KOMMENTÁR TARTALOM

·

·

KOMMENTÁR KÖZÖSSÉG

HAGYOMÁNY

SZABADSÁG

TARTALOM 2007|5 ELÛZETVE

L. Simon László: Horgolt harisnya és bársonycipõ A nadapi sváb plébános képei elé Tóth Ágnes: A magyarországi németek kitelepítése Felelõsségrevonás és/vagy büntetés? Grósz András: „Honvágyat mindig érzek” A budaörsi németek elûzése (1946/47) Visszaszököttek [közreadja Tóth Ágnes]

3 4 16 27

MÛHELY

Fejérdy András: Opus Iustitiae Pax XII. Piusz pápa társadalmi tanítása Botos Máté: „Historiographia Christiana” John Lukacs, a katolikus történész Békés Márton: A konzervativizmus-kutatás nemzeti látószögérõl

35 49 61

TOTÁLIS MÚLT

Paksa Rudolf: Szélsõjobboldali pártok és mozgalmak a Horthy-korszakban

68

VITA

Pesti Sándor: A magyar jobboldal válsága (?) Reflexiók Körösényi András írására

76

HONI FIGYELÕ

Kern Tamás: A Honi Gárda esete a magyar politikai elittel Avagy szükség van-e önkéntes tartalékos erõre Magyarországon is?

82

MESSZELÁTÓ

Lagzi Gábor: Jobboldali gyõzelem és jobboldali vereség Lengyelországban Lõrincz Csaba: Koszovó és a nyugat-balkáni stabilitás

95 102

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

T

A R T A L O M

RE:CENSOR

Szepesi Balázs: Intézet a Szabadságért és a Demokráciáért (ILD) 107

SZEMLE

Kósa László: Tisztviselõi és közéleti pályán az ország szolgálatában Viczián István emlékiratairól 113 Filep Tamás Gusztáv: Királyhûség, függetlenség, alkotmányosság Békés Márton Sigray-monográfiájáról 119

Számunkat a nadapi (Fejér megye) valamikori sváb közösséget ábrázoló felvételekkel illusztráltuk.

Lapunk megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatja

KOMMENTÁR kéthavonta megjelenõ közéleti és kulturális folyóirat Szerkeszti a szerkesztõbizottság: Ablonczy Balázs (fõszerkesztõ), Czibere Károly, Hatos Pál, Ötvös István, L. Simon László Fõmunkatárs: Pesti Sándor és Benkõ Levente Csongor Olvasószerkesztõ: Csillag István Kiadja a Kommentár Alapítvány (1364 Budapest, Pf.: 78.) www.kommentar.info.hu, e-mail: [email protected] Szerkesztõségi titkár: Zsumbera Árpád Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Lapterv: Artinpress Tördelés: Syrena Bt. Nyomdai elõállítás: Kapitális Nyomda, 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út 14. A lap megvásárolható a Lapker Rt. elárusítóhelyein. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága VIII. kerület Budapest, Orczy tér 1. Elõfizethetõ postán, kézbesítõnél, e-mailben: [email protected], faxon: (06-1) 303-3440 ISSN 1787-6974

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

L. Simon László HORGOLT HARISNYA ÉS BÁRSONYCIPÕ A nadapi sváb plébános képei elé Két festõi fekvésû kis település van a Velencei-tó északi partján, két nevezetes, történelmi és építészeti értelemben is fontos templommal. Az egyik Sukoró, amelynek református templomában tartották az 1848-as pákozdi csata elõtti haditanácsot, ahol az úrasztala máig õrzi Móga altábornagy kardjának a nyomát, mert állítólag a vita hevében jól odavágott a szelíden álló, tehetetlen asztalra. A másik a tómellék legmagasabban, a vízparttól távolabb fekvõ gyönyörû kis faluja, Nadap, amelynek a környéket fölülrõl arisztokratikusan figyelõ elegáns, neogót templomában keresztelték meg a közeli Kápolnásnyéken született Vörösmarty Mihályt. E templomban századokon keresztül a helyi svábok kis közösségét gondosan ápoló plébánosok tartották a német miséket, s közülük voltak olyanok is, akik lelkesen dokumentálták a falu életének a mindennapjait. Baumgartner Károly, aki 1935 és 1937 között volt nadapi római katolikus plébános, lelkes amatõr fényképészként számos fotót készített, ám sajnos a képek legtöbbje élvezhetetlen, homályos, közölhetetlen, mint például egy sváb esküvõ részleteit megörökítõ sorozata. A német szõlõsgazdákat, akik a közeli Csúcsos-hegy csodálatos mikroklímájának köszönhetõen termesztették a régi magyar fajtákat, s készítették a jó nadapi borokat, vagy a büszke elsõáldozókat, helyi lányokat és legényeket, iskolás gyermekeket, a hétköznap is a helyi népviseletben járó családokat szerencsére sikerült lencsevégre kapnia. Milyen jó lenne, ha legalább egyszer feltûnne a nadapi fõutcán, a mai Haladás úton egy-egy sváb fiatalasszony, fehér pettyekkel díszített piros fejkendõben, fehér blúzban, kék kötényben, a férfiszemeket magára vonzó horgolt lila harisnyában, fekete bársonycipõben. De erre már nincs esély, mert a nadapi svábokat is kitelepítették, megfosztva õket nádfedeles házaiktól, a Velencei-tó lelket nyugtató panorámájától, szeretett hazájuktól, Magyarországtól. Akik maradhattak, azokat sokáig gyanús elemként kezelték, a papokról – az ’50-es évek kommunista gyakorlatának megfelelõen – külön jelentéseket készítettek. A sváb hagyományokat tisztelõ jelenlegi polgármester, Wagner Péter magánarchívumában megtalálhatók Székely János egykori VB-elnök a Székesfehérvári Járási Tanács VB-titkársága számára 1952-ben és ’53-ban készített jelentései is, amelyek gondosan beszámoltak a hatóságok által folyamatosan zaklatott plébános, valamint a templomot egyre kisebb számban látogató maradék svábok ügyeirõl. A VB-elnök szerint a pap „a Párt és a tanács ellenörzése alatt a megadott szempontok szerint végzi a prédikácioát a templomben járo száma kb 35–40 ami a régi lakosokbol tevödik össze. Mind a béke atja jó példával járt a papp 800. ft békekölcsönt jegyzet de igaz jol megkelett, hogy agitáljam mert elöször csak 600. ft akart jegyezni”. A kitelepített nadapi svábok a németországi Leimenben és környékén élnek. Tavaly – elüldözésük hatvanadik évfordulóján – a magukkal hurcolt emlékekbõl kamarakiállítást szerveztek, amelyet az alkalomra kiutazó nadapiak is megtekintettek. Ki tudja, miért, de a tárlat egyik központi helyére egy sváb asszony készítette mesteri hímzés került, amely Fejér vármegye – heraldikai értelemben is unikálisnak számító – címerét ábrázolja: a koronával a kezében térdelõ Szent István felajánlja az országát Szûz Máriának. A mi országunkat. És az övékét is.

3

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

Tóth Ágnes A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK KITELEPÍTÉSE Felelõsségrevonás és/vagy büntetés? A folyamat Kelet-Közép-Európában a II. világháború utolsó hónapjaiban, és az azt követõ fél évtizedben kibontakozó migrációt kényszerû, kisebb részben önkéntes telepítések, népcsoportok mozgásának egész sorozata alkotta. A szervezett módon végrehajtott telepítések, valamint az önkéntes, egyéni népmozgások fõ motiválója, ideológiai alapja az etnikai konfliktusok csökkentése, a „tiszta” nemzetállamok kialakulásának elõsegítése volt. Ennek az érvelésnek a hátterében egyrészt az I. világháborút lezáró kisebbségi szerzõdések kudarca, másrészt a hatalomért vetélkedõ politikai pártoknak a társadalom megnyerésére irányuló törekvése – amelyben jelentõs szerepet játszott az érintettek gazdasági javainak fölhasználásával megszerezhetõ politikai tõke – húzódott meg. A „tiszta” nemzetállam koncepcióját a kisebbségeknek az adott ország szempontjai szerinti kollektív bûnösségével és büntethetõségével kapcsolták össze. Az érvelés ideológiai – fasiszta, bûnös, nemzetrontó népcsoport – és gyakorlati elemei az éppen aktuális bel- és külpolitikai törekvések függvényében változtak. Németország és a térség különbözõ országaiban élõ német nemzetiségû lakosok háborúban játszott szerepére való hivatkozással Csehszlovákiából és Lengyelországból már a háború utolsó heteiben elkezdõdött az ott élõk tömeges üldöztetése, önkényes telepítése, elûzése. Jugoszláviában és Romániában is – saját „hatáskörben” – a német nemzetiségû lakosság megbüntetését, némely esetben megsemmisítését kívánták elérni. A német nemzetiségû lakosság „megbüntetésére” a háború végén a nagyhatalmak hallgatólagos és a Szovjetunió tényleges támogatása mellett került sor. Elismerték ugyanis a kelet-közép-európai országokban élõ német kisebbségek egy részének háborús felelõsségét, ennek következtében felelõsségrevonásuk jogosságát. A potsdami határozatok deklaratív módon tették lehetõvé Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország számára, hogy német nemzetiségeiktõl saját döntésük, akaratuk szerint Németországba történõ áttelepítésükkel megszabaduljanak. S jóllehet a nagyhatalmi verdikt tartalmaz egy rövid kitételt a telepítések emberséges és szervezett módon történõ végrehajtására, annak érvényt szerezni sohasem tudtak. Éppen ezért a II. világháború után végrehajtott telepítések embertelen módjáért, a – fõként a német és magyar – kisebbségek jogfosztásáért, helyzetéért az adott országokat és a szövetséges nagyhatalmakat egyaránt felelõsség terheli. Jelen tanulmányban elsõsorban a magyarországi politikai elit, az Ideiglenes Nemzeti Kormány felelõsségének kérdésével foglalkozom, a kitelepítés tényleges folyamatát csak vázlatosan, átfogó módon tárgyalom. Szeretnék rámutatni arra is, hogy a magyarországi német kisebbség kollektív megbüntetése nem az 1941-ben vállalt anya4

T

Ó T H

Á

G N E S

:

A

M A G Y A R O R S Z Á G I

N É M E T E K

K I T E L E P Í T É S E

nyelve és nemzetisége alapján elrendelt kitelepítésükkel, de hónapokkal korábban, már a földreform végrehajtása során, a földigénylésbõl való kizárásuk, tömeges internálásuk, önkormányzataik autonómiájának nemzeti alapon való felfüggesztése révén megkezdõdött. A magyar kormány csak a lehetõségre várt, hogy a kitelepítéssel fizikai valójukban is megszabadulhasson a magyar társadalomnak évszázadok óta oly hasznos tagjaitól.

A kollektív bûnösség elvének elfogadása A magyarországi német nemzetiség háború utáni megítélését s a vele szemben alkalmazott eljárásokat a nagyhatalmak állásfoglalásai, az ország kül- és belpolitikai helyzete, valamint a hazai politikai erõk törekvései határozták meg. A hazai németség felelõsségrevonásának kérdése 1945 márciusában – a földreformrendelet elfogadását követõen – került a politikai és a törvényhozási viták középpontjába.1 A rendelet a II. világháború után a hazai németekkel szemben hozott jogkorlátozó intézkedések sorában különös jelentõséggel bír. A kormány és a pártok kollektív bûnösséget és ezzel együtt a kollektív büntetést elhárító nyilatkozatai ellenére ezzel a rendelettel a hazai német lakosság széles rétegeinek vagyoni korlátozása vált lehetõvé, tekintet nélkül az egyéni felelõsségre és a külön lefolytatott egyéni eljárásokra. Elsõ ízben ennek a törvénynek a segítségével próbáltak teljesen eltérõ célokat – nevezetesen a földbirtokreform végrehajtását és a háborús bûnökkel is vádolható német nemzetiségû személyek megbüntetését – összekapcsolni és megvalósítani. A különbözõ célkitûzések így egymás függvényévé váltak. Az eltérõ célok közvetlen, minden elõzetes és külön eljárás nélküli összekapcsolását sem szakmai, sem jogi érvek nem indokolták. A magyarországi német nemzetiségû lakosság megítélését nem a II. világháborúban játszott tényleges szerepe, jogkorlátozását pedig nem a személyes felelõsségrevonás szándéka, hanem a törvény megalkotóinak politikai törekvései határozták meg. A földreformról szóló rendelet annak a jogalkotási folyamatnak az elsõ állomása, melynek során a törvényhozók a német nemzetiségû lakosság különbözõ jogi, vagyoni, kulturális korlátozását külés belpolitikai problémák megoldásaként használták. A németek kitelepítésének ügyét ezekben a hónapokban nem elsõsorban a fasiszta és hazaáruló személyek megbüntetése, sokkal inkább a földreform kapcsán településre jelentkezett tiszántúli nincstelenek tömege, a szomszéd államokból érkezõ nagyszámú menekült és a bukovinai székelyek elhelyezésének problémái tartották felszínen. 1 Még mielõtt azonban a belsõ politikai viták a felelõsség megállapításának módjáról és mértékérõl elkezdõdhettek volna, s Magyarország kötelezettségét a háborús bûnösök felelõsségrevonásáról az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezményben rögzítették volna, a szovjet hadsereg már az elõzõ év novemberében–decemberében végrehajtotta azt a büntetõ akciót, melynek következtében több tízezer magyarországi német került a Szovjetunió lágereibe. Ennek az akciónak a körülményeit itt részletesen nem tárgyalom, kifejezetten a magyar kormány és a politikai pártok, valamint a törvényhozás német kisebbségekkel kapcsolatos állásfoglalásának az áttekintésére vállalkozom.

5

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

A vagyonelkobzások illetve a juttatások végrehajtását egy ezekben a napokban kiadott, a vagyonuktól megfosztott svábok összeköltöztetését lehetõvé tevõ belügyminiszteri rendelet (110 136/1945.) is segítette. A földreform végrehajtását az e célra létrehozott népi szervek, az Országos Földbirtokrendezõ Tanács, a megyei földhivatalok és a községi földigénylõ bizottságok végezték. A rendelet végrehajtási utasítása értelmében minden községben a földigénylõk képviselõibõl földigénylõ bizottságot kellett alakítani, amely jogi helyzetét tekintve köztestületnek minõsült. Legfontosabb feladatai közé tartozott az elkobzás alá esõ földek összeírása, és annak eldöntése, hogy mely területeket lehet elkobozni, valamint melyek esnek megváltás alá. Ezzel együtt az igényjogosultak összeírása és elbírálása is az õ feladatuk volt.2 A községi földigénylõ bizottságok elõször mindenekelõtt a helyi föligénylõk jogosultságát bírálták el, de ennek az eljárásnak a keretén belül általában az õslakosság igényein túl az ott tartózkodó vagy immár ott lakó menekültek föld- és házjuttatásáról is gondoskodtak. A megyén belüli telepítések a megyei földbirtokrendezõ tanácsok, míg az ún. csoportos telepítések, amelyek az ország más területeirõl áttelepülõket érintette, az Országos Földbirtokrendezõ Tanács hatáskörébe tartozott. A földigénylõ bizottságok 1945. május végére országszerte megalakultak, és már az elsõ hónapokban a gazdasági érdekérvényesítés legfontosabb színtereivé váltak. A vegyes lakosságú községekben a politikai-gazdasági érdekérvényesítés sok esetben nemzetiségi színezetet kapott. Fõként a bunyevácok, horvátok által lakott településeken figyelhetõ meg, hogy tagjaik a községek újjáalakuló irányítótestületeiben hegemóniára törekedtek, számarányuknál nagyobb képviseletet kényszerítettek ki, elsõsorban gazdasági elõnyeik biztosítása érdekében. A német nemzetiségû községekben sajátos helyzet állt elõ. A törvény nem tett különbséget nemzetiségi hovatartozás szerint a nincstelen vagy szegényparaszt földigénylõk között, így természetesen õk is helyet kaphattak a bizottságokban. Ezt azonban az Országos Földbirtokrendezõ Tanács saját hatáskörében igyekezett megakadályozni, azaz sok német többségû községben a földigénylõ bizottságok mûködését fölfüggesztették.3 Ez nemcsak azt a célt szolgálta, hogy az egyébként jogosult, ám német nemzetiségû családokat a juttatásból kizárják, hanem egyben biztosítani kívánták a kommunista pártnak azt a törekvését, amely a tiszántúli agrárproletár családokat az Alföldön, illetve a Dunántúlon kívánta letelepíteni, s általuk – mindenekelõtt az õszi választásokra tekintettel – a párt szavazóbázisának növelését elérni. Az országon belüli településre jelentkezettek kiválasztása toborzás útján történt. Bár – a rendelet értelmében – „telepítésre csak mezõgazdasági foglalkozású, föld nélkül maradt, sokgyermekes, politikai szempontból megbízható” személy jelentkezhetett, a gyakorlatban a telepítés egyedüli kritériuma a jelentkezõk pártpolitikai megbízhatósága volt. Nagy szám2 Lásd A magyar állam szervei 1944–1955, I., szerk. Vörös Károly, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1985, 173. 3 Vö. pl. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal ira-

tai, 628/1945.

6

T

Ó T H

Á

G N E S

:

A

M A G Y A R O R S Z Á G I

N É M E T E K

K I T E L E P Í T É S E

mal jelentkeztek olyanok is, akik a földhöz nem értettek, korábban soha ilyen jellegû tevékenységet nem folytattak, és sok esetben néhány hónap elteltével, a sváb vagyonok felélése után vissza is költöztek eredeti lakóhelyükre. Az önkéntes településre jelentkezettek a földigénylõ bizottságokban túlsúlyra törekedtek. Ez fõként a vegyes lakosságú községekben az „õslakosság” és a betelepülõk közötti konfliktushoz vezetett.4 Az önkormányzatok, a járások vezetõi fölkészületlenül álltak az önkéntes-önkényes föld- és házfoglalókkal szemben. A menekültek ügyeit intézõ, az elhelyezésüket végzõ Népgondozó Hivatal felállításával kapcsolatos tervet a pártok május 2-án közös értekezleten vitatták meg. Erdei Ferenc a Nemzeti Paraszt Párt (NPP) május 3-i intézõ bizottsági ülésén jelentette be, hogy a pártok megegyeztek egy a menekültügyeket ellenõrzõ szerv felállításáról, amelynek vezetõjéül egyhangúlag Antall Józsefet fogadták el. Erdei hangsúlyozta, hogy ez „a szerv fogja ellátni a svábok kitelepítését is”.5 A koalíciós pártok 1945. május 14-i pártközi értekezletének is a svábkérdés, és a kitelepítés volt a témája. A pártközi értekezlet összehívásában vélhetõen Bibó Istvánnak és Keszthelyi Nándornak is szerepe volt, akik Bodor György Bonyhád környéki telepítési tevékenységének hírére Erdei Ferenc belügyminiszter elé vitték az ügyet.6 Erdei meghökkenve fogadta ezt, de azért írásos elemzést kért az üggyel kapcsolatban. Bibó ekkor írja meg memorandumát, amelyben áttekinti – erkölcsi, politikai, gyakorlati szempontok mentén – a hazai német kisebbséggel szemben alkalmazott eljárási módoknak a kisebbségre, a társadalomra és az országra gyakorolt hatását. Leghatározottabban azt a képmutatást ostorozza, amely az egész kérdést körülveszi. A nyilvánosan megjelenõ törvények, nyilatkozatok és a tényleges szándékok, eljárások közötti különbségekre mutat rá. A hivatalos megfogalmazás a volksbundista és fasiszta svábok kitelepítésérõl beszél, ugyanakkor „a sváb kérdéssel kapcsolatos sajtóagitáció és magánakciók mögött, igen sok ponton olyan erõk vannak, melyeket nem a fasiszta svábság kitelepítése érdekel, hanem egészében a német kisebbség kitelepítése, és ha lehet, mindenfajta kisebbség kitelepítése. Még ez is hagyján volna, ha csak arról volna szó, hogy az egész kelet-közép-európai németség egy szervezett akció keretében Németországba visszatelepíttessék. Itt azonban kezdik sokan hamisítatlan fasiszta stílusban az egész kérdést úgy beállítani, hogy nincs szükség másra, csak gyors elhatározásra, gyors cselekvésre, mindenféle felesleges jogászkodás félretételére, jól tágítható keretfogalmakra, a tárgyilagos fórumok kikapcsolására, és lehetõleg minden felesleges szentimentalizmus és álhumanizmus mellõzésével egyedül a nemzet érdekének hatékony figyelembevételére.” Ennél is súlyosabb következményekkel járhat a hazai németek gyors, egyéni akcióval történõ kitelepítése a szomszédos országokban élõ magyar kisebbségek számára. 4 Lásd pl. MOL Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal iratai, 693/1945. 5 Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL) 284. fond (f.) 13. csoport (cs.) III. 6 Bibó István ezekben a hónapokban a Belügyminisztérium törvényelõkészítõ

kötet (k.). osztályának volt a vezetõje. Keszthelyi Nándor jogász, ügyvéd, aki elismert szaktekintély volt a szabadalmi, valamint a nemzetközi és polgári jogi ügyekben. Tagja volt a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Nemzeti Radikális Pártnak, majd 1939ben részt vett a NPP megalakításában is. A háború után elõbb a Belügyminisztérium munkatársa, majd a Külügyminisztérium sajtóosztályának a vezetõje lett. Bodor György kézdivásárhelyi születésû, de jogi tanulmányait már Budapesten végezte. Õ is tagja s egy ideig fõtitkára is volt a Nemzeti Radikális Pártnak. 1945-ben a NPP egyik szervezõje.

7

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

„Azzal, hogy mi nekikezdünk svábjaink tömeges kitelepítésének, nemcsak jogcímet adunk mindenek elõtt a cseheknek arra, hogy ugyanezt tegyék az alájuk került magyarokkal, hanem még azonfelül azt az ürügyet is nyújtjuk számukra, hogy a magyarországi svábság kitelepítésével Magyarországon óriási helyek szabadulnak fel, amelyek nagyszerûen képesek befogadni az utódállamok magyarságát” – írja. A pártközi értekezleten Erdei elnökölt, aki bevezetõjében hangsúlyozta, hogy a svábkérdés átfogó rendezését igazából az tette akuttá, hogy „a határokon magyar népesség került át, akiket el kell helyezni, és az ország túlnépesült agrár vidékeirõl a földhöz juttatandó agrár szegény népet földhöz kell juttatni és letelepíteni”, valamint „a fasiszta németek kitelepítése, mint politikai követelmény általánossá és sürgetõvé lett a magyar közvéleményben”. Ismertette a kormány által addig tett intézkedéseket, amelyek közül az összeköltöztetésre, illetve községek kiürítésére tett belügyminiszteri utasításait, valamint a Népgondozó Hivatal szervezésére tett erõfeszítéseket említette. Kiemelte, hogy az NH máris kész a lebonyolítás megkezdésére, erre technikailag is felkészült, csupán az eljárás alapelveinek tisztázására vár. A kérdés megoldásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy sikeres és gyors megoldás csak a svábok kitelepítése lehetne, de ezt a külpolitikai körülményeink – a szomszéd államokban élõ magyarság helyzete, a SZEB magatartása – s a technikai nehézségek („hová és hogyan bonyolíthatnánk ezt le”) nem teszik lehetségessé. Ezzel szemben tehát egy „bizonyos mértékben leplezett és részleges” megoldás elõtérbe helyezését javasolja. Ami valójában azt jelentené, hogy jogilag a volksbundistákra, az SS kötelékébe belépettekre, a nevüket visszanémetesítõkre és a nemzetellenes cselekményekben elítélhetõkre terjesztenék ki, de a végrehajtást „ki kellene szélesíteni, hogy a németség legnagyobb része mégis kitelepíthetõ legyen”. A technikai akadályok azonban itt is fönnállnak. Ezért ezzel szemben olyan megoldást javasol, „melyet a magunk körében a magunk eszközeivel különösebben exponált feltételek nélkül végrehajthatunk”. A javaslat lényege, hogy a földreformmal összefüggõ telepítésekkel együtt kellene a svábok kimozdítását, széttelepítését, egy részének internálótáborban való elhelyezését biztosítani – az õ kitelepítésükre késõbb kell lehetõséget találni. Gyöngyösi külügyminiszter, aki közvetlenül Erdei után kért szót, az ügy nemzetközi vonatkozásaira hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a nagyhatalmak részérõl még nincs egységes állásfoglalás a tekintetben, hogy a német kisebbségek ügyét külön veszik-e a kisebbségek ügyétõl, és ez mennyire tekinthetõ az adott országok belügyének. Ez természetesen a mi számunkra a szlovákiai magyarság helyzete miatt sem mellékes. Éppen ezért nekünk „a szövetséges hatalmak álláspontja nem közömbös azért, mert lehetõleg igyekszünk abba a politikai gondolatkörbe beilleszkedni, amelyet õk képviselnek, de nem közömbös a felelõsség szempontjából, mert az természetes, hogy ha egyezik a szövetséges nagyhatalmakkal a mi intézkedésünk, az bennünket a felelõsség alól nagymértékben mentesít”. A jelenlévõk7 gyakorlatilag az Erdei által tett javaslatokat tekintették át. Az egész vitára jellemzõ volt az a kettõsség és képmutatás, amelyet Bibó a kérdés kapcsán leginkább kifogá7 Erdei Ferenc, Kovács Imre, Veres Péter (Nemzeti Parasztpárt, NPP), Rákosi Mátyás (Magyar Kommunista Párt, MKP), Szakasits Árpád, Zentai Vilmos (Szociáldemokrata Párt, SZDP), Gyöngyösi János (Független Kisgazdapárt, FKGP), gr. Teleki Géza (pártonkívüli).

8

T

Ó T H

Á

G N E S

:

A

M A G Y A R O R S Z Á G I

N É M E T E K

K I T E L E P Í T É S E

solt. A pártok képviselõi megegyeztek a kitelepítés tényében, és tulajdonképpen abban is – az SZDP kivételével –, hogy ezt lehetõleg úgy kell megvalósítani, hogy a németség minél szélesebb körét érintse. A politikai vezetõk magatartására igen jellemzõ Gyöngyösi külügyminiszter megfogalmazása, aki a nagyhatalmi állásfoglalástól a saját felelõsség áthárítását remélte. Ugyanakkor politikai vakságra vall, hogy a szlovákiai magyarok és a hazai németek kitelepítésének összekapcsolását egyszerûen lehetetlennek tartották. Gyöngyösi információi szerint a nagyhatalmak a kisebbségi kérdést belügynek kívánják tekinteni, és a németekre vonatkozóan – mint háborús bûnösökkel szemben – külön eljárást engedélyeznek. Tulajdonképpen az egész terv nemzetközi vonatkozásait a Szovjetunióval és Vorosilovval folytatott tárgyalásokra alapozták. Mert mint Gyöngyösi mondta: „Ezeket az intenciókat ma csak a Szovjetunió kormánya részérõl sikerült lerögzíteni.”8 A tárgyalás végén leszögezték, hogy „itt nem a magyarországi svábság elintézésérõl van szó, hanem a magyarországi hitleristáknak a felelõsségre vonásáról”, ezért a volt SS-tagok és a német állampolgárságot szerzettek kitelepítését kell kezdeményezni a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságnál. A német kisebbséget igazolási eljárásnak kell alávetni, s azokat, akiknek politikai felelõssége vagy Volksbundtagsága bizonyítást nyer, össze kell költöztetni, illetve kitelepítésre – a SZEB beleegyezésének megszerzéséig – elõ kell készíteni. Az így felelõsségre nem vonható németeknek az önkéntes kitelepülést kell felajánlani, vagy az ország területén szét kell telepíteni õket.9 Ezt követõen a magyar kormány május 26-án szóbeli jegyzékben maga kérte a Szovjetunió kormányát, hogy járuljon hozzá 200-250 ezer fasiszta németnek Magyarországról Németország olyan területeire telepítéséhez, amely szovjet megszállás alatt van. Ezek után a belpolitikai egyeztetõ viták és diplomáciai lépések után 1945. július 1-jén jelent meg a kormány 3820/1945. M.E. sz. rendelete, amely a Népgondozó Hi8 Bibó Huszár Tibornak adott interjújában a következõképpen értékelte az értekezletet: „leszögezték, hogy

esetleges sváb kitelepítések és a csehszlovákiai magyarok kitelepítése között semmiféle organikus összefüggés nincs. Ez elég szamár megállapítás volt, hisz ténykérdés volt, s már jelek voltak arra, hogy a csehszlovákok erre hivatkoznak. De egyben úgy is határoztak, hogy a kérdést a legegyszerûbb a potsdami értekezlet elé terjeszteni, megkérdezni, van-e szándékuk német kitelepítést elrendelni Magyarországon is. A potsdami értekezletnek, gondolom, minden eszébe jutott, csak az nem, hogy Magyarországon ilyet elrendeljen, hiszen nem rendelt el Romániában, Jugoszláviában sem. Ezzel azonban a magyarországi svábok ügyébõl akta lett, s ha már felelni kellett a magyarok kérdésére, a legegyszerûbb az volt, hogy a lengyel és a cseh kitelepítésre vonatkozó határozatok mellé hozzácsapják a magyarországi németek kitelepítését is.” Bár Gyöngyösi János beszámolójából is az derül ki, hogy a magyar kormány tett ilyen irányú diplomáciai lépéseket, ezzel együtt sem valószínû, hogy a mi kérésünkre került e lehetõség a potsdami határozatok közé. A magyar diplomáciai lépéseknél jóval nagyobb súllyal eshetett latba a csehszlovák diplomáciának a szlovákiai magyarok kitelepítésére vonatkozó követelése. Így a csehszlovák kormánynak érdekében állt, hogy a szövetséges nagyhatalmak határozzanak a magyarországi németek kitelepítésérõl is. Vö. TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatban = Bács-Kiskun megye múltjából, 11., Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét, 1992, 330–383. 9 Erdei a kormány május 18-i ülésén számolt be a pártközi értekezleten történtekrõl. A Nemzeti Paraszt Párt május 15-i intézõ bizottsági ülésén ugyancsak õ tájékoztatta a párt vezetõit. Összefoglalójában azt hangsúlyozta, hogy egyelõre nem lehet tovább menni az SS-ek és háborús bûnösök kitelepítésének felvetésénél. A volksbundisták kitelepítését a SZEB-nél el kell érni, addig is földjeiket el kell venni, s számukra munkatáborokat kell felállítani. „Egyelõre – mint mondta – messzebb nem lehet menni, nem célszerû tehát generális sváb kitelepítésnek hírt verni, mert ez könnyen visszaüthet ránk.” A „generális” kitelepítési tervek fölvetésével várni kell a nagyhatalmak állásfoglalásáig. Lásd PIL 284 f. 13. cs. II. k.

9

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

vatal hatáskörének kiterjesztésérõl és a hazai németek múltbeli politikai magatartásának felülvizsgálatáról intézkedett. A bizottság a rendelkezések értelmében az eljárás alá vont személyt négy kategóriába sorolhatta, aszerint, hogy Volksbund-vezetõnek, -tagnak, -támogatónak vagy kívülállónak minõsítette. Az eljárás minden 16. életévét betöltött személyre kiterjedt, nemre, foglalkozásra és életkorra való tekintet nélkül. A különbözõ minõsítések különbözõ szankciókat vontak maguk után. A törvény értelmében a Volksbund-vezetõnek minõsített személyek vagyonát a földreformrendelet értelmében teljes egészében el kellett kobozni, és internálásukról lehetett intézkedni. Minden ingó és ingatlan vagyonukat is zár alá vették, az élelmiszer és gazdasági felszerelések kivételével, amit a Népgondozó Hivatalnak kellett rendelkezésére bocsátaniuk. Súlyos rendszabályokat alkalmaztak a Volksbund-tagokkal szemben is, akik vagyonjogilag azonos elbírálás alá estek a vezetõkkel, de ezen kívül munkaszolgálatra, illetve másokkal történõ összeköltözésre is kötelezhetõk voltak. Azok, akikrõl azt állapította meg a bizottság, hogy ugyan egyik kategóriába sem sorolhatók be, de „nemzethûségükrõl és demokratikus érzelmükrõl” sem tettek tanúságot, azok is kötelezhetõk arra, hogy az el- vagy összeköltöztetetteket házaikba befogadják. Bár a törvény kimondta, hogy a „bizottság a helyi körülmények figyelembevételével, a vizsgálat alá vont személy egész magatartásának, egyéni helyzetének és az összes rendelkezésre álló adatoknak tüzetes és lelkiismeretes mérlegelése alapján” hozza meg ítéleteit – ezt sem betartani, sem betartatni nem lehetett. A rendelet pozitívuma, hogy megpróbálta árnyaltan, jogi keretek közé szorítva megítélni a németek háború alatti magatartását. Gyökeresen új helyzet alakult ki a potsdami határozatok nyilvánosságra kerülését 1945. augusztus 2-át követõen. A pártok májusban kialakított törékeny konszenzusa szertefoszlani látszott. A NPP a megváltozott nemzetközi körülmények hatására, a hatályos törvények alapján ugyan, de radikálisabb megoldást követelt a svábokkal szemben. Hasonló álláspontot képviselt a kommunista párt is. Az SZDP továbbra is hangsúlyozta az átgondolt döntések szükségességét, míg a kisgazdapárt korábbi „aktivitásával ellentétben – már inkább fékezte a probléma bármifajta megoldását”.10 A Németországi Szövetséges Tanács november 20-i ülésén bizonyos területeken a potsdami határozatokat pontosította, értelmezte. Ennek ellenére nem tartalmazott határozott állásfoglalást a németek kollektív felelõsségre vonásával kapcsolatban. Vorosilov marsall november 30-án küldte meg a magyar miniszterelnöknek a tanács által elfogadott elvi tervezetet. Ennek értelmében Magyarországról 500 000 német nemzetiségû személy kitelepítése hajtható végre.11 10 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája 1945–1950, Kossuth, Budapest, 1988, 88. 11 MOL Külügyminisztérium Békeelõkészítõ Osztályának iratai II-28.; BALOGH: I. m.,

91; FEHÉR István: A magyarországi németek kitelepítése 1945–1950, Akadémiai, Budapest, 1988, 76. – A magyar külügyminisztérium december elsõ napján a Szovjetunióhoz küldött jegyzékében ismételten leszögezte, hogy Magyarországról a „fõhatalmak által elfogadott elvek szerint” csak alig több mint 200 000 német nemzetiségû személy telepíthetõ ki. Ismételten hangsúlyozta a kollektív bûnösség elutasítását. A SZEB 1945. december 10-i ülésén vitatta meg a svábok kitelepítésével kapcsolatos gyakorlati tennivalókat. Az amerikai képviselet vezetõje, Key vezérõrnagy azokat a feltételeket ismertette, amelyeket a Berlinben lévõ amerikai hatóságok támasztanak a kitelepítést végrehajtó országokkal szemben. E szerint csak az amerikai hatóságok felhatalmazása

10

T

Ó T H

Á

G N E S

:

A

M A G Y A R O R S Z Á G I

N É M E T E K

K I T E L E P Í T É S E

A magyar kormány december 22-i ülésének napirendjén a kitelepítések konkrét elõkészületei, valamint az azt szabályozó rendeletek szerepeltek.12 A belügyminiszter expozéjában a svábok kitelepítésének végrehajtását a magyarság történelmi feladatának, és egy nemzetközi szerzõdés kötelezettségének nevezte. A tervezet szerint teljes vagyonelkobzás mellett Magyarországról a német anyanyelvûek és a német nemzetiségûek is kitelepítendõk. Némi kivételezésre a vegyesházasságban élõk és az ellenállási mozgalomban aktívan résztvevõk számíthattak. A rendelettervezet ismertetését követõen heves vita bontakozott ki annak jogi, erkölcsi, gyakorlati következményeirõl. Többen a tárgyalás elhalasztását kérték a megfelelõ információk hiányára hivatkozva. A vitáról készült jegyzõkönyv tanúsága szerint éles ellentétek, szemléletbeli különbségek voltak a résztvevõk között. Gyöngyösi János külügyminiszter ismét hevesen támadta a kollektivitáson alapuló telepítési tervezetet. Hangsúlyozta, Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából rendkívül káros lenne egy ilyen rendelet elfogadása. Annál is inkább, mert az összeegyeztethetetlen egy demokratikus ország törvénykezésével. Gyöngyösi elismerte, hogy a magyar kormány maga kérte a kitelepítés lehetõségét, de az csak a svábság magyarellenes rétegére vonatkozott. Rámutatott arra is, hogy – értelmezése szerint – nincs egyértelmû utasítása a magyar kormánynak a németek kitelepítésére. Figyelembe veendõnek tartotta, hogy az Amerikai Egyesült Államok eddigi megnyilatkozásaiban kifejezetten elzárkózott a németek kollektív felelõsségrevonása elõl. Ezért a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság írásos és konkrét utasítását – a kitelepítendõk körének meghatározásával – a telepítés végrehajtásához elengedhetetlennek tartotta. A vitában tulajdonképpen két álláspont ütközött. A pártonkívüli, a szociáldemokrata és a kisgazda miniszterek továbbra is csak lehetõségként értelmezték a nagyhatalmi állásfoglalást és nem utasításként. A kitelepítés tényét magát elfogadták, de a kitelepítendõk körét mindenképpen egyéni felelõsségrevonás keretében kívánták meghatározni. Ehhez kapcsolódóan elfogadhatatlannak tartották a rendelet azon paragrafusát, amely a kivételezettek számát elõre rögzíti és azt 10%-ban adja meg. Osztották a külügyminiszter külpolitikai aggodalmait, ezért írásos és egyértelmû SZEB-utasítás mellett voksoltak. Ezt a kormány saját morális védelme miatt is szükségesnek tartották. A kollektív kitelepítést elfogadók a külpolitikai veszélyek hangoztatását eltúlzottnak, a nagyhatalmi állásfoglalást határozott utasításként értelmezték. Rákosi Mátyás a következõkkel érvelt: „A németek kitelepítését nem mi találtuk ki. Ennél fogva mi most azon az úton vagyunk, hogy a demokratikus nagyhatalmak és a demokratikus közvélemény határozatát elutasítsuk, óriási tapasztalatlanságot mutatva külpolitikai vonalon, ha a magyarság megtagadná a német nép kollektív felelõsségrevonását. […] A határozatot úgy kell végrehajtani, ahogy az a magyar nép érdekeit legjobban szolgálja.” alapján, a vonat indulási-érkezési idõpontjának, az utazók számának, valamint név, kor, nem, nemzetiség, lakhely feltüntetésével, és csak egészséges emberek telepítése kezdõdhet el. Szállításkor a megállapodás az építési, szállítási, közhasznú munkások és családjaik elõnyben részesítését kérte. Lásd MOL Külügyminisztérium Békeelõkészítõ Osztálya iratai II.-28.; BALOGH: I. m., 91–92. 12 A vitát a jegyzõkönyv alapján foglaltam össze: MOL Minisztertanácsi jegyzõkönyvek, 1945. december 22. Minden egyes idézetet külön nem jelzeteltem.

11

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

A vitában a külpolitikai vonatkozások kerültek elõtérbe, de Antall József újjáépítési miniszter azt is hangsúlyozta, hogy „nemzetpolitikai szempontból nem kétséges, hogy Magyarországnak érdeke, minél nagyobb számban hagyják el a németek az országot. Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektõl. […] Ma még egy csomó igényjogosultnak nem tudunk földet adni.” A minisztertanács végül is túlnyomó többséggel, névszerinti szavazáson elfogadta a kollektív bûnösség elvén alapuló rendeletet.13

A magyarországi németek kitelepítése A magyarországi németek kitelepítése a korábbi terveknek megfelelõen a Budapest környéki falvakban indult meg. Az elsõ szerelvények 1946. január 19-én Budaörsrõl gördültek ki. A budaörsi kitelepítésnél tapasztalt visszásságok mintegy elõrevetítették az egész telepítési tevékenység fõbb jellemzõit. A kitelepítések valójában minden egyes faluban másként és másként zajlottak – aszerint, hogy milyen volt a helyi önkormányzat és a kitelepítési biztos viszonya, a falu pártpolitikai megosztottsága, az ország éppen aktuális belpolitikai helyzete, vagy a szállítási lehetõség –, ennek ellenére természetesen mégis összegezhetõ sajátságokkal, jellemzõkkel bírtak. Az elõkészítetlenség, a törvényi szabályozás nagyvonalúsága és a kitelepítési szervek ellenõrizetlen tevékenysége mindvégig gond maradt. Péter Gábor a budaörsi tapasztalatok teljes kudarcát alapul véve a végrehajtás módosítását sürgette a kommunista pártvezetésnél. A kudarc okaként az elõkészítés hiányát, az erélytelen és tervszerûtlen lebonyolítást, s a „karhatalom sajnálatos” viselkedését jelölte meg. Elképzelése szerint az országot a németek elhelyezkedése szerint kitelepítési zónákra kellene felosztani. A Népgondozó Hivatal a statisztikai összeírások felhasználásával már jó elõre elkészítené a kitelepítendõk jegyzékét, amit aztán a faluba kiszálló kitelepítõ és mentesítõ bizottság véglegesítene a leltárak elkészítésével együtt. Csak ezt követõen érkezne meg az érintett faluba a karhatalom, amely a végleges kitelepítési lista birtokában a vagonírozást intézné. A végrehajtás zavartalan biztosítása érdekében azonnal elrendelendõnek tartja minden sváb községben az utazási korlátozást, a szesztilalom bevezetését, és statárium elrendelését a javak megsemmisítésének megakadályozására, továbbá a rendõrök által elkövetett lopások megfékezésére. „Legnagyobb szégyenfoltja a budaörsi kitelepülésnek a karhatalom viselkedése. A rendõrök fegyelmezetlenek, a borpincékben részegeskednek, éjjel õrhelyeiket elhagyják s elmennek inni. Budaörs éjjel részeg rendõrök lövöldözésétõl hangos. […] A karhatalom vezetõi tûrik ezt a züllött állapotot, sem erélyt, de még hajlandóságot sem mutatnak annak megváltoztatására. S ez az a pont, ahol a budaörsi helyzet nemzetközi botránnyá válhat” – írta. Ezért a vezetõk azonnali leváltását, a legénység egy helyen, s nem magánházakban történõ elhelyezését, 13 Szakasits Árpád és Rónai Sándor szociáldemokrata miniszterek nem vettek részt az ülésen. Lásd PIL 283. f. 12. cs. 7. ö. e.

12

T

Ó T H

Á

G N E S

:

A

M A G Y A R O R S Z Á G I

N É M E T E K

K I T E L E P Í T É S E

a fosztogatók statárium elé állítását, dupla fizetést, és a sváb lakosság iránti fraternizálás megszüntetése érdekében politikai átnevelésüket javasolta.14 Általános sérelme volt például a helyi önkormányzatoknak, hogy a telepítési miniszteri biztosok a kitelepítések megkezdése elõtt 10 nappal nem értesítették õket, így fölkészülni sem tudtak a rájuk háruló feladatokra. Sok helyütt elõfordult, hogy a kitelepítendõk névjegyzékének összeállítását – szintén a törvényi szabályozás ellenében – az adott település polgármesterétõl, képviselõitõl nem is kérték, ennek ellenére a kitelepítést végzõ „oszlop” már kész jegyzékkel érkezett a helyszínre. Így valójában lehetetlenné vált, hogy a helyi szervek a betelepítési munkákba körültekintõen és felelõsségteljesen bekapcsolódjanak. A betelepítéssel megbízott földhivatali szakembereknek házról házra, utcáról utcára kellett járnia, hogy a ténylegesen rendelkezésre álló házakról és ingatlanokról meggyõzõdjenek, mert a telepítési bizottság a leltárakat nem bocsátotta rendelkezésükre.15 Nem intézkedtek körültekintõen a svábok által visszahagyott állatállomány gondozásáról sem. Az ország egyes vidékein nagyarányú állatpusztulás következett be, mert nem volt, aki a visszahagyott állatok etetését ellátta volna, illetve túlnyomó részét illetéktelenek leöldösték, és az így nyert húst a telepesek felélték.16 A tavaszi hónapokra – a kitelepítések ütemét, az országon belül tapasztalható társadalmi ellenállást, a pártok között a mentesítések kapcsán ismét kiélezõdött ellentéteket, valamint a technikai lehetõségeket figyelembe véve – nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarországi német lakosság kitelepítése a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság által megjelölt idõpontig (1946. augusztus 1.) nem hajtható végre. Fokozódó nyomás nehezedett április-májustól az Egyesült Államok budapesti diplomáciai képviselõi és a németországi amerikai katonai hatóságok részérõl is a magyar kormányszervekre, hogy a kitelepítések ütemét lassítsák és a kitelepítendõk számát csökkentsék. Ez azonban azzal járt, hogy a lakóhelyükrõl már eltávolított, táborokba gyûjtött emberek kiszolgáltatottsága, sérelme tovább fokozódott, „ami viszont erõteljesen növelte az amúgy is meglévõ társadalmi feszültségeket”.17 A kül- és belpolitikai nyomás hatására az 1946. január közepén megkezdett sváb kitelepítések júniusban elakadtak. Hosszas tárgyalások után augusztus 22-én a magyar kormány és az amerikai katonai hatóságok között megegyezés jött létre. Ennek ellenére a kitelepítések folytatása egyre késett. Több megyében – Tolna, Baranya, Bács-Bodrog – a nyár folyamán az elõkészületeket megkezdték, és sok községben ennek megfelelõen a telepesek birtokba helyezése is megtörtént, de a német lakosság elszállítása még hónapokig váratott magára. Az év végén a telepítésekkel foglalkozó különbözõ hatóságok több beszámolót készítettek a magyarországi németek kitelepítésének 1946. januári–decemberi idõszakáról. 14 PIL 271. f. 10. cs. 35. ö. e. 15 Lásd pl. MOL Földmûvelési Minisztérium Telepítési Osztálya 115053/1946. 16 A kitelepítés kezdetétõl ez lehetett a gyakorlat, mert a földmûvelési miniszter február

6-án már tiltakozott a belügyminiszternél az értékes tenyészállatok elpusztítása miatt. Nyomatékosan felhívta kollégája figyelmét, hogy a 70 010/1946. B.M. sz. rendelet értelmében a kitelepítendõk hátrahagyott állatait, takarmányát és terményeit a vezetése alatt álló minisztérium állami gazdaságainak kell átadni. Kérte tehát, hogy a belügyminiszter gondoskodjék a visszahagyott állatállomány megõrzésérõl. Lásd MOL Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal iratai 27 163/ 1946. 17 BALOGH: I. m., 98.

13

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

A Népgondozó Hivatal jelentése szerint 1946-ban 172 községbõl összesen 116 956 személyt telepítettek ki. Ezen kívül elszállítottak mintegy 6000 jugoszláv állampolgárságú német nemzetiségû személyt is. Az Országos Földbirtokrendezõ Tanács összesítése 120 026 fõt említ. A kitelepítettek után visszamaradt vagyonról, valamint a belsõ telepítések nagyságáról a beszámolók adatai megegyeznek.18 A magyar kormány 1947. március 20-án levélben kérte a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság segítségét, hogy az amerikai hatóságokkal a kitelepítések folytatása során fölmerült nézeteltéréseiket minél rövidebb idõn belül rendezhesse. Annak ellenére – szól a levél –, hogy a magyar kormány az elõzõ évi tárgyalásokon az amerikai hatóságok minden kérését tudomásul vette és azt teljesítette is, a másik fél a megállapodásban rögzített feltételek mellett sem hajlandó a magyarországi németek fogadására. A magyar kormány pedig ragaszkodik ahhoz, hogy az 1947. április 1-jéig megállapított 90 000 és az év hátralévõ részében további 100 000 német nemzetiségû személyt kitelepítsen. Miután az amerikai hatóságokkal a megegyezés ügyében semmiféle elõrehaladás nem történt, 1947. június 11-én a kormány újabb jegyzéket jutatott el a Magyarországi Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság vezetõihez, amelyben a magyarországi németek Németország szovjet megszállási övezetébe való telepítését kérte. A Szovjetunió hozzájárult ahhoz, hogy a magyar kormány 50 000 német nemzetiségû személyt Németország általa megszállt zónájába telepítsen.19 Ennek értelmében a magyarországi német nemzetiségû lakosság kitelepítése 1947. augusztus 19-én folytatódhatott. A hónap végéig 10 381 személyt telepítettek át, akiktõl 20 651 kat. hold föld és 1685 ház maradt vissza. Az elszállításra kijelöltek közül 6720 személy megszökött, de természetesen az õ ingatlanaik is elkobzásra kerültek.20 A kitelepítési lehetõségek lezárulásáig, 1948. június 15-ig mintegy 35 ezer magyarországi német nemzetiségû személyt szállítottak Németországnak a Szovjetunió által megszállt területeire. Az 1948 elsõ felében kitelepítettek otthonaiba mindenekelõtt a Szlovákiából érkezõ magyarokat telepítették. A telepítések tényleges befejezésével azonban nem oldódtak meg automatikusan a vagyonjogi problémák, bizonytalanságok. A magyarországi német nemzetiségû lakosság teljes jogegyenlõségének ismételt biztosításáról a 84/1950. sz. minisztertanácsi rendelet intézkedett.21 A hazai német nemzetiségû lakosság számára az állampolgári jogok biztosítása, a lakóhely megválasztására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozások feloldása a magyar társadalomba való (vissza)integrálódás feltétele volt. Még akkor is, ha a késõbbi évtize18

A különbözõ jelentésekben a kitelepítettek száma 112 000 és 135 000 között változik, lásd PIL. 274. f. 10. cs. 35. ö. e.; MOL Földmûvelésügyi Minisztérium Telepítési Fõosztálya 122 967/1947.; Minisztertanácsi jegyzõkönyvek, 1945. augusztus 16.; Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság elnöki iratai 263/1947.; BALOGH: I. m., 101. 19 A magyarországi németek Csehszlovákián át történõ kitelepítésével kapcsolatos szállítási és egyéb technikai kérdésekben az augusztus 5-én kezdõdött bizottsági tárgyalásokon gyors megegyezés született. A bizottság tagjai Újlaki Kálmán, Tábori István, Friss István, Révész Géza és Vándor József voltak. Lásd MOL Miniszterelnökség iratai 9652/1947. 20 PIL 274. f. 10. cs. 35. ö. e. 21 Törvények, törvényerejû rendeletek 1950, 271–272.

14

T

Ó T H

Á

G N E S

:

A

M A G Y A R O R S Z Á G I

N É M E T E K

K I T E L E P Í T É S E

dek bebizonyították, hogy bizonyos területeken a lehetõségek biztosítása meglehetõsen névlegesnek bizonyult. Az az eljárás, amit a magyar kormányok a II. világháborút követõen a magyarországi németekkel szemben alkalmaztak – vagyonuktól való megfosztásuk, tömeges internálásuk, gyûjtõtáborba hurcolásuk, majd kitelepítésük –, nemcsak igazságtalan, de sok esetben törvénytelen, embertelen módon is zajlott le. Az a közkeletû érvelés, hogy Magyarország történelmi, forradalmi idõket élt, amelyben az egyéni sérelmek nem olyan fontosak – hamis és védhetetlen álláspont. „Ez történelmi távlatban lehet igaz – írta Bibó István –, de az eseményeken belül élõ ember erre nem hivatkozhatik. Aki benne él egy konkrét felelõsségben, annak ha arról hall, hogy a maga felelõssége körében igazságtalanság és embertelen szenvedés történik, nincs joga a történelemre és forradalmi idõkre hivatkoznia, hanem az a dolga, hogy odarohanjon és orvosoljon. Ha ezt elmulasztja, akkor a történelem s a történetíró mondja meg, s nem õ, hogy amit az alatt alkotott, mialatt ezt az orvoslást elmulasztotta, történelmi cselekedet volt-e vagy sem. Minden okunk megvan rá, hogy e vonatkozásban nyugtalanul nézzünk a magunk felelõssége elé.”22

Nadapi sváb hadiözvegy a családjával (Baumgartner Károly nadapi r. k. plébános felvétele, 1935–37 között)

22 BIBÓ István: A magyar demokrácia válsága = Demokratikus Magyarország. Válogatás Bibó István tanulmányaiból, Magvetõ, Budapest, 1994, 49.

15

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

Grósz András „HONVÁGYAT MINDIG ÉRZEK” A budaörsi németek elûzése (1946/47)

A magyarországi németség II. világháború utáni tragédiája a történettudomány máig kevéssé feltárt területe, aminek oka egyrészt a hazai németek Trianon utáni társadalmi-gazdasági-politikai helyzetének, valamint a Horthy-korszakban elfoglalt szerepének tisztázatlansága, másrészt az 1945 utáni idõszakra vonatkozó – különösen a helyi jellegû – források feldolgozatlansága, illetve azok kohéziójának, történeti keretbe foglalásának hiánya. Véleményem szerint a szakma máig adós azzal, hogy a 18. században Magyarországra telepített németség 20. századi sorsát úgy írja le, hogy pontos összefüggést és kontinuitást teremtsen e nemzetiség történetének egymásra épülõ folyamatai között. Tanulmányom arra tesz kísérletet, hogy az eddigi kutatások, valamint a feltárt, bár még hiányos forrásanyag alapján rekonstruálja egy Buda környéki település német lakóinak hazájából való elûzetését, párhuzamba állítva az eseményeket az országos történésekkel. Budaörsön a 18. század elsõ harmadától éltek a délnémet területekrõl betelepített németek, akik – kedvezõ telepítési feltételek mellett – rövid idõn belül felvirágoztatták a török kiûzése után szinte teljesen elnéptelenedett községet.1 A zömében gyümölcstermesztéssel és földmûveléssel foglalkozó, de késõbb helyi iparos tevékenységeket is meghonosító német lakosság évtizedek alatt olyan jól mûködõ, organikusan fejlõdõ közösséggé változott, amely kialakította a maga gazdasági, kulturális és vallási struktúráit. A budaörsi németség katolicizmushoz való hûsége megkérdõjelezhetetlen volt: az Európa-szerte híres, 1933 és 1939 között zajlott kõhegyi passiójátékok, a mozgó egyházi ünnephez, az Úrnapjához kötõdõ virágszõnyeg vagy az 1855-ben, a világon elsõként a Szeplõtelen Fogantatás emlékére épített kápolna is sajátosan szoros kötõdést mutat az egyházi tanításhoz és hagyományokhoz, hozzákapcsolva ehhez azokat paraliturgikus elemeket, amelyek a mélyen vallásos német közösségre jellemzõek voltak. Több visszaemlékezésben (például Theresia Noack naplójában)2 kirajzolódik az az életritmus, amely Budaörs lakóinak életét meghatározta: a farsangi bál, a nagypénteki Kálvária-dombi keresztút, a szõlõ- és õszibaracktermesztés fáradságos, de eredményes munkája, a kora nyári Úrnapja vagy a kõhegyi Szeplõtelen Fogantatás Kápolnájának õszi búcsúja mintegy keretbe foglalta az itt élõk életének mindennapjait, s egy olyan biztonságos hátteret jelentett, melynek megrendülése a szorgalmas német közösség számára szinte elképzelhetetlen volt. 1

Az elsõ budaörsi német telepesek 1721. április 21-én Zsámbékon kötöttek szerzõdést a település akkori birtokosával, gróf Zichy Péterné gróf Bercsényi Zsuzsannával, mely szerzõdést több alkalommal is meghosszabbították. 2 Theresia NOACK szül. Herzog Naplója = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, szerk. Kovács József László, Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata, Budaörs, 2005, 13–30.

