Kulcsár Krisztina (Magyar Országos Levéltár): A Kosáry Domokos-féle magyar történeti bibliográfia újabb kiadása1
Ez az előadás egy olyan vállakozás történetéről és annak harmadik kiadásáról szól, amely egyaránt kapcsolódik a könyvtárakhoz és a levéltárakhoz — Kelemen Lajos két fő működési köréhez. Kosáry Domokos történésznek, a MTA nemrégiben elhunyt volt elnökének neve fémjelzi a magyar történeti bibliográfiát — ez alapvetően könyvtári műfaj. Szorosan kapcsolódik a könyvtárakhoz, mivel feldolgozza az ott őrzött történeti szakirodalmat, és kötetei megtalálhatók szinte valamennyi könyvtár polcain. A kötetek levéltárakhoz fűződő viszonya is ismeretes: e bibliográfia elsőként (és máig egyedüliként) tűzte ki célul a kiadott szakirodalom, a nyomtatott források és a — főként levéltárakban, de kézirattárakban és múzeumokban is őrzött — vonatkozó kéziratos iratanyag együttes bemutatását. Nem csoda tehát, hogy ez az immáron harmadik kiadásánál tartó bibliográfia több generáció történeti stúdiumainak kötelező része, a történeti kutatásokat végzők és a magyar történelem iránt érdeklődők alapvető és megkerülhetetlen segédkönyve. Az 1951 és 1958 közötti első kiadás első kötete — Kosáry Domokos előszavának tanúsága szerint korábbi jegyzeteire és anyaggyűjtésére támaszkodva — mindössze nyolc hónap alatt készült el. Az összesen három kötetre rúgó vállalkozás a kezdetektől 1825-ig terjedően válogatott anyagot felhasználva tárgyalja a magyar történelem forráskiadásait és feldolgozásait.2 Ez a munka (a vele párhuzamosan megjelenő 1825 és 1867 közötti periódust taglaló, I. Tóth Zoltán szerkesztette bibliográfiával együtt3) nagy űrt pótolt a magyar történetírásban, amely addig átfogó bibliográfiával nem rendelkezett. Megközelítésében újdonság volt, hogy a szerző a történeti források és a szakirodalom egyszerű áttekintésén túl egységes,
áttekinthető
és
történeti
korszakonként
ismétlődő
struktúrában,
tehát
összefüggéseiben mutatta be az eltérő szakmai véleményeket, vitás kérdéseket. Az első kötetben az alábbi állandó felosztást követte: az elbeszélő források (A) után következtek az
1
Ezt az előadást szeretném a 2007 novemberében elhunyt Kosáry Domokos professzor emlékének ajánlani. KOSÁRY DOMOKOS, Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Bp., 1951; II. Bp., 1954; III. Bp., 1958. A korszakra jellemző érdekes történeti adalék, hogy politikai okokból a harmadik köteten a szerző neve nem szerepelhetett. 3 I. TÓTH ZOLTÁN (szerk.), Magyar Történeti Bibliográfia, 1825–1867. I. Általános rész. Bp., 1950; II. Gazdaság. Bp., 1952; III. Politika, jog, oktatás-iskolák, tudomány, művészet, sajtó, vallás-egyházak. Bp., 1950. Ezt kiegészíti: KEMÉNY G. GÁBOR–KATUS LÁSZLÓ (szerk.), IV. Nem magyar népek (Nemzetiségek). Bp., 1959; csupán ez utóbbi kötethez készült névmutató. 2
iratkiadások (B), majd a válogatott szakirodalom bemutatása (C).4 A második időrendi kötet már az alábbi tematikus csoportokat is megkülönböztette (azokon belül az egykorú források, forráskiadások, valamint a szakirodalom különállóságát megtartva): I. általános rész; II. gazdasági, III. politikai, IV. szellemi élet.5 A tájékozódást szolgálták az egyes címekhez fűzött annotációk, szakmai értékelések, amelyek például az 1825 és 1867 közötti történeti bibliográfia köteteiből hiányoztak. A Kosáry-bibliográfia második kiadásából csupán egy kötet látott napvilágot.6 Ebben az egyetemisták által csak „szürke-Kosárynak” nevezett igen vaskos kötetben a két évtizeddel korábbi kiadás 8–23. oldalán található fejezetek roppant mód kibővített változata olvasható. A kötet fő súlypontja azonban nem az időrendi áttekintés bővítése és az eltelt időszak új szakirodalmának kizárólagos bemutatása lett: a hangsúly a nyomtatott anyag és a kiadatlan források szembesítésére került. A történettudományban ugyanis a könyvtári és a még mindig óriási mennyiségben feltáratlan levéltári és kézirattári