Kultúraközi párbeszéd az üzleti világban NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS november 6., órától

Kultúraközi párbeszéd az üzleti világban NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS

2008. november 6., 14.00 órától

SZEKCIÓPROGRAM Helyszín: BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar Budapest, XVI. ker., Diósy Lajos u. 22-24. Északi szárny, I. emelet, 36. terem Szekcióvezető: DR. MAJOROS PÁL főiskolai tanár 14.00 DR. FÓRIS GYÖRGY, Bruxinfo sprl., igazgató

EU-elnökség működtetése – a gyakorlatban, és az aktualitások fényében ................. 113

14.20 DR. BOTOS BALÁZS, Zsigmond Király Főiskola, intézetvezető-helyettes A kétarcú magyar külkereskedelem..................................................................... 114 14.40 TAKÁCS GÁBOR, BGF KKFK, főiskolai adjunktus „Megláncolt láthatatlan kéz”: az EU energiapiaci liberalizációjának dilemmái ............ 115 15.00 IMRE GABRIELLA, BGF KKFK, főiskolai tanársegéd A fejlesztés lehetőségei és kihívásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gazdaságában .................................................... 116

15.20 DR. FERKELT BALÁZS, BGF KKFK, főiskolai docens Az euró bevezetésének hatása a (kül)kereskedelemre ............................................ 117 15.40 Kávészünet 16.00 DR. MAJOROS PÁL, BGF KKFK, főiskolai tanár Magyar tőke külföldön....................................................................................... 118 16.20 DR. FORGÁCS ANNA, BGF KKFK, főiskolai docens Pénzügyi rendszermodellek és vállalkozásösztönzés. Európa vagy Amerika? ........... 119 16.40 SZILÁGYI JUDIT, BGF KKFK, főiskolai tanársegéd Az Egyesült Államok és Kína kapcsolatai, az amerikai hegemónia jövője .................. 120 17.00 POSTA JÓZSEF, Heller Farkas Főiskola, főiskolai docens Átlépi-e a kelta tigris az országhatárt? (Az ír gazdasági sikerek hatása Észak-Írországra) ................................................. 121

17.20 DR. HUBAI JÓZSEF, BGF KKFK, főiskolai tanár Bioetanol geostratégiák Amerikában ................................................................... 122 17.40 DR. SZŰCS R. GÁBOR, BGF KKFK, c. főiskolai docens Külgazdasági unikum: gazdasági kapcsolataink Jugoszláviával az 1970-es és 1980-as években ..................................................... 123 A november 7-i program a 124. oldalon található 112



EU-ELNÖKSÉG MŰKÖDTETÉSE – A GYAKORLATBAN, ÉS AZ AKTUALITÁSOK FÉNYÉBEN Dr. Fóris György Bruxinfo sprl., igazgató, Magyarországi Európa Társaság, c. docens Mióta kezd sajtó- és belpolitikai téma lenni, hogy 2011-ben immár Magyarországra is sor kerül majd a féléves EU-elnökség ellátásában, a téma mind szélesebb körben tudatosul. Egyre többen beszélnek róla, még többen véleményezik – például a magyar felkészülés állását –, de sejthetően sokkal kevesebbeknek van információjuk arról, miként is fest egy ilyen félév a hétköznapi gyakorlatban. Milyen lépésekből, munkafázisokból áll, milyen személyi és logisztikai követelményeket támaszt, hány esemény levezénylését, hány ember megmozgatását, hány helyszín „bejátszását” jelenti, miket kell előkészíteni és erre hányféle mód kínálkozik. Gyakori kérdés, hogy milyen napi teendőkkel szembesülnek mindazok, akik Brüsszelben, Strasbourgban – no meg az elnökségi ország fővárosában – a közvetlen tűzvonalban állják a hat hónap kihívásait. Elnökségi periódusonként eltérő tanulságot kínál, hogy milyen lehetőség van a féléves prioritások meghatározására, a napirendre kerülő főbb témák kiválasztására, illetve mekkora ráhatásra van mód a végső döntések meghozatalánál. 2008 első és második féléves elnökségei a megélt történések és a jelenleg is formálódó aktualitások fényében bőséges szolgálnak példákkal, illusztrációkkal. Sokatmondó szembesülni azzal, hogy milyen feladattömeggel kellett – a 2004-ben csatlakozott új tagállamok közül elsőként – Szlovéniának elnökségként megbirkóznia, s hogy ebből mennyi volt a „betervezett”, mennyi a menetközben felmerült teendő. Nem kevéssé érdekes a július 1. óta zajló francia elnökség állása. (Párizs eredetileg még azzal számolt, hogy a ratifikációs folyamatában letudottnak tekinthető Lisszaboni Szerződés hatályba helyezésének végső előkészítése, meg néhány kiemelt dosszié – mint az energia, klíma, bevándorlás és infláció – kezelése lesz majd a „francia félév” fő témája. Ehhez képest jutott számára örökségül a Szerződésről tartott negatív ír népszavazás minden következménye, és vált az őszi szezonkezdés meghatározó kérdésévé az orosz–grúz konfliktus, és nyomában az EU-orosz kapcsolatok teljes problematikája.) Mindennek számbavétele egyúttal általában is módot ad a napirenden lévő EU-aktualitások áttekintésére is. Végezetül: talán nem érdektelen röviden mérlegelni, mindezek milyen üzenettel szolgálnak a leendő magyar EU-elnökség számára, hová érdemes tenni a hangsúlyokat a felkészülés és az előkészületek során, mi mindenre lehet – és esetleg kell is – számítani, minek elérése tűnhet hazulról fontosnak, ám az uniós színpadon érvényesítésének esetleg kisebb az esélye, és miként célszerű a hátralévő idővel sáfárkodni. 113



A KÉTARCÚ MAGYAR KÜLKERESKEDELEM Dr. Botos Balázs Zsigmond Király Főiskola Gazdaság- és Vezetéstudományi Intézet, intézetvezető-helyettes A magyar gazdaság utóbbi években mutatott kedvezőtlen tendenciái között üdítő kivételt jelentenek a külkereskedelemre vonatkozó adatsorok. Ezek folyamatosan növekvő exportról, ennél lassúbb importnövekedésről s 2006 második fele óta javuló külkereskedelmi egyenlegről tanúskodnak. Az előadás – nem kisebbítve a pozitívumok értékét – arra hívja fel a figyelmet, hogy a kedvező adatok mögött komoly kockázatokat rejtő strukturális feszültségek rejlenek. Így például: • a relatíve alacsony exportvolumen, • az erősen koncentrált exportpiac, • a magyar exportbázis gyengesége, • az alacsony hozzáadott-érték termelés, • szektorális egyenlőtlenségek. Mindez magyarázat arra is, hogy miért nem képes egy nyitott gazdaságban az exportdinamika erősebb húzóerőt kifejteni. Az előadás záró részében megfogalmazásra kerülnek a fentiekkel kapcsolatos legfontosabb gazdaságpolitikai ajánlások is.

