La femme
KUTYÁK, ÁLLATOK, EMBEREK
Élite
Vendégeim: Csányi Vilmos Széchenyi-díjas etológus, akadémikus, egyetemi tanár Almási Éva Kossuth-díjas színművész Jakab Judit nemzetközi ügyintéző, elhivatott állatvédő, Kamu Till Attila, számos díjjal kitüntetett televíziós műsorvezető, filmrendező
Szerző: Zétényi Lili
Fotó: Gordon Eszter
14
La femme 2013. tavasz
2013. tavasz
La femme 15
La femme
Till Attila: Hány kutyás van köztünk? Zétényi Lili: Te vagy a kakukktojás. Miért is nincs kutyátok? Ki mondta azt, hogy lehet kutya nélkül élni, csak nem érdemes? Almási Éva: Nem Déry Tibor mondta? Zétényi Lili: Állítólag Heinz Rühman, korának egyik legismertebb és legsikeresebb német színésze… legalábbis a Google szerint. Till Attila: Gyerekkoromban bizonyos méret fölött féltem a kutyáktól. Pedig soha nem harapott vagy ijesztett meg kutya… Csányi Vilmos: Valamelyik családtagod félt a kutyáktól. Till Attila: Egyszer olvastam, hogy az ember kollektív emlékezetében vannak tiltott állatok. Csányi Vilmos: Ez genetika, ami nem vonatkozik a kutyára. Till Attila: Nem? Csányi Vilmos: Nem, ezt az ember a szüleitől tanulja. Ha a Gellért-hegyen sétáltatunk kutyát, és a gyerekek jönnek a mamájukkal, a mama rögtön visít, hogy közel ne hozza azt a dögöt! Kösse meg! Till Attila: Édesanyám sem félt a kutyáktól. Zétényi Lili: Pedig az ember ezt is otthonról hozza. Nekem sem volt gyerekkoromban kutyám, édes-
Csányi Vilmos: „A természetben nincs bűn, jótett vagy jog. Csak az ember mondhatja azt, hogy az állatoknak is vannak jogaik. Eredendő jogaik nincsenek.” apám be nem engedte volna a lakásba. A nagyszüleim falun laktak. Voltak állatok, tehenek, disznók, csirkék, szárnyasok. És mindig volt egy nyomorult kutya, akivel annak idején abszolút nem törődtem, mert a szüleim sem törődtek vele. Kis falusi pulikeverék, láncra verve télben-fagyban, augusztusi hőségben. Ez gyerekkoromban nem tűnt föl. Almási Éva: Hogyhogy nem? Zétényi Lili: Azóta is szégyellem magam. Sokkal később jöttem rá, hogy falun a kutyát csak azért tartották, hogy ha egy idegen bejön, akkor jelezze, ugasson. Egyébként úgy gondolták, hogy a kutya haszontalan
16
La femme 2013. tavasz
Élite
jószág. A tehén a tej, a malac a hús, ők hasznosak. A kutyát kutyába sem vették. Hány ilyen kifejezés van! Kutya hideg, kutya rossz. Csupa negatív szólásmondás társul hozzájuk. Till Attila: A kutyafáját! Almási Éva: A nagyanyám nekünk sem engedte, hogy otthon bármilyen állatunk legyen. De az iskolában kaptunk pár selyemhernyót. Én kettőt kaptam. Eperlevelet ettek, volt egy uzsonnatáskám, ahova betettem őket. Gabi és Zsuzsi, így hívták őket. Etettem, szerettem, sétáltattam őket az ujjamon. És egyszer csak elkezdtek begubózni. Amikor már csak félig láttam Gabit és Zsuzsit, kérdeztem, hogy apu, most mi lesz velük?! Mondta az apám, hogy lepke. Milyen gyorsan kezdték el saját végzetüket! Aztán egyszer csak egyáltalán nem láttam se Gabit, se Zsuzsit. A gubókat nagyon őriztem, aztán tényleg lepke, csúnya szürke lepke lett belőlük. Akkor jöttem rá, hogy a létezésnek több formája van. Amikor kirepült az egyik, akkor tudtam, hogy az a Zsuzsi, amikor kirepült a másik, tudtam, hogy az a Gabi. Mégis ők voltak – és mégsem. Akkor szembesültem azzal, hogy a létezésnek csak egy része vagyunk, most, itt, jelen pillanatban. Ugyanígy voltam a végtelennel. Anyám beküldött a