KOCKÁZATI TŐKE ÚTMUTATÓ Mindazok, akik az elmúlt években aktívan kutatták a fejlesztési célú tőkebevonási lehetőségeket, biztosan találkoztak az Európai Unió által finanszírozott JEREMIE program keretrendszerével és a hazai vállalkozások számára fontos tudnivalókkal. A program 2009-es indulása óta tízes nagyságrendű vállalkozás kapott kockázati tőkét és megtörtént az első exit is. Az ugyanúgy uniós fejlesztési forrásokra épülő Széchenyi Tőkebefektetési Alap (http://blog.szta.hu) kihelyezési tevékenysége uniós szinten is egyedi, alig másfél éve működő konstrukció, amellyel a befektetőt kereső vállalkozások leginkább a hitelpiac szűkülése és az ebből (is) adódó forráshiány miatt kerülnek kapcsolatba. Az Alap eddig 16 hazai vállalkozásba fektetett tőkét, és ezzel a hazai tőkepiac egyik legaktívabb szereplőjévé vált. Az alábbi útmutató segítségével könnyen áttekinthető, hogy a tőkebevonás legalapvetőbb tényezőit tekintve, a vállalkozások különböző köreinek szóló fejlesztési programok közül melyik lehet a legmegfelelőbb. Emellett, kiemeltük a kockázati tőke-befektetések egyes jellemzőit, melyek segíthetik a tisztánlátásban mindazokat, akik vállalkozásukba a jövőben magánbefektetők bevonását tervezik Jellemzően mekkora forrást lehet bevonni? Az SZTA (www.szta.hu) 200 ezer eurós befektetéseket hajt végre, amelyekhez ugyanekkora mértékben tagi kölcsön kapcsolódhat. Összességében, az Alap így legfeljebb 110-120 millió forintnyi forrást juttat el a célvállalkozásokhoz, azonban előkészítés alatt áll olyan tőketerméket, amely ezen összeg kétszeresét helyezheti
ki. A JEREMIE- alapoknál a befektethető összeg évenként mintegy 1,5 millió euró; a befektetés ugyanekkora mértékben még kétszer megismételhető. Az úgynevezett JEREMIE 2 alapkezelői ennél is nagyobb mértékű, 2,5 millió eurós tőkét adhatnak egy vállalkozásnak évente, összesen legfeljebb három alkalommal.
Mekkora üzleti részesedést szerezhet a befektető? Az SZTA kizárólag kisebbségi részesedést szerez a befektetés célpontját adó vállalkozásban, így a cégvezetés mindenképpen megtartja a vállalkozás többségi irányítását. Ezzel szemben, a klasszikus kockázati tőkebefektetés gyakran többségi tulajdonszerzéssel jár. Ez több esetben így van a JEREMIE- alapoknál is, ahol a koordináló befektetők, a vonatkozó uniós szabályoknak megfelelően, szükség esetén többségi tulajdont is szerezhetnek a vállalkozásban. Ha pedig a klasszikus kockázati tőkebevonásról beszélünk, szem előtt kell
tartani azt az elméleti lehetőséget, hogy egy privát többségi tulajdonos olyan mértékű tőkeemelést is végrehajthat, mely mellett az eredeti cégvezetés tulajdonrésze eltörpül. A részesedésszerzéssel kapcsolatos előzetes döntés tehát az egyik legkritikusabb pont lehet egy befektetés előkészítésében – nagyon fontos, hogy a vezetők minden lehetséges forgatókönyvre felkészüljenek, és szerződéseikben előre védjék meg cégüket a számukra egyértelműen nem elfogadható megoldásokkal szemben.
