Könyvek Erdély és a Partium történetéről
A kutatómunkát és a kötetek publikálását az OTKA TS 044710 pályázata tette lehetővé.
Az Erdély-történeti tudományos műhely vezetője: Barta János egyetemi tamár.
I. Feldolgozások Jeney-Tóth Annamária: Míves emberek a kincses Kolozsvárott. Iparostársadalom a 17. századi Kolozsváron. Erdélyi Tudományos Füzetek 247., Kolozsvár, 2004. 263. Kolozsvár nem volt fejedelmi székhely, nem volt egyházi központ, mégis a 16. században a kincses jelzőt kapta meg a kortársaktól. A szerző a századforduló pusztításait kiheverő, majd a 17. század közepére újra korábbi virágzását elérő városban vizsgálja a kézműves társadalmat. A céhes és nemzetiségi megoszlás valamint a kézművesek vezető városi tisztségviselők közötti aránya mellett az elemzés tárgyát képezi a kézművesek lakóházainak topográfiai elhelyezkedése, vagyoni differenciálódása is. A mindennapi élet és az ünnepnapok mellett bemutatja a céhes élet archaikus és új vonásait is. A kézművesek által készített termékekről nemcsak árszabásaik alapján, hanem a számadáskönyvek és a fejedelmi parancslevelek vizsgálata alapján közöl hasznos tudnivalókat. A kötet gazdaság- és társadalomtörténeti valamint életmód történeti ismereteinket egyaránt gyarapítja.
Bihar vármegye az úrbérrendezés idején. Szerk. Ifj. Barta János és Papp Klára, Debrecen, 2005. 386. A kötet az „Erdély és a Partium gazdasága és társadalma a 16–19. században” tudományos műhely hét kutatójának tanulmányait közli. Az elemzések foglalkoznak az úrbéri rendezések európai folyamatával, kiemelve a Mária Terézia korabeli első magyarországi kísérleteket. Az írások bemutatják az úrbérrendezés Bihar megyei lefolyását, a vármegye nemességének támogatását is. Olvashatunk a nagykiterjedésű megye termelési adottságairól és lehetőségeiről, a paraszti népesség vásározási szokásairól, a legjelentősebb piacközpontokról. A kutatók vizsgálják a nemesi társadalom összetételét, a paraszti társadalom differenciálódását, s jelentős terjedelmet szentelnek a jobbágyi szolgáltatások elemzésének is. Kimutatják, hogy a királynő rendelete nyomán éppen a 1770-es évektől nőtt meg a földesúri majorságok létesítésének szándéka. A tanulmányokat a nemesi társadalom hivatalviselését és birtokviszonyait bemutató Adattár zárja.
Csiszár Ádám: A nemzetek együttélésének kérdése Erdély reformkori országgyűlésein (1790–1849). Erdély-történeti Könyvek 5. Az előszót írta és a kötetet szerkesztette Takács Péter, Debrecen, 2005. 131. Az Erdély-történeti Alapítvány 2003. évi díjnyertes pályázata a 18. század végi és a reformkori erdélyi politika műhelyeibe enged bepillantást. Az erdélyi országgyűlések csatái során a rendeknek hat évtizednyi kitartó küzdelemmel sikerült kivédeniük a despotikus hatalom kiépítését. A Kárpát-medence perifériára szorulva a késő-feudalizmus korának politikai, kulturális és nyelvi sokszínűségében is megőrizték a régióknak és az autonómiáknak gazdag változatosságát, amely nemzetté formálódásukban is fontos szerepet töltött be.
Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján I. kötet: Magyarok, ruszinok, csehek és ukránok 1918–1945. II. kötet: A Magyarországhoz történt visszatérés után 1939–1945. Szerkesztette és az előszót írta Udvari István. IMI Kiadó, Nyíregyháza 2005. 552 és 445. Kárpátalján szinte a legutóbbi időkig aktuálpolitikai célok szolgálatába állított egyház- és magyarellenes történelemhamisítás folyt. A két kötet egy olyan időszak közigazgatás- és nemzetiségpolitikai kérdéseit tárgyalja, amely ellentmondásossága miatt fokozottan ki volt téve a szubjektív értelmezéseknek. A szerző korrekt forráshasználata, az események árnyalt ábrázolása folytán hiteles képet kaphatunk a hányatott sorsú térség történetéről, benne a ruszin-magyar történeti és művelődési kapcsolatokról s Kárpátalja második magyar korszakáról.
