12/16/12
15:21
Page 1
s 9 5
k
1
a
2
r
0
á
1
c
.
s
2
o
z
n
á
y
m
lØpcso 2012 karacsony.qxd
C
I S Z T E R C I
S
Z E N T
I
M R E
P
L É B Á N I A
Karácsony-est
Közeleg az emberfia
A fényességes angyal is
Angyal zenéje, gyertyafény – kincses kezem hogy lett szegény?
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tõlem és nem tõled kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölõ szerszámot, megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre és tudni fogjuk, hogy Ô az. Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei, a petroleumbányák frakkos császárai s könnyel a szemükben letérdelnek elé. Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme, legerõsebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog az örök épitõk acélos vidámsága. Ô megmutatja minden vándornak az útat, minden töprengõnek az igazságot, minden haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza nekünk a gépek dalának igazi értelmét, megmagyarázza és megáldja a fáradt költõt legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék fehér galamb fog ülni a vállán kétfelõl. Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont, nem ad fegyvert, hanem kenyeret. Ma még sirunk, mert a mosolygás nem én vagyok. Ma még sötét van, mert nem jöttem világosságnak, hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról. Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt. Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.
Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett.
Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást. Mi gyõzött érdességemen? Mitõl csókolhat úgy kezem? Simogatást mitõl tanult? Erembe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szökött? – kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem. ÁPRILY
Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló és puha hóesésben, akár a fényes pelyhek is vigyázva földet értek, a fényességes angyal is, õ is a földre lépett. PILINSZKY
DSIDA
L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
1
lØpcso 2012 karacsony.qxd
fõ
12/16/12
15:21
Page 2
lépcsõ
Az általad vállalt három adventi, vasárnapi szentbeszéd bizonyosan ad a hallgatónak átgondolni valót, de teljesebb a kép a személy alaposabb ismeretében. A növény is azt szereti, ha a tájba festik, hadd szabadjon tehát hasonló felütéssel kezdenem. Kérlek, adj egy vázlatot a gyermekkorodról, a családi otthonról és az innen hozott útravalóról.
A legfontosabb, amit hoztam magammal s ami az egyéniségem részévé vált, hogy szüleimtõl megtanultam, miszerint a kevés is lehet elegendõ. Ezen túl egyfajta egyszerûséget, amit most is megtapasztalok, ha hazamegyek. Semmi nem köt a a fogyasztói versenyben megtalálható kényelemfüggõséghez, ez vált természetessé számomra. Igaz, nem is köthet, mert komolyabb anyagi háttér megteremtése az idõkben illúzió lett volna. A szegénység és a gazdagság közötti tág résben családunk szerény helyet foglalt el, és hálás vagyok, hogy e kérdésben egyszerûen és könnyen tudok eliga-
fel: ifjúsági hittan, cserkészcsapat, karitatív tevékenység – a román diktátor bukása utáni erdélyi utak emlékével, vagy felvidéki kalandom a plébános Trabantjával és a benne csempészett könyvek sorsával – máig élnek bennem. Hálás vagyok azoknak, akikkel ebben kötelékben repülhettem; sajnos, ha hazamegyek, a temetõben már egyre több az ismerõs név. Válaszod a rendszerváltozást is érintette, amelynek számomra elgondolkodtató kísérõje az a tapasztalat, miszerint a(z) (el)nyomás hasznos is tud lenni egy közösség, például az egyház számára. 1989 táján mindez megszûnik, és a szabadság kitermeli a közömbösség formáit. E két ellentétes mozdulat egymással nem békíthetõ...
Véleményem szerint az egyház most sem szabad, amelyre virradtunk, az csak a demokrácia látszata. Ez nem garantálja az ember szabadságát, így ennek közössé-
A kevés is lehet elegendõ B
Született 1969-ben, középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte. Dolgozott mûtõssegédként, kisegítõ iskolai tanárként. A Ciszterci rendbe 1991. augusztus 29-én lépett, 1996-ban tett örök fogadalmat, 1997. augusztus 14-én szentelték pappá. 2011. január 8-án a ciszterci rend generális apátjának elnökletével, a Zirci Ciszterci Apátság konventkáptalanja nagy többséggel apátjává választotta. A beszélgetést és ennek szerkesztett változatát Csányi Tamás karnagy készítette.
2
D
E S Z É L G E T É S
É K Á N Y
Á .
S
I X T U S
Z I R C I
A P Á T T A L
zodni. Az elégedetlenkedés szerencsés hiánya meghatározó örökségem, szerzésvágy nélkül kaptam útravalót. Helyszín? Tágabb közösség?
Mosonmagyaróváron születtem, szüleim – édesanyám fodrász, édesapám kereskedõ – a 60-as évek második felétõl telepedtek meg a városban. Bátyám az egyhelyiséges lakásba született – ez nem volt ritkaság akkor – õ 9 évvel idõsebb, mint én, s e korkülönbség részben kijárt ösvényt, részben versenyhelyzetet, vonóerõt is jelentett számomra. Õ lelkiismeretes, szorgalmas, jóeszû testvér, jómagam szétszórtabb, nyüzsgõbb öccsként alkalmasint erõsen kellett csipkedjem magam. A család és a helyi plébániaközösség hozadéka még az egymás mellé való odaállás – kiskorom óta részt vettem minden aprómunkában, amit a plébánia kívánt, szorgalmazott. A vidéki közösség más, mint például a szentimrevárosi keteketikai indítású, intellektuális minta; gyakorlatiasabb, célratartóbb, kétkezibb. Jól éreztük magunkat kalákában, s mivel otthonom és a templom néhány ugrás csupán, az utóbbiba is hazajártam. Késõbb, felnõttként ezen tapasztalatok és indítás nyomán számos dologban kezdeményezõként léphettem L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
geit most feltûnés nélkül, finom eszközökkel lehet gúzsba kötni. Az egyház pedig – talányos emberi jogokra hivatkozva – bármely pillanatban hecckampányok tárgya lehet, és ez a jól csomagolt fenyegetés félelmet kelt, amely csorbítja bátorságunkat, kezdeményezõ képességünket. Másrészt szolgáltató intézményként tekintenek ránk, folyamatosan elvárásokat fogalmaznak meg velünk szemben, nem mérve fel a gyakori túlzásokat, és ez bénítólag hat; a megfelelési kényszer tönkreteszi az emberi lelket. A nevelés alaptétele a partnerség. Ki mit ad a másiknak, hogyan tudjuk egymást kiegészíteni. A diktatúra ártó fegyvere épp a kooperatív együttlét gátlásában volt hatékony, amelynek elsõdleges célja az együttmûködés megakadályozása. Ilyen helyzetben köszöntött ránk a szabadság, s ugyan mitõl változna ez a látlelet hirtelen meg? Az együttmûködési hajlandóság bizony kevesebb, mint a megfogalmazott elvárások száma. A egyént minden fölé helyezõ lárma igen hamar talajt fogott az emberekben; élj meg, ha tudsz, keresd meg magadnak, ami kell, szerezz azonnal és minden áron. Aki lemarad, azt hagyd az út szélén. Tehát igazad van, a nyomás bizony hasznos, mert arra sarkall, hogy összezárjuk sorainkat, viszont a korlátlan
lØpcso 2012 karacsony.qxd
12/16/12
15:21
Page 3
individualizmus, amely odavágja a másik elé, hogy mit kéne, de nem tevékeny – ez a társadalom minden metszetében maradandóan rombol, bénít meg. A ciszterciek világának szegletköve az oktatás-nevelés. Ez a két szó – bár kötelékben repül – egyre több értelmezést kell
hang nem állítható helyre, akkor valakinek érdemes más utat találni. Én lettem ez, amely persze zaklatott nyomot hagyott bennem, de a Jóisten – utólag így hiszem – ezt lelki gyógyításomra használta fel, és a fehérvári idõszak sok ajándékot adott. Ez tartott lendületben.
elviseljen, például a jogok és kötelezettségek egyre látványosabb aránytalanságát.
Pontosan. Az iskola, ha szolgáltató intézménnyé sülylyed, elveszti hatékonyságát. Ez a fogyasztói gondolat lényege: mi az, ami nekem kell – a többi pedig nem érdekel. A személyes sorsodban való továbblépés okán zárjuk be ezt a gondolatjelet, s kérlek, folytasd a minden kamasz életében oly fontos középiskolai évektõl.
Bátyám Pannonhalmára járt, láthattam lábnyomait, általa némi reputációt is nyertem, így magam kértem szüleimet, hogy én is ezen útra léphessek. Sokat számított annak ténye, hogy otthonom egyházközségének cselevõ tagjaként kopogtattam. Ott érettségiztem, viszont az ELTE biológia-földrajz szakára nem sikerült bejutnom. Hazamentem tehát, visszacsatoltam az egyházközségbe, mozogtam a cserkészetben, ifjúsági hittancsoportban, dolgoztam kórházban, majd egy kisegítõ iskolában – így érkeztem el a sorozáshoz. A katonaság alatt jutott idõm végiggondolni, mit s hogyan szeretnék. Így lettem a gyõri Teológiai Fõiskola második számú hallgatója.
A plébánia és a gimnázium együttes szolgálatát értsük ezen?
