KÖRNYEZETÁLLAPOT ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM Energiatakarékos épületek, ökológia az építőiparban – a svájci Minergie-egyesület és -tanúsítvány Tárgyszavak: hulladékgazdálkodás; energiatakarékos épületek. Az építőiparban az ökológiai verseny lehetséges területei közül (1. ábra) a „sűrített építkezés” és az „építkezés szállítása” okoz ugyan ökológiai problémákat, de még nincsenek említésre méltó hatással az ágazatra, a többi viszont már többé-kevésbé „beleszól” a versenybe.
versenyterületek potenciálisak latensek aktuálisak
épületkarbantartás épülethasználat az épületek hulladékkezelése
egészséges lakás („lakásmérgek”) nyersanyagok/építőanyag ok
sűrített építkezés építkezési szállítás
idő
1. ábra Az ökológiai verseny területei az építőszektorban
Hulladékkezelés Az építéssel és az épületekkel kapcsolatos hulladékkezelésben legalább az 1990-es évektől számítható az ökológiai versenyhelyzet fennállása. A kiemelt talaj, az építési törmelék és terjedelmes hulladék mennyisége – még a
természetes anyagnak tekinthető talajt leszámítva is – Svájcban évi 11 M t, azaz több mint négyszerese a települési hulladéknak. Ebből 5 M t helyben felhasználható, a többi részben újrahasznosítható, részben lerakóra kerül. A verseny itt a lerakók üzemeltetőit, a hulladékkezelőket, az építési vállalatokat, az építészeket és a szállítókat egyaránt érinti. Ha nincs mód a hulladékok hasznosítására, akkor nagy a kezelési költség, amely az árakban csapódik le, ugyanakkor ennek a helyzetnek a szorításában megnő a másodnyersanyagok használati esélye, pl. a fáé a 90-es években. Az épületek felújítása és korszerűsítése Nyugat-Európában 1980-ban átlagon felüli növekedésnek indult. Aránya a teljes építési volumenből 1997-ig 27-ről 35%-ra bővült, ami az „öregedés” és a lakásigények növekedésén kívül annak is tulajdonítható, hogy a renoválás ökológiailag lényegesen kedvezőbb, mint a teljes lebontást feltételező új építkezés.
Kis energiafogyasztású házak A hagyományos épületek használatuk folyamán kb. tízszer annyi energiát fogyasztanak, mint amennyi felállításukhoz szükséges. A kis energiájú házak fűtési energiája, nagyságuktól, típusuktól (családi, többgenerációs) és építőanyaguktól függetlenül évi 50–70 kWh/m2-re csökkenthető, s ez kb. a fele a hagyományos új építésű házakénak (100–150 kWh) és mintegy a negyede a régebbiekének (200–250 kWh). Ezt gondos szigeteléssel, jól szabályozott szellőző rendszerekkel, nagy, délnek irányított ablakokkal és üvegezett erkélyekkel (passzív), ill. a melegvíz-ellátást szolgáló tető-kollektorokkal (aktív napkihasználás) érik el. Ilyen lakóházak már 1970 óta viszonylag nagy számban épülnek az e téren élen járó Kanadában és a skandináv országokban. Németországban és Svájcban csak a 80-as években próbálták ki az elsőket. Az 1990-es évtizedben kezdték árusítani a műszakilag továbbfejlesztett változatokat bizonyos célcsoportoknak, elsősorban a környezeti gondokra érzékeny lakosoknak vagy közületi építtetőknek, akik elkötelezettségükért a nagyobb költséget is vállalják. A kis energiafogyasztású házak első sorozatai kb. 10%-kal többe kerültek a hagyományosaknál. Ma ilyen típusú családi házak Svájcban 400 000– 500 000 CHF költséggel épülnek. Kb. 1995-től Svájcban és Németországban is fellendült az energiatakarékos építkezés. Ez részben a kedvezőbb pénzügyi feltételeknek, részben az erőteljes marketingnek köszönhető, amely már nemcsak az ökológiailag motiváltakat célozza meg, a motiválhatókat sem hagyja ki. Az ártöbblet akadályát az ajánlattevők építési költségmegtakarítással: elemes és modulos építésmóddal, olcsóbb építőanyagokkal, előre gyártott részek alkalmazásával igyekeznek kiegyenlíteni. Így válnak az ökológiai építés előharcosai az olcsó építkezés úttörőivé is. Ezáltal már az említett két országban nagyjából kiegyenlí-
tődött az ugyanazon kategóriájú hagyományos és kis energiafogyasztású házak építési költsége.