16

G

R Ó S Z

A

N D R Á S

:

„ H

O N V Á G Y A T

M I N D I G

É R Z E K

”

Budaörs lélekszáma a 1941-ben 9814 fõ volt, a lakosság 73,8%-a német nemzetiségûnek, míg 86,1%-a német anyanyelvûnek vallotta magát.3 Az 1930/as évek elején a lakosok mintegy fele jómódú kisbirtokosnak, gazdának számított, 20%-a volt kisbirtokos, földmûves és gyári munkás, míg a fennmaradó 30% napszámosként dolgozott, illetve munkanélküliként tartották számon4 (az 1935-ös adatok alapján 600 férfi és 200 nõ volt munka nélkül a községben, a munkanélküliek száma tehát a 10%-ot sem érte el).5 Budaörs egyértelmûen német lakosságú településnek tekinthetõ tevékeny és mozgalmas egyesületi élettel, amelyet a vallási-egyházi lelkület mellett az önszervezõdés és az önállóság jellemzett. Éppen az erõs lokálpatriotizmus és a helyi közösségek alulról táplálkozó stabilitása volt az, ami miatt a község kevésbé jelentett alkalmas terepet az országos szervezetek lokális térnyerésének. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye fõszolgabírájának tett 1938. és 1939. évi jegyzõi jelentés is azt mutatja, hogy a helyi alapítású egyesületek és körök létszámban nagyrészt lefedték a lakosságot, míg az országos szervezetek budaörsi alapszervezetei mûködtek ugyan, de közel sem tömörítettek annyi embert.6 A helyi önszervezõdések és az élõ hagyományok által egy olyan struktúra alakult ki, amely már csak igen szûk ösvényt hagyott a különbözõ országos szervezetek kezdeményezéseinek. Az erõs lokálpatriotizmus egyszerre jelentett hûséget a magyar hazához – fel sem merült ennek ellenkezõje – és egyszerre volt természetes az identitásból fakadó tradíciók vállalása. Ám az 1930-as évektõl a budaörsi németségnek tapasztalnia kellett az olykor durva állami asszimilációs törekvéseket, emellett az ennek ellenpólusaként is jelentkezõ – a külpolitikai helyzet alakulásától döntõen függõ –, identitását erõsítõ, de egyben szélsõséges elemekkel vegyített lépéseket, amelyek például a Volksbund terjeszkedésében öltöttek testet.7 Jól jellemzi a helyzetet az 1930-as években kibontakozó névmagyarosítás problematikája: a községi jegyzõ fõszolgabíróhoz küldött jelentésében panaszolta, hogy „A nép hazafias gondolkodású, hazafias érzelmû és a magyar állami eszméhez hû, de a névmagyarosítást […] nem hajlandó elfogadni. Mikor ez irányban kísérletet tettem, legtöbbször ezt a választ kaptam: Én ezzel a névvel küzdöttem a magyar hazáért, ezzel a névvel – mint a hazáért hõsi halált halt – van a fiam vagy apám megörökítve.”8 A budaörsi németség ragaszkodott nemzetiségi identitásához, mert ezt elsõsorban egy közösség tagjaként értelmezte, és erre mint a közösségi és személyi önkifejezõdés biztos fundamentumára tekintett – anélkül, hogy szülõföldjéhez hûtlenné vált volna. Éppen ezért és az ebbõl is fakadó zártabb közösségi jelleg miatt az asszimilációs kísérletek sem érhették el céljukat. 3 CZIBULKA

Zoltán: A kitelepítési névjegyzékek adatai = CZIBULKA Zoltán – HEINZ Ervin – LAKATOS Miklós: A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás, KSH, Budapest, 2004, 317. 4 A budaörsi jegyzõ jelentése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye fõszolgabírójához, 1932, Pest Megyei Levéltár (a továbbiakban PML), V-1017-Cb1-59/1932. 5 A budaörsi jegyzõ jelentése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye fõszolgabírójához, 1935, PML V-1017Cb1-92/1935. 6 A budaörsi jegyzõ jelentése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye fõszolgabírójához, PML V-1017-Cb250/1938; ill. PML V-1017-Cb2-14/1939. 7 A Volksbund 1940 júniusában alakult meg Budaörsön Hoffmann János ügyvéd vezetésével, lásd PML V1017-Cb2-22/1940. 8 Budaörs jegyzõjének jelentése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye fõszolgabírójához, 1934, PML V-1017Cb1-90/1934.

17

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

A II. világháború pusztító csapásai Budaörsöt sem kerülték el: 1944 márciusában az országot megszálló német hadsereg a településen is állomásozott, valamint a repülõtéren landoltak az elsõ német csapatszállító repülõgépek is.9 A község félelemmel és nyugtalansággal tekintett a háborús eseményekre, hiszen a német gyökereit és hagyományait ápoló, de magyar hazájához ragaszkodó egyén számára szinte megkérdõjelezõdött saját identitása azzal, hogy a pusztító háború és a kül- és belpolitikai helyzet aláásta az évszázadok alatt kialakított mindennapi struktúrákat illetve a hagyományos életvitelt: „A frontról érkezett hírek félelemmel töltöttek el. Mindennapjaink a régi kerékvágásban folytak, mintha még minden rendben lenne. Nem éreztük volna, hogy egyre jobban közeledünk a szakadékhoz? Elképzelni sem tudtuk, mit kell még átélnünk a szörnyû háborúban és még utána is. Mindig reménykedtünk, hogy mindennek nemsokára vége lesz és az oroszok nem érik el Budapestet. A remény hal meg utoljára” – írta naplójába 1944 májusában a budaörsi Theresia Noack, jól érzékeltetve a helyi német lakosság hangulatát.10 A háborús pusztításokon és veszteségeken túl az egykorú feljegyzésekbõl egyértelmû, hogy a szovjet csapatok illetve a front közeledése növelte a községbeliek elkeseredettségét. Bár ebbõl az idõszakból kevés forrásanyag áll rendelkezésünkre, tény, hogy 1944 októberében–novemberében a Wehrmacht nagyobb arányú evakuálási akciót hajtott végre, ennek keretében több száz német lakos hagyta el Budaörsöt, többek között Aubermann Miklós plébános, Hoffmann János, a helyi Volksbund vezetõje és Sarlós (Schäffer) Mihály községi orvos is.11 Az 1944. õszi tömeges Németországba menekülések miatt az 1945-ben felállított igazoló bizottság az internálások tekintetében csak részben tudta ellátni feladatát, hiszen számos olyan személy hagyta el Budaörsöt, akit rendõri felügyelet alatt akartak táborba hurcolni.12 1944. december 26-án a szovjet csapatok elérték Budaörsöt, aminek következtében a település nemcsak katonai ellenõrzés alá került, hanem ezzel párhuzamosan létrejöttek az új pártok helyi szervezetei is, s erõteljes sajtókampány mellett elkezdõdött a német lakosság megfélemlítését szolgáló intézkedéssorozat. Budaörsön a németek internálása két nagyobb ütemben folyt: 1945 tavaszáig elsõsorban egyénileg gyûjtötték össze a volt volksbundista vezetõket és tagokat, a nyilas és SS-katonákat, míg ezt követõen a hatóságok által gyanúsnak ítélt személyeket csoportosan szállították 9 Lásd FILIPSZKY István – KISS István Géza: Budaörs. Helytörténeti kislexikon, Budaörs Város Önkormányzata, Budaörs, 1997, 55. 10 NOACK: I. m. 11 Az 1944 õszén Budaörsrõl elmenekülõ németek létszáma a mai napig nem tisztázott, mint ahogy az sem, hogy a Wehrmacht szervezésében illetve ettõl függetlenül, egyéni akció keretében hányan hagyták el ebben az idõszakban a települést. A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás c. kötetben (317) a kitelepítési névjegyzék összesített adatai szerint 685 személy települt át önkéntesen, de ebben beleértendõek a névváltoztatók és a hozzátartozók is. A további adatok alapján 58 fõ volt az internáltak, a hadifoglyok, valamint az ismeretlen helyen tartózkodók száma, esetleg ezek között is lehetett olyan, aki 1944 utolsó harmadában hagyta el a községet. Egyéni visszaemlékezõk 700-800 fõre teszik a Budaörsöt a háború befejezése elõtt elhagyók számát, de egykorú lapok – nyilvánvalóan németellenes propaganda céljából – 3877 fõ elmenekülésérõl írtak (Szabad Szó 1945. április 17.), illetve a Világ 1945. június 16-i száma kereken 3000 lakos távozásáról cikkezett. 12 Az Igazoló Biztosság jelentése, 1945. november, PML V-1017-Db-1d-643/1945.

18

G

R Ó S Z

A

N D R Á S

:

„ H

O N V Á G Y A T

M I N D I G

É R Z E K

”

gyûjtõtáborokba.13 Ettõl függetlenül bevonulásuk után az oroszok is gyûjtöttek férfiakat, sõt a Budapest ostroma idején fogságba került magyar és német katonák egy része – köztük sok budaörsi – is internálásra került.14 Az 1944 õszén elmenekült lakosok földjeit már ekkor elkezdték kiosztani, a visszatért személyeket gyûjtõ- és munkatáborokba vitték, egységesen volksbundistáknak bélyegezve õket.15 Az internálásokban a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete döntõ szerepet vállalt, s a község életének irányítását végzõ Nemzeti Bizottságban is e párt rendelkezett befolyással.16 Az országos sajtó már ekkor kiemelt helyen foglalkozott Budaörssel, megteremtve az internálások megfélemlítõ légkörét: a polgári demokrata Világ kritika nélkül átvette és propagálta a községi vezetõ jegyzõ, Debreczeni Endre jelentését, mely 86%-ban határozta meg a település volksbundistáinak, SS-tagjainak és végkövetkeztetései szerint németbarát elemeinek számát,17 a Nemzeti Parasztpárt központi lapja, a Szabad Szó pedig április 17-én magyar telepesek betelepítését sürgette a községbe. Az internálások 1945 nyarától Budaörsön újabb lendületet vettek: Úrnapján, a budapesti XI. kerületi rendõrség településre érkezõ erõi a körmenetbõl számos férfit emeltek ki és hurcoltak munkatáborokba, sõt a visszaemlékezõk szerint a hatóságok „Fasiszták vagyunk” feliratú táblát nyomtak a kezükbe, majd a budai Petõfi-laktanyába vitték õket, és onnan került sor internálásukra.18 Egyes becslések alapján 144 fõt fogtak el ilyen módon.19 Az 1945. szeptemberi kápolna-búcsún hasonló razzia zajlott le, a tömeget körbezárták, a férfiakat igazoltatták, majd egy részüket elhurcolták.20 Visszaemlékezõk 400 fõ fölé teszik az innen internáltak számát.21 A munkatáborokba hurcoltak pontos számáról a mai napig nem állnak rendelkezésre pontos adatok, ennek oka lehet az is, hogy nemcsak Volksbund- és SS-tagokat internáltak a településrõl, hanem a hadifogságba esetteken kívül több más helyi lakost is. Az internálásokon túl pedig a szovjet csapatok és a rendõri hatóságok zaklatásának volt kitéve a község lakossága.22 Az 1945 márciusában elrendelt földosztást a földosztó bizottság végezte, ám ekkor még elsõsorban az 1944-ben elmenekültek és a Budaörs határán túl földekkel rendelkezõ budaörsiek földjeinek kiosztása kezdõdött meg, tényleges földosztásra (és ezzel együtt ingatlanok és ingóságok szétosztására) az 1946-os kitelepítés kapcsán került sor. A 600/1945. 13 Budaörsrõl 912 önkéntes és kényszersorozott SS-katona került ki, ebbõl 131 fõ volt a településen, velük szemben is született az internálási javaslat. (Lásd a községi jegyzõ levele a járási fõjegyzõhöz a német állampolgárok internálása ügyében, 1945. május, PML V-1017-Db-1d-450/1945.) 14 Leopold DEIGNER Visszaemlékezése = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, 137–145. 15 A községi jegyzõ levele a járási fõjegyzõnek a községbe hazatérõ menekültek internálótáborokban való elhelyezésérõl, 1945. június 26., PML V-1017-Db-1d-591/1945. 16 Egyes visszaemlékezések szerint már két nappal a szovjet bevonulás után, 1944. december 28-án megalakult a párt helyi szervezete, mások 1945. február 13-ra teszik az alapítást (Luncz József és Horváth Viktor visszaemlékezése). A Nemzeti Bizottság konkrét tevékenységérõl csak néhány irat maradt a Pest Megyei Levéltárban. 17 A községi jegyzõ levele a járási fõjegyzõhöz, 1945. május, PML V-1017-Db-1d-550/1945; Világ 1945. június 16. 18 PÁRKÁNYI (POLLER) Ferenc Visszaemlékezése = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, 55–62. A Világ 160 személy internálásáról írt (1945. június 16.). 19 Vö. FELDHOFFER András Visszaemlékezése = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, 48–54. 20 Uo. 21 414 internált budaörsi férfirõl ír a helytörténeti lexikon (FILIPSZKY–KISS: I. m., 41). 22 Lásd ÉBNER Györgyné Visszaemlékezései (1945–1947) = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, 98–132.

19

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

M.E. számú, földreformról szóló rendelet emellett – a földosztási elképzeléseken túl – lehetõséget adott a kollektív büntetésre, figyelmen kívül hagyva az egyéni szempontokat, elnagyolva akár törvényes vizsgálatokat.23 A budaörsi földosztást az országos sajtó megkülönböztetett figyelemmel kísérte, a tudósításokat németellenes hangulatkeltésre használva fel: A budaörsi volksbundisták háborút indítottak a magyar telepesek ellen; Új SS-rémuralom Budaörsön24 – ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel jelentek meg a lapok. Az alapproblémát a községben élõ németek és betelepítettek – köztük délvidéki magyarok – közötti vélt konfliktus jelentette, de sokkal inkább az a tény, hogy a tervezettnél lassabban haladt a földosztó bizottság munkája. A Nemzeti Parasztpárt elsõsorban a bizottsági tagok német származásában kereste a lassú ügymenet okát, összejátszással és cinkossággal vádolva az ügyintézõket,25 de hasonló vehemenciával kritizálta a helyzetet a polgári demokraták lapja is.26 Jól példázta a pártok elégedetlenségét, hogy például míg 1945 júniusában Debreczeni Endre községi vezetõ jegyzõ még a budaörsi változások letéteményeseként jelent meg az országos lapokban, addig alig egy-másfél hónappal késõbb e lapok hasábjain már az õ személye is gátja lett a további változásoknak.27 A németekkel szembeni hangulatkeltõ szándékokról sokat elárul a miniszterelnökségen lezajlott 1945. május 14-i pártközi értekezlet, ahol Szakasits Árpád jelentette ki: „ügyelnünk kell, hogy a sajtóban ne verjék a dobot [a kitelepítést szorgalmazók], mert tudjuk, hogy milyen akusztikája van az ilyesminek; mire elér a vidékre, ott emberirtás lesz már, vagy lehet belõle és válogatás nélkül irtják ki majd talán a legderekabbakat is a svábok közül, akik az életük kockáztatásával tartottak ki gondolataik, eszméik, pártállásuk mellett és tartottak ki a nemzethûségük mellett is”.28 A szociáldemokrata politikus kijelentése igazolja a sajtóban megjelenõ németellenes cikkek irányítottságát és hangulatkeltõ célját. A helyzet 1945 õszére sem változott érdemben, hiszen a Szabad Szó szeptember 26-i cikke szerint „Budaörsön csak 596 sváb ingatlant koboztak el, holott a község majdnem 10 ezer lakosából csak 3 százalék tartotta távol magát a németektõl”. Az adatok alapján azonban éppen ennek ellenkezõje igaz: a csaknem 10 ezer lakosból mindössze 310-en voltak tagjai a Volksbundnak, bár kétségtelen, hogy a szervezet programja több személyhez is eljutott.29 Az internálásokkal és a földosztással kapcsolatos problémákat jól jellemzi Ébner Györgynének, Budaörs egykori bírója feleségének írásos visszaemlékezése, amely érzékelteti a községben 1945 õszén uralkodó hangulatot: Vasárnap búcsú volt falunkban. Pirkadatkor nagy teherautókkal jöttek rendõrök és fiatal férfiak, körbevették a falut. Kezdetét vette az általános razzia. Házról házra 23

600/1945. M.E. sz. rendelet a nagybirtokrendszer megszüntetésérõl és a földmûves nép földhöz juttatásáról, Magyar Közlöny 1945/10. 24 Szabad Szó 1945. július 13.; Világ 1945. július 26. 25 Szabad Szó 1945. július 13. 26 „Az utasításokat csak a svábok kapják kézhez. Magyar társaiknak aztán annyit adnak tovább a parancsokból, amennyit jónak látnak a reakció szellemében.” Világ 1945. július 26. 27 Lásd Világ 1945. június 16.; Szabad Szó 1945. augusztus 3. 28 A pártközi értekezlet jegyzõkönyve, 1945. május 14. Idézi Johann WEIDLEIN: A magyarországi németség küzdelme fennmaradásáért. Dokumentáció 1930–1950, Suevia Pannonica, Budapest–Heidelberg, 1996, 313. 29 Vö. CZIBULKA: I. m., 292.

20

G

R Ó S Z

A

N D R Á S

:

„ H

O N V Á G Y A T

M I N D I G

É R Z E K

”

mennek, és mindig elõvesznek egy nagy ívet, azon lista van azok nevével, akiket keresnek, és el akarnak fogni. Bemutatjuk igazoló papírjainkat. Az udvarra parancsolják minden ház lakóját. Két rendõr mégis átkutatja a lakást, mások pedig átvizsgálják és megtekintik a papírokat, a többiek pedig azokra vigyáznak, akiket kiemeltek internálásra. A többiek a faluvégen õrségben állnak, hogy senki ne szökhessen el. Késõbb már meg sem nézik a listát, nem is kérdik a papírokat, hanem csak besorolják az internáltak közé, akit munkaképesnek találnak. Elég az, hogy svábok, gyerünk munkára! Egy nagy csoportot Törökbálintra, az egyik pusztai tanyára visznek. Az internáltak alig kapnak valamit enni, így a feleségek hetenként kétszer csomagot visznek a férjüknek. Az élet szomorú az ilyen családokban! A családfõt elvitték, maga az anya sem tudja, hogy azt a keveset, amijük van, a gyerekeknek adja-e vagy a férjének vigye? Két hét múlva az internáltakat Visegrádra, Székesfehérvárra viszik el favágásra. (Akik az igazolványokat és a jegyzékeket vizsgálták, valamennyien idegenek voltak.) […] ha nem is olyan minden, mint régebben volt, de praktikus beosztással van elég ennivalónk. Ami régen természetesnek tûnt, és emiatt mellékes dolognak számított, az most a lényeg az emberek között mindig és mindenütt. Az aratás befejezõdött, mégis alig van lisztünk. […] A lakosság „pontozásos” besorolása nem hozza azt az eredményt, amit várnak tõle. Sokan, akikre az 1. és a 2. pont érvényes [a Volksbund-vezetõk, önkéntes SS-katonák és nyilasok], már régen külföldön vannak, sokan nem is élnek.30

Az 1945-ös év budaörsi eseményei megalapozták az 1946-ban kezdõdõ kitelepítést: az internálások, a hónapokig tartó sajtóhadjárat, a községnek a „nácizmus fõfészkeként”31 való megbélyegzése arra utalt, hogy a fõvároshoz egyik legközelebb esõ és leggazdagabb települések egyikét a kormány kiemelt figyelemmel kísérte. Budaörs elõnyös természeti és gazdasági adottságai, önállósága mellett Budapesthez való kötõdése, valamint lakosságának német nemzetiségi és anyanyelvi homogenitása szinte presztízskérdéssé tette az állam számára, hogy innen kezdje el a magyarországi németség kiûzését. Túl a település szimbolikusnak tûnõ helyzetén, véleményem szerint a praktikus szempontok lényegesebb szerepet játszottak a kitelepítés Budaörsön való megkezdésében: a község „kísérleti terep” lett a kitelepítés folyamatának intézményes végrehajtásában. 1945. december 29-én jelent meg a Tildy-kormány rendelete a magyarországi német lakosság kitelepítésérõl,32 alig egy héttel késõbb, 1946. január 4-én pedig megszületett a rendelet végrehajtási utasítása is, melynek foganatosítására az országban elsõként Budaörsön került sor.33 A végrehajtási utasításnak megfelelõen 1946. január 13-án több száz fõnyi rendõr vette körül a községet, lezárta a település ki- és bevezetõ útjait, tovább fokozva az elmúlt hónapok eseményei miatt amúgy is zaklatott és megfélemlített német lakosság nyugtalanságát.34 A településre csak engedéllyel lehetett belépni. A hatósági erõket a községbe szállásolták, 30 ÉBNER Györgyné Visszaemlékezése, 1945. szeptember = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, 108. 31 Világ 1945. június 16. 32 12 330/1945. M.E. számú rendelet, Magyar Közlöny 1945. december 29. 33 70 010/1946. B.M. számú rendelet, Magyar Közlöny 1946. január 15.

21

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

akik folyamatos ellenõrzést végeztek a település útjain. A kitelepítés legfontosabb tudnivalóit plakátokon tudatták a lakosokkal. A kitelepítést végzõ bizottság a községházán, majd a fiúiskolában rendezkedett be, ahol megkezdték a kitelepítési lista összeállítását. Ez az eljárás is azt mutatta, hogy – túl a rendeleten – kapkodó és elõkészítetlen volt az akció, hiszen – mint ahogy erre késõbb Péter Gábor az MKP vezetésénél a hibákra rámutatott – a listák összeállítását már korábban el lehetett volna végezni a Népgondozó Hivatal segítségével, ezt követõen a községbe kiérkezõ kitelepítõ és mentesítõ bizottság véglegesíthette volna a névsort és elkészíthette volna a leltárakat, ezután kerülhetett volna sor a rendõri hatóságok érkezésére, a vagonírozások megkezdésére.35 Budaörsön úgy telt el közel egy hét, hogy a községben teljes rendõri zár volt, miközben a lakosokat teljes bizonytalanságban hagyták sorsuk felõl. A kitelepítési bizottság mindazok listára való felvételérõl döntött, akik az 1941. évi népszámlálásnál magukat német nemzetiségûeknek és anyanyelvûeknek mondták, illetve akik magyar hangzású nevüket németre változtatták, de a népszámlálásnál magukat magyarnak valló, ám német anyanyelvet használó személyek sem érezhették magukat biztonságban, hiszen a rendelet az õ kitelepítésükre is lehetõséget biztosított.36 A magyar nemzetiségû, de német anyanyelvûeknek akkor volt esélyük, amennyiben igazolták, hogy „a magyarsághoz való nemzethû magatartásukért üldöztetést szenvedtek”.37 Mentesítésül szolgálhatott az 1941. évi népszámláláskor a nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó, a statisztikai hivatal által kiadott igazolás, a házastárs magyar származása, illetve szakszervezeti tevékenység igazolása.38 Ugyanakkor tény, hogy a kitelepítési rendelet tág teret biztosított a legkülönbözõbb visszaéléseknek, akár a nemzetiség, akár az anyanyelv szempontjából, valamint a „nemzethû magatartás” bizonyítása is módot adott a szubjektív értékeléseknek, arról nem is beszélve, hogy az adott idõszakban a KSH igazolásának beszerzése óriási nehézségekbe ütközött, hiszen a település hermetikusan el volt zárva a külvilágtól.39 Január 14-én kidobolták, hogy aki önként kitelepítésre jelentkezik, jelenjen meg adategyeztetés céljából a kitelepítési bizottság elõtt, ám senki nem jelentkezett. Január 16-án a Kitelepítési Biztosság tagjai megkezdték a lakosok ingóságainak leltárba vételét. Január 19-én szombat éjjel kezdõdött el a tényleges kitelepítés, amikor Budaörs nyugati részének utcáiból kiindulva a rendõrség éjjeli álmukból zavarta fel a lakosokat, akiknek néhány órájuk volt arra, hogy összeszedjék holmijukat, mely nem lehetett több személyenként 50 kilónál.40 A meglepetésbõl és ijedtségbõl éppencsak felocsúdó embereket csomagjaikkal a községházára vitték, ahol újabb névjegyzéket készítettek, majd portájuk, házaik kulcsát kellett leadniuk. Ekkor már 34 A rendõri erõk Budaörsön való megjelenését – a kitelepítési akció kezdetét – több visszaemlékezõ eltérõ idõpontban jelölte meg, de január 13. látszik a legvalószínûbbnek. A rendõri egység számát néhányan 1500-2000 fõre teszik. Lásd pl. Anton ROTH Visszaemlékezése = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, 65. 35 PIL 274. f. 10. cs. 35. õ. e. Lásd TÓTH Ágnes: Telepítések 1946 júniusáig, www.mtaki.hu/docs/cd1/ tothagnes61/04b.htm. 36 „Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségûnek vagy anyanyelvûnek vallotta magát […].” 12 330/1945. M.E. számú rendelet, Magyar Közlöny 1945. december 29. [Kiemelés tõlem – G. A.] 37 Uo. 38 Uo. 39 Lásd HAUSER József: Budaörsi krónika, Zrínyi, Budapest, 1985, 168. 40 A sajtóban 100 kg csomagérték meghatározása is elõfordult, lásd pl. Szabad Szó 1946. január 17.

22

G

R Ó S Z

A

N D R Á S

:

„ H

O N V Á G Y A T

M I N D I G

É R Z E K

”

felállt az ún. mentesítõ bizottság is, de csak nagyon kevesen kaptak felmentést a kitelepítés alól, hiszen egyrészt nem volt idõ/mód szerezni esetleges mentességet igazoló papírt a KSH-tól, másrészt maga az eljárás gyorsasága és nem egy esetben szubjektív volta szinte lehetetlenné tett bármiféle ügyintézést. A magyar nemzetiségû, de német anyanyelvû lakosok úgy menekülhettek meg, ha több tanú igazolta, hogy az adott személy korábban „nemzethû magatartást” tanúsított, de nyilván itt sem lehetett mindegy, hogy kik igazolták a magyarsághoz való hûségét.41 Ezzel együtt már Budaörsön volt példa arra, hogy valakit nemzetgazdasági szempontok miatt nem telepítettek ki – az illetõ – több némettel együtt – a Gázmûveknél dolgozott, s azért maradhatott, mert komoly munkaerõhiány alakult volna ki, ha ennyi munkást elûznek.42 Arra is volt eset, hogy várandós anyáknak és ezáltal az adott családnak is megadták a mentességet, ugyanakkor házuktól megfosztották õket.43 Egyértelmû tehát, hogy a jogszabály gyakorlati végrehajtása nem kis részben a helyi szervek hozzáállásától függött, valamint – mivel Budaörs az országos kitelepítés elsõ helyszíne volt és a sajtó is megadta a németellenes hangot az akcióhoz – korántsem volt mentes a túlkapásoktól és erõszakoskodásoktól. Budaörs volt a kísérleti terep, s ezt az árat a település és német lakossága fizette meg: „Legnagyobb szégyenfoltja a budaörsi kitelepülésnek a karhatalom viselkedése. A rendõrök fegyelmezetlenek, a borpincékben részegeskednek, éjjel õrhelyeiket elhagyják, s elmennek inni. Budaörs éjjel részeg rendõrök lövöldözésétõl hangos […] A karhatalom vezetõi tûrik ezt a züllött állapotot, sem erélyt, de még hajlandóságot sem mutatnak annak megváltoztatására. S ez az a pont, ahol a budaörsi helyzet nemzetközi botránnyá válhat.”44 A rablásokról a kisgazda Kis Újság is beszámolt (február 15.): „Egy rendõrzászlóalj jelenléte nem volt képes megakadályozni, hogy a községnek majdnem minden borpincéjét és lakatlanná vált házát a világtáj minden oldaláról beszivárgó fosztogatók fel ne törjék és ki ne rabolják.” A kitelepítési folyamat azonban csak 1946 februárjára ért olyan állapotba, amikor a települési állapotokat fel lehetett mérni – addigra azonban már Budaörs lakosságának döntõ részét kitelepítették. Még január 19-én az elsõ csoportot a községházáról a vasútállomásra terelték, ahol marhavagonokból álló vasúti kocsikba tették õket, és ugyanazon a napon elindították a csoportot Németország felé. Az elsõ szerelvényt még további hat követte a dél-németországi Baden-Württemberg tartomány településeibe (Hockenheim–Mannheim, Neckarzimmern–Mosbach, Aalen–Heilbronn, Bad Mergentheim, Tauberbischofsheim, Öhringen–Künselsau, Karlsruhe). Az utolsó transzport február 5-én indult Budaörsrõl, ezen a vonaton már kitelepített törökbálinti németek is voltak. A januári elsõ szerelvény utasai jártak a legmostohábban, hiszen õket éjnek idején verték fel álmukból, majd a szigorú elõírások betartásával és a lehetõ leggyorsabban vitték a községházára és a vasútállomásra, a fûtetlen vagonokba.45 A transzportok folyamatosan indul41 PÁRKÁNYI-POLLER: I. m., 55; Illy Györgynét igazoló mentességi kérvény, 1946. január 28. (Szakály Mátyás és Havasi Ferenc tanítók és Párkányi Ferenc írta alá, Dr. Riedl Ferenc Helytörténeti Gyûjtemény, Budaörs). 42 Vö. RÓTH: I. m., 65–66. 43 Lásd RITTER József Visszaemlékezése = Régi budaörsi családok – Alte budaörser Familien, szerk. Steinhauser Klára, Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata, Budaörs, 2004, 104. 44 Péter Gábor jelentése az MKP vezetésének, 1946. február, PIL 274. f. 10. cs. 35. õ. e., idézi TÓTH: I. m. 45 ÉBNER Györgyné Visszaemlékezése, 1946. január = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, 110.

23

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

tak Budaörsrõl, így a község két hét alatt szinte teljesen kiürült. A kitelepítettek elsõsorban arra törekedtek, hogy családjaik szétszakadását elkerüljék és családtagjaikkal egy vagonba kerüljenek, ahová kb. 30-35 személy fért be. A vagonok sorszámozva voltak, ezt a számot a kitelepített személyek a községházán kapták meg. A kitelepítésre szánt németek a megaláztatásoktól elcsigázva fegyelmezetten és megadóan vették tudomásul a tragédiát: „Január 20-án vasárnap mindenki elment a reggeli misére. A templom zsúfolásig megtelt. Mindenki megnyugodva készült az eseményekre; habár mindenki sírt vagy könnyezett a templomban, mindenki azzal nyugtatta meg magát, hogy Isten akaratának aláveti magát, nem szegül az ellen. Odahaza mindenki csomagolt, és várta a további eseményeket” – írta az egyik szemtanú.46 Az egyéni mentesítéseken kívül nem tudunk olyan esetrõl, amikor testület vagy személyek kollektíven emelték volna fel szavukat a budaörsi kitelepítés ellen. A helyi katolikus egyházközség ugyanakkor kiemelkedõ szerepet vállalt a kitelepítésre szánt németek nehéz sorsának enyhítésében: egyrészt az 1884 óta a községben élõ, oktatással és szegénygondozással foglalkozó, Páli Szent Vincérõl elnevezett irgalmas nõvérek segítették a német lakosságot a nehézségek elviselésében, másrészt a község új plébánosa, Dr. Sík Zoltán január 27-én ajánlólevelet írt azon német papoknak, akiknek egyházközségébe a kitelepített budaörsiek érkezni fognak: „Az emberek felpakolják holmijukat, s indulnak lassan a vasútállomásra. Rettenetes látvány ez nekem: mintha végtelen temetési menet lenne […] Mindent megpróbáltam, amit csak lehetett, hogy lelküket megnyugtassam, hogy súlyos keresztjük terhe alatt teljesen össze ne roppanjanak. Fõtisztelendõ Úrra vár a szép feladat, hogy lelkük nyitott sebét begyógyítsa, s õket az új életbe bevezesse.”47 Emellett Nyíri Tamás budaörsi káplán az elsõ kitelepítetteket kikísérte Németországba, hogy hazatérve hírt adhasson róluk a községnek. Az állami szervek példát kívántak statuálni az elsõ kitelepített településsel, így rendületlenül tovább folytatódott a németellenes cikkek írása, amelyekben már megjelentek a kitelepítés következményeivel kapcsolatos vélemények is, hangot adva a jövõ iránti aggodalomnak: a Világ címû lap 1946. február 2-i száma Új honfoglalás Budaörsön szalagcím alatt a településnek elsõsorban munkásokkal és partizánokkal való mielõbbi betelepítését sürgette a folyamat felgyorsítása érdekében, a kisgazdákhoz közel álló Magyar Nemzet 1946. január 31-i száma pedig a fokozódó rablások ellen szólt, és a megmûveletlen földterületek miatt szorgalmazta az új telepesek érkezését, hiszen „ezek a jól megmûvelt és eddig jól termõ vidékek a szükséges eszközök hiánya miatt katasztrofálisan visszaeshetnek, ami nemzedékek munkáját teheti tönkre”. A parasztpárti Szabad Szó január 31-én kritikus hangon jegyezte meg a kitelepítést intézõ hatóságok és a bizottság rekvirálásait, kétszeres élelmezési fejadagjait. A cikkek jól kifejezték a kitelepítési akciók levezénylésének összehangolatlanságát, következményeinek áttekinthetetlenségét, a pártok egymás közötti hangsúly- és szemléleti kérdésekben, valamint érdekeikben való megoszlását is. Egy nappal azután, hogy az utolsó budaörsi németet szállító vasúti szerelvény is elhagyta Budaörsöt, a földmûvelésügyi miniszter tiltakozott Nagy Imre belügyminiszternél a ki46 KOMJÁD-KONRÁD János Visszaemlékezése, 1946. január = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, 85. 47 Dr. Sík Zoltán plébános menlevele, 1946. január 27., idézi KALÁSZ Márton: Tizedelõcédulák = Rögös utakon

– Auf steinigen Wegen, 33.

24

G

R Ó S Z

A

N D R Á S

:

„ H

O N V Á G Y A T

M I N D I G

É R Z E K

”

telepítettek által hátrahagyott tenyészállatok elpusztítása miatt, amire azért kerülhetett sor, mert nem volt olyan személy, aki ellátta volna élelemmel a jószágokat, ezért ezt megelõzendõ inkább leöldösték õket, és az új telepesek elfogyasztották. A miniszter kérte kollégáját, hogy gondoskodjék a visszahagyott állomány megõrzésérõl.48 A Népgondozó Hivatal körlevélben hívta fel a községi elöljáróságok figyelmét arra, hogy „minden nemû ingóságot, mely egy telepest nem illethet meg, a legrövidebb idõn belül gyûjtse össze, és helyezze biztonságba, hogy ezeket a reászoruló telepesek között szétoszthassuk, vagy azokat a fennálló rendeletek értelmében szövetkezeti alapon hasznosíthassuk”.49 A levél célja a mielõbbi rendezett állapotok elérése volt a településen, ahová sok esetben ellenõrizetlenül és koordinálatlanul érkeztek új telepesek Erdélybõl, a Felvidékrõl, de a fõváros pesti kerületeibõl is, s egy részük fosztogatásra és önkéntes betelepülésre használta fel a helyzetet.50 Debreczeni Endre budaörsi vezetõ jegyzõ már február 11-i levelében kért közmunkásokat Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye fõispánjától a kitelepítés után hátramaradó ingóságok összegyûjtése és biztonságos tárolása érdekében.51 A kitelepítést követõen a házak és a földek tulajdonjogi helyzete nagyrészt rendezetlen volt, a kisebbségben maradt németségnek továbbra sem lehetett biztosítéka arról, hogy véglegesen itthon maradhat. Jól jellemezte a helyzetet az FKGP 1946. március 26-i beadványa a megye fõispánjához, melyben kérte a kitelepítés befejezésének kimondását, a község zaklatásának lezárását, a már kiadott mentesítési igazolások visszavonásának tilalmát, annak érdekében, hogy a termelés beindulhasson a településen.52 Az elkövetkezõ idõszak legsúlyosabb problémáját – a tulajdonjogi helyzet tisztázatlanságán túl – a község állapotának rendezetlensége és a termelés szinte teljes leállása okozta, hiszen az addig gondozott szõlõ- és barackültetvények parlagon hevertek, s a község szinte a teljes kifosztottság állapotában volt. 1947 tavaszától a német lakosok újabb kitelepítésére került sor, elsõsorban azért, mert a Csehszlovákiából elmenekült illetve kitelepített magyar családok elhelyezése mind súlyosabb gondot okozott a magyar kormánynak. Figyelemre méltó, hogy a magyarországi németek ezen újabb kitelepítése mindenekelõtt a vagyonosabb rétegeket célozta meg, s levezénylése kifejezetten rabló jellegû volt. Budaörsi visszaemlékezések szerint csak a vagonok csekély száma akadályozta meg a kitelepítõket abban, hogy még több személyt ûzzenek el a községbõl.53 1947. augusztus 23-án mintegy 80 német családot, kb. 357 fõt telepítettek ki Budaörsrõl, köztük olyan személyeket, akik mentesítést élveztek, illetve 1941-ben magyar 48

A földmûvelésügyi miniszter levele a belügyminiszterhez, 1946. február 6., MOL Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal iratai, 27163/1946., lásd TÓTH: I. m. 49 A Népgondozó Hivatal levele a Községi Elöljáróságnak, Földigénylõ és Termelési Bizottságnak, 1946. február 14., PML V-1017-Db-1d-42.459/1946. A körlevél a 70010/1946. sz. belügyminiszteri rendeletre hivatkozik, mely szerint minden német ingatlan és ingó vagyon az állam tulajdonát képezi, mely felett a Népgondozó Hivatal rendelkezik. 50 Vö. KOMJÁD-KONRÁD: I. m., 86–87. 51 A községi jegyzõ levele Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye fõispánjához, 1946. február 11., PML Fõispáni iratok, 338/1946, lásd HAUSER: I. m., 171. 52 A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt beadványa Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye fõispánjához, 1946. március 26., PML Fõispáni iratok, 881/1946; lásd HAUSER: I. m., 172. 53 Lásd ÉBNER Györgyné Visszaemlékezései, 1947. augusztus = Rögös utakon – Auf steinigen Wegen, 131.

25

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

nemzetiségûnek és magyar anyanyelvûnek vallották magukat. Közéjük tartozott Budaörs egykori bírója, Ébner György és családja is; a községi vezetõ felesége drámai leírásban emlékezett vissza az eseményekre: „Ismét megjelentek a partizánok, kocsikkal, felrakták a még itt maradt gabonát, lisztet, a tartalékot a zsákokba, a mezõgazdasági eszközöket, a hordókat a pincébõl kocsira rakták, mások a szénát és a zabot fogták és vitték, ránk sem tekintettek, ezt végig kellett néznünk. Annyira mohók voltak, hogy azt sem várták meg, amíg kint vagyunk. Egy partizán átnézte a jegyzéket, megszámolt minket. Ekkor kiderült, hogy egy fõvel többen vagyunk, és az öreg nagymamánk neve hiányzik. A rendõr és a partizán nem akarták megengedni, hogy velünk jöjjön. Akkor ebben a nagy bajban az uramnak még azért is fáradoznia kellett, hogy öreg, 78 éves síró anyja ne maradjon egyedül Magyarországon.”54 Az egy-két nap alatt lezajló kitelepítési akció kárvallottjait a budafoki vasútállomásra vitték, onnan vagonokban szállították õket Németország keleti övezetébe, a szovjet zónában található thüringiai Hoyerswerdába.55 Az 1947-et követõ évek a budaörsi német közösség marginalizálódásának idõszakát jelentették. Jó példa erre a közvetlenül a második kitelepítés után, 1947 októberében megszületett 12 200/1947. számú kormányrendelet, amely az 1941. évi népszámlálás alapján a német anyanyelvû, de magyar nemzetiségû polgárokat ugyan már nem említette a kitelepítésre ítéltek között, de az összeköltöztetés és a részleges vagyonelkobzás továbbra is érintette õket.56 Budaörsön is számos olyan eset fordult elõ, amikor a mentességgel rendelkezõ, de a zsigereiben megfélemlített és jogaiban erõsen korlátozott németséget újabb vagyoni szankciókkal és ingóságainak fokozott állami igénybevételével sújtották.57 Az 1946/47-es budaörsi kitelepítések – amelyek kb. 7000–8500 fõ Németországba való elûzetését idézték elõ – alapvetõen egy földmûveléssel és gyümölcstermesztéssel, valamint kisiparossággal foglalkozó, német identitásában erõs, de szülõföldjéhez való hûségében megkérdõjelezhetetlen gazdatársadalom szétverését jelentették.58 Az események tragikumát fokozza, hogy Budaörs volt az elsõ település, ahol a kitelepítést megkezdték, így a község nemcsak az elûzetés eltervezett folyamatának kísérleti helye lett, hanem az események alakulása a megtorló intézkedések bármiféle késõbbi korrigálását/jóvátételét is lehetetlenné tette, véget vetve ez által egy helyi közösségi kultúra virágzó életének.

54 55

Uo., 128–129. A második budaörsi kitelepítés és megelõzõ idõszakának pontos története és körülményeinek feltárása egy külön tanulmány tárgyát is képezhetné, forrásanyagának kutatása jelenleg is folyamatban van. 56 12 200/1947. sz. kormányrendelet, Magyar Közlöny 1947. október 28. 57 A kitelepítés alól mentesítést kapott Eberhardt Jánosné esete jól példázza az 1946/47 utáni budaörsi állapotokat: 1948 januárjában házingatlanát – telepítés céljára – az állam teljes egészében igénybe vette, ezért Pilisszentkereszten jelöltek ki lakhelyet számára, majd egy évvel késõbb névjegyzékre felvett ingóságait is lefoglalták, és bérlõt tettek korábban lefoglalt házába. (Örököseinek személyes, eredeti dokumentumokkal alátámasztott közlése alapján.) 58 A névjegyzék 8359 fõt jelöl meg budaörsi kitelepítettként, lásd CZIBULKA: I. m., 317. Több visszaemlékezõ 6000 illetve 9000 fõs létszámról számol be, azonban mindkettõ túlzó végletnek tûnik.

26

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

VISSZASZÖKÖTTEK A Magyarországról kitelepített németek közül 1950-ig – a levéltári források szerint – mintegy 1015 ezren visszaszöktek. Az alábbi (szerkesztett szövegû) interjú az e témához kapcsolódóan végzett Kitelepítettek – visszaszököttek – visszatérõk címû kutatás keretében készült. A történeti-szociológiai kutatás keretében föltárásra kerültek a témához kapcsolódó levéltári források, és az érintettekkel 50 interjú is készült. Az interjúkat az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetében õrzik. Tóth Ágnes

W. P.-t szüleivel és öccsével telepítették ki egy Pest megyei faluból 1946-ban. 4 hónap után szökött haza családjával. – 1926. május 18-án, Szigetújfalun születtem. Ketten voltunk testvérek. Az édesanyám üzletasszony volt, egy kis fûszerüzletünk volt itt a faluban, a Vasút utcában. Az édesapám szobafestõ és mázoló. Általános iskolai tanulmányaimat itt Szigetújfaluban végeztem negyedikes korig, akkoriban volt arra alkalom, hogy aki nem akarta a hat osztályt itt elvégezni, az mehetett Ráckevére, ott volt egy polgári iskola. A negyedik osztály után Ráckevére mentem polgári iskolába, azt elvégeztem. Utána elkerültem Pestre, egy kétéves kereskedelmi iskolát, gyors- és gépíró iskolát végeztem el. Mire elvégeztem, itt volt az idõ… Negyvenhatban jött a kitelepítés. A szüleim kétszer is építettek Újfaluban házat. Végül a falu közepén kötöttek ki egy öreg házban, mert fûszerüzletet akart édesanyám nyitni, és abban talált fantáziát, mert falun kívül nem lehet üzletet lebonyolítani. Egy egész öreg, rozoga, a faluban a legrégibb házat vette meg, ott éltünk két évig. Utána lebontottuk, és egy nagyon szép kõépületet építettünk a helyére. Ezt negyvenben kezdtük, negyvennégyben készült el. Negyvenhatban jött a kitelepítés. Egyszerûen a kitelepítés olyan volt, mindenféle elõzménye volt, de senki nem tudja az igazságot, kit miért telepítettek ki. Aki ebbe beleesett, akit kiszemeltek, talán egy kicsikét szebb volt a lakása, vagy akinek nem volt olyan protekciója… Tehát nem egészen igazságos alapokon történt a kitelepítés, mert elõre megvolt – én úgy hallottam –, az a bizonyos személy, akiket ebbõl a pár faluból ki kell telepíteni, és beleestünk mi is a kitelepítésbe. – Mikor tetszett elõször errõl hallani a kitelepítésrõl? – Nem olyan nagyon… Mert elõtte negyvenötben, mikor az oroszok bejöttek, összeszedték malenkij robotra a robotosokat, és vitték. Vitték dolgozni – azt mondták – egy pár napi munkára valahová. Ebbe én is beleestem volna, de úgy döntöttünk, hogy megszökünk, és mikor a csoport elment, egy-két-három nap után visszatértünk Újfaluba. Már senki nem keresett, senki nem tudta, hogy elvittek-e vagy nem. És nem is olyan sokára rá, hogy elvitték ezeket a malenkij robotosokat, nemsokára lehetett hallani, hogy lesz kitelepítés. Utána nem sokára ki volt függesztve a községházán a lista, de a listán a személyek nagyon változtak. Aki ki tudta magát mosni, az ki tudta magát venni, akinek volt ismeretsége, akinek nem volt protekciója, ezen múlott. Az egyiket itt hagyták, a másikat újra bevették, hallomásom szerint a létszámnak meg kellett lenni. 27

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

– A családjából kit érintett a kitelepítés? – Szigetújfalu egészen a kitelepítés végére került, vittek innen is meg onnan is, Mártonból, Cséprõl, és Újfalun még mindig maradt. Reménykedtünk benne, hogy hátha megtelik a létszám, és Újfaluról nem visznek, de egyszercsak jöttek szólni, hogy… És ez csak annyiból állt, hogy értesítettek, hogy csomagoljunk össze ötvenkilós csomagot, személyenként… Ládákat szögeltünk össze, de mit lehetett egy szép, háromszobás lakásból, meg egy gazdasági épületbõl, mit lehetett elvinni… Személyi holmikat, a legszükségesebbeket. És aztán jöttek reggel a lovaskocsik, akik meg voltak fogadva, mert akkoriban már voltak betelepítettek. Az volt az elõzménye, hogy még kitelepítés nem volt, de már hetekkel, hónapokkal azelõtt betelepítettek. Tehát akik a listán voltak, azokat szépen eltették a lakásukból, a saját házukból a hátsó lakásba, a nyári konyhába vagy a kamrába, valahova beleköltöztették, és a szép lakásba beültek a telepesek. Élvezték a szép bútort, a lakást, mi kihozni nem tudtuk, eltüzelni nem lehetett, és élvezték a szép lakást, a gazda úgy élt ott, mint egy kivert koldus, mint egy befogadott valaki. Majd egyszerre megjött a nap, és május 23-án – most pontosan nem tudom, 20-án vagy 22-én eljött a nap, csomagoltunk, megálltak a lovaskocsik, fölrakták a csomagjainkat a kocsira, és vittek ki az állomásra. Ilyen marhavagonszerû valamik voltak, és azzal elindultunk. – Az egész család? – Nem volt könnyû dolog, de érdekes, akkor rengeteg zenészünk volt, és a zenészek is mentek, az összes zenész ki lett telepítve, és akik nem, azok kikísérték õket, zenéltek, játszották a himnuszt. Elindult a vonat, mentünk, aztán keserves tizennégy-tizenöt nap következett. Pontosan nem tudom megmondani. Persze élelmet vittünk magunkkal, amit gondoltunk. Akkor a svábok olyanok voltak, hogy mindenhol volt füstölt szalonna, füstölt hús, tehát ilyen tartós dolgokat tudtunk vinni. De adni az út közben, semmit nem adtak! Ételt nem adtak! Még itt Magyarországon megállt a vonat, volt, amikor egy napot is álltunk, értesítettük a rokonokat, jöttek utánunk, hoztak még csomagokat, élelmet. Aztán amikor a határt átléptük, akkor is hosszú-hosszú ideig mentünk, mert már nem tudtak fogadni, mert annyira telve volt minden. Gond volt a német államnak, hogy megállt egy ilyen kitelepített vonat, és minden állomáson kiraktak hat-hét-nyolctíz családot, attól függ, hogy milyen nagyságú falvak voltak a vonat mellett. A nagyobb községekben több családot tettek le, a kisebb községekbe kevesebbet. Ott is, ahogy késõbb rájöttem, úgy volt – kitettek a vagonból, mert ment a szerelvény tovább, megint újabb helyre –, hogy a németek egyáltalán nem örültek annak, hogy most idegen embereket kellett befogadniuk. Mindegy, hogy azt mondták, hogy régi svábok, Németországból áttelepített emberek, de mindegyik féltette az otthonát, mert azoknak a német családoknak kellett lakást adni nekünk. Aki ott is – gondolom – közel volt a tûzhöz, jól feküdt a polgármesteri hivatalban, azokhoz nem, a gazdagokhoz nem telepítettek. Tapasztaltam késõbb, hogy a jobb módú embereknél nem volt betelepült, csak az idõsebbeknél és nem jómódúaknál, akik nem olyan jól feküdtek. Elvették tõlük a fölösleges szoba-konyhát, és oda raktak be minket. Természetes dolog, hogy azok azért nem olyan nagyon szívesen fogadtak minket, nem voltak barátságosak sem, amit csináltunk, minden rossz volt. Ha felmentünk a lépcsõn, mi például egy elég régen épült házban vol28

V

I S S Z A S Z Ö K Ö T T E K

tunk, a lépcsõ nyikorgott, és szóltak, hogy ne mászkáljunk. De föl kellett menni a lakásba, meg le kellett jönni, mert benti vécé, víz sem volt ott bevezetve, nem kellemes dolgok fogadtak, nem szívesen fogadtak. Üzletek nem voltak, a tartalékunk elfogyott, pénzt sehonnan nem kaptunk. Én tanultam, nekem itthon állásom volt, nem voltam hozzászokva a kemény munkához, és el kellett mennem a szomszédba tehenet fejni, tehenet hajtani ki a legelõre, mert meg kellett élni. Minden jegyre ment, élelmiszerjegyek voltak. Telt-múlt az idõ, mi nem olyan sokáig voltunk, mert májusban települtünk és szeptemberben visszajöttünk. Volt egy barátnõm, már meghalt, azzal beszéltük meg. Mert egyszer volt egy olyan eset, hogy húsz tehenet kellett kihajtanom a legelõre, és jött egy nagyon nagy esõ, szaladtam visszahajtani – édesanyám az ablakból nézte –, térdig érõ vízben hajtottam a teheneket, hazajöttem, azt mondtam: „Akármit csinálunk, akármi lesz, itt tovább nem maradunk, mi megyünk.” Békés Elli, õ volt a barátnõm, azzal megbeszéltük, hogy õk is haza akarnak jönni. De õk máshol laktak, a szomszéd faluban. Megbeszéltük, hogy mi még fiatalok vagyunk, elmegyünk és megérdeklõdjük, címeket szerzünk, hogy hogy lehetne visszaszökni vagy visszajönni, mert egyszerûen nem lehet csak elindulni. Így határoztuk el, hogy eljövünk. Azt mondták, Passaunál a határon át lehet szökni. Nem tudtuk elképzelni, hogy itt nem tudnak befogadni. Így indultunk. Az úton Passau felé találkoztam magyarul beszélõ emberekkel, õk csomagokkal indultak, és mondták, van egy láger Plattlingban, és ott le lehet települni, és nem kell megmondani, hogy kitelepítettek vagyunk, hanem úgy jelentkezzünk be a lágerbe mint menekültek, és akkor simán hazajöhetünk. Így is volt, elmentünk oda, jelentkeztünk, fel is vettek, jól beszéltem – az idõsebbek nem beszélték jól – a magyar nyelvet, rajtam nem lehetett úgy hallani, hogy sváb vagyok. De a nevem, Winhart, már maga sváb volt, befogadtak. Hat hétig voltunk ott. Mikor egy-két hétig már ott voltunk, láttuk, hogy itt nem törõdik senki velünk, simán mennek a szerelvények! Rengetegen voltak, bepakolták õket a szerelvényekbe, és szépen mindenki ment haza. Volt egy nagynénikém, aki itthon nevelt, mivel neki üzlete volt, nagyon besegített, és végeredményben minket az öcsémmel együtt õ nevelt. Õ ott maradt, mert ott is unokatestvéri viszonyban volt. Az édesanyámnak lelkiismeret-furdalása volt, hogy mi hazamegyünk és a Rici nénit ott hagyjuk. És képes volt hatszáz kilométert velem együtt visszautazni. Nem hagytuk egyedül. A vonatra volt pénzünk, visszamentünk azzal a szándékkal, hogy a csomagjainkat elhozzuk. Mert a csomagjainkat otthagytuk, lelakatoltuk – volt egy kis verandaszerû rész, oda betettük –, hogy ha netalán valamikor visszajönnénk, vagy írni fogunk, akkor majd hozzájutunk ezekhez a csomagokhoz. El nem dobáltuk, otthagytuk. Jó két hétig voltunk a lágerban, amikor visszajöttünk a tántiért. És amikor jöttünk haza a falun keresztül – õk Silenben laktak, a következõ faluban –, elõször a mi falunkba mentünk a házigazdához, hogy köszönünk, és megyünk majd, összecsomagolunk, meg onnan is kiveszünk a csomagokból olyan dolgokat, amiket el tudunk vinni, mert mindent nem tudtunk volna elhozni. Ahogy megyünk – ez nagyon-nagyon érdekes dolog volt –, egy kis patak folyt, ott egy kis hídon kellett keresztülmenni, jön a kis fiatalasszony, a házigazda menye. Jön a fiatalasszony velünk szembe’ a kislányával, rajta az én szép kosztümöm, a cipõm, az én ruhám volt rajta, a blúzom, egy szép fehér csipkeblúz, ki volt öltözve. 29

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

Annyira meglepõdtünk, õk aztán még jobban, mert erre nem gondoltak, hogy ilyen rövid idõ után visszajövünk. A lényeg az, visszamentünk, levetkõzött, visszarakta a csomagokat a ládába, amit lehetett, kivettük, a többit otthagytuk nekik. De a rokonok elkezdtek sírni, hogy a Rici nénit nem adják oda, hanem ha mi már tudjuk, hogy hol kell menni, hova kell menni, akkor õk is jönnek. Így õk is összecsomagoltak, és jöttek. Elmentünk Plattlingba, ott még két hétig voltunk, azt hiszem, és akkor mi is sorra kerültünk, mert ahogy a vagonok mentek, ki hogyan érkezett abba a lágerbe, úgy hozták õket haza. Mi is sorra kerültünk, és szépen, boldogan… Minden csomagunkat kivitték autóval a vagonokhoz, bepakoltak, boldogok voltunk, hogy azt a kis valamit is, ami van, azt hazahozhatjuk, és elindultunk. Aztán mikor elérkeztünk Ágfalvára, mert ott jöttünk át a határon, megállt a vonat, bejöttek a tisztek, kiszúrtak már a nevekrõl, hogy ki volt kitelepített. Elõtte jöttek haza, szöktek haza, õk szépen haza tudtak jönni. Nem vették le õket a vagonokról a határnál, hanem simán hazajöttek. De akkor már híre ment, és a rendõrség meg a hivatalos emberek már szálltak föl, és végigfésülték a vagonokat, és szépen kiszûrték, hogy ki a kitelepített, ki a menekült, és a kitelepítetteket levették Ágfalván. Minket is levettek, csomagjainkat, mindent levehettünk a vonatról, egy helyiségbe betereltek. A vonat elment, esteledett, aztán eldöntötték – legalábbis azt mondták –, hogy amit ebbõl még ki tudunk venni, azt vegyük ki, amit gondolunk, hogy el tudunk cipelni, mert húsz kilométer a határ, visszavisznek és visszatesznek Ausztriába, onnan majd gondoskodnak rólunk, mert Magyarország nem fogad be. Kivettük megint a cuccainkat, egy kicsit, amit cipelni tudunk, és elindultunk. Elég sokan voltunk, nemcsak mi falubeliek, hanem akkor derült ki, hogy az ország minden részérõl voltak ott svábok, tehát mások is voltak olyanok, mint mi. Mind leszedték õket, baranyaiakat, tolnaiakat, mind leszedték. Jó nagy, hosszú sor, elég sokan voltunk, harmincan-negyvenen, akiket leszedtek a vonatról, és vittek vissza kísérettel. A mi családunk – az öcsém meg az édesanyám, az apám nem volt velünk, mert másfelé ment – eldöntötte, hogy mi nem megyünk, ha sötétedik akárhogy, valahogy kibújunk innen, inkább megszökünk. Még egy darabig mentünk, és amikor úgy éreztük, hogy meg lehet szökni, akkor leléptünk. A sorból, ahogy a sor megy, leléptünk. A Rici tántit már nem hoztuk magunkkal, mert már láttuk, hogy annyi rosszat szereztünk magunknak azzal, hogy jót akartunk csinálni, hogy már csak azzal törõdtünk, hogy mi hárman, akik vagyunk, mi tudjunk megmenekülni és megszökni. Mi kiléptünk a sorból, a sor ment tovább. A Rici tánti figyelte, mindig ránk figyelt, hogy mi mit csinálunk, mert tudta, hogy én kezdeményezõbb vagyok. És amikor látták, hogy mi lelépünk, akkor egy darabig még mentek, õk is leléptek, úgy kerültek ki a csoportból. De mi akkor nem tudtuk, hogy õk is kiléptek onnan, csak mikor félrementünk, egy darabig hallottunk lövéseket, meg kiabálást: „Állj!” Persze nem jelentkeztünk, lelapultunk a földre, a csoport elment, aztán elindultunk a fény felé, és így értünk el Sopronba. A rokonokról semmit nem tudtunk, sem a Rici nénirõl, senkirõl. Egész éjjel ott a bokrokban ültünk, hajnalban elmentünk a soproni állomásra, volt még egy kis arany ékszerünk, azt eladtuk, így jegyre volt pénzünk. Sopronban fölültünk a vonatra, és jöttünk haza. Hála Istennek, vonaton ültünk Pestig. Édesanyámnak volt két lánytestvére, Pesten laktak, odamentünk, azok halálra voltak rémül30

