Közép-magyarországi Környezetvédelmi Hírlevél 1. Tisztelt Olvasó!

Közép-magyarországi Környezetvédelmi Hírlevél

regionális összefogás Közép-Magyarországon ZÖLDZöld REGIONÁLIS ÖSSZEFOGÁS KÖZÉP-MAGYARORSZÁGON

1

Tisztelt Olvasó!

Többször merült fel az elmúlt években, hogy újra szükség van a régiókban a környezetvédő civil szervezetek összefogására, a területfejlesztési és környezetvédelmi regionális ügyekben való összehangolt érdekérvényesítésre. Többen emlékezhetnek rá, hogy 2003-2006 között az MTVSZ koordinált egy ilyen programot. A sikeres programot azért hagytuk abba, mert bíztunk az állam által létrehívott regionális civil egyeztető fórumok működőképességében. Ma már látjuk, hogy nem szabad a környezetvédő érdekeket beolvasztani, egy általános masszában feloldani. Az idők szavát felismerve a Magyar Természetvédők Szövetsége úgy döntött, hogy megújítva folytatja a Közép-Magyarországi Régió környezetvédő civil szervezeteinek segítését. Ezen hírlevél a munka folytatásának egyik első gyümölcse. A jelenlegi programnak a Zöld Régiók Hálózata ad keretet. A Zöld Régiók Hálózata egy nonprofit civil környezetvédő kezdeményezés, amelyet a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, valamint számos egyéb környezetvédő civil szervezet közösen hozott létre annak érdekében, hogy megerősítsék a környezetvédő civil szervezetek országos érdekképviseleti hálózatát a fejlesztési döntéshozatali folyamatokban való legitim és hatékony részvétel érdekében.

Fő célunk a fenntarthatóság érdekeinek képviselete a regionális és az országos fejlesztési döntésekben. A regionális tevékenységek keretén belül területfejlesztési és környezetvédelmi témában félévente fórumokat szervezünk, hírleveleket adunk ki, együttműködünk a regionális fejlesztési ügynökségekkel, részt veszünk a regionális civil egyeztető fórumok munkájában és az aktuális fejlesztéspolitikai események társadalmasításában. A hálózat regionális koordináló szervezetei:

• • • • • • •

Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld

– Magyar Természetvédők Szövetsége (országos koordinátor) – Reflex Környezetvédő Egyesület – Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület – Pécsi Zöld Kör – Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány – Zöld Kör – a Föld Barátai Magyarország tagja (Hajdúböszörmény) – Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület

Szeretnénk elérni, hogy komolyan vegyék a zöld civilek véleményét minden magyarországi régióban. Ezt csak akkor érhetjük el, ha közösen lépünk fel. A közös fellépés keretének megalakítottuk a KözépMagyarországi Regionális Környezetvédelmi Hálózatot. A Hálózat megalakulásáról a „Konferencia az együttműködésekért, a környezetért” cikkben olvashatnak. További cikkeink a részvétel és az egyéni felelősségvállalás lehetőségeivel foglalkoznak. Várjuk az ötleteket, javaslatokat a közös munkához, és várjuk a csatlakozó szervezeteket, amelyek részt akarnak venni a közös régiós környezetvédelmi érdekérvényesítésben.

Farkas István

Ügyvezető elnök Magyar Természetvédők Szövetsége Kiadja a Magyar Természetvédők Szövetsége.

www.mtvsz.hu www.zoldregiokhalozata.hu

2


Konferencia az együttműködésekért, a környezetért

2009. december 11-én a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Független Ökológiai Központ, a Levegő Munkacsoport és a GATE Zöld Klub közös regionális konferenciát szervezett az EU támogatását is élvező Zöld Régiók Hálózata program keretében az Aranytíz Kultúrházban. A konferencia résztvevői előbb az önkormányzatok környezetvédelmi feladatairól hallhattak pódiumbeszélgetést önkormányzatok és civil szervezetek képviselőinek részvételével, majd a közép-magyarországi uniós források felhasználásának állásáról, céljairól és a felhasználásra vonatkozó civil javaslatról tartott beszámolót a regionális fejlesztési ügynökség és az MTvSz egy-egy munkatársa. Ezt követően a résztvevők megvitatták egy regionális környezetvédelmi civil hálózat létrehozásának, formalizálásának szükségességét, lehetőségét, az ezzel szemben támasztott elvárásokat. Az önkormányzatok és környezetvédelem c. pódiumbeszélgetés vitaindítóiban a résztvevők Hajtman Ágnes moderátor három kérdésére válaszoltak, saját tapasztalataik alapján: 1.) Mit tehetnek az önkormányzatok a fenntarthatóság érdekében? 2.) Mit nem tehetnek az önkormányzatok a fenntarthatóság érdekében?

