„Környezetismeret-környezetvédelem” – állatok 3. évfolyam Gyepi béka Kétéltű. Kedveli a nedves élőhelyeket: a mocsarakat és a lápos területeket, ám a szárazföldi életmódhoz is jól alkalmazkodik. Télen általában a talajba vagy az iszapba fúrja magát, s ott vészeli át a zord időjárást. Testalkata zömök, a kifejlett példány hossza 7-9 cm. Bőrének színe igen eltérő, lehet sárgás, feketésbarna vagy vörhenyes. Testét foltok tarkítják. Nászidőben a hím bőre megduzzad, torka kékes színűvé válik. Lábai viszonylag rövidek. Nappal és éjszaka is igen aktív. Rovarevő, tehát rovarokat fogyaszt szívesen, melyet ragadós nyelve segítségével fog el. A nőstény sekély vízben rakja le petéit, csomóban. 14-18 nap múlva kelnek ki az ebihalak, majd július elejére átalakulnak vagy lárvaként áttelelnek. Zöld levelibéka Hazánkban is megtalálható. Kis termetű békafaj, mindössze 3-5 cm-re nő meg. Bőrszíne és annak mintázata környezetétől függően eltérő lehet. Háta lehet zöld, sárgás vagy barnás színű. Hátán sima, hasi részén szemcsés a bőre. Lábujjain tapadókorongok vannak, melyekkel rögzíteni tudja magát a levélre. A hím külső hanghólyaggal rendelkezik, mely a torok tájékán helyezkedik el. Elsősorban repülő rovarokkal táplálkozik. Képes akár fél méter magasra ugrani, hogy elkapja kiszemelt zsákmányát. Általában márciusban bújik elő a talajból, ahol a telet töltötte, s megkezdődik a párzási időszak. A hím hangos brekegéssel és torokzacskójának felfújásával igyekszik felkelteni a nőstény figyelmét. A nőstény a petecsomókat vizekben helyezi el, a lárvák 3 héttel később kikelnek, majd átalakulnak. Marhabögöly Rétek, mezők, parkok lakója. Vaskos, nagyméretű rovar, testhossza a 2,5 cm-t is elérheti. Potroha széles és vöröses színű. Viszonylag rövid csápokkal rendelkezik, összetett szemei feltűnően nagyok. Szárnypárja vékony, átlátszó, repülés közben zümmögő hangot hallat velük. A nőstény marhabögöly főként patások vérével táplálkozik (szarvasmarha, ló, sertés), a hím állat virágport és nektárt fogyaszt. Kártékony rovar, ugyanis képes úgy felhergelni, megzavarni a patásokat, hogy az negatívan befolyásolhatja a tej- és húshozamot. Éticsiga Legjellegzetesebb része a csavarodott csigaház, amely kissé kúpos; színe világosbarna, anyaga mész. A kifejlett csiga házának átmérője akár a 6 cm-t is elérheti. Bőre sárgásszürke színű. Széles haslába csupa izom. A haslábon a szájnyílás mögött egy nyálkát termelő mirigy nyílik. Belső váz nélküli teste puha. Belső szervei a zsigerzacskóban helyezkednek el. A zsigerzacskót egy bőrredő borítja, ez a köpeny. A köpeny a test felé egy üreget zár be, melynek fala dúsan át van szőve vérerekkel. Ez az állat tüdeje. Fején két pár tapogató látható. A rövidebb a szaglás és a tapintás szerve, a hosszabb a látásért felelős. A fej hasi oldalán van a szájnyílás. A szájban felül a redős állkapocs, alul a fogazott reszelőnyelv helyezkedik el. Növényevő állat, szinte minden növényi részt
elfogyaszt. Amikor mászik, haslábán hullámszerűen tovahaladó összehúzódások és elernyedések figyelhetők meg. Így csúszik előre azon a nyálkaszalagon, melyet a szájnyílás mögötti mirigy termel. Az éticsiga hímnős állat, azaz egyben hím és nőstény. A szaporodáshoz mégis két példány szükséges. Megtermékenyítik egymást, majd mindketten lerakják a petéiket, egyenként 40-60 darabot. Már egy hónap múlva kikelnek a lágy héjú kiscsigák. Növekedésükkel együtt házuk is fejlődik, erősödik. Átalakulás nélkül fejlődnek. Télire az avarba húzódik, a ház nyílását egy vagy több mészlapocskával elzárja, s téli álomba merül. Csóka Hazánkban is fészkel. Egyaránt kedveli a sík- és dombvidékeket. Mivel jól tűri az ember közelségét, városokban és falvakban is látható. Szelídíthető. Könnyedén