K Ö Z Ö S S É G
•
H A G Y O M Á N Y
•
S Z A B A D S Á G
*
KOMMENTÁR TARTALOM 201614-
Békés M á rto n :
A g e rilla -h a d v ise lé srő l
3
M ŰHELY C sizm ad ia E rv in :
K o rm án y z ás és ellen állás — M ié rt fo rd u l a p o litik a e lle n a tá rsa d a lo m ak k o r is, h a irán y ítják ,
H o rk ay H ö rc h e r F eren c: H u n y a d k ü rti S om a:
és ak k o r is, h a n e m ?
34
A b ö lcsészet m in t hivatás
47
Az ö n g y arm a to sítás fogalm a és a m agyar n é p i m o zg alo m id e n titá sk e re sé se
5
6
T O T Á L IS M Ú L T P app István:
G ály ap ad b ó l la b o ra tó r iu m — F lu ck B éla festőm űvész C so rv á so n
6g
A B Ú C S Ú ID E JE H ato s Pál:
A m űveltség és a sz em é rm es p a trio tiz m u s e m b e re volt — S zegedy-M aszák M ihály em lék é re
U ngváry K risz tiá n :
8l
A kivel ig a ztalan u l b á n ta k el — E rn s t N o lte (1 9 2 3 -2 0 1 6 )
84
M ESSZELÁTÓ B író -N a g y A n d rá s — Szabó M árk:
Egy b a lu l elsü lt h a z á rd já té k — A B rexit okai és következm én y ei
32
O R O S Z O R S Z Á G I M IS Z T É R IU M O K M uszatics P éte r:
O ro szo rszá g , a talányba b ú jt m is z té riu m II. V lag y im ir — d é lib á b a szty ep p én
103
Kommentár
• 2 0 16 |4
M
ű
h
e
l
y
Horkay Horcher Ferenc
A BÖLCSÉSZET M INT HIVATÁS*
T udom , ném iképp nagyzoló, hogy a fen ti cím M ax W eber nevezetes írásán ak cím ére já t szik rá. A m talán érthetőbb lesz e választás, ha b evallom , azért szegődtem a ném et m es ter nyom ába, m ert egykori kérdésfeltevésének egyenessége lenyűgöz. Hozzá kell fűzn öm m in d járt, hogy nem csupán általános érvényű felvetése, hanem írásának számos további részlete is fontos szám om ra. K iin d u ló p o n tu l a következő idézetet választottam : Ha tehát értjük a dolgunkat (amit most fel kell tételeznünk), akkor az egyént kényszeríthetjük vagy legalább segíthetjük abban, hogy számot vessen saját tevékenységének végső értelmével. Szerintem ez nem is kevés, még a tisztán személyes élet szem pont jából sem. Ha egy tanárnak ennyi sikerül, legszívesebben megint azt m ondanám , hogy „erkölcsi” hatalmakat szolgál: teljesíti azt a kötelességét, hogy világosságot és felelősségérzetet terem tsen .1
N os, m ivel tanár vagyok, nekem is erre kell törekedn em , ha sikeresen szeretném fo lytat n i hivatásom at. írásom m al célom , hogy m indazokat, akik a bölcsészettudom ányok m ű velésére adták a fejüket, arra biztassam : id őn kén t vessenek számot saját tevékenységük
végső értelm ével. Ú gy go n d o lo m ugyanis — H ad ot-val és F ocault-val szólva 2 —, hogy a bölcsészeknek e tekintetben folyam atos öngondozásra
(le sou ci de s ó i)
van szükségük, m ert
tevékenységükkel kapcsolatban p on t annak végső értelm e nem kön n yen m egválaszol ható. Maga a tevékenység viszont term észetéből fakadóan logikusan és jó l értelm ezhető m ód on vezet el a hivatás végső értelm ével kapcsolatos kérdésekhez. De m ilyen feltételekkel tű n ik logikusnak ez a feltételezés? F őkén t és elsősorban akkor, ha a bölcsészettudom ányokat a ném et
G eistesw issenschaften
m in tájára értelm ezem ,
vagyis a fogalom lehető legszélesebb je le n tésk ö rére tám aszkodom . A m figyelem ! A ka tegóriát nem hegeli, klasszikus ném et filo z ó fiai értelm éb en használom , hanem inkább köznapi értelem ben: az em beri term észettel foglalkozó tudom ányt szeretnék érten i r a j ta. Vagyis m indazon diszciplínákat e kategóriába so ro ln ám , am elyek — legalábbis célk i tűzésük szerint — belső nézőpon tb ól, egyes szám első szem élyű perspektívából m utatják * A Bölcsélet c ím ű , az E ö tv ö s L o rá n d T u d o m á n y e g y e te m e n 2 0 1 6 . m á ju s 3 - á n t a r to tt k o n f e re n c iá n e lh a n g zo tt elő ad ás sz erk e sztett v áltozata. 1 M ax WEBER: A tudomány mint hivatás [1917], f o rd . W e s se ly A n n a = U Ő .: Tanulmányok, O s ir is , B u d a p e st, 1 9 9 8 , 151. Az id é z e tb e n sz e re p lő ’k é n y sz e ríté s’ kifejezés a n é m e t nötigen szó fo rd ítá s a , a m i tö b b e k k ö z ö tt a k ö v e t kező je le n té s e k k e l b ír : b íz ta t, u n sz o l, r á b ír. 2 P ie rre HADOT: A filozófia mint életmód [ 1 9 8 4 /8 5 ] = U Ő .: A lélek iskolája. Lelkigyakorlatok és ókori flo z ó f a, f o rd . C s e ke Á kos, K a iro sz , B u d a p e st, 2 6 3 —2 77; M ic b e l FOUCAULT: Hermeneutik des Subjekts [1 9 8 1 /8 2 ], f o rd . U lrik e B o k e lm a n n , S u b rk a m p , F ra n k fu r t am M a in , 2 0 0 4 , 2 7 2 . V ö . BACSÓ B éla: Megjegyzések a szubjektum és az öngondozás témájához, V ilág o sság 2 0 0 7 /1 ., 9 5 —9 8 .
