710
KÖRFORGALOM vagy amit egy pengő mesél.
M
OST s e m v a g y o k v a l a m i g a z d a g — g a z d a g ? — de a z é r t m e g élek ú g y a h o g y . K e v é s s e l b e é r e m , s h a k e v é s r e se j u t , egy d a r a big b e é r e m s e m m i v e l is ; ez a t i t k o m . D e a k k o r i b a n v a l ó s á g o s t e m p l o m egere v o l t a m , i g a z á n , a m a i h e l y z e t e m h e z k é p e s t ; m e r t a m a i m ó d o m egészen b á t r a n k r ő z u s i n a k m o n d h a t ó , h a az a k k o r i l é t e m m e l v e t e m össze. H a v a l a k i n e k k e d v e j ö n n e m e g k é r d e z n i , miből is é l t e m a k k o r , s z e m e m p i l l a n t á s á t r á e m e l n é m , a z t á n e z t m o n d a n á m : a z á l m a i m b ó l , u r a m v a g y a s s z o n y o m , b i z o n y , h o g y az á l m a i m b ó l éltem akkoriban. Akkor aztán t u d h a t n á , hogy s mint élhettem. Dehogy t u d n á ; csak pedzené ! M e r t , h o g y m i l y e n n a g y o n l e n n v o l t a m én a k k o r , egy b a r á t o m t u d j a c s a k . E z a b a r á t o m t a n ú s á g o t t e h e t n e róla, m i l y e n n a g y o n l e n n u s z k á l t a mé n az á p o r o d o t t é l e t n a p o k f e n e k é n — h a m e g v o l n a m é g az a b a r á t o m . . . Csakhogy nincs meg. E g y n a p o n t ú l a d t a m r a j t a . Ő a k a r t a , h o g y így t e g y e k . E z a b a r á t o m egy e g y p e n g ő s v o l t . Csoda f o l y t á n j u t o t t a m h o z z á . N e m szégyellem b e v a l l a n i , h o g y a f f a j t a á l m o d o z ó , a k i v a g y o k , hiszek a c s o d á k b a n . C s o d á k vannak, igenis. Igenis, v a n n a k c s o d á k , a k i m é g n e m t u d n á . Mi m á s lenne, m i n t c s o d a , a h o g y a n , m o n d o m , e h h e z a b a r á t o m h o z is j u t o t t a m . E g y s z e r e g y t r a f i k b a t é r t e m be, h o g y u t o l s ó filléreimen, a m e l y e k é r t ú g y s e m v e h e t t e m v o l n a m á r v a l a m i o k o s dolgot, c i g a r e t t á t v e g y e k . A t r a f i k o s k i t e t t e a p u l t r a a z t a p á r d a r a b o t , a m i n e k e m j á r t s én is e l ő v e t t e m m e g v i s e l t e r s z é n y e m e t , h o g y c s a k h a m a r m e g v á l j a k egész t a r t a l m á t ó l s a k k o r e g y s z e r r e p i r b a s z ö k k e n t az a r c o m , a h o g y k i a k a r o m s z á m o l n i óvatos u j j a k k a l a pénzt a pultra, gyáva u j j a i m fogságából — hiába, c s a k n e m v o l t a k e h h e z s z o k v a — m e g s z ö k i k egy p é n z d a r a b s a p a d l ó r a c s ö r r e n . E l s á p a d t a m . Ó, ez a szégyen ! M o s t m o n d j a m a z t , h o g y : k ö s z ö n ö m n e m , elég lesz e n n y i is a c i g a r e t t á b ó l , v a g y m i t t e g y e k ? Ó . . . D e m é g s ó h a j t á s n y i i d ő m sem v o l t , s a n n y i r a s e m f u t o t t a , h o g y a r c o m színt válthasson, mikor a trafikos sebesen kiugrik onnan a pult mögül s a hűtlen pénzdarab u t á n vetve magát, pillanat mulva udvarias a n n y u j t j a á t : t e s s é k u r a m , m e g v a n . — S ő — egy p e n g ő t t a r t elém ! Egy pengőt! U g y a n a z t a p e n g ő t , a m e l y a z u t á n oly s o k á v o l t a b a r á t o m . S i d ő m s e m v o l t v i s s z a u t a s í t a n i , csak a m í g a n n y i t m o r m o l t a m : Ó, n a g y o n k ö s z ö n ö m , de — m á r i s m á s v e v ő k n e k a d o t t vissza f ü r g e és