V

I S S Z A S Z Ö K Ö T T E K

ve, hogy „Jézus Máriám, nem engedhetlek be benneteket, minket is elvisz az ÁVO, minket is elzárnak, itt a házból ismernek, mindent tudnak, nem szívesen!” Egy éjszakára beengedtek, de nem mehettünk ki, nem mutatkozhattunk, mert féltek, hogy most mi lesz. Hát akkor egy nap után fogtuk magunkat, eljöttünk haza, Újfalura. Nem igaz, hogy a saját falunkba nem jöhetünk haza, az nem igaz! A nagyszülõi ház megmaradt, mert a nagymamát nem telepítették ki. Szegénykém, nagyon félt, de a gyerekei voltunk, beengedett minket, befogadott minket. Aztán napokig, hetekig, két-három hétig is… Híre ment, hogy ezek is, azok is visszaszöktek, és akkor már jöttek a razziák. Körülfogták a sváb falvakat, és mentek a rokonokhoz, még a dunyhát is felemelték, hogy nincs-e a dunyha alatt valaki beágyazva. Így kezdõdött itt az élet, nem fogadtak be, földönfutók lettünk. Aki élelmes volt, akinek volt olyan ismerõse, az elment távolabbra, messzebbre, magyar vidékre, ahol nem voltak svábok, ahol nem ismerték a svábokat, summásnak, munkásnak, cselédnek, rabszolgának, szolgának állt. Mi is elmentünk Újhegyre, ott voltunk ismerõsök – anyám kereskedõ asszony volt –, vincellérházakban bujkáltunk. Nagyon-nagyon sokat kerestek, mindig üldöztek minket, mindig, de ott Újhegyen – ez egy ráckevei magyar település volt – egy kis nyugalom volt, de haza, a faluba nemigen jöhettünk. Velem történt olyan, hogy eljöttem a faluba, elbicikliztem, úgyhogy egyszerkétszer el is kaptak a rendõrök, kétszer visszavittek a mosoni fogdába. De onnan két hét után kiengedtek, és ez így tartott három évig. Három évig csak bujkáltunk, csak bujkáltunk. És a kenyerünket úgy kerestük, hogy napszámba mentünk, de a lakásunkba, a házunkba nem mehettünk vissza… Késõbb ide, Újfaluba több mint tíz család szökött viszsza. Voltak merészebbek, bátrabbak, akik eljöttek a bálba is, de a rendõrök mindig figyelték õket, akkor az ablakon ugrottak ki, szöktek meg. Aztán jött 49-ben az amnesztia, magyar állampolgárságot kaptunk, és új életet kezdtünk. Semmivel. Én akkor voltam huszonnégy-huszonöt éves, és aztán 51-ben férjhez mentem. A szép házunkat akkor már birtokolták, oda már nem tudtunk visszamenni, a Vasút utcán, egy nagyon szép helyen van. Most újból feltépõdnek a sebek, hogy tetõteret építenek rá. Olyan gyönyörû az a ház, téglaépület. Olyan gyönyörû, hogy nem akarok boltba menni, nem akarok elõtte elmenni, mert valahogy eddig nem olyan nagyon… belenyugodtam abba… Istenem, azt sajnálom most, hogy miért nem próbáltam, miért nem, amikor eladó lett, mert az, aki kiigényelte, utána eladta. De hát akkor… az ember nem mindjárt kapcsolt. Aztán a további életem szerencsésen alakult, meg vagyok elégedve a sorsommal, férjhez mentem 51-ben, és elmentünk albérletbe lakni, született két aranyos kislányom. És mit hozott a sors, 56-ban a férjem disszidált. Azóta is elvan, itt maradtam két gyerekkel, az egyik kétéves, a másik négyéves volt, még négyéves sem. Elõször albérletben laktunk, aztán azt a lakást megvettem, lebontottam, újjáalakítottam, hozzáépítettem, és ennek már ötven éve. A gyerekeimet taníttattam, van öt egyetemista unokám, a nagyobbik lányom itt lakik Újfaluban, a kisebbik lányom Németországban él a családjával már tizenöt éve. – A Volksbundnak volt szervezete a faluban? – Igen, a kitelepítés elõtt volt Volksbund. De a Volksbund nem olyan szervezet volt, bál volt, a fiatalokat össze…. Azt mondták, hogy volksbundisták. Én sem és a szüleim sem voltak a Volksbund tagjai, és mégis kitelepítettek. Volt itt egy nemzeti összeírás Ma31

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

E

L Û Z E T V E

gyarországon, nem csak a sváb községekben. És nekünk volt egy igazgató-tanítónk, egy sváb, a Szecsõi, egy régi sváb. Õ volt a vezetõje ennek az összeírási csoportnak. Házról házra ment, svábul beszélt, itt mindenki svábul tudott, olyan svábok is voltak itt, akik nem is tudtak magyarul. Az én nagyanyám beszélt magyarul, de nehezen. Ez az igazgató ment összeírni, és aki német nemzetiségûnek, vagyis német anyanyelvûnek vallotta magát, azt kitelepítették. Mi magyar nemzetiségûnek, de német anyanyelvûnek vallottuk magunkat. A nagyanyámnak a dédnagyanyja alapító tagja volt Újfalunak, az én ükszüleim, nagyszüleim mind itt éltek. És német anyanyelvûnek vallottuk magunkat, magyar nemzetiségûnek. És akit ki akartak telepíteni, arra azt mondták, hogy német anyanyelvûnek vallotta magát, kitelepítették, akit nem akartak… Most is vannak talán ilyen dolgok, hogy az egyiknek szerencséje van, a másik pechesebb. – SS-sorozás volt a faluban? – Volt, igen. – A családban érintett valakit? – Az én közvetlen családomban nem, de az édesanyám testvérének a férjét elvitték. Volt, volt SS-sorozás, tehát behívták a fiatalokat, aki német anyanyelvû volt, német származású, német nevû, de nem vitték el akkor õket, hanem bevették ebbe a csoportba, hogy ha bevonulás lesz… És voltak is olyanok, akiket elvittek a német hadseregbe a faluból. Az Irma tánti férjét is elvitték, megkapta a behívót, mikor az oroszok már jöttek, elvitték katonának. És az Irma tánti utánament, hazaszöktette, a padláson elbújtatta, de amikor 45-ben vitték a robotosokat, mégis jelentkezett, mert már nem mert bujkálni, akkor elvitték. Amikor hazahozták, útközben meghalt, és Kiskunhalason kitették, ott temették el. Az Irma tánti megtudta, elment, exhumáltatta, hazahozatta és itt eltemettette. Az Irma tánti nagyon sok pénzt kapott aztán a németektõl 51-ben, 52-ben, akkor jelentette, hogy az õ férjét is besorozták. Németország nagyon szép nyugdíjat adott az özvegyeknek. – Arra emlékszik, amikor a front elérte a falut? – Igen. Az úgy volt, hogy beszélték már, meg hallottuk, hogy dörrennek az ágyúk, jönnek az oroszok, jönnek az oroszok. Elõtte német katonák jöttek ide. Amikor a németek kivonultak, jöttek a magyar katonák. És mielõtt az oroszok bejöttek, akkor magyar katonák voltak ebben a faluban, általában minden házba be voltak szállásolva. Egészen addig voltak itt, amíg a front ideért. Nem tudtak ellenállni, a front közeledett, ezért a magyar katonák elvonultak. És mivel itt a Duna, hidakat csináltak, és nagy harcok voltak itt a falu felett. Az oroszok is bombáztak, úgyhogy ez a falu nagyon ki volt téve… Huszonnégy óra alatt történt, hogy a magyarok a németek elõtt kivonultak, és az oroszok meg bejöttek. Aztán az orosz hadsereg mindent elfoglalt. Nem úgy, mint a magyar katonaság, hogy ez is fogad hármat, az is fogad öt katonát, ezek elfoglalták a házakat, betelepültek, és az övéké lett minden. A háziak a pincébe menekültek, volt, hogy három-négy család egy helyre menekült össze, ahol nagyobb pince volt, oda. A nõket nagyon rejtették, a fiatalabb lányokat, azokat nagyon féltették, de itt olyan nagy barbárságokról nem lehetett hallani, mint ahogy mondják, hogy végigtarolták az asszonyokat meg a nõket… Itt ilyesmirõl nemigen lehetett hallani, itt mindenki azon igyekezett, 32

V

I S S Z A S Z Ö K Ö T T E K

hogy valami tisztet fogadjon, hogy tiszt is legyen a háznál, attól tartottak az orosz katonák, úgyhogy azok megmentették a házat… Mert maga a honvédség, a katonák azért nagyon barbárok voltak. Ja, mikor az átkelés volt, akkor kitelepítették a falut. És akkor elmentünk egy kis csomaggal, megint itt kellett hagyni mindent. Aztán ment minden tovább, kimentek az oroszok is, mentek tovább, addig, amíg meg nem nyerték a háborút. Akkor csönd lett, minden le volt tarolva, minden el volt szegényedve. Aztán a késõbbiekben, amikor 49-ben amnesztiát kaptunk, akkor már nem volt hátrányunk. Tehát amit akartam volna, mindent el tudtam volna érni, vagy meg tudtam volna tenni, tehát nem volt ebbõl hátrányom. Csak a házunkat nem kaptuk vissza. Na most voltak olyan szerencsések, akik miután visszaszöktek, és üresen állt a ház… éppen akkor az egyik család elment, mert egy szebbet kapott. Látott egy szebbet, és átköltözött. Választott, azt csinált, amit akart. És aki meg visszajött, az bemehetett oda, azzal nem törõdtek, és amikor 49-ben az amnesztia volt, akkor rendezõdtek ezek a dolgok. Nekünk meg itt állt a gyönyörû téglaépület, ami akkor épült…

Kitelepítésre ítélt, bevagonírozott svábok (1947)

33

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

A nadapi római katolikus templom

34

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

Fejérdy András OPUS IUSTITIAE PAX XII. Piusz pápa társadalmi tanítása XII. Piusz alakját és pápaságát szinte kizárólag a korszak diktatúráival összefüggésben szokás megítélni. A II. világháború alatt játszott szerepérõl, a holokauszttal kapcsolatos „hallgatásáról” és a kommunizmussal szembeni „merevségérõl” folyó viták közepette csaknem teljesen elsikkad pápaságának minden más vonatkozása. Pedig XII. Piusz pápa gazdag tanítása az életnek csaknem minden területére kiterjedt, és számos vonatkozásban a II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazódó katolikus tanítás elõkészítõje volt. A keresztény értékrendnek megfelelõ társadalmi berendezkedés alapelveit kifejtõ apostoli körleveleibõl, rádióbeszédeibõl és konkrét helyzetekre reagáló felszólalásaiból is az egyház társadalmi tanításának alakulásában fontos mérföldkövet jelentõ gondolatvilág rajzolódik elénk. Társadalmi tanítása szempontjából meghatározó az állam és egyház viszonyáról vallott felfogása. A II. Vatikáni Zsinat tanítását1 elõrevetítve már XII. Piusz is csak bizonyos megszorítással fogadta el az egyház és állam szétválasztásának 19. századi modelljét. Persze korának terminológiáját használta, amikor rámutatott, hogy a két „tökéletes társaság” egymástól való függetlensége nem jelentheti azt, hogy nem kell egymásról tudomást venniük, vagy éppen harcolniuk kell egymás ellen. Ellenkezõleg: mivel tevékenységük ugyanarra a tárgyra – a (katolikus) állampolgárokra – irányul, kölcsönös egyetértésben kell munkálkodniuk.2 A korra jellemzõ megfogalmazás mögött a modern egyházi felfogás jelentkezik akkor is, amikor hangsúlyozza, az állampolgárok érdekében való ilyen együttmûködés során az egyház joga és kötelessége, hogy a természetjog és a kinyilatkoztatás alapján ítéletet mondjon egy adott társadalmi rend alapjairól. Az egyház eligazító szavára pedig azért van szükség, mert ha egy társadalmi forma nem felel meg az isteni törvényeknek, az kihatással van a lelkek javára illetve kárára is.3 XII. Piusz pápa ezzel a megközelítéssel tekintett a világban tapasztalható krízisre, a korabeli társadalom belsõ életében és a nemzetközi viszonyokban jelentkezõ békétlenségre. 1939. október 20-án megjelent elsõ, Summi pontificatus… kezdetû enciklikájától kezdve különbözõ megnyilatkozásaiban ezért alapvetõen erkölcsi szempontból elemezte a krízishez vezetõ okokat és vázolta a szükséges új világrendrõl vallott felfogását. Milyen tehát XII. Piusz szerint az az igazságos rend, amely végsõ soron egyedül képes megalapozni egy társadalom tartós belsõ és külsõ békéjét? 1 Lásd a GS konstitúciót az egyházról a mai világban. 2 Vö. XII. Piusz pápa beszédével a történészek X. nemzetközi

kongresszusán Rómában, 1955. szeptember 7-én: Acta Apostolicae Sedis (a továbbiakban: AAS) 1955 (XXXXVIII.), 672–682, a hivatkozott rész: 678. 3 Pünkösdi beszéd 1941, 284–285. Vö.: Az egyháznak „mindig és mindenütt legyen meg a joga, hogy igazi szabadságban hirdesse a hitet, elõadhassa szociális tanításait, akadálytalanul teljesíthesse hivatását az emberek között, és hogy erkölcsi szempontból ítéletet mondhasson a politikai rendre vonatkozó dolgokról is, amennyiben így követelik az emberi személy alapvetõ jogai vagy a lelkek üdvössége”. (GS 76.)

35

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

A társadalom belsõ békéje Értékalapú megközelítésénél fogva a társadalom belsõ békéjére nézve XII. Piusz két egymást átjáró felfogásban látta a korában jelentkezõ krízis okát: az etatizmusban valamint a társadalmi rend mechanikus felfogásában. Az etatizmuson a pápa az állami abszolutizmus modern formáját értette, melyben az államhatalom abszolút autonóm valóságként állítja magát, és így önmagát teszi minden erkölcsi és jogrend végsõ kritériumává. XII. Piusz ebben az összefüggésben nem alaptalanul mutatott rá, hogy a felvilágosodás szellemébõl táplálkozó, Isten (vagyis az abszolút értékek) létét – legalább a gyakorlatban – elutasító államfelfogásból természetesen fejlõdhettek ki korának diktatúrái, ahol az isteni jogrendtõl elszakított emberi jogrendben az állam vált – akár önmagában, akár mint egy osztály, párt vagy rassz képviselõje – a magánszféra szentségét is államérdekeknek feláldozni kész végsõ céllá.4 XII. Piusz hasonlóképpen az értékek torzulása miatt tekintette veszélyesnek és a krízishez vezetõ másik fõ oknak azt a jelenséget, amelyet mechanikus társadalomszemléletnek nevezett. A társadalom rendszerének ebben a felfogásában ugyanis az egyes elemeket öszszefüggésükbõl kiragadva értékelik: a közéletben az állampolgárra puszta választóként tekintenek, aki a pártok szemében csak mint a többséget vagy kisebbséget alkotó halmaz eleme számít, családjában és hivatásában betöltött szerepe nem kerül szóba. Gazdasági téren is hasonló kvantitatív utilitarizmus érvényesül, amennyiben a termékek ára az egyetlen norma, amely meghatározza a termelés és értékesítés helyét, közben pedig teljesen háttérbe szorul a termelõk közötti organikus egység. Erkölcsi és kulturális téren pedig úgy jelentkezik ez a szemléletmód, hogy az egyént személyes történetétõl és hagyományaitól elválasztva szemlélik, mint aki szabad „minden kötöttségtõl és normától, minden objektív és társadalmi értéktõl”, s így végsõ soron saját maga számára válik végsõ normává.5 A fenti, belsõ társadalmi feszültségekhez vezetõ helytelen felfogással szemben XII. Piusz pápa a Szent Ágostonra visszanyúló és Aquinói Szent Tamás rendszerében is fontos szerepet játszó békefogalomból – a béke: tranquillitas ordinis, azaz a rendbõl fakadó nyugalom – kiindulva elemezte a társadalmi béke feltételeit. A középkori hagyomány kínálta értelmezési modellt korának nyelvére lefordítva a pápa öt alapelvet sorolt fel, amelyek képesek az államok belsõ rendjét és ezáltal a társadalmi békét biztosítani.6 Amikor az etatista felfogás mindent meghatározni kívánó szándékával XII. Piusz elsõ alapelvként az ember személyi méltóságának tiszteletben tartását helyzete szembe, a hagyományos egyházi tanítást új, korszerû nyelven fogalmazta meg. Az ember méltóságából látta ugyanis levezethetõnek az alapvetõ emberi jogokat, a személynek a vallásszabadsághoz, a házassághoz és családhoz, a munkához és az anyagi javak használatához való elidegeníthetetlen jogait, melyek biztosítása megakadályozhatja, hogy az állam lélektelen tömeggé formálja a személyeket. A pápa korának társadalmait szemlélve ugyanis meggyõ4 Summi pontificatus, 431–433. [A magyar kiadásban: 5 XII. Piusz beszéde a Mouvement universel pour

36.] une Confédération mondiale nemzetközi kongresszusának résztvevõihez (1951. április 6.), AAS 1951 XXXXIII., 278–280 (az idézett rész: 279). 6 Karácsonyi beszéd 1942 (a társadalom belsõ rendjének öt feltételérõl: 17–22). [A magyar kiadásban: 27–40.]

36

F

E J É R D Y

A

N D R Á S

:

O

P U S

I

U S T I T I A E

P

A X

zõdött arról, hogy amennyiben a társadalom nem tudatos személyek összessége, hanem lélektelen tömeg, egyetlen kormányforma sem tekinthetõ megfelelõnek. Második alapelvet XII. Piusz a társadalom helytelen, mechanikus szemléletével szemben fogalmazta meg, amikor feladataként a társadalom egységének védelmét jelölte meg. A pápa ugyanis a társadalmat nem mechanikus, külsõ erõvel felépített valóságként fogta fel, hanem kisebb egységek olyan nagyobb egységbe rendezõdéseként, amelyben az alegységek továbbra is megõrzik sajátosságaikat. Ilyen – ma úgy mondanánk: pluralista – rendet, ilyen – a különbözõségeket és a társadalom alegységeit, köztük a családot védelmezõ és megõrzõ – egységet azonban csak az Istenre és az erkölcsi törvényre való közös vonatkozás hozhat létre. Hogy a pápának a pluralizmus, a társadalmi sokszínûség melletti kiállása is nagy mértékben a totális állam törekvéseivel szembeni állásfoglalásában gyökerezik, abból érzékelhetõ, hogy véleménye szerint a társadalom alapegységének, a családnak az állami beavatkozásoktól való védelme olyankor válik különösen szükségszerûvé, amikor az egyházat kiszorítják a templomokból és az iskolákból, s a keresztény élet számára a család marad az utolsó menedék.7 A társadalom békéjének harmadik feltétele XII. Piusz szerint, hogy ismerjék el a munka méltóságát: ne úgy tekintsenek rá, mint szolgai feladatra, hanem mint a természettõl kapott kötelességre és jogra. A pápa lényegében elõdei – még mindig aktuálisnak tekintett – tanítását ismételte meg, amikor hangsúlyozta, hogy a munka minden ember joga, amenynyiben a saját és gyermekei életérõl való gondoskodásnak eszköze.8 XII. Piusz abban sem hozott újat, hogy a magántulajdont és a munkát egymást feltételezõ tényezõkként határozta meg, amikor úgy fogalmazott: a magántulajdon nemcsak a munka gyümölcse, hanem egyúttal „szükséges feltétele mindenféle emberi kezdeményezésnek, motiváló erõ az élet evilági és transzcendentális céljai érdekében végzett munkára, végsõ soron tehát az ember szabadsága és méltósága érdekében végzett munkára”.9 A magántulajdonról szóló hagyományos egyházi tanítást egyúttal kora viszonyaira alkalmazva XII. Piusz mind a magántulajdont elutasító kommunizmussal, mind az azt abszolutizáló kapitalizmussal szembeszállt. Egyik oldalon azt hangsúlyozta, hogy nem tekinthetõ igazságosnak egyetlen olyan társadalmi rendszer sem, amely tagadja vagy gyakorlatilag lehetetlenné teszi a magántulajdon, az emberi tevékenység természetes eredményének megszerzését,10 ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a föld javainak használata minden embernek alapvetõ joga, a földi javakat Isten mindenki számára teremtette, ezért a magántulajdon ennek az elsõ és még alapvetõbb jognak van alávetve.11 A tulajdonnak ebbõl a közösségi funkciójából fakad, hogy az állami jognak egyaránt védenie kell az anyagi javak használatához való eredendõ jogot és a magántulajdont is. Téves tehát a kapitalizmus szemlélete, amely a magántulajdont nem rendeli alá a közjónak, és ezáltal csak keveseknek juttat belõle,12 a megoldást azonban nem is a 7 Lásd Summi pontificatus, 433–435. [A magyar kiadásban: 8 Pünkösdi beszéd 1941, 289. 9 Rádióbeszéd 1944. szeptember 1. 10 Uo., 252. 11 Pünkösdi beszéd 1941, 287–288. 12 Lásd Rádióbeszéd 1944. szeptember 1., 252–253.

37

30–32.]

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

magántulajdon megszüntetésében kell keresni, mint azt a kommunizmus javasolja. Az egyház hagyományos tanítása alapján a kiutat XII. Piusz is a javak megfelelõ elosztásában látta,13 ugyanakkor a korábbi típusú függõségeket felváltó új függõségre érzékeny szemmel arra is figyelmeztetett, csak abban az esetben akadályozható meg, „hogy a munkás, aki családapa vagy azzá lesz, olyan gazdasági függõségre és szolgaságra legyen kárhoztatva, amely összeegyeztethetetlen az emberi személy jogaival”,14 ha mindenki számára elérhetõvé válik a magántulajdon megszerzése. A munka személyes jellege és értéke XII. Piusz tanításában ugyan még nem bontakozik ki olyan mélységében, ahogyan azt majd II. János Pál pápa a Laborem exercens kezdetû enciklikájában kifejti,15 de már õ is számolt személyes vonatkozásával, amikor hangsúlyozza, hogy megszervezése mindenekelõtt a benne közvetlenül résztvevõket: a munkaadókat és a munkavállalókat illeti. XII. Piusz ezzel a kijelentésével ugyanakkor az egyház társadalmi tanításának korábban is sokat vitatott kérdésében – hogy milyen mértékû lehet az állam beavatkozása a munka világába – (nem utolsósorban a totális államoknak az élet minden szektorába való túlzott beavatkozása láttán) azokkal értett egyet, akik bizalmatlanul tekintettek az állami beavatkozásra. Abban a korban, amikor még nem annyira a globális gazdasági társaságok, hanem a mindent szabályozni kívánó államhatalom látszott a munka világában a legnagyobb veszélyforrásnak, a pápa érthetõ módon inkább amellett érvelt, hogy az állam szerepe csupán kiegészítõ lehet abban az esetben, ha a felek nem töltik be feladatukat. Az állam munka világával kapcsolatos feladatkörét a pápa így elsõsorban az olyan jogi keretek kialakítására kívánta korlátozni, ami úgy védi a munkát, hogy közben nem sérti a többi személyi jogot és kötelességet: az Isten kultuszához való jogot, a vasárnapi pihenéshez való jogot, a házasság és a család jogait, a személyes hivatáshoz való jogot.16 A társadalom békéjéhez szükséges negyedik alapelv megfogalmazásakor XII. Piusz az általa kritizált „etatizmus” szellemével szemben a keresztény antropológia felfogására támaszkodva olyan jogrend kialakítását szorgalmazta, amely elfogadja az abszolút törvények létezését. A törvények erkölcsi tartalomtól független értékét valló jogi pozitivizmust elutasítva annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy csupán az Isten által megszabott erkölcsi törvény, vagyis – a keresztény filozófiai hagyomány kifejezésével – a természeti törvény alapján felépülõ rend képes biztosítani a társadalmi békét, „a rend nyugalmát”. Nem teljesen alaptalanul ugyanis úgy látta, hogy a szekularizált államok által megteremtett társadalmi rend gyakran nem más, mint a különbözõ területek és rétegek pacifikációjából fakadó nyugalom, amely az egyenlõség hamis mítoszából kiindulva elfelejti, hogy az emberek között a lényegi egyenlõség mellett van egy „funkcionális különbség” is.17 Mivel XII. Piusz felfogása szerint az államnak a modern korban megtapasztalható túlhatalma logikusan vezetett a totalitárius rendszerek létrejöttéhez, a társadalmi béke ötödik alapfeltételének azt tartotta, hogy az állam a társadalom és a személyek szolgálatában álljon, 13 Vö. Pünkösdi beszéd 1941, 289. 14 Karácsonyi beszéd 1942, 17. [A magyar kiadásban: 27–26.] 15 Lásd Laborem Exercens, 12–44. 16 Lásd Pünkösdi beszéd 1941, 289–290. 17 Vö. Karácsonyi beszéd 1942, 12–13. [A magyar kiadásban: 16–22.]

38

F

E J É R D Y

A

N D R Á S

:

O

P U S

I

U S T I T I A E

P

A X

ne pedig fordítva. A „szolgáló állam” követelményét elõdjének tanítása nyomán ma is érvényes módon a gyakorlatban úgy látta megvalósíthatónak, ha az állam elismeri határait, nem avatkozik be olyan területekbe, amelyek nem rá tartoznak, hanem elfogadja és biztosítja, hogy a társadalom a szubszidiaritás elve alapján szervezõdhessen. Ennek példáját látjuk abban, amikor a pápa a munka világában elutasította az állami beavatkozást és a hatóságoknak csupán kiegészítõ (sussidiaria) szerepét hangsúlyozta, de ugyanezt fejtegette például a pénzügyi igazságosság kérdését tárgyaló beszédeiben is. A Nemzetközi Pénzügyi Szövetség kongresszusán elhangzott felszólalásaiban a pápa arra hívta fel a figyelmet, hogy a szolidaritás elvébõl következõen ugyan minden állampolgár köteles a közköltségek súlyának egy részét viselni, de az állam a szubszidiaritás elvét szem elõtt tartva nem hozhat olyan rendelkezéseket, amelyek ártanak az egyének és családok valódi érdekeinek, vagy akadályozzák a gazdaság és kereskedelem normális fejlõdését. Az alapelvek megfogalmazásával XII. Piusz mindenesetre nem állt ki egyik vagy másik adórendszer mellett, csupán arra emlékeztetett, hogy a szükséges terheket a bevételnek megfelelõ arányban szabad csak szétosztani az állampolgárok között. Rámutatott továbbá, hogy az állam a megkövetelt anyagi hozzájárulás fejében valós és hatékony szolgáltatásokkal tartozik állampolgárai felé, amit a jogszabályoknak is garantálni kell.18

Demokrácia Az alapelvek kifejtésén túl a társadalom belsõ rendjére vonatkozó pápai tanítás lényeges eleme a demokrácia új szempontú értékelése. Trónra léptekor, 1939-ben az egyház demokráciával kapcsolatos álláspontja ugyanaz volt, mint XIII. Leó pápáé: a demokrácia mint kormányforma nem áll szemben az egyház tanításával, ezért – amennyiben nem sérti a személyek jogait és különösen tekintettel van az egyház jogaira – elfogadható. Ezzel a kormányformákkal szemben indifferens felfogással ugyan XII. Piusz sem szakított, mégis 1944 karácsonyán elhangzott rádiószózatában – melyet Jean-Dominique Durand „a demokrácia keresztelõjének”19 nevez – kifejtette, hogy a demokrácia helyes formája tekinthetõ az egyház társadalmi tanításának leginkább megfelelõ kormányzati rendszernek. Amikor az „igazi” vagy „egészséges demokráciának” nevezett államformát a pápa nem államelméleti szempontok alapján különböztette meg gyakran megvalósuló hamis formájától, hanem az értékek és az emberekkel szemben támasztott követelmények szerint, olyan szempontokat kínált, amelyek érvényesek és eligazítóak lehetnek a demokrácia ma is tapasztalható bajainak értelmezésében is. Mindenekelõtt az állampolgár személyes felelõsségét hangsúlyozza a pápa, amikor azt tekinti alapvetõ kérdésnek, hogy a kormányzottak képesek-e valamiféle határt szabni alulról az államnak, azaz – ahogy XII. Piusz fogalmaz – népként vagy tömegként viselkednek-e: 18 Introduzione al magistero pontificio in tema di dottrina sociale. Pio XII, II., www.paginecattoliche.it/modules. php?name=News&file=print&sid=714, 13–15. 19 Jean-Dominique DURAND: L’Église catholique dans la crise de l’Italie (1943–1948), Ecole Française de Rome, Rome, 1991, 407.

39

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

Nép és amorf sokaság, vagy ahogy mondani szokás, „tömeg”, két különbözõ fogalom. A nép saját életerejébõl él és mozog; a tömeg önmagában iners, és mozgást csak kívülrõl nyerhet. A nép azoknak az embereknek az életteljességébõl él, akik alkotják és akiknek mindegyike – a maga helyén és a maga módján – felelõsségének és meggyõzõdésének tudatában lévõ személy. A tömeg viszont, amely az indítást kívülrõl várja, hitvány játékszer mindenki kezében, aki ösztöneit vagy hangulatait kihasználja, s alkalom szerint kész követni hol ezt, hol azt a zászlót. Egy igazi nép életbõségébõl dúsan és gazdagon árad az élet az államba és valamennyi szervébe, és szünet nélkül megújuló erõvel beléjük oltja a felelõsségtudatot és a közjó valódi értelmét. Ha ügyesen irányítja és alkalmazza, a tömeg elemi erejét is felhasználhatja az állam. Egy ember törtetõ kezében, vagy akár többekében, akiket önzõ törekvéseik mesterségesen egymás mellé állítottak, az állam rákényszerítheti önkényét az immár egyszerû géppé silányodott tömeg segítségével az igazi nép jobbik részére: de ettõl a köz érdeke súlyos és makacs sebet szenved, amely igen gyakran csak nehezen gyógyuló.20

Az 1944 karácsonyán elmondott beszéd alapján tehát állítható, hogy XII. Piusz végeredményben azért tekintette a demokráciát a legmegfelelõbb államformának, mert az állampolgároknak itt nyílik a legtöbb lehetõségük az állami abszolutizmus, a modern totalitarista szemlélet kialakulásának megakadályozására. A pluralista, a kisebb társadalmi egységek önállóságát biztosító „egészséges” demokrácia legfõbb ellensége, ezért a „tömeg”, amely – a „néptõl” eltérõen – nem képes alulról korlátozni az államot, s ezáltal biztosítani a családok és az önkéntes alapon létrejövõ közösségek szabadságát. A tömegen alapuló törvénytelen és hamis demokrácia ugyanis elpusztítja ezeket a közbülsõ testületeket és megszünteti a családok autonómiáját, mert az igaz demokráciára is jellemzõ polgári egyenlõségen túl a funkciók és tulajdonságok megvalósíthatatlan egyenlõségét kívánja megteremteni. Ezáltal azonban az „egyenlõség gépies egyszintûsítéssé, egyszínû egyformasággá sekélyesedik”,21 és mindaz, ami értéket ad az életnek, elhalványul és fokozatosan eltûnik. A pápa a személy társadalmi felelõsségét hangsúlyozta, amikor úgy fogalmazott, hogy csak a „népre” építõ demokrácia képes elismerni a „nem önkénybõl származó, hanem a dolgok természetébõl folyó egyenlõtlenségek, mint amilyenek a mûveltség, a javak, a társadalmi helyzet egyenlõtlenségei” meglétét.22 XII. Piusz tehát az egyház hagyományos tanításával összhangban végsõ soron nem államformaként tekintette a demokráciát az egyház társadalmi tanításához különösen közel álló valóságnak, hanem arra helyezte a hangsúlyt, hogy az államforma által kínált lehetõségeket milyen mértékben sikerül megfelelõ értékekkel kitölteni. Ha ugyanis például erõszakosan felszámolják az emberek közötti természetes egyenlõtlenségeket, csak a demokrácia látszólagos meglétének bûvöletével becsapott áldozatok, valamint a demokráciából a pénz vagy a szervezet erejénél fogva a hatalmuk érdekében hasznot húzók privilegizált csoportjai maradnak életben. 20 Karácsonyi beszéd 1944, 13–14. [A magyar 21 Uo. [A magyar kiadásban: 6–7.] 22 Uo., 14. [A magyar kiadásban: 6.]

kiadásban: 5–6.]

40

F

E J É R D Y

A

N D R Á S

:

O

P U S

I

U S T I T I A E

P

A X

XII. Piusz a demokráciával szembeni korábbi egyházi elítélés – vagy legalábbis bizalmatlanság – fõ indokát fogalmazza újra, amikor rámutat, hogy miként az állampolgároknak alulról kell korlátozniuk az államot, úgy a kormányon lévõk esetében a helyes demokrácia meglétének kritériuma az államhatalom felülrõl való korlátozása, vagyis a hatalomnak az isteni tekintélytõl és az erkölcsi törvénytõl való függése: „Az Állam méltósága az Isten által megkövetelt erkölcsi közösség méltósága, a politikai tekintély méltósága pedig az Isten tekintélyében való részesülés méltósága. Egyetlen államforma sem tekinthet el ettõl a bensõséges és felbonthatatlan kapcsolattól, de legkevésbé a demokrácia.”23 A demokrácia veszélye ezért éppen abban áll, ha a többség határozatára alapozva átlép minden erkölcsi határvonalat. XII. Piusz egyúttal azt is jól látta, hogy amennyiben a kormányon lévõk nem ismerik el az abszolút értékek által szabott korlátokat, könnyen totalitarizmus és abszolutizmus születik, amire a demokráciában is megvan a lehetõség: Az egészséges demokrácia, amely a természeti törvény és a kinyilatkoztatott igazság változhatatlan princípiumain alapul, mindig határozott ellentétben fog állni azzal a romlott felfogással, amely az Állam törvényhozásának féktelen és határtalan hatalmat tulajdonít s amely minden ellentétes és hívságos látszata mellett a demokratikus kormányzatból is egyszerûen merõ abszolutisztikus formát csinál. Az állami abszolutizmus (ami nem tévesztendõ össze mint olyan az abszolutisztikus monarchiával, melyrõl itt nincsen szó) azon téves elvben gyökerezik, hogy az Állam tekintélye korláttalan, és hogy vele szemben – még ha a jó és rossz határait túllépve despotikus célkitûzéseknek enged is szabad folyást – nem tûrhetõ semmiféle fellebbezés egy magasabbrendû és erkölcsileg kötelezõ törvény ellen.24

A fentiek alapján XII. Piusz ugyan megállapította, hogy a kormányzó elit megválasztása a demokráciában talán még nagyobb körültekintést igényel, mint a többi kormányformában, mert az õ erkölcsi, gyakorlati és szellemi felkészültségük a valódi demokrácia szempontjából élet-halál kérdése, mégsem adott konkrét útmutatást arra, miként biztosítható a megfelelõ személyek hatalomba juttatása. Ebben az összefüggésben csupán arra utalt, hogy olyan személyeket kell megválasztani, akik a „népet” képviselik és nem a „tömeg” küldöttei, mert ahol az ilyen emberek hiányoznak, „mások foglalják el a helyüket, hogy a politikai tevékenységet saját ambícióik küzdõterévé változtassák, a nyerészkedés versenyfutásává, egyéni, családi vagy osztályérdekbõl; pedig az egyén érdekek hajhászása elhomályosítja és veszélybe dönti a közös jót”.25 A helyes demokrácia megvalósítását XII. Piusz mindazonáltal nem csak elméleti lehetõségnek tekintette. Megvalósíthatóságát az õ szemében a svájci demokrácia példája mutatta, melynek lényegi elemeiben az egyház társadalmi tanításának megfelelõ elveket fedezte fel. Vitatható persze, hogy pusztán az a tény, hogy Svájc nem tekinti magát az 23 Uo., 15. [A magyar kiadásban: 24 Uo., 17. [A magyar kiadásban: 25 Uo. [A magyar kiadásban: 9.]

7.] 9–10.]

41

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

egyedüli legitim államformának,26 milyen mértékig jelenti az abszolút értékek elfogadását. A pápa beszédébõl az sem világos, miben látja igazoltnak, hogy a svájci demokrácia nem keveri össze az igaz szabadságot a szabadossággal, és ezáltal elismeri felülrõl való határait. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a hosszú és a helyi sajátosságokat is figyelembe vevõ szerves történelmi fejlõdés gyümölcseként létrejött – „organikus” és nem íróasztal mellett kidolgozott „mechanikus” – svájci rendszer számos elemében megfelel XII. Piusz demokráciafelfogásának, amennyiben az alsóbb egységeknek, az egyes személyek és családok autonómiáját megfelelõen biztosítja a föderatív egységek és a központi hatalom elõnyeit sikeresen ötvözõ állam.27

Új nemzetközi rend XII. Piusz pápa a társadalom belsõ békéjét fenyegetõ krízis okaihoz hasonlóan a világrend negatív folyamatainak eredetét is az értékek válságában, végsõ soron a szekularizációban, a „fokozatos egyéni és társadalmi elkeresztényetlenedésben”28 látta. A háborúhoz vezetõ okok hátterének kétségtelenül egyik fõ összetevõjére mutatott rá, amikor az abszolút értékeket tagadó, az erkölcsöt mint korlátozó tényezõt támadó, önmaga felett semmilyen felsõbbséget el nem ismerõ modern autark állam szükségszerû velejárójának tekintette a gazdasági és politikai hatalomért folytatott versenyfutást.29 A pápa szerint ezért a modern világ problémáiból kivezetõ kiút az abszolút értékekhez való visszatérés: új, tartós nemzetközi rendet csak az erkölcsi törvényen alapuló béke teremthet. Ennek az új nemzetközi rendnek szükséges alapelveit 1941. évi karácsonyi rádióbeszédében öt pontban foglalta össze. Azáltal, hogy a belsõ társadalmi béke elsõ alapfeltételéhez, a személy méltóságának tiszteletéhez hasonlóan, nemzetközi téren a nemzet integritásának tiszteletben tartását nevezte az elsõ alapelvnek, XII. Piusz burkoltan a nemzeti lét értékét elvetõ liberális felfogással szemben megerõsítette a nemzetek önértékérõl szóló egyházi tanítást. A konkrét megfogalmazásra mindenesetre a tomboló II. világháború tapasztalata nyomta rá bélyegét: egy erkölcsi alapelveken álló rendben „nem lehet más nemzetek szabadságát, integritását és biztonságát megsérteni, függetlenül attól, mekkora ezek területi kiterjedése vagy védelmi képessége”.30 Az integritásnak ez a legkisebb nemzetekre is kiterjedõ felfogása nem akadályozta meg a pápát abban, hogy elismerje a nagyobb államok valamiféle vezetõ szerepét, bár hozzátette, hogy ez a fajta szerep csak úgy gyakorolható, hogy tiszteletben tartják a kisebb államok „politikai téren való szabadságához” és „gazdasági fejlõdésük védelméhez” való jogát.31 26 „Hála Istennek, nem akartok bálványt faragni a demokratikus formákból, tudatában vagytok annak, hogy minden állam lelke – bármilyen államról legyen is szó – a közjó legbelsõ, mély érzéke.” Üzenet a svájci néphez, 374. 27 Vö. Uo., 374–375. 28 Karácsonyi beszéd 1941, 13. 29 Lásd Uo., 13–14. 30 Uo., 16. 31 Uo., 16–17.

42

F

E J É R D Y

A

N D R Á S

:

O

P U S

I

U S T I T I A E

P

A X

XII. Piusz saját korában számos területen láthatta, hogy az egyenlõség abszolút értékké emelése könnyen vezethet a társadalom tagjainak különbözõ szempontú „gleichschaltolásához”, az egészséges és természetes sokszínûség teljes felszámolásához. Helyesen mutatott rá, hogy a keresztényellenes ideológiák, miközben uniformizálni akarják az embereket az általuk elképzelt ideális emberiség mintájára s megvetik a helyi sajátosságokat és hagyományokat, valójában éppen az emberi nem tényleges egységét tagadják, amikor nem tanúsítanak szolidaritást mindazokkal szemben, akik nem egy osztályba vagy rasszba tartoznak velük.32 Éppen ezért nemzetközi rend második alapelvében az egyes államokon belüli etnikai és nyelvi kisebbségek tisztelete és védelme mellett állt ki,33 bár érvelése, mely szerint csak olyan állam „követelheti meg tagjaitól a minden állampolgárra érvényes állampolgári kötelességek lojális teljesítését”, amely biztosítja a kisebbségek jogait, ezen a ponton gyengének tûnik. XII. Piusz a nemzetközi rend harmadik alapelvének, a föld javaiban való egyenlõ részesedésnek a megfogalmazásával a gazdasági kizsákmányolás minden formáját elutasította, és egyetemes látásmódról tett tanúbizonyságot, amikor különös súllyal szólt a gyarmatosítás gyakorlata ellen: „nincsen helye szûklátókörû önös számításoknak, amelyek a közös használatú gazdasági források és nyersanyagok megszerzésére irányulnak, kizárva belõlük a kevésbé elõnyös természeti helyzetû népeket”.34 A békés világrend negyedik piuszi alapelve az elõzõeknél kevésbé elvont: a fegyverzet „fokozatos és megfelelõ korlátozása”. Az alapfeltétel érdekes módon nem a háború ab ovo elutasítását jelentette, hanem azt, hogy a javasolt erkölcsi megalapozottságú nemzetközi rendben „nem lehet helye sem a totális háborúnak, sem pedig a féktelen fegyverkezési versenynek”. Ami a fegyverkezési versenyt illeti, XII. Piusz józanságáról tanúskodik, hogy óvott a naiv pacifizmuson alapuló, egyoldalú fegyverzetcsökkentéstõl, mert ez a jól felfegyverzett és a rosszul felfegyverzett államok közötti egyensúlytalansághoz vezet, s ezáltal a béke továbbra is fenyegetve volna.35 Ugyanez a józanság érzékelhetõ abban is, hogy számára nem az atomkísérletek betiltása vagy be nem tiltása volt a fõ kérdés, hiszen az atomkísérletekrõl való lemondás csupán azon hatalmakat erõsítené tovább, akik már rendelkeznek ilyen fegyverzettel. A hidegháború korszakában XII. Piusz így érthetõ módon a fegyverzetellenõrzés elfogadásában látta a nemzetközi biztonság zálogát – bár ideálisnak azt tartotta volna, ha minden állam lemond az atomkísérletekrõl és az atomfegyverek használatáról, ami „minden népnek és kormánynak lelkiismereti kötelessége”.36 XII. Piusz ugyanakkor a naiv pacifizmussal szembeni józansága mellett is – úgy tûnik – túlbecsülte a nemzetközi szerzõdések illetve az ENSZ szerepét. Jól látta ugyan, hogy a béke kulcsa végsõ soron nem a fegyverzetellenõrzés, még ha az – különösen a tömegpusztító fegyverzetek korszakában – morális kötelezettség is, hanem a szabadság biztosítása,37 még32 33

Vö. Summi pontificatus, 433. [A magyar kiadásban: 24–28.] Az új nemzetközi rendben „nem lehet a nemzeti kisebbségek kulturális és nyelvi sajátosságait nyíltan vagy rejtetten elnyomni”. Karácsonyi beszéd 1941, 17. 34 Uo. 35 Lásd Uo. 36 Karácsonyi beszéd 1955, 39. 37 Vö. Karácsonyi beszéd 1956, 21.

43

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

is nagy figyelmet szentelt ennek a kérdésnek. Már a II. világháború idején szorgalmazta, hogy jöjjenek létre olyan nemzetközi szervezetek, amelyek erkölcsi tekintélyüknél fogva képesek garantálni a nemzetközi szerzõdések betartását,38 késõbb pedig, az 1956-os magyar forradalom vérbefojtásának tapasztalata nyomán szorgalmazta ismételten az ENSZ tekintélyének megerõsítését, mert úgy látta, hogy a fegyverkezési verseny korlátozását és a fegyverzetcsökkentés megfelelõ módját csak az ENSZ által felügyelt, nemzetek feletti fegyverzetellenõrzés biztosíthatja. XII. Piusz szerint ezentúl – mivel a fegyverzetellenõrzés elfogadását tekintette az õszinte békevágy legalapvetõbb bizonyítékának – mindazokat a tagállamokat ki kell zárni a világszervezetbõl, akik az ilyenfajta ellenõrzést nem engedik meg. A negyedik alapelv háborút ki nem záró megfogalmazása látszólag ellentmond annak, hogy XII. Piusz pápaságának egész ideje alatt minden megnyilatkozásában a konfliktusok békés megoldása mellett szállt síkra és elítélt minden háborús agressziót. Az ellentmondás mögött az igazságos háborúról szóló hagyományos egyházi tanítás áll, amelyet XII. Piusz is elfogadott, amikor ismételten aláhúzta a nemzetek önvédelemhez való jogát. Az 1956-os magyar forradalom bukásának szomorú tapasztalata alkalmával például pápa-elõdeinek tanítására hivatkozva hangsúlyozta, hogy „egy nemzet életében elõfordulhat olyan eset, amelyben – miután minden elkerülésére tett erõfeszítés hiábavalónak bizonyul – a háború megengedhetõ annak érdekében, hogy hatékonyan és a kedvezõ eredmény reményében általa védjék meg magukat a jogtalan támadásoktól”.39 A békés nemzetközi rend ötödik alapelvének végül a vallásszabadság tiszteletben tartását tekintette. Ez az alapkövetelmény XII. Piusz szemében ugyan elsõsorban a természetfeletti valóságon alapuló abszolút értékek biztosítéka volt, hiszen a társadalom válságát csak akkor látta orvosolhatónak, ha annak minden rétege istenfélõ lesz,40 tartalmának pontos meghatározása mégis problematikus volt számára. XII. Piusz ugyanis neveltetésébõl fakadóan a tényleges vallásszabadság biztosításával párhuzamosan arra is törekedett, hogy a katolikus tanításnak az abszolút igazsághoz való különleges kapcsolatát megvédje. Érvelésében ezért a Szentszék diplomáciai gondolkodásában bevett „tézis” és „hipotézis” – az elvi álláspont és a gyakorlati célszerûség – közötti megkülönböztetést alkalmazta a tévedés szabadságának megengedhetõségével kapcsolatban. Eszerint amennyiben a vallásszabadságot úgy értelmezik, hogy a világnézetileg semleges állam relativizmust hirdet és ezáltal kifejezetten olyan magatartásformákat támogat, „amelyek ellentétesek a vallási igazsággal és az erkölcsi jóval”,41 akkor ezt katolikus ember nem fogadhatja el. Elfogadható azonban a vallásszabadság olyan értelmezése, amely a pluralista társadalomban a közjó megõrzésének érdekében nem tekinti abszolút kötelességének a tévedés elítélését – annak ellenére, hogy a vallási és erkölcsi eltévelyedés ha lehetséges, mindig megakadályozandó, mert tolerálása önmagában véve erkölcstelen. XII. Piusz tehát azzal, hogy a vallási tévedések elítélését nem tekintette abszolút követelménynek, hanem a személy lelkiismereti döntésére bízta annak megítélését, hogy konkrét helyzetben miként kell viselkednie egy adott tévtanítással szem38 Lásd Karácsonyi beszéd 1941, 18. 39 Karácsonyi beszéd 1956, 19. 40 Vö. Karácsonyi beszéd 1941, 19. 41 Beszéd az Olasz Katolikus Jogászok

Egyesülete V. Kongresszusához, 798.

44

F

E J É R D Y

A

N D R Á S

:

O

P U S

I

U S T I T I A E

P

A X

ben, már egy lépést tett afelé, ahogyan a II. Vatikáni Zsinat értelmezi majd a vallásszabadságot, de még nem tudott elszakadni a hagyományos felfogástól. XII. Piusznak ehhez a lépéséhez – az elméleti megfontolások mellett – nagy mértékben hozzájárultak diplomáciai tapasztalatai és az egyház korabeli helyzete. Jól látszik ez abból, milyen fontos helyet foglal el a vallásszabadság tiszteletben tartásának alapelve a békés egymás mellett élés feltételeirõl szóló tanításában. XII. Piusz szerint ugyanis valódi koegzisztencia nem alapulhat erõegyensúlyon, hanem istenfélelmen alapuló – nemzetek feletti, alapvetõ emberi jogokat elismerõ – koegzisztenciára van szükség.42 Az alapvetõ emberi jogok tiszteletben tartásának szorgalmazása során az oroszokhoz írt enciklikájában a pápa ezért nevezte különösen lényegesnek a vallásüldözés megszüntetését és a lelkiismereti szabadság valamint a szabad vallásgyakorlás engedélyezését: „Egy népet se irányítsanak fegyverek erejével, hanem a jog fenségével, és mindegyiknek legyen meg a polgári és vallási szabadsága hazáján belül.”43 Mindazonáltal a koegzisztencia feltételeként szorgalmazott vallásszabadság mindenekelõtt a katolikus egyház szabadságának biztosítását jelentette a pápa számára. Erre utal, hogy az 1956. szeptember 2-án a kölni Katholikentag résztvevõihez intézett rádiószózatában a koegzisztencia, illetve bármiféle közeledés alapvetõ feltételének nevezte, hogy az egyház élhessen az adott országban a „saját alkotmánya és törvényei szerint, gondoskodhasson híveirõl és szabadon hirdethesse Jézus Krisztus evangéliumát”.44 Pápaságának utolsó éveiben a vallásszabadság – a katolikus egyház szabadságának – biztosítása XII. Piusz szemében a békés világrend megteremtésének egyre jelentõsebb elemévé vált. A magyar forradalom leverésének tapasztalatai ugyanis megerõsítették abbéli felfogását, hogy a dialógus egyetlen népet sem képes megszabadítani a kommunista iga alól, sõt a párbeszéd gyakran éppen a kommunizmus további terjedését segíti elõ. Ennek fõ okát pedig abban látta, hogy a felek nem egy nyelvet beszélnek, illetve hogy a kommunista fél tagadja az abszolút értékeket, így lehetetlenné téve minden valódi, az igazságon alapuló koegzisztenciát. XII. Piusz ezért – jóllehet óvakodott attól, hogy a kommunizmussal szembeni keresztes háborúra szólítson fel, és ezáltal esetleg egy újabb világháborút provokáljon ki – vallási dimenziót kölcsönzött az ateista kommunizmussal szembeni küzdelemnek, amikor rámutatott, hogy nem a dialógus, hanem csak az örök értékekhez való visszatérés jelenthet hatékony védelmet ennek a téves ideológiának történelmi megvalósulásával szemben.45

Európai egység XII. Piusz az 1941. évi karácsonyi rádióüzenetben vázolt alapelvek fényében szemlélte az európai egységtörekvés folyamatait is, és több kérdésben kínált olyan szempon42 Lásd Karácsonyi beszéd 1954, 19. 43 Carissimis Russiae populis, 509. 44 XII. Piusz pápa rádióbeszéde

a kölni Katholikentag résztvevõihez (1956. szeptember 2.), AAS 1956 (XXXXVIII.), 625–626. 45 Vö. Karácsonyi beszéd 1956, 17–19.

45

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

tokat, amelyek az Európai Unió mai problémáinak megoldásakor is megfontolásra érdemesek. Jóllehet a pápa érvelése – mely szerint a természetbõl nemcsak minden népnek a saját kultúrához és sajátos jellemzõinek megõrzéséhez való joga fakad, hanem az egységre való nyitottsága is, s ezért a közösség építésének végsõ és egyetlen normája nem az államok akarata, „hanem inkább a természet, vagyis a Teremtõ”46 – ma kevéssé tûnik használhatónak, az ebbõl levezetett irányelv – túlzott általánossága mellett is – érvényesnek tekinthetõ. Az egység keresésénél szükséges „figyelembe venni az egyes személyek és közösségek velük született irányultságait”, melynek során „a lehetséges és a megengedett keretein belül támogatni kell mindazt, ami megkönnyíti és hatékonyabbá teszi az egységet, és gátolni kell mindazt, ami ezt megzavarja”.47 A fenti elméleti alapvetés mellett – melynek a gyakorlati megvalósításában jelentkezõ nehézségeket maga a pápa is elismerte – két további szempontot érdemes XII. Piusz európai egységgel kapcsolatos tanításából kiemelni. A pápa kezdettõl fogva óvott – és ebben az európai alkotmány elfogadásának minapi kudarca igazolta – az egység kizárólag gazdasági vagy jogi szempontú megalapozásától. Egyrészt rámutatott, hogy az európai lelkület nem a gazdasági szükségszerûségek kielégítésén, hanem a közös lelki értékek elfogadásán alapszik,48 másrészt pedig arra figyelmeztetett, hogy nem jöhet létre valódi államközösség úgy sem, ha „szuverén, azaz más államnak alá nem rendelt államok egy jogi közösségben egyesülnek meghatározott jogi célok elérésére”.49 A pusztán jogi célok ugyanis vagy azért nem valósíthatók meg, mert az állami szuverenitás nem fogadhatja el egy nagyobb közösség normáinak érvényesülését saját területén, és így valódi államközösség sem jöhet létre, vagy pedig éppen ellenkezõleg: az egységes jogi szabályozás az egyes tagállamok önállóságát, a nemzeti identitást veszélyezteti, amennyiben egyetlen állami szervezetté olvasztja össze azokat. XII. Piusz az állam szuverenitásának az egyház társadalmi tanítása szerinti felfogását – azaz egy felülrõl a kinyilatkoztatott és természetes erkölcsi törvény, alulról pedig a személyek és alsóbb testületek sérthetetlen jogai által korlátozott szuverenitást – tartotta helyesnek, ami lényegében nem jelent mást, mint egy közös értékek alapján, a szubszidiaritás elvét figyelembe véve alulról építkezõ egységet.50

*

XII. Piusz társadalmi tanítását értékelve elmondhatjuk, hogy a történetírásban rendszerint túlzottan merevnek és maradinak bemutatott pápa – jóllehet világlátását jelentõs mértékben meghatározták tanulmányai és hatott rá kora (egyházi) gondolkodásmódja – az aktuális kihívásokra jórészt elõremutató válaszokat adott. Vitatható ugyan korának krízisérõl adott értékelése, melyet kizárólag értékválságként fogott fel, figyelmen kívül hagyva más (materiális) tényezõket, amikor az etatizmust, a há46 Beszéd az Olasz Katolikus 47 Uo., 796–797. 48 Vö. Vous savez, 184. 49 Beszéd az Olasz Katolikus 50 Lásd Uo., 800.

Jogászok Egyesülete V. Kongresszusához, 795. Jogászok Egyesülete V. Kongresszusához, 795.

46

F

E J É R D Y

A

N D R Á S

:

O

P U S

I

U S T I T I A E

P

A X

borúkat, a kommunizmus és nácizmus elõretörését mind egyetlen okra, Isten és a vallás társadalmi szerepének elfeledésére vezette vissza, azonban ezzel az egyoldalúság veszélye mellett is a válság egy sokszor elhanyagolt és igen lényeges elemére mutatott rá. A ma embere hasonlóan egyoldalúnak és idegennek érezheti a kor problémáira kínált megoldás keresztény-vallásos nyelvezetét, amellyel az Istenhez való visszatérést és a vallás szerepének elfogadását – ezáltal pedig a természeti törvény és a közjó alapján felépülõ társadalmi rend létrehozását – szorgalmazta a pápa. A természeti törvény hagyományos fogalmára támaszkodó, szintén lépten-nyomon használt jogi nyelvezetben, különösen az emberi jogok megfogalmazásában ugyanakkor már egy általánosabb érthetõségre való nyitás igénye is jelentkezett XII. Piusznál. A sok tekintetben korhoz kötött megfogalmazásmódja, sõt bizonyos esetekben – mint például a vallásszabadság vagy az „igazságos háború” értelmezésében – túlhaladottnak tekinthetõ felfogása ellenére XII. Piusz pápa az egyház társadalmi tanításának kifejtése során olyan alapértékeket és irányelveket is megfogalmazott, amelyek maradandó érvényûnek tekinthetõk.

