Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
Ökoszisztéma szolgáltatások közösségi részvételen alapuló értékelése Fókuszcsoport elemzés Kutatási jelentés Készítette: Kelemen Eszter 2008. április
1. Az adatgyűjtés és adatelemzés módszere 1.1. A fókuszcsoportok résztvevői A homokhátsági kutatási területen a tervezett három fókuszcsoportból kettőt bonyolítottunk le 2008. február 28-án és 29-én (Ágasegyházán és Fülöpházán), a harmadikat (Orgoványban) a résztvevők távolmaradása miatt nem tudtuk az eredeti időpontban megtartani, s a későbbi időpont-egyeztetési próbálkozások is kudarcba fulladtak. A fókuszcsoportokon helyi lakosok, zömmel gazdálkodók vettek részt: Ágasegyházán a nyolc résztvevőből négyen állattartással foglalkoznak, rajtuk kívül jelent volt egy több lábon álló gazdálkodó, egy nyugdíjazott tanár, egy civil szervezet nyugdíjazott képviselője (nem helyben élő, de a helyiekkel intenzív kapcsolatban álló), illetve a polgármester, akik azonban mindannyian maguk is gazdálkodnak kiegészítő tevékenységként. Fülöpházán a hét résztvevőből egy foglalkozik teljes állásban mezőgazdasággal, ketten nyugdíjasként gazdálkodnak, rajtuk kívül még egy középiskolai tanár, egy környezeti neveléssel foglalkozó házaspár, illetve a polgármester vett részt. A két fókuszcsoport résztvevői között lényeges különbség, hogy Fülöpházán a résztvevők többségével korábban készítettünk interjút (egyedül a középiskolai tanár volt kivétel), míg Ágasegyházán a nyolc résztevőből mindössze hárommal találkoztunk korábban. További különbség, hogy az ágasegyházai fókuszcsoport résztevői egy kivétellel mind tősgyökeres lakosok, vagy évtizedek óta a településen élnek, míg Fülöpházán hárman is beköltözők. Részben ez indokolja, hogy az ágasegyházi fókuszcsoport résztevői mind jól ismerték egymást, míg a fülöpházi résztvevők között inkább páronként lehetett meglévő kapcsolatokat felfedezni, de a csoport egészében nem. Ugyanakkor a meglévő kapcsolatok erőssége (amely a csoportdinamikát is befolyásolta) további két okra is visszavezethető: egyrészt a két település eltérő szerkezetére (a fülöpházi résztvevők közül négyen egymástól távol eső tanyákon élnek), másrészt a résztvevők kiválasztására (a fülöpháziakat a korábbi interjúk alapján választottuk ki, az ágasegyháziak kiválasztásában ugyanakkor nagy szerepe volt a polgármesternek, mivel ezen a településen az interjúk alapján nem tudtunk elegendő résztvevőt kiválasztani a fókuszcsoporthoz). 1.2. A fókuszcsoportok menete, moderálása A fókuszcsoportok mindkét településen azonos módszertani terv szerint indultak, amelyet korábban a szakirodalomra, az interjúk tapasztalataira, illetve más területeken végzett terepmunkáink tapasztalataira alapozva alakítottunk ki. A terv szerint a fókuszcsoport céljának, szabályainak ismertetése után a résztvevők bemutatkozása következett (ehhez előzetesen kértük őket, hogy egy-egy személyes tárgyat is hozzanak magukkal, amelynek segítségével bemutatkoznak). Ezt követően a moderátor az előzetesen kiválasztott fényképeket az asztal közepére helyezve megkérte a résztvevőket, hogy válasszák ki a számukra legfontosabb természeti adományokat reprezentáló fényképeket. A feladat célja az volt, hogy a résztvevők konszenzussal válasszák ki a település számára legfontosabb öt Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
1
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
ökoszisztéma szolgáltatást ábrázoló fényképet. A kiválasztott öt fényképet a feladat lezárásaként térképen is elhelyezték a résztvevők. A fókuszcsoport értékelésére egyszerű, vizuális technikát használtunk: a résztvevőknek egy-egy színes lapra le kellett rajzolniuk, hogyan érezték magukat a fókuszcsoport folyamán. A fókuszcsoportokat két moderátor vezette: az Ágasegyházi fókuszcsoport moderátora magam voltam, a fülöpházi fókuszcsoport moderálását pedig egy tapasztalt moderátorra, Balázs Bálintra bíztam. Ezt a megoldást az indokolta, hogy a kutatás során kipróbálhassam mindkét szerepet – hogy résztvevőként és megfigyelőként is átéljem a folyamatot –, bízva abban, hogy ez segíti nem csak az elemzés elvégzését, de saját módszertani fejlődésemet is. A két fókuszcsoport moderálása részben a tapasztalatbeli különbségeknek, részben a moderátorok eltérő személyiségének köszönhetően viszonylag sok eltérést mutat. Az ágasegyházi fókuszcsoport sokkal kevésbé volt irányított, több teret adott a fókuszcsoport témájához szorosan nem kapcsolódó, de az egész közösség számára kulcsfontosságú témák megtárgyalásának. A laza, kezdetben talán túlságosan empatikus moderálás következtében a fókuszcsoport menete eltért a tervezettől: a résztvevők a bemutatkozó kör helyett az őket leginkább izgató problémákról kezdtek beszélni, s a bemutatkozásra én sem tereltem vissza a figyelmet. A problémák kibeszélését követően a tervnek megfelelően az asztalra helyeztem a fényképeket – ez kezdetben nagy érdeklődést, aktív beszélgetést váltott ki a résztvevőkben, csereberélték a fotókat, megbeszélték egymással, hogy mi van egy-egy képen, vagy hogy hol található a lefényképezett objektum. A fényképekről való beszélgetést ugyanakkor minduntalan megszakították a résztvevők a problémákra való visszatéréssel. Többször kísérletet tettem arra, hogy a fotókra tereljem a szót, felajánlva, hogy a beszélgetés végén összeírjuk közösen a legégetőbb kérdéseket, mindez azonban hasztalan volt. A vidéken megszokott női-férfi és korosztálybeli viszonyokhoz idomulva, saját vidéki tapasztalataimat felhasználva közvetlen, de határozott módon próbáltam a beszélgetést a tervezett menetrend szerint vezetni, ami érzésem szerint nyílt, felszabadító és demokratikus légkört eredményezett. Ugyanakkor a kezdeti laza moderálásból való váltás nem ment zökkenőmentesen: egy résztvevő túlságosan erősnek, „fanatikusnak” érezte a fókuszcsoport céljainak követését, s bár a többi résztvevő azonnal védelmébe vett, a fókuszcsoport átiratot végigolvasva érezhető, hogy ezt követően elbizonytalanodtam, s több zárt, vagy sugalmazó kérdést is megfogalmaztam, ami a végleges öt fénykép kiválasztását is befolyásolhatta. Például amikor a víz visszahozásáról beszélgettek a régmúltat idéző nagyvizet, illetve a 2000es évek állapotát tükröző kisvizet ábrázoló képek kapcsán, eldöntendő kérdésként tettem fel, hogy „Kiegyeznének egy ilyen kicsit vizes Szappan-székkel?” – amire szinte természetes volt az igenlő válasz. Hasonló moderálási hibát követtem el a két szőlőművelést ábrázoló fénykép közötti választás során: a résztvevők először a tradicionális kétszintes művelést választották ki, miután megkérdeztem tőlük, hogy ez miért jobb, mint a gépesített művelés, illetve hogy gazdaságilag életképes-e szerintük, s ezzel afelé tereltem őket, hogy gépesített művelést ábrázoló fotót válasszák. Végeredményben ez a két eset nem befolyásolta az ökoszisztéma szolgáltatások kiválasztását, hiszen a víz és a szőlő mindenképpen bekerült a kiválasztott öt legfontosabb szolgáltatás közé, viszont hatott arra, hogy miként értékelik a kiválasztott szolgáltatásokat a résztvevők. A légkör mindvégig barátságos maradt, helyenként fókuszcsoport helyett egy baráti beszélgetésre emlékeztetett. Talán ez is okozta, hogy fényképek kiválasztását nem sikerült a tervezett időben befejezni, s így a fényképek térképen való elhelyezésére alig maradt idő. A fülöpházi fókuszcsoport mindvégig a feladatra összpontosított, csak rövidebb kitérők voltak, ezeket azonban mindig visszavezette a moderátor az eredeti gondolatmenetbe. A bemutatkozó kör megőrizte a funkcióját, ugyanakkor itt is előfordult, hogy a bemutatkozást követően rögtön a problémákat kezdte el ecsetelni egy-egy résztvevő. Ennek köszönhető, Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
