Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Üzleti Kommunikáció és Idegennyelvi Tanszék Német Szakfordító Szak
Az Európai Unió keleti bővítésének gazdasági hatásai Tartós életszínvonalbeli különbségek mellett erőteljesebb növekedés várható az újonnan csatlakozott országokban
Ökonomische Auswirkungen der EU-Osterweiterung Höheres Wachstum in den Beitrittsökonomien bei anhaltendem Wohlstandsgefälle SWP-Studie Stiftung Wissenschaft und Politik Deutsches Institut für Internationale Politik und Sicherheit
(von Ognian. N. Hishow) (Forrás: http://www.swp-berlin.org/common/get_document.php?id=945)
Fordította: Kékesi Eszter Konzulens: Gradwohl Eszter
Pécs, 2005. május 2.
2
Fordítói előszó 2004. május 1-jén tíz közép-és kelet-európai ország - köztük hazánk is - csatlakozott az Európai Unióhoz. Az EU keleti bővítésével, egy méreteiben és gazdasági erejét tekintve is óriási egység jött létre, amely előreláthatólag méltó versenytársa lesz, a továbbra is dinamikusan növekvő amerikai és ázsiai gazdasági térségnek. Fő szakirányom az egyetemen az EU üzleti tanulmányok, ezért különösen érdekelnek az Európai Unióval és annak bővítésével kapcsolatos cikkek, tanulmányok. Hosszas keresés után találtam rá az interneten egy igen izgalmas értekezésre, amely az Európai Unió keleti bővítésének gazdasági hatásait tárgyalja, mind az újonnan csatlakozott országok, mind pedig a korábbi EU 15-ök szemszögéből. A tanulmány a Berlinben működő SWP (Stiftung Wissenschaft und Politik, Deutsche Institut für Internationale Politik und Sicherheit) Intézet egyik munkatársának írása, akivel emailben sikerült felvennem a kapcsolatot.
Az
Intézetről
megtudtam,
hogy
1962-ben,
önálló
kezdeményezés
eredményeként alapították, majd később a német Parlament is elismerte független, tudományos kutató tevékenységét. Jelenleg az intézetnek mintegy 130 állandó munkatársa van,
és
folyamatosan
fogadnak
külföldi
kutatókat,
egyetemi
gyakornokokat,
vendégelőadókat is. Az SWP Intézet a német Parlament, illetve egyéb partnerintézetek anyagi támogatásával működik. Tanulmányaik és hivatalos publikációik nagy része szabadon letölthető honlapjukról: www.swp-berlin.org . Az általam lefordított értekezés, fontos közgazdasági folyamatok bemutatásán keresztül érvel az EU keleti bővítésének pozitív hatásai mellett, noha érinti a csatlakozás átmeneti, negatív következményeit is. A tanulmány 2004. júliusában, a hivatalos csatlakozási időpont után két hónappal született, és jól hasznosítható, naprakész információkat tartalmaz a kibővült EU 25-ökről. A fordítás során sokat segített konzulensem, Gradwohl Eszter, akinek munkáját ezúton is szeretném megköszönni. Őszintén remélem, hogy sikerült egy érdekes, és aktuális írást, jól érthetően és élvezetes formában magyarra fordítanom.
3
Az Európai Unió keleti bővítésének gazdasági hatásai
Tartós életszínvonalbeli különbségek mellett erőteljesebb növekedés várható az újonnan csatlakozott országokban
4
Tartalom
5 8 8 16 20 25 25 29 32
Problémafelvetés és javaslatok A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai Alapvető elgondolások és az eddigi tapasztalatok Az integráció hatásai a regionális fejlődésre és a keresletre Egy kis kitérő: a Kelet- és Nyugat-Európa közti különbségek felszámolásának intézményi feltételei a bővítés után Az európai integráció eddigi tapasztalatai és az egyes régiók középtávú lehetőségei Az új tagországok eddigi integrációja csak részben okozott gazdasági növekedést A jövőben nem várható jelentősebb trendváltozás A keleti bővítés hatása Németországban: enyhe növekedésgyorsulás
37
Összegzés
39 40 41 42 48
Függelék Táblázatok Rövidítések Szójegyzék Irodalomjegyzék
5
Problémafelvetés és javaslatok Az Európai Unió keleti bővítésének gazdasági hatásai. Tartós életszínvonalbeli különbségek mellett erőteljesebb növekedés várható az újonnan csatlakozott országokban A viszonylag alacsony jövedelemszinttel rendelkező országok 2004. május elsejei EU csatlakozása tovább fokozta az Unión belüli fejlettségi és életszínvonalbeli különbségeket. Míg az EU népessége a bővítésnek köszönhetően 20 %-kal, addig gazdasági teljesítménye (GDP-ben) csupán körülbelül 5%-kal nőtt. A kibővült Unióban az egy főre jutó jövedelem így jó 12%-kal alacsonyabb lett, mint az korábban az EU 15-öknél volt. Közvetlenül az 1989/99-es politikai váltás után a kontinens keleti részén megkezdődött egy felzárkózási folyamat, amely az újabb EU tagok felvételével várhatóan tovább folytatódik, bár nem fog észrevehetően felgyorsulni. A kiindulási állapottól és a növekedés mértékétől függően, a felzárkózás még évtizedekig eltarthat. A Nyugat- és Kelet-Európa közti jelentős gazdasági különbségek egyúttal – ha a piaci erőviszonyok kibontakoznak – magukban rejtik a jövedelemszintek sikeres közelítésének lehetőségét is. Mivel a tőke szabad áramlása előtt megszűntek az akadályok, Európa tőkeerős nyugati részéből a tőkeszegény kelet- és közép-európai (KKE) tagországokba áramlanak a beruházások, melyek ezekben az országokban elősegítik az egy dolgozóra jutó tőkeállomány emelkedését, és ezáltal a termelés növekedését. A folyamat következménye pedig az, hogy a tényező- és termékárak - ideértve a béreket is - nyugatkeleti
viszonylatban
folyamatosan
kiegyenlítődnek,
anélkül,
hogy
a
munkaerő
elvándorolna. Kelet-Európában a fejlődés menete a rendszerváltás óta ezt a példát igazolja. A növekedés fellendülése azonban nem önmagában a nyitásnak köszönhető, hanem annak, hogy sikerült megbírkózni a tervgazdaság korszakából visszamaradt strukturális problémákkal. Mindemellett a belső kereslet alakulása nagyobb szerepet játszott a csatlakozó országok növekedésében, mint a(z Unióval ill. Németországgal folytatott) kereskedelem, vagy a(z EU-ból, ill. Németországból beáramló) működőtőke-befektetések. A felzárkózási folyamatot ezért nem szabadna túl agresszív (adó-)harmonizációs követelésekkel lelassítani. Egy ilyen harmonizációs folyamat a 15 régi EU tagállamnak és
Problémafelvetés és javaslatok
azok nemzetgazdaságának átmenetileg talán előnyös lehet, de figyelembe véve a középkelet-európai országok lelassult gazdasági felzárkózási folyamatát, valószínűleg inkább hátrányos helyzetet teremtene. Az átalakulási folyamat általában véve, és az EU integráció, különösen szem előtt tartva annak a termelésre gyakorolt specializációs hatásait, a keleti tagországok gazdaságaiban - minden valószínűség szerint - egyelőre nem csökkentik, hanem tovább mélyítik a kisrégiók közti különbségeket. Mindezért a folytatódó ágazati szerkezetváltás a felelős, amely néhány ipari ágazatnak fellendülést hoz, másokat pedig tönkretesz. Ugyanezek a hatások érvényesek az egyes telephelyek esetében is. Ezt a hátteret figyelembe véve azt kellene bebizonyítani, hogy vajon az EU-s források rendelkezésre bocsátása, az eddigi minta alapján, a szerkezetváltást nem inkább nehezítette-e, mintsem megkönnyítette volna. (A támogatások három csoportot céloznak: olyan régiókat, ahol az egy főre jutó jövedelem az EU átlag 75%-a alatt van, hanyatló, egykori ipari területeket, és magas munkanélküliséggel küzdő régiókat). Ahhoz, hogy a szűkös anyagiak elosztása hatékonyabban menjen, és a felzárkózás akadálymentes legyen az EU-s pénzekből támogatott regionális szerkezetváltás tervezetében - az eddiginél nagyobb szerepet kellene kapnia a válságterületek kezelésének, mégpedig úgy, hogy a mobilitás előnyeit sikerül kihasználni. Minthogy árucsere-folyamatait mindkét gazdasági térség már a kilencvenes években messzemenően liberalizálta, intézményi rendszerüket pedig összehangolták, ezért a Kelet-Európában zajló szerkezeti átalakítás és átalakulási hullám rázósabb szakasza, alighanem befejezettnek tekinthető. Ily módon tehát 2004. május 1-jének, az egyéb körülmények változatlanságát feltételezve, nem lesz érezhető hatása (középtávon legalábbis) a tényleges, kelet-nyugati irányú közeledésre. Mindazonáltal
az
egymástól
különböző
gazdasági
struktúrák,
eltérő
jövedelemszintek és fogyasztói preferenciák negatív hatással lehetnek Németországra. Színvonaltól függően ahhoz, hogy az új tagországok befektetési igényeit sikerüljön kielégíteni, alighanem még jó ideig szükség lesz a külföldi tőke beáramlására. Eddig Németországban a német GDP-nek kevesebb, mint egy százalékát alkotta a külföldre áramló nettó tőke. Ezen felül a növekedés enyhén lelassult, és kisebb munkahelyi leépítések
is
voltak.
Nyugat-Európának/Németországnak,
a
kelet-közép-európai
országokkal szemben a kilencvenes évek eleje óta, kereskedelmi többlete alakult ki. Ennek köszönhetően a KKE országokban a németek nettó tőkeexportőrré váltak, sőt az
6
Problémafelvetés és javaslatok
árukereskedelemben realizált exporttöbblet Németországban még munkahelyeket is teremtett. Mindenesetre az elmúlt évek kereskedelmi egyenlegei, az átlag évi egy milliárd eurós mérleget figyelembe véve is, szerényebbek annál, minthogy említésre méltó adat váljék belőlük; ennek oka, hogy az egy munkahelyre jutó beruházási költségek a korábbi EU 15-öknél, illetve Németországban jelenleg körülbelül 60 000 euróra rúgnak. Ez üzemgazdasági szempontból a termelési kapacitások Kelet-Európába való áthelyezését igazolja, ezért valószínűleg az erőforrás-kihelyezés egyelőre tovább folytatódik. Megfontolandó, hogy a munkaerő szabad áramlásának korlátozásáról folytatott tárgyalások során a - nyolc újonnan csatlakozott országgal kialkudott - hétéves átmeneti időszakot, esetleg rövidíteni kellene. A Közép-Kelet-Európából kiáramló munkaerőnek köszönhetően, (a nevezett térségben) csökkenni fog a munkakínálat, ugyanakkor emelkedik az átlagos bérszínvonal, ami ellensúlyozza a német kiszervezési tendenciát. Miközben az új EU tagországok még jó ideig nettó haszonélvezői lesznek a brüsszelből érkező pénzügyi transzfereknek, addig Németország még sokáig nettó befizető lesz. A Németországból kiáramló pénzeknek köszönhetően az ország belső kínálata és a növekedés üteme is csökken. Ez különösen olyan időszakokban érzékelhető, amikor a növekedés mértéke egyébként is nagyon alacsony. A Brüsszelbe irányuló német, nettó pénzügyi transzferek csökkentése, nemzeti tekintetben, ceteris paribus, előnyös volna. További lehetséges megoldásokat kellene tehát találni a német nettó befizetések csökkentésére. Így például érdemes volna az eddiginél szigorúbban megvitatni a brit befizetésekre vonatkozó engedményt, hiszen az Egyesült Királyság és Németország GDP felhasználási szerkezete, időközben igen hasonló lett. Az Európa nyugati és keleti területei közt létező tartós és jelentős jövedelemkülönbségek, egy kétszintű Unió kialakulásának veszélyét rejtik magukban, amely azonban a politikai feszültségek, és az elosztási folyamatokból adódó konfliktusok kereszttüzében, tárgyalásképtelenné válhat. A problémára megoldást jelenthet egy gyorsabb kelet-európai növekedés, ugyanakkor a gyorsan szaporodó beruházásoknak és más gazdasági tevékenységeknek több, nem anyagi jellegű akadály is útját állja, mint például a korrupció. Az Európai Uniónak az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben kellene támogatnia a közép- és kelet-európai országok korrupció elleni küzdelmét. A problémák közérdekű rendszerezése, tanácsadók küldése és pénzügyi, illetve technikai támogatás nyújtása, nagy
7
Alapvető elgondolások és az eddigi tapasztalatok
segítséget jelentene az országoknak. A korrupció elleni küzdelemnek Kelet-Európában közvetlen, pozitív hatása van a teljesítmény alakulására, ami pedig kihat az EU 15-ökkel való tényleges közeledésre, a nyugat-keleti irányú transzferekre és a németországi növekedésre is. Ehhez azonban a korrupciót nem csupán a közrendre és az igazságügyi együttműködésre
tartozó
feladatnak,
hanem
gazdaságpolitikai
problémának
kell
tekintenünk.
