KÜRTÖS TRIANON BOSSZÚJA. Meghalt Zs. Nagy Lajos. Szép lassan. Hosszú, súlyos. után június. Nagy Lajos költő, író, újságíró

s Q t r W k III. évfolyam 6. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

Ára 10,- korona

2 0 0 5 . június

T R I A N O N B O S S Z Ú JA Június negyedike idén szombatra esett. A kertben öntöztem a kitikkadt palántákat. A nap ereje kissé alábbhagyott, a szél is elállt. Aztán egyszercsak elkezdtek zúgni a harangok, fájdalmasan, hosszan, mintha valami nagy bánatot hirdetnének a világnak. A szomszéd átszólt, hogy nem tudjuke ki halt meg? Senki - mondtam csendesen - csak a haza, 85 évvel ezelőtt. A Palóc Társaság felhívására évek óta megszólalnak a harangok ezen a napon szerte a magyarok által lakott falvakban a járásban, de szerte a Kárpát-medencében is, ott, ahol még akad valaki, aki megkongassa, ott ahol még élnek olyan emberek, akiknek fáj Trianon. Idén több olyan momentumuk is volt a trianoni megemlékezéseknek, melyekről érdemes néhány szót szólni, pozitív és negatív szempontból is. Nagyszerű dolog, hogy egyre több helyen emlékeznek meg erről a szomorú évfordulóról a szlovákiai magyarok, mert igenis kell erről beszélni, erről a mérhetetlenül igazságtalan döntésről, mely a háborúban vesztes nemzetek közül csak minket, magyarokat érintett ilyen végzetesen, ilyen mélyen, ilyen visszafordíthatatlanul! És még ennyi idő után is háborog a lelkiismeretük a magyar földet bitorló nemzeteknek, hiszen hogyan másképpen nevezhetnénk azt a hisztériakeltést, amit akár Rozsnyón az a néhány tíz neonáci fiatalból álló csoport keltett az elmúlt napokban, vagy ahogyan néhány hónappal ezelőtt reagált a romániai belügy és igazságügy a székelyföldi fiatalok által több helyen is megszervezett Koltay Gábor Trianon című filmjének vetítése kapcsán. De említhetném itt a vajdasági magyarveréseket is, ahol még mindig irritálja a fülüket a szerb nacionalistáknak a magyar szó, s miközben a magyarveréseket végrehajtó egyéneket meg sem találták, ha egyáltalán keresték őket, addig azt a néhány magyar fiatalt, akiket szintén egy szerb nemzetiségű férfi megverésével vádoltak meg, példátlanul súlyos büntetéssel illették. Ez lenne hát az új Európa, mely védőszárnyai alá vett minket, s melynek keretén belül állítólag békés újraegyesítése folyik a nemzetnek, legalább is ezt próbálják velünk elhitetni, s ez még nem is lenne olyan nagy baj, mert valami kis igazság van is benne, de a legutóbbi, az új Európai Alkotmány elfogadása körüli népszavazások azt bizonyítják, az eszmerendszerrel valami baj van. A francia és a holland NEM után érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen fordulatot is vesz ez az új szuperhatalmi gépezet, melyen belül a liberális értékek olyan naggyá nőtték ki magukat, hogy már a magukat liberális nemzeteknek tartók is sokallják azt. Ha valaki elutasíthatná ezt az új Alkotmányt, hát az bizonyára a hagyományosan keresztény értékeket valló új csatlakozó államok közül kellene, hogy kikerüljön, melyek között ott van Lengyelország, Magyarország és Szlovákia is, de természetesen erre nem fog sor kerülni, mert az zátonyra futtathatná a további felvételi folyamatot is, és ezzel megakadályozhatnánk a Romániában élő magyar testvéreink bekerülését ebbe a nagy családba. Ez nem érdekünk. Azon viszont érdemes elgondolkodnunk idehaza, a kisebbségi politizálás terén is, hogy mennyire hagyjuk kiszorítani a hagyományos keresztény- nemzeti-konzervatív értékeket a politikai életünkből, mert, hogy ez folyik nálunk is,

az egyre bizonyosabb. A pénz és a hatalom térnyerése minden téren fásulttá teszi az embereket, akiknek a nagy része ma is mindennapi apró megélhetési gondokkal küzd. Egyre kevésbé hisznek abban, hogy a törvény mindenkire egyformán vonatkozik, egyre kevésbé bíznak abban, hogy tisztességes úton bármi elérhető ebben az országban. A korrupció virágzik, nap mint nap buknak le újabb politikusok és tisztségviselők, és a lista még sokkal hosszabb is lehetne, de reméljük, hogy jön még a kutyára dér, és mindenki megkapja egyszer, amit megérdemel. Talán a velünk együtt élő nemzetek is eljutnak egyszer ahhoz a felismeréshez, hogy attól, hogy nekünk Trianon fáj, még nem vagyunk rosszabb emberek, mint ők, talán jobbak se, de olyanok, mint ők igen, de ehhez vállalnunk kell, elsősorban önmagunknak, akik ehhez a nemzethez tartozunk, félelem és megalkuvás nélkül a saját történelmünket, múltunkat, nyelvünket, ünnepeinket. Az, hogy nyolcvanöt év után még mindig itt vagyunk, és jogot, igazságot követelünk az elcsatolt területeken, ez TRIANON igazi bosszúja. Mi itt nem bérlők vagyunk, nem szolgák vagyunk, hanem egyenrangú és egyenjogú társai minden embernek, aki békében és tisztességben szeretné leélni az életét ezen a világon, ezen a földön. Hiába köpték le Kossuth Lajos rozsnyói szobrának talapzatát, hiába csonkítják meg Petőfi pozsonyi szobrát minden évben, hiába lopják el a bronzba öntött Turuljainkat, akár ,,homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbe menekszik.” HB

Meghalt Zs. Nagy Lajos Szép lassan Nyílik a mennyei akol, jönnek a dévaj angyalok, szárnyuk kacéran tündököl. Ilyen leszek, ha meghalok. Rágondolni is jó nagyon, micsoda szárnyam lesz nekem! Vidáman megvillogtatom a kéklő égi réteken.

Hosszú, súlyos betegség után 2005. június 11-én meghalt Zsélyi N a g y La j o s k ö l t ő , író, újságíró.

A legszentebb költő leszek, ezüst abronccsal ékes, lesz kárpitozott trónusom, hasonló Istenéhez. Ájtatos égi tehenek sűrű párába rejtenek, hitelezőim s híveim szép lassan elfelejtenek.

Közélet

2 Kürtös

2005. június

Szükség van falvainkra Szlovákia igen gazdag természeti és kulturális kincseiben. Minden falu, város és régió rendelkezik egyedi természeti és kulturális kincsekkel. Ezek a sajátosságok tükrözik identitásunkat, és helyettünk is rólunk mesélnek. Védenünk ezt az egyediségünket a globalizált világban nemcsak kötelességünk, de egyedüli feltétele, hogy konkurenciaképesek legyünk, és eredményt érjünk el. Szlovákiában a községek 2/3-a 1000, vagy annál kevesebb lakossal rendelkezik. Ez természetesen megnehezíti az effektív önkormányzati munkát, viszont ezek a viszonylag apró falvak szlovákiai és közép-euróai viszonylatban is üde színfoltjai környezetüknek.

A községek eloszlása nagyság szerint 1996-ban Nagyság lélekszámszerint 200 499 500 999 1 000 - 1 999 2 000 - 4 999 5 000 - 9 999 10 000 - 19 999 20 000 - 49 999 50 000 - 99 999 100 000 és több

Községek Száma % 382 13,31 824 28,70 765 26,65 534 18,60 242 8,43 52 1, 81 31 1,08 30 1,04 9 0,31 2 0,07

Lakosság Száma % 49 003 0,91 285 061 5,30 544 574 10,12 751 235 13,97 710 414 13,21 364 392 6,77 444 535 8,26 883 3 89 16,42 652 435 12,13 693 894 12,90

Összesen 2871 100,00 5 378 932 100,00 Az 1999 és 2003 között végbemenő közigazgatási reform során nagyon sok hatáskör átkerült a helyi önkormányzatokhoz. A reform elősegítette a helyi önkormányzati szervek feladat és hatásköreinek bővítésével a közhatalom demokratikus decentralizációját. Ez ebben az esetben is - mint a változásoknál általában - van, akiket kedvezőbben érintett, és van, akiket hátrányosan. A reform vesztesei az 1000 lélekszám alatti kis települések. Egyes tanulmányok szerint az 500 lakosig rendelkező önkormányzatoknál a hivatal fenntartására a költségvetés 50%-át fordítják, az 500-1000 lakossal rendelkező településeknél ez valamivel több mint 40%. Ezek a számok arra engednek következtetni, hogy bizonyos hatáskörök összevonása több

községnél növelné a gazdasági hatékonyságot az önkormányzatok által nyújtott szolgáltatásoknál. Ennek a gazdasági nyereségnek viszont a demokrácia láthatja kárát. A kis települések megőrzése hozzájárul identitásunk, kultúránk és hagyományaink megőrzéshez is. Ezért még az indulóban lévő vitában a kommunális reformról azokat a megoldásokat kell támogatnunk, amelyek a kis települések megőrzését szolgálják. Balázs Péter

Hagyományépítés Ipolynyéken Az idén második alkalommal rendezték meg Ipolynyéken a szőlő és bor ünnepét a tavaly felavatott Szent Orbánszobornál. A szőlőhegyen megtartott szabadtéri szentmisével kezdődő egésznapos ünnepség a hagyományteremtés jegyében zajlott. A Nekvinum Polgári Társulás által áprilisban meghirdetett borversenyen 109 bormintát értékelt a szakmai zsűri. A benevezett borok nagyobbrészt a vidék hagyományos borait képviselték, de az újonan kinemesített fajták is hozták a jó helyezéseket. A fehérborokból hatot, a vörösborokból hetet jutalmaztak aranyéremmel. Az egyik legeredményesebb borász az ipolynyéki Zsigmond László lett. A fehérborok kategóriájában öt arany- és két ezüstérmet, a vörösborok kategóriájában pedig három aranyérmet szerzett. Szakértelméért és az ágazat fejlesztéséért végzett munkáját az Európai Borlovagrend Szlovákiai Legátusa úgy értékelte, hogy idén május 1-jén borlovaggá ütötte. Társa is akadt Celleng András személyében, aki borászati berkekben szintén elismert szaktekintély, őt május 21-én Bajmócon ütötték borlovaggá. Bízunk abban, hogy a régió borászai minél többen csatlakoznak majd az évente sorrakerülő rendezvényekhez, és kivívják majd vidékünknek az őt megillető helyet a jó bort termő vidékek sorában. Hogy ehhez mi minden kell, többek között az egri borvidék kiemelkedő szakemberei, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatója Gál Lajos és Zsófi Zsolt tudományos kutató adott tájékoztatót. Ezt a szándékot igyekezett megerősíteni Hamerlik Richárd, amikor hangsúlyozta rendezvényük közösségformáló erejét és a jövő lehetőségeit, melyhez még nagyobb összefogásra lesz szükség Balogh Gábor

Polgári védelem - Melyek a polgári védelem legfõbb feladatai? Életterünk biztonságos, de elõfordulhatnak veszélyhelyzetek és katasztrófák, melyek hatásai csökkenthetõk, esetleges kizárhatók, ha ismerjük a környezetünk veszélyeztetettségét, a védelmi rendszabályokat, feladatainkat, a károk csökkentésének lehetõségeit, illetve valamennyien aktívan részt veszünk a felkészülési, védekezési és kárfelszámolási munkálatokban, és elõre felkészülünk a feladatokra, melyek a következõk: * a lakosság felkészítése a védekezés során irányadó magatartási szabályokra, * a polgári védelmi szervezetek létrehozása és felkészítése, valamint a mûködéshez szükséges anyagi készletek biztosítása, * a figyelmeztetés, a tájékoztatás és a riasztás, * óvóhelyi védelem, * a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak (különösen a víz, élelmiszer, takarmány- és gyógyszerkészletek, állatállomány) védelme, * egyéni védõeszközökkel való ellátás, * a lakosság kimenekítése és kitelepítése,

* *

* * * *

*

elsötétítés és fényálcázás, a kárterület felderítése, a mentés, az elsõsegélynyújtás, a mentesítés és fertõtlenítés, illetõleg az ezzel összefüggõ ideiglenes helyreállítás, továbbá a halálos áldozatokkal kapcsolatos halaszthatatlan intézkedések, a szakhatósági tevékenységek ellátása, a polgári védelmi tervezés, szervezés, a települések veszélyeztetettségének felmérése, közremûködés a lakosság riasztásában, a kulturális javak védelmében, a vizek kártételei elleni védekezés külön jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásában, továbbá nagyobb kiterjedésû tüzeknél való közremûködésben, illetõleg nemzetközi szerzõdésekbõl adódó tájékoztatás és kölcsönös segíségnyújtás feladatainak ellátásában, helyreállításban való közremûködés.