spájzba, hogy hozzak egy paradicsomkonzervet. A Globus konzerven egy nő tartott egy doboz konzervet, majd a konzerven levő konzerven is tartott egy nő egy konzervet… De akkor melyik az utolsó, aki tartja a konzervet? Anyám hangjára eszméltem, hogy hol van már az a paradicsom! Akkor rájöttem, hogy a végtelen volt, amivel én ott a spájzban szembesültem. Till Attila: Ha két tükröt egymás felé fordítasz, akkor is egy végtelen kép alakul ki. Zétényi Lili: Gyerekként engem nem érdekeltek sem a növények, sem az állatok. El voltam magammal. Azt hittem, én vagyok a világ közepe. Ennyire hülye voltam. Először a növények kezdtek érdekelni. Azok is csak azért, mert volt egy dáliánk, a férjem vette, és egyre sorvadt. Egyszer csak láttam, hogy hiszen tele van tetvekkel a szára. Fekete kis gusztustalanságok hemzsegtek rajta. Elmentem, vettem egy sprayt, és megmentettem a virágot. Csányi Vilmos: Ez rasszizmus, a szerencsétlen tetű az semmi?! Az pusztuljon? Zétényi Lili: Akkor ez eszembe se jutott… De megmentettem a dáliát, ami kivirult, és utána beleszerettem a virágokba. Sokára lett csak kutyám, szabad elhatározásomból. Akkor értettem meg, hogy nem mi vagyunk a világmindenség központja, erről szó nincs. Attól a perctől fogva kezdtem el odafigyelni nemcsak a többi kutyára, hanem macskára, sündisznóra, hangyára… A kiskutyám vitt bele a végtelenbe.
Almási Éva: Amikor gyerekkoromban a lovat verték, kirohantam a kocsis elé, és megátkoztam. Az apám alig bírt elvonszolni az úttestről… Vett anyám egy kakast, kukorékolt minden hajnalban, a Hungária körúti, körfolyosós, első emeleti lakásunkban. Majd egy reggel már nem kukorékolt Miska. Nagyanyám orvul levágta. Én azóta sem tudok baromfit enni. Till Attila: Nekünk volt egy papagájunk gyerekkorunkban, Guszti, akit nagyon szerettünk. Zöld hullámos papagáj volt, a lakásban szabadon repülhetett is. Kérdeztem a gyerekeimet, hogy örülnének-e egy röpdöső papagájnak. Ők azt mondták, hogy inkább nem. Zétényi Lili: A gyerekeid soha nem nyúztak valamilyen állatért? Till Attila: Ők a kis patkányféléket szeretik, azokat én egyáltalán nem. Hörcsög, egér vagy ilyesmi nekem nem jön be. A macskák sem. Zétényi Lili: Miért nincs akkor kutyátok? Till Attila: A feleségem azt mondja, mostanában nem szeretne kutyagazda lenni. Neki már volt kutyája, tudja, mivel jár. Kérdezte, hogy szombaton is felkelek-e fél hétkor levinni a kutyát, vagy könyörögni fogok neki, hogy ő vigye le. Nekem akkor lesz kutyám, ha valóban átállítom az agyam egy másik életformára. Szeretek néha egyedül lenni, gondolkozni, amihez remekül illene a kutyasétáltatás. Vagy ha rendszeresen járnék futni, abban is jó partner lehetne. Zétényi Lili: Judit, hogy került Kamu az életedbe? Jakab Judit: Huszonhat év könyörgésének eredményeként. Anyám rendszeresen frászt kapott, hogy egyszer leharapja az ujjam egy kutya, mert benyúlkáltam a kerítések mögé, hogy megsimogassam őket. Akkoriban a suli, a különórák, a sport mellett nem lett volna rá időm. Felnőttkoromban jött el az ideje, hogy végre legyen egy kutyám, ő Kamu. Tökéletesen alkalmazkodott, beilleszkedett, családunkból igazi kutyás család lett. Nem is tudom elképzelni az életem nélküle. Rengeteg örömöt ad. De nem kell mindenkinek kutyát tartania. Akinek nem illik bele az életformájába, csak divatból akarja, vagy mert a szomszédnak is van, annak nem.
