Kossuth Zsuzsanna munkásságával, életútjával kapcsolatos sajtómegjelenések 2017. Ápoljuk a hagyományt Újság: IME Magazin - Rovat: Beköszönő - Oldalszám: 3. oldal Dátum: 2017.03. 16. – Szerző: Tamás Éva
Kétszáz éve született Kossuth Zsuzsanna, Magyarország első főápolója Újság: Nővér folyóirat/2017. 30. évfolyam - Oldalszám: 4. oldal Dátum: 2017. február Szerző: Dr. Balogh Zoltán Kossuth Zsuzsanna 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen. A „legnagyobb magyar” Kossuth Lajos legkisebb húga volt, aki sokáig egyengette Zsuzsanna sorsát. Együtt dolgoztak a kolerajárvány idején, ahol a vesztegzárban lévő betegek és koleragyanús páciensek ügyeit intézte, aminek köszönhetően az ápolás területén rengeteg tapasztalatot szerzett, amit később kamatoztatni is tudott.
Flór Ferenc vezetésével 1849 elején szervezték újjá a honvédség egészségügyi osztályát, és Kossuth Lajos 1849. április 16-án „az összes tábori kórházak főápolónőjének” húgát nevezte ki. Kossuth Zsuzsanna felismerte, hogy a tábori kórházak száma közel sem lesz elegendő, így pár hónap leforgása alatt 72 ilyet alapított meg. Kiemelt fontosságú kérdéssé vált a személyzet és a felszerelés mennyisége is. A férfiak a fronton harcoltak - kik sokszor mártírhalállal fizettek hazájukért -, ezért a nők betegellátásba való bevonása elengedhetetlenné vált. Ő ismerte fel először, hogy rendkívül kevés az ápolónő a kórházakban, ezért felhívást intézett a magyar nőkhöz, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ellátásában, betegek ápolásában, az ápolást segítő eszközök, kötszerek készítésében. Felhívására sokan mozdultak meg, és rengeteg ápolónő állt munkába. A fizikai segítségnyújtás mellett kiemelkedően fontosnak tartotta a sérültek lelki állapotának gondozását is. A sérült magyar honvédek mellett a kórházi ellátásra, ápolásra szoruló osztrák és orosz katonákat is feltétel nélkül ápolta.
Tevékenysége során szerzett tapasztalatai alapján felvetődött az ápolók professzionális szakképzésének igénye is, noha erre részletes tervet dolgoztak ki, a szabadságharc elesése miatt ennek bevezetésére már nem kerülhetett sor. A Kossuth Zsuzsanna által lerakott egészségügyi
alapokat azonban sikerült megtartani, amelyek jelentős mértékben járultak hozzá a magyar ápolás további fejlődéséhez.
A vesztes háború után Kossuth Zsuzsanna menekülésre kényszerült, először Belgiumban, majd az Amerikai Egyesült Államokban, szegénységben, betegségben, kiszolgáltatottságban töltötte száműzetését 1854. június 29.-án, New York-ban bekövetkezett korai haláláig.
Amit az egészségügyben tett, minden egészségügyi dolgozó számára példa értékű. Munkásságának fénypontját az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején érte el. Olyan színvonalas betegápolási rendszert vezetett be, ami nem csak Magyarországon, hanem egész Európában egyedülálló volt. Néhány évvel később ugyanezt a munkát végezte az angol Florence Nightingale is a krími háború idején, aki világszerte ismert, emblematikus alakja az ápolás ügyének.
Kossuth Zsuzsanna az 1848-49-es szabadságharcban a hadi sérültek ellátása során tanúsított helytállása például szolgálhat a jelen kor ápolóinak is. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a tábori kórházak főápolónője munkáját csak úgy tudta sikeresen ellátni, hogy bírta az akkori kormányzat teljes támogatását, valamint az orvos szakma pártfogását. Mindezek mellett meg tudta szólítani a társadalmat annak érdekében, hogy munkájukat anyagilag és erkölcsileg is támogassák.