47
K
o
m
m
e
n
t
á
r
•
2
0
1 6
| 4
M
ű
h
e
l
y
m eg az em bert. Szem ben a term észettudom ánnyal, ahol a m egfigyelő és a megfigyelés tárgya a lehető legvilágosabban elválik egym ástól, parad ox m ó d on a bölcsészet eseté ben épp a fo rd íto ttja tű n ik szükségesnek: itt inkább po n to san az kecsegtet tudományos sikerrel, ha sikerü l in tegráln i a belső nézőpontot az általános érvényűnek szánt, tehát kü lsődlegesen is érvényesnek szánt leírásb a. H a ped ig ezt elfogadjuk, akkor igazat adha tunk G ad am ern ek: a m egfigyelő pozíciója, tapasztalati h orizo n tja, előítélete is fontos lesz állítása igazságának m egítélésekor.3 Ú gy érdem es ezt elképzelnünk, m in t a regény esetében: ha az elbeszélő jó l azonosítható karakterrel rendelkezik, id őn kén t akár bele is avatkozik története m enetébe — feladva a m in d en tu d ó , kívülálló n a rráto r kicsit reflek tálatlan szerepkörét —, ez a nyilvánalóvá tett elfogultsága adott esetben növelheti a könyv hitelességét, s nem feltétlen ü l vezet el Platón feltételezéséhez, hogy a költők hazudnak. H a az an tro p o ló g ia tudom ányának kutatási m ódszertanára utalok, akkor talán még vi lágosabbá tehetem , m i m ellett kívánok érveln i: am iképpen az an tropológusn ak, úgy a bölcsész kutatónak is „be kell k ö ltözn ie” az általa vizsgált közösség életvilágába, hogy vizsgálódásától id őtálló eredm ényt rem élh essen. B ele kell látnia az általa vizsgált egyén vagy közösség viselkedés- és gon d olkodásm ódjáb a ahhoz, hogy valóban megbízhatóan „fo rd ítsa le ” viselkedésüket, gon d o lk o d ás- és érzelem világukat. így ju to k el a
G eistesw issenschaften
fogalm ától addig, am it legszívesebben — persze va
ló szín ű leg n ém ileg p on tatlan u l — fen o m e n o ló g iai alapokon álló hum ántudom ányos kutatási és b eszédm ódnak neveznék. Persze a fen o m e n o ló giai fogalm a maga is sokje len tésű . M ost nem szűk értelem b en vett
term in u s te c h n ic u s k é n t
hivatkoznék rá, hanem b i
zonyos fokig pon tatlan u l a belehelyezkedési képességgel és készséggel azonosítom . A bölcsészettudom ányok fen o m e n o ló g iai je lleg ét tehát az adja, hogy nem időtől és tértől független ül kutatják tárgyukat, hanem a m in d en n a p i tevékenységi közegébe ágyazódott em ber(ek) h orizo n tján ak rekonstru álására vállalkoznak, úgy, hogy m aguk is osztoznak a vizsgált egyén(ek) viselkedési és gond olkod ási m óduszaiban. E tekintetben nem csak a term észettudom ányok, de a társadalom tudom ányok aspi ráció i is eltérnek. A társadalom m al kapcsolatos kérdések m egválaszolásakor a társada lom tu dós m egprób álja a kem ény tudom ányosság (hard Science) k ritériu m ait alkalmazni, s m ég ha nem is kifejezetten kvantitatív alapokra épít, akkor is érvényesíteni kívánja tudom ánya egzakt verifikálhatósági és falszifikálhatósági követelm ényeit. A tudom ányosság igénye tekintetében is tanulságos Pierre B ou rd ieu vonatkozó elm é lete, amelyet a leíró szociológiát követő társadalom tudósok is szívesen használnak fö l.4 Á lljo n itt példaként egy nem rég m egjelent magyar nyelvű szakkönyv egyik részlete, mely B o u rd ieu -re is támaszkodva azt a mi kérdésfeltevésünk szem pontjából is releváns kérdést próbálta megválaszolni, hogy m ilyen társadalm i m egbecsültségnek örvendenek az értelm i ségiek az elitben. K ris tó f Luca szerint a hum án értelm iség legfontosabb tőkéje a hum ántu dom ányos képzettsége, s ezért: „ A kulturális elit és még inkább az intellektuel elit körében a bölcsészdiplom a a legjellem zőbb. K ü lön ösen fontos szerepet játszanak a kulturális elit 3 L ásd H a n s - G e o r g GA D A M ER: Igazságés módszer [1 9 6 0 ], f o rd . B o n y h a i G á b o r, G o n d o la t, B u d a p e st, 1984. 4 P ie r re BO U R D IE U : Gazdaságitoké, kulturális tőke, társadalmitoké [1983] = A társadalmi rétegződés komponensei. Válogatott tanulmányok, szerk . A n g elu sz R ó b e rt, B u d a p e st, Ú j M a n d á tu m , 1 9 9 9 , 156—177.