2013. tavasz
La femme 17
La femme
Élite
Zétényi Lili: Éva, neked hosszú idő után tavaly lett megint egy kiskutyád. Almási Éva: Van egy öreg macskám, nem akartam őt rossz helyzetbe hozni. De folyamatosan néztem az interneten a menhelyi kutyákat. Hiányzott az a feltétel nélküli szeretet, ragaszkodás, amit csak egy kutya tud nyújtani. Aztán egy reggel felhívott az állatorvos barátnőm, és mondta, hogy egy Komárom melletti településen ideiglenes befogadóknál van egy talált, valószínűleg kocsiból kidobott kiskutya, a Kegyelet utcában. Szereti a macskákat, és Angie-nek hívják. Azonnal döntöttem, mondtam Lajosnak, megyünk a kutyáért. Jó, szívem, mikor? Mondtam, vasárnap. Beültünk az autóba, elmentünk érte. És így lett ő nekünk. Zétényi Lili: Előtte is volt nektek fura kutyátok, az a háromlábú… Almási Éva: Az a farkatlan macska volt… Zétényi Lili: …az a nagyon csúnya kutya, akit csak Lajos vitt ki az utcára. Almási Éva: Ja, igen. Ő volt Csutak. Zétényi Lili: Tudtátok, hogy a kutya tulajdonképpen velünk, emberekkel együtt jelent meg a földön? A professzor úr erről is ír legújabb könyvében, aminek az a címe, hogy „A kutyák szőrös gyerekek”. Csányi Vilmos: Szerintem a Homo sapiens úgy 130–150 ezer éves. 130 ezer évvel ezelőtt Afrikából feljött Európába, mert akkor már húzódott vissza a jég. Ott találkozott először a farkasokkal. A szakma azt gondolja, hogy még 50 ezer évig nézegették egymást, és 50 ezer év múlva az ember a homlokára csapott, hogy nicsak, ez a farkas, ebből lehetne kutyát csinálni! – és akkor elkezdődött a dolog. Én pedig azt gondolom, hogy ez baromság. Amikor először találkoztak, akkor az ember már jókat vadászott, bőséges zsákmánya volt, és a félig lerágott csontokat eldobálta. A farkasok, ha nincs elég élelem, a gyengébb tagokat elzavarják a falkából. De ők is szeretnének valahova csatlakozni, ezért nagyon alázatosak, és igyekeznek mindent megtenni, hogy befogadják őket. Az ember körül tehát ott volt egy táplálékgyűrű az eldobált csontokból, maradékokból. Jöttek ezek a kivert farkasok, többször is kaptak ezekből a falatokból, és ott maradtak. A kölykeik már hozzászoktak, hogy a falka emberekből áll. Még jó százezer évig a kutya úgy
nézett ki, mint a farkas, csak szelíd lett, emberkövető, igyekezett beilleszkedni abba az ökológiai rendszerbe, amely az embert körülvette. Már nem az volt fontos, hogy a többi vadat figyelje, hanem az embert. Az ember kialakított egy kis ökológiai fülkét, ahova úgy lehet beilleszkedni, ha figyelek a gazdára, ha szeretem, ha szót fogadok, ha elfogadom a tanítást, ha utánzom. Mi bizonyítottuk be, hogy a kutyák hajlandók nagyon gyors tanulás után a „csináld, amit én” típusú feladatokat végrehajtani. Csimpánzokkal, delfinekkel is lehet, de azoknak több hónapig tart, amíg megértik, hogy miről van szó. A kutya ezt egy hét alatt megtanulja. Ez is egy különleges tulajdonság. Till Attila: És a kutya nem bánja ezt, ugye? Vajon jobb lenne neki, ha nem történt volna meg a háziasítás?