Milyen mértékig szól bele a befektető a vállalkozás irányításába? Ez minden befektetési konstrukcióban mást jelenthet, a háttérben maradó csendestárstól a vállalat napi működésében részt vevő aktív befektető partnerig. Az SZTA alapvetően csendestársként tevékenykedik, miközben az első évben havi, a későbbiekben pedig havi vagy negyedéves jelentéseken keresztül követi nyomon a vállalkozás eredményeit. Közvetlen részvételre az előre meghatározott módon is csak akkor kerülhet sor, ha a közösen meghatározott, reális üzleti tervek végrehajtása, illetve a kitűzött eredmények elérése veszélybe kerül, illetve ha a beszámoló adatok nem teljesültek. A JEREMIE alapkezelők komoly hangsúlyt fektetnek a vállalkozás minél szorosabb nyomon követésére, a piaci jelenlétük megerősítésének támogatására, vagy akár az inkubációra. Sok esetben támogatják a céget a termékfejlesztési, piacépítési folyamatokban saját vagy külső szakértők tapasztalatai alapján, tehát közvetlenül segítik a vállalkozást a minél jobb eredmény elérése érdekében. A privát kockázati tőkebefektetők vagy az üzleti angyalok sok esetben az adott iparág több éves vagy évtizedes tapasztalattal rendelkező szakértői, így napi szinten, a tulajdonosokkal együtt építik a vállalkozásokat. Ezen a téren tehát jelentős különbséget mutat más tőkebefektetésekhez képest az SZTA konstrukciója. Az SZTA a befektetési lehetőségek mérlegelésénél nagy hangsúlyt fektet a cégek jelenlegi vezetésének megismerésére, mert a csendestársi szerepből adódóan
nem kíván az operatív folyamatokban részt venni (http://blog.szta.hu/?p=216). Ehhez azonban mindenképpen szükséges, hogy egy jól felkészült, piacot, versenytársakat és a jövőbeli lehetőségeket jól ismerő menedzsment vezesse a vállalkozást.
Ki vállalja a kockázatokat? Van szükség tőkefedezetre? Az elején szögezzük le: aki a tulajdonrészen kívül bármilyen további fedezetet vár el egy vállalkozástól tőkejuttatás során, nem tekinthető tőkebefektetőnek. Ahol fedezet, biztosíték van, ott hitelezésről beszélünk. A fedezet nélküli kockázatvállalás közös mind az SZTA, mind a JEREMIE- program keretei között, azaz a befektető és a vállalkozás közösen vállalják a befektetéssel kapcsolatos felelősséget és a kockázatokat. Ennek megfelelően, az uniós finanszírozással folyósított
fejlesztési célú befektetéseket koordináló alapok szakértői ugyanúgy érdekeltek a befektetés sikerében, mint a forrást befogadó vállalkozás. A siker elérése érdekében ezek a programok pontosan és tervezhetően szabályozzák a befektető részvételét a vállalkozásban – az SZTA csendestársként és kisebbségi tulajdonosként, a JEREMIE- alapok kezelői kisebbségi vagy többségi tulajdonosként működnek. Tőkefedezetet, ennek megfelelően, az uniós alapok esetében nem igényel a befektető.