48
H
o
r
k
a
y
H
o
r
c
h
e
r
F e
r
e
n
c
:
A
b
ö
l
c
s
é
s
z
e
t
m
i
n
t
h
i
v
a
t
á
s
kiterm elésében a budapesti elitegyetemek (E L T E , B M E , C o rvin u s), melyek az elit több m int felének kibocsátóhelyei.” 5 Ha ezt a leírást hitelesnek fogadjuk el, akkor meggyőzően tudunk a mellett érvelni, hogy ha valaki a kulturális elit tagjává kíván válni, akkor érdem es a bölcsész egyetemi műhelyekben képeznie magát. A m valószínűleg viszonylag kevesen vá lasztják azért a bölcsész szakmát, hogy a kulturális elit tagjává váljanak. A legtöbb pályavá lasztó egyébként is még sokkal naivabb, ha tetszik: idealistább annál, hogy ezt a praktikus szempontot m érlegelje. Főként, mivel a bölcsészeti szakmákról köztudott, hogy nem fizet nek jó l, így a társadalm i presztízs rem ényében kevesen választják ezt a pályát. A bölcsészettudom ányok irán t sokan nem an nyira anyagi, m in t inkább lélektani okok miatt érdeklődnek. A rom antika óta általánosan osztott követelm ény a m űvészettel és az irod alom m al szem ben is, hogy valam iképpen az em ber lelki szükségleteit elégítse ki. A zért olvasunk verseket, azért b ú jju k a regényeket m ár fiatalo n , m ert valam it k e resünk, valam ire vágyunk, am it — úgy érezzük — nem kaphatunk m eg saját életün ktől. Az iro d alm i alkotások olyan világba kalauzolnak b en n ü n k et, am elyben otthon érezzük m agunkat, szem ben saját, id egen n ek tűnő életünkkel. Persze ez a m űvészetekért rajon gó kamaszos hevület sokszor ham is és m egtévesztő. Legtöbben kinövü nk b előle, s rájövü n k ilyenfajta törekvéseink hiábavalóságára. A m m ég a serd ü lőkorb ól kinőtt em ber szám ára is valam ilyen értelem b en egzisztenciális fun kció t tölt be a regénnyel, a verssel való foglalkozás. A m űvészeti tapasztalat kettőssége, hogy egyfelől valam i pótszernek tűnik, m ásfelől m égiscsak nélkü lözh etetlen a teljes élethez, magukban a m űalkotásokban is ú jb ól és ú jb ó l kim on d atik. Vegyük példán ak K azan tzakisznak a m últ század közepén m egjelent h íres regényét. E n n ek kiábrán d ult bölcsész hőse, az író fiktív alteregója m o n d ja: „H a arra gon d o lo k , m ivel tápláltak oly sok éven át könyvek és m esterek, hogy jóllakassák éhező lelkem et, s m icsoda oroszlánszellem et k ap tam táplálékul Zorbásztól, alig pár h ónap alatt, nehezen tudom visszafojtani dühöm et és keserűségem et. M erő véletlenségből hiába telt el az életem ... így hát Zorbász, ah e lyett, hogy életem nek követendő példát adhatott volna, sajn os, iro d alm i témává süllyedt, hogy m egint telepiszkíthassak egy csom ó p a p írla p o t.” 6 A cím szereplő, Zorbász egyszerű kétkezi m unkás, aki a m űveltség eszm ényével szem ben az élet közvetlen m egélésének ígéretével kecsegteti a bölcsészt. U tó b b i azonban belátja, hogy hőse életfo rm áját a maga közvetlenségében nyilván nem tudja követni, számára Zorbász m ár csak regénytém a le het. A m Kazantzakisz regényéből kultuszkönyv lett, s a maga korában épp az élet köz vetlen megtapasztalására tudta elvezetni azt a gen erációt, am ely olvasóként találkozott a regénnyel vagy később a b előle forgatott film m e l.7 Sokak szerint tévedés a könyvektől és a m űvészetektől rem élt egzisztenciális tám oga tás. E felfogás szerint a művészet lényege a fikció, am ely élesen elválasztja a m űalkotás által terem tett világot a m i valóságos hétköznapjaink világától. Ezért kategóriahiba a két világ — személyes életünk és a regény fiktív világa — összecsúsztatása.