világot, egy közösségi rendszert, ahol megjelent a jó, a rossz, a bűn, a jog, a hatalom, az, hogy én dönthetek valakinek a sorsa felől. Mivel az emberi fantázia hihetetlenül fejlett, a belső viszonyokat kiterjeszthetjük az állatvilágra, és mondhatjuk, hogy az állatnak is vannak jogai. Abban az értelemben vannak, ha adunk neki. De eredendő joga nincs. Zétényi Lili: Azt is írja a professzor úr, hogy azért tudott kiemelkedni az ember az állatvilágból, mert megjelent a szolidaritás, hogy akár föláldozom magamat a másikért. Ugyanakkor a történelmet olvasva azt látjuk, hogy az embernél önzőbb, gonoszabb, kegyetlenebb élőlény nincs. Öncélúan is kegyetlen. Az állat csak akkor öl, ha éhes, ha ennie kell. Csányi Vilmos: Egy archaikus társadalomban, ahol él 150 ember, és 300 kilométerre van a kö-
Almási Éva: „Angie nem tolakodik a szeretetért. Azt figyeli, hogy tud beilleszkedni a családunkba. Egymást figyelve tanulunk meg együtt élni.” Csányi Vilmos: A kutya konkrét dolgokról tud, és nem gondolkodik azon, hogy mi lett volna, ha… Ha azt mondom egy kutyának, hogy itt egy cica lesz holnap, körülnéz, hogy hol van a cica. Nincs az a módszer, amivel elérem, hogy a múltbeli vagy a jövőbeli cicákról tudjak közölni vele valamit. A cicák csak a jelenben léteznek. Az embernek a nyelv tette lehetővé, hogy tudjunk múltat, jövőt is elképzelni. A kutya e nélkül is jól megvan az ember környezetében. Till Attila: Tudjuk, hogy az evolúció során, amíg kialakultak a különböző állatfajok, rengeteg vér folyt. Nem az ember az első, aki csúnyán bánik a gyengébbel. Zétényi Lili: Az a különbség, hogy nekünk van tudatunk, mi tudjuk, mit csinálunk. Ezért várnám el, hogy egy ember ne rúgjon bele egy kutyába vagy egy szerencsétlenbe, mert ő tudja, hogy mit csinál. Csányi Vilmos: A természetben nincs bűn, jótett meg jog, az anyai szereteten kívül valamiféle általános szeretet, hanem csak a biológia. Az ember kialakított egy teljesen új, kreatív
vetkező csoport, minimálisak a belső konfliktusok. Ezek tagjai életüket is áldozzák a csoportért. A közösségen kívüli idegenekkel viszont mindent lehet csinálni. A brazil indiánok nyelvében a vadászható állatot és a szomszéd törzs tagjait azonos szóval jelölik. Csak az az ember, aki a mi közösségünk tagja. Aztán egyszerre hétmilliárdan lettünk, minden összekeveredett, és teljesen kifordultunk optimális tulajdonságainkból. Ma nincsenek valódi közösségek. Egy új formáció felé megyünk, amelynek egészen más szabályai vannak, és úgy látszik, hogy itt is lehet ölni. A csoport most egyszemélyes közösség, mindenki magához hűséges, magáért áldozza fel magát, és magát akarja megcsinálni. Till Attila: Ez adott, nincs másik forgatókönyv. Lehet, hogy ez az egyetlen út. Az ember egy olyan különleges faj, hogy valami mást tud, mint a többiek, és ezért szépen a természet fölé kerekedik. Jakab Judit: Akkor ez baj. Mert az ember épp attól több, hogy túl tud nézni a saját kerítésen, látja, hogy ott van a szomszéd, ott van a másik ember.