repül arrébb, vagy két lábon ugrál, akár a veréb. Hangja messzehangzó csengő „csjek-csjek” kiáltás. Ez a nagy társaságot kedvelő madár főleg földön talált rovarokkal, férgekkel táplálkozik, néha azonban gyümölcsöt, zsenge gabonát is fogyaszt. Olykor más madarak tojásait, fiókáit is elrabolja. Fészkét gallyakból építi, leginkább templomtornyokba, épületek repedéseibe. A fészekaljba többnyire 5 db világos kékeszöld tojás kerül. A pár hosszú ideig együtt marad, s együtt nevelgeti a fiókákat. Molnárfecske Hazánkba áprilisban érkezik meg, s itt marad egészen szeptemberig, ritkábban októberig. Mivel fürge,gyorsmozgású madár, könnyedén elkapja a repülő rovarokat. Európában többnyire emberlakta településen fészkel, csapatban vagy magányosan. Otthonát sárból, agyagból és növényi szálakból építi. A fészek jellegzetessége, hogy teljesen zárt, csak egyetlen szűk járat található rajta. A tojó egy évben kétszer, néha háromszor is költhet. Kétheti kotlás után kelnek ki a fiókák, majd három hét múlva elhagyják a fészket. Füstifecske Hazánkban is gyakran fészkel, április és szeptember között figyelhető meg. Kedveli az erdőket, a folyók ártereit, a parkokat, s mivel kedveli az ember közelségét, ezért falvakban, városokban is előfordul. Ennek a gyors röptű madárnak az étlapján lepkék, levéltetvek, pókok és hernyók szerepelnek. Ezeken kívül nagyon kedveli a repülő rovarokat. Fészke igazi remekmű. Többnyire épületek fedett helyein (eresz alatt) alakítja ki költőhelyét. Különböző növényi részeket (fűszálat, szalmaszálat) összetapaszt sárral, s kialakítja csésze alakú fészkét. Gyakran az előző évi fészkét foglalja el, azt újítgatja. Évente 1 vagy 2 alkalommal költ, ritkábban 3-szor. Egy fészekalj 4-6 tojásból áll. A költésbe olykor besegít a hím madár is. 2 hét múlva kibújnak a tojásból a fecskék, s 3 hét múlva röpképessé válnak.
Szürke gém Vízimadár. Halastavak, folyók vagy vízzel borított területek környékén találkozhatunk vele. Hazánkban február és október között vehetjük szemügyre, bár előfordul, hogy néhány példány nálunk tölti a telet. Repülés közben nyakát S alakban behajlítja, fejét felfelé tartja, lábait hátranyújtja. Szárnycsapásai lassúak, de erőteljesek. Kedveli a társaságot, de vadászni egymaga szeret. Étlapján halak, csigák, hüllők, kétéltűek, kisemlősök és rákok szerepelnek. Minden hím saját kis területet tart fenn, s igen rosszul tűri a betolakodókat. Ha párra lel, együtt építik fészküket, többnyire nádszálakból és gallyakból. A tojó nem egyszerre, hanem pár napnyi különbséggel rakja le 4-5 tojását. A fiókák gondozásában mindkét szülő részt vesz. Közönséges földigiliszta Ez a gyűrűsféreg minden élőhelyen előfordul. Hossza igen eltérő, akár a 20-30 cm-t is elérheti. Gyűrűkből álló teste hengeres, halványvörös színű. A gyűrűk száma a százat is meghaladhatja. Testének vékonyabb végén a szájnyílás található, a másikon a végbélnyílás helyezkedik el. Testét csupasz, nyálkás bőr fedi. Ez egyrészt védi az állatot a sérülésektől, másrészt ennek segítségével lélegzik és érzékeli a fényt. A mozgásban is részt vesz, mert összenőtt az alatta lévő izommal. Járatokat készít a talajban, s eközben nagy mennyiségű, humuszban gazdag talajt nyel el. Ebből csak a növényi és állati eredetű anyagok maradványait, korhadékát fogyasztja el, ezért nevezzük korhadékevőnek. Petével szaporodik, melyet a talajba helyez. A kicsinyek átalakulás nélkül fejlődnek. Hasznos állat, ugyanis járatai által szellőzteti, táplálkozása során pedig átforgatja, lazítja, porhanyóssá teszi a talajt. Fehér gólya Ez a költöző madár kedveli a vizenyős réteket. A népnyelv úgy is nevezi: gilice, cakó, czakó, eszterág, koszta, gagó. Szárnycsapásai erőteljesek, röpte elegáns. Olykor kiterjeszti