5 KRISTÓF L uca:
A magyar elitértelmiség reputációja, d o k to r i tézis, C o rv in u s E gyetem , B u d a p e st, 2011, 15. 6 N ik o sz KAZANTZAKISZ : /(prbász, a görög [1 9 4 6 ], f o rd . S zabó K á lm á n — P a p p Á rp á d , E u ró p a , B u d a p e st, 1967, 6. 7 /(prbathe Greek (1 9 6 4 ), r e n d e z te M ic h ael C a c o y a n n is.
49
K
o
m
m
e
n
t
á
r
•
2 0 16 |4
M
ű
h
e
l
y
M ások szerint a két világ szorosan összefügg, egymástól éppenséggel el nem válaszható. E nézetet vallotta Paul Ricoeur is. A fran cia filozófus a következőképp érvelt: „iro d alm i elbeszélések
(récits littéra ires)
és élettörténetek nem hogy kizárnák, hanem éppen kiegészítik
egymást, szem benállásuk ellenére vagy éppen annak segítségével. E dialektika arra em lé keztet b en n ü n ket, hogy az elbeszélés
(ré c it)
m ár azelőtt része az életnek, m ielőtt az életből
az írásba szám űzetnék; m ajd visszatér az életbe az elsajátítás
(a p p r o p ria tio n )
sokféle m ódja
szerint és az im ént em lített legyőzhetetlen feszültségek á rá n .” 8 H a értelm ezni akarjuk az iro d alm i elbeszélésnek és a Ricoeur által élettörténetnek nevezett valam inek egymás ba fordulását, akkor először is tisztáznunk kell, m it értsünk élettörténeten. Ricoeur itt a n arratív pszichológia belátását használja fel, am ely szerint az ön m agunkról alkotott kép nem állókép, h anem egy történet form áját ölti: ahogy em lékezetünk összeilleszti a velünk m egtörtént esem ények film kockáit, s abból egy összefüggő, koherens történetet „szerkeszt” .9 Ricoeurnél erre az elsődleges, egzisztenciális érdekű történetre épül rá (az élettörténetbe épül bele) az iro d alm i elbeszélés, s így válik ez u tóbbi is egzisztenciális érdekűvé. Az író i alkotás m űvelete révén száműzetik az életből az elbeszélt esem énysor az írásba (gon d olju n k arra, hogy Kazantzakisz elbeszélője csak m egírn i tudja Zorbász tö r ténetét, „m e g é ln i” m ár nem , m íg Zorbász csak m egélni tudja azt, m egírn i nem ), majd in n ét az olvasó befogadó tapasztalatán (az elsajátításon) keresztül tér vissza az életbe. H a m ost egy lépéssel tovább m együnk, azt is kijelen thetjük, hogy nem csak az alkotó művészet, az egyszerűség kedvéért a történetalkotás áll ilyen szoros kapcsolatban az élet tel, hanem a bölcsészettudom ány is, m ely hagyom ányos értelm ezése (retorika, h erm e neutika) szerint valam ilyen értelem ben m ásodlagos a művészetekhez viszonyítva is, mégis m egőriz valam it azok term észetéből. H a elfogadjuk, hogy az iro d alm i, művészeti tö r ténetekkel kapcsolatosan (ezekből kiindulva) alkot történeteket a bölcsészettudom ány (irodalom tudom ány, filoló gia, történettudom ány), akkor beláthatjuk, hogy ennek is olyan szoros dialektikus kapcsolatban kell állnia az élettel, m in t az iro d alm i elbeszélé seknek. Végül elju tu nk a legátfogóbb történeteket alkotó filozófiáh oz, s most m ár errő l is beláthatjuk, hogy szintén h asonlóan szoros kapcsolatban áll az élettel. P ierre H adot írja: A filozófia lényege nem a diskurzus, hanem az élet, a cselekedet. Az ókorban mindenki elismerte, hogy Szókratész filozófus volt, és ezt elsősorban nem kijelentéseinek, ha nem életének és halálának köszönhette. Az ókori filozófia mindvégig szókratikus ma radt, amennyiben nem puszta elméleti fejtegetésként, hanem elsősorban életmódként határozta meg magát. A filozófus nem professzor vagy író, hanem olyan ember, aki élete során bizonyos döntéseket hoz, és elfogad egy —például epikureus vagy sztoikus — életstílust. [...] A diskurzus azonban m indig az élethez és a tettekhez kötődik.10 8 P au l RlCCEUR: Az én és az elbeszélt azonosság [1 9 9 0 ] f o rd . J e n e y Éva = U Ő .: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, O s ir is , B u d a p e st, 1 9 9 9 , 4 0 5 . 9 M ag y aru l lásd e r r ő l L ászló J á n o s írá sa it, p é ld á u l LÁSZLÓ J á n o s : Narratív pszichológia, P szic h o ló g ia 2 0 0 8 / 4 ., a m e ly b e n S a r b in m e g h a tá ro z á s á t id ézi: „ S a rb in s z e rin t az é n -e lb e s z é lé s vagy é le ttö r té n e ti elbeszélés egy id e n titá s te r v k ib o n ta k o z ta tá s a , a m e ly b e n az elb eszélő (az I) f e lé p íti é n jé t (a m e - t ) ” . V ő . T b e o d o re R. SARBIN (sz e rk .): Narrative Psychology. The StoriedNatúré o f Humán Conduct, P ra e g e r, L o n d o n , 1 9 8 6 . 10 P ie r re HADOT: Luxus-e afdozófia? [1992] = U ő .: A lélek iskolája, 3 3 7 —3 3 8 .