Úgy van. A plébániai tevékenység tanulni való mûfaj lett, hiszen ebben nem szereztem még gyakorlatot, a gimnázium összeszokott társulata pedig az ilyenkor szokásos távolságtartással indít, minkét fél mintát vesz, majd szépen lassan el- és befogad. Így történt. Az iskolában való tevékenységemet mindig alárendeltem az egyetlen fontos tényezõnek: a gyerekeknek. Ez után következik minden más: személyes viszonyaink, barátságaink, konfliktusaink – minden, ami eltereli a figyelmet az iskoláról. Elhaladtunk felette, de szabadna megtapintanom azt a pontot, amikor a teológia és a reverenda közül véglegesen az utóbbit választottad?
A katonaság érlelt meg, nyilván nem a sereg, hanem az idõ és a lehetõség a világot kizáró elmélkedésre. Nem hamar döntésként, hanem lassabb változásként. Szüleimnek az utolsó pillanatban mondtam el, amivel meg is leptem õket... bár testvéred már megadta felütést...
igen, de belõlem hiányzott a bátyámban meglévõ megfontoltság, sokszor elõbb lelkesedtem, mint hogy felmértem volna lelkesedésem jövõjét. Szüleim segítõ és semmiben sem gátló magatartásáért, józan mértékletességükért hálás vagyok, pedig nyilvánvaló, hogy a családi szeretetkapcsolat átalakulása bizonyos hiányt, sõt sebet okoz.
Ez már súrolja késõbbi hivatásodat – ekkor döntöttél?
Nem akartam hirtelen elkötelezõdni, fiatalnak éreztem magam a végleges döntéshez.
Aki fekete-fehérben jár, annak talán a legfontosabb a nevelés kérdésének valósága, ahogy e témakört fenntebb már súroltuk; a napokban olvastam arról, hogy egy régi ciszterci osztály létszáma ma már elképzelhetetlen darabszámú nebulót egyesített. A fegyelem, figyelem, a jogok és kötele-
Testvéred akkor már megtette ezt?
zettségek közötti, gyakran torz arány kezelésében mit látsz
Persze, õt 1987-ben szentelték fel, akkoriban a gyõri bencéseknél tanított. Egy év teológia után jelentkeztem Kerekes apát úrnál a Bartók Béla úton, és 1991-ben lettem novícius, majd két év római stúdium következett, aztán egy kis idõ a Szentimrében, végül a pécsi gimnáziumba kerültem, onnan pedig Székesfehérvárra.
kulcsfontosságúnak?
A Pécs-Fehérvár váltásban a Te tudatosságodnak volt elsõsorban szerepe vagy ez egy áthelyezés engedelmessége?
Szemléletbeli különbség okán szerettem volna megoldani a Pécsett kialakult helyzetet; ha a pedagógiai össz-
Igen nehéz úgy nevelni, ahogy mai korlátaink ezt lehetõvé, alkalmanként lehetetlenné teszik. Finom akadályok gondoskodnak errõl. Valamint nem elõnyös a kettõs, sõt hármas nevelés sem, mivel a család és az iskola közötti szándék sem mindig azonos, sem az elképzelésben, sem a megvalósításban. A világi közeg pedig erõteljesen tágítja ezt. Egy rossz alma igen hamar fertõz. Mindaz, ami érzelmi hatással van az ifjú lélekre, nevel, alakít, befolyásol – a reklámipar erre az egyszerû tényre épít, ezt használja ki. Az iskola kevés, és ha a család ebben nem partner, akkor a kamaszt is L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
3
lØpcso 2012 karacsony.qxd
12/16/12
15:22
Page 4
elveszítjük. A kisebb egyet nem értés lassan dagad hólabdává és elsöpri a jó lehetõségeket. Ezek ellen kell egy mûködõ magot összekovácsolnunk tanárokból, szülõkbõl, sõt diákokból, akik kovászként élesztenek. Ezt láttam Pannonhalmán, majd saját tapasztalatomban: a személyiség erejét semmi nem pótolja, sem a szavak, sem a tanítási módszer nem ad annyit, mint a példa ereje. A „ciszter” bármely városban attól lehetett érték, mert olyan személyek, „nagyágyúk” ûzték hivatásukat, akikért lehetett rajongani, belõlük példát meríteni. Valami azonban véglegesen megváltozott. Régen a tanár egyénisége lekötötte a diák figyelmét, amely alig szóródhatott másfelé. A jelenkor adott nekünk egy alig felemelhetõ követ: a digitális teret. A iskolás megfogja az egeret és azonos pillanatban 77 különbözõ ingerhez jut. Nagyon erõsnek kell lennie annak a felnõttnek, aki ezen trombitákat közömbösíti.
Szûk körben mozgok, mégis úgy hiszem, hogy beindul annak a pedagógiának a reneszánsza, amelyben tanár és diák együttmûködik majd. Ez a tehetséggondozás alapja: a mester beavatja a tanítványt a tudomány világába, ahol együtt alkotnak valamit. A nagy és kis fogaskerék illeszkedik és együtt hajtják a gépezetet. Miközben kérdéseket tesznek fel, s kérdésekre válaszolnak, új igazságok útját nyitják meg ez által. El kell következzen a mûvészetek reneszánsza, a kézmûvesség becsülete, a szellem kreativitása le fogja gyõzni a mechanikus, gépies mozdulatokat. Mert az átmeneti öröm ezen formája üres, értéktelen. Egy pohár vörösbor jólesik, sõt hasznos, literszámra inni viszont az önkontroll elvesztésével jár. A számítógép mértéktelensége hasonló ehhez, tehát az ingerek a helyükre kerülnek majd. De ennek ára van...
és Te számítasz is ezen észrevételekre?
Ezek jönnek a maguk lábán – Várszegi Asztrik idézte viccesen, hogy egy németországi apátválasztás után az új elöljáró mesélte társainak, hogy az esemény után néhány nappal egyszerre mindenki jobban tudta, mit kéne tennie – ez természetes, ahogy egy családban a gyermek is odavágja néha a kedves szülõknek, hogy miként (nem) kéne nevelni õt. Néha kényelmetlen, de szükséges ez, hiszen mindenkinek joga van elmondania segítõ szándékú megjegyzéseit. Ez alázatra sarkall. Ahogy a család tagjai is családként hálásak egymásnak, úgy én sem várok egyénre szabott köszönetet, valamint – legfontosabbként – a visszaigazolás döntõ részét a Jóistenre bízom. Ami a koncepciót illeti; át kéne lássam a rendszer egészét, ez fõként a rend ügyét illeti, de ez nem független az ország jelen helyzetétõl. Mi a frontvonalban voltunk-vagyunk, magam is. Amikor az iskolában éltem és dolgoztam, nem láttam a belsõ viszonyokat, az ügyintézés hétköznapjait, a problémák teljes körét, a kapcsolattartás terheit. Most már látom: számtalan, józan diplomáciát, állandó protokolláris éberséget igénylõ feladat tolódik rám és ez nehéz teher. Ez a belsõ animáció hiányát hozta magával; erre sokkal kevesebb idõt fordítok, mint kellene és kívánnám. Nehéz helyesen érzékelni, hogy a külsõ és a belsõ teendõk egyensúlya arányos-e. A rendtársak, világi munkatársak bizonyosan többféleképpen látják cselekedeteim okait, és tudjuk, hogy a lelátón ülõk többsége mindig jobban focizik, mint a pályán lévõ tizenegy. Nem is szólva a bíró döntéseirõl... Bízom a Jóisten visszajelzésében, de ez lelki terhem, hiszen szeretném ezt hamarabb megkapni, mint ahogyan jönni fog. Záróénekként – hiszen ez a Lépcsõ karácsonyi száma – mit várjon a kedves hívõ az ünneprõl s mit adjon neki?
és ideje...
és ideje. Nehéz elképzelni a közeljövõt, de egyre nagyobb lesz az emberek igénye arra, hogy a lelkükben helyre tegyék azokat a dolgokat, amelyek jelenleg nincsenek ott. Amelyek az emberi természethez kompatibilisek. Életed meghatározó változása az apát-ság. Ha tíz év múlva bekapcsoljuk majd e kis diktafont, mi az, amirõl mindenképpen jól esne szólnod?
Nem számítottam erre a szolgálatra, váratlanul, hirtelen ért. Nem érzem elégnek az idõt, hogy nagy célt tûzzek ki. Rövid és erõs szorításban kellett igent vagy nemet mondanom, láttam rendtársaim bizakodását, felszabadult várakozását. Nem vagyok hibátlan és tökéletes, de szeretném, ha majd látnák, hogy elszántságom és végzett munkám önzetlenül a közösséget szolgálta. Minden részletében. Ez a közösség általában visszajelez, mit vár, mit szeretne látni bennem... 4
L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
Mindenkinek kívánom, hogy elsõsorban is mentsük meg a karácsonyt. Az áldozatkészség szalmájával béleljük ki a jászlat, hogy az isteni gyermeknek helye legyen. Az advent nem négy hét, hanem egy hosszú, intenzív lehetõség, hogy másoknak is megmutassuk az örömhírt. Ne várjuk, hogy a Jóisten kegyelmi infúzióval csepegtesse a hitvallást – az Õ eszköze a mi személyes tanúságtételünk. Ne várjunk látványos sikert; mit számított Heródes csillogó udvarához képest az istállószagú kis betlehem? Mégis e fölött nyugodott meg a csillag, ott zendült fel az angyalok dicsérõ éneke. Senki ne féljen tehát a maga vélt erõtlenségétõl, hanem vegye komolyan a küldetést.
