Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal

Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal 8000 Székesfehérvár, Szent István tér 9. Tel: 22/316-321 Fax: 22/310-391 e-mail: [email protected] web: www.fejerkozig.helyinfo.hu

Ügyszám: 02/162-1/2008.

HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖRJEGYZ JE, JEGYZ JE SZÉKHELYÉN Tisztelt Körjegyz , Jegyz Asszony/Úr! A közigazgatási hivatal a jöv%ben is kiemelt feladatának tekinti a jegyz%k munkájának segítését. E feladatkörében negyedévente szakmai tájékoztatót jelentet meg, melyben az esedékes kötelez% döntések határideje is szerepel. Jelen szakmai tájékoztató I. részében az ÖTM Önkormányzati F%osztályának szakmai véleményét ismertetjük, befejez% részében közreadjuk a térfigyel% kamerák önkormányzati jóváhagyásával kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlást. I. 1. Ha az önkormányzat a közoktatási feladatokat társulásban látja el, hogy alkotható önkormányzati rendelet, ami az intézmény költségtérítés, tandíj, térítési díj megállapításának alapját képezi? A fenntartó „a közoktatásról” szóló 1993. évi LXXIX. törvény 102.§ (2) bekezdése alapján meghatározza a kérhet% költségtérítés és tandíj megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit, míg a törvény 124.§ (21) bekezdése szerint a nevelési-oktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat ezeket a szabályokat önkormányzati rendeletben állapíthatja meg. Bár az önkormányzat egyes hatásköreit átruházhatja a társulásra (pl. intézményalapítás, az intézményvezet% kinevezése) de a rendeletalkotás jogának átruházását az Ötv. kifejezetten tiltja, ezért a társulás nem alkothat ezekr%l a szabályokról rendeletet. Arra is tekintettel kell lenni, hogy „a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmEködésér%l” szóló 1997. évi CXXXV. törvény (Ttv.) 9.§-a szerint a fenntartói jogokat a társulás tagjai közösen gyakorolják. Mindezekre figyelemmel a társulásban résztvev% önkormányzatok csak különkülön alkothatnak önkormányzati rendeletet a költségtérítés és tandíj megállapításának szabályairól. Így azonban az is el%fordulhat, hogy a különböz% települések tanulói eltér% mértékE térítést fizetnek, pedig ugyanabban az intézményben folyik a nevelésük, oktatásuk.

2 Elkerülhet% ez a visszás állapot oly módon, ha a társulási tanács meghatározza azokat az elvi szabályokat, amelyek alapját képezhetik az egyes önkormányzati rendeleteknek. 2. Ki határozza meg többcélú kistérségi társulás saját intézménye által biztosított szociális ellátások esetében az intézményi térítési díjakat, valamint a személyi térítési díjak csökkentésének, illetve elengedésének feltételeit? A „többcélú kistérségi társulásról” szóló 2004. évi CVII. törvény (Tkt.) 1.§-a értelmében a kistérségben mEköd% települési önkormányzatok képvisel%testületei a kistérségi együttmEködés hosszú távú biztosítására írásbeli megállapodással kistérségben egy többcélú kistérségi társulást alakíthatnak. A többcélú kistérségi társulás vállalhatja kistérségi közszolgáltatások biztosítását, fejlesztését és szervezését, valamint intézmények fenntartását. „A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról” szóló 1993. évi III. törvény (Sztv.) 4.§ (1) bekezdésének ma) pontjában foglaltak alapján a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok társulása, a települési és területi kisebbségi önkormányzat állami fenntartónak min%sül. Az Sztv. 4.§ (4) bekezdése szerint, ahol e törvény önkormányzati társulást említ, ott – eltér% rendelkezés hiányában – többcélú kistérségi társulást is kell érteni. Az Sztv. 92/B.§ (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény állami fenntartója meghatározza az intézményi térítési díjat. A fenntartó többcélú kistérségi társulásnak a Tkt. 5.§ (1) bekezdése szerinti döntéshozó szerve a társulási tanács, mely ellátja a Tkt. 3.§ (1) bekezdése értelmében a társulási megállapodásban rögzített átruházott feladat-és hatásköröket. Az Sztv. 92.§ (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételér%l, valamint a fizetend% térítési díjakról rendeletet alkot, (2) bekezdés f) pontja értelmében rendeletben szabályozza a személyes gondoskodásért fizetend% térítési díjak mértékét, a fizetésre kötelezettek körét, a térítési díj csökkentésének, illetve elengedésének eseteit és módjait. Az Sztv. 115.§ (3) bekezdése szerint a személyi térítési díj összege – a fenntartó rendeletében foglaltak szerint csökkenthet%, illetve elengedhet%, ha a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyai ezt indokolttá teszik. Mivel az Ötv. 10.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében a rendeletalkotás a képvisel%testület hatásköréb%l nem ruházható át, így a társulási tanács nem alkothat rendeletet, maximum határozatában, elviekben határozhatja meg az intézményi térítési díjat, a térítési díj csökkentésének, illetve elengedésének feltételeit, amelyet ajánlásként továbbíthat megvitatásra, és az Ötv. 16.§-ára tekintettel döntésre a többcélú kistérségi társulásban résztvev% önkormányzatok számára. A hatályos jogi szabályozás alapján a térítési díjra vonatkozó rendelkezéseket, a kistérségi társulást alkotó önkormányzatok rendeleteikben határozhatják meg.