Az idézett pápai és zsinati nyilatkozatok, enciklikák Beszéd az Olasz Katolikus Jogászok Egyesülete V. Kongresszusához – XII. Piusz pápa beszéde az Olasz Katolikus Jogászok Egyesülete V. Kongresszusához (1953. december 6.), AAS 1953 (XXXXV.), 794–802. GS – A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes… kezdetû lekipásztori konstitúciója, 1965. Carissimis Russiae populis – XII. Piusz Carissimis Russiae populis kezdetû enciklikája Oroszország összes népeihez (Ad universos Russiae populos), AAS 1952 (XXXXIV.), 505–511. Karácsonyi beszéd 1941 – XII. Piusz Nell’alba e nella luce kezdetû karácsonyi rádióbeszéde (1941. december 24.), AAS 1942 (XXXIII.), 10–21. A beszéd magyar fordítása megtalálható az Állami Egyházügyi Hivatal gyûjteményében: MOL XIX-A-21-c (26. d.). Karácsonyi beszéd 1942 – XII. PIUSZ: Con sempre nuova freschezza… (karácsonyi rádióbeszéd, 1942. december 24.), AAS 1943 XXXV., 9–24. Magyar fordítása: XII. Piusz pápa 1942. évi karácsonyi rádióbeszéde, ford. Galla Ferenc, Budapest, 1943. Karácsonyi beszéd 1944 – XII. Piusz Benignitas et humanitas apparuit Salvatoris nostri Dei kezdetû 1944. karácsonyi rádióbeszéde (1944. december 24.), AAS 1945 (XXXVII.), 10–23. Magyarul: XII. Pius pápa 1944 karácsony estjén elmondott rádióbeszéde, Budapest 1946. Karácsonyi beszéd 1954 – XII. Piusz pápa 1954. évi karácsonyi rádióbeszéde (1954. december 24.), AAS 1955 (XXXXVII.), 15–28. A rádióbeszéd magyar fordítása megtalálható az ÁEH adattárában: MOL XIX-A-21-c (26. d.). Karácsonyi beszéd 1955 – XII. Piusz 1955. karácsonyi rádióbeszéde (1955. december 24.), AAS 1956 (XXXXVIII.), 26–41. Karácsonyi beszéd 1956 – XII. Piusz 1956. évi karácsonyi rádióbeszéde (1956. december 24.), AAS 1957 (XXXXIX.), 21. A beszéd magyar fordítása megtalálható az ÁEH gyûjteményében: MOL XIX-A-21-c (26. d.).

47

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

Laborem Exercens – II. János Pál Laborem Exercens kezdetû enciklikája a szociális kérdésrõl, ford. Diós István, Budapest, 1988. Pünkösdi beszéd 1941 – Õszentsége XII. Pius pápa pünkösdi beszéde, amelyben megemlékezik XII. Leó „Rerum novarum” kezdetû szociális körlevelének 50 éves évfordulójáról (1941. június 1.), AAS 1941 (XXXIII.), 283–293. Rádióbeszéd 1944. szept. 1. – XII. Piusz rádióbeszéde 1944. szeptember 1-jén, AAS 1944 (XXXVI.), 249–258. Summi pontificatus – XII. PIUSZ: Summi pontificatus (1939. október 20.), AAS 1939 (XXXI.), 413–453. Magyarul: XII. Pius pápa Summi pontificatus kezdetû apostoli körlevele, Budapest, 1940. Üzenet a svájci néphez – XII. Piusz pápa La particulière affection kezdetû rádióüzenete a svájci néphez (1946. szeptember 14.), AAS 1946 (XXXVIII.), 373–375. Vous savez – XII. Piusz Vous savez kezdetû beszéde a bruges-i Collège d’Europe tanáraihoz és tanulóihoz (1953. március 15.), AAS 1953 (XXXXV.), 181–184.

Felhasznált irodalom Philippe CHENAUX: Pie XII. Diplomate et pasteur, Cerf, Paris 2003. Jean-Dominique DURAND: L’Église catholique dans la crise de l’Italie (1943-1948), École française de Rome, Rome 1991. GERGELY Jenõ: XII. Piusz szociális és politikai nézeteinek alakulása 1939–1949 között = A kereszténydemokrácia Nyugat-Európában a második világháború után, szerk. Gergely Jenõ, Oktatási Minisztérium, Budapest, 1976, 7–39. (Tudományos Füzetek 38.) Massimo INTROVIGNE: Introduzione al magistero pontificio in tema di dottrina sociale. Pio XII., I–III., www.paginecattoliche.it/modules.php?name=News&file=print&sid=715, 714, 713. Jerzy KLOCZOWSKI: Die Kommunistischen Regierungen von 1945 bis 1958 = Die Geschichte des Christentums. Religion, Politik, Kultur, XII. Erster und Zweiter Weltkrieg. Demokratien und totalitäre Systeme (1918-1958), szerk. Jean-Marie Mayeur, Herder Verlag, Freiburg–Basel–Wien, 1992, 902–914. Jean-Marie MAYEUR: Nachkriegsjahre und „kalter Krieg” = Die Geschichte des Christentums… XII., 421–431. Andrea RICCARDI: Pie XII = Dictionnaire historique de la papauté, szerk. Philippe Levillain, Fayard, Paris, 1994, 1363–1372.

48

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

Botos Máté „HISTORIOGRAPHIA CHRISTIANA” John Lukacs, a katolikus történész A kérdés, hogy vajon miként fér meg egy személyben a kutató és a vallásához ragaszkodó hívõ, a felvilágosodás óta állandó értetlenség tárgya. Kiemelkedõ jelentõségû kortársunk, John Lukacs történészként sajátos narratívájával oldja fel ezt a(z inkább vélt, mint valós) konfliktust. Nem tagadja, hogy a saját személye meghatározhatja mondandóját; személyiségét pedig neveltetése, történelmi helyzete, életkörülményei, érzelmei, illetve más tényezõk súlyosan befolyásolják. Minket ebbõl a szempontból nem Lukacs hite, hanem sajátos katolikus identitása érdekel. Ez ugyanis némileg objektívebb módon vizsgálható, mint az elõzõ. Ki lehet-e egyáltalán ezt mutatni Lukacs fõbb munkáiban? Ha igen, az elsõdleges kérdés az: hogyan látja egy katolikus a történelem folyamát? Hogyan látja önmagát? Definiálja-e a történelem értelmét? Lukacs ebbõl a szempontból egy ilyen vizsgálódásra szerfelett alkalmas szerzõ, hiszen ön-láttatása, legszemélyesebb gondolatainak ismertetése nem csak önfeltáró mûvének jellemzõje. Talán nem is beszélhetünk egy ilyen – a szónak jó értelmében vett – exhibicionista szerzõ esetében a privacy megsértésérõl. A kérdésekre a gazdag lukacsi oeuvre-bõl egy önéletrajzi (Egy eredendõ bûnös vallomásai) és egy teoretikus (A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete) mû alapján keressük a választ.1 A katolikus identitás kérdése nem azért izgalmas, mert belelátunk valakinek a lelki mélységeibe. Nem ez a feladata ennek a tanulmánynak sem. Az sem, hogy egyfajta modern inkvizíció módjára megállapítsuk valamely szerzõrõl, hogy az kellõképpen szilárd és igaz katolikus hitében. Sokkal inkább azért izgalmas a kérdés, mert a katolikus hit képviselõi gyakran úgy jelennek meg a tudományos irodalomban, mint élõ relikviák, amelyek a modern társadalom- vagy embertudományokhoz nem tudnak mit hozzátenni. Mindezt elsõsorban azért, mert a vallás az emberi történelmet mint teológiai paradigmát látja. Holott attól, hogy a katolikus történész a történelemben az emberi és a társadalmi szintû összefüggéseken túl magasabb rendû összefüggéseket is feltételez, még mindig egyenrangú partnere a tudományos módszertanban vele versengõ „nem hívõ” történésznek. A vallásos, esetünkben éppenséggel a katolikus történész éppolyan történész, mint a többi, éppolyan ember, mint a többi. Vallásos meggyõzõdése többletet, nem fogyatékot jelent. Történelemszemléletben éppúgy, mint a magánéletben. 1

John LUKACS: Egy eredendõ bûnös vallomásai, ford. Barkóczi András, Európa, Budapest, 2001; UÕ.: A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete, ford. Komáromy Rudolf, Európa, Budapest, 2004. – Egy ilyen munkába belefogni bizonyos értelemben a szerzõ gondolataiba való beleélést is feltételezi, ezért is érzem úgy, hogy külön hálámat kell kifejtenem Lukacs említett könyveinek kiváló fordítói: Barkóczi András és Komáromy Rudolf felé is, hiszen – egy bizonyos határig – kissé hasonló feladat a gondolatok tolmácsolása és értelmezése.

49

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

Antikartezianizmus, antiprogresszivizmus mint a katolikus identitás fogódzói A modern kor végére értünk – jelenti ki Lukacs elégedetten, egy olyan ember stílusában, aki nyugodt lelkiismerettel elmondhatja magáról, hogy õ azért nem posztmodern, mert soha nem volt modern; mert eszmélése óta szembehelyezkedett a 20. század ideológiáinak kizárólagosságot hirdetõ definícióival, programjaival, ember- és társadalomfelfogásával. A haladásellenesség nem önmagában, hanem a „haladás” fogalmának emberellenes értelmezése miatt válik Lukacs számára értékké. Szembehelyezkedik a „progresszív”-nek nevezett irányzatokkal, mert azok elmaradott, 19. századi – tehát elavult – nézetek alapján konstruáltak. Ezzel a hittel nem az volt a baj, hogy magában hordozta az optimizmust, elvégre még a hiszékenység is jobb a bizalmatlanságnál, az optimizmus is jobb a cinizmusnál, hanem hogy elavult volt, a múlt század örökségének, a mechanikus utilitarizmusnak, Bentham, Spencer vagy Buckle rozsdás vasfilozófiájának újra- és újrafogalmazása. […] a puritánokból elpárolgott az eredendõ bûn tudata, amit az evolúcióba, a haladásba és a tudományba vetett hit váltott fel.2

Lukacs szembeállítja egymással a tudományba vetett – és épp ezért vak – hitet a kinyilatkoztatásba vetett hittel, hogy látványosan az utóbbi mellett tegye le a voksát. Lukacs részérõl ez nem botránykeltés, meghökkentés, elkápráztatás, hanem eszköz. A tudományt és a haladást senki sem merte – senkinek eszébe sem jutott – megkérdõjelezni. A kétségbevonhatatlan premissza nem az apostoli hitvallás szavaival, hanem „a tudomány szerint” szavakkal kezdõdött.3

Történészként tehát Lukacs mindenben kételkedhet, amirõl maga nem tud meggyõzõdni és véleményt alkotni, kivéve a kinyilatkoztatást, amiben katolikusként nem kételkedhet. Lukacs az ellentéteket szónokilag is hatásosan megválasztva meséli el, amikor katolikus tanítványai elõtt a tudomány mindenhatóságát vonta kétségbe.4 A tudomány nem lehet sem tévedhetetlen, sem mindenható, általában véve – Lukacs szerint – nem rendelkezik abszolút tulajdonságokkal. Elõbb kételkedjünk a DDT ártalmatlanságában, sugallja, mint a Szentháromságban. Az elsõ csak javunkra, míg a második csak kárunkra válhat. Nem tudjuk ugyanis, mi az, amiben hiszünk, amikor a „haladás”-ról beszélünk. A katolikus teológia szerint az emberiség története az üdvösség története is egyben, s ez azt jelenti, hogy a lét egyetlen mérésre érdemes dimenziója a hit- és erkölcsbéli tökéletesedés, mind egyéni, mind társadalmi szinten. Ha az utóbbi esetében pozitív változás van, akkor beszélhetünk 2 Egy eredendõ bûnös vallomásai, 3 Uo., 169. 4 Lásd Uo.

167.

50

B

O T O S

M

Á T É

:

„ H

I S T O R I O G R A P H I A

C

H R I S T I A N A

”

haladásról, erre azonban nem kerülhet sor, mert Lukacs hiszi a newmani igazságot, mely szerint „a jó és rossz végösszege ezen a földön alighanem állandó”.5 A tudomány tévedhetõsége Lukacs számára magától értetõdõ, épp ez bizonyítja számára tétele igazságát, hogy a tudomány állításait nem, a hit igazságait azonban kételkedés nélkül el kell fogadnunk. A haladás hangoztatása tehát nem más, mint a hit háttérbe szorítására tett kísérlet. A történelmi haladás a keresztény értelmezés szerint egy „teleologikus folyamat, amely az emberiség vége, az ítélet napja felé tart”,6 szemben a modern ideológiák materialista-mechanikus haladásképével, mely az egyre tökéletesebb társadalmat vizionálja. Lukacs a katolikus tanításhoz hûen nem hisz az ember tökéletesíthetõségében, így a tökéletes társadalom megvalósításában sem. Abban azonban biztos, hogy a nem keresztény normák szerinti erkölcsi tökéletesedést célul kitûzõ, anyagelvû társadalomképek hiányosak és értelmetlenek. A lukacsi történelemfelfogás alapja, hogy a descartes-i tudományos objektivitásra való törekvés a történelem tudományában értelmetlen, és az egzakt tudományokkal szemben támasztott követelmények itt nem érvényesülhetnek. „Az újkor végén a karteziánus felfogás elbukik” – írja, korunk nagy, diszciplínákat is átformáló, spirituális és tudományos válságára utalva.7 Lukacs személyes élményeibõl és kutatásaiból azonos következtetésre jutva azt állapítja meg, hogy a keresztény konzervativizmus konzekvensen szembenállt a 20. század emberellenes eszméivel, és éppen ezért konzekvens maradt reakciósságában is. Re-aktív volt, a 20. század során végig önmagát képviselte, és mint olyan, reflektált a konkurens ideológiák kihívásaira. „Reakció” és „progresszió” tehát politikailag inkorrekt módon elõítéletekkel terhelt kifejezések, az ebbõl képzett jelzõk pedig egyértelmûen manipulatív szándékkal használatosak a történettudományi mûvekben.

Reakciós, mert katolikus, vagy…? Gondolatmenetünket – látszólag átkötés nélkül – hadd folytassuk itt azzal a felvetéssel, hogy vajon Lukacs mitõl reakciós? Kétségtelen, hogy a neves történetíró önként vállalt önmeghatározása nem csupán provokáció. Az is, kétségtelenül, hiszen a megszokott felosztások szerint a modern korban reakciósnak csak a környezet vagy az utókor minõsíti a történelmi szereplõket és gondolkodókat: az önmagát ilyen címkével illetõ személy, különösképpen a gondolkodó értelmiségi, ritka, mint a fehér holló. A Meyers-Enziklopädie a „Reaktionär” címszó alatt annyit közöl, hogy „nicht fortschrittlich”, vagyis ’nem haladó’. A reactio latin eredete azonban ennél többet rejt magában. A cselekvésre adott válasz-cselekvés (a re-akció) jelentése a nem-haladónál jóval szélesebb értelmû. A kémiai reakció definíciója során pedig egyértelmû, hogy a reagáltatott anyag tulajdonságváltozáson megy 5 A történelmi tudat…, 6 Uo., 354. 7 Uo., 376.

305.

51

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

keresztül, esetleg új anyagot (is) hoz létre. Ezeknek a definícióknak a tükrében a Lukacs által is képviselt „reakciósságról” azt mondhatjuk ki, hogy a reakciós nem passzív, hanem aktív szereplõ, nem kezdeményezõ, hanem tetteivel és véleményeivel visszahat, visszajelez az eseményekre, nézetekre, ezáltal befolyásolva azok fejlõdését és hatását, miközben önmaga is egy belsõ fejlõdésen, esetleg lényegi változáson megy keresztül. A reakció természetesen feltételezi a létrejöttét okozó (kiprovokáló) akciót, hiszen hatás hiányában nincs értelme ellenhatásról beszélni. A „reakciós” jelzõ negatív konnotációja a 20. századi politikai inkorrektség jegyében alakult ki, hiszen a reakciósság viszonyítás kérdése, lehetségesek az elutasításnak fokozatai az eszmék elvetésében éppúgy, mint a nem kívánt kapcsolatokban. Ebbõl a szempontból nem elhanyagolható, hogy Lukacs egy olyan közegben definiálja magát reakciósként,8 amely a legkülönfélébb szélsõségeket és különcségeket is tolerálni volt képes, legalábbis az ezredfordulóig. Ez a közeg (az angol, szélesebb értelemben az angolszász kultúra) az elutasításnak és a kérésnek a legsokszínûbb nyelvi skáláját hozta létre, amelyben természetesen megférnek egymás mellett a különféle jelzõk is. Közép-Európában azonban – és attól keletebbre –, ahol a haladás irányának kijelölése egy élcsapat kiváltsága volt, s amely a Nyugat elsõ nemzedéke óta kizárólagos monopóliumként határozta meg ezt az irányt, a reakciós szükségképpen az elmaradottságot konzerválót (is) jelentette. Az európai politikai kultúra 19. századi kialakulásának kezdetén, a francia forradalom elutasításának artikulálódásaként jelentek meg a konzervatívok, vagyis a régi rend megõrzõi. A 19. század végén a reakciós katolikus René de La Tour du Pin-Chambly úgy fogalmaz, hogy õ és eszmetársai nem konzervatívok, vagyis nem a korabeli társadalmi rendet akarják konzerválni, hanem „rénovateurs”, vagyis olyan személyek, akik a régi rend eszméihez hûen akarnak modernizálni, visszaállítva a régit, az adott kor követelményeihez igazítva.9 Konzervatívnak lenni tehát nem egy statikus eszmerendszerhez történõ igazodást jelent, hanem egy térben-idõben egyformán széles palettájú történeti-politikai platformhalmazból, mint festõ a színeket, kikeverni a saját konzervatív meggyõzõdését. Lukacs is kikeverte a saját ízlése szerinti konzervativizmust. Jellegzetes közép-európai családi háttérrel, angolos (majd németes és franciás) mûveltségével, katolikus vallásával, két – szülõ- és választott – hazája iránti elkötelezettséggel kozmopolita konzervatívvá vált. A kérdés tehát az: konzervativizmusa kialakulásában a katolicizmusa játszott-e szerepet, vagy épp fordítva: konzervatív meggyõzõdése formálta benne vallásos meggyõzõdését?

Katolikus identitás… Identitás többféle van. Lukacsnak is több jutott, egyetlen élet leforgása alatt. Megõrizte magyarságát, sõt közép-európaiságát, tágabb értelemben vett „kozmopolita” euró8 „[…] amikor ekkortájt elõször olvastam a »Horst-Wessel-Lied«-nek, a nemzetiszocialisták indulójának azt a sorát, amely bosszúállásra buzdít a Vörös Front és a reakciósok által megölt bajtársakért […], a reakció, ez a hideg szó parázslani kezdett bennem.” Egy eredendõ bûnös vallomásai, 38. 9 Introduction aux études de centenaire du 1789 (suite), Association Catholique 15 Avril 1888.

52

B

O T O S

M

Á T É

:

„ H

I S T O R I O G R A P H I A

C

H R I S T I A N A

”

paiságát. Ugyanakkor egy tanult második nyelv mûvészeként (melyhez hasonlót kitermelt a kivándorlásra kényszerült közép- vagy kelet-európai értelmiség, egy Joseph Conrad vagy újabban egy Lorand Gaspar vagy egy Andreï Makine esetében) az angol kultúrának nem tolmácsolója, de gyarapítója lett. Amerikai állampolgárrá vált, mégis megõrizte tisztánlátását és egészséges európai szkepticizmusát, mellyel értelmezni próbálja akár az amerikai belpolitika, akár az ottani értelmiségi világ belsõ küzdelmeit. Nemzeti kultúrája végül is kettõ is van: egy magyar és egy amerikai. Lukacs azonban egy európai-amerikai katolikus. Identitásának ez az eleme felette áll állampolgári, nemzeti vagy önmeghatározása más elemeinek. Ezért is adta önfeltáró könyve címéül a katolikus teológia alapigazságát: „Egy eredendõ bûnös vallomásai”. Lukacs katolikus meggyõzõdését nem annyira az otthonról hozott értékek alakították ki,10 mint inkább egyéni magatartások sorozatos megismerése, meglátása. Alapvetõen taszította a katolikus vallástól és általában a kereszténység nyílt vállalásától a harmincas–negyvenes évek keresztény kurzusa, s mint minden lázadó, a fennálló rend bírálatával együtt utasította el a keresztény hithez való kapcsolatát. Ezt a magatartást csak 1939. szeptember 1-jével veti el, amikor azt látja, hogy az általa becsült személyiségek közül nagyon sokan – elvhûen – szembefordulnak a német agresszióval. Ezek az emberek többnyire konzervatívok voltak, sõt kifejezetten „reakciósok”. Gyakran azt is láttam, hogy az esetek többségében (bár nem minden esetben) ezeknek a reakciósoknak az elvhû magatartása vallási alapon is nyugszik, ami gyakran a katolikus vallást jelentette. Ez nagy hatást tett rám, jóllehet nem voltam buzgó hívõ, s igen rendszertelenül gyakoroltam vallásomat.11

Vallomása középiskolai életének vallásos élményeirõl is inkább az emberi példák tükrén keresztül számol be. A szuszogó, öreg pap, aki lelkiismeretesen végezte lelkipásztori munkáját,12 fontosabb számára, mint a tanítás, amit tizenéves fejjel még fel sem fog igazán. Fejlõdésemben a legnagyobb szerepe mégis néhány hívõ ember példájának volt. […] Csak úgy húszéves korom táján kezdtem lassanként felismerni, hogy az igazi keresztények… õk mások: meggyõzõdésük valami õsibb és mélyebb alapokon nyugszik, mint a másképp elkötelezetteké, köztük olyanoké, akiknek meggyõzõdésével rokonszenveztem vagy éppen egyetértettem.13

A vallás felszín alatti, mélyebb jelentése iránti érdeklõdése részben emberi példákból táplálkozik. Szinte hallható az ifjú Lukács János felsóhajtása: „az nem lehet, hogy az emberi élet csak ennyi legyen…”: 10

„Szüleim nem voltak különösebben vallásosak; édesanyám valamivel inkább, mint apám, de õ is ritkán járt templomba, évente csak néhány alkalommal.” Egy eredendõ bûnös vallomásai, 49. 11 Uo., 47. 12 Lásd Uo., 49. 13 Uo., 50–51.

53

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

Nem csak az számított, hogy a vallásos meggyõzõdésû férfiak és nõk viselkedése tiszteletet ébresztett bennem; nem csak az számított, hogy végsõ soron a katolikus egyház, legalábbis elvileg, nem nemzeti, hanem nemzetek fölötti volt, s hogy kevésbé kötõdött a legrosszabb esetben provinciális, legjobb esetben kulturális nacionalizmushoz, amelytõl magyar protestánsok ritkán tudtak elszakadni. Ennél fontosabb volt, hogy a római katolikusok felfogása – doktrínája és szemlélete – az emberi természetrõl egybeesett azzal, amit én láttam és tapasztaltam […]14

Másfelõl ez az érdeklõdés egyfajta intellektuális szükséglet: A vallási tisztelet […] inkább intellektuális volt […], mintsem érzelmi szükségletre, vagy akár valamiféle spirituális szomjra adott válasz. Olvasásból fakadt, s nem a mennyországról (vagy a pokolról) való elmélkedésembõl.15

Szüleinek tulajdonítja vallási fogékonyságát, éspedig nem a közvetlen, hanem a mûvészeteken át ható spiritualitás élményeit köszönve nekik: […] fogékonnyá váltam a vallásos mûvészet szépségére, megtanultam értékelni a gyönyörû templomokat, mûemlékeket, szobrokat és festményeket, melyek olykor (emlékszem, mennyire lenyûgözött Mantegna fekvõ Krisztus-szobra Milánóban, amelyet tizennégy évesen láttam) mély benyomást tettek rám, akárcsak egyik-másik egyházi zenemû (César Franck inkább, mint Mozart), s néha a nagy költészetben és irodalomban felsejlõ vallási áhítat.16

Az életpálya íve a provinciálisságában is kozmopolita Budapestrõl a puritánok által már csak nyomelemekben lakott Pennsylvaniába juttatja Lukacsot, aki a hazai kurzuskereszténység után egy újabb, még szörnyûbb kurzuskeresztény közegbe kerül. Az amerikai vallásosság számára nem megnyugvást, hanem még a kamaszkorában tapasztaltabbnál is bizonyítóbb élményt hoz: az amerikaiak hiszékenységét megkülönbözteti a hittõl, a vakbuzgóságot a meggyõzõdéstõl. Lukacs „másként” igyekszik hinni, ahogyan azok az emberek, akik számára iránytûként szolgáltak. A Reagan-korszak elején írja: Érzem Kaliforniában az Antikrisztus lehetséges jelenlétét… Hogy örülök, amikor a kereszténység egy nyílt ellenségével találkozom, az ilyenekben szinte egytõl egyig hajlamos vagyok egy majdani Szent Pált látni, míg egyik-másik vakbuzgó keresztényben magát Júdást, az árulót vélem felfedezni.17

14 Uo., 51. 15 Uo. 16 Uo., 50. 17 Uo., 378,

jegyzet.

54

B

O T O S

M

Á T É

:

„ H

I S T O R I O G R A P H I A

C

H R I S T I A N A

”

Elborzasztja a politika gyermetegsége, illetve cinizmusa. Megfogalmazza félelmét, amit a közép-európai olvasó veleszületett szkepticizmusa amúgy is sejt: a kába tömegeket egy nagyon is józan elit irányítja; nem a többség akarata érvényesül, hanem egy számító kisebbségé, amely manipulál. Nem tartja materialistának az amerikaiakat, de érzi egy „elszabadult, gonosz spiritualizmus”18 kifejezõdését. Az „Isten adta Amerikának az atombombát” típusú, Phyllis Schlafly-féle öntudatos kijelentések taszítják és felháborítják, mert úgy véli, hogy az alázat és a bûnösség tudata nélkül nem lehet kereszténynek lenni.19 Lukacs nem pesszimista, de történész, aki a múltból a jelenre is tekintve megállapítja, hogy az európai civilizáció elkerülhetetlenül hanyatlik, de nem veszíti el reményét sem. A látható felszínen túl tudom, hogy bár az emberi világ vége – ami a technológia óriási fejlõdése következtében immár valós lehetõség – talán sokkal, de sokkal közelebb van, mint Darwin és a többiek gondolták, egyelõre még nincs itt. És hogy Isten jelenléte most nem is annyira a szívünkön keresztül, mint inkább a szívünkben éltet bennünket. Az ember tökéletlennek születik, és tökéletlen marad. De nem reménytelenül. A szeretõ és megbocsátó Istenben való hitének egyik lényegi eleme a remény. Így hihet egy reakciós a haladásban – egy bizonyos fajta haladásban.20

Lukacs dogmatikája Lukacs nem doktrinér katolikus. Elfogadja az Egyház hagyományait, a hitigazságokat, mégis egy emberbarát hitével, kinek számára az emberi bizonyos esetekben fontosabb, mint az isteni, nagyvonalúbban bánik ezekkel az igazságokkal. Nem félelembõl hittem Istenben, hanem az érzés miatt, ami egész életemben elkísért, s aminek nem sok köze volt a katekizmushoz: hogy van túlvilág, de annak isteni rendjéhez valahogy hozzátartozik a mi tökéletlen emberi világunk is, mert a túlvilágról érkeznek hozzánk az igazság és a végtelen jóság sejtelmei, amelyekrõl semmit sem tudunk, bár olykor megadatik nekünk, hogy értsük õket.21

Az eredendõ bûnrõl és a feloldozásról szóló tanítások azonban mint hite domináns elemei jelennek meg írásában. Fontos a szabad akaratról szóló tanítás szerepe is: az ember „erkölcsi tartománya” minden más élõlényénél nagyobb, ennélfogva felelõs minden tettéért, szaváért és gondolatáért. Lukacs saját szemével tapasztalta az emberi természet kettõsségét: a jó és a rossz egymásmellettiségét ugyanazon lelkekben. 18 Uo., 378. 19 Lásd Uo., 380. 20 Uo., 383. 21 Uo., 50.

55

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

Lukacs hitének alapját az empátia alakította ki. Mind a világ érzékelése, mind önnön létezése, emberi mivolta azon a beleérzõ-képességen nyugszik, amellyel Lukacs történészként is rendelkezik elemzéseiben. Tudja, hogy az emberi lét nem véletlen eredménye, tudja, hogy: Földi létünk Isten legnagyobb ajándéka, mert életünk során a világegyetemnek nemcsak passzív részecskéi, hanem tudatosan élõ részesei vagyunk, többek között tudatunknak is köszönhetõen, amely révén megérthetjük ezt.22

Lukacs igyekszik teljes életet élni. Elképesztõ otthonossággal mozogva korok és kultúrák közt igyekszik a világgá válni, és mindent magába inni, ami a világból megismerhetõ. Élete teljessége azonban csak részben táplálkozik kozmopolita intellektusából. Hisz, és hisz abban is, hogy emberi magatartása többet jelent minden prédikációnál vagy logikailag lefegyverzõen megszerkesztett apologetikánál.23

A humanizmus mint a keresztény értékrend alapja A magánszféra, a magánélet, a lélek belsõ útja a katolikus egyház számára elsõdleges. Antropológiája személyközpontú, s a személy létét a fenti dimenziók tesznek teljessé. Lukacsot is elsõsorban a személyes élmény vezeti önéletrajzi mûvében éppúgy, mint a történelmi Hitler alakjának megrajzolásakor. Részben ezzel magyarázható sajátos katolicizmusa is. Amint azt tapasztalhatjuk mûvei olvasásakor, számára a narratíva fontosabbá válik idõnként az exponált problémánál is. Az Évek…24 karcolataiból is számos esetben inkább a humanista aggodalma szól ki, ám ez a humanizmus mélységesen keresztény, méghozzá katolikus keresztény humanizmus. Úgy is fogalmazhatnánk: Lukacs keresztény, tehát humanista. Hiszen a kereszténység per definitionem emberközpontú abban az értelemben, hogy minden emberben Krisztust láttatja. Ezért Lukacs számára is fontosabb a történelem emberi dimenziója, mint az intézmények rendszere. Aki az embertársat fontosabbnak tartja minden más tényezõnél, az az isteni elõírások szerint él. Lukacs humanizmusa azonban semmiképpen nem áll szemben Isten-szeretetével. Ugyanakkor az embert esendõnek tartja, tehát ember és Isten közti választás esetében el tudja képzelni azt, hogy az embert válassza, mert tudja: az embert bánthatja egyetlen döntése is. […] a legigazabb kötelék, amely Istenhez fûz, a hála. Tudom, hogy Õnélküle nem léteznék. Mégis kevésbé szeretem és szolgálom Õt, mint embertársaimat ezen a világon. Ha kivégzõosztag elé állítanának, és azt mondanák: „Meg kell tagadnod vagy Istenedet, vagy apádat, aki itt áll az ablaknál. Akkor szabadon engedünk. Ha nem te22 Uo., 354, jegyzet. 23 Talán ennek köszönhetõ elsõ felesége áttérése a katolikus hitre is (vö. Uo., 24 John LUKACS: Évek…, ford. Barkóczi András, Európa, Budapest, 1999.

56

364).

B

O T O S

M

Á T É

:

„ H

I S T O R I O G R A P H I A

C

H R I S T I A N A

”

szed, meghalsz” – könnyebben tudnám kimondani, hogy „Nincs Isten”, mint hogy „Ez az ember nem az apám”. És nem csak azért, mert tudom, hogy Isten talán megbocsát, míg apámnak mély fájdalmat okoznék. De talán van válasz az ilyen rettenetes dilemmára, mégpedig az, hogy nekünk nem áll módunkban bántani Istent. Õt csak úgy bánthatjuk, ha embertársunkat – vagy önmagunkat – bántjuk.25

Lukacs a hitet nem választja el a történelemtõl, mert hiszen mint ahogyan az a magánéletben sem választható el az egyén esetében, úgy a közösség is szorosan kapcsolódik vallási nézeteihez. A vallás fejlõdése a történelem legfontosabb dimenziója, mely az emberi létezéssel kapcsolatos legbonyolultabb kérdések megválaszolására törekszik. Lukacs többször is leszögezi: soha nem az érdekelte, hogy az emberek mit gondolnak, hanem hogy hogyan és miért. A történésznek is ennek megismerésére kell törekednie, hiszen az egyéni vélekedések megismerése csak bizonyos esetekben lehet érdekes. Lukacs az emberi gondolat fejlõdésében a következõ ívet látja: a kezdeti idõkben az ember a „Mi Isten?”, illetve „Ki Isten?” kérdését tette fel, majd a Felvilágosodás a „Miért higgyek?” gondolatát fogalmazta meg, melyre a „Miért akarok hinni?” kérdése következett. Lukacs szerint a mai embernek azt a kérdést is fel kell tennie, hogy „Hogyan hiszek?”, mert csak így tudja megfogalmazni önmagát a világban, még akkor is, ha kérdései nyitva maradnak. A „vallás minõség dolga”, mondja Lukacs,26 ezzel fejezve ki a civilizáció fejlettségi fokát is. Ez persze kétértelmû, hiszen a kereszténység leromlása kétségbevonhatatlan, helyzetének megítélése rosszabb, mint kétszáz évvel ezelõtt. Ennek ellenére Lukacs nem a keretek megtartása vagy meg nem tartása felett siránkozik, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a lélek létébe és halhatatlanságába vetett hit még mindig megvan, s ez végsõ soron fontosabb, mint a tételes vallásossághoz való ragaszkodás fellazulása. Lukacs személyes dimenziójú Isten-képe alapján – mint keresztény ember és mint történész – a „ne ítélj, hogy ne ítéltessél” parancsa alapján úgy véli, hogy az emberi lelkek mélyére látni csak a teremtõ Isten képes, így nem mondhatjuk ki, hogy az emberek már „nem hisznek” a lélekben vagy annak halhatatlanságában. A lélek halhatatlansága nagyon mély hitbéli ügy. Következésképpen nem tudhatjuk, hogy ha egyáltalán hittek, miképpen hittek benne az emberek. Sokan – nem csak most – nem tudják, mit hisznek; és sokan valójában nem azt hiszik, amit hinni vélnek. Amirõl írok, az bonyolultabb a képmutatásnál. Nem történész dolga megítélni az eltérést aközött, amit az emberek hinni vélnek, és amit valóban hisznek. […] Ez egyedül Istenre tartozik. A történész annyit láthat és mondhat, hogy az egyháznak, az egyházi embereknek és a hívõknek a szavai és tettei az elmúlt évszázadban nem voltak tökéletesek. […] Nem a lélek halhatatlanságában való személyes hit elvetését kell sajnálnunk, hanem a lélek létezésének nyilvános elvetését: ez a „modern” tudományos 25 26

Egy eredendõ bûnös vallomásai, 400. Uo., 401.

57

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

gondolkodás és oktatás eredménye. Mégis minduntalan felbukkan a hit a lélekhez hasonló valamiben, kiváltképp a büszkén pozitivista tizenkilencedik században […]27

A kor legnagyobb hibája, hogy az emberek nem hisznek az eredendõ bûnben. Ez a katolikus tanítás egyik alaptétele, Krisztus ennek Isten elõtti megváltását adta kereszthalálával, az ember tehát természetétõl fogva hajlik a bûnre, nem lett jobb a redemptiótól, de a hit igazsága által tudja, hogy mi az Istenhez vezetõ út és mi az, ami onnan eltéríthet. Az ember bûnös marad, Krisztus az ember bûneit nem eltörölni, hanem megváltani jött e világra és halt meg a kereszten. Lukacs Bernanost idézi, aki azt mondja, hogy az ember számára az eredendõ bûn tagadása nagyobb veszély, mint Istent tagadni. Nem másról van itt szó, mint az emberi természetrõl vallott felfogások ütközésérõl. Az eredendõ bûnt valló katolikus egyház emberképe sokkal inkább megfelel az empirikusan tapasztalható emberképnek, mint akár az eredendõ bûnt (és az azon alapuló alázatot és bûnbánatot elismerõ) tagadó protestáns felekezetek vagy a még azoknál is „radikálisabb” materializmusok képzelték. „Angyal és állat”, ahogy Pascal írta, egyszerre van jelen az emberi természetben. Az amerikai katolicizmus liberalizálódása visszatetszõ Lukacs számára, nem érti, hogy miért van szükség a korábban kialakult gyakorlatok felszámolására. A gyónás és a szentáldozás nem sport, hanem az emberi lélek megtisztulása és Istennel való találkozása, különleges kegyelmi állapot mindkettõ, nem sekélyesíthetõ hétköznapivá. Amerikai benyomásai alapján sajnálkozva állapítja meg, hogy a katolicizmus is – akárcsak a protestáns felekezetek – elsekélyesedik. Az egyház nem kerülte el a társadalom sorsát: a válság, a progresszió érdekében feláldozott önazonosság elérte az egyház hajóját is, de ez végül is nem elkeserítõ: ha nem így történt volna, az egyház elszakad azoktól, akikért létezik. Ha az egyházat nagyrészt elkerülte volna a modern világ szörnyû válsága, ez vagy azt jelentette volna, hogy a válság nem is olyan mély, vagy azt, hogy az egyház érzéketlenné vált, s csak látszatra erõs, mint a hajdani monarchiák a bukásuk elõtt.28

Minden látszat ellenére pozitív folyamat is zajlik. A keresztényi értékek, a bûnösség és az alázat érzései nem vesztek ki a modern nyugati világból, hanem kissé átalakultak ugyan, de általánossá váltak. Nem keresztény monopóliumok többé. És ez a legjelentõsebb változás az emberiség történelmében. Azok az emberek, akik az anima naturaliter christianae képviselõi, (tudatosan vagy sem) bizonyítékai annak, hogy a keresztény értékek megmaradtak, dogmatikailag sérültek ugyan, de így univerzálódnak, az isteni tervnek megfelelõen, amely az egész világot a keresztény hit igazságaival akarja megismertetni. Így jutunk el a világvégéhez. Az igazság mintegy kibontakozik a lukacsi felfogásban a történelem szövetébõl, s ennek a folyamatnak maga az ember is elõmozdítója, kibontója, 27 Uo., 385–386. 28 Uo., 397.

58

B

O T O S

M

Á T É

:

„ H

I S T O R I O G R A P H I A

C

H R I S T I A N A

”

hiszen belsõ késztetést érez az igazság megismerésére. Az igazság pedig, mint Lukacs írja, létünk alapvetõ fontosságú meghatározója: „Az igazság egzisztenciális élmény…”29 Istenrõl beszélni felelõsség. Gyakran nem is lehet, hiszen a hallgatóság nem feltétlenül nyitott erre. Ami nem baj. Nem is feltétlenül beszélni kell, ennél a ráutaló magatartás jóval fontosabb. Az azonban Lukacs szerint is a jelenkor egyik legveszélyesebb jelenségeinek egyike, hogy az ember nem tud egyedül maradni, nem tud koncentrálni, nem tanul meg figyelni a másikra. Aki pedig a másik emberre nem tud figyelni, az Istenre sem tud. Így az Istennel való beszélgetés, az imádság elvész az emberi kommunikáció hihetetlen széles skálájáról, ami döbbenetes és ördögi a mai technikai fejlõdés (és a kommunikáció áltudományos térhódítása) idõszakában. Az ember elfelejtett belsõ hangjára figyelni, „És most már elég mélyre süllyedtünk ahhoz, hogy napjainkban a figyelem gyengesége talán még az akarat gyengeségénél is több gondot okozzon”.30

Történelemteológia Lukacs szerint nem Isten irányítja a történelmet, van annak saját menete, amely az emberi döntésektõl függ, de ez nem vonja kétségbe az üdvtörténeti értelmezés lehetõségét. A keresztény (ezen belül a katolikus) hit nem akadály, hanem eszköz: inkább segíti a történészt. Hiszen esendõ emberek készítik a történelmet, akiket humanizmusa miatt fontosabbnak tart, mint a folyamatokat: Történész vagyok; és hiszem, hogy Krisztus eljövetele kétezer éve az egész világegyetem történetének központi eseménye volt – történelmi esemény, nem csupán egy történelmileg testetlen hitcikkely –, s hogy ebbõl következõleg az emberiség története két fejezetbõl áll […]31

Lukacs ezzel a hitvallásával állapítja meg a saját hite és hivatása közti kapcsolatot. Az általa fõ mûvének tekintett A történelmi tudat címû könyvében is leszögezi: A történésznek hinnie kell, hogy a föld a világegyetem középpontja, egy kereszténynek azt, hogy Krisztus földre szállása volt a legfontosabb.32

Lukacs „reakciós” gondolkodása tehát teológiai, filozófiai és történeti alapokon egyaránt álló rendszer, amelynek középpontjában egyfelõl az emberi személy áll a maga esendõségében, másfelõl az isteni Kinyilatkoztatás a maga felmérhetetlen teljességében. Talán ezért is tartja maga is saját mûvei közül legsikerültebbnek – a Történelmi tudat mel29 A történelmi tudat…, 352. 30 Egy eredendõ bûnös vallomásai, 31 Uo., 398. 32 A történelmi tudat…, 358.

402.

59

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

lett – az Évek… címû sajátos esszégyûjteményt, amelyben a korra jellemzõ fiktív emberi sorsok példázzák az adott évek hangulatát. Hiszen Lukacs számára is sokkal fontosabb az, hogy az emberek adott korokban hogyan gondolkodtak, mintsem hogy mit gondoltak. A történelem emberi sorsok története, ezért ahhoz csak mélységes empátiával szabad fordulnunk. Mindez természetesen a legkevésbé sem zárja ki az igazság keresését, bár Lukacs a történelmi igazság fogalmát tekintve jóval szkeptikusabb, mint a materialista történészek. Az igazságot ugyanis – hívõ keresztényként nem is mondhat mást – egyedül Isten ismerheti. Ugyanakkor Lukacs számára a történelem nem teológia, nem filozófia, nem természettudomány: saját tárgya, eszközrendszere, törvényszerûségei vannak. A történész egyik feladata meglátni ezeket a nagy összefüggéseket. A másik: meglátni benne az embereket, az Embert, aki a 1022 és a 10-20 között végtelenül bonyolultabb lény, mint száz éve hitték. Ezt hiszi Lukacs is, aki antropológiájában a katolikus teológiára, annak emberképére támaszkodva a történelmet emberi alkotásnak tekinti, ám leszögezi: a történelem haladásában – vagy ha jobban tetszik: fejlõdésében – szerepet játszó erõket mindenkor jellemzi azok morális dimenziója. Ennek meghatározása keresztény szemszögbõl objektíve (amennyiben elfogadjuk, hogy a morális alapok hitigazságokra – esetünkben keresztény hitigazságokra – épülnek) lehetséges.

Nadapi sváb leányok (Baumgartner Károly nadapi r. k. plébános felvételei, 1935–37 között)

60

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

Békés Márton A KONZERVATIVIZMUS-KUTATÁS NEMZETI LÁTÓSZÖGÉRÕL „Az úgynevezett metternichi rendszer nem rendszer volt, hanem világrend. Forradalmak nyugszanak rendszereken, az örök törvények fölül és kívül állnak azon, amit joggal ruházunk fel egy rendszer jegyeivel. Amilyen világosan lehet jellemezni az én személyemmel a korábbi rendet, éppoly kevéssé tudtam az átmenet korában felismerni olyan helyzetet, amely a még léte nem hozottban megfelelõnek mutatkozott volna számomra.” Clemens Fürst von Metternich*

1. Amit Szûcs Jenõ a történetírás nemzeti látószögének nevezett, az – egyáltalán nem függetlenül a historiográfia ebbéli természetétõl – a konzervativizmus-kutatásra is feltétlenül igaz. Egyszerû bizonyítékként rögtön eszünkbe jut Scruton, aki A nemzetek szükségességérõl címû tanulmányában amellett érvel, hogy a nemzethez való hûség a biztonságos, mûködõ konzervatív társadalom kötõanyaga.1 A konzervativizmus, úgy értve, mint a szervesség és a kontinuitást õrzõ változás – utóbbit pedig úgy értve, mint a biztonságos fejlõdés – saját politikáját az itt és most adott, konkrét népközösség, a nemzet életében kívánja végrehajtani. A konzervativizmus az absztrakt, kollektív megoldásoktól, az atomizált individualizmustól egyaránt idegen, és a helybeni megoldásokat kedveli, ellentétben a racionalisztikus jövõtervezéssel, amely szükségszerûen mindig az emberiségre irányul.2 A konzervativizmus saját hitelessége érdekében a történelemtõl nem szakadhat el soha, hiszen alapja éppen a múltközéppontú idõélmény és az ebbõl fakadó hagyományközpontú politikai és filozófiai gondolkodás. A történelem adott, egyszeri, „itt és most” változata pedig a konkrétan tapasztalható nemzeti történelem. Helybenhagyva Nisbet megállapítását, hogy az ír whig Burke tekinthetõ „a konzervativizmus Marxá”-nak, jegyezzük meg, hogy ha nem is Marx, de az õ történetfilozófiáját megalapozó hegeli tanítás – s rajta keresztül a német historizmus – ilyen értelemben „németté” * Clemens Fürst von METTERNICH: Mein Rücktritt im Jahre 1848 [1852] = UÕ.: Ordnung und Gleichgewicht. Ausgewälte

Schriften, kiad. Jean-Jacques Langendorf, Karolinger, Wien–Leipzig, 1995, 69 (Bibliothek der Reaktion). [Kiemelés az eredetiben.] 1 Roger SCRUTON: A nemzetek szükségességérõl = UÕ.: A nemzetek szükségességérõl. Két tanulmány, ford. Pásztor Péter, Helikon, Budapest, 2005. 2 Várkonyi Nándor – akit nem szokás konzervatív gondolkodóként azonosítani, pedig kellene – írja a felvilágosodás szerzõirõl, hogy azok emberiséget ismertek ugyan, de a közvetlenül is tapasztalható közösségre (család, nép, nemzet) nem voltak tekintettel. (VÁRKONYI Nándor: Az ötödik ember, III., Széphalom Könyvmûhely, Budapest, 1997.)

61

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

tette az elméleti szocializmust (lásd még Kautskyt, Bernsteint, Bad Godesberget, a frankfurti iskolát3), s legalább ennyire tette „angollᔠa konzervativizmust Burke. Megint Nisbetre hivatkozva megállapíthatjuk, hogy kivételes eset, amikor egy politikai elmélet annyira egyértelmûen vezethetõ vissza egy könyvre, mint a konzervativizmus esetében Burke-é a francia forradalomról.4 Burke elmélkedései valóban meghatározóak voltak a kontinentális konzervativizmus kialakulásában, olyannyira, hogy – talán nem túlzás – azt eltéphetetlen szálakkal hozzákötötte a továbbiakban (is) az angol (vagy brit) konzervativizmushoz, sõt: az egész európai konzervativizmus meghatározó elméleti irányvonalát mintegy „angol” pályára állította. Fejtegetésünk lényege épp az, hogy ez természetes módon hozta magával az angol konzervativizmushoz való viszonyulás mindenkori kényszerét, de az angol konzervativizmus mentalitásának, szókészletének, szemantikai világának meggyökeresedését is, s ezzel együtt az angol konzervativizmus relevanciává válását. Pedig Burke könyvének megjelenésével (1790) nagyjából egy idõben az õ generációja másutt is kiváló konzervatív munkákat jelentett meg. Gondoljunk csak de Maîstre és de Bonald több évtizedes munkásságára, Châteaubriand-tól A kereszténység szellemére (1801) vagy Novalis munkájára a keresztény Európáról (Die Christenheit oder Europa, 1799). A konzervativizmus tehát nem kizárólagosan angol szellemi import volt Európában, noha például a romantika kori német konzervativizmus burke-i ihletettségét Mannheim szépen kimutatta.5 Mégis Burke központivá lett elgondolásai – s hangsúlyozzuk: vele együtt kifejezései, gondolkodásmódja, szemantikai környezete, az angol történetiség tanulságai – mellett a korban más, fõképpen francia és német konzervatív törekvések is mutatkoztak. Ezek azonban Burke és az általános angol konzervativizmus hangvételéhez, politikai kultúrájához képest sokkal keményebbek voltak, köszönhetõen a francia forradalom sokkjának és a német történeti fejlõdés sajátosságainak, nem is beszélve a korai konzervativizmus katolizáló tendenciáiról. Így a francia emigráns teokraták (de Maîstre, de Bonald) vagy a német konzervatívok (Görres, Möser, Gentz, Adam Müller) inkább reakciósoknak neveztetnek, míg az angol konzervativizmus megszokott jellemzõivé a mérsékeltség, a reformerség, az enyheség, a polgári kifinomultság váltak. S akkor még nem is említettük, hogy a Burke utáni angol konzervativizmus Wellingtonja, Lord Actonja, Disraelije, Robert Cecilje, Coleridge-e és Churchillje, Thatcherje olyan kontinentális kortársakat mondhatott magáénak, mint Bourbon X. Károly, Justus Möser, Metternich, Donoso Cortés, Szent X. Pius, Othmar Spann, Salazar, José Antonio Primo de Rivera, Dollfuss, Sombart, Hans Freyer, Carl Schmitt, Ernst Jünger. De a brit konzervativizmus egyik belsõ vonulata (Carlyle, Newman bíboros, Chesterton, T. S. Eliot) szintén más alternatívát adhat az „angol” vonalhoz képest. A kétségkívül akarattal kiélezett példák azért annyit mindenképpen bizonyítanak, hogy a kontinentális konzervativizmus valamiért sokkal reakciósabb, ellenforradalmibb, keményebb, mint az „angol” konzervatív tradíció, s ennek okai nem 3

Itt jegyezzük meg, hogy ha Engels lett volna „a szocializmus Marxa”, akkor az irányzat még németebb és realistább lehetett volna, s talán a kimenete is máshogyan alakul. 4 Robert NISBET: Konzervativizmus: álom és valóság, ford. Beck András, Tanulmány, Pécs, 1996. 5 MANNHEIM Károly: A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról, ford. Kiss Endre, Cserépfalvi, Budapest, 1994. Jegyezzük meg, hogy Burke munkáját Gentz fordította le és adta ki 1794-ben Németországban.

62

B

É K É S

M

Á R T O N

:

A

K O N Z E R V A T I V I Z M U S

-

K U T A T Á S

N E M Z E T I

L Á T Ó S Z Ö G É R Õ L

másutt, mint a történeti változások eltérõ voltában keresendõk, amire az adott térségek konzervativizmusai máshogyan reagáltak. A most csupán nagy vonalakban felvázolt különbség a konzervativizmus politikai kultúrájának két meghatározó erõvonala között vélekedésünk szerint abból a nagyon egyszerû történeti ténybõl adódik, hogy a modernitás létrejötte a brit szigeteken nagyobb – modern – politikai forradalom nélkül zajlott le, s az ipari civilizációba történõ átmenetre sem kényszer vagy valamilyen lemaradás behozása révén került sor. Az angolszász politikai gondolkodás már a koramodern viszonyokat biztonságossá tudta tenni a maga történeti, jogi, teológiai érvelésével, s így nem volt szüksége arra, hogy a modernitás változásai közepette bármihez képest is reakciós legyen, s ennek következtében fel sem merülhetett, hogy a kontinentális ellenforradalmiság útját válassza a szigeteken kialakuló konzervativizmus. Ily módon a hagyományos társadalmi berendezkedések közül szinte minden érintetlen maradhatott (királyság, bíróságok rendszere, területi, helyi közigazgatás, egyes kiváltságok), míg a feudalizmus felszámolása felszámolódás – természetes kimúlás? – útján ment végbe, noha sok minden maradt is belõle; s végül az állam és az egyház közötti hatásköri konfliktus rendezése már a 16. században megtörtént. Ezzel szemben az általános kontinentális történeti fejlõdés értelme éppen a modernizáció zökkenõkkel, válságokkal, nyomorúságokkal (Bibó) való féloldalas – mert nem egyenletes – megvalósulása. Ezt a folyamatot számos történeti intézmény és hagyomány hátráltatta, s ezek megvédelmezése, megõrzése köré szervezõdött meg az európai kontinentális konzervativizmus. Legalábbis 1848-ig. Miután ugyanis a 19. század közepe számos – modernizációs, politikailag értve: liberális – áttörést hozott például Franciaországban vagy Közép-Európában, kialakul itt is a liberális konzervativizmus megõrzõ, de egyben modernizálva változtató arculata – erre példa a dualizmuskori Szabadelvû Párt –, amely hivatását a liberálisok által elértek megtartásában és bebiztosításában ismerte fel. Ám mivel a forradalmi folyamatok és a liberalizmus immanens logikája a további haladást és a progresszió kiszélesítésével együtt megvalósítandó mélyítését diktálta, hiszen „a revolutiók s szenvedélyek logikája erõsebb korlátokat is letör”, mint gondolnánk (Dessewffy Aurél), ezért míg a kontinentális konzervativizmusnak ezen liberális – vagy „angol” – szárnya sokszor inkább az események után rohant, addig a reakciósok vagy ellenforradalmárok sokszor csak azért is maradtak. Viszont az események belsõ értelmét felismerõ reformkonzervatívok – nálunk Széchenyi, Dessewffy Aurél, majd Asbóth János – a változtatás ellenõrzés(ük) alatt tartását igyekezett (volna) megvalósítani.6 Széchenyi 1830-ban írott soraival jelölhetjük ki az univerzális konzervativizmus modernizáció közepette tanúsítható cselekvésének határait: „Én józanabbnak és tanácsosbnak látom azon határt, mely az idõelõtti elõmenetel s a hátramaradás közt van, s mellyet a hidegvér s a csendes ész jelel ki.”7 Figyeljünk: csendes ész, azaz józan belátás, realista, ésszerû és nem az emberi természet megváltozatását célzó reform. Mindebbõl a vázlatos felvezetésbõl számunkra az következik, hogy természetes módon adódik a kontinentális konzervativizmus számára, hogy a politikailag sikeres, a fo6 A kérdéskörrõl lásd bõvebben BÉKÉS Márton: A reformkonzervativizmus lehetõsége, Kommentár 7 gróf SZÉCHENYI István: Hitel (1830), reprint, Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1991, 82.

63

2006/6.

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

lyamatokat ellenõrzés alatt tartó, stilárisan és intellektuálisan is magasan járó angol konzervativizmusra hivatkozzék, mind hagyománya, mind referenciája esetében. Ez azonban – eltekintve most a sziget és a kontinens eltérõ történeti pályájából fakadó adaptációs problémáktól – a konzervatív mainstreambõl mintegy kirekeszti a kontinentális korai konzervativizmus hagyományának ápolását, s ezzel a de Maîstre-tõl Donoso Cortésen és Metternichen át Carl Schmittig ívelõ politikai tradíció elhalványul, elszárad. Persze való igaz, Európa egészének történetpolitikai tanulsága inkább a liberális tempót toleráló konzervativizmus sikerét dokumentálja, s az említett kontinentális szerzõk éppen antiliberális, antirepublikánus, nem-egalitariánus és kifejezetten transzcendens gondolkodásúak. Végül, levonva most a saját tanulságunkat, ami a konzervativizmus-kutatás számára mindezekbõl következik, a konzervativizmus fõáramává vált „angol” típusú (óliberális) konzervativizmus vizsgálata vált a témával foglalkozó publikációk túlnyomó többségének tárgyává. Ez persze nem azt jelenti, hogy a francia vagy a porosz, osztrák és spanyol, illetõleg orosz konzervativizmus – amely tehát általánosságban legalábbis reakciósabbnak, ellenforradalmi(bb)nak tekinthetõ – nem lenne kellõen kutatott, de javasoljuk, hogy egyszer regiszterszerûen gyûjtsük össze a konzervativizmusról szóló munkák hivatkozásait, és nézzük meg, hogy abban mondjuk Dosztojevszkij, Metternich és Jünger, másfelõl Hooker, Coleridge és Tocqueville indexei között mekkora a mennyiségi különbség! Az szintén érdekes, hogy a konzervatív szerzõk ma is szívesebben idézik az emberi lényegrõl és a társadalom mibenlétérõl Locke-ot, Hume-ot vagy Millt, mintsem Szent Ágostont, Schmittet vagy Heideggert. Nem is csoda, ha a liberálisok szívesen és nem minden irónia nélkül mondják, hogy a konzervatívok tõlük vettek át sok mindent, s úgy véljük, hogy ebben az angol és az „angol” stílusú konzervativizmus szerepe igencsak jelentõs.