lØpcso 2012 karacsony.qxd
12/16/12
15:22
Page 5
A
keresztény hagyomány iránt elkötelezett embereket, laikusokat, klerikusokat, katolikusokat és protestánsokat egyaránt összekapcsolja egy közös érzés. Ez az õrálló felelõssége. Ezékiel próféta könyvében olvassuk, hogyha az õrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, akkor Isten tõle kéri számon az elveszett emberi életeket. Az én fölfogásom szerint Isten ilyen õrállókká rendelte az egyházi és a világi vezetõket, vagyis a politikusokat is. Úgy érzem, mondanunk kell, hogy ma Európában az emberi együttélés olyan formái, alakzatai váltak megkérdõjelezhetõvé, mint a nemzet és a család. Mindez annak köszönhetõ, hogy a fontos dolgok – munka, hitel, család, nemzet – eloldódtak attól az erkölcsi alaptól, amelyet a kereszténység biztosított a számukra, és ezért az elmúlt évtizedekben elvesztették a súlyukat és értéküket.
együttmûködve bontakozhat ki. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvetõ értékei a hûség, a hit és a szeretet. Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye. Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság kiteljesítése. Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó erejét. Mi úgy gondoljuk, hogy a keresztény értékeken alapuló politika a történelem folyamán most ismét meg fogja újítani Európát. Hiszünk abban, amit Schuman mondott: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. És úgy gondolkodunk, hogy nekünk, akiket Isten Európa õrállóiként helyezett ebbe a küzdelembe, politikusként az a feladatunk, hogy az elkoptatott, kiüresedett értékeinknek visszaadjuk a mély keresztény erkölcsi
Isten nélkül nem fog menni Robert Schuman, az európai gondolat egyik atyja mondta: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ma pedig oda jutottunk, hogy az európai politikusok többsége mindent megtesz azért, hogy a kereszténységet az emberek privát életébe, a templomokba és a történelemkönyvekbe számûzze. A keresztény gyökereirõl lemondó és fokozatosan elöregedõ Európa és benne Magyarország hasonlatossá vált ahhoz az emberhez, aki – a keresztény tanításban jól ismert történet szerint – homokra építette a házát. Jött az áradat, beleütközött ebbe az épületbe, és az most az összeomlás szélére került. Ezt az áradatot Európa csak részben idézte elõ, de saját magának köszönheti, hogy alig volt képes ellenállni ennek, és a problémák mögött a gyengeség, az európai gyengeség mögött éppen azok a dolgok húzódnak meg: a család, a közösségek, a nemzet válsága, amelyek a kapitalizmus korai szakaszában még sikeressé tettek bennünket. Európát erõssé, világszinten dominánssá éppen azért, mert akkor még egy keresztény erkölcsi rendszerbe illeszkedtek: az üzlet is, a gazdaság is, a család is, a nemzet is. És egy országot két fajta módon lehet leigázni: karddal vagy adóssággal, ezt sosem szabad elfelejtenünk. A magyar alkotmány elsõ szava az Isten. Magyarország egy olyan ország, amelyet elsõ királyunk felajánlott a Szûz Máriának. Fontos dolog. Nem egy külföldi hatalomnak az oltalmába ajánlotta, és nem egy pénzintézetnek, hanem Máriának. Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal
jelentéstartalmát, hogy a szolidaritás ne érdekazonosság legyen, hanem a másik személy, a másik ember iránti elkötelezettség, hogy a teremtett világ megóvása politikai program legyen, hogy a munkát végzõ ember megbecsülése olyan erõs és mély legyen, hogy mindenki, aki dolgozik, a segédmunkástól az atomfizikusig hivatásként, egyfajta szent hivatásként tekinthessen a saját munkájára. Nyilvánosan ritkán beszélek errõl, de a dolog mégiscsak úgy áll, hogyha ezeket a célokat el akarjuk érni, akkor a személyes változás, a személyes elkötelezõdés, a személyes példa kérdése nem kerülhetõ meg. Ahhoz, hogy Európát a keresztény értékek jegyében meg tudjuk újítani, ahhoz olyan politikai kultúrára, személyes mentalitásra, viselkedésre, olyan kormányzásra és olyan személyes példaadásra van szükség, amelyet definiál, meghatároz a keresztény tanítás, vagyis olyan politikára és olyan vezetõkre van szükség, akiknek a kultúrája arra épül, hogy nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Ha ezt nem tudjuk a magunkévá tenni, sosem lesz többségünk az európai politikában. Ez a legnehezebb, de nem látok más utat, amely ne a kárhozathoz vagy a bukáshoz vezetne. Járjunk hát ezen az úton, kedves Testvéreim! MADRID, 2012.
L
É P C S Õ
NOVEMBER
/
2 0 1 2
/
A Remény és keresztényi válasz a válságra címû katolikus konferencia meghívottjaként a magyar miniszterelnök is felszólalt. Beszédének jelentõsen rövidített, szerkesztett változatát közöljük.
17.
k a r á c s o n y
5
lØpcso 2012 karacsony.qxd
12/16/12
15:22
Page 6
A
magyar nyitott szemmel jár a világban és mindennek örül, ami a nyelvünknek vagy mûvészetünknek a nyomát hordozza. Örülünk, ha valaki egy-két magyar szót ismer a gulaschon kívül, vagy valahol feltûnik a magyar zászló, címer. Szentimrevárosiakkal nemrég érkeztünk vissza szentföldi zarándoklatunkról. Nagy öröm volt felfedezni, apróbb vagy jelentõsebb magyar emlékeket – hallani újra és újra – nézd, ott is van valami magyar: emléktábla, kokárda, koszorú, nemzeti színû szalag, szentjeink képe, ikonja. Jeruzsálembe már nagyon korán érkeztek magyar zarándokok, királyaink is megjárták Krisztus földjét és törekedtek arra, hogy valami nyoma maradjon annak, hogy õk ott voltak, imádkoztak. Mégis, két templom különösen is õrzi a magyarok és a magyar mûvészek nyomát.
A jeruzsálemi zarándokút egyik kiemelkedõ állomása az Olajfák hegye. Több keresztény emlék között itt található masszív homlokzatával a Aranykapu felé tekintõ Nemzetek temploma – amit Agoni templomának is –
A Getszemáni kert az Olajfák hegye lábánál
A szívünkbe zárva Z
A R Á N D O K O K
A
S
Z E N T F Ö L D Ö N
Dormitio-bazilika, fõhajó
6
L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
lØpcso 2012 karacsony.qxd
12/16/12
15:22
Page 7
neveznek, és mellette a nyolc, kétezer éves olajfa, amit körbekerítve õriznek! A modern, múlt század elején épült templom (1919–1924) magán viseli a kor stílustalanságát. Az épületet a szentföldön több templomot tervezõ olasz építész, Antonio Barluzzi jegyzi. A kívül beton építmény belül misztikus szépséget hordoz. Szecessziós kapuja és mindig sötét templomtere Jézus utolsó éjszakáját idézi meg. Ahogy Jézus innen, az Olajfák hegye felõl gyötrõdött, siratta Jeruzsálemet. Az emberfia élete legnehezebb és legsötétebb pillanatait élte meg. Néhány óra lehetett csak. Az apszisban a magyar mûvész a háború és Trianon emberi gyötrelmeit, egy nemzet élni akarását jeleníti meg. Jézus a legsötétebb éjszaka egy kõre kuporodva sír,
zokog. Ez a megrendítõ, nagy mozaikegyüttes Muzsinszky Nagy Endre mûve. Gróf Zichy Gyula kalocsai érseknek köszönhetõ, hogy létrejött e jelentõs, 54 négyzetméteres mozaik kép. Az összeget, mely a háborús idõk után nagy áldozat volt, a Nagy-Magyarország minden terülétérõl adták össze. A szétzúzott magyarság egységének a jele, amely lehetõvé tette a megvalósítást. A felajánlási okmány így fogalmaz: „Tudjuk, hogy ezek a kövek élni fognak még akkor is, amikor adományozóik már régen porladozni fognak, mert amikor esténként ráborul az éj leple a Getszemáni kert ezüstös és titokzatosan suttogó olajfáira, és az öröklámpás vörös, szelíd fénye reszketve törik meg a néma csendben a fényes mozaik köveken, azokat ismét új életre fogja csókolni, és így e kövek mindenkor ki fogják sugározni a beléjük sûrített imádságot”, egy ország mély fájdalmát, a getszemáni agóniájának fájdalmát. A másik helyszín, ahol nagyot dobban a magyar szív, a Cion hegy egyik kiemelkedõ templomában van. Ez pedig a Dormitio bencés monostor Istenanya elszenderülése temploma. Az egyszerû, lecsiszolt kövek tisztasága mély hatással van a belépõre. Számunkra igazán az altemplom fontos, ahol a hat oltárfülke közül egy a magyaroké. 1931. május 31-én volt a felszentelése, a magyar zarándokok gróf Zichy Gyula kalocsai érsek vezetésével érkeztek, hogy a magyar oltárt felszentel-
Agonia-templom. apszis mozaik
jék. Az oltár itthon, Král Gyula budai kõfaragó mûhelyében, a mozaikok Muzsinszky Nagy Endre tervei alapján, 14 kg ezüst felhasználásával készültek, különleges technikával. A triptichon mozaikján lévõ arcok ezüstbe foglalt zomácok. A kép a Szûzanyát ábrázolja, két angyal Szent István koronáját tartja. Árpádházi szentek veszik körbe: Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet. Itt, mi magyarok három himnuszt énekeltünk el. Az eredeti Boldogasszony anyánkat, a jelenlegi himnuszt és a székely himnuszt. Az útikönyvek nem emelik ki, hogy ezen jeruzsálemi templomok kiemelkedõ mûvészeti alkotásai a magyarság szellemi és lelki – sokszor háborúk közötti – megerõltetõ anyagi vállalását jelzik. Nekünk kell felkutatni régi, korabeli kiadványokból, hogy tudjuk, vagy az
idegenvezetõ kivételes ismeretétõl és szándékától függ, hogy megemlíti-e. Ezek az alkotások a magyar nép szentföld iránti érzékeny szeretetét mutatják, hogy a világnak az a része, ahol Jézus Krisztus élt és imádkozott, számunkra a lelki megújulás forrása lehet. Minél több magyarnak kell ezért zarándokként eljutnia, hogy megõrizzük ezeket az emlékeket, a szívünkbe zárva.