Folyt. köv. Tómus Tibor

2005. június

Gazdaság

Kürtös 3

A CSATLAKOZÁS HASZNA AZ AGRÁRIUMBAN Május elsején múlt egy éve, hogy Szlovákia csatlakozott az unióhoz. Ma már leszögezhető, hogy EU-tagságunk jelentős előrelépést hozott az agrárium számára. Egyes elemzők a földművelésügyi ágazatot a csatlakozás legfőbb nyertesének tartják. 2004-ben a mezőgazdaság csaknem kétmilliárd koronányi nyereséget termelt, amely eredményre az utóbbi évtizedben nem volt példa. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a Simon Zsolt földművelésügyi tárcához tartozó földművelésügyi Mezőgazdasági Kifizetési Ügynökség miniszter még 2004-ben folyósította az uniós közvetlen kifizetések több mint 90 százalékát. A támogatások összege is emelkedett, mégpedig egyes termények esetében jelentős mértékben. Míg például a gabonafélék hektáronkénti támogatása 2003-ban 700 korona volt, ugyanez a dotáció 2004ben csaknem 5 200 koronára rúgott. A közvetlen támogatások összege az előző évi szint háromszorosára növekedett. Simon Zsolt földművelésügyi miniszter azonban a csatlakozás legfőbb ,,agrárhozadékának” mégis azt a stabilitást tartja, amelyet a több évre szóló Közös Agrárpolitika programja jelent a gazdák számára. Az ugyanis egy egész költségvetési időszakra - 7 évre - határozza meg a támogatási módokat és nagyságrendjüket. A gazdák ezért kellőképpen előre tervezhetnek, hiszen az uniós közvetlen kifizetéseket alanyi jogon kapják. Nyilvánvalóan ezen tényezőknek köszönhető, hogy a mezőgazdaság egyszeriben vonzó lett a bankok számára is. A pénzintézetek ugyanis idén már 3 - 5 százalékos kamattal kínálnak hitelt a gazdáknak, a tavalyi 10 - 13 százalékkal szemben. Az EU azonban a közvetlen kifizetések mellett a hosszabb távú, az ágazat szerkezetét fejlesztő befektetéseket is támogatja. Ezt a célt szolgálják a kulcsfontosságú strukturális alapok, amelyekből a projekt elkészítése és önrész felmutatása után lehet profitálni. A vidék fejlődése szempontjából egyébként rendkívül örvendetes tény, hogy épp a Földművelésügyi Minisztérium ezen programja iránt nyilvánult meg ezidáig a legnagyobb érdeklődés. Eddig ugyanis közel 2500 pályázatot nyújtottak be, amelyek a teljes hároméves keret 146 százalékát teszik ki. Ez azt jelenti, hogy a következő időszakban jelentős fejlesztések várhatók az ágazatban, ami soha nem látott előrelépést jelent majd a vidék számára. Magas terméshozamok A 2004-es esztendő az agrárágazat szempontjából nemcsak a rendkívül pozitív gazdasági eredmény, hanem a szokatlanul magas terméshozamok éve volt. A 2003-as aratást követően, amikor az aszály miatt az utóbbi évtized egyik legszegényebb gabonatermését takaríthatták be a gazdák, a 2004-es magas hektárhozamok nagy megkönnyebbülést jelentettek. Hasonló volt azonban a helyzet nemcsak a környező, hanem az EU csaknem valamennyi országában, ezért túlkínálat keletkezett az európai piacon. A gabonatermelők tehát képtelenek megfelelő árért értékesíteni terményeiket. Az EU Közös Agrárpolitikája az ilyen estekben intervenciós felvásárlást biztosít a gazdák számára, akik az ország egész területén található intervenciós raktárakban adhatják le terményeiket 101,3 eurós intervenciós árért. Lapzártánkig a Mezőgazdasági Kifizető Ügynökség, amely Szlovákia területén végzi a felvásárlást, összesen 250 000 tonnányi gabonát vásárolt fel. A Földművelésügyi Minisztérium közbenjárására az Európai Bizottság versenypályázatot írt ki a

szlovákiai intervenciós raktárakban lévő búza kivitelére, 65000 tonna mennyiségben. A pályázat győztese így uniós támogatással exportálhatja az árut az EU-n kívüli országokba, ami enyhíti majd a hazai piac telítettségét. Az EU-s Miniszteri Tanács áprilisi ülésén Simon Zsolt földművelésügyi miniszter több kollégájával együtt (Magyarország, Ausztria, Csehország) felszólította az Európai Bizottságot, hogy a lehető legkorábbi időpontban foglalkozzon a kukoricafölösleg problémájával is. A kérdésben Brüsszel egyelőre nem alakított ki végleges álláspontot.

NEM VÉGZETES A TÁTRA SEBE FÖLDÜGYEINK Márciusban telt el száz nap a Magas-Tátrára lesújtó pusztító szélvihar óta. Száz nap az az időtartam, amelynek lejárta után szokás megejteni az első összegzéseket, amikor már illik felmutatni néhány konkrét eredményt. 2004. november 19-e új fejezetet nyitott a Magas-Tátra történetében. Valójában azonban nem csak itt pusztított a szélvész, hiszen több százezer hektárnyi fa dőlt ki például az Alacsony-Tátrában és egyéb területeken. Az ország figyelme azonban érthető módon éppen ide összpontosult, lévén a legismertebb nemzeti park a Magas-Tátrában van, amely sokak szemében Szlovákia szimbóluma. Ezért nem meglepő az a rendkívüli érdeklődés, amellyel a sajtó és a nyilvánosság a tátrai eseményeket követi. Szinte azonnal megindult a vita a katasztrófa vélt vagy valós okairól és okozóiról, valamint arról, milyen irányba fejlődjön tovább a nemzeti park. Mi is történt a Magas-Tátrában 2004. november 19-e óta? A szélvihar megközelítőleg 12 600 hektár területen pusztított, s csaknem 2,5 millió köbméter fát döntött ki, illetve károsított meg. Simon Zsolt földművelésügyi miniszter szerint fontos, hogy az elpusztított erdőket a lehető legnagyobb mértékben újratelepítsék. Ehhez azonban mielőbb el kell távolítani a kidőlt fákat. Ha ugyanis túl sokáig marad helyben a faanyag, akkor nemcsak az értéke csökken, hanem további katasztrófák okozója is lehet. A Tátrai Nemzeti Park Erdészeti Vállalata három nyilvános versenypályázatot zárt le, amelyek során az érdeklődők ún. üzleti egységekre osztott területeken versenghettek a kitermelés jogáért. A tátrai erdészeti vállalat egyébként 2005 során 1 740 000 köbméter, 2006-ban pedig 700 000 köbméter fa feldolgozását tervezi. A nyilvános versenypályázatból befolyó forrásokon kívül számos gyűjtési akció indult a Magas-Tátra helyreállításának segítésére. Esetenként több milliós összegek gyűltek össze az adományokból, ezért rendkívül fontos, hogy azok valóban a gyűjtés céljára legyenek felhasználva. Simon Zsolt földművelésügyi miniszter megalakított egy bizottságot, amelynek tagjai az adományozó vállalatok képviselői is. Ez a testület dönti el és ellenőrzi, mire fordítják majd a gyűjtésből befolyt pénzt. A földművelésügyi minisztérium kiemelt figyelemmel kezeli a problémát, nem utolsósorban pedig ott van a helybeliek rendkívüli tenni akarása, amely talán a legfőbb záloga annak, hogy a Magas-Tátrára jövője reményteljes legyen. Czajlik Katalin nyomán feldolgozta Balogh Gábor

4 Kürtös

Közélet

Taknyafalvi történetek

Galád Frici elgondolkodik Galád Fricivel Taknyafalván találkoztam, ahol a városi piac melletti szotyolafejtőben és tögmagköpködőben egy egészen kis fröcss mellett szomorkodott. Máskor az általam rendelt egészen nagy fröcsstől már megjött a kedve, de most sehogyan sem láttam rajta azt a felhőtlen lelkesedést, amit egy ilyen rendelés következtében látni lehetett. Alig bírtam néhány szót kicsikarni belőle, mert igencsak nagy szomorúsággal töltötte el valami. Végül nagy sokára bökte ki, hogy anyósa kórházban van, de hamarosan kiengedik, és sajnos nem akar vele hazamenni a hathuszas fapadoson, mely néhanapján Alsó Körömröttyentőbe is bemegy, mely arról nevezetes, hogy semmilyen nevezetessége sincs, és az útjai is igen roszz állapotban vannak. Először nem értettem, hogy most azért szomorkodik, mert az anyósa a kórházban van, vagy azért, hogy végre kiengedik, de hamarosan megvilágosodott előttem minden, mint a nyegyvennyolcas fegyverletétel kapcsán. Galád Frici ugyanis néhány hete televíziónézés közben elgondolkodott, ami nagyon ritkán esik meg vele, már mint az elgondolkodás. Ott látta, hogy az egyik csővárosi fapadoson egy csávó véletlen szóváltás után a szkinhadakkal beleesett a véletlenül arra járó kardba a fapados hirtelen irányú fékezése következtében, meg egyébként is. Nos ez annyira lyukat ütött a Frici fejében, hogy már komoly aggodalmakra adott okot. Ezek az aggodalmak akkor kezdtek igazán felütni rajta, amikor egy régi bozótvágó macsetta után kezdett érdeklődni a szomszédoknál, akik származásukra nézve bozót - és egyébvágó kisiparosok voltak régebbtől is, meg most különösen, és akiktől egy ilyen macsettát kapott tizedik születésnapjára ajándékba, mely miután megkerült Galád Fricit jól elverték a szomszédok. Galád Frici elgondolkodott ezen a híren, azért is, mert már hallott régebben is egy hasonló esetről, amikor is a mezőről békésen hazafelé ballagó ökrösszekéren a békésen szunnyadozó anyós véletlenül úgy beleesett a veje kezében lévő villába egy kátyúba hajtás következtében, mint kómás légy a forró levesbe, majd utána még hirtelen tizenháromszor, amit már a tisztelt esküdtszék sem hitt el, pedig az ügyvédek jobb belátásra való törekvésében még a tizenkettőig mindnyájan elmentek volna, lévén mindnek volt legalább egy anyósa, a tehetősebbeknek pedig egy sem. Frici agytekervényei gyorsulásba kapcsoltak ezáltal a hirtelen megvilágosodás kapcsán, amit a Dalai Láma is megirigyelhetett volna. A hiba csak ott csúszott be, hogy a mama szédült a fapadoson, ezért inkább a kórház mentőlibbenőjén utazott haza. Pedig Frici váltig állította, hogy ő megelégedett volna már azzal is, ha ötször-hatszor beleesett volna véletlenül a macsettába, dehát neki ilyen szerencséje nem lehet. Szomorúságában csak az adott némi megvigasztalódást számára, hogy hamarosan megnő a fű a domboldalon, melyet le kell majd kaszálni, s ha megszárad kölcsönkéri a szomszédék szekerét, hátha, sosem lehet tudni, talán még Alsó Körömröttyentőn keresztül is vezet egy kis mezei út hazafelé. Csibész

2005. június

,,Az jó hírért, s névért..." 2005. május 30. nemcsak az időjárás szempontjából volt egyik szép napja az évnek, hanem azért is, mert iskolánk, a Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola ünneplőbe öltözött. Iskolánk 2000. december 9-től viseli költőnk nevét, s halála évfordulóján minden évben, így május végén rá emlékezünk. Az ünneplő közönséget iskolánk tanulói zenés irodalmi összeállítással köszöntötték. Nagy Annamária fuvolajátékát, Hamerlik Endre, Várközy Patrícia, Kukolík Tímea szavalatát Takács Annamária konferálta. Rendezvényünket megtisztelte jelenlétével Tóth István polgármester, Hrubík Béla az iskolatanács elnöke, mons. Dobos Péter, Dombi Ferenc szentszéki tanácsos, Hamerlik Mária a szülői szövetség elnöke. Jusztin Imre, iskolánk igazgatója méltatta költőnket, majd beszédében kiemelte, hogy az iskola csak úgy lehet sikeres és jól működő, ha pedagógus, diák, szülő, együttes erővel munkálkodik. Hrubík Béla érdekes, kalandos beszámolót tartott a Balassi emlékplakettek útjáról, melyek egyenesen a szobrászművész, Oláh Szilveszter műhelyéből kerültek ide, aki a Szent Kristóf Alapítvány j ó vo l t á b ó l készítette immár negyedik éve iskolánk számára, s aki az iskolánk előcsarnokában lévő Balassi-domborművet is megalkotta. Ezután következett az ünnepély legizgalmasabb pillanata, az emlékplakett átadása. Ebben az évben immár negyedik alkalommal osztottuk ki az év diákja, az év pedagógusa és az év szülője címet. A tantestület javaslatára az iskolatanács Tóth Ilona pedagógust, Takács Annamária tanulót és Korcsog Ágnes szülőt találta megfelelőnek erre a címre. A díjazottak méltatása után az emlékplakettek méltó helyükre kerültek, azok kezébe, akik ebben az évben példát mutattak a többiek előtt. A díjazottak köszöntése után Tóth Ilona, a hagyományőrző kör vezetője, a kör diákjai által összegyűjtött hagyományőrző kiállításra invitálta a vendégeket, ahol népviseletbe öltözött fiúk és lányok kalauzoltak nagyszüleink tisztaszobáinak a mélyére, felidézve egykori életüket, viseletüket, mindennapjaik eszközeit. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek, hogy az ünnepség méltó legyen a költő Balassi Bálint nevéhez. Cseri Ilona

Anyák és apák napja Bussán A bussai Polgári Ügyek Testületének tagjai évről évre megrendezik az anyák és apák napját. A közösségi ház nagyterme mindig megtelik erre az alkalomra. Az óvodások és az iskolások programja általában valami újat, érdekeset hoz. Idén az óvodások a Super Star c. műsorból léptek fel az ,,Amíg álmodni tudsz” (Kým vieš snívať) c. dallal. A koreográfia és az énekhangok megnyerték a közönséget. Mindenkit, aki a műsor elkészítésében közreműködött, köszönet illet. Remélem, hogy ez az ünnepi vasárnap délután 2005. 5. 12-én mindenki számára kellemes időtöltést és szórakozást jelentett, hisz magukkal vihették nemcsak a jó érzést, de a gyerekek által készített virágokat és szívecskéket is. Ezúton kívánok valamennyi édesanyának és édesapának jó egészséget, boldogságot és szeretetet. Mária Drugdová, Bussa

Felhívás

2005. június

X. Ö RÖKSÉG N ÉPFŐISKOLAI T ÁBOR IPOLYSÁG,

2005. július 3 - 10.

