KOMPLEMENTER ÉS ALTERNATÍV GYÓGYMÓDOK VESZÉLY VAGY LEHETŐSÉG?

1

KOMPLEMENTER ÉS ALTERNATÍV GYÓGYMÓDOK VESZÉLY VAGY LEHETŐSÉG? Dr. hab. Simon Judit – Berend Dóra Ágnes PhD hallgató Bevezetés Az egészségügyi piacon mind nagyobb teret követel magának a Komplementer és Alternatív Medicina (KAM), így számos szolgáltatás mellett a hagyományos kínai orvoslás részét képező akupunktúra vagy a homeopátia, és a különböző étrend kiegészítők, gyógyteák. Ma már nem csak orvost, de természetgyógyászt is felkereshetünk testi-lelki problémáinkkal, egyre több szolgáltatás és termék közül választhatunk. A fogyasztókban felmerül a kérdés, hogy mennyire bízhat az orvosi végzettséggel nem rendelkező terapeuták tudásában, vagy a gyógyszernek nem minősülő étrend kiegészítőkben, gyógyteákban? Több jelenleg még megválaszolatlan kérdést vet fel az egészségügyi piacon újonnan megjelenők tevékenysége:  Veszély vagy lehetőség?  Szükséges-e szabályozás, és ha igen milyen formában? Írásunkban a komplementer és alternatív medicinával mint piaci jelenséggel foglalkozunk. Meg kívánjuk határozni a fogalmát, tartalmát, áttekintjük az alternatív egészségpiacon folyó kutatásokat különös tekintettel a fogyasztók motivációira, viselkedésükre amely lendületet adott a gyógyítás ezen területe fejlődésének. Kiemeljük a problémákat, amelyekkel a szabályozási folyamat során a kormányzatok szembe találták és napjainkban is szembe találják magukat. E szabályozási feladat jogi megközelítése országonként eltérő, nemzetközi szinten mégis felismerhetők bizonyos általánosnak tekinthető problémák melyek a nemzeti sajátságok felett is egységes jellegzetességeknek tekinthetők. Foglalkozunk azokkal az irányelvekkel melyek hatottak a nemzeti szabályozásokra különös tekintettel az egészségügyi világszervezet, World Health Organisation (WHO) és az Európai Unió (EU) iránymutatásaira. Bemutatjuk néhány olyan ország törekvéseit esettanulmány jelleggel amelyek több évtizede elkezdték a kérdés szabályozását. A cikkünk célja, hogy felhívja a figyelmet azokra a nyitott kérdésekre, melyek továbbgondolása a komplementer és alternatív medicina témakörében szükségesek a fogyasztó, az igénybevevő biztonságának növelése céljából. KAM fogalma A komplementer és alternatív medicina fogalmának meghatározására a szakirodalomban számos kísérletet tettek, értelmezése nem egységes. Az „orvoslás” és a „medicina” szavakat a következőkben szinonimaként alkalmazzuk. A WHO megfogalmazása szerint: “A komplementer és alternatív medicina egészség-megőrzési módszerek széles körét foglalja magában, melyek nem képezik részét az adott ország saját tradíciójának és nem integráltak a domináns egészségügyi rendszerbe. Ezeket az egészségügyi módszereket nevezik még holisztikus orvoslásnak, nem konvencionális orvoslásnak, természetes gyógymódnak. (WHO2004)1

2 Fogalmi szinten is szükséges elkülöníteni a hagyományos medicinát a komplementer és alternatív medicinától: „A hagyományos medicina összessége mindannak a tudásnak, gyakorlatnak és képességeknek melyek egy kultúra hitén, tapasztalatain és elméletein alapulnak, azzal a céllal, hogy megőrizzék az egészséget, valamint megelőzzék, diagnosztizálják és javítsák egyes fizikai és mentális betegségek esetén az állapotot.” (WHO) A „hagyományos medicina”, „tradicionális medicina” valamint a „komplementer és alternatív medicina” eszközei, terápiái azonosak. Ha azokban az országban végzik ahol a módszernek régóta fennálló, népi tradíciói vannak, ott azt „hagyományos” vagy „ tradicionális medicina”-nak nevezik (pl. akupunktúra Kínában). Ha ugyanezt a módszert olyan országban alkalmazzák ahol nincs hagyománya (pl. akupunktúra Magyarországon) akkor a módszer besorolásának neve „komplementer és alternatív medicina”. Azoknak az új technikáknak, melyeknek nincsenek kulturális hagyományai, (pl. kineziológia), a javasolt elnevezése ugyancsak komplementer, alternatív medicináról beszélünk. A fenti fogalomnak magyarországi alkalmazása kevésbé tisztázott, mint az angol szóhasználatban. A „hagyományos” vagy „tradicionális” orvoslás, medicina alatt magyar orvosok egy jelentős része az akadémikus, orvostudományi egyetemeken elsajátított ismereteket érti, ezt tekintve tradicionálisnak; míg mások a tapasztalati tudásra épülő távol-keleti rendszereket így a kínai és indiai orvoslást hívják hagyományosnak vagy tradicionálisnak (Saját kvalitatív kutatás 20102). Az angol nyelvben e fogalmak tartalma, ha nem is teljesen de letisztult, Magyarországon viszont kevésbé egyértelmű e fogalmak használata, melyek egységesítése a szabályozás első lépése kell legyen. Termékek és szolgáltatások A KAM területén A komplementer és alternatív medicina témakörébe tartozó termékek és szolgáltatások a teljesség igénye nélkül; akupunktúra, kínai masszázs, csikung, reiki, homeopátia, gyógyteák, meditáció, jóga, csontkovácsolás, étrendkiegészítők. A KAM fogalma igen tág. Termékek és szolgáltatások tartoznak e körbe, némelyek a tudományos akadémiák által elismertek, mások kétséges gyógyító hatással bírnak. Hol a határ a gyógyítás és kuruzslás között? A komplementer és alternatív medicina osztályozása során a kutatók szembesültek mindezekkel a problémákkal, így bár napjainkban két elterjedt klasszifikáció ismert, de a felvetődő alap kérdések tisztázatlansága miatt mindkettőt számos kritika éri. A legszélesebb körben alkalmazott rendszer a Komplementer és Alternatív Medicina Amerikai Nemzeti Központja3 (NCCAM, US) és a House of Lords4, UK által megfogalmazott kategorizálás. NCCAM kategorizálása 1. Alternatív gyógyító rendszerek, ide tartoznak a teljes, komplett gyógyító rendszerek, melyeknek elméleti és gyakorlati hátterük van, pl. hagyományos kínai orvoslás vagy a homeopátia. 2. Test-tudat rendszerek, ide tartoznak amelyek a tudat segítségével befolyásolják a testi funkciókat, pl. zeneterápia.