2. Ez a helyzet tehát, meglátásunk szerint, a konzervativizmus megközelítésének határozottan egyfajta látószöget ad, amelynek holtterében helyezkedik el a korai „francia” és „német”, a kontinentális latin-katolikus, az „osztrák”, az orosz (szlavofil), nemkülönben a „porosz” és a reformkori magyar konzervativizmus. Ez azzal jár együtt, hogy a fõáramú konzervativizmus kutatásában jártas szerzõk – különben kiválóbbnál kiválóbb – írásainak tárgya által meghatározott nyelvezet válik uralkodóvá, ami szemantikailag valamelyest biztosan akadályozza a konzervativizmus periférikussá vált irányzatainak tulajdonképpeni leírását.8 Ez a helyzet alakítja ki az angolszász konzervativizmus szemantikai terhét, amely a kontinentális konzervativizmus nyelvi és fogalmi leírására nehezedik, ezzel megértésének teljessé tételét problémássá változtatva. Mindez a konzervativizmus megközelítésében olyan torzulást okoz, amely miatt a „nem-angol” konzervativizmus értékelése eredendõ8 Itt most csak azt említsük meg, hogy mennyire eltérõen értelmezi a demokráciát George Washington és Donoso Cortés, vagy az egyház társadalmi szerepét XII. Kelemen és Coleridge.

64

B

É K É S

M

Á R T O N

:

A

K O N Z E R V A T I V I Z M U S

-

K U T A T Á S

N E M Z E T I

L Á T Ó S Z Ö G É R Õ L

en egy meghatározott elõelmélet árnyékában zajlik, noha lehetséges, hogy a közép-európai vagy a németországi történeti szituáció – nem is beszélve az ibériai vagy az orosz térségrõl – éppen Dessewffy Aurél, Adam Müller, Metternich, Salazar vagy Dosztojevszkij és Bergyajev konzervativizmusát eredményezi és igényli. Sõt továbbmegyünk: követeli. Hogy kicsit közelebb hozzuk fejtegetésünket a hazai tudományos konzervativizmuskutatáshoz, ki fogunk emelni – a teljesség igénye nélkül sajnos – néhány példát. A marxista megközelítéstõl mindenestõl megszabadult magyarországi konzervativizmus-kutatás nagyjából húszéves múltra tekint vissza. A kezdetektõl fogva számos munka publikálására és a külföldi szerzõk megismertetésére került sor, ami bizonyítja, hogy a hazai kutatás nem mondható serdülõkorúnak, hanem érett szakaszába lépett. Burke, Tocqueville, Leo Strauss, Chesterton, Carl Schmitt, T. S. Eliot, Fukuyama mûvei évek óta hozzáférhetõek magyarul, a nemzetközi kutatás és interpretáció olyan neveinek írásai érhetõek el itthon, mint Nisbet, Mannheim Károly, Anthony Quinton, Oakeshott, Scruton, John Kekes, John Lukacs, Legutko és Kolakowski. A korai konzervativizmus vastag, testes szöveggyûjteménye ronggyá olvasottan áll minden kutató polcán, folyóiratok, konferenciák sora foglalkozik a magyar és külföldi kutatók eredményeinek közlésével.9 Ám a „nemangol” konzervativizmus hagyományát aktívan is ápoló szerzõk közül egyedül Molnár Tamás jut eszünkbe. Az angolszász konzervativizmus adaptációját nem csak látszólag hagyta el az Amerikában élõ magyar szerzõ, akinek majdnem minden munkája olvasható már anyanyelvén. Az ellenforradalom (2005) és A jobb és a bal (2004) címû köteteiben világos vonalat húzott a reakciós vagy ellenforradalmi szerzõkön keresztül, megismertetve egy másik alternatívával is a szakmát, amely még mindig idegenkedni látszik írásaitól. A fent jelzettek persze a világ más részein sincsenek másképpen, bár ott az 1945-öt követõ 40 év sem volt terméketlen vagy érvénytelen e tekintetben. Menczer Béla, Kolnai Aurél, Russell Kirk, Kekes, a brit konzervativizmus-kutatás (Oakeshott, Scruton, O’Neill, Quinton) vagy Nisbet és Ewen Henry Harwey Green az angolszász konzervativizmus kifinomult elemzésével az egész eszmerendszer alapokig történõ megértését tette lehetõvé, viszont az olyan személyek, mint Bernanos, Plinio Correa de Oliveira, Nicolás Gómez Dávila, Willmore Kendall, Armin Mohler, az Antaios-kör, Adriano Romualdi vagy a britek közül Anthony M. Ludovici felmutatta a „nem-angol” típus erényeit is. Manapság a német Sezession-Kreis emelhetõ ki, mint amely vezetõjével, Karlheinz Weismannal az élén lényegében helyezné más alapokra a kutatást. Nem mellékes, hogy a Sezession lapjain Scruton és Ernst Nolte is publikál.10 A számos kutatás nemzetközi és magyar viszonylatban is elérte mára, hogy egykori szemantikai mezejét a konzervativizmus végre ismét birtokba vehette, több értõ és 9

Lásd pl. Konzervativizmus 1593–1872. Szöveggyûjtemény, szerk. Kontler László, Osiris, Budapest, 2000. A 2004ben Budapesten tartott nemzetközi konferencia szerkesztett változata: Korrajz 2005. A XXI. Század Intézet évkönyve, szerk. Lánczi András, Budapest, 2006. A folyóiratok között nagyhirtelen a Magyar Szemlét, a Valóságot, a Századvéget, újabban a Kommentárt említjük meg. 10 A Sezession folyóirat a porosz konzervatív forradalom paradigmáját folytatja tovább, mellette mûködik az Institut für Staatspolitik. A folyóirat és köre élénk kapcsolatot ápol olyan kiadókkal, mint a Karolinger (Wien– Leipzig) és az Ares Verlag (Graz), saját kiadója az Antaios (Schnellroda).

65

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

Û H E L Y

elemzõ írás született a konzervativizmus mibenlétével, egyáltalában vett természetével kapcsolatban. Kontler László, Lánczi András, Egedy Gergely, Horkay Hörcher Ferenc, G. Fodor Gábor és Molnár Attila Károly révén hitelesen, érvényesen ismerheti meg a szakma a nyugati, angolszász konzervativizmust és az az alapján definiált konzervativizmus belsõ értelmét, jellemzõit, világnézetét, politikai és kulturális jelentõségét. Emellett Vadász Sándor és Ludassy Mária a konzervativizmus francia nyelvû irodalmát vizsgálta meg és jutott arra a felismerésre, hogy a reakciósok helyett ott is Lamennais és Guizot vitte az irányzat releváns vonalát. Balázs Zoltán, Lánczi, Cs. Kiss Lajos Schmitt-kutatásai, az orosz konzervativizmus korlátozottabb méltatása, publikálása, vagy a rendiséget és a német konzervatív forradalmat (Karácsony András) feldolgozó írások viszik oda a kutatás irányát, ahol mi a periférikussá vált kontinentális konzervativizmus fészkeit sejtjük. Az amerikai áramlatokat feldolgozó irodalomból megint Lánczit említjük és Magyarics Tamás nevét emeljük ki, G. Fodor Gábornak más mellett érdeme Eric Voegelinnek a hazai köztudatba hozatala is.

3. A magyar konzervatív hagyomány megtörését Lánczi András 1945-re tette,11 ami annak felismerését tudatosította a szakmában, hogy az azelõtti konzervativizmus keresését kell szélesebb körben folytatni. A magyar konzervativizmus kutatásának azonban továbbra is gátját látjuk abban, hogy képtelen szabadulni a liberális történelemszemlélettõl és a haladás-hit illúziójától. Schlett István kiváló politikai gondolkodástörténete12 igen kevés helyet szentel a fontolva haladóknak, ami vélekedésünk szerint nem az õ eszmei szegénységüket igyekszik bebizonyítani – persze Schlettét meg semmiképpen sem –; ám úgy látjuk, hogy ahogyan Metternichet sem lehet egykönnyen a Mód–Andics páros által ácsolt karanténból kiszabadítani, úgy Dessewffy, Apponyi György, Szögyény-Marich László, Szécsen Antal is – egy ideig biztosan – ott fog maradni, ahol korábban õket a marxista megközelítés hagyta és Dénes Iván Zoltán visszadobta. A kereszténydemokraták újfajta megközelítése és a Mindszenty-recepció azonban ígéretesnek látszik, akárcsak a két világháború közötti alakoknak vagy a dualizmus egy-két fekete bárányának ittott megjelenõ vagy publikálandó beállítása.13 Mindemellett Tõkéczki László viszi tovább igen következetesen a dualizmuskor liberálkonzervatív hagyományának, annak folytatóinak és a református ihletésû megõrzõ reformereknek a méltatását (Tisza, Beksics, Klebelsberg). Persze nem mehetünk el amellett sem, hogy az Asbóthról szóló, lendü11 Lásd bõvebben LÁNCZI András: Konzervatív kiáltvány, Attraktor, Máriabesnyõ–Gödöllõ, 2002. 12 SCHLETT István: A magyar politikai gondolkodás története, II/1., Korona, Budapest, 1999. (A kötet alcíme:

A liberalizmus Magyarországon, a reakciósok olyan jogon kerültek be az utolsó elõtti fejezetbe, mint A liberalizmus ellenfelei.) 13 Utóbbi esetben fõként Anka László kiváló tanulmányaira gondolunk az agráriusokról (A magyar agráriusok és eszméik, Valóság 2005/5.; Károlyi Sándor, az agráriusok vezére, Valóság 2006/11.).

66

B

É K É S

M

Á R T O N

:

A

K O N Z E R V A T I V I Z M U S

-

K U T A T Á S

N E M Z E T I

L Á T Ó S Z Ö G É R Õ L

letesen bõvülõ szövegek is hiánypótlóaknak bizonyulnak a konzervativizmus-kutatás általunk kívánatosnak tartott többirányúsítása tekintetében. A röviden, szinte egy (szakadozott) lélegzettel felsorolt törekvéseket kiegészít(het)i a legitimizmus, a katolikus konzervativizmus, a népiek és a saját korukban is elszigetelt jelenségnek számító személyek újfajta megközelítése.14 Végül hadd szabadjon figyelmeztetnünk arra, hogy a konzervativizmus-kutatás – fõleg itt, Magyarországon – mennyit nyerne azzal, ha megtörténne a konzervativizmus talán csak látszólag perifériális jelenségeinek kiemeltebb, szélesebb kutatása, mert ezzel az összkép válna színesebbé, többtényezõssé – vagyis olyanná, amit a konzervativizmus mint eszmerendszer törekvéseiben a leginkább megõrizni igyekszik.

Nadapi sváb lányok és legények (Baumgartner Károly nadapi r. k. plébános felvétele, 1935–37 között)

14 Itt hadd szabadjon felhívni a figyelmet saját kötetünkre, amely a legitimizmus utolsó vezetõjének emberi és politikai életrajzán keresztül igyekszik a két világháború közötti habsburgiánus politika (újra)értékelését elvégezni. (BÉKÉS Márton: A becsület politikája. Gróf Sigray Antal élete és kora, Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2007.)

67

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

T

O T Á L I S

M Ú L T

Paksa Rudolf SZÉLSÕJOBBOLDALI PÁRTOK ÉS MOZGALMAK A HORTHY-KORSZAKBAN A tanácsköztársaság bukása után kaotikus helyzet alakult ki a minden tekintetben bizonytalan keretek közé került Magyarországon. Az elveszített háború, az ország idegen katonai megszállásának, majd 1920 után Trianonnak a sokkja s az égetõ gazdasági válság és szociális feszültség egyaránt a radikális megoldások hirdetõinek kedvezett. A tanácsköztársaság bukása és a vele szembenálló ellenforradalmi erõk (nem utolsósorban a Nemzeti Hadsereg különítményeseinek) módszeres fellépése azonban alapvetõen diszkreditálta szélsõbaloldali eszméket, s azok képviselõit is elhallgattatta, illetve emigrációba szorította. A szélsõjobboldali radikalizmus elõtt azonban nyitva állt az út.1 Az ekkor kialakult politikai csoportok között tehát megtalálhatóak a szélsõjobboldali formációk, melyek programjuk szerint az elégedetlen és egzisztenciális válságban lévõ kisés középrétegek érdekében szeretnék korlátozni a sorsuk alakulásáért felelõsnek tekintett nagytõkét és a zsidóságot. Ez a szélsõjobboldalon kialakult mindkét nagyobb csoportra igaz. Míg azonban az ekkor kétségkívül radikális jobboldali keresztényszocializmus – kisebb kivételektõl eltekintve – az elkövetkezõ években a rendszer egészével párhuzamosan konszolidálódik, addig a fajvédõ vagy más néven szegedi gondolat hívei kitartanak a társadalom átalakítására vonatkozó radikális követeléseik és hatalmi igényeik mellett. A fajvédõk azonban a húszas évek elején nem szerveznek önálló pártot, így tényleges politikai támogatottságuk már kortársaik számára sem volt jól meghatározható. A tény azonban, hogy tagságuk zöme a kormányzóvá választott Horthy Miklós2 „felszabadító” nemzeti hadseregének illetve az igazságosztó szerepében megjelenõ ellenforradalmi különítmények katonája volt, mindenképpen legitimálta õket, s a legmagasabb politikai támogatottság látszatát kölcsönözte nekik, noha mind Horthy, mind a konszolidáló miniszterelnökök számára egyre inkább terhes volt ez a kötõdés. Az államrend hatályosabb védelmérõl szóló 1920. évi III. törvénycikk azonban nem csupán a baloldali, hanem a jobboldali radikálisok, felforgatók ellen is használható volt. Ugyanezt mutatja Horthy elhíresült mondása, mely szerint „Ebben az országban rendnek kell lenni, és én rendet fogok tartani. A rendetlenkedõkbe belelövetek, s ha a rendetlenség a jobboldalról történik, a különbség csak annyi, hogy ezekbe fájó szívvel fogok belelövetni, míg az esetleg baloldalról jövõ rendetlenkedésbe passzióval.” A fajvédõ mozgalom tehát tagjait nem politikai pártokba, hanem félkatonai nosztalgiaszervezetekbe gyûjtötte, amelyek közül az ÉME (Ébredõ Magyarok Egyesülete) illetve a MOVE (Magyar Országos Véderõ Egylet) vált a legjelen1

A berendezkedõ ellenforradalmi korszak viszonyairól bõvebben ROMSICS Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció. A Horthy-rendszer elsõ tíz éve, Gondolat, Budapest, 1982. 2 Horthyról a legtárgyilagosabban Thomas SAKMYSTER: Admirális fehér lovon, ford. Romsics Gergely, Helikon, Budapest, 2001.

68

PAKSA RUDOLF: SZÉLSÕJOBBOLDALI

PÁRTOK

ÉS

MOZGALMAK

A

HORTHY-KORSZAKBAN

tõsebbé és legismertebbé.3 Politikai párttá alakulásukat már csak azért sem sürgették, mert bíztak benne, hogy a hatalomra jutó jobboldali kormányban és a mögötte álló parlamenti pártban az õ képviselõik kapnak fõszerepet. A kormányfõk: a bel- és külpolitikai konszolidációt elindító Teleki Pál, majd a Horthy-kor politikai rendszerét meghatározó Bethlen István azonban a dualista idõszak konzervatív fel- illetve megújítására törekedtek.4 Bethlen ehhez igyekezett biztosítani a kormánypárti hátteret, ez azonban a több szempont szerint is tagolt kormánypárt egyes érdekcsoportjai közt való lavírozást követelt. Ennek következménye, hogy a húszas évek közepéig, azaz a konszolidációs gazdaságpolitika sikeréig a korabeli sajtóban Bethlen újra és újra az állandóan válságban lévõ kormány ravasz irányítójaként bukkan fel. E kormánypártban a szélsõjobboldali képviselõk vezéralakja Gömbös Gyula, akit Bethlen 1923-ban kiszorított a kormánypártból.5 S noha Gömbös leghûségesebb hívei is kilépnek ekkor, a szélsõjobboldal továbbra is jelen marad a kormánypárt soraiban – mint ahogy a korszak során változó számban, de mindvégig ülnek majd szélsõjobboldaliak a többször is megújuló kormánypárt soraiban. Gömbös és hívei 1924-ben megalapítják a Fajvédõ Pártot (hivatalos nevén: Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt).6 S bár a mozgalom az ÉME és a MOVE bázisára és a fajvédõ sajtóra (A Népre és a Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztette Szózatra) egyaránt támaszkodhatott, a Bethlen-kormány sikerei illetve a fajvédõkkel szemben alkalmazott adminisztratív ellehetetlenítés eredményeként a választásokon a Fajvédõ Párt megbukott. Gömbös, látva az ellenzéki politizálás nehézségeit, 1927-ben visszalép a kormánypártba, ahol államtitkári tisztséggel jutalmazzák. A Fajvédõ Párt tagjainak útja ezután szerteágazik. Egyesek közülük kikerülnek a politikai életbõl, mások visszatérnek a kormánypártba, megint mások pedig az ellenzék soraiban találják meg helyüket a mérsékelt baloldaltól a szélsõjobboldalig. A függetlenségi gondolat (s ennek jegyében elõbb a Habsburg-, majd a németellenesség), a fajvédelem eszméje (s az ehhez többé-kevésbé kötõdõ antiszemitizmus) és a szociális kérdés rendezésének illetve a társadalmi változásoknak az igenlése továbbra is jellemzõ politikai nézeteikre. 1928-ban – Mussolini ekkor oszlatja fel a hagyományos olasz parlamentet – a magyar politikai élet figyelme az olasz fasizmus felé fordul: Bethlen szakértõi tanulmányokat készíttet a fasizmusról, eközben több kisebb fasiszta párt alakul Magyarországon. A magyar szélsõjobb – különösen a Fajvédõ Párt megszûnése után párt nélkülivé vált része – kísérletet tesz az olasz példa adaptálására. A legjellemzõbb az ekkor alakuló hasonló nevû csoportok közül a Magyar Fascista Párt, mely Fasiszta Napló címen lapot is kiad. Ugyancsak ekkor jelenik meg az egykori fajvédõ Szász Béla és Csomós Miklós vezette elsõ, német mintát másoló nemzetiszocialista párt, mely nemes egyszerûséggel a Nemzeti Szocialista Párt nevet vi3 Részletesebb illetve modernebb feldolgozás híján lásd ZINNER Tibor: Az ébredõk fénykora, 1919–1923, Akadémiai, Budapest, 1989; illetve DÓSA Rudolfné: A MOVE, 1918–1944. Egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet, Akadémiai, Budapest, 1972. 4 Részletesen ismerteti ROMSICS Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz, Osiris, Budapest, 20052. 5 Gömbös Gyula ekkori, majd fajvédõ, s végül miniszterelnöki tevékenységét bemutatja GERGELY Jenõ: Gömbös Gyula. Politikai pályakép, Vimce, Budapest, 2001. 6 Lásd PAKSA Rudolf: A Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt megalakulása és a fajvédõk programja, Sic Itur ad Astra 2005/3–4.

69

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

T

O T Á L I S

M Ú L T

selte. (A különösen nem bonyolított – egészen szûk szókészletbõl válogató – névadás a továbbiakban is ezen mintamásoló pártok jellemzõje marad.) Ezek a törekvések azonban teljesen jelentéktelenek maradtak egyrészt azért, mert 1928-ban nem volt olyan válság, amely a nemzetiszocialista radikalizmus táptalajául szolgált volna, másrészt feltehetõleg azért is, mert az olasz illetve német minta nem jelentett választ a magyar problémákra. A gazdasági világválság azonban újabb pártalapítási hullámot indít el: 1930–1931ben számos új ellenzéki párt alakul. Ekkor szervezõdik meg a Kisgazdapárt és BajcsyZsilinszky Nemzeti Radikális Pártja mellett vagy féltucat német mintát másoló nemzetiszocialista pártocska. Ezek a magyar nemzetiszocialista válságpártok az egyre rosszabbra forduló gazdasági helyzetben egyre radikálisabb szociális demagógiával és vad antiszemitizmussal kínálnak egyszerû látszatmegoldásokat a nyomorgó tömegeknek. Az elsõ jelentõs sikert elérõ párt Böszörmény Zoltán 1930 októberében alapított Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspártja, mely nevében egyértelmûen utal a mintaként tekintett National Sozialistische Deutsche Arbeiterparteira. E párt azzal emelkedik ki vetélytársai közül, hogy Böszörményt 1931 decemberében Hitler fogadja az NSDAP központjában, a Barna Házban. Hazatérése után német támogatással kezdi meg nagyszabású propagandahadjáratát. Böszörmény egyszerû választ kínált az Alföld nyomorgó agrárproletárjainak: a gazdasági válságot a zsidó vagyonok szétosztásával kívánta orvosolni. A német minta másolása nemcsak a párt elnevezésében és az átvett propagandaszólamokban öltött testet, hanem abban is, hogy a párt szimpatizánsaiból mozgalmat szervezett. A mozgalom tagjai jelképüknek a horogkeresztet választották, egyenruhájuk jellegzetes eleme pedig az SA-t idézõ barna ing lett. 1933-tól, amikor a horogkereszt használatát a magyar belügyminiszter mint idegen állam felségjelét betiltotta, Böszörmény új jelképet keresett mozgalmának: a kaszáskeresztet, s errõl nevezték el õket kaszáskereszteseknek. Böszörmény – ugyancsak a német mintát követve – tömegdemonstrációkat szervez, ahol egyenruhás, fegyveres mozgalmárainak felvonultatásával igyekszik erõt sugározni, s ezzel híveket szerezni. A személyi és ideológiai ellentétek miatt azonban Böszörményt sorra hagyják el politikai szövetségesei, majd az 1935-ös választásokon sem tud pártja mandátumot szerezni. A belsõ elégedetlenség hatására a mozgalom tagjai 1936 tavaszán fegyveres puccsot készítenek elõ. A komoly veszélyt nem jelentõ tervezgetést a rendõrség leleplezi, majd 1937ben a Darányi-kormány – jelezve a szélsõjobboldallal szembeni elkötelezõdését – feloszlatja a pártot, s vezetõit bebörtönzi.7 A gazdasági válság idején válik nemzetiszocialistává a kormánypárti országgyûlési képviselõ, Meskó Zoltán is. Meskó elõbb Böszörmény pártjának alvezére és parlamenti szócsöve, majd 1932 nyarán önálló pártot szervez Nemzeti Szocialista Magyar Földmûves és Munkáspárt néven. Pártja jelképéül a késõbb a nemzetiszocialista pártok körében elterjedt nyilaskeresztet választja. A forradalmi módszereket elutasító Meskó elsõsorban a Délnyugat-Dunántúl kis- és középegzisztenciáit szólította meg programjával. Meskó – Böszörményhez hasonlóan – kísérletet tesz a párt szimpatizánsainak mozgalommá 7 Részletesen, bár korántsem elfogulatlanul ismerteti SZAKÁCS Kálmán: Kaszáskeresztesek, Kossuth, Budapest, 1963.

70

PAKSA RUDOLF: SZÉLSÕJOBBOLDALI

PÁRTOK

ÉS

MOZGALMAK

A

HORTHY-KORSZAKBAN

szervezésére, de a kékingesek mozgalma végül – a végrehajtó hatalom helyi szerveinek adminisztratív intézkedéseitõl is sújtva – hamvába holt.8 Hitler hatalomra jutásával Magyarországon is újult erõre kap a nemzetiszocialista pártok alapításának vágya. Gróf Pálffy Fidél, a gazdasági válság idején eladósodott felvidéki birtokos is ekkor, 1933 novemberében lép ki Meskó Zoltán pártjából, s alapítja meg az Egyesült Nemzeti Szocialista Pártot. A kapcsolati tõkéjét jól kamatoztató gróf elsõsorban az Északnyugat-Dunántúlon szerez támogatottságot visszafogott programjával és csak alkotmányos módszereket elfogadó politikájával. Ugyancsak 1933 végén alapít saját pártot az addig kormánypárti Festetics Sándor gróf Magyar Nemzeti Szocialista Párt néven. A Fejér és Veszprém vármegyében népszerû gróf 1934-ben szövetkezik a Böszörményt éppen ekkor elhagyó ifjabb Balogh Istvánnal, aki Debrecen környéki szavazóbázisra támaszkodva alapította meg a Nemzeti Szociális Magyar Dolgozók Pártját. Az 1935-ös választásokon az említett pártok közül csak õk tudnak képviselõi helyet szerezni, így Festetics és Balogh lesznek az elsõ nemzetiszocialista programmal bekerült képviselõk a magyar parlamentben. Balogh azonban 1936-ban elhagyja Festetics pártját, s Pálffy Fidéllel lép szövetségre. A fent említett regionális nemzetiszocialista pártok – bár igyekeztek meglovagolni a gazdasági válság és a nemzetközi politikai helyzet kínálta lehetõségeket – az 1935-ös választásokon szinte kivétel nélkül alulmaradtak a kormánypárti jelöltekkel szemben. Ennek okait részben belsõ tényezõkben (szervezetlenség, széthúzás, politikai tapasztalat illetve anyagi háttér hiánya), részben pedig Gömbös politikájának sikerében kereshetjük. A Gömbös által meghirdetett reformpolitika ugyanis hihetõbbnek bizonyult, mint a hatalomtól távol lévõ nemzetiszocialisták ígéretei. Ugyancsak a gazdasági válság idején, 1930-ban bontott zászlót Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártja, melynek nagyívû programja önálló kötetként lát napvilágot, s eszméit a pártvezér lapja, az Elõörs is népszerûsíti. Bajcsy-Zsilinszky kifejtett eszméi alapján e pártot is elsõsorban szélsõjobboldalinak tekinthetjük, noha a program összetettsége miatt más irányokba (például az agrárdemokraták felé) is nyitott volt. Széles tömegeket azonban nem sikerül megnyerni, bár Bajcsy-Zsilinszkyt képviselõvé választják 1931-ben.9 A harmincas évek második felében megjelenõ szélsõjobboldali pártok többsége ugyancsak nemzetiszocialista párt. Programjaik közt vannak egyszerû vágyakat kifejezõ uszítások éppen úgy, mint egyfajta magyar nemzetiszocialista ideológia kidolgozására tett kísérletek. Általánosságban azonban azt mondhatjuk, hogy ezek a programok jóval kevésbé az olasz vagy a német minta másolói, mint elõdeik, s egymás mellé állítva õket is változatosabbak a korai egyenprogramokhoz képest. A legjelentõsebbekké a Szálasi Ferenc vezette pártok válnak. Szálasi 1935-ben csatlakozik az ekkor alapított Nemzeti Akarat Pártjához, melynek programadó ideológusa 8 Meskó pártjának történetérõl lásd PAKSY Zoltán: A nyilaskeresztes mozgalom tevékenysége és társadalmi bázisa a Dunántúlon 1932 és 1935 között = Az antiszemitizmus alakváltozatai. Tanulmányok, szerk. Paksy Zoltán, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2005. A mozgalom történetéhez lásd UDVARVÖLGYI Zsolt: Fejezetek a magyar szélsõjobboldal korai történetébõl: fasiszták, kékingesek és a Meskó-párt, digitális kézirat, 2004, http://mek.oszk.hu/ 02100/02105. 9 Vö. VÍGH Károly: Bajcsy Zsilinszky Endre, 1886–1944. A küldetéses ember, Szépirodalmi, Budapest, 1992.

71

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

T

O T Á L I S

M Ú L T

és vezetõje lesz. Programja alapvetõen fajvédõ, de Szálasi sajátos nyelvhasználata mégis egyedivé teszi. Szálasi pártjainak sikerét több tényezõben is kereshetjük. Egyrészt eszméi a választók számára kellõképpen sokrétûnek és érthetõnek tûnhettek, s az ekkor még viszszafogott követelései pedig sokak szemében jogosnak és teljesíthetõnek látszhattak. Ráadásul a harmincas évek elejének regionális nemzetiszocialista pártjai legalábbis ismertté tették a Szálasi által is hangoztatott kulcsgondolatokat, amelyek egyébként is illeszkedtek a korszak keresztény-nemzeti retorikájához. Másrészt a magyar nemzetiszocialisták kezére játszott a német nemzetiszocializmus európai sikere. Harmadrészt – és ebben emelkedett ki Szálasi mozgalma – jól szervezett felépítésével meglepõen széles köröket tudott megszólítani: szimpatizánssá vagy párttaggá tenni. Ehhez járult még, hogy a mozgalomnak volt egy olyan szûkkörû csoportja is, amelynek tagjai különbözõ merényletekkel, utcai atrocitásokkal hívták fel a pártra a figyelmet. Részben ezek, részben pedig az állam radikális átalakítására vonatkozó terveik miatt Szálasi pártjait újra és újra betiltották, tagjait, vezetõit, illetve magát Szálasit pedig börtönbüntetésre ítélték. A Nemzeti Akarat Pártját 1937 tavaszán tiltja be a Darányi-kormány. Utódaként még ugyanebben az évben megalapítják a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, mely egyúttal magába olvasztja Pálffy Fidél és Balogh István Egyesült Nemzeti Szocialista Pártját, s az Endre László és Szörtsey József vezette Fajvédõ Nemzeti Szocialista Pártot is. Miután a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot is betiltják 1938 februárjában, már áprilisban újra megalakul a korábbinál is több kis nemzetiszocialista pártot magába olvasztó és a betiltott párt nevének elemeit egyszerûen csak átvariáló Nemzeti Szocialista Magyar Párt. Miután pedig ennek vezérkarához gróf Széchenyi Lajos is csatlakozik, a párt nevét a Hungarista Mozgalom alcímmel egészítik ki. Nemsokára pedig megindul az Összetartás címû hungarista hetilap. A pártot az újonnan hivatalba lépõ Teleki-kormány 1939. február 24-én tiltja be, de alig két hét múlva újjáalakul Nyilaskeresztes Párt néven, s az 1939-es választásokon jól szereplõ párt egészen 1945-ig ezen a néven mûködik.10 A Darányi-, Imrédy- és Teleki-kormány tehát a párt sorozatos betiltásával nem tudta beszüntetni magát a mozgalmat. Kísérleteik a párt ellehetetlenítésére már csak azért sem járhattak sikerrel, mert az egyre erõteljesebb német nyomás idején nem alkalmazhattak minden eszközt egy nemzetiszocialista párttal szemben, amit például a szélsõbaloldallal szemben megtehettek. Mindazonáltal igyekeztek a törvényes keretek között – de azért figyelve a német fél érzékenységére – fellépni a szélsõjobb ellen. Azonban ezek a törekvések sem bizonyultak hatásosnak: Szálasi bebörtönzése például a mártír nimbuszát vonta a pártvezér köré, miközben újabb lehetõséget kínált a figyelem felkeltésére. Végül pedig az a politikai törekvés is sikertelennek bizonyult, hogy a szélsõjobb követeléseinek részleges kielégítésével kifoghatják a szelet azok vitorlájából. E politika utóbb azzal vált súlyos következményekkel járóvá, hogy míg a társadalmi-gazdasági reformokra és a szociális követelésekre vonatkozó követeléseket csak vonakodva kezdték kielégíte10

Jó, de elfogult ismertetés LACKÓ Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták, 1935–1944, Kossuth, Budapest, 1966. Lásd még Margit SZÖLLÖSI-JANZE: Die Pfeilkreuzlerbewegung in Ungarn, Oldenbourg, München, 1989.

72

PAKSA RUDOLF: SZÉLSÕJOBBOLDALI

PÁRTOK

ÉS

MOZGALMAK

A

HORTHY-KORSZAKBAN

ni, addig gyors és látványos engedményeket a zsidókérdés ügyében tettek – természetesen nemcsak a szélsõjobbnak, hanem a német elvárásoknak is megfelelve.11 Utaltunk rá, hogy 1939-ig Szálasi fokozatosan olvasztja pártjába a többi nemzetiszocialista kispártot, a teljes egységesítés azonban nem sikerült. A szélsõjobb tagoltsága mindvégig megmaradt. Salló János és Rajniss Ferenc 1936-ban hozza létre a középosztály fiatalabb generációit megszólító, klasszikus fajvédõ Nemzeti Front – Magyar Szocialista Néppártot, melybe 1938-ban az ugyancsak fajvédõ indíttatású Temesváry László is belép. A párt lapja a Magyar Újság. Az 1938-ban született Keresztény Nemzetiszocialista Front programja szerint a keresztényszocializmus és a nemzetiszocializmus szimbiózisát képviselte. 1939. január 1jétõl a Pesti Újság hirdette álláspontjukat. A közelgõ választások elõtt azonban a párttagok egy része – a biztosabb mandátum reményében – átlép az ekkor alakult új kormánypártba, a Magyar Élet Pártjába. Az így meggyengült párt a Salló-féle Nemzeti Fronttal szövetkezve indul az 1939-es választásokon. Különlegessége miatt említjük meg Szüts Iván 1940-ben alapított pártját, a Nemzeti Tábor – Magyar Szocialista Mozgalmat. A többi nemzetiszocialista pártból kilépettek vagy kizártak gyûjtõpártjául szolgáló párt célja az elnémetesedett magyar nemzetiszocializmus újra nemzetivé tétele. Ugyancsak inkább érdekessége, mint politikai súlya miatt érdemel figyelmet a többségében jobb-, de kisebb részben baloldali reformereket és radikálisokat tömörítõ Magyar Földmûves és Munkáspárt 1937-ben kiadott programnyilatkozata, mely tulajdonképpen egy nemzeti kommunizmus megvalósítását tûzi ki célul. A nemzetiszocialista csoportok az 1939-es választáson jelentõs sikert értek el: megszerzik a parlamenti mandátumok egyötödét. A kormánypárt szélsõjobb ellenzéke tovább gyarapodik, amikor 1940 októberében a kormányzó Magyar Élet Pártjából kilép Imrédy Béla és 18 képviselõtársa, s az Egyesült Magyar Párt hozzájuk csatlakozó tagjaival létrehozzák a Magyar Megújulás Pártját. Az így létrejött párt a középosztályi, alkalmazotti-tisztviselõi réteget szólítja meg, különösen a Felvidék, Észak-Erdély és a Dunántúl városaiban szerezve támogatókat. Az eredetileg fajvédõ alapokon álló párt programjában fokozatosan közelít a nemzetiszocialista pártokhoz: elfogadja a német érdekeket, s egyre radikálisabb hangot üt meg.12 A szélsõjobb megerõsödése azonban leginkább a kormánypártot hozta kényszerhelyzetbe, amelyre az ismét csak engedményekkel reagált. Arról azonban még korántsem volt szó, hogy ezek a szélsõjobb csoportok hatalomra kerüljenek. Ezt egyébként a Harmadik Birodalom sem támogatta, mivel számára az igényeit kielégítõ és a magyar szélsõjobbal sakkban tartható kormánypárt sokkal hasznosabb, mint egy kiszámíthatatlan és számos frakcióra tagolt magyar nemzetiszocialista szövetséges. Bár a magyar po11

Teleki Pál és kormánya tevékenységérõl ABLONCZY Balázs: Teleki Pál, Osiris, Budapest, 2005. Bárdossy kormányfõségérõl PRITZ Pál: Bárdossy László, Kossuth, Budapest, 2001. 12 Vö. SIPOS Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja, Akadémiai, Budapest, 1970.

73

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

T

O T Á L I S

M Ú L T

litikai elit újra és újra a német megszállás veszélyével magyarázta együttmûködési készségét, Németország a lehetõ legtovább el akarta kerülni Magyarország megszállását, vagy azt, hogy puccsot kezdeményezzen illetve támogasson. Ennek oka egyrészt az, hogy egy katonai megszállás gyengítené a harcoló német haderõt, másrészt egy legitim kormányzat a nemzetközi közvélemény elõtt is mindig elõnyösebb partner, mint egy megszállt ország. Ma már tudjuk, hogy a Magyarország megszállását kidolgozó Margaréta-terv csak 1943 szeptemberében készül el, Mussolini bukása és Olaszország háborúból való kilépési kísérlete után, mivel a balkáni hadszíntér biztosításához ekkor vált elengedhetetlenül szükségessé Magyarország. Az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállás végül egy szélsõjobboldali koalíciót juttat hatalomra Sztójay Dömével az élen.13 A legnagyobb nemzetiszocialista frakció, Szálasi pártja azonban kimarad ebbõl a koalícióból. Egészen 1944 augusztusáig, a román kiugrásig Németország nem számol komolyan a fanatikusnak és megbízhatatlannak tartott magyar nemzetiszocialista vezérrel. A feltétlen németbarát és háborúpárti Szálasi akkor válik a német politika számára kulcsfigurává, amikor Horthy kísérletet tesz a kiugrásra. Ekkor, 1944. október 15-én kerül hatalomra – katonai puccsal, de a Horthytól kizsarolt utólagos legitimációval – a Szálasi vezette nemzetiszocialista koalíciós kormány. Hitler azonban még ekkor is ragaszkodik ahhoz, hogy ne kizárólag a Nyilaskeresztes Párt, hanem egy nemzetiszocialista koalíció kerüljön hatalomra, mégpedig úgy, hogy a pénzügyi-gazdasági tárcák élén olyan megbízható szakemberek álljanak, akik kellõ rutinnal rendelkeznek a kormányzati munka és a német érdekek összehangolása terén. A németek számára tulajdonképpen csak az volt fontos, hogy Magyarország a végsõkig kitartson Németország mellett úgy katonailag, mint a háborút szolgáló gazdasági hátországként. Ezen felül még egy mûvelet végrehajtására fordítottak figyelmet: az 1944 tavaszán a deportálásból kimaradt zsidók minél szélesebb körû elpusztítására. Ehhez pedig – ugyanúgy, ahogy a Sztójay-kormány idején – Szálasiék alatt is a legmesszebbmenõ segítséget kapják a végrehajtó hatalom felsõbb és helyi szintjein egyaránt. Míg ugyanis 1944 tavaszán-nyarán Horthy – nem minden érdek nélkül való – közbelépésére csak a vidéki zsidóság összegyûjtése és deportálása sikerült, ráadásul a munkaszolgálatra besorozott zsidó férfiakat a deportálások nem érinthették, addig Szálasiék egyrészt elrendelték a budapesti gettó felállítását, majd fokozatos deportálásukat – miközben a fõvárosban büntetlenül garázdálkodhattak és gyilkolhattak a nyilasok –, ráadásul a munkaszolgálatosokat is „kölcsönadták” a Harmadik Birodalomnak, akik részben embertelen bánásmóddal, részben az ausztriai megsemmisítõ táborokkal pusztították el õket.14 Mindeközben az országban fellelhetõ gazdasági és kulturális értékeket német területre vitték az egyre több magyar területet elfoglaló szovjet hadsereg elõl, s az utolsó em13

Vö. RÁNKI György: 1944. március 19. Magyarország német megszállása, Kossuth, Budapest, 19782; ill. VARGYAI Gyula – ALMÁSI János: Magyarország 1944. Német megszállás, Nemzeti Tankönyvkiadó – Pro Homine-1944 Emlékbizottság, Budapest, 1994. 14 A munkaszolgálatról tömör összefoglalást ad tanulmányuk bevezetõjében KIS Gergõ Barnabás – SZABÓ Péter: Munkaszolgálatosok a Donnál, Hadtörténelmi Közlemények 2004/3. A fõvárosi nyilasterrorról TABAJDI Gábor: Duna-parti gyilkosságok, 1944–1945, Rubicon 2004/11.

74

PAKSA RUDOLF: SZÉLSÕJOBBOLDALI

PÁRTOK

ÉS

MOZGALMAK

A

HORTHY-KORSZAKBAN

berig való háborús kitartást erõltették a német fél oldalán, ami azt eredményezte, hogy a háború lassabban és nagyobb pusztítást véghez okozva haladt át Magyarországon.15 A II. világháború után a szélsõjobboldal ismert személyeit a szovjet megszállás alá került ország kommunista kézben lévõ belügyi szervei igyekeztek összegyûjteni, s a Horthykorszak diszkreditálódott vagy legalábbis diszkreditálható politikai szereplõinek elítélésére szervezett népbíróságok háborús bûnösként elítélték õket.16 A jogi anomáliáktól és a nehezen rejthetõ politikai szándékoktól terhelt kirakatperek lehetõséget adnak arra, hogy akár háborús bûnösként, akár mártírként is tekinthet az utókor az egyes elítéltekre, ki-ki politikai-világnézeti szimpátiájának megfelelõen. A Horthy-kori szélsõjobb története azonban nem zárult le a vezetõk elítélésével. Egyrészt jelentõs számú szélsõjobboldali menekült el 1945 után Magyarországról, s így a magyar diaszpórában is megjelentek a többé-kevésbé revideált szélsõjobboldali eszmék. Emellett azonban a szélsõjobb szimpatizánsai, a több százezer párttag és szavazó legnagyobb része Magyarországon maradt, s különbözõ egyéni túlélési stratégiák alakultak ki, bizonyítva, hogy a szélsõjobboldaltól milyen rövid út vezet a szélsõbaloldalra. E két jelenség mellé tehetjük hozzá, hogy a szélsõjobboldal tárgyilagos – politikai érdekektõl és az érintettség indulatától egyaránt mentes – elemzése és értékelése nem kezdõdhetett meg a rendszerváltás elõtt.

Nadapi házak (Gönyei Sándor felvétele, 1924)

15

Alapos, bár korántsem minden részletre kiterjedõ, sokhelyütt elfogult áttekintés TELEKI Éva: Nyilas uralom Magyarországon, 1944. október 16. – 1945. április 4., Kossuth, Budapest, 1974. 16 Több per anyagát is kiadták, lásd közülük KARSAI Elek – KARSAI László: A Szálasi-per, Reform, Budapest, 1988; KARSAI László – MOLNÁR Judit: Az Endre–Baky–Jaross-per, Cserépfalvi, Budapest, 1994.

75

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

V

I T A

Pesti Sándor A MAGYAR JOBBOLDAL VÁLSÁGA (?) Reflexiók Körösényi András írására Jelen cikkben Körösényi Andrásnak a Kommentár elõzõ számában megjelent elemzéséhez* fûzök néhány – részben egyetértõ, részben polemizáló, részben kiegészítõ – megjegyzést. Körösényi mondandójának lényege, hogy az õszödi beszéd kiszivárgását követõen kialakult belpolitikai helyzet elfedi a polgári jobboldal továbbra is meglévõ, elhúzódó válságát, melynek legfontosabb elemei: szervezeti (egyetlen, rendkívüli módon centralizált párt léte), vezetési (Orbán Viktor immáron tehertételt jelentõ személye) és politikai stratégiai (a Fidesz nem nyújt semmilyen alternatív programot, egyetlen célja a jelenlegi kormány mielõbbi megbuktatása, a polgári politizálást felváltotta a populista politizálás). Haladjunk akkor sorjában, és nézzük elõször az alapállítást. A szerzõ ugyan dolgozata címének a jobboldal elhúzódó válságát adja, a cikkben azonban lényegében kizárólag a Fidesz mint szerinte egyetlen polgári jobboldali párt válságáról ír. Azt, hogy egy politikai oldal vagy párt válságban van-e vagy sem, nézetem szerint igen nehéz objektív kritériumok alapján megítélni. Ha mégis ilyen kritériumokat keresünk, akkor a különbözõ választások eredményeit és a nagy közvélemény-kutató cégek méréseit vehetjük figyelembe. Márpedig azt Körösényi sem tagadja, hogy a legutóbbi (tavaly õszi önkormányzati) választásokon a Fidesz jelentõs gyõzelmet aratott, és az összes közvélemény-kutató intézet szerint már hosszú ideje toronymagasan vezet a baloldal elõtt, mind az összes szavazók, mind a biztos szavazók, pártválasztók körében. Lehet persze azt mondani, hogy ha nincs az õszödi beszéd, az ordító diszkrepancia a választási ígéretek és az utána következõ intézkedések között, nincsenek megszorítások, és nem ilyen kritikán aluli a jelenlegi kormány teljesítménye, akkor biztosan más lenne a helyzet. Az ilyen megállapításoknak azonban nem sok értelmét látom, nemcsak a történelemben, a politikában sincs „ha”. Így aztán meglehetõsen merész dolog a Fidesz válságáról mint objektív tényrõl beszélni. Körösényi állítását nem tudom másként értelmezni, mint hogy az õ szubjektív, magánemberi ízlésvilágától, habitusától, értékrendjétõl és az általa vizionált polgári jobboldali politizálástól egyre távolabb kerül a Fidesz és mindenekelõtt Orbán Viktor politizálása. Több szempontból így vagyok ezzel magam is (néhány konkrét problémámat említeni is fogom a késõbbiek során), ezt azonban illik rögzíteni. Szintén csak a föntebbiekkel tudom magyarázni azon, egyébként számomra értelmezhetetlen megjegyzését, mely szerint: „Ha fennmarad a jobboldal oly sokat magasztalt politikai és szervezeti egysége, akkor nem képes parlamenti választást nyerni – legfeljebb a kormánykoalíció veszíthet, ami nem ugyanaz” (kiemelés tõlem). *

KÖRÖSÉNYI András: A jobboldal elhúzódó válsága, Kommentár 2007/4., 97–101.

76

P

E S T I

S

Á N D O R

:

A

M A G Y A R

J O B B O L D A L

V Á L S Á G A

( ? )

Nézzük ezek után a szerzõ által vélelmezett válság egyes elemeit! A szervezeti és a személyi kérdéseket ugyan külön cím alatt tárgyalja, de ezek nyilvánvalóan elválaszthatatlanok egymástól. Jobboldali társadalomtudósok, publicisták körében már évek óta nagy viták tárgya – és ez különösen felerõsödött a 2006-os választási vereséget követõen –, hogy helyes-e az orbáni „egy a tábor, egy a zászló” stratégia. A legutóbbi két elveszített választás kétségtelenül ellene szól, magam azonban továbbra sem venném a bátorságot, hogy akár utólag is abban a kérdésben határozott véleményt formáljak, mi volt a Fidesz választási vereségének fõ oka. Mindenesetre a Körösényi javasolta megosztáson – mérsékeltebb, liberálisabb, piacpártibb konzervatív versus etatistább, protekcionista, „nemzetibb” keresztényszociális párt – kívül a választások óta már legalább három másikat olvastam. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a polgári oldal differenciálódásának fõ akadálya a Fidesz 2003-tól kétségkívül centralizáltabbá váló mûködési és szervezeti rendje. A választási rendszer – sõt a tágabb jogi környezet – valóban befolyásoló tényezõ, de a fõ ok az, hogy az ellenzék vezére továbbra is hisz az „egy a tábor egy a zászló” elvében, és személye még mindig igen nagy támogatottságot élvez a Fidesz tagjai és még inkább a párt törzsszavazói körében – függetlenül az éppen hatályos pártalapszabálytól. És ezzel el is érkeztünk Orbán Viktor személyéhez. Leegyszerûsítõnek érzem azt a megállapítást, mely szerint a Fidesz vezérének politizálása „ma már elsõsorban saját politikai túlélését szolgálja”, továbbá ez ebben a formában sértõ és méltatlan Orbán Viktorra nézve. Ilyeneket olvasva mindig eszembe jut a nagy 19. századi történész, Horváth Mihály Kossuthtal kapcsolatos megjegyzése: nem lehet tudni, hogy a személyes hatalmi ambíciók vagy az õszinte hazaszeretet, a nemzet szolgálatának vágya volt erõsebb benne, de az biztos, hogy mindkettõ párját ritkítóan erõs volt. A kettõ tehát korántsem zárja ki egymást. Tény, hogy Nyugat-Európában nem tudunk arra példát, hogy valaki két elveszített választás után is a legnagyobb ellenzéki párt vezére maradjon, és az is kétségtelen, hogy sokan gondolják azt a polgári oldal véleményformálói közül, Orbánnal a Fidesz nem tud több választást nyerni. Viszont legalább ennyien továbbra is rá esküsznek, és szép számmal vannak azok is, akiknek nincs kialakult véleménye a kérdésben. Jómagam ez utóbbiak közé tartozom. Ha a magyar választási rendszer elõírná a kötelezõ szavazást, és a polgároknak helybe vinnék az urnákat, magam is azt mondanám, hogy – például – Kósával, Pokornival vagy Navracsiccsal nagyobb esélye lenne a Fidesznek. (Bár már jó ideje a teljes népesség körében is Orbán a legnépszerûbb fideszes politikus.) Így azonban sokan egyszerûen nem mennének el szavazni, ha nem Orbán Viktor a Fidesz miniszterelnök-jelöltje – vagy leszavaznának valamelyik radikális jobboldali pártra. Ráadásul egy mérsékeltebb, kevésbé megosztó habitusú jelölt esetében sem garantált, hogy a baloldalt elutasítók közül sokan ne mégis az MDF-re szavazzanak. Továbbá sok függ attól is, hogy – 2010-es választással kalkulálva – 2009-ben milyen lesz a politikai klíma, milyenek lesznek az erõviszonyok Magyarországon. Az pedig, hogy kívánatos lenne-e Orbán újabb miniszterelnöksége, szintén egyéni ízlés, habitus, értékrend, premisszák kérdése. Ennek eldöntése azonban nem a polgári értelmiség feladata, a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének személyérõl a párt demokrati77

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

V

I T A

kusan választott vezetõ testületei hozzák meg a döntést, legkésõbb 2009 õszén. Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy egy esetleges harmadik bukás után – amit Körösényihez hasonlóan én sem zárok ki teljesen – Orbán Viktor azonnal távozik a párt és az egész polgári oldal élérõl. Végül az autokrata vezetési stílusról és „hatalmi elterpeszkedésrõl”. Természetesen nem látok bele a Fidesz döntési mechanizmusainak részleteibe, úgyhogy igazán autentikus véleményt e téren nem tudok formálni. Az tény, hogy Orbán rendkívül erõs egyéniség, és ennek elõnyei mellett megvannak a maga hátrányai is. Elõször például nem akartam elhinni, annyira abszurdnak tartottam, hogy a miniszterelnök környezetében már 2001 végén készültek olyan felmérések, amelyek megkérdõjelezték a nyilvánosan ismert közvélemény-kutatási adatokat, és a két tábor között rendkívül kiélezett versenyt vetítettek elõre, azonban ezt senki nem merte (!) megmondani Orbán Viktornak. Arról is sok információ kering, hogy a legutóbbi kampány során több, késõbb elhibázottnak bizonyuló stratégiai és személyi döntést lényegében egyedül – vagy néhány obskúrus spin doctor bevonásával – hozott meg, nem konzultálva még a legszûkebb pártvezetéssel sem. Kétségtelen az is, hogy bizonyos polgári orgánumokra (Magyar Nemzet, Hír TV, Lánchíd Rádió) erõs befolyása van, másokra kevesebb (Heti Válasz), míg a Kommentárra semmi. A politikai stratégia válsága. E téren Körösényi fõ kifogása, hogy a polgári politizálást fokozatosan felváltotta a populista politizálás, melynek fõbb elemei: programnélküliség, a konkrét alternatívák hiánya; piacellenes etatizmus antikapitalista és antiglobalista ízekkel; közjogi populizmus; az egyes konkrét szakpolitikai kérdésekben megnyilvánuló populizmus. Elõször is, ismét az az alapkérdés: mit értünk populizmus alatt? E téren sem hiszek abban, hogy valaha is konszenzusteremtõ definíciót vagy kritériumrendszert lehetne alkotni. Még az sem egyértelmû, hogy a fogalmat értéksemleges vagy értéktelített értelemben használjuk-e. A közbeszédben és a publicisztikákban azonban az utóbbi terjedt el, tehát a populizmust valami negatív, pejoratív dolognak tartják. Körösényi is ebben az értelemben használja, és magam is ezt teszem a továbbiakban. Nézzük ezek után ismét egyenként a kritika fõbb elemeit! Nekem is hiányérzetem van a politikai napirenden lévõ szakpolitikai kérdések nagy része esetében a Fidesz által megfogalmazott konkrét, késõbb számonkérhetõ alternatívákat illetõen. (Még ha e téren vannak is biztató tendenciák, lásd például a Jövõnk címû vitairatot vagy a fideszes képviselõk egyre gyarapodó – és persze még tárgysorozatba sem vett – képviselõi önálló indítványait.) E mögött a stratégia mögött a választások elõtt – miként egy vezetõ fideszes politikus szûk körben fogalmazott – a „párt politikai elgyávulása” állt, az õszödi beszéd kiszivárgása óta pedig vélhetõen Orbán Viktor azon stratégiai célja, hogy ne csupán Gyurcsányra és embereire, hanem az egész jelenlegi baloldalra mérjen megsemmisítõ csapást, és elõrehozott választások útján, de legkésõbb 2010-ben nagyjából a jelenlegi lengyelországi méretekre zsugorítsa, elõsegítve ezzel a rendszerváltás végleges befejezését, egyben a baloldal teljes elszakadását a kádárista gyökerektõl. Ezen, egyébként legitim célkitûzés elérésére azonban korántsem biztos, hogy az Orbán által választott – habitusához kétségkívül közel álló –, a pozitív alternatívák megfogalmazása helyett a mindent 78

P

E S T I

S

Á N D O R

:

A

M A G Y A R

J O B B O L D A L

V Á L S Á G A

( ? )

tagadásra, a politikai ellenfél diabolizálására építõ és a radikális eszközöktõl sem visszariadó stratégia a megfelelõ. Ez egyrészt erõsíti a szolidaritást, az összetartást a baloldalon, másrészt sokakat elriaszt, harmadrészt pedig továbbra is hiszek abban, hogy az emberek többsége (még?) nem annyira – csupán végletekig szimplifikált sémákban gondolkodni képes – ostoba, miként azt a spin doctorok és a politikusok jó része gondolja. Ami a piacellenességet, antikapitalizmust, antiglobalizmust illeti, e téren árnyaltabb a véleményem, mint Körösényinek. Fõleg a választási kampányban az én fülemet is sértette Orbán Viktornak néhány e témakörben megfogalmazott sommás, könnyen félreérthetõ, elsõsorban a lecsúszott, frusztrált kisemberek szavazatait megcélzó kijelentése. Ha azonban a maga komplexitásában elemezzük az elmúlt évek során elmondott beszédeit és e tárgyban adott interjúit, abból egyértelmûen az derül ki, hogy a Fidesz vezére továbbra is elkötelezett híve a piacgazdaságnak, a piaci versenynek és a magántulajdon dominanciájának a termelõeszközök és a fogyasztási javak elõállítása terén. Úgy ítéli meg azonban, hogy vannak a társadalomnak olyan alrendszerei, a gazdaságnak olyan területei, ahol csak korlátozottan – vagy még úgy sem – érvényesülhet a piaci verseny és a magántulajdon (oktatás, kultúra, egészségügy, alapvetõ közszolgáltatások). Kiáll továbbá a gazdasági patriotizmus – egyes esetekben a protekcionizmus – és a multinacionális nagytõke természetében rejlõ profitmaximalizáló törekvéseinek megregulázása mellett. Ezekrõl a kérdésekrõl, általánosságban vagy az egyes konkrét ügyek kapcsán persze lehet – sõt kell is – szakmai és értékvitákat folytatni, de ezért Orbánt piacellenesnek és antikapitalistának minõsíteni túl sommásnak és leegyszerûsítõnek érzem. Egyébként ez az orbáni attitûd összességében kétségkívül távol áll a tory megközelítéstõl, kevésbé távol a CDU-tól, és igencsak közel Nicolas Sarkozy gondolkodásához és retorikájához, aki szintén sokat beszél egyebek mellett a gazdasági patriotizmusról-protekcionizmusról, és hangsúlyozza az értékteremtõ és a spekulatív tõke közötti különbséget. Utal ennek kapcsán a szerzõ arra is, hogy a jobboldali véleményformálók közül többen is kacérkodnak a marxizmussal. Annak természetesen magam sem örülök, hogy olyan, egyébként felkészült, de súlyos fóbiákkal terhelt, rendkívül zárt rendszerben gondolkodó és militáns nyelvet használó közgazdászoknak-szociológusoknak van komoly befolyása a jobboldali értelmiség egy részére, mint például Bogár László, Csath Magdolna, Tellér Gyula, Vass Csaba. (Nem sorolom ebbe a körbe, sõt több elemében figyelemre méltónak tartom a non-mainstream közgazdászok közül Boros Imre és Gazdag László írásait.) Az azonban még nem nevezhetõ antikapitalizmusnak vagy akár marxizálásnak, ha valaki fölveti korunk kapitalizmusának olyan alapproblémáit, mint a globálisan és az egyes társadalmak szintjén is megfigyelhetõ – és nem csökkenõ – hatalmas vagyoni különbségek – még hasonló kvalifikáltsággal és emberi minõséggel rendelkezõ társadalmi csoportok, személyek között is; ezzel párhuzamosan a lakosság tényleges szükségleteit és lehetõségeit messze meghaladó túlfogyasztás generálása; az off-shore cégek elburjánzásával és a különbözõ cégek-cégcsoportok sokszor kibogozhatatlan öszszefonódásával kialakult, egyre ellenõrizhetetlenebb és átláthatatlanabb, számos visszaélésre lehetõséget adó piaci és tulajdonviszonyok, tõkemozgások; a spekulatív kockázati alapokban rejlõ komoly veszélyek; a nagy könyvvizsgálók és hitelminõsítõk, valamint a 79

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

V

I T A

multicégek között meglévõ érdek-összefonódások; az ellenséges kivásárlások elterjedése stb. A párt alkotmányos-kormányzati filozófiájában véleményem szerint is tetten érhetõk populista elemek, ez azonban korántsem új jelenség. Ez már a Fidesz kormányzása idején is megfigyelhetõ volt, mindenekelõtt a parlament intézményének több területen történõ háttérbe szorításában. Ezek a tendenciák azután 2002-tõl felerõsödtek (Orbán Viktor ritka parlamenti megszólalásai, Nemzeti Konzultáció, Nemzeti Petíció stb.), a jelenlegi ciklusban pedig a népszavazási kezdeményezés mellett példaként említhetjük Orbán javaslatát a köztársasági elnöki jogkör bõvítésére, és utalásait a rendszerváltáskor kialakult alkotmányos alapstruktúra általános megváltoztatására. Mindezen jelenségek azonban bõven belül vannak egy nyugati típusú parlamentáris demokrácia keretein, és messze vannak az MSZP Medgyessy-féle közjogi populizmusától. (A legutóbbi fejlemények pedig azt mutatják, hogy Gyurcsány Ferenc sem akar e téren lemaradni.) Talán a legtöbb vád a populizmussal kapcsolatban az egyes közpolitikai-szakpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt éri a Fideszt. Kezdem azokkal, amelyek az én értelmezési keretemben is populistának tekinthetõk. Mindenekelõtt véleményem szerint is rendkívül populista kampányt folytatott a Fidesz. Egyszerre kampányolni azzal, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, fölhívni a figyelmet az államháztartás rendkívüli problémáira, és közben 10%-os tb-járulékcsökkentést, radikális adócsökkentést, 14. havi nyugdíjat, a családtámogatások növelését, és ki tudja még, mi mindent ígérni, ez maga a tõrõlmetszett populizmus. Ráadásul, mint kiderült, hiteltelen is. Mindenesetre örömmel olvastam, hogy a Fidesz a jövõben közösen készíti programját a CDU-val, remélem ez valóban érdemi együttmunkálkodás lesz. Aki ismeri a CDU programját, és figyelemmel követte annak 2005-ös kampányát, az tudja örömöm okát. Szintén a populizmus kategóriájába sorolható az a már említett, mindent tagadó stratégia, amelynek szellemében néhány rendkívüli, fõleg uniós kényszerbõl fakadó kivételtõl eltekintve (rendõrség, határõrség integrációja, digitális televíziózásra történõ átállás) a kormány összes szakpolitikai tervét, javaslatát ab ovo, elvi szinten is elutasítja, még olyanokat is, amelyek pedig illeszkednének a Fidesz programjához, értékrendjéhez. Egy rendpárti, konzervatív párttól például elvárható lenne, hogy támogassa a kormány feketegazdaság visszaszorítására, az adók beszedésére, az APEH megerõsítésére irányuló erõfeszítéseit – e téren kivételesen úgy tûnik, hogy a hangzatos szólamokat valódi tettek is követik –, és ne csupán a lakosság megfélemlítésérõl, a valódi problémákról való figyelemelterelésrõl szónokoljon. Az egészségügyi reformnak is vannak támogatható elemei. Ilyen például a járulékfizetõk körének bõvítése, a potyautasok kiszûrése (amit már sokkal korábban meg kellett volna tenni), a gyógyszer-gazdaságossági törvény legtöbb eleme (mindenekelõtt a gyógyszergyárak licitre kényszerítése, extraprofitjuk megcsapolása), vagy a kórházi ágyszámkapacitás racionalizálása (ennek elvi támogatása mellett természetesen bõven lett volna kritizálnivaló annak sokszor valóban botrányos végrehajtásán). A tandíj sem eleve ördögtõl való, amennyiben az alacsony kamatozású diákhitellel, a hallgatók szociális és tanulmányi juttatásainak cizellált szabályozásával párosul, elvi és gyakorlati érveket egyaránt 80

P

E S T I

S

Á N D O R

:

A

M A G Y A R

J O B B O L D A L

V Á L S Á G A

( ? )

lehet mellette felhozni. A jelenlegi demográfiai és költségvetési helyzet mellett komoly racionalitása van az iskolák összevonásának, és a városokban egyesek megszüntetésének is (a falusi alsó tagozatokhoz természetesen a végsõkig ragaszkodni kell). Nem tartom ellenben populizmusnak a Fidesz reálbérek növelését szorgalmazó megnyilatkozásait, és ezen belül a közalkalmazottak 50%-os béremelésének 2002-es megszavazását, amit számos polgári érzelmû társadalomtudós, közgazdász is folyamatosan kritizál. Ugyan különbözõ adatokat lehet ezzel kapcsolatban találni, de abban mind megegyezik, hogy Magyarország GDP-je jóval kevésbé van elmaradva az uniós 15-ök átlagától, mint a vásárlóerõ-paritáson számított átlagbér (a GDP kb. 50%, az átlagbér pedig egyharmad körül mozog, az órabérek összevetése terén ugyanez a helyzet). Ráadásul egy nemrégi OECD-felmérés szerint a szervezethez tartozó országok közül Magyarországon a legnagyobb a szakadék a társadalom felsõ és alsó decilise (10%-a) között, és a csúcsmenedzseri fizetések átlagbérhez viszonyított aránya is a legmagasabbak közé tartozik Európában. Tegyük még ehhez hozzá, hogy míg 1989 óta a GDP kb. 40%-kal nõtt, addig a reálbérek lényegében az akkori szinten vannak. Ami pedig a közalkalmazotti béremelést illeti, a pedagógusi fizetések területén például az emelést követõen is csak megközelítette a magyar tanárok GDP-hez viszonyított átlagfizetése az EU-átlagot, azóta pedig újra jócskán elmaradt attól (az más kérdés, hogy hazánkban valóban jóval több az 1000 tanulóra jutó tanárok száma, mint az uniós átlag). Megemlíthetõ még ennek kapcsán, hogy több közgazdász szerint az államháztartási hiány elszabadulásának és az adósságspirál újbóli beindulásának fõ oka nem a megnövekedett bérkiáramlás, hanem a Medgyessy-kormány és néhány magyar exportra termelõ nagytõkés által a jegybank monetáris tanácsára kényszerített, elhibázott monetáris politika. Röviden utalok még rá – erre ugyan Körösényi nem tér ki –, hogy az utóbbi években a Fidesz és annak elnöke politikai céljai érdekében számos olyan eszközt is bevetett, amelyek szintén idegenek a polgári ízléstõl, politizálástól. Ezek elsõsorban a kampányra voltak jellemzõek, de azóta sem szûntek meg teljesen. Példa erre a Schmidt Mária – és ami számomra még megdöbbentõbb volt, Áder János – elleni lejárató újságcikk, a kordonbontás, vagy a regnáló miniszterelnök beteges/szélhámos hazudozónak, ideggyengének minõsítése (ez még akkor sem fogadható el egy polgári konzervatív politikustól, ha õ ennek a többszörösét kénytelen elviselni fõ politikai riválisától). Végezetül, miközben Körösényi András is lényegében a Fidesszel azonosítja a polgári jobboldalt, az MDF-et mérsékelt konzervatív pártnak nevezi. Ha maradunk a sommás megfogalmazásnál, magam a jelenlegi magyar valóság és politikai mezõ kontextusában a pszeudo-, a neo- és az érdekkonzervatív szóösszetételt egyaránt találóbbnak érzem, ennek cizelláltabb kifejtése azonban már egy másik cikket igényelne. Itt utalok még Tölgyessy Péternek egy elõadáson tett megjegyzésére, mely szerint bizonyos szempontból az MDF tekinthetõ a legpopulistább magyarországi pártnak. Ezen minõsítés tõlem sem áll távol.

