Kokusai Budoin, IMAF International Martial Arts Federation Nemzetközi Harcművészeti Szövetség

Kokusai Budoin, IMAF

International Martial Arts Federation Nemzetközi Harcművészeti Szövetség

AIKIDO és IAIDO branch

Tartalom

Gendo 2013 május 00. (próba) szám

Előszó a 00. számhoz

Kedves Olvasó! Előszó IMAF IMAF Magyarország Japanisztika: - kanji - gendo Gondolatok 1. A jó hadvezér... Beszámoló Iaido EB, Bretten Gondolatok 2. Sen sei = sensei? Visszatekintő Kard a Meiji korszakban (1 / 2. rész)

Régen volt a Kihon weboldal, melynek készítői próbát tettek az Aikidoval kapcsolatban fellelhető, összes információ elérhetővé tételére az internet segítségével. Később, már nyomtatott formában jelent meg az Aikido Magazin, ami idővel Bushido Magazin néven osztott meg hasznos ismereteket és nyújtott információt - nagyobb részben - a magyarországi Aikidós társadalom számára. Ezen nagy elődök mintájára, az IMAF Gendo speciális változataként próbáljuk meg életre hívni az általad éppen olvasott kiadványt. Azt gondoljuk, hogy az Aikido és Iaido harcművészetekben van annyi rendezvény és kezdeményezés melyekre érdemes kicsivel több figyelmet irányítanunk, valamint van annyi válaszra, de legalább kiigazításra váró kérdés, ami indokolttá és hasznossá tehetik e kiadvány létezését. A kiadvány ingyenes, információs magazinként működik, nyomtatott formában nem fog megjelenni. Az érdeklődőkhöz történő eljuttatását az internet segítségével tervezzük megoldani, egyik oldalon a sokatok által használt facebook közösségi portálon, másik oldalon egy e-mail adatbázison keresztül (gondolva a nem facebook tagokra). A kiadvány célja az IMAF, az IMAF Magyarország, azon belül első sorban az Aikido és Iaido szakágakat érintő hírek, cikkek, magyarázatok közzététele, az olvasók által beküldött kérdések megválaszolása. Nem titkolt szándékunk közvetítő csatornaként működni a szervezet, a szakágak vezetősége és a szervezet tagjai között. Nem cél más szervezetek, más harcművészetek, egyes szervezeten kívüli harcművész mesterek bemutatása, munkásságuk ismertetése, minősítése. A kezdeményezéssel, illetve ezen próbaszámmal kapcsolatban is várjuk véleményeteket, kérdéseiteket. Bemutatkozó próbaszámunkhoz, ami a lelkesedésnek köszönhetően talán kissé hosszúra sikeredett, ez úton kívánunk jó olvasást. Üdvözlettel a szerkesztőség Adél, László, Tamás és Iván

Ingyenes harcművészeti magazin

oldal 1.





