Kognitív hálózatok és szaknyelvoktatás a földrajzi szaknyelv példáján Kovács László – Szőke Viktória Cognitive Networks and LSP Teaching: Examples from the Language of Geography As shown previously, the mental lexicon can be best described as a network structure, with various subnetworks activated under different circumstances. One of these subnetworks is the subnetwork of languages for special purposes. Present paper analyzes the cognitive subnetwork of the specilazied field of geography. After discussing the characteristics of this specialized language the paper shows – from the point of view of the networked lexicon – how the teaching of this specialized language can influence the formation of this cognitive subnetwork.
0. Bevezetés Napjainkban munkánkhoz, hobbinkhoz illetve mindennapi ügyeink intézéséhez elengedhetetlen különböző szaknyelvek – alacsonyabb vagy magasabb fokú – ismerete. Szaknyelvekkel találkozunk banki ügyintézésünk során, a napi híreket hallgatva, hivatalos ügyeinket intézve – de már az általános és középiskola padjaiban is. Jelen tanulmány a szaknyelvek közül a földrajzi szaknyelv példáján keresztül kíván rámutatni arra, milyen eszközökkel segíthető elő szaknyelvek oktatása során a megfelelő szaknyelvi kognitív hálózat kialakulása a mentális lexikonban. Ezzel Kovács (Kovács 2016, illetve Kovács megjelenés alatt) tanulmányainak eredményeit kívánjuk egy konkrét szaknyelvre alkalmazni.
1. Földrajzi (?) szaknyelv A földrajz szaknyelvével viszonylag kevés publikáció foglalkozik magyar nyelven (Horváth 2014, Vofkori 2002). Ezek a földtudományok művelői által írt tanulmányok elsősorban a földrajzi szaknyelv szakszókincsének aktuális kérdéseit tárgyalják röviden. A vizsgált szaknyelvre, mint földrajzi szaknyelvre hivatkozunk – habár rá kell mutatnunk, hogy már magának a szaknyelvnek a megnevezése sem egyértelmű.
124
- A tudományok oldaláról jogilag közelítve a vizsgált tudományág neve földtudományok (vö. 169/2001 korm. rend.). - Amennyiben az Magyar Tudományos Akadémia szerkezetét vesszük alapul, szintén a földtudományok megnevezést találjuk. A X., Földtudományok Osztály bizottságai (2015 júniusában): Bányászati Tudományos Bizottság, Földtani Tudományos Bizottság, Geodéziai és Geoinformatikai Tudományos Bizottság, Geofizikai Tudományos Bizottság, Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani Tudományos Bizottság, Meteorológiai Tudományos Bizottság, Paleontológiai Tudományos Bizottság, Társadalom-földrajzi Tudományos Bizottság, Természetföldrajzi Tudományos Bizottság. - A felsőoktatási szakok neveit alapul véve (2015 májusa, felvi.hu) alapképzésben megtalálható a földrajz, illetve földtudományi alapszak, osztatlan tanári mesterképzésben a földrajztanár képzés. Mesterképzésben differenciálódnak a szakok nagyobb mértékben; a földrajz területéhez tartozónak tekinthetjük a következő mesterszakokat: csillagász, földtudomány, geofizikus, geográfus, geológus, meteorológus, térképész. - Az általános-, illetve középiskolai tantárgy neve ezzel szemben földrajz (Kerettantervek). - A tudományág megnevezése lehet földrajztudomány is (vö. Tóth 2002: 21, Vofkori 2002). - A földrajz nemzetközi, görög eredetű szinonim megnevezése alapján a szaknyelv neve lehetne geográfiai szaknyelv (pl. Haggett 2006 alapján). Így a szaknyelv megnevezése lehet földtudományi, földrajzi, földrajztudományi vagy geográfiai szaknyelv. A következőkben a szaknyelvet a köznyelvhez közelebb álló földrajzi szaknyelv megnevezéssel használjuk, habár az MTA megnevezése alapján a földtudományi szaknyelv név legalább ennyire elfogadható lenne.