2013. tavasz
La femme 19
La femme
Élite
Till Attila: „Az a kérdés, változhat-e az állatokhoz, a természethez való viszonyunk. Ki tud-e találni az ember egy olyan rendszert, ahol jobb sorsuk lesz a kutyáknak?” Till Attila: A kérdés az, hogy változhat-e az állatokhoz, a természethez való viszonyunk. Ki tud-e találni olyan rendszereket az ember, ahol a kutyáknak is jobb soruk lesz? Csányi Vilmos: Angliában a kutyák 90 százaléka ivartalanítva van, mert az jó a kutyának és a gazdának is. Nincsenek is kóbor kutyák. Van egy olyan szolgálat, ahol befogadják a hajléktalan kutyáját arra a néhány napra, amíg esetleg ő kórházban van. Ennyit az angolokról. Biztos emlékeznek arra, amikor Szegeden két őrült fiatalember egy kutyát egy autó után kötött… A kutya túlélte, de nagyon megsebesült. Akkor az állatvédőkkel indítottunk egy petíciót, hogy változtassák meg az állatvédelmi törvényt. Négyszázezer aláírás gyűlt össze nagyon rövid időn belül. Azt nem szabad várni, hogy ha ma prédikálunk a jóról, akkor holnaptól már minden jó lesz. Állandóan mondani kell, és húsz– harminc évenként meg kell nézni, hogy működik-e. És működik. Zétényi Lili: Judit, mik a te tapasztalataid mint állatvédőnek? Jakab Judit: Egy baráti társasággal alapítottuk meg a Pilis-Budai Kutyamentők Közhasznú Egyesületét. Egy adott területen próbáljuk a kóborállat-állományt védeni, a felelős állattartás igéjét hirdetni több-kevesebb sikerrel. Sok idő kellett, amíg felmértük, hogy csak a mi területünkön mekkora a probléma. Sokan úgy tartják, hogy kutyásnak lenni aranyélet. Viszont gyakran felelőtlenül vállalnak kutyát, nem tud-
ják, milyen felelősséggel, kötöttséggel, költséggel jár, ennek sajnos az a vége, hogy tömérdek kutya menhelyen vagy az utcán végzi. Az állatvédelmi törvény, a szemléletmód változása is kell ahhoz, hogy nálunk se legyenek kóbor kutyák. Remélem, egyszer mi is eljutunk ide. Zétényi Lili: És az iskola? Miért nem lehet ez tantárgy? Annyi felesleges dolgot tanítanak a gyerekeknek. Almási Éva: Az a legfontosabb, amit otthon lát a gyerek. Az unokám, Richárd, amikor hazahoztuk Angie-t, büszkén mondta az osztálytársainak, hogy Angie keverék és menhelyi. De aztán kijelentette, hogy Angie az ő kutyája. Mondtam, hogy nem, nem a te kutyád. Amíg én etetem, sétáltatom, addig az én kutyám. Aztán ha beszállsz a sétáltatásba, az etetésbe, akkor a te kutyád is lesz. Edittel, a lányommal is így csináltam. Anyám mindig azt mondta, első az állat, mármint a macska meg a kutya. Bizony, amikor fölkelek, első a macska. Ő a szemtelenebb, hajnali hatkor odatüremkedik, muszáj enni adni neki. Valljuk be, strapás. Csányi Vilmos: Nagyon helyes hozzáállás. A jogok és kötelességek egyensúlyát megtanítani egy gyereknek csak így lehet. Régen nagy családok voltak, sok volt az állat, és ez automatikusan kialakult. Az iskolákban kellene hat–nyolc éves gyerekeknek az elemi dolgokat megtanítani, elég lenne félévente három-négy órában. Jakab Judit: Nagyon nehéz, hogy egy iskolába bejussunk a kutyákkal, pedig a kutyák oltva van-
nak, tiszták, nem bolhásak, nem kullancsosak, de vállalni kell a konfrontációt az igazgatóval, a tanárral, adott esetben a szülőkkel, akik azt mondják, hogy jaj, fúj, megnyalja a gyereket! Zétényi Lili: A kötelező csipről mit gondolsz? Én attól rettegtem, hogy januártól tele lesznek az utcák és az erdők kirakott kutyákkal, mert ez is pénz. Jakab Judit: A kötelező mikrocsip ára törvényileg maximalizálva van, 3500 forint regisztrációval, beültetéssel. Hasznos dolog, mert ha találok egy kutyát, és van benne csip, és regisztrálva is van, vissza tudom adni. Sok mikrocsipakció létezik, csak a mi egyesületünk Tinnyén és Csobánkán ingyen csipezett be 50-50 kutyát. Bementünk az önkormányzathoz, és megkérdeztük, melyek azok a családok, ahol van ku-
Jakab Judit: „Sokan azt hiszik, kutyásnak lenni aranyélet, de gyakran felelőtlenül vállalják be, nem tudják, milyen kötöttséggel, költségekkel jár.”