A pontosan meghatározott kockázatvállalási, fedezeti és az ezekhez kapcsolódó részvételi keretek azért kiemelten fontosak, mert a privát befektetéseknél nincsenek egységes szabályok. Akik klasszikus kockázati tőkebefektetésben gondolkodnak, azoknak a vonatkozó szerződésekben ezek feltételeit pontosan, előre tisztázniuk kell. Fedezetet egy tőkés csak akkor kér, ha tagi kölcsönt is nyújt a vállalkozásnak. Hány éves vállalkozást keresnek a tőkebefektetők? Nem feltétlenül az életkor számít. Egy vállalkozás már a második évében alkalmas lehet tőkebevonásra, más vállalkozás még az ötödik évében is startupként próbál bizonyítani. Azt kell pontosan látnunk, melyik életszakaszban van a vállalkozásunk. Az üzleti angyalok, magvető alapok és start-up finanszírozók az ötleteket,
terveket keresik, amikor ott lehetnek a termék vagy szolgáltatás születésénél, a kezdeti fázisban. Ennek a vállalkozás vagy ötletgazda számára nagy előnye, hogy már az indulásnál van forrása. Hátránya, hogy a befektető akkor lép be, amikor még alacsony áron meg tudja szerezni egy – szándéka szerint – később nagy haszonnal kecsegtető üzlet kisebb vagy akár jelentős részét
A JEREMIE-alapok az ezen a fázison túljutó, piacra lépő vállalkozásokat keresik. A piaci siker még bizonytalan, de a termék vagy szolgáltatás lehetőségeit már meg lehet ítélni. Ha már van termékünk, vagy legalábbis az utolsó fázisban tart a fejlesztése, bátran forduljunk ezen alapokhoz. Ilyenkor sok esetben még hiányzik a menedzsment kialakítása, és nagy szükség van a befektető aktív együttműködésére és támogatására. Az SZTA a már piacon lévő termékkel, ezzel együtt ügyfelekkel, illetve kialakult beszállítói kapcsolatokkal rendelkező vállalkozásokat keresi (http://blog.szta.hu/?tag=befektetesiprojektek). Legalább 2 éves cégekbe fektet be, ahol már nem a termék megfelelőségét kell vizsgálni, hanem azt, hogy az újabb fejlesztés vagy az új piaci szegmens megtalálása által mennyivel lesz eredményesebb a cég működése. Fontos, hogy a vállalkozásnak legyen a fejlesztést végrehajtani képes menedzsmentje, tehát ne kelljen „inkubálni” a vállalkozást. Milyen hozamot vár el a befektető? Az SZTA befektetései az átlagos piaci elvárásoknál mérsékeltebb hozamszinttel számolnak. Ennek üzleti értelme és értéke az a cél, hogy a valós növekedési potenciált kihasználva sikeressé tegyen minden egyes befektetési projektet, azaz a relatíve szerényebb eredményekben és a biztosabb sikerben bízik. Ezért a befektetés előkészítése során a vállalkozásokkal közösen reálisan elérhető üzleti és pénzügyi célokat határoz meg, és a projekt során végig támogatja ezek
megvalósulását. Az ilyen befektetések elvárt, mérsékelt hozama körülbelül 12-15 százalék. Fontos megjegyezni, hogy az SZTA célcsoportja alapvetően a már működő, „hagyományos iparágakban” tevékenykedő vállalkozások, akiknek az éves növekedése jóval mérsékeltebb egy induló, innováció-vezérelt vállalkozásnál, miközben az SZTA – mint állami befektető – nagy hangsúlyt fektet a foglalkoztatás növelésére is.
A különböző befektetői hozam-elvárások fényében világossá válnak a különbségek abban is, hogy miért és hogyan lép be közvetlenül a befektető egy-egy cég irányításába – fejben a vállalkozásoknak erre is előre fel kell készülniük. Egy mérsékelt elvárásokkal a stratégiai döntéshozatalba szükség esetén bekapcsolódó kisebbségi tulajdonos mellett a projekt sikerét leginkább a menedzsmenthez fűződő megalapozott bizalmi viszony, a magas hozamot elváró többségi tulajdonosnál viszont a külső partner egyéni döntései és kompetenciája határozza meg. A nagyobb hozamért cserébe egy privát kockázati tőkebefektető védelmező és támogató inkubátorként működik, piacot épít, és folyamatosan a cég mellett áll az együttműködés során. Sok esetben használja iparági, vagy menedzseri tapasztalatait és kész arra, hogy akár napi szinten részt vegyen a vállalkozás építésében, vagy megkeresse azokat a vezetőket, akikkel kiegészítheti a cég menedzsmentjét. Mennyi időre tervez a befektető? Az SZTA projektjeit 4-5 éves időtartamra tervezi; befektetői jelenlétét egy-egy vállalkozásban pedig 7 évben maximálja. A 4-5 év alatt ugyanis a vállalkozásnak el kell jutnia arra a pontra, ahol ki tudja vásárolni az Alapot – ha ő is úgy akarja. Privát tőkebefektetőként nehéz pontos időtávban gondolkodni és tervezni. Fő
gyakorlati szabályként az üzleti modell határozza meg, hogy a cég mikor ér olyan fázisba, hogy a legjobb áron adhassa el tulajdonrészét a befektető. Ez átlagban 3-4 év, és bár az első JEREMIE- exit két év alatt megtörtént, több olyan cég is van a piacon, amelyben a befektető „benn ragadt” hosszú évekre.
