KÖSZÖNTŐ HELYETT GRENDEL Lajos, érdemes művésztől Amióta felnőtt vagyok, egy pillanatra mindig megrettenek, valahányszor nyilvánosság előtt kell föllépnem. Egy pillanat csupán az egész, afféle múló rosszullét. Hiába van elég nagy gyakorlatom és tapasztalatom az ilyen föllépésekben, szorongásomtól nem tudok szabadulni. Eszembe jut 1957 tavasza, amikor először vettem részt szavalóversenyen: Kuczka Péter egy nem éppen klasszikus értékű versével. Semmi szorongás nem volt bennem. A későbbi években már igen. Amikor az irodalomnak ezt a fesztiválját már versenynek tekintettem. Van, akit a versenyszellem doppingol, van, akit egyáltalán nem. Én inkább gátlásos leszek. Bizonyára sokan vannak így most is a Dunamenti Tavasz kis tehetségei közül. N os, aki szeret versenyezni, annak kívánom, hogy a versenyszellem hozza ki a legjobb képességeit. Aki viszont nem, tekintse ezt a rendezvényt az irodalom, mindnyájunk ünnepének, s próbálja meg a lámpalázát nagyobb sikerrel legyűrni, mint én.
s~\
MŰSOR 1989.június 7. - szerda Dunaszerdahely 09.00 - Koszorúzás 09,15 - Ünnepi megnyitó /a műsorban fellép a Dunaszerdahelyi Vmk és a Csemadok Asz Fókusz ifjúsági színpada/ 10.30 - A vers- és prózamondók versenye /a Vmk és a Zeneiskola színháztermében/ 15.00 — A verseny értékelése és díjkiosztás /Vmk/ 18.00 — Tábori műsor Pozsonyeperjesen
BÍRÁLÓBIZOTTSÁGOK *
VERSMONDÁS Elnök - Kulcsár Tibor, költő Kuczmann Eta, színművésznő Kiss Péntek József a Komáromi VMK dolgozója
PRÓZAMONDÁS Elnök - Bodnár Gyula, az Új Szó rovatvezetője Boldoghy Kató, rendező Soóky László, költő
FIGYELEM!!! Tudja meg a Duna Menti Tavasz szereplő gárdája, a kedves pedagógusok s nem utolsó sorban a mélyen tisztelt, lelkes közönség, hogy a fesztivál minden egyes versenyprogramjáról videofelvétel készül!! Akik szeretnék megőrizni önmaguk és az utókor számára saját produkciójukat esetleg az "ellenfelekét" is - bizalommal kérjék ezt a fesztivál STÁBJÁN, ahol elintézhető, hogy tetszés szerinti kópiát kapjanak a versenyprogramokról. Remélhetőleg méltányos anyagi ellenszolgáltatás fejében!!! A
RENDEZŐK
Miloš MACOUREK
A SZERELEMÉSAZ ÁGYÚGOLYÓK Álnok egy dolog a szerelem, szép kis bonyodalmakat tud kifőzni, figyeljétek csak az alábbi történetet az ágyúgolyóról, amely röpdös ide-oda, egyszer tyúkot terít le, máskor ezredest, fásult golyóbis ez már,sok mindenen átment, csakhogy a szerelem senkire sincs tekintettel, egy tavaszi napon,éppen amikor az ellenséges állások felé repül, összeakad egy bájos golyóbissal, amely ellenkező irányba tart, vagyis ellenséges golyóról van szó, csakhát a szerelemnek ez tökmindegy, ellenség vagy nem ellenség, fő az hogy olyan ennivalóan gömbölyű, gondolja a mi g o l y ó b i s u n k , szerelem ez az első látásra, a golyónk azt mondja, pardon, a másik kedvesen rámosolyog, leereszkednek együtt a fűre, nézik egymást, egészen átforrósodtak,tavasz van, mindenütt csupa kankalin, a levegő szerelemtől illatozik, csakhogy a helyzet nem éppen egyszerű, tessék csak elképzelni, köröskörül dühöng a csata s a két golyó ellenkező táborba tartozik, olyanok ők, mint a veronai szerelmesek, a helyzetük úgymond, végzetszerű, ez a helyzet kész őrület, kiabál nemes paripáján az öregecske tábornok, mit akar ez jelenteni, hiszen háború van,ki látott már ilyet, az ellenséggel heverészni a fűben, s a másik oldalon egy másik tábornok egy másik nemes paripán úgyszintén kiabál, azonnal lecsukni, büntetésből rablánc végére kerül, majd adok én neki, s megy a rét közepére, ahova egyébként az előbbi tábornok is tart, s a két golyóbis azt súgja
egymásnak, tegyünk fogadalmat, hogy senki szét nem választ bennünket, és szilárdan megfogják egymás kezét és ahogy így tartják egymást, egyszerre súlyzó lesz belőlük, s ennek a súlyozónak a háborúhoz már semmi köze, ezért hát nyugodtan szemlélheti, mi fog történni, látja a két nemes paripát, melyek kétoldalról közelednek egymás felé, s ahogy a lovak egymás felé ügetnek, hirtelen valami különöset éreznek a szívük táján, tavasz van, a rét teli kankalinnal, a levegőben szerelem illata árad, a két nemes paripa a nemes cél érdekében elveszti a fejét, s ahogy elveszítik, az egyikből oldalvást lesz egy ló, a másikból rézsút, s a két öregecske tábornok egyszeriben tornaszeren lovagol, a fűben ott látják a súlyzót, egyikük felemeli, nem nagyon megy neki, a másik is megpróbálja,s a két sereg elképedve nézi, ahogy a két öregecske tábornok szorgalmasan tornázik, és néhányan azt gondolják, miért ne tavasz van s a szerelem megköveteli a fizikai állóképességet, különösen az ő korukban. Bereck József fordítása
*MILOŠ MACOUREK /1926/ a cseh gyermekirodalom jeles képviselője. Fantáziadús meséi, rövid történetei poétikuságukkal, abszurd logikájukkal és humorukkal a rajzfilmekre emlékeztetnek bennünket. Egyébként a szerző nagyon sok írásából valóban filmet készítettek, ,amelyek nem egy díjat elhoztak az animációs filmek nemzetközi fesztiváljairól.A Fürge Irka minden számában egy-egy ilyen Macourek-írást olvashattok.
A. SZABÓ László
Mi van a papíron? Irkafirka? Tán csak nem egy pöttöm lurkó írta?
Lehet, hogy ez ő volt, a hős Peti? Sok kisfiú s kislány nézegeti.
Te is ott vagy köztük most már, látom. Így lettél öcsém az én barátom.
Nem Peti, én írtam most ezt nektek, füligszáj, kacagó gyermekeknek.
S mi kezedben van, nem irkafirka. Hanem ez a kedves Fürge Irka
Nen Jól jegyezd meg, hogy csak az lesz okos, aki könyvet forgat, nem csak fokost.
Mesét, verset, regényt olvass sokat, és szerezz nekik újabb olvasókat.