2
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
hogy a bemutatkozó kört nem követte egyből a fényképek válogatása, hanem viszonylag hosszan megvitathatták a résztvevők a település jelene és jövője szempontjából kulcsfontosságúnak tekintett, helyi tényezőket (NP, víz). A fókuszcsoport kezdetén zárkózottabbak voltak a résztvevők, s a Nemzeti Parkkal való problémák kapcsán kirobbant konfliktus egyeseket még jobban elszigetelt, a fényképek ugyanakkor oldották a hangulatot, itt is beszélgetéseket, mozgást idéztek elő. A moderátor ez esetben arra kérte a résztvevőket, hogy mindenki válasszon ki egy-egy számára kedves fényképet, majd érveljen a kiválasztott kép mellett. Az így kiválasztott képeket aztán a második körben közösen szűkítették le a résztvevők a kívánt öt fotóra, amelyben végül teljes konszenzus alakult ki. A résztvevők fokozatosan egyre jobban bevonódtak a feladatokba, amit jól jelzett, hogy a térképes megjelenítésnél már valamennyien felálltak, szó szerint összedugták a fejüket, s úgy helyezték el a fotókat a térképen. A fókuszcsoport végén, az értékelés előtt még arra is maradt idő, hogy egy önként jelentkező résztvevő összefoglalja a kiválasztott fényképeket. 1.3. Csoportdinamika Ágasegyházán már a fókuszcsoport kezdése előtt megindult a beszélgetés: az újabb érkezők mindig egymás mellé ültek, s rögtön elkezdtek beszélgetni az aktuális dolgokról – ez jól jelzi, hogy a résztvevők között jó kapcsolat, régi ismeretség volt. A fókuszcsoport kezdetén a résztvevők távolabb ültek az asztaltól, maguk elé néztek, többen összefont kézzel ültek. Ahogyan elkezdődött a beszélgetés, ez folyamatosan megváltozott: akik az elején fizikailag is távol tartották magukat az asztaltól, lassan kezdtek az asztal felé hajolni. Különösen a régi történetek felemlegetése után váltak aktívvá a résztvevők. Figyeltek egymásra, reagáltak, számos esetben kiegészítették, vagy helyesbítették egymás történeteit, nevettek, bólogattak. Ha nem is értettek egyet mindenben, tisztelettel meghallgatták egymást. A civil szervezet nyugdíjas képviselője végigjegyzetelte a beszélgetést. Talán ő volt a legnyitottabb a többiekre, sokszor megerősítette a többi hozzászólót („ez a lényeg, rátapintottál a lényegre”), kérdéseket tett fel stb. Ő volt az, aki a régi dolgokat, történeteket, más térségek tapasztalatait leginkább próbálta behozni a beszélgetésbe (viszont nem mindig hallgatták meg). Különösen jó élmény volt hallani azt, ahogy egymás bőrébe is megpróbáltak esetenként belebújni, megérteni azt, hogy az adott érintett csoportnak miért lehet az az érdeke, ami. Csak rövid időre fagyasztotta meg a beszélgetést a nyugdíjazott tanár, amikor szemrehányóan jegyezte meg azt, hogy a Nemzeti Park képviselője nem vett részt a beszélgetésen. Szintén ő volt az, aki a moderátort fanatikusan céltudatosnak nevezte, a többi résztvevő ugyanakkor nem kapcsolódott rá erre a negatív hullámra. Az egyik gazdálkodó néha csak a moderátornak magyarázott, időnként hosszabb időre is lekötötte figyelmét. Szintén ő volt az, aki alapvetően mindig a politikai helyzetre, a kormányzatra vezette vissza a jelenlegi problémákat. Ezzel sokszor elterelte a beszélgetést parttalan mederbe. Hatalmi szempontból nem voltak észrevehető különbségek a résztvevők között, nem dominálta senki a beszélgetést, mindenki hozzászólt. A polgármester, anélkül hogy másokat dominált volna, folyamatosan segítette a moderálást kérdésekkel, megjegyzésekkel, a saját véleményét nem erőltette rá senkire. Bár a fókuszcsoport értékelésekor egy kivétellel mindenki mosolygós arcot rajzolt, s többször elhangzott, hogy jól érezték magukat, jó beszélgetés volt, a fókuszcsoport közben többen megkérdőjelezték a beszélgetés hasznosságát, s felesleges álmodozásnak, valóságtól elrugaszkodott beszélgetésnek titulálták. 1 Fülöpházán nehezebben indult az interakció: az érkező emberek egymástól távol ültek le, nem egymással, hanem a kutatókkal kezdtek beszélgetésbe, amíg a fókuszcsoport kezdésére vártunk. Többen is késtek, ezért hosszabb időt töltöttünk a fókuszcsoport elején csendben, az 1
Az ágasegyházi fókuszcsoport csoportdinamikáját Bodorkós Barbara megfigyelőként jegyezte le. Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
3
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
asztal körül ülve. A kezdést követően lassan oldódtak fel az emberek, fizikailag is távolmaradtak a beszélgetéstől, lehajtották a fejüket, keresztbefonták a kezüket, hátradőltek a székben. Mindössze két résztvevőn látszott, hogy már a kezdetektől figyeltek a többiekre, a többiek az elején teljesen bezárkóztak. A fókuszcsoport első felében egy viszonylag éles konfliktusra is sor került: az egyik nyugdíjas gazdálkodó hosszasan fejtegette a Nemzeti Parkkal szemben érzett ellenérzéseit, időnként a többiek (főként a nem gazdálkodók és nem tősgyökeres helyiek) által megkérdőjelezett példákkal alátámasztva. Ez érzelmi konfliktust szült, amit a moderátor közbeavatkozása sem tudott feloldani. A konfliktus megoldására akkor került sor, amikor az egyik tősgyökeres gazdálkodó egy olyan pozitív példát hozott fel a közelmúltból, ami képes volt ellensúlyozni a régmúltban történtek által okozott érzelmi veszteséget (a NP-hoz kapcsolt tanyarombolás ellensúlyozására felhozott példa két régi tanya NP általi felújítása volt). A beszélgetést végig két férfi, egy nyugdíjas gazdálkodó, és egy beköltöző környezeti nevelő dominálta. A kezdeti unottság, visszahúzódás után a polgármester is aktív részese lett a beszélgetésnek, s anélkül, hogy különösebben dominálta volna a, többször békéltetőként szólt közbe, s saját véleményét is általában a közösség nevében adta elő. Szintén viszonylag többször szerepelt a környezeti nevelőként dolgozó asszony, aki többször is visszafogottságra intette a férjét. A középiskolai tanár főként úgy jutott szóhoz, ha a moderátor külön szót adott neki, ő nem vágott közbe, ahogyan mások tették időnként. Két szereplő az egész fókuszcsoport alatt szinte teljesen csendben maradt: a női gazdálkodó, és a másik nyugdíjas gazdálkodó – a moderátor sem próbálta őket jobban bevonni, pedig ez a hatalmi viszonyok kiegyenlítését, s talán a fényképek kiválasztását is befolyásolta volna. A fókuszcsoport első felében kirobbant konfliktust követően az érzelmek elcsitultak, jóízű beszélgetés alakult ki, a résztvevők figyeltek egymásra, többször is pozitívan értékelték az összejövetelt, s személyes tanulásról is beszámoltak („Egészséges vitatkozás, és én szeretem az ilyet, mert sokat tanultam tőle most, tetszik, ahogy ő beszél.”). A környezetitermészeti szempontokat általában a beköltözők hozták be a beszélgetésbe. A résztvevők végig a feladatra koncentráltak, s a fényképek kiválasztását, majd térképes elhelyezését is konszenzussal döntötték el. 1.4. Az elemzés menete A fókuszcsoportok hangfelvételének szó