A jelenkor ápolásügyének is hasonló dolgokra van szüksége. Kiemelten fontos, hogy legyen Nemzet Ápolási Stratégia a hiányszakmák (pl. ápoló, szakápoló) megszüntetésére, komplex program induljon az álláshelyek betöltésére, az ápolás körülményeinek javítását célzó eszközök beszerzésére. Ugyancsak fontos egy országos médiakampány indítása a jövő ápolóinak toborzására, az egészségügyi szakdolgozók megbecsüléséért, az álláshelyek betöltéséért, a szakdolgozói pálya vonzóvá tételéért, a biztonságos betegellátás megteremtéséért.
További halaszthatatlan kormányzati intézkedés meghozatalára van szükség annak érdekében, hogy az egészségügyi tevékenységet végző
munkavállalók helyzetének javítása tovább gyorsuljon. A bérfelzárkóztatás megindítása során szerzett tapasztalatok birtokában lényeges változások következzenek be a fekvő- és járóbeteg ellátás mellett az alapellátásban és az otthoni szakápolásban foglalkoztatott szakdolgozók körében.
A Magyar Ápolási Egyesület Kossuth Zsuzsanna emlékének megőrzésére 1998-ban emlékdíjat alapított. A szervezet küldetésének tekintette Kossuth Zsuzsanna missziójának közvetítését, a hazai ápolásügy rendszerének elismerését. A kitartó törekvések eredményeképpen a Magyar Országgyűlés a 5/2014. (II.7.) számú határozatával február 19-ét - Kossuth Zsuzsanna születésének napját - a Magyar Ápolók Napjának nyilvánította.
A Magyar Nemzeti Bank éves nyilvános konzultáció hirdetett emlékérmék 2017.évi kibocsátás kapcsán. E konzultáció keretében a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával emlékérme kibocsátását indítványozta a Magyar Nemzeti Banknak. A MESZK által kezdeményezett – Kossuth Zsuzsanna születésének 200. évfordulója alkalmából megjelenő – érme méltó emléket állíthat Magyarország első főápolójának. (Az MNB által kibocsátott emlékérmék a piacon szereplő egyéb érmektől abban különböznek, hogy hazánk törvényes fizetőeszközei.)
A Magyar Ápolási Egyesület Kossuth Zsuzsanna születésének 200. évfordulóját emlékévvé nyilvánította. Az Egyesület közreműködve más szakmai szervezetekkel, így a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarával, ápolóképző helyekkel, így például a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karával ünnepi rendezvények, szakmai napok, és versenyek szervezésével emlékezik az egykori főápoló alakjára és tetteire.
Hozzátok fordulok, hazám lányai! nepszavaonline.hu, 2017. 02. 11. Merész döntés volt, amikor Kossuth Lajos ezekkel a szavakkal nevezte ki húgát a honvédség főápolónőjévé 1848. április 16.-án: „Mély részvéttel bajnokaink nyomora fölött, saját nővéremet, özv. Meszlényi Rudolfné, született Kossuth Zsuzsannát, az összes tábori kórházak főápolónőjévé nevezem, azon erős meggyőződésben, hogy kedves nővérem szelíd keblének nemes ösztöneit követve, megsértett vitézeink kórodai ápolása iránt mindenkor akként gondoskodik, mint ezt egy anyatestvér és hazánk hű leányától várni lehet.”(Földes, É. – Szabó, E.) Ezzel ő lett az Országos Kórodai Főápolónői Intézet vezetője is. Kossuth Zsuzsanna (1817-1854) az 1848-1849-es szabadságharc idején fejtette ki betegápolást szervező tevékenységét Magyarországon. Erkölcsi tartása, humánus gondolkodása segítségére volt abban, hogy honfitársnői körében megszervezze a sebesültek ápolását. Megelőzve kortársát, Florence Nightingale angol ápolónőt, aki az öt évvel később kezdődő krimi háború hősi alakja lett. A 19. század "csillagai" Kossuth Zsuzsanna életének rövid 37 évét csillagokkal teli égbolt övezte, amelyek egy-egy emberi utat követtek itt a földön. Olyan történelmi korban, amikor Európában a forradalmak rázták fel az embereket. Ott voltak ők, a csillagok által kísért filozófusok, politikusok, tudósok, írók, orvosok és ápolók, akik különböző okok miatt hatással voltak az emberiség fejlődésére. Harriet Martineau, angol írónő és filozófus, az angol feminista mozgalom vezetője, John Start Mill, angol filozófus, a haszonelvű elmélet egyik megalapítója, Rudolf Virchow a kórtan kimagasló úttörője, Louis Pasteur a mikrobiológia, az immunológia és járványtan megalapítója, Joseph Lister, az antiszeptikus sebészeti eljárások bevezetője. Az 1848/49-es forradalom csillagvezérelte magyar orvosai: Stáhly Ignác, Gaál Gusztáv, Flór Ferenc, Balassa János, Lumniczer Sándor, Korányi Frigyes, Semmelweis Ignác orvos, aki a gyermekágyi láz felismerésével, az anyák megmentője lett. Charles Dickens, angol regényíró, aki a Twist Oliver című regényével a szociálisan érzéketlen angol társadalmat megdöbbentette...
