. Róma gyakorlata mellett számos más központ is él. Ilyen kiemelkedő központ volt Ambrus püspöksége Milánóban, / ambrozián / vagy a DélItáliai beneventán régió, vagy az Ibériai mozarab közösség. Mégis a legrégebbi írott emlék a Közép- Egyiptomban megtalált oxyrhynchosi himnusz, 270-ből. Az elnevezés I. Nagy Szent Gergely pápára utal ( Gregorius 590-604 ). A legenda szerint maga a szentlélek sugalmazta a pápának, galamb képében a dallamokat. Mindenesetre, sokáig úgy tartották, hogy az ő uralkodása alatt rendszerezték az egyházi dallamokat. A modern tudomány nem szereti a legendákat – Gergelyét is rég megcáfolta már. Abban ma minden komoly kutató egyetért, hogy Gergely a zenével nem tehetett semmi érdemlegest. Ekkoriban ugyanis nem ismertek semmilyen módszert a dallamok leírására. Nyilvánvalónak látszik tehát, hogy utólag a legnagyobb tekintélyű pápának igyekeztek tulajdonítani az egyházi muzsika „rendjét” is. A valóságban a rendszerezés hatalmas munkája feltehetően Gergely előtt megindult, s jóval utána jutott el, ha nem is a befejezésig, de egy „nyugalmi” állapotig. A dallamanyag egészen a 15. századig gyarapodott
E gyarapodásban nagy szerepet játszott a Schola Cantorum ( Énekesek Iskolája ). E testület főleg a zenei írás megjelenése előtt- a dallamokat, az éneklés módját tradíciójában megőrizte, és terjesztette Európában. A közvetlen terjesztésben Nursiai Benedek ( meghalt 548 ) szerzetesrendje, a bencések jártak elől A gregorián ének története összefügg az istentiszteletek szertartásainak, a liturgiának kialakulásával, fejlődésével. Egész menetét részletekig rögzítik az előírások. A római liturgia szövegének nagy része a bibliából származik ( próza ), ezért a zene is ütem nélküli, beszédszerű ( parlando ). Két nagy részre oszlik: a papi zsolozsma énekei, Officium ( Antiphonale Romanum ) A mise énekei ( Graduale Romanum )
AZ OFFICIUM Az egyház nyilvános, közös, hivatalos imádsága. Az officium, vagy zsolozsma nem más, mint a szerzetesek számára előírt napi köteles szolgálat. Ez ún. hórákból áll. Azaz, a nap bizonyos szakaszaiban elmondandó / eléneklendő / könyörgésekből, imákból, zsoltárszakaszokból. A rendszer lényegében már a bencés szerzetesrendet alapító Nursiai Benedek híres kolostori regulájában világosan előttünk áll. A kb. 3 óránként egymást követő hórák alapja a 150 bibliai zsoltár szövegének éneklése egy hét leforgása alatt. Az énekes initiummal kezdi, azaz felfelé lépegető hangokkal ( dó-ré-mi, vagy szó-lá-dó formulával. Ezután az elért felső hangon recitál ( ez a tenorhang, nevét a tenere= tartani kifejezésből kapta). A nyelvtani egységek végénél nagyobb középzárlatot kanyarít ( mediatio ). A következő zsoltársornál a folyamatot újra kezdi. Hogy a zsoltározás ne legyen egyhangú, a kántáló éneket keretbe foglalják. A zsoltár előtt dallamos antifonát énekelnek, amit a zsoltár végén megismételnek. Ugyancsak az officium anyagához tartoznak a himnuszok. Ennek szövege verses. Műfaját Ambrus püspök honosította meg. E milánói szokást vette át a központosító Róma.