szárnyait és hosszasan köröz a magasban. Repülés közben nyakát kinyújtja. Képes akár napi 400 km-t is megtenni. Ha pihenni támad kedve, nem ül le, hanem nyakát vállai közé húzza, fél lábra áll, csőrét pedig nyakára fekteti. Ragadozó madár: békákat, ebihalakat, nagyméretű rovarokat, rágcsálókat, halakat, kisebb kígyókat fogyaszt. Általában márciusban érkezik vissza Afrikából. A fészket gallyakból, szénából, szalmából építi a hím és a tojó közösen. Általában május elején kezdődik a költési időszak. A fészekalj 3-5 tojásból áll. Kb. 1 hónap után kelnek ki a fiókák, amelyeket felváltva gondoznak a szülők: az egyik táplálék után kutat, a másik vigyáz a kicsikre. Fürge gyík Egyaránt kedveli az alföldi és a dombos vagy hegyes vidéket. Jó idő esetén már március közepén előbújik föld alatti rejtekhelyéről, ahol megdermedve tölti a telet. Kedveli a déli fekvésű sziklakerteket, ahol a köveken sütkérezhet. Erős,vastag lábai segítségével gyorsan mozog. Veszélyhelyzetben képes eldobni a farkát, majd új farkat növeszteni, ám az új már nem lesz olyan hosszú, mint az eredeti volt. Elsősorban ízeltlábúakkal táplálkozik. Folyadékszükségletét
a növényeken lévő hajnali vagy kora reggeli harmattal biztosítja. A nőstény 5-8 db lágy héjú tojást rak a földbe, majd rábízza azokat a Nap melegére. A gyufaszál hosszúságú barna apróságok augusztusban kelnek ki, s megkezdik önálló életüket. Füles keselyű Dögevő,amely leginkább a nyílt, füves területeket kedveli. Magas, fütyülésszerű hangot hallat. Feje és nyaka csupasz, vörös. Ezek a testrészek azért csupaszak, mert az állat nehezen tudná tisztítani a tollakat. Csőre kampós végű, különösen erős, nem okoz számára nehézséget a legszívósabb szövetek széttépése sem. Hosszú lábainak köszönhetően gyorsan tud haladni a talajon. Amikor felszáll, óriási szárnyát kiterjesztve köröz a magasban, s kiváló látása segítségével pásztázza a területet, hátha talál állattetemet vagy valami ehető hulladékot. Nagyméretű fészkét fákra, esetleg bokrokra építi. Általában magányosan fészkel, csak ritkán alkot társaival madártelepet. Jégmadár Ragadozó madár, amely elsősorban lombos erdőkben fordul elő. Többnyire víz közelében fészkel. Rendkívül ügyes vadász: zsákmányát a faágon ülve figyeli, s amit megpillant egy kisebb halat vagy halivadékot a vízfelszínen, lecsap rá. A rovarokat is szívesen fogyasztja. Költöző madár. Előfordul, hogy évek múlva visszatér korábbi költőhelyére. Vízpart mentén készít fészket, rendhagyó alapanyagból: a kiöklendezett halszálkákra rakja 6-7 tojását, amelyeken 3-4 hétig kotlik. Közönséges kullancs Rétek, mezők, egyéb füves területek és lombos erdők észrevehetetlen lakója, fertőző betegségek, pl. Lyme-kór és a vírusos agyhártyagyulladás terjesztője. Amikor teleszívja magát vérrel, babszem nagyságúra duzzad. A lárvaállapot során vért szív, majd a vedlés után úgynevezett nimfává alakul. Életének ebben a ciklusában ismét táplálkozik (vérrel), megint vedlik, majd ivaréretté fejlődik (imágó stádium). Lárvaként csak három pár lábbal rendelkezik, később még egy párt növeszt magának. Hüllők, madarak, vadon élő emlősök, háziállatok és ember vérével táplálkozik. Fák alacsonyan lévő részein, bokrokon, fűszálakon, vagy az avar alatt kapaszkodik meg. Miután érzékeli a gazdaszervezetet, karmai segítségével megkapaszkodik annak bundájában, hajában vagy ruházatában. A nőstény kullancs (többnyire ez felel az embert érő csípésekért) szájszerve segítségével teleszívja magát vérrel, alaposan megduzzad, majd napok múlva (a vérszívást követően) leesik – ha el nem távolítjuk korábban. A szaporodási időszakban több ezer petét rak a nőstény, melyekből több hét vagy hónap elteltével kelnek ki a lárvák. Fejlődési akár 3 évig is eltarthat.