És a meleg fényű csillagok: Florence Nightingale a modern ápolás megteremtője, Dorothea Dix, az Amerikai Egyesült Államok hadseregének főápolónője és Clara Barton, az Amerikai Vöröskereszt főápolónője, Henry Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítója, a modern, világi ápolás támogatója. De köztük van egy csillag, ami egészen a miénk, nekünk a legfényesebben ragyogó: Kossuth Zsuzsanna, Magyarország első főápolónője, pontosabban az „összes tábori kórház főápolónője”. Erő és függetlenség Kossuth Zsuzsanna kinevezésének legnagyobb jelentősége az volt, hogy a politika teljes erejével tevékenysége mögé állt. Felettesei intézkedési jogait az alábbiakban fogalmazták meg: „Kötelességül tűzetik ki minden katonai kórházigazgató parancsnokainak: az országos főápolónő akár ideiglenes, akár állandósítandó rendszabályait sikeresíteni, s úgy gazdászati, mint ápolási szempontból őtőle utasítást venni és neki felelni az általa kitűzött kötelességek teljesítéséről.”(Kapronczay, R. – Szemkeő, E.) A nagyszerű hölgy pedig minden sejtjével érezte, hogy ez a tevékenység a társadalom és honfitársnői segítsége nélkül nem megy. Debrecenben kelt felhívása május 13-án jelent meg a Pesti Hírlapban. MeszlényiKossuth Zsuzsánna aláírással: „Honleányok, testvéreim! A haza és védőinek szenvedései munkára szólítának. A kiáltó szükség és honleányi buzgalmam kiragadának szerény körömből, egy országos feladat megoldására. Kiléptem a cselekvés terére, feledve parányiságomat, feledve, hogy egyes erő nyomtalanul vegyül el, mint atom a mindenség tömegében. Hozzátok fordulok hát hazám leányai, támogatásért, nehéz pályámon; a kötelesség vezetendi, az öntudat követni fogja lépteiteket; hiszen minket nőkül Isten is azért teremtett, hogy letöröljük homlokaikról a verejték cseppjeit azoknak, kik elfáradának az élet útjain. Felhívlak tehát benneteket; egyesüljetek akaratban és tettben, hű akaratom és fáradhatatlan törekvésem támogatására, szabadságharcosaink szenvedésének enyhítése körül. Ne várjatok hivatalos kiküldetéseket, ne várjátok a rendszabályok kihirdetését. Egy a veszély, a haza elvesztése; egy akarat lelkesíti nemes hadseregünket, ez a haza megmentése; egy legyen tehát bennünk is az akarat, felkeresni a szenvedést és enyhíteni azt.”