50
H
o
r
k
a
y
H
o
r
c
h
e
r
F e
r
e
n
c
:
A
b
ö
l
c
s
é
s
z
e
t
m
i
n
t
h
i
v
a
t
á
s
H adot nagy jelen tő ségű rekon stru kciója szerint tehát az antikvitásban m ég evidens volt, hogy a filozófus igazi ajánlata nem pusztán a fogalm ak szin tjén ragadható m eg, hanem az általa nyelvileg-fogalm ilag kifejtettek szorosan kötődn ek a filozó fu s saját életéhez. H a meg akarjuk ítéln i a „filo z ó fiá já t” , akkor szavai m ellett életére és tetteire is figyelem m el kell len n ü n k, meggyőző erejét az általa választott életm ód kívánatossága is adja. Fontos, hogy H adot itt szem beállítja a filozófu st a p ro fesszo rral és az íróval, ám m in t láttuk, ez nem helyes. (Legfeljeb b taktikai m egfontolásból elfogadható, ha H adot a hagyom ányos p ro fesszo r- és írókép ellen ében kíván érveln i.) A dolo g épp fo rdítva áll: m in t láthattuk, m in d h árm óju kra igaz, hogy az általuk folytatott diskurzus beleágyazódik az általuk vá lasztott életm ódba, viselkedési form ákba. H a pedig ez így van, akkor visszatérhetünk az öngondozás
(le souci de s ó i)
jelen tő ségére
a bölcsészettudom ányok szem pontjából. H iszen ezek szerint nem pusztán a szöveg k o herenciája, logikai tisztasága és retorikai meggyőző ereje a fo n to s, m in t inkább a szem é lyiség, pontosabban a választott életm ód - ha tetszik, az élettörtén et h itelesítő pecsétje rajta. A választott életm ód kérdése ped ig az önnevelés jelen tő ségére hívja fel a figyelm et. Ezzel kapcsolatban nem valam ifajta előre eltervezett, ideális én m egalkotásáról van szó, hanem egy olyanfajta érzékenység kialakításáról, am ely képessé teszi a filozó fu st é le te nehéz döntéseinek helyes m egítélésére. Ezzel az érzékenységgel, m ely az antik és a keresztény hagyom ányban szereplő erények fogalm ával határos, képes az em ber az idő szűkében is, am ikor p ed ig az alapos ra cio n á lis-fo g a lm i kalkulációra n in cs m ód, a jó t (vagy legalábbis a lehető legkevésbé rosszat) választani. Ezzel az érzékenységgel kap cso latban em legeti a h erm eneu tika a tapintat fogalm át: „Tapintaton egy m eghatározott é r zékenységet és érzékelési képességet értü n k az olyan szituációk és a b en n ü k való viselk e dés irán t, am elyekre nézve nem rendelkezü nk általános elvekből eredő tudással. Ezért a tapintathoz lényegileg hozzátartozik a k i-n e m -m o n d o ttsá g és a kim on d hatatlan ság.” 11 G adam er nem véletlenü l em legeti a tapintat fogalm át épp a képzés-fejezetb en , ahol világossá teszi, hogy a h um ántudom ányokat épp e fogalom alapján határozhatjuk meg, ha visszavezetjük ezeket a ren eszánsz-h u m anista hagyom ányokra. Vagyis a tapintat által m eghatározott érzékenység révén gyakorolju k e tudom ányokat — érzékennyé p ed ig ö n képzés révén tehetjük m agunkat. Az érzékenység fo rm ájára nézve G ad am er kiem eli az esztétikai és a történeti érzéket is: „A z esztétikai és a tö rtén eti irán t érzékünk kell hogy legyen, vagy ki kell képeznünk érzékünket, hogy a szellem tudom ányi m unkában rá b íz hassuk m agunkat a tap in tatu n kra.” 12 A hum anista tradíció révén a h u m ántu dom ányok közvetlenül kötődn ek az a n tik -k e resztény hagyom ányhoz. E hagyom ányban p ed ig a fiktív és az élettörtén et között m in d ig is szoros volt a kapcsolat, m űködött a dialektika. Vegyük péld án ak azt a P latón t, aki m estere, Szókratész bem utatása során nem szorítkozott pusztán annak teoretikus m eg fogalm azásaira, hanem m in d ig részletesen „jelen eteztette” hősét: színpadra állította és cselekvésekbe bonyolította, hogy viselkedésén keresztül „értsü k m eg” a filo z ó fiai m o n -
11G a d a m e r : I.
m .,
3 5 -3 6 .
