s Q t r W k XII. évfolyam 8. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2014. augusztus
Az első tégla a falból 25 éve volt a páneurópai piknik
Az Európát kettéosztó vasfüggöny átvágásának, Németország egyesülésének és az Európai Unió keleti kibõvülésének fontos elõzménye volt az a békedemonstráció, amelyet 1989. augusztus 19-én tartottak az osztrák-magyar határon, Sopron közelében, s amely a páneurópai piknik nevet viselte. A második világháborút követõen Európa ideológiailag és gazdaságilag is két táborra szakadt. Az ún. keleti és nyugati tábort fizikailag is igyekeztek elszigetelni egymástól különféle határzárakkal. A vasfüggöny egy olyan kerítésrendszer volt, amely észak-dél irányban vágta ketté Európát. Megakadályozta, hogy Kelet-Európából Nyugatra lehessen szökni. Magyarország ausztriai határvidékén 260 kilométer hosszúságban húzódott ez a határvédelmi rendszer. A 80-as évek végén a szocialista államokon belül megkezdõdött az átalakulás folyamata. Ez fokozatosan vezetett az egykori keleti tábor államainak függetlenedéséhez. A kelet-közép-európai országok közül Magyarország és Lengyelország állt a változás élvonalában. Az események felgyorsultak, és a néhány évvel korábban még elképzelhetetlen történések következtek be 1989 nyarán az osztrák-magyar határtérségben. 1989. június 27-én az akkori osztrák külügyminiszter, Alois Mock és magyar kollégája, Horn Gyula közösen vágták el a határzárat, hogy kihangsúlyozzák a megfigyelõberendezések lebontását, amelyet Magyarország 1989. május 2-án elkezdett. A nyár folyamán diplomáciai egyeztetések zajlottak a Magyarországon hatalmas számban összegyûlt keletnémet állampolgárok helyzetének rendezése érdekében, ám ezek a tárgyalások hosszú ideig nem vezettek eredményre. (Folytatás a 4. oldalon)
65
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
Szent Korona Ünnep tizedszer Minden évforduló fontos, minél magasabb a száma, annál értékesebb az esemény. Jelzi, hogy fontos az emlékezõk számára, olyan értéket képvisel, amely maradandónak ígérkezik. Egy ilyen esemény a Szent Korona Ünnepe, melyet tízedik alkalommal rendeztek meg Ipolybalogon. Az egész program, az elhangzott beszédek mind a Szent Korona Ünnepének fontosságát, jelentõségét, a Szent Koronát mint jelképet és összetartó erejét hangsúlyozták. A mostani, tízedik ünnep forgatókönyve is hasonló volt az elõzõ évekéhez. Az ünnepség résztvevõi a falu fõterén gyülekeztek, ahonnan a Szent Korona másolatának megérkezése után együtt vonultak az ünnepség színhelyére, a Kápolna-dombra. A körmenetben, illetve a Szent Korona kíséretében a meghívott vendégek, így Veresegy-
ház népes képviselete, a környék polgármesterei és önkormányzati képviselõi, vállalkozók, támogatók, a visegrádi Szent György Lovagrend tagjai, a Szent Korona Társaság tagjai, az 1956-os Vitézi Lovagrend képviselõi, civil szervezetek képviselõi és az ünnepség iránt érdeklõdõk vettek részt. A Kápolna-dombon az ünnepi szentmisét Tarnai Imre mesterkanonok, címzetes apát, nagyoroszi esperesplébános celebrálta. (Folytatás az 5. oldalon)
„…Légy okos és jó kertésze a lelkednek. Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt…" Wass Albert − Te és a világ
Közélet
2 Kürtös
Gondolatébresztő Márciusi számunkban indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy „gondolatébresztõ“ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk: Ellentétes dolgok A rügyben levél vagy virág rejtõzik. Amikor kifejlõdik, láthatóvá válik teljesen. Tavasszal a természet csendje, „szótlansága“ a szélben hangosra, zengõre változik, fakó színe és szürkesége a napsugárban fényessé és ragyogóvá válik. Élni kezd, új élet ígéretei felé indul. A virág kitárja szépségét, amire folytonosan készül, egyszer bekövetkezik. Hasonlatos ehhez, hogy kitartó figyelem, türelem és szorgalom építi az embert. A korábban kopáran egymáshoz verõdõ ágak tavasszal zöld levéldíszt öltenek, színes virágkoszorúval ékeskednek. Termõföldön, mezõn, erdõn, sziklán és barlang mélyén új élet születik. Öröm, sürgõ-forgó mozgás veszi körül a szeretettel várt, de fájdalommal szült újszülöttet. A szóra képtelen virág megszólaltatja az embert. Osztatlan örömmel látjuk szirmai gazdagságát, kelyhe finomságát. A természet évenként megtelik spontán kitörõ örömmel, zsongó bódulattal, egyszerûséggel és áhítattal. A virág nyitottsága még a magába zárkózott, megkeseredett szívû embert is megragadja. A virágot senki sem utasítja el. Szépsége az ajándékozásban mindenkire átsugárzik. Ott van a születésnél, a házasságkötésnél, az ünneplésnél, a betegágynál, a koporsónál. Vigasztalást és bátorítás fejez ki. Közvetít. A rózsa virága tövisek között pompázik. Féltett és védett. A szenvedés és az áldozat megelõzi a szépséget, az örömet, a boldogságot, a bátorítást. Valakinek mindig vállalnia kell a nehezet is, hogy a szeretet szépsége megtapasztalható legyen. A szép láttán megtörik a keménység, az egyszerûség láttán érthetõbb lesz a bonyolult, a természetesség megtapasztalásakor oldódnak a gátlások, a biztató közelség hatására szertefoszlik a visszafogottság, és eltûnik a zárkózottság. Saját világából úgy lép ki mindenki, ahogy élethelyzete és képességei lehetõvé teszik. Mértékét és értékét alig tudjuk felmérni mindennek elsõ pillantásra. Kell egy könnyedebb, oldottabb lelkiállapot, melyben késõbb minden megtalálja a maga helyét, amiben a zökkenõk eltûnnek. Okosan használja fel energiáját az, aki jóindulatúan, mások szavára figyelve, saját szándékait világosan és érthetõen megfogalmazva szól. A szíves fogadás, a kedvesség jó szándékot, barátságos hangnemet hív életre másokban. Nem kell mindenki felé olyan mértékû barátsággal közeledni, mint a családban. Sõt, olykor érdemes magad védelme érdekében visszafogottan viselkedni, így viszonozni mások kedvességét. Az emberi szándék olykor önzõ. A kertészet különleges irányultsága, hogy a szép virágokat önmagukért is gondozza. A rózsakert különleges élmény, amióta az ember tudatosan törekszik a szép jelenvalóvá tételére, védelmére. Az élet megadja, hogy életünk egy-egy szakaszában különös szépség övez bennünket. Az értékek úgy vesznek otthont bennünk, hogy megszépülünk általuk. A másik értékét fölfedezõ ember mindig megszépül, és nagylelkûvé válik. A szépség tündöklésének élménye önmagában is csodálni való, az emberi kötelmek és a szabadság örök jutalma. Aki tudja, mit akar, nem habozik. Észreveszi az újat, és kész hatékonyan cselekedni. Óvatoskodni és bezárkózni akkor, amikor szükség van Rád, mulasztás volna. A belsõ rend tartja meg épnek és egésznek a rózsavirágot. A növény a gyökér csúcsától a virág életet hordozó és továbbadó sejtjei mindegyikéig megszakítatlan egészet alkot. Minél értékesebb valaki, annál nagyobb mértékû belsõ rend biztosítja ép mûködését, szavai hatékonyságát, spontaneitását, nyitottságát, szíve gazdagságát. Ahogyan a növény egészében a hajtás a gyökérrel egybefügg, úgy az emberi élet is a maga egységében és épségében mutatja meg hovatartozásunkat és valódi természetünket. Elvállalod a nehéz helyzeteket egy nemes cél érdekében, vagy csak saját kényelmedre gondolsz? Tapasztaltad-e már, hogy áldozat árán megvalósuló értékek nagy öröm forrásai lehetnek?