Egyed Ákos: Gróf Mikó Imre – Erdély Széchényije. Multiplex Media – DUP Kiadó, Debrecen, 2005. 256. Gróf Mikó Imre a 19. századi erdélyi művelődés és gazdaság felemelésében játszott kiemelkedő szerepe, és mindenekelőtt az Erdélyi Múzeum Egyesület (a Magyar Tudományos Akadémiával párhuzamos tudós társaság) létrehozása miatt kapta az Erdély Széchenyije elnevezést. A hasonlóságot erősítheti, hogy az erdélyi gróf a kiegyezés után rövid ideig az Andrássy kormány közlekedési minisztere volt. A kötetben az Egyesület jelenlegi elnöke a maga sokoldalúságában mutatja be a nagy előd életpályáját, kitérve annak eddig kevésbé kutatott időszakaira is. A kötet választ ad olyan kérdésekre is, mint, hogy miért lépett fel Mikó az 1848/49-i szabadságharc idején békéltető szándékkal, s miért várta még a forradalom hónapjaiban is Bécstől a megoldást.
Kocsis Lajos: A csíki magánjavak története (1869– 1923). Erdély-történeti Könyvek 6. Debrecen, 2006. 198. Az eredetileg a csíki határőrök közösségi tulajdonát képező csíki magánjavak jövedelmeiből a dualista korszakban Csíkszék, majd Csík vármegye iskolákat, kórházat, vállalkozói intézményeket alapított, lakossága hitelfelvételi lehetőségekkel, tanuló ifjúsága segélyekkel, ösztöndíjakkal gyarapodott. Szerző eredeti levéltári és sajtó anyag alapján mutatja be az intézmény eddig legfeljebb egyes részleteiben feltárt történetét, amely azonban az I. világháborút követő uralomváltással sajnálatos módon véget is ért. Az új hatalom nem kívánta elfogadni a magyarok kezén lévő közösségi tulajdon létjogosultságát, s annak vagyonát elkobozták. A románok erőszakos lépéseivel szemben a Népszövetség is tehetetlennek bizonyult.
"[PMZKÓMJTNFSUOFL GFMUÃSUOBLIJUUGFKFEFMFNTÊHLPSJ&SEÊMZCFOUVEKVLNJUÕS UÊOU NJLPS IPHZBOÊTLJLWFUUFLSÊT[UCFOOF IPTT[ÙJEFJHWJT[POUJTNFSFUMFO WPMUBT[FSWF[FU BNJB[FTFNÊOZFLFU FNCFSFLFUNP[HÃTCBIP[UB/JODTIBS NJOD FT[UFOEFKF IPHZ B LÕ[QPOUJ LPSNÃOZ[BU T[FSWFJU F[FL NǯLÕEÊTÊU BMB QPTBCCBOJTNFSKÛL BUÕSWÊOZIBUÓTÃHPLmTJUUFMTǡTPSCBOBWÃSNFHZÊLSFHPO EPMVOLmIBTPOMÓKFMMFHǯGFMUÃSÃTÃWBMWJT[POU FHZNÃST[Ã[BEPTNVOLBTFHZ SÊT[MFUUBOVMNÃOZLJWÊUFMÊWFM NJOEBNBJOBQJHBEÓTNBSBEUBUÕSUÊOFULVUBUÃT &EEJHBMJHLVUBUPUUGPSSÃTPLBMBQKÃOLÕUFUÛOLOFNDTBLF[UB[JOUÊ[NÊOZUÕSUÊ OFUJIJÃOZULÎWÃOKBQÓUPMOJ IBOFNFHZWÃSNFHZFQÊMEÃKÃOB[FSEÊMZJKPHUÕSUÊ OFUGFIÊSGPMUKBJUJTPT[MBUOJT[FSFUOÊ
&5'r%ÃOÊ7FSPOLBt"[ǡOBHZTÃHBT[ÊLJwu
Dáné Veronka: „Az őnagysága széki így deliberála” Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlata. Erdélyi Tudományos Füzetek 259. Debrecen–Kolozsvár, 2006. 212.
%ÃOÊ7FSPOLB
t";Ơ/"(:4¦(" 4;,*±(:%&-*#&3¦-"u
Az oly jól ismertnek, feltártnak hitt fejedelemségkori Erdélyben tudjuk mi történt, mikor, hogyan és kik vettek részt benne, hosszú ideig viszont ismeretlen volt a szervezet, ami az eseményeket, embereket mozgásba hozta. Nincs harminc esztendeje, hogy a központi kormányzat szerveit, ezek működését alaposabban ismerjük, a törvényhatóságok – itt elsősorban a vármegyékre gondolunk – hasonló jellegű feltárásával viszont, egy már százados munka s egy résztanulmány kivételével, mind a mai napig adós maradt a történetkutatás. Eddig alig kutatott források alapján kötetünk nemcsak ezt az intézménytörténeti hiányt kívánja pótolni, hanem egy vármegye példáján az erdélyi jogtörténet fehér foltjait is oszlatni szeretné. A kötet – az ismeretek összegzésének szándékával – közli a vármegye tisztségviselőinek pontos listáját is.
1BQQ,MÈSBtv&T[F LBSEKB TIÈ[BTTÈHBVUÈOCPMEPHVMB[FNCFSw
1BQQ,MÈSB
v&T[F LBSEKB TIÈ[BTTÈHBVUÈO CPMEPHVMB[FNCFSw 5BOVMNÈOZPLB$TÈLZDTBMÈE oT[È[BEJUÚSUÏOFUÏCåM
Papp Klára: „Esze, kardja, s házassága után boldogul az ember” Tanulmányok a Csáky család 17–19. századi történetéből. Debrecen, 2006. 223.
A kötet tizenegy tanulmánya közül az első kettő politikatörténeti indíttatású, amennyiben a családtagoknak a Bocskai felkelésben illetve a Rákóczi szabadságharcban vállalt szerepét mutatja be. További három a Csákyak erdélyi ágának – elsősorban 18. századi – családi- és birtokviszonyait elemzi. Csáky Imre végrendeletének sorsa éppen úgy szerepel benne, mint a renitens gróf halálának következtében kialakult több évtizedes pereskedés az erdélyi és a magyarországi családtagok között. Ezt követi a grófi család előnevét adó bihari birtokok (körösszegi, adorjáni és margittai uradalom) igazgatásának és gazdálkodásának vizsgálata, amely igazolja, hogy a bihari javakra a család mindkét ága a kedvező termelési adottságok miatt tartott igényt. A kötetet az erdélyi ághoz tartozó Csáky Rozália vállalkozásának, egy cukormanufaktúrának létrehozását vizsgáló írás zárja.
II. Forráskiadványok Földesurak és szolgáló népeik Székelyföldön 1820ban. Szerk. Takács Péter, Források Erdély történetéhez 5. Debrecen, 2003. 416. és 426. A rendi adminisztráció Erdélyben – a Székelyföldön is – 1820-ban megkísérelte végrehajtani az úrbérrendezést. Az alapelvek megegyeztek a Mária Teréziaféle 1767-es magyarországi úrbérrendezés szempontjaival. Erdélyben minden településén megvallatták a rusztikus lakosokat, s háznépenként táblázatba rögzítették a ki-ki által használt fundusokat, s az azokhoz tartozó szántóföldeket, réteket. A Források Erdély Történetének sorozat első négy kötete az öt székely szék településeinek narrációs forrásait tette nyomtatásban hozzáférhetővé. A FET 5. kötete az öt – Udvarhelyszék, Marosszék, Háromszék, Csík-, Gyergyó-, Kászonszék és Aranyosszék tabelláit közli. Falvanként név szerint a földesurakat, s minden földesúrnak szám szerint a jobbágyait, zselléreit, s az általuk lakott beltelket, az azokhoz tartozó szántók, rétek mennyiségét.
AZ ÚRBÉRRENDEZÉS BIHARBAN / Iii. BELÉNYES
BÁRSONY ISTVÁN PAPP KLÁRA TAKÁCS PÉTER
AZ ÚRBÉRRENDEZÉS FORRÁSAI BIHAR VÁRMEGYÉBEN
Bársony István–Papp Klára–Takács Péter: Az úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében. III. Belényesi járás. Debrecen, 2004. 323.
A forráskötet mind szerkezetében, mind tartalmában jól illeszkedik a két korábban megjelent úrbérrendezési kiadványhoz, amelyek az érmelléki, a sárréti, a szalontai és a váradi járás anyagát mutatták be. Mária Terézia 1767-ben kiadott rendeletének megfelelően a belényesi járás falvainak kilenc kérdőpontra adott válaszait és úrbéri tabelláját adja közre a harmadik kötet. A vallomástevők meglehetősen kedvezőtlennek minősítették a mezőgazdasági termelést településeik határában, inkább az állattartás lehetőségeire hívták fel a figyelmet. A jobbágyok szolgáltatási kötelezettségei viszont a váradi püspökség uradalmaiban folyó ipari termelésre (vaskohó, üveghuta) és a majorsági gazdálkodásra utalnak. Árnyalt képet kapunk a megélhetést segítő paraszti tevékenységekről (fakitermelés, szénégetés, fa-szerszámkészítés, fazekasság stb.) A kötetet fogalomtár, pénz- és mértékegység mutató egészíti ki. III. BELÉNYESI JÁRÁS
7ÈSPTUÚSUÏOFUJGPSSÈTPL&SEÏMZÏTB1BSUJVN
Várostörténeti források. Erdély és a Partium a 16–19. században. Szerkesztette: Papp Klára, Gorun-Kovács György és Jeney-Tóth Annamária. Debrecen, 2005. 397.
7ÈSPTUÚSUÏOFUJ A Debreceni Egyetem ErGPSSÈTPL &SEÏMZÏTB1BSUJVN dély-történeti Műhelye BoT[È[BECBO megalapítójának, Barta Gábornak ajánlott kötet 11 szerző közös műve. A szerzők valamennyien várostörténettel foglalkoznak: hazai és határon-túli egyetemi oktatók, doktoranduszok és egyetemi hallgatók, akik elsősorban a hallgatóknak és a téma iránt érdeklődőknek kívántak várostörténeti forrásokat tartalmazó kötetet összeállítani. Debrecen város jegyzőjének esküje azonban napjainknak szóló üzenetet hordoz: „… kedvet, bátorságot, adománt, félelmet, haragot nem nézek, hanem tehetségem szerént ezekben igazán cselekedem…” A tematikus fejezetek foglalkoznak a városvezetés és -gazdálkodás, a mezővárosi társadalom, a kereskedők és az iparosok helyzetével, mindennapjaival, a városi élet konfliktushelyzeteivel, valamint a város és hatalom viszonyával. A kötetben térképek, fogalomtár és mértékegység-jegyzék, valamint személy- és helynévmutató is helyet kapott. DNZL
Kolozs vármegyei parasztvallomások 1820-ból I-II. Források Erdély történetéhez 6/A-B, Szerkesztette és az előszót írta: Takács Péter, Debrecen, 2006. 416. és 426. Erdélyben a többször megkísérelt úrbérrendezés minduntalan csődöt mondott. 1820-ban a király parancsára azonban a Mária Terézia-féle központi dokumentumok felhasználásával kilenc kérdőpontra megvallatták minden település rusztikus lakóit, s összeírták az általuk usuált szántókat, réteket és egyéb haszonvételeket. Az így keletkezett forrásokat korábban az öt székely szék [Források Erdély Történetéhez 1-4.], ezúttal pedig két kötetben Kolozs vármegye településeiből adtuk ki [FET 6/A-B]. Kolozs vármegye narrációs forrásaihoz csatoltuk a szolgálónépek számáról és az usuált földekről készült tabellákat is.
Zalán falukönyve 17511795. Kiadja Demeter Lajos. Szerkesztette és a bevezetőt írta Takács Péter. Székely falvak 3. Debrecen, 2006. 187. Az Erdély-történeti Alapítvány Székely falvak sorozatának 3. köteteként jelent meg Zalán falukönyve. A katonáskodó székelységet gyakrabban vették számba, írták össze, mint más vidékek lakosságát. A határőr feladatok teljesítése, a szolgálati képesség megőrzése, a katonarétegek társadalmi különbségeinek megőrzése következtében a közösségek is jobban számon tartották tagjaik jogait és kötelezettségeit. A forrást Demeter Lajos könyvtáros, helytörténész találta meg – másik két füzettel együtt, amelyeket most rendez sajtó alá – a zaláni református egyház levéltárában. Az itt közölt források Zalán lakóinak köznapi életébe nyújtanak betekintést. A határbeli szabálysértéseket, tilalomrontásokat, állattolvajlásokat, önkényeskedéseket megítélő bírói, esküdt-testületi döntéseket rögzítő falukönyv bőségesen „adatolja” a határhasználatot, a pásztor-fogadások rendjét, a szabad székelyek, székely nemesek és székelyföldi szolgálónépek falun belüli viszonyát.