tya, tudják etetni, gondozni, de nincs pénzük csipre. Elmentünk, becsipeztük őket. Csányi Vilmos: Ezt publikussá kell tenni! Jakab Judit: Az ebösszeírás háromévente lesz kötelező. Egyelőre ez önkéntes alapon történik. Kitöltöm a papírt, beviszem az önkormányzathoz. Viszont az ellenőrzés a jegyzőre és a hatósági állatorvosra van bízva. Kíváncsi vagyok, hogy melyik állatorvos fog becsöngetni a házakba, elmenni a ház mögé, és megnézni, hogy ott hány kutya van még, akit nem jelentettek be, és nem is oltják veszettség ellen. Van egy nagyon jó állatvédelmi törvényünk, komoly állatbírsági tételekkel… Csányi Vilmos: …először nálunk volt állatvédelmi törvény. Jakab Judit: Ez nagyon jó, csak a betartatás! Zétényi Lili: …mi lesz az illegális kutyákkal? Jakab Judit: Az nincs megszabva, hány kutyát lehet tartani. Az van megszabva, hogyan szabad. A baj az, hogy ezeknél a kutyáknál már nem a csip és az oltás hiánya a probléma, hanem az, ha nincs háza, nincs vize, nincs élelme, és rövid láncon tartják. Csányi Vilmos: Nógrádon az állatorvos egy egyméteres láncon tartotta a kutyáját. Sokszor feljelentettük, hiába. Almási Éva: Ez nem az anyagiakon múlik. Én kastélykertben is találtam olyan kutyát, aki mellett a földben volt egy szög leverve, azon volt egy rövid lánc, és víz sem volt mellette. Akkor komoly konfliktusba keveredtem a kastély gaz-
2013. tavasz
La femme 21
La femme
dájával, majd itattam, etettem, később megvettem a kutyát. Találkoztam viszont szerény körülmények között élő, nagyszerű emberekkel, akik befogadtak kivert állatot. Ez érzelmi intelligencia kérdése, én ebben hiszek. Jakab Judit: Mi adományokból élünk, a kutyának nincs ára. Amikor örökbe adjuk, csipezve, ivartalanítva, egy szocializált, egészséges kutyát adunk oda. Elmondjuk, hogy nincs ára, de természetesen megköszönjük, ha hozzá tudnak járulni a költségeihez, mert az adományt a következő kutyára fordítjuk. Nem a luxusautóval érkező családok szokták ezt felajánlani, hanem Mari néni a faluból, hogy ezt a 2000 forintot fogadják el, amikor végre hazaviszi a 15 éves Morzsi kutyát, akit már fél éve tartok. Az internet nagy segítség, de átok is. A Facebookon veszélyes az információáradat, önjelölt állatvédők kürtölik világgá, tessék, találtam egy kutyát, de ti vagytok az állatvédők, oldjátok meg! Zétényi Lili: A pénzek hogy jönnek, mennyire jönnek? Jakab Judit: Adományokból, az adók egy százalékából. Már eljutottunk oda, hogy önfenntartók vagyunk valamennyire. Igyekszünk a területünkön élő kóbor kutya- és macskaállományt ivartalanítani. A lényeg, hogy a kóbor állomány ne szaporodjon tovább. Az is igaz, hogy sajnos nem tudunk minden kutyát, kismacskát megmenteni, mindnek szerető gazdát találni.