A Kokusai Budoin, a Nemzetközi Harcművészeti Szövetség a Japán Császári Ház felkérésére, azzal a céllal alakult, hogy barátságot és együttműködést alakítsanak ki a Japán harcművészetek vezetői és az eziránt érdeklődők között. A II. világháború után Japán alapos változáson ment keresztül. Miután az országot újjáépítették, a harcművészetek vezetői felismerték, hogy szükség van egy olyan fórum alapítására, mely a jövő generációinak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését segíti. Ezt később kibővítették a béke terjesztésével, a jóakarattal és az emberek megváltásával az egész világon. Az volt a Kokusai Budoin, IMAF alapítóinak az álma, hogy a tradicionális Japán Budot fejlesszék és IMAF terjesszék, az emberek mindenhol tanuljanak meg harmóniában élni és ezáltal kialakuljon a világbéke. IMAF, azaz International Martial Arts Federation japánul Kokusai Budoin - Kokusai Budo Renmei magyarul Nemzetközi Harcművészeti Szövetség 1951. novemberében japán legkiemelkedőbb harcművészei találkoztak, hogy megszervezzék a japán harcművészetek - a II. Világháborút követő időszak első - széles körű bemutatóját. Következő év januárjában megalakult a Nemzeti Egészségügyi Szervezet. Később e szervezet neve lett Kokusai Budoin, Nemzetközi Harcművészeti Szövetség. Az IMAF hivatalosan 1952. januárban alakult Mifune Kyuzo, Ito Kazuo és Sato Shizuya judó mesterek; Nakayama Hakudo és Takano Hiromasa kendó mesterek; Otsuka Hironori karate-do mester, valamint Wake Kiyotaka és Kiyoura Sueo mesterek közreműködésével. Az IMAF első elnök-vezérigazgatója Kaya Tsunenori herceg (Hirohito császár nagybátyja, a császári hadsereg korábbi altábornagya), akit Higashikuni herceg követett (a II. Világháborút követő időszak miniszterelnöke, a japán császári család egyetlen olyan tagja, aki betöltötte ezt a pozíciót). Szakágaink korábbi nagyhírű IMAF harcművészei: Yamaguchi Katsuo, Meijin 10. dan Iaido Ueshiba Kisshomaru, Aikikai Aikido, az Aikido alapítójának, Ueshiba Morihei fia A Kokusai Budoin, IMAF 7 divízióból áll: Aikido, Iaido, Judo, Karate-do, Kendo, Kobudo, Nihon-Jujutsu. IMAF szervezeti felépítése Elnök: Ügyvezető igazgató: Titkár: Aikido divízió vezetője: Iaido divízió vezetője:

Tokugawa Yasuhisa Katsuo Sakai John B. Gage Shinji Tsutsui Kunigazu Yahagi


oldal 2.





Az IMAF Magyarország igazgatója dr. Zakariás László. Aikido regionális igazgató: Iaido regionális igazgató: Karatedo regionális igazgató: Nihon Jujutsu regionális igazgató: Főtitkár:

Kozsuharov Ognjan (Aikido 5. dan, Iaido 5. dan, Iaido renshi) Nagy Tamás (Iaido 4. dan) dr. Zakariás László (Karatedo 7. dan, Karatedo kyoshi) Mayer Csaba (Jujutsu 2. dan) Bota Norbert IMAF Magyarország A magyarországi szervezeten belül a többi harcművészeti ágazat (egyelőre) nem képviselteti magát. A magyarországi szervezeten belül további rangok, pozíciók nem kerültek kiosztásra. Az IMAF szervezeti szabályzata szerint egy országban maximum 3 divízió vezető lehet. Az elsődleges pozíció az elnöki pozíció, aki képviseli az országot a nemzetközi fórumokon. A másik két vezető helyettesíti az elnököt annak akadályoztatás esetén. A másodlagos pozíciók megnevezése elnökhelyettes. A területi vezetők számát a szükség határozza meg. Kinevezésük a divízió vezetők által történik. Hivatalos elfogadásuk az IMAF központi irodából kerül megerősítésre. A divízió és területi vezetőkkel szemben támasztott követelmények: - 4. dan vagy magasabb fokozat, - kommunikációképes angol vagy japán nyelvtudás, - a területi vezetők mentesek a nyelvi kötelezettség alól. Megjegyzés: a kommunikációképes angol nyelvtudás erősen ajánlott. Az ettől való eltekintés azonban kezdeményezhető a Kokusai Budoin, IMAF központi irodánál. Szervezeti felépítés: dr. Zakariás László igazgató Karatedo regionális igazgató

Kozsuharov Ognjan Aikido regionális igazgató

Nagy Tamás Iaido regionális igazgató


Mayer Csaba Jujutsu regionális igazgató

oldal 3.