114



„MEGLÁNCOLT LÁTHATATLAN KÉZ”: AZ EU ENERGIAPIACI LIBERALIZÁCIÓJÁNAK DILEMMÁI Takács Gábor BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar Külgazdasági és Európai Uniós intézeti tanszék, főiskolai adjunktus A 70-es évek olajválságaira az Európai Gazdasági Közösség egy koherens energiapolitika összeállítási kísérletének sorozatos kudarca után egy egységes energiapiac kialakításának tervét fogadta el. A piaci erőknek a hagyományosan zárt energiapiacokra való bevezetése vált a közösségi energiapiaci jogharmonizáció szinte mindent domináló hajtóerejévé. A 90-es évek szabályozási reform hulláma lecsendesülése után a liberalizáció hatásossága erőteljesen kérdéses eredményeket mutat. A piac szabályozhatósága csökken, a technikai fejlődés és fejlesztés lassul, a külső függőség nő, miközben az árak is növekednek. Kérdés, hogy a liberalizáció ilyen szintje nélkül nem lenne-e még rosszabb a helyzet, és kérdés, hogy a saját „nemzeti bajnokaikat féltő” tagállamok, valamint a hatalmasra nőtt energetikai vállalatok nyomására 2008 nyarára kialakított, egyesek szerint kompromisszumos, mások szerint egyszerűen visszavonulót fújó uniós liberalizációs törekvések hova fognak vezetni. A 90-es évek közepétől a liberalizációs szabályozás megjelenésével a korábban meglehetősen zárt piacokon tevékenykedő energetikai vállalatok a megjelenő verseny fenyegetésére reagálva egy nagyobb forrásokat fordítottak versenytársaik felvásárlására. Ez jelentős tőkét vont el az infrastrukturális fejlesztésektől, és technikai újításoktól. Mára az EU teljes területe lényegében a fizikai elosztóhálózatokkal egybeeső természetes monopóliumok között felosztott energiapiaccá alakult, fél tucat szereplővel. Noha a szabályozók elképzelése az volt, hogy sem horizontálisan, sem vertikálisan integrált vállalatok ne legyenek, jellemző a területi monopóliumok megléte. Ugyanakkor unió szerte vegyes a kép az egyes tagállamok szabályozási filozófiája, és a vertikális integrációk felbontása, vagyis a gáz- és villamosenergia-termelés, szállítás, elosztás, nagy-és kiskereskedelemének területén. Soha nem látott méretű tőkekoncentráció kialakulása mellett a nemzeti energiaszabályozó hatóságok eszközrendszere egyre korlátozottabb, hiszen a versenynek a „piacra eresztése” miatt a hatóságok szerepe egyre csökken. Ezzel együtt itt is vannak országok ahol az állam mint tulajdonos és mint szabályozó is megmaradt fontos szereplőként, és vannak országok ahol mint tulajdonos egyre kevésbé fontos. Ezen tényezőknek is kérdéses liberalizáció (árcsökkentési) célkitűzésének elérésre gyakorolt hatása. Mindeközben nem sikerült a piac(ok) méretével összevethető szervezettségű, hatású és erejű közösségi szintű regulátort létrehozni. Ez reálissá teszi a veszélyét annak, hogy a piaci szereplők egyszerűen „felőrlik” a szabályozási törekvéseket, ahogyan ez 2007-2008-ban kezd kirajzolódni. 115



A FEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI ÉS KIHÍVÁSAI SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE GAZDASÁGÁBAN Imre Gabriella BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar főiskolai tanársegéd A három országgal (Románia, Ukrajna, Szlovákia) is határos Szabolcs-SzatmárBereg megye az Észak-Alföldi Régióban található, hazánk harmadik legnagyobb megyéje. A megye gazdasági fejlettsége messze elmarad az országos átlagtól, az egy főre jutó bruttó hazai termék az országos rangsorban a második legalacsonyabb. A megye számára kitörési pontot stratégiai elhelyezkedése jelenthet: hazánk 2004-es uniós csatlakozása óta itt húzódik az EU keleti határa. Záhony térségében jelenleg is jelentős logisztikai szolgáltatási tevékenység folyik, a megye tranzitszerepének jövőbeli jobb kihasználása megteremtheti Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (és Kárpátalja) kis- és középvállalkozásai számára azt a lehetőséget, hogy a térségben és a tágabb környezetében jelen lévő multinacionális vállalatok beszállítójává váljanak. Ehhez viszont biztosítani kell a szükséges technológiatranszfert, a megfelelően képzett humánerőforrást, de még ennél is fontosabb feladat az információs és tőkehiány megszüntetése. Tanulmányomban szeretném megvizsgálni az elmaradottság okait, a periférikus helyzetből fakadó gazdasági-társadalmi jellemzőket, valamint bemutatom a terület utóbbi öt évben végbement gazdasági fejlődését és a fejlesztés lehetséges irányait.