81

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

Kern Tamás A HONI GÁRDA ESETE A MAGYAR POLITIKAI ELITTEL Avagy szükség van-e önkéntes tartalékos erõre Magyarországon is? Bevezetõ 2007 nyarán a magyar sajtó radikális civil gárdák megalakulásától volt hangos, újabb fejezetet nyitva ezzel a rendszerváltás óta tartó, a szélsõjobb térnyerésérõl, az antiszemitizmus terjedésérõl folyó társadalmi-politikai disputában. Júliusban a Nemzeti Gárda, augusztusban a Kárpát-haza Nemzetõrség és a Magyar Gárda jelentette be létrejöttét. Az önmagukat hagyományõrzõ és kulturális egyesületként meghatározó szélsõjobboldali organizációk – fõleg a Jobbik szervezeti keretein belül alakult Magyar Gárda – kitüntetett feladatként jelölték meg a „nemzeti önvédelem kereteinek” kialakítását, külsõ agresszió esetén a haza védelmét. Álláspontjuk szerint mára az állam a tényleges katonai, valamint a szellemi honvédelemre egyaránt képtelenné vált. Véleményünk szerint – egyetértve Kovács András szociológussal1 – az ilyen és ehhez hasonló ideológiai álláspontot valló szervezetek megalakulásának a modern, EU- és NATO-tagsággal rendelkezõ Magyarországon nem szabad nagy jelentõséget tulajdonítani. Nem ildomos azonban elfedni, hogy a zavaros álláspontot kifejtõ, azt harsányan közvetítõ „civil” szervezetek térnyeréséhez az utóbbi, mintegy két év kormányzati tevékenysége vaskosan hozzájárult, elég, ha csak a megtévesztésen alapuló választási gyõzelemre, a kormányfõ õszödi beszédére, az azt követõ õszi „zavargásokra”, illetve a gazdasági megszorítások következtében elõálló, már a középosztályt is elérõ társadalmi feszültségek eszkalálódására gondolunk. Fontosnak véljük ugyanakkor jelezni – már csak a tanulmány szempontjából is –, hogy a radikális mozgolódás felfutását az is masszívan elõsegítette, hogy a kormányzati elit 2004 vége – a professzionális hadseregmodellre történõ átállás – óta képtelen volt egy valóban mûködõ, az önkéntesség elvén alapuló, tartalékos haderõ kialakítására, ezzel is részben kifogva a szelet a szélsõjobboldali „szabadcsapatok” vitorlájából. A tétovázás egyértelmûen a kormányzati felelõsségre mutat rá. Különösen annak ismeretében, hogy egyrészt az állam már „mûködtet” egy erre a célra létrehozott szervezetrendszert (önkéntes tartalékos rendszer), másrészt egyes szakpolitikusok (Simicskó István) már hét-nyolc éve szorgalmazzák valamilyen tartalékos modell bevezetését, sõt az utóbbi években a magyar hadtudományi szakirodalom is támogatja vagy a jelenlegi szervezeti háttér megerõsítését, vagy egy új kiépítését – mégsem sikerült a szocialista kormányoknak az elõrelépés ezen a területen. Egy biztos: egyetlenegy állam sem mondhat le az erõszak alkalmazásának monopóliumáról arra hivatkozva, hogy a rendszer mûködtetésére nem áll rendelkezésére elegendõ forrás. 1

Istenadta szebb jövõt akar a jobbikos fekete sereg, Szombat 2007. augusztus 5.

82

K

E R N

T

A M Á S

:

A

M

A G Y A R

G

Á R D A

E S E T E

A

M A G Y A R

P O L I T I K A I

E L I T T E L

Márpedig jelenleg ez a helyzet. A 2006–2007-ben tapasztalt, racionálisnak tûnõ, a minisztériumot és a vezérkart, valamint az ahhoz tartozó organizációkat érintõ átszervezések ellenére a védelmi vezetés továbbra sem fordít kellõ szakmai, jogi és anyagi figyelmet a tartalékos rendszer kiépítésére. Szervezeti értelemben ugyan igen, ám a gyakorlatban nem mûködik a honvédségen belül a már elõbb említett önkéntes tartalékos rendszer, mivel a feltöltöttség minimális. Egyes információk szerint évente 100 fõ (öszszesen 500 fõ) alatt van azoknak az önkéntes jelentkezõknek a száma, akik tartalékos szolgálatra vállalkoznak, s eddig csak a tartalékos helyek ötödét sikerült betölteni.2 Továbbra sem megnyugtató az a politikai válasz, amely szerint a különbözõ válságok esetén a professzionális haderõ kiegészítésére a korábban kiképzett tartalékosok alkalmasnak bizonyulnak.3 Természetesen ezt a problémát a védelmi kormányzat önmagában képtelen felszámolni, hiszen meglévõ források hiányában az érdekeltség megteremtése nem képzelhetõ el.4 Elõrelépés ezen a területen csak kormányfõi (pénzügyminiszteri) támogatás és ösztönzés esetén várható, ám a konvergenciaprogram mindenhatóságába vetett fiskális bizalom, valamint az utóbbi években a miniszterelnök részérõl a honvédelemmel kapcsolatban tapasztalt nemtörõdömség kizárja ezt.

A Simicskó-javaslat A tárca ugyanakkor különbözõ koncepciók társadalmi, politikai és szakmai vitáinak felkarolása révén jelentõs lépéseket tehetne ennek a védelmi képességbeli hátránynak a leküzdésére. Ez azonban még szándék szintjén sem fedezhetõ fel a minisztériumi vezetésben. Erre utal az az ambivalens kormányzati magatartás is, amit Simicskó István 2007 áprilisában a parlament elé beterjesztett, önálló országgyûlési határozati javaslatával kapcsolatban alakítottak ki.5 A 2006-os választások után a KDNP parlamenti pad2 A hadkötelezettség megszüntetésekor jött létre az önkéntes tartalékos rendszer. Az önkéntes tartalékos jogviszony önként jelentkezés alapján, kérelemre a tartalékos katona és a honvédség között megkötött szerzõdéssel jön létre. A jelentkezõk elsõ alkalommal 25 napos kiképzésen vesznek részt, majd évente 15-15 napra behívják õket. Az így eltöltött szolgálati idõhöz kötötten 1-3 havi illetmény illeti meg az önkéntes tartalékost. A legnagyobb probléma, hogy anyagi források és a jogszabályi környezet kialakításának hiányában az évi kéthetes kiképzést az önkénteseknek saját szabadságuk terhére kell vállalniuk, ugyanis a munkáltatók kárpótlására sem megfelelõ anyagi bázis nem áll rendelkezésre, sem törvényi felhatalmazás nem kötelezi õket arra, hogy az önként jelentkezõt tehermentesítsék a rövid szolgálati idõszak alatt. 3 Jelenleg már a szakmai kritikai vélemények széles bázisa áll a minisztérium rendelkezésére a probléma felszámolása érdekében. Lásd pl. URBÁN Lajos – SZIGETI Lajos: A magyar haderõ és a tartalékos katonák, Új Honvédségi Szemle 2006/5., 2; CZUPRÁK Ottó: A tartalékerõ szerepe a védelem hatásalapú képességének alakításában, Hadtudomány 2006/4. 4 Az anyagi érdekeltség felkeltése források hiányában sem a tartalékosnak jelentkezõ (munkavállaló), sem pedig a tartalékost foglalkoztató (munkaadó) irányában nem megalapozott. Sajnálattal kell ugyanakkor megállapítanunk azt is, hogy a rendszerváltás után kialakuló morális válság következtében azzal számolni, hogy hazafias kötelességtudatból tömegek jelentkeznek a tartalékos állományba, biztosan nem szabad. 5 A H/2885. irományszámú országgyûlési határozati javaslatot 2007. április 27-én terjesztette elõ Simicskó István. „A Honi Gárda tartalékos védelmi erõ létrehozásáról” szóló elõterjesztés indokaként az ellenzéki politikus azt nevesítette, hogy az ország a haderõ-átalakítás során kialakuló kis létszámú, professzio-

83

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

soraiban helyet foglaló politikus javaslata arra irányul, hogy a látható közeljövõben szülessen törvény egy önkéntes, tartalékos védelmi erõ (Honi Gárda) felállításáról, amely a Magyar Honvédség keretei között, azt kiegészítve békeidõben elsõsorban katasztrófavédelmi feladatokat ellátva, háború esetén pedig a honvédség rendelkezésére (területvédelem) állva végzi feladatát.6 A koncepció hátterében minden bizonnyal az húzódik meg, hogy az ellenzéki szakpolitikus érzékeli, hogy a hadsereg-modellváltás óta a kormány képtelen volt egy valóban funkcionáló tartalékos struktúra feltételrendszerét kidolgozni. Simicskó javaslatát az országgyûlés a tanulmány írásának idõpontjáig még nem tûzte napirendre, sõt a kormányzati, illetve kormánypárti nyilatkozatokat elemezve erre idén már nem sok esély mutatkozik, bár június óta ötpárti alibi-tárgyalások folytak a koncepciót érintõen.7 Az SZDSZ egyértelmû elutasítása8 mellett ugyanis a szocialista honvédelmi vezetés hol egyértelmûen támogatólag lép fel, hol pedig vitatja a javaslat lényegét. Erre legjobb példa a honvédelmi miniszter egymásnak ellentmondó két nyilatkozata. Szekeres Imre augusztus 16-án még arról beszél, hogy az õszi parlamenti ülésszak elején (2007 szeptemberében) megegyezhetnek a pártok a Honi Gárda felállításáról, ugyanis a minisztériumnak is egyértelmûen az az álláspontja, hogy szükség van egy, a honvédség rendszerébe illeszkedõ, önkéntes tartalékos erõre.9 Államalapításunk ünnepén azonban már ezt a kijelentést teszi: „Nincs szükség [azonban] sem a hadseregen belül, sem azon kívül gárdákra, fõleg nem politikai szervezetekhez, ideológiákhoz kötõdõ félkatonai szervezetekre.”10 Az egyértelmû kormányzati elzárkózás következményeként, a kormányzati ígértekkel ellentétben, szeptemberben az országgyûlésben nem történik érdemi elõrelépés, holott augusztus közepe óta már a Fidesz is támogatásáról biztosítja a Simicskó-javaslatot.11 nális haderõ megléte ellenére, illetve a megváltozott biztonságpolitikai környezet új kihívásai közepette sem mondhat le arról, hogy a honvédelem továbbra is össznemzeti ügy maradjon. Így a kormány alapvetõ feladata, hogy biztosítsa azokat a jogi, katonaszakmai és anyagi feltételeket, amelyek maradéktalanul lehetõvé teszik, hogy bármely önként jelentkezõ magyar polgár olyan kiképzésben részesüljön, majd ennek alapján olyan tartalékos rendszerû feladatokat vállaljon, amelynek köszönhetõen alkalmassá válik arra, hogy veszély esetén megvédhesse szûkebb környezetét, illetve adott esetben hazáját. 6 A politikusi elõterjesztés alapján, amennyiben a parlament elfogadja az országgyûlési határozatot, akkor az országgyûlés felkéri a kormányt, hogy 2007. december 31-ig a Honvédelmi Minisztériumban hozzon létre egy szakértõi bizottságot, amely a Honi Gárda felállításának feltételrendszerét (pl. feladatok, szervezeti felépítés, finanszírozás) hivatott kidolgozni. Az elõterjesztésben továbbá az is szerepel, hogy a kormány a szakértõi bizottság munkája alapján kötelessé válik arra, hogy 2008. december 31-ig javaslatát (pl. törvény formájában) terjessze a parlament elé. 7 Az Országgyûlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága május végén ugyan egyhangúan tárgysorozatba vette a határozati javaslatot, azonban a kormánypárti többség általános vitára nem találta alkalmasnak. 8 Gusztos Péter több nyilatkozatában (pl. Az SZDSZ nem akar Honi Gárdát a hadseregen belül, hvg.hu 2007. augusztus 13.) világossá tette, hogy szakmailag értelmetlen a professzionális hadseregmodell mellett egy korszerûtlen, politikai ihletésû, alternatív rendfenntartó szerv létrehozása. 9 SZEKERES Imre: Für Lajos ne adja nevét a Magyar Gárdához, Népszabadság 2007. augusztus 16. 10 SZEKERES Imre: Nincs szükség félkatonai szervezetekre, stop.hu 2007. augusztus 20. 11 Errõl Demeter Ervin, a Fidesz szakpolitikusa tájékoztatja a közvéleményt augusztus 12-én. Demeter szerint a Honi Gárda hasonló feladatokat (katasztrófavédelem, fegyveres konfliktus esetén kiegészítõ haderõ) látna el, mint azok a csapattestek, amelyek már több NATO-tagországban mûködnek. (Létre kell hozni a Honi Gárdát, fidesz.hu 2007. augusztus 12.)

84

K

E R N

T

A M Á S

:

A

M

A G Y A R

G

Á R D A

E S E T E

A

M A G Y A R

P O L I T I K A I

E L I T T E L

A kormány és a kormánypártok részérõl a KDNP-s politikus koncepciója persze a jelenkori magyar politikai logikának megfelelõen – miszerint ellenzéki javaslatról van szó – elvethetõ. Szakmailag viszont csak abban az esetben igazolható a javaslat annullálása, ha a védelmi vezetés egyben egyértelmûvé teszi, hogy a már szervezetileg létezõ önkéntes tartalékos rendszert anyagilag megerõsíti, továbbá rászánja magát a jogi környezet (például honvédelmi törvény, munka törvénykönyve) alapvetõ átszabására annak érdekében, hogy a jelenlegi önkéntes tartalékos rendszer valóban mûködõképessé váljon. Azt ugyanis a hazai szakmai közvéleményen belül – kivéve talán az SZDSZ szakpolitikusait – már senki sem vitatja, hogy a NATO-tagállamok szinte mindegyikében rendszeresített – persze eltérõ szervezési elvekre épülõ – mûködõképes tartalékos erõre Magyarországon is szükség van. Ennek az álláspontnak az egyértelmû képviseletére azonban a magyar honvédelmi vezetés jelen pillanatban nem hajlandó, még kevésbé hajlik arra, hogy szakmai álláspontját a közvélemény elõtt is ütköztesse a tisztán fiskális szempontokat érvényesítõ kormányfõvel és pénzügyminiszterrel. Márpedig kormányzati többletforrások nélkül a rendszer életképtelen.

A honvédelemi szektor finanszírozási válsága Mára a védelemre szánt költségvetési források hiánya krónikus méreteket öltött. Azon túl, hogy az elégtelen anyagi keretek következtében a halaszthatatlan technikai fejlesztések egész sora maradt el, a legsúlyosabb probléma, hogy a magyar kormányzati elit szavahihetõsége a szövetséges (NATO-)országok politikai és katonai vezetõi elõtt erõteljesen megcsappant. A NATO 2002-es prágai csúcsértekezletén a magyar kormány még a védelmi kiadások növelését jelentette be. A Medgyessy-kormány ígérete szerint a 2003–2006 közötti idõszakra a védelmi büdzsé GDP-hez viszonyított arányát 1,81 százalékról 2,01 százalékra kívánta emelni, amelybõl közvetlenül a Honvédelmi Minisztérium részaránya 1,81 százalék lett volna.12 A konkrét és egyben számonkérhetõ vállalás azonban nem teljesült, a négyéves ciklus alatt a katonai kiadások radikálisan csökkentek: 2003-ban a GDP 1,69 százaléka, 2004-ben 1,53 százaléka, 2005-ben 1,28 százaléka, míg 2006-ban már csak 1,17 százaléka fedezte a magyar honvédelem kiadásait.13 Ebben az évben a katonai büdzsé aránya tovább esett, Magyarország a nemzeti össztermék 1,1 százalékát fordítja védelmi kiadásokra. A 2006-os választási kampányban, még az erõteljes kormányzati ígéretek ellenére is világossá válhatott az éberebb megfigyelõk számára, hogy a társadalom és a humánszféra (például oktatás, egészségügy, honvédelem) területén a következõ évek komoly megszorításokat hoznak. A második Gyurcsány-kormány legnagyobb feladata ennek megfe12 Vö. SZENES Zoltán: Magyar Honvédség a NATO-ban. Mit várhatunk Rigától?, Hadtudomány 2006/4. 13 A védelmi kiadások támogatásának mértéke már 2005-ben az 1997-es támogatási szint alá süllyedt, ami-

kor a Horn-kormány elõször tett ígéretet a NATO-nak a katonai költségek növelésére. Igaz, az új védelmi miniszter (Szekeres Imre) lobbitevékenységének köszönhetõen a szektor 2006-ban végül is nem a költségvetési törvényben elfogadott nemzeti össztermék 1,17 százalékából gazdálkodott, hanem a GDP 1,27 százalékából.

85

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

lelõen az lett, hogy amennyire csak lehet, elkerülje annak bélyegét, hogy a védelmi szövetségi rendszerben csak amolyan „biztonsági potyautasként” vesz részt. Ez az igyekezete azonban nem vált be. Mindenki által ismert ugyanis, hogy a NATO-hoz tartozó 26 tagállam közül jelenleg Magyarország fordítja – a GDP-hez viszonyítva – a legkevesebbet a védelmi szférára.14 Nem tagadható, hogy a hadsereg létszámához viszonyítva az ország erõn felül teljesít a külföldi katonai jelenlétet illetõen (kb. 1000 fõ állandó állomásoztatása különbözõ béketeremtõ és békefenntartó hadmûveletekben), ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a vállalása az egyedüli, amelynek maradéktalanul eleget tesz a közösen elfogadott szövetségi (NATO, EU) célkitûzésekbõl. A nemzetközi szerepvállalás azonban nem helyettesítheti a 17 év óta felhalmozódó katonai fejlesztések hiányát, a katonatársadalom presztízsét megalapozni képes új bérrendszer kialakítását vagy a tartalékos szervezet mûködõképessé tételét. Márpedig ezekre a kormányzat által biztosított anyagi keretek továbbra is elégtelenek. Nem megnyugtató a honvédelmi miniszter azon nyilatkozata sem, mely szerint „a költségvetés konszolidálása után pedig fokozatosan emelni fogjuk a védelmi kiadásokat a tízéves fejlesztési program alapján”.15 Szekeres Imre arra a kormánydöntésre utalt, amely szerint a kabinet a kormányzati ciklus végéig meghatározta a honvédelmi tárca költségvetési keretét. Ezek alapján a 2007-re elfogadott 278 milliárd forintról 2010-re 322 milliárdra nõ a védelempolitikára felhasználható összeg nagysága.16 A nominális növekmény természetesen észlelhetõ, amennyiben azonban figyelembe vesszük a pénzügyi tárca inflációs elõrejelzését, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a honvédelemre költhetõ keret 2010-ig reálértékben – legjobb esetben is – csupán szinten marad. Az Állami Számvevõszék megállapítása szerint így 2010-ben sem haladja meg a GDP 1,1 százalékát a támogatási elõirányzat. A második Gyurcsány-kormány tehát nem tud – és talán is akar – szakítani azzal az immár legalább öt éve tartó folyamattal, miszerint évrõl évre növekvõ mértékben vonnak el forrásokat a védelmi szférától. Ennek oka nyilvánvaló: az elhibázott politikai és gazdasági intézkedésekbõl eredõ jelentõs károk enyhítése érdekében a kormányzó koalíció a humánszférában – azon belül talán leginkább a védelmi-katonai ágazatban – találja meg azt a területet, ahol a viszonylag alacsony politikai, ágazati és lakossági ellenállás miatt jelentõs összegeket képes megtakarítani. Márpedig a katonai költségvetés folyamatos – évente a GDP-hez viszonyított, legalább 0,1-0,2 százalékos – emelése nélkül sem a professzionális módon üzemelõ Magyar Honvédség, sem az önkéntes tartalékos rendszer nem alkalmas feladata ellátására. Egy-két évig még bizonyosan lehet arra a kedvezõ geopolitikai (szomszédos országokkal kialakított partneri viszony) és szövetségi (EU, NATO) környezetre hivatkozni, s elmondani, hogy Magyarországot nem fenyege14

Különösen látványos Magyarország lemaradása a visegrádi országokhoz képest. Csehország, Lengyelország és Szlovákia a GDP 1,7–1,9 százalékát fordítja védelmi kiadásokra. 15 Megtagadott múlt, modern baloldaliság. Interjú Szekeres Imrével, Magyar Nemzet 2007. március 12. 16 A kormány 2006. november 22-i ülésén jóváhagyott költségvetési programja szerint a védelmi minisztérium elõirányzata 2008-ra 285 milliárd forintra, 2009-re 295 milliárd forintra, 2010-re pedig 322 milliárd forintra nõ.

86

K

E R N

T

A M Á S

:

A

M

A G Y A R

G

Á R D A

E S E T E

A

M A G Y A R

P O L I T I K A I

E L I T T E L

ti külsõ támadás veszélye. Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy a folyamatos anyagi ellehetetlenülés következtében a szektorban rendre – így 2006–2007-ben is – elmaradtak a haditechnikai fejlesztések, a katonatársadalom anyagi megbecsülése sem érte el a feladatvállalással arányos szintet, sõt nem került sor az értékes ingatlanállomány megfelelõ állagmegóvására sem. A fiskális szemléletû megszorítások miatt az elmúlt évek során jelentõs létszámleépítésre került sor, amelynek következtében a Magyar Honvédség legfontosabb feladatát, az ország szuverenitásának védelmét önmagában már nem képes garantálni, holott ez már nemcsak nemzeti, hanem elõírt szövetségi (NATO) érdek is.

Visszatekintõ Simicskó István nem elõször tesz kísérletet egy kvázi, tartalékos katonai rendszer kiépítésére. 2000. kora õszén már benyújtott egy határozati javaslatot egy „önálló fegyveres erõ” (nemzetõrség) létrehozására.17 Az akkor kormánypárti (Fidesz) politikus célja szerint – amennyiben javaslatát az országgyûlés magáévá tette volna országgyûlési határozat formájában – a kormánynak 2001. április 15-ig a parlament elé kellett volna terjesztenie a nemzetõrségrõl szóló törvényjavaslatot, annak érdekében, hogy még 2001 folyamán megalakulhasson – a honvédelmi miniszter irányítása alatt – a nemzetõrség parancsnokságának törzse, valamint egy nemzetõregység. A koncepció szerint az új fegyveres erõ mintegy 2022 ezer fõt számláló, vegyes (önkéntes és sorozott) rendszerû szervezet, amely felváltaná a sorkatonai intézményt. A tervezet logikusnak tûnik annyiban, hogy 2001-re már a kormány is magáévá tette azt a liberális (SZDSZ) agendát, mely szerint Magyarországon is szükségszerû – igaz, idõben elnyújtva – a sorozásos modellbõl a professzionális haderõvé történõ átalakulás elindítása. A nemzetõrségben a háromhónapos alapképzés mindenki számára kötelezõ lenne, utána viszont önkéntes alapon lehetne nemzetõrként tovább szolgálni. A politikus elképzelése szerint tehát az országban két honvédelmi fegyveres szervezet jött volna létre viszonylag rövid idõ alatt: egyrészt egy jól felszerelt, kis létszámú professzionális hadsereg, hivatásos és szerzõdéses katonákból, valamint a kötelezõ sorozáson és kiképzésen átesett polgárokból álló nemzetõrség. A koncepció alaphibája – álláspontunk szerint – a kényszersorozás átmentése. A 21. század elején a fejlett országokban komoly társadalmi igényként jelentkezik a haderõk létszámának leépítése és ezzel párhuzamosan a kötelezõ katonai szolgálat eltörlése, még akkor is, ha közben újabb veszélyforrások (például terrorizmus) jelennek meg.18 Így minden bizonnyal – a javaslat elfogadása esetén – Magyarországon is elemi társadalmi ellenállásba ütközött volna a sorozás intézményének fenntartása a nemzetõrség esetében, hiszen a honvédség vonatkozásában is hasonló tapasztalatokat tártak fel a szakértõk.19 Vitathatatlan tény, hogy a honvédelem össznemzeti ügy, s az erre történõ hivatkozás Simicskó 17 H/3107 irományszámú határozati javaslat „A Nemzetõrség létrehozásáról”. A javaslatot Simicskó 2000. szeptember 8-án terjesztette önálló indítványként a parlamentbe elé. 18 Vö. SZIGETI Lajos: A nemzetõrség megalakításának kérdései, Hadtudomány 2000/4. 19 Elég, ha csak a sorozás alkalmazásánál az egészségügyi felmentések nagy számára gondolunk.

87

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

István 2000-es határozati javaslatának indoklásában is szerepel mint olyan morális érv, melynek minden körülmények között teljesülnie kell. Nem szabad azonban elfeledni, hogy a rendszerváltással természetszerûleg együtt járó – gazdasági, társadalmi, morális, politikai stb. – megrázkódtatásokkal terhelt társadalomban a hadköteles korú tagoknak egy jelentékeny részében ezek az erkölcsi indíttatású igények, illetve kötelezettségteljesítési szándékok részben vagy teljesen hiányoznak. Miként nehezen megmagyarázható a társadalom részére azon többletforrások bevonása is, melyek elengedhetetlenül fontosak egy újabb katonai szervezet (nemzetõrség) felállítása esetén. Mindezeket a valós problémákat érzékelve a kormány arra az elhatározásra jutott, hogy a Simicskó-javaslatot erõsen felpuhítva egy egységes koncepciót nyújt be a parlamentnek. Az országgyûlés kisebb vita után – és az ellenzék egy részének ellenállása ellenére – elfogadta „A Nemzetõrség felállításáról szóló” országgyûlési határozatot.20 Ez a határozat azonban nem rendelkezik a nemzetõrség felállításáról, csak egy elõkészítõ bizottság – 2002. április 1-jéig történõ – felállításáról, továbbá arról, hogy a parlament felkéri a kormányt, hogy 2002. december 31-ig terjessze a kidolgozott törvényjavaslatot, valamint a szükséges törvénymódosításokat az országgyûlés elé. A 2002-es országgyûlési választások, illetve a kormányváltás következtében a javaslat megbukott, bár jeleznünk kell, hogy a választási kampány forgatagában az Orbán-kormány megfeledkezett kötelezettségérõl, az elõkészítõ bizottság felállításáról. Erre is hivatkozva, a Medgyessy-kormány honvédelmi minisztere 2003 januárjában határozati javaslatot nyújtott be a „A Nemzetõrség felállításáról” szóló határozat hatályon kívül helyezésérõl.21 Juhász Ferenc szerint az új kormány áttekintette a nemzetõrséggel kapcsolatos kormányzati teendõket, és arra a következtetésre jutott, hogy célszerû azt öszszekapcsolni az önkéntes haderõre történõ áttérés elõkészítésének munkálataival. A védelmi kormányzat ennek alapján azt állapította meg, hogy egy új, önálló fegyveres erõ (nemzetõrség) létrehozása helyett a szándékozott cél (állampolgárok bevonása a honvédelembe a professzionális honvédség mellett) célszerûbben és hatékonyabban elérhetõ az önkéntes tartalékos rendszer keretei között. Ezzel a szocialista vezetésû kormányzat egyértelmûvé tette, hogy a kényszersorozáson (is) alapuló újabb katonai szervezet kialakítása számára nem prioritás. További érvként hangzik el az elõterjesztésben, hogy a nemzetõrség finanszírozása olyan pótlólagos terheket róna a költségvetésre, melyet a magyar nemzetgazdaság nem bír el, miközben az önkéntes tartalékos rendszer anyagi kihatásai nyilvánvalóan nem érik el egy önálló fegyveres erõ kialakításának költségeit. Ezek alapján 2003. március elején a szocialista–szabaddemokrata többségû parlament hatályon kívül helyezte a „A Nemzetõrség felállításáról” szóló országgyûlési határozatot.22 Bármennyire is magasztos és morálisan támogatható az Orbán-kormány és Simicskó István igyekezete a nemzetõrség felállítására, a szakmai és a financiális érvek mentén a Medgyessy-kormány döntése indo20

A 100/2001. számú, „A Nemzetõrség létrehozásáról” szóló országgyûlési határozatot a parlament 2001. december 18-án fogadta el a parlament. 21 Az elõterjesztést H/1989. számon nevesített;k. 22 A 17/2003-as határozatot 2003. március 7-én fogadta el a parlament 194 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodó szavazat nélkül.

88

K

E R N

T

A M Á S

:

A

M

A G Y A R

G

Á R D A

E S E T E

A

M A G Y A R

P O L I T I K A I

E L I T T E L

koltnak tûnik. A szakmai igazolás viszont nem érthetõ meg a sorozáson alapuló hadseregmodell megszüntetésére irányuló politikai viták bemutatása nélkül.

A professzionális hadseregmodell kiépítése (1999–2004) Az 1990-es évek közepétõl kezdõdõen a magyar civil társadalom több szereplõje (Alba Kör, Hadkötelezettséget Ellenzõk Ligája stb.) a politikai közbeszéd részévé teszi a sorkatonai szolgálat megszüntetését, és ezzel párhuzamosan egy önkéntességen alapuló professzionális hadsereg létrehozásának modelljét. A releváns politikai szereplõk közül a kezdeményezést legelõször az SZDSZ karolja fel, és egyfajta liberális agendaként hirdeti meg. A párt – érzékelve a közvélemény és a médiumok többségének támogatását – 1999-ben politikai vitanapot kezdeményez a parlamentben „A kötelezõ sorkatonai szolgálat felváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása” címmel.23 Álláspontjuk szerint megérett a lehetõség arra, hogy a sorozáson alapuló rendszert Magyarországon azonnal felszámolják. A politikai vita azonban nem hoz áttörést, eltekintve attól, hogy a Fidesz vezette kormány elõterjesztésére az országgyûlés 2000-ben elfogad egy országgyûlési határozatot, melyben hitet tesz a sorkatonai szolgálat – hosszú átmenet utáni – megszüntetése mellett.24 Álláspontjával tehát ekkor még magára marad a liberális párt, ugyanis a szocialista vezérszónok (Juhász Ferenc) is csak középtávon, 10-15 év alatt lát lehetõséget arra, hogy a sorkatonai állomány megszûnjék, miközben a többi parlamenti párt is elveti az azonnali struktúraváltás lehetõségét. A koncepcionális eltérések ellenére azonban az ezredforduló utáni években a magyar politikai elit szinte egyöntetûen – kivétel az FKGP és az MDF bizonyos körei – támogatja a sorozáson alapuló hadsereg viszonylag látható idõn belüli megszüntetését. A téma – kiemelten pozitív társadalmi támogatottsága okán – így a 2002-es országgyûlési választások egyik releváns szakpolitikai kérdésévé válik. Nem meglepõ tehát, hogy a Medgyessy-kormány programjában ez a pont olyan kiemelt katonapolitikai feladatként fogalmazódik meg, melyet a ciklus végéig realizálni kell. 2004-ben azonban a folyamatok felgyorsulnak, s még ebben az évben a parlamenti pártok együttmûködésének köszönhetõen megszûnik a sorozáson alapuló hadseregmodell, s helyét a professzionális szervezettségû honvédség veszi át. Az év folyamán a parlamenti pártok közötti kialakult vita árnyalt bemutatására a jelen tanulmány nem vállalkozhat,25 annyit azonban mindenképpen jeleznünk kell, hogy 2004 áprilisában a területet felügyelõ szakminiszter kijelenti: a Magyar Honvédség 2004 év végéig minden feltételt megteremt annak érdekében, hogy kizárólag önkéntes alapon mûködjék a magyar haderõ. Juhász Ferenc elsõ alkalommal veti fel, hogy a kor23

Lásd errõl bõvebben KERN Tamás: Magyar biztonságpolitika a változó világban = Elszalasztott esélyek – Parlamenti vitanapok 1991–2005, szerk. Kéri László – Szabó Andrea, MTA PTI, Budapest, 2005. 24 61/2000. országgyûlési határozat (VI. 21.) „A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól”. 25 Lásd errõl bõvebben KERN Tamás: A sorkatonai szolgálat megszüntetésérõl folyó parlamenti viták = Pécsi politikai tanulmányok, III., szerk. S. Szabó Péter, PTE, Pécs, 2006.

89

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

mány még a nyáron beterjeszti azokat a többségében kétharmados törvénymódosításokat (Alkotmány, honvédelmi törvény), amelyek megalapozzák az áttérést. Július közepén a Fidesz elnöksége is a sorkatonai szolgálat végleges eltörlése mellett foglal állást. Július 26-án azonban a nagyobbik ellenzéki párt két határozati javaslatot nyújt be a parlamentnek, amelyben a sorkatonaság eltörlését, illetve egy úgynevezett kiegészítõ védelmi erõ létrehozását szorgalmazza. Az MSZP szerint a fideszes javaslat azt jelentené, hogy a Fidesz önálló politikai akciót kezd annak érdekében, hogy ne kelljen egyértelmûen igent vagy nemet mondania a sorkötelezettség megszüntetésére. A szocialisták emellett úgy vélik, hogy a legnagyobb ellenzéki párt ismételten kísérletet tesz arra, hogy a nemzetõrséget burkolt formában, más néven állítsa fel. Ezért a kormánypártok a Fidesz határozati javaslatainak plenáris tárgyalását megakadályozzák.26 A kormány szeptemberben benyújtja az országgyûlésnek az új honvédelmi – a honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl szóló – törvény koncepcióját és egyben kezdeményezi az Alkotmány idevágó rendelkezéseinek módosítását. 2004 õszén megkezdõdik a parlamenti vita. Az új honvédelmi törvénytervezet és az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat vitáját az országgyûlés egy keretben bonyolítja le. A kormány álláspontja szerint a geopolitikai körülmények alapvetõ megváltozása, illetve az ország szövetségi kapcsolatrendszere miatt a hagyományos tömeghadsereg-modell fenntartását a továbbiakban semmi sem indokolja. Így békeidõben a vegyes rendszerû (sorozott + szerzõdéses) haderõt az önkéntes jelentkezés alapján szolgálatot teljesítõ hivatásos, szerzõdéses és önkéntes tartalékos állományból álló Magyar Honvédség váltja fel. A közel háromhónapos, kemény parlamenti vita után a Fidesz beadja derekát, és hozzájárul az új honvédelmi törvény és az alkotmánymódosítás elfogadásához.27 Ezzel a professzionális haderõ és a – témánk szempontjából fontos – önkéntes tartalékos rendszer kiépülése elõl a politikai akadály elhárult.

Nemzetközi példák és az azokból levonható következtetések A világ egyetlenegy országa sem engedheti meg, hogy a biztonságát befolyásoló valamennyi veszély elhárítására kizárólag az állandó reguláris haderõt alkalmazza. A NA26 A két határozati javaslatot Simicskó István jegyzi: H/10853. „A Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról”, illetve a H/10854. „Kiegészítõ védelmi erõ létrehozásáról”. Az elõbbit Simicskó visszavonja, majd augusztus 6-án Szijjártó Péterrel, ugyanezzel a címmel újra beadja (H/10919.). 27 A vita hevességére utaló adat, hogy az ellenzéki képviselõknek köszönhetõen 2004. október 25-én az országgyûlés elveti az új honvédelmi törvény tervezetét, és ebbõl okulva a kormány az alkotmánymódosító csomagját már be sem terjeszti. November 3-án azonban a Fidesz bejelenti, hogy mégis hajlandó a jogszabályi módosításokat megszavazni. Ezt Pokorni Zoltán azzal indokolja: pártja számára elfogadhatatlan, hogy a kormány és a kormánypártok azzal riogassák a fiatal korcsoportokat, hogy a Fidesz ártani akar nekik. Novemberben tehát sor kerül mind az új törvény, mind pedig az azzal összefüggõ alkotmánymódosítási koncepció parlamenti vitájára. A Fidesz az ígért támogatását megadja, így a jogszabálytervezetek (2004. CV. Törvény a honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl) elfogadásra kerülnek. A törvény alapján az önkéntes haderõ személyi állományát békeidõben az aktív hivatásos katonai állomány, a szerzõdéses önkéntes állomány, továbbá az idõszakosan rendelkezésre álló, önkéntes tartalékosok képezik. Békeidõben a sorozás felfüggesztésre kerül, ugyanakkor konfliktus esetén az intézmény visszaállítandó.

90

K

E R N

T

A M Á S

:

A

M

A G Y A R

G

Á R D A

E S E T E

A

M A G Y A R

P O L I T I K A I

E L I T T E L

TO-tagországok és a semleges államok többsége ezért olyan tartalékos erõket tart fenn, melyek képesek a különbözõ veszélyek és feladatok (például területvédelem, katasztrófavédelem, belsõ társadalmi rend fenntartása, terrorizmus elleni küzdelem, külföldi békefenntartásban történõ közremûködés) elhárítására, illetve ellátására. Természetesen az eltérõ történelmi és társadalmi fejlõdésnek, az ország geopolitikai, gazdasági helyzetének, valamint a különbözõ társadalmak hadsereggel kapcsolatban kialakított más- és másféle viszonyrendszerének köszönhetõen, alapjaiban tér el egyes országokban a tartalékos haderõk elismertsége, szervezési módozata, feladatrendszere. A szakirodalom28 szerint legalább három eltérõ modell alakult ki a fejlett világban: – Azokban az országokban (például USA, Anglia, Németország, Franciaország, Törökország), amelyekben a modern kori államfejlõdés során a haderõ mindenkor domináns szerepet játszott, a katonai tevékenység prioritást élvez, a katonai szakmának magas a társadalmi presztízse, s a polgárok többsége elfogadja a jelentõs védelmi költségvetési szintet. Ezekben az államokban a fejlett reguláris haderõt jól felszerelt, magas szinten kiképzett, törvényileg szabályozott, anyagilag és erkölcsileg megbecsült tartalékos rendszer egészíti ki. Erre talán legjobb példa az Egyesült Államok Nemzeti Gárdája, melynek egységeit – a belföldi feladatok szakszerû ellátása mellett – a világ számos válságövezetében bevetették már. – Az országok egy másik csoportját a semleges, illetve a semlegességre törekvõ államok (például Svájc, Ausztria, Svédország) alkotják. Mivel ezek az országok nem tartoznak egyetlenegy katonai szövetségi rendszerbe sem, ez megköveteli tõlük, hogy ütõképes, az ország védelmét maximálisan biztosító reguláris és tartalékos haderõket tartsanak fenn, megfelelõ financiális keret biztosításával. Svédországban a tartalékos Honi Gárdának közel 100 ezer tagja van, kifejezve ezáltal is, hogy a honvédelem számukra össznemzeti ügy. A gárdának minden 15. életévét betöltõ svéd állampolgár tagja lehet. A tagok évente legalább 20 órás idõtartamban kötelesek kiképzésen részt venni. – A következõ államok (például Csehország, Szlovákia, Belgium) a biztonságuk garantálását elsõsorban nem a nemzeti haderõktõl várják, hanem a diplomáciai-gazdasági kapcsolataik rendezettségétõl, illetve a különbözõ szövetségi rendszerekben elfoglalt tagságuktól. Mind a politikai elit, mind pedig a társadalom tagjai kevésbé tartják szükségesnek a nagy létszámú tartalék erõk békeidõben történõ fenntartását, illetve finanszírozását, ugyanakkor ezekben az országokban is történtek elõrelépések a tartalékos szisztéma megerõsítésére. Ezekben az államokban a tényleges haderõ kiegészítésére az önkéntes tartalékosi struktúrát alkalmazzák. Az ilyen típusú tartalékos szervezõdések vagy az ország honvédelmi apparátusába integrálódnak, vagy attól elkülönülten, civil szervezõdésként látják el feladataikat. A cseh katonai vezetés például egyértelmûen a haderõn belül képzeli el a kiképzett tartalékerõ szerepét. Ennek megfelelõen a hivatásos katonaság kiépítésével párhuzamosan fontosnak vélik a tartalék erõk kiképzését, finanszírozását, és funkcionális integrálását a haderõbe. 28 Lásd errõl bõvebben CZUPRÁK Ottó: Paradigmaváltás a katonai tartalékerõknél, Új Honvédségi Szemle 2006/9.;

URBÁN–SZIGETI: I. m.

91

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

A nemzetközi példák alapján nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Magyarország a tartalékos haderõ fejlesztésének lehetséges irányát illetõen a harmadik szervezési mintába tartozik. Mindezek ismeretében az alábbi politikai, szakmai következtetések levonására vállalkozunk, jelezve egyben, hogy inkább hangos gondolkodásról, semmint világos koncepcióról van szó. 1. Az új honvédelmi törvény elfogadása (2004. november 8.) óta a szocialista párt által vezetett kormányok a professzionális hadseregmodell-váltással párhuzamosan képtelennek bizonyultak mûködõképes tartalékos szisztéma kiépítésére. Felállt ugyan az önkéntes tartalékos rendszer (ÖTR), ám sem a finanszírozást illetõen, sem a jogi környezetet (például munkajogi kérdések) érintõen nem történt elõrelépés. Lépni még nem késõ, a Simicskó-javaslat szakmai és politikai vitája az ügy menetét elõmozdíthatja. 2. A legcélravezetõbb megoldás a már szervezetileg létezõ ÖTR bázisának megerõsítése. Ez nem jelenti azt, hogy a továbbfejlesztés, a források biztosítása és a jogszabályi változtatások meghozatala érdekében a szakmai és politikai viták megspórolhatók. A szakma, a kormányoldal és az ellenzék számára egyaránt fontos egy kompromisszumos szisztéma „megszülése”. A jelenlegi rendszer felülvizsgálatával egybekötve a Simicskó-koncepcióból át kell emelni a racionális elemeket. Fontos azonban, hogy a vita során a honvédség presztízse ne sérüljön. A Magyar Honvédséget mindezidáig sikerült a napi politikai csatározásoktól távol tartani. A politikai távolságtartás a hadsereg szakmai mûködésének egyik legfontosabb feltétele. 3. A kompromisszumos döntés után kiemelten fontos feladat a társadalmi vita lebonyolítása. A társadalom tagjait meg kell gyõzni arról – közös kampányok sokaságával –, hogy a honvédelem össznemzeti ügy, az önkéntes tartalékos szolgálat vállalása hazafias tett. 4. Jelen pillanatban az ÖTR mellett civil társadalmi szervezetek29 sokasága tekinti feladatának a tartalékos szisztéma életben tartását. Hangsúlyozni kell, hogy ez kizárólag állami feladat lehet, azaz a tartalékos haderõ csak a védelmi minisztérium integratív keretein belül mûködhet. Nemcsak azért, mert ezek a civil szervezetek közvetlenül a rendszerváltás után, régi minták alapján szervezõdtek, és a mai összetett védelmi feladatok ellátására alkalmatlanok,30 hanem annak ismeretében is, hogy Magyarországon a civil szektor erõtlen. Márpedig egy ilyen „hatalommal” is rendelkezõ szervezetet nem lehet kitenni a mindenkori politikai nyomásnak. A tartalékos erõ alkalmazását kizárólag alkotmányos keretek között szabad engedélyezni.31

* Összefoglalva kimondható tehát – kitekintve a nemzetközi porondra –, hogy a professzionális hadseregmodellt választó Magyarországnak sincs más lehetõsége, mint hogy 29 Ilyen szervezet például a Magyar Tartalékosok Szövetsége vagy a Magyar Nemzetõrök Országos Szövetsége. 30 Vö. TÓTH Zoltán: Szemléletváltás a tartalék erõk ügyében is, Új Honvédségi Szemle 2006/2. 31 Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a civil szervezõdések ne láthatnának el fontos társadalmi feladatokat, gondoljunk itt a hagyományõrzésre vagy a demokratikus politikai kultúra terjesztésére.

92

K

E R N

T

A M Á S

:

A

M

A G Y A R

G

Á R D A

E S E T E

A

M A G Y A R

P O L I T I K A I

E L I T T E L

tartalékos rendszerét megújítsa. Ennek a rendszernek viszonylag rövid idõn belül (3-5 év) képessé kell válnia arra, hogy adott esetben – a katasztrófahelyzetekben történõ helytállás mellett – harci és kiszolgáló támogatást biztosítson az aktív haderõnek, s egyben tevõleges összekötõ legyen a professzionális honvédség és a polgári közösség között. Ennek precíz kimunkálását azonban a politikai osztály nem háríthatja másra. A katonaszakmai közeg készen áll arra, hogy az elitet ebben a munkájában segítse, s bizton állítható az is, hogy a magyar társadalomban is találhatók olyan személyek, akik a megfelelõ szabályozás és az anyagi ösztönzõk ismeretében bátran vállalkoznak – szabadidejük terhére – a nemzet szolgálatára. Persze mindannyiunk számára közismert tény, hogy a jelenlegi belpolitikai események nem alkalmasak új – fõleg komoly anyagi vonzattal is együttjáró – koncepciók kihordására.32 A nagyobb felelõsség – már csak a kormányzásból adódóan is – mindenképpen a kormányra és a kormánypártokra hárul. A Simicskó-javaslat viszont egyértelmûen jelzi, hogy a parlamenti ellenzék – legalábbis a Fidesz és a KDNP – kész egyes, a nemzet szempontjából kiemelkedõen fontos kérdések megtárgyalására, a döntések meghozatalára. Már csak bátor kormányzati lépésre van szükség.

További felhasznált irodalom ERDÕS László: Hangosan gondolkodom, Új Honvédségi Szemle 2006/3. KERN Tamás: Védelem- és katonapolitika = Õszöd árnyékában. A 2. Gyurcsány-kormány elsõ éve, szerk. Gazsó Tibor – G. Fodor Gábor – Stumpf István, Századvég, Budapest, 2007. KLADEK András: Önkéntes haderõ, hiányzó képességekkel?, Új Honvédségi Szemle 2005/12. KOVÁCS Gyula: Nemzetõrség, MATASZ, vagy valami más?, Új Honvédségi Szemle 2006/3. SZABÓ János: Haderõváltás Magyarországon 1989–2001, PolgART, Budapest, 2003. SZENES Zoltán: A békefenntartás hatása a magyar haderõre, Hadtudomány 2006/3. URBÁN Lajos: Tartalékosok a békefenntartó mûveletekben, Új Honvédségi Szemle 2006/10. URBÁN Lajos: Az USA szárazföldi tartalékos alakulatai: a Nemzeti Gárda, Új Honvédség Szemle 2007/2.

32 A várhatóan heves népszavazási kampány, a kormányfõ ellehetetlenítésére irányuló ellenzéki cselekedetek, vagy az olyan katonaszakmai konfrontációk, mint a Grippen-ügy, valóban korlátozzák a kompromiszszumos megegyezés lehetõségét.

93

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

Nadapi elsõáldozók (Baumgartner Károly nadapi r.k. plébános felvétele, 1935–37 között)

Nadapi sváb család (Baumgartner Károly nadapi r.k. plébános felvétele, 1935–37 között)

94

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

E S S Z E L Á T Ó

Lagzi Gábor JOBBOLDALI GYÕZELEM ÉS JOBBOLDALI VERESÉG LENGYELORSZÁGBAN A magas részvétel mellett megtartott lengyelországi parlamenti választásokon meglepetés nem született: az elõrehozott voksolást az addigi ellenzéki, jobboldali-liberális Polgári Platform (PO) nyerte meg, amely a jobboldali-konzervatív Jog és Igazságosságot (PiS) váltja a kormányrúdnál. Folytatódott ezzel az a szokás, hogy a polgárok a Visztula partján mindig a kormányváltásra szavaznak.