KÖNYVES*010** ^
—
■
■
■ ■
Kósa Csaba:
■
■
■
■
-
—
—
A TESTVÉRKERESŐ
Dokumentumokra épülő izgalmas kalandregény lenne Kósa Csaba könyve, ha nem ismernénk a kor kegyetlen tragikumát; amikor Julianus barátnak sikerül felfedeznie a keleten maradt testvéreinket, és szép ábrándokat szőnek a közös életükről, megindul a tatárok előretörése, és sok más néppel e g y ü t t megsemmisíti, elsöpri a keleti magyarokat is. A történelmi regényét a szerző három "futamra" osztotta. Az első részben Júlianus baráttal és három társával a kutatóútra indulnak. A dokumentumszerűségen túl megismerkedünk a középkori állapotokkal, a feudális, nemegyszer vandál módszerekkel, ahol egy-egy jótétemény szinte ritkaságszámba megy. Mindenki bizalmatlan, mindenki fél mindenkitől. Az idegeneket a legtöbb esetben be sem engedik a falvakba, településekre. Pedig ezek a szerzetesek éppen a jótétemények segítségével szeretnének eljutni a messzi országokba, hiszen pénzük nem ele-
gendő, s amilyük van, azt is elrabolják tőlük. A szűkös viszonyok miatt két társuk félúton visszafordul, egy társuk pedig a sivatagban leli a halálát. Julianus egyedül indul tovább, már-már reményét vesztve, mígnem egy keleti városban magyar szót hall. Egy asszony beszél magyarul a fiához! Aztán kitudódik, hogy az asszony valóban magyar, a keleti magyarokhoz tartozik, és a bolgár kereskedő felesége. Ő mutatja meg Julianusnak az utat keleti testvéreinkhez. Felemelő pillanat, amikor Julianus az Etil folyón túl /ma Don/ megpillantja a magyarokat, a folyón át meghallja hangjukat. A mieink! Akiknek ugyanazok a szokásaik, mint nekünk, ugyanúgy beszélnek, mint mi, csak még ízesebben ejtik a szavakat. Mindezt tudjuk Julianus barát elbeszélése nyomán keletkezett egykori jegyzőkönyvből, hitelességében nincs okunk kételkedni. Történelmi tény, hogy a kétfelé szakadt magyar nemzet egyik fele ottmaradt az őshazában, Etelközben. Julianus beszél nekik a nyugati magyarokról, Béla királyról, mindenről. Csillo-
gó szemmel hallgatják. Tervezgetnek, nagy öröm, hogy egymásra leltek, többé nem eresztik el egymás kezét. Julianus barát azonban megsejti a veszélyt. Tatár küldöttség érkezik a magyar táborba, újabb hódításokról beszélnek, s mivel ezidőben még a magyarok szövetségeseik, együtt kell részt venniök a hódításban. Néhány hétig volt csak Julianus a keleti magyarok vendége, aztán útnak indult. Meg kell vinni a hírt a nyugatiaknak! Meg kell tudnia Béla királynak, hogy élnek a keleti testvéreink, s hogy mihamarabb egyesíteni kell a két ágat, mert iszonyú veszély fenyegeti őket. A tatárok hódításra készülődnek. Ez lett második fontos küldetése Julianus barátnak. Elsőként hozott hírt a tatárok fenyegetéséről, 1237-ben. Hogy a veszélyt sem a király, sem a pápa nem vette komolyan, és nem tettek intézkedést a fenyegetés elhárítására, arról nem ő tehet. Julianus másodszor is útnak indul, hogy elhozza a magyarokat az új hazába. Nagy ország, elférnek itt mind! És milyen erősek lesznek. Csak Kijevig jut el. Ott
veszi hírül, hogy nincs tovább: a tatárok tőrbe csalták és megsemmisítették a keleti magyarokat. Egy menekülő asszony számol be a borzalmas látványról, a tatárok kegyetlenségéről. A félelmetes előrenyomulás nem egy nemzet pusztulását okozta akkor. A könyv harmadik futama már a tatárdúlásról szól. A tatár csapatok előseregében magyarok is harcolnak. Magyarok a magyarok ellen. Egy magyar fogolyt vallat. Megtudja, hogy a tatárok maguk előtt hajtják a meghódított nemzetek fiait: magyarokat, kunokat, mordvonokat, oroszokat, s így véreznek el a hős nemzetek fiai két tűz között. Julianus a regény végén ismét útra indul. A feldúlt, a tönkre tett országot járja, új erőre bíztatja a magyarokat. Lelkében azonban ott az égő seb: a keleti magyaroknak tett ígérete, hogy egyesíti a két ágat; nem sikerült, a történelem megelőzte őt. M É S ZÁR0S K ÁROLY
HIZSNYAI Zoltán
Álmos a patak partja, fejét a vízre hajtja szemére hulló haja zöldben, legszebbik álmát csendben magában locsogtatja.
Egy pisztráng meg is hallja, foltjait lobogtatva a legszebb gondolatra rácsap, és tovatűnik... Márcsak a
MŰSOR 1989. június 9 . - péntek Dunaszerdahely 0 9 .00 - Pedagógiai bábjáték 11.00 - A magyarországi "Kaláka" együttes műsora 16.30 - Fórum /Vmk/ N agymegyer 09.00 - Mezei Júlia: A pofon - a H etényi AI színjátszó csoportja 10.30 - P.Salten: Bambi - a Marcelházi AI és a Hmk "Prü csök" bábcsoportja Az aranypók - a Komáromi Béke utcai AI és az Szmh "Napsugár” bábcsoportja Benedek Elek: Táltos Jankó - a Nagymegyeri AI "Csigabiga" színjátszó csoportja Benedek-Kormos:Ma cskák,egerek harca - az Alistáli AI "Csip-Csirip színjátszó csoportja 15.00 - A magyarországi "Kaláka" együttes műsora 19.30 - Tábori műsorok Pozsonyeperjesen és Nagymegyeren
Csalogató Hol volt, hol nem volt... van két felnőtt /?/ Szerdahelyen, amolyan "szabályos" felnőttek, akik fő - és mellékállásban szülők meg dolgozók, panelházban laknak, de úgy várják tavasszal a Duna Mentit és télen a Télapó - Mikulást, mint Te. Ebben még semmi rendhagyó nem lenne, ha ők ketten, olykor varázslatba nem esnének képzeld - ilyenkor gyermekké lesznek... /Tudod, fárasztó néha felnőttnek lenni / K özös, igaz barátjuk egy gitár és sok sok dal, vers. Ez az igaz barátság rengeteg újabb barátot szerzett már nekik. A Szerdahelyi és a környékbeli iskolákban és óvodákban, ahol eddig jártak - minden évben visszavárják őket. É s ők mennek ” ha sűrűn hull a fehér hó" és meggyújtják a fenyőfán a gyertyát, s mennek azon a napon is, amely a naptár szerint is a Tiéd, Tiétek... S jönnek most is pénteken este a pozsonyeperjesi táborba, hogy találkozzanak Veled! Miért? Mert kincskeresők ők, a legszebb kincset keresik.