Házi méh Ízeltlábú, az egyik leghasznosabb rovar. Termesztett növényeink virágait részben a méhek porozzák be. A házi méh (más néven mézelő méh) kaptárban vagy kasban él. A több tízezer egyedből álló méhcsalád tagjai: anya (királynő), herék és dolgozók. Az anya feladata a pete lerakása és a család összetartása. A herének (hímnek) nincs fullánkja. Egy családban 300-500 hím él. Dolga a királynő megtermékenyítése. A család legnagyobb egyedszámú képviselői a dolgozók. Nyaló-szívó szájszervük segítségével nyalják fel a nektárt, majd szívják fel a mézhólyagba. A gyűjtőméhek kaptárban lévő társaiknak tánccal adják tudtára, hol vannak a sok nektárt, virágport tartalmazó virágok. A nektárt a mirigyváladékával és párologtatással mézzé érleli. A 3 pár ízelt láb utolsó párján kosárka található. Ebbe gyömöszöli bele a virágport, melyet szőrös testéről a kefécskével összesepert. Két pár vékony, hártyás repülőszárnya van. A potroh gyűrűi közt választja ki a viaszt, amelyet a lép építésére használ fel. A potroh végén található a fullánk, amelyhez méregmirigy kapcsolódik. A királynő a lépsejtek aljára rakja le petéit. A petéből kikelő lárvák igen gyorsan fejlődnek. Amikor elérik a megfelelő nagyságot, bebábozódnak, majd kifejlett állattá alakulnak. Ez a teljes átalakulásos fejlődés három hétig tart. A királynő csak nászrepüléskor és rajzás alkalmával repül ki a kaptárból. Az őt követő hímek megtermékenyítik. A királynő a peterakás előtt szabályozni tudja, hogy a petékből herék vagy dolgozók legyenek. A heréket nyár végén – amikor már nincs rájuk szükségük – a dolgozók kiűzik a kaptárból. A méh értékes tevékenységei: a virágok megporzása, ezzel a termés biztosítása; a virágpor összegyűjtése, a méz és viasz készítése, melyek igen keresett árucikkek. Tavi molnárpoloska Ezt a kisméretű rovart legfőképpen tavakon vagy lassú folyású vizek víztükrén, illetve azok partján láthatjuk. Hasi részén víztaszító szőrök találhatók. Nem minden tavi molnárpoloska rendelkezik szárnyakkal, általában csak a második, őszi generáció tagjai büszkélkedhetnek vele. Elülső lábait szinte mindig behajlítva tartja a feje fölött, hogy bármikor meg tudja ragadni az útjába kerülő zsákmányállatot. A víz felszínén közlekedik. Képes akár fél méter magasra is felszökkenni. Étlapján különféle rovarok szerepelnek, melyeket hosszú szájszerve segítségével fogyaszt el. A nőstény általában egy évben kétszer rak petéket (kb. 20-20 darabot) tavasszal és ősszel. A petéket a vízpart mentén lévő növényekre helyezi. A lárváknak mindössze egy hónapra van szükségük a kifejlődéshez. Mezei nyúl Ez az emlősállat réten, mezőn, szántóföldön fordul elő. Táplálékkeresés közben hosszú füleit hátralapítja. Erős, hosszú hátsó lábainak köszönhetően remekül ugrik, illetve akár 60 km/h sebességre is képes felgyorsulni. Menekülés közben cikkcakkban fut, hirtelen kanyarokat tesz, megzavarva ezzel üldözőjét. Nem készít magának üreget, hanem alkalmi búvóhelyen, általában gödörben húzza meg magát. Legtöbbször szürkületkor indul táplálékszerző útjára. Legszívesebben fűféléket, burgonyát, répát,