szerinti átiratát a megalapozott elmélet szabályai szerint végeztem el. Az átiratokat többször átolvastam, s a szöveg kapcsán szerzett első benyomásokat a lap szélére jegyzeteltem, a kulcskifejezéseket megjelöltem. Ezek alapján – a fókuszcsoporton résztvevők számára való visszajelzés céljából – rövid tartalmi kivonatot készítettem mindkét fókuszcsoportról. Később az átiratokat kinyomtatva folytattam az elemzést. Sorról-sorra kódoltam az átiratokat, megpróbáltam rövid, cselekvést kifejező kódokkal jelölni minden sort. Ezzel párhuzamosan a lapszélen a csoportdinamikát, az érvelés logikáját jelző megjegyzéseket vezettem. A sorról-sorra történő kódolást befejezve újraolvastam a szövegeket, s a korábban lejegyzetelt első benyomásokat is, s ezek kapcsán, a kódok csoportosításával kezdtem el olyan kategóriákat kialakítani, amelyek mindkét szöveget képesek leírni. Ebben az elemzési szakaszban jegyzeteket készítettem a formálódó kategóriákról, amelyek a kategóriák különböző jellemzőit, tartalmát, érzelmi töltését stb. jelezték. Az elemzés záró szakaszában újra átolvastam a szövegeket, és tovább finomítottam a kategóriákat, illetve megpróbáltam a kategóriák közötti logikai összefüggéseket is feltárni, megérteni. Ennek a folyamatnak az eredményeként hét kategóriát választottam ki, amelyek tovább bonthatók aszerint, hogy a kategóriákba sorolt kódok milyen viszonyban vannak egymással. A kategóriák helyenként átfednek egymással (pl. a Víz kategória besorolható lenne a Globális változási folyamatok, vagy az Ökoszisztéma szolgáltatások kategóriába is), Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
4
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
ennek ellenére azért nem vontam össze az átfedő kategóriákat, mert a más kategóriába is besorolható kategóriákhoz (pl. a Víz kategóriához) tartozó kódokat nagyon gyakran említették, s a kódokból jól meghatározható érvelés bontható ki, ami elsikkadna, ha az adott kategória csak egy másik kategória variációjaként jelenne meg az elemzésben. Az elemzés során nehézséget okozott, hogy több ember interakciójában formálódtak a szövegek, s nem csak az interjúalany - interjúkészítő dinamikát kellett figyelemmel kísérni. Ez néha megnehezítette az érvelés menetének követését. Szintén problémát okoztak azok a szövegrészek, ahol párhuzamosan beszéltek a résztvevők, ilyenkor ugyanis szinte lehetetlennek tűnt a kódokkal logikailag áttekinthetővé tenni a szöveget – ebből kifolyólag helyenként a sorról-sorra kódolás helyett gondolati egységeket kódoltam. A sorról-sorra kódolás mindazonáltal igen hasznos eszköznek bizonyult: többször is olyan, elsőre elsikkadó logikai kapcsolatokra világított rá, amelyek később a kategóriák vázát alkották. 2. Az elemzés során kialakított kategóriák és a köztük lévő kapcsolatok 2.1. A víz A víz – úgy mint a talajvíz, de úgy is mint csapadék – a legfontosabb témák egyike volt mindkét fókuszcsoport során, jelentőségét jól jelzi, hogy már a bemutatkozó körben kitértek a víz eltűnése okozta problémákra a résztvevők. A vízhez kapcsolódó kódokat három csoportba soroltam. 2.1.1. A vízhez kapcsolódó értékek A térség arculatát korábban nagymértékben meghatározó felszíni és felszín alatti vizek számos értéket hordoztak az emberek számára. A víz éltette a földeket, nagyobb terméshozamokat, gazdagabb legelőket, összességében jobb gazdálkodási feltételeket eredményezett. A víz egyéb haszonvételi lehetőséget is hordozott: „acélos”, gazdag nádtermést, halban való bőséget eredményezett. A nád a környező települések kultúráját is meghatározta, olyan volt, mint „Tokajnak a furmint”. A vizes területek számos állandó és költöző madárfajnak, kétéltűeknek adott búvóhelyet, a fauna gazdagsága, a vizes területek diverzitása esztétikai értékkel bírt a helyiek számára, szépnek tartották. A vizes területek ezentúl a közösségi élet színhelyéül is szolgáltak: a székeken fürödtek, csónakáztak, sárral játszottak gyerekként, barátságok, szerelmek szövődtek ott. A víz így a jól-lét több dimenziójához is hozzájárult: a megélhetéshez, a közösségben éléshez, valamint a rekreációhoz. 2.1.2. A vízviszonyok változása A víz eltűnése az 1970-es években kezdődött, s rohamos gyorsasággal zajlott le. A vízhez kapcsolódó értékek többségéről már csak múlt időben beszélnek a résztvevők, a veszteséget visszafordíthatatlannak, megváltoztathatatlannak tartják – ez azonban abból is fakad, hogy a vízhez kapcsolt múltbéli értékek egy meghatározott gazdasági-társadalmi környezetben jelentkeztek, ezért azok visszaszerzése nem csak a víz visszahozásától, de a gazdaságitársadalmi környezet változásaitól is függ. A víz eltűnését természeti változások és technológiai beavatkozások közös eredményeként, kölcsönhatásaként értelmezik. A helyiek – elsősorban a gazdálkodók – hajlamosak a külső mérnöki beavatkozásnak felróni a szárazodást, konkrétan megnevezve a mérnöki hibát: a levezető csatornát a terület legmélyebb pontjain vezették végig (egyes vélemények szerint átvágva a vízzáró réteget), így a csatorna minden vizet elvezet a területről, nincs lehetőség tartalékolni. A technológiai megvalósítás hibájára való hivatkozás ugyanakkor inkább véleményeken, semmint ismereteken alapul – Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
5
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
elfogadottsága inkább arra vezethető vissza, hogy a helyiek így könnyebben feloldják azt a belső konfliktust, ami a belvíz elvezetésének, és a víz megtartásának összeegyeztethetetlenségéből fakad. A technológiai beavatkozás mellett ugyanakkor hasonló jelentősséget tulajdonítanak a természeti folyamatoknak, különösen is a csapadék csökkenésének. Egyesek hétköznapi megfigyelésekkel („Mert most két hónapig is képes úgy lenni, hogy egy csepp esőnk sincs. (…) Mert régen is itt valahogy egy fekete lyuk volt itten, mert nagyon sokszor kimaradtunk. (…) Két hétben egyszer azért volt zápor.”), mások rendszeres, tudományos megfigyelésekkel (a csapadék mérésével) támasztják alá a víz eltűnésének természetes magyarázatát. A víz eltűnéséhez az évek során folyamatosan alkalmazkodtak, amit jelez a tájhasználat változása: ahogyan a talajvíz csökkent, egyre lejjebb tolódott a művelt területek határa - ma már a legmélyebben fekvő, korábban vizenyős területeket, buckaközöket is művelik. Ugyanakkor nem gondolják végig, hogy a művelt terület kiterjedésének megváltozása milyen nem kívánt hatásokkal jár a természeti környezetre nézve, vagyis azt, hogy ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a korábbi gazdálkodás mellett fennmaradó fajok megritkuljanak, kipusztuljanak (tehát megdől az a tétel, hogy a védett természeti értékek a jelenlegi gazdálkodási viszonyokhoz hasonló tájhasználatban maradtak fenn, tehát most sem szükséges korlátozni a tájhasználatot). A vízhiányhoz való jövőbeli alkalmazkodásra két különböző stratégiát látnak: a termésszerkezet megváltoztatását (erről azonban részleteket nem mondtak), valamint az öntözést, amelyet azonban egyértelműen a gazdaságos termeléstől tesznek függővé („Csak az engedheti meg magának, aki inkább zöldségfélével, vagy valamilyen jobban fizető konyhanövénnyel foglalkozik.”), s nem a természeti adottságoktól. Ez egyértelmű jel arra, hogy – legalábbis az öntözés kapcsán – nem gondolják végig a várható következményeket, ez esetben a talajvízszint további csökkenését. 