116



AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK HATÁSA A (KÜL)KERESKEDELEMRE Dr. Ferkelt Balázs BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar tanszékvezető főiskolai docens A Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszának kezdetével mérföldkőhöz érkezett az európai integráció. Először számlapénz (1999), majd készpénz formában (2002) is bevezették az eurót, amely 2008-ra már tizenöt uniós tagállam kizárólagos törvényes fizetőeszköze lett. A közös valutától elsősorban az eurózóna tagországok egymással folytatott kereskedelme terén vártak pozitív hatásokat, a konverziós költségek és az árfolyamkockázat megszűnése, valamint az árak összehasonlíthatóvá válása egyértelműen javították a kereskedelem feltételeit. Az európai integrációban az intra-kereskedelem magas aránya, valamint a makrogazdasági helyzet alakulása azonban megkérdőjelezheti a kereskedelem kapcsolatok intenzitásának növelését. Tanulmányom célja az eurózóna tagországainak kereskedelmi (mind intra, mind extra) teljesítményének értékelése, elemzése 1999 és 2007 között. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a vizsgált kérdésről, szükséges az 1999 előtti időszak tendenciáinak bemutatása, valamint a nem eurózóna-tagországok teljesítményének értékelése is. Az előadás külön foglalkozik a harmadik országokkal folytatott kereskedelem és az euró árfolyamának összefüggéseivel. A kutatás hipotézise az volt, hogy az euró bevezetése hozzájárult ugyan a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséhez, ez azonban a világgazdasági erőviszonyok átrendeződése miatt a vártnál lényegesen szerényebb mértékű volt. A téma vizsgálata komoly tanulságokkal szolgálhat az újonnan csatlakozott országok, így Magyarország számára is, különös tekintettel a külgazdasági (külkapcsolati) stratégia vonatkozásában.

117



MAGYAR TŐKE KÜLFÖLDÖN Dr. Majoros Pál BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar intézetvezető főiskolai tanár A világgazdaságban jelentkező globalizáció eredménye, hogy nemcsak hozzánk jön a tőke, hanem a magyar tőke is elindult a külföld felé. A tőkeáramlás nem áll meg a határainknál, mert a magyar befektetők is egyre inkább érdeklődnek a külföldi lehetőségek iránt. Ha komolyan vesszük a világgazdasági nyitást, ha integrálódni akarunk a világgazdaságba, be kell látnunk, hogy a befektetések terén nincs egyirányú utca. 2007 végéig több mint 10 Mrd EUR magyar tőke ment külföldre. Ezzel Magyarország vezet a régióban, mint tőkeexportőr. A fő befektetési célpontok közvetlen régiónkban találhatók: Szlovákia, Horvátország, Románia, Bulgária, Macedónia, Ukrajna, Oroszország, de irányul tőke az EU fejlettebb tagországaiba is (pl. Hollandia). A tőkekivitel többsége néhány nagyvállalathoz kötődik (pl. MOL, OTP, Richter, Magyar Telecom – bár ez utóbbi többségi német tulajdonban van), amelyek regionális szerepre törnek. Az elmúlt években a KKV-k tőkekivitele is megnőtt, elsősorban a határon túli magyarok lakta területek irányába. A magyar gazdaságpolitika támogatja a hazai cégek regionális nemzetközi vállalattá válását, mert a terjeszkedés intenzívebbé teszi a gazdasági kapcsolatokat, lehetővé teszi a magyar kivitel növelését, és javítja a határainkon túl élő magyar nemzetiségek gazdasági lehetőségeit is. Az előadásban a magyar tőke érdekeltségi viszonyait vizsgálom, és kiemelten elemzem a tőkeexport kereskedelem generáló szerepét.

118



PÉNZÜGYI RENDSZERMODELLEK ÉS VÁLLALKOZÁSÖSZTÖNZÉS EURÓPA VAGY AMERIKA? Dr. Forgács Anna BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar főiskolai docens Előadásomban azt kívánom megvizsgálni, vajon helytálló-e az a feltevés, mely szerint vállalkozások alapítását, illetve növekedését elő lehet segíteni a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés megkönnyítésével. Továbbá, amennyiben valóban van vállalatok növekedését elősegítő hatása a megnövelt likviditásnak, azt milyen mechanizmusokon keresztül fejti ki. Hajlok arra, hogy annak az irányzatnak van igaza, amely egyrészt a kedvező üzleti környezet meglétét is elengedhetetlen követelménynek tartja, másrészt arra keresett (és talált) empirikus bizonyítékokat, hogy a kulcs faktor alighanem az innováció lehet. Először tehát ismertetem a pénzügyi rendszer típusokat, majd a vállalkozásalapítási kedv eltérő intenzitását az egyes modellekben, végül kísérletet teszek arra, hogy összekössem a kettőt, azaz megnézzem, hogy a SCREPANTI (és RITTER) tipológiájában piac- és bankorientált, LA PORTÁnál piac- és bankközpontú, ZYSMAN elnevezésében tőkepiac- és hitelpiac alapú rendszerek közül az előbbihez vagy az utóbbihoz kapcsolódik erőteljesebb – elsősorban innovációvezérelt – vállalatnövekedés. Előadásom végén kísérletet teszek arra is, hogy az előzőekből levonjam a következtetéseket a magyar gyakorlatra vonatkozóan. Lehetséges-e valamifajta javaslattétel a vállalkozásösztönzés módszereire nézve, különös tekintettel a finanszírozás támogatására? Előrebocsátva jelenlegi (természetesen nem végleges) meggyőződésemet azt mondanám, hogy a vállalkozások forrásoldali támogatása egyedüli módszerként nem vezet eredményre, sőt, akár kontraproduktív is lehet azáltal, hogy olyan vállalkozókat is beenged, akiknek nincsenek meg az ehhez szükséges kvalitásai és akikre így a finanszírozási források megszerzésének nehézsége már nem hat represszív hálóként.