gabonamagvakat, gyökereket, bogyókat, gombákat fogyaszt. A párzás fő időszaka tavasszal van, ilyenkor a hímek komoly küzdelmet vívnak egymással a nőstényért. A hímek kergetőznek, pofozkodnak, s előfordul, hogy a nőstényt sem kímélik. Az anyanyúl egy évben akár négyszer is fial, egy alkalommal 2-4 kisnyúlnak ad életet. Havas, hideg teleken komoly károkat okozhat a fiatal gyümölcsösökben a facsemeték kérgének megrágásával. Búbos pacsirta Hazánk állandó fészkelő madárfaja. Füves területeken, gazos földeken, homokos részeken egyaránt találkozhatunk vele, de szemétdomb vagy trágyarakás közelében is előfordul. Hideg teleken, különösen ha vastag hótakaró is borul a földekre, nagy számban láthatjuk járdákon, utakon. Fejtetőjén jól látható tollbóbita van. Igen gyorsan fut. Apró gyommagvakkal, rovarokkal táplálkozik. Fészke sokszor csupán egy talajmélyedés, melyet finom növényi szálakkal burkol be. Míg a tojó a tojásokon kotlik, addig a hím a magasba emelkedve énekel. Orvosi pióca Ez a gyűrűsféreg leginkább mocsaras, lápos vizekben, sűrű növényzetű tavakban található meg. A Tiszántúlon még ma is úgy nevezik: nadály. Színe lehet sárgásbarna, olajzöld, piszkosbarna. Teste elülső és hátulsó végén egy-egy tapadókorong található, melyek a mozgást és a megtapadást szolgálják. Remekül úszik, a vízben hullámzó mozgást végez. Külső élősködő, vérszívó állat. Elsősorban emlősök vérével táplálkozik, de békák vérét is szívesen fogyasztja. Hátsó tapadókorongja által rátapad a gazdaállatra vagy az emberre, szájnyílását rányomja a bőrre, fogazott állkapcsával sebet ejt rajta, majd szívókorongja segítségével táplálkozni kezd. A sebbe fájdalomcsillapító hatású anyagot és véralvadásgátlót (hirudint) juttat. Saját testsúlyának többszörösét képes felszívni. Hímnős állat. 3-4 éves korára válik ivaréretté, s évente egyszer szaporodik. A népi gyógyászat szerint az orvosi pióca segíthet pl. fájdalomcsillapítás során, fekélyek gyógyulásakor, sebtisztításban. Ponty A lassú folyású vizeket, a lassú áramlású állóvizeket kedveli. Hazánkban potykának is nevezik. Mindenevő állat, kedveli a vízinövények részeit, a szúnyoglárvákat, szívesen fogyaszt bizonyos rákfajtákat. Az ívás (vagyis a párzási időszak) május és július között zajlik. A párzást követően a nőstény lerakja az ikráit (érett petéit), majd azok lesüllyednek a vízfenékre. A lárvák kb. 40 nap múlva bújnak ki az ikraburokból.