Vállalatok, ajánlatok A darmstadti (Németország) Rasch and Partner Wohnen und Bauen GmbH az 1990-es évek folyamán több száz különböző méretű energia, építőanyag és építési költség szempontjából egyaránt takarékos családi házat épített. A 81 Fünf High-Tech-cég modern faházaival az igényesebb „környezetbarátokat” szolgálja ki. Mindkét vállalat együttműködik az LBS takarékpénztárral, ami jelentősen bővíti az ügyfélkört. Az energiatakarékos házak reklámanyagaiban és prospektusaiban a költség és az ökológia mellett már helyet kapnak a kényelmes, az egészség és a zajvédelem szempontjai is. Mivel ezekről csak kész házban lehet tapasztalatokat szerezni. A vállalatok olykor próbalakhatást is felkínálnak a potenciális építtetőnek már megépült objektumban több napra, esetleg hétre, vagy megrendeznek személyes eszmecserét azok lakóival. A szakirodalomban és általában az építőágazatban használt kis energiafogyasztású ház és passzív ház megjelölést éppúgy, mint az „energiatakarékosságot”, a népszerűsítő és reklámszövegek általában kerülik, hogy a laikus közönségben ne keltsék a lemondás képzetét, inkább helyettesítik őket az „értéktöbbletű ház” (Mehrwert-Haus) és a „szinergikus ház” (Synergie-Haus) kifejezésekkel, amelyek az ökológiai értéktöbbletre, ill. az ökológia és a hasznosság egymást erősítő hatására utalnak.
Várható fejlődés Tekintettel a környezetvédelem növekedő jelentőségére, valamint a nemzeti és nemzetközi politika új intézkedéseire (ökológiai adóreformok, energiailletékek, takarékossági rendeletek, klímaegyezmények), a kis energiafogyasztású házak további terjedése várható. Figyelemre méltók azonban a fogyasztási szabványok (30–70 kWh/m3/év) és a kivitelezések (fa vagy falazás, egyedülálló vagy sorházak) nagy különbségei, amelyek igen különböző költség/haszon-kombinációkat engednek meg. Az uralkodó trend mind Svájcban, mind Németországban a 30 kWh/m3/év fogyasztású „háromliteres” ház irányába mutat.
A „Minergie” szerepe és jelentősége Svájcban A Minergie jogi védelem alatt álló márka, amelynek használatát a Minergie-egyesület szabja meg. Az 1998-ban alapított egyesületnek tagja valamennyi svájci kanton, a Szövetség, számos iskola és magánszemély. A Minergie-címke és -tanúsítvány segít leküzdeni az ügyfelek fel-felbukkanó kételyeit és bizonytalanságát. Mindkettőt az Egyesülettől igényelhetik építészek és építési vállalatok kommunikációs célokra. Egy 2000-ben készült felmérés
szerint Svájc érdekelt lakossága a Minergie-címkében a modern építészet minőségi szavatosságát látja (2. ábra). A címke megszerzésének követelményei (a jól definiált lakókomfort mellett): 45 kWh/m2/év-nél kevesebb energiafogyasztás fűtésre és melegvízellátásra, továbbá legfeljebb 10% beruházási költségtöbblet a hagyományos átlaghoz képest. A Minergie-szabályok csak a fenti követelményekkel meghatározott célt tűzik ki, az eléréséhez vezető műszaki megoldásokat a tervezőre bízzák, megadva a lehetőséget a megadott irányértékek megvalósításához az alábbiak közül egy-egy javasolt módszer vagy intézkedés elhagyására, vagy egy másik hangsúlyozásával való kompenzálására: − kompakt épülettest, − az épületburkolat tömör szerkezete, − jól záró ablakok hőszigetelő üvegezéssel, − a falak és a tető átlagosnál jobb hőszigetelése, − a fűtött és fűtetlen házrészek következetes elkülönítése, − a lakás ellenőrzött gépi szellőztetése, − megújuló energiák (nap-, vagy geotermikus energia, fafűtés, hulladékhő használata), − hatékony napvédelem, − hatékony világítótestek és berendezések alkalmazása. A Minergie, mint fogalom (és mint címke) egyesíti az ésszerű energiafelhasználást az életminőség javításával és a csökkent környezeti terheléssel, s ezáltal ideális módon kapcsolja össze a komfortigényeket a környezet iránti érzékenységgel. A Minergie-ház előnyei a benne lakók számára: az egyenletes meleg, huzat nélkül, a szobalevegő állandó jó minősége és nedvességtartalma a kellő cserével, éjjel-nappal friss levegő zárt ablakok mellett is, tehát a külső zaj