Lengyelország az ikrek csillagzata alatt Senkit nem ért meglepetésként, hogy 2005 õszén – négy év kormányzás után – a posztkommunista baloldal meggyengülve adta át a stafétabotot a legtöbb mandátumot megszerzõ nemzeti konzervatív Jog és Igazságosságnak, valamint a jobboldali-liberális Polgári Platformnak. Az viszont váratlan fordulatnak bizonyult, hogy a két jobboldali formáció nem tudott megegyezni a koalícióról, s ennek háttere mind a mai napig tisztázatlan. Így a PiS egyedül vágott neki az ország irányításának. Meglepetésre a kormányfõi széket nem a pártelnök, Jaroslaw ­ Kaczyn´ski (a 2005 novemberében megválasztott köztársasági elnök, Lech ikertestvére) foglalta el, hanem Kazimierz Marcinkiewicz, a párt kevéssé ismert gazdaságpolitikusa. Hamar kiderült, hogy kisebbségben maradva a törvényhozásban nehéz lesz teljesíteni a kampányígéreteket (társadalmi szolidaritás, morális megújulás, a posztkommunista hálózat elleni harc), így 2006 tavaszán a kormányhoz csatlakozott a baloldali-populista Önvédelem és a nacionalista-klerikális Lengyel Családok Ligája (LPR). Idõközben a legnépszerûbb politikussá avanzsált Marcinkiewiczet a miniszterelnöki székben Jaroslaw ­ Kaczyn´ski váltotta. A kormányfõ azzal számolt – létrehozva egy igencsak törékeny koalíciót a populistákkal –, hogy sikerül elfogadtatni a parlamenttel a mélyreható változásokat hozó törvényeket, s ezzel kezdetét veheti a Negyedik Köztársaság (a harmadik 1989-ben jött létre, az állampárt és az akkori ellenzék közötti kerekasztal-tárgyalások során). Ez részben sikerült is, hiszen a parlament elfogadott egy új, az eddiginél radikálisabb átvilágítási törvényt (igaz, egyes részeit az alkotmánybíróság megsemmisítette), sikerült feloszlatni a Katonai Hírszerzõ Szolgálatot (WSI), amely az elmúlt évek közéleti afférjaiban nyakig benne volt. A populistákkal létrehozott koalíció miatt finnyáskodókat a kormányfõ azzal szerelte le, hogy mindegy, milyen kezek emelkednek magasba egy jó törvény elfogadásakor. Kaczyn´ski arra számított, hogy erkölcsi és politikai értelemben megbízhatatlan partnereit sikerül kordában tartania, leszalámiznia parlamenti frakciójuknak egy részét, és a szavazóbázisukat átcsábítani a PiS-hez. A terv csak részben 95

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

E S S Z E L Á T Ó

sikerült, a koalíció tagjai között ugyanis állandóan harc zajlott, javarészt a színfalak mögött, s a miniszterelnök az elmúlt hónapokban sokszor beszélt egy elõrehozott választás lehetõségérõl. Ennek ellenére elmondható, hogy a populista retorikát alkalmazó lengyel kormányzat nem befolyásolta negatívan a kedvezõ gazdasági folyamatokat – a második negyedévben a GDP-növekedés 6,7%-ot tett ki, és a munkanélküliség is alig haladja meg a 11%-ot (három évvel ezelõtt ez az arány még 19%-os volt). Ez – a kedvezõ külföldi konjunktúrán kívül – Zyta Gilowska pénzügyminiszternek is köszönhetõ volt, aki kemény kézzel felügyelte a költségvetést, s nem engedett teret a két kisebbik koalíciós partner ötleteinek. Mivel a kormány vezetõ ereje, a PiS a korrupció elleni harcot prioritásként kezelte, erre a célra egy külön szervet is életre hívott. A Központi Korrupcióellenes Hivatal (CBA) 2006 végén jött létre, s az állami és a magánszférában fellelhetõ visszaélések felderítésére szakosodott. Ezzel a kormány gyakorlatilag egy újabb titkosszolgálatot hozott létre, amelynek vezetõjét a miniszterelnök nevezi ki, és amely az esetek felderítéséhez titkosszolgálati eszközöket (például lehallgatásokat) is alkalmazhat. A CBA elsõ igazán látványos akcióját 2007 nyarán vitte véghez. A hivatal két ügynöke üzletembernek adta ki magát, akik egy mûvelés alatt álló területet szerettek volna – hamis papírokkal – átminõsíttetni építési területté. Felvették a kapcsolatot a földmûvelésügyi minisztérium két lobbistájával, akik 3 millió zlotyért (körülbelül 210 millió fo­ rint) ezt elintézték volna, s az összegbõl minden bizonnyal maga a miniszter, s egyben az Önvédelem elnöke, Andrzej Lepper is részesült volna. A pénz átvételére azonban nem került sor, így bizonyítani sem lehet a korrupciót, mert valahol kiszivárgott a titkos akcióról szóló hír. A botrány elkerülhetetlenné vált – Lepper azonnal lemondott miniszterelnök-helyettesi és miniszteri pozíciójáról, és pártja elhagyta a koalíciót. Nem sokkal késõbb az LPR is hasonlóképpen cselekedett, a párt vezetõje, Roman Giertych oktatási miniszter pedig a kormányfõt „totalitariánus állam” kiépítésével vádolta, arra utalva, hogy a korrupcióellenes harcot a miniszterelnök személyesen irányítja, és állami szerveket használ politikai ellenfelei befeketítésére. Az ügyészség által indított nyomozásban fény derült arra is, hogy a kiszivárogtatás mögött Janusz Kaczmarek – azonnal lemondatott – belügyminiszter állhat. Õt a nyomozó szervek hivatali titok megsértésének vádjával letartóztatták, kihallgatták, majd óvadék ellenében szabadon bocsátották. A bizalmas információ cseréje az ügyészségi vélemény szerint Ryszard Krauze, a legnagyobb lengyelországi informatikai cég, a Prokom tulajdonosának hotelszobájában történt, ahol Kaczmarek tájékoztatta a titkos akcióról az üzletembert. Emiatt Krauze (akinek vagyonát egyébként a Wprost címû hetilap 1200 millió euróra becsüli) a nyomozóhatóságok érdeklõdési körébe került. A varsói tõzsde igen érzékenyen reagált az egyébként éppen a Földközi-tengeren hajózó Krauze kihallgatását jósoló hírekre, és hosszú idõk óta ez volt az elsõ eset, amikor a belpolitikai csatározások kihatással voltak a börze teljesítményére. Tehát a kormányfõ beváltotta az ígéreteit, s kezdeményezte a szejm feloszlatását és elõrehozott választások kiírását.

96

L

A G Z I

G

Á B O R

:

J

O B B O L D A L I

G Y Õ Z E L E M

É S

V E R E S É G

L

E N G Y E L O R S Z Á G B A N

A kampány – mindenki egy ellen A PiS kampányában kitüntetett szerepet kapott a korrupcióellenes küzdelem, a posztkommunista hálózat elleni harc, a nemzeti büszkeség hangsúlyozása, és a „gazdagellenesség” s ezzel együtt a gyengébbek védelmezése (ezzel fõleg az alacsony iskolázottságú, idõsebb szavazóbázist célozták meg, akik korábban az Önvédelemre és az LPR-re szavaztak). A Jog és Igazságosság próbálta az egészségügyet tenni a másik kampánytémává, azzal riogatva a választókat, hogy a Platform kormányra kerülése esetén privatizálni fogja a kórházakat. Azonban a közvélemény nem felejtette el, hogy pár hónappal korábban a miniszterelnöki hivatal elõtt sátortábort ütve, napokon át ápolónõk tiltakoztak, és a jobb életkörülmények reményében a lengyel orvosok tömegesen utaznak az Európai Unió gazdagabb országaiba dolgozni. A párt nehéz helyzetben volt abból a szempontból, hogy az összes többi párt is ellenük kampányolt. Így nemcsak a legalább két éve ellenzékben levõk támadták a kormányt, hanem az addigi koalíciós partnerek is. Lepper egy régi, 1990-es évek elejérõl származó üggyel próbálta diszkreditálni Jaroslaw ­ Kaczyn´skit (kevés sikerrel), míg Giertych jobbról próbálta elõzni a PiS-t. Mindkettõjük számára élethalálharc volt a voksolás végkimenetele, hiszen a PiS és a kormányzás gyakorlatilag „bedarálta” õket – s õk maguk is sokat tettek azért, hogy búcsút mondhassanak a parlamenti létnek: az utóbbi két évben mindkét párt házatája hangos volt korrupciós és szexbotrányoktól, a kormányban pedig számos értelmetlen és bizarr ötletekkel rukkoltak elõ. Látva a jobboldali és a baloldali populisták megsemmisülését, bebizonyosodni látszik az az egyszerû képlet, hogy a populistákat úgy lehet leghatékonyabban marginalizálni, ha a kormányrúdhoz kerülnek. A Platform eközben mérsékelt, megbízható erõként pozicionálta magát, s a PiS elleni fõharcos szerepét öltötte magára. Az elmúlt hónapokban az ellenzék és a balliberális sajtó részérõl egyébként is fõgonosznak kiáltották ki az ikreket, akik nem nyugat felé vezetik az országot, minimum egy fehérorosz jellegû rendõrállamot akarnak kiépíteni, Kaczyn´ski kormányfõt pedig (jobb esetben) Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz hasonlították. Ennek megfelelõen a legnagyobb ellenzéki párt a demokratikus játékszabályok betartását, a közélet normalizációjának szükségességét s az utóbbi hónapok viszszaéléseinek felderítésének a jelszavát hangoztatta. A Platform hû maradt liberális gazdaságpolitikai nézeteihez, s plakátjain megjelent a „gazdasági csoda” kifejezés is. A kedvezõbb életkörülmények ígérete pedig a több százezer, javarészt Nagy-Britanniában és Írországban dolgozó lengyelt célozta meg (a párt elnöke, Donald Tusk egyébként kampányának egy részét a Brit-szigeteken folytatta). Arra azonban mindenképp érdemes felhívni a figyelmet, hogy a PO sok szempontból „PiS-light”-nak számít, azaz alapjában véve nem a konzervatívok célkitûzéseivel volt baja (például átvilágítás, hatékony külpolitika, korrupcióellenes küzdelem, az igazságügyi berendezkedés korszerûsítése), hanem azok végrehajtásának módjával. A kampány a PO szempontjából nem indult jól; szeptember közepén a párt egyik meghatározó alakja, Jan Rokita bejelentette, hogy – egy idõre legalábbis – visszavonul az aktív politizálástól. A párt PR-szakemberei pedig gyakorlatilag a PiS ötleteit fordí97

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

E S S Z E L Á T Ó

tották visszájára, amit a választópolgárok nem is díjaztak különösképpen. A két nagy jobboldali párt a közvélemény-kutatásokban fej-fej mellett haladt sokáig, az utolsó 2-3 hétben pedig a PiS határozott elõnyhöz jutott. Azonban nem várt fordulatot hozott a két pártelnök televíziós vitája. A Kaczyn´ski–Tusk összecsapás közel 10 millió nézõt vonzott a képernyõk elé, s egyértelmûen az ellenzéki vezér gyõzelmét hozta. A kormányfõ fáradtnak tûnt, többször zavarba is jött, felkészületlennek tûnt, és emiatt nem tudott a Tusk által feltett kérdésekre egyenes választ adni. Az ellenzéki vezér pont ellenkezõleg: magabiztos és tárgyszerû volt, felcsillantotta humorérzékét, és elhitette a választópolgárokkal, hogy képes az ország élére állni. Az utolsó héten robbant az a bomba, amely megpecsételhette a kormány sorsát. Pár nappal a voksolás elõtt a CBA nyilvánosságra hozta, hogy a PO egyik képviselõ asszonya kenõpénzt vett át a korrupcióellenes ügynökség egyik munkatársától. Az eredeti szándék azonban („a kormány harcol a korrupció ellen” és „az ellenzéki párt tele van korrumpálódott politikusokkal, akiktõl ne számítsatok semmi jóra”) visszájára sült el – a szavazók döntõ többségének szemében a CBA akciója egyszerûen a kormánypárt következõ piszkos húzása volt, s egyben bizonyíték arra, hogy a hatalom a titkosszolgálatokat az ellenfél lejáratására is kész kihasználni. A baloldal – az elõrejelzéseknek megfelelõen – továbbra is gyengélkedik, hiába állt össze több párt is. A Baloldal és Demokraták (LiD) magában foglalja az állampárt örököseit (Aleksander Kwas´niewski), valamint a legendás Szolidaritás szakszervezetbõl kinõtt balliberális Szabadság Unió politikusait (Tadeusz Mazowiecki, Bronislaw ­ Geremek) is. A baloldal még nem tudott talpra állni a két évvel ezelõtti sokkból, amikor is az addig kormányzó utódpárt, az SLD – a korrupciós botrányoknak és a párton belüli csatározásoknak köszönhetõen – a 41%-os támogatottságát 14%-ra csökkentette. Nem hozott pluszszavazatokat a LiD húzóemberének képzelt Kwas´niewski bevetése a kampányban. A volt köztársasági elnök, aki még mindig népszerû és tekintéllyel bír a lengyelek között, két alkalommal is indiszponált (értsd: ittas) állapotban jelent meg a nyilvánosság, no meg a tévékamerák elõtt. Ráadásul kijelentette, hogy a voksolás után viszszavonul az aktív politizálástól (minden bizonnyal folytatja az egyetemi elõadásait, aminek a washingtoni Georgetown egyetem hallgatói örülhetnek, hiszen korábban Kwas´niewski ott tartott sikeres órákat közép-európai tematikában). Tovább rontotta a baloldal esélyeit, hogy a korábbi miniszterelnök, Leszek Miller hátat fordított pártjának, miután a LiD vezetõsége nem támogatta az indulását a választásokon. Erre válaszul az expártelnök átigazolt az Önvédelemhez. Így vélhetõleg a centrumhoz közelebb álló baloldali szavazó, aki ki nem állhatta a „Kaczyn´ski-diktatúrát”, inkább a PO-ra szavazott, 3-4%-kal megtoldva ezzel a gyõztes eredményét. A szebb napokat látott Parasztpárt (PSL) „A megegyezés az embereket szolgálja” jelszóval vágott neki a kampánynak, s mindvégig mérsékelt, centrista formáció benyomását keltette. Bár bebizonyosodott, hogy a pártnak a városokban gyakorlatilag nincsen támogatói bázisa, annál inkább van a kisebb településeken és a falvakban. Az önkormányzati szinten jelentõs képviselettel rendelkezõ parasztpártiak a maguk javára fordíthatták az Önvédelem gyengélkedését, s újra a vidék meghatározó erejévé léptek elõ. Minden bi98

L

A G Z I

G

Á B O R

:

J

O B B O L D A L I

G Y Õ Z E L E M

É S

V E R E S É G

L

E N G Y E L O R S Z Á G B A N

zonnyal nem lesznek kellemes koalíciós partnerek, hiszen köztudott, hogy a PSL a hatalomban mindenekelõtt a káderei és a bázisa jólétével törõdik.

A Platform bûvöletében a városok lakói, a fiatalok és a külföldön dolgozók A választás eredményeként módosult a lengyel politikai paletta: az eddigi hat pártból csak négy tudott parlamenti képviseletet szerezni. Kiesett az országgyûlésbõl a két volt koalíciós párt, az Önvédelem és az LPR (mindkettõ szerény 1,5%-os eredményt tudott elérni, s ezzel az állami támogatástól is elestek, ami kétségessé teheti a további fennmaradásukat). Végeredményben a PO megszerezte a szavazatok 41%-át (209 mandátum a 460 fõs alsóházban, a szejmben), a PiS 32%-ot (166 mandátum), a LiD 13%-ot (53 mandátum), míg a PSL 9%-ot (31 mandátum) kapott. 2005-höz képest 2007-ben mind a négy párt több szavazatot kapott, de a PO támogatottsága lavinaszerûen nõtt meg (2,8 millióról 6,7 millióra). A vereség ellenére nem panaszkodhat a PiS sem, hiszen közel kétmillióval tudta növeli a szavazóbázisát (3,2 millióról 5,1 millióra). A Parasztpárt pedig majdnem megduplázta a két évvel ezelõtti eredményét (800 ezerrõl 1,4 millióra duzzadt a támogatása). Így tehát a 2007-es választások gyõztesének a Platformot és a Parasztpártot kell tekinteni, hiszen jelentõsen megerõsödve kerültek ki a voksokért folytatott versenybõl. Hiába javított eredményein a Jog és Igazságosság, potenciális partnerei „elfogyasztásával” magára maradt, s a baloldalon is inkább kudarcnak, mintsem sikernek kell értékelni a 10% feletti eredményt. Érdekes eredményt hozott a választási eredmények mélyebb elemzése is. Az exitpollokból világosan látszott, hogy minél nagyobb a település, annál többen járultak az urnákhoz és annál többen adtak bizalmat a PO-nak. A PiS látványosan szenvedett vereséget az 500 ezernél népesebb városokban, ahol a gyõztesre adott arány megközelítette a 60%-ot. A PO jó eredményeket ért el az ország északi és nyugati vidékein, míg a PiS a déli és a keleti területeken tudott összességében gyõzedelmeskedni, bár nagy tévedés lenne egyértelmûen azt állítani, hogy a gazdaságilag fejlettebb, nyugatosabb területek lakói a PO-t választanák, míg az elmaradottabb, hagyományõrzõbb régiók a PiS-t. Különbség volt az eddigi voksolásokhoz képest, hogy a választási arány 2007-ben – a lengyel viszonyokhoz képest – kimagaslónak volt mondható (2001-ben és 2005-ben ez az arány csupán 40%-ot tett ki). Egyes varsói szavazókörökben például olyan sokan jelentek meg az urnáknál, hogy elfogyott a szavazócédula, és kényszerûségbõl szünetet kellett hirdetni. A csúszás miatt egészen éjjel 11 óráig kampánycsend volt, és az elõzetes eredményeket sem lehetett kihirdetni. A külföldön dolgozó lengyelek is tömegesen jelentek meg a diplomáciai képviseleteken, akár több órán keresztül is várva a voksolásra, és elsöprõ többségben a jobboldali liberálisokat tisztelték meg bizalmukkal. Világosan látszott, hogy a lengyelek a PiS-t az utóbbi években tapasztalt agresszív, konfrontatív politizálásért büntették meg. Az „egészpályás letámadás” hozott némi eredményt, de a populizmus jegyében, ráadásul kétes reputációjú koalíciós partnerek99

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

E S S Z E L Á T Ó

kel folytatott kormányzás egyértelmû választási vereséghez vezetett. Végzetes hibának bizonyult, hogy a Kaczyn´ski fivérek maguk ellen fordították a két döntõ befolyású választói réteget, az értelmiséget és a fiatalokat. A PO gyõzelme javarészt e két csoport mobilizációjának köszönhetõ, hiszen a párt a közélet normalizációját, modernizációt, valamint a közéleti botrányok csökkentését ígérte, még akkor is, ha jelenleg nem is lehet pontosan tudni, milyen programot fog végrehajtani kormányra kerülése esetén. Az kétségtelen, hogy a Kaczyn´ski fivérek lépései külföldön hol enyhébb, hol komolyabb megütközést keltettek, s akár szélsõségesnek is tûnhettek (egy radikális átvilágítási törvény elfogadása, a nemzeti érzelmekhez, érdekekhez való feltétlen ragaszkodás). Egyet azonban nem szabad elfelejteni, hogy a PiS az utóbbi években a közvélemény-kutatások szerint mindig 20% feletti támogatottságot tudhatott maga mögött. A legnagyobb kormánypártot némileg meglepte, hogy egyedül kellett nekivágnia a kormányzásnak, és már ciklus elején káderhiány jelei kezdtek mutatkozni. Kaczyn´ski külsõ szemmel érthetetlen káderpolitikát folytatott – nyílt titok volt, hogy Anna Fotyga alkalmatlan volt külügyminiszterségre, mellette csupán az szólt, hogy nyelveket beszél és maximálisan bírja az ikrek bizalmát. A PiS vereségéhez elsõsorban a populistákkal kötött koalíció járult hozzá, hiszen lerombolta a pártról korábban alkotott mérsékelt képet. Hibának bizonyult elfogadni Jaroslaw ­ Kaczyn´ski részérõl a fundamentalista-katolikus adó, a Radio Maryja támogatását, elzárva maga elõtt a centrum felé vezetõ utat. Ráadásul kormányfõ sikeresen „marta el” a hatalomból azokat a politikusokat, akik népszerûek voltak, és középrõl szavazatot hozhattak volna (például Marcinkiewicz kormányfõ, aki most már a PO jelöltjei mellett kampányolt, Radek Sikorski volt hadügyminiszter, akit a PO képviselõjévé választottak, vagy Bogdan Borusewicz, a Szolidaritás legendás alakja, aki Platform szenátora és a felsõház, a szenátus elnöke lesz az elkövetkezendõ években). Szemmel láthatóan a pártelnök-miniszterelnök többre értékelte a párthûséget, mint a hozzáértést és profizmust. Az már azonban nem a volt kormányfõ hibája, hogy a PiS-t gyakorlatilag két éve a hazai média jó része és a külföldi döntõ többsége állandóan támadta, jobb esetben „csak” keményen kritizálta. Az ikrek elleni harc zászlóshajója volt a legnagyobb példányszámú napilap, a balliberális irányultságú Gazeta Wyborcza, a baloldali Polityka címû hetilap és a TVN, illetve a Polsat kereskedelmi csatorna. Viszont az is igaz, hogy az állami televízió, amely – Magyarországgal ellentétben – megõrizte befolyását a piacon, ebben a kampányban jobbára a PiS-rõl és a kormányról adott hírt.

Jobboldali együttélés A 2007-es lengyel választások eredményeképp a politikát alapjában fogja meghatározni a két jobboldali párt versenyfutása, bár a PO és a PiS közötti nagykoalíció politikai, programbeli és személyi ellentétek miatt nehezen képzelhetõ el, pedig két évvel ezelõtt a lengyelek többsége a változás mellett tette le voksát és a két jobboldali párt szövetségét választotta. Ráadásul a PSL-t is a centrumtól jobbra álló pártnak kell tekinteni: a falu100

L

A G Z I

G

Á B O R

:

J

O B B O L D A L I

G Y Õ Z E L E M

É S

V E R E S É G

L

E N G Y E L O R S Z Á G B A N

si szavazóbázisuk konzervatív beállítottságú, s az Európai Parlamentben a néppárti frakcióban foglalnak helyet, igaz, eddig csak a posztkommunista párttal léptek koalícióra. A baloldalnak pedig esély adatott, hogy személyi állományában, programjában megújuljon, s lerázza magáról a múlt örökségét. Kérdés, hogyan fog kinézni az elkövetkezõ idõben a lengyelországi cohabitation (más politikai táborhoz tartozó államfõ és kormány együttélése). Nem szabad elfelejteni, hogy Lech Kaczyn´ski köztársasági elnök éppen a leendõ kormányfõt, Donald Tuskot gyõzte le, s az alkotmány számos olyan eszközt biztosít számára (például az elnöki vétót), amely úton-útfélen nehezíthetné a kormány dolgát (Lengyelországban – akárcsak Franciaországban – az államfõ széles bel- és külpolitikai mandátummal rendelkezik). Minden bizonnyal a Jog és Igazságosság ellenzékbe vonulásával az államfõ határozottabb politikai arcélt nyer. 2007 októberében tehát azon a bizonyos varsói gyorson masinisztaváltás történt, s a kormányrúdnál az egyik jobboldali pártot egy másik (igaz, mérsékeltebb) jobboldali párt fogja váltani. A nagy kérdés, hogy a Polgári Platform vajon kimagasló támogatottságát eltékozolja a „Kaczyn´ski-örökség” elleni harcban, vagy inkább az eddig elrejtett gazdasági, társadalmi, kulturális erõket segíti felszínre hozni.

Nadapi sváb iskolás gyerekek (Baumgartner Károly nadapi r. k. plébános felvétele, 1935–37 között)

101

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

E S S Z E L Á T Ó

Lõrincz Csaba KOSZOVÓ ÉS A NYUGAT-BALKÁNI STABILITÁS Koszovóval kapcsolatosan jóval több problémás kérdés merül fel, mint amennyit akár a szakmai közvélemény is számon tart. A leegyszerûsített problémakezelés, mely a legtöbb érintett állam részérõl szándékolt is lehet, túlságosan is határozott, egymásnak gyakran ellentmondó álláspontokhoz vezet, miközben a kérdés fontos vonatkozásai maradnak figyelmen kívül. Anélkül, hogy részletes taglalásukba bocsátkoznék, fel kívánom hívni a figyelmet néhány ilyen kérdésre a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok területén. Egyes kérdések messze túlmutatnak Koszovón és a nyugat-balkáni stabilitáson, globális politikai összefüggéseik vannak, vagy befolyással lehetnek a nemzetközi jog bizonyos részeinek jövõbeni alakulására. Hogy a koszovói kérdés kapcsán kialakult jelenlegi helyzetet értelmezni tudjuk, viszsza kell mennünk az idõben, és meg kell vizsgálnunk az 1999-es katonai akciót, melyet a NATO hajtott végre az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. A máig sem kellõképpen tisztázott kérdés az, hogy ez a beavatkozás a nemzetközi joggal összhangban történt-e, legális volt-e avagy sem. A beavatkozás legalitásának kérdésére adott válasz a jelenlegi helyzet megítélését is jelentõsen befolyásolja. Az 1999-es katonai akció elõkészítése idején rögzültek az álláspontok a tekintetben is, hogy egy-egy állam a koszovói kérdést regionális vagy globális problémaként kezeli-e. Fontos itt észrevennünk, hogy Oroszországgal ellentétben Kína változtatott álláspontján: míg 1999-ben mindkét állam globális szempontokat tartott szem elõtt a koszovói helyzet megítélése során, ma már csak Oroszország az, mely nem a nyugat-balkáni térség helyzetének rendezésébõl, stabilitásának visszaállításából indul ki, hanem a posztszovjet térség stabilitását és a nemzetközi jognak megfelelõ eljárások szükségességét, a jogbiztonságot hangsúlyozza. Mára már felülkerekedni látszik az a nézet, hogy az 1999. március vége és június eleje között a NATO által Jugoszlávia ellen folytatott katonai akció illegális volt. A nemzetközi jog ugyanis két esetben engedélyezi a fegyveres erõszakkal való fenyegetést, illetve a fegyveres erõszakot. Az egyik az ENSZ Alapokmányának 51. paragrafusa alapján a kollektív önvédelem. A másik az Alapokmány VII. fejezete szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése, illetve felhatalmazása alapján folytatott katonai akció, mely regionális instabilitás okozását hárítja el. A Koszovó ügyében történt jugoszláviai beavatkozás esetében nyilvánvalóan egyikrõl sincs szó. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerû. Az ENSZ-nek ugyanaz az Alapokmánya, mely a két említett kivételtõl eltekintve tiltja a fegyveres erõszakkal való fenyegetést, illetve az erõszakot, az emberi jogok védelmérõl is határozottan fogalmaz. Koszovóban viszont humanitárius katasztrófáról volt szó. (Az 1999. március 24-i NATO-támadások megkezdése elõtt egy, az ENSZ BT-hez eljuttatott jelentésben szerepelt a racsaki mészárlás, ahol 102

L

Õ R I N C Z

C

S A B A

:

K

O S Z O V Ó

É S

A

N Y U G A T

-

B A L K Á N I

S T A B I L I T Á S

45 albán civil személy veszítette életét, és ugyanez a jelentés beszámol 230 ezer személyrõl, aki kénytelen volt elhagyni lakóhelyét. Ez a szám júniusra 800 ezerre emelkedett – a koszovói albán lakosság csaknem fele elmenekült.) A NATO-tagállamok komoly erõfeszítéseket tettek egy VII. fejezet szerinti BT-felhatalmazás elfogadtatásáért, amely legalizálta volna a fegyveres beavatkozást, véget vetendõ a Koszovóban kialakult humanitárius katasztrófának. A március 24-re sürgõsséggel összehívott BT-ülésen azonban Oroszország, Kína, Fehéroroszország és India ellenzett bármiféle katonai akciót, az ENSZ Alapokmányának megsértésére hivatkozva. Bizonytalanság alakult ki az akció jogi megítélését illetõen. Az Egyesült Államok, Kanada és Franciaország azt hangsúlyozta, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság – mivel a jugoszláv hadsereg nem szüntette be koszovói hadmûveleteit – két korábbi BT-határozatot is megsértett. Hollandia és Nagy-Britannia úgy érvelt, hogy a NATO katonai akciója legális válasz a humanitárius katasztrófára. Németország pedig az Európai Unió elnökeként kifejtette, hogy az EU tagjainak morális kötelessége megakadályozni egy humanitárius katasztrófát Európa közepén.1 A NATO fegyveres akcióról szóló döntése morális megfontolásokra alapozódott, miközben a jogi szempontok háttérbe szorultak. A tagállamok drámai kérdéssel szembesültek: jelentõs, emberek által okozott tragédiának lehettek tanúi; a Biztonsági Tanács, amely hivatott lett volna felhatalmazást adni a katonai szervezetnek, hogy véget vessen a humanitárius katasztrófának, az orosz és kínai vétó miatt bénult volt; ebben a helyzetben csendben kell maradni és nem tenni semmit, vagy jogilag vitatható döntést hozni egy katonai akcióról? A háttérben meghúzódó probléma pedig az, hogy a nemzetközi jog jelenlegi rendszere alkalmatlan az ilyen szituációk kezelésére. A fegyveres erõszak tehát morális szempontból igazolható, miközben minden bizonnyal illegális volt. A 90-es évek végén még úgy tûnt, hogy a nemzetközi jog merevsége oldódni fog a humanitárius intervenciót illetõen. Néhány szerzõ már korábban tarthatatlannak ítélte azt a feltételrendszert, amelybe az ilyen beavatkozás kérdése ágyazódik.2 Ha humanitárius intervenció szükségessége esetén a Biztonsági Tanács bénult, nemzetközi jogászok szokásjog kialakulását valószínûsítették.3 A BT felhatalmazása nélküli humanitárius intervenció szokásjoga azonban nem szilárdult meg,4 mert Koszovó esetében egy valószínûsíthetõen sikeres függetlenségi törekvéssel kapcsolódott össze.5 Ez a fejlemény – 1

Lásd Simon CHESTERMAN: Just War or Just Peace? Humanitaria Intervention and International Law, Oxford UP, Oxford, 2002, 211–212. 2 „Bármely államnak, amely képes megállítani a mészárlást, joga van arra, hogy legalább megpróbálja. A legalista paradigma valóban kizárja az ilyen erõfeszítéseket, de ez csak azt jelzi, hogy a paradigma, amennyiben nem vizsgálják felül, nem képes megmagyarázni a katonai beavatkozás morális tényeit.” Michael WALZER: Just and Unjust Wars, BasicBooks, New York, 19922, 108. 3 Lásd Antonio CASSESE: Ex iniuria ius oritur. Are We Moving towards International Legitimation of Forcible Countermeasures in the World Community?, European Journal of International Law 10/1. (1999), 29. 4 Lásd Antonio CASSESE: A Follow-Up. Forcible Humanitarian Countermeasures and Opinio Necessitatis, European Journal of International Law 10/4. (1999), 796. 5 Lásd Srdjan CVIJIC: Self-determination as a Challenge to the Legitimacy of Humanitarian Interventions. The Case of Cosovo, German Law Journal 8/1. (2007), 78.

103

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

E S S Z E L Á T Ó

nevezetesen a humanitárius intervenció továbbra is korlátozott alkalmazhatósága – túlmutat a koszovói kérdésen, és a nemzetközi jog, illetve kapcsolatok fontos szegmensére van meghatározó befolyással. A NATO katonai akciója legalitásának problémáján túl megkerülhetetlen a kérdés, hogy valóban egyedi esetrõl lenne-e szó, ha Koszovó elnyerné a függetlenséget. Kiváltképpen Németország már az 1999-es katonai beavatkozás indoklásában is hangsúlyozta a körülmények kivételes voltát és az akció megismételhetetlenségét. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2007. március 26-án elküldött Jelentés Koszovó jövõbeni státusáról (mely jelentésnek függeléke az Ahtisaari-terv néven emlegetett javaslat) a következõképpen fogalmaz: „Koszovó egyedi eset, mely egyedi megoldást igényel. Nem hoz létre precedenst a többi megoldatlan konfliktus számára. A Biztonsági Tanács, egyhangúlag elfogadva az 1244-es határozatot, Milosevics koszovói akcióira válaszolt, megtagadva Szerbiától Koszovó kormányzásának jogát, ideiglenes ENSZ-adminisztráció alá helyezve, és célul tûzve ki egy politikai folyamatot, mely Koszovó jövõjét hivatott meghatározni. Ezeknek a tényezõknek a kombinációja a Koszovóval kapcsolatos körülményeket kivételessé teszi.”6 Putyin orosz elnök felvetésére, hogy elismerve Koszovó elszakadási jogát precedens keletkezik Észak-Oszétia, Abházia, Hegyi-Karabah és a moldovai Transznisztria helyzetének rendezésére, a fenti, kivételességre alapozott válasz szokott megfogalmazódni. Az említett négy eset és Koszovó helyzete között az egyetlen különbség azonban „csak” az, hogy Koszovót nemzetközi, ENSZ-mandátummal rendelkezõ adminisztráció igazgatja, ami az 1999-es katonai beavatkozás közvetlen következménye. Ezért is oly fontos ennek a beavatkozásnak a legalitását, illetve legitimitását tisztázni. A következõ lényeges kérdés az önrendelkezési, pontosabban a külsõ önrendelkezési jognak a gyakorlásával függ össze. A Koszovó függetlensége melletti érvelés a fentebb idézett jelentésben is említett „megtagadott” szuverenitás gondolatára alapozódik. Ennek lényege, hogy egy területnek joga van önrendelkezést gyakorolnia, ha a terület lakossága súlyos és hosszan tartó emberi jogsértéseket szenvedett, melyeket az az állam okozott, amelyhez az illetõ terület tartozik. Ha tehát az állam képtelen megvédeni állampolgárait vagy állampolgárainak egy csoportját, elveszíti a jogát arra, hogy kormányozza õket. Milosevics és rezsimje kétségkívül rosszul kormányozta Koszovót. De két kérdést is meg kell itt fogalmaznunk. Az egyik: a dekolonizációs kontextuson kívül gyakorolható-e az önrendelkezési jog? Az ENSZ több mint 60 éves történetében nem volt példa erre. A jelenlegi nemzetközi rendszer az államok területi állományának rögzített voltára épül. A függetlenség kikiáltása Kelet-Timorban 1999-ben, amire a koszovói függetlenség hívei gyakran hivatkoznak, nem jó példa, hiszen Indonézia, még ha 24 éven keresztül is, mégiscsak bitorolta ezt a névlegesen portugál területet.7 Az önrendelkezési jog ugyan az emberi jogokhoz hasonlóan az ENSZ Alapokmányának és így a nemzetközi jognak is egyik alappillére, de nem gyakorolható a másik pillér, a béke rovására. 6 Report of the Special Envoy of the Secretary-General on Kosovo’s Future Status, UN 7 Lásd CHESTERMAN: I. m., 149–150.

104

Doc. S/2007/168, 4.

L

Õ R I N C Z

C

S A B A

:

K

O S Z O V Ó

É S

A

N Y U G A T

-

B A L K Á N I

S T A B I L I T Á S

A másik kérdés, ami gyakran elhangzik: ha már Koszovó függetlenné válik, miért a jelenlegi demokratikus szerb kormánytól és miért nem Milosevicstõl „vették el” ezt a területet? Akik ez utóbbi kérdést teszik fel, eltekintenek attól, hogy az 1244-es BT-határozat amellett, hogy Szerbia részeként határozza meg Koszovót, magában foglal egy olyan kitételt is, mely szerint a nemzetközi jelenlét célja Koszovó jövõbeni nemzetközi státusának meghatározása. Az eddigieket összefoglalva leszögezhetjük, hogy amennyiben és amikor Koszovó függetlenné válik, a körülmények egyediségétõl függetlenül ez a fejlemény minden bizonnyal precedensjelleggel bír majd az önrendelkezési jog gyakorlása szempontjából. Újabb jelentõs kérdés Koszovó területének lehetséges megosztása az albánok és a szerbek között. Noha úgy tûnik, ez az elképzelés lekerült a napirendrõl, tudatában kell lennünk, hogy a szerb politikai és értelmiségi elit legbefolyásosabb része a mai napig egy ilyen megoldásnak a híve. Dobrica Csoszics, a 90-es évek elején jugoszláv államfõ, a modern szerb nacionalizmus „atyja” már a 70-es években azon a véleményen volt, hogy Szerbia Koszovót nem képes megtartani. Csoszics utóbb részletes tervet dolgozott ki a megosztásra vonatkozóan. Gondolkodása nagymértékben befolyásolta Zoran Djindjics és Zoran Zsivkovics volt miniszterelnökök, Kostunica jelenlegi miniszterelnök és Tadics államfõ gondolkodását – noha nyilvánosan csak Zsivkovics szállt síkra a megosztás mellett.8 A beszámolók szerint a koszovói szerbek mintegy 60%-a, azok, akik az északi, mitrovicai körzeten kívül élnek, jobban tartanak a területmegosztástól, mint Koszovó függetlenségétõl.9 Az északi terület Szerbiához való csatolása esetére léteznek szerbiai elképzelések a diaszpórában élõ koszovói szerbek kitelepítésére vonatkozóan. Egy albán–szerb megosztás ezen túlmenõen az Európai Unió multietnikus Koszovót illetõ elképzeléseivel is ellentétben állna. Koszovó függetlensége jogi érveléssel nehezen, morális érvekkel azonban alátámasztható. Ám a területmegosztás rövid idõn belül láncreakciót indíthatna el a térségben. Félõ, hogy elsõ körben Bosznia és Macedónia felosztása kerülne napirendre. Késõbb követnék ezt más államok, más területek. Közép- és Kelet-Európában és a Balkánon azonban kevert lakosságú területek vannak. Olyan területmegosztást, amely után ne maradnának nemzeti kisebbségek egy-egy államban, nem lehet elképzelni. Ennek ellenére lehetséges, hogy a szerb politikai osztály az Oroszország ellenkezésével elért halasztást arra használja ki, hogy alkalmas pillanatban „kompromisszumos” javaslatként a területmegosztást szorgalmazza. Hiszen Koszovó egész területének megtartását sem lehetségesnek, sem célszerûnek nem ítéli. Az orosz magatartás értelmezésére többféle kísérlet történt. Míg az EU legtöbb tagállama (közöttük Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) és az Egyesült Államok minden más megfontolást háttérbe szorítva a regionális stabilitásra összpontosít – ennek foglalata az Ahtisaari-terv –, addig Oroszország bevallottan a koszovói kérdésen 8

Vö. International Crisis Group: Kosovo. No Good Alternatives to the Ahtisaari Plan, Europe Report 182. (2007. máj. 14.), 16. 9 Lásd Uo., 14.

105

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

M

E S S Z E L Á T Ó

túlmutató szempontok alapján alakítja álláspontját. Alapvetõen kétfajta érvet használ. Az egyik a posztszovjet térség befagyott konfliktusainak rendezése szempontjából keletkezõ esetleges koszovói precedens, a másik a nemzetközi jogbiztonság. Látnunk kell, hogy az orosz álláspont azért lehet olyan erõs, mert jogi szempontból megalapozott. Ilyen érveléssel valójában jobban alátámasztható, mint az Ahtisaari-terv vagy bármely más elképzelés. Nem véletlen, hogy az orosz kormányzattal politikai és morális megfontolásokat szokás szembeszegezni, állítván, hogy Oroszország saját nemzetközi pozícióit rontja a Koszovó státusáról szóló BT-határozat akadályozásával. Helyes jogértelmezésre támaszkodva Oroszország – a fenti állítással ellentétben – a koszovói kérdésben elfoglalt álláspontja révén erõsítheti pozícióit akkor is, ha enged az euroatlanti közösségnek, és akkor is, ha nem. Magyarországnak nincs határozott álláspontja Koszovó jövõbeli státusát illetõen. Magyar hivatalos nyilatkozatok szerint a koszovói kérdés rendezéséhez BT-határozat szükséges. Most úgy tûnik, hogy az orosz vétó miatt ilyen határozat nem lesz. A magyar álláspontnak tartalmaznia kellene azt is, hogy a megállapodásra való törekvés lehetõségeinek kimerülésével, megállapodás híján is vállalni kell Koszovó státusának rendezését. Legfõbb érvünk ezen álláspont mellett az lenne, hogy egy ilyen megoldás biztosítja a térség lehetõ legnagyobb stabilitását. Románia, Szlovákia, Spanyolország, Görögország és Ciprus, az Európai Unió azon tagállamai, amelyek elleneznék Koszovó függetlenségét, nyilvánvalóan nem a nyugat-balkáni térség stabilitását, hanem – Oroszországhoz hasonlóan – saját problémáikat tartják szem elõtt. Nekünk nem ezt kellene tennünk. Más kérdés – és a másfél évtizedes magyar regionális politika helyességét igazolja –, hogy a nyugat-balkáni térség stabilizálásának módozatai – például a koszovói szerbek autonómiája – egybeesnek a magyar regionális törekvésekkel.

Nadapi utca (Gönyei Sándor felvétele, 1924)

106

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

R

E

:

C E N S O R

Szepesi Balázs INTÉZET A SZABADSÁGÉRT ÉS A DEMOKRÁCIÁÉRT (ILD) A perui Instituto Libertad y Democracia (ILD – Intézet a Szabadságért és a Demokráciáért)1 és alapító vezetõje, Hernando de Soto a befogadó piacgazdaság (inclusive market economy) kialakításának segítésén dolgozik. Azt kívánják elérni, hogy a sikeres gazdasági tevékenység alapfeltételét, a tulajdon és a gazdasági tranzakciók törvényi védelmét minél több ember élvezhesse. Az intézetet perui tevékenységének csúcsán a közvélemény a negyedik legbefolyásosabb intézménynek tartotta az elnök, a hadsereg és az egyház után. Javaslataik komoly szerepet játszottak a Fényes Ösvény nevû terrorszervezet felszámolásában, a perui gazdaság növekedési pályára állításában. Az ILD mára nemzetközi fókuszú intézménnyé vált. Az intézet tevékenységért és vezetõje két könyvéért (The Other Path [A másik ösvény], The Mystery of Capital [A tõke rejtélye]) rengeteg kitüntetést kapott, köztük 2004-ben a Cato Institute-tól a Milton Friedman Prize-t, 2006-ban az Economisttól az Innovation Awardot. Az intézet munkáját méltatók között találjuk sok harmadik világbeli vezetõ mellett Margaret Thatchert, Madeleine Albrightot, Ronald Reagant, Bill Clintont, a tudományos életbõl pedig Ronald Coase-t és Milton Friedmant.

A kezdetek A Svájcban felnövekvõ, diplomát szerzõ és üzleti karrierbe kezdõ Hernando de Soto a hetvenes évek végén kis perui bányavállalatokat irányított. Megsokallta a bürokráciával való energiaölõ küzdelmet, és hasonlóan frusztrált üzletembertársaival kutatást indított a perui gazdasági jog mûködésével kapcsolatban. A vizsgálat hihetetlen jogalkotási dömpinget talált: több mint 100 jogszabály készült naponta. Egy másik kutatás alulnézetbõl vizsgálta meg a jogrendszer mûködését: egy varrodát alapítottak az összes jogszabály betartásával, hogy felmérjék, mekkorák a szükséges adminisztrációs költségek. A szükséges ráfordítások a varrodától várható haszonhoz képest horribilisen magasak voltak, kizárva a törvényes üzemeltetés lehetõségét. További kutatásaik során azt találták, hogy Peru két részbõl áll: az egyikben találhatók a jogi rendszer privilégiumainak élvezõi, a másik – nagyobb – részben pedig a törvény hatókörén kívül, saját szabályaik szerint élnek az emberek. Az intézet 1981-ben alakult meg a perui szürkegazdaság vizsgálatára. Kutatásaik eredménye megdöbbentõ volt: a perui kisvállalkozások 90, a tömegközlekedés 80, a halászflotta 60, az élemiszer-kiskereskedelem 60 százaléka a törvényeken kívül (extralegal sector) mûködött, mert a hivatalos procedúrák idõ- és pénzigénye a kisvállalkozások számára megfizethetetlenül magas volt. 1

Honlap: www.ild.org.pe.

107

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

R

E

:

C E N S O R

Az eredményeket bemutató médiakampány megtette a hatását, az intézet a közélet pártoktól független szereplõje lett a felesleges és a vállalkozásokat korlátozó jogszabályok elleni tevékenységével. Javaslatukat elfogadva 1984-ben kötelezõvé tették a születõ jogszabályok elõzetes nyilvánosságra hozatalát. Ugyanebben ez évben megállapodást kötöttek az állammal az ombudsmani intézmény kidolgozására, 1986-ban pedig meghallgatásokat kezdeményeztek szerte az országban a bürokrácia túlburjánzása miatti panaszok összegyûjtésére. A meghallgatások eredményeként javaslatokat dolgoztak ki a tulajdonjog reformjára és a bürokratikus eljárások egyszerûsítésére. A javaslatok nem kaptak egyöntetû kormányzati támogatást, de a meghallgatások intézménye és a javaslatok tartalma az ILD mellé állította a közvéleményt. A nyolcvanas évek közepére a perui állam mûködésképtelenné vált, a gazdaság stagnált, a közrend felbomlóban volt. A maoista Fényes Ösvény terrorszervezet az ország területének harmadát ellenõrizte, és forradalmi eszméi komoly tömegtámogatást élveztek. Ekkor jelent meg de Soto könyve, A másik ösvény.2

A másik ösvény A könyv az ILD kutatásai alapján elemzi Peru informális gazdaságát. Bemutatja, hogyan kerültek többségbe Limában az illegális lakónegyedek, hogyan nõtt a törvényen kívüli utcai kereskedõk és az illegális piacok szerepe a kiskereskedelemben, hogyan tettek szert 90 százaléknál nagyobb piaci részesedésre a mûködésüket illegálisan kezdõ mikrobuszok a tömegközlekedésben. A 20. században Peruban is megindult a tömeges városba áramlás, hiszen az ottani élet messze magasabb életszínvonalat ígért. Az újonnan városba költözõk minden törvényi tiltás és karhatalmi fellépés ellenére elhagyatott állami területeken vagy illegálisan megvásárolt magánbirtokokon telepedtek le és szervezték meg életüket. A telepes közösségek késõ éjszaka, hirtelen telepedtek le a kiszemelt területen, kunyhókat és perui zászlókat állítottak, és felkészültek a védelemre. Ha a karhatalommal való összecsapás elmaradt vagy sikeresen lezárult, megkezdõdött az állandó lakóházak építése, az utcák, parkok, középületek kialakítása. Ahogy telt az idõ, a telep létét a város elfogadta, és a közösség vezetõi nekiláttak a közmûhálózatra való csatlakozás elintézésének. Az országos és városi hatóságok tiltással, a letelepedési akciók elleni fellépéssel, állami lakásprogramokkal próbálták megállítani a folyamatot, mindhiába. 1984-ben a limai önkormányzat dolgozói szerveztek nagyszabású telepfoglalást a polgármester és egy miniszter informális támogatásával. 1985-ben a limai lakások 69 százaléka volt ilyen, törvényen kívüli telepen. A növekvõ város ellátásában komoly szerepet játszottak a limai városképhez évszázadok óta hozzátartozó mozgóárusok. A kereskedõk idõvel megtelepedtek a forgalmas helyeken, a szomszédos kereskedõk illegális piacokat szerveztek, pontosan meghatározva, ki, mikor, hol árusíthat. A kereskedõi szövetségek megjelenésével az árusok mozgópul2

Hernando de SOTO: The Other Path, Basic Books, New York, 1989.

108

S

Z E P E S I

B

A L Á Z S

:

I

N T É Z E T

A

S

Z A B A D S Á G É R T

É S

A

D

E M O K R Á C I Á É R T

( I L D )

tokra váltották kezdeti ládáikat. Idõvel elindult az állandó illegális piacok kialakulása. 1985-ben 439 ezren éltek az illegális kereskedelembõl Limában, az 57 állami piac mellett 274 törvényen kívüli mûködött. A város számára a közterületek használatát ellehetetlenítõ utcai árusok mindig komoly problémát jelentettek. Az erõszakos fellépés itt sem hozott sikert, az önkormányzat békét kötött. Az engedély nélküli kereskedõk (olykor országos tiltás ellenére beszedett) adója komoly bevételt jelentett a városnak. A kereskedõk a város néhány központi területének elhagyásáért a többi terület használatának elismerését és illegális piac alapítására alkalmas területeket kaptak. A tömegközlekedésben is az „invázió” a hálózatbõvítés fõ eleme. Az új vonal indítására szövetkezõ buszosok minisztériumi tisztviselõk és rendõrök lefizetésével tompítják a hatósági figyelmet új járat indításakor. A forgalom beindulásával az azt használó utasok aláírásait összegyûjtve kérnek jóváhagyást a tevékenység folytatására. A vonalakat ellátó törvényen kívüli szövetkezések idõvel komoly politikai súlyra tettek szert, jelentõs vámkedvezményeket harcoltak ki a kormánytól eszközeik beszerzésére. A politikai alku azonban az árak csökkentésére kényszeríttette õket, a törvényen kívüli, de politikailag elfogadott járatok üzemeltetõit a semmilyen hivatalos kapcsolattal nem rendelkezõ „kalózok” kezdik kiszorítani a piacról. A város lassan elfogadta a törvényen kívüli lakónegyedeket, kereskedõket, busztársaságokat, és közösségeik vezetõivel politikai alkut kötött. Azonban a házak, piacok, tömegközlekedési vonalak nem váltak törvény által védett tulajdonná, a jog helyett a szokásjog és a lakó-, kereskedõ-, szállítószövetségek tartják számon és védik a használati jogokat. A birtoklás felett mindig ott lebeg a bizonytalanság. Ez a tettleges védelem kapacitásainak fenntartására, a hivatalnokok, politikusok jószándékának megszerzésére és megtartására ösztönöz – kenõpénzeken, politikai szívességeken keresztül. A bizonytalanság elriaszt a komoly fejlesztésektõl. Az ingatlanok, vállalkozások értékesítése nem vagy nagyon nehézkesen mûködik. A tulajdonjog hiányában a törvényen kívüli javak jelzálogként nem használhatók, ami lehetetlenné teszi a gazdasági tevékenység legális banki finanszírozását. A jogi garanciák helyett komoly befektetéseket igénylõ, a gazdasági mûködés rugalmasságát csökkentõ reputációs mechanizmusok védik az üzleti tranzakciókat. Az ILD empirikus vizsgálatai azt mutatják, hogy más választás azonban nincs, mert a legális út járhatatlanul drága. Az intézet egyik elsõ kísérletében tesztelte, mennyi idõbe és pénzbe kerül egy kétvarrógépes varroda alapítása. A 11 szükséges engedély megszerzéséhez 289 napra volt szükség, a kiesõ profit a havi minimálbér 32-szerese. Az intézet számításai szerint ha szegény családok egy csoportja legálisan szeretne telket igényelni és házat építeni, hat év hét hónapot várnának, s fejenként négy év nyolc hónapnyi minimálbért kellene költeniük a procedúrára. Amennyiben a telek megszerzésével nem kellene bajlódniuk, az eljárás négy és fél évre rövidülne. Boltnyitási engedélyt 43 nap alatt, a minimálbér 15-szöröséért lehet szerezni, a legális piacok kialakulásához átlagosan 17 évre van szükség. Tömegközlekedési útvonal vagy koncesszió kérvényezésére nincs hivatalos lehetõség. Ilyen feltételek mellett a boldogulásukat keresõ bevándorlók számára az illegális mûködés az egyetlen alternatíva. 109

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

R

E

:

C E N S O R

A gazdasági realitásokhoz nem alkalmazkodó jogalkotás okairól de Soto a következõképpen ír: „Úgy tûnik, országunk jogalkotói körében hagyomány, hogy a törvényeket inkább használják a gazdagság újraelosztására, mint annak megteremtésére. Ebbõl a kiindulópontból a jog alapvetõ funkciója az, hogy a létezõ jövedelmek birtoklását igazgassa a különbözõ érdekcsoportok igényei szerint. Az az állam, amelyik nem ismeri fel, hogy egy megfelelõ intézményrendszer támogathatja a jövedelem és az erõforrások növekedését, és hogy a legszerényebb helyzetû ember is képes hozzájárulni a gazdasági gyarapodáshoz, az csak egyetlen elfogadható megközelítést ismer: az újraelosztást. […] Az általános gazdasági hatás mellett a redisztributív hagyomány olyan társadalmat teremtett Peruban, ahol az ország életképes erõinek majd egészét olyan politikai és gazdasági csoportok szervezik, melyeknek fõ célja a kormányzat befolyásolása a tagjaiknak kedvezõ újraelosztási szabályok érdekében. A jogalkotás által biztosított privilégiumokért folytatott verseny a társadalom széleskörû átpolitizálását eredményezte, ami közvetlenül felelõs a formális és informális gazdaság magas tranzakciós költségeit eredményezõ rossz törvények létezéséért.” (189–190) A könyv rámutat, hogy ez a jelenség nem perui sajátosság, az újkori Európa születését is hasonló folyamatok határozták meg. A merkantilizmus során az állam monopóliumok biztosításával, a termelés megfelelõ szabályozásával biztosította maga számára a politikai lojalitást, adóbevételt ígérõ csoportok jövedelmét. A vállalkozási lehetõségek politikai célzatú szabályozására épülõ rendszert azonban elsodorták a vidékrõl a városba áramló tömegek. A mezõgazdaságból megélni nem tudó vagy a magasabb városi jövedelmekre vágyó emberek a gazdasági központok közötti illegális negyedekben telepedtek le és törvényen kívüli iparokat szerveztek – a városok utcáit pedig elborította a csempészek, koldusok, tolvajok, zugárusok hada. A privilégiumok értéke a megjelenõ konkurencia miatt csökkent, az állam adóforrásai zsugorodtak, miközben a társadalmi feszültségek növekedtek. A legszerencsésebb országokban (például Anglia) viszonylag békés folyamat alakította ki a tulajdonhoz és vállalkozáshoz való jog általánosságát biztosító kapitalista jogrendet. A tranzakciós költségek csökkenése lehetõvé tette a nagy és innovatív gazdasági szervezetek és tevékenységek kialakulását, ami a gazdasági fejlõdés felgyorsulását eredményezte. A kevésbé szerencsés országokban (Franciaország, Spanyolország) az erõs központi hatalom sikeresebben védte meg a kiváltságok rendszerét. Ez erõsödõ társadalmi konfliktusokhoz, elnyomó rendszerekhez és a gazdasági fejlõdés felgyorsulásának idõleges elmaradásához vezetett. Különlegesen szélsõséges esetekben – például Oroszországban – a társadalom és a gazdaság mûködése összeomlott, és a káoszt kihasználva a merkantilizmus totális rendszerét bevezetõ bolsevikok kerültek hatalomra. Az ILD vezetõje szerint Peruban a merkantilista rendszer felszámolása vezethet ki a gazdaság stagnálásából és a társadalmi konfliktusok erõsödésébõl. „Nyilvánvaló, hogy a központi probléma nem az, hogy a formális intézményeknek be kell-e fogadnia a törvényen kívül gazdálkodókat humanitárius okokból, hanem az, hogy ez elég gyorsan megtehetõ-e, hogy elkerüljük a képviseleti demokrácia erõszakos összeomlását.” (233) „Ennek érdekében arra kell építenünk, ami mûködik. Pontosabban, a törvényen kívüli rendszerekre kell építenünk, amelyeket – ahogy láttuk – a lakosság nagy része elfogad. 110

S

Z E P E S I

B

A L Á Z S

:

I

N T É Z E T

A

S

Z A B A D S Á G É R T

É S

A

D

E M O K R Á C I Á É R T

( I L D )

Ez a rendszer, amely a tulajdonjogokat és a szerzõdéseket decentralizált informális szervezeteken keresztül szabályozza és kényszeríti ki, az új körülményekhez való önkéntes alkalmazkodás során alakult ki. A fõ extralegális normák általánosabbak és absztraktabbak, mint a merkantilista rendszerben találhatóak, hiszen ezen elõbbiek egy városi társdalom emelkedésére adott válaszok, ami nagyobb és mozgalmasabb a hagyományos társadalomnál.” (245) Az intézet két feladatot fogalmazott meg. Az elsõ feladat a tulajdonra és a törvény által kikényszeríthetõ, nem túlszabályozott gazdasági tranzakciókra épülõ jogrend kiépülése, amelynek leglátványosabb eleme a törvényen kívüli tulajdon elismerése. A második feladat az átlátható törvénykezés bevezetése a jogszabályok elõzetes nyilvánosságra hozatalával, hatásaik elõzetes elemzésével és vitájával.

Sikerek Peruban és külföldön Társadalomtudományi tárgyú könyv ritkán váltott ki ilyen közvetlen és ilyen erõs hatást. De Soto javaslatai a perui kapitalizmus kiszélesítésére egyöntetû politikai támogatásra leltek. 1987-ben a parlament egyhangúan fogadta el az ILD által kidolgozott törvénytervezetet az illegális ingatlanok elismerésérõl és regisztrálásáról. Két évvel késõbb az intézet adminisztratív egyszerûsítési csomagját is egyhangúlag elfogadták. Az ILD javaslatai a Fényes Ösvény népszerûségét aláásták, a terroristák hegyvidéki bázisait a javaslataik alapján legalizált kokaültetvények tulajdonosainak segítségével sikerült felszámolni. Az ILD-nek kulcsszerepe volt a perui gazdaság stabilizálásában és növekedési pályára állításában. Az intézet közvetlen szerepvállalása megszakadt, amikor az eredetileg az ILD-t ideológiai bázisának valló Fujimori elnökkel politikai konfliktusok miatt szakítottak. A hangsúlyt egyre inkább a nemzetközi szerepvállalás, a peruihoz hasonló felmérések elvégzésének, javaslatcsomagok kidolgozásának támogatása vette át. Az ILD elsõ külföldi munkáját Salvadorban vállalta a kilencvenes években. A javaslatukra felállított ingatlan-nyilvántartási reform egymillió embert érintett, a bevezetett rendszer mára 800 millió dollárnyi jelzálogot kezel. Az ILD javasolta reformokat követõ évtizedben a szegénységi ráta megfelezõdött Salvadorban. A kilencvenes évek során felméréseket végeztek Haitin, Egyiptomban, a Fülöp-szigeteken, Mexikóban. 2000-ben jelent meg Hernando de Soto második könyve, A tõke rejtélye – miért arat diadalt a kapitalizmus Nyugaton és miért bukik el máshol? (The Mystery of Capital – Why Capitalism Triumphs in the West and Fails Everywhere Else) címmel;3 ennek célközönsége már nemzetközi. A perui példákat kiegészítik az ILD nemzetközi projektjeinek tapasztalatai. De Soto részletesen elemzi, hogyan alakult ki az angol és az amerikai kapitalista jogrend az illegális gazdálkodók megerõsödése és az állammal való konfliktusai során. A könyv konklúziója, hogy „Nem azért van a kapitalizmus válságban a Nyugaton kívül, mert a globalizáció rossz 3

Hernando de SOTO: The Mystery of Capital – Why capitalism triumphs in the west and fails eveywhere else? Basic Books, New York, 2000.

