Komáromi Mária ofs: „ÉLEK ÉS TI IS ÉLNI FOGTOK.” (Jn 14,19) „Szerencsés családba születtem. Az apám férfi volt, s anyám nő. Normális értékrendben neveltek.” Ezt Ákos, a popsztár mondta egy – a Mária Rádiónak adott – interjúban: Igen, a bűnbeesés után „értelmünk elhomályosult és akaratunk rosszra hajló lett” – fogalmaz a katekizmus. Igen, értelmünk elhomályosult, vagyis az értékrendünk összezavarodott. Azóta minden kornak megvannak a torzulásai, de értékei is. Az élet, a család érték. Valaha az élet érték volt, a nagycsalád létkérdés volt! Fontos volt, hogy legyenek a családot védő férfiak, harcosok és a harcosokat szülő asszonyok. Az élet értékét a nagycsalád – a családi gazdaságot alkotó emberek léte adta meg, azoké, akik majd eltartják és fölnevelik a jövőt; eltartják és tisztességgel eltemetik a bölccsé vált öregeket – mindenféle állami GyES, GyED, vagy nyugdíjintézet nélkül is. Természetesen ez nem teszi szükségtelenné ezeket az intézményeket!
1
A nő értékét a sok gyermek adta, a férfiét a bátor felelősségvállalás, az egyén a családot erősítette, azaz érték volt a család. Versek és csodálatos novellák, irodalmi művek születtek az anyai szeretetről, az anyai önfeláldozásról, arról, hogy egy édesanya legnagyobb boldogsága, hogy a szeretteit, szülötteit boldognak láthatja! Érték volt tehát az emberi élet. Persze gyakran volt torzulás: a férfiak felül-, a nők alul értékelése, a közösség túlértékelése az egyén önértékével szemben. Aztán – talán az előbbi ellenhatásaként, ill. az un. „felvilágosodás hatásaként – felértékelődött az egyén, az EGO, az önkiteljesedés a ”megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és rosszat!” sátáni hazugsága. A „boldog leszel, csak valósítsd meg önmagad!” szirén hangjai. Felértékelődött a bírvágy, a „szerezz, fogyassz, élvezz”! szemlélete. „A gyermek vállalása a nő elidegeníthetetlen joga”, „a nő teste csak az övé”, szlogenek és szemlélet, stb. Ma elvileg szabadok vagyunk mi nők, szabadon építhetünk karriert, szabadon élhetjük ki a szexuális vágyainkat, sőt nemi identitásunkon is szabadon változtathatunk (ld: gender elmélet). Olyanok lettünk, mint Isten? Tudjuk a jót és rosszat? Boldogok vagyunk? Sőt! Boldogabbak? Szabadon lehetünk bármik, csak normális nők nem. Normális, azaz életszerető és életet, több életet, sok életet továbbadó, a jövőt a méhünkben hordozó és otthonunkban egy férfivel együtt nevelő nők nem. Az nem „trendi”.
2
Korunk vitathatatlan értéke az egyén értékelése, beleértve a nőket is, gyermekeket és más bőrszínű embereket is. Értéke az egyéni élet kibontakozásának lehetősége, de ugyanez a torzulása is. Ma a gyermekvállalás a nők hobbijává lett. Magyarországon ezt a hobbit nem támogatja az állam, a társadalom. Mit tehetünk? Mit kell tennünk? Felmérések bizonyítják, hogy Európa leginkább gyermekszerető, még mindig viszonylag családcentrikus népe mi vagyunk! A fiatalok 80 %-a két, vagy három gyermeket szeretne és egy házastárs mellett szeretné leélni az életét! Így képzeli el a boldogságot! Mit tehetünk? Pl. csatlakozhatunk tagként, vagy támogatóként néhány magyarországi, vagy hazánkban gyökeret vert mozgalomhoz: Ilyen a Házasság Hete mozgalom, a Házas Hétvége Mozgalom, a MÉCs Családközösség. Az Európában, de talán a világon is – egyelőre – egyedülálló Sapientia Családpedagógiai Intézet. A Hegyvidéki Családépítő Klub Budapesten a XII. kerületi Művelődési Központban, ilyenek az egyházi családközösségek, vagy a Tiszta Szívek mozgalma. Iskolában – katolikus iskolában is – mikor húsz éve bemutatkoztam az elsősöknek, s mondtam 6 szép gyermekem van, összecsapták a kezüket és részvéttel mondták: szegény Mária néni! Ma az iskolánkban „az a trendi”, hogy lehetőleg sok testvér legyen. Elsőben, mindjárt az év elején sorban kérdezek minden gyereket a hittanórán, hány testvére van? Annyi piros szívecskét rajzolok a táblára, s ők a füzetbe. A végén összeszámoljuk, hangosan, 3
együtt és megünnepeljük, hogy ennyi életet adott ajándékba a Jóisten. Ezt bármelyik tanító néni megteheti, vagy bármelyik anyuka-apuka egy születésnapi gyerekzsúron. Férjemmel, Jánossal, ha gyerekeknek vagy felnőtteknek tartok/tartunk lelki napot vagy előadást, jó ideje visszük a családi fényképalbumot vagy néhány kinagyított családi fotót s néhány mondatban be is mutatjuk a családunkat. Van benne esküvői kép is, papszentelési is. Házas és szerzetes. Idős és fiatal. Mindenhol irigyelnek ma már ezért a szép, nagy családért! Mit tehetünk, mint szomszédok? Elviseljük az élet zaját, segítünk a gyermekes családoknak, hogy legyen jövőnk, s majd legyen, aki eltart és tisztességgel eltemet minket nyugdíjasokat. Milyen a családi karácsony nálunk? Szenteste mindenki otthon, az új családjával ünnepel. Aztán 26-án gyermekeink és házastársaik, unokáink, legalább egy rendtárs, mi ketten, az idén 18 ember a fa s az asztal körül. Aztán megyünk a nagycsalád karácsonyára, ahol 11 gyermek, 45 unoka, 18 dédunoka. Menyek és vők, unoka menyek és unoka vők, ill. az unokák szerelmeinek serege. Vidékről is jönnek. Idén erősen elgondolkoztam: azért jönnek, hogy néhány karácsonyi éneket együtt énekeljünk, mert ajándékot nem kapunk ilyenkor. „Élek, és ti is élni fogtok” mondja Jézus.
