Kócos és a Nagymama macskái
N
agymama félórányira lakik Kócostól. Nagymama utálja a macskákat, de régóta van és sok macskája, mert az egereket sokkal jobban utálja a macskáknál, és macska nélkül sok lenne az egér. Nagymama és Nagyapa nagy házban lakik, amiben sok egér jól el tudna lakni, és ezt az egerek is tudják. Ezért minden évben megkísérlik rohammal bevenni Nagymama és Nagyapa házát. Amíg nem voltak Nagymamának macskái, addig mindig sikerült is nekik. Először csapdával kísérletezett Nagymama. Egy virágcserepet fölfordított, alá diót tett, a pereme alá másikat úgy, hogy félig kilátszott a dió‐ bél. Úgy tervez‐ te, hogy az egér ki akarja enni a ami dióbelet, így is történt. A továbbiakban már más volt az egér és más Nagymama elképzelése, és többnyire az egéré diadalmaskodott. Nagymama úgy gondolta, hogy az egér meglöki a cserepet támasztó diót, a cserép lezúdul, az egér fogságba esik és Nagy‐ mama a fogoly egeret kitessékeli a házból. Először még így is lett.
A második egér megtanulta, hogy kell kienni a diót úgy, hogy ne essen fogságba. A harmadik a cserép közepe alá tett diót is kiette. A harc elmérgesedett. Az egerek nyerésre álltak, és Nagymama új fegyvernem után nézett a szak‐ irodalomban. Nagymama és Nagyapa házában megjelentek a bolti egérfogók. Ezek kis rugóból állnak, ami lecsap, ha egy lapkát elmozdít valaki. A lap‐ kára egércsemege kerül, az egér leenné, meg‐ mozdítja a lemezt és a rugó rácsapódik. És ez pontosan így is történt. Az első egérnél. Aki azonban rossz néven vette az eljárást, és éktelen sival‐ kodásával azonnal riasztotta a többieket. A többi egér körüljárta az elsőt, magában mind hümmögött, hogy hogy lehetett ez ennyire balek, majd mire az első egér megszűnt sivalkodni, már ki is ismerték a szerkezetet. Attól kezdve a sajt és a szalonna úgy tűnt el a kis fémlemezről, mintha magától mászott volna le. És a liszt, a cukor, a lekvárok celofánja és minden elképzelhető és elképzelhetetlen kamralakó gyorsuló iramban lett újra kirágva.
A harc elkeseredetté vált, Nagymama megkeményítette a szívét és egérmérget vett a boltban. Az egérméreg visszavetette az egerek rohamait. Az egérméreg alattomos dolog, mert jóízű és az egér visszajár rá. Sőt odahívja a társait is, és azok is belakmároznak belőle. Aztán a méreg ad egy „format C”‐t az egérnek. Ez a méreg fájdalom nélkül ad egy „format C”‐t az egérnek, aki így nem figyelmezteti a többieket. Hanem csöndesen elvonul pihenni. Ő azt gondolja, pihenni, de valójában aztán nem akad már dolga itt a Földön. Keres egy békés helyet, ahol senki sem zavarja majd a hosszú semmittevésben. Ahol örök a nyugalom, de legalábbis eltart addig, míg egy egér teteme föl‐ száll az egérmeny‐ nyekbe. A vályogház fala, az ablaktokok mellett, ilyen hely. A legyőzött egérhadak ide vonultak el örök nyugalomra, vagy legalábbis míg az egértetemek fölszáll‐ nak az egérmennyekbe. Az egér‐mennybemenetel szag‐ kavalkádja azután meggyőzte Nagymamát, hogy a macska mégiscsak hasznos találmány. Hol volt már a valamikori délceg kandúr, Mihály, akinek Üknagymama volt a gazdája! Mihály bent lakott a házban. Nagymama, aki szintén bent lakott a házban, akkoriban szívesen kilakoltatta volna Mihályt. Üknagymama viszont a Lakásbeli Macska Elvét vallotta. És mert Mihály
Üknagymama macskája volt, ezért akár tetszett Nagyma‐ mának, akár nem, Mihály maradt. Mihály nyugodt kandúr volt, csak az idegesítette föl, amikor Apu, még kicsi fiúként, egy körömollóval levágta a szirmát. Minek a macskának szirom, gondolta Apu kisfiúként, mikor a virág is jól elvan nélküle. Mihály nem volt el nélküle. Mihály szirma ugyanis, legalábbis amit Apu kisfiúként a szirmának hitt, valójában a bajsza volt. És a macska éjjel a bajszával lát. Vagyis a bajszával is. Azzal érzi az egerek neszezését, a leheletfinom rezgéseket, amiket az egértalpak a borított gerendafödémen keltenek. Bajsza nélkül a macska félszemű óriás. Sőt. Félszemű órás. Mihály hosszú időre elbujdokolt és nagyon soványan jött elő. Később megnőtt a bajsza, de Apuval, és kivált a körömollóval már sohasem bé‐ kült meg. Mihály már régen az örök vadászmezőkön egerészett, az egerek nyerésre álltak, Nagyma‐ ma tehát körül‐ nézett, ki szaba‐ dulna meg egy jól egerésző macskától. Az elképzelés amennyire tetszetős volt, épp annyira hamis. Hiszen a jó egerész macska kapós, amitől pedig szabadulnának, annak hibája van. Az így a házra szabadult vörhenyes macska, Paula torkos volt. Nem kis léptékben mégpedig. Ráadásul nőstény, ami jó eséllyel vetítette előre a házat ellepő nagyon sok kajtár
macska rémképét. Az első hűtőszekrény‐fosztogatáskor Nagymama megijedt. Amikor a macska a vacsora kellős közepén az asztalra ugorva kiette a vendég felvágottját a sztaniolból, akkor megrémült. A harc többfrontossá vált. Az egerek egyfelől, az elpofátlanodott testőrség a másik oldalon. Így álltak a dolgok, amikor Paula újabb hibájára derült fény. Az újabb hibára a Macskák Nagy Jajveszékjekor derült fény. Paula erkölcstelen mértékben vonzódott a fiúkhoz, és kritikátlan vonzalmának számos utód köszönhette életét. Az utódok sokan voltak és gyorsan követték az újabb almok az előzőeket, Nagymama riadalma tetőre hágott. Csak az enyhítette, hogy kiderült: a kritikátlan vonzalmakból lett utódoknak rövid ideig volt csak dolga itt a Földön. Így Nagymama macskáinak második generációja mégsem lett népesebb, mint az egérhad, ami ellen hadba‐ hívatott. De ez már nem tévesztette meg Nagyma‐ mát. Az idők során macs‐ kabeszerzései mind óvato‐ sabbak lettek. Mígnem aztán eljutott oda, hogy már ő ajándékozott kismacskákat. És ekkor bosszút vett a rajta Paulával ért sérelemért. Sok‐sok kajtár macskát köszönhettek azidőtt Paulának azok, akik Nagymama ellen valaha is vétettek valamit.