3.) Melyek a legsürgetőbb teendők az előadók településein? Az előadásokból néhány kulcsgondolatot emelünk ki. Németh János, a Budapest XV. kerületi önkormányzat környezetvédelmi referense kiemelte: nagyon fontos az, hogy az önkormányzat a lakosság érdekeinek megfelelően cselekedjen a környezetvédelem terén is. Ezért az önkormányzat készített egy felmérést a lakosság körében a környezetvédelmi teendőkről. A felmérés eredménye – szerencsés módon – ugyanazokra a környezeti problémákra mutatott rá, amelyeket az önkormányzat azonosított, és amelyek megoldását célul tűzte ki. Tatár Sándor, a veresegyházi Tavirózsa Egyesület elnöke, egyben az önkormányzat környezetvédelmi bizottságában szerzett tapasztalatait is megosztotta a hallgatósággal. Kiemelte, hogy minden civil fellépésnél megalapozott, szakszerű információkra van szükség. Az önkormányzatok számára veresegyházi tapasztalat alapján ajánlja környezetvédelmi alap létrehozását, amely a környezetterhelési díjakból táplálkozik, és amelyből civilek és iskolák környezeti szemléletformálási tevé-

kenysége finanszírozható. Az önkormányzatok fontos feladata még megfelelő környezet- és természetvédelmi rendeletek megalkotása, valamint, hogy településrendezési tervében gátat szabjon a kiparcellázásoknak. Sepsei Gergely, a Pilisi Zöldút Egyesület elnöke a „zöldutakat” hozta mintaértékű példaként az önkormányzatok, a civil, a köz- és a magánszféra egyenrangú együttműködésére. A „zöldút” nemcsak a helyi értékeket megmutató útvonal, hanem ahhoz kapcsolódó módszertan, szemlélet, tevékenységek is, amelyeket közösségi, részvételi alapon terveznek és valósítanak meg a köz érdekében. Rendkívül fontosnak tartja, hogy amint az önkormányzat magáévá tette a fenntarthatóság koncepcióját, a helyi lakossággal szemléletformálás céljából párbeszédbe bocsátkozzon, és csak ezt kövesse a szabályok, tervek alkotása. A szemléletformálás fontosságára más előadók is felhívták a figyelmet, ennek eszközeiként pályázatok, kiállítások szervezését, köztereken „zöld” gondolatok megjelenítését említették. Kovács Bence, a Független Ökológiai Központ igazgatója a fenntartható városok kialakítását célzó Lipcsei Chartára hívta fel a figyelmet, amely az integrált megközelítést szorgalmazza a várostervezésben – ez azonban eddig nem nagyon valósult meg Magyarországon. A megvalósulás egyik fő feltétele: együttműködés a civil szféra, a lakosság és az önkormányzatok között. Hasznos információforrásként jelölte meg az Országos Területfejlesztési Civil Egyeztető Fórum honlapját (www.otcef.hu) és az Európai Városi Tudáshálózat honlapját (www.eukn.hu), amelyek a jó gyakorla-


Konferencia az együttműködésekért, a környezetért

tok terjesztését is szolgálni kívánják. A legsürgetőbb teendő, hogy az önkormányzatok mint intézményfenntartók példát mutassanak, pl. energia audit elvégzése és víztakarékosság útján. Malatinszky Ákos, a GATE Zöld Klub elnöke először arra hívta fel a figyelmet, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát gyakran tévesen értelmezik, és gazdasági növekedést generáló fejlesztéseknek adnak utat környezetvédelem címén. A fenntartható fejlődés a szükségleteket hosszú távon kielégíteni képes társadalmat jelenti, lényege a problémák megelőzése. Az agglomerációs kérdésekben ez az élhetőség, a népességmegtartó erő biztosítása útján kell, hogy érvényesüljön. Fontos, hogy a társadalmat ne csak véleményező, hanem alkotó jelleggel vonják be a döntéshozók a tervezésbe. Ennek eszközei: civil kerekasztalok, állampolgári tanácsok, amelyre pl. Szentendrén és Solymáron van példa. Fontos továbbá felhívni a lakóközösségek figyelmét a Zöld Beruházási Rendszer keretében kiírt pályázati lehetőségekre. Krassay László, Gödöllő alpolgármestere is fontosnak tartotta, hogy a versenyképesség helyett az életképesség legyen előtérben. Gödöllő városfejlesztési koncepciójának középpontja az ökováros kialakítása – ökológiai és ökonómiai szempontból. A város a stabil költségvetés biztosításán túl többek között rendeletek alkotásával (hulladék, égetés, természeti értékek védelme) és környezettudatos fejlesztések elősegítésével járul hozzá a cél eléréséhez. A vitaindítók számos hozzászólást generáltak, főleg a hulladék témakörében. Számos jó példát és kihívást említettek a résztvevők többek között a komposztálás és a szelektív hulladékgyűjtés terén. A probléma gyökere abban rejlik, hogy a szinte településenkénti hulladéklerakók rendszeréről a szabályozás és a támogatási rendszer átállította az országot egy olyan rendszerre, amelyben több tíz, akár 100 kilométert kell szállítani egy-egy település hulladékát, és egy lerakóra akár 50 település is juthat. A Közép-Magyarországi Operatív Program felhasználásának helyzetét és a jövőben meghirde-