3

Az azonos jogszabályi környezet miatt a többcélú kistérségi társulás fenntartásában m9köd közoktatási intézmény térítési díja megállapítása esetén is a fentiek szerint kell eljárni. 3. Bursa Hungarica Fels(fokú Önkormányzati Ösztöndíj iránti kérelmek önkormányzati hatósági ügyként, vagy a polgári jog szabályai szerint bírálhatók-e el? Az önkormányzati hatósági ügy fogalmának definiálása egyetlen jogszabályban sem történik meg. Az önkormányzati törvény indoklásából annyit tudhatunk meg, hogy az „önkormányzati hatósági ügyet a képvisel%-testület önkormányzati rendeletben határozhat meg (pl. a helyi adók körében)”. Ez azonban nem azt jelenti, hogy önkormányzati hatósági ügyet kizárólag önkormányzati rendeletben lehet megállapítani, hanem azt, hogy az önkormányzati rendeletben megállapított hatósági hatáskör csak önkormányzati lehet. A Ket. 12.§ (2) bekezdése a közigazgatási hatósági ügy, (3) bekezdése pedig a közigazgatási hatóság fogalmát rögzíti. A Ket. 20.§ (1) bekezdése a hatóságnak hatáskörébe tartozó ügyekben eljárási kötelezettséget állapít meg, továbbá el%írja, hogy amennyiben ezen kötelezettségének a hatóság nem tesz eleget, úgy a felügyeleti szerve útján kikényszeríthet%. A települési, illetve a megyei önkormányzat évente csatlakozhat az ösztöndíjrendszerhez. A csatlakozás eljárási rendjét az 51/2007.(III.26.)Korm. rendelet 18.§ (4) bekezdésében foglaltaknak megfelel%en az oktatási és kulturális miniszter évente a tárca hivatalos lapjában teszi közzé. A közzétett eljárási rendben szerepel el%írásként, hogy az általános szerz%dési feltételek elfogadásáról nyilatkozni kell. A települési önkormányzatok a csatlakozásról szóló döntésük meghozatala után írnak ki pályázatot a fels%oktatásban részt vev% hallgatók részére. A kormányrendelet 18.§ (7) bekezdése deklarálja, hogy a megállapított ösztöndíj kizárólag a pályázó szociális helyzete alapján ítélhet% meg. A 21.§ rögzíti mindazokat a szociális szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni. A pályázati kiírás szerint azokat a hallgatókat, akik nem részesülnek kedvez% elbírálásban, nem illeti meg a döntés elleni fellebbezési jog. Mindezek alapján törvényes az az eljárás, amikor a kérelmeket nem hatósági ügyként bírálják el. A Ket.-ben foglaltakhoz képest eltér% eljárási rend és határid% megállapítása, valamint szerz%déskötési kötelezettség azt a tényt támasztja alá, hogy nem beszélhetünk hatósági ügyr%l. II. A személyes gondoskodás körébe tartozó szociális ellátások térítési díjának (intézményi térítési díj) megállapítására vonatkozó szabályok 2008. január 1jét l megváltoztak. Ezek a változások a következ kben foglalhatók össze. 1. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 115.§ (1) bekezdés értelmében:

