Könyvek, képek és emlékek a somlyói és csehi könyves napokon

Könyvek, képek és emlékek a somlyói és csehi könyves napokon Képzõmûvészeti kiállítás, könyvbemutató és -vásár, valamint népdal színesítette-fûszerezte a Szilágysomlyón és Szilágycsehben május 20-21-én tartott Szentimrei Jenõmegemlékezést. Az eseményen Szentimrei Jenõ unokái, Szabó Zsolt, a Mûvelõdés fõszerkesztõje, valamint H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója foglalták össze a Szentimrei család krónikáját. A családtörténeti elõadás ötlete Vida Katalin szilágycsehi tanártól származott, mégpedig abból a megfontolásból, hogy Szentimrei Jenõ leánya, Szentimrei Judit néprajzkutató május 19-én töltötte be 90. életévét. Mivel a könyves találkozók terén a csehiek és a somlyóiak évek óta együttmûködnek, s a mindenkori somlyói Báthory István-tékanaphoz, valamint a karácsonyi könyvvásárhoz mindig hozzátartozik egy-egy csehi párhuzamos esemény, a Szentimreimegemlékezés elsõ mozzanata Szilágysomlyón zajlott. Menet közben kiderült, hogy a kéthelyszínes eseményhez más, kerek

évfordulók is kapcsolódnak, a jó hangulatot mindenesetre az est házigazdája, Széman Péter, a Báthory István Alapítvány elnöke által találóan pacsirtáknak nevezett Szõke Henrietta és Pernes Alíz fiatal és tehetséges énekesek alapozták meg néhány ízig-vérig magyar népdallal. S hogy teljes legyen a szépre és a jóra vágyó közönséget csalogató körítés, mindkét helyszínen megnyílt Wagner Péter magyarországi építész, grafikus Holttenger – Mezõségi útirajzok címû kiállítása. Wagner Péter még fiatal egyetemi hallgatóként, az 1970-es években kezdte járni Erdélyt, hátizsákjában pedig egyre több rajzot és vázlatot vitt – és visz haza azóta is – magával erdélyi házakról, templomokról, tájakról. Ezekbõl hozott most vissza egy-egy, közel 150 rajzból álló és a Mezõséget bemutató tárlatra valót. „Wagner Pétert az a hátizsákos hullám hozta Erdélybe az 196070-es években, amely nagyon sok fiatalt vonzott erre Magyarországról. Csakhogy míg sokan nem is jöttek többé errefelé, Wag-

Wagner Péter, Benkő Levente, Szabó Zsolt és Szabó Gyula Szilágycsehben

ner Péter tarisznyájában ennél sokkal több volt: õ ugyanis tanulni jött ide, és úgy láttatja velünk szülõföldünket, ahogyan sokszor a rohanó autóból mi sem látjuk. Wagner Péter ugyanis faluról falura, városról városra járva felmegy egy-egy dombtetõre, ahonnan úgy szemléli a tájat, hogy tudja: szépet talál” – így méltatta az idén 60. életévét betöltött H. Szabó Gyula azt a korábban gyimesi, kalotaszegi, szászföldi illetve széki tárlattal is elõrukkoló Wagner Pétert, akirõl mellesleg kiderült: õ is minap, május elsején töltötte be életének 60. évét. H. Szabó Gyula ennek kapcsán is megjegyezte: a mostanában a Nyárádmentét kutató Wagner Pétert tartsa meg egészsége, õ pedig tartsa meg Erdély iránti szerelmét, mert „biztosan vannak még rajzban megénekelhetõ vidékek”. Wagner Péter az általa a legszomorúbb szórványvidéknek nevezett Mezõség magyar építészeti hagyatékát hihetetlenül szépnek, majdnem érintetlennek, de tünékenynek nevezte, mint mondta: igen valószínû, Szabó Zsolt

3

4

Szőke Henrietta

A szilágycsehi találkozó közönsége

hogy a mezõségi magyar parókiák, templomok elenyésznek, de legalább rajzain megmaradnak. Hozzátette: Szilágysomlyónak és Szilágycsehnek is adományoz egy-egy, a házigazdák által kiválasztott rajzot. Wagner Péter illusztrálta a Mûvelõdés gondozásában 2010-ben megjelent a 27 kutató 29 tanulmányát egybeölelõ Mezõség címû tanulmánykötetet, Szabó Zsolt – aki május 29-én töltötte be 65. életévét – a kulturális folyóirat több más kiadványa mellett ezt a könyvet is a közönség figyelmébe ajánlotta. A Szentimrei család eddigi krónikája az 1918 utáni Erdély történetének leképezése – ezt vázolták fel Szentimrei Jenõ (1891– 1959) unokái. Szabó Zsolt és H. Szabó Gyula a családtörténeti barangolás során egyebek mellett elmondták: nagyapjuk osztálytársa volt – az öt legjobb magyar dermato-venerologusként számon tartott – Berde Károlynak, valamint iskolatársa nõvéreinek, Berde Mária író-költõnek, illetve Berde Amál festõmûvésznek, mûvészeti és néprajzi írónak. Szent-imrei Jenõ azokhoz az erdélyi tollforgatókhoz tartozott, akik a Keleti Újság szerzõcsapatának tagjaként a Trianon utáni ocsúdásban a Kós Károly, Zágoni

István és Paál Árpád nevével fémjelzett Kiáltó szó címû kiáltványban is megfogalmazott politikai cselekvés felvállalását szorgalmazták. Szabó Zsolt hozzátette: Szentimrei Jenõ eredeti neve Kovács Jenõ, de ahhoz, hogy katonatisztként felettesei engedélyezése nélkül közölhessen, anyai nagyapja, Medgyes Bálint családjának faluja, Nyárádszentimre nevébõl vette fel írói névként a Szentimreit. Õ indította el 1922-ben a Cimbora címû képes gyermekújságot, amelyet a Magyarországról hazatérõ és székely írótársaival 1928-ban Szilágysomlyóra is ellátogató Benedek Elek szerkesztett 1929 augusztusában bekövetkezett haláláig. Kós Károly és Szentimrei Jenõ együttmûködésének termékeiként a közönség megszemlélhette az 1920-as évek patinás köteteit, a Szabó-fiúk édesanyja, Szentimrei Judit, a népmûvészet tárgyi részét vizsgáló kutató és nõvére, Kovács Ágnes (1919–1990) folklorista, mesegyûjtõ, végül, de nem utolsósorban Kovács Ágnes férje, a Benedek Elek-unoka Lengyel Dénes köteteit. A közönség olyan köteteket láthatott testközelben, mint például a Kós és Szentimrei által Sztánán 1924-ben szerkesztett Kaláka Kalendárium az 1925.

esztendõre, valamint Szentimrei Jenõ Verses magyar krónika (1928, 1991), Nyersmérleg (1942) címû versesköteteit, az általa szerkesztett Versekben tündöklõ Erdély (1941, 1996) címû antológiát, a dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenõ által szerkesztett Szilágysági magyar népmûvészet (1974), végül Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (I–II., 1943) címû könyveit. A Nyersmérleg címû kötet érdekessége, hogy a borítójához használt vásznat a költõ leánya, Szentimrei Judit szõtte. Lengyel Dénes (1910–1987) nemrég megjelent emlékiratában beszámol gyermek- és ifjúkoráról, munkaszolgálatos éveirõl és ukrajnai fogságáról. Szovjet, román és nyugati fogságot taglal az a könyv is, amelyet Benkõ Levente (szerzõtársa Papp Annamária) mutatott be a közönségnek. A Magyar fogolysors a második világháborúban címû kétkötetes munka ismertetése nyomán mind Somlyón, mind Csehben többen jelezték: a Szilágyságban élnek még túlélõk, érdemes tehát faggatóra venni õket és a családi irattárakban, valamint levéltárakban õrzött dokumentumokat.

BENKÕ LEVENTE

Tisztújító közgyûlést tartott a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság Hagyományos helyszínén, a kolozsvári Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében tartotta 2011es közgyûlését március 12-én a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság (KLMT). A társaság tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, az idén a soron következõ tisztújítás állt a figyelem középpontjában. A közgyûlést Gaal György elnök nyitotta meg, üdvözölte Szilágyi Mátyást, a Magyar Köztársaság fõkonzulját, valamint Nagy Gergelyt, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnökét. Ezután bemutatta az elnöki asztalnál helyet foglalókat, s közölte a meghívóban is szereplõ napirendet. A továbbiakban rövid beszámolót tartott a KLMT elmúlt évi tevékenységének fontosabb mozzanatairól, a külés belföldi kapcsolattartásról. A társaság tagjaiból (Gaal György, Gergely Istvánné, Vincze Zoltán) állott a zsûri a 2010. április 28– 29-én a Báthory-napok keretében megrendezett Kolozsvár-vetélkedõn. Június 7-én került sor elõször a Budapesten megjelent Örök Házsongárd (Kolozsvár és sírkertje a századok sodrában) címû kétkötetes temetõ-album bemutatására a szerzõk, Gaal György és Gránitz Miklós jelenlétében a budai Litea Könyvszalonban. Azóta Kolozsváron, Hódmezõvásárhelyen és ismételten Budapesten is bemutatták ezt a mûemlékvédelmi szempontból fontos, díszes kiadványt. Július 1–7. között az elnök két fiatal tagtárs kíséretében részt vett a tavaly 40. alkalommal megrendezett Román András Mûemlékvédelmi Nyári Egyetemen Egerben. Itt ismertették a KLMT húszéves történetét és bemutatták a Farkas utcai református templom, valamint a Mátyás-szobor lézerszkenneres felmérését. A társaság kivette részét az augusztus 18–22. között megtartott elsõ Kolozsvári Magyar Napok rendezvényeibõl. Az elnök elõadást tartott Székely Bertalan születésének centenáriuma alkalmából, és részt vett Asztalos Lajossal, Gergely Istvánnéval és Vincze Zoltánnal a városnézõ illetve temetõlátogató séták vezetésében. Augusztus 21-én a Bethlen-bástyában került sor Maksay Ádám alelnöknek a kolozsvári fényképeket bemutató kiállítására, ezen Gaal György mondta a bevezetõt magyar és román nyelven, majd Asztalos Lajos beszélt a felvételekrõl. Augusztus 28-án a Bonchidai Napok keretében a kastély egyik épületében nyílt meg a KLMT szervezésében két tag, Takács Gábor grafikus és Balázs László bõrdíszmûves mûemlékeket megörökítõ alkotásainak kiállítása, a bevezetõt az elnök mondta. A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság 2010. szeptember 3–5. között Nagyváradon rendezte XVI. honismereti konferenciáját. Erre Dukrét Géza elnök meghívta a KLMT elnökét. Különben a kolozsvári székhelyû társaság több tagja a partiumiaknál is tagként szerepel. Az ünnepélyes megnyitón Gaal György tolmácsolta a KLMT

választmányának üdvözletét. Ekkor került sor a Fényes Elek-díj átadására, Starmüller Géza, a KLMT választmányi tagja részesült ebben a kitüntetésben, Wanek Ferenc olvasta fel laudációját. A konferenciát tanulságos szakmai kirándulás zárta a Belényes– Magyarremete–Köröstárkány–Tenke–Nagyszalonta útvonalon. A szeptember 17-én sorra került Kulturális Örökség Napján a szakrális terek volt a kijelölt téma, ebbõl az alkalomból a KLMT Asztalos Lajos vezetésével körutat szervezett a kolozsvári belvárosi templomok bemutatására. November 6-án másodszor került sor a kolozsvári líceumi tanulók Kolozsvár-ismereti vetélkedõjére a KLMT rendezésében. Elõzõleg csak a XI., ezúttal a X. osztályos diákok is versenyezhettek. Csapattal jelentkezett az Apáczai Csere János, a Báthory István, a Brassai Sámuel Gimnázium, valamint a Református és az Unitárius Kollégium. A zsûrit Gaal György elnök, Asztalos Lajos és Vincze Zoltán alkotta. A kérdéseket Takács Gábor dolgozta ki. A verseny lebonyolításában fontos szerepet játszottak az Apáczai igazgatósága és a szaktanárok. A két elsõ díjazott Mosonyi Noémi X. és Papp Zakor Janka XI. osztályosok voltak, mindketten a Báthoryból. A KLMT választmánya szorgalmazza, hogy a fiókegyesületek is szervezzenek helyi szinten városismereti vetélkedõket, így esetleg majd városok közti döntõre is sor kerülhet. December folyamán a KLMT elnöke felkérésre két elõadást is tartott. 3-án a magyar történelemtanárok kolozsvári kutatási konferenciáján a telekkönyvek adatainak helytörténeti hasznosításáról beszélt, december 11-én pedig a Kõváry László Honismereti Körben Brassai Sámuel pályafutását, annak helytörténeti vonatkozásait vázolta. A KLMT ismételten tiltakozott a mûemlék-rombolások, -átalakítások ellen. Így tiltakozott a Petõfi utca északi sorának kertjébe tervezett szálloda felhúzása és a kétágú református templom mögötti sportpályának a tanügyi hatóságok tervezte beépítése ellen, elítélte a régi épületek vakolatdíszének eltüntetését hõszigetelések alkalmával. A szatmári fiókszervezet az ottani Dacia Szálloda szecessziós stílusából való kiforgatása ellen emelt szót. Az egyesület erkölcsileg és szakmailag is támogatást nyújtott a Házsongárd Alapítványnak a temetõben folytatott sírmentõ és feltérképezõ munkájában, jelenleg épp a sírok helyrajzi bejelölése folyik. A Házsongárd Alapítvány tiltakozásait a KLMT is ellenjegyezte. A továbbiakban Maksay Ádám ügyvezetõ alelnök a konkrétabb megvalósításokról, mûemlékfelmérésekrõl, a digitális adatbázis készítésérõl, a KLMT támogatásával folyó renoválásokról szólt. Katona Réka könyvelõ távollétében õ ismertette a társaság pénzügyi elszámolását is. Ezután hozzászólásokra került sor.

5

Molnár János a szászfenesi mûemlék templom mellé emelt kétemeletes tömbház okozta látványrombolásra hívta fel a figyelmet. Bara István alelnök a szatmári Dacia Szálloda körüli eseményeket ismertette, s ugyancsak beszámolt a Bem József-szobor tervezett felállításáról valamint a nagykárolyi Károlyi-kastély és az erdõdi várrom renoválási munkálatairól. Paskucz Viola a kolozsvári Continental Szálloda és a sétatéri Kioszk sorsáról érdeklõdött. Maksay alelnök válaszában rámutatott, hogy a Continental sorsa még bizonytalan, de remélhetõleg újra szálloda lesz, a Kioszk felújítására a polgármesteri hivatal EU-s pályázatot nyert, úgyhogy a munkálatok rövidesen megkezdõdnek. Végezetül Szilágyi Mátyás fõkonzul kért szót. Rámutatott, hogy a konzulátus figyelemmel kíséri az erdélyi magyar jellegû mûemlékek sorsát, igyekszik támogatni a felújítási munkálatokat, s minden mûemléki kérdésben lehet számítani a segítségére. Elõadások következtek: Nagy Gergely és Szatmári Klára mûemlékvédelmi szakmérnök bemutatta a magyarlónai református templom mûemléki kutatásának eredményeit, s az ezeket tükrözõ kötetet. A kiadvány bevételét visszaforgatják a renoválásra. Nagy Gergely említette, hogy az ICOMOS-nak pár hónap múlva mûködõképes lesz a nyolcnyelvû honlapja, amelyre rá lehet vezetni a Kárpát-medence valamennyi mûemlékét. Maksay Ádám és László Tibor programozó kivetítve ismertette a KLMT szerkesztésében készülõ erdélyi mûemlékvédelmi digitális adatbázis felépítését. Egyelõre 52 mûemlék adatait dolgozták fel. Ezek lehívhatók különbözõ szempontok szerint. Az eddigi adattár a www.klmt. ro honlapon érhetõ el. Bárki jelentkezését szívesen fogadják az adatok kiegészítésére. Nagy érdeklõdésre tartott számot Nagy Benjámin kõrestaurátor vetített képes beszámolója a Mátyás-szobor talapzatának helyreállítási munkálatairól, a felmerült nehézségekrõl és megoldásukról. Mint kiderült, a talapzatot teljesen le kellett bontani,

s egy vasbeton mag köré újjáépíteni. Hogy az újjáépítés mindenben az eredetinek megfeleljen, abban szerepet játszott a KLMT is. Még 2007-ben készített háromdimenziós lézerszkenneres felmérést a szobor-kompozícióról. Ezen minden apró részlet rögzítõdött. A felmérést Bartha Csaba mérnökhallgató mutatta be. Utolsó elõadóként Gergely Istvánné Tõkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója vázolta az alapítványnak a temetõben kifejtett munkásságát, a sír- és kriptamentéseket. Ugyanakkor rámutatott, hogy most is állandóan folyik a régi sírkövek pusztítása, s újabban a temetõadminisztráció titkosította a sír-nyilvántartásokat, minduntalan akadályozza az alapítványnak a KLMT segítségével folytatott sír-azonosító, helybemérõ munkásságát. Gaal György elnök bejelentette, hogy miután Kovács András mûvészettörténész, egyetemi tanár – aki a társaság alapításától fogva az egyik alelnöki tisztséget tölti be – nem kívánja magát egy újabb idõszakra jelöltetni, a választmány úgy határozott, hogy javasolja õt tiszteletbeli tagságra. A közgyûlés egyhangúan megszavazta a kitüntetést. Weisz Attila mûvészettörténész doktorandus felolvasta laudációját, majd Gaal György elnök és Maksay Ádám alelnök átnyújtotta Kovács Andrásnak az oklevelet. A tisztújítás idejére Kovács András vette át az elnökséget, a javaslattételek alapján kézfelemeléssel szavaztak a tagok. Az új, némileg megifjodott választmány: Gaal György – elnök, Maksay Ádám – ügyvezetõ alelnök, Weisz Attila, Bara István (Szatmár) – alelnökök, Albert-Ferenczy Eszter – titkár, Asztalos Lajos, Keresztes Géza (Marosvásárhely), Starmüller Géza, Szente László (Brassó), Szõcs Ildikó (Nagyenyed), Takács Gábor – választmányi tagok. A közgyûlést követõen a tagság a meghívóban is ajánlott magyarlónai ünnepségen vett részt, amelyet a száz éve ott született Kiss Manyi színésznõ emléktáblájának leleplezése alkalmából rendeztek.