3

tendő környezetvédelmi konstrukcióit a Pro Régió Nonprofit Kft. képviseletében Takács Eszter ismertette. Előadásából kitűnt, hogy mely konstrukciók iránt mekkora volt az érdeklődés. Az új kiírásokat az eddig felmerült problémák, tapasztalatok figyelembevételével szándékoznak kialakítani. A természetvédelmi konstrukciók várhatóan 2009-10-ben is pályázhatók, a környezetvédelmi konstrukciók között például várhatóan újként jelenik meg a kistelepülések szennyvízkezelése. Sajnálatos módon megerősítette a korábbi értesüléseket, hogy a fenntartható életmód és fogyasztás konstrukció a tervek szerint 2009-2010ben nem kerül meghirdetésre. Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke korreferátumában felhívta a figyelmet arra, hogy míg Közép-Magyarországon él az ország lakosságának csaknem egyharmada, és a fogyasztás és a környezettudatosság mértéke itt a legrosszabb, legkevésbé fenntartható, valamint az összes többi régió részesülhet környezetvédelmi megelőző tevékenységek (fenntartható fogyasztás) támogatásában a KEOP-ból, addig Közép-Magyarországon csupán 2007-2008-ban hirdettek a KMOP-ból ilyen konstrukciót, folytatása nem szerepel a 2009-10-es akciótervben. Követendő példaként ismertette más régiók civil kapacitásfejlesztési konstrukcióit vagy tervezeteit. A Zöld Régiók Hálózata koncepcióját Dönsz Teodóra, a Magyar Természetvédők Szövetségének munkatársa vázolta fel. A regionális és országos hálózat koncepcióját a résztvevők támogatták, megvalósításához számos javaslatot tettek, melyek a következő fórum szervezésére, az információáramlás erősítésére, a kapacitások és szükségletek további felmérésére, a honlap és más kommunikációs eszközök alkalmazására, funkcióira vonatkoztak.

Dönsz Teodóra MTvSz

4


Részvétel a környezeti ügyekben = A demokrácia főpróbája

A magyar demokrácia sokat köszönhet a környezetvédőknek. Már-már legendássá vált az arra való utalás, hogy a rendszerváltás hajnalán a bős-nagymarosi erőmű ügye hogyan tudta világnézeti különbségekre tekintet nélkül mozgósítani a magyar civil társadalmat és hogyan tudott hozzájárulni az ébredező civil kurázsi kifejezési módjainak tanulásához, annak a bátorságnak a kinyilvánításához, mely aztán később több, nemcsak környezetvédelmi megmozdulás mögött megjelent. A környezetügy kifejezetten jó terepe a közösségi részvételnek, és ha úgy vesszük, fokmérője a demokráciának – egyfajta indikátor az ország általános közállapotait tekintve. Adott ugyanis egy tematika, mely elsőre nem látszik túl bonyolultnak, könnyű vele azonosulni, és amely nagyobb erőfeszítések nélkül leképezhető a nagytőkés beruházó, a vele összekacsintó állam és hatóságok, és a hátrányokat elszenvedő lakosság hármasságával. Ezt a képletet aztán sokszor populista környezetvédők szívesen ki is használják. Aki azonban ennél érettebb gondolkodású és fogékonyabb az apróbb különbségekre, rögtön felismerheti, hogy a három oldalon belül is léteznek törésvonalak. Hiszen a nagytőkés beruházó kategóriája nehezen „húzható rá” azokra a kis- és középvállalkozásokra, akik boldogulásukat pl. a környezetbarát termékek gyártása vagy az éghajlattudatos építőipar keretei között keresik. Aztán a korrupt állam sem olyan címke, mely válogatás nélkül alkalmazható minden közigazgatási szervre, tudva, hogy ezek az állami szervek sok esetben tényleg eredményesen lépnek fel a környezeti állapotromlás ellen – vagy lépnének, feltéve, ha az államreform során nem vennék el tőlük meglévő hatásköreiket. Végül a szenvedő lakosság is inkább csak egy naiv leegyszerűsítése a problémának, mivel aki ma pl. szenved a közlekedési zajtól, az holnap autóba ülve maga is okozójává válik a problémának és másoknak okoz kellemetlen perceket. A helyzet igen összetett… Az igazság – ha egyáltalán szabad ezt a szót használni ma még, főleg jogászként – ugyanis nemhogy odaát nincs, de talán nincs sehol. A környezetileg optimális döntésekről sorra derül ki, hogy azokhoz képest létezik egy annál kedvezőbb, kevésbé káros megoldás. A szélerőmű jó alternatíva az energiatermelésben – egészen addig, amíg azt nem a védett túzok élőhelyén akarja valaki felépíteni.

Ebben az összefüggésrendszerben válik fontossá a Riói Nyilatkozat 10. alapelve, mely kimondja: „A környezeti ügyeket - a megfelelő szinten - a legjobban az összes érdekelt állampolgár részvételével lehet megoldani.”