források vizsgálata szorosan összefügg, a két terület egymástól elválaszthatatlan. A magyar történettudomány azonban addig nem fordított elég figyelmet a kéziratos források szakszerű és részletes felmérésére. Az új kiadás kötetében külön fejezetekben kaptak helyet a segédkönyvek (egyes történeti segéd- és rokontudományok bibliográfiái), a könyvtárak, az országos hatáskörű levéltárak, továbbá a vármegyei, városi, községi és családi levéltárak. A könyv összeállítását személyes külföldi (szlovákiai és romániai) feltáró kutatóutak előzték meg, és a Levéltárak Országos Központja támogatása révén a magyar megyei levéltárosok adatszolgáltatása segítette. A második kiadást eredetileg öt kötetre tervezték; az egyházi és külföldi levéltárak bemutatását követte volna az általános irodalom, valamint három kötetben az időrendi bibliográfia.7 Ugyan egyes köteteinek kéziratai legalábbis részben elkészültek, a vállalkozás mégis hosszú időre megakadt. A terjedelmi korlátok miatt akkor nem publikált, az egyházi levéltárakat és egyes külföldi levéltárak magyar vonatkozású iratanyagait bemutató, már lektorált fejezetek például máig kiadatlanok. A harmadik kiadás története 1994-re nyúlik vissza: ekkor alakult meg Kosáry Domokos vezetésével a Történeti Bibliográfia Kutatócsoport a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete keretében. A Kutatócsoport tagjai megkezdték a kézikönyv kiegészítését, a legújabb irodalmat is tartalmazó retrospektív és annotált 4
KOSÁRY DOMOKOS, Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Bp., 1951, 2. Uo. II. Bp., 1954, 6. 6 KOSÁRY DOMOKOS, Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész. 1–2. Bp., 1970. 7 Uo. 14. 5
bibliográfiai kötetek elkészítését. Sokan mégis úgy vélték, ez mindössze a korábbi kötetek újranyomását, egyes fejezetek bővítését, esetleg olyan bibliográfiai tételek felvételét jelenti, amelyek manapság már könnyűszerrel elérhetők az internet segítségével. Az új kiadást azonban nem csupán a naprakészség, az eltelt évtizedek szakirodalmi termésének bemutatása, hanem a kronológiai és földrajzi keretek kibővülése, sőt több szempontból koncepcióváltás is jellemzi. Az egyik alapvető változás az, hogy a bibliográfia nem csupán két-három kötettel számol, hanem a magyar történelmet és a levéltári iratanyagot tárgyaló részeket ennél több, összesen húsz kötetre osztja. Az alapfelépítés változatlan: az I. Általános rész tartalmazza a bibliográfiákkal, könyvtárakkal, levéltárakkal, történeti levéltárakkal, valamint az általános történeti szakirodalommal foglalkozó fejezeteket (a tervek szerint nyolc kötetben), a II. Időrendi rész a magyar őstörténettől kezdve tizenkét kötetben ad majd áttekintést a feudális kor forrásairól és szakirodalmáról. Eddig három kötet látott napvilágot: 2000-ben Könyvtárak és bibliográfiák címmel az első kötet (Bp., 2000); 2003-ban a Magyar Országos Levéltár és a szaklevéltárak iratanyagait bemutató második kötet: Országos jellegű levéltárak és forrásközlések (Bp., 2003); 2008 februárjában jelent meg az Osiris Kiadó és a Magyar Országos Levéltár kiadásában a harmadik kötet: Megyei levéltárak és forrásközlések. Ezeket még további öt levéltári kötet követi majd. A kötetek tartalmának bővülését jól példázza, hogy míg 1951-ben az általános bibliográfiai és könyvtári rész csupán háromoldalt tett ki, majd 1970-ben közel 100 oldal volt, addig a csak ennek szentelt és 2000-ben publikált I/1. kötet meghaladta a 300 oldalt. A kötetek időrendi határa kezdetben 1825 volt, illeszkedve az 1825 és 1867 közötti időszakra vonatkozó bibliográfiához. E koncepciót félretéve a harmadik kiadás esetében a korszakhatár kitolódott. Az időrendi kötetek így a teljes feudális korszakot fel kívánják dolgozni, vagyis 1848-ig terjedően; pontosabban 1848. március 14-én éjfélig. Így a márciusi forradalom, majd az ezt követő 1848/49-es szabadságharc már nem tartozik a gyűjtőkörébe. A földrajzi