Különös esemény színhelye volt augusztus között a Kun szentmik

Madijar: magyar eredetû néptöredék a kazakoknál?* BASKI IMRE (Budapest)

K

ülönös esemény színhelye volt 2008. augusztus 8–10. között a Kunszentmiklóshoz közeli Nagyállás-puszta.1 Ott rendezték meg ugyanis a rendkívüli kellékeket, díszleteket, jelmezeket és nem kevésbé rendkívüli embereket – köztük a kazakisztáni díszvendégeket is – felvonultató és érdeklôdôk tízezreit vonzó úgynevezett II. Magyar–Madjar Kurultajt, azaz törzsi gyûlés t.2 Az I. Kurultajt Kazakisztánban a Szári-özön (ld. az 1. térképet) partján 2007 júliusában tartották. A „törzsi gyûlésen” részt vett egy húszfôs magyar delegáció is, amelynek tagjait mint távolba szakadt „testvéreiket”, nagy szeretettel és tisztelettel fogadták a madjarok. Egy év múlva az akkori vendéglátásnak a viszonzására került sor Magyarországon.3 A II. Kurultaj meghívójának hátlapján egyebek mellett ez áll: „A tiszteletadás mellett a találkozó célja a honfoglaló ôsökre való emlékezés, a magyarság eredetére vonatkozó tudományos eredmények ismertetése és az ôsi magyar hagyományok megélése. Ezerötszáz éve búcsút intettünk, most kezet nyújthatunk egymásnak!” Azok számára azonban, akik az imént említett témában a legújabb „tudományos eredményeket” 4 netán nem ismernék, s épp ezért nem is értenék a madjarokkal való testvéri kézfogás okát, a meghívó összefoglalja a rendezvény alapjául szolgáló tényállást is: „Kôrösi Csoma Sándor munkája véget ért. Az oly’ sokáig keresett, kutatott ázsiai magyarokat megtalálták. Kazakisztánban, Torgaj vidékén él a Madjar (ejtsd: magyar) nevû törzs, melynek tagjai több ezer kilométer távolságból is tudják, mi kik vagyunk, holott Magyarországon sohasem jártak. 2007 óta genetikai eredményekkel is alátámasztott bizonyosság, hogy rokonok vagyunk.” Ebben az idézetben szinte minden benne van, amihez turkológus nyelvészként, török nevek kutatójaként és nem utolsó sorban a téma iránt érdeklôdô egyszerû, gondolkodó emberként hozzá kell szólnom. A rendelkezésemre álló terjedelem most nem teszi lehetôvé, hogy a fenti szöveg minden téves állítására és következtetésére a kellô részletességgel kitérjek, így elsôsorban a címben szereplô kazakisztáni madijar nemzetségnév eredetére és jelentésére kívánok rávilágítani. 191

Baski Imre

Törzsek találkozója? Elôször azonban tisztázzuk, hogy adottak voltak-e jelen esetben a kazak–magyar, pontosabban a „madjar–magyar törzsi találkozó” alapfeltételei. Beszélhetünk-e itt és most törzsek találkozójáról? Történettudományi értelemben ugyanis a törzs a közös területen élô, azonos származású és nyelvû, azonos vallási mondákkal és szertartásokkal bíró személyek nemzetség einek gazdasági, társadalmi és politikai közössége. A kazakok még számon tartják a törzsi-nemzetségi alapú rokonságot. Jól tudják, hogy saját nemzetségük melyik nemzetségekkel áll rokonságban, vagyis kik tartoznak ugyanahhoz az ôket egyesítô magasabb szintû rokoni csoporthoz, a törzshöz. Csakhogy a kazakoknak nincs és – a források szerint – soha nem is volt madijar ~ madjar (ejtsd: madijar ~ madjar!)5 nevû törzsük, következésképp a szóban forgó találkozó „törzsi” szinten kazak részrôl nem valósulhatott meg. Egyébként pedig minden „rendes” nomád török törzsnek volt (és van is) saját tamgája (tulajdonjegye) és harci kiáltása. Ilyenekrôl azonban a madijarok esetében a szakirodalom nem tud. A kazak arγïn, qïpšaq, kerey, bek-arïs és bay-ulï törzs nemzetségei között találunk madijar nevû nemzetség eket.6 E nemzetségek az említett törzsekben általában a 6–9. leszármazási fokon, (al-)alnemzetségi szinten állnak, ami arra enged következtetni, hogy a legfiatalabb, vagy az adott törzs kötelékébe újonnan bekerült kazak nemzetségek közé tartoznak.7 Jelenleg az északkelet-kazakisztáni Torgaj-medencében az arγïn törzs keretein belül él a legnépesebb madijar nemzetség, amelynek lélekszáma kb. 900-1000 fô. A Kazakisztánban élô különbözô madijar nemzetségek tagjainak összlétszáma a 2000 fôt nem haladja meg.8 Összefoglalva: a madijar (vagy madjar) nemzetség küldöttei saját nemzetségükön kívül legfeljebb saját törzsüket, ebben a konkrét esetben például az arγïnt képviselhetik, ha van rá felhatalmazásuk. Másrészt, mint ismeretes, a honfoglaló magyarság törzsi-nemzetségi szervezete már a Szent István-i államalapítással felbomlott,9 s az elkövetkezô évszázadok során egyre gyengülô ôsi nemzetségi kötelékeknek ma már a híre sem él a népi emlékezetben a magyar nyelvterület legnagyobb részén. Így hát, nemzetségek híján törzsekrôl, törzsek híján pedig törzsi találkozóról, vagyis kurultajról beszélni minden alapot nélkülöz.

192

1. kép. (Draskovits Zsuzsa rajza)

Madijar: magyar eredetû néptöredék a kazakoknál?

193

Baski Imre

A „magyar–madijar” rokonság hipotézise A „magyar–madijar” rokonság hipotézisének – úgy tûnik – három alappillére van: 1. a kazakisztáni madijarok eredetmondáinak tanúságtétele egy nagyobb, nyugatra szakadt testvérrôl, aki egyesek szerint a magyarok ôse volt; 2. az állítólag mindent igazolni képes genetikai vizsgálat eredménye; 3. a madijar és magyar népnevek laikusok számára valóságosnak tûnô egyezése mind kiejtését, mind pedig jelentését tekintve. Az alábbiakban e három „perdöntô” érvvel kapcsolatban fejtem ki nézeteimet.

A madijar eredetmondák és hôseik: Aldijar, Hudijar és Madijar Az arγïn törzs névadó ôse a kazak eredetmondák szerint Arγïn, aki 106 esztendôsen vette el harmadik feleségét, Ajnaközt.10 Tôle született Tembiszopi11 nevû fia, akinek hatodízigleni utódai között volt három fiútestvér: Aldijar, Hudijar és Madijar.12 Az idô múlásával, ahogy leszármazottaik és állataik is szépen gyarapodtak, az utódok együttesen átköltöztek a Torgaj-medencébe, s ott élnek mind a mai napig.13 Máig fennmaradt meséik, legendáik pedig a múlt titkait ôrzik. Itt van mindjárt a két legendás kazak vitéz, Hudijar és Madijar története. Ez a két testvér a Volga mentén élt, mígnem elhatározták, hogy elvándorolnak nyugat felé. Madijar – egy szarvast követve – célhoz is ért, Hudijart viszont elfogták, megölték és kettévágták. A kazak legendákban ez állítólag azt jelenti, hogy az illetô nép kettévált.14 Persze ki ne gondolna rögtön a krónikáinkban szereplô, csodaszarvast üldözô testvérpárra, Hunorra és Magorra?15 Benkô Mihály 2008-ban megjelent képeskönyvének16 egyik szaklektora, amúgy pedig a szerzô kutatótársa, Babakumar Khinayat ezt írja a bevezetôben: „...az Omszk vidéki magyar-kipcsakok elmeséltek nekünk két olyan legendát is, amelyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy hagyományaikban még napjainkban is élénken élnek az emlékek egykor Nyugatra távozott testvéreikrôl, a Kárpát-medencei magyarokról.”17 Ez nagyon szép és megható, csak egy baj van vele, nevezetesen az, számos eurázsiai népnek (többek között a szkítáknak, az ujguroknak, a burjátoknak, az ugorok közül a voguloknak és az osztjákoknak) a mondavilágában és szimbolikájában is megtalálható a mi eredettörténetünkre

194


hasonlító monda a szarvasra vadászó, népalapító testvérpárról. Ráadásul hasonló görög, latin, német stb. legenda is ismert a mitológiában.18 Az is tudott dolog, hogy Közép- és Kis-Ázsia legkülönfélébb törzsei, népcsoportjai táplálnak különös és erôs rokonságtudatot a „nyugatra szakadt” magyarsággal, s nem csak a kazakisztáni (argin, kipcsak és egyéb) madijarok, hanem az egész kazakság. Ennek igen valószínû oka a közös sztyeppei múlt, az együttélés hagyománya közös nagy birodalmakban. De van kevésbé nyilvánvaló oka is, s az a nomád emlékezetben és szolidaritásban rejlik. Ezért, úgy gondolom, nem tarthatjuk perdöntônek a rokonság kérdésében a madijarok eredetmondáit sem.

A genetikai vizsgálatok eredménye Mint ismeretes, a származás megállapítására több módszer áll a kutatók rendelkezésére. A mitokondriális DNS vizsgálatával mutatható ki például az anyai ágon való öröklôdés. A technika fejlôdése azonban lehetôvé tette a kizárólag férfiakban meglévô Y-kromoszómán lévô polimorfizmusok meghatározását is, és ezzel az apai ágon való öröklôdés vizsgálatát. Az Y-kromoszómákban a generációk során kialakuló polimorfizmusok jellege jól elkülönítheti a különbözô populációk apai vonalait, illetve jelölheti azok egymás közötti kapcsolatát, és esetleg támpontot adhat a leágazódások idejére is. A madjar törzs genetikai kapcsolatainak kutatásához is ezt a módszert választották. Összesen 106 férfitól vettek genetikai mintát, s ezekbôl 46 apai vonalat lehetett elkülöníteni.19 Egyes szakértôk szerint populációvizsgálat esetén a 106 minta kevésnek számít, mivel annál megbízhatóbb egy vizsgálat eredménye, minél több mintán alapszik. Ezzel szemben az elkülönített 46 apai vonal pedig soknak tûnik, ha egy másik magyarországi genetikai vizsgálatra gondolunk, amely kimutatta, hogy a magyar férfiak 93%-a 4(!) ôsapától származik.20 Bíró András azt valószínûsíti, hogy a mai magyarországi lakosság egy részének az ôsei és a kazakisztáni madijar populáció ôsei között valamikor a múltban genetikai kapcsolat állhatott fenn. Szerinte a mostani Y-kromoszóma-vizsgálat ad elôször egyértelmûen meghatározható összefüggést és ezáltal konkrét kapcsolódási pontot a mai Kárpát-medencei magyar lakosság és egy Urálon túli terület népessége között. Ezzel kapcsolatban ismét a másik vizsgálat eredményére kell utalnunk, amely szerint az a bizonyos fentebb említett 4(!) ôsapa már az ôskorszakban is Európában élt. Az is bebizonyosodott, hogy a magyarság a legkevertebb génállományú népek közé tartozik. Vajon csoda-e ezek után, ha van egyezés a 46 madijar apai vonal 195

Baski Imre

egyikével-másikával? Nem kevésbé lényeges kérdés, hogy Bíróék kit tekintettek a mai magyar férfi lakosságból magyarnak, s hány fôn végezték el a vizsgálatokat. Rendszerint a különbözô populációk a környezetükben élô populációkhoz hasonlítanak jobban. A földrajzi távolság növekedésével általában a genetikai távolság is növekszik. Ezért több mint hihetetlen, hogy 38 eurázsiai populáció mintái közül a magyarországi magyar és a madjar minták állnak a legközelebb egymáshoz, amint azt Bíró András állítja. Ennek látszólag ellentmond dr. Béres Judit megállapítása, miszerint „a magyarság ázsiai eredetû nép, de jelenleg a legközelebb álló genetikai rokonai európai populációk”.21 Más szakértôk lényegében ez utóbbi állítással összhangban kijelentik, hogy Közép-Európában genetikailag azonos népek élnek. Czeizel Endre szerint az osztrákot, a szlovákot, a lengyelt és a magyart DNS alapján nem lehet elkülöníteni.22 A laikus olvasó ezen vélemények ismeretében arra a következtetésre juthat, hogy a madijarok ugyanúgy „testvérei” a lengyeleknek, a szlovákoknak, a bolgároknak, sôt még a görögöknek is, mint ahogyan a magyaroknak. Ha nem így van, akkor még lennie kell valaminek, amivel élesebb határokat lehet vonni az egyes populációk között. A legnagyobb sajnálatunkra sem nekünk, sem a téma iránt érdeklôdô szakemberek szélesebb körének nem volt még lehetôsége megismerni Bíró András tudományos módszerekkel feldolgozott adatait, az anyaggyûjtés körülményeit és módját, a felhasznált összehasonlító anyagot és a feldolgozás módszerét. A körvonalazott tudományos igényû és színvonalú publikáció (ismerete) híján megválaszolatlan kérdések és kétségek maradnak, sôt újabbak születnek egy, még amúgy is sok bizonytalanságot rejtô, kiemelkedôen fontos kutatási területen.

A névazonosság kérdése A madijar nemzetségnév a különbözô forrásokban elsôsorban madi-yar alakban,23 illetve annak olyan változataiban szerepel, mint pl. mad i-yar ~ mad'-yar, madi(y)-yar, mädi(y)-yar.

A madijar–magyar azonosítás múltja és jelene Az orosz tudományosságban már régóta meglévô hipotézis szerint KözépÁzsiában a magyar etnonímára hangzásban meglepôen hasonlító elnevezések 196


feltehetôleg magyar eredetûek.24 E feltevésrôl nyilvánvalóan tudomást szerezhetett az 1960-as években Moszkvában antropológiai tanulmányokat folytató Tóth Tibor is, még mielôtt kutatásai során személyes kapcsolatba került volna a kazakisztáni madijarokkal a hatvanas évek közepén.25 A madijar nemzetségnév tudományos igényû magyarázatával – tudomásunk szerint – még nem próbálkoztak. Török nyelvészeti képzettség és névtani jártasság híján egyesek a hangzásbeli hasonlóság alapján a teljes madijar–magyar névazonosságot fogadták el, s ezért semmilyen további kutatásnak nem látták szükségét. Közéjük tartozott Tóth Tibor antropológus is, aki a „madiar” nemzetség nevével kapcsolatban arra a felismerésre jutott, hogy az a „mad” és az „iar” elemekbôl tevôdik össze, ami szerinte iráni párhuzamot valószínûsít, s ebbôl messzemenô következtetést vont le a magyar nyelv iráni eredetére vonatkozóan.26 Ha Tóth Tibor valóban a magyar népnevet hallotta Kazakisztánban, akkor hogyan juthatott eszébe azt „mad” és „iar” összetevôkre bontani? Úgy tûnik, éppen ô bizonyítja közvetve, ám mégis hitelesen a szóban forgó név madiar~madijar hangzását.27 Tóth Tibor révén persze a magyarországi tudományos körök is értesültek a szenzációs „felfedezésrôl”.28 Közéjük tartozott Erdélyi István régész is, aki késôbb Benkô Mihályt biztatta a madijarok közötti kutatás folytatására. Ennek eredményeként 2003-ban megjelent Benkô „oknyomozó” fotóalbuma a torgaji madiarokról29 Erdélyi István elôszavával, amelybôl látható, hogy annak szerzôje elfogadja mindazon vitatható tételeket (pl. a feltétlen madijar–magyar azonosítást, a Hudijar–Hunor névazonosítást, a madijar nemzetség törzsként való meghatározását), amelyeket Benkô késôbb részletesebben kifejt a könyvében. Benkô Mihály minden egyes eddig megjelent cikkében, könyvében határozottan kiállt a madijar–magyar névegyezés mellett. A szerzô nem rendelkezik semmilyen nyelvészeti képzettséggel, így ilyen irányú megalapozatlan fejtegetései önmagukért beszélnek.30 Még nagyobb képtelenség az, ahogyan Benkô név szerint említett kazak „tudóstársai” a Hunor és a Hudijar személynevek összetartozását magyarázzák. Szerintük fontos tény az, hogy a leszármazási táblákban,31 valamint az egyik mondában egymás mellett, testvérként fordul elô Hudijar és Madijar neve.32 Az alulmúlhatatlan színvonalú etimológia így folytatódik: „...Hudijar ebben az esetben a magyarországi Hunor megfelelôjét, tehát a hunokat jelenti. A magyarázat egyébként nyelvészeti szempontból nem okoz semmi nehézséget. A Hudijar név nyugodtan lehet nyelvi átváltozás »Hunyorból«, de képzôdhetett a név a »hun« szóból a »madijar« mintájára is.”33 Ezek után – gondoltam – meglepetés már nem érhet, ám amikor az idézett bekezdéshez rendelt lábjegyzetet elol-

197

Baski Imre

vastam, be kellett ismernem, hogy tévedtem. Ugyanis az ominózus helyen ez állt: „Harmatta J. szíves közléséért itt mondok köszönetet.”34 Emlékezetem szerint Berta Árpád szegedi turkológus az 1990-es évek közepén egy ôstörténeti szimpóziumon a valaki által felvetett madijar–magyar egyeztetés lehetôségét azzal utasította el, hogy a madijar nép- és Mädi-yar személynév az arab Mahdi személynév és a perzsa yar ’barát’ összetevôkbôl áll.35 Róna-Tas András legújabb magyar ôstörténeti összefoglalásában viszont nem tartja lehetetlennek, hogy a Madjar és Madijar nemzetség- és családnév a délkelet felé költözô volgai magyarok emlékét ôrzi.36 Kár, hogy a szerzô nem fejti ki részletesebben, mire alapozza ezt az odavetett megjegyzését. Oldzsobaj Karatajev kirgiz történész etnoníma-szótárának madijar (мадияр) névcikkében evidenciaként utal a magyar–madijar névazonosságra, de hogy valami mégsincs teljesen rendben az egyeztetés körül, az nyilvánvalóan feltûnt Karatajevnak is, mivel a névcikket a következô megjegyzéssel zárja: „A középázsiai törökök a magyarokat (vengreket) »madzsar«-nak is nevezték.”37 Az „a” betûk hangértéke az idézett forrásadatok mindegyikében természetesen rövid, illabiális á hang, nem pedig magyar a magánhangzó, amelyhez hasonlót (de csak hasonlót!) a baskírban, a kazáni tatárban és az özbegben ejtenek (å).38 Ezért elméletileg biztosan kizárható, hogy eredetileg(!) a kérdéses madijar ~ madjar nemzetségnevet a Torgaj mentén vagy bárhol Kazakisztánban úgyanúgy magyar-nak ejtették, mint a magyar Nagyalföldön. Az már csak azért sem lehetséges, mert a kazakban – akárcsak általában a török nyelvekben – nincs gy fonéma.39 Egyébként az írott alakok a szóban forgó madijar ~ madjar név, valamint az azonos betûkapcsolatokat („di”, „dj”) tartalmazó más nevek (pl. Aldi-yar és Ḫudi-yar, Berdi-yar, Mendi-yar, Mŭqamediya, Diqan-bay stb.) esetében is kizárják a gy-s olvasatot. Ismételten utalni kell arra, hogy a korabeli források alapján közvetlenül a keleti magyaroktól csakis a madzsar (maǰar) alak származhat, méghozzá a szokásos hanghelyettesítés eredményeként. Az a tény, hogy az állítólag magyar (valójában azonban madijar!) nemzetségnéven kívül semmilyen más közvetlenül átvett (keleti) magyar eredetû szót nem mutattak ki ezidáig az érintett kazak nyelvjárásokból, végképp megalapozatlanná teszi az egész „madijar–magyar” (név)azonosítást, és a hipotézis lelkes mûkedvelô és gyanútlan laikus hívei által ráépített többemeletes „madijar–magyar” rokonságot.

198


A madijar név etimológiája másképpen A kazak madijar nemzetségnevet egyáltalán nem lehet a magyar népnévvel azonosítani és az állítólagos „magyar–mad(i)jar” rokonság legfôbb, s egyben cáfolhatatlan bizonyítékának tekinteni. Elsôsorban azért nem, mert alapos érvek szólnak a madjar, teljesebb és eredetibb változatban madijar név idegen, méghozzá arab–perzsa eredete mellett. Az újabb réteghez tartozó kazak nemzetségek, illetve alnemzetségek jelentôs része vezetôjének vagy alapítójának a nevét viseli, tehát e nemzetségnevek valójában személynevek. Ebben az esetben is errôl van szó. Ilyen szerkezetû és hozzá hasonló értelmû személy- és nemzetségnév nem kevés van a közép-ázsiai török népeknél, köztük a kazakoknál is. Álljon itt közülük mutatóban néhány: Allah-yar, Alla-yar, Aldiyar (ejtsd: aldijar), Allï-yar, Alda-dos (ejtsd: aldadosz), Tengri-yar, Ḫudā-yar, Qudayar, Qudi-yar (ejtsd: kudijar!); az eddig felsorolt nevek jelentése egyöntetûen „Allah (Isten) barátja, követôje”, az Allah arabul, a Ḫudā perzsául, a Tengri pedig a török nyelvekben jelenti ugyanazt: ’Isten’. A -yar elem is régi perzsa jövevényszó a törökben. Jelentése: ’barát(nô), társ, segítô, szeretô’.40 Hogyan illik ebbe a sorba a Madijar személy- és nemzetségnév? Elsôsorban szerkezeténél fogva. Gondoljunk csak a madijar eredetmondában szereplô három testvér, Aldi-yar (ejtsd: aldijar), Hudi-yar (ejtsd: hudijar) és Madi-yar (ejtsd: madijar) nevére. Ilyen nevek nem keletkeznek csak úgy, véletlenül. Régi szokás a törököknél, a magyaroknál és még sok más eurázsiai népnél, hogy a közeli rokonoknak (fôleg testvéreknek) rímelô, vagy egyéb módon egymáshoz kapcsolódó neveket adnak, hogy így is kifejezzék a megnevezett személyek összetartozását, rokoni viszonyát. Az ilyen indítékkal adott személynevek az ún. vonatkozó (vagy relációs, rímelô) nevek csoportjába tartoznak. A szembeötlô külsô (formai, szerkezeti) hasonlóságon túl e nevek jelentése is nagyfokú azonosságot vagy valamiféle tematikai összefüggést mutat, ami csakis tudatos névadás eredménye lehet.41 A Madi-yar név „Mahdi barátja, Allah követôje” jelentése is az iszlám valláshoz kötôdik. Mahdi ugyanaz a muszlimoknál, mint a Messiás a keresztényeknél.42 Egy még szilárdabb etimológia alapján a nevet egy jól adatolt Muhammad-iyar névbôl fejthetjük meg, amely egy különben szintén adatolt és rövidülés útján létrejött Mamad-i-yar formán keresztül lett haplológiával (’egyszerejtés’-sel) Madi-yar. E magyarázat szerint a név jelentése „Mohamed barátja, követôje”. A Madijar (ejtsd: madijar) névnek is több változata fordul elô a forrásokban, pl. kazak Madijar (ejtsd: madijar), karakalpak Madïyar (ejtsd kemény i-vel: madijar!), karakalpak és kazáni tatár Mädiyar (ejtsd nyílt e-vel: medijar).43 199

Baski Imre

Más értelmû, ám döntôen arab–perzsa eredetû -iyar (< -i kötôhangzó + -yar) végzôdésû összetett név bôséggel található még a török nyelvekben.44 Ezek mintájára, sôt velük azonos közegben keletkezhetett a Madi-yar (ejtsd: madijar) név, amelynek lágyított, gy-s kiejtése a kazakban csakis erôs orosz nyelvi hatás eredménye lehet. Tisztán török nyelvi közegben az Ahmetiyar, Daniyar, Dostiyar, İspandiyar, Mamadiyar, Mendiyar, Sovetiyar stb. nevek egyikét sem ejtik lágyított -d-vel vagy -t-vel, tehát gy-vel, illetve ty-vel.

Madzsar vagy magyar? A magyar népnév közép-ázsiai továbbélésével, ráadásul változatlan hangzásban való használatával kapcsolatban olyan súlyos ellenérvek merülnek fel, amelyekrôl mégoly eufórikus hangulatban sem volna szabad megfeledkezni. Lehetne az elsô az az „apróság”, hogy a mongol hódítás, és azon belül a magyarországi tatárjárás eseményeit elbeszélô, XIII–XIV. századi mongol és perzsa nyelvû források a magyarokat egyöntetûen madzsarnak nevezik. Megjegyzendô, hogy ugyanígy járnak el az arab források, és így ismernek bennünket a legtöbb török nyelvben is. A mai kazak nyelvben a mazsar alak az ismert, amely ott teljesen szabályos forma, mivel a kazakban minden ǰ (ejtsd: dzs) fonémából is ž (ejtsd: zs) lett.45 Amikor a bolgár-törökök egy csoportja a VIII. század elején Levédiából elindult északkelet felé, hogy majdan birodalmat alapítson a Volga mellett, magával vitte a magyarok egy részét, akikbôl az úgynevezett keleti magyarok lettek, s akiket Julianus meg is talált 1235-ben.46 A VIII. századi szétváláskor azonban még az egész magyarság egyöntetûen madzsernak vagy madzsarnak nevezte magát. Azok a török népek, amelyek akkor ismerték (meg) ôket, minden további nélkül átvehették nevüket madzsar alakban. Azok viszont, amelyek csak a mongol korban (a XIII. század elején) kerültek velük kapcsolatba, már a népnév magyar alakját ismerhették meg. Azt azonban már nem tudták változtatás nélkül átvenni, mert a saját nyelvükben nem volt gy hang, így az ahhoz közel álló dzs hanggal helyettesítették. Tehát a török– mongol madzsar alakváltozat forrása egyaránt lehet az ôsmagyar kori (Kr. e. 1000 – Kr. u. 896) madzser ~ madzsar vagy az ómagyar kori (896–1526) magyar változat.47 Annak pedig, hogy az eurázsiai sztyeppén kit és miért neveztek magyarnak (de nem pontosan így, hanem nyelvenként eltérô névváltozatban), nagyon sok oka lehet, amelyeknek csak egyike a korabeli névdivat.

200


Csak a legkedvezôbb feltételek teljesülése mellett lehetne valószínûsíteni, hogy közel nyolc évszázadnyi hányattatás, szétszóratás, nyelvi és etnikai asszimilálódás után a madijarok – eredetük egyetlen(!) konkrét bizonyítékaként megôrizték ôsi magyar népnevüket, méghozzá a nálunk az ómagyar korban kialakult alakjában és mai kiejtésével tökéletesen egyezôen, ahogy azt egyesek állítják. Összefoglalva: a magyar népnevet a törökök és a mongolok csakis madzsar formában képesek a maguk nyelvébe átvenni. Ennek írásbeli rögzítése nem okoz nehézséget sem a cirill, sem az arab írásban. Ugyanúgy nem lenne gond a magyar szó kiejtésének a visszaadása cirill betûkkel, mint ahogyan az oroszok teszik a мадьяр (ejtsd: magyjar!) írással. Ha valóban a régi magyar népnévrôl lenne szó, azt a kazakok minden esetben мажар formában írnák cirill betûvel, és mazsarnak is ejtenék, amint azt fentebb láttuk. A мадіяр ~ мадияр (ejtsd: madijar!), мадыяр (ejtsd: madijar!), мәдияр (ejtsd: medijar!) írásmódok világosan mutatják, hogy ezeknek az alakoknak semmi közük a magyar névhez, még ha laikusok számára nagyon hasonlítanak is egymáshoz. Ez esetben (is) valamilyen félreértés vagy a hangzásbeli hasonlóság alapján kapcsoltak össze különbözô neveket. A kazakisztáni madijarok jelenkori „felfedezôje” addig sulykolta a madijar ~ madjar névnek a magyar népnévvel való azonosságát, hogy végül mindenekelôtt magát sikerült meggyôznie, hiszen a homályos és a magyarok számára magyar nak nehezen olvasható „madiar ~ madjar” népnevet (hite szerint törzsnevet!) legújabb mûvében nyilvánvaló és megengedhetetlen csúsztatással egyszerûen helyettesítette a „magyar” népnévvel, és már egyenesen kazakisztáni „argün-magyarok”-ról, „magyar-kipcsakok”-ról és „üzbegisztáni magyarok”-ról beszél.48 Ilyen elôzmények után kiáltották ki elhamarkodottan az elsô kurultajt a „két nép” újra(!) egymásra találása ünnepének. Ez az ünneplés folytatódott 2008-ban Nagyálláson, s ahogy hallhattuk a helyszínen, s olvashatjuk azóta is, két év múlva már a 22 rokon törzs, vagyis a „hun–szittya” népek törzsi gyûlésére fog sor kerülni...

Összegzés A madijar, aldijar és hudijar nemzetségnevek a török nyelvekben az arab–perzsa eredetû Madi-yar, Aldi-yar és Ḫudi-yar személynevekbôl erednek. Tanulmányunkban kimutattuk ennek a (vonatkozó vagy relációs) névtípusnak a máig tartó használatát a török nyelvekben, s azon belül a kazakban. Ráadásul a kazakban a 201

Baski Imre

-yar végû nevek idegen eredetûek, méghozzá viszonylag újabb keletû perzsa, arab– perzsa átvételek. Mindhárom név az iszlám vallással kapcsolatos, átvitt értelemben arra utal, hogy az illetô személy az „igaz hit” hû barátja, követôje. Sokoldalú elemzéssel bizonyítottuk, hogy a Madijar személy- és nemzetségnév nincs etimológiai kapcsolatban a magyar népnévvel. A kazak madijar nemzetségnév oroszos, palatalizált d'-vel történô kiejtése és a ’magyar’ népnévi jelentésû orosz mad' jar (мадьяр) szónak a teljes egybecsengése (mindkettô mad' jar-nak hangzik) megtévesztôleg hathatott az átlag beszélô számára, s könnyen a két név keveredéséhez vezethetett. Ennek következtében a mai, többnyire teljesen kétnyelvû (kazakot és oroszt egyaránt, néha az utóbbit jobban beszélô) kazakok a kazak nyelvben ’magyar’ értelemben használják a mažar (мажар) mellett az oroszból átvett vengr (венгр), valamint az oroszból késôbb kölcsönzött, de magában az oroszban is a Kárpát-medencei magyarból származó mad' jar (мадьяр) jövevényszót, és végül a kazak madijar (мадияр) ~ madjar (мадяр) nemzetségnevet is, amelynek az eredeti jelentése mára már elhomályosult. Nem is csoda, ha sok a félreértés ezen a téren. Jelen esetben azonban a kazak madijar nemzetség neve semmiképp sem hozható kapcsolatba a magyar népnévvel. Ha ezek után egyesek a tudományos igazságra fittyet hányva a madijarokat a magyarokkal azonosítják, és erre a légvárra magyar és kazak nemzeti ideológiát, romantikus rokonságtudatot építve felhasználják azt a modern nemzettudat kialakításában, lelkük rajta. A modern nemzetépítésnek, s ezen belül a nemzeti hagyományok felhasználásának feltétlen hívei vagyunk, de ezt XIX. századi elavult mintákra alapozva a mai tudomány által hamisnak tartott elôfeltevésekbôl kiindulva megtenni több mint hiba. Bûn!

Adattár Személynevek: Aldi-yar [Алдіаръ] kazak, XIX. sz. (Alektorov 1900, 873); Ḫuda-yar [Худайар-хан, Худаяр-хан, Khudayar Khan], kokandi kán 1831–1881, (Bejsenbiev 1987, 21, 23–24, 128–132, 139); Qudi-yar [Kudejar ~ Кудiяр ~ Kudujar; mai kiejtése: qudijar!], személynévi eredetû krími tatár falunév, elsô említése 1784 (Jankowski 2006, 887); Qŭdiy-yar [Құдияр, Кудияр; Qudiyar(ulı), Qudiyar(qızı)], kazak (Žanuzakov – Esbaeva 1988; Januzaqov – Esbayeva 2003, 43). Mad i-yar [Мaдьяръ], kazak, XIX. sz. (SOK 58); Madi-yar [Мадіяръ], kazak, XIX. sz. (SOV 106); Madi-yar [Мадіяръ], kazak, XIX. sz. (SOK 274);

202


Madi-yar [Мадіяръ], kazak, XIX. sz. (SOK 198); Madiy-yar [Мадияръ / Madiyar!], kazak (Žanuzakov – Esbaeva 1988 / 2003); Madi-yar-datχa [Madiar-Datkha], özbeg (kipcsak), XIX. sz. (Nalivkine 1889, 207); Madï-yar [Мадыйар], karakalpak (Baskakov 1951, 75); Mädi-yar [Мәдияр], karakalpak, XX. sz. (KkRS 775); Mädi-yar [Мәдияр], kazáni tatár (Sattarov 1981, 134). Analóg személynevek: Mahdï-bek / Mähdi-bek? [Магдыбекъ], kazak, XIX. sz. (SODž. 148); Mädi-reyim [Мәдирейим], karakalpak, XX. sz. (KkRS 775) (< *Mähdi-reyim); Mehdi(-ḫan), azeri (Aydın); Mehdi-γulu [Меһдигулу], azeri (Mirzäyev 1986, 138); Mo≈ammed-yār ~ Yār-i Mo≈ammed, perzsa költô (Justi 1895, 145); Mŭqamadi(y)-yar [Мухамадияр], „ар. друг Мухаммеда” (’Mohamed barátja’ arab nyelven), kazak (Žanuzakov 1982, 150); Mamadi(y)-yar [Мамадияр / Mamadiyar!], kazak (Žanuzakov – Esbaeva 1988; 2003); Mämmäd-yar [Məmmədyar], azeri török (Aydın); Möḫämät-yär [Мөхәмәт-йәр], baskír (Kusimova 1982); vö. baskír Yär-möḫämät (Kusimova 1982), tatár Yär-möØämmät (Sattarov 1981); Žar-maγanbet ~ Žar-maγambet [Жармағанбет ~ Жармагамбет], kazak (Benkô – Khinayat 2007, 114; Žanuzakov 1982, 140), vö. Mŭqamadi(y)-yar; Žar-mŭqambet [Жармухамбет], kazak (Žanuzakov 1982, 140), vö. Mŭqamadi(y)-yar ; Ali-yar-bek [Али-Йар-бек], özbeg, Kokandi kánság (Bejsenbiev 1987, 125). Népnevek: Kazak (Nagy Horda) qŭdiy-yar oysïl (sirgeli) törzs > boraš > qŭbasay (baylï) > šaldar > böbey > aman-keldi > qŭdiy-yar [құдияр], testvérnemzetségei: aldiy-yar [алдияр] és tileüw (Beysenbayŭlï 1994, 115). Kazak (Középsô Horda) aldiy-yar arγïn törzs >49 ...> šaγïr > begis > saržetim (sarïžetim) > apay > žawγaštï > aldiy-yar [Алдияр], testvérnemzetségei: qŭdiy-yar és madiy-yar (Benkô 2003, 129, Szagindik Mirkalijev sezsiréje alapján; magyar változata: Benkô – Khinayat 2007, 35); mad'-yar lásd mädiy-yar (1) alatt; mad i-yar lásd mädiy-yar (1) alatt; madi- yar lásd mädiy-yar (1) alatt; mädiy-yar(1) qïpšaq törzs > ... > qara-qïpšaq > ... > toqtar-biy > bultïŋ50 > ... šuwaq > wäris (orïs) > töbet > mädiy-yar [мәдияр] (Beysenbayŭlï 1994, 123). Mukanovnál ugyanez az alnemzetség helyszíni gyûjtés alapján (qïpšaq törzs > qara-qïpšaq nemzetségcsoport > toqtarbay > ... > bultïŋ > mad'yar ? [мадьяр] néven szerepel (Mukanov 1974, 58); qïpšaq törzs > ... > orïs > ... > madi- yar [мадиар] (Tynyšpaev 1925, 70); madiy-yar [= mädiy-yar (1) ?] qïpšaq törzs > qara-sopï (qara-qïpšaq) > ... > toqtar-biy > bultïŋ > ayt-qul > biy-bolat > šuwäš > wäris > töbet > madiy-yar ~ mädiy-yar (?) [‫( ]ﻣﺎدﻳﯿﺎر‬Benkô – Khinayat 2007, 144–146; Benkô 2008, I–III /OS51); madiy-yar qïpšaq törzs > süläm-alïp52 > ... > müyizdi > qara-sopï > qoblandï-batïr > oybas-batïr > toḫtar-biy > bultïŋ > ayt-qul > biy-bolat > šuwaš > waris > tobet53 > madiy-yar [мадияр] (N. Kazarov leszármazási táblájából közli Benkô – Khinayat 2007, 102–103);54 madiy-yar qïpšaq törzs > ... > müyizdi > qaraqïpšaq > qoblandï > aybas (oybas55) > toqtarbiy > bultïŋ > ayt-qul > biy-bolat > arïs (aγïs56) > šuwäš > wäris > töbet > madiy-yar [мадияр] (B. A. Nurpejt leszármazási táblájából közli Benkô – Khinayat 2007, 112–113);

203

Baski Imre

madi-yar qïpšaq törzs > qulatay > madi-yar [мадіяръ]; testvérnemzetségei többek között: ayt-qul, üten-sarï (~ taz!, čortam), qulaq, qudas stb (Krasovskij 1868, 365; Aristov 1897, 105), valószínûleg téves leszármaztatás, mivel Beysenbayŭlïnál a qulatay nemzetség nem felmenôje, hanem testvérnemzetsége,57 a qudas nemzetség pedig felmenôjének oldalági testvére, ezért ez a nemzetség is a fenti mädi-yar (1) nevû nemzetséggel lehet azonos. mad-yar argїn törzs > mumїn > madyar (Togan 1981, 40); mad'-yar arγïn törzs > ǰaritim > mad'-yar ~ madi-yar? [мадьяръ] (Kazancev 1867, 30; Aristov 1897, 88);58 madi-yar arγïn törzs > žoγarï-šekti > madi-yar [мадиар] (Tynyšpaev 1925, 69); testvérnemzetsége: aldi-yar (avagy taz, ahogyan az idézett legendában is Madi-yar testvérének a gúnyneve Taz!, vö. Benkô 2003, 120, 124, 125); madiy-yar arγïn törzs > ... > šaγïr > begis > saržetim [sarï-žetim] > apay > žaw-γaštï > madiyyar [Мадияр] (Benkô 2003, 129, Szagindik Mirkalijev sezsiréje alapján; magyar változata: Benkô – Khinayat 2007, 35);59 madi-yar arγïn törzs > „Tembiszopi (Tokal Argün ág) > ... > Elemen (~ Elemis) > Erman > Sagir > Sarizsetin60 > Apaj > Zsaugasti > Madijar” (Benkô 2003, 122, 123; Benkô – Khinayat 2007, 32–33, Kamal Dajirov és Orunbaszar Turasov leszármazási táblázatai alapján); madiy-yar kerey törzs > ašamaylï nemzetségcsoport >...> tanaš > tarïšï nemzetségcsoport > smayïl ? > aq-sarï > yestemes > šäkir > žaulï-bay > madiy-yar [мадияр] (Beysenbayŭlï 1994, 132); mädiy-yar (2) kerey törzs > ašamaylï nemzetségcsoport >...> tanaš > tarïšï nemzetségcsoport > smaγul ? > žalbïr > žalpaq > yemen-äli > sïrlï-bay > el-tüzer > mädiy-yar [мәдияр], unokatestvér-nemzetségei között van qŭdiy-yar [құдияр] (Beysenbayŭlï 1994, 132). Kazak (Kis Horda) madiy-yar bek-arïs törzs? > ... > toqpan > alau > alšïn > qŭdi-yar (qŭdiy-yar!) [құдияр] > qïdïrbay (baylï)? > ... a „12 ata bay-ŭlï” nemzetségcsoport > madiy-yar [мадияр], ugyanitt van taz(!) is (Beysenbayŭlï 1994, 134); mädiy-yar bay-ulï törzs > beriš > bay-seyit > qitas > žayïq > däulet > düyse > qara > mädiy-yar [мәдияр], testvérnemzetsége aldiy-yar [алдияр] (Beysenbayŭlï 1994, 147); Üsenbaevnál (ld. lentebb) madiy-yar változatban szerepel; madiy-yar bay-ulï törzs > beriš > ...> madiy-yar [Мадияр], testvér(nemzetség)ei: aldiy-yar [Алдияр], Qŭday-šükür [Құдай-шүкір] (Üsenbaev 2003, 87). Kirgiz madi-yar sarū törzs > madiyar [Мадияр] nemzetség (Karataev 2003, 133); Népnévi analógiák: Kazak (Nagy Horda) mamadiy-yar alban törzs > sarï > süymendi > ayt > mamadiy-yar [мамадияр] (Beysenbayŭlï 1994, 142);61 Kazak (Kis Horda) moldiy-yar šömen > šömekey > toqa > beskem > moldiy-yar [молдияр] (Beysenbayŭlï 1994, 142).62 Teljes névvonatkoztatásban áll az aldiy-yar [алдияр] testvérnemzetség nevével (uo.)! dostiy-yar bay-ŭlï törzs > žappas >... > qara-köz / qalqaman63 > dostiy-yar [достияр] >...> aldi-yar [алдыяр] (Tynyšpaev 1925, 73; Beysenbayŭlï 1994, 151);64

204


Baskír möØämäd-yär qïpsaq törzs > qaraγay-qïpsaq > möØämäd-yär [мөхәмәдйәр / (orosz átírása:) мухамедьяр!] alnemzetség (Uraksin 1996, 855).

Jegyzetek *

1

2

3

4

Az alábbi cikk a VI. Nemzetközi Vámbéry Konferencián (Dunaszerdahely, 2008. X. 3.) elhangzott „A madijar népnév és ami körülötte van” c. elôadás jelentôsen átdolgozott és bôvített változata. Az eseményrôl beszámoló valamennyi sajtótermék – nyilván azonos forrásból származó félretájékoztatás miatt – tévesen Bösztörpusztát jelöli meg helyszínként, amely tôle – ahogy egyik barátom fogalmazott – „egy jó vágtányival odébb van”. A kurultaj végsô soron mongol gyökerû szó, nem része még az idegen eredetû magyar szókincsnek sem. A középkorban viszont a mongolból átvették a török nyelvek. A XIII. századtól kezdve vannak rá adatok qurulta ~ qurultay formában és ’(tanácskozó, alkotmányozó) népgyûlés, nemzetgyûlés’ jelentésben. A mai török nyelvek közül ismeri a törökországi török, a türkmen és természetesen a kazak. Az elsô kurultaj alkalmával a küldöttek aláírták az ún. „háromszor hármas testvéri szerzôdés”-t, amely a következôkrôl rendelkezik: „1. Mindenható égi isteneink és szent embereink rendjét megtartjuk, kultúránkat megôrizzük, földjeinket birtokoljuk, idegeneknek el nem adjuk. 2. Népeinket, testvéreinket és családjainkat számon tartjuk az idôk végezetéig, életünkben és halálunkban. 3. Gyermekeinket megtanítjuk mindezekre, ôket együtt neveljük, és szövetségünk megtartását velük együtt vállaljuk.” (Forrás: http:// kurultaj.hu/.) A rendezvényhez társuló könyvvásárt, az ilyen jellegû eseményeken már megszokott módon, kirívóan egyoldalú kínálat jellemezte: szinte kizárólag Géczy Gábor, Molnár V. József, Papp Gábor, Szántai Lajos, Varga Csaba és más hozzájuk hasonló „mértéktartó” „nemzetközi hírû” tudósok „(m)értékadó” mûveit lehetett kapni. Közülük is kiemelkedett a „Magyarságtudományi tanulmányok” c. kötet, amit Botos László szerkesztett. Varga Csaba „Angol–magyar szóhasonlítás”-ából pedig megtudhatták, akik belelapoztak, hogy a ma-

gyar és az angol szókincsben annyi a rokon elem (pl. placcs - (s)plash, ráma ~ (f)rame), hogy az már nem lehet véletlen... Egyébként pedig az elôadó sátorban a fent említetteken kívül elôadást tartott még pl. Csöpel láma, Molnár Géza, Pucskó Zsolt és Koricsánszki Attila rovásírás-oktató is. 5 A nagyközönségnek szánt, madjarokat említô szövegekben lépten-nyomon megjelenik a „madjar (ejtsd: magyar)” figyelmeztetés, megjegyzem, teljesen fölöslegesen, hiszen magyar anyanyelvû ember a d és j hangot magyar szavakban egymás mellett csakis gy-ként tudja és szokta is kiejteni! Csakhogy itt éppen nem magyar szóval van dolgunk, ezért hívjuk fel a figyelmet a megszokottól eltérô kiejtésre. 6 A konkrét példákat ld. a tanulmány végén levô Adattárban. 7 Mind a kazak, mind az orosz nyelvben egyértelmûen megkülönböztetik a „nemzetség” (= kazak: ruw, orosz: rod) és a „törzs” (= kazak: tajpa, orosz: plemja) terminusokat. Az orosz tudósok (Krasovskij, Kazancev, Aristov), sôt a kazak történész M. S. Mukanov is, erre az etnikai kategóriára az orosz rod ’nemzetség’, podrod ’alnemzetség’, otdelenie roda ’nemzetségi alosztály’ kifejezéseket használják. Több mint érthetetlen, hogy B. Khinayat miért fordítja a kazak ruw ’nemzetség’ szót következetesen a magyar ’törzs’ szóra (ld. Benkô – Khinayat 2007, 34–35). Maga Orazak Ismagulov a madi(y)-yar [мадияр] nemzetséget a sarï-žetim nemzetség alnemzetségei (подразделения!) közé sorolja (Ismagulov 1977, 18–19). Ezért teljesen elfogadhatatlannak tartjuk a madijar ~ madjar (al)nemzetség törzsként való meghatározását. 8 Benkô 2003a, 16; http://kurultaj.hu/. 9 Györffy 1959, 9; Kristó, kézirat. 10 Beysenbayŭlï (1994, 122) alapján Aynagöz. 11 Kazak alakja átírásban: Tänbisŭpï (Beysenbayŭlï 1994, 122). 12 E nevek helyes alakja is az egyszerû turkológiai átírásnak és a feltételezett etimológiának megfelelôen Aldi-yar, Hudi-yar és Madi-yar.

205

Baski Imre

Madijar és Aldijar mesés történetét, amelyet itt nem fejthettünk ki a maga teljességében, Orunbaszar Turasov kazak történész gyûjtésébôl közli Benkô Mihály (2003a, 123– 125). A Torgaj-medencében jelenleg kb. 9001000 fô „madijar” nemzetséghez tartozó személy él (Benkô 2003a, 16). 14 Vö. Benkô 2003b; Benkô – Khinayat 2007, 29. Az utóbbi helyen nincs megnevezve, hogy melyik testvér követte a szarvast. 15 A kérdéskör korábbi kutatói közül feltétlenül meg kell említenünk László Gyula nevét (1967, 14–16). A csodaszarvas-történet múltjának tömör összefoglalását nyújtja Voigt Vilmos éppen jelen könyvsorozat elsô kötetéhez írott Beköszöntô jében (Voigt 2005, 7–9). A második kötetben Fodor István szentelt alapos tanulmányt a Csodaszarvas-legendának (Fodor 2006, 9–37), amelyben utal a legenda széleskörû eurázsiai elterjedtségére is. 16 Benkô 2008. A „magyar-kipcsak” kifejezés a madijar–magyar névalak azonosságának teljes elfogadását jelzi. 17 Benkô – Khinayat 2008, 10. 18 Fodor István, fentebb említett tanulmányának végén – egyebek mellett – megállapítja, hogy „...néppé válásunk korában az eurázsiai sztyeppén már igazolhatóan léteztek a szarvasüldözés mondájára épülô eredetmítoszok. Így a mi Csodaszarvas-legendánk korai verziója – melynek emlékét az obi-ugor mondaváltozat ôrizte meg – egyáltalán nem volt egyedi a térségben. Épp ellenkezôleg: számos nép és nemzetség vezette le eredetét mitikus szarvasôsöktôl.” (Fodor 2006, 26.) 19 Bíró András Zsolt humán-biológus összefoglalója alapján tekintjük át az általa elvégzett genetikai vizsgálatok eredményét (ld. http:// kurultaj.hu/eredmények). Meg kell jegyeznünk, hogy ez az összegzés, mivel csak általánosságban említi a kutatási módszert és konkrét adatokat sem tartalmaz, tudományosan nem értékelhetô, azaz szakmai szempontból az eredmény nem ítélhetô meg, mégis sokan egyfajta „ôsforrás”-ként idézik. Mások – miként mi magunk is – jobb híján kénytelenek beérni Bíró András elôadásaival vagy a különbözô sajtóorgánumokban megjelenô nyilatkozataival (ld. pl. Markovics 2008). Ennek ellenére a témáról tudósító írott és elektronikus média egy része a szóban forgó vizsgálatokból levonható végkövetkeztetéseket evidenciaként, megcáfolhatatlan és kétségbe vonhatatlan igazságként kezeli és feltételezések ingatag emeleteit építi rá. A jellemzô pél13

206

dák sorába tartoznak pl. az olyan kinyilatkoztatások, mint „2007 óta genetikai eredményekkel is alátámasztott bizonyosság, hogy rokonok vagyunk”, „...másfélezer évvel ezelôtt »otthagyott« testvéreink, a torgaji madjarok is, akikrôl Dr. Bíró András genetikai kutatásai bizonyították be, hogy ennyi idô után is mi, a Kárpát-medencei, évezrede keveredô magyarok vagyunk a legközelebbi rokonaik...”, „Az SNP-analízis eredmények alapján úgy tûnik, hogy a mai magyarországi lakosság egy részének az ôsei és a kazakisztáni madjar populáció ôsei között valamikor a múltban (mai történelmi és régészeti tudásunk szerint legalább 1300-1500 évvel ezelôtt) genetikai kapcsolat állt fenn. A magyar történelem során sokan sikertelenül keresték a keleten maradt magyarokat, most sikerült ôket meglelni. A genetikai eredmény nagymértékben felülírja a magyarok származásáról eddig vallott elméleteket.” 20 Csider 2008, 3. 21 Béres 2008. 22 Csider 2008, 3. 23 Elsôsorban, a számunkra elérhetô forrásokban, köztük kazak leszármazási táblákban, tíz elôfordulását ismerjük. Húsz sírfeliratból 14ben a „мадияр”, vagyis madiy-yar változat olvasható (forrás: Benkô 2003a, 2008; Benkô – Khinayat 2007). 24 Veres Péter etnológus szíves szóbeli közléséért ezúton mondok köszönetet. Veres Péter témába vágó írásai: Veres 2005, 2006. 25 „...váratlanul kiderült, hogy a köztársaság Kusztanaji területén egy magyar [sic!] csoport él...” (Tóth 1966a, 140). „...minden lehetséges idôt a magyar (madijar) [sic!] csoport törzsi-nemzetségi helyzetének megállapítására használtam fel...” (Tóth 1966b, 284). 26 Benkô – Khinayat 2004, 9. 27 Vö. még ezzel az idézeteket Tóth Tibor beszámolóiból a 25. számú lábjegyzetben. 28 Aczél Kovách (1967) beszámolt Tóth Tibor eredményérôl a Magyar Nemzetben. 29 Benkô 2003a. 30 Benkô minden téves állítását, filológiai pontatlanságát és elfogadhatatlan érvelését itt nem áll módunkban bemutatni. 31 Benkô 2003a, 129. oldalán Szagindik Mirkalievnek a Torgaji Újságban 1993-ban közölt leszármazási táblája (sezsiréje) egyik oldalát láthatjuk fotómásolatban. Ez a sezsire Madijar leszármazottait tartalmazza, de az elején felsorolja Madijar ôseit és rokonságát is. Ott is szerepelnek a testvérei, Kudijar (qŭdiyyar) és Aldijar (aldiy-yar). A sezsirékben


egyébként a három testvér közül kettônek a neve más törzsek nemzetségeiben is fel-felbukkan. 32 Ez valóban nagyon fontos, csakhogy nem azért, amiért Benkô gondolja. Erre a kérdésre a tanulmány hátralévô felében még visszatérünk. 33 Benkô 2003a, 93. Ez az eszmefuttatás újabb bizonyítéka annak, hogy „dilettáns »ôstörténészeink«-nek ma is kedvenc játékszere a Csodaszarvas-monda, amiben ôk továbbra is az ósdi hun–magyar közös származástudat megtestesülését, ôseink hun mivoltának kétségbevonhatatlan igazolását látják” (Fodor 2006, 28). Sôt, úgy tûnik, hogy egyes hazai és külföldi tudományos(?) körökben ez a felfogás manapság reneszánszát éli. 34 Harmatta János egyébként a kötet egyik szaklektora volt (vö. Benkô 2003a, 130, 13. jegyzet). 35 A tanácskozás elôadásait a Kovács – Veszprémy (szerk.) 1997 kötet tartalmazza. G. F. Sattarov tatár névkutató már 1981-ben megjelent névszótárában ez alapján értelmezte a perzsa eredetû tatár Mädi-yar (< Mähdi + -yar) személynevet (Sattarov 1981, 134). Berta, Sattarov ötlete alapján, minden valószínûség szerint a következô etimológiára gondolt: madi-yar népnév < Madi-yar ~ Mädi-yar személynév (< perzsa Mehdī < arab Mahdi személynév < arab mahdiyy ’az igaz úton járó; Allah követôje’ (Ahmed 1999, 108) +-i(y)-yar affixum). Vö. még a Мадияр személynévvel, amely oroszul „Друг Магди”, vagyis ’Mahdi barátja’ (http://ufagen.ru/ node/18427). 36 Róna-Tas 2007, 36. A kérdéssel foglalkozó szakirodalomban ezzel szemben az a vélemény fogalmazódott meg, hogy „a volgai magyarság a volgai bolgár birodalom bukása, 1236 után szétszóródott és nyugatra menekült”, s ezt a možar elemû helynevek izoglosszája is alátámasztja (vö. Vásáry 2008, 41, 49 stb). 37 Kirgiz nyelven: Орто Азиялык түрктөр мадьярларды (венгрлерди) „мажар” деп да аташкан (Karataev 2003, 133). Hogy egyértelmû legyen, Karatajev itt megadja a magyar népnevet az orosz vengr (венгр) szóval is! A fordításban a „madzsar” etnoníma dzs-vel való átírását a kirgiz „ж” betû ǰ (= dzs) hangértéke indokolja. 38 Magyar a – legalsó nyelvállású veláris labiális. Török (tatár, baskír, özbeg) å – legalsó nyelvállású, veláris labiális, o-szerû magánhangzó. 39 Praepalatális zöngés explosiva (szlavisztikai és turkológiai jele: d' ).

A török nevekben való elôfordulásának idevágó példáit lásd az Adattárban. 41 A vonatkozó névadás bôvebb kifejtése megtalálható a következô dolgozatokban: Rojzenzon – Isaeva 1971; Nikonov 1974; Fehértói 1989; Baski 2000a és 2000b. 42 Személynévi elôfordulásának egyes esetei az Adattárban, az Analóg személynevek között találhatók. 43 A további adatokat ld. az Adattárban. Alapvetôen jó, a részleteket illetôen azonban további pontosítást igénylô magyarázatot adott Somfai Kara Dávid turkológus (vö. Veres 2005, 893; 2006, 591). 44 Megjegyezzük, hogy az -(i)yār affixum a perzsa közszavak képzésében is részt vesz, pl. beḫtyār ’glücklich’, hōsyār ’verständig’, dāmyār ’Jäger’, šehryār ’Herrscher’ stb (Horn 1893, 251). 45 Egyes altaji nyelvjárások azonban megôrizték a ǰ (ejtsd: dzs) fonémát, míg az uráli kazakban annak d' (palatalizált d, vagyis egy gy-szerû hang) felel meg. 46 Ha feltételezzük, hogy a keleti magyarok külön életének közel négy évszázada alatt a nyelvükben ugyanazok a hangváltozások zajlottak le, mint a nyugati magyarokéban, hiszen Julianus tudott velük beszélni, akkor náluk is a népnevünk magyar változatának kellett kialakulnia. Az sem zárható ki teljesen, hogy egyes csoportjaik, ha nem is teljesen önként, délkelet felé költöztek, bár ennek ellentmondanak az ismert történeti források, amelyek éppen hogy a volgai magyarság folyamatos nyugatra történô elvándorlását mutatják (vö. Vásáry 2008, 41, 49 stb). 47 A keleti magyar > tatár > orosz átvételi sorozatot vizsgálva Vásáry ezzel azonos eredményre jutott: a magyarok önelnevezését a tatárok csakis madzsar alakban vehették át, amely azután az oroszban szintén szabályosan mazsar formában jelent meg (vö. Vásáry 2008, 47). 48 Vö. Benkô 2003a; Benkô – Khinayat 2007; Benkô 2008. A „magyar-kipcsak” eredeti (és helyes!) alakját maga Benkô is idézi egy megbízhatóbb helyrôl: „Az Irtis-Isim vidék és a Torgaj-vidék sztyeppéinek kipcsakjainak a következô törzságai voltak: kulan-kipcsakok, khitaj-kipcsakok, szagal-kipcsakok és madzsar [!] (magyar) kipcsakok” (Benkô 2008, 81). Az „üzbegisztáni magyarok” sem magyarok, hanem madžarok! Úgy tûnik, hogy Tóth Tibor annak idején a madžar szót „magyar”-ra fordította, ezt Benkô minden további nélkül átvette. Nem úgy Németh Gyu40

207

Baski Imre

la, aki azt írja, hogy Tóth Tibor hírt hozott a magukat „magyar”-nak nevezô özbegekrôl, de rögtön utal is egy özbeg forrásra, amely felsorolja az özbeg törzseket, s közöttük ott vannak legalább a XV. század óta a mi „magyarjaink” is, csakhogy madžar néven(!), amint ez a lábjegyzetbôl kiderül (Németh 1991, 309). Németh Gyula ugyanott említi Sejbán Madžar nevû fiát, a buharai madžar nevû nemzetséget és azt a néhány falut KattaKurgan vidékén, amelynek lakói madžarok. 49 Az etnikai egységek leszármazási viszonyainak jelzésére a „>” jelet használjuk. A jel csúcsa a leszármazott egység (nemzetségcsoport, nemzetség, alnemzetség, ág stb. neve felé mutat. A másik oldalon mindig a felmenô (befogadó) nagyobb egység (törzsi csoport, törzs, nemzetségcsoport, illetve a „szülônemzetség”) neve olvasható. A különbözô rendû-rangú kisebb etnikai egységek csoportkijelölôjét (pl. nemzetség, alnemzetség, ág, nagycsalád) nem adjuk meg, mivel törzsi-nemzetségi hierarchiában (leszármazásban) elfoglalt helye a felsorolásból általában világosan kitûnik. Kivételt egyedül a „törzs” meghatározásával tettünk. 50 Kiejtése: bultung. 51 OS = az omszki arab betûs leszármazási tábla (sezsire). Forrás: Benkô – Khinayat 2007; Benkô 2008. 52 Cirill betûs eredetije Сүлям-алып, amely az Omszki leszármazási táblán (Benkô – Khinayat 2007, 145; Benkô 2008, II) swlm alb alakban, Bulat Nurpejt sezsiréjében (Benkô – Khinayat 2007) pedig Сүйімәлі változatban szerepel. 53 Helyes átírása töbet, kiejtése: töböt. 54 Orazak Ismagulov antropológus a madi(y)-yar nemzetséget a bultun[g] nemzetséghez sorolja a qŭlatay és a töbet nemzetséggel együtt, holott a többi forrás alapján az közvetlenül a töbetbôl

származik (Ismagulov 1977, 16). Beysenbayŭlï 1994, 123; Baiševa évszám, 25 és Kazarov táblázatában (Benkô – Khinayat 2007, oldalszám) ebben a pozícióban oybas szerepel. 56 Beysenbayŭlï 1994, 123 és Baiševa, évszám, 25 táblázatában ezen a helyen aγïs szerepel. 57 Beysenbayŭlï 1994, 123. 58 Aristov ugyanitt Kazancev (1867) nyomán a мадьяр nevet az ágak (отделенія) között sorolja fel. Žanuzakov (1982, 171) is közli a мадьяр etnikai nevet, de törzsi hovatartozását nem adja meg. 59 Ismagulov a madi(y)-yar [мадияр] nemzetséget a sarï-žetim nemzetség alnemzetségei (подразделения) közé sorolja a žaw-γaštï, šim-bulat, ötey és žiyen-bay nemzetségekkel egyetemben. Ugyanott a szerzô megjegyzi, hogy az arginok bonyolult nemzetségi rendszerrel rendelkeznek, amelybôl ô a legelterjedtebbet közli (Ismagulov 1977, 18–19). 60 Korrektebb magyar átírása: Szarzsetim vagy Szarizsetim lenne. Ld. fentebb saržetim [Саржетім], illetve sarïžetim [Сарыжетім]. 61 Žanuzakov (1982, 171) listája a мамадияр nemzetségnév törzsi kapcsolatát nem tartalmazza. 62 A molda- ~ mulda- féle nevekre ld. az Onomasticon Turcicum Molla~Mulla címszavait (Rásonyi – Baski 2007). 63 Tynyšpaev ezen a fokon a qalqaman nemzetséget szerepelteti. 64 A leszármazás levezetése Beysenbayŭlïnál dostiy-yarral végzôdik. A dostiy-yar > aldi-yar folytatásra Tynyšpaev adata utal. Nála azonban hiányzik a felmenô. 55

Irodalomjegyzék Aczél Kovách Tamás 1967. Ismeretlen magyar törzsre bukkant egy budapesti tudós Kazahsztánban és Üzbekisztánban. Magyar Nemzet, 1967. XXIII. év, 263. szám, 1967. november 6, 8. o. Ahmed, Salahuddin 1999. A Dictionary of Muslim Names. London, Hurst & Company. Aristov, N. A. 1895. Opyt vyjasnenija ėtničeskago sostava kirgiz-kazakov bol'šoj ordy i karakirgizov. Sankt-Peterburg, Tipografija S. N. Hudekova. Aristov, N. A. 1897. Zametki ob ėtničeskom sostave tjurkskih plemen i narodnostej i svedenija ob ih čislennosti. Sankt-Peterburg, Tipografija S. N. Hudekova. Aydın, Abi Aydın 2002. Şäxs adları lüğäti. Bakı, Çıraq.

208


Baiševa, S. évszám. Šežire. Genealogičeskoe drevo kazahov. Almaty, Rauan. Baskakov, N. A. 1951. Karakalpakskij jazyk. I. Materialy po dialektologii (Teksty i slovar’). Priloženie 1: Mužskie imena, 399–402; Priloženie 2: Ženskie imena, 403–404. Moskva, Izdatel’stvo Akademii Nauk SSSR. Baski Imre 2000a. Névvonatkoztatás a törökben. In Hajdú Mihály (szerk.): Köszöntô Fodor István 80. születésnapjára. Budapest, Az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszéke – Magyar Nyelvtudományi Társaság, 20–25. Baski, Imre 2000b. Related Names (Contributions to a Peculiar Category in Turkic Name-Giving). 4. Uluslar Arası Türk Dili Kurultayı. İzmir, 2000. 09. 24. – 2000. 10. 01. (elôadás). Baski, Imre 2003. Specific Suffixes and Suffixoids in Turkic Anthroponymy. In Sárközi, A. and Rákos, A. (eds): Altaica Budapestinensia MMII. Proceedings of the 45th Permanent International Altaistic Conference. Budapest, Hungary, June 23–28, 2002. Budapest, Research Group for Altaic Studies, Hungarian Academy of Sciences – Department of Inner Asian Studies, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 25–33. Bejsenbiev, T. K. 1987. „Ta’rih-i Šahruhi” kak istočnik. Alma-Ata, Nauka. Benkô Mihály 2003a. A torgaji madiarok. Keleti magyar néptöredék Kazakisztánban. Budapest, Timp Kiadó. Benkô Mihály 2003b. A turgaji madiar törzs. A kazakisztáni keleti magyar néptöredékrôl. Valóság XVI/1. 44–56. Benkô Mihály 2008. Magyar-kipcsakok. Budapest, Timp Kiadó. Benkô Mihály – Khinayat, Babakumar 2004. Keleti magyar néptöredékek a kazak törzsszövetségekben. Eleink III/2, 5–20. Benkô Mihály – Khinayat, Babakumar 2007. A keleti magyarság írott emlékeibôl. Budapest, Masszi Kiadó. Béres Judit 2008. Jöttünk a messzi Keletrôl. Magyar Demokrata XII. évfolyam 39. szám, 48–49. Beysenbay±lï, Žarïlqap 1994. Qazaq šežiresi. Almatï, Atamŭra. Csider István Zoltán 2008. Feloldódtak a honfoglalók. Népszabadság, Hétvége, november 22. Fehértói Katalin 1989. Az Árpád-kori névvonatkoztatás vitás kérdései. In Névtudomány és Mûvelôdéstörténet. Zalaegerszeg, Zalaegerszeg Város Tanácsa VB Mûvelôdésügyi Osztálya, 223–228. Fodor István 2006. Az ôsmagyarság etnikai tudata és a Csodaszarvas-monda. In Molnár Ádám (szerk.): Csodaszarvas. Ôstörténet, vallás és néphagyomány. II. Budapest, Molnár Kiadó, 9–37. Györffy György 1959. A magyar nemzetségtôl a vármegyéig, a törzstôl az országig. In Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetérôl. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1–126. Horn, Paul 1893. Grundriss der neupersischen Etymologie. Sammlung indogermanischer Wörterbücher 4. Strassburg, Trübner. Ismagulov, O. 1977. Ėtničeskaja genogeografija Kazahstana. Alma-Ata. Justi, Ferdinand 1895. Iranisches Namenbuch. Marburg, Elwert. (Új kiadása: Hildesheim, 1963.) Karataev, Olžobaj 2003. Kyrgyz ėtnonimder sözdügü. Biškek, Kyrgyz–Türk «Manas» Universiteti. Kazancev, I. N. 1867. Opisanie kirgiz-kajsak. Sanktpeterburg, Obščestvennaja pol'za. KkRS = Baskakov, N. A. (red.) 1958. Karakalpaksko-russkij slovar’. Okolo 30000 slov. Moskva, Gosudarstvennoe izdatel'stvo inostrannyh i nacional'nyh slovarej. Kovács László – Veszprémy László (szerk.) 1997. Honfoglalás és nyelvészet. A honfoglalásról sok szemmel III. Budapest, Balassi Kiadó. Krasovskij, M. (red.) 1868. Materialy dlja Geografii i Statistiki Rossii, sobrannye oficerami general'nago štaba. Oblast’ sibirskih kirgizov. I–III. Sanktpeterburg, Tip. Departamenta general'nago štaba. Kristó Gyula (kézirat). Az Árpád-kori településnév-adás (http://mnytud.arts.unideb.hu/onomural/ kotetek/ou3/12kristom.pdf). Kusimova, T. 1982. Baškirskie imena. Bašqort isemdäre. Ufa, Baškirskoe Knižnoe Izdatel'stvo. László Gyula 1967. Hunor és Magyar nyomában. Budapest, Gondolat Kiadó. Markovics Péter 2008. A genetika hieroglifái, Magyar Hírlap Online 2008. 12. 31. Mirzäyev, O. M. 1986. Adlarïmïz – Naši imena. Bakï, Dövlät Näšriyyatï. Mukanov, M. S. 1974. Ėtničeskij sostav i rasselenie kazahov srednego žuza. Alma-Ata, Nauka.

209

Baski Imre

Nalivkine, V. P. 1889. Histoire du Khanat de Khokand. Trad. par Baron M. Dozon [d’Ohsson]. Paris, E. Ledoux. Németh Gyula 1991. A honfoglaló magyarság kialakulása. Második, bôvített és átdolgozott kiadás. Közzéteszi Berta Árpád. Budapest, Akadémiai Kiadó. Nikonov, V. A. 1974. Obyčaj svjazannyh imen. In Imja i obščestvo. Moskva, Nauka, 131–141. Rásonyi, László – Baski, Imre 2007. Onomasticon Turcicum. Turkic Personal Names as collected by László Rásonyi. Indiana University Denis Sinor Institute for Inner Asian Studies, Bloomington, Indiana. Rojzenzon, L. I. – Isaeva, A. I. 1971. Ob antroponimičeskih serijah. In Voprosy onomastiki 1. Samarkand, 37–40. Róna-Tas András 2007. Kis magyar ôstörténet. A magyarok korai története az államalapításig. Budapest, Balassi Kiadó. Sattarov, G. F. 1981. Tatar isemnäre süzlege. Kazan, Tatarstan Kitap Näšriyatï. SODž. = Rumjancev, P. P. (red.) 1912–1913. Materialy po obsledovaniju tuzemnago i russkago starožil'českago hozjajstva i zemlepol'zovanija v Semirečenskoj oblasti. Kirgizskoe hozjajstvo. Tom III. Džarkentskij uezd. Sobrannye i razrabotannye pod rukovodstvom P. P. Rumjanceva. Sankt-Peterburg. SOK = Rumjancev, P. P. (red.) 1912–1913. Materialy po obsledovaniju tuzemnago i russkago starožil'českago hozjajstva i zemlepol'zovanija v Semirečenskoj oblasti. Kirgizskoe hozjajstvo. Tom II. Kopal'skij uezd. Sankt-Peterburg. SOV = Rumjancev, P. P. (red.) 1912–1913. Materialy po obsledovaniju tuzemnago i russkago starožil'českago hozjajstva i zemlepol'zovanija v Semirečenskoj oblasti. Kirgizskoe hozjajstvo. Tom IV. Vernenskij uezd. Sankt-Peterburg. Togan, A. Zeki Velidi 1981. Bugünkü Türkili Türkistan ve yakın Tarihi. İstanbul, Enderun Kitabevi. Tóth Tibor 1966a. Tóth Tibor beszámolói. Antropológiai Közlemények X, 140. Tóth Tibor 1966b. Az ôsmagyarok mai relictumáról (elôzetes beszámoló). MTA Biológiai Osztály Közleményei 9, 283–299. Tynyšpaev, M. 1925. Materialy k istorii kirgiz-kazakskogo naroda. Taškent, Vostočnoe otdelenie Kirgizskogo gos. izdatel'stva. Uraksin, Z. G. (red.) 1996. Baškirsko–russkij slovar'. Moskva, Digora, Russkij jazyk. Üsenbaev, Teŋizbay 2003. Alšïn šežiresi (Adam Atadan özime šeyin). Kiši Žüz, Žetiru, On eki ata Bayulï, Kete (Baysarï), Älim, Šömekey. Qïzïlorda, Tŭmar. Vásáry István 2008. Julianus magyarjai a mongol kor után: možarok és mišerek (meščerek) a KözépVolga vidékén. In Vásáry István: Magyar ôshazák és magyar ôstörténészek. Magyar Ôstörténeti Könyvtár 24. Budapest, Balassi Kiadó, 37–72. Veres Péter 2005. A magyarok és az obi-ugorok közös *mańćə önelnevezése etimológiájának történelmi és mitikus háttere. In Birtalan Ágnes és Rákos Attila (szerk.): Bolor-un Gerel. Kristályfény. Tanulmányok Kara György professzor 70. születésnapjának tiszteletére. I–II. Budapest, kiadó, 881–900. Veres Péter 2006. Néhány megjegyzés a magyar nép etnogeneziséhez és korai etnikai történetéhez. In Ethno-Lore. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének Évkönyve XXIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 561–596. Voigt Vilmos 2005. Beköszöntô. In Molnár Ádám (szerk.): Csodaszarvas. Ôstörténet, vallás és néphagyomány. I. Budapest, Molnár Kiadó, 7–9. Žanuzakov, T. 1982. Očerk Kazahskoj onomastiki. Ličnye imena (126–163), Kosmonimy (163– 164), Ètnonimy (164–174). Alma-Ata, Izdatel’stvo Nauka Kazahskoj SSR. Žanuzakov, T. – Esbaeva, K. S. 1988. Qazaq esimderi – Kazahskie imena. Anïqtama sözdik – Slovar’–spravočnik. Alma-Ata, Qazaq SSR-ining Gylym baspasï. Žanuzakov, T. – Esbaeva, K. S. 2003. Kazak Türklerinde kişi adları (Qazaq esĭmderĭ). Türkiye Türkçesine aktaran Nurettin Aksu. Ankara, Türk Dil Kurumu.

210

Különös esemény színhelye volt augusztus között a Kun szentmik

Recommend Documents