2.1.3. A víz visszapótlásának kérdései A víz eltűnése kapcsán felmerült az utánpótlás kérdése is. Ismeretekre és véleményekre alapozva több korábbi tervről is beszéltek a résztvevők, amelyek közül azonban egy sem valósult meg eddig. A vízutánpótlást valamennyien kívánatosnak tartják, a megvalósítás késlekedéséért pedig a kormányszintű döntéshozatalt okolják. Elismerik ugyan, hogy a megvalósítás finanszírozásához sok pénz kell, úgy vélik azonban, hogy ez is megoldható lenne, ha lenne eziránt politikai akarat. A vízutánpótlás elmaradása feletti bosszúság párosul egyfajta kiszolgáltatottság, elhagyatottság érzéssel: a víz hosszú távon megoldaná a megélhetési problémákat (bár ezt hangoztatva nem veszik figyelembe, hogy a régmúlt vizes időszakaiban nem csak a víz volt más, de a gazdasági környezet is) → ők egyedül nem tudják a vizet visszahozni, csak a kormány tudná → a kormány eddig nem hozta vissza a vizet, pedig lenne rá pénz, hiszen kevesebbe kerül, mint az autópálya építés → a kormány nem akarja a vizet visszahozni → vagyis tulajdonképpen magukra hagyja őket, ők nem fontosak a kormány számára. Csak a fülöpházi fókuszcsoporton merült fel, hogy a vízutánpótlás megváltoztatná a terület ökológiai adottságait, s ezért előre nem látható hatásai is lennének, azonban ennek ellenére itt is pozitívan változásnak tekintik a víz visszapótlását. 2.2. A Nemzeti Park A Nemzeti Park, a vízhez hasonlóan mindkét fókuszcsoporton központi témaként jelent meg. A résztvevők számára a NP elsősorban konfliktusok forrása, s csak másodlagosan említették a a Nemzeti Park funkcióit, szerepét mint számukra is értékes és hasznos tevékenységet. A Nemzeti Parkkal kapcsolatos kódokat három csoportba soroltam. 2.2.1. Érzelmi és értékkonfliktus a Nemzeti Park és a helyiek között Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
6
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
A NP-kal szembeni érzelmi konfliktus a fülöpházi fókuszcsoportban alakult ki. A konfliktus alapját a NP megalakításának körülményei szülik: a NP-i területeken lévő tanyákat a NP megvásárolta, az ott élőket kiköltöztette, majd a tanyákat leromboltatta, ami a fülöpháziak addigi törekvéseivel teljesen ellentétes volt, hiszen nem sokkal korábban indult meg a tanyák villamosítása, amiben az egész falu aktívan részt vett. A tanyák lerombolása mindenkiben (a nem tanyán élőkben és a beköltözőkben is) fájdalmas nyomokat hagyott, bár abban eltérőek voltak a vélemények, hogy a NP-nak mekkora szerepe volt a tanyasiak kiköltöztetésében (a fókuszcsoportban kirobbanó konfliktust pontosan ezek az egymással ellentétes vélemények és ismeretek élezték ki). A tanyavilág fokozatos eltűnése azért okoz fájdalmat a helyieknek, mert a tanyasi lét egy sajátos, általuk nagyra értékelt életmódot jelentett. Azzal, hogy a NP leromboltatta a tanyákat, azt az üzenetet közvetítette, hogy az ő értékeik nem általánosan fontos értékek, hogy a NP számára a lerombolt tanya helyén keletkező, invazív fajokkal benépesülő felhagyott terület „értékesebb”, mint a tanyasiak által művelt kulturtáj. Mivel ez a konfliktus érzelmi alapon keletkezett, az értékek látszólagos szembenállására alapozva, feloldása is csak úgy lehetséges, ha a konfliktusban érintett felek által fontosnak tartott értékek közelednek. Erre utal az, hogy bár próbálták a fókuszcsoport résztvevői az érzelmi konfliktust érzelmi alapon, de az értékeket nem megkérdőjelezve feloldani (az is fáj, hogy a helyiek a természeti környezetet nem tisztelve használják a tájat, ezért érzelmi alapon igazolható a NP beavatkozása), ez nem vezetett megoldásra. Csupán az enyhítette az érzelmi szembenállást, amikor az egyik résztvevő a NP értékrendjének változásáról – a NP területén lévő tanyák megőrzésére, felújítására tett kísérletről – számolt be. Idézetek az érvelés alátámasztására: „- …vállalták Fülöpházán is nagy részét a területeknek, de nem tudnak mit kezdeni velük. (…) Azért akinek a sajátja volt az a terület, annak a szíve is benne van, az sokkal szebbé tudná tenni.” „- …messziről idejött az az ember (…), megvette ezt a tanyát, gyönyörű széppé csinálta, szépítette, beleillik a nemzetik parkba is, szép kerítés, minden. Öröm ott az ember, ha elmegy, nem azt a romot látja. Ő is egy tehenet szeretett volna tartani ottan, (…) valami két hold területet meg akart venni a tanyához, hogy beveti lucernával, vagy valamivel, hogy egy tehenet eltartson, és mindent elkövetett a nemzeti park, hogy ne legyen ott a tanya mellett az övé.” „- …szétromboltatták (a tanyát), és utána a fákat letarolták, vitte boldog-boldogtalan a fákat. (…) Ezek nekem fájnak.” „- Szombaton kiköltöztek, hétfőre jött a buldózer, szóval az szörnyű volt.” „- …a nemzeti park beletenyerelt (a tanya eladásába), nem engedték meg, és visszamondta (a vevő), még az előleget is itt hagyta. Az a tanya ott romlik lefelé, gaz minden.
2.2.2. Érdekkonfliktus a Nemzeti Park és a helyiek között Ágasegyházán az értékek különbözőségéből fakadó, érzelmi szinten is megnyilvánuló konfliktus helyett érdekkonfliktus van a NP és a helyiek között. Az értékekben való különbség itt nem öltött testet olyan direkt formában, mint Fülöpházán a tanyák felhagyása kapcsán, mivel itt a NP tulajdonába kerülő területeket a gazdák nagy része visszabérelhette, s tovább használhatta. Az érdekkonfliktus alapja így itt nem valamilyen múltbeli sérelem (bár a tulajdonjog megváltozásával nem értenek egyet a helyiek, de legalább elfogadják), hanem a jelenlegi tájhasználat kapcsán kialakult helyzet. A konfliktus alapja a földhasználat jövőben várható korlátozása, amely a helyiek és a NP érdekeinek ütközéséből fakad: mindkét fél ugyanazokon a területeken szeretne gazdálkodni, ami viszont a terület eltartóképessége és az intézményi szabályozás miatt sem lehetséges (vagy kiadja bérbe a területeket a NP, vagy maga használja őket). Ez a konfliktus egy nyertes-vesztes szituáció kialakulását mutatja a két fél között, amely a fülöpházi értékkonfliktushoz hasonlóan hat a gazdálkodás megbecsülésére, a helyi értékrend elismerésére is (helyi családok megélhetését, a gazdálkodói tradíciók továbbvitelét lehetetleníti el a bérletek megszüntetése). Erre az érdekkonfliktusra rakódnak rá a gazdálkodás szabályainak megkérdőjelezhetőségéből fakadó Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
7
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
ellenérzések: a gazdák a tájhasználati szabályok egy részét megalapozatlannak, a helyi tudást figyelmen kívül hagyó döntéseknek érzik. Így az érdekalapú konfliktusra visszavezethető értéktelen-haszontalan érzést fokozza, hogy a helyi tudást is figyelmen hagyja a NP. Idézetek az érvelés alátámasztására: „- Mert az orgoványi gyepnek van akkor mérete, hogy az nagyon tetszik nekik (a Nemzeti Parknak) nyári legeltetésre. És tudom, hogy uniós pályázatok is be voltak adva a múlt évben erre, hogy egy nyári szállást építsenek, mivel a bugaci gulya túl van legeltetve Bugacon, abból át szeretnének csoportosítani nyári időszakra. Itt már egy pár orgoványi gazdának bejelentették, hogy szerződés lejártával le kell menni a színről.” „- Na de itt nem négy-ötünkről van szó, orgoványiaktól kezdve sok tíz család mehet jószágtartóként tönkre ez által.”