Figyeljük meg azt a látszólagos ellentmondást, ami ebben a megfogalmazásban rejlik! A környezeti ügyek magasan kvalifikált, legtöbbször természettudományos végzettségű (mérnök) szakértőket igényelnek, márpedig az összes érdekelt állampolgár, az átlagember nem tipikusan ebből a körből kerül ki. Hogyan lehetséges tehát az, hogy a környezetileg (= műszakilag) optimális döntésekhez laikus átlagemberek kellenek? Hát úgy, hogy a környezetileg optimális döntések nem a műszakilag legjobb döntések, s az ENSZ-nek volt bátorsága kimondani ezt; azt, hogy a részvétel (legyen bár mégannyira laikus is) növeli a környezeti döntések minőségét, mert társadalmi tudatosságot teremt, mert közösség-érzésre nevel és végül mert a végrehajtásban biztosítja a közösség támogatását. Ez pedig egyértelműen a demokrácia győzelme a technokrácia felett. A magyar jogban ez az elv úgy jelenik meg, mint a környezetvédő társadalmi szervezeteknek a Környezetvédelmi Törvény 98. §-án alapuló ügyféli joga, ami a Legfelsőbb Bíróság 1/2004. KJE Közigazgatási Jogegységi Döntése alapján a környezetvédelmi ügyekben áll fenn, azaz azokban az eljárásokban, ahol a környezetvédelmi hatóság megjelenik. Hogy végül a jogi lehetőségekkel élve a magyar környezetvédők javukra tudják-e fordítani a folyamatokat, sok tényezőtől (sokszor leginkább a hatóság akaratától) függ, mindenesetre a rendszerváltás óta eltelt idő igazolta, hogy a magyar civil szektor ezen a téren kiemelkedően erős.

dr. Kiss Csaba

EMLA


Felpörgetett beruházások - Az építési eljárások módosításai

5

Immár hosszú ideje (2004-től) megfigyelhető tendencia, hogy a gazdaság felpörgetését, az adminisztratív terhek csökkentését a kormány az egyes engedélyezési eljárások gyorsításával, szakmaigaranciális szabályainak nyesegetésével próbálja elérni. A környezetvédő szervezetek a folyamat kezdete (gyakorlatilag az „autópálya törvény” elfogadása) óta hangsúlyozzák, hogy a meghirdetett célok nem megvalósíthatóak a hatósági eljárások szakmai színvonalának csökkentésével, egyes esetekben az eljárás jelentéktelenné tételével, vagy megszüntetésével, és ezzel párhuzamosan a társadalmi részvétel lehetőségeinek korlátozásával. A hatósági munka gyorsítását kizárólag a szakmaiság és a társadalmi részvétel céljaival összhangban, a szervezet- és feltételrendszer megfelelő alakításával (létszámbővítéssel, az ellenőrzési források növelésével) lehetne elérni. Az építési szabályozás átláthatatlan dzsungele kitűnő terep lehetne az adminisztráció egyszerűsítésére, a deregulációra, ám az utóbbi időben végrehajtott módosítások itt is inkább az építtetők előtti akadálynak minősített garanciális szabályok lebontását szolgálták, nem pedig a szakmai szint megtartása - félve írom, esetleg javítása - melletti egyszerűsítést. Az alábbi összefoglalóban a 2009. október 1-től hatályos - több száz oldalra rúgó - módosító csomag lényeges elemeit igyekszem összefoglalni, a teljesség igénye nélkül és a szubjektív választás jogát fenntartva. A csomag fő eleme az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LVII. törvény, amely az építési törvényt, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások megvalósításáról szóló törvényt és az építési tevékenységekkel kapcsolatos szakmai kamarákról szóló törvényt módosította. A lényegesebb változások:

- Több település eddig kizárólag a településszerkezeti tervet és az építési szabályzatot dolgozhatta ki és fogadhatta el közösen. A módosítás lehetőséget biztosít arra, hogy az összes építési feladatot társulási formában lássák el az önkormányzatok, így például közös tervtanácsot működtethetnek, illetve közös fejlesztési koncepciót készíthetnek. Úgy gondolom, hogy ezzel a lépéssel még akkor is egyet lehet érteni, ha ennek tényleges gyakorlati megvalósulására csak néhány helyen lehet majd számítani, hiszen az egyes települések szerkezete, hagyományai, anyagi és egyéb lehetőségei az esetek többségében nagymértékben különböznek hazánkban. - A módosítás bevezeti az „integrált településfejlesztési stratégia” fogalmát, amely egy település középtávú fejlesztését megalapozó stratégiai dokumentum. A stratégia iránymutatásként szolgálhat a településrendezési eszközök (pl. helyi építési szabályzat, KSZT, BVKSZ, stb.) későbbi tervezéséhez. A dokumentumot több település közös tervezése esetén a településfejlesztési koncepció kötelező, egyébként lehetséges önálló munkarészeként kell kezelni. Az új dokumentum elméletileg segítheti az egységes, fenntartható településkép kialakítását, de nemigen látszik, hogy a gyakorlatban mi fogja biztosítani azt,