2014. augusztus
MUNKATALÁLKOZÓ A HELYI ELNÖKÖKKEL Még a nyári szabadságok kezdete elõtt Balík László, a Magyar Közösség Pártja nagykürtösi járási elnöke munkatalálkozóra hívta a helyi szervezetek elnökeit. Az Apátújfaluban megtartott összejövetelen Balík László megnyitójában mindenekelõtt köszönetet mondott az elnököknek és rajtuk keresztül a szervezetek tagjainak a május 24-i európai parlamenti választás kampányában és választópolgáraik mozgósításában végzett aktivitásukért. A találkozó további részében az EPválasztás járási eredményeinek áttekintése után a tagnyilvántartás pontosításá-
nak fontosságára figyelmeztetett a járási elnök, mert mint mondotta, a helyhatósági választásokra való jó felkészülés miatt rendezni kell sorainkat, hogy pontosan tudjuk, kik azok, akikkel számolhatunk, kik azok, akik polgármestervagy képviselõjelöltként jöhetnek számításba. Miként azzal is tisztában kell lenni, kik azok, akik idõközben szó nélkül elhagyták a helyi szervezetet, vagy tartósan passzívak. Annak ellenére, hogy ez utóbbiak jobbára csak a létszámot növelik, mindenképpen kísérletet kell tenni az aktivizálásukra. A találkozó fõ témáját képezte a november 15-én esedékes helyhatósági választások elõtti teendõk, ezen belül is a jelöltállítással kapcsolatos tudnivalók megbeszélése. Az összejövetel további részében a helyi elnökök körvonalazták, hogy hol és milyen kilátások mutatkoznak MKP színekben induló polgármesterjelölt-állításra, vagy hol okoz gondot teljes képviselõlistát állítani, avagy hol várható koalícióban való indulás. A találkozó végén Balík László hasznosnak és eredményesnek ítélte az elnökökkel tartott tanácskozást, és arra kérte a jelenlevõket, hogy valóban felelõsségteljesen viszonyuljanak a jelöltállító taggyûlések elõkészítéséhez, megtartásához, és nem utolsó sorban törekedjenek arra, hogy minél több településen legyen az MKP-nak megfelelõ, a választópolgárok megbecsülését élvezõ polgármesterjelöltje, illetve képviselõjelöltjei. /Br/
2014. augusztus
Közélet
Útravalóul Dobos Lászlónak
Egy vers fut át az agyamon… amit a nyár összegyûjt, azt a tél elfecsérli! Nem tudom miért, de hirtelen ez jutott az eszembe, amikor meghallottam a hírt, hogy Dobos László eltávozott az élõk sorából. Elment egy teremtõ ember, egy igazi, ízig-vérig, minden valóságában magyar ember. Amit életében teremtett, az példa volt, s a halál egyetlen perc alatt mindent visszavett Tõle, Tõlünk. Õt magát is. Barátságunk régi, talán három évtizedre is tehetõ. Higgadt, okos, józan ember benyomását keltette bennem mindig. A rendszerváltás utáni magyar képviselõk közül az egyik legjózanabb, legfelkészültebb politikus volt. Emlékszem beszédeire, felszólalásaira a maticás nyelvtörvények és tüntetések idejérõl, amikor a parlamentbõl kijövet leköpködték õket a szlovák tüntetõk. Mégsem bujdokolt el. Mégsem futamodott meg. Lámpás maradt. Amikor a Csemadok országos elnöke lettem, gyakran meglátogattam Püspökiben a kiadónál. Sokat beszélgettünk. Mindig nagyra tartotta szövetséget, nemhiába volt egykori elnöke õ is. Azt mondta, a Csemadok a kiindulás, egy biztos pont, az alapkõ, ami mellet hitet kell tennünk. Emlékszem a dicséretére, amit a második verseskötetem elolvasása után mondott. „Te jól kinyitottad a kertkaput, barátom. Nemcsak kinyitottad, hanem ki is tártad.“ Nyolcvanadik születésnapján a Csemadok szûk elnökségével lakásán köszöntöttük. Még tervei voltak, bár tudtuk, már komoly beteg. Égett benne a tûz, a tenni akarás, a hit. Mennyi mindent magával visz az ember az utolsó percben, az egész életét a vállán. És mindig egyedül maradsz, maradunk ebben. Ez az egyetlen, utolsó út, a legmagányosabban az egész világon. Mégis úgy emlékezek rá, mintha nem ment volna el. Mert valójában már itt maradt, végleg, az emlékek, a szavak, a regényei szárnyán. Küzdelmes, embert próbáló élete volt. Hitt az emberben, hitt a szó erejében, hitt a magyarság felemelkedésében. És nem csak hitt, tett is érte, a mindennapok minden órájában. Regényei korhû vallomások egy korról, mely embertelen és nyughatatlan volt. Hogy a régióhoz, szûkebb szülõföldünkhöz is kössük a nevét, tárca nélküli miniszterként õ avatta fel Ipolynyéken 1968-ban a kultúrházat. A szlovákiai magyarság történelmében kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. A sors úgy hozta, hogy most búcsúznunk kell Tõle. Elindult, hogy hírt vigyen rólunk odaátra. Már sokan várják. Sokakkal megy együtt az úton, mert hullunk, fogyunk. Büszke vagyok rá, hogy ismertem, hogy részese lehettem annak a nagy családnak, ahol õ is ott volt, egy ideig, köztünk, velünk. Hogy együtt voltunk, s maradtunk emberek, magyarok. Pihenj békében, csendesen, s álmodj velünk, értünk! Isten Veled, Laci! Hrubík Béla
Kürtös 3
Szakmai elismerés az inámi származású Papp Zsoltnak Az idén a felújítások kategóriában a „Pamiatky a múzeá“ /Mûemlékek és Múzeumok/ szlovák nyelvû szaklap szerkesztõbizottsága döntésének értelmében az alsósztregovai Madáchkastély felújításáért Papp Zsolt lévai építész kap rangos elismerést. 1992 óta ítéli oda évenként a Szlovák Nemzeti Múzeummal és a Szlovák Mûemlékvédelmi Hivatallal együttmûködve a fentiekben jelzett, egyik legrégebben megjelenõ népszerûsítõ szaklap. A díjat szeptember 12-én a Szlovák Köztársaság Európai Kulturális Örökségi Napok 2014 címû rendezvény megnyitóján a poprádi Tátra Galériában adja át ünnepélyes keretek között a fiatal tehetséges építésznek PhDr. Katarína Kosová, a Szlovák Köztársaság Mûemlékvédelmi Hivatalának vezérigazgatója. Papp Zsolt l972. március 14-én született Nagykürtösön. Általános iskolába Inámba és Ipolynyékre járt. 1986-ban kezdte meg középfokú tanulmányait a Losonci Építõipari Szakközépiskolában, melyet kitüntetéssel végzett el. 1990-ben a Kassai Mûszaki Egyetem építõmérnöki karának hallgatója lett.1994ben átlépett az újonnan alakult építészmérnöki karra, így tanulmányait bõvítette az építõmérnöki kar mellett. Egyetemi tanulmányait 1996-ban végezte el kitüntetéssel. 2001-tõl tagja a Szlovák Építész Kamarának. Még ebben az évben önállósult, és megalakította a PROART tervezõirodát. Tizenhárom év elég volt ahhoz, hogy a tervezõiroda Szlovákia egész területén hírnevet szerezzen. A cég megalakulása óta több mint 500 épület terveit készítette el. Számtalan középület és lakóház terve mellett központi helyet tölt be tevékenységében a védett mûemléki épületek felújítása. Az épített magyar kultúra ápolása Papp Zsolt számára különösen fontos. Terveikkel segítették a szklabonyai Mikszáth-emlékház, az alsósztregovai Madách-kastély, a kékkõi Balassi Bálint Múzeum, a véglesi Nagy Lajos király-várkastély felújítását is. Ez utóbbi kápolnáját Nagy Lajos király lányának, Szent Hedvignek a tiszteletére szeretnék felszentelni. Papp Zsolt jelenleg is több jelentõs beruházás tervén dolgozik. Ilyen a losonci zsinagóga felújítása, a rimabányai gótikus templom, melyben a Szent László-legendát ábrázoló nagyméretû középkori freskó található, valamint a liptószentmártoni Martin Benka Múzeum teljes felújítása. Papp Zsolt szabadidejében is kamatoztatja szakmai tudását. A Reviczky Társulás alelnökeként és a lévai Magyar Ház, a Reviczky Ház arculatfrissítési munkálatait is magára vállalta. Nagyon büszkék vagyunk rá, s a szakmai elismeréshez gratulálunk! /Felvidék.ma nyomán rövidítve/ Ami a fenti ismertetõbõl kimaradt, Papp Zsolt tagja a Magyar Közösség Pártja Lévai Helyi Szervezetének és a járási elnökségnek is. Mi, földijei szintén büszkék vagyunk rá, és szívbõl gratulálunk a rangos díjhoz! Összeállította: B.Gy.
4 Kürtös
Közélet
2014. augusztus
Az első tégla a falból 25 éve volt a páneurópai piknik (Folytatás az 1. oldalról)
Ebben a helyzetben nyert különleges értelmet az a kezdeményezés, amely az akkori ellenzéktõl származott, és az osztrák-magyar határt szemelte ki egy európai egységünnep színhelyéül. A gondolat Mészáros Ferenc fejében fogant meg Debrecenben, 1989. június 20-án, a Habsburg Ottó debreceni elõadását követõ vacsorán. Az asztalnál arról beszélgettek, hogy minden kedvezõ kilátás ellenére még háborítatlanul áll a Berlini Fal, valamint a vasfüggöny a „belnémet“ határon és Csehszlovákia nyugati határán is. Úgy vélte, hogy beszélgetésüket Magyarország ausztriai határán kellene folytatni, ahol a tényleges határvonalon tüzet rakva, szalonnát sütnének egy
piknik keretében úgy, hogy a vendégek egy része Ausztriában, a másik része Magyarországon ül - demonstrálva az egyes kelet-európai országok nyugati határain uralkodó állapotok különbözõségét. A kezdeményezéshez csatlakozott az MDF soproni alapszervezete, majd a Soproni Ellenzéki Kerekasztal társszervezetei is. A piknik védnökeinek Pozsgay Imrét és Habsburg Ottót kérték fel. Nem volt egyszerû elintézni, hogy a piknik résztvevõi vághassanak a vasfüggöny drótjából, hisz a rendszert elvileg már lebontották, de a Soproni Állami Gazda-
ság vadasparkot tervezett Sopronpusztára, és az õ kérésükre egy szakaszon a határõrök meghagyták a drótkerítést. Horváth Péter, a gazdaság akkori igazgatója nagyvonalúan megengedte a „pár méter“ drótkerítés lebontását, amelynek késõbbi helyreállítását is megígérték a szervezõk. 1989. augusztus 19-én, Sopronpusztán a két ország (Ausztria és Magyarország) beleegyezésével szimbolikusan egy határátkelõt nyitottak Szentmargitbánya (Sankt Margarethen im Burgenland) és Sopronkõhida (Steinambrückl) között három órányi idõtartamra. A vasfüggöny megnyitását több mint 600, német demokratikus köztársaságbeli állampolgár használta fel arra, hogy nyugatra szökjön, miután elõzõleg röplapokon felhívták a figyelmüket a páneurópai piknikre. A magyar határõrség, Bella Árpád határõr alezredes bölcsességének köszönhetõen, nem avatkozott közbe. Az ideiglenes határátkelõ helyszíni parancsnoka így emlékezik vissza a történtekre: „A 15.00 órára tervezett érkezés elõtt néhány perccel a mintegy százméteres távolságra belátható útszakaszon feltûnt egy nagy gyalogoscsapat, akikrõl közelebb érve kiderült, hogy bizony nem delegáció, hanem vélhetõen egy NDK-s csoport. Elébük mentem a kapu elé, hamar kiderült, hogy Ausztriába kívánnak távozni. A további kérdésekre már nem adtak lehetõséget, a kapuszárnyakat benyomva gyorsvonatként száguldottak
át, óriási felfordulást okozva. Azt kell hogy mondjam, az NDK-s állampolgárok megjelenése annyira volt váratlan, mint amennyire nem“. Eközben Budapesten és fõleg a Balaton térségében több ezer NDK-állampolgár várakozott a határátlépés esélyére, akik nem bíztak a határ megnyitásában. Ezért azoknak a száma, akik nyugatra távoztak ezen a napon, alig néhány száz volt. A következõ napokban a magyar kormány kérésére a nyugati határ õrizetét megerõsítették, így az NDK-polgárok 1989. szeptember 11-én bekövetkezett végleges kiengedése elõtt viszonylag keveseknek sikerült a szökés.
A páneurópai piknik fontos mérföldkõ azokban a folyamatokban, amelyek a német újraegyesítéshez vezettek. Ezt a német politikusok is elismerték, valamint ezt bizonyítja Helmut Kohl hajdani német kancellár mondása, azaz hogy „A berlini falból a magyarok verték ki az elsõ téglát“. internetes források alapján: -ná-
Közélet
2014. augusztus
(Folytatás az 1. oldalról)
Kürtös 5
Szent Korona Ünnep - tizedszer
A szentmisén közremûködött az ipolybalogi Szent Korona Kórus, valamint a salgótarjáni Doráti Kamarazenekar, akik délután koncertet is adtak az Árpád-kori templomban Mekis Péter orgonamûvésszel. A szentmise folyamán Pásztor Béla, Veresegyház polgármestere átnyújtotta György Ferenc plébánosnak azt az okiratot, melyen Ferenc pápa apostoli áldása van:
Õszentsége Ferenc Pápa szívbõl adja Apostoli Áldását György Ferenc plébános, valamint Ipolybalog és Veresegyház hívei életére és testvéri együttmûködésére, kérve számukra a mennyei kegyelmek bõséges kiáradását, és a Boldogságos Szûz Mária folytonos anyai pártfogását. (Ipolybalog, 2014. augusztus 3.) Vatikánváros, 2014. július 15. +Konrad Krajowskí Archiepiscopus Eleemosynarius Apostolicus.