2.2.3. A Nemzeti Park jelenlétének pozitív hatásai A konfliktusok mellett helyenként a NP jelenlétének pozitív hatásai is megjelentek, bár a NP funkcióiról, kívánatos szerepéről nem alakult ki egyetértés. Elfogadott tény, hogy a gazdálkodásban nem használható területeket (pl. Ágasegyháza és Orgovány között a borókást) a NP kezeli, s bár nem tartják minden esetben jogosnak, hogy ezekről a területekről szinte teljesen kitiltják a helyieket (pl. a szánkózás vagy a lovaglás tekintetében), elfogadják a szabályozást. Mivel a védett területeket ők is szépnek, védendőnek tartják, egyetértenek azzal, hogy a NP védje őket, azt ugyanakkor megkérdőjelezik, hogy a védett növények és állatok populációinak megőrzése a gazdálkodók és a helyiek kizárásával, a korábbi haszonvételi módok korlátozásával lehetséges kizárólag, hiszen a jelenleg védendő természeti értékek a korábbi generációk gazdálkodása mellett (és következtében) alakultak ki és maradtak fenn. Párhuzamot vonnak a tihanyi levendulás kezelése kapcsán elkövetett hibák és a NP itteni tájhasználati szabályai között: a levendulás túlzott óvása (takarása, a birkák kitiltása) ott a levendulás pusztulását okozta, mivel annak szüksége volt a korábban megszokott zavarásra ahhoz, hogy hosszú távon fennmaradjon. Abban mindenesetre egyetértés van, hogy az újabban megjelenő haszonvételi módok közül a turizmus egyértelműen a NP-nak köszönhető, legfőképpen e téren tartják pozitívnak a NP helyi jelenlétét. „- A nemzeti park mindig lehetőségekkel és korlátozásokkal jár.” „- Ez a turizmus is megfogott, milyen gyönyörű ez a fák közti tiszta, ápolt, karbantartott (terület). És itten látszik, a turisták is (…) jobbra-balra nézelődnek, élvezik a táj szépségeit.” (A fényképen látszott a NP tábla)
2.3. Jól-lét A jól-lét dimenzióit leggyakrabban a múlthoz kapcsolódóan említik a résztvevők mindkét fókuszcsoportban, a jelenre-jövőre vonatkozóan inkább a jól-lét hiánya, a jól-lét feletti aggodalom jelenik meg, amit vizuális képekkel írnak le: „Mosolygós képű embereket egy faluban, azt évek óta nem láttam. Se fényképen, se a valóságban.”. A jól-lét szorosan összekapcsolódik az ökoszisztéma szolgáltatásokkal, illetve a gazdasági-társadalmi környezettel, ezért a jól-létben bekövetkező változások is alapvetően az ökoszisztéma szolgáltatások és a külső környezet megváltozásával hozhatók összefüggésbe (erről bővebben a kategóriák közötti kapcsolatoknál írok). A jól-lét három dimenzióját lehet a fókuszcsoportok átiratában elkülöníteni: az anyagi jól-lét (megélhetés), társadalmi jól-lét (közösségben való lét, megbecsülés), és a testi-szellemi jól-lét (a természeti környezetből fakadó esztétika, rekreáció) dimenzióját. 2.3.1. Anyagi jól-lét A jól-lét dimenziói közül az anyagi dimenzió, a megélhetés került elő legtöbbször a fókuszcsoportokon. Az anyagi jól-lét nem feltétlenül a meggazdagodást jelenti a résztvevők Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
8
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
számára, hanem a tisztes megélhetést, aminek alapját a térség természeti adottságai képezik, ugyanakkor a külső gazdasági környezet is nagyban befolyásolja. A személyes tapasztalatok, vélemények szerint a megélhetéshez korábban is kemény munkára volt szükség, annak viszont meg volt az eredménye is („Mondta az apósom, hogy ha valakinek harminc hektó bora termett, az férjhez adhatta a lányát.”). A gazdálkodásban elsősorban az állattartás, a szőlő- és gyümölcstermesztés, a nádgazdálkodás, valamint kisebb mértékben a gyógynövénygyűjtés és a halászat játszottak szerepet. Ez a diverz tájhasználat a fókuszcsoportok résztvevői szerint biztosította a gazdálkodás és a természeti környezet egyensúlyát („- Azelőtt is volt itten borovicska is meg… - Sósborbolya, árvalányhaj. - És legeltek a birkák, meg az állatok. - Az volt a természetes. - Az árvalányhajhoz hozzá sem nyúlt.”). A víz eltűnése (s a hozzá kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások megszűnése), valamint a gazdasági környezet megváltozása ugyanakkor a megélhetést is veszélybe sodorta: „Fájó pont az embereknek a gazdálkodás, az, hogy nincs haszon a gazdálkodásban.”. A megélhetési problémák pedig kihatnak a mindennapi közérzetre, s a gazdálkodás általános jövőjére is: „Hogyan álljon oda egy fiatal, mikor én otthon állandóan nyöszörgök, meg örökké a papírokat bújom, hogy hogy tudjam megoldani a dolgokat. A fiamnak eszébe se jutna, hogy gazdálkodjon.” A megélhetésben jelentkező problémákat gyakorlatilag kizárólag külső okokra vezetik vissza: a terméshozamok csökkenésére, a piac kiszámíthatatlanságára, a felvásárlók dominanciájára, a kormány által bevezetett „gazdasági szorításokra”. Csak elvétve hangzik el javaslat arra, hogy össze kellene fogni, meg kellene szervezni a beszerzést, esetleg diverzifikálni kellene a tevékenységeket, s a javaslattévők mindkét fókuszcsoportban általában a beköltözők közül kerültek ki. A megélhetési biztonság elvesztése tehát nem járt együtt az alkalmazkodóképesség növekedésével – alkalmazkodás helyett a megszokott módon termelnek tovább a gazdálkodók, kiszolgáltatottnak érzik magukat, s kívülről várják a változást („- De a mi érdekünket nem nézi senki! - Pedig mi nézhetjük a magunkét. - Az lehet, de mire mi odajutunk, akkor már mindig ott találjuk magunkat, hogy valaki már 100%-os haszonnal akarja továbbadni.”). 2.3.2. Társadalmi jól-lét A társadalmi jól-lét két fontos tényezőből tevődik össze: a közösségben való létből, ami a szabadidő eltöltéséhez kapcsolódik, illetve a megbecsülés érzéséből, ami a munkához kapcsolódik. A közösség fontos szerepére leginkább a jókedvű visszaemlékezésekből lehet következtetni: mindent, ami a múltban szórakozás, kikapcsolódás volt, többes számban fogalmaztak meg a résztvevők, és ismerősöket, barátokat kapcsoltak hozzá: „Odamentünk táborba, Fülöpházán, a Szappan-székbe, mert 1,5 méteres víz volt benne, meg 2 méteres, persze nem mindenütt. Ladikot vittünk innen, és ladikáztunk a Szappan-székben. - Meg összefestettük magunkat sárral. (…) - A feleséged is ott volt ladikázni. (nevetnek)”. A közösségi élet szerepének változásáról közvetlenül nem beszélnek, s bár nem említik, hogy ma is együtt szórakoznának, viszont a közösség tagjaiért érzett felelősség megjelenik: „… az ágasegyházi emberek döntő többségét helyzetbe kellene hozni. Szóval én azt látom, hogy nagy a szóródás, az emberek döntő többsége nem előrefelé halad, hanem hátrafelé. Aki hátrafelé halad, annak nincs meg a vitalitása, életkedve. (…) Tehát valamilyen formában szociális terápiát is (lehetne) csinálni.” Ebből arra következtethetünk, hogy ezen a téren jelentős romlás, a közösség szétesése még nem következett be. Más a helyzet a társadalmi jóllét második összetevőjével, a megbecsülés érzésével, ami alapvetően az elvégzett munka hasznosságával van összefüggésben, s így kapcsolódik a jól-lét anyagi dimenziójához is. Ami miatt mégis a társadalmi dimenzióhoz sorolom, az az, hogy ez esetben a munka nem az egyéni gazdagodás forrásaként, hanem a társadalmi státus alapjaként jelenik meg. A mezőgazdaság leértékelődése, a kétkezi munka gépi munkával történő felváltása azzal is Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
9
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