hogy egy-egy stratégiába nem illő, de fontos „érdekeket” hordozó beruházás esetén a döntéshozók tartják-e magukat a középtávú dokumentumhoz, vagy inkább módosítják azt... - A településrendezési eszközök elfogadása előtt - már a kezdetek óta - egyeztetési és véleményezési eljárást kell lefolytatni. Az eljárásnak ez a része hivatott a társadalom különböző szegmenseiből, elsősorban lakosságtól és a szakmai-civil szervezetektől érkező vélemények becsatornázására, valamint a különböző szakhatóságok (pl. környezetvédelmi hatóság) véleményének begyűjtésére. Az eddigiekben az érdekeltek írásban is véleményezhették a terveket, illetve az észrevételeket ütköztető ún. egyeztető tárgyaláson személyesen is elmondhatták azokat. A módosítás szerint már csak akkor vehetők figyelembe az észrevételek, ha az érdekelt lakos, szervezet, vagy szakhatóság (!) nemcsak írásos véleményt ír, hanem személyesen részt is vesz az egyeztető tárgyaláson. Ellenkező esetben kifogást nem emelő véleményezőnek tekintik az érdekeltet... A hazai hatóságok viszonyait ismerve kijelenthetjük, hogy a módosítás igencsak aggályos. Nehéz elképzelni azt a szakhatóságot, amely olyan kapacitásokkal rendelkezik, hogy az illetékességi területén minden önkormányzat egyeztető tárgyalásán részt vegyen, és írásos véleményt is adjon. Szintén súlyosan nehezítik ezzel az érintett lakosok és civil szervezetek képviselőinek részvételi jogait, akik gyakran munkájuk mellett igyekeznek a közérdek védelmében egyes terveket véleményezni. A nyilván munkaidőben tartott tárgyalásokon való részvétel valószínűleg sokakat megakadályoz véleményének érvényesítsében... A társadalmi részvételi jogok ilyen korlátozása - álláspontom szerint - nemzetközi kötelezettségeinkbe (Aarhusi Egyezmény) ütközik, és így alkotmányellenes.

6


Felpörgetett beruházások - Az építési eljárások módosításai

- A módosítás előírja, hogy a településrendezési szerződésben a kikötött, illetve a beruházók által vállalt kötelezettségek tényét - a szerződés alapján - az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A földhivatalt az érintett önkormányzat jegyzője keresi meg a tény bejegyzése és törlése érdekében. Mivel a földhivatali nyilvántartásba bárki betekinthet, a változás az átláthatóságot szolgálja. - A módosítás fontos célja az építőiparban tapasztalt lánctartozások megelőzése és megszüntetése. A változó szabályok elsősorban az építőipari kivitelezési tevékenység feltételeinek szigorítása és a szerződéses ellenértékek – fedezetkezelői rendszer révén – történő biztosítása révén kívánják elérni a célt. - Egyes építmények esetén a továbbiakban már nem kell külön használatbavételi engedélyt kérni, hanem az építmény elkészültét egyszerűen be kell jelenteni a hatóságnak. Ez nyilván azzal a hatással is jár, hogy a használatbavételi engedélyezési eljárás során esetlegesen felmerült aggályok külön eljárás, és így külön jogorvoslat híján már nem vehetők figyelembe... - A módosítás az építésfelügyelet ellenőrző tevékenységének részletes szabályainak meghatározását kormányrendeleti szintre utalja. Ez azt jelenti, hogy a szabályok változtatása jóval egyszerűbb rendben és a törvényalkotási garanciális szabályokat mellőzve is lehetséges. Nem mondhatjuk, hogy ez biztosan az ellenőrzés színvonalának további romlásához vezet, de a hazai építésfelügyelet - nem túl rózsás - helyzetében csak az ellenőrzések élénkítése és az ellenőrzési gyakorlat szigorítása járható út, ami - álláspontom szerint - megköveteli a kizárólagos törvényi szabályozást. - A módosítás kiterjeszti a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak minősíthető tevékenységek körét a tisztán magánerőből megvalósuló, 2 milliárd forint teljes költségigényű, vagy legalább 50 új munkahely megteremtését biztosító, illetve a környezetvédelmi, kutatás-fejlesztési, oktatási, valamint egészségügyi és szociális célok megvalósítását elősegítő beruházások eljárásaira. Ezzel a jogszabály további lehetőséget ad arra, hogy bizonyos ügyeket a Kormány átláthatatlan szempontok szerint kiemeljen a többi közül, és „szuper-gyorsított” engedélyezéssel támogasson. Álláspontom szerint maga a kiemelés alapelve is súlyos aggályokat vet fel, hiszen a versenysemlegesség elve, a tisztességes eljárás, és a társadalmi részvétel követelménye súlyosan sérülhet a kiválasztás és az engedélyezés során.

A módosítási csomagban helyet kapott egy teljesen új jogszabály, a főépítészi tevékenységről szóló 190/2009 (IX.15.) Korm. rendelet is, amely az eddig különböző szabályozási elemekben leírt, vagy csupán a gyakorlat által kialakított rendelkezéseket foglalta össze. A rendelet a főépítészi rendszer kereteit, a főépítészek kijelölésének szabályait, feltételeit, továbbá az állami, megyei, önkormányzati, települési és térségi főépítészek feladatait rendezi.