Kanji

A legrégebbi ismert kínai írásjegyek kb. i.e. 16. századból származnak, de számuk és fejlett alakjuk arra mutat, hogy addigra több száz éves fejlődésen mentek keresztül. Az i.e. 4. században ezek az írásjegyek a kínai kultúra sok más elemével együtt kerültek Japánba a Koreai-félszigeten keresztül. Mivel a japánoknak nem volt saját írásuk, a kínai írásjegyeket kezdték el használni a japán nyelv írására. Eleinte az egyszótagú kínai szavak jeleit értelmükre való tekintet nélkül, csupán hangértékükért, mint fonetikus szótagjeleket alkalmazták, hogy velük hasonló hangzású japán szótagokat írjanak le. Pl: ku-ni - ország Ezzel a módszerrel bármely szót le lehetett írni. De egyetlen többszótagú japán szó két, három vagy több kínai írásjegy írását követelte meg, s ezek mindegyike számos vonásból állt. Hamarosan kifejlődött a második rendszer. Ebben a kínai írásjegyeket hangértékükre való tekintet nélkül, értelmük szerint alkalmazták, hogy velük azonos vagy rokon jelentésű japán szavakat jelenítsenek meg, és az így használt kínai írásjegyeket japánul olvasták. Pl: kuni - ország Amikor kínai szövegek jutottak Japánba, a japánok nem csak a kínai írásjegyeket vették át, hanem az olvasataikat is. A japán hangrendszerhez való alkalmazkodás során a kínai kiejtés módosult. Pl. a kínai nyelv négy tonális szintje


a japánban elsikkadt. Később kínai írásjegyeket használtak azonos vagy hasonló jelentésű japán szavak leírására és japán olvasatokat társítottak hozzájuk. Ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb kanjinak kétféle olvasata is van: a kínaiból származó „on” Japanisztika és a japán „kun”. Sőt - kanji egyetlen kanjinak két - gendo vagy több „on” és „kun” olvasata lehet, és mindegyik más-más jelentést, ill. jelentésárnyalatot hordozhat (eltérően a kínai nyelvtől, amelyben minden írásjegynek, szabály szerint, csak egy olvasata van.)

Gendo

A Gendo - speciális, sötét, homályos, hántolatlan, misztérium, titokzatosság; - együtt, ugyanaz, azonos jelentése: elrejteni az intelligenciát, elkerülendő a különbözőséget a köznéppel. Elsőre egy kicsit számunkra ez furcsán hangozhat, de a távol-keleti gondolkodásmódba ez teljes mértékben belefér. A keleti ember mentalitása titokzatoskodó, aki nem szereti, ha mások is tisztában vannak a tudásával. Minél kevesebbet tudnak róla mások annál jobb. Azonos hangzást egy másik írásjellel is elérhetjük: - eredeti út


Adél

oldal 4.





A jó hadvezér felkészül a csatára… Az alábbi gondolatok még 2012. év végén fogalmazódtak meg bennem. A korábbi évek alatt, az IMAF tavalyi európai táborain, valamint a hazai környezetben tapasztaltak miatt éreztem kényszert az írásra. Nem gondolom, hogy bármi újdonság kerül alább bemutatásra. Sőt! Azt hiszem, hogy mindenkinek ismerős lesz a mondanivaló. Különösen azért, mert több alkalommal volt szó a témáról, mégis úgy gondolom, hasznos lehet felidézni, újra olvasni, talán valamiféle támpontot biztosítva a rendszerezéshez. Végezetül én azt vallom az etikett fontos dolog, de ne akarjunk Gondolatok 1. kényszeresen megfelelni egy általunk nem (megfelelő mélységben) ismert kultúra A jó hadvezér... elvárásainak. Ha úgy viselkedünk, ahogy azt magunkkal szemben másoktól is elvárjuk, nagyot nem tévedhetünk. Mindjárt az elején kijelentem a címet adó gondolat nem tőlem származik, de jó ideje használjuk páran azok közül, akikkel - jó pár éve folyamatos eszmecseréket folytatva - próbáljuk segíteni egymást az Aikido harmonikus, ugyanakkor rögös útján. Hogy mennyire sikeres ez a fajta együttműködés azt mindenki döntse el maga, a magam részéről mindenképpen hasznosnak vélem egy-egy téma több szempontból történő megközelítését. Nem mond(hat)om, hogy mindenben egyetértünk. Még azt sem merem kijelenteni, hogy a világnézetünk azonos, de akármennyire különbözően közelítünk meg bizonyos dolgokat, tény, hogy meghallgatjuk egymást, elfogadjuk a másik véleményét. Régóta látogatjuk az edzőtáborokat - saját szövetség által és szövetségen kívüli rendezésűeket egyaránt, és megtippelni sem tudom hányszor több alkalommal