Az apszis-mozaik részlete Jézus szenvedése
A Dormitio-bazilika kívülrõl, háttérben az óváros, Jeruzsálem zsidó negyede
URR ZSOLT IPOLY O. CIST.
L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
7
lØpcso 2012 karacsony.qxd
lépcsõ
12/16/12
15:22
Page 8
ima
A
mûvész a tizenkét festményét láthattuk a Szent Imre-templom tizenkét oszlopán. A keret nélküli képek – a keretek mellôzésérôl még szólok! – a Miatyánk egy-egy szavát hordozzák. S ahogy a festmények alatt elénk bukkan az imádság egy-egy szava – egyébként ezek éppen a kevesebbet magyarázott szavak – úgy sejtet meg velünk egy-egy festmény is valamit az imádság transzcendens titkából.
got, akaratot, a mindennapokat, vétkeket, minket és titeket, kísértést, gonoszt, hatalmat, dicsôséget... És mik ezek a képközök, amelyek összekötik a nem is láthatót? Ezek: vagy, szenteltessék meg, jöjjön el, legyen meg, úgy, kenyerünk, add meg, bocsásd meg, miképpen, ne vígy, szabadíts meg, mindörökké. S lám, így érezzük meg, hogy valóban milyen nagy kegyelem az imádkozás lehetôsége, és hogy milyen
Imádkozom, tehát vagyok V
O T I N
D
Ó R A
Votin Dóra a Szabad bölcsészet szakon végzett (BA) a Zsigmond Király Fõiskolán, vallástudomány szakirányon. Szellemi szabadfoglalkozásúként fest, rendszeresen kiállít és különbözõ típusú grafikai munkákat végez. Festményei Magyarországon kívül Angliában, Ausztriában, Hollandiában és az Egyesült Államokban találhatók. www.votin.hu Képei mellett a november 4-én, a Ciszterci Szent Imre-templomban megnyílt kiállításához írt gondolatok szerkesztett változatát közöljük. A képek a „Vagyok” címû sorozat részei.
„Aki vagy” (részlet)
K É P E I H E Z
Az imádság ugyanis: közölés. Szeretem ezt a kifejezést így használni; eredeti értelme szerint ugyanis összekötést jelent, ahogy például két párhuzamos utcát összeköt egy köz vagy ahogy egy versben – a ritmus szabá-
„Miképpen” (részlet)
„Bocsásd meg”
lyai között – két mondatrészt egy közös állítmány, úgy az imádság is rövid utat biztosít Istenhez a jézusi tanítás értelmében: ne imádkozzatok hosszan, mint a pogányok, akik azt hiszik, azért hallgatja meg ôket Isten, mert hosszan és sokat imádkoznak. Az imádkozás: közölés. Rövid út a kegyelemhez. Ezek a képek is közölések. Mit kötnek össze? Éppen azt, amit most nem látunk e táblákra festve: mennyet, földet, nevet, orszá8
L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
mélységes isteni szeretet van abban, ahogy Krisztus imádkozni tanít minket: menny és föld, akarat és mindennapok, vétkeink és vétkeitek, mi és ti, kísértés és gonosz, hatalom és dicsôség – ezek életünk fô útjai,
„Aki vagy”
ezek a gondjaink és reményeink, ezek a félelmeink és izgalmaink, ezek a retteneteink és örömeink – ezek közt közöl az: hogy szent lesz az Isten neve, hogy eljön az országa, meglesz az akarata, hogy megad és megbocsát, hogy nem kísért és szabadít mindörökké, aki mindörökké van. Rövid út az imádság. A legrövidebb, és ez köti össze az örökkévalóságot és létünk mindegyre ugyanazon va-
lØpcso 2012 karacsony.qxd
12/16/12
15:22
Page 9
magamról
Minden mesteremtôl mást és mást tanultam, s amit kaptam, azért hálás vagyok. Felidézek néhány mondatot, vagy pillanatot, melyek tanáraimra emlékeztetnek. Korga Györggyel akkor kezdtünk el közös nyelvet beszélni, mikor elôször festettem a zebegényi szabadiskola táborában. Itt estem szerelembe a színekkel. Ez a szerelem azóta is tart. Számomra legkedvesebb mondata: „Bármilyen eszközzel dolgozol, egy a fontos, olyan legyen, mintha a kezed folytatása lenne.” Aknay Jánosra úgy gondolok, mint egy igazi, bátorító barátra. Szerinte (s szerintem is) fontos, hogy „a festmény minden egyes négyzetcentimétere megoldott legyen.” Nepp Józseftôl alaposságot, türelmet és a látszatkeltés mesterségét tanultam. Gyémánt László a festôiség lényegére és nagyvonalúságára nyitotta fel a szemem, míg Urbán György a festészet eleganciájára hívta fel a figyelmem. Gyémánt Lászlótól a kedvenc mondatom: „Élvezd, ahogy az ecsetbôl kijön a festék!” Azóta is úgy gondolom, valóban így kell festeni.
kor szembeszökôen, máskor rejtetten) és mégis elvonatkoztatottak, ezen a tizenkét képen, melyeknek nincsen kerete, éppen ezekre invitál minket a festô: feltárja a töprengés tágasságát, a vívódás szemérmességét, a tusakodás erôt roppantó folytonosságát, a szemlélôdés távlatát és a szenvedés határtalanságát – mert ahhoz, hogy imádságunk gyors szavával a kegyelmes Istenhez indulhassunk, ahhoz fel kell ismernünk, hogy hol nyit utat számunkra az isteni kegyelem létaktusa: talán a szentelésben, talán eljöttében, talán megfellebezhetetlenségében, talán abban, hogy ad, vagyis a kenyérben, talán abban, hogy megbocsát, vagyis az elengedésben, de mindig, mindörökké utat nyit. Mégsem a bekeretezhetetlenség a lényeg – mert ezeknek a képeknek mind centruma – helyesebben szólva – mélysége van. Rég történt, hogy egy ifjúsági óra végén, amikor szokás szerint imaközösséggel zártuk az alkalmat, a szokatlanul hosszú csendet megtörve, imádságba kezdtem. A fiatalok meghökkentek, úgy érezték, türelmetlen voltam, ôk még nem voltak készen az imádságra. Talán így volt, de én mindig türelmetlen vagyok, ha Istenhez mehetek, ezért szeretem a közöket, a gyors utat menny és föld, mulandó és örökkévaló, gond és áldás, nyomorúság és szabadulás között. Dóra ott volt azon az ifjúsági órán – és most már értem ezeket a képeket látva, hogy a készülôdés is közölés, a mélyülés is emelkedés, a szótlanság is erôs szó. Bármely perem-
A Vagyok sorozat képei: Aki vagy Szenteltessék meg Jöjjön el Legyen meg Úgy Kenyerünk Add meg Bocsásd meg Miképpen Ne vígy Szabadíts meg Mindörökké
„Úgy” (részlet)
„Aki vagy” (részlet)
„Szenteltessék meg”
lóságát. Ám ahhoz, hogy röviden tudjunk imádkozni, helyesebben, hogy egyáltalán tudjunk imádkozni, ahhoz sokat kell töprengeni, vívódni, tusakodni, szemlélôdni és szenvedni. Ezen a tizenkét képen, amelyek egyszerre figuratívak és nonfiguratívak, egyszerre hordoznak egy-egy jól megragadható szimbólumot (oly-
rôl lehet középre érkezni, bármely szótlanságból lehet szóra találni, és ami képtelenség, az képessé válhat bennünk. Így tanít Krisztus imádkozni. Imádkozom, tehát vagyok! B O G Á R D I S Z A B Ó I S T V Á N református püspök L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
9
lØpcso 2012 karacsony.qxd
lépcsõ
12/16/12
15:22
Page 10
ház
P
atinás, történelmi hangulatú épületekben gyakran halljuk az alábbi mondatot: – Ha ezek a falak mesélni vagy beszélni tudnának! De a köveknek, tégláknak nem sajátjuk, hogy megszólaljanak, ezt helyettük krónikások, szemtanúk, az események mozgatói, átélôi teszik meg, akiket régi korokban festményeken, metszeteken, grafikákon örökítettek meg. A huszadik század elejétôl azonban egyre jobban elterjedt a fotográfia, mely lehetôvé tette, hogy a történelmi szereplôk valódi tekintetét is megismerhesse az utókor. Boldog lehet az az iskola, amely évszázadnyi távlatból ily módon is meg tudja idézni alapító atyái alakját, hiszen Pilinszky szavaival élve olykor „elég egy arc látványa, egy jelenlét”.
gazdasági összeomlás követett. Minden adott volt, hogy az éppen szárba szökkenô ciszterci nevelésügy csupán egy rövid epizód maradjon. Nem így történt! De mi tette a gimnáziumot rövid idô alatt olyan népszerûvé a budai polgárság körében? Az a közvetlenség, mely korábban ismeretlen volt általában is a tanár-diák viszonyban, de az egyházi oktatásban különösképp. Nem keverendô ez össze a haverkodással, az infantilis bratyizással. Sokkal inkább a diákjai között, a diákjaival élô, a védencei rezdüléseit figyelô, arra reagáló nevelô eszményképe jelent meg. Remig apát a legjobbakat küldte Budára, tudta, hogy nagy a tét: a kozmopolitává, egyre liberálisabbá váló fôvárosban csak kimagasló teljesítménnyel tudják megvetni a lábukat.