3 3. Biológiai alapú terápiák, ide tartoznak a gyógynövények, étrendkiegészítők, vitaminok. 4. Test manipuláción alapuló módszerek, ide tartozik a csontkovácsolás vagy a masszázs. House of Lords kategorizálása 1. Az alternatív terápiák leginkább elfogadott csoportja, melyek rendelkeznek kutatási háttérrel, ide tartoznak a „nagy ötök”: akupunktúra, gyógynövények, homeopátia, kiropraktika (gerinc manipuláción alapul), csontmasszázs (osteopathy). 2. Módszerek melyek kiegészítik az akadémikus orvoslást és nem tartalmaznak diagnosztikai eljárásokat, ide tartozik az aromaterápia, reflexológia (talpmasszázs), meditáció. 3. A harmadik csoportba tartozó alternatív és komplementer gyógymódok rendelkeznek mind diagnosztikai rendszerrel, mint kezelésekkel. Közös bennük, hogy filozófiai alapokon nyugszanak, nem alapoznak az akadémikus orvoslás eredményeire. Két alcsoport különböztethető meg: a. Hosszú történelmi múlttal rendelkező hagyományos módszerek, mint az ayurveda vagy a hagyományos kínai orvoslás, b. Egyéb, megfelelő megalapozottsággal nem rendelkező módszerek, mint a kristályterápia vagy a kineziológia. Ez utóbbi kategorizálás számos kritikát kapott. Egyrészt az akupunktúra besorolható mind az 1-es és a 3a csoportba. A 2-es csoportban lévő módszerek művelői kritizálják azt a kitételt, miszerint ők nem diagnosztizálnak. A 3-as csoportban pedig együtt szerepelnek évszázados múlttal rendelkező módszerek és olyan új terápiák is melyek pár éve terjedtek el. Egyéb kategorizálások A Ribeaux és Spence (2001)5 kategorizálás a holizmus mértéke alapján sorolja be a terápiákat három csoportba; „legkevésbé holisztikus”, „mérsékelten holisztikus” és „leginkább holisztikus”. Így például a gyógynövények a „legkevésbé holisztikus”, míg a jóga a „leginkább holisztikus” kategóriába kerül. Ismert olyan csoportosítás is, mely szerint komplementer és alternatív medicinának tekintik azokat a módszereket egy-egy országon belül, melyek művelését az adott ország jogrendszere elfogadja és kizárja azokat, amelyeket nem. Ez azt a hibát rejti magában, hogy a figyelem fókuszán kívülre kerülhetnek egyes más országokban népszerű és hivatalosan elfogadott egészségügyi szolgáltatások. Az e területen egyes országok között mutatkozó különbségek történelmi hagyományokra vezethetők vissza, mégpedig arra, hogy a szabályozás bevezetésekor mely szolgáltatások vagy termékek elterjedtsége volt már széles körben használt az adott országban. Az elterjedt módszerek kaptak elsőként szabályozási keretet. Ilyen besorolási módszer esetén a komplementer és alternatív medicina klasszifikációja inkább politikai, mint sem terápiás kérdés. Megfelelő osztályozásra szükség van, hogy rendszerbe lehessen foglalni és szisztematikusan vizsgálni a sok száz terápiás módszert. Ezen a téren további kutatásokra és az érdekeltekkel történő egyeztetésekre van szükség.

4 Előttünk álló feladat olyan csoportosítási rendszer létrehozása mely az európai uniós szinten közmegegyezéssel elfogadottá válhat és megalapozhatja az egységesedő szabályozást. Fogyasztó a KAM piacán A komplementer és alternatív medicina a XX. század végén nagy népszerűségre tett szert az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Egyesült Államokban Eisenberg (1998)6, és társai felmérése a komplementer és alternatív medicina elterjedtségének mértékét vizsgálta. A kutatást két lépcsőben, 1990-ben és 1997-ben végezték, így a két időpont közötti változások a nevezett termékek és szolgáltatások igénybevételének növekedésére hívták fel a figyelmet. 1991-ben 1539 fős, 1997-ben 2055 fős véletlen reprezentatív mintát vizsgáltak - a megkérdezés telefonon történt. Az alternatív szolgáltatásokra fordított kiadások 45.2%-al növekedtek ebben az időszakban, 1997-ben a becsült kiadások meghaladták a 21.2 milliárd USD-t és ebből 12.2 milliárd USD-nyi összeget a páciensek maguk finanszíroztak, biztosítás igénybevétele nélkül. Kanadában 1997-ban és 2006-ban Nadeem Esmail (2007)7 folytatott kutatást, mely alapján megállapítható, hogy a kanadaiak önmaguk által finanszírozott komplementer és alternatív medicinára fordított kiadásai ebben az időszakban 2,8 milliárd kanadai dollárról 5,6 milliárd kanadai dollárra nőttek. Amennyiben ehhez az összeghez hozzáadjuk a gyógynövényekre, vitaminokra, speciális diétás programokra fordított kiadásokat, az összeg 7,84 milliárd kanadai dollárra emelkedik. Nagy Britanniában is növekszik a fogyasztói igény aminek következtében mind több terapeuta van a piacon, számuk kb. 60.000-re tehető. A piaci szereplők növekvő száma miatt érdekvédelmi szervezetek alakulnak, melyek politikai lobbi szerepet vállalnak. Nagy Britanniában a komplementer és alternatív medicina már nem csak a piaci szférában működik. Számos terméket, szolgáltatást finanszíroz a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, köztük a homeopátiát. 2002-ben öt homeopátiát is alkalmazó kórház működött Nagy Britanniában (Barnes J, 2003)8. Mit vásárol a fogyasztó a KAM piacán A leggyakrabban igénybevett terápiák és termékek Eisenberg (1998)9 szerint: gyógynövények, masszázs, óriás vitamin adagok, önsegítő csoportok, népi gyógymódok, energia gyógyászat, homeopátia. A jellemző problémák amelyekkel az alternatív terapeutákat felkeresték: krónikus betegségek, hátfájás, depresszió, fejfájás és szorongás. Ralph M. et.al10 1997-ben szintén az Amerikai Egyesült Államokban telefonos megkérdezésben hasonlóan arra az eredményre jutottak, hogy a komplementer és alternatív medicina ismertsége jelentős. A megkérdezettek több mint 99%-a ismerte az akupunktúrát, csontkovácsolást, fitoterápiát, hipnózist, meditációt, távol-keleti gyógymódokat és a masszázst. Legnagyobb mértékben a csontkovácsolást vették igénybe, ugyanakkor a leghasznosabbnak a masszázst, fitoterápiát, meditációt és a távol-keleti gyógymódokat tekintették. Nadeen Esmail Kanadában folytatott kutatásai (Nadeem Esmail, 2007)11is a komplementer és alternatív medicina jelentős alkalmazására utaltak. 2006-ban a megkérdezett kanadaiak 74%-a nyilatkozta, hogy legalább egyszer életében igénybe vett alternatív terápiát. Igaz az 1993-as felméréskor ez az arány 73%-volt, így e tekintetben nem történt emelkedés. A leggyakrabban igénybe vett terápia a