111

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

R

E

:

C E N S O R

irányba mutatna, hanem mert a fejlõdõ és exkommunista országok képtelenek »globalizálni« a tõkét saját országaikban. Ezekben az országokban a legtöbb ember a kapitalizmust egy zárt klubnak tekinti, diszkriminatív rendszernek, amely csak a Nyugatnak és az eliteknek kedvez, akik üvegburán belül élnek a szegény országokban.” (219) A tõke misztériuma és a nemzetközi projektek az ILD-t és vezetõjét igazi sztárrá tették. Hernando de Soto a fejlesztéspolitika egyik legelismertebb szakértõjévé vált, intézete a világ több tucat országában dolgozott vagy dolgozik, az ILD együttmûködik a Világbankkal, az ILO-val, az Inter-American Development Bankkal. Madeleine Albright mellett de Soto a társelnöke az UNDP (United Nations Development Programme – az ENSZ Fejlesztési Programjai) által kezelt Legal Empowerment (Jogi Felhatalmazás) programnak,4 az ILD által megalapozott módszertan alapján készíti 38 ország kutatóintézete az International Property Right Indexet (nemzetközi tulajdonjogi mutató).5 Ezt teszi, ha egy üzletembernek egyszercsak elege lesz a bürokráciából.

Nadapi sváb gyerekek az 1928/29-es tanévben Brandeker tanár úr társaságában

4 Honlap: http://legalempowerment.undp.org. 5 Honlap: http://internationalpropertyrightsindex.org.

112

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

S

Z E M L E

Kósa László TISZTVISELÕI ÉS KÖZÉLETI PÁLYÁN AZ ORSZÁG SZOLGÁLATÁBAN Viczián István: Életem és korom – Pest vármegye fõispánjának emlékiratai. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2007, 334 oldal, 2000 Ft (Pest Megyei Múzeumi Füzetek új sorozat 8., sorozatszerkesztõ: Gyöngyössy Márton)

Viczián István (1874–1959) középbirtokos családban született az egykor nemesi fészeknek számító Tápiószelén. Jogi diplomája megszerzése után a hivatali grádicsokat végigjárva mintaszerû minisztériumi, közigazgatási tisztviselõi pályát futott be egészen az államtitkárságig, majd országgyûlési képviselõ, utóbb felsõházi tag, 1941–44 között pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye fõispánja lett. Élete utolsó, csaknem másfél évtizedét emigrációban töltötte. A társadalmi réteget, amelyhez tartozott, általánosságban dzsentrinek nevezik, ám már írásunk elején megjegyezzük, hogy ez az emlékirat figyelemre érdemes példákkal szolgál azoknak, akik nem általánosságban beszélnek a dzsentrirõl, hanem sokarcúsága és a társadalomtörténeti összetettsége mellett teszik le a garast. Viczián István születése idején még friss esemény a kiegyezés, Budapest éppen megalakult, az ezredéves ünnepségek idején egyetemi hallgató, az I. világháború éveiben „meglett férfikorá”-ban jár, a II. világháború alatt – már idõsen – ér pályája csúcsára, s még értesül az 1956-os forradalomról. Azok közé tartozott tehát, akik különösen hosszú idõn át tanúi voltak az újkori Magyarország sorsa viharos hullámzásának, magaslatok után a magyarság ismételten egyre mélyebbre süllyedésének. Azonban sem tisztviselõként, sem politikusként nem mozgott a „legelsõ vonalban”, nevéhez történelminek minõsülõ tettek, események nem fûzõdnek. Ha nem készíti el emlékiratait, aligha tartanánk számon alakját. Sõt a terjedelmes munka dacára is komoly esélye volt a feledésnek, hiszen az 1952-ben lezárt kézirat csak az 1990-es évek végén került haza Magyarországra. Nem vallomásos önéletírást alkotott. Rendszeresen megosztja az olvasóval mind a haza dolgára, mindenekelõtt a közügyekre vonatkozó legfontosabb gondolatait, mind karrierje alakításának indítékait, de lelki történésekrõl viszonylag ritkán tudósít. Írása alapján rezervált egyéniségnek látjuk, aki bensõ érzelmeirõl és magánéletérõl kevésszer nyilatkozik. Szüleirõl nem sokat ír, fiatalon elhunyt fiútestvéreirõl részvéttel, de szûkszavúan emlékezik meg, a leányokról pedig alig. Felesége jóban-rosszban vele tartott, és túlélte õt, ám azt nem tudjuk meg, hogyan és miért választotta párjául távoli rokonát, és sok éven át meg sem említi. Részletezõbb gyermekeik bemutatása és pályafutásuk követése, de jelentõs terjedelmet nekik sem szentel. Félre ne értsük: a család és a rokonság mint biztos háttér mindvégig jelen van a mûben, az önéletíró elsõsorban mégsem családtagként jelenik meg elõttünk, hanem a befutott pályán, hivatása teljesítése közben követhetjük. 113

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

S

Z E M L E

Viczián István férfias jellemének meghatározó része, hogy diszkrét, nem fecseg, az önéletírókat csapdaként fenyegetõ pletykákat és mendemondákat, ha nem is mindig sikerrel, de igyekszik kikerülni. Mûve egészére jellemzõ, hogy ellenfeleit, sõt ellenségeit nem gyakran nevezi nevükön. Fõispáni kinevezése elõtt másfél órás kihallgatáson vett részt az általa fenntartás nélkül tisztelt Horthynál, ám beszélgetésükrõl nagyon keveset közöl, igaz, abból nagyon lényeges a nyilasok veszélyességének megítélése. Annál inkább sajnálható, miért nem számol be a kormányzó egyéb akkori nézeteirõl. A környülállásokból sejthetõ, hogy a fõispáni megbízás messzemenõen bizalmi indíttatású volt, a Pest megyében egyre élénkebben mozgolódó radikális jobboldal szemmel és féken tartását adták neki feladatul. A sok év utáni hallgatás valószínû magyarázata, hogy a visszaemlékezéskor Horthy még élt. Vele szemben utólag sem találta korrektnek a beszélgetés tartalmának nyilvánosságra hozatalát. A tudatos elhallgatás más esete, hogy 1920–21-ben Viczián István belügyi fõtisztviselõként dolgozott a szétesett vidéki rendõrség újjászervezésén, ám ennek menetébe sem enged bepillantanunk. Pedig a fehérterrort mint a katonaság túlkapásait, illetéktelen tevékenységét elítélte, vele szemben a törvényes rend helyreállításáért õ is föllépett. Bizonyosan sokmindenrõl tudott, mégis hallgatott. (Megjegyezzük: a tanácsköztársaságnak és a vörösterrornak sem szánt sok figyelmet.) Még annyi mindenrõl szívesen olvasnánk. Tévedés lenne azonban hiányokat keresgélni és mind mögött megalapozott szándékot feltételezni. Így csupán néhány további, megjegyzésre méltót említünk. Például sajnáljuk, hogy nem számolt be arról, hogyan teltek napjai pályája elején, két év fõispáni titkárkodása idején Debrecenben a tekintélyes Tisza-rokon Dégenfeld József gróf mellett. Erre még mondhatjuk, hogy magántörténelem. Az országos jelentõségû történések közül azonban viszonylag keveset írt az I. világháborúról és a nagy gazdasági világválságról. Annál izgalmasabb a II. világháború magyarországi harci cselekményeinek elõadása. Pedig az eseményeket tömör mondatokban közli, ám azok így is (menekülése történetével együtt) feszültséggel teli drámai krónikát alkotnak. Azért soroltuk, mi az, amit az olvasó hiába keres az önéletírásoktól várható témák közül, hogy szemléletesebben kiemelhessük, amivel elsõsorban foglalkozik a szerzõ, ami emlékiratainak egyediségét, jórészt történeti értékét is adja. A cím korrajzot is ígér, ám nem kényeztet el nagytávú kitekintésekkel, elmélyült elemzésekkel vagy a szereplõk sokoldalú jellemzésével, a kor más nézõpontokból rajzolódik elénk. Két területet emelünk ki, amelyek meggyõzõdésünk szerint az emlékirat karakterének súlypontját jelentik, az egyik a közigazgatási kérdésekkel foglalkozó minisztériumi tisztviselõ mindennapi munkája (ügyintézés, hivatali érintkezések, légkör), a másik a két világháború között tevékeny politikus ugyancsak mindennapi élete és ténykedése, közéletben forgolódása. Ez utóbbi olyan, manapság már alig ismert területekre nyújt betekintést, mint a kormánypártok belsõ mûködése, az érdekcsoportok viszonya, a politikusok személyi kapcsolatainak alakulása. Ezek a területek mind alkalmasak, hogy néhány gondolat fölvetésével a hazai közgondolkodásban a dzsentrirõl rögzült kliséket és az emlékiratból megismert magatartásformát (teljesítményével szoros összhangban) szembesítsük. 114

K

Ó S A

L

Á S Z L Ó

:

T

I S Z T V I S E L Õ I

É S

K Ö Z É L E T I

P Á L Y Á N

A Z

O R S Z Á G

S Z O L G Á L A T Á B A N

Ismert, hogy a 19. század közepétõl, amikor a birtokos köznemesség utódaként a magyar társadalomban megjelent a dzsentri, nagyon hamar kritizálni kezdték, s megkapta a „társadalmi rossz” megjelenésének egyik szerepét. Ebben – olykor egymástól különbözõ szellemi fogantatással – egyaránt része volt a történetírásnak, a szépirodalomnak, s mindenekelõtt a kibontakozó modern publicisztikának. Az utóbbi két évtizedben sokat árnyalódott ez a felfogás, de mély beidegzõdéséhez képest alapvetõen nem változott. Viczián István könyve – mint elöljáróban jeleztük – figyelemre méltó adalék egy differenciáltabb kép kialakulásához. A dzsentrire vonatkozó nagy halom írásból, leegyszerûsítve a dolgot, két típust bizonyosan el lehet különíteni, a „hivatalnok”-ot és a vidéken gazdálkodó „parlagi”-t. A könyv utószava használja, de nem nevezi nevükön õket, és pontosan rámutat, mennyire kérdéses, voltaképp lehetetlen Vicziánt ezeknek vagy más típusoknak, egyszersmind a dzsentrihez tapadó sztereotip tulajdonságoknak megfeleltetni. Az egyik nehézséget a habitusa, a másikat a politikai fölfogása képezi. A kiegyezés után a modern magyar közigazgatás és jelentõs részben a szakigazgatás a volt köznemesség utódai nélkül nem épült volna ki és nem mûködött volna. Századokon át hivatalt viselõ atyáiktól – persze személyenként eltérõen – nemcsak az atyafiságos lazaságot, ráérõsséget, cím- és rangkórságot vagy az urambátyám-stílust, hanem a kötelességtudást, a normakövetést, a hivatalnokság legjobb értelemben vett rutinját, mesterségét örökölték. Viczián István a „hivatalnok dzsentri” pozitív tulajdonságait testesítette meg, a hozzáértést, ügyszeretetet, szervezõi kézséget és hivatali pontosságot, a jó értelemben vett hivatalnokság lényegét. S nem a sokszor és joggal bírált bürokratikus oldal volt szembetûnõ erõssége, bár ez sem hiányzik. Számára az alkotmányosság volt a legfontosabb, ami fogalomrendszerében mindenekelõtt a törvényességet, nagy súllyal az önkormányzatiságot, mindehhez szorosan kapcsolva a szabályok betartását, praktikusan a pontosságot, a hatékonyságot, a dolgok józan mérlegelését jelentette. Az utószó is kiemeli, hogy a családból hozott közjogi ellenzékiséget sem engedte érvényesülni a törvény tiszteletével szemben. Jellemzõen még a menekülés végsõ szakaszában, Magyarország határain túl is háborog a jogcímek megsértése és a törvénytelenségek miatt, amikor már minden kötelék vitathatatlanul fölbomlott, szinte mindenki csupán a létét menti. Egyfelõl talán mosolyogtató a görcsös igyekezet, másfelõl tiszteletet érdemlõ az utolsó percig ápolt elvhûség. A tartást szilárd konzervativizmusának, a magát történelminek nevezõ középosztály erõs önazonosságából eredõ hivatástudatának, s bár errõl nem értekezik: a családjában lezajlott polgárosulásnak a sajátos ötvözete adja. Gyökeres változásokat nem sürgetett, de maguktól a változásoktól és változtatásoktól sem idegenkedett, különösen nem, ha azok legitimek és számára fontos területeken az ésszerû mûködést segítik. Rétege hagyatékából megtartotta a patriarchális érzést. Képviselõként atyai gondoskodással próbált törõdni választóival, inkább képzelve, mint ismerve szociális gondjaikat, ezért is mérsékelt visszhangot váltva ki. A szociáldemokrácia befolyásától megmenteni akart munkásság körében pedig – mert hasonló indulattal erre is tett kísérletet – sikertelen maradt. Mindkét kudarc valamelyest meglepte, a mai olvasót pedig az lepheti meg, mennyire nem érzékelte e téren az idõ múlását és menynyire fogyatékosan a társadalom alsó rétegeinek napi kérdéseit. 115

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

S

Z E M L E

A tömörségrõl és a diszkrétségrõl mondottakat fenntartva, arról is szólni kell, hogy két terjedelmesebb szakasz található a könyvben, amelyek hosszas elõadása megbontja az elbeszélés arányos menetét. Tartalmi ismertetésüknek itt nincs értelme. Részint az utószó föltárja hátterüket, részint az utókor számára a konkrét tartalmak csaknem érdektelenek. Nem érdektelenek viszont azért, mert tanulságosan szemléltetik a lejáratás korabeli parlamenti és sajtóban alkalmazott technikáit, amelyek különben kísértetiesen emlékeztetnek a maiakra. A baloldali ellenzék mindkét képviselõi mandátuma idején ezeknek az ügyeknek a kapcsán támadta kérlelhetetlen ellenfelét. Viczián Istvánnak nagyon fontos lehetett a tisztázás, hiszen ennek érdekében a magyarázkodás szintjéig leereszkedett. Bizonyára azért, mert politikai etoszának alapértékeit érintették. Különben a figyelmes olvasó néhányszor szembesülhet azzal, hogy eszmények és a gyakorlat eltértek egymástól. Fõispánként esetenként adminisztratív eszközökhöz is nyúlt, jóllehet szélsõségesek térnyerésének megakadályozása végett. Az pedig nem tartozott eszményei közé, hogy céljai eléréséért ne használja ki nagymértékben a személyes kapcsolatokat. Ameddig saját tisztviselõi elõmenetelérõl volt szó, azt mondhatjuk, hogy a rokonság és az ismerõsi kör személyében nem pusztán egy rokont, hanem egy tehetséges, fölkészült embert támogatott. A képviselõségért folytatott korteskedés módszerei miatt már inkább húzhatjuk az orrunkat, s nem vigasztaló, hogy a magyarokénál demokratikusabb berendezésû országokban ugyancsak bõven elõfordultak hasonló módszerek. Szerzõnk gazdálkodott is, és jó gazda volt. Állásával párhuzamosan fenntartott birtoka nem ment tönkre, sõt gyarapodott. Két otthona volt, az egyik Tápiószelén, a másik Budapesten, s ezt a kétlakiságot nemcsak zavartalanul élte, hanem – ha szükségessé vált – a vidék–fõváros ellentétet hivatalból igyekezett tompítani. Nagyon keveset utal a társaséleti szokásokra, sem a Tápió-menti birtokosokéra, sem a fõvárosi tisztviselõi karéra. Sõt kedvelt szabadidõs foglalkozásairól sem igen szól. Nehezen hihetõ, hogy hiányoztak volna Vicziánék rendszeres programjaiból, de a mû szempontjából fontosságot nem tulajdonított nekik, vagy természetesnek vehette ismeretüket. Így nem alkothatunk fogalmat róla, mennyire élte a „parlagi dzsentri”-nek mondott vidéki birtokosnak általában tulajdonított életmódot. Írása alapján jó okunk van föltenni, hogy a mulatozás, pazarlás nem vonatkozik rá. Föltétlen figyelmet érdemelnek ifjú korának rendszerességgel megtervezett bel- és külföldi utazásai, különösen a városlátogatások és a mûvészeti tárgyú, mûveltséggyarapító programok. Megkülönböztetett érdeklõdést tanúsított a képzõmûvészetek iránt, ezért kereste föl sorra Európa jelentõs képtárait. Nagyon szerette a színházat. A korban különösen kedvelt operának is hódolt, nem zárva ki a kortárs szerzõk mûveit sem. Míg habitusa – úgy tetszik – joghallgató korától mindvégig csaknem töretlen, errõl olvasás közben minduntalan meggyõzõdhetünk, markánsabb politikai eszmei vonzalmairól csak 1920 után nemzetgyûlési képviselõségétõl értesülünk. Nemcsak azért, mert mint állami tisztviselõnek nyilvánosan vallott pártvonzalmai nem lehettek, hanem 1918–19 döntõ hatása miatt. A pártrokonszenv azonban nem válik föltétlenül meghatározóvá. Tiszteletben tartja a pártfegyelmet, ám ad a maga függetlenségére is. Ezért nehéz Viczián Istvánt fenntartás nélkül párthoz vagy jól körülhatárolható politikai cso116

K

Ó S A

L

Á S Z L Ó

:

T

I S Z T V I S E L Õ I

É S

K Ö Z É L E T I

P Á L Y Á N

A Z

O R S Z Á G

S Z O L G Á L A T Á B A N

porthoz sorolni. A fent körvonalazott konzervatív világszemlélethez és magatartáshoz tudvalévõen különféle irányú politikai tájékozódás kapcsolódhatott. Viczián határozottan antiliberális, bármely baloldali gondolkodás ellenfele, az ország integritásának feltétlen híve, hisz a nemzeti öncélúságban, egyúttal mindenfajta szélsõséget elutasít, nemcsak a kommunistákat, hanem a szélsõjobb kezdeményezéseket is, legfõképpen a nyilasokat. Képviselõként Bethlen Istvánt támogatja, de késõbb eltávolodik szerinte liberalizálódó csoportjától. Gömbös autoriter törekvésû kormányzását határozottan elutasítja. Ezek a döntések abból fakadnak, hogy aktív politizálása kezdetétõl magát „keresztény-nemzeti” irányultságúnak mondja. (Ezúttal a macskakörmök az egyenes idézetet jelentik, nem az utókor vélekedését.) Ne gondoljunk azonban elméleti megfontolásokra, Viczián István nem vonzódott az elméletekhez. Az idézett meghatározás az 1920-as évek sokféle elembõl összerakott, általánosnak nevezhetõ eszméjét jelenti, de még inkább a Wolf Károly nevével fémjelzett fõvárosi Keresztény Községi Pártét, amit Viczián István mindvégig, Wolf halála után is, legközelebb érzett saját meggyõzõdéséhez. Zsidóellenessége vitathatatlan, könyvében többször bírálja a zsidóság gazdasági életben vitt szerepét, de nem tartozik a politikai fajvédõk közé, s alkalom adtán zsidóellenes atrocitást is képes elítélni. Református, sõt egyházi tisztsége is van, a vallási és felekezeti szempontok azonban igen halványan jelennek meg visszaemlékezéseiben. Két képviselõi ciklus kitöltése után Viczián István ismét indult a választásokon, azonban alulmaradt egy vele hasonló programmal föllépõ jelölttel szemben. Ám a közéleti ténykedést nem hagyta abba, különbözõ bizottságok, vármegyei testületek tagjaként folytatta tovább, így jutott be a felsõházba és így kapta a tekintélyes közigazgatási jogász az ország legnagyobb, egyben elsõnek mondott vármegyéjébe a fentebb többször említett a fõispáni kinevezést. A 30-as évek második felében számára a szélsõjobb megerõsödése érzékelhetõen az egyik legsúlyosabb közéleti gond. Fõispánként különbözõ ügyekben szinte naponta szembekerül a mellette mûködõ alispánnal, az utóbb háborús bûnösként kivégzett Endre Lászlóval. Kettejük olykor viaskodássá fajuló ellentéte külön érdekessége a visszaemlékezésnek. Ugyanakkor Viczián kénytelen bevallani magának, hogy Endrétõl valós és vélt náci kapcsolatai miatt tart az a felsõbb vezetés, amelytõl támogatást várna. A német megszállás után lemondott, és visszavonult a politikától. Szembetûnõ a munka adatbeli gazdagsága és pontossága (a sajtó alá rendezõnek mindössze néhány esetben kellett javítani rajtuk). Ez csakis gondos naplóvezetéssel és fontos iratok archiválásával képzelhetõ el, bár szerzõnk elvétve hivatkozik naplójára. A front közelében töltött napok és a menekülés részletes krónikája egészen biztosan rendszeres följegyzéseken alapul. Megjegyzésünkkel nem vonjuk kétségbe az idõs Viczián István szellemi frissességét, csupán alkotás-módszertani körülményre utalunk. Az emlékiratokat meg kellett szerkeszteni, végiggondolni, mi a fontos, mi maradjon ki, lehet-e ellenõrizni az emlékezés bizonytalanságait vagy hiányait, ami egy 70. évét betöltõ ember rendkívüli teljesítménye. Még akkor is, ha nem kizárt némelyik rész korábbi (1945 elõtti) megfogalmazása. Ám ez nem egyéb föltevésnél, mert utalás nem jelzi. Kár, hogy a forrásokról, a napló és más vonatkozó szövegek jellegérõl és sorsáról az utószó sem tájékoztat. Szintén szívesen vettük volna, ha néhány sorban az önéletírás kiadatla117

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

S

Z E M L E

nul hagyott, 1945 utáni történésekkel foglalkozó felének tartalmáról is fölvilágosítást kapunk. Annyit tudhatunk meg, hogy az elhagyott fejezetek az addigiakhoz képest érdektelenebbek, s bizonyára a kiadásnak is voltak ésszerû vagy anyagi korlátai. Viczián István társadalmi rétegének hasonló szintû pályát végigjáró szereplõi közül – eddigi ismereteink szerint – kevesen ragadtak tollat, hogy életútjukra visszatekintsenek. Ha másokat megakadályozott idegenben vagy itthon az összeomlás lelki terhe, õ szembe tudott szállni a személyiséget szétziláló, kedvezõtlen körülményekkel, volt benne írói rátermettség és akarat. Örvendetes, hogy ez a történelem iránt érdeklõdõknek, elsõsorban a memoárok kedvelõinek érdekes olvasmány, a történetírásnak pedig értékes forrás megmaradt és nyomdafestéket látott.

Nadapi sváb szõlõsgazdák (Baumgartner Károly nadapi r. k. plébános felvételei, 1935–37 között)

118

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

S

Z E M L E

Filep Tamás Gusztáv KIRÁLYHÛSÉG, FÜGGETLENSÉG, ALKOTMÁNYOSSÁG Békés Márton: A becsület politikája – Gróf Sigray Antal élete és kora. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2007 (A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára, 4.), 310 + 4 oldal, 1980 Ft

Vagyunk néhányan, akik a német megszállók által 1944 tavaszán letartóztatott magyar politikusokról szóló forrásokból arra a következtetésre jutottunk, hogy Magyarországon a háború utolsó éveiben ideológiailag széles bázisa volt az antinácizmusnak, illetve Európa a Harmadik Birodalom által végrehajtott integrációjának. E bázis több táborból, több – egyébként nemegyszer egymást tagadó – világnézeti irányzat elitjébõl tevõdött össze – és amikor kellett volna, nem álltak mögötte tömegek. Abban, hogy a vezérférfiak a német biztonsági szolgálattal szemben egyedül maradtak, nem eszméik hatástalanságának vagy koncepciótlanságuknak volt a legnagyobb szerepe. Az egyik ok az, hogy az emberek nem szeretnek meghalni eszmékért, amelyeknek csak talán és a távoli jövõben beérõ gyümölcseit már nem élvezhetik, s amelyek gyõzelmének esélye még csak nem is arányos az értük meghozott áldozatokkal; ez esetben ráadásul szinte elõzménytelenül következett el a döntõ pillanat – amikor cselekedni szükségeltetett volna, sem idõ, sem mód nem volt már a cselekvésre. Amin talán nem is a fegyveres ellenállás értendõ, hanem a szervezett passzív ellenállás, amely maga is az aktivitás egyik formája lehet, s amely Bibó szerint annak ellenére nem jött létre, hogy önmítoszaink szerint kitûnõen tudjuk alkalmazni. A mauthauseni koncentrációs táborban fogva tartott egy-másfél tucatnyi (a számok az ott töltött egy év alatt változtak, volt, aki kiszabadult, volt, aki a lágerfogságból házi õrizetbe került, de érkezett némi „utánpótlás” is) magyar „prominens” politikus közé a legitimistákból kerültek be a legtöbben, de volt ott liberális, kisgazda, kormánypárti, sõt (rövidebb ideig) egy szélsõjobboldali is. Nem beszélve az „átfedésekrõl”: a korszak jeles politikai publicistája és parlamenti debattere, gróf Apponyi György egyszerre volt hithû katolikus, liberális és legitimista – amin még ma is csodálkoznak azok, akik azt tarják mérvadónak, amit az 1948 utáni politikai publicisztikából meg a tankönyvekbõl merítettek a két háború közötti csoportképzõdésekrõl. Ma a Mauthausenben „koncentrált” irányzatok egyikérõl sem él hiteles kép a közgondolkodásban, noha a kisgazdákat (az itthon fogva tartott) Bajcsy-Zsilinszky Endre némiképpen szimbolizálja, a szociáldemokrata úgynevezett „jobboldal” világképérõl és politikai elveirõl pedig (például) a Peyer Károly és Kéthly Anna tevékenységét (bár fõleg 1945 utáni munkásságát) érintõ kiadványokból tájékozódhat az olvasó. Az utóbbi években végre három mauthauseni „prominens”-rõl is megjelent egy-egy monográfia: L. Nagy Zsuzsa Rassay Károlyról, Murányi Gábor Lajos Ivánról írt könyvet, legutóbb pedig Békés Márton készített alaposan dokumentált portrét gróf Sigray Antalról, a legitimisták – talán még az elõbb em119

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

S

Z E M L E

lítetteknél is elfeledettebb – vezéralakjáról. E könyvekben természetesen nem a fogság körülményeinek leírása a legfontosabb elem (errõl több visszaemlékezésbõl tájékozódhatott az érdeklõdõ), hanem a magyar belpolitika tagolt, összetett voltának, illetve csoportjainak, kiemelkedõ alakjai tetteinek vagy mûveinek bemutatása, elveinek rendszerbe foglalása. Sigray keveset publikált, felszólalásai a parlamenti naplókba zárvák, s korábban alig folyt vele kapcsolatos kutatás. Ez a legitimizmus ókonzervatív voltáról terjesztett babona következménye lehet: a legitimisták „labanc” mivoltával összeférhetetlennek tûntek az arra vonatkozó adatok, hogy a náci világban legtöbbjük hajlandó volt vásárra vinni a bõrét Magyarország függetlenségéért. Sigray politikusi pályájának is sokáig egyetlen szakasza, a proletárdiktatúra utáni nyugat-magyarországi kormánybiztossága volt többé-kevésbé föltárva, elsõsorban Zsiga Tibor munkáiban, majd Kardos Józsefnek az irányzat történetét kutató munkáiból sejlett föl a Vas megyei gróf valódi jelentõsége. Az elõszót író Kardos hatását érvényesülni látom Békés Márton Sigraymonográfiájában is, de ezzel nem akarok kételyeket támasztani az ez esetben valóban fiatal – nem csak akként emlegetett –, könyve megjelenése idején huszonhárom éves kutató alapos forrásfeltáró munkájával szemben. Sigray politikai pályájának legfontosabb szakasza viszont nem a tízes–húszas évtizedek fordulójára, hanem a harmincas évekre, a negyvenes évek elejére esett, ekkor lett a demokratikus magyarországi ellenzéki politika olyan súlyú alakjává, mint – mutatis mutandis – a liberális Rassay vagy a szociáldemokrata Peyer. A kisgazdáknál nincs olyan markáns történelmi személyiség, aki az egész korszakban a helyén maradt, mindvégig meghatározta pártja politikáját és eszményei ma is maradéktalanul vállalhatóak volnának; az említett Bajcsy-Zsilinszky másért és másképp lett a német hatással szemben kifejtett magyar ellenállás (több irányból vitatott, de) köztudottan jelképes alakjává. Sigray legalább egyetlen vonatkozásban – s Békés Márton ezt szépen okadatolja is könyvében – mindhármuknál fontosabb: a négy markáns irányzat közül az általa képviselt, illetve a harmincas évektõl általa irányított volt az egyetlen, amely a többinek is keretet tudott nyújtani. Valószínû, hogy a szocdemek sohasem tudtak volna betagolódni egy, a liberálisok vezette átfogó szervezetbe, s ez fordítva éppígy elképzelhetetlen volt. Az alkotmányos jogok betartásán õrködõ, demokratikus, szociális reformokat követelõ, az Ausztriával tervezett perszonálunió révén a Harmadik Birodalom expanzióját meggátolni igyekvõ, a nyugati demokráciákat, fõként Angliát mintának tekintõ, Sigray fémjelezte legitimizmus ernyõje alá azonban egy döntõ pillanatban, 1937-ben (pontosabban az 1938-as Anschlussig) mindegyik fönt említett irányzat befért (sõt Sigraynak még a háború alatt is – persze akkor már Kállayval, s korábban bizonyos kérdésekben Telekivel is együttmûködve, segítve õket az angol és amerikai kapcsolatok fölvételében – voltak ezt célzó kísérletei), amint arról liberális, szociáldemokrata és kisgazda vezéregyéniségek nyilatkoztak is – minderrõl a monográfia vonatkozó részébõl szintén képet kapunk. A Gömbös alatti és közvetlenül Gömbös utáni kormánypolitika elvileg egyetlen lehetséges demokratikus alternatíváját tehát éppen Sigray nyújtotta – pontosabban a több irányú legitimizmus általa képviselt külpolitikai, gazdasági és társadalmi koncepciója. Ennek magyarázata röviden abban rejlik, hogy a 19. század végének úgynevezett 120

F

I L E P

T

A M Á S

G

U S Z T Á V

:

K

I R Á L Y H Û S É G

,

F Ü G G E T L E N S É G

,

A L K O T M Á N Y O S S Á G

’67-es politikája (amelybõl az 1919 utáni legitimizmus részben ered) voltaképpen ’48-asnak volna nevezhetõ, hiszen az áprilisi törvények érvényessége biztosította az alapját – a korabeli ’48-as eszmevilág legkeményebb áramlatai pedig logikusabban ’49-esnek volnának nevezhetõk, amennyiben célként az elszakadást tûzték ki. Nincs tehát ellentmondás abban, ha az 1920-as évek legitimistáinak java magáénak vallotta a Batthyány-kormány – a kiegyezés után is jelenlévõ – örökségét, vagy akár Petõfit – amirõl viszont Békés Márton nem nyilatkozik, sõt néhány passzusából ezzel ellentétes következtetésekre juthat az, aki éppen e könyv révén ismerkedik a problémával. A legitimisták, amikor a törvényesnek tartott királyt akarták visszahozni, a magyar alkotmány visszaállításáért küzdöttek, következésképpen többnyire ellenzékben voltak a két világháború közötti kormányok idején – a húszas években még Bethlennel szemben is, akiben késõbb egyik legfontosabb szövetségesükre találtak a kiépülõ diktatúra ellenében. Békés Sigray életútjának bemutatásában a kisempíria elkötelezettje; vagy ódzkodik attól, hogy az efféle nyilvánvaló összefüggéseket fogalmilag is leképezze, vagy a véleménye szöges ellentétben áll az enyémmel. (Erre késõbb vissza kell még térnem.) A munkája nagy részét kitevõ pályakép-történeti fejezetekben adatról adatra, történésrõl történésre építkezve rajzolja meg azokat a folyamatokat, amelyekben Sigraynak valamilyen szerep jutott, s a családtörténeti alfejezetben sem szakad el – nagyon helyesen egyébként – a forrásoktól és faktumoktól. Az elérhetõ ismereteket rendszerint rövid alfejezetekbe csoportosítja, s ezekbõl szervezõdnek könyve nagyobb egységei (Az ifjú mágnás; A százados; A kormánybiztos; A politikus; A 65394. számú fogoly; A magánember). Talán lesz olyan olvasó, aki e szerkezet következtében túl elaprózottnak tartja majd a könyvet, de éppen ez a módszer teszi lehetõvé, hogy a szerzõ össze tudja fogni sokrétû és nagyszámú forrásra – köztük sok levéltárira – épülõ anyagát. Van viszont a könyvnek olyan fejezete, amelyrõl így is az a benyomásom, mintha felmondaná az elérhetõ adatokat, mintha keresztül akarná vágni magát egy-egy, más szerzõk által is érintett témakörön, perióduson, hogy elérkezhessen a lényegesebbnek tartott és feltáratlan(abb) korszakokhoz, így Sigray két világháború közötti politikusi magatartásához. Természetesen tudatos szerzõi koncepciót tükröz mindez; a szerzõ a Bevezetésben be is jelenti, hogy munkája bizonyos fejezetei több, mások kevesebb „adatmennyiséget” és „következtetést” tartalmaznak, ennek azonban „nem az aránytalan felépítés vagy metodológiai tévedés az oka, hanem a vizsgált személyiség életének eltérõ súlypontjai” (13). Elismerem, hogy egy másik nézõpontból ez a tömörség, a pergõ elõadásmód erény. Azonban például Sigray 1919–1921-es nyugatmagyarországi kormánybiztosságának bemutatását a fenti nyilatkozat és a korábbi érvényes feldolgozások dacára is vázlatosnak találom: itt a szerzõ – noha bõ és izgalmas levéltári forrásanyagból is merített – túl simán köti össze a szálakat. Kiderül, milyen lépéseket tett a gróf a cseh, osztrák, szerb és román annexió ellenében, hogyan igyekezett megõrizni az egyetlen nagyobb, összefüggõ, meg nem szállt területet és az azon fölhalmozott, más országrészekbõl megmentett javakat. Viszont a sietõsebb alfejezeteknél Békés Sigray alakját szinte kivágja a történelmi háttérbõl, ami talán a tudomány tekintélyébe vetett vakhit következménye lehet; annak, aki nagyjából ismeri a fontosabbakat a szerzõ által sûrûn utalt-idézett forrásokból és földolgozásokból, ez nem is okoz nagy 121

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

S

Z E M L E

gondot, de egy ilyen fontos politikusi pálya kapcsán nem ártana a folyamatokat részletesebben, leíróbb módon, a felmerülõ kérdések lehetséges elágazásaira is kitérve tárgyalni. Nem ártott volna teljesebb, árnyaltabb képet rajzolni az egész korabeli magyar politikai közegrõl, így azokról a mozgalmakról, irányzatokról is, amelyekkel szemben Sigray megnyilatkozott. Ez eredetileg a szerzõ szándékaiban is szerepelhetett: „arra törekszem, hogy a fõszereplõt beszéltessem, élete lehetõ legtöbb részletére hivatkozzam, és belehelyezzem õt a történelem folyamatába” (11). A részletek megvilágítása sikerült, a „beszéltetés”-re szintén utalok alább, a folyamatok bemutatását viszont hiányosnak érzem, azokat aligha pótolhatják az efféle ráolvasások: „Kevesen említik, de való igaz, hogy az igazi, tevõleges ellenforradalom Sigray körébõl indult el. S nincs is ebben semmi szégyellnivaló” (60); „A legitimisták tehát mindent tudtak, csak senki nem hallgatta meg õket” (186; ezt a háború alatti béketapogatózások kapcsán olvashatjuk). Az elsõ esetben maga a szerzõ érzi úgy, hogy állást kell foglalnia, de e kiszólás helyett röviden összefoglalhatta volna a tanácsköztársaság uralmi formájának és módszereinek bemutatását, hisz enélkül távolról sem oly magától értetõdõ mindenki számára még ma sem, miért tekintik sokan eleve a törvényesség õrének és demokratának azokat, akik szembefordultak vele. A proletárdiktatúra megítélésében nincs egyöntetûség, a vörösterrort ma is sokan igyekeznek relativizálni, másrészt enyhén szólva az is történelemhamisítás volna, ha a „fehérek”-et, illetve az „ellenforradalmárok”-at egységesen a becsület bajnokainak tekintenénk. (Egyébként egy-egy máshol olvasható részadat szerint volt októbristák és vörösök is bekerülhettek a fehér különítményekbe.) Sigray – amint azt éppen Békés Márton vezeti le az utolsó alfejezetben – nem tartozott a tömeghez, tehát az ellenforradalmi tömeghez sem; pontosítani kell majd, hogy mi és kitõl választotta el azon az oldalon. S azt is, hogy mikortól, hiszen az újabb és újabb történelmi helyzetek befolyásolták, alakították álláspontját, döntéseit, ha alapelvei érintetlenül maradtak is. Az utókor tiszteletére azért is méltó, mert a „belrendet” 1919 augusztusától – Lehár Antal ezredessel együttmûködve, katonai erõre támaszkodva, de – erõszak alkalmazása nélkül állította vissza a nyugat-magyarországi vármegyékben, illetve szigorúan föllépett azokkal szemben – ezt egyébként a monográfia tárgyalja is –, akik nem jogszerûen léptek föl a bukott kommunista rezsim híveivel szemben. A másik idézett, odavetett mondat indokolatlanul keltheti azt a látszatot, hogy ha Kállay a Sigrayék által szorgalmazott utat követi, más sors jutott volna az országnak. Ilyen esetekben helyesebb lett volna, ha a szerzõ több helyütt is jól alkalmazott módszerét követi: ahol egy konkrét esemény hátterérõl vagy kifutásáról több verzió kering, mindet megemlíti, ítéletalkotás nélkül. Sigray koncepciójának belsõ logikája ugyanis akkor is tisztán áll elõttünk, ha nem tudjuk bizonyítani, hogy a történelem bensõ mivoltából adódóan szigorú következetességgel éppen annak kellett volna érvényesülnie. A II. világháborúnak számos irracionális vonása van, fölöslegesen ítélkeznénk azok fölött, akik racionálisan – tehát az adott körülményekhez mérten sokszor irreálisan – gondolkoztak. Ezzel a véleményemmel viszont a szerzõ aligha fog egyetérteni, hiszen a 280. oldal tanúsága szerint az irracionalizmust és az irrealitást másképpen értelmezi, mint én. (A könyvben egyébként az életrajz számos olyan részproblémája is említésre kerül, amelyet forráshiány következtében nem lehet 122

F

I L E P

T

A M Á S

G

U S Z T Á V

:

K

I R Á L Y H Û S É G

,

F Ü G G E T L E N S É G

,

A L K O T M Á N Y O S S Á G

végigkövetni, elemezni. Ilyenkor a szerzõ elmegy addig a határig – és csak odáig –, ahol a korábbiak alapján még logikusan lehet következtetni valamire.) Sigray „beszéltetés”-ét – amennyiben ezen a citátumok értendõk – Békés alighanem túl ökonomisan intézi el. Nem lett volna hiábavaló bõvebben idézni az írásokból, nyilatkozatokból és beszédekbõl, illetve részletesebben interpretálni azokat. Így többet tudhattunk volna meg például a gróf gazdasági programjáról – ami nélkül nem válhat valakibõl ellenzéki vezér, hiszen ha utoléri a balsors, s kormányt kell alakítania, rögtön megbukik –, decentralizációs elképzeléseirõl, a kisvállalkozások védelmével és az állam visszaszorításával kapcsolatos nézeteirõl, de fõként közvetlenebbül láthattuk volna meg eszmerendszerének elemeit. (Békés egy konkrét esetben, az egyik korszakra vonatkozóan Sigray programjának enyhén agrárius jellegére utal). A portré ezzel nem veszített volna szakszerûségébõl, viszont élményszerûbbé vált volna. A kevésbé adatszerû fejezetekben (amelyek Sigray alkatát és eszmevilágát tárgyalják) Békés pontosan, sokszor érzékletesen, egyszer-egyszer szuggesztíven fogalmaz, bár ezt a hatást az egyik kötetvégi alfejezetben (A magyar Vendée) kis híján sikerül lerontania. Sorra véve fontosabb kifogásaimat: a történeti leírások, úgy sejtem, azért maradhattak el, mert a szerzõ azt gondolhatta, hogy azt, amit éppen hiányolok, úgyis mindenki tudja. Én azonban lépten-nyomon azt látom, hogy a történeti ismeretek hiányosabbak, mint valaha, és helyükre ma is ideológiai sémák tolakodnak. A gyakoribb idézetek, részletesebb szöveginterpretációk, -rekonstrukciók elmaradásának oka pedig talán a terjedelmi korlátokban keresendõ. A rendszerint a kiadó által megszabott határidõ és terjedelem gyakran válik szövegalakító körülménnyé, és ez nem is mindig válik a mû hátrányára. A szerzõnek így is rengeteg anyag helyét kellett (és sikerült) megtalálnia a könyv szerkezetében, sokszor publikálatlan, illetve korábban ismeretlen forrásból származó információkét. Bízom benne, hogy a Sigraytól származó dokumentumokat – cikkeket, beszédeket, nyilatkozatokat – elõbb-utóbb sajtó alá rendezi; a biztosabb, (még) megalapozottabb Sigray-képnek e két könyvön kell majd alapulnia. (A gróf sokszor oly pontos nyelvi formát talált elvei közvetítésére, egy-egy szövegbeli gesztusa oly kifejezõ, annyi elegancia jellemzi, hogy azt a legkörültekintõbb leírás sem tudja kiváltani.) Jó lenne, ha e remélt forráskiadásnak nem a kötet Sigraybibliográfiája lenne a fõ támpontja, abban ugyanis, noha semmi nem utal szelekciós szempontra, alig öt politikai cikk szerepel tizenkilenc nyomtatásban megjelent, nagyrészt a naplókban kinyomtatott beszéd, „fontosabb” parlamenti felszólalás mellett. Ennél maga a szerzõ is több Sigray-szöveget ismer; nem egy, a bibliográfiába föl nem vett (holott a politikai közvélemény alakításának nyilvánvaló szándékával született) beszédre, programra, nyilatkozatra, interjúra is hivatkozik a fõszöveg jegyzeteiben. A 272. oldalon írja, hogy Sigray írásos munkássága „négy cikket számlál”, ezzel szemben már az õ jegyzékében is öt szerepel, de hiányzik a Pesti Naplóban közölt Harcok után, reformok elõtt (1938. december 25.) és A kormány szertelen reformpolitikája (1939. február 12.). Nem tenném ezt szóvá, ha az az állítás a 272. oldalon nem lenne olyan határozott és ennek következtében dezinformáló, és ha nem szolgálhatnám vele az összes Sigrayszöveg összegyûjtésének nemes ügyét. Az említett két évfolyamban Békés talált egy-egy 123

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

S

Z E M L E

cikket; nem ártott volna, ha továbblapoz. Nem tartom kizártnak, hogy további kutatások még felszínre hozhatnak ismeretlen írásokat. Békés Márton könyve igen fontos munka, s ezek szerint még fontosabb lehetett volna, ha valamivel több idõt szán rá. A bevezetésben írja, hogy a monográfia másfél éves kutatás eredménye. Ez az idõ kevés a teljes elsajátítására annak az információmennyiségnek, amely abban a tetemes mennyiségû forrásanyagban foglaltatik, amely a bibliográfiában szerepel vagy a jegyzetekben említésre kerül. Egy helyütt az olvashatjuk például, hogy Tildy Zoltánt a németek Magyarország megszállása után letartóztatták. Valójában a fiát, ifjabb Tildy Zoltánt fogták el, s ez az irodalomjegyzékben szereplõ dokumentumokból ki is derül (úgy tudom egyébként, hogy az ifjabb Tildy egyik cikke dokumentálta elsõként, hogy cellatársa, Bajcsy-Zsilinszky Endre a börtönben fölvágta az ereit). Ortega könyve, A tömegek lázadása fordítójának neve is csak futó betekintés nyomán rögzülhetett a szerzõben Puskás Jánosként; valójában Puskás Lajosról van szó, akit a németek szintén elhurcoltak, majd kivégeztek. Máskor talán a szakirodalomra való hagyatkozás miatt nem elég körültekintõ a fogalmazás; Bajcsy-Zsilinszky Békés Márton szerint „nyilas, imrédysta, valamint behívott német és szlovák [!] képviselõk alpári viselkedése miatt” (181) nem mondhatta végig Újvidékkel kapcsolatos interpellációját. Nem ellenõrzöm, hogy azok a közbekiabálók, akiknek a nevét a képviselõházi napló tartalmazza, mind ebbe a körbe tartoztak-e, mert az bizonyos, hogy e napló többször is „a jobb- és a szélsõbaloldal”-ról (tehát a kormánypártból és a szélsõjobbról) hangzó folytonos zajra utal, nem beszélve arról, hogy Bajcsy-Zsilinszkytõl az elnök meg akarta vonni a szót. A Mauthausenben megölt esztergomi és párkányi rabbi valószínûleg egy személy, a párkánynánai. Apró hibák az effélék (mással, így õszinte megrendülésére a recenzenssel is megtörténnek hasonlók), Sigray pályaképét jottányit sem befolyásolják. Az olvasóban azonban bizalmatlanságot kelthetnek, a munka megbízhatósága iránti alaptalan gyanakvást. Jobb lett volna ezeket elõre leszerelni; maga a monográfia írója pontosan tudja ugyanis, hogy mennyi elõítélettel kell felvennie a harcot. A legmeglepõbb azonban mégiscsak az, hogy a szerzõnek, aki olyan jól ismeri – ahogy erre a bibliográfiából következtethetünk – a legitimizmus korabeli szakirodalmát, meg sem fordul a fejében, hogy részleteznie kellene az irányzatnak és a szabadkirályválasztóknak az elveit (ezeknek az elveknek a rendszerét), illetve azt, ahogy a konkrét államjogi, illetve politikai állásfoglalásokban, a törvényalkotásban vagy a törvényjavaslatokban megjelennek. A legitimizmus tartalma szempontjából fontos, hogy mi ellen érvel és konkrétan mivel. A szerzõ A magyar Vendée címû, már említett alfejezetet szánta a empirikus-leíró részeket kiegészítõ szellemtörténeti fejezetek egyikének – de nem az. „A dolgozat zárásaként mintegy Összegzést készítettem el: Vas megye royalizmusának szellemtörténeti értelmezését esszé formában […] és Sigray politikai eszméinek rövid foglalatát” (13). Az elsõ alfejezet Sigray szülõföldjének (vagy régiójának?) hagyományos politikai alkatát lenne hivatott megvilágítani, a több évszázados royalizmus autochton voltát, a hagyományos rend törvényszerû tiszteletét kimutatni a táj által alakított közösségben. Ezt az Európában több helyütt kimutatható vend népnévbõl, illetve fogalomból, ezek változataiból (innen eredne a [Habsburgokhoz való] hûség és becsület) vezeti le, illetve ezzel hozza 124

F

I L E P

T

A M Á S

G

U S Z T Á V

:

K

I R Á L Y H Û S É G

,

F Ü G G E T L E N S É G

,

A L K O T M Á N Y O S S Á G

összefüggésbe, de az itteni passzusok megemelik a korábban taglalt tájmorfológiai tényezõk szerepét is. Az efféle összefüggések föltárása (ha tényleg vannak) termékeny is lehet, bár a szigorúan érvényesített miliõelmélet determinizmusából aligha származik tudományosan ellenõrizhetõ ismeretek rendszere. A monográfia számos értéke közé tartozik, hogy magyarázza és bizonyítja Sigraynak és néhány eszmetársának a közösségbe, a helyi társadalomba való ágyazottságát. A fõszöveg utolsó elõtti, a magánembert bemutató fejezetében a Vasi-Hegyhát geológiájának, éghajlatának, „jellegzetes táji elemei”nek, az ivánci birtoknak, az ottani gazdálkodásnak, a kastélynak a leírása helyénvaló és kifogástalan. Viszont a dolgokat, hogy viszonyukat tisztázzuk, elõbb el kell határolni egymástól; A magyar Vendée-bõl nem világos számomra, hogy hol vannak e sokadik magyar géniusznak a határai. Az elsõ etapban úgy tûnik föl, hogy a magyar Vendée a Vendvidékbõl nõtt ki (annak bizonyítása azonban, hogy ez a Vasi-Hegyháthoz tartozik, elmarad), de a terminust a szerzõ végül az egész Vas megyére kivetíti, sõt azt sem látom kizárhatónak e fejezet alapján, hogy Nyugat-Magyarországra gondol, sok helyütt meg a magát a Dunántúlt emlegeti. Nyilván nem lehetnek mindre egyaránt érvényesek a fölsorolt „etimológiai, filológiai, néprajzi bizonyítékok” – eltekintve attól, hogy a vendekkel kapcsolatos szófejtésbõl leszûrt következtetéseknek és a royalizmusnak a kongruenciája az ott elõsoroltakkal nincs kellõképpen alátámasztva. Maga Sigray az 1919-es újrakezdés során a négy megyét, Mosont, Sopront, Vast, Zalát együtt tekintette bázisnak, és ezt fõképp az adott politikai helyzetbõl vezette le. Táj és lakójának kapcsolata nem egyirányú; a rendszer, amit Sigray maga körül láthatott eszmélkedése idején, sokban emberi mû, a folyamatos, s persze változásokkal teljes múlt eredménye. A szellemtörténet, ismételjük el, történeti szemlélet, a hamis látszatok ellenére merõben idegen Spengler természettani toposzaitól. Arról, hogy a legitimizmusnak nagy tábora volt Vasban, illetve a határmegyékben, Békés Márton sok adalékot hoz elõ; a helyzet eredetét is jobb lenne történeti adatokkal magyarázni. A magyar Vendée Békés Márton számára érezhetõen oly fontos meghatározását tehát cizellálni kellene még. Így például katolicizmus és legitimizmus sincs teljes átfedésben – ha Vas megyében ez az egybeesés adott lehetett is –; mindkettõnek egyedi történeti változatai vannak. Az sem mindegy, hogy melyik királyról, melyik uralkodói koncepcióról van szó, a politikai katolicizmusnak pedig épp ez idõ tájt antidemokratikus és rasszista változata is volt, amivel Sigray – elveibõl következõen – szemben állt, aminthogy szélsõségekbe hajló jobboldaliaktól azt is kikérte magának, hogy õt kereszténységre próbálják tanítani. (Egy közvetlen példa az Apponyi Albert Társaságban a névadóról mondott – a monográfiában is hivatkozott – serlegavató beszédébõl: „Õ nem kérkedett ugyan keresztény voltával, de keresztényül érzett és mindig így is cselekedett. Utóbbi idõben a felfogás e téren is megváltozott. Sokan keresztény világnézetet és politikát hirdetnek, de cselekedeteikben hitvallásukat nem mindig követik. Úgy látszik, azt vallják Tartuffe-fel együtt, hogy: On trouve avec le ciel des accommodements [A mennyországgal meg lehet alkudni].” (Pesti Napló 1939. február 24., 2.) A statikus kép inkább akadályozni, mint segíteni fogja irányzatok és személyek differenciált megközelítését – s ezt Békés Márton hamar észre fogja venni, ha továbbra is e területtel és kiemelkedõ alakjaival foglalkozik. Hamar – például akkor, ha újraolvassa a saját könyvét, amelyben szép 125

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

–

S

Z E M L E

számmal találhatók a sematizálást cáfoló, de az összegzésben figyelembe nem vett paszszusok. Apponyi Albert, Friedrich István és Palatinus József egy táborban való emlegetése – azon az alapon, hogy mindhárman vasi hátterû legitimisták voltak – nem téveszthet meg minket annyira, hogy az utóbbi kettõ jellemében és gondolkodásában fölkutatni próbálnánk az Apponyiéira emlékeztetõ sajátosságokat. Szellemi képességeik között nagyságrendnyi különbség van Apponyi javára, a következetességben pedig közte és Friedrich között áthidalhatatlan a távolság. Az õseredeti Habsburg-hûséggel törés nélkül összehozni, azonosítani a 19. századi konzervativizmust és mindezt a Sigray szerint liberális Apponyival demonstrálni kissé meglepõ dolog. „Apponyi kereszténysége mellett a legnemesebb értelemben vett liberalizmus hívének vallotta magát” – írja Apponyiról Sigray, aki, amint erre Békés Márton is utal, Apponyi „szerény tanítványá”-nak és „követõjé”nek vallotta magát. Még nagyobb mutatvány a metafizikus legitimizmus hiteles képviselõi közé sorolni Friedrichet, aki 1918-ban köztudottan oktobrista volt, egy másik korszakban pedig az antilegitimista Gömbössel konspirált. Több fontos legitimista család történetében is nyoma van az egy-egy Habsburg uralkodóval szemben kialakult függetlenségi hagyománynak – így ifjabb Andrássy Gyuláéban és Sigrayéban is –, Apponyi Albertnek és Rakovszky Istvánnak pedig a személyes sorsa, pályája is azt bizonyítja, hogy a húszas évek legitimistái korábban szemben állhattak a királlyal. Sigray maga igen nagyra értékelte tanítója „közjogi harcait, amelyeket a magyar önállóságért, a magyar függetlenségért és annak a Monarchia keretében maradéktalan elismeréséért folytatott”. Mindezek hozzátartoznak Sigray legitimista mivoltához. Nem vall túlzott következetességre, ahogy Békés Márton a vasi királypárti ellenforradalmárokra óvatlanul ráhúzza a protestáns hagyományú (utalt könyve, a Kisebbségben írása idején nyilvánvalóan ateista) és Habsburg-ellenes Németh László tudományos szempontból használhatatlan (természetesen nem is szellemtörténeti vétetésû) mélymagyar-elméletét; „olyan ez”, mondja „Vas megye forradalomellenes felkelõi”-re utalva, mint a Kisebbségben „mélymagyar rétege”. E royalizmusban nyilván benne van az emlegetett metafizikus szál, de éppen legtekintélyesebb képviselõi szemléletében mégiscsak a magyar alkotmány lehetett az igazi keret, az azt érvényesítõ királyhoz való hûség pedig ennek derivátuma. Ezért aztán azt hiszem, hogy Sigray politikai eszméinek az utolsó alfejezetben felállított rendszere is finomításra szorul. Noha azt magam is helytállónak tartom, ahogyan annak elemeit és megnyilvánulásait a szerzõ a Záró gondolatokban (283–284) fölsorolja: „Egyszerre jogfolytonosság, örökletes monarchia, kötöttség, arisztokratikus hivatástudat, patriotizmus – és szociális fejlõdés, minõségi demokrácia, jogkiterjesztés, hazafias ellenállás.”

126

K

O M M E N T Á R

•

2 0 0 7 | 5

Számunk szerzõi BÉKÉS MÁRTON (1983, Szombathely) történész, az ELTE BTK doktorandusza BOTOS MÁTÉ (1968, Budapest) történész, a PPKE Bölcsészettudományi Karának oktatója FEJÉRDY ANDRÁS (1977, Budapest) egyháztörténész, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa FILEP TAMÁS GUSZTÁV (1961, Budapest) mûvelõdéstörténész, szerkesztõ GRÓSZ ANDRÁS (1979, Budapest) történész-levéltáros, az ELTE Bölcsészettudományi Karának doktorandusza KERN TAMÁS (1970, Bácsalmás) szociológus, politológus, a Pécsi Tudományegyetem oktatója KÓSA LÁSZLÓ (1942, Cegléd) néprajzkutató, mûvelõdéstörténész, az MTA tagja, az ELTE professzora LAGZI GÁBOR (1974, Szeged) történész, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója LÕRINCZ CSABA (1959, Sepsiszentgyörgy) politológus, külpolitikai szakértõ, a Magyar Országgyûlés Külügyi Bizottságának fõtanácsadója PAKSA RUDOLF (1981, Ajka) történész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának doktorandusza PESTI SÁNDOR (1966, Mezõtúr) politológus, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója L. SIMON LÁSZLÓ (1972, Székesfehérvár) író, szerkesztõ, a PPKE Bölcsészettudományi Karának oktatója SZEPESI BALÁZS (1974, Szekszárd) közgazdász, a Rajk és Széchenyi Szakkollégiumok oktatója TÓTH ÁGNES (1961, Akasztó) történész, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatóhelyettese