BECK SOMA PROFESSZOR EMLÉKEZETE* S Z O D O R A Y
LAJOS
K
orunk orvostudományának szédületes fejlődése és részleteinek információs tömege nagyobb jelentőségű felismeréseket is gyorsan mulandóvá és mellékessé változtat, azért van különös jelentősége annak, hogy a száz év előtt született kutatónak munkásságát a tudomány m a i állásának szemszögéből mér legre tegyük, és 42 évvel halála után megvizsgáljuk, hogy alkotásaiból m e n n y i és milyen értékek tekinthetők ma is időtállónak vagy járultak hozzá a modern orvostudomány fejlődéséhez. 42 évvel Beck Soma professzor halála után egy i l y e n feladattal megbízott referensnek nem nehéz a feladata, ha megvizsgáljuk Beck Soma professzor tudományos munkásságát, m e r t közölt munkáinak jó ré sze ma is kiállja az idő próbáját. Beck Soma professzor akkor kezdte meg tudományos munkásságát Pertik professzor kórbonctani intézetében, amikor a dermatológia fejlődése megkívánta az egyes kórfolyamatok pontosabb histomorphológiai elemzését, m e l y az addig űzött inspectív, vizuális leírások és elemzések helyett a kórjelzést a sokkal objek tívebb histológiai struktúrákra igyekezett alapítani. Ezért tekinthető szerencsés körülménynek Beck professzor életpályájának ez a kiinduló állomása, mely biz tosította a szilárd morphológiai szemlélet kialakítását jövő munkásságára nézve. Érdeklődését mindvégig a histológiai problémák és vizsgálatok kötötték le első sorban, ezért írja emlékbeszédében legközvetlenebb tanítványa, Lang Mihály professzor: „Akkor volt igazán elemében, amidőn tanítványai a histológiai praeparátumok egész sorát helyezték elébe véleményezés céljából. Láttam többször fárad tan, szinte kimerülve a napi munkától, ha leült a mikroszkóp mellé, pillanatok alatt eltűnt arcáról minden fáradság és lelkesen merült bele a készítmények elemzésébe." A tudományos indítást a budapesti kórbonctani intézetben nyerte, onnan i n d u l a Schordann-ösztöndíjjal európai tanulmányútjára. Ennek állomásai már jelez ték, hogy eljövendő tudományos munkássága elsősorban a dermatológia egyes kérdései felé irányul, és így Bécsben E h r m a n n , L a n g és Kaposi osztályain d o l gozott, Párizsban Darier és F o u r n i e r tanításait hallgatta, míg a Collège de France-ban Ranvier vezetése mellett végzett szövettani tanulmányokat. Végül H a m b u r g b a n félélvet töltött P. G. Unna laboratóriumában, mely talán legna* Elhangzott 1972. a Magyar Dermatológiai Társulat Pécsett megtartott Beck em lék-ülésén
gyobb benyomást gyakorolt a fiatal kutatóra, és közöttük baráti kapcsolat is ala k u l t k i . Kivételes emberi tulajdonságaira vezethető vissza az, hogy D a r i e r - h e z és Unnához a tanítványi tiszteleten kívül ilyen baráti viszony is kötötte. Ez ab ban is kfejezést nyert, hogy m i k o r 1930. április 20-án váratlanul elhunyt, Darier és Unna is az őszinte megrendülés és részvét hangján emlékeztek meg váratlan haláláról. Egyetemi tanárrá 1921-ben nyert kinevezést. Első histológiai irányú közlemé nye a bőr és a cornea nyirokréseinek szövettani kimutatásával foglalkozik. I d e vonatkozó munkáját a M a g y a r Orvosi Archívum 1902. évfolyamában közölte. Sikerült anilinfestékkel a nyirokrésekben csapadékot létrehoznia, melynek révén kirajzolta a nyirokréseket és ezek összefüggéseit. Ebben az időben még a n y i r o k rések viszonyai nem voltak tisztázva, és így munkája úttörőnek tekinthető. A következő histológiai tárgyú munkája a nyirokerek elasticus rostozatával fog lalkozik, melynek során megállapíthatta, hogy ezek a kiserek a környező kerek sejtes beszűrődéssel együtt elastica kosárba vannak ágyazva. 