Ardere et lucere… Ü
Z E N E T
A
M Ú L T B Ó L
Írásunk szerzõje német, történelem és földrajz szakos tanár, 2009 óta a Szent Imre Gimnázium pedagógusa. Ezt megelõzõen tizenhat tanéven át tanított a Don Bosco Iskolában. A nevelés fortélyaiban való gyakorlatát két évtizedes osztályfõnöki jártassága alakította. 2012. augusztus elsejétõl a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója.
10
A
J E L E N N E K
,
A V A G Y
A R C K É P E K
Az aulában sétálva, egykori szerzetestanáraink tekintete köszön ránk. Aki megáll Bitter Illés, Brisits Frigyes, Schilling Rogér, Rajeczky Benjamin, Endrédy Vendel és a többiek fényképe elôtt, elolvassa a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat, idézeteket, nem marad közömbös. Megérinti ezen nagy formátumú férfiak jelleme, tetteik, életmûvük máig ható példája, üzenete. Engedelmeskedve a Békefi Remig zirci apát által nekik szóló diszpozíciónak, amely az iparosodó, lüktetô fôvárosba szólította ôket, korszakalkotót cselekedtek: gyakorlatilag a semmibôl létrehozták, megalkották a Szent Imre Gimnáziumot. Követve az eredeti Szent Bernát-i gondolatot, iskolát alapítottak. A kezdet szerény volt: saját épület híján a Váli utcában, az állami elemi iskola harmadik emeletén, egy kölcsönbe kapott tanteremben. Itt indult 48 diákkal az elsô, az 1912/1913-as tanév. A szerzetesek ráadásul ismeretlen terepen mozogtak, hiszen a rend korábban nem volt jelen a fôvárosban. Az apát ekkor, a XX. század elején látta elérkezettnek az idôt, hogy kilépve mûködésük addigi, vidéki kereteibôl, Budapesten is megvessék lábukat. Ez a szándék szerencsésen találkozott össze az egykori ciszterci diák, Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatásával és a nagyformátumú fôpolgármester, Bárczy István iskolaépítô programjával. Dacára az erkölcsi, politikai támogatásnak, heroikus évek következtek: hamarosan kitört az elsô világháború, melyet a kommün keresztényellenes anarchiája, majd Trianon tragédiája, és a nyomában kialakuló L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
E G Y
É V S Z Á Z A D
T Ü K R É B E N
A tantestület koncepció mentén haladt, összetartott, nem voltak féltékenyek egymás sikereire, tudtak örülni a társak eredményeinek. Nem szokványos epizód a neveléstörténet akkori periódusában, ahogy az európai hírû zenetudós, Rajeczky Benjamin aktív cserkészvezetôként síelésre oktatta fiait. És amikor nem volt elegendô hó a Normafánál, akkor a tornatermet viaszolta fel, hogy így edzenek. Híres volt a Brisits Frigyessel megesett történet: abban az idôben, amikor még nem lehetett a katedráról modern magyar irodalmat tanítani, ô Ady Endrérôl beszélt diákjainak, sôt érettségi tétellé tette Ady költészetét vagy kötelezô olvasmánnyá emelte a hivatalos jegyzékben nem szereplô Tormay Cecile: Régi ház címû regényét. Fel is jelentették érte. Azonban vitathatatlan szakmai tekintélye, igazgatója kiállása megvédte. A történelem ôt igazolta. És közben újabb tetteknek, összefogásnak köszönhetôen, 1929-re felépült a nagy gimnáziumi épület, a neobarokk palota, ahol jelenleg is tartózkodunk. A rend ökonómusa, a zseniális tehetségû Hagyó-Kovács Gyula kigazdálkodta az építkezés költségeinek felét, egy volt ciszter diák, a kultuszminiszter Klébelsberg Kunó állami támogatásként folyósította a hiányzó részt. Az eredmény önmagáért beszél. Mivel arcéleket próbálunk felrajzolni az alapítás évtizedeibôl, röviden álljon példaként elôttünk a matematika-fizika szakos Hadarits tanár úr, a késôbbi Endrédy Vendel apát cselekedete. Sokoldalúsága, kimagasló tehetsége miatt Werner apát rábízta az építkezés pénz-
lØpcso 2012 karacsony.qxd
12/16/12
15:22
Page 11
ügyi, mûszaki felügyeletét. Feladatát annyira jól teljesítette, hogy néhány évvel késôbb a pár háztömbnyire található Szent Margit Gimnázium építkezését is ô irányította. De számunkra itt most nem is ez, hanem egyik gesztusa fontos. Ezen új feladatáért nem fogadott el egy fillér tiszteletdíjat sem, hanem a neki szánt összeget teljes egészében a gimnázium fizika szertárának felszerelésére fordította. Az alapító Bitter Illést nyugdíjba vonulása után rövid idôre a karizmatikus Hadarits Vendel váltotta az igazgatói székben, akit Brisits Frigyes követett. Igazgatása alatt teljesedett ki a megkezdett munka és vált a Szent Imre az ország egyik legjobb gimnáziumává. Azonban a történelem újabb kataklizma, a második világháború felé sodorta hazánkat és benne a virágzó gimnáziumot. Budapest ostromakor bombatalálat és belövések érték az épületet, súlyos károkat szenvedtek a természettudományi szertárak, a könyvtár, a tantermek. Ezt a hatalmas anyagi kárt még helyre tudta hozni a szentimrevárosi összefogás: diákok, szülôk takarították el a romokat, toldozták, foltozták a tátongó lyukakat, hogy minél hamarabb újraindulhasson a tanítás. Azonban sokkal súlyosabb, kivédhetetlen károkat okozott a Keletrôl ránk törô új eszme, a kommunizmus diktatúrája. Hasonlóan az elsô világháborús, trianoni idôszakhoz, most is nagy esély volt arra, hogy történetünk bevégeztessen. A nevelôként, szerzetestanárként kiválóan teljesített közösségnek most máshogy kellett tanúbizonyságot tennie, levizsgáznia. Arany János szavaival: ember lenni mindig, minden körülményben. Megrázó, de egyben katartikus példáját nyújtja ennek a hôsies küzdelemnek az 1950-ben a nyílt utcáról elrabolt, majd embertelen kínzásoknak alávetett Endrédy Vendel apát sorsa. Testében megtörték, szellemét tudatmódosító injekcióknak vetették alá, már csak az volt a kérdés, meg tud-e ôrizni valamit hitébôl. A választ nagyon jól tudjuk. Tanárosan szólva, kitûnôre vizsgázott. Örök érvényû példaképpé vált. Lelkületét jól jellemzi egyik utolsó, Visszapillantás címû üzenete: „… minden ember is lehet fény, örök fény, ha egyszer rásüt Isten napja, és felszabadítja gonoszsága borzalmas terheitôl. Ezért nem tudok én haragudni senkire megbántóim, kínzóim közül, senki gonosz emberre. Szeretek értük imádkozni úgy szívbôl, igazán, hogy megtérjenek, jó emberek legyenek.” Az üldöztetés éveiben, az épületben József Attila Gimnázium néven tovább folyt az oktató, nevelô munka. Ne feledjük azonban, hogy megszentelt falak között. Idônként hallani olyan véleményeket, melyek szerint a „jóskás” éveket egy az egyben meg kell tagadni, semmiképpen sem jelenthet ez az idôszak kontinuitást. Igen, ez jogilag igaz is. A szerzetesi iskolát államosították, a rendet feloszlatták, tagjait bebörtönözték, üldözték, a katedrától eltiltották. De ugye ismerjük a
búvópatak fogalmát? Tudjuk milyen munkavégzésre képes a felszín alatt. Vagy vitatná bárki is, hogy hit és bátorság kellett ahhoz, hogy Brisits igazgató úr 1969es váci temetésén a József Attila Gimnázium egyik tanára két diákkal megjelenjen és koszorút helyezzen el a sírhanton? Ezzel akkoriban katedrája elvesztését kockáztatta. Állítom és vallom, hogy ez a hozzáállás tette lehetôvé, hogy gyerekként a ciszterci Bárdos Kornélnál hallgathattam zeneirodalmat ezen falak között. Rajeczky Béni bácsi, a börtönviselt Halász Piusz rendszeresen élvezték a „jóskás” igazgatók vendégszeretetét. A Dallasból hazalátogatott Csizmazia Placid a gimnázium igazgatójánál szállt meg. Mint ahogy a szellemiség továbbélését mutatja az is, hogy feleségem osztálya a nyolcvanas évek közepén osztályfônökükkel Pannonhalmán húsvéti szertartáson vett részt. Tanítottak itt, nálunk, ezen falak között, nem is kevesen olyanok, akiket bátran nevezhetünk a lelki, szellemi kontinuitás biztosítékainak. Fontosnak tartom, hogy tiszteletünk jeléül, a teljesség igénye nélkül hangozzék el ennek a korszaknak néhány emblematikus alakja: Bakányi Márton, Kiss B. Zsolt, Kovács Gábor, Vasbányai Ferenc, Szalay József, Lukácsi Huba tanár urak, Schulcz Judit, Tompa Marika és Bessenyei Ilona igazgató helyettesek, Karvázi Katalin tanárnô. Gondolom, közülük többen jól emlékeznek azokra az alkalmakra, amikor a nyolcvanas évek közepén Perczel Vera néni és Vasbányai tanár úr vezetésével, a biológia szertárban féllegálisan, az igazgató tudtával szervezték újjá a ciszter diákszövetséget, fogadták a régi tagokat. Köszönet illeti ôket azért is, hogy átmentettek világnézetet, értékeket. Ôk voltak azok, akik bentrôl, a gimnáziumból tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy a kilencvenes évek közepén Kerekes Károly és Zakar Polikárp apátok, valamint Párdányi Miklós igazgató vezetésével megtörténhetett a második honalapítás. Ezzel meg is érkeztünk a közelmúlthoz és a jelenhez. Nem feladata egy centenáriumi emlékezônek, hogy górcsô alá vegye, értékelje az éppen zajló eseményeket, folyamatokat. De az mindenképpen, hogy megemlítse, milyen nyomon jár, milyen elképzelések vezérlik a jövô építésében. Ezt a kérdést megválaszolni legjobban Babits Mihály híres esszéjének kulcsmondatával tudnám: „Múlt nélkül nincs jövô, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövôbe.” Amennyiben viszonyítási pontként állandóan elôttünk lebeg a fentiekben ábrázolt múlt tisztelete, elôdeink példája, bízom benne, hogy az általunk megformált ifjak majdani arcképein is sugárzó, tiszta tekintetekkel találkoznak a következô jubileumot tartó megemlékezôk. BARLAY BENCE L