Az igaz barátságot, az együtténeklés örömét, szemedben a csillagot. Nem is szól másról a műsoruk, "csak" a szeretetről, s arról, hogy vigyázzunk együtt rá. Pénteken este az eperjesi táborba lopózik Pom-pom és Csodálatos Mary, Bóbita és Paff, Napsugár stb. Kedves "Tavaszosok", nagyon boldogok vagyunk, hogy találkozhatunk Veletek, jobban várjuk a péntek estét, mint Ti a habos tortát. Szeretettel készülődik Lívia és Elemér /az egyébként "szabályos" felnőttek /
KESZELI Ferenc
Ott, ahol most lakom én, részt vettem egy lakomán, mert meghivott a komám, akit c s a pt am nyakon én ...
Elővette zsebkését s adott egy tál zabkását, majd feltette kérdését: "Ennél inkább babkását?
Vagy kérsz előbb nyaklevest? Nyakleveshez nyaksálat? Van baromfi, friss állat, s forrázott borz, nyúzott nyest.
Van varjusült s pecsenye... E g y é l komám, ne légy rest, s a hús mellé vegyél rizst! K é s ő b b lesz majd kocsonya...
Kaphatsz rétest, mogyoróst, s három pofont, megyerist. Két ráadás magyarost, tejbegrizhez anyarozst"•
"Dehogy kérek!" - mondtam én Felálltam és mentem én, mikor komám, mint a mén fenyeritett: "Mondtam ám:
kölcsönkenyér visszajár! Mert ki borom issza már, levesem is egye meg, — hogy a ragya vegye meg!"
És mert komám nem volt rest lekent három nyaklevest. "Kettővel most tartozom, mondtam - de majd meghozom"•
Miloš MACOUREK
CSALÁDI ALBUM
A családi album nagyszerű találmány, szépen együtt van benne a család összezárva a fehérneműszekrényben, senki nem jöhet ki belőle, Alfonz bácsi, aki Madagaszkárra szökött, rezzenéstelenül ül a hintalován, s a nagypapa, hatalmas bajszával pattogtatva azt mondja, egy vasat se kapsz,amíg,meg ne halok, ezt jegyezd meg, te csirkefogó, de Alfonz bácsi csak mosolyog, egy kissé eltűnődve mosolyog, mintha azt latolgatn á , mivel üsse agyon Anežka nénit, kisfejszével-e avagy piszkavassal, s a megboldogult nagynéni bájosan mosolyog a Podébradyból származó fehér napernyője alatt, Richárd bácsira mosolyog, akivel tíz évig pörösköd ött a csalánnal benőtt régi kert miatt, és Richárd bácsi ugyancsak mosolyog, valamennyien mosolyognak, egytől-egyig, ,és ez így van rendjén, végül is egy családról van szó, igaz, egyetlen pontyot vagy pulykát sem s ikerült soha közösen elfogyasztaniuk, de a családi albumban reggeltől estig együtt vannak,hétr ől-hétre, évről-évre, ezért mondom hát, hogy a családi album nagyszerű találmány, nélküle a család tulajdonképpen nem is létezne, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen albumot vesz valaki, a lehető legvaskosabb legyen, hogy azoknak is jusson benne hely, akik,majd csak ezután jönnek, ez az album méltó helye kell hogy legyen egy méltóságteljes társaságnak, családi albumon spórolni csacsiság, áldatlan következményei lehetnek, hiszen azoknak, akik ezután jönnek, olyan érzésük támadhat, hogy nem megfelelő család-
ba kerültek, az a legjobb, ha kék bársonynyal bevont albumot vesz valaki, aranyozott kapoccsal, az ilyen mindenkire kellő benyomást tesz, mindenki számára azonnal nyilvánvalóvá vállik, hogy simára borotvált, megnyírt és kibodorított ünneplőbe öltözött, azaz példás emberek közé tartozik, megismerik nagypapá t a hatalmas bajszával, Alfonz bácsit és a hintalovát, Anežka nénit a gyönyörű napernyőjével, olyan társaság ez, amely arra kényszeríti az újonnan érkezőket, hogy maguk is illően megfésülködjenek, tiszta gallért öltsenek, s csak azután fojtsák meg Hedvig nénit a ruhaszárító kötéllel, amit nyugodtan megtehetnek, nem kell aggódniuk miatta, nem történik semmi, bárhogy legyen is, ott maradnak szépen mindnyájan a fehérnemű szekrényben a háloingek és az új párnahajak között, és mosolyogva fognak szembenézni azokkal,akik utánuk jönnek, mert az albumban még sok az üres lap s a fotográfusok mindennap elkattintják a masinájukat. Bereck József fordítása
KULCSÁR Ferenc
Január — verbuvál. Február — szalutál. Március — dobban. Április — robban. Május — lázad. Június — támad. Július — bokázik. Augusztus - csatázik. Szeptember — ropog. Október — dobog. November — áll a harc. December — hátra arc.
A Madách Könyvkiadó 1989- 90-es évi tervében szereplő ifjúsági- és gyermekirodalom 1989 B. Kovács István: Malac Julcsa /Gömöri népmesék/ Kövesdi Károly: Manóház /Gyermekversek/ Ozsvald Árpád: A kis postás /Ifjúsági regény/ Szőke József: A napraforgóvá változott lány /M esegyű jtemény/ Hetedhét ország meséi II. /Meseantológia/ Válogatta és feldolgozta Viera Janusová L.Dobroruka - Z. Podhájská - J. Bauer: Ezerarcú természet /Ifjúsági ismeretterjesztő mű/ Z.Miler - J.A.Novotný: A vakond és társai a városban /Mese/ Géczi Lajos: Ungi népmesék és mondák /Mese- és mondagyű jtemény/ 1990 Gyimesi György: A Kárpátok bércein /Vadász regény/
Božena Némcová: Nagyanyó /Ifjúsági regény/ Miloš V. Kratochvíl: Három királynő /Történelmi regény/ Barak László: Időbolt /Gyermekversek/ Dobos László: A mama /Ifjúsági regény/ K esze li Ferenc: Szóhancúr /Gyermekversek/ Verseghy Erzsébet: Óka bóka libikóka /Gyermekversek/ Dušan Dušek: Pisti házasodik /Ifjúsági regény/ Hetedhét ország meséi II. /Meseantológia/ Válogatta és feldolgozta Viera Janusová Pavel Augusta - František Honzák: Ókori civilizációk /Történelmi regény/
KULCSÁR Ferenc
Egyet,kettőt, hármat, négyet, találd ki, hogy hányat lépek! Ö töt, hatot, hetet, hétet, találd ki, hogy mikor vétek! Tizenötig elszámolok, ne lesd meg, hogy hová bu jok! Vékony fából tekerő, vastag hangon recsegő: kihullt rajta a vasgolyó , hozzád gurult — légy a hunyó!