keret is kibővült. A korábbi kiadások hiányosságának tekinthető, hogy (egy-két kivételtől eltekintve) figyelmen kívül hagyta Magyarország társországait. A harmadik kiadásnál fontos szempont, hogy Horvátország, Szlavónia és (részben) Dalmácia levéltárainak, magyar vonatkozású iratainak és szakirodalmának bemutatása is bekerüljön a bibliográfiába. Ez például a 3. kötet esetében hét vármegye (Körös, Pozsega, Szeverin, Szerém, Varasd, Verőce és Zágráb) és a fiumei kormányzóság iratanyagát jelenti, amelyek ismertetését teljesen az alapoktól kezdte a Kutatócsoport. Ebben az esetben külön kutató- és
gyűjtőmunkát jelentett a vonatkozó szakirodalom, valamint a kéziratos összeállítások feltárása is. A levéltárakat bemutató kötetek újabb kiadásához anyagi segítséget nyújtott az Oktatási Minisztérium. A Történettudományi Intézet és a Magyar Országos Levéltár munkatársai a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Pályázatokon nyertes (2001-5/045. számú) pályázat során konzorciumi szerződés keretében készítették elő az I/2. és I/3. kötet kéziratát. A szakirodalom összegyűjtését a Történeti Bibliográfia Kutatócsoport tagjai végezték. A Magyar Országos Levéltár munkatársai részletes ismertetéseket nyújtottak a referenciájukba tartozó feudális kori forrásokról. A további kötetekhez is a levéltár biztosítja a szakmai hátteret és a kutatóutak megszervezését, továbbá koordinálja a levéltári adatgyűjtést. A 2008 februárjában megjelent I/3. kötet a mai magyarországi általános közlevéltárak feudális kori iratanyagát sorolja fel, majd részletes áttekintést nyújt az egyes vármegyék, székek és kiváltságos területek történeti levéltáráról is. E tekintetben is alapvető változás figyelhető meg. A korábbi koncepció az 1876-ban kialakított közigazgatási beosztást vette alapul, amely nagyban eltér a feudális korszak végén fennálló helyzettől. Az új kiadás a korabeli, az 1848-as beosztást veszi már figyelembe. Ez számos „új” törvényhatóság bemutatását kívánta meg, főként Erdély esetében, újonnan került be például Csíkszék, Marosszék, Küküllő vármegye, Kővár vidéke. (Nem szerepel azonban ebben a kötetben az erdélyi szász székek és Beszterce Vidéke iratanyagának ismertetése, mivel esetükben nem választható el a szék, illetőleg vidék központjának számító város iratanyagától. Ezek bemutatására majd következő, a városi levéltárakat tárgyaló kötetben kerül sor.) A magyarországi adatgyűjtésben a Kutatócsoport munkatársai egyfelől a kiadott, nyomtatott repertóriumokat használták fel, másfelől segítségükre voltak a megyei levéltárak munkatársai is. Az újabb fondrevíziók, rendezések és pontosítások következtében előállt változásokat személyesen, levelezéssel, az érdekelt levéltárak vezetőinek, munkatársainak szíves közreműködésével és segítségével igyekeztek feltárni. Ahol szükséges volt, személyesen a helyszínen egyeztették az adatokat, kértek információt és nézték át a forrásokat. Az ismertetések ennek ellenére sokszor igen egyenetlenek, mivel a mai megyei levéltárak adatszolgáltatása és nyilvántartása is eltérő. A külföldön őrzött történeti vármegyék iratanyagáról csak kevés esetben találunk hozzáférhető ismertetést.8 Mivel sok segédlet csak a helyszínen használható, és kiadott
8
Kivételt képeznek az 1950-es évektől megjelent szlovákiai levéltárismertetők, újabban pedig a Kárpátmedencei magyar levéltári fondjegyzék 1. kötete: Á. VARGA LÁSZLÓ (szerk.)–NOVÁK VERONIKA, A szlovákiai
formában nem hozzáférhető, a Kutatócsoport tagjai személyes levéltári feltáró utazásokat tettek. A Szlovákiában őrzött vármegyei levéltárakról 1964-től kezdve folyamatosan készülnek a kéziratos (gépelt) levéltári leltárak, ottani kifejezéssel Inventar-ok. Ezek szinte darabszintű jegyzékek, egyik példánya az iratőrző állami levéltárban, egy másik pedig Pozsonyban a Levéltári Igazgatóságon található (Odbor archivov a registratúr Ministerstva Vnútra
Slovenskej
Republiky).