É P C S Õ
IGAZGATÓ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
11
lØpcso 2012 karacsony.qxd
csiga
12/16/12
15:22
Page 12
lépcsõ
A
felvilágosodás elsô lendülete hatalmas fejlôdést hozott magával, mind a kultúra, mind a természettudományok terén. A racionális gondolkodás eredményeit nem lehet, de nem is szabad letagadni. Hiszen ebben mégiscsak egy szélesebb látókör ölt testet, egy többlet – és persze ellenérzés – a középkor gondolkodásával szemben. Amíg az elôzô századok embere csöndes belenyugvással mondta: így történt, Isten így akarta, legyen meg az õ akarata, a modern korok embere öntudatosan kezdte kérdezni: mi volt ennek a jelenségnek az oka? Végül is ebben a szemléletben minden visszavezethetô az ok-okozat kapcsolatára, tehát a dolgokat nem szükséges isteni beavatkozással magyaráznunk. És így az Isten fokozatosan kirekesztôdött a „modern” gondolkodásból.
nyei mûködésébe talán már Ô maga sem tud beavatkozni: Mi tessék rajta? Hogy néhány anyag Más-más tulajdonokkal felruházva Miket elôbb, hogysem nyilatkozának Nem is sejtettél bennük úgy lehet Vagy ha igen, másítni nincs erôd… Ez a szöveg pontosan a felvilágosodás szövege, de fontos, és jellemzô, hogy Madách a sátán szájába adja. Madách ugyanis istenkeresô, hívô volt. Az indetermináció pontosan a luciferi gondolat ellenkezôjét bizonyítja, tehát azt, hogy a természet törvényeit Isten úgy alkotta, hogy Ô, a módosításuk és fölfüggesztésük nélkül is a Mindenség, az emberi történelem irányítója maradhat. Az oksági törvények halmazában és mûkö-
Indetermináció (határozatlanság) M Á S O D I K
R É S Z
Csakhogy a XlX. század végén, és a XX. század elején a kísérleti fizika teljesen új területre lépett, ahol alapvetôen más törvényszerûségek uralkodtak, mint a „klasszikus” fizikában. Ez az új terület forradalmi változást hozott a természetbölcseletben is, ahol polgárjogot nyert az indetermináció, azaz a határozatlanság fogalma. A kísérleti fizika szubtilisabb, árnyaltabb lett, a megismerés új szintjére jutott, amelynek törvényei lényegesen bonyolultabbak voltak, mint amit a kutatók eddig megismertek. A közvetlen érzékletes megfigyelésekkel (szem, fül stb.) itt már nem lehetett eredményeket elérni, egyre bonyolultabb mûszerekre, egyre bonyolultabb eljárásokra volt szükség. De a fölfedezések is lélegzetelállítóak lettek, hiszen rádöbbentünk, hogy az anyag belsejében ismeretlen, hatalmas energiák rejlenek. Összegezve: fölfedezték az elektromos áramot, a kvantumelméletet és a radioaktivitást. Ezeknek az újdonságoknak természetfilozófiai következménye pedig egy új fogalom, a határozatlanság lett. Ez az új ág, az indetermináció pedig kétségbe vonta a világ megismerhetôségét, az ÉSZ uralmát, meggyöngítette még az okság elvét is, más szóval: kétségbe vonta a felvilágosodás teljes gondolatvilágát! Persze megmaradt a legfontosabb eredmény, az, hogy a tudomány, legalább itt a földön képes beavatkozni a természet egyes folyamataiba. Madách Az ember tragédiájában Lucifer lekicsinyli a Teremtô mûvét. Nem szép, nem értékes, ráadásul törvé12
L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
désében jelentkezik egy rés, egy hiány, amelyben az isteni beavatkozás lehetséges, a determináció pedig nem mûködik. De lássuk, melyek azok a fölfedezések, melyek ezt a változást okozták? 1895-ben W. Konrad Röntgen fölfedezi a róla elnevezett röntgensugarat, ami lényegében egy rövid hullámhosszúságú fénysugár. Feltûnô gyorsan, a gyakorlatban is fölhasználják a találmányát, ami óriási szenzációt kelt, hiszen belelátunk az emberi test belsejébe! K. Russel francia költô verset is ír egy szép hölgy röntgenképéhez: Sudár csontkép: az ernyôn átragyog A gyengéd ívû karbonát és foszfát, Sugár suhan, foltokba kormányozzák A voltok, ohmok, rezgô áramok, …….. …….. Szerelmem, je t'adore Ó szép, kegyetlen, drága röntgenkép. (A teljes verset lásd: Simonyi: A fizika kultúrtörténete, 324. old.) Ez persze még a felvilágosodás eszmevilága. Két év múlva, J. J. Thomson angol fizikus bebizonyítja, hogy a katódsugár tömege a legkisebb atomnál is kisebb, és ezzel az is bebizonyosodik, hogy az atomok nem a legkisebb részei az anyagi világnak. A katódsugarakat további elemi részecskéknek kell tekintenünk, ezért azokat elnevezik β−sugárzásnak*, majd késôbb
lØpcso 2012 karacsony.qxd
12/16/12
15:22
Page 13
elektronnak. Ezzel a fölfedezéssel megnyílik az atomfizika, vagyis az atomok kutatásának kapuja. Röntgen után egy évvel, 1896-ban a francia Henri Becqerel fölfedezi a radioaktivitást, majd a következô évben Pierre Curie és Maria Sklodowska, további radioaktív elemeket, a rádiumot, polóniumot és tóriumot. Ez utóbbiak fölfedezésükért Nobel-díjat kapnak. Becqerel fölfedezésének érdekessége, hogy egy véletlen segítette a korszakalkotó felismeréshez. Tévedésének lényege az, hogy kezdetben nem tudott különbséget tenni a fluoreszcencia és az uránsó radioaktív sugárzása között. A fluoreszcencia ugyanis csak fény hatására jön létre, míg a radioaktív sugárzás spontán atombomlás. Történt azonban, hogy egy kutatási szünetben az uránsót olyan helységben helyezte el, ahol azt sem fénysugárzás, sem elektronok nem érhették. Ekkor döbbent rá, hogy az urán minden körülmények között sugároz, és ezzel fölfedezte a radioaktivitást. A meglepô a dologban az volt, hogy ez a sugárzás teljesen rendszertelen volt, törvényszerû jelenség megállapítására teljesen alkalmatlan. Egy nagyobb tömegbôl leválasztott kicsiny uráncsoport idôben anynyira határozatlanul bocsájtotta ki sugárzását, hogy az idôközök semmiféle matematikai formulába nem voltak önthetôk. Az urán hol másodpercenként is emittált egy sugarat, hol egy félóráig is várni kellett rá. A sugárzás megszakítottsága ezzel a határozatlanságot jelentette. Miközben a tömburán átlagos sugárzása determinisztikusnak tûnt, az egyes atomok sugárzása matematikailag kifejezhetetlen volt. A természetben jelentkezô determináció a radioaktivitás feltalálásával elszenvedte az elsô csapást. (I. Newton erre talán ezt mondhatta volna: csodálatosan szép kagylót találtatok barátaim a törvények óceánjában.) Max Planck egy 1933-ban tartott elôadásában hasonló példát hoz fel: egy elektronsugár, melynek elektronjai ugyanazzal a sebességgel, ugyanabban az irányba, de egyébként egymástól függetlenül mozognak, essen ferdén rá egy kristálylemezre. Ekkor ennek az elektronsugárnak egy pontosan meghatározható százalékát a kristálylemez visszaveri, míg a többi átrepül a lemezen. Ha most az elektronsugár egészét vizsgáljuk, annak egy pontosan meghatározható százaléka determinált viselkedést mutat, míg ha egy egyetlen elektron viselkedésére vagyunk kíváncsiak az vagy átrepül a lemezen, vagy visszaverôdik. Valójában a véletlen, a rendszertelenség tehát az egyes elektron tulajdonsága, míg egy fokkal magasabb szinten a nyaláb determinisztikus.