1890-ban az A r c h i v f. D e r m , tette közzé a molluscum contagiosum jellegzetes sejtjeinek histochemiai elemzését. Egy további histopathológiai tárgyú munkája, mely 1930-ban, rövid del halála előtt a D e r m . Zeitsch.-ben jelent meg, a D a r i e r — F e r r a n d - f é l e dermato-fibrosarcoma daganatsejtjeinek természetével foglalkozik, és ennek során cáfolta D . Mosto olyan irányú véleményét, mely szerint az említett tumorféle ségek histogenesisében a Schwann sejteknek vagy az ideg hüvelyek más elemei nek volna szerepe. Ezt az álláspontját főképpen a Bielschowsky—Maresch-féle ezüstimpregnatioval készített praeparátumainak vizsgálata alapján alakította k i . Egyidejűleg foglalkozott e tumorféleség elastica hálózatával is. A pathohistológiával fennállott intenzív kapcsolata és állandó érdeklődése főképpen a Krompecher Ödön professzorral végzett együttműködése kapcsán teljesedett k i . Hiszen már 1903-ban K r o m p e c h e r r e l együttesen adták közre a bőrrákok f i n o m a b b architectúrájáról, v a l a m i n t a daganatos szövetek körüli kötőszöveti burjánzásról szóló értékes munkáikat. K r o m p e c h e r Ödönnel folytatott együttműködése ered ményezte, hogy a bőrrákok kérdésében kivételes irányítást kapott, melyet m i n t dermatológus klinikus kitűnően érvényesített. így n y e r t megbízást arra, hogy a Jadassohn-féle kézikönyv daganatokkal foglalkozó kötete számára az „ E p i t h e l i o m a " c. fejezetet összeállítsa és kidolgozza. (Ilyen irányú fentemlített m u n k á j a : „ D i e feinere A r c h i t e k t u r der primären Hautcarcinoma u n d insbesondere die bei i h n e n obwaltenden verschiedenen Beziehungen zwischen E p i t h e l w u c h e r u n g u n d Bindegewebswiederstand".) A kézikönyvben egy mintaszerű és rendkívül tanulságos történeti részben foglalkozik a carcinoma-kérdés fejlődésével és az addig jelentkezett theóriák ismertetésével és kritikájával. I t t foglalkozik Krom pecher Ödön munkájával és értékelésével az akkori onkodermatológiai i r o d a l o m ban, mely általában epitheliomákkal foglalkozott és tisztázni igyekezett a rák és az epithelioma viszonyait. Krompecher Ödön helyes eljárást követett a n o m e n clatúrában, amelyet Beck Soma is jól felhasznált a dermatológiai k l i n i k u m b a n és a kézikönyv fejezetében is kifejtette, hogy a klinikai megjelenési formák és a histológiai felépítés, de különösen a biológiai viselkedés nemigen hozható össze függésbe egymással, egyes kivételes esettől eltekintve. „ D i e bösartigen E p i t h e lioma der H a u t " címet adta annak a fejezetnek, amelyben két alfejezet foglalko-