12 Uo., 3 6 .
51
K ommentár
• 2 0 1 6 |4
M
ű
h
e
l
y
dan dóját. Vagyis a szókratészi tett és a szókratészi szó között szoros összefüggést hozott létre. Egy m ásik szem pontból is érdekes P latón : filo z ó fiai szövegei nem elvont értekezé sek, nem logikai konstru kciók, h anem m aguk is elbeszélések, történetek. Ráadásul ezek nevelő, képző célzata is igencsak világossá válik nála: „e költem ényeket könyv nélkül is m egtanultatják velük, hiszen számos erkölcsi tanulságot m eríth etn ek b előlük, ezenkívül p ed ig a régm últ id ők kiváló fiain ak viselt d olgaib ól, valam int azok magasztaló d icséreté b ő l is okulhatnak. így olyan példák állnak a gyerm ek előtt, am elyek becsvágyát felkeltvén utánzásra serkentik, és arra buzdítják, hogy törekedjék hozzájuk hason ló le n n i.” 13 H a Platón fontos a h erm en eu tikai hagyom ányban, ugyanez fokozottan igaz A risz to telészre vonatkozólag is. G ad am er szám ára, csakúgy, m in t m estere, H eid egger számára is, egyenesen kiem elt je le n tő sé g ű az arisztotelészi hagyom ány. A je le n összefüggésben a gö rö g filozófu s tanításából az fontos, am it az antik bölcselő gyakorlati szillogizm usnak nevezett, vagyis olyan, logikailag helyes következtetésnek, am elyből valam ely cselekedet ténylegesen végrehajtása következik. G ad am er azt írja : „az erkölcsi tudás, ahogyan azt A risztotelész le írja , nyilvánvalóan nem tárgyi tudás, azaz a m egism erő nem valam ely tényállással áll szem ben, m elyet csupán m egállapít, hanem az, am it m egism er, őt magát közvetlenül é rin ti. V alam i olyasm i, am it ten n ie k e ll.” 14 A m egism erésnek és tudásnak ez a fajtája nem csak az erkölcsi tudást foglalja m agában, h anem — s épp ez a je le n szöveg fő állítása — igaz a bölcsészettudom ányokra általában is. Ezek sem elvont tudásform ák, h an em olyasfajták, am elyekből ténylegesen végrehajtandó gyakorlati cselekvések fakad nak, végsősoron egy életform a alapját képezik. M in t ahogy e tudásform ák, m int láttuk, bizonyos fajta érzékenységet is feltételeznek, am elyek m ár eleve csak bizonyos életform a vállalásával (tehát önképzéssel) szerezhetők meg. H a tehát úgy olvassuk A risztotelészt, ahogy G ad am er javasolja, vagyis hogy amit az erkölcsi tudásra vonatkozólag m on d , azt kiterjesztjük a h um án tudom ányos m egism e résre is, akkor e tu dásform a elég részletes és alapos leírását kapjuk. E rre a kiterjesztésre azért is feljogosítva érezhetjük m agunkat, m ert a hum án tudom án yos tudásnak m in d ig van erkölcsi érdeke is, ebben az értelem b en ez is erkölcsi tudás. D e lássuk, m it m on d az erkölcsi tu dásról —A risztotelészre utalva — G ad am er: 1) E lő szö r is szem beállítja a
te k h n é v e 1
(vagyis az egyszerű technikai tudással, a
k n o w -h o w
értelm éb en vett m ód szerrel), am elyet pon tosan és egyetem es érvénnyel, a m in d en k o ri alkalm azástól fü ggetlenül m eghatározhatunk. A z erkölcsi tudás ugyanis sokszor szituá ciófü ggő. 2) M egállapítja, hogy e tu dásform a nem valam ely részletkérdésre szorítkozik, hanem „a helyes életre m int egészre” vonatkozik, s b en n e eszköz és cél egyesül. 3) E tudásnak van egy interszu bjektív vonatkozása: a m ásik m egértését feltételezi, am ihez valam ifajta belehelyezkedésre, belátásra van szükség, s ez feltételezi az elnézés, sőt a m egbocsátás képességét és hajlandóságát is .15
13 PLATÓN: Prótagorasz, 3 2 6 a , f o rd . F aragó L ászló = PLATÓN Összes művei, I ., E u ró p a , B u d a p e st, 1 9 8 4 , 2 0 2 . 14 GADAMER: /. m., 2 2 2 . 15 Uo., 2 2 4 , 2 2 6 , 2 2 7 - 2 2 8 .