A Palóc Társaság 2005-ben tizedszer rendezi meg a magyar őstörténettel és a nemzeti kulturális örökséggel foglalkozó nyári művelődési táborát. Az Örökség Népfőiskolai Tábor műsora őstörténetünk, gyökereink, származásunk igaz tényeken alapuló megismerését, nemzeti önismeretünk és önbecsülésünk elmélyítését szolgálja. Azt akarjuk, hogy magyarságára értékként tekintsen a Kárpát-medencében élő és a nagyvilágban szétszóródott magyar, hogy évezredeket gazdagító kulturális örökségünket, ősi anyanyelvünket megőrizve, ápolva és fejlesztve gazdagítsuk az emberiséget. Vasárnap, július 3. 16.00-18.00 Megérkezés, elhelyezkedés 18.00 Megnyitó ünnepség - Köszöntőt mond: Duray Miklós - Magyar Koalíció Pártja, ügyvezető alelnök, parlamenti képviselő, Lezsák Sándor - Nemzeti Fórum, elnök, országgyűlési képviselő Száraz József - Csemadok Országos Tanácsa, elnök C. Tóth János - Határon Túli Magyarok Hivatala 19.00 Vas Ottó előadóművész műsora Magyarok - József Attila emlékére 19.30 Állófogadás - Pohárköszöntőt mond Lőwy János, Ipolyság polgármestere Hétfő, július 4. 9.00 Dr. Bakay Kornél régész, történész professzor Mit tehet a történettudomány a Kárpátmedence magyarságának megmentéséért? 11.00 Kiss Dénes költő Az ismeretlen magyar nyelv 15.00 Tábori László keletkutató Ókori törvények és erkölcsi útmutatók 17.00 Kiss Irén kultúrtörténész Magyar őstörténet szír forrásokban 20.00 A Pódium Varietas műsora Kedd, július 5. 8.30 Énekeljünk együtt! Népdaltanulás Budai Ilonával 9.00 Pap Gábor művészettörténész Attila ma 12.30 Nyers Csaba ötvösművész, mesterszakács magyar ebédje 15.00 Molnár V. József néplélekrajz-kutató ,,Tegnap a Gyimesben jártam…” 18.30 Nyers Csaba magyar vacsorája 20.00 Chemez Farkas faragóművész kiállítása Megtartó örökség Szerda, július 6. 8.30 Énekeljünk együtt! Népdaltanulás Budai Ilonával 9.00 Gál Péter József néprajzkutató Megtérés? Megtörés? Megtűrés? - Mit rejt magában a Szent István - Koppány ellentét? 10.30 Badiny Jós Ferenc sumerológus professzor köszöntése 15.00 Harangozó Imre néprajzkutató ,,Asszonyaink párnára, ingre mentik a szűkülő hazát” - Adalékok a régi magyar népművészet

Kürtös 5

A jubileumi ÖNT előadásait esténként most is kiegészítő, szórakoztató műsorok követik majd. A honismereti kirándulás ebben az évben a Vág mente magyar művelődéstörténeti emlékeivel ismerteti meg a résztvevőket. A X. Örökség Népfőiskolai Tábornak az idén is a hajdani Hont vármegye székhelye, Ipolyság (Šahy) nyújt otthont. Az előadássorozat és az elszállásolás a katolikus plébániatemplommal szemben, a kollégium saroképületében lesz. A résztvevőknek napi háromszori étkezést biztosítunk. Jelentkezéseket elérhetőségeink valamelyikén június 26-ig várunk és fogadunk el. A Palóc Társaság szeretettel várja X., jubileumi Örökség Népfőiskolai Táborába a magyar őstörténet és magyarságismeret iránt érdeklődő fiatalokat és felnőtteket, a diákokat és tanáraikat, a hölgyeket és urakat a Kárpáthazából és a nagyvilágból.

MAGYAROK, GYERTEK IPOLYSÁGRA! !argAsLopi ketreG ,koraGam 20.00

vizsgálatához és annak társaslélektani hátteréhez Szőke István Atilla költő Szavaink szárba szökkenő szentsége

Csütörtök, július 7. 8.30 Énekeljünk együtt! Népdaltanulás Budai Ilonával 9.00 Friedrich Klára tanár - Szakács Gábor dalszerzőénekes Tatárlaka titka 11.00 Marton Veronika sumerológus A sumir Bau istennő és a magyar Boldogasszony 15.00 Kocsis István író A Szent Korona és az Európai Unió 17.30 Bíró József tanár A szabir-magyarok őstörténete 20.00 Budai Ilona Magyar Örökség-díjas népdalénekes A mesék és a népdalok szárnyán Erdélyben Péntek, július 8. 8.30 Énekeljünk együtt! Népdaltanulás Budai Ilonával 9.00 Szelestey László néprajzkutató Lóra, magyar! - Ló- és lovasábrázolások a magyar népművészetben 11.30 Záhonyi András történész Az ősi titkok nyomában 15.00 Szántai Lajos történész Atillától József Attiláig 17.30 Csete György építőművész Toronytemplom (Az új debrceni református templomról) Csete Ildikó textilművész Az Alapítólevél térképen 20.00 Búcsúest Szombat, július 9 - 10. Magyar történelmi emlékek nyomában a Vág mentén - Honismereti kirándulás

A X. ÖNT helyszíne Ipolyság (Šahy), Szlovákia Középiskolai kollégium a katolikus plébániatemplommal szemben a Káptalan utca sarkán Jelentkezéseket 2005. június 26-ig fogadunk el Elérhetőségek Palóc Társaság, 991 22 Olováry (Óvár) 132., Szlovákia tel./fax: +47 / 48 79 115 [email protected]

Kultúra

6 Kürtös

2005. június

JUNIÁLIS 2005 Színvonalas kulturális ünnepély Immár több mint negyedszázada évente egyszer júniusban Nagycsalomján az egykori Béke-park szabadtéri színpadán randevút adnak egymásnak a térség Csemadokszervezeteinek éneklő- és tánccsoportjai. Idén június első vasárnapján a tavaly óta fedett kulturális létesítmény színpadán Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke nyitotta meg a Juniális 2005 címmel szervezett járási kulturális ü n n e p é l y t , amelyen k ü l ö n köszöntötte a vendégek sorában C s á k y Pált, a szlovák kormány alelnökét és Száraz Józsefet, a Csemadok országos elnökét.

A Juniális népművészeti összeállításában elsőként a nagycsalomjai Rozmaring aszs zo ny k ó r u s é s Rimóci Gábor vezetésével a Sisa Pista citerazenekar lépett színpadra. Őket követte az ipolynyéki Százszorszép gyermekkar (vezetőke Cseri Ilona), amely tavaly alakult, és azóta már több helyi és regionális fellépést mondhat magáénak. Hagyományos résztvevője a rendezvénynek az óvári Szivárvány éneklőcsoport (Mester Erika), miként a bussai; női

Csáky Pál és Száraz József

énekkar (Bombor Ivett), a kóvári Fehér Rózsa éneklőcsoport (Kovácsik Marian) is, amely Százszínű csokor c. összeállításában különböző országok dalaiból kötött csokrot. Ismert Ipoly menti népdalokkal mutatkozott be a kelenyei asszonykórus (Csáky Ilona), ezúttal sem hiányzott az inámi hagyományőrző asszonykórus, mindenképpen újdonságnak számított az idén tavasszal alakult ipolybalogi Palóc Asszonyok hagyományőrző csoportjának bemutatkozása. Az elmúlt évben alakult újjá az ipolynyéki néptánccsoport, amely szatmári és bodrogközi t á n c o k k a l

lukanényei citerazenekar, amely most is nagy sikert aratott a nézők körében. A rendezvény műsorát színesítette a lukanényei moderntánccsoport, a nagykürtösi Krtíšanček gyermektánccsoport és a szintén nagykürtösi TSK Flasch táncsportklub bemutatkozása. Az ipolykeszi Básti János nótaénekes ezúttal is belopta magát a közönség szívébe. A rendezvény második részében a balassagyarmati Fültanúk Zenei Műhely afrikai és ke l e t i d a l l a mokkal, míg az ipolyn y é k i Karnevál csoport profikat megszégyenítő táncdal- és operetténekesei szórakoztatták a nagyérdeműt. Bodzsár Gyula

XIII. Kodály Napok Galántán

szórakoztatta a közönséget. Tóth László vezetésével évek óta eredm é n y e s e n tevékenykedik a

Több mint három évtizede kerül megrendezésre Galántán a Kodály Napok, mely jelenleg a legnívósabb trienálé fesztivál Szlovákiában, melyen a magyar kórusok minősítést szerezhetnek. Az idei évben a Nagykürtösi járásból két kórus is részt vett ezen a versenyen, mégpedig a csábi Szeder Fábián Dalegylet Tóth Árpád vezetésével, valamint az ipolybalogi Szent Korona Kórus Molnár Ottó vezetésével. Mindkét kórus nagyon jól szerepelt, Ipolybalog kórusa aranykoszorús minősítésben részesült, Csáb énekkara pedig aranykoszorús minősítést a zsűri dicséretével szerzett. A két karnaggyal, Molnár Ottóval az eredményhirdetés előtt, Tóth Árpáddal pedig az eredményhirdetés után beszélgettem. Ezeket a riportokat a 7. oldalon olvashatják.