A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai Alapvető elgondolások és az eddigi tapasztalatok Az egykori keleti blokk szétesése után, a KKE országok és az akkori Európai Közösség (EK) között – a transzformációs folyamatok alakulásától függően - felerősödtek a már egyébként is létező, jövedelmi és termelékenységbeli különbségek. Ahhoz, hogy ez a helyzet minél előbb normalizálódjon, tartósan magas növekedésre volt szükség, és úgy tűnt, hogy az EK/EU tagság segítségével megteremthetők az ehhez szükséges feltételek. Elsősorban
varsói,
budapesti,
prágai
és
ljubljanai
közgazdászok,
illetve
gazdaságpolitikusok hangsúlyozták, hogy egy nagyobb és integráltabb piac egyrészről segíthet fellendíteni a fiatal gazdaságok termelését és termelékenységét, másrészről jövedelemnövekedést generálhat. Úgy vélték, hogy az egyetlen járható út a csatlakozás, méghozzá egy olyan gazdasági közösséghez, amely a történelem során már bizonyította rátermettségét: Bizonyos, hogy a regionális integráció résztvevőjeként, könnyebb megbirkózni a külső sokkokkal. A felzárkózni kívánó országok előnyösnek tartják, ha saját nemzeti politikáikat a partnerországok közös szabályozási rendszerébe illeszthetik. A kis országok szívesebben csatlakoznak gazdasági blokkokhoz, hogy a nagyok diszkriminatív intézkedései mellett, vagy harmadik országok nyomása alatt is biztonságban érezhessék magukat. Igaz, hogy a szóban forgó blokkok szerveződési formájukat tekintve általában szabadkereskedelmi övezetek vagy vámuniók, mégis számukra a közös piachoz való hozzáférés csupán a második legfontosabb ösztönző erő, hiszen a GATT ill. a WTO keretein belül lezajlott általános kereskedelmi liberalizáció során, a piacokhoz való
8
Alapvető elgondolások és javaslatok
hozzájutás egyébként is, részben vagy egészben, már megvalósult. Az új tagok számára a vámok megszűnéséből származó előnyöknek szintén kisebb a jelentősége, mert a közösséggel való kereskedelmük során, már a csatlakozás előtt, számos esetben érvényesítették a legnagyobb kedvezmény elve szerinti vámeljárást. A WTO szabályai tiltják az olyan kereskedelmi szövetségeket, amelyek az addigi partnerek kárára változtatják meg a kereskedelem irányát (trade diversion). Új kereskedelmi kapcsolatok létrehozása ezzel szemben szívesen látott. Fontosabb volt tehát, hogy a társult országok bíztak benne, hogy a világ legnagyobb gazdasági közösségéhez való tartozás, a politikai életre és a gazdasági teljesítményre egyaránt, élénkítőleg hat. Ez a bizalom néhány csatlakozó országban (pl. Szlovákia) a belső tárgyalások során is - a bővítés mellett és ellen egyaránt - sorsdöntőnek bizonyult, és lendületet adott a feleknek, hogy tegyenek valamit az előrelépés érdekében: ahhoz ugyanis, hogy a jelöltek majd a tagság előnyeit élvezni tudják, egyoldalú gazdasági nyitásra volt szükség, mivel ezek a nemzetgazdaságok általában véve kevésbé voltak liberalizáltak, mint a korábbi tagországok gazdaságai.1 A gazdasági nyitás emeli a jólétet is, hiszen megfigyelhető, hogy a kicsi de nyitott nemzetgazdaságokban többnyire jobban élnek az emberek, mint a pici és zárt gazdaságokban. A kis országok nagyobb mértékben támaszkodnak a nagyobb országok intézményi keretfeltételeire is, mindenekelőtt a külföldi működőtőke-beruházások tekintetében. Az ebből adódó korlátozott mértékű tőkekockázat vonzóbbá teszi ezeket az országokat a közvetlen beruházások szempontjából, mint a gazdasági közösségen kívül esőket. A nyugat-európai gazdaságok is, melyek növekedése az utóbbi években tartósan lelassult (főleg Németországé, Olaszországé és Franciaországé), a bővítéstől közép- és hosszútávon, növekedést stimuláló hatást remélnek: Az EU keleti bővítésének költségei végül, a csatlakozással járó hasznokat is számolva, a pozitív oldalra billentik majd a mérleg nyelvét. Elsősorban a német beruházási javak iparában, de az élelmiszeriparban és néhány szolgáltatóipari ágazatban, mint például a bankoknál és telekommunikációs cégeknél is jó lehetőséget látnak abban, hogy az összességében jelentős potenciállal rendelkező, szépen fejlődő, új kelet-európai piacok felé terjeszkedjenek. Miután a kelet-közép-európai nemzetgazdaságok átalakították külkereskedelmi kapcsolataikat, néhányan közülük – mindenek előtt a három »nagy« (Lengyelország, 1
Az 1973-as bővítési körre ez a megállapítás csak részben igaz. Egyedül Írország gazdaságpolitikája volt protekcionista, Nagy-Britanniáé és Dániáé nem. 1995-ben pedig Ausztria, Finnország és Svédország felvételével további három nyitott gazdaságú ország csatlakozott az EU-hoz.
9
A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai
Csehország és Magyarország) - több nyugat-európai országot is maguk mögé utasítottak a Németország kereskedelmi partnereit felsorakoztató listán. Lengyelország és a Cseh Köztársaság jelenleg a 10. és a 11. helyet foglalják el a német export célországai közt felállított ranglistán. Ez a fejlődés elsősorban az »újak« gazdasági nyitottságának köszönhető: a kis gazdaságokban általában magasabb az export és import aránya, hiszen kisebb potenciállal és belső piaccal rendelkeznek, ily módon specializálódási lehetőségeik is
korlátozottabbak,
mint
a
nagyobb
országoknak.
Ezért
van
jelentősége
a
méretgazdaságosságnak (economies of scale), amelynek köszönhetően a kelet-európai piac specializálódott szereplői is versenyképesek maradhatnak. A kereskedelem mellett tehát nagy jelentősége van a gazdaságilag lemaradt keleti blokk, és a fejlett nyugat-európai gazdasági térség közt zajló kölcsönös és tartós összefonódási folyamatnak. Az európai integráció eredményeképpen a KKE országoktól várható, hogy hosszútávon magasabb növekedési rátát produkálnak, mint az egykori EU 15-ök, illetve hogy egyensúlyba hozzák jövedelmeiket a régi tagok átlagjövedelmeivel. Mindez pedig nem csak vágyálom: az Európai Közösség/EU történetében volt már példa arra, hogy alacsony jövedelemszinttel rendelkező gazdaságok átlagon felül növekedtek, és sikerült megközelíteniük az EU átlag gazdasági színvonalát. Először Spanyolország volt az, aki a nyolcvanas években behozta jelentős lemaradását, majd Írország mutatott be igen látványos gazdasági fellendülést a kilencvenes években. 1995 és 2000 között a »zöld sziget« gazdasági teljesítménye ténylegesen évi 10%-kal nőtt, és a növekedés ezután is dinamikus maradt. A munkanélküliséget sikerült leküzdeni, és az átlag életszínvonal is érezhetően emelkedett: míg 1991-ben az egy főre jutó jövedelem Írországban még mindig csupán az EU átlagának 76%-a volt, addig tíz évvel később ugyanez a mutató már 100% fölé emelkedett – továbbra is növekvő tendenciát mutatva. Írország azáltal próbált komparatív előnyökre szert tenni, hogy a kilencvenes évek elejére fellendült, internetes technológiai ágazat fontos szereplőjévé kívánt válni (rendelkezett angol nyelven beszélő, jól képzett, fiatal munkaerővel, továbbá adott volt számára a kulturális és földrajzi közelség két olyan országhoz (Nagy-Britannia és az USA), melyek gazdasága dinamikusan nő. A kilencvenes években, a Szovjetunió összeomlása után bekövetkezett válságot Finnország is sikeresen átvészelte, és az EU-n belül az egyik legdinamikusabban növekvő gazdasággá vált. A finnek átszervezték gazdasági kapcsolataikat Nyugat-Európa felé, és a specializálódás során sikerült fontos piaci réseket betölteniük (többek közt a dinamikusan növekvő mobiltelefonszektorba).
10
A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai
A lehetőség az új KKE országok előtt is nyitva áll. Ők bíznak benne, hogy képesek lesznek hosszú távon nagyobb növekedést produkálni az egykori EU 15-öknél, akik hamarosan lehetővé teszik számukra az uniós jóléthez való csatlakozást. Ezek a várakozások, mind empirikusan, mind pedig elméleti síkon megalapozottnak tűnnek. Csakis a nemzeti és az európai uniós gazdaságpolitikán múlik, hogy sikerül-e megteremteni a dinamikus növekedés feltételeit, a közép-és kelet-európai országokban. A kilencvenes évek elejéig, Európa keleti és nyugati része, két egymástól viszonylag elszigetelt terület volt. A kelet és nyugat közt zajló kereskedelemben alig, a tőkefolyamatokat tekintve pedig gyakorlatilag egyáltalán nem volt összefonódás. Munkaerő áramlás de facto szintén nem létezett. Jellemző, hogy az egymástól elszigetelt területek más-más technológia szerint termelnek, általában eltérő mennyiségben áll rendelkezésükre a tőke és a munkaerő, továbbá különböző a termelékenységi- és jövedelemszintjük is. (Ez a helyzet akkor változhat, ha mindkét terület kölcsönösen az integráció mellett dönt.) Köztudott, hogy az egy főre jutó tőkeállományt, és ebből adódóan az egy főre jutó jövedelmeket is tekintve, a nemzetgazdaságok helyzete igen eltérő. Az EU 15-öknél az egy főre jutó tárgyi eszközök állománya 2,5-szerese a KKE országok átlagáénak. Ilyen különbségek akkor keletkeznek, ha bizonyos országokban a jelentős tőkefelhalmozáshoz kevesebb befektetési lehetőség áll rendelkezésre, mint másoknál. Ezekben az országokban hamarabb bekövetkezik az az állapot, amikor a tőke amortizációs költségei és a pótberuházások költségei kiegyenlítődnek, és a további tőkeállomány-gyarapításhoz szükséges pénzeszközök már hiányoznak. Ilyen országok közé sorolhatók a KKE országok, ahol az egy főre jutó jövedelmek igen alacsonyak, így ők az egykori EU 15ökhöz viszonyítva a »szegénynek« számítanak. Ahhoz, hogy lemaradásaikat a tőkésítettség tekintetében saját erőből ledolgozzák, növelniük kellene befektetéseiket, amit úgy érhetnek el, ha a már egyébként is visszafogott lakossági fogyasztásaikat még tovább csökkentik. Újdonság,
és
egyben
a
KKE
országok
nyitásának
egyik
legfontosabb
következménye is az volt, hogy a »nyugati« területekről jelentős tőke áramlott az új piacgazdaságokba. A jelenség oka az volt, hogy a külföldi tőkeberuházások hozama, a közép-és kelet-európai országok több szektorában és iparában magasabb volt, mint az EU 15-öknél. A nyugati befektetők azért tolongtak óriási számban, mert mindannyian tudták, hogy ez a kedvező állapot nem tarthat sokáig, azaz a kezdetben magas haszonkulcsok idővel csökkenni fognak. A tőke szabad áramlását biztosító piac addig tereli a
11
Alapvető elgondolások és az eddigi tapasztalatok
befektetéseket a tőkeszegény »keleti« területekre, amíg azok jövedelmezősége el nem éri a nyugati szintet. Következésképpen a tőke szabad áramlása fontos a kelet-nyugati irányú gazdasági közeledés szempontjából, hiszen így a két részterület közös erőforrásai (különösen a megtakarítások, amelyekből a beruházások táplálkoznak) együttesen állnak rendelkezésre ahhoz, hogy megvalósuljon az összregionális tőkefelhalmozás. Az EU és az európai (illetve a világ többi országával zajló) integráció felé való nyitás bizonyos területeken orvosolta a problémákat. Például a közvetlen külföldi beruházásoknak köszönhetően, a befektetések aránya 5 százalékponttal emelkedett2 a KKE régióban (azaz, az újonnan csatlakozott országokat összességében vizsgálva a beruházások GDP-ből való részesedése 15-ről 20%-ra emelkedett). Ezzel egy olyan határokon átnyúló tőkepiac jött létre, amely magában foglalja az EU tagországok egyesített pénzforrásait. Ez a tőkepiac képes lehet megakadályozni a beruházások alakulásának kezdeti, Kelet- és Nyugat-Európa közti felaprózódását, és erősítheti azt az irányzatot, amely az EU egészében célozza meg a tőkeállományok és a jövedelmek egymáshoz közelítését. Ezt a folyamatot két érdekesség jellemzi, ezek a következők: Először is a tőkeállományok említett összefonódásának folyamatában előfordulhat, hogy egyes országok »megszöknek« a többi elől. Ez történt Írország esetében, aki átmenetileg átlagon felül tudott növekedni, míg negatív példa lehet Görögország, aki ugyan szintén átmenetileg, de átlagon aluli növekedést produkált. Másodszor, a tőke keletre áramlása nyugaton lankasztja a befektetési kedvet, tehát sor kerülhet, a jelenleg épp intenzív viták tárgyává vált munkahelyexportra. Minél lassabban csökkennek a bérek közti különbségek, annál hosszabb ideig élhetnek bizonyos országok a munkahely-kihelyezések lehetőségével. Példának említhető, hogy az egykori EU 15-ök, kelet-közép-európai csatlakozó országokba irányuló tőkebefektetései, 2001 és 2003 között, kb. 40 milliárd euróra rúgtak. Ennek nagyjából az egy ötöde az autóiparba áramlott, ahol a beruházások önmagukban nyolc- tízezer új munkahelyet teremtettek. Az említett tőkekiáramlás persze nem bizonyulhat tartósnak. Minél kevesebb akadály hárul a szabad verseny elé az Unióban, annál gyorsabban lehetünk tanúi az árszínvonalak kiegyenlítődésének az árupiacokon. Ez egyrészről feltételezi, hogy mindkét régióban hasonló tőkenyereség realizálódik, melynek következtében a tényleges munkahely-kihelyezések csökkenni kezdenek. Egyúttal az áruk korlátlan áramlása hosszú 2
A külföldi tőkebefektetések (FDI) mértéke, az előző, 2002-es csúcsponton elérte a 21,5 milliárd USA dollárt, azaz nagyságrendileg az újonnan csatlakozott országokban realizált tőkeberuházásoknak körülbelül az egynegyedét.