5 kiropraktika (gerinc manipuláció) volt, amit sorrendben követ a masszázs, relaxáció, spirituális gyakorlatok és ima, akupunktúra, jóga, gyógynövény terápia. Megállapítható, hogy a legkeresettebb terápiák az NCCAM és a House of Lords kategorizálásának minden szintjét érinti, a fogyasztók a KAM terápiák széles köre iránt érdeklődnek. Fogyasztói attitűdök Ralph M et al. (1997) alapján, az Amerikai Egyesült Államokban azok döntésében, akik ilyen terápiát választottak jelentős szerepet játszott orvosuk tanácsa, aki javasolta valamelyik módszert. Több mint 40%-a azoknak, akik korábban nem alkalmaztak alternatív gyógymódot nyilatkozott úgy, hogy a jövőben kipróbálja valamelyiket. A terápiákat nagyrészt saját maguk finanszírozták, kivételt képeztek a masszázs, csontkovácsolás vagy biofeedbeck szolgáltatások, melyek igénybevétele 30-40%-ban történt biztosításra. A fogyasztók információ igénye leginkább arra vonatkozott, hogy a módszer hogyan működik és másodsorban érdeklődtek az ár felől. A kanadaiak (Nadeem Esmail, 2007) 2006-ban úgy vélték, hogy az alternatív szolgáltatások igénybevétele saját költségen kell történjék. Különösen jellemző volt ez a 18-34 évesek csoportjában - akik a legnagyobb arányban veszik igénybe a szolgáltatásokat - 62%-uk támogatta az önfinanszírozást. Úgy tűnik, hogy a KAM területén a fogyasztók elfogadják az önfinanszírozást. Amennyiben bizonyos terápiák igazolható módon hozzájárulnak az egészségi állapot megőrzéséhez (ennek alátámasztására van szükség klinikai kutatásokra) és javításához, úgy a módszerek népszerűsítésével a központi egészségügyi kiadások csökkentése érhető el. A kanadaiak döntő többségében úgy nyilatkoztak, hogy a komplementer és alternatív medicinát egészségi állapotuk megőrzése, prevenció céljából veszik igénybe és mintegy 50%uk tett látogatást orvosnál mielőtt terapeutához is fordult volna. Ugyanakkor ez az arány bizonyos betegségek esetén, ahol az alternatív módszer már kezelési funkciót is betölt, magasabb. Alternatív kórházi szolgáltatásokat igénybevevő betegek megkérdezésekor Ausztriában (Ulla Mitzdorf et. al., 1999)12 arra az eredményre jutottak, hogy az alternatív területen 86%-ban betegségük hosszú időtartama miatt keresték a páciensek a megoldást. Jelentős szerephez jutott az akadémikus orvoslással kapcsolatos negatív tapasztalat 68%. Az osztrák kutatásban öt fő motivációs faktort találtak: “1. Alternatív terapeuták pozitív megítélése. 2. A panaszra hatástalan volt az akadémikus gyógymód. 3. Az akadémikus gyógyításban alkalmazott szerek mellékhatásaitól való aggodalom. 4. Az akadémikus orvoslást végző orvosokkal folytatott konzultáció problémái miatt. 5. Mert az alternatív gyógymód rendelkezésre állt.” Megjegyzendő, hogy Ausztriában természetgyógyászati tevékenységet, alternatív terápiát csak orvosi végzettséggel rendelkező személy nyújthat. Több Amerikai Egyesült Államokbeli kutatás, köztük S. Harmon kutatása is (Susan Harmon, Cheryl B Ward 2007)13 hangsúlyozza, hogy a páciensek tartanak az orvos véleményétől az alternatív terápiák alkalmazása tekintetében, így inkább nem tájékoztatják erről orvosukat. A megkérdezett férfiak mindössze 22%-a és a nők 35%-a gondolta úgy, hogy ha az orvost tájékoztatnák, az támogatná a komplementer és alternatív medicina alkalmazását. Az osztrák, alternatív szolgáltatásokat is nyújtó kórházak látogatói között végzett felmérésben a páciensek alternatív terápiákkal szembeni pozitív attitűdjének egyik