Kultúra

2005. június

XIII. Kodály Napok

Molnár Ottó - Karnagy úr, milyen elvárásokkal érkezett kórusával a XIII. Kodály Napokra? M.O. - Elvárásokat soha nem szoktam támasztani, mindig azt szoktam mondni, hogy meg lehet ütni egy mércét, hogy csak akkor érdemes elmenni, ha arany zsűri dicséretével, mert azt elértük három éve. Mindig azt mondom, hogy amilyen erőben vagyunk épp az adott alkalomkor, azt büszkén és méltóságteljessen odatenni. Lehet, hogy most a kórus nem tudott úgy felkészülni, mert el volt foglalva, meg ki volt fáradva, de amit tudok, erre Stázi (a tanárnője, szerk. megj.) biztatott mindig, hogy amit tudok, ami az enyém adott pillanatban, azt méltóképpen odategyem. Lehet hogy csak ezüst, de azt érezzék, hogy az enyém, és azt senki sem veheti el tőlem. Az ember mindig „büszkén“ azt hozza, és azt nyújtsa, ami az övé. Azt merje felvállalni. - Az eredményhirdetés csak holnap lesz, de biztos, hogy van valamilyen érzése, illetve meg merne kockáztatni valamilyen becslést, hogy szerepelt a kórus? M.O. - Becslésekbe nem nagyon bocsátkoznék, nem szerettem soha előre jósolni, mindig is a munkában hittem. Úgy érzem, hogy a kórus az elmúlt évben képességeihez mérten megtette, amit tudott, figyelembe véve az elfoglaltságot. - Mit gondol, milyen színvonalat képvisel a Kodály Napok Szlovákiában? M.O. - Lévén, hogy nincs nagyon betekintésem a szlovákiai magyar kóruséletbe, de azt hiszem, hogy az egyetlen rangos fesztivál, amely háromévente megrendezésre kerül, azt hiszem elég magas színvonalat képvisel. Hogy ilyen rangos zsűri elbírálásában történő fesztivál keretében megmérettessenek a kis létszámú szlovákiai magyar felnőtt kórusok, szerintem az országhoz képest elég rangos fesztivál, főleg a zsűri összeállítását figyelembe véve, hisz a nemzetközi zeneéletben elismert zenészek ültek a zsűritagok sorai között. - Ön szerint minek köszönhető, hogy a fesztiválon részt vett 20 kórus, ad még valami pluszt a kóruszene a mai elfásult, eltompult világban? M.O. - Hát igen, a kórusmuzsika, a komolyzene és egyáltalán valami nemesebb és összeszedettebb cél felé hajlás a mai világban egyre jobban tudatosul az emberekben, hogy ez a mai elanyagiasodott, elmaterializálódott világban az ember csak kezd rájönni, hogy azért a szív és a lélek valami többet igényel. Jó, hogy a közszolgálat, a média kielégíti az embereket, a tv meg a rádió, a jobbnál jobb bevásárló központok, de azért az emberek rájönnek, hogy mégis valami hiányzik belőle. Ez ugyanúgy összeköthető a hittel, hogy az ember bármennyire is - figyelembe véve a nyugati társadalmakat ateistává válik, észreveszi, hogy hit nélkül ugyanúgy valami hiányzik, valami üres. Ugyanúgy rájön arra idővel, hogy zene és nemes zenei érték nélkül üres a lelke. Főleg jellemző az egyházzenészekre, lévén a Szent Korona Kórus egyházi kórus, hogy az egyházzenészeknek van még egy plusz örömük, amit a világi zenészek nem tudnak kihasználni, az egyházzenészeknek van egy célzottjuk, Isten vagy Szűz Mária. Ennélfogva az egyházzene nem is művelhető elkötelezett és hiteles előadók nélkül. Hiszen az egyházi zene, kórusmuzsika és orgonamuzsika elkötelezett és hiteles előadók nélkül csak írott malaszt marad. Csak akkor fog megszületni méltóképpen és rangjához, küldetéséhez illően, ha azt valaki műveli. Az egyházi zene, s itt mondom a kórusra, küldetésénél fogva hiteles és igényes előadók nélkül nem lesz méltó és rangjához illő. Köszönöm a beszélgetést!

Kürtös 7

Galántán

Tóth Árpád - Karnagy úr, Ön Magyarországról származik, ott is végzi iskoláját, hogy került Csábra? T.Á. - Középiskolás koromtól kezdve járok abba a kórusba, amelyik itt Szlovákiában eléggé érdekesen működik. Minden hónapban egy hétvégét próbál, és ennek a karvezetője az idősebb Sapszon Ferenc, akivel én, mondhatom, szinte kiskorom óta dolgozom együtt. Régebben kicsit roszabbul állt az az énekkar - ez a Vass Lajos Kórus, a pedagóguskórus - és odahívott kisegítőként. Szépen lassan a hangképzést csináltam, aztán karnagyhelyettes lettem. Pár fiatal járt egy bizonyos Csábról, és karnagy nélkül maradtak. Én tudtam, hogy volt valami kis kórusuk, és egyszer megkérdezték, hogy nem lenne-e kedvem velük foglalkozni. Már akkor is a legjobbak közé tartoztak a csábiak ott, a tanítókórusban. Úgy beszéltük meg, hogy kimegyek egyszer. Szóval egyszer kimentem, aztán most már így több százszor. - A felkészülés, gondolom, hosszú időt igényelt a galántai Kodály Napokra, vagy nem annyira? T.Á. - Igen, igazából mi egész évben dolgozunk, tehát nyáron is, tehát mi évente 52-szer próbálunk. Minden hétvégén van próba. Ide valóban újabb, vagy viszonylag új műsorszámot hoztunk. De ezek a darabok egyfajta folyamatos fejlődésnek az állomásai. Tehát volt közöttük olyan is, amit már régebben ismertünk, és volt pár - természetesen - amit kifejezetten erre az alkalomra tanultunk meg. Tehát nem mondhatnám, hogy ilyen kifejezett konkrét felkészülési szakaszunk lett volna. De úgy alakítottuk, hogy ide valóban megkülönböztetett figyelemmel készültünk. - A verseny maga tegnap volt, a verseny után milyen érzései voltak? T.Á. - Igazából nagyon-nagyon jók. Tehát ez a kórus - s szerintem az a legkülönlegesebb benne - nagyon-nagyon jó hangulatban, nagyon jó munkafelfogással dolgozik. És ez akkor is kisütött, tehát nem tartottunk a fellépéstől, mert tudtuk, hogy eleget dolgoztunk, tudtuk, hogy nagypénteken, hogy karácsony másnapján ugyanúgy dolgoztunk. Szóval mi, a mi részünkről megtettük a dolgokat. Azt kell mondanom, hogy a verseny nem sikerült különösebben jól. Tehát nem azt mondhatom, hogy egy szerencsés pillanat volt a hangverseny. Voltak különleges pillanatok, voltak különleges hibák is, de mégis összességében azt hiszem, hogy a tudásunkat nyújtottuk. Tehát alapvetően jó érzés volt. - Ön szerint mennyire van még létjogosultsága a kóruszenének fiatalok körében? T.Á. - Igen, főleg talán vidéken. Mert városban ugye mindig akad pár „barom“, aki nem megy diszkóba, de vidéken ezt, azt hiszem, nehezebb megoldani. Azt gondolom, hogy létjogosultsága mindenképpen van, hogy léte valóban van-e, azt nem tudom. Pár apró példától eltekintve. Biztos, hogy a világ megváltozott a nagy kórusmozgalom óta, ami tudjuk, hogy a 60-as években virágzott a legjobban. De azt gondolom, hogy ez a karvezetőknek a feladata, hogy olyan alternatívát tudjanak nyújtani a fiataloknak, illetve akár idősebbeknek is, ami felveszi a versenyt a diszkónak az extázisával. És azt gondolom - sőt a gyakorlatban látom - hogy ha ezt pár helyen meg lehet csinálni, akkor ezt igazából mindenhol meg lehet csinálni. De biztos, hogy ma sokkal több energia, sokkal több ráfordítás, sokkal több odafigyelésre van szükség. Köszönöm szépen, és további jó munkát kívánok! CM

8 Kürtös

Oktatás

2005. június

Néhány gondolat az oktatás és a kultúra helyzetéről régiónkban Bevezető Aki Közép-Európának ebben a térségében nőtt fel, az bizonyára tudja és érzi, hogy itt minden mindennel összefügg. Ezért senki nem csodálkozhat azon, ha megállapítjuk, hogy a szlovákiai magyarság életében a kultúra és az iskola egymástól elválaszthatatlan, nemcsak egymást egészítik ki, de egymás nélkül nem is igazán léteznek, létezhetnek. Talán azért is, mert ezt a két intézményrendszert, e két alappillérét szellemi életünknek nem a pénz köti össze, nem az érdek és a hatalom, hanem valami sokkal nagyobb és magasztosabb, a nyelv. Mert „nekünk a nyelvünk nagyobb kincsünk, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor a föld már nem a miénk, mert régen elvették tőlünk ilyen vagy olyan törvényekre hivatkozva. Ez az egyetlen nemzeti vagyon, amelyből a szegény embernek éppen annyi jut, mint a gazdagnak, s csak annak nincs belőle semmije, aki maga dobta el magától.“ Nézzük tehát a nyelv megtartása szempontjából iskoláinkat, az iskolába beíratott magyar gyermekek számának alakulását.

Ha elvész a nyelv, elvész a nemzet… Évről évre, amikor elérkezik az iskolai beíratások ideje, számot vet helyzetével a felvidéki magyarság. Ilyenkor derül ki feketén-fehéren, hogy hol is áll a nemzettudat, mennyire büszkék a fiatalok - a fiatal szülők - magyarságukra, és ilyenkor szembesül a magyar közösség saját sorsával, illetve azzal, hogy milyen mértékű asszimiláció várható, mert Szlovákiában az iskolaválasztás ma gyakorlatilag egyet jelent az identitás megvallásával. A Nagykürtösi járásban a rendszerváltás után felszabadult nacionalista gyűlölködés és annak a szülőkön keresztül az iskolaválasztásra gyakorolt hatása váltotta ki egy kis csapatban azt a felismerést, hogy iskoláink védelmében, megtartásuk, megóvásuk érdekében lépni kell, mert ha sunyin elbújunk, elhallgatjuk az iskoláinkat fenyegető veszélyeket, elvész a magyar nyelv oktatása ezen a vidéken, és elvész vele együtt a nemzettudat és maga a nemzet is. Sorra látogattuk az iskolákat, tartottuk napi szinten a kapcsolatot a pedagógusokkal, iskolaigazgatókkal. Az addig hiánycikknek számító magyar nyelvű sajtóval és könyvekkel láttuk el az iskolai könyvtárakat. Itt fogalmazódott meg bennünk, hogy a szülők megszólítása érdekében beiratkozási programokat kell szervezni, ahol az eddigi eredményekre támaszkodva kell felvázolni az anyanyelvi oktatás előnyeit. Ezeknek a kezdeményezéseknek köszönhetően alakult meg 1993-ban a Nagykürtös és Vidéke Alapítvány, a későbbi NéVA Társaság, melynek támogatója a frissen alakult Rákóczi Szövetség volt. Tulajdonképpen ettől az évtől datálva kezdhetünk el beszélni a szervezett iskolánkénti beiratkozási programokról, melyek általában tanszercsomag-támogatást, ünnepélyes beiratkozást a leendő kiselsősök számára, valamint a szülők levélben összejöveteleken való megszólítását tartalmazta, tehát egyfajta kampányt az anyanyelvi oktatás mellett. Néhány iskolában ez a bizonyítványok kiosztása idején könyvajándékok átadásával párosult a kitüntetett tanulók számára. Most már, így utólag, látszik, ha ezt akkoriban nem indítjuk el, mára gyakorlatilag az anyanyelvi iskolák teljes leépüléséről beszélhetnénk. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a Nagykürtösi járásban az 1970-es évek elején még több mint 2000 magyar gyermek látogatta az alapiskolákat, és az akkoriban elindult, és mintegy 15 évig tartó, a kisiskolák bezárását előirányzó (ezt akkoriban központosításnak hívták) program után, az 1989-90-es tanévre már csak alig 750 magyar

alapiskolása maradt a járásunknak, megállapíthatjuk, hogy a létszámcsökkenés mértéke 20 év alatt, közel 70%-os volt. Egyértelmű volt tehát, hogy ha nem teszünk valamit, az elkövetkező 20 év mit hozhat számunkra. Sokan megértették ennek a fontosságát, aminek köszönhetően a magyar iskolába beíratott elsősök száma gyakorlatilag stabilizálódott, vagy néha még nőtt is a szlovák tannyelvű alapiskolákba beíratott gyermekek arányához képest. Az alábbi táblázatból egyértelműen láthatjuk, hogy hogyan alakult a rendszerváltás óta a magyar elsősök száma a Nagykürtösi járásban. Az utóbbi esztendőkben tapasztalható drasztikusan csökkenő gyermekvállalási kedv egyformán érinti mind a magyar, mind a szlovák tannyelvű iskolákat. Természetesen, ahol eleve kevés a gyermek, ott minden csökkenés kétszeresen hátrányos helyzetet teremt, mint ott, ahol a sokból hiányzik ugyanaz. TANÉV

1991-92 1992-93 1993-94 1994-95 1995-96 1996-97 1997-98

ELSŐSÖK SZÁMA 95 86 106 85 104 95 100

TANÉV

1998-1999 1999-2000 2000-2001 2001-2002 2002-2003 2003-2004 2004-2005 2005-2006

ELSŐSÖK SZÁMA 91 83 86 58 59 82 62 61

Fontos lépésnek tekinthetjük az egyházi kisiskoláink megjelenését 1993 és 1994-ben, hiszen a járás területén négy helyen Nagycsalomján, Kelenyében, Ipolyhidvégen és Óvárban indult meg újra sok-sok évtizedes szünet után az oktatás. Bár azt lehetett látni, hogy a beíratott magyar gyermekek száma ezáltal nem nőtt ugyan a régióban, de annak fontosságát, hogy a peremvidéken lévő kis falvainknak mit jelent egy iskola elindítása és megtartása az asszimiláció megállítása felé vezető úton, azt senki nem vonhatja kétségbe. Persze az örömbe üröm is vegyült, hiszen hosszan tartó agónia után 1996-ban 27 tanulóval megszűnt a bussai magyar alapiskola. Ez egy intő jel volt számunkra, hogy egy percre sem adhatjuk fel az éberségünket, mert a veszély mindig ott leselkedik valamelyik sarkon. És így is volt, hiszen a rendszerváltás utáni legnagyobb próbatételt a magyar iskolák számára, pont ebben az időben, kétségkívül a Slavkovská-féle miniszterkedés jelentette, amikor is egy időre megszüntették a kétnyelvű bizonyítványok kiadását. Ez a helyzet is sokmindent megmutatott a szlovákiai magyar társadalmon belül. Felszínre hozta a félelmeket, az elszántságot, a megalkuvást és a kiszolgáltatottságot, mindent, amit az itt élő magyarság már sokszor megélt és átélt, de mindig talpon maradt. Gyertyás felvonulásokat tartottunk az iskoláink előtt, legalábbis ott, ahol mertek, aláírásokat gyűjtöttünk, tiltakoztunk, nem vettük át az egynyelvű bizonyítványokat. (Folytatás a 9. oldalon)