119



AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KÍNA KAPCSOLATAI, AZ AMERIKAI HEGEMÓNIA JÖVŐJE Szilágyi Judit BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, főiskolai tanársegéd Az Amerikai Egyesült Államok és Kína viszonya számos ellentmondástól és feszültségtől terhelt, miközben az amerikai külpolitika egyik legfontosabb stratégiai kihívása a Kínához fűződő kapcsolatrendszer. Kína nyíltan vállalja, hogy megkérdőjelezi a jelenleg fennálló nemzetközi rendet és abban az Egyesült Államok kivételezett helyzetét. Erre természetesen csak középtávon lehet reális esélye, Washington azonban már jelenleg is egyértelmű fenyegetésként éli meg Kína felemelkedését. Az amerikai–kínai kapcsolatok 70-es évek eleji normalizálódását követően a két ország közötti gazdasági kapcsolatok is megélénkültek. A 80-as években dinamikusan fejlődött a külkereskedelem, de igazi lendületet a hidegháború végével kapott. Az ezt követően hirtelen megnyíló befektetési lehetőségeket azonban az USA ázsiai versenytársainál kevésbé igyekezett kihasználni, miközben egyre terhesebbé kezd számára válni a kínai előretörés. Csak néhány a kiemelkedő problémák közül: növekvő külkereskedelmi mérleghiány, a Kínában felhalmozott valutatartalékokon vásárolt amerikai állampapírok és az ezáltal okozott kockázat megítélése, az amerikai vállalatok versenyképességének kérdése, tőkekihelyezési stratégiájuk, a hazai munkahelyek megszűnése, Kína térhódítása más régiókban, és a sort még folytathatnánk. A Fehér Ház nagyjából az ezredfordulótól valóban komolyan foglalkozik a kínai kihívással, ennek egyik jele, hogy számos elemző csoportot, bizottságot hoztak létre azzal a szándékkal, hogy részletesen értékeljék az amerikai–kínai kapcsolatok alakulását, valamint javaslatokat tegyenek az USA Kína-politikájára vonatkozólag. Az előadás célja az amerikai–kínai kapcsolatok jelenlegi helyzetének bemutatása, ezen belül is elsősorban azoknak az érzékeny területeknek a kiemelése, melyek leginkább terhelik a két ország kapcsolatrendszerét, különösen a gazdasági kapcsolatokat. Ilyen logika mentén vizsgáljuk tehát azt, hogy ezek a konfliktusforrások mennyiben jelentenek valódi problémát, milyen okokra vezethetők vissza, léteznek-e megoldási lehetőségeik, valamint hogy mindez hogyan hat vissza a bilaterális kapcsolatokra, illetve az ázsiai erőviszonyok és az USA hegemón szerepének alakulására.

120



ÁTLÉPI-E A KELTA TIGRIS AZ ORSZÁGHATÁRT? (AZ ÍR GAZDASÁGI SIKEREK HATÁSA ÉSZAK-ÍRORSZÁGRA) Posta József Heller Farkas Főiskola főiskolai docens Az Ír-sziget az elmúlt négy évtizedben több szempontból is kiemelt médiaérdeklődésre tartott számot. Kezdetben az 1968-tól 1998-ig terjedő három évtized kapcsán az erőszak, a terrorizmus volt az, amire az átlagos érdeklődő asszociált, ha Írországról hallott. Viszont az 1990-es évtized elejétől ezzel párhuzamosan a köztudatban egyre inkább már a „kelta tigrisként” emlegetett Ír Köztársaság kezdett gyökeret verni, s ma már elsősorban ez jut az emberek eszébe a „Smaragd Szigetről”. Az 1922-es angol-ír egyezmény egyrészt függetlenséget hozott 26 déli megyének, másrészt Ulster (ez a sziget 4 nagy történelmi régiójából az északi elnevezése) megyéiből 6 brit fennhatóság alatt maradt. Aminek több évtizedes torz regionális gazdaságszerkezet (is) lett az eredménye. Ugyanis a több, mint 7 évszázados brit gyarmati uralom eredményeként a betelepülő angol és skót telepesek egyre inkább Ulsterben koncentrálódtak, felborítva egyrészt ezzel az etnikai (felületes külső szemlélő által vallásinak tűnő) arányokat, másrészt kapcsolati tőkéjüknek köszönhetően a 19. századi ipari forradalom is ide koncentrálódott. Ennek következtében a megosztott sziget 20. századi gazdaságtörténete jórészt ennek a torz regionális térszerkezetnek a felszámolásával ill. az arra irányuló erőfeszítések jegyében telt. A század utolsó negyedéig fejlettebb és gazdagabb Észak végül lemaradt a dinamikus Dél mögött, erősítve ezzel a sziget egyesítéséért küzdők önbizalmát. Viszont komoly dilemmát okoz, hogy az elmúlt másfél évtized 4 milliós európai siker-országa egy estleges jövőbeli egyesítés után, tud-e annyi erőforrást mozgósítani, mint a brit kormány, amely az utóbbi időben jelentősen dinamizálta mesterségesen Észak-Írország gazdaságát. Ezt többen kétségbe vonják. S a megoldást néhányan a fokozatosan egyre inkább egybeolvadó Brit-szigetek egységes gazdaságában látják.

121



BIOETANOL GEOSTRATÉGIÁK AMERIKÁBAN Dr. Hubai József BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar főiskolai tanár A vizsgált földrajzi tér Észak-, Közép- és Dél-Amerika. Az etanolgyártás elterjedése az amerikai földrészen is jelentős termelésnövekedést indukált a mezőgazdaságban. Hiszen a gyártásban cukornádat, cukorrépát, kukoricát, burgonyát. és egyéb gabonaféléket is felhasználnak alapanyagként. A bioüzemanyagok termelését az USA egyre nagyobb mértékben támogatja, elsődlegesen a mezőgazdaság-politika szempontjából, másodlagosan energiabiztonsági érdekből is. Az egész földrészen – a nemzetközi gazdaságot sújtó áremelkedések következtében – egyre több geopolitikai konfliktus keletkezett a nemzetek között. Az előadáson és a tanulmányban az alábbi témák szerepelnek: • Bioetanol termelési költségek alakulása. Megéri-e? • Bioenergia, mint politikai fegyver • Rablógazdálkodás-e a környezetgazdálkodásban a bioüzemanyag-termelés és -forgalmazás? • Piaci geopolitika, hazai energia protekcionizmus • Szükséges-e „bioetanol szövetség”? • „Etanol túrán” a politikusok Amerikában • Bioetanol termelés hatása az élelmiszer termelésre és az élelmiszerhiányra. • Uralni összamerikát „Etanol OPEC” ! • Az amerikai farmok bioüzemanyag-gyárakká válnak-e a jövőben? • Az etanol üzlet hatása az összamerikai integrációs tervekre, így pl. FTAA-ra, Mercosurra • Etanol diplomácia • Összegzés, következtetések.