A zsolozsmák és szerkezetük ( a bencés regula napi rendje ) 1. Matutinum ( éjjeli zsolozsma, Vigilia ) 0-2 óráig 2. Laudes ( hajnali ima ) 5 órakor 3. Prima ( első imaóra ) 6 órakor 4. Tertia ( harmadik imaóra ) 9 órakor 5. Sexta ( hatodik imaóra ) 11 órakor 6. Nona ( kilencedik imaóra ) 15 órakor 7. Vesperae ( vecsernye ) 18 órakor 8. Completorium ( esti ima ) 19 órakor
3 nocturnus: 3 – 3 zsoltárral és antifonával 3 olvasmány responsoriummal, Te Deum 5 zsoltár antifonákkal, olvasmány, Benedictus 3 zsoltár antifonával, olvasmány 3 zsoltár antifonával, olvasmány 3 zsoltár antifonával, olvasmány 3 zsoltár antifonával, olvasmány 5 zsoltár antifonával, olvasmány, Magnificat 3 zsoltár antifonával, olvasmány, Nunc dimittis
A MISE Az istentisztelet liturgikus énekei két csoportra oszthatók. Vannak ún. állandó részek ( Ordinarium Missae ), amelyeknek szövege egész évben azonos /a dallamuk nem feltétlenül/. E mellett vannak változó részek, ezek az adott naphoz, ünnephez kötődő szövegek ( Proprium Missae )
A mise részei Állandó részek
Változó részek
HITTANULÓK MISÉJE, IGEISTENTISZTELET Asperges ( keresztvíz hintés ) Körmenet Introitus ( kezdő ének, a nap gondolatvilága ) Lépcsőima, bűnbánati imádság KYRIE…( Uram irgalmazz… ) GLORIA…( Dicsőség…) Collecta I. oratio ( könyörgés ) SZ Olvasmány ( szentlecke ) SZ Olvasmányközi énekek: GRADUALE TRACTUS ALLELUJA Evangélium SZ Homilia ( ige magyarázat, SZÖVEG ) SZ CREDO…( Hiszek …) hitvallás Egyetemes könyörgések ( kérünk téged hallgass meg minket ) HÍVŐK MISÉJE, ÁLDOZATI LITURGIA Offertórium ( az adományok gyűjtése alatt ) Superoblata ( II. oratio ) SZ Prefacio ( hálaadó ének ) SZ SANCTUS…( Szent vagy…) BENEDICTUS…( Áldott…) Misekánon SZ PATER NOSTER…( Mi Atyánk.. ) SZ AGNUS DEI…( Isten Bárány…) Communio ( áldozási ének ) Postcommunio ( III. oratio ) áldozás utáni könyörgés Ita missa est ( elbocsátás ) SZ= szóló részek A zeneszerzők figyelme az állandó miserészek felé fordult, hiszen nem egyetlen napra voltak rögzítve, s egy betanulással többször is felhasználhatók voltak. Ezek a középkor folyamán egyre inkább kiszakadtak a mise folyamatából, és önálló darabokká lettek. A későbbi korokban a vastagon szedett Kyrie,
Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei részek önálló zenei műfajjá váltak a MISÉBEN.
A II. Vatikáni zsinaton, 1963-ban fogadták el az anyanyelv korlátozott használatát a latin nyelv helyett. Innentől kezdve a mise tételeit anyanyelven énekelhetik a templomokban, és zenésíthetik meg a zeneszerzők.
Gregorián műfajok Recitatív műfajok: A zene teljes alárendelése a szövegnek. A dallamnak nincs önálló jelentése, szépsége. Feladata, hogy a szöveget hordozza. PL: 1. Olvasó tónusok: a Bibliát, vagy az egyházatyák írásait hirdetik a közösségnek 2. Ima tónusok: kötött szövegű könyörgések, áldások, szentelések. Pl: orátio, Pater noster, állandó mise részek 3. Zsoltár tónusok. Pl: zsolozsmában Melodikus műfajok: Dallammal rendelkező, szillabikus énekek.
1. 2. 3. 4.
PL: Zsolozsma antifonák: a zsolozsmában a zsoltárok között. Mise antifonák: Introitus, Communio Önálló antifonák Himnusz ( 380 körül Ambrus milánói püspök vezette be. 20 himnusza maradt ránk )
Melizmatikus műfajok: Díszítésben bővelkedő, ékítéses, hajlításos dallamok. PL:
1. Tractus ( folyamatos, díszítményes, zsoltárének ) 2. Graduale 3. Alleluja ( Dicsőítsétek Jahvét ) A 8-9. Századtól kezdve az egyre szilárdabb rend tiszteletben tartása mellett születtek azt kicsit színesítő dallamok, műfajok. Kialakult a tropus gyakorlata. Ez a meglévő rend énekeinek bővítését, aktualizálását jelentette. A kevésbé díszes dallamokat ünnepélyesebbé tették. A túlzottan melizmatikus dallamok esetében pedig a fordítottja történt, a hosszú melizmákat megszövegesítették. A sequentia műfaja is a tropizálás gyakorlatából ered. A nagyon ünnepélyes Allelujadallamok befejező melizmáját a középkor énekeseinek többsége külön szöveg nélkül képtelen volt fejben tartani. Mankót jelentett az ezekhez írt új szöveg. Ezen zárlatok egy része le is szakadt az Allelujáról, önálló műfajjá váltak. Olyan mennyiségű sequentia született, hogy az egyház vezetői kezdték ezt veszélyesnek, a központosítás eredményeit megkérdőjelezőnek látni. Végül a tridenti zsinaton, a 16. század második felében született meg a döntés betiltásáról. Csak öt nevezetes tétel maradhatott a liturgia körében. ( Pl: Veni Sancte Spiritus, Lauda Sion, Stabat Mater, Victimae Paschali, Dies Irae )