Ez az új szemlélet megdöbbentette a fizikusokat: tulajdonképpen hogy mûködik a világ? A mikrovilág, tehát az atomok és elemi részek területén indeterminisztikusan, a makrovilág, tehát mindennapi életünk szintjén pedig determinisztikusan? És végülis mi a döntô? A mikrovilág, vagy amiben élünk a makrovilág? Lehete az, hogy hosszú távon az apró határozatlanságoknak döntô szerepük van a Mindenség történetében? Vagy talán fordítva, a determinizmus elvére épülô makrovilág semlegesíti a határozatlanságot? Fölmerült az a kérdés is, vajon a határozatlanság csupán tudásunk hiányára vezethetô vissza, vagy ez magában a természetben van kódolva? Talán csak azért nem tudjuk egy jelenség lefolyását determinisztikusan megjósolni, mert nem ismerünk minden tényezôt? Vagy annak ellenére, hogy minden tényezôt ismerünk, és többet már nem tudhatunk meg, a határozatlanság megmarad, mert az magában a jelenségben van? A keresztény természetfilozófia Isten létezését azokban a fizikai törvényekben keresi, melyeket már pontosan ismerünk. Ezek azok a „Jelek”, melyeket a Teremtô számunkra a Mindenségbe beépített. Ilyen jel pl. az indetermináció, amely hitünk fontos igazolása. Nemcsak az isteni beavatkozás, az isteni gondviselés jelenlétét bizonyítja, hanem az emberi szabad akarat tényét is. Ha a természetben pl. egy β−sugár kibocsájtása rendszertelen, ha egy elektron viselkedése kétértelmû, nem lehet akadálya magasabb szinten az emberi szabad akaratnak sem. Az ember nemcsak voltok, ohmok és enzimek redukciója, hanem lélek is. Éppen ezért lelkünk, és benne szabad akaratunk a legfontosabb jel egy létezô kapcsolat számára. Lelkünk ugyanis kapcsolat az anyagi, és a természetfölötti világ között. Annyiban hasonlítunk Istenre, amennyiben szabad akaratunk, azaz döntési lehetôségünk van. Dönthetünk az igazság és hamisság, a jó és rossz, a gyûlölet és szeretet, a szép és rút között. Ez jelenti emberi méltóságunkat, mert szabad akarata csak az embernek van. Az állat is szeret, hûséges vagy hízelgô, de cselekvése determinált. A mi lelkünk viszont Istentôl származik, ezért tudunk dönteni.
Írásunk szerzõje 1931ben, régi szegedi polgárcsaládban született. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte, de az államosítás miatt állami iskolában érettségizett. A BME Mérnök Karán, 1953-ban, mint hídépítô mérnök diplomázott. 1990-tôl, nyugdíjazása után kedves érdeklôdési területe a természetbölcselet irányába fordult. 2007-ben az Éghajlat kiadónál jelent meg a Jelek Istentôl c. könyve, amely a fizika kultúrtörténetével foglalkozó tanulmányai gyûjteménye. E kötet a fizika egy-egy törvényét, egy-egy elméletét vázolja fel, és ismerteti az azokból levonható filozófiai következtetéseket.
VÉKES BERTALAN (*béta sugárzás=katódsugár=elektron) Irodalom: Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete.
L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
13
lØpcso 2012 karacsony.qxd
páros
12/16/12
15:23
Page 14
oldal
1938-ban, a Budapesten megtartott XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszuson Pacelli bíboros, a pápa legátusa megáldott az ôt körülvevô tömegben egy karon ülô, kétéves kisfiút, Sándort. A következô év március 2-án a Magyar Rádió megszakítva adását bejelentette, hogy megválasztották az új pápát, Pacelli bíborost, azaz XII. Piusz pápát. Ugyanezekben a percekben született meg egy kislány, Zsófia. 26 évvel késôbb egy tavaszi társasági kiránduláson ez a két ember találkozott egymással és megérezték, hogy Isten egymásnak teremtette ôket.
Ezer szállal B
E M U T A T K O Z I K
14
A
J
U H Á S Z
H Á Z A S P Á R
Zsófia Mélyen vallásos, katolikus családba születtem, két bátyám után harmadik gyermekként. Utánam még egy öcsém született. Édesapámat, aki táblabíró volt, 6 éves koromban vesztettem el. 1945-ben Budapest ostrománál halt hõsi halált. Édesanyám özvegyen nevelt fel négyünket, nagyon nehéz körülmények között, de mindig a Gondviselésben bízva és azt meg is tapasztalva. A legsötétebb vallásüldözés idején, az 50-es évek közepén voltam középiskolás a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. Az egész iskolából 12-en voltunk beiratott hittanosok. Megbélyegzettek. Hátha még azt is tudták volna, hogy Kerényi Lajos atya, aki fiatal káplánként szolgált az Alsó-Krisztinában, titokban külön is foglalkozott velünk kiscsoportban, családoknál. Klerikális beállítottságom miatt nem vettek fel a bölcsészetre, de felvételt nyertem a Felsõfokú Külkeres-
kedelmi Levelezõképzõ Iskolába, a késõbbi fõiskola jogelõdjébe, ahol angol-francia nyelvû külkereskedelmi levelezõ képesítést szereztem. Mindig vonzódtam a repüléshez és szerettem volna a MALÉV-nál dolgozni. Sikerült is a felvételem, de a Közlekedési Minisztérium Légügyi Fõigazgatóságán éppen egy angol-francia nyelvtudású munkatársra volt szükség, így ott kezdtem el dolgozni, és végül is 30 évet töltöttem el ott. Megtanultam és megszerettem a légi jogot, és a kétoldalú légügyi egyezmények szakértõje lettem. Bár sohasem voltam párttag és nem pályáztam vezetõi beosztásra, kineveztek osztályvezetõnek, majd minisztériumi tanácsosi címet kaptam. Korai nyugdíjba menetelem után még 10 évet dolgoztam a repülõtéren tanácsadóként.
Sándor Vallásos, katolikus családba születtem. Szüleim nagy szeretettel, áldozatok árán, mindenben példaképül is szolgálva neveltek engem és öcsémet. A háború alatt és még utána is néhány évig az iskolai oktatásban vallásos-hazafias szellemû nevelést kaptunk. Meghatározó élmény volt az életemben az a 2–3 év, amikor még a klasszikus Regnum Marianumban voltam cserkész. Megismertem, hogy milyen az igazi keresztény közösség, és tagja is lehettem annak. Aztán mindennek vége szakadt. Elborított mindent a diktatúra. Megszüntették az egyesületeket, ifjúsági csoportokat, csak a kommunista szervezeteket engedélyezték. Teljesen közösség nélkül maradtam. Így tartott ez a nyomasztó élet az 1956-os forradalomig. Akkor lelkesedéssel álltam én is a forradalom oldalán, mint a Budapesti Mûszaki Egyetem harmadéves hallgatója. Nagy reményekkel voltunk tele, fantasztikus érzés volt a szabadságba belekóstolni, hacsak néhány napra is.
Aztán egy pillanat alatt visszazuhantunk a korábbi állapotba, ráadásul jött a megtorlás. Szerencsés voltam, nem távolítottak el az egyetemrõl. l959-ben megkaptam vegyészmérnöki diplomámat. Álláshoz csak nagy nehezen jutottam. Néhány év múlva azért mégis kutató lettem. Biokémiai irányban képeztem magamat. Az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetben voltam tudományos munkatárs 27 éven át, bekapcsolódva az állatorvosi kutatás szinte minden területébe. Itt szereztem meg a mûszaki doktori címemet. Következõ munkahelyem a Budapest Fõváros Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenõrzõ Állomás volt, ahol élelmiszertoxikológusként dolgoztam nyugdíjazásomig, szakfõtanácsosi beosztásban.