M.CSEPÉCZ Szilvia
A z óra, a kék vekkerünk megéhezett, úgy ám, s hogy n e m kapott sem étlapot, se semmit,ami ehető, a szobát körbejárta ő , és így esett,hogy leesett, mert kurta volt a polc, ami gurult,mert eltunyult és lába csöppnyi volt. Egy nagy böd ön zsír fogta fel, abba pottyant bele, és zsírt evett, és tele lett zsírral rögvest a feje. Az óra, a kék vekkerünk csak habzsolta a zsírt, végül elhá josodott és csörögni sem bírt.
A PEDAGÓGIAI BÁBJÁTSZÁS FELLEGVÁRA A Duna Menti Tavaszon az amatőr báb-
játszók első két kategóriájának országos seregszemléjén a Járási Népművelési Központ rendezésében szerényen kérnek szót már több mint tíz éve a járás magyar óvód á inak pedagógusai. A hivatalos műsorhoz kapcsolódva adják le munkájuk tanulságos névjegyét. Dicséretes tény, hogy -immár hagyományosa- bizonyítási teret kap a pedagógiai ,bábjátszás, mint progresszív nevelési módszer. Ez lényegében a dunaszerdahelyi járás ,iskolaügyi é s kulturális szervek, fokozód ó megértésének köszönhető. Az eddigi bemutatók műsora két változatú volt: vagy kollektív /csoportok által előadott/, vagy egyéni /pedagógus által megvalósított/. Mindkét variáció ismételten előforduló gondos előkészületet, céltudatos műsorválasztást, fantáziadús megoldásokat tükrözött. A l átott "produkciók" kimeríthetetlen pedagógiai leleményességről, jó nevelési /rendezői/ módszerekről tanúskodtak. Akik évről-évre figyelemmel kísérték a pedagógiai bábjátszás színvonalát, örömmel tapasztalhatták, hogy az nem volt csökkenő jellegű,^ hanem mindig érdekes, jól kivitelezett ötletekkel gazdagodó.Saj nos, ez a rendezvény /a hírverés ellenére is/ csak járási színtű akció maradt annak ellenére,hogy néha /vendégként/ megcsodálták a komáromi ,járás óvónői. /Ebben az évben Sárbogárdról látogat el hozzánk e gv népes óvónőküldöttség/. Pedig a látottakból és tapasztalatokból lehetett volna mit ta-
nulniok a többi járás magyar óvónőinek is. S a Duna Menti Tavaszon jelenlévő alapiskolás pedagógusoknak különösképpen. Hiszen éppen e fórum on találkozhattak ,volna olyan műsorszámokkal, melyekkel -szlóbáboskéntaz ovónők maguk szerepeltek. Játékukat az előadói bravúr és a hatásos animáció jellemezte. Itt volt tehát lehetőségünk talál-, kozni azzal a mozzanattal, amikor a pedagógiai bábjátszás sok esetben is eleget tudott tenni a művészi bábjáték követelményeinek. A magy a r ,amatőr bábmozgalomban a szóló-bábjátszásról sajnos még akkor sem beszélhetünk, ha m ár volt is szórvány os képviselője. A dunaszerdahelyi járás óvónőinek /bár versenyen kívüli /fellépései éppen ezért szolgálhattak volna ihletésül,és például sok-sok szlovákiai magyar bábjátszó további munkájához. Az ezidei pedagógiai bábjátszásnak is van egy kellemetlen mellékíze. A fesztivál más műsorával„egyidejűleg zajlik le. Ez több mint bosszantó tévedésnél. Körültekintőbb szervezéssel el lehetne talán érni, hogy a jövőben -végre ismét mint külön műsortmindenki a seregszemle szerves részének tekintse. Az előbb említett nem megvetendő tények, de megérdemelt rangja miatt is. Ez a rövid méltatás nem lenne teljes , ha nem szólnék az eddigi s ikeres bemutatókat kovácsoló tehetséges óvónőkről. Az első maradandó /majdnem színházi/ élményt Jarábik Imréné csoportjának hajdani fellépése jelentette. Az elmúlt évek során gyakran találkoztunk Zelinka Margit ügyes,gyerekeivel is. Tetszett Hodossy Klári szóló-müsora, többször is elkápráztatott Elek Ica hatásos szövegmondása és bábmozgatása, valamint a Trhové Mý to-i óvónők kollektív műsora Kondé Mónika vezetésével. E felsoro-
lásből hiba lenne kihagyni az agilis Szalay Rozáliát, V alacsa i Natáliát,Molnár Irént, Magyarics Annát, Zsemlye Erikát Kollár Olgát, Feketevízi Máriát, Csörgő Máriát, Kálmán Teréziát, Gergely Adriannát, Belucz Mónikát,Bodó Viktóriát, Gál Máriát is. A felejthetetlen, művészi szinten tolmácsolt fellépések közé kell sorolnom Mezei Erzsébet és Jávorcsik Edit folklór-műsorát, valamint Bakos Adri és Naqy Anikó modern eszközökkel előadott versillusztácioját, és nem,utols ó sorban a Dunaszerdahelyi JNK óvónőkből álló bábcsoportjának teljesítményét, amely nemzetközi sikereket is eredményezett. Kötelességem megemlíteni a láthatatlan de fáradhatatlan szervező, lelkesítő és "szurkoló" szerepében megbúvó Szabó Károlynét, a JNK szakdolgozóját is, akinek hozzáállása és kitartó munkája segítette át ezt a rendezvényt a sokszor tornyosuló akadályokon. Elsősorban az ő érdeme, hogy a JNK tudott kellő figyelmet szentelni az óvónők aktivizálásának és tová b b k é p zésének /ha kellett, a járás pedagógiai szervekkel karöltve/. A z eddigieket összegezve remélem, hogy a pedagógiai bábjátszás -mint módszertani eszköz- továbbra is a példás nevelő, illetve oktató munka előnyös módszere marad a dunaszerdahelyi járás óvódá iban. Ha a járási népművelési központ és az iskolaügyi szervek továbbra is biztosítják a jó felkészülés feltételeit, nyilván az eredmények sem fognak elmaradni az eddigi átlagon felüli szinttől. Ez pedig továbbra is olyan módszertani lépték-előnyt jelenthet, amivel más járások nem büszkélkedhetnek. Dr.Szőke István
SOMOS Péter
MESE A MEGYÉRŐL, MEGYE A MESÉRŐL Meseország m e senépe meseszépen meseél, meselyemben mesepolgár mesemmisemtől se fél. Meseftelőknél megyeplő , mesesuta megyalog, megyeháza mesepandúr, megyetörvény mesejog. Megyepali mesexpír, megyemúltja mesegéd, mesehanda megyebanda, mesekéj /sic/, mesetét. Megyékényen megyenge meselmék, meselmák, meseszárnyon mesereg meselejt megyebált.