Hogyan száll ki a tőkéstárs a vállalkozásból? A privát alapkezelők és a JEREMIE program is azt a célt tűzi ki, hogy a lehető legmagasabb áron, a piaci lehetőségeket kihasználva értékesítsen egy adott vállalkozást. Ennek oka igen egyszerű: a kockázati tőkés olyan fázisban lép be a vállalat finanszírozásába, ahol még jó eséllyel csak ötlet van, azonban termék, illetve piaci teljesítmény nincs. Ezt a kockázatot árazza be úgy, hogy a jövőbeni eladási árat maximalizálja, biztosítva, hogy az esetlegesen elbukott ügyletek forrásait is képes legyen finanszírozni. Az SZTA logikája ettől eltér: olyan vállalkozásokba fektet be tőkét, amelyek már bizonyítottak; ahol a termék, a piac és a menedzsment egyaránt a helyén van, tehát a piacra lépéssel és a kezdeti problémákkal nem kell megküzdeni. Ez kevésbé kockázatos befektetési forma, mint a start- up finanszírozás; nem kell napi szinten részt venni a működésben, a céget zavartalanul viszik a korábbi vezetők. Sok esetben a cégvezető és a tulajdonos is ugyanaz a személy, akinek fontos, hogy az általa felépített vállalkozásban csak ideiglenesen legyen idegen tőke. Az ő
esetükben az SZTA szerződésben rögzíti, hogy az előre megállapodott időpontban, egy előre megállapodott áron az eredeti tulajdonosok, maga a vállalkozás vagy a tulajdonosok által kijelölt harmadik személy megvásárolhatja a tulajdonrészt az SZTA- tól. Nincsenek újabb költségek, nem várt események: ha a befektetési folyamat idején közösen elfogadott üzleti tervet a vállalkozás végrehajtja, akkor kell, hogy legyen annyi eredmény a vállalkozásban, hogy terv szerint kivásárolhassa a tőkealapot. Így a tulajdonrész oda kerül vissza, ahol a tőkebefektető belépése előtt volt.
AZ ELUTASÍTOTT PÁLYÁZATI GARANCIA IGÉNYLÉSEK TAPASZTALATAI A Start Zrt. pályázati garancia szerződésállománya évről évre dinamikusan növekszik, melyet a 2011-ről 2012-re tapasztalt 78%-os növekedés is megerősít. A Start Zrt. 2012. december 31-én 7.253 millió Ft értékű pályázati garancia szerződésállománnyal rendelkezett. 2012-ben a Start Zrt-hez 145 darab, összesen 10.186 millió Ft értékű pályázati garancia igénylés érkezett, melyek 54%-áról született pozitív döntés.
A 145 pályázati garancia kérelem bírálatának eredményeképpen 79 jóváhagyott (54%) és 66 elutasított (46%). A magas, 46%-os elutasítási arány értékelésénél fontos megemlíteni, hogy a Start Zrt. elutasítottként kezeli azon igényléseket is, melyek ugyan befogadásra kerülnek, de a későbbi egyeztetés folyamán a pályázati garanciát
kérelmező végül eláll az igényléstől vagy 60 napon belül nem ad választ a Start Zrt. részéről a bírálat során felmerült kérdésekre, ezért a Start a bírálatot lezárja. Ezzel a tényezővel csökkentve az elutasított igénylések számát, már csak 42 darab kérelem marad az „elutasított” kategóriában, amely a beérkezett igénylések 29%-át teszi ki.