GERGELY GYULA

Uzon ereje, erőssége és a virtus

6

Mindennek megvan a maga ideje, mint a szalmakalapnak. Természetesem a falu-, községés városnapoknak is. És az iskolanapoknak. Ezeknek többnyire most van az idejük, tavasz végén és nyárelõn. A háromszéki Uzon község az idén az iskola- és a községnapokat egybeforrasztotta: egy teljes nap a Tatrangi Sándor általános – és a hozzá tartozó – iskoláké, az ezt követõ szombat és vasárnap a községé. Uzonban is már évek óta sok helyütt ezeken az ünnepségeken új színeket szõ-

nek a rendszerint maratoni hoszszúságú rendezvénysorozatba: meghívják a testvértelepülések és testvérintézmények, civil szervezetek képviseleteit is. Én nem tudom, ez mennyiben tudatos, de az idei uzoni ünnepségfolyamnak is jót tett az iskola és a község ünnepének egybekötése, mert ezzel egészséges egyensúlyt teremtettek a szellemi-kulturális szféra és a más jellegû rendezvények között. És egyébként is az iskola az a kapocs, amely a szülõk, a pe-

Szabó Margit

dagógusok, az egyházak révén valósággal együvé öleli a község minden lakossági rétegét. A kívülállónak, mint amiféle magam is vagyok, az iskola vonatkozásában az tûnik fel, hogy csupán az utóbbi néhány esztendõ alatt egyszerre változott meg, mondhatnám fordult jó irányba az uzoni iskola külsõ képe és belsõ énje. A nagy volumenû, nagy értékû és ehhez kötõdõen sok problémás épület-felújítások teljes mértékben megváltoztatták az iskola külsõ arcát, ezzel együtt a nagyközség központjának városias és ápolt, polgári jellegû központját. Az iskolai arculatváltás olyan mértékû és léptékû, hogy ez, elvben csak az iskolának nevet is adó Tatrangi Sándor és Benke Julianna intézményalapítók cselekedetéhez hasonlítható. A Szabó Margit tanárnõ igazgatásának, a dr. Ráduly István polgármesterségének és a községi tanács, a tanügyi illetékesek, a felújításokat finanszírozó támogatásoknak köszönhetõen ezek az évek az uzoni oktatás történetének nagy eseményeként rögzülnek majd az évkönyvekben. Az uzoni iskolai külcsínnal szerencsésen ötvözõdik a tanoda belbecse is. Ez egy iskolanapon nem a tanulmányi eredményekkel mérhetõ – ennek is megvannak a maga alkalmai és napjai –, hanem a kulturális és szellemi teljesítménnyel. A több mint fél ezres tanulói létszámmal mûködõ iskolakomplexum ünnepe ezekben a népességet apasztó idõkben látványként is megkapó, amint százak és százak, gyerekek és szülõk zsúfolásig megtöltik a nagy befogadó képességû mûvelõdési otthont, benépesítik a jókora színpadot, és mutatóban még a községközponti parkba és placcra is jut a kellemes tavaszi napsütésben fürdõzõk utcai sokaságának. Az ünnepségen jelen lévõ Tolna város polgármestere, Sümegi Zoltán ünnepi köszöntõjében maga is rácsodálkozott arra a tekintélyes iskolás- és szülõi seregletre, amelylyel otthon, amint megjegyezte, nem találkozhatnak. Az idei jeles alkalomra Ambrus Anna nyugdíjas tanárnõ Az uzoni iskola története címû sok-

A Tatrangi Sándor Általános Iskola kórusa (A szerző felvételei.)

szerzõs monográfiájával mintegy rávezeti, illetve a megismerés pályájára állítja a nagy múltú intézmény sorsának alakulása iránt érdeklõdõket, és elvezeti az intézményi küldetés teljesítésének jelenlegi állomásához õket. Az uzoni iskolanapra rádupláztak a sorszám szerint ugyancsak VIII. Uzon Községi Napok. Ennek különlegessége az immár hetedik alkalommal megrendezett Erdély Legerõsebb Települése virtusvetélkedõ. Nos, akik az egészséges, sportos virtus iránt érdeklõdnek – és ezek száma nem kevés – dúskálhattak a rendezvényhez méltó módon kialakított uzoni Szabadidõközpontban a változatos, a sportot és a vásári látványt egybeötvözõ versenyszámokban, mert volt ott petrencés (szekérkötõ) rúd tartásától a gumiabroncs kergetéséig, a saroglyatartásig, a tejeskanna cipeléséig sok minden. Ezekre a virtusvetélkedõkre azért is szükség van, hogy mindennapjaink politikai és társadalmi kötélhúzását legalább néhány órára felválthassuk a játékosan szórakoztató, erõmérõ kötélhúzással. A virtusvetélkedõn két napon át jelen voltak a kulturális és sportesemények, a kulináris virtuskodások is, például az óriás,

15 méteres szentivánlaborfalvi kürtõskalács elkészítése, amely hozzátartozik Uzon és Szentivánlaborfalva települési arcéléhez. Volt fúvószenekari és egyéb verseny, többféle koncert, a Szivárvány Asszonykórus újbóli színpadi fellépése, istentisztelet, kopjafaavatás Nagyobb Péter egykori, politikai fogolyként meghurcolt református lelkész emlékére. Minden volt, de én külön kiemelném, mint viszonylag új látványelemet az uzoni huszárok jelenlétét, ezek pompás és históriai szabású öltözetét, gyönyörû szerelését, történelmünk eme szimbólum szivárványát, amely újabban, annyi esõs idõ után, szépen ragyogja be a valóságos és az emlékezetünkben hosszú idõre rögzülõ szép napjait. Uzon neve ótörök, türk eredetû szó, jelentése: hosszú. Ez a három nap csak azok számára tûnhetett hosszúnak, akik ilyenolyan pótcselekvéssel, otthon bambultak. Jószerivel nagy virtus, igazi erõmérõ volt összehozni ezt a több települést és a közönség hatalmas érdeklõdését kiváltó ünnepséget.

SYLVESTER LAJOS

7

Szilágysági magyarok az ezredfordulón

„Szeresd ezt a földet, Erdélyt, és képes legyél érte áldozatot hozni” Beszélgetés Kovács Kuruc János zilahi helytörténész-tanárral

8

Kovács Kuruc János helytörténész a Szilágysággal szomszédos tájegység, Kalotaszeg szülöttje. Körösfõhöz kapcsolódik gazdag helytörténészi munkássága, helyismerete szilágyságivá nemesítette. Családtagjaival együtt ragaszkodik választott hazájához, amit a Szilágyságban végzett munkássága, az elismerések hitelesítenek. Felsoroljuk – a teljesség igénye nélkül – azokat a munkákat, elismeréseket, amelyeket zilahi éveiben szerzett. 1990-tõl a Szilágy megyei Tanfelügyelõség szakmai irányítója kisebbségi és egyetemes történelembõl, a Szilágy megyei történelemtanárok Konzultatív Tanácsának tagja. Szakmai, társadalmi, kulturális és politikai tevékenységéért számos kitüntetést, oklevelet és emlékérmet kapott: Szilágysági Magyarok (Báthory István Alapítvány – 2002); Vasvári Pál-díj (Körösfõ – 2003); Életmûdíj (Pro Zilah – 2006); Diplomã de Excelenþã (Történelmi és Mûvészeti Múzeum, Zilah – 2006); EMKE-díj (2008); Körösfõ díszpolgára (2010). Tagja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének; a Romániai Történelemtanárok Társaságának; a Pro Körösfõ Baráti Társaságnak; a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületnek; a Zilahi Református Kollégium Baráti Társaságának; a Báthory István Alapítványnak; a Tövishát Kulturális Társaságnak; a Pro Zilah Egyesületnek és a Katz Pál alapította Holocaust Társaságnak; az 1990-ben újraindított Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, melynek keretében 2003-tól az EME Zilah és Vidéke fiókszervezet megalapítója és alelnöke lett. Alapító tagja a 2002 januárjában beindított Hepehupa mûvelõdési folyóiratnak. Szakmai és közérdekû cikkeket és tanulmányokat közöl folyamatosan a Mûvelõdés, a Hepehupa, a Limes, a Caiete Silvane, a Gazeta de Duminicã, a ªcoala Noastrã, a Romániai Magyar Szó, a Szabadság, a Kalotaszeg, a Szilágysági Szó, a Kraszna, a Szilágyság, a Sarmasági Hírmondó, a Szilágysági Vidéki Napló, az Árkád folyóiratokban, valamint a Nemzetiségi Fesztivál Füzetekben (1991–2000). Fejér Lászlóval és Kovács Sándorral együtt kiadta Fazakas Ferenc: Életemet elmesélem címû könyvét (Kriterion, 1998); A grundtól az olimpiáig helytörténeti füzetet (Zilah, 2001), több kollégával közösen Körösfõ képes monográfiáját (2001). Egyik legjelentõsebb alkotása a Szilágysági magyarok címû monográfia munkaközösségének megszervezése (Kriterion, 1999), amelynek második kötete kiadóra vár. – Mindenekelõtt arra kérlek, mutatkozzál be néhány mondatban olvasóinknak: mikor és hol születtél, hol jártál iskolába, milyen intelmekkel tarisz-

Kovács Kuruc János

nyáltak fel szüleid, amikor útnak indítottak, hogy keresd és megtaláld helyedet a világban? – Kezdhetném hagyományosan: a kalotaszegi Körösfõn születtem 1951. március 13-án, kézmûvesháziiparos családban. Négyen voltunk testvérek, közülünk sajnos az egyik kishúgom orvosi mûhiba miatt nyolcvanegy napos korában tüdõgyulladásban meghalt. A négygyermekes család megszokott volt körösfõi viszonylatban akkor, az egykézés nem volt jellemzõ még Felszegen, mint a nádasmenti falvakban. Édesanyámék családjához képest viszont visszalépés volt, mivel õk a Nagy Péntekek famíliájából nyolcan érték meg a felnõtt kort. A második világháború utáni Körösfõn elég nehéz világba születtem és nevelkedtem. Sok család siratta elhunyt vagy eltûnt szeretteit. Emlékszem, hogy dédnagyanyám haláláig (1966) nem nyugodott bele, hogy az elsõ világégésben férjét elvesztette. Férje, Mihály János Cika a galíciai front elsõ csatájának elsõ áldozatai közt halt hõsi halált Halics mellett 1914. szeptember 31-én, nagyon fiatalon, és három árvát hagyott maga után. Dédapámról még csak annyit, hogy tehetséges fafaragó volt, és részt vett abban a csapatban, amely Bartók Bélának készítette a híres kalotaszegi hímes bútorát. A második világégés sem kegyelmezett családunknak, két nagybátyám pusztult el, amihez hozzáadható a falunk létét megrendítõ esemény, amikor 1944. október 11-én, a front átvonulása után a szomszédos hegyi lakosok (fõleg a hitványabb bedecsiek

vezetésével) irgalmatlanul kirabolták Körösfõt. Állatok, szekerek, élelem, ruha, kályha és lábbeli nélkül hagyták a háborútól amúgy is sokat szenvedett, férfiak nélkül maradt, védtelen, kétségbeesett asszonyokat. A 15 éves édesanyámnak Bungar Iosif rángatta le erõszakkal egyetlen pár csizmáját, mezítláb indítván neki a télnek. Kuruc Pisti bátyánkat, a Hangya Szövetkezet raktárosát félholtra verték és két napig vallatták a hideg vizes hordóban eldugott kincseket keresve rajta. Hasonló dolgok történtek a környezõ magyar falvakban is. Feleségem nagyapjának mondta egyik román szomszédja: magyarok vagytok, szenvedjetek, örüljetek, ha a gúnyátok megmarad rajtatok. Aztán végig kellett néznie, amint román szolgája szekérre felrak minden értékes holmit és élelmet, majd indulás elõtt köszönetképpen ostorával végigvágott egykori kenyéradója hátán. Falunkat a teljes pusztulástól az orosz hadsereg egyik tisztje mentette meg, az elsõ világháborút megjárt oroszul még tudó öregek könyörgésére. Elképzelhetõ, milyen lehetett a Völgyön szekéren közeledõ rablóbanda meglepetése, mikor gépfegyvertûz fogadta õket a Kuruc oldalról. Errõl tanúskodik a református egyház elsõ Családkönyve: „Ezt a családkönyvet megmentettem az elpusztulástól 1944. október 12-én, amikor megszállták az oroszok Körösfõt. (Péntek Márton Piszkiri presbiter)”. A nehéz világ tovább hitványodott, mert szovjet mintára megkezdték a közös gazdaságok szervezését, elõször társulásokba, majd termelõszövetkezetekbe való csalogatással, végül a legdurvább erõszakkal. A túléléshez, a mindennapi elõteremtéséhez a gyenge lábakon tipegõ háziipar nyújtott megoldást, ami hatalmas áldozatot követelt a vállalkozó szellemû emberektõl. Édesanyámat idõs koráig sosem láttam éjfél elõtt ágyba térni, aztán korán, a tehéncsorda kihajtása elõtt már a mûhelyben görnyedve, az eszterga elõtt vagy az asztalnál fûzögetve találta a hajnal. Így sikerült lábra állniuk, házat építeniük, minket iskolába járatniuk, hiszen esküvõjükön nagyapám egy rendes pár csizmát sem biztosított kisebbik fiának. Korán, már ötödikes tanuló koromban, fejlett fizikumomnak köszönhetõen, rendesen tudtam esztergálni (a vésõt fogni), annyira megszerettem, hogy vakációimat egyetemista és tanár koromban is édesapám 2001-ben bekövetkezett haláláig mindig otthon, a mûhelyben esztergálva töltöttem. – Milyen hangulata volt gyermekkorodban szülõfaludnak, mi változott azóta? Mit jelentett Kalotaszegen körösfõi magyar gyermeknek, fiatalnak lenni? Volt részed ezért hátrányos megkülönböztetésben, az iskolában, egyetemen vagy késõbb a katonaságnál, bárhol? – Körösfõ lakosságának száma sosem haladta meg a másfél ezret (mára már ezren alig élnek a faluban), gyerekáldás azért bõven volt, hiszen pajtásaimmal harmincan szorongtunk a régi, egykori felekezeti iskola egyik osztályában. Az új, emeletes iskolában az 1952-ben születettek végeztek legelõször. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy 2010-ben Antal István ifjú igazgató meghívására részt vehettünk az iskola Kós Károly névre való

Mihály János Cika utolsó tábori lapja Galíciából

keresztelésének ünnepén, s újra találkozhattunk kedves tanító néninkkel s még élõ tanárainkkal: Szabó T. E. Attilával, Mártonné Tõrös Ilonkával és Mihályné Tóth Annával, Fekete Károllyal és Fekete Ernõvel. Aránylag jó magaviseletû gyereknek számítottam, azért én is belekóstoltam párszor a körmös, a tenyeres, vagy a kukoricaszemen való térdepelés, a nádpálca és a nadrágszíj élményeibe. Alig vártuk a hétvégét, amikor sorjában kipróbáltuk az egyetlen, a háborúból maradt Eska típusú biciklit (10 banit fizettünk egy fordulóért). Vasárnap délutánonként darabjaira rúgtuk a rongylabdákat. A villany bevezetéséig mozikaraván járt filmeket vetíteni a kultúrház falára. Visszaemlékszem az 1954-es foci világbajnokságra is, amikor apró gyerekként lábatlankodtam a nagybátyám, Cika Gyuri telepes rádióját hallgató és a magyar válogatottnak – Puskásnak, Kocsisnak, Grosicsnak – szurkoló falubeliek között. Ugyanúgy emlékszem az 1956-os eseményekre, s most is látom a megdöbbent arcokat, a kétségbeesést a megtorlások és a véres események hallatán. A román nyelv elsajátítása számomra könnyûnek tûnt, mivel sok román könyvet olvastam, és néha beszélgethettem az egyik nagynéném román férjével. Fõleg a téli vakációban, az ünnepek idején, disznóvágáskor tartózkodtak huzamosabb ideig otthon. A téli esték különösen vidáman teltek nekem és a románul szintén folyékonyan beszélõ unokaöcsémnek, amikor a tolmács szerepét játszottuk a románul vajmi keveset beszélõ nagyanyám és a magyarul ugyanannyit értõ Nelu sógor (Bota Ioan) között. Õszintén elmondhatom, hogy származásom, nevem miatt nyíltan sosem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést. Az általános iskolában a romántanárnõ nagyon kedvelt, amiért olyan sokat olvastam és szépen beszéltem. A katonaságnál és az egyetemen sem éreztem megkülönböztetést. Sõt a nevem miatt nagy becsületem volt Ioan Piersic õrnagynál, a híres színész, Florin Piersic nagybátyjánál. Akkoriban nagyon megbíztak katonáéknál a magyar bakákban. Az egyetemen sok román jó barátom volt, akikkel végig egy szobában laktunk. Sokat hülyültünk s autonómiákat osztottunk Erdély egyes részeinek (attól függõen, honnan származtunk), engem elfogadtak és megválasztottak ezelõtt 36 évvel az önálló Erdély

9

10

A Kovács Kuruc család 1982-ben

Egyed Ákos akadémikussal

gubernátorának. Egyformán befogadóak voltunk és vallottuk: a lényeg az, hogy eléggé szeresd ezt a szülõföldet, amit Erdélynek hívnak és képes legyél érte áldozatot hozni, küzdeni; megelégedjél azzal a kevéssel, amit nyújthat, amely azonban nagyon édes és kedves lehet. Mert tudod, hogy a tied, és azt senki tõled el nem veheti. Nekem érthetetlen az a magatartás, hogy még most is bizonyos szülõk nem anyanyelven taníttatják gyereküket, mondván, hogy jobban tudnak majd érvényesülni az életben. Ez hamis állítás volt mindig. Ennek ellenkezõjét tanítottam diákjaimnak. Ebben nevelkedtek gyermekeim is, akik itthon maradtak, megtalálták helyüket és számításukat. Azt szeretném, ha unokáim is ugyanúgy éreznének, élnének, gondolkodnának és cselekednének. – Kik befolyásolták fejlõdésedet? Kihez szerettél volna hasonlítani? Miért lettél történész, kik voltak kedvenc tanítóid, mestereid? Mit tudtál megtanulni a családban, szülõfaludban és mit tehettél hozzá a kolozsvári egyetemen? – Szülõfalum vonzása még most is erõteljes, hiszen ott nyugszanak õseim, ott élnek rokonaim, ismerõseim és kedves barátaim. Divat volt régebben a kalákában történõ segítségnyújtás komolyabb munkálatoknál (például házépítésnél), de kalákában folyt a kukoricahántás is, ahol a kukoricacsövekrõl leszedett panusában kedvünkre hempereghettünk, birkózhattunk és bajszokat aggathattunk egymásnak. A visítozó lányoknak alaposan teletömtük alsónemûiket puha panusával. Téli estéken a férfiak összeültek beszélgetni, pipázgatni, italozni. Fahordás és friss vízhozatal ellenében minket, gyerekeket is beengedtek. A kályha melletti sarokba kucorodtunk, és tátott szájjal hallgattuk egy évszázad eseményeit, a két világháború történéseit, szemtanúk által egyes szám elsõ személyben elmesélve. Harcolni láttuk õket a szerb fronton, Galíciában az oroszokkal, Isonzónál az olaszokkal, vagy dideregve, vacogva, vonszolva magukat a Don-kanyarnál, éhezni az orosz lágerekben. A disznótor az egyik legszebb élménynek számított Mikulás napja környékén. Mi, gyermekek már napokkal elõtte izgultunk és készültünk egy kis tü-

zelõdésre, hiszen abban az idõben még szalmával perzselték a göndörszõrû mangalicát. A tanulás, a könyv szeretete hagyomány volt családunkban, rongyosra olvastuk a faluban létezõ könyveket, az érdekesebbek fejezetre bontva jártak kézrõl kézre. Abban a szegény világban anyám testvérei közül Laci, Miki, Anna Kolozsvárt tanultak, Kati néném egy hegyközszentmiklósi idõszakot követõen nyugdíjazásáig volt tanítónõ a faluban. Keresztapám, az utolsó Mihály János Cika a bánffyhunyadi kereskedelmi szövetkezet elnöke volt. Unokatestvérem, Mihály Éva Cika pedig gyerekorvosként tevékenykedett. Azt, hogy én is jól tanultam, szüleimnek, tanáraimnak és jó kollégáimnak köszönhetem. Hogy tanár lettem, osztályfõnököm, Makfalvi Erzsike példamutatásának eredménye. A középiskolában végig párhuzamosan szerettem a történelmet és a földrajzot, de a biológiatanárom, Vasas Samu egyénisége hatott rám különösen, akitõl megtanultam az egyenes tartást, a népi hagyományok tiszteletét és becsülését. Vele tanultuk meg és barangoltuk végig nagy sikerrel Szentimrei Jenõ: Csáki bíró lánya címû népszínmûvével egész Romániát. Játszottunk a kolozsvári és a szentgyörgyi színházban is, valamint Kalotaszeg és Székelyföld számtalan településén, Körösfõtõl Csíkszentsimonig, sõt Bukarestben és Budapesten is. Én a võlegény szerepét játszottam, Árvadi csizmadia fiát, aki menyasszonyát halálra táncoltatta. Vasas Samutól kaptam az elsõ megbízatást a Kalotaszeg folyóirat új sorozatának beindítása után, ahol õ volt a mindenes szerkesztõ, hogy írjam meg folytatásos cikkekben a magyarok történetét. Egyetemi éveim alatt Jakó Zsigmond professzor volt számomra az alaposság és a komolyság mintaképe, Kovács József a szakmai megbízhatóság megtestesítõje, míg Imreh István szakmai igényességre nevelt, államvizsga dolgozatom türelmes irányításával is. A szülõfalumból származó Péntek János nyelvészprofesszor mai napig fõ támaszom és tanácsadóm, 2001-ben közösen szerkesztettük Körösfõ kismonográfiáját. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraindítása óta Egyed Ákos akadémikust tekintem tanítómesteremnek és második apámnak.

Az egyetem elvégzése után Zilahon tanítottam különbözõ iskolákban, fõleg románul. Az 1989-es váltás után bekapcsolódtam a Szilágyság szellemi és politikai életébe. Az elsõ napokban megjelent Szilágysági Szóban, majd a Szilágyságban közérdekû cikkekkel jelentkeztem, majd Joikits Attilával magyarságtörténelem leckéket közöltünk sorozatban tanároknak és diákoknak. 1994 és 1995 között a Bemutatjuk falvainkat sorozatban megírtam Kalotaszeg Szilágy megyéhez szakadt alszegi falvainak rövid történetét (Magyarzsombor, Nagypetri, Kispetri, Középlak, Váralmás, Bábony, Farnas, Zsobok, Sztána és Ketesd). Ez felbátorított egy szilágysági monográfia megszerkesztéséhez, kezdetben Major Miklós szilágynagyfalusi kollégámmal és Sipos László bogdándi iskolaigazgatóval, majd egyre bõvülõ szerzõgárdával. Ebbõl született meg 1999-ben a Szilágysági magyarok elsõ kötete, amely kétezer példányban kelt el, és lendületet adott a második és harmadik kötet megírásához és szerkesztéséhez. – Mikor nõsültél? Milyen körülmények között kezdted el helytörténészi munkásságodat, hogyan született meg a Szilágysági magyarok nagy sikerû kötet, és mikor olvashatjuk a folytatást, a képes krónikát? Hogyan mûködik az EME Zilah és Vidéke fiókszervezete? – Feleségem, Erzsébet, nyárszói születésû, már bánffyhunyadi középiskolás korunk óta udvaroltam neki, együtt ingáztunk. Az esküvõnk elsõ éves egyetemista koromban történt a nyárszói református templomban. Két szép gyerekkel áldott meg az Isten. Egyetem után, 1977-ben Zilahra költöztünk. A zilahi 2-es számú Általános Iskolába kerültem, Vártelekre, ahol románul kellett tanítani. Kiderült, hogy nem is volt olyan rossz választás, Erdély bejáratánál, a Meszesi kapunál tanítani, az ókori Porolissum szomszédságában. Sok jó és tehetséges tanulóm származott Mojgrádról, akikkel tavaszonként (hisz akkor még szántották a mojgrádi tetõn a római vár területét) sok értékes római leletet gyûjtöttünk az iskola múzeumi sarkába, amiket a fordulat elõtt egy évvel át kellett hogy adjak a Zilahi Múzeumnak. Azokban a sötét években, amelyeknek fiatalságunk leggyönyörûbb éveinek kellett volna lenniük, nem bízhattál majdnem senkiben, még véleményt is veszélyes volt cserélni. Csak otthon éreztük magunkat biztonságban, szüleinkkel, nagyszüleinkkel és gyerekkori pajtásainkkal mertünk õszintén tárgyalni. Számomra igen nehéz volt az alkalmazkodás, még diákjaimmal is politikai vicceket mondtunk, aminek meg is lett késõbb az eredménye. Megízlelhettem ellenben, milyen gyógyító ereje van az Istenhez való õszinte imádkozásnak és a benne való hitnek. Jó az, ha az ember mindig egyenesben van Istenével. Az 1989. évi decemberi események Zilahon, a város fõutcáján találtak. A Szabad Európa rádióból és a magyar tévébõl értesültünk a beindult eseményekrõl. 1990-tõl a zilahi Simion Bãrnuþiu és az Avram Iancu iskolákba kértem áthelyezésemet, ahol tanárként tevékenykedek most, 2011-ben is, annyi kitérõvel, hogy 1995 és 1997, majd 1999 és 2003 között kinevezett aligazgatója voltam a Fenyves negyedi isko-

Kovács Erzsébet és Kovács Kuruc János 1972-ben

lának. Örömünkre a fizika–kémiatanár feleségem is ott tanított, majd 1994-tõl Ildikó lányom is ott kapta elsõ tanítónõi állását. Szép életünk van a Szilágyságban, mégis Mikes Kelemennel mondhatom: úgy szeretem Szilágyságot, hogy el nem feledhetem Kalotaszeget. Ha otthon, szülõfalumban maradtam volna, anyagilag biztosan jobban állnék, szaporán esztergálnék ma is édesapám mûhelyében, ott a Kuruc oldal alatt, de valószínûleg egyetlen elképzelésemet, gondolatomat sem fektettem volna papírra. Azt is elmondhatom, hogy ha újra kezdhetném, ismét pedagógus lennék. Terveimet, elgondolásaimat mindig is szerettem halogatás nélkül gyakorlatba ültetni. Így valósult meg például a Vasvári Pál emlékére emelt kopjafa Körösfõn (1995), az emléktábla Nagymonban Márton Gyula nyelvészprofeszszor házán (1996), a Zilah 525 év emléktábla (1998), az Ady Endre halálának 80. esztendejére szervezett közös ünnepségek Kalotaszegen és Szilágyságban: Nyárszón, Zilahon és Diósadon (1999), a Petõfi emlékoszlop Bánffyhunyadon (1999), az 1848-as obeliszk Zilahon (1999), a Sipos László emléktábla Bogdándon (2001), a Wesselényi szobor Zsibón (2004). Úgy érzem, bõven válaszoltam kérdéseidre, sok idõbe telt a közel hat évtizednyi emlékeimet felidézni, de jólesett és utólagosan elégtételt érzek ezért. Saját kezdeményezésre talán sosem fogalmaztam volna így meg élményeimet, pályafutásom és eddigi munkásságom egyes részeit. Köszönöm, hogy rám is gondoltál, és úgy érzed: a Szilágyságkutatásnak van múltja, jelene és jövõje, mert van egy Kurucjancsija. – Igen, van a Szilágyságnak egy Kurucjancsija, akit a Kalotaszeg egy kis részével Körösfõtõl kaptunk ajándékba. Szerintem sok hasonló, népünk önazonosságát kutató, ápolásában elkötelezett, az együtt élõ nemzetiségek barátságát hirdetõ értelmiségire lenne szükség ma és nem csak a Szilágyságban, hanem máshol is.

GÁSPÁR ATTILA

11

Gondolatok a székely kérdés margójára Székely Zoltán halálának tizedik évfordulójára

12

Négy évtized telt el azóta, hogy a tíz éve elhunyt édesapám, Székely Zoltán befejezte a zabolai (Kovászna megye) Tatárhalmon, a késõ Árpád-kori köznépi temetõ feltárását. A kutatások nyomán, az akkori cenzúra figyelmetlenségének köszönhetõen, napvilágot látott az 1973-as Korunk évkönyvében egy tanulmány (Székely 1973), melyet hamarosan ismertetett a Szabad Európa Rádió. Ezt követõen Székely Zoltán hosszú ideig nem közölhetett az akkori Romániában hasonló témájú tanulmányokat. A zabolai temetõ feltárását, a hozzá hasonló korú petõfalvi ásatások követték (Székely 1990, Székely 1993–94). A két köznépi temetõ feltárásának jelentõségérõl Bóna István a következõket írta: „még historikus régész számára is meglepetést okozott a sepsiszentgyörgyi Székely Zoltán professzor túlzás nélkül szenzációsnak nevezhetõ két ásatása. Mindkettõ Orbaiszék területén történt, az egyik Zabola–Tatárdombon, ahol 218, a másik Petõfalva–Alsóhatárban, ahol 238 síros temetõt ásott ki” (Bóna 1991. 13). Erdély történetének egyik legkevésbé ismert korszaka az Árpád-kor, s azon belül a 11–12. század. Ennek oka egyrészt a történeti források hiánya, másrészt az, hogy a történelemtudomány nem használta fel kellõképpen azokat a lehetõségeket, amelyeket a régészet nyújtott. Az elmúlt évtizedek kutatásainak eredményei a Székelyföld 10–13. századi történetét új megvilágításba helyezik. A második évezred kezdetén a feudális magyar királyság kiterjeszti hatalmát Délkelet-Erdélyre is, betelepítve ide a székelyeket, akikre a továbbiakban a keleti határvédelem hárul. A székelyföldi magyar régészeti kutatás egyik legtöbbet vitatott kérdése az volt, hogy mikor szállták meg Erdély délkeleti részét a székelyek. Ezzel a kérdéssel több kutató is foglalkozott, a rendelkezésre álló történeti adatok alapján azonban nem sikerült megnyugtató választ adni rá. Nagy Géza, a Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgató-õre átfogó tanulmányt szentelt e kérdésnek, de neki még csak történeti és nyelvészeti adatok álltak a rendelkezésére (Nagy 1883–1886). Délkelet-Erdély 10–12. századi történetérõl az írott források hallgatnak. A régészeti leletek is nagyon szórványosak voltak. Rendszeres kutatásokat Székely Zoltán elõtt senki sem végzett, ezért e vidék 11–12. századi történetét jórészt homály fedte. Az elsõ hiteles történeti adat, amely a székelyeket, Sepsiszék lakóit, jelenlegi lakóhelyén említi, a szászok szabadságlevele, az 1224ben kiadott Andreanum. Az elsõ történeti adat tehát a 13. század elejérõl származik, ha figyelmen kívül hagyjuk a teuton lovagok 1211-ben kiadott adománylevelét, amely a Barcaságra vonatkozik. Ennek az oklevélnek az alapján alakult ki az általános vélemény, hogy a székelyek a 13. század elején szállták meg a háromszéki medencét, ezt a feltevést viszont semmilyen régészeti lelettel nem lehetett bizonyítani.

Székely Zoltán feltevése szerint magának a Székelyföldnek a megszállása sem történt egy idõben, hanem szakaszosan, különbözõ idõszakokban ment végbe, amint azt a helytörténeti, nyelvészeti adatok is igazolni látszanak. Hiányoztak a régészeti adatok, mivel ebbõl a korból sem temetõt, sem települést nem ásatott ki senki, s így érdemlegesen nem is lehetett hozzászólni e kérdéshez. Ferenczi Sándor kolozsvári kutató volt az elsõ, aki régészeti alapon kereste e probléma megoldását (Ferenczi 1998. 189–252). A múlt század negyvenes éveinek elején a Székely Nemzeti Múzeum megbízásából a háromszéki Bálványosvárnál végzett ásatásokat azzal a céllal, hogy e székely eredetûnek tartott vár építési korát meghatározza. Ferenczi jegyzeteinek nagy része a régészeti leletekkel együtt eltûnt vagy megsemmisült a második világháborúban. Így a Bálványosvárra vonatkozó fennmaradt szövegeknek (1942 – elõzetes jelentés és ismeretterjesztõ elõadás; 1943 – elõzetes jelentés) szemléltetõ anyaga is csak részben õrzõdött meg. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a székelyek történetét érintõ alapvetõ kérdésben a régészeti kutatás sem hozott új adatokat (Székely 2002). Az Árpád-kor kutatásában a 11–12. századi temetõk és a települések feltárásának volt igen nagy jelentõsége. Az írott emlékek hiányában csak ezek vethettek és vethetnek fényt e századok történetére. Az elsõ 10–11. századi magyar településeket Sepsiszentgyörgyön, Gidófalván (Bedeháza), az elsõ késõ Árpád-kori köznépi temetõket pedig Zabolán (Székely 1973) és Székelypetõfalván (Székely 1990. 87–110.) tárták fel. Besenyõ és székely-magyar települések kerültek elõ Ozsdolán, Csernátonban és Torján. A településtörténeti kutatások mellett a Magyar Királyságot védõ várrendszer feltárása terén is születtek eredmények a 12. századi Herec és Málnás várainak megásása nyomán. 1990 után tanulmányok egész sora jelent meg e témakörrel kapcsolatban, de érdemi eredmények nem igazán születtek. Azt sem tudjuk határozottan bizonyítani, hogy a két köznépi temetõ etnikai hovatartozás szerint magyar vagy székely volt-e. Negyven év távlatából, talán ideje lenne Székely Zoltán állításainak egy részét is átértékelni. Összevetve a nyelvészeti-turkológiai fejtegetéseket, Rásonyi Nagy László rámutatott arra, hogy Háromszéken több török földrajzi elnevezés van, például a Nemere vagy az Ojtoz (László–Rásonyi 2004). A Barcaságnak nevet adó, eredetileg Bursa pataknév a magyar hangtörténet folyamán szabályosan fejlõdött a mai Barca hangalakúvá. Az elsõ okleveles adat 1211-bõl való. A név hangtörténetével (Bursa – Burca – Borca – Barca) Melich János foglalkozott (Melich 1925. 267–271). Kijelentette, hogy

a név sem a románból, sem a szlávból nem magyarázható meg, bár Tomaschek és Roesler próbálták a szlávból eredeztetni. Ismerünk azonban ilyen nevet Belsõ-Ázsia olyan területén, ahova a 745. évi türk-ujgur uralomváltás után az ogúz diaszpóra is eljutott. Ez a név egy hegyi folyó neve a Nagy Péter-hegység vidékén. Mellette téli szállás is viseli e nevet. A Pamír-fennsíktól északra egy másik hegyi folyónak a neve Say Bursa (jobb oldali Bursa). Az erdélyi és a Belsõ-Ázsiában lévõ Bursa egymástól nagy távolságban vannak ugyan, de a végtelen eurázsiai síkés hegy-sztyeppzónában a Hoang-Hótól a Dunáig nomadizáló törökök határtalan birodalmai bizonyos mértékig toponímiai egységet alkottak, és ez a körülmény sok azonos település-, hegy- és víznevet hozott létre (Rásonyi 1938. 113–114). Megemlíthetjük az 1326 és 1402 közötti török fõváros nevét is, Bursát, melyet az európaiak Bruszának neveztek. Ugyanez a helyzet a Barcaság határhegyeiben is, de török eredetû a Tatrang neve is. Rásonyi megállapításai mellett, figyelembe kell vennünk a kerci apátság 1223-ban kelt adománymegerõsítõ oklevelét is (Zimmermann 1892. I. 26.), amely szerint az apátságnak ajándékozott területcsíkot a blakusok földjébõl emelték/szakították ki. Ez a terület az Olttól a Kárpátok gerincéig terjedt. A határleírásban szereplõ helynevek, az ismeretlen eredetû Kerc patak kivételével, mind magyarok: Egwerpotac, Nogebik és Árpás. Ha figyelembe vesszük, hogy a Barcaságban a szászok elõtt a magyarok, székelyek megtelepedése határvédelmi célból történt – erre vallanak a Brasovia várából származó 11. századi román stílusú vártemplom (Szent Lénárt templom) romjai is (Székely 1973) –, itt is királyi vár állott, amelynek határvédõ népe magyar volt. A vár védelme alatt kialakult magyar település egykori létezését Brassó város alaprajza is bizonyítja: ez ugyanis nem mindenben követi a szokásos németes elrendezést. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy itt egy, már a szászok letelepedése elõtt létezett, nem szász népességû településsel kell számolnunk. Az elmondottak alapján kibontakozóban van egy kép, amelynek a régészeti bizonyítékai a zabolai és a székelypetõfalvi ásatási eredmények. Ezért voltak olyan rendkívüli jelentõségûek ezek a feltárások. Tudjuk, hogy a keleti népek általános szokása volt a csatlakozott népelemeket a széleken elhelyezni. A székelyeknek a mostanit megelõzõ szállása, meglehetõs biztonsággal a Maros és a Küküllõk alatti részekkel azonosítható, s amint azt Székely Zoltán is megjegyezte, ez is ily periferikus jellegû elhelyezés volt. De ha ez igaz, akkor joggal tehetjük fel a kérdést, hogy kik laktak a 12. században a székelyek és a határ hegyei között? Besenyõk minden bizonnyal voltak köztük. Ezt kétségtelenül igazolja a Silva Blacorum et Bissenorum elnevezés és a királyi vármegyénél maradt Lázárfalva eredeti, besenyõ lakossága. Voltak köztük blakok is, de nehéz magyarázatot adni arra, hogy mit keresnek földjükön a magyar földrajzi elnevezések. Korábbi magyar lakosságot, vagy pedig azt, hogy Rubruki Willelmusnak (Györffy 1986. 39) van igaza, aki a Volga mellõl eredezteti õket, vagy

Pais Dezsõ aggályainak, aki elsõnek vetette fel a két népnév összecserélésének a lehetõségét – burtasz és blacus – és Kézai Simonnak, aki írásközvetítõ szerepükrõl írt? Vajon nem egy másik, a székelyekhez hasonló, egy szintén magyar nyelvû, késõbb csatlakozott néptöredékrõl lenne szó? Fontos és izgalmas lenne ásatni a terület 12. századi lakossága után, s az eredményeket összevetni a zabolai és a petõfalvi eredményekkel. Továbbá, vajon kik voltak ezek a zabolai és petõfalvi magyarok? Mindezek egy egész sor megoldandó kérdést vetnek fel. Kétségtelen, hogy Székely Zoltán kutatásai rendkívüli jelentõségûek. Településtörténeti megállapításaival kapcsolatban, negyven év távlatából néhány megjegyzést tehetünk. Teljesen indokolt az a megállapítása, miszerint „nem fogadhatjuk el azt az állítást, hogy Orbaiszék területét a székelyek Háromszék területén a többi széknél késõbb foglalták volna el” (Székely 2002. 51), viszont téves az az eléggé elterjedt nézet, amelyet Székely Zoltán idéz, és amely szerint „a székelyek a legkésõbb Orbaiszék területére telepedtek be”. Szilágyi László mutatott rá, hogy nem csak Orbaiszék plébániái maradtak ki a tizedjegyzékbõl, hanem a gyõri, váci és zágrábi püspökségek s a krasznai fõesperesség sok, korábbi idõbõl oklevelesen is ismert plébániája is (Szilágyi 1937). A tizedjegyzék tehát e szempontból nem bizonyíték. A szervezés egyidejûsége mellett szól a medence földrajzi egysége is. Teljesen valószínûtlennek tartjuk, hogy Sepsi- és Kézdiszékben teljesen zárt, szabályos katonai szervezetet hozzanak létre, s ugyanakkor a közéjük ékelõdõ Orbaiszék helyén szervezeti vákuum maradjon. Az egységes szervezésre vall az is, hogy pontosan e három szék találkozási pontján maradt királyi kézen egy falu nélküli vár: Várhegy (Binder– Székely 1979. 131–145). Továbbá, Székely Zoltán azt írja, hogy „a Háromszékre beköltözõ székelyek 1200 körül elérték az Olt völgyét”. Mind a fokozatos betelepüléssel, mind pedig az idõponttal kapcsolatban aggályaink vannak. A szervezetek a nivellált törzsszervezeti egységek egyenletes összekeverését mutatják. Ily szabályos szervezetet csak egyszerre lehet létrehozni s csak egy máshonnan érkezõ néppel. A kisebb csoportokban, fokozatosan végbemenõ átköltözés feltevése ellentmond a szervezeti tényeknek. Az Andreanum nem bizonyítja azt, hogy a szervezés 1200 körül történt. A lovagrendi kiváltságok 1222es királyi és 1223-as pápai megerõsítései (Zimmermann 1892. I. 18., 22.) ellenben azt igazolják, hogy akkor még székelyek éltek Sebes vidékén. Elsõként Asztalos Miklós fejtette ki (Asztalos 1932), hogy az az Acana, ahonnan a lovagok a Maroson és az Olton engedélyezett hajóikra sót szállíthattak, csak Vizakna lehet, az a rendelkezés pedig, hogy mikor áthaladnak a székelyek földjén, nem szabad õket megvámolni, csak azt jelentheti, hogy Vizaknáról a Maroshoz menet, tehát a Székás völgyében, Sebes vidékén akkor még a székelyek közt vitt az útjuk. A blakusok földjére vonatkozó hasonló rendelkezés csak az Olton történõ hajózásukkal függhetett össze.

13

14

Az Andreanumnak (Zimmermann 1892. I. 32.) az a sokféleképpen magyarázott mondata, hogy „pristinam eis reddidimus… cessantibus radicitus” azt jelenti, hogy a király akkor a szebeni ispán alá rendeli, tehát a Szászföldhöz csatolja a „terra Siculorum terrae Sebus”-t – tehát pontosan fordítva: „a sebesi föld székelyeinek a földje”, vagy „a Sebes földjérõl való székelyek földjét”, Daróc vidékét és a Silva Blacorum et Bissenorumot. E sebesi adatot egybevetve a lovagrendi megerõsítések 1222-es és 1223-as adataival, azt kell feltételeznünk, hogy a székelyek ekkor, 1224-ben vonultak át Sebes földjérõl Sebes, vagyis Sepsi székbe, s azért lehetett a földjüket ekkor a szászok területéhez csatolni. Abból, hogy a király a terra Daraust is a szebeni ispán alá rendeli, arra lehet következtetni, hogy a Szászkézd környéki székelyek itt élõ része viszont Kézdi szék megszervezésére vonult el ekkor keletre, hátrahagyva Szászkézd közvetlen környékén egy töredéket, mely néhány évtized múlva lehetõvé tette Aranyosszék megszervezését, „Siculi nostri de Keezd, super terra Aranos residentes” (SZO I. 26). Ha valóban helytálló az a vélemény, melyet Székely Zoltán is idéz és melynek értelmében az orbai székelyek a késõbbi Szászorbó vidékérõl települtek át Orbaiszékbe, ezzel már bizonyítva is lenne Sebes és Orbaiszékek megszervezésének egyidejûsége. Hiszen Szászorbó is a késõbbi Szászsebes vidékén, a kiürített és a szebeni ispán alá rendelt részeken fekszik. E logikai okfejtés megkérdõjelezhetõ. A földrajzi jellegû nevek legésszerûbben azzal a feltevéssel magyarázhatók, hogy azok megkülönböztetésül jöttek létre akkor, amikor az északi székek megszervezése miatt a székely szálláshelyek addigi területi összefüggése megszûnt. Ez megmagyarázná a telegdi, a sebesi és a kézdi székelyek elnevezéseinek kialakulását, az orbaiakét azonban nem, hisz ez az Orbó is Sebes vidékén van, azzal ugyanúgy összefügg, mint Daróc Kézddel, s nem voltak külön daróci székelyek. Ha meg valami más ok, tehát nem a területi elkülönülés indokolná az egyformán a Székás völgyében fekvõ két helység névadó funkcióját, akkor az Andreanum „a Sebes és Orbó földjérõl való székelyek földjét” rendelte volna a szebeni ispán joghatósága alá. Az elmondottak értelmében, valószínûbb, hogy a Tövis felett a Marosba torkolló Orbó patak völgye és az ottani Orbó volt az orbai székelyek korábbi, névadó szálláshelye. Igen fontos lenne ásatásokat végezni itt, valamint Szászorbó és Daróc vidékén is, keresve a Székely Zoltán által említett sebesi szászok elõtti kultúrréteggel azonos temetkezéseket. Amint azt Orbán Balázs kifejti aranyosszéki kötetének bevezetõjében, az Aranyos vidékén, az V. István elõtti szervezés korát megelõzõen is éltek székelyek: „Gál László Emenz-Ur és Uzind-Ur hun harcosaiból visszamaradt töredéktõl származtatja Aranyosszék õs székely lakóit, kik a mongol dúlás elõtt már ott laktak, s kik a mongolok felett Turuczkó váránál fényes gyõzelmet vívtak, ez okon van a László királytól nyert elsõ adománylevélben csakis Oronos földén lakó székelyekrõl szó: »siculi super

terra Oronos commorantibus vel residentibus«, mely kitétel régibb ott lakást jelöl. A kézdi székelyek neve csak késõbb, Endre adománylevelében említtetik, mibõl Gál László azt következteti, hogy a kézdi székelyek csak késõbb telepíttettek ki a már korábban Aranyosszéken lakott hun telep erõsítésére és gyarapítására”. Habár ezen hagyományok bizonytalannak tûnnek és természetesen fenntartásokkal kell kezelnünk, mégis megfogalmazódik a gondolat, hogy vajon nem ezeknek az orbai székelyeknek az emlékét tükrözik-e? Általánosan elfogadott az a vélemény, hogy a déli székekben is megvolt a hat nem. Az oklevelek és egyéb adatok gondos elemzése megmutatja, hogy a tisztségviselõ rend – csak az – itt is 24 ágra oszlott ugyan, de a hat nemnek még a három nemzetségre utaló történeti kategóriája itt hiányzott. A genus szó délen csak két oklevélben fordul elõ s jelentése mindkét helyen más, mint az északi oklevelekben nemet jelentõ in genere stb. kifejezéseké. A Damokos családra vonatkozó egyik oklevélben (SZO III. 288.) a fõtisztség jelzõje és jelentése nemzetség, mint a Trium generum Siculi elnevezésben és nem a lófõség jelzõje, mint északon mindig. Egy másik oklevélben (SZO III. 170.) pedig a jelentése rendi: „Szentgyörgyi és Bazini Péter országbíró, erdélyi bíró és székely ispán, Bodor Antal perében, ki a Sepsi széki fõemberek ellen azt állította, hogy a nemes székelyek Agház nemének Koronicza ágából származott s tõlük az õt megilletõ tisztség megadását követelte, megparancsolja Laczok Mihálynak, hogy hit alatt hallgassa ki Sepsiszék bíráját, Kövér Lázárt az iránt, hogy néhai Jakcs Mihály székely ispán idejében az õ atyja, néhai Kövér Benedek akkori sepsiszéki fõbíró és a szék táblabírái a Bodor család ezen követelését elismerték-e s teljesítettéke? Kelt Udvarhelyen 1508. dec. 15-én”. Az oklevéltár egy hibás átiratból közölte ezt az oklevelet, amelyben eredetileg, amint arra Györffy György is rámutatott: az Ágház szó helyes olvasata a rendi jelentésû Ágszáz. Az Országos Levéltár birtokában levõ fotokópián ez világosan látszik. A vonatkozó szakirodalomban általánosan elterjedt vélemény, hogy a hat nem közül az egyik 1427 elõtt elpusztult. E nézet a torjavásárhelyi oklevél félreértésén alapszik, s fogalmilag is elképzelhetetlen. Az ágak tagjai és így a nemek tagjai is, a hozzájuk tartozó lófõségek mindenkori tulajdonosai voltak. Egy ágnak a szék egész területén egyenletesen szétszórt lófõségei – és csak azok – nem maradhattak gazdátlanul. E településtörténeti adatok bizonyos fokig ellentéteseknek látszanak a Székely Zoltán zabolai ásatási eredményeivel. Tudniillik azzal, hogy a temetõ 1200 körül megszûnt, e település lakóit tehát akkor tolták át keletre. Véleményünk szerint a székelyek megérkezése és a település megszûnése között az összefüggést nem lehet tagadni, tehát az a bizonyos, körülbelül negyedszázados idõbeli eltérés, ami a leletanyag és az okleveles adatok eltérésébõl adódik, magyarázatra szorul. Kétféle magyarázat lehetséges:

vagy a székely szervezés történt korábban, vagy a temetõ megszûnése késõbbi. A fennebb kifejtettek alapján az elõbbi megfejtés alig lehetséges. Mint az ásatások egykori részvevõje, utólag felmerült bennem egy gondolat a zabolai leletanyaggal kapcsolatban. Székely Zoltán leírása alapján 22 sírból került elõ pénz, de jelek vannak arra, hogy más sírokban is voltak, mostanra már elmállott érmék. Ezek alapján feltehetõ, hogy ezek között az elmállott pénzek között lehettek – idõarányosan mindössze 4-5 érmérõl lehet szó – Imre király és II. Endre uralmának elsõ felébõl való érmék is. Ha ez így van, akkor talán áthidalható ez a negyedszázados eltérés.

SZÉKELY ZSOLT Irodalom

Asztalos Miklós: A székelyek õstörténete letelepülésükig (Erdélyi Tudományos Füzetek, 45.), Erdélyi MúzeumEgyesület, Cluj–Kolozsvár, 1932. Binder Pál–Székely Zoltán: Újabb adatok a XVI. századi székely felkelésekrõl és ezek visszhangja az erdélyi szászok és románok között. In Székely felkelés 1595–1596. Kriterion, Bukarest, 1979. Bóna István: A székely kérdés mai állása egy régész-történész szemszögébõl. In Történelem, régészet, néprajz.

Tanulmányok Farkas József tiszteletére. Debrecen, 1991. 9–17. Ferenczi Sándor: Régészeti kutatások Háromszék megye váraiban, Acta 1998, I., Sepsiszentgyörgy. Györffy György: Julianus barát és napkelet felfedezése. Bev., jegyz. Györffy György, ford. Györffy György és Gy. Ruitz Izabella, Budapest, 1986. Kézai Simon: Gesta Hungarorum. László Gyula–Rásonyi László: A „kettõs honfoglalás”. Hidak a Dunán. Helikon Kiadó, Budapest, 2004. Melich János: A honfoglaláskori Magyarország, Budapest, 1925. Nagy Géza: Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyéhez. In A Székely Nemzeti Múzeum Értesítõje, 1883–1886. Rásonyi Nagy László: TTK, Belleten, 1938. 113–114. Székely Zoltán: Korai középkori temetõk Délkelet-Erdélyben. Korunk Évkönyv, Kolozsvár, 1973, 219–228. Székely Zoltán: Necropola medievalã de la Peteni (com. Zãbala), SCIVA, 41. 1., Bucureºti, 1990, 87–110. Székely Zoltán: Korai középkori temetõk Délkelet-Erdélyben. In Dávid Gyula–Veress Zoltán (szerk.): Évek az ezerszázból. Kortárs erdélyi történészek. Stockholm, Erdélyi Könyvegylet, 2002. Szilágyi László: A székely nemesi rendi társadalom. 1937. SZO – Székely Oklevéltár I–VI., Kolozsvár, 1872–1897. Zimmermann, Franz: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1892.

A Székely Dalegylet jelvényeiből „A Dalegyesület, dalárda vagy dalegylet, dalkör olyan testület, melynek tagjai oly célból szövetkeznek, hogy a dalt önképzés, szellemi szórakozás s társadalmi, nemzeti és kulturális célból mûveljék.” Jelentõs szerepet töltöttek be a közmûvelõdésben. Az elsõ magyar dalárdák a reformkorban alakultak. Az abszolutizmus kora kedvezett a közmûvelõdési egyletek fejlõdésének. Mivel a politikai élet szünetelt, az emberek különbözõ egyletekben, baráti társaságokban találták meg azt a területet, ahol a nemzet, a haza érdekében tevékenykedhettek. Csakhamar mozgalom indult egy országos szövetség létrehozásá-

ra. A soproni (1863), majd a pécsi (1864) dalos találkozók után a pesti találkozón 1867-ben, a kiegyezés pezsgésében létrejött az országos egyesület. Székelyudvarhelyen 1868. április 26-án alakult meg a Székely Dalegylet Férfikara, azzal a céllal, hogy „a férfi mûének mûvelése és terjesztése (…) a társas életet szebbé és kedvesebbé (…) magát a társulás eszméjét népszerûvé tegye (…)”. 1892-ben Vajda Emil karmestersége alatt Budapesten ezüst babérkoszorút és a Nemzeti Zenede Nagydíját nyerték el. Ennek érdemérmét is kiadta az Országos Magyar Daláregyesület. Átmérõje 36 milliméter, anya-

ga réz. Elõlapján háromhúros hárfa van, egy hatágú csillaggal. Gyöngykörben a felirat: „ORSZÁGOS MAGYAR DALÁREGYESÜLET”. Hátlapján „A BUDAPESTI ORSZ.[ÁGOS] MAGY.[AR] DALÉS JUBILEUMI ÜNNEPÉLY EMLÉKÉRE 1892” felirat áll, babérkoszorúban. 1908-ban a Dalegylet fennállásának négy évtizedes fordulóján ötletes, házilag készített jelvényt adtak ki. Négy tízfillérest forrasztottak össze és egy rögzítõ tûvel látták el. Az így kialakított jelvény 52x39 milliméter nagyságú. Még az elsõ világháború elõtt készülhetett egy jelvény a tagok részére. Babérkoszorúban stilizált

15

A Budapesti Orsz(ágos) Magy(ar) Dal- és Jubuleumi Ünnepély Emlékére 1892

Székelyudvarhelyi Dalegylet

Romániai Magyar Dalosszövetség 1921

16

Az Országos Magyar Daláregyesület

Hűségéért! Székelyudvarhelyi Székely Dalegylet 1868–1941

hárfa van, rajta átlósan elhelyezett szalagon a felirat: „SZÉKELYUDVARHELYI DALEGYLET”. A hárfa fölött a magyar szentkorona áll. A jelvény vékony, áttört rézlemezre préseléssel készült, nagysága (szalag nélkül): 45x59 milliméter. Kis karikával egy háromszögûre hajtogatott égszínkék szalagra van varrva. A két világháború között a Dalegylet tagja volt a Romániai Magyar Dalosszövetségnek. A Dalosszövetség Brassóban alakult meg 1921. november 13-án. Célja volt a magyar dal- és zeneegyesületek szövetségbe tömörítése, versenyek, ünnepségek, tanfolyamok szervezése, könyv- és kottakiadás. A Dalegylet 30 milliméter átmérõjû érdemérmén vágott tárcsapajzs felsõ kétharmadában címertanilag vörösnek jelzett alapon jobbra nézõ sas, jobb oldalán nap, bal oldalán növekvõ hold látható. A pajzs alsó harmada függõleges vonalakkal vörösnek van jelezve. A címer Erdély címerét ábrázolja, amelybõl hiányzik a szászokat jelképezõ hét bástya. A pajzson nyitott korona van, és szalag veszi körül „ROMÁNIAI MAGYAR DALOSSZÖVETSÉG 1921” felirattal. Hátlapján utólag véset felirat olvasható: „1925. VI. 29–30”. Az érmet kék szalaggal lehetett rögzíteni. A Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetségének kitûzõjén pajzs alakú hárfában hármas halmon koronából kinövõ kettõs kereszt áll. Felirata: „BUDAPEST MDEOSZ 1867–1937”. Méretei: 41x30 milliméter, anyaga domborított rézlemez. Készült az

Egyesület alapításának 70. évfordulóján. A Dalegylet emlékérmet adott ki Észak-Erdély visszatérte után. Elõlapján öthúrú hárfa látható koszorúba foglalva. Hátlapján karmaiban pálmaágat tartó felrepülõ turulmadár, alatta a pajzsban felirata: „HÛSÉGÉÉRT! SZÉKELYUDVARHELYI SZÉKELY DALEGYLET 1868–1941.” Anyaga öntött réz, átmérõje: 35 milliméter, felvarrására kis karika szolgált. Az itt bemutatott jelvényeket különbözõ idõkben hordták a kórus tagjai a Dalegylet fennállásának közel másfél évszázada alatt. A jelvények csak egy része a kórus által nyert érdemérmeknek, dalárdajelvényeknek.

ZEPECZÁNER JENÕ Budapest MDEOSZ 1867–1937

Galéria

Az élet rajzolatai Beszélgetés Siklódy Ferenc grafikussal Mély, magvas gondolatokat ébresztõ élménybeszámolók fehér-feketében. Az élet rajzolatai. Sztereotípiák. Tizenkét mélynyomású grafika, egy szorosan összefüggõ sorozat keretében. Talán a legtermészetesebb az lenne, ha úgy jellemezném a tárlatot mint hitvallás, hiszen Siklódy alkotásainak gyökerei a személyes élményekben keresendõk. Olykor igencsak komoly, máskor játékos megközelítésben tárja elénk véleményét önmagáról valamint a körülötte lévõ, nyüzsgõ világról. Figuratív és nonfiguratív megjelenítésben. Jelen és múlt kapcsolódása remekbe szabott, mesteri kivitelezésben. Azt is mondhatnám, hogy abszurdnak tûnhetne a játékosság és a míves technikai megvalósítás kölcsönössége. A szögesen ellentétes tematikák bizarr egyeztetése mintegy felszakítja a bennük rejlõ hagyományos technikák kötöttségét, fegyelmét. Siklódy Ferenc Csíkszeredában élõ és alkotó grafikusmûvésszel a Székelyföld folyóirat galériájában megrendezett egyéni tárlata kapcsán beszélgettünk életérõl és pályájáról. – Gyergyószárhegyen születtem 1968-ban, egy nagyon-nagyon szerencsésnek mondható családban, hiszen nagyapámék és szüleim is nagyon szerették, kedvelték a zenét, a muzsikát. Édesapám szépen énekelt, sajnos a kuláksági besoroltság miatt nem felvételizhetett a kántor szakra Marosvásárhelyen. Így végül a kovács-lakatos szakmát tanulta ki. Nos, jómagam az õ álmait próbáltam kárpótolni, hiszen már négyéves koromban hegedülni tanultam. Ezzel párhuzamosan folyamatosan rajzoltam is. Egy sajnálatos baleset folytán végérvényesen eldõlt, hogy nem léphetek az apám szakmai pályájára. Nem tehettem mást, minthogy a szellemi, humán területen próbáljam meg a további érvényesülést. Így kerültem Marosvásárhelyre, ahol az ötödik osztályt a Mûvészeti Szakközépiskola rajz szakán kezdtem el. – Nos, máris belevágtál, akkor mesélj az ottan eltöltött éveidrõl. – Azzal szeretném kezdeni, hogy az elsõ igazi mentorom Barabás István festõmûvész volt, õ biztatott, hogy jöjjek ebbe az iskolába. A tanáraimmal folytatva a sort, feltétlen meg kell említenem Barabás Évát, Gyarmati Jánost, Bordy Gézát és Schneller Máriát. Az itt eltöltött évek során sokat jártunk az Apollóba (itt volt a diákház), Borgóhoz

(György Csaba képzõmûvész beceneve), ahol mindig összejött egy nagyon kellemes társaság, s ahol mind szellemileg, mind szakmailag is erõsen feltöltõdhettünk. A mûvészeti iskolának köszönhetem, hogy mind elméleti, mind gyakorlati téren, de emberileg is elindítottak e nem kevésbé rögös pályán. – Aztán következett a fõiskola, a kincses városban milyen élményekkel gazdagodtál? – Többszöri próbálkozás után, csupán az 1989. év végi nagy nyüzsgést követõen, 1990-ben jutottam be a kolozsvári Ion Andreescu Képzõmûvészeti Akadémia grafika szakára. Azzal kell kezdenem, hogy egy egészen más világba csöppentem a marosvásárhelyi évekhez viszonyítva. Adott volt a technikai feltétel és az alkotói szabadság, amellyel élni lehetett. Szerencsés helyzetben voltunk, mert akkor még hatéves volt az egyetem, ez idõ alatt pedig meg lehetett valósítani több programot is. Ezeknek köszönhetõen, pályázatok útján sikerült eljutnom a budapesti Képzõmûvészeti Egyetemre, ahol egyéves részképzésen vehettem részt. 1996-ban államvizsgáztam, majd 1996 és 1997 között mesterképzõn voltam az Akadémián. Egy új, kreatív szellembe kerültünk, amelynek oszlopos tagjai Timotei Nãdãºan grafikatanár, Miklóssy Dénes grafikus, Ioachim Nica rektor, Ioan Horvath-Bugnariu grafikatanár voltak. A fõiskolai évekbõl mint élményt és meghatározó lehetõséget szeretném megemlíteni, hogy állandó, szoros, baráti kapcsolatot sikerült kiépíteni a város akkori szellemiségével – ide sorolhatom a könyvkiadókat (Polis, Korunk, Kriterion), amelyek munkaadói szerepet is betöltöttek. – Szóljunk hát akkor az alkotói munkáról is – kiállítások, táborok…

17

– Örömmel mondhatom, hogy a megmérettetésre már az egyetemi évek folyamán sor került, hiszen számtalan csoportos kiállításon vehettem részt itthon és külföldön (Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában) is. Az egyéni tárlatokat Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Budapesten és Kecskeméten rendezhettem. Az alkotótáborokra térve, az elsõre még a fõiskolai évek során került sor Kackón (Dés mellett) egy elmegyógyintézetben – nos ez meghatározó volt az emberi lét átminõsítését illetõen. További táborok (szakmailag jelentõsek): a magyarországi ajkai grafikatábor, a gyergyószárhegyi alkotóközpont és a nyíregyházi hagyományos grafikai mûvésztelep. – A jelen? – A folyamatos alkotás mellett az oktatás, hiszen 1998-tól a csíkszeredai Nagy István Képzõ- és Zenemûvészeti Szakközépiskola tanára vagyok. Grafikát és mûvészeti rajzot tanítok. Nagyon fontosnak tartom ennek a kommunikációs csatornának az elsajátítását, amely évrõl évre meglepõ módon, hihetetlen tehetségû gyerekeket juttatott és juttat tovább a pályán. Az alkotási folyamatról szólva, fontosnak tartom a hagyományos technikák (fametszet, rézmetszet) ápolását és ébrentartását, valamint az új médiumokkal való kommunikálást és kísérletezést (digitál print, tablet). – És a jövõ? Tervek? – Szeretnék minél többet foglalkozni a könyvekkel (gyerek- és klasszikus irodalom), a rajzzal és a rajz világával. Nagyon érdekelnek a világban történõ események, használt technikák és lehetõségek. Kapcsolatot tartok számos grafikussal a világon tapasztalataink és problémáink, kérdéseink kicserélése és megoldása céljából.

18

FORRÓ MIKLÓS

Enciklopédia

TALLÓZÁS MAGYARFÜLPÖS MÚLTJÁBAN (2.) 1502-ben Magyar- és Szászfülpös egészbirtokok a Harinai Farkas család tulajdona, november 25-én a kolozsmonostori konvent elõtt egyik részrõl Harinai Farkas János, másik részrõl a nõvérét, néhai Farkas Tamás leányát, Margitot feleségül vevõ Bikali Bikly János a jegyzõkönyvben részletezett birtokok, továbbá arany- és ezüstmarhák, ruhák, házi felszerelési és díszítési tárgyak, lovak, nyájak és szolgáik, a Farkas Tamástól a fiatal házaspárra végrendeletileg hagyott radnai arany- és ezüstbánya közös használatát illetõen lépnek szövetségre és egyezségre (confederationem et compositionem) egymással. „Ha a házastársak nem kívánnának együtt élni – szögezik le a megállapodásban –, külön mehetnek ugyan lakni, de a vagyon szétválasztása nélkül. Azt a familiárist, aki a felek között ellentétet szítna, eltávolítják a birtokokról, melyeknek jövedelmét közös akarattal kijelölendõ, a feleknek egyaránt számadással tartozó egyetlen familiáris szedi be és kezeli. Egyik fél magtalan halála esetén a másik fél örököl mindent. Az egyezség megszegõje hatalmaskodás miatti bajvesztésen maradjon” (A kolozsmonostori Konvent 221–222). Három esztendõ múltán, 1505.

augusztus 23-án, Tordán tartott közgyûlés (generalis congregatio) alkalmával a korábbi megállapodásuk nyomán támadt pereskedésükben egyeztek ki egymással a szerzõdõ felek (A kolozsmonostori Konvent 254–255). A néhai Farkas Tamás lánya, Margit, Bikali Bikly János felesége az apai javakból neki járó leánynegyed fejében megelégszik Szászfülpös, Tancs, Szentandrás és Újfalu Kolozs vármegyei egészbirtokokkal, azzal a kikötéssel, ha Bikly vagy felesége magtalanul halna el, a nekik most átengedett birtokok visszaszálljanak Farkas Jánosra és utódaira. A megegyezés értelmében Bikly biztosításként birtokában tartja Farkas János Magyarfülpös nevû egészbirtokát, amíg ez eleget nem tesz a fogott bírák végzéseinek. Jó ráérzéssel feltételezte 1859-ben Nagy Iván a Magyarország családai címû, a családkutatók számára ma is alapvetõ forrásmûvében, hogy a Bikly család e házasság útján jutott Szászfülpöshöz (Nagy I. 1859. 53–56.) – és a Bikly család utóbb Harinnai Biklynek írta magát. Az oklevelekben 1626-tól feltûnõ Farna Mihály, Gyalu vára udvarbírája és várnagya (provisori et castellano castri) feltehetõen azonos az 1535-ben említett

19

A magyarfülpösi harangtorony (A fényképek a szerző felvételei, a rajzok Debreczeni lászlómunkái.)

20

Magy[ar]phylpes-i Farna Mihály királyi udvari emberrel, s rokon lehet azokkal a Farnákkal, akik 1552. április 15-én Harinai Farkast tiltják Magyarfülpös elidegenítésétõl (A kolozsmonostori Konvent 738). A Harinai Farkas család részt vett a Báthory István elleni szervezkedésben. Erdély fejedelmi trónjáért a késõbbi lengyel királlyal rivalizáló Bekes Gáspár oldalára álltak, annál is inkább, mert rokonsági viszonyban álltak, Bekes 1567. november 30án Harinai Farkas leányát, Annát (mh. 1573) vette feleségül. Bár 1571. május 25-én a gyulafehérvári országgyûlés egyhangúlag választotta fejedelemmé Báthory Istvánt, Bekes trónkövetelõként lépett fel, és császári támogatással harcba szállt az új erdélyi fejedelemmel, de Kerelõszentpálon csatát vesztett (1575. július 10.) és jogfosztottan menekülnie kellett. Harinai Farkas János (mh. 1589 e.) sógora, Bekes Gáspár oldalán részt vett a Báthory István elleni támadásban, a kerelõszentpáli csata után fogságba esett. Késõbb testvérével, Miklóssal együtt kegyelmet kaptak, de birtokaik a kincstárra szálltak, viszszaszerzésükért egész életükben hiába harcoltak. Így még 1585-ben is tiltakozik Harinai Farkas Miklós, testvére, János nevében is birtokaik eladományozása miatt, tiltja „Calna-i Bornemizza Jánost és Györgyöt, Ebesffalwa-i Apaffy Miklóst, Horwath Kozmát, Abosffalwa-i Radwanczy Mártont (egregii), Lona-i Kendy Sándort és Ruzka-i Dobo Ferenc feleségét: Kereczeni Juditot (magnifici)” Kolozs, BelsõSzolnok, Doboka, Torda, Küküllõ vármegyei jószágaik megszerzésétõl, Báthory István lengyel királyt és Báthory Zsigmond erdélyi vajdát eladományozásuktól, a hiteleshelyeket pedig ez ügyre vonatkozó oklevelek kiállításától (Az erdélyi káptalan 1559).

Báthory Zsigmond 1585. március 17-én élete végéig Kendi Sándornak enged át árenda fizetése nélkül több Belsõ-Szolnok, Doboka és Küküllõ vármegyei birtokokon lévõ részjószágok tizedeit, Philpes-en pedig a tized felét (Az erdélyi fejedelmek 191–192). 1589-ben Magyarfülpösön Radvanczi Márton ítélõmester és Kendi Sándor birtokos, különbözõ szomszédos birtokbeiktatások alkalmával az õk jobbágyai jelennek meg tanúkként (Az erdélyi káptalan 232–235). Radvanczi Márton ítélõmestert „fejedelmi elõdeinek, majd neki fõként tisztségében teljesített szolgálataiért” Báthory Zsigmond 1589. március 18-án megerõsíti tulajdonában, férfiutódainak, azok hiányában pedig leányainak, illetve örököseiknek új adományként örökjogon adja haszonvételeikkel, tartozékaikkal és a bennük levõ királyi joggal együtt Magyarfülpös birtok felét és az ottani nemesi udvarházat, amelyeket elnyerésük óta békésen birtokol (Az erdélyi fejedelmek 274). Magyarfülpösnek 1332-ben plébániatemploma van, papja, Pál (sacerdos de Philpus, Maiori Philpus) ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 20 régi banálist, majd 15 dénárt fizet, 1333-ban 3 régi és 15 kicsi banálist, 1334-ben 5 régi banálist és dénárt, majd 1 garast és 1 régi banálist, 1335-ben 10 dénárt (Léstyán F. 2000. I. 165). A falu egyik fele – az újabb rész – az országút hosszában; a másik – a régebbi – az országúttól északra, benn a szõlõhegyek alatt fekszik. „Régente a falu közepén állott a templom – írja Zilinczki Pál lelkipásztor az 1891-es református Névkönyvben –, az úgynevezett Kórodvár alatt feküdvén a falu, de már régi idõtõl fogva, s fõleg az 1850-es években, a mezõségi országos út megnyitásával, inkább az

út közelébe húzódnak a lakók, s így mind távolabb esnek a templomtól” (Zilinczki P. 1891. 43). A mai templomot, gótikus elemei alapján a 15. századra teszi a szakirodalom, egy korábbi templomra épülhetett, annak alapfalait örökölhette. Csúcsíves elemeibõl megmaradtak a 6,5x10 m alapterületû hajó és a nyolcszög három oldalával záruló szentély támpillérei, a diadalív, a hajó déli ajtajának kõkerete, a hosszszentély északi oldalába illesztett, mûvészi faragású, gótikus és reneszánsz keretelésû szentségfülke (Balogh J. 1943. 267). Ablakai eredetileg mérmûvesek voltak; a jobb világítás érdekében 1879-ben szélesítették az ablakokat, kõbõl faragott kereteit, kõrácsait eltávolították. A szentélyhez az északi oldalon kapcsolódó sekrestyét és a szentély boltozatát szintén ekkor bontották le. Legfõbb kincse a templomnak a 17. századból származó, változatos és ízléses motívumokat tartalmazó, díszes mennyezetfestménye volt, mely 1913-ig a csúcsíves kis templom hajóját díszítette. A kazettás mennyezet 1898-ban keltette fel Deák Lajos Maros-Torda megyei tanfelügyelõ figyelmét, aki gondoskodott a minták lerajzolásáról, s a felvételezést eljuttatta az Erdélyi Múzeum Régiségtárának. Kelemen Lajos az Erdélyi Múzeum, majd az Erdély hasábjain ismerteti a felfedezést, a Lyka Károly szerkesztésében, Budapesten megjelenõ Mûvészetben is jelzi a téma fontosságát, a jelentõs emlék alapos feldolgozására azonban csupán 1944-ben került sor, a magyarfülpösi református templom mennyezetfestményeirõl írt tanulmányt szintén Kelemen Lajosnak köszönhetjük (Kelemen L. 1898. 612–614., Kelemen L. 1899 50–59., Kelemen L. 1907. 4. 274., Kelemen L. 1944. 119–125). A mennyezetfestmények a templom hajóját hoszszában 9, szélességében 6, összesen 54 négyszögtáblán díszítették. „Csupán a nyugati sor 6 négyszögén van egyszerû pikkelydísz, s a mennyezet közepén 2 feliratos tábla – írja Kelemen Lajos.– A többi rendkívül változatos. Festõjük a 46 négyszögön legalább negyvenféle mintát használ, melyekben igen sok a magyar motívum s éppen ez az egészben a túlnyomó. Közülük némelyik meglepõen szép. Van ott mindenféle beosztású négyszög. Van átlós, középvonalas, hullámos; némelyik négyszögben a festõ a virágot magyarosan cserépbe ülteti, másikban a szép virágdíszítményt kar nyújtja elõ, s van olyan is, amely kehelybõl nõ ki. Virágai közül gyakori a szegfû, tulipán és rózsa. Kacsokat és indákat is bõven találunk. Uralkodó szín a piros és zöld; elég sûrûn fordul elõ azonban a kék és sárga is. Általában nem a színezés szépsége adja meg a mennyezet értékét, mert éppen ez sikerült a leggyengébben, hanem a minták teszik az egészet változatossá és becsessé. Ezekben egyszerû festõjük roppant leleményes.” A mennyezet 1642 novemberében készült, midõn a templomot kiigazították. Ezt a két középsõ tábla mondja meg, melyek közül az elsõ szélén ott van a pap neve: MINISTER ECOLESIE VALENTINVS. A kazetták feliratainak tanúsága szerint a templo-

mot megromlott állapotából Isten jóságából Gáspár Miklós javíttatta ki 1642. november havában, I. Rákóczi György fejedelem és felesége, Lórántffy Zsuzsanna segítségével, midõn ezek s fiaik: II. Rákóczi György és Zsigmond uralkodtak (így!) Erdélyben. A felirat a mennyezetfestõ mester nevével végzõdik, így bizonyosak lehetünk, hogy e festmények alkotója Johannes Mensarius, azaz János asztalos. (I. tábla) MINISTER ECOLESIE VALENTINVS / In NOmine / SACro SAnctae in DiviDuae Trinita- / tis Anno a paratu Virginis M:[illesimo] SEX:[centesimo] / 42 in Mense novemB[ri] ex pristina de- / solacione cum omni[bus] ex ruinis DEI boni[ta]te restau: / Ratum / Per Gene[rosum] dom[inum] Nikol[aum] Caspar Templum [hoc] (II. tábla) AUXilio PRIMOGENITI SUBSID[i]O EXTE: / nSO Illustris[si]morum domini domini GEorGii / RakoCzi, Dei Gratia prinCIPIS Tran- / silvaniae etc. … ET dominae dominae / Susannae Lorantffi principissae / Cum iidem duoBUS Filiis GeorGio et ju- / niore SIGIsmundo Rakoczi foeliciter re- / Gnarent. / Omnis quis invocaverit nomen domini salvus erit / Joel cap. 2. / JOHANNES MENSARETJS / 1642

21

22

A jó ízlésû, biztos kezû mesterrõl azonban nevén kívül semmit sem tudunk, Kelemen Lajos feltételezi, hogy János asztalos a Magyarfülpöshöz legközelebb esõ magyar céhes város, Marosvásárhely asztalosmesterei között szerepelhetett. A kazettás mennyezet az 1913. májusi nagy tornádónak lett áldozata, az épen maradt táblákat eladták a budapesti Iparmûvészeti Múzeumnak, a templomnak a 17. századi asztalos festõdíszítményekbõl a János asztalos jó ízlésére s ügyességére valló nyugati karzat feljárója deszkaoldalának szép hullámos tulipándísze, s feltehetõen a déli ajtószárny hátára festett magyar ruhás alak. A ruházat színei megegyeznek a menynyezet uralkodó színeivel, s mert ekkorra utal a ruházat jellege is, Kelemen Lajos feltételezi, hogy ezt is 1642-ben festették, s az is elképzelhetõ, hogy a kép Gáspár Miklóst vagy akár magát a mennyezetfestõ asztalost ábrázolja (Kelemen L. 1899b 253–254). A magyar ruhás férfialak rövid leírását Kelemen Lajos adja: „Háromnegyed profilban jobbra áll, s nincs egy méter magas. Lekopott fejének csak körvonalai ismerhetõk meg, de hátraomló, hosszú, barna haja épen maradt s a lapockákig ér le. Még épebb a ruházat; csak a színek halványodtak. A dolmány hosszú, gallértalan, szennyes-zöld színû és testhez álló. Lefelé szûkülõ ujjai a kézcsuklókig érnek. Világos piros öv szorítja a derekhez, s az övön felül a nyakig 12 gomb zárja a mellen össze, míg azon alól gombok nincsenek. Világos piros a szûk magyar nadrág is, mely a kissé vékony lábszárakra szorul reá, a térden jóval alól érõ csizmák pedig sárgák. Száraik tetejét elõl egy-egy gomb díszíti, s a kérgen alól hegyes, csillagos sarkantyú áll hátrafelé róluk. Az övrõl áttört munkájú kardkötõk nyúlnak le a széles, hajlott kard díszítményes tokjához. A markolat hajló, a keresztvas az éles oldalon csaknem a markolat fejéig nyúlik be, foka felé pedig szinte derékszög alatt áll keresztbe a pengével. Az alak fél kezével bal csípõje táján egyik kardkötõt érinti, míg jobbját mereven elõre nyújtja, s benne valami csokorfélét markol”. A tudós Kelemen Lajos ismerteti Magyarfülpös 17. századi egyházi viszonyait is a mennyezetfestményeket tárgyaló dolgozatában, innen tudjuk, hogy a településen még 1610. március 4-én Torda vármegye 1607–1662. évi jegyzõkönyvében Lucass presbyter, 1615-ban Lucas alias Racz presbyter de Magiar Fülpes, 1619-ben pedig honorabilis Lucas Racz de Magiar Phulpes pastor chatolicus nevével és címével találkozunk. Ez a katolikus pap 1622-ben is szerepel itt, s 1628. június 21-én már Rácz Lukács katolikus pap fia tiltakozik az atyai örökségrésze ügyében. (Ezt a Rácz Mihályt ugyancsak a Torda megyei jegyzõkönyvek 1648-ban mint a gelencei iskola rektorát, 1649-ben mint nagykászoni rektort említik.) Mindebbõl kiviláglik, hogy Magyarfülpösön a 17. század elsõ felében még Rácz Lukács mint római katolikus, nõs pap teljesített szolgálatot, s a falu késõgótikus temploma feltehetõen csak az õ halála után kerülhetett a református fejedelmek ideje alatt megerõsödött magyarfülpösi reformátusok birtokába.

Keserûi Dajka János református püspökrõl 1633. évi temetésekor dicséretként említik, hogy egyházközséget szerzett vissza az adversariusoktól, vagyis a más vallásúaktól. Ezek közé tartozhatott a magyarfülpösi is, ahol a katolikus pap-utánpótlás nehézségei miatt már elõbb nõs papra szorultak, s utána még az se jutott. A leromlott templom megújításának anyagi terheit sem tudták a pap nélkül maradt, megfogyatkozott magyarfülpösi katolikusok magukra vállalni, s Keserûi Dajka Ferenc valószínûleg ezt a helyzetet használta fel, s beolvasztotta a maga egyházába a gazdátlan maradt, meggyengült magyarfülpösi gyülekezetet, amelyet aztán megszervezésében, mint láttuk, a református fejedelem és családja bõkezûen támogatott. A templomjavíttató és mennyezetfestetõ patrónusról, Felfalusi Gáspár Miklósról sem tudunk sokat. Módosabb és elég jó családi összeköttetésû Torda megyei nemesember volt, s Kelemen Lajos feltételezi, hogy annak a Felfalusi Gáspár Miklósnak lehetett a fia, aki 1597. szeptember 15-én mint a vécsi vár porkolábja egy adóslevélben tanúként szerepel. Családjából Gáspár Boldizsár 1607-ben Rákóczi Zsigmond fejedelemtõl a Kolozs megyei Köbölkúton egy kúriát kapott adományul, Gáspár János pedig szintén 1607-ben Torda megye felsõ járásának két országgyûlésen is követe. A mennyezetfestetõ patrónusról mindössze annyi maradt fenn, hogy ellene és felesége, Oroszfájai Mikó Zsuzsa ellen 1641-ben a közeli Abafáján lakott Brenhidai Huszár Mátyás és Péter, I. Rákóczi György kedvelt fõemberei pert folytattak, s 1648-ban egy másik per anyagában már néhainak említik. Lánya természetes gyámjaként magyarfülpösi jószágát özvegye használta, aki 1684-ben, 84 éves korában halt meg, s a magyarfülpösi templomba temették. A pap nélküli gyülekezet tehát a református egyház kebelébe került, az Ózdi Fõesperesség magyar egyházközségeibõl 1641-ben alakult Görgényi Református Egyházmegyébe. Az egyházmegye vizitációs és parciális zsinati jegyzõkönyvei 1722-tõl kezdve maradtak ránk (a Görgényi Református Egyházmegye levéltára, Szászrégen. Protocollumok), mindenik eklézsiában feljegyezték a lelkipásztori és mesteri díjlevelet: a gyülekezet tagjaitól évente járó fizetést, valamint a patrónusoktól származó bért, de olvashatunk itt az egyházi földekre vonatkozó adatokat is. Az 1722-es összeírás Enyedi István magyarpéterlaki lelkipásztor esperessége alatt készült. (Az esperesrõl csupán annyit tudunk, hogy 1680 körül írta alá a kolozsvári kollégium törvényeit, 1709 és 1729 között volt esperes.) Az 1722-es összeírás (Proventus ministrorum et rectororum, aliarumque rerum ecclesiasticarum consignationes) a magyarfülpösi eklézsiáról az alábbiakat jegyzi fel: „Proventus pastoris: Minden gazdaembertõl búza gel. 3, zab gel. [gelima = kalangya] 1, két öreg köböl búzavetés. Edgy-edgy veder must, akinek csak két veder vagyon is, megadgya. Akinek mustya. nincsen, dr. 8 [denarius = dénár]

tartozik, garaspénz dr. 10. kaszálni való füvet adnak, azt lekaszállyák, feltakarják, be is hordgyák. Mind ökrös, mind ökretlen emberek edgy-edgy szekér fát, mellynek administráltatásában azt a modalitast kell tartani, amellyet a beresztelki proventusban megjedzettünk. A vetést felarattyák, behordgyák. Kereszteléstõl edgy tyúk s kenyér. Copulatiotól és halotti praedicatiotól, amint a ministerrel alkhatik. Proventus rectoris: Minden pár ember egy kalongya búza, fél kalongya zab, fél szekér fa, nyolc véka búzavetés, mellyet az ekklézsia felaratni tartozik. Ha pedig nem tetszik az ekklézsiának aratni, minden pár embertõl egy poltra aratásra. Temetéstõl, mikor praedicatio nem lészen, négy poltra. Két darab szénafû, mellyet a mester maga kaszál. Ha takarodót harangoz, minden pár embertõl egy kenyér. Ha kinek zabja nem terem, dr. 4.” Látjuk, az összeírás közel sem teljes, hiányzik az ingatlanok és ingóságok jegyzéke, csupán a lelkész és mester fizetése van feljegyezve. Feltehetõen az egyházmegye újonnan megválasztott esperese, Vajna Miklós gernyeszegi lelkipásztor 1737-ben ezért tartotta szükségesnek egy új felmérés elkészítését, amelyben a gyülekezet ingó és ingatlan javait is felsorolta. Az összeírást az ordinaria canonica visitatio keretei között ejtette meg, a lelkészi és mesteri díjleveleket már nem rögzítette (azok már ott voltak az egyházmegye protocollumában), csupán az ingatlanokat és ingóságokat leltározta fel alaposan, s ezen túl megpróbált utánajárni, hogy az egyházközség tõkepénzét kinek adták ki kamatra. (Vajna Miklós elõtanulmányait a nagyenyedi kollégiumban végezte 1715-tõl, 1723-tól a franekeri egyetemen tanult, hazatérve a Teleki család gernyeszegi udvari papja lett, majd 1729-tõl gernyeszegi lelkipásztor, 1729– 1737 között görgényi esperes, 1738-ban hunyt el (Szabó M.–Szögi L. 1998. 485). Az 1737-es vizitációs jegyzõkönyvben az alábbiakat olvashatjuk a magyarfülpösi gyülekezet életérõl, javairól (a Görgényi Egyházmegye 18. századi összeírásait Õsz Sándor Elõd dolgozta fel A vizitáció intézménye az Erdélyi Református Egyházban a 16–18. században címû doktori disszertációjához való elõtanulmányában): „Die 1ma Februarii estvére érkezvén M[agyar]Fülpösre kezdettünk ott a Visitatiohoz, s folytattuk e Szent Visitatio dolgát. Lelki tanítója ez ecclesianak tiszteletes tudós Bányai Sámuel uram, scholamester Bartha István, ecclesia curatora Bartha Bálint, szentedgyházfiak 1. Kecsedi János, 2. Antal János. A megeskütt s examinált személlyek: 1. Fodor Miklós, 2. Barta Bálint, 3. Somodi István, 4. Balog Márton, 5. Antal János, 6. Szász Mihály, 7. Székely Pál. Mindnyájan ezen személlyek a tiszteletes parochusnak eõkegyelmének szent tisztinek s hivatallyának hûséggel és szorgalmatossággal való követésérõl magának és házanépének tisztességes és törvényes magok viselésérõl jeles dicséretet, szép tanúbizonyságot tésznek. Az mesterrõl és házáról tisztességesen szólnak s emlékeznek.

Az ecclesia a tiszteletes parochust õkegyelmét marasztotta a mesterrel edgyütt, a tiszteletes parochus ígéretet nem tött a megmaradás iránt, de a mester megmaradott. Az ecclesianak templomhoz való edényi: 1. Edgy kívül-belõl aranyas, lábas ezüstpohárocska. 2. Edgy ón sútús, másfél ejtelesnyi palack. 3. Edgy ejteles, fedeles ónkanna. 4. Óntángyér, kettõ. 5. Edgy keresztelõ ónpohár. 6. Edgy szkófiummal csipkés formára körülvarrott patyolatkeszkenõ, lyuk vagyon rajta. 7. Edgy tüdõszin selyemmel, szkófiummal varrott patyolat keszkenõ. 8. Edgy kék selyemmel, jártatással varrott patyolat keszkenõ. 9. Edgy tisztességes két szél viseltes, sáhos abrosz. 10. Edgy veress fejtõvel szõtt, három szél kendervászon abrosz. 11. Edgy négy nyüstös, veress fejtõvel szõtt, viseltes két szél abrosz. 12. Edgy veress fejtõvel szõtt lengeteg, harmadfél szél vászonabrosz. 13. Edgy zöld selyemmel, fejéressel elegy varrott, két szél gyolcsabrosz. 14. Edgy kék fejtõvel virágokra varrott lenvászon, két szél abrosz. 15. Edgy éneklõszékre való, veress fejtõvel varrott, viseltes kendõ. 16. Edgy veress fejtõvel szõtt kendervászon kendõ, éneklõszékre való. 17. Edgy veress, nyomtatásos szakadozott kendõcske. 18. Edgy tisztességes kilin, prédikállószékre való. 19. Edgy darab, kék, két sing francia posztó, az Úr asztalán áll. Szántóföldek: A felsõ fordulóban: 1. A Ropó nevû helyben vagyon edgy darab szántóföld, prédikátor háza után járó, metr. circiter 16, vicinusa a szõlõ felõl Deák Márton földe, Kászoni rész, alóll Szabó Mihály háza után járó föld. 2. A Kis erdõ nevû helyben edgy darabocska szántófölde az ecclesianak, négy vékás, vicinusa Tancs felõl Katona István háza után járó föld, másfelõl fellyül iffjú Mihócsa Gábor. Errõl az ecclesianak jár a dézma. 3. A Koporsó oldala nevû helyben edgy darabocska szántófölde az ecclesianak, négy vékás, vicinusa Tancs felõl Kecsedi János földe, napkelet felõl Székely rész. Ennek is dézmája az ecclesianak jár. 4. A Deák hegyén edgy darabocska szántófölde az ecclesianak, nyolc vékás, vicinusa alóll a szászfülpösi határ, fellyûl a Tancsra menõ ösvény. Az ecclesiajé a dézmája. 5. A Vokában három nyíl kenderföld, melynek ketteje a prédikátoré, harmadik a mesteré, hat véka a három darabba belémégyen, vicinusa Fülpös felõll a n. Domokos uram része, másfelõl Bodoni rész. 6. A Szilban irtovány föld, az ecclesiaé, kétvékás föld, vicinusa mind körül az erdõ. 7. A Telekben edgy kenderföld, edgy vékás, vicinusa az erdõ felõl a földek vége, a falu felõl Kászoni rész föld. Mester részire való. Az alsó fordulóban: 1. A Határfara járóban edgy darab szántóföld, 16 vékás, prédikátor háza után járó föld, vicinusa fellyül Ungvári István földe, alóll Katona István háza után járó föld. 2. Az erdõ farkon edgy darab szántóföld, 4 vékás, mester háza után járó, vicinusa napkelet felõl Katona István háza után járó föld, napnyugatról az földek vége jár reá. 3. A Híd szerben két darabocska kenderföld, mind a kettõ a prédikátor háza után járó, két vékás, vici-

23

24

nusa napkelet felõl a földek vége, napnyugatról Kecsedi János földe. 4. Ugyanott, a Híd szerben edgy kenderföldecske, mester házára való, edgy vékás, vicinusa napkelet felõl Füsüs Tamás földe, napnyugatról a patak kerülése. Kaszálóhelyek: 1. Az Elsõ Fokos nevû helyben edgy darab kaszálóhely, circiter nyolc szekér szénát termõ, prédikátor számára kaszállya az ecclesia, vicinusa fellyül és alól Súki rész. 2. A Hidegkút felett edgy darab kaszáló cserés hely, két szekér szénát termõ, a mester kaszállya maga, vicinusa felyül Domokos rész, alóll Húszár rész. 3. Azon fellyül, ugyan a Hidegkút felett edgy nyilacska, edgy szekér szénát termõ, vicinusa alóll Toldalagi rész, fellyül Somodi István háza után járó kaszáló. Ezt is a mester kaszállya. 4. Az Által nevû helyben edgy nagy darab föld circiter száz vékás, öreg Mihocsa Gábor uramnál vagyon zálogban 28 forintban, melynek dézmája az ecciesianak jár. 5. A Far alatt edgy darab törökbúzaföld, circiter 40 vékás, vicinusa napnyugatról a faragói határszél, fellyül Huszár rész. Ennek dézmája az ecclesiajé. Erdõk: 1. A Hegyes alatt edgy darab csereerdeje az ecclesianak, vicinusa fellyül a körvélykapui határ, alól a kút. 2. A Pap ösvényénél más edgy darab szálas erdõ, vicinusa napnyugat felõl iffjú Mihócsa Gábor, napkelet felõl Faluvégi Lõrincz. 3. A Vágás út között edgy darab szálas erdõ, vicinusi: Edgyik végét az oláh cinterem tartya, alóll Toldalagi rész szántóföld, másutt mindenütt az utak tartyák. 4. A sz[ent]iványi határszélben edgy cserés és bokros hely, az parochiahoz tartozó, vicinusi edgyik felöl iffjú Mihocsa Gábor uram földe, másfelõl fellyül a Sz[ent]Iványra menõ országúttya. Szõlõk: 1. Az Újj hegy nevû hegy egésszen az ecclesia szõleje, melynek dézmája ecclesia számára jár, akárki mívellye. Melyrõl való contractuslevél az ecclesia ládájában vagyon. 2. A Cseresznye nevû hegyen edgy darab szõlõ, mellyet a prédikátorok mívelnek, melynek napkelet felõl való vicinusa Csuka István házához való, napnyugat felõl Fodor Miklos szõleje. 3. A Régi Cseresznye nevû helyben edgy darab szõlõhegy, melynek vicinusa edgyfelõl Toldalagi Mihály uram része, belõlfelõl Ölyvedi rész, mely Csuka Tamásé. Ennek dézmája az ecclesiaé. 4. Ugyanabban a hegyben vagyon más edgy darab szõlõ melynek a hegy felõl való vicinusa Végi György uram, másfelõl a több szõlõknek a vége. Ennek dézmája az ecclesiaé. (...) Conclusum: A Szent Visitatio a m[agyar]fül-pösi ecclesiaban megjárván s megcirkálván mind a templomot, mind a cintermet, a prédikátor és mester házait, s azok körül lévõ épületeket és kerteket, úgy vagyon a templomot igen szép állapotban találta, mellyért is az ecclesia dicséretet érdemel. De a cinterem, a tiszteletes prédikátor uram háza és akörül, mint a mester háza körül is kívántató kerteknek némely részeiben talált a Szent Visitatio sok defectusokat, mellyeknek megorvoslásában való részeinek elmulasztásáért az ecclesiat a tiszteletes Visitatio méltán 3 forintokig megbüntethetné, de mostan

a Szent Visitatio bizonyos tekintetekre nézve semel pro semper a méltán az ecclesiara vethetõ 3 forint büntetést lehadgya s az ecclesianak elengedi. Úgy mindazonáltal, hogy ha más visitatioi alkalmatossággal ezen vagy illyen defectusok találtatnak, s addig az ecclesiatól meg nem építtetnek, a mostan elengedtetett 3 forint büntetés dupláztatik s edgyátallyában exequáltatik.” A jegyzõkönyv végén egy másik határozat arra inti az egyházfiakat, hogy járjanak utána, kinek menynyi pénzt adott ki ezelõtt az eklézsia, s ha úgy ítélik meg, hogy nincs biztonságban, azonnal hajtsák be az adósságot. Másképpen, írjanak róla szerzõdést, a hitelt felvevõk állítsanak kezeseket. Továbbá az egyházfiaknak feladatul róják, hogy minden esztendõben karácsonyig begyûjtsék a lelkész és a mester bérét, valamint adjanak számot a lelkész és gyülekezet elõtt az eklézsia javairól („minden esztendõben az ecclesia a curatortól és szentedgyházfiaktól azoknak kezei között megfordult mindennemû javairól az ecclesiának számot végyen karácsonik”). Forrásértéke miatt közöljük csaknem egész terjedelmében az 1737-es vizitációs jegyzõkönyv Magyarfülpösre vonatkozó részét, egyháztörténeti jelentõségén túl, a település birtokosainak kilétére is fényt derít, számos helynévi adalékot is megvilágít. A református gyülekezet „egyszerû és roppant vaskos ódon haranglábja” (Debreczeni L. 1929. 14.) nem szerepel az összeírásban, vagy csupán Vajna Miklós esperes nem tartotta fontosnak a (szegénység jelének is tartott) fakonstrukciót és állapotát megemlíteni. (Az 1737-es jegyzõkönyben mindössze az erdõcsinádi, görgényszentimrei, radnótfáji és vajdaszentiványi haranglábakról van tételesen szó.) A 9,5 méter magas harangláb két haranggal a templom közelében, tõle délre áll. (A kisebbik harang felirata: „M. fülpesi ecclesia öntötte Isten dicsõségére 1710”; a nagyobbik körirata: „Magyar-fülpesi reformata maga költségén öntette 1809-ben”.) A Debreczeni László grafikáján látható díszes cinteremkaput már lebontották, szép faragású lábait és szemöldökgerendáját a harangláb szoknyája védelmében tárolják. A harangláb készítési ideje ismeretlen – a szakirodalom szûkszavú megjegyzése szerint, a régi típusú haranglábról azonban feltételezhetõ, hogy az 1710-es harangöntés idejében készülhetett. A görgényi református egyházmegye vizsgálati jegyzõkönyveiben 1749-ben említik a haranglábat az egyházközség javainak felleltározásakor: „Vagyon a szászfülpösi [!] reformata ecclesiának a falunak napnyugot felõl való résziben egy nagy dombon egy tisztességes fatemploma”. A szövegkörnyezetbõl derül ki, hogy nem a szomszédos településrõl, Kisfülpösrõl (Szászfülpösrõl) van szó, s az említett fatemplom valójában a harangláb, mert egy esztendõvel késõbb, 1750-ben már a következõket találjuk a jegyzõkönyvekben: „Vagyon itt… a falu felsõ végin egy tisztességes kõtemplom és ezen alól a falu felõl a cinteremajtón mindjárt belõl egy alkalmas magasságú fatorony és abban két jókorácska

harangocska.” 1868-ból még van egy adatunk: „Harangláb zsindelyfedelû... két haranggal” (Herepei J.–Szabó T. A. 1939. 21.) Formájából megállapíthatóan a harangláb régi típusú, széles arányú, szétterülõ szoknyával. A Mezõségnek páratlanul érdekes és kiváló emlékeként említi Balogh Ilona a Magyar fatornyok (1935) címû alapvetõ mûvében: „Ugyan jelenleg ezt már inkább csak sejthetjük, mint tudjuk, mert újabban a zsindelyezést színes palafedéssel cserélték fel, és így eredeti hatásának teljességét már elvesztette. Felépítésének tömegessége, sátorszerû körvonalai azonban most is érvényesülnek, és valami különös, marcona, elszánt, megingathatatlan benyomást keltenek. Két hatalmas sátorfedélbõl áll, az alsó tetõköpenyegbõl és a csúcsos süvegbõl, törzse teljesen hiányzik” (Balogh I. 1935. 57). A harangláb 1948-as javításának emlékét õrzi egyik merevítõ gerenda: „A HARANGLAB JAV 1948 SZILAGYI JÓZSEF: KELEMEN JA- / LELK SZABÓ LÕRINC GONDN. NOS: IFJÚ SZILÁGYI JÓZSEF / BARABÁSI DOMOKOS: V BARABASI / ÁRPÁD CSEGEDI ÁRPÁD … BÉLA / 1948 URAM SEGÉLJ! A kilencoszlopos, talpas, félvázas struktúrájú, nyitott szoknyás, nyitott harangházas építmény szélesen elterülõ, nagy négyzetes (580x580 cm) alapterületen helyezkedik el. A nagy oldalmérettel bíró, széles szoknya hatalmas tömegû alsó épülettömeget ad. E felett a nyitott harangház rövid, zömök, alacsony hasábforma, alig több 1 méternél. A négyoldalú gúla alakú záró tetõsüveg alsó, vízcsendesítõ része széles, négyzetes ereszvonalú. A toronycsúcson kiálló vezérfavégen egymás fölé fûzve gömbidom és legfelül térbeli kis csillag. A harangláb faszerkezete az egyenetlen talajfelszínt kiküszöbölõ vízszintes lábazaton nyugszik. A talpgerendák rácsozata tíz, egy síkban fekvõ, keményfából négyszögûre faragott elembõl tevõdik össze. A négy külsõ keretgerenda (16x16 cm) tartja a szoknyaoszlopokat, a hat egymást derékszögben keresztezõ belsõ gerenda (22x22 cm) a fõoszlopokat. Az egész talpgerendarendszer, az egymásba lapolással, azonos síkban fekszik. Az építmény alsó részét, a talpgerendázat közeit feltöltötték, a belsõ gerendák félig fedettek, ami a gerendázat légzését lehetetleníti el. A kilenc darab fõoszlop, háromszor hármas raszterban helyezkedik el a talpgerendák keresztezéseinél. A szoknyát oldalanként három-három, egyenletesen kiosztott helyzetû, összesen tizenkét oszlop tartja. (A sarkokon nincsenek szoknyaoszlopok.) Az oszlopokat vízszintes koszorúk és kötõgerendák kapcsolják össze. A fõoszlopokat lengõ- és oldaltengelyben is a harangház aljáig érõ ferde támaszok merevítik, a lengõtengelyben andráskereszt is. A harangláb függõleges teherhordó szerkezetei is keményfából vannak, négyzetesre bárdoltak, de a talpaknál vékonyabbak. A fõoszlopokat több szinten vízszintes kötõgerendák, hevederek kapcsolják össze, és felül a koszorúzat. Oldalmerevséget

és egyben térbeli állékonyságot az oldaltámaszok és a nagyméretû andráskeresztek biztosítanak. A szerkezeti kapcsolatok jó szakmai színvonalúak, az ácskötéseket keményfa szegek rögzítik, az idõk során a meglazult csomópontokat különféle újabb fém kötõelemekkel (csavarokkal, ácskapcsokkal) erõsítették meg.

SZATMÁRI LÁSZLÓ IRODALOM

A kolozsmonostori Konvent jegyzõkönyvei. Kivonatokban közzéteszi és a bevezetõ tanulmányt írta Jakó Zsigmond. A Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. I–II. kötet Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei. I. 1569–1602. Báthori Zsigmond királyi könyvei. 1582–1602. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Fejér Tamás, Rácz Etelka, Szász Anikó. Erdélyi Történelmi Adatok VII. 3. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2005 Az erdélyi káptalan jegyzõkönyvei. 1222–1599. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Bogdánfi Zsolt, Gálfi Emõke. Erdélyi Történelmi Adatok VIII. 1. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 2006 Balogh Ilona, dr.: Magyar fatornyok. II. kiadás. Néprajzi Füzetek 1., a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete, Budapest, 1935 Balogh Jolán: Az erdélyi reneszánsz. I. köt. 1460–1541. Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1943 Debreczeni László: Erdélyi református templomok és tornyok. Kiadja az Erdélyi ref. Egyházkerület iratterjesztése, Kolozsvárt 1929 Herepei János–Szabó T. Attila (gyûjtötte): Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez. I. Fatemplomok és haranglábak. Erdélyi Tudományos Füzetek 107. szám. Az EME kiadása. Kolozsvár, 1939 Kelemen Lajos: A magyarfülpösi (Filpeº) református templom mennyezetfestményei. Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti-Mûvészeti és Néprajzi Tárából. 1944 Kelemen Lajos: A Mezõség szélérõl. Erdély, IX. évf. 8–9 szám. 1899 Kelemen Lajos: Asztalos János. Mûvészet, Hatodik évfolyam, 1907, Negyedik szám Kelemen Lajos: Három erdélyi mennyezetfestésrõl. Erdélyi Múzeum, XV. kötet, X. füzet. 1898 Kelemen Lajos: Két férfiruházatkép a VII. századból. Erdélyi Múzeum, XVI. kötet, IV. füzet, 1899 Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Második bõvített kiadás. A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása, 2000 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Ötödik kötet. Kiadja Ráth Mór, Pest 1859 Szabó Miklós–Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken. 1701–1849. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1998. Zilinczki Pál: Magyar-Fülpes. In Névkönyv az Erdélyi Ev. Ref. Egyházkerület számára. 1891. Szerkesztette Vajda Ferenc püspöki titkár. Harmincnegyedik évfolyam. Kolozsvárt, Közmûvelõdés Részvénytársaság (ev. ref. kollégium) nyomdája, 1891. A görgényi egyházmegye története [I. rész], XLII–XLVI.

25

Vajda Dániel és a Bolyaiak

26

2011. február 9-én múlt 151 éve, hogy elhunyt Vajda Dániel, az elsõ magyar nyelven írt borászati szakkönyv szerzõje, mindkét Bolyainak igen közeli barátja és bizalmi embere. Vajda legfõbb mûve a Borászati közlemények a magyar pincegazdászat mezejérõl, megjelent Marosvásárhelyen 1858. évben, de sok cikket közölt a Gazdasági Lapokban is. Vajda Dániel Marosvásárhelyen született 1793. július havában, helybeli polgárok gyermekeként, 1799-ben íratták be a Marosvásárhelyi Református Kollégiumba Gegõ János osztálytanítóhoz. Nagyon fiatalon árvaságra jutott, 1808-ban subscribált Gidófalvi Ferenc seniornál. Bolyai Farkas is fia mellé fogadta házitanítónak, hogy ezzel is segítse tehetséges tanítványát. Ismeretes, hogy Bolyai János nagyon szép szavakkal emlékszik vissza kedves tanítójára, jóllehet elmarasztalóan is írt néhány tanáráról. Vajda Dánielnek is érdeme, hogy Bolyai János megszerette a tanulást, a szellemi munkát. Vajda Dániel nagy ínségben élt. 1814-ben a református egyház szerény ösztöndíján ment a bécsi mûegyetemre, de 1815-ben már haza is jött. Ekkor Bolyai Farkas beprotezsálta Kemény Simon báró barátjához Csombordra és Nagyenyedre, így lett a Keménygyerekek nevelõje és házitanítója. Ott kezdte kamatoztatni Bolyai Farkastól tanult borászati ismereteit. Egy mintaszõlészetet létesített, mely évrõl évre gyarapodott és hasznot hozott, míg 1848-ban a román lázadók teljesen feldúlták. Az Erdélyi Református Fõkonzisztórium 1829. április 24-én meghívta a Nagyenyedi Bethlen Kollégiumba egyetemes és hazai történelem, a latin irodalom és esztétika rendes tanárának. Sajnos csak egy évig bírt tanítani, szembetegsége miatt le kellett mondania jól jövedelmezõ állásáról. Kemény Simon özvegye,

gróf Teleki Anna és középsõ fia Kemény István 1836. február 19tõl élete végéig évi 500 rénes forint és 200 véka búza nyugdíjat biztosított a számára. A Széchenyi István által létrehozott kaszinó-mozgalom eljutott Nagyenyedre is, és 1831-ben a Nagyenyedi Kaszinó Vajda Dánielt választotta elnökének. Vajda Dániel levelezett ifj. Wesselényi Miklóssal is. Néhány levele megtalálható a Kolozsvári Állami Levéltárban. 1848-ban a mócok betörtek Nagyenyedre, 12 000 rénes forintnyi borát megitták és elhordták, értékes könyvtárát és kéziratait elégették. Vajda Dániel elõször Kolozsvárra, majd Pestre menekült, ahonnan késõbb Anna leányával és vejével, Mentovich Ferenccel Nagykõrösre költöztek. Ismeretes, hogy Mentovich ott volt tanár, amikor is a „negyed” Magyar Tudományos Akadémia ott tanított: Arany János, ifj. Szász Károly, Szilágyi István, Mentovich Ferenc. Mentovichot megválasztották Bolyai Farkas utódaként a vásárhelyi Református Kollégiumba, és így 1856 õszén hazaköltöztek Marosvásárhelyre. A gyengélkedõ Bolyai Farkas utolsó leveleiben is emlegeti, hogy megy és meglátogatja az éppen hazaköltözött Vajda Dánielt. Nevelõi munkásságáról szép vallomást olvashatunk Vajda Dániel 1858-ban Marosvásárhelyen kinyomtatott borászati szakkönyvének elõszavában: „Ifjúi diákoskodásom ideje alatt, gyermekekkel bánó s tanító modorom kis méltánylatra talált némelyek elõtt. Ebbõl folyólag, akkori szellemdús tanárom, s aztán nagyon tisztelt és szeretett barátom Bolyai Farkas tanácsából nevelõi pályára szántam s képezgettem magamat. Ezen képeztetés öregbítésére, éppen a nevezetes bécsi congressus ideje alatt vegyészeti s más leckéket hallgattam a bécsi egyetemen. Tanulásom végezte

Vajda Dániel levele báró Wesselényi Miklóshoz: N. Enyed. Sept. 6-án 1835.

után, kis utazást téve az Adriatengerig, 1815 végén elkezdettem nevelõi hivatalomat, akkor erdélyi királyi táblai rendes bíró, Báró Kemény Simon reménydús gyermekei mellett. Elfoglaltatásom s a bánás velem s majd késõbben az enyimekkel oly szíves volt mindig, melynél többre sohasem számítottam, s ha igazságos kívántam lenni, nem is számíthattam. A család feje, a már említett Báró, ritka nagy eszû, mint Göttingában 3 éven át szorgalommal tanult, terjedelmes és mély tudományú, s a legjobb emberek egyike volt; gyönyörû lelkû neje Gr. Teleki Anna pedig derék férjének méltó párja minden tekintetben, annyira, hogy még a nõket illetõ tudományosságban is kevés volt hozzá hasonló. A Báró ideje nagy részét tántoríthatatlan igazságossággal folytatott bírói tiszte, ügyes peres dolgai folytatása, s terjedelmes mezei-gazdasága kormányzására fordítván, kedves szép családja házi körét inkább szellemi élvezet s pihenés kedviért kereste föl, gyermekei nevelését pedig neje nagyon ügyes és szerencsés kezeire bízta. És bizony helyesen is, mert én e valódi nemes család sarjadékainál jobban nevelt gyermekeket sohasem láttam, anynyira, hogy én, ki magamat kiképzett ifjú nevelõnek hittem, meghök-

kenve vontam össze vitorláimat, és tanítás-modorom mellett megmaradva, e szellemdús nõtõl tanultam el igazán: mint kell az eszes gyerekkel célravezetõleg bánni. Az eredmény örvendeztetõ volt. Most is életben lévõ Báró K. K(atalin), özvegy Báró K. D(omokos)né, idõsb Báró K. D(omokos), idõsb Báró K. I(stván), B. K. Gy(örgy) és B. K. J(udit) Z(eyk) K(ároly)néék közül az elõbb és utóbb nevezetteket pár órányi tanításban részesítettem naponként, a három fiút pedig oskolából kilépésük idejéig neveltem s tanítottam; és az én kedves öt tanítványom oly figyelmezõ, oly szorgalmas s oly jó volt mindig, hogy 14 év elforgása alatt nem csak büntetésre soha, de csak egyszer sem szorultam; sõt ha az élénk nemes vér gyermeki heve kis pajkosságra ragadta is egyikét vagy másikát, egyetlen csak félig komolyan ejtett emlékeztetõ szavam mindig elegendõ volt jobb útra téríteni a tévedtet. Én soha nem mondottam, de csak nem is gondoltam: Quem Dii odere, paedagogum fecere (Akit az Istenek meggyûlöltek, azt nevelõvé tették.), mert nevelõi pályám megfutása az én életemnek valódi aranykora volt, melyre mindig örömmel s gyönyörrel emlékszem vissza. El kelle ezeket mondanom részint a következõk érthetéséért, részint pedig: mert ha én e tárgyakról írok vagy csak gondolkodom is, az én lelkem mindig föllobog. Bocsásson meg szíves olvasóm e talán öregségi gyengeségnek”. Vajda Dániel és Bolyai Farkas levelezését és kapcsolatát legrészletesebben Oláh Anna közölte Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas címû vaskos, Akadémiai Díjjal jutalmazott kötetben (Bolyai Farkas borászati munkássága. A kötetet összeállította: Gazda István. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. 509–525). De még ebbõl a monumentális könyvbõl is kimaradt az alábbi Bolyai Farkas által írt levélrészlet. Ugyanis Székely Ödön néhai nagyenyedi kollégiumi tanár egy nagyon érdekes cikket közölt a

Bolyai János kézirattöredéke

Vasárnapi Újság 1907-es évi 18. számában (360–362. l.): A két Bolyai kézírása címmel. Ebben idéz Bolyai Farkas Vajda Dánielnek írt levelébõl, amelyben a közölt érdekes Bolyai Farkas-i aforizmák a késõbbi Bolyai-irodalomban nem váltak ismertté: „»Minden ember egy summa a +ból és –ból; vigyázzon! ne hogy a +ra, melylyel a jóknak állandó szeretetére praeaumeralt, a jövõ – árnyékot vessen; ha a + növése a – táplálására lenne, inkább a – apadásával igyekezzék nõni; inkább beteges maradnék, ha tudnám, hogy a test egészségit a lelkébõl kell fizetnem.« »Az élet maga is egy algebrai summa, mindenik korba + és –ból; melynek valorának nõni kellene, ha az ifjúság aritmethikája hibáit a felsõ korokba által nem vinnõk.« »A hamar elvirágzó rózsákon túl nézve õszre gyümölcsöst plántáljon; vénség leginkább az élet ideje, addig inkább készület.« »Mi szebb, mint egy fejér hajú öreg, mikor az õ ideje mélységébõl, lefutott pályájára örömmel néz vissza, s az örök élet hajnala mosolyog réá. Gondoljon ide az ifjúság szédítõ kísértései között! Fõként emlékezzék meg illendõ távolságba maradni a szép nemre nézve! Tsudálatos Ópium ez, mely az ifjúság reggeli idejét el alattja, s a korok boldogságát hiába való álmakkal fizeti ki. Hogy pedig vén lehessen, légyen mértékletes mindenbe a munkába s nyugodalomban is – a pipába N. B. különösen, a mellyel való mér-

tékletes élés is mértékletlenség. – A szemire vigyázzon, minthogy gyenge. A szállása nedves ne legyen, a napot ne engedje reggel bérohanjon az elszokott szemire. Szembe ne verõdjék a napfényes falról vissza etc. etc. Szürkületbe ne írjon, olvasson… Írta emlékezetül Boldogságot kívánó barátja Bolyai Farkas.« A harminckilenc éves profeszszor, ki a félannyi idõs ifjúnak tanácsolja, hogy a »szép nemtõl«, ettõl a »Tsudálatos Ópiumtól« tartsa távol magát, aki az egész férfikort az öregségre való elõkészületnek mondja s hygienikus utasításokkal búcsúzik tõle, kétségtelenül eredeti egyéniség; vallásos lelke az egész élet munkásságának, mértékletességének jutalmát az »örök élet hajnala mosolygásában« látja, s mint aggastyánkorában ugyancsak Vajdához írt levelei mutatják, ugyanezt várja a maga számára is. »Aequinoetiumkor 1852-ben éjjel« így ír: »majd semmit sem csinálhatok, a kevés idõ egy nyomorult élet bús folyama fenntartására telik el. De nem sokára kisegít a sárból a halál angyala. Csak az irigylendõ, a ki túl mehet, kivált ha gyermeket nem hagy nyomorúságra…« 1853-ban ugyancsak Vajdához november 15-én írt levelében már végrendelkezik. Nem akarná, hogy halála után is zavarják, minthogy az életben, mint köztudomású, annyi nyugtalansága volt János fia miatt. »Nem tudom – írja –, miként nyerném meg, hogy ha meghalok, vagy semmit

27

se mondjanak, s ne is írjanak, vagy csak annyit, hogy: meghagyta, hogy csak ennyit írjanak: hogy annyit téve, amennyit mostoha körülményei közt tehetett, felsõbb életre vitetett. – Szeretném, ha a Tudós Társaság nyomtat évi könyveket, küldeni több apróságot, oly feltétellel, hogy osztán ne szóljanak felettem.« Az apán kívül a fiú, Bolyai János is írt latin nyelvû emlékmondatot Vajdának útravalóul bécsi utazására. Ezt az autogramot is e lapok mái számában találja az olvasó. Közli: Székely Ödön.” Bolyai Jánosnak is bizalmas barátja volt Vajda Dániel. Miután Bolyai János 1857-ben a domáldi evangélikus parókiának eladta a domáldi birtokot, akkor a pénzt Vajda Dánielnél tette letétbe. Íme, mit ír errõl Gergely testvéröccsének: „A pénzt nem látván bátorságosnak ily félrevaló helyt tartani… elvittem és deponáltam, mégpedig Vajda Dánielnél, a Mentovich professor apósánál, az én volt tanítómnál, ki ugyan a most két csomagban lévõ pénzre, melyek egyikében 550, másikában 450 Rhf, tehát öszvösön egy ezer pengõ Rhf van, bepecsételve az atyánk pecsétnyomójával, ráírva s íratta, hogy a »Bolyai Jánosé és Bolyai Gergelyé«”. Majd a következõt írja Gergelynek: „Vajda pedig arra kér, hogy hozz magaddal két ponyik vagy poenics (vagy hogy írják) olt-

ványt, egyiket az Öreg, másikat a Szabó János sírjára ültetendõt”. (E leveleket közölte Benkõ Samu: Bolyai-levelek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975. 239–240. l.) Tehát Vajda Dánielnek arra is gondja volt, hogy mind Bolyai Farkas sírjára, mind Szabó János festõmûvész sírjára ponyik almafát ültessenek. A hagyomány úgy tartja, hogy elsõként a Dicsõ Lajos által ültetett ponyik almafacsemete fogant meg Bolyai Farkas sírján. A vásárhelyi Népújságban egy írásomban megemlékeztem Szabó Jánosról, Bolyai Farkas arcképének megrajzolójáról, Barabás Miklós festõmûvész mesterérõl. De azt én is Bolyai Jánostól tudtam meg, hogy Szabó János sírjára is csak egy ponyik almafa jutott. Sajnos sírja nem is maradt meg az utókornak. Bolyai János Vajda Dániellel nyelvészeti dolgokban is eszmecserét folytatott. Íme, erre is egy Bolyai Jánostól megmaradt kézirattöredék: „Vajdának, kivel is óhajtanám közelebb viszonyban lenni, szüvösön köszönöm az Emberiség nevében az oly fõ – és semmi másnál nem kisebb fontosságú nyelvjavítási tárgy szent ügye elémozdítása óhajából eredett irántami figyelmét s a közölteket: miknek azonban tartalma vagy lényege elõttem nem újság (a Japániak egyéb aránt a földrajz szerint tán iratilag is a chinaitól különbözõ nyelvüek, de ez persze csak alsóbb rendû kérdés) magam pedig a tárgy-

ban, nagyobb…”. (A megszakad töredék lelõhelye: Teleki–Bolyai Könyvtár, Bolyai Gyûjtemény, BJ 1399/1.) Nagyon érdekes dolgokat tudunk meg Vajdáról és Bolyai Jánosról is az alábbi levélrészletbõl (szintén Benkõ Samu közölte említett könyve 255. lapján): „Hát a Vajda által nekem Bolyába küldött levelet sem kaptad kezedhez? Ha igen, szeretném látni. Vajda jól van s egyszer másszor szerencséltet, megörvendeztetett látogatásával: lyánya hogylétére nézve nem tudok biztost válaszolni, magam már szinte 4 hónap óta sem mehetvén oda is; de azt hiszem, alkalmasint az azelõtti állapotjába van.” A fenti sorok is igazolják, hogy Bolyai János hosszabb idõt töltött az öccsénél Bólyában, hiszen Vajda Dániel is oda írt neki levelet 1857 tavaszán. Másfelõl Vajda Dániel többször is meglátogatta a beteg Bolyai Jánost. Sajnos kevesen látogatták Bolyai Jánost, de Vajda Dániel öreg korában sem feledkezett meg tehetséges és szorgalmas tanítványáról. Vajda Dániel 13 nappal élte túl Bolyai Jánost. 1860. február 9-én, Bolyai Farkas születése napján õ is utánuk ment, hogy ott folytassák tovább mathézisbeli, gazdasági és borászati leckéiket. Sem arcképét, sem sírját nem sikerült fellelnem.

OLÁH-GÁL RÓBERT

Katolikus újjáéledés Máramarosszigeten

28

Nem oly könnyû vállalkozás az érdeklõdõ vagy a téma iránt komolyabb, szakmai igénnyel fellépõ egyén számára a címben foglalt kérdés elemzése és tárgyilagos bemutatása. Sajnos a történelmi viszontagságok gondoskodtak arról, hogy a megfelelõ, szükséges és felhasználható forrásanyagot a kutatók, érdeklõdõk komoly erõfeszítések árán sem tudják felhasználni. Tény azonban, hogy helyenként szétszórtságban – ha töredékesen is –, de felhasználható és fontos információkat közlõ for-

rásanyag áll rendelkezésre. Szomorú, de tényként megállapítható, hogy bizonyos történelmi események – tûzvész, tatárjárás, háború stb. – közepette jelentõs mennyiségû anyag vált különbözõ pusztítások martalékává. A máramarosszigeti egyháztörténeti jellegû forrásanyag a vármegye egyetemes történetérõl árulkodó okmányokkal együtt sorsközösséget szenvedett. Mindezek azonban indokolttá teszik az ügy iránt érdeklõdõk törekvését, hogy a pusztulástól megmenekült és ha nehezen is, de

elérhetõ iratanyagot kézbe véve, az adott lehetõségekkel élve, az utókor számára akár vázlatos, akár monografikus jellegû munkát végezzen. A szigeti katolikus újjáéledés elõzményeként, mindenképp meg kell említenünk a reformációt, ami Máramaros vármegye minden helységében nyitott és tanaira hajló lelkeket talált. Ennek okait nem célunk ebben az írásban elemezni, mivel a már említett hiányosságok erre nem adnak lehetõséget. Tényként való megállapítása elegendõ ahhoz, hogy a máramarosszigeti katolikus reneszánsz ismertetését magunkra vállaljuk. Máramarosszigeten, Magyarország harmadik legnagyobb vármegyéjeként számon tartott központjában nem ismeretes sem pontos ideje, sem a módja idáig, hogy mikor lett teljesen protestánssá a város. Az eddig ismeretes adatok 1556-ra már az egész vármegyét protestánsnak mondják, mert minden egyes római katolikus plébánia megszûnt létezni. Feltételezhetõ, hogy az esetlegesen megmaradt kis lélekszámú katolikusság sem tudott ellenállni a reformáció erõteljes térnyerésének. A katolikus élet teljes megszûnése azzal is alátámasztható, hogy az 1363 körül Nagy Lajos király által a Boldogságos Szûz tiszteletére és pálos szerzetesek vezetésére bízott monostor (innen a település neve, Pálosremete) 1554-ben felvett leltára szerint pusztulásnak indult. A nem csekély vagyonnal rendelkezõ és Beatrix királynõ kegyeit is élvezõ monostor – ami valójában a remeteségek mintájára épült és több kõházból állt – szerzetesei reményüket veszítve hagyhatták el a települést. Pálosremete 1600 táján a Kornis család tulajdonába jutott, akik verhovinai ruténeket telepítettek a helységbe. Református iskola létezését Szigeten már 1540tõl lehet igazolni, ami szintén a hitében meggyengült és a protestáns tanokat követõ közösség intenzív életét bizonyítja. Szent Imre herceg tiszteletére, a Károly Róbert által emelt elsõ templom és az egyházközség iskolája, a leírt körülmények közepette lett átengedve az új vallást hirdetõ közösségnek. A 18. század elején ilyen körülmények közepette találták a katolikus misszionáriusok a várost. A korai hittérítési próbálkozások nyomai már a 17. században is fellelhetõek, akkor Nagyszõlõsrõl és Désrõl érkeztek misszionáriusok a városba. Említésre méltó eredményekrõl azonban nem tudunk. Érdemleges missziós tevékenység csak az 1700-as évek elején kezdõdött el. 1706 és 1721 között nagybányai minorita szerzetesek jártak Szigeten. Egyes források magát Isten szolgáját, Kelemen Didákot is megemlítették. A minoriták egy lakóházat alakítottak kápolnává, majd 1724-ben újat építettek, amit 1724. július 30-án, Bizánczy György munkácsi görög katolikus püspök szentelt fel Szt. Sebestyén, Szt. Rókus és Szt. Rozália tiszteletére. Ebben a kápolnában miséztek egészen a mai templom felépítéséig. A minoriták tevékenysége Máramarosszigeten nem tartott sokáig, mert az egri püspök 1730-tól piarista szerzeteseket delegált Szigetre, akik átvették és folytatták a missziós tevékenységet. (A Szatmári

Egyházmegye csak 1804-tõl létezik.) A máramarosszigeti zárda elsõ ismert házfõnöke Páter Chrisostomus volt. Õ lett a munkácsi görög katolikus püspök máramarosi vikáriusa, akinek a görög katolikus lelkészeket is alárendelték. Itt némileg feltûnõ a munkácsi görög katolikus püspök jelenléte és szerepvállalása, annál is inkább, mivel alapvetõen a római katolikus egyházról van szó. Ennek körültekintõ megvizsgálására most nem térhetünk ki, azonban megemlítésre érdemes, hogy ennek oka az egri római katolikus püspökségnek a munkácsi görög katolikus püspökség felett gyakorolt joghatóságában keresendõ. (Az egri és a munkácsi, különbözõ rítusú püspökségek viszonyáról szóló irodalom minderre bõséges magyarázattal szolgál.) A komoly missziós tevékenységet folytató szerzetesek az oktatás alapjait is letették. Az 1721-tõl mûködõ gimnazium regium 28 tanulóval egy faépületben kezdte el mûködését. 1737. október 5-én III. Károly alapító okirata nyomán állandósítást nyert. Az elöregedett faépületet hamarosan felváltotta a templom közvetlen szomszédságában emelt új kõépület. A templom alapkõletételére 1736. május 28-án nyílt lehetõség, patrónusa Borromei Szt. Károly lett. Egyes vélemények szerint nem véletlen esett rá a választás, mert az akkori magyar király, III. Károlynak nevével hozható összefüggésbe, aki bõkezûen támogatta a szigeti egyházközséget. Iskola- és templomépítésrõl beszélve, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy abban az idõben az újjászületõ egyházközségnek a máramarosi sókamara is az egyik jelentõs támogatója volt. A sókamara ispánok, valamint a só kitermelésével foglalkozó vezetõ réteg mûködése sok kívánnivalót hagyott maga után. A megyébõl érkezõ jelentések a bécsi udvar figyelmét is felkeltették. Ennek következményeként 1724-ben Ioannes Marcus Baptista von Zuanna (Zuanna Márk) vezetésével küldöttséget rendeltek ki a rónaszéki sókamarához az erkölcsi és anyagi helyzet helyreállítása céljából. Zuanna Márk hamarosan a máramarosszigeti egyház pártfogója lett. Megállapítható, hogy a nehéz erkölcsi és szociális problémákkal küzdõ vármegyének Isten áldásaként jelentkezett a kincstár által kapott támogatás. A korabeli események a régió minden településén gondokat okoztak: gondoljunk a Rákóczi szabadságharcra (1703–1711), az 1710-es és az 1741-es nagyméretû pestisjárványokra, a nehéz munkakörülményekre, a megye lakosságára kirótt nagy adókra, amibõl a kuruc sereget és az 1708ban Erdélybõl érkezõ menekülteket igyekeztek istápolni. A szerencsés kimenetelû tatárbetörések az 1717-es borsai gyõzelem ellenére is nagy gondokat okoztak, valamint számos, kisebb vagy nagyobb esemény ugyancsak nehezítette a megye lakosságának életét. Ilyen körülmények között a piaristák tevékenysége mindenképpen jelentõs eredménynek könyvelhetõ el. A katolikus hit további erõsödése az akkori jeles személyiségeknek köszönhetõ. Az 1699. március 22-én Máramarosszigeten született Sztojka Zsig-

29

mond Antal, a kricsfalvi Sztojkák nemes családjának tagjaként az egri papnevelõ intézetben végzett tanulmányai után a párizsi Sorbonne-on szerzett doktorátust. Nemzeti és vallási öntudatára büszke családja nem nézte jó szemmel a friss katolikus hajtást. Különösen azok után, hogy egyik nagybátyjukat, Sztojka Józsefet a román ortodox egyház ma szentként tiszteli. Sztojka Zsigmond gyulafehérvári püspökként sokat kedvezett szülõvárosának. Jó Pásztor néven aggmenházat és kápolnát létesített Szigeten. Mindemellett számos anyagi, erkölcsi és hitbeli növekedés fûzõdik a nevéhez. A plébánia vezetésével a piarista szerzetesek csak 1780-ig foglalkoztak. Akkor a hívek egyházmegyés papot kértek a püspöktõl. Kérésük meghallgatásra talált, plébánosként Balogh István huszti alesperest nevezték ki Szigetre. Ettõl kezdve a kegyesrendi szerzetesek a tanításra és a missziós munkára koncentrálhattak. A katolikus hit 18. század eleji megerõsödését több tényezõ magyarázza. Feltételezhetjük, hogy az ide érkezõ missziós szerzetesek által talált, katolikus hitükben megmaradt lakosságnak csak megerõsítésre volt szüksége. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül azt sem, hogy ebben az idõben Máramaros vármegye nagy népvándorlási idõsza-

kát élte. Fõképpen az akkor Lengyelországhoz tartozó Galícia területérõl érkeztek bevándorlók, akik között bizonyára sok volt a katolikus. Hasonlóan katolikus vallásúak lehettek az 1708-ban Erdélybõl érkezett menekültek is. Az 1710-es és 1741-es pestisjárvány abszurd értelemben elõkészítette a terepet az újonnan érkezettek számára. Köztudomású a témával foglalkozó szakirodalomban, hogy mind a két járvány nagyméretû halálos áldozatot követelt, a veszteséget gyarapította az elmenekültek száma. Az áldozatok között sok magyar református is szerepelt. A két járványt követõ idõszakban a vármegye népessége megkétszerezõdött, sokan Máramarost választották új lakóhelyül. Hihetõleg az új telepesek között nagyszámú római katolikus vallású is volt. Az elõbbiekben vázoltak részben feltételezésül szolgálnak, de hozzájárulhatnak a téma további kibontásához. Történeti kutatását tekintve kiaknázatlan még a vármegye és a fennmaradt, de közöletlen források is sok meglepetéssel szolgálhatnak a jövendõ kutatói számára. Írásomat kiindulópontul ajánlom a régióval és annak egyháztörténeti témáival foglalkozók számára.

OROSZ KRISZTOFER LEVENTE

Szászfenesi keserves dallam Kedves olvasók! Egy korábbi lapszámban (2010/2.) már bemutattam egy nagyon szép szászfenesi hajnali nótát, most pedig egy keserves dallamra szeretném felhívni az Önök figyelmét. Ezt a darabot szintén az utolsó szászfenesi prímás: Muza József Toska játszotta, Ötvös Aladár kontrással és Lingurár Aladár csellós kíséretével. Szintén 1983-ban került felvételre, Székely Levente vezetésével. Most is mint az elõzõ dallamközléskor szeretném tisztázni a „keserves” funkcióját. Ezt a dallamtípust is mulatságokon a táncok közötti szünetben játszották, alapvetõen énekes mûfaj, nem közös énekléssel, hanem egy-egy ember egyénileg dalolta.

30

Dallam sorszáma: AP14.322/A Dallam típusa: Keserves (De nem az a legény…) Elõadásmódja: Parlando Hangneme, hangsora: d-moll Módosított hangok: H, Gisz, Cisz (átmenõ hangok, váltó hangok)

Ütemszám: 25ü.+ lehúzás Felépítése: 7ü.+ 6ü.+ 6ü.+ 6ü.+ lehúzás Strófák száma: 4 db. 6 ütemes strófa, melybõl az elsõ bõvül 1 ütemmel a tonalitás megadását szolgáló D hanggal. Strófák felépítése: (sorszerkezet)

Motívumszerkezet:

Köszönöm a figyelmet, és jó szórakozást, vizsgálódást kívánok mindenkinek népzenénk csodálatos dallamaihoz!

DULAINÉ MADARÁSZ ANNAMÁRIA

31