2. Szaknyelvek A szaknyelvek hagyományosan feloszthatóak horizontálisan, illetve vertikálisan (Kurtán 2003). A horizontális felosztás alapja a szakmák rendszere, a vertikálisé az egymásra épülő absztrakciós szintek. A horizontális és vertikális felosztás nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő, egymással „interakcióban lévő” felosztásai ugyanazon kontinuumnak (vö. Szabó 2001). A földrajz horizontális felosztása (vö. pl. Gebhardt – Glaser – Radtke – Reuber 2011, Heineberg 2007, Tóth 2002) segíthet abban, hogy rámutassunk, milyen szaknyelvek léteznek a föld(rajz)tudományon belül. A felsorolás nem teljes (hiszen aldiszciplínák nagyon gyorsan születnek), illetve a szaknyelvek egy részének szókincse közös szókincs.
125
2.1. Természetföldrajzi szaknyelvek Adott szakterület szaknyelve egyrészt az adott földrajzi diszciplína szaknyelvének, másrészt a kapcsolódó (természet)tudomány szaknyelvének (pl. informatika, biológia, műszaki tudományok, fizika, matematika stb.) ötvözete: -
-
geológia, geomorfológia, hidrogeográfia, talajföldrajz, biogeográfia, csillagászat, térképészet, éghajlattan, geoinformatika, paleontológia, meteorológia, ásvány és kőzettan.
2.2. Társadalomföldrajzi szaknyelvek Adott szakterület szaknyelve egyrészt az adott földrajzi diszciplína szaknyelvének, másrészt a kapcsolódó (társadalom)tudomány szaknyelvének (pl. gazdaság, szociológia, idegenforgalom, politológia, történelem stb.) ötvözete: -
-
gazdaságföldrajz, településföldrajz, népességföldrajz, vallásföldrajz, közlekedésföldrajz, turizmusföldrajz, egészségföldrajz, politikai földrajz, történeti földrajz.
2.3. Regionális földrajzi szaknyelv(ek) A szaknyelv egyrészt az adott földrajzi diszciplína szaknyelvének, másrészt a regionális tudományok szaknyelvének ötvözete. A szaknyelv vertikális felosztása az absztrakciós szintek szerint történhet, ahol a legalacsonyabb absztrakciós szint azt a szaknyelvi kommunikációs szituációt jelenti, amelyben a résztvevők legalább egyike a szakmában és szaknyelvben laikus, míg a legmagasabb, ahol mindkét résztvevő elméleti szakember (kutató) (vö. Kurtán 2003: 46). A földrajzi szaknyelv vertikális felosztását az 1. táblázat szemlélteti.
126
Az absztrakció foka Legmagasabb
Nagyon magas
Magas
Alacsony
Nagyon alacsony
Nyelvi forma
Nyelvhasználati
A kommunikáció
környezet
résztvevői
Mesterséges nyelvi jelek az elemek és relációk jelölésére Mesterséges nyelvi jelek az elemek és a természetes nyelv relációinak kifejezésére Erősen terminologizált természetes nyelv szigorúan kötött mondatszerkesztéssel
Szakterületi erősen specializált folyóirat
Terminologizált természetes nyelv viszonylag kötetlen mondatszerkesztéssel Természetes nyelv néhány szakszóval, kötetlen mondatszerkesztéssel
Általános iskolai, középiskolai tankönyv, ismeretterjesztő földrajzi folyóirat Időjárás-jelentés, útikönyv, idegenforgalmi prospektusok
Doktori értekezés, szakmai / szakterületi specifikus folyóirat Egyetemi jegyzet, földrajztudományi szakkönyv, folyóirat
Elméleti kutató és elméleti kutató kommunikációja Elméleti tudományok szakembere az alkalmazott tudomány szakemberével Szakember-szakember kommunikációja, alkalmazott tudomány szakembere az alkalmazott tudomány szakemberével Szakember kommunikációja leendő („kezdő“) szakemberekkel Laikusok kommunikációja egymás között, szakember kommunikációja laikusokkal
1. táblázat. A földrajzi szaknyelv vertikális tagozódása (Kurtán 2003: 46 alapján).
A legalacsonyabb absztrakciós szintre az útikönyvek nyelvét (vö. Terestyényi 2007), illetve az időjárás-előrejelzések nyelvezetét helyezzük, ugyanis ezen a szinten a szaknyelv még csak minimális számban tartalmaz szaknyelvi elemeket. A földrajz szaknyelvére fenti felosztások alapján elmondható, hogy egy bizonyos absztrakciós szint felett egyre erősebben specializált, azaz a vertikális szint további horizontális szintekre osztódhat (vö. Szabó 2001). A földrajzi szaknyelvben magas absztrakciós szint felett viszonylag sok az idegen nyelvi elem (vö. Horváth 2014).
3. Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban A szaknyelvek nem csupán szakszövegekben léteznek: a szaknyelvi beszélő mentális lexikona („agyi szótára”) tárolja a szaknyelvi szavakat, illetve a szaknyelvre vonatkozó szabályokat. Ezen kognitív szaknyelvi rendszerek felépítése kiemelten fontos, hiszen ezek teszik lehetővé a szakmai kommunikációt. Sajnálatos módon azonban a kognitív szerveződéssel kapcsolatos kutatások eredményei a legtöbb esetben nem kerülnek alkalmazásra a szaknyelvek oktatása során (vö. Roelcke 2009). 127
A földrajzi szaknyelv „egésze”, azaz minden, adott szaknyelvhez tartozó szó vagy kifejezés nem minden szaknyelvi beszélő számára elérhető. Részben a Hoffmann-féle absztrakciós szintek határozzák meg, hogy a földrajzi szaknyelv beszélője a szaknyelvi szókincs mely rétegét használja: míg az útikönyvek vagy az időjárás-jelentés nyelvezete szinte mindenki számára ismert szakszavakat tartalmaz, addig egy egyetemi jegyzet vagy egy doktori értekezés szókincse már csak a beszélők sokkal kisebb hányada számára lesz ismert. A mentális lexikon hálózatos felépítéséből kiindulva (vö. pl. Aitchison 2012, Meara 2009) feltételezzük, hogy a szaknyelvi információkat is hálózatos struktúrák tárolják a lexikonban. A szaknyelvi elemek közötti kapcsolatok irányítottak és súlyozottak. Korábban (Kovács 2015, Kovács, jelen kötet) röviden jellemeztük a szaknyelvi hálózatok általános struktúráját – így itt ezt nem tesszük meg ismét. Helyette a következőkben a földrajzi szaknyelv példáján keresztül kívánjuk megmutatni, hogy mely struktúrák oktatása eredményezheti hatékonyan a szaknyelvi kognitív hálózatok kialakulását.
4. Szaknyelv oktatása Szaknyelvek esetében kiemelt szerepet kapnak adott szaknyelv oktatásának kérdései (vö. Kurtán 2003, 2014). Szaknyelvi oktatást elképzelhető anyanyelven és idegen nyelven (vö. Fluck 1992). Mivel a földrajz általános és középiskolai tantárgy is egyben, jelen tanulmány a példákat a magyar földrajzi szaknyelv területéről említi. A szaknyelvek hálózatos kognitív szerveződése kiváló kiindulási pont lehet a szaknyelvi oktatás, különösen a szakszókincs oktatásának optimalizálásához: a mentális lexikon, illetve a szaknyelvi mentális lexikon hálózatos struktúrájából kiindulva feltételezhetjük, hogy a hálózatos struktúrák előtérbe helyezése a szaknyelvek oktatásában is sikerrel alkalmazható. Hálózatos jellegű struktúrák oktatása természetesen nem új: Neveling (1994) és Kersten (2010) empirikus kutatásai alapján feltételezhetjük, hogy a hálózatos struktúrák sikerrel alkalmazhatóak a nyelvoktatás során. Szaknyelvekkel összefüggésben Fraas (1998: 431) is megfogalmazza, hogy a szakszavak nem önállóan léteznek, hanem mindig egy rendszer részeként kell elképzelni azokat. Emellett a különböző tudományágak és szakmák terminológiai rendszerei kiválóan mutatják be a szakszavak (terminusok) közti kapcsolatokat (vö. magyarul pl. Fóris 2005). Ez igaz a földrajzi fogalmak rendszerére is (vö. pl. Leser 2010). A következő felsorolás mutatja Kovács (megjelenés alatt) alapján, hogy milyen struktúrák vezethetnek ahhoz, hogy a szaknyelvi mentális lexikonban kapcsolatok jöjjenek létre. Az egyes pontokhoz földrajzi tankönyvekből: egy 8. osztályos természetföldrajzi (Nagy – Rugli – Udvarhelyi 2008, a továbbiakban NRU) és egy
128