";²7*&3%²-:*1"3"4;5-«;"%«4 ."(:"3034;«(**3"5"* (036/,07«$4 #-"/,"
";²7*&3%²-:* 1"3"4;5-«;"%«4 ."(:"3034;«(* *3"5"*
Az 1784. évi erdélyi parasztlázadás magyarországi iratai. A forrásokat válogatta, gondozta és a bevezetőt írta Gorun-Kovács Blanka. Debrecen, 2006. 298.
A kötet olyan – Magyarországon eddig nem pubȞ likált – forrásokat tartalmaz, amelyekből képet kaphatunk a nevezetes Horia-Closca mozgalom hírének anyaországi terjedéséről, visszhangjáról és arról a készületről, amellyel a hatóságok az elégedetlenség esetleges átterjedését kívánták volna megakadályozni (katonai kordonokkal, a hidak és átkelő pontos felügyeletével, csapatösszevonással). A lázadás végül nem terjedt át az anyaországra, a közölt források által nyújtott széleskörű kép azonban betekintést nyújthat a paraszti életmód, viselkedés, gondolatvilág olyan megnyilvánulásaiba is, amelyekről más forrásokból – közvetlen paraszti megnyilvánulások híján – ritkán szerezhetünk tudomást.
/0-7:/0-/7:=6|376.413<=;73Ð[37::=8+1º
Konfliktusok és korrupció. Az 1749–51. évi dél-bihari parasztmozgalmak iratai. A forrásokat válogatta, gondozta és a bevezetőt írta: Gorun-Kovács György. Debrecen, 2006. 235.
376.413<=;73 Ð[ 37::=8+1º )B !} °>1,°4*10):1 8):);B<57B/)45)3 1:)<)1
A nagyváradi Partium Egyetem professzora a debreceni, a nagyváradi és a kolozsvári levéltárakban vizsgálta a váradi püspökség uradalmát érintő, eddig is ismert parasztmozgalomra vonatkozó, de mindeddig kellőképpen fel nem használt forrásokat, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a paraszti elégedetlenség, az ismétlődő megmozdulások mögött – többnyire burkoltan, de néha nyíltabban is – ott állt a bécsi udvar bátorítása, a nemesi politikával szemben mutatott ellenszenve is. A közölt 60 forrás mindenképpen új színt visz nemcsak a mozgalomról vallott konkrét ismereteinkbe, hanem a 18. század közepi Habsburg parasztpolitika egészének értékelésébe is.
„Minden örömöm elegyes volt bánattal” • Csáky Kata levelezése
„Minden örömöm elegyes volt bánattal” Csáky Kata levelezése Összeállította, a szöveget gondozta és a bevezető tanulmányt írta: Papp Klára, Debrecen, 2006. 407.
tĨŞOEFO ŸSÕNÕNňMFHZFTWPMU CķOBUUBMu
A kötet egy két részből álló családtörténeti tanulmányt $TÈLZ,BUBMFWFMF[ÏTF és 309 levelet tartalmaz, amelyet Bethlen Miklósné, Csáky Kata valamint rokonai és az uradalmak tisztikara váltott egymással. A bevezető tanulmány végigvezeti az olvasót az erdélyi Csákyak 17–18. századi történetén, megismertet az imádságos könyvet író Csáky Kata grófnő, leánya, Rozália és férje, az erdélyi kincstartó, Bethlen Miklós életével. A levelezés az 1750 és 1794 közötti időszakot öleli fel, jó lehetőséget teremtve arra, hogy egy Erdély történetében jelentős szerepet játszó család viszonyait, a családtagok kapcsolatait, az erdélyi nagybirtokosság életmódját megismerhessük, az uradalmakban folyó gazdálkodás konfliktusait és törekvéseit végigkísérjük. A kötetet a pénzek és mértékegységek jegyzéke, a latin eredetű kifejezések listája, valamint a személy- és helységnévmutató teszi teljessé. Csáky Kata levelezése
• A kiadást támogatta a Történész Doktori Program •