A szentmise végén Csáky Pál, az Európai Parlament képviselõje mondta el ünnepi beszédét, majd sor került az emlékérmek átadására, amelyet a falu önkormányzata és a plébániahivatal adományozott György Ferenc plébánosnak, Balogh Gábor elõzõ polgármesternek és Szlovák Zsolt veresegyházi vállalkozónak. Az ünnepség délután különbözõ programokkal folytatódott. Felléptek hagyományõrzõ csoportok, voltak meseprogramok, lovaglás, íjászat, kézmûves-foglalkozások, vásár. Este az István, a király rockopera került bemutatásra. Az alábbiakban az elhangzott beszédekbõl villantunk fel egy-egy gondolatot. Cseri Lajos polgármester: „…710 évvel ezelõtt a Szent Korona Ipolybalogon járt. Ezt levéltári iratok bizonyítják és a tény, hogy a templom tornyán is ott van a korona másolata. Ez nem legenda, ez valóság. Mi valóságként is kezeljük, és ezért ünnepeljük ezt az ünnepet.“ Tarnai Imre mesterkanonok: „…Sokan mondják, hogy bennünket, magyarokat az Isten különösképpen is szeret, mert alig egy évszázaddal az után, hogy õseink megtelepedtek a Kárpát-medencében, adott nékünk egy olyan vezért, olyan vezetõt, aki megtalálta azt a bizonyos
sziklát, amirõl az elõbb az evangéliumban hallottunk, és hát ebbõl arra következtetünk, hogy az Isten jobban szeret bennünket, mint másokat. Hát nem, csak mifelénk ez volt az Õ szeretetének nagynagy megnyilvánulása. És igaz ugyan, hogy néhány évtized múlva árván maradt az ország, a gondviselés úgy hozta, hogy István királynak nem lett utóda, de maradt egy kincsünk, az a kincs, amelyiknek a másolatát itt láthatjuk az oltár mellett. Az a kincs, amelyiket a mi õseink minden idõben óriási nagyra értékeltek, annyira, hogy amíg Magyarország királyság volt, egyszerûen nem ismerte el a nép királynak azt, akit nem az esztergomi érsek, nem ezzel a koronával koronázott meg.“ Csáky Pál EP-képviselõ: „…Balog üzenni szeretne nem csak a Palócföldnek, nem csak az egész felvidéki magyarságnak, de az összmagyarságnak is. Azt szeretné üzenni, hogy csak akkor reménykedhetünk értelmes jövõben, csak akkor
bízhatunk politikai, gazdasági, társadalmi felemelkedésben, ha nem csak és nem elsõsorban külsõségekre leszünk figyelmesek, hanem belsõ értékeinkre, lelkünk belsõ pilléreire is. Ezt szimbolizálja a balogi, a palócföldi vállalás, ez a korona kettõs üzenete. A ragaszkodást egyik oldalon a hitünkhöz, amely megtartott, megtart és meg fog tartani, ha nem dobjuk el magunktól. És a ragaszkodás a nemzeti értékekhez is, ami nélkül csak kiüresedett, mindenre felhasználható robottá, robotokká, rabszolgákká válnánk. A magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar történelem, a magyar iskola, a magyar kultúrkincs az, amely bennünket az emberiség egyedi értékévé emel. … A folytonosság, a kitartás és az odaadás szükségessége. … Balog üzenete, hogy soha nem szabad feladni, hogy esélyünk és jövõnk akkor lesz, ha mindannyian megtesszük azt, amit az élet, a helyzet, a nemzet, a közösség jövõje vár tõlünk, és ezt az erõt innen kell elvinnünk.“
Megkérdeztük az emlékéremmel díjazottakat is, hogy mit jelent nekik ez az emlékérem, amelyet a mai napon átvettek. Íme a válaszok. György Ferenc plébános: „Én soha nem számoltam vele vagy reá, nem azért csinálom, hanem népünkért, mivel magyar vagyok, s szeretem a nemzetemet. A Szent Korona egy gyönyörû kincs, ezt nem lehet elfelejteni. A díjat elfogadom, de ebben benne van a híveknek az ötlete, a szorgalma és mindennemû segítsége. Én csak egy része voltam ennek a gyönyörû összmunkának. Ezt jelenti nekem.“ Balogh Gábor, elõzõ polgármester: „Amikor megtudtam a hírt, nagyon feszélyezve éreztem magam, mert ez olyan, mintha az embert ezzel kifizetnék. Amit az ember szívbõl, odaadásból, önzetlenségbõl tesz, azért nem vár jutalmat. Az ilyen jutalom mintha tompítaná ezt az eddigi jó, szép és felemelõ érzést, mintha valamit elvenne az ember lelkébõl. Egy voltam azok közül, akik hittek a korona másolatának elkészítésében, annak fon-
tosságában, üzenethordozó jelentõségében. Mindabban a felénk irányuló üzenetben, amelyek itt ma a szónokok beszédeiben elhangzottak, a múltunkat, a jelenünket és fõleg a jövõnket illetõen. Ezért ezt az emlékérmet közös tulajdonúnak érzem és tartom mindazokkal, akik kezdettõl fogva segítettek, segítettük egymást abban, hogy megülhessük ezt a mai örömünnepet és még számtalan továbbit. Köszönöm mindenkinek!“ Szlovák Zsolt, veresegyházi támogató: „A kitüntetést, úgy érzem, hogy el kell fogadni, az ajándékot, a baráti kézfogást. A segítséget én úgy szoktam mindig megfogalmazni, hogy az, hogy segítünk, az egy jó, egy nemes vagy szép gondolat, bármilyen fogalmazásba teszszük ezt be, az a boldogság, amit érzünk, hogy mit kapunk az emberektõl vissza. Ez a kitüntetés nagy boldogsággal tölt el, mert akikhez jövök, õk a barátaim. Balogh Gáborral kezdõdött ez a barátság, és a jelenlegi polgármesterrel folytatódott. Úgy érzem, hogy a kapcsolatok miatt van ez a segítség. …Érezni azt, amikor fogják a kezemet, az atya szorítja, és nem engedi el, és már mennék, de még mindig fogja és szorítja, összenézünk, és már könynyes talán a szemünk, ezt valahogy így lehet elmondani. Ez egy csoda.“ Szerk.
6 Kürtös
Falunapi rendezvények
2014. augusztus
Falunapi vigasságok Galábocson Mozgalmas volt augusztus elsõ hétvégéje Galábocson, hiszen ekkor került megrendezésre kis községünkben a falunap. Az elõkészületekre rányomta bélyegét az idõjárás, hiszen az égiek (ez biztos a fentrõl jövõ szeretet jele volt) bõ égi áldásban részesítettek minket. Idõnként bõrig áztunk, de ez sem rettentette el a lelkes kis csapatunkat, hogy minden készen álljon a falusiak és a vendégek fogadására egyaránt. Szombaton aztán verõfényes nyári napra ébredtünk, és ez már megalapozta az egész napos jókedvét az embereknek. Az ünnepélyes megnyitó keretében Chudý István polgármester köszöntötte a falunapi rendezvény résztvevõit. A kulturális program résztvevõi egyaránt hazai és a határon túlról érkezõ fellépõk voltak. Az ünnepség a szabadtéri szentmisével kezdõdött. Az ezt követõ kultúrmûsort a nógrádsipeki Vadrózsa Hagyományõrzõ Csoport fellépése nyitotta meg, majd az óvári Szivárvány asszonykórus és az Ifjú Szivárvány fellépésével folytatódott a mûsor. A bussai Melódia csoport, a Palóc Néptánccsoport, a Zlievèanka Kiszellõbõl, a mohorai Nyugdíjasklub örökifjú menyecskéi, valamint a galábocsi gyökerekkel rendelkezõ ifjú tehetség, Marcsok Rebeka fellépése örvendeztette meg a résztvevõket. A rendezvény sztárvendége Rigó Mónika volt, aki közvetlenségével levette lábáról a nézõket, és együtt énekelték az ismert nótákat. Majd egy fiatal tehetség, Halasi Bianka musical- és operettdalokat adott elõ. Az estet a Nordton zenekar koncertje zárta. A kulturális élvezetek után gazdag tombolaesõ várta a nagyérdemû közönséget, majd hajnalig tartó mulatság zárta a jól sikerült falunapi ünnepséget. -che-
III. évfolyamához érkezett a „Nógrád szívében“ folklórfesztivál
Július utolsó szombatján rendezték meg Óvárban a „Nógrád szívében“ folklórfesztivál III. évfolyamát, melynek menetét sem az esõ, sem a vihar nem zavarta meg. A háromnapos rendezvény pénteken kezdõdött hagyományos disznótorral. A számunkra oly kellemes /a sertésnek talán nem annyira/ esemény lehetõvé tette a finomabbnál finomabb disznótoros ételek elkészítését. Az ügyes kezû mesterek a gazdasszonyok közremûködésével szorgoskodtak, és a finomságokat úgy készítették el, mint nagyanyáink idején. A szombati déli harangszóval, majd szentmisével kezdõdött a folklórfesztivál. Az ünnepi szentmise fõcelebránsa András atya volt a márianosztrai pálos rendbõl, aki a helybeli plébánossal, Jókay Lukács atyával és az újvári Dobrovodský Péter atyával koncelebrálták a szentmisét. Ezután a közben elkészült tájjellegû ételek kerültek terítékre. A finomságok, valamint a lelki és testi táplálék után következett a szórakozás, a kultúrmûsorban hazai és külföldi folklórcsoportok szórakoztatták mûsoraikkal a szép számban megjelent nagyérdemût. Az óvári Szivárvány folklórcsoport üdvözölte az ipolykéri, bátorfalui, ipolykeszi, kiszellõi, bussai és a Magyarországról érkezett dorogházi, szátoki és mosonmagyaróvári fellépõket. Táncos összeállításával ismét nagy sikert aratott az Ifjú Szivárvány, mely éppen Évfordulós falunap a fellépõk Járásunk legfiatalabb településén, Szlovákkora gyarmaton a július 26-án, szombaton tartott falumiatt, napi ünnepség jelentõs esemény, a község fentalán nállásának 95. évfordulója jegyében zajlott. A legrendezvény színesebb színfoltja lett a folklórfeszelsõ felében, kora délutánig gyermekprogramok tiválnak. Rózsás Viktória elõadása domináltak, többek közt Orsi ismert slágerekkel következett, majd a Hangulat zenekar kedveskedett a gyerekeknek, de a cirkuszi mutatmûsora fokozta a hangulatot, és a ványok, no meg légvár és az arcfestés is felkeltette Dupla KáVé esti koncertje tetõzte. A érdeklõdésüket. sok értékes tomboladíjjal megjutalmaA falunapi ünnepség zott közönséget a Gajmu zenekar délutáni programjai elõtt szórakoztatta egészen a hajnali órákig. Árvay Denisa, SzlovákA vasárnapi hálaadó szentmise a helyi gyarmat polgármester r.k. Szent Erzsébet-templomban méltó asszonya köszöntötte a befejezésként tett pontot a háromnapos résztvevõket, külön is a testvértelepülések - Balassarendezvény végére. gyarmat, Érsekvadkert, Nógrádmarcal, Iliny, Golianovo Az atya szívderítõ szavai, a külön- polgármestereit. A megnyitó és a polgármesteri leges ételek ízei, a folklórcsoportok köszöntõk után elsõként a hrussói harmonikások zenés, táncos fellépésével vette kezdeelõadásai, az esti koncert és a hajnalig tét a szórakoztató mûsor, amely a Sláger TV-bõl jól ismert Zdeno Sýchra és Lýdia tartó dáridó szép emlékkel gazdagított Kolejníèková által tolmácsolt slágerekkel folytatódott. Két alkalommal is színpadra mindannyiunkat. lépett a Spišské Podhradiebõl érkezett Country-duó veteránok, de nagy sikert aratott a -vjZsiványok mûsora is. Az esti utcabálon a dacsókeszi Axi zenekar játszott. /BGy/
2014. augusztus
Falunapi rendezvények
Kürtös 7
Ipolyvarbó
Kelenye
Idén július 26-án, szombaton, a rendezvény névadójának ünnepén tartották a Szent Anna-napi Palócbúcsút. A délelõtti ünnepélyes szabadtéri szentmisével vette kezdetét a falunapi ünnepség, amely kora délutántól színes, szórakoztató programokkal folytatódott az új, impozáns szabadtéri színpadon. Az est sztárvendége Zalatnay Sarolta volt. /Br/