együtt jár, hogy a gazdálkodók kevésbé érzik saját magukat hasznosnak: „A másik oldala a régi gazdálkodásnak, hogy akkor sokkal nagyobb volt az embernek a becsülete, meg a munkának a becsülete, most pedig a gépé.”. A gazdálkodás presztízsének elvesztését szintén külső okokra vezetik vissza: a technológia fejlődésére, ami kiváltotta a kétkezi munkát, valamint egy értékrendbeli változásra, ami a technológiai fejlődést követte. Ez a kettőség azonban ahhoz is hozzájárul, hogy a gazdálkodás értékvesztésén pusztán a kézi és gépi munka költségarányának változása (amit a benzin árának növelése valószínűvé tesz) már nem tud segíteni. 2.3.3. Testi-szellemi jól-lét A jól-lét előző két dimenziójához képest a testi-szellemi dimenzió direkt módon nem jelent meg a fókuszcsoportokban, viszont a múltbeli természeti környezethez társított cselekvések és érzések arra utalnak, hogy a természeti környezet a rekreációs lehetőségeken keresztül pozitívan hatott az itt élők jól-létére. Ezt igazolják azok a beszélgetés részletek, ahol a székekhez fűződő szórakozásokról, kirándulásokról beszélnek, amikor a táj romantikus szépségét emlegetik fel, amit „öröm volt nézni”. 2.4. Globális (nem helyi szintű) változási folyamatok Mindkét fókuszcsoportra jellemző, az ágasegyházi beszélgetésen azonban különösen erősen előjött, hogy a legtöbb jól-létre gyakorolt hatást külső, a helyiek által nem befolyásolható változások eredményezték. Ezekről a hatásokról általában elmondható, hogy kiszolgáltatottnak érzik velük szemben a résztvevők magukat, sőt, időnként úgy érzik, a külső változások őket az átlagosnál (az ország más tájaihoz viszonyítva) jobban sújtották. Ahogyan azt az anyagi jól-lét változásánál is megjegyeztem, ezek a változási folyamatok nem serkentik a helyieket alkalmazkodásra, proaktív viselkedésre pedig mégannyira sem, szinte csak a kívülről érkező, idegen szemek vesznek észre kiugrási lehetőségeket, viszont ezek sem igazán keltik fel a gazdálkodók figyelmét. 2.4.1. Időjárás Az időjárás szélsőségesebbé vált, a csapadékmennyiség drasztikusan csökkent, ami hozzájárult a talajvíz szintjének csökkenéséhez. Ez a folyamat számos ökoszisztéma szolgáltatásra hatással volt (állattartás, nádgazdálkodás, halászat, rekreáció, tanyavilág stb.), s ezen keresztül a jól-létet is befolyásolta. Lásd bővebben a 2.1.2. pontnál leírtakat. 2.4.2. Gazdasági környezet A gazdasági környezet változása elsősorban a gazdasági terhek növekedését, a piac kiszámíthatatlanságát, és a munkahelyek megszűnését eredményezte a helyiek számára, így főként az anyagi jól-létre volt hatással. Érdekes, hogy a gazdasági környezet változását szinte valamilyen összeesküvésnek érzik, megszemélyesítik: „…gazdaságtalanná tették a birkákat is. A gyapjú nem kell, le kell égetni a birkáról. A hús, amit bárányként el lehet adni, sokszor úgy van, hogy zsebből-zsebbe kell egy kicsit fizetni, hogy elvigyék a bárányt, tehát így aztán nem éri meg.”. A gazdasági kudarcok okát egyedül a turizmus esetében keresik a kezdeményezőkben, akik közül azonban senki nem volt jelen a fókuszcsoportokban: „- Egy kaptafára csinálták (…) - Az sem volt egészséges, hogy tizennégy lovaspanzió volt itt a fülöpházi környékbe, húsz kilométeren belül, szóval az is sok volt.”. Ez a magatartás arra vezethető vissza, hogy a gazdasági életképesség csökkenésében játszott saját szerepüket sokkal nehezebb és fájdalmasabb belátni, mint külső tényezőket hibáztatni. Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
10
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
2.4.3. EU-csatlakozás A fókuszcsoportok résztvevői szintén igen lényegesnek ítélték az EU-csatlakozás helyi jóllétre gyakorolt hatását. Az EU-csatlakozás mindkét fókuszcsoportban (de az ágasegyháziban különösen is) negatív kontextusban jelent meg, amelynek hátterében két dolog húzódik. Egyrészt a pályázati lehetőségek kihasználása legtöbbször nagyobb tőkét igényel, mint amivel ők rendelkeznek, ráadásul a pályázatok hatalmas adminisztratív teherrel járnak, így lehetőségük és kedvük sincs belevágni. Így viszont – a pályázati lehetőségeket ki nem használva – pozitív hozadéka számukra a csatlakozásnak nincsen. Másrészt, a csatlakozási tárgyalásokon elért eredményeket más országokhoz viszonyítva úgy látják a résztvevők, hogy lényegesen rosszabb pozícióba kerültek a magyar gazdák, mint több más újonnan csatlakozó ország agrártársadalma (pl. a lengyelek). A magyar mezőgazdaság gyenge érdekképviselete erős előítéletet, jövőbeli félelmeket táplál: a gazdasági környezet változásait is azzal hozzák összefüggésbe, hogy az uniós gazdákat támogatják a magyar gazdák helyett, ezért olcsóbb az import (de rosszabb minőségű) élelmiszer, amivel a magyar termelőket olyan versenyhelyzetbe kényszerítik, amiben nem tudnak helyt állni. Egyfajta összeesküvés-elmélet is táplálkozik ezekből a félelmekből: a NP azért bővíti a területeit, hogy az évek-évtizedek múltán gépestül, állatostul, védett-növényestül átjátszható lesz külföldiek kezére, hiszen magyar embernek annyi pénze sosem lesz, hogy ezeket az egybefüggő területeket megvegye. Ez a negatív jövőkép tehát az EU-t úgy ábrázolja, mint aminek a kormány kiárusítja, tálcán kínálja fel az országot (az élelmiszerpiactól kezdve a nemzeti parkokig). Ezek a rendkívül erős előítéletek valószínűleg részben személyes csalódásból (pl. beadott, de vesztes pályázatok tapasztalataiból) származnak, részben pedig illeszkednek az „magára hagyott, szegény nép vagyunk” diskurzusba, ami főleg Ágasegyházán volt erőteljes. Az EUcsatlakozás hatásainak előkerülése ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a támogatási lehetőségeken keresztül az EU valóban nagyban képes befolyásolni az itt élők megélhetését és a táj képét (pl. az erdőtelepítési és szőlőkivágási támogatások együttesen vezetnek el a szőlőültetvények kivágásához és beerdősítéséhez, ami természetvédelmi szempontból nem feltétlenül a legjobb megoldás). 2.4.4. Értékrend Az általános értékrend változását szintén a helyi közösségtől független változási folyamatnak tekintik, ami szorosan összefügg szerintük a kormányzati politikával: „-…itt hol van egyensúly? (…) Valahol belül, hol vesztettük el az arányokat. - Nem egészen itt vesztettük mi konkrétan el, hanem a ’90-es évek után ott fönt kezdték elveszteni az egyensúlyt, és ebből adódóan, azért tartunk itt, ahol tartunk. - Mit gondolsz, mit vesztettek ott el, minek az egyensúlya billent ki? - Az emberi mivoltjuknak elsősorban? Az önzés előbbre lépett…”. Az értékrend megváltozása a kormányzati intézkedéseken keresztül (vidékfejlesztési támogatások, munkahelyteremtés, gazdasági megszorítások stb.), illetve direkt módon (a gazdálkodás presztízsének csökkenése révén) is hat a helyiek jól-létére. 2.5. Ökoszisztéma szolgáltatások (a fényképek kiválasztása kapcsán) 2.5.1. Víz Mindkét fókuszcsoportban elsőként a vizet ábrázoló fotókat választották ki, és a fényképekhez fűzött magyarázat során is kulcselemként tekintették a vizet – a víz az a természeti adomány, amin az összes többi alapszik, így a jól-lét valamennyi dimenziójához hozzájárul. Bővebben lásd a 2.1. pontban leírtakat. 2.5.2. Állattartás Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
11
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
A birkákat-kecskéket ábrázoló fotó volt a második legnépszerűbb kép, bár többen hiányolták a szarvasmarhákat is. Az állattartás szerepének fókuszcsoportokon való felértékelése – amellett, hogy az állattartás több száz évre visszamenőleg meghatározta a térség tájhasználatát – abból is fakadhat, hogy mindkét fókuszcsoportban a jelenlévők többsége foglalkozik állattartással. Érdekes, hogy egyes területek, társulások értékét is abban mérik, milyen szerepet képesek az állatok eltartásában betölteni – ezek alapján a kaszáló a legértékesebb terület (legalábbis a gazdálkodók számára), mivel „az szerepel a legjobban az állattartásban”. Az állattartás mindkét fókuszcsoportban a megélhetés szempontjából fontos elsősorban, tehát az anyagi jól-léthez járul hozzá. Az állattartás esetében az állatok jóléte élvez prioritást a természeti erőforrásokkal szemben: mindegy milyen az időjárás, és mit mond a NP szabályozása, az állatoknak kint kell legelniük, akkor lesznek egészségesek. A terület eltartóképességét csak annyiban tekintik korlátnak, hogy szarvasmarhát egyre kevésbé érdemes tartani, mert nem él meg az itt megtermő takarmányon, helyette olyan állatot kell tartani, ami jobban hasznosítja a legelőt (juh). Ez arra utal, hogy a NP-i szabályozás hiányában valóban könnyen lehet, hogy túllegeltetnének – a legelők regenerálódását, hosszú távú megőrzését nem nagyon veszik figyelembe. Az állattartás szerepének változása a természeti adottságok mellett attól is függ, hogy a gazdasági környezet miként változik (pl. „gazdaságtalanná tették a juhokat”), ami arra utal, hogy az ökoszisztéma szolgáltatás valóban kettős (társadalmi-természeti) meghatározottságú. 