6 legdominánsabb eleme (80%-ban), az alternatív terapeuták (akik Ausztriában egyben orvosok is) pozitív megítélése volt. Hasonló elem jelenik meg Vincent et.al. (1997) 14 Nagy Britanniában végzett kutatásában, ők ezt az „ Az alternatív gyógymód pozitív megítélése”-ként jellemezték. Az alternatív terapeuták pozitív megítélése Hartman H (1999)15 Amerikai Egyesült Államokban végzett kutatásában is hangsúlyosan megjelenik. A páciensek az alternatív terapeuták tévedéseit könnyebben megbocsátják és nem várják el kezeléseiktől az azonnali gyógyulást, elfogadják, ha egy kezelés hatástalan. A kutatások eredményei arra engednek következtetni, hogy a pozitív megítélést nem az orvosi végzettség hanem maga az alternatív gyógymód és annak holizmusa váltja ki. Fogyasztói attitűdöket és a magatartást befolyásoló trendek A fogyasztók attitűdjeire jelentős hatást gyakorol társadalmi környezetük, családjuk, ismerőseik, a kultúrkör amelyben élnek és a piaci trendek változása. Az „egzotikumok, keleti kultúrák trendje” (Törőcsik M. 2003)16 a gyógyításban magával hozta az indiai ayurvéda, a kínai akupunktúra és akupresszúra valamint a távol-keleti gyógynövények alkalmazását. Bár ellentrendként jelentkezik a „gyökerek” keresése ám az alternatív orvoslás területén ez a trend is azonos irányba mutat, felébreszti a hagyományos népi gyógymódok, más szóval tradicionális medicina iránti érdeklődést. Szintén az alternatív orvoslás terjedésének kedvez a „gyengéd orvoslás trendje”, mely megerősítette a természetgyógyászati tevékenységeket, a homeopátiát valamint az érzelmi, lelki aspektusokat kezelő (pl. kineziológia) módszerek piaci jelenlétét. Új, több milliárd dolláros piaci lehetőségek nyíltak meg a XX. század végén, mely piaci lehetőségeket, de egyben kockázatokat is rejtenek magukban. KAM szabályozása Az alternatív egészségügyi szolgáltatások és termékek bővülése, a növekvő fogyasztói érdeklődés maga után vonja a szabályozás szükségességét. A WHO szabályozási koncepciói A WHO 2000-ben irányelveket közölt a hagyományos orvoslás kutatásának és értékelésének módszertanáról (WHO, 2000)17, kiemeli a szabályozás szükségességét, melyet minden országnak nemzeti hatáskörben kell megvalósítania összehangolva azt egészségügyi rendszerével. A szabályozással párhuzamosan klinikai kutatások szükségesek, melyek hozzájárulnak a termékek és módszerek tudományos alapokon álló megítéléséhez. Az alternatív terápiák elterjedése mind szélesebb körű így felvetődik a társadalmi szintű egészségügyi kockázat kérdése, ami a kutatásokat népegészségügyi oldalról is indokolttá teszi. A WHO stratégiában fogalmazta meg a kulcsfontosságú teendőket (WHO, 2002)18, figyelembe véve csakúgy a fejlett, mint a fejlődő országok helyzetét. A fejlett világban a komplementer és alternatív medicinát igénybevevők nagy része maga finanszírozza az ellátást, ami kiegészítve az akadémikus orvoslást hozzájárulhat az egyén gyorsabb felépüléséhez. A beteg által finanszírozott terápiák, gyorsabb felépülés csökkentheti a központi egészségügy kiadásait. Prevencióként alkalmazva a hagyományos vagy alternatív gyógymódok pozitívan befolyásolhatják a lakosság egészségi állapotának megőrzését.

7 Ugyanakkor a fejlődő országokban emberek milliói nem jutnak megfelelő szintű egészségügyi ellátáshoz, számukra az egyetlen megoldást a tradicionális medicina gyógymódjai jelentik. A tanulmány óva int mind az alternatív orvoslás kritikátlan elfogadásától, mind az indokolatlan elutasításától. Definiálja a kapcsolódó fogalmakat, így a komplementer és alternatív medicina valamint a hagyományos népi gyógymódok fogalmát, bemutatja az egyre nagyobb méreteket öltő piaci igényt. Alapvető fontosságot tulajdonít a nemzeti szabályozások létrehozásának, a biztonságnak, hatékonyságnak és minőségnek. A WHO saját feladatának tekinti az alternatív gyógymódok nemzeti egészségügyi rendszerekbe integrálásának támogatását, a biztonságos és hatékony használat lehetővé tételét, valamint a lakosság és az érdekeltek megfelelő tájékoztatását, információkhoz juttatását és azt, hogy mindenki számára biztosított legyen a hozzáférés lehetősége a terápiákhoz. A WHO 2005-ben könyv formájában megjelentette a hagyományos valamint komplementer és alternatív medicina globális atlaszát19, mellyel szándéka megteremteni azokat az elvi keretfeltételeket amelyek lehetővé teszik a terápiák klinikai kutatását, különös hangsúlyt fektetve azok biztonságára és hatékonyságára. Feladatának tekinti, hogy támogassa az új tudományos kutatások eredményeinek közzétételét, hogy azok minél szélesebb körben elérhetőek legyenek. A WHO e célból hozott létre több hagyományos orvoslással foglalkozó központot, melyek a világ különböző országaiban így Belgiumban, Olaszországban, Japánban és az USA-ban találhatók. EU szabályozás koncepciója A komplementer és alternatív medicina iránti növekvő érdeklődés az Európai Uniót is arra ösztönözte, hogy a kérdéssel foglalkozzon. Az EU reakciója lassúbb és korántsem olyan egységes mint a WHO esetében. Az egyes tagországok szabályozása eltér, van ország, ahol a szabályozás hiányzik (pl. Lengyelország). Az első lépés 1993-ban a COST (European Cooperation in the field of Scientific and Technical Research Action) projekt keretében történt. A projekt tartalmazta a komplementer és alternatív medicina valamint a hagyományos orvoslás terápia hatékonyságának vizsgálatát, társadalmi jelentőségének felmérését, annak meghatározását, hogy a terápiák milyen népegészségügyi kockázatot jelentenek valamint azok költség-haszon értékelését. Az adatok beszerzése nem csak azért nehézkes, mert nem állnak rendelkezésre megbízható klinikai kutatások, de a döntéshozókat politikai érdekek is motiválhatják. Norvégia egyike volt az első európai országoknak, mely államilag finanszírozott kutatásokat indított az 1990-es évek elején, majd ezek nyomán 1997-ben elkészült a „Hivatalos Norvég Jelentés a Komplementer és Alternatív orvoslásról” 20. A tanulmány az egészségügyi miniszter számára készült, bemutatta a komplementer és alternatív medicina jogi helyzetét és a gyakorlatot valamint kutatási, szabályozási javaslatokat is tett. 2003-ban lépett életbe a törvény mely bizonyos módszereket tiltólistára tett, mások művelését viszont vizsgák letételéhez kötötte és engedélyezett. Megállapítható, hogy az Európai Unio országai között jelentős szabályozásbeli különbségek vannak.