A helyi községi önkormányzat szervezésében 2014. július 19-én került megrendezésre az idei falunap, mely ünnepi szentmisével vette kezdetét a Legszentebb Szentháromság római katolikus templomban, és ezt követõen a vendégek és a hívek lerótták tiszteletüket az I. és II. világháborúban elesett Hõsök és polgári áldozatok emlékmûvénél, mely a falu parkjában áll. Hazafias versek és dalok szemléltették e véráldozatokat követelõ gyászos idõszakot, hogy a mai kor embere soha ne feledje, mily törékeny edényben õrzõdik nyugalmunk záloga - a béke. A szeretetláng szellemében zajló kegyeleti koszorúk elhelyezését követõen, melyhez csatlakoztak határon túli településeink képviselõi is, a rendezvény iránt érdeklõdõk a szabadtéri színpadnál meghallgathatták az ünnepi megnyitót, mely színes kultúrmûsort ígért gyermeknek, felnõttnek egyaránt a különféle kísérõprogramokkal és gasztronómiai élvezetekkel együtt. Sztárvendégként a Geri Betli-duó mûsora ékesítette a környezõ hazai és határon túli folklórcsoportok fellépését, de nem hiányzott a modern tánc lendülete sem a színpadról, melyen túl már csak a tomboladíjak átvételekor érzett határtalan öröm szállt - köszönhetõen a rengeteg szponzori és szervezõi ajándéknak. Az éjszakába nyúló szabadtéri táncmulatságon a fülbemászó dallamokról, amíg csak igény volt rá, a Nordton zenekar gondoskodott, az önfeledt jó hangulatért pedig, mely az egész napot áthatotta, dicséret illeti a fáradhatatlan szervezõket. KSZ
Lukanénye 2014. július 27-én 11. alkalommal volt falunap Lukanényén. A gazdag kultúrprogramnak köszönhetõen, amit a helyi alapiskola és óvoda, a Csemadok Lukanényei Alapszervezete és a községi hivatal állított össze, több száz helyi lakos és vendég szórakozott hétfõ hajnalig az esõs idõ ellenére is. Sztárvendégek: Zalatnay Sarolta és Csocsesz. Káplán Mária, Balko Zsófia
8 Kürtös
Közélet
2014. augusztus
Egy kis falu nagy ünnepe Europe for Citizens Európa a Polgárokért Nagy fába vágta a fejszéjét Deák József, Ipolyszécsényke polgármestere és a település önkormányzata, amikor egy nyertes EU-s pályázatnak köszönhetõen négynapos nemzetközi találkozót szervezett 2014. július 17. és 20. között. A több hónapos elõkészületek meghozták az eredményt, de nem is akármilyet, hiszen e kis falu lakóinak még soha nem volt ilyen élményben részük, de azoknak sem, akiket az ígéretes programok idevonzottak, fõleg a szombati rendezvényekre.
De kezdjük az elején. Csütörtökön már hajnaltól sürgölõdtek a szakácsok (Filicky László és felesége, Éva) és segítõik, akikbõl hál' istennek nem volt hiány, ez mind a négy napra jellemzõ volt a konyhában. Nagyon sok elõzetes egyeztetés zajlott, hogy mi is kerüljön az asztalra, ugyanis a szervezõk kezdettõl fogva azon igyekeztek, hogy mind a négy országból érkezettek jellegzetes ételei megtalálhatók legyenek a menüben. Ezen kívül az olaszok, a lengyelek, a lettek és a magyarok is hoztak, illetve készítettek egy kis kóstolót, amiben a disznótorostól az édességig minden megtalálható volt. A csütörtöki napon az égiek is alig bírták kivárni, hogy mikor érkeznek meg a vendégek, ezért a nagy hõséget egy kis esõvel enyhítették, hogy a lehûlt levegõben kellemesebb legyen az utazás. Elõször az olaszországi Chies d´Alpagoból érkezett egy vidám kis csapat, majd õket a lengyelországi Blizynbõl jövõk követték, akik már az autóbuszból kiszállva zenekarral kísért énekszóval jöttek a
fogadás helyszínére. Nem telt bele sok idõ, és a magyarországi testvértelepülés, Iliny küldöttsége is megérkezett. Utolsónak a lettországi Lizmus településrõl érkeztek meg vendégeink, akik bizony igen hosszú utat tettek meg, hogy eljöjjenek Dél-Szlovákia ezen kicsiny falujába, Ipolyszécsénykére. Népviseletbe öltözött fiatalok a kultúrház elõcsarnokában várták a vendégeket kenyérrel és sóval, borral és jóízû
hazai pálinkával, és természetesen a finom fehérkalács, azaz „lagzis kalács“ sem maradhatott ki a sorból. Vendégeinket nagyon meghatotta ez a kellemes fogadtatás. Ezután frissítõre és vendég-
váró falatokra invitáltuk a tolmácsok segítségével a fáradt utasokat. Szerencsére mindegyikük között voltak fiatalok, akik angol nyelven könnyebben tudtak egymással kommunikálni. Az ismerkedés és a tapasztalatcsere után falusétára in-
dultak azok, akik nem fáradtak el az utazásban, majd az elszállásolás utáni vacsorát nemzetközi táncház követte, ahol mindenki felszabadultan szórakozott. A pénteki nap is ígéretesnek mutatkozott, hiszen a tervek között szerepelt kirándulás, tábortûz, legendák éjszakája, mulatozás. Tehát már a reggeli órákban útra keltek a vendégek három csoportra osztódva, hogy ellátogassanak régiónk két legnagyobb nevezetességéhez: Kékkõbe, a Balassiak õsi fészkébe és Alsósztregovára, Madách Imre szülõfalujába, ahol nemcsak az egyik legmodernebb kiállítást nézhették meg, de tiszteletüket tették Az ember tragédiája halhatatlan írójának síremlékénél is. A kulturális ismeretek közben a nagy melegben jól esett a termálfürdõben tett pár órás felüdülés. A harmadik csoport Budapestre látogatott, ahol az Országházban megtekintették a koronaékszereket, majd a Budai Várból csodálhatták meg a magyar fõvárost. Hazatérve a vacsora és az eszmecsere után Lõrincz Mária projektmenedzser tartotta meg elõadását. A lengyelországi vendégek már alig bírták kivárni, hogy meggyújtsuk a tábortüzet, mivel az esõ egy kicsit megzavarta a programot, és már elõre megadták hozzá a „kezdõhangot“. A tábortûznél Básti János magyarnóta-énekes és harmonikás kísérõje, Skamla József, valamint Andrej Babiar népzenész gondoskodott a jó hangulatról.
2014. augusztus
Közélet
Kürtös 9
Egy kis falu nagy ünnepe A szombati napon aztán igazán mindenki megtalálhatta a kedvére való programot, ugyanis igen széles skálájú volt a választék. A reggeli után a kultúrházban hivatalosan is bemutatták településeiket mind az öt ország képviselõi, ezt a rendezvénysorozat legünnepélyesebb pontja, az együttmûködési megállapodás aláírása követte, amely után a delegációk átmentek az Angolparkba, hogy az ott kijelölt helyen elültessék azokat a cserjéket, melyeket mindenki a saját országából hozott, így Ipolyszécsényke az „Európai Ízek Parkjával“ gazdagodott. Eközben a futballpályán elkezdõdött a Családi piknik, ahol a fiatalok és a sportrajongók már készülõdtek, hogy különbözõ sportjátékokon keresztül mérjék össze tudásukat, erejüket. Nagyon sokan bekapcsolódtak ebbe a programba is mind a hazaiak, mind a vendégek. Az Angolpark másik szegletében pedig már javában fõtt a gulyás, és a büfések is felkészültek, hogy a délutáni kultúrmûsor elõtt és alatt mindenki felfrissülhessen. A Nemzetközi kulturális fesztivál elsõ fellépõje a hazai Rózsaszirom éneklõcsoport volt, õket az Ilinyi Hagyományõrzõ Csoport követte, akiktõl rimóci csárdást és verbunkost láthatott a szép számban összegyûlt közönség. Az ipolybalogi Bukréta folklórcsoport palóc lakodalmas összeállítást mutatott be, õket a lettországi Lizums településrõl érkezett Veiksme, vagyis Szerencse folklórcsoport fiataljainak mûsora követte, akik néptáncot mutattak be. Az újjáalakult Ipolynagyfalui Hagyományõrzõ Éneklõcsoport fel-
lépését az óvári Szivárvány folklórcsoport követte, akiknek elõadásában palóc népdalokat hallhattunk. Az Ifjú Szivárvány Kárpát-medencei lakodalmas táncot mutatott be. Az eredeti tervek szerint az olaszországi Alpagoból érkezett vendégeinket Párizs Judit operaénekes képviselte volna a mûsorban, aki Andrea Bocellitõl a Con te partiro címû olasz dallal kedveskedett a közönségnek, de másik két énekes is kedvet kapott, és egy velencei dalt énekeltek el, ha nem is a világot jelentõ deszkákon, de mindenképpen a rendezvény ideje alatt Európát jelentõ színpadon. Õket az ipolykeszi Aranyesõ hagyományõrzõ csoport követte, akik most a szüretet mutatták be. Végezetül a lengyelországi Blziny község tánc- és zenei együttese, a Szent Kereszt Hegyi Bicskák mutatkoztak be, akik már az elõzõ napok alkalmával adtak egy kis ízelítõt a lengyel virtusból. A csaknem egyórás összeállításuk alatt még a közönséget is megtáncoltatták. 18.00 órától következett Kadlott Karcsi és Babolcsi Nóra fellépése, akiket a Lámpaláz rockkoncertje követett, majd akik még nem akartak hazamenni, diszkózene mellett tovább szórakozhattak. Vasárnap elérkezett a búcsú ideje, de elõtte hálaadó szentmisét celebrált György Ferenc plébános. Az egyszerûre tervezett istentisztelet igazán meghatóvá kerekedett, nemcsak azért, mert a könyörgések minden résztvevõ ország nyelvén elhangoztak, de az adott régióhoz is
igazodtak, és a végén nemcsak a lengyelek, akiktõl szinte ezt már elvártuk, hanem az olaszok is elénekeltek egy-egy egyházi éneket. A búcsúebéd után kiértékeltük a találkozót, és még egy utolsó táncra perdülés után („az atya még nem hallotta, hogyan szórakoztunk“ apropóján) elbúcsúzott a társaság egy része. A lengyelek még tiszteletüket szerették volna tenni Nagycsalomján, ahol a templom falán lévõ tábla is emlékeztet a lengyel-magyar barátságra, és a temetõben nyugszik egy lengyel katona, aki az itteni menekülttábor lakója volt. Miután elhelyezték az emlékezés virágait a temetõben és a templomnál, megálltak az Esterházy-emlékoszlopnál is, a csalomjaiak pedig egy kis frissítõvel kedveskedtek nekik. Ezúton köszönjük meg a polgármester úrnak, hogy ha õ nem is volt idehaza, gondoskodott arról, hogy vendégeink méltó fogadtatásban részesüljenek. S ha már a köszöneteknél tartunk, mindenekelõtt köszönet illeti Lõrincz Mária projektmenedzsert, akinek segítségével a pályázat elnyerte az Európai Bizottság pénzügyi támogatását. Természetesen köszönetünket szeretnénk kifejezni mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy ez a rendezvény ilyen sikeresen zajlott le, elsõsorban a Csemadok-tagoknak, a segítõknek és a támogatóknak, valamint az egész falu lakosságának is, mert ilyen mértékû összefogásra Ipolyszécsénykén még nem volt példa. Kliment Éva
A RENDEZVÉNY A „EURÓPAI ÖSSZEFOGÁS - TESTVÉR-TELEPÜLÉSI TALÁLKOZÓ AZ EURÓPAI ÍZEK PARKJÁBAN“ C. PROJEKT KERETÉN BELÜL AZ EURÓPA A POLGÁROKÉRT PROGRAM TÁMOGATÁSÁVAL VALÓSULT MEG.