12
A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai
távon kedvező hatással van a KKE országok és az EU 15-ök közti bérszínvonalak kiegyenlítődésére,
következésképpen
nyitott
tőke-és
árupiacok
mellett,
a
piaci
mechanizmusoknak köszönhetően, munkaerő-mobilitás nélkül is megvalósulhat a régiók közti jövedelemparitás. Ha a munkabérek keleten és nyugaton hasonlóak, akkor annak önmagában visszatartó hatása van a Kelet-Európába irányuló »munkahelyexportra«. Hosszú távon pedig a személyek és a munkaerő ellenkező irányú, azaz a KKE országokból az EU 15-ök térségébe történő vándorlását idézi elő. A legutóbbi csatlakozási folyamat befejeztével, a KKE országokban egyelőre csak részben teljesülhet a négy alapszabadság3 követelménye. Míg az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása már a csatlakozások előtt megvalósult, addig a szabad munkaerőáramlás csak fokozatosan teljesülhet. Az igazságos elbírálás elvét tekintve ez persze ad némi okot kritikára. Közgazdasági szempontból azonban a munkaerő szabad áramlása nélkül megvalósuló integrációnak, ceteris paribus, nincs negatív hatása az újonnan csatlakozott országok felzárkózási folyamataira. A munkaerő szabad áramlására vonatkozó hosszú, átmeneti időszak egyúttal a keleti területekhez képest szűkös4 munkakínálattal rendelkező, »nyugati« régió növekedését is korlátok közé szorítja. Amennyiben a befektetések hatására, a régióban a munka iránti kereslet meghaladja a kínálatot, úgy a munkabérek növekedni kezdenek. Mindenesetre ez a folyamat önmagában nem jelenti azt, hogy például az új német tartományokban, sikerül felszámolni a munkanélküliséget. Ennek oka, hogy az új tagállamokban a munka költsége hosszabb távon is alacsony marad, ezért a befektetések az olcsóbb munkakínálattal rendelkező »keleti« területekre tolódnak majd, egészen addig, amíg a munkabérek ki nem egyenlítődnek. Ha a KKE piacok nem nyíltak volna meg, akkor most a korábbi EU 15-ök többlettőke bevonásával próbálnák meg fenntartani növekedésüket. Ez esetben a »tőke-munka« viszonya megváltozna, azaz a tőkeintenzitás nőne, és egy tőkeintenzív növekedési folyamat valósulna meg. A „kelet felé történő nyitással” megszűnt a vállalatokra nehezedő nyomás, hogy a szűkösen rendelkezésre álló tényezőt, a munkát, tőkével helyettesítsék; s ez a lehetőség tartós növekedést biztosít a nagyobb munkakínálattal rendelkező (»keleti«) régió számára is. 3
A Maastrichti szerződés rögzíti a négy alapszabadságot, melyek a közös belső piac teljes mértékű megvalósulásának alapfeltételei. A négy alapszabadság megvalósulása a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad áramlását jelenti. 4 A »szűkös« és a »nagy« jelzők ez esetben közgazdasági kategóriákat jelölnek: a magas munkanélküliség ellenére Németországban szűkösen áll rendelkezésre a munka, mivel az drágább, mint a KKE országokban, ahol a munkanélküliség részben alacsonyabb.
13
A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai
Mindazonáltal ez az állapot is csak átmeneti lehet, mert egy állandó nyugat-keleti irányú tőkeáramlás, keleten hamar a munkaerőtartalékok kimerüléséhez vezethet. Így a növekedés csakis akkor folytatódhat mindkét régióban egyidejűleg, ha úgy sikerül gyarapítani a tőkeállományt, hogy közben sikerül kihasználni a technikai fejlődést is. Minél takarékosabb a KKE országok, illetve az EU 15-ök költségvetése és gazdasági intézkedései, annál nagyobb növekedés érhető el mindkét régióban. Amennyiben viszont az újonnan csatlakozott országok megtakarításai alacsonyak lesznek, úgy a közös gazdasági térségben visszaeshet a növekedés, és ez fordítva is igaz (harmadik országból, például az USA-ból vagy Japánból származó tőkeimport bizonyos fokú kiegyenlítődéshez vezethet, ugyanakkor nem képes az egyes országok megtakarítási intézkedéseinek a helyébe lépni). A folyamat során fontos, hogy a közös, uniós szintű megtakarítások elsődlegesen a növekedés szempontjait kihasználva kerüljenek felhasználásra. Az EU legtöbb nyugati tagországában előfordul, hogy az állam akár a bruttó hazai termék (GDP) felét is újra elosztja. Gyengébb növekedési periódusokban az állam szívesen finanszírozza a kereslet bővülését pótlólagos hitelfelvételek útján. A fogyasztási célokra szánt kiadások összege szintén a beruházások kárára növekszik. A problémát az okozhatja, ha minden EU tagország kormánya deficites költségvetést szorgalmaz, mert egy EU méretű gazdasági blokk már képes befolyásolni a tőkepiacokat. A megnőtt tőkekereslet a kiszorító hatásnak köszönhetően felveri a kamatlábakat, így a magánbefektetők játéktere beszűkül. Ez még abban az esetben is bekövetkezik, ha a kelet-európai kormányok eközben megkövetelik a szigorú költségvetési fegyelmet. Gazdasági túlsúlya alapján egy eladósodott nyugati régió, egyértelmű „szívó hatást” gyakorol a közös tőkepiacra, melynek köszönhetően az nyugati EU tagállamok kereslete pénzeszközökkel gyarapodik, miközben az elmaradottabb KKE régió átalakítása elhúzódik. Jóllehet, a tőkepiacok folyamatos globalizálódása során az említett „szívó hatás” valamelyest gyengül, mégis kerülendő, hogy adott esetben nagyméretű államadósság állja útját a regionális és az összgazdasági növekedésnek. Amennyiben a két régió közt sikerül fokozatosan kiegyenlíteni a rendelkezésre álló erőforrások nagyságát, az ágazati szerkezeteket, és a különböző technológiákat, akkor a területek közti munkamegosztást az úgynevezett intraindusztriális kereskedelem, és az ágazaton belüli szakosodás fogja meghatározni. Az intraindusztriális kereskedelem a magasan fejlett régiókra jellemző, és azt jelenti, hogy a fejlett nyugati államok hasonló jellegű árukat cserélnek egymás közt. Ilyen árunak minősülnek többek közt: gépek,
14
A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai
számítógépek, közlekedési eszközök vagy akár banki szolgáltatások. Ma Kelet-Európa exportját elsősorban olyan termékek határozzák meg, amelyek nyugati befektetők gyártósorain készülnek, és a nyugat-európai piac igényeit igyekeznek kielégíteni. Mivel a két régió tényezőellátottsága az integráció kezdetén - a kilencvenes évek elején - még egymástól igen eltérő volt, ezért az intraindusztriális kereskedelem kevésbé volt meghatározó. Több évtizednyi erőszakos iparosítás után azonban Kelet-Európa már széleskörű kapacitásokkal rendelkezett olyan alacsonyabb technológiai színvonalú termékek gyártásához, melyek már a nyugat-európai piacokon is versenyképesek voltak; különös tekintettel az acél- és vegyiparra. Mégis, először az átfogó, nyugati tőkeberuházásokkal érkezett Közép-és Kelet-Európába az a technológia és know-how, melyeknek megléte elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a KKE országok ágazati- és termékstruktúrájukat, szélesebb alapokon is sikeresen összehangolják a nyugat-európaival. Az új EU tagországok erőforrás-szerkezete hasonlít a régi tagokééra, és így - a tervgazdaság kényszereitől megszabadulva - ugyanazok a specializálódások mehetnek végbe az újonnan csatlakozott országokban, mint a régiekben. Csehország nem túl gazdag ásványkincsekben, és a lengyel mezőgazdaság sem rendelkezik olyan körülményekkel, melyek segítségével az EU „éléskamrájává” válhatna. Sem Szlovénia, sem Szlovákia nem küzd munkaerő felesleggel, Magyarország pedig olyan, nemzetgazdasági szinten is jelentős, a nyugati piacokra történő félkész- és késztermékek gyártásához szükséges termelőkapacitásokkal rendelkezik, melyek már szinte most arra predesztinálják az országot, hogy intraindusztriális kereskedelemre szakosodjon. A Baltikum földrajzi helyzetét és korábbi tapasztalatait kihasználva, és töbek közt Oroszország ill. az egykori FÁK térségének magas színvonalú szolgáltatói központjává nőheti ki magát, különböző bankügyletek, kikötői- és szállítmányozási szolgáltatások, valamint vállalati tanácsadó tevékenységek lebonyolításával. Málta és Ciprus ugyanakkor túl kicsik ahhoz, hogy ezt az egész térségre kiterjedő specializálódási folyamatot befolyásolni tudják. A következőkben azt a kérdést kell megvizsgálnunk, hogy hogyan alakul a gazdasági szerkezet a keleti és nyugati régiók szűkebb, azaz országos szintjén. Az EU 15ök tapasztalatai azt mutatják, hogy az integrációnak köszönhetően a tagországok egy főre jutó GDP mutatói is elkezdtek egymáshoz közeledni. Mint ismeretes, a 15 EU tagország közötti termelékenységbeli- és jövedelemkülönbségek az elmúlt húsz évben csökkentek, miközben különösen Írország és Spanyolország fejlődése volt látványos. Mindazonáltal a folyamat nem állandó. Erre példa lehet két úgynevezett feljövőben lévő gazdaság esete,
15
Az integráció hatásai a regionális fejlődésre és a keresletre
Spanyolországé és Görögországé. Ezekben az országokban az egy főre jutó jövedelem az EU átlagáénak körülbelül 80%-át tette ki a hetvenes évek közepén, majd a nyolcvanas években kereken tíz százalékponttal visszaesett. Később Spanyolország, Portugáliával karöltve, javított a helyzeten. Görögország gazdasági eredményei ezzel szemben még mindig messzebb vannak az EU átlagtól mint 25 évvel ezelőtt voltak, (igaz időközben az egy főre jutó jövedelmek egyharmaddal nőttek). Hosszú távon az EU 15-öknél egyrészről az volt megfigyelhető, hogy a kevésbé fejlett Club Mediterranée, (azaz a dél-európai országok) teljesítménye közeledett az EU átlagéhoz, másrészről az egyes tagországok közti relatív különbségek, legalább nőni nem nőttek (pl. Nagy-Britannia és Skandinávia). A mindenkori nemzetgazdaságokat tekintve, az integráció mégis eltérő hatással lehet a szűkebb térség fejlődésére. Elsősorban a strukturális nehézségekkel küzdő, illetve a periférián fekvő területeket fenyegeti a gazdasági lemaradás veszélye, miközben az egyébként is magasabb fejlettségi szinten lévő területek egyidejűleg komparatív költségelőnyökre tehetnek szert. A centrum és a periféria közti szakadék erősödhet. A jelenlegi bővítéssel, az integráció egyrészről hozzájárulhat a mindenkori tagállamok gazdasági színvonalának emelkedéséhez, másrészről az egyes tagországokban a regionális különbségek kiéleződéséhez is vezethet. Növekedhet a lokális alkalmazkodásból adódó kényszernyomás is, ami elvándorlásra, kapacitások bezárására, és a helyi gazdasági struktúrák újjárendezésére kényszeríthet területeket. Míg egy ilyen illeszkedés közgazdasági szempontból gyakran hatékonynak5 bizonyulhat, úgy társadalmi szempontból többnyire nehézségekkel jár együtt, különösen akkor, ha az illeszkedési folyamat túl gyorsnak bizonyul. Az integráció hatásai a regionális fejlődésre és a keresletre Az EU gazdaságpolitikájának mindig is központi kérdésköre volt a régiók szintjén megvalósuló hatékony társadalmi kohézió. A tényleges átalakulás problematikája a keleti bővítés után is meghatározó célterülete lesz a gazdaságpolitikai erőfeszítéseknek Az erre előirányzott központi, gazdaságpolitikai intézkedések igyekeznek a pénzeket célzottan a hanyatló területekre (1-es, 2-es és 3-as célterület) irányítani, a folyamatot pedig aktív
5
Közgazdasági szempontból az illeszkedés akkor számít hatékonynak, ha a folyamat során sikerül felszámolni a kihasználatlan kapacitásokat (munkanélküliség, felesleges termelőkapacitások). Az alulfoglalkoztatottság például megszüntethető, ha a felesleges munkaerő más régiókba vándorol.