MŰSOR 1989. június 10. - szombat Dunaszerdahely 10. 00 - Skvareniak Mária: Döbrögi a ludas! - a Buzitai AI és a Hmk "J óbarátok" színjátszó csoportja Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? - a Rozsnyói Ál "Mandikó" színjátszó csoportja Kolontos Palkó - a Párkányi AI "Nevenincs" bábcsoportja L.Baum: Óz , a nagy varázsló - a Párkányi AI "Csángáló" színjátszó csoportja 14.30 - P .S alten: Bambi - a Marcelházi AI és a Hmk "Prücsök" bábcsoportja Az aranypók - a Komáromi Béke utcai és a Szm k "Napsugár" bábcsoportja Benedek Elek: Táltos J ankó - a Nagymegyeri AI "Csigabiga" színjátszó csoportja Benedek-Kormos: Macskák,egerek harca - az Alistáli AI "Csip-Csirip" színjátszó csoportja 16. 30- Fórum /vmk/
Nagymegyer 11. 00 - A Budapesti Marcibányi téri "Origo" színpad előadása 14. 00 - Szabó Éva: Hófehérke és a beat törpék - a Lévai AI "Dömdödöm" színjátszó csoportja Devecseri László: Az elátkozott boszorkány - a Füleki AI és az üzemi Klub "Zsibongó" kisszínpada Kovács Magda:Én, a csillagbognár - a Szarvai A I, a Hmk és a Csemadok Asz "Csibészek" bábcsoportja Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot - a Dunaszerdahelyi Komensky utcai AI "Százszorszép” bábcsoportja 19. 00 - Tábori műsorok Pozsonyeperjesen és Nagymegyeren
Vendégünk volt a K A LÁ K A 'ÚtlUCjf^KM.'íiÁÁc^.
fdJÜlcifoUuJiJLaJt 11. 'lowJA' Sfii&reM' ULJux
lK2iíööí^ ^
y iS
^
L
^
M.CSEPÉCZ Szilvia
Tudom, nem szokás, hogy egy gomba útrakeljen, az a barnakalapos, de tegnap a régi házban, a félbemaradt szobában találkoztam eggyel, aki úgy készült, hogy elmegy, megismerni kilenc rétet, újraélni sárga szirmú, őzvirágos szép meséket. Adtam neki kilenc pöttyöt, belepirult a drága, s bolondgomba-maskarában gurult ki a világba.
ÚJ HŐS TÍPUSA A SZOVJET IRODALOMBAN Kedves Gyerekek! hallottatok róla, hogy a Szovjetunióban, de a többi szocialista országban is meghirdették a társadalom megújhodásának, az átalakításnak a programját. Sorsdöntő időszakban éltek, amikor új világ van kialakulóban: egy jobb, egy demokratikusabb világ, amelyben nemcsak a lét, de lélek szabadsága is adva van.Felülbírálják az elmúlt negyven év hibáit, megtartják a jót, de a rosszat kíméletlenül elvetik. A társadalmi élet nyíltabbá válása során napvilágra kerülnek olyan adatok, amelyek eddig zárolva voltak, megjelennek olyan könyvek, amelyek eddig tiltva voltak, s vetítenek olyan filmeket, amelyeket ezidáig tilos volt vetíteni. Társadalmi életünk minden szakaszán megújulás van folyamatban, s ez a folyamat egy egészségesebb életszemléletet eredményez. A Szovjetunióban, abban a hatalmas országban, az elmúlt időszakban több lehetőség nyílt a visszaélésekre, a hibák elkövetésére, az életfolyamatok lelassítására,elfojtására. A most meghirdetett “peresztrojka" mindezt leleplezi, kiigazítja. Sorra jelennek meg azok a könyvek, amelyek egészen új szemszögből világítják meg az életet, kitágítják a horizontot, leleplezik a múlt hibáit. Ebben a meghirdetett folyamatban új hősök születnek, az eleddig eltiltott hősök életre kelnek. Azok mellé állnak,akik eddig is ismertek voltak, harcoltak a szebb B i z o n y ára
életért, vagy életüket áldozták a népért és a hazáért. Oleg Kosevoj, Ljubka Sevcova, Zoja Kozmogyemjanszkája,Mereszjev főhadnagy ,Pavel Korcsagin mellé új hősök kerülnek,akik nem kevesebbet vittek véghez, mint az előzők: Szasa Pankratov, Léna Bugyagina, Varja Szergejevna, Makszim Kosztyin, Igor Bugajev. Ezek mostanában megjelent könyvek hősei. Mind közül a legkitűnőbb Szasa ,Pankratov, akit Anatolij Ribakov szovjet író alkotott meg "Az Arbat gyermekei" című regényében. Ismerkedjetek meg Szasa Pankratovval! Ma már történelmi időben, a harmincas évek elején vagyunk. Szasa Pankratov, a Komszomol iskolai elnöke , több társával faliújságot készít a Októberi Forradalom megünneplésére. Valami újat, valami eredetit szeretnének,a faliújságra kitenni. Szasa ötletét valósítják meg: kirakják az osztály legjobb tanulóinak fényképét, alá néhány poros vicces, aforisztikus versikével, például ilyennel: "Szorgalom és munka, ez az új divat, de egyénisége nem tör láncokat. Jegyzetét elveszíti jártában-keltében, de hisz felesleges, minden ott van a fejében.” S mit okoz ilyen, ártatlannak tűnő epigramma!? Valaki a professzorok közül ráfogja ezekre „a szövegekre és ötletre, hogy "az éltanuló-mozgalom elsekélyesítése". Ezzel elindul a lavina. Szását letartóztatják, és senki sem akad, aki megvédje. a diákok megfélemlítve, a tanárok meghunyászkodva veszik tudomásul az ártatlan fiatalra hulló vádakat. Szását három év szibériai száműzetésre i télik. Szása érzi ártatlanságát, nehezen viseli a börtönt. Könyveket kér. Élni akar. Tudja, hogy mindenki elhagyta. Csak anyja hisz benne, támogatja, és Varja , az Arbat téri fiatal l ány. Ők írnak neki a messzi Szibériába,ahon-
nan nincs semerre út. A száműzetésben Szása meglátja, hogy mennyi ártatlan ember van itt,akiket még az övétől is kisebb bűnért itéltek el. Ezrek és ezrek. Akkor még nem tudja, hogy"súly osabb" bűnökért súlyosabb büntetés jár: büntetőtábor. A száműzetésben még szabadon mozoghat az elitélt, dolgozhat, maga teremti meg életfeltételeit. A büntetőtáborokban - lágerben - milliók sínylődnek szintén ártatlanul. Miért mindez, hogy történt mindez? A sztálini önkényévei ezek, Szása idejében még csak a kezdetén vagyunk. Szása nem roppan össz e ebben a kegyetl e n világban. Fiatal, erős,elbírja a megpróbáltatásokat, mert van benne hit a haza iránt. Nem veszti el hitét az igazságban, az emberekben. Felbukkannak a kételkedés órái, de úrrá lesz rajtuk; ebben,segítenek a levelek, amelyeket édesanyjától és Varjától kap. Nehéz sorsot ismerünk meg ebből a regényből ,de kitűnően megrajzolt hőst.Megismerkedünk egy távoli világgal, a száműzöttek keserű sorsával,élniakarásukkal. Szása végülis legyőzi a nehézségeket. A regény,végén mint őrnagy harcol a hazájára támadó német fasiszták ellen. Miben tér el az új hőstípus a régiektől, a XX.századi szovjet irodalomban? Nehezebb sorsot vállal azáltal, hogy a belső visszahúzó erők ellen küzd; sokszor nem is tudván kik ellen lázad. A régi, dosztojevszkiji hősök születnek újjá, a csakis velük együtt tekinthető egésznek és egységesnek a szovjet irodalom. Úgy hírlik, Anatolij Ribakov, a kitűnő író, megírta már a regény, folytatást is, mely megjelent a Szovjetunióban. Csakhamar felbukkan Szása további sorsa a magyar
könyvesboltokban is. Megismerkedünk további küzdelmes sorsával. De ismerve Szasát, tudjuk, nem lehet legyőzni, mert sokkal nagyobb erő rejlik benne: bízik a hazájában, a népben és az igazságban. Ezekkel a kitűnő tulajdonságaival vonul a legjobb szovjet regények legkiválóbb hősei közé.