Szintén új rendeletet alkotott a kormány az építőipari kivitelezési tevékenységről (191/2009 (IX. 15.) Korm. rendelet). Az új szabály az építőiparban megszokott átláthatatlan viszonyokat igyekszik feloldani. A kiszámíthatóság érdekében meghatározza az egyes résztvevők (pl. műszaki ellenőr, felelős műszaki vezető, tervellenőr, stb.) feladatait, a körbetartozások kialakulásának megelőzése érdekében pedig meghatározza a fedezetkezelői rendszer részletes szabályait. Erénye továbbá a rendeletnek, hogy a kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos dokumentumok (pl. építési napló) mintáit is tartalmazza és ezzel az egységes gyakorlat kialakulását segíti. Az építésügyi „csomag” fontos eleme a 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet is, amely az építési hatósági eljárásokról és a hatósági ellenőrzésekről szól. A rendelet alapvetően az építési törvény szabályait hivatott kiegészíteni, részletezni. Számos esetben azonban olyan előírásokat is találunk a kormány által alkotott jogszabályban, amelynek rendezését garanciális okokból a törvényben kellene megtenni (pl. építésügyben hozott határozat tartalmi követelményei). Vegyes tehát a kép. Előremutató és súlyosan aggályos módosítások is történtek. A társadalmi véleményeztetés szabályainak - minden életszerűséget nélkülöző – szigorítása azonban negatív irányba tolja a változások mérlegét. Sajnos a tendencia továbbra is az, hogy az eltérő vélemények megjelenítésének lehetőségeit próbálja nyesegetni a jogalkotó, továbbra is elmulasztva annak az összefüggésnek a felismerését, hogy a széleskörű egyetértéssel elfogadott tervek társadalmi elfogadottsága és szakmai színvonala (azaz együtt: hatékonysága) messze meghaladja az érintettek torkán lenyomott beruházásokét.

Dr. Bendik Gábor

Levegő Munkacsoport


7

Éghajlatvédelem és szociális igazságosság? A magyar éghajlatvédelmi törvény tartalmi kérdései

Ma már nem az a kérdés, hogy lesz-e Magyarországon éghajlatvédelmi törvény, hanem hogy a szabályozás milyen logikát követ majd és mennyire lesz hatásos. Mindannyiunk érdeke, hogy a szabályozással megtaláljuk a gazdaság és a környezetvédelem közös érdekeit, illetve az éghajlatvédelmi törvény hozzájáruljon a társadalmi problémák enyhítéséhez, a szociális igazságossághoz. A törvény megszületése a környezetért tenni akaró civil társadalom egyik sikere is, hiszen a kezdeményezést eddig 194 civil szervezet támogatja. A Magyar Természetvédők Szövetsége és más környezetvédelmi civil szervezetek 2008-ban kampányt indítottak azért, hogy – több EU tagállamhoz hasonlóan - szülessen hazánkban is törvény az éghajlat védelmében. A kampány újszerű módon közvetlenül célozta meg az országgyűlési képviselőket, akiket helyi civil szervezetek képviselői kerestek meg, hogy ismertessék a kezdeményezés célját és szakmai tartalmát, valamint hogy támogatásukat megnyerjék. Ezen túl fórumokon és cikkek formájában mutatták be a kezdeményezők javaslataikat más civil szervezetek számára azzal a meggyőződéssel, hogy a tervezet nem csak környezeti, hanem társadalmi, szociális problémákra is hatékony megoldást kínál. A környezetvédő civilek kampánya az első fordulóban elérte célját, a törvény megalkotásáról 2009 júniusában Országgyűlési határozat rendelkezett és a jogszabály várhatóan2010 elején kerül a Parlament elé. A lényeg azonban még hátra van. A kérdés most az, hogy hazánkban milyen logika alapján és milyen eszközökkel igyekszünk majd mérsékelni a klímaváltozást. A Magyar Természetvédők Szövetsége nem csak a törvény megalkotását szorgalmazza, hanem a kezdetektől fogva dolgozott annak tartalmi elemein is. A Szövetség az elmúlt egy évben számos fórumot és vitát szervezett a lehetséges szabályozási eszközökről, tesztelve a környezetpolitikai szempontból optimálisnak tartott megközelítést. Előre látható, hogy a törvény tartalmi vitájában sokféle szereplő igyekszik majd érvényesíteni az érdekeit, ugyanakkor fontos, hogy a szabályozás következetes logikával szülessen meg, a problémák okaira hasson és ne látszatmegoldások előtt tárja ki az ajtót. Éghajlatvédelem és gazdaságélénkítés, szociális igazságosság, korábban nem látott lendület a lakossági energiahatékonysági és megújuló energiás beruházásoknak – erről szól a Magyar Természetvédők Szövetsége klímatörvény javaslata.

A környezetvédelmi szervezet javaslata a jogszabály tartalmára a következő eszközöket tartalmazza: Visszatérülő hitel alap létrehozása a lakosság részére az energiahatékonysági és megújuló energiaforrások hasznosítását célzó beruházásokra. Az alap kamatmentes kölcsönöket nyújt majd azok számára, akik korszerűsítéssel, beruházásokkal szeretnék csökkenteni energiafogyasztásukat. Az erre biztosított összeg száz milliárd forint nagyságrendű kell legyen ahhoz, hogy országos szinten is látványos megtakarításokat tudjon elérni a lakosság. Erőforrás kvóta rendszer bevezetése az energiafogyasztás ésszerűsítésére. A kvóta rendszer lényege, hogy a természetes személyek és vállalkozások között évente meghatározott fogyasztási jogok kerülnek kiosztásra az országos átlagos fogyasztási szint alapján. A rendszer nyomon követi szereplőinek energiafogyasztását, és a kiosztott fogyasztási jogon felüli energiafogyasztásra plusz kvótát kell majd vásárolni a kibocsátótól az akkor meghatározott piaci áron. A rendszer tehát nem korlátozza az energia fogyasztást, de az átlagos szintet

meghaladó fogyasztást megdrágítja. Az átlagosnál kevesebb energiát fogyasztó szereplők ugyanakkor fogyasztási jogokat takaríthatnak meg, amit eladhatnak a kibocsátónak, ezáltal jövedelemhez jutnak. Az így szerzett jövedelmet elsősorban energiahatékonysági és megújuló energiás beruházásokra költhetik el, amivel tovább növelhetik kvóta megtakarításaikat. Az éghajlatvédelmi szabályozás ezzel az eszközzel csökkentheti a jövedelem különbségeket jómódúak és szegényebbek között, így segíti elő a szociális igazságosságot. Az éves energia felhasználás csökkentése. Az évente kiosztott teljes hazai kvóta mennyiség a javaslat értelmében minden évben csökken, további hatékonyság növelésre késztetve a gazdasági szereplőket és a lakosságot, ugyanakkor csökkentve hazánk függőségét az import energiahordozóktól. A növény borítás növelése. Fontos további eleme a szabályozásnak hazánk erdőborításának jelentős növelése. A fák egyrészt növekedésük által széndioxidot kötnek meg, csökkentve az üvegházhatású gázok légkörbe jutását, másrészt segítik az alkalmazkodást a szélsőségesebbé váló időjárási viszonyok között. A lombkoronák helyi szinten komoly hűtő hatást fejtenek ki, több fokkal csökkentve a hőmérsékletet a nyári hőség idején.

A fenti közgazdasági eszközök bevezetése jelentős hatással lehet mind a gazdaság szereplői, mind a lakosság döntéseire és energiafogyasztási szokásaira. Rövidtávon számos eddigi megszokásaink átgondolására késztethet bennünket, hosszú távon viszont jelentős versenyelőnybe hozhatja hazánkat, hiszen hatékonyságra késztet a termelés, a közlekedés, vagy életmódunk tekintetében. Jövedelemhez juttatja azokat, akik takarékosan használják az energiát, és további költségeket ró azokra, akik az átlag felett fogyasztanak. A visszatérülő alap létrehozása és az energiahatékonysági beruházások nem csak a lakossági megtakarításokat segítik elő, hanem lökést adhatnak a kutatás-fejlesztés, valamint az energiahatékonyságra és megújuló energiahasznosításra létrejött vállalkozások számára. Az ilyen korszerű iparágak fellendülése más országokban sok új munkahelyet teremt napjainkban, tehát hasonló kedvező hatásra számíthatunk itthon is. Összefoglalva tehát a Magyar Természetvédők Szövetsége tartalmi javaslata olyan eszközök bevezetését szorgalmazza, melyek a hatásos éghajlatvédelem mellett a gazdaság és a társadalom számos más problémájára kínálhatnak megoldást. 2010 elején elkezdődik a törvény tartalmi vitája, ekkor újra szükség lesz a civilek aktivitására, hogy a törvény sorsát ne csupán gazdasági lobbi csoportok és érdekek döntsék el.

További információt és aktualitásokat a www.klimatorveny.hu címen találhat.

Botár Alexa

klímavédelmi program felelős Magyar Természetvédők Szövetsége

8


Civilek a monitoringban

2009. október 16-án harmadik műhelytalálkozójukat tartották az európai uniós strukturális és kohéziós alapok monitoring bizottságaiban tevékenykedő civilek a Magyar Természetvédők Szövetsége kezdeményezésére. Az Európai Bizottság képviselőinek részvételével zajló találkozón szorosabb együttműködés kezdett kibontakozni, és az NFÜ-vel való első konzultáció is ígéretes eredményeket hozott. Az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjainak felhasználását tagállami szinten nyomon követő monitoring bizottságok a kezdetektől fogva partnerségi alapon épülnek fel, az esélyegyenlőségi ügyeket (fogyatékosügy, nemek közti esélyegyenlőség, roma-ügy) és a környezetvédelmi szempontokat civil szervezetek szakértői képviselhetik a bizottságokban. A szakértőket különböző országos tanácsok választják, delegálják az egyes bizottságokba. A különböző bizottságokban más és más civilek által tapasztalt hasonló problémák és jó gyakorlatok megosztása, a lehetséges megoldások közös keresése, a közös fellépés erősítheti a civil érdekérvényesítés esélyeit. Ebből kiindulva szervezte meg 2008 nyarán az EU-s alapok működési mechanizmusainak jobb megismerését, a monitoringban szerzett tapasztalatok megosztását szolgáló első képzést, műhelyt a monitoring bizottságokban működő civilek számára – a monitoring bizottságokba delegált környezetvédő civilek munkáját már négy éve koordináló – MTvSz. A műhelyeken a kormányzati és a civil oldal képviselői tartottak előadásokat, vitaindítót; a beszélgetések az együttműködési felületek azonosítását szolgálták. A legutóbbi, 2009 októberi műhelyen civilek és az Európai Bizottság képviselői osztották meg tapasztalataikat, dolgoztak ki javaslatokat a strukturális alapok hatékonyabb működtetésére – különösen a monitoring, a partnerség és az ún. horizontális elvek témakörében.