711 szolgálatkészen annyit, amennyit azoknak visszajárt. S minthogy közb e n — s z e m e m egy e l t é v e d t , k ó s z a p i l l a n t á s á n a k k ö s z ö n h e t e m — h i r t e l e n r á a k a d t a m a r r a a p é n z d a r a b r a is, a m e l y j o g o s t u l a j d o n o m v o l t , s amelyet a többivel együtt gyorsan a pultra helyeztem — valahogy kiszédültem a boltból. A c i g a r e t t a m e g — no, n é z d ! — e l f e l e j t e t t e m r á g y u j t a n i ! Öntudatlanul, mint valami bábjáték figurája, rángattam magam hazafelé. K á b u l a t b a n lehettem, csak a b b a n lehettem, m e r t arra ne mis g o n d o l t a m , h o g y b e t é r j e k v a l a h o v á és h a s z n o s í t s a m a p e n g ő t . O t t h o n , h i d e g és k i f i z e t e t l e n s z o b á m b a n a z t á n e l ő v e t t e m őt, m e g törültem gondosan a k a b á t o m ujjával kétoldalról — a k a b á t o m sem f é n y l e t t k e v é s b b é , m i n t ő — l e t e t t e m m a g a m elé az a s z t a l r a , s m e g szólítottam : — Mondanád meg most már, te pengő, mit csináljak veled? Igen, h a n g o s a n b e s z é l t e m h o z z á . E m l é k s z e m , c i g a r e t t á r a g y u j t o t t a m , e g y i k e t a m á s i k r ó l g y u j t o t t a m m e g a z o k b ó l , a m i k e t az i m é n t v e t t e m ; az a s z t a l r a k ö n y ö k ö l t e m , f e j e m a t e n y e r e m b e n , s ú g y beszélt e m hozzá. — L á s s u k csak, m i t é v ő is l e g y e k v e l e d ? B a r á t o m a r c a f e l f é n y l e t t s a z t á n elsorolta, h á n y f é l e m ó d o n segíthetne rajtam. F o r r ó k á v é k í v á n a t o s illata t ö l t ö t t e m e g egy p i l l a n a t a l a t t a s z o b á t . É s m a z s o l á s k u g l ó f , v a g y omló, elomló v a j a s k i f l i — m á r a m i t akarnék — illatozott mellette. Vágy kispörkölt szagára á m u l t a m , ú g y á m , s h a jól h a l l o t t a m , egy k e v é s olcsó b o r v a g y egy p o h á r sör is e n y é m l e h e t n e a k i s p ö r k ö l t mellé. D e egy k a n c s ó f o r r a l t b o r se l e n n e rossz, u t á n a m é g m i n d i g v e h e t n é k egy z a c s k ó f o r r ó g e s z t e n y é t i t t a s a r k o n , s m é g v a g y tíz c i g a r e t t á r a is f u t n á . N e m l e n n e rossz egy p u h a , f e h é r cipó sem, a m e l y h e z p a p r i k á s s z a l o n n á t e h e t n é k , v a g y s z a l á m i t , v a g y f ü s t ö l t k a r a j t — e c e t e s u b o r k á v a l . N e m , az s e m l e n n e rossz — s m e g t ö r ü l t e m a s z á m szélét n y e s z l e d ő z s e b k e n d ő m m e l . U r a m i s t e n , m e n n y i , m e n n y i m i n d e n t l e h e t n e v e n n i egy p e n g ő é r t ! H i s z e n egy p e n g ő — m o s t l á t o m c s a k — n a g y p é n z ; n a g y o n , n a g y o n j e l e n t ő s p é n z d a r a b ez az én p e n g ő m i t t e n , m o s t l á t o m . É s tisztelettel t e k i n t e t t e m befolyásos b a r á t o m r a , aki im, n e m átallotta, h o g y m e g l á t o g a s s o n e n g e m . N e m , ilyen h a t a l m a s p á r t f o g ó t ó l n e m v á l i k m e g az e m b e r oly g y o r s a n , s b á r n a g y o k o m l e n n e a v e l e v a l ó s z a k í t á s r a , ezt a d o l g o t m i n d e n e s e t r e jól f o n t o l ó r a kell v e n n e m . K ö n n y e l m ű e n n e m ó h a j t o m l i k v i d á l n i b a r á t s á g o m a t ezzel a p e n g ő v e l , a m e l y oly v á r a t l a n u l l á t o g a t o t t meg. Nem, n e m szabad őt elherdálnom. M a j d gondolkozni fogok . . . L e f e k ü d t e m , e l o l t o t t a m a l á m p á t s a p á r n á m alá t e t t e m ő t . Persze, forgolódásomba került, ahogy a pengő sorsán gondolk o z t a m , s ezt ő is é s z r e v e t t e , m e r t m e s é l n i k e z d e t t n e k e m . Mesével a k a r t a elűzni n y u g t a l a n s á g o m a t , é s z r e v e t t e m .