Mészáros Károly
KULCSÁR Ferenc
Csirr-csurr április, locsi-pocsi idő, de j ó, ha a rovarászó kék vércse visszajő ! A fecskefejő estefelé f ölvillan
a fészke fölé, s a napnak int a gyönyörű, vérehulló fecskefű.
Mire készül a világ, a világ?
Megmondja a gy ön gy v ir á g ,g y ö n g y v ir á g !
Miloš MACOUREK A szerelemmel mindig problémák vannak, szerelemtől indíttatva szép kis butaságokat képes elkövetni az ember, az egyik öl, a másik szerenádokat költ, de mit tegyen egy cseresznyefa, ha szerelmes lesz, nehéz ügy ez, a napba habarodott bele szegény feje, csakhogy nincs egyedül, a napról álmodozik a körtefa, a nyír és a rezgőnyárfa, róla szövi álmát a hosszú téli estéken az almafa és a szilvafa, a nap mindenkit szeret, mérsékletes gyengéd, s é de tűzbe is tud jönni, egyszóval ideális szer ető, ezért minden fa a napról álmodik, egyre gyakrabban és gyakrabban, tavasz van ugyanis, a fákban várakozás feszül, új ruhát öltenek, friss színű varázslatos köntösöket, rózsaszínűeket és halványzöldeket, mindezt pasztellszínben, mi több, egy csöppnyi illatszerrel megtoldva s nicsak, már jön is a nap, a fasorokon a csodálat halk moraja súg át, a fákat elbűvöli a nap csillogó eleganciája, barátságos arcot vágva kissé lenéz a fákra, tudja, hogy ezt megengedhető magának, s valóban, a fák szinte megörülnek a szerelemtől, lázassan igyekeznek magukra vonni a nap figyelmét, a cseresznyefa a csábos cseresznyeszemekkel, a megyfa a meggyszemekkel, a gesztenyefa a maga fehéz függőivel, valóban roppant bájosak s várják, mikor dönt végre a nap, a légkör feszült a túlfűtött érzelmektől, a f ák féltékenyek egymásra, de a napok csak múlnak s nem történik semmi, a f ák türelmetlenek, azon tü-
nődnek, mi a teendő, mindnyájan zöldben vagyunk s talán ez a hiba, vélekednek magukban, így hát naponta ott vannak a varrónőnél, nem sajnálnak semmi áldozatot a vadonatúj ruhákért, és higgyék el, egyik szebb, mint a másik, sárga, barna, narancsszínű, vörös, nagyon gyönyörű így ez a sok szín együtt, de a nap továbbra sem nyilatkozik, sőt,mintha tartózkodóbban viselkedne, ez tiszta őrület, az isten szerelmére, kell hogy létezzen valamilyen mód,ahogyan magukra vonják a figyelmét, ekkor a cseresznyefának bolondos ötlete támad,merész ötlet, amitől a többieknek úgyszólván eláll a lélegzete, váratlanul vetkőzni kezd, egyik levelét a másik után dobja el s a többiek ettől teljesen magánkívül vannak, a rezgőnyárfa csak úgy remeg a felháborodástól , ki látott már ilyent, ekkora szemérmetlenség,de gondolhatják, nem kell sokáig várni s az összes fa, egyik a másik után, ugyanúgy vetkőzik már,a szerelem gyönyörű dolog, a szerelemtől valamennyien bolondságokra vagyunk képesek, az egyik éppúgy mint a másik, a cseresznyefa már teljesen csupasz és kissé ideges, tanácstalan mosollyal néz a napra, s képzeljék csak a nap ábrázata váratlanul elkomorul, távozik és még csak vissza se néz, de hát ez nincs rendjén, így nem lehet viselkedni, csakhát a napon sem szabad csodálkozni, nem kül önösebben szép látvány annyi pucér fa, olyan ez, mint a szauna a gomolygó fehér párával, amely lassan szertefoszlik, úgy mint a szerelem, amellyel örökké gond van.
Bereck József fordítása
KESZELI Ferenc
Gyalupadon deszkaszál - szárnya nő s a deszka szál l . Nem lesz asztal belőle, de madár se - lelőve.
KULCSÁR Ferenc
FELNŐTTESDl,GYEREKESDI Vajon
miért szeretnének olykor fel-
nőttek lenni a gyerekek? Azért, mert a felnőttek meg olykor gyerekek szeretnének lenni! Ilyen egyszerű ez. Ilyen nagyszerű. Ezt azért mondom, mert én például a kislányom apukája vagyok, de ugyanakkor az apukám kislánya is lehetek... Vagyis azt akartam mondani, hogy játék közben megesik: én a kislányom kislánya vagyok, mert a kislányom ilyenkor az én apukám, azaz ő én, én meg ő vagyok, s amikor én kislány vagyok, akkor az én kislányom az önmaga apukája, mert kell, hogy legyen apukája, amíg én kislány vagyok, s nekem is kell, hogy legyen apukám... Szóval, úgy kell elképzelni, hogy a gyerekek mondjuk g a l a m b tojások, a felnőttek meg sastojások. Azt meg mindenki tuja, hogy a tojások mennyire hasonlítanak egymásra. S bi-
zony megtörténhet, már miért ne történhetne meg, hogy a galambtojás feltört héjából sasfióka dugja ki a fejét, a sastojásból pedig galamb f i óka pislog elő. De azt mondom, barátocskám, hogy nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Mert csak egy a fontos: hogy mindketten tudjanak repülni !