16
A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai
foglalkoztatáspolitikával kiegészíteni. Az intézkedéseket az EU a Regionális Alapokból finanszírozza. A regionális és szociális kohézió megvalósulását célzó EU- politika lényege, hogy az uniós tagországok régiói sikeresen növeljék jólétüket. Közgazdasági szempontból azonban ez nem feltétlenül optimális. Ha egy pillanatra feltételeznénk, hogy az elmaradott régiók nem részesülnek támogatásokban, akkor azt látnánk, hogy a nemzeti szinten zajló átalakulási folyamatokat, regionális szinten egyre nagyobb különbségek kísérnék. A regionális irányvonal újraszervezése hosszútávon ugyanakkor, közgazdasági szempontból, megfontolás tárgyává teheti, hogy érdemes-e EU-s pénzekkel támogatni az átalakulás során lemaradt térségek már merev struktúráit. Ellenben a nemzeti (összgazdasági)szintű átalakulást gazdaságpolitikai eszközökkel támogatni kell. Az EU esetében az empírikus ismeretek támpontot jelentenek annál a feltevésnél, miszerint a szegényebb tagországok e folyamat során képesek lesznek átlagjövedelmeik szintjét a közösségi átlagéhoz közelíteni. A regionális gazdaságkutatás, a mai napig nem tudott egyértelműen közös álláspontra helyezkedni a régiók szintjén zajló közeledési folyamatokat illetően. Elméleti modellek arra hívják fel a figyelmet, hogy az agglomerációs és a regionális szakosodásból nyert előnyök, az integrációs folyamat közben, átalakítják a korábban kialakult területi rendszereket. Mindenesetre a csatlakozás utáni regionális fejlődés menetére nem létezik6 konkrét minta. Ennélfogva, a közgazdasági hatékonyságot szem előtt tartva, nem egyértelmű, hogy mi a jobb megoldás: minden áron támogatni a strukturálisan elmaradott területeket, vagy azon az áron előnyben részesíteni egy természetes illeszkedési folyamatot, hogy az az egyes országokon belül, nagyobb regionális különbségeket is előidézhet. Ez a kérdéskör, az érintett felek ellentétes érdekei miatt, illetve gazdasági- és növekedéspolitikai szempontból is, igen kényes témának számít az EU-ban. Ebből kifolyólag természetesen vannak, akik csakis olyan átalakulási folyamatot helyeselnek, melynek során a brüsszeli támogatásokat nemzeti szinten osztják el. Svédország és 6
Hosszú idősorokból nyert, paneladatokkal végzett regressziószámítások azt mutatták, hogy az integrációnak aszimmetrikus hatása van a tagország gazdasági folyamataira, s eszerint a kevésbé fejlett tagok a gazdasági közösséghez történt csatlakozásuk után gyorsabban növekednek. Mindazonáltal nem tisztázott, hogy annak köszönhetően növekednek-e gyorsabban, hogy a fejlett technológiákhoz való hozzáférés, az eddig szegényebb technológiai háttérrel rendelkező »újonnan csatlakozott« gazdaságokban közvetlen skálahozadékot jelent, és az integrációnak további, ehhez hasonló »természetes« következményei várhatóak; vagy pedig a növekedés az EU támogatásoknak (pénzügyi transzfereknek) köszönhető (vö. Osztrák Nemzeti Bank, Wachstumseffekte der europäischen Integration: Implikationen für die EU-Erweiterung, Bécs 2002, [Berichte und Studien, 2/2002], 194-208. old.). Krugman és Venables a centrum-periféria különbségek mellett érvelnek, mivel a kereskedelmi akadályok elhárulása, kedvez az agglomerációk környékére települt, ipari ágazatok koncentrációjának (vö. Paul Krugman/Anthony Venables, Integration, Specialization, and Adjusmen, in: European Economic Review, [1996] 40, 959-967. old.).
17
A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai
Hollandia például olyan strukturális támogatási rendszert szorgalmaz, amely a jóléti különbségeket már nem régiók közötti szinten, hanem az egyes nemzetállamok közötti szinten próbálja meg mérsékelni (Kohéziós Előirányzat, a Kohéziós Alap ötlete nyomán, nemzeti, nem pedig regionális gazdaságokat támogat).7 A Kohéziós Alap szerepe az abból legnagyobb mértékben részesedő országok, azaz Görögország, Portugália és Spanyolország gazdasági növekedésében nem jelentős. A támogatás mértéke 2004-ben a két ország GDP-jének 0,37 és 0,24%-a között mozgott. Ha minden nettó pénzügyi transzfert figyelembe veszünk, beleértve az agrár- és strukturális támogatásokat is, akkor elmondhatjuk, hogy a Brüsszelből érkezett támogatások mértéke, az elmúlt években esetenként (pl. Görögországban) elérte a déli tagországok gazdasági teljesítményének 3,7%-át is, (míg Írország és Portugália esetében a 2,5%-ot, Spanyolországban az 1,6%-ot).8 Míg tehát a transzferek regionálpolitikai szempontból pozitív hatással vannak az adott országok pénzeket befogadó területeire, addig azok nemzetgazdasági hatásai, figyelembe véve az esetleg rossz helyre került pénzeket és a nem hatékony felhasználásból adódó veszteségeket is, nem egyértelműek. A Brüsszelből érkező pénzügyi transzfereket az országok részben arra fordítják, hogy saját nettó kiadásaikat csökkentsék, nem pedig arra, hogy azzal a kohéziós törekvések valódi célját szolgálják: azaz emeljék a régiók fizikai és humán tőkéjének minőségét9. Hatásuk az EU tagországok külkereskedelmi cserearányaira (Terms of Trade) szintén ellentmondásos. Mivel minden nemzet saját, hazai termékét részesíti előnyben,10a célországba (a kifizetéseket fogadó országba) irányuló transzferek, ezeknek a termékeknek a keresletét bővítik majd, így azok előállítására is több pénzt jut. Ennek az lesz az eredménye, hogy az exportáruk kínálata csökken, az exportárak pedig növekednek, minél fogva azoknak a partnereknek romlanak a külkereskedelmi cserearányai, akik ezekből az országokból vásárolják temékeiket.
7
Andreas Maurer/Wolfram Schroff, Geben und Nehmen. Die Positionen europäischer und deutscher Akteure zur finanziellen Vorausschau 2007, Berlin: Stiftung Wissenschaft und Politik, 2004. január (SWPDiskussionspapier), 9. old., hozzáférhető megtekintésre az alábbi internetcímen:
. 8 Forrás: Az Európai Unió Bizottsága, Aufteilung der operativen EU-Ausgaben nach Mitgliedstaaten - 2002, Brüsszel, 2003. szeptember . 9 Vö. Az EU Bizottság Sapir-jelentésével: An Agenda for a Growing Europe: making the EU System Deliver, Brüsszel, 2003. 10 Ez a megállapítás, az import folyamatok ismeretében elfogadható: míg Németország például a világ gazdasági teljesítményéből kb. 5%-ot tudhat magáénak (a többi 95%-ot így következésképpen a világ többi része teremti elő), addig az import részaránya a német GDP-ben csupán 25%. Hogyha a fogyasztás nemzeti szinten közömbös volna, akkor az importaránynak ugyancsak 95% körül kellene lennie.
18
A keleti bővítés gazdasági vonatkozásai
Ha egy ország erőforrásai más országba kerülnek, úgy a kiinduló országban csökken a kereslet, és mivel a belső kereslet nagyrészt a nemzeti piacon előállított termékekre irányul, ezért a folyamat negatív hatással van a kiinduló ország gazdasági növekedésre. Ebből a szempontból pozitívan értékelhető az a jelenség, hogy az EU költségvetésének finanszírozásából a Németországra eső rész csökken. Mindez persze csak akkor igaz, ha a csökkenő befizetések egyben a belső kereslet erősödésével járnak. A német transzferek különösen a kilencvenes években képviseltek aránylag nagy súlyt az Unió költségvetésében (1.ábra). 1. ábra Németország bruttó befizetései az EU költségvetésbe, 1996-2002 (a 15 EU tagország összes befizetése = 100%) 30 27
befizetések %-ban
24 Bruttó befizetések, md euró
21 18 15 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Forrás: Az Európa Unió Bizottsága, Aufteilung der operativen EU-Ausgaben nach Mitgliedstaten 2002, Brüsszel, 2003 szeptember,<www.europa.eu.int/comm/budget/agenda2000/reports_de.htm>.
Mindez részben az elmúlt évtized rossz növekedési eredményeit mutatja: a viszonylag magas szintű német megtakarítások miatt, a transzferektől függő keresletkiesés multiplikátor hatása szintén magas. A autonóm kereslet csökkenése miatt elvesztett minden egyes euró két és fél vagy akár háromszor annyi euró kiesést is jelenthet a kibocsátási oldalon. A probléma világossá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a Brüsszelbe irányuló nettó transzferek néhány évvel ezelőtt még a német GDP körülbelül 0,4-0,5%-át tették ki; ami nagyjából egy százalékpontos növekedéslassulást okozott. Ellenben 2003-tól, a transzferek GDP-ben mért aránya már 0,26 %-ra esett vissza, ezáltal csökkent a kiáramló pénzek növekedésre gyakorolt, fékező hatása. Láthatjuk, hogy az EU integráció közvetlen gazdasági hatásai, a konvergenciát és a növekedésgyorsulást tekintve még hosszú távon sem határozhatók meg egyértelműen. Az ötvenes években például Németország, az integráció kezdeti stádiumában, történelmének legnagyobb növekedési eredményeit produkálta. Később az integrációs folyamat
19
Egy kis kitérő:a Kelet-és Nyugat-Európa közti különbségek felszámolásának intézményi feltételei a bővítés után
elmélyülésével párhuzamosan, csökkent a növekedés mértéke. A közös piac pozitív hatásait ellensúlyozzák a más gazdaságpolitikai területeken megjelenő negatív következmények. Ilyen folyamatok figyelhetők meg egy sor nyugat és észak-európai országban is, ahol a jövedelmek szintje, az integráció ellenére, az EU átlaghoz viszonyítva süllyedt. Jelenleg Kelet-Európában is alacsonyabb a növekedés mértéke, mint az elmúlt évtized elején volt – a kontinens nyugati részével való széles körű összefonódás ellenére. Ebben az összefüggésben még az Európai Unió Bizottsága is rámutat, hogy a számok gyakran a valóságnak csak egy szűk képmását tükrözik. Az integráció távolabbi hatásait - a növekedésre, illetve a politikai stabilitásból és a válallatok tervezési biztonságából adódó előnyökre vonatkozó találgatásokkal - nem lehet pontosan megbecsülni. A keleti bővítés során fellépő esetleges makrogazdasági hatások is csak fokozatosan jelentkeznek; ellenben ágazati és helyi szinten, a pozitív és/vagy negatív hatások gyorsabban érezhetőek lesznek.
Egy kis kitérő: A Kelet- és Nyugat-Európa közti különbségek felszámolásának intézményi feltételei a bővítés után Az EU bővítés negyedik köre gazdasági szempontból több előnnyel is jár, ugyanakkor ezek az előnyök asszimetrikusan jelentkeznek. A kelet-európai államok felvétele kezdetben minden bizonnyal kevesebb hasznot hajt az egykori EU 15-öknek. Az újonnan csatlakozott országok számára ugyanakkor nyitott a lehetőség, hogy lendületes növekedéssel felzárkózzanak a »nyugathoz«.11Amennyiben a régió egészét vizsgálva, az eddigi évi 4%os növekedési trend folytatódik, úgy a térség felzárkózása viszonlyag hosszúra nyúlhat. A keleti régió némely országában ennélfogva egy, míg máshol csak várhatóan két generáció múlva remélhetik, hogy az főre jutó jövedelmeik elérik a nyugat-európai12 szintet. Az EU leggazdagabb országait pedig még ennél is tovább tart majd utólérni. (2. táblázat, 36. old.) Az 1-ső táblázat a mindenkori egy lakosra jutó, vásárlóerő paritáson mért jövedelmeket, és az ezekhez rendelt lehetséges felzárkózási időt jelzi. Mivel az EU egy, a politikai egyenjogúságot szem előtt tartó közösség, ezért komoly gondot okozhat, ha az országok struktúráját tekintve, a politikai és gazdasági erőviszonyok, érezhetően eltérnek 11
A felvázolt kilátások az integráció előnyeiből adódnak, kiváltképpen abból, hogy a politikailag és gazdaságilag stabil közösségen belül, a befektetett tőke kockázati díja csökken. 12 Az 1-ső táblázatban Németország az összehasonlítás alapja, mivel az egy főre jutó német jövedelmek, 2003 végén, pont megegyeztek az EU 15-ök átlagáéval.