712 — . . . azt hiszed, nagy eset? Szó sincs róla ! Ha tudnád, hány kézen fordultam már meg s hány kézbe kerültem megint vissza, egyszer, tízszer, többször, oda, ahol már voltam egyszer ; még hozzád is visszatérhetek egyszer — vagy többször — megérem. Mert mi más az én életem, mint körforgalom? Az. Körforgalom, hidd el. Forgatni kell engem, hogy folyton érezzem, lássam, figyeljem értékem megsokszorozodását. Igy van. Nem okos, ha eldugsz és meg akarsz tartani magadnak. Adj túl rajtam minél előbb s aztán sóvárogj vissza, kívánd, hogy minél előbb visszatérjek hozzád és el ne szalassz egyetlen semminek látszó alkalmat sem, hogy engem viszontláthass. Akkor álomba duruzsolt s másnap újra kezdte. Nem hagyott békét nekem. Mert csuda szívós valami egy ilyen pengő, ha tovább akar gurulni. — Nem, én még nem válok meg tőled, — mondottam neki egy napon — még bírom egy darabig. Mert aztán ki tudja, mikor teszek szert megint egy ilyen ritka vendégre? Ráérek még — mondottam. De ő csak nem hagyott békét nekem. — . . . vannak jelentősebb érmék is nálamnál, olyanok, akik nagyobb súllyal esnek a latba, mint én s mégis, nem hinnéd, milyen értékes tudok lenni, ha sor kerül rá és alkalom adódik erre. Hallgasd meg ezt : egyszer elindultam megint, miután bezártam volt egy újabb kört emberek között, akik megpörgettek. Hát — elindultam, egy férfi erszényéből indultam el újabb vándorlásomra. Sokadmagammal tartózkodtam abban az erszényben, nem is erszény volt tulaj donképen, hanem táska, amolyan sokrekeszes táska, amilyet a derekukra erősítve hordanak hivatásos egyének. Az ember, akinek a táskájából elindultam, főpincér volt egy középfinom kávéházban s a számolócédulákon kívül ambiciói is voltak. Szüntelenül számolt ; nem csupán akkor, mikor a vendégeknek visszaadott, számolt éjjel, számolt nappal, számolt szüntelenül ; azt számolgatta, mennyi idő mulva vehetne egy kicsi korcsmát magának, ahol ő lenne a gazda — ez volt az álma. Ő is tisztelt engem, nem kevésbbé tisztelt, mint most te, de ha sor került rá, meg tudott válni tőlem. — Nagyon érdekes, amiket beszélsz, — mondottam — régi emlékeket idézel fel bennem. Barátom aztán nem takarékoskodott a beszéddel és apróra elmesélte nekem ennek az embernek az élete folyását ; mint érte el az álmát, hogyan sürgölődött egy napon — most már, mint szorgalmas maga-gazdája — a vendégei körül a «Szép korcsmárosnéhoz» címzett fogadóban. Mert akkorra szép asszony is került a házhoz, s úgylátszik, szerencsét hozott neki az, hogy a feleségéről nevezte el az üzletet. Két gyermeke is volt, egy okos fiúcska meg egy gyönyörű kisleány. — Tudom — bólintottam. — . . . . de később aztán rossz vége lett a jódolgának. Az asszony hiába, kacér is volt a szépsége mellett.
713 — A z é r t ne b á n t s d k e l l e t é n é l j o b b a n , k é r l e k , — m o n d o t t a m , m e r t gyerekkoromtól r e m e g t e m mindig a meséim hőseiért. — . . . n e m , én c s a k az i g a z s á g o t m e s é l e m . S z ó v a l az e m b e r t ű r t e a g y e r e k e i k e d v é é r t , a m í g t ű r h e t t e az a s s z o n y l é h a s á g á t , n y i l v á n o s c s a p o d á r s á g á t , de é p p e n , m i r e m e g s o k a l l o t t a v o l n a , az a s s z o n y m e g v á l t o t t a őt a t ö p r e n g é s t ő l és m e g s z a b a d í t o t t a ő t m a g á t ó l . M e g s z ö k ö t t . H o g y kivel, n e m is t u d o m m á r . — F e l e j t s d is el, k é r l e k , m o s t m á r , f e l e j t s d el egészen. — . . . m á r r é g e l f e l e d t e m . A z t á n az e m b e r e l z ü l l ö t t . E l az, a l a p o s a n . S e t t ő l m é g a k é t g y e r e k e se t a r t h a t t a vissza. K u p o r g a t t a n e k i k a pénzt, hogy m a j d ú r n a k , t a n u l t embernek, boldog e m b e r n e k neveli őket, a z t á n tessék. — V a n az ú g y n é h a — s z ó l t a m k ö z b e c s e n d e s e n . — . . . van, — bólintott b a r á t o m — h á t elitta. Elitta mindet. E l az, a b o l d o g t a l a n . I s z á k o s l e t t , az i t a l n a k a d t a o d a m a g á t egészen, p e d i g a d d i g egy csepp n e m sok, a n n y i se c s ú s z o t t le a t o r k á n . D e e g y szer m é g t a l á l k o z t a m vele a z é r t . — É n m á r n e m ; én s o h a t ö b b é n e m l á t t a m — g o n d o l t a m magamban. — . . . hanem akkor már m a g á b a n volt. A gyerekeit jószívű e m b e r e k e l v i t t é k tőle. — A h a t ó s á g — b ó l i n t o t t a m bele a m e s e k ö z e p é b e . — . . . a z é r t a g y e r e k e i v e l is e s e t t t a l á l k o z á s o m , de ez j ó v a l k é s ő b b v o l t m á r . A k k o r én m á r s o k - s o k - s o k - s o k - s o k k v á r t é l y u t á n egy f i n o m g a v a l l é r szíve f ö l ö t t l a k t a m , s e l y e m t á r c á b a n , s á p a d t a r a n y a k és illat nélküli, zizegő b a n k ó k s z o m s z é d s á g á b a n . V a l ó b a n j ó t á r s a s á g b a n é l t e m én a k k o r t á j t . — Á l m o s v a g y o k , — m o n d o t t a m — h a g y j u n k t a l á n h o l n a p r a is valamit. D e ez n e m v o l t igaz — l á m , n e m v o l t a m ő s z i n t e a b a r á t o m h o z — , m e r t i g a z s á g szerint c s u p á n e g y e d ü l a k a r t a m m a r a d n i a g o n d o l a t a i m m a l . Ó, v o l t g o n d o l k o z n i v a l ó m é p e n elég ! — H a megígéred, h o g y m a t ú l a d s z r a j t a m , a k k o r f o l y t a t o m a mesét — m o n d t a másnap a barátom, ahogy a pillantása kimerült arcvonásomat kereste. — Ugyan mit tartogatsz engem csudának? H i s z e n n e m sok kell n e k e d — m a h o l n a p f e l f o r d u l s z , így, a h o g y v a g y — úgy nézem. — Túladok, túladok r a j t a d , barátom, ígérem s igyekszem m a j d á l t a l a d t o v á b b t e n g e t n i m a g a m a t , de m o s t m e s é l j t o v á b b . K é r l e k ! Kicsit morgott még a b a r á t o m , a z t á n megenyhült. — . . . . h á t az ú g y v o l t , m o n d o m , h o g y a g a v a l l é r t á r c á j á b ó l én a z t á n , h o g y - h o g y n e m , előkelő t á r s a s á g o m m a l e g y ü t t a b a r á t n ő h ö z k e r ü l t e m , a g a v a l l é r b a r á t n ő j é h e z . M á r , h a k i t a r t o t t n ő n e k is m o n d o t t á k , a szépségét s a k e d v e s s é g é t el n e m v e h e t t é k tőle, ezt b i z o n y í t hatom.
714 — S a jószívűségét és a könnyelműségét sem — tetéztem én is. — . . . . ó, hát hiszen csak a könnyelmű ember a jószívű — de ne zavarj, kérlek, folyton. Mit tudom én, már hogyan, lehet, hogy az ölébe öntötte tárcája egész tartalmát, elég az hozzá, a leányhoz kerültem. No, gondoltam, itt se lesz soká maradásom. Kiadnak majd engem hamarosan valami haszontalanságra, illatszerre, csipkére, nyalánkságra — így gondolkoztam. De nem. Legközelebb úgy jött, hogy ez a nő, ez a bizonyos, egyedül akart maradni egyszer, magában, egy délután. Okát legfeljebb sejtettem, noha mondhatnám, hogy tudtam is. Hát aztán a markába nyomott engem a szobalányának : fogja, legyen magának is jó napja. A lány aztán — de most jól figyelj, mert most jön a csattanó . . . — Figyelek hiszen, — feleltem — egyebet se teszek, mint rád figyelek. — . . . szóval a lány megörült, még kezet is csókolt az úrnőjének, mert azt tudnod kell, hogy az effajta szép dámáknak azért kétféle ember mégis kezet csókol : a gavallérok és a cselédek. Akik adják a pénzt s azok, akikhez a pénz aztán tovább gurul. Jól tudtam én is, de nem szóltam közbe. — . . . s aztán fogta magát az a szobaleány és elment sétálni. Ahogy sétál a ligetben, meglátja a planétás bácsit. Hosszú ősz szakálla volt a planétás embernek s jelentősen nézett rám a pengő, mert hiszen a csattanó következett most. — Úgy-e, alig lehetett volna benne megismerni az egyszeri szorgalmas és derék korcsmárost — mondottam én. — . . . honnan tudod? — lepődött meg a mesemondóm. — Hallod? . . . Nagyon buta nem vagyok éppen. — . . . szóval a nagyszakállú planétás bácsi nyakába akasztott cédulás-ládáján zöldbóbitás, pirosruhás papagálymadár borzongott. Azzal húzatott egy planétát a kis cselédke. S mert a rózsaszínű cédulácska rém sok dicső dolgot ígért, gazdag barátot, kocsit, ékszert és egyebet — hiszen tudhatod : liba-kukoricáról — a szobalányka örömében az öreg kalapjába pottyantott engem, úgy, ahogy voltam. De úgy ám. Hát így kerültem én vissza az egyszeri gazdámhoz. Igy. Ilyen módon. Most meg nálad vagyok, éppen nálad. — Éppen nálam, a fiánál, nem csodálatos? — gondolkoztam el én is. Úgy van, csudálatos. Csudálatos valóban ez az egész élet, a körforgalom pengősökben, értékekben és életekben. — Nálad a gyűrű íve, amely családodnál így bezárult, ahogyan meséltem, most felfelé ível. Csak felfelé ívelhet, miután lejjebb már nem mehetne, mint ahogyan most van, különben nem kaphatná meg a köralakját, nem térhetne vissza önmagába. Kíváncsi vagyok, mitévő leszesz velem? Oly bölcsen s oly szelíden szólt hozzám a pengő, hogy beláttam, nem ellenkezhetem vele tovább.
715 E l ő v e t t e m z s e b k é s e m e t s h á r o m éles k i s s e b e t e j t e t t e m r a j t a . A r r ó l m a j d m e g j e g y e z h e t e m s t u d n i f o g o m , h o g y ő az, h a u g y a n v a l a m i k o r még visszakerül hozzám . . . . . . V i s s z a k e r ü l t . E g y s z e r n é l , tízszernél, s z á z s z o r n á l is t ö b b s z ö r . M e r t a z u t á n , h o g y t ú l a d t a m r a j t a — v é r z ő szívvel t e t t e m , b i z o n y — a z u t á n m i n d i g csak a z t h a j s z o l t a m , h o g y még, még, m é g és m e g i n t és m e g i n t és m e g i n t , m e g ú j b ó l , ú j b ó l , ú j b ó l v i s z o n t l á t h a s s a m ő t . Mint m á r m o n d o t t a m is, ez t ö b b í z b e n m e g t ö r t é n t , h á l i s t e n n e k . És mindannyiszor társakat hagyott nálam, hogy megvigasztaljon ú j a b b elvesztéséért, m i n d i g h á t r a h a g y o t t e g y - e g y v a l a k i t a t á r s a i b ó l . Persze, minden viszontlátásnak nagyon megörülünk mindég. S én észre se v e s z e m , h o g y m i a l a t t e g y r e h a j s z o l o m őt, e b b e n a lázas h a j s z á b a n , e b b e n a f o l y t o n o s k u t a t á s b a n , e b b e n a c é l t u d a t o s , p o n t o s , egy célra t ö r ő t ö r e k v é s b e n , e b b e n a k e r e s é s b e n e g y r e t ö b b é s több testvére ragad meg nálam most már. Hálaistennek. Fertsek Ferenc.
Opera-jelenet.
Valér Erik fametszete.