2005. június

Oktatás

Kürtös 9

Néhány gondolat az oktatás és a kultúra helyzetéről régiónkban Folytatás Megmutattuk, hogy nem félünk a hatalom arroganciájától, és nekünk lett igazunk. A Magyar Koalíció Pártja 1998-ban, először a szlovákiai magyarság történetében kormánytényezővé vált, és lassan, de megváltoztak a dolgok. Lassan, de biztosan elindultak azok a fejlesztések az iskoláinkban, amelyek az elmúlt nyolcvan évben alig haladtak előre. Nem látványos, de apró lépések voltak ezek. A teljes szervezettségű iskoláink Ipolyvarbón, Ipolybalogon, Ipolynyéken felvették híres szülötteink, Mikszáth Kálmán, Ipolyi Arnold, Balassi Bálint nevét. Új szellemiségük, légkörük lett az iskoláknak. Beindultak az oktatás korszerűsítését erősítő programok, fejlesztettük az informatikai és nyelvi képzést, nagy lépést tettünk a XXI. századi iskola megteremtéséhez, de…

Rendhagyó esztendő A 2005-ös esztendő a szlovákiai magyarság számára több szempontból is rendhagyó. Először is, akiket idén tavasszal írattak be iskolába, nagyjából akkoriban születtek, amikor a Magyar Koalíció Pártja kormányra került. Vagyis szüleik születésüktől iskolába adásukig

annak a tudatában - vagy inkább annak az ismeretében nevelték, nevelhették őket, hogy a magyar kisebbség közvetlenül részt vesz az ország irányításában. Vajon a kormányrészvétel mennyire növelte a nemzeti büszkeséget, mennyire erősítette meg a nemzeti érzést? S vajon áttételesen mindez mennyire jelent meg az iskolaválasztásban? Aztán tavaly május elsején Szlovákia és Magyarország az Európai Unió tagjai lettek, így a beteg és elszakított nemzetrész közelebb kerültek egymáshoz. Szeptemberben pedig 80 év türelmes várakozás után Komáromban útjára indult az első intézményesült, önálló magyar egyetem, aminek köszönhetően immár minden szlovák állampolgár részesülhet anyanyelvi felsőoktatási képzésben. Ám, ha a statisztikáknak hihetünk, és a számok egyelőre nem engednek, mint azt a fenti táblázaton is láthatjuk, ezek a pozitív körülmények sem nagyon befolyásolták a fiatal szülők döntését, bár még túl korai lenne messzemenő következtetéseket levonni ezekből a tényekből. Hrubík Folytatás a következő számban

Támogatásban részesültek A múlt év októberében történt az a kezdeményezés, amely a felvidéki beiratkozási program támogatását tűzte célul maga elé. A magyarországi polgári körök együttműködve a Rákóczi Szövetséggel országos mozgalmat indítottak, melyhez civil szervezetek és a Pro Proffessione Alapítvány is csatlakozott. Az összefogás megérlelte gyümölcsét. A hátrányos helyzetű térségekben és a szórványban élő, a 2005/2006-os tanévben a magyar alapiskola első osztályába beírt gyermekek családja beiratkozási támogatásban részesült. Ezáltal egy újabb támogatási forma jött létre, amely a kedvezménytörvényből eredő támogatást egészíti ki, és még hatékonnyabban segíti a magyar családokat a helyes döntés meghozatalában. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a magyar iskolába járó diákok a magyar költségvetésből fejenként 20 000.- forint oktatási-nevelési támogatást és külön 2 500.- forint tanszertámogatást kapnak a szülői szövetségek által, amelyek az iskola vezetésével szorosan együttműködve döntenek a szép summa felhasználásáról.) A Nagykürtösi járásban az idei beiratkozási időszakban 62 gyermeket írattak a szülők a kilenc magyar tanítási nyelvű alapiskola valamelyikébe (Csáb 2, Ipolybalog 17, Ipolynyék 18, Ipolyvarbó 9, Inám 6, Kelenye 1, Lukanénye 7, Óvár 2). Hatvankét magyar család kapott hát meghívót azokra a találkozókra, amelyeken a szervezők, az adományozók és a szülők vettek részt. Június 6-án az első az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskolában zajlott, amelyen az iskola diákjai rövid

műsorral is kedveskedtek a megjelenteknek. Urbán Aladár, a NéVA Társaság elnöke köszöntötte az ipolybalogi, az ipolynyéki, az inámi és a kelenyei magyar iskolába beírt elsősök szüleit valamint a vendégeket: dr. Halzl József elnököt és dr. Ugron Gáspár főtitkárt a Rákóczi Szövetség képviseletében, dr. Lipták András mérnököt, a polgári körök képviselőjét és Veres Orsolyát, a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány munkatársát. Az összejövetel céljáról, a magyar szülők felelősségéről, a kezdeményezés jelentőségéről szóltak ők. Ezután a szülők felvették, és megköszönték a borítékolt támogatást. Ugyana z n a p Lukanénye alapiskolája is otthont adott ilyen találkozónak, amelyen a helyi, az i p o l y va r bói, a csábi és az óvári magyar iskolába beírt gyermekek és a szülők vettek részt, és kapták meg ők is az ösztöndíjat. Jelentkezni, magyar iskolába íratni gyermeket, majd igényelni ezt a támogatási formát: még nem késő! A szeptemberig beiratkozó gyermekek családja is részesülhet ebből a támogatásból! Az adományozók eltökélt szándéka, hogy a következő 2006/2007-es tanévben is támogatásban részesítik a magyar iskola első osztályába és a magyar óvodába beírt gyermekek családját. Az első helyes lépés után újabb helyes lépések követik egymást. Majd csak kiderül, hogy jó úton járunk… Urbán Aladár

10 Kürtös

Kultúra

2005. június

Búcsú Zs. Nagy Lajostól

Irodalmi kávéház

Ismét meghalt egy magyar költő: az északi géniuszok ,,cudar elégiása”, Nógrád jeles fia, a humor és a szatíra, mestere; Mikszáth falubélije, a zsélyi kovács jó értelemben vett tékozló gyermeke, idős édesanyjának búsképű magzatja, szarvasokkal csatázó legénye. Már jó pár éve alhalkultak ,,isapur dalai”, nem üzent mesterük barlangjából, csak szomjazott oázisában. Elmaradtak az Úrhoz szóló fohászok, hisz meghallgatta már könyörgésünket a Mindenható: adott nekünk ,,minisztereket, hóhányókat és zongorahangolókat”. Igaz, a ,,fülcimparángatástól és a nyelvátültetéstől” a mai napig nem mentett meg bennünket. S ,,tüskés a mi sorsunk” továbbra is. Ám most már valóban ,,fényes küszöbére” ültette Zs. Nagyot az Isten. Reméljük, az a bizonyos névjegy is szivarzsebébe került Lajosnak. Az Úr jó értelemben vett névkártyájáról van szó, mellyel a költő beléphet az örökkévalóságba. Mert megérdemli ezt ő, hisz a mindenséggel s önmagával is dacolva tűrte a rámért szenvedést. S úgy volt az Istennel, akárcsak Balassi, Ady vagy József Attila. Ahogy egy költő lehetett. Aki valahogy mindig készült a nagy útra, de sosem mondott le a sorsvállalásról. A humánum értékeit kereste fanyar humorával is. Egyszerre változott oázissá és hangos barlanggá, derűsen csipkelődő igazságkeresővé. Aki tudott örülni és vigadni, de érezte a veszélyt, a bekövetkezhető katasztrófát is. Megküzdötte a gyarló ember küzdelmeit, a mindennapok keserveit, a költők fáájdalmát. Hiányozni fogsz nekünk Lajos. Verseid, szatíráid már régtől hiányoznak. Igaz, amit megalkottál, mindig itt lesz tarisznyánkban; szellemed kesernyésen is beragyogja mindennapjainkat. Alkotásaid elvitatathatatlan értéket képviselnek. Bohém mindennapjaid emléke erőt adhat a csüggedőknek. Szenvedéseid látva, s azok miatt el-elkeseredve is olyan jó volt megállni néha Zsélyben. Örökké mosolygó idős édesanyádat s kicsi gyermekké vált pajkos nagyfiát figyelve a szülői házban, az ember mindig feltöltődött, s kezdett nem félni a haláltól. Felemelő érzés volt, hogy a búsképű lovag is optimizmust sugárzott a tekintetek mélyéből. Kiürült egy családi fészek: nem szól benne a zsélyi kovács citerája, a költő édesanyjának csengő hangja; nem kínálják a vendéget foszlós pogácsával, mint egykor Mikszáth nagyszüleinél Ebecken. Nem küldenek verset innen a nagyvilágba, mert Zsély község díszpolgára elköltözött. Immár örökre, de úgy, hogy szelleme onnan fentről is beragyoghassa szűkebb és tágabb horizontját is a Felvidéknek. Mert szerette ennek népét, akárcsak Mikszáth a jó palócait a tót atyafiakkal együtt. Isten veled Lajos. Egyik versed sorai jutottak hirtelen eszembe. Most, hogy elmúlásod s hiányod még fel sem fogtuk, hadd idézzem búcsúzásul ezeket a sorokat: ,,Elfogytak már a bárgyú látomások./ Váratlanul zuhog reám az átok.// Tavalyi szélben lépek, kék viharban./ Ezüst madarak sírnak a hajamban.// Langyos homály a részeg réteken./ A hegytetőn egy angyal énekel." Csáky Károly

Nagykürtös - Az idei Mikszáth Napok keretében immár hagyományosan koszorúzási ünnepséget tartottak a helyi evangélikus templom falán elhelyezett Mikszáth-emléktáblánál. Mint ismeretes, itt tartották keresztvíz alá a Nagy Palócot. A templomkeretben Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Mivel a rendezvény egybeesett az író halálának 95. évfordulójával, Balázs Éva pedagógus, a Csemadok Nagykürtösi Alapszervezetének vezetőségi tagja röviden felidézte a már nagybeteg Mikszáth írói tevékenységének 40. évfordulóján rendezett ünnepség fontosabb mozzanatait. Mint tudjuk, alig néhány nappal az országos esemény után véget ért a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának földi pályafutása.

A templomkerti megemlékezés után az érdeklődők a rövid időre Mikszáth Kálmán Irodalmi Kávéházzá alakult városi könyvtárban foglaltak helyet, ahol az Ipolynyéken élő és alkotó Hrubík Béla, kétkötetes költő volt a kávéház vendége. A költővel és az ismert közéleti emberrel Bodzsár Gyula beszélgetett eddigi életútjáról, költői hitvallásáról és jövőbeni terveiről. A tavaly Jövendölés címmel megjelent második verseskötetéből maga a költő olvasott fel néhány verset, a balassagyarmati Csábi István előadóművész pedig megzenésített versek előadásával tette emlékezetesebbé a találkozót. Végül hadd idézzem a szóban forgó kötet nyító - Verseim elé c. költeményét: ,,Hiába futsz ezüsthajú fiú, /a bujdosó tisztesség /utolér s letaszít /a földre, /itt ragadsz már /a formálhatatlan kövek /között örökre, /pásztornak nyáj nélkül /az eltévelyedetteket /keresni egyre. /Tékozló fiú vagy, /végül/ semmid sem marad, /csak a pőre, tehetetlen /akarat, /őrizni /az édesanyaszavakat.” -bgy-

Bussa évfordulót ünnepel Már jónéhány napja folynak Bussán a közelgő ünnepségek előkészületei, amelyek a falu megalapításának 760. évfordulójához kapcsolódnak. A helyi önkormányzat 2005. június 18-át ünnepnappá nyilvánította. Manapság hasonló ünnepségek szinte minden városban és településen vannak. Jó szokássá vált, hogy az évfordulóra meghívják a falvak szüllöttjeit, díszvendégeket, híres személyiségeket, akikkel együtt ünnepel, szórakozik a falu lakossága. Bussa tehát kitárja kapuit, s már előre örül minden szülöttjének, vendégnek és természetesen kézművesnek - fafaragóknak, kosárfonóknak, drótosoknak, kovácsoknak, fazekasoknak, mézeskalács-készítőknek, vattacukorgyártóknak stb. Szívesen látjuk a frissítőárusokat is. Mária Drugdová, Bussa