52
H
o
r
k
a
y
H
o
r
c
h
e
r
F e
r
e
n
:
c
A
b
ö
l
c
s
é
s
z
e
t
m
i
n
t
h
i
v
a
t
á
s
G adam er (és Ricoeur) dialógusra alapozott üí/dung-koncepciójának az a belátás az alapja, hogy a m ásik m egértése nem képzelhető el valam ifajta ön m egértés n élkü l. Es fordítva: ha m agunkat szeretnénk m egism ern i, a m ásik felé fordu lva tehetjük ezt m eg legbiztosabban. Ez a társas episztem ológiai alapállás ped ig közvetlenül kapcsolható a h hoz az egzisztenciális alapozottságú h erm en eu tikai belátáshoz, am ely szerint a b ö lc sé szettudom ányi szövegértelm ezés végsősoron önértelm ezés. E szerint az iro d alm i m ű, sőt a képzőm űvészeti m űalkotás is b etöltheti a m ásik szerepét, s annak értelm ezésén k e resztül is lehetséges ön m egértésün k javítása. E n n yib e n a m űalkotással folytatott d ia ló gus legitim része az önm egism erés folyam atának. M indezt az esszé m ű faji keretei között egy magyar író (egy m ásik író pró zájáró l szólva) így fogalm azza m eg: Kosztolányi a létezésnek ebből a sértetlen, absztrakciókra nem bontott alaprétegéből ragad meg és ad át m indig valamit. [...] S ahogy m ondják: segít élni. Nem úgy, hogy gyakorlati vagy elméleti jó tanácsokat ad, vagy erkölcsi útbaigazítást; még kevésbé úgy, hogy eltereli figyelmünket a valóságról, m int a jó detektívregény, vagy éppenséggel álomvilágba ringat, m int a rossz irodalom . Kosztolányi a durván leegyszerűsített lát szatvalóságból segít visszatalálni a saját életünkbe, a m indennapjaink eredeti teljes ségébe.16 O ttlik Géza m intha épp Kazantzakisz aggodalm ára válaszolna. Szerin te egyáltalán nem „hiába telik” az író élete, ha képes hőseit úgy feleleven íten i, hogy azok valóban k ép e sek legyenek m egszólítani b en n ü n ket, s képesek legyenek barátainkká váln i. A m ik o r O ttlik leírja K osztolán yi író i „tech n ikáját” , utal az „erk ölcsi útbaigazítás” értelm ezői hagyom ányára. M eg arra az elképzelésre is, hogy az író valójában m en ekü lési ú tvo n a lat kínál az olvasónak, hogy ne k elljen szem besülnie élete kudarcaival. Ezek helyett egy olyan befogadási m ódot javasol, am elynek lényege, hogy a könyvön keresztül találju n k vissza életünk azon elfelejtett dim en zióih oz, m elyeket a feln ő ttk o r közönséges aggo dalm ai (pénz, kötelesség, tennivalók) elföd n ek előlü n k. A visszatérés esélyét villan tja fel az olvasó szám ára: hogy saját életében találhat vissza ahhoz a teljességhez, am elyet a hétköznapi stressz vagy szorongás
(A n gst)
elfed figyelm ü n k elől. Persze a naiv olvasó és a
szakszerű (bölcsész)olvasó olvasói attitűdje nyilvánvalóan eltér egym ástól. M égis azt kell m on dan unk, hogy a bölcsészek iro d a lo m -, nyelv- és m ű értésén ek ugyanaz a tétje, m in t a spontán olvasásnak — szám ukra is akkor van értelm e, ha végül képesek az így nyert ta pasztalatokat saját életükre vonatkoztatni. Ez az életfilozófiai érdekű elem zés, m ely az autentikus lét és valam ifajta létfeledettség fogalm i kettőségére és szem benállására utal, nyilvánvalóan H eid eggert követve, elvezet ben n ün ket az iro d alm i m űvekkel való b ölcsész-pepecselés végső jelen tő ségéh ez. E g o n dolati lépést tegyük m eg Paul Ricoeur segítségével, aki egyike a bölcsészet legm élyen szán tóbb (ön )elem zőinek. H a korábban beláttuk, hogy az iro d alo m (és tágabban a művészet) fik ció i m ilyen fontos szerepet játszhatnak élettörtén etün k m egalkotásában, akkor tegyük 16 O T T L IK G éza, Kosztolányi
=U Ó .: Próza, M agvető, B u d a p e st, 2 0 0 5 , 2 8 6 —2 9 8 .