középiskolai, 10. osztályos társadalomföldrajzi (Arday – Rózsa – Ütőné 2010, a továbbiakban ARÜ) tankönyvből vettük a példákat. - Szinonimák a köznyelvből vagy más szaknyelvekből (vö. Fluck 1975, Fraas 1998, Möhn – Pelka 1984): hight tech – csúcstechnika (ARÜ 58), gazdasági visszaesés – recesszió (ARÜ 63) - Kollokációk (vö. Roelcke 2010): munkanélküliségi ráta (ARÜ 44), lombhullató erdő (NRU 77), kétoldalú kapcsolatok (ARÜ 55), fejlett ipari ország (ARÜ 53) - Asszociációk (vö. Roelcke 2001, Roelcke 2010): Kanada – Toronto, Ottawa (ARÜ 92), Japán – gazdasági fejlettség (ARÜ 110), Közép-Amerika – banánköztársaság (ARÜ 126), adóparadicsom – Kajmán-szigetek (ARÜ 127) - Metaforák (vö. Fluck 1975, Roelcke 2010): zöldmezős beruházás (ARÜ 73), kőolajár-robbanás (ARÜ 63), kék banán (ARÜ 102), hófaló (NRU 30), adósságparadicsom (ARÜ 78), patkóváros (ARÜ 103) - Frazémák (állandósult) szókapcsolatok (vö. Handwerker 2010): csapadékot szállítanak (NRU 65), szél sebessége (NRU 65) - Framek (keretek) és scriptek (vö. Roelcke 2001): főn leírása (NRU 30) - Kategorizálások és egyéb osztályozások (vö. Köster 2010): energiahordozók (ARÜ 154), ENSZ (ARÜ 81), földtörténeti korok (NRU 57) - Felosztások, ontológiák, ontológiai kapcsolatok, pl. hiponímia, hiperonímia (vö. Buhlmann – Fearns 1987, Fraas 1998): talajok: mezőségi talaj, öntéstalaj, humuszos homoktalaj, réti talaj (NRU 93), infláció: keresletinfláció, költséginfláció (ARÜ 79) - Terminológiai rendszerek és struktúrák (vö. Buhlmann – Fearns 1987). - Vegyes terminológiák (adott szaknyelvbe más szaknyelvekből átvett terminológia) (vö. Buhlmann – Fearns 1987): biológiai terminológiára utalás
(NRU 77) Az általános, illetve középiskolai tankönyvekből vett példák alapján láthatjuk, hogy a legtöbb struktúra, amely a kognitív hálózatok létrejöttéhez vezet, már az alacsony absztrakciós szintű földrajzi szaknyelv oktatásában is szerepet kap. Ezen struktúrák pontos ismerete azért kiemelt szerepű, mert így elérhető, hogy ezek a kognitív rendszerezés szempontjából fontos jellemzők tudatosan kerüljenek be szaknyelvi tananyagokba. Hangsúlyos szerepet kap továbbá ezen struktúrák tudatos oktatása is – azaz például a metaforák magyarázata, az alá-, fölé-, és mellérendeltségi viszonyok tudatosítása – ahhoz, hogy a földrajz szaknyelvi-szakmai összefüggéseit (jobban) megértsük. Szigorúan terminológiai rendszerekre nem találtunk példát a két vizsgált tankönyvben. Ez természetesen nem meglepő: komplex fogalmi rendszerek oktatása többnyire a szaknyelv magasabb absztrakciós szintjén, például egyetemi tanulmányok keretében történik.
129
További tényezők, amelyek kognitív hálózatok kialakulását elősegíthetik: - Multimodális információk, mint pl. rajzok / képek / képletek (vö. Buhlmann – Fearns 1987). - Szakmaspecifikus szituációk ismerete (vö. Hüllen 1998). - Információk adott szaknyelvben a szakszóképzéséről (vö. Buhlmann – Fearns 1987, Kurtán 2003). - Adott szaknyelven az új fogalmak megnevezésének módjai (pl. metaforák, idegen szavak) (vö. Fraas 1998, Kurtán 2003). A multimodális információk bármely absztrakciós szinten megkönnyíthetik a szaknyelvi-szakmai információk gyorsabb rögzítését. A szakmaspecifikus szituációk azon szaknyelvek esetében kiemelten fontosak, amelyekben a szaknyelv beszélője nem csupán a szaknyelv kvázi-passzív befogadója, hanem a szaknyelvet aktívan használni is kell, pl. kereskedelmi levelezés során. Ezen szakmaspecifikus szituációk fontossága a magas absztrakciós szinttől jellemző a földrajzi szaknyelvre – például szemináriumi dolgozat írásakor egyetemi tanulmányok során. A szaknyelvi szakszavak képzése, illetve új fogalmak megnevezésének jellemzői a szaknyelvi tudás elsajátításának egy magasabb szintjén (magas absztrakciós fok felett), például egyetemi tanulmányok során játszhatnak kiemelt szerepet (vö. pl. Kurtán 2003, elsősorban a kémiai szaknyelvvel kapcsolatban). Kérdéses természetesen, hogy az itt felsorolt struktúrák számának növelése, illetve fenti, kognitív hálózatok kialakulásához vezető struktúrák gyakoribb, szisztematikusabb beépítése a tananyagba mekkora mértékben könnyítené meg a szaknyelvi (és az ezzel összefüggő szakmai) információk rögzítését a mentális lexikonban. Ezen kérdésekre csak longitudinális vizsgálatok adhatnának választ.