léptünk tatamira mások segítése, mint saját előmenetelünk érdekében. Ez az iromány azonban nem egyes emberekről, hanem a hozzáállásról szól. Arról az attitűdről, amivel egyre kevésbé találkozom a különböző megmérettetéseken. Míg „a jó hadvezér felkészül a csatára…”, a jó versenyző felkészül a versenyre, a jó vizsgázó felkészül a vizsgára. Ahogy a hadvezér, úgy a versenyző és a vizsgázó is tudja mi előtt áll. Egyikük számára sem váratlan az esemény. Lehetőségük van felmérni a közeledő veszélyforrást, és ha ezt nem teszik meg, könnyen vereség lesz a „jutalmuk”. Természetesen a vereség felkészülés nélkül sem előre elrendelt, hiszen rutinnal, a szükséges tudásanyag megfelelő időben történő előhívásának képességével sikeresen vehetjük az akadályokat, de ha lehetőség van rá, miért ne éljünk az előzetes Ingyenes harcművészeti magazin

tájékozódás nyújtotta előnyökkel?! Manapság a versenysportban megtanulják egymást a szemben álló felek. A korábbi mérkőzések, a különböző helyzetekben adott reakciók elemezésével, előre elkészített forgatókönyvek felállításával lépnek pályára az egymással szemben állók. Legyen az csapat vagy egyéni sport. Nekünk ezzel szemben óriási előnyünk, hogy nem ellenfélként, hanem partnerként tekinthetünk a velünk szemben állóra. A mi célunk, akár bemutató, akár vizsga keretein belül adunk számot a tudásunkról, hogy együtt dolgozzunk a „támadóval” és tudásunkat a másikéhoz adva segítsük egymás kiteljesedését. Talán nem kell felkészülnünk a megmérettetés legnehezebben kiszámítható tényezőjéből, az emberből, de fel kell készülnünk minden másból! Különösen az etikettből!

oldal 5.


Gendo 2013


május 00. (próba) szám

AIKIDO és IAIDO branch Figyeljünk rá, hogy a vizsga nem a tatamira szólításkor kezdődik! Olykor már jóval korábban, edzőtáborban talán már az előző napon megalapozhatjuk a rólunk kialakuló véleményt, a későbbi döntést. Gondoljunk arra is, hogy a legtöbb vizsgáztatónak meglepően jó memóriája van és előfordulhat évek múltán is őriznek benyomást rólunk.

Véleményem szerint a vizsga sikerét erősen befolyásolja a vizsgázó által mutatott összkép. Udvarias viselkedéssel még a nagyobb hibák is kisebbnek látszanak.

Tartsuk szem előtt a vizsga nem csak a technikákról, de az etikettről is szól. Még a dojoba lépés előtt ellenőrizzük ruhánkat. Kellemetlen, ha a vizsgabizottság előtt vesszük észre a nem megfelelő ruhadarabokat. Aikido esetében az öltözékhez hozzá tartozik a fegyverek megléte is.

A kezdéshez hasonlóan a vizsga nem ér véget a technikák bemutatásával. Türelmesen és csendben várjuk meg, míg a többi vizsgázó is teljesíti feladatát. Segítsünk, ha szükség van rá.