L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
lØpcso 2012 karacsony.qxd
12/16/12
15:23
Page 15
Együtt 1966-ban volt az esküvõnk a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomban. Úgy gondoltuk, hogy három gyermeket szeretnénk gyorsan, egymás után. Legnagyobb örömünkre meg is született elsõ gyermekünk Krisztina, 1968 elején. Féléves volt, amikor a Szentimrevárosba, a Badacsonyi utcába költöztünk. Azóta vagyunk szentimrések. Terveinkkel ellentétben második gyermekünkre öt évet kellett várni. Sokat imádkoztunk érte és mikor megszületett, felajánlottuk õt Istennek és Isten elfogadta felajánlásunkat, pap lett belõle. 1972 karácsonyán született, december 25-én. Úgy fogadtuk õt, mintha a kis Jézus született volna a családunkba. Az Imre nevet kapta a keresztségben. Istennek hála, született harmadik gyermekünk is, Kinga, Imre után másfél évre. Gyermekeinket igyekeztünk már kicsi korukban megtanítani imádkozni és szeretni az Istent. A Szent Imre-templomban keresztelték õket, itt voltak gyónók, elsõáldozók, bérmálkozók, Emil atya volt a hitoktatójuk. Imre fiunk itt mutatta be elsõ szentmiséjét. Nagyobbik leányunk óvodapedagógusi végzettséggel rendelkezik, a kisebbik egészségügyi szakközépiskolát végzett és teológiai diplomát szerzett. Két leányunktól összesen öt unokánk van. Nagyon szeretjük õket, igen elfogult nagyszülõk vagyunk. Ezer szállal kötõdünk a Szent Imre-templomhoz és az egyházközséghez. Ideköltözésünk után fokozatosan épültünk be az egyházközség életébe. A rendszerváltozás elõtti idõkben elsõsorban gyermekeink hittan tanulmányai és kiscsoportos tevékenységük révén vettünk részt a plébánia közösségében. Amikor 1989-ben a ciszterci rend visszakapta a templomot és a plébániát, hirtelen felélénkült a vallási élet. Mi is aktívabban kapcsolódtunk be a közösség életébe. 20 éven át voltunk felváltva az Egyházközségi Képviselõ Testület tagjai, most is tiszteletbeli tagok vagyunk. 16 éven keresztül jegyesoktatói feladatot láttunk el. Sándor nyugdíjazása után 5 évig volt a Lelkipásztori Iroda vezetõje. Placid atya mellett a lektori feladatokat is ellátta a vasárnapi 8 órai szentmisén, és azóta is végzi ezt a tevékenységet. Zsófia 15 éven át végezte a keresztelési asszisztensi munkát. Tagjai vagyunk a Házas Hétvége közösségnek, több mint 20 éve. Imacsoportban is részt veszünk. Ipoly atya felkérésére mentor házaspárként szolgálunk a Betlehem házas közösségben. A Mária Rádióban a kezdetek óta önkéntesek vagyunk, minden hétfõn délben mi imádkozzuk a zsolozsmát. Elvégeztük a Cursillot, és számos Szent Ignác-i lelkigyakorlaton voltunk. Szívesen járunk zarándokutakra, így eljutottunk a Szentföldre, Fatimába, Lourdes-ba, Medjugorjébe, Czestochowába, Csíksomlyóra. A gyalogos zarándoklatok is nagyon kedvesek nekünk. A Mindszenty-zarándoklatokon kívül az Élõ
Rózsafüzér zarándoklatokon is részt vettünk, minden alkalommal, sõt idén még a Balatonnál is. Nagyon jól éreztük magunkat a Szent Imre nagytáborokban, idén Verõcén altáborvezetõk voltunk. Igyekszünk minél több egyházi, kulturális, mûvészeti eseményen részt venni, különösen azokon, amelyek a templomunkban
Bennünket egymásnak teremtett az Isten
és a Szent Imre Házban kerülnek megrendezésre. Szerény tehetségünkhöz mérten mindig készek vagyunk a segítésre. Szentimrés életünk során rengeteg emberrel ismerkedtünk meg, kerültünk kapcsolatba. Utcán, intézményekben, jármûveken, mindenhol a környéken barátságos, mosolygós emberek köszöntenek, akik a templomból, a plébániáról ismernek minket. Az emberek szeretetén keresztül is érezzük, milyen jó az egyház tagjának lenni. Naponta járunk szentmisére és találkozunk Jézussal a szentáldozásban. Õ ad örömöt szívünkbe, mosolyt az arcunkra, erõt és kegyelmet lelkünkbe mindennapi gondjaink, problémáink megoldásához. Szeretnénk Jézus szeretetét sugározva az embereket Isten felé vonzani.
Befejezésül álljon itt hitvallásunkként Sík Sándor versének részlete: Hiszem és vallom, szeretem és élem, Amit az Egyház hinni ád elébem. Ebben a hitben élek és halok. Katolikus vagyok.
L
É P C S Õ
/
2 0 1 2
/
k a r á c s o n y
15
lØpcso 2012 karacsony.qxd
hátsó
12/16/12
15:23
Page 16
lépcsõ
S
zent Erzsébet napján évrõl-évre elgondolkozunk azon, hogy miért is végzünk szeretetszolgálatot? Jól csináljuk-e, hogyan tehetnénk jobban? Valamint szeretnénk kedvet ébreszteni ehhez a tevékenységhez. A Plébánia karitászcsoportja 1970 óta mûködik. Elsõ vezetõje Pejérváry Gáborné volt, aki nagyon szerény körülmények között, de annál lelkesebben dolgozott. Az irodában kapott egy íróasztalt, egy kis dobozt a Szent Antal perselyben összegyûlt adományokhoz és a folyosón egy szekrényt. Hamarosan csatlakozott hozzá néhány munkatárs, akiknek a száma 1995-ben, amikor
szentírásmagyarázatot tartunk, imádkozunk és énekelünk velük. Mód van egyéni és közös beszélgetésekre is. Nagy ünnepeinket megpróbáljuk számukra meghitté tenni. Néha közös programokat is szervezünk: mozi- és múzeum látogatást, egésznapos kirándulást. Majd mindegyikünk rendszeresen látogat egy-két egyedülálló idõs embert, segítve õket mindennapi gondjaik megoldásában. E munkában részt vesznek e Szent Imre Gimnázium 9-es diákjai is, heti egy alkalommal. Fiatalságukkal nagy örömet okoznak öregeinknek. Kórházlátogató csoportunk hétvégenként keresi fel az Orthopéd Klinika betegeit.
Megtanulunk szeretni A
S
Z E N T
I
M R E
K A R I T Á S Z
P É L D A A D Ó
S Z O L G Á L A T A
megismertem e közösséget, meghaladta a 30 fõt. A rendszerváltozás elõtt a legfontosabb feladatuk az egyedülálló idõsek, betegek, nagyon nehéz helyzetben élõ családok megsegítése volt. A 90-es évek elején Budapest utcáin megjelentek a hajléktalanok. Számuk rohamosan nõtt, ruhára, takaróra, élelmiszerre volt szükségük, és ami még ezeknél is fontosabb: jó szóra, szeretetre. A megnövekedett feladatra szûkösnek bizonyult a plébánia, ezért elõször kölcsönhelyiségben, majd hosszas küzdelem után az Önkormányzat által biztosított karitászhelyiségben látjuk el szegényeinket. Az aktív munkatársak száma most is 30 körül mozog, de a háttérben még legalább húszan imádkoznak a közösségért olyanok, akik koruk miatt a két kezükkel már nem vehetnek részt. Tevékenységünkrõl csak néhány adat: egy év alatt 3070 szegényt láttunk el ügyeleteinken 1600 munkaórában. Az elmúlt télen 3 hónap alatt 220 pár cipõt, bakancsot, 460 pár zoknit, alsónadrágot és 640 élelmiszer- és tisztasági csomagot osztottunk ki. A kabátokat, hosszú nadrágokat, pulóvereket nem számítottuk ki, mert azok mind adományként érkeztek. A hívektõl kapott ruha átválogatása után kéthavonta egy-egy teherautót tölt meg az a mennyiség, amelyre a hajléktalanoknak nincs már szüksége, ezeket továbbküldjük vidékre. A hajléktalanok, szegényeink megsegítése talán a legfontosabb feladatunk. Heti három alkalommal fogadjuk õket a Fraknó utcában. Szendvicset, teát, ruhanemûket, élelmiszert és tisztálkodó szereket kapnak. Heti egy alkalommal 10–20 hajléktalan számára
/
1 .
Nagycsaládokkal is kapcsolatban vagyunk. Ünnepek elõtt nagyobb élelmiszeres csomaggal próbáljuk enyhíteni gondjaikat. Családjaink egy része elfogyott, mert gyermekeik felnõttek, kirepültek. Kérjük, ha valaki rászoruló családról, ellátalan idõs emberrõl tud, jelezze a plébániának, hogy segítségükre siethessünk. Az idei évben komoly anyagi gonddal küzdünk, mert pályázatainkat elutasították. Uniós élelmiszertámogatást se kaptunk, amellyel eddig már 3 alkalommal is segíthettük családjainkat. Február óta nem oszthatunk élelmiszercsomagot, augusztus óta konzervet, szappant. Ennek ellenére minden ügyeletre 20–30 szegény jön el. Nehéz szívvel nézünk a karácsony elé, csak bízni tudunk abban, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére, ha szerényen is, de mindig lesz mit adni szegényeinknek. Már többször megkérdezték, hogy miért csináljuk ezt a munkát? Krisztus mondta, „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Hihetetlen öröm adni és látni szegényeink örömét, vigasztalni és elsimítani ráncaikat. Megtanulunk szeretni és valóban Krisztust felfedezni bennük. Tavaly, karácsony elõtt az egyik ügyeleten egy idõs bácsi állt elém. 3 éve... 3 éve... 3 éve... itt kaptam mindent: cipõt, ruhát, kabátot, ennivalót! – és elsírta magát. Zsebébõl rózsafüzért vett elõ és a nyakamba akasztotta. Hogy én is adjak valamit – mondta. Életem egyik legnagyobb ajándéka volt ez. GÁLL ENDRÉNÉ
Felelõs kiadó: Urr Zsolt Ipoly O. Cist. plébános / A szoborportrékat Ágostházy Imre fényképezte. / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás E számunk megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, melyért ezúton is köszönetet mondunk.