Elutasított igénylések kkv besorolás szerint Összes igénylés (db)
Elutasított igénylés (db)
Elutasított igénylések aránya (%)
- mikrovállalkozás
54
32
48%
- kisvállalkozás
60
25
38%
- középvállalkozás
31
9
14%
Összesen
145
66
46%
Kkv kategória megnevezése
A fenti táblázat adatai alapján jól látható, hogy a kisebb vállalkozásoknál magasabb az elutasítási arány. Általánosságban kijelenthető, hogy a nagyobb, több milliárd forint árbevétellel rendelkező társaságok kisebb kockázattal működnek, hiszen kevésbé kitettek a vevői és szállítói
kockázatoknak,tőkeerősebbek, illetve könnyebben jutnak banki forrásokhoz, összességében pénzügyileg stabilabbak. A táblázatból az is megállapítható, hogy a Starttól a középvállalkozások igényelnek legkisebb számban pályázati garanciát.
Elutasított igénylések aránya projekt típusok szerint
Összes igénylés (db)
Elutasított igénylés (db)
Elutasított igénylések aránya (%)
- Technológiai fejlesztés
43
18
42%
- Telephelyfejlesztés
68
28
41%
- Turisztikai fejlesztés
10
6
60%
8
5
63%
5
4
80%
- Egyéb
11
5
45%
Összesen
145
66
46%
Projekt típus megnevezése
- Megújuló energia/energetikai fejlesztés - Ipari parkok fejlesztése (inkubátorház)
hatékonyabbá tehető. Például egy új, korszerű gép beszerzésével a termelési volumen és a hatékonyság is jelentősen növelhető vagy egy új üzem felépítése a logisztikai folyamatok egyszerűsítését, kedvező technológiai sorrend kialakítását teszi lehetővé. Ugyanakkor a turisztikai beruházások, főként piaci oldalról, jóval kockázatosabbak, ezért az elutasítási arány is magasabb ebben a kategóriában.
Az elutasítási arány jelentős eltérést mutat az egyes projekt típusok között is. A konkrétabb tartalmú projektek esetében, mint a technológiavagy a telephelyfejlesztés, kisebb mértékű elutasítási arány tapasztalható. Ennek oka, hogy az ilyen típusú fejlesztések kevesebb kockázatot hordoznak magukban és egyértelműen olyan célt szolgálnak, mellyel a vállalkozás működése
Hasonlóan kockázatos terület az ipari parkok létesítése. Ezek a beruházások nagy arányú forrásbevonást igényelnek, a megvalósításukhoz akár több százmillió forintra is szükség lehet, ugyanakkor a jelenlegi gazdasági környezetben kérdéses, hogy az ipari park belátható időn belül értékesíthető lesz-e, melyből a hitel visszafizethető. Elutasított igénylések aránya projekt típusok szerint Összes igénylés (db)
Elutasított igénylés (db)
Elutasított igénylések aránya (%)
- Technológiai fejlesztés
43
18
42%
- Telephelyfejlesztés
68
28
41%
- Turisztikai fejlesztés
10
6
60%
8
5
63%
5
4
80%
- Egyéb
11
5
45%
Összesen
145
66
46%
Projekt típus megnevezése
- Megújuló energia/energetikai fejlesztés - Ipari parkok fejlesztése (inkubátorház)
Az elutasítási arány jelentős eltérést mutat az egyes projekt típusok között is. A konkrétabb tartalmú projektek esetében, mint a technológiavagy a telephelyfejlesztés, kisebb mértékű elutasítási arány tapasztalható. Ennek oka, hogy az ilyen típusú fejlesztések kevesebb kockázatot hordoznak magukban és egyértelműen olyan célt szolgálnak, mellyel a vállalkozás működése
hatékonyabbá tehető. Például egy új, korszerű gép beszerzésével a termelési volumen és a hatékonyság is jelentősen növelhető vagy egy új üzem felépítése a logisztikai folyamatok egyszerűsítését, kedvező technológiai sorrend kialakítását teszi lehetővé. Ugyanakkor a turisztikai beruházások, főként piaci oldalról, jóval kockázatosabbak, ezért az elutasítási arány is magasabb ebben a kategóriában.