Kanalas réce Napjait vízben úszkálva, valamint vízparton tölti. A hím (gácsér) nagyobb termetű, mint a tojó. Úszóhártyás lábai vannak. Hápogó hangját leginkább tavasszal hallatja. Vonuló madár. Ősszel csapatokba verődnek, s megkezdik útjukat dél felé. Februárban vagy márciusban érkeznek vissza hazánkba, de az állomány egy része folytatja útját észak felé. Lapos csőrével szűrögeti a vizet, s a benne talált táplálékot – pl. növényi részeket, rákokat, puhatestűeket – elfogyasztja. Fészkét a földre, a vízpartra építi. A tojó áprilisban vagy májusban 8-12 tojást rak, s bő 3 hétig ül rajtuk. A költés után még pár napig őrködik a gácsér, nehogy baja essen a récecsaládnak. A kicsinyek kb. 6 hét elteltével válnak önállóvá. Sárgarigó Ez az énekesmadár kedveli a fás parkokat, ligeteket, gyümölcsösöket, ártéri erdőket. Költöző madár. A felnőtt hím flótázva énekel, olykor pedig élesen kiált. A tojó hangja kevésbé dallamos, mint a hímé. Elsősorban hernyókat, lepkéket és rovarokat fogyaszt, de szívesen csemegézik bogyós gyümölcsöket is. Fészkét lombos fák ágai közé építi, elsősorban fűszálakból. A tojó 3-6 tojást rak. A csupasz fiókákat a pár együtt nevelgeti, gondozza. Kerecsensólyom Ragadozó madár. Kedveli a lombos erdőket, valamint azokat a nyílt területeket, mezőket, réteket, ahol alkalma van vadászni. Rövid kampós végű csőre igen erős. Kedvenc zsákmányállata az ürge, ám amikor az ürge téli álmát alussza, a kerecsensólyom mezei pocokra vagy galambra vadászik. Amikor beköszönt a tavasz, a vonuló madarak közül válogat; kedveli pl. a seregélyt. Nem fél elvenni a héja vagy a vércse megszerzett zsákmányát sem. Nem épít fészket, más madarak (pl. varjú, rétisas, fehér gólya) elhagyott fészkében költ. Hűséges madár, egész életére választ magának párt. A tojó 35 tojást rak, amelyeken kb. 1 hónapig ül. A kikelt fiókákat a tojó eteti, a hím feladata a táplálékszerzés. Már 6 hét eltelte után röpképessé válnak a kicsinyek. Foltos szalamandra Kétéltű, amely a magas vidékek erdőit kedveli. Targyíknak is nevezik. Bőrében mérgező váladékot termelő mirigyek találhatók. Elsősorban éjjel bújik elő menedéket nyújtó üregéből, s táplálékkeresésre indul. Rovarokat, csigákat és férgeket eszik. Többnyire márciusban vagy áprilisban párzik. A nőstény elevenszülő; patak vagy csermely vizébe juttatja a lárvákat. A felnőtt szalamandra nem tud úszni, vigyázni kell, nehogy a vízbe pottyanjon. A lárvák legfeljebb 3 cm hosszúak, mindkét oldalukon kopoltyúbojtok találhatók. 4-5 hónap alatt alakulnak át szárazföldön élő szalamandrákká.
Óriás szitakötő Nagyméretű rovar, amelyet királyszitakötőnek is neveznek. Elsősorban vizes területeken figyelhetjük meg. Magányosan él. Ügyes ragadozó, étlapján repülő rovarok szerepelnek. A nőstény növények száraiba helyezi petéit, majd legfeljebb 4 hét elteltével kikelnek a kicsik. A lárvaállapot 1 vagy 2 évig tart. A kifejlett szitakötő már csak mindössze 4 hétig él.
Gyötrő szúnyog Szinte bárhol felbukkanhat ez a kétszárnyú rovar: lombos erdőkben, vízpartokon, emberlakta területeken. A hím lassabban és nehézkesebben repül, mint a nőstény, repülés közben zümmögő hangot hallat. Csak a nőstény táplálkozik vérrel (gerinces állatok vagy ember vérével). A szúrást követően nyálat juttat a csípés helyére. Ennek a nyálnak véralvadásgátló hatása van és értágító anyagot is tartalmaz – ez okozza a csípés helyén jelentkező égető, viszkető érzést. A hím szúnyog virágok nektárjával táplálkozik. A lárvák álló vagy lassú folyású vízben fejlődnek. A bábok képesek mozogni, de nem táplálkoznak; a víz felszínén élnek, veszély esetén a vízbe menekülnek. Igen szapora állat. Mocsári teknős Hazánk egyetlen őshonos teknősfaja. Álló- vagy lassú folyású vizek, vízpartok lakója. Leginkább a sík vidékeket kedveli. Nagyszerű a hallása és a látása. Az eledelt erős karmai és szarukávái segítségével szaggatja darabokra. Ragadozó állat, étlapján giliszták, csigák szerepelnek. Azáltal, hogy a dögöket is elfogyasztja, különösen nagy hasznot hajt az adott életközösség számára, hiszen megakadályozza a fertőzések elterjedését. A nőstény maga által készített gödörbe helyezi tojásait, s rábízza azokat a napfény melegére. Amint kikelnek a kis teknősök, elindulnak a vízbe.