4 „A személyes gondoskodás körébe tartozó szociális ellátások térítési díja (a továbbiakban: intézményi térítési díj) a szolgáltatási önköltség és a normatív állami hozzájárulás különbözete. Ha az ellátásra a mindenkori költségvetési törvény differenciált összeg9 normatív állami hozzájárulást határoz meg, az intézményi térítési díjat valamennyi normatívakategóriára külön meg kell határozni. Az intézményi térítési díjat integrált intézmény esetében is szolgáltatásonként kell meghatározni, a közös költségelemek szolgáltatásonkénti közvetlen költségeinek arányában történ% megosztásával. Emelt színvonalú bentlakásos ellátás esetében az intézményi térítési díjat az el%z% évben ténylegesen igénybe vett normatív állami hozzájárulással kell számítani.” A 2008. évi költségvetési törvény 3. melléklet 11.c) és d) pontjai alapján a szociális étkeztetéshez és a házi segítségnyújtáshoz különböz% mértékE normatív állami hozzájárulás vehet% igénybe. Az Sztv. 115.§ (1)bekezdés alapján az intézményi térítési díj a szolgáltatás önköltségének és az állami normatívának a különbözete. Ezért a többféle normatíva többféle térítési díjat eredményez. A költségvetési törvény alapján más a térítési díja annak a személynek, akinek ellátását már 2007. évben megkezdte az önkormányzat, és más azoknak, akik 2008. évben lépnek be az ellátottak közé. Az utóbbi esetben ugyanis az ellátottak jövedelmi helyzetéhez igazodik az igénybe vehet% állami normatíva összege és ennek megfelel%en a térítési díjakat is ezekhez a jövedelemkategóriákhoz kell megállapítani. Az étkeztetés intézményi térítési díjának meghatározásakor figyelemmel kell lenni a a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet 9.§ (4)bekezdésében foglalt szabályozásra is. Ennek alapján „az étkeztetés intézményi térítési díja aszerint differenciált, hogy az ételt a helyszínen fogyasztják el vagy az igénybevétel helyére szállítják. A kiosztó helyen, illetve a lakáson történ étkeztetés térítési díja a kiszállítás költségét is tartalmazza. Ha az étel lakásra történ kiszállítása közös háztartásban él személyek részére történik, a kiszállításért fizetend személyi térítési díjat csak egy személyre lehet megállapítani.” A helyi rendeletekben térítési díjak megállapításkor a fenti differenciálásnak is meg kell jelennie. 2. Felhívjuk a figyelmet, hogy a Sztv. 115. § (10) bekezdése lehet%séget ad a fenntartónak, hogy „az intézményi térítési díjat az (1) bekezdés szerint kiszámított és külön jogszabály szerint dokumentált térítési díjnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.” Ebben az esetben a rendeletb%l, vagy az el%terjesztésb%l ki kell tEnnie az Sztv. 115. § (1) bekezdésében foglaltak szerint megállapított térítési díjaknak is, és a rendeletben ezekhez képest határozhat meg a képvisel%-testület alacsonyabb térítési díjat. 3. Az Sztv. 115. § (9) bekezdés értelmében: ”A szolgáltatási önköltség a szolgáltatás kapcsán felmerült ráfordítások (a számvitelr%l szóló 2000. évi C. törvény 78-80. §-ai szerinti költségek, önkormányzati intézményeknél az éves

5 költségvetési beszámoló 21. táblája 01-07 soraiban feltüntetett költségek) egy szolgáltatási egységre (ételadag, szolgáltatási óra, nap) számított értéke, amelyet az el z év adatai alapján, a tárgyév március 1-jéig kell megállapítani.” Kérjük, hogy az el%z%ekben ismertetett jogszabályhelyek alapján a helyi rendeletek felülvizsgálatáról miel%bb gondoskodni szíveskedjenek.

Tájékoztató a különböz ellátási formákban nyújtott étkezés Áfa-törvénybeli megítélésér l 2008. május 1-jét l Az OrszággyElés által 2008. március 10-én elfogadott törvénymódosítás értelmében a bölcs%dei, óvodai, szociális, diákotthoni, és kollégiumi ellátottak felé nyújtott étkeztetési szolgáltatás kivételt képez az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 85.§ (1) bekezdésének f), h), és i) pontjaiban megfogalmazott adómentesség alól, amennyiben az étkezésért járó ellenérték külön térítend% meg. Az általános-, középiskolai-és fels%oktatási menza azért nem szerepel a felsorolásban, mert azok a törvénymódosítást megel%z%en sem tartoztak az adómentes körbe. Fentiek értelmében, ha a hivatkozott intézményi ellátási formákban az étkezésért külön fizetnek, a szolgáltatásnyújtás után 20 %-os adómértékE Áfa-fizetési kötelezettség keletkezik, az étkeztetéssel összefügg% beszerzéshez, igénybevett szolgáltatáshoz kapcsolódó el%zetesen felszámított Áfa pedig levonható. Az Áfa tv. vonatkozó el%írása értelmében az ingyenesen nyújtott szolgáltatás is Áfa-köteles, amennyiben a szolgáltatás ingyenes nyújtásához történ% beszerzés, igénybevett szolgáltatás Áfa-ja részben vagy egészben levonható volt. A módosító törvény azonban kimondja, hogy az ingyenes intézményi étkeztetést nyújtó adóalanyra 2008. december 31. napjáig bezárólag az Áfa tv. 14.§ (2) bekezdésének el%írása nem alkalmazandó, vagyis az ingyenes étkeztetést eddig az id%pontig nem terheli Áfa (a beszerzést terhel% Áfa viszont levonható). A köz-és fels%oktatáshoz közvetlenül kapcsolódóan – jogszabály alapján – nyújtott ingyenes étkeztetés esetében, mivel az már 2008. január 1-jét%l Áfa-köteles volt, az ingyenes étkeztetésre jutó Áfa megfizetése alóli mentesülés (és adólevonási jog) visszamen%leges hatályú, azonban a mentesítés ez esetben is csak 2008. december 31. napjáig szól. Az új el%írás 2008. május 1. napján lép hatályba. Az a szociális, gyermekjóléti, illetve gyermekvédelmi intézményt fenntartó, aki a 2008. április 30-ig hatályos el%írások értelmében adómentes szolgáltatást nyújt, és az adómentesség miatt a térítési díjat nem csökkentette, a törvénymódosítást követ% Áfa-fizetési kötelezettségre tekintettel a térítési díjat nem emelheti meg. III. A 2008. június 30-ig esedékes kötelez% döntések határidejér%l illetve az azt megalapozó jogszabályi rendelkezésekr%l a következ% tájékoztatást adom.