8 Szabályozási rendszerek az EU-ban és a világban A monopolista rendszerekben (Stephan, 1983)21 az akadémikus orvoslás kizárólagos joggal létezik és a komplementer és alternatív medicina illegálisnak minősül. Ilyen például a Svéd rendszer, ahol még 2009-ben sem volt megfelelő szabályozás, bár a folyamat 2001-ben elindult. A Stokholmi Egészségügyi Szövetség a „tudományos és tapasztalati tudás” hiányára hivatkozva erősen ellenzi a komplementer és alternatív medicina szabályozásának törvényi szabályozását. A szabályozás hiánya miatt a kezelések a szürke szférában, a jogi kiskapuk kihasználásával történnek. A toleráns rendszerekben az akadémikus orvoslás szintén kizárólagos jogot formál a gyógyításra, de az egészségügyi szektoron kívül a komplementer és alternatív szolgáltatások hivatalosan is elérhetők és végezhetők. Több terápiával szemben melyeket Magyarországon nem rendeltek a természetgyógyászati törvény hatály alá, a rendszer toleráns, ezek a szolgáltatások az egészségügyi szektoron kívül, többségében életmód javító szolgáltatásként (masszázs) vagy sportként (csikung, jóga) végezhetők. A párhuzamos rendszerekben mind az akadémikus mint az alternatív gyógymódok elfogadottak és a páciens számára rendelkezésre állnak, ugyanakkor az orvosok és terapeuták munkájának ellenőrzése elkülönült szervezeti keretek között folyik. Az integrált rendszerekben a komplementer és alternatív medicina valamint az akadémikus orvoslás összefonódik nem csak a gyakorlat de az oktatás szintjén is, az integráció fogalmának kiemelt jelentősége van. Rávilágít arra a politikai felismerésre, hogy az alternatív és komplementer medicina iránti igény jelen van és növekszik. Ha beemelésre kerülhet a domináns egészségügyi rendszerbe, szabályozhatóvá válik, és klinikai tapasztalatok szerezhetők hatásairól. Jó példa az ilyen együttműködésre India ahol az akadémikus orvoslás, a homeopátia és az ayurveda együtt jelenik meg.

KAM szabályozása Magyarországon A fogyasztók biztonsága érdekében a KAM szabályozásának felülvizsgálata, és annak a WHO irányelvek szelleméhez igazítása, módosítása egyre inkább előtérbe kerül hazánkban. A természetgyógyászati tevékenység szabályozásáról 1997-ben lépett életbe a 40/1997. (III.5) és a 11/1997. (V.28)22 rendelet, mely lehetővé tette államilag elismert országos képzési jegyzékben (OKJ)-ben szereplő szakképzettség megszerzését. A szabályozás bizonyos alternatív gyógymódok művelését orvosi diplomához köti, míg másokat állami vizsgát tett természetgyógyászok is végezhetnek (Simon J, 2010)23. A vizsgáztatást az ETI (Egészségügyi Továbbképző és Szakképző Intézet) szervezi. Az elfogadott gyógymódok skálája igen széles. Ezek közül azokat emeljük ki, amelyekben az évek folyamán a legtöbben szereztek végzetséget és kezdtek el praktizálni: reflexológia, fülakupunktúrás addiktológia, kineziológia, akupresszúra, fitoterápia, alternatív mozgás és masszázs terápia, életmód tanácsadás. Az OKJ-s végzetség megszerzéséhez, a vizsgára bocsátás feltétele; részvétel tanfolyamokon (két alapmodul és egy szakterület) és szakmai gyakorlat igazolása. A vizsgát követően a praktizálni szándékozó természetgyógyászt kérelmére, működési nyilvántartásba veszi az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) mely 5 éves működést

9 tesz lehetővé. A terapeuták tevékenységét az ÁNTSZ felügyeli. A praktizálás 5 éve alatt kreditpontos továbbképzéseken kell részt venniük, melynek alapján az engedélyt megújítják. A megújítási folyamat szerves része a természetgyógyászati gyógyító tevékenység művelésének igazolása. KAM területén megteendő lépések Első és talán legfontosabb kérdés a fogalmak pontos definiálása, és osztályozása. A területhez kapcsolódó definíciók megalkotása során szükséges felmérni az angol szóhasználat mellett a magyar nyelvben szokásos megfogalmazásokat, azok tartalmát. Ki kell térni a tradicionális medicinán belül arra, hogy mikor neveznek egy-egy terápiát egy adott országban tradicionális-, azaz népi gyógymódnak, milyen ismérvek, vagy hány éves tradíció után válik egy gyógymód alternatív helyett tradicionálissá? Tekintsük példának a népi japán gyógymódot a „Kampo”-t, mely a hagyományos kínai orvoslás egy japán változata. Kínából került át Japánba több száz éve. A módszer alternatív vagy tradicionális? Meg kell határozni azt, hogy milyen ismérvek alapján sorolható be egy gyógymód, az adott kategóriába. A fogalmak egységesítésénél és osztályozási rendszer kidolgozásánál, figyelembe kell venni az európai unióban már használatos kereteket. A konszenzusos fogalom meghatározás a későbbiekben lehetőséget biztosít a különböző érintett érdekcsoportok közös kutatásban való részvételére. Termékminőség kérdése A komplementer és alternatív medicina körében két fő területet lehet megkülönböztetni, a szolgáltatás jellegű tevékenységeket, és a kézzelfogható termékek piacát. Ez utóbbi területre példa az étrend kiegészítők vagy gyógyteák piaca, míg az előbbire az akupunktúra. A gyógyszernek nem minősülő étrend kiegészítők és gyógyteák forgalomba hozatalát az élelmiszertörvény szabályozza, ezek a legtöbb országban recept nélkül megvásárolhatók. Ezeket a készítményeket a fogyasztok saját belátásuk szerit fogyasztják, párosítják. Ez viszont kettős problémát vett fel, a gyógynövények hatóanyagainak összeegyeztethetőségét, de még súlyosabb probléma az orvos által felirt gyógyszerek hatóanyagaival való szinergia. Ugyancsak jelentős kérdés, hogy a gyógynövények számos kémiai anyagot tartalmaznak és azok a növények részeiben (levél, szár) eltérő arányban vannak jelen, így a bevitt hatóanyag mennyiségi és minőségi szempontból nehezen követhető. A hatóanyag tartalmat sok egyéb más tényező is befolyásolja, a klíma, a termesztés körülményei, talajviszonyok, betakarítás ideje, tárolás és feldolgozás módja. A minőségi különbségek nem csak gyártók, de egyazon gyártó különböző időszakban készült gyártmányai közt is jelentős eltérést mutathatnak. További gondot jelenthet a készítmények szennyeződése, melyet okozhat más növények keveredése a gyógynövényekkel, nehézfémek, és nem utolsó sorban a mikroorganizmusok. A gyártók egy része törekszik termékei standardizálására, ez egyes kontrolált körülmények közti termesztésnél jól megoldható. A termesztési körülmények kontrolálása csökkenti a hatóanyag bizonytalansági kockázatát és ugyanakkor közeledést jelent a gyógyszerkönyvi előírások betarthatóságához. Másik irányú próbálkozás, hogy a standardizálási folyamat során a termelők igyekeznek kihagyni a veszélyes, vagy költséges összetevőket, számos esetben olcsóbbal helyettesítik azt. A folyamat eredményeképpen bár a termék standard tartalommal bír de hatóanyag tartalma csökken. Mivel a gyógynövények