A XIV. DMT DÍJAZOTTJAI BÁBJÁTSZÁS
-
II. kategória
A Fesztivál Nagydíja - a Dunaszerdahelyi Komensky utcai A I "Százszorszép" bábcsoportja A legjobb rendezés díja - MARTÁK KATALIN BÁBJÁTSZÁS
-
I. kategória
A Fesztivál Nagydíja: - a Párkányi AI "Nevenincs" b ábcsoportja További_díjak: a Marcelházi AI és a HMK "Prücsök" bábcsoportja a szép beszédért; a Komáromi Béke utcai AI és az SzMH "Napsugár" bábcsoportja, az eszközök ötletes használatáért; a Szarvai AI, a HMK és a Csemadok ASZ "Csibészek" bábcsoportja a legjobb képzömüvészeti megoldásért SZÍNJÁTSZÁS A Fesztivál Nagydíja - az Alistáli AI "Csip csirip" színjátszó csoportja A legjobb rendezés díja - SZIKHART ZSUZSA
T o v áb b i _ d íjak:
a Buzitai AI és a HMK "Jóbarátok" színjátszó csoportja a kreatív játékért; a Hetényi AI "Kópék" színjátszó csoportja a látványos zenés-táncos megoldásért; a Párkányi AI "Csángáló" színjátszó csoportja a zenei dramaturgiáért; a Nagymegyeri AI "Csigabiga" színjátszó csoportaja legjobb dramatizác iójáért; a Füleki AI és az Üzemi Klub ” Zsibongó”kisszínpadának a legszebb színpadképért; a Lévai AI "Dömd öd öm" színjátszó csoportnak, a felszabadult színpadi játékért; a Rozsnyói AI "Mandikó" színjátszó csoportnak a legjobb témaválasztásért; A GYERMEKZSÜRI DÍJÁT A DUNASZERDAHELYI KOMENSKY UTCAI AI "SZÁZSZORSZÉP" BÁBCSOPORTJA KAPTA ! V I S Z O N T L Á T Á S R A
1990 - ben!
M ŰSOR 1989.június 11.-vasárnap Dunaszerdahely 10.00 - ünnepi záróműsor - Fellép: Michal Hraška bábművész, a Budapesti Marcibányi téri ’’Origo" színpad Eredményhirdetés és díjkiosztás
K U L C S Á R Ferenc
A JÓSÁGOS MIKACOK Bizony mondom nektek, a mikacok a világ legjóravalóbb teremtményei. A szívük színarany, s csuda dolgokra képesek... Úgy áll a dolog, hogy a levegő tele van láthatatlan, pici fehér ágyakkal, s napközben azokon pihengetnek a mikacok.De nem alszanak, ám, ellenkezőleg, éberen figyelnek: mindenről, de mindenről tudnak, ami a világon történik. Édesanyámtól tudom, hogy hozzánk is minden éjjel eljönnek. — Amikor valamennyien elalszunk — így mesélte édesanyám — , a mikacok valósággal ellepik a lakást. Egísz álló éjjel sürögnek-forognak a szobákban, fölhúzzák a lejárt órákat, beállítják rajtuk a pontos időt, hátlapját letörlik a pókhálókat ... Minden fellelhető pókhálót eltüntetnek a lakásból.Azután megmossák a képrámákat, elrendezik a függönyök redőit. A szétdobált játékok a helyükre kerünek, a fiókokban is rendet teremtenek. Reggelre elmosatlan edény nem marad, és virág sem megöntözetlen. Visszahelyezik a lecsúszott takarókat a gyerekekre, megjavítják a csöpögő vízcsapokat, kicserélik a szobákban az elhasznált levegőt. Emlékszem, ekkor félbeszakítottam édesanyámat, s megkérdeztem: — Hogyan lehet az, hogy a nagy zajra nem ébredünk fel?Ha a mikacok annyit futkosnak egyik szobából a másikba, miért nem riadunk fel álmunkból? — Azért, felelte édesanyám titokzatosan mosolyogva — , azért, mert a mikacok zajta-
lanul tesznek-vesznek. Az ajtókat pedig egyáltalán nem nyitogatják, mert a kulcslyukakon hussannak-surrannak ki-be. De még amikor porszívóznak, azt sem lehet hallani, éppen azért, mert varázshatalmuk van minden fölött. Természetes hát, hogy a zajt is meg tudják szelídíteni. Ha nem lenne ilyen hatalmuk, nem is lehetnének mikacok... — Akkor mik lehetnének? — kiváncsiskodtam. De mindjárt meg is bántam, mert kotnyeleskedésem miatt édesanyám rosszallóan nézett rám. Aztán, látva megszeppent arcomat,mégis folytatta meséjét: — Szóval, a mikacok minden éjjel felporszívózzák az előző esti ricsajt a rengeteg gyermekzsivajt. Azután visszateszik a gyerekek fejébe az elfelejtett énekecskéket, a rendbe tett kis és nagy szorzótáblákat. A felnőttek fejéből pedig kilopják a sok-sok bosszankodást, a perpatvart, az összegubancolódott gondolatokat. Még a gyűrött szavakat, a megtépázott mondatokat is kiszedegetik az emberek fejéből, gondosan rendbe hozzák őket, majd egyenként visszahelyezik... Mikor a kakas kukorékol, már újra tisztán ragyog a lakás. A gyerekek frissen ébrednek, a felnőttek is úgy érzik magukat, mintha kicserélték volna őket. El sem lehet képzelni, mi lenne velünk, ha nem lennének mikacok — sóhajtott fel édesanyám, s kedvesen, titokzatosan belemosolygott már-már álomra csukódó szemembe,
M . C S E P É C Z Szilvia
ÁLOMAFÉLBEMARADTSZOBÁBAN Furcsa alakok lépegetnek piruetteznek,nem sietnek ruhájuk széle csusszan a padlón kalapjukon kék macska dorombol habtorta-hegyen, papagájokkal festik az álmot viola-tablón. Hogyha mind elmegy s a szoba csendes rikolt a madárdalárda, lyukas kabátból kilenc madárka rebben az üres szobába. Milyen csodaforgatag! Kivirul a bús csapat! Félbemaradt holmik járnak félbeszabott táncokat. Fél fatányér csattog, gesztenyehéj ropja, tarka forgószélben szállnak huss, a csillagokba!