4
A jövő demográfiai kérdés – a jövő a hit kérdése. Ezért a legfontosabb azt megválaszolnia a keresztény embernek: Kiben hiszek én? Vagyis mit jelent nekem a kereszténység? Egy európai kulturális közeget, megszokott terminológiát, ahol még többé-kevésbé értem a képzőművészet és zeneművek bibliai utalásait? Adyval szólok: „Ha ez a szép karácsonyi rege igaz volna...!” Tényleg: Mi nekem a Karácsony? A Megtestesülés ünnepe? Isten érthetetlen és felfoghatatlan bizalmának, szeretetének és kiáradó önközlésének eseménye? Az Úr Krisztus közénk szállásának ünnepe? Vagy szép karácsonyi rege, amikor az angyalok berepülnek az ablakon, hogy a gyerekeknek „Jézuska” ajándékot hozzon, ha jók voltak? Vagy hiszek az Élet Istenében? Aki megtisztel a gyermekem vagy unokám foganásával, Aki megtisztel egy ember foganásával egy ismerős családban, vagy a szomszédban? Aki számít rám!? Számít a bizalmamra, a segítségemre? Isten bízik az apában, anyában, nagyszülőkben, a keresztény közösségben és a szomszédban! Akkor miért van annyi alkalmatlan anya és apa? Isten igazán tudhatná! Isten tudja, csak ad egy esélyt: az apának, anyának, nagyszülőknek, a keresztény közösségnek és a szomszédnak. De sokszor gyengének, érdemtelennek érezzük magunkat Isten bizalmára! Igazunk van! Ha éppen kísért a reménytelenség, az alkalmatlanság okozta félelem, ajánlom elolvasásra: Mt. 14, 15-21-t. (Az első kenyérszaporítás) Nem kell elmenniük az embereknek élelemért – mondja Jézus: „ti adjatok nekik enni!” Aztán megáldja az apostolok bátor hitét és engedelmességét. Mi is rémülten mondjuk 5
sokszor: csak öt kenyerünk van és két halunk. Vagy még annyi se’. Nem kell elmennünk, „ti adjatok nekik enni!” – mondja Jézus. Aztán megáldja bátortalan hitünket és engedelmességünket. A remény embere vagyok-e? Isten és az emberek nagy kérdése tehát a keresztények felé, személy szerint felém is: a jelen, a jövő, azaz a remény embere vagyok-e? Ezt a kérdést megkeresztelt emberként nem kerülhetjük ki! Fontos eligazítást ad erre is az első pápa, Szent Péter apostol: „Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek.” (1 Pét 3, 15b) Ezt a kérést válaszolta meg 1970-ben Suenens belga bíboros, a XX. század egyik nagyhitű kereszténye egy interjúban: „Miért vagyok a remény embere? Mert hiszem: Isten új arcot ölt minden reggel, és most teremti a világot, nem valahol az elfelejtett múlt ködében. Ez késztet minden percben készen állni a nagy találkozásra. Mert a váratlan a gondviselés szabálya. Ez a kiszámíthatatlan Isten ment meg minket és szabadít meg minden determinizmustól kijátszva a szociológusok borúlátó jóslatait. Ez a kiszámíthatatlan Isten szereti gyermekeit, az embereket. Ez reményem forrása.
6
A remény embere vagyok: nem emberi érvek, nem természetes optimizmus táplálja bennem a reményt, hanem egyszerűen hiszem, hogy a Szentlélek működik az Egyházban és a világban, akár tudunk róla, akár nem. A remény embere vagyok, mert hiszem: a Szentlélek mindörökké a Teremtő Szellem, aki minden reggel új szabadságot, örömöt és bizalmat hoz azoknak, akik befogadják. A remény embere vagyok, mert tudom: az egyház története hosszú, s tele a Szentlélek csodáival. Gondoljatok a prófétákra és a szentekre, akik döntő órákban a kegyelem csodálatos eszközei voltak, s fénycsóvát vetítettek elénk az útra. Hiszek a Szentlélek meglepetéseiben. XXIII. János pápa is egy volt közülük. A Zsinat is. Nem számítottunk sem az egyikre, sem a másikra. Miért merülne ki éppen most Isten képzelőereje és szeretete? Remélni kötelesség és nem fényűzés. A remény nem álmodozás, ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk. Boldogok, akik álmodni mernek, s álmukért kemény pénzzel fizetnek, hogy az testet öltsön az emberek életében.” (1970) Normális keresztény családba, vagyis az Egyházba születtünk, abban nevelkedünk életkortól függetlenül. Ott, ahol az apák férfiak, az anyák pedig nők. Az élet ajándék és áldás. Isten az igazodási pont, Isten: a remény és az Élet Istene. Belvárosi Főplébánia Templom: 2009. dec. 28. 7