20
Egy kis kitérő:a Kelet-és Nyugat-Európa közti különbségek felszámolásának intézményi feltételei a bővítés után
egymástól. Aligha hoz hasznot a közösségnek, ha egy olyan fontos tag gazdasági ereje, mint Lengyelországé, kedvezőtlen esetben akár még évtizedekig, jelentéktelen marad. A jóléti különbségek lassú kiegyenlítődése, sokáig elhúzódó - strukturális és mezőgazdasági intézkedésekre fordítandó - nyugat-keleti irányú pénzügyi transzfereket von maga után. Az újraegyesítés utáni új német tartományok esetéhez hasonlóan, a pénzügyi transzferek, a támogatásokat nyújtó országok közvéleményében sértődésekhez, sőt elutasításhoz is vezethetnek, ami nem igazán segíti az Unió egységességi törekvéseit. Ugyanakkor, ha a hosszútávú növekedés mértéke egy százalékponttal – éves szinten négy helyett öt százalékra – emelkedne, akkor csökkenne a felzárkózáshoz szükséges idő, és a nyugati és keleti területek közt létező jóléti különbségekből adódó hátrányokat hamarabb sikerülne felszámolni. Ennél még előnyösebb volna egy 6% körüli növekedés. Mindazonáltal a gazdaságtörténeti példák azt igazolják, hogy eddig nagyon kevés nemzetnek sikerült csak ehhez hasonló eredményt felmutatnia. Növekedést úgy érhetünk el, ha tárgyi és humántőkébe fektetünk, mivel ezek növelik a munka tőkehozamát és a termelékenységet. Befektetések akkor realizálódnak, ha egyrészről a vállalatok bíznak az általuk kínált termékek növekvő keresletében, másrészről akkor, hogyha a befektetés számára biztosítottak a kedvező a körülmények. A nemzetközi példa azt mutatja, hogy ez utóbbi a döntő: mégha több országban sikerülne is növelni a teljesítményt, az erőszak, a korrupció, a jogbiztonság hiánya, továbbá a nem megfelelő infrastruktúra, illetve az intézményi hiányosságok egyaránt gátolnák a beruházásokat. A tíz újonnan csatlakozott ország folyamatosan átveszi az EU 15-ök intézményi kereteit, illetve azokat már többen, saját, nemzeti szabályozási rendszerük kialakítása során is alapul vetté, és rendelkeznek a megfelelő infrastruktúrával és kommunikációs háttérrel is. Ellenben a korrupció továbbra is egy növekedést gátló és megoldásra váró tényezőnek számít. A kelet-európai korrupció gazdasági költségeit vizsgáló kutatások kimutatták, hogy a vállalatok bevételük egy részét arra fordítják, hogy megvédjék magukat a különféle bűnbandáktól, hivatalnokokat vesztegessenek meg, továbbá biztonsági felszereléseket vásároljanak, testőröket stb. finanszírozzanak. Ezeket a plusz költségeket azután a vásárlóra terhelik, így a termék ára nő, az áruk versenyképessége pedig csökken.
21
Egy kis kitérő:a Kelet-és Nyugat-Európa közti különbségek felszámolásának intézményi feltételei a bővítés után
1. táblázat Az EU 15-ök időintervallumok
egy
főre
jutó
átlagjövedelmének
Helyezés a világ ranglistán
Ország
GDP/fő 2002 (USA dollárban)
A német jövedelmek eléréséhez szükséges évek száma, különböző, éves növekedési szintek mellett
18
Németország (EU-15 átlaga)
26.600
4%
5%
6%
47 51 53 54 59 61 67 76 86 87 96 98 101
Szlovénia Málta Csehország Ciprus Magyarország Szlovákia Észtország Lengyelo. Litvánia Lettország Románia Törökország Bulgária
18.000 17.000 15.300 15.000 13.300 12.200 10.900 9.500 8.400 8.300 7.400 7.000 6.600
19,7 22,6 27,9 28,9 35,0 39,4 45,1 52,0 58,2 58,8 64,6 67,4 70,4
13,2 15,1 18,7 19,4 23,4 26,4 30,2 34,8 39,0 39,4 43,3 45,2 47,2
10,0 11,4 14,1 14,6 17,7 19,9 22,7 26,3 29,4 29,7 32,6 34,0 35,5
eléréséhez
Feltételezzük, hogy évi 2%-os, folyamatos GDP növekedés valósul meg Németországban. Forrás: Világbank, World Facts and Figures, GDP per capita, 1.8.2003, worldfactsandfigures.com/gdp_country_desc.php>.
szükségesek
22
Egy kis kitérő:a Kelet-és Nyugat-Európa közti különbségek felszámolásának intézményi feltételei a bővítés után
2. ábra A jogi szabályozottság (rule of law) mértéke az új tagállamokban, nemzetközi összehasonlításban Németország USA Szlovénia Magyarorsz. Észtország Csehország Lengyelorsz. Litvánia Lettország Szlovákia Világátlag Oroszország 0
25
50
75
10 0
Forrás:Világbank.
Az a vállalat, amely pedig inkább elviseli a nyereségcsökkenést, beruházási (pénz)eszközöktől esik el. Ennyiben tehát a korrupció mind vállalatgazdasági, mind pedig nemzetgazdasági kérdés. Következésképpen, a korrupció megfékezése a növekedés és a jólét előfeltétele: a jóléti államok ennek megfelelően kevésbé korruptak, a korruptak pedig kevésbé élnek jól. Nemzetközi összehasonlításban a »jogi szabályozottság« mértékét tekintve (2. ábra) néhány új tagállam már igen jól szerepel, de a KKE országok átlageredményei még nem közelítik meg a nyugati országok értékeit.13 A felsőbb sorokban olyan országok helyezkednek el, amelyeknél intézményi szinten működő jogállam van, gazdaságilag pedig vezető hatalmak: ők 100-hoz közeli értékekkel rendelkeznek. A jogi szabályozottság fokának értéke világátlagban 50, amit az újonnan csatlakozott országok csoportszinten túllépnek. A nagyobb piacgazdasági tradícióval rendelkező reformországok, mint Szlovénia és Magyarország, de még a nyugati típusú Észtország is csak kicsivel marad le az élcsoport mögött. Ezekben az országokban 13
A súlyozott átlag a lengyel érték körül van, hiszen Lengyelország 50%-os súllyal szerepel. Összehasonlítási alapnak az egyszerűség kedvéért csak két nyugati országot vettünk: Németországot, aki az egy főre jutó jövedelmeket tekintve az EU átlagot képviseli, és az Egyesült Államokat, mint vezető gazdasági nagyhatalmat.
23
Egy kis kitérő:a Kelet-és Nyugat-Európa közti különbségek felszámolásának intézményi feltételei a bővítés után
már aránylag magasak az egy főre jutó jövedelmek (Szlovénia), illetve dinamikus a gazdasági növekedés (Észtország).14 A többi KKE országra pedig érvényes az, hogy olyan belső tartalékok birtokában vannak, melyek lehetővé teszik az EU átlaghoz való felzárkózást. A már elért eredmények, és a még hátralévő út jelentősége érthetőbbé válik, ha összehasonlítjuk a mindenkori jövedelemcsoportok átlagértékeit (3. ábra). A jogi szabályozottság-mutatók mellett itt a legfejlettebb, a közepes értékekkel rendelkező, és az alacsony jövedelemszintű országok átlagértékei is jól látszanak. Szlovénia, akit ma már a fejlett nyugati országokhoz sorolunk, a jogi szabályozottság fokát mérő mutatók szerint, felkapaszkodott Németország és az Egyesült Államok mögé. A közepes egy főre jutó jövedelemmel rendelkező országok - Magyarország, Észtország, Csehország és Lengyelország - mutatói pedig jobbak saját csoportjuk átlagánál. Ez igaz Szlovákiára is, aki az értékelés szerint kicsivel a csoportátlag felett helyezkedik el. Már az alacsony egy főre jutó jövedelemmel rendelkező országok - Lettország és Litvánia - értékei is összemérhetők a közepes jövedelemmel rendelkező, jómódúbb országok átlagmutatóival, sőt a két ország eredménye már túl is lépi ezek átlagát. Ebből kétféle következtetést vonhatunk le: először is, az újonnan csatlakozott országok képesek messzemenően kézben tartani a korrupció problémáját, ami magyarázatot ad jó gazdasági eredményeikre, különös tekintettel az erőt próbáló, kilencvenes években nyújtott teljesítményükre. Az EU bűnözési statisztikáját az újonnan csatlakozott országok nem fogják rontani; épp ellenkezőleg, csatlakozásukkal javultak az intézményi és pszichológiai feltételek, így van rá mód, hogy náluk is hatékonyan működjön az európai színvonalú »jogi szabályozottság«. Másodszor, a korrupció elfogadható, minimális szintre való csökkentése, ami alacsonyan tartja a növekedési veszteségeket, (például Németországban, az Egyesült Államokban stb.), a csökkenő hozamok törvényét tükrözi. Amennyiben ugyanis a korrupció elleni harc folytatódik, úgy azt a továbbiakban - annak egészen elenyésző szintre való csökkentése miatt - nehezebb lesz felszámolni. Ezért sikerülhetett az országoknak a korrupció jól látható hajtásait - állami hivatalnokok megvesztegetése az állami megrendelések odaítélése során, belső ügyletek a széleskörű privatizáció kapcsán, pénzek 14
Összehasonlításképp Oroszország is felkerült a listára, ahol a jogi szabályozottság mértéke azonban a reformországok szintje, és a világátlag alatt van. Ezzel együtt az orosz gazdaság jelenleg figyelemreméltó tempóban növekszik. Mindemellett a kilencvenes években, Oroszországban még óriási bizonytalanság uralkodott a jogszabályokat tekintve, az ország gazdasági teljesítménye, pedig mintegy 50%-kal visszaesett.
24
Az európai integráció eddigi tapasztalatai és az egyes régiók középtávú lehetőségei
nagystílű elsikkasztása, és azok »biztonságos helyre« való kimenekítése - eddig több lépésben megnyírbálni. Nagy kihívás előtt állnak tehát, hogy sikerüljön kézben tartaniuk az olyan diffúz és jogi szempontból nem tisztán körülhatárolható folyamatokat, mint a kapcsolati összefonódásokat, a hiányzó jogtudatosságot, és a vállalatok és hivatalnokok körében előforduló megvesztegetéseket. Az új tagországok előtt álló feladatoknak ez a nehezebb része, ugyanakkor az intézményi és gazdasági színvonal emelkedését tekintve, Kelet-Európában nagyobb hozamot is biztosít. 3. ábra A jogi szabályozottság mértéke (fekete csíkok) a mindenkori csoportátlaghoz viszonyítva (szürke csíkok), 2003 Németország USA Szlovénia Magyarország Észtország Csehország Lengyelország Litvánia Lettország Szlovákia Oroszország
0
20
40
60
80
100
Forrás: Világbank
Az európai integráció eddigi tapasztalatai és az egyes régiók középtávú lehetőségei Az új tagországok eddigi integrációja csak részben okozott gazdasági növekedést A több évig tartó integrációs és csatlakozási folyamat után azt várnánk, hogy az EU-val kialakított gazdasági kapcsolatok a KKE térségben robbanásszerű növekedést idéznek elő. A valóságban mégsem ez történt: az átalakulási folyamat kezdetén a KKE gazdaságokban realizált növekedés, az országok addig kihasználatlan piacgazdasági tartalékainak kimerítéséből adódott. Öt közép-európai piacgazdaság növekedésének, különböző
25
Az új tagországok eddigi integrációja csak részben okozott gazdasági növekedést
nagyságú keresleti és kínálati tényezők alapján elvégzett elemzéséből (függelék, A1-es és A2-es táblázat [mindkettő a 40. oldalon] regresszióanalízise) arra következtethetünk, hogy a lakossági fogyasztások kereslete és a beruházások mértéke, jelentősen befolyásolják a növekedést. Az 1990-től 2002-ig tartó időszakban vizsgáltuk Lengyelország, Csehország, Szlovákia, valamint Magyarország és Szlovénia növekedési mutatóit. Az első lépésben minden országban megbecsültük a korrelációt az országok mindenkori GDP mutatóinak alakulása közt, a lakossági fogyasztások, illetve a munka- és a tárgytőke-kínálat - beleértve a külföldi közvetlen beruházásokat (FDI) is - alakulásának függvényében. Ennek során a működőtőke-beáramlásoknak az ország nyitottságát kellene tükrözniük: egyrészről a nyugatról beáramló tőkén keresztül megvalósul a kelet- és nyugateurópai gazdaságok integrációja, másrészről a külföldről érkező tőke hozzájárul a KeletEurópában lévő tárgyi eszközök technológiai modernizációjához, ami már önmagában is valószínűleg nagyobb növekedést eredményez. Az értékelés eredményei azt mutatják, hogy a kelet-európai országokban, Magyarországot kivéve, a GDP növekedését az egyéni háztartások kereslete határozta meg (függelék, A1-es táblázat, 40. old.). Ez eddig nem is meglepő, mivel mennyiségi szempontból ez a mutató minden piacgazdaságban a legnagyobb keresleti komponens. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia olyan egyéni fogyasztói árindexszel rendelkeznek, amelyek egyértelműen magasabbak a gazdasági teljesítmény mutatóinál. Magyarországon a két mutató nagyjából azonos, ami arra enged következtetni, hogy a háztartások fogyasztása a kilencvenes években nem volt éppen a növekedés legerőteljesebb motorja. Magyarországon inkább a dologi tőke rendelkezésre állása játszott fontos szerepet. A beruházások, és mindenekelőtt a nettó beruházások hatással vannak a növekedés kínálati oldalának alakulására, és ezt a növekedést középtávon csak ez teszi lehetővé, mivel az áruk és szolgáltatások iránti kereslet inflációmentesen már csak növekvő tőkebeáramlás mellett biztosítható. A rendszerváltás utáni Magyarországon a beruházások
számának
hirtelen
csökkenése
kevésbé
volt
jellemző,
mint
a
partnerországokban. Valószínűleg ez a magyarázat arra, hogy Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában, a GDP-ben alacsonyabb a beruházási tevékenységekből származó bevételek aránya. Ugyanebben az időszakban, mind az öt országban megfigyelhető volt a foglalkoztatottság általános visszaesése (Magyarországon és Szlovéniában jelentősebben, A1-es táblázat, 40. old., 4. sor). Feltehetően ezt a visszaesést az egyéni vállalkozók
26
Az európai integráció eddigi tapasztalatai és az egyes régiók középtávú lehetőségei
számának növekedése kísérte. A tanulmányban bemutatott többszörös regresszió (azaz több befolyásoló tényező kombinációja) alapján, a visszaesés egyáltalán nem volt negatív hatással a növekedésre.15 Mégis, a foglalkoztatottság csökkenését némi fenntartással érdemes vizsgálni, mert ugyan a munkaerő-elbocsátásoknak köszönhetően a munka termelékenysége
nőtt,
ugyanakkor
az
elbocsátásokkal
párhuzamosan
növekvő
16
munkanélküliség, Okun törvénye szerint, a kibocsátás több százalékpontos visszaeséséhez vezetett. Míg a kilencvenes években, a belgazdasági tényezők alakulása világos magyarázatot ad a növekedésre, addig a külföldi működőtőke szerepe, a kelet-európai gazdaságok integrációs előrelépésében, kevésbé feltűnő. Ahogyan az A1-es táblázat (40.o.) 13. sorából kivehető, a növekedés minden országban igen gyengén reagált a beáramló külföldi tőkére. Emellett az országokba beáramló működőtőke mennyisége olyan jelentős volt, hogy a 2002-ig felhalmozódott FDI állomány, az országok tőkefelhalmozásában már jelentős hányaddal bírt (4. ábra). 4. ábra Az 1990 és 2002 között beáramlott külföldi tőke (FDI) aránya az egyes országok tárgyi eszköz-állományában 2002-ben (százalékban) 25 20 15 10 5 0 Lengyelo.