Kultúra

2005. június

M A G YA R Í R Á S s A r I s A v o r A sumérok írásával kezdtünk foglalkozni előző számunkban, most ezt folytatjuk. A sumérok agyagtáblákra írtak. Ezeket rendszerint külön termekben, könyvtárakban őrizték. Szerencsére nagy mennyiségű agyagtábla került elő napjainkig, feldolgozásuk azonban még várat magára. Kelet és Nyugat felé egyformán a sumér képírás terjedt el. Hatott az egyiptomi képírás kialakulására is körülbelül Krisztus előtt 2800 táján. A képjelek a sumérhoz hasonlóan alakultak betűírássá, de nem egyszerűsödtek le, mint a sumér képírás jelei, megtartották eredeti képüket. Az egyiptomiaké pontosabban mutatják az ábrázolt tárgyakat, a suméroké elvontabbak, egyszerűbbek voltak. Ez annak lehetett a következménye, hogy gazdasági életükben állandóan szükségük volt az írásra, másrészt a puha agyagba való karcoláskor az írnoknak nem mindig sikerült a képek pontos rajzát úgy kialakítani, mint a kőbe vésésnél. A hieroglif - amely szent vésetet jelent - a papok díszes írása

Kürtös 11

volt, és főleg emlékműveken kövekbe vésve volt látható. A mindennapi életben papiruszokra írtak, majd Kr. előtt a VII. századtól még ennél is egyszerűbb írás, az ún. népi írás vált használttá. A népi írás gyorsírás jellegű volt, előfordultak benne rövidítések és összevonások is igen nagy számban. Az egyiptomi képírás belső szerkezete is hasonlított a sumér íráshoz, képjel, összetett képjel, szótagjel, mássalhangzós csoportjel is megtalálható volt benne. A mezopotámiai hatásra kialakult egyiptomi írás szótagjelei azonban eltértek a sumértól, mert magánhangzó nem szerepelt bennük, az odaillő magánhangzót kiejtették. A betűírást elsősorban nevek és elvont fogalmak lejegyzésére alkalmazták. Az egyiptomi képírás számos bogár- és madárjelet tartalmaz, amelyekhez hasonlót egyedül a székely-magyar rovásírás őriz mássalhangzós átírásukkal. Most pedig egy rovásszöveget közlünk, amely Ravasz László püspök szép gondolatát tartalmazza. Érdemes rajta elgondolkozni annak, aki el tudja olvasni. Reméljük, sokan vannak ilyenek. Ezt küldjék be szerkesztőségünkbe! Elmúlt havi feladványunk megfejtői közül a Palóc Társaság könyvajándékát Trevalecz László ipolyhidvégi játékosunk nyerte. Urbán Aladár sorozatszerkesztő

,bbigEr trem ,knwdlqf a tnim ,Cnik bboGan vleN a knwken ,bboGan .knEim a men dlqf a rAm rokima ,lE si rokka se ed ,rEfle nebvleN a melenEtrqt a trem ,knwmlenEtrqt a tnim itezmen nelteGe za .nebmelenEtrqt a le rEf men vleN a a tnim,tuj iNNa neppE si kenrebme NEgeS a lQbLema ,noGav tnim ,naLo knwvleN a men trem ,knwpEk bbWhgel .kengecreh .knwvleN a tnim ,konaLo knuGav im menah ,im Kik vagyunk, és honnan jöttünk? „Középiráni“ és perzsa nyelvű források A „középiráni korszak“ a Kr. előtti IV-III. századtól a Kr. utáni VII. századig tartott; Legjelentősebb irodalmi műve a Hvadáj námag (az Uralkodók Könyve), amely a történelem színpadára került török népekkel is foglalkozik. E korszak írásai az ázsiai hunokat már „hun“ néven említik. Egy ismeretlen perzsa szerzőnél pedig ezt olvassuk: „A madzsarik igen vagyonos emberek, jóképűek és impozáns külsejűek… a törökök egyik csoportja…“ A magyarokra a kései perzsa forrásokban is találunk utalásokat, mint Dzsudzsaninál (1260), Dzsuvaininél (+1283) és Rasid ud-Dinnél (1318).

Oszmán-török írott források Mahmud Terdzsümán 1505 körül Bécsben született gazdag zsidó családban. 1543 után - írta Tarih-i Üngürüsz (A magyarok története) című munkáját. A magyarok őstörténetének „kezdetétől“ 1526ig. A kéziratot Vámbéry Ármin fedezte fel Isztambulban és a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta; E munkában

olvassuk: „Az egész teremtett világon őseink és nemzetségünk a hősiességével történelmet csinált, úgyhogy még ma is szól erről széles e világon a hősi ének…“ Madzsar Tarihi (A magyarok története) szerzőjének nevét nem ismerjük; feltehetően magyar anyanyelvű, erdélyi származású, protestáns vallású személy lehetett, de nincs kizárva, hogy egy elveszett magyar krónika törökre való fordítása. A mű a magyarok történetét 371-től 1740-ig dolgozza fel; magyarra Blaskovics József fordította. A szerző e munkában a magyarokat a hunokkal azonosítja. A köteben ezt olvasuk: „A madzsar nép török eredetű… attól az időtől fogva, hogy a magyarok elfoglalták a Sztyepet, 370 év telt el… A kétszázezer főnyi magyar nép másodszor (az első a hunok bejövetele volt) felkerekedett a Nagy Sztyepről és a régebbi hazájába, Magyarisztánba költözött, amelynek megszállása után ott letelepedett…“ Kiszely István után (Folytajuk)

Évfordulók 105 éve - 1900.július 15-én született Passuth László író, esszéíró, műfordító. Írói hírnevét elsősorban történelmi regényeivel szerezte meg: Esőisten siratja Mexikót, Nápolyi Johanna, A bíborbanszületett, Ravennában temették Rómát, Négy szél Erdélyben, Sárkányfog… 80 éve - 1925.jálius 17-én született Felsőiszkázon Nagy László, a legújabb kori magyar költészet egyik kiemelkedő alakja. Köteteiből: Erdőn, mezőn gyertya, Szárny és piramis, Jönnek a harangok értem… 110 éve - 1895.júlis 20-án Bácsborsódon született MoholyNagy László festőművész, a modern magyar művészet egyik legsokoldalúbb egyénisége. Számos műfajban volt indító, ösztönző szerepe, elméleti munkássága egyenértékű művészeti tevékenységével.

Oktatás

12 Kürtös

Nem, nem, soha... Egy évvel ezelőtt Ipolynyéken a templomkertben a Magyar Koalíció Pártja ifjúsági csoportjának rendezésében és a komáromi Szüllő Géza Polgári Társulás közreműködésével keresztet állítottak a magyar fiatalok ,,Keresztény magyar nemzetként az Európai Unióban” felirattal, hogy jelezzük Európának, számunkra kötelező érvényű Szent István öröksége. Most ugyanitt, e kereszt árnyékában gyűltek össze június második vasárnapján fiataljaink, hogy a gyászos trianoni évforduló 85. évében megerősítsék meggyőződésüket: a keresztény gyökerekből táplálkozó haza áll ,,védőbben minden magasságnál.” A helyi fiatalok nevében Molnár Tamás emlékezett meg a gyászos évfordulóról, majd Fehér Csaba, a Szüllő Géza Polgári Társulás elnöke átadta a járás magyar iskolái jelen lévő képviselőinek azt a DVD-t és könyvet, melyben korabeli dokumentumok és elbeszélések alapján emlékeznek meg a Kassai Kormányprogram 60. évfordulóján a kitelepítésekről és a hontalanság éveiről. A hangulatos kis megemlékezés után az érdeklődők a kultúrház mozitermében megtekintették A MAGYAR KÁLVÁRIA című filmet, amely mindenkire nagy hatással volt. A vetítés után kötetlen eszmecserére került sor az emeleti klubhelyiségben, ahol a fiatalok további terveket egyeztettek, szőttek, álmodtak. Örültünk, hogy sokan eljöttek, örültünk annak, hogy láttuk, még másoknak is fáj Trianon. Gömöry Lóránt, Ipolynyék

2005. június

Mikszáth-emléktúra A Csemadok Nagykürtösi TV idén is megrendezte a már hagyományossá vált Mikszáth-emléktúrát. A ,,nagy palóc” halálának 95. évfordulóján mintegy 50 kerékpáros kelt útra járásszerte, hogy a szklabonyai M i ks z á t h E m l é k h á z n á l találkozva megemlékezzenek az íróról. Idén Ipolybalogról, Ipolyvarbóról, Balassagyarmatról, Ipolynyékről, Nagycsalomjáról, Szécsényről… érkeztek biciklisták. Az Emlékháznál a Csemadok TV jóvoltából a fáradt túrázókat frissítővel várták a szervezők. Kis pihenő után Kliment Éva, a Csemadok TV alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd az ipolybalogi alapiskolások megemlékezése következett. Ezután megkoszorúztuk az Emlékház udvarán álló Mikszáthmellszobrot, és következett az irodalmi séta a faluban. Ennek vezetője Bőhm András, a szklabonyai Mikszáth Emlékház gondnoka volt. Séta közben megálltunk a temetőben, Mikszáth egykori szülőházának helyén, megnéztük a Szűz Mária-szobrot valamint a kápolnát, elsétáltunk a falun kívülre, ahol a savanyúvízforrás fakad. Minden megállónál felidéztük az adott helyszín életrajzi vagy irodalmi vonatkozásait. Az Emlékházhoz visszatérve még mindenkinek lehetősége volt, hogy felfrissítse magát, majd rövid kötetlen beszélgetés után a több tucat résztvevő kerékpárjára ült, hogy nekivágjon a hazafelé vezető útnak, amely - mivel az idei év addigi legmelegebb napjáról volt szó - nem kis feladatott rótt a fiatal vagy fiatalos túrázókra. A jelenlévők nagy száma is bizonyította, hogy megvan az igény az effajta emléktúrára, amelynek célja nemcsak a Mikszáth-kultusz ápolása volt, de egyben az egészséges életmódra való nevelés is. ná

M i é r t n e m ta n a nya g ? A Palóc Társaság 2005-ben először hirdetett versenyt a rovásírás terjesztése és népszerűsítése végett. Mindjárt országosat. A meghirdetőt is meglepte, hogy az első felhívásra máris több mint ötvenen jelentkeztek iskoláinkból Rimaszécstől Somorjáig. Az országos versenynek Alsóbodok Vállalkozói Magán-Szakközépiskolája adott otthont. Valóban otthon érezték magukat a versenyzők, hiszen az iskolateremtő Paulisz Boldizsár és áldozatkész családja jó hangulatról is gondoskodva szeretettel fogadta a versenyzőket, a felkészítő pedagógusokat, a kísérőket. A verseny három korcsoportban folyt. Az elsőben az alsó tagozatosak birkóztak meg a feladatokkal. A felső tagozatosok képezték a második, a középiskolások a harmadik korcsoportot. Mindhárom csoportban azonos feladatokat kellett megoldaniuk a versenyzőknek, csak a megterhelés nőtt, azaz a szövegek terjedelme változott. A feladatok között szerepelt átírás rovásírásról latin betűsre, latin betűsről rovásírásra,

valamint rovásszöveg olvasása. A versenyzők sorrendjét az elkövetett hibák száma döntötte el. A legkisebbek versenyét Török Kinga vásárúti tanuló nyerte. A második helyen Celleng Adrián óvári, a harmadikon a dióspatonyi Szarvas Tímea végzett. A II. korcsoportban így alakult az élen a helyzet: 1. lett Kvitek Lúcia zselízi, 2. Boráros Anna vásárúti, 3. az ugyancsak vásárúti Márik Eszter. A középiskolások közül Illés Gábor füleki gimnazista szerepelt a legjobban, Beszédes Balázs alsóbodoki diák a második, Juhász Enikő zselízi gimnazista a harmadik helyen végzett. Mindhárom csoportból az első kettő vehet részt a Kárpát-medencei Rovásírásversenyen, amelyet június 18-án rendeznek Budapesten. Valamennyi versenyző jutalomban részesült, ezen kívül Kaich Károly zsűrielnök, a Forrai Sándor Rovásíró Kör képviseletében táborba szóló meghívót nyújtott át Zolczer Judit ipolybalogi tanulónak, a Palóc Társaság pedig Kvitek Lúciának. Az Oktatási Minisz-

térium, a Vidéo Alapítvány, a Csemadok NTV és lapunk mások mellett támogatta a rendezvényt. A versenyző gyerekek és a felkészítő pedagógusok is egyformán jelesre vizsgáztak. A sok érdeklődő, kicsit izguló, mosolygó gyermek látványa örömmel töltötte el a szervezők szívét. Bebizonyosodott, hogy igény van ősi kulturális örökségünk megismerésére és elsajátítására - annak tudatosítására, hogy a rovásírás magyar írás. A mi ősi kincsünk, amelyet ugyan elfelejttettek velünk, de amelyet ,,visszatanulni” minden magát magyarnak valló embernek kötelessége. Befejezésül idézünk a versenyen részt vett egyik pedagógus hozzánk eljuttatott leveléből: ,,Azt nem értem, miért nem találkoztam vele (a rovásírással - UA) hamarabb, miért nem tananyag ez iskoláinkban. Talán a tanárok hozzáállásán is múlik, hiszen többletenergiát kíván. A történelmesünk, magyarosaink nem érdeklődtek, matekos létemre fogtam bele… Nagyon fontosnak tartom őseink múltjának ápolását.” Urbán Aladár