10 mindegyike nagyszámú kémiai anyagot tartalmaz, és mindehhez még több esetben keverékeket alkalmaznak. A keverékekben számos gyógynövény található, így ezek együttes hatása érvényesül, de mivel nem ismert, hogy egy-egy keverékben lévő sok száz hatóanyag összhatása milyen végső hatást eredményez, létrejön-e a várt gyógyhatás jelentős mellékhatások nélkül. Fogyasztói szempontból növeli a bizonytalanságot, hogy ezek a termékek nem a gyógyszer hanem az élelmiszertörvény hatálya alá tartoznak, így csomagolásra kerülő információról, és a reklámkampányban használt eszközökről a gyártó nagy szabadsággal dönthet. Gyártói oldalról ez előny mivel a termékek így gyorsan és alacsony költséggel vihetők piacra. Fogyasztóvédelmi szempontból hátrányként jelentkezik az a tény, hogy a vevőket a reklám ellenőrizetlenül, közvetlenül éri, felnagyítva a termékek jótékony hatását, nem említve annak esetleges mellékhatásait. Talán a legjelentősebb probléma, hogy a fogyasztókban nem tudatosul az, hogyha más gyógyszert is szednek, az esetleges gyógyszer együtthatás veszélyes lehet. A fogyasztók az esetek nagy részében nem is említik orvosuknak, hogy a felírt gyógyszer mellett más hatóanyag tartalmú természetes alapanyagúnak tekintett készítményt is fogyasztanak. Engedélyeztetés Magyarországon az étrend kiegészítők engedélyezése az OÉTI24 (Országos Élelmezés-és Táplálkozástudományi Intézet) feladata. A gyártási adatlap és bizonyos dokumentációk, (pl. címke terv), benyújtását követő pozitív eredménnyel záruló adminisztrációs folyamatot követően a termék az intézmény web oldalára mint jóváhagyott termék kerül. Zöld pipával jelölve kerül a termék listára, azt az érzést keltve a fogyasztóban, hogy az minden tekintetben ellenőrzött. Növeli a fogyasztó bizonytalanságát az a tény, hogy a terméket forgalomba lehet hozni már az engedélyezési folyamat alatt is. Az engedély kiadása után a továbbiakban a termékek ellenőrzése szúrópróba szerűen történik. A fogyasztók védelmére az engedélyezésre, és a forgalomba hozott termékek utóellenőrzésére szigorúbb, jobban körülhatárolt ellenőrzési folyamatra lenne szükség. Ez egyben felveti az OÉTI hatáskörének szélesítését, és a munkához szükséges erőforrások hozzárendelését a feladathoz. Szolgáltatás minősége Az EU-n belül a szabályozás témakörében a természetgyógyászati tevékenység sokrétűségéről már szót ejtettünk mely a megengedőtől a tiltottig terjed. Magyarország a szabályozott országok közé tartozik a természetgyógyászati tevékenység területén. Érdemes néhány példán keresztül megvizsgálni az országok hozzáállását a kérdéshez.  Ausztriában a természetgyógyászati tevékenység végzése orvosi diplomához kötött.  Németországban a természetgyógyászati tevékenység nem végezhető mellékfoglalkozásként. Állami vizsgák letétele szükséges a praktizáláshoz, ugyanakkor a terapeutáknak lehetővé teszik az orvosi egyetemeken a tanulmányok könnyített megkezdését, ezzel is ösztönözve őket a felsőfokú egészségügyi végzettség megszerzésére 25.

11  Lengyelországban nincs szabályozás, így mindennemű természetgyógyászati tevékenység tiltott.  Szlovéniában26 2007 óta rendelet szabályozza a tevékenységet, egyes terápiákat orvosi végzettséghez (pl. homeopátia), másokat középiskolai végzettséget követően elvégzett tanfolyamhoz és állami vizsgákhoz köt. Hazánkban természetgyógyász végzettség megszerzésének előfeltételeként előírt állami vizsgák alkalmasak az alapvető egészségügyi és szakmai ismeret ellenőrzésére. Ugyanakkor a vizsga felkészítő tanfolyamokat szervező cégek által nyújtott oktatás színvonala ingadozó, minőségbiztosítási rendszerrel az oktatást végző cégek döntő többsége nem rendelkezik. Egyes államilag elfogadott természetgyógyászati szakmák, tudományos megalapozottsága és módszertana megkérdőjelezhető. Hazánkban a nem orvos természetgyógyászok megítélése az orvos szakma által nem egyértelműen pozitív. A megkérdezett orvosok (Berend, 2010)27 ennek legfőbb okaként a szakmai, egészségügyi ismeretek hiányos voltát jelölték meg. Az utóbbi években felismerve e problémát megszüntették egy-egy vitatható területen a végzettséghez kapcsolódó állami vizsgák szervezését (pl. bioenergetika) és ezzel a képzettségre vonatkozó tevékenység engedélyezését. A megoldás a törvény felülvizsgálata és megfelelő módosítása lenne. Egyes szakmák esetében a tananyag aktuális tudományos eredményeknek folyamatos követésére lenne szükség, különösen a fitoterápia tekintetében. Németország jelentős előrelépést tett a különböző gyógynövény kutatások, hatóanyag alapú osztályozás vonatkozásában. Szükséges lenne a magyarországi fitoterapeuta képzés tananyagának rendszeres frissítése, hozzáigazítása az új eredményekhez, hogy az időközben veszélyesnek minősített gyógynövények kikerüljenek a tananyagból. A fitoterápia veti fel a legtöbb fogyasztóban a biztonság kérdését, mert ez az a terápia melynél orvosi végzettséggel nem rendelkező természetgyógyászok hatóanyag alapú kezelést végeznek. A gyógyteák a beteg által szedett gyógyszeres kezelést befolyásolhatják. Egyes érdekkörök szigorításokat javasolnak, melyek a fitoterápiás tevékenységet gyógyszerész vagy orvosi végzettséghez kötnék. Az ilyen mértékű szigorítás a tevékenységet az ellenőrizhetetlen szürke szférába tolhatja át. Javasolt lenne a meglévő képzés színvonalán és tartalmán javítani, a már végzettek számára kötelező továbbképzéseket szervezni. A kérdéskör minden körülmények közt felülvizsgálatot igényel, mivel az ezt szabályozó rendelet több mint tíz éve készült és akkor egy adott helyzet gyors megoldását szolgálta. Szabályozásnak ki kell terjednie a kutatások körének szélesítésére, a nemzetközi tudományos eredmények nyomon követésére. Kutatás szükségessége A WHO irányelveinek értelmében biztosítani kell az egyén számára a szabad választás és a terápiákhoz való hozzájutás lehetőségét, így a KAM tiltása, túlszabályozása ütközne az emberi jogokkal. Feloldást e területen a terápiák biztonságos használatának bázisát képező kutatások teremthetik meg. A fő probléma a klinikai kutatások területén a finanszírozás. A gyógyszerekkel ellentétben a kutatási eredmények nem jelentenek a kutatást végző számára hosszú távú piaci védettséget. Jelentősebb tőkével rendelkező magán vállalkozások hiányában a kutatások nagy része államilag finanszírozott, vagy alternatív medicinával foglalkozó nemzeti intézetekben