122



KÜLGAZDASÁGI UNIKUM: GAZDASÁGI KAPCSOLATAINK JUGOSZLÁVIÁVAL AZ 1970-ES ÉS 1980-AS ÉVEKBEN Dr. Szűcs R. Gábor BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, c. főiskolai docens 1) A magyar-jugoszláv gazdasági kapcsolatokat meghatározó tényezők az 1970-es és 80-as években • a jugoszláv gazdasági és politikai helyzet • a magyar-jugoszláv viszony ambivalenciája 2) A klíring elszámolás jellegzetességei • diszázsió • a viszonylati kassza, mint a diszázsiót differenciáló tényező célja, szerepe és működtetése • nem kötelező kontingensek, határ menti árucsere, négy árucsere-forgalmi lista: az éves és a hosszúlejáratú árucsere-forgalmi megállapodások jellemzői • az államközi tárgyalások jellege, taktikája és technikája klíring elszámolás mellett • export és import egyedi/eseti engedélyezés, mint a direkt irányítás eszköze • a Magyar Külkereskedelmi Bank fiktív („kijöveteli-bemeneteli”) ügyleteinek funkciója • a klíring korlátai; a „szabad devizás” forgalom térnyerése klíring mellett 3) 1973: áttérés a szabad devizás elszámolásra; kapcsolatok a 70-es évek közepétől a 80-as évek közepéig • politikai célok: az „új gazdasági mechanizmus” utolsó hullámai; GATT csatlakozás • előzetes „félelmek” az áttéréstől; a szovjet reakció. • az áttérés technikája • árucsere- és szolgáltatásforgalom • tárgyalási taktika az áttérés után; fő célok és eszközök • a hosszú távú vállalatközi együttműködések, mint a klíring „visszaszivárgásának”, egyben a szovjet típusú belső gazdasági szerkezet konzerválásának módjai • tárgyalási taktika konvertibilis elszámolás mellett • a harmadik országból teljesített jugoszláv fizetések problematikája (a jugoszláv tőke menekülése a poszt-titói Jugoszláviából) • az ADRIA kőolajvezetékkel kapcsolatos államközi vita • a Magyarországgal szembeni, felduzzadt jugoszláv adósságállomány és kezelése • az utolsó, (1986-1990-re szóló) magyar–jugoszláv hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodás 4) Összefoglaló következtetések 123



SZEKCIÓPROGRAM Helyszín: BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar Budapest, XVI. ker., Diósy Lajos u. 22-24. Északi szárny, I. emelet, 36. terem Szekcióvezető: DR. MAJOROS PÁL főiskolai tanár 9.00 NYUSZTAY LÁSZLÓ CSc., BGF KKFK, főiskolai tanár A diplomácia néhány vonása az új világrendben ................................................... 125 9.20 BODNÁR LÁSZLÓ, BGF KKFK, főiskolai adjunktus A protokoll szerepe az üzleti életben ................................................................... 126 9.40 TATIANA MELNIK, Kyiv National University of Trade and Economics Institutions as the driving force of economic development: international experience and Ukrainian problems .................................................. 127

10.00 DR. VICZAI PÉTER TAMÁS, BGF KKFK, főiskolai docens A magyar–orosz gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének újabb lehetőségei a magyarországi vállalatok tevékenységének tükrében ......................... 128

10.20 NEUMANNÉ VIRÁG ILDIKÓ, Pannon Egyetem, egyetemi tanársegéd Liberalizációs törekvések az agrártermékek világpiacán ........................................ 129 10.40 Kávészünet 11.00 LISÁNYI ENDRÉNÉ BEKE JUDIT, BGF KKFK, képzésvezető Agrárpolitikai tapasztalatok: Dánia és Magyarország agrárgazdasági eredményeinek összehasonlítása ....................................................................... 130

11.20 RENNER PÉTER, BGF KKFK, főiskolai adjunktus Az arab és kínai üzleti életről, avagy a magyar KKV-k nemzetköziesedésének lehetőségei a Közel- és Távol-Keleten....................... 131

11.40 GULYÁSNÉ CSEKŐ KATALIN, BGF KKFK, főiskolai adjunktus Az okmányos meghitelezés jogi szabályozása ...................................................... 132 12.00 MOSONYINÉ ÁDÁM GIZELLA, BGF KKFK, főiskolai adjunktus

Hatékonyság és externáliák a szelektív hulladékgyűjtési rendszerekben .................. 133

124



A DIPLOMÁCIA NÉHÁNY VONÁSA AZ ÚJ VILÁGRENDBEN Nyusztay László, CSc BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar tanszékvezető főiskolai tanár A kétpólusú világ felbomlását követően formálódó új világrend új kihívások elé állítja a nemzetközi konfliktus-kezelés szereplőit, korábban kialakult cél- és eszköz-rendszerét, beleértve a diplomáciát. A változások természetesen nem hagyták érintetlenül a diplomácia feladatát, funkcióit és technikáit. E módosulások alapját azon fejlemények képezik, amelyek a globalizáció körülményei között az állam szerepében, illetve a nemzetállami külpolitikák tartalmában és feltételrendszerében végbementek. E több évszázados funkciók (képviselet, információ, kapcsolat, tárgyalás, érdekvédelem) gyakorlásában lényegi változást a 20. század hozott: a diplomata korábbi „hírnök + szószóló + megfigyelő + dokumentátor + tárgyaló” feladatköre ekkor bővül a kapcsolatok szakterületeiért felelős, speciális ismeretekkel rendelkező, gyakran közvetítő teendőket is ellátó „specialista + menedzser” szerepeivel. Az új évezred elején a klasszikus funkciók között, illetve az egyes feladatokon belül empirikus úton is megragadható elmozdulások figyelhetők meg. A képviselet egyre kevésbé korlátozódik a partner-országban fenntartott, állandó misszióra (épület + személyzet), ezek száma, többek között takarékossági okokból, csökken. A külképviseletek programjaiban visszaszorul a nagyrendezvények aránya. Az informatika korszerű vívmányai átalakítják az állami külpolitikák információigényét, valamint a kapcsolattartás eszköztárát. A diplomata a saját országa számára szükséges információ túlnyomó többségét az internetről és nem találkozókon, rendezvényeken szerzi. A kapcsolattartás személyes formái egyre inkább háttérbe szorulnak. Napjainkra a diplomáciai (és egyéb nemzetközi) kapcsolattartás elismert összekötő munkanyelve az angol, amelynek szaknyelvi szintű ismerete munkaköri alapkövetelménnyé vált. A személyes találkozók, diplomáciai tárgyalások mennyisége, időtartama csökkenő tendenciájú. Az állami külpolitikák előtti fontos, új kihívás a nem állami, területhez nem kötött szereplőkkel (terrorizmus) folytatott „kapcsolattartás” (pl. túszmentő műveletek esetében). Tovább differenciálódik és egyre mélyebb, szerteágazóbb jogi, igazgatási ismereteket igényel az érdekvédelmi (konzuli) funkció gyakorlása. Mindezen változások napirendre tűzik a nemzetközi kapcsolati szakember-képzés további korszerűsítését. Kiemelt figyelmet kell fordítanunk az ilyen pályára törekvő fiatal szakemberek informatikai, kutatás-elemzés-módszertani, jogi-közigazgatási, szervezési és szaknyelvi felkészítésére, korszerű ismeretekkel kell őket ellátnunk a nemzetközi, globális és regionális intézmény-rendszerről és szűkebb környezetünk az európai integráció intézményeiről és eljárásairól. 125