10 Kürtös
Közélet
2014. augusztus
MÉZKIRÁLYNÕT VÁLASZTOTTAK
A kiváló méhész és méhészeti szakíró, a 180 éve Csúzon /Érsekújvári járás/ született Sõtér Kálmán Inámban telepedvén le, ahol, bizony már kereken 140 éve annak, hogy 1874-ben országos hírûvé vált, téglából épült méhest alapított. A méhészeti világirodalom legterjedelmesebb /2000 oldalnál nagyobb/ és egyik legalaposabb szakkönyvének szerzõje. A méh és világa címû kétkötetes mûvét ma is a méhészkedõk egyik „bibliájaként“ tartja számon a szakirodalom. Sõtér Kálmánt Ambrózy Béla /1839-1911/, a magyar méhészet egyik megalapítója is a legnagyobb magyar méhésznek nevezte. A Magyar Országos Méhészeti Egyesület alapító tagja és alelnöke volt. Sok cikket írt szaklapokba, a Méhészet címû lap fõmunkatársa volt. Bár nem a község szülötte, de életének és munkásságának egy jelentõs szakasza összefonódott Inámmal, és a hálás utókor, a község önkor-
mányzata 2000-ben, halálának 85. évfordulóján a községháza falán emléktáblát állított a tiszteletére. Az emléktáblaavatás egybeesett a 2000. szeptember 1-2-án elsõ alkalommal megrendezett Mézfesztivállal. Azóta minden évben
megrendezik a településen a mézvásárral, méhészeti szakmai elõadásokkal, mézversennyel és mézkirálynõ-választásal egybekötött Mézfesztivált. A község önkormányzata, polgármesteri hivatala és a Szlovákiai Méhészszövetség szervezésében idén 15. évfolyamához érkezett a méhészek ünnepének is mondható rendezvény, amely hagyományosan Sõtér Kálmán emléktáblájának megkoszorúzásával vette kezdetét, ame-
lyen megjelentek a mézlovagrendek képviselõi, a magyarországi, erdélyi és vajdasági testvértelepülések képviselõi. Továbbá Simon Zsolt, a Most-Híd parlamenti képviselõje, Jókai Tibor, a Szlovákiai Méhészszövetség képviseletében, a társszervezõ Csemadok képviseletében Balogh Gábor járási elnök. Ezt követõen került sor a kultúrházban M. Nagy László fotókiállításának, illetve az apátújfalui Beviz Éva népviseleti babáiból összeállított kiállítás megnyitására. Az egész na-
pos rendezvény délelõtti programjában a helyi iskola épületében a méhészek szakmai elõadásokon bõvíthették ismereteiket, míg a szabadtéri színpadon „Kárpátmedence ifjú tehetségei“ címmel gyermek- és ifjúsági mûsor zajlott. Kora délutántól szórakoztató programok, köztük természetesen - a mézkirálynõ-jelöltek bemutatása és bemutatkozása, várták a nagyszámú közönséget. Ez alatt a kultúrházban két zsûri is tevékenykedett. Az egyik a mézmintákat és az elsõ alkalommal benevezett mézbor mintákat, a másik a mézessütemény-versenyre érkezett édességeket, kalácsokat degusztálta, a nézõtéren pedig az öttagú bírálóbizottság dolga volt eldönteni a mézkirálynõ-jelöltek rátermettségét, talpraesettségét és szakmai ismereteit is. Jócskán délutánba nyúlt már az idõ,
amikor a mézkirálynõ-jelöltek részérõl fokozott izgalom, a nézõk részérõl pedig érthetõ kíváncsiság elõzte meg a mézkirálynõ-választás eredményhirdetését. A zsûri elnöke, Lehotzky Tímea, Magyarország 2013. évi mézkirálynõje értékelte
tömören a jelöltek szereplését, míg a zsûri egyöntetûen hozott döntését Nagy József, Inám község polgármestere ismertette. A tavalyi mézkirálynõ, Tóth Teréz fejérõl a mézkirálynõi dísz a füleki Szakó Boglárka harmadikos gimnazista fejére került. Elsõ udvarhölgye a kóvári Nagy Orem Irén lett, a második udvarhölgye az apátújfalui Záhorec Judit. Bár a Magyar Közösség Pártja nem volt a szervezõk között, de három dologban is „érintett“ volt, hiszen a nonstop mûsort hagyományosan Bodzsár Gyula, a párt járási titkára vezette, a mézkirálynõ-
választás zsûrijében Balík László, az MKP járási elnöke is helyet foglalt, aki az eredményhirdetés után az MKP nevében három különdíjat adott át a nem dobogós jelölteknek.
A szakmai zsûri döntése alapján az inámi Bugyi Gábor akácméze bizonyult a legjobbnak, megelõzve a kõkeszi Rados János és az inámi Skerlec Albin által hozott mézet. Az elsõ alkalommal meghirdetett mézborversenyen az ipolybalogi Annus Norbert nedûje végzett az elsõ helyen, második helyen a zsélyi Oravec Gyula, harmadik helyen megosztva a bácskossuthfalvai /Szerbia/ Makai Jenõ és Skerlec Albin által készített mézbor végzett. A mézessütemények versenyében a zsûrinek legjobban tetszett a csehországi testvértelepülés, Vlachova Lhota nevében hozott sütemény, második hellyel díjazta az inámi Páldi Melinda, harmadik hellyel pedig a kóvári Nagy Orem Irén cukrásztudományát. Folytatás a 14. oldalon
2014. augusztus
* 65 éve, 1949. augusztus 3-án halt meg Ignotus Hugó, (szül. Veigelsberg) a magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, költõ, író, újságíró; a Nyugat elsõ húsz évében a folyóirat fõszerkesztõje. (*1869) * 130 éve, 1884. augusztus 4-én született Balázs Béla (eredeti nevén Bauer Herbert) költõ, író, filmesztéta, filmrendezõ, filmfõiskolai tanár. (†1949) * 15 éve, 1999. augusztus 5-én halt meg Veres János költõ, író, mûfordító, a Pro Gömör, a többszörös Csemadok-díjjal, valamint Blaha Lujza Plakettel elismert rimaszombati tollforgató. (*1930) * 135 éve, 1889. augusztus 8-án született Lányi Viktor Géza magyar zeneszerzõ, író, mûfordító. Lányi Ernõ zeneszerzõ fia, Lányi Sarolta testvére. (†1962) * 45 éve, 1969. augusztus 10-én halt meg Kodolányi János író, újságíró, az úgynevezett népi írók kiemelkedõ képviselõje. (*1899) * 90 éve, 1924. augusztus 12-én halt meg Bródy Sándor író, drámaíró, publicista. (*1863) * 20 éve, 1994. augusztus 13-án halt meg Örsi Ferenc író, forgatókönyvíró (A Tenkes kapitánya). (*1927) * 85 éve, 1929. augusztus 17-én halt meg Benedek Elek író, újságíró, mesemondó. (*1859) * 100 éve, 1914. augusztus 14-én született Bajomi Lázár Endre (eredeti neve: Lázár András Iván) író, mûfordító, szerkesztõ, irodalomtörténész. (†1987) * 25 éve, 1989. augusztus 19-én halt meg Képes Géza költõ, mûfordító, tanár, a Magvetõ Könyvkiadó egyik megalapítója és igazgatója. (*1909) * 100 éve, 1914. augusztus 22-én született Baróti Géza (eredeti neve Szabó Géza) író, újságíró. (†1993) * 580 éve, 1434. augusztus 29-én született Janus Pannonius (Csezmiczei János) humanista, latin nyelven alkotó költõ, a magyar világi líra elsõ jelentõs képviselõje. (†1472) * 265 éve, 1749. augusztus 29-én halt meg Bél Mátyás polihisztor, író, evangélikus lelkész, történet- és földrajztudós. (*1684) * 20 éve, 1994. augusztus 29-én halt meg Gáspár Margit író, mûfordító. ( *1905) * 440 éve, 1574. augusztus 30-án született Szenczi Molnár Albert református pap, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltõ, egyházi író, mûfordító, az elsõ magyar-latin szótár készítõje. (†1639)
Évfordulónaptár
Kürtös 11
Veres János (Vörös Zoltán János) 1930. február 28-án született Tornalján. Iskoláit szülõvárosában, Rozsnyón és Rimaszombatban végezte. A továbbtanulásról betegsége miatt le kellett mondania. Csaknem egy évtizedig (1949-1957) a MagasTátrában gyógykezelték. 1966-1970-ben a rimaszombati Járási Mûvelõdési Központ módszertani elõadója, kulturális-közmûvelõdési programok szervezõje volt. 1970-1971-ben ismét gyógykezelésre szorult, 1971-tõl rokkantnyugdíjas. Költészete a szocializmus igenlése jegyében indult. Betegsége kiszakítja a társadalmi valóságból, lelkendezõ, sematikus versekkel üdvözli a boldog holnapot. Csak harmadik kötetének hangja tisztul fokozatosan, lírája elmélyültebbé, tépelõdõbbé válik. A lassan megismert társadalmi valóság, Fábry bíráló szavai, a kortárs magyar költészet (Nagy László, Juhász Ferenc), a gazdag gömöri népköltészet, s nem utolsósorban a történelmi események hatására válságba kerül, majd többéves hallgatás után költészete megújul, sokszínûvé válik (Tüzek és virágok, Fehér szarvas c. kötetek). Ezt követõen fejlõdése lelassul, ill. problémaérzékenységben, az emberi gondok iránti fogékonyságban, a nemzetiségi lét borúlátóbb és érzékenyebb megélésében, a gömöri tájban gyökerezés fokozódó tudatosításában stb. realizálódik. Lényegesebb elmozdulás csak költészete hangulatitematikai jellemzõiben mutatkozik, lírájának arányai, eszközei, képanyaga alig módosulnak. A 70-es évektõl egyre gyakrabban ihletik verseit a betegség, a szenvedés, az embert önérzetében megalázó testi-lelki gyötrelmek. Mind sûrûbben bukkan fel nála az elmúlás gondolata, az öregedés lehangoló motívuma, költészete filozofikusabbá, sötétebb tónusúvá válik. Irodalmi riportokat, elbeszéléseket is írt, prózája azonban nem éri el költészete jelentõségét, ritkán sikerült a tényszerûség és a fikció helyes arányát eltalálnia. Szlovákból és csehbõl fordított. Helytörténeti ismereteit a Széttekintés a Rimaszombati járásban c. honismereti kislexikonban kamatoztatta. 1990-ben megkapta Nógrád megye Madách Imre-díját. 1999. augusztus 5-én halt meg Rimaszombatban. In: A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004 Szerk.