12 történik. A komplementer és alternatív medicina egyes terápiái a prevenció, rehabilitáció szakaszában jól alkalmazhatóak, az orvosok által végzett kezelésekkel párhuzamosan jelentős mértékben csökkenthetik a betegellátás költségeit. Az eddigi fogyasztói attitűdkutatások azt mutatják, hogy a kezeléseket a fogyasztók nagyrészt önmaguk finanszírozzák, hajlandók fizetni az ilyen irányú szolgáltatásokért. A kérdéskör további vizsgálatát alátámasztja az a tény, hogy több európai és tengerentúli országban a magánbiztosítók már beépítették szolgáltatáscsomagjaikba a komplementer és alternatív medicina egyes szolgáltatásainak elszámolhatóságát. Találhatók olyan országok ahol az állami egészségügy keretében is finanszírozzák az ilyen irányú szolgáltatásokat. A kutatások végzése a komplementer és alternatív medicina területén számos nehézséget vet fel. A páciens aktív részvételét megkívánó torna vagy relaxációs jellegű technikáknál (pl. jóga vagy csikung), a résztvevőknek rendszeresen, minden gyakorláson részt kellene venniük, ami több hónapos követés esetén csak nehezen valósítható meg. E területeken szóba kerülhetnek a szanatóriumi kezelések időszakai. A vizsgálatban résztvevők körében torzító tényezőként jelentkezhetnek a vizsgált időszakban esetlegesen jelentkező farmakológiai beavatkozások. Az élettani hatások tekintetében (pl. vércukorszint csökkenés) nem választható külön, hogy az mennyiben következett be a mozgásos terápia, vagy a mozgásokhoz kapcsolódó meditatív gyakorlatok stressz terhelési szintet csökkentő hatására. A mozgásos terápiáknak számos stílusuk, irányvonaluk ismert, ezért a tényleges kutatást meg kell előznie egy olyan szakasznak amelyben néhány terület (pl. joga, csikung stb.) megfelelő stílusirányzatai kiválasztásra kerülnek, különös tekintettel az egészség megőrzésre és annak fenntarthatóságára. Az ez idáig végzett kutatások csak elvétve térnek ki arra, hogy a kutatásba bevont csoportok milyen gyakorlatsorokat végeztek, nem állnak rendelkezésre azok részletes bemutatása és elemzése. A kutatásokat megnehezíti, hogy sok esetben nem végezhető vak vagy kettős vak vizsgálat. Egy akupunktúrával kezelt vagy masszírozott páciens és kezelője mindenképpen tudatában van a kezelés tényének. A kutatások növelik a komplementer és alternatív medicina elfogadottságát, biztonságos alkalmazását és integrációját a létező egészségügyi rendszerekbe. A folyamat során azonban ügyelni kell a komplementer és alternatív medicina holisztikus szemléletének megőrzésére. Egyes komplementer és alternatív terápiák hatására az egészségi állapot javul, mely jelentős mértékben csökkentheti a központi egészségügy kiadásait. A különböző alternatív terápiák kutatásához szisztematikus módszertan kialakítása és megfelelő mérési modellek megalkotása a feladat. Hatásosságuk vizsgálatokkal, való igazolása után az eredményes technikákat be kell építeni a népegészségügyi programokba. Ez az út az integratív medicina irányába mutat. Mindehhez az állam aktív szerepvállalása szükséges, egyes esetekben a klinikai kutatások megindítása. Összefoglalás Az alternatív és komplementer medicina iránti érdeklődés a XX. század végén jelentős növekedésnek indult. A piacon megjelenő szolgáltatások és termékek biztonsága, hatékonysága sok esetben kérdéses, a fogyasztói kereslet azonban növekszik. Az elterjedésük nem állítható meg, tiltásuk társadalmi feszültséget hozhat felszínre, és egyben a módszerek szürke szférában történő folytatását eredményezné. A terület további kutatására és társadalmi megegyezéssel történő szabályozására van szükség. A párbeszédbe be kell vonni a

13 komplementer és alternatív medicinát művelő terapeuták mellett az akadémikus orvoslás programalkotó és kutató bázisait. Nem elhanyagolható társadalmi és politikai döntéshozónak együttműködése, és a betegjogi, fogyasztóvédelmi szervezetek aktív részvétele. Számos esetben elkerülhetetlen az állam közvetlen vagy közvetett szerepvállalása a kutatásokban. E munka eredményeként olyan rendszer kialakítása válik lehetővé, mely, a betegbiztonság mellett az egyén döntési szabadságát is biztosítja. Az előrelépéshez szükséges első feladatok: 1. A klinikai kutatások indítása melyek biztonságosabbá tehetik a komplementer és alternatív medicina által kínált termékeket és szolgáltatásokat. 2. A klinikai kutatások finanszírozásához a komplementer és alternatív medicina területén is meg kell oldani a szellemi jogok védelmét, akárcsak a gyógyszerek esetében. 3. A tájékoztatás, oktatás területén is szükséges az állami szerepvállalás. 4. A különböző szakmai és érdekképviseleti szervezetek egyik kiemelt célja kell legyen a kommunikáció erősítése mely az integratív orvoslás felé mutat. 5. A folyamatban szükséges megőrizni a komplementer és alternatív medicina sajátos, holisztikus szemléletét. A komplementer és alternatív medicina iránti igény össztársadalmi szinten jelentkezik, folyamatosan növekszik, ezért biztonságosabbá tételéhez, szükséges megismerni, felmérni, osztályozni, kutatni, szabályozni azt. A KAM kockázatainak csökkentése jelentős költségmegtakarítást eredményezhet a népegészségügy területén. A prevenció és rehabilitáció területén szakértő módon alkalmazva számottevően csökkentheti a központi egészségügyi kiadásokat, és pozitív együtthatás eredményeként javíthatja az akadémikus gyógymódok hatékonyságát. Budapest, 2011. január 4.

Hivatkozásjegyzék 1 World Health Organization (2004): „Guidelines on developing consumer information on proper use of traditional, complementary and alternative medicine.” Geneva: WHO, 2004:xiii 2 Saját kutatás (2010): „Kvalitatív kutatás magyar orvosok és természetgyógyászok között az alternatív medicinával kapcsolatos attitűdök feltárására”, készült 2010.02.01-05.31 között Budapesten, Berend Dóra Ágnes 3 National Centre for Complementary and Alternative Medicine, „What is CAM?” http://nccam.nih.gov/health/whatiscam/pdf/D347.pdf, letöltve 2010.12.04. 4 House of Lords. „Science and Technology Sixth Report”, London, http://www.publications.parliament.uk/pa/ld199900/ldselect/ldsctech/123/12301.htm, letöltve 2010.12.04. 5 Ribeaux P, Spence M (2001): “CAM evaluation: What are the research questions? “ Complementary Therapies in Medicine, 9 , 188-193 old.

14 6 Eisenberg, D.M., Davis, R. B., Ettner, S. A.,Wilkey S., Rompay, M. and R. Kessler.(1998), „Trends in alternative medicine use in the United States, 1990-1997”, Journal of the American Medical Association, vol.280 No. 18, 1569-75. old. 7 Esmail Nadeem (2007): „Complementary and Alternative Medicine in Canada: Trend sin Use and Public Attitudes 1997-2006” , Public Policy Sources, no.87, Vancover: The Fraser Institute 8 Barnes Joanne (2002): „Quality, efficacy and safety of complementary medicines, fashions, facts and the future. Part I. Regulation and quality”, Clinical Pharmacology, Blackwell Publishing Ltd. 9 Eisenberg, D.M., Davis, R. B., Ettner, S. A.,Wilkey S., Rompay, M. and R. Kessler.(1998), „Trends in alternative medicine use in the United States, 1990-1997”, Journal of the American Medical Association, vol.280 No. 18, 1569-75. old. 10 Ralph M. Gaedeke, Dennis H. Tootelian, Cindy Holst (1997): „Alternative Therapies: Familiarity, Use and Information Needs”, Marketing Health Services, Summer 1999;19, 2; ABI/Inform Global pg. 29 11 Esmail Nadeem (2007): „Complementary and Alternative Medicine in Canada: Trend sin Use and Public Attitudes 1997-2006” , Public Policy Sources, no.87, Vancover: The Fraser Institute 12 Ulla Mitzdorf, Karen Beck, Jillian Horton-Hausknecht, Wolfganag Weidenhammer, Angelika Kindermann, Miklós Takács, Gabrielle Astor, Dieter Melchart (1999), „Why Do Patients Seek Treatment in Hospitals of Complementary medicine?”, The Journal of Alternative and Complementary Medicine, Volume 5, 1999, pp. 463-473 13 Harmon S, Ward B Cheryl (2007): „Complementary and Alternative Medicine: Awareness and Attitudes”, Academy of Health Care Management Journal, 2007, 3,1/2 14 Vincent C. and Furman A. (1996), „Why do patients turn to complementary medicine? An empirical study. „, British Journal of Clinical Psychology, 35:37-48 15 Hartman H, Wright D (1999): “Marketing to the new natural consumer. Understanding trends in wellness”, The Hartman Group, Inc. Bellevue, Washington 16 Törőcsik Mária (2003), „Fogyasztói magatartás trendek”, KJK-Kerszüv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2003 17 World Health Organisation (2000): „General Guidelines for Methodologies on Research and Evaluation of Tradicional Medicine”. Geneva, URL: http://libdoc.who.int/hq/2000/WHO_EDM_TRM_2000.1.pdf letöltve 2010.12.03 18 World Health Organisation (2002): WHO Traditional Medicine Strategy 2002-2005, Geneva, URL: http://libdoc.who.int/hq/2002/WHO_EDM_TRM_2002.1.pdf, letöltve 2010.12.03 19 Bodeker G. et al (2005): „WHO global atlas of traditional, complementary and alternative medicine”, Kobe WHO Centre of Health Development 20 Kjersti E Knox, B.A et.al. (2009): „Emerging Complementary and Alternative Medicine Policy Initiatives and the Need for Dialogue”, in Journal of Alternative and Complementary Medicine, Vol. 15, Nr. 9, 959-962 old. 21 Stephan J (1983): ’patterns of legislation concerning traditional medicine” in Bannerman, R.H.O.,Burton,J. and Chen, W.C (eds) Traditional medicine and health care coverage, Geneva, WHO 22 Kormányrendelet a természetgyógyászati tevékenységről: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700040.KOR, letöltve 2010.12.13

15 23 Simon Judit (2010): Marketing az egészségügyben, Budapest, Akadémiai kiadó, 110-114. old. 24 OÉTI web oldala, http://www.oeti.hu/?m1id=1&m2id=53, letöltve 2010.12.13 25 Gesetz über berufsmassige Ausübung der Heilkunde ohne Bestallung (Heilpraktikergesetz), www.juris.de letöltve, 2010.12.13. 26 Alternative medicine act (in Slovene) , Official Gazette of the Republic of Slovenia, http:/uradnilist.si/1/objava.jsp?urlid=200794&stevilka=4685, letöltve 2010.12.12. 27 Berend D (2010): „Kvalitatív kutatás magyar orvosok és természetgyógyászok között az alternatív medicinával kapcsolatos attitűdök feltárására”, kvalitatív kutatás készült 2010.02.01-05.31 között Budapesten, Corvinus Egyetem, Berend Dóra Ágnes PhD hallgató