zik egyrészt a carcinoma spinocellularéval és a carcinoma basocellularéval, i l y módon éles határt húzva a morphológiailag és biológiailag nagymértékben kü lönböző bőrrákféleségek között. I l y módon a sok vitát kavart és n e m tisztázott epithelioma nomenclatúra zavartkeltő szerepe megszűnt. Beck Soma leírja eb ben a fejezetben, hogy a basalis eredetű sejtek rákos elfajulása a fénymikroszkó pos vizsgálatokkal alig mutat eltérést a nem daganatos basalis sejtrétegtől, és mégis elég élesen megkülönböztethetők az ép sejtek a daganatos sejtektől. Ezt a szöveg az „ A b s t e c h e n " szóval fejezte k i , amit „ k i t é r é s " vagy „elágazás" szóval lehet kifejezni, és amely többek közt a magplasma relationak és a chromatin állománynak különbözőségében mutatkozik. Az elektronmikroszkópos szerkezetek vizsgálata a basaliomas sejteknek új felismeréséhez vezetett (Pease, Zelickson és mások). Ezek vizsgálata szerint a daganatos sejtek különböznek az ép basalis sejtektől; a cytoplasmájuk granulans, kevés és rövid t o n o f i b r i l l u m o k a t tartalmaz nak és feltűnően sok a m i t o c h o n d r i u m o k száma. Továbbiakban leírja a fénymik roszkópos basalmembrána fokozott jelentkezését a burjánzó basaliomas daganat sejtek körül. A histogenesis tárgyalásakor hangsúlyozza, hogy nemcsak a fedő hámból, hanem a mirigyekből is fejlődhetnek basalioma typusú daganatféleségek. Végül felsorolja az epitheliális t u m o r o k csoportjait, melynek során K r o m p e c h e r Ödön után 4 fő csoport különböztethető meg: 1 . t u m o r spinocellularis, 2. t u m o r cylindrocellularis, 3. t u m o r adenocellularis, 4. t u m o r basocellularis. Ezzel kap csolatban megemlíti, hogy U n n a és Delbanco elfogadták ezt a felosztást, és mél tatták Krompecher Ödön érdemeit e területen. T o v á b b i fejlődést jelentett, hogy az elmúlt évtizedek folyamán pedig elfogadták Nékámnak azt a javaslatát, hogy a carcinoma basocellulare helyett a basalioma elnevezés kerüljön használatra. Beck Soma érdeme, hogy már a kézikönyv fejezetében is foglalkozik a csak ké sőbb pontosabb leírásokhoz j u t o t t naevus-carcinomík kérdésével is. I t t világosan k i f e j t i , hogy e fogalom alatt basalsejtes t u m o r t ért és n e m — abban az időben még eléggé elterjedten használt — „naevo-carcinoma" elnevezést a melanoma m a l i g n u m kórképekre. A z elmúlt négy évtizedben C l e n d e n n i n g , G o r l i n , H o w e l l , Zackheim és mások foglalkoztak ezzel a syndromával, melyben a t u m o r o k és hamartomák ectodermalis és mesenchymalis elemekből állanak, herediter d o m i náns jelleggel. Beck Soma kivételes megfigyelő képességét és tudományos munkájának eg zaktságát igazolja az erythema gluteale infantum aetiológiájára vonatkozó munkája, melyet a Budapesti Orvosi Újság dermatológiai mellékletében 1911, j a n u r 26-án közölt, melyben a Jacquet „Dermites infantiles" tünetcsoportból kiemelte ezt a candidák okozta glutealis mykosist, és amikor még a klinikai mykológia igen fejletlen v o l t , az általa alkalmazott tenyésztési és mikroszkópos eljárásokkal pontos leírását adta a bőrkaparékból kimutatott Candida-féleségnek; a tenyész tések által nyert kultúrák sajátságait pontosan ismertette. Néhány héttel Beck közleményének megjelenése után Ibrahim is ismertette ezt a kórképet egy gyermekgyógyászati lapban kevéssé beható aetiológiai elem zéssel. Beck prioritását a Jadassohn-féle H a n d b u c h Buschke és Josef által írt fejezete is hangsúlyozza. Becknek ezt a közleményét azért is ismertetem különös hangsúllyal, m e r t ez a felfedezés — tekintettel a mykológia századunk első évti zedében mutatkozott kezdeti fejlődésre — csak egy jól képzett és jó klinikai