KÖNYVESPOLCRA CSIK HŐSTET TE Ismeritek Csiket, az abház kisfiút, akivel mindenféle dolgok történnek? Most egy róla szóló könyvet mutatok be nektek. A könyv szerzője Fazil Iszkander szovjet abház író, aki nemrégiben töltötte be 60. életévét, s ez alkalomból jelentették meg magyar nyelven a Vérbosszú című elbeszéléskötetét, amelyben több Csik-történetet olvashattok. A szerző egyébként csaknem minden művében szülőföldjének, Abháziának, színes világát ábrázolja ízes népi nyelven, bő humorral. Ravasz pásztorokról, kisvárosi emberekről ír; nem egy esetben groteszk helyzeteket teremt, hogy ezáltal még közelebb kerüljünk az emberek lelkivilágához. A Csik- történeteiben gyermekkori emlékeit idézi fel, és immár sokadik könyvét írja erről a kisfiúról. Csik bátor, okos, ha kell, ravasz is , és sokat gondolkodik az életen. Legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy nem bírja elviselni a rossz cselekedeteket. A könyv egyik remek elbeszélése, a Csik hőstette, egy ilyen epizódra épül. Csik bosszút esküszik a városukban ténykedő sintér ellen , aki aljas módon csalogatja magához a kóbor kutyákat, aztán zsákot húz a fejükre, és már bent is vannak a batárban. Így gyűjti a kutyákat a sintér. Csik nem nézheti ezt csak úgy tétlenül. Elhatározza, hogy egy napon kiszabadítja a kutyákat. A kiszabadításhoz természetesen komoly tervet kell készíteni. Ehhez előbb el kell
lopni a szomszéd, a Gazdag Szabó ruhaszárító kötelét, be is kell festeni, hogy ne ismerjen rá, aztán ki kell fundálni, miképp lehet a lakatot leszakítani a batár ajtajáról. Egy egész napjába tellett, amíg az ötletet kidolgozta. Ezen a napon természetesen az iskolatáskája egy bokor alján pihent, s a tanító hiába várta Csiket iskolába. A kutyák kiszabadítása mindennél fontosabb. Figyeljetek, hogy fundálta ki Csik a kiszabadítás módját, mi sem egyszerűbb: a kötél végére kampót kell szerelni,azt majd bele kell akasztani a lakat fülébe, míg a kötél másik végét egy kerítéslécre rögzíteni. A batárt vontató ló így majd maga szakítja le a lakatot. Minden simán is ment, csak egyre nem számított Csik: hogy a lakat erősebbnek bizonyul, mint a ló ! Amint a kötél megfeszült, az öreg gebe leállt. Nem mozdult. Hiába nógatták. Csik már aggódott. A sintérnek bizony nagy erőfeszítésébe és nagy ostorcsattogtatásába került, amíg a lovat ismét elindította. Ezzel a lendülettel azonban le is szakadt a lakat, és a kutyák, usgyé!, neki az utcának .... Csik szá jtátva nézte, nagy örömében el sem bújt. A sintér azonban csakhamar rájött, hogy mi történt, üldözőbe vette Csiket, s ha hirtelen nem kerül elő a nagyapja, aki harminc rubellal kifizette a kárt, bizony hiába menekült fel kertjük legmagasabb fájára, nem kerülte volna el a büntetést. Az utca gyerekei azonban nagy hőstettet láttak Csik cselekedetében, és ünnepelték, és egész utca dicsőítette, különösen azután, hogy a sintér elköltözött a városukból.
Ilyen és hasonló történetek találhatók ebben a kiváló könyvben. Egy távoli világ életével ismerkedhettek meg, és barátságot köthettek Csikkel, az abház fiúval, aki nagyon leleményes, és mindenféléket kitalál. Például, amikor a város közepén legelteti a tehenet, és egy rendőr csaknem letartóztatja. Hogy mi történik tovább, megtudjátok a nagyszerű író, Fazil Iszkander most megjelent Vérbosszú című könyvéből, amely aránylag olcsón kapható könyvesboltjainkban.
MÉSZÁROS KÁROLY
KESZELI Ferenc
medvebocskort. Kiskorú volt, mezítlábas, bumfordi, és mézes-mázas. Miután megért két telet, az apró bocsból medve lett. Gyorsan kinőtte bocs-korát s elcsente apja bocskorát. Kereste az öreg medve, igen el volt keseredve.
Megállt egy nagy fenyő mögött s mély hangon, emígy dörmögött: Elveszett két pár lábbeli! Mézet kap, aki megleli. Ha csak visszahoz egy párt is, kap tőlem málnalekvárt is! Megszólalt a medve fia: apám, nincs itt tragédia. Bocskorod én emeltem el, én vagyok, ki mézt érdemel. Ugrum-bugrum fenegyerek! Fenekedre hetet verek!
Apád már megért tíz telet, megilletné több tisztelet. De jó apám ... már megbocsáss, énbennem eztán bocst ne láss! Kinőttem már a bocs—korom, illő, hogy legyen bocskorom. Igazad van, szólt a válasz. Eredj a vargához s válassz! Apám! Kéne harisnya is. s méz, mit fiad fal is, nyal is. Mitagadás: nem tagadom! Minden pénzem odaadom.
De tallérom nincs csak nyolcvan, viszont mezítlábunk nyolc van. Anyád s hugod nem nyugodnak, míg bocskora nincs hugodnak. Ha meg négy pár bocskort vennénk, egész télen mit is ennénk?! Hacsak két lábra nem állunk, nem is tudom, mit csinálunk? Nem élhetünk oly nagy lábon, hogy járhassunk mind kétlábon. Az lesz hát a szokás nálunk, egy ezentúl kétláb járunk.
Méztől magunk meg nem fosztjuk, inkább bocskorunkat osztjuk...
Azóta, ha jön a szép tél, kétláb járnak medvééknél.
Miloš MACOUREK
Egyszer majd tényleg nagyszerű lesz ezen a földön, ebben ne is kételkedjen senki, felébredünk és nicsak, süt a nap , tavasz van, az egész világ egyetlen nagy, üde rét, teli virággal, sehol semmi kerítés, ketrec, mindenki járhat-kelhet, amerre kedve tartja, a pálmafák tartanak, a jéghegyek délnek, semmi tiltás, semmi utasítás, mesés ez az érzés, boldogító, a rózsa ott hajt, ahol kedve tartja, a gesztenye akkor pukkadozik,amikor kedve tartja, a patak arra folyik, amerre kedve tartja, mindenki számára érik a szamóca és a málna, kínálja függentyűit a cseresznyefa és bárki nyugodtan szakít róla, miért is ne, gyümölcsöt enni kellemes és egészséges, található azonban, sajna, néhány olyan egyén is, akiknek nem ízlik a cseresznye sem az egres, de még a ribizli sem, kutyául érzik magukat, alig esznek és azt tartják magukban, hogy legjobb lenne fölrúgni az egészet, rengeteg ilyen egyén van, nem is hinnék, közéjük tartoznak az akasztófák, kínzócölöpök s az ágyúcsövek szintén, melyek csak fogynak, vékonyodnak , mígnem úgy néznek ki, mint egy biliárddákó, gyomorfekélyük van, gyógyításra szorulnak, be kell feküdniük a kórházba, amely zsúfolva van mindenféle karóval, lehangoló a társaság, amely a folyosókon járkál és komor gondolatokat forgat a fejében, bezzeg valamikor, valamikor mi is voltunk valakik, mondogatják, most meg itt vagyunk világ csúfjára, ez szörnyű, valamit tenni kéne, de mit, soványak vagyunk és gyen-
gék, a világ meg teli van életerővel, s ekkor egy öreg,repedt nádpálcának üdvözítő ötlete támad, csak nyugalom, mondja, van mibennünk erő elég, csupán kézen kell fognunk egymást , semmi egyebet nem kell tennünk,s dákók, lécek, botok és pálcák összefogódzkodva elindulnak, s ahogy így mennek, a virágcsokrokról lehervad a mosoly, a fák és a bokrok rémülten sopánkodnak, vége mindennek, integetnek és kiáltoznak, isten veletek, s a világ valamennyi karója kézenfogva vonul, s ahogy így mennek, egy hatalmas, ronda kerítést alkotnak, s úgy van minden megint, mint azelőtt.
Bereck József fordítása