„A harcművészetek az udvariassággal kezdődnek és azzal is érnek véget. Éppen ezért mindig udvariasak.”

„Az udvariasság azé, aki él vele.” Ne a fokozatokat hajszoljuk, inkább törekedjünk a fokozatok mögött rejlő tudás megszerzésére. Mit ér a fokozat, ha nem tudjuk teljesíteni a vele járó kötelezettségeket? Gondolkodjunk el azon, vajon az egyre magasabb fokozatok előjogokat vagy inkább kötelezettségeket tartogatnak számunkra!? Ne keverjük össze a fokozatokat és a valós ismereteket. Az, hogy valakit fokozatban utolérünk, még nem jelenti, hogy tudásszintünk is Ingyenes harcművészeti magazin

megegyezik. „Ne a régi mestereket kövesd! Azt kövesd, amit a régi mesterek követtek!” Fenti sorok olvaGondolatok 1. sása közA jó hadvezér... ben talán mindenki számára magától értetődőnek tűnt minden, mégis az elmúlt években egyre több, a fentiekkel ellentétes tapasztalatot szereztem. Amennyiben komolyan gondoljuk, hogy akár az országhatáron, akár a nemzetközi szervezeten belül hosszabb távon meghatározó szerephez szeretnénk jutni, ha valóban hiszünk abban, hogy van helyünk a hazai és nemzetközi harcművészeti porondon, ha hajlandóak vagyunk tenni is azért, hogy az általunk képviselt harcművészete(ke)t mások is komolyan vegyék, akkor a fent megfogalmazottaknak nem a maximumot, hanem a minimumot kellene jelenteniük. Ne egy - az általános színvonalat meghaladó – teljesítmény legyen a kitűzött cél, hanem az általunk hosszútávon vállalható, folyamatos fejlődés és a töretlenül fejlődni akaró személyeket összefogó szervezet. Iván

oldal 6.





IMAF EB - Bretten, 2013. május Öt fős magyar csapat, három karatéka és két iaidoka indult a versenyen. Hadd kezdjem az eredménnyel: Zakariás László karate egyéni kata 1. hely, csapat kata 1. hely Vigh Gabriella karate egyéni kata 2. hely, csapat kata 1. hely, egyéni kumite 2. Dobos Katalin karate egyéni kata 3. hely csapat kata 1. hely, egyéni kumite 3. hely Császár Gábor iaido egyéni 2. hely, szinkron 2. hely Bota Norbert iaido egyéni 3. hely szinkron 2. hely IMAF EB A helyszín kiváló, a szervezés alapvetően jó, de tavaly többen voltunk. A karate csapatot sajnáltam: álló nap csak várni nagyon kimerítő. Nekünk Norbival szerencsénk volt. Iai-al az első, aztán már csak filmezés, fényképezés. Norbi versenye biztos, határozott Iai volt. Tetszett. A sajátomban most nem éreztem magam olyan jól, mint tavaly, filmen visszanézve azonban ez a mostani mégis jobb volt. A németek elsők lettek egy jó, de totál ’zanshintalan’ versennyel. Általában, rajtunk kívül, senkinél nem láttam, hogy ritmusa, nyugalma lett volna az Iai gatáknak. Érthetetlen változás egy év alatt! A szinkronunkról annyit, hogy két különböző stílust mutattunk be :). Karate kata. Nem értek hozzá, de nekem, akárcsak tavaly, kimagaslóan jónak tűnt a magyar csapat valamennyi tagja. Katáiknak ereje, tartása, lendülete, figyelme volt. Az eredmények

alapján a bírók is hasonlóan vélekedtek. Karate kumite. Szerintem, ha a sportban az ellenfél ellenségnek tekint az a legrosszabb. Nulla önuralom, tébollyal párosuló,