5. Összefoglalás Tanulmányunkban a földrajzi szaknyelv kognitív hálózatainak oktatási öszszefüggéseit mutattuk be röviden. Eközben kitértünk a földrajzi szaknyelv megnevezése körüli problémákra, illetve a földrajzi szaknyelv horizontális és vertikális felosztási lehetőségére. Ki kell emelnünk, hogy a földrajzi szaknyelv egyelőre nagyon kevés nyelvészeti kutatás tárgyát képezi, így már a földrajzi szaknyelvről leírtak is új eredménynek számítanak. Kognitív hálózatok pontosabb megismerése, illetve a hálózat kialakulásához vezető struktúrák ismerete nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a szaknyelveket – így a földrajzi szaknyelvet is – hatékonyabban, azaz gyorsabban és kisebb erőfeszítéssel sajátítsuk el. Ezen struktúrák segítségével a szakmai tananyag optimálisabban, kognitív hálózatunk felépítését tükrözve szervezhető, illetve rendszerezhető. Reméljük, hogy a leírtak mind a földrajzi szaknyelv pontosabb megismerését, mind a szaknyelvek kognitív hálózatának részletesebb megismerésére irányuló kutatásokat inicializálják.
130
Irodalom Források: Arday István – Rózsa Endre – Ütőné Visi Judit 2010. Földrajz II. Budapest: Műszaki. (=ARÜ) Nagy Vendelné – Rugli Ilona – Udvarhelyi Károly 2008. Földrajz. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. (=NRU) Aitchison, Jean 2012. Words in the Mind. 4th ed. Malden/Oxford: WileyBlackwell. Buhlmann, Rosemarie – Fearns, Anneliese 1987. Handbuch des Fachsprachenunterrichts. Berlin et al.: Langenscheidt. Fluck, Hans-Rüdiger 1975. Fachsprachen. München: Francke. Fluck, Hans-Rüdiger 1992. Didaktik der Fachsprachen. Tübingen: Narr. Fóris Ágota 2005. Hat terminológia lecke. Pécs: Lexikográfia. Fraas, Claudia 1998. Lexikalisch-semantische Eigenschaften der Fachsprachen. In Hoffmann, Lothar – Kalverkämper, Hartwig – Wiegand, Herbert Ernst (Hrsg.): Fachsprachen. Languages for Special Purposes. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 428-438. Gebhardt, Hans – Glaser, Rüdiger – Radtke, Ulrich – Reuber, Paul 2011. Geographische Wissenschaft. In Gebhardt, Hans – Glaser, Rüdiger – Radtke, Ulrich – Reuber, Paul (Hrsg.): Geographie. 2. Auflage. Heidelberg: Spektrum. 46-82. Haggett, Peter 2006. Geográfia. Budapest: Typotex. Handwerker, Brigitte 2010. Phraseologismen und Kollokationen. In: Krumm, Hans-Jürgen – Fandrych, Christian – Hufeisen, Britta – Riemer, Claudia (Hrsg.) Deutsch als Fremd- und Zweitsprache. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 246-255. Heineberg, Heinz 2007. Einführung in die Antropogeographie/Humangeographie. Paderborn: Schöningh. Hoffmann, Lothar 1985. Kommunikationsmittel Fachsprache. 2. Aufl. Tübingen: Narr. Horváth Gergely 2014. Magyarul vagy szaknyelvül? A szaknyelv használatának helyzetéről és kérdéseiről a földtudományok művelőjének szemszögéből. In Veszelszki Ágnes – Lengyel Klára (szerk.): Tudomány, technolektus, terminológia. Budapest: Éghajlat. 259-266. Hüllen, Werner 1998. Methoden im Fachbezogenen Fremdsprachenunterricht. In Hoffmann, Lothar – Kalverkämper, Hartwig – Wiegand, Herbert Ernst (Hrsg.): Fachsprachen. Languages for Special Purposes. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 965-969. Kersten, Saskia 2010. The Mental Lexicon and Vocabulary Learning. Tübingen: Narr. Köster, Lutz 2010. Wortschatzerwerb und Wortschatzvermittlung. In: Krumm, Hans-Jürgen – Fandrych, Christian – Hufeisen, Britta/Riemer, Claudia (Hrsg.) 131