A felhívás a nőket, az asszonyokat, a családanyákat, a szeretteiket féltőket szólította meg. „Minden nő, ki erőt érez magában, keresse fel a helyben vagy vidéken lévő kórházakat. Ha elhagyatott állapotban szűkölködve, minden kényelmi czikk nélkül találja azokat, szólítsa fel a legközelebbi polgári hatóságot, legyen az kormánybiztosi, megyei vagy városi hatóság, a kórházi szükséges készletek beszerzésére, ha a körülmények úgy kívánják, requisitio útján is. Hivatkozzatok ezen felhívásomra, melyben ezennel hazafiúi kötelességül tűzöm ki az illetőknek a közremunkálást. Ha valaki vánkoson piheni egészséges álmát, megvédett hajlékában, vegye ki feje alól, és adja azoknak, kik sebben és nehéz szenvedésekben sínlődnek a haza megmentésének nehéz munkája után.” Mert, hogy tevékenységében az ápolás jelentősége elsődleges volt mindenek felett, és mert Kossuth Zsuzsanna ereje, és hatásköre nagyobb volt bármelyik kórházigazgatóénál, hát így folytatja: „És ha akár a hatóságok, akár a kórházi igazgató személyzet által gátoltatást vagy erélytelenséget tapasztalnátok a közremunkálásban, tegyetek nekem rögtön jelentést, hogy eszközölhessem azon egyéneknek méltóbbakkali felcseréltetését…” Mi lenne, ha itt keresnénk a választ arra, hogy 2017-ben, miért nincs főápolónője/főápolója a magyar ápolók birodalmának? Mert bizony megeshet, hogy az ápolás, a hívatás és a gondoskodás szemével más lenne az emberek egészségügyi ellátása Magyarországon. A felhívásra az asszonyok tömegesen keresték fel a kórházakat, nyitották meg a sérültek előtt az udvarházakat, és az otthon maradottak összegyűltek, hogy a sebkötözésekhez tépéseket készítsenek. Kossuth Zsuzsannának komoly oka volt, hogy ezt a felhívást közzétegye, mert a kórházakban szörnyű állapotokat talált. Jelentésében leírta: a betegápolást a hadseregtől elbocsátott katonák, illetve apácák végezték. A kisújszállási kórházban olyan katonákat alkalmaztak betegápolónak, akik között akadt epilepsziás, süket, rokkant ember is. Az apácák viszont, bár tapasztalatuk volt a betegápolásban, nem tudtak a követelményeknek megfelelni, és a férfi test gondozása távol állt a gondolkodásuktól. A történet egyik figyelemreméltó területe volt a hadifoglyok ellátása. A kormány mindvégig azt az elvet vallotta, hogy gondos ápolás jár még az ellenségnek is. A főápolónő látogatásai során külön figyelmet fordított a hadifoglyokra. „Flór Ferenc például - Kossuth Zsuzsanna jelentése nyomán - vasra verette és hadbíróság elé állíttatta a debreceni Szent
Anna Kórház egyik honvédápolóját, mert két sebesült hadifoglyot bántalmazott.” (Kapronczay, K. - Szemkeő, E.) A magyar szabadságharc sebesültjeinek ápolása, az önkéntes ápolók szervezete, a hadifoglyokkal való humánus törődés a magyar ápolástörténet kiemelkedő fejezete. Magyarország első főápolónője, Kossuth Zsuzsanna 1854. június 29-én 37 éves korában New Yorkban halt meg. De a késői kutatások ellenére sem tudjuk porai hol nyugszanak. A sors akarta-e így, hogy ne a fizikai helyhez zarándokoljunk leróni tiszteletünket? Nem tudjuk. Születésének 200. évfordulóján, 2017. február 19-én, a Magyar Ápolók Napján nemcsak az ünnephez kell készülődniük a magyar ápolóknak, hanem azzal is el kell számolniuk, hogy milyen helyet vívott ki az ápolás, és vívtak ki annak művelői az ápolók, a nemzet életében. Hova jutottak az ápolók a hívatás felemelésével Magyarországon? Amikor születésének 200. évfordulója tiszteletére, a Magyar Ápolási Egyesület 2017-re meghirdette a Kossuth Zsuzsanna emlékévet. Az üzenet A modern időkben a kórházi és a szakellátás szervezete több biztonságot ad az ápolóknak, mint amivel a háborús körülmények között küzdők találkoztak. Kossuth Zsuzsanna élettörténete megtanítja őket arra, hogy a kihívások ott vannak előttük, és eljöhet egy történelmi kor, amikor nincs más választásuk, nekik kell válaszolni. Nem kell ahhoz