kizárásával. A beruházó számára pedig előny a telekérték rendkívüli növekedése, jobb lakás- és munkacélú kiadhatóság, épületkárok keletkezésének minimális veszélye (pl. a szellőzés módja kizárja a falak penészesedését zárt felületeken). A Minergie-házak beruházási többletköltsége a hasonló épületek hagyományos kivitelezéséhez képest 18 esettanulmány alapján 6,9%, de a beruházási többlet amortizálódását, a fenntartási és az energiaköltség megtakarítását levonva a különbség 3,4%-ra zsugorodik. Az egész épületet minősítő címkén kívül megszerezhető a Minergiecímke a házak fontos részegységeire, pl. fal- és tetőszerkezetére is. Ez ideig 56 ilyen modul kapott tanúsítványt, és további részekre (ablakok, világítás, fafűtésrendszer) szólók vannak kidolgozás alatt.
vízmelegítés
háztartási áramfogyasztás
összehasonlítás három megoldás között
5-egységes sorház
tás
2
hőszivattyú
energiatakarékos világí-
EBF =641 m
passzív ház
tás
2
hőszivattyú
energiatakarékos világí-
EBF =790 m
Minergie-ház
2
villanybojler
hagyományos világítás
EBF =775 m
hagyományos az energiatörvényeknek megfelel
összes energiafogyasztás
fűtés, szellőzés
80 év alatt 395 t olajegyenérték takarítható meg
az összes energiafogyasztás 44%!
hővisszanyerő szellőző hőszivattyú
olajfűtés (η = 0,9)
2. ábra Sorháztípusok energiafogyasztásának összehasonlítása
80 év alatt 560 t olajegyenérték takarítható meg
az összes energiafogyasztás 5-ször kevesebb
Föld/levegőregiszter hővisszanyerő szellőző
Hazai és külföldi terjeszkedés, energiapolitika A Minergie-épületek száma kereken ezer, 90%-uk lakóház, de a középületek együttesen nagyobb területet foglalnak el. A tanúsítvánnyal („Minergiecímkével”) ellátott épületek fele Zürich-kantonban található, a többi is Svájc németajkú részében koncentrálódik. A tanúsítvány kiállításának ára az ellenőrzéssel és a használati szúrópróbákkal együtt 750 CHF. A Minergie-márka külföldi, elsősorban németországi terjesztésére szakközlemények megjelentetése, nagy építőipari vállalattal folytatott tanúsítványtárgyalások és a lehetséges képviselő hatósággal való kontaktusfelvétel formájában már megtörténtek az első lépések. Svájc energiapolitikáját a jólét minden áron való fokozásában érdekelt polgári réteg és a természetes erőforrásokért aggódó zöldek és baloldali szervezetek közötti ellentét és vita határozza meg. Így volt ez azt az országos népszavazást megelőző propaganda esetében is, amelyet az energiafelhasználásról az illetékek általi irányításáról tartottak, s amely a Minergie-képviselők erőfeszítései ellenére nem a haladás javára dőlt el. (Dr. Boros Tiborné) Belz, F.-M.: Erfolgreiche Vermarktung von Niedrigenergiehausern. = Sia Schweizer Ingenieur- und Architektenverein, 127. k. 7. sz. 2001. febr. 16. p. 14–19. Kriesi, R.: Minergie: schöner und komfortabler wohnen… = Bulletin des Schweizerischen Elektrotechnischen Vereins, 92. k. 3. sz. 2001. febr. p. 39–41
HÍREK Genetikailag módosított szója környezeti hatásának bírálata Ebben az évben két egymástól független tanulmány jelent meg a szójababbal kapcsolatos környezeti hatásokról, mivel ez az első nagy volumenű transzgénikus termény. Mindkét tanulmány más források adatait és a bevezetése óta eltelt öt év tanulmányait elemzi. Mindkettő leszögezi, hogy szükség van határozott, jól definiált, széles körű monitoringra, és a gazdák számára oktatási programra, amely elősegíti a fenntartható mezőgazdaságot. A Roundup Ready (RR) szójababot a Monsanto módosította oly módon, hogy ellenálljon a glyphosat nevű széles spektrumú herbicidnek. Ezt a gazdák kiszórhatják a termés növekedése közben, annak károsodása nélkül. A Monsanto szerint a herbicidfelhasználás 30%-kal csökkenhet, de a környezetvédők azzal érvelnek, hogy a gazdák elárasztják földjeiket növényvédő szerekkel, és felhasználásuk 200%-ig is megnőhet. Az első tanulmány szerint, amelyet egy környezetvédelemi tanácsadó írt, az RR szójabab több herbicidet igényel mint a hagyományos, és hozama 10%-kal lehet kevesebb, mint a hagyományos szójababé.