Hasonlóan kockázatos terület az ipari parkok létesítése. Ezek a beruházások nagy arányú forrásbevonást igényelnek, a megvalósításukhoz akár több százmillió forintra is szükség lehet, ugyanakkor a jelenlegi gazdasági környezetben kérdéses, hogy az ipari park belátható időn belül értékesíthető lesz-e, melyből a hitel visszafizethető. Elutasított igénylések aránya régiók szerint Összes igénylés (db) 51
Elutasított igénylés (db) 20
Elutasított igénylések aránya (%) 39%
- Dél-Alföld
25
10
40%
- Közép-Dunántúl
16
6
38%
- Észak-Alföld
15
6
40%
- Észak-Magyarország
15
7
47%
- Dél-Dunántúl
15
11
73%
- Nyugat-Dunántúl
8
6
75%
145
66
46%
Régió megnevezése - Közép-Magyarország
Összesen
A táblázat adatai jól szemléltetik, hogy a kevesebb igénylést benyújtó régiók esetében magasabb az elutasítási arány, illetve a fejlettebb régiókból érkező igénylések kisebb arányban kerülnek elutasításra. Elutasítási okok megoszlása - üzletszabályzatban foglaltaknak való nem megfelelés - kivitelezési kockázat
1% 2% 3% 6%
17% 9%
- pénzügyi kockázat - ügyfél nem válaszolt/visszamondta
36% 26%
- piaci kockázat - tulajdonosi kockázat - számszerű feltételek nem teljesítésének kockázat - üzemeltetési kockázat
Az elutasítási okok között a legnagyobb aránnyal szereplő, „az ügyfél nem válaszolt”, illetve „az igényléstől való visszalépés” összevont kategóriája, bírálati szempontból jelentős következtetések levonására nem alkalmas, azonban a sorban utána következő kategóriák fontos információt hordoznak magukban. Az elutasítások 26%-át a vállalkozás magas pénzügyi kockázata eredményezi. A magas pénzügyi kockázat az ügyfél túlzott eladósodottságában, a hitelek kedvezőtlen lejárati struktúrájában, a szállítók és a vevők forgási sebességének aránytalanságában, az egészségtelen mérlegszerkezetben és likviditási problémákban mutatkozik meg.
Az elutasítások 17%-át kizáró feltétel fennállása okozza. A projekt kivitelezésének magas kockázata alatt azt értjük, hogy a projekt kivitelezéséhez szükséges pénzügyi források biztosítása kérdéses. Az elutasítások 9%-a esetében a projekt megvalósításához szükséges forrás nem állt rendelkezésre, sem saját forrás, sem hitel formájában.
Az elutasítást gyakran az okozza, hogy az igénylő nincs tisztában a Start Zrt. üzletszabályzatában szereplő kizáró feltételekkel. A Start ugyanis bizonyos feltételek fennállása esetén bírálat nélkül elutasítja az igénylést. A kizáró feltételeket a társaság Üzletszabályzata részletesen tartalmazza.
Az elutasított ügyletek 6%-ánál jelentett problémát a projekt üzemeltetésének magas kockázata, amely leggyakrabban abban az esetben jelentkezik, amikor a pályázó a korábbitól eltérő, teljesen új tevékenységet kíván elkezdeni, melyhez sem tapasztalattal, sem piaccal nem rendelkezik.
Általánosságban elmondható, hogy ha a megvalósítani tervezett projekt megalapozott, a kivitelezéséhez szükséges pénzügyi források rendelkezésre állnak és a beruházás üzemeltetésének feltételei biztosítottak, valamint olyan struktúrájú és mértékű források bevonása valósul meg, amely mellett a társaság adósságszolgálatát megfelelően képes teljesíteni és elegendő tere marad a működés finanszírozására is, a pályázónak jó esélyei vannak arra, hogy pályázati garancia igénylését pozitív döntés követi.