Deutsch als Fremd- und Zweitsprache. 1. Halbband. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 1021-1032. Kovács László 2015: Die Repräsentation von Fachsprache im mentalen Lexikon. Empirische Ergebnisse zur Wortassoziation. Fachsprache – International Journal of Specialized Communication. 2015/1-2. 24-43. Kovács László 2016. Szaknyelvi hálózatok a mentális lexikonban. In Balázs Géza – Kovács László – Szőke Viktória (szerk.): Hálózatkutatás. Hálózatok és (inter)diszciplínák. Budapest: Inter – Magyar Szemiotikai Társaság. (Jelen kötet.) Kovács László (megjelenés alatt). Fachwortschatzunterricht zwischen Theorie und Praxis – Impulse aus der Psycholinguistik und aus der Kognitiven Linguistik. In Kreyer, Rolf – Güldenring, Barbara – Schaub, Steffen (Hrsg.) Angewandte Linguistik in Schule und Hochschule. Neue Wege für Sprachunterricht und Ausbildung. Frankfurt a. M.: Peter Lang. Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Kurtán Zsuzsa 2014. Szaknyelv az oktatásban – kutatási irányzatok és alkalmazások. In Veszelszki Ágnes – Lengyel Klára (szerk.): Tudomány, technolektus, terminológia. Budapest: Éghajlat. 171-179. Leser, Hartmut (Hrsg.) 2010. Diercke Wörterbuch Allgemeine Geographie. Braunschweig: Westermann. Meara, Paul 2009. Connected Words. Amsterdam/Philadelphia: Benjamins. Möhn, Dieter – Pelka, Roland 1984. Fachsprachen. Tübingen: Niemeyer. Neveling, Christiane 2004. Wörterlernen mit Wörternetzen. Eine Untersuchung zu Wörternetzen als Lernstrategie und als Forschungsverfahren. Tübingen: Narr. Roelcke, Thorsten 2001. Was bringt die Kognitive Semantik dem fachlexikalischen Wissenstransfer? In Wichter, Sigurd – Antos, Gerd (Hrsg.): Wissenstransfer zwischen Experten und Laien. Frankfurt/M.: Peter Lang. 51-63. Roelcke, Thorsten 2009. Fachsprachliche Inhalte und fachkommunikative Kompetenzen als Gegenstand des Deutschunterrichts für deutschsprachige Kinder und Jugendliche. Fachsprache/International Journal of Specialized Communication. 31/1–2: 6-20. Roelcke, Thorsten 2010. Fachsprachen. Berlin: Erich Schmidt. Szabó István Mihály 2001. A magyar szaknyelvi kommunikációs kultúra az ezredfordulón. Magyar Tudomány. 2001/6. 739-752. Terestyényi Enikő 2007. Egy angol nyelvű útikönyv szintaktikai és szemantikai jellemzői. In Porta Lingua 2007. Debrecen: Debreceni Egyetem et. al. 77-83. Tóth József 2002. A társadalomföldrajz alapjai. In Tóth József (szerk.): Általános társadalomföldrajz I. Budapest-Pécs: Dialóg Campus. 15-24. Vofkori László 2002. A szaknyelv kérdése a földrajztudományokban. Debreceni szemle. 2002/2. 229-232.
132
Internetes hivatkozások 69/2000. (IX.29.) Kormányrendelet az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak, valamint a művészeti ágak felsorolásáról. http://www.nefmi.gov.hu/letolt/felsoo/03mell2_tudagak_kormrend.pdf felvi.hu, Természettudomány http://www.felvi.hu/felveteli/szakok_kepzesek/szakleirasok/!Szakleirasok/index .php/szakleirasok/szakleiras_kategoriak?kpzt=12&kepzes=A Kerettantervek, Oktatáskutató és Feljlesztő Intézet http://kerettanterv.ofi.hu/ Magyar Tudományos Akadémia X. Földtudományok Osztálya http://mta.hu/x_osztaly_cikkei/x-foldtudomanyok-osztalya__9801
133