Könyvajánló
Dr. Máté László: Nagyapám Isonzón Az idén 100 éve, hogy kitört az elsõ világháború, vagy ahogyan akkor mondták, a nagy háború. Errõl már lapunk májusi számában megemlékeztünk. A kerek évforduló kapcsán nagyon sok visszaemlékezést, történelmi adatokat, történeteket olvashatunk, már akit érdekel a történelem, történelmünk eme része. Dr. Máté László, kassai közéleti személyiség Nagyapám Isonzón c. könyve egy összeállított vallomás az elsõ világháborúról, az isonzói utazásáról. A szerzõ a könyv elsõ részében leírja egy szilicei (Rozsnyó mellett) parasztcsalád életét a háború elõtt, alatt és után, majd a nagyapja hiteles történetét a háborúban való részvételérõl, melyek sajnos áldozata is lett. A könyv második részében leírja Isonzóba tett utazását, hogy felkeresse nagyapja sírhelyét, melyet végül is megtalált. Az isonzói hadszíntéren több százezer katona alussza örök álmát, közöttük mintegy százezer magyar. Hû korrajz mellett a szerzõ krónikásként ad elégtételt életükért. Balogh Gábor
12 Kürtös
Hitélet
Ipolymenti Katolikus Tábor Ipolyvisken
2014. július 14. és 16-a között került megrendezésre az immár hagyományossá vált Ipolymenti Katolikus Tábor. Balga Zoltán ipolyviski plébános, Gyönyör László ipolyhídvégi lelkiatya szervezése és a váci püspökatya támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg a találkozó. A tábor és a több mint húsz plébániáról érkezõ 130 résztvevõ gyerkõc otthonául az ipolyviski plébániakert szolgált. Voltak visszatérõ és új arcok, voltak kicsik és nagyok, mélyen hívõk és kevésbé vallásos fiatalok az Ipoly mindkét partjáról. Mégis a cél ugyanaz volt: magot vetni, amely ha nem is most, de - Isten segítségével - a közeljövõben gyökeret fog ereszteni. A sok vidám arc, a programokba való lelkes bekapcsolódás és a pozitív visszajelzések arról árulkodnak, hogy a terv sikerült. A tábor elsõ napján ellátogattunk az Ipolyvisk határában található Kútyika nevû búcsújáró helyhez, ahol szentmise keretén belül megnyitottuk a tábort. A túra és a kiscsoportos ismerkedés után egy, a falut megismertetõ kalandos játékon vettek részt a csapatok, ahol a nyertesek jutalomban részesült.
Éjszaka hangulatos, meghitt keresztúton vettünk részt a falu utcáin, melyre az elmélkedéseket és az állomások üzenetit megfogalmazó jeleneteket az egyes csapatok készítették el. A második nap úti célja Esztergom volt. Látogatást tettünk a magyar egyház fejét, anyját és tanítóját szimbolizáló bazilikánál. Majd kellemes fürdõzés következett a helyi strandon. A táborhelyünkre visszatérve rendhagyó szentmisében volt részünk, melyet Gyönyör László lelkiatya celebrált. Éjszaka ismét egy rendhagyó program várta a fiatalokat. Csoportonként „keresztes lovagok seregét“ alkotva indultunk „Jeruzsálem visszafoglalására“. A csapatok kalandos útját a lesben álló „török hadak“ nehezítették, akiket csak akkor gyõzhettek le, ha helyesen megválaszolták kérdéseiket, amelyek a hit- és vallási ismereteikkel voltak kapcsolatosak. Az utolsó napon sportnapot tartottunk a helyi sportpályán, ahol a csapatok ismét egymással versengve bizonyíthatták ügyességüket métában, fociban és különbözõ sportjátékokban. A délután fõfeladata a táborbontás volt, ezt pedig a táborzáró szentmise követte, ahol hálát adtunk az Úrnak a jó idõjárásért, a jól sikerült programokért és egymásért, hogy ott voltunk, és jól éreztük magunkat. Baka Anita
2014. augusztus
…a mennyei dicsőségbe felvétetett… Mária emberi életének kezdetéhez hasonlóan földi léte idõbeli végét is megszentelte Isten. A katolikus tanítás szerint „A Szeplõtelen Istenanya, mindenkor szûz Mária földi életének befejezésével testben és lélekben a mennyei dicsõségbe felvétetett“ (XII. Piusz, 1950. november 1.) Mária fölvétele a mennybe azt állítja, hogy földi életének befejezése után abba az állapotba jutott, ahová a többi hívõk csak a feltámadás után az utolsó napon fognak érkezni. A XII. Piusz pápa által kihirdetett dogma magyarázata a következõ: A Jóságos Istenanya „a legszorosabb kapcsolatban van fiával, és így részesedik a sorsában“. Majd így folytatja: „lehetetlennek látszik, hogy eme földi élet után nemcsak lélekben, hanem testben is elválasztott lett volna Krisztustól az, aki Krisztust foganta, szülte, tejével táplálta, karjában tartotta, kebléhez szorította“. A dogma tehát Krisztus és Mária szeretetegységét hangsúlyozza. A tanítás szerint ez a szeretetegység a halál után sem szûnik meg. Ennek a magyarázatnak nagyon fontos üzenete van számunkra. Imádságainkkal, a kegyelem elfogadásával mi is összekapcsolhatjuk életünket Krisztussal. Ha pedig összekapcsoljuk az életünket Jézussal, akkor hihetünk abban, hogy a halál ezt a kapcsolatot nem fogja megtörni. Jézus szeretete átsegít minket a halálon. Elemi erõvel teszi fel a kérdést Szent Pál apostol: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétõl? Nyomorúság vagy szükség, üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?“ (Róm 8,35). Az apostol válasza: „De mindezeken diadalmaskodunk õ általa, aki szeret minket.“ (Róm 8,37) Mi a földi életünk során nem vagyunk olyan kitüntettet helyzetben, mint a Szent Szûz, így a halálunk után nem vétetünk a mennybe, de a jövõnk, az üdvösségünk Isten szeretete által biztosítva van. Mária példaképünk abban, hogy hogyan viszonyuljunk testünkhöz, s abban, hogy mi fog történni ezzel a testtel Krisztus második dicsõséges eljövetelekor, a feltámadáskor. De ami fontosabb: nem csak testünk sorsát mutatja meg Mária, hanem azt is, hogy hogyan kell élnünk, hogy erre a megdicsõülésre eljussunk. Hiszen nemcsak anyja, hanem leghûségesebb tanítványa is volt Jézusnak Mária. Hiszen pünkösdkor ott találjuk az apostolok között, amint együtt imádkozik velük. Az Egyház tanítása vallja, hogy Mária azóta is imádkozik velünk és értünk Istennél a dicsõségben: az Egyház anyja lett, különleges közbenjárónk Istennél. Mária hite, szeretete és Krisztussal való tökéletes egysége legyen példakép számunkra. Ahogyan õ hordozta Krisztust, s volt Isten engedelmes szolgálóleánya, úgy nekünk is példát véve róla Krisztus hordozókká és hûséges tanítványokká kell lennünk. Mert ez a hiteles kereszténység, ez példaértékû a környezetünk számára, amely távol kerül Istentõl: ez a csendes példaadás. Balga Zoltán, ipolyviski plébános
2014. augusztus
Hitélet
Kürtös 13
Tíz éve hunyt el Németh József atya /a nyírjesi „Szûz Források“ fáradhatatlan ápolója/
Az Ipoly innensõ oldaláról is sokan ismerték a nyugdíjas éveit balassagyarmati otthonában töltõ, örök mozgó Németh József atyát. A múlt század 90-es éveinek derekán számos alkalommal misézett többek közt Apátújfaluban, Bátorfaluban, Lukanényén, Leszenyén, Zsélyben, Szlovákgyarmaton, sõt még Nagykürtösön is. De ha kellett, szívesen segített itteni magyar paptestvéreinek a karácsonyi vagy a húsvéti gyónásokkor is. Németh atya 1926-ban született Hugyagon, tehát közülünk, jó palócok közül való volt. Büszkén viselte neve elõtt az „Ipolyvölgyi“ jelzõt. Ötvenöt évvel ezelõtt, 1949. június 19-én Esztergomban szentelte pappá az üldözött püspök, Meszlényi Zoltán. Üldöztetésekbõl bõven kijutott József atyának is. 1962 márciusában az „egymással összeölelkezõ“ egyházi és állami vezetés megfosztotta papi mûködésétõl, és munkakönyves „civil“ állásba kényszerítette. A budapesti Csarnok és Piacigazgatóság telephelyein gépápolóként, hûtõgépészként, majd piacfelügyelõként dolgozott 1968 szeptemberéig, letartóztatásáig. Közben az õsi Mátraverebély-Szentkút zarándoklat lelkipásztora volt „fusiban“. 1958-59-ben és 1968-70-ben börtönbüntetést szenved a békepapok „jóvoltából“. 1977-ben állami nyomásra nyugdíjazzák, és fõpásztora eltiltja a zarándoklatok szervezésétõl. Kényszerû „visszavonulása“, szinte számûzetése után a népi vallásosság területérõl szerzett imagyûjteményt rendezte sajtó alá. 1990-tõl 27 imafüzete jelent meg, valamint a II. János Pál pápa által is elismert és megdicsért híres Búcsújárók könyve, 220 õsi kegyhely ismertetõjével. 1993-ban alapítványt tett, hogy Balassagyarmat peremén felépülhessen az Élet és reménység Mária temploma. 1991-ben „56“-os emlékéremmel tüntették ki, 1994-ben pedig a Vitézi Lovagrend vitézévé avatták Szegeden. Németh atya 1959-ben belépett a gödöllõi Premontrei Kanonokrend közösségébe, ahol 1965. február 2-án Krizosztom néven szerzetesi örök fogadalmait tette. Németh atya neve összeforrott a Balassagyarmathoz közeli Nyírjesben található, az általa is felfedezett és elnevezett Mindenkor Segítõ Szûzanya forrásaival. Itteni, gyakori megjelenéseivel, imáival és
áldozatos zarándoklataival sokszorosan kitüntette ezt a varázslatos helyet. 1982. október 23-án Krizosztom atya természetfölötti ösztönzésre és az Ég sürgetésére, többek jelenlétében ünnepélyesen felszentelte és megáldotta az ittlévõ forrásokat, hogy mindazok, akik az õ nyomába járva súlyos keresztjeiket hordozva idetalálnak és idezarándokolnak, azok meríthessenek a kegyelem for-