2.5.3. Turizmus A turizmus kapcsán eltérő fényképeket választottak ki a két fókuszcsoportban: Ágasegyházán a lovasturizmusban, Fülöpházán a szelíd/ökoturizmusban bíznak inkább, ugyanakkor mindkét csoportban egyetértés volt a téren, hogy a NP alapvetően pozitív hatással van a térség turisztikai potenciáljára, a turizmus tekinthető a NP egyfajta pozitív hozományának is. A turizmus alapját a természeti értékek, a természet szépsége képezi – amikor a térséghez való kötődésükről, és arról beszélnek, hogy milyen gyönyörű a táj, milyen jó kint lenni, mennyire más, mint az ország más részein, akkor mindig hozzáteszik, hogy az idelátogató külföldiek, turisták szerint is. Tehát a táj szépségét a turizmuson keresztül tudják a leginkább felfogni, az önmagában vett esztétikai érték viszonylag alacsony. Ha a turizmus jól-léthez való hozzájárulását vizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy az elsősorban az anyagi jól-léthez járul hozzá, de áttételesen a megbecsülés érzését is növeli (igaz, nem a gazdálkodás megbecsültségét, de legalább a vidéken élő ember megbecsültségét), ezért a társadalmi jóllétet is fokozza. 2.5.4. Természeti környezet / biodiverzitás Mindkét fókuszcsoportban bennmaradt a kiválasztott öt képben egy-egy természeti értéket ábrázoló fotó, de mindegyiket egy beköltöző tette be a listába. Fülöpházán a borókás, mint a természetes környezet megmaradt eleme, s továbbra is megőrzendő érték jelent meg, amely kiemelkedő diverzitással bír. A buckás-borókás értéke ezért elsősorban eszmei. A fénykép kiválasztása ez esetben a természeti értékek ismeretére, tudatos mérlegelésre épült, s egyfajta tanító szándékkal is bírt: környezeti nevelő tette be a kiválasztott képek közé, s senki nem mondott ellent, viszont senki nem támogatta különösebben, így kérdéses, hogy valóban egyaránt fontosnak tartják-e a fényképen megjelenített szolgáltatás(oka)t, s ha igen, milyen megfontolásból. Ágasegyházán az illatos szegfűt ábrázoló képet választották ki, elsősorban nosztalgiából. A fotó a gazdálkodás és a természetvédelem harmóniáját szimbolizálja: a kései szegfű között hajtották régen a birkákat, tehát lehetett gazdálkodni, de a természeti értékek is megmaradtak. A kései szegfűt az illata teszi értékessé, illetve a hozzá kapcsolódó emlékek. A fotót itt is egy nem-helyi választotta ki, itt viszont a többi résztvevő rákapcsolódott a felvetett Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
12
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
témára, tovább folytatva az érvelést, ami azt jelzi, hogy bár a kiválasztást kevésbé a környezettudatos magatartás befolyásolta, a helyiek egyetértése nagyobb. 2.5.5. Kulturális örökség A két településen különböző fényképet választottak ki a kulturális örökség jelzéseként: Fülöpházán a tanyákat, Ágasegyházán a szőlőt (eredetileg a tradicionális művelést, csak a moderátor közbeavatkozására a gépi művelést, ezért ezúttal a tradicionális művelésről elmondottakat veszem alapul). Ezek az ökoszisztéma szolgáltatások a testi-szellemi jól-léthez járulnak hozzá. A tanya a hozzá kapcsolódó életmód miatt értékes, kulturális értéket testesít meg, lényege a tradíciók megőrzése, örökül hagyása. A tanyasi életmódban keveredik a természetközeli lét a nehéz megélhetéssel, ezért egyfajta heroikus mítosz lengi körül. Szinte kuriózumként, izgalommal eltelve emlegették a deckung-lakókat, már az is kitüntetésnek számított, ha valaki személyesen ismert még ilyen embert. Ugyanakkor abban is egyetértés alakult ki, hogy tanyán megélni ma már szinte lehetetlen, s hogy a szép oldala mellett számos nehézsége is van, elsősorban a magára-hagyottság, elzártság. A szőlőt ábrázoló fényképet Ágasegyházán azért választották ki, mert a település múltját jeleníti meg, ezért annak ellenére, hogy a szőlő a Millennium Ecosystem Assessment alapján a termelő szolgáltatások közé tartozik, ebben az esetben kettős besorolású szolgáltatásként is értelmezhető (termelő és kulturális). A szőlő kulturális értéke abban mutatkozik meg, hogy a település története egybefonódik a szőlőtermesztéssel: Ágasegyházát Kecskeméttől kapták az itt élők ősei (akkor puszta volt), azzal a megjegyzéssel, hogy szőlő- és gyümölcstermesztésre kell használni ezt a területet, ezért a szőlő szerepel a település címerében is. Régen minden család foglalkozott szőlőtermesztéssel, amely a több lábon állást szimbolizálta egyben (gyümölcsfákkal vegyesen művelték). Mivel a szőlőtermesztés az a gazdasági ág, ahol a legtöbb kézi munkaerőt alkalmazzák, a munka megbecsülése révén a társadalmi jól-léthez is hozzájárul(t). 2.6. Jövő 2.6.1. Vágyak - A víz visszahozása a területre, tulajdonképpen bármilyen technológia segítségével. Csak a fülöpházi fókuszcsoportban merült fel, hogy ennek nem várt következményei is lehetnének, s hogy ezért körültekintően kell eljárni. - A múltban megtapasztalt jól-lét visszaállítása, mosolygós emberek (Ágasegyházán jelent meg dominánsan). 2.6.2. Félelmek - A NP nem újítja meg a bérleti szerződéseket – ez a gazdálkodók legnagyobb félelme, elsősorban Ágasegyházán, ami az egész fókuszcsoportra rányomta a bélyegét. - A kormány továbbra is elhanyagolja a térséget, fokozódik a kiszolgáltatottságuk, teljesen magukra maradnak. - Tovább folytatódik a szárazodás, és nem tudják vízvisszapótlással fenntartani a földek termőképességét. 2.6.3. Tennivalók, lehetőségek - Összefogás: többször elhangzott az ágasegyházi fókuszcsoporton, hogy közös érdekképviseletre, összefogásra volna szükség. Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
13
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
-
-
SZIE KTI
A múltbeli tapasztalatok alapján a szokásostól eltérő haszonvételi módok elterjesztése, pl. gyógynövénygyűjtés. Mélyen gyökerező növények termesztése: erdő, szőlő, gyümölcsös (figyelmen kívül hagyva ezek hosszú távú hatását a talajvízszintre). Érdekes, hogy a lehetőségeknél az erdő szinte azonnal felmerült, viszont amikor a fényképek közül válogattak, senki nem választotta be az erdős fényképeket a legvágyottabb öt közé, pedig mindkét fénykép ültetvényt (lombos/tűlevelű) ábrázolt. Ez a fényképek szerepét mutatja: azokat a képeket választották ki, ami régen is jellemezte a környék megjelenését, amihez szép emlékek fűzték őket. A jelenlegi termékstruktúra átalakítása: szarvasmarha helyett juh, ami jobban hasznosítja a legelőt, szárazságtűrő növények. Turizmus fejlesztése, a gazdálkodás és a turizmus összekapcsolása.
2.6.4. Részvétel A NP-kal való közös egyeztetést, fórumot mindkét fókuszcsoport résztvevői fontosnak tartják, a jövőben is kívánatosnak érzik. Kifejezetten hiányolták, hogy nem jött el senki a NP részéről a fókuszcsoportokra, ami a részvétel iránti igényüket mutatja. Ennek némileg ellentmond, hogy az ágasegyházi fókuszcsoportok résztvevői többször is hasztalan álmodozásnak nevezték a fókuszcsoportot – nem tartották elegendő érvnek, legitimációnak azt, hogy a fókuszcsoport megállapításai az alapját képezik majd a NP-kal való későbbi megbeszélésnek, s segíti őket saját álláspontjuk tisztázásában (a fülöpházi beszélgetés megítélése mindvégig pozitív volt). 2.7. Kapcsolat a kategóriák között A fókuszcsoportok elemzése során alkotott kategóriák között az alábbi logikai kapcsolathálót lehet felfedezni:
Múlt
Jelen
Jövő
Nemzeti Park
Víz
Jövő (vágyak, félelmek, tennivalók)
Ökoszisztéma szolg.
Jól-lét
Ökoszisztéma szolg.