mérhetetlen bizonyítási és pusztítási vágy. Az ilyen nem fog vívni. Vele nem lehet szimplán lovagiasan keménynek lenni. Ismétlem, nem értek hozzá, csak látni vélem a fölös testrángásokat, mimikát, ösztön ént (ego). Nagyon nehéz. Minden tisztelet annak, aki ezt állja. A tatamin kívül sok volt a sport. Nekem ’iaidosnak’ fura volt, hogy hason és háton fekve a talpukat mutogatják a másik felé, hogy Ingyenes harcművészeti magazin

iaido és karate

kiállnak a várakozók sorából kicsit hadakozni, csetelgetni, hogy a bíró keresztül vágtat a tatamin cipőben (!) és hogy senki nem utasítja őket rendre, senki nem érzi a helyzet visszásságát. Lehet én vagyok lemaradva, de őszintén örültem, hogy a magyar csapat ebben is más volt. Még valami! Én sokáig ellene voltam minden Iai versenynek, mert nem tudtam mit nyerhetnék azon, amit elveszítek. Ma is vallom, hogy nem a verseny a lényeg, DE tisztelt Iaidoka! Egyszer, legalább egyszer, vesd magad alá ennek a próbának és állj oda. Magadért, a mesteredért, a tanítványaidért és hogy megtapasztald mily sokat látsz, tanulsz, csiszolódsz egy versenyen. Gratulálok minden csapattársamnak a példamutatóan elvégzett munkáért és az eredményekért! Császár Gábor

oldal 7.





Sen sei aki előbb született. Sensei azaz tanító. Bevallom, mindig is visszásnak éreztem a fokozattal „járó” címek használatát. Valójában azt hiszem nem is a címmel van bajom, hanem a használat erőltetésével. Talán az én hibám, és azt jelzi a korom ellenére még mindig lázadó gyerek vagyok, de sehogy sem tudok felidézni akár csak egyetlen esetet, amikor Tamura sensei, akinek óvó tekintete kísérte szárnybontogatásaimat, és aki az Aikido egyik meghatározó alakja volt, megkövetelt volna magának, vagy Gondolatok 2. kijavított volna egy felé irányuló megszólítást. Nem hiszem, hogy Tamura sensei Sen sei = sensei? nem volt elég japán vagy, hogy az Európában töltött évek alatt elfelejtette a hierarchia jelentőségét. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy egyszerűen csak nem tulajdonított neki jelentőséget. Alighanem pontosan tudta, hogy nem a megszólításon áll vagy bukik a megítélése. Vannak szavak, amiket nem kell kimondani, hogy értelmet nyerjenek. A kultúránkból adódik, hogy az idősebbeket bölcsebbeknek tartjuk a fiataloknál. Logikailag tehát nem hibás feltételezni, hogy az idősebbektől tanulhatunk, azonban alighanem mindenki tud ellenpéldát is hozni környezetéből. Válasszuk külön a két jelentést! Az „előbb születés” egy állapot, amiért – a megszületésen kívül – semmit nem tettünk. Az, hogy ki mikor születik „adottság” vagy tény, akaratunktól független történés. Előbbivel ellentétben az oktatás tudománya már megszerezhető képesség, képzettség. Nagyobb részt tanult tudomány, ami mellett bizonyos mértékű belső tulajdonságok is szükségesek. Ki ne ismerne jó, vagy akár óriási tudással rendelkező, mégsem kedvelt pedagógusokat. Gondolkodjunk el, ha azok közül sem mindenkiből lesz (jó) tanár,

akik első körben ezt a tudományt hivatásukként választják, mi történhet a harcművészetekben, ahol a pedagógia csupán a mesterré válás velejárója. Szükségszerű e, hogy a magas fokozattal rendelkezők oktassanak és tudjanak is oktatni?

Engedjétek meg, hogy a civil életemre hivatkozva, kissé nagyképűen és magabiztosan kijelentsem: rosszul teszik. Ebben a „másik” életemben jó pár éve

vezető pozícióban dolgozom és tapasztalatom szerint a szakmai tudásnál fontosabb az emberi tényező. Az élet számomra azt mutatta meg, hogy bár az autokratikus vezetési stílusnak is meg van a maga előnye, ebben a rendszerben se a teljesítmény, se a megbízhatóság, se a lojalitás nem hoz hosszútávon megbízható szintet. Diktatúrában a tanítványok nem felnéznek, hanem félnek az őket vezető(k)től – ami alapjaiban ellentmond az Aikido elveinek. Legalábbis azoknak, amik számomra az Aikidot Aikidová teszik. A jó tanárnak, ahogy a jó vezetőnek, nem csak megmutatni vagy megtanítania kell az anyagot, nem megoldania kell a problémát a tanuló helyett, hanem felkelteni és ébren tartani az érdeklődést egy adott téma iránt. Ne legyünk lusták foglalkozni azokkal, akik tanítványainkká szegődtek. Ne


oldal 8.

Véleményem szerint az oktatáshoz nem elég a technikai jártasság. Sőt! Az emberi oldalon is példát kell mutatni, amely viszont legnagyobb sajnálatomra nem kap megfelelő hangsúlyt. A legtöbben fokozatuk mögé bújva, a keleti rendszerekre jellemző hierarchiára, autokráciára hivatkozva elutasítják eme terület jelentőségét.



AIKIDO és IAIDO branch gondoljuk, hogy mert tanítványaink az Aikidoban kevesebb tapasztalattal rendelkeznek, nem látják emberi hiányosságainkat. Gondoljunk arra, hogy mindenki más tűréshatárral rendelkezik, és azért mert – esetleg tiszteletből nem dörgölik orrunk alá véleményüket nincs is véleményük. Ha vállaltad, hogy tanár leszel, akkor vállald fel az ezzel járó kötelezettségeket is. Ahogy a harcművészeteknek, úgy a tanárságnak sincs vége a dojo kapujában. Egy oktatónak az életvitelével is példát kell mutatnia, bárhol, bármilyen helyzetben. Hogy akarsz másokat tanítani, miközben te magad nem a megfelelő példát mutatod? Mindezek mellett természetesen nem elhanyagolható a szakmai tudás. Azonban, bár a fokozatokhoz alapfeltétel, kérem senki ne higgye, hogy elég. „Mesterré nem lesz, hanem válik az ember.” A legtöbb harcművészetben 3. dan felett „jár” a sensei megszólítás. Hogy ez mindig így volt e, vagy csak a színes övekhez hasonlóan a modern kor vívmányáról van szó, esetleg csak egy félreértelmezett fordítás (lásd Tamura sensei: Az Aikido átadása és etikettje), már aligha fog kiderülni. Azonban


miközben egyre többen érnek el egyre magasabb övfokozatot, egyre több dojo nyílik, egyre több az oktató és egyre többen követelnek helyet maguknak a tanítók között… közben egyre többen felejtik el, hogy a tisztelet nem a fokozatnak (a beosztásnak), hanem szerencsés esetben az embernek szól. Régen, amikor a tanítványok jóval közelebb álltak a mesterekhez sokszor együtt éltek velük - a mester közvetlen közelről tapasztalhatta egy-egy tanítvány technikai és jellembeli fejlődését. Ma, amikor a vizsgáztató adott esetben csak évente vagy még ritkábban találkozik a vizsgázókkal a teljes körű számonkérés (emberi és technikai) már nem reális elvárás. A jelenlegi rendszer ezért egyre nagyobb nyomást gyakorol a vizsgaajánlást aláírókra, és egyre komolyabb önértékelést vár el a vizsgázni vágyóktól. Ha alázattal tesszük a dolgunkat, empátiával fordulunk mások felé és tartózkodunk az inkorrekt viselkedéstől tekintélyünk lesz. Ha azonban fokozatunktól és az esetlegesen vele járó hatalomtól várjuk a tiszteletet, nem leszünk hosszú távon sikeres

vezetők. A hatalommal fenntartott tekintély ingatag lábakon áll, ezért ne mi döntsük el ki és mikor szólítson minket mesternek. Tegyünk érte, hogy mások maguktól válaszGondolatok 2. szaSen sei = sensei? nak minket tanítójukká, mert egész lényünk okot ad rá. Képezzük magunkat testileg és lelkileg, legyünk megbízható emberek a dojon kívül is. Jó társak, jó szülők, jó kollegák… Ha így teszünk, talán egyszer valódi mesterekké válhatunk.


oldal 9.