háborúnak lenni, hogy észrevegyék a szakemberek, hány sebből vérzik a rájuk bízott ápoltak és gondozottak ellátása napjainkban. Elég a tönkrement, erkölcsi, szakmai szempontból lepusztult egészségügyre ránézni. Az irányító minisztériumra, ahol híján vannak az erkölcsi bátorságnak, hogy az ápolás tudományát és gyakorlatát arra szintre emeljék, amit megérdemel, és ami elvezet a változtatáshoz. Híján vannak a szakmai szenvedélynek, miszerint egy új paradigma, az ápolás jelentőségének előtérbe helyezése lényegesen megváltoztatná Magyarországon az ellátás minőségét. Minden ember ellátásának a minőségét, akár újszülött, vagy idős, vagy várakozik a mentő érkezésére, a sürgősségi ellátásra. Ahol a hívatás művelője biztosítja a beteget a segítségéről, ha annak erre van szüksége, és bátran elengedi a folyóson a betegét, ha az már biztosan jár a járókerettel. Ennél jobban csak a humánus értékek iránti szenvedély hiányzik a kormány terveiből, ami szerint az egészségügybe „belecsipkedők” csak és
kizárólag a klinikai ellátásban képesek gondolkodni, és nem tudják kijelölni azt az utat, ami az egészségügyi ellátást olyan közel viszi a betegekhez, amilyen közel csak lehet. Úgy érkezünk a 200., az ünnepi évhez, hogy nincs az országnak az ápolásért, a szakdolgozók tevékenységéért felelős főápolója az államtitkárságon. Olyan, aki a „szájbefogó törvényeket” kiiktatná hivatalából. Aki a szakmát és a lakosságot hitelesen tájékoztatná a hívatás fontosságáról. Akinek nem személyes kiválósága lenne a legfontosabb, hanem ő maga lenne egy „intézmény”. Aki egyszerre képviselné a hívatás értékeit és az állampolgárok, az ügyfelek és betegek érdekeit. Aki otthon van az egészségügyben, tűpontosan látja az orvosi birodalom és az ápolási birodalom találkozási pontjait, az abból adódó kompetenciákat érintő problémáit. A vonatkozó törvények anomáliáit. Olyan személy, aki képes akaratát bátorsággal, szenvedéllyel és hozzáértéssel képviselni az egészségpolitikában. Akinek erre megvan a magas szintű szakmai felkészültsége. Aki képes szakrális, szent teret, kiépíteni a társai számára. Akinek a nap minden időszakában lehet panaszkodni, akitől lehet segítséget kérni minden szakdolgozónak a betegszállítótól a magas beosztású ápolási igazgatóig. Aki ott van minden konferencián, és aki beemeli az ápolást a maga helyére egy tisztességes egészségpolitikai rendszerben, s kezeskedik az ápolás értékeiért, az ápolók minden szintű képzésében. Személye nem a hatalom ide-oda rángatható bábja, nyolc órás hivatalnoka, hanem cselekszik, mert a cselekvés a legnehezebb lépés e folyamatban. Ekkor van a legnagyobb szükség az erkölcsi bátorságra. Kossuth Zsuzsanna is megtehette volna, hogy nem vállalja a megbízást, csak akkor több vérről, könnyről és szenvedésről szólnának a krónikák. Hát ehhez kellett az ő erkölcsi bátorsága és az embereken való segítés szenvedélye. Ma még van akarat arra, hogy az ápolók ne feledjék el a gyökereiket. Úgy tűnik, nekik most egy cseppet könnyebb dolguk van a mindennapokban, mint elődeiknek a háborúkban. Pedig ez nincs így, és a jövő ápolóinak sem lesz könnyebb. Kihívások mindig lesznek, és a hívatás gyakorlóinak együtt kell ezekre jó választ adniuk. Ehhez kell az erkölcsi bátorság és a hivatásbeli szenvedély. Rozsos Erzsébet
Egy özvegyasszony szabadságharca – 200 éve született Kossuth Zsuzsanna Újság: LAM – Orvostudományi folyóirat 27. évfolyam 1-2.szám/ Oldalszám: 66. – 69 oldal – Rovat: Szellem és Kultúra Dátum: 2017. Szerző: Cziglényi Boglárka + online is, csak kóddal hozzáférhető: http://www.elitmed.hu/kiadvanyaink/lam-lege-artis-medicin---/egy-ozvegyasszony-szabadsagharca-----200-eve-szuletett-kossuthzsuzsanna--14725/
Mit tett Kossuth Zsuzsanna, a „nemzet ápolónője” Újság: History Magazin – világtörténelmi Magazin VII. évf. 3. szám Oldalszám: 66. – 69 oldal – Rovat: Ki gondolná? Dátum: 2017. március