Globális változások
Jól-lét
Az ábrán az elemzés kategóriái és a köztük lévő kapcsolatok a múlt-jelen-jövő idősíkjaiban nyernek értelmet. A kategóriák bemutatásában kevésbé jelent meg, viszont a fókuszcsoportok megértése szempontjából kulcsfontosságú látnunk, hogy e három idősík mindvégig keveredett Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
14
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
SZIE KTI
a résztvevők elbeszéléseiben, hozzászólásaiban, s hogy a jelenlegi és jövőbeli érzések, vágyak, félelmek mind a múltbeli tapasztalatokban gyökereznek, a múlthoz való viszonyításként jelennek meg. A jól-lét meghatározása az emlékekben, a múltbéli világban gyökerezik: ahogyan régen (a ’70-es években) éltek, az testesíti meg a jól-lét legfőbb dimenzióit. Ez a hajdani jól-lét a fókuszcsoportokban elhangzott beszélgetések alapján elsősorban a víz meglétében gyökerezett, amely direkt módon (pl. a vízzel kapcsolatos közösségi programok), és a vízre épülő más ökoszisztéma szolgáltatások (jobb termések, diverzebb táj, több szolgáltatás) révén is hozzájárult a helyiek jól-létéhez. A régmúlt jól-lét dimenziói irányadóak a jelenlegi és jövőbeli elvárások terén is: a jelenben a jól-lét hiányként jelenik meg (a hajdani jól-lét elvesztéseként), a jövőben pedig elsősorban vágyak-félelmek képében, hogy a hajdani jóllétet vajon vissza lehet-e hozni még. Nincs a jól-létnek olyan dimenziója, ami lényegesen szakítana a régmúlt képeivel (pl. a fáradtságos munka megkönnyítése a technikai fejlődés révén, vagy több és korszerűbb közszolgáltatás). Ezért az ábrán ugyanazzal a színnel jeleztem a régmúlt és a jelen-jövő jól-lét dimenzióit, amelyek között a különbséget mindössze az okozza, hogy a jelenben és a jövőben sokkal több hatás befolyásolja a jól-lét bekövetkezését. Az ökoszisztéma szolgáltatások szintén azonos színnel jelennek meg a múlt és a jelen-jövő határán, mivel az ökoszisztéma szolgáltatásokat ábrázoló képek kiválasztásában is elsősorban a múltbéli emlékek motiválták az embereket (ez alól talán egyedül a turizmushoz kapcsolódó fotók képeznek kivételt, mivel itt nem a régmúlt, hanem a közelmúlt – a kilencvenes évek – képezik a viszonyítási alapot). Az ökoszisztéma szolgáltatások nagymértékben kötődnek a vízhez: amikor volt víz, a kiválasztott szolgáltatások gazdagabbak voltak, illetve ha újra lenne víz, gazdagabbak lennének. A jelen idősíkjában ugyanakkor a vízen kívül újabb tényezők jelennek meg, amelyek befolyásolják az ökoszisztéma szolgáltatásokat: a NP mint intézményi szereplő a szabályozáson, földhasználaton keresztül, illetve a különböző globális változások (időjárás, gazdasági környezet, EU-csatlakozás, értékrend). Mivel mind a víz, mind a két utóbbi tényező alapvetően meghatározza az ökoszisztéma szolgáltatások körét és értékét, azonos színnel jelöltem őket az ábrán. Amint a jól-lét kapcsán fentebb is írtam, az ökoszisztéma szolgáltatások léte/nem léte befolyásolja, hogy mennyire érzik magukat jól az emberek, hogy miként ítélik meg a jól-létüket. Érdekes azonban, hogy a fényképes feladaton kívül az ökoszisztéma szolgáltatások valószínűleg alig jöttek volna szóba: a résztvevők számára a legfőbb driver egyértelműen a víz, a legfőbb szereplő pedig a NP, az ökoszisztéma szolgáltatások inkább mint ütközőzóna, közvetítő közeg jelennek meg, amin keresztül könnyebben értelmezhetők a legfőbb driver és a legfontosabb szereplő által a helyiek jóllétére gyakorolt hatások. Az ábrán azért szerepelhetnek mégis központi helyen az ökoszisztéma szolgáltatások, mert a fókuszcsoporton alkalmazott fényképes feladat révén tudatosan bevittük őket a diskurzusba. A jövőbeli vágyak, félelmek és tennivalók elszórtan jelentek meg a fókuszcsoportokban, azonban az közös volt mindkét beszélgetésben, hogy a víz, a NP, a globális változások és a jól-lét kategóriákhoz kapcsolódtak. A Nemzeti Park, a globális változások és a víz kategóriája szinte kizárólag a jövőbeli vágyak és félelmek képében jelent meg, egyedül a jól-létre vonatkozóan voltak olyan utalások, amelyek kontinuitást, bizonyosságot fejeztek ki. 3. Következtetések 3.1. A térségi szcenáriók lehetséges driverei - Víz: o A csapadékmennyiség folyamatos csökkenése a jövőben is prognosztizálható, a terület elsivatagosodásával veszélyeztet, ezen a téren tendenciózus változásra Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
15
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
-
-
SZIE KTI
nem lehet számítani. Ezért a szárazodással a szcenáriók során mint jelentős hatással járó, nem befolyásolható, de nem bizonytalan változással kell számolni. o A talajvíz különböző módszerekkel való visszapótlása évtizedek óta stratégiai kérdés a Homokhátságon, amint a fókuszcsoportokból is kiderül, elsősorban pénzügyi korlátai vannak ennek, illetve a döntéshozói akarat hiányzik. A technikai megoldásokkal való vízvisszapótlás a terület jövőjét nagyban befolyásolná, azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján bizonytalan, hogy ez a változás bekövetkezik-e valaha, emiatt a vízvisszapótlást lehetséges driverként kezelhetjük, bár felmerül a driver befolyásolhatóságának (lobbizás) lehetősége. Nemzeti Park: o A NP tájhasználati politikája eddig is, és ezután is nagyban befolyásolja az itt élők jól-létét a megélhetésükre (gazdálkodás, turizmus), valamint a rekreációs lehetőségek kihasználására (NP-i területekre való bejárás, közösségi helyek használata) gyakorolt hatások által. A helyiek jövőbeli félelmei szerint a NP hatása viszonylag kiszámítható, s várhatóan negatív, ugyanakkor a NP döntéshozatali folyamatainak befolyásolására van lehetőség, így a tájhasználati politika formálására is. Ez azt jelenti, hogy a helyiek aktivitásától függően bizonytalannak tekinthetjük a NP intézkedéseinek helyi hatásait. Ennek megfelelően a NP intézkedéseit driverként kezelhetjük a szcenárióképzés során. Globális gazdasági környezet: o A globális gazdasági környezet változásai jelentősen befolyásolják az itt élők jól-létét a megélhetésükre (a megtermelt mg-i termények eladhatóságára, piaci értékére) gyakorolt hatások révén. A globális piaci változások iránya a helyiek számára nem kiszámítható és nem befolyásolható, csupán a piaci változásokhoz való alkalmazkodásra van lehetőségük. Ezért a globális gazdasági környezet változásait tekinthetjük drivernek a szcenárióképzés során.
3.2. Módszertani megállapítások - Fényképek: o Múltbeli emlékeket idéztek fel, és nem a jövőről való gondolkodást segítették – ezért alakulhatott ki az a furcsa helyzet, hogy a jól-létet a múltbeli állapotokkal, illetve azok jelenlegi hiányával azonosították, s a vágyak között a múlt visszahozása jelent meg, mint elérendő állapot. o Illusztráció: „- Ötven éve ilyen volt, pontosan ugyanilyen volt (Ágasegyháza környéke). - Ilyen van a fülöpházi dombok környékén. (…) - És milyennek szeretnék látni ezt a vidéket? - Ilyennek, mint ami a képeken van. (…) - Romos tanya kivételével. - Ez mi? - Az egy kiszáradt kukoricás. - Akkor az se kell. Ez se olyan szép szőlőterület. Ezt se nagyon kérjük. A többi, az gyönyörű.”
-
o Ugyanakkor a fényképek mindkét fókuszcsoportban érezhetően felszabadították a résztvevőket, a fotók kapcsán aktivizálódtak, beszélgetésekbe kezdtek. A vizuális technika érthetőbbé tette számukra a fókuszcsoport célját. Moderálás:
Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
16
Ökoszisztéma szolgáltatások értékelése a Homokhátságon
-
SZIE KTI
o A fókuszcsoport céljának elérése szempontjából sokkal hatékonyabbnak bizonyult a szigorúbb, célravezetőbb moderálás, míg a lazább moderálás a légkör nyitottsága, az aktuális problémák kipanaszkodása, a közösség építése szempontjából tűnt hatásosabbnak. További tennivalók: o A beszélgetés során használt pozitív jelzők (szép, gyönyörű stb.) használatának elemzése, az ironikus hangvétel és a valóban pozitív vélemények elkülönítése, a jelzők eltérő használata mögötti okok feltárása. o Az egyén-közösség-külső környezet viszonyrendszer feltárása: mi indokolja, hogy Ágasegyházán többször beszéltek többes számban, ellenben többször használtak alany nélküli szerkezeteket, amivel eltávolították magukat a történésektől? Miért érezhető különbség a két fókuszcsoport szereplőinek külső környezethez való viszonyában (fokozottabb kiszolgáltatottság-érzés, kifelé viszonyítás Ágasegyházán). o A kiválasztott ökoszisztéma szolgáltatások értékének meghatározása, a különböző értékkomponensek feltárása a korábbi interjúk elemzésével – praktikusan az adott ökoszisztéma szolgáltatásokra vonatkozó interjúrészletek kiválogatása és tartalomelemzése.
Összeállította: Kelemen Eszter
[email protected] 28/522-000, 2269-es mellék
17