rásaiból, és imáikkal, fohászaikkal, imacsoportos engesztelésükkel, a meghallgattatás örömét is kiérdemeljék az áhítattól túlcsorduló helyen. Személyes élménnyel zárom rövid emlékezõ írásomat. Azon kevesek közé tartoztam Pažitka Józseffel és Máriával együtt, akik gyakran meglátogattuk Németh atyát balassagyarmati otthonában. Én sok éven keresztül szinte havi rendszerességgel megálltam nála, úgymond lelki feltöltõdésre, és néha órák hosszat beszélgettünk hitrõl, egyházról, magyarságról, mert széles látókörû ember és lelkipásztor volt. Amikor megfordultam nála, szinte minden alkalommal megajándékozott egy-egy lelki olvasmányokat, elmélkedéseket tartalmazó könyvvel, amelyet nem mulasztott el „dedikálni“. Legjobban annak a bejegyzésnek örültem, amelyet Keresztes életúton /Újmisémtõl 1949 - Aranymisémig 1999/ címû önéletrajzi könyvében dedikált: „Arany jubileumom emlékére, aranymisés áldásommal Bodzsár Gyuszi ifjú barátomnak és lelki fiamnak az Úr 2000. évében, március 22-én“. Nincsenek véletlenek. Néhány héttel ezelõtt a Pažitka házaspárral együtt jártunk a nyírjesi szent forrásoknál. Akkor nem volt eszünkben, csak a helyszínen, a táblán olvastuk Németh atya halálának évszámát. Bizony, 10 éve, 2004-ben, hosszan tartó betegség után adta vissza lelkét Teremtõjének. Végakarata szerint hamvait a nyírjesi forrásoknál szórták szét. Ahogy az akácfára akasztott tábla is hirdeti: „E völgy rejti Ipolyvölgyi Németh József „zarándok atya“ hamvait. 2004“ Emléke legyen áldott! -bégyé- /A szerzõ felvételei/
Részlet Keresztes életúton c. önéletrajzi kötetébõl „1926. április 1-jén nagycsütörtökön hajnalban születtem a Nógrád megyei kis Ipoly-parti falucskában, Hugyagon, édes jó szüleim egyszerû, szegényes házában az õ negyedik gyermekükként. Édesanyám megküzdött „jöttömért“, mert amikor az egykés világ már javában szedte áldozatát a magzatok közül a falvakban is, volt valaki a szûkebb rokonság körében, aki mikor megtudta, hogy édesanyám áldott állapotban van velem, le akarta beszélni arról, hogy engem megszüljön, és egy kisborjút kínált föl „Júdás-pénz gyanánt“ véremért! Rá akarta beszélni, hogy menjen el egy angyalcsináló „boszorkányhoz“ Almáspusztára, aki majd megszabadítja õt tõlem, pici terhétõl. De édesanyám nem tette. Azt mondta a rokonnak: Nem tehetem, mert én félem a jó Istent. Majd õ megsegít, hogy ezt a kicsit is fölnevelhessem. És így világra jöttem a szép tavaszi hajnalon... Elsõ szentmisém estéjén, amikor a rokonok már hazamentek a díszebédrõl, sírva ölelt magához a jó mama és elmondta: Édes gyermekem! Ma kaptam a jó Istentõl a legnagyobb ajándékot azért, amiért a világra hoztalak. És elmondta nekem a történetet... Amikor az oltárhoz menni láttalak, majd meghasadt a szívem az örömtõl... Azután, amikor megbilincseltek, a bánattól szakadt meg áldott szíve 1969-ben. Gyermekkorom nem dúsgazdag környezetben telt el. Édesapánk, aki közel 100 %-os hadirokkant volt mint kõmûvesmester mindig ellátta 6 fõbõl álló családját, és a velünk élõ jó „tugári nagymamát“ meleg hajlékkal, étellel, ruhával. Sohasem éheztünk, sohase nélkülöztünk, és mindig volt 1-1 öltöny ünneplõ ruhánk, de fõként a boldog családi környezet. 1932-ben tanköteles lettem és a hugyagi katolikus elemi népiskolába írattak be. Jól tanultam. Kötelességtudatra neveltek és pontosságra otthon is meg tanítóim is, az áldott emlékû Dénes Drexler család, illetve házaspár. Fontos volt az Isten és emberszeretet és édes magyar hazánkért való rajongó szeretet gyakorlása. Mivel édesapám mindenekfölött szerette az igazságot, belém is ezt beplántálta. Azóta is az Angyalvár egykori foglyával mondhatom: „Szeretem az igazságot, gyûlölöm a hazugságot, s ezért halok meg félreállítottan, számkivetésben!“ Ezért nem futottam be látványos, tetszetõs karriert papi pályámon.“
14 Kürtös
Közélet
Magyar úton 25 éves a Palóc Társaság
Amikor 1989 augusztusában a még hangulatában és építészetében is mikszáthi elemeket hordozó szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház udvarán egy vasárnap délután összejöttünk egy kis baráti beszélgetésre, szalonnasütésre, senki sem tudhatta, hogy egy olyan korszak nyitása lesz ez az összejövetel, mely mélyrehatóan és
felemelõen nyomot hagy a nagykürtösi régió magyarságának életében. Mi is történt valójában a szklabonyai emlékház udvarán? A magyarságunk és a további sorsunk iránt érzett felelõsség munkára, tettekre, jövõkép-alakításra sarkallt minket, egy szûkebb baráti társaságot, akiknek már nem volt elég a kommunista irányelvek szabadsága, a szocializmus akoljának eszmeisége. Többet akartunk. Megmaradni és fejlõdni a szülõföldünkön, ahol nagyszüleink, szüleink és magunk is éltek, éltünk, élünk. Ennek a történetnek immár
negyedszázada. Sokan kifordultak közben az idõbõl, tagok és barátok, de hisszük valahol, ott, fenn vigyáznak ránk. A Balassagyarmaton megrendezett negyedszázados megemlékezést, melyet a Palóc Társaság elnöke Z. Urbán Aladár hívott össze, több neves vendég is megtisztelte. Jelen volt Duray Miklós író, politikus, Pogány Erzsébet a SzaKC igazgató-
ja, Kolczonai Katalin nyelvész, Oláh Szilveszter szobrászmûvész, Csipka Rozália könyvkiadó-tulajdonos. A bevezetõben Híves István zenetanár és lánya, Boglárka adott szívhez szóló dalokból összeállított mûsort, majd Csipka Rozália, a Palóc Társaság tiszteletbeli tagja, a Palóc Könyvek sorozat kiadója tartott könyvbemutatót, ahol a társaság által az elmúlt 25 évben kiadott könyveket, kiadványokat mutatta be. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány könyvcím a kötetek sorából: Csak a gyökér kitartson, Itt élned kell, Úton, Jó itt élni, Harangszó az Ipoly partján. Természetesen a 25. évfordulóra is készült kiadvány, mely a „Magyar úton“ címet viseli. De mi is az a magyar út, melyen a Palóc Társaság akkor, 1989 nyarán elindult? Mindenképpen sajátos és egyéni, hiszen azt a fáradhatatlan küzdelmet, a jelhagyásokat, szoborállításokat, kulturális értékmentést, amit végzett, csakis egy ilyen úton lehet megvalósítani. Még egy érdekességgel és meglepetéssel is készült a kiadó, hiszen megjelentette Z. Urbán Aladár írásaiból készült kiadványt, „Honszeretõ barangolások“ címmel, melyet a szerzõ is csak a helyszínen látott elõször. A könyvben elsõsorban olyan írások kaptak helyet, melyet a szerzõ az egykori, mára már megszûnt lapokban mint a Tábortûz, vagy az Itthon jelentetett meg. Az elõszót a könyvhöz Benyák Mária, a Tábortûz egykori munkatársa írta. A könyvbemutatók után a Palóc Társaság elnöke foglalta össze az elmúlt negyedszázadot, benne azt a temérdek munkát, rendezvényt, avatót, kirándulást, mely létrejött, létre jöhetett abból a kis szikrából, melyet akkor, ott közösen tûzzé szítottunk, s melynek lángjai ma bevilágítják nemcsak a szûkebb hazát, de a Kárpátmedence valamennyi régióját. Az értékelõ beszámolók után a jelenlévõ vendégek kaptak, kértek szót, akik kivétel nélkül a társaság elnökének szerepét, munkásságát, odaadását méltatták, mert nélküle ez nem jöhetett volna létre. Köszönet Z. Urbán Aladárnak, aki nem tagadta meg szakmáját, aminek élt, és József Attila-i magasságokba emelte, mert hitte, hiszi, hogy: „én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, tanítani“! Példát vehetnének róla a mai generáció pedagógusai! Palócz
2014. augusztus
MÉZKIRÁLYNÕT VÁLASZTOTTAK (Folytatás a 10. oldalról)
Hiba lenne említés nélkül hagyni a szinte megszakítás nélkül folyó szórakoztató mûsor szereplõit, fellépõit. A délelõtti programban az inámi iskolásokon kívül bemutatkozott a közönségnek a bácskossuthfalvai
Szabó Helga, Gulyás Melinda és Dávid Andor, az Ipolybalogi Mûvészeti Alapiskola ifjú tehetségei énekés zeneszámokkal, kedves színfoltja volt a mûsornak a bussai leánytánccsoport bemutatkozása, a látványtáncosok /Marinec Fatima, Böjtös Bianka, Nagy Sára/ produkciói, miként Nagy Evelyn mesemondó is. Változatos mûsorszámok váltották egymást a kora délutántól késõ estig tartó összeállításban. A herencsényi
és a rimóci hagyományõrzõkön kívül színpadra lépett az ipolynagyfalui asszonykórus, az ipolykéri és az apátújfalui éneklõcsoport, az óvári Szivárvány éneklõ- és néptánccsoport, a helembai Nagy Margit-Brza Jolán duett, M. Nagy László humorinas, és hasonlóképpen vidám jelenettel az ipolykeszi Sári-Mári /azaz Básti Tünde-Penke Hajnalka/ duett, a budapesti Hlavátsch László és Bodrogi Zsuzsa dalénekesek, a rimaszombati Kukolík Rózsika nótaénekes. A Dred & Doris mûsora inkább a fiatalabb korosztálynak imponált, míg az örökzöld operettdalokkal színpadra lépõ Szeredy KrisztinaOcsko Aladár az idõsebb korosztály tetszését váltotta ki. A késõ esti programban Rózsás Viktória slágereit Marót Viki és a Nova kultúrprodukciója követte, tegyük hozzá, nagy közönségsikerrel. Hajnalig tartó mézbállal ért véget a XVI. Mézfesztivál. B.Gy.