Iván





Kard a Meidzsi korszakban (1868-1912) A Meidzsi-restauráció ( , Meidzsi isin) olyan események láncolata, amelyek Japán radikális politikai és szociális átalakulásához vezettek. A 19. század második felében végbemenő reformsorozat az Edo-korszak végét és a Meidzsi-korszak kezdetét jelentette. Az restauráció során Japán megnyitotta kapuit a világ felé, létrehozták az első alkotmányt, a császár korlátlan uralmat kapott, minisztériumok alakultak, létrejött az első parlament. A főváros Kiotó helyett Tokió lett. Visszatekintő Japánban elindult a túlélték ezt az időszakot. A Dai Kard nyugatiasodás korszaka, hosszú Nippon Butokukai-t 1895-ben és a Meiji korszakban évekre elfeledtetve a hagyományos 1911-ben szervezték meg, amelyek kultúrát. A régi „bakufu” (katonai különleges iskolákként a generáció - Roppon-me (Ushiro Mae no kormányzat) felbomlása folyamata- budo mestereit alkalmazta. Teki) ként a földműves családok az új Ugyanebben az évben a kendo és - Nanahon-me (Migi Hidari Mae kormánynak adták át földjeiket. Ez judo gyakorlást a középiskolákban no Teki) azt is jelentette, hogy sok kötelezővé tették. Ennek Happon-me (Itto Ryodan) korábban működő harcművész eredményeképpen a budo - Kuhon-me (Happogiri) iskola elveszítette anyagi elérhetővé vált a köznép számára, támogatását. Ahogy a szamuráj és néhány korábbi oktató újra Batto Ho – Tengerészeti kard osztályok beleolvadtak az új dolgozhatott mesterségében. formák: társadalomba, és a nemzet is a Ebben az időszakban megalakuló - Ippon-me (Junto Sono Ichi) Nyugat felé tekintett, a sorkatonaságot is képezni kellett. - Nihon-me (Junto Sono Ni) hagyományos budo hanyatlásnak Az olyan iskolák, mint az 1873-ban - Sanbon-me (Tsuigekito) indult. alapított Toyama Gakko, -Yohon-me (Shato) egyesítették a hagyományos - Gohon-me (Shihoto Sono Ichi) harcművészeteket a nyugati harcielméletekkel. A Toyama Ryu-t - Roppon-me (Shihoto Sono Ni) 1925-ben szervezték meg (Showa), - Nanahon-me (Zantotsuto) amely tartalmazta a Gunto Soho-t - Happon-me (Zenteki Gyakuto) (Iai bemutatását harci karddal). Az - Kuhon-me (Tatekito) iskola alapjai az Omori Ryu - Juppon-me (Koteki Gyakuto) oktatásán alapulnak. - Ju-ippon-me (Koteki Nukiuchi) Gunto Soho – Katonai kard formák: (folytatjuk: Nemzeti rendőrség) - Ippon-me (Mae no Teki) - Nihon-me (Migi no Teki) Tamás - Sanbon-me (Hidari no Teki) Több tényező együttállása segítette - Yohon-me (Ushiro no Teki) azt, hogy a harcművészetek - Gohon-me (Chokusen no Teki) Ingyenes harcművészeti magazin

oldal 10.

Kokusai Budoin, IMAF International Martial Arts Federation Nemzetközi Harcművészeti Szövetség

Recommend Documents