6 1. A helyi önkormányzat éves összesített közbeszerzési tervet készít. Határid : 2008. április 15. A feladat jogszabályi alapja: „a közbeszerzésekr%l” szóló 2003. évi CXXIX: törvény „5. § (1) A 22. § (1) bekezdésében meghatározott ajánlatkér k - kivéve az V. és a VII. fejezet szerint eljáró ilyen ajánlatkér ket, valamint a központosított közbeszerzés során az ajánlatkérésre feljogosított szervezetet - a költségvetési év elején, lehet(ség szerint április 15. napjáig éves összesített közbeszerzési tervet (a továbbiakban: közbeszerzési terv) kötelesek készíteni az adott évre tervezett közbeszerzéseikr l. A közbeszerzési tervet az ajánlatkér nek legalább öt évig meg kell riznie. A közbeszerzési terv nyilvános.” 22. § (1) E fejezet alkalmazásában ajánlatkér k: d) a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, a települési önkormányzatok társulása, a helyi önkormányzat által a helyben központosított közbeszerzés keretében ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezet, a helyi önkormányzati költségvetési szerv, a helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, a területfejlesztési önkormányzati társulás, a megyei területfejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács, a regionális fejlesztési tanács;” 2. A képvisel -testület elé kell terjeszteni a jegyz által elkészített zárszámadási rendelet tervezetet, valamint az éves pénzforgalmi jelentést, könyvviteli mérleget, pénzmaradvány-kimutatást és eredménykimutatást Határid : 2008. április 30. A feladat jogszabályi alapja: „az államháztartásról” szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 82. § „82. § A jegyz által elkészített zárszámadási rendelettervezetet, valamint a külön törvény szerinti könyvvizsgálói záradékkal ellátott egyszer3sített tartalmú - a helyi önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó - éves pénzforgalmi jelentést, könyvviteli mérleget, pénzmaradvány-kimutatást, és eredménykimutatást a polgármester a költségvetési évet követ en 4 hónapon belül terjeszti a képvisel -testület elé. A képvisel -testület a zárszámadásról rendeletet alkot. A könyvvizsgálatra kötelezett helyi önkormányzatok polgármesterei a könyvvizsgálatról készített jelentést minden év június 30-áig megküldik az Állami Számvev széknek.” 3. Könyvvizsgálói záradékkal ellátott egyszer9sített beszámoló el terjesztése Határid : 2008. április 30. A feladat jogszabályi alapja: „az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól” szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 10. § (7)

7 „(7) Az Ötv. 92/A. §-a szerinti helyi önkormányzatok a zárszámadásukhoz kapcsolódó, az önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó, jegyz által elkészített egyszer3sített éves költségvetési beszámolót kötelesek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt a tárgyévet követ április 30-áig a képvisel testület elé terjeszteni. A képvisel -testület által elfogadott egyszer3sített éves költségvetési beszámolót a tárgyévet követ év június 30-áig kell közzétenni és egyidej3leg az Állami Számvev széknek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt megküldeni.” „Ötv. 92/A. § (1) A megyei, a megyei jogú városi, a f városi és a f városi kerületi önkormányzat képvisel -testülete köteles könyvvizsgálót megbízni, továbbá az államháztartásért felel s miniszter és a helyi önkormányzatokért felel s miniszter által meghatározott egyszer3sített tartalmú - a helyi önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó - éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, továbbá pénzmaradvány- és eredménykimutatását a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben közzétenni. A képvisel -testület e rendelkezés hatálybalépését l számított 60 napon belül köteles - szakmai szempontok szerint - a pályázatot kiírni, azt elbírálni és a polgármester a könyvvizsgáló számára a megbízást kiadni.” 4. Az éves ellen rzési jelentés, valamint az éves összefoglaló ellen rzési jelentés képvisel -testület elé terjesztése Határid%: 2008. április 30. A feladat jogszabályi alapja: „a helyi önkormányzatokról” szóló 1990. év LXV. törvény (Ötv.) 92. § (10) bek. „(10) A polgármester a tárgyévre vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - éves ellen rzési jelentést, valamint az önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szervek éves ellen rzési jelentései alapján készített éves összefoglaló ellen rzési jelentést - a tárgyévet követ(en, a zárszámadási rendelettervezettel egyidej0leg - a képvisel -testület elé terjeszti.” 5. A helyi önkormányzat képvisel -testülete a gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatainak ellátásáról átfogó értékelést készít, melyet megtárgyal. Határid%: 2008. május 31. A feladat jogszabályi alapja: „a gyermekek védelmér%l és a gyámügyi igazgatásról” szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 96. § (6) bekezdés „96. § (6) A helyi önkormányzat a gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatainak ellátásáról minden év május 31-éig - a külön jogszabályban meghatározott tartalommal - átfogó értékelést készít, amelyet a képvisel -testület, illetve a közgy3lés megtárgyal. Az értékelést meg kell küldeni a gyámhivatalnak. A gyámhivatal az értékelés kézhezvételét l számított harminc napon belül javaslattal élhet a helyi önkormányzat felé. A helyi önkormányzat hatvan napon belül érdemben megvizsgálja a gyámhivatal javaslatait és állásfoglalásáról, intézkedésér l tájékoztatja.”

8

6. Amennyiben az önkormányzat költségvetési szerve vállalkozási tevékenységet folytat és az veszteségessé válik, akkor a felügyeleti szerv köteles a jogszabályban meghatározott id pontig intézkedni. Határid%: 2008. május 31. A feladat jogszabály alapja: „az államháztartás mEködési rendjér%l” szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (Ámr.) 9. § (4) bekezdése „9. § (4) Ha a költségvetési szerv vállalkozási tevékenysége összességében - a (2) bekezdésben foglaltak ellenére veszteségessé válik, a felügyeleti szerv köteles a tárgyévet követ év május 31-éig intézkedni a veszteséges tevékenység felszámolására, a felel sség megállapítására.” 7. Amennyiben az önkormányzat helyi esélyegyenl ségi programot fogadott el, és az tartalmazza a programban megfogalmazott célok megvalósításának forrásigényét és végrehajtásuk tervezett ütemezését, úgy a települési önkormányzat a tárgyévet követ év június 30-ig a teljesítésr l éves jelentést fogad el. Határid%: 2008. június 30. A feladat jogszabályi alapja: „az egyenl% bánásmódról és az esélyegyenl%ség el%mozdításáról” szóló 2003. évi CXXV. törvény 63. § (5) bekezdés „63. § (5) A települési önkormányzat helyi esélyegyenl ségi programot fogadhat el, amelyben elemzi a településen él hátrányos helyzet3 csoportok helyzetének alakulását, és meghatározza az e csoportok esélyegyenl ségét el segít célokat, kiemelt figyelmet fordítva a lakhatásra, oktatásra, egészségügyre, foglalkoztatásra, valamint a szociális helyzetre. A helyi esélyegyenl ségi program tartalmazza a célok megvalósításának forrásigényét és végrehajtásuk tervezett ütemezését; a települési önkormányzat a tárgyévet követ( év június 30-ig ütemterve teljesítésér l éves jelentést fogad el.” IV. A rend rség el terjesztése alapján elhelyezend térfigyel kamerák önkormányzati jóváhagyásával kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlás Több város önkormányzata megkereste az Adatvédelmi Biztos Irodáját állásfoglalást kérve a rend%rség el%terjesztése alapján felszerelend% térfigyel% kamerák önkormányzati jóváhagyásával kapcsolatosan. A beadványt tev%k a térfigyelés jogszerEségének feltételeir%l kértek álláspontom kifejtésére. A jogi környezet áttekintése A Rend%rségr%l szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) legutóbbi módosítása a térfigyel% rendszerek mEködtetésében új szerepet jelöl ki az önkormányzatoknak. Az új szabályok szerint a rend%rség közterületen bárki

9 számára nyilvánvalóan észlelhet% módon képfelvev%t helyezhet el és felvételt készíthet, amennyiben az közbiztonsági, bEnmegel%zési, illetve bEnüldözési célból igazolhatóan szükséges. Abban a kérdésben, hogy hol szükséges ilyen képfelvev%ket elhelyezni, az illetékes települési önkormányzat a rend%rség el%terjesztése alapján dönt (Rtv. 42. § (2) és (3) bekezdés). A törvény az önkormányzat és a rend%rség együttmEködését a képfelvev% elhelyezési és üzemeltetési költségeinek biztosításában is lehet%vé teszi. A jogalkotó tehát ilyen módon biztosította a térfigyelés szakmai és gazdasági feltételeit. Rá kell mutatnunk arra, hogy az Rtv. módosításával párhuzamosan nem került sor a közterület-felügyeletr%l szóló 1999. évi LXIII. törvény (Ktftv.) módosítására. A Ktftv. 7. §-a szabályozza a közterület-felügyelet képrögzítési lehet%ségét, amely alapvet%en adott intézkedéshez kötött rögzítést jelent. A Ktftv. megengedhetetlenül kiterjeszt% értelmezését jelentené, ha arra a következtetésre jutnánk, hogy az idézett törvényhely alapján az önkormányzatok általános térfigyelésre kapnak felhatalmazást. 2008. január 1-jét%l az Rtv. idézett módosításával az önkormányzatok szerepe valóban változott a térfigyelés feltételeinek megteremtését illet%en. Az önkormányzatoknak meg kell találniuk azt a módot, ahogyan a rend%rséggel együttmEködve hozzájárulhatnak a közbiztonság javításához. Az önkormányzatokra hárul tehát az a feladat, hogy amennyiben a rend%rség közterületen közbiztonsági (bEnmegel%zési, bEnüldözési) célból képfelvev%t kíván elhelyezni, úgy az err%l szóló el%terjesztésr%l döntsön. Az önkormányzati beadványok rendkívül hasznos jelzésként szolgáltak, ugyanis alkalmat adnak arra, hogy az önkormányzati döntések meghozatalához adatvédelmi szempontú támpontokat fogalmazzak meg. A közbiztonság helyzetének vizsgálata a térfigyelés szükségességének megítélése szempontjából A közbiztonság helyzetér%l számos szerv rendelkezik többé-kevésbé pontos, szakmailag is értékelhet% információkkal. Közülük kétségkívül a rend%rség van abban a helyzetben, hogy feladatainál fogva a bEnözéssel leginkább fert%zött területeket azonosítani tudja. Amennyiben a közbiztonság rossz állapota indokolja, a rend%rség az illetékes önkormányzatnál kezdeményezheti a térfigyelést. Annak megítélése, hogy mely közterület milyen fokban érintett a bEnözéssel, alapvet%en szakmai kérdés. A közbiztonságot veszélyeztet%, az adott területre jellemz% elkövetési magatartások mérlegelése nyújt további támpontot annak eldöntésében, hogy a folyamatos térfigyelés javíthat-e a közbiztonság állapotán. A rend%rségé tehát a szakmai szempontok vizsgálata. Az önkormányzatnak azonban lehet%sége van arra, hogy a térfigyelés társadalmi költségeit mérlegelje. Ez az a pont tehát, ahol belép az önkormányzatok felel%ssége az új jogi környezetben. A legkisebb sérelmet okozó eszköz választásának kötelezettsége Alapjogi szempontból, így adatvédelmi jogi szempontból is érvényesíteni kell azt a követelményt, hogy az elérni kívánt célra tekintettel a lehet% legkisebb alapjogi sérelemmel járó megoldást kell választani. A térfigyelés a lehetséges eszközök

10 között az egyik legsúlyosabb jogkorlátozással jár. Ennek illusztrálására elég csupán arra utalnunk, hogy a kamerás megfigyeléshez szokott gyermekek személyiség-fejl%désén kimutatható a kamerák jelenlétének negatív hatása. A kamerák elhelyezésének jóváhagyása hosszú távú – és nem feltétlenül pozitív – hatásokat vált ki, melynek során óriási felel%sség hárul az önkormányzatokra, és ehhez mért körültekintéssel kell eljárni. A b9nmegel zés tudományos eredményeinek használata Az önkormányzatnak döntése meghozatala során mérlegelnie kell, hogy valóban a térfigyelés-e az egyetlen módja a közbiztonság javításának? Sorra meg kell vizsgálni azokat a lehet%ségeket, amelyek a közbiztonságra jótékony hatást gyakorolhatnak. A döntés meghozatala során fel kell használni a rendelkezésre álló tudományos eredményeket, mindenek el%tt a kriminológiai kutatások következtetéseit. A tudományág alapvet% gyakorlati szerepe, hogy kutatási eredményeivel, felismeréseivel segítse, orientálja a bEnmegel%zést szolgáló döntéseket és a kriminálpolitikát. A kriminológia legfontosabb kutatási területei közé tartozik a bEnmegel%zés is[1]. Az önkormányzatnak a tárgyalt döntés meghozatala során tekintettel kell lennie a bEnözés területi adataira. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a bEncselekmények elkövetésének helye összefüggésben áll a bEnözés szerkezetével, ezért a bEnözés szerkezetének vizsgálata el%feltétele a helyes döntés meghozatalának. Csak olyan bEnözési szerkezet esetén várható statisztikai javulás, amelynek esetében a térfigyel% kamerák által valóban kiszorítható bEncselekményekkel állunk szemben. A kisebb közösségek szerepére, közvetve pedig az önkormányzatok kiemelt felel%sségére a kriminológiai kutatások számtalanszor rámutatnak. A nyilvánosságra kerül%, és a közvéleményt befolyásoló hírek gyakran felszínesek, így hallgatnak a családi, nevelési gondokról, a bEnözést ténylegesen magyarázó körülményekr%l, nem ismerjük fel, hogy mi is valójában az átlagpolgár felel%ssége. Úgy tEnik, mintha a bEnözés elleni harc kizárólag represszáliákból állna, a valóságról (elmaradó feljelentések, alacsony hatásfokú felderítés, sikertelen reszocializáció) szó sem esik, ahogyan sokszor hallgatnak a médiumok arról is, hogy a bEnüldözés csak akkor lehet eredményes, ha az informális ellen%rzés (család, iskola, szomszédság) mEködik[2]. Le kívánom szögezni, hogy ombudsmanként aggódva figyelem a „bekamerázási láz” terjedését. Egyfajta csodafegyverként tekintenek manapság erre az eszközre, amelynek társadalmi költségeit felmérni szinte képtelenség, ugyanakkor érdemben nem csökkentik, csupán egy másik területre helyezik át a bEnözést. Ez könnyen beláthatóan törvényszerE is, hiszen a kamera alkalmatlan arra, hogy az állampolgárt „megnevelje”, jogkövet% magatartásra bírja. Éppen ellenkez%leg, azt a tarthatatlan erkölcsi üzenetet hordozza, hogy a növekv% számú kamerák kereszttüzében kénytelen az állampolgár jól viselkedni, a kameramentes övezetben azonban már azt tesz, amit akar, hiszen „senki” nem látja. Így aztán a bEnmegel%zésért, bEnüldözésért felel%s döntéshozók er%feszítései a visszájukra fordulnak, és válik a jó szándékkal felszerelt kamera, illetve a megfigyeltség tudata rossz üzenetet hordozó tájékozódási ponttá.

11 Pedig a bEnözéssel foglalkozó tudományok számos más eszközt javasolnak a bEnözés visszaszorítására. Ha egy adott városrész közbiztonságában sok gondot okoznak a környéken lév% szórakozóhelyek, akkor ezek körül fokozott rend%ri jár%rözés alakítható ki, de újra szabályozható nyitva tartásuk is. Ha például az éjszakai órákban elszaporodik a gépkocsilopás, akkor figyel%szolgálat szervezhet%, a polgár%rség, a szomszédság és a rend%rség közremEködésével[3]. Hagyományos nagyvárosi építkezésE települési formákban jó hatással volt a betöréses lopások megel%zésére a házmester intézményének visszaállítása. A f% közlekedési útvonalakon a zsebtolvajok és garázdák ellen jó megel%zési módszernek bizonyult a kalauzok alkalmazása. Ezek a megoldások például Hollandiában nem csak a bEnmegel%zésre voltak jótékony hatásúak, hanem új munkahelyeket is teremtettek a már hosszabb ideje munkanélküli segélyb%l él%k számára[4]. Néha nagyon egyszerE és kézenfekv%, valamint költségkímél% megoldások lehetnek igen jótékony hatással a környék lakóinak közbiztonsági közérzetére. Az utcák megfelel% kivilágítása például nem csak az utcai támadások megel%zésére hat, hanem fokozza az általános biztonságot, komfortérzetet, s%t növelheti a környéken az ingatlanok árát is[5]. Egy önkormányzat helyzetéb%l adódóan képes lehet komplex összefogás megszervezésére is. Ha elszaporodnak a gyógyszertárak, pénzintézetek elleni támadások, szándékos gyújtogatásból származó tEzesetek, akkor az adott szakmai szervezeteknek és a biztosító társaságoknak közösen kell kialakítani a védekezés újabb módozatait[6]. Az önkormányzat további szerepét illet%en utalhatunk a kábítószer-fogyasztás és a bEnözés kapcsolatára. Az önkormányzat által fenntartott oktatási intézményekben b%ven akad tennivaló ezen a téren is. Az iskolák felel%ssége abban is megragadható, hogy az els% bEncselekmény elkövetésének ideje alapvet%en meghatározó a kés%bbi bEnöz%i karrier kialakulásában. Ha az életkorral kialakult fizikai képesség a társadalmi integráción keresztül nem kerül hasznosításra, és így a konformitás elmarad, akkor az életkornak a bEnözésre gyakorolt hatása érzékelhet%en feler%södik[7]. Összegzés A fent részletezett intézkedések mind olyan lehet%ségek, amelyek a kriminológia eredményei szerint kedvez%en hatnak a közbiztonság alakulására. Mindaddig, amíg az önkormányzat nem vette számba ezeket a lehet%ségeket, és nem gy%z%dött meg ezek nem kielégít% voltáról, nem dönthet felel%sséggel arról, hogy a térfigyel% rendszer valóban az egyetlen megmaradt lehet%ség a közbiztonság javítására, végeredményben pedig az állampolgárok biztonságérzetének javítására. Az önkormányzatok térfigyel% kamerák elhelyezésére irányuló jóváhagyó döntését csak abban az esetben tartjuk megalapozottnak, amennyiben ezeket a szempontokat alaposan mérlegelte. Ennek a mérlegelésnek valósnak, a képvisel%-testület által érdemben megtárgyaltnak kell lennie. A mérlegelés megtörténtét, a közbiztonság javítására rendelkezésre álló lehet%ségek felmérését és az azokról kialakított álláspontot dokumentálni is szükséges. Csak egy alapos és visszakereshet% mérlegelés alapján állapítható meg ugyanis az, hogy egy adott közterület térfigyel% kamerákkal való lefedése az állampolgárok alapvet% jogainak védelme érdekében szükséges. A térfigyelés nyilvánvaló jogkorlátozással jár, nevezetesen a magánszféra és a személyes adatok védelméhez fEz%d% jog

12 csorbításával. Ez a korlátozás nem járhat utóbbiak aránytalan sérelmével. Végezetül pedig szintén a térfigyel% kamerák jogszerE üzemeltetésének feltétele az, hogy a térfigyelés alkalmas legyen az állampolgárok alapvet% jogainak védelmére. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek maradéktalanul, úgy a térfigyeléssel járó adatkezelést jogszerEtlennek kell tekintenünk. Összefoglalva megállapítható, hogy a bEnözést összetett társadalmi jelenségként kell kezelni, amely ellen hatékonyan küzdeni csak minden közösség, minden állampolgár valamilyen módon történ% közremEködésével lehet. Álláspontom szerint a térfigyel% rendszerek a bEnözéssel szemben mindössze a tünetekre összpontosítanak, a bEnözés visszaszorítására e felületes voltuk miatt hosszú távon alkalmatlanok. Bizonyos bEncselekmények észlelésére, így a bEnözés bizonyos szegmensei ellen folytatott küzdelemre pedig teljesen képtelenek. Mindezekre tekintettel a bEnözés visszaszorítására átgondolt stratégiát kell kidolgozni, amiben csak korlátozott helye és szerepe lehet a térfigyel% rendszereknek. Ajánlások A személyes adatok védelmér%l és a közérdekE adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 24. § d) és e) pontjainak alapján az információs jogok érvényesülése és a személyes adatok kezelésére vonatkozó törvényi rendelkezések egységes alkalmazásának el%segítése érdekében az alábbi ajánlást teszem: A Rend%rségr%l szóló törvény 42. § (2) bekezdése alapján közterületen képfelvev%k elhelyezésére tett rend%rségi el%terjesztést jóváhagyó döntése el%tt az illetékes települési önkormányzat köteles érdemben megvizsgálni. A vizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy a térfigyelés valóban az egyetlen megmaradt lehet%ség arra, hogy az adott területen elkövetett bEncselekmények számát csökkentsék. Az önkormányzatnak visszakereshet% módon számba kell vennie és mérlegelnie kell a közbiztonságra jótékony hatást gyakorló, az alkotmányos jogokat kevésbé sért% megoldások alkalmazhatóságát. Ilyen mérlegelés, és a térfigyel% kamerák elhelyezésének elkerülhetetlenségét igazoló eredmény hiányában a térfigyelés nem felel meg az Rtv. követelményeinek, és a képfelvev%k révén folytatott adatkezelés jogszerEtlennek tekintend%; Az Rtv. 2008. január 1-jén hatályba lépett új szabályai alkalmazandók az ezt megel%z%en felszerelt térfigyel% kamerák révén folytatott adatkezelésekre is. Ennek megfelel%en ezek jogszerE üzemeltetéséhez az önkormányzatok fent leírt jóváhagyó döntését a rend%rségnek be kell szereznie. Székesfehérvár, 2008. március 18. Tisztelettel:

Dr. Gelencsér József hivatalvezet