Hitélet

2005. június

Édesanyám, hozzád jöttünk... (A csíksomlyói búcsúról) Egy autóbusz-kirándulást biztosan mindenki el tud képzelni, s a mienk az átlagtól csak annyiban tért el, hogy jól volt megszervezve. Igaz, hogy késve indultunk, de Csíkszeredára időben érkeztünk meg. Hogy hogyan kell ezt csinálni, azt csak Molnár Kati tudja, mert mi, többiek az út legnagyobb részét átaludtuk. Az országról két dolgot jegyeztem meg. Először azt, hogy Románia is már biztosan igyekezik az uniós szokásokat bevezetni, mert a szokott hosszas várakozás helyett a határon egyszerű útlevél-bemutatással átjutottunk. A másik az, hogy hála a székely testvéreinknek, mindenütt jól el tudtunk beszélgetni. Különben bármelyik román rendőr vagy piaci árusító a kommunikációhoz felkínált öt nyelvre azt feleli, hogy rumunyustyi, és vár, hogy tud-e végre a kedves érdeklődő még valamit mondani. Igazi palóc turistaként jól és könnyen be is vásároltunk, mert Korondon - ott ahol a vásárban megálltunk - mindenki magyarul beszélt, s magyar szón kívül mást nem is hallottunk. De nem is ez a fontos, mert az élmények nem az eddig említett témához, de a székelyekhez, csángókhoz, a búcsúhoz és a Szűz Máriához kapcsolódnak, s ezek igazán felejthetetlenek. A székelyek kedvesek, és testvérként fogadnak minket. Az anyagiakból még annyira sem futja nekik, mint nálunk, de azért mindig jó vacsorát kaptunk, és éreztük, hogy megbecsült vendégek vagyunk. A székely táj szép, s a Hargita vagy a Havasok olyanok, mint a tátrai hegyek. Valószínűleg azért, mert ezek is, azok is a Kárpátokhoz tartoznak. Azt azonban már nem sikerült megtudni, hogy a székely ember szűrnadrágja mért pont olyan, mint a Mikszáth Kálmán által leírt brezinai bacsáé. A csíksomlyói búcsúra nekünk ipoly menti magyaroknak érdemes volt elmenni, mert ott értékekre bukkantunk. Értékekre úgy, mint magyarok, úgy, mint hívők, s úgy, mint emberek, s talán ebből fakadnak az élmények. Élmény egy félmilliós közösségben végighallgatni egy tartalmas prédikációt és misét, tudva és érezve, hogy mindenkinek szinte egy a gondolata. Hol mindnyájan, mint egy ember, egyszerre kérjük a Szűzanyát, segítse meg népünket, és félmillió ember, mint egy száj énekli a himnuszt. Élmény gyenge pirkadatkor, imádkozva, könnyedén menni fel a meredek kálvária útján a gyarlóságainkat

lent hagyva valahol egy gyóntatószéknél. Élmény hajnalban a Somlyói Nyeregben a napkeltét várva egy maroknyi csángóval együtt Máriaénekeket énekelni. Ez olyan volt, hogy nem nagyon tudom leírni, és nem is nagyon akarom, mert tudom, hogy ilyesmit mindenki másképp él meg, és ha az én faragatlan nyelvemmel le is írnám, csak elrontanék valamit. De annyit el szeretnék mondani, hogy itt nem a meghatottság, a könnyfakasztó jelenet a fontos. Sokkal több annál az egyszerű őszinte emberek együttérzése, az Istenbe és emberbe vetett bizalom, az elszántság a jóra, az együttérzés az egész nemzettel és megbékülés mindenkivel a világon. A csángók a hűvös hajnalban pokrócokba csavarkozva, napkelte irányába - otthonuk felé - fordulva leírhatatlan őszinteséggel és buzgósággal énekelték: Édesanyám, hozzád jöttünk.... és én akkor ott a Somlyói Nyeregben velük énekelve majdnem hogy megláttam a Szűzanyát. Örülök, hogy voltam, mert megismerhettem és megszerettem valamit, amiről idáig csak hallottam. Testvéreim közösségében igazi élő értékeket kaptam, és most határozottabban utasítom el a ránk kényszerített idegen kultúrát, az olcsó reklámot, a kitalált történelmet, a TV erkölcstelen és nemzetellenes programjait, az ámító politikusok törekvéseit és e kommunista maradványokból összeglobalizált és összeliberalizált korrupt világ tökéletlenségeit. Bőhm András

Kürtös 13

Júliusi nevezetes napok: 2.Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony) 3.Szent Tamás apostol 11.Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje 16.Kármel-hegyi Boldogasszony 17.Szent Zoerárd-András és Benedek remeték 18.Boldog Hedvig királyné 22.Szent Mária Magdolna 24.Árpád-házi Boldog Kinga szűz 25.Szent Jakab apostol 26.Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szülei 31.Loyolai Szent Ignác áldozópap

Papszentelés Dr. Beér Miklós váci püspök 2005. június 18-án, szombaton a váci székesegyházban pappá szenteli az ipolynyéki Refka Dániel diakónust, aki június 25én, szombaton 10.00 órakor mutatja be első szentmiséjét Ipolynyéken. Lapunk júliusi számában interjút közlünk az újmiséssel.

SZENT JOAKIM és SZENT ANNA, a Boldogságos Szűz Mária szülei A 2. századig visszamenő hagyomány nevezi meg a Boldogságos Szűz Mária szüleit: Annát és Joakimot. Ez az úgynevezett Jakab-ősevangélium elbeszéli, hogy mivel nem volt gyermeke, egy férfi megakadályozta Joakimot az áldozat bemutatásában. A szégyentől visszavonult. Ezután imával, jótékonykodással, böjttel kérték Istent a gyalázatuk elvételére. Sok könny, keserűség és várakozás után született meg gyermekük, Mária. A várva várt gyermeket hároméves korában a templom szolgálatára ajánlották fel. Szent Joakim tekintélyes idős korban hunyt el Szent Anna és Szűz Mária karjaiban.

KÁRMEL-HEGYI BOLDOGASSZONY A bibliai Kármel hegye ősidők óta szent tiszteletben állt. Illés próféta is védelmezte itt az élő Istenbe vetett hit tisztaságát. Már egy 570 táján írt tudósítás említ egy Elizeusról nevezett kolostort a hegyen. 1160-ban Illés próféta kolostora és a prófétaiskolának nevezett barlang leírása szerepel emlékeink között. A 12. században néhány remete erre a hegyre vonult el a világtól. 1212-ben Brocard (aki francia szülőktől Jeruzsálemben született remete) alapszabályt kért Albert apostoli kiküldött és jeruzsálemi pátriárkától. Ezekkel az alapszabályokkal alakult meg az Istenszülő Szűzanya pártfogása alatt a szemlélődő életet élő karmeliták rendje. Szent Bertold és Szent Brocard erényei sok hivatást és fogadalmat eredményeztek, a karmelita szerzetesek elterjedtek egész Európában. Az angol Stock Szent Simon húsz évig élt egy öreg fatönk odvában remeteéletet. Szűz Mária megjelenése nyomán a karmelita rendbe lépett, és a Szentföldre zarándokolt. Hat évet töltött a Karmel-hegyi kolostorban. Hazatérése után a rend generálisává választották. Egy újabb látomásban a Szűzanya skapulárét, vagyis egy vállruhát mutatott neki. Ennek viselete ezután rendkívül gyorsan terjedt. 1245-ben megalapította a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja társaságát. A skapuláré ünnepét a Karmel-hegyi Boldogasszony ünnepe címen V. Szixtusz pápa, majd XIII. Benedek pápa hagyták jóvá. Az oldal anyagát összeállította: Kliment Éva

Egészség - Néphagyomány

14 Kürtös

Amit egészségünk érdekében tudnunk kell Pilates A.T. levelébõl idézek: ,,Pozsonyban tanuló unokahúgom említette, hogy hetente két alkalommal jár speciális tornára, melynek a neve Pilates-edzés. Szeretnék errõl a tornaformáról megtudni konkrét dolgokat, esetleg konkrét gyakorlatokat..." Kedves levélíró, nagyon tetszik a kérdés, ezáltal a tájékozottsága, mivel a Pilates-technikát Szlovákiában kb. egy éve alkalmazzák a gyakorlatban. Maga a mozgásmódszer az 1920-as évekbõl származik, Joseph Pilates dolgozta ki a háborús sérültek kezelésére. Hazánkban Dr. Július Kazimír és gyógytornász kollégái voltak az elsõk, akik ezzel a módszerrel tornáztattak, ill. gyógyítottak mozgásszervi betegségeket. Manapság elmondhatjuk, hogy a Pilates-torna újra hódító útjára indult. Célja a test harmóniájának, egyensúlyának a megteremtése. A gyakorlatok úgy vannak összeállítva, hogy az izületek épségének megõrzésével segítik elõ az izomépítést vagy az izomtömeg növekedését, tehát rendkívül kíméletes módon mozgatják át az összes izomcsoportot. Éppúgy, mint a hátgerinctornánál, ill. egyéb módszereknél, itt is nagyon fontos a tudatos légzés, ezért minden gyakorlat kifinomult légzéstechnikával történik. A Pilates-torna rendszeres gyakorlásával erõsödik az egész test izomzata, kíméletessége miatt védi az izületeket, és megelõzi a csontkopás (artrózis) kialakulását, amely nagyon gyakran együtt jár a csontritkulással (osteoporózis). A mozgásszervi rendellenességek tehát torna segítségével megelõzhetõk, éppúgy, mint a hátgerincbetegség, amely kialakulhat a hátizomzat lazasága miatt is. A Pilates-gyakorlatok olyan mozgássorokból épülnek fel, amelyek segítenek a gerincoszlopot egyenesebbé, nyújtottabbá tenni. Továbbá a gyakorlatok erõsítik a medenceizmokat, amelyeket csak tudatosan tudunk erõsíteni, a mélyebben elhelyezkedõ hasizmokat és a gerincoszlop két oldalán elhelyezkedõ izmokat is. A gyakorlatok végzésével megtanulható a stressz és a feszültség feloldása, így javul a koncentrációs készség. Elmondhatjuk, hogy mélyül a testi-lelki egyensúly, ezáltal kialakul egy kellemes komfortérzet, amitõl az egyén kiegyensúlyozottabbá válik. Kik végezzék a Pilates-tornát? -

Természetesen korosztálytól függetlenül ajánlott férfiaknak és nõknek egyaránt, mozgásszervi és izületi megbetegedésben szenvedõknek, hátgerincproblémákban szenvedõknek, ülõ- vagy egyoldalú munkát végzõknek, stresszoldás céljából szellemi munkát végzõknek, terhes nõknek a medenceizmok edzése céljából,

A következõ számban néhány Pilates-gyakorlatot részletesen fogok ismertetni. Továbbra is várom szíves kérdéseiket a szerkesztõség címére, ill. a [email protected] e-mail címre. Tisztelettel Balázs Tünde,Mgr.