2014. augusztus
Szabadidõ - Közélet
Augusztusi teendők a kertben Augusztus a kerti terményekkel kapcsolatos munkák sokszínûségével tûnik ki a hónapok közül. Vethetünk, ültethetünk, metszhetünk, szüretelhetünk és befõzhetünk. Vetésre alkalmas növényfajok: borsó, kínai kel, vöröskáposzta, kelbimbó, õszi-, és téliretek, cékla, saláta, gumós kömény. A céklafajták közül egészen augusztus közepéig-végéig vethetjük a kifejezetten rövid tenyészidejû fajtákat. Sikeresen termeszthetjük akár félárnyékos helyen is. Az elõvetemény után komposztot szórunk a talajra, majd felássuk. A cékla különösen jól reagál a káliumtartalmú trágyázásra: ha lehetõségünk van rá, még elõzõ év õszén juttassunk ki a talajra baromfitrágyát, ültetés elõtt pedig az érdeslevelû nadálytõ fõzetével öntözhetjük be a veteményes céklásnak szánt részét. Kerülendõ a burgonya, kukorica és a póréhagyma közelsége. Kedvezõ szomszédai a saláta- és káposztafélék, kapor és uborka. A talajtakarás a cékla esetében különösen fontos, mivel száraz körülmények között a gumók nem fejlõdnek kielégítõen - de a nedvesség megtartásának növényvédelmi oka is van. A kikelõ növényeken ugyanis az augusztusi forróságban könnyen megtelepednek a földibolhák. A talajtakarás nedvesen tartja a talajt, és ez a bolhák számára kedvezõtlen körülmény. Ha sûrûre sikerült a vetés, egyeljük ki. A tövek között legyen legalább 5-6 cm távolság. A parlagfû virágzása ebben a hónapban tetõzik. A gondozott kiskertben legfeljebb egy-két eldugott helyen üti fel a fejét. A virágzáskor könnyen felismerhetõ parlagfüvet óvatosan távolítsuk el. Az eltávolított növényt helyezzük komposztdombra, és bõségesen takarjuk be levágott növényi anyaggal. Például, ha a parlagfû eltávolítása után azonnal füvet nyírunk, akkor a fûnyesedék alatt bomlásnak induló növény nem tud magot érlelni. Augusztusban, esetleg szeptemberben telepítjük az évelõ földiepret. Minél hamarabb telepítjük, annál nagyobb termést várhatunk a jövõre. A telepített eperágyást általában 4-5 évig hagyjuk egy helyben. Az áttelepítésnek egyrészt az az oka, hogy a 4 éves tõ termõképessége csökken, másrészt a 3-4 év során az egyoldalú tápanyag-felhasználás kedvezõtlen hatású lehet a talaj állapotára és tápanyagtartalmára. Az évközben hozott hajtások válogatásával, az idõs tövek eltávolításával ez az idõszak akár 5-8 évre is kitolható. Mivel a szamóca fogékony a gombás megbetegedésekre, válasszunk napos és levegõs helyet: ezzel megnehezítjük a kórokozók megtelepedését. Párásabb zugokban vagy nagyon kötött talajon a mesterségesen kialakított dombágyás a megoldás. Ültetés elõtt gyomtalanítsunk és dúsítsuk a talajt bõségesen komposzttal, kevéske kõzetõrleménnyel. Ha lehet, öntözzük be erjesztett csalánlével, vagy egyszerûen tépdessünk össze a frissen szedett csalánt az ültetõgödör aljára. Az eperágyásokat terítsük kéregdarabokkal, avarral: így teremtsük meg az eredetileg erdei növény számára a természetszerû környezetet. Ültetés során figyeljünk arra, hogy a töveket ne ültessük sem túl mélyre, sem túlságosan sekélyre. A tõtávolság elsõsorban fajtafüggõ. Minél távolabbra ültetjük, annál inkább lesz lehetõségünk vegyes kultúrára (pl. fokhagyma és hagyma) és a tápanyagtartalom pótlására (komposzt kijuttatása), viszont annál kisebb termésre számíthatunk az adott területrõl. A sekély gyökerezés miatt a felszínt beültetés után takarjuk be avarral, mulccsal, így tartsuk nedvesen és lazán a talajt. A most érõ õszibarack és a csemegeszõlõ nem utóérõ. Csak a teljesen érett gyümölcsöt szedjük, bár az õszibarackbefõtt céljára a keményebb gyümölcs is megfelelõ. A szilva szezonja is elérkezett: a besztercei, a lekvárnak való például akkor szedhetõ, ha a kocsánynál a gyümölcs megráncosodik. A hagyományos szilvalekvárhoz, amihez csakis szilvára van szükség, érdemes lélekben is felkészülni: a mûvelet a szedéssel, magozással és fõzéssel együtt két napot is igénybe vesz. Ám az eredmény miatt feltétlenül megéri. A diófát, ha metszeni szeretnénk, most tegyük meg. A megfigyelések szerint a nedvedzés ilyenkor a leggyengébb. A nagyobb vágásokat, metszési lapokat fedjük be sebkezelõ anyaggal. Forrás: Agroinform szaklap
Kürtös 15
Falunapi ünnepség Alsóesztergályon Július 26-án falunapi ünnepséget tartottak Alsóesztergályon a település elsõ írásos feljegyzésének 770. évfordulója alkalmából. Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdõdött, majd a résztvevõk átvonultak a közösségi házhoz, ahol már javában készültek a vendégek fogadására. A kultúrmûsor elõtt lehetõség volt betekinteni a falu múltjába, mégpedig a helyi népviseletet és a régi használati tárgyakat bemutató kiállítás segítségével, emellett egy fényképkiállítást is megtekinthettek az érdeklõdõk, amely a falu életét mutatta be. A kultúrmûsor egy kis késéssel kezdõdött, mivel az addig verõfényes napsütést egy idõre enyhe zápor váltott fel, de ez nem riasztotta el a nézõsereget. A helyi hagyományõrzõ csoport egy zenés összeállításon keresztül mutatta be a falu múltját a hazai és a faluba hazalátogató közönségnek. A magasmajtényi (Hrušov) Ragaèinka gyermek folklórcsoport elõadásai után következett az a rész, amiért lapunkban foglalkozunk ezzel a rendezvénnyel (nem jellemzõ, hogy járásunk szlovák településeinek falunapjairól tudósítunk). Ing. Miloš Beòov polgármester úr öt helybeli személynek adta át a díszpolgári kitüntetést, és emellett a falu tiszteletbeli polgárává fogadta a
salgótarjáni Liptay Pétert, Kubányi Lajos festõ unokáját is. Ezúton is gratulálunk a kitüntetetteknek, és köszönjük Alsóesztergály önkormányzatának és Ján Labát helytörténésznek, hogy tiszteletben tartják és ápolják a falu magyar vonatkozású emlékeit is. A gratulációk után felvágták a falu címerét és zászlaját formázó tortákat, majd kötetlen szórakozással folytatódott a rendezvény. -ke-
16 Kürtös
Hirdetés - Programajánló
18. Ipolynyéki Szüreti Ünnepségek és Pincefesztivál 2014. augusztus 29-31. Augusztus 29. - Péntek 08.30 - Bakancstúra az Õrhegyi tanösvényen gyerekcsapatok részére - értékes díjakkal 19.00 - Csemadok Tájház-est. Közremûködik a Megyer néptánccsoport, valamint Szõllõsy Sándor és cigányzenekara - koncerttel. Gasztronómiai kóstoló borharapóval. Augusztus 30. - Szombat 10.00 - Vonatozás az faluban a gumikerekû kisvasúttal 16.30 - Szabadtéri szentmise a Szent Orbán-szobornál 18.00 - Pincefesztivál, nyitott pincék estéje a Pacso dûlõben, népzenei és könnyûzenei koncertekkel. Közremûködnek a Fölszállott a páva döntõsei, a helyi Karnevál énekesei, valamint a Hippolit zenekar Ipolyfödémesrõl. Augusztus 31. - Vasárnap 13.30 - Az új autóbusz-megálló felszentelése és átadása, koszorúzás a Hõsök terénél Hagyományos szüreti felvonulás 14.30 - Fergeteges szüreti mûsor a helyi futballpályán. Közremûködnek: az ipolynyéki óvodások, Lõrincz Aranka mesemondó, az ipolybalogi folklórcsoport, Zsikó Zoltán és zenekara a Fölszállott a páva döntõsei, Szõttes néptáncegyüttes, a Karnevál énekesei. Közben a sportpályán bemutatkozik a Felföldi Baranta Szövetség íjász-, harci és ostoros bemutatóval. Kísérõ rendezvények: arcfestés, kézmûves-bemutató, ökörsütés, ugrálóvár, vonatozás, tombolahúzás értékes díjakkal. 19.30 - Koncertparádé hajnalig, melyben fellépnek: OCASSIO BOOOM BALÁZS FECÓ elõadómûvész Gájer Bálint, a Voice hangja, valamint a SIC TRANSIT GLORIA MUNDI A koncertekre a belépõ 5 euró, az ipolynyékieknek ingyenes. Mindenkit szeretettel vár a rendezõség!
2014. augusztus
A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya 2014. október 4-5-én rendezi meg a XV. ÕSZIRÓZSA magyarnóta-énekesek országos versenyét. A nótaénekesek versenyébe 2014. szeptember 1-jéig azok jelentkezését várjuk, akik betöltötték 16. életévüket, felsõ korhatár nincs. A versenybe 2 magyar nótával – hallgató, csárdás – lehet jelentkezni írásban név, elérhetõség (pontos lakcím, e-mail, telefonszám) valamint a nóták címének és hangnemének feltüntetésével a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmány címén: Oblastný výbor Csemadoku, 991 28 Vinica, Cesta slobody 457 e-mail:
[email protected], A borítékra írják rá: „ÕSZIRÓZSA“ Az érdeklõdõk bõvebb tájékoztatást kérhetnek a Csemadok NTV telefonszámán: 0907 85 62 96 vagy 0907 84 22 67. A jeletkezõknek részletes információt küldünk. A jelentkezési lapok letölthetõk a Csemadok honlapjáról (www.intezet.sk; www.csemadok.sk; www. csemadok.hu). Augusztus 5-én ünnepelte 95. születésnapját Inámban özvegy Balik Ilona . E szép jubileum alkalmából jó erõt, egészséget kíván és a Jó Isten áldását kérik rokonai, hozzátartozói valamint Inám község önkormányzata. Ipolykeszin a buszmegálló mellett új üzlet nyílt, ahol nagy választékban kaphatók permetek, különféle tápok, vitaminok háziállatoknak, mûvirágok, cserepek, tisztítószerek és más háztartási cikkek, valamint zöldség és gyümölcs. Nyitva tartás: hétfõ - péntek: 6.30-11.30 szombat: 6.30-10.30
13.00-17.00
Minden kedves vásárlót szeretettel várunk! AGRO-ZEL
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva, telefon: 0907/85 62 96. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: csema
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