A PROTOKOLL SZEREPE AZ ÜZLETI ÉLETBEN Bodnár László BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar Gazdaságdiplomácia Intézeti Tanszék, főiskolai adjunktus Előadásomban korábbi kutatásaimra támaszkodva és azokat tovább gondolva több aktuális kérdést szeretnék bemutatni, amelyek nem csak Magyarországon, és nem csak az üzleti élet szereplői számára bírnak különös jelentőséggel: Érvényesek-e még a klasszikus protokoll előírások az üzleti életben? Milyen változások figyelhetőek meg az üzleti élet protokolljában és a diplomáciai protokollban? Szeretném tisztázni, hogy a világ mely részein voltak ezek az előírások eddig is érvényesek, tekinthetőek-e ezek egységesnek. Általános vélemény szerint a diplomáciában a protokoll előírásai egységesnek tekinthetőek, de az üzleti életben és a hétköznapokban használatos szabályok jó része csak az úgy nevezett „európai típusú” kultúrákban érvényes. Az előírások egy része a Távol-Keleten vagy az arab világban teljesen ismeretlen vagy éppen ellentétes szabály vonatkozik rá. Globalizálódó világunkban elengedhetetlen az üzleti élet szereplői számára is a partner országának, kultúrájának, viselkedési szokásainak ismerete a sikeres kapcsolatépítéshez és üzletkötéshez. Hogyan illeszkednek be a modern technika eszközei a protokoll előírásokba? A protokoll előírások nem tartoznak a gyorsan változó szabályok közé, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül felgyorsult világunk új kihívásait. Az új eszközökhöz (mobiltelefon, email, videokonferencia,) átalakuló kommunikációs helyzetek és új viselkedési szabályok is tartoznak. Szeretném bemutatni az ezekkel járó kötelezettségeket illetve lehetőségeket. Hogyan változnak az öltözködési előírások az üzleti életben? Divat az unisex, de mit mond erre a protokoll, viselhet-e egy nő nyakkendőt, és egy férfi fülbevalót? És ha igen akkor milyen korlátozásokkal? Különösen fontos kérdéskör ez, hiszen napjainkban nem egy esetben már közszereplőink, politikusaink sem tartják be az öltözködési előírások egy részét még nyilvános megjelenéseiken sem. Mi az a CDC, és miért olyan nehéz megtudni, hogy milyen előírásokat tartalmaz a cégek alkalmazottainak öltözködésére vonatkozóan? A másik igazi probléma, hogy miért nem tartják be az előírásait még azoknál a cégeknél is sokszor ahol egyértelműen kommunikálják az alkalmazottak felé.

126



INSTITUTIONS AS THE DRIVING FORCE OF ECONOMIC DEVELOPMENT: INTERNATIONAL EXPERIENCE AND UKRAINIAN PROBLEMS Tatiana Melnik Kyiv National University of Trade and Economics, Deputy Chief of the Department of Foreign Economic Activity Management, PhD in Economics В статье освещён опыт использования институциональных регуляторов в управлении социально-экономическими процессами развитых стран. Акцентировано внимание на роли института государства и его функций в разработке и реализации экономической политики. Приводятся результаты исследований институциональной среды в Украине. Обосновано, что опыт развитых стран использования институциональных регуляторов может стать одним из рычагов радикальных экономических реформ в Украине.

127



A MAGYAR–OROSZ GAZDASÁGI ÉS KERESKEDELMI KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSÉNEK ÚJABB LEHETŐSÉGEI A MAGYARORSZÁGI VÁLLALATOK TEVÉKENYSÉGÉNEK TÜKRÉBEN Dr. Viczai Péter Tamás BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar főiskolai docens Politikusok és gazdasági elemzők szerint Oroszországban az elmúlt 6-8 év történései valamennyi hibájával és tanulságaival együtt – a fejlődés tendenciáit figyelembe véve –, alapvetően pozitívnak értékelhetők. A kormányzatnak sikerült kialakítani az orosz bel- és külpolitika főbb irányvonalait, beleértve a gazdaságpolitikát is. A lakosság többsége által támogatott putyini irányvonalakra és tendenciákra alapozva az ország tovább haladhat a gazdasági stabilitás, a kiszámíthatóság és a stabil partneri (üzleti) kapcsolatok irányába vezető úton. Az orosz gazdaság az évek óta folyamatosan emelkedő olajáraknak, valamint a gazdaságpolitika gyökeres átalakításának köszönhetően rohamos fejlődésnek indult. Az oroszországi régiók ma igen eltérő ütemben, de egyre dinamikusabban fejlődnek. Az orosz nemzeti prioritások esetében (lakásépítés, oktatásügy, agrárium, egészségügy) meghatározó tényező az innováció, amiben a magyar cégek is részt vállalnak, valamint megfelelően kialakított vállalati stratégia, illetve üzletpolitika esetén a jövőben ugyancsak fontos szerepük lehet ezen a téren. Az orosz gazdaságpolitika átalakítása, a megváltozott nemzeti prioritások következtében kialakult piaci tendenciák, új jogi környezet és fogyasztási magatartási minták pontos ismerete a piaci szereplők, így a magyar vállalkozások sikerességének is meghatározó, alapvető feltétele. Az Orosz Föderáció egyre inkább igyekszik erősíteni magyarországi kapcsolatait, ami fordítva is igaz. Az utóbbi időben erőteljesen diverzifikálódó orosz-magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok terén a regionális együttműködés fokozottan előtérbe kerül. Érvényes ez a már említett négy nagy orosz nemzeti projekt esetében is, melyekhez az oroszországi önkormányzatokkal szorosan együttműködő magyar Eximbank Zrt. komoly segítséget nyújt. Meg kell jegyezni, habár javulnak a mutatók, az orosz fővárosba és Szentpétervárra érkező külföldi (magyar) tőkebefektetések volumene most is aránytalanul nagy az ország többi területén megvalósuló beruházásokhoz képest. Így a jövőre való tekintettel elengedhetetlen újabb piaci lehetőségek felkutatása, valamint a korábban kevésbé preferált, távolabbi területeket célzó tőkekihelyezések növelésére irányuló törekvések szorgalmazása (lásd jekatyerinburgi magyar képviselet).