Csányi Vilmos: Amikor egy menhelyi kutya befogadásáról van szó, sokan attól félnek, hogy nem lesz olyan ragaszkodó, mint egy kölyökkutya. Ehhez el kell mesélnem Boldizsár kutyánk történetét. Egy időben a tanszéken volt harminc kutyánk, aztán kiderült, hogy nem értünk hozzá, és mindegyiknek szereztünk saját gazdát. Boldizsár háromszor megszökött a gazdától, és visszajött a tanszékre. Akkor elhatároztuk, hogy ott marad. Egyszer csak megyek be, és nem találom. Kérdezem, hol van Boldizsár. Kiderült, hogy felvettek egy új fűtőt, egy idős bácsit, akinek nagyon megtetszett, és most az a rendszer, hogy este jönnek hat óra körül, ott vannak egész éjjel, és reggel nyolckor együtt mennek haza. Mikor megjöttek, Boldizsár körbeszaladt az épületekben, mindenkinek beköszönt, utána ment a bácsihoz. Együtt voltak sülve-főve három hónapig. Akkor a bácsit kórházba kellett vinni, ahol meghalt. Mi arra jártunk ebédelni, ahol a háza volt, hetekig láttuk, hogy Boldizsár ott ül, és várja a bácsit. Szörnyű volt, mert mindene megvolt nálunk, szerettük, hozzánk tartozott. De ő a bácsit várta. A kulcs a szeretet, mindegy, hogy a kutya hány éves volt, és miken ment keresztül addig. Almási Éva: A bácsi és a kutya kiválasztotta egymást. Nekem sem volt minden kutyámmal ilyen szerelmes kapcsolatom. Egy menhelyi kutya több figyelmet igényel, de benne
is több az empátia. Egymást figyelve tanulunk meg együtt élni. Csányi Vilmos: A kutyák nem tolakodók a szeretet ügyében. Azért, hogy kapjanak enni, inni, menjenek sétálni, mindent megtesznek. De kérdeznek is. Ha ezt az ember felismeri és válaszol, akkor kialakul a kapcsolat. De ha nem veszi észre, kétszer-háromszor nem válaszol, akkor a kutya föladja. Almási Éva: Angie-n ezt én is látom. Nem tolakszik, hanem figyel. Azt figyeli, hogy tud beilleszkedni abba a közösségbe, amibe került. De ha sétálunk, és bizonyos típusú ember elmegy mellette, utána szagol. Mintha emlékezne valakire… Csányi Vilmos: Bukfenc kutyánk a hajléktalanok szagát szerette… Jakab Judit: Evezni járunk Kamuval a Szigetközbe. Ott rendszeresen csatlakozott hozzánk egy kutya. Próbáltuk otthagyni a táborhelyen, de nem maradt, úszott, úszott utánunk. Végül mindig megsajnáltuk, mondtuk, jó, gyere be a hajóba, mert teljesen kifulladsz. A túravezető mesélte később, hogy néhány héttel azelőtt pár megállóval följebb vízbe borultak, és megfulladtak a gazdái. Ő azóta is őket kereste… Zétényi Lili: Köszönöm, hogy mindezt elmondtátok. Talán kicsit nálunk is jobb lesz a kutyák, az állatok élete ezután. (A beszélgetés kutyabarát helyszíne a Cafe 57 étterem volt.)
CAFE 57 Az elegáns, minimalista stílusban berendezett étterem barátságos hangulatot áraszt, és a betérőt rögtön az az érzés fogja el, hogy hazaérkezett. Az 57 kiváló hely üzleti reggelik, ebédek lebonyolítására, de ugyanakkor hangulatos helyszíne lehet romantikus vacsoráknak, vagy akár hétvégi, családi összejöveteleknek is. 1025 Budapest,Pusztaszeri út 57 • Asztalfoglalás telefonon: +361 325 6078 vagy emailben:
[email protected] Nyitva tartás: hétfőtől vasárnapig 08-24-ig. • www.cafe57.hu
22
La femme 2013. tavasz