Csehorsz.
Magyaro.
Szlovákia
Szlovénia
Forrás: Statistisches Bundesamt (Német Statisztikai Hivatal); UN Economic Comission for Europe.
A gyenge korreláció részben azzal magyarázható, hogy a »befektetések« tényező, amely külföldi összetevőket is tartalmazhat, már az FDI- t is magában foglalja. Továbbá a legtöbb országnak a legnagyobb mértékű tőkebeáramlásokra a kilencvenes évek végéig kellett várnia, melyek hatása a növekedési statisztikákban csak később tükröződött 15
A foglalkoztatottsági index nem növekedett lineárisan. Némely országban a mutató a kilencvenes években elérte mélypontját, majd a foglalkoztatottság ismét emelkedni kezdett, ami valószínűleg felgyorsította a növekedést. 16 Okun törvénye alapján, a munkanélküliségi ráta egy százalékpontos emelkedése a GDP két százalékpontos csökkenését idézi elő.
27
Az új tagországok eddigi integrációja csak részben okozott gazdasági növekedést
vissza. Tekintettel arra, hogy a technológiai és ágazati szerkezetváltás nemcsak együtt jár a külföldről beáramló tőkebefektetésekkel, hanem egyenesen ezek a befektetések határozzák meg a folyamatot, a jövőben várható, hogy az FDI erőteljesebb hatással lesz a gazdasági növekedésre. A második lépésben minden országban megbecsültük a korrelációt a mindenkori GDP mutatók változása közt, a lakossági fogyasztások, a bruttó tőkeeszköz-beruházások, illetve az export- és import mutatók alakulásának tükrében. A regresszió lényege, hogy megtudjuk milyen szerepet játszott az 1990-es nyitás óta, a vizsgált országok gazdasági fejlődésében a kereskedelem - ami az FDI mellett az integráció második legfontosabb tényezője. Az átalakulási folyamat kezdete óta, az újonnan csatlakozott országok hamar kiépítették
külkereskedelmi
kapcsolataikat,
melynek
köszönhetően,
a
korábban
szigorúbban elszigetelt cseh és szlovák gazdaság, különösen jelentős növekedést könyvelhetett el. Összességében minden tagjelölt külkereskedelme egyértelműen gyorsabban fejlődött, mint gazdasági teljesítménye (A2-es táblázat, 40. o., 4-ik és 5-ik sor). Mindez éppúgy tükrözi azt, hogy az EU 15-ökkel elmélyültek az intraindusztriális cserefolyamatok, mint azt, hogy a KKE gazdaságok új specializálódási irányokat alakítanak ki.
mutató
5. ábra A külkereskedelmi forgalom alakulása, 1989-2002 (1989=100) 600 Szlovákia
Lengyelo. Csehorsz.
500
Magyaro.
400 300 200 Szlovénia 2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
100
Forrás: UN ECE.
Az elmélet, miszerint a külkereskedelem fontos szerepet játszott a régió fejlődésében, megalapozottnak tűnik. Mindazonáltal nem sikerült egyértelmű kapcsolatot találni a GDP növekedés és a lakossági kereslet, a bruttó tőkeeszköz-beruházások, illetve az export- és import mutatók
28
A jövőben nem várható jelentősebb trendváltozás
alakulása között. Az elemzés eredményei arra engednek következtetni, hogy a külkereskedelmi komponens, az öt országból háromnál (A2-es táblázat, 40 o., 12. és 13. sor) jelentős hatással van a GDP alakulására. A Cseh Köztársaságban és Szlovákiában ez a hatás - az egyéni fogyasztások keresletét a befektetések alakulásával kombinálva Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Szlovéniához viszonyítva inkább jelentéktelennek nevezhető.17 Lehet, hogy ebben a két országban, a gazdasági nyitás úgyszólván túl hirtelen zajlott: mialatt Lengyelország nyitottsági foka, az export és import GDP-ben megjelenő arányát nézve, a legalacsonyabb, Magyarországon és Szlovéniában, a kilencvenes években lassabban növekedett az export és az import aránya, mint az egykori Csehszlovákia utódállamaiban. A hirtelen nyitás következményeként ez utóbbi országokban, az import (növekedést gátló) hatása, a kilencvenes évek első felében legalábbis, nagyobb jelentőséggel bírt.18 A kereskedelem liberalizációja egy sor makroökonómiai sokkhatásért - többek között ár-, kereslet-, termelékenységi sokk - volt felelős. Ezek a sokkok lényegesen enyhébben érintették - a Lengyelországhoz viszonyítva kisebb, Magyarországhoz és Szlovéniához viszonyítva pedig, a kilencvenes évek elején nyugat felé kevésbé nyitott Csehországot és Szlovákiát. Ez a példa is jól mutatja, hogy a külkereskedelem önmagában nem képes helyettesíteni a szerkezetpolitikai intézkedéseket, vagy, hogy a liberalizációnak rövidtávon nem kívánt következményei lehetnek, mint például a növekedés lassulása.
A jövőben nem várható jelentősebb trendváltozás
Amennyiben tehát figyelembe vesszük, hogy az eddigi kelet-nyugati irányú közeledés növekedésre gyakorolt hatásai, a közép-kelet-európai nemzetgazdaságok átfogó nyitási folyamatai során, a vártnál kevésbé voltak tartósak, úgy felmerül egy fontos kérdés: vajon mennyire lesznek érezhetőek a hivatalos csatlakozás hatásai? Az olcsóbb tőke illetve áruk áramlása vajon -
működő belső piac esetén - segíti-e
önmagában a növekedést, vagy a tradicionális gazdaságpolitikai intézkedések, mint például az árstabilitás megteremtése, a szigorú bérpolitikával elért versenyerősítés, a takarékosságra intés, és ezáltal a befektetések támogatása, nagyobb sikerrel kecsegtetnek? 17
A továbbiakban a t-sztatisztika nem szignifikáns. (A t-statisztika azt bizonyítja, hogy a meghatározott együtthatók nagyon nagy valószínűséggel nem egyenlők nullával, illetve nem pozitívak, tehát érvényesek.) 18 Közép- és Kelet-Európában az exportnövekedés aránytalanul magas importnövekedéssel járt együtt, ami csökkenti a növekedés pozitív hatásait.
29
Az európai integráció eddigi tapasztalatai és az egyes régiók középtávú lehetőségei
Az elmúlt tizenhárom év adatai alapján megjósolható néhány lehetséges irányvonal a KKE-EU tagországok számára egyenként is, illetve Közép-Kelet-Európa számára egészében véve is.19 Hogyha egyrészről az államháztartási keresletet, másrészről az összgazdasági munka- és tőkekínálatot tekintjük a legnagyobb keresleti komponensnek, akkor elvárhatnánk, hogy a kereslet erősödése - a munkakínálat szélesedésével kombinálva segítse elő leginkább a régió gazdasági növekedését. A prognózis számításai ezt igazolják, és ezek alapján a korábbi EU 15-ök külföldi tőkeberuházásainak növekedési impulzusa a jövőben is gyenge marad, ami annyit jelent, hogy az integrált EU tőkepiac, a KKE országok növekedésében inkább csak mellékes szerephez jut. Az elmélet szerint az eltérő nagyságú kamatlábak miatt, a kibővült EU-ban, középtávon nem fog meghatározó mennyiségű tőke nyugatról keletre áramolni, és ott jelentősebb növekedést okozni. Magasabb növekedést az egyéni háztartások kereslete tud majd generálni, míg a tőkebeáramlások mértéke, a modernizációs szükségleteket tekitve, az egész térség számára korlátozott lesz. Az egyes országokban a magánfogyasztások az összgazdasági kereslet több, mint kétharmadát alkotják. Alacsony adók mellett (ha egyúttal a megtakarítások is alacsonyak) a jövedelem-multiplikátor a régióátlagot tekintve hozzávetőleg 3. Ennek következtében minden euró, amit a háztartások pótlólagosan adnak ki, 3 euróval növeli a kibocsátást, ami ugye az összgazdasági kereslet több mint kétharmadát érinti. A
tőkeállomány-növelés
alacsony
jelentősége
a
régióra
jellemző
magas
munkanélküliség szempontjából értendő: hogyha egy régióban alulfoglalkoztatottság van, akkor a tőke mint tényező ára növekszik, és csökkenti a befektetések keresletét. Ennélfogva a tőke nem áramlik automatikusan a tőkeerős nemzetgazdaságokból a tőkeszegényekbe; sőt, a szegény országok inkább kevesebb tőkét vonzanak, mint a jóléti államok.20Az új tagok közül, a régióban a legalacsonyabb munkanélküliségi aránnyal rendelkező gazdaságok példája is alátámasztja ezt a megállapítást - például Magyarországé, ahol a 2003 és 2005 közötti időszakban hozzávetőleg 5,7%-os volt a
19
A becslés nem teljes egészében megbízható, mert bizonyos t-statisztika értékek [részletekért lásd Fn. 17] a t-határérték alatt vannak. 20 Az elmélet azt feltételezi, hogy a két régió tőkeellátottsága csak azonos technológiai szint mellett képes kiegyenlítődni. A nagyobb munkakínálattal rendelkező gazdaságok elsősorban munkaintenzív termelőstruktúrával rendelkeznek, míg a fejlett nyugati gazdaságok inkább tőkeintenzíven termelnek.
30
A jövőben nem várható jelentősebb trendváltozás
munkanélküliség.21 Az állóeszköz-beruházások tehát Magyarországon jelenleg nagyobb hatással vannak a növekedésre, mint például Lengyelországban, ahol a munkanélküliség majdnem háromszorosa a magyarországiénak. A 2004-es és 2007-es keleti bővítés leglátványosabb eredménye minden bizonnyal az EU 25 (vagy 27) tagállama közt zajló kereskedelem bővülésében fog megmutatkozni. Ez összhangban állna az elmúlt évtizedek nemzetközi trendjével is, mely bizonyította, hogy a világkereskedelem gyorsabb tempóban nőtt, mint a világ összkibocsátása. Ez a kiugró teljesítmény a GATT és a WTO keretei közt elért, a kereskedelmi akadályok csökkentése céljából hozott intézkedésekre vezethető vissza. A kibővült EU-ban az a tény, hogy Nyugat és Kelet-Európa hasonló erőforrásokkal rendelkezik, a specializálódás kérdését inkább a termékek, mintsem az ágazatok szintjén helyezi előtérbe. Ennek következményeként az intraindusztriális kereskedelem intenzívebbé válik, amely nagyobb forgalmat lesz képes realizálni, mint az interindusztriális kereskedelem. A keleti bővítés során intenzívebbé vált a kereskedelem, ami ugyan hozzájárul majd az új tagállamok gazdasági növekedéséhez, mégsem lesz benne központi szerepe. Becslések szerint, a középtávú növekedésben - ami a kereskedelemtől, (mint integrációs tényezőtől), illetve keresleti oldalon az egyéni fogyasztásoktól, kínálati oldalon a beruházásoktól függ fontosabb szerepet játszik majd a beruházások és a fogyasztói kereslet alakulása. Ez az eredmény arra is utalhat, hogy a kereskedelem (itt: export, import) a növekedésben ambivalens szerephez jut: mivel az új EU tagok folyó fizetési mérlege még sokáig negatív lesz - ami azt jelenti, hogy nettó importőrök lesznek - ezért az ezzel összefüggő összkereslet-csökkenés, a növekedésre is negatív hatással lesz.
21
2004-es és 2005-ös OECD előrejelzések; Forrás: DIW (Német Gazdaságkutató Intézet), Heti jelentés, (2004) 1-2, 1.1-es táblázat
31
A keleti bővítés hatása Németországban: enyhe növekedésgyorsulás
A keleti bővítés hatása Németországban: enyhe növekedésgyorsulás Amennyiben a keleti bővítés valójában semmilyen jelentős hatással nem lesz az újonnan csatlakozott országok növekedési mutatóira, úgy felmerül a kérdés, hogy milyen nemzetgazdasági haszna van a bővítésnek az egykori EU 15-ök, és különösen Németország számára. Fentebb kiderült, hogy a különböző keresleti előnyök, és a külkereskedelmi cserearányok eltolódása az egykori EU 15-ök gazdaságát negatívan érintheti, miközben az új tagok számára előnyös lehet. A kezdetben különböző termelési technológiák miatt Németország túlnyomórészt tőkeintenzíven termel, míg az »újak« termelése inkább munkaintenzív - Németországban a munkaintenzív ágazatok, a költségek miatt nyomás alá, a munkahelyek pedig veszélybe kerülhetnek.22 Egy ilyen helyzetben vagy az érintett gazdaságok termelékenységét kell növelni, vagy a német reálbéreket csökkenteni, mely utóbbi munkapolitikai szempontból nézve aligha kivitelezhető. Következésképpen, az integrációból adódóan nem várható, hogy gyorsabban realizálódik nyereség a német oldalon. Ha nem számítjuk a kezdetben túlságosan magas elvárásokat, akkor gyakorlatilag beigazolódtak az alábbi feltételezések: a földrajzi közelség, az eddig végbement gazdasági összefonódások, illetve a német gazdaság kelet-európai történelmi tapasztalatai, Németországot az integráció nyugati »éllovasává« teszik - annak minden közgazdasági előnyével és hátrányával együtt. A berlini fal leomlása után optimisták voltak az emberek a tekintetben, hogy az új piacgazdaságokkal való kereskedelem, és a minden ágazatban haszonnal kecsegtető befektetési lehetőségek, fellendítik a német gazdaságot. A német export és a tőkebefektetések valóban, közel 5, illetve 10 egységgel* nőttek a vizsgált öt országban.