A
Magyar
és
Szlovák
Tudományos
Akadémia
csereprogramjának támogatásával a Kutatócsoport tagjai öt hetet tölthettek Szlovákiában, ahol részletesen feldolgozták e jegyzékeket, valamint forrásfeltárást végeztek a szlovákai állami és fióklevéltárakban. A ma Ukrajnában és Szerbiában őrzött 3–3 vármegyei levéltár új elvek szerinti átrendezéséről, az iratanyag terjedelméről és néhány példáról szintén a helyszínen, 2004-ben Beregszászon és 2007-ben Újvidéken szereztek adatokat a Kutatócsoport tagjai, valamint felkért történészek és levéltárosok. A magyaroroszági és külhoni utazások finanszírozását különféle pályázatok tették lehetővé (OTKA T 048930; NKA 2232/0029; NKA miniszteri keret 4125/005). A feltáró utakon a Kutatócsoport tagjain kívül a pályázatkezelő intézmény, a Magyar Országos Levéltár levéltárosai, levéltárszakos egyetemisták és történész-kutatók is részt vettek. Amennyiben semmilyen kéziratos segédlet nem volt hozzáférhető, személyesen, esetenként darabszinten tárták fel a levéltári forrásokat és magyar vonatkozású irategyütteseket — főként a városi és községi levéltárak esetében. A Romániában őrzött törvényhatósági levéltárak személyes kutatása magyar állampolgárok számára nehézségekbe ütközött. Emiatt különösen nagy segítség volt, hogy a harmadik kötethez erdélyi levéltárosok, nyugalmazott levéltárosok és más kutatók: Balogh Béla, Csáki Árpád, Emődi András, Kiss András, Pál-Antal Sándor és Simon Zsolt vállalták a levéltárak ismertetését, történeti fejlődésük és jellegzetességeik bemutatását. Rajtuk kívül (például városi és széki levéltárak esetében) szintén segítséget nyújtott Flóra Ágnes, valamint László Márton. Segítségüket e helyen is nagyon köszönjük! A vármegyei levéltári rész kapcsán bemutatható mennyiben más és több e segédkönyv harmadik kiadása, mint például egy levéltári repertórium vagy fond- és állagjegyzék. Az ismertetések törvényhatóságonként egységes felépítésben olvashatók. A levéltártörténeti, esetenként közigazgatástörténeti bevezetők után következik az iratanyag bemutatása, magyarázatokkal, példákkal illusztrálva és a vonatkozó helyen a forrásközléseket is feltüntetve. Ezután következik az utalás a MOL-ban őrzött mikrofilmezett, valamint fotózott levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918-ig és 1938–1945 között. Bp., 2004. A Kárpát-medence levéltári forrásai I. Fond- és állagjegyzékek 1.