2005. június

NÉPI KALENDÁRIUM JÚLIUS ,,Most aratok és szénámat takargatom, ami nedves benne, fölfordíttatom. Ím a kánikulák ránk igen erőlködnek, magamra azért jobb gondot viselek...” Így emlékeztette olvasóit a legrégebbi csíziós könyvünk a nyár középső és legforróbb hónapjára, júliusra, Szent Jakab havára. Amikor - megint csak hajdani szóhasználattal - rekkenő hévség áll elő, ám amelyet meg-megszakíthatnak még heves zivatarok. Erre a valószínűségre utal a hónap eleji, Sarlós Boldogasszony napjához fűződő, sokszor bevált népi megfigyelés, amit a vaskosabb értelmezés így emlegetett: ,,Sarlós, ha vizel, soká vizel, nem hagyja abba egyhamar.” A július másodikán esedékes és a középkorban elterjedt Mária-ünnep névadója, Boldogasszony az ekkorra már általában beért gabona révén kapta a ,,sarlós” jelzőt a betakarítás ősi eszközéről. Valamikor ezen a napon az asszonynép állt be a búzatáblába, vágta le sarlójával szertartásosan az első rendet, s a férfiak kötözték a kévéket. Felidézvén a bibliai példát, amikor a Szűzanya aratott, s a fiára hagyta, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza. Júliusi zivatar a borásznak jót akar - mondogatták a nyár forró derekán a vincellérek. A búzamezők kalászosai ellenben az aratást segítő hévségért fohászkodtak, hogy mielőbb károsodás nélkül csűrbe juthasson az életadó termés. A júniusihoz hasonló ,,tulajdonságú” júliusi Margit-nap tulajdonképpen a Diocletianus császár uralkodása alatt vértanúhalált szenvedett Antiochiai Margit névünnepét jelölte (mely a Gergely-naptárban már átkerült július huszadikára). A népi vallásosság hiedelmei szerint a Margit-legendák olvasása, sőt már csupán a könyv érintése is csillapította az asszonyi fájdalmakat. Henrik (július 15.) hete általában az esztendő legforróbb hőségnapjaival szokott előrukkolni. Az erős napsütés és a dél felől beáramló szubtrópusi légtömegek néha szinte afrikai forrósággal árasztják el a Kárpátmedencét. Eltekintve az aszályos szélsőségektől, szükség is van a kánikulai nagy melegre. Ettől a napfénytől és hévségtől lesz az almának, baracknak olyan szép színe, kellemes íze, értékes tartalma. Aratást sürgető viharhozók, mondhatnánk Illésre, Dánielre, Magdolnára. Az ő névünnepüket kapcsolta a régi népi megfigyelés július utolsó harmadának rendszerint nyugtalanabb időjárásához. Különösen hírhedt zivatart hozó hírében állt az Ótestamentumból ismert Illés próféta. Ha az égi háborúk kirobbantója, Illés ,,megfeledkezett” a saját névnapjáról, és szelíd maradt, akkor, szintén a régi néphiedelem szerint, másnap - huszonegyedikén Dániel próféta lobbant haragra, kergette haza a határból az aratókat, kuszálta össze a még lábon maradt gabonát. Huszonkettedikén azután, miként a benne bizakodó tisztelői mondogatták: ,,Mária Magdolna is elpityeredhet még, de ritkán sír sokáig”. A feslett életéből megtért Bűnbánó Magdolna ünnepe valamikor - az asszonyok és lányok számára dologtiltó nap volt. Szent Jakab névünnepével osztozik huszonötödikén - a nyár derekának szintén jeles alakja, a vértanúságot szenvedett hittérítő Szent Kristóf. Emléküket nálunk is megkülönböztetett tisztelet övezte, őket tartották közös patrónusuknak a hosszú útra kelő zarándokok. A hónap jeles napja, július 26-a, Anna napja. A hazai Mária-kultusz révén a népi kalendáriumban is jeles nappá vált Szent Anna, Szűz Mária édesanyjának legendás alakja. Ismertek a Szent Anna emlékét őrző búcsúk és az Annabálok. Az első Anna-bált 1825-ben Szentgyörgyi Horváth József - a későbbi szabadságharc honvédezredese - rendezte Anna nevű lánya tiszteletére a balatonfüredi villájukban. Korabeli lapokból válogatta és összeállította: Bodzsár Gyula

2005. június

Szabadidõ - Felhívás

Kürtös 15

Számítógép a mindennapokban Virtuális valóság (Virtual Reality) ma divatos kifejezés, amely éppúgy része a mindennapi társalgásoknak, mint a tömegkommunikációnak. A virtuális szó azt jelenti nem létező, látszólagos, képzeletbeli, a valóság szót pedig mindnyájan értjük, érzékeljük. Az eredeti angol szóhasználat szerint virtuális, vagyis lát− szólagos valóságnak nevezik azokat a legújabb számítógépes alkalmazásokat, amelyek segítségével a felhasználó által bejárható, felfedezhető mesterséges, háromdimenziós kör− nyezetben világokat lehet létrehozni, manipulálni. Tehát a virtuális valóság egy olyan számítógépes környezet által generált mesterséges, a valóságban nem létező világ, melybe az adott felhasználó megpróbál minél inkább belemélyedni, és párhuzamosan a zajló valóságról megfeledkezni. A virtuális valóság tehát egy különleges típusa az ember− számítógép kapcsolatnak, amelynek egyik legfontosabb kritériuma, hogy a felhasználónak hinnie kell abban, hogy ténylegesen létezik az adott virtuális világban. A virtuális való− ságnak saját törvényszerűsége határain belül ugyanúgy kell működnie, mint a valóságnak. Ez a valóság csodálatos, lenyűgöző, és számtalan lehetőséget rejt magában. A számítástechnika fejlődése és az internet által biztosított vir− tuális szabadság kiaknázása az átlag felhasználó számára is lehetővé teszi a legfrissebb információk és ismeretanyagok megszerzését és elsajátítását.

A virtuális valóság manapság nem csak a csúcstechnika kizárólagos birtokosának − hadsereg, űrkutatás és az iparban dolgozó fejlesztők − előjoga. A ma használatos PC−k, mind hardver, mind szoftver tekintetében lehetőséget nyújtanak mindenki számára, igaz szerényebb kivitelben, hogy ki−ki meg− tervezze és létrehozza saját virtuális világát. A valóság helyébe a tükrö− zött, a számítástechnika eszközeivel kialakított és kezelt modell, a virtuális valóság lép. Vitatkozha− tunk rajta, hogy a lehető− ségei vagy a veszélyei a nagyobbak, mindeneset− re valóságos ennek a vir− tuális valóságnak a tér− hódítása. Oktatásra, az élményvilág bővítésére és koncentrálásra, kutatásra egyaránt szolgálhat ez a módszer. Az elkövetkező években számos kutató szerint forradalmi változások fognak lejátszódni, de arra senki nem vállalkozik, hogy megjósolja a ,,végállomást". Balázs Péter, RNDr.

Felkérés egy nemes cél támogatására Ezúton szeretnénk megszólítani iskoláink tanulóit, hogy osztályonként, ha szimbolikus összeggel is, támogassák a Szent Korona másolatának elkészítését. Ellenértékként osztály-koronajegyet állítunk ki, amely mindig emlékeztetni fogja az adakozókat nemes cselekedetükre. Akár egyenként is lefényképezkedhetnek a koronajeggyel, így személyes emlékkel is gyarapodhatnak. A krónikák majd megörökítik mindazon jó cselekedetet, amelyet ezúton is teszünk, történelmet írunk sorsunk fényes lapjaira.

Az adományokat elõre is köszönjük.

A Kárpát-medencében három templomról tudunk, melynek tornyát korona díszíti. Ezekbõl korban legidõsebb az ipolybalogi. Ezeréves államiságunk legfõbb történelmi ereklyéje határok felletti, nemzeti összetartó erõt kölcsönöz, és ezáltal életben tartja a Kárpátmedence népei közötti összetartó erõ. Erre az összetartásra mind nagyobb szükségünk van megmaradásunk érdekében. Mindezt erõsítendõ elhatároztuk, hogy

elkészíttetjük a Szent Korona hû másolatát, hogy nemzeti és egyházi ünnepeinken erõsítse bennünk és a vele kapcsolatba kerülõkben, határon innen és túl, az életbe és a megmaradásba vetett hitünket. A másolat elkészítése folyamatban van. Ünnepélyes elhelyezése az Árpádkori templomban, ahol õrizték, 2005. augusztus 14-én, a Szent Korona ittlétének 701. évfordulóján fog megtörténni. Ha úgy érzi, hogy kezdeményezésünk támogatására érdemes, megteheti ezt egy Koronajegy vásárlásával, amely 100 és 1000 koronás, 1000 és 10000 forintos címletekben kapható, névre szólóan kiállítható, igazolván az adományozó nemes célú támogatását. Bankszámlák: Szlovákiában: 18248844/5200 (OTP Banka Slovensko), Magyarországon: 11742049/15391676-10060005 (OTP BANK Rt. GÖDÖLLÕ). Balogh Gábor, Ipolybalog polgármestere

Sport

16 Kürtös

2005. június

Országos sakkverseny Ipolybalogon Az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskolában került sor ebben az évben a szlovákiai magyar alapiskolák országos sakkversenyére. Június 4-én az ország szinte minden részéről, Dunaszerdahelyről, Nagymegyerről, Pelsőcről, Komáromból, Nagykérről, Bátorkesziről érkeztek Ipolybalogra az egyes iskolák sakkcsapatai. Nem hiányoztak természetesen a Nagykürtösi járás magyar iskoláinak csapatai sem: itt voltak a csábiak, az ipolynyékiek és a házigazda ipolybalogiak csapatai is. Az ünnepélyes megnyitón Balogh Gábor, Ipolybalog polgármestere, Skabela Rózsa, az ipolybalogi alapiskola igazgatója és Benyák Mária, a Tábortűz folyóirat főszerkesztője üdvözölte a versenyzőket, majd megkezdődött a küzdelem. A huszonöt csapat mindegyike, a svájci lebonyolítás szabályai szerint, hét mérkőzést játszott: hogy semmilyen fennakadás ne legyen, arról a csábi Jakab Róbert gondoskodott. Már az első fordulóban az élre álltak a nem is olyan titkos esélyesnek tartott bátorkesziek, akik a Tábortűz Kupák története során többször megnyerték a versenyt, és elvitték a kupát. Jól tartották magukat az

i p o l y ny é k i e k , a csábiak, a komáromiak, a csilizradványiak és a perbeteiek is. A hetedik forduló után megis-

merhettük a v é g eredményt. Az első helyen a bátorkesziek Urbán Gábor, Bóna Zoltán, Árendás Nikolas, Holop Szilvia összetételű A csapata végzett 21,5 pontot szerezve, második a csábiak Jakab Ferenc által felkészített A csapata lett (Povalač István, Balga Ferenc, Bojtos Patrik, Bugyi Noémi), harmadik helyen a komáromi Marianum Nyolcosztályos Egyházi Gimnázium csapata végzett (Pallag Ferenc, Édes Zsófia, Ádám István, Fazekas Máté). A Nagykürtösi járás iskoláinak csapatai sem vallottak szégyent: a második helyen végzett csábiak mögött (akik tavaly, Perbetén is másodikok lettek!) az ipolynyékiek a 7. helyen végeztek (Gál Dávid, Várközi Patrik, Górász Csaba, Mics

Járási tűzoltóverseny Ipolybalogon Az Önkéntes Tűzoltószervezeteknek nagy szerepük van a tűzvészek elleni harcban és más természeti katasztrófák elhárításában. Feladatuk elsősorban a megelőzés, tagságuk ismereteinek bővítése, és a lakosság felkészítése a megelőzés terén. Tevékenységük kiterjed a rátermettség felmérésére is, ki mennyire felkészült, sok érték megmentése múlik a szakmai hozzáértésen és gyorsaságon. Ezek felmérésére szolgálnak az évente megrendezett járási tűzoltóversenyek. Szlovákiában először 1952-ben rendeztek tűzoltóversenyt. Az idén sok helyütt ünneplik az Önkéntes Tűzoltóversenyek fennállásának 80. évfordulóját, így Ipolybalogon is. Ennek jegyében lett a községben megrendezve a járási tűzoltóverseny június 5-én. Hat falu képviseletében 13 csapat 150 résztvevője versenyzett a helyezésekért és a továbbjutásért.

Nikolett), az ipolybalogiak A csapata a 10. (Jakab Gábor, Csernus Károly, Zolcer Erik, Gyurász Diana), a csábiak B csapata a 11. (Zatyko Adrián, Cibula Dániel, Bojtos Erik, Zuber Angelika), az ipolybalogiak C csapata 16. (Németh Márton, Dobos Szebasztian, Csáky Mátyás, Csernus Nikolett), az ipolybalogiak B csapata 19. lett (Rados Lucián, Zolcer Miklós, Barienčik Zdeněk). A verseny végén a szokásoknak megfelelően kihirdették a táblagyőzteseket is. Az első táblán a szentpéteri Nagy Attila szerezte a legtöbb pontot (mind a hét mérkőzését megnyerte), a második táblán a komáromi Édes Zsófia, a harmadikon a perbetei Paló István, a negyediken (ahol kötelezően lány játszik) a pelsőci Balog Valéria győzött. Az eredményhirdetés előtt a verseny résztvevői megtekintették az ipolybalogi templomot, ahol György Ferenc lelkiatya ismertette meg a hallgatóságot a Szent Korona Ipolybaloghoz fűződő kapcsolatával és az Árpád-kori templom történelmével, nevezetességeivel. A község és a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola támogatásának köszönhetően egy napra Ipolybalog vált a szlovákiai magyar sakkozó diákok fellegvárává. Jövőre a Nagymegyer mellett található Csilizradvány ad otthont ennek a nemes versengésnek. (nz)

Kategóriagyőztesek: az ifjúsági csoportban a lányoknál és a fiúknál is Hrušov csapata nyert, sőt a felnőttek női csoportját is Hrušov csapata nyerte. A felnőtt csoportban Príbelce csapata lett az első, Zsély és Závada csapatai előtt. A kategóriagyőztesek képviselik járásunkat a kerületi versenyeken július 10-én Hliník nad Hronomban. A nyerteseknek az érmeket és a díjakat Jozef Mihálik járási elnök adta át. Balogh Gábor

E lapszám megjelenését a Mezõgazdasági Minisztérium támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Hrubík Béla. Szerkesztõk: Bodzsár Gyula, Urbán Aladár. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 466. E-mail: [email protected]: 0905/60 87 77. Nyilvántartási szám: OÚ 2003/05297. ISSN 1336-3972. Nyomda: NOVAPRESS Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 10.korona. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül.