Költségvetési kapcsolatok elszámolása a számvitelben 2. Az elmúlt években több új adónemet is bevezettek, amelyet a vállalkozásoknak számviteli rendszerükben nyilván kell tartaniuk, s nyomon követniük azok évközi és év végi változásait. Összeállításunk ezekkel kapcsolatos gyakorlati kérdésekre ad választ.
Szerkeszetette: Gátfalvi Katalin Forrás: Számviteli Levelek Siklósi Ágnes–Veress Attila: Gazdasági események kontírozása A–Z-ig Készült: 2013. február 24. 1
Az összeállításban érintett témák: – Baleseti adó könyvelése – Pénzügyi szervezetek különadójának könyvelése – Fel nem vett fizetés járulékai – Környezetvédelmi termékdíj elszámolása – Szakképzési hozzájárulás előlegének könyvelése – Regisztrációs adó könyvelése – Különadó elszámolása – Cégautóadó elszámolása – Népegészségügyi termékadó elszámolása – Visszaigényelt társasági adó elszámolása – Pénzforgalmi elszámolás az áfánál – Áfa könyvelése eltérő árfolyamon – Devizában kiállított számla áfája – Áfa könyvelése eltérő teljesítési időponttal – A 468-as számla egyenlegének rendezése
2
Baleseti adó könyvelése Kérdés: A baleseti adó könyvelésével kapcsolatban többféle állásponttal találkozhatunk. Egyes vélemények szerint ez a tétel – mivel a biztosító számláján elkülönítetten megjelenik – adóként könyvelendő. Más értelmezésben, teljes összegében biztosítási díjnak tekintendő. Hogyan számolandó el a baleseti adó? Alapvetően abból kell kiindulni, hogy a baleseti adót kinek kell fizetnie, annak összegét mi alapján állapítják meg, mi indokolja a fizetés szükségszerűségét, hová kell azt fizetni. Az adófizetési kötelezettség a kötelező felelősségbiztosításidíj-fizetési kötelezettséghez kötődik. A baleseti adó a gépjárműhasználattal szükségszerűen együtt járó baleseti kockázat sajátos fedezetére szolgál. A baleseti adó összegének nagysága a felelősségbiztosítás díjával arányosan változik, ezáltal kifejezve a gépjármű használatához kapcsolódó baleseti kockázat nagyságát.
3
A törvény szerint az adó alanya a biztosítóval szerződéses kapcsolatban álló gépjármű-üzembentartó. A baleseti adó ugyan állami bevétel, de annak összegét a biztosító állapítja meg, vallja be és fizeti meg. Ehhez a biztosítónak az adót az esedékes biztosítási díjjal együtt kell beszednie (kivéve ha még nincs vagy már nincs biztosítási jogviszony, mert ebben az esetben az adóalany az adófizetésre kötelezett). Az előbbiekből következően, a baleseti adó és a fizetendő kötelező felelősségbiztosítási díj között olyan szoros a kapcsolat (különösen a balesethez kapcsolódó kockázatok viselésével összefüggésben), hogy a kettőt egymástól elválasztani nem lehet. A baleseti adót a kötelező felelősségbiztosítási díjjal együtt az egyéb szolgáltatások költségei között indokolt elsődlegesen elszámolni, azaz a baleseti adót az egyéb szolgáltatások értékeként kell könyvelni.
4
Pénzügyi szervezetek különadójának könyvelése Kérdés: Szövetkezeti hitelintézet (a 2006. évi LIX. tv. 4/A. §-a alapján számított) különadója: 9814 ezer Ft, amit a 8624. számlára könyvelt a 4615. számlával szemben. A hitelintézetnek 4960 ezer Ft vesztesége keletkezett, aminek 30%-át, 1488 E Ft-ot mint adóvisszatérítést könyvelt. Így az adózás előtti eredmény: 17 179 E Ft, a 8624. számlán pedig 8326 ezer Ft. A 4/B. § szerinti hitelintézeti különadó: 17 179+8326 = 25 505x0,3 = 7652 ezer Ft. Vizsgálni kellett, hogy ez az összeg több vagy kevesebb, mint a pénzügyi szervezetek különadója. Kevesebb, ezért a könyvelése: T 896 – K 4611. A 4/A. § (7) bekezdése alapján a hitelintézeti különadót csökkenti a pénzügyi szervezetek különadója (8326–7652 =) 674 E Ft, amit ténylegesen meg kell fizetni. Ezt a csökkentést kell-e könyvelni, mert ha igen, megváltoztatja az adózás előtti eredményt. A hitelintézeti különadót a társasági adóval együtt kell kimutatni, az nem csökkenti az adózás előtti eredményt. A társasági adó számításánál az adózás előtti eredményt csökkenti a hitelintézeti különadó üzleti évre fizetendő összege. A visszakönyvelés utáni adózás előtti eredmény: 24 831 ezer Ft, ebből levonva 7652 ezer Ft-ot, az 17 179 ezer Ft, amelynek a 10 százaléka 1718 ezer Ft. A hitelintézeti különadó és a társasági adó együttes összege mint fizetendő adó: 1718+7652 = 9370 ezer Ft, az adózott eredmény: 24 831–9370 = 15 461 ezer Ft. Helyesen számítottuk ki a fentiek szerinti három adót, és helyesen könyveltük? 5
A kiindulásnál probléma van, a számításba vett 4960 ezer Ft veszteség 30 százalékával. A 2006. évi LIX. törvény 4/A. §-a alapján a hitelintézetnél a különadó alapja a 2009. évi éves beszámoló adataiból számított módosult mérlegfőösszeg, amelynek a 0,15 százaléka a különadó összege. Az így kiszámított különadó összegét semmiféle adó-visszatérítés nem csökkenti, nem csökkentheti. Ebből következően a pénzügyi szervezetek különadója (a kérdés adatai alapján) 9814 ezer Ft, könyvelése az egyéb ráfordítások között: T 8624 – K 4615, negyedévenként, az éves összeg egynegyed része összegében (fizetni is kell, ebből következően a 4615. számlának év végén nincs egyenlege). A hitelintézeti különadó alapja – a 4/B. § szerint – az adózás előtti eredmény növelve a pénzügyi szervezetek különadója címén egyéb ráfordításként elszámolt összeggel: 15 691+9814 = 25 505 ezer Ft. (A kérdésben szereplő adó-visszatérítés összegével korrigálva az adózás előtti eredményt!) Ennek a 30 százaléka, azaz 7652 ezer Ft a hitelintézeti különadó.
6
A 4/A. § (7) bekezdése szerint a pénzügyi szervezetek különadóját csökkenti az általa az üzleti évre fizetendő hitelintézeti különadó összege: 9814 – 7652 = 2162 ezer Ft a pénzügyi szervezetek különadójának a megmaradó összege. A hitelintézeti különadó összegével ugyan csökkenteni kell a pénzügyi szervezetek különadója címén ráfordításként elszámolt összeget (T 8963 – K 8624), ezzel az adózás előtti eredményt külön korrigálni kell, mivel az adózás előtti eredményt terhelő ráfordítást az adózott eredményt terhelő ráfordításként kell figyelembe venni, és így nem jelent társaságiadó-alapot. A társasági adó alapja az üzleti év adózás előtti eredményének a 10 százaléka: 15 691+7652 = 23 343 az adózás előtti eredmény, ezt a társasági adó alapja megállapítása során csökkenti a hitelintézeti különadó. Így a társasági adó alapja 15 691 ezer Ft, az adó összege 1569 ezer Ft, az eredménykimutatásban a fizetendő adó: 1569+7652 = 9131 ezer Ft, az adózott eredmény: 23 343–9131 = 14 212 ezer Ft.
7
Fel nem vett fizetés járulékai Kérdés: A korlátolt felelősségű társaság tagja január 1-jétől főállású társas vállalkozónak minősül. Így a mindenkori minimálbér után megfizeti a járulékait, de fizetését nem veszi fel. A könyvelésben a 471. számlán rögzítjük a levonásokat, így a 471. számlának egyenlege marad. Miként kell könyvelni a járuléklevonásokat? A társas vállalkozás tagja által fel nem vett fizetést is könyvelni kell. A fizetés nélkül dolgozó főállású társas vállalkozót járulékfizetési kötelezettség terheli, amelyet a kérdésben leírtak szerint kell a számviteli nyilvántartásokban könyvelni, mintha lenne fizetése, amiből azt le lehet vonni. Természetesen a 471. számlának csak átmenetileg lehet egyenlege, azt a későbbiekben rendezni kell. A rendezés történhet úgy, hogy a járulékokat a társas vállalkozó készpénzben befizeti (T 381 – K 471), de történhet úgy is, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagja részére a járulékokkal azonos összegben munkabért állapítanak meg és számolnak el (T 541 – K 471). (Nem kell több járulékot fizetni, mert annak összegét egy magasabb összegű minimálbér alapulvételével állapították meg!)
8
Környezetvédelmi termékdíj elszámolása Kérdés: 2012. január 1-jétől jelentősen megváltozott a környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó szabályozás. Hogyan kell a termékdíjat számviteli nyilvántartásokban kimutatni, könyvelni (kontírozni) és mely időponttal kell elszámolni? Az általános szabályt kell alkalmazni a környezetvédelmi termékdíj esetében is: – ha az a beszerzéshez kapcsolódik, akkor a számviteli törvény 47. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján az eszköz (anyag, áru) bekerülési értékének része; – ha a saját előállítású terméknek az üzemben történő felhasználásakor kell megfizetni, akkor a számviteli törvény 78. §-ának (4) bekezdése alapján az egyéb szolgáltatások költségeként kell kimutatni; – ha a termék értékesítéséhez kapcsolódik, akkor a számviteli törvény 81. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján egyéb ráfordításként számolandó el. 1. Saját gyártású, termékdíjköteles termék értékesítésekor a számlázott árban szereplő termékdíj része az árbevételként elszámolandó ellenértéknek, a számlán elkülönítetten csak a Ktdt. 13. §-ában szereplő esetekben kell a Vhr. 7. §-ában ismertetett módon a termékdíjat feltüntetni. 9
A termékdíj-kötelezettség a számla szerinti teljesítés napján keletkezik. A termékdíjat az egyéb ráfordítások között kell elszámolni (T 867 – K 463-11), az nem része a közvetlen önköltségnek. 2. Saját gyártású, termékdíjköteles termék gyártásához alapanyagként vásárolt termékdíjköteles termékre a beszerzési számlában megfizetett termékdíjat az alapanyag bekerülési értékében kell számításba venni, az alapanyag felhasználásakor anyagköltségként elszámolni. Ha az alapanyagot nem veszik készletre, akkor a megfizetett termékdíjat közvetlenül anyagköltségként kell elszámolni (T 511 – K 454). A Ktdt. 25. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a befizetett termékdíj a termékdíjköteles termék gyártásához közvetlen anyagként (alapanyagként) felhasznált termékdíjköteles termék esetén visszaigényelhető. A Vhr. 23. §-a alapján a termékdíjat azon termékek után lehet visszaigényelni, amelyekre vonatkozóan a termékdíj megfizetése ténylegesen és igazolható módon megtörtént.
10
A termékdíj visszaigénylésére a visszaigénylésre való jogosultság keletkezésének időpontja szerinti tárgyidőszakra vonatkozó bevallásban kerülhet sor. A visszaigénylés mértéke a termékdíjköteles termék forgalomba hozója által az árban felszámított és a kiállított számlán feltüntetett termékdíj. Így legkorábban a termékdíjköteles termék értékesítéséről kiállított számla szerinti teljesítés időpontjával lehet visszaigényelni, a visszaigényelt és megfizetett termékdíjat anyagköltség-csökkentő tételként kell elszámolni (T 362-9 – K 511), a Vhr. szerint meghatározott összegben. 3. Saját gyártású, nem termékdíjköteles termék gyártásához alapanyagként vásárolt termékdíjas termékre a beszerzési számlában megfizetett termékdíjat is az alapanyag bekerülési értékében kell számításba venni, az alapanyag felhasználásakor anyagköltségként elszámolni (készletrevétel hiányában közvetlenül anyagköltségként kell kimutatni). A 2. pontban leírtakkal összevetve megállapítható, hogy a beszerzési számlában megfizetett termékdíjat, ha a terméket saját termék előállításához használják fel, azonos módon kell elszámolni, függetlenül attól, hogy az értékesítés belföldre, illetve külföldre történik, továbbá függetlenül attól, hogy termékdíjköteles, illetve nem termékdíjköteles termék előállításához használják fel. 11
4. Saját gyártású, termékdíjköteles termék gyártásához csomagolóanyagként vásárolt termékdíjköteles termékre átvállalási szerződés alapján fizetendő termékdíj: A termékdíj-kötelezettség átvállalásának szabályait a Ktdt. 14. §-a, a Vhr. 9–10. §-ai tartalmazzák. Átvállalás esetén a termékdíj-kötelezettség az átvállaló általi belföldi forgalomba hozatalkor vagy saját célú felhasználáskor keletkezik. A kérdést összevetve a hivatkozott jogszabályi előírásokkal, a termékdíjkötelezettség az átvállalónál (a kérdező cégnél) az értékesítésről kibocsátott számla szerinti teljesítés időpontjával keletkezik. Ezért az így fizetendő termékdíjat az egyéb ráfordítások között kell elszámolni (T 867 – K 462-11). A számlán a Ktdt. 13. §-ában foglaltaknak megfelelően kell feltüntetni (ha az átvállalás a számlán történik). 5. Külföldről beszerzett termékdíjköteles termék belföldre történő értékesítése: A Ktdt. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozót vagy első saját célú felhasználót terheli. Ebből az következik, ha a külföldről beszerzett termékdíjköteles terméket változatlan formában vagy termékdíjköteles termékhez felhasználva értékesítik belföldön, akkor a termékdíj-kötelezettség az értékesítéshez kapcsolódik, a számla szerinti teljesítés napján keletkezik, és a fizetendő összeget az egyéb ráfordítások között kell elszámolni (T 867 – K 462-11). 12
6. Külföldről beszerzett termékdíjköteles termék, ami később külföldre kerül továbbértékesítésre: A Ktdt. 4. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján termékdíj-kötelezettség a termékdíjköteles termék külföldre történő értékesítése esetén nem keletkezik. Ez azonban nem mentesíti a kötelezettet a nyilvántartási kötelezettség alól, bár termékdíjfizetéssel nem jár. 7. Külföldről beszerzett termék lebontott csomagolása a Ktdt. 3. §-ának (4) bekezdése alapján a csomagolószer saját célú felhasználásának minősül, a termékdíj-kötelezettség az első saját célú felhasználót terheli, és a saját célú felhasználáskor a saját célú felhasználás költségként való elszámolásának napján keletkezik [Ktdt. 5. §-ának (3) bekezdése]. Mivel a termékdíj-kötelezettség nem a beszerzéshez, nem az értékesítéshez kapcsolódik, a termékdíjat az egyéb szolgáltatások költségeként kell elszámolni (T 531 – K 463-11). 8. Valamely termék beszerzési árában megfizetett, később – export miatt – visszaigényelhető termékdíj:
13
A Ktdt. 25. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján a befizetett termékdíj a termékdíjköteles termék külföldre történő igazolt kiszállítása, a termékdíjköteles termék változatlan formában, illetve változatlan formában és állapotban más termékbe beépítetten külföldre történő értékesítése esetén visszaigényelhető. A Vhr. 23. §-a tartalmazza a termékdíj visszaigénylésének részletes szabályait. Ebből az következik, hogy legkorábban a termékdíjköteles termék külföldi részére történő értékesítéséről kiállított számla szerinti teljesítés időpontjával lehet visszaigényelni, a visszaigényelt és megfizetett termékdíjat anyagköltség-csökkentő tételként (T 362-9 – K 511), változatlan formában történő értékesítés esetén az eladott áruk beszerzési értékét csökkentő tételként (T 362-9 – K 814) kell elszámolni, mivel a beszerzési árban megfizetett termékdíjat (készletre vétel után vagy közvetlenül) anyagköltségként, illetve az eladott áruk beszerzési értékeként kell elszámolni. [Alkalmazott rövidítések: a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (Ktdt.), a törvény végrehajtásáról szóló 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet (Vhr.).]
14
Szakképzési hozzájárulás előlegének könyvelése Kérdés: A 2012-től hatályos törvény szerint a szakképzési hozzájárulás előlegét havonta kell bevallani, ebben kell elszámolni a szakmunkástanulók után normatívaként igénybe vehető kedvezményt is. A bevallásban így visszaigényelhető összeget vallunk be. Hogyan kell ezt könyvelni? A 2012. január 1-jétől hatályos törvényi előírás szerint a szakképzési hozzájárulás teljesítése eltér annak függvényében, hogy a hozzájárulásra kötelezett gyakorlati képzést szervez (mint a kérdező társaság), illetve gyakorlati képzést nem szervez. Ha a szakképzési hozzájárulásra kötelezett gyakorlati képzést nem szervez, akkor a naptári év 1–11. hónapjára vonatkozóan havonta szakképzési hozzájárulási előleget fizet, az előleg mértéke a tárgyhavi bruttó kötelezettség. A havonta előlegként fizetett szakképzési hozzájárulást a számviteli nyilvántartásokban az adóhatósággal szembeni követelésként kell kimutatni (T 464-11 – K 384) mindaddig, amíg az éves bevallás a tárgyévet követő év február 25. napjáig meg nem történik. A tárgyévre éves szinten bevallott szakképzési hozzájárulást a bérjárulékok között kell elszámolni (T 564 – K 463-11), majd az éves szinten bevallott összeg és az előleg különbözetét a bevallással egyidejűleg pénzügyileg rendezni (T 464-11 – K 384). 15
Lényegesen más a helyzet a gyakorlati képzést szervező társaságnál. Ezen belül is eltérő annak függvényében, hogy a gyakorlati képzés együttműködési megállapodás, illetve tanulószerződés alapján folyik-e. A szakképzési hozzájárulás bruttó kötelezettségének mértékét más módszerrel lehet csökkenteni mind az előlegnél, mind az éves szinten bevallottnál, ha a gyakorlati képzés együttműködési megállapodás, illetve tanulószerződés alapján folyik. Az együttműködési megállapodás esetében a törvényben meghatározott alapnormatíva (2013-ban 440 000Ft/fő/év) összegéből 130-cal történő osztással ki kell számítani annak az egy gyakorlati képzési napra jutó összegét, ezt szorozva a tárgyhónapban tanulónként teljesített gyakorlati képzési napok számával, kapjuk meg azt az összeget, amellyel a tárgyhavi bruttó kötelezettség csökkenthető a tárgyhavi előleg fizetése során. Együttműködési megállapodás esetében a különbözet nulla vagy pozitív érték (fizetendő előleg) lehet (T 464-11 – K 384). Ez esetben (negatív értéknél) visszaigénylésre nincs lehetőség. A tárgyévre megállapított (február 25-ig) bruttó kötelezettséget csökkentő tétel éves összegét a gyakorlati képzési normatíva napi összege és a tárgyévben tanulónként teljesített gyakorlati képzési napok számának a szorzata képezi.
16
A bruttó kötelezettség és az előbbiek szerinti összes csökkentő tétel különbözete (ami nulla vagy pozitív érték lehet) az, amit szakképzési hozzájárulásként a bérjárulékok között könyvelni kell [T 564 – K 463-11], az előlegként befizetett összeg és az így mutatkozó kötelezettség különbözetét kell pénzügyileg rendezni. A tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetében a törvényben meghatározott alapnormatívát a kapcsolódó kormányrendeleti szakmacsoportos súlyszorzóval (1-től eltérő szám) korrigálni kell. A korrigált alapnormatíva egytizenketted részét lehet a havonta fizetendő előleg megállapításakor a bruttó kötelezettséget csökkentő tételként számításba venni, ha a tanulószerződés a tárgyhónap egészében fennállt (ha hónap közben kötötték meg vagy szűnt meg, további sajátos szabályok alkalmazandók!). A bruttó kötelezettség összegét tehát csökkenteni kell a tanulónként külön-külön megállapított és összesített csökkentő tétellel. Amennyiben a különbözet pozitív, azt előlegként kell befizetni (T 464-11 – K 384). Ha a csökkentő tétel összege meghaladja a havi bruttó kötelezettség mértékét, azt az előlegfizetés során az állami adóhatóságtól vissza lehet igényelni (T 384 – K 363-09), de mivel nem tekinthető véglegesnek, az adóhatóságtól kapott előlegként kezelendő az éves bevallás elkészítéséig. 17
Az éves bevallás elkészítésekor (február 25-ig) meg kell állapítani – a szakképzési hozzájárulás bruttó kötelezettségének éves összegét, – tanulónként és összesen a bruttó kötelezettséget csökkentő tétel éves összegét; – ha a különbözet pozitív, akkor azt szakképzési hozzájárulásként kell elszámolni a bérjárulékok között (T 564 – K 463-11); – ha a különbözet negatív (azaz a csökkentő tétel a több), akkor azt az adóhatóságtól igényelhető támogatásként kell az egyéb bevételek között előírni (T 362-9 – K 9671); – az év közben fizetett előleg és a fizetendő szakképzési hozzájárulás különbözetét, illetve az év közben visszaigényelt és az éves bevallás alapján visszaigényelhető összeg különbözetét a pénzügyi rendezéskor kell könyvelni.
18
Regisztrációs adó könyvelése Kérdés: Hogyan kell könyvelni a regisztrációs adót? A számviteli törvény 47. §-ának (1) bekezdése alapján a bekerülési (beszerzési) érték magában foglalja az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összegét. A bekerülési (beszerzési) érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, továbbá az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történt beszállításával kapcsolatban felmerült szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, közvetítői tevékenység ellenértékét, díjait (ezen tevékenységeknek saját vállalkozásban történt végzése esetén a számviteli törvény 51. §-a szerinti közvetlen önköltség aktivált értékét), a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat és adójellegű tételeket, a vámterheket.
19
E jogszabályi hely szerint tehát beszerzési érték a beszerzéshez kapcsolódó adókat és adó jellegű tételeket, így a regisztrációs adót is tartalmazza, függetlenül attól, hogy azt a társaság közvetlenül fizette meg az adóhatóságnak, vagy az autókereskedő számlája tartalmazza annak összegét. Könyvelése az első esetben: T 161 – K 463-11, a második esetben: T 161 – K 455.
Különadó elszámolása Kérdés: A különadó ráfordításként elszámolható-e, vagy úgy viselkedik, mint a társasági adó? A különadó nem számolható el az adózás előtti eredmény terhére, úgy viselkedik, mint a társasági adó. A különadót úgy kell könyvelni, mint a társasági adót. Az eredménykimutatásban a különadót vagy a társasági adóval egy soron, vagy a társasági adó sorának megbontásával (egyik sorban a társasági adó, a következő sorban a különadó) kell kimutatni.
20
Cégautóadó elszámolása Kérdés: A cégautóadó 2009. február 1-jétől hatályos szabályozása kapcsán hogyan kell könyvelni a cégautóadót, illetve az abból levonható – megfizetett – gépjárműadót? A cégautóadót a számviteli törvény 81. §-a (4) bekezdésének c) pontja alapján az egyéb ráfordítások között kell elszámolni a bevallott összegben. Az egyéb ráfordításnak tekintendő a termeléshez, a tevékenységhez, a szolgáltatáshoz, az értékesítéshez kapcsolódó – a saját termelésű készlet költségei között el nem számolt – adók és adójellegű tételek összege. Egyéb ráfordítások között kell kimutatni akkor is, ha azt a gépjárműadóval csökkentett összegben kell befizetni, a csökkentett összegben.
21
Népegészségügyi termékadó elszámolása Kérdés: Több álláspontot hallottunk a népegészségügyi termékadó könyvelésével kapcsolatosan. Hogyan kell helyesen elszámolni a népegészségügyi termékadót? A számviteli előírások szerint, – ha az adófizetési kötelezettség a beszerzéshez kapcsolódik, akkor azt a bekerülési (beszerzési) értékben kell számításba venni; – a saját előállítású termékeknek a saját kiskereskedelmi egységbe történő kiszállításakor, illetve (saját) üzemben történő felhasználásakor megfizetett adót az egyéb szolgáltatások költségei között kell elszámolni; – a bekerülési érték részét nem képező, illetve a költségek között el nem számolható adókat (idesorolandók az értékesítéshez kapcsolódó adók is) az egyéb ráfordítások között kell kimutatni. Az előbbiekből is következik, hogy a számviteli elszámolás során az áfa nélküli árbevételt soha nem csökkentheti bármilyen jogcímen elszámolt adó, járulék.
22
A népegészségügyi termékadót a belföldön első alkalommal értékesítő személynek, szervezetnek kell megfizetnie. Így a népegészségügyitermékadó-fizetési kötelezettség az értékesítéshez kapcsolódik. Ezért azt az egyéb ráfordítások között kell a bevallásba történő beállítással egyidejűleg elszámolni.
23
Visszaigényelt társasági adó elszámolása Kérdés: Egy mezőgazdasági nagyüzem veszteséges gazdálkodásának negatív mérleg szerinti eredménye esetén az előző két év társasági adójából visszaigényelhet. Az adóhatóságtól visszakapott összeget az eredménytartalék javára vagy egyéb bevételként kell-e elszámolni? Valójában önellenőrzés keretében kell az előző két év adózás előtti eredményét módosítani a tárgyév veszteségéből beszámítható (figyelembe vehető) összeggel. A korrekciónak megfelelően (például 2003. évi veszteség rendezése kapcsán) – a visszaigényelhető társasági adónak megfelelő összegben – módosítani kell a 2001., a 2002. évi mérleget és eredménykimutatást tételeként, évenként külön-külön (T 461 – K 891; T 891 – K 493; T 493 – K 419; T 419 – K 413). A leírtakból az következik, hogy a visszaigényelt (a 461. számla Tartozik oldalán lévő) összeget az érintett évek eredményének a korrekciójaként lehet csak a mérlegkészítést megelőzően az eredménytartalék javára elszámolni.
24
Pénzforgalmi elszámolás az áfánál Kérdés: A 2012. évi CXLVI. törvény kiegészítette az áfatörvényt a XIII/A. fejezettel, az áfa pénzforgalmi elszámolásának választási lehetőségével. Ez azt jelenti, hogy a kiállított számlákban felszámított adót csak a számla kiegyenlítésekor kell kötelezettségként bevallaniuk és megfizetniük, viszont a kapott számlában előzetesen felszámított adót csak a számla kiegyenlítésekor lehet levonni. Pénzforgalmi elszámolást választónál hogyan kell könyvelni? És hogyan kell könyvelni az egyéb adózóknál? Az áfatörvény XIII/A. fejezete szerinti pénzforgalmi elszámolás első alkalommal 2013. január 1. napjától kezdődő adómegállapítási időszakra alkalmazható, ha azt az adóalany választja, illetve választhatja. Ha az adóalany él a választás jogával, akkor – az általa belföldön, a pénzforgalmi elszámolás időszakában (például először januárban) teljesített összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után – a kivételektől eltekintve – az általa fizetendő adót az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg; – termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan rá áthárított adó levonásának jogát a pénzforgalmi elszámolás időszakában, legkorábban abban 25
az adómegállapítási időszakban gyakorolja, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket a részére terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó számára megfizeti (például februárban). A törvényi előírásból egyértelműen következik, hogy a teljesítés időszaka a szerződés szerinti teljesítés időszakával egyezik meg, amely időszaktól jellemzően eltér a pénzügyi elszámolás (a pénzügyi rendezés) időszaka. Legyen a szerződés szerinti teljesítés időszaka 2013. január hónap, a pénzügyi rendezés időszaka pedig február, az adóalany havi áfabevalló. A számviteli törvény, illetve az áfatörvény követelményeinek való megfelelés érdekében a teljesítéskor a kimenő számla szerint fizetendő áfát nem lehet még az áfabevallásba beállítani, nem lehet a 467. Fizetendő áfa számlára könyvelni, de könyvelni kell, átmenetileg egy erre a célra rendszeresített kötelezettség számlára (legyen ez a 4799. számla). A bejövő számla szerinti előzetesen felszámított áfát sem lehet az áfabevallásba beállítani, nem lehet a 466. Előzetesen felszámított, levonható áfa számlára könyvelni, de könyvelni kell, átmenetileg egy erre a célra rendszeresített követelés számlára (legyen ez a 368. számla). A gazdasági események könyvelése a terméket értékesítőnél, a szolgáltatás nyújtójánál: 26
– a szerződés szerinti teljesítéskor kibocsátott számla alapján: T 311 – K 91-92, 4799; – a vevő által kiegyenlített követelés könyvelése a pénzügyi rendezéskor: T 384 – K 311; – az előző tételhez kapcsolódóan a fizetendő áfa bevallása: T 4799 – K 467. A gazdasági események könyvelése a terméket beszerzőnél, a szolgáltatást igénybe vevőnél: – a szerződés szerinti teljesítéskor kibocsátott és megkapott számla alapján: T 1116, 21-22, 26, 368 – K 454, 455; – a számla kiegyenlítésekor: T 454, 455 – K 384; – az előző tételhez kapcsolódóan az előzetesen felszámított és levonható áfa bevallása: T 466 – K 368. Az eredeti számla érvénytelenítése, illetve módosítása esetén hasonló módon kell a teljesítéshez, illetve a pénzügyi rendezéshez kapcsolódó tételeket könyvelni. Nagyon lényeges előírása a törvénynek az, hogy az ellenérték megfizetésének kell tekinteni azt is, ha az ügyletből származó követelés, illetve kötelezettség engedményezés, elengedés, tartozásátvállalás miatt, vagy más módon szűnik meg. 27
Nézzük azt az esetet, amikor a terméket értékesítő, a szolgáltatást nyújtó (az eladó) a pénzforgalmi elszámolást választotta, a terméket beszerző, a szolgáltatást igénybevevő (a vevő) pedig nem választotta. Ez esetben a gazdasági esemény könyvelése az eladónál megegyezik az előző esetben leírtakkal. És mi a helyzet a vevőnél, aki (amely) nem választotta a pénzforgalmi elszámolást? A kérdésre a választ az áfatörvény 119. §-a (1) bekezdésének módosított előírása adja meg. Az adólevonási jog akkor keletkezik – ha a törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve – a kiegészítő előírás szerint – azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint történik. A vevő, a megrendelő az eladótól, a szolgáltatás nyújtójától a termék beszerzéséről, a szolgáltatás igénybevételéről megkapja a számlát, ami tartalmazza a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést, amiből egyértelműen következik, hogy a vevő, a megrendelő az előzetesen felszámított áfa levonását csak akkor gyakorolhatja, ha az adót is magában foglaló ellenértéket az eladónak, a szolgáltatás nyújtójának megfizette. Az áfa levonását tehát ugyanúgy gyakorolhatja, mint az az adóalany, amelyik a 28
pénzforgalmi elszámolást választotta. Így a gazdasági események könyvelése a vevőnél is megegyezik a fentebb már leírtakkal. És mi van akkor, ha a pénzforgalmi elszámolást a vevő választotta, az eladó pedig nem. Ha az eladó nem választotta a pénzforgalmi elszámolást, a fizetendő áfát azon időszak adóbevallásába állítja be, amikor az áfatörvény előírásai szerinti teljesítés volt, függetlenül attól, hogy volt-e pénzügyi rendezés. Ez esetben a könyvelés: T 311 – K 91-92, 467, feltételezve hogy az áfatörvény szerinti teljesítés és a szerződés szerinti teljesítés ugyanazon elszámolási időszakon belül van. Mivel a vevő a pénzforgalmi elszámolást választotta, a gazdasági eseményt a válasz elején leírtak szerint könyveli.
29
Áfa könyvelése eltérő árfolyamon Kérdés: Az április havi áfabevallás ellenőrzése során azt tapasztaltuk, hogy az importhoz kapcsolódó számla nem a vámhatározat szerinti árfolyamon került a könyvekbe, hanem a számla kelte szerinti árfolyamon. Az ügyfél az áfabevallás kapcsolódó sorában ugyan az adott hónapban a vámhatározatok szerint megfizetett áfát tüntette fel visszaigényelhető áfaként, de azt sem a pénzügyi, sem a főkönyvi moduljából nem tudja analitikával alátámasztani. Az ügyfél könyvelője nem tekinti jelentősnek az eltérést, majd azt válaszolta, hogy a helyes könyvelés elvégzése nem fedezi a befektetett munkát. Az ügyvezető a könyvelő válaszát elfogadta. Kérdéseink: Az áfabevallás és a főkönyvi könyvelés közötti elérés megengedett? A NAV tételesen ellenőrzi az áfabevallások egyezőségét? Az ügyvezetőnek, a beszámolót összeállító, illetve elektronikusan megküldő könyvelőnek mi a felelőssége a beszámolóért? Az áfatörvény 81. §-a alapján termék importja esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt az árfolyamot kell alkalmazni, amelyet a vámérték megállapításánál, ez nyilvánvalóan a vámhatározat szerinti árfolyam. Ebből egyértelműen következik, hogy az áfát előzetesen felszámított áfaként is, a vámhatósággal szembeni kötelezettségként is a 30
vámhatározat szerint forintra átszámított értéken kell ténylegesen könyvelni is. Így a főkönyvi könyvelés, illetve a 466. főkönyvi számlát alátámasztó analitikus nyilvántartás az előzetesen felszámított áfát a vámhatározat szerinti árfolyammal forintra átszámított értéken tartalmazza, az áfabevallásba előzetesen felszámított áfaként beállított összeg a könyvelés adataival teljesen megegyezik, a kettő között eltérés nem lehet, a főkönyvi könyvelés biztosítja az áfabevallás analitikáját. Ha a vámérték alapja a szállító számlája szerinti ellenérték, és ennek alapján állapítják meg a vámhatósággal szembeni kötelezettséget forintban, azaz a szállító számláját könyvelik elsődlegesen, az ügyfél számviteli szempontból sem jár el helyesen. Az importbeszerzést a teljesítésnapi választott devizaárfolyamon (ez lehet az MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyam is!) kell forintra átszámítva könyvelni, de nem a számla kelte szerinti árfolyammal. (A számla keltének napja és a szerződés szerinti teljesítés napja általában nem esik egybe!) Ha a szállító számlája szerinti ellenérték a vámérték alapja, és a vámmal növelt ellenérték alapján számítják ki az áfát a könyvelés során alkalmazott árfolyamon, akkor a számított összeget ún. (ütköző) elszámolási számlákkal szemben kell könyvelni, majd az áfatörvény szerinti (a vámhatározat szerinti) árfolyamon kiszámított fizetendő és előzetesen felszámított áfát kell az (ütköző) elszámolási számlával szemben fizetendő, illetve 31
előzetesen felszámított áfaként könyvelni, az (ütköző) elszámolási számlákon lévő egyenleget pedig árfolyam-különbözetként elszámolni (a kétféle árfolyam eltéréséből adódó különbözet lehet árfolyamnyereség és árfolyamveszteség is). Itt hívjuk fel a figyelmet a 2012. január 1-jétől hatályos, a számviteli törvény 60. §ának (5/a) bekezdésében megfogalmazott lehetőségre, amely szerint – meghatározott esetekben (a kérdés szerinti is ilyen) – alkalmazható az áfatörvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírása szerinti árfolyam is. Az előbbiekben részletesen bemutatottakból már következik a kérdésekre a válasz. Nem megengedett az áfabevallás és a főkönyvi könyvelés közötti eltérés, a könyvelés adatai képezik az áfabevallás analitikáját. A NAV esetenként dönti el, hol, mit kíván ellenőrizni tételesen. Egyszerű ellenőrzési lehetőség az, ha azt vizsgálja, hogy az áfabevallás a könyveléssel egyező analitikus nyilvántartással mennyire alátámasztott. A beszámolót elkészítő könyvelő azért felel, hogy a rendelkezésére bocsátott valamennyi bizonylatot a jogszabályi előírásoknak megfelelően rögzítette a könyvviteli nyilvántartásokban, azokból a törvényi előírásoknak megfelelően készítette el a beszámolót, ha ezzel is megbízták, állította össze az adóbevallásokat, állapította meg helyes összegben az adókat, a mérleget ellenőrzött leltár támasztja 32
alá, és elvégzett minden olyan feladatot, amelyet a megbízási szerződése előírt, illetve aminek az elvégzése a megbízható és valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet bemutatásához szükséges, ha hiányosságokat állapított meg, azokra felhívta a figyelmet, gondoskodott a szükséges korrekciók elvégzéséről stb. (Még hosszú oldalakon lehetne sorolni az elvégzendő feladatokat, amelyek nagyságát az adott cég körülményei, sajátosságai jelentősen befolyásolják.) A beszámolót elektronikusan megküldő könyvelő „csak” azért felel, hogy a legfőbb szerv által elfogadott papíralapú beszámoló, amelyet a cég képviselője aláírt, elektronikusan – a cégtörvényben előírt módon – küldje el a céginformációs szolgáltatóhoz. A beszámolót aláíró, a cég képviselőjének (az ügyvezetőnek) a felelőssége a beszámoló határidőben történő elkészítéséhez, a beszámolóban szereplő adatok megbízhatóságához, valódiságához, bizonylatokkal való alátámasztottságához (a bizonylati elv és bizonylati fegyelem követelményei teljesüléséhez), a teljes körű leltárhoz (annak leltározással történő alátámasztásához), a beszámoló határidőben történő, előírás szerinti leadásához kapcsolódik. Természetesen, más oldalról is közelíthető és részletezhető a felsorolt személyeknek a beszámolóval kapcsolatos felelőssége, bár az időnként átfedi egymást. 33
Devizában kiállított számla áfája Kérdés: Devizában kiállított bejövő számla esetében a magyar partnercég feltünteti forintban is az adó alapját, illetve az áfa összegét. Társaságunk az MNB középárfolyamot használja a könyvelés során. A korábbi években árfolyamkülönbözetre könyveltük a partner által feltüntetett áfaösszeg és az általunk használt árfolyammal számított áfa közötti különbözetet. Idén is e szerint kell eljárnunk, vagy alkalmazhatjuk a partner által használt árfolyamot a könyveinkben? A korábbi években alkalmazott, a kérdésben leírt módszer megfelelt a számviteli előírásoknak, illetve az áfatörvény szerinti előírásoknak is akkor, ha a partner által a számlán feltüntetett áfaalap és levonható áfa szerepelt az áfabevallásban. Ez a módszer 2011-ben is alkalmazható volt. A számviteli törvény 60. §-ának – 2012. január 1-jétől hatályos – (5a) bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy azon gazdasági események esetén, amelyeknél az ellenértéket külföldi pénzértékben határozták meg, a külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során – a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése alapján – alkalmazható az áfatörvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyam is. 34
A számviteli törvény módosítása az egyszerűsítés jegyében született, amiből a kérdéshez kapcsolódóan a következőket állapíthatjuk meg: Amennyiben a társaság úgy dönt (és számviteli politikájában ezt a döntését rögzíti), hogy a devizában kiállított bejövő számlák esetében, a magyar partnercég által a számlán feltüntetett, az áfaalap forintra történő átszámítása során alkalmazott MNB hivatalos devizaárfolyamot használja, akkor a bejövő számla valamennyi tételét (a beszerzés, a szolgáltatás igénybevétele, a levonható áfa, a szállítóval szembeni kötelezettség) ezen az árfolyamon számítja át forintra. Ez esetben nem lesz az áfánál árfolyam-különbözet. A partnercég árfolyama és a cég által használt árfolyam közötti különbözet a szállítói számla kiegyenlítésekor a kötelezettség főkönyvi számlán realizálódik.
Áfa könyvelése, eltérő teljesítési időponttal Kérdés: Egy cég a szolgáltatásaikra 2012-tól az új Áfa-tv. 58. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint számítják fel az áfát. Így az ő könyveikben a számviteli teljesítés eltér az áfa-törvény szerinti teljesítéstől. Hogyan alakítsa könyvelését, bizonylataikat? 35
Az Áfa-tv. 58. §-ának (1) bekezdése szerint: termék értékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik. Az áfatörvény hivatkozott előírásának alkalmazása esetén az ellenérték megfizetése jellemzően nem az ügylet tényállásszerű megvalósulásához (a számviteli elszámolás szempontjából lényeges, a szerződés szerinti teljesítéshez) kapcsolódik. Idetartoznak például a közműszolgáltatások, a víz-, villany-, gázfogyasztás stb. számlázása, de nem tartozik ide a zárt végű pénzügyi lízing. Ezekben az esetekben az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, illetve az előzetesen felszámított adó akkor vonható le, amikor az adott részlethez vagy elszámoláshoz kapcsolódó ellenérték megtérítése esedékessé válik.
36
Az áfatörvény 169. §-a alapján a teljesítés időpontját akkor kell a számlán feltüntetni, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől. Ha a teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, ezt az időpontot a számlán fel kell tüntetni, de ez az időpont egyrészt nem azonos a számlakibocsátás napjával, de nem azonos a szerződés szerinti teljesítés időpontjával. Mivel ez utóbbi ismerete a helyes számviteli elszámoláshoz nélkülözhetetlen, a számlán a szerződés szerinti teljesítés időpontját külön is fel kell tüntetni. Az áfatörvény 58. §-ának (1) bekezdésére a számlán nem indokolt hivatkozni, mivel ily módon a számlázás csak akkor történhet, ha a felek előzetesen részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg. A könyvelés módszerének bemutatásához vegyünk egy egyszerű példát: az áramszolgáltató 2012. január 15. és 2012. február 15. közötti időszak fogyasztásáról a számlát 2012. március 2-i kelettel állította ki, a megállapodásnak megfelelően, 30 napos fizetési határidővel, így az ellenérték megtérítése 2012. április 1-jén esedékes. A számlát kibocsátó társaság a számla alapján a számla kibocsátásakor – 2012. február 15-i kelettel könyveli az értékesített áram díját: T 311 – K 91-92;
37
– 2012. február 15-i kelettel könyveli a fizetendő áfát is, mivel azt csak a 2012. áprilisi bevallásba kell beállítani, nem az adóhatósággal szembeni kötelezettségként, hanem egy – külön erre a célra kijelölt – különféle rövid lejáratú egyéb kötelezettség számlára: T 311 – K 4798; – a számla könyvelésével egyidejűleg célszerű, ha a társaság belső bizonylatot készít a fizetendő áfa könyveléséhez azért, hogy a számlát ismételten ne kelljen elővenni, majd 2012. április 1-jével a belső bizonylat (ha nem készített belső bizonylatot, a kibocsátott számla) alapján könyveli a fizetendő áfát az adóhatósággal szembeni kötelezettségként: T 4798 – K 467. Itt jegyezzük meg, a belső bizonylatnak – többek között – tartalmaznia kell a számla legfontosabb adatait, a könyvelési tételt, a könyvelésre vonatkozó adatokat, és azt szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni. A számlát fogadó társaság az áramszolgáltató számlája alapján (a számla szigorú számadási kötelezettség alá vonása után) a számla kézhezvételekor – 2012. február 15-i kelettel könyveli az áramdíjat: T 518 – K 454;
38
– 2012. február 15-i kelettel könyveli az előzetesen felszámított áfát is, mivel azt legkorábban a 2012. áprilisi bevallásba állíthatja be, nem az adóhatósággal szembeni követelésként, hanem egy – külön erre a célra kijelölt – különféle egyéb követelések számlára: T 3688 – K 454; – a számla könyvelésével egyidejűleg célszerű, ha a társaság belső bizonylatot készítsen az előzetesen felszámított áfa könyveléséhez azért, hogy a bejövő számlát ismételten ne kelljen elővenni, majd – 2012. április 1-jével a belső bizonylat (ha nem készített belső bizonylatot, a bejövő számla) alapján könyveli az előzetesen felszámított áfát az adóhatósággal szembeni követelésként: T 466 – K 3688.
39
A 468-as számla egyenlegének rendezése Kérdés: Áfaarányosítás eredményeként a 468. főkönyvi számlán megmaradt – vissza nem igényelhetett áfa összege – egyenleg, ami Tartozik jellegű, elszámolhatóe rendkívüli ráfordításként, vagy mi a helyes eljárás? A 468. főkönyvi számlának nem lehet sem Tartozik, sem Követel egyenlege. Az előzetesen felszámított áfaarányosítás miatt megosztásra kerülő összege a 466. számla elkülönített alszámláján (legyen ez 4661) van teljes összegében. Az áfatörvény előírtak szerinti megosztással megállapított le nem vonható hányad összegét a 466. számlával szemben kell a 867. számlán egyéb ráfordításként elszámolni (T 867 – K 4662). Mivel áfabevallási időszakonként göngyölített adatok alapján kell az arányosítást elvégezni, célszerű a le nem vonható áfát az egyéb ráfordításkénti elszámoláskor a 466. számla külön alszámlájának a Követel oldalára könyvelni. Mit kell könyvelni a 468. számlára?
40
Bevallási időszakonként meg kell állapítani a 467. számla szerint fizetendő áfa és a 466. számla szerint előzetesen felszámított és levonható (csak a levonható!) áfa különbözetét. Amennyiben a fizetendő áfa meghaladja a levonható áfa összegét, akkor a különbözetet az adóhatósághoz be kell fizetni, könyvelni a befizetést kell: T 468 – K 384. Amennyiben a levonható áfa meghaladja a fizetendő áfa összegét, akkor – ha az áfatörvény. 48. §-ában foglalt követelmények teljesülnek – a különbözetet az adóhatóságtól vissza lehet igényelni. A visszaigényelt áfát viszont csak akkor lehet könyvelni, ha azt az adóhatóság átutalta, az elszámolási betétszámlán jóváírásra került: T 384 – K 468. A leírtakból következően – év közben – a 468. számlára csak a pénzügyi rendezéskor lehet könyvelni. Év elején, a számlák (az adott esetben a 466., a 467., a 468. számlák) megnyitása után, a 466. és a 467. számlák egyenlegeit át kell vezetni a 468. számlára (T 468 – K 466 és T 467 – K 468). Az átvezetés után a 468. számlán mutatkozó egyenleget pénzügyileg rendezni kell: a 468. számla Követel egyenlegét be kell fizetni (T 468 – K 384), könyvelése a befizetéskor; a 468. számla Tartozik egyenlege – helyes könyvelés mellett – a visszaigényelhető áfa összegét mutatja, könyvelni csak akkor lehet, ha az adóhatóság annak összegét kiutalta (T 384 – K 468). 41