128



LIBERALIZÁCIÓS TÖREKVÉSEK AZ AGRÁRTERMÉKEK VILÁGPIACÁN Neumanné Virág Ildikó Pannon Egyetem, Gazdaságtudományi Kar egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató Az agrár-kereskedelem napirenden lévő fontos kérdése az egyezményekkel szabályozott multilaterális világkereskedelem. A mezőgazdaság központi szerepet játszik a legtöbb fejlődő ország gazdasági életében: GDP-jük ¼ részét teszi ki, a foglalkoztatottak fele a mezőgazdaságban dolgozik, ezért a mezőgazdasági kereskedelem liberalizációja nagy jelentőséggel bír számukra. A mezőgazdaságot tartják a kereskedelmi tárgyalások szempontjából a legérzékenyebb területnek, ahol az exporttámogatások, a belső támogatások, és a magas vámok alkalmazása erős kereskedelemtorzító hatást gyakorol az agrártermékek világpiaci kereskedelmére. Az általános vámcsökkentést célul tűző nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokat a fejlődő országok gyakran „kétélű kardként” emlegetik. Egyrészről a fejlődő országok számára javítja a piacra jutási lehetőségeket exporttermékeik világpiacon való értékesítéshez, másrészről azonban a legnagyobb kedvezményes vámok általános csökkentésével a korábban részükre biztosított kedvezmények is zsugorodnak. A fejlődő országok felismerték, hogy egységesen képesek a tárgyalások befolyásolására és a fejlett országoknak ehhez az új helyzethez kell alkalmazkodnia, amikor a WTO javításán, az egyezmények bővítésén fáradoznak . A WTO valóban hozzájárul-e a kereskedelem növekedéséhez? A WTO tagság liberálisabb kereskedelempolitikát eredményez-e? Hogyan hat a FALCONER-féle új modalitás tervezet az USA és az EU belső támogatási rendszerére? Vajon a mezőgazdaság liberalizációjának tényleg mindenki csak nyertese lehet, az mindenki számára csakis előnyökkel járna vagy okozhat-e mezőgazdasági piac túlzott liberalizációja az ágazatban nagyobb kárt, mint hasznot? A mezőgazdaságból élők országonként, régiónként más és más körülmények (piacra jutás, termelői csoportok szervezettsége, természeti erőforrások, infrastruktúra stb.) között gazdálkodnak. Éppen ezért a liberalizációval a világ valamennyi mezőgazdasági termelője igazságtalan versenyhelyzetbe kényszerülne, amely számos szociális és környezeti probléma forrása lehet. A mezőgazdaságot nem szabad kizárólag kereskedelmi szempontból vizsgálni, legalább ilyen fontosak a szegénység csökkentése, az éhezés elleni harc, illetőleg az élelmiszerminőség és élelmiszer-segélyek kérdése is.

129



AGRÁRPOLITIKAI TAPASZTALATOK: DÁNIA ÉS MAGYARORSZÁG AGRÁRGAZDASÁGI EREDMÉNYEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Lisányi Endréné Beke Judit BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar képzésvezető Vizsgálatom célja annak bemutatása, hogy hogyan alkalmazkodik egy régi (Dánia) és egy új (Magyarország) tagország az Európai Unió agrárpolitikájának változásaihoz. Vizsgálom továbbá az agrárpolitika dilemmáit, többek között a tartósnak ígérkező keresleti élelmiszer-világpiaci tendenciákat és árváltozásokat, a klimatikus viszonyok változásából adódó termelési bizonytalanságokat, és az ezzel kapcsolatban várható többletköltségek alakulását. Az Európai Unió új multifunkcionális agrárreformja az élelmiszer-termelés növelését tűzi ki célul, és fejlesztő típusú KAP-reformot hajt végre, amelynek lényege a gazdaság, a környezet, a táj és a vidéki társadalom egyensúlyának megőrzése, valamint a piaci jelzésekhez való kedvezőbb alkalmazkodás feltételeinek kidolgozása. A dán agrárgazdaság középpontja a farmer. A „dán modellt” a farmerek érdekképviselete, képzése, szolgáltatásokkal történő kiszolgálása és termékeik minél feldolgozottabb formában történő piacra juttatása jellemzi. Hazánkban, mint új EU tagországban, a dán példát befogadó szemléletváltásra van szükség, a megváltozott piaci és agrárpolitikai körülményekhez való alkalmazkodásra, valamint az ehhez illeszkedő marketing, finanszírozási és szervezeti-együttműködési stratégiák kidolgozását és végrehajtását kellene prioritásként kezelni. Ezeket segíti az Európai Unió reformpolitikája is. A dán modellel szemben a magyar agrárgazdaság számos, a magyar agrárstratégiához nélkülözhetetlen szabályozási, finanszírozási, szerkezetváltási problémával küzd. Várhatóan a hazai agrárpolitikában a támogatások túlhangsúlyozása helyett az agrárstruktúra változtatása és a versenyképesség szempontjai kerülnek előtérbe. A tervezett összehasonlító vizsgálatok eredményeinek összegzésével néhány következtetés megfogalmazása a célom, amelyek a hosszú távú, fenntartható agrárpolitika kialakításának néhány alapvető szempontjára hívják fel a figyelmet, segítve az agrárpolitikai döntéshozók és döntés befolyásolók munkáját.