A megvitatott témák között szerepelt a civil képviselet rendje, a monitoring bizottsági ügymenet, döntéshozatal módja, a bizottságok hatáskörével kapcsolatos kérdések, valamint a horizontális témák megjelenése a monitoringban, azok általános megítélése, státusza a programokban és az intézményrendszerben. A műhely megállapította, hogy a részvételi jogokkal élni kell a nehézségek ellenére is, és a problémák megoldására kell törekedni minden érintettel együttműködve; ugyanakkor az érdekérvényesítés eszközeit nyilván a szereplők hozzáállásához, a helyzethez is kell igazítani. Fontos lenne, hogy a monitoring bizottságokban a civil és a kormányzati oldal egyaránt állandó képviselőkkel jelenjen meg, és határozottan képviselje álláspontját. A döntéseket megfelelően elő kell készíteni, az előterjesztéseket ésszerű határidővel kell megküldeni, tekintettel arra is, hogy a civilek többnyire önkéntes munkában végzik a monitoring munkát. A résztvevők nehezményezték, hogy a monitoring bizottságok hatásköre csekély, ami csökkenti a részvételi motivációt.

Kívánatos lenne, hogy az akcióterveket a bizottságoknak el kelljen fogadniuk, és minden módosításukat is legalább megtárgyalhassák, valamint az értékelések kezdeményezésében és elfogadásában is szerepet kapjanak. Fontos a döntések megfelelő, időszerű dokumentálása, a jegyzőkönyvek frissessége. Az írásbeli döntéshozatali eljárások alkalmazhatóságra – milyen esetekben, témákban, milyen módszerrel – részletes szabályzatot kellene alkotni. A tapasztalatok alapján szükség lenne az évi kettőnél gyakoribb ülésezésre. Ami a horizontális témákat illeti, érvényesítésüket nagyban segítené a bizottság tagjainak és az intézményrendszer szereplőinek ilyen irányú képzése, szemléletformálása. A pályázók oldaláról nézve, valamint abból a szempontból, hogy a horizontális szempontokat mennyiben szolgálják ténylegesen a támogatások, érdemes lenne az útmutatók átgondolása, egyszerűsítése, ugyanakkor a tevékenységtípushoz rugalmasabban illeszthető kialakítása. Sokat segítene egy szaktanácsadói hálózat kialakítása is ezekben a témakörökben. A műhely résztvevői az Európai Bizottság közreműködésével találkozót kezdeményeztek a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Koordinációs Irányító Hatóságával (IH). A jó légkörű találkozó máris több részeredményt is hozott. A műhely által feltárt problémákat az IH is érzékelte, a monitoring bizottságok működésének értékelését tervezi, abba ezek az észrevételek is becsatornázhatók. Az időközi értékelések is tervezés alatt állnak, a műhely ide is tehet javaslatokat. A műhely több képzést is javasolt, amelyekkel a fenti problémák jó része is kiküszöbölhető lenne: pl. rendszeres képzések a monitoring bizottsági civil tagok számára az uniós kohéziós politika rendszeréről, funkcióiról, intézményrendszeréről, döntéshozatali mechanizmusairól, benne a monitoring szerepéről, továbbá minden tagnak és az intézményrendszernek a horizontális témákról és a civil képviselet rendszeréről. Az ÚMFT-szintű monitoring bizottság hiányát szintén érzékeli az IH, a hiány pótlásának módja a jövő kérdése. Ahogy látható, a három műhely és az IH-val folytatott konzultáció még csak a kezdete egy folyamatnak, amely azonban ígéretes, és a folyamatos együttműködés nyomán remélni lehet a kedvező irányú változásokat.

Dönsz Teodóra MTvSz

Jelen hírlevél az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap finanszírozásával jelent meg a „Regionális környezetvédelmi fórumok hálózata - országos környezetvédő civil érdekképviseleti hálózati együttműködés megerősítése a fejlesztési döntéshozatali folyamatokban való legitim és hatékony részvétel érdekében” nevű TAMOP-2.5.1-07/1-2008-0175 pályázat keretén belül, amely a Magyar Természetvédők Szövetsége (mint projektgazda) és a Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület (mint konzorciumi partner) koordinálásával zajlik.

Közép-magyarországi Környezetvédelmi Hírlevél 1. Tisztelt Olvasó!

Recommend Documents