22
A Stolper-Samuelson tétel kimondja, hogy az áruk relatív ára a tényezők relatív árával arányosan alakul. Ebből adódóan, ha egy »nyugaton« előállított termék drágább, mint egy hasonló »keleti« termék, akkor ahhoz, hogy a »nyugati« termék versenyképes maradhasson, a »nyugati ráfordításoknak« alacsonyabbnak kell lenniük. * Egy egység értéke a táblázat szerint 100.
32
A keleti bővítés hatása Németországban: enyhe növekedésgyorsulás
6. ábra A német GDP alakulása, illetve a vizsgált öt kelet-közép-európai országba irányuló német export és tőkeberuházások (FDI) alakulása, 1990-2003 (1990=100) 1000 FDI alakulása
700 Export
400
GDP
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
100
Forrás: Statistisches Bundesamt (Német Statisztikai Hivatal); UN ECE.
A magas mutatók mindazonáltal jól leplezik a tényleges nagyságrendeket: az elmúlt 14 év átlagát tekintve az új piacgazdaságokba áramlott német közvetlen beruházások kevesebb, mint 1%-át alkotják csak az éves német bruttó állóeszköz-beruházásoknak. Németország gazdasági teljesítménye alig láthatóan javult csupán, és 1990 óta a GDP összességében csak 0,3 egységgel nőtt. Az »újak« posztkommunista átalakulási folyamatainak, és Európai Uniós tagságának érezhető hatásai, nyilvánvalóan csak hosszútávon várhatók. A probléma nem csupán az, hogy Németországban a növekedés elmaradt a várakozásoktól, de annak üteme sokkal visszafogottabb is volt, mint a 15 EU tag legtöbbjénél, melyek ráadásul kevésbé ápolnak szoros kapcsolatokat az új kelet-európai piacgazdaságokkal. Vajon a kontinens keleti részén végbement átalakulásoknak nagyobb volt a visszatartó ereje az elmúlt 13 évben, mint azoknak az impulzusoknak, melyek a csatalakozó országokkal végbement összefonódásokból eredtek? Feltehetően több tényező különböző irányban fejtette ki hatását. Először is, a keletközép-európai országok gazdasági teljesítménye, a kilencvenes évek elején végbement súlyos gazdasági válság miatt lassabban nőtt, mint Németországé (7. ábra). Ennek minden bizonnyal a német gazdaságra nézve is voltak következményei: a regressziószámításból kiderült, hogy a közép-kelet-európai térség gazdasági teljesítményének 10%-os visszaesése 1,3%-kal vetette vissza a német gazdasági teljesítményt is. Ugyanakkor, Németország Kelet-Európába áramló exportja előnyös volt a német növekedés szempontjából - 10%-os exportbővülés Németországban 0,7%-os GDP növekedést eredményezett. Végül pedig, a Németországból a kelet-európai országokba áramló közvetlen tőkeberuházásoknak
33
A keleti bővítés hatása Németországban: enyhe növekedésgyorsulás
gyakorlatilag nem, (vagy csak minimális) volt a német növekedésre gyakorolt pozitív hatása.23 Az eddig végbement integráció tapasztalatainak ismeretében felmerül a kérdés, hogy milyen eredménye lesz a jövőben a gazdasági összefonódásoknak Németország és az új tagállamok közt. Ez esetben feltételezzük, hogy az átalakulással járó recesszió a keleteurópai országokban egy meg nem ismétlődő, egyszeri jelenség volt. Az »újak« esetében ennélfogva már nem várható, hogy gazdasági teljesítményük jelentősen visszaesik. Miután az országok túljutottak a kilencvenes években lezajlott válság következményein, úgy az újonnan csatlakozott országok növekedése, és Németország növekedése közt fennálló kapcsolat már kevésbé tűnik kedvezőtlennek. A keleti bővítés várható (pozitív) hatásairól készített prognózisszámítás is rámutat, hogy Németországban a növekedés üteme 2004 után enyhén felgyorsul - feltéve, hogy KeletEurópában a GDP éves szinten körülbelül 4%-kal nő, és, hogy a német export ill. tőkeberuházások növekedési mutatói ezt az értéket meghaladják. 7.ábra Németország, és az újonnan csatlakozott közép-kelet-európai (KKE) országok GDPje 1990-2003 (1990=100) 140 Németország
120 KKE országok
100
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
80
Forrás: Eurostat, UN ECE.
23
A német GDP növekedés lineáris regressziója a vizsgált új tagországok teljesítménymutatóinak, illetve a hozzájuk beáramló német export és közvetlen működőtőke-befektetések (FDI) egyenlet-érékeinek függvényében: R² = 0,96 (az eredmények csak részben szignifikánsak): Metszés
GDP
Export
FDI
pont Együtthatók t-
106,31
–0,13
0,07
0,004
9,24
–0,93
3,19
0,38
statisztikák
34
A keleti bővítés hatása Németországban: enyhe növekedésgyorsulás
Így tehát érthető, hogy a német gazdaságban akkor realizálódik haszon, hogyha a német áruk és szolgáltatások iránt megnő a kereslet a régióban. Ezáltal bővülhet az országon belüli összkereslet is, ami pedig gazdasági növekedést eredményez. Mindenesetre az új tagországok jelenlegi és középtávú keresleti potenciálja ugyanúgy alacsony, mint gazdasági teljesítményük volumene. Az öt vizsgált országba irányuló 50 milliárd eurós német exporttal, és egy feltételezett évi 5%-os exportnövekedéssel, (ezzel az export gyorsabban nőne, mint hosszútávon az országok gazdasági teljesítménye) a pótlólagos kereslet, ceteris paribus, ezután mintegy 2,5 milliárd euróra vagy a német GDP 0,11%-ra rúgna. Ez a számítás csak akkor igaz, ha az említett országokból Németországba érkező import stagnál; ez azonban egyelőre nem várható, mivel a bilaterális tőkeösszefonódások Németország és a régió között, elsősorban a reimport bővülését eredményezik. Ez azt tükrözi, hogy folytatódik az erőforrások kihelyezése (outsourcing) és a licensz alapú termelés, melyekkel a német gazdaság a saját területén zajló, munkaintenzív tevékenységeket igyekszik csökkenteni - ez a tendencia a kilencvenes években erősödött fel. Eredményképpen a német külkereskedelmi mérleg, az öt kelet-európai országgal folytatott kereskedelem során, végül kisebb hiányt mutatott (2. táblázat). Hosszabb távon nézve, a német gazdaság akár újból nettó exportőrré is válhat az említett országokkal folytatott kereskedelemben. Németország ugyanis továbbra is képes lesz fő szállítói pozícióját megtartani, a nagy értékű fogyasztási cikkek és a járművek piacán. Az emellett realizálható, tényleges növekedésre gyakorolt hatások mindazonáltal mérsékeltek maradnának: egyrészről a lehetséges nettó export - német GDP-ben mérve kis volumenű lenne, másrészről a jövedelemszorzók Németországban relatíve alacsonyak, így a pótlólagos exportkereslet, növekedésre gyakorolt hatása, korlátozott maradna.24
24
A viszonylag magas adó- és alacsony fogyasztási hányad/magas megtakarítási hányad miatt a szorzó körülbelül 2,5.
35
A keleti bővítés hatása Németországban: enyhe növekedésgyorsulás
2. táblázat A német külkereskedelem alakulása Kelet-és Közép-Európában 2003 (md. euró) Ország
Export
Import
Lengyelország
16,4
15,8
Csehország
16,7
17,5
Magyarország
11,9
12,2
Szlovákia
5,1
7,3
Szlovénia
2,4
2,4
Összesen
52,5
55,2
Egyenleg: –2,7
Forrás: Statitisches Bundesamt (Német Statisztikai Hivatal), Rangfolge der Handelspartner im Außenhandel 2003, .
36
Összegzés
Összegzés Miután a kelet-és közép-európai nemzetgazdaságok növekedési rátái, a gazdasági válsággal együtt járó reform folyamatok után növekedni kezdtek, csupán kb. két százalékponttal haladták meg a korábbi EU 15-ök növekedési értékeit. Ez a csekély előny önmagában túl kicsi ahhoz, hogy segítségével a jövedelemarányok az Unió két régiójában, néhány éven belül kiegyenlítődjenek. Reálisan szemlélve a dolgot, a jövedelmek kiegyenlítődéséhez több évtizedre lesz szükség. Sem a nyugat-európaiaknak, sem pedig a kelet-európaiaknak nem áll érdekükben, hogy tartós jövedelemkülönbségek alakuljanak ki, ezért mindkét fél reméli, hogy a közép-kelet-európai országok EU tagsága, segíti az országok fejlettségi színvonalának kiegyenlítődését. Mindazonáltal az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszerváltás után a növekedés keleten inkább belső (belföldi kereslet), mint külső tényezőkön (külkereskedelmi kapcsolatokon és működőtőkebefektetéseken nyugvó integrációs folyamatok, a KKE országok és az EU 15-ök közt) alapult. A belföldi keresletnek a jövőben is fontos szerepe lesz a növekedésben a közép-és kelet-európai országokban. A csatlakozás után, a korábbi EU 15-ökkel folytatott kereskedelem tovább bővül. A bővülés azonban nemcsak az exportot érinti, hanem az importot is, s ez fékezheti a növekedést. A tárgyi eszközállomány megújulásához a 2004. május 1-ei bővítés aligha járul hozzá, mivel a nyugatról érkező közvetlen beruházások aránya várhatóan nem fog ugrásszerűen növekedni. Eltekintve a központi jelentőségű projektektől, különösen az autógyártásban, a korszerűsítési feladatokat a »nyugati országok« nem lesznek képesek egyedül ellátni. A modernizáció és a fejlesztések továbbra is nemzeti erőfeszítéseket igényelnek, melyekre az általában véve elégtelen állapotban lévő keleti tőkeállomány miatt, még jó ideig szükség lesz. Mindennek a régi tagállamokra/Németországra nézve is vannak következményei: a KKE térségre jellemző alacsony tőkeköltségek vagy azt eredményezik, hogy megindul a munkahelyek kihelyezése az új tagállamokba, vagy azt, hogy a reálbérek csökkenni kezdenek a régi tagoknál. Ezzel szemben az egykori EU 15-ök, illetve Németország képes lehet a Kelet-Európában jelentkező munkakínálat növekedéséből profitálni. Ha nevezetesen az új tagállamok a régi tagokkal szemben kereskedelmi deficitet termelnek, ugyanakkor valutájuk árfolyamát az euróhoz képest viszonylag stabilan tudják tartani, akkor a felzárkózás során olyan
37
Összegzés
feszültség keletkezik, amelyet adott esetben például reálbércsökkentéssel vagy a termelékenység növelésével lehet feloldani. Főként utóbbi esetben kerülhet sor munkahelyek megszűnésére az új tagállamokban. Az elbocsátott munkaerő gazdaságilag fejlettebb területekre vándorolhat, rendszerint Nyugat-Európába, és ott munkájával hozzájárulhat a növekedéshez. A Kelet-Európából történő elvándorlás akkor érhet véget, ha a Németországból/Nyugat-Európából keletre áramló nettó tőkeexporttal egyidejűleg, Kelet-Európából nettó import áramlana nyugatra. Mindazonáltal egy ilyen szimultán folyamat nem tarthat korlátlan ideig, mivel a partner országok valutája ténylegesen felértékelődik. Két alternatíva létezik tehát: vagy az újonnan csatlakozott országokban emelik a béreket, vagy a korábbi EU 15-öknél csökkentik. Minderre azonban csak akkor lesz szükség, ha az új tagok is bevezetik az eurót. Az, hogy végül az egyenleget tekintve hol keletkeznek új munkahelyek, nem kizárólag az alacsony egy főre jutó jövedelemszinttől, illetve az új tagállamok alacsony munkaköltségétől függ. Az egyes országok gazdaságpolitikája szintén befolyásolja a kelet-nyugati munkamegosztást. Mindamellett, a nyugati országoknak nem volna szabad az új tagállamok liberális gazdaságpolitikáját erősen megkérdőjeleznie, például adóharmonizációs követelések által. A - kizárólag a nyugati országok szempontjából elfogadható, ám egyébként - káros adóverseny miatti panaszkodás, nem válik az új tagállamok hasznára. A növekedés ezekben az országokban egyelőre még nem túl intenzív, így a magasabb adókulcsok nem feltétlenül
vezetnének
nagyobb
adóbevételekhez.
Az
új
tagállamok
gazdasági
növekedésének egyébként sem kielégítő dinamikáját pedig, valószínűleg ez csak tovább csökkentené.
38
Függelék
39
Táblázatok
A1. táblázat Makroökonómiai mutatók 2003-ban, és öt újonnan csatlakozott ország regressziós statisztikája (1990=100) Nr.