megfigyeléssel bíró kutatónak sikerülhetett oly módon, hogy a közlemény szö vege szinte betűről betűre ma is megállja a helyét. E rövid ismertetésekből és emlékekből álló méltatás is jól bizonyítja, hogy Beck Soma professzor a Magyar Dermatológiának kimagasló egyénisége v o l t . A tudományos munkára való tehetségéhez mély emberiesség is járult, m e r t a m i n t azt tanítványa, L a n g Mihály professzor is kiemeli, nagy szeretettel és odaadással foglalkozott az orvostanhallgatók szociális és kulturális helyzetével: a maga által rendezett összejöveteleken és a lebilincselő klinikai előadásain elnyerte hallgatói nak tiszteletét és szeretetét. Saját emlékeimben is felmerülnek az 1928—1930. évben megtartott M a g y a r Dermatológiai Társulati ülések, amelyeken Beck Soma professzor hozzászólásai adtak alkalmat tudományos egyéniségének megismerésére. Megjelenése és gon dolatfűzései m i n d e n hallgatóból a tisztelet érzését váltották k i , és így a magyar dermatológiának nagy veszteséget jelentett, amikor viszonylag fiatalon, m u n k a ereje teljében ragadta el körünkből a halál egy olyan gazdag életpálya után, mely születésének századik évfordulóján is a magyar orvostársadalom általános tiszte letét és megbecsülését váltja k i .
IRODALOM 1. Beck, S. C. : Epithelioma. Jadassohn Handb. Haut und Geschl. Krkh. 1933. Bd. 13. 208. 2. Beck S.: Új eljárás a bőr és cornea interepithelialis és kötőszöveti nyirokréseinek feltüntetésére. Magy. Orv. Arch. 1902. 3. 3. Lang Mihály: Emlékbeszéd Beck Soma professzorról. Beck Emlékkönyv. Bp. 1930. 3. 4. Melczer, N . : Präcancerosen und Primäre Krebse der Haut. Bp. 1961. 321. 5. Zackheim, H . S. : Origin of the human basalcell epithelioma Journ. Invest. 90. 283. 6. Zelickson, A . S. : A n electron microscope study of the basal cell epihelioma. Journ. Invest. Derm. 1962. 39. 183. 7. Zackheim, H . S. : Nevoid basal cell Carcinoma Syndrome, Arch. Derm. 1966. 93. 317. 8. Clendenning, W . E. : Basal cell nevus syndrome. Arch, of Derm. 1964. 90. 38. 9. K o r n — H e y d t , G . E , : Erbliche Aplasien. Bazalzellnaevus. Jadassohn Handbuch Ergänzungswerk. V I I . 1966. 622. 10. Beck, S. C. : Erythema myc. infantile. Budapesti Orvosi Újság 1911. Derm. Wschr. 1915. 60, 301.
Zusammenfassung Prof. Soma Beck (1872—1930) zählt zu den hervorragenden Persönlichkeiten der ungarischen Dermatologie. Er beschrieb das Krankheitsbild des erythema mycoticum, bewies den tuberkuloiden Charakter des erythema nodosum, untersuchte die Tätigkeit der inneren Sekretion i n der Haut. Seine literarischen Werke sind reich haltig und i n ihrem großen Teil heute noch zeitgemäß. Der begabte Wissenschaftler bekümmerte sich m i t besonderer Vorliebe und Hingabe u m die soziale und kulturelle
Lage seiner Studenten. Während der von ihm organisierten Zusammenkünfte und seiner befesselnden klinischen Vorlesungen hat er sich die Sympathie und Ehre seiner Zuhörer gewonnen. I m Jahre 1972, zum Anlaß des 100. Jahrestages seiner Geburt wurde eine Gedenkfeier i n Pécs veranstaltet. Lajos S Z O D O R A Y , Prof. D r . med. DSc. Clinic of Dermatology and Venereal Diseases of the Medical University of Debrecen Debreceni Orvostudományi Egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinikája H—4012 Debrecen, P.O.B. 33. Hungary