A második tanulmány szintén az USA-ban készült, egy biotechnológiai tanácsadó tollából, és meglehetősen széles körű bizottság vizsgálta felül, amelynek tagjai többek között a holland biotechnológiai társaság, a Greenpeace, a holland Természetért és Környezetért Társaság képviselői. A holland kutatók szerint az USA területén mérsékelt csökkenés észlelhető a herbicidfelhasználásban. Szerintük a glyphosat felhasználásának növekedése más herbicidekkel szemben pozitív hatású a környezetre, de az erre vonatkozó, elérhető tanulmányok száma a biológiai változatosságot és a hozamot befolyásoló tényezőkről igen csekély ahhoz, hogy hasznos lehessen. Az első tanulmány szerzője megállapítja, hogy a herbicidfelhasználás nőtt l998-ban, összehasonlítva l995-tel, ami szerinte az RR szójabab 1996-os bevezetésével magyarázható. Megjegyzi, hogy hat USA államban, beleértve Minnesotát is, az RR szójababra felhasznált összes herbicid l998-ban 30%-kal volt több, mint a hagyományoshoz alkalmazott. Nem meglepő, hogy mindegyik csoport bírálja a másikat. Például egy biotechnológiai tanácsadó szerint az l997 és l998 közötti 10%-os csökkenés félrevezető, mivel a vegyi üzemek drasztikusan csökkentették a koncentráltabb herbicidek árát, hogy versenyképesek legyenek az RR szójababbal, és a gazdák bevezették ezeket a kisdózisú herbicideket. A holland csoport egyetért az USDA-val abban, hogy a nyers adatokból nem lehet levonni állami szintű következtetéseket, mivel ezek statisztikailag nem állják meg a helyüket. Az említett tanácsadó viszont azt állítja, hogy az USDA nem tett különbséget a transzgénikus és a hagyományos szójabab között, mivel az eredmény problémákat okozhat az iparnak. Az USA Élelmiszer- és Mezőgazdaságpolitikai Országos Központjának munkatársa szintén elemezte az USDA tanulmányt, a két másik szerzőtől függetlenül. Szerinte az RR szójabab bevezetése csak kismértékben befolyásolta az összes herbicidfelhasználást: az átlag 1 font volt 0,4 hektáronként, az RR szójabab bevezetése előtt 1995-ben, és 1998-ban is. A szójababtermelőknél az volt a változás, hogy három vagy négy különböző herbicid helyett áttértek egy vagy kettő használatára. Sokkal lényegesebb a környezet számára a herbicid mérgező hatása, mint a mennyisége. Hangsúlyozza, hogy a glyphosate kevésbé toxikus, mint a többi herbicid. És ebben megegyezik a holland csoporttal. Mindkét beszámolóból hiányoznak a jól dokumentált, széles körű tanulmányok a genetikailag módosított termény pozitív vagy negatív hatásairól. Mindkét jelentésből kiderül, hogy a környezetvédelmi csoportok és a Monsanto állításai megalapozatlanok. A Monsanto arra a feltevésre alapozta állításait, hogy a szójatermelők csak egyszer fognak permetezni, két-három helyett, ami a hagyományos szójánál szükséges. (Nature Biotechnology, 19. k. 8. sz. 2001. p. 700–701.)