Lengyelo.
Magyarorsz.
Csehország
Szlovákia
Szlovénia
GDP Lakossági fogyasztás
129,8
111,8
105,1
105
116,9
146,4
113,6
114,5
115
135
149,4
146,4
127
127
185,4
4
Beruházások Foglalkoztat ottság
87,0
74,0
88
82,8
5
FDI
1 2 3
4119
66
87,8 1861
5731
3730
Lineáris regressziós együtthatók* 6 Többszörös korrelációs együttható
0,99
1,00
0,98
0,98
0,99
0,99
7
R2
0,99
0,99
0,97
0,97
8
Korrigált R2
0,98
0,99
0,95
0,95
9
Konstans Lakossági fogyasztás
10 11 12
Beruházások Foglalkoztat ottság
13
FDI
0,98
–126,06 (–3,79)
5,18 (0,93)
–12,60 (–1,07)
–5,32 (–0,49)
–36,61 (–2,13)
1,12 (6,64)
0,08 (1,24)
0,40 (2,71)
0,37 (2,28)
0,54 (2,88)
–0,22 (–1,73)
0,45 (21,08)
0,10 (1,65)
0,14 (2,03)
0,10 (1,58)
1,35 (4,51)
0,40 (10,85)
0,60 (3,73)
0,53 (3,71)
0,70 (8,23)
0,002 (1,72)
0,01 (2,73)
0,003 (2,21)
0,001 (2,11)
0,001 (1,66)
* zárójelben a t-értékek Forrás: UN Economic Comission for Europe, Economic Survey of Europe, (2003) 3, S. 112ff.
A2. táblázat Makroökonómiai mutatók 2003-ban, és öt újonnan csatlakozott ország regressziós statisztikája (1990=100) Nr. 1
Lengyelo.
Magyarorsz.
Csehország
Szlovákia
Szlovénia
GDP Lakossági fogyasztás
129,8
111,8
105,1
105
116,9
2
146,4
113,6
114,5
115
135
3
Beruházások
149,4
146,4
127
127
185,4
4
Export
372,7
361,1
512
500
177,6
5
Import
393,6
376
467,8
569
198,2
Lineáris regressziós együtthatók* 6 Többszörös korrelációs együttható
0,99
0,99
0,97
0,97
0,98
7
R2
0,99
0,98
0,94
0,94
0,96
8
Korrigált R2
0,98
0,97
0,91
0,91
0,94
9 10
Konstans Lakossági fogyasztás
11
Beruházások
12
Export
0,20 (3,88)
0,13 (2,45)
0,002 (0,06)
0,00 (–0,18)
0,28 (1,96)
13
Import
–0,15 (–3,18)
–0,21 (–4,76)
–0,02 (–0,42)
–0,01 (–0,39)
–0,41 (–3,95)
50,26 (3,18)
24,06 (2,35)
23,58 (23,58)
7,05 (0,33)
–0,03 (–0,12)
0,17 (1,73)
0,61 (2,94)
0,62 (0,62)
0,89 (2,54)
0,44 (5,58)
0,73 (7,15)
0,14 (0,99)
0,14 (0,14)
0,11 (1,03)
* zárójelben a t-értékek
Forrás: UN Economic Comission for Europe, Economic Survey of Europe, (2003) 3, S. 112ff.
40
Rövidítések
Rövidítések
FDI
közvetlen külföldi tőkeberuházás
GDP
(gross domestic product) bruttó hazai termék
GNP
(gross national product) bruttó nemzeti termék
DIW
(Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung) Német Gazdaságkutató Intézet
ECE
(Economic Commission for Europe) Európai Gazdasági Bizottság
EK
Európai Közösség
EU
Európai Unió
GATT
General Agreement on Tariffs and Trade
FÁK
Független Államok Közössége
KKE
közép és kelet-európai
WTO
World Trade Organization
41
Szójegyzék
Szójegyzék A e Abhilfe schaffen
megoldást jelent, kiutat jelent
r Anpassungsprozess
felzárkózási folyamat
a priori
eleve
e Arbeitskräftemobilität
a munkaerő áramlása, a munkerő mobilitása
e Arbeitsplatzverlagerung
munkahely-kihelyezés
e Aufholwirtschaft
feltörekvő, felzárkózó gazdaságok
r Ausbau der Kapitalausstattung
a tőkeállomány/a tőkésítettség növelése
s Auseinanderdriften
létrejövő különbségek, szétesés
s Ausgangsniveau
kezdeti állapot, kiindulási állapot
den Ausschlag geben
lendületet ad, kibillent
B betriebswirtschaftlich
üzemgazdasági szempontból
e BIP-Verwendungsstruktur
a GDP felhasználási szerkezete
Beitrittsökonomien Pl.
az újonnan csatlakozott országok
brachliegende Kapazitäten Pl.
kihasználatlan, felesleges kapacitások
brisant
provokatív, kényes
Bruttoanlageinvestitionen Pl.
bruttó állóeszköz-beruházás, tőkeberuházás, tőkebefektetés
C ceteris paribus
ceteris paribus, egyéb változók változatlansága mellett
D e Dynamik des BIP
a GDP alakulása
de facto
de facto, valójában
Direktinvestitionen Pl.
külföldi tőkeberuházások, FDI, közvetlen működőtőke-befektetések
E r Effizienzverlust
hatékonysági veszteség
r Einbruch
csökkenés, visszaesés
im Einklang sein mit+D
összhangban áll/van vmivel 42
Szójegyzék
s Einkommensgefälle
jövedelmi különbségek
r Einkommensmultiplikator
jövedelem-multiplikátor, jövedelemszorzó
e Einkommensparität
jövedelemegyensúly, jövedelemparitás
r Einzug halten mit+D
nagyobb szerepet kap vmiben
s Entwicklungsgefälle
fejlődésbeli különbségek
Ersatzinvestitionen Pl.
pótberuházások
e Erschöpfung der Arbeitsreserven
a munkaerőtartalékok kimerülése
r Exkurs
kitérő
r Export von Arbeitsplätzen
munkahelyexport, munkahely-kihelyezés
F Faktor- und Güterpreise Pl.
tényező- és termékárak
e Faktorausstattung
tényezőellátottság
fertig werden mit+D
megbírkózik vmivel
fortschreiben
folytatódik
front runner
éllovas
G aus Gerechtigkeitserwägungen
az igazságos elbírálás elvét tekintve
r gesamtregionale Kapitalstock
összregionális tőkefelhalmozás
e Gewinnmarge
haszonkulcs
Größenvorteile Pl.
méretgazdaságosság
s Gut
áru, termék
H e Handelsschaffung
új kereskedelmi kapcsolatok létrehozása
r Handelsüberschuss
kereskedelmi többlet
e heiße Phase des Strukturwandels
a szerkezeti átalakulás rázósabb szakasza
I e Implikation
vonatkoztatás, feltevés
indifferent
közömbös, semleges
institutionelle Rahmenbedingungen Pl.
intézményi keretfeltételek/alapfeltételek
43
Szójegyzék
r interindustrielle Handel
interindusztriális(ágazatok közötti) kereskedelem
r intraindustrielle Austausch
intraindusztriális kereskedelem/csere
Investitionen in Sachkapital Pl.
állóeszköz-beruházások
r Investitionsaufwand
beruházási költség, ráfordítás
s Investitionsbedarf
beruházási igény
e Investitionsgüterindustrie
a beruházási javak ipara
Investitionsmittel Pl.
beruházási (pénz)eszközök
e Investitionsnachfrage
a beruházási javak kereslete
e Investitionsquote
a befektetések aránya
K e Kapitalausstattung
tőkeellátottság, tőkésítettség
e Kapitalintensität
tőkeintenzitás
r Kapitalstock
tárgyi eszközök állománya, tőkeállomány
e Kapitalverflechtung
tőkeösszefonódás, tőkemozgások összefonódása
e Klarheit schaffen
világossá tenni, megmagyarázni
komparative Vorteile Pl.
komparatív előnyök
e Korruptionseindämmung
a korrupció elleni küzdelem
L Länder mit aufholender Entwicklung Pl.
a felzárkózni kívánó országok
s Lohnausgleich
a munkabérek kiegyenlítődése
M Marktkräfte Pl.
piaci erők
r Mehreinsatz von Kapital
tőbblettőke-bevonás
Meistbegünstigungszölle Pl.
a legnagyobb kedvezmény elve szerinti vámok
e Mittelbereitstellung
források/eszközök rendelkezésre bocsátása
MOEL /MOE Länder Pl.
közép- és kelet-európai országok, KKE orsz.
44
Szójegyzék
N e Nachfrageerweiterung
keresletbővülés
Nettoabflüsse Pl.
az országból kiáramló tőke mennyisége
r Nettobeitrag
nettó befizetés (a közös költségvetésbe)
r Nettokaptialexport
nettó tőkeexport, tőkekiáramlás
r Nettotransfer
pénzügyi transzfer
e Nische
piaci rés
O r Offenheitsgrad der Wirtschaft
a gazdaság nyitottsága
e Ost-West Integration
a közép-és kelet-európai országok integrációja, európai integráció
s Output
kibocsátás, teljesítmény, gyártás végeredménye
r Outputeffekt
a teljesítményre/kibocsátásra gyakorolt hatás
s Outsourcing
erőforrás-kihelyezés, outsourcing
Ö e öffentliche Ordnung
közrend
Öffnungsmaßnahmen Pl.
gazdasági nyitás
e ökonomische Auswirkung
gazdasági hatás, következmény
P per Saldo
az egyenleget tekintve
per se
önmagában
plausibel
elfogadható, valószínű
postulieren
feltételez, megállapít
e private Konsumnachfrage
egyéni fogyasztások kereslete
r Privatverbrauch
lakossági fogyasztás, egyéni fogyasztás
e Produktionsverlagerung
termelési kapacitások áthelyezése
pro Kopf Ausstattung mit Kapital
egy főre jutó tőkeállomány, tőkemennyiség
r Prozess gegenseitiger Verflechtung
kölcsönös összefonódási folyamat
45
Szójegyzék
R e reale Konversion
a tényleges közeledés, átalakulás
Reformökonomien Pl.
reformországok
e Regionalentwicklung
regionális fejlődés
e Risikoaufschläge für Kapital
tőkekockázat
S s Sachkapital
tárgyi eszközök, dologi tőke
e Senkung von Handelsbarrieren
a kereskedelmi akadályok csökkentése
r Skaleneffekt
skálahozadék
sparfreudig
takarékos
e Spezialisierung
specializálódás, szakosodás
s Spezialisierungsmuster
specializálódási irány
Spezialisierungsnischen Pl.
a specializálódás során betölthető piaci rések
r Standort
a működés helye
r Strukturwandel
szerkezet-váltás/ -átalakítás
T Teilhabe an+D
részese, résztvevője vminek
Terms of Trade Pl.
külkereskedelmi cserearányok
e Transformation
átalakulás, átalakulási folyamat
r Trendwende
irányváltás, trendváltás
U e Umlenkung von Handelsströmen
a kereskedelem irányának megváltoztatása
e ungehinderte Arbeitskräftewanderung
a munkaerő szabad és korlátlan mozgása
e Unterbeschäftigung
alulfoglalkoztatottság, munkanélküliség
Ü überschüssige Kapazitäten Pl.
kihasználatlan, felesleges kapacitások
46
Szójegyzék
V r Verdrängungseffekt
kiszorító hatás
W e Wachstumsbeschleunigung
a növekedés gyorsulása
e Wachstumsverlangsamung
a növekedés lassulása
s West-Ost Gefälle
Nyugat- és Kelet-Európa közti különbségek
e Wirtschaftsdynamik
a gazdasági növekedés dinamikája
s Wohlstandsgefälle
jóléti különbségek
Z e zweiklasse Union
kétszintű Unió
47
Felhasznált irodalom
Felhasznált irodalom
•
Duden Deutsches Universalwörterbuch, A-Z, 3., neu bearbeitete Auflage, Dudenverlag, Bibliographisches Institut & F.A. Brockhaus AG, Mannheim, 1996
•
Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Német-Magyar Nagyszótár, Új német helyesírással, Akadémiai Kiadó, Klasszikus Nagyszótárak,1998
•
Hamblock/Wessels/Futász: Német-Magyar Üzleti Nagyszótár, Ötödik bővített és átdolgozott kiadás, Tudex Kft. Budapest, 2000
•
Hessky Regina: Német-Magyar Kéziszótár, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. És Grimm Kiadó Kft., 2002
•
Német Közgazdasági Kifejezések Értelmező Szótára, Műszaki Fordító Vállalat, 1991
•
Német-Magyar Külkereskedelmi Szótár I. kötet A-K, Mentor Szakszótárak, Műszaki Fordító és Szolgáltató Iroda, Budapest, 1994
•
Tefner Zoltán:Magyar-Német Közgazdasági Szótár, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Idegennyelvi oktató- és Kutatóközpont, AULA Kiadó, 1994
•
Wahrig Deutsches Wörterbuch, völlig überarbeitete Neuausgabe, Verlagsgruppe Bertelsmann GmbH, 1980
•
Wahrig Fremdwörterlexikon, Deutscher Taschenbuch Verlag GmbH& KG, 1999
•
Beck-Wirtschaftsberater, Wirtschafts-Lexikon von Werner Rittershofer, Deutscher Taschenbuch Verlag GmbH& KG, 2002
www.eisz.hu www.mobidictionary.hu www.mobidic.hu/eujog www.sztaki.hu www.google.de www.google.co.hu http://de.wikipedia.org/wiki/
48