„Hogy könnyült szívvel csoda tetteidnek zenghessék hírét szabadult szolgáid, oldd meg, Szent János, kötelét a bűntől szennyes ajaknak. ” – Pauli Diaconi Hymnus In Nativitate S. Ioannis Baptistae, Sík Sándor fordítása
Trubadúrok és trouverek A barbár népeknek magukkal hozott sajátos népi zenei műveltségük volt. Énekmondóik hangszerek kíséretével gyakran adtak elő hősi és szerelmi dalokat, krónikás énekeket. Híres énekmondóik voltak a germánoknak és a keltáknak. /kelta bárdok/ A hűbéri társadalom francia földön épül ki legkorábban. A templomok és a kolostorok mellett már más központjai is vannak a zenének: királyi udvarok, főúri várak, kastélyok. Az egyszólamú nemzeti nyelvű világi zene első nagy kiterjedését a trubadúrok és trouverek művészete jelenti. A trubadúr költészet Dél-Franciaországban /Provance/ születik meg és virágzik a XII. században. A XIII. század elején az albigens eretnekek ellen vezetett háborúk feldúlják ezt a területet, így ez a művészet Észak-Franciaországba költözik át. Itt trouvereknek nevezik őket. A trubadúr kifejezés a francia kitalálni szóból ered. E művészet művelői lovagok voltak, középnemesi rangban, de voltak főúri, sőt királyi művelői is. A trubadúr általában nem saját maga adta elő szerzeményeit. Erre a célra jongleurt alkalmazott. Feladatai közé tartozott a dalok előadása, hangszerkísérettel való ellátása. E művészet kialakulásához jelentősen hozzájárultak a keresztes hadjáratok. Értékes inspirációt kaphattak a dalköltők a népi muzsikából is. Szép számú dallamemlék maradt ránk. /több mint 1500 dallam/A szövegek főleg szerelmes tárgyúak, vagy hősi tetteket beszélnek el, baráti érzéseket énekelnek meg. A dalok formavilága is változatos: refrénes rondo, dalfüzér, kétszakaszos dalforma, egyéb táncformák. Hangnemében többnyire modális. Híres trubadúrok voltak: Rainbaud de Vaqueiras /Kalenda Maya/ Pierre Vidal /Imre magyar király udvarában is szolgált/ Oroszlánszívű Richard angol király Moniot d’Arras
Minnesang és Meistergesang A trubadúrok és trouverek művészete több irányban sugárzott ki Franciaországból. Német követői a minnesengerek voltak. A dalok középpontjában a szerelem áll. A minnesenger lovag volt. Egymaga írta és adta elő dalait, sőt énekét is maga kísérte hárfán vagy fidulán. A dallamok egyszerűek, táncos lejtésűek, a dúr és moll, valamint az ötfokúság kereteiben mozognak. Legfontosabb formája az ún. bar forma. (AAB) Híres minnesengerek volt: Walter von der Vogelweide. A XIV. század végén a német ipar és kereskedelem virágzásnak indult. A városok megerősödtek. Ilyen körülmények között alakult ki, fejlődött a meistergesang /mesterdal/polgári művészete. Művelői városi lakosok, iparosok. Első iskolájukat Mainz városában alapították. Ezen iskolák a céhek mintájára működtek. Működését szigorú szabályok irányították. A mester cím eléréséhez a különböző fokozatok egész sorát kellett a jelöltnek végigjárnia. Nagyon sok volt a megkötöttség, és ez nem tett jót ennek a művészetnek. A dallamok javarészt nélkülözik a természetes őszinte hangot. Kiváló képviselője: Hans Sachs nürnbergi csizmadia.
A KÖZÉPKORI TÖBBSZÓLAMÚSÁG Az Európai műzenei többszólamúság kialakításában és fejlődésében nagy szerepet játszott a népi többszólamúság. Kezdetei a VII. századra esnek. A templomokban és kolostorokban megjelenik az orgona. Kipróbálható, hogyan cseng össze két szólam. innen kapta nevét a többszólamúság első jelentős formája az orgánum. Ennek a IX-XII. században különféle módjai, stílusai alakultak ki. 1. Paralel /párhuzamos/ orgánum IX-X. század A gregorián alapdallamot a másik szólam kvint, kvart párhuzamokkal kíséri. A szólamokat oktávokkal is megerősítették, így 3-4 szólamú szerkezetek is létrejöhettek. 2. Szabad orgánum XI. század Az alapdallam az alsó szólamban jelenik meg. A felső szólam mozgása lehet párhuzamos, vagy ellenmozgás. Együtthangzó hangközök: prím, kvart, kvint, oktáv, undecima. 3. Melizmatikus orgánum XII. század A gregorián alapdallam hosszú kottaértékekre elnyújtva szólal meg az alsó szólamban. Felül egy mozgalmas, díszített szólam hangzik fel. Cantus firmus: alapdallam, meghatározott dallam. Az a már meglévő dallam, melyhez a zeneszerzők a többi szólamot megírják Az angliai többszólamúság Legfontosabb formái: Gymel – népi eredetű, az alapdallamot alsó, vagy felső terccel kísérik, néhol ellenmozgás is előfordulhat. Fauxbourdon /álbasszus/– háromszólamú szerkezet, szext-akkordok sorozata, elnevezése arra utal, hogy a legalsó szólam nem az igazi basszusa a megszólaló műnek. A többszólamúság fontos vonása a rögtönzés.