53
K
o
m
m
e
n
t
á
r
•
2
0
1 6
| 4
M
ű
h
e
l
y
hozzá, hogy a filozó fia bevett értelm ezése szerint: felkészülés a h alálra. Ez a gondolat, am ely szókratészi-p latón i alapokra épül, m ajd C ic e ró n és Sen ecán á t ju t el a korai m od ern itásba, M o n ta ig n e -h e z ,17 szintén fontos lesz H eid egger filo zó fiájáb an . A 19 . szá zad nagy pesszim istáin, Sch o p en h au eren és K ie rk e g a a rd -o n k e re sz tü lju t el H eidegger an nak kim ond ásáig, hogy az ittlét „halálhoz viszonyuló lé t”
(S e in zum T o d e ) .18
Persze a
halálhoz való viszonyban is kétféle viszonyulást külön böztethetü n k m eg: az „ak árk i” -re je llem ző m in d en n a p i lét csak fecseg, m íg a tu lajd o n k ép p en i lét „e lő re fu t” , s ebben a szám vetésben ragadja m eg legsajátabb lehetőségét. Ricoeur ehhez a hagyom ányhoz kap csolódik, am ikor a következőket írja : A fikció tehát társunkká lehet a halálra készülődésben. A Krisztus kínszenvedéséről szóló elmélkedés nem egy hívőt elkísért már az utolsó küszöbig. M ikor K erm ode vagy B enjam in ebben a tekintetben kiejtik a „vigasz” szót, ne vádoljuk őket elham ar kodottan önáltatással. A vigasz m int ellenszom orúság éppoly világos és tiszta módja lehet önmagam meggyászolásának, amilyen világos és tiszta Arisztotelész katarzisa. Ily m ódon jöhet létre gyümölcsöző csere irodalom és halálnak (vagy halál felé) való lét között.^ Ricoeur elképzelésének több érdekes p on tja van. Ú gy tűn ik, am ellett érvel, hogy az ir o dalm i (m űvészi) fikció a filo z ó fia feladatkörébe is be tud segíteni, am ikor ahhoz h a so n ló an „társu n kká” válik a felkészülésben. Fontos továbbá, hogy Ricoeur a K risztu s kínszenvedéseire vonatkozó elm élkedést em líti, vagyis a b ib lia i történet értelm ezését hangsúlyozza — ezzel a halálra való felkészülés nála átkerül egy kifejezetten keresztény diskurzusba. A m ik o r a fikcion alitás részben a K risz tu s-tö rté n e t újraelm o n dására, az elm élkedésre vonatkozik, részben a K risz tu s-tö rté n e t kisajátítására, saját élettö rtén e tünkbe való beépítésére — m indkét esetben a fikció révén a képzelet terem tő, egzisz ten ciálisan segítő tevékenységét hangsúlyozza Ricoeur. E képzeleti tevékenység révén a fik ció b an „m egtapasztalt” , fikcion ált halál segít saját h alálu n k elképzelésében, az addig való „elő refu tásb an ” . Ráadásul W alter B e n já m in kapcsán Ricoeur felhívja a figyelm et e tevékenység közösségi összetevőjére. Az elbeszélő m űvészeti alkotásban olyan tapaszta latcsere zajlik, am elyben a tapasztalat „n em a tudom ányos m egfigyelést, hanem a b ö l csesség n ép i gyakorlatát” je le n ti. A szépirod alm i alkotás szerinte en n yib en a népm ese elbeszélésm ódjához h ason líth ató. A h ogy a m isén is a hívők közössége em lékezik K ris z tus kereszthalálára, s ahogy a gö rög tragédiát is a poliszpo lgáro k közössége nézte együtt végig. A keresztény vigasz így je le n h e t m eg egy m on d atban A risztotelész katarzisával.20 17 L ásd M ic h e l M O N T A IG N E: Bölcselkedni annyi, mint megtanulni meghalni = U Ő .: Esszék, I ., J e le n k o r, Pécs, 110—130. Az a lá b b ia k b a n fe lh a sz n á lta m B a rcsi T am ás tö r té n e t i á tte k in té s é t: B A R C SI T am ás: Mit jelent megtanulni meg halni? I. Seneca és Montaigne halálfelfogásáról, N a g y e rd e i A lm a n a c h 2 0 1 5 /1 ., 61—131. 18 M a rtin H E ID E G G E R : Lét és idő [1 9 2 7 ], 51 §, f o rd . V ajda M ih ály —A n g y alo si G erg ely — Bacsó B éla — K a rd o s A n d r á s — O ro s z Istv án , O s ir is , B u d a p e st, 2 0 0 1 , 2 9 3 .
19 RlCCEUR: Az én és az elbeszélt azonosság, 4 03—404. 20 A k ere sz té n y vigasz e lk é p z e lé sé n e k m űvészi fe ld o lg o z á sá ró l lásd H O R K A Y H Ö R C H E R F e re n c : A művészet mint vigasztalás. Van Gogh: Az irgalmas szamaritánus (Delacroix nyomán, l8 g o ) című képe, V ig ilia 2 0 0 7 / 8 ., 591—601.
54
H
o
r
k
a
y
H
o
r
c
h
e
r
F e
r
e
n
c
:
A
b
ö
l
c
s
é
s
z
e
t
m
i
n
t
h
i
v
a
t
á
s
M ind a kettőnél ugyanaz a m űködési m echanizm us figyelhető m eg: a vigasz és a k atar zis is világos és tiszta képet nyújt az elm ú lásról, de úgy, hogy közben valam ilyen furcsa m ódon fel is szabadít annak elnyom ó hatása alól. A k ata rtik u s színházi előadás, a vigaszt nyújtó K risz tu s-tö rtén et, legáltalánosabb értelem b en az elbeszélt tö rtén et a vele való foglalkozás során képes halál felé fo rd u lt létünket term éken yen m egérin ten i. Ö sszefoglalva: a b ölcsészettu dom ányt hivatásul választó n em szakmát kap kézhez, h anem egy olyan érzékenységre tesz szert, m ely m in d saját m aga jo b b m egism erésére, m in d a m ásik m egism erésére ösztökéli, s — persze n yilván n em áldozatok n élk ü l — az zal kecsegteti, hogy elvezeti egy értelm es élettö rtén et kibontakoztatásához, m e g élé sé hez és —bukásaival együtt való — elm eséléséh ez.
V éd elem a M ező (m a K ő rö sy Jó z sef) u tc a i B E A C -sp o rtp á ly á n , 1940
55