Mezei tücsök Otthonául napos, száraz réteket, mezőket választ. Rágó szájszervvel rendelkezik, amely nemcsak táplálkozásra, hanem ásásra is megfelel. Bár vannak szárnyai, repülni mégsem képes. Hátsó lábai különösen erősek, ugráskor ezekre támaszkodva rugaszkodik el a talajról. A hím tücsök mellső szárnyai segítségével ciripel. Nappal pihen, földbe vájt lyukakban tölti idejét. Éjjel aktív, ilyenkor indul táplálékszerző útjára. Elsősorban növényi részeket fogyaszt, de nem veti meg a kisebb rovarokat sem. A nőstény a talajba helyezi petéit. A petéből kora nyáron kel ki a lárva, amely ekkor még csak növényi részekkel táplálkozik. Télig 7-szer vagy 8-szor vedlik, s csak a következő év tavaszán fejlődik ki teljesen.
Közönséges ürge Rágcsáló. Rétek, mezők lakója. Elsősorban a sík vidéket kedveli. Nagy, oldalt ülő szemeivel könnyen szemmel tudja tartani környezetét. Mellső lábaival ügyesen ás, azzal tudja megtartani a táplálékot is, így rágcsálva azt. Nappal keresi táplálékát. Növényevő. Étlapján elsősorban fűfélék, gabonamagvak szerepelnek, amelyeket föld alatti üregében felhalmoz, hogy télen se szenvedjen hiányt. A tavasz beköszöntekor felébred téli álmából. A nőstény 5-8 kölyköt hoz a világra. Mivel járataival megbolygatja a talaj élővilágát, mezőgazdasági kártevőnek tekinthető. Tőkés réce Részben vonuló, részben áttelelő vízimadár. Más néven vadkacsa. Remekül alkalmazkodott az ember közelségéhez, így nemcsak természetes vizeken, hanem dísztavakon, esetleg bányatavakon, illetve ezek partjain is találkozhatunk vele. Folyótorkolatoknál sem ritka. A hím (gácsér) jóval nagyobb méretű, mint a tojó. A hím násztollazata, melyet szeptembertől májusig visel, igen díszes. Nyár elején „átöltözik”, a tojóéhoz hasonló szürkésbarna tollazatot ölt magára. Csőrszíne nem változik meg, zöldessárga marad, a tojóé sárgásbarna színű. Mindkét nem úszóhártyás lábakkal rendelkezik. Mindenevő. Kedveli a magvakat, növényi részeket, szívesen fogyaszt apró gerincteleneket (puhatestűeket és rovarokat), kisméretű halakat és ebihalakat is. Szereti a társaságot, az is előfordul, hogy csoportokban fészkel. Egy életre választanak párt maguknak. A tojó a talajra helyezett fészkébe rakja 9-13 tojását. A kikelt kiskacsák 50-60 nap után repülnek ki a fészekből. Barna varangy Kétéltű. A síkságokat és a hegyvidékeket egyaránt kedveli. Szívesen megtelepszik erdőkben, pusztákon, vízpartokon, kertekben. A hátán és a mellkasán lévő mirigyekben mérgező váladék termelődik, amely veszély esetén kilövell, így riasztva el támadóját. Támadójával szemben úgy védekezik, hogy merev lábain felemelkedik, testét „felpumpálja”. Étlapján elsősorban rovarok szerepelnek, melyeket hosszú, tapadós nyelve gyors kicsapásával fog el. Peterakáshoz a mélyebb mesterséges vagy természetes vizeket választja a nőstény. 3000-12000 petét rak le. Az ebihalak, vagyis a kikelő lárvák feketés színűek, s általában rajokba verődve úszkálnak a víz sekélyebb részein. A lárvák átalakulásához általában 2-3 hónap szükséges. A varangyok szívesen fogyasztják a kertekben, földeken élő, a gazdák által kártevőknek nevezett csigákat, férgeket, bogarakat, ezért ezeknek a békafajoknak fontos szerepük van az ökológiai egyensúly megtartásában.