A zenei írás fejlődése 1. Hangsúly-jelek a 4. században jelennek meg. 2. Neuma – intés, jel. 8-9. század. Csupán a hangmagasság emelkedését süllyedését jelző rendszer. Nem jelzi a pontos hangmagasságot, ritmust, dallamot sem. Csak a dallam általános menetét rögzíti.
3. A 10. században megtörténik a neuma mező 2 részre osztása. Arezzoi Guido nevéhez fűződik a négyvonalas rendszer megteremtése. 4. Korál-hagjegyírás 11. század. Római korál-hangjegyírás, gótikus korál-hangjegyírás. Ez már jelöl hangmagasságot, dallamot, de ritmust még nem. 5. Menzurális hagjegyírás. 12. század. A hangok ritmikus értékviszonyát is jelzi. Alapelve a ritmusegységek osztásának elve. /maxima, longa brevis minima, fusa/
Ars antiqua A XI-XII. század táján a többszólamúság területén is megjelenik az írásbeliség, és ez kiszorította a rögtönzést. A legelső tudatosan komponáló mesterek nevét nem ismerjük. Csak iskolákról tudunk, melyek egy-egy kolostor körül szerveződtek. /Pl. compostellai mesterek iskolája/ A többszólamúság első összefoglaló mesterei, a párizsi Notre Dame karmesterei: Leoninus és Perotinus voltak. Leoninus Magister /XII. sz./ művészete lényegében melizmatikus orgánum volt, de eljut a 3 szólamú szerkesztésig is. Műveit a Magnus Liber Organi /Nagy Orgánum Könyv/ tartalmazza. Perotinus Magister /XII_XIII. sz./ Elődjének művészetét fejleszti tovább. Művei között már 4 szólamú darabokat is találunk. Tudatos szerkesztés, tematikus tervszerűség jellemzi. Az Ars Antiqua legfontosabb műfajai: Motet – 3 szólamú, a szólamok mindegyikének más-más a ritmusa, a szólamok szövege is különbözik, lehet többnyelvű, sőt az egyházi és világi jelleg is egyszerre található meg benne, a legalsó szólamot sokszor hangszer szólaltatta meg. Conductus – verses latin szövegre készült, gregorián alapdallamot nem használ, a szólamok egy ritmusban mozognak, azonos szöveget énekelnek.
Ars nova XIV. század A zene történetében is új korszak kezdődik: az Ars Nova, az Új Művészet korszaka. (Elnevezését Philippe de Vitry: Ars Nova c. elméleti munkája után kapta.) E stílusirányzat zenéje elsősorban Franciaországban és Itáliában virágzott. Hollandiától Burgundiáig a híres énekiskolák egész sora (Antwerpen, Brügge, Liege, Cambrai, Dijon stb.) küldte szerte egész Európába neves énekeseit és zeneszerzőit. Egyre több hivatásos és amatőr muzsikus működött Európa-szerte és megbecsült rangot, hírnevet szereztek maguknak. Franciaországban Guillaume Machaut munkásságát kell megemlíteni. 1305-30 –körül született és 1377-ben halt meg,mint a rheimsi székesegyház kanonoka. Legfontosabb műfaja a motetta és a ballade volt. V. Károly rhemsi koronázására készült Notre Dame-miséje.
Az itáliai zene központja Firenze volt. Dante, Boccaccio és Petrarca világa ez. Legnagyobb alakja Francesco Landini /1325-1397./, aki a San Lorenzo templom orgonistája volt. Jellegzetes dallamfordulata a „Landinoi-szext”. A felső szólam a záróhangot mindig a 6. fokról, terc ugrással éri el.
Legfontosabb műfajok: Madrigál: szó jelentése anyától való. Anyanyelvi énekes műfaj. Caccia: vadászat. Ez csupán utasítást jelentett bizonyos előadásmódra. Kánonszerű szerkesztésű műfaj.
Landini