iratanyagra, és a MOL-ban található ún. Hungarika-jelentésekre is.9 Külön feldolgozásra került a MOL 1526 után gyűjteményének ún. Megyei iratok (R 293 törzsszám) része. Kibővült a máshol (kézirattárban, múzeumban) őrzött kéziratos iratanyag felsorolása is. További adatközlések cím alatt szerepelnek a főbb adat- és forrásközlések, valamint az iratanyag használatát elősegítő egyéb szakirodalmi munkák, nyomtatott és elektronikus segédeszközök is, annotációkkal. Fontos azonban kiemelni, hogy a bibliográfia nem tartalmazza az összes szakirodalmi tételt. A Kutatócsoport tagjai munkájuk során törekedtek a minél teljesebb tájékoztatásra (már csak a különböző nézetek és irányzatok bemutatása miatt is), de a teljeskörű feltárás meghaladta volna a lehetőségeiket. A Történeti Bibliográfia Kutatócsoport négy tagja10 több kötet előkészítésén dolgozott és dolgozik egyidejűleg. Az I/3. kötet terjedelme meghaladja az 50 szerzői ívet (főszöveg 624 oldal, a személy- és helynévmutató 84 oldal). Kiadását Hiller István oktatási és kulturális miniszter az NKA miniszteri keretéből támogatta (NKA 4121/0013). 2005 óta párhuzamosan folyik az adatgyűjtés az I/4. Városi, mezővárosi, községi levéltárak és forrásközlések című levéltári kötethez, itt azonban még több szlovákiai, szerbiai, szlovéniai és ausztriai városi levéltár ismertetése hiányzik, valamint igen hiányos még a szakirodalmi anyaggyűjtés. A vállalkozás időközben kiegészült egy újabb, várhatóan nagy terjedelmű résszel, amely a Magyarország múzeumaiban őrzött feudális kori iratanyagot mutatja be. Ez a kezdeményezés a magyar történettudományban mindeddig példa nélküli. Más országokban találunk rá példát: a 2006-ban kiadott átfogó horvát fondismertető külön fejezetet szánt a nem levéltárban, illetőleg nem kézirattárban őrzött forrásoknak.11 A magyarországi múzeumi gyűjteményekben őrzött „levéltári” iratokról a kutatók jelenleg nem, vagy csak alig rendelkeznek ismeretekkel. Az iratanyag felmérése e téren is elkezdődött, de még további adatgyűjtés, illetve az adatok egységesítése és a vonatkozó szakirodalom összegyűjtése hátra van. Az időrendi kötetek közül Kosáry professzor úr egészen elhunytáig a Jagelló-kort bemutató kötet kéziratának összeállításán (II/5. kötet. A Jagelló kor. Mohács), az annotációk elkészítésén dolgozott. A Kutatócsoport feladata volt a bibliográfiai tételek bővítése, kiegészítése, az új egységes formátum kialakítása és természetesen az új szakirodalom 9
Ezekhez vö. VISZKET ZOLTÁN–ZENTAI KATALIN, A hungarikakutatás és a Magyar Országos Levéltárban őrzött Hungarikajelentés-gyűjtemény. Levéltári Szemle, 2005, 4:41–57, illetve a hungarikakutatásról általában: BORSA IVÁN, A hungarikakutatás aktuális kérdései. Levéltári Szemle, 1986, 2:8–13. KOLLEGA TARSOLY ISTVÁN, Levéltári hungarika kutatás. Levéltári Szemle, 1992, 2:46–50; benne a XVIII. századtól napjainkig terjedő történeti áttekintés is. 10 Szakály Orsoly, Kovács Ferenc (MTA TTI), Lappints Virág (MTA TTI, hároméves OTKA-pályázaton), Kulcsár Krisztina (MOL). 11 54 múzeum anyaga: KOLANOVIĆ, JOSIP (glavni ured.), Pregled arhivskih fondova i zbirki Republike Hrvatske. I. Zagreb, 2006, 1143–1214; 11 könyvtár anyaga: uo. 1055–1122.
gyűjtése. Kovács Ferenc, régész szakot is végzett munkatársunk megkezdte a II/1. kötet, vagyis a A Dunamedence múltja. Őstörténet, honfoglalás címet viselő, az 1970-es évek elején már lekorált szöveg akutalizálását, és további könyvtári adatgyűjtést végez. A szükséges munkafolyamatok felsorolása sokáig tartana, de talán már az eddig elmondottakból is világos, hogy e vállalkozáshoz teljes állásban alkalmazott kutatók, a levéltári adatgyűjtéshez és felmérő utazásokhoz pedig anyagi források szükségesek. A már kiadott kötetek esetében sem ülhetünk ölbe tett kézzel. A bibliográfia természetéből következően látható: a már publikált köteteket (vagy részeit) 20–30 évente aktualizálva, bővítve és szükség esetén átdolgozott formában ismét ki kell adni. Ahogy 1999-ben Kosáry professzor úr a harmadik kiadás első kötetének előszavában írta: „Ha e sorozat alapként, egyszer így létrejön, a további, újabb kiegészítések időről időre pótfüzetekkel is megoldhatók. De ezzel majd, ha jónak látja, az utókornak kell foglalkoznia.”12 Remélhető, hogy a jövő generációkban is lesznek erre fogható lelkes kutatók és levéltárosok!
12
KOSÁRY DOMOKOS, Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész. 1. Könyvtárak és bibliográfiák. Bp., 2000, 11.