130



AZ ARAB ÉS KÍNAI ÜZLETI ÉLETRŐL, AVAGY A MAGYAR KKV-K NEMZETKÖZIESEDÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A KÖZEL- ÉS TÁVOL-KELETEN Renner Péter BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar főiskolai adjunktus Vállalkozások a kínai és arab világban. A vállalkozási és szervezeti formák, méretek. A nemzetközi megjelenési módok és lehetőségek vizsgálata a Közel- és TávolKeleten. Az export és import szabályozása az adott régiókban. A szellemi termékek kereskedelme (licenc, technológiatranszfer, franchise stb.). Vállalkozás alapításának és működtetésének feltételei (jogi, adminisztratív, adózási stb.). A tőke bevitele, kihozatala. A régiók gazdasága. (Az országon, régió belül különbözőek lehetnek az üzleti lehetőségek, így természetesen nem beszélhetünk egységes kínai vagy arab piacról.) A vállalati és nemzeti kultúra összefüggései, a kulturális különbségek megértése, leküzdése, kezelése. A döntéshozatal folyamata a Közel- és Távol-Keleten, európai szemmel.

131



AZ OKMÁNYOS MEGHITELEZÉS JOGI SZABÁLYOZÁSA Gulyásné Csekő Katalin BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar Gazdaságdiplomácia Intézet Tanszék, főiskolai adjunktus A nemzetközi kereskedelemben közkedvelt, de ugyanakkor számtalan buktatót is magában rejtő okmányos meghitelezés, vagy közismertebb nevén akkreditív, a hagyományos commercial letter of creditből, azaz kereskedelmi hitellevélből fejlődött ki az elmúlt ötven év során. A jogi alapot képező pénzügyi instrumentumból, amelyet elsődlegesen fizetési eszközként alkalmaztak, a 70-es években leágazott, majd hódító útjára indult a standby letter of credit, az amerikai bankgarancia. Jelen előadás célja, hogy bemutassa azokat a jogviszonyokat, amelyek egy letter of creditben feszülnek, és rávilágítson a nemzeti jogok és a szokványok összeütközésének területére. Az akkreditív jogi természetének definiálásával sok ország adós a mai napig, azonban az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és néhány arab ország (Omán, Kuvait, Líbia, Irak stb.) megalkotta a saját szabályozását, amely gyakran áll ellentétben a nemzetközi pénzügyi gyakorlattal. Kína 2006-ban, az Egyesült Államok után másodikként életbe léptette az akkreditíves csalásokra vonatkozó törvényt, ezzel új fejezetet nyitott a pénzvilágban. Magyarországon csupán néhány legfelsőbb bírósági döntés szolgál iránymutatásul. Az akkreditíves nyitások összértéke évek óta csökkenő tendenciát mutat, komoly bevételkiesést okozva a banki szektornak. A jelen értekezés célja, hogy rámutasson visszaesés okainak, így különösen a jogi szabályozásnak a hiányosságaira és azok felületes ismeretére.

132



HATÉKONYSÁG ÉS EXTERNÁLIÁK A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉSI RENDSZEREKBEN Mosonyiné Ádám Gizella BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar Gazdaságdiplomácia Intézeti Tanszék, főiskolai adjunktus A termelési-fogyasztási lánc elemeinek és az ellátási lánc végpontjának (fogyasztási hely) lehetséges outputja a hulladék. A hulladékgazdálkodás a hulladék káros környezeti hatása elleni védelemnek a hulladék teljes életciklusára kiterjedő gyakorlati megvalósítását jelenti, feladata tehát a keletkezett hulladék megnyugtató kezelése, illetve a hulladékhierarchia érvényre juttatásának biztosítása. A hulladékhierarchia szintjei a megelőzés, újrahasznosítás, újrafeldolgozás, energianyerés és lerakás. Az inverz logisztikai folyamatok és azok szereplői a hulladék keletkezésével kezdődő, a hagyományos ellátási lánccal ellentétes irányú folyamatban vállalnak szerepet. A hulladékgazdálkodás alapelveinek érvényesülése érdekében az első lépés a hulladék kibocsátás környezetében megszervezett szelektív hulladékgyűjtés rendszere. Ez a rendszer adja az alapját és kiinduló pontját az egyes feldolgozható hulladék anyagcsoportok elkülönítésének, majd a másodlagos nyersanyag előállításában résztvevő hulladék feldolgozási láncoknak. A szelektív hulladékgyűjtés megszervezésének és logisztikai rendszerének kialakítása új kihívást és költségtényezőket jelent a közreműködők számára. Hazánkban a kialakított begyűjtési technológiák elsősorban olyan országokból átvett rendszerek, ahol e tevékenységek már jól működnek, illetve társadalmi hozzáállásuk, kommunikációjuk nagyon erős e téren. A hazai rendszerek működtetése esetén figyelembe kell venni a különböző sajátosságokat mind gazdasági, társadalmi és környezeti szinten, illetve a globális fogyasztói társadalmi változásokról sem szabad megfeledkezni. A hulladékok termelődésének negatív externális hatását a gazdaság szereplői önként nem kalkulálják bele termelési költségeikbe. Ezért jelentősek azok a gazdaságpolitikai eszközök és szabályozási rendszerek, amelyeket különböző (globális, nemzetközi, nemzeti, regionális, helyi) szinten megfogalmaznak és előírnak a piacgazdaság szereplői számára, megteremtve a hulladékgazdálkodás és inverz logisztikai láncok bizonyos bevételi forrásait. Vizsgáltam a hazai szelektív hulladékgyűjtési technológiák hatékonyságát és az általuk okozott externális hatásokat, továbbá a rendszer közreműködői és szabályozási hátterét. Kerestem azokat a szelektív hulladékgyűjtésre vonatkozó szabályozási és technológiai megoldásokat, amelyek hosszútávon és fenntarthatóan működhetnek hazánkban. 133

Kultúraközi párbeszéd az üzleti világban NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS november 6., órától

Recommend Documents